2.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 172/1

2.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 172/3

(1)

A Bizottsághoz „új exportőrre” vonatkozó felülvizsgálati kérelem érkezett az alaprendelet 11. cikke (4) bekezdésének megfelelően. A kérelmet a Kínai Népköztársaság (a továbbiakban: érintett ország) egyik exportáló gyártója, a Fuyang Henan Prosper Skins & Leather Enterprise Co., Ltd. (a továbbiakban: kérelmező) nyújtotta be.

(2)

A felülvizsgált termék a Kínai Népköztársaságból származó, a 4114 10 10 és a 4114 10 90 KN-kód alá tartozó puhított bőr, illetve samoa kombinációval kikészített bőr, kiszabva is, beleértve a crust puhított bőrt és a crust samoa kombinációval kikészített bőrt.

(3)

A jelenleg hatályos intézkedés az 1338/2006/EK tanácsi rendelet (2) által kivetett végleges dömpingellenes vám, amelynek értelmében a Kínai Népköztársaságból származó érintett termék, beleértve a kérelmező által előállított érintett terméket, Közösségbe irányuló behozatalára 58,9 %-os végleges dömpingellenes vámot kell kivetni.

(4)

A kérelmező azt állítja, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott piacgazdasági feltételek mellett működik, illetve az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének megfelelően egyéni elbánást kérelmez. Azt is állítja, hogy az érintett terméket nem exportálta a Közösségbe azon vizsgálati időszak alatt, amely a dömpingellenes intézkedések alapját képezi, azaz 2004. április 1-je és 2005. március 31-e között (a továbbiakban: eredeti vizsgálati időszak), továbbá hogy nem áll kapcsolatban a termék egy olyan exportáló gyártójával sem, amelyre a fent említett dömpingellenes intézkedések vonatkoznak.

(5)

A kérelmező azt állítja továbbá, hogy az eredeti vizsgálati időszakot követően kezdte meg az érintett termék Közösségbe irányuló exportját.

(6)

A közismerten érintett közösségi gyártókat értesítették a fenti kérelemről, és lehetőséget biztosítottak számukra észrevételeik megtételére.

(7)

A rendelkezésre álló bizonyítékok megvizsgálását követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az „új exportőrre” vonatkozó felülvizsgálatnak az alaprendelet 11. cikke (4) bekezdése értelmében történő megindításához. Az alábbi (13) preambulumbekezdésben említett kérelem beérkezte után megállapítják, hogy a kérelmező az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott piacgazdasági feltételek mellett működik-e, illetve hogy a kérelmező megfelel-e az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése szerinti egyedi vámtétel megállapításához szükséges követelményeknek. Ha igen, ki kell számolni a kérelmező egyedi dömpingkülönbözetét, és amennyiben bebizonyosodik a dömping ténye, meg kell állapítani az érintett termék Közösségbe történő behozatalára kivetendő vám szintjét.

(8)

Amennyiben megállapítják, hogy a kérelmező megfelel azon követelményeknek, amelyek alapján egyedi vám vethető ki, szükség lehet az érintett termék valamennyi más exportáló gyártótól származó behozatalára jelenleg alkalmazandó vámtétel módosítására, amely az 1338/2006/EK rendelet 1. cikke (2) bekezdésében jelenleg „a Kínai Népköztársaság valamennyi vállalata által előállított termékekre” alkalmazandó vámtételként szerepel.

(9)

A vizsgálathoz szükségesnek tartott információk beszerzése érdekében a Bizottság kérdőívet küld a kérelmezőnek.

(10)

A Bizottság felkéri az érdekelt feleket, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és állításaikat támasszák alá bizonyítékokkal.

(11)

A Bizottság meghallgathatja továbbá az érdekelt feleket, amennyiben olyan írásos kérelmet nyújtanak be, melyből kitűnik, hogy meghallgatásukat különleges okok indokolják.

(12)

A Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy az alaprendeletben megállapított eljárási jogok többsége csak akkor gyakorolható, ha a felek az e rendeletben előírt határidőn belül jelentkeznek a Bizottságnál.

(13)

Abban az esetben, ha a kérelmező megfelelően bizonyítja, hogy piacgazdasági feltételek mellett működik, azaz megfelel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeknek, a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján állapítják meg. E célból az e rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében meghatározott különleges határidőn belül kellően indokolt kérelmet kell benyújtani. A Bizottság igénylőlapokat küld a kérelmező, valamint a Kínai Népköztársaság hatóságai számára. Ezt az igénylőlapot a kérelmező az egyéni elbánás iránti kérelem benyújtásához is használhatja, amennyiben teljesíti az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott feltételeket.

