22.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/1

(1)

A Tanács az 1487/2005/EK rendelettel (2) (a továbbiakban: eredeti rendelet) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy érintett ország) származó, egyes végtelen poliészter szálból készült szövet késztermékek behozatalára (a továbbiakban: poliészter szövet vagy érintett termék). Az említett rendeletet eredményező vizsgálat (a továbbiakban: eredeti vizsgálat) a 2003. április 1-jétől2004. március 31-ig tartó időszakot vette alapul vizsgálati időszakként (a továbbiakban: eredeti vizsgálati időszak).

(2)

Az abszorpcióellenes újbóli vizsgálatot követően az 1087/2007/EK tanácsi rendelet (3) módosította ezeket az intézkedéseket. A jelenleg hatályban lévő vámtételek 14,1 %-tól 74,8 %-ig terjednek.

(3)

2008. április 1-jén a Bizottsághoz az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdése szerinti kérelem érkezett részleges időközi felülvizsgálat megindítására annak tisztázása érdekében, hogy egyes termékfajták a jelenleg hatályos dömpingellenes intézkedések hatálya alá tartoznak-e.

(4)

A kérelmet a Hüpeden GmbH & Co. KG (a továbbiakban: kérelmező) németországi importőr nyújtotta be.

(5)

A kérelmező állítása szerint az általa importált terméket kizárólag olyan különleges ragasztószalagok előállítására használják, amelyek motorok, leginkább gépjárműmotorok huzalozásához alkalmazott kábelek szigetelésére szolgálnak (a továbbiakban: szalag kategóriájú termék), és ez a szalag kategóriájú termék műszaki és vegyi jellemzői alapján eltér az eredeti vizsgálatban meghatározott érintett termékek jellemzőitől. A kérelmező különösen a szakítószilárdság és a színezet tekintetében vélt különbségeket felfedezni. A kérelmező állítása szerint a szalag kategóriájú termék ezért kívül esik az eredeti vizsgálat hatályán, és így nem képezheti tárgyát a fent említett intézkedéseknek.

(6)

Minthogy a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapítást nyert, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre részleges időközi felülvizsgálat megindításához, a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában2008. június 6-án megjelent értesítéssel (4) bejelentette, hogy az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján részleges időközi felülvizsgálatot indít, amely a termékkör vizsgálatára korlátozódik. A felülvizsgálat főként azt hivatott tisztázni, hogy a szalag kategóriájú termék az eredeti vizsgálatban meghatározott érintett termék kategóriájába tartozik-e.

(7)

A Bizottság hivatalosan értesítette Kína hatóságait és az összes ismert érintett felet, azaz az érintett ország exportáló gyártóit, a közösségi gyártókat, felhasználókat és importőröket a részleges felülvizsgálati eljárás megindításáról. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, valamint a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül szóbeli meghallgatást kérjenek. Minden olyan érdekelt fél lehetőséget kapott a meghallgatásra, aki azt kérte, és ismertette azokat a konkrét okokat, amelyek meghallgatását indokolták.

(8)

A Bizottság kérdőíveket küldött az összes ismert érintett félnek és minden egyéb félnek, amely az eljárás kezdeményezéséről szóló közleményben megállapított határidőn belül jelentkezett.

(9)

Tekintettel a felülvizsgálat hatályára, a Bizottság nem jelölt ki vizsgálati időszakot e felülvizsgálat céljára. A kitöltött kérdőívekben található információk a 2007. július 1. és a 2008. június 30. közötti időszakra vonatkoztak (a továbbiakban: figyelembe vett időszak). A figyelembe vett időszak tekintetében kért információk a szalag kategóriájú termék, valamint más típusú poliészter szövetek eladási/beszerzési mennyiségére és értékére, gyártási mennyiségére és kapacitására vonatkoztak. Ezenkívül az érintett feleket a Bizottság arra kérte, hogy ismertessenek minden olyan hasonlóságot vagy különbözőséget, amely a szalag kategóriájú termék és más típusú poliészter szövetek gyártási folyamatai, műszaki jellemzői, végfelhasználása, kölcsönös helyettesíthetősége stb. terén tapasztalható.

(10)

A kérdőívet a kérelmező, a szalag kategóriájú termék egyik kínai exportáló gyártója, egyik közösségi gyártója és egyik felhasználója, valamint más típusú poliészter szövetek két közösségi gyártója töltötte ki.

(11)

A Bizottság összegyűjtött és ellenőrzött minden általa szükségesnek tartott információt annak megvizsgálásához, hogy szükséges-e a meglévő dömpingellenes intézkedések hatályának módosítása, továbbá az alábbi vállalatok létesítményeiben ellenőrző látogatásokat tett:

(12)

A Bizottság valamennyi felet értesítette azokról az alapvető tényekről és megállapításokról, amelyek alapján e felülvizsgálat következtetéseit levonta (a továbbiakban: a felülvizsgálat végkövetkeztetéseiről szóló tájékoztatás). Egyúttal lehetővé tette a felek számára, hogy e tájékoztatást követően, adott határidőn belül ismertethessék álláspontjukat.

(13)

A felek által beküldött szóbeli és írásbeli megjegyzéseket a Bizottság megfelelő módon figyelembe vette, és az alábbi preambulumbekezdésekben megválaszolta.

(14)

Az érintett termék – ahogyan azt az eredeti rendelet is meghatározza – a Kínából származó, a jelenleg az ex 5407 51 00, 5407 52 00, 5407 54 00, ex 5407 61 10, 5407 61 30, 5407 61 90, ex 5407 69 10 és ex 5407 69 90 KN-kód alá tartozó, legalább 85 tömegszázalék végtelen, terjedelmesített és/vagy nem terjedelmesített poliészter szálat tartalmazó szintetikus fonalból készült, festett (fehérre festett is) vagy nyomott szövet.

(15)

A Bizottság először azt vizsgálta, hogy a szalag kategóriájú termék azoknak az intézkedéseknek a hatálya alá tartozik-e, amelyek az eredeti rendeletben leírt, Kínából származó egyes végtelen poliészter szálból készült szövet késztermékekre vonatkoznak. A Bizottság ezután azt vizsgálta, módosítani kell-e az érintett termékkört azzal az indokkal, hogy a szalag kategóriájú termék nem alkot egy termékcsoportot a más típusú poliészter szövetekkel.

(16)

Mint ismeretes, az érintett terméket poliészter fonalból szövik, és az így nyert szövetet kikészítik. A fonal lehet előfestett. A kikészítés általában a szövetek nyomását vagy festését jelenti, de további kikészítő műveletek is alkalmazhatók ún. őszibarackhéj-hatás (peau de pêche) elérésére vagy például a szövet víztaszítóvá tételére.

(17)

Az eredeti rendelet (8) preambulumbekezdése megemlíti, hogy az érintett terméket meg kell különböztetni a poliészter szálból készült, különböző színű fonalakból szőtt szövetektől, amelyek esetében az előfestett fonalat szövik szövetté, és a szövetmintát a minta szövésével hozzák létre. Ezek a szövetek az 5407 53 00 és az 5407 61 50 KN-kód alá tartoznak, így kívül esnek az érintett termékkörön, és nem képezik tárgyát a hatályban lévő dömpingellenes intézkedéseknek.

(18)

A kérelmező felülvizsgálat iránti kérelmében azt állította, hogy a szalag kategóriájú termék nem tartozik az eredeti rendeletben meghatározott érintett termékkörbe, mivel festett fonalból készül, és ezért a fenti (17) preambulumbekezdésben leírt terméknek felel meg. A kérelmező arról is tájékoztatta a Bizottságot, hogy a Kínából származó szalag kategóriájú termék közösségi behozatalát eddig következetesen az 5407 53 00 KN-kód alatt jelentette be, már a dömpingellenes intézkedések 2005-ös bevezetése előtt is. A fenti állítással kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy az e rendelethez hasonló dömpingellenes rendeletek nem megfelelő jogi eszközök annak tisztázására, hogy bizonyos szállítmányokat mely KN-kód alá kellett volna besorolni. Ez a kérdés elsősorban a nemzeti hatóságokat érinti, amelyek szükség esetén támaszkodhatnak kötelező érvényű tarifális felvilágosításra, és/vagy az Európai Közösségek Bíróságánál kérelmezhetik előzetes döntési eljárás indítását. Mindazonáltal, ha a kérelmező által behozott termékek egyikére sem lehetne az eredeti rendeletben foglalt dömpingellenes vámot kivetni, e felülvizsgálatnak nem lenne semmilyen gyakorlati jelentősége. A vizsgálat e tekintetben feltárta, hogy a szalag kategóriájú termék festett fonalakból készült, azonban ezek nem különböző színű fonalak, és szövésük során nem keletkezik szemmel látható minta. Ezért – e vizsgálat szempontjából – a szalag kategóriájú terméket meg kell különböztetni a (17) preambulumbekezdésben leírt terméktől.

(19)

A felülvizsgálat végkövetkeztetéseiről szóló tájékoztatást követően a kérelmező azt állította, hogy a szalag kategóriájú terméket különböző színű fonalakból készült szövetnek kell tekinteni, mivel a poliészter szálba kevert szén nem oszlik el egyenletesen, így a fonalban a fekete különböző árnyalatait hozza létre. Állítása igazolására a kérelmező egyrészt független szakértők véleményére, másrészt a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (5) I. melléklete II. részének XI. szakaszára vonatkozó alszámos megjegyzésekre hivatkozik, amelyek értelmében a különböző színű fonalakból készült szövetek meghatározásába beletartoznak az olyan fonalakból szőtt termékek is, amelyeket egyazon szín különböző árnyalataira festettek.

(20)

Az állításra válaszul a Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy e rendeletnek nem célja meghatározni, melyik KN-kód alatt kell bejelenteni a szalag kategóriájú termék behozatalát. Az állítást ezért a Bizottság a vizsgálat szempontjából irrelevánsnak ítélte, mivel – ahogyan az már a fentiekben is szerepelt – a vámbesorolásokra vonatkozó kérdések elsősorban az illetékes nemzeti hatóságokat érintik.

(21)

Felülvizsgálat iránti kérelmében a kérelmező azt is állította, hogy az eredeti vizsgálat megkezdésekor és az ideiglenes szakasz során a figyelem kizárólag a ruházati cikkekhez használt poliészter szövetekre összpontosult, és ezért az érintett termék meghatározása csak az ilyen típusú szöveteket foglalhatja magában, és a dömpingellenes intézkedések csak ezekre a szövetekre vonatkozhatnak. A kérelmező továbbá kifejtette azon véleményét, miszerint az eredeti vizsgálat termékkörét csak a végleges dömpingellenes vámot kirovó eredeti rendelet terjesztette ki, hogy az a felhasználás minden típusát lefedje. A kérelmező szerint a szalag kategóriájú terméket a gépjárműiparban rendkívül speciális célra használják, ezért nem kellene az érintett termékkör részének tekinteni.

