3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 33/1

3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 33/3

(1)

A gabonaágazatban 2009. február 1-jetől alkalmazandó behozatali vámokat a 93/2009/EK bizottsági rendelet (3) rögzítette.

(2)

A behozatali vámok kiszámított átlaga tonnánként 5 euróval eltér a megállapított vámtól, helyénvaló tehát megfelelő módon kiigazítani a 93/2009/EK rendeletben rögzített behozatali vámokat.

(3)

A 93/2009/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 33/6

(1)

A 295/2008/EK rendelet megteremtette a Közösségben működő vállalkozások szerkezetére, tevékenységére, versenyképességére és teljesítményére vonatkozó közösségi statisztika összegyűjtésének, összeállításának, továbbításának és értékelésének közös keretét.

(2)

Az említett rendelet 3. cikke (2) bekezdésének j) pontjában említett rugalmas modul használatát a tagállamokkal szoros együttműködésben kell megtervezni, és alkalmazási köréről, a mutatók listájáról, a referencia-időszakról, a megfigyelt tevékenységek köréről és a minőségi követelményekről is így kell dönteni.

(3)

A finanszírozáshoz való hozzáférés egyaránt jelentős politikai korlát a legtöbb tagállamban és a Közösségben. Alapos bizonyíték van rá, hogy az európai vállalkozások forráshiánytól szenvednek, különösen ha gyorsan növekszenek vagy induló cégként jellemezhetők. Ezért statisztikákra van szükség, hogy lehetővé váljék e vállalkozások helyzetének elemzése az összes kis- és középvállalkozáshoz viszonyítva. Ezeket az adatokat lehetőleg már meglévő adatforrásokból kellene kinyerni.

(4)

A további szükséges technikai részleteket a Bizottság (Eurostat) által a tagállamokkal szoros együttműködésben kidolgozott útmutatók és ajánlások fogják tartalmazni.

(5)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a statisztikai programbizottság véleményével,

a)

a tulajdonosi helyzet jelentősége a finanszírozáshoz jutás szempontjából a vállalkozás indulásánál és a megfigyelés időpontjában;

b)

a különböző típusú belső vagy külső forrásszerzési kísérlet kiterjedése és sikerességének mértéke, és az ilyen kísérletek kudarcainak okai;

c)

a vállalkozói kölcsönök garanciájának kiterjedése;

d)

hogyan érzékeli a tulajdonos/igazgató a vállalkozói kölcsön megszerzésének költségeit és terhét és a vállalkozás pénzügyi helyzetét;

e)

a pénzintézet kiválasztásának jelentősége (földrajzi közelség, különösen határokon átnyúló helyzetekben, külföldi vagy hazai tulajdonos, kiemeltügyfél-státusz stb.);

f)

adósság/forgalom arány és más pénzügyi viszonyokra utaló mutatók a vállalkozás számláiban, valamint ezek jelentősége a vállalkozás leendő növekedésének szempontjából;

g)

a jövőbeni finanszírozási igény megítélése, illetve annak formái és az igény indokai;

h)

a finanszírozási lehetőségek és ezek elérhetősége, illetve a foglalkoztatottak számának növelése között érzékelt kapcsolat;

i)

a vállalkozásra háruló teljes adminisztrációs teher megítélése;

j)

a finanszírozáshoz jutásról szóló kérdőívre adott válaszhoz szükséges erőfeszítés (ha volt kérdőív).

a)

B–E. (ipar);

b)

F. (építőipar);

c)

G–N. (szolgáltatások, aggregáltan, kivéve J., K. (pénzügyi szolgáltatások) és M.)

d)

J. (IKT-szolgáltatások);

e)

M. (szakmai, tudományos, műszaki szolgáltatások).

—

Németország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Egyesült Királyság: tagállamonként 1 800 válaszadó vállalkozás vagy az ennek megfelelő már meglévő adat,

—

Belgium, Bulgária, Írország, Görögország, Hollandia, Lengyelország, Szlovákia és Svédország: tagállamonként 900 válaszadó vállalkozás vagy az ennek megfelelő már meglévő adat,

—

Dánia és Finnország: tagállamonként 500 válaszadó vállalkozás vagy az ennek megfelelő már meglévő adat,

—

Lettország és Litvánia: tagállamonként 300 válaszadó vállalkozás vagy az ennek megfelelő már meglévő adat,

—

Ciprus és Málta: tagállamonként 233 válaszadó vállalkozás vagy az ennek megfelelő már meglévő adat.

