14.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 300/1

(1)

A nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékek köz- és állat-egészségügyi kockázattal járhatnak. A ragadós száj- és körömfájás járvány kitörése, a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak, mint például a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalmának (BSE) terjedése, vagy a takarmányokban előforduló dioxin miatt előforduló válsághelyzetek megmutatták, hogy milyen következményekkel jár a köz- és az állategészségügyre, valamint az élelmiszer- és takarmánylánc biztonságára és a fogyasztói bizalomra nézve, ha bizonyos állati melléktermékeket szakszerűtlenül használnak fel. Ezenfelül ezek a válsághelyzetek messzemenőkig kedvezőtlen hatással lehetnek a társadalom egészére, mivel hatással vannak a gazdálkodók és az érintett gazdasági ágazatok gazdasági-társadalmi helyzetére, valamint az állati eredetű termékek iránti fogyasztói bizalomra. A járványkitörések negatív környezeti következményekkel járhatnak mind az ártalmatlanítással kapcsolatban felmerülő problémák miatt, mind pedig a biodiverzitás tekintetében.

(2)

Állati melléktermékek főként az emberi fogyasztásra szánt állatok levágásakor keletkeznek, az állati eredetű termékek, például tejtermékek előállításakor, valamint az elhullott állatok ártalmatlanítása és a járványvédelmi intézkedések következtében. Forrásuktól függetlenül kockázatot jelenthetnek az emberi és az állati egészségre és a környezetre. Ezt a kockázatot ennek megfelelően csökkenteni kell azáltal, hogy ezeket a termékeket a biztonságos ártalmatlanítás felé irányítják, vagy az egészségügyi kockázatokat mérséklő, szigorú feltételek mellett használják fel további célokra.

(3)

Az összes állati melléktermék ártalmatlanítása nem reális választási lehetőség, mivel fenntarthatatlan költségekhez és környezeti károkhoz vezetne. Ezzel szemben valamennyi állampolgárnak határozott érdeke, hogy a különböző állati melléktermékeket biztonságos módon, fenntarthatóan és sokféle célra használják fel, amennyiben csökkenthető az ezzel járó egészségügyi kockázat. Az állati melléktermékek széles körét gyakran felhasználják olyan fontos termelőágazatok, mint a gyógyszer-, a takarmány- vagy a bőripar.

(4)

Az új technológiáknak köszönhetően jelentősen bővült az állati melléktermékek vagy azokból származó termékek termelői ágazatokban – különösen az energiatermelésben – történő lehetséges felhasználása. Ugyanakkor minimálisra kell csökkenteni azokat az esetleges egészségügyi kockázatokat, amelyek az új technológiák használatából adódhatnak.

(5)

Az állati melléktermék gyűjtésével, szállításával, kezelésével, megmunkálásával, átdolgozásával, feldolgozásával, tárolásával, forgalomba hozatalával, értékesítésével, ártalmatlanításával és felhasználásával kapcsolatos közösségi egészségügyi szabályokat következetes és átfogó keretben kell meghatározni.

(6)

Ezeknek az általános szabályoknak arányban kell állniuk azokkal a köz- vagy állat-egészségügyi kockázatokkal, amelyek az állati melléktermékek üzemeltetők általi kezelése során a feldolgozási lánc különböző szakaszaiban az összegyűjtéstől a felhasználásig vagy ártalmatlanításig fennállnak. A szabályok meghozatalakor tekintetbe kell venni az e műveletek végrehajtása alatt fennálló környezeti kockázatokat is. A közösségi jogi keretnek adott esetben tartalmaznia kell az állati melléktermékek forgalomba hozatalára, ezen belül Közösségen belüli kereskedelemére és behozatalára vonatkozó egészségügyi szabályokat is.

(7)

Az 1774/2002/EK rendeletben (3) az Európai Parlament és a Tanács meghatározta a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó közösségi egészségügyi szabályokat. Az említett rendelet tudományos szakvélemények alapján és a Bizottság élelmiszerbiztonságról szóló, 2000. január 12-i fehér könyve szerinti fellépésként számos szabályt vezetett be az élelmiszer- és a takarmánylánc biztonságának védelmére, melyek kiegészítik az élelmiszer- és takarmányláncra vonatkozó közösségi jogszabályokat. Ezeknek a szabályoknak köszönhetően jelentős mértékben javult a Közösségen belül az állati melléktermékek jelentette kockázatokkal szembeni védelem.

(8)

Az 1774/2002/EK rendelet a hozzájuk köthető kockázat szerint három kategóriába sorolta az állati melléktermékeket. Az üzemeltetőknek a rendelet értelmében egymástól elkülönítve kell tartaniuk a különböző kategóriájú állati melléktermékeket, amennyiben olyan állati melléktermékeket kívánnak felhasználni, amelyek nem járnak jelentős köz- vagy állat-egészségügyi kockázattal, kiváltképpen, ha e termékek alapját emberi fogyasztásra alkalmas anyagok képezik. Az említett rendelet bevezeti azt az alapelvet is, hogy a magas fertőzési veszélyt jelentő anyagok nem használhatók haszonállatok takarmányozására, valamint egy állatfajnak sem adható olyan takarmány, amely vele azonos fajba tartozó állatokból származik. Az említett rendelet értelmében csak olyan állati eredetű anyagok kerülhetnek a takarmányláncba, amelyeket állat-egészségügyi vizsgálatnak vetettek alá. Ezenfelül a rendelet feldolgozási szabályokat is megállapít, amelyek biztosítják a kockázat csökkentését.

(9)

Az 1774/2002/EK rendelet 35. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság jelentést küld az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak azokról az intézkedésekről, amelyeket a tagállamok a rendeletnek való megfelelés biztosítása érdekében hoztak. A jelentéshez a Bizottság adott esetben jogalkotási javaslatot is csatol. A jelentést 2005. október 21-én nyújtotta be a Bizottság, és abban hangsúlyozta, hogy az 1774/2002/EK rendeletben megfogalmazott alapelveket továbbra is fenn kell tartani. Továbbá kiemelte azokat a területeket, ahol szükségesnek tekintették a rendelet módosítását; ez elsősorban a késztermékekre vonatkozó szabályok alkalmazásának pontosítását, az egyéb közösségi jogszabályokkal való kapcsolatot, valamint bizonyos anyagok besorolását érinti. A Bizottság Élelmiszer- és Állategészségügyi Hivatala (a továbbiakban: FVO) a tagállamokban 2004 és 2005 folyamán végzett tényfeltáró vizsgálatokban számos megállapítással is alátámasztja ezt a végkövetkeztetést. Az FVO szerint javítani kell az állati melléktermékek nyomon követhetőségét, valamint a hatósági ellenőrzések hatékonyságát és összehangoltságát.

(10)

A Tudományos Operatív Bizottság, melyet 2002-ben az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: EFSA) váltott fel, számos véleményt adott ki az állati melléktermékekkel kapcsolatban. Ezek a vélemények azt igazolják, hogy továbbra is meg kell tartani az 1774/2002/EK rendeletben előírt főbb alapelveket, különös tekintettel arra az alapelvre, miszerint azok az állati melléktermékek, melyekről az egészségügyi vizsgálat kimutatta, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan állatokból származnak, nem kerülhetnek be a takarmányláncba. Ugyanakkor ezeket az állati melléktermékeket bizonyos egészségügyi feltételek betartása mellett hasznosítani lehet, és műszaki vagy ipari termékek előállítására lehet használni.

(11)

A 2005 decemberében elfogadott, a 2005. október 21-i bizottsági jelentéssel kapcsolatban megfogalmazott tanácsi elnökségi következtetések, valamint a Bizottság által azt követően lebonyolított konzultációk is kiemelték, hogy javítani kell az 1774/2002/EK rendeletben előírt szabályokon. Világosan meg kell fogalmazni az állati melléktermékekre vonatkozó szabályok fő célkitűzéseit, nevezetesen a köz- és állat-egészségügyi kockázatok ellenőrzését, valamint az élelmiszer- és takarmánylánc biztonságának védelmét. E rendelet rendelkezéseinek az a célja, hogy elősegítsék e célok megvalósítását.

(12)

Az e rendeletben meghatározott állati melléktermékekre vonatkozó szabályok olyan termékekre vonatkoznak, melyeket a közösségi jogszabályok értelmében nem lehet emberi fogyasztásra használni, különösen abban az esetben, ha nem felelnek meg az élelmiszer-higiéniai jogszabályoknak, vagy élelmiszerként nem hozhatók forgalomba, mert egészségkárosító hatásuk vagy emberi fogyasztásra alkalmatlan mivoltuk miatt nem biztonságosak (jogszabályi értelemben vett állati melléktermékek). Mindazonáltal ezeknek a szabályoknak vonatkozniuk kell azokra az állati eredetű termékekre is, amelyek a lehetséges emberi fogyasztás tekintetében megfelelnek bizonyos szabályoknak, vagy amelyek emberi fogyasztásra szánt termékek alapanyagául szolgálnak, még ha alapvetően más célra szánják is azokat (a továbbiakban: választás szerinti állati melléktermékek).

(13)

Ezenfelül az e rendeletben meghatározott szabályok hatálya alá kell tartozniuk azoknak a vadon élő állatoknak, valamint azok testének vagy testrészeinek is, amelyeknél felmerül annak a gyanúja, hogy fertőző betegséget hordoznak. Mindebből nem következik, hogy vadon élő állatok esetében kötelező gyűjteni és ártalmatlanítani a természetes élőhelyükön elhullott vagy elejtett állatok testét. Helyes vadászati gyakorlat esetén a vadon élő állatok zsigereit és egyéb testrészeit biztonságosan lehet ártalmatlanítani a helyszínen. A kockázatok korlátozására irányuló ilyen jellegű gyakorlatok a tagállamokban már léteznek és egyes esetekben a vadászok tevékenységét szabályozó nemzeti jogszabályokra vagy kulturális hagyományokra épülnek. A közösségi jogi szabályozás, kiváltképpen az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) meghatározza a vadon élő állatokból származó hús és állati melléktermékek kezelésére vonatkozó szabályokat. E szabályok értelmében a kockázatok megelőzésével kapcsolatos felelősséget olyan szakképzett személyek viselik, mint például a vadászok. Az élelmiszerlánccal kapcsolatos lehetséges kockázatok tekintetében az elejtett vadból származó állati melléktermékekre e rendelet csak abban az esetben alkalmazandó, ha az adott vadon élő állat forgalomba hozatala élelmiszer-higiéniai jogszabályok hatálya alá tartozik, és ezek előírják, hogy milyen műveleteket kell elvégezni a vadfeldolgozó létesítményekben. Továbbá az e melléktermékekből eredő állat-egészségügyi kockázatok megelőzése érdekében a vadásztrófeák előállításához használt állati melléktermékeknek is e rendelet hatálya alá kell tartozniuk.

(14)

Az e rendeletben megállapított előírásokat kell alkalmazni azokra a vízi állatokból származó állati melléktermékekre, amelyek nem a közösségi élelmiszer-higiéniai jogszabályoknak megfelelően üzemeltetett hajókról származnak. Mindazonáltal a halak zsigereléséből és a betegségre utaló jeleket mutató halakból a halászhajók fedélzetén keletkező anyagok kezelése és ártalmatlanítása tekintetében a kockázatokkal arányos intézkedéseket kell elfogadni. Az e rendelet végrehajtására irányuló ilyen intézkedéseket a megfelelő tudományos intézet által végzett kockázatelemzés alapján kell elfogadni, figyelembe véve az emberre átvihető betegségek (különösen bizonyos paraziták) terjedésének megakadályozására irányuló egyes intézkedések eredményességével kapcsolatban rendelkezésre álló bizonyítékokat.

(15)

Tekintettel a kedvtelésből tartott állatok nyers eledeleként a gazdaságokban használt vagy az élelmiszer-ipari vállalkozások által a végfelhasználók számára biztosított anyagok korlátozott kockázatára, az e rendeletben meghatározott szabályoknak nem kell kiterjedniük e nyers eledelekhez kapcsolódó bizonyos tevékenységekre.

(16)

Világosan meg kell határozni ezért ebben a rendeletben, hogy mely állatok sorolandók a kedvtelésből tartott állatok közé, hogy az ezen állatokból származó állati melléktermékek ne kerülhessenek haszonállatok takarmányába. Kedvtelésből tartott állatnak tekintendők a nem mezőgazdasági célra szánt, például az emberek társállataiként számon tartott állatok.

(17)

A közösségi jogszabályok egységessége érdekében ebben a rendeletben az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és a tanácsi rendeletben (5), valamint a hulladékokról szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelvben (6) alkalmazott bizonyos fogalommeghatározásokat kell alkalmazni. Egyértelműen meg kell továbbá határozni a kísérleti és egyéb tudományos célokra felhasznált állatok védelmére vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1986. november 24-i 86/609/EGK tanácsi irányelvre (7) való hivatkozást.

(18)

A közösségi jogszabályok egységessége érdekében e rendeletben a víziállatokra, a tenyésztett víziállatokra és az azokból származó termékekre vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről és a víziállatokban előforduló egyes betegségek megelőzéséről és az azok elleni védekezésről szóló, 2006. október 24-i 2006/88/EK tanácsi irányelvben (8) meghatározott meghatározást kell alkalmazni. Ugyanakkor a meghatározásban nem szereplő és betegségek terjesztésével kapcsolatos kockázatot nem jelentő vízi gerinctelenek esetében ugyanazokat az előírásokat kell alkalmazni, mint a vízi állatok esetében.

(19)

A hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelv (9) meghatározza a hulladéklerakásra kiadott engedélyekre vonatkozó feltételeket. Ez a rendelet rendelkezik az állati melléktermékeknek az arra engedéllyel rendelkező hulladéklerakókban történő ártalmatlanításáról.

(20)

Elsősorban az üzemeltető felelőssége, hogy ezen műveleteket a rendelettel összhangban végezzék el. Ezzel egyidejűleg a köz- és állat-egészségügyi kockázatot jelentő tényezők megelőzésével kapcsolatban a közérdek azt kívánja, hogy egy működő gyűjtő- és ártalmatlanító rendszer biztosítsa azoknak az állati melléktermékeknek a biztonságos felhasználását és biztonságos ártalmatlanítását, amelyek nem kerülhetnek, vagy gazdasági okokból nem kerülnek felhasználásra. A gyűjtésre és ártalmatlanításra alkalmas rendszer nagyságát az adott tagállamban keletkező állati melléktermék mennyiségéhez mérten kell kialakítani. A rendszernek ugyanakkor elővigyázatossági okokból alkalmasnak kell lennie arra is, hogy egy nagyobb fertőző betegség okozta járványkitörés vagy az ártalmatlanításra kialakított meglévő rendszer ideiglenes műszaki zavara esetén kielégítse a megnövekedett kapacitásszükségletet. A tagállamok együttműködhetnek egymással vagy harmadik országokkal, feltéve, hogy e rendelet célkitűzései teljesülnek.

(21)

Az állati melléktermékek életciklusában meg kell határozni azt a kiindulási pontot, amelytől kezdve e rendelet előírásai alkalmazandók. Ha egy termék állati melléktermékké válik, az nem válhat újra az élelmiszerlánc részévé. Az élelmiszerláncban és az állati melléktermékek láncában is részt vevő létesítményekben vagy üzemekben kezelt bizonyos nyersanyagok – például a nyersbőr – kezelésére egyedi feltételek vonatkoznak. Ezekben az esetekben meg kell hozni a szükséges elkülönítési intézkedéseket az élelmiszerláncot a keresztszennyeződés miatt fenyegető potenciális kockázatok csökkentése érdekében. Más létesítmények esetében, a keresztszennyeződésnek elsősorban az állati melléktermékek lánca és az élelmiszerlánc szétválasztása révén történő elkerülése érdekében meg kell határozni a kockázatot jelentő körülményeket.

(22)

A jogbiztonság és a potenciális kockázatok megfelelő kezelése érdekében, a takarmánylánc biztonságát közvetlenül már nem befolyásoló termékek esetében az előállítási láncban végpontot kell meghatározni. Bizonyos, a közösségi jogszabályokban szabályozott termékek tekintetében e végpontot az előállítási szakaszban kell kijelölni. Azokat a termékeket, amelyek e végpontot elérik, e rendelet értelmében nem kell ellenőrizni. E rendelet értelmében a végponton túljutó termékek forgalomba hozatalát korlátozások nélkül engedélyezni kell, és e termékek olyan üzemeltetők által is kezelhetők és szállíthatók, amelyeket e rendelettel összhangban nem engedélyeztek vagy nem vettek nyilvántartásba.

(23)

Ugyanakkor, különösen az újabban felmerülő kockázatok esetében, lehetőséget kell biztosítani e végpont módosítására. Az 1774/2002/EK rendelet értelmében nem vonatkoznak a rendelet követelményei egyes termékekre, nevezetesen a madárürülékre, olyan nyersbőrökre, amelyeket különleges kezelésnek, például cserzésnek vetettek alá, és bizonyos vadásztrófeákra. Az e rendelet alapján elfogadandó végrehajtási intézkedéseknek – megfelelő feltételek mellett – hasonló kivételeket kell előírniuk többek között az olajkémiai termékekre és a biodízel-előállítás során keletkező végtermékekre.

(24)

A köz- és az állategészség magas szintű védelmének biztosítása érdekében a tagállamok továbbra is meghozzák azokat az intézkedéseket, melyek annak megelőzéséhez szükségesek, hogy az állati melléktermékeket a korlátozás alá vont területekről vagy létesítményekből elszállítsák, különösen olyan betegség kitörése esetében, amelyet az egyes állatbetegségek elleni védekezésre irányuló általános közösségi intézkedések, valamint a sertések hólyagos betegségére vonatkozó külön intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. december 17-i 92/119/EGK tanácsi irányelv (10) felsorol.

(25)

Azokat az állati melléktermékekkel kapcsolatos műveleteket, melyek jelentős mértékben növelik a köz- és állat-egészségügyi kockázatokat, csak olyan létesítményekben vagy üzemekben lehet elvégezni, amelyeket azt megelőzően az illetékes hatóság engedélyezett az adott művelet elvégzésére. Ez a feltétel fokozottan érvényes a feldolgozó létesítményekre vagy üzemekre, vagy a takarmánylánc biztonságát közvetlenül befolyásoló állati melléktermékek kezelését és tárolását végző más létesítményekre vagy üzemekre. Engedélyezni kell, hogy egy létesítmény vagy üzem többféle kategóriába tartozó állati mellékterméket is kezeljen, feltéve, hogy kizárt a keresztszennyeződés lehetősége. Engedélyezni kell továbbá ezen feltételek módosítását abban az esetben, ha egy nagyobb járványkitörés következtében nagyobb anyagmennyiséget kell ártalmatlanítani, illetve feldolgozni, feltéve, hogy az ideiglenes használat a módosított feltételek mellett nem vezet a betegség jelentette kockázat növekedéséhez.

(26)

Ilyen engedélyezésre ugyanakkor nincs szükség olyan létesítmények vagy üzemek esetében, melyek biztonságos anyagokat állítanak elő vagy kezelnek, például olyan termékeket, amelyeket olyan módon dolgoznak fel, hogy azok a továbbiakban nem jelentenek köz- vagy állat-egészségügyi kockázatot. E létesítményeket és üzemeket nyilvántartásba kell venni, hogy az anyagok útja hatóságilag ellenőrizhető legyen, és nyomon követhetőségük biztosított legyen. Ez azokra az üzemeltetőkre is vonatkozik, akik állati melléktermékeket vagy állati melléktermékekből származó termékeket szállítanak, kivéve, ha a láncban meghatározott végpont miatt már nem vonatkozik rájuk semmiféle ellenőrzés.

(27)

A létesítmények és üzemek azt követően kaphatnak engedélyt, hogy megtörtént a helyszíni ellenőrzés és az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátották az arra vonatkozó igazoló adatokat, hogy e rendelettel összhangban teljesítik a létesítménnyel vagy üzemmel szemben megkövetelt infrastrukturális vagy működésbeli követelményeket, és ezáltal képesek arra, hogy megfelelően kezeljék a működésükből adódó köz- és állat-egészségügyi kockázatokat. Lehetőséget kell biztosítani az engedélyek feltételes kibocsátására annak érdekében, hogy az üzemeltetők a létesítmény vagy az üzem teljes körű engedélyezése előtt pótolhassák a hiányosságokat.

(28)

Azokra a létesítményekre vagy üzemekre, melyek működését már engedélyezték a közösségi élelmiszer-higiéniai jogszabályokkal összhangban, nem érvényes az e rendeletben előírt engedélyezési vagy nyilvántartásba vételi kötelezettség, mivel az említett közösségi jogszabályok értelmében történt engedélyezés vagy nyilvántartásba vétel során már figyelembe vették e rendelet célkitűzéseit is. Ugyanakkor a higiéniai jogszabályok értelmében engedélyezett vagy nyilvántartásba vett létesítményeknek vagy üzemeknek meg kell felelniük az e rendeletben meghatározott követelményeknek, továbbá ezeknek is át kell esniük az e rendelet előírásainak való megfelelést vizsgáló hivatalos ellenőrzéseken.

(29)

Az állati melléktermékeket és az állati melléktermékekből származó termékeket kockázatértékelés alapján három kategóriába kell sorolni, amelyek tükrözik az említett állati melléktermék jelentette köz- és állat-egészségügyi kockázatok mértékét. A magas kockázattal járó állati melléktermékeket és az állati melléktermékekből származó termékeket csak a takarmányláncon kívüli célokra lehet használni, míg kisebb kockázattal járó felhasználásuk biztonságos feltételek mellett megengedett.

(30)

A tudományos és technológiai előrehaladás olyan fejlesztéseket eredményezhet az eljárásokban, amelyek kiküszöbölhetik vagy minimalizálhatják a köz- és állat-egészségügyi kockázatokat. Az ebben a rendeletben meghatározott állati melléktermékek listáit egy efféle előrehaladásra tekintettel módosítani lehet. Bármely ilyen jellegű módosítás előtt, valamint a köz- és állat-egészségügy magas szintű védelmének biztosítására létrejött közösségi jogszabályok alapelveivel összhangban a kockázatelemzést az arra megfelelő tudományos intézmény, úgy mint az EFSA, az Európai Gyógyszerügynökség vagy a Fogyasztási Cikkek Tudományos Bizottsága végzi el, a kockázati elemzésnek alávetett állati melléktermékek típusától függően. Ugyanakkor világossá kell tenni, hogy amennyiben különböző kategóriába tartozó állati melléktermékeket vegyítenek, a keveréket az abban szereplő legmagasabb kockázattal járó összetevőre vonatkozó szabványnak megfelelően kell kezelni.

