29.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/1

(1)

A Tanács a 713/2005/EK rendelettel (2) végleges kiegyenlítő vámot vetett ki az Indiából származó, egyes széles spektrumú antibiotikumok, nevezetesen nem kimért adagokban vagy kiskereskedelmi forgalmazásra alkalmas formában vagy csomagolásban kiszerelt amoxicillin-trihidrát, ampicillin-trihidrát és cefalexin (a továbbiakban: érintett termék) behozatalára, amelyek az ex 2941 10 10, ex 2941 10 20 és ex 2941 90 00 KN-kód alá tartoznak. A vám szintje az egyedileg megnevezett exportőrök esetében 17,3 %-tól 30,3 %-ig terjed, és a többi exportőrtől származó behozatal esetében 32 %-os maradványvám formáját ölti.

(2)

A végleges kiegyenlítő vám kivetése nyomán az indiai kormány észrevételeket tett arra vonatkozóan, hogy a két szubvencionálási rendszer (a Duty Entitlement Passbook szabályozás (vámhitel-szabályozás), valamint a jövedelemadóról szóló törvény 80HHC. szakasza alapján a jövedelemadó fizetése alóli mentesség) megváltozott, és hogy ezek a változások tartós jellegűek. Ennek megfelelően hangsúlyozta, hogy a szubvencionálás mértéke valószínűleg csökkent, és ezért a részben e szabályozások alapján hozott intézkedéseket felül kellene vizsgálni.

(3)

A Bizottság megvizsgálta az indiai kormány által benyújtott bizonyítékokat, és azokat elegendőnek ítélte meg az alaprendelet 19. cikke alapján indítandó felülvizsgálat indokolásához. A tanácsadó bizottsággal történt konzultációt követően a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetett értesítéssel (3) megkezdte a 713/2005/EK rendelet hivatalból történő, részleges időközi felülvizsgálatát.

(4)

A részleges időközi felülvizsgálat célja, hogy megállapítsa, folytatni, eltörölni vagy módosítani kell-e a meglévő kiegyenlítő intézkedéseket azoknak a vállalatoknak az esetében, amelyek az egyik vagy mindkét szubvenciós rendszer támogatásában részesültek, ha elégséges bizonyítékokat terjesztettek be a vizsgálat megindításáról szóló értesítés erre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően. A részleges időközi felülvizsgálat – megállapításaitól függően – felméri annak a szükségességét is, hogy felül kell-e vizsgálni a meglévő intézkedések szintjét meghatározó vizsgálat során együttműködő egyéb vállalatokra alkalmazandó intézkedéseket és/vagy az összes többi vállalatra alkalmazandó fennmaradó intézkedést is.

(5)

A vizsgálat a 2006. április 1. és 2007. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) vonatkozott.

(6)

A Bizottság a részleges időközi felülvizsgálat megindításáról hivatalosan értesítette az indiai kormányt és az előző vizsgálat folyamán együttműködő azon indiai exportáló gyártókat, amelyeket a 713/2005/EK rendelet is említ, a részleges időközi vizsgálat megindításáról szóló értesítés felsorol, és amelyekről megállapították, hogy a két állítólag megváltoztatott szubvenciós rendszer valamelyikéből előnyük származott, valamint a közösségi gyártókat. Az érdekelt feleknek megvolt a lehetőségük arra, hogy írásban ismertessék a véleményüket, és meghallgatást kérjenek. A felek által beterjesztett írásbeli és szóbeli észrevételeket tanulmányozták, és szükség esetén figyelembe vették.

(7)

Tekintettel a felülvizsgálati eljárásban érintett felek nyilvánvalóan nagy számára, a Bizottság úgy határozott, hogy az alaprendelet 27. cikkével összhangban mintavételt alkalmaz.

(8)

Összesen csak két exportáló gyártó jelentkezett, és nyújtotta be a mintavételhez kért információt. Ennek következtében a mintavételi technikák alkalmazását nem tekintették szükségesnek.

(9)

Az egyik említett exportáló gyártó azonban mintavétellel kapcsolatos válaszában azt állította, hogy nem származott előnye a két állítólag megváltoztatott támogatási rendszerből (azaz a Duty Entitlement Passbook szabályozás [vámhitel-szabályozás], valamint a jövedelemadóról szóló törvény 80HHC. szakasza alapján jövedelemadó fizetése alóli mentesség), sem a hatályos intézkedések megállapításához vezető vizsgálat, sem a felülvizsgálati eljárás folyamán. Emellett a fenti vállalat nem működött együtt az eredeti vizsgálatban, és nem határoztak meg olyan különleges indokot, amiért az összes többi vállalatra, köztük az említettre is alkalmazandó fennmaradó intézkedéseket hozzá kellett volna igazítani. A vállalat tehát nem felelt meg a részleges időközi felülvizsgálatra való jogosultság a vizsgálat megindításáról szóló értesítés 4. pontjában meghatározott feltételeinek, és ezért a felülvizsgálatban nem vehetett részt. A vállalatot erről megfelelően értesítették.

(10)

A Bizottság kérdőíveket küldött az egyetlen együttműködő, a vizsgálat feltételeinek megfelelő exportáló gyártónak (Ranbaxy Laboratories Ltd) és az indiai kormánynak. Mind a gyártó, mind a kormány válaszolt.

(11)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet a támogatás megállapítása szempontjából szükségesnek ítélt. A következő érdekelt felek telephelyein ellenőrző látogatásokra került sor:

(12)

Az indiai kormányt és a többi érdekelt felet tájékoztatták azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján az egyetlen együttműködő indiai gyártóra alkalmazandó, hatályban levő vámszint módosítására vonatkozóan ajánlást szándékoztak tenni, és meg kívánták hosszabbítani a fennálló intézkedéseket mindazon vállalatok számára, amelyek nem működnek együtt a jelenlegi részleges időközi vizsgálat során. A felek elegendő időt kaptak észrevételeik megtételére. Az összes beadványt és észrevételt az alábbiakban meghatározottak szerint megfelelő módon figyelembe vették.

(13)

Az e felülvizsgálat által érintett termék azonos a 713/2005/EK rendelet által vizsgált termékkel, nevezetesen az Indiából származó, az ex 2941 10 10, ex 2941 10 20 és ex 2941 90 00 KN-kód alá tartozó, nem kimért adagokban vagy kiskereskedelmi forgalmazásra alkalmas formában vagy csomagolásban kiszerelt amoxicillin-trihidráttal, ampicillin-trihidráttal és a cefalexinnel.

(14)

Az indiai kormány és az egyetlen együttműködő exportáló gyártó által benyújtott információ, valamint a Bizottság kérdőíveire adott válaszok alapján az alábbi, állítólag támogatás nyújtásával járó rendszereket vizsgálták meg:

(15)

A fent meghatározott a)–d) pont alatti rendszerek az 1992. augusztus 7-én hatályba lépett, a külkereskedelemről (fejlesztés és szabályozás) szóló, 1992. évi (1992/22 sz.) törvényen (a továbbiakban: külkereskedelmi törvény) alapulnak. A külkereskedelmi törvény felhatalmazza az indiai kormányt arra, hogy az export- és importpolitikára vonatkozóan értesítéseket adjon ki. Ezeket „export- és importpolitikai” dokumentumok foglalják össze, amelyeket a Kereskedelmi Minisztérium ötévente tesz közzé, és rendszeresen frissít. Ennek az ügynek a részleges időközi felülvizsgálata szempontjából egyetlen export- és importpolitikai dokumentum releváns: a 2004. szeptember 1-jétől a 2009. március 31-ig tartó időszakra vonatkozó ötéves terv (2004–2009. EXIM (export- és importpolitika). Ezen kívül az indiai kormány az „Eljárási kézikönyv – 2004. szeptember 1–2009. március 31. I. kötet” c. kiadványban határozza meg a 2004–2009 EXIM politikát. Az eljárási kézikönyvet ugyancsak rendszeresen frissítik.

(16)

A fenti e) pontban említett jövedelemadó-rendszerek a jövedelemadóról szóló 1961. évi törvényen alapulnak, amelyet a költségvetési törvény évente módosít.

(17)

A fenti f) pontban megjelölt exporthitelrendszer alapja az 1949. évi banki rendelet 21. és 35A. szakasza, amelyek értelmében az Indiai Központi Jegybank az exporthitelek tekintetében utasításokat adhat a kereskedelmi bankoknak.

(18)

Az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdésével összhangban a Bizottság az indiai kormányt mind a megváltozott, mind a változatlan szabályozások kérdésében az ismertetett rendszerekkel kapcsolatos tényleges helyzet tisztázása és kölcsönös megegyezésen alapuló megoldás céljából további konzultációkra kérte fel. E konzultációk után a rendszerekre vonatkozó kölcsönös megállapodáson alapuló megoldás hiányában a Bizottság mindezeket a rendszereket bevonta a támogatásra vonatkozó vizsgálatba.

(19)

A rendszer részletes ismertetését a 2004–2009 export- és importpolitikapolitika 4.1.1–4.1.14. bekezdése és a 2004–2009 eljárási kézikönyv I 4.1–4.30 fejezete tartalmazza. Ez a rendszer Advance Licence Scheme néven volt ismert az előző felülvizsgálat idején, amely a jelenleg hatályban lévő végleges kiegyenlítő vámot elrendelő 713/2005/EK rendelethez vezetett.

(20)

Az előzetes engedélyezési rendszer hat alrendszerből áll, amelyeket a (21) preambulumbekezdés mutat be részletesen. Ezek az alrendszerek többek között a jogosultság vonatkozásában is eltérőek. A gyártó exportőrök és a támogató gyártókhoz „kapcsolt” kereskedő exportőrök a tényleges exportra és az éves igényre szóló előzetes engedélyezési rendszerre jogosultak. A végső exportőrt ellátó gyártó exportőrök a közbenső szállításokra szóló előzetes engedélyezési rendszerre jogosultak. A 2004–2009-es export- és importpolitika 8.2. bekezdésében említett, „exportnak tekintett” (kváziexport) kategóriákat ellátó fővállalkozók, mint például az exportorientált egységek beszállítói, a kváziexportra szóló előzetes engedélyezési rendszerre jogosultak. Végezetül a gyártó exportőrök közbenső beszállítói az előzetes kiadási megrendelés (Advance Release Order, ARO), valamint a fedezett belföldi akkreditív alrendszerei szerint az „exportnak tekintett” (kváziexport) kedvezményekre jogosultak.

(21)

Előzetes engedélyek a következőkre állíthatók ki:

(22)

Azt követően, hogy a 713/2005/EK rendelet előírta a jelenleg hatályos végleges kiegyenlítő vámot, India kormánya módosította az előzetes engedélyekre vonatkozó ellenőrzési rendszert. Konkrétan: az indiai kormány általi ellenőrzés céljára az előzetes engedély jogosultja – meghatározott formátumban – jogilag köteles fenntartani „a vámmentesen importált/belföldön beszerzett áruk fogyasztásának és felhasználásának valósághű és megfelelő nyilvántartását” (a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.26., 4.30. fejezete és 23. függeléke), azaz a tényleges fogyasztási nyilvántartást. Ezt a nyilvántartást külső okleveles könyvvizsgálónak/kontrollernek kell ellenőriznie, aki olyan igazolást ad ki, amely megállapítja, hogy megtörtént az előírt nyilvántartások és megfelelő iratok vizsgálata, továbbá a 23. függelék alapján szolgáltatott információk minden tekintetben valósak és helytállóak. A fent említett rendelkezések mindazonáltal csak a 2005. május 13-án vagy az azt követően kiállított előzetes engedélyekre alkalmazandók. Az ezen időpont előtt kiállított valamennyi előzetes engedély esetén az engedélyek jogosultjainak a korábban alkalmazandó ellenőrzési rendelkezéseket kell követniük, azaz valósághű és helytálló nyilvántartásba kell venniük az importáruk engedélynek megfelelő fogyasztását és felhasználását, a 18. függelékben (a 2002–2007-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.30. fejezetében és 18. függelékében) megadott formátumban.

