31.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 354/1

(1)

A biztonságos és egészséges élelmiszerek szabad mozgása lényeges eleme a belső piacnak és jelentős mértékben hozzájárul az állampolgárok egészségéhez és jólétéhez, valamint szociális és gazdasági érdekeikhez.

(2)

A közösségi politikák érvényesítése során gondoskodni kell az emberi élet és egészség magas szintű védelméről.

(3)

Az emberi egészség védelmének érdekében az adalékanyagok, az enzimek és az aromák emberi élelmiszerben való használatát a közösségi piacon való forgalomba hozatal előtt értékelni kell.

(4)

Az élelmiszer-adalékanyagokról szóló, 2008. december 16-i 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3), az élelmiszerenzimekről szóló, 2008. december 16-i 1332/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4), valamint az élelmiszerekben, illetve azok felületén használható aromákról és egyes aromatulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevőkről szóló, 2008. december 16-i 1334/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) (a továbbiakban ágazati élelmiszer-jogszabályok) az említett anyagok értékelésére és engedélyezésére vonatkozóan összehangolt kritériumokat és követelményeket határoz meg.

(5)

Az élelmiszer-adalékanyagokat, élelmiszerenzimeket és élelmiszer-aromákat – oly mértékben, mint ahogy az 1334/2008/EK rendelettel összhangban az élelmiszer-aromák biztonságosságát értékelni kell – az egyes ágazati élelmiszer-jogszabályok által meghatározott feltételekkel összhangban tilos forgalomba hozni és emberi élelmiszerben felhasználni, ha nem szerepelnek az engedélyezett anyagok egy közösségi listáján.

(6)

Az átláthatóság biztosítása az élelmiszer-előállítás és -kezelés során alapvető fontosságú a fogyasztói bizalom megőrzése érdekében.

(7)

Ezzel összefüggésben célszerűnek tűnik az anyagok e három kategóriájára nézve az értékelés és az engedélyezés olyan egységes közösségi eljárását kialakítani, amely hatékony, időben korlátozott és átlátható, megkönnyítve ezáltal ezen anyagok szabad mozgását a közösségi piacon.

(8)

Ezt az egységes eljárást a jó ügyintézés és a jogbiztonság elveire kell alapozni, és ezeket az elveket tiszteletben tartva kell megvalósítani.

(9)

Ez a rendelet ilyen módon az anyagok engedélyezésének szabályozási keretét kiegészíti azzal, hogy meghatározza az eljárás különböző szakaszait, az azokra vonatkozó határidőket, az eljárás résztvevőinek feladatait és az alkalmazandó elveket. Az eljárás egyes elemeinél azonban figyelembe kell venni az egyes ágazati élelmiszer-jogszabályok jellegzetességeit.

(10)

Az eljárásban megállapított határidők figyelembe veszik az egyes ágazati élelmiszer-jogszabályokban meghatározott kritériumok megvizsgálásához szükséges időt, valamint elegendő konzultációs időt biztosítanak az intézkedések tervezetének kidolgozásához. Különösen, a közösségi lista naprakésszé tételére vonatkozó rendelettervezet Bizottság általi benyújtására megállapított kilenc hónapos határidő nem zárja ki annak lehetőségét, hogy erre hamarabb kerüljön sor.

(11)

A Bizottság a kérelem kézhezvételét követően megkezdi az eljárást, és a kérelem érvényességének és alkalmazhatóságának értékelését követően szükség esetén a lehető leghamarabb kikéri az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) véleményét.

(12)

Az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos kockázatértékelés menetének megfelelően, amelyet a 178/2002/EK rendelet határoz meg – az anyagok forgalomba hozatalának engedélyezése csak az emberi egészségre nézve veszélyt jelentő kockázatok lehető legmagasabb szintű, független tudományos értékelését követően lehetséges. A Hatóság hatáskörében végrehajtandó értékelést a Bizottság kockázatkezelési döntésének kell követnie, amelyre a Bizottság és a tagállamok közötti szoros együttműködést biztosító szabályozási bizottsági eljárás keretében kerül sor.

(13)

Az anyagok forgalomba hozatalához szükséges engedélyt e rendelet szerint kell megadni, feltéve, hogy az ágazati élelmiszer-jogszabályokban meghatározott kritériumok teljesülnek.

(14)

Elismert, hogy egyes esetekben a tudományos kockázatértékelés nem képes önmagában biztosítani az összes olyan információt, amelyre a kockázatkezelési döntést alapozni kellene, és hogy a vizsgálat tárgyát képező kérdéshez tartozó egyéb alaposan indokolt tényezők is figyelembe vehetők, ideértve a társadalmi, gazdasági, a tradicionális, etikai és a környezetvédelmi tényezőket, valamint az ellenőrzések kivitelezhetőségét.

(15)

Azért, hogy az érintett ágazatok üzemeltetői, valamint a nyilvánosság tájékoztatást kapjanak a hatályos engedélyekről, az engedélyezett anyagokat egy, a Bizottság által létrehozott, fenntartott és közzétett közösségi listán kell feltüntetni.

(16)

Adott esetben és meghatározott körülmények között, az ágazati élelmiszer-jogszabályok egy bizonyos időszakra előírhatják a kérelmező által benyújtott tudományos adatok és egyéb információk védelmét. Ebben az esetben az ágazati élelmiszer-jogszabályoknak meg kell állapítaniuk azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén ezeket az adatokat nem lehet más kérelmező hasznára felhasználni.

(17)

Működésének egyik alapelve az, hogy a küldetési területén működő tagállami szervezetek és a Hatóság hálózatban működnek. Következésképpen a Hatóság a véleményei kidolgozásához ahhoz a hálózathoz folyamodhat, amelyet a 178/2002/EK rendelet 36. cikke és a 2230/2004/EK bizottsági rendelet (7) bocsátott a rendelkezésére.

(18)

Az anyagok közös engedélyezési eljárásának teljesítenie kell az átláthatóság és a nyilvánosság tájékoztatására vonatkozó követelményeket, biztosítva egyúttal a kérelmezők azon jogát, hogy megőrizzék egyes információk bizalmas voltát.

(19)

A kérelmező versenyhelyzetének védelme érdekében a kérelem bizonyos vonatkozásai tekintetében a titkosság védelmére vonatkozó megfontolást továbbra is fenn kell tartani. Ugyanakkor az anyag biztonságosságával kapcsolatos információkat, beleértve, de nem kizárólag a toxikológiai tanulmányokat, az egyéb biztonsági tanulmányokat és a nyers adatokat, semmilyen körülmények között nem szabad titkosítani.

(20)

Tekintettel a 178/2002/EK rendeletre, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (8) alkalmazni kell a Hatóság birtokában lévő dokumentumokra.

(21)

A 178/2002/EK rendelet a Közösségből származó vagy harmadik országból behozott élelmiszerek vonatkozásában megállapítja a szükségintézkedések elfogadásának eljárásait. Az említett rendelet ilyen intézkedések hozatalára hatalmazza fel a Bizottságot azokban a helyzetekben, amikor az élelmiszerek súlyos veszélyt jelenthetnek az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre, és ha az érintett tagállam (tagállamok) által hozott intézkedésekkel az ilyen kockázatot nem lehet eredményesen csökkenteni.

(22)

A hatékonyság és a jogszabályi egyszerűsítés érdekében indokolt középtávon megvizsgálni azt a kérdést, hogy az egységes eljárás hatályát kiterjesszék-e az egyéb meglévő élelmiszer-ipari szabályozásokra is.

(23)

Mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, tekintettel a nemzeti jogszabályok és rendelkezések különbségeire, és ezért azokat közösségi szinten jobban meg lehet valósítani, a Közösség a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az e cikkben megállapított arányosság elvével összhangban e rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(24)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (9) összhangban kell elfogadni.

(25)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy a közösségi listákat naprakésszé tegye. Mivel ezen intézkedések általános hatályúak, és az egyes ágazati élelmiszer-jogszabályok nem alapvető fontosságú elemeinek többek között új, nem alapvető fontosságú elemekkel való kiegészítéssel történő módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(26)

Az anyagoknak a közösségi listához való hozzáadása, valamint egy adott anyagnak a közösségi listán való szereplésére vonatkozó feltételek, részletes leírások vagy korlátozások hozzáadása, törlése vagy módosítása tekintetében – hatékonysági okokból – csökkenteni kell az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra vonatkozó szokásos határidőket.

(27)

Amennyiben rendkívül sürgős esetben az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra vonatkozó rendes határidők nem tarthatók be, a Bizottságnak módjában áll használni az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (6) bekezdésében előírt sürgősségi eljárást egy adott anyag közösségi listáról való törlésére, és egy adott anyag közösségi listán való szerepléséhez kapcsolódó feltételek, részletes leírások vagy korlátozások hozzáadására, törlésére vagy módosítására,

a)

egy anyag hozzáadása a közösségi listához;

b)

egy anyag törlése a közösségi listáról;

c)

egy adott anyag közösségi listán való szerepléséhez kapcsolódó feltételek, előírások vagy korlátozások hozzáadása, törlése vagy módosítása.

a)

a kérelem átvételét követő tizennégy munkanapon belül írásos kézhezvételi igazolást küld a kérelmezőnek;

b)

szükség esetén a lehető leghamarabb tájékoztatja a Hatóságot a kérelemről és a 3. cikk (2) bekezdésének megfelelően kikéri annak véleményét.

a)

a 4. cikk (1) bekezdésében említett kérelem tartalma, elkészítése és bemutatása;

b)

a kérelem érvényessége ellenőrzésének szabályai;

c)

az 5. cikkben említett hatósági véleményben feltüntetendő információk típusa.

a)

a kérelmező neve és címe;

b)

az anyag neve és világos leírása;

c)

az anyag egyes élelmiszerekben vagy élelmiszer-kategóriákban vagy azok felületén történő alkalmazásának indokolása;

d)

az anyagok biztonsági értékelése szempontjából fontos információk;

e)

adott esetben az elemzési módszer(ek).

31.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 354/7

(1)

A biztonságos és egészséges élelmiszerek szabad mozgása lényeges eleme a belső piacnak és jelentős mértékben hozzájárul az állampolgárok egészségéhez és jólétéhez, valamint szociális és gazdasági érdekeikhez.

(2)

A Közösség politikájának érvényesítése során gondoskodni kell az emberi élet és egészség magas szintű védelméről.

(3)

Az élelmiszer-adalékanyagoktól eltérő felhasználású élelmiszerenzimek jelenleg vagy nem képezik szabályozás tárgyát, vagy a tagállamok jogszabályai szerint segédanyagokként szabályozzák őket. Az élelmiszerenzimek értékelésére és engedélyezésére vonatkozó nemzeti törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések eltérései akadályozhatják az enzimek szabad mozgását és megteremtik az egyenlőtlen, igazságtalan verseny kialakulásának feltételeit. Emiatt olyan közösségi szabályokat kell elfogadni, amelyek összehangolják az enzimek élelmiszerekben való felhasználására vonatkozó nemzeti rendelkezéseket.

(4)

E rendeletnek csak azokra az enzimekre kell kiterjednie, amelyeket azért adnak az élelmiszerekhez, hogy azok technológiai funkciót töltsenek be az élelmiszerek gyártása, feldolgozása, elkészítése, kezelése, csomagolása, szállítása vagy tárolása során, ideértve a technológiai segédanyagként felhasznált enzimeket is (a továbbiakban: „élelmiszerenzimek”). E rendelet hatályának tehát nem kell kiterjednie az olyan enzimekre, amelyeket nem technológiai funkció betöltésére adnak az élelmiszerekhez, hanem emberi fogyasztásra szántak (mint például a táplálkozási célú vagy emésztést segítő enzimek). Nem kell élelmiszerenzimeknek tekinteni a mikroorganizmusok által termelt, hagyományosan az élelmiszergyártásban — mint például sajt és bor – felhasznált olyan kultúrákat, amelyek esetleg enzimeket termelhetnek, de amelyeket nem kimondottan azok előállítására használnak fel.

(5)

E rendelet alkalmazási köréből ki kell zárni azokat az élelmiszerenzimeket, amelyeket kizárólag az élelmiszer-adalékanyagokról szóló, 2008. december 16-i 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) hatálya alá tartozó élelmiszer-adalékanyagok gyártásában használnak fel, mivel ezen élelmiszerek biztonságát már értékelték és szabályozták. E rendelet hatálya alá tartoznak azonban akkor, ha ezeket az élelmiszerenzimeket élelmiszerenzimként használják fel az élelmiszerekben.

(6)

Az élelmiszerenzimeket csak akkor lehet jóváhagyni és felhasználni, ha teljesítik az ebben a rendeletben meghatározott kritériumokat. Az élelmiszerenzimeknek a felhasználás során biztonságosnak kell lenniük, felhasználásukat technológiai igénynek kell indokolnia, és felhasználásuk nem eredményezheti a fogyasztók félrevezetését. A fogyasztó félrevezetése magában foglal többek között, de nem kizárólag a felhasznált összetevők jellegére, frissességére, minőségére, a termék vagy a gyártási folyamat természetességére, vagy a termék tápértékére vonatkozó kérdéseket. Az élelmiszerenzimek jóváhagyása során figyelembe kell venni a mérlegelés tárgyát képező ügyhöz tartozó egyéb tényezőket is, többek között társadalmi, gazdasági, tradicionális, etikai és környezeti tényezőket, az elővigyázatosság elvét, valamint az ellenőrzések kivitelezhetőségét.

(7)

Néhány élelmiszerenzim megengedett egyes engedélyezett borászati eljárásoknál és kezeléseknél, valamint meghatározott alkalmazási területeken, mint például a gyümölcslevek és egyes hasonló termékek, valamint egyes emberi fogyasztásra szánt tejfehérjék gyártásánál. Az ilyen az élelmiszerenzimeket e rendelettel, valamint az idevágó közösségi jogszabályokban megállapított egyedi rendelkezésekkel összhangban kell felhasználni. Emiatt az előzőekkel összhangban módosítani kell a gyümölcslevekről és egyes hasonló, emberi fogyasztásra szánt termékekről szóló, 2001. december 20-i 2001/112/EK tanácsi irányelvet (4), az emberi fogyasztásra szánt egyes tejfehérjékre (kazeinekre és kazeinátokra) vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1983. július 25-i 83/417/EGK tanácsi irányelvet (5), valamint a borpiac közös szervezéséről szóló 1999. május 17-i 1493/1999/EK tanácsi rendeletet (6). Mivel ennek a rendeletnek valamennyi élelmiszerenzimre ki kell terjednie, az új élelmiszerekről és az új élelmiszer-összetevőkről szóló, 1997. január 27-i 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (7) is ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

A Közösségben engedélyezett élelmiszerenzimeket olyan közösségi listán kell feltüntetni, amely világosan ismerteti az enzimeket, és meghatározza a felhasználásra vonatkozó feltételeket, szükség esetén a végső élelmiszerben betöltött funkciójukkal kapcsolatos információt is beleértve. Ezt a listát részletes leírásokkal kell kiegészíteni különösen az enzimek eredete — ideértve szükség esetén az allergén hatásra vonatkozó információt is —, valamint a tisztasági kritériumok tekintetében.

(9)

A harmonizáció biztosítása érdekében az élelmiszerenzimek kockázatértékelését és azok közösségi listára való felvételét az élelmiszer-adalékanyagok, az élelmiszerenzimek és az élelmiszer-aromanyagok egységes engedélyezési eljárásának létrehozásáról szóló, 2008. december 16-i 1331/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (8) megállapított eljárással összhangban kell elvégezni.

(10)

Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (9) megfelelően az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal (a továbbiakban: a Hatóság) kell konzultálni az olyan kérdésekben, amelyek várhatóan káros hatást gyakorolnak a közegészségre.

(11)

A géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) hatálya alá tartozó élelmiszerenzimeket az említett rendelettel összhangban, valamint e rendelet szerint kell engedélyezni.

