I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező

2008.9.4.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 237/5

A BIZOTTSÁG 867/2008/EK RENDELETE

(2008. szeptember 3.)

az olajbogyó-ágazatban működő piaci szereplők szervezetei, azok munkaprogramjai és finanszírozása tekintetében az 1234/2007/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (1) (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) és különösen annak 103. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére, összefüggésben 4. cikkével,

mivel:

(1)

Az 1234/2007/EK rendelet 201. cikke (1) bekezdésének c) pontjával összhangban az olívaolaj és az étkezési olajbogyó piacának közös szervezéséről és a 827/68/EGK rendelet módosításáról szóló, 2004. április 29-i 865/2004/EK tanácsi rendelet (2)2008. július 1-jén hatályát veszti. Mivel a 865/2004/EK rendelet alkalmazásának részletes szabályait megállapító 2080/2005/EK bizottsági rendelet (3) számos esetben hivatkozik a 865/2004/EK rendelettel megállapított különrendelkezésekre, ezért az egyértelműség és az ésszerűség érdekében a 2080/2005/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni, és egy új rendelettel kell felváltani, amely meghatározza az új jogalapot, és helyes alaprendelkezésekre vonatkozó hivatkozásokat tartalmaz. Az új rendeletnek tartalmaznia kell azokat a módosításokat is, amelyek a munkaprogramok végrehajtásának két éve során szerzett tapasztalatok fényében szükségesnek mutatkoznak.

(2)

Az olajbogyó-ágazatban működő piaci szereplők elismert szervezetei hatékonyságának biztosítása érdekében az elismerésnek a piaci szereplők olyan különféle kategóriáira kell vonatkoznia, amelyek az olívaolaj és az étkezési olajbogyó ágazatára jelentős hatást gyakorolnak, ugyanakkor biztosítania kell azt is, hogy az említett szervezetek megfelelnek olyan minimumkövetelményeknek, amelyek elegendőek jelentős gazdasági eredmények eléréséhez.

(3)

Ahhoz, hogy a termelői tagállamok az olajbogyó-ágazat piaci szereplőinek elismert szervezeteiből álló rendszer adminisztratív igazgatását elláthassák, meg kell határozni az e szervezetek elismerésére vonatkozó eljárásokat és határidőket, a munkaprogramjaik kiválasztásának kritériumait, valamint a közösségi finanszírozás kifizetésének és elosztásának módját.

(4)

A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003/EK tanácsi rendelet (4) 110i. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a tagállamok az említett rendelet 41. cikkében említett nemzeti felső határok olívaolaj-összetevőjének legfeljebb 10 %-át visszatarthatják annak érdekében, hogy a piaci szereplők elismert szervezetei által készített munkaprogramok számára – az 1234/2007/EK rendelet 103. cikkének (1) bekezdésében említett egy vagy több tevékenységi körben – közösségi finanszírozást biztosítsanak.

(5)

A közvetlen támogatási rendszerek közös finanszírozási szabályaival összhangban és a rendelkezésre álló összegek tagállami felhasználásának lehetővé tétele érdekében, a munkaprogramok végrehajtására szánt éves kiadások nem haladhatják meg a tagállamok által az 1782/2003/EK rendelet 110i. cikke (4) bekezdésének megfelelően visszatartott éves összeget.

(6)

A piaci szereplők elismert szervezetei által folytatott tevékenységek általános koherenciájának biztosítása érdekében meg kell határozni a közösségi támogatásra jogosult és a támogatásra nem jogosult intézkedések körét. Meg kell határozni a programok benyújtásának szabályait és a rájuk alkalmazandó kiválasztási kritériumokat is. A modern technológia nagyobb hatékonyságára tekintettel helyénvaló lenne támogatásra jogosultnak tekinteni a tárolás és a feldolgozás javítását, amely közvetve a kapacitás növekedésében is megnyilvánulhat. Ugyanakkor célszerű megengedni, hogy az érintett tagállamok kiegészítő támogathatósági feltételeket határozzanak meg annak érdekében, hogy az intézkedéseket szorosabban hozzáigazíthassák az olajbogyó-ágazat nemzeti adottságaihoz.

(7)

A tapasztalatok fényében meg kell állapítani a közösségi finanszírozás küszöbértékeit legalább az olajbogyó-termelés környezetre kifejtett hatásának javítása, a nyomon követés, a tanúsítás, valamint az olívaolaj és az étkezési olajbogyó minőségének a végső fogyasztó részére értékesített olívaolajon – nemzeti közigazgatási hatáskörben – végzett minőség-ellenőrzésen keresztül történő védelme terén, hogy legalább bizonyos intézkedések esetében a végrehajtás az érzékeny, elsőbbséget élvező területeken biztosítva legyen. A szerzett tapasztalatok fényében az olajbogyó-termelés környezeti hatásának javítására vonatkozó megfelelő küszöbértéket módosítani kell, hogy az tükrözze az e téren elért fejlődést. Az ide vonatkozó munkaprogramok fényében és a végrehajtás megkönnyítése érdekében helyénvaló az általános költségekre magasabb százalékot megállapítani.

(8)

A munkaprogramoknak a meghatározott határidőkön belüli és az 1234/2007/EK rendelet 103. cikkének (1) bekezdésével összhangban történő végrehajtása érdekében, valamint az olajbogyó-ágazatban működő piaci szereplők elismert szervezeteinek hatékony adminisztratív igazgatásának biztosítása végett meg kell határozni a munkaprogramok jóváhagyásának kérvényezésére, illetve azok kiválasztására és jóváhagyására vonatkozó eljárásokat. A munkaprogramok kiválasztásakor a tagállamoknak figyelembe kell venniük azoknak a programoknak az értékelését is, amelyeket a piaci szereplők szervezetei az e rendelet, az olajbogyó-ágazatban működő piaci szereplők szervezeteinek a 2002/2003-as, a 2003/2004-es és a 2004/2005-ös gazdasági évre vonatkozó munkaprogramjai tekintetében az 1638/98/EK tanácsi rendelet alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2002. július 23-i 1334/2002/EK bizottsági rendelet (5) és a 2080/2005/EK rendelet keretében végeznek.

(9)	A jóváhagyott munkaprogramok megfelelő és teljes végrehajtásának garanciájaként alapvetően fontos lenne a jelentkezés jóváhagyásához kapcsolódó banki biztosíték összegét emelni, és felszabadítását csakis a munkaprogram egészének sikeres befejezése után lehetővé tenni.

(10)

Az egyes tagállamok rendelkezésére álló finanszírozási összeg szabályszerű felhasználása érdekében rendelkezni kell a következő évre elfogadott munkaprogramok éves módosítását illetően, hogy az eredeti feltételek kellően indokolt változásait figyelembe lehessen venni. Továbbá szükséges, hogy a tagállamok meghatározhassák azokat a feltételeket, amelyek szükségesek a munkaprogram megváltoztatásához és az összegek újraelosztásához anélkül, hogy meghaladnák a termelő tagállamok által az 1782/2003/EK rendelet 110i. cikke (4) bekezdésének értelmében visszatartott éves összeget. A piaci szereplők szervezetei által kért programmódosítások esetében és a munkaprogramok végrehajtásának rugalmassá tétele érdekében helyénvaló lenne lerövidíteni az illetékes hatóságokhoz való előzetes bejelentésre rendelkezésre álló időt.

(11)

A munkák megfelelő időben történő megkezdésének lehetővé tétele érdekében a mezőgazdasági termékeket érintő biztosítéki rendszer alkalmazására vonatkozó közös részletes szabályok megállapításáról szóló, 1985. július 22-i 2220/85/EGK bizottsági rendeletben (6) meghatározott feltételek mellett nyújtott biztosíték letétbe helyezése esetén a piaci szereplők szervezeteinek előleg formájában a jóváhagyott munkaprogramok támogatásra jogosult éves kiadásainak legfeljebb 90 %-át ki kell utalni. A munkaprogramok végrehajtásának elősegítése és felgyorsítása érdekében helyénvaló lenne az előlegeket egyenletesebben elosztani.

(12)

Az olívaolaj és az étkezési olajbogyó ágazatában a piac figyelemmel kísérése és az adminisztratív igazgatás területén végzett munkaprogramok összhatásának növelése érdekében el kell rendelni, hogy a piaci szereplők szervezetei és a tagállamok internetes honlapjaikon tegyék közzé az azok keretében hozott intézkedések eredményeit.

(13)

Az olajbogyó-ágazatban működő piaci szereplők szervezeteire vonatkozó szabályok helyes alkalmazása érdekében szükséges, hogy az érintett tagállamok ellenőrzési tervet készítsenek és szankciórendszert hozzanak létre az elkövetett szabálytalanságok kiküszöbölésére. Elő kell írni a piaci szereplők szervezetei számára, hogy tevékenységük eredményeit jelentsék be az érintett tagállamok illetékes hatóságainak, és hogy az említett eredményekről tájékoztassák a Bizottságot. Tekintettel a finanszírozási kérelmek beadásának és a szükséges ellenőrzések elvégzésének a piaci szereplői szervezetek, illetőleg a tagállamok részére megszabott határidejére, új határnapot kell kitűzni a tagállami bejelentések megtétele számára.

(14)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Hatály

E rendelet meghatározza az 1234/2007/EK rendelet 103. és 125. cikkének részletes végrehajtási szabályait a piaci szereplők szervezeteinek elismerése, a közösségi finanszírozásra jogosult intézkedések, a munkaprogramok jóváhagyása és a jóváhagyott munkaprogramok végrehajtása tekintetében.

2. cikk

Az olajbogyó-ágazatban működő piaci szereplők szervezeteinek elismerési feltételei

(1) A tagállamok az 1234/2007/EK rendelet 103. cikkének megfelelően elismerik a piaci szereplők azon szervezeteit, amelyek munkaprogramjai közösségi finanszírozásra jogosultak.

(2) A tagállamok meghatározzák az elismerés feltételeit, amelyek legalább a következőket foglalják magukban:

a)	a termelői szervezetek kizárólag olyan olajbogyó-termelőkből állnak, akik nem tagjai más elismert termelői szervezetnek;

b)	a termelői szervezetek egyesületei kizárólag olyan elismert termelői szervezetekből állnak, amelyek nem tagjai más elismert termelői szervezetek egyesületeinek;

c)	a piaci szereplők egyéb szervezetei kizárólag olyan olajbogyó-ágazatbeli piaci szereplőkből állnak, amelyek nem tagjai a piaci szereplők más elismert szervezetének;

d)	a szakmaközi szervezeteknek széles körű és kiegyensúlyozott képviseletet kell biztosítaniuk az olívaolaj és/vagy az étkezési olajbogyó előállításával, feldolgozásával és értékesítésével foglalkozó minden gazdasági tevékenység számára;

e)	a piaci szereplők szervezetének képesnek kell lennie arra, hogy az 5. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a), b), c), d) és e) pontjában említett intézkedési területek legalább egyikére vonatkozóan munkaprogramot készítsen;

f)	a piaci szereplők szervezete aláveti magát az e rendelet 14. cikkében előírt ellenőrzéseknek.

(3) A piaci szereplők szervezetei által benyújtott elismerési kérelmek elbírálásánál a tagállamoknak különösen a következő szempontokat kell figyelembe venniük:

a)	az olajbogyó-ágazat sajátos jellegzetességei a tagállamok által meghatározott egyes regionális körzetekben (a továbbiakban: regionális körzet);

b)	fogyasztói érdekek és piaci egyensúly;

c)	az olívaolaj és az étkezési olajbogyó minőségének javítása;

d)	a benyújtott munkaprogramok hatékonyságának értékelése.

3. cikk

Az olajbogyó-ágazatban működő piaci szereplők szervezeteinek elismerésére vonatkozó eljárás

(1) Az olajbogyó-ágazatban működő piaci szereplők szervezete a tagállam által meghatározott határidőig, de legkésőbb minden év február 15-ig benyújtja az elismerésre irányuló kérelmét, amelyben bizonyítja, hogy a szervezet a 2. cikk (2) bekezdésében említett feltételeknek megfelel.

Az elismerési kérelmet a tagállam illetékes hatósága által rendelkezésre bocsátott minta alapján kell elkészíteni, hogy lehetőség legyen a 2. cikk (2) bekezdésében említett feltételek teljesülésének ellenőrzésére. A kérelemnek tartalmaznia kell azokat az információkat, amelyek lehetővé teszik a piaci szereplői szervezet minden egyes tagjának azonosítását.

(2) Az elfogadott munkaprogram végrehajtásának minden egyes évében legkésőbb április 1-jéig a tagállam elismerni a piaci szereplői szervezetet, és részére elismerési számot ad ki.

(3) Az elismerést azonnal elutasítják, felfüggesztik vagy visszavonják, ha a piaci szereplők szervezete nem tesz eleget a 2. cikk (2) bekezdésében említett feltételeknek.

(4) Mindamellett a piaci szereplők szervezete az elismerés visszavonása pillanatáig megőrzi az elismerés kapcsán szerzett jogait, feltéve, hogy a 2. cikk (2) bekezdésében említett feltételeknek való megfelelést illetően jóhiszeműen járt el.

Abban az esetben, ha az elismerést azért vonták vissza, mert a piaci szereplők szervezete a 2. cikk (2) bekezdésében említett feltételeket szándékosan vagy súlyos hanyagságból megsértette, a visszavonásról szóló határozat attól az időponttól lép hatályba, amikortól az elismerés feltételei már nem teljesülnek.

(5) Az elismerést azonnal elutasítják, felfüggesztik vagy visszavonják, ha a piaci szereplők szervezetét:

a)	megbüntették a 136/66/EGK tanácsi rendeletben (7) előírt termelési támogatási program megsértése miatt a 2002/2003-astól a 2004/2005-ösig terjedő gazdasági években;

b)	megbüntették a piaci szereplői szervezetek tevékenységének az 1638/98/EK tanácsi rendeletben (8) előírt finanszírozási programjának megsértése miatt a 2002/2003-astól a 2004/2005-ösig terjedő gazdasági években.

(6) Azok a piaci szereplői szervezetek, amelyeket a tagállam az 1334/2002/EK rendelet szerint engedélyezett, és/vagy amelyek a 2002/2003-astól a 2004/2005-ösig terjedő gazdasági években a piaci szereplői szervezetek munkaprogramjára járó finanszírozásban részesültek, e rendelet értelmében elismerteknek tekinthetőek, ha megfelelnek 2. cikk (2) bekezdésében említett feltételeknek.

4. cikk

Közösségi finanszírozás

(1) Az éves közösségi finanszírozás a piaci szereplői szervezetek munkaprogramjai részére az 1782/2003/EK rendelet 110i. cikke (4) bekezdésének megfelelően visszatartott összeg mértékéig nyújtható.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a jóváhagyott munkaprogramok végrehajtására szánt éves kiadás nem haladja meg az első albekezdésben említett összeget.

(2) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a közösségi finanszírozás a 8. cikk (1) bekezdésében említett időszakban arányosan oszlik el.

5. cikk

Közösségi finanszírozásra jogosult intézkedések

(1) Az 1234/2007/EK rendelet 103. cikkének (1) bekezdése szerint közösségi finanszírozásra jogosult intézkedések (a továbbiakban: jogosult intézkedések) a következők:

a piac figyelemmel kísérése és adminisztratív igazgatás az olívaolaj és az étkezési olajbogyó ágazatában:

i.	az ágazatra és a piacra vonatkozó adatok gyűjtése az illetékes nemzeti hatóság által megállapított módszertani, földrajzi reprezentativitási és pontossági előírásoknak megfelelően;

ii.	tanulmányok készítése, különösen a piaci szereplők érintett szervezeteinek munkaprogramjában meghatározott egyéb tevékenységekhez kapcsolódó témákban;

az olajbogyó-termesztés környezeti hatásának javítása:

kollektív tevékenység az elhagyás veszélyével fenyegetett magas környezeti értéket képviselő olajfaligetek fenntartása érdekében, az illetékes nemzeti hatóság által objektív kritériumok alapján – így különösen a támogatásra jogosult regionális körzetek, a terület és a szóban forgó tevékenységek hatékonysága érdekében bevonandó olívaolaj-termelők minimálisan szükséges száma tekintetében – meghatározott feltételekkel összhangban;

ii.	az olajbogyó-termelés helyes mezőgazdasági gyakorlatának a helyi feltételekhez igazodó környezeti kritériumok alapján történő kialakítása, az olajbogyó-termelők közötti elterjesztése és gyakorlati alkalmazásának nyomon követése;

iii.	az olajbogyó-fúrólégy ellen alkalmazott vegyi anyagok alternatíváját nyújtó védekezési módok gyakorlati bemutatása;

iv.	a környezet- és tájvédelem követelményeihez igazodó olajbogyó-termelési technikák – így például a biogazdálkodás, a kis ráfordítást igénylő gazdálkodás és az integrált gazdálkodás stb. – gyakorlati bemutatása;

v.	környezetvédelmi adatok szolgáltatása az olajbogyó-termesztésnek az 1782/2003/EK rendelet 20. cikkében említett földrajzi információs rendszere számára;

az olívaolaj és az étkezési olajbogyó termelési minőségének javítása:

i.	a termelés (különösen az olajbogyó-fúrólégy elleni védekezés), a betakarítás, a szállítás és a feldolgozás előtti tárolás feltételeinek javítása az illetékes nemzeti hatóság által megállapított technikai előírásokkal összhangban;

ii.	az olajfaligetek fajtanemesítése az egyéni gazdaságokban, feltéve, hogy e gazdaságok hozzájárulnak a munkaprogram célkitűzéseinek megvalósításához;

iii.	az olívaolaj és az étkezési olajbogyó termeléséből származó maradék anyagok tárolási és felhasználási feltételeinek javítása;

iv.	a termékminőségi szempontokat figyelembe vevő technikai segítségnyújtás az olívaolaj-feldolgozó ipar részére;

v.	a szűz olívaolaj elemzésére szolgáló laboratóriumok létrehozása és tökéletesítése;

vi.	a szűz olívaolaj érzékszervi ellenőrzését végző kóstolók képzése;

a nyomon követés, valamint az olívaolaj és az étkezési olajbogyó minőségének a nemzeti igazgatási szervek hatósági körében a végső fogyasztónak eladott olívaolaj minőségi ellenőrzésén keresztül történő tanúsítása és védelme terén:

i.	olyan rendszerek bevezetése és irányítása, amelyek – az illetékes nemzeti hatóság által megállapított előírásoknak megfelelően – lehetővé teszik a termékeknek az olajbogyó-termelőtől a csomagoláson át a címkézésig történő nyomon követését;

ii.	olyan minőségtanúsítási rendszerek bevezetése és igazgatása, amelyek – az illetékes nemzeti hatóság által elfogadott technikai előírásoknak megfelelően – kockázatelemzésre és a kritikus pontokon történő ellenőrzésekre épülnek;

iii.

olyan felügyeleti rendszer létrehozása és igazgatása, amely – az illetékes nemzeti hatóság által megállapított technikai előírásokkal összhangban – a forgalomba hozott olívaolajnak és étkezési olajbogyónak az eredetiségre, a minőségre és a forgalomba hozatalra vonatkozó szabályoknak való megfelelését tanúsítja;

a piaci szereplők szervezetei által az olívaolaj és az étkezési olajbogyó minőségének javítása érdekében végrehajtott intézkedésekre vonatkozó információk terjesztése terén:

i.	az a), b), c) és d) pontban említett területeken a piaci szereplők szervezetei által végzett munkáról szóló információk terjesztése;

ii.	az a), b), c) és d) pontokban említett területeken a piaci szereplők szervezetei által végrehajtott intézkedésekről szóló internetes honlap készítése és működtetése.

Ami az első albekezdés c) pontjának ii. alpontjában előírt intézkedést illeti, a tagállamok meghozzák a megfelelő rendelkezéseket annak érdekében, hogy sor kerüljön a befektetések vagy azok maradványértéke visszatérítésére, ha egy tag kilép a piaci szereplők szervezetéből.

(2) A tagállamok a jogosult intézkedéseket pontosabban meghatározó kiegészítő feltételeket fogadhatnak el, feltéve, hogy ezek nem lehetetlenítik el azok benyújtását és végrehajtását.

6. cikk

A közösségi finanszírozás elosztása

Az 1234/2007/EK rendelet 103. cikkének értelmében rendelkezésre álló közösségi finanszírozási összeg legalább 25 %-át minden tagállamban az 5. cikk (1) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett területre kell fordítani, és e közösségi finanszírozásnak legalább 12 %-át az 5. cikk (1) bekezdése első albekezdésének d) pontjában említett tevékenységi körre kell fordítani.

Ha az első albekezdésben említett minimális összeg nem használható fel teljes egészében az ott említett intézkedések területén, a fel nem használt összegeket nem lehet más intézkedési területekre átvinni, hanem vissza kell utalni a közösségi költségvetésbe.

7. cikk

Közösségi finanszírozásra nem jogosult tevékenységek és költségek

(1) A következő tevékenységek nem jogosultak az 1234/2007/EK rendelet 103. cikke szerinti közösségi finanszírozásra:

a)	más, az 1234/2007/EK rendelet 103. cikkében előírt finanszírozástól eltérő közösségi finanszírozásban részesülő tevékenységek;

b)	a termelő-, a tároló- vagy a feldolgozókapacitás közvetlen növelésére irányuló tevékenységek;

c)	az olívaolaj vagy étkezési olajbogyó beszerzéséhez vagy tárolásához kapcsolódó, illetve azok árára hatást gyakorló tevékenységek;

d)	az olívaolaj vagy az étkezési olajbogyó kereskedelmi promóciójával összefüggő tevékenységek;

e)	tudományos kutatással összefüggő tevékenységek;

f)	olyan tevékenységek, amelyek torzíthatják a versenyt a piaci szereplők szervezeteinek egyéb gazdasági tevékenységeiben.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjának tiszteletben tartása érdekében a piaci szereplői szervezetek saját nevükben és tagjaik nevében írásban kötelezik magukat arra, hogy az 1234/2007/EK rendelet 103. cikke alapján ténylegesen finanszírozott intézkedések tekintetében lemondanak minden egyéb közösségi vagy nemzeti program keretében történő finanszírozásról.

(3) Az 5. cikkben említett intézkedések végrehajtása során a következő esetekben felmerülő költségek nem jogosultak közösségi finanszírozásra:

a)	a részben vagy egészben a munkaprogram megkezdése előtt végrehajtott intézkedésre felvett kölcsönök törlesztése (beleértve az éves törlesztéseket);

b)	a találkozókon és képzési programokban részt vevő piaci szereplők kiesett jövedelmét pótló kifizetések;

c)	a tagállamok és az EMGA-ból támogatásban részesülők által viselt adminisztratív és személyzeti költségekkel kapcsolatos kiadások;

d)	beépítetlen telek vétele;

e)	használt berendezések vétele;

f)	a lízingszerződésekkel kapcsolatos kiadások, beleértve az adókat, a kamatot és a biztosítási díjat is;

g)	a vétel alternatívájaként igénybe vett bérlet és a bérelt áruk működési költségei.

(4) A tagállamok az (1) és (3) bekezdésben említett, támogatásra nem jogosult tevékenységeket és költségeket részletesen meghatározó, kiegészítő feltételeket fogadhatnak el.

8. cikk

Munkaprogramok és jóváhagyási kérelmek

(1) Az 1234/2007/EK rendelet 103. cikkének (1) bekezdése alapján közösségi finanszírozásra jogosult programokat egy legfeljebb hároméves időszak alatt kell megvalósítani. Az első időszak 2006. április 1-jén kezdődik. A rákövetkező időszakok háromévente, április 1-jén kezdődnek.

(2) Az e rendelet alapján elismert piaci szereplői szervezetek mindegyike csak egy munkaprogramra nyújthat be jóváhagyási kérelmet a tagállam által meghatározandó időpontig, de nem később, mint minden év február 15-ig.

A jóváhagyási kérelemnek a következőket kell tartalmaznia:

a)	a szóban forgó piaci szereplőket tömörítő szervezet azonosítása;

b)	a 9. cikk (1) bekezdésében előírt kiválasztási feltételekre vonatkozó információ;

c)	minden egyes javasolt intézkedés leírása és indokolása, ütemtervvel együtt;

a költségvetési terv az 5. cikkben említett intézkedések és intézkedési körök szerinti bontásban, a munkaprogram elfogadásának kezdetétől számított minden egyes 12 hónapos időszak részletezésével, külön feltüntetve az általános költségeket, amelyek nem haladhatják meg az összes költség 7 %-át, és az egyéb fő költségtípusokat;

az 5. cikkben említett intézkedési körök szerinti finanszírozási terv, a munkaprogram elfogadásának kezdetétől számított minden egyes, legfeljebb 12 hónapos időszak részletezésével, különösen kitérve az igényelt közösségi finanszírozásra, és – adott esetben – a piaci szereplők pénzügyi hozzájárulására, illetve a nemzeti hozzájárulásra;

f)	a mennyiségi és minőségi hatékonysági mutatók leírása, amelyek – a tagállamok által meghatározott általános elvek alapján – lehetővé teszik a program végrehajtása során történő köztes, valamint az utólagos értékelést;

g)	bizonyíték, hogy az igényelt közösségi finanszírozás legalább 10 %-ának megfelelő összegről szóló biztosíték nyújtása a 2220/85/EGK rendelettel összhangban megtörtént;

h)	a 11. cikk szerinti előleg iránti kérelem;

i)	a 7. cikk (2) bekezdésében előírt nyilatkozat;

j)	a szakmaközi szervezetek és a termelői szervezetek egyesületei esetében azoknak a piaci szereplői szervezeteknek az adatai, amelyek a programjaikban szereplő, alvállalkozásba kiadott intézkedések tényleges végrehajtásáért felelősek;

k)	termelői egyesületekben, illetve szakmaközi szervezetekben részt vevő piaci szereplői szervezetek esetében nyilatkozat arról, hogy a programjukban szereplő intézkedésekre nem vonatkozik egyetlen más, e rendelet alapján benyújtott közösségi finanszírozási kérelem sem.

9. cikk

A munkaprogramok kiválasztása és jóváhagyása

(1) A tagállamok a munkaprogramokat a következő szempontok alapján választják ki:

a)	a program minősége általában, és a tagállam által az olajbogyó-ágazat számára kijelölt célkitűzésekkel és prioritásokkal való összeegyeztethetőség az érintett regionális körzetben;

b)	az érintett piaci szereplői szervezetek pénzügyi megbízhatósága és a javasolt intézkedések végrehajtásához szükséges pénzügyi eszközök megfelelő rendelkezésre állása;

c)	a munkaprogram által érintett regionális körzet nagysága;

d)	az érintett regionális körzetnek a munkaprogramban figyelembe vett eltérő gazdasági helyzete;

e)	több intézkedési terület megléte és a piaci szereplők pénzügyi hozzájárulásának nagysága;

f)	a tagállam által meghatározott mennyiségi és minőségi hatékonysági mutatók, amelyek lehetővé teszik a program végrehajtása során történő köztes, valamint utólagos értékelést;

g)	a piaci szereplői szervezet által az e rendelet, az 1334/2002/EK rendelet vagy a 2080/2005/EK rendelet keretében esetleg korábban teljesített munkaprogramok értékelése.

A tagállam figyelembe veszi a kérelmeknek a piaci szereplői szervezetek különböző típusai közötti eloszlását az egyes regionális körzetekben.

(2) A tagállam visszautasítja a hiányos vagy pontatlan információt tartalmazó programokat, illetve azokat, amelyek a 7. cikkben említett finanszírozásra nem jogosult tevékenységet tartalmaznak.

(3) A tagállamok legkésőbb minden év március 15-ig értesítik a piaci szereplői szervezeteket arról, hogy melyik munkaprogramot hagyták jóvá, és adott esetben arról, hogy melyik munkaprogramoknak adták meg a megfelelő nemzeti finanszírozást.

Egy munkaprogram végleges jóváhagyását a tagállam által szükségesnek ítélt módosítások megtételéhez lehet kötni. Ebben az esetben az érintett piaci szereplői szervezetnek a módosításokról szóló értesítéstől számított 15 napon belül közölnie kell beleegyezését.

(4) Abban az esetben, ha a benyújtott munkaprogramot nem választja ki, a tagállam azonnal felszabadítja a 8. cikk (2) bekezdésének g) pontjában említett biztosítékot.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy a közösségi finanszírozásból származó összegek a piaci szereplők szervezeteinek egyes kategóriáin belül oly módon legyenek elosztva, amely a piaci szereplői szervezetek tagjai által termelt vagy értékesített olívaolaj értékét figyelembe veszi.

10. cikk

A munkaprogramok módosítása

(1) A piaci szereplők szervezetei – a tagállam által meghatározott eljárás keretében – kérhetik a már elfogadott munkaprogramjaik tartalmának és költségvetésének módosítását, feltéve, hogy ez nem jelenti az 1782/2003/EK rendelet 110i. cikke (4) bekezdésének megfelelően visszatartott összeg túllépését.

(2) A munkaprogram módosítási kérelméhez alátámasztó dokumentumokat kell csatolni, amelyek megjelölik a javasolt változtatások okát, jellegét és következményeit. A piaci szereplők szervezete az ilyen kérelmet legalább három hónappal a szóban forgó intézkedés végrehajtásának tervezett kezdete előtt benyújtja az illetékes hatósághoz.

(3) Ha a korábban külön munkaprogrammal rendelkező piaci szereplői szervezetek összeolvadnak, a munkaprogramokat párhuzamosan és elkülönítve kell működtetniük az összeolvadást követő év január elsejéig. E szervezeteknek megfelelő munkaprogramjaikat az (1) és (2) bekezdés szerint kérelmezett munkaprogram-módosítás útján egyesíteniük kell.

Az első albekezdéstől eltérve, a tagállamok kérelemre és megfelelően alátámasztott indoklás esetén engedélyezhetik, hogy a piaci szereplők szervezetei megfelelő munkaprogramjaikat azok egyesítése nélkül hajtsák végre.