(14)

Amennyiben nem biztosítanak számára piacgazdasági státuszt, de a kérelmező megfelel az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésével összhangban megállapított egyedi vám kivetéséhez szükséges feltételeknek, a Kínai Népköztársaságra vonatkozó rendes érték megállapításához kiválasztanak egy piacgazdasággal rendelkező, megfelelő országot az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően. A Bizottság azt tervezi, hogy az érintett termék Kínai Népköztársaságból történő behozatalára vonatkozó intézkedések elrendeléséhez vezető vizsgálathoz hasonlóan ismét az Amerikai Egyesült Államokat jelöli ki e célra. Az érdekelt feleket felkérik, hogy az e választás helytállóságával kapcsolatos észrevételeiket az e rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott különleges határidőn belül ismertessék.

(15)

Ezenkívül ha a kérelmezőnek piacgazdasági elbánást biztosítanak, a Bizottság szükség esetén egy megfelelő piacgazdasági berendezkedésű országban megállapított rendes értékre vonatkozó ténymegállapításokat is felhasználhat, például abból a célból, hogy helyettesítsen a rendes érték megállapításához szükséges, megbízhatatlan költség- vagy árelemeket a Kínai Népköztársaságban, amennyiben a Kínai Népköztársaságban nem állnak rendelkezésre a megbízható, kért adatok. A Bizottság azt tervezi, hogy e célra is az Amerikai Egyesült Államokat jelöli ki.

(16)

Az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése értelmében a hatályos dömpingellenes vámot hatályon kívül kell helyezni a kérelmező által előállított és a Közösségbe irányuló exportra értékesített érintett termék behozatala tekintetében. Az ilyen behozatalt az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdése szerint ugyanakkor nyilvántartásba kell venni annak biztosítása érdekében, hogy amennyiben a felülvizsgálat a kérelmezőt illetően dömping megállapításával zárul, a dömpingellenes vámokat e felülvizsgálat megindításának napjától kezdődően visszamenőleges hatállyal ki lehessen vetni. A kérelmező esetleges jövőbeli vámtartozásainak összege az eljárás jelenlegi szakaszában nem állapítható meg.

(17)

A megfelelő ügyvitel érdekében határidőket kell megállapítani, melyeken belül:

(18)

Abban az esetben, ha az érdekelt felek valamelyike megtagadja a szükséges információkhoz való hozzáférést, vagy nem szolgáltat információkat határidőn belül, illetve ha a vizsgálatot jelentősen hátráltatja, az alaprendelet 18. cikkével összhangban megerősítő vagy nemleges megállapítások tehetők a rendelkezésre álló tények alapján.

(19)

Ha megállapítást nyer, hogy az érdekelt felek valamelyike hamis vagy félrevezető adatokat szolgáltatott, ezeket az információkat figyelmen kívül kell hagyni, és az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tényekre lehet támaszkodni. Ha valamelyik érdekelt fél nem, vagy csak részben működik együtt, és ezért a rendelkezésre álló tények felhasználására kerül sor, az eredmény kedvezőtlenebb lehet e fél számára, mintha együttműködött volna.

(20)

A Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy a vizsgálat során gyűjtött valamennyi személyes adatot a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (3) megfelelően fogja kezelni.

(21)

A Bizottság felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy ha az érdekelt felek úgy ítélik meg, hogy védelemhez való joguk gyakorlása során nehézségekbe ütköznek, kérhetik a Kereskedelmi Főigazgatóság meghallgató tisztviselőjének közbenjárását. A meghallgató tisztviselő az érdekelt felek és a Bizottság szolgálatai közötti olyan összekötő, aki szükség esetén az Ön érdekeinek védelmét érintő eljárási kérdésekben közvetít ezen eljárás során, különös figyelmet fordítva az aktákhoz való hozzáférésre, az adatok bizalmas kezelésére, a határidők meghosszabbítására, valamint az írásban és/vagy szóban kifejtett álláspontok kezelésére. További információk, valamint a meghallgató tisztviselő elérhetősége és weboldala a Kereskedelmi Főigazgatóság webhelyén található (http://ec.europa.eu/trade),

European Commission

Directorate General for Trade

Directorate H

Office: N105 4/92

B-1049 Brussels

Fax (32 2) 295 65 05

2.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 172/7

(1)

A 881/2002/EK rendelet I. melléklete felsorolja azokat a személyeket, csoportokat és szervezeteket, amelyekre a rendeletnek megfelelően a pénzeszközök és gazdasági források befagyasztása vonatkozik.