(31)

A magas közegészségügyi kockázat miatt a fertőző szivacsos agyvelőbántalom (TSE) kockázatával járó állati melléktermékeket kiváltképp nem szabad takarmányban felhasználni. E korlátozást alkalmazni kell azon vadon élő állatokra is, amelyek fertőző betegséget terjeszthetnek. A TSE-vel való fertőzöttség kockázatát hordozó állati melléktermékek takarmányban való felhasználására vonatkozó korlátozás nem érinti a 999/2001/EK rendeletben meghatározott takarmányozási szabályokat.

(32)

A 86/609/EGK irányelvben meghatározott kísérletekben felhasznált állatokból származó állati melléktermékek sem használhatók takarmányokban, tekintettel az ilyen állati melléktermékekkel kapcsolatos kockázatokra. Ugyanakkor a tagállamok engedélyezhetik a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1831/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (11) összhangban az új takarmány-adalékanyagok vizsgálatával kapcsolatos kísérletekbe bevont állatokból származó állati melléktermékek felhasználását.

(33)

Az állati eredetű élelmiszerekben található állatgyógyászati készítmények maximális maradékanyag-határértékeinek megállapítására szolgáló közösségi eljárás kialakításáról szóló, 1990. június 26-i 2377/90/EGK tanácsi rendelet (12) és az egyes hormon- vagy tireosztatikus hatású anyagoknak és a ß-agonistáknak az állattenyésztésben történő felhasználására vonatkozó tilalomról szóló, 1996. április 29-i 96/22/EK tanácsi irányelv (13) értelmében bizonyos anyagok és termékek használata jogellenes. Ezenfelül az egyes élő állatokban és állati termékekben lévő anyagok és azok maradványainak ellenőrzésére szolgáló intézkedésekről szóló, 1996. április 29-i 96/23/EK tanácsi irányelv (14) további szabályokat határoz meg bizonyos anyagok és azok maradékainak élőállatokban és állati eredetű termékekben való ellenőrzésére. A 96/23/EK irányelv előírja azokat a szabályokat is, amelyek akkor alkalmazandók, ha megállapításra került, hogy engedélyezett anyagok vagy szennyeződések bizonyos megengedett szintet meghaladó mértékben vannak jelen. A közösségi jogszabályok közötti egységesség biztosítása érdekében azokat az állati eredetű termékeket, amelyekben olyan anyagot mutatnak ki, amelyről megállapítják, hogy megsérti a 2377/90/EGK rendelet rendelkezéseit, valamint a 96/22/EK és a 96/23/EK irányelveket, az 1. vagy a 2. kategóriába tartozó anyagok közé kell sorolni attól függően, milyen mértékű kockázatot jelentenek az élelmiszer- és takarmányláncra nézve.

(34)

A trágyát és az emésztőtraktus-tartalmat nem kell ártalmatlanítani, feltéve, hogy megfelelő kezelés biztosítja, hogy a talajon való alkalmazásuk során nem kerül sor betegség átvitelére. A gazdaságban elpusztult, valamint valamely betegség felszámolása céljából leölt állatokból származó állati melléktermékek nem használhatók fel a takarmányláncban. Ez a korlátozás azokra a Közösség területére engedéllyel importált állati melléktermékekre is vonatkozik, amelyekről a közösségi határállomásokon elvégzett vizsgálatok során bebizonyosodik, hogy nem tesznek eleget a közösségi jogszabályoknak, valamint azon termékekre, amelyekről a Közösségen belül elvégzett ellenőrzésekben kimutatják, hogy nem tesznek eleget a vonatkozó követelményeknek. Az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15), valamint a takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló, 2009. július 13-i 767/2009/EK rendelet (16) előírásainak be nem tartása nem eredményezheti a határállomásokon megvizsgált termékek takarmányláncból történő kizárását.

(35)

Az 1774/2002/EK rendelet hatálybalépése óta egyes állati melléktermékeket automatikusan a 2. kategóriába tartozó anyagok közé sorolnak; ez jelentősen korlátozza felhasználási lehetőségüket, ami nem feltétlenül áll arányban az általuk esetlegesen kifejtett kockázattal. Ennek megfelelően ezeket az állati melléktermékeket a 3. kategóriába tartozó anyagok közé kell sorolni, és egyes takarmányozási célokra engedélyezni kell felhasználásukat. A három kategória egyikében sem szereplő állati melléktermék esetén elővigyázatosságból továbbra is meg kell tartani a 2. kategóriába történő automatikus besorolást, különösképpen azon alapvető elv fokozott biztosítása érdekében, hogy ezen anyagok nem kerülhetnek be a prémes állatoktól eltérő haszonállatoknak szánt takarmányláncba.

(36)

Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) elfogadását követően hatályba lépő más jogszabályok, nevezetesen az élelmiszer-higiéniáról szóló, 2004. április 29-i 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (18), valamint a 853/2004/EK rendelet és a takarmányhigiénia követelményeinek meghatározásáról szóló, 2005. január 12-i 183/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) értelmében, amelyeket kiegészít az 1774/2002/EK rendelet, a köz- és állat-egészségügy védelmére meghozott közösségi jogszabályok betartása elsősorban az élelmiszer-ipari és takarmányipari vállalkozók feladata. Az említett jogszabályoknak megfelelően elsősorban az e rendelet hatálya alá tartózó tevékenységeket végrehajtó vállalkozó felelős azért, hogy e rendelet előírásait betartsák. E kötelezettséget pontosan meg kell állapítani és részletesen ki kell fejteni a nyomon követhetőséget biztosító eszközök – így például az elkülönített gyűjtés és az állati melléktermékek továbbítása – tekintetében. A kizárólag nemzeti szinten forgalmazott termékek nyomon követhetőségét biztosító, más eszközökkel működő, már létező rendszereket meg kell tartani, amennyiben azonos információkat biztosítanak. Törekedni kell az elektronikus vagy más, papíralapú nyilvántartást nem igénylő dokumentáció használatának előmozdítására, amennyiben ez biztosítja a teljes nyomon követhetőséget.

(37)

Saját ellenőrző rendszert kell létrehozni annak biztosítása érdekében, hogy a létesítményen vagy az üzemen belül e rendelet követelményeinek megfelelően járjanak el. A hivatalos ellenőrzések alkalmával az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a saját ellenőrzést is. Bizonyos létesítményekben vagy üzemekben a saját ellenőrzéseket a veszélyelemzés és kritikus ellenőrzési pontok („HACCP”) elvei szerint kell elvégezni. A HACCP elvei alapjául a közösségi élelmiszer- és takarmányhigiéniai jogszabályok szerinti végrehajtásuk során szerzett tapasztalatok szolgálnak. E tekintetben a nemzeti szinten alkalmazott helyes gyakorlatra vonatkozó útmutatások hasznos eszközt jelenthetnek a HACCP elvei és e rendelet más vonatkozásai gyakorlati végrehajtásának elősegítése terén.

(38)

Állati melléktermékeket csak akkor szabad felhasználni, ha az állati melléktermékekből készült termékek feldolgozása és forgalomba hozatala során minimálisra csökkentik a köz- és állat-egészségügyi kockázatokat. Ha erre nincs lehetőség, az állati melléktermékeket biztonságos körülmények között ártalmatlanítani kell. A meglévő közösségi jogszabályokkal összhangban világosan meg kell határozni, mely esetekben van lehetőség a különböző kategóriába tartozó állati melléktermékek felhasználására. Az alacsonyabb kockázati kategóriák esetében általában lehetővé kell tenni a magasabb kategória választását, kivéve, ha egyedi megfontolások alkalmazandók az egyes állati melléktermékekhez kapcsolódó kockázatok tekintetében.

(39)

Az állati melléktermékek és a belőlük származó termékek ártalmatlanítását a hulladéklerakásra és a hulladékégetésre vonatkozó környezetvédelmi jogszabályoknak megfelelően kell elvégezni. A jogszabályok közti egységesség biztosítása érdekében hulladékégetés során a hulladékok égetéséről szóló, 2000. december 4-i 2000/76/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) szerint kell eljárni. A hulladékok együttégetésére hasznosítás és ártalmatlanítás esetén is hasonló engedélyezési és működési feltételek érvényesek, mint a hulladékégetésre, kiváltképp a károsanyag-kibocsátására vonatkozó érték, a szennyvíz és maradékanyagok elvezetése, az ellenőrzés és a felügyelet, valamint az intézkedésekre vonatkozó követelmények tekintetében. Ezért engedélyezni kell mind a három kategóriába tartozó anyag esetében az előzetes feldolgozás nélküli, közvetlen együttégetést. Ezen kívül konkrét rendelkezéseket kell hozni a kis és nagy teljesítményű hulladékégető művek engedélyezésére.

(40)

Az állati melléktermékeknek vagy az azokból származó termékeknek az égetés során fűtőanyagként való használata engedélyezett, és nem számít hulladékártalmatlanítási műveletnek. Mindazonáltal az ilyen jellegű felhasználást olyan körülmények között kell végezni, amelyek biztosítják a köz- és az állategészség védelmét, valamint a megfelelő környezetvédelmi szabványok betartását.

(41)

Ez a rendelet lehetőséget ad az állati melléktermékek feldolgozási módszereinek időre, hőmérsékletre és nyomásra vonatkozó paramétereinek megállapítására, különösen az 1774/2002/EK rendeletben jelenleg a 2–7. módszerek közé felvett módszerek esetében.

(42)

A mészhéjú állatok lágyszövettől vagy hústól megfosztott héja nem tartozik e rendelet hatálya alá. Mivel a Közösségen belül különböző módszerek léteznek a lágyszövet vagy hús héjakból történő eltávolítására, lehetőség van olyan héjak használatára is, amelyekből nem távolították el teljesen a lágyszövetet vagy a húst, amennyiben ezek használata nem jár növekvő köz- és állat-egészségügyi kockázattal. A nemzeti szinten működő helyes gyakorlatra vonatkozó útmutatások segítséget nyújthatnak az arra vonatkozó ismeretek átadásában, hogy milyen feltételek mellett lehetséges az ilyen jellegű felhasználás.

(43)

Tekintettel arra, hogy a biodinamikus termékek elhanyagolható köz- és állat-egészségügyi kockázattal járnak, az illetékes hatóság az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló, 2007. június 28-i 834/2007/EK tanácsi rendeletnek (21) megfelelően engedélyezheti, hogy a 2. és a 3. kategóriába tartozó anyagokból ilyen készítményeket állítsanak elő, és azokat a talajon alkalmazzák.

(44)

Fejlesztés alatt állnak olyan új technológiák, melyek előnyös lehetőségeket kínálnak arra, hogy állati melléktermékekből energiát lehessen előállítani, vagy e termékeket biztonságosan lehessen ártalmatlanítani. A biztonságos ártalmatlanítás az állati melléktermékek helyszínen történő, biztonságos elkülönítését célzó módszerek és a kipróbált ártalmatlanítási módszerek kombinációjával, valamint az engedélyezett feldolgozási paraméterek és a kedvezően értékelt, új szabványok ötvözésével is megvalósítható. Az e téren megvalósuló tudományos és technikai előrehaladás figyelembevétele érdekében az egész Közösségen belül engedélyezni kell ezeket a technológiákat, mint az állati melléktermékek ártalmatlanításának és felhasználásának alternatív módszereit. Egyénileg kifejlesztett technológia esetében az engedély kiadását megelőzően az EFSA-nak felül kell vizsgálnia az illetékes hatóság által ellenőrzött kérelmet, ezzel is biztosítva, hogy sor kerül az eljárás kockázatcsökkentő hatásának elemzésére, valamint hogy az egyének jogait, köztük az üzleti információk bizalmas mivoltát tiszteletben tartják. A kérelmezőknek nyújtandó tanácsadás biztosítása érdekében meg kell állapodni a kérelmek egységes formátumában. Mivel a dokumentum csupán tájékoztató jellegű, azt az EFSA-val együttműködve, a tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(45)

Az élelmiszer- és takarmánylánc védelmének biztosítása érdekében egyértelműen meg kell határozni a takarmányozási célra szánt állati melléktermékek és az azokból származó termékek, valamint a szerves trágyák és talajjavítók forgalomba hozatalára vonatkozó követelményeket. A prémes állatok kivételével, a haszonállatok takarmányozására csak a 3. kategóriába tartozó anyagokat lehet felhasználni. Az állati melléktermékekből előállított szerves trágya kedvezőtlenül befolyásolhatja az élelmiszer- és takarmánylánc biztonságát. Amennyiben a 2. kategóriába tartozó anyagból nyert hús- és csontlisztből vagy feldolgozott állati fehérjéből állítják elő őket, egy szervetlen vagy emészthetetlen anyagösszetevőt kell hozzáadni annak megakadályozására, hogy közvetlenül fel lehessen használni őket takarmányozási célra. Ettől azonban el lehet tekinteni, amennyiben a termék összetétele vagy csomagolása, különösen a végső felhasználóknak szánt termékek esetében, megelőzi a termék takarmányozási célú, téves felhasználását. Az összetevők meghatározásakor figyelembe kell venni az eltérő éghajlati és talajviszonyokat, valamint az adott trágya felhasználásának célját.

(46)

A macska- és kutyaprém, valamint az ilyen prémet tartalmazó termékek forgalomba hozatalának, a Közösségbe történő behozatalának, illetve onnan történő kivitelének tilalmáról szóló, 2007. december 11-i 1523/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (22) általános tilalmat vezet be a macska- és kutyaprém, valamint az ilyen prémet tartalmazó termékek forgalomba hozatalára, behozatalára és kivitelére. Ugyanakkor ez a tilalom nem érinti az e rendeletben megállapított kötelezettséget, melynek értelmében a macskákból vagy kutyákból származó állati melléktermékeket, beleértve a prémet is, ártalmatlanítani kell.

(47)

Tudományos célra és a kutatásfejlesztéshez, valamint a művészeti tevékenységekhez mindegyik kategóriába tartozó állati melléktermék vagy abból származó termék felhasználásra kerülhet, esetenként akár a kereskedelmi forgalomba hozottnál kisebb mennyiségekben is. Az ilyen állati melléktermékek vagy azokból származó termékek behozatalának és felhasználásának megkönnyítése érdekében az illetékes hatóságnak képesnek kell lennie arra, hogy esetről esetre meghatározza az ilyen jellegű műveletre vonatkozó feltételeket. A közösségi szintű intézkedésekre harmonizált feltételeket kell meghatározni.

(48)

Az 1774/2002/EK rendelet olyan részletes előírásokat tartalmaz, amelyek eltérésként lehetővé teszik az állatkerti állatok esetében a 2. és a 3. kategóriába tartozó anyagok takarmányként való felhasználását. E rendeletben hasonló rendelkezéseket kell előírni, megengedve egyes 1. kategóriába tartozó anyagok takarmányozásra történő használatát, kiegészítve azzal, hogy a lehetséges köz- és állat-egészségügyi kockázat ellenőrzése érdekében lehetőséget kell biztosítani részletes szabályok meghatározására is.

(49)

Az 1774/2002/EK rendelet a természetes élőhelyükön élő, veszélyeztetett vagy védett dögevő madárfajok és más fajok esetében a biodiverzitás előmozdítása érdekében engedélyezi, hogy az 1. kategóriába tartozó anyagokkal etessék őket. E fajok megfelelő védelmének biztosítása érdekében e rendeletben továbbra is engedélyezni kell az eddigi etetési gyakorlatot, összhangban a betegségek elterjedésének megelőzésére vonatkozó feltételekkel. Ugyanakkor egészségügyi feltételeket kell meghatározni az ilyen 1. kategóriába tartozó anyagok külterjes legeltetési rendszerekben és más húsevő fajok (például medvék és farkasok) számára takarmányként történő felhasználását lehetővé tevő végrehajtási intézkedésekben. Ezeknek az egészségügyi feltételeknek figyelembe kell venniük az érintett fajok természetes fogyasztási szokásait, valamint a biodiverzitás előmozdítására irányuló, „A biológiai sokféleség csökkenésének megállítása 2010-ig – és azon túl” című, 2006. május 22-i bizottsági közleményben említett közösségi célkitűzéseket.

(50)

Az állati melléktermékek elföldelése vagy elégetése bizonyos esetekben, különösen elhullott állatok esetében indokolt lehet, különösen a távoli területeken vagy azokban az esetekben, amikor súlyos fertőző betegség elleni sürgősségi védintézkedésként le kell ölni az állatokat. Különleges esetben lehetővé kell tenni a helyszíni ártalmatlanítást, mivel ellenkező esetben az adott régióban vagy tagállamban rendelkezésre álló feldolgozási vagy égetési kapacitás elégtelensége korlátozhatná a betegség megfékezését.

(51)

Az állati melléktermékek elföldelésére és elégetésére vonatkozó jelenlegi eltérést ki kell terjeszteni azokra a területekre, amelyeken nincs lehetőség a hozzáférésre, vagy ahol az kockázatot jelent az összegyűjtést végző személyzet egészségére és biztonságára nézve. Az 1774/2002/EK rendelet alkalmazásakor, valamint az olyan természeti katasztrófák, mint az egyes tagállamokban bekövetkezett erdőtüzek és áradások során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy rendkívüli körülmények között indokolt lehet a helyszíni elföldelés vagy elégetés, amennyiben ez biztosítja az állatok gyors ártalmatlanítását és a betegség elterjedéséből adódó kockázatok elkerülését. A 999/2001/EK rendelet alkalmazásakor szerzett tapasztalatok alapján a távoli területek teljes területét tagállamonként korlátozni kell azon általános kötelezettség érvényesítése érdekében, hogy az e rendeletben meghatározott szabályoknak megfelelő ártalmatlanító rendszer álljon rendelkezésre.

(52)

A köz- és állat-egészségügyi kockázatot nem jelentő állati melléktermékeket kis mennyiségben kezelő, bizonyos létesítmények vagy üzemek számára engedélyezni kell, hogy az ilyen melléktermékeket hivatalos felügyelet mellett az e rendeletben meghatározott ártalmatlanítási módszertől eltérő módon is ártalmatlaníthassák. Ugyanakkor az egységes alkalmazás érdekében az ilyen kivételes eseteket közösségi szinten kell meghatározni az egyes ágazatok aktuális helyzete és az egyes tagállamokban az egyéb ártalmatlanító rendszerek elérhetősége alapján.

(53)

A jogbiztonság érdekében meg kell határozni, hogy milyen intézkedéseket hozhat az illetékes hatóság a hivatalos ellenőrzések során, különösen a létesítmény tevékenységének felfüggesztésére vagy állandó jellegű megtiltására, vagy a rendelet megfelelő alkalmazását biztosító feltételek bevezetésére nézve. E hivatalos ellenőrzéseket a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (23) szerinti többéves ellenőrzési tervek keretében kell elvégezni.

(54)

Annak biztosítására, hogy a tagállamok ellenőrizni tudják a területükre ártalmatlanítás céljából beléptetett anyagok mennyiségét, ezen anyagoknak az adott ország területére történő beérkezését az illetékes hatóságnak engedélyeznie kell.

(55)

A lehetséges kockázatok ellenőrzése érdekében nyomással történő sterilizálást és kiegészítő szállítási feltételeket lehet előírni. A nyomon követhetőség és az állati melléktermékek vagy az azokból származó termékek szállítását ellenőrző tagállami illetékes hatóságok közötti együttműködés biztosítása érdekében a 2004/292/EK bizottsági határozattal (24) bevezetett Traces rendszeren keresztül kell biztosítani az 1. és a 2. kategóriába tartozó anyagok, vagy az 1. és a 2. kategóriába tartozó anyagokból nyert hús, csontliszt és állati zsiradék szállítására, valamint a 3. kategóriába tartozó anyagokból származó állati fehérje szállítására vonatkozó információkat. A kutatási, oktatási, művészeti vagy diagnosztikai céllal felhasznált, kis mennyiségű anyagok esetében különleges feltételeket kell meghatározni az ilyen anyagok Közösségen belüli mozgásának megkönnyítése érdekében. Különleges feltételek mellett a közös határral rendelkező tagállamok között mozgó anyagok ellenőrzésének elősegítése érdekében kétoldalú megállapodásokat kell lehetővé tenni.

(56)

A legalább két tagállammal határos harmadik országokon keresztül történő szállítmányozás megkönnyítése érdekében külön szabályozást kell bevezetni az egyik tagállamból egy másik tagállamba egy harmadik ország területén keresztül történő szállítmányozásra, amely biztosítja, hogy a belső piac megvalósításának céljával a Közösségen belüli kereskedelemben alkalmazható állat-egészségügyi ellenőrzésekről szóló, 1989. december 11-i 89/662/EGK tanácsi irányelvnek (25) megfelelően, különösen a Közösség területére újból belépő szállítmányok esetében, elvégezzék az állat-egészségügyi ellenőrzést.

(57)

A közösségi jogszabályok közötti egységesség biztosítására egyértelműen meg kell határozni az e rendeletben meghatározott szabályok és a hulladékra vonatkozó közösségi jogszabályok között fennálló kapcsolatot. Különösen a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (26) meghatározott hulladékkiviteli tilalommal való összhangot kell biztosítani. Az esetleges káros környezeti hatások megelőzése érdekében az égetéssel vagy hulladéklerakással ártalmatlanítandó állati melléktermékek és a belőlük származó termékek kivitelét meg kell tiltani. Meg kell előzni továbbá az állati melléktermékek és a belőlük származó termékek kivitelét, amennyiben olyan harmadik ország biogáz- vagy komposztáló üzemében kerülnek felhasználásra, amely nem tagja az OECD-nek, megelőzve ezzel a lehetséges káros környezeti hatásokat és az esetleges köz- és állat-egészségügyi kockázatokat. A kiviteli tilalomtól eltérő rendelkezések alkalmazásakor a Bizottságnak teljes mértékben figyelembe kell vennie határozatában a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról szóló bázeli egyezményt, amelyet a Közösség a 93/98/EGK tanácsi határozattal elfogadott (27), és a részes felek konferenciájának ezen egyezményt módosító III/1 határozatát, amelyet a Közösség részéről a 97/640/EK tanácsi határozat (28) ratifikált, és az 1013/2006/EK rendelet hajtott végre.