(23)

A felülvizsgálati időszakban az egyetlen együttműködő exportáló gyártó által igénybe vett alrendszerek – azaz a tényleges export és a közbenső szállítások – tekintetében India kormánya mind az importra engedélyezett mennyiséget, mind az exportkötelezettség mennyiségét és értékét rögzíti, és dokumentálja az engedélyen. Ezen túlmenően a behozatalkor és a kivitelkor a megfelelő tranzakciókat a kormánytisztviselők kötelesek az engedélyen megemlíteni. Az e rendszer keretében engedélyezett import mennyiségét az indiai kormány határozza meg a szabványos nyersanyag-végtermék normák (SION) alapján. A legtöbb termék vonatkozásában, beleértve az érintett terméket is, vannak szabványos nyersanyag-végtermék normák. Ezeket a 2004–2009-es eljárási kézikönyv II. kötetében tették közzé. Azt követően, hogy a 713/2005/EK rendelet előírta a jelenleg hatályos végleges kiegyenlítő vámot, az érintett termékre vonatkozó SION-normákat csak 2005 szeptemberéig kellett alkalmazni. 2006 szeptemberében (az amoxicillin-trihidrátra), valamint 2007 áprilisában (az ampicillin-trihidrátra és a cefalexinre) új normákat bocsátottak ki. Időközben ad hoc normákat alkalmaztak.

(24)

Az importált alapanyagok nem ruházhatók át, és az exporttermék előállításához fel kell őket használni. Az exportkötelezettséget az engedély kiállításától számított előírt időkereten belül kell teljesíteni (ez 24 hónap, ami két alkalommal, egyenként 6 hónappal meghosszabbítható).

(25)

Ezen túlmenően a felülvizsgálat megállapította, hogy a nyersanyagokat különböző engedélyek és egymástól eltérő SION-normák alapján importálták, majd azt követően keverték, és fizikailag beépítették egyazon exportáru gyártási folyamatába. Ennek figyelembevételével nem lehetett megállapítani, hogy a vámmentes alapanyagok tekintetében az egyedi engedélyekben meghatározott SION-normák követelményei meghaladják-e az előállított exporttermék referenciamennyiségének gyártásához szükséges anyag mennyiségét.

(26)

A felülvizsgálat azt is megállapította, hogy az indiai hatóságok által meghatározott ellenőrzési követelményeket vagy nem tartották be, vagy még nem tesztelték a gyakorlatban. A 2005. május 13-a előtt kiállított előzetes engedélyeknél a szükséges tényleges fogyasztási és készletnyilvántartások (lásd a 18. függeléket) még nem léteztek. A 2005. május 13-a után kiállított előzetes engedélyeknél a szükséges tényleges fogyasztási és készletnyilvántartások szerepelnek ugyan az előírásokban, de az indiai kormány még nem ellenőrizte, hogy e nyilvántartások megfelelnek-e az export- és importpolitika követelményeinek. Az utóbbi esetben a nyilvántartásokat csak külső okleveles könyvvizsgáló vizsgálta meg, ahogy a (22) preambulumbekezdésben említett indiai jogszabályok előírják. Ugyanakkor sem a vállalat, sem az okleveles könyvvizsgáló nem vezetett nyilvántartásokat e tanúsítási eljárás menetéről. Nem volt könyvvizsgálati terv, sem az elvégzett könyvvizsgálatra vonatkozó más igazoló okirat, nem volt nyilvántartásba vett információ sem az alkalmazott módszertanról, sem pedig azokról az egyedi előírásokról, amelyek a gyártási eljárásokkal, az export- és importpolitika követelményeivel és a számviteli eljárásokkal kapcsolatos részletes szakismereteket igénylő ilyen alapos munkához szükségesek. Erre a helyzetre tekintettel a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a vizsgált exportőr nem tudta bizonyítani, hogy eleget tett a megfelelő export- és importpolitikai rendelkezéseknek.

(27)

Az egyetlen együttműködő gyártó észrevételeket tett az előzetes engedélyezésre vonatkozóan. A vállalat azt állította, hogy a (24) preambulumbekezdésben leírt helyzet ellenére meg lehetett állapítani, hogy az egyedi engedélyekben meghatározott SION-normák követelményei meghaladták-e az előállított exporttermék referenciamennyiségének gyártásához szükséges anyagmennyiséget, valamint hogy a cég igen pontos valós fogyasztási nyilvántartást vezetett. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a termelési nyilvántartások maguk is bizonyították, hogy lehetetlen volt egy-egy adott engedélyre (a referenciamennyiség előállításához szükséges anyagmennyiség) megbízható viszonyítási alapot meghatározni, a különböző alkalmazható SION-normákat és a gyártáshoz felhasznált, nem homogén nyersanyagkeveréket figyelembe véve. Emellett megállapították azt is, hogy a rendszer keretében behozott nyersanyagokat az érintett terméken kívüli termékek előállítására is felhasználták. Ezzel gyakorlatilag kudarcot vall minden arra irányuló kísérlet, hogy a vizsgált termékkel kapcsolatos hozamokat kiszámítsák. Emellett a vállalat – az indiai kormány vonatkozó rendelkezéseit megszegve – nem vezette az export- és importpolitika által (lásd a 18. mellékletet) megkövetelt fogyasztási nyilvántartást, amelynek célja, hogy a tényleges fogyasztás érthető nyomon követését és ellenőrzését biztosítsa. A vállalat azt is állította, hogy az alaprendelet 26. cikke (1) bekezdése nem jogosítja fel a Bizottságot arra, hogy megvizsgálja a független okleveles könyvvizsgáló feljegyzéseit. A vállalat szerint a bizonylatot el kell fogadni, hacsak nem indokolt arra a következtetésre jutni, hogy a könyvvizsgáló hamis bizonylatot állított ki. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az okleveles könyvvizsgáló által végzett ellenőrzési folyamat és a megfelelő igazolás kibocsátása az indiai kormány saját export-import politikájában előírt ellenőrzési rendszer része, amint ezt a (22) preambulumbekezdés is leírja. A Bizottságnak ezért meg kellett vizsgálnia, hogy a fent említett ellenőrzési rendszert ténylegesen alkalmazzák-e. Ezenkívül az alaprendelet 11. cikke (8) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban a Bizottságnak meg kellett vizsgálnia a felülvizsgálat folyamán benyújtott információkat, amelyeken a következtetések alapulnak.

Az, hogy sem a vállalat, sem a kijelölt okleveles könyvvizsgáló nem rendelkezik az export-import politika által előírt bizonylat kiadásához elvégzett ellenőrzésekre vonatkozó iratokkal, azt bizonyítja, hogy a vállalat nem képes bizonyítani, hogy a releváns export- és importpolitikai előírásokat betartották. A vállalat vitatta, hogy az indiai kormány még nem ellenőrizte, hogy nyilvántartásai megfelelnek-e az export- és importpolitika követelményeinek, de kijelentése alátámasztására semmilyen konkrét bizonyítékot nem mutatott be. Azt is állították, hogy az egyetlen együttműködő gyártó tényleges fogyasztása minden felhasznált anyag tekintetében meghaladta a SION-normák követelményeit, és hogy nem volt túlzott vámvisszatérítés. Figyelembe véve azonban a helyszínen tapasztalt tényleges helyzetet (azaz a nyersanyagok és az előállított termékek keverése, különböző SION normák alkalmazása, az export- és importpolitika által előírt fogyasztási nyilvántartások hiánya), és az indiai kormány végleges ellenőrzési eljárásainak befejezésére várva, egyelőre lehetetlen kiszámítani a tényleges fogyasztást és az ebből következő vámvisszatérítést engedélyenként és SION-normánként. Ennek következtében az összes eddig említett állítást el kell utasítani. Végezetül a vállalat észrevételeket közölt egy számítási hibáról is; ezt a beterjesztést helyénvalónak találták, és figyelembe vették a támogatási összeg kiszámításakor.

(28)

A behozatali vámok alóli mentesség az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, azaz az indiai kormány olyan pénzügyi hozzájárulásának, amelyből a vizsgált exportőrnek előnye származott.

(29)

Ezen túlmenően a fizikai exportra és a kváziexportra vonatkozó előzetes engedélyek jogilag nyilvánvalóan az exportteljesítménytől függnek, ennélfogva az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendők. Exportkötelezettség vállalása nélkül a vállalatok e rendszerek alapján nem juthatnak kedvezményekhez.

(30)

Az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a jelen esetben alkalmazott két alrendszer egyike sem tekinthető megengedhető vámvisszatérítési rendszernek, illetve helyettesítő vám-visszatérítési rendszernek. E két alrendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i. pontjában, a II. mellékletben (a visszatérítés fogalommeghatározása és szabályai), valamint a III. mellékletben (a helyettesítő vámvisszatérítési rendszer fogalommeghatározása és szabályai) megállapított szabályoknak. Az indiai kormány nem alkalmazta hatékonyan ellenőrzési rendszerét, illetve eljárásait annak igazolására, hogy az alapanyagokat az exportált termék előállításához használták-e fel, és milyen mennyiségben (az alaprendelet II. mellékletének II. 4. pontja és a helyettesítő vámvisszatérítési rendszerek esetében az alaprendelet III. melléklete II. 2. pontja). A SION-normák önmagukban nem tekinthetők a tényleges fogyasztás ellenőrzési rendszerének, mivel a különböző normák szerinti mennyiségekre vonatkozó engedélyek alapján, vámmentesen importált alapanyagokat az adott exporttermék előállításához egyazon gyártási eljárás során keverik. Az ilyen eljárás nem teszi lehetővé az indiai kormány számára, hogy kellő pontossággal ellenőrizzék az exportra gyártott termék előállítása során felhasznált alapanyagok mennyiségét, valamint azt, hogy melyik SION-norma referenciaértéke alapján kell őket összevetni. Ezen túlmenően a megfelelően vezetett tényleges fogyasztási nyilvántartáson alapuló hatékony ellenőrzést a hatóságok vagy nem végezték el, vagy még nem fejezték be. Az indiai kormány továbbá nem végzett további vizsgálatokat a ténylegesen felhasznált alapanyagokra vonatkozóan, noha hatékonyan alkalmazott ellenőrzési rendszer hiányában rendes körülmények között el kellett volna végezniük (az alaprendelet II. melléklete II. 5. pontja és III. melléklete II. 3. pontja). Végezetül az okleveles könyvvizsgálók ellenőrzési eljárásban való részvétele nem javított az ellenőrzési rendszeren, mivel nem léteznek részletes szabályok arra nézve, hogy az okleveles könyvvizsgálóknak hogyan kellene elvégezniük a rájuk bízott feladatokat; továbbá a vizsgálat során ismertetett információk alapján nem lehetett megállapítani, hogy az alaprendeletben előírt, fent említett szabályokat betartották-e.

(31)

Ez a két alrendszer tehát kiegyenlíthető.

(32)

Engedélyezett vámvisszatérítési rendszerek vagy helyettesítő vámvisszatérítési rendszerek hiányában a kiegyenlíthető előny a nyersanyagok importálása esetén rendes esetben járó teljes elengedett importvámnak felel meg. E tekintetben megjegyzendő, hogy az alaprendelet nem csak a „túlzott” mértékű vámelengedés kiegyenlítéséről rendelkezik. Az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és I. mellékletének i. pontja szerint csak a túlzott mértékű vámelengedések egyenlíthetők ki, feltéve hogy az alaprendelet II. és III. mellékleteiben előírt feltételek fennállnak. A jelen esetben azonban ezek a feltételek nem teljesültek. A megfelelő nyomon követési eljárás hiányának megállapítása esetén a visszatérítési rendszerekre vonatkozó fenti kivételt tehát nem kell alkalmazni, és helyette a ki nem fizetett vámok (bevételkiesés) mennyiségének kiegyenlítésére, nem pedig a túlzott vámelengedés kiegyenlítésére vonatkozó szokásos szabály alkalmazandó. Amint azt az alaprendelet II. mellékletének (II) bekezdése és III. mellékletének (II) bekezdése kimondja, e többletvámkedvezmények kiszámítása nem a vizsgáló hatóság kötelessége. Ezzel szemben az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a hatóságnak kielégítő bizonyítékot kell találnia az állítólagos ellenőrzési rendszer alkalmasságának megcáfolására.

