5.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 238/1

5.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 238/3

(1)

A fehér cukor, a nyerscukor és egyes szirupok irányadó árát, valamint a behozatalukra vonatkozó kiegészítő vám összegét a 2007/2008-es gazdasági évre az 1109/2007/EK bizottsági rendelet (3) rögzítette. Ezen árakat és vámokat legutóbb a 842/2008/EK bizottsági rendelet (4) módosította.

(2)

A jelenleg a Bizottság rendelkezésére álló információk alapján az említett összegeket a 951/2006/EK rendeletben foglalt általános és részletes rögzítési szabályoknak megfelelően módosítani kell,

5.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 238/5

(1)

A Szerződés 104. cikke meghatározza a tagállamok számára a túlzott költségvetési hiány esetén követendő eljárást (EDP) a túlzott költségvetési hiány elkerülése, illetve a hiány azonnali kiigazítása céljából.

(2)

Az egyes, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára vonatkozó rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv 5. pontja szerint a Szerződés 104. cikkének (1) bekezdésében foglalt, a túlzott költségvetési hiány elkerülésére vonatkozó kötelezettség nem vonatkozik az Egyesült Királyságra egészen addig, amíg el nem éri a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszát. A gazdasági és monetáris unió második szakaszában a Szerződés 116. cikkének (4) bekezdése szerint az Egyesült Királyság köteles a túlzott hiány elkerülésére törekedni.

(3)

A Stabilitási és Növekedési Paktum a rendezett államháztartás célkitűzésén alapul, az árstabilitás és az erős, fenntartható, munkahelyteremtéshez vezető növekedés eszközeként.

(4)

A Szerződés 104. cikke szerinti túlzott hiány esetén követendő eljárás, amelyet a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendelet (1) (amely a Stabilitási és Növekedési Paktum része) részletez, előírja a túlzott hiány fennállását megállapító határozatot. A Szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv további rendelkezéseket állapít meg a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtására. A 3605/93/EK tanácsi rendelet (2) megállapítja az említett jegyzőkönyv rendelkezésének alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat és meghatározásokat.

(5)

A Szerződés 104. cikkének (5) bekezdésének értelmében a Bizottság véleményt küld a Tanácsnak, ha úgy ítéli meg, hogy valamely tagállamban túlzott hiány áll fenn vagy következhet be. Figyelembe véve a Szerződés 104. cikkének (3) bekezdésével összhangban készült saját jelentését és tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságnak a Szerződés 104. cikke (4) bekezdésének megfelelő véleményére, a Bizottság megállapította, hogy az Egyesült Királyságban túlzott hiány áll fenn. Ezért 2008. július 2-án a Bizottság ezt az Egyesült Királyságra vonatkozó véleményét a Tanács részére megküldte.

(6)

A Szerződés 104. cikkének (6) bekezdése szerint a Tanácsnak figyelembe kell vennie azokat az észrevételeket, amelyeket az érintett tagállam tenni kíván, mielőtt egy átfogó értékelés alapján határozna arról, hogy fennáll-e túlzott hiány. Az Egyesült Királyság esetében ez az átfogó értékelés a következő megállapításokat eredményezi.

(7)

(8)

Az Egyesült Királyság által 2008 márciusában, a túlzott hiány esetén követendő eljárásra vonatkozóan bejelentett adatok szerint az államháztartási hiány 2008/09-ben a tervek szerint eléri a GDP 3,2 %-át, így meghaladja a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaértéket; ez az arány azonos az Egyesült Királyság 2008. márciusi költségvetésében közzétett adattal, és a költségvetési tervek alapján 2009/10-ben az államháztartási hiány a GDP 2,8 %-a lesz. Az utóbbi évre vonatkozó hiányadat alacsonyabb a Bizottság szolgálatainak tavaszi előrejelzésében szereplő megfelelő adatnál (a GDP 3,3 %-a), főként a 2009/10-re várt GDP-növekedés eltérései miatt. A költségvetés 2008. márciusi közzétételét követően május 13-án bejelentették a személyi jövedelemadó 2008/09-re tervezett csökkentését, amely 2008/09-ben 2,7 milliárd £ bevételkiesést okoz. Hozzáadva ezt a Bizottság szolgálatainak 2008 tavaszi előrejelzéséhez, a hiány eléri a GDP 3,5 %-át. A 2008 márciusában bejelentett, 2008/09-re tervezett hiány mértéke ugyan a Szerződés értelmében a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték felett, de ahhoz mégis közel van. A GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték túllépése a Szerződés 104. cikke (2) bekezdésének értelme szerint nem kivételes. A túllépés nem tekinthető sem az Egyesült Királyság hatóságainak ellenőrzésén kívül álló váratlan esemény, sem pedig súlyos gazdasági visszaesés következményének. A Bizottság szolgálatainak 2008. tavaszi előrejelzése szerint 2008-ban és 2009-ben az Egyesült Királyságban a növekedés lassul, éves rátája potenciálja alá kerül. A GDP növekedése azonban várhatóan 2008-ban eléri az 1,7 %-ot, 2009-ben pedig az 1,6 %-ot. A GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték túllépése nem tekinthető átmenetinek sem, mivel a Bizottság szolgálatainak előrejelzései alapján – változatlan gazdaságpolitikát feltételezve – a hiány aránya 2009/10-ben még mindig magasabb lesz 3 %-nál (3,3 %). Ez jelzi, hogy a hiánykritériumra vonatkozó, Szerződésben foglalt követelmény nem teljesül.

(9)

(10)

Az 1467/97/EK rendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint az „egyéb érdemleges tényezők” csak akkor vehetők figyelembe a 104. cikk (6) bekezdése szerint túlzott hiány fennállását megállapító tanácsi határozatban, ha a kettős feltétel – vagyis a hiány aránya közel marad a referenciaértékhez és a referenciaérték túllépése átmeneti – teljes mértékben teljesül. Mivel ez a kettős feltétel nem teljesül, egyéb érdemleges tényezőket nem vettek figyelembe a túlzott hiány fennállását megállapító határozatban,

5.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 238/7

(1)

A Bizottság – a hivatalos vizsgálati eljárást követően – 2002. január 30-án elfogadta a 2002/610/EK határozatot (1) (a továbbiakban: végleges határozat), amelyben az alábbi feltételek mellett jóváhagyta a rövid távú tengeri járatok indítását ösztönző támogatási programot. A végleges határozat (26) preambulumbekezdése kimondja, hogy Franciaország szigorúan kötelező eljárási feltételeket fogad el a Franciaország és egy másik tagállam kikötője – de nem két franciaországi kikötő – közötti, közösségen belüli tengeri összeköttetést elősegítő támogatási projektek esetében.

(2)

A francia hatóságok 2004. november 18-án felkérték a Bizottságot, hogy a tengeri szállítás állami támogatására vonatkozó közösségi iránymutatások (2) (a továbbiakban: közösségi iránymutatások) új, kedvezőbb rendelkezéseinek figyelembevétele érdekében módosítsa a végleges határozatot.

(3)

A végleges határozatban előírt intézkedés megnevezése: új, rövid távú tengeri közlekedési járatok indítását szolgáló támogatási program.

(4)

A javasolt módosítások fő célja a rövid távú tengeri járatok indítását szolgáló támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatások által létrejött új jogi keret figyelembevétele, illetve a végleges határozatban előírt feltételek összeegyeztethetővé tétele az állami támogatásokra vonatkozó új közösségi szabályokkal.

(5)

A végleges határozat (26) preambulumbekezdése előírja, hogy „a projektek kiválasztási eljárása során az átláthatóság és a gazdasági szereplőkkel való egyenlő bánásmód biztosítása érdekében a francia hatóságok kötelezettséget vállaltak a következő eljárások tiszteletben tartására:

(6)

Az e preambulumbekezdés b) pontjában előírt eljárások a francia hatóságok szerint rendkívül hosszadalmasak, és ezért hátrányosnak bizonyulnak az ilyen projektek megfelelő megvalósítása szempontjából.

(7)

A francia hatóságok a végleges határozat módosítását kérik annak érdekében, hogy az tükrözze a közösségi iránymutatások 10., a rövid távú tengeri járatok támogatásáról szóló fejezetét.

(8)

A Bizottság mindenekelőtt megjegyzi, hogy az előző, a végleges határozat elfogadása idején érvényes közösségi iránymutatások (3) nem írtak elő külön szabályt a rövid távú tengeri járatok indítását szolgáló támogatásokat illetően. Éppen ezért logikus volt, hogy a Bizottság a végleges határozatban ad hoc jelleggel külön szabályokat határozott meg a rövid távú tengeri járatok indítását elősegítő egyedi francia támogatási program jóváhagyása érdekében.

(9)

A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy időközben új közösségi iránymutatásokat fogadott el, és hogy ezek – a szintén a végleges határozat után elfogadott, az árufuvarozási rendszer környezeti teljesítményjavításának közösségi pénzügyi támogatásáról szóló, 2003. július 22-i 1382/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) (Marco Polo program) megfogalmazott célkitűzések mintájára – előírják a rövid távú tengeri járatok indítását elősegítő állami támogatások kereteit.

(10)

Az új közösségi iránymutatások 10. fejezete szerint a rövid távú járatok egyedi támogatása összeegyeztethető a közös piaccal, amennyiben tiszteletben tartja a következő feltételeket:

(11)

A Bizottság külön megjegyzi, hogy az új közösségi iránymutatások nem tesznek különbséget aszerint, hogy a támogatott járat két, különböző tagállam kikötőjét vagy egyazon tagállam két kikötőjét köti össze. A Bizottság úgy véli, hogy a végleges határozat (26) preambulumbekezdésében szereplő két helyzet közötti különbségtétel fenntartásának már nincs objektív létjogosultsága.

(12)

A Bizottság továbbá úgy véli, hogy a közösségi iránymutatások nem kifogásolják, hogy egy tagállam a rövid távú tengeri járatokat támogató programot hozzon létre, amennyiben a program keretében nyújtott egyedi támogatások megfelelnek a fent említett feltételeknek.