(12)

Értékelésre kell benyújtani a Hatóságnak az e rendelet szerinti közösségi listán már szereplő azon élelmiszerenzimeket, amelyeket olyan termelési módszerekkel vagy kiindulási anyagok felhasználásával állítanak elő, amelyek jelentősen különböznek a Hatóság kockázatértékelésébe bevontaktól, vagy eltérnek az e rendelet szerinti engedélyezések és részletes leírások által felöleltektől. A „jelentősen különböző” termelési módszerek vagy alapanyagok többek között jelenthetnek olyan termelési módszer változtatásokat, mint például a növényekből való kivonásról a mikroorganizmusokat felhasználó erjesztéssel történő előállításra való áttérés, vagy jelenthetik az eredeti mikroorganizmus genetikai módosítását, a kiindulási anyagok vagy a részecskék méretének megváltoztatását.

(13)

Mivel számos élelmiszerenzim már a Közösség piacán van, rendelkezésben kell biztosítani, hogy az élelmiszerenzimek közösségi listájára való áttérés zökkenőmentesen történjen és hogy az ne zavarja meg az élelmiszerenzimek meglévő piacát. A kérelmezőknek elegendő időt kell biztosítani ahhoz, hogy rendelkezésre bocsássák az ezen termékek kockázati értékeléséhez szükséges információkat. Emiatt az élelmiszer-adalékanyagok, az élelmiszerenzimek és az élelmiszer-aromanyagok egységes engedélyezési eljárásának létrehozásáról szóló 1331/2008/EK rendelettel összhangban megállapítandó végrehajtási intézkedések alkalmazásának napját követően egy kezdeti, kétéves időszakot kell engedélyezni, hogy a kérelmezőknek elegendő idejük legyen az olyan meglévő enzimekre vonatkozó információk benyújtására, amelyek felkerülhetnek az e rendelet szerint felállítandó listára. A kezdeti kétéves időszak során lehetőséget kell adni arra is, hogy kérelmeket nyújtsanak be új enzimek engedélyezésére. A Hatóságnak haladéktalanul értékelnie kell az összes olyan élelmiszerenzim iránti kérelmet, amelyekre nézve ebben az időszakban elegendő információt nyújtottak be.

(14)

Annak érdekében, hogy valamennyi kérelmező számára igazságos és egyenlő feltételeket biztosítsanak, a közösségi lista felállítására egy lépésben kerül sor. Ezt a listát azt követően kell meghatározni, hogy elvégezték az összes olyan élelmiszerenzim kockázatértékelését, amelyekre nézve a kezdeti kétéves időszakban elegendő információt nyújtottak be. Az egyes enzimek Hatóság által végzett kockázatértékelését azonban az értékelés befejezése után azonnal közzé kell tenni.

(15)

A kezdeti kétéves időszakban várhatóan jelentős számú kérelmet nyújtanak majd be. A kockázatértékelések elvégzése és a közösségi lista felállítása emiatt hosszú időt vehet igénybe. Azért, hogy a kezdeti kétéves időszak után biztosítani lehessen az új élelmiszerenzimek piacához való egyenlő hozzáférést, átmeneti időszakról kell rendelkezni, amelynek során az élelmiszerenzimeket és az élelmiszerenzimeket felhasználó élelmiszereket a közösségi lista felállításáig a tagállamok hatályos nemzeti szabályaival összhangban forgalomba lehet hozni és fel lehet használni.

(16)

A színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagokról szóló, 1995. február 20-i 95/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) szerint élelmiszer-adalékanyagként engedélyezett E 1103 Invertáz és az E 1105 Lizozim élelmiszerenzimet és a felhasználásukat szabályozó feltételeket a 95/2/EK irányelvből a közösségi listára kell átvezetni akkor, amikor azt ezen rendelet szerint összeállítják. Az 1493/1999/EK tanácsi rendelet ezenkívül az 1493/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtása egyes részletes szabályainak megállapításáról, valamint a borászati eljárások és kezelések közösségi kódexének létrehozásáról szóló, 2008. május 8-i 423/2008/EK bizottsági rendeletben (12) megállapított feltételek mellett engedélyezi az ureáz, a béta-glükanáz és a lizozim borban való felhasználását. Ezek az anyagok élelmiszerenzimek és e rendelet hatálya alá kell tartozniuk. Borban való felhasználásukra vonatkozóan ezért az 1493/1999/EK rendelettel és a 423/2008/EK rendelettel összhangban ezeket is fel kell venni a közösségi listára annak összeállításakor.

(17)

Az élelmiszerenzimekre továbbra is vonatkoznak az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (13), valamint — adott esetben — az 1829/2003/EK rendeletben, továbbá a géntechnológiával módosított szervezetek nyomonkövethetőségéről és címkézéséről, és a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomonkövethetőségéről szóló, 2003. szeptember 22-i 1830/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (14) előírt általános címkézési kötelezettségek. Ezenkívül ebben a rendeletben egyedi rendelkezéseket kell megállapítani a címkézésre vonatkozóan azokra az élelmiszerenzimekre nézve, amelyeket élelmiszerenzimként értékesítettek a gyártónak vagy a fogyasztónak.

(18)

Az élelmiszerek 178/2002/EK rendelet szerinti meghatározásába az élelmiszerenzimek is beletartoznak, emiatt az élelmiszerekben való alkalmazásukkor a 2000/13/EK irányelvvel összhangban összetevőkként kell őket feltüntetni az élelmiszerek címkéjén. Az élelmiszerenzimeket az élelmiszerekben betöltött technológiai funkciójuk szerint kell megjelölni, az élelmiszerenzim pontos megnevezésének feltüntetése mellett. A címkézési rendelkezésektől való eltérésről kell rendelkezni azonban azokban az esetekben, amikor az enzimet technológiai segédanyagként használják fel, vagy az enzim csak egy vagy több élelmiszer-összetevő felhasználásának eredményeként van jelen az élelmiszerben, és nem fejt ki technológiai funkciót a végtermékben. A 2000/13/EK irányelvet ezért módosítani kell.

(19)

Az élelmiszerenzimeket folyamatos megfigyelés alatt kell tartani, és amikor csak szükséges, a felhasználást szabályozó változó feltételek és az új tudományos ismeretek figyelembevételével azokat újra kell értékelni.

(20)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (15) összhangban kell elfogadni.

(21)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy elfogadja a megfelelő átmeneti intézkedéseket. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és ezen rendelet többek között új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésével annak nem alapvető fontosságú elemei módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(22)

Az élelmiszerenzimekre vonatkozó közösségi jogszabályok arányos és eredményes továbbfejlesztésének és naprakésszé tételének érdekében adatgyűjtésre, valamint a tagállamok közötti információ-megosztásra és munka-összehangolásra van szükség. E célból a döntéshozatali eljárás megkönnyítésére hasznos lehet egyedi kérdésekkel foglalkozó tanulmányokat végezni. Helyénvaló, ha a Közösség a költségvetési eljárása keretében finanszírozhatja ezeket a tanulmányokat. Az ilyen intézkedések finanszírozása a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló 882/2004/EK rendelet (16) hatálya alá tartozik.

(23)

A tagállamoknak a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban hivatalos ellenőrzéseket kell végezniük az e rendeletnek való megfelelés biztosítása érdekében.

(24)

Mivel a javasolt fellépés célját, azaz az élelmiszerenzimek közösségi szabályainak megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a piac egységességének és a fogyasztóvédelem magas szintjének érdekében az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket fogadhat el. Az ugyanazon cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket,

a)

a jóváhagyott élelmiszerenzimek közösségi listája;

b)

az élelmiszerenzimek élelmiszerekben való felhasználásának feltételei;

c)

az élelmiszerenzimként értékesített élelmiszerenzimek címkézésének szabályai.

a)

az élelmiszer-adalékanyagokról szóló 1333/2008/EK rendelet hatálya alá tartozó élelmiszer-adalékanyagok;

b)

technológiai segédanyagok.

a)

meghatározott élelmiszerekben felhasznált élelmiszerenzimekre vonatkozó egyéb egyedi közösségi szabályok;

b)

az e rendelet által érintett területektől eltérő célzattal felhasznált élelmiszerenzimekre vonatkozó egyéb egyedi közösségi szabályok.

a)

„élelmiszerenzim”: növényekből, állatokból, mikroorganizmusokból vagy azok termékeiből nyert termék, beleértve a mikroorganizmusokat használó erjedési folyamattal nyert terméket is, amely/amelyet:

b)

„élelmiszerenzim-készítmény”: egy vagy több élelmiszerenzimből álló készítmény, amelybe élelmiszer-adalékanyagokat és/vagy egyéb élelmiszer összetevőket építenek be az enzimek tárolásának, értékesítésének, szabványosításának, feloldásának vagy hígításának elősegítésére.

a)

a rendelkezésre álló tudományos adatok alapján a javasolt felhasználási szint mellett nem veszélyezteti a fogyasztók egészségének biztonságát;

b)

technológiai szempontból szükséges és indokolt; és

c)

használata nem vezeti félre a fogyasztót. A fogyasztó félrevezetése magában foglal többek között – de nem kizárólag – a felhasznált összetevők jellegére, frissességére, minőségére, a termék vagy a gyártási folyamat természetességére, vagy a termék tápértékére vonatkozó kérdéseket.

a)

az élelmiszerenzim megnevezését;

b)

az élelmiszerenzim részletes leírását, kitérve eredetére, tisztasági kritériumaira és minden más szükséges információra;

c)

azokat az élelmiszereket, amelyekhez az élelmiszerenzimet hozzá lehet adni;

d)

azokat a feltételeket, amelyek mellett az élelmiszerenzimet használni lehet; adott esetben valamely élelmiszerenzim tekintetében nem kell a legnagyobb megengedett koncentrációt meghatározni. Ebben az esetben az élelmiszerenzimet a quantum satis elvével összhangban kell felhasználni.

e)

adott esetben azt, hogy vannak-e korlátozások az élelmiszerenzim közvetlenül a végső fogyasztók részére történő értékesítésére nézve;

f)

szükség esetén az élelmiszerenzimek felhasználásával készült élelmiszer címkézésére vonatkozó egyedi követelményeket, annak érdekében, hogy tájékoztassa a végső fogyasztót az élelmiszer fizikai állapotáról vagy arról az egyedi eljárásról, amelyen az élelmiszer átment.

a)

egy adott anyag megfelel-e az élelmiszerenzim 3. cikkben foglalt meghatározásnak;

b)

egy adott élelmiszer az élelmiszerenzimek közösségi listáján szereplő élelmiszerkategóriához tartozik vagy sem.

a)

valamennyi élelmiszerenzim tekintetében az ezen rendelet értelmében megállapított megnevezés vagy az összes élelmiszerenzim megnevezését tartalmazó kereskedelmi jelölés vagy ilyen megnevezés hiányában az elfogadott megnevezés az a megnevezés, amelyet a Nemzetközi Biokémiai és Molekuláris Biológiai Egyesület (IUBMB) nómenklatúrájában állapítottak meg;

b)

az „étkezési célra” megjegyzés vagy az „élelmiszerekben korlátozottan felhasználható” megjegyzés vagy más egyértelmű utalás a rendeltetésszerű élelmiszeripari felhasználására;

c)

szükség esetén a tárolás és/vagy a felhasználás különleges feltételei;

d)

az árutételt vagy a szállítmányt azonosító jelzés;

e)

a felhasználási utasítások, ha ezek elhagyása nem biztosítaná az élelmiszerenzim megfelelő felhasználását;

f)

a gyártó, a csomagoló vagy az értékesítő neve vagy cégneve és címe;

g)

valamennyi alkotóelem vagy alkotóelem-csoport maximális mennyiségére vonatkozó információ, amennyiben az korlátozott mennyiségben fordulhat elő az élelmiszerben, és/vagy világos és közérthető nyelven fogalmazott megfelelő információ, amely a vásárló számára lehetővé teszi, hogy ennek a rendeletnek vagy más közösségi jogszabálynak megfeleljen; amennyiben ugyanez a mennyiségi korlátozás az önmagukban vagy a kombináltan felhasznált alkotóelemek egy csoportjára vonatkozik, akkor az együttes százalékarány egyetlen számmal is megadható; a mennyiségi korlátozást számszerűen, vagy a quantum satis elv szerint kell megadni;

h)

a nettó mennyiség;

i)

az élelmiszerenzim aktivitása;

j)

a minőségmegőrzés vagy a fogyaszthatóság lejáratának dátuma;

k)

adott esetben az ebben a cikkben említett, valamint a 2000/13/EK irányelv IIIa. mellékletében felsorolt élelmiszerenzimekre vagy egyéb anyagokra vonatkozó információk.

a)

valamennyi élelmiszerenzim tekintetében az ezen rendelet értelmében megállapított megnevezés vagy az összes élelmiszerenzim megnevezését tartalmazó kereskedelmi jelölés vagy ilyen megnevezés hiányában az elfogadott megnevezés az a megnevezés, amelyet az IUBMB nómenklatúrájában állapítottak meg;

b)

az „étkezési célra” megjegyzés vagy az „élelmiszerekben korlátozottan felhasználható” megjegyzés vagy más egyértelmű utalás a rendeltetésszerű élelmiszeripari felhasználására.

a)

a Hatóságnak véleménye elfogadásakor nem kell alkalmaznia az élelmiszer-adalékanyagok, az élelmiszerenzimek és az élelmiszer-aromanyagok egységes engedélyezési eljárásának létrehozásáról szóló 1331/2008/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdését;

b)

a Bizottság első alkalommal azt követően fogadja el a közösségi listát, hogy a Hatóság a jegyzékben felsorolt valamennyi élelmiszerenzimre nézve megfogalmazta véleményét.

a)

E 1103 Invertáz és E 1105 Lizozim, és ismertetni kell ezek felhasználásának a 95/2/EK irányelv I. mellékletében, valamint III. mellékletének C. részében meghatározott feltételeit;

b)

ureáz, béta-glükanáz és lizozim borban való felhasználására, az 1493/1999/EK rendelettel és annak végrehajtási szabályaival összhangban.

„–

oltó, amely teljesíti az élelmiszerenzimekről szóló, 2008. december 16-i 1332/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) követelményeit,

–

egyéb tejalvasztó enzimek, amelyek teljesítik az 1332/2008/EK rendelet követelményeit.

1.

A 6. cikk (4) bekezdése a következőképpen módosul:

2.

A 6. cikk (6) bekezdése a következő francia bekezdéssel egészül ki:

„–

pektinbontó enzimek, amelyek teljesítik az élelmiszerenzimekről szóló, 2008. december 16-i 1332/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) követelményeit,

–

fehérjebontó enzimek, amelyek teljesítik az 1332/2008/EK rendelet követelményeit,

–

keményítőbontó enzimek, amelyek teljesítik az 1332/2008/EK rendelet követelményeit.

„d)

az élelmiszerenzimekről szóló, 2008. december 16-i 1332/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (21) hatálya alá tartozó élelmiszerenzimek.

31.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 354/16

(1)

A biztonságos és egészséges élelmiszerek szabad mozgása lényeges eleme a belső piacnak, és jelentős mértékben hozzájárul az állampolgárok egészségéhez és jó közérzetéhez, valamint szociális és gazdasági érdekeikhez.

(2)

A közösségi politikák érvényesítése során gondoskodni kell az emberi élet és egészség magas szintű védelméről.

(3)

Ez a rendelet az élelmiszerekben engedélyezett élelmiszer-adalékanyagokról szóló korábbi irányelvek és határozatok helyébe lép, hogy átfogó és racionalizált eljárásokkal biztosítsa a belső piac eredményes működését, ugyanakkor biztosítja az emberi egészség védelme és a fogyasztóvédelem magas szintjét, ideértve a fogyasztók érdekeinek védelmét és az élelmiszerkereskedelem tisztességes gyakorlatát is.

(4)

Ez a rendelet összehangolja az élelmiszer-adalékanyagok élelmiszerekben való használatát a Közösségben. Ide tartozik a különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1989. március 3-i 89/398/EGK tanácsi irányelvben (3) szereplő élelmiszerekben használt élelmiszer-adalékanyagok használata, valamint a húsok állat-egészségügyi jelöléséhez és a tojások díszítéséhez és bélyegzéséhez használt élelmiszer-színezékek használata. Összehangolja továbbá az élelmiszer-adalékanyagok használatát az élelmiszer-adalékanyagokban és az élelmiszerenzimekben, biztosítva ezzel biztonságosságukat és minőségüket, és megkönnyítve tárolásukat és használatukat. Korábban ezt még nem szabályozták közösségi szinten.

