30.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 135/1

30.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 135/3

(1)

Az 1935/2004/EK rendelet megállapítja, hogy az élelmiszerrel érintkező aktív és intelligens anyagok és tárgyak (a továbbiakban: aktív és intelligens anyagok és tárgyak) is az alkalmazási körébe tartoznak, ezért az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő, bármely típusú anyagra és tárgyra (a továbbiakban: élelmiszerrel érintkező anyagok) vonatkozó valamennyi rendelkezés ezekre az anyagokra is érvényes. Hasonlóképpen adott esetben az egyéb közösségi jogszabályokban – mint például az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3-i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (2) és a kapcsolódó végrehajtási intézkedésekben, valamint a másnak látszó, és ezáltal a fogyasztók egészségét vagy biztonságát veszélyeztető termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1987. június 25-i 87/357/EGK irányelvben (3) – foglalt rendelkezések is alkalmazandók. Ezen közösségi jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit ez a rendelet nem ismétli meg.

(2)

Az 1935/2004/EK rendelet megállapítja az élelmiszerrel érintkező anyagokra vonatkozó tagállami jogszabályok közötti különbségek kiküszöbölésére szolgáló általános elveket. Az említett rendelet 5. cikkének (1) bekezdése bizonyos anyagok és tárgyak csoportjainak tekintetében egyedi intézkedések elfogadásáról rendelkezik, és részletesen leírja az anyagok közösségi szintű engedélyezésére szolgáló azon eljárást, amelyre akkor kerül sor, ha egy egyedi intézkedés az engedélyezett anyagok jegyzékbe foglalását írja elő.

(3)

Az 1935/2004/EK rendeletben is találhatók az aktív és intelligens anyagokra és tárgyakra vonatkozó szabályok. Ezen szabályok közé tartoznak például a kibocsátott aktív anyagokra vonatkozó rendelkezések, amelyeknek összhangban kell lenniük az élelmiszerekre és a címkézési szabályokra vonatkozó közösségi és tagállami rendelkezésekkel. Egyedi szabályok bevezetésére egyedi intézkedést kell hozni.

(4)

Ez a rendelet az 1935/2004/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett egyedi intézkedésnek minősül. Ennek a rendeletnek az a célja, hogy megállapítsa az aktív és intelligens anyagokra és tárgyakra vonatkozó azon egyedi szabályokat, amelyeket az említett anyagok és tárgyak biztonságos használata érdekében az 1935/2004/EK rendeletben megállapított általános előírások mellett kell alkalmazni.

(5)

Az aktív és intelligens anyagoknak és tárgyaknak számos különböző fajtája létezik. Az aktív és/vagy intelligens funkcióval bíró anyagokat mellékelhetik külön tartályban, például egy kis papírzacskóban, de közvetlenül beépíthetik a csomagolóanyagba is, például magába a műanyag palackba. A csomagolóanyag aktív és/vagy intelligens funkciójáért felelős anyagokat (a továbbiakban: összetevők) e rendelet szerint kell értékelni. A passzív részekre, mint például a tartályra, a tartály csomagolóanyagára és arra a csomagolóanyagra, amelybe az anyagot beépítették, az ezekre az anyagokra és tárgyakra alkalmazandó egyedi közösségi vagy tagállami rendelkezések vonatkoznak.

(6)

Az aktív és intelligens anyagok és tárgyak különböző típusú anyagokból állhatnak, mint például műanyag, papír és karton, illetve bevonatok vagy lakkok, amelyek akár több rétegben vagy részben is jelen lehetnek. Az ezekre az anyagokra vonatkozó előírások lehetnek közösségi szinten teljesen, részben vagy még egyáltalán nem harmonizáltak. Az ebben a rendeletben meghatározott szabályok az említett anyagokat szabályozó közösségi vagy tagállami rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandók.

(7)

Az összetevőket alkotó egyes anyagokat vagy adott esetben az ilyen anyagok kombinációját értékelni kell annak érdekében, hogy ezek valóban biztonságosak legyenek, és megfeleljenek az 1935/2004/EK rendeletben foglalt előírásoknak. Néhány esetben anyagkombinációk értékelésére és engedélyezésére lehet szükség, például ha az aktív vagy az intelligens funkció különböző anyagok közötti kölcsönhatásokat feltételez, amelyek jobb funkciót eredményeznek, vagy aktív és intelligens funkcióval bíró új anyagokat hoznak létre.

(8)

Az 1935/2004/EK rendelet úgy rendelkezik, hogy ha az egyedi intézkedések magukban foglalják a Közösségben az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagok és tárgyak előállítása során történő felhasználásra engedélyezett anyagok jegyzékbe foglalását is, akkor ezeknek az anyagoknak engedélyezésüket megelőzően biztonsági értékelésen kell átesniük.

(9)

Annak a személynek, aki az aktív és intelligens anyagokat és tárgyakat vagy az összetevőket forgalomba kívánja hozni, azaz a kérelmezőnek, valamennyi ahhoz szükséges információt be kell nyújtania, amelyekre az összetevőt alkotó anyag, illetve adott esetben anyagkombináció biztonsági értékeléséhez szükség van.

(10)

Az összetevőket alkotó anyag vagy anyagkombináció biztonsági értékelését az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) végzi, miután a kérelmező az 1935/2004/EK rendelet 9. és 10. cikke szerint érvényes kérelmet nyújtott be. Annak érdekében, hogy a kérelmező tisztában legyen azzal, hogy milyen adatokat kell rendelkezésre bocsátania a biztonsági értékeléshez, a Hatóság a kérelem elkészítéséről és benyújtásáról részletes útmutatót tesz közzé. Annak érdekében, hogy az esetleges korlátozásokat be lehessen tartani, a kérelmezőnek meg kell adnia az anyag kimutatására és mennyiségi meghatározására alkalmas analitikai módszert. A Hatóság értékeli, hogy az analitikai módszer megfelel-e a javasolt korlátozás betartatására.

(11)

Az egyes anyagok vagy anyagkombinációk biztonsági értékelését kockázatkezelési határozatnak kell követnie, azaz el kell dönteni, hogy az anyag bekerüljön-e az aktív és intelligens összetevőkben felhasználható anyagok közösségi jegyzékébe (a továbbiakban: közösségi jegyzék). A határozatot az 1935/2004/EK rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni, amely szoros együttműködést biztosít a Bizottság és a tagállamok között.

(12)

A közösségi jegyzéknek tartalmaznia kell az érintett anyag vagy anyagkombináció azonosítását, használati feltételeit, használati korlátozásait és/vagy specifikációit, illetve szükség esetén ugyanezeket az adatokat azzal az összetevővel, anyaggal vagy tárggyal kapcsolatban, amelyhez az anyagot hozzáadják, vagy amelybe az anyagot beépítik. Az anyag azonosításához legalább a következő adatokat meg kell adni: név, CAS-számok (amennyiben van ilyen és szükséges), részecskeméret, összetétel vagy egyéb specifikáció.