(13)

A végleges határozat módosításának elmaradása azt eredményezné egyrészt, hogy Franciaország az új közösségi iránymutatásokban előírt feltételeknél kedvezőbb feltételek mellett valósíthatna meg egyedi támogatásokat a francia kikötők közötti járatokon, másrészt a végleges határozat (26) preambulumbekezdésében előírt hivatalos eljárásokon keresztül hátrányos helyzetbe hozná Franciaországot a Franciaország és egy másik tagállam kikötői közötti járatterv megvalósítása esetében. Ezek a hivatalos eljárások az új közösségi iránymutatások fényében nemcsak elveszítették létjogosultságukat, de még egyenlőtlen helyzetbe is hozzák Franciaországot más országokkal szemben, amelyek az új közösségi iránymutatások alapján a jövőben támogatási programokat vagy ad hoc egyedi támogatásokat kívánnának engedélyezni a szomszédjaikkal összeköttetést biztosító rövid távú járatokra.

(14)

A Szerződés 88. cikkének (1) bekezdése alapján a Bizottságnak valójában kötelessége is, hogy a meglévő programok folyamatos vizsgálatában eljárjon. Ezen a címen ellenőriznie kell, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazása egyforma-e minden érvényben lévő tagállami program esetében. A Bizottság különösen akkor javasolja a tagállamoknak a közös piac fokozatos fejlődése vagy működése következtében szükségessé váló, hasznos intézkedések meghozatalát, amikor megszorítóbb közösségi szabályok lépnek hatályba. Ezzel ellentétben a Bizottság egy korábbi feltételeken nyugvó végleges határozat alapján nem tarthat fenn megszorítást egy tagállam programjára vonatkozóan, ha a hasonló programot megvalósító többi tagállamra nem vonatkozna ugyanaz a megszorítás.

(15)

A végleges határozat módosítása lehetővé tenné az új közösségi iránymutatásoknak a franciaországi, rövid távú tengeri járatok megnyitását szolgáló programokra vonatkozó, a Bizottság által az új közösségi iránymutatásokban a megfelelő intézkedések meghozatalára előírt határidő (2005. június 30.) előtti alkalmazását, és így a tagállamok megfelelő intézkedésekkel össze tudnák hangolni minden meglévő programjukat az új közösségi szabályokkal.

(16)

Következésképpen a Bizottság úgy véli, hogy indokolt a 2002/610/EK határozat módosítása. A javasolt módosítás lehetővé fogja tenni Franciaország számára, hogy egy francia kikötő és egy másik tagállam kikötője közötti tengeri járatokra vonatkozó programját az új közösségi iránymutatások által előírt rendelkezésekhez igazítsa, valamint lehetővé fogja tenni azt is, hogy a francia kikötők közötti tengeri járatokra irányuló támogatási projektekre az új közösségi iránymutatások által előírt feltételek vonatkozzanak. Általánossabban kifejezve a módosítás eredményeképpen Franciaország ugyanolyan feltételek mellett fogja végrehajtani támogatási programját, mint amelyek a fent említett iránymutatások alapján a többi tagállamra is érvényesek,

5.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 238/10

(1)

A 2005. április 19-én kelt és a kézhezvételkor, 2005. április 20-án iktatott levelében Németország a 2005-ös és 2006-os évre az üvegházak tekintetében adóvisszatérítés nyújtására vonatkozó intézkedésről tett bejelentést. Ez az intézkedés egy felfüggesztő záradékot tartalmaz, amely az intézkedés végrehajtását annak a Bizottság által történő jóváhagyásától teszi függővé. A megnyitott állami támogatási dosszié száma N 189/2005.

(2)

Ez az intézkedés egy be nem jelentett rendszer (2001–2002) megújítása volt, amely egy ugyancsak be nem jelentett megújítás (2003-2004) tárgyát képezte. Ez a két be nem jelentett intézkedés a be nem jelentett támogatások nyilvántartásába NN 36/2005. számon került bejegyzésre.

(3)

A Bizottság 2005. október 20-án kelt levelével megindította az EK–Szerződés 88. cikke (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást (2). Németország ezt követően 2005. november 22-i levelében terjesztette elő véleményét. A Bizottsághoz az érintett harmadik felektől több észrevétel is érkezett. Németország 2006. június 14-én kelt levelében megjegyzéseket fűzött ezen észrevételekhez és 2007. december 12-i levelében további információkat nyújtott.

(4)

2001. augusztus 16-án az ásványolaj-adóról szóló törvény módosítására vonatkozó törvénnyel Németország az üvegházakban és a zárt növényházakban felhasznált fűtőanyagokra (a fűtőolajra, földgázra, a cseppfolyós gázra) vonatkozóan kétéves adócsökkentést vezetett be. A támogatást adóvisszatérítés (Vergütung) formájában nyújtották.

(5)

Az öko-adó reform folytatásáról szóló, 2002. december 23-i német törvénnyel az eredetileg a 2001. január 1. és a 2002. december 31. között felhasznált tüzelőanyagra nyújtott adóvisszatérítést 2004. december 31-ig meghosszabbították.

(6)

Németország a 2004. december 9-i irányelv-átültetési törvénnyel ezt az adóvisszatérítést 2006. végéig kívánja megtartani és N 189/05. számon állami támogatásként bejelentette a meghosszabbításra vonatkozó intézkedést.

(7)

Az I. mellékletben található táblázatok az üvegházaknak nyújtott adóvisszatérítéseket és az adóvisszatérítések pénzügyi hatását szemléltetik az agrárágazat egyéb szereplőivel való összehasonlításban.

(8)

A Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárást az alábbi okokból indította meg:

(9)

Az intézkedés állami támogatásnak minősül. Németország érvelése szerint az intézkedésre alkalmazhatóak az energiatermékek megadóztatásáról szóló tanácsi irányelvekben (a 92/81/EGK irányelvben, illetve a 2003-tól ezen irányelvet felváltó 2003/96/EK irányelvben) meghatározott eltérések. Ezen irányelvek értelmében a tagállamok csökkentett adómértékeket alkalmazhatnak a kertészeti célokra felhasznált ásványolajok esetében.

(10)

A Bizottság e nézettel kapcsolatban kételyeinek adott hangot. Az említett irányelvek – különösen a 2003/96/EGK irányelv – értelmében a tagállamok által bevezetett adóügyi intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a közösségi jogszabályokkal, valamint az irányelvek eltérésekről szóló rendelkezései nem sérthetik a versenyszabályokat. Az intézkedések nem gyakorolhatnak káros hatást a belső piac megfelelő működésére, és nem vezethetnek a verseny torzulásához.

(11)

Ezenkívül e támogatás különösen nagymértékben torzította a versenyt, hiszen az energiatermékekre kivetett adóteher csökkentése egy olyan energiaigényes ágazatban, mint az üvegházi kertészet, közvetlen hatást gyakorolt a termelési költségekre, és ezáltal a versenyképességre is.

(12)

A Bizottság kiemelte az adóvisszatérítés szelektív jellegét, mivel a kertészeten belül megkülönböztetést tett a szabadföldi és az üvegházi termesztéssel foglalkozó termelők között.

(13)

A Bizottság hangsúlyozta, hogy a tagállamoknak lehetőségük van adókedvezmények nyújtására, de csak a versenyjogi szabályok figyelembevételével. Ebben a szakaszban az állami támogatásra vonatkozó rendszer nem tartalmazott olyan rendelkezéseket, amelyek ilyen jellegű adótámogatás nyújtását engedélyeznék a tagállamok számára.

(14)

A Bizottság a vizsgálat adott szakaszában úgy ítélte meg, hogy ez az intézkedés a közös piaccal összeegyeztethetetlen működési támogatásnak minősül.

(15)

Németország az ügyre és az eljárásra vonatkozó észrevételeket is tett.

(16)

Németország véleménye szerint az adókedvezmény nem volt szelektív, hiszen a dolog természetéből eredően a fűtőanyagok alkalmazása csak zárt terekben jöhet számításba.

(17)

Szelektivitás, ezáltal támogatás esetén az EK–Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja biztosítja a támogatási jogalapot. A támogatások különleges jogalapját a 92/81/EGK irányelv 8. cikke (2) bekezdésének f) pontja, valamint a helyébe lépő 2003/96/EK irányelv 15. cikkének (3) bekezdése adja. Németország nézete szerint ebben az esetben „a tagállamok számára az … [ezen irányelvek által] biztosított … engedély átültetéséről” volt szó. Véleménye szerint ellentmondásos, ha az ezen irányelvekre javaslatot tevő Bizottság Németországgal szemben azt veti fel, hogy az intézkedések a közös piacra veszélyt jelentenek. Egyébként szerinte a kérdéses irányelvek versenyjogi vonatkozása nem élvez elsődlegességet.

(18)

Németország véleménye szerint a környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatások (3) (52) preambulumbekezdése alkalmazandó, mivel a létező adó jelentősen nőtt. Az ásványolaj-adóról szóló törvény, illetve a helyébe lépő energiaadóról szóló törvény létező környezetvédelmi adónak tekintendő. Az abban szereplő energiaadó-mértékek az öko-adó reformból adódóan – amint az a mellékelt áttekintésből (I. melléklet) is kitűnik – 1999. április 1-jétől jelentősen megnőttek.

(19)

E szabályozások célja, hogy az energia megadóztatásával a keresletet energiatakarékos és kevesebb erőforrást igénylő termékek felé terelje, valamint környezetbarát eljárások és technológiák kifejlesztésére ösztönözzön. Az energiahordozók megadóztatására vonatkozó szabályozások ezáltal véleménye szerint jelentős hatást gyakorolnak a környezetvédelemre.

(20)

Németország ezzel kapcsolatban hivatkozik a hannoveri Leibnitz Egyetem biológiai termelőüzemeinek intézete mellett működő kertészeti üzemgazdaságtani központ üvegházi energiahatékonyságról készített tanulmányára.

(21)

A magas energiaadók a növénytermesztéshez üvegházakat vagy zárt növényházakat fűtő vállalkozásokat energiaigényes gazdálkodásuk miatt különös mértékben megterhelik. Ezért e társaságok átmeneti tehermentesítése érdekében adókedvezmény bevezetésére vonatkozó intézkedéseket hoztak. Ez az igény 2002. december 31-ét követően – amikor az adókedvezménynek eredetileg meg kellett volna szűnnie – továbbra is fennállt. Ezért az öko-adó reform folytatásáról szóló törvénnyel a kedvezményt két évvel, 2004. december 31-ig meghosszabbították. A növénytermesztéshez üvegházakat vagy zárt növényházakat fűtő mezőgazdasági és erdészeti vállalkozások különösen nehéz versenyhelyzetének a 2005-ös és 2006-os évre vonatkozóan történő figyelembevétele érdekében az adókedvezmény nyújtását erre az időszakra is előirányozták.