(2)

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának szankciós bizottsága 2009. június 18-án úgy határozott, hogy módosítja az azon természetes és jogi személyekre, csoportokra és szervezetekre vonatkozó felsorolást, amelyekre a pénzeszközök és gazdasági források befagyasztása vonatkozik, és egy személlyel kiegészíti a felsorolást, tekintettel az e személy Al-Qaidával fenntartott összeköttetéséről szóló információkra. A szankciós bizottság benyújtotta a listára vételről szóló határozat indokolását.

(3)

Az I. mellékletet ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében e rendeletnek haladéktalanul hatályba kell lépnie.

(5)

A Bizottság tájékoztatja az érintett természetes személyt az e rendelet alapjául szolgáló tényekről, lehetőséget nyújt számára, hogy ezekre észrevételeket tegyen, valamint az észrevételek és a rendelkezésre álló lehetséges további információk ismeretében felülvizsgálja e rendeletet,

2.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 172/9

(1)

Az 1234/2007/EK rendelet 61. cikke első albekezdésének d) pontja szerint azt a cukormennyiséget, amelyet a rendelet 56. cikkében említett kvótán felül állítottak elő, csak a Bizottság által megállapított mennyiségi korlátozáson belül lehet exportálni.

(2)

A kvótán felül előállított cukor és izoglükóz kivitelére a 2008/2009. gazdasági év végéig alkalmazandó mennyiségi korlátozás megállapításáról szóló, 2008. szeptember 19-i 924/2008/EK bizottsági rendelet (3) megállapítja a fent említett korlátozásokat.

(3)

A kiviteliengedély-kérelmekben szereplő cukormennyiség meghaladja a 924/2008/EK rendeletben megállapított mennyiségi korlátozás mértékét. Ezért a 2009. június 22-én, 23-án, 24-én, 25-én és 26-án kérelmezett menyniségekre százalékos elfogadási arányt kell megállapítani. Következésképpen valamennyi 2009. június 29. után benyújtott, cukorra vonatkozó kiviteliengedély-kérelmet el kell utasítani, és a kiviteliengedély-kérelmek benyújtását fel kell függeszteni,

2.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 172/10

(1)

A gabonaágazatban 2009. július 1-jetől alkalmazandó behozatali vámokat a 570/2009/EK bizottsági rendelet (3) rögzítette.

(2)

A behozatali vámok kiszámított átlaga tonnánként 5 euróval eltér a megállapított vámtól, helyénvaló tehát megfelelő módon kiigazítani a 570/2009/EK rendeletben rögzített behozatali vámokat.

(3)

A 570/2009/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

2.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 172/13

(1)

A 09.4331 és 09.4337 (2008–2009) és 09.4341 (július–szeptember 2009) tételszám alatt rendelkezésre álló mennyiséggel egyenlő vagy azt meghaladó összmennyiségre nyújtottak be behozataliengedély-kérelmeket az illetékes hatóságokhoz a 22. és 2009. június 26. közötti időszakban a 950/2006/EK rendelettel és/vagy a finomítóüzemeknek a 2006/2007., a 2007/2008. és a 2008/2009. gazdasági évben történő ellátására szánt nyers nádcukor Bulgáriába és Romániába irányuló behozatalára vonatkozó vámkontingensek megnyitásáról szóló, 2007. május 7-i 508/2007/EK tanácsi rendelettel (3) összhangban.

(2)

E körülmények között helyénvaló, hogy a Bizottság odaítélési együtthatót állapítson meg a rendelkezésre álló mennyiséggel arányos engedélykibocsátás érdekében, és/vagy hogy értesítse a tagállamokat a kijelölt határérték eléréséről,

2.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 172/18

(1)

Az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) 2. cikkének b) pontja a munkavállalók és a lakosság egészségének védelme érdekében egységes alapvető biztonsági előírások kidolgozásáról rendelkezik.