(58)

Ezenfelül biztosítani kell, hogy a hulladékjegyzéknek a hulladékokról szóló 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében történő meghatározásáról szóló 94/3/EK határozat, valamint a veszélyes hulladékok jegyzékének a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének(4) bekezdése értelmében történő meghatározásáról szóló 94/904/EK tanácsi határozat felváltásáról szóló, 2000. május 3-i 2000/532/EK bizottsági határozatban (29) felsorolt veszélyes hulladékokkal szennyezett vagy kevert állati melléktermékek tagállamok között történő be-, illetve kivitelét, valamint szállítását az 1013/2006/EK rendelettel összhangban végezzék. Meg kell határozni azt is, hogy milyen szabályok vonatkoznak ezen anyagok tagállamon belüli szállítására.

(59)

A Bizottságnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a tagállamokban ellenőrzéseket végezzen. A harmadik országokban a közösségi ellenőrzéseket a 882/2004/EK rendelettel összhangban kell végrehajtani.

(60)

Az állati melléktermékeknek és a belőlük származó termékeknek a Közösség területére történő behozatalára vagy tranzitforgalmára a Közösségben alkalmazandó szabályokkal legalább megegyező mértékben szigorú szabályokat kell alkalmazni. Alternatív megoldásként a közösségi jogszabályokban előírt szabályokkal egyenértékűnek lehet tekinteni a harmadik országokban az állati melléktermékekre és az azokból származó termékekre alkalmazandó szabályokat. A takarmányláncon kívüli felhasználásra szánt termékekre az azokkal járó esetleges kockázatok miatt egyszerűsített behozatali szabályokat kell alkalmazni.

(61)

A kozmetikai termékként, állatgyógyászati készítményként vagy orvostechnikai eszközként történő felhasználásra előállított állati melléktermékekből származó termékekre vonatkozó alábbi közösségi jogszabályok átfogó keretben szabályozzák ezen termékek forgalomba hozatalát: a kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1976. július 27-i 76/768/EGK tanácsi irányelv (30), az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (31), az állatgyógyászati készítmények közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (32), az aktív beültethető orvostechnikai eszközökre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1990. június 20-i 90/385/EGK tanácsi irányelv (33), az orvostechnikai eszközökről szóló, 1993. június 14-i 93/42/EGK tanácsi irányelv (34), valamint az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről szóló, 1998. október 27-i 98/79/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (35) (a továbbiakban: egyedi irányelvek). Mindazonáltal a kozmetikai termékekre és az orvostechnikai eszközökre vonatkozó egyedi irányelvek nem rendelkeznek az állati egészséget fenyegető kockázattal szembeni védekezésről. Ezekben az esetekben a kockázatok tekintetében ez a rendelet alkalmazandó, és a 178/2002/EK rendelettel összhangban bevezethetők védintézkedések.

(62)

Azok az állati melléktermékek és belőlük származó termékek, melyeket nyersanyagként vagy állati melléktermékekből származó termékek előállításához szükséges összetevőként szállítanak, szintén az egyedi irányelvek hatálya alá tartoznak, amennyiben azok köz- és állat-egészségügyi kockázatok ellenőrzésére vonatkozó szabályokat határoznak meg. Az egyedi irányelvek már jelenleg is tartalmaznak olyan állati eredetű kiindulási anyagokra vonatkozó szabályozást, melyek felhasználhatók az előbbiekben ismertetett, állati melléktermékekből származó termékek előállítására, és meghatároznak bizonyos feltételeket, melyekkel biztosítható a köz- és állat-egészségügyi kockázatokkal szembeni védelem. Különösen a 76/768/EGK irányelv rendelkezik arról, hogy az 1. kategóriába és 2. kategóriába tartozó anyagokat nem lehet felhasználni kozmetikai termékek összetevőiként, és kötelezi a gyártókat arra, hogy a helyes előállítási gyakorlatot kövessék. A 2003/32/EK bizottsági irányelv (36) részletes előírásokat tartalmaz az állati eredetű szövetek felhasználásával készült orvostechnikai eszközökkel kapcsolatban.

(63)

Ugyanakkor, amennyiben az egyedi irányelvek még nem rendelkeznek ezekről a feltételekről, és azokban az esetekben, amelyekben nem szabályozzák az egyes köz- és állat-egészségügyi kockázattal járó helyzeteket, e rendelet alkalmazandó, és a 178/2002/EK rendelettel összhangban védintézkedések is bevezethetők.

(64)

Bizonyos állati melléktermékekből származó termékek nem kerülnek be a takarmányláncba, és nem alkalmazzák őket olyan talajon, ahol haszonállatokat legeltetnek, vagy amelyen a füvet zöld takarmány céljára vágják. Ezen állati melléktermékekből származó termékek közé tartoznak a műszaki célra történő felhasználásra szánt állati termékek, mint a bőriparban használt kezelt nyersbőrök, a textiliparban felhasználandó feldolgozott gyapjú, a ragasztóanyagok készítéséhez használt csonttermékek, és a kedvtelésből tartott állatok eledeléhez felhasználandó anyagok. Az üzemeltetőknek lehetőségük van arra, hogy forgalomba hozzák ezeket a termékeket, amennyiben ezek olyan nyersanyagokból származnak, melyek nem kívánnak kezelést, vagy a kezelt anyag kezelése vagy végfelhasználása biztosítja a megfelelő kockázatkezelést.

(65)

Megállapították, hogy egyes tagállamokban az 1774/2002/EK rendeletben előírt szabályokat nem minden esetben tartották be. Ezért e szabályok következetes végrehajtása mellett büntetőjogi vagy egyéb szankciók szükségesek azokkal az üzemeltetőkkel szemben, akik nem tartják be ezeket a szabályokat. Ennek megfelelően a tagállamoknak meg kell határozniuk az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókat.

(66)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen az állati melléktermékekre és az azokból származó termékekre vonatkozó köz- és állat-egészségügyi szabályok meghatározását az ilyen termékekhez kapcsolódó köz- és állat-egészségügyi kockázatok megelőzése és csökkentése, és kiváltképp az élelmiszer- és a takarmánylánc biztonságának védelme érdekében a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(67)

A jogbiztonság erősítése érdekében, valamint a Bizottságnak a Közösségi jogszabályok egyszerűsítésére irányuló általános célkitűzése tükrében e rendeletnek létre kell hoznia egy átfogó szabályozási keretet, figyelembe véve az 1774/2002/EK rendelet által előírt szabályokat, valamint az annak hatálybalépése óta megszerzett tapasztalatokat és az azóta lezajlott tudományos fejlődést. Ezért az 1774/2002/EK rendelet hatályát veszti, és helyébe ez a rendelet lép.

(68)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (37) összhangban kell elfogadni.

(69)

A közösségi jogszabályok közötti egységesség és egyértelműség javítása érdekében az állati melléktermékek feldolgozására vonatkozó egyes műveletek elvégzésének műszaki szabályait, amelyeket jelenleg az 1774/2002/EK rendelet mellékletei határoznak meg, valamint az említett rendelet alapján a Bizottság által elfogadott végrehajtó intézkedéseket (38) külön végrehajtási jogszabályokban kell meghatározni. A fogyasztók és a szakmai társadalmi körök bevonásával konzultációt kell folytatni, tájékoztatva őket az e rendelettel kapcsolatos kérdésekről, az élelmiszerlánc, valamint az állat- és növényegészségügy kérdéseivel foglalkozó konzultatív csoport létrehozásáról szóló, 2004. augusztus 6-i 2004/613/EK bizottsági határozattal (39) összhangban.

(70)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy szabályokat fogadjon el az alábbiakra vonatkozóan: a végpont módosítása bizonyos állati melléktermékekből származó termékek előállítási láncában, valamint ilyen végpont meghatározása egyes egyéb állati melléktermékekből származó termékek esetében; olyan súlyos fertőző betegségekre vonatkozó szabályok, amelyek jelenlétében az állati melléktermékek és az azokból származó termékek továbbítása nem engedélyezhető és/vagy olyan feltételek, amelyek lehetővé teszik az ilyen szállítást; valamint az állati melléktermékek és az azokból származó termékek kategorizálását módosító intézkedések, az állati melléktermékek és az azokból származó termékek felhasználásának és ártalmatlanításának korlátozására vonatkozó intézkedések, az állati melléktermékek és az azokból származó termékek használatára, összegyűjtésére és ártalmatlanítására vonatkozó bizonyos eltérések alkalmazásának feltételeit meghatározó intézkedések, továbbá az állati melléktermékek és az azokból származó termékek felhasználására és ártalmatlanítására szolgáló, egyes alternatív módszerek jóváhagyására vagy visszautasítására irányuló intézkedések.

(71)

A Bizottságot fel kell hatalmazni továbbá arra, hogy egyedi szabályokat fogadjon el az alábbiak tekintetében: az állati melléktermékek és az azokból származó termékek összegyűjtése és szállítása, az infrastruktúra, az állati melléktermékeket és az azokból származó termékeket kezelő létesítmények és üzemek felszereléssel és higiéniával kapcsolatos követelményei, az állati melléktermékek és az azokból származó termékek kezelésének – köztük az ilyen kezelés ellenőrzése céljából bemutatandó bizonyítékok – feltételei és műszaki követelményei, az állati melléktermékek és a belőlük származó termékek forgalomba hozatalára vonatkozó feltételek, a biztonságos forrás, biztonságos kezelés és biztonságos végfelhasználás követelményei, az állati melléktermékek és a belőlük származó termékek behozatalára, tranzitforgalmára és kivitelére vonatkozó feltételek, a hatósági ellenőrzések – köztük a mikrobiológiai elemzések referencia-módszereire vonatkozó szabályok – végrehajtására vonatkozó, részletes intézkedések, valamint bizonyos állati melléktermékek és az azokból származó termékek tagállamok közötti továbbításának ellenőrzésére vonatkozó feltételek. Mivel ezen intézkedések általános hatályúak, és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek többek között új, nem alapvető fontosságú elemekkel való kiegészítésével történő módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(72)

A korlátozás alá vont gazdaságokból, üzemekből vagy körzetekből származó állati melléktermékek továbbítását érintő intézkedéseknél a hatékonyság érdekében le kell rövidíteni az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra vonatkozó rendes határidőket. Sürgősségi okokból, amennyiben bizonyos termékek előállítási láncában a végpontot módosítják, az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (6) bekezdésében meghatározott sürgősségi eljárást kell alkalmazni,

a)

állati melléktermékek és a belőlük származó termékek, amelyek a közösségi jogszabályok értelmében emberi fogyasztásra nem használhatók fel; és

b)

az alábbi termékek, amelyeket az üzemeltető visszafordíthatatlan döntése értelmében az emberi fogyasztástól eltérő célra szánnak:

a)

a vadak kivételével olyan vadon élő állatok teljes teste vagy testrészei, amelyeknél kizárt, hogy emberre vagy állatra átvihető betegséggel fertőzöttek, vagy ilyen betegségben szenvednek, kivéve a kereskedelmi célra kihalászott vízi állatokat;

b)

olyan vadak teljes teste vagy testrészei, amelyeket a helyes vadászati gyakorlattal összhangban nem gyűjtöttek be elejtés után, a 853/2004/EK rendelet sérelme nélkül;

c)

a 853/2004/EK rendelet 1. cikke (3) bekezdésének e) pontjában meghatározott vadakból és vadhúsból származó állati melléktermékek;

d)

tenyésztési célokra szánt petesejtek, embriók és sperma;

e)

a származási gazdaságban nyert, tartott, ártalmatlanított vagy felhasznált nyers tej vagy kolosztrum, és az ezekből származó termékek;

f)

mészhéjú állatok héja, melyekből eltávolították a lágyszövetet és a húst;

g)

élelmiszer-hulladék, kivéve, ha

h)

a közösségi környezetvédelmi jogszabályok sérelme nélkül olyan anyag, amely a 852/2004/EK és a 853/2004/EK rendelet előírásainak megfelelő halászhajókon halászati tevékenység közben keletkezett, és amelyet a tengerben ártalmatlanítottak, kivéve az emberre átvihető betegségre – így parazitákkal való fertőzöttségre – utaló tüneteket mutató halak zsigereléséből a hajó fedélzetén maradt anyagokat;

i)

a kedvtelésből tartott állatok kiskereskedésekből származó nyers eledele, amennyiben a darabolás és tárolás kizárólag a vásárlók közvetlen helyszíni kiszolgálása céljából történik;

j)

kedvtelésből tartott állatok nyers eledele, amely a származási hely szerinti gazdaságban levágott, magánfogyasztásra szánt állatokból származik; valamint

k)

a nem mineralizált madárürüléktől és trágyától eltérő ürülék és vizelet.

1.

„állati melléktermékek”: állatok teljes teste vagy testrészei, állati eredetű termékek, vagy más, állatokból nyert termékek, amelyeket nem emberi fogyasztásra szántak, beleértve a petesejteket, embriókat és a spermát is;

2.

„állati melléktermékekből származó termékek”: állati melléktermékek egy- vagy többlépéses kezelésével, átalakításával vagy feldolgozásával kapott termékek;

3.

„állati eredetű termékek”: a 853/2004/EK rendelet I. melléklete 8.1. pontjában meghatározott, állati eredetű termékek;

4.

„hasított test”: a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 1.9. pontja szerint meghatározott állati test;

5.

„állat”: valamennyi gerinces vagy gerinctelen állat;

6.

„haszonállat”:

7.

„vadon élő állat”: valamennyi nem ember által tartott állat;

8.

„kedvtelésből tartott állat”: valamennyi ember által táplált és tartott, de általa el nem fogyasztott, nem mezőgazdasági célra szánt állat;

9.

„vízi állatok”: a 2006/88/EK irányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott vízi állatok;

10.

„illetékes hatóság”: az e rendelet előírásainak való megfelelést biztosító tagállami központi hatóság, illetve bármely, ezen hatáskörrel felruházott hatóság; adott esetben ide tartoznak a megfelelő harmadik országbeli hatóságok is;

11.

„üzemeltető”: az a természetes vagy jogi személy, aki állati melléktermék vagy abból származó termék tényleges felügyeletét végzi, beleértve a fuvarozókat, kereskedőket és felhasználókat is;

12.

„felhasználó”: az a természetes vagy jogi személy, aki állati mellékterméket vagy abból származó terméket használ takarmányozásra, kutatásra vagy más konkrét célokra;

13.

„létesítmény” vagy „üzem”: állati melléktermékek vagy azokból származó termékek kezelését magában foglaló tevékenységet végző hely, kivéve a halászhajókat;

14.

„forgalomba hozatal”: bármely olyan tevékenység, amelynek célja állati melléktermékek vagy az azokból származó termékek harmadik félnek történő értékesítése a Közösségben, vagy harmadik félnek – fizetés ellenében vagy díjmentesen – történő bárminemű szállítás, vagy egy harmadik félnek történő későbbi szállítás céljából történő raktározás;

15.

„tranzitforgalom”: egy harmadik ország területéről egy harmadik ország területére a Közösség területén történő áthaladás, a tengeri és a légi utakat kivéve;

16.

„kivitel”: a Közösségből egy harmadik országba történő árumozgás;

17.

„fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE-k)”: a 999/2001/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott valamennyi fertőző szivacsos agyvelőbántalom;

18.

„különleges fertőzési veszélyt jelentő anyag”: a 999/2001/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott különleges fertőzési veszélyt jelentő anyag;

19.

„nyomással történő sterilizálás”: állati melléktermékek feldolgozása legalább 20 percen keresztül folyamatosan több mint 133 °C-os maghőmérséklet és legalább 3 bar abszolút nyomás mellett, legfeljebb 50 mm nagyságú részekre történő bontásukat követően;

20.

„trágya”: haszonállatok, kivéve a tenyésztett halakat, ürüléke és/vagy vizelete, alommal vagy anélkül;

21.

„engedélyezett hulladéklerakó”: az 1999/31/EK irányelvvel összhangban engedélyezett hulladéklerakó;

22.

„szerves trágyák” és „talajjavító szerek”: a növényi tápanyagellátás, valamint a talajok fizikai és kémiai tulajdonságainak és biológiai aktivitásának fenntartására és javítására – akár külön-külön, akár együttesen – felhasznált állati eredetű anyagok; a trágyát, a nem mineralizált madárürüléket, az emésztőtraktus-tartalmat, a komposztot és a lebomlási maradékokat is beleértve;

23.

„távoli területek”: azon területek, amelyeken az állatpopuláció olyan kicsi, és a létesítmények vagy üzemek olyan távol vannak egymástól, hogy az állati melléktermékek összegyűjtéséhez és szállításához szükséges intézkedések a helyszíni ártalmatlanításhoz képest aránytalanul nagy terhet jelentenének;

24.

„élelmiszer”: a 178/2002/EK rendelet 2. cikkében meghatározott élelmiszer;

25.

„takarmány”: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott takarmány;

26.

„centrifuga- vagy szeparátoriszap”: a nyerstej tisztítása, valamint soványtejjé és tejszínné történő szétválasztása során melléktermékként összegyűjtött anyag;

27.

„hulladék”: a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 1. pontjában meghatározott hulladék.

a)

az állati melléktermékeket indokolatlan késedelem nélkül összegyűjtik, azonosítják és szállítják; és

b)

az állati melléktermékeket e rendelettel összhangban kezelik, felhasználják és ártalmatlanítják.

a)

állat-egészségügyi kockázatok esetében, a 33. cikk a)–d) pontjában említett termékek;

b)

közegészségügyi és állat-egészségügyi kockázatok esetében, a 33. cikk e) és f) pontjában említett termékek.

a)

a közösségi állat-egészségügyi jogszabályok értelmében; vagy

b)

olyan súlyos fertőző betegség jelenléte következtében, mint amely:

a)

a következő állatok teljes teste és valamennyi testrésze, beleértve a nyersbőrt és irhát is:

b)

a következő anyagok:

c)

olyan állatokból nyert állati melléktermékek, amelyeket a 96/22/EK irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja vagy a 96/23/EK irányelv 2. cikkének b) pontja értelmében illegális kezelésnek vetettek alá;

d)

állati melléktermékek, amelyek a 96/23/EK irányelv I. mellékletének B(3) csoportjába tartozó környezeti szennyező anyagok vagy más anyagok maradékanyagait tartalmazzák, amennyiben e maradékanyagok meghaladják a közösségi jogszabályokban, vagy ezek hiányában a nemzeti jogszabályokban előírt, engedélyezett szintet;

e)

olyan állati melléktermékek, amelyeket a 27. cikk első bekezdésének c) pontja értelmében elfogadott végrehajtási szabályokban előírt szennyvízkezelés során gyűjtöttek be:

f)

a nemzetközi viszonylatban működő közlekedési eszközökről származó élelmiszer-hulladék;

g)

az 1. kategóriába tartozó anyag keverékei a 2. kategóriába tartozó anyaggal, vagy a 3. kategóriába tartozó anyaggal, esetleg mindkettővel.

a)

trágya, nem mineralizált madárürülék és emésztőtraktus-tartalom;

b)

olyan állati melléktermékek, amelyeket a 27. cikk első bekezdésének c) pontja értelmében elfogadott végrehajtási szabályokban előírt szennyvízkezelés során gyűjtöttek be:

c)

olyan állati melléktermékek, amelyekben az engedélyezett anyagok vagy szennyező anyagok maradékanyag-tartalma meghaladja a 96/23/EK irányelv 15. cikke (3) bekezdésében említett engedélyezett szintet;

d)

olyan állati eredetű termékek, amelyeket a bennük levő idegen testek miatt emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősítettek;

e)

az 1. kategóriától eltérő állati eredetű termékek, amelyekre teljesülnek a következők:

f)

a 8. vagy 10. cikkben említettek kivételével azon állatok vagy állatok részei,

g)

a 2. kategóriába tartozó anyagok keveréke a 3. kategóriába tartozó anyagokkal;

h)

az 1. vagy 3. kategóriába tartozó anyagoktól eltérő állati melléktermékek.

a)

hasított testek, illetve vadon élő állatok esetében leölt állatok teste és azok részei, amelyek a közösségi jogszabályok értelmében emberi fogyasztásra alkalmasak, de amelyeket kereskedelmi okokból nem emberi fogyasztásra szánnak;

b)

hasított testek és a vágóhídon levágott és a levágás előtti vizsgálatot követően emberi fogyasztásra alkalmasnak ítélt állatokból származó következő részek, vagy a közösségi jogszabályokkal összhangban emberi fogyasztás céljából elejtett vadon élő állatok teste vagy az azokból származó következő részek:

c)

olyan baromfiból és nyúlalakúakból származó állati melléktermékek, amelyeket a 853/2004/EK rendelet 1. cikke (3) bekezdésének d) pontjában foglaltak szerint a gazdaságban vágtak le és amelyek nem mutatták emberre vagy állatra átvihető betegség tünetét;

d)

állati vér, amely emberre vagy állatra vérrel átvihető betegség klinikai tüneteit nem mutató, az alábbi, vágóhídon levágott és a közösségi jogszabályokkal összhangban a levágás előtti vizsgálatot követően emberi fogyasztásra alkalmasnak ítélt állatokból származik:

e)

az emberi fogyasztásra szánt termékek előállításából származó állati melléktermékek, a zsírtalanított csontokat, töpörtyűt és tejfeldolgozásból származó centrifuga- vagy szeparátoriszapot is beleértve;

f)

állati eredetű termékek, vagy állati eredetű termékeket tartalmazó élelmiszerek, amelyeket kereskedelmi okok, előállítási vagy csomagolási hibák vagy egyéb, köz- és állat-egészségügyi kockázatot nem jelentő problémák következtében már nem szánnak emberi fogyasztásra;

g)

kedvtelésből tartott állatok állati eredetű eledele és állati eredetű takarmány, vagy állati melléktermékeket vagy azokból származó termékeket tartalmazó takarmány, amelyeket kereskedelmi okok, előállítási vagy csomagolási hibák vagy egyéb, köz- és állat-egészségügyi kockázatot nem jelentő problémák következtében már nem szánnak takarmányozásra;

h)

olyan vér, placenta, gyapjú, toll, szőr, szarvak, paták és nyerstej, amelyek olyan élő állatból származnak, amelyek e terméken keresztül emberre vagy állatra átvihető betegség tünetét nem mutatták;

i)

vízi állatok és azok részei, a tengeri emlősök kivételével, amelyek emberre vagy állatra átvihető betegség tünetét nem mutatták;

j)

emberi fogyasztásra szánt termékeket gyártó létesítményekből vagy üzemekből származó vízi állatokból nyert állati melléktermékek;

k)

az olyan állatokból származó alábbi anyagok, amelyek emberre vagy állatra e termékeken keresztül átvihető betegség tünetét nem mutatták:

l)

vízi és szárazföldi gerinctelenek, az emberekre vagy állatokra patogén fajok kivételével;

m)

a Rodentia (rágcsálók) és a Lagomorpha (nyúlalakúak) rendjébe tartozó állatok és azok testrészei, kivéve a 8. cikk a) pontjának iii., iv. és v. alpontjában említett, 1. kategóriába tartozó és a 9. cikk a)–g) pontjában említett, 2. kategóriába tartozó anyagokat;

n)

nyersbőr és irha, pata, toll, gyapjú, szarv, szőr és prém, amelyek olyan, az e cikk b) pontjában meghatározottaktól eltérő elhullott állatokból származnak, amelyek semmilyen, e termékeken keresztül emberre vagy állatra átvihető betegség tüneteit nem mutatták;

o)

olyan állatok zsírszövete, amelyek ezen az anyagon keresztül emberre vagy állatra átvihető betegség klinikai tüneteit nem mutatták, és amelyeket vágóhídon vágtak le és a közösségi jogszabályokkal összhangban a levágás előtti vizsgálatot követően emberi fogyasztásra alkalmasnak ítéltek;

p)

a 8. cikk f) pontjában említettől eltérő élelmiszer-hulladék.