(22)

Németország véleménye szerint a közösségi iránymutatások (52) preambulumbekezdésének előfeltételei teljesültek. Következésképpen az adókedvezmény támogatási jogalapja tekintetében a 2001. és 2006. közötti időszakra a közösségi iránymutatások (51) preambulumbekezdése 1. pontjának b) alpontja alkalmazható.

(23)

Mivel az adókedvezmény a 92/81/EGK irányelvnek, illetve a 2003/96/EK irányelvnek megfelelően harmonizálandó közösségi adóra vonatkozik, a kedvezmény ezáltal legalább abban a mértékben összeegyeztethető a közös piaccal, amennyiben eléri a mindenkori minimum közösségi adómértéket. Ugyanez (azaz a közös piaccal való összeegyeztethetőség) érvényes valamely közösségi adó elmaradása esetén nyújtott adókedvezményre legalább abban a mértékben, amennyiben a kedvezmény meghaladja a belföldi adó 20 %-át.

(24)

Németország kijelentette továbbá, hogy már az öko-adó reformjába való bekapcsolódásra vonatkozó törvénytervezet kapcsán is megvitatás alatt állt a növénytermesztéshez üvegházakat vagy zárt növényházakat fűtő mezőgazdasági és erdészeti vállalkozások adómentessége, mivel azok energiaigényes gazdálkodásuk miatt magasabb adóterhelésnek vannak kitéve. Ezen, az idő szorítása alatt álló jogi szabályozás – amelynek eredetileg 1999. január 1-jén már hatályba kellett volna lépnie – parlamenti tárgyalása keretében előirányozták a feldolgozóiparra vonatkozó mentességi rendszer mezőgazdaságra és erdészetre való kiterjesztését. A szóban forgó adókedvezmény bevezetése a 2001. január 1-jén hatályba lépett ásványolaj-adóról szóló törvény külön módosítása alá tartozott, miközben első, a 2003. és 2004. közötti időszakra szóló megújítása az öko-adó reform folytatására vonatkozó törvény kereteiben történt meg.

(25)

Németország azt állította, hogy a Bizottsággal folytatott korábbi kapcsolattartás alapján az volt a meggyőződése, hogy a szóban forgó adókedvezmény jogszerű. Hivatkozás történt különösen az 1999. október 26-i és 27-i„Versenyfeltételek a mezőgazdaságban” című munkacsoport-ülésen elhangzott szóbeli bizottsági kijelentésekre. Mindenesetre a Bizottság legkésőbb 2001. augusztus 29-én Németország értesítése nyomán értesült a tényállásról, oly módon, hogy a Bizottság az adókedvezmény közös piaccal való összeegyeztethetőségét már abban az időpontban megítélhette. Németország kifejezetten utalt a 659/1999/EK rendelet (4) 10. cikke (1) bekezdésére és 14. cikke (1) bekezdésének 2. mondatára. A támogatások esetleges visszatérítése szerinte sem a jogos elvárások és a jogbiztonság alapelvével, sem a szabályos ügyvitel alapelveivel nem összeegyeztethető. Az érdekelt harmadik felek észrevételei Németország véleménye szerint azt mutatták, hogy az elvárásaik jogosak voltak.

(26)

Az érdekelt harmadik felek lényegében a Németország által már kifejtett érveket sorolták fel. Az intézkedések véleményük szerint azért nem szelektívek, mert valamennyi, üvegházakat és zárt növényházakat üzemeltető mezőgazdasági és erdészeti vállalkozás számára rendelkezésre állnak. Ezenkívül azzal érveltek, hogy ez a közösségi kereskedelmet nem zavarta. Az üvegházi művelt terület a kérdéses években megtizedelődött és a versenytárs termékek Németországba történő behozatala nőtt. A német termelési mennyiségek a Közösségen belüli zöldségkereskedelemmel összehasonlítva egyébként sem jelentősek. Ezenkívül a szabadföldi és az üvegházi növényi kultúrák nem versenyeznek közvetlenül egymással és többségükben nem helyettesíthetők. Támogatás megléte esetén a támogatás az EK–Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontján alapulhat, mivel az a kertészet fejlesztését szolgálja. Ez lehetővé teszi számára a növekvő energiaárakhoz történő alkalmazkodást és csökkenti a többi tagállamban meglévő jelentősen alacsonyabb bruttó energiaárakból adódó, a Németországban termelő üzemeket hátrányosan érintő „versenytorzulásokat.” A német támogatás miatti „versenytorzításról” véleményük szerint szó sincs. Ellenkezőleg, a német üvegházakat hátrányosan érintő, meglévő „versenytorzítás” (részbeni) kiegyensúlyozására kerül sor. A megszabott határidő miatt ezek az intézkedések az érintett ágazatra erős ösztönző hatást gyakorolnak, hogy az emelkedő energiaárakra energiatakarékos és racionalizálási intézkedésekkel válaszoljanak és megfelelő beruházásokat eszközöljenek. Végeredményben a kérdéses intézkedések véleményük szerint megengedhetőek, hiszen ellenkező esetben a 92/81/EGK irányelv, valamint a 2003/96/EK irányelv célját akadályoznák, illetve meg nem engedhetően korlátoznák. Másodsorban a Bíróság RSV-ítéletére (5) utalva kifejtik, hogy a kedvezményezettek jogos elvárása a támogatások esetleges visszatérítésének ellentmond, mivel a Bizottság 2001. augusztus 29-én már tudott a támogatásról, de a támogatásra vonatkozó vizsgálati eljárást csak a 2005. április 20-i információkéréssel indított. Egy esetleges visszatérítés továbbá számos vállalkozás esetében fizetésképtelenséggel fenyeget.

(27)

A gyümölcs- és zöldségfélék piacának közös szervezéséről szóló, 1996. október 28-i 2200/96/EGK rendelet (6) 43. cikkének megfelelően a rendeletben felsorolt termékek termelésére, valamint ezen áruk kereskedelmére az EK–Szerződés 87., 88. és 89. cikke vonatkozik. Ezáltal a gyümölcs- és zöldségtermesztésre és -kereskedelemre az állami támogatások nyújtására vonatkozó közösségi szabályok vonatkoznak.

(28)

Az EK–Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében a közös piaccal összeegyeztethetetlen az állami vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(29)

A Bíróság úgy határozott, hogy annak eldöntéséhez, hogy egy állami intézkedés az EK–Szerződés 87. cikke szerinti támogatásnak tekinthető-e, meg kell határozni, hogy a kedvezményezett vállalkozás olyan gazdasági előnyben részesült-e, amelyeket szokásos piaci körülmények között nem kapott volna meg (7), vagy hogy a vállalkozásnak ezáltal olyan költségei csökkennek-e, amelyeket rendes körülmények között saját forrásokból kellett volna viselnie (8).

(30)

Az adóvisszatérítések formájában hozott intézkedés a kedvezményezett vállalkozások számára alacsonyabb adóteher formájában gazdasági előnyt nyújt. Ez olyan költségekre vonatkozó megtakarítást eredményez, amelyeket rendes körülmények között saját forrásból kellett volna fedezni. A támogatást bizonyos vállalkozások, nevezetesen üvegházakat és zárt növényházakat üzemeltető mezőgazdasági és erdészeti vállalkozások számára állami forrásokból nyújtják.

(31)

A támogatást nem minden vállalkozásnak nyújtják, ezért az szelektív. Ebből következik, hogy az EK–Szerződés 87. cikke (1) bekezdése szerinti állami támogatásról van szó.

(32)

Az adóvisszatérítés alkalmas a verseny torzítására (9) és a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására (10).

(33)

Németország az üvegházban termesztett termékek egyik jelentős termelője. Az e termékekkel való kereskedelem is számottevő, amint azt az alábbi statisztikai adatok bizonyítják.

(34)

A üvegházban termesztett német termékek a többi tagállam üvegházban termesztett termékeivel versenyeznek. Ezt Németország és az érdekelt harmadik felek nemcsak hogy nem vitatták, hanem azt is kifejtették, hogy az üvegházat üzemeltetőket éppen azért részesítették adómentességben, hogy versenyhelyzetüket a holland versenytársakkal szemben javítsák, akik ugyanazon adatok alapján az alacsonyabb bruttó energiaáraknak köszönhetően kedvezőbb termelési feltételekkel rendelkeznek. Közvetlen versenyről van tehát szó. Ezzel az egyik érdekelt harmadik fél állítása, miszerint az üvegházban termesztett termékek nem versenyeznek közvetlenül a szabadföldi termékekkel, elhanyagolható, hiszen az üvegházban termesztett német termékek közvetlen versenyben állnak a többi tagállamban, köztük Hollandiában üvegházban termesztett termékekkel.

(35)

Következésképpen az egyébként fizetendő adók alóli mentesség torzítja a versenyt. Nincs jelentősége annak a felvetésnek, hogy a többi tagállamban az energiaárak kedvezőbbek (11). Még abban az esetben is, ha igaz lenne, hogy a kiindulási helyzet ennél a termelési tényezőnél eltérő, az sem változtatna azon, hogy a Németország által bevezetett adóvisszatérítés torzíthatja a versenyt.

(36)

A támogatás hatást gyakorol továbbá a tagállamok közötti kereskedelemre. Ezt jelzi a nem elhanyagolható kereskedelmi forgalom, amint a fentiekben bizonyításra került. Még abban az esetben is, ha igaz az az állítás, hogy az üvegházi művelt terület megtizedelődött és a Németországba irányuló behozatal megnőtt, ez nem igazolja, hogy nem okoztak zavart a kereskedelemben. Nem kizárt, hogy az intézkedés nélkül a művelt terület még inkább lecsökkent volna, illetve a Németországba irányuló behozatal még inkább növekedett volna. Mivel az üvegházban termesztett termékekkel Közösségen belüli kereskedelem folyik Németországgal, nem az a kérdés, hogy a német termelési mennyiségek mennyire jelentősek.

