I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező

2009.2.27.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 55/1

A TANÁCS 160/2009/EK RENDELETE

(2009. február 23.)

az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 283. cikkére,

tekintettel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvre, és különösen annak 13. cikkére,

tekintettel a személyzeti szabályzati bizottsággal folytatott konzultációt követő bizottsági javaslatra,

tekintettel az Európai Parlament véleményére (1),

tekintettel a Bíróság véleményére,

tekintettel a Számvevőszék véleményére,

mivel,

(1)	Az európai parlamenti képviselők statútumának elfogadásáról szóló, 2005. szeptember 28-i 2005/684/EK, Euratom európai parlament határozat (2) 21. cikkével összhangban a képviselők jogosultak az általuk szabadon megválasztott személyzet segítségét igénybe venni.

(2)	A képviselők jelenleg a nemzeti joguk szerinti szerződések alapján közvetlenül foglalkoztatják személyzetüket, és az Európai Parlament egy meghatározott felső összeghatárig téríti az ezzel kapcsolatban felmerülő költségeiket.

(3)

Az Európai Parlament Elnöksége 2008. július 9-én elfogadta az európai parlamenti képviselők statútumára vonatkozó végrehajtási intézkedéseket; ezen szöveg 34. cikke értelmében a képviselők igénybe vehetnek:

a)	„akkreditált parlamenti asszisztenseket”, akik az Európai Parlament három munkavégzési helyének egyikén dolgoznak a Szerződés 283. cikke alapján elfogadott külön jogi rendelkezések szerint, és akik szerződését közvetlenül az Európai Parlament köti meg és kezeli; és

természetes személyeket, akik a képviselők munkáját a megválasztásuk szerinti tagállamban segítik, és akik munkavállalási vagy szolgáltatási szerződést kötöttek velük a vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján a fent említett végrehajtási intézkedések által meghatározott feltételek szerint, a továbbiakban: „helyi asszisztensek”.

(4)

A helyi asszisztensekkel szemben az akkreditált parlamenti asszisztensek főszabályként külföldön élnek. Az Európai Parlamentben dolgoznak, európai, többnyelvű és multikulturális környezetben, és az Európai Parlament egy vagy több képviselője által az európai parlamenti képviselői feladatok gyakorlása során végzett munkához közvetlenül kapcsolódó feladatokat látnak el.

(5)

A fentiek miatt, valamint az átláthatóság és a jogbiztonság közös szabályok révén való biztosítása érdekében célszerű, hogy ezeket az akkreditált parlamenti asszisztenseket az Európai Parlament közvetlen szerződések keretében foglalkoztassa. Ezzel szemben a helyi asszisztenseket – beleértve azokat is, akik olyan képviselőknek dolgoznak, akiket az Európai Parlament három munkavégzési helye szerinti tagállam valamelyikében választottak meg – az európai parlamenti képviselők statútumára vonatkozó végrehajtási intézkedések értelmében továbbra is az Európai Parlament képviselői alkalmazzák az azon tagállamban alkalmazandó nemzeti jognak megfelelően kötött szerződés keretében, amelyben őket megválasztották.

(6)

Ezért helyénvaló, hogy az akkreditált parlamenti asszisztensekre a 259/98/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelettel (3) meghatározott, az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek vonatkozzanak, figyelembe véve sajátos helyzetüket, illetve azt, hogy milyen sajátos teendőket látnak el és milyen különleges feladataik és kötelezettségeik vannak az őket foglalkoztató európai parlamenti képviselők felé.

(7)

Az alkalmazottak ezen különleges kategóriájának bevezetése nem érinti a 259/98/EGK, Euratom, ESZAK rendelettel meghatározott, az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 29. cikkét, amely szerint az intézményen belüli versenyvizsgákon csak a tisztviselők és az ideiglenes alkalmazottak vehetnek részt, és e rendelet rendelkezései nem értelmezhetők úgy, mintha kiváltságos és közvetlen lehetőséget biztosítanának arra, hogy az akkreditált parlamenti asszisztensek az Európai Közösségek tisztviselőjévé vagy egyéb alkalmazottjává váljanak, illetve ilyen álláshelyek betöltésére irányuló belső versenyvizsgán vegyenek részt.

(8)	Akárcsak a szerződéses alkalmazottak esetében, helyénvaló, hogy a személyzeti szabályzat 27–34. cikke az akkreditált parlamenti asszisztensekre se legyen alkalmazandó.

(9)

Az akkreditált parlamenti asszisztensek tehát egy – az Európai Parlamentre jellemző – egyéb alkalmazotti kategóriát kell képezzenek, különös tekintettel arra, hogy egy vagy több európai parlamenti képviselő irányítása és felügyelete mellett, és kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatban nyújtanak közvetlen segítséget egy vagy több képviselőnek az európai parlamenti képviselői feladataik ellátásához.

(10)

Ezért szükséges módosítani az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeket ezen új, egyéb alkalmazotti kategória szerepeltetése céljából, figyelembe véve egyrészt az akkreditált parlamenti asszisztensek feladatainak, funkcióinak és felelősségi körének sajátos jellemzőit, amelyek célja, hogy lehetővé tegyék a képviselőknek az európai parlamenti képviselői feladataik ellátásához történő közvetlen segítségnyújtást, azok irányítása és felügyelete mellett, másrészt pedig az akkreditált parlamenti asszisztensek és az Európai Parlament közötti szerződéses jogviszonyt.

(11)

Ha az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeire vonatkozó rendelkezések akár közvetlenül vagy analógia alapján alkalmazandók az akkreditált parlamenti asszisztensekre, akkor ezekre a tényezőkre tekintettel kell lenni, szigorúan szem előtt tartva különösen azt a kölcsönös bizalmat, amelynek jellemeznie kell az akkreditált parlamenti asszisztensek és az Európai Parlament azon képviselője vagy képviselői közötti szakmai kapcsolatot, akinek vagy akiknek a munkájához az asszisztensek segítséget nyújtanak.

(12)

Figyelembe véve az akkreditált parlamenti asszisztensek feladatainak jellegét, csak egy akkreditált parlamenti asszisztensi kategóriát szükséges létrehozni, amely azonban több besorolási fokozatra osztható, az asszisztenseket pedig az érintett képviselők javaslata alapján kell az egyes fokozatokba besorolni az Európai Parlament belső határozatával elfogadott egyedi végrehajtási intézkedésekkel összhangban.

(13)

Az akkreditált parlamenti asszisztensek és az Európai Parlament között megkötendő szerződéseknek az akkreditált parlamenti asszisztens és az érintett európai parlamenti képviselő vagy képviselők közötti kölcsönös bizalomra kell épülniük. E szerződések időtartamának közvetlenül kapcsolódnia kell az érintett képviselők mandátumának időtartamához.

(14)

Az akkreditált parlamenti asszisztenseknek az Európai Parlament tisztviselőire és az egyéb alkalmazottaira vonatkozó rendszeren kívüli törvényes képviselettel kell rendelkezniük. Képviselőik tárgyalópartnerként lépnek fel az Európai Parlament illetékes szerveivel szemben figyelembe véve, hogy hivatalos kapcsolatot kell létesíteni a személyzet törvényes képviselete és az asszisztensek autonóm képviselete között.

(15)	Ezen új személyzeti kategória létrehozása tekintetében tiszteletben kell tartani a költségvetési semlegesség elvét.

(16)

Az Európai Parlament belső határozatával megállapított végrehajtási intézkedések – a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásnak az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom rendelet (4) II. címe szerinti elvével összhangban – további szabályokat határoznak meg e rendelet végrehajtására.

(17)	Ezen új rendelkezések az európai parlamenti képviselők statútumával egyidejűleg lépnek hatályba,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek a mellékletben foglaltak szerint módosulnak.

2. cikk

Az Európai Közösségek általános költségvetésének az Európai Parlamentre vonatkozó szakaszában szereplő, a parlamenti asszisztensekhez kapcsolódó költségek fedezésére szolgáló előirányzatok – melyek éves összege az éves költségvetési eljárás keretében kerül meghatározásra – a képviselők asszisztenseihez közvetlenül kapcsolódó valamennyi költséget fedezik, függetlenül attól, hogy akkreditált parlamenti asszisztensekről vagy helyi asszisztensekről van-e szó.

3. cikk

Az Európai Parlament legkésőbb 2011. december 31-ig jelentést készít e rendelet alkalmazásáról annak érdekében, hogy megvizsgálják, hogy szükséges-e a parlamenti asszisztensekre alkalmazandó szabályok kiigazítása.

E jelentés alapján a Bizottság az általa e célból megfelelőnek ítélt javaslatokat tehet.

4. cikk

Ez a rendelet az Európai Parlament 2009-ben megkezdődő parlamenti ciklusának első napján lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 23-án.

a Tanács részéről

az elnök

A. VONDRA

(1) A 2008. december 16-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2) HL L 262., 2005.10.7., 1. o.

(3) HL L 56., 1968.3.4., 1. o.

(4) HL L 248., 2002.9.16., 1. o.

MELLÉKLET

Az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek a következőképpen módosulnak:

az 1. cikkben a „— szaktanácsadók” után a következő francia bekezdés kerül beillesztésre:

„—	akkreditált parlamenti asszisztensek.”;

az 5. cikket követően a következő cikk kerül beillesztésre:

„5a. cikk

Ezen alkalmazási feltételek alkalmazásában az »akkreditált parlamenti asszisztensek« olyan személyek, akiket egy vagy több képviselő választ ki, és akiket közvetlen szerződés keretében az Európai Parlament foglalkoztat azért, hogy közvetlen segítséget nyújtsanak egy vagy több parlamenti képviselőnek parlamenti képviselői feladataik elvégzéséhez, az Európai Parlament három munkavégzési helyének bármelyikén, az Európai Parlament helyiségeiben, a képviselő vagy képviselők irányítása alatt és utasításai szerint, az európai parlamenti képviselők statútumának elfogadásáról szóló, 2005. szeptember 28-i 2005/684/EK, Euratom európai parlamenti határozat (*1) 21. cikkében megállapított választási szabadságból eredő kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat keretében.

(*1) HL L 262., 2005.10.7., 1. o.”;"

a VII. és VIII. cím és a 125–127. cikkek helyébe a VIII. és IX. cím és a 140–142. cikkek lépnek. A szöveg a következő, új VII. címmel egészül ki:

„VII. CÍM

PARLAMENTI ASSZISZTENSEK

1. FEJEZET

Általános rendelkezések

125. cikk

(1) Az Európai Parlament belső határozat útján fogadja el az e cím alkalmazásával kapcsolatos végrehajtási intézkedéseket.

