4.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 175/1

4.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 175/3

(1)

Minden olyan farmakológiai hatóanyagot, amelyet élelmiszer-termelő állatokon történő alkalmazásra szánt állatgyógyászati készítményekben használnak fel a Közösségben, a 2377/90/EGK rendelettel összhangban értékelni kell.

(2)

A gamithromycin a szarvasmarhafélék – kivéve az emberi fogyasztásra szánt tejet termelő állatok – zsír-, máj- és veseszövetei vonatkozásában már szerepel a 2377/90/EGK rendelet III. mellékletében. Az említett anyagra megállapított és az említett mellékletben megadott, ideiglenes maximális maradékanyag-határértékek 2009. július 1-jén hatályukat vesztik. Az állatgyógyászati készítmények bizottságának további adatokat bocsátottak rendelkezésére, amelyek értékelését követően a bizottság azt ajánlja, hogy a gamithromycinre vonatkozó, ideiglenes maximális maradékanyag-határértékeket végleges határértékeknek kell tekinteni, és következésképpen a szarvasmarhafélék – kivéve az emberi fogyasztásra szánt tejet termelő állatok – zsír-, máj- és veseszöveteire vonatkozó bejegyzés formájában fel kell venni a 2377/90/EGK rendelet I. mellékletébe.

(3)

A 2377/90/EGK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

E rendelet alkalmazása előtt elegendő időt kell hagyni a tagállamoknak arra, hogy minden szükséges kiigazítást végre tudjanak hajtani az állatgyógyászati készítmények közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (2) megfelelően az érintett állatgyógyászati készítményekre megadott forgalombahozatali engedélyeket illetően.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Állatgyógyászati Készítmények Állandó Bizottságának véleményével,

4.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 175/5

(1)

Minden olyan farmakológiai hatóanyagot, amelyet élelmiszer-termelő állatokon történő alkalmazásra szánt állatgyógyászati készítményekben használnak fel a Közösségben, a 2377/90/EGK rendelettel összhangban értékelni kell.

(2)

A diklofenák a szarvasmarhafélék – kivéve az emberi fogyasztásra szánt tejet termelő állatok – izom-, zsír-, máj- és veseszövetei vonatkozásában már szerepel a 2377/90/EGK rendelet I. mellékletében. Az állatgyógyászati készítmények bizottságához kérelmet nyújtottak be annak érdekében, hogy bírálja el, felvegyék-e az említett mellékletben a szarvasmarhafélék vonatkozásában feltüntetett diklofenákra vonatkozó bejegyzésbe a tejre alkalmazandó maximális maradékanyag-határértékeket is. A kérelem vizsgálatát követően indokoltnak tűnik az I. mellékletben a szarvasmarhafélék vonatkozásában feltüntetett diklofenákra vonatkozó bejegyzést úgy módosítani, hogy az a tejre megállapított maximális maradékanyag-határértékeket is tartalmazza.

(3)

A 2377/90/EGK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

E rendelet alkalmazása előtt elegendő időt kell hagyni a tagállamoknak arra, hogy minden szükséges kiigazítást végre tudjanak hajtani az állatgyógyászati készítmények közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (2) megfelelően kiadott, az érintett állatgyógyászati készítményekre vonatkozó forgalombahozatali engedélyeket illetően.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Állatgyógyászati Készítmények Állandó Bizottságának véleményével,

4.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 175/7

(1)

Az 510/2006/EK rendelet 6. cikke (2) bekezdésével összhangban és 17. cikkének (2) bekezdése alapján a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2) közzétette Olaszország kérelmét az „Aceto Balsamico di Modena” elnevezés bejegyzésére.

(2)

Németország, Görögország és Franciaország az 510/2006/EK rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján kifogással élt a bejegyzés ellen. E kifogások az említett rendelet 7. cikke (3) bekezdésének a)–d) pontja alapján elfogadhatónak bizonyultak.