(37)

Az EK–Szerződés 87. cikke (1) bekezdése szerinti állami támogatások nyújtásának tiltása alól ugyanakkor léteznek kivételek. A Bizottság megvizsgálta, hogy az EK–Szerződés 87. cikke (1) bekezdése szerinti elvi támogatástiltás alóli kivételek, illetve mentességek valamelyike alkalmazható-e.

(38)

Az EK–Szerződés 87. cikke (2) bekezdése szerinti, a magánszemély fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatásokkal, a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatásokkal, valamint a Német Szövetségi Köztársaság egyes területei gazdaságának nyújtott támogatásokkal kapcsolatos kivételek, függetlenül attól, hogy kik az adott szabályozás kedvezményezettjei, a szóban forgó összefüggésben nem jönnek szóba.

(39)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az EK–Szerződés 87. cikke (3) bekezdése a) pontja szerinti, bizonyos térségek fejlődésének előmozdításával kapcsolatos mentesség ennél a támogatási rendszernél nem alkalmazható, mivel az intézkedés nem olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság.

(40)

Az EK–Szerződés 87. cikke (3) bekezdése b) pontjának mentessége vonatkozásában kiemelendő, hogy a kérdéses adórendszer esetében nincs szó közös európai érdeket szolgáló fontos projektről és a Német Szövetségi Köztársaság gazdaságában bekövetkezett komoly zavart sem kell elhárítani. Nincs szó továbbá az EK–Szerződés 87. cikke (3) bekezdése d) pontja szerinti, a kultúra és a kulturális örökség megőrzésének előmozdításáról.

(41)

A Bizottság ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy sem Németország, sem pedig az érdekelt harmadik felek nem hivatkoztak a vizsgálati eljárás során az említett kivételekre vagy mentességekre.

(42)

Az egyetlen mentesség, amit figyelembe lehetne venni, az a 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja, amely szerint a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

(43)

A kérdéses intézkedésekre a mezőgazdasági ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (12) (a továbbiakban: mezőgazdasági iránymutatás) alkalmazandó (13).

(44)

Ugyanakkor sem a mezőgazdasági iránymutatás, sem a mezőgazdasági terület egyéb jogszabályai nem határoznak meg a fent leírt intézkedésekre vonatkozóan az EK–Szerződés 87. cikke (1) bekezdése szerinti támogatások elvi tilalma alól kifejezetten kivételt, illetve mentességet. A Bizottság különösen megállapítja, hogy az iránymutatás befektetési támogatásokra vonatkozó 4. pontja a szóban forgó esetben nem alkalmazható. Az adóvisszatérítést nem kötötték befektetésekhez.

(45)

Németország és egyes érdekelt harmadik felek véleménye szerint a támogatások különleges jogalapjául a 92/81/EGK irányelv 8. cikke (2) bekezdésének f) pontja, valamint a helyébe lépő 2003/96/EK irányelv 15. cikkének (3) bekezdése szolgál, miközben a mezőgazdasági iránymutatás ezt a 3.4. pontban engedélyezi.

(46)

Ami a 2003/96/EK irányelvet illeti, annak (15) és (24) preambulumbekezdése kifejti, hogy az eltérő adómértékeket bevezető intézkedéseknek a belső piaci és versenyszabályokkal összhangban kell állniuk annak érdekében, hogy ne eredményezzenek torzulást a versenyben. A versenyszabályok kötelező alkalmazását a 2003/96/EK irányelv 26. cikke is megerősíti, amely felhívja a tagállamok figyelmét, hogy az irányelv alapján hozott intézkedéseket, mint például az adóvisszatérítéseket, az EK–Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerint be kell jelenteni, amennyiben azok állami támogatásnak minősülhetnek. Ez a cikk kifejezetten rendelkezik arról, hogy a Bizottság részére az irányelv alapján adott tájékoztatás nem mentesíti a tagállamokat az EK–Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alól.

(47)

Ugyanez érvényes a 92/81/EKG irányelvre, amely preambulumbekezdéseiben (mégpedig a (6) preambulumbekezdésben) pontosítja, hogy a tagállamok szabadon meghatározott támogatásokat alkalmazhatnak, amennyiben azok nem okoznak torzulást a versenyben. A 8. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy a tagállamok „az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül” teljes vagy részleges adómentességeket vagy adókedvezményeket alkalmazhatnak. A Bizottság ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az állami támogatások körébe tartozó kérdésekre vonatkozó hatásköre közvetlenül az EK–Szerződésből származik. Egy esetleges közösségi jogszabály a Bizottság e területre vonatkozó hatáskörét nem korlátozhatja.

(48)

Amennyiben Németország úgy véli, hogy az adóvisszatérítés esetében „a tagállamok számára az … [előzőekben említett irányelvek által] biztosított … engedély átültetéséről” van szó, a Bizottság erre azt feleli, hogy ez éppen a fent említett feltételeknek megfelelően lehetséges. Németország kijelenti továbbá, hogy ellentmondásos, ha az ezen irányelvekre javaslatot tevő Bizottság Németországgal szemben azt veti fel, hogy az intézkedések a közös piacra veszélyt jelentenek. Először is Németország nem fejtette ki, hogy a Bizottság értelmezésében az említett irányelvek esetében semmiféle lehetőség nincs ezek tényleges alkalmazására. A Bizottság természetesen nem zárja ki, hogy adódhatnak olyan helyzetek, amelyek az irányelvek alapján felállíthatók, és amelyek egyidejűleg a tisztességes verseny követelményeinek is megfelelnek. A Bizottság hangsúlyozza, hogy az irányelvek az adójogszabályok közelítésének jelenlegi szakaszában az adókedvezményeket csak megengedik, és nem írják elő azokat.

(49)

Németország kétségbe vonja a kérdéses irányelvek versenyjogi szempontjainak elsődlegességét. Ezzel az érvvel összefüggésben le kell szögezni, hogy a fent említett megfontolásokból következően az EK–Szerződés vonatkozó versenyszabályai alapján mindenképpen – prioritás elmaradása esetén is – meg kell vizsgálni az olyan támogatásokat, mint a kérdéses adóvisszatérítés. Ebből következik továbbá, hogy annak a kérdésnek, hogy van-e prioritás vagy nincs, nincs jelentősége (14).

(50)

A 87. cikk (3) bekezdése szerinti mentesség alkalmazása tekintetében az EK–Szerződés által a Bizottság számára biztosított döntési és mérlegelési jogkört a kérdéses irányelvek semmilyen módon nem korlátozzák.

(51)

A fent említett iránymutatás 3.5. pontja tükrözi az állami támogatások és a közös agrárpolitika területén a politika alapelveit. Ez előírja, hogy az olyan egyoldalú állami támogatási intézkedések, amelyeknek célja egyszerűen a termelők pénzügyi helyzetének javítása, de amelyek semmilyen módon nem járulnak hozzá az ágazat fejlődéséhez és különösen az olyan támogatás, amelynek odaítélésére kizárólag az ár, mennyiség vagy termelési egység, illetve egységnyi termelőeszköz alapján kerül sor, működési támogatásnak minősül, amely összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

(52)

A fentiekben kifejtettek szerint a szóban forgó támogatások nincsenek olyan befektetésekhez kötve, amelyek alkalmasak lennének az ágazat korszerűsítésére (példaként hozható például egy jobb hőszigetelés vagy az energiahasznosítás növelését célzó beruházások). Ezzel ellentétben a szükséges alkalmazkodást (mint például az említetteket) valószínűleg késleltetik az ilyen támogatások. Az ágazat így továbbra is ezektől a támogatásoktól függ. Fejlődés nem, vagy csak megfelelő késedelemmel következik be. Egyes érdekelt harmadik felek nézetével ellentétben a támogatások miatt a szükséges befektetések ösztönzése nemcsak, hogy elmarad, hanem a meglévő ösztönzés, nevezetesen a magas energiaárak formájában megnyilvánuló ösztönzés is csökken. A szóban forgó támogatások ezáltal az említett értelemben vett működési támogatásnak minősülnek.

(53)

Az új, az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások, 2007-2013 (15) csak 2007. január 1-jén léptek hatályba. A 2003/96/EK irányelv alapján jogellenesen nyújtott adóvisszatérítések vonatkozásában a 172. pont visszamenőleges hatályú alkalmazhatóságot ír elő. Ugyanez érvényes a 92/81/EGK irányelv alapján nyújtott jogellenes adóvisszatérítésekre is. Ez azonban csak akkor érvényes, ha ezen irányelvek feltételei teljesülnek és az agrárágazaton belül nem kerül sor megkülönböztetésre. Mivel a kérdéses intézkedés azonban kizárólag bizonyos mezőgazdasági vállalkozásokra vonatkozik, a Bizottság a 172. pont alapján nem tekintheti a szóban forgó adóvisszatérítéseket a közös piaccal összeegyeztethetőnek.

(54)

Németország a támogatás összeegyeztethetőségét a környezetvédelem állami támogatásáról szóló iránymutatás alapján kívánja igazolni. A Bizottság a környezetvédelem állami támogatásáról szóló iránymutatás (a továbbiakban: környezetvédelmi iránymutatás) 23., 51. és azt követő pontjainak alkalmazását is figyelembe vette, amelyek adott esetben működési támogatásokat is megengednek. A 2000. évi mezőgazdasági iránymutatás 5.6.2. pontja hivatkozik a környezetvédelmi iránymutatásra.

(55)

E környezetvédelmi iránymutatás 23. pontja szerint némely esetben elfogadható, ha egyes vállalkozások adómentességben vagy adócsökkentésben részesülnek – a környezetre kedvezően kiható adók esetében –, hogy ne kerüljenek versenyhátrányba, amennyiben az ilyen eltérések szükségesek a minden termékre alkalmazandó adók bevezetéséhez vagy folyamatos alkalmazásához.

(56)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a környezetvédelmi iránymutatás 50. pontja szerint általában az adóintézkedéseknek jelentősen hozzá kell járulniuk a környezet védelméhez. Ügyelni kell arra, nehogy az eltérések sajátos jellegüknél fogva aláássák a követett általános célkitűzéseket.