(2) Az akkreditált parlamenti asszisztensek nem töltenek be az Európai Parlamentre vonatkozó költségvetési szakaszhoz mellékelt létszámtáblázatban szereplő álláshelyet. Javadalmazásukat a megfelelő költségvetési fejezetből kell finanszírozni, és az Európai Parlamentre vonatkozó költségvetési szakaszban szereplő előirányzatokból kell kifizetni.

126. cikk

(1) Az akkreditált parlamenti asszisztenst a 125. cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási intézkedésekkel összhangban besorolási fokozatba kell sorolni azon képviselő vagy képviselők javaslata alapján, akit vagy akiket az asszisztens munkája során segíteni fog. A 133. cikkben meghatározott 14–19. besorolási fokozatokba történő besoroláshoz az akkreditált parlamenti asszisztensek esetében minimumkövetelmény az egyetemi diploma vagy az annak megfelelő szakmai tapasztalat.

(2) A személyzeti szabályzat szociális jellegű intézkedésekre és munkakörülményekre vonatkozó 1e. cikke analógia útján alkalmazandó, feltéve, hogy azok az intézkedések összeegyeztethetők az akkreditált parlamenti asszisztensek feladatainak és felelősségi körének sajátos jellegével.

A 7. cikktől eltérve, az akkreditált parlamenti asszisztensek autonóm képviseletére vonatkozó rendelkezéseket a 125. cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási intézkedések alapján kell meghatározni tekintettel arra, hogy hivatalos kapcsolatot kell létesíteni a személyzet törvényes képviselete és az asszisztensek autonóm képviselete között.

2. FEJEZET

Jogok és kötelezettségek

127. cikk

A személyzeti szabályzat 11–26a. cikkét analógia útján kell alkalmazni. Az akkreditált parlamenti asszisztensi funkciók és feladatok sajátos jellegének, valamint az asszisztensek és az általuk segített európai parlamenti képviselő vagy képviselők közötti szakmai kapcsolatra jellemző kölcsönös bizalomnak a szigorú szem előtt tartásával, a 125. cikk (1) bekezdése értelmében az e terület vonatkozásában elfogadott végrehajtási intézkedések figyelembe veszik a képviselők és akkreditált parlamenti asszisztenseik közötti szakmai kapcsolat sajátos jellegét.

3. FEJEZET

Az alkalmazás feltételei

128. cikk

(1) A személyzeti szabályzat 1d. cikkét analógia útján kell alkalmazni, figyelembe véve az európai parlamenti képviselő és akkreditált parlamenti asszisztense vagy asszisztensei közötti, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot, valamint feltételezve azt, hogy az európai parlamenti képviselő akkreditált parlamenti asszisztensei kiválasztása során a politikai irányultságot is a kiválasztás szempontjává teheti.

(2) Az európai parlamenti képviselők maguk választják ki akkreditált parlamenti asszisztenseiket. A 125. cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási intézkedésekben rögzített további követelmények sérelme nélkül az asszisztens akkor alkalmazható, ha

a)	a Közösségek tagállamai egyikének állampolgára – kivéve, ha a 6. cikk első bekezdésében említett hatóság ez alól kivételt engedélyez – és állampolgári jogai maradéktalanul megilletik;

b)	a katonai szolgálatra vonatkozó jogszabályokban rá nézve előírt minden kötelezettségnek eleget tett;

c)	megfelel a feladatai ellátásához szükséges erkölcsi követelményeknek;

d)	fizikailag alkalmas a feladatai ellátására;

e)	a Közösség egyik hivatalos nyelvét alaposan ismeri, és egy további hivatalos nyelvét pedig a feladatai ellátásához szükséges szinten ismeri; valamint

ha az alábbiak egyikét megszerezte:

i.	oklevéllel igazolt, felsőfokú szintű oktatásban szerzett végzettség;

ii.	a középfokúnál magasabb szintű oktatáshoz hozzáférést biztosító, oklevéllel igazolt középfokú végzettség, és legalább hároméves megfelelő szakmai tapasztalat; vagy

iii.	amennyiben a szolgálat érdekei ezt indokolják, szakmai képzés vagy azzal egyenértékű szintű szakmai tapasztalat.

129. cikk

(1) Az akkreditált parlamenti asszisztenst az Európai Parlament orvosi szolgálata megvizsgálja annak érdekében, hogy az intézmény meggyőződhessen arról, hogy megfelel a 128. cikk (2) bekezdésének d) pontjában előírt követelményeknek.

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben előírt orvosi vizsgálat eredményeképpen kedvezőtlen orvosi vélemény születik, az e véleményről az intézmény által adott értesítést követő húsz napon belül a jelölt kérheti, hogy esetét véleményezés céljából vizsgálja meg egy három orvosból álló orvosi bizottság, akiket a 6. cikk első bekezdésében említett hatóság választ ki az intézmények orvosai közül. Az orvosi bizottság meghallgatja az első kedvezőtlen orvosi véleményt kiadó orvost. A jelölt benyújthatja az orvosi bizottságnak egy általa választott orvos véleményét. Amennyiben az orvosi bizottság véleménye megerősíti az (1) bekezdésben előírt orvosi vizsgálat következtetéseit, a díjak és az esetleges költségek 50 %-át a jelölt fizeti.

130. cikk

(1) Az akkreditált parlamenti asszisztensek szerződése határozott időre szól, és meghatározza az asszisztens besorolási fokozatát. A szerződés egy parlamenti ciklus alatt legfeljebb kétszer hosszabbítható meg. Amennyiben maga a szerződés másként nem rendelkezik, valamint a 139. cikk (1) bekezdése c) pontjának sérelme nélkül, a szerződés annak a parlamenti ciklusnak a végén jár le, amelyben azt megkötötték.

(2) A 125. cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási intézkedések, a 128. cikk (2) bekezdése f) pontjának figyelembevételével, átlátható keretet határoznak meg a besoroláshoz.

(3) Amennyiben egy akkreditált parlamenti asszisztens új szerződést köt, besorolását illetően új döntést kell hozni.

4. FEJEZET

Munkafeltételek

131. cikk

(1) Az akkreditált parlamenti asszisztensek feladataikat rész- vagy teljes munkaidőben látják el.

(2) Az akkreditált parlamenti asszisztens heti munkaidejét a képviselő határozza meg, de rendes körülmények között ez nem haladhatja meg a heti 42 órát.

(3) Az akkreditált parlamenti asszisztenstől a sürgősség és kivételes munkateher eseteit kivéve nem követelhető meg, hogy túlórában dolgozzon. A személyzeti szabályzat 56. cikkének első albekezdését analógia útján kell alkalmazni. A 125. cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási intézkedések szabályozhatják ezt a kérdést.

(4) Az akkreditált parlamenti asszisztensek által túlórában végzett munka ugyanakkor nem kompenzálható, és anyagi juttatás sem jár érte.

(5) Analógia útján alkalmazni kell a személyzeti szabályzatnak a szabadságra, a munkaidőre és a munkaszüneti napokra vonatkozó 42a., 42b., 55a., és 57–61. cikkét, valamint a jelen alkalmazási feltételek 16. cikke (2)–(4) bekezdését és 18. cikkét. A külön szabadság, a szülői szabadság és a családi okokkal indokolt szabadság nem haladhatja meg a szerződés időtartamát.

5. FEJEZET

Díjazás és költségtérítés

132. cikk

Amennyiben a 133. és 134. cikkek másként nem rendelkeznek, a díjazás és a költségtérítés módozatait illetően analógia útján alkalmazni kell ezen alkalmazási feltételek 19. cikkét, 20. cikkének (1)–(3) bekezdését és 21. cikkét, valamint a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 16. cikkét. A kiküldetési költségek megtérítésének módozatait a 125. cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási intézkedések rögzítik.

133. cikk

Az alapilletmény besorolásnak megfelelő összegeit a következő táblázat tartalmazza:

Besorolási fokozat	1	2	3	4	5	6	7
Alapilletmény teljes munkaidő esetén	1 619,17	1 886,33	2 045,18	2 217,41	2 404,14	2 606,59	2 826,09
Besorolási fokozat	8	9	10	11	12	13	14
Alapilletmény teljes munkaidő esetén	3 064,08	3 322,11	3 601,87	3 905,18	4 234,04	4 590,59	4 977,17
Besorolási fokozat	15	16	17	18	19
Alapilletmény teljes munkaidő esetén	5 396,30	5 850,73	6 343,42	6 877,61	7 456,78

134. cikk

A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének utolsó albekezdésétől eltérve, a külföldi munkavégzési támogatás összege nem lehet alacsonyabb, mint 350 EUR.

6. FEJEZET

Szociális biztonsági ellátások

135. cikk

Amennyiben a 136. cikk másként nem rendelkezik, a szociális biztonsági ellátásokról szóló 95–115. cikkeket analógia útján alkalmazni kell.

136. cikk

(1) A 96. cikk (3) bekezdése második albekezdésétől eltérve, és az említett cikk egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, az e jogcímen számított összegek nem lehetnek alacsonyabbak, mint 850 EUR, és nem haladhatják meg a 2 000 EUR-t.

(2) A személyzeti szabályzat 77. és 80. cikkeitől, valamint a jelen alkalmazási feltételek 101. és 105. cikkétől eltérve, a nyugdíjak és a rokkantsági támogatások számításához alkalmazott minimális összeg megfelel az 1. fokozatba sorolt akkreditált parlamenti asszisztensek alapilletményének.

(3) A 112. cikk csak az egy évet meg nem haladó időtartamra kötött szerződésekre vonatkozik.

7. FEJEZET

Jogosulatlan kifizetések visszatérítése

137. cikk

A személyzeti szabályzatnak a jogosulatlan kifizetések visszatérítésére vonatkozó 85. cikkének rendelkezéseit analógia útján kell alkalmazni.

8. FEJEZET

Jogorvoslat

138. cikk

Analógia útján alkalmazni kell a személyzeti szabályzat VII. címének a jogorvoslatokra vonatkozó rendelkezéseit. A 125. cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási intézkedések kiegészítő szabályokat határozhatnak meg a belső eljárásokra vonatkozóan.

