16.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 247/1

(1)

A Tanács a 428/2005/EK rendelettel (2) a Kínai Népköztársaságból és Szaúd-Arábiából származó poliészter vágott szál (Polyester Staple Fibres a továbbiakban: PSF, amint azt a (15) preambulumbekezdés részletesebben meghatározza) behozatalára végleges dömpingellenes vámot vetett ki, és módosította a Koreai Köztársaságból (a továbbiakban: Korea) származó poliészter vágott szál behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 2852/2000/EK rendeletet (3). 2008. július 8-án az Elsőfokú Bíróság korlátozott mértékben megsemmisítette a 428/2005/EK rendelet 2. cikkét, a Huvis Corp koreai vállalat által gyártott és exportált termékeknek Európai Közösségbe történő kivitelére kivetett dömpingellenes vámmal kapcsolatosan (4).

(2)

A Tanács az 1799/2002/EK rendelettel (5) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Fehéroroszországból származó PSF behozatalára. Az említett rendelet által előírt intézkedések 2007. október 11-én lejártak.

(3)

A panasz visszavonását követően a Bizottság a 2007/430/EK határozattal (6) (a továbbiakban: megszüntető határozat) megszüntette a dömpingellenes eljárást a Malajziából és Tajvanról származó PSF behozatala tekintetében (a továbbiakban: korábbi vizsgálat). Az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdésével összhangban megállapításra került, hogy a Malajziából és Tajvanról származó behozatalokra kivetett dömpingellenes vám megszüntetése nem ellentétes a Közösség érdekével.

(4)

Miután a Bizottság megállapította, hogy elegendő megalapozott bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az akkor hatályos intézkedések többé nem lehetnek megfelelők, mert fenntartásuk sértheti a közösségi érdekeket, 2007. augusztus 30-án az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett közlemény (7) útján saját kezdeményezésére részleges időközi felülvizsgálatot kezdeményezett a Fehéroroszországból, Koreából, Szaúd-Arábiából és a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: érintett országok) származó PSF behozatalára alkalmazandó, akkor hatályos intézkedések tekintetében. A felülvizsgálat annak a megvizsgálására korlátozódik, hogy az intézkedések tartós fenntartása ellentétes-e a Közösség érdekeivel, és hogy az erről szóló határozat 2007. június 22-től, azaz a megszüntető határozat hatálybalépésétől visszamenőlegesen hatályos-e.

(5)

A fent említettek szerint a Fehéroroszországból származó behozatalokra kivetett dömpingellenes intézkedések 2007. október 11-én megszűntek. Következésképpen a Fehéroroszországra vonatkozó felülvizsgálatot megszakították. Formálisan azonban tovább folytatták az említett időpontig, és a Bizottság különös figyelemmel vizsgálta a 2007. június 22. és 2007. október 11. között hatályos intézkedések visszamenőleges hatályon kívül helyezésének kérdését, amennyiben a következtetések ezt igazolják.

(6)

A Bizottság az eljárás kezdeményezéséről hivatalosan értesítette a közösségi gyártókat, a beszállítókat, az importőröket és a felhasználókat, valamint a felhasználói és gyártói szövetségeket, az exportőröket és az érintett országok képviselőit. Az érdekelt felek mindegyikének lehetősége volt arra, hogy írásban ismertesse álláspontját, és hogy meghallgatást kérjen.

(7)

Minden olyan érdekelt fél, amely kérelmezte és bizonyította, hogy különleges oka van a meghallgatásra, meghallgatásban részesülhetett. Teljesen kitöltött kérdőív 12 gyártótól, 10 felhasználótól, 3 importőrtől, egy európai gyártói szövetségtől, egy osztrák–német gyártói szövetségtől, egy német felhasználói szövetségtől és két hozzá tartozó szövetségtől, valamint egy európai felhasználói szövetségtől érkezett.

(8)

Továbbá a Bizottság más gyártóktól, felhasználóktól és importőröktől is kapott beadványokat, amelyekben azonban nem adtak hiánytalan választ a kérdőívre.

(9)

A vizsgálatban részt vevő gyártók és a felhasználók között két PSF-et (részben vagy teljesen) előre megállapított mértékű fogyasztásra gyártó, vertikálisan integrált csoport szerepelt.

(10)

Végül egy kínai exportőr szövetség és két koreai exportőr ismertette álláspontját hatóságai segítségével.

(11)

A fehéroroszországi és szaúd-arábiai exportőrök nem ismertették álláspontjukat. Továbbá egyetlen fél sem tett megjegyzést a két országgal kapcsolatos intézkedések vonatkozásában.

(12)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet szükségesnek ítélt annak megállapításához, hogy az intézkedések tartós kivetése ellentétes-e a közösségi érdekekkel. Ellenőrző látogatásokat tettek a következő érdekelt felek telephelyén:

(13)

A felülvizsgálati időszak a 2006. július 1-je és 2007. június 30-a közötti időszakra (a továbbiakban: FI) terjedt ki. Az értékelés szempontjából fontos tendenciák vizsgálata a 2004. január 1-jétől az FI végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembevett időszak) terjedt ki.

(14)

Emlékeztetni kell arra, hogy a korábbi vizsgálatban a vizsgálati időszak a 2005. január 1-jétőldecember 31-ig tartó időszakra terjedt ki, és az értékelés szempontjából jelentős tendenciák vizsgálata a 2002. január 1-jétől2005. december 31-ig tartó időszakra terjedt ki.

(15)

Az érintett termék definíciója azonos az (1) (2) és (3) preambulumbekezdésben említett vizsgálatok során használt definícióval: nem kártolt, nem fésült vagy más módon fonásra nem előkészített szintetikus poliészter vágott szál, amely jelenleg az 5503 20 00 KN-kód alatt szerepel. A termék általánosan használt neve poliészter vágott szál (PSF).

(16)

A terméket alapanyagként használják a textiltermékek gyártási eljárásának különböző szakaszaiban. A poliészter vágott szálat a Közösségben fonásra, azaz textíliák előállításakor szálak gyártására használják fel, és keverhetik más szálakkal, például pamuttal és gyapjúval, vagy pedig használhatják a fonástól eltérő alkalmazási célokra, például töltőanyagként, azaz bizonyos textiltermékek, pl. ülőpárnák, gépkocsiülések és kabátok kitöltésére vagy kitömésére.

(17)

A teljes közösségi fogyasztás megállapítása az Eurostat behozatali és kiviteli statisztikáin, illetve – a (26) preambulumbekezdésben meghatározott – közösségi gazdasági ágazat és más közösségi gyártók termelésén alapult.

1.   táblázat

(18)

Amint azt a fenti táblázat mutatja, a PSF-fogyasztása az figyelembevett időszakban kismértékben csökkent. Ez a tendencia nyilvánvalóan ellentétes a korábbi vizsgálatban vizsgált helyzettel, ahol a közösségi fogyasztás – amint az ideiglenes vámok kivetéséről szóló rendelet (8) említi – 3 %-kal megnövekedett az akkori vizsgálattal érintett időszakban (2002–2005).

(19)

Az érintett országokból a Közösségbe irányuló behozatal mennyisége 28 %-kal csökkent 2004 és az FI között, a piaci részesedés 24,4 %-ról 18 %-ra csökkent, míg az árak 16 %-kal emelkedtek. Az adatok az Eurostat statisztikáin alapulnak.

2.   táblázat

(20)

Az FI során a Koreából származó behozatal erőteljes megnövekedése elsősorban a 2007 első felében a tajvani behozatalra kivetett ideiglenes dömpingellenes vámnak volt köszönhető (9). Korea és Tajvan az alacsony olvadáspontú poliészter (Low Melt Polyester, LMP) és az üreges konjugált szilikonozott poliészter (Hollow Conjugated Siliconised polyester, HCS) két fő beszállítója. Mivel egyes vállalatok esetében a tajvani behozatalra kivetett ideiglenes vám elérte a 29,5 %-ot, a közösségi importőrök úgy döntöttek, hogy Koreából szerzik be az LMP-t és a HCS-t, ahol a dömpingellenes vám jelentősen alacsonyabb.

(21)

A figyelembevett időszakban az egyéb harmadik országokból származó behozatal 49 %-kal növekedett. A nagymértékű növekedés a 2005 márciusában a Szaúd-Arábiából és a Kínai Népköztársaságból származó behozatalra kivetett dömpingellenes vámmal, illetve a 2006 októberében az Indonéziából, Thaiföldről és Indiából származó behozatalra kivetett dömpingellenes intézkedések hatályon kívül helyezésével kapcsolatos.

(22)

Összességében a behozatal tehát kb. 370 KT-ról kb. 400 KT-ra növekedett az adott időszakban. Amennyiben a korábbi vizsgálat vizsgálati időszakát vesszük kiindulópontnak, a növekedés kb. 380 KT-ról kb. 400 KT-ra tehető.

(23)

Az FI alatt a Közösségben 19 gyártó gyártott PSF-et. Ebben a vizsgálatban a közösségi gyártók részéről nagyon erős volt az együttműködés. A 19 közösségi gyártó közül 12, akik a gyártás 70 %-át képviselték, teljes mértékben együttműködött. Más közösségi gyártók beadványokat nyújtottak be a vizsgálattal kapcsolatosan, de nem működtek együtt teljes mértékben. Továbbá két gyártói szövetség (a CIRFS és az IVC) (10) is benyújtotta észrevételeit. Valamennyi közösségi gyártó információkat szolgáltatott a saját gyártásáról. Amennyiben az összes beérkezett beadványt (egyéni gyártók és szövetségek) figyelembe vesszük, megállapítható, hogy a közösségi gyártás 88 %-át képviselő közösségi gyártók nyilvánították ki nézeteiket, és ellenzik az intézkedések megszüntetését. Ez az együttműködési szint jelentősen magasabb a korábbi vizsgálaténál, ahol csupán a közösségi gyártás alig több mint 25 %-át képviselő három vállalat és egy gyártói szövetség (CIRFS) működött együtt a Bizottsággal, és következésképpen visszavonta a panaszt.

(24)

A Bizottság megvizsgált minden olyan alkalmazandó gazdasági tényezőt és mutatót, amelyek hatással vannak a közösségi gyártók helyzetére.

(25)

Amint azt fent említettük, az FI alatt a Közösségben 19 gyártó gyártott PSF-et. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében ez a 19 gyártó jelenti a közösségi gyártás egészét.

(26)

12 közösségi gyártó (Advansa GmbH, Fibracat Europa S.L., Fidion S.r.l., Frana Polifibre SpA, Greenfiber International S.A., IMP Comfort Sp.z o.o., Märkische Faser, Nurel S.A., ORV Manufacturing SpA, Silon s.r.o., Trevira GmbH és Wellman International Ltd) teljes mértékben együttműködött a vizsgálatban. Az FI alatt 347 640 tonnát gyártottak, és a közösségi gyártás 70 %-át képviselik. Ennek megfelelően az érintett termék teljes közösségi gyártásának jelentős részét képviselték az FI alatt.

(27)

Figyelembe vették ezért, hogy a vizsgálattal teljes mértékben együttműködő 12 közösségi gyártó képviselte a közösségi gazdasági ágazatot az alaprendelet 4. cikkének (1) és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében. A továbbiakban közösségi gazdasági ágazatként teszünk róluk említést.

(28)

2004 és az FI között a közösségi gyártás és piaci részesedés a következőképpen alakult:

4.   táblázat

(29)

A 2005. évi csökkenés után a közösségi gyártás 10 %-kal megnövekedett a 2004. évihez képest. Ez a növekedés többek között új PSF-üzemek 2006-ban Lengyelországban és Romániában történt létrehozásának köszönhető. Várhatóan a gyártás a jövőben tovább fog növekedni a fent említett új üzemek tevékenységeinek egyesítésével és egy másik üzem Bulgáriában való létrehozásával, amely 12 000 és 14 500 tonna közötti éves kapacitással bír. A piaci részesedés 2005-ben szintén csökkent, de 2006-ban és 2007-ben növekedett. Ha ezt a táblázatot összehasonlítjuk a közösségi gazdasági ágazat korábbi vizsgálattal érintett termelésével (az ideiglenes vám kivetéséről szóló rendelet (70) preambulumbekezdésében meghatározottak szerint) (11), az akkori vizsgálatban figyelembevett időszakban (2002–2005), a tendencia megváltozott. 2002 és 2005 között e közösségi gazdasági ágazat termelése valójában 9 %-kal csökkent, míg a jelenlegi vizsgálatban figyelembevett időszak alatt a közösségi gazdasági ágazat termelése 10 %-kal megnövekedett. A piaci részesedést illetően ugyancsak eltérő a helyzet. A korábbi vizsgálatban a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése valójában 2,3 százalékponttal csökkent, míg a jelenlegi vizsgálatban a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése majdnem 5 százalékponttal megnövekedett.

(30)

2004 és 2005 között 6 %-kal csökkent a kapacitás. 2006-tól a kapacitás növekedni kezdett, és majdnem elérte a 413 000 tonnás szintet az FI alatt (majdnem 13 %-kal magasabbat, mint 2004-ben). Ez a növekedés elsősorban annak a ténynek volt köszönhető, hogy az együttműködő gyártók közül kettő új üzemeket hozott létre Lengyelországban és Romániában, amelyek 2006-tól kezdtek el működni. A kapacitáskihasználás az figyelembe vett időszakban 2,4 százalékponttal csökkent. A csökkenés oka minden bizonnyal az új kapacitások létrejötte és a közösségi fogyasztás csökkenése. A gyártási kapacitásra vonatkozó adatok éles ellentétben állnak a korábbi vizsgálatban szerzett adatokkal, amelyek szerint a közösségi gazdasági ágazat kapacitása 9 %-kal csökkent az figyelembevett időszakban (2002–2005).

5.   táblázat

(31)

A figyelembe vett időszakban a közösségi gazdasági ágazat forgalma a Közösségben 13 %-kal, az eladott PSF mennyisége pedig 7 %-kal megnövekedett. Ezek a növekedések a 2006-ban Legyelországban és Romániában működését megkezdő két új üzemmel állnak kapcsolatban. Ha összehasonlítjuk ezeket az adatokat a korábbi vizsgálat adataival, ahol az eladási mennyiség 1 %-kal csökkent az figyelembe vett időszakban, láthatjuk, hogy a helyzet gyökeresen megváltozott, és az adatok azt mutatják, hogy a közösségi gazdasági ágazat jelentős erőfeszítéseket tett a kereslet kielégítésére.

(32)

Az EU-ban a közösségi gazdasági ágazat értékesítési egységárai 6,2 %-kal növekedtek az figyelembe vett időszakban (a 2004-es 1 392 EUR/tonna egységárról 1 478 EUR/tonna egységárra az FI alatt). 2005 óta azonban enyhe árcsökkenésre került sor. Az átlagköltség 9,7 %-kal növekedett (a 2004-es 1 388 EUR/tonna egységárról 1 523 EUR/tonna egységárra az FI alatt). A költségek növekedése elsősorban annak a ténynek volt köszönhető, hogy a legtöbb nyersanyag átlagköltsége jelentősen megnövekedett (végső soron a világszerte erősen megemelkedett olajáraknak köszönhetően). A számok azt mutatják, hogy a piaci részesedés elvesztésének elkerülése érdekében a közösségi gazdasági ágazat nem volt abban a helyzetben, hogy az értékesítési áraival teljes mértékben fedezze a gyártási költségeit. A közösségi gazdasági ágazat áremelkedései jóval mérsékeltebbek voltak, mint a korábbi vizsgálatban, ahol az árak az figyelembe vett időszakban 12 %-kal növekedtek.

7.   táblázat

(33)

A közösségi gazdasági ágazat általi foglalkoztatás szintje 17,8 %-kal növekedett 2004 és az FI között, és az alkalmazottankénti átlagos bér 10 %-kal csökkent. Bár a PSF gyártása nem munkaigényes, a kapacitás és a termelés növekedése a munkahelyek számának lényeges növekedésével párosult. A korábbi vizsgálatban a foglalkoztatási szint 19 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, és az átlagos munkaerőköltség alkalmazottanként több mint 30 %-kal növekedett, ami megint teljesen eltérő helyzetet jelent.

8.   táblázat

(34)

Az érintett terméknek a Közösségben kapcsolatban nem álló fogyasztók részére való értékesítéséből adódó jövedelmezősége (12) jelentősen romlott, akár 2004-et, akár 2005-öt vesszük kiindulópontnak. A helyzet tehát jelentősen romlott.

9.   táblázat

(35)

2004 és az FI között a közösségi gazdasági ágazat befektetési szintje 109 %-kal megnövekedett. Ez a növekedés nagyrészt új üzemek Lengyelországban és Romániában való létrehozásával magyarázható, amelyek 2006-tól kezdtek el működni.

(36)

A vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a (3) preambulumbekezdésben említett esettel szemben a közösségi gazdasági ágazat bővíti a termékkel kapcsolatos érdekeltségét és annak gyártását, illetve hogy életképessége megerősödött.

(37)

A közösségi gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban képes volt majdnem 5 százalékponttal növelni piaci részesedését (13), jóllehet a növekedés egy olyan időszakban történt, amikor a fogyasztás több mint 1 %-kal csökkent.

(38)

A figyelembe vett időszakban, a közösségi gazdasági ágazat értékesítési ára 6 %-kal megnövekedett, de 2005 óta enyhe csökkenés észlelhető. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a (32) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint ez az áremelkedés egy olyan időszakban történt, amikor a költségek 10 %-kal megnövekedtek.

(39)

Továbbá, a foglalkoztatás terén jelentős növekedés mutatkozott két új üzem megnyitásának köszönhetően. A jövedelmezőséget illetően a helyzet romlott az elmúlt években, bár 2006 és az FI között javulás történt. Piaci helyzetének megőrzése érdekében a közösségi gazdasági ágazat kénytelen veszteséggel értékesíteni.

(40)

A fentieket figyelembe véve arra következtethetünk, hogy bár a közösségi gazdasági ágazat bizonyos mértékig hasznát látta az érintett országokból való behozatalra kivetett dömpingellenes intézkedéseknek, nem állt helyre a korábbi dömping miatt, és még mindig törékeny, sérülékeny helyzetben van. Amennyiben az intézkedések megszűnnének, az érintett országokból származó azonos és/vagy emelt szintű behozatal minden bizonnyal rontaná ezt a helyzetet.

(41)

A Kínai Népköztársaságban a tartalék kapacitás mintegy 3 millió tonnát tesz ki, ami 3,5-szer több a teljes közösségi fogyasztásnál. Ez a tartalék kapacitás 37 %-kal megnövekedett 2005 óta (ebben az évben vetették ki a Kínai Népköztársaságból származó behozatalra a dömpingellenes intézkedéseket). Koreát illetően a tartalék kapacitás a következő évben 114 000 tonna lesz, amely a teljes közösségi fogyasztás 14 %-ának felel meg. Bár a tartalék kapacitás egy része azzal a vállalattal kapcsolatos, amelyre 0 %-os dömpingellenes vám alkalmazandó, legnagyobb része mégis olyan vállalatokhoz kötődik, amelyek dömpingellenes vám alá tartoznak. Szaúd-Arábiára vonatkozóan nincsenek hozzáférhető adatok. Fehéroroszországot illetően nincs szükség tartalék kapacitásra vonatkozó előretekintő elemzés végzésére, mert az intézkedések 2007 októberében lejártak. Ezen országok tartalék kapacitását a Közösségbe lehetne irányítani, amennyiben az intézkedéseket hatályon kívül helyezik.

(42)

A világ legnagyobb kiviteli piacainak némelyikét a Kínai Népköztársaságból és Koreából származó PSF behozatalára vonatkozó dömpingellenes vám védi. A Kínai Népköztársaságból való behozatalra vonatkozó vám van érvényben Törökországban és az Egyesült Államokban, mely utóbbiban ennek mértéke eléri a 44,3 %-ot. Továbbá a koreai kivitelekre 0 % és 24,6 % közötti dömpingellenes vám alkalmazandó Japánban, Törökországban, Pakisztánban és az Egyesült Államokban. Ha a (4) preaumbulumbekezdésben kifejtett kérdéses intézkedéseket hatályon kívül helyezik, az Európai Unió lesz az egyik legfontosabb olyan méretű piac, amelyre vonatkozóan a Kínai Népköztársaságból és Koreából származó kivitelekre nem alkalmazandók dömpingellenes intézkedések.