(22)

A fenti állítás kapcsán megállapítást nyert, hogy az eredeti vizsgálat megindításáról szóló értesítés (6)„rendes körülmények között ruházati felhasználásra használt” poliészter szövetekre, nem pedig „kizárólag ruházati felhasználásra használt” poliészter szövetekre utal. Eszerint – a kérelmező állításával ellentétben – az érintett termékkör nem bővült ki az eredeti vizsgálat megindítása és a végleges intézkedések meghozatala között. Azonkívül, hogy az eredeti rendelet a „fehérre festett” poliészter szövetek bevonásával pontosítja az érintett termékkört, nincs más különbség a 426/2005/EK bizottsági rendeletben (7) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) és az eredeti vizsgálatról szóló végleges rendeletben (azaz az eredeti rendeletben) meghatározott érintett termék között. A két rendeletben sem a rendelkező rész (az 1. cikk (1) bekezdése), sem az érintett termék meghatározására vonatkozó szöveg (preambulumbekezdések) nem mentesíti a különös végfelhasználási célból behozott poliészter szöveteket a vám alól. Az ideiglenes rendelet – főként (11) preambulumbekezdésének első mondata – fizikai jellemzői alapján határozza meg az érintett terméket. Itt is az szerepel, hogy a poliészter szöveteket „rendszerint” használják ruházati cikkek készítéséhez, az e célú felhasználás azonban semmilyen módon nem feltétele annak, hogy egy termék a vizsgálat és/vagy az (ideiglenes) vám hatálya alá essen. Később, az eredeti vizsgálat során felismert számos alkalmazási lehetőség (pl. bútorszövet, lakásdekoráció) fényében az eredeti rendelet (6) preambulumbekezdése egyértelműen kimondja, hogy a termékmeghatározás – tekintet nélkül a végfelhasználásra – minden poliészter szövetre vonatkozik. Ezért az eredeti vizsgálat érintett termékének meghatározása kiterjed a szalag kategóriájú termékre és minden más poliészter szövetre, ideértve a gépjárműipari alkalmazásra használt poliészter szöveteket is.

(23)

A kérelmező – a fent leírtakhoz hasonló érvekkel alátámasztva – azt is állította, hogy az eredeti vizsgálat során nem tudott megfelelően élni védekezéshez való jogával, mivel az érintett termékkört az ideiglenes és a végleges szakasz között terjesztették ki, miközben erről a változásról nem értesítették a lehetséges érdekelt feleket. A kérelmező azt állította: ez volt az oka annak, hogy az eredeti vizsgálat során sem ő, sem kínai beszállítója nem működött együtt a Bizottsággal.

(24)

Mint ismeretes, és mint ahogyan azt a (22) preambulumbekezdés is említi, a termékmeghatározás nem bővült az eredeti vizsgálat során, hiszen már a kezdeti szakasztól a ruházati cikkek készítésétől eltérő, más lehetséges felhasználási típusokat is magában foglalt. Ráadásul a kérelmező tapasztalt importáló kereskedő, amely más dömpingellenes vizsgálatok alkalmával már együttműködött a Bizottsággal, és ezért megfelelő tájékozottsággal rendelkezik az ilyen vizsgálatokkal, így az eljárásokkal és az információforrásokkal (például a Hivatalos Lappal) kapcsolatban. Ennek fényében fontos azt is megjegyezni, hogy – amint azt az eredeti rendelet (9) és (10) preambulumbekezdése említi – az ideiglenes rendelet közzétételét követően számos érdekelt fél ellenezte a nem ruházati célra (hanem pl. bútorszövet, lakásdekoráció vagy esernyőszövet készítéséhez) használt poliészter szövetekre vonatkozó intézkedések bevezetését. Ez azt bizonyítja, hogy az érdekelt felek megértették: a vizsgálat sosem korlátozódott a ruházati céllal használt poliészter szövetekre. A fentiekből következően a Bizottság a kérelmező állítását elutasította.

(25)

A felülvizsgálat végkövetkeztetéseiről szóló tájékoztatást követően a kérelmező továbbá azt állította, hogy az eredeti vizsgálat során megjegyzéseket nyújtott be, és ezzel egyidejűleg az ügy kapcsán aktív eszmecserét folytatott számos olyan textilipari szövetséggel, amely részt vett a vizsgálatban. A kérelmező szerint a Bizottság egyetlen alkalommal sem jelezte, hogy a szalag kategóriájú termék a vizsgálat vagy az intézkedések hatálya alá tartozik.

(26)

Először is meg kell jegyezni, hogy a kérelmező egyértelműen teljes mértékben tudatában volt annak, hogy a Bizottság elindította az eredeti vizsgálatot. Ezenfelül, ahogyan az a fentiekben is szerepel, a vizsgálat már a kezdetektől fogva kiterjedt a poliészter szövetekre is. A kérelmező továbbá nem nyújtott be olyan bizonyítékot, amely igazolta volna, hogy a Bizottság valaha is kizárta a szalag kategóriájú terméket az eredeti vizsgálat hatásköréből, vagy hogy a felek bármelyike erre javaslatot tett volna. A kérelmező az eredeti vizsgálat során olyan megjegyzéseket juttatott el a Bizottsághoz, amelyek az általános közösségi érdek vonatkozásában foglalkoztak az eljárással, illetve a fehérített vagy fehérítetlen szöveteknek a dömpingellenes intézkedések hatáskörébe való lehetséges felvételéről szóltak. Előfordulhat, hogy a kérelmező úgy értelmezte: a szalag kategóriájú termék behozatala tekintetében nem érinti őt az eredeti vizsgálat. Amennyiben ez történt, az ilyen értelmezés hátterében az állhatott, hogy a kérelmező a szalag kategóriájú termékek behozatalát az 5407 53 00 KN-kód alatt jelentette be, és erre a kódra az eredeti vizsgálat nem terjedt ki. A vizsgálat hatáskörét azonban nem korlátozhatja az a tény, hogy egy gazdasági szereplő a vizsgálat hatáskörébe eső egyes árukat helytelen KN-kód alatt jelentett be. A fentiekből következően a Bizottság a kérelmező állítását elutasította.

(27)

A fentiek fényében megerősítést nyert, hogy a Kínából származó szalag kategóriájú termék az eredeti rendeletben foglalt intézkedések hatálya alá tartozik.

(28)

Annak megvizsgálásához, hogy a szalag kategóriájú termék egy termékkörbe tartozik-e a poliészter szövetek más típusaival, a Bizottság elvégezte a két termékcsoport alapvető fizikai, műszaki és vegyi jellemzőinek összehasonlítását. További kiegészítő kritériumokat is vizsgált, például a feldolgozást, a végfelhasználást és a felcserélhetőséget.

(29)

A vizsgálat bizonysága szerint a szalag kategóriájú termék szövéséhez használt fonal kis arányban (3 % alatt) tartalmaz szenet. A fonal előállítása a következőképpen történik: széntartalmú granulátumokat olvasztanak össze tiszta poliészter granulátumokkal, és az olvadékot kis lyukakon keresztül préselik át, fekete szálakat nyerve. Ezeket a szálakat aztán fekete színű fonallá sodorják.

(30)

A nyersanyaghoz adott szén fekete színezetet kölcsönöz a szalag kategóriájú terméknek, amely ellenáll különböző színtelenítő eljárásoknak mind vegyi (szappanos mosás vagy áztatás oldószeres vízben), mind mechanikus kezelés (száraz vagy nedves dörzsölés) esetén. E nyersanyag használata csökkenti a szalag kategóriájú termék szakítószilárdságát is, amely alacsonyabb a többi, azonos számú fonalból készült poliészter szövet szakítószilárdságánál.

(31)

A kérelmező állítása szerint a szalag kategóriájú termék abban is különbözik más típusú poliészter szövetektől, hogy alacsonyabb szakítószilárdságának köszönhetően kézzel is eltéphető. A szalag kategóriájú termék e tulajdonsága különös követelmény a gépjárműiparban, mivel lehetővé teszi, hogy a kábelek szigetelését végző dolgozók gyorsan el tudják tépni a ragasztószalagot.

(32)

A szalag kategóriájú termék közösségi gyártói azonban jelenleg is gyártanak olyan, más típusú szalag kategóriájú terméket, amely szintén a gépjárműiparban használatos, azonban nem lehet kézzel eltépni. A fent említett szövet is széntartalmú fonalból készül, de a szén részaránya a fonalban alacsonyabb, mint az együttműködő kínai exportáló gyártó által gyártott és a kérelmező által importált szalag kategóriájú termékben. A Bizottság az ellenőrző látogatások során megfigyelte a közösségi gyártók fent említett előállítási tevékenységét és az általuk értékesített termék jellemzőit. Megállapítást nyert továbbá, hogy a poliészter szövetek más típusai is eltéphetők kézzel, ha e szöveteket alacsony számú fonal alkotja. Ezért ez a tulajdonság nem tekinthető a szalag kategóriájú termék olyan sajátos jellemzőjének, amely megkülönböztetné a terméket a poliészter szövetek más típusaitól, vagy amely indokolná, hogy a termék ne tartozzon az érintett termékkörbe. Ugyanez érvényes a szakítószilárdsággal kapcsolatos összehasonlításra is.

(33)

A felülvizsgálat végkövetkeztetéseiről szóló tájékoztatást követően a kérelmező továbbra is azt állította, hogy a szalag kategóriájú termék szakítószilárdsága mérhetően – 20 %-kal – alacsonyabb az azonos számú fonalból álló poliészter szövetekétől. Elismerte, hogy az alacsony számú fonalból álló poliészter szövetek kézzel is eltéphetők, de hozzátette, hogy e szövetek nem alkalmasak arra, hogy ragasztóréteggel vonják be őket, mivel a ragasztó átáztatná a ritka szövésű terméket.

(34)

A fenti állítás tekintetében meg kell jegyezni, hogy a vizsgálat során egyetlen érdekelt fél sem tudott megállapítani a szakítószilárdságra vonatkozóan olyan világos és objektív küszöbértéket, amelynek segítségével a szalag kategóriájú terméket nemcsak az azonos, hanem a különböző számú fonalból szőtt, más típusú poliészter szövetektől is meg lehetett volna különböztetni. Ráadásul a vizsgálat során arra is fény derült, hogy lehetőség van nagyobb szakítószilárdságú szalag kategóriájú termék gyártására is, attól függően, hogy a vevők a szalag kategóriájú termék jellemzőire vonatkozóan milyen igényeket támasztanak. Végül a kérelmező nem adott meg abszolút küszöbértékeket a szakítószilárdság tekintetében, illetve arra vonatkozóan, milyen sűrűnek kell lennie a szövetnek ahhoz, hogy a ragasztó átáztassa. Ezért a Bizottság a kérelmező ezen állításait elutasította.

(35)

A szalag kategóriájú termék készítéséhez használt nyersanyag kapcsán megállapítást nyert, hogy a fonal széntartalma nagyon alacsony: a vizsgálat során ellenőrzött szalag kategóriájú termékek körében 1–3 %. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a fonal előállítása után nem mérhető pontosan a szén részaránya. Ezért igen nehéz megállapítani a szövet széntartalmát. Ezt a felülvizsgálat végkövetkeztetéseiről szóló tájékoztatást követően elküldött megjegyzéseiben a kérelmező is megerősítette.

(36)

A szalag kategóriájú termék színe kapcsán először is helyesbíteni kell a kérelmező azon állítását, miszerint a szalag kategóriájú termék mindig fekete, ugyanis a készre szövött szalag kategóriájú termék fekete vagy szürkés színű is lehet, attól függően, hogy milyen magas a fonal széntartalma. Fontos megjegyezni, hogy a szövés után feketére vagy szürkés színűre festett poliészter szövetek pontosan úgy néznek ki, mint a szalag kategóriájú termék: a két típus puszta szemmel nem különböztethető meg egymástól.

(37)

A szalag kategóriájú termék színtartóságának kapcsán a Bizottság elismeri, hogy a termék ellenáll a színtelenítő eljárásoknak, de a vizsgálat arra is rámutatott, hogy a festett fonalból készült poliészter szövetek szintén színtartók. Ráadásul a vizsgálat során nem sikerült megállapítani olyan mérhető küszöbértéket, amely alapján különbséget lehetne tenni a színtartó és a nem színtartó szövetek között, főként az előfestett fonalból készített poliészter szövetek esetében. Megállapítást nyert, hogy a 2658/87/EGK rendelet I. melléklete II. részének XI. szakaszára vonatkozó alszámos megjegyzések értelmében a „festett szövetek” meghatározása valóban olyan szövetekre is kiterjed, amelyek azonos színnel megfestett fonalakat tartalmaznak. A fent említett dokumentum meghatározása szerint a „festett fonal” kategóriájába tartoznak a masszában színezett, nem fehérre festett fonalak. Ezért a színtartóság nem tekinthető olyan tulajdonságnak, amely alapján különbséget lehetne tenni a szalag kategóriájú termék és más típusú poliészter szövetek között.