9. FEJEZET

A munkaviszony megszűnése

139. cikk

(1) A munkaviszony az akkreditált parlamenti asszisztens halála esetén, valamint a következő esetekben szűnik meg:

a)	a szerződésben megjelölt napon, a 130. cikk (1) bekezdése szerint;

b)	azon hónap végén, amelyben a parlamenti asszisztens a 65. életévét betölti;

c)	a 128. cikk (2) bekezdésének megfelelően az egyetlen európai parlamenti képviselő mellé felvett asszisztens esetében annak a hónapnak a végén, amikor az érintett képviselő mandátuma halál, lemondás vagy bármely más ok miatt megszűnik;

figyelembe véve, hogy a képviselő és az akkreditált parlamenti asszisztens közötti szakmai kapcsolat a bizalomra épül, a szerződésben meghatározott felmondási idő végén, amely feljogosítja az akkreditált parlamenti asszisztenst vagy az azon európai parlamenti képviselő vagy képviselők felkérésére eljáró Európai Parlamentet, aki illetve akik segítésére az akkreditált parlamenti asszisztenst felvették, a szerződés lejárat előtti felmondására. A felmondási idő szolgálati évenként legalább egy hónap, de összesen legalább egy hónap és legfeljebb három hónap. A felmondási idő azonban nem kezdődhet szülési szabadság vagy betegszabadság ideje alatt, feltéve, hogy ez a betegszabadság nem tart tovább három hónapnál. Továbbá – a fent említett korlátokra figyelemmel – a felmondási időt a szülési szabadság vagy a betegszabadság idejére felfüggesztik;

ha az akkreditált parlamenti asszisztens a továbbiakban nem felel meg a 128. cikk (2) bekezdésének a) pontjában megállapított feltételeknek, az említett cikkben előírt kivétel alkalmazására is figyelemmel. Amennyiben e kivételt nem engedélyezik, az e cikk d) pontjában említett felmondási időt kell alkalmazni.

(2) Amennyiben a szerződés az (1) bekezdés c) pontja szerint szűnik meg, az akkreditált parlamenti asszisztens szolgálati jogviszonyának megszűnése és a szerződés lejárta közötti időszakra alapilletménye egyharmadának megfelelő juttatásra jogosult, amely nem haladhatja meg háromhavi alapilletményét.

(3) Az analógia útján alkalmazandó 48. és 50. cikkek sérelme nélkül felmondási idő nélkül bontható fel a szerződés, ha az akkreditált parlamenti asszisztens szándékosan vagy gondatlanságból súlyos kötelességszegést követ el. A 6. cikk első bekezdésében említett hatóság indoklással ellátott határozatot hoz, miután biztosította az érintett számára a lehetőséget, hogy érveket hozzon fel saját védelmére.

A fegyelmi eljárásokra vonatkozó külön rendelkezéseket a 125. cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási intézkedések rögzítik.

(4) A személyzeti szabályzat 29. cikke (3) és (4) bekezdése alkalmazásában az akkreditált parlamenti asszisztensként ledolgozott időszakok nem minősülnek »szolgálati évnek«. ”;

4.	a 126. cikkben a „127. cikk rendelkezéseire figyelemmel” szövegrész helyébe a „142. cikk rendelkezéseire figyelemmel” szövegrész lép.

(*1) HL L 262., 2005.10.7., 1. o.”;”

2009.2.27.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 55/11

A BIZOTTSÁG 162/2009/EK RENDELETE

(2009. február 26.)

az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III. és X. mellékletének módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 5. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésére és 23. cikkének első bekezdésére,

mivel:

(1)

A 999/2001/EK rendelet megállapítja az állatoknál előforduló egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályokat. A rendelet előírja, hogy minden egyes tagállamnak éves TSE-megfigyelési programot kell végrehajtania, mely aktív és passzív ellenőrzésen alapul.

(2)

A nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2002. október 3-i 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) meghatározza az állati melléktermékek összegyűjtésére, szállítására, tárolására, kezelésére, feldolgozására és felhasználására vagy ártalmatlanítására vonatkozó állat-egészségügyi és közegészségügyi szabályokat, megelőzendő az e termékek jelentette állat-egészségügyi vagy közegészségügyi kockázatot.

(3)	Az 1774/2002/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdése meghatározza az említett rendelet 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő, 1. kategóriába tartozó anyagok ártalmatlanításának módszereit.

(4)	A 999/2001/EK rendelet III. melléklete A. fejezetének I. része szabályokat állapít meg a szarvasmarhafélék ellenőrzésére vonatkozóan, valamint meghatározza az állatok vizsgálatát követően alkalmazandó intézkedéseket.

(5)

E szabályok értelmében amíg a gyorsteszt eredménye negatívnak nem bizonyul, a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalmát (BSE) kimutató tesztnek alávetett állat testének valamennyi része – a bőrt is beleértve – hatósági ellenőrzés alatt marad, hacsak nem ártalmatlanítják az 1774/2002/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében ismertetett módszerek közül kettőnek megfelelően. Ezenkívül a pozitív vagy nem egyértelmű eredménnyel zárult gyorstesztnek alávetett állati test valamennyi részét – a bőrt is beleértve – ugyanazon ártalmatlanítási módszerekkel ártalmatlanítani kell.

(6)	Az 1774/2002/EK rendelet előírja, hogy jóváhagyhatók további ártalmatlanítái módszerek az 1. kategóriába tartozó anyagok esetében, figyelembe véve a tudományos ismeretek fejlődését. Ezen alternatív módszereket a 92/2005/EK bizottsági rendelet (3) hagyja jóvá, illetve határozza meg.

(7)	A közösségi jogszabályok közötti összhang érdekében a 999/2001/EK rendelet III. melléklete A. fejezete I. részének 6.3. és 6.4. pontját módosítani szükséges a kiegészítő ártalmatlanítási módszerek felvétele céljából.

(8)	A 999/2001/EK rendelet X. mellékletének C. fejezete szabályokat állapít meg a TSE előfordulásának kimutatására szolgáló mintavételezésre és laboratóriumi vizsgálatokra vonatkozóan.

(9)

E szabályok értelmében a BSE klinikai gyanújának megerősítésére használt első diagnosztikai módszer kórszövettani vizsgálaton alapul, mely az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) szárazföldi állatokra vonatkozó diagnosztikai vizsgálatokról és vakcinákról szóló kézikönyvének (a továbbiakban: kézikönyv) egy korábbi kiadásában ajánlott módszer.

(10)

A kézikönyv legutóbbi, 2008 májusában elfogadott kiadásában a kórszövettani vizsgálatot nem tekintik többé az állatok BSE-vel való fertőzöttsége gyanújának kivizsgálására szolgáló referenciadiagnosztikai módszernek. A kézikönyv szerint az említett célra napjainkban az immunhisztokémiai és immunkémiai módszereket – beleértve a gyorsteszteket is – lehet használni. A közösségi TSE-referencialaboratórium úgy véli, hogy helyénvaló és tudományosan helytálló ugyanazon vizsgálati módszert alkalmazni a TSE-fertőzésre gyanús juh- és kecskefélék esetében.

(11)	Emiatt módosítani kell a szarvasmarhaféléknél előforduló BSE-re vonatkozó aktív felügyelethez alkalmazandó módszereket és vizsgálati terveket a kézikönyv legutóbbi módosításának figyelembevétele céljából.

(12)	A 999/2001/EK rendelet X. melléklete C. fejezete 3.2. pontjának c) alpontja előírja a juh- és kecskeféléknél előforduló pozitív surlókóresetek további vizsgálatát, a BSE esetleges jelenlétének kimutatása céljából.

(13)

A kiskérődzőknél előforduló atipikus fertőző szivacsos agyvelőbántalom esetek (TSE-esetek) besorolásáról szóló, 2005. október 26-i véleményében (4) az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság megállapítja, hogy az atipikus surlókóreseteket egyértelműen meg kell különböztetni a BSE-esetektől. Ezenkívül iránymutatásában (5) a közösségi TSE-referencialaboratórium úgy véli, hogy amennyiben egy TSE-esetről megerősítik, hogy atipikus surlókóreset, nincs szükség további vizsgálatra.

(14)	Ezért a diagnosztizált atipikus surlókóresetek mentesülnek a 999/2001/EK rendelet X. melléklete C. fejezete 3.2. pontjának c) alpontjában előírt további vizsgálat követelménye alól.

(15)	A 999/2001/EK rendelet X. melléklete C. fejezetének 4. pontja tartalmazza a szarvasmarha-, juh- és kecskefélékben előforduló TSE ellenőrzésére jóváhagyott gyorstesztek jegyzékét.

(16)	Egyes nemrégiben jóváhagyott TSE-tesztek kereskedelmi megnevezése a közelmúltban változott. Az átláthatóság érdekében e változásokat fel kell tüntetni a X. melléklet C. fejezetének 4. pontjában.

(17)	Ezenkívül az egyes gyorsteszteket gyártó vállalatok már nem léteznek. Gyorsteszteket gyártó más vállalatok nem nyújtották be a közösségi referencialaboratóriumnak felülvizsgálatra a minőségbiztosítási rendszerükre vonatkozó adatokat. Egyes más gyorsteszteket kivontak a forgalomból.

(18)	Ezért helyénvaló ennek megfelelően módosítani a BSE és TSE ellenőrzésére jóváhagyott, a 999/2001/EK rendelet X. melléklete C. fejezetének 4. pontjában szereplő gyorstesztek jegyzékeit.

(19)

Az egyértelműség és jogbiztonság érdekében a X. melléklet C. fejezete 3.2. pontja c) alpontja címének szövegét módosítani kell, hogy összhangba kerüljön a X. melléklet C. fejezete 3.2. pontjának általános hatályával, mely a TSE juh- és kecskefélékben való kimutatására irányuló laboratóriumi vizsgálatokra vonatkozik.

(20)	A 999/2001/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(21)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 999/2001/EK rendelet III. és X. melléklete e rendelet mellékletének megfelelően módosul.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 26-án.

a Bizottság részéről

Androulla VASSILIOU

a Bizottság tagja

(1) HL L 147., 2001.5.31., 1. o.

(2) HL L 273., 2002.10.10., 1. o.

(3) HL L 19., 2005.1.21., 27. o.

(4) The EFSA Journal (2005) 276, 1–30. o.

(5) http://www.defra.gov.uk/vla/science/docs/sci_tse_rl_handbookv2mar07.pdf

MELLÉKLET

A 999/2001/EK rendelet III. és X. melléklete a következőképpen módosul:

A III. melléklet A. fejezete I. részének 6.3. és 6.4. pontja helyébe a következő szöveg lép:

6.3. Amíg a gyorsteszt eredménye negatívnak nem bizonyul, a BSE-tesztnek alávetett állat testének valamennyi része – a bőrt is beleértve – hatósági ellenőrzés alatt marad, hacsak nem ártalmatlanítják az 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a), b) vagy e) pontjának megfelelően.

6.4. A gyorsteszt során pozitív vagy nem egyértelmű eredményt mutató állat testének valamennyi részét – a bőrt is beleértve – ártalmatlanítják az 1774/2002/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdése a), b) vagy e) pontjának megfelelően, a B. fejezet III. pontjában előírt nyilvántartásokkal összefüggésben visszatartandó anyagok kivételével.”