(43)

Számos felhasználó az állítja, hogy a Kínai Népköztársaság gátolja az olyan nyersanyagok kivitelét, mint amilyen például a PSF. Ezt az érvelést nem lehet elfogadni. A hozzáférhető statisztikák szerint a PSF nettó forgalma a Kínai Népköztársaságban (a gyártás és a belső felhasználás összevetésével) folyamatosan emelkedik, és a következő években is várhatóan emelkedni fog, amint azt az alábbi táblázat mutatja:

11.   táblázat

(44)

Ez világosan jelzi, hogy a Kínai Népköztársaságból származó PSF kiviteli mennyisége emelkedik, és várhatóan emelkedni is fog, azon állítás ellenére, hogy a Kínai Népköztársaság gátolja a PSF kivitelét.

(45)

Egy felhasználói szövetség jelezte, hogy a PSF-ből készült fonalak és a nem szőtt kelmék gyártóinak sokszor nyilvánvaló érdeke, hogy az EU-ból származó szálat vásároljanak annak érdekében, hogy származó fonalakat és nem szőtt kelméket gyártsanak, és preferenciális megállapodásokkal rendelkező országokba vigyék ki azokat. A vizsgálatban szereplő felhasználók által szolgáltatott adatok azonban azt mutatják, hogy a nemszőttkelme-ágazatban működő vállalatok forgalmának 85–100 %-át a PSF-et tartalmazó termékeket illetően a Közösségben való értékesítések teszik ki. Ennek megfelelően a preferenciális megállapodásokkal rendelkező országokba való kivitelekre vonatkozó származási szabályok nem lehetnek jelentősek a PSF-felhasználók számára, amikor vásárláskor döntést hoznak a termékek származásáról. Alátámasztó bizonyítékok hiányában a társulások érvelését elutasítják.

(46)

A fent vizsgált ösztönzések miatt arra a következtetésre jutottak, hogy minden bizonnyal jelentős mennyiségeket hoznak majd a Közösségbe, ha a hatályos dömpingellenes intézkedéseket megszüntetik.

(47)

A közösségi gazdasági ágazat alapvető erőfeszítéseket tett a befektetések terén, és ezt jelentős bővülés követte. A közösségi gazdasági ágazat helyzete alapvetően megváltozott az elmúlt években, amit különösen bizonyít az új iparágak megjelenése Lengyelországban és Romániában, illetve a várható bővülés Bulgáriában.

(48)

A bővülés és a befektetések szempontjából megújult erőfeszítések ellenére – amint azt korábban említettük – figyelembe kell venni, hogy a közösségi gazdasági ágazat helyzete a jövedelmezőség szempontjából még mindig bizonytalan. Minden valószínűség szerint jelentős mennyiségű dömpingelt behozatalra kerül sor, ha a dömpingellenes intézkedéseket megszüntetik.

(49)

A dömpingelt áron való nagy mennyiségű behozatal a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt további inflációs nyomáshoz, alacsonyabb haszonkulcsokhoz és jövedelmezőséghez, valamint megnövekedett veszteségekhez vezetne. Ez valószínűleg a további befektetések megszüntetését, az innováció hanyatlását, az integrált gazdasági ágazat versenyképes pozíciójának romlását, korlátozásokat és bezárásokat eredményezne.

(50)

Tekintettel a fentiekre, ha a közösségi gazdasági ágazat dömpingelt árakon és intézkedések nélkül a Kínai Népköztársaságból, Koreából és Szaúd-Arábiából származó jelentős mennyiségű behozatalnak lenne kitéve, ez a pénzügyi helyzetük további romlását okozná. Ennek alapján az a következtetés született, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése ellentétes lenne a közösségi gazdasági ágazat érdekeivel.

(51)

A PSF-et tartalmazó termékek piaca fel van osztva: a) fonással kapcsolatos alkalmazásokra (azaz szál gyártása textíliák előállításához, miután ezeket keverték, illetve nem keverték más szálakkal, mint például pamuttal vagy gyapjúval), b) a fonástól eltérő alkalmazásokra, mint például takarók és hálók előállítása, fonallá nem átalakítva, a papír kivételével, és c) töltéssel kapcsolatos alkalmazási célokra (azaz bizonyos textiltermékek, pl. ülőpárnák vagy gépkocsiülések kitöltésére vagy kitömésére).

(52)

16 ipari felhasználó küldte el beadványát ezzel a vizsgálattal kapcsolatban. Ők a teljes közösségi PSF-fogyasztás 17 %-át és az érintett országokból származó behozatal körülbelül 13 %-át teszik ki. Teljes mértékben azonban csak 10 felhasználó (14) működött együtt, ami a teljes közösségi PSF-fogyasztás körülbelül 12 %-át jelenti (a teljes mértékű együttműködést nyújtó felhasználók mindegyike a nemszőtt kelme és a töltés ágazatát képviseli). A részlegesen együttműködő felhasználókat illetően csak egy működik a fonással kapcsolatos ágazatban.

(53)

Továbbá a Gesamtverband Textil + Mode (a német textilipari szövetség, mely mind a fonással kapcsolatos, mind a szövéstől eltérő ágazatot képviseli), két, az említett szövetséghez tartozó szövetség: az Industrieverband Garne-Gewebe-Technische Textilien e.V. (IVGT), és a Verband der Deutschen Heimtextilien-Industrie e.V., valamint a nemszőttkelme-gyártók egyik európai szövetsége (EDANA) beadványt nyújtott be, kérve a hatályos intézkedések megszüntetését. A fent említett felhasználók mindegyike tagja a szövetségek egyikének vagy akár többnek is. A szövetségek a közösségi PSF-fogyasztás körülbelül 30 %-át képviselik.

(54)

Ebben az eljárásban az egyéni felhasználók együttműködési szintje erősebb, mint az előző vizsgálatban. Meg kell említeni, hogy az előző vizsgálatban csak a vám kivetését ellenző felhasználók (a teljes fogyasztás körülbelül 10 %-a) tettek észrevételt, míg ebben az eljárásban azok a felhasználók is részt vettek, akik támogatják az intézkedések fenntartását.

(55)

A teljes PSF-fogyasztás 11 %-át, és az érintett országokból származó behozatal 10 %-át képviselő felhasználók számos érvet terjesztettek elő a vám fenntartása ellen. A felhasználók mindegyike tagja egy vagy több olyan fent említett felhasználói szövetségnek, amelyek szintén a megszüntetést támogatják. A felhasználók által előterjesztett, a vám megszüntetését támogató érvek elemzése alább található.

(56)

Legelőször azt kifogásolták, hogy nehéz helyzetben vannak a késztermékeiket azon országok részéről érintő növekvő verseny miatt, amelyek átálltak a PSF exportjáról a nemszőtt kelmék exportjára (például a Kínai Népköztársaság). Azzal érveltek, hogy a meglévő intézkedések megszüntetése esetén olcsóbb szálhoz juthatnak hozzá, és ilyen módon versenyképesebbekké válhatnak az Ázsiából származó késztermékekkel szemben. Ha a PSF piaci ára csökken, potenciálisan nő a jövedelmezőség. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy ügyfeleik lényegében diszkont értékesítési láncok, amelyek számára a legalsó ár döntő fontosságú, és a késztermékekre alkalmazott haszonkulcs nagyon alacsony.

(57)

Ezen érvekkel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a vizsgálatban teljes mértékben együttműködő felhasználók által nyújtott információk szerint a jövedelmezőség szempontjából a helyzetük nem változott a Kínai Népköztársaságból származó PSF-re 2005-ben kivetett dömpingellenes vám és az ezen országból származó késztermékek behozatalának növekedése ellenére. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a PSF-et tartalmazó termékeiknél felmerült összes költségükön belül a PSF hatása stabil maradt, amint azt az alábbi táblázat is mutatja:

12.   táblázat

(58)

A helyzet ennélfogva különbözik az előző vizsgálatétól, ahol egyes esetekben a 30 %-ot is majdnem elérő új dömpingellenes vám kétségtelenül lényegesen kedvezőtlenebb hatást gyakorolt volna a PSF-felhasználók költségstruktúrájára, és az ügyfeleiknek tett vonzó ajánlatok lehetőségeire.

(59)

Továbbá a PSF-et tartalmazó termékekkel kapcsolatos forgalmuk a Közösségben több mint 10 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt, amint azt a 13. táblázat is mutatja:

13.   táblázat

(60)

Ezek a számok azt mutatják, hogy 2005 óta a Kínai Népköztársaságból származó késztermék-behozatal növekedése nem akadályozta meg a közösségi PSF-felhasználókat a bővülésben és termékeik kiskereskedőknek való eladásában, valamint haszonkulcsuk fenntartásában. Az ügyfél által fizetett végösszegekre tett lehetséges hatást illetően egyetlen érvelést sem terjesztettek elő, pedig az előző vizsgálatban az a következtetés született, hogy a közel 30 %-ot elérő új vám kivetése hatással lehet az ügyfelekre.

(61)

A megszüntetést támogató felhasználók azzal is érveltek, hogy a Közösségben a PSF árai a zuhanó dollár ellenére növekednek. Ez az állítás nem felel meg a Bizottság által a vizsgálat alatt szerzett adatoknak. Bár a PSF ára 2005-ben erősen emelkedett, a későbbiekben stabil maradt, mint azt a 7. táblázat is mutatja a Közösségben gyártott és eladott PSF-et illetően, valamint a 14. táblázat a behozott PSF-et illetően (15).

14.   táblázat

(62)

A fentiekre való tekintettel a meglévő intézkedések láthatóan nincsenek jelentős hatással a költségekre és a felhasználó vállalatok jövedelmezőségére.

(63)

Másodszor, az intézkedések kivetését ellenző felhasználók szerint a Közösségen belül lényeges különbség van foglalkoztatási szinten a PSF gyártásával foglalkozó ágazat (körülbelül 3 000 alkalmazott) és a kapcsolódó gazdasági ágazat (körülbelül 70 000 alkalmazott) között.

(64)

E kifogást illetően, noha a 70 000 alkalmazott túlzásnak tűnik, az tagadhatatlan, hogy a felhasználó gazdasági ágazat munkaigényesebb a gyártóiparnál. Tekintettel a teljes mértékben együttműködő felhasználók kis számára (foglalkoztatásra vonatkozó számadatokkal a teljes közösségi PSF-fogyasztás csupán 12 %-ának megfelelő számú felhasználó szolgált) a Bizottság nem tudott pontos adatokhoz jutni a foglalkoztatást illetően. Mindazonáltal a 15. táblázat azt mutatja, hogy a vizsgálatban teljes mértékben együttműködő felhasználók 5 009 alkalmazottat foglalkoztatnak. Ez azt jelzi, hogy legalább 40 000–45 000 alkalmazott vesz részt a PSF-et tartalmazó termékek gyártásában. Az alábbi táblázat azt is jelzi, hogyan alakult az együttműködő felhasználók között a foglalkoztatás:

15.   táblázat

(65)

Bár az együttműködő vállalatok száma korlátozott, azt a következtetést mégis le lehet vonni, hogy a meglévő dömpingellenes vám nem jelentett akadályt abban, hogy a foglalkoztatás jelentős mértékben növekedjen a figyelembe vett időszak alatt. Ennek megfelelően ezt a fogyasztói részről tett érvelést elutasították. Természetesen a helyzet más volt az előző vizsgálatban, ahol a 30 %-ot megközelítő kiegészítő dömpingellenes vám kivetése munkahelyek elvesztéséhez vezethetett volna a felhasználói ágazatban.

(66)

Harmadszor az ebben a szakaszban említett felhasználók hangsúlyozzák, hogy növekvő kereslet van a nemszőttkelme- és töltőágazatban két különleges típusú PSF-re: a HCS-re és az LMP-re (amelyekről a (20) preambulumbekezdés tett említést), és amelyeket csak korlátozott számban gyártanak a Közösségben, míg a Kínai Népköztársaság és Korea ezek terén nagy gyártási kapacitásokkal rendelkezik.

(67)

Ebben a tekintetben, a Bizottságnak az érintett felek által előterjesztett információk fényében készített legpontosabb becslései szerint az FI alatti teljes közösségi LMP-fogyasztás körülbelül 85 000–90 000 tonna, a teljes közösségi HCS-fogyasztás pedig körülbelül 65 000–70 000 tonna. A közösségi gazdasági ágazat jelenleg 2 155 tonna LMP-t és 21 543 tonna HCS-t szállít. Az ilyen típusú PSF iránti kereslet folyamatosan nő, és a felhasználók szövetsége szerint az elkövetkező években mindkét típus évi 6 %-os növekedést fog elérni.

(68)

A közösségi PSF-gyártók azt kifogásolják, hogy ennek a speciális terméknek a gyártása a Közösségben korlátozott, mert az érvényes dömpingelt árszint nem teszi lehetővé számukra a gyártás növelését. Az ebben a vizsgálatban gyűjtött adatok szerint a HCS-re és az LMP-re vonatkozó kapacitás a közösségi gazdasági ágazatban a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

16.   táblázat

(69)

E táblázat azt mutatja, hogy a Közösség képes lenne a teljes HCS-kereslet 88–95 %-ának, és a teljes LMP-kereslet 37 %-ának fedezésére, amennyiben az árak elérnének egy bizonyos szintet. Továbbá még ha a közösségi gazdasági ágazat korlátozott mennyiségben gyárt is ilyen speciális terméket, a felhasználók azt Koreából és a Kínai Népköztársaságból is beszerezhetik, kisebb mértékű dömpingellenes vám mellett (ami csak 5,7 % a Huvistól Koreában és 4,9 % a Far Easterntől a Kínai Népköztársaságban). Ami a tajvani beszerzést illeti, az állítások szerint mérséklődik Tajvanon a PSF gyártása, ez áremelkedéshez vagy az ellátás elégtelenségéhez fog vezetni, és amennyiben ezt a Kínai Népköztársaságból és Koreából származó behozatallal helyettesítik, a Kínai Népköztársaságból és Koreából behozott speciális termék után fizetett vám költséghatása jelentős lenne a közösségi felhasználók alacsony haszonkulcsa miatt. Ezen érvelések elfogadhatatlanok. Egyrészt még ha Tajvanon a PSF gyártása csökken is, a tartalék kapacitás várhatóan növekedni fog (2008-ra a várható tartalék kapacitás körülbelül 122 000 tonna, 2009-re pedig 150 000 tonna). Következésképpen nem világos, hogy miért állna fenn ezt a speciális terméket illetően strukturális hiány.

(70)

A speciális termék árait illetően nincsenek hivatalos statisztikák, de amint azt az alábbi táblázat is mutatja, az együttműködő vállalatok által nyújtott adatok szerint a HCS ára (beleértve a dömpingellenes vámot is) csupán 2 %-kal nőtt 2004 és az FI között. 2006-ban még egy lényeges árcsökkenés is volt. A 2006 és az FI közötti növekedés minden bizonnyal a Tajvanról származó behozatalra 2007 első félévére kivetett ideiglenes dömpingellenes vámnak volt köszönhető. Az LMP ára az figyelembe vett időszakban 18 %-kal nőtt.

17.   táblázat

(71)

Ezeket az adatokat a speciális terméknek a PSF-et tartalmazó termékeknél felmerülő összes költségen belüli súlyával összefüggésben kell elemezni. Az együttműködő felhasználók által biztosított adatok alapján a HCS-nek a PSF-et tartalmazó termékeknél felmerülő összes költségükre gyakorolt hatása csak 1,98 %-os, az LMP-é pedig 4,38 %-os mértékű lenne. Figyelembe véve, hogy az átlagos jövedelmezőség körülbelül 4 %, a speciális termékhez kapcsolódó összes költségre tett hatás jelentéktelen, az LMP lényeges áremelkedése ellenére is. Ezt a kifogásolást ezért el kellett utasítani.

(72)

A helyzet más volt az előző vizsgálatban, ahol a Tajvanról származó LMP- és HCS-behozatalra kivetett közel 30 %-os dömpingellenes vám és azok az áremelkedések, amelyeket ez előidézett volna ugyanazokra a termékekre vonatkozóan, jelentősebb hatással lettek volna az összköltségekre.

(73)

A PSF teljes közösségi fogyasztásának 6 %-át és az érintett országokból származó behozatal 3 %-át képviselő felhasználók hangsúlyozták, hogy az intézkedések megszüntetése veszélyeztetni fogja a kapcsolódó gazdasági ágazat jövedelmezőségét, mivel a PSF-ágazat európai uniós csődje a PSF árainak két éven belüli emelkedéséhez fog vezetni, és következésképpen a PSF-et tartalmazó termékek behozatalának növekedése várható.

(74)

A fenti D.4. alatt kifejtett érvek (a behozatal jelentős növekedése az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén) fényében nem lehet kizárni, hogy ez valóban bekövetkezik, és a tényleges verseny fenntartását illetően kockázatokkal jár.

(75)

Az összes fenti tényezőt figyelembe véve az a következtetés született, hogy bár a vám fenntartása a vizsgálatban részt vett felhasználók nagy része szerint ellentétes az érdekeivel, a vizsgálat alapján az intézkedések folytatásának nem lenne jelentősen kedvezőtlen hatása gazdasági és pénzügyi helyzetükre. Továbbá az előző vizsgálathoz képest a felhasználóknak eltérő véleményük van a meglévő intézkedések esetleges megszüntetésének üzletmenetükre gyakorolt hatásáról. Bár a fentiek szerint, a legtöbbjük arra kérte a Bizottságot, hogy helyezze hatályon kívül a dömpingellenes vámot, azok között, akik együttműködtek a vizsgálatban, jelentős számmal vannak olyanok, akik ellenzik a vám megszüntetését.

(76)

6 importőr/kereskedő nyújtott be ezzel a vizsgálattal kapcsolatban beadványt az eljárás megindításról szóló értesítésben jelölt határidőn belül, ám közülük csak hárman (Saehan Europe, GSI Global Service International és Marubeni) működtek teljes mértékben együtt és válaszoltak a Bizottság által feltett összes kérdésre. Mindannyian nyereséges vállalatok, és a PSF-termékek behozatalával/kereskedelmével kapcsolatos alkalmazottak száma elenyésző.

(77)

Nem úgy tűnik, hogy a vám fenntartása kedvezőtlen hatással járna az említettek üzletmenetére. A legtöbbjük azon a véleményen van, hogy saját érdekükben meg kell szüntetni a Koreából származó behozatalra kivetett intézkedéseket, ez nem érvényes azonban a Kínai Népköztársaságból származó behozatalra, mert hatalmas árubeáramlást idézne elő, és az árszint a haszonkulccsal együtt csökkenne. Másrészt véleményük szerint mivel Korea kiaknázatlan kapacitásai Kínáéinál kisebb mértékűek, azon a véleményen vannak, hogy a koreai behozatal árakra gyakorolt hatása nem lesz az üzletük kárára.

(78)

Ennek alapján az a következtetés született, hogy általánosságban sem az intézkedések fenntartása, sem megszüntetése nincs jelentős hatással az importőrök és a kereskedők tevékenységére.

(79)

A közösségi gyártók, akik a PSF körülbelül 56 %-át újra hasznosított anyagokból gyártják, azzal érveltek, hogy a PSF dömpingelt behozatala kedvezőtlenül hatott az újrahasznosító vállalatok jövedelmezőségére; azt is kifogásolták, hogy 425 000 alkalmazottat foglalkoztatnak polietilén-tereftalát gyűjtésére az újrahasznosító vállalatok ellátása céljából. Ebben a tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a PET-palackok újrahasznosítói nem érdekeltek az ebben a vizsgálatban való részvételt illetően, az eljárás megindításról szóló értesítésben közölt meghívás és a Bizottság által nekik küldött kérdőív ellenére sem, amelyekre még válasz sem érkezett. Másfelől jelentős és növekvő igény van Ázsiában az újrahasznosított PET-palackok iránt, és a dömpingellenes intézkedések ki nem vetése nem fogja megakadályozni a PET-palackok újrahasznosítóit a termékeik világpiacon való értékesítésében. Következésképpen ezeket a kifogásokat el kell utasítani.