3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 33/8

(1)

Az 510/2006/EK rendelet 6. cikke (2) bekezdésének első albekezdésével összhangban a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2) Spanyolországnak az „Aceite de La Alcarria” elnevezés bejegyzése iránti kérelmét, Olaszországnak a „Radicchio di Verona” és a „Zafferano di Sardegna” elnevezés bejegyzése iránti kérelmét, valamint Franciaországnak az „Huîtres Marennes Oléron” elnevezés bejegyzése iránti kérelmét.

(2)

A Bizottsághoz nem érkezett az 510/2006/EK rendelet 7. cikke szerinti kifogás, ezért az említett elnevezéseket be kell jegyezni,

3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 33/10

(1)

Az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződések egyes szempontjai vonatkozásában a fogyasztók védelméről szóló, 1994. október 26-i 94/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) elfogadása óta a megosztott használati joggal kapcsolatos ágazat fejlődött, és a piacon megjelentek az ahhoz hasonló új üdülési termékek. A 94/47/EK irányelv hatálya nem terjed ki ezen új üdülési termékekre, és a megosztott használati joggal kapcsolatos olyan ügyletekre, mint például a viszontértékesítési szerződések és a csereszerződések. Emellett a 94/47/EK irányelv alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok azt mutatták, hogy azon irányelv tárgyi hatálya alá tartozó kérdésekben is naprakésszé tételre vagy pontosításra van szükség az ezen irányelv megkerülését célzó termékfejlesztés megakadályozása érdekében.

(2)

A fennálló szabályozási hiányosságok a piaci verseny torzulását eredményezik és a fogyasztóknak is komoly problémát jelentenek, gátolva ezáltal a belső piac zavartalan működését. Ezért a 94/47/EK irányelv helyébe új, naprakész irányelvnek kell lépnie. Mivel a turizmus egyre jelentősebb szerepet tölt be a tagállamok gazdaságában, a szálláshelyek időben megosztott használati jogával és a hosszú távra szóló üdülési termékekkel foglalkozó ágazatokat – egyes közös szabályok elfogadása révén – nagyobb növekedésre és termelékenységre kell ösztönözni.

(3)

A jogbiztonság megerősítése, valamint annak érdekében, hogy a fogyasztók és a vállalkozások teljes mértékben részesülhessenek a belső piac nyújtotta előnyökből, folytatni kell a vonatkozó tagállami jogszabályok közelítését. A szálláshelyek időben megosztott használati joga és a hosszú távra szóló üdülési termékek forgalmazása, értékesítése és viszontértékesítése, valamint a szálláshelyek megosztott használati joga cseréjére vonatkozó szerződések egyes szempontjait ezért teljes mértékben össze kell hangolni. A tagállamoknak nem engedhető meg, hogy nemzeti jogrendszerükben olyan nemzeti rendelkezéseket tartsanak fenn, vagy abba olyan nemzeti rendelkezéseket vezessenek be, amelyek eltérnek az ezen irányelvben meghatározottaktól. Ilyen összehangolt rendelkezések hiányában a tagállamok a közösségi joggal összhangban szabadon fenntarthatnak vagy bevezethetnek nemzeti jogszabályokat. Ennélfogva a tagállamok például fenntarthatnak vagy bevezethetnek szabályokat az elállási jog gyakorlásának következményeiről az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó jogviszonyokban, illetve olyan rendelkezéseket, amelyek értelmében a szálláshely időben megosztott használati joga vagy a hosszú távra szóló üdülési termék fogyasztója és a kereskedő között sem kötelezettségvállalás nem jöhet létre, sem köztük kifizetésre nem kerülhet sor egészen addig, amíg a fogyasztó azon szolgáltatások megvásárlásának finanszírozását biztosító hitelmegállapodást alá nem írta.

(4)

Ezen irányelv – a közösségi jognak megfelelően – nem érinti az irányelv rendelkezéseinek tagállamok általi alkalmazását olyan területekre, amelyek nem tartoznak az irányelv hatálya alá. A tagállamok tehát fenntarthatnak vagy bevezethetnek az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó ügyletekre vonatkozóan az ezen irányelv rendelkezéseinek vagy egyes rendelkezéseinek megfelelő nemzeti jogszabályokat.