(4) Legkésőbb két hónappal a (2) bekezdésben említett módosítási kérelem kézhezvétele és a benyújtott dokumentumok megvizsgálása után a tagállam illetékes hatósága közli határozatát az érintett piaci szereplői szervezettel. Ha e határidőn belül nem születik határozat, a kérelmet elfogadottnak kell tekinteni.

(5) Ha a piaci szereplők szervezete részére nyújtott közösségi támogatás kisebb, mint a jóváhagyott programban szereplő összeg, a kedvezményezettek programjaikat a finanszírozás megadott mértékéhez igazíthatják.

11. cikk

Előlegek

(1) A 8. cikk (2) bekezdésének h) pontja szerinti előlegkérelmet benyújtó piaci szereplői szervezet a jóváhagyott munkaprogramban az egyes évekre tervezett jogosult kiadások legfeljebb 90 %-át – az e cikk (2) bekezdésében említett feltételeknek megfelelően – előleg formájában kapja meg.

(2) A jóváhagyott munkaprogram minden egyes végrehajtási évének kezdő hónapját követő hónap vége előtt a tagállam az (1) bekezdésben említett összeg felét első részletként az érintett piaci szereplői szervezetnek kifizeti.

Az (1) bekezdésben említett összeg másik felét második részletként a (3) bekezdésben előírt ellenőrzés elvégezése után kell kifizetni.

(3) A tagállamnak a következő részlet kifizetése előtt ellenőriznie kell, hogy az előleg minden kiutalt részletét ténylegesen elköltötték-e.

Az ellenőrzést a tagállam végzi el a 13. cikkben említett jelentés alapján, vagy a 14. cikkben említett helyszíni ellenőrzés útján.

(4) A (2) bekezdésben említett kifizetések feltételeként kell megszabni, hogy az érintett piaci szereplői szervezet a 2220/85/EGK rendelettel összhangban az igényelt előleg 110 %-ának megfelelő biztosítékot nyújt. Az említett rendelet 20. cikke (2) bekezdésének értelmében az elsődleges követelmény a jóváhagyott munkaprogramokban felsorolt intézkedések végrehajtása.

(5) A tagállam által kitűzendő határidőig, de legkésőbb a munkaprogram egyes végrehajtási éveinek a végén az érintett piaci szereplői szervezetek a tényleges kiadások felét kitevő összeg erejéig kérhetik a (4) bekezdésben említett biztosíték felszabadítását. A tagállamnak meg kell határoznia és ellenőriznie kell az ilyen kérelemhez csatolandó alátámasztó dokumentumokat, és legkésőbb a kérelem beadását követő második hónap folyamán fel kell szabadítania az érintett kiadásoknak megfelelő biztosítékot.

12. cikk

Közösségi finanszírozási kérelem

(1) Az 1234/2007/EK rendelet 103. cikke szerinti közösségi finanszírozás kifizetése céljából a piaci szereplők szervezete a kifizető ügynökséghez finanszírozási kérelmet nyújt be a tagállam által megállapítandó határidőn belül, de legkésőbb a munkaprogramja egyes végrehajtási éveinek vége után három hónappal.

A tagállam kifizetheti a munkaprogramok egyes végrehajtási éveinek megfelelő közösségi finanszírozás fennmaradó részét, miután a 13. cikkben említett jelentés, illetve a 14. cikkben említett helyszíni ellenőrzés alapján ellenőrizte, hogy a 11. cikk (2) bekezdésében említett, két részletben kifizetett előleget ténylegesen felhasználták.

Az első albekezdésben említett határidő után benyújtott közösségi finanszírozási kérelmet nem lehet elfogadni, és a programra kapott közösségi finanszírozási összegeket a 17. cikkben foglalt eljárás szerint vissza kell fizetni.

(2) A közösségi finanszírozás iránti kérelmet a tagállam illetékes hatósága által meghatározott minta szerint kell elkészíteni. A kérelemhez, hogy elfogadható legyen, csatolni kell a következő dokumentumokat:

alátámasztó dokumentumok, amelyek bizonyítják:

i.	a munkaprogram végrehajtási időszakában felmerült kiadásokat (számlák és a kifizetésüket igazoló banki dokumentumok);

ii.	adott esetben a piaci szereplők és az érintett tagállam pénzügyi hozzájárulásainak kifizetését;

összefoglaló jelentés, amely tartalmazza a következő elemeket:

i.	a végrehajtott programszakaszok pontos leírása az 5. cikkben említett intézkedési körök szerinti bontásban;

ii.	adott esetben, a tagállam által elfogadott munkaprogram szakaszai és a program ténylegesen elvégzett munkaszakaszai közötti különbség indoklása és annak pénzügyi kihatásai;

iii.	a végrehajtott munkaprogram értékelése a 8. cikk (2) bekezdésének f) pontjában előírt mutatók alapján.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben előírt feltételeket nem teljesítő finanszírozási kérelmeket el kell utasítani. A piaci szereplők érintett szervezete a tagállam által kitűzendő határidőn belül új finanszírozási kérelmet nyújthat be.

(4) A munkaprogram végrehajtási időszakának vége után több mint két hónappal kifizetett költségek visszatérítésére irányuló kérelmeket el kell utasítani.

(5) Legkésőbb három hónappal a finanszírozásra vonatkozó kérelem és a (2) bekezdésben említett alátámasztó dokumentumok benyújtása után, és amint a csatolt dokumentumok megvizsgálása, valamint a 14. cikkben említett ellenőrzések elvégzése megtörtént, a tagállam kifizeti a közösségi finanszírozásból járó összeget, és adott esetben felszabadítja a 11. cikk (4) bekezdésében említett biztosítékot.

A 8. cikk (2) bekezdésének g) pontjában említett biztosítékot a teljes munkaprogram befejezése, az alátámasztó dokumentumok megvizsgálása és a 14. cikkben említett ellenőrzések elvégzése után fel kell szabadítani.

13. cikk

A piaci szereplők szervezeteinek jelentése

(1) A piaci szereplők szervezetei 2007-től minden év május elsejéig éves jelentést nyújtanak be a munkaprogramok előző naptári év során történő végrehajtásáról. A jelentéseknek a következőket kell tartalmaznia:

a)	a munkaprogram végrehajtott, illetve folyamatban lévő szakaszai;

b)	a munkaprogramok főbb módosításai;

c)	a már elért eredmények értékelése a 8. cikk (2) bekezdésének f) pontjában meghatározott mutatók alapján.

A munkaprogram végrehajtásának utolsó évére vonatkozóan az első bekezdésben előírt jelentéseket zárójelentéssel kell felváltani.

(2) Az egy évnél rövidebb munkaprogramok esetében a zárójelentést a program végrehajtásának befejezése után legkésőbb két hónappal be kell nyújtani.

(3) A zárójelentésnek értékelnie kell a munkaprogramot, és tartalmaznia kell legalább a következőket:

a)	a legalább a 9. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett mutatókon és egyéb lényeges kritériumokon alapuló beszámoló, amely tájékoztat arról, hogy a program célkitűzései milyen mértékben valósultak meg;

b)	a munkaprogram módosításait bemutató beszámoló;

c)	adott esetben a következő munkaprogram elkészítésénél figyelembe veendő tényezők.

(4) Az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti intézkedések végrehajtása során gyűjtött, illetve készített adatokat és tanulmányokat az illető intézkedések teljesítése után a piaci szereplők szervezetének internetes honlapján közzé kell tenni.

14. cikk

Helyszíni ellenőrzések

(1) A tagállamok ellenőrzik, hogy a közösségi finanszírozás megadásának feltételei teljesültek-e, különös tekintettel a következő elemek tiszteletben tartására:

a)	jóváhagyási feltételek teljesítése;

b)	a jóváhagyott munkaprogram végrehajtása, különös tekintettel a beruházási intézkedésekre;

c)	a ténylegesen kifizetett költségek az igényelt támogatáshoz és az olajbogyó-ágazat érintett szereplőinek pénzügyi hozzájárulásához viszonyítva.

(2) Az illetékes hatóság az 1234/2007/EK rendelet 103. cikkének (3) bekezdésével összhangban a piaci szereplők elismert szervezeteinek köréből vett mintát lefedő helyszíni ellenőrzési terveket dolgoz ki. Az illetékes hatóság a mintát kockázatelemzéssel választja ki oly módon, hogy:

a)	a termelői szervezetek és azok egyesületei helyszíni ellenőrzésére legalább egyszer sor kerül az előleg kifizetése után és a közösségi finanszírozás utolsó részletének kifizetése előtt;

a piaci szereplők minden egyéb szervezetének és a szakmaközi szervezeteknek ellenőrzésére minden jóváhagyott munkaprogram végrehajtási időszakának minden évében sor kerül, kivéve, ha az év folyamán előlegben részesültek; ez utóbbi esetben az ellenőrzést az előleg kifizetési időpontja után kell elvégezni.

Ha az ellenőrzés során szabálytalanságokat állapít meg, az illetékes hatóság további ellenőrzéseket hajt végre az év folyamán, és a következő évben növeli az ellenőrizendő piaci szereplői szervezet számát.

(3) A helyszíni ellenőrzéseket előzetes bejelentés nélkül kell elvégezni. Az ellenőrzés gyakorlati végrehajtásának megkönnyítése érdekében azonban az ellenőrizendő piaci szereplői szervezetet az ellenőrzés előtt legfeljebb 48 órával figyelmeztetni lehet.

(4) Az illetékes hatóság kockázatelemzéssel határozza meg, hogy melyik piaci szereplői szervezeteket ellenőrzi, amely a következő szempontokon alapul:

a)	a jóváhagyott munkaprogram finanszírozási összege;

b)	a munkaprogram keretében finanszírozott intézkedések jellege;

c)	a munkaprogramok végrehajtása terén elért haladás mértéke;

d)	a korábbi helyszíni ellenőrzések során tett megállapítások, illetve a jóváhagyási eljárás során végzett ellenőrzések;

e)	a tagállamok által meghatározandó egyéb kockázati tényezők.

(5) A helyszíni ellenőrzésekre fordított idő a jóváhagyott munkaprogramok végrehajtásában elért haladás mértékétől függ.

15. cikk

Vizsgálati jelentések

Minden helyszíni ellenőrzésről részletes vizsgálati jelentést kell készíteni, amely különösen a következőket tartalmazza:

a)	az ellenőrzés dátuma és időtartama;

b)	a jelenlévők névsora;

c)	az ellenőrzött számlák jegyzéke;

d)	a könyvelési dokumentumok (eladási vagy beszerzési nyilvántartás, áfanyilvántartás, amelybe a kiválasztott számlákat bejegyezték) közül kiválasztott számlák azonosító számai;

e)	a kiválasztott összegek kifizetését igazoló banki dokumentumok;

f)	a helyszíni ellenőrzés során külön megvizsgált, már végrehajtott intézkedések megjelölése.

16. cikk

Helyesbítések és szankciók

(1) Ha a 3. cikk (3) bekezdésében említett elismerést azért vonták vissza, mert a piaci szereplők szervezete szándékosan vagy súlyos hanyagságból nem teljesítette kötelezettségeit, a piaci szereplők szervezete az egész munkaprogramra nézve elveszíti a finanszírozásra való jogosultságát, és az illetékes hatóság részére a finanszírozásra nem jogosult összeggel megegyező összeget kell fizetnie.

(2) Ha egy adott intézkedés végrehajtása nem a munkaprogramnak megfelelően történik, a piaci szereplői szervezet a szóban forgó intézkedésre vonatkozóan elveszíti finanszírozási jogosultságát. A kizárás alkalmazására nem kerül sor, ha a piaci szereplők szervezete tényszerűen helyes információt nyújtott be, vagy egyéb módon bizonyítani tudja, hogy nem hibás.

(3) A következő szankciókat kell alkalmazni azokra a piaci szereplőkre, amelyeknél a munkaprogram végrehajtása során szabálytalanságokat találtak:

hanyagságból elkövetett szabálytalanság esetén a piaci szereplői szervezet:

i.	a szóban forgó intézkedés vonatkozásában elveszíti a finanszírozásra való jogosultságát;

ii.	és köteles a finanszírozásra nem jogosult összegnek megfelelő összeget az illetékes hatóságnak kifizetni;

szándékosan okozott szabálytalanság esetén, beleértve hamis nyilatkozat tételét is, a piaci szereplői szervezet:

i.	a munkaprogram egészére vonatkozóan elveszíti a finanszírozásra való jogosultságát;

ii.	és köteles a finanszírozásra nem jogosult összegnek megfelelő összeget az illetékes hatóságnak kifizetni;

iii.	a szabálytalanság megállapításának időszakát követő teljes hároméves időszakra elveszíti az 1234/2007/EK rendelet 103. cikke szerinti közösségi finanszírozásra való jogosultságát.

(4) A helyesbítések és a szankciók e cikknek megfelelő alkalmazásából befolyt összegeket a felelős kifizető ügynökségnek be kell fizetni, és azokat le kell vonni az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap által finanszírozott költségekből.

17. cikk

A jogosulatlan kifizetések behajtása

(1) A tagállam illetékes hatósága behajt minden jogosulatlanul kifizetett összeget és – adott esetben – a (2) bekezdésnek megfelelően kiszámított kamatot.

(2) A kamatokat a következőképpen kell kiszámítani:

a)	a kifizetés és a kedvezményezett általi visszatérítés között eltelt időszak alapján;

b)	az Európai Központi Bank elsődleges refinanszírozó műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapja C sorozatában kihirdetett, a jogosulatlan kifizetés napján érvényes kamatláb alapján, amelyet három százalékponttal megnövelnek.

(3) Abban az esetben, ha egy, a későbbiekben jogosulatlannak bizonyuló intézkedés az elfogadott munkaprogram keretében megvalósult, a tagállam határozhat úgy, hogy kifizeti a megfelelő finanszírozási tartozást, vagy nem hajtja be a már kifizetett összegeket, ha hasonló esetekben ilyen döntés hozható a nemzeti költségvetés terhére, és ha a piaci szereplők szervezete nem járt el felelőtlenül vagy szándékosan.

(4) Az e cikk szerint behajtott, illetve kifizetett összegeket a kifizető ügynökségnek be kell fizetni, és azokat le kell vonni az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap által finanszírozott költségekből.

18. cikk

A tagállamok közleményei

(1) Az olívaolajt előállító tagállamok a 2006. április 1-jén kezdődő első hároméves időszakra vonatkozóan legkésőbb 2006. január 31-ig és a 2009. április 1-jén kezdődő második hároméves időszakra vonatkozóan legkésőbb 2009. január 31-ig bejelentik a Bizottságnak az e rendeletet végrehajtó nemzeti intézkedéseket, és különösen azokat, amelyek a következőkre vonatkoznak:

a)	a piaci szereplőket tömörítő szervezetek elismerésének a 2. cikk (2) bekezdésében említett feltételei;

b)	kiegészítő feltételek, amelyek meghatározzák az 5. cikk (2) bekezdése szerint elfogadott jogosultságot élvező intézkedéseket;

c)	az olajbogyó-ágazatnak a 9. cikk (1) bekezdése a) pontjában említett célkitűzései és prioritásai, valamint a 9. cikk (1) bekezdése f) pontjában említett mennyiségi és minőségi mutatók;

d)	a 11. cikkben említett előlegrendszer szabályai és adott esetben a nemzeti finanszírozás kifizetésének rendszere;

e)	a 14. cikkben említett ellenőrzések és 16. cikkben előírt szankciók és helyesbítések alkalmazása;

f)	a 12. cikk (3) bekezdésében említett határidő.

(2) A jóváhagyott munkaprogramok minden egyes végrehajtási évében legkésőbb május 1-jéig a tagállamok továbbítják a Bizottsághoz a következő adatokat:

a)	a piaci szereplők elismert szervezetei;

b)	a munkaprogramok és azok jellemzői, a piaci szereplők szervezeteinek típusai, intézkedési területek és regionális körzetek szerinti bontásban;

c)	az egyes munkaprogramokra kiutalt finanszírozási összeg;

d)	a munkaprogramok teljes időszakára vonatkozó közösségi finanszírozási terv költségvetési évenként.

(3) A jóváhagyott munkaprogramok minden egyes végrehajtási évében legkésőbb október 20-ig a tagállamok megküldik a Bizottságnak az e rendelet végrehajtásáról szóló jelentést, amely legalább a következő információkat tartalmazza:

a)	a finanszírozott munkaprogramok száma, a kedvezményezettek, az olajfaligetek területe, az olajsajtolók és a feldolgozóüzemek, valamint az érintett olívaolaj és étkezési olajbogyó mennyisége;

b)	minden egyes intézkedési területen a megtett intézkedések jellemzői;

c)	a tervezett és a ténylegesen megvalósított intézkedések közötti eltérések és ezek kihatása a kiadások szintjére;

d)	az eredmények leírása és értékelése, különösen a 12. cikk (2) bekezdésének b) pontja iii. alpontjában említett munkaprogramok értékelése alapján;

e)	a 14. és a 15. cikkel összhangban elvégzett ellenőrzésekre vonatkozó statisztikák és a 16. cikkel összhangban alkalmazott szankciók, illetve helyesbítések;

f)	kiadások a munkaprogramok és az intézkedések köre szerinti bontásban, valamint a közösségi, a nemzeti és a piaci szereplők által nyújtott pénzügyi hozzájárulások.

(4) Az e cikkben említett közleményeket elektronikus úton kell megküldeni a Bizottság által a tagállamoknak nyújtott információnak megfelelően.

(5) A tagállamok illetékes hatóságai internetes honlapjukon közzéteszik az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti intézkedések teljesítése után az azok végrehajtása során gyűjtött, illetve készített adatokat és tanulmányokat.

19. cikk

Átmeneti rendelkezés

(1) A tagállamok a munkaprogram végrehajtásának első évében megelőlegezhetik a közösségi finanszírozás összegét.

(2) Ez az előleg kizárólag a megfelelő közösségi finanszírozás összegére korlátozódhat.

(3) A (2) bekezdésben előírt előleg kifizetéséből adódó kiadásokat a 2006. október 16. és 31. közötti időszakra kell elszámolni.

(4) A tagállamok illetékes hatóságai internetes honlapjukon közzéteszik a 2080/2005/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti intézkedések befejezése után az azok végrehajtása során gyűjtött, illetve készített adatokat és tanulmányokat.

20. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2080/2005/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni, a mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.

21. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2009. április 1-jétől kell alkalmazni. A 19. cikk (4) bekezdését azonban a hatálybalépés napjától alkalmazni kell.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2008. szeptember 3-án.

a Bizottság részéről

Mariann FISCHER BOEL

a Bizottság tagja

(1) HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

(2) HL L 161., 2004.4.30., 97. o.

(3) HL L 333., 2005.12.20., 8. o.

(4) HL L 270., 2003.10.21., 1. o.

(5) HL L 195., 2002.7.24., 16. o. A 2080/2005/EK rendelettel hatályon kívül helyezett rendelet.

(6) HL L 205., 1985.8.3., 5. o.

(7) HL 172., 1966.9.30., 3025/66. o.

(8) HL L 210., 1998.7.28., 32. o.

MELLÉKLET

A 20. cikk (2) bekezdésében említett megfelelési táblázat

A 2080/2005/EK rendelet	E rendelet
1. cikk	1. cikk
2. cikk	2. cikk
3. cikk	3. cikk
4. cikk	4. cikk
5. cikk	5. cikk
6. cikk	6. cikk
7. cikk	7. cikk
8. cikk	8. cikk
9. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a)–f) pont	9. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a)–f) pont
—	9. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, g) pont
9. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés	9. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés
9. cikk, (2)–(5) bekezdés	9. cikk, (2)–(5) bekezdés
10. cikk	10. cikk
11. cikk, (1), (2) és (3) bekezdés	11. cikk, (1), (2) és (3) bekezdés
11. cikk, (4) bekezdés, első albekezdés	11. cikk, (4) bekezdés, első albekezdés
11. cikk, (4) bekezdés, második albekezdés	—
11. cikk, (5) bekezdés	11. cikk, (5) bekezdés
12. cikk, (1)–(4) bekezdés	12. cikk, (1)–(4) bekezdés
12. cikk, (5) bekezdés	12. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés
—	12. cikk, (5) bekezdés, második albekezdés
13. cikk, (1), (2) és (3) bekezdés	13. cikk, (1), (2) és (3) bekezdés
—	13. cikk, (4) bekezdés
14. cikk, (1) bekezdés	14. cikk, (1) bekezdés
14. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés, bevezető rész	14. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés, bevezető rész
14. cikk, (2) bekezdés, első és második francia bekezdés	14. cikk, (2) bekezdés, a) és b) pont
14. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés	14. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés
14. cikk, (3), (4) és (5) bekezdés	14. cikk, (3), (4) és (5) bekezdés
15. cikk	15. cikk
16. cikk	16. cikk
17. cikk	17. cikk
18. cikk, (1)–(4) bekezdés	18. cikk, (1)–(4) bekezdés
—	18. cikk, (5) bekezdés
19. cikk, (1)–(3) bekezdés	19. cikk, (1)–(3) bekezdés
—	19. cikk, (4) bekezdés
20. cikk, első bekezdés	20. cikk, első bekezdés
20. cikk, második bekezdés	—
—	20. cikk, második bekezdés
21. cikk, első bekezdés	21. cikk, első bekezdés
—	21. cikk, második bekezdés

2008.9.4.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 237/18

A BIZOTTSÁG 868/2008/EK RENDELETE

(2008. szeptember 3.)

a mezőgazdasági üzemek jövedelmének megállapítására és üzleti tevékenységük elemzésére használandó mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlap formájáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösségben működő mezőgazdasági üzemek jövedelmére és üzleti tevékenységére vonatkozó számviteli adatok gyűjtésére szolgáló hálózat létrehozásáról szóló, 1965. június 15-i 79/65/EGK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 6. cikke (2) bekezdésére, 7. cikke (3) bekezdésére és 12. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1)

A mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlap segítségével összegyűjtött, a mezőgazdasági üzemek jövedelmének megbízható módon történő meghatározására szolgáló, a 79/65/EGK rendelet 7. cikke szerinti számviteli adatok típusának, meghatározásainak és formájának a vizsgált adatszolgáltató mezőgazdasági üzemek jellemzőitől függetlenül azonosnak kell lennie. Az egyszerűsítés és az adatok érthetősége érdekében indokolt rendelkezni arról is, hogy ez az egyedi űrlap tartalmazzon olyan további elemeket és részleteket is, amelyek megfelelnek az említett rendelet 11. cikke szerint kiválasztott mezőgazdasági üzemek üzleti tevékenységének elemzéséhez szükséges különös követelményeknek. Ebben az esetben az adatszolgáltatási űrlapot a 12. cikk (1) bekezdésében említett egyedi adatszolgáltatási űrlapnak kell tekinteni.

(2)	A mezőgazdasági üzemek jövedelmének megállapítására használandó mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlap formájáról szóló, 1977. szeptember 23-i 2237/77/EGK bizottsági rendelet (2) meghatározta a számviteli adatok összegyűjtésére vonatkozó szabályokat.

(3)

Az adatszolgáltatási űrlap segítségével összegyűjtött adatoknak figyelembe kell venniük a hálózat létrehozása óta szerzett tapasztalatokat és a közös agrárpolitika változásait, és meg kell felelniük a vonatkozó rendeletekben szereplő meghatározásoknak, különösen a mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekről szóló, 1991. június 24-i 2092/91/EGK tanácsi rendeletben (3), a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1782/2003/EK tanácsi rendeletben (4), az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendeletben (5), a strukturális alapok keretében támogatásra jogosult térségek tekintetében az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletben (6) és a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletben (7) (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) szereplő meghatározásoknak.

(4)

Indokolt ezért a 2237/77/EGK rendeletet az elfogadása óta a közös agrárpolitika, az adatok elemzéséhez szükséges információk típusa, valamint az infokommunikációs technológiák területén bekövetkezett fejlődés figyelembevételével módosítani. Az érthetőség és az ésszerűség érdekében célszerű az említett rendelet helyébe újat léptetni.

(5)

A szabályszerűen kitöltött mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlapokat a 79/65/EGK rendelet 6. cikke szerint az egyes tagállamok által kijelölt kapcsolattartó irodának el kell juttatnia a Bizottsághoz. Indokolt rendelkezni arról, hogy a kapcsolattartó iroda az érintett információkat közvetlenül továbbítani tudja a Bizottságnak a Bizottság által létrehozott számítógépes rendszer segítségével, valamint arról, hogy ez a rendszer tegye lehetővé a kapcsolattartó iroda rendelkezésére bocsátott minták alapján az összegyűjtött információk elektronikus úton történő továbbítását. Rendelkezni kell arról is, hogy a Bizottság a mezőgazdasági számviteli információs hálózat közösségi bizottságán keresztül tájékoztassa a tagállamokat a számítógépes rendszer megvalósításának általános feltételeiről.

(6)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban állnak a mezőgazdasági számviteli információs hálózat közösségi bizottságának véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlapok és számviteli adatok

(1) A 79/65/EGK rendelet II. és III. fejezete értelmében a mezőgazdasági üzemek jövedelmének évente történő meghatározásához és üzleti tevékenységük elemzéséhez szükséges számviteli adatok típusát és formáját e rendelet I. melléklete határozza meg.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatokra vonatkozó meghatározások és útmutatások a II. mellékletben szerepelnek.

2. cikk

A Bizottság tájékoztatása

(1) A mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlapokat és az 1. cikkben említett adatokat a 79/65/EGK rendelet 6. cikkében meghatározott kapcsolattartó irodának a Bizottság által létrehozott és az elektronikus úton történő információcsere céljából a tagállamok rendelkezésére bocsátott számítógépes rendszer segítségével továbbítani kell a Bizottságnak.

(2) A tagállamokat a mezőgazdasági számviteli információs hálózat közösségi bizottsága tájékoztatja a számítógépes rendszer megvalósításának általános feltételeiről.

A mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlap formáját és tartalmát egy minta és az elkészítéséhez szükséges útmutatások szerint kell meghatározni. Ezt a mintát a Bizottság az első albekezdésben említett bizottság tájékoztatását követően az informatikai rendszer segítségével kiigazítja és frissíti.

3. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2237/77/EGK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre történő utalásokat úgy kell tekinteni, mintha erre a rendeletre vonatkoznának, és azokat a III. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban kell alkalmazni.

4. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet a 2009-es gazdasági évtől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2008. szeptember 3-án.

a Bizottság részéről

Mariann FISCHER BOEL

a Bizottság tagja

(1) HL 109., 1965.6.23., 1859/65. o.

(2) HL L 263., 1977.10.17., 1. o.

(3) HL L 198., 1991.7.22., 1. o. 2009. január 1-jétől a rendelet helyébe a 834/2007/EK tanácsi rendelet (HL L 189., 2007.7.20., 1. o.) lép.

(4) HL L 270., 2003.10.21., 1. o.

(5) HL L 277., 2005.10.21., 1. o.

(6) HL L 210., 2006.7.31., 25. o.

(7) HL L 299., 2007.11.16., 1. o.

I. MELLÉKLET

A MEZŐGAZDASÁGI ADATSZOLGÁLTATÁSI ŰRLAP SZERKEZETE

Az e mellékletben található táblázatok valamennyi rovatánál és oszlopánál utalni kell a II. mellékletben szereplő meghatározásokra és útmutatásokra. A táblázatok oszlopaiban található számok az adatállományban lévő adatok pozíciói. Ezeket az adatpozíciókat szisztematikusan kell feltüntetni, még az olyan rovatoknál is, amelyek mindig üresen maradnak (pl. a K. táblázatban a 162. sz. „Tehéntej” termékek rovat „Terület” oszlopa). A nem használt pozíciók későbbi felhasználásra rendelkezésre állnak, és ezek helyére nullát kell beírni.

A. A MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK

Rovat száma és megnevezése

Pozíció

A mezőgazdasági üzem száma

—

Körzet

—

Alkörzet

—	A mezőgazdasági üzem kódja

„Nem használt”

4–5

Számítógépes nyilvántartásra és könyvelőirodára vonatkozó információ

—	A 10-es adatcsoportok száma

„Nem használt”

7–16

—	A könyvelőiroda kódja

3.	A mezőgazdasági üzem szervezeti formája

„Nem használt”

Nemzeti mintavételi és súlyozási tényezők

—	A mezőgazdasági üzem tagállam által kiszámolt nemzeti súlyszáma

„Nem használt”

23–30

5.	A mezőgazdasági üzem elhelyezkedése

A mezőgazdasági üzem besorolása

—	Biogazdálkodás

—	A gazdálkodás típusa a kiválasztás időpontjában

—	A gazdálkodás típusa a számviteli adatok alapján

—	Ökonómiai méretosztály a kiválasztás időpontjában

—	Ökonómiai méretosztály a számviteli adatok alapján

Az elszámolási időszak vége és az adatállomány létrehozásának időpontja

—	Az elszámolási időszak vége

—	Az adathordozó létrehozásának időpontja

8.	Kedvezőtlen adottságú terület

A mezőgazdasági üzemre vonatkozó egyéb jellemzők

—	Öntözött mezőgazdasági hasznosítású terület (MHT)

—	Tengerszint feletti magasság

—	Legeltetési napok száma hegyvidéki és egyéb, az MHT-be nem tartozó legelőkön

—	Fedett összterület

—	A Strukturális Alap támogatásaira jogosult terület

—	Környezetvédelmi korlátozások által érintett terület

„Nem használt”

46–47

B. A TULAJDONVISZONY JELLEGE

Rovat száma és megnevezése

Pozíció

10.	Saját tulajdonú MHT

11.	Haszonbérleti MHT

12.	Részművelésű MHT

C. MUNKAERŐ

Rovat száma és megnevezése

Betöltött funkciók

(kód)

Születési év

Éves munkaerőegységek száma

Éves munkaidő

(óra)

(1)

(2)

(3)

(4)

Rendszeresen foglalkoztatott fizetetlen munkaerő

13.	Üzemtulajdonos/üzemvezető (1. kód)

14.	Üzemtulajdonos/nem üzemvezető (2. kód)

15.	Üzemvezető/nem üzemtulajdonos (3. kód)

Létszám

16.	Üzemtulajdonos(ok) házastársai

—

17.