(80)

Továbbá a közösségi gyártók hangsúlyozták, hogy a poliészter vágott szál újrahasznosított anyagokból való készítése kevesebb energiát fogyaszt, mint a kémiai eljárás, és az Ázsiából behozott PSF szállítása szén-dioxidot termel. Következésképpen a közösségi gyártás különösen a Kínai Népköztársaságból és Koreából való dömpingelt behozatallal történő helyettesítése növelné a széndioxid-kibocsátást, és segítené az EU éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseinek betartását. Ebben az összefüggésben mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingellenes eljárásban a közösségi érdekekre vonatkozó elemzés az intézkedéseknek az érintett gazdasági szereplőkre gyakorolt gazdasági hatására összpontosít, és közvetlenül nem kapcsolódik a környezetvédelmi szempontokhoz.

(81)

Szaúd-Arábiát (vagy Fehéroroszországot) illetően nem terjesztettek elő érveket, ami arra enged következtetni, hogy az intézkedések fenntartása ellentétes lenne a közösségi érdekekkel.

(82)

A fentiek fényében arra a következtetésre juthatunk, hogy a PSF közösségi gyártói – beleértve a közösségi gazdasági ágazatot – számára hasznosak a hatályos intézkedések, de még mindig veszélyeztetett helyzetben vannak. Az figyelembevett időszakban növelni tudták piaci részesedésüket, termelésüket, kapacitásukat, forgalmukat és a foglalkoztatási szintet. Továbbá jelentős erőfeszítéseket tettek a beruházások szempontjából, új üzemeket nyitottak Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában. Emellett a Tergal, a fonó iparág egyik jelentős beszállítója túljutott pénzügyi nehézségein, és a vállalat által szolgáltatott információk szerint 2007 júliusától fogva többé nem tartozik védintézkedési eljárás („procédure de sauvegarde”) hatálya alá. Pénzügyi helyzetük azonban még mindig bizonytalan, és nem tudnak szembenézni a dömpingelt behozatal hirtelen beáramlásával. A vámok fenntarása továbbra is alapvető jelentőséggel bírna a közösségi gazdasági ágazat számára, és minden valószínűség szerint hozzájárulna életképessége helyreállításához. A helyzet éles ellentétben áll a korábbi vizsgálatban kapott képpel, ahol arra a következtetésre jutottak, hogy a PSF-ellátás problematikus lehet a közösségi piacon egy vállalat (La Seda) más termékek kibocsátásának növelése érdekében történt szerkezeti átalakulása, egy másik gyártó (Pennine Fibers) csődje, illetve a Tergal korábbi pénzügyi nehézségei miatt.

(83)

A felhasználók és az importőrök életképességét és bővülési kapacitását az érintett országokból való behozatalra kivetett meglévő dömpingellenes vámok nem veszélyeztették. Ezért amennyiben az intézkedéseket megszüntetik, a felhasználók és importőrök bármifajta előnyei valószínűleg korlátozódnak, mivel a dömpingellenes vámoknak nem volt jelentős hatásuk gazdasági helyzetükre. Ezzel a következtetéssel szemben a korábbi vizsgálat elemzése azt mutatta, hogy olyan új dömpingellenes vámok kivetésének, amelyek majdnem 30 %-ot is elérhetnek, hatása lett volna a PSF-árakra, különösen a HCS és az LMP árára, ami potenciálisan anyagi nehézségekkel sújtotta volna a felhasználók jelentős részét.

(84)

A következtetés tehát az, hogy az esetleges korlátozott mértékű előnyök, amelyeket a vámok hatályon kívül helyezése eredményezne a PSF-felhasználói és importőrei számára, nyilvánvalóan aránytalanok volnának a közösségi gazdasági ágazatot sújtó jelentős hátrányokhoz képest.

(85)

Ennek megfelelően arra a következtetésre juthatunk, hogy az érintett országokból való behozatalokra vonatkozó meglévő intézkedések megszüntetése a közösségi érdekkel nem indokolható.

(86)

Több érdekelt fél rámutatott, hogy a dömpingellenes intézkedéseket nem lehet megkülönböztető alapon kivetni, ahogy arról az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése rendelkezik, mely szerint „megkülönböztetés nélkül és forrástól függetlenül megfelelő nagyságú dömpingellenes vámot kell kivetni minden olyan importtermékre, amelyről megállapítható, hogy dömpingelt és kárt okoz, …” Azt is jelezték, hogy a megkülönböztetésmentesség elve a WTO jogának is alapelve.

(87)

Azon érdekelt felek szerint, akik kérik a megkülönböztetésmentesség elvének alkalmazását, a PSF Tajvanról és Malajziából való behozatalát dömpingeltnek és a 2005/2006/EK rendelettel ellentétesnek ítélték. Arra hivatkoztak, hogy „nem azért nem tartozott a PSF-behozatal e két forrása dömpingellenes vám alá, mert a Közösség később úgy ítélte meg, hogy a PSF Malajziából és Tajvanról való behozatala nem dömpingelt vagy nem okoz kárt …”. Továbbá azzal érveltek, hogy a Közösség azon határozata, miszerint 2007. június 22-től nem folytatja a PSF Malajziából és Tajvanról való behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések kivetését azon tény ellenére, hogy ezeket a behozatalokat dömpingeltnek és kárt okozónak ítélték, érvényteleníti a más országokból való PSF-behozatalokra vonatkozó dömpingellenes vámok további kivetését.

(88)

Először hangsúlyozzuk, hogy Malajzia és Tajvan esetében a panaszt visszavonták, és a Tanács nem tett végleges megállapításokat a dömpingellenes vámok kivetésének megfelelőségét illetően. Ennek eredményeképpen nincs megkülönböztetés.

(89)

Másodszor a közösségi érdekre vonatkozó jogi tesztek jellege az alaprendelet 9. cikkének (Tajvan és Malajzia esetére alkalmazandó) (1) bekezdése és (jelen esetre alkalmazandó) 21. cikke szerint eltérő. Az előbbi szerint a teszt alapja, hogy a közvetlen érdekek mérlege eléggé kedvező-e ahhoz, hogy a Bizottság folytassa a hivatalból indított eljárásokat még bizonyított panasz hiányában is. A második szerint a teszt alapja az, hogy az érdekek mérlege eléggé kedvezőtlen-e ahhoz, hogy az intézkedéseket megszüntessék. Ezért a tesztek különböző jellege arra utal, hogy nem lehet megkülönböztetés.

(90)

Harmadszor, még abban a feltételezett helyzetben, amikor a Tanács végső határozatot hoz a Malajziából és Tajvanról származó PSF behozatalára vonatkozó dömpingellenes vámok ki nem vetéséről, sem lenne megkülönböztetés, mivel az említett alapelv csak akkor alkalmazandó, ha ugyanarra a termékre vonatkozó különböző vizsgálatok hasonló következtetésekre jutnak. Más szóval az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében és a WTO dömpingellenes megállapodása 9. cikkének (2) bekezdésében meghatározott megkülönböztetésmentesség elvének való megfelelés megköveteli, hogy összehasonlítható helyzetek ne különféle elbánásban részesüljenek, a különböző helyzetek pedig ne azonosban. Mint ez fentebb is ki lett fejtve, a jelenlegi vizsgálat tényei és következtetései gyökeresen különböznek a malajziai és tajvani eset tényeitől és következtetéseitől, ennek következtében pedig a két helyzet nem összehasonlítható.

(91)

Tekintettel a fentiekre a megkülönböztetésmentesség elvének alkalmazásával kapcsolatosan előterjesztett kéréseket elutasítják.

(92)

Minden felet tájékoztattak azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján a meglévő intézkedések fenntartását ajánlani kívánják. A felek számára időt is biztosítottak e rendelet kihirdetését követően észrevételeik benyújtására.

(93)

A fenti tények és megfontolások alapján megállapítható, hogy az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban az időközi vizsgálatot meg kell szüntetni, és az érintett országok által gyártott és az Európai Közösségbe szállított PSF behozatalára kivetett meglévő dömpingellenes vámokat fenn kell tartani,

16.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 247/17

16.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 247/19

(1)

Az 1763/2004/EK rendelet I. melléklete felsorolást nyújt azokról a személyekről, akikre a rendeletnek megfelelően a pénzkészletek és gazdasági források befagyasztása vonatkozik.

(2)

Figyelemmel a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszék (2) (ICTY) megbízatása hatékony végrehajtásának támogatására irányuló további intézkedésekről szóló 2004/694/KKBP közös álláspontra, a Bizottság fel van hatalmazva e melléklet módosítására. A 2008. szeptember 15-i 2008/733/KKBP tanácsi határozat (3) végrehajtja ezt a közös álláspontot. Az 1763/2004/EK rendelet I. mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

16.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 247/20

(1)

Az 1234/2007/EK rendelet 136. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az 1001 10 00, az 1001 90 91, az ex 1001 90 99 (kiváló minőségű közönséges búza), az 1002, az ex 1005 (a hibrid vetőmag kivételével), valamint – a vetésre szánt hibridek kivételével – ex 1007 KN-kód alá tartozó termékekre vonatkozó behozatali vámnak meg kell egyeznie az e termékek behozatalára érvényes, 55 %-kal megnövelt, majd a szállítmányra alkalmazandó CIF-importárral csökkentett intervenciós árral. E vám azonban nem haladhatja meg a közös vámtarifa szerinti vámtételt.

(2)

Az 1234/2007/EK rendelet 136. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az (1) bekezdésben említett behozatali vám kiszámítása céljából az abban a bekezdésben említett termékekre rendszeres időközönként reprezentatív CIF-importárat kell megállapítani.

(3)

Az 1249/96/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a 1001 10 00, a 1001 90 91, az ex 1001 90 99 (kiváló minőségű közönséges búza), a 1002 00, a 1005 10 90, a 1005 90 00 és a 1007 00 90 KN-kód alá tartozó termékekre vonatkozó importvám kiszámításához az ugyanezen rendelet 4. cikkében leírt módszerrel meghatározott napi reprezentatív CIF-importárat kell alkalmazni.

(4)

Helyénvaló rögzíteni a behozatali vámokat a 2008. szeptember 16-án az új behozatali vám hatálybalépése napjáig tartó időszakra.

(5)

Mindazonáltal az egyes gabonafélékre vonatkozó behozatali vámoknak a 2008/2009-es gazdasági év tekintetében történő ideiglenes felfüggesztéséről szóló, 2008. június 26-i 608/2008/EK bizottsági rendelet (3) értelmében az e rendelet által meghatározott egyes vámokat fel kell függeszteni,

16.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 247/23

(1)

A Tanács 2006. január 24-én elfogadta a Régiók Bizottsága tagjainak és póttagjainak a 2006. január 26-tól2010. január 25-ig tartó időszakra történő kinevezéséről szóló 2006/116/EK határozatot (1).

(2)

Willi STÄCHELE lemondását követően a Régiók Bizottsága egy tagjának helye megüresedett,

16.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 247/24

(1)

A Tanács 2006. január 24-én elfogadta a Régiók Bizottsága tagjainak és póttagjainak a 2006. január 26-tól2010. január 25-ig tartó időszakra történő kinevezéséről szóló 2006/116/EK határozatot (1).

(2)

Francesco SCOMA megbízatásának lejártát követően a Régiók Bizottsága egy tagjának helye megüresedett,

16.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 247/25

(1)

A Tanács 2006. január 24-én elfogadta a Régiók Bizottsága tagjainak és póttagjainak a 2006. január 26-tól2010. január 25-ig tartó időszakra történő kinevezéséről szóló 2006/116/EK határozatot (1).

(2)

Milan MURGAŠ lemondását követően a Régiók Bizottsága egy tagjának helye megüresedett. Vladimír BAJAN-nak a Régiók Bizottsága tagjává történő kinevezését követően egy póttag helye megüresedik,

a)

tagként

Vladimír BAJAN, predseda Bratislavského samosprávneho kraja (a Pozsonyi Területi Önkormányzat elnöke), (megbízás változása)

b)

póttagként

Milan MURGAŠ, predseda Banskobystrického samosprávneho kraja (a Besztercebányai Területi Önkormányzat elnöke).

16.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 247/26

(1)

A Tanács 2006. január 24-én elfogadta a Régiók Bizottsága tagjainak és póttagjainak a 2006. január 26-tól2010. január 25-ig tartó időszakra történő kinevezéséről szóló 2006/116/EK határozatot (1).

(2)

Joëlle KAPOMPOLÉ lemondását követően a Régiók Bizottsága egy tagjának helye megüresedett. Patrick LACHAERT-nek a Régiók Bizottsága tagjává történő kinevezését követően egy póttag helye megüresedett,

a)

tagként:

Patrick LACHAERT, Vlaams Volksvertegenwoordiger (megbízatás változása);

és

b)

póttagként:

Marc VAN DEN ABEELEN, Vlaams Volksvertegenwoordiger.

16.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 247/27

(1)

2004 áprilisában Amszterdam város felvette a kapcsolatot a Bizottsággal egy üvegszálas telekommunikációs hozzáférési hálózat kivitelezésének közbeszerzési pályáztatási szempontjaival kapcsolatosan. Egyidejűleg a város felkérte a Bizottságot annak megerősítésére, hogy a projekt az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében nem minősül állami támogatásnak. 2004. július 22-i levelében a Bizottság közölte Amszterdam várossal, hogy ilyen jellegű megerősítést csak akkor tudna adni, ha az intézkedést a holland hatóságok hivatalosan bejelentenék a Bizottság felé. A Bizottság a holland hatóságoknak is megküldte a levél másolatát. A Bizottság 2004. július 23-án felkérte a holland hatóságokat, hogy adjanak meg számára minden információt, amely az intézkedésnek az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése alapján történő megítéléséhez szükséges. 2004 augusztusában a holland hatóságok a végső benyújtási határidő meghosszabbítását kérték, amit a Bizottság 2004. szeptember 7-én engedélyezett.

(2)

2004 szeptemberében sor került a holland hatóságok és a Bizottság találkozójára, amelyen előterjesztették és megtárgyalták Amszterdam város terveit. 2004. október 7-én a hatóságok a Bizottság 2004. július 23-i levelére adott válaszukban közölték, hogy az amszterdami projekt rövid határidőn belül bejelentésre fog kerülni. A holland hatóságok a projektet – amely Amszterdam város részesedését jelenti a hálózat kivitelezésével megbízott és azt tulajdonló vállalatban – végül 2005. május 17-én, ajánlott levélben jelentették be. Ezzel kapcsolatban a hatóságok megjegyezték, hogy a bejelentés célja a jogbiztonság megteremtése volt; a Bizottságot felkérték annak megerősítésére, hogy Amszterdam városnak a hálózattulajdonos jogi személybe történő befektetése összhangban van a piacgazdasági magánbefektető elvével, és ennek megfelelően nem minősül állami támogatásnak.

(3)

Miután a holland hatóságok 2005. június 23-án megadták a kiegészítő tájékoztatást, és 2005. június 28-án sor került Amszterdam város és a Bizottság képviselőinek találkozójára, a Bizottság 2005. július 15-i levelében részletesebben elemezte a piacgazdasági magánbefektető elvének alkalmazását, és a holland hatóságoktól további tájékoztatást kért.

(4)

2005. november 18-án iktatott levelükben a holland hatóságok közölték, hogy a tervezés késedelmet szenvedett, és hogy Amszterdam még mindig a projekt beindításával és a befektetési feltételek kidolgozásával foglalkozik. A hatóságok közölték, hogy a kért tájékoztatás megadásához több időre lenne szükségük, és felkérték a Bizottságot, hogy döntését halassza el addigra, amikor már minden adat rendelkezésre áll.

(5)

Ezt követően Amszterdam város egy 2005. december 23-án iktatott e-mailben közölte a Bizottsággal, hogy Amszterdam városi tanácsa egyhangúan úgy határozott, hogy befektet egy otthoni üvegszálas hozzáférési hálózat létrehozásába. Ugyanebben az e-mailben a város képviselője közölte továbbá, hogy a BAM/DRAKA-val (a hálózat lefektetéséről), a Bbned-del (a hálózat üzemeltetéséről), valamint az ING RE-vel és öt nonprofit lakásépítési társulással (mint társbefektetőkkel) folytatott tárgyalások a tervek szerint folynak, és valószínűleg 2006 januárjában le is záródnak majd.

(6)

2005. december 27-én iktatott levelében a VECAI (a holland kábelhálózat-üzemeltetők ágazati szervezete, amely nevét 2007 szeptemberében NLKabel-re változtatta) (2) panaszt tett a projekttel kapcsolatban. A UPC Nederland BV (kábelüzemeltető, amely főként Amszterdamban tevékenykedik, a továbbiakban: UPC (3) a Bizottságot első alkalommal 2005 márciusában tájékoztatta kifogásairól. Mindkét, panasszal élő féllel több találkozóra került sor; azt állították, hogy a város részesedésvállalása nem egyeztethető össze a piacgazdasági magánbefektető elvével, és ezért az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.

(7)

2006. március 3-án a Bizottság emlékeztető levelet küldött a holland hatóságoknak, amelyben a holland hatóságok 2005. novemberi azon nyilatkozatára hivatkozott, mely szerint az érintett hatóságok további tájékoztatást akkor fognak nyújtani, ha a projektre vonatkozóan már több előrelépés lesz, azaz várhatóan 2006 tavaszán. A Bizottság a holland hatóságokat egyidejűleg emlékeztette az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti, ún. standstill-kötelezettségre.

(8)

A holland hatóságok a Bizottság 2006. március 3-i levelét 2006. április 3-án válaszolták meg, majd 2006. május 2-án további kiegészítő tájékoztatást küldtek. 2006. május 19-én a bizottsági szolgálatok még egy levelet küldtek a holland hatóságoknak, amelyben ismertették, hogy a UPC-től olyan információt kaptak, amely alapján kétségesnek tűnik a piacgazdasági magánbefektető elvének alkalmazása, valamint ismételten felhívták a hatóságok figyelmét a standstill-kötelezettség betartására (4).

(9)

2006 májusában és júniusában a holland hatóságok ismét tájékoztatást küldtek (5). A Bizottság újbóli, 2006. július 24-i tájékoztatáskérésére a holland hatóságok különböző információs csomagokat nyújtottak be (6). Az újabb, 2006. szeptember 29-i tájékoztatáskérést követően a holland hatóságok 2006. október 13-án a válaszadási határidő meghosszabbítását kérték.

(10)

Időközben a hálózat kiépítése 2006. október 12-én hivatalosan is kezdetét vette (7). E fejlemény fényében a holland hatóság által kért további határidő-hosszabbítást elutasították. A hatóságok válaszaik egy részét az október 26-i végső határidőig benyújtották, ám újabb jelentős mennyiségű információt küldtek 2006. október 30-án, november 16-án, 20-án és 21-én.

(11)

A UPC az amszterdami kerületi bíróságot gyorsított eljárásban felkérte, hogy Amszterdam várost kötelezze az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti standstill-kötelezettség betartására és a projekt leállítására, ameddig a Bizottság nem hozza meg döntését. A UPC fenti kérését a kerületi bíróság elutasította; a bíróság 2006. június 22-i ítéletében megállapította, hogy nem elfogadható az az érv, mely szerint a város részvétele a projektben állami támogatásra utalna. A bíróság véleménye szerint pusztán az a tény, hogy a projektet a város kezdeményezte, még nem tekinthető támogatási intézkedésnek. Ezenkívül a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy azokat a kezdeti költségeket, amelyeket a város vállalt magára (tanulmányok stb.) a Glasvezelnet Amsterdam CV együttműködési szövetség vissza fogja fizetni, ezért azok nem képeznek állami támogatást.

(12)

A UPC 2006. szeptember 22-én e-mailben közölte a Bizottsággal, hogy fellebbezést nyújtott be a kerületi bíróság ítélete ellen (8). A UPC és Amszterdam város a Bizottsággal 2006 novemberében közölte, hogy a regionális bíróság a UPC-nek és Amszterdam városnak is azt javasolta, hogy az ítélethozatal előtt várják ki a Bizottság határozatát. Ezt a javaslatot mindkét fél elfogadta (9).