(38)

A felülvizsgálat végkövetkeztetéseiről szóló tájékoztatást követően a kérelmező egy textil- és vegyi termékekkel foglalkozó műszaki intézet által készített jelentést küldött a Bizottságnak, melynek célja az volt, hogy bizonyítsa, a szalag kategóriájú termék színtartósága e termék tipikus jellegzetessége. A jelentés az ún. Baumgarte-módszerre épül, melynek lényege, hogy a szövetet oldószeres – pl. klorobenzolos – fürdőbe áztatják. A szalag kategóriájú termék a fent említett vizsgálat után is fekete marad, míg a felületszínezett poliészter szövetek színét az oldószeres víz kiveszi.

(39)

Azután, hogy a kérelmező által a vizsgálat során benyújtott különböző jelentéseket átvizsgálta, a Bizottság e tekintetben megállapította, hogy a szakértők kétféle eljárást különböztetnek meg a poliészter szövetek festése terén: az egyik eljárás esetében a kész fonalat vagy szövetet mártják festékfürdőbe (felületszínezés), a másik esetben pedig a fonal előállításakor a felolvasztott poliészterhez keverik a festéket (masszában történő színezés). A különböző jelentésekben ismertetett módszerek lehetővé teszik, hogy a masszában színezett, feketére festett poliészter szöveteket megkülönböztethessük a felületszínezéssel feketére festett poliészter szövetektől. Ezek a jelentések azonban nem bizonyítják, hogy a szalag kategóriájú termék lenne az egyetlen, masszában színezett, feketére festett poliészter szövet. A jelentések így nem kínálnak semmilyen módszert a szalag kategóriájú termék és más, masszában színezett, feketére festett fonalból készült poliészter szövet megkülönböztetésére. E jelentések éppenséggel megerősítették, hogy a masszában színezett poliészter szövetek is megőrzik a színüket az oldószeres vizsgálat során. A fentiekből következően a szalag kategóriájú termék azon sajátossága, hogy színe ellenáll az oldószereknek, nem tekinthető a termék tipikus jellemzőjének a más poliészter szövetekkel való összehasonlításban; a Bizottság ezért a fenti állítást kénytelen alaptalannak tekinteni.

(40)

A fentiek fényében a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy bár tapasztalható némi eltérés a szalag kategóriájú termék és a más típusú poliészter szövetek között, a szalag kategóriájú termék nem rendelkezik olyan fizikai, műszaki és/vagy vegyi jellemzőkkel, amelyek világosan elkülönítenék más típusú poliészter szövetektől.

(41)

A vizsgálat rámutatott, hogy a szalag kategóriájú termék és más típusú poliészter szövetek előállításához ugyanazok a berendezések szükségesek, mivel minden poliészter szövet szövéséhez ugyanazt a szövőgépet használják, a kikészítési eljárást pedig mind a szalag kategóriájú termék, mind a poliészter szövetek más típusai esetében általában alvállalkozók végzik. A szalag kategóriájú termék azon gyártói, amelyekre a vizsgálat kiterjedt, valóban mind foglalkoztak a poliészter szövetek más típusainak gyártásával is.

(42)

A vizsgálat során azonban az is kiderült, hogy a kikészítés vonatkozásában léteznek bizonyos különbségek a szalag kategóriájú termék és a poliészter szövetek más típusai között. Mivel a szalag kategóriájú terméket az előállítás végén ragasztóval vonják be, értékesítés előtt az egyik oldalát simítják, hogy a ragasztóréteg csak a másik oldalra ragadjon (ez az ún. kalenderezés). Ezenfelül a szalag kategóriájú terméken – ellentétben a poliészter szövetek más típusaival – nem kell festést vagy színnyomást alkalmazni ahhoz, hogy a termék fekete színt kapjon. Azonban a poliészter szövetek más típusainak esetében is számtalan lehetséges kikészítési eljárás jöhet szóba, de ennek ellenére ezek a típusok mind egyetlen termékcsoport tagjainak számítanak.

(43)

A felülvizsgálat végkövetkeztetéseiről szóló tájékoztatást követően a kérelmező azt állította, hogy az azonos termelőberendezések nem indokolják azt a megállapítást, miszerint az előfestett fonalból készült poliészter szöveteket mind egyetlen termékcsoporthoz tartozónak kellene tekinteni.

(44)

A fenti állítás tekintetében a Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy – amint azt a (28) preambulumbekezdés is említi – annak eldöntésére, hogy a szalag kategóriájú termék és más típusú poliészter szövetek egy terméknek tekinthetők-e vagy két különböző termékcsoportot alkotnak, elsősorban a termékek fizikai, műszaki és/vagy vegyi jellemzőit kell megvizsgálni. Ugyanakkor más kiegészítő szempont, például a gyártási folyamat és a különböző terméktípusok közötti felcserélhetőség is vizsgálható. A kérelmező fenti állítása tekintetében meg kell jegyezni továbbá, hogy a vizsgálat célja nem annak eldöntése volt, hogy az előfestett fonalból készült poliészter szövetek részét képezik-e az érintett termékkörnek; e kérdés konkrétan a szalag kategóriájú termékre irányult. A fentiek alapján a Bizottság az állítást elutasította.

(45)

A kérelmező azt is állította, hogy a gyártási folyamat terén különbségek figyelhetők meg a felhasznált alapanyagok tekintetében, valamint abban is, hogy a szalag kategóriájú termék gyártásához nincs szükség további festésre vagy nyomásra, ellentétben más poliészter szövetekkel.

(46)

Az eltérő nyersanyagra vonatkozó állítás tekintetében a (29) preambulumbekezdésben már szerepelt, hogy a szalag kategóriájú termékhez használt nyersanyag kis mértékben eltér a poliészter szövetek készítéséhez használt többi előfestett fonaltól, mivel kis arányban szenet tartalmaz. Azonban, mint ismeretes, minden fél – köztük a kérelmező is – egyetértett abban, hogy a kész szövet széntartalma nem mérhető, így a végtermékben nem lehet kimutatni, hogy a nyersanyag kis mértékben különbözik. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(47)

A kérelmező továbbá azt állította, hogy azelőtt a festés vagy nyomás hiánya miatt vonták ki az ún. nyers szöveteket az intézkedések hatálya alól, és ugyanígy kellene eljárni a szalag kategóriájú termék esetében is.

(48)

A szalag kategóriájú késztermékek előállítása során a festési vagy nyomási fázis hiányára vonatkozó állítás kapcsán meg kell jegyezni, hogy e fázisok az előfestett fonalból készített poliészter szövetek gyártási eljárásai esetén is hiányoznak, az előfestett fonalból készült poliészter szövetek azonban részét képezik az érintett termékkörnek. A nyers szövet valóban a poliészter szövetektől eltérő kategóriába tartozik, de a szalag kategóriájú termék nem tekinthető nyers szövetnek, mivel a szövést még számos kikészítési művelet követi; ilyen például a kalenderezés (bővebben lásd a (42) preambulumbekezdésben), a mérettartósítás (a szövet zsugorodását megelőző hőkezelési eljárás), valamint az írtelenítés (tisztítási eljárás, amely a szövés előtt a fonalra felvitt keményítőbevonat eltávolítására szolgál). Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(49)

A fentiek alapján megállapítást nyert, hogy a szalag kategóriájú termék előállítási folyamata nagyon hasonló más típusú poliészter szövetek előállítási folyamatához.

(50)

A vizsgálat során gyűjtött, ellenőrzött információk szerint nem áll fenn egyértelmű különbség a szalag kategóriájú termék és a darabban feketére színezett poliészter szövetek között: a szalag kategóriájú termék esetében használt drágább nyersanyag költségeit kiegyenlíti, hogy nincs szükség festésre vagy nyomásra. Ezért – a kérelmező felülvizsgálat iránti kérelmében szereplő állításával ellentétben – a szalag kategóriájú termék nem tekinthető magas hozzáadott értéket képviselő terméknek a poliészter szövetek más típusaival szemben.

(51)

A Bizottság elismeri, hogy a szalag kategóriájú terméket főként a gépjárműiparban, kábelek szigetelésére szolgáló ragasztószalagok gyártására alkalmazzák. A szalag kategóriájú terméket gyakran használják fel ilyen célra; ezt a gépjárműipar számára ragasztószalagot előállító közösségi gyártók katalógusai is alátámasztják. A poliészter szövetek más típusai szintén alkalmazhatók gépjárműiparban használt, színezett ragasztószalagok előállításához, de felhasználásuk célja más, pl. jelölés.

(52)

A vizsgálat a szalag kategóriájú termékre vonatkozóan azonban legalább egy olyan felhasználási módot is feltárt, amely eltér a fentitől. Az ezüstbevonattal ellátott termékből sötétítőredőny készíthető lakókocsik ablakára, és a vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a szalag kategóriájú terméknek folyik jelenleg ilyen különleges célú értékesítése. Mint ismeretes, a poliészter szöveteknek a ruházati felhasználáson kívül számos más alkalmazási típusa van, például sötétítőfüggönyök, táskák, bútorszövetek, irodabútorok stb. készítése; ezt a tényt nyilvánosan hozzáférhető információk támasztják alá. Ráadásul – az egyik érdekelt fél állítása szerint – a szalag kategóriájú termék ruházati célokra, például bélések készítéséhez is felhasználható. Ezenfelül, mivel a szalag kategóriájú termék kínai gyártói csak kis mértékben működtek együtt a Bizottsággal, nem zárható ki, hogy a szalag kategóriájú termék esetén léteznek más felhasználási módok is.

(53)

A szalag kategóriájú termék műszaki jellemzői továbbá lehetővé teszik, hogy ülések kárpitjaként alkalmazzák; a termék tehát felcserélhető az e célra használt, más típusú poliészter szövetekkel, és emiatt a dömpingellenes intézkedések tárgyát képezi.

(54)

A felülvizsgálat végkövetkeztetéseiről szóló tájékoztatást követően a kérelmező azt állította, hogy a szalag kategóriájú termék jellemzőit különleges gépjárműipari használathoz alakították ki, ipari méretű kiszerelése (3 500 méter terméket tartalmazó óriástekercsek) miatt kizárólag műszaki termékként alkalmazható, és nem használható fel a ruhaiparban, ahol legfeljebb 100 méteres tekercseket tudnak kezelni. A kérelmező azt is állította, hogy az ezüsttel bevont szövetek nem tartoznak a poliészter szövetekre vonatkozó dömpingellenes intézkedések hatálya alá, és ezért nem indokolt azokat a termékkört érintő felülvizsgálat keretében a szalag kategóriájú termékkel összehasonlítani.

