11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/1

(1)

A Tanács az 1659/2005/EK rendelettel (2) („az eredeti rendelet”) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból („a KNK”) származó egyes magnéziatéglák behozatalára. Az intézkedések 39,9 %-os értékvámot határoznak meg, kivéve hat, az eredeti rendeletben külön említett vállalatot, amelyekre egyedi vámtételek vonatkoznak.

(2)

A végleges intézkedések elrendelését követően az egyik kínai exportáló gyártó, a Bayuquan Refractories Company Limited („a kérelmező” vagy „a BRC”) az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján részleges időközi felülvizsgálat („az időközi felülvizsgálat”) megindítását kérelmezte a Bizottságnál. A kérelmező nem vett részt abban a vizsgálatban, amely az eredeti rendeletben található eredményekhez és következtetésekhez vezetett („az eredeti vizsgálat”), és ezért a vállalkozásra a maradék dömpingellenes vámot alkalmazták.

(3)

Az időközi felülvizsgálatra irányuló kérelmében a BRC azt állította, hogy megfelel mind a piacgazdasági, mind az egyéni elbánás feltételeinek. A kérelmező vállalkozást a Vesuvius Group megvásárolta, aminek eredményeképpen a cég vállalati szerkezete megváltozott. A BRC érvei szerint belföldi árainak és gyártási költségeinek, illetve a Közösségbe irányuló exportárainak összehasonlítása azt mutatja, hogy a dömpingkülönbözet lényegesen alacsonyabb, mint az intézkedés jelenlegi szintje. Ezért azt állította, hogy a dömping ellensúlyozásához az intézkedések jelenlegi szintjének fenntartása már nem szükséges.

(4)

Mivel a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a részleges időközi felülvizsgálat megindításához, a Bizottság úgy döntött, hogy az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján részleges időközi felülvizsgálatot indít, melynek hatályát a kérelmezőt érintő dömping kivizsgálására korlátozza. A Bizottság 2008. június 12-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában értesítést tett közzé a felülvizsgálat megindításáról (3), és megkezdte a vizsgálatot.

(5)

Az időszakos felülvizsgálat által érintett termék az eredeti rendeletben leírttal megegyező termék, azaz a Kínai Népköztársaságból származó, jelenleg az ex 6815 91 00, az ex 6815 99 10 és az ex 6815 99 90 KN-kód (TARIC kódok: 6815910010, 6815991020 és 6815999020) alá besorolható, kémiai kötésű, kiégetetlen, legalább 80 % MgO-t tartalmazó magnézia-összetevőjű magnéziatégla, függetlenül attól, hogy tartalmaz-e magnezitet (a továbbiakban: „érintett termék”).

(6)

A Kínában gyártott és az ottani belföldi piacon értékesített, illetve a Közösségbe exportált termék, valamint az USA-ban gyártott és értékesített termék ugyanazokkal az alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik és felhasználása is azonos, ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek minősülnek.

(7)

A Bizottság hivatalosan értesítette a közösségi gazdasági ágazatot, a kérelmezőt és az exportáló ország képviselőit az időközi felülvizsgálat megindításáról. Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt álláspontjuk írásbeli ismertetésére és meghallgatáson való részvételre. Minden olyan érdekelt fél lehetőséget kapott a meghallgatásra, aki azt kérte, és ismertette azokat a konkrét okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(8)

A Bizottság a kérelmezőnek a piacgazdasági elbánás iránti kérelemhez igénylőlapot és kérdőívet küldött, és a választ az e célból meghatározott határidőn belül megkapta. A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet a dömping megállapításához szükségesnek ítélt, továbbá ellenőrző látogatást tett a következő vállalatoknál:

(9)

A dömpingre vonatkozó vizsgálat 2007. április 1-jétől2008. március 31-ig tartott („a vizsgálati” időszak vagy „VI”).

(10)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a KNK-ból származó behozatalt érintő dömpingellenes vizsgálatok során rendes értéket kell meghatározni az alaprendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdésével összhangban azon gyártók esetében, amelyekről megállapították, hogy eleget tesznek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeknek, vagyis ahol beigazolódik, hogy piacgazdasági feltételek érvényesülnek a hasonló termék gyártása és értékesítése tekintetében. E követelmények a következőképpen foglalhatók össze:

(11)

A kérelmező piacgazdasági elbánást kért az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján, és megfelelően alátámasztott erre vonatkozó formanyomtatványt terjesztett be a megadott határidőn belül. Az ebben megadott információkat és adatokat a későbbiekben helyszíni vizsgálatoknak vetették alá.

(12)

A vizsgálat megállapította, hogy a kérelmező nem teljesíti az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második és harmadik francia bekezdése szerinti feltételt a piacgazdasági elbánás elnyeréséhez. A vállalat nem bizonyította, hogy egyetlen átlátható könyvelést vezet, melyet a nemzetközi számviteli standardoknak (IAS) megfelelően készít el és vet könyvvizsgálat alá: Pénzügyi beszámolói és egyedi beszámolói nem feleltek meg a nemzetközi számviteli standardoknak és könyvviteli elveknek, például az állóeszközök és értékcsökkenésük valótlan könyvelése, valamint a fizetési kötelességek, illetve az előlegek szintén helytelen könyvelése okán. A könyvvizsgáló e szabálytalanságokról nem tett említést, és ebből azt a következtetést lehetett levonni, hogy a pénzügyi beszámolókat nem az IAS szerint auditálták. A vállalat továbbá nem bizonyította be, hogy nem állnak fenn a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből eredő jelentős torzulások, különösen mert a földhasználati jogokhoz jóval azok piaci ára alatt jutott hozzá.

(13)

A fenti tények és megfontolások alapján a kérelmező nem részesülhet piacgazdasági elbánásban.

(14)

A közösségi gazdasági ágazat, a kérelmező és az exportáló ország hatóságai lehetőséget kaptak arra, hogy ismertessék a piacgazdasági elbánásra vonatkozó megállapításokkal kapcsolatos álláspontjukat. A kérelmező és a közösségi ágazat megtette észrevételeit.

(15)

A kérelmező azt hangoztatta, hogy a könyvelésében talált hibák nem alapvetőek, és/vagy azokat 2008-ban ki is javították. Meg kell jegyezni, hogy a kérelmező 2007-es könyvelésében talált következetlenségek ahhoz vezettek, hogy a Bizottság a kérelmező pénzügyi helyzetéről lényegesen torzított képet kapott. A vizsgálati időszak alatti számlaellenőrzés szerint egyébként a 2007-ben feltárt problémák még 2008-ban is fennálltak. A kérelmező állítása, amely szerint könyvelési gyakorlatát 2008 végén megváltoztatta, nem volt elfogadható, mert ezek a változások a vizsgálati időszak után kilenc hónappal következtek be, ezért a helyszíni vizsgálatokon nem lehetett ellenőrizni őket.