Egyéb

—

B.18.

Alkalmi fizetetlen munkaerő

—

Rendszeresen foglalkoztatott fizetett munkaerő

19.	Üzemvezető

—

20.

Egyéb

—

D.21.

Fizetett alkalmi munkaerő

—

D. AZ ÁLLATÁLLOMÁNY LÉTSZÁMA ÉS ÉRTÉKE

Rovat száma és megnevezése

Nyitóérték

Záróérték

Átlagos létszám

Létszám

Érték

Létszám

Érték

(1)

(2)

(3)

(4)

(5)

22.

Lófélék

23.

Hízóborjú

24.	Egyéb, egy évnél fiatalabb szarvasmarha

100

25.	1–2 év közötti hím szarvasmarha

101

102

103

104

105

26.	1–2 év közötti nőstény szarvasmarha

106

107

108

109

110

27.	Kétéves vagy idősebb hím szarvasmarha

111

112

113

114

115

28.	Tenyészüsző

116

117

118

119

120

29.

Hízóüsző

121

122

123

124

125

30.	Tejelő tehén

126

127

128

129

130

31.	Selejttehén

131

132

133

134

135

32.	Egyéb tehén

136

137

138

139

140

33.

Méhkaptár

141

142

143

144

145

34.

Anyanyúl

146

147

148

149

150

35.	„Nem használt”

151

152

153

154

155

36.	„Nem használt”

156

157

158

159

160

37.	„Nem használt”

161

162

163

164

165

38.	Anyakecske

166

167

168

169

170

39.	Egyéb kecske

171

172

173

174

175

40.

Anyajuh

176

177

178

179

180

41.

Egyéb juh

181

182

183

184

185

42.	„Nem használt”

186

187

188

189

190

43.

Malac

191

192

193

194

195

44.	Tenyészkoca

196

197

198

199

200

45.	Hízósertés

201

202

203

204

205

46.	Egyéb sertés

206

207

208

209

210

47.

Húscsirke

211

212

213

214

215

48.

Tojótyúk

216

217

218

219

220

49.	Egyéb baromfi

221

222

223

224

225

50.	Egyéb élő állat

—

227

—

229

—

E. ÉLŐÁLLAT-VÁSÁRLÁS ÉS -ÉRTÉKESÍTÉS

Rovat száma és megnevezése

Élőállat-vásárlás

Élőállat-értékesítés

Saját fogyasztás és természetbeni juttatás

(1)

(2)

(3)

51.

Lófélék

231

232

233

52.	Szarvasmarha

234

235

236

53.	„Nem használt”

237

238

239

54.

Juh

240

241

242

55.

Kecske

243

244

245

56.

Sertés

246

247

248

57.

Baromfi

249

250

251

58.	Egyéb élő állat

252

253

254

F. KÖLTSÉGEK

Rovat száma és megnevezése

Pozíció

Munkaerő- és gépköltségek

59.	Bérek és társadalombiztosítás

259

60.	Igénybe vett bérmunka és gépbérlet

260

61.	Gépek és berendezések karbantartása

261

62.	Üzemanyagok és kenőanyagok

262

63.	Személygépjámű-költségek

263

Az állatállomány közvetlen költségei

Az állatok részére vásárolt takarmány:

64.	Takarmánykoncentrátumok a tömegtakarmány-fogyasztó állatállomány (lófélék, szarvasmarha, juh, kecske) részére

264

65.	Szálastakarmány a tömegtakarmány-fogyasztó állatállomány (lófélék, szarvasmarha, juh, kecske) részére

265

66.	Takarmány sertések részére

266

67.	Takarmány baromfi és egyéb kisállatok részére

267

A gazdaságban felhasznált saját termelésű takarmány:

68.	Tömegtakarmány-fogyasztó állatállomány (ló, szarvasmarha, juh, kecske)

268

69.

Sertés

269

70.	Baromfi és egyéb kisállat

270

71.	Az állattartás egyéb közvetlen költségei

271

A növénytermesztés közvetlen költségei

72.	Vásárolt vetőmag és szaporító anyag

272

73.	A gazdaságban megtermelt és felhasznált vetőmag és szaporító anyag

273

74.	Műtrágyák és talajjavító szerek

274

75.	Növényvédő szerek

275

76.	A növénytermesztés egyéb közvetlen költségei

276

77.	Az erdészet közvetlen költségei

277

A gazdálkodás általános költségei

78.	Az épületek és a telkesítés folyó karbantartása

278

79.	Villanyáram

279

80.	Fűtőanyagok

280

81.

Víz

281

82.	Biztosítás

282

83.	Adók és egyéb terhek

283

84.	A gazdálkodás egyéb általános költségei

284

Földdel összefüggő terhek

85.	Fizetett bérleti díj

285

86.	Ebből: földbérletre

286

87.	A gazdasági épületek biztosítása

287

88.	A föld és az épületek utáni adók

288

Kamattörlesztés

89.	Fizetett kamatok és pénzügyi költségek összesen

289

90.	Föld és épületek vásárlására kapott kölcsönök után fizetett kamatok és pénzügyi műveletek költsége

290

91.	Ebből: földvásárlásra

291

92.	Működő tőkére felvett kölcsönök után fizetett kamatok és pénzügyi műveletek költsége

292

93.	Összes költség

293

G. FÖLD ÉS ÉPÜLETVAGYON, GÉPEK, BERENDEZÉSEK ÉS FORGÓTŐKE

Rovat száma és megnevezése

Nem használt

Nyitóérték

Beruházások

Értékesítés

Értékcsökkenés

Záróérték

Támogatások levonása nélkül

Támogatások

(1)

(2)

(3)

(4)

(5)

(6)

(7)

(8)

94.	Mezőgazdasági földterület, gazdasági épületek és jogok, ebből:

294

295

296

297

298

299

300

301

95.	Mezőgazdasági földterület

302

303

304

305

306

307

308

309

96.	Ültetvények

310

311

312

313

314

315

316

317

97.	Telkesítés

318

319

320

321

322

323

324

325

98.	Gazdasági épületek

326

327

328

329

330

331

332

333

99.	Ingatlanszerzéssel kapcsolatos díjak, kvóták és egyéb jogok

334

335

336

337

338

339

340

341

100.	Erdőterület, a lábon álló fát is beleértve

342

343

344

345

346

347

348

349

101.	Gépek és berendezések

350

351

352

353

354

355

356

357

102.

Forgótőke

358

359

360

361

362

363

364

365

103.

Összesen

366

367

368

369

370

371

372

373

H. KÖTELEZETTSÉGEK

Rovat száma és megnevezése

Nyitóérték

Záróérték

Összesen

Ebből:

Összesen

Ebből:

Föld és épületek

Egyéb eszközök

Föld és épületek

Egyéb eszközök

Összesen

Ebből: föld

Összesen

Ebből: föld

(1)

(2)

(3)

(4)

(5)

(6)

(7)

(8)

104.	Hosszú- és középlejáratú kötelezettségek

374

375

376

377

378

379

380

381

105.	Rövid lejáratú kötelezettségek

382

383

384

385

386

387

388

389

106.

Összesen

390

391

392

393

394

395

396

397

I. HOZZÁADOTTÉRTÉK-ADÓ (HÉA)

Rovat száma és megnevezése		Pozíció
107.	Héarendszer	400
	A héarendszer felosztása (Spanyolország, Franciaország és Olaszország)	401
	A 108–111. rovatokat csak akkor kell kitölteni, ha mezőgazdasági vagy egy hasonló rendszert alkalmaznak
108.	Az értékesítéshez kapcsolódó héa	402
109.	A beszerzésekhez kapcsolódó héa	403
110.	A beruházásokhoz kapcsolódó héa	404
111.	Az adóhatóság által visszatérített héa	405

J. TÁMOGATÁSOK

Az adatokat teljes részletezettséggel kell megadni.

Rovat száma	Megnevezése	Kód (1)	Összeg
112	Támogatások, kivéve a költségekre és állatok vásárlására kapott összegeket	—	408
113	Ebből:	409-től	…
113	20 „nyitott” kód, a II. mellékletben meghatározott kategóriáknak megfelelően	…	448-ig
114	Költségek után járó támogatások	—	449
115	Ebből:	450-től	…
115	10 „nyitott” kód, az adott költségek rovatainak megfelelően (59–89. rovat)	…	469-ig
116	Állatvásárlás után járó támogatások	—	470
117	Ebből:	471-től	…
117	5 „nyitott” kód, a vásárolt állatok kategóriái rovatainak megfelelően (51–58. rovat)	…	480-ig
118	Támogatások összesen	—	481
119	„Nem használt”	—	482
119	Különbözet az előző gazdasági évekhez képest	—	483

K. TERMELÉS (az állatállomány kivételével) (120–375. rovat)

Termék (rovat)	Termény típusa (kód)	Hiányzó adatok (kód)	Terület	A gazdasági évre vonatkozó termelés	Nyitóérték	Értékesítés	Saját fogyasztás és természetbeni juttatások	Záróérték	Gazdaságon belüli felhasználás
(1)	(2)	(3)	(4)	(5)	(6)	(7)	(8)	(9)	(10)
488	489	490	491	492	493	494	495	496	497
498	—	—	—	—	—	—	—	—	—
—	—	—	—	—	—	—	—	—	(2)

L. KVÓTÁK ÉS EGYÉB JOGOK

Kvóta vagy jog	Adatkód típusa (kód)		Kiadások (vásárlás/lízing, haszonbérbe vétel)	Bevételek (eladás/lízing, haszonbérbe adás)	Nyitóérték	Értékcsökkenés	Záróérték	Mennyiség	Adók (a kiegészítő lefölözést beleértve)
(1)	(2)	(3)	(4)	(5)	(6)	(7)	(8)	(9)	(10)
xxx	1. kód = eszközhöz kapcsolódó könyvelés	Nem használt	1. kód = a vásárlások értéke	1. kód = az eladások értéke	1. kód = érték	1. kód = érték	1. kód = érték		2. kód = érték
xxx	2. kód = eredményhez kapcsolódó könyvelés		2. kód = kifizetések a használatért	2. kód = bevételek a használatba adásért	2. kód = nem használt	2. kód = nem használt	2. kód = nem használt

M. KÖZVETLEN KIFIZETÉSEK – az 1782/2003/EK rendelet alapján (3) (601–680. és 700–772. rovat)

Termék vagy termékkombináció

(rovat)

Kifizetési alapegységek száma

Összes támogatás

Referenciamennyiség

(1)

(2)

(3)

(4)

(5)

(6)

(7)

(8)

(9)

(10)

xxx

Nem használt

N. AZ ÉLŐÁLLAT-VÁSÁRLÁSOK ÉS -ÉRTÉKESÍTÉSEK RÉSZLETEI

Az élő állat kategóriája

(rovat)

A vásárolt állatok száma

A vásárlások értéke

Az értékesített állatok száma

Az értékesítések értéke

(1)

(2)

(3)

(4)

(5)

(6)

(7)

(8)

(9)

(10)

xxx

Nem használt

(1) Az érintett állatok, termékek, költségek vagy a közvetlen támogatások kategóriáinak rovatát kell megadni.

(2) Az utolsó pozíció = 487 + (10 x a beírt termékek száma).

(3) HL L 270., 2003.10.21., 1. o.

II. MELLÉKLET

A MEZŐGAZDASÁGI ADATSZOLGÁLTATÁSI ŰRLAPPAL KAPCSOLATOS MEGHATÁROZÁSOK ÉS RENDELKEZÉSEK

I. ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK ÉS RENDELKEZÉSEK

a) A mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlapon szereplő adatok egyetlen mezőgazdasági üzemre és 12 egymást követő hónapból álló, egyetlen gazdasági évre vonatkoznak.

b) A mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlapon szereplő adatok kizárólag a mezőgazdasági üzemre vonatkoznak. Ezek az adatok a mezőgazdasági üzem tevékenységére, illetve adott esetben a gazdasággal összefüggő erdészeti és idegenforgalmi tevékenységre vonatkoznak. A mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlap kitöltésekor nem vehető figyelembe semmiféle, az üzemvezető, illetve az üzemvezető családja által végzett nem mezőgazdasági tevékenység, vagy nyugdíj, örökség, magánbankszámla, a mezőgazdasági üzemen kívüli tulajdon, személyi adó, magánbiztosítás stb.

Amennyiben a mezőgazdasági üzem termelési erőforrásait (fizetett vagy fizetetlen munkaerő, gépek vagy berendezések) a befektetetteszköz-állomány (gépek összeszerelése, illetve nagyobb javítása, építkezés, épületek nagyobb javítása vagy bontása, gyümölcsfák ültetése vagy kivágása) növelésére használják, az ezzel járó költségek – illetve azok becsült értéke –, nem tüntethetők fel a mezőgazdasági üzem működési költségei között. A befektetett eszközök előállítása során felmerülő munkaerőköltségek és a ledolgozott munkaórák nem szerepelhetnek a munkaerő költségei és adatai között. Kivételes esetekben, amikor a befektetett eszközök előállításakor felmerült bizonyos költségeket (nem munkaerőköltségeket) nem lehet külön kiszámítani (pl. a mezőgazdasági üzem traktorának használatát), és ezeket a kiadásokat ezáltal a költségek között szerepeltetik, valamennyi ilyen jellegű, befektetett eszközök előállításakor felmerült költség becsült értékét a 181. rovatban (Egyéb termékek és bevételek) kell megadni.

A létrehozott befektetett eszközök értékét minden esetben előállítási költségük alapján kell kiszámítani (a fizetett, illetve fizetetlen munkaerő értékét is beleszámítva), és ezt kell hozzáadni a 94–101. rovatban szereplő befektetett eszközök értékéhez.

c) A mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlapon szereplő adatok a gazdasági év folyamán szisztematikusan és rendszeresen vezetett könyvelés tételein alapszanak.

d) A pénzben kifejezett számviteli adatok a következőképpen szerepelnek:

—	vagy héa nélkül,

—	vagy héával együtt, a következőkben meghatározott körülmények esetén (lásd a 107–111. rovatot).

e) A pénzben kifejezett számviteli adatokat támogatások nélkül kell megadni. A támogatások alatt a közalapokból származó, konkrét bevétellel járó valamennyi közvetlen támogatási formát kell érteni (lásd a 112–118. rovatot).

f) A támogatások esetében:

—	a G. táblázatban azokat a támogatásokat kell megadni, amelyek a gazdasági évben kerültek kifizetésre, az előző gazdasági évben beruházásokra kapott támogatásokat is beleértve,

—

a J. táblázatban szerepelnek:

—	a termelésre, területre vagy állatokra vonatkozó összes közvetlen támogatás, amely a folyó gazdasági évre vonatkozik, akkor is, ha nem kerültek még kifizetésre,

—	a vidékfejlesztési támogatások esetében kizárólag az adott gazdasági évben kapott összegek,

—	az M. táblázatban azok a területre vagy állatokra vonatkozó közvetlen támogatások vannak feltüntetve, amelyek a folyó gazdasági évre vonatkoznak, akkor is, ha nem kerültek még kifizetésre.

g) A mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlapon szereplő adatokat a következő egységekben és a következőképpen megadott pontossággal kell közölni:

—

értékadatok: euróban vagy nemzeti pénzegységben kifejezett érték, tizedes értékek nélkül. Ettől eltérően, azon nemzeti valuták esetében, ahol az egység az euróhoz képest relatíve alacsony értéket képvisel, a szóban forgó tagállamok kapcsolattartó irodái és a Bizottságnak a mezőgazdasági üzemek számviteli adathálózatát irányító munkatársai között megegyezés születhet arra vonatkozóan, hogy az értékeket a nemzeti pénzegység százszorosában vagy ezerszeresében fejezzék ki,

—	fizikai mennyiség: métermázsában (q = 100 kg), kivéve a tojást, amelyet ezer darabban kell kifejezni, valamint a bort és az ehhez kapcsolódó termékeket, amelyeket hektoliterben kell kifejezni,

—	terület: árban, kivéve a gombát, amelyet a teljes termőterület négyzetméterében kell kifejezni,

—	az állatállomány átlaglétszáma: egy tizedes jegyig, kivéve a baromfit és a nyulat, amelyeket egész számban kell megadni, és a méheket, amelyeket a használatban lévő kaptárak számában kell megadni,

—	munkaegység: két tizedes jegyig.

Az olyan állandó rovatokba (lásd az I. melléklet A–J. táblázatát), amelyekben semmit sem tüntetnek fel, nullát kell írni.

A K. táblázatba beírt termékeknél, az L. táblázatba beírt kvóták és egyéb vagyoni értékű jogok esetében, az M. táblázatba beírt közvetlen támogatások és az N. táblázatba beírt, az élő állat vásárlása és értékesítése részleteinek esetében, nullát kell írni azokba a rovatokba, ahol nem tüntetnek fel semmit.

II. A MEZŐGAZDASÁGI ADATSZOLGÁLTATÁSI ŰRLAPON SZEREPLŐ EGYES TÉTELEKRE VONATKOZÓ MEGHATÁROZÁSOK ÉS RENDELKEZÉSEK

A. AMEZŐGAZDASÁGI ÜZEMRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓ

1. A mezőgazdasági üzem száma

Az adatszolgáltatási űrlapot beküldő minden mezőgazdasági üzem számot kap, amikor első alkalommal kiválasztják az adatszolgáltatásra. A mezőgazdasági üzem ezt a számot megtartja mindaddig, amíg a számviteli hálózatban szerepel. Az egyszer már használt számot más mezőgazdasági üzem részére nem lehet újból kiosztani.

Ha a mezőgazdasági üzem alapvető változáson megy keresztül, különösen, ha a változás két különálló mezőgazdasági üzemmé történő szétválás vagy egy másik mezőgazdasági üzemmel történő egyesülés eredménye, a létrejött mezőgazdasági üzemet új mezőgazdasági üzemként kell kezelni. Ebben az esetben a mezőgazdasági üzem új számot kap. A gazdálkodás típusának megváltozása miatt nem kell új számot kiadni. Ha fennáll az a veszély, hogy a szám megtartása miatt (pl. amikor új területi felosztás történik) a mezőgazdasági üzemet esetleg össze lehet téveszteni más adatszolgáltató üzemmel, a számot meg kell változtatni. Ezt követően a Bizottsághoz el kell küldeni a régi és az új számok egyeztetésére vonatkozó táblázatot.

A mezőgazdasági üzem száma a következőknek megfelelően három információt tartalmaz:

1. pozíció – körzet: az 1859/82/EGK bizottsági rendelet (1) I. mellékletében meghatározott kódnak megfelelő kódszámot kell kiosztani.

2. pozíció – alkörzet: egy kódszámot kell adni.

A kiválasztott részterületeket az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala által a nemzeti statisztikai intézetekkel együttműködésben létrehozott, a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájaként (NUTS) említett, régiók egységes osztályozási rendszerére kell alapozni.

Az érintett tagállam minden esetben megküld a Bizottságnak egy táblázatot, amely tartalmazza minden egyes használt alkörzetkódhoz a megfelelő NUTS régiót, illetve azt a régiót, amelyre a régiós standard fedezeti hozzájárulás értékek ki lettek számolva.

3. pozíció – a mezőgazdasági üzem azonosítója.

2. A számítógépes adatok elemei

Az azonosító első öt eleme alkotja a mezőgazdasági üzem földrajzi azonosító jelét. Ezeket minden rekord tetején meg kell ismételni. A mezőgazdasági üzemek azonosító számának hatodik jegye adja meg a fel nem osztható, 10-es adatcsoportok számát.

3. A mezőgazdasági üzem szervezeti formája

1	=	Egyéni (családi) gazdaság: azok a mezőgazdasági üzemek, ahol a gazdasági eredmény biztosítja az üzemtulajdonos/üzemvezető, valamint családja fizetetlen ráfordított munkája és saját tőkéje felhasználásának viszonzását.
2	=	Társulások: azok a mezőgazdasági üzemek, ahol a gazdasági eredmény fedezi azoknak a termelési tényezőknek a viszonzását, amelyeket számos tag vitt be az üzembe, közülük legalább a fele – fizetetlen munkaként – a gazdasági tevékenységben való részvétel formájában.
3	=	Egyéb: olyan mezőgazdasági üzemek, ahol nincsen fizetetlen munkaerő, és egyéb, az 1. és 2. kategóriába nem sorolható mezőgazdasági üzemek.

4. Nemzeti mintavételi és súlyozási tényezők

20.: pozíció: A mezőgazdasági üzem tagállam által kiszámolt nemzeti súlyszáma. Az értékeket két tizedes jegyig kell feltüntetni.

21. pozíció:

22. pozíció:

5. A mezőgazdasági üzem elhelyezkedése

Az adott szám a legmegfelelőbb földrajzi alapegység (település), ahol a mezőgazdasági üzem található.

Az ezekről az egységekről készült térképet, az egységek számával együtt, meg kell küldeni a Bizottság részére. Ha a földrajzi egységek határaiban bármilyen lényeges változás történik, erről a Bizottságot tájékoztatni kell.

6. A mezőgazdasági üzem besorolása

32. pozíció – Biogazdálkodás: fel kell tüntetni, hogy a mezőgazdasági üzem folytat-e a 2092/91/EGK rendelet és különösen annak 6. cikke szerinti biogazdálkodást (ökotermelési módszerek). A következő kódszámokat kell használni:

1= a mezőgazdasági üzem nem folytat biogazdálkodást;

2= a mezőgazdasági üzem kizárólag biogazdálkodással foglalkozik;

3= a mezőgazdasági üzem éppen átáll biogazdálkodásra vagy bio- és hagyományos termelést egyaránt folytat.

33. pozíció: A mezőgazdasági üzem besorolására használt kód a 85/377/EGK bizottsági határozat (2) II. mellékletének megfelelően, az adott gazdasági évre vonatkozó adatszolgáltatásra történő kiválasztás időpontjában.

34. pozíció: A besorolásra használt kód a 85/377/EGK határozat II. mellékletének megfelelően, az adott évre vonatkozó számviteli adatok alapján.

35. pozíció: A mezőgazdasági üzem gazdasági méretosztályának kódja a 85/377/EGK határozat III. mellékletének megfelelően, az adott gazdasági évre vonatkozó adatszolgáltatásra történő kiválasztás időpontjában.

36. pozíció: A mezőgazdasági üzem gazdasági méretosztályának kódja a 85/377/EGK határozat III. mellékletének megfelelően, az adott évre vonatkozó számviteli adatok alapján.

7. Az elszámolási időszak vége és az adatállomány létrehozásának időpontja

37. pozíció – Az elszámolási időszak vége: Pl. 2009. június 30. vagy 2009. december 31.

38. pozíció – Az adatállomány létrehozásának időpontja: Pl. 2010. augusztus 15.

8. Kedvezőtlen adottságú terület

Fel kell tüntetni, hogy a mezőgazdasági üzem mezőgazdasági hasznosítású területének nagyobb része az 1257/1999/EK tanácsi rendelet (3) 18–20. cikke rendelkezéseinek hatálya alá tartozó területen helyezkedik-e el. A következő kódszámokat kell használni:

1	=	a mezőgazdasági üzem mezőgazdasági hasznosítású területének nagyobb része – az 1257/1999/EK rendelet 18–20. cikkének értelmében – nem kedvezőtlen adottságú területen helyezkedik el;
2	=	a mezőgazdasági üzem mezőgazdasági hasznosítású területének nagyobb része – az 1257/1999/EK rendelet 19–20. cikkének értelmében – kedvezőtlen adottságú területen helyezkedik el;
3	=	a mezőgazdasági üzem mezőgazdasági hasznosítású területének nagyobb része – az 1257/1999/EK rendelet 18. cikkének értelmében – hegyvidéki területen helyezkedik el;
4	=	a területek annyira szétaprózottak ezekben a tagállamokban, hogy ez az információ jelentéktelen.

9. A mezőgazdasági üzemre vonatkozó egyéb jellemzők

40. pozíció – Öntözött MHT Olyan mezőgazdasági hasznosítású terület, az üvegházak kivételével, amelyet az év folyamán stabil vagy mobil berendezés révén ténylegesen öntöznek, az öntözési módtól (szórófejes öntözés, árasztásos öntözés) függetlenül.

41. pozíció – engerszint feletti magasság A tengerszint feletti magasságot a következő kódszámmal kell megadni:

1= a mezőgazdasági üzem nagyobb része 300 méternél alacsonyabban található;

2= a mezőgazdasági üzem nagyobb része 300–600 m között található;

3= a mezőgazdasági üzem nagyobb része 600 m-nél magasabban található;

4= nincs rendelkezésre álló adat.

42. pozíció – Legeltetés hegyvidéki, illetve az MHT-ba nem tartozó egyéb legelőn: a gazdaság számosállat-egységre (SZÁE) vetített legeltetési napjainak száma (egész szám) az MHT-ba nem tartozó földterületen.

A SZÁE legeltetési nap egy tejelő tehén, illetve egy két évnél idősebb szarvasmarha vagy ló egy napi legelésének megfelelő egység. A legelési napok számának SZÁE legeltetési napra történő átszámításához két évnél fiatalabb szarvasmarha és ló esetében 0,5 kecske esetében 0,2 juh esetében pedig 0,15 együtthatót kell alkalmazni.

43. pozíció – Az összes fedett terület: árban kifejezve, amelyen – általában – az 5. termelési módba tartozó növényeket lehet termeszteni: úgymint a 138., a 141. és a 156., valamint a 143., a 285. és a 157. rovat szerinti növényeket.

„Fedett” terület alatt a növényház, a stabil vázú fóliasátor és a járható fóliaalagút értendő, de ez nem tartalmazza a nem járható fóliaalagutakat, a fátyolfóliát vagy a vándorfóliát (lásd az egyes növények meghatározását a K. táblázat 138., 141. és 156. rovatnál).

„Összes” terület alatt az összes „fedett” terület értendő, a hasznosításától függetlenül (a művelőutakat is beleértve). A „többszintes” növényházak esetén csak az alapterület számolandó.

44. pozíció – A Strukturális Alap támogatásaira jogosult terület: fel kell tüntetni, hogy a mezőgazdasági üzem mezőgazdasági hasznosítású területének nagyobb része az 1083/2006/EK rendelet 5., 6. vagy 8. cikke rendelkezéseinek hatálya alá tartozó területen helyezkedik-e el. A következő kódszámokat kell használni:

6= a mezőgazdasági üzem mezőgazdasági hasznosítású területének nagyobb része az 1083/2006/EK rendeletben és különösen annak 5. cikkében meghatározott konvergencia-célkitűzés által érintett területen helyezkedik el;

7= a mezőgazdasági üzem mezőgazdasági hasznosítású területének nagyobb része az 1083/2006/EK rendeletben és különösen annak 6. cikkében meghatározott regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés által érintett területen helyezkedik el;

8= a mezőgazdasági üzem mezőgazdasági hasznosítású területének nagyobb része az 1083/2006/EK rendeletben és különösen annak 8. cikkében meghatározott átmeneti támogatásra jogosult területen helyezkedik el.

45. pozíció – Környezetvédelmi korlátozások által érintett terület: fel kell tüntetni, hogy a mezőgazdasági üzem mezőgazdasági hasznosítású területének nagyobb része az 1698/2005/EK rendelet 38. cikkének hatálya alá tartozó területen helyezkedik-e el. A következő kódszámokat kell használni:

1= a mezőgazdasági üzem mezőgazdasági hasznosítású területének nagyobb része nem az 1698/2005/EK rendelet 38. cikkében meghatározott Natura 2000 kifizetésekre vagy a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) szerinti támogatáshoz kapcsolódó kifizetésekre jogosult területen helyezkedik el;

2= a mezőgazdasági üzem mezőgazdasági hasznosítású területének nagyobb része a Natura 2000 kifizetésekre vagy az 1698/2005/EK rendelet 38. cikkének megfelelően a 2000/60/EK irányelv szerinti támogatáshoz kapcsolódó kifizetésekre jogosult területen helyezkedik el.

B. AZ MHT TULAJDONVISZONYÁNAK JELLEGE

A két vagy több társ közös tulajdonában lévő mezőgazdasági üzemek területét a tulajdonos használatában lévő, haszonbérelt vagy részes művelésben használt területként kell bejegyezni, a társak között hatályban lévő szerződésnek megfelelően.

10. Saját tulajdonú MHT

Olyan mezőgazdasági hasznosítású terület (szántóföld, gyepterület és állandó legelő, ültetvények) amelynek a gazdálkodó a tulajdonosa, haszonbérlője vagy örökhaszonbérlője, illetve a hasonló feltételek mellett birtokolt MHT magában foglalja a vetésre előkészített, másoknak haszonbérbe adott területet (149. rovat).

11. Haszonbérleti MHT

Olyan mezőgazdasági hasznosítású terület (szántóföld, gyepterület és állandó legelő, ültetvények), amelyet nem a tulajdonos, illetve nem az adott terület haszonbérlője vagy örökhaszonbérlője művel meg (a bérleti díj fizethető készpénzben és/vagy természetben; a díj általában előre meghatározott, és többnyire a gazdálkodás eredményétől független), illetve hasonló bérleti feltételek mellett birtokolt mezőgazdasági hasznosítású terület.

Nem tartozik a haszonbérelt területhez az olyan föld, amelynek termését lábon álló állományként vásárolják meg. A lábon álló állomány megvásárlására fordított összeget gyepterület vagy takarmánynövények esetén az F. táblázat 65–67. rovatában (vásárolt takarmányok), értékesíthető termények (általában értékesítésre kerülő termékek) esetén pedig a 76. rovatban (a növénytermesztés egyéb közvetlen költségei) kell feltüntetni. A lábon megvásárolt értékesíthető terményeket a szóban forgó termőterület megjelölése nélkül kell megadni (lásd a területre vonatkozó utasításokat, K. táblázat, 4. oszlop).

Az alkalomszerűen, egy évnél rövidebb időre bérelt területet és annak termését ugyanúgy kell kezelni, mint azt a területet, amelynek a termését lábon álló állományként vásárolják meg.