(33)

Az előzetes engedélyt igénybe vevő exportőrnek juttatott támogatás összegét a felülvizsgálati időszak során az érintett termékre alkalmazott két alrendszer keretében importált anyagokra ki nem vetett importvámok (alapvám és különleges kiegészítő vám) alapján számították ki (számláló). Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a támogatás elnyerése során szükségszerűen felmerült díjakat indokolt kérésre levonták a támogatás összegéből. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban e támogatási összeget elosztották az érintett termék vizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára (ez a nevező), mivel a támogatást az exportteljesítmény függvényében adták, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(34)

A felülvizsgálati időszak során megállapított támogatás mértéke e rendszer tekintetében az egyetlen együttműködő gyártó esetében 8,2 %.

(35)

A rendszer részletes leírását a 2004–2009 export- és importpolitika 4.3. bekezdése és a 2004–2009 eljárási kézikönyv 4. fejezete tartalmazza.

(36)

E rendszerre minden exportáló gyártó és exportáló kereskedő jogosult.

(37)

A jogosult exportőr kérhet DEPBS-hitelt, amelyet a rendszer alapján exportált termékek értékének százalékában határoznak meg. Az indiai hatóságok a legtöbb termék vonatkozásában meghatároztak ilyen arányt, beleértve az érintett terméket is. A százalékarányok meghatározása a SION-normák alapján történik, számításba véve az exportált termékekben az alapanyagok feltételezetten importált részét és az ilyen feltételezett import vámterhét, tekintet nélkül az importvámok tényleges megfizetésére.

(38)

Az e rendszerre való jogosultsághoz a vállalatnak exportálnia kell. Az exporttranzakció alkalmával az exportőr köteles nyilatkozni az indiai hatóságoknak arról, hogy az export a DEPBS alapján történik. Az áruk exportálása érdekében az indiai vámhatóságok – a feladási eljárás során – kiállítanak egy export-szállítólevelet, amely többek között feltünteti az adott exporttranzakcióra adandó DEPBS-hitel összegét. Az exportőr ekkor tudja meg, hogy milyen kedvezményben fog részesülni. Amint a vámhatóságok kiállították az export-szállítólevelet, az indiai kormány már nem bírálhatja felül a DEPBS-hitel megadását. A kedvezmény kiszámítására szolgáló DEPBS-százalékarány az exportnyilatkozat megtételekor érvényes arány. Ennélfogva a kedvezmény szintjének visszamenőleges hatályú módosítására nincs lehetőség.

(39)

A DEPBS-hitelek szabadon átruházhatók, és a kibocsátástól számított 12 hónapig érvényesek. E hitelek bármely, korlátozás nélkül importálható termék későbbi importja alkalmával felhasználhatók a vámok kifizetésére, a beruházási javak kivételével. Az ilyen hitel ellenében behozott áruk a belföldi piacon (forgalmiadó-kötelezettség mellett) értékesíthetők, vagy egyéb módon felhasználhatók.

(40)

A DEPBS-hitel iránti kérelmet elektronikusan nyújtják be, és korlátlan számú exporttranzakciót foglalhat magában. Tényleges szigorú határidők a DEPBS-hitel kérésére nincsenek. A DEPBS-t kezelő elektronikus rendszer nem zárja ki automatikusan azokat az exporttranzakciókat, amelyeket a 2004–2009. eljárási kézikönyv I. része 4.47. pontja alatt említett beadási határidőkön kívül kérelmeznek. Emellett – mint az eljárási kézikönyv I. részének 9.3. pontjában világosan kifejtik – a beadási határidőkön kívül érkezett kérelmeket kisebb bírság kifizetése (a hitel 10 %-a) ellenében mindig figyelembe lehet venni.

(41)

A közzététel után az egyetlen együttműködő gyártó észrevételeket tett a DEPBS-re vonatkozóan. A vállalat azt állította, hogy a DEPB-kedvezményt nem kell kiegyenlíteni, mert az érintett termékre nem kapták meg. A cég nem hozott fel azonban egyetlen olyan érvet sem, amely alapján a rendszer gyakorlati végrehajtását – lásd a (37)–(40) preambulumbekezdést – vitatni lehetne. A vállalat azt is állította, hogy a megadott kedvezmény kiszámításához csak a felülvizsgálati időszak alatt folytatott kivitelekre vonatkozó hitelösszegeket kell figyelembe venni, de nem támasztotta alá, hogy az a számítási mód, amelyet mind a jelenlegi, mind pedig az előző, vagyis a hatályos intézkedések bevezetéséhez vezető vizsgálat alatt használtak, miért nem felel meg az alaprendelet rendelkezéseinek. Ennek következtében ezeket az állításokat el kell utasítani. Végezetül a vállalat észrevételeket közölt egy számítási hibáról is; ezt a beterjesztést helyénvalónak találták, és figyelembe vették a támogatási összeg kiszámításakor.

(42)

A DEPBS az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében nyújt támogatást. A DEPBS-hitel az indiai kormány pénzügyi támogatása, mivel a hitelt végeredményben az importvámok kiegyenlítésére használják, ezáltal csökkentve a kormány esedékes vámbevételeit. Ezenkívül a hitel kedvezményt biztosít az exportőr számára, mert növeli likviditását.

(43)

Ezen túlmenően a DEPBS egyértelműen exportteljesítmény függvényében történő, jogszabályi támogatás, ennélfogva az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető.

(44)

Ez a rendszer nem minősíthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vám-visszatérítési rendszernek az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében. Nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i. pontjában, a II. mellékletében (a vámkedvezményrendszerek meghatározása és szabályai) és a III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezményrendszerek meghatározása és szabályai) meghatározott szigorú szabályoknak. Az exportőrt nem terheli kötelezettség a vámmentesen behozott termékek tényleges felhasználására a termelési folyamatban, így a hitel összegét nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számították ki. Ezenfelül nem létezik rendszer vagy eljárás annak igazolására, hogy mely alapanyagokat használták fel az exportált termék gyártása során, illetve hogy az alaprendelet I. mellékletének i. pontja, valamint II. és III. mellékletei értelmében történt-e importvám-túlfizetés. Végezetül az exportőr jogosult a DEPBS-támogatásokra függetlenül attól, hogy egyáltalán importál-e alapanyagot. A kedvezmény igénybevételéhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen exportál, nem kell bizonyítania, hogy bármely alapanyaga importból származik. Így még azon exportőrök is jogosultak a DEPBS igénybevételére, amelyek minden alapanyagukat belföldön szerzik be, és egyáltalán nem importálnak felhasználható nyersanyagot.

(45)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése és 5. cikke értelmében, valamint az e rendszerre a 713/2005/EK rendeletben használt számítási módszer szerint a kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezett számára a felülvizsgálati időszak során biztosított kedvezmények figyelembevételével számították ki. Ebben a vonatkozásban úgy tekintették, hogy a kedvezményezett akkor jutott hozzá a kedvezményhez, amikor a rendszer alapján az exporttranzakciót végrehajtotta. Ekkor az indiai kormány lemondhat a vámok beszedéséről, ami az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Amint a vámhatóságok kiállítják az export-szállítólevelet, amelyen egyebek között a szóban forgó kiviteli ügylethez nyújtandó DEPBS-hitel összege is szerepel, az indiai kormány már nem rendelkezhet sem a támogatás odaítéléséről, sem a támogatás összegéről. A DEPBS-kulcsok változása a tényleges kivitel és a DEPBS-engedély kiadása között nem érinti visszamenőleg az előny mértékét. Emellett az egyetlen együttműködő exportáló gyártó a DEPBS-hitelt az eredményelszámolás elve alapján az exportügylet szakaszában befolyt bevételként könyvelte el.

(46)

Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerült díjakat levonták ebből az összegből, hogy megkapják a támogatás összegét mint számlálót. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban e támogatási összeget elosztották az érintett termék vizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára (ez a nevező), mivel a támogatást az exportteljesítmény függvényében adták, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(47)

E rendszer keretében a felülvizsgálati időszak során megállapítható támogatás mértéke az egyetlen együttműködő exportáló gyártó esetében 2,1 %.

(48)

A beruházási javak exportösztönzési rendszerének részletes leírása a 2004–2009-es export- és importpolitika 5. fejezetében és az eljárási kézikönyv I. kötetének 5. fejezetében található meg.

(49)

E rendszer igénybevételére bármely, támogató gyártóhoz vagy szolgáltatásnyújtóhoz „kapcsolt” gyártó exportőr és kereskedő exportőr jogosult.

(50)

Amennyiben egy vállalat exportkötelezettséget vállal, csökkentett vámtétel mellett importálhat (új és – 2003 áprilisa óta – használt, legfeljebb 10 éves) beruházási javakat. E célból India kormánya – kérelem alapján és díjfizetés ellenében – a beruházási javak exportösztönzési rendszerének használatára feljogosító engedélyt állít ki. 2000 áprilisa óta a rendszer 5 %-os vámtételcsökkentést biztosít a rendszer keretében importált beruházási javak mindegyikére. 2000. március 31-ig ténylegesen (10 %-os pótdíjat tartalmazó) 11 %-os vámtételt, a nagy értékű behozatalok esetében pedig nulla százalékos vámtételt kellett alkalmazni. Az exportkötelezettség teljesítése érdekében az importált beruházási javakat meghatározott idő alatt meghatározott mennyiségű exporttermék előállítására kell felhasználni.

(51)

Az EPCGS-engedély jogosultja belföldről is beszerezheti a beruházási javakat. Ebben az esetben a beruházási javak belföldi gyártója igénybe veheti az ilyen beruházási javak gyártásához szükséges alkatrészek vámmentes behozatalára nyújtott kedvezményt. Választható lehetőségként a belföldi gyártó kérheti a kváziexport kedvezményét az EPCGS-engedély egyik tulajdonosának szállított beruházási javakra vonatkozóan.

(52)

A közzététel után az egyetlen együttműködő gyártó észrevételeket tett a EPCGS-re vonatkozóan. A vállalat azt állította, hogy az általánosan elfogadott számviteli elvek szerint a beruházási javakat a gyártási eljárás során felhasználják. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a vállalat nem támasztotta alá ezt az állítását az „általánosan elfogadott számviteli elvek” kitétel kifejtésével, sem a rendszerre vonatkozó export- és importpolitikai előírások szerinti, valamint a gyártási folyamatban felhasznált alapanyagok meghatározása alapján végzett elemzésével, ahogyan az alaprendelet II. melléklete előírja. A vállalat azzal is érvelt, hogy a vállalat értékcsökkenési időszakát mint rendes értékcsökkenési időszakot kellett volna figyelembe venni. Ez a megközelítés azonban ellentétes az alaprendelet 7. cikke (3) bekezdésének megfelelő rendelkezésével. Ennek következtében ezeket az állításokat el kell utasítani. Végezetül a vállalat észrevételeket közölt egy számítási hibáról is; ezt a beterjesztést helyénvalónak találták és figyelembe vették a támogatási összeg kiszámításakor.

(53)

A EPCGS az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében nyújt támogatást. India kormánya részéről a vámcsökkentés pénzügyi hozzájárulást jelent, mivel ez az engedmény csökkenti a kormány egyébként esedékes vámbevételét. Ezen túlmenően a vámcsökkentés kedvezményt juttat az exportőrnek, mivel az import vonatkozásában megtakarított vám javítja a vállalat likviditását.

(54)

Az EPCGS továbbá az exportteljesítmény függvényében történő, jogszabályi támogatás, mivel exportkötelezettség vállalása nélkül nem nyerhető el. Ezért ez a rendszer az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerint egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő.

(55)

Végeredményben ez a rendszer nem minősíthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezmény-rendszernek az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében. A beruházási javak nem tartoznak az ilyen megengedhető rendszerek hatálya alá, amint az alaprendelet I. mellékletének i. pontja meghatározza, mivel nem használják őket el az exportált termékek előállítása során.