(5)

Az élelmiszer-adalékanyagok olyan anyagok, amelyeket nem fogyasztanak önmagukban élelmiszerként, de az ebben a rendeletben említett technológiai célból, szándékosan adják az élelmiszerhez, például élelmiszer tartósítására. E rendeletnek valamennyi élelmiszer-adalékanyagra ki kell terjednie, és ezért a tudomány haladásának és a technológia fejlődésének tükrében naprakésszé kell tenni a funkcionális csoportok listáját. Nem minősülnek azonban élelmiszer-adalékanyagnak azok az anyagok, amelyeket zamat és/vagy íz hozzáadása érdekében vagy táplálkozási célokból használnak, mint például a sópótlók, a vitaminok és az ásványi anyagok. Nem tartoznak továbbá e rendelet hatálya alá az élelmiszernek minősülő, technológiai funkcióban használt anyagok, például a nátrium-klorid vagy a színezésre használt sáfrány, továbbá az élelmiszerenzimek. Mindazonáltal az élelmiszerekből és más természetes eredetű anyagokból az összetevőknek (pl. a színezőanyagoknak) a tápanyagoktól és az aromatikus összetevőktől való szelektív elkülönítésével nyert, a végső élelmiszerre technológiai hatást gyakorló készítményeket e rendelet értelmében adalékanyagnak kell tekinteni. Végül az élelmiszerenzimekre az élelmiszerenzimekről szóló, 2008. december 16-i 1332/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) vonatkozik, amely kizárja e rendelet alkalmazását.

(6)

Ez a rendelet nem vonatkozik azokra az anyagokra, amelyeket önmagukban nem fogyasztanak élelmiszerként, de szándékosan használnak az élelmiszerek feldolgozásában, és amelyek csak maradékanyagként maradnak vissza a végső élelmiszerben, és nincs technológiai hatásuk a végtermékben (technológiai segédanyagok).

(7)

Az élelmiszer-adalékanyagokat csak akkor lehet jóváhagyni és használni, ha teljesítik az e rendeletben megállapított követelményeket. Az élelmiszer-adalékanyagoknak a felhasználás körülményei között biztonságosnak kell lenniük, használatukat technológiai szükségletnek kell indokolnia, valamint használatuk nem vezetheti félre a fogyasztót, és a fogyasztó érdekét kell szolgálnia. A fogyasztó félrevezetésének körébe tartoznak többek között, de nem kizárólag a felhasznált összetevők jellegét, frissességét és minőségét, a termék vagy a gyártási folyamat természetes voltát, illetve a termék tápértékét érintő kérdések, beleértve a gyümölcs- és zöldségtartalmat is. Az élelmiszer-adalékanyagok jóváhagyása során figyelembe kell venni egyéb, az adott kérdést tekintve releváns tényezőket is, beleértve a társadalmi, gazdasági, tradicionális, etikai és környezeti tényezőket, az elővigyázatosság elvét, valamint az ellenőrzések kivitelezhetőségét. Egy adott élelmiszer-adalékanyag felhasználását és maximális szintjét illetően figyelembe kell venni az élelmiszer-adalékanyag egyéb forrásokból származó bevitelét és az élelmiszer-adalékanyagnak a különleges fogyasztói csoportokra (mint például az allergiás fogyasztókra) gyakorolt hatását.

(8)

Az élelmiszer-adalékanyagoknak meg kell felelniük a jóváhagyott előírásoknak, amelyeknek tartalmazniuk kell az élelmiszer-adalékanyag megfelelő azonosításához szükséges információkat, beleértve az eredetet és az elfogadható tisztasági követelmények leírását. Az élelmiszerekben használható édesítőszerek különleges tisztasági követelményeinek megállapításáról szóló, 1995. július 5-i 95/31/EK bizottsági irányelvben (5), az élelmiszerekben használható színezékek különleges tisztasági követelményeinek megállapításáról szóló, 1995. július 26-i 95/45/EK bizottsági irányelvben (6) és a színezékeken és édesítőszereken kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozó különleges tisztasági követelmények megállapításáról szóló, 1996. december 2-i 96/77/EK bizottsági irányelvben (7) szereplő élelmiszer-adalékanyagokhoz korábban kidolgozott előírások addig maradnak érvényben, amíg a megfelelő adalékanyagok be nem kerülnek e rendelet mellékleteibe. Az ilyen adalékanyagokra vonatkozó előírásokat akkor rendeletben kell megfogalmazni. Ezeknek az előírásoknak közvetlenül kell kapcsolódniuk az e rendelet mellékleteiben szereplő közösségi listákon szereplő adalékanyagokhoz. Figyelembe véve azonban az előírások összetett jellegét és tartalmát az egyértelműség érdekében, azok nem épülhetnek be a közösségi listákba, hanem egy vagy több önálló rendeletben kell megjelenniük.

(9)

Bizonyos engedélyezett borászati gyakorlatok és eljárások esetében lehetőség van egyes élelmiszer-adalékanyagok speciális célú használatára. Az ilyen élelmiszer-adalékanyagok használatának meg kell felelnie e rendeletnek és a vonatkozó közösségi jogszabályokban megállapított külön rendelkezéseknek.

(10)

A harmonizáció biztosítása érdekében az élelmiszer-adalékanyagok kockázatértékelését és jóváhagyását az élelmiszer-adalékanyagok, az élelmiszerenzimek és az élelmiszer-aromaanyagok egységes engedélyezési eljárásának létrehozásáról szóló, 2008. december 16-i 1331/2008/EK rendeletben (8) megállapított eljárásnak megfelelően kell elvégezni.

(11)

Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) értelmében a közegészségügyet valószínűleg érintő kérdésekben konzultálni kell az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósággal (a továbbiakban: a Hatóság).

(12)

A géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) hatálya alá tartozó élelmiszer-adalékanyagokat azon rendelet szerint is és a jelen rendelet szerint is engedélyeztetni kell.

(13)

Az ezen rendelet szerint már jóváhagyott adalékanyagot, amelyet a Hatóság kockázat-értékelésben szereplőtől lényegesen eltérő gyártási módszerekkel vagy kiindulási anyagok felhasználásával állítottak elő, vagy amely eltér a tisztasági követelményekben lefektetett előírásoktól, értékelésre meg kell küldeni a Hatóságnak. „Jelentős különbségnek” számít többek között az előállítási módszer megváltoztatása a növényből való kivonás helyett mikroorganizmust használó erjesztésre, vagy az eredeti mikroorganizmus géntechnológiai módosítása, vagy a kiindulási anyagok vagy a részecskék méretének a megváltoztatása, beleértve a nanotechnológia alkalmazását.

(14)

Az élelmiszer-adalékanyagokat folyamatos megfigyelés alatt kell tartani, és amikor csak szükséges, azokat a változó felhasználási feltételek és az új tudományos ismeretek fényében újra kell értékelni. Szükség esetén a Bizottság a tagállamokkal együtt megfelelő intézkedéseket vesz fontolóra.

(15)

Azoknak a tagállamoknak, amelyek 1992. január 1-jén a hagyományosnak minősülő és a területükön gyártott élelmiszerekben a bizonyos adalékanyagok használatára vonatkozó tilalmakat fenntartották, lehetővé kell tenni e tilalmak folytatólagos alkalmazását. Továbbá egyes termékek – mint például a „Feta” vagy a „Salame cacciatore” – tekintetében ez a rendelet nem érinti a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendelet (11) és a hagyományos különleges terméknek minősülő mezőgazdasági termékekről és élelmiszerekről szóló, 2006. március 20-i 509/2006/EK tanácsi rendelet (12).

(16)

Egy adalékanyag – hacsak más korlátozások nem vonatkoznak rá – jelen lehet az élelmiszerben a közvetlen hozzáadástól eltérően egy olyan összetevőből való átvétel eredményeként, amelyben az adalékanyag engedélyezett, feltéve, hogy az adalékanyag szintje az élelmiszer végtermékben nem nagyobb, mint ami az összetevő használatából, megfelelő technológiai feltételek és jó gyártási gyakorlat mellett következik.

(17)

Az élelmiszer-adalékanyagokra az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (13), illetve – adott esetben – az 1829/2003/EK rendeletben és a géntechnológiával módosított szervezetek nyomonkövethetőségéről és címkézéséről, és a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomonkövethetőségéről szóló, 2003. szeptember 22-i 1830/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (14) előírt általános címkézési kötelezettségek vonatkoznak. Ezenkívül ebbe a rendeletbe be kell építeni a gyártónak vagy a végső fogyasztónak élelmiszer-adalékanyagként eladott termékek címkézésével kapcsolatos külön rendelkezéseket.

(18)

Az ezen rendelet értelmében engedélyezett édesítőszerek felhasználhatók a fogyasztók számára közvetlenül értékesített asztali édesítőszerekben. Az ilyen termékek gyártóinak a megfelelő módon a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani a termék biztonságos használatának lehetővé tételét biztosító információkat. Ezeket az információkat különböző módokon lehet elérhetővé tenni, ideértve a termék címkéjén való feltüntetést, az internetes honlapokon való közzétételt, a fogyasztói információs vonalon vagy az értékesítés helyén való közlést is. Az ezen követelmény végrehajtására vonatkozó egységes megközelítés elérése érdekében szükség lehet közösségi szinten meghatározott iránymutatásokra.

(19)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (15) összhangban kell elfogadni.

(20)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy módosítsa a mellékleteket és hogy elfogadja a megfelelő átmeneti intézkedéseket. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és a rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek többek között új, nem alapvető fontosságú elemekkel való kiegészítéssel történő módosítására irányulnak, ezért azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(21)

A hatékonyság érdekében az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra vonatkozó rendes határidőket a közösségi jogszabályokban már engedélyezett anyagokkal kapcsolatos II. és III. melléklet bizonyos módosításainak, valamint az ilyen anyagokkal kapcsolatos megfelelő átmeneti intézkedéseknek az elfogadása esetében le kell rövidíteni.

(22)

Az élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozó közösségi jog arányos és hatékony továbbfejlesztésének és naprakésszé tételének érdekében adatgyűjtésre, valamint a tagállamok között az információ megosztására és a munka összehangolására van szükség. E célból a határozathozatali eljárás megkönnyítésére hasznos lehet egyedi kérdésekkel foglalkozó tanulmányokat készíteni. Helyénvaló, ha a Közösség a költségvetési eljárása keretében finanszírozza ezeket a tanulmányokat. Az ilyen intézkedések finanszírozása a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) hatálya alá tartozik.

(23)

A tagállamoknak a 882/2004/EK rendelettel összhangban hivatalos ellenőrzéseket kell végezniük e rendelet betartatásának elősegítésére.

(24)

Mivel e rendelet célját, azaz az élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozó közösségi szabályok megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a piac egységessége és a magas szintű fogyasztóvédelem érdekében az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(25)

E rendelet elfogadását követően a Bizottság az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság segítségével felülvizsgálja a meglévő engedélyeket a biztonsági követelményektől eltérő követelmények, mint például a bevitel, a technológiai szükségesség és a fogyasztó félrevezetésének lehetősége szempontjából. A Közösségben továbbra is engedélyezett élelmiszer-adalékanyagokat át kell tenni az e rendelet II. és III. mellékletében található közösségi listákba. Az élelmiszer-adalékanyagok, az élelmiszerenzimek és az élelmiszer-aromaanyagok egységes engedélyezési eljárásának létrehozásáról szóló 1331/2008/EK rendeletnek megfelelően e rendelet III. mellékletét ki kell egészíteni az élelmiszer-adalékanyagokban és az élelmiszerenzimekben használt többi élelmiszer-adalékanyaggal, a tápanyaghordozókkal és használati feltételeikkel. Megfelelő átmeneti időszak biztosítása érdekében a III. melléklet rendelkezéseit – kivéve az élelmiszer-adalékanyagok hordozóira és az aromaanyagokban található élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozó rendelkezéseket – csak 2011. január 1. után kell alkalmazni.

(26)

Amíg el nem készülnek az élelmiszer-adalékanyagok jövőbeli közösségi listái, egyszerűsített eljárásra van szükség, amely lehetővé teszi a hatályos irányelvekben foglalt élelmiszer-adalékanyagok jelenlegi listáinak frissítését.

(27)

A (25) preambulumbekezdésben említett felülvizsgálat eredményének sérelme nélkül a Bizottság az e rendelet elfogadását követő egy éven belül értékelési programot hoz létre, hogy a Hatóság újraértékelhesse a Közösségben már jóváhagyott élelmiszer-adalékanyagok biztonságosságát. A programban meg kell határozni a jóváhagyott élelmiszer-adalékanyagok vizsgálatának alapját képező igényeket és prioritási sorrendet.

(28)

E rendelet hatályon kívül helyezi az alábbi jogi aktusokat, és azok helyébe lép: az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben történő felhasználásra engedélyezett színezőanyagokra vonatkozó tagállami előírások közelítéséről szóló, 1962. október 23-i tanácsi irányelv (17), az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben történő használatra engedélyezett tartósítószerek tisztasági követelményeinek meghatározásáról szóló, 1965. január 26-i 65/66/EGK tanácsi irányelv (18) az élelmiszerekben használható emulgeálószerek, stabilizátorok, sűrítőanyagok és zselésítőanyagok különleges tisztasági követelményeinek megállapításáról szóló, 1978. július 25-i 78/663/EGK tanácsi irányelv (19), az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben történő használatra engedélyezett anitoxidánsok tisztasági követelményeinek meghatározásáról szóló, 1978. július 25-i 78/664/EGK tanácsi irányelv (20), az élelmiszerekben használt bizonyos adalékanyagok tisztasági követelményeknek való megfelelésének ellenőrzésére vonatkozó közösségi vizsgálati módszerek megállapításáról szóló, 1981. július 28-i 81/712/EGK első bizottsági irányelv (21), az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben felhasználásra engedélyezett élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/107/EGK tanácsi irányelv (22), az élelmiszerekben felhasználandó édesítőszerekről szóló, 1994. június 30-i 94/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (23), az élelmiszerekben felhasználandó színezékekről szóló, 1994. június 30-i 94/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (24), a színezéken és édesítőszeren kívüli egyéb élelmiszer-adalékanyagokról szóló, 1995. február 20-i 95/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (25), az egyes adalékanyagok meghatározott élelmiszerek gyártásánál való felhasználását tiltó nemzeti jog fenntartásáról szóló, 1996. december 19-i 292/97/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (26) és az E 425 konjak élelmiszer-adalékanyagot tartalmazó zselés cukorkák forgalomba hozatalának és behozatalának felfüggesztéséről szóló, 2002. március 27-i 2002/247/EK bizottsági határozat (27). A fenti jogi aktusok egyes rendelkezései azonban az átmeneti időszakban hatályban maradnak, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre az e rendelet mellékletében szereplő közösségi listák elkészítéséhez,

a)

a jóváhagyott élelmiszer-adalékanyagoknak a II. és III. mellékletben foglalt közösségi listái;

b)

az élelmiszer-adalékanyagok felhasználási feltételei élelmiszerekben, beleértve az élelmiszer-adalékanyagokban és élelmiszerenzimekben [az élelmiszerenzimekről szóló] 1332/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglaltak szerint, és az élelmiszer-aromák felhasználási feltételei az élelmiszerekben, illetve azok felületén felhasznált élelmiszer-aromaanyagokról és egyes aroma tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevőkről szóló, 2008. december 16-i 1334/2008/EK rendelet szerint (28);

c)

az élelmiszer-adalékanyagként forgalmazott anyagok jelölésének szabályai.

a)

technológiai segédanyagok;

b)

a növény-egészségügyre vonatkozó közösségi szabályokkal összhangban a növények és a növényi termékek védelmére használt anyagok;

c)

az élelmiszerhez tápanyagként adott anyagok;

d)

az emberi fogyasztásra szánt víz kezelésére használt, az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 1998. november 3-i 98/83/EK tanácsi irányelv (29) hatálya alá tartozó anyagok;

e)

az élelmiszer-aromák felhasználási feltételei az élelmiszerekben, illetve azok felületén felhasznált élelmiszer-aromaanyagokról és egyes aroma tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevőkről szóló 1334/2008/EK rendelet hatálya alá tartozó aromaanyagok.