12. Részesművelésű MHT

Olyan mezőgazdasági hasznosítású terület (szántóföld, gyepterület és állandó legelő, ültetvények), amelyet a bérbeadó és a részes bérlő részes bérleti szerződés alapján közösen művel meg, illetve hasonló feltételek mellett megművelt mezőgazdasági hasznosítású terület.

C. MUNKAERŐ

A munkaerő alatt valamennyi olyan személyt kell érteni, aki a gazdasági év során a mezőgazdasági üzem munkájában részt vett (lásd alább). Ugyanakkor nem tartalmazza azokat a személyeket, akik ezt a munkát valamely más személy vagy vállalkozás megbízásából végezték (szerződéses mezőgazdasági munka, amelynek költségei az F. táblázat 60. rovatában jelennek meg).

Mezőgazdasági üzemek közötti kölcsönös segítségnyújtás esetén, ha a segítségnyújtás egymásnak kölcsönösen nyújtott munkából áll, melynek során a nyújtott segítség elvben egyenlő a kapott segítséggel, a mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlapon fel kell tüntetni a gazdasághoz tartozó munkaerő által ledolgozott időt és az ahhoz kapcsolódó béreket.

Egyes esetekben a kapott segítséget más jellegű segítséggel egyenlítik ki (pl. a munka formájában kapott segítséget gépek biztosításával ellensúlyozzák). Ahol a szolgáltatások cseréje csekély mértékű, a mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlapon semmit sem kell feltüntetni (a fenti példában a kapott segítséget nem tüntetik fel a munkaerőnél; a gépekkel kapcsolatos költségekbe ugyanakkor beletartoznak a berendezések rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos költségek). Kivételes esetekben, ahol a szolgáltatások cseréje jelentős, a következő eljárások valamelyikét kell követni:

a munka formájában nyújtott segítséget más jellegű szolgáltatással (pl. gépek biztosításával) ellensúlyozzák: a kapott munkaidőt fizetett gazdasági munkaként (a 20. vagy a 21. rovat, attól függően, hogy a munkaerőt a gazdaságban rendszeresen alkalmazzák-e, vagy sem) tüntetik fel; a nyújtott segítség értékét feltüntetik termelésként a megfelelő rovatban (ebben a példában: 177. rovat: „Mások számára végzett szerződéses munka, beleértve a berendezések bérbeadását”), másrészt költségként is (az 59. rovatban „Bérek és társadalombiztosítás”);

a munka formájában nyújtott segítséget más jellegű szolgáltatásokkal (pl. gépek biztosításával) egyenlítik ki: ebben az esetben figyelmen kívül kell hagyni a rendelkezésre bocsátott munkaidőt és az azzal kapcsolatos béreket; a kapott szolgáltatás értékét a megfelelő rovatban ráfordításként kell feltüntetni (ebben a példában: 60. rovat „Bérmunka és gépbérlet”).

A munkaerő következő kategóriáit kell megkülönböztetni:

A. Rendszeresen foglalkoztatott fizetetlen munkaerő

Fizetetlen, illetve olyan munkaerő, amely a nyújtott szolgáltatásokért rendesen járó összegnél alacsonyabb (készpénzben vagy természetben fizetett) díjazásban részesül (ezek a kifizetések nem jelenhetnek meg a gazdaság költségei között), és amely a gazdasági év során (a rendes munkaszüneti napokon kívül) az üzem munkájában hetente legalább egy teljes napot részt vett.

A rendszeresen foglalkoztatott személyeket, akik azonban különleges okoknál fogva a gazdasági év folyamán csak korlátozott ideig vettek részt a gazdaság munkájában, rendszeres munkaerőként kell feltüntetni (a ténylegesen ledolgozott munkaórák számának megfelelően).

A következő vagy hasonló esetek fordulhatnak elő:

a)	sajátos gazdálkodási körülmények, amelyek nem teszik szükségessé a munkaerő egész éves alkalmazását: pl. olíva- vagy szőlőtermelő gazdaságok, szezonális állathizlalásra, vagy szabadföldi zöldség- és gyümölcstermesztésre szakosodott gazdaságok;

b)	a rendes munkaszüneti napokon kívüli távollét a munkából, pl. katonai szolgálat, betegség, baleset, szülés, meghosszabbított szabadság stb.;

c)	a gazdaságba történő belépés vagy onnan való távozás;

d)	a gazdaságban folyó munka teljes beszüntetése váratlan okok (árvíz, tűz stb.) miatt.

Az alkategóriák a következők:

13. Üzemtulajdonos/üzemvezető

Az a személy, aki gazdasági és jogi felelősséget visel a gazdaságért, és ellátja annak napi irányítását. Részes bérlet esetén a részes bérlőt üzemtulajdonosként/üzemvezetőként kell feltüntetni.

14. Üzemtulajdonos/nem üzemvezető

Az a személy, aki gazdasági és jogi felelősséget visel a gazdaságért, de nem látja el annak mindennapi irányítását.

15. Üzemvezető/nem üzemtulajdonos

Az a személy, aki ellátja a gazdaság mindennapi irányítását, anélkül hogy azért gazdasági és jogi felelőssége lenne.

16. Az üzemtulajdonos(ok) házastársa(i)

17. Egyéb rendszeresen foglalkoztatott fizetetlen munkaerő

A fenti rovatokba nem sorolt, rendszeres fizetetlen munkaerő. Idetartoznak a munkavezetők és beosztott vezetők, akik nem felelősek az egész gazdaság irányításáért.

B.18. Alkalmi és szezonális fizetetlen munkaerő

E rovatban összesítve kell feltüntetni azt a fizetetlen munkaerőt, amely a gazdasági év folyamán nem vett részt rendszeresen a gazdaság munkájában.

C. Rendszeresen foglalkoztatott fizetett munkaerő

Olyan, a nyújtott szolgáltatásokért járó szokásos mértékben (készpénzben és/vagy természetben) megfizetett munkaerő, amely a gazdasági év során (a rendes munkaszüneti napokat kivéve) hetente legalább egy teljes napot dolgozott a gazdaságban.

A következő alkategóriákat kell feltüntetni:

19. Üzemvezető

A vállalkozás napi irányítását végző, bérben részesülő személy.

20. Egyéb

E rovatban összesítve kell feltüntetni valamennyi rendszeres, fizetett munkaerőt (kivéve a mezőgazdasági üzem bérben részesülő üzemvezetőjét). Idetartoznak a munkavezetők és beosztott vezetők, akik nem felelősek az egész gazdaság irányításáért.

D.21. Alkalmi és szezonális fizetett munkaerő

E rovatban összesítve kell feltüntetni a gazdasági év folyamán a mezőgazdasági üzemben nem rendszeresen dolgozó fizetett munkaerőt (beleértve a teljesítménybérben dolgozókat).

A C. TÁBLÁZAT OSZLOPAI

A betöltött funkciók (kód) (1. oszlop 51., 55., 59., 63. és 67. rovat)

A betöltött funkciót egy kódszám jelöli, vagyis:

1	=	üzemtulajdonos/üzemvezető;
2	=	üzemtulajdonos/nem üzemvezető;
3	=	üzemvezető/nem üzemtulajdonos.

Amikor a funkciót több személy látja el (pl. két testvér, apa és fia stb.), a felelősség csökkenő sorrendjében minden személyt fel kell tüntetni; egyenlő felelősség esetén az életkor szerinti csökkenő sorrendben kell feltüntetni őket. Ennek megfelelően a legnagyobb felelősséget vállaló személyre vonatkozó adatokat az 51–54. rovatban kell megadni; a felelősséget tekintve az őt követő személyre vonatkozó adatokat az 55–58. rovatokban stb.

Létszám (1. oszlop 71. és 74. rovat)

Az „Egyéb rendszeres fizetetlen munkaerő” kategóriába tartozó személyek és a házastársak számát fel kell tüntetni. Több üzemtulajdonos esetén egynél több házastárs lehetséges.

Születési év (2. oszlop)

A születési évet kizárólag az üzemtulajdonos(ok) és/vagy üzemvezető(k) tekintetében kell megadni (13–15. és 19. kategória) az évszám utolsó két számjegyének felhasználásával.

Teljes munkaerő: éves egységek száma (3. oszlop)

A rendszeresen foglalkoztatott munkaerőt éves munkaerőegységekre kell átszámolni. Egy éves munkaerőegység megfelel a mezőgazdasági üzemben 1 éven át teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkateljesítményének. Egy személy nem haladhatja meg az egyéves munkaegységet még akkor sem, ha tényleges munkaideje meghaladja a szóban forgó régióban az adott típusú mezőgazdasági üzemben szokásos éves munkaidőt. Az a személy, aki nem teljes év során dolgozik a mezőgazdasági üzemben, az „éves egység” tört részét képviseli. Az ilyen személyekre eső „éves munkaegységet” úgy kapjuk meg, hogy az adott személy tényleges éves munkaidejét elosztjuk a szóban forgó régióban az adott típusú mezőgazdasági üzemben dolgozó teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló rendes évi munkaidejével.

A csökkent munkaképességű munkavállalók esetében az éves munkaerőegységet a munkaképességgel arányos módon kell csökkenteni.

Munkaidő (4. oszlop)

A munkaidőt órában kell kifejezni. A számnak a mezőgazdasági üzemben ténylegesen munkával töltött időt kell tükröznie. A csökkent munkaképességű munkavállalók esetében a ledolgozott munkaidőt a munkaképességgel arányos módon kell csökkenteni.

A teljesítménybérben dolgozó munkaerő munkaidejét úgy kell kiszámítani, hogy a munkáért kifizetett teljes összeget elosztják az órabérben foglalkoztatott munkavállalók órabérével.

A mezőgazdasági üzemben végzett munka

A mezőgazdasági üzemben végzett munkába beletartozik minden, a mezőgazdasági üzem szokásos működésével kapcsolatos fizikai és adminisztrációs munka szervezése, irányítása és elvégzése, pl.:

—	pénzügyi szervezés és irányítás (a gazdaság értékesítései és beszerzései, könyvelés stb.),

—	földeken végzett munka (szántás, vetés, betakarítás, a gyümölcsösben végzett munka stb.),

—	állattartás (a takarmány elkészítése, az állatok etetése, fejése, gondozása stb.),

—	a termékek piaci előkészítése, tárolása és feldolgozása a gazdaságban,

—	az épületek, gépek, berendezések, sövények, árkok stb. karbantartása,

—	a mezőgazdasági üzem részére, illetve munkavállalói által elvégzett szállítás,

—

a gazdaságban folyó munkához közvetlenül kapcsolódó egyéb munka:

—	erdészeti munka a mezőgazdasági üzemhez tartozó erdőterületen,

—

idegenforgalommal kapcsolatos munka (kempingek, sportoló vagy pihenőhelyek, lovassporthoz kapcsolódó létesítmények karbantartása, szálláshelyek bérbeadása stb.), ha ezek a tevékenységek olyan mértékben kiegészítik és átfedik a mezőgazdasági üzem munkáját, hogy gyakorlatilag lehetetlen elkülöníteni az idegenforgalmi tevékenységet a mezőgazdasági üzemben szokásos mezőgazdasági tevékenységtől (ilyen esetben az idegenforgalommal kapcsolatos bevételeket és költségeket a termékek (lásd a 179. rovatot) és a gazdasági ráfordítások között kell szerepeltetni),

—	mások számára végzett szerződéses munka, ahol ez alkalmi munka, és azt a gazdaság saját eszközeivel végzik (az ezért kapott fizetséget a mezőgazdasági üzem termelésében kell kimutatni).

A következők nem tartoznak a mezőgazdasági üzem munkájához:

—	befektetett eszközök előállítása során végzett munka (épületek építése, gépek összeszerelése vagy nagyobb javítása, gyümölcsösök telepítése, épületek bontása, gyümölcsfák kivágása stb.),

—	az üzemtulajdonos vagy üzemvezető háztartása számára végzett munka.

D. AZ ÁLLATÁLLOMÁNY LÉTSZÁMA ÉS ÉRTÉKE

Az állatállomány esetében a következő kategóriákat kell megkülönböztetni:

22. LÓFÉLÉK (minden életkor)

Idetartoznak a versenylovak és a hátaslovak, a szamarak, a lóöszvérek, a szamáröszvérek stb.

23. HÍZÓBORJÚ

Általában hat hónapos koruk körül levágott hízóborjak.

24. EGYÉB, EGY ÉVNÉL FIATALABB SZARVASMARHA

25. EGY ÉS KÉT ÉV KÖZÖTTI HÍM SZARVASMARHA

26. EGY ÉS KÉT ÉV KÖZÖTTI NŐSTÉNY SZARVASMARHA

Kivéve a már borjadzott teheneket.

27. KÉTÉVES VAGY IDŐSEBB HÍM SZARVASMARHA

28. TENYÉSZÜSZŐ

Kétéves vagy idősebb, még nem borjadzott, és tenyésztésre szánt nőstény szarvasmarha.

29. HÍZÓÜSZŐ

Kétéves vagy idősebb, még nem borjadzott, nem tenyésztésre szánt nőstény szarvasmarha.

30. TEJELŐ TEHÉN

Borjadzott nőstény szarvasmarha (beleértve a két évnél fiatalabb állatokat), amelyet kizárólag vagy elsősorban közvetlen emberi fogyasztásra vagy tejtermékké történő feldolgozásra szánt tejtermelésre tartanak.

31. SELEJTTEHÉN

Tejelő tehenek az utolsó laktációt követően. Amennyiben az adatok rendelkezésre állnak a mezőgazdasági üzem könyvelésében.

32. EGYÉB TEHÉN

Borjadzott nőstény szarvasmarha (beleértve a két évnél fiatalabb állatokat is), amelyet kizárólag vagy elsősorban borjak ellésére tartanak, és amelynek tejét nem használják fel közvetlen emberi fogyasztásra vagy tejtermékké történő feldolgozásra.

Igástehén.

Nem tejelő selejttehenek (függetlenül attól, hogy levágás előtt hizlalják-e őket).

A 23–32. rovat tartalmazza a megfelelő hím és nőstény bivalyok kategóriáit is.

33. MÉHKAPTÁR, a használatban lévő kaptárak számában megadva

34. ANYANYÚL

35. 35–37. (nem használt)

38. ANYAKECSKE

39. EGYÉB KECSKE

A tenyész nőstényen kívüli egyéb kecskék.

40. ANYAJUH

Tenyésztésre szánt egyéves vagy idősebb anyajuhok.

41. EGYÉB JUH

Juhok életkortól függetlenül, az anyajuhokat kivéve.

42. Nem használt.

43. MALAC

20 kg élősúlynál kisebb malacok.

44. TENYÉSZKOCA

50 kg-os vagy nagyobb tenyészkocák, kivéve a vágásra szánt kocákat (lásd a 46. „Egyéb sertés” rovatot)

45. HÍZÓSERTÉS

20 kg vagy annál nagyobb élősúlyú hízósertések, kivéve a vágásra szánt kocákat és kanokat (lásd a 46. „Egyéb sertés” rovatot).

46. EGYÉB SERTÉS

20 kg vagy nagyobb élősúlyú sertések, kivéve a tenyészkocákat (lásd a 44. rovatot) és a hízósertéseket (lásd a 45. rovatot).

47. HÚSCSIRKE

Kivéve a tojótyúkokat és a vágásra szánt tyúkokat. Kivéve a csibéket.

48. TOJÓTYÚK

Beleértve a jércéket, tojótyúkokat és a vágásra szánt tyúkokat. A jérce olyan fiatal tyúk, amely még nem kezdett el tojni. Kivéve a csibéket.

49. EGYÉB BAROMFI

Kacsát, pulykát, libát, gyöngytyúkot és struccot beleértve. A tenyész nőstényekkel együtt. Kivéve a csibéket.

50. EGYÉB ÉLŐ ÁLLAT

Csak értékben. Idetartoznak a csibék, az anyanyulakon kívüli nyulak, az őzek, a bölények és a halak. Idetartoznak továbbá a pónilovak és más, a falusi turizmusban használt állatok. Az egyéb állatok termékei kivételével (lásd a K. táblázat 170. rovatát).

A D. TÁBLÁZAT OSZLOPAI

Nyitóérték (1. és 2. oszlop)

Létszám (1. oszlop)

A gazdasági év kezdetén a mezőgazdasági üzemhez tartozó állatállomány száma, függetlenül attól, hogy az adott időpontban az állatok a gazdaságban tartózkodnak-e vagy sem.

Érték (2. oszlop)

A gazdasági év kezdetén a mezőgazdasági üzemhez tartozó állatállomány értéke folyó áron.

Záróérték (3. és 4. oszlop)

Létszám (3. oszlop)

A gazdasági év végén a mezőgazdasági üzemhez tartozó állatállomány létszáma, függetlenül attól, hogy az állatok az adott időpontban a gazdaságban tartózkodnak-e vagy sem.

Érték (4. oszlop)

A gazdasági év végén a mezőgazdasági üzemhez tartozó állatállomány értéke folyó áron.

Átlaglétszám (5. oszlop)

Az átlaglétszámot egy tizedes jegy pontossággal kell megadni, kivéve a baromfit és nyulakat, ahol egész számot kell beírni. Minden egység egy állat egyéves jelenlétére utal a gazdaságban. Az állatok létszámát annak az időnek az arányában kell meghatározni, ameddig az állatok az év folyamán a gazdaságban voltak.

Az átlaglétszámot időszakos leltárak alapján vagy az érkezés és távozás feljegyzésével kell meghatározni. Az átlagba beletartozik a mezőgazdasági üzemben lévő valamennyi állat, köztük a szerződés alapján nevelt vagy hizlalt állatok (nem a mezőgazdasági üzemhez tartozó állatok, amelyeket oly módon nevelnek vagy hizlalnak, hogy ez a tevékenység kizárólag a vállalkozó által nyújtott szolgáltatás, és a vállalkozó nem vállalja az állatok nevelésével vagy hizlalásával általában együtt járó pénzügyi kockázatot), valamint azok az állatok is, amelyeket legeltetésre vettek vagy adtak át az évnek arra az időszakára, ameddig az állatok a gazdaságban voltak.

E. ÉLŐÁLLAT-VÁSÁRLÁS ÉS -ÉRTÉKESÍTÉS

Az állatok a következő kategóriákba sorolhatók:

51. Lófélék

52. Szarvasmarha

Az 52. rovatba a bivaly értékesítését és vásárlását is beleértve.

53. Nem használt

54. Juh

55. Kecske

56. Sertés

57. Baromfi

A költésre szánt tojásokra és a csibék vásárlására és eladására fordított összeget beleértve.

58. Egyéb élő állat

A nyulakat és a használatban lévő méhkaptárakat beleértve.

AZ E. TÁBLÁZAT OSZLOPAI

Élőállat-vásárlás (1. oszlop)

A teljes élőállat-beszerzés a gazdasági év során (a beszerzési költségekkel együtt). A vonatkozó támogatásokat nem kell levonni a beszerzések teljes összegéből, hanem a 116. rovatban kell feltüntetni (lásd az erre a rovatra vonatkozó útmutatást).

Élőállat-értékesítés (2. oszlop)

A teljes élőállat-értékesítés a gazdasági év során. A vonatkozó támogatásokat a teljes értékesítési összeg nem tartalmazza, hanem azt a 112. rovatban kell feltüntetni (lásd az erre a rovatra vonatkozó útmutatást).

Az esetleges, ismert értékesítési költségeket nem kell levonni a teljes eladási árbevételből, hanem a 71. „Az állattartás egyéb közvetlen költségei” rovatban kell feltüntetni.

Saját fogyasztás és természetbeni juttatások (3. oszlop)

A gazdaság háztartása által elfogyasztott, vagy természetbeni juttatásra felhasznált állatállomány értéke a gazdasági év során, termelői áron értékelve.

F. KÖLTSÉGEK

Az üzemi költségek a gazdasági év során a termékek előállításához vagy a mezőgazdasági üzem működéséhez felhasznált erőforrások értéke (pénzben és természetben). Amikor bizonyos kiadások részben a magánhasználattal, részben pedig a gazdaság költségeivel (pl. villanyáram, víz, fűtő- és üzemanyagok stb.) kapcsolatosak, a mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlapon kizárólag ez utóbbi részt kell feltüntetni. A magángépjárművekkel kapcsolatos kiadásoknak azt a részét kell felvinni, amely a gazdaság céljaira történő használatuknak felel meg.

A gazdasági év termelésével kapcsolatos költségek kiszámításakor az év során végrehajtott beszerzéseket és a gazdaságon belüli fogyasztást az értékelésben történt változásoknak (a művelésben bekövetkezett változásokat is beleértve) megfelelően kell módosítani. Minden egyes tételnél külön kell feltüntetni a kifizetett összes költséget és a gazdaságon belüli felhasználás értékét.

A ráfordításoknak azt a részét, amely nem az adott gazdasági évre vonatkozik (mezei leltár) a 102-es „Forgótőke” rovatban kell feltüntetni.

Az állótőke „fogyasztásával” kapcsolatos költségeket az értékcsökkenés fejezi ki, ennek megfelelően az állótőke beszerzésére fordított kiadásokat nem szabad a gazdaság költségei között feltüntetni. Az értékcsökkenésre vonatkozó útmutatásokat lásd a 94–103. rovatban.

A gazdasági év során, illetve a később megtérített kiadásokat (pl. biztosítás vagy a felelős harmadik személy által fedezett baleset miatti traktorjavítást) nem szabad a gazdaság költségei között feltüntetni, és a vonatkozó bevételek sem mutathatók ki a gazdaság könyvelésében.

A vásárolt készletek eladásából származó bevételeket le kell vonni a velük kapcsolatos költségekből.

A költségekkel kapcsolatos támogatások összegét nem kell levonni a velük kapcsolatos költségtételekből, hanem a 114. rovatban kell feltüntetni (lásd az erre a rovatra vonatkozó útmutatást). A beruházási támogatásokat a 94–103. rovatban kell feltüntetni.

A költségekbe beletartoznak az egyes költségtételekkel kapcsolatos beszerzési kiadások is.

A költségek következőképpen kerülnek osztályozásra:

59. A fizetett munkaerő bére és társadalombiztosítási költségei

E tételbe a következő költségek tartoznak:

—

a fizetett munkavállalók részére készpénzben ténylegesen kifizetett bérek és fizetések, függetlenül a díjazás egységétől (teljesítmény- vagy órabér), levonva a vállalkozó mint munkáltató részére kifizetett minden olyan szociális juttatást, amelynek célja a ténylegesen el nem végzett munkára kifizetett bér megtérítése (pl.: baleset, szakmai továbbképzés stb. miatti távollét),

—	természetbeni bérek és fizetések (pl. szállás, étkezés, ruha, a gazdaság termékei stb.),

—	termelékenység vagy képesítés utáni prémium, ajándék, jutalom, nyereségrészesedés,

—	a munkaerővel kapcsolatos egyéb kiadások (munkaerő-toborzási költségek),

—	a munkáltatót terhelő társadalombiztosítási költségek, illetve az általa az alkalmazottak nevében és helyett kifizetett társadalombiztosítás összege,

—	munkahelyi baleset-biztosítás.

Az üzemtulajdonos társadalombiztosítási hozzájárulása és biztosítása, valamint a fizetetlen munkaerő saját társadalombiztosítási költségei nem számítanak a gazdaság költségei közé.

A fizetetlen munkások által kézhez kapott összegek (amelyek a meghatározás szerint a szokásos bérnél alacsonyabbak – lásd a fizetetlen munkaerő meghatározását) nem jelenhetnek meg a mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlapon.

A mezőgazdasági üzemben már nem foglalkoztatott, nyugdíjas fizetett dolgozók részére (készpénzben vagy természetben) kifizetett juttatásokat nem ide, hanem „A gazdálkodás egyéb általános költségei” rovatba kell beírni.

60. Igénybe vett bérmunka és gépbérlet

E tételbe a következők tartoznak:

—

a gazdaságban szerződéses agrárvállalkozók által elvégzett munkára fordított összkiadás. Ez általában tartalmazza az eszközhasználat (az üzemanyagot is beleértve) és a munkaerő költségét. Ha a szerződés tartalmazza az üzemanyagon kívül felhasznált anyagokat (pl. növényvédő szerek, műtrágyák és vetőmag) is, ezeknek a költsége nem tartozik ide. Ezt a (szükség esetén becslés alapján meghatározott) összeget a megfelelő költségtételek között kell feltüntetni (pl. a rovarirtó szereket a 75. „Növényvédő szerek” rovatban),

—	a bérelt és a gazdaságban alkalmazott munkavállalók által működtetett gépek bérleti költsége. A bérelt gépek használatával kapcsolatos üzemanyag-költségeket a 62. „Üzemanyagok és kenőanyagok” rovatban kell feltüntetni,

—	a lízingelt és a gazdaságban alkalmazott munkavállalók által működtetett gépek lízingdíja. A lízingelt gépek üzemanyag- és fenntartási költségeit a megfelelő rovatokban (61. „Gépek és berendezések karbantartása” és 62. „Üzemanyagok és kenőanyagok” rovat) kell feltüntetni.

61. Gépek és berendezések karbantartása

A gépek és berendezések fenntartásának, valamint azok piaci értékét nem befolyásoló kisebb javítások költsége (szerelő díja, a cserealkatrészek költsége stb.).

Ehhez a kódszámhoz tartozik a kisebb berendezések beszerzése, a lószerszám és a lópatkolás költsége, gumiabroncsok, a fóliasátrak merevítő bordái, egészségre káros munka végzéséhez szükséges védőruházat, általában a berendezések tisztításához való tisztítószerek beszerzési költsége, valamint a magántulajdonú gépjárművek költségei a gazdaság céljaira történő felhasználásuk arányában (lásd még a 63. rovatot). Az állatállománnyal kapcsolatos berendezések (pl. fejőgépek) tisztítására használt tisztítószereket a 71. „Az állattartás egyéb közvetlen költségei” rovatban kell feltüntetni.

A berendezések értékét a javításukat megelőző értékükhöz képest növelő nagyobb javításokat nem ebben a rovatban kell feltüntetni (lásd még az értékcsökkenésre vonatkozó útmutatást a G. táblázatban).

62. Üzemanyagok és kenőanyagok

E rovatba tartozik a magángépjárművek üzemanyag és kenőanyag költségeinek a gazdaság céljaira történő felhasználásukkal arányos része (lásd még az alábbi 63. rovatot).

Olyan esetben, ha a kőolajtermékeket üzemanyagként és fűtőanyagként is hasznosítják, a teljes összeget két rovatba kell osztani:

62.	„Üzemanyagok és kenőanyagok”

80.	„Fűtőanyagok”

63. Személygépjármű-költségek

Amennyiben a magántulajdonú gépjárműveknek a gazdaság céljaira történő felhasználási arányának megfelelő kiadásokat átalányban számítják ki (például kilométerenként állandó összeg), ezeket a költségeket ebben a rovatban kell feltüntetni.

Takarmányok

A takarmányokon belül a vásárolt, illetve a gazdaságon belül megtermelt és felhasznált takarmány között tesznek különbséget.

A vásárolt takarmányokhoz tartoznak az ásványi anyagok (nyalósók), a (vásárolt vagy a gazdaságba visszajuttatott) tejtermékek és a takarmányok tartósítására és tárolására szolgáló termékek, továbbá a legeltetési díjra, a közlegelők és az MHT-ba nem tartozó legelőterületek használatára, valamint az MHT-ba nem tartozó takarmányföldek bérlésére fordított kiadások. A vásárolt almot és szénát szintén a vásárolt takarmányok között kell feltüntetni.

A tömegtakarmány-fogyasztó állatállomány részére vásárolt takarmányok feloszthatók takarmánykoncentrátumokra és szálastakarmányokra (idetartozik a legeltetési díj, valamint a közlegelők, az MHT-ba nem tartozó legelő- és takarmányterületek használatára fordított kiadások, illetve a vásárolt alom és szalma).

A „takarmánykoncentrátumok” rovatba tartoznak elsősorban az olajpogácsa, a takarmánykeverékek, gabonafélék, szárított fű, szárított cukorrépaszelet, halliszt, tej és tejtermékek, ásványi anyagok, valamint ezeknek a takarmányoknak a tartósításához és tárolásához felhasznált termékek.

A mezőgazdasági alvállalkozók által a szálastakarmányok, pl. a silótakarmányok előállítása során végzett munkával kapcsolatos kiadásokat a 60. „Igénybe vett bérmunka és gépbérlet” rovatban kell feltüntetni.

A gazdaságon belül megtermelt és felhasznált takarmányok közé tartoznak a gazdaságban előállított, takarmányként felhasznált értékesíthető termékek (beleértve a tejet és tejtermékeket, kivéve a borjak által elfogyasztott tejet, amelyet nem kell figyelembe venni). A gazdaságon belül előállított alom és szalma csak akkor tartozik ide, ha az adott régióban és évben ezek értékesíthető terméknek számítanak.

A következő kategóriákat kell megadni:

Vásárolt takarmány:

64. Takarmánykoncentrátumok a tömegtakarmány-fogyasztó állatállomány (lófélék, szarvasmarha, juh, kecske) részére

65. Szálastakarmány a tömegtakarmány-fogyasztó állatállomány (lófélék, szarvasmarha, juh, kecske) részére

66. Vásárolt takarmány sertések részére

67. Vásárolt takarmány baromfi és egyéb kisállatok részére

A gazdaságban előállított és felhasznált takarmány:

68. Tömegtakarmány-fogyasztó állatállomány (lófélék, szarvasmarha, juh, kecske) részére

69. Sertés részére

70. Baromfi és egyéb kisállat részére

71. Az állattartás egyéb közvetlen költségei

Közvetlenül az állattartással kapcsolatos valamennyi olyan kiadás, amelyet a többi költségrovat még nem tartalmaz: állatorvosi díj, gyógyszerek, fedeztetés díja, mesterséges megtermékenyítés, herélés, tej ellenőrzése, törzskönyvezés, az állattartással kapcsolatos berendezések (pl. fejőgépek) tisztítására felhasznált tisztítószerek, az állati termékek csomagolóanyagai és az állati termékek feldolgozására használt cikkek, a gazdaságban megtermelt állati termékek gazdaságon kívüli tárolásának és piaci előkészítésének költségei, a gazdaságban megtermelt állati termékek értékesítési költségei, a mezőgazdasági üzem termelését kiegészítő és az ott feldolgozott állati termékek (pl. tej) alkalmankénti beszerzése stb. Magában foglalja ezenkívül az állatok elhelyezésére és az ahhoz kapcsolódó termékek tárolására használt épületek rövid távú bérlését is.