(13)

Az aktív anyagok és tárgyak célzottan tartalmazhatnak olyan anyagokat, amelyek rendeltetése, hogy az élelmiszerbe bekerüljenek. Mivel ezeket az anyagokat célzottan adják az élelmiszerhez, használatuk csak azon feltételek mellett engedhető meg, amelyeket az idevágó közösségi vagy tagállami rendelkezések előírnak az élelmiszerekben történő felhasználásukkal kapcsolatban. Abban az esetben, ha a közösségi vagy tagállami rendelkezések az anyag használatát engedélyhez kötik, az anyagnak és használatának meg kell felelni az élelmiszerekre vonatkozó egyedi jogszabály, például az élelmiszer-adalékokra vonatkozó jogszabály szerinti engedély feltételeinek. Az élelmiszer-adalékokat és enzimeket be lehet oltani az anyagba, vagy immobilizálni lehet őket az anyagon, és azoknak az élelmiszert illetően technológiai szerepük van. Az ilyen alkalmazások az élelmiszer-adalékokra és enzimekre vonatkozó jogszabályok hatálya alá tartoznak, ezért ugyanúgy kell őket kezelni, mint a kibocsátott aktív anyagokat.

(14)

Az intelligens csomagolóanyag-rendszerek információval szolgálnak a felhasználónak az élelmiszer állapotáról; alkotórészeiket viszont nem adják át az élelmiszereknek. Az intelligens rendszereket a csomagolás külső felületén lehet elhelyezni, és az élelmiszertől egy funkcionális gáttal lehet őket elválasztani; ez utóbbi egy olyan gát, amely az élelmiszerrel érintkező anyagokban vagy tárgyakban helyezkedik el, és megakadályozza a gát mögött lévő anyagok átjutását az élelmiszerbe. A funkcionális gát mögött használhatók nem engedélyezett anyagok is, feltéve, hogy megfelelnek bizonyos kritériumoknak, és az élelmiszerben történő kioldódásuk adott kimutatási határérték alatt marad. Tekintettel a csecsemőknek és más különösen érzékeny személyeknek szánt élelmiszerekre, valamint az ilyen típusú, nagy analitikai hibahatárú elemzések nehézségeire, a nem engedélyezett anyag funkcionális gáton keresztüli kioldódása tekintetében a 0,01 mg/kg felső határértéket kell megállapítani az élelmiszerben. Azon új technológiák kockázatértékelését, amelyek olyan részecskeméretű anyagok kialakítására irányulnak, amelyek kémiai vagy fizikai tulajdonságai jelentős mértékben eltérnek a nagyobb részecskeméretű anyagokétól (például nanorészecskék), eseti alapon kell elvégezni, amíg nem áll rendelkezésre több információ ezekről a technológiákról. Ezért ezekre a technológiákra a funkcionális gát koncepciója nem vonatkozik.

(15)

Az aktív vagy intelligens anyag passzív részére vonatkozó egyedi közösségi intézkedés előírásokat szabhat meg az anyag inertségére, például a műanyagokra vonatkozó összkioldódási határérték formájában. Ha egy kibocsátó aktív összetevőt egyedi közösségi intézkedés hatálya alá tartozó, élelmiszerrel érintkező anyagba építenek bele, az aktív anyag kioldódása következtében fennállhat az összkioldódási határérték túllépésének veszélye. Mivel az aktív funkció a passzív anyagnak nem inherens jellemzője, a kibocsátott aktív anyag mennyiségét nem szabad az összkioldódási értékbe beleszámítani.

(16)

Az 1935/2004/EK rendelet 4. cikkének (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy azokat az aktív és intelligens anyagokat és tárgyakat, amelyek már érintkezésbe kerültek élelmiszerekkel, megfelelően fel kell címkézni, hogy a fogyasztók be tudják azonosítani a nem ehető részeket. Az e célt szolgáló információk egységesítése elengedhetetlen fontosságú annak érdekében, hogy a fogyasztók ne essenek tévedések áldozatául. Ezért ha az aktív és intelligens anyagok és tárgyak vagy részeik ehetőnek tekinthetők, címkéjükön fel kell tüntetni egy figyelmeztetést, és ahol technikailag megoldható, egy piktogramot is.

(17)

Az 1935/2004/EK irányelv 16. cikke előírja, hogy az anyagokhoz és tárgyakhoz írásos nyilatkozatot kell csatolni, amely igazolja, hogy azok megfelelnek a vonatkozó szabályoknak. A rendelet 5. cikke (1) bekezdésének h) és i) pontjának megfelelően – a szállítók tevékenységének koordinálása és felelősségük fokozása céljából a gyártás minden szakaszában – a felelősöknek a vonatkozó szabályok betartását megfelelőségi nyilatkozatban kell dokumentálniuk, amelyet a fogyasztók számára elérhetővé tesznek. Ezenkívül a megfelelőségi nyilatkozatot alátámasztó dokumentációt a gyártás minden szakaszában készen kell tartani a felügyeleti szervek számára betekintés céljából.

(18)

A 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 17. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az élelmiszer-ipari vállalkozónak ellenőriznie kell, hogy az élelmiszerek megfelelnek-e az élelmiszerjog követelményeinek. Az 1935/2004/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének e) pontja úgy rendelkezik, hogy azokat az aktív anyagokat és tárgyakat, amelyek a forgalomba hozataluk időpontjában még nem kerültek érintkezésbe élelmiszerekkel, bizonyos információknak kell kísérniük annak érdekében, hogy az anyagokat és tárgyakat használó élelmiszer-ipari vállalkozó be tudjon tartani minden egyéb vonatkozó közösségi – vagy annak hiányában tagállami – rendelkezést, ideértve az élelmiszerek címkézésére vonatkozó rendelkezéseket is; a megadandó információknak tartalmazniuk kell például a következőket: az engedélyezett használat vagy használatok, az aktív összetevő által kibocsátott anyagok neve és megengedett legnagyobb mennyisége. Ezért az élelmiszer-ipari vállalkozók számára – akiket ugyanakkor a titoktartási követelmények is köteleznek – hozzáférhetővé kell tenni a releváns információkat annak érdekében, hogy biztosítani tudják: az aktív és intelligens anyagokból és tárgyakból történő kioldódás vagy célzott kibocsátás biztosan megfelel az élelmiszerekre vonatkozó, közösségi vagy tagállami rendelkezésekben foglalt előírásoknak és korlátozásoknak.

(19)

A tagállamokban már jelenleg is forgalmaznak aktív és intelligens anyagokat és tárgyakat, ezért rendelkezéseket kell hozni annak biztosítására, hogy zökkenőmentes legyen a közösségi engedélyezési eljárásra való áttérés, és ne zavarja az említett anyagok és tárgyak jelenlegi piacának működését. A kérelmezők számára elegendő időt kell biztosítani arra, hogy az összetevőt alkotó anyag vagy anyagkombináció biztonsági értékeléséhez szükséges információt rendelkezésre bocsássák. Ezért az aktív és intelligens anyagokról és tárgyakról szóló információk benyújtására 18 hónapos határidőt kell adni. E 18 hónapos időszak alatt új anyag vagy anyagkombináció engedélyezésére vonatkozó kérelmeket is be lehet nyújtani.