(16)

A közösségi ágazat szerint a kérelmező nem felelt meg az első kritériumnak, mert az érintett termék előállításához szükséges fő nyersanyagra a kínai kormány által kirótt különféle exportkorlátozások a belföldi piacon a nyersanyag árának torzulásához vezettek. Ennek következtében a kínai magnéziatégla-gyártók a nyersanyagot jobb feltételekkel tudják beszerezni, mint más országokban működő konkurenseik.

(17)

A fenti állítás kivizsgálásához a Bizottság összehasonlította a fő nyersanyag – a magnézia – beszerzési árát, amelyet a kérelmező fizet, valamint a kínai magnézia hivatalosan jegyzett árait (forrás: Price Watch/Ipari ásványok), amelyeket a közösségi gazdasági ágazat a rendelkezésére bocsátott. Az összehasonlítás azt mutatta, hogy a vizsgálati időszak alatti árkülönbséget nem lehet jelentősnek tekinteni. A vizsgálat alatt továbbá bebizonyosodott, hogy a kérelmező szabadon szerezhetett be magnéziát különböző szállítóktól, és hogy az árakat állami intervenció nélkül alkudták ki. Ennek alapján úgy ítélhető meg, hogy a nyersanyagárak torzulása nem gyakorolt jelentős hatást a BRC-re a vizsgálati időszak alatt.

(18)

A fentiek alapján a vizsgálat eredményeit és a következtetést, mely szerint piacgazdasági elbánást a BRC nem kaphat, megerősítették.

(19)

Az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése szerint vám megállapítása esetén az említett cikk hatálya alá tartozó országok vonatkozásában az egész országra kiterjedő vámot vetnek ki, kivéve azokat az eseteket, amikor a vállalatok bizonyítani tudják, hogy teljesítik az egyéni elbánásnak az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi követelményét. E követelmények a következőképpen foglalhatók össze:

(20)

A kérelmező a piacgazdasági elbánás iránti kérelem mellett egyéni elbánást is igényelt arra az esetre, ha nem kapna piacgazdasági elbánást.

(21)

A vizsgálat bebizonyította, hogy a kérelmező az összes fenti feltételnek megfelel. A vizsgálati időszak alatt nem állapítottak meg olyan tényeket, amelyek a kérelmező egyéni elbánás iránti kérelmének visszautasítását vonta volna maga után. Ezért a Bizottság úgy döntött, hogy a BRC egyéni elbánásban részesülhet.

(22)

Az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése szerint a nem piacgazdaságú országokból származó behozatal esetében – amennyiben a MET nem adható meg – az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjában meghatározott országok tekintetében a rendes értéket egy analóg országra jellemző ár vagy számtanilag képzett érték alapján kell megállapítani.

(23)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte azt a szándékát, hogy az Amerikai Egyesült Államokat (USA) kívánja megfelelő analóg országként használni a Kínára vonatkozó rendes érték megállapításához, mivel az eredeti vizsgálatban is ez az ország töltötte be ezt a szerepet. Egy USA-beli gyártó hajlandó volt együttműködni a vizsgálatban a BRC-re érvényes rendes érték megállapítása céljából. Az érdekelt felektől erre vonatkozóan nem érkezett észrevétel.

(24)

Ezért az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja értelmében a kérelmező számára a rendes érték megállapítása az analóg ország együttműködő gyártójától kapott ellenőrzött információ alapján történt.

(25)

Annak biztosítása érdekében, hogy a KNK-ból exportált legtöbb terméktípus esetében a rendes érték megállapítható legyen – különösen mert az analóg ország adatait használták – a Bizottság helyénvalónak ítélte a különböző terméktípusok azonosításánál alkalmazott kritériumok kiigazítását. A dömping kiszámítását ezért a kiigazított kritériumok alapján felülvizsgálták.

(26)

A rendes érték meghatározásához a Bizottság először megállapította, hogy az együttműködő USA-beli gyártó által a hasonló termékből belföldön lebonyolított összértékesítés reprezentatív volt-e a Közösségbe történő teljes exportértékesítéséhez viszonyítva. Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a belföldi értékesítés akkor tekinthető reprezentatívnak, ha annak összvolumene az adott termék Közösségbe irányuló teljes exportértékesítésének legalább 5 %-át elérte. Megállapították, hogy az érintett USA-beli gyártó minden értékesítése reprezentatív mennyiségben történt.

(27)

Ezt követően a Bizottság meghatározta a hasonló termék belföldi piacon értékesített azon típusait, amelyek azonosak vagy közvetlenül összehasonlíthatóak a közösségi exportra értékesített termékek típusaival.

(28)

Az együttműködő USA-beli gyártó által saját belföldi piacán értékesített, és a kérelmező által közösségi exportra értékesített magnéziatégla-típussal közvetlenül összehasonlíthatónak ítélt összes típus tekintetében megállapították, hogy USA-beli (belföldi) értékesítésük az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerint kellően reprezentatív-e. Egy adott magnéziatégla-típus belföldi értékesítését a Bizottság akkor tekintette kellőképpen reprezentatívnak, ha e termék teljes USA-beli (belföldi) értékesítési volumene a vizsgálati időszak alatt elérte a BRC által a Közösségbe exportált, összehasonlítható magnéziatégla-típus teljes értékesítési volumenének legalább 5 %-át, vagy annál többet. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy minden terméktípust elegendő mennyiségben adtak el a belföldi piacon ahhoz, hogy reprezentatívnak lehessen minősíteni.

(29)

A Bizottság ezt követően azt vizsgálta meg, hogy az USA belföldi piacán reprezentatív mennyiségben értékesített magnéziatégla minden egyes típusának értékesítése rendes kereskedelmi forgalomban történtnek tekinthető-e. E célból meghatározta a szóban forgó magnéziatégla-típusok nyereséges értékesítésének arányát független fogyasztók számára.

(30)

A belföldi értékesítési ügyletek akkor tekinthetők nyereségesnek, ha a meghatározott terméktípus egységára megegyezik a gyártási költségekkel vagy meghaladja azokat. Ezért a Bizottság meghatározta a vizsgálati időszak alatt az USA belföldi piacán értékesített mindegyik típus gyártási költségét.

(31)

A fenti elemzés eredményeként megállapították, hogy egy kivétellel minden terméktípus értékesítése a rendes kereskedelmi forgalom keretében történt az USA-ban. Ezért e terméktípusok rendes értékét a kérelmező által a Közösségbe exportált terméktípusokkal összehasonlítható terméktípusokért az USA belföldi piacán fizetett vagy fizetendő árak alapján határozták meg. A rendes értéket az USA-beli független fogyasztóknak felszámított belföldi értékesítési árak súlyozott átlagában határozták meg.

(32)

A kérelmező által a Közösségbe exportált terméktípusok többsége további megmunkáláson ment át, ezért azokat ilyen formában az USA-beli együttműködő gyártó nem árusította, illetve nem árusította reprezentatív mennyiségben. Ezért az ilyen terméktípusok rendes árát a (31) preambulumbekezdésben említett, további megmunkálás alá nem vetett, megfelelő terméktípusok USA-beli értékesítésére alapozták, az árakat újból kiigazítva úgy, hogy a termékek fizikai jellemzőinek különbségeit is tükrözzék. A kiigazítás mértékét az eredeti vizsgálat alatt a közösségi gazdasági ágazat által közölt – és ellenőrzött – adatok alapján számították ki.