a)

speciális élelmiszerekben;

b)

az e rendeletben nem szabályozott célokra.

a)

„élelmiszer-adalékanyag”: bármely olyan anyag, amelyet – tekintet nélkül arra, hogy van-e tápértéke vagy sem – élelmiszerként önmagában általában nem fogyasztanak és nem használnak élelmiszerek jellemző összetevőjeként, továbbá amelynek az élelmiszer gyártása, feldolgozása, elkészítése, kezelése, csomagolása, szállítása vagy tárolása során az élelmiszerhez technológiai célból történő szándékos hozzáadása azt eredményezi vagy ésszerűen elvárhatóan azt eredményezheti, hogy önmaga vagy származékai közvetlenül vagy közvetve az élelmiszer összetevőjévé válnak;

Az alábbiak nem minősülnek élelmiszer-adalékanyagnak:

b)

„technológiai segédanyag”: olyan anyag, amely/amelyet:

c)

„funkcionális csoport”: az I. mellékletben felsorolt kategóriák egyike, az élelmiszer-adalékanyagnak az élelmiszerben betöltött technológiai funkciója alapján;

d)

„feldolgozatlan élelmiszer”: olyan élelmiszer, amely semmiféle, az élelmiszer eredeti állapotát lényegesen megváltoztató kezelésen nem ment keresztül; e tekintetben a következők nem minősülnek lényeges változást okozó eljárásnak: szétválasztás, válogatás, darabolás, csontozás, darálás, bőrtelenítés, hámozás, hántolás, őrlés, aprítás, tisztítás, vágás, mélyfagyasztás, fagyasztás, hűtés, törés, kifejtés, csomagolás, kicsomagolás;

e)

„hozzáadott cukrot nem tartalmazó élelmiszer”: az alábbiakat nem tartalmazó élelmiszer:

f)

„csökkentett energiatartalmú élelmiszer”: az eredeti élelmiszerhez vagy egy hasonló termékhez képest legalább 30 %-kal csökkentett energiaértékű élelmiszer;

g)

„asztali édesítőszer”: engedélyezett édesítőszerből alló készítmény, amely egyéb élelmiszer-adalékanyagokat és/vagy élelmiszer-összetevőket tartalmazhat, és amelyet cukorpótlóként kívánnak értékesíteni a végső fogyasztónak;

h)

„quantum satis”: azt jelenti, hogy nem írják elő számszerűen az élelmiszer-adalékanyag maximális számszerű szintjét, az anyagokat a jó gyártási gyakorlatnak megfelelően, legfeljebb a kívánt hatás eléréséhez feltétlenül szükséges mennyiségben kell alkalmazni, feltéve hogy használata nem vezeti félre a fogyasztót.

a)

a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján nem jelent biztonsági kockázatot a fogyasztó egészségére a javasolt felhasználási szinten; és

b)

ésszerű technológiai igény van rá, amely más gazdasági és technológiai eszközökkel nem teljesíthető; és

c)

használata nem vezeti félre a fogyasztót.

a)

az élelmiszer tápértékének megőrzése;

b)

a különleges táplálkozási igényű fogyasztói csoportok számára előállított élelmiszerekhez szükséges összetevők vagy alkotórészek biztosítása;

c)

az élelmiszer eltarthatóságának vagy stabilitásának növelése vagy érzékszervi tulajdonságainak javítása, feltéve hogy az élelmiszer jellege, állaga vagy minősége nem változik a fogyasztót félrevezető módon;

d)

az élelmiszer – beleértve az élelmiszer-adalékanyagokat, az élelmiszerenzimeket és az élelmiszer-aromaanyagokat – gyártásának, feldolgozásának, előkészítésének, kezelésének, csomagolásának, szállításának vagy tárolásának elősegítése, feltéve hogy az adalékanyagot nem a hibás nyersanyagok felhasználásából vagy a nemkívánatos, vagy nem higiénikus gyakorlatok vagy technikák alkalmazásából származó hatások leplezésére használják fel a fent említett tevékenységek bármelyike során.

a)

az élelmiszer nem egy átlagos étrend jelentős alkotóeleme; vagy

b)

az élelmiszer-adalékanyagra a különleges táplálkozási igényű fogyasztói csoportok élelmiszereinek előállításához van szükség.

a)

a cukrot helyettesíti a csökkentett energiatartalmú élelmiszerek, a nem kariogén élelmiszerek vagy a hozzáadott cukor nélkül készült élelmiszerek előállításakor; vagy

b)

a cukrot helyettesíti abban az esetben, ha ez lehetővé teszi azt, hogy növeljék az élelmiszer felhasználhatósági időtartamát; vagy

c)

a 89/398/EGK irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott, különleges táplálkozási célokra szánt élelmiszerek előállítása.

a)

visszaállítja az élelmiszerek eredeti megjelenését, amelyek színét a feldolgozás, a tárolás, a csomagolás és a forgalmazás oly módon változtatta meg, hogy azok látványának vonzereje csökkenhetett;

b)

tetszetősebbé teszi az élelmiszerek megjelenését;

c)

színt ad az egyébként színtelen élelmiszereknek.

a)

az e rendelet II. mellékletében található közösségi listába; és/vagy

b)

az e rendelet III. mellékletében található közösségi listába.

a)

az élelmiszer-adalékanyag megnevezése és E-száma;

b)

azok az élelmiszerek, amelyekhez az élelmiszer-adalékanyag hozzáadható;

c)

az élelmiszer-adalékanyag felhasználási feltételei;

d)

adott esetben az élelmiszer-adalékanyag közvetlenül a végső fogyasztók részére történő értékesítésével kapcsolatos korlátozások.

a)

a felhasználás szintjét a kívánt hatás eléréséhez szükséges legkisebb mértékben állapítják meg;

b)

a szintek megállapításakor figyelembe kell venni:

a)

a II. mellékletben említettektől eltérő összetett élelmiszerek, amennyiben az élelmiszer-adalékanyag engedélyezett az összetett élelmiszer valamelyik összetevőjében;

b)

élelmiszer-adalékanyagot, élelmiszerenzimet vagy élelmiszer-aromát tartalmazó élelmiszer, amennyiben az élelmiszer-adalékanyag:

c)

kizárólag összetett élelmiszer előállításához használt élelmiszer, feltéve hogy az összetett élelmiszer megfelel ennek a rendeletnek.

a)

egy bizonyos élelmiszer a II. mellékletben említett élelmiszerkategóriába tartozik-e; vagy

b)

az ezen irányelv II. és III. mellékleteiben felsorolt, a „quantum satis” alapján engedélyezett élelmiszer-adalékanyagot a 11. cikk (2) bekezdésében említett kritériumoknak megfelelően használják-e; vagy

c)

egy adott anyag megfelel-e az élelmiszer-adalékanyag 3. cikkben szereplő meghatározásának.

a)

valamennyi élelmiszer-adalékanyag tekintetében az ezen rendeletben megállapított megnevezés és/vagy E-szám vagy az összes élelmiszer-adalékanyag megnevezését és/vagy E-számát tartalmazó értékesítési leírás;

b)

az „étkezési célra” vagy az „élelmiszerben korlátozottan felhasználható” felirat, vagy más egyértelmű utalás az élelmiszerként való rendeltetésszerű felhasználására;

c)

szükség esetén a tárolás és/vagy a felhasználás különleges feltételei;

d)

az árutétel vagy a szállítmányt azonosító jelzés;

e)

használati utasítások, ha ezek elhagyása nem biztosítaná az élelmiszer-adalékanyag megfelelő felhasználását;

f)

a gyártó, a csomagoló vagy az értékesítő neve vagy cégneve és címe;

g)

valamennyi alkotóelem vagy alkotóelem-csoport maximális mennyiségére vonatkozó információ, amennyiben az korlátozott mennyiségben fordulhat elő az élelmiszerben, és/vagy világos és közérthető nyelven fogalmazott megfelelő információ, amely a vásárló számára lehetővé teszi, hogy ennek a rendeletnek vagy más közösségi jogszabálynak megfeleljen; amennyiben ugyanaz a mennyiségi korlátozás vonatkozik az önmagukban vagy kombináltan használt összetevők egy csoportjára, akkor az együttes százalékarány egyetlen számmal is megadható; a mennyiségi korlátozást vagy számszerűen vagy a quantum satis elv alapján kell megadni;

h)

a nettó mennyiség;

i)

a minőségmegőrzés vagy a felhasználhatóság időpontja;

j)

adott esetben az e cikkben említett és a 2000/13/EK irányelv IIIa. mellékletében felsorolt élelmiszer-adalékanyagokkal és egyéb anyagokkal kapcsolatos információ az élelmiszerekben lévő összetevők feltüntetése tekintetében.

a)

valamennyi élelmiszer-adalékanyag tekintetében az ezen rendeletben megállapított megnevezés és E-szám vagy az összes élelmiszer-adalékanyag megnevezését és/vagy E-számát tartalmazó értékesítési leírás;

b)

az „étkezési célra” vagy az „élelmiszerben korlátozottan felhasználható” felirat, vagy más egyértelmű utalás az élelmiszerként való rendeltetésszerű felhasználására.

a)

poliolok: „nagyobb mennyiségű fogyasztása hashajtó hatású”;

b)

aszpartám/aszpertám-aceszulfámsó: „fenil-alaninforrást tartalmaz”.

a)

Az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben történő felhasználásra engedélyezett színezőanyagokra vonatkozó tagállami előírások közelítéséről szóló, 1962. október 23-i tanácsi irányelv;

b)

65/66/EGK irányelv;

c)

78/663/EGK irányelv;

d)

78/664/EGK irányelv;

e)

81/712/EGK irányelv;

f)

89/107/EGK irányelv;

g)

94/35/EK irányelv;

h)

94/36/EK irányelv;

i)

95/2/EK irányelv;

j)

292/97/EK határozat;

k)

2002/247/EK határozat.

a)

a 94/35/EK irányelv 2. cikkének (1), (2) és (4) bekezdése, valamint melléklete;

b)

a 94/36/EK irányelv 2. cikkének (1)–(6), (8), (9) és (10) bekezdése, valamint I–V. melléklete;

c)

a 95/2/EK irányelv 2. és 4. cikke, valamint I–VI. melléklete.

31.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 354/34

(1)

Az élelmiszerekben felhasználandó aromaanyagokra és az előállításukhoz szükséges alapanyagokra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. június 22-i 88/388/EGK tanácsi irányelvet (3) a technikai és tudományos fejlődés figyelembevételével aktualizálni kell. Az átláthatóság és a hatékonyság érdekében a 88/388/EK irányelv helyébe ez a rendelet lép.

(2)

Az ízesítőanyag-készítményekben használt alapanyagok és egyéb anyagok jegyzékének a Bizottság általi összeállításáról szóló, 1988. június 22-i 88/389/EGK tanácsi határozat (4) az elfogadását követő 24 hónapon belül írja elő a jegyzék összeállítását. A határozat elavult, ezért hatályon kívül kell helyezni.

(3)

Az élelmiszerekben felhasználandó aromaanyagokra és az előállításukhoz szükséges alapanyagokra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 88/388/EGK tanácsi irányelv kiegészítéséről szóló, 1991. január 16-i 91/71/EGK bizottsági irányelv (5) megállapítja az aromák címkézésére vonatkozó szabályokat. E szabályok helyébe ez a rendelet lép, és az irányelvet hatályon kívül kell helyezni.

(4)

A biztonságos és egészséges élelmiszerek szabad mozgása lényeges eleme a belső piacnak, és jelentős mértékben hozzájárul az állampolgárok egészségéhez és jó közérzetéhez, valamint szociális és gazdasági érdekeikhez.

(5)

Az emberi egészség védelme érdekében e rendeletnek ki kell terjednie az aromákra, az aromák alapanyagaira és az aromákat tartalmazó élelmiszerekre. Hatályának ki kell terjednie továbbá egyes olyan, aroma tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevőkre, amelyeket elsősorban az ízesítés céljából tesznek az élelmiszerbe, és amelyek jelentősen hozzájárulnak bizonyos természetesen előforduló nemkívánatos anyagok megjelenéséhez (a továbbiakban: aroma tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevők), valamint az alapanyagaikra és az ezeket tartalmazó élelmiszerekre.

(6)

A nyers élelmiszerek, amelyeket semmiféle feldolgozó eljárásnak nem vetettek alá, és a nem összetett élelmiszerek, mint például a fűszerek, fűszernövények, teák és gyümölcs-, illetve gyógynövényteák, valamint a fűszer- és/vagy fűszernövény-keverékek, teakeverékek és gyümölcs-, illetve gyógynövénytea keverékek nem tartoznak e rendelet hatálya alá, amennyiben ilyen minőségükben fogyasztják és/vagy nem adják őket élelmiszerekhez.

(7)

Az aromákat az élelmiszerek illatának és/vagy ízének javítására vagy változtatására használják az élvezeti érték javítása érdekében. Az aromák és az aromatulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevők csak akkor használhatók, ha megfelelnek az e rendeletben megállapított kritériumoknak. Használatuknak biztonságosnak kell lennie, ezért bizonyos aromákat kockázatértékelésnek kell alávetni az élelmiszerben való engedélyezés előtt. Amennyiben lehetséges, figyelmet kell fordítani arra, hogy bizonyos aromák használata az érzékeny csoportok számára okozhat-e káros következményeket vagy sem. Az aromák használata nem vezetheti félre a fogyasztót, ezért az élelmiszerben való jelenlétüket mindig megfelelő címkézéssel kell jelezni. Az aromákat különösen nem lehet a fogyasztókat félrevezető módon használni többek között a felhasznált összetevők jellegét, frissességét és minőségét, a termék vagy a gyártási folyamat természetes voltát, illetve a termék tápértékét érintő kérdéseket illetően. Az aromák jóváhagyása során figyelembe kell venni egyéb, az adott kérdést tekintve releváns tényezőket is, beleértve a társadalmi, gazdasági, tradicionális, etikai és környezeti tényezőket, az elővigyázatosság elvét, valamint az ellenőrzések kivitelezhetőségét.

(8)

1999 óta az élelmiszerügyi tudományos bizottság, majd az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság), amelyet az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) hozott létre egy sor olyan anyagról mondott véleményt, amely természetes tartalomként fordul elő az aromák és az ízesítő tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevők alapanyagaiban, és amely az Európa Tanács aromaanyagokkal foglalkozó szakértői bizottsága szerint toxikológiai aggályokat vet fel. Azokat az anyagokat, amelyek toxikológiai veszélyét az élelmiszerügyi tudományos bizottság megerősítette, nemkívánatos, önmagukban élelmiszerhez nem adható anyagnak kell minősíteni.

(9)

Növényekben való természetes előfordulásuk következtében a nemkívánatos anyagok jelen lehetnek az aromakészítményekben és az ízesítő tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevőkben is. A növényeket hagyományosan használják élelmiszerként vagy élelmiszer-összetevőként. A nemkívánatos anyagok emberi beviteléhez leginkább hozzájáruló élelmiszerekben meg kell állapítani az ilyen anyagok megfelelő maximális szintjét, figyelembe véve az emberi egészség védelmének szükségességét és az anyagok elkerülhetetlen jelenlétét a hagyományos élelmiszerekben.

(10)

Az egyes természetes tartalomként előforduló nemkívánatos anyagok maximális szintjének azokra az élelmiszerekre vagy élelmiszerkategóriákra kell korlátozódniuk, amelyek a leginkább hozzájárulnak azok étkezési beviteléhez. Amennyiben további, természetesen előforduló, nem kívánatos anyag kockázatot jelent a fogyasztók egészsége tekintetében, az Ügynökség véleménye alapján maximális értékeket kell megállapítani. A tagállamoknak a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) értelmében kockázatalapú ellenőrzéseket kell szervezniük. Az élelmiszergyártók az ízesítő tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevők és/vagy aromák minden élelmiszer előállításához történő felhasználásánál kötelesek figyelembe venni ezen anyagok jelenlétét annak biztosítása érdekében, hogy nem biztonságos élelmiszer ne kerüljön forgalomba.

(11)

Közösségi szintű rendelkezéseket kell alkotni, amelyek tiltják vagy korlátozzák az emberi egészséget veszélyeztető, növényi, állati, mikrobiológiai vagy ásványi eredetű anyagok használatát az aromák és az ízesítő tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevők előállításakor és élelmiszergyártásban való alkalmazásakor.