(13)

2006. december 20-i levelében a Bizottság közölte Hollandiával, hogy úgy határozott, a bejelentett támogatási intézkedésre vonatkozóan megindítja az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást.

(14)

2007. január 8-i levelükben a holland hatóságok hozzáférést kértek azokhoz a különböző dokumentumokhoz, amelyeket a UPC nyújtott be, és amelyekre az eljárás megindításáról szóló határozatban hivatkozás történt. 2007. február 13-án iktatott levelében a UPC beleegyezését adta ahhoz, hogy a holland hatóságok betekintést nyerhessenek az érintett dokumentumokba, amelyeket ezt követően a Bizottság meg is küldött a fenti hatóságok részére.

(15)

2007. január 18-án az Amszterdami Regionális Bíróság (10) másodfokon elutasította a UPC Nederland Amszterdam várossal szembeni azon követelését, hogy a projekttel kapcsolatos minden további tevékenységet állítson le. A bíróság ítéletében kifejtette, hogy a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatában ugyan kétségeinek adott hangot a piacgazdasági magánbefektető elvének betartásával kapcsolatban, de Amszterdam város részletesebb tájékoztatás nyújtásával még bizonyíthatja, hogy az elvet betartották. Az ügy akkori állása mellett a bíróság jó esélyt látott arra, hogy a Bizottság mégis arra a következtetésre jut majd, hogy állami támogatásról nincs szó. A bíróság álláspontja szerint az üvegszálas hálózat létrehozásával kapcsolatos valamennyi tevékenység leállítása a város érdekeit sértené, miközben a UPC nem szenved jelentős hátrányt azzal, ha a város folytatja az előkészítő tevékenységet.

(16)

2007. március 5-i levelében a UPC arra kérte a Bizottságot, hogy adatszoba-eljárás (11) keretében biztosítson számára hozzáférést a holland hatóságok által benyújtott bizalmas információkhoz annak érdekében, hogy a holland hatóságok állításait vizsgálni, és ennek alapján saját panaszát részletesebben indokolni tudja. 2007. március 26-i levelében a Bizottság közölte a UPC-vel, hogy az állami támogatásra vonatkozó eljárások nem tartalmaznak rendelkezést az érdekelteknek a kért bizalmas információkhoz való hozzáféréséről, illetve az adatszoba-eljárás alkalmazásáról.

(17)

A holland hatóságok 2007. március 16-án iktatott levelükben reagáltak a Bizottságnak a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatára (a továbbiakban: eljárást megindító határozat).

(18)

A Bizottság és a holland hatóságok közötti, bizalmas kezelést érintő kérdésekben folytatott levélváltást követően az eljárást megindító határozat nyilvános verzióját 2007. április 23-án megküldték a panaszos felek részére, és azt az Európai Unió Hivatalos Lapjában is közzétették (12). A Bizottság az érdekelteket felkérte arra, hogy tegyék meg észrevételeiket az intézkedéssel kapcsolatban.

(19)

Az eljárás megindítását követően a Bizottság öt érdekelttől kapott megjegyzéseket, ezek a következők voltak: Liberty Global/UPC (13), Com Hem (14), Ono (15), France Telecom (16) és egy további, névtelenséget kérő fél (17). 2007. július 30-án iktatott levelében a Bizottság megküldte a holland hatóságoknak a fenti érdekeltek észrevételeit. A hatóságok erre 2007. szeptember 17-i levelükben válaszoltak.

(20)

A Bizottság szolgálatai 2007. július 5-én találkoztak a Liberty Global/UPC képviselőivel, a holland hatóságokkal pedig 2007. november 5-én. A holland hatóságok további kiegészítő tájékoztatást nyújtottak be 2007. november 9-én és 12-én.

(21)

Amszterdam város 2004-ben határozott úgy, hogy megvizsgálja egy otthoni üvegszálas hozzáférési hálózat beruházási lehetőségeit az elektronikus kommunikáció területén (18) (Citynet Amsterdam). Vizsgálati jelentések, piaci vizsgálatok és a potenciális befektetőkkel történő első kapcsolatfelvételek alapján a város 2005 decemberében úgy döntött, hivatalosan is vállalja a beruházást, és meghatározta a befektetés kivitelezésének feltételeit.

(22)

A tervezett amszterdami üvegszálas hozzáférési hálózat 37 000 háztartást fog ellátni Amszterdamban, illetve a hozzá tartozó Zeeburg, Osdorp és Oost-Watergraafsmeer városrészekben, mely városrészek együttesen Amszterdam város mintegy 10 %-át teszik ki. A város egyidejűleg bejelentette, hogy a projektet hosszú távon a város más részeire, összesen mintegy 400 000 csatlakoztatott háztartásra is ki kívánja terjeszteni. Ez a tervezett kiterjesztés a jelenleg megítélésre váró projektnek azonban még nem képezi részét.

(23)

Az amszterdami projekt egy háromszintes modellre épül, amelynek vázlatát az 1. ábra mutatja.

1.   ábra

A Citynet Amsterdam projekt egyszerűsített áttekintése

(24)

Az első szint az úgynevezett passzív hálózati infrastruktúra, amely a kábelvezetékeket, az üvegszálas kábeleket és a berendezéshez szükséges utcai szekrényeket foglalja magában.

(25)

Ezt a passzív infrastruktúrát a telekommunikációs berendezéssel aktiválja a nagykereskedelmi üzemeltető (ez képezi a második, avagy „aktív” szintet), aki a hálózatot kezeli, fenntartja és nagykereskedelmi szolgáltatásokat kínál a kiskereskedelmi üzemeltetők részére. Az aktív szint azokat a kezelési, ellenőrzési és karbantartási rendszereket foglalja magában, amelyek a hálózat működtetéséhez szükségesek, például kapcsolókat, routereket és megosztókat.

(26)

A nagykereskedelmi üzemeltető a kiskereskedelmi üzemeltető számára nyílt és megkülönböztetéstől mentes hozzáférést kínál a televíziós, szélessávú, telefon- és egyéb internetes szolgáltatások végfelhasználók részére történő nyújtásához (ez a harmadik, avagy „szolgáltatási szint”). A fenti szolgáltatások nyújtásához a kiskereskedelmi szolgáltatóknak be kell ruházniuk többek között a berendezésbe, gondoskodniuk kell annak karbantartásáról, és működtetniük kell saját szolgáltatói platformjaikat (fenntartás, ügyfélkezelés és számlázás).

(27)

A passzív infrastruktúra tulajdonosa és kezelője a Glasvezelnet Amsterdam CV együttműködési szövetség (a továbbiakban: GNA) (19), amelynek részvényesi körét Amszterdam város, két magánbefektető, az ING Real Estate (a továbbiakban: ING RE) (20) és a Reggefiber (21), valamint nonprofit lakásépítési társulások öt leányvállalata (22) adja. 2006. április 11-én a felek együttműködési megállapodást, majd 2006. május 26-án beruházási megállapodást (ún. CV-megállapodás) írtak alá.

(28)

Amszterdam város 6 millió EUR-t, az ING RE és a Reggefiber egyenként 3 millió EUR-t, három lakásépítési társulás egyenként 1,5 millió EUR-t, két lakásépítési társulás pedig egyenként 750 000 EUR-t fektet be (23). A teljes részvétel 18 millió EUR-t tesz ki. Emellett a GNA a […] (24)-tól […] EUR (25) összegű kölcsönt kapott. A projekt teljes költségvetése mintegy 30 millió EUR. Ahogy az 1. ábrán látható, Amszterdam város a GNA részvényeinek egyharmadával, a két magánbefektető együttesen szintén egyharmaddal, a lakásépítési társulások leányvállalatai pedig a fennmaradó harmadik résszel rendelkeznek.

(29)

A GNA passzív hálózatát a BBned (26) fogja aktiválni és üzemeltetni azon szerződés alapján, amelyet a GNA és a BBned […] dátummal köt egymással. A BBnednek olyan befektetéseket kell majd végrehajtania, amelyek a nagykereskedelmi szintű hozzáférés megteremtéséhez szükségesek. A BBned üvegszálas vezetékeket lízingel a GNA-tól, a […] (27) pedig jogot szerez arra, hogy saját kockázatára nagykereskedelmi szintű átvitelt és ezzel összefüggő szolgáltatásokat kínáljon fel a kiskereskedelmi üzemeltetők számára. A BBned a passzív hálózat használatáért térítést fizet majd minden egyes, a GNA-ra felcsatlakozott háztartás után.

(30)

A nagykereskedelmi üzemeltető korlátlan, megkülönböztetéstől mentes hozzáférést kínál majd a kiskereskedelmi üzemeltetők számára a televízió, telefon és szélessávú internet területén nyújtandó szolgáltatásokhoz. Az új hálózaton kínált szolgáltatások piaci versenyt folytatnak majd a kábel- és telekommunikációs vállalatok, például a KPN és a UPC már meglévő kínálatával. Nyilvános forrásokból tudni lehet, hogy a BBned már szerződéseket kötött különböző olyan kiskereskedelmi szolgáltatókkal, amelyek a GNA-hálózaton keresztül már meg is kezdték „triple play”-szolgáltatások (28) nyújtását a végfelhasználók részére. A Bizottság megállapítja, hogy a BBned kiskereskedelmi szinten is tevékenykedik Pilmo és Bbeyond nevű leányvállalatai révén.

(31)

2006. december 20-án a Bizottság határozatot hozott a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról, mivel a holland hatóságoktól nem kapott kielégítő bizonyító dokumentációt annak megítéléséhez, hogy Amszterdam város GNA-ba történő beruházása összeegyeztethető volt-e a piacgazdasági magánbefektető elvével. A Bizottság mind tartalmi, mind pedig eljárási (29) okokból szükségesnek ítélte a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását.

(32)

A Bizottság különösen arról nem volt meggyőződve, hogy Amszterdam város GNA-ba történő beruházása egyidejűleg zajlott, tehát ugyanabban az időpontban történt meg, amikor az ING RE és Reggefiber magánbefektetései is. A Bizottság nem volt továbbá biztos abban sem, hogy Amszterdam város GNA-ba történő beruházása esetében a befektetés feltételei ugyanazok voltak, mint amelyek mellett a többi fél befektetése történt. Ezeket a kétségeket elsősorban az a tény indokolta, hogy Amszterdam város már azelőtt pénzt fektetett a Citynet-projektbe, mielőtt a GNA-t létrehozták (ezek az úgynevezett előzetes beruházások) (30). Az előzetes vizsgálat alapján a Bizottság kételkedett abban is, hogy a GNA üzleti terve megvalósítható. Ezért az adott pillanatban nem lehetett kizárni az állami támogatás jelenlétét.

(33)

A fenti lehetőségektől és a magánfelek beruházásához nyújtott esetleges állami támogatás hatásaitól eltekintve, az eljárás megindítását még az is indokolta, hogy a holland hatóságok a Bizottságnak nem adtak meg minden, a projekt megítéléséhez szükséges tájékoztatást.

(34)

Végezetül a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárást azért is indította meg, hogy a holland hatóságoknak és az érdekelteknek lehetőséget adjon észrevételeik megtételére a szóban forgó intézkedés Bizottság általi előzetes megítélésével kapcsolatosan, és tájékoztatást kapjon az intézkedésre vonatkozó, esetlegesen releváns információkról.

(35)

A UPC észrevételeit 2007. július 17-én iktatott levelében küldte meg. Ebben a vállalat továbbra is ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, amelyet már az eljárást megindító bizottsági határozat (31) előtt is képviselt, nevezetesen, hogy a Citynet-projekt üzleti terve irreális gazdasági feltevésekre épül, főként a penetrációs mérték és a nagykereskedelmi tarifák tekintetében, valamint hogy az üzleti terv ezek miatt nem tűnik életképesnek. A fenti álláspont alátámasztására a UPC benyújtotta az RBB Economics tanácsadó cég által összeállított új tanulmányt, amely a cég e tárgyban készített és a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása előtt beterjesztett (32) korábbi tanulmányait (33) módosítja.

(36)

Ami a projekt gazdasági megvalósíthatóságát illeti, a UPC azzal érvel, hogy az új üvegszálas hozzáférési hálózat az üzemeltetők számára nem teszi lehetővé azt, hogy a jelenlegi üzemeltetők által biztosítottól lényegesen eltérő szolgáltatásokat nyújtsanak. Ezért, valamint figyelembe véve, hogy a szélessávú szolgáltatásokat a GNA által kiszolgálandó városrészekben már jelenleg is a háztartások 65 %-a veszi igénybe, az új hálózat nem tud majd elegendő számú felhasználót vonzani ahhoz, hogy az üzleti tervet gazdaságilag megvalósíthatóvá tegye.

(37)

A fenti érv alátámasztására a UPC ismertette saját kábelhálózatának felmondási adatait (34) azokra a területekre vonatkozóan, ahol a GNA már jelenleg is kínálja „triple play”-szolgáltatásait (35). Ezek a felmondási adatok a 2006. január 1–2007. június 1. közötti időszakból származnak azokon a területen, ahol a GNA-hálózat fektetése történik. A maximális számadatok azt igazolják, hogy a UPC penetrációja az analóg kábel-TV, internet-hozzáférés, telefon és digitális televíziózás terén az érintett területeken stabil volt, sőt az internet-hozzáférés terén inkább növekedett. A UPC ezért megjegyzi, semmilyen jel nem mutat arra, hogy a GNA megjelenése a penetráció mértékének lényeges csökkenését eredményezte volna.

(38)

A UPC azt állítja továbbá, hogy a Nuenen és Hillegom (36) nevű hollandiai helységekben az üvegszálas kábelhálózat sikeres létrehozása, amelyre a holland hatóságok hivatkoznak, nem feltétlenül hasonlítható össze az amszterdami projekttel, mivel ezek a projektek vélhetően jelentős támogatást kaptak a Holland Gazdasági Minisztériumtól, a hálózatok a lakosok és az üzemeltetők közös tulajdonában vannak, a projektek viszonylag kis méretűek (37), valamint a meglévő, szélessávú szolgáltatást nyújtó üzemeltetők mindkét helységben csak általános szélessávú szolgáltatásokat kínáltak fel. Ezzel szemben az amszterdami helyzet az, hogy a meglévő kábel- és telekommunikációs hálózatokkal már jelenleg is gyors szolgáltatások vehetők igénybe.

(39)

A UPC szerint nem valószínű, hogy a GNA üzleti terve reális, valamint Amszterdam város GNA-ba történő befektetése nem egyeztethető össze a piacgazdasági magánbefektető elvével, és állami támogatást jelent. Az Appingedam-ügyben (38) hozott bizottsági határozatra utalva a UPC megismétli azon korábbi álláspontját, hogy a projektbe bevont bármely állami támogatás nem egyeztethető össze a Szerződéssel, mivel a támogatás szükségtelen és nem arányos.

(40)

A UPC kételkedik továbbá abban, hogy a GNA-ba való állami beruházás ugyanolyan feltételek mellett történt, mint a GNA egyéb részvényeseinek beruházásai. A UPC szerint az a tény, hogy Amszterdam város előzetes beruházásokat hajtott végre, és hogy más GNA-részvényesek csak azután döntöttek a projektben való részvétel mellett, hogy a város megvalósíthatósági tanulmányokat végzett, arra utal, hogy a beruházást nem azonos feltételek mellett eszközölte minden részvényes, ez pedig még inkább kétségessé teszi az intézkedés piaci megfelelőségét.

(41)

Végezetül a UPC utal arra, hogy a projekt sikertelensége esetén a hálózatot esetleg olcsón adják el egy másik üzemeltetőnek, akinek ilyen módon nem kell a teljes beruházási költségeket viselnie. Ez az üzemeltető tehát erősíteni tudja majd saját piaci versenypozícióját azáltal, hogy a hatóság által finanszírozott projektből profitál. A UPC egyben hangsúlyozza az intézkedés vélt precedens értékét. Ha a Bizottság arra a következtetésre jutna, hogy az intézkedés nem minősül állami támogatásnak, akkor más települések is követhetnék Amszterdam példáját, és saját otthoni üvegszálas hozzáférési hálózatokat hozhatnának létre. A UPC hivatkozik arra, hogy a Holland Gazdasági Minisztérium és az Arcadis (39) műszaki vállalat már kidolgozott egy olyan, ingyenesen rendelkezésre álló online számítási modellt (40), amely a településeket a UPC véleménye szerint arra bátorítja, hogy saját otthoni üvegszálas hozzáférési hálózatot alakítsanak ki.

(42)

A spanyol kábelhálózat-üzemeltető ONO, amely televíziós, átviteli és telekommunikációs szolgáltatásokat kínál, azon a véleményen van, hogy a Bizottságnak szigorúan kell alkalmazni a piacgazdasági magánbefektető elvét, mivel Amszterdam példáját más települések is követhetik, és hasonló projektek esetében a piacgazdasági magánbefektető elvére hivatkozhatnak, ami az állami támogatások elszaporodásához vezethet. Az ONO véleménye szerint az állami támogatást csak nagyon gondosan meghatározott feltételek mellett szabad megengedni, mint például a piac elégtelen működése esetén, az intézkedés arányosságának biztosítása érdekében vagy a technikai semlegesség elvének érvényesítésére, amelyekről azonban az érintett intézkedés esetében nyilvánvalóan nincsen szó. Az ONO kijelenti, hogy amennyiben az amszterdami befektetés állami támogatásnak minősül, akkor ez a támogatás összeegyeztethetetlen a közösségi piaccal, mivel a körülmények azonosak az Appingedam-ügy (41) körülményeivel, és ebben az esetben az esetlegesen kifizetett támogatást vissza kell téríteni. Az ONO felhívja a figyelmet, hogy precedens értékű lehet a Bizottság határozata arra a kérdésre vonatkozóan, hogy szabad-e, és ha igen, milyen feltételek mellett, otthoni üvegszálas hálózatok kivitelezését állami forrásból támogatni.

(43)

A France Telecom (a továbbiakban: FT), a franciaországi vezetékes hálózat fő telekommunikációs szolgáltatója ugyanazon az állásponton van, mint a UPC és az ONO. A vállalat kételkedik abban, hogy Amszterdam város Citynet-projektbe való beruházása összeegyeztethető a magánbefektetői elvvel. Az FT helyesli továbbá azt a bizottsági megközelítést, amely az állami támogatási intézkedések esetében „fehér”, „szürke” és „fekete” területeket különböztet meg, és amit a Bizottság olyankor alkalmaz, amikor a támogatás összeegyeztethetőségéről dönt (42). Az FT hangsúlyozza, hogy az állami támogatás az – Amszterdamhoz hasonló – „fekete” területeken csak nehezen indokolható, mivel a piaci verseny súlyos torzulásaihoz vezet. Az FT szerint különösen érvényes ez a szóban forgó intézkedés esetében, mivel az üvegszálas hozzáférési hálózatok kialakítása a piaci szereplőktől nagy beruházásokat követel meg.

(44)

A COM HEM svéd kábelüzemeltetőtől érkezett megjegyzések a többi üzemeltető észrevételeihez hasonlóak. A COM HEM kételkedik Amszterdam város befektetésének általános értelemben vett piaci megfelelőségében. Észrevételeiben a COM HEM kifejti, hogy a szélessávú projektekhez nyújtott állami támogatás városi területen csak ritkán van összhangban a piacgazdasági magánbefektető elvével, és nagy mértékben torzítja a piaci versenyt. A COM HEM továbbá a fenti elv szigorú alkalmazására szólít fel, és hangsúlyozza a szóban forgó ügy precedens értékét a települések és egyéb köztestületek jövőbeni befektetéseire vonatkozóan.

(45)

Egy másik, névtelenséget kérő érintett fél, aki több európai államban nyújt telekommunikációs szolgáltatásokat, helyeselte a Bizottságnak a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó határozatát. Ez a vállalat kifejti, hogy befektetéseit veszélybe sodorják azon települések kezdeményezései, amelyek állami forrásokat vesznek igénybe, és amelyek ezáltal torzító hatást gyakorolnak a piaci versenyre. Ez a vállalat azt várja, hogy a Bizottság a Citynet Amsterdam projekt esetében tiltsa meg az állami források felhasználását.