(33)

Az egyetlen olyan terméktípus esetében, ahol a belföldi árakat nem lehetett felhasználni (lásd a (31) preambulumbekezdést), más módszert kellett alkalmazni. Ebben az esetben a Bizottság a számtanilag képzett rendes értéket alkalmazta. Az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésével összhangban a rendes érték kiszámítása úgy történt, hogy az exportált termékfajták előállítási költségeihez hozzáadtak egy ésszerű összeget eladási, általános és adminisztratív költségek gyanánt, valamint egy indokolt haszonkulcsot. Az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése szerint az eladási, általános és adminisztratív költségek, valamint a haszonkulcs mértéke a rendes kereskedelmi forgalomban a hasonló termék értékesítésének átlagos eladási, általános és adminisztratív költségein és haszonkulcsán alapult.

(34)

Mivel a kérelmező teljes exportértékesítése a közösségi piacra kapcsolatban álló vállalatként működő importőrökön keresztül történt, a gyártelepi exportárat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése értelmében számtanilag kellett képezni azon ár alapján, amelyen az importált termékek első ízben viszonteladásra kerültek az első független közösségi vevő részére, ezt az árat megfelelően kiigazítva a behozatal és a viszonteladás között felmerülő minden költséggel, valamint az eladási, általános és adminisztratív költségekkel és egy méltányos haszonkulccsal. Ehhez a kapcsolatban álló importőrök eladási, általános és adminisztratív költségeit alkalmazták.

(35)

Az importőr e célra alkalmazandó indokolt hasznát tekintve – független importőröktől származó adatok hiányában, és mivel a jelenlegi időszakos felülvizsgálat egyetlen vállalkozás dömpingjének vizsgálatára korlátozódik – a haszonkulcsot az eredeti vizsgálatban együttműködő egyik független importőr nyeresége alapján állapították meg.

(36)

Az érintett termék minden egyes típusára a rendes értékek átlagát és az exportárak átlagát a gyártelepi árakra alapozva, azonos kereskedelmi szakaszban és azonos adózási szinten hasonlították össze. A rendes érték és az exportárak tisztességes összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban figyelembe vették azokat a különbségeket, amelyek állítólag és bizonyítottan is befolyásolták az árakat, valamint azok összehasonlíthatóságát. Ennek alapján – megfelelő és indokolt esetben – kiigazították a fuvarozási, biztosítási, kezelési és hitelköltségekben, valamint a jelenleg ténylegesen fizetett dömpingellenes vámokban mutatkozó különbségeket.

(37)

A vizsgálat megállapította, hogy az exportértékesítésekre kifizetett héa-t nem térítették vissza. A kérelmező számára az alaprendelet 20. cikkével összhangban nyilvánosságra hozott információkban ezért jelezték, hogy mind az exportárakat, mind a rendes értéket a fizetett vagy fizetendő héa figyelembevételével fogják meghatározni. A kérelmező azt állította, hogy ez a megközelítés nem fogadható el, mivel a rendes értéket jobban megnövelné, mint az a héa-összeg, amelyet az exportárból le kellett volna vonni.

(38)

Ebben a tekintetben megjegyzendő, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az exportárakra semmilyen héa-visszatérítés nem történt. Ezért sem az exportárat, sem a rendes értéket nem kellett az áfa szempontjából kiigazítani. Emellett a használt módszer semleges, mivel a hatása ugyanaz, még akkor is, ha egyes termékek vagy egyes ügyletek vonatkozásában a vállalkozás olyan exportárat szab a Közösségnek, amely nem vezet dömpinghez. Más szóval, még ha azt feltételezzük is, hogy a héa beszámítása az egyenlet mindkét oldalán növelné a két elem különbségét, ugyanez történne azon modellek esetében is, ahol nem volt dömping.

(39)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésével összhangban árutípusonként összehasonlították a rendes érték súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusa exportárának súlyozott átlagával. Az összehasonlítás a dömping fennállását nem igazolta.

(40)

Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban megvizsgálták azt is, hogy a megváltozott körülmények indokoltan tartósnak tekinthetők-e.

(41)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a kérelmező az eredeti rendelet vizsgálati időszakának végén csak korlátozott mennyiségű magnéziatéglát értékesített, és így nem vett részt az eredeti vizsgálatban. Ezért rá 39,9 %-os maradványvámot vetettek ki. Az eredeti vizsgálat idején fennálló BRC-t később a Vesuvius Group megvásárolta, aminek eredményeképpen a BRC vállalati szerkezete megváltozott.

(42)

A kérelmező teljes mértékben együttműködött a jelenlegi időszakos felülvizsgálattal; az összegyűjtött és ellenőrzött adatok lehetővé tették egy olyan dömpingkülönbözet megállapítását, amely a vállalkozásnak a Közösségbe irányuló egyedi exportárán alapul. E számítás eredménye azt jelzi, hogy az intézkedések jelenlegi szintjének fenntartása már nem indokolt.

(43)

A vizsgálat során beszerzett és ellenőrzött bizonyítékok is azt mutatják, hogy a kérelmező vállalati szerkezetében bekövetkezett változásokat tartósnak kell tekinteni. A vizsgálat során nem merült fel olyan tényező, ami ennek ellentmondana. Az időszakos felülvizsgálat megindítását eredményező körülmények valószínűleg nem fognak olyan mértékben megváltozni a közeljövőben, hogy az befolyásolná a jelenlegi felülvizsgálat megállapításait. Ezért a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a megváltozott körülmények tartósnak tekinthetők.

(44)

A felülvizsgálat eredményei alapján helyénvalónak tűnik a BRC-től származó érintett termék behozatalára alkalmazandó dömpingellenes vám 0 %-ra való módosítása.

(45)

Az érdekelt feleket tájékoztatták azokról az alapvető tényekről és szempontokról, melyek alapján az 1659/2005/EK rendelet módosítására irányuló javaslat szándéka megfogalmazódott, továbbá lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére. Észrevételeiket indokolt esetben figyelembe vették,

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/7

(1)

A Tanács az 1659/2005/EK rendelettel (2) („az eredeti rendelet”) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból („a KNK”) származó, egyes égetett magnéziatéglák behozatalára. Az intézkedések 39,9 %-os értékvámot határoznak meg, kivéve hat, az eredeti rendeletben külön említett vállalatot, amelyekre egyedi vámtételek vonatkoznak.

(2)

2008-ban az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésén alapuló, részleges időközi felülvizsgálat iránti kérelem érkezett a Bizottsághoz („az időközi felülvizsgálat”). A kérelmet, mely a dömping hatályának kivizsgálására korlátozódott, egy kínai exportáló gyártó, név szerint a Dashiqiao Sanqiang Refractory Materials Company Limited (a „DSRM” vagy „a kérelmező”) nyújtotta be. A DSRM által gyártott termékekre alkalmazandó végleges dömpingellenes vám jelenleg 27,7 %.