(2)

A Szerződés 30. cikke kimondja, hogy a Közösségen belül alapvető előírásokat kell megállapítani a lakosság és a munkavállalók egészségének az ionizáló sugárzásból eredő veszélyekkel szembeni védelmére vonatkozóan.

(3)

A munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról szóló, 1996. május 13-i 96/29/Euratom tanácsi irányelv (3) alapvető biztonsági előírásokat állapít meg. Az irányelv rendelkezéseit különös jogszabályok egészítik ki.

(4)

Ahogy azt az Európai Közösségek Bírósága (a továbbiakban: a Bíróság) ítélkezési gyakorlatában (4) elismerte, a Közösség a tagállamokkal együtt, megosztva rendelkezik hatáskörökkel a nukleáris biztonságról szóló egyezmény (5) hatálya alá tartozó egyes területeken.

(5)

Ahogy azt a Bíróság ítélkezési gyakorlatában elismerte, a Szerződésnek az egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó 3. fejezetében foglalt rendelkezések koherens egészet alkotva ruháznak jelentős mértékben hatásköröket a Bizottságra a lakosság és a környezet nukleáris szennyezésből eredő kockázatokkal szembeni védelme érdekében.

(6)

Ahogy azt a továbbiakban a Bíróság ítélkezési gyakorlatában elismerte, a Szerződés 2. cikkének b) pontjában a Közösségre ruházott, a lakosság és a munkavállalók egészségének védelme érdekében egységes biztonsági előírások megállapítására vonatkozó feladatok nem jelentik azt, hogy az ilyen előírások megállapítását követően a tagállamok nem írhatnak elő szigorúbb védelmet.

(7)

A radiológiai veszélyhelyzet esetén történő gyors információcserére vonatkozó közösségi szabályozásról szóló, 1987. december 14-i 87/600/Euratom tanácsi határozat (6) megállapította a tagállamok által radiológiai veszélyhelyzet esetén a lakosság védelme érdekében alkalmazandó értesítési és tájékoztatási keretet. A lakosságnak a radiológiai veszélyhelyzet esetén alkalmazandó egészségvédelmi intézkedésekről és a védekezés során irányadó magatartási szabályokról történő tájékoztatásáról szóló, 1989. november 27-i 89/618/Euratom tanácsi irányelv (7) kötelezettségeket határozott meg a tagállamok számára a lakosság radiológiai veszélyhelyzet esetén történő tájékoztatásával kapcsolatban.

(8)

A nukleáris létesítmények nukleáris biztonsága tekintetében a tagállamok által viselt nemzeti felelősség az az alapelv, amelyre a nemzetközi szinten kidolgozott nukleáris biztonsági szabályozás épül, amint azt a nukleáris biztonságról szóló egyezmény is megerősíti. Kívánatos, hogy ezen irányelv rendelkezései megerősítsék a nemzeti felelősség említett elvét, valamint a nukleáris létesítmények nukleáris biztonságáért az illetékes nemzeti szabályozó hatóság felügyelete alatt az engedélyest terhelő elsődleges felelősség elvét, továbbá a hatáskörrel rendelkező szabályozó hatóságok szerepét és függetlenségét.

(9)

Az egyes tagállamok vonatkozó nemzeti politikáiknak megfelelően dönthetnek energiaszerkezetükről.

(10)

Az ezen irányelv szerinti megfelelő nemzeti rendszer kidolgozásakor figyelembe kell venni a nemzeti sajátosságokat.

(11)

A tagállamok már végrehajtottak olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik számukra a nukleáris biztonság magas szintjének elérését a Közösségen belül.

(12)

Noha ezen irányelv elsősorban a nukleáris létesítmények nukleáris biztonságára vonatkozik, a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladék biztonságos kezeléséről is fontos gondoskodni, többek között tároló és a végleges elhelyezésre szolgáló létesítményekben.

(13)

A tagállamoknak – adott esetben – célszerű értékelniük a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által megállapított vonatkozó biztonsági alapelveket (8), amelyeknek ezen irányelv végrehajtása során a tagállamok által betartandó gyakorlati keretrendszert kell képezniük.

(14)

Hasznos arra a folyamatra alapozni, amelynek keretében a területükön atomerőművel rendelkező tagállamok nemzeti biztonsági hatóságai a Nyugat-európai Nukleáris Hatóságok Szövetsége (WENRA) keretében együttműködnek, és számos biztonsági referenciaszintet megállapítottak az erőművek reaktoraira vonatkozóan.