(12)

A harmonizáció biztosítása érdekében a kockázatértékeléseket a Hatóságnak kell elvégeznie.

(13)

A harmonizáció biztosítása érdekében az aromák és alapanyagok kockázatértékelését és jóváhagyását az élelmiszer-adalékanyagokra, élelmiszerenzimekre és élelmiszer-aromákra vonatkozó közös engedélyezési eljárás létrehozásáról szóló, 2008. december 16-i 1331/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (8) megállapított eljárásnak megfelelően kell elvégezni.

(14)

Az aromaanyagok olyan meghatározott vegyi anyagok, amelyek magukba foglalják a vegyi szintézissel vagy vegyi folyamatok segítségével történő elkülönítéssel nyert aromaanyagokat és a természetes ízesítőanyagokat foglalják magukban. Az élelmiszerekben, illetve azok felületén használt vagy felhasználásra szánt aromaanyagokra vonatkozó közösségi eljárás megállapításáról szóló, 1996. október 28-i 2232/96/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (9) megfelelően folyamatban van az aromaanyagok értékelési programja. Az említett rendelet értelmében a program elfogadását követő öt éven belül el kell fogadni az aromaanyagok listáját. A lista elfogadására új határidőt kell kitűzni. A javaslat szerint a lista majd beépül az 1331/2008/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében említett listába.

(15)

Az aromakészítmények olyan, a meghatározott vegyi anyagoktól eltérő aromák, amelyeket növényi, állati vagy mikrobiológiai eredetű anyagokból nyernek fizikai, enzimes vagy mikrobiológiai folyamatok segítségével, az anyag nyers állapotában vagy az emberi fogyasztás érdekében történő feldolgozást követően. Az élelmiszerből előállított aromakészítményeket csak akkor kell az élelmiszerekben és azok felületén történő felhasználás előtt értékelni vagy jóváhagyni, ha kétség merül fel a biztonságosságukkal kapcsolatban. A nem élelmiszerből előállított aromakészítmények biztonságosságát azonban értékelni kell, és jóvá kell hagyni.

(16)

A 178/2002/EK rendelet értelmében élelmiszer minden olyan feldolgozott, részben feldolgozott vagy feldolgozatlan anyag vagy termék, amelyet emberi fogyasztásra szánnak, illetve amelyet okkal várhatóan emberek fogyasztanak el. Azok a növényi, állati és mikrobiológiai eredetű anyagok, amelyeknek aromák előállításához történt felhasználása kellőképpen bizonyítható, élelmiszer-alapanyagnak minősülnek, még akkor is, ha ezen alapanyagok némelyike – például a rózsafa és az eperlevél – önmagában nem lenne élelmiszerként fogyasztható. Ezeket az anyagokat nem szükséges értékelni.

(17)

Hasonlóképpen, a meghatározott körülmények között, hőkezeléssel, élelmiszerből előállított aromákat csak akkor kell az élelmiszerekben vagy azok felületén történő felhasználás előtt értékelési vagy jóváhagyási eljárásnak alávetni, ha kétség merül fel a biztonságosságukkal kapcsolatban. A nem élelmiszerből vagy a meghatározott gyártási körülményeknek nem megfelelő módon hőkezeléssel előállított aromák biztonságosságát azonban értékelni kell, és jóvá kell hagyni.

(18)

Az élelmiszerekben, illetve azok felületén felhasznált vagy felhasználásra szánt füstaromákról szóló, 2003. november 10-i 2065/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) megállapítja a füstaromák biztonsági vizsgálatának és jóváhagyásának eljárását, és megcélozza az engedélyezett és a többi hasonló anyag használatát kizáró elsődleges füstkondenzátumok és elsődleges kátrányos frakciók jegyzékének összeállítását.

(19)

Az aroma-elővegyületek (prekurzorok) – mint például szénhidrátok, oligopeptidek és aminosavak – az élelmiszer feldolgozása során fellépő kémiai reakciók révén adnak ízt az élelmiszernek. Az élelmiszerből előállított aroma-elővegyületeket csak akkor kell az élelmiszerekben történő felhasználás előtt értékelni vagy jóváhagyni, ha kétség merül fel a biztonságosságukkal kapcsolatban. A nem élelmiszerből előállított aroma-elővegyületek biztonságosságát azonban a jóváhagyás előtt értékelni kell.

(20)

Egyéb aromák, amelyek a korábban említett aromákon kívül esnek, értékelési és jóváhagyási eljárást követően használhatók az élelmiszerekben és azok felületén. Példaként említhetők azok az aromák, amelyeket olaj vagy zsír igen rövid ideig, rendkívül magas hőmérsékletre történő hevítésével nyernek, ami grillszerű aromát eredményez.

(21)

Az élelmiszerektől eltérő növényi, állati, mikrobiológiai és ásványi eredetű anyagok biztonságosságát az aromák előállításához történő engedélyezés előtt tudományosan értékelni kell. Előfordulhat, hogy csak az anyag egyes részeinek felhasználása engedélyezhető, vagy hogy használatukat feltételekhez kell kötni.

(22)

Az aromák tartalmazhatnak technológiai célokra – például az aromák tárolására, standardizálására, hígítására vagy lebontására és stabilizálására – szolgáló, az élelmiszer-adalékokról szóló, 2008. december 16-i 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) által megengedett élelmiszer-adalékanyagokat és/vagy más élelmiszer-összetevőket.

(23)

A géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) hatálya alá tartozó valamely aromát és alapanyagot engedélyeztetni kell mind az 1829/2003/EK, mind e rendelettel összhangban.

(24)

Az aromákra az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (13), illetve – adott esetben – az 1829/2003/EK és a géntechnológiával módosított szervezetek nyomonkövethetőségéről és címkézéséről, és a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomonkövethetőségéről szóló, 2003. szeptember 22-i európai parlamenti és tanácsi 1830/2003/EK rendeletben (14) előírt általános címkézési kötelezettségek vonatkoznak. Ezenkívül ebbe a rendeletbe be kell építeni a gyártónak vagy a végső fogyasztónak aromaként eladott termékek címkézésével kapcsolatos külön rendelkezéseket.

(25)

Az aromaanyagokat és az aromakészítményeket csak akkor lehet „természetes”-ként jelölni, ha megfelelnek bizonyos kritériumoknak, amelyek biztosítják, hogy a fogyasztót nem vezetik félre.

(26)

Speciális tájékoztatási követelményekkel biztosítani kell, hogy a fogyasztókat nem vezetik félre a természetes aromák előállításához használt alapanyagokkal kapcsolatban. Mindenekelőtt, ha egy aroma jellemzésére a „természetes” kifejezést alkalmazzák, az aroma-összetevőknek teljességgel természetes eredetűeknek kell lenniük. Ezen túlmenően az aromák forrását is fel kell tüntetni a címkén, kivéve ha az említett alapanyag nem lenne felismerhető az élelmiszer zamatán vagy ízén. Ha egy forrás említésre kerül, az aroma-összetevők legalább 95 %-ának az említett anyagból kell származnia. Az aromák használata nem vezetheti félre a fogyasztókat, a fennmaradó legfeljebb 5 %-ot csak standardizálásra lehet használni, illetve például arra, hogy frissebb, csípősebb, érettebb, zöldebb stb. jelleget kölcsönözzön az aromának. Ha az aroma-összetevő kevesebb, mint 95 %-a származott az említett forrásból, és az alapanyag íze még felismerhető, a forrást annak megállapításával kell megadni, hogy más természetes aroma is hozzáadásra került – például olyan kakaókivonat, amelyhez más természetes aromákat is hozzáadtak, hogy banán ízt kölcsönözzön.

(27)

A fogyasztókat tájékoztatni kell arról, ha az élelmiszer füstös íze füstaromák hozzáadásának köszönhető. A 2000/13/EK irányelvnek megfelelően a termék címkézése nem vezetheti félre a fogyasztót a tekintetben, hogy a terméket hagyományosan, friss füsttel füstölték vagy füstaromákkal kezelték. A 2000/13/EK irányelvet az aromák, a füstaromák, és – az aromák leírásában használt – „természetes” kifejezés e rendeletben megállapított meghatározásához kell igazítani.

(28)

Az aromaanyagok emberi egészségügyi biztonságának értékeléséhez nélkülözhetetlen az aromaanyagok fogyasztására és használatára vonatkozó információ. Az élelmiszerekhez adott aromaanyagok mennyiségét tehát rendszeresen ellenőrizni kell.

(29)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (15) összhangban kell elfogadni.

(30)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy a mellékleteket módosítsa és a közösségi lista létrehozására vonatkozó megfelelő átmeneti intézkedéseket elfogadja. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítését, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(31)

Amennyiben a rendkívüli sürgősségre tekintettel, az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra vonatkozó rendes határidők nem tarthatók be, a Bizottságnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a 8. cikk (2) bekezdésében és az e rendelet a II–V. melléklet módosításaiban leírt intézkedések elfogadásához az 1999/468/EK határozat 5a. cikke (6) bekezdésében meghatározott sürgősségi eljárást alkalmazza.

(32)

E rendelet II–V. mellékletét szükség szerint hozzá kell igazítani a tudományos és technikai fejlődéshez, az aroma-előállítók és -felhasználók által nyújtott és/vagy a tagállamok általi felügyeletnek és ellenőrzéseknek köszönhető információk figyelembevételével.

(33)

Az aromákra vonatkozó közösségi jogszabályok arányos és hatékony kidolgozása és aktualizálása érdekében a tagállamoknak adatokat kell gyűjteniük, információt kell cserélniük, és össze kell hangolniuk a munkát. Ennek érdekében hasznos lehet vizsgálatokat folytatni a konkrét kérdések kezelésére, a döntéshozatali folyamat megkönnyítése céljából. Helyénvaló, hogy a Közösség e vizsgálatokat a költségvetési eljárás részeként finanszírozza. Ezen intézkedések finanszírozása a 882/2004/EK rendelet hatálya alá tartozik.

(34)

A közösségi lista létrehozásáig rendelkezni kell a 2232/96/EK rendeletben előírt értékelési programban nem szereplő aromaanyagok értékeléséről és jóváhagyásáról. Ezért átmeneti rendszert kell kidolgozni. A rendszer értelmében az ilyen aromaanyagokat az 1331/2008/EK rendeletben megállapított eljárásnak megfelelően kell értékelni és jóváhagyni. Az említett rendeletben megállapított határidők – a Hatóság véleményének elfogadására, illetve a közösségi listát aktualizáló bizottsági rendelettervezet Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottsághoz történő benyújtására vonatkozóan – azonban nem alkalmazandók, mert elsőbbséget kell biztosítani a folyamatban lévő értékelési programnak.

(35)

Mivel e rendelet célját, azaz az aromák és az ízesítő tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevők élelmiszerekben és azok felületén történő használatára vonatkozó közösségi szabályok megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az egységes piac és a magas szintű fogyasztóvédelem érdekében az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(36)

Az ízesített bor, az ízesített boralapú italok és az ízesített boralapú koktélok meghatározására, megnevezésére és kiszerelésére vonatkozó általános szabályok meghatározásáról szóló, 1991. június 10-i 1601/96/EGK tanácsi rendeletet (16) és a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló, 2008. január 15-i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (17), az e rendeletben megállapított egyes új fogalommeghatározásokhoz kell igazítani.

(37)

Ennek megfelelően módosítani kell az 1601/91/EGK, a 2232/96/EK és a 110/2008 rendeletet, valamint a 2000/13/EK irányelvet,

a)

az I. mellékletben található, az élelmiszerekben és azok felületén történő használatra engedélyezett aromák és alapanyagok közösségi listája (a továbbiakban: a közösségi lista);

b)

az aromák és az ízesítő tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevők élelmiszerekben és azok felületén történő felhasználásának feltételei;

c)

az aromák címkézésére vonatkozó szabályok.

a)

az élelmiszerekben és azok felületén használt vagy használni kívánt aromák, a 2065/2003/EK rendeletben megállapított különös rendelkezések sérelme nélkül;

b)

ízesítő tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevők;

c)

aromákat és/vagy ízesítő tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevőket tartalmazó élelmiszerek;

d)

aromák és/vagy ízesítő tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevők alapanyagai.

a)

a kizárólag édes, savanyú vagy sós ízű anyagok;

b)

nyers élelmiszerek;

c)

nem összetett élelmiszerek és például, de nem kizárólag a friss, szárított vagy fagyasztott fűszer- és/vagy fűszernövény-keverékek, teakeverékek és gyümölcs-, illetve gyógynövénytea keverékek, amennyiben nem élelmiszer-összetevőként használják őket.

a)

az „aroma” olyan termék,

b)

„aromaanyag”: ízesítő tulajdonságokkal rendelkező, meghatározott vegyi anyag;

c)

„természetes aromaanyag”: olyan aromaanyag, amelyet fizikai, enzimes vagy mikrobiológiai folyamatok segítségével növényi, állati vagy mikrobiológiai eredetű anyagokból készítenek, az anyag nyers állapotában vagy az emberi fogyasztás érdekében történő, a II. mellékletben felsorolt hagyományos élelmiszer-feldolgozási eljárásoknak megfelelő feldolgozást követően. A természetes aromaanyagok a természetben jelenlévő és a természetben kimutatott anyagoknak felelnek meg;

d)

„aromakészítmény”: az aromaanyagtól eltérő olyan termék, amelyet az alábbiakból nyernek:

e)

„hőkezeléssel előállított aroma”: olyan termék, amelyet olyan összetevők keverékének hőkezelésével nyertek, amelyek önmagukban nem szükségszerűen rendelkeznek ízesítő tulajdonságokkal, és amelyek közül legalább egy tartalmaz aminonitrogént, egy másik pedig redukálócukor; az összetevők a hőkezeléssel előállított aroma gyártáshoz a következők lehetnek:

f)

„füstaroma”: a 2065/2003/EK rendelet 3. cikkének (1), (2) és (4) bekezdésében meghatározott termék, amelyet a kondenzált füstből származó elsődleges füstkondenzátumok, elsődleges kátrányos frakciók és/vagy származékos füstaromák szétválasztásával és tisztításával nyernek;

g)

„aroma-elővegyület” (aroma-prekurzor): olyan termék, amely önmagában nem feltétlenül rendelkezik ízesítő tulajdonságokkal, és amelyet szándékosan adnak az élelmiszerhez azzal a kizárólagos céllal, hogy az élelmiszer feldolgozása során lebomlásával vagy más alkotóelemekkel reagálva ízesítő anyagot hozzon létre; az alábbiakból állíthatják elő:

h)

„egyéb aroma”: illat és/vagy íz létrehozása céljából az élelmiszerhez adott vagy adni kívánt, a b)–g) meghatározások hatályán kívül eső aroma;

i)

„ízesítő tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevő”: az aromáktól eltérő, elsősorban íz hozzáadása vagy az íz módosítása céljából az élelmiszerhez adott élelmiszer-összetevő, amely jelentősen hozzájárul bizonyos természetesen előforduló nemkívánatos anyagok jelenlétéhez az élelmiszerekben;

j)

„alapanyag”: növényi, állati, mikrobiológiai vagy ásványi eredetű anyag, amelyből aromákat vagy ízesítő tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevőket állítanak elő; ez lehet:

k)

„megfelelő fizikai eljárás”: olyan fizikai eljárás, amely a II. mellékletben található hagyományos élelmiszer-feldolgozási eljárások felsorolásának sérelme nélkül nem módosítja szándékosan az aroma alkotóelemeinek kémiai jellegét, és nem foglalja magában többek között oxigéngyök, ózon, szervetlen katalizátorok, fémes katalizátorok, fémorganikus reagensek és/vagy UV-sugárzás használatát.

a)

a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján nem járnak biztonsági kockázattal a fogyasztó egészségére nézve; és

b)

használatuk nem vezeti félre a fogyasztót.

a)

a 3. cikk (2) bekezdése d) pontjának i. alpontjában említett aromakészítmények;

b)

a 3. cikk (2) bekezdése e) pontjának i. alpontjában említett, hőkezeléssel előállított aromák, amelyek teljesítik az V. mellékletben megállapított, a hőkezeléssel előállított aromák gyártására vonatkozó feltételeket, illetve bizonyos anyagoknak a hőkezeléssel előállított aromákban megszabott maximális szintjei;

c)

a 3. cikk (2) bekezdése g) pontjának i. alpontjában említett aroma-elővegyületek (aroma-prekurzorok);

d)

az ízesítő tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevők.