A X. melléklet C. fejezete a következőképpen módosul:

A 3.1. pont a) és b) alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„a) Gyanús esetek

A 12. cikk (2) bekezdésének rendelkezései szerint laboratóriumi vizsgálatra küldött, szarvasmarhafélékből vett mintákat azonnal megerősítő vizsgálatoknak kell alávetni, melyek során a kézikönyv legújabb kiadásában meghatározott alábbi módszerek és vizsgálati tervek legalább egyikét alkalmazzák:

i.	immunhisztokémiai (IHC) módszer;

ii.	SAF-immunoblot vagy az OIE által jóváhagyott megoldás;

iii.	a jellegzetes fonalak elektronmikroszkópos kimutatása;

iv.	kórszövettani vizsgálat;

v.	gyorstesztek kombinációja a harmadik albekezdésben megállapítottak szerint.

Ha a kórszövettani vizsgálat eredménye nem meggyőző vagy negatív, a szöveteket további vizsgálatnak kell alávetni, melynek során az egyéb megerősítő módszerek és vizsgálati tervek egyikét alkalmazzák.

Gyorstesztek használhatók a gyanús esetek elsődleges kiszűrésére illetve – ha a teszt eredménye nem meggyőző vagy pozitív – további megerősítő vizsgálatokhoz is, a közösségi referencialaboratórium iránymutatásainak megfelelően, feltéve, hogy:

i.	nemzeti TSE-referencialaboratóriumban végezték a megerősítést; valamint

ii.	a két gyorsteszt egyike Western blot; és

iii.

az alkalmazott második gyorsteszt:

—	negatív eredményt adó szövetvizsgálatot és szarvasmarhafélék BSE-fertőzésére pozitív szövetmintát foglal magában,

—	eltér az elsődleges szűrésnél használt tesztfajtától; és

iv.	ha Western blot gyorstesztet használnak első tesztként, annak eredményét dokumentálni szükséges és be kell nyújtani a nemzeti TSE-referencialaboratóriumnak; továbbá

ha az elsődleges szűrés eredményét nem erősíti meg az azt követő gyorsteszt, a mintát vizsgálatnak kell alávetni, melynek során az egyéb megerősítő módszerek egyikét alkalmazzák; ha kórszövettani vizsgálatot használnak erre a célra, de annak eredménye nem meggyőző vagy negatív, a szöveteket további vizsgálatnak kell alávetni, melynek során az egyéb megerősítő módszerek és vizsgálati tervek egyikét alkalmazzák.

Amennyiben az első albekezdés i–v. pontjában említett megerősítő vizsgálatok eredménye pozitív, az állatokat BSE-pozitívnak kell tekinteni.

b) BSE-felügyelet

A III. melléklet A. fejezete I. szakaszának rendelkezései szerint laboratóriumi vizsgálatra küldött, szarvasmarhafélékből vett mintákat gyorstesztnek kell alávetni.

Ha a gyorsteszt eredménye nem meggyőző vagy pozitív, a mintát azonnal megerősítő vizsgálatoknak kell alávetni, melyek során a kézikönyv legújabb kiadásában meghatározott alábbi módszerek és vizsgálati tervek legalább egyikét alkalmazzák:

i.	immunhisztokémiai (IHC) módszer;

ii.	SAF-immunoblot vagy az OIE által jóváhagyott megoldás;

iii.	a jellegzetes fonalak elektronmikroszkópos kimutatása;

iv.	kórszövettani vizsgálat;

v.	gyorstesztek kombinációja a negyedik albekezdésben megállapítottak szerint.

Gyorstesztek használhatók elsődleges szűréshez, illetve – ha a teszt eredménye nem meggyőző vagy pozitív – további megerősítő vizsgálatokhoz is, a közösségi referencialaboratórium iránymutatásainak megfelelően, feltéve, hogy:

i.	nemzeti TSE-referencialaboratórium végzi a megerősítést; valamint

ii.	a két gyorsteszt egyike Western blot; és

iii.

az alkalmazott második gyorsteszt:

—	negatív eredményt adó szövetvizsgálatot és szarvasmarhafélék BSE-fertőzésére pozitív szövetmintát foglal magában,

—	eltér az elsődleges szűrésnél használt tesztfajtától; és

iv.	ha Western blot gyorstesztet használnak első tesztként, annak eredményét dokumentálni szükséges és be kell nyújtani a nemzeti TSE-referencialaboratóriumnak; valamint

BSE-pozitívnak kell tekinteni az állatot akkor, ha a gyorsteszt eredménye nem meggyőző vagy pozitív, és ha az első albekezdés i–v. pontjában említett megerősítő vizsgálatok legalább egyikének az eredménye pozitív.”

A 3.2. pont a) alpontjának helyébe a következő szöveg lép:

„a) Gyanús esetek

A 12. cikk (2) bekezdésének rendelkezései szerint laboratóriumi vizsgálatra küldött, juh- és kecskefélékből vett mintákat azonnal megerősítő vizsgálatok alá kell vetni, melyek során a kézikönyv legújabb kiadásában meghatározott alábbi módszerek és vizsgálati tervek legalább egyikét alkalmazzák:

i.	immunhisztokémiai (IHC) módszer;

ii.	SAF-immunoblot vagy az OIE által jóváhagyott megoldás;

iii.	a jellegzetes fonalak elektronmikroszkópos kimutatása;

iv.	kórszövettani vizsgálat.

Gyorstesztek használhatók a gyanús esetek elsődleges kiszűrésére. A későbbi megerősítéshez nem használhatók ilyen tesztek.

Ha a gyanús esetek elsődleges kiszűrésére használt gyorsteszt eredménye pozitív vagy nem meggyőző, a mintát vizsgálatnak kell alávetni, melynek során az első albekezdés i–iv. pontjában említett megerősítő vizsgálatok egyikét alkalmazzák. Ha kórszövettani vizsgálatot használnak erre a célra, de annak eredménye nem meggyőző vagy negatív, a szöveteket további vizsgálatnak kell alávetni, melynek során az egyéb megerősítő módszerek és vizsgálati tervek egyikét alkalmazzák.

Amennyiben az első albekezdés i–iv. pontjában említett megerősítő vizsgálatok eredménye pozitív, az állatokat TSE-pozitívnak kell tekinteni és el kell végezni a c) pontban említett további vizsgálatokat.”

c)	A 3.2. pont c) alpontja címének helyébe a következő szöveg lép: „c) A TSE-pozitív esetek további vizsgálata”

A 3.2. pont c) i. alpontjának helyébe a következő szöveg lép:

„i.

Diszkriminatív immunoblot-eljárással végzett elsődleges molekuláris vizsgálatok

A klinikailag gyanús eseteknél vett, valamint a III. melléklet A. fejezete II. részének 2. és 3. pontjával összhangban vizsgált állatoktól – melyeket TSE-pozitívnak tekintenek, de nem atipikus surlókóresetek az a) és b) pontban említett vizsgálatok alapján, vagy amelyek olyan jellegzetességeket mutatnak, melyek miatt a vizsgálati laboratórium további kivizsgálást javasol – vett mintákat elsődleges molekuláris tipizálási módszert alkalmazó, további vizsgálatra kell elküldeni a következő címre:

—	Agence Française de Sécurité Sanitaire des Aliments, Laboratoire de pathologie bovine, 31 avenue Tony Garnier, BP 7033, F-69342, Lyon Cedex, Franciaország,

—	Veterinary Laboratories Agency, Woodham Lane, New Haw, Addlestone, Surrey KT15 3NB, Egyesült Királyság, vagy

—	egy olyan, az illetékes hatóság által kijelölt laboratóriumnak, amely sikeresen vett részt a közösségi referencialaboratórium által szervezett, a molekuláris tipizálási módszer használatára vonatkozó jártassági vizsgálatban.”

e)	A 3.2. pont c) ii. alpontjában a „surlókór” szó helyébe a „TSE” szó lép.

Az 4. pont helyébe a következő szöveg lép:

„4. Gyorstesztek

A szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalmának kimutatására az 5. cikk (3) bekezdésével és a 6. cikk (1) bekezdésével összhangban a gyorsteszteket a következő módszerekkel kell elvégezni:

—	a PrPRes proteináz K-rezisztens fragmentum kimutatására szolgáló Western blot eljáráson (Prionics-Check Western teszt) alapuló immuno-blot teszt,

—	kemilumineszcens ELISA teszt, amely magában foglal egy extrakciós módszert és egy ELISA eljárást, megnövelt kemilumineszcens képességű reagens felhasználásával (Enfer-teszt és Enfer TSE Kit 2.0. verzió, automatikus minta-előkészítés),

—	a PrPSc kimutatására szolgáló, mikrolemez-módszeren alapuló immunpróba (Enfer TSE 3. verzió),

—	a TeSeE Purification kit alkalmazásával végzett denaturálási és koncentrációs lépéseket követően a TeSeE SAP Detection kit segítségével elvégzett, PrPRes kimutatására szolgáló szendvics immunpróba (Bio-Rad TeSeE gyorsteszt),

—	mikrolemez-módszeren alapuló immunpróba (ELISA), amely monoklonális antitestekkel mutatja ki a proteináz K-rezisztens PrPRes-t (Prionics-Check LIA teszt),

—	a PrPSc szelektív befogására vegyi polimert, a PrP molekula ép részeire pedig monoklonális azonosító antitestet használó immunpróba (IDEXX HerdChek BSE Antigen Test Kit, EIA),

—	a proteináz K-rezisztens PrP frakciók kimutatására két különböző monoklonális antitestet alkalmazó laterális immunpróba (Prionics Check PrioSTRIP),

—	a szarvasmarha PrPSc nagy mértékben kigöngyölt állapotában két epitópra irányított, két különböző monoklonális antitestet alkalmazó kétoldali immunpróba (Roboscreen Beta Prion BSE EIA Test Kit),

—	szendvicsmodellű ELISA teszt a proteináz K-rezisztens PrPSc kimutatására (Roche Applied Science PrionScreen).