72. Vásárolt vetőmag és szaporító anyag

Valamennyi vásárolt vetőmag és szaporító anyag, beleértve a hagymákat, gumókat és hagymagumókat. Az új ültetvényhez vásárolt facsemeték és fiatal cserjék költsége beruházást jelent, és azt vagy a 96. „Ültetvények” rovatban vagy a 100. „Erdőterület” rovatban kell feltüntetni. Mindazonáltal kisebb újratelepítési művelet esetén a facsemeték és fiatal cserjék költsége az adott gazdasági évhez tartozó költségnek számít, és ebbe a rovatba kell beírni, kivéve a mezőgazdasági üzemhez kapcsolódó erdővel összefüggő költségeket, amelyeket a 77. „Az erdészet közvetlen költségei” rovatban kell feltüntetni.

A vetőmag feldolgozásának költségeit (osztályozás, fertőtlenítés) ugyancsak ebben a rovatban kell feltüntetni.

73. A gazdaságban megtermelt és felhasznált vetőmag és szaporító anyag

Valamennyi, a gazdaságban megtermelt és felhasznált vetőmag, valamint szaporító anyag (beleértve a hagymákat, gumókat és hagymagumókat).

74. Műtrágyák és talajjavító szerek

Valamennyi beszerzett műtrágya és talajjavító szer (pl. mész), beleértve a komposztot, a tőzeget és a trágyát (a gazdaságban előállított trágyát kivéve).

A mezőgazdasági üzem részét képező erdőkben felhasznált műtrágyákat és talajjavító szereket a 77. „Az erdészet közvetlen költségei” rovatban kell feltüntetni.

75. Növényvédő szerek

Valamennyi, a növények és vetemények kártevők és kórokozók, továbbá állati kártevők, rossz idő stb. elleni védelmére szolgáló anyag (rovarölő szerek, gombaölő szerek, gyomirtó szerek, mérgezett csalétek, madárijesztők, jégeső elleni lövedékek, fagyvédelem stb.). Abban az esetben, ha a növényvédelmi műveletet alvállalkozó végzi, és amennyiben a növényvédelemre felhasznált anyagok költsége külön nem ismert, a teljes összeget a 60. „Igénybevett bérmunka” rovatban kell feltüntetni.

A mezőgazdasági üzem részét képező erdőkben felhasznált növényvédő szereket a 77. „Az erdészet közvetlen költségei” rovatban kell feltüntetni.

76. A növénytermesztés egyéb közvetlen költségei (az állandó réteket és a gyepterületet is beleértve)

Valamennyi olyan, a növénytermesztéssel közvetlenül összefüggő költség, amelyet a többi költségrovat még nem tartalmaz: csomagoló- és kötözőanyagok, zsineg és kötél, a talajvizsgálat költsége, növénytermesztési versenyek költségei, talajtakaró fólia költségei (pl. epertermesztéshez), a növényi termékek feldolgozása és tartósítása céljából szükséges anyagok, a gazdaságban termesztett termény gazdaságon kívüli tárolása és piaci előkészítése, a gazdaság növényi termékeinek értékesítési költségei, értékesíthető, lábon álló állomány megvásárlására vagy értékesíthető növények termesztése céljából egy évnél rövidebb időre történő földbérlésre fordított összegek, a mezőgazdasági üzem termelését kiegészítő és ott feldolgozott növényi termékek (pl. szőlő) alkalmankénti beszerzése stb. Magában foglalja továbbá az értékesíthető terméshez használt épületek rövid távú bérlését is.

77. Az erdészet közvetlen költségei

Műtrágyák, növényvédő szerek, különféle közvetlen költségek. Nem tartozik ide a munkaerő költsége, a bérmunka és a gépesítés költsége; ezeket a nekik megfelelő költségrovatokban kell feltüntetni.

78. A telkesítés és az épületek folyó karbantartása

Az épületek és a telkesítés gazdálkodó általi fenntartása, beleértve a növényházak, fóliasátrak és a támrendszerek karbantartását is. Ebbe a rovatba kell beírni az épületek fenntartására használt építőanyagok beszerzését is.

Az új beruházásokhoz vásárolt építőanyagok költségét a 94. „Mezőgazdasági földterület és gazdasági épületek”, a 97. „Telkesítés”, illetve a 98. „Gazdasági épületek” rovat „Beruházások” oszlopába kell beírni.

Az épületek olyan nagyobb javításának költségeit, amely növeli az értéküket (nagyszabású karbantartás) nem ebben a rovatban kell feltüntetni, akkor sem, ha e munka költségei a haszonbérlőt terhelik (lásd a bérleti díj fizetésére vonatkozó útmutatást, 85. rovat). Az ilyen költségeket a 98. „Gazdasági épületek” rovatban kell kimutatni.

79. Villanyáram

Villanyáram összes, mezőgazdasági célú felhasználása.

80. Fűtőanyagok

Fűtőanyagok összes, mezőgazdasági célú felhasználása, beleértve az üvegházak fűtését is.

81. Víz

A víz bekötése és mindenféle gazdasági céllal történő vízfelhasználás költsége, beleértve az öntözést. A gazdaság tulajdonában levő vízművek használatának költségeit a megfelelő rovatba kell beírni: gépek és berendezések értékcsökkenése, gépek és berendezések fenntartása, üzemanyag, villanyáram.

82. Biztosítás

A gazdasági kockázatokra vonatkozó valamennyi biztosítás, mint például az üzemtulajdonos kötelező felelősségbiztosítása, tűz- és árvízkár-biztosítás, az állatállományban és a növénykultúrákban esett kár elleni biztosítás stb., kivéve a munkahelyi balesetekre vonatkozó biztosítások díjait, amelyeket az 59. rovatban kell kimutatni. Az épületekre vonatkozó biztosítások díjait csak abban az esetben értve ide, ha azokat a 87. rovatban még nem tüntették fel.

83. A gazdaságot terhelő adók és egyéb terhek

A gazdálkodással kapcsolatos valamennyi adó és egyéb teher, beleértve a környezetvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos adókat és terheket is, ugyanakkor kivéve a héát, valamint a föld, az épületek vagy a munkaerő után kivetett adókat és terheket. Az üzemtulajdonos személyi jövedelemadói nem számítanak bele a gazdaság költségeibe.

84. A gazdálkodás egyéb általános költségei

A gazdaság valamennyi, az előző rovatokban fel nem sorolt költsége (könyvelői díjak, titkárság költsége, irodai kiadások, telefonköltség, különböző hozzájárulások és tagsági díjak stb.). Itt szerepel mind az állattenyésztésre, mind a növénytermesztésre és/vagy általános célra használt épületek rövid távú bérlése is.

85. Fizetett bérleti díj

A föld, az épületek, a kvóták és egyéb jogok után (pénzben vagy természetben) kifizetett bérleti díj. Ebbe a rovatba tartoznak a bérlő által az üzemtulajdonos nevében és helyett kifizetett, a bérlő részére meg nem térített költségek (pl. földadó és az olyan nagyobb javítások utáni értékcsökkenés, amelyek költségét a bérlő viseli). A lakóháznak és más bérelt épületeknek kizárólag a gazdálkodással kapcsolatos része tartozik ebbe a rovatba. A földhöz nem kapcsolódó kvóták lízingdíját vagy bérleti költségeit az L. táblázatban is fel kell tüntetni.

86. Ebből: földbérletre

87. A gazdasági épületek biztosítása

Ez az adat nem kötelező.

Az üzemtulajdonos használatában lévő épületek utáni biztosítási díjak (tűz-, árvízkár stb. ellen), amelyeket bérleti gazdálkodás esetén általában az üzemtulajdonos fizet. Abban az esetben, ha valamennyi biztosítás egyetlen kötvénybe tartozik, külön fel kell becsülni a gazdaság épületeire eső biztosítási díjrészt.

88. A föld és épületek utáni adók és egyéb költségek

Az üzemtulajdonos használatában, illetve részes bérletben levő földterületek és épületek tulajdonjogával kapcsolatos adók, díjak és egyéb fizetendő költségek.

89. Fizetett kamatok és pénzügyi költségek összesen

A gazdaság céljaira kapott kölcsöntőke (kölcsönök) utáni kamat és pénzügyi költségek. Ez az adat kötelező.

A kapott kamattámogatást nem kell levonni, hanem a J. táblázatban, a 114. rovatban fel kell tüntetni.

90. Föld és épületek vásárlására kapott kölcsönök után fizetett kamatok és pénzügyi műveletek költsége

Ez az adat nem kötelező.

91. Ebből: földvásárlásra kapott kölcsönök után fizetett kamatok és pénzügyi műveletek költsége

Ez az adat nem kötelező.

92. Működő tőkére felvett kölcsönök (állatállomány, gépek és berendezések, valamint a forgótőke) és a hitelezők kielégítésére fizetett kamatok és pénzügyi műveleltek költsége

Ez az adat nem kötelező.

93. Összes költség

Az 59–89. rovat összege.

G. FÖLD- ÉS ÉPÜLETVAGYON, GÉPEK ÉS BERENDEZÉSEK, FORGÓTŐKE

A következő felosztást kell alkalmazni:

94. Mezőgazdasági földterület, gazdasági épületek és jogok

Az alábbi 95–99. rovat összege. A 95., 97. és 99. rovatot akkor kell kitölteni, ha a vonatkozó adatok szerepelnek a könyvelésben.

95. Mezőgazdasági földterület

Az üzemtulajdonos használatában lévő mezőgazdasági földterület.

96. Ültetvények

Az üzemtulajdonos tulajdonában lévő valamennyi ültetvény (kivéve a fákat, erdőterületeket és a földterület értékét), függetlenül a föld használatának jellegétől. A rovatot ki kell tölteni, és az itt szereplő összegek után, a 7. oszlop 316. rovatában az értékcsökkenést meg kell állapítani.

A fiatal kultúrák nevelésének költségét (ültetvények még nem teljes termelésben) a 4. „Beruházások” oszlopban kell feltüntetni. Ezt a K. táblázat 159. „Záróérték” rovatába is be kell írni (9. oszlop).

97. Telkesítés

Az üzemtulajdonos tulajdonában lévő telkesítés (pl.: kerítésépítés, alagcsövezés, állandó öntözőberendezés), függetlenül a föld használatának jellegétől. A beírt összegek után a 7. oszlop 324. rovatában az értékcsökkenést meg kell állapítani.

98. Gazdasági épületek

Az üzemtulajdonos tulajdonában lévő épületek a használat jellegétől függetlenül. A rovatot ki kell tölteni, és az itt szereplő összegek után, a 7. oszlop 332. rovatban az értékcsökkenést meg kell állapítani.

99. Ingatlanszerzéssel kapcsolatos díjak, kvóták és egyéb jogok

A gazdasági földterület vagy a gazdasági épületek szerzésével kapcsolatos ügyvédi, bejegyzési stb. költségek. A referencia-tej- és -cukorrépamennyiség értékesítésével és/vagy beszerzésével és az előírt jogok és kötelezettségek átruházásával kapcsolatos ügyletek (például a referencia-állatállomány átruházása). A kvóták és jogok az L. táblázatban is megjelennek. Nem tartoznak ide az erdőterület-vásárlás költségei.

Az értékcsökkenést a kvóták esetében nem a G. táblázatban, hanem az L. táblázat 7. oszlopában kell feltüntetni.

100. Erdőterület, a lábon álló fát is beleértve

A mezőgazdasági üzemhez tartozó és az üzemtulajdonos használatában levő erdőterület, beleértve megszerzésének költségeit is.

101. Gépek és berendezések

Traktorok, motoros egytengelyes traktorok, teherautók, kisteherautók, személygépkocsik, nagyobb és kisebb gazdasági gépek és berendezések, beleértve a 300 EUR új értéket meghaladó szerszámokat is.

102. Forgótőke

A forgótőke a következőkből áll:

a)	készletek: a mezőgazdasági üzem raktáron levő termékei és a termelési eszközei;

egyéb forgótőke:

—	mezei leltár a befejezetlen termelésről (kizárólag a műtrágyák, talajjavító anyagok, vetőmagok és a szaporító anyagok értéke, kivéve az ültetvényekhez használt csemeték értékét),

—	a mezőgazdasági üzemekben való részesedések (részesedések olyan szövetkezetekben vagy más szervezetekben, amelyek szolgáltatásait a mezőgazdasági üzem igénybe veszi),

—

követelések:

—	rövid lejáratú követelések eladott termékek vagy tárgyi eszközök, illetve nyújtott szolgáltatások után,

—	termékekért és szolgáltatásokért adott előlegek,

—	a mezőgazdasági üzem működtetéséhez szükséges, rendelkezésre álló készpénz (készpénzben, bankban, postai elszámolási számlán).

A bankszámlák után kapott kamatot a 178. rovatban kell feltüntetni.

Amennyiben nem lehetséges meghatározni a forgótőke pontos összegét, átfogó becslés végezhető. Ez tartalmazhatja a termelési folyamatba beruházott átlagos tőke becslését, tekintetbe véve a beruházás időtartamát. Ebben az esetben a forgótőke összege a nyitó és a zárértéknél megegyezik.

103. Összesen

A 94., 100., 101. és 102. rovatok összege.

A G. TÁBLÁZAT OSZLOPAI

Nyitóérték (3. oszlop)

A nyitóérték a termékek értéke a gazdasági év kezdetén. Az előző évben is a mintában szereplő gazdaságok esetében a nyitóértéknek meg kell egyeznie az előző év záróértékével. A mintában szereplő új gazdaságok esetében a nyitóértéket a következőképpen kell kiszámolni:

—	Az értékcsökkenés alá nem eső eszközöknél megegyezik az újrabeszerzési értékkel.

—	Értékcsökkenés alá eső eszközöknél a még hátralevő értékcsökkenési időszak, valamint az újrabeszerzési érték (beleértve a már elvégzett nagyobb javításokat is) alapján kell meghatározni.

Az újrabeszerzési érték megegyezik egy hasonló új eszköz jelenlegi áron történő vételárával. Meghatározható a szóban forgó eszközökre (gépek, épületek stb.) vonatkozó (általános vagy konkrét) árindex alapján.

A föld értékelésének alapja (az érték meghatározásánál nem vehető figyelembe a rokonok közötti tulajdonátruházásra vonatkozó értékelés) a mezőgazdasági céllal értékesített, hasonló fekvésű és minőségű, nem bérelt földnek az adott térségben érvényes ára (amely nem tartalmazza az ingatlanszerzéssel kapcsolatos díjakat). Amennyiben a gazdálkodási célokra használt magángépjárművek költségeit a 61. „Gépek és berendezések karbantartása” rovat és a 62. „Üzemanyagok és kenőanyagok” rovat között megosztva tüntetik fel, a gépkocsik értékének a gazdaság üzletmenetéhez kapcsolódó részét a gépek és berendezések között kell szerepeltetni. Ha azonban a gazdálkodási céllal használt magántulajdonú gépjárművek igénybevételének költségeit átalányban állapítják meg (lásd a 63. rovatot), a magántulajdonú gépjárműveket nem lehet a gépek és berendezések között szerepeltetni.

Beruházások (4. oszlop)

A gazdasági év folyamán beszerzésre, nagyobb javításokra és befektetett eszköz-előállításra fordított teljes kiadások összege. Amennyiben a mezőgazdasági üzem e beruházásokhoz kapcsolódó támogatásban és segélyben részesült, a 4. oszlopba a kiadások összegét a támogatások levonása nélkül kell beírni.

A kisebb értékű gépek és berendezések, valamint kismértékű újratelepítéshez vásárolt facsemeték és fiatal cserjék beszerzése nem ebben az oszlopban jelenik meg, hanem azokat a gazdasági évre vonatkozó költségek között kell szerepeltetni (lásd a 61. „Gépek és berendezések karbantartása”, a 72. „Vásárolt vetőmag és szaporító anyag”, a 77. „Az erdészet közvetlen költségei” rovatot).

Ha a fizetés adóslevéllel történik, akkor az adóslevél értékét annak napi árfolyama határozza meg.

Beruházási támogatások (5. oszlop)

A gazdasági év során beruházási célból kapott támogatások. Tartalmazhatja az előző gazdasági évek során történt beruházásokra kifizetett támogatásokat.

Értékesítés (6. oszlop)

Az összes eszközértékesítés a gazdasági év során.

Értékcsökkenés (7. oszlop)

A feltüntetendő értékcsökkenés az értékcsökkenés tényleges összege a gazdasági év során. Ezt az újrabeszerzési érték alapján határozzák meg (vagyis újrabeszerzési érték a gazdasági év végén szorozva az értékcsökkenési rátával).

Az egyes tagállamok által alkalmazott értékcsökkenés éves mértékét tartalmazó táblázatot a mezőgazdasági adatszolgáltató űrlapon szereplő adatok benyújtásával egyidőben el kell juttatni a Bizottságnak.

Ültetvények értékcsökkenése

Új ültetvény létesítésére vásárolt facsemeték és fiatal cserjék költsége értékcsökkenés alá eső befektetett eszköz beszerzésének minősül.

Az értékcsökkenés kizárólag az üzemtulajdonos tulajdonában levő ültetvényekre vonatkozik (a föld használatának jellegétől függetlenül).

Gazdasági épületek, befektetett eszközök és a telkesítés értékcsökkenése

Az üzemtulajdonos tulajdonában lévő épületek, befektetett eszközök (beleértve az üvegházakat és melegágyakat) és talajjavítás értékcsökkenése, függetlenül a föld használatának jellegétől.

Gépek és berendezések értékcsökkenése

Az értékcsökkenés azokra a gépekre és berendezésekre vonatkozik, amelyek értéke újonnan meghaladja a 300 EUR-t. Az ennél alacsonyabb értékű kisebb berendezések értékcsökkenését nem kell kiszámítani; az ilyen berendezések beszerzési költségét a gazdasági évre vonatkozó közvetlen költségként kell kezelni (61. „Gépek és berendezések karbantartása” rovat).

E rovatba tartozik a javítást megelőző értékükhöz képest a gépek és berendezések értékét ténylegesen növelő nagyobb javítás, a gépek vagy berendezések értékcsökkenésének szerves részeként, amely értékcsökkenést adott esetben módosítani kell a szóban forgó tétel (a javítás következtében) meghosszabbodott hasznos élettartamának megfelelően, vagy úgy, hogy a nagyobb javítások költségét több, egymást követő évre osztják fel.

Az éves értékcsökkenés összegét lineáris vagy degresszív módszerrel kell kiszámolni.

Az értékcsökkenés mértékét különböző tényezők határozzák meg, amelyek többnyire az adott térség és termelés konkrét feltételeitől (az éves használat), de a műszaki fejlődéstől is függenek.

Így az egyes térségek vagy akár mezőgazdasági üzemek közötti eltérő mértékű értékcsökkenés miatt a könyvelőirodák a gépek vagy berendezések minden egyes tételére a régiónak, illetve a mezőgazdasági üzemnek megfelelő értékcsökkenési arányt választhatnak abból a célból, hogy ennek értéke minél jobban megközelítse a gépek tényleges értékcsökkenését.

Záróérték (8. oszlop)

A záróérték a termékek értéke a gazdasági év végén. Ezt az aktuális újrabeszerzési érték és a még hátralevő értékcsökkenési időszak alapján határozzák meg.

H. KÖTELEZETTSÉGEK

A feltüntetett összegek kizárólag a még fennálló összegeket, vagyis a már visszafizetett összegekkel csökkentett szerződés szerinti kölcsönöket tartalmazzák. Az adóslevél formájában felvett kölcsönök értékét piaci árfolyamuk szerint kell megállapítani. Az adatokat legalább a 374., 378., 382., 386., 390. és 394. rovatban fel kell tüntetni.

A hiteleket lejárati idejük szerint kell megadni:

104. Hosszú és középlejáratú kötelezettségek

A mezőgazdasági üzemre felvett, legalább egyéves lejáratú hitelek.

105. Rövidlejáratú kötelezettségek

A mezőgazdasági üzemre felvett, egy évnél rövidebb lejáratú hitelek és kifizetetlen hitelezői állomány.

106. Összesen

A 104. és 105. rovat összege.

Ha a gazdaság könyvelésében szerepelnek a vonatkozó adatok, a hiteleket a hitel céljának megfelelően is fel kell osztani:

—	földre és épületekre felvett hitel (2. és 6. oszlop),

—	ebből: földvásárlásra felvett hitel (3. és 7. oszlop), egyéb eszközre felvett hitel (4. és 8. oszlop).

E tételek összege adja meg az 1. oszlopban (nyitóérték összesen) (= 2 + 4. oszlop) és az 5. oszlopban (záróérték összesen) (= 6 + 8. oszlop) szereplő összegeket.

I. HOZZÁADOTTÉRTÉK-ADÓ (HÉA)

A mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlapon szereplő értékadatokat az érintett tagállamnak megfelelően kell megjelölni:

—	vagy héa nélkül; ezt a módszert kell alkalmazni az általános héarendszerbe tartozó valamennyi mezőgazdasági üzem esetén,

—	vagy héával. Azoknak a tagállamoknak, amelyekben ezt a módszert alkalmazzák, az adott évre vonatkozó könyvelési adatokat tartalmazó számítógépes adatálománnyal együtt, évente meg kell adniuk a mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlap valamennyi elemére az év során alkalmazott héakulcsok listáját.

Az általános héarendszerbe tartozó mezőgazdasági üzemek esetén a 108–111. rovatban semmit sem kell feltüntetni. Ugyanígy kell eljárni, ha a vásárlásokat és értékesítéseket a mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlapon héával tüntetik fel.

A héával kapcsolatos következő adatokat kell megadni:

107. Héarendszer

A héarendszert (400. pozíció), amelybe a mezőgazdasági üzem tartozik, az alábbi felsorolásban megadott kódszámmal kell jelezni:

	400. pozíció Kód
BELGIUM
Régime normal obligatoire	1
Régime normal sur option	2
Régime agricole	3
BULGÁRIA
Héamentes	1
Nyilvántartott	2
CSEH KÖZTÁRSASÁG
Nyilvántartott	1
DÁNIA
Moms (= általános)	1
NÉMETORSZÁG
Pauschalierender Betrieb	1
Optierender Betrieb	2
Getränke erzeugender Betrieb	3
Betrieb mit Kleinumsatz	4
ÉSZTORSZÁG
Általános	1
Speciális	2
ÍROSZÁG
Mezőgazdasági	1
Nyilvántartott (= általános)	2
GÖRÖGORSZÁG
Általános rendszer	1
Mezőgazdasági rendszer	2
SPANYOLORSZÁG
Általános rendszer	1
Egyszerűsített rendszer	2
Mezőgazdasági rendszer	3
FRANCIAORSZÁG
TVA sur option avec autorisation pour animaux vivants	2
Remboursement forfaitaire	3
OLASZORSZÁG
Regime esonerato	1
Regime speciale agricolo	2
Regime normale	3
CIPRUS
Általános	1
Mezőgazdasági	2
Héa nem alkalmazandó	3
LETTORSZÁG
Általános	1
Mezőgazdasági	2
LITVÁNIA
Általános	1
Speciális	2
LUXEMBURG
Régime normal obligatoire	1
Régime normal sur option	2
Régime forfaitaire de l’agriculture	3
MAGYARORSZÁG
Általános	1
Mezőgazdasági	2
MÁLTA
Általános	1
HOLLANDIA
Algemene regeling verplicht	1
Algemene regeling op aanvraag	2
Landbouwregeling	3
AUSZTRIA
Pauschalierender Betrieb	1
Optierender Betrieb	2
LENGYELORSZÁG
Általános	1
Mezőgazdasági	2
PORTUGÁLIA
Mezőgazdasági	1
Általános	2
ROMÁNIA
Általános	1
Speciális	2
Kisüzemek	3
SZLOVÉNIA
Általános	1
Mezőgazdasági	2
SZLOVÁKIA
Nyilvántartott	1
Héamentes	2
FINNORSZÁG
Általános	1
SVÉDORSZÁG
Általános	1
EGYESÜLT KIRÁLYSÁG
Héamentes	1
Nyilvántartott	2

A héarendszer felosztása (csak Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Magyarország és Lengyelország esetében)

	401. pozíció
SPANYOLORSZÁG
	A héarendszer kódjának (a 400. pozíció esetén használtak) feltüntetése a kisebbségi rendszerre vonatkozóan, ha a mezőgazdasági üzem két rendszer hatálya alá tartozik
FRANCIAORSZÁG
Sans TVA obligatoire sur activités connexes	0
Avec TVA obligatoire sur activités connexes	1
OLASZORSZÁG
Héarendszer a falusi turizmusra („agriturismo”), mint másodlagos tevékenységre
Regime speciale agriturismo	1
Regime normale agriturismo	2
MAGYARORSZÁG	A héarendszer kódjának (a 400. pozíció esetén használtak) feltüntetése a kisebbségi rendszerre vonatkozóan, ha a mezőgazdasági üzem két rendszer hatálya alá tartozik
LENGYELORSZÁG	A héarendszer kódjának (a 400. pozíció esetén használtak) feltüntetése a kisebbségi rendszerre vonatkozóan, ha a mezőgazdasági üzem két rendszer hatálya alá tartozik

A 108–111. rovat

A 108–111. rovatot csak abban az esetben kell kitölteni, ha a mezőgazdasági üzem a mezőgazdasági rendszer (vagy hasonló rendszerek) hatálya alá esik.

A mezőgazdasági rendszer (vagy hasonló rendszerek) célja, hogy a termékek és szolgáltatások aktuális áron történő beszerzésekor és a beruházáskor kifizetett héa után átfogó kompenzációt nyújtson. Ennek megfelelően az értékesítéseket és beszerzéseket a héa nélkül kell feltüntetni.

108. Az értékesítésekhez kapcsolódó héa

A gazdasági év során az értékesített termékek után kapott héa.

109. A beszerzésekhez kapcsolódó héa

Termékek és szolgáltatások tárgyévi beszerzése után a gazdasági év folyamán kifizetett héa. Olaszországban ebbe a rovatba tartozik a pro rata kritérium alkalmazása során az adóhatóságok részére fizetett héa is.

110. A beruházásokhoz kacsolódó héa

A gazdasági év során a befektetett eszközök (beruházások) beszerzése után kifizetett héa.

111. Az adóhatóságok által visszatérített héa

A visszatérített összeg.

J. TÁMOGATÁSOK

A 112–118. rovatban azokat a támogatások szerepelnek, amelyek közalapokból származnak, kivéve a 94–103. rovatban szereplő beruházásokhoz kapcsolódó támogatásokat.

112. Támogatások, kivéve a költségekre és állatok vásárlására kapott összegeket

A kapott vagy megítélt támogatások összege, az élő állatokra, a termékekre és az egyéb megkapott vagy megítélt támogatásokra, a költségekre és az állatvásárlásra kapott támogatások kivételével. A rögzített adatoknak az üzem gazdasági év során végzett tevékenységével összefüggő területre, állatállományra és termékre kell vonatkoznia.

113. Ebből: a 112. rovatban szereplő összeg részletezése

Az élőállat-kategóriák (a D. táblázat vonatkozó rovatainak megfelelő 22–50. rovatszám alá tartozók), az alábbi 700. és 770. kód alá tartozó, a szarvasmarhára vonatkozó támogatás kivételével.

Termékek (a K. táblázat 120–314. rovatainak és alpontjainak megfelelően), az alábbi 600. kód alá tartozó területalapú támogatások és a 670. és a 680. kód alá tartozó kifizetések kivételével. A kétszeres beszámítás elkerülése érdekében a kifizetéseket csak egyszer kell feltüntetni (a megfelelő rovatban vagy alpontban egyaránt).