(57)

Az utóbb benyújtott dokumentumok (tanulmány) alapján Németország bizonyította, hogy az energiaadó emelkedése révén az energiafelhasználás folyamatosan csökkent és az energiahatékonyság az üvegházi zöldségtermesztésben és dísznövénytermesztésben is növekedett.

(58)

Ezért a Bizottság elfogadja, hogy a kérdéses vállalkozások a környezetvédelem vonatkozásában felismerték a javulás szükségességét.

(59)

A környezetvédelmi iránymutatás különbséget tesz egyrészt új adók (51.1. pont) és másrészt létező adók (51.2. és 52. pont) között.

(60)

Az ásványolaj-adóról szóló törvény hatályban volt, amikor 2001. augusztus 16-án azt az ásványolaj-adóról szóló törvény módosítására vonatkozó és az adóvisszatérítéseket engedélyező törvény módosította azt. Ezért ez a törvény a módosításról szóló törvény előterjesztésének időpontjában az iránymutatás 51.2., illetve 52. pontja értelmében „létezőnek” minősül.

(61)

Az 51.2. pontnak megfelelően az 51.1. pontban foglalt rendelkezések alkalmazhatók létező adókra is, ha a következő két feltétel egyidejűleg teljesül: a) az adónak a környezetvédelem szemszögéből értékelhetően kedvező hatása van és b) a kedvezményezett vállalkozások tekintetében megállapított eltérésekről az adó elfogadásakor született a határozat, vagy azokat a gazdasági feltételek jelentős megváltozása tette szükségessé, ami a vállalkozásokat különösen kedvezőtlen versenyhelyzetbe hozta. Ez utóbbi esetben az adócsökkentés nem haladhatja meg a gazdasági feltételek megváltozásából adódó költségnövekedést. Ha a költségek nem növekednek tovább, az adócsökkentés sem alkalmazható többé.

(62)

A környezetvédelmi iránymutatás 51.1. pontjának alkalmazásához az a) és b) pontban meghatározott valamennyi feltételnek teljesülnie kell. A b) pont első alternatívájaként meghatározott feltétel vonatkozásában – amely kiköti, hogy az eltérésekről szóló határozatnak az adó elfogadásakor kell megszületnie – a Bizottság megállapítja, hogy minden adócsökkentést csak az adótörvény elfogadása után és nem a törvény elfogadásának időpontjában nyújtottak. Ezért az első alternatíva nem teljesül. A második alternatíva előírja egyrészt annak igazolását, hogy az érintett vállalkozások gazdasági feltételei jelentősen megváltoztak, másrészt annak igazolását, hogy az adócsökkentés nem haladja meg a gazdasági feltételek megváltozásából adódó költségnövekedést. Németország nem közölt olyan bizonyítékot, amely a Bizottság számára lehetővé tenné annak a következtetésnek a levonását, hogy ezek a feltételek teljesültek. Ezért a b) pont második alternatívája sem teljesül. Ebből következik, hogy az 51.2. pont nem alkalmazható.

(63)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az 52. pont alkalmazható-e. Az 52. pont előírja, hogyha valamely létező adó jelentősen nő, és ha az érintett tagállam arra az álláspontra jut, hogy az eltérés szükséges, az új adók tekintetében az 51.1. pontban foglalt feltételek itt is hasonlóképpen alkalmazhatók. Ezért meg kell vizsgálni, hogy az adók jelentősen nőttek-e, és hogy a környezetvédelmi iránymutatás 51.1. pontjának feltételei teljesülnek-e.

(64)

Valamennyi létező adó legalább 20 %-kal emelkedett (lásd az I. mellékletet). A Bizottság ezt a növekedést a környezetvédelmi iránymutatás 52. pontja értelmében jelentősnek tekinti. A Bizottság tudomásul veszi, hogy Németország tájékoztatása szerint az üvegházi termesztéssel foglalkozó, kedvezményezett vállalkozások további fennmaradásához az eltérések szükségesek.

(65)

Az 52. pont azonban csak olyan adóvisszatérítések esetében alkalmazható, amelyek az eredeti adó emelkedésének összegét, azaz a létező adó új hányadát nem haladják meg. Az 52. pont az új adókra alkalmazandó rendelkezésre vonatkozik. Ebből az következik, hogy az adóemelkedés értékelése analóg módon ugyanolyan módon történik, mint az új adó bevezetése esetében. Ez az analógia csak az új hányadra, azaz az adóemelkedés összegére alkalmazható. Csak ez az eljárás biztosítja, hogy a létező adók értékelésénél alkalmazandó kiegészítő szempontok az adóemelkedés értékelése esetén figyelembevételre kerüljenek. E feltételek alapján a Bizottság a következőt állapította meg:

(66)

A fűtőolaj vonatkozásában az eredeti, 40,90 EUR/1 000 l összegű adó 61,35 EUR/1 000 l összegre emelkedett. A Bizottságnak ezért az a véleménye, hogy valamennyi, az eredeti adómértéket (nevezetesen a 40,90 EUR/1 000 l összeget) meghaladó adócsökkentés a környezetvédelmi iránymutatás alapján nem indokolható, és ezért a közös piaccal összeegyeztethetetlen.

(67)

A földgáz tekintetében az eredeti, 1,87 EUR/MWó összegű adó 3,476 EUR/MWó összegre (1999. április 1-jétől), majd 5,50 EUR/MWó összegre (2003-tól) nőtt. A Bizottságnak ezért az a véleménye, hogy valamennyi, az eredeti adómértéket (nevezetesen a 1,87 EUR/MWó összeget) meghaladó adócsökkentés a környezetvédelmi iránymutatás alapján nem indokolható, és ezért a közös piaccal összeegyeztethetetlen.

(68)

A cseppfolyós gáz tekintetében az eredeti, 25,56 EUR/1 000 kg összegű adó 38,34 EUR/1 000 kg összegre (1999. április 1-jétől), majd 60,60 EUR/1 000 kg összegre (2003-tól) nőtt. A Bizottságnak ezért az a véleménye, hogy valamennyi, az eredeti adómértéket (nevezetesen a 25,56 EUR/1 000 kg összeget) meghaladó adócsökkentés a környezetvédelmi iránymutatás alapján nem indokolható, és ezért a közös piaccal összeegyeztethetetlen.

(69)

A támogatás azon része tekintetében, amely az 1999. évi adóemelés összegét nem haladja meg, a Bizottság szintén megvizsgálta, hogy az 51.1. pont b) alpontja szerinti feltételek – amelyek az 52. pont szerint megfelelően alkalmazandók – teljesültek-e.

(70)

Az 51.1. pont b) alpontja előírja, hogy egy tízéves időszakra kiterjedő, degresszió nélküli mentesítő határozat két esetben indokolható, és megnevez két további feltételt, amelyeknek teljesülniük kell: a) ha a csökkentés közösségi adóra vonatkozik, a vállalkozások által a csökkentés után ténylegesen kifizetett összegnek meg kell haladnia a közösségi minimumot, hogy a vállalkozásokat ösztönözzék a környezetvédelem javítására; b) ha a csökkentés hazai, közösségi adó hiányában kivetett adóra vonatkozik, a csökkentésre jogosult vállalkozásoknak mégis fizetniük kell a nemzeti adó jelentős hányadát. Vagylagosan a környezetvédelmi iránymutatás alternatív intézkedések alkalmazását (például önkéntes megállapodásokat) követeli meg. Ez azonban erre az esetre nem vonatkozik.

(71)

A három érintett termék, nevezetesen a fűtőolaj, a földgáz és a cseppfolyós gáz tekintetében az 1999. évi adóemelés előtt alkalmazott adó meghaladta a közösségi minimumot:

(72)

Azon tüzelőanyagok tekintetében, amelyekre a 2001–2003 . közötti időszakban nem vonatkozott közösségi minimumadó, a 2001. évi környezetvédelmi iránymutatás 51.1. pont b) alpontjának második francia bekezdése előírja, hogy a kedvezményezett vállalkozásoknak meg kell fizetniük a nemzeti adó jelentős hányadát. Ezáltal a vállalkozásokat a környezetvédelem javítására kívánják ösztönözni. A gyakorlat alapján a Bizottság számára világossá vált, hogy általánosságban 20 % vagy a minimum közösségi adó, amely a megfelelő energiafelhasználás alapján a mindenkori irányelv hatálya alá tartozik, jelentős hányadnak tekinthető.

(73)

Sőt, ha a kérdéses időszakra a legmagasabb alkalmazható adómértéket, azaz 2003-ban az 5,50 EUR/MWó összeget vesszük figyelembe, a 20 %-os küszöb 1,10 EUR/MWó összeget jelent, amely az eredeti adószint, azaz 1,87 EUR/MWó alatt marad.

(74)

A fenti indokok alapján a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy amennyiben az adócsökkentések az 1999. évi emelés előtti, eredeti adómértéket nem haladják meg, az 51.1. pont b) alpontjában meghatározott feltételek teljesülnek.

(75)

A fűtőolaj tekintetében a Bizottság az adócsökkentés azon hányadát, amely az eredeti adómértéket (azaz 40,90 EUR/1 000 l összeget) meghaladja, a közös piaccal összeegyeztethetetlennek, és az adócsökkentés azon hányadát, amely az eredeti adómértéket nem haladja meg (a 61,35 EUR/1 000 l összeg 40,90 EUR/1 000 l összegre való csökkentését) a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinti.

(76)

A földgáz tekintetében a Bizottság az adócsökkentés azon hányadát, amely az eredeti adómértéket (azaz 1,87 EUR/MWó összeget) meghaladja, a közös piaccal összeegyeztethetetlennek, és az adócsökkentés azon hányadát, amely az eredeti adómértéket nem haladja meg (a 2001. és 2002. évben a 3,476 EUR/MWó összegről, valamint a 2003. és 2006. közötti évekre vonatkozóan az 5,50 EUR/MWó összegről az 1,87 EUR/MWó összegre való csökkentést) a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinti.

(77)

A cseppfolyós gáz tekintetében a Bizottság az adócsökkentés azon hányadát, amely az eredeti adómértéket (azaz 25,56 EUR/1 000 kg összeget) meghaladja, a közös piaccal összeegyeztethetetlennek, és az adócsökkentés azon hányadát, amely az eredeti adómértéket nem haladja meg (a 2001. és 2002. évben a 38,34 EUR/1 000 kg összegről való, valamint a 2003. és 2006. közötti évekre vonatkozóan a 60,60 EUR/1 000 kg összegről való csökkentést) a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinti.