A juh- és kecskefélék TSE-megbetegedésének kimutatására az 5. cikk (3) bekezdésével és a 6. cikk (1) bekezdésével összhangban a gyorsteszteket a következő módszerekkel kell elvégezni:

—	a TeSeE Purification kit alkalmazásával végzett denaturálási és koncentrációs lépéseket követően a TeSeE SAP Detection kit segítségével elvégzett, PrPRes kimutatására szolgáló szendvics immunpróba (Bio-Rad TeSeE gyorsteszt),

—	a denaturálási és a TeSeE Sheep/Goat Purification kit segítségével elvégzett koncentrációs lépéseket követően a TeSeE Sheep/Goat Detection kit felhasználásával végzett, PrPRes kimutatására szolgáló szendvics immunpróba (Bio-Rad TeSeE Sheep/Goat gyorsteszt),

—	kemilumineszcens ELISA teszt, amely magában foglal egy extrakciós módszert és egy ELISA eljárást, megnövelt kemilumineszcens képességű reagens felhasználásával (Enfer TSE Kit 2.0. verzió),

—	a PrPSc kimutatására szolgáló, mikrolemez-módszeren alapuló immunpróba (Enfer TSE 3. verzió),

—	a PrPSc szelektív befogására vegyi polimert, a PrP molekula ép részeire pedig monoklonális azonosító antitestet használó immunpróba (IDEXX HerdChek BSE-Scrapie Antigen Test Kit, EIA),

—	a PrPRes proteináz K-rezisztens fragmentum kimutatására szolgáló Western blot eljáráson (Prionics-Check Western Small Ruminant teszt) alapuló immuno-blot teszt,

—	mikrolemez-módszeren alapuló kemilumineszcens immunpróba a proteináz K-rezisztens PrPSc kimutatására (Prionics Check LIA Small Ruminants).

A vizsgálat elvégzésére szolgáló mintaszövetnek valamennyi vizsgálat esetében meg kell felelnie a gyártó által kiadott használati utasításnak.

A gyorstesztek gyártóinak olyan, a közösségi referencialaboratórium által jóváhagyott minőségbiztosítási rendszert kell működtetniük, amely biztosítja a tesztek teljesítményének állandóságát. A gyártók a vizsgálati terveket kötelesek benyújtani a közösségi referencialaboratóriumnak.

A gyorsteszteket és a vizsgálati terveket kizárólag a közösségi referencialaboratórium előzetes tájékoztatását követően lehet módosítani, azzal a feltétellel, hogy a közösségi referencialaboratórium megállapítása szerint a módosítás nem változtatja meg a gyorsteszt érzékenységét, specifikusságát vagy megbízhatóságát. Erről a megállapításról tájékoztatni kell a Bizottságot és a nemzeti referencialaboratóriumokat.”

2009.2.27.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 55/19

A BIZOTTSÁG 164/2009/EK RENDELETE

(2009. február 26.)

a 951/2006/EK rendeletnek a rendeltetési helyre megérkezés kvótán felüli cukorágazati kivitel esetén történő igazolása tekintetében való módosításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (1) (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) és különösen annak 192. cikke (2) bekezdésére, figyelemmel 4. cikkére is,

mivel:

(1)

A cukorágazatban harmadik országokkal folytatott kereskedelem tekintetében a 318/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 30-i 951/2006/EK bizottsági rendelet (2) a kvótán felüli cukorágazati kivitel részletes szabályait is megállapítja.

(2)

A kvótán felüli cukor- vagy izoglükóz-mennyiségek Közösségbe történő újrabehozatalával vagy újrabevezetésével kapcsolatos csalás kockázatának csökkentése és mindennemű visszaélés megelőzése érdekében a kvótán felül előállított cukor és izoglükóz kivitelére a 2008/2009. gazdasági év végéig alkalmazandó mennyiségi korlátozás megállapításáról szóló, 2008. szeptember 19-i 924/2008/EK bizottsági rendelet (3) egyes közeli rendeltetési helyeket kizár a jogosult rendeltetési helyek közül.

(3)

A 951/2006/EK rendelet 4c. cikke felsorolja azokat az okmányokat, amelyekkel a kvótán felüli cukor- és/vagy izoglükóz-kivitelből kizárt rendeltetési helyek esetén igazolni lehet a rendeltetési helyre való megérkezést. Ez a cikk azonban nem teszi lehetővé a mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1999. április 15-i 800/1999/EK bizottsági rendelet (4) 16. cikkének (1) bekezdésében említett vámokmányok, illetve a kirakodási tanúsítvány elfogadását, holott ezeknek a harmadik országba történő import igazolására benyújtandó legfontosabb okmányoknak kellene lenniük. A 951/2006/EK rendelet 4c. cikkében felsorolt okmányokat csak akkor kellene elfogadni, ha az exportőr nem tudja beszerezni a 800/1999/EK rendelet 16. cikke (1) bekezdésében említett szokásos vámokmányokat.

(4)

Néhány közösségi cukorexportőr számára a humanitárius célú cukorexport továbbra is jelentős kereskedelmi tevékenység. Ilyen célú kivitel esetén gyakran előfordul, hogy a szokásos vámokmányokat nem lehet beszerezni, illetve a 951/2006/EK rendelet 4c. cikkében említett okmányok bemutatása nehézségekbe ütközik. Ezért lehetővé kell tenni, hogy a 800/1999/EK rendelet 16. cikke (2) bekezdésének f) pontjával összhangban egy engedélyezett nemzetközi szervezet vagy humanitárius szervezet által kiállított, a szállítmány átvételéről szóló nyilatkozattal igazolják a rendeltetési helyre való megérkezést.

(5)	A 951/2006/EK rendelet 17. cikkében előírt, a kiállított kiviteli engedélyekre vonatkozó tagállami értesítésekben a visszatérítés nélkül exportált cukor és/vagy izoglükóz-mennyiségeket is indokolt feltüntetni.

(6)	Az aktív feldolgozási rendszer alapján importált cukor mennyiségét célszerű gyakran ellenőrizni. Ezért indokolt, hogy a tagállamok az említett mennyiségekre vonatkozó értesítéseket havonta küldjék.

(7)	Következésképpen a 951/2006/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(8)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 951/2006/EK rendelet a következőképpen módosul.

A 4c. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„4c. cikk

A rendeltetési helyre történő megérkezés igazolása

(1) A kvótán felüli cukor- és/vagy izoglükóz-kivitel szempontjából nem jogosult rendeltetési helyek esetében a jogosult rendeltetési helyekre történő behozatalra vonatkozó vámalakiságok elvégzésének megtörténtét a 800/1999/EK rendelet 16. cikkének (1) bekezdésében említett okmányok valamelyikével kell igazolni.

(2) Ha az exportőr a megfelelő lépések megtétele után sem tudja beszerezni az e cikk (1) bekezdésében említett okmányokat, a következő három okmány valamelyikének bemutatása esetén a termékeket harmadik országba importáltnak kell tekinteni:

a)	a fuvarokmány egy példánya;

az érintett harmadik ország hivatalos szerve vagy a rendeltetési országban felállított hivatalos tagállami szervek vagy a 800/1999/EK rendelet 16a–16f. cikke értelmében engedélyezett nemzetközi felügyelő szerv által kiállított kirakodási igazolás, amely igazolja, hogy a termék elhagyta a kirakodási helyet, vagy legalábbis – az igazolást kiállító hatóságok vagy szervek tudomása szerint – újraexportálás céljából nem rakodták be újra;

c)	a fizetési igazolás, illetve a Közösségben letelepedett elismert közvetítő által kiállított banki okmány, amely igazolja, hogy a szóban forgó kivitelnek megfelelő fizetést az exportőr náluk nyitott számláján jóváírták.

(3) Ha a kvótán felüli cukor- és/vagy izoglükóz-kivitel nemzetközi szervezetnek vagy humanitárius szervezetnek szánt élelmiszersegély céljából történik, a segély részét képező termékeket harmadik országba importáltnak kell tekinteni, ha az exportáló tagállam által engedélyezett nemzetközi szervezet vagy humanitárius szervezet által kiállított, a szállítmány átvételéről szóló nyilatkozatot mutatnak be.”

A 17. cikk a következő ponttal egészül ki:

„d)	azon mennyiségekről, amelyekre a 7. cikknek megfelelően engedélyt bocsátottak ki, külön feltüntetve a cukorra, illetve az izoglükózra vonatkozóakat.”

A 19. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)	minden egyes hónapra vonatkozóan és nem később, mint a kérdéses hónapot követő második naptári hónap végén a harmadik országokból importált és a 2913/92/EGK rendelet 116. cikkében említett aktív feldolgozási rendszer alapján kompenzációs termékként exportált cukor mennyiségéről.”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Az 1. cikk 1. pontját 2008. október 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 26-án.

a Bizottság részéről

Mariann FISCHER BOEL

a Bizottság tagja

(1) HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2) HL L 178., 2006.7.1., 24. o.

(3) HL L 252., 2008.9.20., 7. o.

(4) HL L 102., 1999.4.17., 11. o.

II Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező

2009.2.27.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 55/21

A TANÁCS HATÁROZATA

(2008. szeptember 25.)

a határokon történő áruellenőrzések összehangolásáról szóló nemzetközi egyezmény 8. mellékletének a Közösség nevében történő jóváhagyásáról

(2009/161/EK)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 133. cikkére, összefüggésben a 300. cikk (2) bekezdése második albekezdésével,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)	A határokon történő áruellenőrzések összehangolásáról szóló, 1982. évi nemzetközi egyezményt (a továbbiakban: egyezmény) az 1262/84/EGK tanácsi rendelet (1) jóváhagyta.

(2)

Ezen egyezmény 22. cikke a 7. mellékletével összefüggésben előírja, hogy az az egyezmény igazgatási bizottsága javasolhatja és elfogadhatja az egyezmény mellékleteinek módosítását. E módosítások elfogadásra kerülnek, amennyiben egyetlen szerződő fél sem emel kifogást azon időponttól számított 12 hónapon belül, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete a javasolt módosításokat közli a szerződő felekkel.

(3)	Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) Belső Szállítási Bizottsága az 1999. februári ülésén úgy határozott, hogy a harmonizációs egyezményt felül kell vizsgálni a járművek határátlépését megkönnyítő rendelkezések belefoglalása érdekében.

(4)	Az ENSZ-EGB szállítást érintő vámkérdésekkel foglalkozó munkacsoportja javaslattervezeteket készített a harmonizációs egyezmény egy új, 8. melléklettel való kiegészítése révén a hatályos rendelkezések kiegészítése céljából.

(5)	A mellékletet 2007 októberében fogadta el az egyezmény igazgatási bizottsága, és mivel nem merült fel kifogás, a melléklet 2008. május 20-án hatályba lépett.

(6)

A 8. melléklet célja az áruk – különösen az élő állatok és a romlandó áruk – határon való ellenőrzésével kapcsolatos eljárások és adminisztrációs terhek csökkentése, összehangolása és koordinációja révén a nemzetközi kereskedelem megkönnyítése. A 8. melléklet célja továbbá a határátkelőhelyek működésének javítása, illetve a nemzetközi gépjármű műszaki vizsgálat és a -súlytanúsítványok kölcsönös elismerését érintő technikai kérdések rendezése.