Speciális kódok, amelyeket a következő felsorolás tartalmaz:

—	a 600. kód az 1782/2003/EK rendelet alapján kifizetett területalapú támogatások teljes összegére vonatkozik, beleértve a területpihentetésre és az energianövényekre vonatkozó területalapú támogatásokat is. Ezt a teljes összeget és a részleteket az M. táblázatban is fel kell tüntetni,

—	a 670. kód az 1782/2003/EK rendelet alapján az egységes támogatási rendszer szerint kifizetett támogatásokra vonatkozik. Ezt a teljes összeget és a részleteket az M. táblázatban is fel kell tüntetni,

—	a 680. kód az 1782/2003/EK rendelet alapján az egységes területalapú támogatási rendszer szerint kifizetett támogatásokra vonatkozik. Ezt a teljes összeget és a részleteket az M. táblázatban is fel kell tüntetni,

—	a 700. kód az 1782/2003/EK rendelet alapján a marha- és borjúhúsra nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozik. Ezt a teljes összeget és a részleteket az M. táblázatban is fel kell tüntetni,

—	a 770. kód az 1782/2003/EK rendelet alapján a tejprémiumra és a kiegészítő támogatásra vonatkozik. Ezt a teljes összeget és a részleteket az M. táblázatban is fel kell tüntetni,

—	a 800. kód az 1698/2005/EK rendelet alapján az agrár-környezetvédelmi és állatjólléti kifizetésekre vonatkozik,

—	a 810. kód az 1698/2005/EK rendelet alapján a Natura 2000 kifizetésekre és a 2000/60/EK irányelv szerinti támogatásokra vonatkozik,

—	a 820. kód az 1698/2005/EK rendelet alapján a hegyvidéki területeken a természeti hátrány miatt nyújtott kifizetésekre, valamint az egyéb hátrányos helyzetű területeknek nyújtott kifizetésekre vonatkozik,

—	a 830. kód az 1698/2005/EK rendelet alapján a közösségi jogszabályokon alapuló szabványoknak való megfelelést elősegítő támogatásokra vonatkozik,

—	a 835. kód az 1698/2005/EK rendelet alapján a tanácsadási szolgáltatások igénybevételéből származó költségek támogatására vonatkozik,

—	a 840. kód az 1698/2005/EK rendelet alapján az üzemtulajdonosnak az élelmiszer-minőségi rendszerekben való részvételére irányuló támogatásra vonatkozik,

—	a 900. kód az 1698/2005/EK rendelet alapján a mezőgazdasági területek első erdősítésére nyújtott támogatásra vonatkozik,

—	a 910. kód az 1698/2005/EK rendelet alapján az erdészet egyéb támogatására (a Natura 2000 kifizetések, az erdő-környezetvédelmi kifizetések, az erdészeti potenciál helyreállításának és a megelőző intézkedések bevezetésének költségeire nyújtott támogatás) vonatkozik,

—	a 951. kód a fent említett kódok alá nem tartozó, állattenyésztés után járó támogatásokra és segélyekre vonatkozik,

—	a 952. kód a fent említett kódok alá nem tartozó, termesztett haszonnövények után járó támogatásokra és segélyekre vonatkozik,

—	a 953. kód a fent említett kódok alá nem tartozó, vidékfejlesztés után járó támogatásokra és segélyekre vonatkozik,

—	a 955. kód az 1782/2003/EK rendelet szerinti kiegészítő támogatásokra vonatkozik,

—	A 956. kód az 1782/2003/EK rendelet 69. cikke alapján az olyan különleges gazdálkodási formák esetén fizetett közvetlen kifizetésekre vonatkozik, amelyek fontosak a környezet védelme vagy javítása, illetve a mezőgazdasági termékek minőségének és forgalmazásának javítása szempontjából,

—	a 998. kód a katasztrófakifizetéseket, a termés vagy a termelési eszközök veszteségére az állami hatóságok által adott kompenzációt tartalmazza. (A magánbiztosítási kompenzációra a K. táblázat 181. rovatát kell használni),

—	a 999. kód a különleges jellegű támogatásokat tartalmazza (pl. agrár-pénzügyi kompenzáció). Figyelembe véve e támogatások különleges jellegét, ezeket a kifizetéseket a pénzügyi teljesítés alapján kell feltüntetni,

—	az 1052. és a 2052. kód a tejtermelés beszüntetéséért nyújtott kompenzációra vonatkozik. Az éves kifizetéseket az 1052. kód alatt, az egyösszegű kifizetéseket pedig a 2052. kód alatt kell feltüntetni,

—	a 950. kódot az olyan általános támogatásra kell használni, amely egyetlen tevékenységhez sem köthető vagy a fenti kódok egyike alá sem sorolható be.

114. Költségek után járó támogatások

A költségekkel kapcsolatos támogatások összege (használandó kódok: 59–82., 84., 85., 87. és 89. rovat).

115. Ebből: a 114. rovatban szereplő összeg a költségek típusa szerinti bontásban (használandó kódok: 59–82., 84., 85., 87. és 89. rovat).

116. Állatvásárlás után járó támogatások

Állatok vásárlása után járó támogatások összege (használandó kódok: 51., 52. és 54–58. kód).

117. Ebből: a 116. rovatban szereplő összeg az élőállat-kategóriák szerinti bontásban (használandó kódok: 51., 52., 54–58. kód).

118. Összes támogatás

A 112., 114. és 116. rovat összege.

119. Különbözet az előző gazdasági évekhez képest

K. TERMELÉS (az állatállomány kivételével)

Egyes termékrovatokhoz alpontok is tartoznak. Ezeknél a 4–10-ig terjedő oszlopok adatait az alpontban és a főrovatban is meg kell adni. Ilyen esetben az alpontok összesített összege kerül a főrovatba.

Az 1782/2003/EK rendelettel összhangban a pihentetett területeken termesztett növényeket külön kell feltüntetni. Külön kell feltüntetni azt is, ha ugyanazt a növényt öntözéssel és öntözés nélkül is termesztik.

A lábon álló állományra vonatkozó adatokat a megfelelő rovatba kell beírni, a terület kivételével, amelyet nem kell feltüntetni. Ugyanez érvényes az alkalomszerűen, egy évnél rövidebb időtartamra bérbe vett földterületen termesztett növényekre is.

A. NÖVÉNYKULTÚRÁK

Gabonafélék

A silózott takarmányként használt gabonafélék nem szerepelnek az alábbi, 120–128. rovat termékei között. Ezeket a 326. „Takarmánykukorica” rovatban és a 327. „Egyéb silózásra szánt gabonafélék” rovatban kell feltüntetni. A kölest, tritikálét, hajdinát és cirkot (a takarmánycirok kivételével) a 128. „Egyéb gabonafélék” rovatban kell feltüntetni. A takarmánycirkot a 145. „Egyéb takarmánynövények” rovatban kell feltüntetni.

A 120–128. rovat a vetőmagokat is tartalmazza.

120. Közönséges búza és tönkölybúza

121. Durumbúza

122. Rozs (kétszeres is)

123. Árpa

124. Zab

125. Nyári gabonakeverék

126. Szemes kukorica (a nedves szemes kukorica is)

127. Rizs

128. Egyéb gabonafélék

Egyéb szántóföldi kultúrák

129. Fehérjenövények

Minden, a magjáért termesztett fehérjenövény, a vetőmagot és a száraz hüvelyeseknek gabonafélékkel való keverékét is beleértve. Kivételt képeznek a zöldtakarmányok, pl. a lucerna, amelyet a 145. „Egyéb takarmánynövények” rovatban, az olajos fehérjenövények (pl. szója), amelyet a 132. „Olajnövények” rovatban és a zöldségféleként termesztett hüvelyes növények, amelyeket a 136., 137. vagy 138. rovatban kell feltüntetni.

A 129. „Fehérjenövény” rovat alpontjai

360.	Borsó, lóbab és édes csillagfürt

361.	Lencse, csicseriborsó és római bükköny

330.	Egyéb fehérjenövények

130. Burgonya (a korai és a vetőburgonya is)

A 130. „Burgonya” rovat alpontjai

Amennyiben szerepelnek a mezőgazdasági üzem könyvelésében, a részletezést meg kell adni.

362.	Keményítő célú burgonya

363.	Egyéb burgonya

131. Cukorrépa (a vetőmagot kivéve)

132. Olajnövények (a vetőmag is)

A 132. „Olajnövények” rovat alpontjai

331.

Repce

332.	Napraforgó

333.

Szója

364.	Len, a rostlen kivételével (amennyiben a mezőgazdasági üzem könyvelésében az adat rendelkezésre áll)

334.	Egyéb (a rostlentől eltérő len, amennyiben a 364. alpont alatt nincs feltüntetve, ricinus, pórsáfrány, szezámmag, földimogyoró, mustármag, mák és egyéb olajnövények)

133. Komló (a vetőmagot kivéve)

134. Dohány (a vetőmagot kivéve)

A 134. „Dohány” rovat alpontjai

Az alpontok megfelelnek a dohányfajták csoportjainak, ahogyan azt az 1973/2004/EK bizottsági rendelet (5) 171ca. cikke meghatározza. Amennyiben szerepelnek a mezőgazdasági üzem könyvelésében, a részletezést meg kell adni.

365.	Mesterséges hővel szárított (idetartozó fajták: Virginia, Virginia D és annak hibrid fajtái, Bright)

366.	Természetes úton szárított világos (idetartozó fajták: Burley, Badischer Burley és annak hibrid fajtái, Maryland)

367.

Természetes úton szárított sötét (idetartozó fajták: Badischer Geudertheimer, Pereg, Korso, Paraguay és annak hibrid fajtái, Dragon Vert és annak hibrid fajtái, Philippin, Petit Grammont [Flobecq], Semois, Appelterre, Nijkerk, Misionero és annak hibrid fajtái, Rio Grande és annak hibrid fajtái, Forchheimer Havanna Iic, Nostrano del Brenta, Resistente 142, Goyano, Geudertheimer hibrid fajtái, Beneventano, Brasile Selvaggio és hasonló fajták, szárított Burley és Havanna)

368.	Füstöléssel szárított (idetartozó fajták: Kentucky és annak hibrid fajtái, Moro di Cori és Salento)

369.	Napon szárított (idetartozó fajták: Xanthi-Yaka, Perustitza, Samsun, Erzegovina és hasonló fajták, Myrodata Smyrnis, Trapezous és Phi I, Kaba Koulak [nem klasszikus], Tsebelia és Mavra)

370.	Basmas (idetartozó fajták: Basmas)

371.	Katerini (idetartozó fajták: Katerini és hasonló fajták)

372.	Kaba-Koulak (klasszikus) (idetartozó fajták: Elassona, Myrodata Agrinion és Zychnomyrodata)

135. Egyéb ipari növények (kivéve a vetőmagot)

Gyapotot vagy cukornádat, rostlent és kendert is beleértve.

A 135. „Egyéb ipari növények” rovat alpontjai:

345.	Gyógynövények, fűszer- és illóolaj-tartalmú növények, a teát, a kávét és a cikóriakávét beleértve

346.

Cukornád

347.	Gyapot: a gazdasági évi termést (5. oszlop) a gyapotmag, azaz a tisztítatlan rostok súlyában (100 kg) kell megadni

373.	Rostlen (amennyiben a mezőgazdasági üzem könyvelésében az adat rendelkezésre áll)

374.	Kender (amennyiben a mezőgazdasági üzem könyvelésében az adat rendelkezésre áll)

348.	Egyéb ipari növények. A rostlent és kendert is beleértve, amennyiben a 373. és 374. rovatban nem tüntették fel.

Zöldségfélék és egynyári gyümölcsök

136. Szántóföldön, vetésforgóban termesztett friss zöldségfélék, dinnye és szamóca: szántóföldi növényekkel vetésforgóban termesztett kultúrák, beleértve az ananászt és a csemegekukoricát

137. A szabadföldi árutermelő kertészetben termesztett friss zöldségfélék, dinnye és szamóca, egyéb kerti növényekkel együtt és rövid vetésforgós rendszerben, a föld csaknem folyamatos kihasználása mellett, évente többszöri betakarítással termesztett kultúrák, beleértve az ananászt és a csemegekukoricát

138. Termesztőberendezésben termesztett friss zöldségfélék, dinnye és szamóca (ideértve az ananászt és a csemegekukoricát): a vegetációs időszak egészében vagy nagyobb részében védelem (növényház, stabil vázú fóliasátor, járható (magas) fóliaalagút) alatt nevelt növények. A nem járható (alacsony) fóliaalagút, illetve fátyolfóliás takarás alatt vagy mobil vázú fóliasátorban termesztett növények nem számítanak fedett területen termesztett kultúrának. A többszintes növényház esetében csak az alapterület számít.

A 136., 137. és 138. „Zöldségfélék és egynyári gyümölcsök” rovat alpontjai

A termékeket a további felhasználásuktól (friss állapotban való fogyasztás, szárítás, feldolgozás, tartósítás stb.) függetlenül kell feltüntetni az alpontokban. Amennyiben szerepelnek a mezőgazdasági üzem könyvelésében, a részletes adatokat fel kell tüntetni.

335.	Káposzta, karfiol, brokkoli stb.

336.	Levélzöldségek (póréhagyma, spenót, fejes saláta stb.)

337.	Paradicsom

375.	Csemegekukorica (amennyiben a mezőgazdasági üzem könyvelésében az adat rendelkezésre áll)

338.	Termésükért vagy virágjukért termesztett zöldségfélék, a paradicsom kivételével (tök és cukkini, padlizsán, csemege uborka, kerti articsóka, édespaprika stb.). A csemegekukoricát is beleértve, amennyiben a 375. alpontban azt nem tüntették fel

339.	A gyökerükért, hagymájukért vagy gumójukért termesztett zöldségfélék (a burgonyát kivéve)

340.	Hüvelyes zöldségfélék (borsó, bab stb., a lencsét és a csicseriborsót kivéve)

341.	Egynyári gyümölcsök (szamóca, sárgadinnye, görögdinnye, ananász stb.)

139. Gomba: az egymást követő termések alatti teljes termőterületet (alapterület × a teljes betakarítások száma) négyzetméterben kell megadni. Ezt a területet az összterület (183. rovat) nem tartalmazza.

Virágok és dísznövények

140. Szabadföldön termesztett virágok és dísznövények (a 157. rovatban feltüntetendő csemetekert nélkül) (alapterület)

141. Termesztőberendezésben termesztett virágok és dísznövények (alapterület)

A 140. és 141. „Virágok és dísznövények” rovat alpontjai

Amennyiben szerepelnek a mezőgazdasági üzem könyvelésében, a részletes adatokat fel kell tüntetni.

342.	Virághagymák és gumók

343.	Vágott virág és virágbimbó

344.	Virágzó növények és dísznövények

Vetőmagok

142. Fűmag (füvek és hüvelyes takarmányok)

143. Egyéb vetőmag (kerti növények vetőmagja, szántóföldi vetőmag és szaporító anyag, kivéve a gabonaféléket, száraz hüvelyeseket, burgonyát, olajnövényeket és a fűmagot)

Takarmánynövények és ugar

144. Gumós takarmánynövények és káposztafélék (mángold, karórépa, takarmányrépa és marharépa, közepes cukortartalmú mángold, egyéb gumós takarmányféle és káposztafélék) (vetőmag nélkül)

145. Egyéb takarmánynövények

Valamennyi vetésforgóban termesztett zöldtakarmány vagy évelő takarmánynövény, amelyet öt évnél rövidebb ideig termesztenek ugyanazon a területen, kivéve a fűféléket.

A 145. „Egyéb takarmánynövények” rovat alpontjai

326.	Takarmánykukorica

327.	Egyéb silózásra szánt gabonafélék

328.	Egyéb takarmánynövények

146. Ugar: föld, amelyről nem takarítanak be termést a teljes gazdasági év folyamán. Az 1782/2003/EK rendeletnek való megfelelés érdekében pihentetett és meg nem művelt földterületet ugyancsak itt kell feltüntetni. A takarónövénnyel bevetett pihentetett földterületek is ide tartoznak. Az 1782/2003/EK rendelettel összhangban a megengedett, nem élelmiszer-jellegű növénnyel bevetett pihentetett földterületeket a megfelelő növény rovatában, „a termesztési mód” oszlopban 8. vagy 9. kóddal kell feltüntetni.

147. Időszakos (szántóföldi) gyep: öt évnél rövidebb időre zöldtakarmány-termesztésre használt, fűfélékkel bevetett szántóföld; az egy évnél rövidebb időre bevetett területeket beleértve. Az erről a területről származó széna és/vagy fűfélék értékesítésének összértékét e rovatban kell feltüntetni.

148. A 120–147. rovatban vagy alpontjaiban nem szereplő egyéb szántóföldi növények.

149. Vetésre előkészített, másoknak bérbe adott föld, beleértve az alkalmazottak számára természetbeni juttatásként rendelkezésére bocsátott földet is.

150. Rétek és állandó legelők: olyan mezőgazdasági hasznosítású terület, amelyet nem vetésforgóban művelnek, hanem állandó jelleggel (öt évre vagy ennél hosszabb időre) vetett vagy vadon termő zöldtakarmány termesztésére használnak, általában műtrágyával kezelve és művelve. Az erről a területről származó széna és/vagy fűfélék értékesítésének összértékét e rovatban kell feltüntetni.

151. Extenzív gyep: bozótosokat is magában foglaló, gyenge minőségű legelő, amelyet általában nem műtrágyáznak és nem művelnek.

314. Termelési célokra már nem használt, támogatásra jogosult állandó gyepterület.

Ültetvények

152. Gyümölcsösök és bogyósgyümölcs-ültetvények

A trópusi és szubtrópusi gyümölcsöket is beleértve; a banánt is beleértve, a 156. rovatban feltüntetendő, fedett területen termesztett állandó növényeket azonban nem.

A 152. „Gyümölcsösök és bogyósgyümölcs-ültetvények” rovat alpontjai

A termékeket a további felhasználásuktól (friss állapotban való fogyasztás, szárítás, feldolgozás, tartósítás stb.) függetlenül az alpontokban kell feltüntetni.

349.	Almatermésűek: alma, körte stb., a mazsola (291. alpont) és a csemegeszőlő (285. alpont) kivételével

350.	Csonthéjas gyümölcsök: szilva, őszibarack, kajszibarack, cseresznye és meggy, az étkezési olajbogyó (281. alpont) kivételével

351.	Héjas gyümölcsök: dió, mogyoró, mandula, szelídgesztenye stb.

352.	Kisméretű gyümölcsök és bogyók: piros és fehér ribizli, fekete ribizli, füge stb. (a szamóca, a sárgadinnye és az ananász kivételével: 136., 137. és 138. rovat)

353.	Trópusi és szubtrópusi gyümölcsök: banán, avokádó, mangó, papaya stb.

153. Citrus ültetvények

A 153. „Citrus ültetvények” rovat alpontjai

354.

Narancs

355.	Mandarin és hasonló kis méretű gyümölcsök

356.

Citrom

357.	Egyéb citrusfélék

154. Olajfaligetek

A 154. „Olajfaligetek” rovat alpontjai

281.	Étkezési olajbogyó

282.	Olajbogyó olívaolaj előállításához (gyümölcs formájában értékesítve)

283.

Olívaolaj

284.	Olíva melléktermékek

155. Szőlő és bor

A 155. „Szőlő és bor” rovat alpontjai

285.	Csemegeszőlő

286.	Oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) ellátott minőségi borok előállításához való szőlő

292.	Oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) ellátott minőségi borok előállításához való szőlő

293.	Egyéb borok előállításához való szőlő

288.	Különféle borászati termékek: a gazdaságban termelt szőlőmust, szőlőlé, fogyasztási borpárlat, borecet és egyéb termékek

289.	Oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) ellátott minőségi borok

294.	Oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) ellátott minőségi borok

295.	Egyéb borok

291.

Mazsola

304.	Egyéb borászati melléktermékek (törköly, seprő)

156. Termesztőberendezésben termesztett ültetvények

157. Csemetekertek, ideértve a szőlőoltvány-iskolákat; kivéve a mezőgazdasági üzem igényeit ellátó erdei faiskolákat

158. Egyéb ültetvények (kosárfűz, sás, bambusz, fűzfa, stb.)

159. Fiatal ültetvények növekménye a felhasznált ráfordítások alapján értékelve (csak a teljes termőképességet el nem ért ültetvényeket kell figyelembe venni). Ezt az összeget a 96. „Ültetvények” rovat (G. táblázat) beruházások (4.oszlop) rovatában is fel kell tüntetni.

Egyéb növényi termékek

160. A mezőgazdasági üzem külön nem említett terményeiből előállított termékek; beleértve a szőlőbortól, almabortól, körtebortól vagy egyéb bortól eltérő alkoholt.

161. Növényi melléktermékek (a szőlő- és olívaültetvények melléktermékeit kivéve)

A 161. „Növényi melléktermékek” rovat alpontjai

Amennyiben a könyvelésben rendelkezésre áll, a részletes adatokat fel kell tüntetni.

299.

Szalma

300.	Cukorrépafej

301.	Egyéb melléktermékek

B. ÁLLATI EREDETŰ TERMÉKEK

162. Tehéntej

163. Tehéntejből készült termékek

164. Juhtej

165. Kecsketej

166. Gyapjú

167. Juhtejből készült termékek

168. Kecsketejből készült termékek

169. Tyúktojás (beleértve a tenyésztojást)

170. Egyéb állati termékek (értékesített trágya, fedeztetés díja, tojás a tyúktojáson kívül stb.)

313. Méz és a méhészet termékei: méz, mézsör és a méhészet egyéb termékei és melléktermékei, mézegyenértékben – métermázsában (= 100 kg) – kifejezve.

171. Állattok bértartása

Az elsősorban a nyújtott szolgáltatásokért kapott összegeknek megfelelő, szerződéses állattartás utáni bevételek összege, ahol az üzemtulajdonos nem vállalja az állatok tartásával vagy hizlalásával általában együtt járó szokásos gazdasági kockázatot.

A 171. „Állattok bértartása” rovat alpontjai

Amennyiben szerepelnek a mezőgazdasági üzem könyvelésében, a részletes adatokat fel kell tüntetni.

307.	Szarvasmarhák bértartása

308.	Juhok- és/vagy kecskék bértartása

309.	Sertések bértartása

310.	Baromfik bértartása

311.	Egyéb állatok bértartása.

C. ERDÉSZET

173. Erdőterület:

Erdővel borított földterület, beleértve az erdőben található faiskolákat, valamint a nyárfaültetvényeket. A különálló fákat, facsoportokat és fasorokat nem az erdőterülethez, hanem az őket körülvevő földterülethez kell számítani. Az erdőterületet abban az esetben kell figyelembe venni, ha azt az üzemtulajdonos kezeli, gondozását a gazdaság munkaerejével és a gazdaság eszközeivel végzik és/vagy az onnan származó termékeket a gazdaságban hasznosítják.

174. Kivágott fa értékesítése: az értékesített fa értéke a gazdasági évben, beleértve a gazdaságon belül felhasznált fát.

175. Lábon álló fa értékesítése: az adott gazdasági évben értékesített lábon álló fa értéke.

176. Egyéb erdészeti termékek: a fán kívül értékesített egyéb erdészeti termékek értéke (parafa, fenyőgyanta stb.).

D. EGYÉB TERMÉKEK

172. Bevételek a takarmánytermő területek alkalmi haszonbérbeadásából és legeltetésből.

177. Mások számára végzett bérmunka, beleértve a berendezések bérbeadását.

178. A mezőgazdasági üzem működtetéséhez szükséges, az üzemtulajdonos bankszámláján található pénzeszközök utáni kamat. Ezt a rovatot nem kell kitölteni abban az esetben, ha a forgótőke meghatározása átalány alapján történik (lásd még a forgótőkével kapcsolatos útmutatót is a 102. rovathoz).

179. Falusi turizmusból származó bevételek: egyes esetekben, amikor a turizmus és a gazdaságban végzett mezőgazdasági tevékenységek közötti átfedés olyan mértékű, hogy gyakorlatilag lehetetlen a kettőt elkülöníteni. Ide tartoznak a turizmusból származó bérleti díjak (kempingek, szálláshelyek, lovassporttal kapcsolatos létesítmények, vadászat, horgászat stb). A vonatkozó költségeket és munkát nem lehet elkülöníteni, ezért azokat a megfelelő rovatokban kell feltüntetni.

180. Korábbi gazdasági évekhez tartozó bevételek helyesbítése: az év során befolyt, de a korábbi gazdasági évekhez tartozó bevételek, amelyek nem szerepeltek a korábbi évek követelései között. Az aktuális gazdasági évre a termékekhez, állatállományhoz, termőterülethez, költségekhez és katasztrófához kapcsolódó támogatásokat, segélyeket és közvetlen támogatásokat a 112–118. rovatban, és a megelőző gazdasági évekre a 483. pozíciónál kell feltüntetni.

181. Egyéb, a fentiekben fel nem sorolt termékek és bevételek: az alkalmazottak lakhatásának értéke a természetbeni juttatásokba beleértve (a vonatkozó költségek alapján értékelve); befektetett eszközök előállítása (a befektetett eszközök előállításával járó összes költség becsült értéke, a gazdaság folyó költségeként: lásd az „Általános meghatározások és rendelkezések” b) bekezdését); konkrét termékhez nem köthető, vagy a költségekből le nem vonható kapott kártérítés összege stb.

182. Egyéb területek és ezek termelése

A 182. rovat minden egyéb területet magában foglal, pl. a konyhakert, az épületek, az utak, a raktárterületek, a tavak stb. által elfoglalt területet is.

183. Összesen: a 120–182. és a 313–314. rovat összege

Az összesített területbe ugyanakkor nem tartoznak bele a másodvetésű növények és a gomba termesztésére használt terület. A területek együttes összege így a mezőgazdasági üzem teljes területét jelenti.

A K. TÁBLÁZAT OSZLOPAI

Termékek (1. oszlop)

A termékeket a fent megadott sorszámok növekvő sorrendjében kell feltüntetni.

A termesztési mód (2. oszlop)

A termesztési módok és az azoknak megfelelő kódok a következők:

0. kód

Ezt a kódot az állati termékek, a feldolgozott termékek, a készletek és a melléktermékek esetében kell használni.

Szántóföldi növények (a szabadban, mezőgazdasági növényekkel vetésforgóban termesztett friss zöldségek, dinnye és szamóca is, kivéve a pihentetett földterületen termesztett növényeket, az 1782/2003/EK rendeletnek megfelelően).

1. kód

Nem öntözött főnövények

A főnövények közé az alábbiak tartoznak

—	tiszta kultúra, vagyis egy adott területen a gazdasági év során egymagában termesztett növény,

—	kevert vetések: együttesen vetett, művelt és betakarított növények, amelyek keveréke alkotja a végterméket,

—	egy adott területen a gazdasági év folyamán egymást követően termesztett növények közül a területet a leghosszabb ideig elfoglaló kultúra.

2. kód

Nem öntözött közévetett növények

Bizonyos ideig együtt, ugyanazon a földterületen termesztett növények, amelyek mindegyike rendes körülmények között külön termést hoz a gazdasági év folyamán. A teljes területet a növények között az egyes növények által ténylegesen elfoglalt területnek megfelelően kell felosztani.

3. kód

Nem öntözött másodvetésű növények

A gazdasági év során egy adott területen egymást követően termesztett, nem főnövénynek minősülő növények.

6. kód

Öntözött főnövények vagy közévetett növények

7. kód

Öntözött másodvetésű növények

Egy növény öntözöttnek tekinthető, ha vízzel rendszerint mesterségesen látják el.

A növények e két típusát fel kell tüntetni, amennyiben a könyvelésben az adatok rendelkezésre állnak.

Szabadföldi árutermelő kertészetek és virágkertészeti növények

4. kód

Szabadföldi árutermelő kertészetben termesztett friss zöldségfélék, dinnye és szamóca (lásd a 137. rovatot) és a szabadföldön termesztett virágok és dísznövények (lásd a 140. rovatot).

Termesztőberendezésben termesztett növények

5. kód

Növényházban termesztett friss zöldségfélék, dinnye és szamóca (lásd a 138. rovatot), növényházban termesztett virágok és dísznövények (egyéves vagy évelő) (lásd a 141. rovatot), növényházban termesztett ültetvények (lásd a 156. rovatot). Amennyiben szükséges, lásd a 143., 285. és 157. rovatot is.

Pihentetett földterületen termesztett növények, az 1782/2003/EK rendelettel összhangban

8. kód	:	A pihentetett földterületen termesztett, nem öntözött növények
9. kód	:	A pihentetett földterületen termesztett, öntözött növények

Energianövények

10. kód

Az 1782/2003/EK rendelet 88. cikkében meghatározott energianövények, függetlenül attól, hogy kaptak-e energianövények után járó támogatást, kivéve „A pihentetett földterületen termesztett nem élelmiszeripai növényeket”.

Hiányzó adatok (3. oszlop)

0. kód	:	A 0. kódot kell beírni, ha nincsenek hiányzó adatok.
1. kód	:	Az 1. kódot kell beírni, ha a veteménnyel borított területet nem adták meg (lásd 4. oszlop), például lábon megvásárolt vagy alkalomszerűen, egy évnél rövidebb ideig bérelt területről származó eladható termények értékesítése esetén, illetve vásárolt állati vagy növényi termékek feldolgozásából származó termelés esetén.
2. kód	:	A 2. kódot kell beírni a szerződés szerint termesztett növények esetében, amikor az értékesítés feltételei miatt a tényleges termelést nem lehet megállapítani (5. oszlop).
3. kód	:	A 3. kódot kell beírni, amikor az értékesítés feltételei miatt a tényleges termelést nem lehet megállapítani, és a növények nem szerződésesek.
4. kód	:	A 4. kódot kell beírni, amikor a területre és a tényleges termelésre vonatkozó adat hiányzik.
8. kód	:	A 8. kódot kell beírni a 146. kód termékei esetén, amikor az 1782/2003/EK rendeletnek való megfelelés érdekében egy területet pihentetnek, és nem művelnek meg (esetleges zöldfelületet is beleértve).

Terület (4. oszlop)

A területet árban kell feltüntetni (100 ár = 1 hektár), kivéve a gombatermesztésre (139. rovat) használt területet, amelynek adatait négyzetméterben kell megadni. Ez utóbbi terület nem számít bele az összterületbe (lásd a 183. rovatot).

Ebben az oszlopban kell megadni az egyes növények termőterületét, kivéve a növényi melléktermékeket (161., 284., 299–301. és 304. rovat) és egyes feldolgozott termékeket (160. és 288. rovat). A terület megjelölése nélkül kell megadni a vásárolt termények feldolgozásából származó termékeket, valamint a lábon megvásárolt, illetve az alkalomszerűen, egy évnél rövidebb időre bérelt területről származó eladható termények termékeit. Az 1. kódot kell beírni a 3. oszlopba (hiányzó adatok).

Az adott növény termesztésére ténylegesen igénybe vett terület (termőterület) nagyságát kell megadni az árutermelő kertészetekben, szabadföldön vagy növényházban termesztett friss zöldségfélékre, dinnyére és szamócára (335–341.), valamint a szabadföldön vagy növényházban termesztett virágokra és dísznövényekre (342–344.) vonatkozó alpontokban. Példa: ha egy 1 hektáros területen, szabadföldön retket, majd póréhagymát termesztenek, a 137. rovatba beírandó alapterület 1 hektár; a termőterület pedig, amelyet a veteményeknek megfelelően a 339. és 336. rovatba kell beírni, kétszer 1 hektár. Amennyiben a mezőgazdasági üzem könyvelésében ezek az adatok nem állnak rendelkezésre, az 1. kódot kell beírni a 3. oszlopba (hiányzó adatok).

Termelés a gazdasági év folyamán (5. oszlop)

A gazdasági év folyamán előállított állati termékek és növényi termények mennyisége (leszámítva a földeken és a gazdaságban elszenvedett veszteségeket). Ezeket a mennyiségeket a mezőgazdasági üzem fő termékei vonatkozásában kell megadni (kivéve a melléktermékeket).