(3)

Kifogásában Németország különösen azt tartja aggodalmasnak, hogy az „Aceto Balsamico di Modena” oltalom alatt álló földrajzi jelzés bejegyzése veszélyeztetheti a legalább öt éve jogszerűen forgalomban lévő, Balsamessig/Aceto balsamico néven értékesített termékek létét, és azon véleményének adott hangot, hogy ez utóbbi kifejezések szokásos elnevezésnek minősülnek. Németország ezenkívül rámutatott, hogy nem egyértelmű, mely gyártási szakaszokra kell a származási területen sort keríteni.

(4)

Franciaország különösen azt sérelmezte kifogásában, hogy az „Aceto Balsamico di Modena” nem rendelkezik olyan, önálló hírnévvel, amely elkülöníthető a 813/2000/EK tanácsi rendelettel (3) már bejegyzett „Aceto balsamico tradizionale di Modena” oltalom alatt álló eredetmegjelölés hírnevétől. Franciaország úgy véli, hogy ez a fogyasztót megtévesztheti a termék jellegét és származását illetően.

(5)

Görögország pedig rámutatott, hogy maga is jelentős mennyiségű balzsamecetet állít elő, amelyet többek között a „balsamico” vagy a „balsamon” elnevezéssel ellátva értékesítenek, és hogy ezért az „Aceto Balsamico di Modena” elnevezés bejegyzése hátrányosan befolyásolná ezeknek a legalább öt éve jogszerűen forgalomban lévő termékeknek a létét. Ezenkívül Görögország álláspontja szerint az „aceto balsamico”, „balsamic” stb. kifejezés szokásos elnevezésnek minősül.

(6)

2008. március 4-én kelt levelében a Bizottság felkérte az érintett tagállamokat, hogy belső eljárásaikkal összhangban törekedjenek megállapodásra egymás között.

(7)

Mivel Franciaország, Németország, Görögország és Olaszország között nem jött létre megállapodás az előírt határidőn belül, a Bizottságnak határozatot kell hoznia az 510/2006/EK rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárás szerint.

(8)

A Bizottság kikérte az 93/53/EK bizottsági határozattal (4) létrehozott, az eredetmegjelöléssel, földrajzi árujelzőkkel és a különleges tulajdonságokra vonatkozó tanúsítványokkal foglalkozó tudományos bizottság véleményét arról, hogy teljesülnek-e a bejegyzés feltételei. Az említett bizottság által 2006. március 6-án egyhangúlag elfogadott vélemény szerint az „Aceto Balsamico di Modena” elnevezés hírneve a belföldi piacon és a külföldi piacokon egyaránt vitathatatlan: erre utal, hogy az elnevezés gyakran fordul elő számos tagállam ételreceptjeiben, és sűrűn szerepel az interneten, valamint a sajtóban és a médiában. Az „Aceto Balsamico di Modena” tehát teljesíti a terméknek ezen elnevezéshez kötődő sajátos hírnevére vonatkozó feltételt. A bizottság figyelmét nem kerülték el a több mint száz éve párhuzamosan forgalomban lévő különböző termékek. A bizottság azt is megállapította, hogy az „Aceto Balsamico di Modena” terméket jellemzői, vevőköre, felhasználása, terjesztési módja, kinézete és ára egyaránt megkülönbözteti az „Aceto balsamico tradizionale di Modena” terméktől, s ezáltal az érintett termelők méltányos elbánásban részesíthetők, a fogyasztók félrevezetése pedig elkerülhető. A Bizottság teljes mértékben egyetért e megállapításokkal.

(9)

Az említett termékek közötti fokozottabb különbségtétel érdekében pontosításra került, hogy a termékleírásban külön nem nevesített minősítések használatának általános tilalma kiterjed a számszerű minősítésekre is. Az „Aceto Balsamico di Modena” elnevezéshez kapcsolódó termékleírásban ezenkívül kisebb jelentőségű módosítások történtek az esetleges félreérthetőségek kiküszöbölésére.

(10)

Megállapítható, hogy Németország és Görögország azon indoka, amely szerint a bejegyeztetni kívánt kifejezés szokásos elnevezésnek minősül, valójában az „Aceto Balsamico di Modena” elnevezés egészét nem, hanem csupán annak egyes elemeit érinti, nevezetesen az „aceto”, a „balsamico” és az „aceto balsamico” kifejezést, illetőleg e kifejezések fordítását más nyelvekre. Márpedig az oltalom az „Aceto Balsamico di Modena” összetett elnevezésre vonatkozik. Az összetett elnevezés egyes, földrajzi utalást nem tartalmazó tagjait – akár egyszerre többet is közülük –, valamint fordításukat a közösségi jogrend elveinek és szabályainak betartásával a Közösség egész területén használni lehet.