(46)

A holland hatóságok 2007. március 16-án iktatott levelükben reagáltak a Bizottságnak a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatára. Ezenkívül megtették észrevételeiket az RBB által a UPC megbízásából készített tanulmányok bizalmas adatokat nem tartalmazó változataival kapcsolatosan.

(47)

A holland hatóságok valamennyi észrevételükben kitartottak amellett, hogy Amszterdam város GNA-ba való beruházása összhangban van a piacgazdasági magánbefektető elvével, és ennek megfelelően nem minősül állami támogatásnak.

(48)

A holland hatóságok kifejtették, hogy az Egyesült Államokban és Ázsiában nagy arányban fektetnek le üvegszálas hálózatokat, és hogy Európa ezen a téren elmaradt mögöttük. Azt állítják, hogy a szóban forgó projekthez hasonló projektek különösen kedvező hatást gyakorolnak az európai gazdaságra, és teljes mértékben megfelelnek a lisszaboni menetrendnek (43).

(49)

A hatóságok hangsúlyozzák továbbá a GNA üzleti modelljének a piaci versenyt ösztönző jellegét, amely – a kábelüzemeltetők zárt modelljétől eltérően – nyitott és megkülönböztetéstől mentes hozzáférést biztosít minden kiskereskedelmi üzemeltető számára. Kifejtik, hogy az új üzleti modell többek között elősegíti a szolgáltatások terén kialakuló piaci versenyt, ösztönzi az újításokat, és segít a szolgáltatók kockázatának csökkentésében, mivel lehetőséget biztosít számukra olyan források igénybevételéhez, amelyek minden egyes szint kockázati profiljához megfelelően illeszkednek.

(50)

A holland hatóságoknak az a véleményük, hogy a projekt részvényesi háttere is arra utal, hogy a GNA-projekt finanszírozása piackonform módon történik. Arra hivatkoznak, hogy két magánbefektető, valamint a lakásépítési társulások kereskedelmi leányvállalatai is készek arra, hogy a projektben ugyanolyan feltételek mellett részesedjenek, mint a város. Utalnak továbbá a hálózat lefektetésére kiírt nyílt pályázatra, valamint a nagykereskedelmi szolgáltatások nyújtására a hálózaton keresztül. Megjegyzik, hogy az a tény, hogy a GNA-nak a szokásos piaci feltételek mellett jelentős összegű bankkölcsönt kínáltak fel, egyértelműen azt jelzi, hogy a projekt és az annak alapjául szolgáló üzleti terv piackonform.

(51)

A holland hatóságok ugyanakkor azt állítják, hogy az egész Európában és főként Hollandiában (44) a piaci szereplők által kivitelezett számos, hasonló jellegű, sikeres üvegszálas projekt kellően bizonyítja, hogy az ilyen jellegű beruházások normál piaci feltételek mellett kivitelezhetők.

(52)

Amszterdam város előzetes beruházásaira vonatkozóan a Bizottság az eljárást megindító határozatában megjegyezte, hogy a város már a GNA létrehozása előtt olyan kezdeményezéseket tett, amelyek túlmutatnak azon, amit még egyszerűen „szokásos piaci gyakorlatnak” lehet nevezni. A Bizottság feltette magának a kérdést, hogy a GNA üzleti tervének alapjául szolgáló tevékenységekkel járó kezdeti kockázatok egy részét vajon Amszterdam város nem küszöbölte-e már azelőtt ki, mielőtt az ING és a Reggefiber beruházott a GNA-ba. A holland hatóságoktól a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása előtt kapott tájékoztatásokból nem állapítható meg egyértelműen, hogy a GNA valamennyi részvényese ugyanolyan körülmények között hajtotta-e végre a beruházást.

(53)

Válaszukban a holland hatóságok hangsúlyozták, hogy 2006. május 24-én minden beruházó azonos feltételek mellett vállalt kötelezettséget a GNA-ba való befektetésre.

(54)

Ami az […] EUR összegű előzetes beruházásokat illeti, a holland hatóságok kijelentik, hogy a GNA valamennyi részvényese kezdettől fogva azon az állásponton volt, hogy az Amszterdam város által végrehajtott előzetes beruházásokat a GNA-nak vissza kell fizetnie. A fenti állítás igazolásához a holland hatóságok a beruházásokat két részre osztották fel.

(55)

Az első részre vonatkozóan a holland hatóságok kijelentik, hogy bár a GNA létrehozására vonatkozó megállapodásokat, amelyekben valamennyi résztvevő fél kötelezte magát a […] beruházásra, csak 2006. május 24-én írták alá, a GNA jövendő részvényesei azonban […]-i keltű szándéknyilatkozataik keretében együttesen arról döntöttek, hogy (a hozzáadottérték-adót figyelmen kívül hagyva) […] EUR összeget megelőlegeznek a projekt előkészítési költségeire. Ez az összeg fedezte többek között a hálózat kiépítőjének (BAM/Draka) és üzemeltetőjének (BBNed) kiválasztását célzó pályáztatási eljárás költségeit, a bejelentési eljárással kapcsolatos költségek egy részét, valamint az ásási munkálatok meghatározott részét.

(56)

Az előzetes beruházások […] EUR összegű második részére vonatkozóan a holland hatóságok kifejtették, hogy az ilyen jellegű előzetes beruházások teljesen megfelelnek a szokásos piaci gyakorlatnak: elővigyázatos magánbefektetők közös projektek esetében ugyanígy járnak el, mivel a felek egyikének általában magára kell vállalnia az irányítást. A hatóságok továbbá felhívják a figyelmet arra, hogy a város előzetes beruházásai által a többi GNA-részvényes számára nem csökkent a beruházás kezdeti kockázata.

(57)

A holland hatóságok kifejtették továbbá, hogy az előzetes beruházások a felek egyikének sem biztosítottak előnyt, ezért nem minősülnek állami támogatásnak az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében. Így például bizonyos ásási munkálatokat azért kezdtek meg, mert közüzemi földmunkákat végeztek azokon a területeken, amelyek a GNA hálózat jövőbeni fektetése szempontjából fontosak voltak. Mivel Amszterdamban valamennyi ásási tevékenységet összehangolnak, ezek néhány hónappal később már nem lettek volna kivitelezhetők, ami a GNA számára késedelmet és többletköltségeket eredményezett volna.

(58)

A holland hatóságok azt állítják továbbá, hogy mindezek a költségek szerepeltek az üzleti tervben, és hogy nem volt olyan új költségelem, amelyről a GNA többi részvényese ne kapott volna tájékoztatást.

(59)

A fenti állítások bizonyítására Amszterdam város beterjesztette a Deloitte könyvvizsgáló cég 2007. január 18-i jelentését, amely az előzetes beruházások visszafizetését vizsgálja. A jelentés megállapítja, hogy a fent említett, összesen […] EUR összegű előzetes beruházást a GNA 2006 végén teljes mértékben, kamatokkal együtt visszafizette. A holland hatóságok közölték a Bizottsággal, hogy – a holland jogszabályokkal (45) összhangban – […] %-os kamatlábat (46) alkalmaztak. A fizetendő kamat összege […] EUR volt, és azt a GNA […] dátummal fizette meg.

(60)

Továbbá, a holland hatóságok az általuk készíttetett megvalósíthatósági tanulmányokat nem tekintik az előzetes beruházások részének. A holland hatóságok véleménye szerint minden elővigyázatos piaci befektetőnek végeznie kellene ilyen tanulmányokat. A holland hatóságok tagadják, hogy ezek a tanulmányok a többi GNA-részvényes kezdeti kockázatának egy részét csökkentették vagy megszüntették volna, mivel a többi potenciális részvényesnek is saját megítélése alapján kell döntenie és magának kell felbecsülnie a projekttel kapcsolatos saját kockázatait és előnyeit.

(61)

A többi GNA-részvényes, mint az ING RE vagy a Reggefiber, által a GNA-ba történő beruházás előtt készített saját megvalósíthatósági tanulmányait szintén a különböző felek finanszírozták anélkül, hogy annak költségeit továbbhárították volna a GNA-ra.

(62)

A holland hatóságoknak az a véleménye, hogy a Bizottságnak az Amszterdam város előzetes beruházásaival kapcsolatos, az „egyidejűségre” és az „azonos feltételekre” vonatkozó kezdeti kételyei a fenti tájékoztatás, valamint az előzetes beruházások említett költségeinek a GNA általi visszafizetése alapján megnyugtatóan tisztázottnak tekinthetők.

(63)

Ami a GNA üzleti tervét illeti, a holland hatóságok hangsúlyozzák, hogy az állami szervek által eszközölt beruházások eleget tesznek a piacgazdasági magánbefektető elvének, ha ugyanolyan feltételek mellett történnek, mint amelyek a magánbefektetőkre is érvényesek. A magánbefektetők jelenléte biztosítja, hogy a projekt piaci feltételek mellett kerül végrehajtásra. Ezért a hatóságok úgy vélik, hogy a GNA üzleti tervének Bizottság általi elemzésére nem volt feltétlenül szükség.

(64)

Másodsorban, a holland hatóságok úgy ítélik meg, hogy a GNA üzleti tervében szereplő feltételezések nem optimisták, hanem inkább visszafogottak voltak.

(65)

Elsősorban az üzleti terv gazdasági mutatóira vonatkozóan a Bizottság az eljárást megindító határozatában a célként kitűzött gazdasági mutatókat a nyilvánosan elérhető, hasonló adatokkal vetette össze, azaz a hasonló jellegű vállalkozások (47) súlyozott átlagos tőkeköltségeivel („weighted average cost of capital” – (a továbbiakban: WACC)) (48).A Bizottság arra az előzetes következtetésre jutott, hogy a GNA gazdasági célkitűzései egészében véve nem tűnnek irreálisnak, de nagymértékben függnek a kulcsszerepet játszó sikertényezők teljesülésétől. A Bizottság kifejtette továbbá, hogy az üzleti terv kulcsszerepet játszó sikertényezőire vonatkozó becslések valószínűleg igen bizonytalanok, figyelembe véve az amszterdami projekt újszerű jellegét a felhasznált technológia területén (üvegszálas technológia), a vállalati modellt (háromszintes modell), a projekt korlátozott terjedelmét (ami csupán korlátozott mértékű előnyöket tesz lehetővé), valamint a fogyasztók részéről várható keresletet a gyors szélessávú szolgáltatások iránt.

(66)

A holland hatóságok úgy vélik, a projekt belső belső megtérülési rátáját (49) nem a vertikálisan integrált vállalkozások WACC-mutatóival kell összevetni, ahogyan azt a Bizottság az eljárást megindító határozatában teszi, mivel ezek a mutatók a hálózati üzemeltetők tevékenysége mindhárom szintjének kockázatát tükrözik. A GNA ezzel szemben csupán a passzív hálózatba fektet be, amelynek várható gazdasági élettartama 30 év (vagy több), és amely sokkal inkább hasonlít az olyan infrastrukturális beruházásokhoz, amelyekben a befektetők általánosságban alacsonyabb hozammal is megelégszenek.

(67)

A tervezett penetrációs mértéket illetően a Bizottság az eljárást megindító határozatban arra az előzetes következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a legalább […] %-os penetráció elérése, amelyet a GNA „minimális forgatókönyvként” határoz meg, optimistának tűnik. Szintén nagyon ambiciózusnak tűnik az a penetrációs célkitűzés, hogy […] hónap elteltével az összes háztartás […] %-a vegye igénybe a szolgáltatást; ezt a számot csak igen nagyvonalú „penetrációs díjszabási stratégiával” lehetne elérni, amely más szolgáltatók már meglévő ügyfeleit átcsábítaná a GNA-hálózathoz.

(68)

A holland hatóságok kifejtik, hogy Hollandiában már sikerült néhány üvegszálas projektet igen sikeresen kivitelezni, melyek esetében az üvegszálas hálózatok penetrációja magas. Állításuk szerint Nuenen vagy Hillegom esetében az üvegszálas hálózat penetrációja egy év elteltével több mint 80 % volt. Úgy vélik továbbá, hogy a meglévő szélessáv-penetráció százalékos mértékei ebben az esetben nem tekinthetők relevánsnak: az üvegszálas hálózatokon nyújtott szolgáltatásokat új piacnak kell tekinteni a jelenlegi üzemeltetők által kínált szélessávú szolgáltatásokhoz képest. A meglévő szélessávú szolgáltatások százalékos penetrációja tehát nem szolgálhat referenciaértékként. Ezenkívül a hatóságok véleménye szerint számos olyan új szolgáltatás és alkalmazás (50) megjelenése várható, amelyekhez gyors szimmetrikus kapcsolatra lesz szükség, amely pedig kizárólag otthoni üvegszálas hálózattal hozható létre. A holland hatóságok ezen érvekre alapozva hangsúlyozták, hogy a körülbelül […] %-os penetráció […]-ben Amszterdam azon részeiben, amelyekben a hálózatot létrehozzák, nem csupán reális, hanem kifejezetten visszafogott célkitűzésként értékelhető.

(69)

Azokra a nagykereskedelmi díjakra vonatkozóan, amelyeket a GNA a nagykereskedelmi üzemeltetőknek számít fel, a Bizottság az eljárást megindító határozatában megjegyzi, hogy szakértők szerint az üvegszálas hálózatok esetében a működési költségek ugyan alacsonyabbak, mint a már meglévő réz- és kábelhálózatoknál, a GNA nagykereskedelmi díjai azonban jelentősen alatta maradnak a piaci feltételek alapján indokolható díjaknak.

(70)

A holland hatóságok megjegyzik, hogy az üvegszálas hálózatok alacsonyabb működési költségekkel járnak, gazdasági élettartamuk pedig hosszabb, mint a már meglévő hálózatoké. Így alacsonyabb nagykereskedelmi díjak kiszabására van lehetőség, mint amit a meglévő hálózatok adatai indokolnának. Ez a költségelőny elegendő teret enged a már meglévő rézhuzalos hálózatok díjaihoz képest viszonylag alacsony nagykereskedelmi díjak kialakításához.

(71)

A becsült beruházási költségek helytállóságára vonatkozóan a Bizottság az eljárást megindító határozatában arra a következtetésre jutott, hogy a referenciaszámok alapján a GNA által becsült, egy csatlakozásra számított tőkeráfordítás, a más forrásokból származó piaci adatokra vonatkozó információk alapján, alacsonynak tekinthető.

(72)

A holland hatóságok szerint a becsült beruházási költségek tarthatóságát alátámasztja annak a földrajzi területnek a topológiája és jellemzői, amelyen a hálózat fektetésre kerül: Amszterdam érintett városrészei igen sűrűn lakottak, ahol sok új vagy felújított többlakásos társasház áll, ami a hálózat egy háztartásra jutó létesítési költségeit csökkenti.

(73)

A hálózat maradványértékének kiszámítására vonatkozóan a holland hatóságok kifejtik, hogy a GNA üzleti tervében szereplő becslés reális, mivel az üvegszálas hálózatok gazdasági élettartama 30 év vagy akár még annál több is lehet. Ezen az időtartamon belül – a meglévő réz- és kábelhálózatokkal ellentétben – nem lesz szükség nagy többlet-beruházási vagy karbantartási költségekre. A hatóságok kifejtik továbbá, hogy az egyszer már lefektetett hálózat fontos „stratégiai értéket” képvisel „az üvegszálas hozzáférési hálózatok természetes monopóliumának jellemzői miatt”, amelyből a GNA lépéselőnye révén profitálhat majd.

(74)

A holland hatóságok ezenkívül észrevételeket tettek a Bizottság azon előzetes következtetésével kapcsolatban, hogy az üzleti terv alapját képező feltételezések túlzottan optimistának tűnnek, és hogy a projekt sikerét már az is veszélybe sodorhatja, ha a kitűzött célok közül akár csak egyet is (például a penetráció mértékét) nem sikerül megvalósítani.

(75)

A feltételezések tarthatóságát a holland hatóságok megbízásából vizsgálták, és meg is erősítették a Stratix Consulting/Delfti Műszaki Egyetem (51) jelentésében. Ugyanez a jelentés a tervezett penetráció megvalósíthatóságát is értékelte. Az Európában és Európán kívül, de főként a Hollandiában végrehajtott hasonló projektek vizsgálata alapján, melynek során egyben a nagy sávszélességű szimmetrikus hálózatok (például üvegszálas hálózatok) iránti jövőbeni piaci keresletet is vizsgálták, a benyújtott jelentésben megállapították, hogy a GNA tervezett penetrációs számadatai visszafogott becslésnek tekinthetők. A jelentés azt állítja továbbá, hogy az üvegszálas hálózatok iránti kereslet a csupán üvegszálas hálózatokon keresztül elérhető szolgáltatások iránti megnövekedett piaci kereslet következtében, valamint a nyílt infrastruktúra piaci versenyt erősítő jellege miatt valószínűleg jóval gyorsabban fog növekedni és magasabb szintet fog elérni, mint ahogyan azt évekkel ezelőtt előre jelezték.

(76)

A tanulmány legfontosabb következtetése, mellyel a holland hatóságok is egyetértenek, hogy Amszterdam város beruházása üzleti szempontból életképes, és ennek megfelelően összeegyeztethető a piacgazdasági magánbefektető elvével.

(77)

A holland hatóságok először megismétlik azon álláspontjukat, mely szerint a Bizottságnak az Amszterdam város előzetes beruházásai esetében a beruházás „egyidejűségére” és „azonos feltételeire” vonatkozó kétségeit megnyugtatóan sikerült eloszlatni, mivel a „megelőlegezett” összegeket a GNA visszafizette. Úgy vélik továbbá, hogy a GNA üzleti terve végrehajtható és reális, és hogy Amszterdam város GNA-projektbe való befektetése ennek megfelelően teljes mértékben megfelel a piacgazdasági magánbefektető elvének.

(78)

Másodsorban a holland hatóságok ismételten hangsúlyozzák, hogy álláspontjuk szerint, a jelenlegi joggyakorlatnak (52) és a Bizottság határozatainak (53) megfelelően, magánbefektetők meghatározó mértékű részvétele egy projektben az állami befektetővel azonos feltételek mellett, „meggyőző bizonyítéknak” tekinthető arra nézve, hogy teljesül a piacgazdasági magánbefektető elve, és ennek megfelelően állami támogatásról nincs szó.

(79)

A holland hatóságok a 659/1999/EK tanácsi rendeletre (54) hivatkozva úgy érvelnek, hogy ha egy vállalat piaci versenypozícióját a szóban forgó intézkedés nem érinti közvetlenül, akkor az adott vállalatot nem lehet érdekelt félnek tekinteni. Ezért a holland hatóságok a Bizottságot felkérik arra, hogy az ONO, a France Telecom (55) és a Com Hem részéről érkező észrevételeket hagyja figyelmen kívül, mivel a fenti vállalatok a holland, főként pedig az amszterdami piacon szélessávú szolgáltatóként nincsenek aktívan jelen.

(80)

A holland hatóságok álláspontja szerint az érintett ügyben észrevételeket tevő egyetlen fél sem vette figyelembe, hogy már önmagában az a tény, hogy a beruházásban magánbefektetők is érintettek, elegendő azon következtetés levonásához, hogy a beruházás megfelel a piacgazdasági magánbefektető elvének. A Bíróság vonatkozó joggyakorlatára hivatkozva továbbá úgy vélik, hogy a magánbefektetők részvételére való tekintettel szükségtelen volt az üzleti terv elemzése.

(81)

A UPC azon állítására vonatkozóan, hogy a GNA által kiszolgálandó területen a szélessávú penetráció már jelenleg is 65 %-ot tesz ki, és emiatt a GNA nem éri majd el a célként kitűzött penetrációt, a holland hatóságok megjegyzik, hogy az elérhető piac ennél sokkal nagyobb, mivel a GNA-hálózaton nem csupán szélessávú szolgáltatásokat, de televíziós, telefonos és egyéb újfajta szolgáltatásokat is biztosítani lehet. A UPC által a GNA hálózatán igénybe vehető szolgáltatások iránti érdeklődés hiányának bizonyítására bemutatott százalékos felmondási adatokkal kapcsolatban a holland hatóságok megjegyzik, hogy ezek az adatok nem mérvadóak, mivel a hálózaton keresztül a szolgáltatás nyújtása csak 2007 márciusában kezdődött meg, tehát ennek alapján még nem lehet következtetéseket levonni (56).