(20)

A Hatóság haladéktalanul értékel minden, olyan létező vagy új anyagokra vonatkozó kérelmet, amelyek azon összetevők részét képezik, amelyek tekintetében a kezdeti kérelmezési időszakban időben és a Hatóság útmutatójának megfelelően érvényes kérelmet nyújtottak be.

(21)

Miután a Hatóság elvégezte valamennyi olyan anyag biztonsági értékelését, amelyek tekintetében a kezdeti 18 hónapos időszakban a Hatóság útmutatójának megfelelően érvényes kérelmet nyújtottak be, a Bizottság összeállítja azoknak az engedélyezett anyagok közösségi jegyzékét. Annak érdekében, hogy valamennyi kérelmező számára igazságos és egyenlő feltételeket biztosítsanak, a közösségi jegyzék létrehozására egy lépésben kerül sor.

(22)

A megfelelőségi nyilatkozatra vonatkozó szabályok és a címkézésre vonatkozó egyedi szabályok csak e rendelet hatálybalépése után hat hónappal alkalmazandók, annak érdekében, hogy a vállalkozóknak elég idejük legyen az új szabályokhoz való alkalmazkodásra.

(23)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

a)

„aktív anyagok és tárgyak”: olyan anyagok és tárgyak, amelyeknek az a rendeltetése, hogy a csomagolt élelmiszer eltarthatóságát meghosszabbítsák, illetve fenntartsák vagy javítsák a csomagolt élelmiszer állapotát; ezeket úgy tervezték, hogy célzottan tartalmazzanak olyan összetevőket, amelyek a csomagolt élelmiszerbe vagy annak közvetlen környezetébe bizonyos anyagokat bocsátanak ki, illetve onnan bizonyos anyagokat abszorbeálnak;

b)

„intelligens anyagok és tárgyak”: olyan anyagok és tárgyak, amelyekkel figyelemmel kísérhető a csomagolt élelmiszer vagy közvetlen környezetének állapota;

c)

„összetevő”: az anyag vagy tárgy aktív és/vagy intelligens funkcióját hordozó anyag vagy anyagkombináció, ideértve in situ reakciójuk termékeit is; a passzív részek, mint például az az anyag, amelyhez hozzáadták, vagy amelybe beépítették őket, nem tartoznak ide;

d)

„funkcionális gát”: egy vagy több, élelmiszerrel érintkező anyagrétegből álló gát, amely biztosítja, hogy a kész anyag vagy tárgy megfeleljen az 1935/2004/EK rendelet 3. cikkének;

e)

„kibocsátó aktív anyagok és tárgyak”: azok az aktív anyagok és tárgyak, amelyeket úgy terveztek, hogy célzottan tartalmazzanak olyan összetevőket, amelyek anyagokat bocsátanak ki a csomagolt élelmiszerbe vagy élelmiszerre, vagy az élelmiszer környezetébe;

f)

„kibocsátott aktív anyagok”: a kibocsátó aktív anyagok és tárgyak által a csomagolt élelmiszerbe vagy élelmiszerre vagy az élelmiszer környezetébe rendeltetésszerűen kibocsátott anyagok, amelyek az élelmiszerben valamilyen funkciót töltenek be.

a)

megfelelnek a rendeltetésük szerinti célnak és hatásosak;

b)

megfelelnek az 1935/2004/EK rendelet 3. cikkében foglalt általános követelményeknek;

c)

megfelelnek az 1935/2004/EK rendelet 4. cikkében foglalt egyedi előírásoknak;

d)

megfelelnek az 1935/2004/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének e) pontjában foglalt címkézési előírásoknak;

e)

megfelelnek e rendelet II. fejezetében foglalt, az összetételre vonatkozó követelményeknek;

f)

megfelelnek e rendelet III. és IV. fejezetében foglalt, a címkézésre és a megfelelőségi nyilatkozatra vonatkozó követelményeknek,

a)

kibocsátott aktív anyagok, feltéve, hogy megfelelnek a 9. cikkben foglalt feltételeknek;

b)

az élelmiszerekre vonatkozó közösségi vagy tagállami rendelkezések hatálya alá tartozó anyagok, amelyeket például a beoltás vagy az immobilizáció technológiájával adnak hozzá az aktív anyagokhoz és tárgyakhoz, vagy építenek be azokba, abból a célból, hogy technológiai hatást fejtsenek ki az élelmiszerre; feltéve, hogy megfelelnek a 9. cikkben foglalt feltételeknek;

c)

az olyan összetevőkben használt anyagok, amelyek nem érintkeznek közvetlenül az élelmiszerrel vagy az élelmiszer közvetlen környezetével, és amelyeket funkcionális gát választ el az élelmiszertől; feltéve, hogy megfelelnek a 10. cikkben foglalt feltételeknek, és hogy az alábbi kategóriák egyikébe sem tartoznak:

a)

az anyag azonosítója;

b)

az anyag funkciója;

c)

a hivatkozási szám;

d)

szükség esetén az anyag vagy összetevő használati feltételei;

e)

szükség esetén az anyagra vonatkozó korlátozások és/vagy specifikációk;

f)

szükség esetén annak az anyagnak vagy tárgynak a használati feltételei, amelyhez az anyagot vagy összetevőt hozzáadják, vagy amelybe beleépítik őket.

a)

a „NEM EHETŐ” feliratot; és

b)

amennyiben technikailag megoldható, az I. mellékletben megadott piktogramot.

30.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 135/12

(1)

A tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a támogatásoknak a kedvezményezettek részére történő kifizetésére vonatkozóan a közösségi mezőgazdasági szabályozásban megállapított határidőket. Az 1290/2005/EK rendelet 16. cikke úgy rendelkezik, hogy amennyiben a szóban forgó határidőket a kifizető ügynökségek nem tartják be, a közösségi finanszírozáshoz kapcsolódó kifizetések nem fogadhatók el, kivéve meghatározott feltételek és korlátok esetén, az arányosság elvével összhangban.

(2)

A 883/2006/EK bizottsági rendelet (2) 9. cikke értelmében abban az esetben, ha a késedelmesen teljesített kiadások a határidők lejárta előtt teljesített kiadások legfeljebb 4 %-át teszik ki, nem kell csökkentést alkalmazni.

(3)

A Bizottság a Mezőgazdasági Különbizottság 2008. október 6-i ülésén (3) nyilatkozatot terjesztett elő a 883/2006/EK rendelet 9. cikkében előírt küszöbérték 4 %-ról 5 %-ra történő emeléséről. Következésképpen helyénvaló felemelni a támogatható késedelmes kifizetésekre vonatkozó küszöbértéket. Az új küszöbértéket azokban az esetekben kell alkalmazni, amikor a kifizetési határidő 2009. október 15. után jár le.

(4)

A közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19-i 73/2009/EK tanácsi rendelet (4) 8. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az egyes tagállamokban egy adott naptári évre vonatkozóan odaítélt közvetlen kifizetések teljes nettó összege – a moduláció, illetve az önkéntes moduláció alkalmazását követően és a pénzügyi fegyelem sérelme nélkül, a 247/2006/EK (5) és az 1405/2006/EK rendelet (6) alapján odaítélt közvetlen kifizetések kivételével – nem haladhatja meg a 73/2009/EK rendelet IV. mellékletében meghatározott felső határértékeket. A pénzügyi fegyelem biztosítása céljából indokolt különleges rendelkezéseket megállapítani annak érdekében, hogy a kifizetési határidők be nem tartása ne járhasson azzal a következménnyel, hogy a közvetlen kifizetésekhez kapcsolódó teljes kiadások meghaladják a megfelelő pénzügyi évre megállapított felső határértékeket.