a)

a prémes állatok kivételével az adott fajhoz tartozó szárazföldi állatok takarmányozása az ugyanazon fajhoz tartozó állatok testéből vagy testrészeiből származó feldolgozott állati fehérjével;

b)

a prémes állatoktól eltérő haszonállatok takarmányozása élelmiszer-hulladékkal vagy élelmiszer-hulladékot tartalmazó vagy abból származó takarmánnyal;

c)

haszonállatok legeltetetése vagy takarmányozás útján zöld takarmánnyal való közvetlen ellátása olyan területről, amelyeken a trágya kivételével szerves trágyát és talajjavító szereket alkalmaztak, kivéve, ha a legeltetés vagy a zöld takarmány levágása várakozási idő lejárta után történik, ami biztosítja a köz- és állat-egészségügyi kockázatok megfelelő ellenőrzését és legalább 21 napot tesz ki; és

d)

tenyésztett hal takarmányozása az ugyanazon fajhoz tartozó tenyésztett hal testéből vagy testrészeiből származó feldolgozott állati fehérjével.

a)

az (1) bekezdésben említett tilalmak alkalmazásának biztosítása érdekében folytatott ellenőrzések, ideértve a bizonyos fajokból származó anyagok jelenlétének kimutatására, valamint a véletlen és technikailag elkerülhetetlen szennyezésből fakadó, az (1) bekezdés a) és d) pontjában említett feldolgozott állati fehérjék jelentéktelen mennyiségei határértékeinek ellenőrzésére irányuló módszereket és vizsgálatokat;

b)

a prémes állatok esetében a takarmányozás feltételei az ugyanazon fajhoz tartozó állatok testéből vagy testrészeiből származó feldolgozott állati fehérjével; és

c)

haszonállatok takarmányozásának feltételei olyan legelőkön, amelyeken szerves műtrágyát és talajjavító szereket alkalmaztak, különös tekintettel az (1) bekezdés c) pontjában említett várakozási idő módosítására.

a)

égetés útján, hulladékként kell ártalmatlanítani:

b)

ha az 1. kategóriába tartozó anyag hulladék, együttégetés útján kell ártalmatlanítani vagy hasznosítani:

c)

abban az esetben, ha az 1. kategóriába tartozó anyag nem a 8. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában említett anyag, nyomással történő sterilizálással való feldolgozás során ártalmatlanítják, tartósan megjelölve a keletkező anyagot, engedélyezett hulladéklerakóban elföldelve;

d)

a 8. cikk f) pontjában említett, az 1. kategóriába tartozó anyagok esetében engedélyezett hulladéklerakóban elföldelve ártalmatlanítják;

e)

előzetes feldolgozással vagy anélkül éghető tüzelőanyagként használják fel; vagy

f)

a 33., 34. és 36. cikkben említett, állati melléktermékből származó termékek előállítására használják fel és e cikkekkel összhangban hozzák forgalomba.

a)

égetés útján, hulladékként kell ártalmatlanítani:

b)

ha a 2. kategóriába tartozó anyag hulladék, együttégetés útján kell ártalmatlanítani vagy hasznosítani:

c)

nyomással történő sterilizálással való feldolgozás során ártalmatlanítják, tartósan megjelölve a keletkező anyagot, majd engedélyezett hulladéklerakóban elföldelve ártalmatlanítják;

d)

szerves trágyák vagy talajjavító szerek előállítására használják és a 32. cikkel összhangban hozzák forgalomba nyomással történő sterilizálást követően, és adott esetben a keletkező anyagot tartósan megjelölve;

e)

komposztálják vagy biogázzá alakítják át:

f)

feldolgozás nélkül a talajra juttatva, trágya, az emésztőtraktustól elkülönített emésztőtraktus-tartalom, tej, tejalapú termékek és kolosztrum esetében, ha azok az illetékes hatóság véleménye szerint nem jelentik semmilyen súlyos fertőző betegség terjedésének kockázatát;

g)

vízi állatokból származó anyagok esetében silózzák, komposztálják vagy biogázzá alakítják;

h)

előzetes feldolgozással vagy e nélkül éghető tüzelőanyagként használják fel; vagy

i)

a 33., 34. és 36. cikkben említett, állati melléktermékből származó termékek előállítására használják fel és e cikkekkel összhangban hozzák forgalomba.

a)

hulladékként ártalmatlanítják, előzetes feldolgozással vagy anélkül;

b)

együttégetés útján kell ártalmatlanítani vagy hasznosítani, előzetes feldolgozással vagy anélkül, ha a 3. kategóriába tartozó anyag hulladék;

c)

feldolgozás után engedélyezett hulladéklerakóban elföldelve ártalmatlanítják;

d)

feldolgozzák, kivéve azon 3. kategóriába tartozó anyagokat, amelyek bomlás, vagy állagromlás következtében módosultak és e termék révén elfogadhatatlan köz- vagy állat-egészségügyi kockázatot jelentenek, és az alábbiakra használják fel:

e)

kedvtelésből tartott állatok nyers eledelének előállítására, amelyeket a 35. cikkel összhangban hoznak forgalomba;

f)

komposztálják vagy biogázzá alakítják;

g)

vízi állatokból származó anyagok esetében silózzák, komposztálják vagy biogázzá alakítják;

h)

a 2. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett mészhéjú állatok héjának kivételével a mészhéjú állatok héja, valamint a tojáshéj esetében olyan, az illetékes hatóság által meghatározott feltételek mellett használják fel, amelyek megelőzik a köz- és állat-egészségügyi kockázatokat;

i)

előzetes feldolgozással vagy e nélkül éghető tüzelőanyagként használják fel;

j)

a 33., 34. és 36. cikkben említett, állati melléktermékből származó termékek előállítására használják fel és e cikkekkel összhangban hozzák forgalomba;

k)

a 10. cikk p) pontja szerinti élelmiszerhulladék esetében nyomással történő sterilizálással vagy a 15. cikk (1) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett módszerekkel feldolgozzák, vagy komposztálják vagy biogázzá alakítják; vagy

l)

feldolgozás nélkül a talajra juttatják a nyerstej, vagy kolosztrum, és az ezekből származó termékek esetében, ha azok az illetékes hatóság véleménye szerint nem jelentik e termékeken keresztül emberre vagy állatra átvihető betegség kockázatát.

a)

a betegségre utaló jeleket mutató halak fedélzeti zsigereléséből a fedélzeten maradt anyagok, beleértve az emberre átvihető paraziták fedélzeti kezelésére és ártalmatlanítására vonatkozó, különleges feltételeket;

b)

az állati melléktermékeket feldolgozó, a nyomással történő sterilizálástól eltérő módszerek, különösen az említett feldolgozási módszerek paraméterei, kiváltképp az idő, a hőmérséklet, a nyomás és a részecskék mérete tekintetében;

c)

állati melléktermékek, köztük az élelmiszer-hulladék biogázzá vagy komposzttá alakításának paraméterei;

d)

az állati melléktermékek és az azokból származó termékek égetésére vagy együttégetésére vonatkozó feltételek;

e)

az állati melléktermékek és az azokból származó termékek elégetésének feltételei;

f)

a 10. cikk c) pontjában említett állati melléktermékek előállítására és kezelésére vonatkozó feltételek;

g)

vízi állatokból származó anyagok silózása;

h)

állati melléktermékek tartós megjelölése;

i)

bizonyos állati melléktermékek, szerves trágyák és talajjavító szerek talajban való alkalmazása;

j)

bizonyos állati melléktermékek haszonállatok takarmányozására való felhasználása; és

k)

bizonyos anyagok tekintetében a 14. cikk d) pontja értelmében elfogadhatatlannak tekintett köz- és állat-egészségügyi kockázatok szintje.

a)

az (1) bekezdés első albekezdésének c), f) és g) pontjában foglalt szabályokat, a tagállamok nemzeti szabályokat fogadhatnak el vagy tarthatnak fenn a következők tekintetében:

b)

a közösségi környezetvédelmi jogszabályok sérelme nélkül, az (1) bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett szabályokat, az abban említett állati melléktermékek a tengerben ártalmatlaníthatók.

a)

a 15. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a) pontjában említett állati melléktermékek esetében az említett pontban meghatározott különleges feltételekkel összhangban kell kezelni és ártalmatlanítani;

b)

a 17. cikkel összhangban fel lehet használni kutatási és más specifikus célokra;

c)

a 18. cikkben említett állati melléktermékek esetében az említett cikkel összhangban fel lehet használni különleges takarmányozási célokra;

d)

a 19. cikkben említett állati melléktermékek esetében az említett cikkel összhangban lehet ártalmatlanítani;

e)

a 20. cikkben foglaltakkal összhangban engedélyezett alternatív módszerek szerint lehet ártalmatlanítani vagy felhasználni, olyan paraméterek alapján, amelyek magukban foglalhatják a nyomással történő sterilizálást vagy e rendelet vagy annak végrehajtási intézkedései egyéb előírásait;

f)

a 2. és 3. kategóriába tartozó anyagok esetében és az illetékes hatóság engedélyével fel lehet használni biodinamikus készítmények előállításához a 834/2007/EK rendelet 12. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említetteknek megfelelően;

g)

a 3. kategóriába tartozó anyagok esetében és az illetékes hatóság engedélyével kedvtelésből tartott állatok etetésére lehet felhasználni;

h)

az 1. kategóriába tartozó azon anyagok kivételével, amelyeket élő állatokból vagy születéskor a gazdaságban távolítanak el sebészeti beavatkozás során, és az illetékes hatóság engedélyével, az adott gazdaságban lehet ártalmatlanítani.

a)

az állati melléktermékek vagy az azokból származó termékek bármilyen későbbi, más célra való felhasználásának megtiltása; és

b)

arra vonatkozó kötelezettség, hogy az állati melléktermékeket vagy az azokból származó termékeket biztonságos módon ártalmatlanítsák vagy, adott esetben, származási helyükre visszaszállítsák.

a)

állatkerti állatok;

b)

cirkuszi állatok;

c)

hüllők és ragadozó madarak, kivéve az állatkerti és a cirkuszi állatokat;

d)

prémes állatok;

e)

vadon élő állatok;

f)

elismert kennelekből származó kutyák vagy vadászkutya-falkák;

g)

menhelyen élő kutyák és macskák;

h)

horgászcsalinak használt légylárvák és férgek.

a)

a 8. cikk b) pontjának ii. alpontjában említett, az 1. kategóriába tartozó anyagok és állatkerti állatokból származó anyagok állatkerti állatok takarmányozására történő felhasználását; és

b)

a 8. cikk b) pontjának ii. alpontjában említett, az 1. kategóriába tartozó anyagok természetes környezetükben élő veszélyeztetett vagy védett dögevő madárfajok és egyéb fajok etetésére a biodiverzitás előmozdítása érdekében.

a)

azon feltételek, amelyek mellett az (1) bekezdésben említett összegyűjtés és felhasználás engedélyezhető a 2. kategóriába tartozó anyagok továbbítása, tárolása és felhasználása tekintetében, valamint a 3. kategóriába tartozó anyagok esetében takarmányozásra, újabban felmerülő kockázatok esetében is; és

b)

azon feltételek, amelyek mellett bizonyos esetekben, a 21. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségektől eltérve, az e cikk (2) bekezdésében említett, az 1. kategóriába tartozó anyagok takarmányként való felhasználása engedélyezhető, beleértve az alábbiakat:

a)

elhullott, kedvtelésből tartott állatok és lófélék elföldelésével;

b)

helyszínen történő elégetéssel vagy elföldeléssel, vagy hatósági felügyelet mellett más módszerrel, amely megakadályozza a köz- és állat-egészségügyi kockázatok terjedését a 8. cikk a) pontjának v. alpontjában és b) pontjának ii. alpontjában említett, az 1. kategóriába tartozó anyagok, valamint a 2. és 3. kategóriába tartozó anyagok esetében a távoli területeken;

c)

olyan területeken, amelyek gyakorlatilag nem közelíthetők meg, vagy amelyekhez – földrajzi vagy éghajlati okokból vagy természeti katasztrófa miatt – csak olyan körülmények között lehet hozzáférni, amelyek kockázatot jelentenek a gyűjtést végző személyek egészségére és biztonságára nézve, vagy ahol az összegyűjtés aránytalan mértékű erőfeszítést tenne szükségessé, a 8. cikk b) pontjának ii. alpontjában említett, az 1. kategóriába tartozó anyagok, valamint a 2. és 3. kategóriába tartozó anyagok esetében helyszíni elégetéssel, elföldeléssel vagy hatósági felügyelet mellett alkalmazott más módszerrel, amely megakadályozza a köz- és állat-egészségügyi kockázatok kialakulását;

d)

helyszíni elégetéstől vagy elföldeléstől eltérő, hatósági felügyelet mellett alkalmazott módszerrel azon 2. és 3. kategóriába tartozó anyagok esetében, amelyek nem jelentenek köz- vagy állat-egészségügyi kockázatot, amennyiben az anyagok az adott egy heti mennyiséget nem haladják meg, amely mennyiséget az elvégzett tevékenységek jellegével, valamint azon fajokkal összefüggésben határoznak meg, amelyekből az érintett állati melléktermékek származnak;

e)

bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség kitörése esetén a 8. cikk a) pontjának i. alpontjában említett, az 1. kategóriába tartozó állati melléktermékeken kívüli anyagok esetében helyszíni elégetéssel vagy elföldeléssel, a köz- és állat-egészségügyi kockázatok megelőzését biztosító feltételek mellett, ha az állati melléktermékek feldolgozására engedélyezett legközelebbi üzembe történő szállítás fokozná az egészségügyi kockázatokat, vagy járványos állatbetegség széles körű kitörése esetén az ilyen üzem ártalmatlanítási kapacitása nem lenne elegendő; és

f)

méhek és méhészeti melléktermékek esetében helyszíni elégetéssel vagy elföldeléssel, a köz- és állat-egészségügyi kockázatok megelőzését biztosító feltételek mellett.

a)

az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában az általuk távoli területként besorolt területek és a besorolás indokai, valamint az e besorolást illető bármely változás; és

b)

az 1. és 2. kategóriába tartozó anyagok vonatkozásában az (1) bekezdés c) és d) pontja szerinti engedélyek megadása.

a)

a helyszíni elégetésre és elföldelésre vonatkozó feltételek, melyek célja a köz- és állat-egészségügyi kockázatok ellenőrzésének biztosítása;

b)

az állatpopuláció (2) bekezdés szerinti maximális százalékos aránya;

c)

az állati melléktermékeknek az (1) bekezdés d) pontjában említett mennyisége, a tevékenységek jellege és azon állatfajok tekintetében, amelyekből az anyag származik; és

d)

az (1) bekezdés e) pontjában említett betegségek listája.

a)

oly módon ellenőrzöttek, ami megakadályozza ezen kockázatok ártalmatlanítás előtti növekedését e rendelettel vagy e rendelet végrehajtási intézkedéseivel összhangban; vagy

b)

olyan szintre csökkennek, amely az adott állati melléktermék vonatkozó kategóriája esetében legalább egyenértékű a 15. cikk (1) bekezdése első albekezdésének b) pontjával összhangban meghatározott feldolgozási eljárásokkal.

a)

az állati melléktermékek vagy az azokból származó termékek felhasználására vagy ártalmatlanítására szolgáló alternatív módszert engedélyező intézkedés; vagy

b)

az alternatív módszer engedélyezését elutasító intézkedés.

a)

az állati mellékterméket a szállítás során kísérő kereskedelmi okmányok mintái; és

b)

egészségügyi bizonyítványminták és azon feltételek, amelyek meghatározzák, hogy a bizonyítvány a szállítás során hogyan kísérje az állati melléktermékeket és az azokból származó termékeket.

a)

azon esetek, amikor egészségügyi bizonyítvány szükséges, tekintettel egyes, állati melléktermékekből származó termékek jelentette köz- és állat-egészségügyi kockázat mértékére;

b)

azon esetek, amelyeknél a (2) bekezdés első albekezdésétől eltérve és tekintettel az egyes, állati melléktermékek vagy az azokból származó termékek jelentette köz- és állat-egészségügyi kockázat alacsony szintjére, az állati melléktermékekből származó termékek szállítása az érintett bekezdésben említett okmányok vagy bizonyítványok nélkül történhet;

c)

az állati melléktermékek azonosítására, a címkézést is beleértve, valamint a különböző állati melléktermék kategóriák szállítás során történő elkülönítésére vonatkozó követelmények; és

d)

azon feltételek, amelyek az állati melléktermékek összegyűjtése és szállítása során fellépő köz- és állat-egészségügyi kockázatok megelőzéséhez szükségesek, beleértve a termékek biztonságos szállítását a tárolóeszközök, szállítóeszközök és csomagolóanyag tekintetében.

a)

azokat az üzemeltetőket, amelyeknek állati melléktermékeket vagy azokból származó termékeket szállítottak; és

b)

azokat az üzemeltetőket, amelyektől ilyen termékek érkeztek.

a)

az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátandó információk;

b)

azon időtartam, ameddig ezeket az információkat meg kell őrizni.

a)

a tevékenység megkezdése előtt értesíteni az illetékes hatóságot az ellenőrzése alatt álló összes olyan létesítményről vagy üzemről, amelyekben az állati melléktermékek és az azokból származó termékek előállítása, szállítása, kezelése, feldolgozása, tárolása, forgalomba hozatala, értékesítése és ártalmatlanítása bármely szakaszában aktívan részt vesznek;

b)

az illetékes hatóságot az alábbiakról tájékoztatni:

a)

állati melléktermékek feldolgozása nyomással történő sterilizálás, a 15. cikk (1) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett feldolgozási módszerek vagy a 20. cikkel összhangban engedélyezett, alternatív módszerek révén;

b)

az állati melléktermékek és az azokból származó termékek hulladékként történő ártalmatlanítása égetéssel, kivéve az olyan létesítményeket vagy üzemeket, amelyek működését a 2000/76/EK irányelvvel összhangban engedélyezték;

c)

a hulladéknak tekintett állati melléktermékek és az azokból származó termékek ártalmatlanítása vagy hasznosítása együttégetéssel, kivéve az olyan létesítményeket vagy üzemeket, amelyek működését a 2000/76/EK irányelvvel összhangban engedélyezték;

d)

állati melléktermékek és az azokból származó termékek éghető tüzelőanyagként történő felhasználása;

e)

kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel előállítása;

f)

szerves trágyák és talajjavító szerek előállítása;

g)

állati melléktermékek és/vagy az azokból származó termékek biogázzá vagy komposzttá alakítása;

h)

állati melléktermékek összegyűjtés utáni kezelése például válogatás, darabolás, hűtés, fagyasztás, sózás, nyersbőr és irha, vagy különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok eltávolítása révén;

i)

állati melléktermékek tárolása;

j)

olyan állati melléktermékekből származó termékek tárolása, amelyeket:

a)

egy különleges kategória a 8., 9. vagy 10. cikkben említett kategóriák közül; vagy

b)

több mint egy, a 8., 9. vagy 10. cikkben említett kategóriák közül, feltüntetve, hogy az adott műveletek végrehajtása:

a)

úgy kerültek megépítésre, hogy az lehetővé teszi hatékony tisztításukat és fertőtlenítésüket, valamint ahol szükséges, a padló kialakítása elősegíti a folyadékok eltávozását;

b)

rendelkeznek a személyi higiéniával kapcsolatos, megfelelő létesítményekkel, például a személyzet számára kialakított mellékhelyiségekkel, öltözőkkel és mosdókkal;

c)

megfelelő intézkedéseket hoznak a kártevők, például rovarok, rágcsálók és madarak elleni védekezés érdekében;

d)

a berendezéseket és felszereléseket jó állapotban tartják, és biztosítják a mérőberendezések rendszeres hitelesítését; és

e)

a fertőzés elkerülése érdekében megfelelő intézkedéseket hoznak a helyszínen lévő tároló- és szállítóeszközök tisztítására és fertőtlenítésére.

a)

a nem tiszta részlegben dolgozó személyek csak úgy léphetnek be a tiszta részlegbe, hogy előtte lecserélik munkaruhájukat és lábbelijüket, vagy ezeket fertőtlenítik;

b)

berendezéseket és eszközöket csak előzetes tisztítás és fertőtlenítés után szabad a nem tiszta részlegből a tiszta részlegbe vinni; és

c)

az üzemeltető kidolgozza a személyzet mozgásának ellenőrzésére vonatkozó eljárást, és meghatározza a láb- és kerékmosók helyes használatát.

a)

az állati melléktermékeket úgy kell kezelni, hogy a fertőzések kockázatát elkerüljék;

b)

az állati melléktermékeket a lehető leghamarabb fel kell dolgozni. Feldolgozás után az állati melléktermékekből származó termékeket úgy kell kezelni és tárolni, hogy a fertőzések kockázatát elkerüljék;

c)

adott esetben, az állati melléktermékek és az azokból származó termékek bármilyen feldolgozása során, az állati melléktermékek és az azokból származó termékek minden részét meghatározott ideig adott hőmérsékleten kell tartani, ezáltal elkerülve az újrafertőződést;

d)

az üzemeltetők, adott esetben automata készülékekkel, rendszeresen ellenőrzik az alkalmazandó paramétereket, különös tekintettel a hőmérsékletre, a nyomásra, az időre és a részecskék méretére;

e)

a létesítmény vagy üzem minden részére vonatkozóan tisztítási eljárásokat kell kidolgozni és dokumentálni.