(7)	A nemzetközi kereskedelem elősegítése és a kereskedelem technikai akadályainak eltávolítása a közös kereskedelmi politika célját képezi, és így a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozik.

(8)	Az egyezmény javasolt módosításával kapcsolatos közösségi álláspontot 2005 júliusában hagyták jóvá.

(9)	Ennélfogva az egyezmény módosítását indokolt jóváhagyni,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

A határokon történő áruellenőrzések összehangolásáról szóló nemzetközi egyezmény 8. melléklete a Közösség nevében jóváhagyásra kerül.

A melléklet szövegét csatolták e határozathoz.

2. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt Brüsszelben, 2008. szeptember 25-én.

a Tanács részéről

az elnök

L. CHATEL

(1) HL L 126., 1984.5.12., 1. o.

8. MELLÉKLET A HATÁROKON TÖRTÉNŐ ÁRUELLENŐRZÉSEK ÖSSZEHANGOLÁSÁRÓL SZÓLÓ NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYHEZ

A HATÁRÁTLÉPÉSI ELJÁRÁS KÖNNYÍTÉSE A NEMZETKÖZI KÖZÚTI FUVAROZÁS VONATKOZÁSÁBAN

1. cikk

Alapelvek

Az egyezmény rendelkezéseit és különösen az 1. mellékletben előírtakat kiegészítve ez a melléklet olyan intézkedések meghatározására irányul, amelyeket a nemzetközi közúti fuvarozás határátlépési eljárásainak könnyítése miatt szükséges végrehajtani.

2. cikk

A vízumeljárás könnyítése a hivatásos gépkocsivezetők vonatkozásában

(1) A szerződő feleknek – a valamennyi kérelmezővel szembeni legjobb nemzeti gyakorlattal és nemzeti bevándorlási szabályokkal, valamint a nemzetközi kötelezettségekkel összhangban – erőfeszítéseket kell tenniük a nemzetközi közúti fuvarozást végző hivatalos gépkocsivezetők vízuma kiadási eljárásainak megkönnyítésére.

(2) A szerződő felek megállapodnak abban, hogy rendszeresen információt cserélnek a hivatásos gépkocsivezetők vízumeljárásának megkönnyítésére vonatkozó legjobb gyakorlatokról.

3. cikk

A nemzetközi közúti fuvarozási tevékenységek

(1) Az áruk nemzetközi mozgásának megkönnyítése érdekében a szerződő felek rendszeresen, összehangolt és koordinált módon tájékoztatják a nemzetközi fuvarozási műveletekben érintett valamennyi felet a hatályos vagy tervezett, a nemzetközi árufuvarozási műveletekre vonatkozó határ-ellenőrzési követelményekről, valamint a határokon fennálló aktuális helyzetről.

(2) A szerződő feleknek erőfeszítéseket kell tenniük arra, hogy a határátkelőhelyeken kialakuló torlódások csökkentése érdekében valamennyi szükséges ellenőrző eljárás lefolytatását – a lehetséges mértékben és nem kizárólag az átmenő forgalom vonatkozásában – a közúton szállított áruk indulási és rendeltetési helyére hárítsák át.

(3) Különösen ennek az egyezmény 7. cikke alapján, elsőbbséget kell biztosítani a sürgős – például élő állatot vagy romlandó árut tartalmazó – szállítmányoknak. Ez azt jelenti többek között, hogy az illetékes szerveknek a határátkelőhelyeken:

meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy csökkentsék a gyorsan romló élelmiszert szállító, ATP-jóváhagyással rendelkező járművek, vagy az élő állatot szállító járművek várakozási idejét a határra való érkezésüktől a hatósági, adminisztratív-, vám- és egészségügyi ellenőrzés lefolytatásáig;

ii.	biztosítaniuk kell, hogy a szükséges, az i. pontban említett ellenőrzéseket a lehető leggyorsabban folytassák le;

iii.	engedniük kell – amennyiben lehetséges – a határátlépés ideje alatt a gyorsan romló élelmiszert szállító jármű szükséges hűtőberendezéseinek üzemeltetését, amennyiben ezt az előírt ellenőrzési eljárás nem teszi lehetetlenné;

iv.	együtt kell működniük – különösen az előzetes információcsere révén – a többi szerződő félnél működő partnereikkel a romló élelmiszerek és az élő állatok határátlépési eljárásainak gyorsítása érdekében, amennyiben az ilyen rakományok egészségügyi vizsgálat alá kerülnek.

4. cikk

A gépjárművek műszaki vizsgálata

(1) Azoknak a szerződő feleknek, akik még nem szerződő felei a közúti járművek időszakos műszaki vizsgálata egységes feltételeinek elfogadásáról és ezen vizsgálat kölcsönös elismeréséről szóló 1997. évi egyezménynek, erőfeszítéseket kell tenniük – a vonatkozó nemzeti és nemzetközi jogszabályokkal és rendelkezésekkel összhangban – a közúti járművek határátlépésének megkönnyítése érdekében, az ebben a megállapodásban előírt nemzetközi műszaki vizsgálati tanúsítvány elfogadására. A műszaki vizsgálati tanúsítvány, amelyet a megállapodás 2004. január 1-je óta tartalmaz, ennek a mellékletnek az 1. függelékében szerepel.

(2) Az ATP-jóváhagyással rendelkező, gyorsan romló élelmiszert szállító járművek azonosítása céljából a szerződő felek használhatják az érintett berendezésre rögzített megkülönböztető jelzéseket és az ATP-jóváhagyási bizonyítványt vagy táblát a gyorsan romló élelmiszerek nemzetközi szállításáról és az ilyen szállításhoz használt különleges szállítóeszközökről szóló 1970. évi megállapodásban előírtaknak megfelelően.

5. cikk

A nemzetközi gépjármű-súlytanúsítvány

(1) A határátlépés gyorsítása érdekében a szerződő feleknek – a vonatkozó nemzeti és nemzetközi jogszabályokkal és rendelkezésekkel összhangban – erőfeszítéseket kell tenniük a gépjármű határátlépése során végzett súlymérési eljárások ismétlődésének elkerülése érdekében, az e melléklet 2. függelékében foglalt nemzetközi gépjármű-súlytanúsítvány elfogadásával és kölcsönös elismerésével. Amennyiben a szerződő felek elfogadják az ilyen tanúsítványt, a vélelmezett szabálytalanság esetében elvégzett, illetve a véletlenszerű ellenőrzések kivételével további mérések elvégzésére nincs szükség. Az ilyen tanúsítványban rögzített járműmérlegelésre csak a nemzetközi szállítási művelet származási országában kerül sor. Az ilyen mérés eredményét a tanúsítványnak egyértelműen kell tanúsítania és tartalmaznia.

(2) A nemzetközi gépjármű-súlytanúsítványt elfogadó valamennyi szerződő félnek gondoskodnia kell az országában található, a nemzetközi alapelvekkel összhangban engedélyezett mérőállomások jegyzékének, valamint a jegyzék esetleges módosításainak közzétételéről. A jegyzéket, valamint annak esetleges módosításait az egyes szerződő felekhez és az ezen egyezmény 7. mellékletének 2. cikkében említett nemzetközi szervezetekhez való továbbítás céljából el kell juttatni az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) főtitkárának.

(3) Az engedélyezett mérőállomásokra vonatkozó minimumkövetelményeket, az engedélyezés alapelveit és a mérési eljárás alapvető jellemzőit e melléklet 2. függeléke tartalmazza.

6. cikk

A határátkelőhelyek

A határátkelőhelyeken szükséges alaki követelmények ésszerűsítésének és gyorsításának érdekében, a szerződő feleknek – amennyire csak lehet – a következő minimumkövetelményeknek kell megfelelniük a nemzetközi áruforgalom előtt nyitott határátkelőhelyek esetében:

i.	a szomszédos államok közötti közös ellenőrzést (egymegállós technológia) a nap 24 órájában – a kereskedelmi igények szerint és a közúti közlekedési szabályokkal összhangban – lehetővé tevő létesítmények megléte;

ii.	a különböző típusú forgalmak elkülönítése a határ mindkét oldalán, amely lehetővé teszi azt, hogy az érvényes nemzetközi árutovábbítási okmánnyal rendelkező vagy élő állatot, illetve gyorsan romló élelmiszert szállító járműveknek elsőbbséget biztosítsanak;

iii.	a forgalmi sávok melletti ellenőrzési terület a rakomány és a járművek véletlenszerű ellenőrzéséhez;

iv.	megfelelő parkoló- és terminállétesítmények megléte;

v.	megfelelő higiénés, szociális és távközlési létesítmények megléte a gépjárművezetők részére;

vi.	szállítmányozók ösztönzése arra, hogy a fuvarozóknak piaci alapokon történő szolgáltatásnyújtás céljából a határátkelőhelyeken megfelelő létesítményeket hozzanak létre.

7. cikk

Jelentéstételi mechanizmus

Ennek a mellékletnek az 1–6. cikkére tekintettel az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (UNECE) főtitkára minden második évben felmérést végez a szerződő felek között arról, hogy milyen előrehaladást értek el országaikban a határátlépési eljárások javítása terén.

Az egyezmény 8. mellékletének 1. függeléke

NEMZETKÖZI MŰSZAKI VIZSGÁLATI TANÚSÍTVÁNY (1)

A közúti járművek időszakos műszaki vizsgálata egységes feltételeinek elfogadásáról és ezen vizsgálat kölcsönös elismeréséről szóló (1997. évi) 2001. január 27-én hatályba lépett egyezménnyel összhangban:

Az akkreditált műszaki vizsgálati központok felelnek a vizsgálat elvégzéséért, az 1997. évi bécsi megállapodáshoz mellékelt vonatkozó szabályokban megállapított vizsgálati követelmények teljesítésének elfogadásáért, és a soron következő vizsgálatnak a nemzetközi műszaki vizsgálati tanúsítvány – amelynek mintája alább szerepel – 12.5. sorában feltüntetendő legkésőbbi napjának kitűzéséért.

A nemzetközi műszaki vizsgálati tanúsítványnak az alábbiakban megadott információkat kell tartalmaznia. A tanúsítvány lehet A6 formátumú (148 × 105 mm) füzet alakú, zöld borítóval és fehér lapokkal, vagy A4 (210 × 197) formátumú zöld vagy fehér lap, amelyet A6 formátumúra hajtogattak olyan módon, hogy az adott állam vagy az Egyesült Nemzetek Szervezetének megkülönböztető jelét tartalmazó rész az összehajtogatott tanúsítvány fedlapját adja.