(3)

Időközi felülvizsgálat iránti kérelmében a kérelmező azt állította, hogy az intézkedések meghozatalának alapjául szolgáló körülmények megváltoztak, és a változások tartósnak bizonyulnak. A kérelmező érvelésében elmondta, hogy hazai árainak és gyártási költségeinek, illetve a Közösségbe irányuló exportárainak összehasonlítása azt mutatja, hogy a dömpingkülönbözet lényegesen alacsonyabb, mint az intézkedés jelenlegi szintje. Ezért a kérelmező azt állította, hogy az intézkedések jelenlegi szintű további alkalmazására már nem lenne szükség a dömping ellensúlyozásához. A kérelmező nyilvánvaló bizonyítékot szolgáltatott különösen arról, hogy megfelel a piacgazdasági elbánás feltételeinek.

(4)

Mivel a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapítást nyert, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az időközi felülvizsgálat megindításához, a Bizottság úgy döntött, hogy az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján időközi felülvizsgálatot indít, melynek hatályát a DSRM-et érintő dömping kivizsgálására korlátozza. A Bizottság 2008. június 12-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3) értesítést tett közzé a felülvizsgálat megindításáról, és megkezdte a vizsgálatot.

(5)

Az időközi felülvizsgálat által érintett termék („az érintett termék”) az eredeti rendeletben leírttal megegyező termék, azaz a Kínai Népköztársaságból származó, jelenleg az ex 6815 91 00, az ex 6815 99 10 és az ex 6815 99 90 KN-kód (TARIC-kódok: 6815910010, 6815991020 és 6815999020) alá besorolható, vegyileg lekötött, kiégetetlen, legalább 80 % MgO-t tartalmazó magnézia-összetevőjű magnéziatégla, függetlenül attól, hogy tartalmaz-e magnezitet.

(6)

A Kínában gyártott és belföldi piacon értékesített, valamint a Közösségbe exportált, illetve az USA-ban gyártott és értékesített érintett termék ugyanazokkal az alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságokkal és felhasználással rendelkezik, ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek minősül.

(7)

A Bizottság hivatalosan értesítette a közösségi gazdasági ágazatot, a kérelmezőt és az exportáló ország hatóságait az időközi felülvizsgálat megindításáról. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy a megindításról szóló értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat, vagy szóbeli meghallgatást kérjenek. Minden olyan érdekelt fél lehetőséget kapott a meghallgatásra, aki azt kérte, és ismertette azokat a konkrét okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(8)

A Bizottság egy, a piacgazdasági elbánás igénylésére vonatkozó formanyomtatványt és egy kérdőívet küldött az DSRM-nek és kapcsolatban álló vállalatainak, és valamennyien határidőn belül meg is küldték válaszaikat. A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet az elemzéshez szükségesnek ítélt, továbbá ellenőrző látogatást tett a következő vállalatoknál:

(9)

A dömpingre vonatkozó vizsgálat 2007. január 1-jétől2008. március 31-ig tartott („a vizsgálati” időszak vagy „VI”).

(10)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően azon gyártók esetében, amelyekről megállapították, hogy eleget tesznek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeknek, vagyis ahol beigazolódik, hogy piacgazdasági feltételek érvényesülnek a hasonló termék gyártása és értékesítése tekintetében, a Kínából származó behozatalt érintő dömpingellenes vizsgálatok során rendes értéket kell meghatározni az említett cikk (1)–(6) bekezdésével összhangban. E követelményeket összefoglalóan a következőképpen határozzák meg:

(11)

A kérelmező az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja szerinti piacgazdasági elbánást kért, és a megadott határidőn belül kellően megalapozott, piacgazdasági elbánás iránti kérelemre vonatkozó formanyomtatványt nyújtott be. Az abban ismertetett információkat és adatokat ezt követően helyszíni vizsgálat során ellenőrizték.

(12)

A vizsgálat során megállapították, hogy a kérelmező mind az öt piacgazdasági kritériumnak eleget tesz. Megállapítást nyert, hogy a vizsgálati időszak során a DSRM üzleti döntéseit bármiféle állami beavatkozás vagy nem piacgazdasági feltételekkel összefüggő torzítás nélkül hozta. A DSRM-re a kínai csődjogi és tulajdonjogi szabályok eltérések nélkül vonatkoznak. A vállalat független könyvvizsgáló által ellenőrzött könyveléssel és számviteli rendszerrel rendelkezik, és gyakorlatáról úgy ítélték meg, hogy az összhangban van az általános, nemzetközileg elfogadott számviteli elvekkel és a nemzetközi számviteli standardokkal. Megállapították, hogy a költségek és az árak a piaci értékeket tükrözik, és hogy a valutaváltás piaci árfolyamon történt.

(13)

A fenti tények és megfontolások alapján a kérelmezőnek megadható a piacgazdasági elbánás.

(14)

A közösségi gazdasági ágazat, a kérelmező és az exportáló ország hatóságai lehetőséget kaptak arra, hogy ismertessék a piacgazdasági elbánásra vonatkozó megállapításokkal kapcsolatos álláspontjukat. Ezt követően a kérelmező és a közösségi gazdasági ágazat megtette észrevételeit.

(15)

A közösségi gazdasági ágazat érvelésében elmondta, hogy a kérelmező nem felelt meg az első kritériumnak, mivel a kínai kormány által az érintett termék gyártásához szükséges fő nyersanyagra vonatkozóan elrendelt különböző exportkorlátozások a nyersanyag árának torzulását eredményezték a belföldi piacon. Ennek következtében a kínai magnéziatégla-gyártók más országokban lévő versenytársaikhoz képest jobb feltételek mellett juthatnak a nyersanyaghoz.

(16)

A fenti állítás kivizsgálásához megvizsgálták a vételi árakat (forrás: Price Watch/Ipari ásványok), amelyeken a DSRM vásárolta a fő nyersanyagot, azaz a magnéziát, valamint a közösségi gazdasági ágazat nyilvános árajánlatát a kínai magnéziára. Az összehasonlításból kiderült, hogy az árkülönbség a vizsgálati időszak alatt jelentéktelennek volt mondható. Ezenfelül a vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a DSRM több szállítótól is szabadon vásárolhatott magnéziát, és az árakban állami beavatkozás nélkül állapodtak meg. Ennek alapján úgy tűnik, hogy a nyersanyag tekintetében nem volt olyan esetleges ártorzulás, amely a vizsgálati időszak alatt jelentős hatással lett volna az adott vállalatra.

(17)

A fentiekben ismertetett tényállás megerősíti azokat a megállapításokat és azt a következtetést, hogy a DSRM-nek meg kell adni a piacgazdasági elbánást.