a)

aromaanyagok;

b)

a 3. cikk (2) bekezdése d) pontjának ii. alpontjában említett aromakészítmények;

c)

olyan összetevők hevítésével nyert hőkezeléssel előállított aromák, amelyek részben vagy egészben a 3. cikk (2) bekezdése e) pontja ii. alpontjának hatálya alá tartoznak, és/vagy amelyek esetében nem teljesülnek az V. mellékletben megállapított, a hőkezeléssel előállított anyagok gyártására vonatkozó feltételek és/vagy az egyes nemkívánatos anyagokra vonatkozó maximális értékek;

d)

a 3. cikk (2) bekezdése g) pontjának ii. alpontjában említett aroma-elővegyületek (aroma-prekurzorok);

e)

a 3. cikk (2) bekezdésének h) pontjában említett egyéb aromák;

f)

a 3. cikk (2) bekezdése j) pontjának ii. alpontjában említett, nem élelmiszer-alapanyagok.

a)

a jóváhagyott aroma vagy alapanyag azonosítása;

b)

szükség esetén az aroma használatának feltételei.

a)

egy adott anyag vagy anyagkeverék, alapanyag vagy élelmiszerfajta a 2. cikk (1) bekezdésében felsorolt kategóriákba tartozik-e;

b)

az adott anyag a 3. cikk (2) bekezdésének b)–j) pontjában meghatározottak közül melyik speciális kategóriába tartozik;

c)

egy bizonyos termék valamelyik élelmiszer-kategóriába tartozik-e, vagy hogy az I. mellékletben vagy a III. melléklet B. részében említett élelmiszer-e.

a)

a termék kereskedelmi megnevezése: az „aroma” szó vagy az aroma pontosabb megnevezése vagy leírása;

b)

az „élelmiszerben használható” vagy az „élelmiszerekben korlátozottan használható” felirat, vagy a szándékolt élelmiszeripari használat pontosabb leírása;

c)

szükség esetén a tárolás és/vagy felhasználás különleges feltételei;

d)

az árutételt vagy a szállítmányt azonosító jelzés;

e)

tömeg szerint csökkenő sorrendben az alábbiak felsorolása:

f)

a gyártó, a csomagoló vagy egy értékesítő neve vagy cégneve és címe;

g)

az élelmiszerekben korlátozott mennyiségben használható valamennyi összetevő vagy összetevőcsoport maximális mennyiségének feltüntetése, és/vagy olyan megfelelő, egyértelmű és könnyen érthető módon közölt információk, amelyek lehetővé teszik a vevő számára e rendelet vagy más vonatkozó közösségi jogszabályok betartását;

h)

a nettó mennyiség;

i)

a minőségmegőrzés vagy a felhasználhatóság lejáratának dátuma;

j)

adott esetben az e cikkben említett és az élelmiszerekben lévő összetevők feltüntetésére vonatkozó 2000/13/EK irányelv IIIa. mellékletében felsorolt aromákkal vagy egyéb anyagokkal kapcsolatos információ.

1.

Az a) pontban a harmadik francia bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

2.

A b) pontban a második francia bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

3.

A c) pontban a második francia bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

1.

A 5. cikk (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

2.

A 5. cikk (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

3.

Az I. melléklet (9) pontjának helyébe következők lépnek:

4.

A II. melléklet a következőképpen módosul:

31.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 354/51

(1)

Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 881/2004/EK rendelete (3) létrehozta az Európai Vasúti Ügynökséget (a továbbiakban: az Ügynökség), hogy műszaki téren járuljon hozzá egy határok nélküli európai vasúti térség megvalósításához. A vasutak kölcsönös átjárhatósága és biztonsága területén a közösségi jogszabályokban bekövetkezett fejlődést és a piac változásait, valamint az Ügynökség működése és az Ügynökség és a Bizottság közötti kapcsolatok terén nyert tapasztalatokat követően szükséges az említett rendelet módosítása, és különösen annak meghatározott feladatokkal való kiegészítése.

(2)

A nemzeti szabályokról értesíteni kell a Közösséget, mind a Közösségben a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról szóló, 2008. június 17-i 2008/57/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (átdolgozás) (4) (a továbbiakban: a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv), mind pedig a közösségi vasutak biztonságáról szóló, 2004. április 29-i 2004/49/EK irányelvvel (5) (vasútbiztonsági irányelv) összhangban. Ezért meg kell vizsgálni a szabályok e két csoportját, különösen annak értékelése céljából, hogy azok megfelelnek-e a hatályos közös biztonsági módszereknek és a kölcsönös átjárhatósági műszaki előírásoknak (KÁMÉ-k), továbbá lehetővé teszik-e a hatályos közös biztonsági célok megvalósítását.

(3)

A KÁMÉ-knak nem megfelelő járművek üzembe helyezésének engedélyezésére irányuló eljárás megkönnyítése érdekében az egyes tagállamokban hatályban lévő műszaki és biztonsági szabályokat három csoportba kell osztani, és e besorolás eredményeit egy referenciadokumentumban kell bemutatni. Az Ügynökségnek ezért tervezetet kell készítenie arra vonatkozóan, hogy az említett referenciadokumentum elkészítése és naprakésszé tétele a nemzeti szabályok valamennyi vonatkozó műszaki paraméternek való megfelelése vizsgálatával, valamint a kölcsönösen elfogadott projektek meghatározott szempontjaira vonatkozó eseti műszaki szakvélemények adásával történjen. Az Ügynökség a paraméterek jegyzékének felülvizsgálatát követően javasolhatja annak módosítását.

(4)

Jogköreinek és magas szintű műszaki szakértelmének köszönhetően az Ügynökség az a szerv, amelynek magyarázatot kell nyújtania az ágazat tevékenységével kapcsolatban felmerülő összetett ügyekben. Ezért lehetővé kell tenni, hogy a járművek üzembe helyezésének engedélyezésére szolgáló eljárások tekintetében a biztonsági hatóság elutasító határozata esetén, vagy a nemzeti szabályoknak a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelvben meghatározott műszaki paramétereknek való megfelelésével kapcsolatban az Ügynökség műszaki szakvélemény kiadására legyen felkérhető.

(5)

Lehetővé kell tenni az Ügynökség véleményének kikérését a KÁMÉ-k sürgős módosítása esetén is.

(6)

A 881/2004/EK rendelet 13. cikke értelmében az Ügynökség figyelemmel kísérheti a tagállamok által bejelentett szervezetek munkájának minőségét. A Bizottság által készített felmérés azonban megállapította, hogy az említett szervezetek bejelentésére alkalmazandó kritériumok nagyon tágan értelmezhetők. A bejelentett szervezetek megválasztására és a követelmények betartásának általuk elvégzett ellenőrzésére vonatkozó tagállami felelősség sérelme nélkül, fontos az ilyen értelmezési különbségek hatásának felmérése, és annak ellenőrzése, hogy azok nem okoznak-e nehézségeket a megfelelőségi igazolások és az EK-hitelesítési nyilatkozatok kölcsönös elismerése területén. Ezért a Bizottság kérésére az Ügynökségnek képesnek kell lennie arra, hogy figyelemmel kísérje a bejelentett szervezetek tevékenységét, és indokolt esetben ellenőrzéseket hajtson végre annak biztosítása érdekében, hogy az adott bejelentett szervezet betartsa a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelvben említett feltételeket.

(7)

A 881/2004/EK rendelet 15. cikke feljogosítja az Ügynökséget, hogy a Bizottság kérésére megvizsgálja a kölcsönös átjárhatóság szempontjából azokat a vasúti infrastrukturális projekteket, amelyekre közösségi pénzügyi támogatást kértek. Ezen projektek meghatározását ki kell bővíteni úgy, hogy a rendszer egységességét is értékelni lehessen, mint például az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) végrehajtási projektjeinek esetében.

(8)

A nemzetközi téren bekövetkezett fejlődést és különösen az 1999. évi nemzetközi vasúti fuvarozási egyezmény (COTIF) hatálybalépését követően az Ügynökséget a karbantartó műhelyek tanúsítása terén végzett tevékenysége keretében fel kell kérni arra, hogy – különösen a karbantartás szempontjából – értékelje a vasúttársaságok és az üzembentartók közötti kapcsolatot. Ezzel összefüggésben lehetővé kell tenni az Ügynökség számára, hogy a vasútbiztonsági irányelv 14a. cikkének megfelelően karbantartási tanúsítási rendszer végrehajtásával kapcsolatos ajánlásokat fogalmazzon meg.

(9)

A karbantartásért felelős szervezetek és a karbantartó műhelyek tanúsítási rendszereinek kidolgozása során az Ügynökségnek biztosítania kell azt, hogy az említett rendszerek összhangban legyenek a vasúttársaságokra ruházott felelősségi körrel és a karbantartásért felelős szervezetek jövőbeli szerepével. Az említett rendszereknek meg kell könnyíteniük a vasúttársaságok biztonsági tanúsítási eljárásait, valamint ki kell küszöbölniük az indokolatlan adminisztratív terheket és az ellenőrzések, vizsgálatok és/vagy felülvizsgálatok megkettőzését.

(10)

A harmadik vasúti csomag elfogadását követően hivatkozni kell a közösségi vasúti rendszereken mozdonyokat és vonatokat működtető mozdonyvezetők minősítéséről szóló, 2007. október 23-i 2007/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6) (a továbbiakban: a mozdonyvezetőkről szóló irányelv), amely az Ügynökség által végrehajtandó különböző feladatokat állapít meg, és lehetőséget ad az Ügynökségnek arra is, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg.

(11)

A vasúti személyzet tekintetében az Ügynökségnek azonosítania kell a személyzet egyéb, a biztonság szempontjából kritikus jelentőségű feladatokat ellátó tagjainak tanúsítására vonatkozó lehetőségeket, és meg kell vizsgálni e különböző lehetőségek hatását. A szándékok szerint az Ügynökségnek – a mozdonyvezetők és a személyzet egyéb, a biztonság szempontjából kritikus jelentőségű feladatokat ellátó tagjai mellett – mérlegelnie kell a vasúti személyzet további, a vasúti rendszerek üzemeltetésében és karbantartásában részt vevő tagjai szakmai ismereteinek meghatározására vonatkozó kritériumok megállapítását is.

(12)

A vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv és a vasútbiztonsági irányelv különböző típusú dokumentumokat – nevezetesen EK-hitelesítési nyilatkozatokat, engedélyeket és biztonsági tanúsítványokat, valamint a Bizottsággal közlendő nemzeti szabályokat – ír elő. Ezért az Ügynökség feladata, hogy biztosítsa a nyilvánosság hozzáférését ezekhez a dokumentumokhoz, valamint a járművek és az infrastruktúra nemzeti nyilvántartásaihoz és az Ügynökség által vezetett nyilvántartásokhoz.

(13)

A 881/2004/EK rendelet 38. cikkének (2) bekezdésével összhangban az Ügynökségnek meg kell vizsgálnia a dokumentumok és a nyilvántartások hozzáférhetőségével kapcsolatos feladatokhoz szükséges megfelelő bevételeket.

(14)

A második vasúti csomag elfogadása óta számos, az ERTMS kialakításával és végrehajtásával kapcsolatos kezdeményezés született. Ezek közé tartozik a Bizottság és az ágazat különböző szereplői közötti együttműködési megállapodás aláírása, irányítóbizottság létrehozása az együttműködési megállapodás végrehajtására, az európai vasúti jelzőrendszer ERTMS/ETCS fejlődéséről szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett közlemény Bizottság általi elfogadása; az európai koordinátor Bizottság általi kinevezése az ERTMS-projekt mint elsődleges közösségi érdekű projekt végrehajtására, az Ügynökség rendszerhatósági szerepének meghatározása a különböző éves munkaprogramok keretén belül, valamint a hagyományos vasút területén az ellenőrző-irányító és jelzőrendszerekre vonatkozó KÁMÉ-k (7) elfogadása. Tekintettel az Ügynökség e területhez való hozzájárulásának növekvő jelentőségére, meg kell határozni a feladatait.

(15)

Az Ügynökség vezető szerepet játszik az ERTMS jövőbeli telepítésében a vasúti rendszer egészében. E célból biztosítani kell a nemzeti átállási tervek közötti összehangolt ütemezést.

(16)

Az ERTMS-nek a Bizottság által 2008. április 23-án elfogadott változatának lehetővé kell tennie a kölcsönösen átjárható gördülőállományba befektető vasúttársaságok számára, hogy befektetéseik megfelelően megtérüljenek. Ennek a változatnak tartalmaznia kellene a tesztekre vonatkozó harmonizált előírásokat. A biztonsági hatóságok által kért további előírások nem akadályozhatják ok nélkül az ERTMS jövőbeli változataival, vagy a Bizottság által 2008. április 23-án elfogadott változattal felszerelt gördülőállomány közlekedését azokon a vonalakon, amelyeket már ez utóbbi változatnak megfelelően felszereltek.

(17)

A kölcsönös átjárhatóság elősegítése érdekében az Ügynökségnek fel kell mérnie az ERTMS-nek a Bizottság által 2008. április 23-án elfogadottnál bármely korábbi változatainak az e változat irányába történő kiigazításának hatásait.

(18)

Az Ügynökség jelenleg már jelentős számú képzett szakértővel rendelkezik az európai vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságának és biztonságának területén. Az Ügynökséget ezért fel kell jogosítani arra, hogy a Bizottság kérésére eseti feladatokat hajtson végre, feltéve, hogy az említett feladatok összeegyeztethetők az Ügynökség feladatkörével és megfelelnek az Ügynökség egyéb prioritásainak. Az ügyvezető igazgató ennek alapján értékeli, hogy az említett segítség megadható-e, és legalább évente egyszer jelentést tesz az igazgatási tanácsnak a segítségnyújtásról. Az igazgatási tanács a 881/2004/EK rendeletben ráruházott hatáskörökkel összhangban értékelheti e jelentést.

(19)

Az Ügynökség a létrehozását követő első évben jelentős számban vett fel legfeljebb öt évre szóló szerződéssel projektvezetőket, ami azt jelenti, hogy a műszaki személyzet jelentős részének rövid időn belül el kell hagynia az Ügynökséget. A megfelelő mértékű és minőségű szakértelem biztosítása érdekében és a felvételi eljárások várható lehetséges nehézségeire tekintettel lehetővé kell tenni az Ügynökség számára, hogy a különleges képzettségű alkalmazottai munkaszerződését további három évre meghosszabbítsa.

(20)

A költségvetés elfogadására vonatkozó döntéshozatali eljárással való jobb összehangolás lehetővé tétele érdekében módosítani kell az Ügynökség éves munkaprogramja elfogadásának időpontját.

(21)

Az Ügynökség munkaprogramjában meg kell jelölni minden tevékenység célját, valamint annak címzettjét. Emellett tájékoztatni kell a Bizottságot az egyes tevékenységek műszaki eredményeiről is, mivel a valamennyi intézményhez címzett általános jelentés ezt a részletes információt nem foglalja magában.

(22)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen az Ügynökség feladatkörének azzal történő kibővítését, hogy részt vegyen a vasúti járművek tanúsítására szolgáló közösségi eljárás egyszerűsítésében – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés terjedelme miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(23)

Ezért a 881/2004/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„2. cikk

Az Ügynökség intézkedéseinek típusai

Az Ügynökség:

2.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 8. cikket el kell hagyni;

4.

A rendeletbe a 9. cikk után a következő fejezetcímet kell beilleszteni:

5.

A szövegbe a következő cikkeket kell beilleszteni:

„9a. Cikk

Nemzeti szabályok

(1)   Az Ügynökség a Bizottság kérésére elvégzi a vasútbiztonsági irányelv 8. cikkével vagy a Közösségben a vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról szóló, 2008. június 17-i 2008/57/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozás) (8) (a továbbiakban: a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv) 17. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottságnak benyújtott új nemzeti szabályok technikai vizsgálatát.