(56)

A támogatás összegét az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban az importált beruházási javak vonatkozásában meg nem fizetett vámok alapján számították ki, az antibiotikum iparágban az ilyen beruházási javak szokásos értékcsökkenési időszakát tükröző időszakra elosztva. A bevett gyakorlattal összhangban az így kiszámított összeghez, amely a felülvizsgálati időszakhoz rendelhető, hozzáadták az ezen időszak során esedékes kamatot a rendszeren belül nyújtott előny teljes értékének megállapítása érdekében. E célra megfelelőnek ítélték az Indiában a felülvizsgálati időszak során érvényes kereskedelmi kamatot. Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerült díjakat levonták, hogy megkapják a támogatás összegét mint számlálót. Az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban e támogatási összeget elosztották az érintett termék vizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára (ez a nevező), mivel a támogatást az exportteljesítmény függvényében adták, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(57)

E rendszer keretében a felülvizsgálati időszak során megállapítható támogatás mértéke az egyetlen együttműködő exportáló gyártó esetében 0,1 %.

(58)

A rendszert az Indiai Központi Jegybank „Master Circular DBOD No. DIR.(Exp).BC 01/04.02.02/2007-08” című körrendeletében ismerteti részletesen, melyet valamennyi indiai kereskedelmi banknak megküld.

(59)

E rendszer igénybevételére a gyártó exportőrök és a kereskedő exportőrök jogosultak.

(60)

E rendszer keretében az Indiai Központi Jegybank megállapítja az exporthitelekre vonatkozó, kötelező maximális kamatlábakat indiai rúpiában és devizában egyaránt, melyeket a kereskedelmi bankok az exportőröknek megadhatnak. Az exporthitelrendszer két alrendszerből áll: a szállítás előtti exporthitelrendszerből („csomagolási hitel”), amely a kivitel előtt az exportőr számára az áruk beszerzésére, feldolgozására, gyártására, csomagolására és/vagy szállítására biztosított hiteleket foglalja magában, illetve a szállítás utáni exporthitelrendszerből, mely forgóeszközhitelt biztosít az exportkövetelések finanszírozása céljából. A jegybank továbbá azt is előírja a bankok számára, hogy nettó bankhitelállományuk meghatározott részét exportfinanszírozásra fordítsák.

(61)

Az IKB körrendeletének eredményeként az exportőrök a szokásos kereskedelmi hitelekhez („készpénzhitelek”) képest kedvezményes kamatláb mellett juthatnak exporthitelekhez, amelyek kamatlábát egyedül a piaci feltételek határozzák meg. A kamatszintkülönbség a jó hitelképességű vállalatok esetében csökkenhet. Valójában a jó hitelképességű vállalatok esetleg azonos feltételekkel kaphatnak exporthitelt és készpénzhitelt.

(62)

A közzététel után az egyetlen együttműködő gyártó észrevételeket tett a ECS-re vonatkozóan. A vállalat azt állította, hogy i. nem vehető igénybe állami finanszírozás devizában az exporthitelek területén; ii. hogy a devizában adott exporthitel alacsony kamatlába a vállalat jó hitelképességével magyarázható, és iii. a devizában adott hitel referencia-kamatlába nem lehet azonos az indiai rúpiában adott hitelével. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy mind az indiai rúpiában, mind a devizában nyújtott exporthitelelekre ugyanaz a jegybanki körrendelet érvényes, amelynek gyakorlati végrehajtását a (60) és (61) preambulumbekezdés írja le, és amelynek részletes és korlátozó rendelkezései bizonyítják, hogy a devizában finanszírozott exporthiteleket és az alkalmazott kamatlábakat világosan megfogalmazott kormányutasítások szabályozzák. A referencia-kamatlábat illetően megjegyzendő, hogy a vállalat azt az indiai rúpiában kapott hitelére jelentette be, és hogy – a körrendelet megfelelő rendelkezései szerint – az exportőrök szabadon megválaszthatják, hogy a hitelt rúpiában vagy devizában veszik igénybe. Ezért megfelelő referenciaértékként azt az egyetlen bejelentett kamatlábat használni, amelyet a vállalat rendes indiai kamatlábként jelzett. Ennek következtében ezeket az állításokat el kell utasítani. Végezetül a vállalat észrevételeket közölt egy számítási hibáról is; ezt a beterjesztést helyénvalónak találták és figyelembe vették a támogatási összeg kiszámításakor.

(63)

Az ECS-hitelnek az (58) preambulumbekezdésben említett jegybanki körrendeletben rögzített, kedvezményes kamatlábai a pusztán piaci feltételek szerint meghatározott hitelköltségekhez képest csökkenthetik az exportőr hitelköltségeit, így az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében előnyhöz juttatják az ilyen exportőrt. Az exportfinanszírozás önmagában nem biztosabb, mint a belföldi finanszírozás. Valójában általában kockázatosabbnak tartják, és az egy-egy hitelhez szükséges mértékű biztosíték, függetlenül a finanszírozás tárgyától, az adott kereskedelmi bank pusztán kereskedelmi döntése. A különböző bankok közötti kamatlábkülönbségek a jegybank módszeréből következnek, mivel egyedi maximált hitelnyújtási szintet határoz meg az egyes kereskedelmi bankok számára. Ezenkívül a kereskedelmi bankok nem lennének kötelesek a hitelt felvevő ügyfelekre áthárítani a devizában felvett exporthitelek esetleg előnyösebb kamatlábait.

(64)

Annak ellenére, hogy az exporthitelrendszer keretében biztosított kedvezményes hiteleket kereskedelmi bankok nyújtják, ez a kedvezmény az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében a kormány által biztosított pénzügyi hozzájárulásnak tekintendő. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a támogatások létrejöttéhez sem az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének iv. pontja, sem pedig a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás nem ír elő közforrásokból történő kifizetést, azaz hogy az indiai kormánynak meg kell térítenie a kereskedelmi bankoknak kiadásaikat. Ehhez elegendő egy kormányzati utasítás, amely az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének i., ii. vagy iii. pontjaiban ismertetett funkciók végrehajtására vonatkozik. A jegybank közintézmény és ezért vonatkozik rá az alaprendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott „kormányzat” fogalommeghatározás. A jegybank 100 %-ban a kormány tulajdona, közpolitikai célokat követ, (pl. monetáris politika), vezetőségét pedig az indiai kormány nevezi ki. A jegybank az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja második francia bekezdése értelmében vett magánszervezeteket utasít, mivel a kereskedelmi bankokat bizonyos feltételek betartására kötelezi, többek között arra, hogy a jegybank körrendeleteiben az exporthitelekre rögzített maximális kamatlábakat alkalmazzák, valamint a jegybank rendelkezéseinek megfelelően a kereskedelmi bankoknak nettó bankhitelállományuk meghatározott részét exportfinanszírozásra kell fordítaniuk. Ez az utasítás arra kötelezi a kereskedelmi bankokat, hogy az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett funkciókat lássanak el; ebben az esetben arra, hogy kedvezményes exportfinanszírozás formájában hitelt nyújtsanak. Az ilyen, bizonyos feltételek mellett nyújtott hitel formájában történő közvetlen finanszírozás rendes körülmények között a kormány feladata, és a gyakorlatban valójában nem különbözik a kormányok által követett – az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében vett – gyakorlattól. Ez a támogatás egyedinek és kiegyenlíthetőnek minősül, mivel a kedvezményes kamatok csak exportfinanszírozás céljára vehetők igénybe, és ezért az exportteljesítmény függvényei az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében.

(65)

A támogatás összegét annak a különbségnek az alapján számították ki, amely a felülvizsgálati időszak során igénybe vett exporthitelek után fizetett kamat és az egyetlen együttműködő exportőr szokásos kereskedelmi hitelei esetében fizetett kamatláb között áll fenn. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget (számláló) vetítették ki a felülvizsgálati időszak során megvalósult teljes exportforgalomra (nevező), mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, s odaítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékmennyiség szolgált.

(66)

A felülvizsgálati időszak során az e rendszer tekintetében az egyetlen együttműködő exportáló gyártó esetében megállapított támogatás mértéke 1,3 %.

(67)

E rendszer keretében az exportőrök az exportértékesítésből származó nyereségre részleges jövedelemadó-mentességben részesülhettek. E mentesség jogalapját a jövedelemadó-törvény 80HHC. szakasza állapította meg.

(68)

Ezt a rendelkezést a 2005–2006-os pénzügyi évtől (azaz a 2004. április 1-jétől2005. március 31-ig tartó pénzügyi évtől) eltörölték, és így a jövedelemadó-törvény 80HHC. szakasza 2004. március 31-től már semmilyen kedvezményt nem biztosít. Az egyetlen együttműködő exportáló gyártó a felülvizsgálati időszak során e rendszer keretében semmilyen kedvezményben nem részesült. Következésképpen mivel a rendszert visszavonták, az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésével összhangban nem kell kiegyenlíteni.

(69)

Az ITIRAD részletes leírása a jövedelemadó-törvény 35(2AB). szakaszában található.

(70)

E rendszer keretében a biotechnológiában vagy gyógyszerek, gyógyszerkészítmények, vegyszerek, elektronikus berendezések, számítógépek, telekommunikációs berendezések, illetve hasonló meghatározandó termékek gyártásában vagy előállításában részt vevő vállalatok jogosultak kedvezményre.

(71)

Az indiai kormány Tudományos és Ipari Kutatási Minisztériuma által jóváhagyott saját kutatási és fejlesztési létesítmények bármely költsége esetében (a földterület és az épület költségein kívül) a jövedelemadóból a ténylegesen felmerült költségek 150 %-ának megfelelő összeget lehet levonni. Ezáltal a jövedelemadó-alap és következésképpen a jövedelemadó mesterségesen csökken, mert a levonás harmadrészben fiktív költségekre (azaz ténylegesen fel nem merült költségekre) vonatkozik.

(72)

Az ITIRAD-ra vonatkozóan nem érkezett észrevétel.

(73)

A ITIRAD az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében nyújt támogatást. A JT 35(2AB). szakasza szerinti mesterséges adóalap-csökkentés az indiai kormány által nyújtott pénzügyi hozzájárulást jelent, mivel csökkenti a kormány egyébként esedékes vámbevételét. Ezenkívül a jövedelemadó-csökkentés előnyt biztosít a vállalatnak, mivel növeli annak likviditását.

(74)

A JT 35(2AB). szakaszának megfogalmazása azonban azt bizonyítja, hogy az ITIRAD az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében jog szerint egyedi és ezért kiegyenlíthető. Az e rendszerre való jogosultságot nem az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett objektív és semleges kritériumok vezérlik. Az e rendszer szerinti előnyök csak egyes gazdasági ágazatok számára érhetők el, mivel az indiai kormány e rendszert nem tette elérhetővé az összes ágazat részére. E korlátozás a rendszert egyedivé teszi, mivel az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésében használt „gazdasági ágazatok csoportja” kategória egyes ágazatokra való korlátozással egyenértékű. Ez a korlátozás nem gazdasági jellegű, és nem is horizontális, mint az alkalmazottak száma vagy a vállalat mérete lenne.

(75)

A szubvenció összegét a felülvizsgálati időszakban a JT 35(2AB). szakasza rendelkezéseinek alkalmazása, illetve nem alkalmazása esetén esedékes jövedelemadó-különbség alapján számították ki. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget (számláló) vetítették ki a felülvizsgálati időszak során megvalósult teljes exportforgalomra (nevező), mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, s odaítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékmennyiség szolgált.

(76)

A felülvizsgálati időszak során az e rendszer tekintetében az egyetlen együttműködő exportáló gyártó esetében megállapított támogatás mértéke 0,1 %.

(77)

A rendszer részletes leírását a 2004–2009-es export- és importpolitika 3. fejezetének 9. pontja és a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötete 3. fejezetének 20. pontja tartalmazza.

(78)

E rendszerre minden exportáló gyártó és exportáló kereskedő jogosult.