(11)

A fentiekre való figyelemmel indokolt az „Aceto Balsamico di Modena” elnevezést bejegyezni az „Oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába”.

(12)

Az e rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak az oltalom alatt álló földrajzi jelzésekkel és az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekkel foglalkozó állandó bizottság véleményével,

4.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 175/12

(1)

A Tanács a gazdasági és pénzügyekkel foglalkozó 2006. november 28-i ülésén elfogadott következtetésekben hozzájárult a tagállami erőfeszítéseket kiegészítő, közösségi szintű, – különösen a közvetett adókkal kapcsolatos – adócsalások elleni stratégia kidolgozásához.

(2)

Bizonyos, ezzel összefüggésben megvitatott intézkedések szükségessé teszik a 2006/112/EK tanácsi irányelv (3) módosítását.

(3)

A termékimport után nem kell héát fizetni, ha az importot követően az importált termékeket egy másik tagállamban lévő adóalanynak értékesítik vagy továbbítják. A mentesség megadásának feltételeit a tagállamok állapítják meg. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a végrehajtásbeli különbségeket a kereskedők arra használják fel, hogy elkerüljék az említett termékimportot terhelő héa megfizetését.

(4)

E visszaélés megakadályozása érdekében az egyes ügyletekre vonatkozóan közösségi szinten meg kell határozni a mentesség alkalmazásának minimumfeltételeit.

(5)

Mivel ezen okok miatt ezen irányelvnek a héacsalás elleni küzdelemre irányuló céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(6)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (4) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönözik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé.

(7)

A 2006/112/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

A Közösségen belüli, ellenérték fejében végzett termékbeszerzésnek kell tekinteni az Észak–atlanti Szerződés valamelyik résztvevő államának fegyveres erői vagy az őket kísérő polgári állomány által végzett azon termékek használatát, felhasználását, amelyek megvásárlása nem a tagállamok valamelyikének hazai piacára vonatkozó adózási rendet szabályozó általános szabályok alapján történt, amennyiben az ilyen termékek importja nem részesülhetne a 143. cikk (1) bekezdésének h) pontjában megállapított adómentességben.”

2.

A 140. cikkben a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

3.

A 143. cikk a következőképpen módosul:

4.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 175/14

(1)

A Tiszta Égbolt közös vállalkozás irányító testülete által jóváhagyott és benyújtott módosítástervezet a 71/2008/EK tanácsi rendelet I. melléklete 23. cikke (4) bekezdésének olyan értelmű módosítását kezdeményezi, amely lehetővé teszi, hogy a támogatási megállapodás a hozzáférési jogokat ne csak a kutatási, hanem a kereskedelmi célú felhasználás tekintetében is meghatározza.

(2)

Ez a módosítás indokolt, és nem érinti a Tiszta Égbolt közös vállalkozás alapszabályának érdemi elemeit, hiszen a 71/2008/EK rendelet 15. cikke értelmében a Tiszta Égbolt közös vállalkozás szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos politikája az 1906/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (2) megállapított elveken alapul, amelyek szerint a felhasználási célú hozzáférési jogok a kereskedelmi hasznosításra is kiterjednek, és nemcsak a tudás létrehozását, de annak hasznosítását is kívánatos elősegíteniük (vö. 71/2008/EK rendelet (29) preambulumbekezdés és I. melléklet 23. cikk (2) bekezdés),

Tiszta Égbolt közös vállalkozás

Liam Breslin címén

Európai Bizottság – DG RTD

a Tiszta Égbolt közös vállalkozás ideiglenes ügyvezető igazgatója

CDMA 04/166

BE-1049 Brüsszel

4.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 175/16

(1)

A 98/8/EK irányelv (a továbbiakban: az irányelv) 16. cikke (2) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy a Bizottság tízéves munkaprogramot (a továbbiakban: felülvizsgálati program) indít a 2000. május 14-én már forgalomban lévő valamennyi hatóanyag módszeres vizsgálatára.