(55)

A fenti állítás tekintetében az (51) preambulumbekezdés már ismertette, hogy a vizsgálat szerint a szalag kategóriájú termék fő felhasználási területe a gépjárműipar, azon belül pedig a kábelek szigetelése. Ugyanakkor a vizsgálat a szalag kategóriájú termékre vonatkozóan legalább egy olyan felhasználási módot is feltárt, amely eltér a fentitől, ti. hogy az ezüstbevonattal ellátott termékből sötétítőredőny készíthető lakókocsik ablakára. A kérelmező állításának megfelelően az ezüsttel bevont szövetek valóban nem tartoznak a poliészter szövetekre vonatkozó dömpingellenes intézkedések hatálya alá, csakúgy, mint ahogyan a ragasztószalagok sem, mivel mindkét esetben a szalag kategóriájú termékből készített végtermékekről van szó. A szalag kategóriájú termék jelenti a kiindulási anyagot mind az (ezüstbevonattal készülő) sötétítőredőny, mind a (ragasztóréteggel bevont) ragasztószalag esetében, ami alátámasztja azt az állítást, hogy a szalag kategóriájú terméknek legalább egy olyan lehetséges felhasználási módja létezik, amely eltér a termék gépjárműipari célú, kábelszigetelésre történő alkalmazásától. A szalag kategóriájú termék kiszerelésével kapcsolatos állítás tekintetében elmondható, hogy kisebb méretű tekercsek használata is lehetséges, amennyiben a terméket a gépjárműipartól eltérő végfelhasználási területen kell alkalmazni. Ezért a Bizottság a kérelmező fenti állításait elutasította.

(56)

A kérelmező megkérdőjelezte azt a lehetőséget, hogy a szalag kategóriájú terméket fel lehetne használni bélések készítésére, és javasolta, hogy a Bizottság e kérdésben kérje ki egy független textilipari intézmény véleményét. Hasonlóképpen megkérdőjelezte annak lehetőségét is, hogy a szalag kategóriájú terméket ülések kárpitjaként lehetne felhasználni, mivel szakítószilárdsága igen alacsony, és izzadásfokozó hatással bír.

(57)

Az érdekelt felek kizárólag egymásnak ellentmondó információkat bocsátottak rendelkezésre arról, hogy a szalag kategóriájú terméket fel lehet-e használni bélések készítéséhez és ülések kárpitozásához, ezért nem tekinthető megfelelő mértékben bizonyítottnak az az állítás, miszerint a szalag kategóriájú termék alkalmazható ruhaipari célokra. Mindazonáltal legalább egy olyan felhasználási mód ismeretes, amely különbözik a gépjárműipari felhasználástól, nevezetesen az ezüstbevonattal készülő sötétítőredőny. Mint ismeretes, az eredeti vizsgálatot követően hozott dömpingellenes intézkedések valamennyi végfelhasználási céllal előállított poliészter szövetre kiterjednek, és nem csak a ruhaipari céllal gyártott termékekre. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(58)

A fentiek alapján megállapítást nyert, hogy a szalag kategóriájú termék és a poliészter szövetek más típusai legalábbis részlegesen felcserélhetők.

(59)

A fenti megállapítások fényében elmondható, hogy a szalag kategóriájú termék és a poliészter szövetek más típusai között fennálló különbségek nem indokolják, hogy a szalag kategóriájú terméket világosan megkülönböztethető, alapvető fizikai, műszaki és/vagy kémiai jellemzőkkel bíró, eltérő terméknek kellene tekinteni. Így a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szalag kategóriájú termék és a poliészter szövetek más típusai az alaprendelet értelmében egyetlen termékcsoportot alkotnak.

(60)

Az érintett felek közül néhányan azt állították, hogy az eredeti vizsgálat során a szalag kategóriájú termékek esetében a közösségi iparnak okozott kár és a közösségi érdek vizsgálata nem zajlott megfelelően, mivel ebben az időszakban nem találtak olyan közösségi gyártót, amely a termék előállításával foglalkozott volna, és a gépjárműipar képviselői nem kaptak lehetőséget arra, hogy reagáljanak a termékre vonatkozó intézkedéseket előterjesztő javaslatra.

(61)

Az állításra válaszul megjegyezhető, hogy nem bizonyított, hogy a Közösségben egyetlen közösségi gyártó sem foglalkozott szalag kategóriájú termék előállításával, és nem zárható ki, hogy az eredeti vizsgálat a szalag kategóriájú termékre is kiterjedt anélkül, hogy a terméket szalag kategóriájú termékként azonosították volna. Mindenesetre fontos megjegyezni, hogy abban az esetben is hozhatók intézkedések egy adott termékre vonatkozóan, ha nem kerül külön-külön sor a termék valamennyi altípusának vizsgálatára.

(62)

A jelenlegi vizsgálat tekintetében fontos szem előtt tartani, hogy a vizsgálat célja annak tisztázása, hogy a szalag kategóriájú terméket külön termékként kell-e kezelni, mint a más típusú poliészter szöveteket, nem pedig annak felmérése, hogy a termék behozatala okoz-e kárt a közösségi iparnak, és sérti-e a közösségi érdeket. Fontos megjegyezni azonban, hogy a vizsgálat során világossá vált: legalább egy olyan közösségi gyártó létezik, amely a termék előállításával foglalkozik; ez a gyártó 2008 óta termel a piacra, és évek óta részt vesz a szalag kategóriájú félkész termékek gyártási folyamatában. A figyelembe vett időszakban legalább egy további vállalat is részt vett a Közösségben szalag kategóriájú félkész termékek előállításában. Meg kell jegyezni továbbá, hogy e vizsgálat során a Bizottság kapcsolatba lépett a gépjárműipar képviselőjével (Európai Gépjárműgyártók Szövetsége), amely úgy nyilatkozott, hogy nem tekinti magát érdekelt félnek. Ezért a Bizottság a fenti állítást elutasította.

(63)

A fenti megállapítások azt mutatják, hogy – bizonyos különbségek fennállása ellenére – a szalag kategóriájú termék és az intézkedések tárgyát képező többi termékfajta alapvetően azonos fizikai, műszaki és vegyi jellemzőkkel rendelkezik. Ezenfelül nem volt bizonyítható, hogy a szalag kategóriájú terméket csak egyetlen célra lehet felhasználni, valamint hogy a szalag kategóriájú termék és az intézkedések tárgyát képező más termékfajták nem helyettesíthetők egymással. A fentiekből következően a szalag kategóriájú terméket és más típusú poliészter szöveteket egy termékcsoportba tartozónak kell tekinteni, és a Kínából származó, egyes végtelen poliészter szálból készült szövet késztermékek behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedések részleges időközi felülvizsgálatát a hatályos dömpingellenes intézkedések módosítása nélkül meg kell szüntetni.

(64)

A Bizottság valamennyi felet értesítette azokról az alapvető tényekről és megállapításokról, amelyek alapján a fenti következtetéseket levonta. Egyúttal lehetővé tette a felek számára, hogy e tájékoztatást követően, adott határidőn belül ismertethessék álláspontjukat.

(65)

A felek által beküldött szóbeli és írásbeli megjegyzéseket a Bizottság figyelembe vette, de nem változtatta meg végkövetkeztetését, miszerint a poliészter szövetek behozatalára vonatkozó hatályos dömpingellenes intézkedések termékkörét nem módosítja,

22.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/9

22.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/11

(1)

Az 533/2007/EK rendelet vámkontingenseket nyitott meg a baromfihús-ágazat termékeinek behozatalára vonatkozóan.

(2)

A 2009. október 1-jétőldecember 31-ig terjedő alidőszakra vonatkozóan 2009. szeptember első hét napján benyújtott behozataliengedély-kérelmek egyes kontingensek esetében a rendelkezésre álló mennyiséget meghaladó mennyiségre vonatkoznak. Ezért helyénvaló az igényelt mennyiségekre alkalmazandó odaítélési együttható rögzítésével meghatározni, hogy a behozatali engedélyek milyen mennyiségekre állíthatók ki,

22.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/13

(1)

Az 539/2007/EK rendelet vámkontingenseket nyitott meg a tojás- és tojásfehérje-ágazat termékeinek behozatalára vonatkozóan.

(2)

A 2009. október 1-jétőldecember 31-ig terjedő alidőszakra vonatkozóan 2009. szeptember első hét napján benyújtott behozataliengedély-kérelmek egyes kontingensek esetében a rendelkezésre álló mennyiséget meghaladó mennyiségre vonatkoznak. Ezért helyénvaló az igényelt mennyiségekre alkalmazandó odaítélési együttható rögzítésével meghatározni, hogy a behozatali engedélyek milyen mennyiségekre bocsáthatók ki,

22.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/15

22.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/17

(1)

Az 1242/2008/EK bizottsági rendelet (2) I. mellékletének C. része gazdaságtípusokat határoz meg. Az ott szereplő meghatározások alapján egyes legeltetéses állattartást folytató gazdaságokat nem lehet típus szerint besorolni, és más gazdaságok szempontjából sem mindig a legmegfelelőbb besorolás jön létre.

(2)

Az 1242/2008/EK bizottsági rendelet II. mellékletének B. része a gazdaságok ökonómiai mérete szerinti osztályokat határozza meg. Az előírások korlátozzák a tagállamokat a megfelelő kiválasztási tervek összeállításában.

(3)

Az 1242/2008/EK rendelet I. és IV. mellékletében szereplő egyes meghatározások és nevek nem egyértelműek, ezeket ezért indokolt pontosítani.

(4)

A 2009. augusztus 27-i 781/2009/EK rendelet módosított egyes, az 1242/2008/EK rendeletben és a mezőgazdasági üzemek jövedelmének megállapítására és üzleti tevékenységük elemzésére használandó mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlap formájáról szóló, 2008. szeptember 3-i 868/2008/EK bizottsági rendeletben (3) szereplő termékleírásokat és -kódokat.

(5)

Ezenkívül egyes nyelvi változatok esetében indokolt helyesbíteni az 1242/2008/EK rendelet I. mellékletében bizonyos gazdaságtípusok megnevezésére használt kifejezéseket. A nagyobb következetesség érdekében helyénvaló elhagyni a gazdaság szót az egyik gazdaságtípus nevéből, bizonyos gazdaságtípusoknál pedig a jobb érthetőség érdekében célszerű egyes baromfikategóriákhoz kapcsolódó szavakat más szavakkal helyettesíteni.

(6)

Az 1242/2008/EK rendeletet ezért indokolt ennek megfelelően módosítani és helyesbíteni.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági számviteli információs hálózat közösségi bizottsága véleményével,

22.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/21

(1)

A 748/2008/EK bizottsági rendelet (2) értelmében az Argentínából származó hús tekintetében eredetiségigazolást szükséges kibocsátani a marha- és borjúhúsnak a Közösségbe való behozatalát megelőzően. Az említett rendelet III. melléklete sorolja fel az ezen eredetiségigazolások kibocsátására jogosult argentin hatóságokat.

(2)

A 810/2008/EK bizottsági rendelet (3) értelmében a marha- és borjúhúsnak a Közösségbe történő behozatalát megelőzően eredetiségigazolást szükséges kiállítani. Az említett rendelet II. melléklete sorolja fel az exportáló országok ezen eredetiségigazolás kiállítására jogosult hatóságait.

(3)

Argentína megváltoztatta a 748/2008/EK és a 810/2008/EK rendelet szerinti eredetiségigazolásokat kibocsátó hatóság nevét.

(4)

A 748/2008/EK és a 810/2008/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen, hogy a 748/2008/EK és a 810/2008/EK rendeletben meghatározott hatóság nevétől eltérő név szerepeljen a közelmúltban kibocsátott eredetiségigazolásokon, e rendeletet 2009. július 22-től helyénvaló alkalmazni – azaz attól az időponttól, amikor Argentína az új névről értesítette a Bizottságot.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

22.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/23

(1)

A gabonaágazatban 2009. szeptember 16-tól alkalmazandó behozatali vámokat a 838/2009/EK bizottsági rendelet (3) rögzítette.

(2)

A behozatali vámok kiszámított átlaga tonnánként 5 euróval eltér a megállapított vámtól, helyénvaló tehát megfelelő módon kiigazítani a 838/2009/EK rendeletben rögzített behozatali vámokat.