(82)

A (79) preambulumbekezdésben már kifejtett okokból a holland hatóságok kételkednek abban, hogy a másik négy vállalatot érdekeltnek lehet tekinteni. Kifejtik, hogy ezek a felek csupán általános észrevételeket tettek, melyek az érintett intézkedés megítélése szempontjából nem relevánsak. A holland hatóságok ezért nem tartják szükségesnek, hogy ezekre az észrevételekre reagáljanak. Szintén nem reagálnak azon észrevételekre, amelyeket az érdekeltek az intézkedéssel összefüggő esetleges állami támogatás összeegyeztethetőségével kapcsolatban tettek. A hatóságok szerint az adott esetben az összeegyeztethetőséget nem kell vizsgálni, mivel az intézkedés nem jelent állami támogatást.

(83)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az intézkedés állami támogatásnak minősül-e az EK-Szerződés 87. cikk (1) bekezdése értelmében, amely kimondja, hogy „a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”. Ebből következik, hogy egy adott intézkedés csak akkor tekinthető állami támogatásnak, ha a következő feltételek teljesülnek: 1) az adott intézkedés az államnak tulajdonítható, és állami forrásból finanszírozzák; 2) a vállalatok számára gazdasági előnyt eredményez; 3) ez az előny szelektív jellegű és a piaci versenyt torzítja, vagy torzításával fenyeget; és 4) az intézkedés a tagállamok közti kereskedelmet kedvezőtlenül befolyásolja.

(84)

Az intézkedés megítélésénél számításba kell venni a piaci feltételeket: az elektronikus kommunikációs ágazatot Európában már évekkel ezelőtt teljes mértékben liberalizálták. Különösen az úgynevezett „fekete területeken” (57) folyó szélessávú hálózati beruházások esetében, amelyekkel legalább két, egymással versengő infrastrukturális hálózat kínál különböző szélessávú szolgáltatásokat (például telefon- és kábeltelevízió-hálózatok), többnyire magánvállalatok ragadják magukhoz a kezdeményezést. A Bizottság erre vonatkozó politikája szigorúbban ítéli meg az ilyen területeken állami források bevonásával végrehajtott projekteket, mivel azok a magánbefektetők tevékenységére a piaci versenyt torzító hatást gyakorolnak (58).

(85)

Először azt kell megállapítani, hogy az intézkedést közvetlenül vagy közvetve állami forrásból finanszírozták-e, és az az államnak tulajdonítható-e (59).

(86)

A szóban forgó ügyben Amszterdam város 6 millió EUR-t invesztál a GNA együttműködési szövetségbe. Tekintve, hogy egy város az állam megjelenési formájának tekintendő, ezt a beruházást az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami forrásból finanszírozott beruházásnak kell tekinteni (60). A holland hatóságok az állami források jelenlétét nem vonták kétségbe.

(87)

Annak megállapítása során, hogy az állam részéről egy vállalatba történő pénzügyi beruházás esetében az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében vett gazdasági előny fennáll-e, a Bizottság a piacgazdasági magánbefektető elvét alkalmazza, a Bíróság vonatkozó joggyakorlatának megfelelően. Ennek értelmében egy tranzakció nem minősül állami támogatásnak, amennyiben az adott támogatási intézkedés magánbefektetésekkel egyidejűleg és olyan feltételek mellett történik, amelyek a szokásos piacgazdasági feltételek szerint működő magánbefektető számára is elfogadhatóak (61).

(88)

A bevett ítélkezési gyakorlat értelmében, ha az állam a szokásos piacgazdasági feltételekhez hasonló körülmények között, akár közvetlenül, akár közvetetten, tőkét bocsát egy vállalat rendelkezésére, az nem tekinthető állami támogatásnak. Ha azonban egy állami befektető tőkebevitele hosszú távon a nyereségesség mindenfajta kilátását nélkülözi, azt az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében már állami támogatásnak kell tekinteni (62).

(89)

Ebből következik, hogy az állami forrásból származó tőkebevitel teljesíti a piacgazdasági magánbefektető elvét, és nem minősül állami támogatásnak – többek között – abban az esetben, ha egyidejűleg hajtják végre egy magánbefektető meghatározó mértékű, azonos feltételek mellett történő tőkebefektetésével (ez az ún. egyidejűség-próba) (63).

(90)

Az érintett esetben Amszterdam város a beruházást két magánbefektető, az ING RE és a Reggefiber tőkebefektetésével egyidejűleg hajtotta végre. A Bizottság tehát először azt vizsgálja, hogy a város beruházása kiállja-e a piacgazdasági magánbefektető elve szerinti próbát, azaz meghatározó mértékű magánberuházással egyidejűleg hajtották-e végre. Ennek megítélésére a Bizottság a következő kritériumokat alkalmazza:

(91)

Először, meg kell állapítani, hogy ezek a befektetők piaci befektetők-e, és hogy a magánbefektetők befektetései tényleges gazdasági hatással bírnak-e. E hatásokat egyrészt abszolút értékek (a teljes befektetés jelentős része) alapján, másrészt az érintett magánbefektetők saját gazdasági erejéhez viszonyítva kell értékelni.

(92)

Másodszor, meg kell vizsgálni, hogy a beruházást valamennyi érintett fél egyidejűleg hajtotta-e végre („egyidejűség”).

(93)

Harmadszor, meg kell vizsgálni, hogy a befektetési feltételek valamennyi részvénytulajdonos esetében azonosak voltak-e.

(94)

Negyedszer, ha az állam, a többi befektető vagy a kedvezményezettek a beruházáson kívül egyéb jogviszonyokat is fenntartanak egymással (például állami garanciát tartalmazó hozzájárulás formájában), kétely merülhet fel arra vonatkozólag, hogy a beruházási feltételek azonossága valóban fennáll (64).

(95)

Ezért a Bizottság alátámasztásként megvizsgálja a GNA üzleti tervét is, elsősorban a Liberty Global/UPC és más érdekeltek azon kifogására vonatkozóan, hogy a GNA által tervezett hálózat nem életképes üzleti terv.

(96)

Amint azt a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában megállapította (65), mind az ING RE, mind a Reggefiber kétségtelenül „magánbefektetőnek” tekinthető (66). Ezenkívül mindkét vállalat üzleti érdekei összeegyeztethetők a GNA által kivitelezett projekttel: az ING RE ingatlanokba és infrastruktúrába ruház be, a Reggefiber pedig több hollandiai üvegszálas hálózat-projektben érintett. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a két magánbefektető eltérő szaktudást vihet a projektbe, ami hozzájárulhat annak sikeréhez.

(97)

Abszolút értékben mindkét vállalat jelentős összeget (egyenként 3 millió EUR-t) ruház be a GNA együttműködési szövetségbe. Bár a 3 millió EUR-s beruházás mind az ING RE, mint a Reggefiber gazdasági erejét tekintve viszonylag csekély beruházásnak számít, az összeg a GNA teljes tőkéjéhez és Amszterdam város tőkeráfordításához képest mindenképpen jelentős.

(98)

A két magánbefektető együttesen a teljes részvénytőke egyharmadát birtokolja. A szóban forgó projekt keretében ez a részesedés, bár a két vállalatnak a GNA-val kapcsolatban nem biztosít teljes rendelkezési jogot, a teljes beruházásnak tekintélyes részét teszi ki. Ezért a Bizottság az ING RE-t és a Reggefibert is a GNA fő részvényeseinek tekinti. A legnagyobb kisebbségi részvényes (Amszterdam város) a GNA vagyonának 33 %-ával rendelkezik. Az ING RE és a Reggefiber részvényvagyona egyaránt a legnagyobb kisebbségi részvényes részvényvagyonának felét teszi ki; együttesen akkora részesedéssel rendelkeznek, mint a város. A többi részvényes, tehát az öt lakásépítési társulás, mindegyike kevesebb részvénnyel rendelkezik, mint az ING RE vagy a Reggefiber. Ebből következik, hogy a GNA-n belül egyetlen részvényes sincs, aki a vállalaton belül a többségi irányítást gyakorolhatja. Ezenkívül a két magánbefektető külön-külön, de még inkább együttesen, döntően érdekelt egy olyan többség elérésében, amely a GNA-n belüli többségi irányítást biztosítani tudja (67).

(99)

A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a holland társasági jog értelmében a részvények harmada elegendő ahhoz, hogy akadályozó kisebbséget jelentsen a GNA fontos határozatainak meghozatalánál. Így tehát a két magánbefektető együttesen akadályozó kisebbséget alkothat.

(100)

Röviden, mind az ING RE, mind a Reggefiber piaci befektető, és befektetéseik – a GNA részvénytulajdonosi szerkezetének összefüggésében – tényleges gazdasági hatással bírnak mind abszolút, mind pedig relatív értelemben.

(101)

A vizsgálatot megindító határozatban (68) a Bizottság megállapította, hogy a város formális szempontból a magánbefektetőkkel egyidejűleg ruházott be a GNA együttműködési szövetségbe, ám kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a GNA valamennyi részvényese ténylegesen is egyidejűleg hajtotta végre a befektetést, mivel a város már azt megelőzően is tett kezdeményezéseket és végzett beruházásokat, hogy az összes befektetővel végleges megállapodást kötött.

(102)

A Bizottság utalt arra, hogy a város a projekt előkészítése érdekében 2003-ban és 2004-ben megbízást adott különböző tanulmányok elvégzésére. A város azonban emellett számos olyan kezdeményezést is tett, amely már túlmutathat ezeken az előkészítő lépéseken. Annak ellenére, hogy még egyetlen magánbefektető sem kötelezte el magát biztosan a projekt mellett, a város már megkezdte a pályáztatási eljárások kihirdetését és szervezését, és saját maga folytatott tárgyalásokat a hálózat fektetéséről és üzemeltetéséről kötendő szerződésekről. Ezenkívül a város finanszírozott bizonyos ásási munkálatokat, és megvásárolta a hálózat fektetéséhez szükséges programokat.

(103)

A holland hatóságok a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását követően részletesebb (a Deloitte által ellenőrzött) tájékoztatást nyújtottak az előzetes beruházásokról és az előzetes beruházások visszafizetéséről. A Deloitte könyvvizsgálati jelentése szerint a GNA részvényesei által közösen megelőlegezett költségek […] EUR-t, az előzetes beruházások teljes összege pedig […] EUR-t tett ki. A fennmaradó […] EUR-t kezdetben kizárólag a város finanszírozta (69).

(104)

A hivatalos vizsgálat folyamán kapott új adatok alapján a Bizottságnak a következő tényeket sikerült megállapítania. Először is, a tevékenységek és előzetes beruházások tekintélyes részét ([…] EUR-t) már kifejezetten rögzítettek abban a szándéknyilatkozatban, amelyet a GNA jövendő részvényesei írtak alá, és azokat valamennyi befektető saját részesedésének arányában már a vállalat létrehozása előtt finanszírozta, mivel a projektben résztvevő mindegyik fél szükségesnek ítélte, hogy a GNA előkészítési költségeiben egyenlő arányban vállaljon részt.

(105)

Másodszor, valamennyi előzetes beruházás (beleértve a kizárólag Amszterdam város által előfinanszírozott […] EUR összeget is) szerepelt a beruházás alapját képző üzleti tervben. Ebben tehát minden részvényes egyetértett. Vagyis a projektben résztvevő mindegyik fél úgy tekintette az előzetes beruházásokat, mint hasznos lépéseket a GNA létrehozásának előkészítéséhez. A holland hatóságok állítása szerint valamennyi részvényes megállapodott abban, hogy a kezdetben a város által finanszírozott részt a GNA visszafizeti. Más szóval, a város eljárásmódja semmilyen kárt nem okozott, és a többi piaci befektető magatartását nem befolyásolta.

(106)

A fentieket figyelembe véve a Bizottságnak az a véleménye, hogy az a tény, hogy Amszterdam város már a GNA hivatalos létrehozása előtt is végzett korlátozott mértékű előzetes beruházásokat, a piacgazdasági magánbefektető elvének teljesülését még nem kérdőjelezi meg, mivel valamennyi részvényes abban állapodott meg, hogy ezeket az előzetes beruházásokat Amszterdam város részére vissza kell fizetniük.

(107)

Az eljárást megindító határozatban (70) a Bizottság kezdetben kétségeinek adott hangot azt illetően, hogy a beruházás feltételei minden részvényes esetében azonosak voltak. A Bizottság főként azt vizsgálta, hogy az Amszterdam város által végzett előzetes beruházások nem szüntették-e meg vagy csökkentették-e a többi beruházó fél számára a projekttel járó induló kockázat egy részét.

(108)

Ez a kezdeti kételkedés abból a tényből fakadt, hogy – habár a Bizottság többször is kérte az előzetes beruházások költségeinek teljes körű áttekintését (71), és a holland hatóságok szolgáltattak is némi információt az Amszterdam, a GNA és annak részvényesei között létrejött megállapodásokról – a város előfinanszírozási tevékenységeivel kapcsolatban a Bizottság nem látott tisztán, például azon összegeket illetően, amelyeket ténylegesen a város adott ki.

(109)

Azon dokumentumok alapján, amelyeket a holland hatóságok a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása előtt bocsátottak rendelkezésre, a Bizottság nem tudta kiszámítani vagy ellenőrizni az előzetes beruházások teljes összegét, amelyet mintegy 1,5 millió EUR-ra becsült. Továbbá a Bizottság számára nem volt teljesen egyértelmű, hogyan oszlottak meg ezek a költségek a részvényesek között, és hogy szerepeltek-e a GNA üzleti tervében.

(110)

A Bizottság főként attól tartott, hogy a város által eszközölt előzetes beruházások, amelyek részben néhány más beruházó kifejezett hozzájárulása nélkül történtek, csökkenthették a GNA-ba befektető többi szereplő beruházási kockázatát, és ezáltal esetleg növelték a befektetési hajlandóságot. A holland hatóságok által a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása után szolgáltatott információk ezt a kezdeti kétséget teljesen eloszlatták.

(111)

Először is meg kell jegyezni, hogy – ahogyan az a holland hatóságok részéről az előzetes beruházások költségeinek visszafizetéséről rendelkezésre bocsátott tájékoztatásokból és a könyvvizsgálati jelentésből is kiderül – az előzetes beruházások teljes költségei […] EUR-t tettek ki, és két részre oszlottak: egy […] EUR-s összegre, amelyet a szándéknyilatkozatban foglaltak szerint a GNA valamennyi részvényese pari passu visel majd, és egy […] EUR-s összegre, amelyet első körben kizárólag Amszterdam város finanszíroz. Mindezen költségeket kamatokkal együtt (72) szabályszerűen elszámolták a GNA felé; úgy tűnik, semmilyen extra projektköltséget nem hagytak figyelmen kívül.

(112)

Másodsorban, az előzetes beruházásokkal kapcsolatos minden költséget kezdettől fogva szerepeltettek a GNA üzleti tervében, és úgy tűnik, ezekhez képest a tényleges GNA-megállapodás aláírása után semmilyen olyan új költségre nem derült fény, amely a többi részvényes számára módosította volna a feltételeket. Ez összhangban van a részvényesek által tett azon nyilatkozattal, amely szerint az Amszterdam város által finanszírozott előzetes beruházásokat vissza kell fizetni.

(113)

Harmadszor, bár Amszterdam város magához ragadta a kezdeményezést és a projektköltségek egy részét megelőlegezte, ezek a kezdeményezések és beruházások nem csökkentették a projekt kockázatát a többi részvényes számára. Az eljárást megindító határozatban kifejtett kezdeti kételyei ellenére a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az első körben a város által finanszírozott beruházások, amelyek korlátozott mértékű előzetes létesítéseket és programok vásárlását jelentették, jellegüket és csekély pénzügyi jelentőségüket tekintve nem voltak alkalmasak a projekt kockázati profiljának módosítására. Ugyanez vonatkozik azokra az előzetes beruházásokra is, amelyek költségeit – a szándéknyilatkozat keretében létrejött megállapodás alapján – a jövendő részvényesek viselik. Az üzleti terv elemzéséből egyértelműen kiderül, hogy a GNA-ba történő befektetés üzleti kockázatai a projektnek a következő években várható sikerével, főként a piac alakulásával függtek össze, nem pedig a projekt előkészítésének első lépéseivel.

(114)

Negyedszer, a Bizottság nem ért egyet a UPC azon érvével, mely szerint a város által készíttetett előzetes megvalósíthatósági tanulmányok bármilyen értelemben is csökkentették volna a GNA többi részvényesének kockázatát, hiszen ők szinte rögtön ezt követően határoztak a GNA-ba történő befektetésről. A Bizottság megjegyzi, hogy minden egyes elővigyázatos piaci befektető normál körülmények között saját maga készít a beruházási projekt stratégiáját és jövedelmezőségi kilátásait (73) értékelő megvalósíthatósági tanulmányt, ami azonban nem tekinthető a projekt többi befektetője kockázatait csökkentő eszköznek. A projekt sikertelensége esetén valamennyi befektetőnek közösen kell viselnie a rossz vállalati eredményekből vagy – a legrosszabb esetben – a GNA csődjéből eredő veszteségeket.

(115)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a GNA minden részvényese ugyanolyan feltételek mellett hajtotta végre a beruházást.

(116)

A UPC kifejtette, hogy az ING RE esetlegesen nem gazdasági megfontolásokból határozott a GNA-projektbe történő beruházás mellett, hanem sokkal inkább az Amszterdam várossal ápolt kapcsolatok fenntartására irányuló marketingstratégiája részeként; a város a UPC véleménye szerint az ING RE egyik fontos üzleti partnere.

(117)

Meg kell vizsgálni, hogy az együttműködési és befektetési megállapodáson kívül fennállt-e más olyan jogi kapcsolat, amely releváns annak megítéléséhez, hogy a beruházás megfelel-e a piacgazdasági magánbefektető elvének. Az eljárást megindító határozat (74) utal arra a tényre, hogy a holland hatóságok kiadtak egy nyilatkozatot, amelyben közölték, hogy a bejelentett megállapodásokon kívül a felek között nincs olyan egyéb jogi viszony, amely releváns lenne annak megítélésében, hogy a beruházás összeegyeztethető-e a piacgazdasági magánbefektető elvével.

(118)

A Bizottság saját vizsgálata, valamint az érintettek által benyújtott tájékoztatások semmilyen olyan részletre nem derítettek fényt, amelyből kiderülne, hogy a holland hatóságok nyilatkozata nem felel meg a valóságnak.

(119)

A Bizottság mindezek alapján arra következtet, hogy Amszterdam város beruházása egyidejűleg és azonos feltételek mellett történt, mint a jelentős tőkeberuházást végrehajtó magánbefektetőké.

(120)

Amszterdam város beruházása ennek megfelelően összhangban van a piacgazdasági befektető elvével, és nem minősül állami támogatásnak.

(121)

A fentieken túl a Bizottság megvizsgálta a GNA üzleti tervét, elsődlegesen az eljárást megindító határozatban kifejezett kételyei, illetve az érintett vállalkozások, a Liberty Global/UPC, az ONO, az FT, a COM HEM és a névtelenséget kérő fél állításai szempontjából (75).

(122)

Az eljárást megindító határozatban (76) a Bizottság a GNA üzleti tervének első elemzése után, valamint a UPC-től érkezett kritikai észrevételekre való tekintettel arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem csupán a tervezett teljesítménymutatók, de az üzleti terv alapját képező minden egyéb feltételezés is optimistának tűnik. Ugyanakkor a Bizottságnak az volt a véleménye, hogy a projekt sikerére nézve súlyos következményekkel járna, ha a tervadatok, például a penetráció mértéke, nem teljesülne, nem is szólva arról, ha az üzleti terv alapjául szolgáló feltételezések egyike a tervezett szinttől eltérne.