3.	A tanúsítvány rovatait és azok tartalmát a kibocsátó szerződő fél nemzeti nyelvén kell feltüntetni, a számozás megtartásával.

4.	A megállapodás szerződő feleinél használatos időszakos vizsgálati jelentéseket alternatív megoldásként lehet használni. Ezek egy mintáját a szerződő felek tájékoztatása céljából az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárához kell eljuttatni.

5.	A nemzetközi műszaki vizsgálati tanúsítványon a kézzel, írógéppel vagy számítógéppel kizárólag az illetékes hatóság által tett bejegyzéseket latin betűkkel kell elkészíteni.

Szövege kép

Szövege kép

Szövege kép

(1) 2004. január 1-jétől.

Az egyezmény 8. mellékletének 2. függeléke

A NEMZETKÖZI GÉPJÁRMŰ-SÚLYTANÚSÍTVÁNY

A nemzetközi gépjármű-súlytanúsítvány (IVWC) célja a határátlépési eljárás könnyítése és különösen a szerződő felek területén úton lévő, közúti áruszállítást végző járművek tömege ismételt mérésének elkerülése. A szerződő felek által elfogadott, megfelelően kitöltött tanúsítványokat a szerződő felek illetékes hatóságainak érvényes tömegmérési eredményként kell elfogadniuk. Az illetékes hatóságoknak a vélelmezett szabálytalanság esetében elvégzett, illetve véletlenszerű ellenőrzések kivételével tartózkodniuk kell a további tömegmérések megkövetelésétől.

A nemzetközi gépjármű-súlytanúsítványt – amely megfelel az ebben a függelékben alább bemutatott mintának – az egyes, az ilyen tanúsítványt elfogadó szerződő felek kijelölt kormányzati hatóságának felügyelete mellett kell kibocsátani és felhasználni, a csatolt tanúsítványban leírt eljárás szerint.

A tanúsítvány használata a szállítmányozók számára opcionális.

Az ilyen tanúsítványt elfogadó szerződő feleknek az alábbi minimumkövetelményeknek megfelelően olyan mérőállomásokat kell jóváhagyniuk, amelyek engedélyt kapnak arra, hogy – a közúti áruszállítást végző jármű üzemeltetőjével/gépjárművezetőjével együtt – kitöltsék a nemzetközi gépjármű-súlytanúsítványt:

A mérőállomásokat hitelesített mérlegekkel kell felszerelni. A tömegmérés elvégzéséhez a tanúsítványokat elfogadó szerződő felek választhatják ki a megítélésük szerint megfelelő módszert és eszközöket. A tanúsítványokat elfogadó szerződő fél gondoskodik a mérőállomások szakmai színvonaláról, például akkreditálási vagy értékelési eljárások révén, továbbá biztosítja a megfelelő mérlegek használatát, a szakképzett személyzet rendelkezésre állását, illetve a megfelelően dokumentált minőség-ellenőrzési rendszerek és vizsgálati eljárások meglétét.

A mérőállomásokat és az ott található mérőműszereket megfelelően karban kell tartani. A mérőműszereket a súlyokért és mérlegelésért felelős érintett hatóságnak rendszeresen ellenőriznie kell, és plombával le kell zárnia. A mérőműszereknek, a legnagyobb megengedett hibaértékeknek és a műszerek használatának meg kell felelniük a Nemzetközi Mérésügyi Szervezet (OIML) ajánlásainak.

A mérőállomásokat olyan mérlegekkel kell felszerelni, amelyek megfelelnek a következők valamelyikének:

—	az R 76 OIML-ajánlás: „Nem automata működésű mérlegek” legalább III. pontossági osztály;

—	az R 134 OIML-ajánlás: „Az automatikus működésű mérlegek mozgó közúti járművek mérlegelésére”, legalább 2. pontossági osztály; az egyes tengelyek terhelésének mérésénél nagyobb hibaértékek jelentkezhetnek.

Kivételes esetekben – és különösen mikor szabálytalanságot vélelmeznek, vagy a szállítmányozó/az érintett jármű vezetője ezt kéri – az illetékes hatóság újramérheti a járművet. Amennyiben a mérőállomás több hibás, a tanúsítványt elfogadó szerződő fél ellenőrző hatóságai által tévesnek észlelt mérést végez el, a mérőállomás országának illetékes hatóságai megteszik a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy az ilyen esemény ne ismétlődhessen meg.

A tanúsítvány mintáját a tanúsítványt elfogadó szerződő felek bármelyik nyelvén ki lehet állítani, amennyiben a tanúsítvány tagolása és a benne szereplő tételek elhelyezése nem módosul.

A tanúsítványt elfogadó szerződő felek közzéteszik az országukban található, a nemzetközi alapelvekkel összhangban engedélyezett valamennyi mérőállomás jegyzékét, valamint a jegyzék esetleges módosításait is. A jegyzéket, valamint annak esetleges módosításait az egyes szerződő felekhez és az ezen egyezmény 7. mellékletének 2. cikkében említett nemzetközi szervezetekhez való továbbítás céljából el kell juttatni az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) főtitkárának.

(Átmeneti rendelkezés) Mivel jelenleg csak igen kis számú mérőállomás rendelkezik olyan mérőműszerrel, amely alkalmas az egyes tengely vagy a tengelycsoport terhelésének mérésére, a tanúsítványt elfogadó szerződő felek egyetértenek abban, hogy egy átmeneti, az e melléklet hatálybalépésétől számított 12 hónapig tartó időszakban a járműnek a nemzetközi gépjármű-súlytanúsítvány 7.3. rovatában feltüntetett bruttó tömegét elegendőnek tekintik, és azt az illetékes nemzeti hatóságok is elfogadják.

Szövege kép

Szövege kép

Szövege kép

Szövege kép

NEMZETKÖZI GÉPJÁRMŰ-SÚLYTANÚSÍTVÁNY (IVWC)

JOGALAP

A nemzetközi gépjármű-súlytanúsítvány kiállítása a határokon történő áruellenőrzések összehangolásáról szóló 1982. évi nemzetközi egyezmény 8. mellékletének – „A határátlépési eljárás könnyítése a nemzetközi közúti fuvarozás vonatkozásában” – rendelkezéseivel összhangban történt.

CÉLKITŰZÉS

A nemzetközi gépjármű-súlytanúsítvány célja a nemzetközi szállításban részt vevő, úton lévő, közúti áruszállítást végző járművek tömege ismételt mérésének elkerülése különösen a határátkelőhelyeken. A tanúsítvány használata a szállítmányozók számára opcionális.

ELJÁRÁS

Ha a szerződő felek elfogadják a) az engedélyezett mérőállomás üzemeltetője és b) a szállítmányozó(k)/közúti áruszállítást végző járművek gépjárművezetője (-vezetői) által megfelelően kitöltött nemzetközi gépjármű-súlytanúsítványt, akkor a tanúsítványt a szerződő felek illetékes hatóságainak érvényes tömegmérési eredményként kell elfogadniuk. Az illetékes hatóságok – általános szabályként – az ebben a tanúsítványban szereplő információt érvényesnek fogadják el, és tartózkodniuk kell a további tömegmérések megkövetelésétől. A visszaélések megelőzése céljából azonban az illetékes hatóságok különleges esetekben – és különösen, ha szabálytalanságot vélelmeznek – a nemzeti jogszabályokkal összhangban ellenőrizhetik a jármű tömegét.

A tanúsítvány kiállításához szükséges tömegmérést – olyan szállítmányozó(k)/áruszállítást végző jármű gépjárművezetője (-vezetői) kérésére, aki(k)nek járművét a tanúsítványt elfogadó szerződő felek egyikében vették nyilvántartásba – engedélyezett mérőállomásnak kell végeznie a nyújtott szolgáltatásra korlátozódó térítési díj ellenében.

E tanúsítvány alkalmazásában az engedélyezett mérőállomásnak a következők egyikének megfelelő tömegmérő műszerrel kell rendelkeznie:

az R 76 OIML-ajánlás: „Nem automata működésű mérlegek” legalább III. pontossági osztály; vagy

az R 134 OIML-ajánlás: „Az automatikus működésű mérlegek mozgó közúti járművek mérlegelésére”, legalább 2. pontossági osztály,

az egyes tengelyek terhelésének mérésénél nagyobb hibaértékek jelentkezhetnek.

SZANKCIÓK

A nemzetközi gépjármű-súlytanúsítványban szereplő valótlan adatokért a szállítmányozó(k)/közúti áruszállítást végző járművek gépjárművezetője (-vezetői) a nemzeti jogszabályok szerint felel(nek).

A mért tömegérték(ek) jogi értékének meghatározásakor minden egyes mérőrendszer esetében a lehetséges mérési hibára vonatkozó becslést kell készíteni. Ezt a hibaértéket – amely tartalmazza a mérőműszer saját mérési hibáját és a külső tényezőkből eredő mérési hibát is – le kell vonni a mért tömegből annak biztosítására, hogy az esetleges, túlsúlyt mutató mérést ne a mérőműszer és/vagy az alkalmazott mérési módszer pontatlansága okozza.

Következtetésképpen az ezt a tanúsítványt használó szállítmányozókra csak abban az esetben kell bírságot kiszabni, ha az ebben a tanúsítványban rögzített tömegnek a legnagyobb megengedett mérési hibával (azaz legfeljebb 2 százalék, vagy 800 kg egy 40 tonnás jármű esetében) csökkentett értéke meghaladja a nemzeti jogszabályokban meghatározott legnagyobb megengedett tömeget.

FÜGGELÉK

A NEMZETKÖZI GÉPJÁRMŰ-SÚLYTANÚSÍTVÁNYHOZ (IVWC)

Az IVWC 7.1. rovatának értelmében feltüntetendő közúti áruszállító járművek típusainak vázlatai

Szám	Közúti áruszállító jármű		Jármű típusa * első alternatív tengelyelrendezés ** második alternatív tengelyelrendezés	Tengelytávolság (m) (1)
I. MEREV JÁRMŰTESTŰ GÉPJÁRMŰVEK
1			A2	D < 4.0
2			A2*	D ≥ 4.0
3			A3
4			A4
5			A3*
6			A4*
7			A5
II. JÁRMŰSZERELVÉNY
1			A2 T2
2			A2 T3
3			A3 T2
4			A3 T3
5			A3 T3*
6			A2 C2
7			A2 C3
8			A3 C2
9			A3 C3
10			A2 C1
11			A3 C1
III. NYERGES JÁRMŰ
1	3 tengellyel		A2 S1
2	4 tengellyel (egyes vagy kettős)		A2 S2	D ≤ 2.0
			A2 S2*	D > 2.0
			A3 S1
3	5 vagy 6 tengellyel (egyes, kettős, hármas)		A2 S3
			A2 S3*
			A2 S3**
			A3 S2	D ≤ 2.0
			A3 S2*	D > 2.0
			A3 S3
			A3 S3*
			A3 S3**
		Ábra nélkül	An Sn

(1) Csak adott esetben tartalmaz megadott értéket.