a)

a létesítmények vagy üzemek infrastruktúrájára és berendezéseire alkalmazandó előírások;

b)

az állati melléktermékek és az azokból származó termékek kezelésének összes formájára vonatkozó higiéniai követelmények, köztük olyan intézkedések, amelyek a 25. cikk (1) bekezdésében említett létesítmények vagy üzemek higiéniai előírásainak módosítására vonatkoznak;

c)

az állati melléktermékek vagy az azokból származó termékek kezelésére, megmunkálására, átalakítására, feldolgozására vagy tárolására vonatkozó előírások és műszaki feltételek, valamint a szennyvíz kezelésére vonatkozó előírások;

d)

az üzemeltető által bemutatandó, az állati melléktermékek és az azokból származó termékek megmunkálásának, átalakításának és feldolgozásának hitelesítése céljából szükséges, az üzemeltető köz- és állat-egészségügyi kockázatmegelőzési képességét igazoló bizonyítékok;

e)

a 8., 9. vagy 10. cikkben említett kategóriák közül egynél több kategóriába tartozó állati melléktermékeknek és az azokból származó termékeknek ugyanazon létesítményben vagy üzemben történő kezelésére vonatkozó feltételek:

f)

a keresztszennyeződés megakadályozásának feltételei, amennyiben az állati melléktermékeket a 26. cikkben említett létesítmény vagy üzem erre kijelölt részében tárolják, munkálják meg vagy dolgozzák fel;

g)

biogáz- és komposztáló üzemekre vonatkozó szabvány paraméterek;

h)

a 24. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett, kis- és nagyteljesítményű égetőművekben történő égetésre és együttégetésre vonatkozó követelmények; és

i)

a 24. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett állati melléktermékek és az azokból származó termékek elégetésére vonatkozó követelmények.

a)

állati melléktermékek feldolgozása;

b)

állati melléktermékek biogázzá vagy komposzttá alakítása;

c)

nem azonos kategóriába tartozó az állati melléktermékeknek és az azokból származó termékeknek ugyanazon létesítményben vagy üzemben történő kezelése és tárolása;

d)

kedvtelésből tartott állatok eledelének előállítása.

a)

minden olyan veszélyt azonosítanak, amelyet meg kell előzni, meg kell szüntetni, vagy elfogadható szintre kell csökkenteni;

b)

azonosítják a kritikus ellenőrzési pontokat azon szakaszon vagy szakaszokon, ahol az ellenőrzés alapvető fontosságú a veszély megelőzése vagy megszüntetése, vagy elfogadható szintre csökkentése érdekében;

c)

az azonosított veszélyek megelőzése, megszüntetése vagy csökkentése érdekében kritikus határértékeket állapítanak meg az elfogadhatóságot és az elfogadhatatlanságot megkülönböztető kritikus ellenőrzési pontoknál;

d)

hatékony megfigyelési eljárásokat hoznak létre és alkalmaznak a kritikus ellenőrzési pontoknál;

e)

kiigazító intézkedéseket határoznak meg, ha a megfigyelés azt mutatja, hogy egy kritikus ellenőrzési pont nincs ellenőrzés alatt;

f)

eljárásokat hoznak létre annak ellenőrzésére, hogy az a)–e) pontokban vázolt intézkedések hiánytalanok-e és hatékonyan működnek-e. Az ellenőrzési eljárásokat rendszeresen lefolytatják;

g)

a vállalkozások természetéhez és méretéhez igazodó dokumentumokat és nyilvántartásokat hoznak létre annak igazolására, hogy az a)–f) pontokban megállapított intézkedéseket hatékonyan alkalmazzák.

a)

olyan felek képviselőivel folytatott konzultáció során kerüljenek kidolgozásra, akiknek érdekei jelentősen sérülhetnek, és terjesztésüket az üzemeltetők ágazatai végezzék; és

b)

tartalmuk gyakorlatban megvalósítható legyen azon ágazatok számára, amelyekre vonatkoznak.

a)

a 10. cikk n), o) és p) pontjában említett anyagok kivételével kizárólag a 3. kategóriába tartozó anyagok közé tartoznak, vagy azokból nyerik azokat;

b)

a 15. cikk értelmében elfogadott intézkedések és az e cikk (2) bekezdése szerint meghatározott intézkedésekkel összhangban nyomással történő sterilizálás feltételeinek vagy más, a köz- és állat-egészségügyi kockázatok megelőzését biztosító feltételeknek megfelelően gyűjtötték össze vagy adott esetben dolgozták fel azokat; és

c)

az érintett állati melléktermék vagy az abból származó termék tekintetében engedélyezett vagy nyilvántartásba vett létesítményből vagy üzemből származnak.

a)

a 2. vagy 3. kategóriába tartozó anyagokból származnak;

b)

a 15. cikk értelmében megállapított követelményekkel és az e cikk (3) bekezdése szerint meghatározott intézkedésekkel összhangban nyomással történő sterilizálás feltételeinek vagy más, a köz- és állat-egészségügyi kockázatok megelőzését biztosító feltételeknek megfelelően állították elő;

c)

adott esetben engedélyezett vagy nyilvántartásba vett létesítményekből vagy üzemekből származnak; és

d)

a 2. kategóriába tartozó anyagból nyert hús- és csontliszt és a szerves trágyaként és talajjavító szerként vagy szerves trágyában és talajjavító szerben történő felhasználásra szánt feldolgozott állati fehérjék esetében azokat olyan összetevővel keverték össze, amely kizárja, hogy a keveréket ezt követően takarmányozási célokra használják fel, valamint jelöléssel látják el, ha azt a (3) bekezdés értelmében elfogadott intézkedések megkövetelik.

a)

a szerves trágyák és talajjavító szerek előállítására és használatára vonatkozó köz- és állat-egészségügyi feltételek;

b)

a szerves trágyák vagy talajjavító szerek jelölésére szolgáló összetevők vagy anyagok;

c)

szerves trágyákkal vagy talajjavító szerekkel összekeverendő összetevők;

d)

kiegészítő feltételek, például a jelölésre felhasznált módszerek, valamint a keverék elkészítésekor betartandó minimális adagok annak érdekében, hogy e szerves trágyákat vagy talajjavító szereket ne lehessen takarmányozási célra felhasználni; és

e)

azok az esetek, amikor az összetétel vagy a csomagolás lehetővé teszi, hogy az anyagokat mentesítsék a keverési követelmény alól.

a)

a 76/768/EGK irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kozmetikai termékek;

b)

a 90/385/EGK irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott aktív beültethető orvostechnikai eszközök;

c)

a 93/42/EGK irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott orvostechnikai eszközök;

d)

a 98/79/EK irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök;

e)

a 2001/82/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott állatgyógyászati készítmények;

f)

a 2001/83/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott gyógyszerek.

a)

a termékeket az alábbiakból nyerik:

b)

biztonságos kezelés révén biztosítják a köz- és állat-egészségügyi kockázatok ellenőrzését a 38. cikkel összhangban, amennyiben a 37. cikkel összhangban álló, biztonságos forrásból való beszerzés nem biztosít megfelelő ellenőrzést.

a)

a szóban forgó termékeket:

b)

a köz- és állat-egészségügyi kockázatok ellenőrzését az alábbiakkal biztosítják:

a)

amelyek nem jelentenek elfogadhatatlan mértékű köz- és állat-egészségügyi kockázatot;

b)

amelyeket olyan feltételek mellett gyűjtöttek össze, továbbá az összegyűjtés helyszínétől az előállító létesítményig vagy üzemig olyan feltételek mellett szállítottak, amelyek kizárják a köz- és állat-egészségügyi kockázatokat; vagy

c)

amelyeket olyan feltételek mellett importáltak a Közösségbe, továbbá a Közösségbe való első belépés helyszínétől az előállító létesítményig vagy üzemig olyan feltételek mellett szállítottak, amelyek kizárják a köz- és állat-egészségügyi kockázatokat.

a)

olyan feltételek melletti felhasználás, amelyek nem jelentenek elfogadhatatlan mértékű köz- és állat-egészségügyi kockázatot; vagy

b)

különleges célból történő, olyan feltételek melletti felhasználás, amely köz- és állat-egészségügyi kockázatot jelenthet, amennyiben e felhasználást közösségi jogszabályban meghatározott célok, különösen a köz- és állategészség védelme, indokolják.

a)

a kedvtelésből tartott állatoknak szánt importált eledel vagy a kedvtelésből tartott állatoknak szánt, importált anyagokból, az 1. kategóriába tartozó, a 8. cikk c) pontjában említett anyagból gyártott eledel forgalomba hozatalának feltételei;

b)

a köz- és állat-egészségügyi kockázatokat kizáró feltételek mellett használandó anyagok biztonságos forrásból való beszerzésére és szállítására vonatkozó feltételek;

c)

a 37. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében említett dokumentáció;

d)

a 38. cikk első bekezdésében említett gyártási folyamat paraméterei, különösen a felhasznált anyagok fizikai és kémiai kezelésének alkalmazását illetően;

e)

a végtermékre vonatkozó vizsgálati követelmények; és

f)

állati melléktermékekből származó, köz- vagy állat-egészségügyi kockázatot jelentő termékek biztonságos használatára vonatkozó feltételek.

a)

e rendelet és e rendelet végrehajtási intézkedéseinek vonatkozó követelményei az adott állati melléktermék vagy az abból származó termék tekintetében, amelyek legalább annyira szigorúak, mint amelyek az ilyen állati melléktermékek Közösségen belüli előállítására és forgalomba hozatalára vonatkoznak;

b)

azok a feltételek, amelyeket legalább egyenértékűnek ismernek el a közösségi jogszabályok szerint előállított és forgalomba hozott ilyen állati melléktermékekre vagy az azokból származó termékekre vonatkozó követelményekkel; vagy

c)

a 33., 35. és 36. cikkben említett állati melléktermékek és az azokból származó termékek esetében a fenti cikkekben megállapított követelmények.

a)

a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok esetében kizárólag a 999/2001/EK rendelettel összhangban történik;

b)

azon állati melléktermékek vagy belőlük származó termékek esetében, amelyek a 2000/532/EK határozattal összhangban veszélyes hulladéknak minősülő anyagokkal keveredtek vagy szennyeződtek, kizárólag az 1013/2006/EK rendelet követelményeinek betartása mellett mehet végbe;

c)

azok az 1. és 2. kategóriába tartozó anyagok, valamint az ezekből származó olyan termékek esetében, amelyeket nem a 33., 35. és 36. cikkben említett, állati melléktermékekből származó termékek előállítására szánnak, csak abban az esetben mehet végbe, ha a behozatalukra vonatkozó szabályokat a 42. cikk (2) bekezdésének a) pontjával összhangban elfogadták;

d)

a 17. cikk (2) bekezdésében említett célokra szánt állati melléktermékek és az azokból származó termékek esetében azon nemzeti intézkedésekkel összhangban mehet végbe, amelyek biztosítják a köz- és állat-egészségügyi kockázatok ellenőrzését, a 17. cikk (2) bekezdésben említett harmonizált feltételek elfogadásáig.

a)

a (4) bekezdéssel összhangban felsorolt harmadik országból vagy annak területéről származnak;

b)

a származási hely szerinti harmadik ország illetékes hatósága által engedélyezett vagy nyilvántartásba vett olyan létesítményből vagy üzemből származnak, amely szerepel az említett hatóság által e célra összeállított listán; és

c)

a Közösségbe történő belépéskor – ahol az egészségügyi vizsgálatot elvégzik – kereskedelmi okmány vagy egészségügyi bizonyítvány és adott esetben nyilatkozat kíséri őket, amely megfelel a 42. cikk (2) bekezdése első albekezdésének d) pontja szerint meghatározott mintának.

a)

a harmadik ország jogszabályait;

b)

a harmadik ország illetékes hatósága és annak ellenőrzést végző szolgálatainak szervezeti felépítését, e szolgálatok hatáskörét és a rájuk irányuló felügyeletet, valamint a jogszabályok alkalmazásának hatékony figyelemmel kísérése érdekében e szolgálatok hatáskörébe tartozó jogosítványokat;

c)

a Közösségbe szánt állati eredetű termékek előállítására, gyártására, kezelésére, tárolására és elszállítására vonatkozó, jelenlegi egészségügyi feltételeket;

d)

az érintett harmadik ország által a vonatkozó egészségügyi feltételek betartása tekintetében nyújtható biztosítékokat;

e)

a harmadik országból származó termék forgalmazásával kapcsolatos tapasztalatokat és az elvégzett behozatali ellenőrzések eredményeit;

f)

a harmadik országban végzett esetleges közösségi ellenőrzések eredményét;

g)

az érintett állatállomány, valamint a harmadik országban található egyéb háziasított állatok és vadon élő állatok egészségügyi állapotát, különös tekintettel az egzotikus állatbetegségekre és az ország általános egészségügyi helyzetének azon vonatkozásaira, amelyek a Közösségben veszélyeztethetik a köz- vagy állategészséget;

h)

azt, hogy a harmadik ország milyen gyakorisággal és milyen gyorsan szolgáltat információt a területén jelentkező fertőző betegségekről, különösen az Állat-egészségügyi Világszervezet Szárazföldi Állatok Egészségügyi Kódexében és a Víziállat-egészségügyi Kódexében felsorolt betegségek tekintetében;

i)

a fertőző állatbetegségek megelőzésére és ellenőrzésére vonatkozóan a harmadik országban érvényes szabályok és azok végrehajtása, beleértve a más harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó szabályokat is.

a)

az 1. és 2. kategóriába tartozó anyagok, valamint az azokból származó anyagok behozatalára és tranzitforgalmára vonatkozó feltételek;

b)

az importált, 3. kategóriába tartozó anyagokra vagy az azokból származó termékekre vonatkozó köz- vagy állat-egészségügyi korlátozások, amelyek meghatározhatók a harmadik országokra vagy azok területeire vonatkozó, a 41. cikk (4) bekezdésével összhangban összeállított közösségi listákra való hivatkozással vagy más köz- és állat-egészségügyi szemponttal összhangban;

c)

az állati melléktermékek vagy azokból származó termékek harmadik országokban lévő létesítményekben vagy üzemekben történő előállítására vonatkozó feltételek; ezek a feltételek tartalmazhatják az érintett illetékes hatóság által az ilyen létesítményekben vagy üzemekben végzett ellenőrzések módját, és mentességet adhatnak egyes típusú, állati mellékterméket vagy azokból származó termékeket kezelő létesítménynek vagy üzemnek a 41. cikk (3) bekezdése második albekezdésének b) pontjában említett engedélyezésre vagy nyilvántartásba vételre vonatkozó előírás alól; és

d)

azon egészségügyi bizonyítványok, kereskedelmi okmányok és nyilatkozatok mintái, amelyeknek a szállítmányokat kell kísérniük, és amelyek meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén igazolható, hogy az érintett állati melléktermékeket vagy az azokból származó termékeket e rendelettel összhangban gyűjtötték össze és állították elő.

a)

a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok esetében kizárólag a 999/2001/EK rendelettel összhangban történhet;

b)

azon állati melléktermékek vagy az azokból származó termékek esetében, amelyek a 2000/532/EK határozattal összhangban veszélyes hulladéknak minősülő anyagokkal keveredtek vagy szennyeződtek, kizárólag az 1013/2006/EK rendelet követelményeinek betartása mellett mehet végbe.

a)

felfüggeszti az e rendelettel összhangban engedélyezett létesítmények vagy üzemek engedélyét, amennyiben:

b)

visszavonja az e rendelettel összhangban engedélyezett létesítmények vagy üzemek engedélyét, amennyiben:

c)

a meglévő hiányosságok felszámolása érdekében egyedi feltételeket állapít meg a létesítményekre vagy üzemekre vonatkozóan.

a)

a közösségi jogszabályok követelményei nem teljesülnek; és

b)

az ilyen műveletek potenciálisan köz- vagy állat-egészségügyi kockázattal járnak.

a)

az (1) bekezdésben említett listák formája; és

b)

az (1) bekezdésben említett listák hozzáférhetővé tételére irányuló eljárás.

a)

a szállítmány fogadásának elutasítása;

b)

a szállítmány feltétel nélküli fogadása; vagy

c)

a szállítmány fogadása az alábbi feltételek mellett:

a)

az (1) bekezdésben említett állati melléktermékek vagy az azokból származó termékek;

b)

a 3. kategóriába tartozó anyagból származó feldolgozott állati fehérje.

a)

az illetékes hatóság határozatára vonatkozó, az (1) bekezdésben említett meghatározott határidő;

b)

a (4) bekezdésben említett állati melléktermékek vagy az azokból származó termékek szállítására vonatkozó kiegészítő feltételek;

c)

az (5) bekezdéssel összhangban a szállítmányokat kísérő egészségügyi bizonyítvány mintái; és

d)

azon feltételek, amelyek teljesülése esetén a kiállítás céljából, valamint diagnosztikai, oktatási vagy kutatási célból felhasználni kívánt állati melléktermékek és az azokból származó termékek más tagállamokba küldhetők e cikk (1)–(5) bekezdésétől eltérve.

a)

az ugyanazon gazdaság két pontja között, valamint a közös határral rendelkező tagállamok határmenti területein található gazdaságok között szállított trágya elszállítása;

b)

a közös határral rendelkező tagállamok határmenti területein található létesítmények vagy üzemek között szállított egyéb állati melléktermékek elszállítása; és

c)

az elhullott, kedvtelésből tartott állatok elégetés céljából történő szállítása egy közös határral rendelkező másik tagállam határmenti területén található valamely létesítménybe vagy üzembe.

14.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 300/34

(1)

A közös közlekedéspolitika végrehajtása olyan hatékony légiközlekedési rendszert tesz szükségessé, amely lehetőséget biztosít a légiközlekedési szolgáltatások biztonságos, rendszeres és fenntartható üzemeltetésére, ilyen módon optimalizálva a kapacitásokat és elősegítve az áruk, a személyek és a szolgáltatások szabad mozgását.

(2)

Az egységes európai égboltról szóló első jogszabálycsomag, így az egységes európai égbolt létrehozására vonatkozó keret megállapításáról szóló, 2004. március 10-i 549/2004/EK rendelet (keretrendelet) (4), a léginavigációs szolgálatoknak az egységes európai égbolt keretében történő ellátásáról szóló, 2004. március 10-i 550/2004/EK rendelet (léginavigációs-szolgálati rendelet) (5), a légtérnek az egységes európai égbolt keretében történő szervezéséről és használatáról szóló, 2004. március 10-i 551/2004/EK rendelet (légtérrendelet) (6) és az Európai Légiforgalmi Szolgáltatási Hálózat átjárhatóságáról szóló, 2004. március 10-i 552/2004/EK rendelet (átjárhatósági rendelet) (7) elfogadásával az Európai Parlament és a Tanács szilárd jogi alapot teremtett a légiforgalmi szolgáltatások (ATM) rendszerének folytonos, interoperábilis és biztonságos működéséhez.

(3)

Válaszul az ágazat, a tagállamok és más érdekelt felek az európai légiközlekedési szabályozási keretrendszer egyszerűsítésével és hatékonyságnövelésével kapcsolatos kifejezett igényére 2006 novemberében megalakult az európai légiközlekedés jövőbeni szabályozási keretrendszerével foglalkozó magas szintű munkacsoport („magas szintű munkacsoport”). 2007 júliusában az érdekelt felek többségének képviselőit magában foglaló magas szintű munkacsoport elkészítette jelentését, amely az európai légi közlekedés teljesítményének és igazgatásának fejlesztési lehetőségeire vonatkozóan tartalmazott ajánlásokat. Javaslatában a maga szintű munkacsoport a környezetvédelemnek ugyanolyan jelentőséget tulajdonított, mint a légiközlekedési rendszer biztonságának és a hatékonyságának, és ragaszkodott hozzá, hogy az ágazat, valamint a szabályozás megalkotói – amennyire csak lehetséges – fogjanak össze annak érdekében, hogy az ATM a fenntarthatósághoz hozzájáruljon.

(4)

2008. április 7-i ülésén a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy a magas szintű munkacsoport ajánlásaival összhangban és a kaputól kapuig elv szellemében dolgozza ki a biztonság fokozása, az ATM működésének javítása és a költséghatékonyság növelése céljából a probléma átfogó, rendszerszerű megközelítését.

(5)

Az egységes európai égbolt kialakításának befejezéséhez közösségi szinten további intézkedéseket szükséges elfogadni, különösen az európai légiközlekedési rendszer teljesítményének az elsődleges biztonsági célkitűzéseken túl a környezeti hatás, a kapacitás, valamint a költséghatékonyság kiemelt jelentőségű területein való javítása érdekében. Az egységes európai égboltról szóló jogszabálycsomagot hozzá kell igazítani a műszaki fejlődéshez.

(6)

Az új generációs európai légiforgalmi szolgáltatási rendszer (SESAR) megvalósítása érdekében közös vállalkozás alapításáról szóló, 2007. február 27-i 219/2007/EK tanácsi rendelet (8) az ATM-főterv kialakítására és megvalósítására szólít fel. Az ATM-főterv megvalósításához új elgondolások és technológiák kifejlesztését, bevezetését és finanszírozását támogató szabályozási intézkedésekre van szükség. A végső cél egy teljes mértékben harmonizált és interoperábilis összetevőkből álló infrastruktúra, amely garantálja a nagy teljesítményű légiközlekedési tevékenységek megvalósulását Európában. Az egységes európai égbolt kialakítása ütemtervének figyelembe kell vennie az egységes európai égbolt részét képező SESAR program kidolgozásának és elindításának szakaszait. A két folyamatot szorosan össze kell hangolni.

(7)

A légtérfelhasználókat és/vagy léginavigációs szolgáltatókat – különös tekintettel az ATM-főterv megvalósítása szempontjából szükséges – közös léginavigációs infrastruktúrák, léginavigációs szolgálatok és a légtérfelhasználás fejlesztésében segítő közös projektek nem működhetnek a hasonló célkitűzéssel egy vagy több tagállam által létrehozott, már működő projektek kárára. A közös projektek elindításához szükséges finanszírozásra vonatkozó rendelkezések nem korlátozhatják a közös projektek kialakítási módját. A közös projektek finanszírozása érdekében, különös tekintettel a SESAR program végrehajtásának felgyorsítására, a Bizottság javaslatot tehet a többéves pénzügyi kereten belüli finanszírozásra, ideértve a transzeurópai hálózat keretében történő és az Európai Beruházási Bank általi finanszírozást. Az említett finanszírozáshoz való hozzáférés biztosítása mellett a tagállamok szabadon kell, hogy döntsenek arról, hogyan kerüljenek felhasználásra a légiközlekedési ágazat kibocsátási egységeinek a kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében történő elárverezése révén keletkező bevételek, és ebben a tekintetben azt is szabadon kell, hogy mérlegeljék, hogy a bevételek egy részét a funkcionális légtérblokkok szintjén a közös projektek finanszírozására fordítsák-e.