(5)

Ezenkívül – a jelenlegi gyakorlattal összhangban és az átláthatóság biztosítása érdekében – helyénvaló egyes rendelkezéseket pontosabban meghatározni.

(6)

A 883/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

A módosításokat 2009. október 16-tól kell alkalmazni a 2010. és az azt követő pénzügyi évek tekintetében a tagállamokhoz befolyt jövedelmek, illetve a tagállamok által teljesített kiadások esetében.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági alapokkal foglalkozó bizottság véleményével,

1.

A 9. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 19. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   Azokat az 1259/1999/EK rendelet 3. és 4. cikkének vagy az 1655/2004/EK rendelet 1. cikkének megfelelően visszatartott összegeket és azok esetleges kamatait, amelyeket nem a 963/2001/EK bizottsági rendelet (10) 1. cikkének vagy az 1655/2004/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének megfelelően fizettek ki, az EMGA javára jóvá kell írni az érintett pénzügyi év októberéhez tartozó kiadásokkal együtt. Adott esetben az e rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében említett átváltási árfolyamot kell alkalmazni.

30.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 135/15

(1)

Az 1898/2005/EK bizottsági rendelet (2) meghatározta az egyes tejterméktöbbletek elhelyezésével kapcsolatos támogatási rendszerek alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat. Az említett, az 1234/2007/EK rendelet 101. cikkében előírt rendszert a közös agrárpolitika kiigazításáról és a 247/2006/EK, a 320/2006/EK, az 1405/2006/EK, az 1234/2007/EK, a 3/2008/EK és a 479/2008/EK rendelet módosításáról, továbbá az 1883/78/EGK, az 1254/89/EGK, a 2247/89/EGK, a 2055/93/EGK, az 1868/94/EK, a 2596/97/EK, az 1182/2005/EK és a 315/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19-i 72/2009/EK tanácsi rendelet (3) törölte el.

(2)

Ebben az összefüggésben, valamint az intervenciós vaj költséghatékonyabb értékesítési lehetőségeinek érdekében és az egyszerűsítés céljából a cukrászati, például jégkrémben és egyéb élelmiszerben való felhasználásra szánt intervenciós vaj értékesítésére vonatkozó rendelkezéseket is indokolt eltörölni.

(3)

Az 1898/2005/EK bizottsági rendeletet tehát hatályon kívül kell helyezni.

(4)

Az 1234/2007/EK rendelet 101. cikkét a 72/2009/EK rendelet 2009. július 1-jei hatállyal törli. Ezért az 1898/2005/EK rendeletet ugyanezen időponttól kezdődően hatályon kívül kell helyezni. Az 1898/2005/EK rendelet 78. cikke azonban úgy rendelkezik, hogy a vaj az utalványon feltüntetett naptári hónapot megelőző hónap huszadik napjától az azon feltüntetett naptári hónapot követő hónap tizedik napjáig szállítható el. Annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők teljes mértékben fel tudják használni a 2009 júniusáig érvényes utalványokat, indokolt, hogy az 1898/2005/EK rendelet IV. fejezete továbbra is alkalmazandó legyen ezekre az utalványokra.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

30.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 135/16

(1)

Az 1234/2007/EK rendelet 136. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az 1001 10 00, az 1001 90 91, az ex 1001 90 99 (kiváló minőségű közönséges búza), az 1002, az ex 1005 (a hibrid vetőmag kivételével), valamint – a vetésre szánt hibridek kivételével – ex 1007 KN-kód alá tartozó termékekre vonatkozó behozatali vámnak meg kell egyeznie az e termékek behozatalára érvényes, 55 %-kal megnövelt, majd a szállítmányra alkalmazandó CIF-importárral csökkentett intervenciós árral. E vám azonban nem haladhatja meg a közös vámtarifa szerinti vámtételt.

(2)

Az 1234/2007/EK rendelet 136. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az (1) bekezdésben említett behozatali vám kiszámítása céljából az abban a bekezdésben említett termékekre rendszeres időközönként reprezentatív CIF-importárat kell megállapítani.

(3)

Az 1249/96/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében az 1001 10 00, az 1001 90 91, az ex 1001 90 99 (kiváló minőségű közönséges búza), az 1002 00, az 1005 10 90, az 1005 90 00 és az 1007 00 90 KN-kód alá tartozó termékekre vonatkozó importvám kiszámításához az ugyanezen rendelet 4. cikkében leírt módszerrel meghatározott napi reprezentatív CIF-importárat kell alkalmazni.

(4)

Helyénvaló rögzíteni a behozatali vámokat a 2009. június 1-jén az új behozatali vám hatálybalépése napjáig tartó időszakra,

30.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 135/19

(1)

A Szerződés 104. cikke szerint a tagállamoknak kerülniük kell a túlzott költségvetési hiányt.

(2)

A Stabilitási és Növekedési Paktum az árstabilitás és az erős, fenntartható, munkahelyteremtéshez vezető növekedés eszközeként a rendezett államháztartás célkitűzésén alapul.

(3)

A Szerződés 104. cikke szerinti túlzott hiány esetén követendő eljárás, amelyet a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendelet (1) (amely a Stabilitási és Növekedési Paktum része) részletez, előírja, hogy a túlzott hiány fennállását határozatban kell megállapítani. A Szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv további rendelkezéseket állapít meg a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásához. A 3605/93/EK tanácsi rendelet (2) megállapítja az említett jegyzőkönyv rendelkezésének alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat és meghatározásokat.

(4)

A Stabilitási és Növekedési Paktum 2005-ös reformja az eredményességének és közgazdasági megalapozottságának fokozását és az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának védelmét tűzte ki célul. Célja volt továbbá különösen annak biztosítása, hogy a túlzott hiány esetén követendő eljárás valamennyi szakaszában vegyék teljes mértékben figyelembe mindenekelőtt a gazdasági és költségvetési hátteret. A Stabilitási és Növekedési Paktum így támogatja azokat a kormányzati politikákat, amelyek a gazdasági helyzet figyelembevétele mellett a stabil költségvetés azonnali visszaállítását célozzák.

(5)

A Szerződés 104. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság véleményt terjeszt a Tanács elé, ha úgy ítéli meg, hogy valamely tagállamban túlzott hiány áll fenn vagy következhet be. A 104. cikk (3) bekezdése szerinti jelentését, valamint a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményét figyelembe véve, a Bizottság a 104. cikk (4) bekezdésével összhangban megállapította, hogy Franciaországban túlzott hiány áll fenn. Ezért 2009. március 24-én a Bizottság Franciaország vonatkozásában ennek megfelelő véleményt terjesztett a Tanács elé (3).