2009.2.27.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 55/41

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2009. február 26.)

az 1999/217/EK határozatnak az élelmiszerekben, illetve azok felületén használt aromaanyagok nyilvántartása tekintetében történő módosításáról

(az értesítés a C(2009) 1222. számú dokumentummal történt)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2009/163/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az élelmiszerekben, illetve azok felületén használt vagy felhasználásra szánt aromaanyagokra vonatkozó közösségi eljárás megállapításáról szóló, 1996. október 28-i 2232/96/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 3. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 2232/96/EK rendelet megállapítja az élelmiszerekben használt vagy felhasználni szánt aromaanyagokra vonatkozó szabályozás megalkotásához szükséges eljárást. Az említett rendelet előírja az aromaanyagok nyilvántartásának (a továbbiakban: nyilvántartás) elfogadását a tagállamok területén forgalomba hozott élelmiszerekben, illetve azok felületén felhasználható aromaanyagok listájáról szóló tagállami értesítést követően, és az említett értesítés Bizottság által végzett ellenőrzésének alapján.

(2)

Emellett a 2232/96/EK rendelet programot határoz meg a nyilvántartásban szereplő aromaanyagok értékelésére (a továbbiakban: értékelési program) annak ellenőrzése céljából, hogy az anyagok megfelelnek-e az említett rendelet mellékletében említett általános felhasználási követelményeknek. A 2232/96/EK rendelet előírja, hogy az aromaanyagok forgalomba hozataláért felelős személyeknek az aromaanyagok értékeléséhez szükséges adatokat továbbítaniuk kell a Bizottsághoz. A rendelet azt is előírja, hogy az értékelési program megvalósítását követően el kell fogadni azon aromaanyagok listáját, amelyek használatát az összes többi kizárása mellett engedélyezték.

(3)	A Bizottság 1999/217/EK (2) határozata útján, a 2232/96/EK rendelet alapján elfogadta az élelmiszerekben, illetve azok felületén használt aromaanyagok nyilvántartását.

(4)

A 2232/96/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében egy értékelési program elfogadásához szükséges intézkedések megállapításáról szóló, 2000. július 18-i 1565/2000/EK bizottsági rendelet (3) előírja, hogy a nyilvántartásban szereplő bizonyos aromaanyagok forgalomba hozataláért felelős személynek információt kell benyújtania, hogy lehetővé tegye az anyagok értékelésének elvégzését.

(5)

148 anyag esetében sem információt nem nyújtottak be, sem a Bizottságot nem tájékoztatták információ benyújtásának szándékáról. Ezért ezen anyagokat nem lehet annak alapján értékelni, hogy megfelelnek-e az aromaanyagok 2232/96/EK rendeletben megállapított általános felhasználási követelményeinek. Következésképpen helyénvaló ezen anyagokat törölni a nyilvántartásból.

(6)

A 2232/96/EK rendelet és az Európai Parlament és a Tanács 2232/96/EK rendeletében hivatkozott aromaanyagok fejlesztésével és gyártásával összefüggésben, a szellemi tulajdon tagállamok és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodást aláíró államok általi megóvásának módszereiről szóló, 1998. április 21-i 98/282/EK bizottsági ajánlás (4) alkalmazásában a bejelentő tagállamok számos anyagot illetően kérelmezték, hogy azokat úgy vegyék nyilvántartásba, hogy az védje gyártójuk szellemi tulajdonjogait.

(7)	A nyilvántartás B. részében felsorolt anyagok védelme az értesítés beérkezési dátumát követő legfeljebb ötéves időtartamra korlátozódik. Az említett időtartam a fennmaradó 4 anyag esetében lejárt, ezeket következésképp át kell helyezni a nyilvántartás A. részébe.

(8)	Az 1999/217/EK határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(9)	Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az 1999/217/EK határozat melléklete e határozat mellékletének megfelelően módosul.

2. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 26-án.

a Bizottság részéről

Androulla VASSILIOU

a Bizottság tagja

(1) HL L 299., 1996.11.23., 1. o.

(2) HL L 84., 1999.3.27., 1. o.

(3) HL L 180., 2000.7.19., 8. o.

(4) HL L 127., 1998.4.29., 32. o.

MELLÉKLET

Az 1999/217/EK határozat mellékletének első bekezdését, ami a következőképpen hangzik, el kell hagyni:

„A kémiailag meghatározott aromaanyagok nyilvántartását két különböző részre osztották. Az A. rész az anyagokat az FL-számuk szerint sorolja fel. A B. rész azon anyagokat sorolja fel, amelyek esetében egy tagállam bizalmas kezelést kért a gyártó szellemi tulajdonjogainak védelme érdekében.”

Az 1999/217/EK határozat mellékletének A. része a következőképpen módosul:

A táblázatban az alábbi FL-számokhoz rendelt anyagokra vonatkozó sorokat el kell hagyni:

01.025	01.062	01.068	01.069	01.071	01.072	01.073	01.074
01.075	01.076	02.053	02.068	02.118	02.129	02.130	02.151
02.163	02.199	02.215	02.232	02.237	02.238	02.244	03.018
03.021	04.060	04.071	04.081	04.083	05.054	05.133	05.135
05.176	05.177	05.200	05.207	05.209	05.210	05.212	05.213
05.214	05.215	06.060	06.068	06.099	06.108	06.113	07.143
07.144	07.145	07.163	07.173	07.174	07.192	07.216	07.241
07.245	07.246	07.252	08.110	08.111	08.126	08.128	09.311
09.384	09.576	09.635	09.654	09.817	09.845	09.853	09.881
09.887	09.896	09.903	09.914	10.041	10.046	10.065	10.071
11.011	11.012	11.013	11.019	11.022	11.024	12.110	12.115
12.186	12.245	12.246	12.247	12.248	12.250	12.260	12.261
12.263	13.036	13.104	13.110	13.121	13.131	13.147	13.156
13.158	13.159	13.164	13.181	13.187	14.090	14.151	14.153
14.156	14.157	14.158	14.162	14.165	14.166	15.041	15.046
15.053	15.059	15.065	15.073	15.075	15.095	15.100	15.101
15.104	15.105	15.117	15.121	15.122	15.123	15.124	16.050
16.064	16.065	16.066	16.067	16.068	16.069	16.070	16.078
16.079	16.084	16.085	17.009

A táblázat a következő sorokkal egészül ki:

FL-szám	Kémiai csoport	CAS	Megnevezés	Fema	CoE	Einecs	FL-szám	Szinonimák	Szisztematikus név	Megjegyzések
„09.929	8	220621-22-7	L-mono-mentil glutarát	4006			09.929
03.023	16	1608-72-6	1-etoxi-etil-acetát	4069			03.023
16.083	30	446-71-9	2-(4-hidroxi-3-metoxifenil)-5,7-dihidroxi kromanon				16.083
07.250	5	3916-64-1	3,5-heptadién-2-on				07.250”

Az 1999/217/EK határozat mellékletének B. részét törölni kell.

		ISSN 1725-5090
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 55

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	52. évfolyam 2009. február 27.

Tartalom		I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező	Oldal
		RENDELETEK
	*	A Tanács 160/2009/EK rendelete (2009. február 23.) az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek módosításáról	1
		A Bizottság 161/2009/EK rendelete (2009. február 26.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	9
	*	A Bizottság 162/2009/EK rendelete (2009. február 26.) az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III. és X. mellékletének módosításáról ( 1 )	11
	*	A Bizottság 163/2009/EK rendelete (2009. február 26.) az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet IV. mellékletének módosításáról ( 1 )	17
	*	A Bizottság 164/2009/EK rendelete (2009. február 26.) a 951/2006/EK rendeletnek a rendeltetési helyre megérkezés kvótán felüli cukorágazati kivitel esetén történő igazolása tekintetében való módosításáról	19

	III Az EU-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok
	AZ EU-SZERZŐDÉS V. CÍME ALAPJÁN ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK
*	A Tanács 2009/164/KKBP közös álláspontja (2009. február 26.) a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszék megbízatása végrehajtásának támogatására meghatározott intézkedések megújításáról	44

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	MA	60,0
	SN	127,1
	TN	111,3
	TR	85,4
	ZZ	96,0
0707 00 05	MA	102,4
	MK	143,3
	TR	163,9
	ZZ	136,5
0709 90 70	MA	59,9
	TR	62,9
	ZZ	61,4
0709 90 80	EG	102,8
0709 90 80	ZZ	102,8
0805 10 20	EG	43,7
	IL	49,2
	MA	51,8
	TN	45,8
	TR	60,4
	ZZ	50,2
0805 20 10	IL	144,7
	MA	87,4
	TR	71,0
	ZZ	101,0
0805 20 30 , 0805 20 50 , 0805 20 70 , 0805 20 90	IL	105,6
	JM	95,1
	MA	138,6
	PK	51,7
	TR	64,9
	ZZ	91,2
0805 50 10	EG	52,8
	MA	55,8
	TR	61,8
	ZZ	56,8
0808 10 80	CA	89,6
	CN	94,6
	MK	25,7
	US	108,6
	ZZ	79,6
0808 20 50	AR	97,1
	CL	73,7
	CN	44,7
	US	106,6
	ZA	114,0
	ZZ	87,2

	II Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező
	HATÁROZATOK
	Tanács
	2009/161/EK
*	A Tanács határozata (2008. szeptember 25.) a határokon történő áruellenőrzések összehangolásáról szóló nemzetközi egyezmény 8. mellékletének a Közösség nevében történő jóváhagyásáról	21
	Bizottság
	2009/162/EK
*	A Bizottság határozata (2009. február 26.) a 2005/51/EK határozatnak a peszticidek és a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok által szennyezett talaj dekontaminálás céljára történő behozatalára engedélyezett időszak tekintetében történő módosításáról (az értesítés a C(2009) 1174. számú dokumentummal történt)	40
	2009/163/EK
*	A Bizottság határozata (2009. február 26.) az 1999/217/EK határozatnak az élelmiszerekben, illetve azok felületén használt aromaanyagok nyilvántartása tekintetében történő módosításáról (az értesítés a C(2009) 1222. számú dokumentummal történt) ( 1 )	41


	*	Megjegyzés az olvasóhoz (lásd a hátsó borító belső oldalán)	s3