(79)

E rendszer keretében minden terméknek a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. részének 37 C. mellékletében felsorolt országokba irányuló kivitelei az e rendszer keretében kivitt termékek FOB-paritáson számított értékének 2,5 %-áig vámhitelre jogosultak. Bizonyos exporttevékenységeket ez a rendszer kizár, például az importált vagy átrakott termékekét, a kváziexportot, a szolgáltatások exportját, valamint a különleges gazdasági övezetekben működő egységek/exportra specializálódó egységek exportforgalmát. A rendszerből ki vannak továbbá zárva egyes terméktípusok, például a gyémánt, a nemesfémek, az ércek, a gabonafélék, a cukor és a kőolajtermékek.

(80)

A rendszer keretében kapott exporthitelek szabadon átruházhatók, és a megfelelő vámhitel-jogosultsági bizonylat kiadási időpontjától számított 24 hónapig érvényesek. E hitelek bármely alapanyag vagy termék későbbi importja alkalmával felhasználhatók vámok kifizetésére, a beruházási javakat is beleértve.

(81)

A vámhitel-jogosultsági bizonylatot – a kivitel vagy a javak szállítása után – az a kikötő bocsátja ki, ahonnan a kivitelt végezték. Amennyiben a kérelmező a hatóságoknak minden releváns exportra vonatkozó okirat (pl. exportmegrendelés, számlák, szállítólevelek, a kivitelt igazoló banki bizonylatok) másolatát be tudja mutatni, az indiai kormánynak nincs lehetősége felülbírálni a vámhitelek megadását.

(82)

A közzététel után az egyetlen együttműködő gyártó észrevételeket tett a FMS-re vonatkozóan. A vállalat azzal érvelt, hogy a rendszer földrajzilag más országokhoz kötődik, és nem képezheti kiegyenlítés tárgyát az EK részéről. Nem tudta azonban vitatni sem a rendszer gyakorlati végrehajtását, sem az FMS nyújtotta előnyök felhasználásának módját, amelyeket a (79)–(81) preambulumbekezdés tartalmaz. Ezért ezt az állítást el kellett utasítani. Végezetül a vállalat észrevételeket közölt egy számítási hibáról is; ezt a beterjesztést helyénvalónak találták, és figyelembe vették a támogatási összeg kiszámításakor.

(83)

Az FMS az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében nyújt támogatást. A FMS-vámhitel India kormánya pénzügyi hozzájárulásának minősül, mivel a hitelt végső soron behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve a kormány egyébként esedékes vámbevételét. Emellett a FMS-vámhitel előnyt biztosít az exportőrnek, mivel javítja likviditását.

(84)

Ezen túlmenően a FMS jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő.

(85)

Az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a rendszer nem minősíthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vám-visszatérítési rendszernek. Nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i. pontjában, a II. mellékletében (a vámkedvezményrendszerek meghatározása és szabályai) és a III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezményrendszerek meghatározása és szabályai) meghatározott szigorú szabályoknak. Az exportőrt nem terheli kötelezettség a vámmentesen behozott termékek tényleges felhasználására a termelési folyamatban, így a hitel összegét nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számították ki. Nincs rendszer vagy eljárás annak megerősítésére, hogy a gyártási eljárásban mely alapanyagokat használták fel az exportált termékhez, illetve annak megerősítésére, hogy történt-e túlfizetés a behozatali vámok vonatkozásában az alaprendelet I. melléklete i. pontjának, valamint II. és III. melléklete értelmében véve. Az exportőrök jogosultak az FMS szerinti kedvezményekre, függetlenül attól, hogy egyáltalán importálnak-e alapanyagot. A kedvezmény igénybevételéhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen exportál, nem kell bizonyítania, hogy bármely alapanyaga importból származik. Így még azon exportőrök is jogosultak a FMS igénybevételére, akik minden alapanyagukat belföldön szerzik be, és egyáltalán nem importálnak felhasználható nyersanyagot. Ezen túlmenően az exportőr az FMS vámhitelt beruházási javak behozatalára is felhasználhatja, noha ez utóbbiak nem tartoznak a megengedhető rendszerek hatálya alá, amint az alaprendelet I. mellékletének i. pontja meghatározza, mivel nem használják el őket az exportált termékek előállítása során.

(86)

A kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezett számára biztosított kedvezmények figyelembevételével számították ki. E kedvezményekről megállapítható, hogy a felülvizsgálati időszakban az együttműködő exportáló gyártó az eredményelszámolás elve alapján az exportügylet szakaszában befolyt bevételként könyvelte le őket. Az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban e támogatási összeget elosztották az érintett termék vizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára (ez a számláló), mivel a támogatást az exportteljesítmény függvényében adták, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(87)

A felülvizsgálati időszak során az e rendszer tekintetében az egyetlen együttműködő exportáló gyártó esetében megállapított támogatás mértéke 0,1 %.

(88)

Emlékeztetni kell arra, hogy a 713/2005/EK rendelet az értékarányosan kifejezett kiegyenlíthető különbözetet a jelen részleges időközi felülvizsgálatban együttműködő egyetlen exportáló gyártónál 35,1 %-ban állapította meg.

(89)

A jelen részleges időközi felülvizsgálat során az értékarányosan kifejezett kiegyenlítő támogatásokat 11,9 %-os mértékűnek találták, az alábbiakban felsoroltaknak megfelelően:

(90)

A fentieket figyelembe véve az a következtetés vonható le, hogy az egyetlen együttműködő exportáló gyártó tekintetében a támogatás szintje csökkent.

(91)

Az alaprendelet 19. cikkének rendelkezéseivel és a szóban forgó részleges időközi felülvizsgálatnak a vizsgálat megindításáról szóló értesítés 3. pontjában kifejtett indokaival összhangban megállapítható, hogy az egyetlen együttműködő gyártó tekintetében a támogatási szint 35,1 %-ról 11,9 %-ra csökkent, és hogy a 713/2005/EK rendelet által erre az exportáló gyártóra kivetett kiegyenlítő vám mértékét ennek megfelelően módosítani kell.

(92)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 713/2005/EK rendelet szerint a támogatás mértéke a Ranbaxy Laboratoires esetében a kár megszüntetéséhez szükséges különbözetnél magasabb volt. Az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Közösség gazdasági ágazata számára okozott kár megszüntetéséhez elegendő, kisebb kiegyenlítő vámot megfelelőnek tekintették a kár megszüntetésére, és ezért a Ranbaxy Laboratories Ltd-től származó behozatalokra alkalmazandó kiegyenlítő vámot 30,3 %-ban szabták meg.

(93)

A fentiek figyelembevételével, és mivel a támogatás aránya ma már alacsonyabb, mint a kár megszüntetéséhez szükséges szint, az egyetlen együttműködő exportáló gyártóra, a Ranbaxy Laboratories Ltd-re alkalmazandó egyéni kiegyenlítő vám aránya 11,9 %-ban állapítandó meg.

(94)

A jelenlegi részleges időközi felülvizsgálat során együtt nem működő többi vállalat esetében megjegyzendő, hogy a vizsgált rendszerek tényleges módozatai és a kiegyenlítő vám szükségessége nem változott meg az előző vizsgálat óta. Ezért azoknak a vállalatoknak az esetében, amelyek nem működtek együtt a jelen felülvizsgálattal, nincs szükség a támogatás és a vám mértékének újbóli kiszámítására. Következésképpen – a Ranbaxy Laboratories Ltd kivételével – a 713/2005/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett összes többi félre alkalmazandó, egyedi vámtételek változatlanok maradnak.

(95)

Az e rendeletben meghatározott egyedi vállalati kiegyenlítő vámtételek a részleges időközi felülvizsgálat során feltárt helyzetet tükrözik. Ezáltal ezek kizárólag az e vállalatok által előállított érintett termék importálása esetében alkalmazandók. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten nem említett egyéb vállalat által – ideértve a kifejezetten említett vállalatokhoz kapcsolódó egységeket is – előállított érintett termékek behozatalára ezek a vámtételek nem alkalmazhatók, így azokra a „minden egyéb vállalatra” alkalmazandó vámok vonatkoznak.

(96)

Ezen egyéni kiegyenlítő vámtételek alkalmazására vonatkozó minden kérést (pl. egy vállalat nevének megváltozását vagy új termelési vagy értékesítési egységek létrehozását követően) azonnal meg kell küldeni a Bizottságnak (4), feltüntetve minden idevonatkozó, különösen a társaság termeléséhez, hazai és exporteladásaihoz kapcsolódó tevékenységeinek módosítására vonatkozó információt, amely például a névváltoztatással vagy a termelési vagy az értékesítési egységekkel függ össze. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy adott esetben – a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően – a rendeletet az egyéni vámtételekben részesülő vállalatok jegyzékének naprakésszé tételével megfelelően módosítsa,

29.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/14

29.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/16

(1)

Az 1165/98/EK rendelet általános keretet hozott létre a gazdasági ciklusra vonatkozó rövid távú közösségi statisztikák készítéséhez.

(2)

A rövid távú statisztikákról szóló 1165/98/EK tanácsi rendeletnek a változók meghatározása, a változók listája és az adatok összeállítási gyakorisága tekintetében történő végrehajtásáról és módosításáról szóló, 2006. szeptember 28-i 1503/2006/EK bizottsági rendelet (2) módszertani meghatározásokat adott a rövid távú statisztikákban használt változókhoz.

(3)

A rövid távú statisztikákról szóló 1165/98/EK tanácsi rendeletnek az európai mintarendszerek létrehozása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2007. június 14-i 657/2007/EK bizottsági rendelet (3) meghatározta a rövid távú statisztikákra vonatkozó európai mintarendszerekben részt vevő tagállamok által végzett adattovábbításra vonatkozó szabályokat és feltételeket.

(4)

A gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról és a 3037/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról (EGT) szóló, 2006. december 20-i 1893/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4), illetve a termékek tevékenység szerinti, új statisztikai osztályozásáról (CPA, magyarul: TESZOR) és a 3696/93/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (EGT) szóló, 2008. április 23-i 451/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) elfogadásával szükségessé vált a változók listájának, az egyes változókhoz használandó lebontási és összesítési szinteknek, valamint az európai mintarendszerek szabályainak és feltételeinek frissítése.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a statisztikai programbizottság véleményével,

29.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/21

(1)

A 2002/94/EK bizottsági irányelv (2) részletes szabályokat állapít meg a 2008/55/EK irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtására. A tapasztalatok azonban rámutattak, hogy az irányelv – jogi természeténél fogva – nem a leghatékonyabb eszköz a kölcsönös segítségnyújtás egységes eljárásának teljes megvalósítására. Ezért helyénvaló a szóban forgó irányelvet rendelettel felváltani.

(2)

A tagállamok illetékes hatóságai közötti információcsere megkönnyítése érdekében minden jogsegély iránti megkeresést, valamint minden kísérő dokumentumot és információt – lehetőség szerint – elektronikus úton kell továbbítani.

(3)

A megfelelő adatok és információk továbbításának biztosítása érdekében ki kell alakítani a tagállamok nemzeti hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtás iránti megkeresésre szolgáló űrlapok mintáit. Az elektronikus kommunikációs rendszer követelményeihez és lehetőségeihez való alkalmazkodás céljából lehetővé kell tenni az elektronikus űrlapok szerkezetének és külső megjelenésének a minták módosítása nélküli naprakésszé tételét, amennyiben a megkeresések tartalmazzák a kért adatokat és információkat.

(4)

Annak érdekében, hogy a Bizottság számára lehetővé váljék a 2008/55/EK irányelvben lefektetett eljárások eredményességének és hatékonyságának rendszeres értékelése, indokolt előírni, hogy bizonyos információkat a tagállamok minden évben közöljenek a Bizottsággal.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a behajtási bizottság véleményével,

1.

„elektronikus úton történő” továbbítás: az adatfeldolgozó (ideértve a digitális tömörítést) elektronikus készülék alkalmazásával, vezeték, rádióátvitel, optikai technológia vagy egyéb elektromágneses eszköz felhasználásával történő átvitel;

2.