(2)   Az Ügynökség megvizsgálja, hogy az (1) bekezdésben említett szabályok összhangban állnak-e a hatályos KBM-ekkel és KÁME-kkel. Az Ügynökség azt is megvizsgálja, hogy ezek a szabályok lehetővé teszik-e a hatályos KBC-k betartását.

(3)   Ha az Ügynökség a tagállam által közölt indokok figyelembevétele után úgy véli, hogy e szabályok valamelyike nem egyeztethető össze a KÁME-kkel vagy a KBM-ekkel, vagy nem teszi lehetővé a KBC-k elérését, az említett szabályoknak a Bizottság által az Ügynökséghez való továbbítását követő két hónapon belül véleményt nyújt be a Bizottságnak.

9b. Cikk

A nemzeti szabályok osztályozása

(1)   Az Ügynökség a (2)–(4) bekezdésben meghatározott eljárásoknak megfelelően elősegíti az egyik tagállamban üzembe helyezett járműveknek a többi tagállam által történő elfogadását.

(2)   Az Ügynökség 2009. január 19-ig felülvizsgálja a 2008/57/EK irányelv VII. mellékletének 1. szakaszában foglalt paraméterek jegyzékét, és az általa megfelelőnek tartott ajánlásokat fogalmaz meg a Bizottságnak.

(3)   Az Ügynökség kidolgozza azon referenciadokumentum tervezetét, amely megvizsgálja a tagállamok által a járművek üzembe helyezése területén alkalmazott minden nemzeti szabály megfelelését. Ez a dokumentum a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv VII. mellékletében felsorolt valamennyi paraméter tekintetében tartalmazza a tagállamok nemzeti szabályait, valamint meghatározza az azon melléklet 2. szakaszában megjelölt csoportot, amelybe e szabályok tartoznak. Ezek a szabályok tartalmazzák azon szabályokat, amelyekről a 2008/57/EK irányelv 17. cikkének (3) bekezdése értelmében értesítették a Bizottságot, beleértve azokat a szabályokat is, amelyekről a KÁME-k elfogadása után (egyedi esetek, nyitott kérdések, eltérések), valamint azokat is, amelyekről a vasútbiztonsági irányelv 8. cikke értelmében történt értesítés.

(4)   Az Ügynökség – annak érdekében, hogy a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv VII. mellékletének 2. szakaszában említett B. csoportba tartozó nemzeti szabályok száma folyamatosan csökkenjen – rendszeresen kidolgozza a referenciadokumentum naprakésszé tett változatának tervezetét, és továbbítja azt a Bizottságnak. A dokumentum első változatát legkésőbb 2010. január 1. -ig kell benyújtani a Bizottságnak.

(5)   E cikk alkalmazásában az Ügynökség felhasználja a nemzeti biztonsági hatóságoknak a 6. cikk (5) bekezdése alapján folytatott együttműködését, és a 3. cikkben foglalt elvekkel összhangban munkacsoportot hoz létre.

6.

A 10. cikkbe az alábbi bekezdéseket kell beilleszteni:

„(2a)   Az Ügynökségtől műszaki szakvéleményt kérhetnek a következő esetekben:

(2b)   A Bizottság a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével összhangban felkérheti az Ügynökséget, hogy a KÁME-k sürgős módosításaival kapcsolatban műszaki szakvéleményt adjon.”

7.

A 11. cikket el kell hagyni.

8.

A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„13. cikk

Bejelentett szervezetek

(1)   Az Ügynökség a tagállamok által kijelölt bejelentett szervezetekkel kapcsolatos tagállami felelősség sérelme nélkül a Bizottság kérésére figyelemmel kísérheti ezen szervezetek munkájának minőségét. Adott esetben véleményt nyújt be a Bizottságnak.

(2)   Az Ügynökség a tagállamok felelősségének sérelme nélkül a Bizottság kérésére – amennyiben az a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv 28. cikkének (4) bekezdésével összhangban úgy ítéli meg, hogy egy bejelentett szervezet nem felel meg azon irányelv VII. mellékletében említett feltételeknek – ellenőrzést hajt végre annak biztosítása érdekében, hogy az említett feltételeket betartsák. Az Ügynökség véleményt nyújt be a Bizottságnak.”

9.

A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„15. cikk

A közösségi vasúti rendszer kölcsönös átjárhatósága

A vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv 9. cikkében foglalt eltérések sérelme nélkül az Ügynökség a Bizottság kérésére megvizsgálja a kölcsönös átjárhatóság szempontjából azokat a tervezést és/vagy építést, felújítást vagy alrendszerek felújítását vagy fejlesztését magukban foglaló projekteket, amelyekre közösségi pénzügyi támogatást kértek. Az Ügynökség a projekt fontosságától és a rendelkezésre álló forrásoktól függően a Bizottsággal együtt megállapított, de két hónapot meg nem haladó határidőn belül véleményt ad arról, hogy a projekt megfelel-e a vonatkozó KÁME-knek.”

10.

A rendelet a 16. cikk előtt közvetlenül a következő fejezetcímmel egészül ki:

11.

A 16. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„Az ajánlásoknak összhangban kell lenniük a vasútbiztonsági irányelv 4. cikkében előírt, a vasúttársaságokra ruházott feladatokkal és az ezen irányelv 14a. cikkében a karbantartásért felelős szervezet számára előírt feladatokkal, valamint teljes mértékben figyelembe kell venniük a vasúttársaságok és a karbantartásért felelős szervezetek tanúsítási eljárásait.”

12.

A rendeletbe a következő cikket kell beilleszteni:

„16a. Cikk

A karbantartásért felelős szervezetek tanúsítása

(1)   Az Ügynökség 2010. július 1. -ig ajánlást küld a Bizottságnak a vasútbiztonsági irányelv 14a. cikke (5) bekezdése szerinti karbantartásért felelős szervezetek tanúsítási rendszerének végrehajtása céljából.

Az Ügynökség értékelésének és ajánlásának különösen a következő szempontokra kell kiterjednie, kellően figyelembe véve a karbantartásért felelős szervezet más felekkel, például az üzembentartókkal, vasúttársaságokkal és infrastruktúra-működtetőkkel meglévő lehetséges kapcsolatait:

(2)   A vasúti biztonságról szóló irányelv 14a. cikke (5) bekezdése szerinti karbantartási tanúsítási rendszer Bizottság általi elfogadását követő három éven belül az Ügynökség jelentést küld a Bizottságnak e rendszer végrehajtásának értékeléséről. Ugyanezen időpontig az Ügynökség ajánlást is küld a Bizottság számára azzal a céllal, hogy meghatározza az egyéb járművek, például mozdonyok, személygépkocsik, többfunkciós egységek (EMU-k) és dízel többfunkciós egységek (DMU-k) karbantartásáért felelős szervezetekre vonatkozó, hasonló tanúsítási rendszer tartalmát és előírásait.

(3)   Az Ügynökség, az ezen rendelet 9. cikke (2) bekezdésében említett, a biztonsági teljesítményről szóló jelentése keretében elemzi a vasúti biztonságról szóló irányelv 14a. cikke (8) bekezdésével összhangban hozott alternatív intézkedéseket.”;

13.

A rendeletbe a 16a. cikk után a következő fejezetcímet kell beilleszteni:

14.

A rendeletbe a következő cikket kell beilleszteni:

„16b. Cikk

Mozdonyvezetők

(1)   A közösségi vasúti rendszereken mozdonyokat és vonatokat működtető mozdonyvezetők minősítéséről szóló, 2007. október 23-i 2007/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvhez (9) (a továbbiakban: a mozdonyvezetőkről szóló irányelv) kapcsolódó kérdésekben az Ügynökség:

(2)   A 2007/59/EK irányelvhez kapcsolódó kérdésekben az Ügynökség ajánlásokat fogalmaz meg a következő kérdésekben:

(3)   Az Ügynökség indokolt esetben a mozdonyvezetői engedélyek helyzetével kapcsolatos tájékoztatást kérhet az illetékes hatóságoktól.

15.

A rendeletbe a következő cikket kell beilleszteni:

„16c. cikk

Kísérőszemélyzet

Az Ügynökség a 2007/59/EK irányelv 28. cikkével összhangban a 2009. június 4-ig benyújtandó jelentésében – figyelembe véve a 96/48/EK és a 2001/16/EK irányelv értelmében kidolgozott forgalomirányítási és forgalmi szolgálati KÁME-ket – azonosítja a személyzet egyéb olyan, a biztonság szempontjából kritikus jelentőségű feladatokat ellátó tagjainak szerepkörét és feladatait, akiknek a szakmai képesítése ennek megfelelően hozzájárul a vasúti biztonsághoz, és akiknek képesítéseit közösségi szinten szabályozni kell egy olyan engedély- és/vagy tanúsítványrendszer segítségével, amely a 2007/59/EK irányelv által létrehozott rendszerhez hasonló lehet.”

16.

A 17. cikk címe és (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„17. cikk

Szakmai ismeretek és képzés

(1)   Az Ügynökség a vasúti rendszer üzemeltetésében és karbantartásában részt vevő, de a 16b. és a 16c. cikk hatálya alá nem tartozó személyzet tekintetében ajánlásokat dolgoz ki a személyzet szakmai ismereteire és értékelésére vonatkozó közös, egységes kritériumok meghatározásával kapcsolatban.”

17.

A rendeletbe a 17. cikk után a következő fejezetcímet kell beilleszteni:

18.

A 18. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„18. cikk

Nyilvántartások

(1)   Az Ügynökség közös előírásokat dolgoz ki és a Bizottságnak ajánlást tesz a következőkre vonatkozóan:

(2)   Az Ügynökség a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv 34. cikkével összhangban nyilvántartást készít és vezet mindazon vasúti járműtípusokról, amelyeknek az Európai Közösség vasúthálózatában való üzembe helyezését a tagállamok engedélyezték. Az Ügynökség azon irányelv 26. cikkének (4) bekezdésével összhangban elkészíti a típusmegfelelőségi nyilatkozat mintáját is.”

19.

A 19. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„19. cikk

A dokumentumok és nyilvántartások hozzáférhetősége

(1)   Az Ügynökség nyilvánosan hozzáférhetővé teszi a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelvben és a vasútbiztonsági irányelvben előírt alábbi dokumentumokat és nyilvántartásokat:

(2)   Az (1) bekezdésben említett dokumentumok továbbításának gyakorlati szabályait az Ügynökség által készített tervezet alapján a tagállamok és a Bizottság vitatja meg és hagyja jóvá.

(3)   Az (1) bekezdésben említett dokumentumok továbbításakor az érintett szervek megjelölhetik, hogy melyek azok a dokumentumok, amelyeket biztonsági okokból nem lehet a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tenni.

(4)   Az (1) bekezdés c) és d) pontjában említett dokumentumok kiadásáért felelős nemzeti hatóságok az ezen dokumentumok kiadására, megújítására, módosítására vagy visszavonására vonatkozó minden határozat meghozatalát követő egy hónapon belül értesítik az Ügynökséget.

(5)   Az Ügynökség a fentiek szerinti nyilvános adatbázisába bármilyen további, az e rendelet célkitűzései szempontjából lényeges nyilvános dokumentumot vagy hivatkozást felvehet.”

20.

A 4. fejezet címének helyébe a következő szöveg lép:

21.

A szövegbe a következő cikkeket kell beilleszteni:

„21a. Cikk

ERTMS

(1)   Az Ügynökség a Bizottsággal együttműködésben ellátja a (2)–(5) bekezdésben meghatározott feladatokat annak érdekében, hogy

(2)   Az Ügynökség kidolgozza az ERTMS előírások módosítására vonatkozó kérelmek kezelésének eljárását. E célból az Ügynökség létrehozza és fenntartja az ERTMS-előírások módosítására vonatkozó kérelmek és a tervezett módosítások nyilvántartását.

Az Ügynökség kizárólag akkor javasolja új változat elfogadását, ha az előző változatot megfelelő arányban telepítették. Az új változatok kifejlesztése nem sértheti az ERTMS kiépítésének arányát, az ERTMS-berendezések előállításának optimalizálásához szükséges előírások stabilitását, a vasúttársaságok befektetéseinek megtérülését, valamint az ERTMS kiépítésének hatékony tervezését.

(3)   Az Ügynökség segíti a Bizottság munkáját egy ERTMS-re vonatkozó EU telepítési terv kidolgozása, valamint az ERTMS-nek a transzeurópai közlekedési folyosók mentén történő telepítési munkálatai összehangolásának területén.

(4)   Az Ügynökség az ERTMS különböző változatainak irányítására vonatkozó stratégiát dolgoz ki a különböző változatokkal ellátott hálózatok és járművek közötti műszaki és működési kompatibilitás biztosítása, valamint a hatályban lévő változat és az esetleges újabb változatok gyors bevezetésének ösztönzése céljából.

A vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv 6. cikkének (9) bekezdésével összhangban az Ügynökség biztosítja, hogy az ERTMS-berendezések egymást követő változatai a Bizottság által 2008. április 23-án elfogadott változattól kezdve visszamenőleg kompatibilisek egymással.

A 2008. április 23-a előtt üzembe helyezett vagy azon ERTMS-berendezés tekintetében, amelynek telepítése vagy felújítása ezen időpontban már előrehaladott fázisban volt, az Ügynökség értékelő jelentést készít, amely meghatározza:

A Bizottság az Ügynökség értékelő jelentése kézhezvételét követően egy éven belül meghozza a megfelelő intézkedéseket.

(5)   Az Ügynökség bejelentett szervezetekből álló ad hoc munkacsoportot hoz létre – amely elnöki tisztjét is ellátja -, annak ellenőrzése céljából, hogy a bejelentett szervezetek által az egyes ERTMS projektek keretében elvégzett EK hitelesítési eljárásokat következetesen alkalmazzák-e. Az Ügynökség ezen kívül együttműködik a nemzeti biztonsági hatóságokkal annak ellenőrzése céljából, hogy az üzembe helyezés engedélyezési eljárásait következetesen alkalmazzák-e. Amennyiben az Ügynökség úgy találja, hogy fennáll a hálózatok és az ezen eljárások alá tartozó berendezéssel felszerelt járművek közötti műszaki és működési kompatibilitás hiányának kockázata, haladéktalanul értesíti a Bizottságot, amely meghozza a megfelelő intézkedéseket.

(6)   Amennyiben az egyedi ERTMS-projektek keretében a hálózatok és a járművek között műszaki kompatibilitás hiánya merül fel, a bejelentett szervezetek és a nemzeti biztonsági hatóságok biztosítják, hogy az Ügynökség megkaphasson minden lényeges információt az alkalmazott EK hitelesítési és üzembe helyezési eljárásokra, valamint a működési feltételekre vonatkozóan. Adott esetben az Ügynökség ajánlásokat tesz a Bizottságnak a megfelelő intézkedésekre vonatkozóan.

(7)   Az Ügynökség a Bizottságnak 2011. január 1. -ig benyújtott jelentésben értékeli az ERTMS-berendezések tanúsítási eljárását, amely adott esetben tartalmazza a végrehajtandó javításokat.

(8)   A (6) bekezdésben említett jelentés alapján a Bizottság értékeli az egységes típusú laboratóriumi felszerelés, egységes referenciavágány és/vagy közösségi szinten egyetlen tanúsító szervezet alkalmazásának költségeit és hasznát. Egy ilyen tanúsító szervezetnek a vasutak kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelv VIII. mellékletében felsorolt paramétereknek kell megfelelnie. A Bizottság jelentést nyújthat be, és adott esetben jogalkotási javaslatot terjeszthet elő az ERTMS tanúsítási rendszer javítására vonatkozóan.

21b. Cikk

Segítségnyújtás a Bizottságnak

(1)   Az Ügynökség – a 30. cikk (2) bekezdése b) pontjában meghatározott kereteken belül – a Bizottság kérésére segítséget nyújt a Bizottságnak a vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatóságának fokozására és az európai vasúti rendszer biztonságával kapcsolatos közös megközelítés kidolgozására irányuló közösségi jogszabályok végrehajtásában.

(2)   Az említett segítségnyújtás korlátozott idejű és terjedelmű, az e rendeletben az Ügynökségre ruházott minden egyéb feladat sérelme nélkül hajtandó végre, és a következőket foglalhatja magában:

(3)   Az ügyvezető igazgató legalább évente egyszer jelentést ad az igazgatási tanácsnak e cikk végrehajtásáról, beleértve annak az erőforrásokra gyakorolt hatását is.”