(18)

A rendes érték meghatározásához a Bizottság először azt vizsgálta, hogy az DSRM-nek a hasonló termékre vonatkozó teljes belföldi értékesítésének volumene reprezentatív-e a Közösségbe irányuló teljes exporteladásával összevetve. Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a belföldi értékesítések akkor tekinthetők reprezentatívnak, ha a belföldi összértékesítés volumene az adott termék Közösségbe irányuló teljes exportértékesítésének legalább 5 %-át eléri. A Bizottság úgy találta, hogy a DSRM belföldi piacon történő összes értékesítésének volumene reprezentatív.

(19)

Ezt követően a Bizottság azonosította a hasonló termék azon típusait, amelyeket a DSRM a belföldi piacon értékesített, és amelyek azonosak vagy összehasonlíthatóak a közösségi exportra értékesített termékek típusaival.

(20)

Minden egyes olyan terméktípus esetében, melyet a DSRM a belföldi piacon értékesített, és amely a közösségi exportra értékesített terméktípussal közvetlenül összehasonlíthatónak minősült, megállapították, hogy a nemzeti eladás volumene reprezentatívnak tekinthető-e az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában. Egy adott terméktípus belföldi értékesítése akkor minősült kellően reprezentatívnak, ha a típus belföldi értékesítésének összvolumene a vizsgálati időszak során elérte a Közösségbe exportált összehasonlítható terméktípus értékesítési összvolumenének legalább 5 %-át.

(21)

Azt is megvizsgálták, hogy az egyes típusok belföldi értékesítései az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint rendes kereskedelmi forgalom keretében történt értékesítéseknek tekinthetők-e. Ennek során az érintett termék minden egyes exportált típusára meghatározták a vizsgálati időszak folyamán a belföldi piacon, független vevők részére történt nyereséges értékesítés arányát.

(22)

Amennyiben egy bizonyos terméktípus a kiszámított gyártási költséggel megegyező vagy azt meghaladó nettó eladási áron értékesített mennyisége az adott típus teljes értékesítésének több mint 80 %-át képviselte, és ha az említett típus súlyozott átlagára megegyezett az egységnyi előállítási költséggel, vagy meghaladta azt, a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján állapították meg. Ez az ár az adott típusból a vizsgálati időszak során történt teljes hazai értékesítés árainak súlyozott átlagaként lett kiszámítva függetlenül attól, hogy az értékesítés nyereséges volt-e.

(23)

Azokban az esetekben, amikor egy terméktípus nyereséges értékesítése legfeljebb akkora volt, mint a típus teljes értékesítési mennyiségének 80 %-a, vagy amikor a típus súlyozott átlagára nem érte el az egységnyi előállítási költséget, a rendes érték meghatározása a tényleges belföldi ár alapján történt, amelyet kizárólag a szóban forgó típus vizsgálati időszak alatti nyereséges, belföldi értékesítéseinek súlyozott átlagáraként számítottak ki.

(24)

Amikor a DSRM által értékesített adott terméktípus belföldi árait nem lehetett felhasználni a rendes érték megállapításához, más módszert kellett alkalmazni. Erre az esetre a Bizottság a számtanilag képzett rendes értéket alkalmazta. Az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban a rendes érték megállapítása úgy történt, hogy a terméktípusok előállítási költségeihez hozzáadták az eladási, az általános és adminisztratív költségek, valamint a nyereség ésszerű összegeit. Az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése szerint az eladási, általános és adminisztratív költségek, valamint a haszonkulcs összegei a DSRM-nek a hasonló termék rendes kereskedelmi forgalomban való értékesítéséhez kapcsolódó átlagos eladási, általános és adminisztratív költségein és nyereségén alapultak.

(25)

Mivel az exportértékesítések a DSRM közösségi vagy svájci székhelyű, kapcsolatban álló importőrein keresztül történt, a gyártelepi exportárat az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően azon ár alapján kellett kiszámítani, amelyen az importált terméket először értékesítették viszonteladás formájában az első közösségbeli, független vevő számára, megfelelően kiigazítva azt a behozatal és a viszonteladás között felmerülő minden költség, valamint az ésszerű eladási, általános és adminisztratív költségek és a nyereség szerint. Ehhez a kapcsolatban álló importőrök eladási, általános és adminisztratív költségeit használták fel.

(26)

Ami az e célra használt ésszerű importőri haszonkulcsot illeti, a független importőröktől származó adatok hiányában, és mivel a jelenlegi időközi felülvizsgálat egyetlen vállalattal kapcsolatos dömping kivizsgálására korlátozódott, a haszonkulcsot egy együttműködő, független importőrnek az eredeti vizsgálat idején elért nyeresége alapján állapították meg.

(27)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a DSRM azt állította, hogy egyik kapcsolatban álló importőre esetében az exportár kiszámításához használt eladási, általános és adminisztratív költségek aránya nem tükrözi a valóságot, mivel azt a teljes forgalom részeként számították ki anélkül, hogy figyelembe vették volna azt, hogy a szóban forgó vállalat értékesítéseinek többsége jutalékalapon történt, és a forgalomban kizárólag a jutalékok összege lett feltüntetve.

(28)

Ezzel összefüggésben a Bizottság újra megvizsgálta az említett kapcsolatban álló importőr telephelyén tartott ellenőrzés során összegyűjtött bizonyítékokat. Ennek alapján elfogadták a DSRM állítását, majd felülvizsgálták az eladási, általános és adminisztratív költségeknek a kapcsolatban álló importőrön keresztüli számtanilag képzett exportár kiszámításához felhasznált arányát. Úgy ítélték meg, hogy az eladási, általános és adminisztratív költségek e módosított aránya egyben összhangban áll a többi kapcsolatban álló importőr esetében megállapítottakkal is.

(29)

Az átlagos rendes értéket az érintett termék minden egyes típusára összehasonlították az átlagos exportárral, a gyári ár alapján, azonos kereskedelmi szinten és azonos közvetlen adózási szinten. A rendes érték és az exportárak tisztességes összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban figyelembe vették azokat a különbségeket, amelyek állítólag és bizonyítottan is befolyásolták az árakat, valamint azok összehasonlíthatóságát. E célból, amennyiben szükségszerű és indokolt volt, kiigazításokat végeztek a szállítási, a biztosítási, a kezelési, a rakodási és anyagmozgatási, valamint a hitelköltségekre és a jelenleg alkalmazandó dömpingellenes adókra vonatkozóan.

(30)

A vizsgálat megállapította, hogy az exportértékesítések után fizetett héa nem került visszatérítésre (még részben sem, mint az eredeti vizsgálat esetében). Az alaprendelet 20. cikke alapján a kérelmező számára nyújtott információkban ezért jelezték, hogy mind az exportárat, mind pedig a rendes értéket a fizetett vagy fizetendő héa alapján állapították meg. A kérelmező véleménye szerint ez a megközelítés jogellenes. Érvelése kapcsán a következőket kell megjegyezni.