„CCN/CSI-hálózat”: a közös kommunikációs hálózaton (CCN) és a közös rendszerinterfészen (CSI) alapuló, az illetékes hatóságok között a vám- és adóügy területén a teljes körű elektronikus információtovábbítás biztosítása érdekében a Közösség által kifejlesztett közös felület.

1.

az adós;

2.

bármilyen olyan személy, aki a megkereső hatóság székhelyéül szolgáló tagállam (a továbbiakban: „a megkereső hatóság tagállama”) hatályban lévő jogszabályai értelmében felel a követelés rendezéséért;

3.

bármilyen harmadik fél, akinek az (1) vagy a (2) bekezdésben említett valamelyik személy tulajdona a birtokában van.

a)

igazolja a megkeresés kézhezvételét;

b)

felkéri a megkereső hatóságot a megkeresés kiegészítésére, ha az nem tartalmazza a 2008/55/EK irányelv 7. cikkében említett információt vagy egyéb adatokat.

29.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/44

(1)

Az Orosz Föderáció területére szállított egyes marhahús-, borjúhús- és sertéshús-szállítmányokra vonatkozó információközlési rendszer létrehozásáról szóló, 2000. november 24-i 2584/2000/EK bizottsági rendeletet (2) jelentősen módosították (3). Az áttekinthetőség és érthetőség érdekében ezt a rendeletet kodifikálni kell.

(2)

Az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről az Orosz Föderáció közötti partnerség létrehozásáról szóló Partnerségi és Együttműködési Megállapodáshoz mellékelt, a vámjogszabályok helyes alkalmazásához nyújtandó kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról szóló 2. Jegyzőkönyv (4) 2. cikke előírja, hogy a feleknek segíteni kell egymást annak biztosításában, hogy a vámjogszabályokat helyesen alkalmazzák, különösen e jogszabályok megszegésének megelőzése, felderítése és vizsgálata által. A közigazgatási segítségnyújtás végrehajtása tárgyában az Európai Csaláselleni Hivatal (a továbbiakban: OLAF) által képviselt Bizottság és az orosz hatóságok egyezséget kötöttek a Közösség és az Orosz Föderáció között történő árumozgásra vonatkozó információközlési rendszer létrehozásáról.

(3)

A fenti közigazgatási segítségnyújtás részeként meg kell állapítani egyrészről azon információkat, amelyeket a piaci szereplőknek továbbítaniuk kell a tagállamok illetékes hatóságaihoz, másrészről létre kell hozni egy információközlési rendszert a tagállamok illetékes hatóságai, az OLAF és az orosz hatóságok között, különösen az Orosz Föderáció területére szállított marha-, borjú- és sertéshústermékek tekintetében.

(4)

Ezen információk és a bevezetett információközlési rendszer lehetővé teszik az érintett termékek Orosz Föderációba történő kivitelének nyomon követését és szükség esetén az olyan esetek kimutatását, ahol az export-visszatérítés nem jogos, és ezért vissza kell fizettetni.

(5)

E rendelet rendelkezéseinek alkalmazását hosszabb alkalmazási időszak után kell értékelni. E rendelet fentiek alapján történő felülvizsgálata annak más termékek kivitelére való kiterjesztéséhez vezethet, illetve pénzügyi következményeket foglalhat magába a kötelezettségek teljesítése vagy nem teljesítése esetére.

(6)

A mezőgazdasági termékek után járó exportvisszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1999. április 15-i 800/1999/EK bizottsági rendelet (5) 16. cikkének (4) bekezdése szerint a Bizottság egyes meghatározott esetekben előírhatja, hogy a behozatalt meghatározott dokumentumokkal vagy más úton igazolják. Következésképpen – az e rendeletben meghatározott kivitel tekintetében – az orosz hatóságoktól származó információkat úgy kell tekinteni, mint a meglévő igazolási forrásokat kiegészítő új igazolási forrást.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

a)

kiviteli nyilatkozat száma, kiviteli vámhivatal neve és a kiviteli vámkezelés dátuma;

b)

árumegnevezés, megadva a kombinált nómenklatúra szerinti nyolc számjegyű termékkódot;

c)

nettó mennyiség kilogrammban;

d)

a TIR-igazolvány száma, vagy az orosz DKD belső árutovábbítási okmány hivatkozási száma, vagy az orosz belföldi használatra való forgalomba bocsátási TD1/IM40 nyilatkozat száma;

e)

adott esetben a szállítótartály száma;

f)

a szállítmány Oroszországba lépésekor alkalmazott szállítóeszköz azonosító száma és/vagy neve;

g)

annak a vámfelügyelet ellenőrzése alá tartozó raktárnak az engedélyezési száma, ahová a terméket Oroszországban szállítják;

h)

az áru oroszországi vámraktárba vámfelügyelet alatt történő leszállításának időpontja.

29.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/47

(1)

A 616/2007/EK bizottsági rendelet (3) 5. cikkének (2) bekezdése értelmében az engedélykérelem benyújtásával egy időben 100 kilogrammonként 50 EUR összegű biztosítékot kell letétbe helyezni.

(2)

Szem előtt tartva a Brazíliából származó termékek importjára alkalmazandó új feltételeket, indokolt olyan szintben megállapítani az engedélyhez kapcsolódó biztosíték összegét, amellyel biztosítható a vámkontingensek megfelelő kezelése és a piaci szereplőknek e vámkontingensekhez való elegendő hozzáférése.

(3)

Szem előtt tartva a biztosíték csökkentését, szintén a megfelelő kezelés óhajával, indokolt megnövelni a megengedett legnagyobb mennyiséget, amelyet az 1. csoportba tartozó kontingensek keretében egyazon piaci szereplő kérelmezhet.

(4)

A 616/2007/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

Tekintettel arra, hogy a következő alidőszakra vonatkozó kérelmek benyújtásának időszaka 2008. december 1-jén kezdődik, feltétlenül szükséges, hogy e rendelet rendelkezései az említett időponttól fogva legyenek alkalmazandók.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

29.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/49

(1)

Az 1234/2007/EK rendelet 28. cikke előírja, hogy támogatni kell a vaj magántárolását.

(2)

A vaj árának és készleteinek alakulása a piac egyensúlyának zavarára utal, amely szezonális tárolás segítségével megszüntethető vagy csökkenthető. A jelenlegi piaci helyzetre tekintettel 2009. január 1-jétől indokolt a vaj magántárolásának támogatása.

(3)

Az egyes mezőgazdasági termékek magántárolásához nyújtható közösségi támogatás odaítélésére vonatkozó közös szabályok megállapításáról szóló, 2008. augusztus 20-i 826/2008/EK bizottsági rendelet (2) rögzítette a magántárolási támogatási rendszer végrehajtásának közös szabályait.

(4)

A 826/2008/EK rendelet 6. cikkének értelmében előre rögzített támogatást kell nyújtani a rendelet III. fejezetében foglalt részletes szabályokkal és feltételekkel összhangban.

(5)

A jelen intézkedés végrehajtásának megkönnyítése érdekében és a tagállamok jelenlegi gyakorlatára figyelemmel a 826/2008/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésének csak a már teljesen betárolt termékekre kell vonatkoznia. Ezért a fenti cikktől való eltérést kell bevezetni.

(6)

Az 1234/2007/EK rendelet 29. cikkével összhangban a támogatást a tárolási költségekre, valamint a friss vaj és a készletezett vaj árának várható alakulására figyelemmel kell megállapítani.

(7)

Célszerű támogatást megállapítani az érintett termékek be- és kitárolásának költségeire, valamint a hűtőházi tárolás napi költségeire és a finanszírozás költségeire vonatkozóan.

(8)

Az igazgatási hatékonyság és az egyszerűsítés érdekében abban az esetben, ha a tárolásra vonatkozó részletes információkat már a támogatási kérelemben fel kell tüntetni, helyénvaló mentességet adni azon kötelezettség alól, hogy ugyanezeket az információkat a 826/2008/EK rendelet 20. cikke első bekezdésének a) pontja alapján a szerződés megkötését követően is jelentsék be.

(9)

Az egyszerűsítés és a logisztikai hatékonyság érdekében azokban az esetekben, ahol a szerződésszám szerepel a tárolási nyilvántartásban, mentességet lehetne adni azon kötelezettség alól, amely szerint a szerződésszámot minden egyes tárolt egységen fel kell tüntetni.

(10)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

—

tárolt tonnánként 15,62 EUR a rögzített tárolási költségekre,

—

tonnánként és a szerződéses tárolás idejére naponként 0,44 EUR.

29.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/51

(1)

Az 1019/2002/EK bizottsági rendelet (2) az olívaolaj esetében rendelkezik egyes, nem kötelezően feltüntetendő jelölésekről. Az említett rendelet 5. cikkének c) pontja értelmében a szűz olívaolajok organoleptikus tulajdonságaira vonatkozó feliratok csak akkor tüntethetők fel a címkén, ha az olívaolaj és az olívamaradék-olaj jellemzőiről és az ezekre vonatkozó elemzési módszerekről szóló, 1991. július 11-i 2568/91/EGK bizottsági rendeletben (3) előírt elemzési módszer eredményein alapulnak. Az 1019/2002/EK rendelet 12. cikke (2) bekezdésével összhangban a szóban forgó rendelkezést 2008. november 30-tól kell alkalmazni.

(2)

A Nemzetközi Olívaolaj-tanács 2007 novemberében befejezte a szűz olívaolajok kedvező jellemzőinek körét kiszélesíteni hivatott új organoleptikus értékelési módszereket kutató munkálatait. A közösségi szabályozásnak a Nemzetközi Olívaolaj-tanács felülvizsgált módszeréhez való hozzáigazítása az 1019/2002/EK rendelet 5. cikke c) pontjának módosításával jár. Erre a módosításra az olívaolaj több címkézési szabályának előírás szerint 2009. július 1-jén hatályba lépő módosítása keretében kerül sor. Ésszerűtlen volna – különösen a termékeik címkézésének módosítására kényszerülő piaci szereplők szempontjából – az 5. cikk c) pontjának jelenlegi rendelkezéseit a csupán 2008. november 30-tól2009. június 30-ig tartó szűk időszakban alkalmazni.

(3)

Indokolt tehát az 1019/2002/EK rendelet 5. cikke c) pontja alkalmazásának kezdetét 2009. július 1-jére halasztani.

(4)

Ezért az 1019/2002/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

29.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/52

(1)

A bizonyos halállományokra és halállománycsoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások hatálya alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2008. évre történő meghatározásáról szóló, 2008. január 16-i 40/2008/EK tanácsi rendelet (3) kvótákat állapít meg a 2008. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók kimerítették a 2008. évre meghatározott, a mellékletben megnevezett állományra vonatkozó halászati kvótát.

(3)

Ezért erre az állományra nézve meg kell tiltani a halászatot, valamint a fedélzeten való tárolást, az át- és kirakodást,

29.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/54

(1)

A bizonyos halállományokra és halállománycsoportokra vonatkozó, a Fekete-tengeren alkalmazandó halászati lehetőségeknek és az azokra vonatkozó feltételeknek a 2008. évre történő meghatározásáról szóló, 2007. december 20-i 1579/2007/EK tanácsi rendelet (3) kvótákat állapít meg a 2008. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett tagállam lobogója alatt közlekedő, illetve az e tagállamban lajstromozott hajók kimerítették a 2008. évre meghatározott, a mellékletben megnevezett állományra vonatkozó halászati kvótát.

(3)

Ezért erre az állományra nézve meg kell tiltani a halászatot, valamint a fedélzeten való tárolást, az át- és kirakodást,

29.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/56

(1)

Az 1234/2007/EK rendelet 136. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az 1001 10 00, az 1001 90 91, az ex 1001 90 99 (kiváló minőségű közönséges búza), az 1002, az ex 1005 (a hibrid vetőmag kivételével), valamint – a vetésre szánt hibridek kivételével – ex 1007 KN-kód alá tartozó termékekre vonatkozó behozatali vámnak meg kell egyeznie az e termékek behozatalára érvényes, 55 %-kal megnövelt, majd a szállítmányra alkalmazandó CIF-importárral csökkentett intervenciós árral. E vám azonban nem haladhatja meg a közös vámtarifa szerinti vámtételt.