(5)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó különböző szerződéseket egyértelműen oly módon kell meghatározni, hogy az kizárja ezen irányelv rendelkezései megkerülésének lehetőségét.

(6)

Ezen irányelv alkalmazásában a „szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződés” fogalma nem értelmezhető úgy, hogy az kiterjed a többszörös szállásfoglalásokra, ideértve a hotelszoba-foglalásokat is, amennyiben a többszörös foglalások nem eredményeznek az egyedi foglalásokból eredőeken túlmenő jogokat és kötelezettségeket. A szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződések szintén nem értelmezhetők úgy, hogy azok magukban foglalják a rendes bérleti szerződéseket, mivel azok nem több időszakra, hanem egyetlen, folyamatos igénybevételi időszakra vonatkoznak.

(7)

Ezen irányelv alkalmazásában a „hosszú távra szóló üdülési termékekre vonatkozó szerződések” fogalma nem értelmezhető úgy, hogy az kiterjed a szállodaláncok egyes szállodáiban való jövőbeni tartózkodás árából való kedvezményre jogosító rendes hűségprogramjaira, mivel a programban való részvételi jogot nem ellenszolgáltatás fejében szerzik meg, illetve a fogyasztó által fizetett ellenszolgáltatás célja elsősorban nem a szálláshelyre vonatkozó kedvezmény vagy egyéb előny szerzése.

(8)

Ez az irányelv nem sérti a szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelv (4) rendelkezéseit.

(9)

A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) („a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv”) tiltja az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szembeni megtévesztő, agresszív és más módon tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatait. A termékek, valamint a szálláshelyek időben megosztott használati jogához, a hosszú távra szóló üdülési termékekhez, azok viszontértékesítéséhez és cseréjéhez kapcsolódó kereskedelmi gyakorlatok jellege miatt a tájékoztatási követelmények és az értékesítési rendezvények tekintetében helyénvaló részletesebb és konkrétabb rendelkezéseket elfogadni. Az értékesítési rendezvényekre szóló meghívók kereskedelmi célját egyértelművé kell tenni a fogyasztók számára. A szerződéskötést megelőző tájékoztatásra és a szerződésre vonatkozó rendelkezéseket pontosítani kell és naprakésszé kell tenni. Annak érdekében, hogy a fogyasztóknak lehetősége legyen a tájékoztatást a szerződés megkötését megelőzően áttanulmányozni, azt a számukra ekkor könnyen hozzáférhető eszközök útján kell megadni.

(10)

A fogyasztóknak jogában áll – amit a kereskedők nem tagadhatnak meg –, hogy a szerződéskötést megelőző tájékoztatást és a szerződést választásuk szerint egy általuk ismert nyelven bocsássák rendelkezésére. Ezenfelül a szerződés teljesítésének és kikényszerítésének a megkönnyítése érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni annak meghatározását, hogy a szerződést más nyelvi változatokban is a fogyasztók rendelkezésére kell bocsátani.

(11)

Annak érdekében, hogy a fogyasztóknak lehetősége legyen arra, hogy teljes mértékben megérthessék a szerződésből fakadó jogaikat és kötelezettségeiket, biztosítani kell számukra egy olyan időtartamot, amely alatt indokolás nélkül és költségmentesen elállhatnak a szerződéstől. E határidő hossza jelenleg tagállamonként változik, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a 94/47/EK irányelvben meghatározott határidő nem elég hosszú. Ezért a magas szintű fogyasztóvédelem, valamint a fogyasztók és a kereskedők számára az egyértelműség elérése érdekében e határidőt meg kell hosszabbítani. A határidő hosszát, valamint az elállási jog gyakorlásának feltételeit és hatásait össze kell hangolni.

(12)

Hatékony jogorvoslatok kell, hogy a fogyasztók rendelkezésére álljanak arra az esetre, ha a kereskedők nem teljesítik a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vagy a szerződésre vonatkozó rendelkezéseket, így különösen azokat, amelyek előírják, hogy a szerződésnek minden szükséges tájékoztatást tartalmaznia kell, és hogy a fogyasztónak a szerződés megkötésekor kézhez kell kapnia a szerződés egy példányát. A nemzeti jog alapján rendelkezésre álló jogorvoslatok mellett a fogyasztóknak meghosszabbított elállási határidőt kell biztosítani, amennyiben a kereskedők nem nyújtottak számukra tájékoztatást. E meghosszabbított határidő alatt az elállási jog gyakorlásának továbbra is térítésmentesnek kell lennie, függetlenül a fogyasztók által esetlegesen igénybe vett szolgáltatásoktól. Az elállási határidő lejárta nem zárja ki, hogy a fogyasztók a tájékoztatási követelmények megsértése miatt a nemzeti jog szerint jogorvoslatot vegyenek igénybe.