Ezeket a mennyiségeket métermázsában (100 kg) kell feltüntetni, kivéve a tojást (169. rovat), amelyet ezer darabban, és a bort és a borral kapcsolatos termékeket (286–289. és 292–295. rovat), amelyeket hektoliterben kell megadni. A 155. Szőlő és bor rovatban szereplő mennyiséget métermázsában kell feltüntetni, még akkor is, ha borral kapcsolatos termékek.

A tej esetében a folyadéktej mennyiségét kell feltüntetni, függetlenül attól, hogy a tejet milyen formában értékesítik vagy a gazdaságban fogyasztják-e el, vagy természetbeni juttatásra használják-e fel a gazdaság céljai érdekében (tejszín, vaj, sajt stb.). A termelésbe nem tartozik bele az a tej, amit a borjak fogyasztanak el.

Amikor az értékesítés feltételei miatt a métermázsában számított tényleges termelést nem lehet meghatározni (lásd a lábon értékesített és a szerződéses termények értékesítése), a 2. kódot kell beírni a 3. oszlopba (hiányzó adatok) a szerződéses növénytermesztés esetén, és a 3. kódot minden más esetben.

Nyitóérték (6. oszlop)

A készleten (raktáron) lévő termékek értéke a gazdasági év kezdetén, az állatállományt kivéve. A termékeket az értékelés napján érvényes termelői áron kell értékelni.

Értékesítés (7. oszlop)

A gazdasági év kezdetén készleten lévő és az év folyamán betakarított értékesített termékek értékesítésének teljes értéke (függetlenül attól, hogy az ellenértéket megkapták-e a gazdasági év folyamán).

Az értékesített termékek összegébe beletartozik a gazdaságba visszaérkező termékek (fölözött tej, cukorrépaszelet stb.) értéke is, amelyet a gazdaság költségei között is fel kell tüntetni.

Az egyes termékek értékesítési árbevétele összegéhez hozzá kell adni a gazdasági év folyamán beérkező kártérítési összegeket (pl. a jégkár miatti biztosítási kártérítést) minden olyan esetben, ha ezek a termékek előállításához köthetők: minden más esetben a 181. „Egyéb termékek és bevételek” rovatban kell ezeket feltüntetni.

Az értékesítés összegébe nem tartoznak bele a gazdasági év folyamán a termékek után kapott támogatások összege; ezeket a 112. rovatban kell feltüntetni (lásd az erre a rovatra vonatkozó útmutatást). Az esetleges ismert értékesítési költségeket nem szabad levonni az értékesítés összegéből, hanem a 71. „Az állatállomány egyéb közvetlen költségei” vagy a 76. „A növénytermesztés egyéb közvetlen költségei” rovatban kell azokat feltüntetni.

Saját fogyasztás és természetbeni juttatások (8. oszlop)

Az üzemtulajdonos háztartásában elfogyasztott (beleértve a gazdaságból származó, a nyaralók étkeztetésére felhasznált termékeket is), illetve termékek és szolgáltatások természetbeni kifizetésére használt termékek (beleértve a természetbeni díjazást is). A szóban forgó termékeket termelői áron kell értékelni.

Záróérték (9. oszlop)

A készleten (raktáron) lévő termékek értéke a gazdasági év végén, az állatállományt kivéve. A termékeket az értékelés napján érvényes termelői árakon kell értékelni.

Gazdaságon belüli felhasználás (10. oszlop)

A mezőgazdasági üzemnek a gazdasági év elején készleten (raktáron) lévő, illetve az év folyamán megtermelt és az év során a gazdaságban a termeléshez felhasznált termékei termelői áron értékelve. Idetartoznak a következők:

—

állati takarmány:

a mezőgazdasági üzem az év során takarmányozásra felhasznált értékesíthető termékeinek (rendszerint piacképes termékek) termelői értéke. A mezőgazdasági üzemből származó, a gazdaságon belül (takarmányként és alomként) felhasznált szalmát csak abban az esetben kell értékelni, amennyiben az az adott területen és évben értékesíthető terméknek minősült. A gazdaságon belüli felhasználásba nem tartozik bele a borjak által elfogyasztott tej.

Az érintett termékeket az értékelés napján érvényes termelői árakon kell értékelni.

—	vetőmagok: a gazdaságból származó értékesíthető és a gazdasági év folyamán vetőmagként felhasznált termékek termelői értéke.

L. KVÓTÁK ÉS EGYÉB JOGOK

A gazdasági év végén birtokolt kvóták mennyiségét mindig a 9. oszlopban kell feltüntetni.

Az eredetileg ingyen megszerzett kvótákat szintén rögzíteni kell az érvényes piaci értéken, amennyiben a földterülettől különállóan is értékesíthetők. A hozzátartozó földterülettől különállóan nem értékesíthető kvótákat csak a G. táblázatban kell feltüntetni.

Egyes adatok az F, a G és/vagy a K táblázat egyéb rovataiban, egyénileg vagy egy csoport elemeiként, egyidejűleg kerülnek rögzítésre.

A következő rovatokat kell használni:

401.

Tej

402.	Anyatehén-támogatás

404.	Anyajuh- és -kecske-támogatás

421.

Cukorrépa

422.

Dohány

423.	Keményítő burgonya

441.

Ammónia

442.	Szerves trágya

470.	Az egységes támogatási rendszer szerinti kifizetési jogosultságok (választható)

499.

Egyéb.

AZ L. TÁBLÁZAT OSZLOPAI

Kvóták és egyéb jogok (1. oszlop)

A kvóta vagy jog rovata

Adattípus (2. oszlop)

1. kód	:	Eszközökkel kapcsolatos adatok: beszerzés és értékesítés.
2. kód	:	Jövedelemmel kapcsolatos adatok: kvóták lízingelése vagy bérlése.

(3. oszlop) Nem használt.

Kifizetések (4. oszlop)

Az 1. kód esetében a 2. oszlopban:

A kvóták vagy egyéb jogok megvásárlásáért kifizetett összeg.

A 2. kód esetében a 2. oszlopban:

A kvóták és egyéb jogok lízingeléséért vagy bérléséért kifizetett összeg. A bérleti díjban, az F. táblázat 85. (Kifizetett bérleti díj) rovatában is szerepel.

Bevételek (5. oszlop)

Az 1. kód esetében a 2. oszlopban:

A kvóták és egyéb jogok értékesítéséért kapott összeg.

A 2. kód esetében a 2. oszlopban:

A kvóták és egyéb jogok bérbeadásáért vagy lízingeléséért kapott összeg. A K. táblázat 181. (Egyéb termékek és bevételek) rovatában is szerepel.

Nyitóérték (6. oszlop)

Az 1. kód esetében a 2. oszlopban:

A tulajdonos saját rendelkezésére álló mennyiségek nyitó értékeléskori értékét az aktuális piaci áron kell feltüntetni, függetlenül attól, hogy azokat eredetileg ingyen szerezte vagy vásárolta, feltéve hogy a kvóták a kapcsolódó földterülettől különállóan értékesíthetők.

A 2. kód esetében a 2. oszlopban:

Nem alkalmazható.

Értékcsökkenés (7. oszlop)

A kvóták és egyéb jogok értékcsökkenését ebben az oszlopban lehet feltüntetni. Ennek ellenére a kvóták és egyéb jogok értékcsökkenését a G. táblázatban (340. pozíció) azonban nem kell feltüntetni.

Záróérték (8. oszlop)

Az 1. kód esetében a 2. oszlopban:

A tulajdonos saját rendelkezésére álló mennyiségek záró értékeléskori értékét az aktuális piaci áron kell feltüntetni, függetlenül attól, hogy azokat eredetileg ingyen szerezte vagy vásárolta, feltéve hogy a kvóták a kapcsolódó földterülettől különállóak.

A 2. kód esetében a 2. oszlopban:

Nem alkalmazható.

Mennyiség (9. oszlop)

A használandó mértékegységek a következők:

—	a 401., 421–441. rovat esetében: métermázsa,

—	a 442. rovat esetében: métermázsa vagy az állatok száma abban az esetben, ha a nemzeti jogszabályok előírják,

—	a 402. és 404. rovat esetében: a jövedelemtámogatás alapegységeinek száma,

—	a 470. rovat esetében: a jogosultságok száma,

—	a 499. rovat esetében nincs adat.

Adók és járulékok (10. oszlop)

Egyszeri alkalommal kell feltüntetni, a 2. oszlop = 2. kód.

401. rovat: a gazdasági évben a tejtermelés után kifizetendő járulékok, egyébként a kifizetett összeg.

M. KÖZVETLEN KIFIZETÉSEK – az 1782/2003/EK rendelet alapján (a 600–680. és 700–772. rovat) (6)

600. Területalapú támogatások az 1782/2003/EK rendelet alapján.

A területalapú támogatások összértékét a 600. kóddal a J. táblázatban is fel kell tüntetni. Tartalmazza a pihentetett területekre és az energianövényekre szánt területalapú támogatásokat is.

A 600. rovat részletezése

A 621–638. rovatokat az öntözött növényekre vonatkozóan csak abban az esetben kell kitölteni, ha ezek a nemzeti regionális terv keretei között különleges bánásmódban részesülnek. Ilyen esetben a területeket és a támogatásokat a 601–618. rovatban nem kell feltüntetni. Amennyiben az öntözött területeket a nemzeti regionális terv nem kezeli elkülönítve, ezeket a 601–618. rovatban kell szerepeltetni.

601. Területalapú támogatások a nem öntözött területekre

Alapegységek száma a kifizetésekre (4. oszlop): a 602–618. rovatok összege a 608., a 614. és a 618. rovat kivételével, amennyiben ugyanazon alapegységeket az M. táblázat bármely más rovatában is nyilvántartásba vették. Teljes támogatás (5. oszlop): a 602–618. rovat összege.

A különböző alpontokat legalább abban az esetben ki kell tölteni, amikor a tagállam saját regionális tervének keretei között a különböző, az erre jogosult növényekre eltérő kompenzációs rendszert (referencia-terméshozam, egységnyi segély összege, teljes jogosult terület tekintetében) ír elő.

602. Területalapú támogatások gabonafélékre

603. Területalapú támogatások olajnövényekre

604. Területalapú támogatások fehérjenövényekre

605. Területalapú támogatások silózásra szánt gabonafélékre

606. Területalapú támogatások szemes kukoricára

607. Területalapú támogatások silókukoricára

608. Kiegészítés a hagyományos termőterületeken termesztett durumbúzára járó területalapú támogatáshoz, vagy különleges támogatás durumbúzára az 1782/2003/EK rendeletben leírt módon.

609. Területalapú támogatás egyéb szántóföldi növényekre

611. Területalapú támogatások fűszilázsra

612. Területalapú támogatások rostlenre

613. Területalapú támogatások rostkenderre

614. Fehérjenövény-támogatás (ha nem szerepel a 604. rovatban)

618. Különleges minőségi támogatás durumbúzára (ha nem szerepel a 608. rovatban)

621. Területalapú támogatások öntözött területekre

Alapegységek száma a kifizetésekre (4. oszlop): a 622–638. rovatok összege a 628., a 634. és a 638. rovat kivételével, amennyiben ugyanazon alapegységeket az M. táblázat bármely más rovatában is nyilvántartásba vették. Teljes támogatás (5. oszlop): a 622–638. rovat összege.

A különböző alpontokat legalább abban az esetben ki kell tölteni, amikor a tagállam saját regionális tervének keretei között a különböző, az erre jogosult növényekre eltérő kompenzációs rendszert (referencia-terméshozam, egységnyi támogatás összege, teljes jogosult terület tekintetében) ír elő.

622. Területalapú támogatások öntözött gabonafélékre

623. Területalapú támogatások öntözött olajnövényekre

624. Területalapú támogatások öntözött fehérjenövényekre

625. Területalapú támogatások öntözött, silózásra szánt gabonafélékre

626. Területalapú támogatások öntözött szemes kukoricára

627. Területalapú támogatások öntözött silókukoricára

628. Kiegészítés a hagyományos termőterületeken termesztett öntözött durumbúzára járó területalapú támogatáshoz, vagy különleges támogatás az 1782/2003/EK rendeletben leírt módon.

629. Területalapú támogatások egyéb öntözött szántóföldi növényekre

632. Területalapú támogatások öntözött rostlenre

633. Területalapú támogatások öntözött rostkenderre

634. Fehérjenövény-támogatás öntözött fehérjenövényekre (ha nem szerepel a 624. rovatban)

638. Különleges minőségi támogatás öntözött durumbúzára (ha nem szerepel a 628. rovatban)

650. Területalapú támogatások pihentetett területekre

655. Területalapú támogatások energianövényekre

670. Egységes támogatási rendszer az 1782/2003/EK rendelet alapján.

4. oszlop – Alapegységek száma a kifizetésekre: a 671–673. rovat összege. 5. oszlop – Összes támogatás: a 671–674. rovat összege.

Az egységes támogatási rendszer alapján kifizetett támogatás összértékét a 670. kóddal a J. táblázatban is fel kell tüntetni.

A 670. rovat részletezése

Rovat		Támogatási alapegységek száma	Teljes támogatás
671	Támogatás az egységes támogatási rendszer alapján (kivéve a 672–674. rovatban szereplőket); tartalmazza a gyepterületre/állandó legelőre és pihentetett területekre vonatkozó kifizetéseket is, ha nincs megkülönböztetve	Kötelező	Kötelező
672	Kifizetések az egységes támogatási rendszer alapján gyepterületre/állandó legelőre	Választható	Választható
673	Kifizetés az egységes támogatási rendszer alapján pihentetett területekre	Választható	Választható
674	Támogatás az egységes támogatási rendszer szerint különleges jogosultságok alapján	Kötelező	Kötelező

680. Egységes területalapú támogatási rendszer az 1782/2003/EK rendelet alapján

Az egységes területalapú támogatási rendszer alapján kifizetett támogatás összértékét a 680. kóddal a J. táblázatban is fel kell tüntetni.

700. Közvetlen kifizetések a marhahús előállítására az 1782/2003/EK rendelet alapján

A marhahús előállítására szánt közvetlen kifizetések összértékét a 700. kóddal a J. táblázatban is fel kell tüntetni.

A következő táblázat rovatai tartalmazzák a marhahúsra nyújtott közvetlen kifizetéseket az 1782/2003/EK rendeletnek megfelelően.

Rovat		Támogatási alapegységek száma	Teljes támogatás
700	Húsmarha-támogatások összesen (a 710., 720., 730., 740., 750. és a 760. rovat összege)	—	Kötelező
710	Különleges támogatás (a 711. és a 715. rovat összege)	Kötelező	Kötelező
711	Különleges támogatás bikákra	Kötelező	Kötelező
715	Különleges támogatás tinókra	Kötelező	Kötelező
730	Anyatehén-támogatás (a 731. és a 735. rovat összege)	—	Kötelező
731	Anyatehén-támogatás anyatehenekre és üszőkre	Kötelező	Kötelező
735	Anyatehén-támogatás: kiegészítő nemzeti támogatás	Kötelező	Kötelező
740	Vágási támogatás (a 741. és a 742. rovat összege)	—	Kötelező
741	Vágási támogatás: 1–7 hónapos	Választható	Kötelező
742	Vágási támogatás: 8 hónapos és idősebb	Kötelező	Kötelező
750	Extenzifikációs kifizetés	Kötelező	Kötelező
760	Egyéb támogatás (nemzeti keretből)	—	Kötelező

770. Tejtámogatás a kiegészítő támogatással együtt az 1782/2003/EK rendelet alapján

Rovat		Alapegységek száma a kifizetésekre	Teljes támogatás
770.	Tejtámogatás és kiegészítő támogatások (a 771. és 772. rovat összege)	Kötelező	Kötelező
771.	Tejtámogatás	Választható	Választható
772.	Kiegészítő támogatások	Választható	Választható

AZ M. TÁBLÁZAT OSZLOPAI

Termék vagy termékkombinációk (1. oszlop)

(2. és 3. oszlop): Nem használt.

Kifizetési alapegységek száma (4. oszlop)

A 600–655. és 680. rovat esetében árban kell megadni azt a területet, amely után a termelőnek támogatást fizetnek. A 710–750. rovat esetében a kifizetésre jogosult állatok számát kell feltüntetni. A 670–673. rovat esetében az aktivált jogosultságok számát árban kell kifejezni. A 674. rovat esetében a különleges jogosultságok számát kell rögzíteni. A 770–772. rovat esetében az egyéni referenciamennyiségeket (métermázsában) kell feltüntetni.

Összes támogatás (5. oszlop)

A gazdasági év során kapott vagy igényelt támogatások teljes összege.

Referenciaösszeg (6. oszlop)

A 602–613., 622–633. és 650. rovat esetében a kifizetendő jövedelemtámogatások kiszámításához használt referenciahozamot (egy hektárra jutó kilogrammban) kell megjelölni. Amennyiben a mezőgazdasági üzem könyvelésében ez az adat nem áll rendelkezésre, a kapcsolattartó irodák is megadhatják azt a mezőgazdasági üzem elhelyezkedésnek megfelelő régiós adatok alapján.

(7–10. oszlop): Nem használt.

N. AZ ÉLŐ ÁLLAT VÁSÁRLÁSÁNAK ÉS ÉRTÉKESÍTÉSÉNEK RÉSZLETEI

Az élőállat-kategóriákat a 22–50. kódszámot alkalmazva kell feltüntetni, az ugyanazon élőállat-kategóriákra a D. táblázatban használt rovatoknak megfelelően.

A vásárlások és értékesítések állatfajonkénti (ló, szarvasmarha, juh, kecske, sertés, baromfi, egyéb élő állat) részösszegeit az E. táblázatban kell feltüntetni.

AZ N. TÁBLÁZAT OSZLOPAI

Az élő állat kategóriája (1. oszlop)

Megfelel a D. táblázatban használt rovatoknak.

(2. és 3. oszlop): Nem használt.

Vásárolt állatok száma (4. oszlop)

Darabszámban megadva.

Élőállat-vásárlás (5. oszlop)

A gazdasági év során az élőállat-vásárlás teljes összege (beleértve a beszerzés egyéb költségeit is). A kapcsolódó támogatásokat ezeknek a vásárlásoknak a teljes összegéből nem kell levonni, de azokat a 116. rovatban fel kell tüntetni (lásd az erre a rovatra vonatkozó utasításokat).

Az értékesített állatok száma (6. oszlop)

Darabszámban megadva.

Élőállat-értékesítés (7. oszlop)

A gazdasági év során az élőállat-értékesítés teljes összege. A kapcsolódó támogatások nem tartoznak az értékesítés teljes árbevételébe, de a 112. rovat alatt fel kell tüntetni (lásd az erre a rovatra vonatkozó útmutatást). Amennyiben az értékesítés költségei – ha vannak – ismertek, ezt az értékesítések árbevételeinek teljes összegéből nem kell levonni, de a 71. „Az állatállomány egyéb közvetlen költségei” rovatban fel kell tüntetni.

(8–10. oszlop): Nem használt.

(1) HL L 205., 1982.7.13., 5. o.

(2) HL L 220., 1985.8.7., 1. o.

(3) HL L 160., 1999.6.26., 80. o.

(4) HL L 327., 2000.12.22., 1. o.

(5) HL L 345., 2004.11.20., 1. o.

(6) Ahol alkalmazhatók, ezek a kódok használhatók a Kiegészítő Nemzeti Közvetlen Támogatásokhoz is Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Észtországban, Cipruson, Lettországban, Máltán, Litvániában, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és Szlovéniában.

III. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

2237/77/EGK rendelet	Ez a rendelet
1. cikk	1. cikk
2. cikk	—
—	2. cikk
3. cikk	—
—	3. cikk
—	4. cikk
I. melléklet	I. melléklet
II. melléklet	II. melléklet
III. melléklet	—
—	III. melléklet

II Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező

2008.9.4.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 237/70

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2008. március 11.)

társasági átszervezésen átesett egyes hitelintézeteknek nyújtott adóösztönzőket illetően Olaszország által végrehajtott C 15/07 (ex NN 20/07) sz. állami támogatásról

(az értesítés a C(2008) 869. számú dokumentummal történt)

(Csak az olasz nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2008/711/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 88. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel az EGT-megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

miután az említett rendelkezéseknek megfelelően felkérte az érdekelt feleket észrevételeik megtételére (1), és tekintettel a benyújtott észrevételekre,

mivel:

1. ELJÁRÁS

(1)

2003. december 24-én az olasz parlament elfogadta a 2003. december 24-i 350. sz. törvényt (350/2003 sz. törvény) (2), amelynek 2. cikke 26. albekezdése egyes hitelintézeteknek az olasz állami tulajdonban lévő hitelintézetek privatizációjáról szóló, 1990. július 30-i 218. sz. törvény (218/1990 sz. törvény) szerinti átszervezésből származó, vagy az által érintett vagyonára külön adókiigazítási programot ír elő.

(2)	Az olasz hatóságok nem jelentették be a programot a Bizottságnak az állami támogatások EK–Szerződés 88. cikke (3) bekezdése szerinti ellenőrzése céljából. A Bizottság mindazonáltal előzetes vizsgálatot indított az említett programra vonatkozóan.

(3)

A Bizottság 2005. szeptember 26-án kelt (D/57424) levelében felkérte az olasz hatóságokat, hogy küldjenek el minden vonatkozó információt annak megállapítása céljából, hogy a program összeegyeztethető-e az állami támogatások szabályaival, valamint hogy szabályszerű-e az EK–Szerződés 88. cikke (3) bekezdésében előírt, bármely állami támogatással kapcsolatos terv előzetes bejelentésére vonatkozó kötelezettség vonatkozásában.

(4)	Olaszország 2005. november 29-én kelt (A/39913) levelében rendelkezésre bocsátotta a kért információkat.

(5)	A Bizottság 2006. március 31-én kelt levelében további felvilágosítást kért Olaszországtól annak megállapítására, hogy a program az állami támogatással esetlegesen egyenértékűnek, illetve a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető-e.

(6)	Olaszország 2006. május 5-én kelt (A/33466) levelében rendelkezésre bocsátotta a kért információkat.

(7)

A Bizottság 2006. július 3-án találkozott az olasz hatóságokkal a vizsgált adókiigazítási program működésének és indokoltságának megvitatása érdekében. Az ülés során a Bizottság tudomásul vette az olasz hatóságok által nyújtott magyarázatokat, de továbbra is fenntartotta a szóban forgó programmal kapcsolatos kétségeit, nevezetesen annak az állami támogatással való esetleges egyenértékűségét és a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően.

(8)	Az olasz hatóságok 2006. július 28-án kelt (A/36106) levelükben átadták az Olaszország által előterjesztett információk és a 2006. július 3-i ülésen szolgáltatott felvilágosítások összefoglalóját.

(9)

A Bizottság 2007. május 30-án kelt (D/203295) levelében tájékoztatta Olaszországot azon határozatáról, hogy az EK–Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése értelmében eljárást indít a támogatási intézkedést illetően. A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett határozatában (3) felhívta az érdekelt feleket, hogy terjesszék elő a hivatalos vizsgálati eljárás megindításával kapcsolatos észrevételeiket.

(10)	Az olasz hatóságok 2007. július 5-én kelt (A/35808) levelükben előterjesztették észrevételeiket.

(11)	A Bizottság ezenkívül észrevételeket kapott az érdekelt felektől, különösen a Paribas bankcsoporttól, amelynek részét képezi a Banca Nazionale del Lavoro, valamint az UniCredit bankcsoporttól, amely alá tartozik a Capitalia, a Banca di Roma és a Banco di Sicilia.

(12)

A Bizottság előbb 2007. október 3-án kelt (D/53926), majd 2007. november 22-én kelt (D/54681) levelében tájékoztatta az olasz hatóságokat az érdekelt felektől kapott észrevételekről, és arra kérte Olaszországot, hogy terjessze elő saját észrevételeit. Az olasz hatóságok 2007. november 5-én kelt (A/39031) és 2007. december 21-én kelt (A/40631) levelükben közölték a Bizottsággal, hogy nem kívánnak előadni semmilyen egyéb észrevételt vagy utólagos megjegyzést.

2. A PROGRAM RÉSZLETES LEÍRÁSA

2.1. A tőkenyereségek megadóztatása

(13)

Az olasz adórendszer – akárcsak a legtöbb modern adórendszer – a társaságok adóztatása terén bizonyos alapelvekre épül: a jogi személyiséggel rendelkező jogalanyok többségére (elsősorban a kereskedelmi társaságokra) a társasági szintű jövedelemadót alkalmazzák, bár egyes jogi személyiséggel nem rendelkező jogalanyokat, valamint egyes személyegyesítő társaságtípusokat illetően a kötelező vagy választott adózási átláthatóság is alkalmazásra kerül. Az adófizetésre kötelezett társaság részvényesei a társaságtól különálló adóköteles alanyok, és elviekben a birtokolt részesedési tőkével összefüggésben szerzett tőkenyereségek és osztalékok utáni adót vetik ki rájuk, noha léteznek olyan alkalmazható mechanizmusok, amelyek az elért részesedésekkel kapcsolatos jövedelmek utáni kettős adózás hatásainak enyhítését szolgálják. A társasági tőkenyereségeket is megadóztatják keletkezésük és adóügyi figyelembevételük pillanatában. A társaság passzív kamatai elviekben levonhatók, a tőkeköltség viszont nem, ezáltal a kamatbevételeket egyszer, a kötelezettség birtokosának szintjén (a kötelezettség birtokosára érvényes adókulccsal) adóztatják, a tőkebefektetők által tulajdonrészük után kapott osztalékot ezzel szemben a társaság szintjén és – elviekben legalábbis – a részvényes szintjén is megadóztatják.

(14)

Egy társasági részesedés részvényes általi megszerzése nem jár a társaság eszközeire vonatkozó adóalap módosításával. Másrészt egy társaság eszközeinek átruházása szabályszerűen tőkenyereséget, illetve tőkeveszteséget idéz elő, amire az átadó társaság szintjén adót vetnek ki. Mivel a javak átruházására kivetett adót általában azonnal ki kell fizetni, az átruházott javak értéknövekedéséből származó adókedvezmények azonban időben csak később realizálódnak (időszakos törlesztések), a társasági szinten megadóztatható javak átruházása általában az eladó és a vevő társaság teljes nettó adójának növekedésével jár.

(15)

A társasági eszközök részvényeseknek való átruházása szintén az átruházott javakból származó tőkenyereségre vonatkozó adókivetéssel jár, ezzel egyidejűleg a részvényesek birtokában lévő forgó eszköz adóalapja megfelelő mértékben növekszik, különösen ha a részvényesek társaságok, lévén hogy az eszközök értéknövekedését a társasági szinten realizált tőkenyereség adóügyi elismerése nélkül nem lehet bejegyezni.

2.2. Az eszközök átértékelései és általános kiigazítások

(16)

A társasági javak átértékelése olyan számviteli művelet, amely által a társaság mérlegébe jegyzett befektetett eszközök könyv szerinti értékét piaci érték szerint számítják (mivel a befektetett eszközök általában amortizálódhatnak, könyv szerinti értékük idővel csökken, miközben piaci értékük változatlan maradhat, ezért könyv szerinti maradványértéküknél magasabbra emelkedhet értékük idővel felértékelődött). Mivel egy társaság eszközeinek könyv szerinti értéknövekedése a társasági szinten realizált tőkenyereség adóügyi elismerése nélkül nem jegyezhető be, az átértékelés által létrehozott többletet a befektetett eszközök értéknövekedésének kell tekinteni, amelyet ugyanolyan feltételek mellett lehet kimeríteni, mint a vonatkozó javakat. Továbbá, ilyen (átértékelt) eszközök jövőbeni eladásakor a realizált tőkenyereség alacsonyabb lesz az eladásért kapott csereérték és az eszközök könyv szerinti értéke közötti kisebb különbség miatt.

(17)

Az átértékelések rendkívüli elszámolási műveletek, mert a mérleg szabályozása hagyományos elővigyázatossági kritériumokon alapul, míg az átértékelések azon a (rendkívüli) feltételezésen alapulnak, hogy egy meghatározott eszköz többet ér a kifizetettnél vagy annak maradványértékénél. Egy ilyen feltételezés hibásnak bizonyulhat a jövőbeni piaci események fényében. A legutóbb bevezetett számviteli elveket („international financing reporting standards” – úgynevezett IFRS-elveket) illetően, amelyek Olaszországban kötelezővé váltak egyes társaságok és különösen a bankok számára, a társasági befektetett eszközök valós értéken történő elszámolását rendelik el, különösképpen a pénzügyi eszközöket illetően (a vonatkozó tőkenyereségek és tőkeveszteségek ily módon időszakosan az éves mérlegbe bejegyzésre kerülnek). Továbbá, a társasági átszervezések keretében az eszközöket piaci értékükön cserélik el (amely általában magasabb a mérlegben jegyzett könyv szerinti értéknél), és a vonatkozó értéknövekedéseket következetesen elszámolják.

(18)

A társaságokra kivetett adó alkalmazását illetően az eszközök könyv szerinti átértékelései elviekben adóköteles műveletek, ugyanis tőkenyereség jön létre, illetve a vonatkozó befektetett eszközök adóértékének növekedése figyelhető meg. A tőkenyereségek az adóköteles jövedelem növekedését idézik elő, és következésképpen a kedvezményezettek folyó adótartozásának növekedését a tényleges véghezvitel hiányában is. Azért, hogy a társaságoknak ne kelljen adót fizetniük a még nem realizált tőkenyereségek után, az adórendszer általában megengedi az adó tőkenyereségének befagyasztását, az eszközöknek továbbra is a történeti adóértéket tulajdonítva, amely kevesebb a könyv szerinti értéknél. Ilyen esetben a könyv szerinti nyereséget (azaz a realizált, de adóköteles jövedelemként el nem ismert nyereséget) a például javak eladásából fizetéskor származó tőkenyereség tényleges realizálásának időpontjáig elhalasztják.