(2)

Az 1234/2007/EK rendelet 136. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az (1) bekezdésben említett behozatali vám kiszámítása céljából az abban a bekezdésben említett termékekre rendszeres időközönként reprezentatív CIF-importárat kell megállapítani.

(3)

Az 1249/96/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a 1001 10 00, a 1001 90 91, az ex 1001 90 99 (kiváló minőségű közönséges búza), a 1002 00, a 1005 10 90, a 1005 90 00 és a 1007 00 90 KN-kód alá tartozó termékekre vonatkozó importvám kiszámításához az ugyanezen rendelet 4. cikkében leírt módszerrel meghatározott napi reprezentatív CIF-importárat kell alkalmazni.

(4)

Helyénvaló rögzíteni a behozatali vámokat a 2008. december 1-jétől az új behozatali vám hatálybalépése napjáig tartó időszakra.

(5)

Mindazonáltal az egyes gabonafélékre vonatkozó behozatali vámoknak a 2008/2009-es gazdasági év tekintetében történő ideiglenes felfüggesztéséről szóló, 2008. június 26-i 608/2008/EK bizottsági rendelet (3) értelmében az e rendelet által meghatározott egyes vámokat fel kell függeszteni,

29.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/59

(1)

A transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló, 1996. július 23-i 1692/96/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban (3) meghatározott transzeurópai közlekedési hálózat kiemelten fontos az európai integráció és kohézió támogatásában és a magas szintű jólét biztosításában. Elsősorban a magas közlekedésbiztonsági szintet kell garantálni.

(2)

Az „Európai közlekedéspolitika 2010-ig: ideje dönteni” című, 2001. szeptember 12-i fehér könyvében a Bizottság kifejezte, hogy közúti biztonsági hatástanulmányok és közúti biztonsági auditok elvégzésére van szükség a Közösségen belül a magas baleseti koncentrációjú útszakaszok azonosításának és kezelésének érdekében. Kitűzte azt a célt is, hogy 2001 és 2010 között a felére csökkenjen az Európai Unió útjain bekövetkezett halálesetek száma.

(3)

Az „Európai közlekedésbiztonsági cselekvési program – a közúti balesetek áldozatai számának felére csökkentése az Európai Unióban 2010-ig: a megosztott felelősség” című 2003. június 2-i közleményben a Bizottság a közúti infrastruktúrát a közlekedésbiztonsági politika harmadik pilléreként határozta meg, amelynek hozzá kell járulnia a Közösség balesetcsökkentési célkitűzéséhez.

(4)

Az utóbbi években olyan jelentős előrelépések történtek a járművek kialakításában (biztonsági intézkedések és új technológiák alkalmazása), amelyek segítettek a közúti balesetek halálos áldozatai és sérültjei számának csökkentésében. Ha a 2010-re kitűzött célt el kívánjuk érni, más területeken is intézkedéseket kell tenni. A közúti infrastruktúra közlekedésbiztonsági kezelése sok fejlesztési lehetőséget kínál, amit előnyünkre kell fordítani.

(5)

A transzeurópai úthálózaton belül a közúti infrastruktúra közlekedésbiztonsága javításának nélkülözhetetlen eszköze a megfelelő eljárások kialakítása. A közúti biztonsági hatásvizsgálatok stratégiai szinten kell, hogy bemutassák az infrastrukturális beruházások különböző tervezési alternatíváinak közúti biztonságra gyakorolt hatását, és fontos szerepet kell betölteniük az útvonalak kiválasztásakor. A közúti biztonsági hatásvizsgálatok eredményeit több dokumentumban is rögzíteni lehet. Továbbá, közúti biztonsági auditoknak kell részletesen meghatározniuk a közúti infrastrukturális beruházások veszélyes jellemzőit. A transzeurópai úthálózat infrastruktúrájának közlekedésbiztonsági javítása érdekében helyénvaló ezért ezen a két területen eljárásokat kidolgozni, a transzeurópai közúthálózat alagútjaira vonatkozó biztonsági minimumkövetelményekről szóló, 2004. április 29-i 2004/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) meghatározott közúti alagutak kizárásával.

(6)

Több tagállam már jelenleg is rendelkezik a közúti infrastruktúra közlekedésbiztonsági kezelésére irányuló, jól működő rendszerekkel. Ezen országok számára engedélyezni kell meglévő módszereik további használatát, amennyiben azok összhangban állnak ezen irányelv céljaival.

(7)

A kutatás létfontosságú az Európai Unió közútjai közlekedésbiztonságának növeléséhez. Az összetevők, intézkedések és módszerek (beleértve a telematikát is) kialakítása és ismertetése, valamint a kutatás eredményeinek terjesztése fontos szerepet játszik a közúti közlekedés infrastruktúra-elemei biztonságának növelésében.

(8)

A meglévő utak közlekedésbiztonságát célzott befektetésekkel kell fokozni a legnagyobb baleseti koncentrációval és/vagy a legnagyobb balesetcsökkentési potenciállal rendelkező útszakaszokon. Annak érdekében, hogy a járművezetők viselkedésüket megfelelően módosíthassák és fokozódjon a közlekedési szabályok, különösen a sebességhatárok betartása, a járművezetők figyelmét fel kell hívni a magas baleseti koncentrációjú útszakaszokra.

(9)

Az úthálózat közlekedésbiztonsági besorolása már közvetlenül megvalósítását követően magas potenciállal rendelkezik. A magas baleseti koncentrációjú útszakaszok meghatározását és a javító intézkedések meghozatalát követően a közlekedésbiztonsági ellenőrzéseknek megelőző intézkedésként fontosabb szerepet kell kapniuk. A rendszeres ellenőrzés nélkülözhetetlen eszköze annak, hogy megóvja az összes közúti közlekedőt az esetleges veszélyektől, a veszélyeztetett közlekedőket is ideértve, valamint útjavítási munkák esetén is.

(10)

A közlekedésbiztonsági szakemberek képzése és minősítése, amely a tagállamok által hitelesített képzési tantervek és minősítési eszközök révén történik, lehetővé teszi, hogy az ilyen, hivatásukat gyakorló szakemberek megszerezhessék a szükséges naprakész tudást.

(11)

Az Európai Unióban található utak közlekedésbiztonságának javítása céljából rendelkezéseket kell hozni a legjobb gyakorlatok tagállamok közötti gyakoribb és rendszeresebb cseréjével kapcsolatban.

(12)

Az Európai Unióban található közutak magas közlekedésbiztonsági szintjének biztosítása érdekében a tagállamoknak alkalmazniuk kell az infrastruktúra közlekedésbiztonsági kezelésére vonatkozó iránymutatásokat. Az iránymutatásoknak és a végrehajtásról szóló rendszeres jelentéseknek a Bizottság felé történő közlése utat nyit az infrastruktúra közlekedésbiztonságának szisztematikus, közösségi szintű fejlesztése előtt, és alapot teremt ahhoz, hogy idővel eredményesebb rendszert lehessen kifejleszteni. A végrehajtással kapcsolatos jelentések lehetővé teszik, hogy a többi tagállam megállapítsa a legeredményesebb megoldásokat, a tanulmányok előtti és utáni rendszeres adatgyűjtés pedig lehetővé teszi a jövőbeni cselekvés számára legeredményesebb intézkedés kiválasztását.

(13)

Ezen irányelv közlekedésbiztonsági beruházásokra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása nem sértheti a tagállamok közúthálózati karbantartási beruházásokra vonatkozó hatáskörét.

(14)

Mivel az irányelv célját – nevezetesen olyan eljárások kidolgozását, amelyek a transzeurópai úthálózat egységesen magas közlekedésbiztonsági szintjét biztosítják – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a fellépés hatásai miatt közösségi szinten az jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

(15)

Az irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak (5) megfelelően kell elfogadni.

(16)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy a közúti közlekedésbiztonság-kezelési gyakorlatok fejlesztéséhez szükséges kritériumokat kiigazíthassa, és a mellékleteket a technikai fejlődéshez igazíthassa. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és az irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel való kiegészítését, azokat az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(17)

A megfelelő számú pihenőhely nem csak a bűnmegelőzés, de a közlekedés biztonsága érdekében is fontos. A pihenőhelyeken a vezetők a megfelelő időben pihenhetnek, és teljes koncentráció mellett folytathatják útjukat. A megfelelően biztonságos pihenőhely előírásának ezért a közúti infrastruktúra közlekedésbiztonsági kezelésére vonatkozó szabályozás szerves részét kell képeznie.

(18)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (6) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedéseik közötti megfelelést, és hogy azokat tegyék közzé,

1.

„transzeurópai úthálózat”: az 1692/96/EK határozat I. mellékletének 2. szakaszában meghatározott úthálózat;

2.

„illetékes szerv”: bármely nemzeti, regionális vagy helyi szinten létrehozott állami vagy magánszervezet, amely illetékessége folytán részt vesz ezen irányelv végrehajtásában, beleértve azokat az illetékes szervként kijelölt intézményeket is, amelyek már ezen irányelv hatálybalépése előtt léteztek, feltéve hogy eleget tesznek ezen irányelv követelményeinek;

3.

„közúti biztonsági hatásvizsgálat”: annak a stratégiai összehasonlító elemzése, hogy az új út vagy a meglévő hálózat jelentős mértékű módosítása milyen hatással van az úthálózat közlekedésbiztonságára;

4.

„közúti biztonsági audit”: a közúti infrastrukturális projekt tervezési jellemzőinek független, részletes, módszeres és műszaki biztonsági ellenőrzése a tervezéstől az üzemeltetés korai szakaszáig;

5.

„magas baleseti koncentrációjú útszakaszok besorolása”: a közúti hálózat azon szakaszainak azonosítására, elemzésére és besorolására vonatkozó módszer, amelyek több mint három éve használatban vannak, és amelyeken a forgalomáramlás arányában mérve magas a halálos kimenetelű forgalmi balesetek száma;

6.

„az úthálózat közlekedésbiztonsági besorolása”: a meglévő úthálózat részeinek biztonsági fejlesztési lehetőségek és a balesetek költségeinek megtakarításai szerinti azonosítására, elemzésére és besorolására szolgáló módszer;

7.

„közlekedésbiztonsági ellenőrzés”: a közlekedésbiztonsági okokból karbantartást igénylő jellemzők és hibák szokásos, rendszeres időközönként történő ellenőrzése;

8.

„iránymutatások”: a tagállamok által elfogadott intézkedések, amelyek az ezen irányelvben meghatározott közlekedésbiztonsági eljárások alkalmazását illetően meghatározzák a követendő lépéseket és a figyelembe veendő elemeket;

9.

„infrastrukturális projekt”: új közúti infrastruktúra építésére vagy a meglévő úthálózat jelentős módosítására irányuló projekt, amely hatással van a forgalomra.

a)

megfelelő tapasztalat vagy képzettség az úttervezés, a közúti biztonság tervezése és a balesetek elemzése terén;

b)

a 8. cikk szerinti iránymutatások tagállamok általi elfogadásától számított két évet követően az útbiztonsági ellenőrzéseket kizárólag a (2) és (3) bekezdésben foglalt követelményeknek megfelelő auditorok vagy ilyen auditorokat magukban foglaló szakértői csoportok végezhetik;

c)

az auditor az audit időpontjában nem vehet részt az érintett infrastrukturális beruházás tervezésében vagy üzemeltetésében.

29.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/68

(1)

A 2000/29/EK irányelv IV. melléklete megállapítja a Közösségbe behozott fából készült csomagolóanyagra és a nemfa-rakomány kiékeléséhez és alátámasztásához használt fára vonatkozó különleges előírásokat. Ezek az előírások „A nemzetközi kereskedelemben használt fa csomagolóanyag szabályozására vonatkozó iránymutatások” című, a FAO növény-egészségügyi intézkedésekre (ISPM) vonatkozó 15. számú nemzetközi szabványán (2) alapulnak.