(3)

A 838/2009/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

22.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/26

(1)

A fogási korlátozások hatálya alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókra és a közösségi vizekre bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében alkalmazandó halászati lehetőségeknek és a kapcsolódó feltételeknek a 2009. évre történő meghatározásáról szóló, 2009. január 16-i 43/2009/EK tanácsi rendelet (3) kvótákat állapít meg a 2009. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók kimerítették a 2009. évre meghatározott, a mellékletben megnevezett állományra vonatkozó halászati kvótát.

(3)

Ezért erre az állományra nézve meg kell tiltani a halászatot, valamint a fedélzeten való tárolást, az át- és kirakodást,

22.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/28

(1)

A Bizottság és a holland hatóságok között 2006. december 20-án a támogatás bejelentését megelőzően találkozóra került sor a rotterdami önkormányzatnak az Ahoy-komplexumba való beruházásával kapcsolatban. A találkozó után a holland hatóságok 2007. február 22-én levélben hivatalosan is bejelentették a beruházást a Bizottságnál. A levelet ugyanaznap iktatták.

(2)

Kapcsolódó eljárás (CP 91/07) keretében 2007. március 22-én közös panaszt nyújtott be a Bizottsághoz a Mojo Concerts B.V. (a továbbiakban: Mojo) és az Amsterdam Music Dome Exploitatie B.V. (a továbbiakban: Music Dome), amely egyrészt a rotterdami önkormányzatnak az Ahoy-komplexumba való beruházására vonatkozott, másrészt az önkormányzat által már végrehajtott ügyletekre irányult, nevezetesen az Ahoy Rotterdam N.V. (a továbbiakban: az üzemeltető) birtokában lévő üzemeltetési jog magánkézbe adására, valamint az Ahoy-komplexumnak a privatizált üzemeltető részére történt bérbeadására. A panaszosok 2007. szeptember 14-én és 2007. október 5-én további dokumentumokat nyújtottak be.

(3)

A Bizottság 2007. április 16-i levelében felkérte a holland hatóságokat, hogy tegyék meg észrevételeiket az említett panasszal kapcsolatban. A holland hatóságok 2007. június 20-án küldték meg észrevételeiket. A Bizottság 2007. augusztus 10-én és november 16-án kiegészítő információkat kért a holland hatóságoktól. A holland hatóságok 2007. szeptember 17-én, november 15-én és 2007. december 7-én küldtek további információkat.

(4)

A Bizottság 2008. január 30-i levelében közölte Hollandiával, hogy úgy határozott, a bejelentett támogatást illetően megindítja az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdése szerinti eljárást.

(5)

A bizottsági szolgálatok 2008. február 12-én találkoztak a holland hatóságokkal. A holland hatóságok 2008. február 15-i levelükben megerősítették, hogy a 2008. január 30-i bizottsági határozat nem tartalmaz bizalmas információt. Ennek megfelelően a Bizottság 2008. február 18-án elektronikus levél útján megküldte a határozatot a panaszosoknak és közzétette azt az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2). A Bizottság felhívta az érdekelt feleket, hogy tegyék meg az intézkedéssel kapcsolatos észrevételeiket.

(6)

A holland hatóságok február 28-i levelükben kérelmezték, hogy a bizottsági határozattal kapcsolatos észrevételek benyújtási határidejét hosszabbítsák meg 2008. április 1-jéig. A Bizottság 2008. március 12-i, ugyanaznap iktatott levelében jóváhagyta a kérést.

(7)

A vizsgálat keretében 2008 áprilisában független szakértőt, az ECORYS Nederland B.V.-t kértek fel az ügy bizonyos aspektusainak vizsgálatára. A szakértői jelentést 2008. május 30-án hagyta jóvá a Bizottság (3).

(8)

A holland hatóságok 2008. április 1-jén iktatott levelükben ismertették a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló bizottsági határozattal kapcsolatos észrevételeiket.

(9)

Az eljárás megindítását követően a Bizottság három érdekelttől kapott észrevételeket: a feltételezett állami támogatás kedvezményezettjétől, az Ahoy Rotterdam N.V.-től (4); a Mojótól és a Music Dome-tól (5), amelyek közösen nyújtották be észrevételeiket; és egy magánszemélytől (6). 2008. április 17-én találkozóra került sor az Ahoy Rotterdam N.V.-vel. A Bizottság egy 2008. május 15-én iktatott levélben küldte meg a holland hatóságoknak az érdekeltek észrevételeit. A hatóságok 2008. június 20-án levélben reagáltak, amelyet június 24-én iktattak.

(10)

A független szakértői jelentés bizalmas adatokat nem tartalmazó változatát egy 2008. június 24-én iktatott levélben küldték meg a holland hatóságoknak, akik egy 2008. július 14-én iktatott levélben válaszoltak.

(11)

A sportcsarnokból, hat kiállítási csarnokból és egy nagy kongresszusi központból álló rotterdami Ahoy-komplexum (Hollandia) célja, hogy számos különböző rendezvénynek – kiállítások, konferenciák, vásárok, koncertek, sport- és társadalmi rendezvények – otthont nyújtson. A komplexum üzemeltetője, az Ahoy Rotterdam N.V. a nemzetközi piacon is tevékeny, és exportálja saját vásárkoncepcióit (7).

(12)

2006. július 1-jéig a rotterdami önkormányzat 100 %-os tulajdonában lévő Ahoy Rotterdam N.V. irányította az Ahoy-komplexumot. A tulajdon és az üzemeltetés szétválasztásával kapcsolatos döntés után a komplexum az önkormányzat tulajdonában maradt; az önkormányzat 2006. július 1-jén a vezetőség részéről történő kivásárlással, 1,7 millió EUR-ért értékesítette az Ahoy Rotterdam N.V. üzemeltetési jogát. Nyilvános pályázati eljárás hiányában a vételárat a rotterdami Deloitte Financial Advisory Services B.V., Real Estate Valuation (a továbbiakban: Deloitte) független szakértő által meghatározott piaci érték alapján állapították meg.

(13)

Ezzel egyidejűleg az önkormányzat 2006. július 1-jével kezdődően 15 évre – hosszabbítási lehetőséggel – bérbe adta az Ahoy-komplexumot a privatizált Ahoy Rotterdam N.V.-nek. A bérleti szerződés szigorú feltételeket szabott az Ahoy-komplexum bérlő általi karbantartására és többfunkciós jellegének elősegítésére vonatkozóan (8). A bérleti szerződésben rögzített évi 2,6 millió EUR összegű kezdeti bérleti díj (9) közvetlenül az Ahoy-komplexum Deloitte által kiszámolt, a piaci viszonyoknak megfelelő bérbeadási értékén alapult.

(14)

A bérleti szerződés keretében a rotterdami önkormányzat ígéretet tett, hogy legfeljebb 42 millió EUR beruházással hozzájárul a sportcsarnok korszerűsítéséhez/bővítéséhez. Ez a beruházás képezi a bejelentett projekt tárgyát. Az önkormányzati beruházást részben a sportcsarnok karbantartására, részben a felújításra/bővítésre kell fordítani. Ennek során a sportcsarnok következő elemeinek átalakítására helyezték a hangsúlyt: az akusztika javítása, a légkondicionáló rendszer, a beosztás és a megközelíthetőség, a tetőszerkezet megerősítése a hangsugárzók és videokijelzők rögzítése érdekében, a színpad mögötti berendezések fejlesztése és az ülőhelyek számának növelése. Az eredeti elképzelések szerint 5 000 ülőhellyel kívánták bővíteni a sportcsarnokot, de jelenleg már csak […] ülőhelyről van szó.

(15)

A vezetőség megítélése szerint a beruházás szükséges volt a komplexum értékének megőrzéséhez, viszont nem jelent többletbevételt az üzemeltető számára. A vezetőség ezért amellett érvelt az önkormányzattal folytatott megbeszélések során, hogy az Ahoy Rotterdam N.V. részvényei árának, illetve az Ahoy-komplexum bérleti díjának megállapításakor ezt a beruházást ne vegyék figyelembe.

(16)

A rotterdami önkormányzat elfogadta a fenti érvelést, és nem kérte az Ahoy Rotterdam N.V. részvényei árának, valamint az Ahoy-komplexum bérleti díjának módosítását. Annak érdekében, hogy a bérleti díj a tervezett beruházás után is megfeleljen a piaci áraknak, az önkormányzat nyereségmegosztási rendelkezést foglaltatott a bérleti szerződésbe, amely szerint az üzemeltető Ahoy Rotterdam N.V. bérletidíj-pótlékot fizet abban az esetben, ha a bruttó árrés meghaladja az előre meghatározott szintet. A pótlékfizetés akkor válik esedékessé, ha a bruttó árrés – a szóban forgó évre vonatkozó bérleti díj kifizetése után – meghaladja a 16,5 millió EUR-t. A pótlék kiszámítása az alábbi rendszer szerint történik:

A három sáv halmozódik. Amennyiben például egy adott évben az önkormányzatnak megfizetett bérleti díj összegével csökkentett bruttó árrés 20 millió EUR-t tesz ki, akkor a bérleti díj pótléka az első sávba eső 1,5 millió EUR 50 %-ából és a második sávba eső maradék összeg – 2 millió EUR – 35 %-ából tevődik össze, azaz összesen 1,45 millió EUR-t tesz ki.

(17)

2008. január 30-án a Bizottság úgy határozott, hogy megindítja a hivatalos vizsgálati eljárást, mivel a holland hatóságok által benyújtott dokumentumokból nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy a rotterdami önkormányzat által bejelentett beruházás nem minősül állami támogatásnak, vagy ha mégis, akkor ez a támogatás összeegyeztethető az EK-Szerződéssel.

(18)

A Bizottságnak különösen azzal kapcsolatban voltak kételyei, hogy az Ahoy Rotterdam N.V. és az önkormányzat között létrejött bérleti szerződésbe foglalt nyereségmegosztási rendelkezés eredményeképpen és a bejelentett beruházásból következően az Ahoy-komplexum üzemeltetője nem jut a rendes piaci viszonyokat meghaladó gazdasági előnyhöz.

(19)

Az eljárás keretében a Bizottság vizsgálta továbbá az Ahoy Rotterdam N.V. eladását, valamint az Ahoy-komplexumnak a privatizált üzemeltető számára történt bérbeadását, azaz azokat az ügyleteket, amelyeket a rotterdami önkormányzat hajtott végre, a holland hatóságok azonban nem jelentettek be a Bizottságnak. Mivel ezek az ügyletek szorosan kapcsolódtak a bejelentett beruházáshoz, a Bizottság szükségesnek tartotta megvizsgálni, hogy az ügyletek állami támogatást jelentenek-e. Erre vonatkozóan a Bizottság megjegyezte, hogy az ügyletek alapját képező Deloitte-értékelések bizonyos mértékben az Ahoy Rotterdam N.V. vezetősége által benyújtott információkon alapultak, a cég viszont lehetséges vásárlóként/bérlőként érdekkonfliktusban állt.

(20)

Végezetül a Bizottság azért indította meg a hivatalos vizsgálati eljárást, hogy lehetőséget adjon a holland hatóságok és az érdekeltek számára az ismertetett intézkedésről hozott előzetes értékelésével kapcsolatos észrevételeik megtételére, valamint azért, hogy az intézkedéssel kapcsolatban releváns információk birtokába jusson.

(21)

Az eljárás megindítását követően a Bizottság három érdekelttől kapott észrevételeket: a feltételezett támogatás kedvezményezettjétől, az Ahoy Rotterdam N.V.-től; a Mojótól és a Music Dome-tól, amelyek közösen nyújtották be észrevételeiket; és egy magánszemélytől (10).