(13)

Az ezen irányelvben előírt határidők számítására az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 1971. június 3-i 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletet (6) kell alkalmazni.

(14)

Az elállási határidő lejártát megelőzően a kereskedőknek vagy bármely harmadik személynek történő előlegfizetés tilalmát egyértelművé kell tenni a fogyasztóvédelem javítása érdekében. A viszontértékesítési szerződések esetében az előlegfizetés tilalma az adásvétel tényleges megtörténtéig vagy a viszontértékesítési szerződés felbontásáig alkalmazandó, ugyanakkor a tagállamok továbbra is szabadon szabályozhatják a viszontértékesítési szerződés felbontása esetén a közvetítő részére történő végleges fizetések lehetőségét és módozatait.

(15)

A hosszú távra szóló üdülési termékekre vonatkozó szerződések esetében a részletfizetési rendszer keretében fizetendő ár megállapításakor figyelembe vehető annak lehetősége, hogy az első évet követően a további összegek – a részletek reálértékének fenntartása, például az infláció figyelembevétele érdekében – kiigazíthatók legyenek.

(16)

Ha a fogyasztó olyan szerződéstől áll el, amely esetében az árat teljes egészében vagy részben a kereskedő által vagy valamely harmadik személy és a kereskedő között létrejött megállapodás alapján e harmadik személy által a fogyasztónak nyújtott hitelből fedezik, a hitel-megállapodást a fogyasztót terhelő bárminemű költség nélkül fel kell bontani. Ugyanez alkalmazandó a kereskedő által vagy valamely harmadik személy és a kereskedő között létrejött megállapodás alapján e harmadik személy által nyújtott egyéb kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekre is.

(17)

Ha a szerződésre alkalmazandó jog valamelyik tagállam joga, a fogyasztók nem foszthatók meg a számukra ezen irányelv által biztosított védelemtől. A szerződésre alkalmazandó jogot a nemzetközi magánjogra vonatkozó közösségi szabályokkal, így különösen a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) (Róma I.) összhangban kell meghatározni. E rendelet értelmében alkalmazandó jog lehet egy harmadik ország joga is, különösen akkor, ha a kereskedők a fogyasztókat olyankor keresik meg, amikor azok a lakóhelyük szerinti országtól eltérő országban a szabadságukat töltik. Mivel az ezen irányelv hatálya alá tartozó területen ez szokásos kereskedelmi gyakorlat, és mivel a szerződések jelentős összegeket érintenek, bizonyos sajátos helyzetekben – így különösen, amikor kizárólag az egyik tagállam bírósága rendelkezik joghatósággal a szerződés vonatkozásában – kiegészítő biztosítékot kell nyújtani annak szavatolása érdekében, hogy a fogyasztót ne fosszák meg az ezen irányelv által biztosított védelemtől. Ez a koncepció tükrözi az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések jellemző összetettségéből, hosszú távú jellegéből és pénzügyi vonatkozásából eredő sajátos fogyasztóvédelmi szükségleteket.

(18)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó ügyekben folyó eljárások során joghatósággal rendelkező bíróságokat a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletnek (8) megfelelően kell meghatározni.

(19)

Annak érdekében, hogy a fogyasztók számára az ezen irányelv alapján biztosított védelem maradéktalanul hatékony legyen, különösen a szerződéskötést megelőző szakaszra és a szerződésre vonatkozó tájékoztatási követelményeknek a kereskedők általi betartása tekintetében, szükséges, hogy a tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat állapítsanak meg ezen irányelv megsértése esetére.

(20)

Az ügyben a nemzeti jogszabályok szerint a jogos érdekkel rendelkező személyek és szervezetek számára biztosítani kell a megfelelő jogi eszközöket, hogy az irányelv megsértése esetén eljárást kezdeményezhessenek.

(21)

A tagállamokban megfelelő és hatékony jogorvoslati eljárásokat kell létrehozni a fogyasztók és kereskedők közötti jogviták rendezése érdekében. E célból a tagállamoknak ösztönözniük kell közintézmények vagy magánszervezetek létrehozását a jogviták peren kívüli rendezésére.