(31)

Először is azt az érvelést illetően, mely szerint az eredeti vizsgálatban más módszert alkalmaztak (azaz a hozzáadottérték-adót levonták a rendes értékből és az exportárból egyaránt), hangsúlyozni kell, hogy a felülvizsgálati időszak alatt fennálló körülmények nem egyeztek meg az eredeti vizsgálati időszak körülményeivel. Míg – ahogyan a fentiekből is kiderül – az eredeti vizsgálati időszak alatt a héa részben visszatérítésre került, melynek következtében a 2. cikk (10) bekezdése értelmében kiigazításra volt szükség, a felülvizsgálati időszak alatt nem került sor az exportértékesítések után fizetett héa visszatérítésére. Ezért a héa tekintetében nem volt szükség sem az exportár, sem pedig a rendes érték kiigazítására. Még ha ez módszerbéli változásnak minősíthető is, az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében indokolt, mivel a körülmények megváltoztak.

(32)

A kérelmező második érvelése szerint a felülvizsgálat során alkalmazott módszer mesterségesen növeli a dömpingkülönbözetet. Ez az érvelés nem fogadható el. Az alkalmazott módszer ugyanis semleges. Ugyanaz a hatása még akkor is, ha például egyes termékek vagy ügyletek vonatkozásában a vállalkozás olyan exportárat szab a Közösségnek, amely nem vezet dömpinghez. Más szóval még ha feltételezzük is, hogy a héa beszámítása az egyenlet mindkét oldalán növelné a két elem különbségét, ugyanez történne azon modellek esetében is, ahol nem volt dömping.

(33)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésével összhangban, a rendes érték súlyozott átlagát az exportárak súlyozott átlagával hasonlították össze, típusonként, az érintett termék megfelelő típusára. Ez az összehasonlítás jelezte a dömping meglétét.

(34)

A DSRM esetében a nettó, közösségi határparitáson számított ár százalékában kifejezett, vámfizetés előtti dömpingkülönbözet 14,4 % volt.

(35)

Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban megvizsgálták azt is, hogy a bizonyítottan megváltozott körülmények indokoltan tartósnak tekinthetők-e.

(36)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálatban a DSRM nem kapott piacgazdasági elbánást, mivel számvitele nem volt összhangban a nemzetközileg elfogadott számviteli elvekkel és a nemzetközi számviteli standardokkal. Ugyanakkor egyéni elbánásban részesült.

(37)

2006. december 8-án, azaz az eredeti vizsgálatot követően a DSRM kínai-külföldi közös vállalattá vált a Duferco csoporttal azáltal, hogy ez utóbbi külföldi részvényesként 25 %-os vállalati részesedést szerzett. A jelenlegi vizsgálat rámutatott arra, hogy a részesedés alapvető változásokat eredményezett a DSRM irányítási és számviteli gyakorlatában. A DSRM ténylegesen elsajátította a Duferco csoport szakértelmét és támogatását a vezetői számvitelt és a pénzügyi ellenőrzést illetően, és a Duferco nemzetközi értékesítési hálózat részévé vált. A vizsgálat során kapott és beigazolódott bizonyítékok is azt mutatják, hogy a kérelmező vállalati struktúrájában bekövetkezett, említett változások tartósak.

(38)

Az eredeti vizsgálattal szemben, amikor is a rendes értéket a hasonló országtól szerzett adatok alapján állapították meg, a jelen felülvizsgálat során gyűjtött és ellenőrzött adatok rámutattak, hogy a DSRM-nek megadható a piacgazdasági elbánás, és ennek következtében a dömping kiszámítása történhet saját adatai alapján. E számítás eredménye azt mutatja, hogy az intézkedés jelenlegi szinten történő további alkalmazása már nem indokolt.

(39)

A fentiek fényében a Bizottság úgy véli, hogy a felülvizsgálat megindítását eredményező körülmények valószínűleg nem fognak olyan mértékben megváltozni a közeljövőben, hogy az befolyásolná a jelenlegi felülvizsgálat megállapításait. Ennek megfelelően megállapítást nyert, hogy a változások tartósnak tekinthetők.

(40)

A felülvizsgálat eredményei alapján helyénvalónak tűnik a DSRM-től származó érintett termék behozatalára alkalmazandó dömpingellenes vám 14,4 %-ra való módosítása.

(41)

Az érdekelt feleket tájékoztatták azon alapvető tényekről és szempontokról, melyek alapján az 1659/2005/EK rendelet módosítására irányuló javaslat szándéka megfogalmazódott, továbbá lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére. Észrevételeiket indokolt esetben figyelembe vették,

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/12

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/14

(1)

Az 1528/2007/EK rendelet 7. cikkének (1) bekezdése 2009. október 1-jétől megszünteti a 1701 vámtarifaszám alá tartozó termékekre kivetett importvámokat a rendelet I. mellékletében felsorolt régiókra és államokra. Ugyanakkor ezt a preferenciális elbánást fel lehet függeszteni azoknak az 1528/2007/EK rendelet I. mellékletében felsorolt régióknak vagy államoknak az esetében, amelyek nem tartoznak a 732/2008/EK rendelet I. mellékletében felsorolt legkevésbé fejlett országok közé, amennyiben a behozatalok túllépik az 1528/2007/EK rendelet 9. cikkében meghatározott határérték kétszeresét. A 9. cikk (2) bekezdésének megfelelően helyénvaló regionális védelmi határértéket meghatározni.

(2)

A 732/2008/EK rendelet 11. cikkének (3) bekezdése 2009. október 1-jétől teljesen felfüggeszti a 1701 vámtarifa alá tartozó termékek tekintetében a közös vámtarifa vámtételeit azon országokra vonatkozóan, amelyek az említett rendelet I. melléklete alapján a legkevésbé fejlett országokra vonatkozó különleges előírás kedvezményezettjei.

(3)

A 732/2008/EK rendelet 11. cikkének (6) bekezdésével összhangban 2009. október 1. és 2015. szeptember 30. között a 1701 vámtarifaszám alá tartozó termékek behozatalához importengedély szükséges.

(4)

Az engedélyezési eljárás egyszerűsítése érdekében minden hivatkozási számot az e rendelet I. mellékletében felsorolt országok valamelyikéhez kell kötni. A csalárd alkalmazás elkerülése érdekében helyénvaló ezt a listát az Európai Unióba szállító jelenlegi vagy potenciális cukorexportőr országokra korlátozni. Azon országok, amelyek e rendelet I. mellékletében jelenleg nem szerepelnek, ugyanakkor az 1528/2007/EK rendelet I. melléklete vagy a 732/2008/EK rendelet I. melléklete felsorolja őket, felvehetők az e rendelet I. mellékletébe. Ehhez az érintett országnak a Bizottságtól kell kérelmeznie az e rendelet I. mellékletébe történő felvételét.

(5)

Amennyiben e rendelet másképp nem rendelkezik, helyénvaló az e rendelet alapján kiadott behozatali engedélyekre alkalmazni a mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali és kiviteli engedélyek és előzetes rögzítési igazolások rendszerének alkalmazására kialakított részletes közös szabályok megállapításáról szóló, 2008. április 23-i 376/2008/EK bizottsági rendeletet (4).