(2)

A malationról (EK-szám: 204-497-7, CAS-szám: 121-75-5) megállapítást nyert, hogy már 2000. május 14. előtt forgalomban volt az irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározottaktól eltérő rendeltetésű biocid termék hatóanyagaként.

(3)

Mivel a 2032/2003/EK rendelet (2) V. mellékletének B. részében előírt határidőn belül nem terjesztettek be a malationnak az irányelv I., IA. vagy IB. mellékletébe való felvételét alátámasztó teljes dossziét, 2007/565/EK határozatával (3) a Bizottság úgy döntött, hogy a malationt nem veszi fel az irányelv I., IA. vagy IB. mellékletébe. Az 1451/2007/EK rendelet (4) 4. cikkének (1) bekezdése értelmében nem hozhatók forgalomba olyan biocid termékek, amelyek malationt tartalmaznak.

(4)

Az irányelv 15. cikkének (1) bekezdése rögzíti, hogy a tagállamok milyen feltételekkel engedélyezhetik ideiglenesen – 120 napnál nem hosszabb időre – az irányelv rendelkezéseinek meg nem felelő biocid termékek forgalomba hozatalát. Az ideiglenes engedély csak ellenőrzött és korlátozott célra adható ki, kizárólag akkor, ha ez az intézkedés előre nem látott és más módon el nem hárítható veszély miatt szükséges. Ilyen esetben az érintett tagállam haladéktalanul értesíti a többi tagállamot és a Bizottságot erről a lépéséről és annak indokairól. Az intézkedés az irányelv 28. cikkének (2) bekezdése szerinti irányítóbizottsági eljárással összhangban hozott határozattal hosszabbítható meg.

(5)

Franciaország a Bizottságot és a többi tagállamot arról értesítette, hogy 2009. február 27-i döntésével ideiglenesen engedélyezte a malationt tartalmazó biocid termékek forgalomba hozatalát a 98/8/EK irányelv V. melléklete szerinti 18. terméktípus (rovarölő, atkaölő és más ízeltlábúak elleni szerek) esetében. Az engedélyt 2009. március 3-tól kezdődően 120 napos időtartamra adták ki, kizárólag az állati közvetítéssel terjedő betegségekkel szemben Francia Guyana megyében hatósági szervek által folytatott védekezés céljára. A Franciaország által közölt információk szerint a malationt tartalmazó biocid termékek ideiglenes engedélyezésére a Francia Guyanában rohamosan terjedő dengue-járványra való tekintettel volt szükség. A helyi hatóságoknak nem állt rendelkezésére más olyan rovarölő szer, amely széles körben hatékonyan bevethető kifejlett szúnyogok ellen.

(6)

2009. április 28-án Franciaország arra kérte a Bizottságot, hogy a 98/8/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdésével összhangban hozzon határozatot arról, hogy az intézkedés meghosszabbítható vagy megismételhető. A kérelmet annak kockázata indokolta, hogy az eredeti engedély érvényességének 2009. július 1-jei lejártakor Francia Guyanában továbbra sem lesz elérhető más olyan szer, amely alkalmas a rovarok elleni küzdelemre.

(7)

A Franciaországhoz tartozó Guyana tengerentúli megyében tapasztalt járvány súlyosságára való tekintettel, mivel a szóban forgó megyében jelenleg nem áll rendelkezésre más rovarölő szer, mint a malation, és fennáll annak kockázata, hogy a Franciaország által kiadott ideiglenes engedély érvényességének lejártakor továbbra sem lesz helyettesítő szer, indokolt engedélyezni, hogy Franciaország az ideiglenes engedélyt meghosszabbítsa mindaddig, amíg nem áll rendelkezésre más rovarölő szer, de legkésőbb 2009. november 1-jéig.

(8)

Az ebben a határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Biocid Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

a)

a szóban forgó biocid termékeket kizárólag hatósági felügyelet alatt használják;

b)

a szóban forgó biocid termékeket kizárólag addig használják, amíg nem áll rendelkezésre a 98/8/EK irányelv előírásait teljesítő, a célra alkalmas helyettesítő termék Francia Guyana megyében.