(15)

Egy uniós magas szintű csoport létrehozására vonatkozó, a nukleáris biztonságról, valamint a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok biztonságos kezeléséről szóló 2007. május 8-i következtetésekben foglalt, Tanács általi felhívást követően a nukleáris biztonsággal és hulladékkezeléssel foglalkozó európai magas szintű csoport létrehozásáról szóló, 2007. július 17-i 2007/530/Euratom bizottsági határozattal létrejött a Nukleáris Biztonsággal Foglalkozó Európai Szabályozó Hatóságok Csoportja (ENSREG) (9), amelynek feladata a nukleáris biztonság területére vonatkozó közösségi célkitűzések eléréséhez való hozzájárulás.

(16)

Hasznos megállapítani az ezen irányelv végrehajtására vonatkozóan a tagállamok által a Bizottság részére benyújtandó jelentések egységes szerkezetét. Tekintettel tagjainak széles körű tapasztalataira, az ENSREG értékes hozzájárulást tudna nyújtani ebben a tekintetben, megkönnyítve ily módon a nemzeti szabályozó hatóságokkal folytatott konzultációt és együttműködést.

(17)

Az ENSREG 2008. október 15-i, 5. ülésén a nukleáris biztonságról szóló irányelv kidolgozásakor felhasználandó tíz alapelvet fogadott el, amint az 2008. november 20-i jegyzőkönyvében szerepel.

(18)

A nukleáris technológia új eredményeinek, az üzemeltetés során szerzett tapasztalatoknak és a biztonsággal kapcsolatos kutatásnak, valamint a szabályozási keretek fejlődésének köszönhetően tovább javulhat a biztonság. A biztonság fenntartása és erősítése iránti elkötelezettségnek megfelelően a tagállamoknak figyelembe kell venniük ezeket a tényezőket nukleáris programjuk kiterjesztésekor, vagy amikor első ízben határoznak az atomenergia használatáról.

(19)

A nukleáris létesítmények erőteljes biztonsági kultúrájának kialakítása a biztonságos működés megvalósításához szükséges biztonsági üzemeltetési alapelvek egyike.

(20)

A nukleáris biztonsággal kapcsolatos szaktudás és szakmai képességek fenntartásának és továbbfejlesztésének többek között a korábbi üzemeltetési tapasztalatokból levont tanulságokon, valamint adott esetben a módszertan és a tudomány új eredményeinek alkalmazásán kell alapulnia.

(21)

A múltban a tagállami önellenőrzésekre a NAÜ égisze alatt, a Nemzetközi Hatóság-felülvizsgálati Csoport (IRRT) vagy az Integrált Hatóság-felülvizsgálati Szolgálat (IRRS) missziói keretében végzett nemzetközi szakértői értékelésekhez szorosan kapcsolódva került sor. Az önértékelések elvégzésére és a missziók meghívására a tagállamok által önkéntes alapon, a nyitottság és az átláthatóság szellemében került sor. A jogi, szervezeti és szabályozási infrastruktúra önértékelésének és kapcsolódó szakértői értékelésének a tagállami rendszer erősítését kell céloznia, a tagállamoknak a saját területükön lévő nukleáris létesítményei nukleáris biztonságának a garantálását érintő hatáskörei elismerésével. Az önértékelés – amelyet nemzetközi szakértői értékelés követ – nem jelent ellenőrzést, sem auditot, hanem egy olyan kölcsönös tanulási mechanizmus, amely elfogadja a hatáskörrel rendelkező szabályozó hatóságok szervezetére és gyakorlataira vonatkozó eltérő megközelítéseket, miközben figyelembe veszi az adott tagállamban felmerülő azon szabályozási, műszaki és politikai kérdéseket, amelyek hozzájárulnak az erős nukleáris biztonsági rendszer garantálásához. A nemzetközi szakértői értékeléseket olyan alkalomnak kell tekinteni, amely lehetőséget teremt a szakmai tapasztalatok, a levont tanulságok és a bevált gyakorlatok cseréjére a nyitottság és az együttműködés szellemében, a szakértők adta tanácsok, nem pedig ellenőrzés vagy ítéletalkotás révén. Mivel az egyes tagállamok eltérő rendszerei tekintetében rugalmasságra és testreszabott megközelítésre van szükség, a tagállamok számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy maguk határozhassák meg rendszerük azon részeit, amelyekre az adott szakértői értékelés kiterjed, a nukleáris biztonság folyamatos növelésének céljából.