(22)

Az Ahoy Rotterdam N.V. szerint az Ahoy Rotterdam N.V. eladása, valamint az Ahoy-komplexum bérbeadása a piaci viszonyoknak megfelelően történt, sőt, a rotterdami önkormányzat szempontjából akár még előnyös is lehet. A feltételezett kedvezményezett ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy a bérleti és az adásvételi szerződésben meghatározott korlátozások és feltételek jelentősen csökkentik a bérleti díj és a vételár értékét.

(23)

Az Ahoy Rotterdam N.V. kijelentette, hogy a sportcsarnokban tervezett beruházás elsősorban a karbantartásra és a felújításra irányult, és csak korlátozott mértékben irányoztak elő kapacitásbővítést (11). Azt illetően, hogy a kapacitásbővítés jobb üzemeltetési lehetőségeket biztosít, az Ahoy Rotterdam az adott pénzügyi feltételek alapján hangsúlyozza, hogy a nyereségmegosztási rendelkezésből következően az önkormányzat haszna meghaladja a piaci magánbefektető elve alapján egy piacgazdaságban elvárt hasznot.

(24)

A Mojo és a Music Dome megmaradnak a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása előtt benyújtott panaszukban (12) megfogalmazott véleményük mellett, miszerint az Ahoy-komplexumba tervezett beruházás, illetve az azzal összefüggő ügyletek (az Ahoy Rotterdam N.V. üzemeltetési jogának magánkézbe adása, valamint a bérleti szerződés) jogellenes állami támogatást jelentenek.

(25)

A Mojo és a Music Dome kitart azon állításuk mellett, hogy a tervezett beruházás előnyt jelent a komplexum üzemeltetőjének, mivel a sportcsarnok befogadóképességének bővítéséből következően az üzemeltető bevételei növekednek. Azzal érvelnek, hogy ha a bevételek nem emelkednek is, a berendezések fejlesztése még akkor is versenyelőnyt biztosít az Ahoy Rotterdam N.V.-nek, amely a berendezések ingyenes fejlesztéséből – amit minden más magánvállalkozónak magának kellene megfizetnie – haszonra tesz szert. Véleményük szerint a fejlesztés segíti az üzemeltetőt piaci pozíciójának megtartásában, sőt akár javításában is. Azt állítják továbbá, hogy a szóban forgó beruházás nem jövedelmező a rotterdami önkormányzat számára, ennélfogva nem felel meg a piacgazdasági befektetői próbán.

(26)

A Mojo és a Music Dome úgy véli, hogy a nyereségmegosztási rendelkezés nem szünteti meg az üzemeltető előnyét. Hangsúlyozzák: tény, hogy a végső nyereségmegosztási rendelkezést soha nem vizsgálta független szakértő. Kijelentik továbbá, hogy a rendelkezés nem felel meg a piaci viszonyoknak, ugyanis a gazdasági előny akkor sem vész el, ha az üzemeltető a nyereségmegosztási rendelkezés alapján visszafizeti a beruházás teljes összegét, mivel a rotterdami önkormányzat viseli a teljes beruházási kockázatot. Ha a beruházás nem vezet bevételnövekedéshez, az önkormányzat nem kap semmit. A rotterdami önkormányzat beruházása kizárólag akkor térül meg részben, ha többletbevétel jelentkezik. A Mojo és a Music Dome szerint egyetlen magánbefektető sem fogadna el ilyen rendelkezést.

(27)

Az Ahoy Rotterdam N.V. részvényeinek árát és az Ahoy-komplexum bérleti díját illetően a Mojo és a Music Dome kijelenti, hogy a vezetőség és a lehetséges vásárló közötti érdekkonfliktus oda vezetett, hogy a Deloitte-hoz benyújtott adatok eredményeként az Ahoy Rotterdam N.V. részvényeit alulértékelték. A Mojo és a Music Dome kétli, hogy az Ahoy Rotterdam vezetősége által benyújtott és a Deloitte által a vállalkozás részvényértékének megállapításához használt előrejelzések megbízhatóak.

(28)

Véleményük szerint a 2004/2005. évi éves pénzügyi beszámolót kísérő igazgatósági jelentés azt mutatja, hogy az Ahoy forgalmának alakulásában mutatkozó tendenciában „jó” és „középszerű” évek váltakoznak. A Mojo és a Music Dome kifejti, hogy az üzemeltető a Deloitte-nak is hasonló tendenciát vázolt fel, ez azonban nem tekinthető hitelesnek, ha figyelembe vesszük az éves programban szereplő rendezvények számai közötti kis különbséget (13). Azt állítják továbbá, hogy a tendencia nem felel meg a tényleges forgalomnak, mivel a feltételezetten „középszerű” 2005/2006-os pénzügyi év végezetül „jó” évnek bizonyult, ugyanis a 2005/2006-os év üzemi eredménye jobb volt a „jó” évnek tekintett 2004/2005-ösénél. Véleményük szerint nem realisztikus az az elképzelés, hogy az üzemeltető nem láthatta előre a 2005/2006-os év magas forgalmát, ugyanis az Ahoyban szervezett rendezvényeket jóval hamarabb lefoglalják.

(29)

A Mojo és a Music Dome kifejti továbbá, hogy a Deloitte jelentésében szereplő, elméleti jövőbeli pénzforgalom-alakulást mesterségesen határozták meg. A Deloitte jelentése olyan előrejelzést tartalmaz, amely „rossz” évvel kezdődik és „jó” évvel zár. Ha a jelentés „jó” évvel kezdődött volna és „rossz” évvel végződik, akkor a jövőbeli pénzforgalom készpénzértéke, azaz a részvények értéke kedvezőbben alakult volna.

(30)

Végezetül a Mojo és a Music Dome kijelenti, hogy amennyiben a Deloitte pontos előrejelzést adott volna a 2005/2006-os pénzügyi év várt eredményéről, akkor a vállalkozás értékét jóval magasabban állapítják meg. Véleményük szerint megállapítható, hogy változatlan feltételek mellett az 5,745 millió EUR értékű realizált bruttó nyereség (EBITDA) és az 1,252 millió EUR értékű prognosztizált bruttó nyereség (EBITDA) különbsége pótlólagos pénzforgalmat jelent az előrejelzés első évében, ami 4,493 millió EUR-val növelné a vállalkozás indikatív értékét (14).

(31)

A holland hatóságok egy 2008. április 1-jén iktatott levélben ismertették a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló bizottsági határozattal kapcsolatos észrevételeiket. A holland hatóságok egyrészt választ adtak az érdekelteknek a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos észrevételeire, másrészt ismertették az ECORYS N.V. által készített jelentés bizalmas adatokat nem tartalmazó változatával kapcsolatos álláspontjukat.

(32)

A holland hatóságok valamennyi észrevételükben tartják magukat a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása előtt kifejtett azon álláspontjukhoz (15), hogy sem a rotterdami önkormányzat Ahoy-komplexumba való beruházása, sem az Ahoy Rotterdam N.V. értékesítése, illetve a komplexum bérbeadása nem minősül állami támogatásnak.

(33)

A holland hatóságok kitartanak azon álláspontjuk mellett, hogy a tervezett beruházás nem tartalmaz állami támogatást. Ennek során utaltak az eljárást megindító határozatot megelőzően benyújtott információkra. Ismételten utalnak arra, hogy a beruházást közcélú infrastruktúrába történő beruházásnak kell tekinteni, és hogy a beruházás nem biztosít szelektív előnyt egyetlen vállalkozás számára sem, valamint biztosítja a komplexum multifunkcionális jellegét. A beruházás kivitelezőjét nyílt pályázati eljárás keretében választják ki. Ezenfelül a holland hatóságok kifejtik, hogy a beruházás – a bővítést is beleértve – szükséges az Ahoy-komplexum értékének megőrzéséhez, valamint utalnak arra, hogy az összesen 42 millió EUR-s összegből csak 7 millió EUR-t fordítanak majd a sportcsarnok befogadóképességének bővítésére.

(34)

A holland hatóságok megerősítik továbbá, hogy a Deloitte jelentéseiben meghatározott bérleti díj és részvényár megfelel a piaci viszonyoknak. A hatóságok szerint a Deloitte megerősítette, hogy elemzését a rendelkezésre álló információk alapján készítette, és hogy következtetései számos pontban eltértek a vezetőség megállapításaitól. Ebből következően a Deloitte jelentései alapján megalapozott következtetés vonható le arra vonatkozóan, hogy a bérleti díj és a részvényár megfelel a piaci viszonyoknak.

(35)

A holland hatóságok ismételten kijelentik továbbá, hogy a nyereségmegosztási rendelkezéssel a beruházás befejezése után is hatékonyan megelőzhető a jogtalan előnyszerzés. Ezzel kapcsolatban megjegyzik, hogy a nyereségmegosztási rendelkezés alkalmazási küszöbe nominális összeg, amelyet nem indexálnak. Azzal érvelnek továbbá, hogy ha az Ahoy Rotterdam N.V. legfrissebb eredményeit 2 %-nyi várt éves inflációval növelik, akkor a nyereségmegosztási rendelkezés alapján 2010/2011-től többlet bérleti díj folyik majd be. Ennek tényleges érvényesülésével az Ahoy Rotterdam N.V. által fizetett bérleti díj összege 2013/2014-től meghaladja a panaszosok, azaz a Mojo és a Music Dome által kiszámított összeget. A holland hatóságok szerint a nyereségmegosztási rendelkezés hatékonyan garantálja a piaci viszonyoknak megfelelő bérleti díjat.

(36)

A holland hatóságok kijelentik, hogy a Mojo és a Music Dome állításával ellentétben igenis mutatkozik tendencia az Ahoy Rotterdam N.V. forgalmának alakulásában. A hatóságok szerint a rendezvények száma nem jelzi e tendencia létezését, mivel nem veszi figyelembe az egyes rendezvények kereskedelmi értékét. Érvelésük szerint a rendezvények döntő részére kétévente kerül sor; néhányból jelentős kiegészítő bevétel származik (16). A holland hatóságok kifejtik továbbá, hogy a rendezvényekből származó tényleges forgalom eltérhet a várttól, emiatt vitatják a Mojo és a Music Dome álláspontját.

(37)

A független szakértői jelentést illetően a holland hatóságok rámutatnak, hogy az ebben foglalt észrevételek nagyrészben azonosak a Deloitte jelentéseiben foglaltakkal. Különösen azt emelik ki, hogy a jelentésben megfogalmazott következtetések szerint a nyereségmegosztási rendelkezés biztosítja, hogy a tervezett beruházás nem jár gazdasági előnnyel az üzemeltető számára. A holland hatóságok szerint a jelentés megerősíti, hogy a megkötött szerződések megfeleltek a piaci viszonyoknak.

(38)

A vizsgálat keretében a Bizottság független szakértőt (ECORYS Nederland B.V.) választott arra, hogy vizsgálja meg a Deloitte azon értékbecslési jelentéseit (17), amelyek alapján az önkormányzat lebonyolította az Ahoy Rotterdam N.V. üzemeltetési jogának értékesítését és az Ahoy-komplexum bérbeadását. A szakértőt arra is felkérték, hogy vizsgálja meg a panaszosok által a vizsgálati eljárás megindítása előtt benyújtott, a DTZ Zadelhoff (a továbbiakban: DTZ) által készített értékbecslési jelentést (18), valamint azt, hogy megfelelt-e a piaci viszonyoknak az Ahoy Rotterdam N.V. és az önkormányzat között létrejött bérleti szerződésben megfogalmazott nyereségmegosztási rendelkezés. A szakértőt felkérték továbbá, hogy valamennyi értékbecslési jelentéssel kapcsolatban foglaljon állást az abban alkalmazott módszer megfelelőségéről.