(22)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztókat hatékonyan tájékoztassák az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezésekről és ösztönözniük kell a kereskedőket és a magatartási kódexek felelőseit, hogy tájékoztassák a fogyasztókat az e területre vonatkozó magatartási kódexeikről. A magas szintű fogyasztóvédelem elérése érdekében a fogyasztói szervezetek tájékoztatást kaphatnak a magatartási kódexekről, és bevonhatók azok kidolgozásába.

(23)

Mivel ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem haladja meg a belső piaci korlátok felszámolásához és a fogyasztóvédelem magas közösségi szintjének eléréséhez szükséges mértéket.

(24)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja a különösen az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény és az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elveket.

(25)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 34. pontjával összhangban (9) a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé,

a)

általános szerződési jogi jogorvoslati lehetőségeket állapítanak meg;

b)

az ingatlan- és ingó tulajdon nyilvántartására, valamint az ingatlantulajdon átruházására vonatkoznak;

c)

a letelepedés feltételeire, engedélyezési rendszerekre vagy engedélyezési követelményekre vonatkoznak, valamint

d)

az ezen irányelv hatálya alá tartó szerződések tárgyát képező jogok jogi természetének meghatározására vonatkoznak.

a)

„szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződés”: egy évnél hosszabb időtartamra szóló szerződés, amelynek keretében a fogyasztó ellenszolgáltatás fejében megszerzi egy vagy több éjszakai szálláshely egynél több igénybevételi időszakra vonatkozó használatának jogát;

b)

„hosszú távra szóló üdülési termékre vonatkozó szerződés”: egy évnél hosszabb időtartamra szóló szerződés, amelynek keretében a fogyasztó ellenszolgáltatás fejében elsődlegesen azt a jogot szerzi meg, hogy kedvezményekhez vagy más előnyhöz jusson valamely szálláshely tekintetében, utazási vagy egyéb szolgáltatástól függetlenül vagy azzal összekapcsolva;

c)

„viszontértékesítési szerződés”: olyan szerződés, amelynek keretében a kereskedő ellenszolgáltatás fejében segítséget nyújt egy fogyasztónak szálláshely időben megosztott használati joga vagy a hosszú távra szóló üdülési termék eladása vagy vétele során;

d)

„csereszerződés”: olyan szerződés, amelynek keretében a fogyasztó ellenszolgáltatás fejében belép egy csererendszerbe, amely lehetővé teszi számára éjszakai szálláshely vagy egyéb szolgáltatás igénybevételét cserébe azért, hogy másoknak ideiglenes hozzáférést biztosít a saját, szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződéséből eredő jogokból származó előnyökhöz;

e)

„kereskedő”: az a természetes vagy jogi személy, aki kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, valamint aki a kereskedő nevében vagy javára jár el;

f)

„fogyasztó”: az a természetes személy, aki kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenységén kívül eső célok érdekében jár el;

g)

„kiegészítő szerződés”: olyan szerződés, amely alapján a fogyasztó szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződéshez vagy hosszú távra szóló üdülési termékre vonatkozó szerződéshez kapcsolódó egyéb szolgáltatásokat szerez meg, amelyeket a kereskedő vagy valamely harmadik személy és a kereskedő között létrejött megállapodás alapján e harmadik személy nyújt;

h)

„tartós adathordozó”: olyan eszköz, amely lehetővé teszi a fogyasztó vagy a kereskedő számára a személyesen neki címzett adatoknak a jövőben is hozzáférhető módon az adat céljának megfelelő ideig történő tárolását, valamint a tárolt adatok változatlan formában történő megjelenítését;

i)

„magatartási kódex”: nem tagállami törvény, rendelet vagy közigazgatási rendelkezés által előírt megállapodás vagy szabályegyüttes, amely meghatározza azon kereskedők magatartását, akik egy vagy több sajátos kereskedelmi gyakorlat vagy üzletág vonatkozásában e kódexet magukra nézve kötelezőnek ismerték el;

j)

„a magatartási kódex felelőse”: az a jogalany, ideértve a kereskedőt vagy kereskedők csoportját is, aki, illetve amely felelős a magatartási kódex kidolgozásáért és felülvizsgálatáért és/vagy e kódex azon személyek általi betartásának nyomon követéséért, akik azt magukra nézve kötelezőnek ismerik el.