(78)

A Bizottság megállapítja, hogy a 2001. és 2004. közötti évek tekintetében a támogatást az EK–Szerződés 93. cikke (2) bekezdésének (jelenleg a 88. cikk (2) bekezdése) megsértésével nyújtották, a Bizottságnál időben történő bejelentés és a Bizottság határozatának kivárása nélkül.

(79)

Németország kifejti, hogy bár a Bizottságnak már 2001. augusztus 29-től tudomása volt a támogatásról, az EK–Szerződés 88. cikke (2) bekezdése szerinti eljárást csak 2005. október 22-én indította meg. A szóban forgó határozat túl későn érkezett, és a 659/1999/EK 10. cikkének (1) bekezdésére való hivatkozással a szabályos ügyvitel alapelveivel összeegyeztethetetlen. Németország ezért kijelenti, hogy a Bizottság már nem jogosult a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetetlenségének megállapítására.

(80)

Jogellenes támogatásokra azonban nem vonatkozik a 659/1999/EK rendelet 4. cikkében említett rövid vizsgálati határidő. A szabályos ügyvitel alapelvei azonban továbbra is alkalmazandók. A Bizottság hangsúlyozza azonban, hogy a Németországnak címzett, 2002. február 13-i C (2002) 441 végleges határozatában fenntartotta a jogot a támogatásra vonatkozó vizsgálat lefolytatására.

(81)

A Németország által említett időponttól (2001. augusztus 29-től) a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáig (2005. október 20-ig) a Bizottság legalább három információkérést címzett Németországhoz, valamint tartott egy tárgyalást Németország képviselőnek részvételével. Csak ebben az időszakban szerzett tudomást továbbá az adóvisszatérítés kétszeri, egyenként 2 éves meghosszabbításáról. Ugyanebben az időszakban Németország legalább 5, kiegészítő információkat tartalmazó közleményt címzett a Bizottságnak. Önmagában az a tény, hogy Németország öt közleményt címzett a Bizottságnak, igazolja, hogy az információk Németország véleménye szerint sem voltak kielégítőek ahhoz, hogy a Bizottság a szóban forgó esetben határozatot hozzon. Ezen a megállapításon nem változtat az RSV-ítéletre vonatkozó hivatkozás sem. Az eset, amelyre az ítélet vonatkozik eltér ettől az esettől. Abban az ügyben a Bizottságnak nemcsak, hogy részletes ismeretei voltak a támogatásról – amely erre az esetre nem igaz –, hanem az alapintézkedésre vonatkozóan már határozatot is hozott. Így még a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatának figyelembevételével sem lehet szó a Bizottság mulasztásáról. A 659/1999/EK rendelet 10. cikkének (1) bekezdését a Bizottság nem sértette meg.

(82)

A támogatás bejelentett része tekintetében (ex N 189/05 szám) sem Németország, sem az érdekelt harmadik felek nem hivatkoztak a 659/1999/EK rendelet 4. cikke (5) bekezdése szerinti vizsgálati határidő kifejezett megsértésére. Ezenkívül Németország az említett rendelet 5. cikkének (3) bekezdésében meghatározott eljárást nem alkalmazta.

(83)

Ezért a Németország által, a 659/1999/EK rendelet tényleges alkalmazása tekintetében említett érvek nem elfogadhatóak.

(84)

A Bizottság hangsúlyozza, hogy a szóban forgó rendszerben nyújtott jogellenes és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősülő támogatásokat az EK–Szerződés 93. cikkének [jelenleg 88. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (18) 14. cikke (1) bekezdésének megfelelően vissza kell téríteni.

(85)

A 14. cikk (1) bekezdése a következőket írja elő: „A Bizottság nem követeli meg a támogatás visszatérítését, amennyiben az ellentétes a közösségi jog valamelyik általános elvével.” A Bizottság köteles saját kezdeményezésre a rendkívüli körülményeket, amelyek ezt indokolják, figyelembe venni (19).

(86)

Meg kell vizsgálni, hogy a szóban forgó esetben a közösségi jog valamely általános elve, mint például a jogos elvárások vagy a jogbiztonság elve alkalmazható-e a jogellenes és a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatás kedvezményezettektől behajtandó visszatérítésének kizárásához.

(87)

A jogos elvárások védelmének elve a közösségi jogban rögzített általános elv. Az ilyen megalapozott elvárásokat megelőzően a Bizottságnak az adott intézkedés törvényességét igazolnia kell. Ezért a közösségi igazgatásnak olyan magatartást kell tanúsítania, amely a jogos elvárás megszületését lehetővé teszi (20).

(88)

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogos elvárások elve sérül, ha bizonytalan és tisztázatlan körülmények olyan nem egyértelmű jogi helyzetet teremtenek, amelyet a Bizottságnak még a visszatérítés elrendelése tekintetében hozott bármilyen intézkedés végrehajtása előtt tisztáznia kellett volna (21).

(89)

Németország külön nem fejtette ki, hogy a visszatérítés önmagában miért összeegyeztethetetlen a szabályos ügyvitellel. A jogellenes és összeegyeztethetetlennek tekintett támogatásokat az 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet 14. cikke alapján elvileg vissza kell téríteni.

(90)

Ez alól olyan esetek kivételek, amelyekben a visszatérítés a közösségi jog általános elveit sérti. Úgy tűnik, hogy ilyen jogsértésről nincs szó. Különösen Németország esetleges elvárása nem volt sem megalapozott, sem jogos. Nem volt megalapozott, mert a támogatást nem jelentették be. Németország ezért nem várhatta el ezeknek a támogatásoknak a fennmaradását. Ez annál is inkább érvényes, mert a Bizottság 2002. február 13-i levelével felhívta Németország figyelmét egy esetleges támogatási ellenőrzésre. Egy körültekintő üzletember a bíróság állandó ítélkezési gyakorlata alapján megkérdezhette volna és meg kellett volna kérdeznie, hogy a támogatásokat be kell-e jelenteni és ezáltal tudomást szerezhetett volna az esetleges visszatérítés kockázatáról (22). Amennyiben ezt a kérdésfeltevést tudatosan vagy gondatlanságból elmulasztotta, elvárása nem jogos.

(91)

Németország azon ellenvetésével szemben, hogy a Bizottság tisztviselőinek szóbeli közlései alapján az volt a benyomása, hogy a támogatás a közös piaccal összeegyeztethető, a Bizottság hangsúlyozza, hogy csak ő, azaz a bizottsági testület jogosult az ilyen határozatok meghozatalára. A Bizottság megállapítja továbbá, hogy nem létezik olyan bizottsági dokumentum, amely a kérdéses támogatások közös piaccal való összeegyeztethetősége tekintetében végkövetkeztetéseket hagyna jóvá.

(92)

Azzal az ellenvetéssel szemben, hogy egy esetleges visszatérítés esetén a vállalkozások nagy számánál fizetésképtelenség fenyeget, a Bizottság emlékezet arra, hogy a támogatások egy részének visszatérítésére szükség van az eredeti állapot, azaz a torzítás nélküli versenyhelyzet visszaállítása érdekében. Amennyiben ez azt jelenti, hogy egyes vállalkozások nem életképesek, ez csak a piacgazdasági feltételek mellett működő verseny következménye.

(93)

Az e határozatban megfogalmazott megfontolások alapján világos, hogy a kérdéses támogatások visszatérítésétől jogbiztonsági okokból nem lehet eltekinteni.

(94)

Ezért a nyújtott adóvisszatérítéseket elvben vissza kell követelni, amennyiben azokat a közös piaccal összeegyeztethetetlenek nyilvánítják.

(95)

E határozat a szóban forgó adóvisszatérítésekre vonatkozik és a támogatások visszafizetését is beleértve az EK–Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet 14. cikkének megfelelően haladéktalanul végre kell hajtani.

(96)

A 659/1999/EK tanácsi rendelet 14. cikke (1) bekezdése szerint amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére. Németországnak ezért minden szükséges intézkedést meg kell hoznia a nyújtott, összeegyeztethetetlennek minősülő támogatások kedvezményezettektől való visszavételére. Németországnak fel kell szólítania az érintett kedvezményezetteket, hogy e határozat kihirdetését követő két hónapon belül fizessék vissza a támogatásokat. A visszakövetelendő támogatások kamatokat is tartalmaznak, amelyeket a 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendeletnek megfelelően kell kiszámítani.

(97)

Mindazonáltal minden támogatás, amelyet e támogatási rendszer alapján nyújtottak, és amely a támogatás nyújtásának időpontjában megfelel a 994/98/EK tanácsi rendelet alapján hozott bizottsági rendeletek feltételeinek vagy egyéb engedélyezett támogatási rendszereknek, a megengedett mértékig összeegyeztethető a közös piaccal.

(98)

Egyébként a Bizottság tapasztalata azt mutatta, hogy igen csekély mértékű támogatások esetenként nem tartoznak a Szerződés 87. cikke (1) bekezdés hatálya alá.

(99)

Az 1860/2004/EK rendelet (23) szerint az a támogatás, amely kedvezményezettenként három éven belül nem haladja meg a 3 000 EUR-t (ez a támogatás az egy vállalkozásnak nyújtott „de minimis”-támogatásokat tartalmazza) nem befolyásolja és nem torzítja a tagállamok közötti kereskedelmet, illetve nem fenyeget a verseny torzításával, ezért nem tartozik az EK–Szerződés 87. cikke (1) bekezdés hatálya alá.

(100)

Az 1860/2004/EK rendelet 5. cikke alapján ugyanez érvényes a rendelet hatálybalépése előtt nyújtott támogatásokra, feltéve hogy az 1. és a 3. cikk feltételei teljesülnek.

(101)

2008. január 1-jén az 1860/2004/EK rendelet helyébe az EK–Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termelőágazatban nyújtott csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2007. december 20-i 1535/2007/EK rendelet (24) lépett, amely hároméves időszakonként az egyazon vállalkozásnak folyósított de minimis támogatások összegét a támogatás formájától és kitűzött céljától függetlenül 7 500 EUR-ra emelte, de a támogatások összege nem haladhatja meg a tagállamonként megállapított maximális értéket, amely az éves termelési érték 0,6 %-ának felel meg.