(8)

A közös projektek esetén többek között átfogó és átlátható elszámolási rendszer bevezetésén keresztül külön figyelmet kell fordítani annak biztosítására, hogy a légtérfelhasználóknak ne kelljen kétszeresen fizetniük. A közös projekteknek az összes érdekelt fél érdekét kell szolgálniuk, és egyenlő bánásmódot kell biztosítaniuk számukra.

(9)

A szolgáltatás Európán belüli rendelkezésre állásának következetes és teljes körű ellenőrzése érdekében elegendő függetlenséget és megfelelő erőforrásokat kell biztosítani az illetékes felügyeleti hatóságoknak. Ez a függetlenség nem gátolhatja ezeket a hatóságokat abban, hogy közigazgatási feladataikat ellássák.

(10)

A nemzeti felügyeleti hatóságok kulcsfontosságú szerepet töltenek be az egységes európai égbolt rendszerének megvalósításában, ezért a Bizottságnak a legjobb gyakorlatok cseréjének lehetővé tétele és a közös megközelítési módok kidolgozása érdekében ösztönöznie kell az együttműködést közöttük, többek között a régiós szintű megerősített együttműködésen keresztül. Az együttműködésnek rendszeresnek kell lennie.

(11)

A szociális partnereket jobban kell tájékoztatni a jelentős szociális hatásokkal járó valamennyi intézkedésről, és konzultálni kell velük azokról. Közösségi szinten a 98/500/EK bizottsági határozat (9) szerint létrehozott ágazati párbeszédbizottsággal szintén konzultációt kell folytatni.

(12)

Az ATM és a léginavigációs szolgálat (ANS) nagyobb teljesítményének ösztönzése érdekében keretrendszert szükséges kialakítani a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) politikáival összhangban lévő, kötelező érvényű teljesítménycéloknak a teljesítmény szempontjából kulcsfontosságú területeken való meghatározásához, bevezetéséhez és érvényesítéséhez. Elengedhetetlen, hogy ez a keretrendszer megfelelő mechanizmussal rendelkezzen az ATM és az ANS adatainak jelentésére, vizsgálatára, értékelésére és terjesztésére, valamint megfelelő ösztönző rendszerrel a célok elérésének előmozdítására.

(13)

A nemzeti felügyeleti hatóságoknak elég rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy nemzeti és regionális terveik elkészítésekor figyelembe tudják venni az egyedi nemzeti vagy regionális körülményeket. A nemzeti tervek jóváhagyásakor vagy elfogadásakor a tagállamok számára jogot kell biztosítani, hogy megtegyék a megfelelő módosításokat.

(14)

A léginavigációs szolgálatokra vonatkozó díjak megállapításakor a Bizottságnak és a tagállamoknak közös előrejelzések felhasználására kell törekedniük. Bizonyos fokú rugalmasságot kell lehetővé tenni azokban az esetekben, ahol a forgalom jelentős mértékben eltér az előrejelzésektől, különösen megfelelő riasztási mechanizmusok alkalmazása révén.

(15)

A tagállamok által nemzeti szinten vagy a funkcionális légtérblokkok szintjén megállapított, a légtérfelhasználók között megoszlandó költségeknek figyelembe kell venniük a teljesítménycélokat.

(16)

A határon átnyúló szolgáltatásnyújtás tekintetében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy egy légiforgalmi szolgáltató kijelölését egyetlen nemzeti jogrendszer se tiltsa azon az alapon, hogy azt másik tagállamban alapították vagy más tagállam állampolgárainak tulajdonában van.

(17)

A nemzeti felügyeleti hatóságoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk a magas fokú biztonság szavatolása érdekében, beleértve a léginavigációs szolgálat minden egyes típusára vonatkozó egyedi tanúsítványok kibocsátásának lehetőségét a költséghatékonyság és következetesség, valamint a megkettőzések elkerülése szükségességének tiszteletben tartása mellett.

(18)

A funkcionális légtérblokkok a teljesítménynövekedés és a kölcsönösen előnyös összefogás céljából kulcsszerepet játszanak a léginavigációs szolgáltatók közötti együttműködés javításának lehetővé tételében. A tagállamoknak ésszerű határidőn belül ki kell alakítaniuk a funkcionális légtérblokkokat. Ennek érdekében és az egységes európai égbolton belül a funkcionális légtérblokkok közötti kapcsolódási pontok optimalizálása érdekében az érintett tagállamoknak együtt kell működniük egymással és adott esetben harmadik országokkal.

(19)

Amikor a tagállamok létrehoznak egy funkcionális légtérblokkot, más tagállamoknak, a Bizottságnak és más érintett feleknek lehetőségük nyílik arra, hogy az eszmecsere megkönnyítése érdekében benyújtsák észrevételeiket. Ezen észrevételek kizárólag tanácsok lehetnek az érintett tagállam(ok) számára.

(20)

A funkcionális légtérblokkok létrehozásáról szóló tárgyalási folyamat során felmerülő nehézségek esetén a Bizottság a funkcionális légtérblokkrendszerért felelős koordinátort („koordinátor”) jelölhet ki. A koordinátor feladatainak célja, hogy segítséget nyújtson e nehézségek kiküszöbölése érdekében anélkül, hogy beavatkozna az érintett tagállam(ok) és adott esetben az ugyanabban a funkcionális légtérblokkban részt vevő harmadik országok szuverenitását érintő ügyekbe. A koordinátor tevékenységeivel kapcsolatban felmerülő költségek nem lehetnek hatással a tagállamok nemzeti költségvetésére.

(21)

Az Eurocontrol teljesítményértékelő bizottságának jelentései és a magas szintű munkacsoport végső jelentése megerősíti, hogy a légi útvonalhálózat és a légtérszerkezet nem fejleszthető elszigetelten, mivel minden egyes tagállam szerves részét képezi az Európai Légiforgalmi Szolgáltatási Hálózatnak (EATMN) a Közösségen belül és azon kívül egyaránt. Ezért fokozatosan egyre egységesebb légteret kell biztosítani az általános légi forgalom számára.

(22)

A funkcionális légtérblokkok létrehozása és a teljesítményrendszer kialakítása érdekében a Bizottságnak meg kell határoznia és figyelembe kell vennie a Közösség számára egy egységes európai repüléstájékoztató körzet (SEFIR) létrehozásához szükséges feltételeket, amelyet a tagállamok a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetnél (ICAO) kérelmeznek a szervezet megállapított eljárásainak, valamint az 1944. december 7-i, a nemzetközi polgári repülésről szóló egyezmény (a „Chicagói Egyezmény”) alapján fennálló jogaiknak, kötelezettségeiknek és hatásköreiknek megfelelően. A légterek tagállami hatáskörbe vonásával a SEFIR-nek elő kell segítenie a közös tervezést és az integrált működést a regionális szűk keresztmetszetek leküzdése érdekében. Egy ilyen SEFIR-nek szükségszerűen rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy megfeleljen az olyan egyedi szükségleteknek, mint a forgalomsűrűség és a szükséges komplexitási szint.

(23)

A légtérfelhasználók más-más feltételekkel szembesülnek a Közösség légteréhez való hozzáférés és az azon belüli mozgásszabadság terén. Ennek oka az, hogy hiányzik a légtérre vonatkozó, összehangolt közösségi szabályrendszer, különösen az összehangolt légtérosztályozás. Ezért a Bizottságnak az ICAO-előírások alapján össze kellene hangolnia a vonatkozó szabályokat.

(24)

Az EATMN-t a teljes légiközlekedési hálózat biztonságának, környezetvédelmi szempontból fenntartható voltának, kapacitásfejlesztésének és fokozottabb költséghatékonyságának megvalósítása céljából kell kialakítani és bevezetni. Amint azt az Eurocontrol teljesítményértékelő bizottságának a 2008. október 31-i, „A funkcionális légtérblokkokra irányuló kezdeményezések, valamint ezek teljesítménynövelésben betöltött szerepének értékelése” (Evaluation of Functional Airspace Block Initiatives and their Contribution to Performance Improvement) című jelentése hangsúlyozza, ezt legjobban a légiközlekedési hálózat közösségi szinten összehangolt működtetésével lehet biztosítani.

(25)

Az 549/2004/EK rendeletet kísérő, az egységes európai égbolttal kapcsolatos katonai kérdésekről szóló tagállami nyilatkozatnak megfelelően a polgári-katonai együttműködésnek és koordinációnak alapvető szerepet kell játszania az egységes európai égbolt megvalósításában a légtér magasabb szintű rugalmas felhasználása irányába történő előrelépés érdekében az egységes európai égboltra vonatkozó teljesítmény-célkitűzések megvalósítása céljából, megfelelő tekintettel a katonai missziók hatékonyságára.

(26)

Alapvető fontosságú, hogy az útvonalak tekintetében közös, összehangolt légtérstruktúrát lehessen létrehozni, a légterek jelenlegi és jövőbeni kialakítását is közös alapelvek határozzák meg, az ATM-főterv fokozatos megvalósítása biztosított és a szűkösen rendelkezésre álló kapacitások kihasználása optimális legyen, megakadályozva, hogy a szükségtelen felszerelések többletköltségeket teremtsenek; továbbá alapvető fontosságú, hogy a légterek kialakítása és működtetése az összehangolt szabályok szerint történjen. Ezért a Bizottság feladata kell, hogy legyen a szükséges, jogilag kötelező erejű szabályok és végrehajtási határozatok elfogadása.

(27)

A hálózatkezelésre és -tervezésre vonatkozó funkciók listáját úgy kell módosítani, hogy szükséges esetben magában foglalja az ATM-főtervben meghatározott jövőbeli hálózati funkciókat. Ennek létrehozásakor a Bizottságnak a lehető legnagyobb mértékben támaszkodnia kell az Eurocontrol szakértelmére.

(28)

A magas szintű munkacsoport a Közösséget az egyedüli szabályozóként megjelölve, valamint a szabályozás és a szolgáltatásnyújtás különválasztásának elvét tiszteletben tartva a létező alapokra helyezett új vagy továbbfejlesztett feladatkörök kiépítését és az Eurocontrol szerepének kiterjesztését javasolta. Ennek megfelelően a Bizottságnak az új irányítási szabályok szerint működő, megújított Eurocontrolt kell megbíznia a különféle feladatokkal kapcsolatos olyan teendők elvégzésével, amelyek nem foglalják magukban általános hatályú, kötelező erejű intézkedések elfogadását vagy politikai mérlegelési jog gyakorlását. Az Eurocontrolnak ezeket a feladatokat részrehajlás nélkül, költséghatékonyan és a légtérfelhasználók, valamint a léginavigációs szolgáltatók teljes körű bevonásával kell ellátnia.

(29)

Megfelelő intézkedéseket kell bevezetni a légiforgalmiáramlás-szervezés hatékonyságának javítására a meglévő operatív egységek, köztük az Eurocontrol központi áramlásszervező egysége munkájának segítésére a hatékony repülési műveletek biztosítása érdekében. Továbbá a Bizottságnak az európai repülőterek kapacitására, hatékonyságára és biztonságára irányuló cselekvési tervre vonatkozó közleménye kiemeli annak fontosságát, hogy a repülési tervek és a repülőtéri résidők működési összehangoltsága biztosított legyen. Ezenkívül, a repülőterek kapacitásával foglalkozó közösségi megfigyelőközpont segíthetne ellátni a tagállamokat objektív információkkal a repülőterek és az ATM kapacitásának összehangolása érdekében, az e területre vonatkozó hatásköreik sérelme nélkül.

(30)

A korszerű, hiánytalan, magas szintű és aktuális repülési információk biztosítása jelentős hatással van a biztonságra, és megkönnyíti a Közösség légteréhez való hozzáférést és az azon belüli mozgásszabadságot. Az ATM-főtervvel kapcsolatban a Közösségnek kezdeményeznie kell e terület korszerűsítését az Eurocontrollal való együttműködésben, és korszerű, felhasználóbarát, jóváhagyott és integrált eligazítás révén kellene biztosítania, hogy a felhasználók egy nyilvános hozzáférési ponton hozzájussanak ezekhez az adatokhoz.

(31)

Az elektronikus meteorológiai portállal kapcsolatban a Bizottságnak figyelembe kell vennie a különböző információforrásokat, adott esetben a kijelölt szolgáltatókat is.

(32)

A szükségtelen adminisztratív terhek kialakulása és párhuzamos jóváhagyási eljárások megakadályozása érdekében a polgári repülés területén közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló, 2008. február 20-i 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (10) összhangban kibocsátott bizonyítványokat – amennyiben az alkotórészekre vagy a rendszerekre vonatkoznak – e rendelet alkalmazásában el kell fogadni.

(33)

A 216/2008/EK rendelet értelmében kibocsátott és az 552/2004/EK rendelet alapvető követelményeinek való alternatív megfelelést bemutató bizonyítványokhoz az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) által végzett vizsgálatokhoz szükséges technikai dokumentációt kell csatolni.

(34)

Az 552/2004/EK rendelet egyes előírásai nem vonatkoznak a 2005. október 20. előtt üzembe helyezett rendszerekre. A nemzeti felügyeleti hatóságok és léginavigációs szolgáltatók nemzeti szinten szabadon megállapodhatnak a 2005. október 20. előtt üzembe helyezett ATM rendszereknek az 552/2004/EK rendelet alapvető követelményeinek való megfelelését bizonyító eljárásokról és dokumentációról. E rendelet elfogadását követően a végrehajtási rendelkezéseknek és közösségi előírásoknak figyelembe kell venniük e megállapodást, és ez nem vezethet dokumentációs bizonyítékok visszamenőleges követeléséhez.

(35)

A magas szintű munkacsoport végső jelentésében azt javasolta a Bizottságnak, hogy a SESAR program irányuljon kifejezetten az interoperábilis eljárások, rendszerek és az Európán belüli, illetve a világ többi részével történő információcsere meghatározására. Ennek az egységes európai égbolt keretein belül magában kellene foglalnia a vonatkozó szabványok kialakítását és új végrehajtási szabályok, illetve közösségi műszaki előírások meghatározását is.

(36)

A végrehajtási intézkedések, így az Eurocontrol által meghatározott szabványok elfogadásakor is, a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az intézkedések magukban foglalják az eredeti szabványok szükséges javításait, és figyelembe vegyék a kettős szabályozás elkerülésének szükségességét.

(37)

A légiforgalmi biztonsági előírások javítására, illetve az általános európai légi forgalmat szolgáló ATM és ANS rendszerek teljesítményének fejlesztésére vonatkozó célok egyidejű követése megköveteli a humán tényező figyelembevételét. A tagállamoknak éppen ezért meg kell fontolniuk az „események bejelentése” (just culture) szerinti elvek bevezetését.

(38)

Az EASA hatásköreinek a légiforgalmi szolgáltatások biztonságára történő javasolt kiterjesztésére tekintettel biztosítani kell az 549/2004/EK, az 550/2004/EK, az 551/2004/EK, az 552/2004/EK és a 216/2008/EK rendeletek közötti összhangot.

(39)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskör gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (11) összhangban kell elfogadni. Ezeket az intézkedéseket megfelelő időkeretben kell elfogadni az e rendeletben és az 549/2004/EK, az 550/2004/EK, az 551/2004/EK, az 552/2004/EK és a 216/2008/EK rendeletben meghatározott határidők betartása érdekében.

(40)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy végrehajtsa az intézkedéseknek a műszaki vagy üzemeltetési fejlemények következtében szükségessé váló korszerűsítését, valamint megállapítsa egyes hálózatkezelési funkciók alapvető követelményeit és az ellátásukra szolgáló eljárásokat. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak, és az 549/2004/EK, az 550/2004/EK, az 551/2004/EK és az 552/2004/EK rendelet új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésével annak nem alapvető fontosságú elemei módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(41)

Olyan rendkívül sürgős esetekben, amikor az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra kiszabott rendes határidők nem tarthatók be, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (6) bekezdésében előírt sürgősségi eljárást alkalmazza.

(42)

A gibraltári párbeszédfórum első miniszteri ülésén, Córdobában, 2006. szeptember 18-án elfogadott, a gibraltári repülőtérről szóló miniszteri nyilatkozat („miniszteri nyilatkozat”) az 1987. december 2-i, a repülőtérről szóló londoni közös nyilatkozat helyébe lép, és az ennek való teljes megfelelés az 1987-es nyilatkozatnak való megfelelésnek tekintendő.

(43)

A miniszteri nyilatkozat fényében és annak értelmében e rendelet teljes egészében vonatkozik a gibraltári repülőtérre. A miniszteri nyilatkozat sérelme nélkül a gibraltári repülőtérre történő alkalmazásnak és a végrehajtásához kapcsoló összes intézkedésnek teljes összhangban kell állnia a nyilatkozattal és az abban foglalt szabályokkal.

(44)

Ezért az 549/2004/EK, az 550/2004/EK, az 551/2004/EK és az 552/2004/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

1.

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

Célkitűzés és tárgyi hatály

(1)   Az egységes európai égbolt kezdeményezés célkitűzése az, hogy megerősítse a légi forgalom jelenlegi biztonsági előírásait, hozzájáruljon a légiközlekedési rendszer fenntartható fejlődéséhez, valamennyi légtérfelhasználó elvárásainak figyelembevételével az európai általános légi forgalom tekintetében fokozza a légiforgalmi szolgáltatások (ATM) és a léginavigációs szolgálatok (ANS) hatékonyságát. Az egységes európai égbolt magában foglalja a páneurópai útvonalhálózatok, az útvonal-kezelési és légiforgalmi-irányítási rendszerek összességét, amelyek kizárólag a biztonsági, hatékonysági és műszaki megfontolásokon alapulnak, és az összes légtérfelhasználó érdekét szolgálják. E cél elérése érdekében e rendelet megállapítja az egységes európai égbolt létrehozásának összehangolt szabályozási keretét.

(2)   E rendelet és a 3. cikkben említett intézkedések alkalmazása nem sérti a tagállamok légterük feletti szuverenitását és a tagállamoknak a közrenddel, közbiztonsággal és védelmi kérdésekkel kapcsolatos, a 13. cikkben említett követelményeit. E rendelet és a 3. cikkben említett intézkedések hatálya nem terjed ki a katonai műveletekre és kiképzésekre.

(3)   E rendeletet és a 3. cikkben említett intézkedéseket a tagállamoknak a nemzetközi polgári repülésről szóló, 1944. évi Chicagói Egyezmény (»Chicagói Egyezmény«) szerinti jogainak és kötelezettségeinek sérelme nélkül kell alkalmazni. E tekintetben a rendelet további célja az általa lefedett területeken az, hogy segítse a tagállamokat a Chicagói Egyezmény szerinti kötelezettségeik teljesítésében úgy, hogy alapot nyújt ennek rendelkezései közös értelmezéséhez és egységes végrehajtásához, valamint biztosítja, hogy e rendelkezéseket megfelelő súllyal vegyék figyelembe a rendeletben és a hozzá tartozó végrehajtási szabályokban.

(4)   E rendelet gibraltári repülőtérre való alkalmazását úgy kell értelmezni, hogy az nem érinti a Spanyol Királyság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága vonatkozó jogi álláspontját az azon terület feletti szuverenitással kapcsolatos vita tekintetében, ahol a repülőtér található.”

2.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„4. cikk

A nemzeti felügyeleti hatóságok

(1)   A tagállamok közösen vagy egymástól függetlenül kijelölnek vagy létrehoznak egy szervet vagy szerveket mint nemzeti felügyeleti hatóságot, annak érdekében, hogy az lássa el az e rendelet szerint és a 3. cikkben említett intézkedések szerint az ilyen hatóság számára meghatározott feladatokat.

(2)   A nemzeti felügyeleti hatóságok függetlenek a léginavigációs szolgáltatóktól. E függetlenséget a nemzeti felügyeleti hatóságok és a léginavigációs szolgáltatók legalább funkcionális szintű megfelelő szétválasztása révén kell biztosítani.

(3)   A nemzeti felügyeleti hatóságok pártatlanul, függetlenül és átláthatóan gyakorolják hatáskörüket. Ezt megfelelő irányítási és ellenőrzési mechanizmusok alkalmazásával kell elérni, többek között a tagállami közigazgatáson belül is. Ez nem gátolhatja azonban a nemzeti felügyeleti hatóságokat abban, hogy feladataikat a nemzeti polgári légiközlekedési hatóságok vagy bármely más közintézmény alapszabálya szerint gyakorolják.

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok szükséges erőforrásokkal és kapacitással rendelkezzenek az e rendelet szerint rájuk háruló feladatok hatékony és időbeni ellátásához.

(5)   A tagállamok közlik a Bizottsággal a nemzeti felügyeleti hatóságok nevét és címét, továbbá az azokban bekövetkező változásokat, valamint a (2), (3) és (4) bekezdésnek való megfelelés érdekében hozott intézkedéseket.”

4.

Az 5. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

(5)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1), (2), (4) és (6) bekezdését, valamint 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.”

5.

A 6–11. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

Ágazati konzultációs testület

A bizottság és az Eurocontrol szerepének sérelme nélkül a Bizottság »ágazati konzultációs testületet« hoz létre, amelynek tagjai a léginavigációs szolgáltatók, valamint a légtérfelhasználók, repülőterek, üzemeltetők, gyártók szövetségei és a szakszemélyzet érdekképviseleti szervei. E testület szerepe kizárólag az, hogy tanácsokat adjon a Bizottságnak az egységes európai égbolt megvalósításával kapcsolatban.

7. cikk

Kapcsolatok európai harmadik országokkal

A Közösség és tagállamai törekszenek arra és támogatják azt, hogy az egységes európai égboltot olyan országokra terjesszék ki, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak. E célból akár a szomszédos harmadik országokkal megkötött megállapodások keretében, akár a funkcionális légtérblokkokra vonatkozó megállapodások keretében arra törekszenek, hogy kiterjesszék e rendelet és a 3. cikkben említett intézkedések hatályát az említett országokra.

8. cikk

Végrehajtási szabályok

(1)   A végrehajtási szabályok kidolgozására a Bizottság felhatalmazhatja az Eurocontrolt vagy adott esetben egy másik szervet, amelyekben meghatározza a teljesítendő feladatokat és azok ütemezését, figyelembe véve az e rendeletben meghatározott megfelelő határidőket. A Bizottság az 5. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárásnak megfelelően jár el.