a)

a szálláshely időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződés esetében: az I. mellékletben foglalt tájékoztatási formanyomtatványon és az e formanyomtatvány 3. részében előírt tájékoztatás;

b)

hosszú távra szóló üdülési termékre vonatkozó szerződés esetében: a II. mellékletben foglalt tájékoztatási formanyomtatványon és az e formanyomtatvány 3. részében előírt tájékoztatás;

c)

viszontértékesítési szerződés esetében: a III. mellékletben foglalt tájékoztatási formanyomtatványon és az e formanyomtatvány 3. részében előírt tájékoztatás;

d)

csereszerződés esetében: a IV. mellékletben foglalt tájékoztatási formanyomtatványon és az e formanyomtatvány 3. részében előírt tájékoztatás.

a)

a szerződést e tagállam nyelvén, illetve nyelveinek egyikén – feltéve, hogy az a Közösség hivatalos nyelve – minden esetben a fogyasztó rendelkezésére bocsássák;

b)

egy meghatározott ingatlan időben megosztott használati jogára vonatkozó szerződés esetében a kereskedő a fogyasztó rendelkezésére bocsássa a szerződés hitelesített fordítását az ingatlan helye szerinti tagállam nyelvén, illetve nyelveinek egyikén, feltéve hogy az a Közösség hivatalos nyelve.

a)

a felek személyazonossága, lakóhelye és aláírása; valamint

b)

a szerződés megkötésének időpontja és helye.

a)

a szerződés vagy bármely kötőerejű előszerződés megkötésének napja, vagy

b)

az a nap, amelyen a fogyasztó a szerződést vagy a kötőerejű előszerződést kézhez kapja, ha ez későbbi, mint az a) pontban említett időpont.

a)

ha a kereskedő az 5. cikk (4) bekezdésében előírt külön elállási formanyomtatványt nem töltötte ki, és nem bocsátotta írásban a fogyasztó rendelkezésére papíron vagy más tartós adathordozón, az e cikk (2) bekezdésében említett naptól számított egy év és tizennégy naptári nap elteltével;

b)

ha a 4. cikk (1) bekezdésében említett tájékoztatást – ideértve az I–IV. mellékletben foglalt, megfelelő tájékoztatási formanyomtatványt – nem bocsátották papíron vagy más tartós adathordozón, írásban a fogyasztó rendelkezésére, az e cikk (2) bekezdésében említett naptól számított három hónap és tizennégy naptári nap elteltével.

—

az érintett ingatlanok bármelyike valamely tagállam területén található, vagy

—

olyan szerződés esetén, amely nem közvetlenül kapcsolódik ingatlanhoz, a kereskedő kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat valamely tagállamban, vagy e tevékenysége bármilyen módon valamely tagállamba irányul, és a szerződés e tevékenység körébe tartozik.

a)

közintézmények és hatóságok vagy ezek képviselői;

b)

fogyasztói szervezetek, amelyeknek jogos érdekük fűződik a fogyasztók védelméhez;

c)

az ilyen eljárásban jogos érdekből eljáró szakmai szervezetek.

3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 33/31

(1)

A 2008/395/EK bizottsági határozattal (2) a 2007-es pénzügyi évre az észt „PRIA” és a máltai „MRAE” kifizető ügynökségek kivételével elszámolásra került valamennyi kifizető ügynökség számlája.

(2)

Újabb adatok és ellenőrzési eredmények birtokában a Bizottság már határozhat az észt „PRIA” kifizető ügynökség által a 2007-es pénzügyi évre vonatkozóan az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) terhére vidékfejlesztési intézkedésekre kifizetett és benyújtott számlák hiánytalanságáról, helytállóságáról és hitelességéről.

(3)

Az 1290/2005/EK rendelet 30. cikkének (2) bekezdésével összhangban e határozat nem sérti a Bizottság által elfogadott esetleges későbbi határozatokat, amelyek a közösségi finanszírozásból kizárják a nem megfelelő kiadásokat,

3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 33/35

(1)

A 2008/397/EK bizottsági határozat (2) a 2007-es pénzügyi év vonatkozásában az osztrák „AMA” kifizető ügynökség, a belga „ALV” és „Région wallonne” kifizető ügynökségek, a német „Baden-Württemberg” és „Bayern” kifizető ügynökségek, a görög „OPEKEPE” kifizető ügynökség, a finn „MAVI” kifizető ügynökség és a portugál „IFAP” kifizető ügynökség kivételével elvégezte valamennyi kifizető ügynökség számláinak elszámolását.