(6)

A Szerződés 104. cikkének (6) bekezdése szerint a Tanácsnak figyelembe kell vennie az érintett tagállam esetleges észrevételeit, mielőtt egy általános értékelés alapján határozna arról, hogy fennáll-e túlzott hiány. Franciaország esetében ez az általános értékelés a következő megállapításokat eredményezi.

(7)

A francia hatóságok által 2009. február 6-án bejelentett adatok alapján a franciaországi államháztartási hiány 2008-ban elérte a GDP 3,2 %-át (4), tehát túllépte a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaértéket. A 104. cikk (3) bekezdése alapján készített bizottsági jelentés szerint a hiány megközelítette a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaértéket, de a Szerződés, valamint a Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében a referenciaérték túllépése nem tekinthető kivételesnek, és mindenekelőtt nem a 2008. évi jelentős gazdasági visszaesés miatt következett be. A francia statisztikai hivatal (INSEE) becslése szerint a GDP-növekedés a 2007-es 2,2 % után 2008-ban a GDP 0,7 %-át érte el. Emellett a referenciaérték túllépése nem tekinthető átmenetinek. A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése szerint az államháztartási hiány várhatóan a GDP 5,4 %-át éri el 2009-ben, és változatlan politika mellett, a helyreállítási terv költségvetési hatásának megszűnésével 2010-ben kismértékben, 5 %-ra csökken. Ezért nem teljesül a Szerződés hiányra vonatkozó kritériuma.

(8)

Az 1467/97/EK rendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően az „érdemleges tényezők” csak akkor vehetők figyelembe a 104. cikk (6) bekezdése szerint túlzott hiány fennállását megállapító tanácsi határozatban, ha a kettős feltétel – vagyis hogy a hiány közel marad a referenciaértékhez és a referenciaérték túllépése átmeneti – teljes mértékben teljesül. Franciaország esetében ez a kettős feltétel nem teljesül, ezért az említett határozathoz vezető lépések során érdemleges tényezők figyelembevételére nem kerül sor,

30.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 135/21

(1)

A Szerződés 104. cikke szerint a tagállamoknak kerülniük kell a túlzott költségvetési hiányt.

(2)

A Stabilitási és Növekedési Paktum az árstabilitás és az erős, fenntartható, munkahelyteremtéshez vezető növekedés eszközeként a rendezett államháztartás célkitűzésén alapul.

(3)

A Szerződés 104. cikke szerinti túlzott hiány esetén követendő eljárás, amelyet a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendelet (1) (amely a Stabilitási és Növekedési Paktum része) részletez, előírja hogy a túlzott hiány fennállását határozatban kell megállapítani. A Szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv további rendelkezéseket állapít meg a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásához. A 3605/93/EK tanácsi rendelet (2) megállapítja az említett jegyzőkönyv rendelkezésének alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat és meghatározásokat.

(4)

A Stabilitási és Növekedési Paktum 2005-ös reformja az eredményességének és közgazdasági megalapozottságának fokozását és az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának védelmét tűzte ki célul. Célja volt továbbá különösen annak biztosítása, hogy a túlzott hiány esetén követendő eljárás valamennyi szakaszában vegyék teljes mértékben figyelembe mindenekelőtt a gazdasági és költségvetési hátteret. A Stabilitási és Növekedési Paktum így támogatja azokat a kormányzati politikákat, amelyek a gazdasági helyzet figyelembevétele mellett a stabil költségvetés azonnali visszaállítását célozzák.

(5)

A Szerződés 104. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság véleményt terjeszt a Tanács elé, ha úgy ítéli meg, hogy valamely tagállamban túlzott hiány áll fenn vagy következhet be. A 104. cikk (3) bekezdése szerinti jelentését, valamint a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményét figyelembe véve, a Bizottság a 104. cikk (4) bekezdésével összhangban megállapította, hogy Görögországban túlzott hiány áll fenn. Ezért 2009. március 24-én a Bizottság Görögország vonatkozásában ennek megfelelő véleményt terjesztett a Tanács elé (3).

(6)

A Szerződés 104. cikkének (6) bekezdése szerint a Tanácsnak figyelembe kell vennie az érintett tagállam esetleges észrevételeit, mielőtt egy általános értékelés alapján határozna arról, hogy fennáll-e túlzott hiány. Görögország esetében ez az általános értékelés a következő megállapításokat eredményezi.

(7)

Az államháztartási hiány Görögországban 2007-ben elérte a GDP 3,5 %-át, meghaladva a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaértéket. A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése szerint az államháztartási hiány egyszeri intézkedésektől mentesen 2008-ban a GDP 3,6 %-ára becsülhető (vagy a GDP 3,4 %-ára az egyszeri intézkedésekkel). Ez a becslés 2008-ban 2,9 %-os reál-GDP növekedésen alapul és a 2008. évi költségvetési törvény végrehajtására vonatkozó legfrissebb adatokat veszi figyelembe. 2009 vonatkozásában a Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzései szerint, 0,2 %-os reál-GDP növekedési előrejelzés és a parlament által december 21-én jóváhagyott 2009. évi költségvetési törvény óvatos értékelése alapján az államháztartási hiány az egyszeri intézkedések nélkül a GDP 4,4 %-a lesz (3,7 % az egyszeri bevételekkel). Változatlan politikát és az egyszeri intézkedések megszakítását feltételezve 2010-ben a hiány az előrejelzés szerint a GDP 4,2 %-át teszi majd ki, ezért nem teljesül a Szerződés hiányra vonatkozó kritériuma.

(8)

A bruttó államadóság 2007-ben a GDP 94,8 %-át, 2008-ban 94,6 %-át tette ki, ez az arány jóval a Szerződés által a GDP 60 %-ában megállapított referenciaérték felett van. A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése alapján az államadósság aránya tovább emelkedik, 2009-ben a GDP 96,25 %-ára, 2010-ben pedig 98,5 %-ára, A jelenlegi hiányszintek és a középtávú növekedési becslés nem egyeztethető össze a GDP 60 %-a alatti szinthez közelítő adósságaránnyal. A Szerződés és a Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében az adósságarány nem tekinthető elegendő mértékben csökkenőnek, és a referenciaértékhez kielégítő ütemben közelítőnek.

(9)

Az 1467/97/EK rendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően az „érdemleges tényezők” csak akkor vehetők figyelembe a 104. cikk (6) bekezdése szerint túlzott hiány fennállását megállapító tanácsi határozatban, ha a kettős feltétel – vagyis hogy a hiány közel marad a referenciaértékhez és a referenciaérték túllépése átmeneti – teljes mértékben teljesül. Görögország esetében ez a kettős feltétel nem teljesül, ezért az említett határozathoz vezető lépések során érdemleges tényezők figyelembevételére nem kerül sor,

30.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 135/23

(1)

A Szerződés 104. cikke szerint a tagállamoknak kerülniük kell a túlzott költségvetési hiányt.

(2)

A Stabilitási és Növekedési Paktum az árstabilitás és az erős, fenntartható, munkahelyteremtéshez vezető növekedés eszközeként a rendezett államháztartás célkitűzésén alapul.