(22)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (10) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé,

a)

közösségi keretrendszer létrehozása a nukleáris biztonság fenntartása, valamint a nukleáris biztonság és annak szabályozása folyamatos javításának előmozdítása céljából;

b)

annak biztosítása, hogy a tagállamok a magas szintű nukleáris biztonságra vonatkozóan megfelelő nemzeti előírásokat alkalmazzanak annak érdekében, hogy a munkavállalókat és a lakosságot megvédjék a nukleáris létesítmények ionizáló sugárzásából származó veszélyektől.

a)

dúsítóüzem, nukleáris üzemanyagot gyártó üzem, atomerőmű, újrafeldolgozó üzem, kutatóreaktor, kiégett fűtőelem tárolására szolgáló létesítmény; valamint

b)

radioaktív hulladék tárolására szolgáló, ugyanazon a telephelyen található és az a) alpontban felsorolt nukleáris létesítményekhez közvetlenül kapcsolódó létesítmények;

a)

nemzeti nukleáris biztonsági követelmények elfogadása. Elfogadásuk módjának és alkalmazásuk eszközének a meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozik;

b)

a nukleáris létesítmények engedélyezési rendszerének működtetése és a létesítmények engedély nélküli üzemeltetésének tilalma;

c)

nukleáris biztonsági felügyeleti rendszer működtetése;

d)

végrehajtási intézkedések, az üzemeltetés felfüggesztését és az engedély módosítását vagy visszavonását is beleértve.

a)

az engedélyesek számára a nukleáris biztonságra vonatkozó nemzeti követelményeknek és az adott engedélyben szereplő feltételek teljesítésének megkövetelése;

b)

e teljesítés bemutatásának megkövetelése, a 6. cikk (2)–(5) bekezdése szerinti követelményeket is beleértve;

c)

e teljesítés ellenőrzése rendszeres hatósági értékelések és vizsgálatok révén; valamint

d)

hatósági végrehajtási intézkedések meghozatala, beleértve nukleáris létesítmények üzemeltetésének a felfüggesztését a 4. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti szabályozói rendszerben meghatározott feltételekkel összhangban.

2.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 172/23

(1)

A 451/2000/EK (2) és az 1490/2002/EK (3) bizottsági rendelet megállapítja a 91/414/EGK irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében említett munkaprogram harmadik szakaszának végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat, és meghatározza azoknak a hatóanyagoknak a jegyzékét, amelyeket a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe történő lehetséges felvétel céljából meg kell vizsgálni. Ez a jegyzék tartalmazza a klórszulfuront, a kiromazint, a dimetaklórt, az etofenproxot, a lufenuront, a penkonazolt, a triallátot és a trifluszulfuront.

(2)

A hatóanyagok esetében – a 451/2000/EK és az 1490/2002/EK rendelet rendelkezései szerint – a bejelentők által javasolt felhasználási kört illetően megtörtént az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatások értékelése. Az említett rendeletek kijelölik továbbá a referens tagállamokat, amelyeknek az 1490/2002/EK rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében be kell nyújtaniuk a megfelelő értékelő jelentéseket és ajánlásokat az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (EFSA). A klórszulfuron és a kiromazin esetében a referens tagállam Görögország volt, amely 2007. július 27-én és 2007. augusztus 31-én minden releváns információt benyújtott. A dimetaklór és a penkonazol esetében Németország volt a referens tagállam, és 2007. május 2-án, illetve 2007. június 19-én minden releváns információt benyújtott. Az etofenprox esetében a referens tagállam Olaszország volt, és 2005. július 15-én nyújtotta be az összes releváns információt. A lufenuron esetében a referens tagállam Portugália volt, amely 2006. szeptember 20-án nyújtotta be az összes vonatkozó információt. A triallát esetében az Egyesült Királyság volt a referens tagállam, és 2007. augusztus 6-án minden lényeges információt benyújtott. A trifluszulfuron esetében Franciaország volt a referens tagállam, és az összes releváns információ 2007. július 26-án lett benyújtva.