4.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 175/18

(1)

A KBER Alapokmányának 18.1. cikke alapján azon tagállamok nemzeti központi bankjai (a továbbiakban: NKB-k), amelyek bevezették az eurót és az Európai Központi Bank („EKB”) (a továbbiakban együtt: eurorendszer-beli központi bankok) műveleteket végezhetnek a pénzpiacon egyebek között forgalomképes eszközök végleges vétele és eladása révén.

(2)

A Kormányzótanács 2009. május 7-én, majd 2009. június 4-én döntött arról, hogy a jelenleg uralkodó rendkívüli piaci körülményekre figyelemmel egy programot (a továbbiakban: fedezettkötvény-vásárlási program vagy program) kell indítani, melynek keretében az NKB-k és kivételesen az EKB a részükre meghatározott arányban közvetlenül a szerződő felektől véglegesen megvásárolhatnak elfogadható fedezett kötvényeket. Az eurorendszer-beli központi bankok a fedezettkötvény-vásárlási programot fokozatosan kívánják végrehajtani, figyelembe véve a piaci körülményeket és az eurorendszer monetáris politikai igényeit. A vásárlások célja a következők támogatása: a) a pénzpiaci hozamok folyamatban lévő csökkenésének ösztönzése; b) a hitelintézetek és vállalkozások számára a finanszírozási feltételek könnyítése; c) a hitelintézeteknél az ügyfélhitelnyújtás fenntartásának és bővítésének szorgalmazása; valamint d) a piaci likviditás javítása a magánszektorban a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok fontos piaci szegmenseiben.

(3)

Az egységes monetáris politika részeként az elfogadható fedezett kötvényeknek az eurorendszer-beli központi bankok által a program keretében történő végleges megvásárlását egységes módon, e határozat feltételei szerint kell végrehajtani,

1.

azok i. az ÁÉKBV-irányelv 22. cikkének (4) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelően kibocsátott fedezett kötvények (2) (a továbbiakban: „az ÁÉKBV-előírásoknak megfelelő fedezett kötvények”) vagy ii. olyan strukturált fedezett kötvények, amelyeket valamely eurorendszer-beli központi bank saját mérlegelési jogkörében az ÁÉKBV-előírásoknak megfelelő fedezett kötvényekhez hasonló biztosítékot nyújtónak tekint.

2.

Minden egyes fedezettkötvény-kibocsátás nagyságának főszabályként el kell érnie a minimum 500 millió EUR összegű teljes kibocsátási összeget. Különleges esetekben az eurorendszer-beli központi bank dönthet 500 millió EUR teljes kibocsátási összeget el nem érő fedezett kötvények végleges megvásárlásáról is, amennyiben a teljes kibocsátás összege legalább 100 millió EUR, mely esetben az eurorendszer-beli központi bank saját mérlegelési jogkörében dönti el, hogy sajátos piaci körülmények vagy kockázatkezelési megfontolások indokolják az ilyen vásárlást.

3.

A fedezettkötvény-kibocsátásnak főszabályként legalább a vezető minősítő intézetek egyike által odaítélt „AA” vagy azzal egyenértékű minősítéssel kell rendelkeznie.

4.

Amennyiben a fedezett kötvény kibocsátója az euroövezetben bejegyzett (hitelintézetnek nem minősülő) intézmény, a következő kritériumok alkalmazandók: i. az ilyen intézmény csak fedezett kötvényeket bocsát ki, és ii. a fedezett kötvényekre valamely euroövezetben bejegyzett hitelintézet az adott eurorendszer-beli központi bank számára elfogadható módon garanciát vállal, vagy azok olyan, hasonló jellegű biztosítékkal rendelkeznek, amely megfelel az adott eurorendszer-beli központi bank által támasztott követelményeknek.

5.

A fedezett kötvények kibocsátásának a valamely euroövezeti tagállamban a fedezett kötvények kibocsátására vonatkozó jogszabályok szerint kell történnie. Strukturált fedezett kötvények esetében valamely euroövezeti tagállam jogának kell vonatkoznia a fedezett kötvények dokumentációjára.