(2)   Ha a Bizottság felhatalmazást kíván adni az (1) bekezdés szerint, törekednie kell arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben alkalmazza a létező szabályokat az összes érintett fél bevonása és véleményük kikérése érdekében, amennyiben e szabályok összhangban állnak a Bizottságnak az átláthatósággal és a konzultációs eljárásokkal kapcsolatos gyakorlatával, és nem állnak ellentétben intézményes kötelezettségeivel.

9. cikk

Szankciók

A tagállamok által az e rendelet és a 3. cikkben említett intézkedések – különösen a légtérfelhasználók és a szolgáltatók általi – megsértése esetére megállapított szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

10. cikk

Az érdekeltekkel folytatott konzultáció

(1)   A tagállamok nemzeti jogszabályaiknak megfelelően konzultációs mechanizmusokat hoznak létre az érdekelteknek – beleértve a szakszemélyzet érdekképviseleti szerveinek – az egységes európai égbolt megvalósításába történő megfelelő bevonása érdekében.

(2)   A Bizottság közösségi szintű konzultációs mechanizmust hoz létre. A 98/500/EK határozattal létrehozott ágazati párbeszédbizottságot bevonják a konzultációba.

(3)   Az érdekeltekkel folytatott konzultáció különösen az EATMN-en belüli új tervek és technológiák kidolgozására és bevezetésére terjed ki.

Az érdekeltek közé tartozhatnak:

11. cikk

Teljesítményrendszer

(1)   Az egységes európai égbolt keretében a léginavigációs szolgálatok és a hálózati funkciók teljesítményének növelésére létre kell hozni a léginavigációs szolgálatok és hálózati funkciók teljesítményrendszerét. Ennek elemei:

(2)   Az 5. cikk (3) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően a Bizottság kijelölheti az Eurocontrolt vagy bármely más független és illetékes szervet, hogy »teljesítmény-felülvizsgálati szervként« járjon el. A teljesítmény-felülvizsgálati szerv feladata a Bizottság segítése együttműködésben a nemzeti felügyeleti hatóságokkal, és kérésre a nemzeti felügyeleti hatóságok támogatása az (1) bekezdésben említett teljesítményrendszer végrehajtásában. A Bizottság biztosítja, hogy a teljesítmény-felülvizsgálati szerv a Bizottság által ráruházott feladatok ellátása során függetlenül járjon el.

(4)   Az (1) bekezdésben említett teljesítményrendszerre az alábbi eljárások vonatkoznak:

A Bizottság az e bekezdésben említett felsorolást további eljárásokkal bővítheti. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló intézkedéseket az 5. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(5)   A teljesítményrendszer megalkotásakor figyelembe kell venni, hogy az útvonali és a terminálokon nyújtott szolgáltatások, valamint a hálózati funkciók különböznek egymástól, és – szükség esetén teljesítményfelmérés céljából is – ennek megfelelően kell kezelni őket.

(6)   A teljesítményrendszer részletes működéséről a Bizottság 2011. december 4-ig és megfelelő időn belül, az e rendeletben meghatározott határidők betartása céljából, végrehajtási szabályokat fogad el az 5. cikk (3) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban. E végrehajtási szabályok a következőket foglalják magukban:

6.

A 12. cikk a következőképpen módosul:

7.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„13a. cikk

Európai Repülésbiztonsági Ügynökség

E rendelet és az 550/2004/EK, az 551/2004/EK, az 552/2004/EK rendelet, valamint a polgári repülés területén közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló, 2008. február 20-i 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) végrehajtásakor a tagállamok és a Bizottság az e rendeletben meghatározott megfelelő szerepkörükkel összhangban megfelelő módon együttműködnek az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséggel annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi biztonsági szempontot megfelelően figyelembe vegyenek.

1.

A 2–4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„2. cikk

A nemzeti felügyeleti hatóságok feladatai

(1)   A keretrendelet 4. cikkében említett nemzeti felügyeleti hatóságok gondoskodnak e rendelet alkalmazásának megfelelő ellenőrzéséről, különösen azon léginavigációs szolgáltatók biztonságos és hatékony működése tekintetében, amelyek a szóban forgó hatóságot kijelölő vagy létrehozó tagállam joghatósága alá tartozó légtérrel kapcsolatos szolgálatokat látnak el.

(2)   E célból minden egyes nemzeti felügyeleti hatóság megfelelő ellenőrzéseket és vizsgálatokat szervez az e rendelet követelményeinek való megfelelés ellenőrzése érdekében, beleértve a léginavigációs szolgálatok nyújtására vonatkozó humánerőforrás-követelményeket is. Az érintett léginavigációs szolgáltató elősegíti ezt a munkát.

(3)   Az olyan funkcionális légtérblokkok tekintetében, amelyek több tagállam joghatósága alá tartozó légtérre terjednek ki, az érintett tagállamok megállapodást kötnek az említett blokkokra vonatkozó szolgáltatásokat ellátó léginavigációs szolgáltatóknak e cikkben meghatározott felügyeletéről.

(4)   A nemzeti felügyeleti hatóságok szorosan együttműködnek azon léginavigációs szolgáltatók megfelelő felügyeletének biztosítása érdekében, amelyek rendelkeznek valamely tagállam érvényes tanúsítványával és egy másik tagállam joghatósága alá tartozó légtérrel kapcsolatban is nyújtanak szolgáltatásokat. Ez az együttműködés kiterjed a 6. cikkben megállapított alkalmazandó közös követelmények, illetve a II. mellékletben megállapított feltételek nem teljesítésének kezelését szolgáló eljárások létrehozására is.

(5)   A határon átnyúló léginavigációs szolgálatok esetében ilyen eljárásnak számít az (1) és (2) bekezdésben megállapított felügyeleti feladatok, valamint az e feladatok végrehajtása utáni eredmények kölcsönös elismeréséről szóló megállapodás. A kölcsönös elismerés azokra az esetekre is alkalmazandó, amikor a nemzeti felügyeleti hatóságok a szolgáltatók tanúsítási folyamatainak elismeréséről is megállapodást kötnek.

(6)   Amennyiben azt a nemzeti jog lehetővé teszi, regionális együttműködési célból a nemzeti felügyeleti hatóságok a felügyeleti feladatok megosztásáról is megállapodhatnak egymással.

3. cikk

Minősített szervezetek

(1)   A nemzeti felügyeleti hatóságok határozhatnak úgy, hogy a 2. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéseket és vizsgálatokat teljesen vagy részben olyan minősített szervezetekre bízzák, amelyek megfelelnek az I. mellékletben meghatározott követelményeknek.

(2)   A nemzeti felügyeleti hatóságoktól származó ilyen megbízatás a Közösségen belül három évig érvényes, és ez az időszak meghosszabbítható. A nemzeti felügyeleti hatóságok a Közösségben található minősített szervezetek bármelyikét utasíthatják arra, hogy végezzék el ezen ellenőrzéseket és vizsgálatokat.

4. cikk

Biztonsági követelmények

A Bizottság a keretrendelet 5. cikkének (3) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően elfogadja az Eurocontrol biztonsági szabályozó követelmények (ESARR-ok, Eurocontrol safety regulatory requirements) vonatkozó rendelkezéseit magában foglaló végrehajtási szabályokat, valamint e követelményeknek az e rendelet alkalmazási körébe tartozó későbbi, szükség esetén átdolgozott módosításait.”

2.

Az 5. cikket el kell hagyni.

3.

A 7. cikk (6) és (7) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(6)   A 8. és 9. cikk sérelme nélkül, a tanúsítványok kibocsátása lehetővé teszi a léginavigációs szolgáltatók számára azt, hogy szolgáltatásaikat tagállamok, a Közösségen belüli más léginavigációs szolgáltatók, légtérfelhasználók és repülőterek számára is felkínálhassák.

(7)   A nemzeti felügyeleti hatóságok figyelemmel kísérik a közös követelményeknek és a tanúsítványok megadásához megkövetelt feltételeknek való megfelelést. E nyomon követésről részletes tájékoztatást nyújtanak a tagállamok által a keretrendelet 12. cikkének (1) bekezdése szerint benyújtandó éves jelentések keretében. Ha egy nemzeti felügyeleti hatóság megállapítja, hogy egy tanúsítvány jogosultja már nem tesz eleget az említett követelményeknek vagy feltételeknek, meghozza a megfelelő intézkedéseket, és ezzel egyidejűleg biztosítja a szolgáltatások folyamatosságát azzal a feltétellel, hogy a biztonságot ezáltal nem veszélyezteti. Ezen intézkedések magukban foglalhatják a tanúsítvány visszavonását is.”

4.

A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„8. cikk

A légiforgalmi szolgáltatók kijelölése

(1)   A tagállamok az egyedi légtérblokkokon belül biztosítják a légiforgalmi szolgálatok kizárólagos alapon történő ellátását a joghatóságuk alá tartozó légtér tekintetében. E célból a tagállamok kijelölnek egy, a Közösségben érvényes tanúsítvánnyal rendelkező légiforgalmi szolgáltatót.

(2)   A tagállamok a határon átnyúló szolgáltatások nyújtása tekintetében biztosítják, hogy nemzeti joguk nem akadályozza az e cikknek és a 10. cikk (3) bekezdésének való megfelelést azáltal, hogy az adott tagállam joghatósága alá tartozó légtérben légiforgalmi szolgáltatást biztosító szolgáltatókra nézve előírja, hogy:

(3)   A tagállamok meghatározzák a kijelölt légiforgalmi szolgáltatókra vonatkozó jogokat és kötelezettségeket. A kötelezettségek magukban foglalhatják olyan vonatkozó információk időbeni átadásának feltételeit, amelyek segítségével a tagállamok joghatósága alá tartozó légtérben valamennyi légi jármű mozgása azonosítható.

(4)   A tagállamok saját belátásuk szerint választhatnak légiforgalmi szolgáltatót azzal a feltétellel, hogy ez utóbbinak eleget kell tennie a 6. és 7. cikkben említett követelményeknek és feltételeknek.

(5)   A 9a. cikkel összhangban létrehozott azon funkcionális légtérblokkok tekintetében, amelyek egynél több tagállam joghatósága alá tartozó légtérre terjednek ki, az érintett tagállamok az e cikk (1) bekezdésével összhangban a légtérblokk létrehozása előtt legalább egy hónappal közösen jelölnek ki egy vagy több légiforgalmi szolgáltatót.

(6)   A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az e cikk keretében hozott azon határozatokról, amelyek a joghatóságuk alá tartozó légtér tekintetében az egyedi légtérblokkokon belüli légiforgalmi szolgáltatók kijelölésére vonatkoznak.”

5.

A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

„9a. cikk

Funkcionális légtérblokkok

(1)   A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a funkcionális légtérblokkok kialakítása 2012. december 4-ig megtörténjen, tekintettel az egységes európai égbolton belül a légiforgalmi szolgáltatási hálózat szükséges kapacitásának és hatékonyságának elérésére, valamint a légiközlekedési rendszer általában vett teljesítményének növelésére és a káros környezeti hatások csökkentésére. A tagállamok, különösen a szomszédos funkcionális légtérblokkokat létrehozó tagállamok a lehető legnagyobb mértékben együttműködnek e rendelkezés teljesítésének biztosítása érdekében. Ha indokolt, az együttműködés a funkcionális légtérblokkokban részt vevő harmadik országokra is kiterjedhet.

(2)   A funkcionális légtérblokkoknak különösen a következő követelményeknek kell megfelelniük:

(3)   Funkcionális légtérblokk kizárólag azon tagállamok és adott esetben harmadik országok közötti kölcsönös megállapodással hozható létre, amelyek joghatósága alá tartozik a funkcionális légtérblokkba tartozó légtér valamely része. Azt megelőzően, hogy tájékoztatnák a Bizottságot egy funkcionális légtérblokk létrehozásáról, az érintett tagállamok megfelelő információkkal látják el a Bizottságot, a többi tagállamot és az egyéb érdekelt feleket, és lehetőséget adnak nekik arra, hogy megtegyék észrevételeiket.

(4)   Amennyiben a funkcionális légtérblokk olyan légtérre vonatkozik, amely teljes egészében vagy részben egy vagy több tagállam joghatósága alá tartozik, a funkcionális légtérblokkot létrehozó megállapodásnak tartalmaznia kell az arra vonatkozó szükséges rendelkezéseket – ideértve az átmeneti intézkedéseket is –, hogy a blokk módosítása és egy tagállamnak a blokkból való kilépése milyen módon történhet.

(5)   Ha két vagy több tagállam között nehézségek merülnek fel egy, a joghatóságuk alá tartozó légteret érintő, határon átnyúló funkcionális légtérblokk tekintetében, az érintett tagállamok együttesen véleményezés céljából az egységes égbolttal foglalkozó bizottság elé terjeszthetik az ügyet. A véleményt az érintett tagállamoknak kell címezni. A (3) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok figyelembe veszik e véleményt annak érdekében, hogy megoldást találjanak.

(6)   A tagállamoktól a (3) és (4) bekezdésben említett megállapodásokról és nyilatkozatokról szóló értesítés kézhezvételét követően, a Bizottság megvizsgálja, hogy az egyes funkcionális légtérblokkok megfelelnek-e a (2) bekezdésben foglalt követelményeknek, és a vizsgálat eredményét megvitatásra az egységes égbolttal foglalkozó bizottság elé terjeszti. Amennyiben a Bizottság úgy találja, hogy egy vagy több funkcionális légtérblokk nem felel meg a követelményeknek, párbeszédet kezdeményez az érintett tagállamokkal a helyzet orvoslására meghozandó intézkedésekre vonatkozó konszenzus kialakítása céljából.

(7)   A (6) bekezdés sérelme nélkül, a (3) és (4) bekezdésben említett megállapodásokról és nyilatkozatokról értesíteni kell a Bizottságot az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzététel céljából. E közzétételben meg kell határozni az adott határozat hatálybalépésének napját.

(8)   A keretrendelet 5. cikkének (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárásnak megfelelően 2010. december 4-ig iránymutatásokat kell kidolgozni a funkcionális légtérblokkok létrehozására és módosítására vonatkozóan.

(9)   A Bizottság a keretrendelet 5. cikkének (3) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően 2011. december 4-ig végrehajtási szabályokat fogad el azon információkról, amelyeket az érintett tagállamok a funkcionális légtérblokkok létrehozását és módosítását megelőzően e cikk (3) bekezdése szerint kell, hogy nyújtsanak.

9b. cikk

Funkcionális légtérblokkrendszer-koordinátor

(1)   A funkcionális légtérblokkok kialakításának előmozdítása érdekében a Bizottság kijelölhet egy természetes személyt a funkcionális légtérblokkrendszer koordinátorává (a továbbiakban: koordinátor). A Bizottság a keretrendelet 5. cikke (3) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően jár el.

(2)   A 9a. cikk (5) bekezdésének sérelme nélkül a koordinátor a funkcionális légtérblokkok létrehozásának felgyorsítása érdekében az érintett tagállamok és adott esetben az ugyanazon funkcionális légtérblokkban részt vevő harmadik országok kérésére elősegíti a tárgyalási folyamatuk során támadt nehézségek megoldását. A koordinátor az érintett tagállamoktól és adott esetben az ugyanazon funkcionális légtérblokkban részt vevő harmadik országoktól kapott felhatalmazás alapján jár el.

(3)   A koordinátor tevékenysége során pártatlan marad, különösen a tagállamok, harmadik országok, a Bizottság és az érdekeltek tekintetében.

(4)   A koordinátor a feladatának ellátása során kapott információkat nem hozhatja nyilvánosságra, kivéve, ha arra az érintett tagállamoktól vagy adott esetben harmadik országoktól felhatalmazást kap.

(5)   A koordinátor a kijelölését követően háromhavonta jelentést tesz a Bizottságnak, az egységes égbolttal foglalkozó bizottságnak és az Európai Parlamentnek. Jelentésébe bele kell foglalnia a tárgyalások összefoglalóját és azok eredményét.

(6)   A koordinátor megbízatása a funkcionális légtérblokkokról szóló utolsó megállapodás aláírásakor, de legkésőbb 2012. december 4-én lejár.”

6.

A 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„11. cikk

Kapcsolat a katonai hatóságokkal

A tagállamok a közös közlekedéspolitika keretében megteszik a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy az egyedi légtérblokkok kezelésére vonatkozóan az illetékes polgári és katonai hatóságok között írásbeli szabályozás vagy azzal egyenértékű jogi megállapodás jöjjön létre, illetve hogy a már meglévő ilyen megállapodások hatályát meghosszabbítsák.”

7.

A 12. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Ha a léginavigációs szolgáltatók egymással összefüggő szolgáltatásokat nyújtanak, akkor a 14. cikkben említett, a léginavigációs szolgálatokra vonatkozó díjszámítási rendszerrel összhangban meghatározzák és közzéteszik a léginavigációs szolgálatokból eredő költségeket és bevételeket, valamint adott esetben összevont (konszolidált) beszámolókat vezetnek a más, nem léginavigációs szolgálatok vonatkozásában, azon előírásoknak megfelelően, mintha a szóban forgó szolgáltatásokat külön vállalkozások nyújtanák.”

8.

A 14. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„14. cikk

Általános előírások

A 15. és 16. cikk előírásaival összhangban a léginavigációs szolgálatokra vonatkozó díjszámítási rendszernek a biztonság optimális szintjét fenntartva hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a légtérfelhasználóknak felszámított díjak meghatározása, kivetése és beszedése átláthatóbb legyen, a léginavigációs szolgálatok nyújtása költséghatékonyabbá váljon és a légi közlekedés hatékonyabban szerveződjön. E rendszer összhangban kell, hogy legyen a nemzetközi polgári repülésről szóló, 1944. évi Chicagói Egyezmény 15. cikkével, valamint az Eurocontrol útvonaldíjrendszerével is.”

9.

A 15. cikk helyébe a következő lép:

„15. cikk

Alapelvek

(1)   A díjszámítási rendszer alapját a szolgáltatók részéről felmerülő azon költségek elszámolása képezi, amelyek a légtérfelhasználók részére biztosított léginavigációs szolgálatokhoz kapcsolódnak. A rendszer e költségeket a felhasználói kategóriák között osztja el.

(2)   A díjak költségalapjának megállapításakor a következő alapelveket alkalmazzák:

(3)   A tagállamoknak a következő alapelveket kell alkalmazniuk a (2) bekezdéssel összhangban a díjak megállapításakor:

(4)   A keretrendelet 5. cikkének (3) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban a Bizottság részletes végrehajtási szabályokat fogad el e cikk tekintetében.”

10.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„15a. cikk

Közös projektek

(1)   A közös projektek hozzájárulhatnak az ATM-főterv sikeres végrehajtásához. Az ilyen projektek támogatják e rendelet célkitűzéseit az európai légiközlekedési rendszer teljesítményének javítása tekintetében a rendszer olyan kulcsterületein, mint a kapacitás, a járatszervezési és költséghatékonyság, valamint a környezeti fenntarthatóság, az elsődleges fontosságú biztonsági célok mellett.

(2)   A Bizottság a keretrendelet 5. cikkének (3) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban iránymutatást dolgozhat ki arra vonatkozóan, hogy hogyan támogathatják az ilyen projektek az ATM-főterv végrehajtását. Az iránymutatás nem befolyásolja az ilyen projekteknek a funkcionális légtérblokkok tekintetében történő végrehajtására a légtérblokkok felei által közösen elfogadott mechanizmusokat.

(3)   A Bizottság a keretrendelet 5. cikkének (3) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban határozhat közös projektek létrehozásáról a hálózattal kapcsolatos funkciók terén, amelyek különösen fontosak a légiforgalmi irányítás és a léginavigációs szolgálatok európai összteljesítményének javítása szempontjából. Az ilyen közös projektek adott esetben a többéves pénzügyi kereten belül közösségi finanszírozásból is támogathatók. E célból, és a tagállamok saját pénzügyi forrásaik felhasználása feletti mérlegelési szabadságának sérelme nélkül a Bizottság független költség-haszon elemzést készít, és a keretrendelet 10. cikkével összhangban megfelelő konzultációkat folytat a tagállamokkal és az érintett felekkel, felkutatva a projektek végrehajtásához mozgósítható minden megfelelő finanszírozási eszközt. A közös projektek végrehajtásából eredő támogatható költségek térítése az átláthatóság és megkülönböztetésmentesség elvével összhangban történik.”

11.

A 16–18. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„16. cikk

A megfelelés felülvizsgálata

(1)   A Bizottság a tagállamokkal együttműködve biztosítja a 14. és 15. cikkben említett alapelveknek és szabályoknak való megfelelés folyamatos felülvizsgálatát. A Bizottság törekszik arra, hogy létrehozza az Eurocontrol szakértelmének felhasználásához szükséges mechanizmusokat, továbbá a felülvizsgálat eredményeit megosztja a tagállamokkal, az Eurocontrollal és a légtérfelhasználók képviselőivel.

(2)   Egy vagy több olyan tagállam kérésére, amely úgy ítéli meg, hogy a 14. és 15. cikkben említett alapelveket és szabályokat nem megfelelően alkalmazták, vagy saját kezdeményezésére a Bizottság kivizsgálja az érintett alapelvek és/vagy szabályok nem teljesítésére, illetve nem alkalmazására vonatkozó állításokat. A 18. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül a Bizottság a vizsgálat eredményeit megosztja a tagállamokkal, az Eurocontrollal és a légtérfelhasználók képviselőivel. Egy adott kérelem kézhezvételétől számított két hónapon belül a keretrendelet 5. cikkének (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárásnak megfelelően az érintett tagállam meghallgatása után és az egységes égbolttal foglalkozó bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság határozatot hoz az e rendelet 14. és 15. cikkének alkalmazásáról és arról, hogy az érintett gyakorlat folytatható-e.

(3)   A Bizottság a tagállamoknak címezi a határozatát, és annyiban tájékoztatja arról a szolgáltatót, amennyiben az jogilag érintett. A tagállamok egy hónapon belül a Tanácshoz fordulhatnak a Bizottság határozatával. A Tanács minősített többséggel eljárva egy hónapon belül eltérő határozatot hozhat.

17. cikk

A mellékletek felülvizsgálata

A mellékletek nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló, a műszaki és üzemeltetési fejlemények figyelembevételét szolgáló intézkedéseket a keretrendelet 5. cikke (4) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási eljárással összhangban kell elfogadni.