(3)

A tagállamok és az EFSA szakmai vizsgálatnak vetették alá az értékelő jelentéseket, melyeket a klórszulfuron esetében 2008. november 26-án, a kiromazin és a dimetaklór esetében 2008. szeptember 17-én, az etofenprox esetében 2008. december 19-én, a lufenuron és a triszulfuron esetében 2008. szeptember 30-án, a penkonazol esetében 2008. szeptember 25-én, a triallát esetében pedig 2008. szeptember 26-án nyújtottak be a Bizottsághoz EFSA tudományos jelentés formájában (4). A tagállamok és a Bizottság az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság keretében megvizsgálták ezeket a jelentéseket, majd bizottsági felülvizsgálati jelentésekként véglegesítették őket a klórszulfuron, a kiromazin, a dimetaklór, a lufenuron, a penkonazol, a triallát és a trifluszulfuron esetében 2009. február 26-án, az etofenprox esetében pedig 2009. március 13-án.

(4)

A különböző vizsgálatokból kiderült, hogy a klórszulfuront, kiromazint, dimetaklórt, etofenproxot, lufenuront, penkonazolt, triallátot és trifluszulfuront tartalmazó növényvédő szerek általában várhatóan megfelelnek a 91/414/EGK irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott követelményeknek, különösen azon felhasználási célokat illetően, amelyeket a Bizottság felülvizsgálati jelentéseiben is megvizsgáltak és részleteztek. Ezeket a hatóanyagokat ezért indokolt felvenni az I. mellékletbe, biztosítandó, hogy az említett irányelv rendelkezései szerint valamennyi tagállamban meg lehessen adni az engedélyt az ilyen hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerekre.

(5)

E következtetés sérelme nélkül indokolt további információkat beszerezni egyes konkrét kérdésekről. A 91/414/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerint valamely hatóanyagnak az I. mellékletbe való felvétele feltételekhez köthető. Ezért a lufenuron, a dimetaklór és a klórszulfuron esetében elő kell írni, hogy a bejelentők további információkat nyújtsanak be az előállított hatóanyagok kémiai specifikációjáról. Ezen kívül a kiromazin és a penkonazol esetében helyénvaló előírni, hogy a bejelentők nyújtsanak be további információkat a talajban keletkező NOA 435343 metabolit (a kiromazin esetében) és az U1 metabolit (a penkonazol esetében) sorsáról és viselkedéséről, valamint a vízi szervezetekre leselkedő veszélyekről. Ezen kívül a triallát tekintetében helyénvaló előírni, hogy a bejelentő nyújtson be további információkat a primer növényi metabolizmusról, a talajban keletkező diizopropilamin metabolit (bomlástermék) sorsáról és viselkedéséről, a vízi élelmiszerláncokban bekövetkező biomagnifikáció lehetőségéről, a halevő emlősökre leselkedő veszélyekről és a talajférgekre vonatkozó hosszú távú veszélyekről. Helyénvaló továbbá az etofenprox esetében előírni a bejelentőnek, hogy nyújtson be további információkat a vízi szervezetekre – köztük az üledéklakókra – leselkedő veszélyekről, valamint további vizsgálatokat a vízi szervezetekben (a halak teljes életciklusa során) fellépő endokrin diszrupciós potenciálról és a biomagnifikációról. Végül a dimetaklór, a klórszulfuron és a trifluszulfuron esetében a bejelentőknek elő kell írni, hogy – amennyiben a hatóanyag 3. kategóriájú karcinogénként van besorolva – nyújtsanak be további információkat a metabolitok toxikológiai relevanciájáról.

(6)

Egy hatóanyagnak az I. mellékletbe való felvétele előtt ésszerű időt kell adni arra, hogy a tagállamok és az érdekeltek felkészülhessenek a hatóanyag felvételéből eredő új követelmények teljesítésére.

(7)

A 91/414/EGK irányelvben meghatározott kötelezettségek sérelme nélkül – amelyek egy hatóanyagnak az I. mellékletbe történő felvételéből következnek – indokolt a felvétel után hat hónapot biztosítani a tagállamoknak arra, hogy felülvizsgálhassák a klórszulfuront, kiromazint, dimetaklórt, etofenproxot, lufenuront, penkonazolt, triallátot és trifluszulfuront tartalmazó növényvédő szerekre már kiadott engedélyeket annak biztosítása érdekében, hogy teljesüljenek a 91/414/EGK irányelvben és különösen annak 13. cikkében előírt követelmények, valamint az I. mellékletben meghatározott vonatkozó feltételek. A tagállamoknak a 91/414/EGK irányelv rendelkezéseivel összhangban szükség szerint módosítaniuk kell, újakkal kell helyettesíteniük vagy vissza kell vonniuk az érvényes engedélyeket. A fenti határidőtől eltérve hosszabb időt kell biztosítani az egyes növényvédő szerek valamennyi tervezett felhasználására vonatkozó teljes, III. melléklet szerinti dossziénak a 91/414/EGK irányelvben meghatározott egységes elvekkel összhangban történő benyújtására és értékelésére.