(6)

A valamennyi gazdasági szereplővel szembeni egyenlő és méltányos elbánás biztosítása érdekében meg kell határozni az engedélykérelem benyújtására és az engedélyek kiadására vonatkozó határidőket.

(7)

Az importengedélyek rendszere alá tartozó mezőgazdasági termékek behozatali vámkontingenseinek kezelésére vonatkozó közös szabályok megállapításáról szóló, 2006. augusztus 31-i 1301/2006/EK bizottsági rendelet (5) 5. cikkének megfelelően a kérelmezőknek azon tagállam illetékes hatóságának, amelyben őket héa-nyilvántartásba vették, arra vonatkozó igazolást kell benyújtaniuk, hogy adott időszakban cukortermékkel kereskedelmet folytattak. Ugyanakkor a cukor belső piaca és a kvótarendszer irányítása tekintetében a 318/2006/EK tanácsi rendelet alkalmazásának részletes szabályairól szóló, 2006. június 29-i 952/2006/EK bizottsági rendelet (6) 7. cikkének megfelelően elismert gazdasági szereplők számára indokolt lehetővé tenni a cukortermékek preferenciális kereskedelmében való részvételt.

(8)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell a finomítás céljára behozott cukor célzott ellenőrzéséről. Ezért helyénvaló előírni, hogy a kérelmezőnek a behozatali engedély iránti kérelemben meg kell jelölnie, hogy a behozatalra kerülő cukrot finomításra szánja-e.

(9)

A spekuláció és a behozatali engedélyekkel folytatott kereskedés elkerülése érdekében, és annak biztosítására, hogy a kérelmezők kereskedelmi kapcsolatban álljanak az exportáló harmadik országgal, a behozatali engedély iránti kérelmekkel együtt be kell nyújtaniuk az exportáló harmadik ország illetékes hatósága által a behozatali engedély iránti kérelemben szereplő mennyiséggel azonos mennyiségre kiadott export engedélyt is.

(10)

A 732/2008/EK rendelet 11. cikke (4) bekezdésének és az 1528/2007/EK rendelet 8. cikkének megfelelően az importőrnek kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a 1701 vámtarifaszám alá tartozó termékeket az 1234/2007/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének c) pontjában megállapított (CIF-alapú) referenciaár 90 %-ánál nem alacsonyabb minimumáron vásárolja.

(11)

Amikor a behozatali engedély iránti kérelmekben foglalt mennyiségek meghaladják az 1528/2007/EK rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mennyiségeket, helyénvaló a tagállamoknak az engedélyek kiadására a Bizottság által megállapítandó odaítélési együtthatót alkalmazni, hasonlóan az 1301/2006/EK rendeletben foglaltakhoz. Ezt az együtthatót az 1528/2007/EK rendelet 9. cikkének (2) bekezdésével összhangban, a régiók szintjén kell kiszámítani.

(12)

Az 1528/2007/EK rendelet 9. cikkének (2) bekezdése megnöveli az 1528/2007/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében meghatározott mennyiségek túllépésének az eshetőségét. Ezért a Bizottságnak helyénvaló jelentést benyújtania az átmeneti védelmi mechanizmusok alkalmazásáról a cukortermékek vonatkozásában, és szükség szerint megfelelő javaslatokat tennie. A jelentésnek indokolt tartalmaznia az e rendelet alkalmazásának első éveiben lebonyolított importforgalom áttekintését, a jövőbeni kereskedelmi tendenciák elemzését, valamint értékelnie az esetleges túllépés veszélyét és az érintett mennyiségeket.

(13)

A cukorral kapcsolatos átmeneti védelmi mechanizmusok alkalmazásának határértékei az egy adott gazdasági évben teljesített behozatalon alapulnak Ezért a behozatali engedélyeknek október 1-jétől szeptember 31-ig kell érvényesnek lenniük.

(14)

Az 1528/2007/EK rendelet 8. cikke a behozatali vámok eltörlésének kedvezményét azon importőrökre korlátozza, akik legalább a (CIF alapon) meghatározott referenciaár 90 %-a szerinti árat fizetnek. A nemzetközi kereskedelemben e szerződések értelmében az importőrt a berakodás pillanatától kezdve teljes körű felelősség terheli a cukor vonatkozásában. A szeptember 30-ig érvényes behozatali engedélyek esetében, ha a cukor berakodása legkésőbb szeptember 15-ig megtörtént, a logisztikai folyamatban bekövetkezett kisebb – nem vis maior eredetű – késedelmek miatt a cukor behozatala fizikailag esetleg csak szeptember 30. után valósul meg. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a teljes, tonnánkénti 419 EUR összegű behozatali vám megfizetésének és a biztosíték elvesztésének kockázata, helyén való az importőröknek lehetőséget biztosítani arra, hogy egy adott gazdasági évben legkésőbb szeptember 15-ig berakodott cukrot az arra a gazdasági évre kiadott behozatali engedély alapján importálhassák. Tehát amennyiben az importőr igazolást nyújt be arról, hogy a cukor berakodása legkésőbb szeptember 15-ig megtörtént, a tagállamoknak a behozatali engedély érvényességi idejét helyénvaló meghosszabbítaniuk.

(15)

A „finomításra szánt cukor” és a „nem finomításra szánt cukor” megkülönböztetés nem kapcsolódik az 1234/2007/EK rendelet III. melléklete II. részének 1. és 2. pontja szerinti fehér- és nyerscukor közötti megkülönböztetéshez. Ezért meg kell állapítani az egyes behozatali engedély csoportok szerinti importra engedélyezett KN-kódokat.

(16)

A szerződések zökkenőmentességének biztosítása érdekében fontos, hogy a Bizottság idejében megkapja a szükséges információkat.

(17)

Az 1234/2007/EK rendelet 153. cikkének (3) bekezdése a behozatali engedélyek kiadását az év első három hónapjában, az 1234/2007/EK rendelet 153. cikkének (1) bekezdésében említett mennyiségi korlátig, a kizárólag cukorfinomítással foglalkozó feldolgozóüzemekre korlátozza. Helyénvaló, hogy ezen időszak alatt csak a kizárólag cukorfinomítással foglalkozó üzemek kérhessenek finomításra szánt cukorra behozatalai engedélyt. Ezek az engedélyek annak a gazdasági évnek a végéig érvényesek, amelyikre az engedélyt kiadták.

(18)

A cukorfinomítási kötelezettség ellenőrzését indokolt a tagállamoknak ellátni. Ha a behozatali engedély eredeti jogosultja nem tudja ezt igazolni, bírságot kell fizetnie.

(19)

Az elismert gazdasági szereplőnek az importcukor finomításához rendelkeznie kell a finomításra szánt cukor behozatali engedélyével. Azon mennyiségek vonatkozásában, amelyekre ilyen igazolás nem adható ki, bírság kerül kiszabásra.

(20)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

a)

az 1528/2007/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdése;

b)

a 732/2008/EK rendelet 11. cikkének (4) bekezdése.

a)

a 8. rovatban: származási ország (az e rendelet I. mellékletében felsorolt országok egyike).