Rendkívül sürgős esetekben a Bizottság alkalmazhatja a keretrendelet 5. cikkének (5) bekezdésében előírt sürgősségi eljárást.

18. cikk

Titoktartás

(1)   Sem a nemzeti jogszabályaiknak megfelelően eljáró nemzeti felügyeleti hatóságok, sem a Bizottság nem hozhat nyilvánosságra bizalmas jellegű információkat, különösen azokat, amelyek a léginavigációs szolgáltatókkal, azok üzleti kapcsolataival, illetve költségösszetevőivel kapcsolatosak.

(2)   Az (1) bekezdés nem sértheti a nemzeti felügyeleti hatóságoknak és a Bizottságnak az információ nyilvánosságra hozatalára vonatkozó jogát akkor, ha az a kötelességeik teljesítéséhez feltétlenül szükséges; ez esetben az információ nyilvánosságra hozatalának arányosnak kell lennie, és figyelembe kell vennie a léginavigációs szolgáltatóknak, a légtérfelhasználóknak, a repülőterek üzemeltetőinek és egyéb érdekelt feleknek az üzleti titkaik védelmével kapcsolatos jogos érdekeit.

(3)   A 14. cikkben említett díjszámítási rendszerrel összhangban benyújtott információkat és adatokat közzé kell tenni.”

12.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„18a. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb 2012. december 4-ig tanulmányt nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli a piaci alapelveknek a kommunikáció, a navigáció, a légtérellenőrzés és a légiforgalmi tájékoztatás területén nyújtott szolgáltatásokra történő alkalmazása jogi, biztonsági, ágazati, gazdasági és társadalmi hatásait, összevetve ezeket a meglévő vagy alternatív szervezési elvek alkalmazásának hatásaival, és figyelembe véve a funkcionális légtérblokkok és az elérhető technológia területén történt fejlődést.”

13.

Az I. melléklet a következőképpen módosul:

1.

A 2. cikket el kell hagyni.

2.

A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„3. cikk

Európai Magaslégtéri Repüléstájékoztató Körzet (EUIR)

(1)   A Közösség és tagállamai törekednek arra, hogy egy egységes, az ICAO által elismert EUIR-t hozzanak létre. E célból a Közösség hatáskörébe tartozó ügyek esetében a Bizottság legkésőbb 2011. december 4-ig a Szerződés 300. cikkével összhangban ajánlást terjeszt a Tanács elé.

(2)   Az EUIR-t úgy kell kialakítani, hogy az magában foglalja az 1. cikk (3) bekezdésével összhangban a tagállamok joghatósága alá tartozó légteret, és kiterjedhet európai harmadik országok légterére is.

(3)   Az EUIR létrehozása nem sértheti a tagállamok azon hatáskörét, hogy a léginavigációs-szolgálati rendelet 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően a joghatóságuk alá tartozó légtérrel kapcsolatban légiforgalmi szolgáltatókat jelöljenek ki.

(4)   A tagállamok továbbra is megtartják a joghatóságukat az ICAO-val szemben e rendelet hatálybalépése napjától az ICAO által részükre kijelölt magaslégtéri repüléstájékoztató körzetek és repüléstájékoztató körzetek földrajzi határain belül.”

3.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„3a. cikk

Elektronikus légiforgalmi tájékoztatás

(1)   A tagállamok által közzétett légiforgalmi tájékoztató adatok sérelme nélkül és azokkal összhangban a Bizottság az Eurocontrollal történő szoros együttműködésben biztosítja, hogy összehangolt módon kialakított, magas minőségű, elektronikus légiforgalmi tájékoztató adatok álljanak rendelkezésre, amelyek adatminőség és időszerűség szempontjából megfelelnek az érintett felhasználók igényeinek.

(2)   Az (1) bekezdés céljából a Bizottság:

(3)   A Bizottság részletes végrehajtási szabályokat fogad el e cikk tekintetében a keretrendelet 5. cikkének (3) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban.”

4.

A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„4. cikk

Repülési szabályok és a légtér osztályozása

A Bizottság a keretrendelet 5. cikkének (3) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban végrehajtási szabályokat fogad el:

5.

Az 5. cikket el kell hagyni.

6.

A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

Hálózatkezelés és kialakítás

(1)   A légiforgalmi szolgáltatási (ATM) hálózat funkcióinak lehetővé kell tenniük a légtér optimális kihasználását, és biztosítaniuk kell, hogy a légtérfelhasználók a kívánt útvonalakon repülhessenek, miközben a lehető legnagyobb mértékben biztosítaniuk kell a légtérhez és a léginavigációs szolgálatokhoz való hozzáférést. E hálózati funkciók célja a nemzeti szinten és a funkcionális légtérblokkok szintjén tett kezdeményezések támogatása, és ezeket a szabályozási és operatív feladatok szétválasztását tiszteletben tartva kell kialakítani.

(2)   Az (1) bekezdésben említett célok elérése érdekében és a nemzeti útvonalakkal és légtérstruktúrákkal kapcsolatos tagállami hatáskörök sérelme nélkül a Bizottság különösen az alábbi funkciók végrehajtását biztosítja:

(3)   A Bizottság az ágazat érintett szereplőivel folytatott konzultációt követően tovább bővítheti a (2) bekezdésben felsorolt funkciók listáját. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a keretrendelet 5. cikkének (4) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(4)   Az ebben a cikkben említett intézkedések részletes végrehajtási szabályait a (6) és (9) bekezdés kivételével a keretrendelet 5. cikkének (3) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. E végrehajtási szabályok különösen a következőkre vonatkoznak:

(5)   A légtér kialakításának a (2) bekezdésben nem említett egyéb vonatkozásait nemzeti szinten vagy a funkcionális légtérblokkok szintjén kell kezelni. A kialakítás folyamata során figyelembe kell venni a forgalmi igényeket és ezek összetettségét, a nemzeti és funkcionális légtérblokkok teljesítményterveit, valamint az érintett légtérfelhasználókkal és a légtérfelhasználókat képviselő érintett csoportokkal, valamint adott esetben a katonai hatóságokkal teljes körű konzultációt kell folytatni.

(6)   A tagállamok megfelelő felügyeleti intézkedések mellett megbízzák az Eurocontrolt vagy más független és illetékes szervet a légiforgalmi áramlásszervezéssel.

(7)   A légiforgalmi áramlásszervezésre vonatkozó végrehajtási szabályokat, a szükséges felügyeleti intézkedéseket is beleértve a keretrendelet 5. cikkének (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás alapján kell kidolgozni és a keretrendelet 5. cikkének (3) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni, a légtérfelhasználás során rendelkezésre álló kapacitások optimalizálása és a légiforgalmi áramlásszervezési eljárások javítása érdekében. E szabályokat az átláthatóságra és a hatékonyságra kell alapozni, gondoskodva arról, hogy a kapacitást rugalmasan és kellő időben biztosítsák, az ICAO regionális léginavigációs terve európai körzetre vonatkozó ajánlásaival összhangban.

(8)   A légiforgalmi áramlásszervezésre vonatkozó végrehajtási szabályoknak támogatniuk kell a léginavigációs szolgáltatók, a repülőterek üzemeltetői és a légtérfelhasználók üzemeltetési döntéseit, és a következő területekre kell kiterjedniük:

(9)   A végrehajtási szabályok kidolgozásakor és elfogadásakor a Bizottság adott esetben és a biztonság sérelme nélkül figyelembe veszi a repülési tervek, a repülőtéri résidők közötti összhangot, valamint a szomszédos régiókkal szükséges koordinációt.”

7.

A 9. cikket el kell hagyni.

1.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„6a. cikk

A megfelelés ellenőrzésének alternatív módjai

A rendszerelemekre vagy rendszerekre vonatkozóan a polgári repülés területén közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló, 2008. február 20-i 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (15) összhangban kiadott bizonyítványok e rendelet 5. és 6. cikkének alkalmazásában EK-megfelelőségi vagy -alkalmazhatósági nyilatkozatnak, illetve amennyiben igazolható e rendelet alapvető követelményeinek és az átjárhatóságra vonatkozó végrehajtási szabályoknak való megfelelésük, EK-ellenőrzési nyilatkozatnak tekintendők.

2.

A 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„9. cikk

A mellékletek felülvizsgálata

A mellékletek nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló, a műszaki vagy üzemeltetési fejlemények figyelembevételét szolgáló intézkedéseket a keretrendelet 5. cikke (4) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási eljárással összhangban kell elfogadni.”

3.

A 10. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(2a)   E cikk (2) bekezdésének alkalmazásában a tagállamok az EATMN egyes rendszereit vagy alkotóelemeit az alapvető követelményeknek megfelelőnek nyilváníthatják, és mentesíthetik azokat az 5. és 6. cikk rendelkezései alól.”

4.

A II. melléklet a következőképpen módosul:

14.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 300/51

(1)

A tisztességes versenyfeltételekkel működő közúti fuvarozás belső piacának megteremtése a közúti árufuvarozói és személyszállítói szakma (a továbbiakban: a közúti fuvarozói szakma) gyakorlásának engedélyezésére vonatkozó közös szabályok egységes alkalmazását teszi szükségessé. E közös szabályok hozzájárulhatnak a közúti fuvarozók magasabb szakmai képzettségéhez, a piac racionalizálásához, a szolgáltatások, fuvarozók, ügyfelek és a gazdaság egészének érdekeit szolgáló javításához, valamint a nagyobb közúti biztonsághoz. Segítik továbbá a fuvarozók letelepedési jogának tényleges gyakorlását.

(2)

A belföldi és nemzetközi közlekedés terén a közúti árufuvarozói és személyszállítói szakma gyakorlásának engedélyezéséről, valamint e személyek szabad letelepedéshez való joga gyakorlásának előmozdítása érdekében az oklevelek, bizonyítványok és képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről szóló, 1996. április 29-i 96/26/EK tanácsi irányelv (4) előírja a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezéséhez szükséges minimumfeltételeket, valamint az e célból szükséges okiratok kölcsönös elismerését. Ugyanakkor a tapasztalat, a hatásvizsgálat és egyéb tanulmányok kimutatják, hogy az irányelvet nagyon eltérő módon alkalmazzák a különböző tagállamokban. Az eltérés több negatív következménnyel is jár, különösen a következőkre tekintettel: a verseny torzulása, a piac átláthatatlansága, az egyenlőtlen ellenőrzési szint, valamint annak kockázata, hogy az alacsony szakmai képzettséggel rendelkező munkavállalókat alkalmazó vállalkozások hanyag vagy a közúti biztonságot és a szociális szabályokat kevésbé tiszteletben tartó viselkedést tanúsítanak, ami árthat az ágazatról kialakult képnek.

(3)

E következmények annál is inkább károsak, minthogy felboríthatják a közúti szállítás belső piacának zavartalan működését, mivel a nemzetközi árufuvarozás és egyes kabotázsműveletek piaca nyitott a vállalkozások előtt az egész Közösségben. Az e vállalkozásokra alkalmazott egyetlen feltétel az, hogy rendelkezzenek közösségi engedéllyel, amelyet megszerezhetnek, amennyiben a közúti fuvarozói szakma tekintetében teljesítik a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló, 2009. október 21-i 1072/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (átdolgozás) (5), a személyszállítás tekintetében pedig az autóbusszal végzett személyszállítás nemzetközi piacához való hozzáférés közös szabályairól szóló, 2009. október 21-i 1073/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (átdolgozás) (6) által meghatározott feltételeket.

(4)

Indokolt tehát korszerűsíteni a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezésére vonatkozó jelenlegi szabályokat az egységesebb és eredményesebb alkalmazásuk érdekében. Mivel e szabályok tiszteletben tartása jelenti a közösségi piacra jutás legfőbb feltételét, és mivel a piacra jutás területén az alkalmazandó közösségi eszköz a rendelet, az tűnik a legmegfelelőbb eszköznek a közúti fuvarozói szakma gyakorlása engedélyezésének szabályozására.

(5)

A tagállamok számára engedélyezni kell a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek kiigazítását az EK-Szerződés 299. cikkének (2) bekezdésében említett legkülső régiókban, tekintettel azok sajátos jellemzőire és korlátaira. Nem kaphatnak azonban közösségi engedélyt az e régiókban székhellyel rendelkező olyan vállalkozások, amelyek kizárólag a fent meghatározott kiigazítás értelmében felelnek meg a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételeknek. A közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek kiigazítása nem támaszthat akadályt azzal szemben, hogy a fent említett régióban fuvarozási tevékenységeket végezzenek azon vállalkozások, amelyek számára engedélyezték volna a közúti fuvarozói szakma gyakorlását, mivel az e rendeletben megállapított általános feltételeknek megfelelnek.

(6)

A tisztességes verseny érdekében a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának közös szabályait a lehető legszélesebb körben alkalmazni kell minden vállalkozásra. E rendelet hatálya alá ugyanakkor nem szükséges bevonni a fuvarozási piacra igen csekély hatást gyakorló közúti fuvarozást lebonyolító vállalkozásokat.

(7)

A székhely szerinti tagállam feladata, hogy ügyeljen arra, hogy a vállalkozások folytonos jelleggel eleget tegyenek az e rendeletben előírt feltételeknek annak érdekében, hogy a szóban forgó tagállam illetékes hatósága szükség esetén eldönthesse, felfüggeszti vagy visszavonja azon engedélyeket, amelyek alapján az adott vállalkozások piaci működést folytathatnak. A közúti fuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezésére vonatkozó feltételek tiszteletben tartása és megbízható ellenőrzése megköveteli, hogy a vállalkozások állandó és tényleges székhellyel rendelkezzenek.

(8)

Az illetékes hatóságok számára egyértelműen meg kell határozni és meg kell nevezni azon természetes személyeket, akik rendelkeznek a szükséges jó hírnévvel és szakmai alkalmassággal. Az ilyen személyeknek („szakmai irányítók”) lakóhellyel kell rendelkezniük valamely tagállamban, és állandó jelleggel és ténylegesen irányítaniuk kell a közúti közlekedési szolgáltatással foglalkozó vállalkozás szállítási tevékenységét. Meg kell határozni ezért, hogy egy személy milyen feltételek mellett tekinthető egy vállalkozás szállítási tevékenységének folyamatos és tényleges szervezéséért felelős személynek.

(9)

A szakmai irányítók jó hírneve feltételezi, hogy nem voltak elítélve súlyos bűncselekményért, vagy nem szabtak ki rájuk büntetést súlyos jogsértésért, különösen a közúti közlekedésre vonatkozó közösségi jogszabályok megsértéséért. A szakmai irányító vagy a közúti fuvarozási vállalkozás tekintetében a közösségi jogszabályok legsúlyosabb megsértése miatt egy vagy több tagállamban hozott, büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet vagy kiszabott szankció a jó hírnév elveszítését vonja maga után, feltéve, hogy az illetékes hatóság megbizonyosodott arról, hogy végleges határozatát szabályos és kellően dokumentált vizsgálati eljárás előzte meg, amelynek során biztosították az alapvető eljárási jogokat és a megfelelő fellebbezési jogokat.

(10)

Egy közúti fuvarozási vállalkozásnak meghatározott minimális pénzügyi kapacitással kell rendelkeznie a vállalkozás megfelelő alapításához és sikeres irányításához. Egyszerű és takarékos megoldás lehet, ha a vállalkozások bankgaranciával, szakmai felelősségbiztosítással vagy más hasonló eszközzel bizonyítják pénzügyi helyzetüket.

(11)

A magas szintű szakmai képzettség növeli a közúti szállítás ágazatának társadalmi-gazdasági hatékonyságát. Ebből következően indokolt, hogy a szakmai irányító feladatát betöltő személy magas színvonalú szaktudással rendelkezzen. A vizsgáztatás nagyobb egységessége, valamint a képzés magas színvonalának biztosítása érdekében elő kell írni, hogy a tagállamok általuk meghatározott kritériumok alapján engedélyezhetik a képzési és vizsgaközpontokat. A szakmai irányítóknak a nemzeti és a nemzetközi szállítási műveletek irányításához szükséges ismeretekkel egyaránt rendelkezniük kell. A szakmai alkalmasságot igazoló bizonyítvány megszerzéséhez szükséges ismeretanyag jegyzéke, valamint a vizsga megszervezésének módja a technika fejlődésével változhat, ezért naprakésszé tételükről rendelkezni kell. A tagállamok részére lehetővé kell tenni, hogy mentesítsék a vizsgáztatás alól azokat a személyeket, akik bizonyítani tudják, hogy megadott tapasztalattal rendelkeznek a szakmai irányítás terén.

(12)

A tisztességes verseny és a szabályokat teljes mértékben tiszteletben tartó közúti fuvarozás egységes szintű felügyeletet tesz szükségessé a tagállamok részéről. A vállalkozásokat és a vállalkozások engedélyének érvényességét felügyelni hivatott hatóságok e tekintetben kulcsszerepet játszanak, és biztosítani kell, hogy szükség esetén megfelelő intézkedéseket tegyenek, a legsúlyosabb esetekben különösen az engedélyek felfüggesztésével és visszavonásával, illetve a sorozatosan hanyagul és rosszhiszeműen eljáró szakmai irányítók alkalmatlanná nyilvánításával. Ezt az intézkedés megfelelő megfontolásának kell megelőznie, tekintettel az arányosság elvére. A vállalkozást azonban előzetesen figyelmeztetni kell, és a szankciók kiszabása előtt ésszerű határidőt kell engedni számára ahhoz, hogy rendezze helyzetét.

(13)

A tagállamok közötti jobban szervezett igazgatási együttműködés javítaná a több tagállamban működő vállalkozások felügyeletének hatékonyságát, és a jövőben csökkentené az adminisztrációs költségeket. A vállalkozások közösségi szinten összekapcsolt elektronikus nyilvántartása – a személyes adatok védelméről szóló közösségi szabályok tiszteletben tartása mellett – megkönnyíti az együttműködést, és mind a vállalkozások, mind a közigazgatások számára csökkenti az ellenőrzéssel járó költségeket. A nemzeti elektronikus nyilvántartás már több tagállamban működik. Egyes tagállamok között már az összekapcsolás infrastruktúrája is készen áll. Ezen elektronikus nyilvántartások rendszeresebb használata ezért jelentős mértékben hozzájárulhatna az adminisztratív ellenőrzések költségeinek csökkentéséhez és hatékonyságuk növeléséhez.

(14)

A nemzeti elektronikus nyilvántartásokban szereplő bizonyos – a jogsértésekkel és a szankciókkal kapcsolatos – adatok személyes jellegűek. A tagállamoknak tehát meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (7) való megfelelés érdekében, különösen a személyes adatok hatóságok általi feldolgozásának ellenőrzése, továbbá az érintett személyek tájékoztatáshoz való joga, hozzáférési joga és tiltakozási joga tekintetében. E rendelet alkalmazásában szükségesnek tűnik az ilyen adatok legalább két évig történő megőrzése annak érdekében, hogy az alkalmatlannak nyilvánított vállalkozások ne telepedhessenek le más tagállamban.

(15)

Az átláthatóság és annak érdekében, hogy a fuvarozó vállalkozás ügyfele ellenőrizhesse, hogy a vállalkozás rendelkezik-e a megfelelő engedéllyel, a nemzeti elektronikus nyilvántartásban foglalt egyes adatokat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni, az adatvédelemre vonatkozó releváns rendelkezések betartása mellett.

(16)

Alapvető fontosságú a nemzeti elektronikus nyilvántartások fokozatos összekapcsolása a tagállamok közötti gyors és hatékony információcseréhez, valamint annak biztosításához, hogy a komoly jogsértéseknek a székhelyüktől eltérő tagállamban történő elkövetése ne merüljön fel a fuvarozókban, és ne vállalják annak kockázatát. Az összekapcsolás érdekében közösen kell meghatározni a kicserélendő adatok pontos formátumát és az adatcsere technikai lebonyolításának módját.

(17)

A tagállamok közötti hatékony információcsere érdekében nemzeti kapcsolattartókat kell kijelölni, valamint meg kell határozni bizonyos minimális közös eljárásokat a határidőkre és az átadandó információ természetére vonatkozóan.

(18)

A letelepedés szabadságának elősegítése érdekében a közúti fuvarozói szakma székhely szerinti tagállamban való folytatásának engedélyezéséhez szükséges jó hírnév elegendő bizonyítékául kell elfogadni azon tagállam illetékes hatósága által kibocsátott megfelelő dokumentumok felmutatását, ahol a közúti fuvarozó lakhelye volt, feltéve, hogy az érintett személyeket más tagállamokban nem nyilvánították alkalmatlannak a közúti fuvarozói szakma gyakorlására.

(19)

A szakmai alkalmasság tekintetében az e rendeletben foglalt rendelkezésekkel összhangban kiállított, egységes minta szerinti bizonyítványt a székhely szerinti tagállamnak elegendő bizonyítéknak kell tekintenie a letelepedés szabadságának elősegítése érdekében.

(20)

Szükséges e rendelet alkalmazásának közelebbi nyomon követése közösségi szinten. Ennek előfeltétele, hogy a Bizottságnak megküldjék a nemzeti nyilvántartások alapján készített rendszeres jelentéseket a közúti fuvarozási ágazatban működő vállalkozások jó hírnevéről, pénzügyi helyzetéről és szakmai alkalmasságáról.

(21)

Helyénvaló, hogy a tagállamok az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókat írjanak elő. E szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(22)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezésére vonatkozó szabályoknak a tagállamokon belüli egységesebb és eredményes alkalmazásuk érdekében való korszerűsítését, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az – a fellépés léptéke és hatásai miatt – közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(23)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (8) összhangban kell elfogadni.

(24)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy állítsa fel a közúti fuvarozók jó hírnevének elveszítésével járó jogsértések kategóriáit, típusait és súlyosságát meghatározó jegyzéket; hogy igazítsa hozzá a műszaki fejlődéshez e rendeletnek a szakmai alkalmasság elismerésekor a tagállamok által tekintetbe veendő ismeretekre vonatkozó, valamint a szakmai alkalmassági bizonyítványmintával kapcsolatos I., II. és III. mellékletét; és hogy állítsa fel azon jogsértések jegyzékét, amelyek a IV. mellékletben felsoroltakkal együtt a jó hírnév elvesztését eredményezhetik. Mivel az említett intézkedések általános hatályúak és e rendelet nem alapvető elemeinek többek között új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítéssel történő módosítására irányulnak, ezeket az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében előírt, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(25)

A 96/26/EK irányelvet hatályon kívül kell helyezni,