(39)

A szakértő megfelelőnek értékelte a Deloitte jelentéseiben az Ahoy Rotterdam N.V. részvényértékének és az Ahoy-komplexum bérbeadási értékének megállapítására használt módszert. A vizsgálat megállapította továbbá, hogy a Deloitte ésszerűen járt el, amikor felhasználta a vezetőség által benyújtott információt, ugyanakkor a végső értékmegállapításnál saját, a vezetőség elvárásaitól különböző előrejelzéseire támaszkodott.

(40)

A szakértő szerint az Ahoy-komplexum bérleti díjának megállapításánál a Deloitte és a DTZ értékbecslésében mutatkozó különbség az értékbecslők által alkalmazott módszerek közötti eltérésből adódott. A szakértő a Deloitte által alkalmazott megközelítést ítélte helyesnek (19). A szakértő hangsúlyozta, hogy szoros kapcsolat áll fenn az Ahoy Rotterdam N.V. részvényeinek Deloitte általi értékelése és a komplexum bérleti díjának megállapítása között, és megállapította, hogy a Deloitte – tekintve a részvényértékelés ésszerűségét – értékelési módszeréből következően pontosabban becsülte meg az Ahoy-komplexum piaci viszonyoknak megfelelő bérleti díját.

(41)

A szakértői jelentés védhetőnek nyilvánította a Deloitte azon feltevését, hogy a sportcsarnok befogadóképességének a tervezett beruházásból eredő bővítése nem jelent szükségszerűen hozzáadott értéket az üzemeltető számára (20). A nyereségmegosztási rendelkezést illetően a szakértő arra a következtetésre jutott, hogy az a rotterdami önkormányzat által tervezett beruházásért cserébe a piaci viszonyoknak megfelelő ésszerű bérletidíj-emelést biztosít. A szakértő szerint, mivel a nyereségmegosztási rendelkezés küszöbértékét nem indexálják, az önkormányzat (bérbeadó) nyereségre tehet szert akkor is, ha az üzemeltető (bérlő) nem profitál a komplexumba való befektetésből.

(42)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az intézkedés az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak tekinthető-e. Az említett bekezdés szerint „a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”.

(43)

Ahhoz tehát, hogy a rotterdami önkormányzat bejelentett beruházása állami támogatásnak minősüljön, valamennyi alábbi feltételnek teljesülnie kell: 1. az intézkedésnek tartalmaznia kell állami források felhasználását; 2. gazdasági előnnyel kell járnia a vállalkozás számára; 3. az előnynek szelektívnek kell lennie, és torzítania a versenyt, vagy azzal fenyegetnie; valamint 4. az intézkedésnek hátrányosan kell befolyásolnia a tagállamok közötti kereskedelmet.

(44)

A szóban forgó ügyben a rotterdami önkormányzat legfeljebb 42 millió EUR összegben kíván beruházni az Ahoy-komplexum részét képező sportcsarnok felújításába és bővítésébe. Tekintve, hogy az önkormányzat a kormányzat részének tekintendő, a beruházás állami forrással megvalósuló beruházásnak tekintendő az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében.

(45)

Ugyanígy tartalmazhatnak az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami forrást az önkormányzat egyéb ügyletei, nevezetesen az Ahoy Rotterdam N.V. üzemeltetési jogának a vezetőség részére történő eladása, valamint a (magántulajdonú) üzemeltetővel kötött bérleti szerződés.

(46)

Az eljárást megindító határozatban ismertetett módon az Ahoy Rotterdam N.V. üzemeltetési jogának értékesítése és az Ahoy-komplexum bérbeadása csak akkor járt volna gazdasági előnnyel a vevő/bérlő számára, ha az Ahoy Rotterdam N.V. részvényeinek árát vagy az Ahoy-komplexum bérleti díját a piaci ár alatt állapították volna meg. Az eljárást megindító határozatában a Bizottság megjegyezte, hogy mind az Ahoy Rotterdam N.V. árát, mind az Ahoy-komplexum bérleti díját független értékbecslő, a Deloitte által készített értékbecslési jelentések alapján állapították meg. Az említett ügyletek és a bejelentett beruházás közötti szoros összefüggésre tekintettel a Bizottság szükségesnek tartotta az ügyletekre vonatkozó feltételek vizsgálatát. Ennek során figyelembe vette, hogy a Deloitte jelentései bizonyos mértékig az Ahoy Rotterdam N.V. vezetősége által benyújtott információkon alapultak, amely potenciális vevőként/bérlőként érdekellentétben állt.

(47)

A Bizottság úgy döntött, hogy a vizsgálat keretében független szakértőt kér fel az önkormányzat által végrehajtott ügyletek közvetlen alapját jelentő Deloitte-jelentések megbízhatóságának megállapítására. A (38), (39) és (40) preambulumbekezdésben ismertetett módon a független szakértő által végzett vizsgálat megerősítette, hogy a jelentésekben megfelelő módszert alkalmaztak, és hogy a Deloitte a végleges értékelést saját előrejelzéseire alapozta (21). Ezzel kapcsolatban a holland hatóságok is hangsúlyozták, hogy a Deloitte megerősítette: a rendelkezésre álló információk alapján saját vizsgálatot végzett, és saját következtetései számos pontban eltértek a vezetőségétől.

(48)

A Bizottság is részletesen megvizsgálta a jelentéseket, és arra a következtetésre jutott, hogy a Deloitte helyesen alkalmazta a diszkontált készpénzforgalmi elszámolás módszerét (22) az Ahoy Rotterdam N.V. részvényei értékének megállapításánál, illetve a jövedelemmegközelítés módszerét a komplexum bérleti értékének megállapításánál. A Bizottság azt is megállapította, hogy a jelentések jogosan vették figyelembe, hogy az üzemeltető társaság olyan különleges jellemzőkkel rendelkezik, amelyek megnehezítik a más vállalkozásokkal és ügyletekkel való összehasonlítást. Végezetül a Bizottság megállapította, hogy a Deloitte kellő mértékben figyelembe vette az üzemeltetési jog értékesítése és az Ahoy-komplexum bérbeadása közötti szoros kapcsolatot. Saját értékelése és a független szakértő megállapításai alapján a Bizottság szerint nem megalapozott a Deloitte-jelentések tartalmát vitatni.

(49)

Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása előtt és után a Mojo és a Music Dome által felhozott érvek, vagyis az, hogy a Deloitte-jelentések eredményeit megkérdőjelezi az a tény, hogy a vállalkozás nem a megfelelő módszert alkalmazta, és hogy a vezetőség által benyújtott elfogult információkat vette alapul, nem megalapozottak. Amint azt a fentiekben kifejtettük, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Deloitte a megfelelő módszereket alkalmazta, értékbecslése pedig a vezetőség meglátásaitól különböző, saját előrejelzésein alapult.

(50)

A Mojo és a Music Dome kifejti továbbá, hogy az Ahoy Rotterdam N.V. bizonyos eredményei különböznek a Deloitte által az Ahoy Rotterdam N.V. részvényárára vonatkozó becslésben (23) megállapítottaktól, és hogy ezek aktualizálása esetén a kiszámított érték, ezáltal pedig az Ahoy Rotterdam N.V. részvényára jóval magasabb lenne. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az értékmegállapítás a Deloitte által a rendelkezésre álló információk alapján készített előrejelzéseken alapult. Nem bizonyított, hogy a Deloitte az Ahoy Rotterdam N.V. piaci értékének megállapításakor nem megfelelő információt használt fel. Az a tény, hogy néhány pénzügyi mutató az eredetileg megállapítottól eltérő eredményhez vezet, nem befolyásolja az értékbecslési jelentés elkészítésekor a Deloitte rendelkezésére álló információkat és az akkori körülményeket, ezért az értékbecslés eredményére sincs hatással. Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az előrejelzések és a Mojo és a Music Dome által később benyújtott pénzügyi mutatók közötti eltérések nem befolyásolják a Deloitte által készített becslés helyességét.

(51)

Ezen értékelésre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Deloitte értékelési jelentései megbízható alapot kínáltak az áraknak az Ahoy Rotterdam N.V. üzemeltetési jogának önkormányzat általi értékesítése és az Ahoy-komplexum bérbeadása miatt szükséges megállapítására. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó ügyleteket – az önkormányzat által a bérleti szerződésben meghatározott kötelezettségekre való tekintettel – a piaci viszonyoknak megfelelően hajtották végre, és azok nem biztosítanak jogtalan gazdasági előnyt a komplexum üzemeltetőjének.

(52)

A bejelentett beruházásnak a sportcsarnok korszerűsítésére/kapacitásbővítésére vonatkozó részét illetően a Bizottság az eljárást megindító határozatban nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a beruházás – az Ahoy Rotterdam N.V. és az önkormányzat között létrejött bérleti szerződésbe foglalt nyereségmegosztási mechanizmus kínálta biztosíték ellenére – az Ahoy-komplexum üzemeltetője számára a rendes piaci viszonyokat meghaladó szelektív előnyt biztosít.

(53)

A Bizottság kezdetben úgy ítélte meg, hogy a holland hatóságok érvei nem támasztották alá azt az állítást, hogy a beruházás után a nyereségmegosztási rendelkezés garantálja a bérleti díj piackonform jellegét, ezért nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a beruházást követően a komplexum üzemeltetője gazdasági előnyhöz juthat.

(54)

A Bizottság a vizsgálat keretében, a holland hatóságok és az érdekeltek által benyújtott kiegészítő információk figyelembevételével részletesen megvizsgálta a nyereségmegosztási mechanizmust. Ezenfelül felkérte a független szakértőt is annak vizsgálatára, hogy a bérleti szerződésbe foglalt nyereségmegosztási rendelkezés megfelelt-e a piaci viszonyoknak.

(55)

A (15) és (16) preambulumbekezdésben ismertetett módon az Ahoy Rotterdam N.V. üzemeltetési jogának magánkézbe adása és a komplexum bérbeadása azon a feltevésen alapult, hogy a tervezett beruházásra (24) a komplexum értékének megtartása miatt van szükség, és ebből az üzemeltető számára nem származik többletbevétel (25). Ezzel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy a független szakértő megállapítása szerint – a rendezvénypiac dinamikáját, az új versenytársak piacralépésének lehetőségét és az ezzel kapcsolatos bizonytalanságokat és kockázatokat tekintve – védhető a Deloitte jelentésében szereplő azon feltevés, hogy a sportcsarnoknak a beruházást követő kapacitásbővülése nem jelent szükségképpen hozzáadott értéket az üzemeltető számára. A Bizottság egyetért a független szakértő megállapításaival, és indokoltnak ítéli ezt a feltevést, tekintettel az Ahoy különleges piaci helyzetére, a többi piaci versenytárs magatartására (26), valamint arra a tényre, hogy a komplexum üzemeltetését hosszú időn keresztül hátrányosan érinthetik a felújítási munkálatok.

(56)

A Bizottság rámutat továbbá, hogy az önkormányzat garanciaként nyereségmegosztási rendelkezést foglaltatott a bérleti szerződésbe. A rendelkezés célja annak biztosítása, hogy a komplexum bérleti díja emelkedjen abban az esetben, ha a bejelentett beruházásból következően az üzemeltető számára növekszik a komplexum értéke. A Bizottság megjegyzi, hogy a független szakértő szerint a nyereségmegosztási rendelkezés a rotterdami önkormányzat tervezett beruházásáért cserébe a piaci viszonyoknak megfelelő, ésszerű bérletidíj-emelkedést biztosít. A szakértő egyaránt ésszerűnek ítélte a rendelkezés degresszív jellegét és a bérleti díj emelkedési ütemének differenciálását. A szakértő megjegyezte továbbá, hogy mivel a nyereségmegosztási rendelkezés küszöbértékét nem indexálják, az önkormányzat (bérbeadó) nyereségre tehet szert akkor is, ha az üzemeltető (bérlő) nem profitál a komplexumba való befektetésből.