(2)

Új információk beérkezése és további ellenőrzések után a Bizottság most már képes határozatot hozni arról, hogy az osztrák „AMA” kifizető ügynökség, a belga „ALV” és „Région wallonne” kifizető ügynökségek és a német „Baden-Württemberg” és „Bayern” kifizető ügynökségek által az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) finanszírozott kiadásokkal kapcsolatban benyújtott számlák hiánytalanok, pontosak és valósághűek-e.

(3)

Az 1290/2005/EK rendelet 30. cikke (2) bekezdésével összhangban e határozat nem sérti a közösségi szabályoknak nem megfelelő kiadásokat a közösségi finanszírozásból kizáró, később hozott bizottsági határozatokat,

3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 33/38

(1)

A 2008/396/EK bizottsági határozattal (2) a 2007-es pénzügyi évre vonatkozóan az észt „PRIA”, a görög „OPEKEPE”, a finn „MAVI”, az olasz „ARBEA”, a máltai „MRAE”, a holland „Dienst Regelingen” és a portugál „IFADAP”, „INGA” és „IFAP” kifizető ügynökség kivételével valamennyi kifizető ügynökség számláit elszámolták.

(2)

A továbbított új információk, valamint a kiegészítő ellenőrzések alapján a Bizottság már határozatot tud hozni az észt „PRIA”, a holland „Dienst Regelingen” és a portugál „INGA” kifizető ügynökség által benyújtott számlák teljességéről, pontosságáról és valódiságáról.

(3)

Az 1290/2005/EK tanácsi rendeletnek a kifizető ügynökségek és más testületek akkreditációja és az EMGA és az EMVA számláinak elszámolása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 21-i 885/2006/EK bizottsági rendelet (3) 10. cikke (2) bekezdésének első albekezdése meghatározza, hogy az egyes tagállamoktól behajtandó vagy azoknak kifizetendő összegeket a rendelet 10. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében említett számlaelszámolási határozattal összhangban a kérdéses pénzügyi év, ti. 2007 során kifizetett előlegeknek az arra az évre az (1) bekezdéssel összhangban elismert kiadásokból történő levonásával kell meghatározni. Ezeket az összegeket a számlaelszámolási határozat meghozatalának hónapját követő második hónap kiadásainak előlegeiből kell levonni, vagy azokhoz kell hozzáadni.

(4)

Az 1290/2005/EK rendelet 32. cikkének (5) bekezdése értelmében abban az esetben, ha a szabálytalanságok miatti behajtásra a közigazgatási vagy jogi szempontból történő első ténymegállapítás időpontját követő négy éven belül nem kerül sor, illetve nyolc éven belül, ha a behajtás nemzeti igazságszolgáltatási szervek előtti eljárás tárgyát képezi, akkor a szabálytalanságok miatti behajtás elmaradásából származó pénzügyi következmények 50 %-át az érintett tagállam viseli, a fennmaradó 50 %-át pedig a közösségi költségvetésből kell finanszírozni. Az említett rendelet 32. cikkének (3) bekezdése szerint a tagállamoknak az éves beszámolókkal együtt át kell adniuk a Bizottságnak egy, a szabálytalanságok nyomán kezdeményezett behajtási eljárásokat összesítő bevallást. A behajtandó összegekre vonatkozó tagállami bevallási kötelezettség végrehajtásának részletes szabályait a 885/2006/EK rendelet állapítja meg. Az említett rendelet III. melléklete tartalmazza a tagállamok által 2008-ban benyújtandó 1. és 2. táblázatok mintáit. A tagállamok által kitöltött táblázatok alapján a Bizottság határoz a négy, illetve nyolc évnél régebbi szabálytalanságok miatti behajtások elmulasztásának pénzügyi következményeiről. A határozat nem érinti az 1290/2005/EK rendelet 32. cikkének (8) bekezdésével összhangban a megfelelőségre vonatkozóan később hozandó határozatokat.