(3)

A Szerződés 104. cikke szerinti túlzott hiány esetén követendő eljárás, amelyet a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendelet (1) (amely a Stabilitási és Növekedési Paktum része) részletez, előírja hogy a túlzott hiány fennállását határozatban kell megállapítani. A Szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv további rendelkezéseket állapít meg a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásához. A 3605/93/EK tanácsi rendelet (2) megállapítja az említett jegyzőkönyv rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat és meghatározásokat.

(4)

A Stabilitási és Növekedési Paktum 2005-ös reformja az eredményességének és közgazdasági megalapozottságának fokozását és az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának védelmét tűzte ki célul. Célja volt továbbá különösen annak biztosítása, hogy a túlzott hiány esetén követendő eljárás valamennyi szakaszában vegyék teljes mértékben figyelembe mindenekelőtt a gazdasági és költségvetési hátteret. A Stabilitási és Növekedési Paktum így támogatja azokat a kormányzati politikákat, amelyek a gazdasági helyzet figyelembevétele mellett a stabil költségvetés azonnali visszaállítását célozzák.

(5)

A Szerződés 104. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság véleményt terjeszt a Tanács elé, ha úgy ítéli meg, hogy valamely tagállamban túlzott hiány áll fenn vagy következhet be. A 104. cikk (3) bekezdése szerinti jelentését, valamint a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményét figyelembe véve, a Bizottság a 104. cikk (4) bekezdésével összhangban megállapította, hogy Írországban túlzott hiány áll fenn. Ezért 2009. március 24-én a Bizottság Írország vonatkozásában ennek megfelelő véleményt terjesztett a Tanács elé (3).

(6)

A Szerződés 104. cikkének (6) bekezdése szerint a Tanácsnak figyelembe kell vennie az érintett tagállam esetleges észrevételeit, mielőtt egy általános értékelés alapján határozna arról, hogy fennáll-e túlzott hiány. Írország esetében ez az általános értékelés a következő megállapításokat eredményezi.

(7)

A stabilitási program aktualizált változata szerint az államháztartási hiány Írországban 2008-ban elérte a GDP 6,3 %-át, és így meghaladta a GDP 3 %-ában kifejezett referenciaértéket. A hiány nem maradt közel a GDP 3 %-át jelentő referenciaértékhez, de az említett érték túllépése a Szerződés, valamint a Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében kivételesnek tekinthető, és elsősorban a jelentős mértékű gazdasági visszaesés eredménye. A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése szerint a reál-GDP növekedése Írországban 2008-ban jelentős negatívumba fordult (–2,0 %-ra, amely valamivel rosszabb, mint az ír hatóságok által a stabilitási program aktualizált változatának 2009. januári kiegészítésében bejelentett –1,4 %-os előrejelzés).

(8)

Emellett a referenciaérték túllépése nem tekinthető átmenetinek. A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése szerint a 2009-es költségvetésben a jelenlegi évre tervezett intézkedéseket figyelembe véve (azonban a 2009 februárjában bejelentett, a GDP 1 %-át kitevő további konszolidációs csomag nélkül) a hiány 2009-ben a GDP 11 %-ára szélesedik, és változatlan politikát feltételezve 2010-ben tovább romlik, a GDP 13 %-ára. A Szerződés hiányra vonatkozó kritériuma nem teljesül.

(9)

A bruttó államadósság 2008-ban a GDP 40,6 %-át tette ki, ami a GDP 60 %-ának megfelelő referenciaérték alatt marad. A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése szerint azonban az adósságállomány gyors növekedése folytatódik, és 2010-re meghaladja a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaértéket.

(10)

Az 1467/97/EK rendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően az „érdemleges tényezők” csak akkor vehetők figyelembe a 104. cikk (6) bekezdése szerint túlzott hiány fennállását megállapító tanácsi határozatban, ha a kettős feltétel – vagyis hogy a hiány közel marad a referenciaértékhez és a referenciaérték túllépése átmeneti – teljes mértékben teljesül. Írország esetében ez a kettős feltétel nem teljesül, ezért az említett határozathoz vezető lépések során érdemleges tényezők figyelembevételére nem kerül sor,

30.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 135/25

(1)

A Szerződés 104. cikke szerint a tagállamoknak kerülniük kell a túlzott költségvetési hiányt.

(2)

A Stabilitási és Növekedési Paktum az árstabilitás és az erős, fenntartható, munkahelyteremtéshez vezető növekedés eszközeként a rendezett államháztartás célkitűzésén alapul.

(3)

A Szerződés 104. cikke szerinti túlzott hiány esetén követendő eljárás, amelyet a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendelet (1) (amely a Stabilitási és Növekedési Paktum része) részletez, előírja hogy a túlzott hiány fennállását határozatban kell megállapítani. A Szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv további rendelkezéseket állapít meg a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásához. A 3605/93/EK tanácsi rendelet (2) megállapítja az említett jegyzőkönyv rendelkezésének alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat és meghatározásokat.

(4)

A Stabilitási és Növekedési Paktum 2005-ös reformja az eredményességének és közgazdasági megalapozottságának fokozását és az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának védelmét tűzte ki célul. Célja volt továbbá különösen annak biztosítása, hogy a túlzott hiány esetén követendő eljárás valamennyi szakaszában vegyék teljes mértékben figyelembe mindenekelőtt a gazdasági és költségvetési hátteret. A Stabilitási és Növekedési Paktum így támogatja azokat a kormányzati politikákat, amelyek a gazdasági helyzet figyelembevétele mellett a stabil költségvetés azonnali visszaállítását célozzák.

(5)

A Szerződés 104. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság véleményt terjeszt a Tanács elé, ha úgy ítéli meg, hogy valamely tagállamban túlzott hiány áll fenn vagy következhet be. A 104. cikk (3) bekezdése szerinti jelentését, valamint a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményét figyelembe véve, a Bizottság a 104. cikk (4) bekezdésével összhangban megállapította, hogy Spanyolországban túlzott hiány áll fenn. Ezért 2009. március 24-én a Bizottság Spanyolország vonatkozásában ennek megfelelő véleményt terjesztett a Tanács elé (3).

(6)

A Szerződés 104. cikkének (6) bekezdése szerint a Tanácsnak figyelembe kell vennie az érintett tagállam esetleges észrevételeit, mielőtt egy általános értékelés alapján határozna arról, hogy fennáll-e túlzott hiány. Spanyolország esetében ez az általános értékelés a következő megállapításokat eredményezi.

(7)

A stabilitási program 2009. januári aktualizált változata szerint Spanyolország államháztartási hiánya a becslések szerint 2008-ban elérte a GDP 3,4 %-át, meghaladva így a GDP 3 %-ában megállapított referenciaértéket. A hiány közel volt a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaértékhez, de a Szerződés és a Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében a referenciaérték túllépése nem tekinthető kivételesnek. Így különösen nem 2008-ban bekövetkezett rendkívüli esemény vagy súlyos gazdasági hanyatlás eredménye. A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése szerint a reál-GDP növekedése Spanyolországban 2008-ban lényegesen, 1,2 %-ra lassult a 2007-es 3,7 %-kal szemben, de a kibocsátási rés pozitív maradt. Ezenkívül a referenciaérték túllépése nem tekinthető átmenetinek sem.