(57)

A rendelkezés eredményeként a bérleti díj akkor emelkedik, ha – a fentiekben ismertetett módon – az üzemeltető által alkalmazott bruttó árrés meghaladja a 16,5 millió EUR küszöbértéket. A küszöbérték megfelelőségének megállapítása érdekében a Bizottság összehasonlította a bérleti szerződés időtartama alatti küszöbértéket a Deloitte-jelentésben foglalt előrejelzések szerint egy adott pénzügyi évben a nyereségmegosztási rendelkezésnek megfelelően az önkormányzatnak fizetendő bérleti díj levonása után az üzemeltetőnél jelentkező bruttó árréssel (27).

[…]

(58)

[…] A bérleti szerződés időtartama alatt a Deloitte által becsült (a bérleti díj összegével csökkentett) bruttó árrés a beruházás tervezett befejezése utáni pénzügyi években átlagban akkor is meghaladja a 16,5 millió EUR küszöbértéket, ha nem veszik figyelembe a komplexum értéknövekedéséből valószínűleg keletkező bruttóárrés-többletet. Ezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a küszöbérték alkalmas az üzemeltetőnél fennálló bruttó árrés esetleges növekedésének megakadályozására, amely abban az esetben következne be, ha a beruházás eredményeképpen a komplexum értéke nem azonos szinten marad, hanem hozzáadott érték keletkezik.

(59)

Ha a bruttó árrés meghaladja a 16,5 millió EUR-s küszöbértéket, a bérletidíj-pótlék – ha degresszív módon is (28) – jelentősen növekszik mindaddig, amíg az üzemeltető el nem érte a 25 millió EUR bruttó árrést. Ebben az esetben az önkormányzat a Deloitte által megállapított bérletidíj-érték kétszeresének megfelelő (5,2 millió EUR) bérleti díjhoz jut (29). Tekintve, hogy a sportcsarnok korszerűsítésének/kibővítésének az üzemeltető bevételeire gyakorolt hatása várhatóan korlátozott, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez esetben joggal alkalmaznak differenciált bérletidíj-emelést, és joggal maximálják a bérletidíj-pótlékot (30).

(60)

A fentiekre tekintettel a Bizottság elfogadja a független szakértő véleményét, és arra a következtetésre jut, hogy a bérleti szerződésbe foglalt nyereségmegosztási rendelkezésből származó jövedelem összhangban áll a piaci viszonyokkal, és eredményesen biztosítja, hogy a bérleti díj a tervezett beruházás megvalósítása után is megfeleljen a piaci viszonyoknak.

(61)

A Bizottság véleménye szerint nem helytálló a Mojo és a Music Dome azon érve sem, hogy a beruházás, konkrétan a sportcsarnok bővítésének eredményeként az üzemeltető a többletbevétel elmaradása esetén is versenyelőnyhöz jut, mivel profitál a berendezések ingyenes fejlesztéséből, amelyet más magánvállalkozónak magának kellene megfizetnie. A Deloitte értékbecsléseiben ugyanis rendszeresen abból a helyzetből indult ki, hogy a beruházás nem eredményez többletbevételt, hanem a komplexum értékének megőrzéséhez szükséges. Az Ahoy Rotterdam N.V. árának és a komplexum bérleti díjának megállapítása során figyelembe vették a beruházást. Ebből következően a beruházás nem jár gazdasági előnnyel az üzemeltető számára.

(62)

A Mojo és a Music Dome kifejtette továbbá, hogy a rendelkezés nem felelhet meg a piaci viszonyoknak, mivel az üzemeltető – akkor is, ha a nyereségmegosztási rendelkezés eredményeként teljes mértékben visszafizeti a beruházás összegét – gazdasági előnyhöz jut azáltal, hogy a rotterdami önkormányzat vállalja magára a beruházás teljes kockázatát. Véleményük szerint az önkormányzat a beruházásból eredő többletbevétel elmaradása esetén semmit sem kap, a beruházása csak akkor térül meg, ha többletbevétel keletkezik. Ezen érvvel kapcsolatban a Bizottság nem zárhatja ki, hogy az önkormányzat azon döntése során, hogy beruház a projektbe, nem nyereségmaximalizálásra törekvő magánbefektetőként viselkedett. Az üzemeltető számára a komplexum multifunkcionális jellegére és a megrendezendő rendezvények jellegére vonatkozóan előírt feltételek ugyanis a valóságban csökkentik a beruházás értékét. A bizottsági értékelésből inkább az derült ki, hogy a szerződésekben meghatározott kötelezettségeit figyelembe véve az üzemeltető nem jut jogosulatlan előnyhöz az önkormányzattal szembeni szerződéses viszonyból. A fentieknek megfelelően az Ahoy Rotterdam N.V. részvényeinek ára és a bérleti díj a piaci viszonyoknak megfelelően került megállapításra. A nyereségmegosztási rendelkezés kiegészítő garanciát nyújt az abban az esetben keletkező jogosulatlan előny megelőzésére, ha a beruházás eredményeképpen az Ahoy nem csak megtartja értékét, hanem hozzáadott értéket eredményez az üzemeltető számára.

(63)

A fentiek alapján, figyelembe véve azt, hogy a sportcsarnok korszerűsítése/bővítése nem jár biztos előnnyel az üzemeltető számára, és tekintettel az önkormányzat által előírt, végrehajtandó nyereségmegosztási rendelkezés formájában biztosított hatékony garanciára, a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a tervezett beruházás nem biztosít a rendes piaci viszonyokat meghaladó gazdasági előnyt az üzemeltető számára.

(64)

A holland hatóságok ígéretet tettek arra, hogy a beruházási munkálatokat végző vállalkozó kiválasztása a 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (31) megfelelően nyílt pályázati eljárás keretében történik. Amint azt a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárást megindításáról szóló határozatában kifejtette, ezen ígéret betartása esetén kizárható, hogy a vállalkozás a rendes piaci viszonyokat meghaladó gazdasági előnyhöz jutna.

(65)

Meg kell állapítani, hogy az Ahoy-komplexum üzemeltetőjének szolgáltatásait igénybe vevő vállalkozások számára a beruházás nem jár a rendes piaci viszonyokat meghaladó gazdasági előnnyel. Mivel a beruházás célja a sportcsarnok felújítása és fejlesztése, az érintett vállalkozások koncerteket, fesztiválokat, sporteseményeket és társadalmi rendezvényeket szervező cégek. Tekintettel arra, hogy az Ahoy-komplexum üzemeltetője magánvállalkozás, nincs okunk kétségbe vonni, hogy ügyfelei piaci árat fognak fizetni.

(66)

Az eljárást megindító határozatban a Bizottság a rendelkezésre álló információk alapján – figyelembe véve a bérleti szerződésben az üzemeltető számára előírt, a komplexum többcélú felhasználására és a multifunkciós jelleg megőrzésére és elősegítésére vonatkozó előírásokat – kizárta, hogy bizonyos vállalkozás(csoport)ok vagy speciális tevékenységek szelektív előnyhöz jutnának.

(67)

A holland hatóságok által a vizsgálati eljárás keretében benyújtott észrevételek megerősítették az Ahoy-komplexum többfunkciós jellegét és az ottani rendezvények sokféleségét. A bérleti szerződés valóban arra kötelezi az üzemeltetőt, hogy biztosítsa a komplexum különböző felhasználók és tevékenységek számára való rendelkezésre bocsátását. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy az Ahoy sportcsarnokába való beruházás célja a komplexum multifunkciós jellegének megőrzése, azaz a különböző jellegű tevékenységek támogatása, amelyekből egyetlen konkrét vállalkozás(csoport) vagy speciális tevékenység sem profitál. A sportcsarnokba való beruházás célja az is, hogy közérdekű tevékenységeknek otthont adó platformot hozzon létre. A multifunkciós jelleget megtartva egy ilyen sportlétesítmény megvalósítását a lakosságra való tekintettel a hatóságok felelősségi körébe sorolhatjuk. Ezenfelül nincsenek arra vonatkozó adataink, hogy a többi tevékenység és rendezvény tekintetében az Ahoy-komplexumot nem a piaci viszonyoknak megfelelően üzemeltetnék majd.

(68)

Ezen értékelés alapján megállapítjuk, hogy a beruházás nem részesít előnyben konkrét vállalkozásokat, illetve gazdasági tevékenységeket, ezáltal nem szelektív.

(69)

A fentiekre való tekintettel a Bizottság megállapítja, hogy sem az Ahoy-komplexumba való tervezett beruházás, sem az üzemeltetési jog ehhez kapcsolódó eladása, illetve az Ahoy-komplexum önkormányzat általi bérbeadása nem biztosít a rendes piaci viszonyokat meghaladó előnyt a komplexum üzemeltetője vagy egy másik vállalkozás számára. Megállapítjuk továbbá, hogy a beruházás nem részesít szelektív előnyben egy vállalkozást vagy gazdasági tevékenységet sem.

(70)

A hivatalos vizsgálati eljárás megindítását követően a holland hatóságok és a független szakértő kielégítő módon válaszolták meg a Bizottság által az eljárást megindító határozatban kifejtett kétségeket. A nyereségmegosztási rendelkezés működéséről benyújtott kiegészítő információk lehetővé tették a Bizottság számára a mechanizmus részletes elemzését. Azt, hogy az Ahoy Rotterdam N.V. üzemeltetési jogának értékesítése és az Ahoy-komplexum bérbeadása megfelelt a piaci viszonyoknak, megerősítette az ezen ügyletek alapját jelentő Deloitte-értékelések megbízhatóságának vizsgálata.

(71)

Ennek megfelelően a Bizottság megállapítja, hogy a bejelentett, az Ahoy-komplexum felújítására és korszerűsítésére/bővítésére irányuló beruházás, valamint az Ahoy Rotterdam N.V. üzemeltetési jogának azzal összefüggő értékesítése és a komplexum bérbeadása nem minősül állami támogatásnak az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében,

22.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/38

(1)

A nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (1) összhangban a Bizottságot egy számviteli technikai bizottság segíti és nyújt részére szakvéleményt a nemzetközi számviteli standardok értékeléséhez. A számviteli technikai bizottság szerepét az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) tölti be.

(2)

A EFRAG-ot 2001-ben alapították a kibocsátókat, a befektetőket és a pénzügyi beszámolási folyamatban érintett számviteli szakmát képviselő európai szervezetek.

(3)

Az EFRAG irányítási struktúrájának reformját követően az EFRAG felügyelőbizottságának négy közszolgálati hátterű tagja is van, akiket kifejezetten a nemzeti vagy európai szintű közszolgálati tapasztalatuk alapján választanak ki. Az EFRAG 2009. június 11-től hatályos alapszabálya 1. függelékének 3.2. szakaszával összhangban a Bizottság jelöli az említett közszolgálati hátterű tagokat. Az EFRAG felügyelőbizottsági tagjait az EFRAG közgyűlése nevezi ki.

(4)

Nyilvános pályázati felhívást (2) követően a Bizottság kiválasztotta az EFRAG felügyelőbizottságának közszolgálati hátterű tagjaként jelölendő jelentkezőket.

(5)

Az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport felügyelőbizottsága egy közszolgálati hátterű tagjának kinevezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/549/EK bizottsági határozattal (3) a Bizottság már kijelölt egy jelentkezőt,