(2)

Az ISPM 15. szabványának értelmében jóváhagyott előírásokon túlmenően a 2000/29/EK irányelv IV. melléklete előírja, hogy az importált fa csomagolóanyag kérgezett fából készüljön. A kéreg eltávolítására vonatkozó előírás alkalmazását két alkalommal elhalasztották.

(3)

A Közösség kérelmezte az ISPM 15. szabványa felülvizsgálatát olyan előírás elfogadása céljából, amely orvosolná a Közösség azon kockázatból eredő aggályát, amelyet a nemzetközi kereskedelemben használt fa csomagolóanyagokon található fakéreg jelent.

(4)

A Nemzetközi Növényvédelmi Egyezmény égisze alatt létrehozott, és nemzetközileg elismert erdészeti szakértőkből álló, erdészeti karanténnel foglalkozó szakcsoport (Technical Panel on Forest Quarantine, TPFQ) megvizsgálta a fa csomagolóanyagokon található kéreg jelentette növény-egészségügyi kockázatról rendelkezésre álló tudományos adatokat. Az erdészeti karanténnel foglalkozó szakcsoport arra a következtetésre jutott, hogy műszakilag indokolt annak előírása, hogy a nemzetközi kereskedelemben használt fa csomagolóanyag kéregmentes legyen, a kis kéregdarabok jelenlétére vonatkozóan pontosan meghatározott toleranciaszint betartásával annak biztosítása érdekében, hogy a növény-egészségügyi kockázat szintje elfogadható maradjon, és hogy az ISPM átdolgozott 15. szabványát kiegészítsék ezzel az előírással.

(5)

A fa csomagolóanyagon és alátétfán található kéreg jelenlétére vonatkozó közösségi előírásokat az ISPM 15. átdolgozott szabványának a Nemzetközi Növényvédelmi Egyezmény növény-egészségügyi bizottsága általi elfogadása előtt összhangba kell hozni az erdészeti karanténnel foglalkozó szakcsoport műszaki következtetéseivel annak érdekében, hogy a Közösség területét védjék a károsító szervezetek behurcolásától.

(6)

Ezért indokolt a kéreg eltávolítására vonatkozó előírásnak a kéreg jelenlétének műszakilag igazolt toleranciaszintjéhez történő hozzáigazítása.

(7)

A 2000/29/EK irányelv IV. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

A 2000/29/EK irányelv IV. mellékletét módosító 2006/14/EK bizottsági irányelvvel (3) bevezetett, a fa csomagolóanyag kérgezett hengeres fából történő előállítására vonatkozó előírás 2009. január 1-jétől alkalmazandó. Ezért szükséges, hogy az ezen irányelvben előírt intézkedéseket is 2009. január 1-jétől alkalmazzák. Indokolt előírni azonban a kérgezésre vonatkozó előírás 2009. július 1-jétől történő alkalmazását annak érdekében, hogy a harmadik országoknak lehetősége legyen a szükséges kiigazítások elvégzésére.

(9)

Az ebben az irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak a Növény-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

29.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/71

(1)

A 2000/29/EK irányelv értelmében Kanadából származó vetőburgonyát nem lehet a Közösség területére behozni. Az irányelv azonban ettől a szabálytól eltérést tesz lehetővé azzal a feltétellel, hogy nem áll fenn a károsító szervezetek elterjedésének a veszélye.

(2)

A 2003/61/EK bizottsági határozat (2) rendelkezik a Kanada bizonyos tartományaiból származó vetőburgonyának Görögországba, Olaszországba, Portugáliába, Spanyolországba, Ciprusra és Máltára való, bizonyos feltételek mellett történő behozatalára vonatkozó eltérésről.

(3)

Portugália kérte ennek az eltérésnek a meghosszabbítását.

(4)

Mivel az eltéréshez vezető körülmények változatlanok maradnak, az eltéréseket továbbra is alkalmazni kell.

(5)

A 2003/61/EK határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az ebben a határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növény-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

1.

Az 1. cikk (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

2.

A 15. cikkben a „2008. március 31.” helyébe a „2011. március 31.” lép.

29.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/73

(1)

Az euro Szlovákiában 2009. január 1-jével történő bevezetése azzal jár, hogy ugyanettől a naptól kezdve a kötelező tartalékrendszer hatálya alá fognak tartozni a Szlovákiában található hitelintézetek és hitelintézetek szlovák fióktelepei.

(2)

E jogalanyoknak az eurorendszer kötelező tartalékrendszerébe történő integrálása átmeneti rendelkezések elfogadását teszi szükségessé annak biztosítása érdekében, hogy az integráció zökkenőmentes legyen, illetve az ne keltsen aránytalan terheket a részt vevő tagállamok, közöttük Szlovákia hitelintézetei számára.

(3)

Az Alapokmány 5. cikke és az Európai Közösséget létrehozó szerződés 10. cikke együttesen utal a tagállamok azon kötelezettségére, hogy nemzeti szinten hozzanak meg és hajtsanak végre minden szükséges intézkedést az EKB statisztikai adatszolgáltatási követelményeinek teljesítése, valamint a statisztikai téren az euro bevezetéséhez való időbeni felkészülés biztosítása céljából,

29.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/76

(1)

A KBER Alapokmányának 12.1 cikke szerint a Kormányzótanács fogadja el azokat az iránymutatásokat és hozza meg azokat a határozatokat, amelyek szükségesek az eurorendszerre ruházott feladatok ellátásának biztosításához. Ennélfogva a Kormányzótanács rendelkezik hatáskörrel az olyan kiegészítő tevékenységek megszervezéséről való döntésre, mint az eurorendszer feladatainak ellátásához szükséges áruk és szolgáltatások beszerzése.

(2)

A Európai Közösség beszerzésre vonatkozó jogszabályai lehetőséget adnak arra, hogy több ajánlatkérő közösen szerezzen be árukat és szolgáltatásokat. Ez az elv tükröződik az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlament és tanácsi irányelv (1) (15) preambulumbekezdésében és 11. cikkében, amelyek előírják egyes központosított beszerzési eljárások használatát.

(3)

Az Európai Központi Bank célja a költségtakarékosság és hatékonyság elveinek betartása, és az áruk és szolgáltatások beszerzésére fordított pénzért a legjobb minőségre törekszik. A Kormányzótanács az áruk és szolgáltatások közös beszerzését olyan eszköznek tekinti, ami a szinergiák és a méretgazdaságosság kiaknázása révén e célkitűzések elérését szolgálja.

(4)

Az eurorendszer közös beszerzési keretrendszerének létrehozásával az Európai Központi Bank („EKB”) célja annak támogatása, hogy az EKB és az eurót bevezetett tagállamok nemzeti központi bankjai részt vegyenek ebben a közös beszerzésben.

(5)

A Kormányzótanács a közös beszerzés koordinálására létrehozta az Eurorendszer Beszerzési Koordinációs Irodáját (Eurosystem Procurement Coordination Office – „EPCO”). A Kormányzótanács az EPCO befogadására a Banque centrale du Luxembourgot jelölte ki a 2008. január 1-jétől2012. december 31-ig tartó időszakra.

(6)

Ez a határozat nem érinti a központi bankok azon lehetőségét, hogy felkérjék az EPCO-t olyan áru- és szolgáltatásbeszerzésekkel kapcsolatos támogatásra, amelyek nem tartoznak e határozat hatálya alá.

(7)

Az eurót még nem bevezetett tagállamok nemzeti központi bankjai is érdekeltek lehetnek az EPCO tevékenységében és a közös pályázati eljárásokban való részvételben, amelyek a központi bankokra irányadó feltételek mellett fognak zajlani,

a)

„eurorendszer”: az Európai Központi Bank és azon tagállamok nemzeti központi bankjai, amelyek bevezették az eurót;

b)

„eurorendszer feladatai”: a Szerződés és a KBER alapokmánya értelmében az eurorendszerre ruházott feladatok;

c)

„központi bank”: az EKB vagy az eurót bevezetett valamely tagállam nemzeti központi bankja;

d)

„vezető központi bank”: a közös pályázati eljárás lebonyolításáért felelő központi bank;

e)

„fogadó központi bank”: a Kormányzótanács által az EPCO befogadására kijelölt központi bank;

f)

„EPCO Irányítóbizottság”: a Kormányzótanács által az EPCO tevékenységeinek irányítására felállított bizottság. Az EPCO Irányítóbizottságnak minden központi részéről egy tagja van, akiket az intézményen belüli szervezeti és stratégiai kérdésekben szakértelemmel és gyakorlattal rendelkező, vezető beosztású személyek és beszerzési szakértők sorából kell választani. Az EPCO Irányítóbizottság az Igazgatóságon keresztül a Kormányzótanácsnak számol be. Az EKB látja el az EPCO Irányítóbizottság elnökségi és titkársági feladatait;

g)

„közös pályázati eljárás”: a vezető központi bank által áruknak és szolgáltatásoknak a közös pályázati eljárásban részt vevő központi bankok javára lefolytatott közös beszerzésére szolgáló eljárás.

a)

a bevált beszerzési gyakorlatok eurorendszeren belüli elfogadásának elősegítése;

b)

a közös beszerzéshez szükséges infrastruktúra (pl. készségek, funkcionális eszközök, információs rendszerek, eljárások) kialakítása;

c)

a központi bankok EPCO-hoz intézett beszerzési igénye alapján olyan potenciális beszerzések azonosítása, amelyek a határozat hatálya alá vagy azon kívül esnek;

d)

a c) pontban írt értékelés alapján éves beszerzési terv készítése és frissítése a közös pályázati eljárások tekintetében;

e)

a közös pályázati eljárásban részt vevő központi bankokkal együttműködésben közös követelmények kidolgozása;

f)

a központi bankok támogatása a közös beszerzési eljárásokban;

g)

a központi bankok támogatása a Központi Bankok Európai Rendszerének közös projektjeihez kapcsolódó beszerzésekben, ha ezt a projektvezető központi bank kéri.

29.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/79

(1)

A 2008/736/KKBP együttes fellépés 10. cikke (1) bekezdésének értelmében a PBB a Szerződés 25. cikkének megfelelően felhatalmazást kapott arra, hogy az EUMM Georgia politikai ellenőrzése és stratégiai irányítása céljából meghozza a megfelelő határozatokat, többek között a misszióvezető kinevezésére vonatkozó határozatot.

(2)

A főtitkár/főképviselő azt javasolta, hogy Hansjörg HABER -t nevezzék ki az EUMM Georgia misszióvezetőjévé,

29.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/80

(1)

A 2004/570/KKBP együttes fellépés 6. cikke értelmében a Tanács felhatalmazta a Politikai és Biztonsági Bizottságot (PBB) további határozatok meghozatalára az EU-erők főparancsnokának kinevezésére vonatkozóan.

(2)

2007. szeptember 25-én a PBB elfogadta a BiH/11/2007 határozatot (2), amelyben Ignacio MARTÍN VILLALAÍN vezérőrnagyot az Európai Unió Bosznia és Hercegovina-i katonai műveletében az EU-erők főparancsnokává nevezték ki.

(3)

Az EU műveleti parancsnoka ajánlotta, hogy Stefano CASTAGNOTTO vezérőrnagyot nevezzék ki az Európai Unió Bosznia és Hercegovina-i katonai műveletében az EU-erők új főparancsnokává.

(4)

Az EU Katonai Bizottsága támogatta az ajánlást.

(5)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 6. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt az Európai Unió védelmi vonatkozású határozatainak és tevékenységeinek kidolgozásában és végrehajtásában.

(6)

Az Európai Tanács 2002. december 12–13-i koppenhágai ülésén nyilatkozatot fogadott el, amelyben kijelentette, hogy a „Berlin plusz” rendelkezései és azok végrehajtása kizárólag az Európai Unió azon tagállamaira vonatkozik majd, amelyek egyben akár a NATO tagjai, vagy a „Partnerség a Békéért” részes felei, és amelyek ennek megfelelően a NATO-val kétoldalú biztonsági megállapodást kötöttek,