(8)

A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése szerint 2009-ben az államháztartási hiány a GDP 6,2 %-ára nő, a GDP 0,5 %-a fölötti hiánynövelő egyszeri intézkedésekkel együtt. Ez az előrejelzés a GDP 2 %-kal történő csökkenését tartalmazó előrejelzésen, valamint a 2009-es költségvetési törvény és a spanyol hatóságok által 2008. november 27-én bejelentett költségvetési csomag körültekintő értékelésén alapult. Változatlan politikát feltételezve 2010-ben a hiány az előrejelzés szerint a GDP 5,7 %-át teszi majd ki, ezért nem teljesül a Szerződés hiányra vonatkozó kritériuma.

(9)

A bruttó államadósság jóval a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték alatt marad, a 2009. januári stabilitási program 2008-ban a GDP 39,5 %-ára becsülte. A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése szerint azonban a GDP-arányos államadósság várhatóan jelentősen emelkedik majd, és 2010-ben eléri az 53 %-ot.

(10)

Az 1467/97/EK rendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően az „érdemleges tényezők” csak akkor vehetők figyelembe a 104. cikk (6) bekezdése szerint túlzott hiány fennállását megállapító tanácsi határozatban, ha a kettős feltétel – vagyis hogy a hiány közel marad a referenciaértékhez és a referenciaérték túllépése átmeneti – teljes mértékben teljesül. Spanyolország esetében ez a kettős feltétel nem teljesül, ezért az említett határozathoz vezető lépések során érdemleges tényezők figyelembevételére nem kerül sor,

30.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 135/27

30.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 135/28

30.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 135/29

(1)

A 2006/133/EK bizottsági rendelettel (2) összhangban Portugália felszámolási tervet hajt végre a fenyőfa fonalférge elterjedésének megakadályozása érdekében.

(2)

2009. január 16-án az Egyesült Királyság arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy feltartóztatott egy Portugáliából érkező fa csomagolóanyag-szállítmányt, amelyben fenyőfa élő fonalférge fordult elő, és amelyet nem jelöltek meg a FAO növény-egészségügyi intézkedésekre vonatkozó, 15. számú nemzetközi szabványában (A nemzetközi kereskedelemben használt fa csomagolóanyag szabályozására vonatkozó iránymutatások, a továbbiakban: a FAO növény-egészségügyi intézkedésekre vonatkozó 15. számú nemzetközi szabványa) foglaltakkal összhangban, jóllehet azt a 2006/133/EK határozat előírja.

(3)

2009. február 20-án Belgium arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy öt olyan, Portugáliából származó fakéreg- és faanyaghulladék-szállítmányt fedezett fel, amelyek nem felelnek meg az előírásnak. A feltartóztatott fakéregszállítmányt gázosító kezelést igazoló növény-egészségügyi bizonyítvány kísérte. A 2006/133/EK határozat viszont a fakéreg számára hőkezelést ír elő. A feltartóztatott faanyaghulladék-szállítmány esetében emellett a kísérő dokumentumokban szereplő adatok egymással ellentmondásban álltak.

(4)

2009. február 11-én Spanyolország tájékoztatta a Bizottságot, hogy Portugáliából származó, a betegségre fogékony fakéreg- és faanyaghulladék-szállítmányokat tartóztatott fel, amelyekben fenyőfa élő fonalférge fordult elő. 2009. február 20-án és 2009. március 3-án Spanyolország tájékoztatta a Bizottságot, hogy Portugáliából származó, a betegségre fogékony faanyag-szállítmányokat tartóztatott fel, amelyeket a 2006/133/EK határozat mellékletének 1. a) pontjában előírtakkal ellentétben nem kísért növényútlevél. 2009. március 3-án, 6-án és 18-án Spanyolország tájékoztatta a Bizottságot, hogy Portugáliából érkező olyan fa csomagolóanyag-szállítmányokat tartóztatott fel, amelyeket a 2006/133/EK határozat követelményei ellenére nem jelöltek meg a FAO növény-egészségügyi intézkedésekre vonatkozó 15. számú nemzetközi szabványában foglaltakkal összhangban.

(5)

2009. április 1-jén Írország értesítette a Bizottságot, hogy feltartóztatott egy Portugáliából érkező fa csomagolóanyag-szállítmányt, amelyben fenyőfa élő fonalférge fordult elő. Emellett Írország 2009. április 21-én értesítette a Bizottságot, hogy feltartóztatott négy, Portugáliából érkező fa csomagolóanyag-szállítmányt, amelyeket nem jelöltek meg a FAO növény-egészségügyi intézkedésekre vonatkozó 15. számú nemzetközi szabványában foglaltakkal összhangban.

(6)

Litvánia 2009. március 24-én és 2009. április 3-án értesítette a Bizottságot, hogy feltartóztatott egy Portugáliából érkező fa csomagolóanyag-szállítmányt, amelyet nem jelöltek meg a FAO növény-egészségügyi intézkedésekre vonatkozó 15. számú nemzetközi szabványában foglaltakkal összhangban.

(7)

A Bizottság által 2009. március 2-a és 11-e között végzett ellenőrzések feltárták, hogy a 2006/133/EK határozat követelményei ellenére a faanyag és a fa csomagolóanyag szállítása során nem valósul meg a teljes mértékű ellenőrzés. A vizsgálat folyamán különösen a spanyol határnál, az útellenőrzések vizsgálata során fedeztek fel több esetben szabálytalanságot. Ennek következtében nem zárható ki annak kockázata, hogy a fenyőfa fonalférge átterjed a Portugália körülhatárolt területein túli területekre is.

(8)

A tagállamok bejelentései, valamint a Bizottság ellenőrző látogatásának eredményei alapján Portugáliának az ellenőrzés szintjét a lehető legmagasabbra emelve meg kell erősítenie a betegségre fogékony fának, fakéregnek és növényeknek a körülhatárolt területekről más területekre történő szállítására vonatkozó hatósági ellenőrzéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 2006/113/EK határozatban megállapított feltételek teljesüljenek. A hatósági ellenőrzéseknek azon típusú szállításokra kell koncentrálnia, amelyek a legnagyobb kockázattal járnak a fenyőfa fonalférgének a körülhatárolt területen kívüli elterjedésének tekintetében. A csalás kockázatának csökkentése érdekében a hatósági ellenőrzéseket ott kell végrehajtani, ahol a betegségre fogékony fát, fakérget és növényeket elszállítják a körülhatárolt területekről. A hatósági ellenőrzések eredményeiről hetente értesíteni kell a Bizottságot és a többi tagállamot, lehetővé téve számukra, hogy a portugáliai helyzetet szoros figyelemmel kísérhessék.

(9)

Emellett azon anyagok felügyeletének erősítése érdekében, amelyek hozzájárulhatnak a fenyőfa élő fonalférgének elterjedéséhez más tagállamokban, helyénvaló megerősíteni a Portugáliából a területükre behozott, a betegségre fogékony fa, fakéreg és növények vonatkozásában a tagállamok által végzett hatósági ellenőrzések szintjét. A hatósági ellenőrzésnek okmányellenőrzésből, azonossági vizsgálatból és adott esetben növény-egészségügyi ellenőrzésből kell állnia, amelybe beletartozhat a fenyőfa fonalférge jelenlétének kimutatására végzett vizsgálat is. A hatósági ellenőrzések gyakoriságának arányosnak kell lennie a kockázattal. Amennyiben bebizonyosodik a szabályok megsértése, a 2000/29/EK irányelvben meghatározottakkal összhangban meg kell hozni a megfelelő intézkedéseket.