22.

A 24. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A 26. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, az Ügynökség személyzete a következő személyekből áll:

Az Ügynökség működésének első 10 éve során az első albekezdés első francia bekezdésben említett 5 éves időtartam további, legfeljebb 3 évvel meghosszabbítható, amennyiben ez az Ügynökség munkája folytonosságának biztosításához szükséges.”

23.

A 25. cikk a következőképpen módosul:

24.

A 26. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Az igazgatási tanács a tagállamok egy-egy képviselőjéből és a Bizottság négy képviselőjéből, valamint hat további, szavazati jog nélküli képviselőből áll, akik európai szinten képviselik a következő csoportokat:

Az érdekek teljes körű képviselete érdekében a Bizottság e csoportok mindegyike vonatkozásában egy képviselőt és egy póttagot nevez ki a saját európai szervezeteik által benyújtott, négy nevet tartalmazó szűkített listáról.

Az igazgatási tanács tagjait és a póttagokat a vonatkozó tapasztalataik és szakértelmük alapján nevezik ki.”

25.

A 33. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Az Ügynökség a 9., 9a., 10., 13. és 15. cikkben rábízott feladatok elvégzése érdekében az igazgatási tanács által meghatározott politikának megfelelően látogatásokat tehet a tagállamokban. A tagállamok nemzeti hatóságai megkönnyítik az Ügynökség személyzetének munkáját.”

26.

A 36. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Az Ügynökség nyitott az olyan európai országok és az európai szomszédságpolitika által érintett azon országok részvételére, amelyek megállapodást kötöttek a Közösséggel, amely értelmében az érintett országok az e rendelet hatálya alá tartozó területen elfogadták és alkalmazzák a közösségi jogszabályokat.”

31.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 354/60

(1)

Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) rendelkezik az anyagok és keverékek osztályozásának és címkézésének a Közösségen belüli harmonizálásáról. E rendelet a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27-i 67/548/EGK tanácsi irányelv (4), valamint a tagállamoknak a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló, 1999. május 31-i 1999/45/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) helyébe lép.

(2)

Az 1272/2008/EK rendelet a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv tapasztalataira épít, és átveszi a vegyi anyagok osztályozásának és címkézésének globálisan harmonizált rendszerében (GHS) az anyagok és keverékek osztályozására és címkézésére az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretein belül nemzetközi szinten elfogadott kritériumokat.

(3)

A 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv osztályozásra és címkézésre vonatkozó bizonyos rendelkezései más közösségi jogszabályok, mint például a mosó- és tisztítószerekről szóló, 2004. március 31-i 648/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) alkalmazását is szolgálják.

(4)

A 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv felváltása és a GHS-kritériumok bevezetése potenciális hatásainak elemzése ahhoz a következtetéshez vezetett, hogy a 648/2004/EK rendelet ezen irányelvekre történő hivatkozásainak kiigazítása mellett a rendelet hatályát fenn kell tartani.

(5)

A 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelvben szereplő osztályozási kritériumokról való áttérés 2015. június 1-jéig teljes mértékben megtörténik. A mosó- és tisztítószerek gyártói az 1272/2008/EK rendelet értelmében vett gyártók, importőrök és továbbfelhasználók, ezért számukra e rendelettel lehetőséget kell biztosítani arra, hogy hasonló időkeret álljon rendelkezésükre az átálláshoz, mint amit az 1272/2008/EK rendelet meghatároz.

(6)

A 648/2004/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

1.

Az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 2006. december 30-i változata 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „készítmény” vagy „készítmények” szavak helyébe a „keverék”, illetve „keverékek” szavak lépnek az egész szövegben (7).

2.

A 9. cikk (1) bekezdése első mondatának helyébe a következő szöveg lép:

„Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8), 45. cikkének sérelme nélkül az e rendelet alkalmazási körébe tartozó anyagokat és/vagy keverékeket forgalomba hozó gyártók a tagállamok illetékes hatóságainak rendelkezésére bocsátják:

3.

A 11. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A (2)–(6) bekezdés nem sérti az anyagok és keverékek osztályozására, címkézésére és csomagolására vonatkozó, az 1272/2008/EK rendeletben meghatározott rendelkezéseket.”

31.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 354/62

(1)

Az élelmiszerárak ingadozása miatt számos fejlődő ország és lakosságuk drámai helyzetbe került. Az élelmiszerválság következtében, amelyhez pénzügyi és energetikai válság, valamint a környezet minőségének rosszabbodása is társul, emberek további százmilliói kerülhetnek súlyos szegénységbe és szenvedhetnek éhínségtől és alultápláltságtól, ezért nagyobb szolidaritást kell vállalni ezzel a lakossággal. Az élelmiszerpiac jövőbeli alakulására vonatkozó minden adat arra enged következtetni, hogy az élelmiszerárak nagymértékű ingadozása az elkövetkező években is folytatódhat.

(2)

Az Európai Unió jelenlegi fejlesztéspolitikai eszközei kiegészítéseként e rendeletnek ezért egy olyan finanszírozási eszközt kell létrehoznia, amely gyors választ ad a fejlődő országokban az ingadozó élelmiszerárak miatt kialakult válsághelyzetre.

(3)

A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által 2005. december 20-án a fejlesztéspolitikáról elfogadott európai konszenzus (2) megállapítja, hogy az Európai Közösség (a továbbiakban: a Közösség) folytatja a nemzetközi, regionális és nemzeti szinten az élelmezésbiztonság javítására irányuló munkát, melyhez e rendelet is hozzájárul.

(4)

Az Európai Parlament 2008. május 22-én fogadott el állásfoglalást az élelmiszeráraknak az Európai Unióban és a fejlődő országokban tapasztalt növekedéséről, amelyben sürgeti a Tanácsot, hogy biztosítsa az élelmezéshez való jog megvalósítására irányuló élelmiszerrel kapcsolatos nemzeti és nemzetközi szakpolitikák közötti koherenciát.

(5)

Az Európai Tanács 2008. június 20-i ülésén határozottan megerősítette azon kötelezettségvállalását, hogy a 2005. május 24-i tanácsi következtetéseknek, a 2005. június 16–17-i európai tanácsi következtetéseknek és a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzusnak megfelelően 2010-re eléri a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 0,56 %-át kitevő, 2015-re pedig a GNI 0,7 %-át kitevő közös ODA (hivatalos fejlesztési támogatás) célértéket.

(6)

Az Európai Tanács, a 2008. június 20-i következtetéseiben elismerve a magas élelmiszeráraknak a világ lakosságának legszegényebb csoportjai helyzetére kifejtett hatását, és a Millenniumi Fejlesztési Célok (MDG-k) összességének megvalósítása terén elért eredmények veszélyeztetését, elfogadott egy MDG-kre vonatkozó uniós cselekvési programot, amely megállapítja, hogy az Európai Unió – összhangban az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) az élelmezésbiztonságról szóló, 2008. június 5-én Párizsban tartott magas szintű konferenciáján elfogadott nyilatkozattal (a továbbiakban: a FAO-konferencia nyilatkozat) – kötelezettséget vállal egy globális élelmezési és mezőgazdasági alap előmozdítására, és lényeges szerepet kíván betölteni a mezőgazdaság, az élelmezésbiztonság és a vidékfejlesztés területén fennálló pénzügyi rés 2010-ig történő részleges áthidalását célzó segítségnyújtásban.

(7)

Az Európai Tanács következtetései azt is megállapították, hogy az Európai Unió, ezen törekvése során támogat egy jobban összehangolt és hosszabb távú – különösen az Egyesült Nemzetek (ENSZ) és a nemzetközi pénzügyi intézmények keretében megvalósuló – nemzetközi válaszadást a jelenlegi élelmiszerválságra, továbbá üdvözli az ENSZ főtitkára által létrehozott globális élelmezésbiztonsági válsággal foglalkozó magas szintű munkacsoportot (HLTF), és elkötelezett amellett, hogy teljes mértékben részt vegyen a FAO-konferencia nyilatkozat végrehajtásában. E tekintetben a HLTF átfogó cselekvési tervet fogadott el, a nemzetközi és regionális szervezetek pedig saját kezdeményezéseket indítottak útnak. Az Európai Tanács megállapította azt is, hogy az Európai Unió támogatni fog egy határozott mezőgazdasági kínálati oldali válaszadást a fejlődő országokban, különösen a mezőgazdasági inputanyagokhoz szükséges finanszírozás, valamint a piaci alapú kockázatkezelési eszközök használata terén nyújtott segítség biztosításával, és hogy az Európai Unió fokozni fogja a mezőgazdaság terén a köz- és a magánberuházásokra vonatkozó támogatását, és általánosabban ösztönözni fogja a fejlődő országokat, hogy alakítsanak ki jobb agrárpolitikát, különösen az élelmezésbiztonság támogatása és a regionális integráció erősítése érdekében, továbbá hogy az Európai Unió forrásokat fog mozgósítani ahhoz, hogy az élelmiszersegély mellett a szegényeket és a lakosság kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportjait védő biztonsági hálókat is finanszírozzon.

(8)

Igen nagy mértékű finanszírozás és anyagi ráfordítás szükséges a magas élelmiszerárak következményeinek és okainak teljes körű kezeléséhez. A válságra a teljes nemzetközi közösségnek kell válaszolnia, és a Közösség igyekszik megfelelő részt vállalni ebben. A 2008. június 20-i Európai Tanács üdvözölte a Bizottság azon szándékát, hogy javaslatot nyújt be egy olyan új alapra vonatkozóan, amely a hatályos pénzügyi terv keretén belül támogatná a fejlődő országok mezőgazdaságát.

(9)

A Közösség válaszstratégiájának különösen arra kell irányulnia, hogy erőteljesen ösztönözze a fejlődő országok mezőgazdasági ágazata kínálatának rövid és középtávú növelését, ugyanakkor jelentősen csökkentse az élelmiszerárak ingadozásának ezen országok legszegényebb rétegeire gyakorolt negatív hatásait. A kínálati oldal válasza a Bizottság érdekében is áll, hiszen az könnyítené a mezőgazdasági árakra jelenleg nehezedő nyomást.

(10)

A Bizottságnak számos hosszú távú perspektívával rendelkező fejlesztési együttműködési eszköz áll rendelkezésére, különös tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3) és az Európai Fejlesztési Alapra (a továbbiakban: EFA), amely az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok (AKCS-országok) és a tengerentúli országok és területek (TOT-ok) számára nyújt ODA támogatást; ezeket az eszközöket a közelmúltban programozták a támogatható országok közép- és hosszú távú fejlesztési prioritásaival összhangban. Ezeknek az eszközöknek a rövidtávú válság miatti nagymértékű átprogramozása veszélyeztetné az érintett országokkal kialakított fejlesztési stratégiák egyensúlyát és koherenciáját. A Közösség rendelkezésére áll még ezen kívül a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendelet (4) a sürgősségi segélyek nyújtásához, valamint a Stabilitási Eszköz létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1717/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5).

(11)

Ezeket az eszközöket azonban már a lehető legnagyobb mértékben mozgósították vagy újraprogramozták 2008-ban, az ingadozó élelmiszerárak miatt a fejlődő országokban kialakult helyzet negatív hatásainak kezelése érdekében. Ugyanerre nagyon korlátozott keretek között 2009-ben is lehetőség lesz; de ez távolról sem nem lenne elegendő a szükségletek kezeléséhez.

(12)

Következésképpen egy olyan egyedi finanszírozási eszközt kell jóváhagyni, amely kiegészíti a létező külső finanszírozási eszközöket, hogy sürgős és kiegészítő jellegű intézkedéseket lehessen elfogadni a fejlődő országokban az ingadozó élelmiszerárak miatt kialakult helyzet következményeinek gyors kezelésére.

(13)

Az e rendelet szerinti támogatást olyan módon kell kezelni, hogy növelje a helyi népesség élelmiszerellátását.

(14)

Az e pénzügyi eszközzel kapcsolatban elfogadott intézkedéseknek segíteniük kell a fejlődő országokat abban, hogy növeljék mezőgazdasági termelékenységüket a következő idényekben, hogy gyors választ adjanak az érintett országok és lakosságuk közvetlen szükségleteire, hogy megtegyék az első lépéseket az adott lehetőségeken belül arra, hogy megelőzzék a további élelmezésbiztonsági problémák kialakulását, és hozzájáruljanak az ingadozó élelmiszerárak hatásainak globális enyhítéséhez a legszegényebb lakosság, a kisgazdálkodók, valamint az európai fogyasztók és gazdálkodók javára.

(15)

A rendelet keretében végrehajtott intézkedések jellege a finanszírozás hatékony, rugalmas, átlátható és gyors döntéshozatali folyamatainak kialakítását igényli, az összes érintett intézmény közötti szoros együttműködés mellett.

(16)

Biztosítani kell az összhangot és a folytonosságot az emelkedő és/vagy ingadozó élelmiszerárak által legközvetlenebbül és legsúlyosabban érintett lakosság számára történő segítségnyújtást célzó rövid távú intézkedések, valamint a jelenlegi élelmiszerválság megismétlődésének elkerülésére irányuló strukturáltabb intézkedések között.

(17)

Biztosítani kell a Közösség pénzügyi érdekeinek védelmét az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelettel (6), az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11-i 2185/96/EK, Euratom tanácsi rendelettel (7), és az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) összhangban.

(18)

Mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok a szükséges intézkedés léptéke miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(19)

Az e határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (9) összhangban kell elfogadni.

(20)

A különböző fejlesztési eszközöket és ezt a finanszírozási eszközt úgy kell alkalmazni, hogy biztosított legyen az együttműködés folytonossága, különösen a sürgősségi válaszadásról a közép-, illetve hosszú távú válaszadásra való áttérés tekintetében. E rendeletnek összhangban kell állnia azzal a hosszú távú stratégiával, amelynek célja, hogy hozzájáruljon a fejlődő országok élelmezésbiztonságához, azok saját szükségletei és tervei alapján.

(21)

Az e rendeletben előírt intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében, valamint az intézkedések sürgős jellegéből adódóan, e rendelet a kihirdetését követő napon lép hatályba,

a)

a célországokban és -régiókban a mezőgazdasági ágazat kínálata növelésének ösztönzése;

b)

az élelmezésbiztonság átfogó célkitűzéseivel és az élelmezési követelményekre vonatkozó ENSZ-normákkal összhangban az ingadozó élelmiszeráraknak a helyi lakosságra gyakorolt negatív hatásainak gyors és közvetlen csökkentésére irányuló fellépések támogatása;

c)

a termelési kapacitásnak és a mezőgazdasági ágazat irányításának a megerősítése a beavatkozások fenntarthatóságának fokozása érdekében.

a)

a mezőgazdasági inputanyagokhoz és szolgáltatásokhoz, köztük a műtrágyához és vetőmaghoz való könnyebb hozzáférést elősegítő intézkedések, különös figyelemmel a helyi eszközökre és hozzáférhetőségre;

b)

biztonsági háló kialakítására irányuló intézkedések, amelyek célja, hogy fenntartsák vagy javítsák a mezőgazdasági termelési kapacitást, és hogy kielégítsék a lakosság legsérülékenyebb csoportjainak – beleértve a gyermekeket – alapvető élelmezési szükségleteit;

c)

egyéb, a termelésnek az adott ország szükségletei alapján történő növelését célzó, kis hatókörű intézkedések: mikrohitel, befektetés, eszközök, infrastruktúra és raktározás; valamint szakképzés és a szakmai csoportok támogatása a mezőgazdasági ágazatban.

a)

partnerországok és -régiók, valamint azok intézményei;

b)

a partnerországok decentralizált egységei, mint például önkormányzatok, tartományok, megyék és régiók;

c)

a partnerországok és -régiók által a Közösséggel együtt létrehozott közös szervek;

d)

nemzetközi szervezetek, beleértve a regionális szervezeteket, az ENSZ szerveit, részlegeit és misszióit, a nemzetközi és regionális pénzügyi intézményeket és fejlesztési bankokat;

e)

a Közösség intézményei és szervei, de kizárólag a 3. cikk (4) bekezdésében említett támogató intézkedések végrehajtása céljából;