(123)

A Bizottság mind a holland hatóságok, mind a UPC részéről észrevételeket kapott az üzleti tervnek az eljárást megindító határozatban szereplő elemzésével kapcsolatban, így alaposabban megvizsgálhatta a tervet.

(124)

A Bizottság utal arra, hogy a GNA üzleti terve egy frissen létrehozott vállalkozásra vonatkozik, melynek vállalati múltja nincs, és amely egy új, innovatív gazdasági ágazatban, az otthoni üvegszálas hozzáférési technológia szolgáltatásai terén tevékenykedik egy háromszintes modell alapján, amelyben elkülönítve üzemeltetik és kezelik a passzív és aktív infrastruktúrát, nyílt és megkülönböztetéstől mentes hozzáférést kínálva minden kiskereskedelmi üzemeltető számára, ahogyan azt a (21)–(30) preambulumbekezdés kifejti. Hasonló esetben egy frissen alapított vállalkozás üzleti tervének megítélése szükségszerűen és elkerülhetetlenül csak az otthoni üvegszálas szolgáltatások iránti piaci kereslet várható alakulására vonatkozó piaci előrejelzésekre és prognózisokra épülhet.

(125)

A Bizottság megjegyzi, hogy az üzleti terv módszertanát független könyvvizsgáló cég, a PricewaterhouseCoopers (77) ellenőrizte és hagyta jóvá. A GNA üzleti terve első változatának első elemzése után a PricewaterhouseCoopers néhány módosítást indítványozott bizonyos következetlenségek kiküszöbölésére. Ezeket az indítványokat a GNA átdolgozott üzleti tervében figyelembe vették. A módosításokat követően a PricewaterhouseCoopers kijelentette, hogy a modell technikai vagy gazdasági integritásával semmiféle probléma nincs, majd az üzleti tervet ezt követően benyújtották a Bizottsághoz.

(126)

Az eljárást megindító bizottsági határozatot követően a holland hatóságok benyújtották a Stratix Consulting/Delfti Műszaki Egyetem által készített jelentést (78), amely a GNA üzleti tervének végrehajthatóságát vizsgálta és megfelelőnek ítélte, melynek során különösen azokra a feltételezésekre összpontosított, amelyeket a Bizottság az eljárást megindító határozatban „optimistának” értékelt. A jelentés arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy az üzleti terv reális, és hogy az annak alapját képező feltevéseket helyesen alapozták a jelenlegi piaci fejlődésekre, továbbá azokat visszafogott becsléseknek lehet tekinteni.

(127)

A GNA három fontos teljesítménymutatót alkalmazott a projekt sikerének méréséhez: a jövőbeni pénzmozgások, a tőkehozam és a belső megtérülési ráta (internal rate of return – IRR).

(128)

A Bizottságnak az a véleménye, hogy az üzleti terv elemzéséhez az IRR jelenti a legmegfelelőbb paramétert. Az IRR-t a hosszú távú beruházásokra vonatkozó döntéshozataloknál, illetve különböző befektetési projektek összevetésénél alkalmazzák. A GNA üzleti tervének IRR-je […] %.

(129)

Tekintve, hogy új projektről van szó és a szélessávú telekommunikációs piacok nagyon dinamikusan fejlődnek, nehéz összehasonlító elemzést végezni. Az összevethető projektekről nyilvánosan rendelkezésre álló IRR-adatok korlátozottak, nem utolsósorban azért, mivel ezek a számadatok vállalati titoknak tekintendők, ezért csak ritkán kerülnek nyilvánosságra. A leginkább releváns, nyilvános összehasonlítási adatokat az azonos ágazatban tevékenykedő vállalkozások súlyozott átlagos tőkeköltségei („weighted average cost of capital” – (a továbbiakban: WACC)) jelentik. A WACC-re vonatkozó adatok hasznos kritériumot jelenthetnek, mivel egy projektet akkor tekintenek végrehajtásra érdemesnek, ha az IRR magasabb a WACC-nél. A Bizottság rendelkezésére álló adatok alapján az üzletági eredmények 8,1 % és 10,6 % között mozognak (79). Ennek alapján úgy tűnik, hogy az IRR ésszerűen elfogadható határokon belül mozog.

(130)

Észrevételeiben a UPC kifejtette, hogy a projekt újszerűsége és magas kockázata miatt a GNA által kitűzött IRR-nek az induló vállalat esetében magasabbnak kell lennie, mint például a KPN-hez vagy a UPC-hez hasonló, régóta tevékeny vállalkozások WACC-számai, amelyek már jelentős ügyfélbázissal és pénzforgalommal rendelkeznek.

(131)

A holland hatóságok az eljárást megindító határozatban alapul vett kritériumokra vonatkozóan kétségbe vonják a Bizottság IRR-értékeléssel kapcsolatos álláspontját. Úgy vélik, hogy a WACC-számadatok vertikálisan integrált vállalatokra vonatkoznak, miközben a GNA csupán passzív hálózatba ruház be, és ez a beruházás jobban hasonlít egy olyan infrastrukturális beruházásra, amelyben a befektetők általánosságban alacsonyabb jövedelmezőséggel is megelégszenek.

(132)

A Bizottság megállapítja, hogy az üzleti tervben kitűzött IRR megfelel a telekommunikációs ágazatban tevékenykedő vállalatok piaci várakozásainak. Ezenkívül a Bizottság elismeri, hogy az érintett beruházási projekt különbözik a vertikálisan integrált vállalkozásoktól, és az infrastrukturális beruházásokra érvényes jellemzőket mutat, amelyek esetében általában alacsonyabb IRR-t várnak el.

(133)

A Bizottság megvizsgálta az üzleti tervben alkalmazott alternatív pénzügyi mutatókat is, mint például a pozitív jövőbeni pénzmozgásokat és a tőkehozamot. Nyilvános adatok hiányában (80) a Bizottság nem tudott alapos összehasonlító tanulmányokat végezni e mutatókra vonatkozóan, ezért csupán azok megalapozottsága és az üzleti terv belső következetessége alapján értékelte azokat. A fenti elemzések alapján a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az üzleti tervben rögzített számadatok a piacgazdasági magánbefektető számára elfogadhatóak.

(134)

Az üzleti terv legfontosabb szempontjainak egyike a penetráció tervezett mértéke. Tekintve, hogy a GNA bevételei nagy mértékben a penetráció megvalósított mértékének, tehát a csatlakozott háztartások százalékos arányának függvényei lesznek, a tervezett penetrációs mérték megvalósíthatósága döntő jelentőségű a GNA tevékenységeinek sikeréhez.

(135)

A GNA […] hónapon belül az összes háztartásra vonatkozó […] %-os penetrációt kíván elérni (a várakozások szerint a penetráció nagyjából ezen a szinten éri el a piac telítettségét). Emellett az is szükséges, hogy […] (81).

(136)

A UPC az általa benyújtott dokumentumokban erős kétségének adott hangot azt illetően, hogy a projektnek sikerül-e olyan, meghatározó mértékű piaci részesedést elérnie, amilyen a beruházási jelentésben megcélzott 40 %-os penetráció (82). Az RBB-jelentés és az azokról a területekről származó felmondási számadatok alapján, ahol a GNA már jelenleg is kínál „triple play”-szolgáltatásokat, a UPC kifejti, hogy a jelenlegi teljes szélessávú penetráció azokban az övezetekben, amelyeket a tervek szerint a GNA szolgál majd ki, már 65 %-ot ért el. Azt az álláspontot, mely szerint azok a kiskereskedelmi üzemeltetők, akik a BBned-en keresztül használják a GNA hálózatát, nem tudnak majd elegendő ügyfelet magukhoz vonzani, a UPC szerint a területen folyó rendkívül erős piaci verseny és a GNA üvegszálas hálózatán rendelkezésre álló új szolgáltatások korlátozottsága is alátámasztja.

(137)

A UPC hangsúlyozza továbbá, hogy egészében véve nem látja be, miben áll az új üvegszálas hálózat piaci versenyelőnye a jelenlegi szélessávú üzemeltetők által nyújtott szolgáltatásokhoz képest, a kiskereskedelmi ügyfeleknek nyújtott szimmetrikus sávszélesség megteremtésétől eltekintve; ez azonban olyan szolgáltatás, amelyre nincs igény. Ezenkívül a UPC kifejti, hogy az elérhető sávszélesség alapján az új hálózat legelterjedtebb szélessávú terméke (83) mindeddig nem volt nagyon sikeres, és hogy az ügyfelek hajlamosak olcsóbb és kevésbé jó minőségű termékeket választani, bár a piacon fejlettebb termékek is rendelkezésre állnak.

(138)

A holland hatóságok ezzel szemben kifejtik, hogy a szimmetrikus üvegszálas szélessávú kapcsolat révén olyan új szolgáltatásokat lehet nyújtani, mint például a fájlmegosztás és más „peer-to-peer” alkalmazások, HDTV és digitális TV, amelyek más piacot jelentenek, mint a jelenlegi, aszimmetrikus csatlakozásokon kínált szolgáltatások. A holland hatóságok hangsúlyozzák továbbá, hogy a Stratix Consulting és a Delfti Műszaki Egyetem által végzett tanulmány alapján különböző sikeres példák, nem csupán Hollandiában, de az Egyesült Államokban és Japánban is azt mutatják, hogy a tervezett penetrációs mérték reális.

(139)

A Bizottság tanulmányozta a különböző felek érveit. Megjegyzi, hogy a GNA a penetrációs fok görbéjének meghatározásához […]. Ebben a modellben, amellyel a jövőbeni penetrációs mértéket kívánják felbecsülni, szerepel az üzleti terv alapjául szolgáló valamennyi hipotézis, mint a hasznosulási ráták, a hasznosulási ráták sebessége és a százalékos felmondási arányok, akárcsak azok a feltételezések, amelyeket a UPC fontosnak talált az üzleti terv megvalósíthatóságának értékeléséhez. Az üzleti terv ezért magában foglal minden olyan releváns tényezőt, amely a penetrációs mérték felbecsüléséhez szükséges.

(140)

Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy az üzleti tervben szereplő penetráció tartható-e, a Bizottság megjegyzi, hogy ez jelentős mértékben azon fog múlni, hogyan fejlődik a piac, milyen gyorsan alkalmazzák a szolgáltatók a nagysebességű szimmetrikus üvegszálas szélessávú csatlakozásokat igénylő új alkalmazásokat és technológiákat, illetve hogyan reagálnak az ügyfelek ezekre az új lehetőségekre. Ezeket a tényezőket jelen pillanatban még nem lehet megfelelően felbecsülni, ahogyan az az ellentétes állásfoglalásokból is kiderül: a UPC szkeptikusabb a piaci kilátásokat illetően, míg a Reggefiber, az ING RE és a Delfti Műszaki Egyetem az üzleti tervben szereplő becsléseket egyrészt beruházóként, másrészt független tanácsadóként megerősítette.

(141)

Azokra a felmondási adatokra vonatkozóan, amelyeket a UPC nyújtott be annak bizonyítására, hogy a projekt nem ér el jelentős penetrációt, a Bizottság megjegyzi, hogy a benyújtott adatok a 2006. január 1. és 2007. június 1. közötti időszakra vonatkoznak, miközben a GNA hálózatát használó kiskereskedelmi üzemeltetők csak 2007 márciusában kezdték meg az Amszterdam bizonyos részeiben található ügyfelek részére a szolgáltatások nyújtását. Tekintve, hogy csak nagyon rövid idő telt el azóta, hogy megkezdték a GNA-hálózaton át történő szolgáltatásnyújtást, a Bizottság nincs meggyőződve arról, hogy a felmondási adatok már ebben az időpontban lényegi tájékoztatást tudnának adni.

(142)

A UPC-nek arra az érvére vonatkozóan, hogy a kis hollandiai helységekben, például Hillegomban és Nuenenben (84) lefektetett üvegszálas hálózatok sikeres példáit jelen esetben nem lehet figyelembe venni, mivel ezek a városok méretüket, piaci versenyhelyzetüket és támogatásaikat tekintve sem hasonlíthatók össze az amszterdami projekttel, a Bizottság úgy véli, hogy a fenti projektek, bár nyilván különböznek, mégis a hollandiai üvegszálas projektek példáiként hasznos adatokat tudnak szolgáltatni az összehasonlító elemzéshez.

(143)

Egy ágazati felmérés (85) kimutatta, hogy a lakosságnak átlagosan 20–25 %-a lenne hajlandó áttérni az új hálózatra. […].

(144)

A jelenlegi fejlesztésekből kiindulva ugyanakkor úgy tűnik, hogy a szélessávú üvegszálas hálózatokon nyújtott szolgáltatások iránti kereslet gyorsabban növekszik, mint azt a piaci szakértők néhány évvel ezelőtt prognosztizálták. Az üvegszálas hálózatok fektetésére irányuló jelenlegi tervek, különösen Hollandiában és más európai országokban (86) azt mutatják, hogy az üvegszálas hozzáférési hálózatokba történő befektetés vonzó. Így nem tekinthető irreálisnak az összes háztartás […] %-ára kiterjedő penetráció, amelyet […] hónapon belül kívánnak elérni.

(145)

A Bizottság a fentiek alapján arra a következtetésre jut, hogy az üzleti tervben előrejelzett penetrációs szint alapján piacgazdasági magánbefektető is befektethet a projektbe, ahogyan azt a Reggefiber és az ING RE tette.

(146)

A csatlakozásonkénti nagykereskedelmi díjakat, melyeket a BBned a GNA részére fizetni köteles a passzív hálózat üzemeltetéséért, […].

(147)

A UPC számításai szerint a GNA-nak havonta legalább 20–22 EUR-t kell felszámítania a hálózatán „triple play” szolgáltatásokat nyújtó nagykereskedelmi szintű csatlakozásokért. Ezen az árszinten a kiskereskedelmi végfelhasználók díjai szükségszerűen magasabbak lennének a jelenlegi üzemeltetők mai szolgáltatásainak díjainál, ami a UPC szerint vitathatóvá teszi a tervezett penetrációs mérték megvalósíthatóságát.

(148)

Érveinek alátámasztására a UPC számításokat bocsátott rendelkezésre azon kiskereskedelmi szintű szolgáltatások nagykereskedelmi díjairól (87), melyeket a GNA-hálózaton a szolgáltatók (88) nyújtanak. A UPC úgy véli, hogy a kiskereskedelmi díjak jelenlegi szintje mellett valószínűtlen, hogy a háromszintes modellt (passzív, aktív és kiskereskedelmi szint) egyidejűleg minden résztvevő számára nyereségesen sikerüljön megvalósítani.

(149)

A holland hatóságok ez ellen azt hozzák fel érvként, hogy az új üvegszálas technológiák esetében más költségszámításra van szükség, mint a hagyományos réz- vagy kábelvezetékek esetében. Így például az üvegszálas hálózat sokkal alacsonyabb működési költségekkel (karbantartás és kezelés) jár, emellett gazdasági élettartama is hosszabb, hosszabb tehát a leírási időtartam is (akár 30 év).

(150)

A UPC kifejtette továbbá, hogy három szint (89) nem lehet egyszerre nyereséges. A Bizottság megjegyzi, hogy a passzív szinthez való hozzáférésért fizetendő nagykereskedelmi díjakat nem tudja megítélni, mivel ez a szint nem szerepel a vizsgált üzleti tervben, és e szint részben állami forrásokból kerül finanszírozásra. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ezek a nagykereskedelmi díjak nem irreálisak (90). A magánüzemeltetők által üzemeltetett másik két szint életképességét bizonyos mértékig biztosan befolyásolják azok a nagykereskedelmi díjak, amelyeket a passzív szint használatáért számítanak fel. Tekintve, hogy a második szint üzemeltetését nyilvános pályáztatási eljárás keretében a BBned-nek ítélték oda, amely nyílt, megkülönböztetéstől mentes hozzáférést fog nyújtani a kiskereskedelmi szint valamennyi üzemeltetője számára, valamint figyelembe véve a GNA nagykereskedelmi díjait, a Bizottság álláspontja szerint valószínűtlen, hogy a másik két szintet ne lehetne nyereségesen üzemeltetni.

(151)

Ami azokat a díjakat illeti, amelyeket a GNA a nagykereskedelmi szintű hozzáférésért számít fel, számos jel mutat arra, hogy az üvegszálas hálózatok valószínűleg alacsonyabb működési költségekkel járnak, mint a jelenlegi telekommunikációs és –kábelhálózatok. A Bizottság a fenti preambulumbekezdések alapján, valamint figyelembe véve a Stratix Consulting/Delfti Műszaki Egyetem jelentésében hivatkozott számadatokat és eredményeket, arra a következtetésre jut, hogy az üzleti tervben szereplő nagykereskedelmi díjak nem irreálisak a más üzemeltetők által kínált hasonló jellegű szolgáltatások díjaihoz képest.

(152)

A Bizottság értékelte továbbá a tervezett beruházási költségeket. A GNA azzal számol, hogy […]. Ez a passzív réteg számára háztartásonként […] EUR teljes költséget jelent. A Bizottság által a teljes infrastruktúrára (aktív és passzív szint együtt) gyűjtött számadatok 1 000–2 000 EUR között mozognak (91), miközben a passzív és aktív csatlakoztatás beruházási szükségleteinek aránya durván kettő az egyhez.

(153)

A UPC egyetért a Bizottságnak az eljárást megindító határozatban szereplő azon előzetes értékelésével, hogy az üzleti terv életképessége nagymértékben függ a befektetési költségektől, és a vállalkozás utal arra, hogy a kalkulált költségek igen alacsony becslések. A holland hatóságok ezzel szemben azt hozzák fel, hogy a beruházási költségek az érintett területek topológiájából, a nagy népsűrűségből és a többlakásos társasházak jelenlétéből adódnak össze, ami a háztartásonkénti beruházási költségeket csökkenti. Ezenkívül a hatóságok hangsúlyozzák, hogy a GNA már 2006. […]-án szerződést kötött a Van den Berg/BAM és Draka Comteq (92) nevű műszaki vállalatokkal olyan különleges feltételekkel, melyeknek biztosítaniuk kell, hogy a hálózatfektetési költségek az üzleti tervben rögzített sávokon belül maradnak.

(154)

Ha ezzel egyidejűleg figyelembe veszi az érintett területek topográfiáját (sűrűn lakott, sík terület), azt a tényt, hogy a szerződött műszaki vállalatok beleegyeztek abba, hogy a tevékenységeket az üzleti tervben szereplő árakért nyújtják, valamint a rendelkezésre álló referencia-számadatokat, a Bizottság arra a megállapításra jut, hogy a becsült beruházási számadatok reálisnak tűnnek. A Bizottság továbbá tudomásul veszi, hogy a GNA a számításokban hagyott bizonyos mozgásteret arra az esetre, ha túllépné a beruházási költségeket; ez a magatartás megfelel az elővigyázatos piaci befektetői viselkedésnek, és még inkább alátámasztja, hogy a beruházási költségekre vonatkozó becslések jól megalapozottak.

(155)

A passzív hálózat becsült maradványértéke a GNA üzleti terve szerint döntő jelentőségű a gazdasági célkitűzések elérése szempontjából, valamint a beruházók üzleti biztonságának garantálásához. A GNA a hálózat maradványértékére vonatkozó számításait számos adatra alapozza. A hálózat becsült értéke […]-ben […] EUR. A GNA üzleti tervében az érték kizárólagosan az elért penetrációs mérték függvénye. A GNA-hálózat maradványértékét a Bizottság alternatív többszörös módszer alapján is értékelte, melynek eredménye […] %-os penetráció esetén […] EUR lett, amely hasonló a GNA becsléséhez.

(156)

A UPC szerint a Bizottság által az eljárást megindító határozatban alkalmazott referenciaadatok (93) a hálózat maradványértékének meghatározására túlzottan optimisták, mivel ezek a számadatok egy megerősödött, visszatérülő bevételekkel és ügyfélkörrel rendelkező vállalkozásra vonatkoznak. A UPC azt állítja továbbá, hogy a hálózat várható gazdasági élettartama esetében nagyjából 20 év tűnik reális becslésnek, a […] helyett, ami a GNA üzleti tervében szerepel. A UPC továbbá azt javasolja, hogy a hálózat maradványértékét egy, a pénzmozgáson alapuló értékeléssel ellenőrizzék.