Az „igen” szó X-szel bejelölve;

b)

a 16. rovatban: egy nyolc számjegyű KN-kód;

c)

a 17. és 18. rovatban: a cukor mennyisége fehércukor-egyenértékben;

d)

a 20. rovatban:

e)

a 24. rovatban: az V. melléklet B. pontjában felsorolt bejegyzések közül legalább egy.

a)

arra vonatkozó igazolást, hogy a kérelmező az engedély 17. rovatában feltüntetett cukormennyiséghez tonnánként 20 EUR biztosítékot helyezett letétbe;

b)

az exportőr harmadik ország illetékes hatósága által kibocsátott, a III. mellékletben szereplő mintának megfelelő, az engedély iránti kérelemben megjelölt árumennyiséggel azonos mennyiségre vonatkozó eredeti kiviteli engedélyeket;

c)

a finomításra szánt cukor esetében a kérelmező kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy biztosítja a szóban forgó cukormennyiség finomítását az érintett behozatali engedély lejártát követő három hónap vége előtt;

d)

a 2009/2010., a 2010/2011. és a 2011/2012. gazdasági évekre vonatkozóan a kérelmező nyilatkozatát arról, hogy legalább az 1234/2007/EK rendelet 8. cikkének c) pontjában az adott gazdasági évre meghatározott (CIF-alapú) referenciaár 90 %-a szerinti minimáláron vállalja a cukor megvásárlását, valamint a tranzakcióra vonatkozó, mind a vevő, mind a szállító aláírásával ellátott kötelező erejű dokumentumot.

a)

a finomításra szánt cukor behozatalára vonatkozó engedélyeknek megfelelő cukormennyiségek;

b)

a Közösségben előállított cukormennyiségek, a cukrot előállító elismert vállalkozás azonosító adatainak feltüntetésével;

c)

egyéb cukormennyiségek, származásuk megjelölésével.

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/26

(1)

A közösségi halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2009. és 2010. évre történő meghatározásáról szóló, 2008. november 28-i 1359/2008/EK tanácsi rendelet (3) kvótákat állapít meg a 2009. és a 2010. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók kimerítették a 2009. évre meghatározott, a mellékletben megnevezett állományra vonatkozó halászati kvótát.

(3)

Ezért erre az állományra nézve meg kell tiltani a halászatot, valamint a fedélzeten való tárolást, az át- és kirakodást,

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/28

(1)

A közösségi halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2009. és 2010. évre történő meghatározásáról szóló, 2008. november 28-i 1359/2008/EK tanácsi rendelet (3) kvótákat állapít meg a 2009. és a 2010. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók kimerítették a 2009. évre meghatározott, a mellékletben megnevezett állományra vonatkozó halászati kvótát.

(3)

Ezért erre az állományra nézve meg kell tiltani a halászatot, valamint a fedélzeten való tárolást, az át- és kirakodást,

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/30

(1)

A 676/2009/EK bizottsági rendelet (2) pályázati eljárást hirdetett meg a kukorica harmadik országokból Spanyolországba történő importálásakor igénybe vehető maximális behozatali vámkedvezményre.

(2)

A Spanyolországba történő kukorica- és cirokbehozatal és a Portugáliába történő kukoricabehozatal vámkontingenseinek alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2008. december 18-i 1296/2008/EK bizottsági rendelet (3) 8. cikkével összhangban a Bizottság az 1234/2007/EK rendelet 195. cikke (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően dönthet maximális behozatali vámkedvezmény megállapításáról. Az említett vámkedvezmény megállapításakor különösen az 1296/2008/EK rendelet 7. és 8. cikkében előírt szempontokat kell figyelembe venni.

(3)

Ebben az esetben a szerződést annak a pályázónak vagy azoknak a pályázóknak kell odaítélni, aki(k)nek az ajánlata a maximális behozatali vámkedvezménnyel azonos, vagy annál alacsonyabb összegű.

(4)

A mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság nem nyilvánított véleményt az elnöke által kitűzött határidőn belül,

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/31

(1)

A 677/2009/EK bizottsági rendelet (2) pályázati eljárást hirdetett meg a kukorica harmadik országokból Portugáliába történő importálásakor igénybe vehető maximális behozatali vámkedvezményre.

(2)

A Spanyolországba történő kukorica- és cirokbehozatal és a Portugáliába történő kukoricabehozatal vámkontingenseinek alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2008. december 18-i 1296/2008/EK bizottsági rendelet (3) 8. cikkével összhangban a Bizottság az 1234/2007/EK rendelet 195. cikkének (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően dönthet maximális behozatali vámkedvezmény megállapításáról. Az említett vámkedvezmény megállapításakor különösen az 1296/2008/EK rendelet 7. és 8. cikkében előírt szempontokat kell figyelembe venni.

(3)

Ebben az esetben a szerződést annak a pályázónak vagy azoknak a pályázóknak kell odaítélni, aki(k)nek az ajánlata a maximális behozatali vámkedvezménnyel azonos, vagy annál alacsonyabb összegű.

(4)

A mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság nem nyilvánított véleményt az elnöke által kitűzött határidőn belül,

11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/32

(1)

A 91/414/EGK irányelv előírja a növényvédő szerekben való felhasználásra engedélyezett hatóanyagok közösségi jegyzékének összeállítását.

(2)

2008. október 8-án a Bayer CropScience a bixafen hatóanyagra vonatkozó dossziét nyújtott be az Egyesült Királyság hatóságaihoz, amelyhez mellékelte a hatóanyagnak a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe való felvételére irányuló kérelmét.

(3)

Az Egyesült Királyság hatóságai jelezték a Bizottságnak, hogy az előzetes vizsgálat alapján a szóban forgó hatóanyagra vonatkozó dosszié úgy tűnik, megfelel a 91/414/EGK irányelv II. mellékletében előírt adat- és információszolgáltatási követelményeknek. Úgy tűnik továbbá, hogy a benyújtott dosszié a 91/414/EGK irányelv III. mellékletében előírt adat- és információszolgáltatási követelményeknek is megfelel az érintett hatóanyagot tartalmazó egyik növényvédő szerre vonatkozóan. A 91/414/EGK irányelv 6. cikke (2) bekezdésének megfelelően a kérelmező ezt követően továbbította a dossziét a Bizottságnak és a többi tagállamnak, majd a dossziét átadták az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottságnak.

(4)

E határozat közösségi szinten hivatalosan megerősíti, hogy a dosszié elvben megfelel a 91/414/EGK irányelv II. mellékletében előírt adat- és információszolgáltatási követelményeknek, valamint legalább egy, az érintett hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer tekintetében az említett irányelv III. mellékletében előírt követelményeknek.

(5)

E határozat nem érinti a Bizottságnak azt a jogát, hogy a kérelmezőtől a dosszié egyes pontjainak tisztázása érdekében további adatok vagy információk benyújtását kérje.

(6)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,