(102)

Ugyanezen rendelet 6. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „ezt a rendeletet alkalmazni kell azon támogatásokra is, amelyeket 2008. január 1. előtt ítéltek oda mezőgazdasági termelőágazati vállalkozásoknak, feltéve hogy e támogatások megfelelnek az 1–4. cikkben előírt összes feltételnek, leszámítva az e rendeletre való kifejezett utalás követelményét, amely a 4. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében szerepel”.

(103)

Ugyenezen rendelet 6. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy minden olyan de minimis támogatás, amelyet a 2005. január 1-jével kezdődő és e rendelet hatálybalépésétől számítva hat hónap elteltével végződő időszakban ítéltek oda, és amely eleget tesz a mezőgazdasági termelőágazatra e rendelet hatálybalépéséig alkalmazandó, az 1860/2004/EK rendeletben előírt feltételeknek, úgy tekintendő, mint amely nem teljesíti a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti összes feltételt, ezért mentesül a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alól.

(104)

Ezért a Bizottság a legfeljebb 3 000 EUR összegű adókedvezményt nem tekinti állami támogatásnak, amennyiben az 1860/2004/EK rendelet feltételei a támogatás nyújtásának időpontjában teljesültek, valamint nem tekinti a legfeljebb 7 500 EUR összegű adókedvezményt állami támogatásnak, amennyiben az 1535/2007/EK rendelet feltételei a támogatás nyújtásának időpontjában teljesültek.

(105)

A növénytermesztéshez üvegházakat vagy zárt növényházakat fűtő mezőgazdasági és erdészeti vállalkozásoknak Németország által az ásványolaj-adóról szóló törvény módosításáról szóló törvénynek és az öko-adó reform folytatásáról szóló törvénynek megfelelően, az EK–Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megsértésével jogellenesen nyújtott, illetve az irányelv-átültetési törvénynek megfelelően nyújtani kívánt állami támogatások e határozat (75)–(77) preambulumbekezdésének megfelelően összeegyeztethetetlenek a közös piaccal, és amennyiben ezek a támogatások létrejöttek, azokat meghatározott határidőn belül vissza kell követelni.

(106)

Egyébként a növénytermesztéshez üvegházakat vagy zárt növényházakat fűtő mezőgazdasági és erdészeti vállalkozásoknak Németország által az ásványolaj-adóról szóló törvény módosítására vonatkozó törvénynek és az öko-adó reform folytatásáról szóló törvénynek megfelelően nyújtott, illetve az irányelv-átültetési törvénynek megfelelően nyújtani kívánt állami támogatások a közös piaccal összeegyeztethetőek,

a)

azon kedvezményezettek felsorolása, akik az 1. cikkben említett rendszer alapján támogatást kaptak, valamint az általuk e rendszer kereteiben kapott támogatások teljes összege;

b)

az egyes kedvezményezettektől visszakövetelendő teljes összeg (főkövetelés és kamatok);

c)

az e határozat végrehajtása érdekében hozott és tervezett intézkedések részletes leírása;

d)

azok a dokumentumok, amelyekben a kedvezményezetteket felszólították a támogatások visszafizetésére.

5.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 238/27

(1)

A Bizottság panasz útján értesült a Franciaország által az Arbel Fauvet Rail (AFR) javára hozott támogatási intézkedésekről. Franciaország 2006. január 28-án, 2006. október 25-én, 2007. január 30-án és 2007. június 6-án kiegészítő információkat bocsátott a Bizottság rendelkezésére.

(2)

A Bizottság 2007. szeptember 12-i levelében tájékoztatta Franciaországot határozatáról, amely szerint e támogatással szemben megindítja az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást.

(3)

Franciaország 2007. október 12-én, 2007. december 18-án és 19-én közlemény útján terjesztette elő észrevételeit.

(4)

A hivatalos vizsgálati eljárás kezdeményezéséről szóló bizottsági határozatot kihirdették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be a szóban forgó támogatással kapcsolatos észrevételeiket.

(5)

A Bizottsághoz nem érkeztek észrevételek az érdekelt felek részéről.

(6)

Az AFR a teherkocsikra és a tartánykonténerekre szakosodott, vasúti járműveket gyártó vállalkozás. A vasúti gördülőállományok egyik legjelentősebb európai gyártója. A vállalat székhelye Douai-ban (Észak-Franciaország) található, és jelenleg mintegy 265 munkavállalót foglalkoztat.

(7)

Az AFR 2005-ben az Arbel SA. vállalat 100 %-os tulajdonában állt (3). Az AFR akkoriban hozzávetőleg 330 személyt foglalkoztatott.

(8)

Az AFR üzemeltetése már több éve veszteséges volt. A vállalat gazdasági nehézségei 2001-től váltak súlyosabbá. Ez a tendencia 2002 és 2005 között csak tovább fokozódott. A következő táblázat néhány fontosabb mutató tartalmaz az AFR teljesítményéről a támogatás odaítélése előtt:

(9)

A Nord-Pas-de-Calais régió és Douai agglomerációs közössége 2005. július 4-én közösen 1-1 millió EUR összegű, tehát összesen 2 millió EUR visszafizetendő előleget nyújtott az AFR-nek.

(10)

A francia hatóságok által rendelkezésre bocsátott információk szerint az előleget az alábbi feltételekhez kötötték:

(11)

A Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatában úgy ítélte meg, hogy a visszafizetendő előleg az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak tekinthető. A Bizottság nevezetesen megállapította, hogy a szóban forgó intézkedések révén az AFR előnyben részesült, hiszen a vállalat – pénzügyi helyzete következtében – nem lett volna képes arra, hogy a hitelpiacon ilyen kedvező feltételekkel pénzeszközökhöz jusson.

(12)

A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy az AFR a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásról szóló közösségi iránymutatás (a továbbiakban: iránymutatás) (4) értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősül, következésképpen az iránymutatás fényében kell megvizsgálni a számára odaítélt állami támogatás összeegyeztethetőségét. A Bizottság szerint az iránymutatás alapján okkal megkérdőjelezhető a szóban forgó támogatás közös piaccal összeegyeztethetősége.

(13)

A francia hatóságok azt nyilatkozták, hogy bár az AFR a visszafizetendő előleg nyújtása és folyósítása idején (azaz 2005 júliusában és az év második felében) nehézségekkel küszködött, ügyfelei és hitelezői bizalmát azonban mindig megtartotta.

(14)

A francia hatóságok állításaik igazolására az ügyfelek és a hitelezők AFR iránti bizalmának jeléül a következőket sorakoztatták fel:

(15)

A francia hatóságok észrevételeiket dokumentumokkal támasztották alá, amelyekből az alábbiak következnek

(16)

A Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint, amennyiben a Szerződés másként nem rendelkezik, a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(17)

A Bizottság a visszatérítendő előlegekkel kapcsolatban a következőt állapítja meg:

(18)

A Szerződés 87. cikke nemcsak a tagállamok nemzeti kormányai által nyújtott támogatásokra vonatkozik, hanem a területi önkormányzatok, így például a Nord-Pas-de-Calais régió és a Douaisis agglomerációs közössége települései által nyújtottakra is. E közösségek pénzeszközei állami források, és az AFR-nek adott előlegek odaítélésére irányuló határozatuk állami tevékenységnek minősül.

(19)

Az előlegeket akkor nyújtották az AFR-nek, amikor az nehéz pénzügyi helyzetben volt. A Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatában úgy ítélte meg, hogy az AFR a támogatás nyújtásakor – a 8-as pontban ismertetett gazdasági helyzetéből fakadóan – az iránymutatás értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt. A Bizottság megállapította azt is, hogy az előlegeket úgy adták, hogy azok visszafizetésére semmilyen biztosíték nem volt, miközben az alkalmazott kamatlábak megegyeztek a szokásos biztosítékokkal fedezett kölcsönök esetén alkalmazott kamatlábakkal (6). A Bizottság ennélfogva úgy véli, hogy kizárt, hogy az AFR – figyelembe véve pénzügyi helyzetét – a hitelpiacon ilyen kedvező feltételekkel pénzeszközökhöz juthatott volna. Ezért a szóban forgó előlegek az AFR-t előnyben részesítették.

(20)

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a francia hatóságok a 14. pontban idézett példákra alapozva azt állították, hogy az AFR a támogatás nyújtásakor még élvezte az ügyfelei és hitelezői bizalmát. A Bizottság ezen észrevételeket úgy értelmezi, hogy Franciaország vitatja, hogy az AFR a hitelpiacon ne tudott volna hasonló feltételekkel pénzeszközökhöz jutni (amivel egyben vitatja azt is, hogy a visszatérítendő előlegek révén az AFR előnyben részesült), és még inkább azt, hogy az AFR az iránymutatások értelmében véve nehéz helyzetben lévő vállalkozás lett volna.

(21)

Franciaország észrevételei azonban a következő okokból nem képesek módosítani a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatban kifejtett elemzést.

(22)

A francia hatóságok által a hitelekkel kapcsolatban felhozott példák (így például a fedezet túllépésének engedélyezése a folyószámlán vagy az ügyfelektől kapott előlegek) nem összevethetők a szóban fogható visszatérítendő előlegekkel. A folyószámlán a fedezet túllépésének engedélyezése – a három évre nyújtott visszatérítendő előlegekkel szemben – ugyanis csupán igen rövid távra nyújtott kölcsön. E különféle kölcsönformákra a hitelezők nem ugyanazt a kockázatelemezést alkalmazzák, és az alapján, hogy egy adós képes rövid távú hitelhez képes, még nem lehet megítélni, hogy milyen eséllyel juthat hosszabb lejáratú hitelhez, amelynek visszafizetése az adós túlélési képességeitől függ.

(23)

Ami az ügyfelektől kapott előleget illeti, a Bizottság megállapítja, hogy azokra egy független intézmény, a (5) viszontkezességet vállalt, tehát az ügyfelek és a beszállítók nem viseltek az AFR pénzügyi helyzetével kapcsolatos kockázatot, így nem volt okuk arra, hogy az előlegek folyósítását a vállalat pénzügyi stabilitásának ahhoz hasonló elemzésétől tegyék függővé, amelyet egy hitelező végzett volna a biztosíték nélküli hitel nyújtásának mérlegelésekor.