(157)

A holland hatóságok kifejtik, hogy a hálózat maradványértékének kiszámítása reális, és a megfelelő módszeren alapul. Kijelentik továbbá, hogy az üvegszálas hálózatok gazdasági élettartama akár […] vagy annál több is lehet. Ezenkívül elmondják, hogy az egyszer már lefektetett hálózat a lépéselőny révén maradványértékkel bír majd, azért is, mivel egy második hasonló hálózat fektetése gazdaságilag talán már nem életképes, mert az üvegszálas hozzáférési hálózatok a természetes monopóliumra érvényes jellemzőkkel bírnak. Ez utóbbi tényezők a hatóságok szerint annál inkább aláhúzzák, hogy az egyszer már lefektetett hálózat jelentős értékkel fog bírni még akkor is, ha az üzleti tervben foglalt célkitűzéseket nem sikerül maradéktalanul elérni.

(158)

Tekintve, hogy erre a paraméterre vonatkozóan csak korlátozottan állnak rendelkezésre releváns piaci adatok, a Bizottság a hálózat maradványértékét különböző alternatív módszerek, például a várható pénzmozgás alapján értékelte (94). Ezenkívül a holland hatóságoknak az üvegszálas hálózatok várható […] gazdasági élettartamával kapcsolatos álláspontját ágazati jelentések (95) is alátámasztják. A rendelkezésre álló adatokból kiindulva a maradványérték nem tér el jelentősen attól a haszonkulcstól, amely a referenciaadatok alapján számítható. A Bizottság elismeri továbbá, hogy a hálózat tárgyi eszközként valószínűleg jelentős értéket képvisel majd a GNA részvényesei számára, […] (96).

(159)

Az eljárást megindító határozatban a Bizottság számos előzetes módszertani kifogást is emelt a GNA üzleti terve ellen. Az üzleti terv figyelmen kívül hagyja például a társasági adót. A holland hatóságok kifejtik, hogy a GNA részvénytulajdonosai társasági formaként „zárt csendestársaságot” választottak, amely nem köteles nyereségadót fizetni. A GNA eredményeit ezért közvetlenül a részvényesek fogják konszolidálni, a projekt pedig az „adózás előtti eredmények” alapján kerül értékelésre.

(160)

A hivatalos vizsgálat során végzett alaposabb vizsgálódások alapján a Bizottság megállapítja, hogy azok az elemek, amelyek módszertani kifogásait indokolták, csekély jelentőségűek, megfelelnek a GNA módszertani eljárásának, és nem veszélyeztetik az üzleti terv általános életképességét. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy az üzleti tervet mind a magánbefektetők, mind pedig a PriceWaterhouseCoopers ellenőrizte, és egyetértett azzal a módszertani választással, amelyre az üzleti terv épül (97).

(161)

A Bizottság utal arra, hogy a holland hatóságok ezzel egyidejűleg számos érzékenységelemzést és gazdasági forgatókönyvet nyújtottak be (98) a GNA üzleti terve helytállóságának további bizonyítására. Ezek az információk is azt támasztották alá, hogy a GNA figyelembe vett minden olyan kockázatot és esélyt, ami a projekttel együtt jár.

(162)

A UPC az általa benyújtott dokumentumokban kritizálta továbbá a GNA üzleti tervének alapjául szolgáló bizonyos, az üzleti tervről szóló (121) és további preambulumbekezdésekben kifejtett értékelésben nem megnevezett feltevéseket; arra a következtetésre jutott, hogy a terv üzleti szempontból nem életképes. A Bizottság meg kívánja ismételni, hogy a GNA tényleges üzleti tervéhez sem a UPC, sem az RBB, sem a jelen ügyben folyó vizsgálat keretében a UPC számára különféle jelentéseket készítő tanácsadó cég nem fért hozzá. Elemzéseik ezért csak a nyilvános információkon, főként az amszterdami üvegszálas hozzáférési hálózati projekt megvalósíthatóságáról szóló elemzési jelentésen alapultak (99).

(163)

A Bizottság megjegyzi, hogy az üzleti tervben szereplő leglényegesebb meghatározó tényezők, amelyekre a UPC a fenti gyanút alapozza, vagy már szerepeltek a Bizottságnak a GNA üzleti tervéről szóló értékelésében (ilyenek a penetráció mértéke, az előfizetések százalékos növekedése, a felmondások százalékos aránya, a nagykereskedelmi bevételek, a beruházási költségek, a hálózat várható élettartama és a „maradványérték” kiszámítása), vagy az értékelés szempontjából csekély jelentőséggel bírnak (ilyen az üzleti tervben választott módszer) (100).

(164)

A UPC hangsúlyozta továbbá, hogy a Bizottságnak nem csupán önmagukban az egyes hipotézisekkel kellene foglalkoznia, hanem vizsgálnia kellene az azok közötti összefüggéseket is. A UPC kifejti például, hogy a nagymértékű penetráció és a magas árak kombinációja elképzelhetetlennek tűnik. A Bizottság értékelte az üzleti terv alapjául szolgáló módszert és számadatokat, és arra a következtetésre jutott, hogy azok elfogadhatónak tekinthetők egy olyan magánbefektető számára, aki a szokásos piacgazdasági feltételek mellett jár el.

(165)

A UPC azt állítja továbbá, hogy az üzleti tervre vonatkozó számításaiban nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a GNA a hálózat ügyfeleinek az első években engedményeket kínál majd, mivel ezeket az adatokat csak az eljárást megindító bizottsági határozatban tették közzé. A UPC úgy véli, hogy a GNA-nak a teljes projekt marketingköltségeihez történő ilyetén hozzájárulása a projekt pénzügyi jövedelmezőségét még inkább kétségessé teszi, és annál inkább alátámasztja, hogy a GNA üzleti terve nem tartható. A Bizottság megjegyzi, hogy mindez megfelel annak a szokásos piaci gyakorlatnak, hogy az új szolgáltatásokat az ügyfélbázis kiépítése érdekében kezdetben árengedménnyel kínálják. Ezenkívül ezen engedmények pénzügyi hatásait a Bizottság által elemzett üzleti tervben teljes mértékben figyelembe vették.

(166)

Az Arcadis-modellre (101) vonatkozóan, amelyet a UPC a GNA üzleti terv egyik lehetséges modelljeként jelölt meg, a Bizottság utal arra, hogy ez a modell a holland hatóságok által benyújtott dokumentumokban nem szerepelt, és hogy a hatóságok állítása szerint a vizsgált projekt és az Arcadis-modell között semmiféle összefüggés nincs.

(167)

A Bizottság nincs birtokában semmilyen arra utaló információnak, hogy a […] EUR-s kölcsönt a […] bank nem piaci feltételek mellett nyújtja. A […] (102) által kiszámított kamatláb és az aktíva potenciális zálogértéke elegendő bizonyítékot jelent arra, hogy a kölcsön nyújtása piaci feltételek mellett történt.

(168)

A hivatalos vizsgálatot és a kapott kiegészítő tájékoztatások értékelését követően a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a GNA üzleti terve a piacgazdasági magánbefektető elvével összhangban van.

(169)

Az üzleti terv alapjául szolgáló legfontosabb prognózis az, hogy a telekommunikációs és –médiapiac fejlődése Hollandiában jelentős keresletet fog generálni a gyors szélessávú szolgáltatások iránt, amelyet nagy részben az üvegszálas hálózatok fognak kielégíteni. Ebből a – Stratix Consulting/Delfti Műszaki Egyetem jelentése által is alátámasztott – prognózisból következnek a további feltételezések a GNA-hálózat díjaira és a penetráció mértékére vonatkozóan. Más feltételezésekkel, például a befektetési költségekkel együtt ezek a tényezők ahhoz a következtetéshez vezetnek, hogy a projekt a befektetők számára elegendő megtérülést fog biztosítani.

(170)

A Bizottság az üzleti tervet és az annak alapjául szolgáló feltételezéseket más, hasonló jellegű projektekkel történő összehasonlítással, valamint az egyes feltételezések megvalósíthatóságának és a közöttük fennálló belső összefüggéseknek a vizsgálatával értékelte. Az értékelésből azt a következtetést vonta le, hogy az üzleti terv módszertani szempontból helyes, és figyelembe vesz minden olyan releváns tényezőt, amely a projekt sikere szempontjából döntő lehet.

(171)

A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a GNA üzleti terve semmilyen nyilvánvalóan helytelen feltételezést nem tartalmaz. A terv alapjául szolgáló feltevések realisztikusak, ha azokat azon legfontosabb prognózis tükrében szemléljük, amely a telekommunikációs és –médiapiac fejlődésére vonatkozik. Szintén realisztikusnak tűnnek akkor, ha más, hasonló jellegű projektekkel hasonlítják össze azokat. Azok a kifogások, amelyeket elméleti okokból vagy az érintett piacok jövőbeni fejlődésére vonatkozó egyéb prognózis alapján az üzleti tervben foglalt bizonyos feltételezésekkel szemben fel lehet hozni, nem olyan horderejűek, hogy az üzleti terv általános hitelét megkérdőjelezzék. Az ilyen jellegű véleménykülönbségek beleférnek abba a széles értékelési mozgástérbe, amelyet a vállalkozók beruházási döntéseinél általában alkalmaznak.

(172)

Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy két olyan magánbefektető, melyek a kommunikációs-infrastrukturális beruházásokra specializálódtak, az ING RE és a Reggefiber, az üzleti terv ismeretében jelentős részesedést vállalt a projektben. […] (103).A pénzügyi jövedelmezőségtől eltekintve nagyon is elképzelhető, hogy az érintett projekt, mint viszonylag kis léptékű, az otthoni üvegszálas technológia potenciálját sűrűn lakott területen, az üzleti terv alapját képező új üzleti modell (104) alapján tesztelő projekt stratégiai értéke mind az állami befektetők, mind pedig a magánbefektetők esetében hozzájárult ahhoz a döntéshez, hogy vállalják a viszonylagosan nagy kockázatot (105).

(173)

A fenti preambulumbekezdések alapján a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a szokásos piacgazdasági feltételeknek megfelelően eljáró magánbefektető a GNA üzleti terve alapján végrehajthatja a beruházást. Ezt igazolja a két piaci magánbefektető jelenléte is a GNA beruházásában.

(174)

Ami a UPC, ONO, FT, COM HEM és a névtelenséget kérő további fél azon észrevételeit illeti, amelyek a Bizottságot felkérik arra, hogy jelen esetben szigorúan alkalmazza a piacgazdasági magánbefektető elvét a projektnek a többi európai szélessávú befektetésre gyakorolt vélelmezett „precedens értéke” miatt, a Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy a piacgazdasági magánbefektető elvének vizsgálatát minden egyes esetben külön el kell végezni a jelenlegi ítélkezési gyakorlatnak és a Bizottság saját, idevonatkozó határozathozatali gyakorlatának megfelelően.

(175)

Összefoglalva tehát a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy Amszterdam város beruházása nem minősül állami támogatásnak, mivel az magánbefektetők jelentős mértékű, és összevethető feltételek között eszközölt tőkebefektetésével egyidejűleg történt. Ezenkívül az üzleti terv vizsgálatából is az derült ki, hogy a beruházás összeegyeztethető a piacgazdasági magánbefektető elvével.

(176)

A hivatalos vizsgálati eljárást követően a holland hatóságoknak megnyugtatóan sikerült eloszlatniuk a Bizottság által az eljárást megindító határozatban megfogalmazott kételyeket. Megállapítható, hogy a GNA Amszterdam város valamennyi előzetes beruházását visszafizette. A Bizottság megállapítja, hogy Amszterdam város a projektbe ugyanolyan feltételek mellett ruházott be, mint a projektben érintett magánfelek, akik a GNA üzleti terve alapján döntöttek a projektben való részvétel mellett.

(177)

A Bizottság ezek alapján arra a következtetésre jut, hogy Amszterdam város GNA-ba történő beruházása nem minősül állami támogatásnak az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében, mivel megfelel a piacgazdasági magánbefektető elvének,

16.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 247/50

(1)

2005. július 1-jén a Bayer CropScience AG az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikkével összhangban kérelmet nyújtott be (a továbbiakban: kérelem) Hollandia illetékes hatóságához az A2704-12 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatalára vonatkozóan.

(2)

A kérelem kiterjed az A2704-12 szójababot tartalmazó vagy abból álló egyéb olyan termékek forgalomba hozatalára is, amelyeket a termesztés kivételével ugyanarra a felhasználásra szánnak mint bármely más szójababot. Ezért az 1829/2003/EK rendelet 5. cikke (5) bekezdésének és 17. cikke (5) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban a kérelem tartalmazza a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) III. és IV. mellékletében előírt adatokat és információkat, valamint a 2001/18/EK irányelv II. mellékletében megállapított elvekkel összhangban elvégzett kockázatértékelésről szóló információkat és következtetéseket.

(3)

2007. augusztus 10-én az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (a továbbiakban: EFSA) az 1829/2003/EK rendelet 6. és 18. cikkének értelmében kedvező véleményt nyilvánított, és arra a következtetésre jutott, hogy nem valószínű, hogy a kérelemben leírt, A2704-12 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek (a továbbiakban: termékek) tervezett felhasználása kedvezőtlen hatást gyakorolna az emberek vagy állatok egészségére, illetve a környezetre (3). Véleményében az EFSA – a rendelet 6. cikke (4) bekezdésében és 18. cikke (4) bekezdésében előírtaknak megfelelően – az illetékes nemzeti hatóságokkal folytatott konzultáció keretében a tagállamok által felvetett minden kérdést és aggályt figyelembe vett.

(4)

Az EFSA elsősorban arra a következtetésre jutott, hogy a kérelemben szereplő – a molekuláris jellemzésre, az összetétel-elemzésre és a mezőgazdasági teljesítményre vonatkozó – valamennyi rendelkezésre álló adat figyelembevételével megállapítható, hogy az A2704-12 szójabab egyenértékű a géntechnológiával nem módosított megfelelőjével, és ennélfogva nincs szükség az élelmiszer/takarmány egészének állatokon történő további ártalmatlansági vizsgálatára (pl. patkányokon végzett 90 napos toxicitási vizsgálat).

(5)

Véleményében az EFSA továbbá arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező által benyújtott, általános felügyeleti tervből álló, a környezeti hatások megfigyelésére irányuló terv összhangban van a termékek tervezett felhasználásával.

(6)

E megfontolásokat figyelembe véve a termékekre vonatkozó engedélyt meg kell adni.

(7)

A géntechnológiával módosított szervezetek egyedi azonosítóinak kialakítására és hozzárendelésére szolgáló rendszer létrehozásáról szóló, 2004. január 14-i 65/2004/EK bizottsági rendeletben (4) előírtaknak megfelelően minden egyes GMO-hoz (géntechnológiával módosított szervezethez) egyedi azonosítót kell hozzárendelni.

(8)

Az EFSA által kiadott vélemény alapján úgy tűnik, hogy az A2704-12 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerekre, élelmiszer-összetevőkre és takarmányokra vonatkozóan nincs szükség különleges címkézési követelményekre azokon kívül, amelyeket az 1829/2003/EK rendelet 13. cikkének (1) bekezdése és 25. cikkének (2) bekezdése előír. Annak biztosítására azonban, hogy a termékeket az e határozat által előírt engedély hatáskörének megfelelően használják fel, a GMO-t tartalmazó vagy abból álló takarmány, illetve az engedélyre irányuló kérelem tárgyát képező GMO-t tartalmazó vagy abból álló élelmiszeren és takarmányon kívüli többi termék címkézésének egyértelműen utalnia kell arra, hogy a szóban forgó termékeket nem lehet termesztésre használni.

(9)

Hasonlóképpen, az EFSA véleménye nem indokolja a forgalomba hozatalra és/vagy a felhasználásra és a kezelésre – beleértve a forgalomba hozatal utáni felügyeleti követelményeket is – vonatkozóan különleges feltételek vagy korlátozások bevezetését, sem azt, hogy az 1829/2003/EK rendelet 6. cikke (5) bekezdésének e) pontjában, illetve 18. cikke (5) bekezdésének e) pontjában előírtaknak megfelelően a különleges ökológiai rendszerek/környezet és/vagy földrajzi területek védelmére irányulóan különleges feltételeket vezessenek be.

(10)

A termékek engedélyezésére vonatkozó minden információt be kell jegyezni a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok 1829/2003/EK rendeletben előírt közösségi nyilvántartásába.

(11)

A géntechnológiával módosított szervezetek nyomonkövethetőségéről és címkézéséről, és a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomonkövethetőségéről, valamint a 2001/18/EK irányelv módosításáról szóló, 2003. szeptember 22-i 1830/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 4. cikkének (6) bekezdése meghatározza a GMO-ból álló vagy azt tartalmazó termékek címkézésére vonatkozó követelményeket.

(12)

E határozatról a Biológiai Biztonság Kérdéseiben illetékes Információs Központon keresztül értesíteni kell a Biológiai Sokféleség Egyezmény biológiai biztonságról szóló Cartagena Jegyzőkönyvének szerződő feleit, a géntechnológiával módosított szervezetek országhatárokon történő átviteléről szóló, 2003. július 15-i 1946/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 9. cikkének (1) bekezdésével és 15. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban.

(13)

Az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság nem nyilvánított véleményt az elnöke által kitűzött határidőn belül, a Bizottság ezért 2008. április 28-án javaslatot terjesztett a Tanács elé az 1999/468/EK tanácsi határozat (7) 5. cikkének megfelelően, felkérve a Tanácsot, hogy három hónapon belül hozzon döntést.

(14)

A Tanács azonban az előírt határidőn belül nem határozott, a Bizottságnak ezért most határozatot kell elfogadnia,

a)

ACS-GMØØ5-3 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek és élelmiszer-összetevők;

b)

ACS-GMØØ5-3 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított takarmány;

c)

ACS-GMØØ5-3 szójababot tartalmazó vagy abból álló élelmiszeren és takarmányon kívüli olyan termékek, amelyeket a termesztés kivételével ugyanarra a felhasználásra szánnak mint bármely más szójababot.

16.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 247/54

(1)

Az EU műveleti parancsnoka és az Európai Unió Katonai Bizottsága által a Horvát Köztársaság hozzájárulásáról megfogalmazott ajánlásokat követően a Horvát Köztársaság hozzájárulását el kell fogadni.

(2)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 6. cikke értelmében Dánia nem vesz részt az Európai Unió védelmi vonatkozású határozatainak és tevékenységeinek kidolgozásában és végrehajtásában,

16.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 247/56

(1)

A 2004/293/KKBP közös állásponttal a Tanács intézkedéseket fogadott el annak érdekében, hogy megakadályozza az olyan személyeknek a tagállamok területére való belépését vagy a tagállamok területén keresztül való átutazását, akik tevékenységükkel feltehetően segítik a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (ICTY) által vád alá helyezett, de szabadlábon lévő személyeket az igazságszolgáltatás további elkerülésében, vagy akik tevékenységükkel más módon akadályozhatják az ICTY megbízatásának hatékony végrehajtását.

(2)

Radovan KARADZIC-nak a 2008. július 30-án az ICTY őrizete alá történő helyezését követően Radovan KARADZIC-csal kapcsolatban lévő egyes személyeket a 2004/293/KKBP közös álláspont mellékletében szereplő jegyzékből törölni kell.

(3)

A 2004/293/KKBP közös álláspont mellékletében szereplő jegyzéket ezért ennek megfelelően módosítani kell,

16.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 247/63

(1)

A 2004/694/KKBP közös álláspontnak megfelelően a Tanács intézkedéseket fogadott el minden olyan pénzeszköznek és gazdasági forrásnak a befagyasztására, amelyek olyan, az említett közös álláspont mellékletében szereplő természetes személyekhez tartoznak, akiket az ICTY vád alá helyezett.

(2)

Radovan KARADZIC nevét a 2008. július 30-i ICTY-őrizetbe történő átszállítását követően törölni kell a jegyzékből.

(3)

Ennek megfelelően a 2004/694/KKBP közös álláspont mellékletében megállapított jegyzéket módosítani szükséges,

16.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 247/s3