(10)

Jelenleg a 2006/133/EK határozatban előírt, a betegségre fogékony faanyagok szállítására irányadó követelmények kizárólag a körülhatárolt területről származó faanyagokra vonatkoznak – amelyek megjelenési formái lehetnek a következők: alátétfa, térköztartók és állványok, beleértve azokat is, amelyek nem tartották meg természetes gömbfa formájukat, továbbá láda, doboz, rekesz, dobtartály és hasonló tárolóeszköz, raklap, rakodóláda és egyéb rakományhordó lap vagy szállítótálca-keret, függetlenül attól, hogy ezeket ténylegesen használják-e bármilyen áruszállításhoz (a továbbiakban: a betegségre fogékony faanyagból előállított csomagolóanyag) – a körülhatárolt területekről a tagállami körülhatárolt területeken kívüli területekre vagy harmadik országokba történő szállítás esetén, illetve a körülhatárolt területek azon részéről, ahol a fenyőfa fonalférge megjelent, a körülhatárolt terület pufferzónának kijelölt részére történő szállítás esetén.

(11)

E követelmények hiánya azzal magyarázható, hogy a betegségre fogékony, de nem a körülhatárolt területről származó fából készült csomagolóanyag esetében nem áll fenn a fenyőfa fonalférge jelenlétének kockázata akkor sem, ha az anyagok szállítása a körülhatárolt területeken keresztül történik. Jelenleg azonban nem lehet megkülönböztetni az ilyen típusú fa csomagolóanyagot attól, amely a körülhatárolt területek valamelyikéből származik, ha az utóbbit, a 2006/133/EK határozatban foglaltak ellenére, nem jelölik meg a FAO növény-egészségügyi intézkedésekre vonatkozó 15. számú nemzetközi szabványának II. mellékletében foglaltakkal összhangban.

(12)

Ennek következtében az elővigyázatosság elvét alkalmazva minden olyan, a betegségre fogékony fából készült csomagolóanyagot, amelyet nem jelöltek meg a FAO növény-egészségügyi intézkedésekre vonatkozó 15. számú nemzetközi szabványának II. mellékletében foglaltakkal összhangban, tekintet nélkül annak származására, a tagállamok illetékes hatósági szervei olyan anyagnak tekintenek, amely nem felel meg a 2006/133/EK határozat követelményeinek. Ezért helyénvaló megtiltani a nem a körülhatárolt területekről származó ilyen anyagoknak a körülhatárolt területekről a tagállami körülhatárolt területeken kívüli területekre vagy harmadik országok körülhatárolt területein kívüli területekre történő szállítását, valamint az említett anyagoknak a körülhatárolt területek azon részéről, ahol a fenyőfa fonalférge megjelent, a körülhatárolt terület pufferzónának kijelölt részére történő szállítását, kivéve abban az esetben, ha az anyag a fenyőfa fonalférge elterjesztésének kockázatától mentesnek nyilvánítható.

(13)

Az ilyen anyag akkor nyilvánítható a fenyőfa fonalférge elterjesztésének kockázatától mentesnek, ha alávetették a FAO növény-egészségügyi intézkedésekre vonatkozó 15. számú nemzetközi szabványa I. mellékletében foglaltak kezelések egyikének, és az említett szabvány II. mellékletével összhangban megjelölték. Jelenleg nincs olyan alternatíva, amely ugyanilyen szintű garanciát nyújtana, különösen mivel közösségi szinten nem működik olyan rendszer, amely előírná a tagállamok illetékes hatósági szervei számára, hogy igazolják azon faanyag eredetét, amelyet a betegségre fogékony faanyagból előállított csomagolóanyag tartalmaz, és ilyen rendelkezések bevezetése rövid távon nem lehetséges.

(14)

Bizonyos tapasztalatok szerint azon dobozok, amelyek vastagsága nem haladja meg a 6 mm-t, a fenyőfa fonalférgének továbbadása szempontjából kisebb kockázatot jelentenek, mint a vastagabb falú dobozok. Ezért helyénvaló az ilyen dobozokat mentesíteni – az előállításukhoz alkalmazott fa eredetétől függetlenül – a FAO növény-egészségügyi intézkedésekre vonatkozó 15. számú nemzetközi szabványában foglalt kezelési és jelölési kötelezettségek alól.

(15)

Annak érdekében, hogy a gazdasági szereplőknek elegendő idő álljon rendelkezésükre az e határozatban foglalt követelményekhez való alkalmazkodáshoz, a határozatot csak 2009. június 16-tól kell alkalmazni.

(16)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növény-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

1.

A 2. cikk az első bekezdés után a következő bekezdéssel egészül ki:

„A melléklet 1. pontjában meghatározott feltételek teljesítésének ellenőrzése során Portugália az ellenőrzés szintjét a lehető legmagasabbra emelve megerősíti a betegségre fogékony fának, fakéregnek és növényeknek a területén található körülhatárolt területből a tagállami körülhatárolt területeken kívüli területekre vagy harmadik országok körülhatárolt területein kívüli területekre történő szállítására vonatkozó hatósági ellenőrzéseket. Különös figyelmet fordít azokra a szállításokra, amelyek esetében a legmagasabb a fenyőfa élő fonalférge a körülhatárolt területeken kívüli területre történő szállításának kockázata. A hatósági ellenőrzéseket ott végzik, ahol a betegségre fogékony fát, fakérget és növényeket elszállítják a körülhatárolt területeiről. Az eredményekről hetente kell tájékoztatni a Bizottságot és a többi tagállamot.”

2.

A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„3. cikk

(1)   A Portugálián kívüli rendeltetési tagállamok hatósági ellenőrzést hajtanak végre a Portugáliából a területükre szállított, a betegségre fogékony fa, fakéreg és növények esetében. A hatósági ellenőrzés okmányellenőrzésből – beleértve a jelölés jelenlétét és e határozatnak való megfelelőségét –, azonossági vizsgálatból és adott esetben növény-egészségügyi ellenőrzésből áll, amelybe beletartozhat a fenyőfa fonalférge jelenlétének kimutatására végzett vizsgálat is.

(2)   Az (1) bekezdéssel összhangban végzett hatósági ellenőrzések gyakorisága a betegségre érzékeny fa, fakéreg és növények típusaival kapcsolatos kockázatok függvénye, figyelembe véve emellett, hogy a betegségre fogékony fa, fakéreg és növények szállításáért felelős gazdasági szereplő az adott ellenőrzést megelőzően betartotta-e az e határozatban foglalt követelményeket.

(3)   Amennyiben az (1) bekezdéssel összhangban végzett hatósági ellenőrzéseket követően bebizonyosodik a követelmények megszegése, a 2000/29/EK irányelv 11. cikkében említettekhez hasonló, megfelelő intézkedéseket kell tenni.”

3.

A melléklet e határozat mellékletének megfelelően módosul.