(5)

Az 1290/2005/EK rendelet 32. cikkének (6) bekezdése értelmében a tagállamok határozhatnak úgy, hogy a behajtási eljárást nem hajtják végre. Ezt a határozatot csak abban az esetben hozhatják meg, ha a behajtási eljárás során felmerült költségek, valamint az arra még előirányzott költségek összességében meghaladják a behajtandó pénzösszeget, vagy ha a behajtásra nincs lehetőség, mert az adós vagy a szabálytalanságért jogszabályi felelősséggel tartozó személyek fizetésképtelenségét az érintett tagállam nemzeti jogával összhangban megállapították és elfogadták. Abban az esetben, ha a határozatot a közigazgatási vagy jogi szempontból történő első ténymegállapítás időpontját követő négy éven belül hozták meg, illetve nyolc éven belül, ha a behajtás nemzeti igazságszolgáltatási szervek előtti eljárás tárgyát képezi, a behajtás elmaradásából származó pénzügyi következmények 100 %-át a közösségi költségvetésből kell finanszírozni. Az 1290/2005/EK rendelet 32. cikkének (3) bekezdésében említett összesítő bevallásban a tagállam feltünteti azokat a pénzösszegeket, amelyek esetében úgy döntött, hogy behajtásukra nem kerül sor, továbbá indokolja döntését. Ezen összegek nem az érintett tagállamot terhelik, következésképpen azokat a közösségi költségvetés fedezi. A határozat nem érinti az említett rendelet 32. cikkének (8) bekezdésével összhangban a megfelelőségre vonatkozóan később hozandó határozatokat.

(6)

Az érintett kifizető ügynökségek számláinak elszámolása során a Bizottságnak figyelembe kell vennie a szóban forgó tagállamoktól a 2008/396/EK határozat alapján már visszatartott összegeket.

(7)

Az 1290/2005/EK rendelet 30. cikkének (2) bekezdésével összhangban e határozat nem sérti a Bizottság által elfogadott, a közösségi szabályoknak nem megfelelő kiadásokat a közösségi finanszírozásból kizáró későbbi határozatokat,

3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 33/41

(1)

Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa (ENSZ BT) 2008. május 15-én elfogadta az 1814 (2008) sz. határozatot, amelyben arra kéri az államokat és a regionális szervezeteket, hogy hozzanak intézkedéseket a Szomáliának szánt humanitárius támogatás szállításában és eljuttatásában, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete által engedélyezett tevékenységekben részt vevő hajók védelme érdekében.

(2)

Az ENSZ BT 2008. június 2-án elfogadta az 1816 (2008) sz. határozatot, amelyben felhatalmazta a szomáliai átmeneti szövetségi kormánnyal együttműködő államokat, hogy az említett határozat elfogadásától számított hat hónapon keresztül Szomália felségvizeire lépjenek, és a vonatkozó nemzetközi joggal összhangban minden szükséges eszközt felhasználjanak arra, hogy megakadályozzák a tengeren elkövetett kalóztámadásokat és fegyveres rablásokat. Az ENSZ BT 2008. december 2-án elfogadott 1846 (2008) sz. határozata további tizenkét hónapra meghosszabbította ezeket az intézkedéseket.

(3)

A Tanács 2008. november 10-én elfogadta a Szomália partjainál folytatott kalóztámadásoktól és fegyveres rablásoktól való elrettentéshez, azok megelőzéséhez és visszaszorításához való hozzájárulás céljából folytatott európai uniós katonai műveletről („Atalanta” művelet) szóló 2008/851/KKBP együttes fellépést (1).

(4)

Az említett együttes fellépés 11. cikke kimondja, hogy a harmadik államok szárazföldi területein állomásozó vagy jelenlévő, vagy a harmadik államok felségvizein vagy belvizein tevékenykedő, az Európai Unió által vezetett erők és a személyi állománya jogállását a Szerződés 24. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően kell meghatározni. A Dzsibuti Köztársaság kormánya a főtitkár/főképviselőnek szóló, 2008. december 1-jén kelt levelében arról tájékoztatott, hogy hozzájárul az európai erőknek a területére történő telepítéséhez, és hogy e célból az erők jogállásával kapcsolatos megállapodást kíván kötni.

(5)

A Tanács 2007. szeptember 18-i felhatalmazását követően, a Szerződés 24. cikkével összhangban az elnökség a főtitkár/főképviselő közreműködésével tárgyalásokat folytatott az Európai Unió által vezetett erők Dzsibuti köztársaságbeli jogállásáról szóló, az Európai Unió és a Dzsibuti Köztársaság közötti megállapodásról.

(6)

A megállapodást jóvá kell hagyni,

3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 33/49

3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 33/s3