(8)

A 3600/92/EGK bizottsági rendelet (5) keretében értékelt hatóanyagoknak a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe történő korábbi felvétele során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy nehézségek merülhetnek fel annak értelmezésében, hogy a már kiadott engedélyek jogosultjainak milyen kötelességei vannak az adatokhoz való hozzáféréssel kapcsolatosan. A további nehézségek elkerülése végett szükségesnek tűnik pontosítani a tagállamok kötelességeit, különösen azt, hogy meg kell győződniük arról, hogy az engedély jogosultja bizonyítottan hozzáfér az említett irányelv II. mellékletében leírt követelmények szerint összeállított dossziéhoz. Ez a pontosítás ugyanakkor nem ró új kötelezettséget a tagállamokra vagy az engedélyek jogosultjaira az I. mellékletet módosító, eddig elfogadott irányelvekhez képest.

(9)

A 91/414/EGK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(10)

Az ebben az irányelvben előírt intézkedések összhangban állnak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

a)

ha a termék egyedüli hatóanyagként tartalmaz klórszulfuront, kiromazint, dimetaklórt, etofenproxot, lufenuront, penkonazolt, triallátot és trifluszulfuront, akkor szükség szerint módosítják vagy visszavonják az engedélyt legkésőbb 2014. június 30-ig; vagy

b)

ha a termék több hatóanyag egyikeként tartalmaz klórszulfuront, kiromazint, dimetaklórt, etofenproxot, lufenuront, penkonazolt, triallátot és trifluszulfuront, akkor szükség szerint módosítják vagy visszavonják az engedélyt 2014. június 30-ig, vagy – amennyiben az későbbre esik – a kérdéses anyagot vagy anyagokat a 91/414/EGK irányelv I. mellékletéhez hozzáadó irányelvben vagy irányelvekben az ilyen módosításra vagy visszavonásra meghatározott időpontig.

2.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 172/34

2.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 172/35

(1)

1999. január 1-jétől kizárólag az Európai Központi Bank („EKB”) jogosult az eurót bevezetett tagállamokban (a továbbiakban: a részt vevő tagállamok) kibocsátott érmék mennyiségének engedélyezésére.

(2)

Az Oesterreichische Nationalbank 2009. május 26-án felkérte az EKB-t annak engedélyezésére, hogy az Ausztria által 2009-ben kibocsátható euroérmék mennyiségét 160 millió EUR-val növeljék,

2.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 172/36

(1)

A Tanács 2007. június 12-én elfogadta a Kongói Demokratikus Köztársaság biztonsági ágazatának reformja keretében az Európai Unió tanács- és segítségnyújtási miszsziójáról (EUSEC RD Congo) szóló 2007/406/KKBP együttes fellépést (1), mely felváltotta a korábban a 2005/355/KKBP együttes fellépéssel (2) létrehozott miszsziót.

(2)

2008. június 26-án a Tanács elfogadta a 2007/406/KKBP együttes fellépés módosításáról és 2009. június 30-ig történő meghosszabbításáról szóló 2008/491/KKBP együttes fellépést (3).

(3)

A kongói hatóságokkal és más érintett felekkel folytatott konzultációt követően szükségesnek látszik a misszió egy további három hónapos időszakkal történő meghosszabbítása, és a Politikai és Biztonsági Bizottság 2009. május 12-én javaslatot tett a misszió további három hónappal történő meghosszabbítására.

(4)

A 2007/406/KKBP együttes fellépést ennek megfelelően módosítani kell,

1.

Az 9. cikk (1) bekezdése második albekezdését az alábbi szöveg váltja fel:

„A misszióval kapcsolatos kiadások fedezésére szolgáló pénzügyi referenciaösszeg a 2008. július 1-től2009. szeptember 30-ig tartó időszakra 8 450 000 EUR.”

2.

A 16. cikk második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Ezt az együttes fellépést 2009. szeptember 30-ig kell alkalmazni.”

2.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 172/37