(24)

Következésképpen Franciaország megjegyzései alapján nem állapítható meg, hogy az AFR a hitelpiacon hasonló feltételekkel férhetett volna hozzá pénzeszközökhöz.

(25)

A Bizottság a következőket állapítja meg az AFR – az iránymutatás értelmében – nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősítésével kapcsolatban.

(26)

Az iránymutatás 10. pontjának a) bekezdése alapján egy vállalkozás nehéz helyzetben van, amikor törzstőkéjének több mint a fele nincs meg, és annak több mint egynegyede az előző 12 hónap során veszett el. E rendelkezés azt a feltételezést tükrözi, hogy a törzstőkéje jelentékeny részét elveszítő vállalat képtelen lesz felszámolni veszteségeit, és ez rövid vagy középtávon jóformán a biztos gazdasági halálba sodorja. A Bizottság meglátása szerint ez a feltételezés még inkább érvényes egy olyan vállalatra, amelyik törzstőkéje egészét elvesztette és saját tőkéje is a negatív tartományban van.

(27)

Amint a 8. pontban említett pénzügyi adatokból (amelyeket Franciaország a hivatalos vizsgálati eljárás keretében nem vitatott) is látszik, az AFR 2001 óta negatív saját tőkével rendelkezik, és a támogatás nyújtásakor nem volt képes e tendenciát megállítani és ismét pozitív saját tőkére szert tenni. Ezek fényében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az AFR az iránymutatások 10. pontja értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt.

(28)

A Bizottság másodsorban megállapítja azt is, hogy az AFR a támogatás nyújtásakor a nehéz helyzetben lévő vállalat az iránymutatások 11. pontjában szereplő meghatározásának is megfelelt, amely szerint egy vállalat a 10. pontban hivatkozott feltételek hiányában is nehézségben lévőnek tekinthető, különösen akkor, ha egy vállalkozás nehéz helyzetére utaló szokásos jelek mutatkoznak, mint pl. a növekvő veszteségek és a csökkenő forgalom. A 11. pont szerint azonban egy nehéz helyzetben lévő vállalkozás mindenesetre csak akkor jogosult támogatásra, ha igazolni lehet, hogy képtelen saját erejéből, illetve a tulajdonosai/részvényesei vagy a hitelezők által biztosított források bevonásával talpra állni. E rendelkezés arra emlékeztet, hogy egy vállalat nehézségben lévőnek minősítésekor minden vonatkozó mutatót figyelembe kell venni, ugyanakkor döntő súllyal esik a latba az, hogy a vállalat képes-e az állami hatóságok beavatkozása nélkül talpra állni.

(29)

A Bizottság megállapítja (ahogy az a 8. pontban található táblázatból is következik), hogy az AFR forgalma 2001 óta folyamatosan csökken, a vesztesége pedig nem mérséklődik. Az iránymutatások 11. pontja értelmében ezek a nehéz helyzetben lévő vállalkozásra jellemző sajátosságok. A Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó határozatában már megállapította ezeket a sajátosságokat azon előzetes következtetése alátámasztására, miszerint az AFR nehéz helyzetben lévő vállalat. Ezenkívül az AFR pénzügyi helyzetének kedvezőtlen alakulása abból fakad, hogy 2004 januárjától kezdve a vállalat képtelen volt idejében törleszteni mintegy 4,3 millió EUR összegű társadalombiztosítási és adótartozását, ezért kénytelen volt az illetékes hatóságoktól moratóriumot és adósságkiegyenlítési tervet kérni.

(30)

A Franciaország által felsorakoztatott pontok közül csak a következő tényezők mutathatnak ellenkező irányba: az AFR-nek nyújtott kölcsönök (a folyószámlán a fedezet túllépése és az előlegek), továbbá az, hogy az AFR a […]-tól (5) bizonyos kezességet kapott. A Bizottság szerint ezeket az elemeket az iránymutatások 11. pontjában előírt vizsgálat keretében kell figyelembe venni, amely során azt ítélik meg, hogy a vállalat képes-e talpra állni a pénzügyi piacokon megszerezhető pénzeszközök segítségével. A Bizottság e tekintetben a következőket állapítja meg:

(31)

Megállapítható tehát, hogy az AFR a támogatás nyújtásakor súlyos pénzügyi nehézségekkel küszködött, amelyek rövid vagy középtávon veszélyeztették túlélését, és amelyeket az állami hatóságok beavatkozása nélkül nem tudott volna megoldani.

(32)

A fenti megfontolások és különösen a 8. pontban található pénzügyi eredmények alapján ezért a Bizottság úgy véli, hogy az AFR a visszatérítendő támogatások nyújtása idején az iránymutatások 10. pontja és másodsorban, 11. pontja értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt. A Bizottság úgy véli, hogy nehézségeiből fakadóan az AFR nem tudott volna a hitelpiacon hasonlóan kedvező feltételekkel pénzeszközökhöz jutni. A szóban forgó előlegek tehát előnyben részesítették az AFR-t azáltal, hogy kedvezőbb feltételű finanszírozást tettek számára lehetővé, mint amilyenekhez a hitelpiacon juthatott volna.

(33)

A visszatérítendő előlegek az AFR-t előnyben részesítik más hasonló helyzetben lévő vállalatokhoz képest, amennyiben azokat kizárólag az AFR számára nyújtják.

(34)

A vasúti gördülőállomány-gyártás ágazatában több európai gazdasági szereplő is jelen van és közösségen belüli kereskedelem jellemzi. Az AFR-nek nyújtott előny tehát torzíthatja a versenyt és a tagállamok közötti kereskedelmet.

(35)

A Bizottság a fenti megfontolások alapján úgy véli, hogy az AFR-nek nyújtott visszatérítendő előlegek az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősülnek.

(36)

A nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak kölcsön formájában nyújtott támogatás esetén a támogatási elem a ténylegesen alkalmazott kamatláb és azon kamatláb különbözetében áll, amellyel a kedvezményezett vállalkozás a magánhitelpiacon ugyanahhoz a hitelhez juthatott volna (7).

(37)

A Bizottság a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapításának módjáról szóló közleményében (6) megállapítja, hogy a referencia-kamatláb olyan minimális érték, amely különleges kockázattal járó helyzetekben – például ha egy vállalkozás nehéz helyzetbe kerül vagy hiányzik a bankok által általában kért biztosíték – emelhető, és pontosan meghatározza, hogy ilyen esetekben a prémium értéke elérheti vagy meghaladhatja a 400 bázispontot.

(38)

Így tehát a Bizottság a Chemische Werke Piesteritz ügyben (7) úgy ítélte meg, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalatnak nyújtott kölcsön 400 bázispontos kamatprémiumot tett indokolttá. A Bizottság ezt az ítéletet a Biria ügyben (8) is megerősítette, ahol a biztosíték hiányából fakadó kockázat további 400 bázispontnyi prémiumot tesz indokolttá, amely összesen 800 bázispont felárat jelent. A Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó körülmények nagyban emlékeztetnek a fent említett esetekre, különösen a biztosítékok hiányát és a nehézségek fokát illetően. Ennélfogva az AFR-nek adott visszatérítendő előlegekkel kapcsolatos kockázatot is hasonlóképpen lehet megvizsgálni.

(39)

A visszatérítendő előlegek által képzett állami támogatás tehát a visszatérítendő előlegekért ténylegesen járó kamat és az előleg odaítélésekor érvényes referencia-kamatláb alkalmazásával kiszámított, 800 bázisponttal emelt kamat közötti különbségben áll.

(40)

Figyelembe véve, hogy az AFR-nek, a támogatás nyújtásakor fennálló – a 8. pontban ismertetett – gazdasági helyzetét (több éven át tartó veszteséges üzemeltetés, negatív saját tőke, csökkenő forgalom), a Bizottság úgy véli, hogy a visszatérítendő előlegek odaítélésekor az AFR az iránymutatások értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt. Franciaország észrevételei – a 22. és 23. pontban említett okokból – nem teszik lehetővé ezen értékelés módosítását.

(41)

2005-ben az AFR valóban az Arbel SA holding irányítása alatt álló csoportba tartozott. Ennek a (AFR-ből és a Lormaferből álló) vasúti ágán túl volt egy építőipari ága is, amely ablakgyártásra szakosodott építőipari vállalatokból állt. A francia hatóságok által a hivatalos vizsgálati eljárást megelőző levelezés során szolgáltatott információkból azonban az tűnik ki, hogy az AFR nehézségei a csoporton belül csak rá korlátozódtak, hiszen tevékenysége semmiben nem kapcsolódik az építőipari ághoz. A Bizottság megállapítja továbbá, hogy az AFR nehézségei túlságosan nagyok voltak ahhoz, hogy azokat a csoporton belül meg lehessen oldani, hiszen ez utóbbi is csak közepes eredményeket mutatott fel. A Bizottság tehát úgy ítéli meg, hogy az iránymutatás 13. pontja nem zárja ki, hogy az AFR – függetlenül attól, hogy egy csoporthoz tartozik – a vállalkozások megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott támogatásokra legyen jogosult.

(42)

A támogatás összeegyeztethetőségét az iránymutatás fényében kell megítélni.

(43)

A Bizottság megállapítja, hogy a szerkezetátalakításához nyújtott támogatások összeegyeztethetőségének az iránymutatásban előírt feltételei nem teljesülnek. Így tehát a Bizottság a következőket állapítja meg:

(44)

A támogatás nem tesz eleget a megmentési célú támogatásokra vonatkozóan az iránymutatásban előírt feltételeknek, mivel a visszafizetendő előlegeket hat hónapot meghaladó időtartamra nyújtották (lásd az iránymutatások 25. pontját).

(45)

E megfontolások elegendőek annak megállapításához, hogy a támogatás a közös piaccal nem összeegyeztethető.

a)

a kedvezményezettől visszakövetelendő teljes összeg (támogatás és kamatok);

b)

az e határozatnak való megfelelés érdekében meghozott és tervezett intézkedések részletes leírása;

c)

igazoló dokumentumok arra vonatkozóan, hogy a támogatás kedvezményezettjével szemben megindították a visszatérítési eljárást.

5.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 238/s3