(19)

A felfüggesztett tőkenyereségből származó könyv szerinti nyereség adóügyi célokból általában egy különleges tartalékban számolják el, amely az adóügyileg el nem ismert eszközt képviseli. Ameddig a realizált nyereséget adóügyi célokra nem ismerik el, nincs kiigazítás az eszközök könyv szerinti értéke és adóértéke között. A kiigazítás tehát egy olyan adóügyi műveletet jelent, amellyel a szóban forgó eszközök adóértékét egyenlővé teszik azok könyv szerinti értékével, és következésképpen adóügyi szempontból elismernek egy tőkenyereséget, és adónak vetik alá. A könyv szerinti nyereséget tehát a különleges tartalékból felszabadítják, és a pénzügyi év rendes eszközei közé jegyzik be, míg következésképpen adóügyi szempontból az új átértékelt értékek amortizálhatóvá válnak.

(20)

Fel kell hívni mindazonáltal a figyelmet arra, hogy a tőkenyereségek különleges jövedelem-formákat képeznek, amelyek a pénzügyi év egyéb jövedelmeitől eltérően a befektetett eszközök gazdasági értékének idővel történő növekedését tükrözik, míg annak adóügyi elismerése szükségszerűen egy azonnali művelet. Tehát azon túl, hogy a megfelelő eszközök értéke adókiigazításának pillanatáig elhalasztják, a társaságok által realizált tőkenyereségeket általában egy csökkentett pótadónak vetik alá a társaságok rendes adója helyett. A csökkentett adó előnyt képez, mivel az érintett társaság a rendesnél kevesebb adót fizet az eszközök után, és mindamellett osztalék formájában szétoszthat ilyen eszközöket a részvényesek között, esetleges jogot formálva a már kifizetett társasági adók adóköveteléseire, illetve adómentességeire. Az állami támogatásokkal kapcsolatos szabályok alkalmazása szempontjából a pótadóból származó adókedvezményt az adóügyi technika (4) igazolhatja, a tőkenyereségek a pénzügyi év egyéb rendes eszközeihez viszonyított különlegessége fényében.

2.3. A tőkenyereségek megadóztatása az Olaszországban hatályban lévő rendelkezések szerint

(21)

A vizsgált program jellegzetességeinek leírásához szükséges összefoglalóan bemutatni azokat az olasz előírásokat, amelyek szabályozzák a 218/1990 sz. törvény által előírt egyes szerkezetátalakítások következtében végrehajtott eszközátruházásból keletkezett tőkenyereségek megadóztatását az olasz bankrendszer számára.

A hitelintézet-csoportok átszervezésével kapcsolatos társasági eszközök átruházásai a 218/1990 sz. törvény értelmében

(22)

A 218/1990 sz. törvény – az olasz banki tevékenység gyakorlatának ésszerűsítésére – különleges programot vezetett be a befektetett eszközök és egyéb banki eszközök, valamint a bankszektoron belüli tevékenységi ágazatok eszközeinek helyi állami hitelintézetektől újonnan alakult vagy már létező magán hitelintézetekre való átruházásának megkönnyítése céljából (a 218/1990 sz. törvény 1. cikke). 1990-ben a tevékenységi ágazatok átruházását adóügyi szempontból eszközök eladásához hasonlították, amely a társaság számára az átruházott eszközök rendes piaci értéke és ezen eszközök adóértéke közötti adó megfizetését vonta magával az akkor hatályban lévő 1986. december 22-i 917. sz. (DPR 917/1986) köztársasági elnöki rendelet 54. cikkének (5) bekezdése és 9. cikke értelmében.

(23)

A banki eszközök átruházásának megkönnyítése céljából a 218/1990 sz. törvény 7. cikkének 2. albekezdése többek között olyan derogatív adórendszert írt elő, amelynek értelmében – ugyanazon törvény 1. cikke által előírt átszervezés keretében – a magán hitelintézetekre részesedéseikért cserébe átruházott eszközök átruházásból keletkezett tőkenyereségét adóügyi szempontból nem ismerik el mindaddig, amíg az eszközök értékesítése, illetve a tőkenyereség részvényesek között osztalék formájában való elosztása révén ténylegesen nem realizálódik (a tőkenyereség adóügyi elismerésének elhalasztása).

(24)

A 218/1990 sz. törvény célkitűzéseit a következőképpen lehet összefoglalni:

i.	tegye lehetővé a bankszektorban tevékenykedő (elsősorban az ügyfelek finanszírozását szolgáló) állami intézmények számára, hogy részvénytársasági jogi formát vegyenek fel, amely jobban megfelel a kereskedelmi tevékenység folytatásának;

ii.	segítse elő ezen állami hitelintézetek számára, hogy – megerősödésük érdekében – új tőkét vonzva magukhoz a részvényesektől, újra tőkésedjenek;

iii.	teremtsen egyenlő feltételeket az állami és a magán hitelintézetek között, az utóbbiak számára is biztosítva az átszervezések következtében realizált tőkenyereségek adósemlegességére vonatkozó ugyanazon kedvezményt, amelyet korábban csak az állami hitelintézeteknek engedélyeztek.

(25)

A 218/1990 sz. törvény 7. cikkének második albekezdése előírta, hogy az átruházásokból realizált tőkenyereségek 15 %-a adóköteles jövedelmet jelentett az átadó szervezetre (állami hitelintézetre) nézve, és a társaságokra érvényes rendes adóhányadot vetettek ki rá (akkoriban 52,2 %-ot, amely jogi személyek jövedelemadója [IRPEG] címen 36 %-ot, helyi jövedelemadó címen [ILOR] pedig 16,2 %-ot foglalt magában). A törvény megszabta, hogy a megadóztatott tőkenyereség 15 %-a hozzárendelhető az egyes eszközökhöz – mint a kedvezményezett bank által elismert új adóalap –, illetve cégértékhez. A törvény előírta továbbá, hogy a kedvezményezett bankra átruházott eszközök adóértékét ez utóbbi könyveiben írják jóvá (átruházott adóérték), és az átadó hitelintézet által a banknak juttatott eszközök értékét is adóztassák meg (pótadó-érték), ami alól kivételt képez a megadóztatott tőkenyereség 15 %-os hányada, amelyet az (átruházott és pót-) adóértékek növekedéseként ismertek el.

(26)

A program tehát lényegében részleges adósemlegességet írt elő, amelynek értelmében egy tevékenységi ágazat átruházása a társasági adó kifizetése elhalasztásának lehetőségét élvezi, feltéve hogy az átruházott tevékenységek adóértékeit feltüntették az átadó társaság által kapott részesedéseken, és ha az átvevő társaság azt az adóértéket tulajdonítja a kapott eszközöknek, amennyi azoknak az adóértéke az átadó társaság tulajdonában volt. Ez a program előírta az eszközök átruházásakori piaci értéke és adóértéke közötti eltérés fenntartását. A 218/1990 sz. törvény 7. cikkének második albekezdése értelmében mind az átvevőnek, mind az átadónak mellékelnie kell az adóbevallásához egy „összeegyeztető kimutatást”, amelyben be kell számolniuk az adóértékek és a könyv szerinti értékek eltéréséről.

A társasági átszervezésekkel kapcsolatos eszközök átruházásai az egyesülési irányelv értelmében

(27)

Olaszország az 1992. december 30-i 544. sz. (544/1992 sz.) törvényerejű rendelettel ültette át jogrendszerébe a 90/434/EGK irányelvet („egyesülési irányelv”) (5). Az irányelv eredeti változatában előirányozza a különböző tagállamok azon társaságainak egyesülését, szétválását, eszközátruházását és részesedéscseréjét, amelyek megfelelnek az alábbi három feltételnek: i. az érintett társaságnak az irányelv mellékletében felsorolt formák egyikével kell rendelkeznie; ii. egy tagállamban kell rendelkeznie adózási telephellyel; és iii. az irányelv 3. cikkének c) pontjában felsorolt tagállamokban hatályos társasági adók egyikét kell kivetni rá.

(28)

Az egyesülési irányelvben az eszközátruházás következő meghatározása szerepel: azon művelet, amellyel egy társaság megszűnés nélkül az összes, illetve egy vagy több tevékenységi ágát átadja egy másik társaságnak, az átvevő társaság társasági tőkéjét megtestesítő értékpapírok átruházása által (lehet szó egy új intézmény által ellenőrzött társaságról, amelynek kezdeti tőkésedése az átruházott részesedésekből áll, vagy egy már létező társaságról).

(29)

Az irányelv 2. cikkének i. pontja meghatározza, hogy az átruházott eszközök egy tevékenységi ágat képviseljenek, azaz a társaság egy olyan részlegének összes eszközét és forrását, amely szervezeti szempontból önálló egységet alkot, vagyis olyan szervezeti egységnek nevezhető, amely képes a saját eszközeivel működni. A Bíróság egy nemrégi ítéletében (6) tisztázta, hogy az egyesülési irányelv rendelkezéseihez való visszatéréshez az eszközátruházásnak tartalmaznia kell egy tevékenységi ághoz kapcsolódó összes eszközt és forrást. Az egyesülési irányelv értelmében az eszközátruházás csereértékének kizárólag részesedéseket kell tartalmaznia, azaz – eltérve az ugyanezen irányelv által meghatározott egyéb műveletektől, mint az egyesülések, a szétválások és a részesedéscserék – ebben az esetben semmilyen készpénzt sem megengedett kifizetni az eszközátruházásért cserében.

(30)

Az egyesülési irányelv 9. cikke, visszautalva ugyanazon irányelv 4. cikkére, meghatározza, hogy eszközátruházást követően az átvevő társaság szintjén a tőkenyereséget nem lehet megadóztatni. Az irányelv meghatározása szerint a tőkenyereség az átruházott eszköz és forrás valódi értéke (piaci érték) és azok adózási célra szolgáló értékei közötti különbségből származik, eltekintve a nemzeti szabályozások által előírt értékek meghatározására szolgáló különleges szabályoktól. A realizált tőkenyereségeknek az egyesülési irányelv által előírt ezen előnyös kezelése – a különböző tagállamok társaságai közötti átruházásokat illetően – az „állandó telephelyre” vonatkozó feltételeken alapul: más szóval csak azok az eszközök részesülhetnek az irányelv 4. cikkében található adófizetési halasztásban, amelyek az átadó társaság tagállamában adózási telephellyel rendelkező társaságban maradnak, vagy amelyek ténylegesen kapcsolatban vannak az átadó társaság tagállamában található átvevő társaság állandó telephelyével.

(31)

Az irányelv tehát adómentességi program helyett adósemlegességi, illetve adóhalasztási programot ír elő, mivel az átvevő társaság tagállama fenntartja a jogot az eszközátruházásból realizált tőkenyereségek megadóztatására az eszközátruházás jövőbeli időpontjában. Ahhoz, hogy az átruházott javak révén realizált tőkenyereségek megadóztathatók maradjanak, szerepelniük kell az átvevő társaság könyveiben: e célból, az összes átruházott eszközt és forrást az átvevő társaság könyveiben azoknak az átruházást közvetlenül megelőző időszakból származó utolsó értékén (átruházott adóértéken) kell rögzíteni. Az átvevő társaságnak fel kell tehát jegyeznie az átadó társaság adóalapját anélkül, hogy lehetősége lenne ezen adóalapnak a valós piaci értékhez történő kiigazítására. Ezért az egyesülési irányelv azon rendelkezései, amelyek az eszközátruházások előnyös kezelését írják elő, lényegében hasonlítanak az említett 218/1990 sz. törvény 1. cikkének rendelkezéseire, kivéve azt a tényt, miszerint az irányelv nem határoz meg normákat az átvevő társaságtól az eszközökért cserébe kapott részesedések értékelését illetően, míg a pótadó értékhez való folyamodást a 218/1990 sz. törvény 7. cikkének második albekezdése kifejezetten előírja: kettős eltérési rendszer következik tehát ebből.

A társasági átszervezésekkel kapcsolatos eszközátruházások a 358/1997 sz. törvényerejű rendelet értelmében

(32)

Mivel az egyesülési irányelv rendelkezései csak a különböző tagállamok társasági átszervezéseit határozzák meg – e programot az 544/1992 sz. törvényerejű rendelet ültette át az olasz jogrendszerbe – Olaszország automatikusan kiterjesztette a társasági átszervezésekre alkalmazandó adósemlegességi programot az olasz területen végrehajtott társasági átszervezésekre. Az 1997. október 8-i 358. sz. törvényerejű rendelettel (358/1997) Olaszország bevezette a területén végrehajtott társasági átszervezés általános adózási rendelkezéseit, amelyeket abban az esetben is alkalmazni kell, ha az eszközátruházás egy tevékenységi ág átruházásának formáját képviseli részesedésekért cserébe.

(33)	Az Olaszországban található társasági átszervezésekből és különösen az eszközök átruházásából származó tőkenyereségek, a 358/1997 sz. törvényerejű rendelet által előírt általános megadóztatási rendszere két váltakozó rendszeren alapul.

(34)

Egyrészt a 358/1997 sz. törvényerejű rendelet 3. cikke vállalkozások, illetve minősített részesedések átruházásából származó tőkenyereségek opcionális pótadóztatási rendszerét írja elő a szóban forgó társaság részesedéseiért cserébe. A 3. cikk az első helyen kimondja, hogy a vonatkozó tőkenyereségek megállapításához ki kell számolni az átruházott eszközök adóértéke – amikor még az átadó társaság tulajdonát képezték – és az átadó társaság által az átruházásért cserébe kapott részesedések könyvvezetésbe jegyzett értéke közötti különbséget, vagy ha több akkor az átvevő társaság által az átruházott tevékenységi ág könyvvezetésbe jegyzett értéket. A 3. cikk előírja továbbá a tőkenyereségek adóügyi elismerésének lehetőségét egy 19 %-os pótadó kifizetésével. Az új rendszer alapján, a könyv szerinti értékeket és az adóértékeket, beleértve a realizált tőkenyereségeket, mind az átadó, mind az átvevő társaság eszközeihez új értékként jegyzik, oly módon, hogy elkerüljék az adóérték és a könyv szerinti érték közötti eltérést (semleges elszámolási rendszerben való átruházás).

(35)

Másrészt a 358/1997 sz. törvényerejű rendelet 4. cikke kimondja, hogy az átruházásban részt vevő alanyok dönthetnek az egyesülési irányelv által előírthoz hasonló adófizetési halasztási rendszer mellett. E rendszer alapján egy tevékenységi ág olasz területen található társaságok között történő eszközátruházása adóügyi szempontból semleges, azaz a részesedésekért cserébe az eszközátruházásból realizált tőkenyereségeket adóügyileg nem ismerik el, feltéve hogy az átruházott eszközök adóértékét jegyzik az átadó társaság által kapott részesedéseken, és hogy azok azon adóértékét amikor még az átadó tulajdonát képezték átruházzák a kapott eszközökre (adósemlegességi rendszerben való átruházás).

(36)

Az olasz társasági adórendszert 2003-ban gyökeresen megreformálták, ugyanabban az időben (2004. január 1.), amikor hatályba lépett a 350/2003 sz. törvény által előírt kiigazítási rendszer. A reform a 2003. december 12-i 344. sz. törvényerejű rendelettel (344/2003) lépett hatályba, amely ezen eljárást érintően a következőket mondja ki:

az IRPEG eltörlését (jogi személyek korábbi jövedelemadója), és egy új társasági jövedelemadó bevezetését 33 %-os adóhányaddal, ezzel párhuzamosan a Dual Income Tax (DIT) eltörlését, amely az IRPEG (19 %-os) csökkentett adóhányadának a társaságba visszaforgatott adóköteles jövedelem hányadára történő alkalmazását jelentette;

ii.

az adóhitel megadóztatására vonatkozó rendszer eltörlését, amely alapján az osztalékokat, azok részvényeseknek való szétosztásakor újra megadóztatták, de az Olaszországban kifizetett társasági adót levonták az adóhitel megadóztatásával: ezt a rendszert a nemzeti, illetve a külföldi forrásból származó osztalékokra alkalmazandó adóból való részleges kizáráson alapuló rendszer váltotta fel;

iii.	egy, a részesedések mentességi rendszerének bevezetését a minősített részesedések eladásából származó tőkenyereségeket illetően, és ezzel párhuzamosan a visszatartott részesedések könyv szerinti értékcsökkentési levonása lehetőségének eltörlését;

iv)

a 358/1997 sz. törvényerejű rendelet 3. cikkének értelmében a társasági átszervezésekből származó tőkenyereségek utáni 19 %-os pótadó eltörlését. Az említett 358/1997 sz. törvényerejű rendelet rendelkezéseinek hatályon kívül helyezésével, a 344/2003 sz. törvényerejű rendelet az 1986. december 22-i 917. sz. köztársasági elnöki rendeletben és annak későbbi módosításaiban – a jövedelemadóval kapcsolatos korábbi törvényeket egyesítő törvényszöveg (TUIR) – (170–174. cikkek) adósemlegességi rendszert vezetett be minden társasági átszervezésre, például az egyesülésre és a szétválásra vonatkozóan. Mindazonáltal a tevékenységi ágak és a minősített részesedések átruházásait nem ültették át a TUIR-ba és annak későbbi módosításaiba, előidézve ezáltal a 917/1986 sz. köztársasági elnöki rendelet 175. cikke és annak későbbi módosításai szerinti könyvsemlegességi rendszer alá tartozó tevékenységi ágak átruházásai és ezzel szemben az adósemlegességi rendszer által szabályozott egyéb társasági átszervezések közötti eltérő kezelést.

(37)

A 344/2003 sz. törvényerejű rendelettel bevezetett adóreform alapján, a különböző tagállamok társaságai közötti összes átszervezést továbbra is az egyesülési irányelv szerinti adósemlegességi rendszer alá vetik, amely előírja az adósemlegességi rendszerben végrehajtott átruházás lehetőségét. A 358/1997 sz. törvényerejű rendelet 3. cikke szerinti 19 %-os pótadó alkalmazásának lehetőségét 2004. január 1-jén eltörölték, míg a tevékenységi ágak semleges elszámolási rendszerben való átruházásából származó tőkenyereségek megállapítási rendszerét megtartották. A 358/1997 sz. törvényerejű rendelet 4. cikke által előírt adófizetési halasztás opcionális rendszerét szintén eltörölték. A fent leírt reform következményeképpen az, egy tevékenységi ág eladásából, illetve átruházásából realizált tőkenyereségek adózási rendszere megegyezik az egyes részesedések eladása esetén előírt rendszerrel.

(38)

Következésképpen, tekintettel a 350/2003 sz. törvény elfogadásakor hatályos törvényi rendelkezésekre, adózási szempontból érdemes volt eladásuk helyett részesedéscsere útján átruházni az eszközöket, lévén hogy a minősített részesedések átruházása adómentes, míg az alábbi eszközök átruházása adóköteles művelet volt.

(39)

A Bizottság az egyesülési irányelv és a 358/1997 sz. törvényerejű rendelet által meghatározott összefoglaló táblázat értelmezését követően tudja leírni és megvizsgálni a különböző rendszereket, amelyekhez a társaságok folyamodnak a befektetett eszközeik értékének átértékelése, illetve kiigazítása céljából.

2.4. Kiigazítások a 342/2000, 448/2001 és 350/2003 sz. Törvények értelmében

Hitelintézetek átszervezései a 218/1990 sz. törvény értelmében

(40)

A 218/1990 sz. törvény az egyes olasz állami tulajdonban (az 1938. március 7-i 141. sz. törvény által átdolgozott 1936. március 12-i királyi törvényrendelet 29. cikke értelmében) lévő hitelintézetek a hitelágazatban működő részvénytársaságokká (a 218/1990 sz. törvény 1. cikke) való átalakításai, illetve azoknak való átruházásai általi privatizációra vonatkozott. A 218/1990 sz. törvény 7. cikkének 2. albekezdése értelmében az eszközátruházás által realizált tőkenyereségeket a műveletek adósemlegességének biztosítása céljából adózási szempontból nem ismerik el. Mindazonáltal, az ilyen tőkenyereségek 15 %-át elismerik és az akkoriban hatályos rendes társasági adó adóhányadát vetik ki rájuk. Következésképp a 218/1990 sz. törvény 7. cikkének második albekezdése értelmében az átruházott eszközök adóértéke a tőkenyereség 15 %-ának mértékével nőtt (ki lett igazítva), míg a tőkenyereség fennmaradó 85 %-át nem ismerték el.

(41)

Egyrészt a kapott részesedések és az átruházott eszközök adóértéke, másrészt az ilyen (csak a 15 % mértékében kiigazított) eszközök könyv szerinti értéke közötti különbségből származó egyenleg egy felfüggesztett tőkenyereségnek felelt meg. A megmaradt tőkenyereség adóügyi elismerését kifejezetten elhalasztották az el nem ismert tőkenyereségnek megfelelő elszámolási tartalék, a szóban forgó eszközök átruházásából adódó esetleges létrehozásáig vagy annak a részvényesek számára osztalék formájában történő szétosztásáig.

(42)

Ennélfogva a 218/1990 sz. törvény szerinti adóelszámolási elvek alapján, az említett törvény által meghatározott átszervezések folyamán átruházott eszközökből származó tőkenyereségek gazdasági értékének 85 %-át nem ismerték el adóügyi célokra. Az olasz hatóságok szerint a szóban forgó hitelintézetek átszervezési műveleteire 1990 és 1995 között került sor. Az akkoriban realizált tőkenyereségeket a következő évekre teljesen befagyasztották, és a szóban forgó társaságokat arra kötelezték, hogy egy a benyújtott jövedelembevalláshoz csatolt megfelelő táblázatos kimutatásban jegyezzék fel a kiigazításra nem került értékeket.

Kiigazítások a 342/2000 sz. törvény értelmében

(43)

A 2000. november 21-i 342. sz. törvény (7) (342/2000 sz. törvény) 17. cikke értelmében a 218/1990 sz. törvény szerinti hitelintézetek átszervezésével létrejött társaságok számára engedélyezték, hogy a felfüggesztett adóértékeket az említett átszervezések keretében történő eszközátruházás által létrejött könyv szerinti, és 1999. december 31-én még a mérlegben jegyzett értékekhez igazítsák, feltéve hogy azok kifizetik a tőkenyereség 19 %-ának megfelelő társasági pótadót, az akkoriban alkalmazott 42,4 %-os teljes adóhányad helyett (amely a 37 %-os társasági adóból és a termelői tevékenységekre kivetett 5,4 %-os helyi adóból tevődik össze). A kiigazítást az eredeti tőkenyereség el nem ismert vagy felfüggesztett értékének 85 %-ára korlátozták.

(44)

A tőkenyereségek 19 %-a utáni adó kifizetését követően mind a banki eszközöket visszatartó társaságok, mind az eszközöket visszatartó említett társaságok részesedéseit birtokló társaságok kiigazíthatták a szóban forgó eszközök és részesedések adóértékeit. Amennyiben a részesedéseket egyéb társaságokra ruházták át, illetve egyéb társaságok részesedéseivel cserélték el készpénz létrehozása nélkül, ez utóbbiak szintén kiigazíthatták az elcserélt részesedések értékét.

(45)

A tőkenyereségek utáni adót mindazonáltal 15 %-ra korlátozták (a 19 %-os pótadó helyett), amennyiben a hitelintézet úgy dönt, hogy csak az eszközeinek adóértékét igazítja ki az eszközök és a részesedések értékének kiigazítása helyett. Ilyen esetben a kiigazítási rendszer kizárólagos kedvezményezettjei azok a hitelintézetek voltak, amelyek az elcserélt eszközöket az eredeti átruházásokban tartották vissza.

(46)	A tőkenyereségek adójának kifizetése következtében a kedvezményezettek tehermentesítették az eredeti átruházások alkalmával realizált (és szét nem osztható eszköztartalékok formájában őrzött) tőkenyereségeket, és osztalék formájában szétoszthatták azokat a részvényeseknek.

(47)

A korábban leírt bankszektor átszervezései keretében elcserélt eszközök és részesedések kiigazításával párhuzamosan a 342/2000 sz. törvény 19. cikke kimondta, hogy a tőkenyereségekre kivetett ugyanazon pótadó alkalmazható azon társaságokra, amelyek készek kiigazítani a 358/1997 sz. törvényerejű rendelet szerinti adósemlegességi rendszert kihasználó társasági átszervezések következtében a birtokukba került eszközök és részesedések adóértékét.

(48)

A 19. cikk szerinti program (amely a tőkenyereségek után 19 %-os pótadót írt elő és 15 %-os pótadót az eszközök és a részesedések kiigazítása után) minden hatásával együtt egyenlővé tette a 358/1997 sz. törvényerejű rendelet szerint véghezvitt társasági átszervezésekkel kapcsolatos adókiigazításokból származó eszközök elismerését a 218/1990 sz. törvény szerinti hitelintézetek által létrehozott eszközök elismerésével.

(49)	Ezen túlmenően a 342/2000 sz. törvény 20. cikke részletes előírásokat állapított meg a tőkenyereségek után fizetendő pótadóra és a vonatkozó adóhitelre azon részvényesek javára, akik kapnak az elismert tőkenyereségekből származó osztalékokból.

Kiigazítások a 448/2001 sz. törvény értelmében

(50)	A 2001. december 28-i 448. sz. (448/2001 sz. törvény) törvény meghosszabbította a 342/2000 sz. törvény által előírt kiigazítási rendszerek határidejét, a társaságok mérlegébe bejegyzett eszközöket illetően, és amelynek értéke még nem lett kiigazítva.

(51)

Különösképpen, a 448/2001 sz. törvény 3. cikkének tizenegyedik albekezdése előírta, hogy a 342/2000 sz. törvény 17-20. cikke szerinti kiigazítási rendszert alkalmazzák mind a 218/1990 sz. törvény szerinti bankszektor átszervezéseiből származó eszközökre és részesedésekre vonatkozó el nem ismert eszközökre, mind a 358/1997 sz. törvényerejű rendelet szerint véghezvitt és 2001. december 31-én még visszatartott egyéb átszervezésekből származó eszközökre. A 448/2001 sz. törvény meghatározta, hogy az elismert eszközök után fizetendő pótadókat kettős kiigazítás (mind az átvevő társaság által visszatartott eszközök, mind a részesedést visszatartó vagy átadó társaság által kapott részesedések kiigazítása) esetén 12 %-on, míg egyes kiigazítás (azaz az átvevő társaság által visszatartott eszközökre korlátozott) esetén pedig 9 %-on rögzítsék, a kiigazításkor alkalmazandó 41 %-os társasági adó (amely a 36 %-os társasági adóból és a termelői tevékenységek utáni 5 %-os helyi adóból tevődik össze) helyett.

Kiigazítások a 350/2003 sz. törvény értelmében

(52)

Végül, a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdése kimondta, hogy a 342/2000 sz. törvény 17. cikke által előírt kiigazítási rendszer alkalmazható a létrehozott, de nem adóügyileg elismert, a 218/1990 sz. törvény szerinti bankszektor átszervezései által érdekelt, és még a 2003. december 31-én folyó pénzügyi évre vonatkozó mérlegből származó eszközökre vonatkozó eszközökre. A 350/2003 sz. törvény kimondta, hogy az ilyen eszközök kiigazításával kapcsolatos tőkenyereségek után fizetendő pótadó 12 %-ot tesz ki a kettős kiigazítás (mind a hitelintézet által visszatartott eszközök, mind az átadó bank által kapott részesedések) esetén, és 9 %-ra pedig egyes kiigazítás (azaz a hitelintézet által visszatartott eszközökre korlátozott) esetén. Mindazonáltal a 350/2003 sz. törvény 26. cikke a 358/1997 sz. törvényerejű rendelet szerinti általános társasági átszervezésekkel kapcsolatos semmilyen egyéb eszközkiigazítást nem írt elő.

(53)

Különösképpen, a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdése értelmében, a 218/1990 sz. törvény szerint, a befektetett eszközök és egyéb banki eszközök új keletkezésű vagy már létező magán hitelintézetekre való átruházásával (ilyen intézmények részesedéseiért cserébe) kapcsolatosan létrehozott történeti tőkenyereségek adóügyileg elismertté válhattak a 12 %-os, illetve 9 %-os pótadó kifizetése által, az akkoriban alkalmazott 37,25 %-os társasági adó (33 %-os társasági adó és a termelői tevékenységek utáni 4,25 %-os helyi adó) helyett. A 350/2003 sz. törvény továbbá előírta, hogy a pótadót három részletben (50 %-ot 2004-ben, 25 %-ot 2005-ben és 25 %-ot 2006-ban) kell folyósítani, kamatfizetés nélkül.

(54)

Az olasz hatóságok által nyújtott információk alapján kilenc bankcsoport igazította ki a saját eszközeit a 350/2003 sz. törvény 26. cikkének 26. albekezdése szerint, kifizetve a tőkenyereségek utáni 9 %-os pótadót (egyszeres kiigazítás). A vonatkozó elismert tőkenyereségek összesen több mint 2 059 millió eurót tettek ki. A kilenc kedvezményezett 180 615 534 eurónak megfelelő pótadót fizetett. Az állami támogatásokra fordított adók tényleges egyenértékének kiszámításához, a 2005-ben és 2006-ban fizetendő részleteket meg kell növelni a 3,7 %-os átruházási adóval, a 794/2004 bizottsági rendeletben (8) foglalt jogellenes támogatások visszafizettetése céljából. Következésképp a ténylegesen kifizetett adó 185 505 996 eurot (9) tett ki, amely az egyenértékű támogatásokban kifejezett esetleges támogatás kiszámításához magában foglalja az átruházási összeget.

Átértékelések a 350/2003 sz. törvény értelmében

(55)

A 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 25. albekezdése kimondta, hogy minden adófizetésre kötelezett társaság átértékelheti a 2002. december 31-én meglévő eszközeinek adóértékét, hogy pillanatnyi értékükön terheljék azokat a 19 %-os pótadó kifizetésével amortizálható eszközök átértékelése esetén, és 15 %-os pótadóval nem amortizálható eszközök esetén, amelyeket három részletben kell fizetni (50 %-ot 2004-ben, 25 %-ot 2005-ben és 25 %-ot 2006-ban).

(56)

A korábbiakban jelzettek szerint az átértékelések rendkívüli műveletek, melyek számára alkalmanként különleges adóintézkedéseket engedélyeznek, az eszközök történeti értékének azok piaci értékével való összehangolása céljából. Az adóátértékelés különbözik az adókiigazítástól, mert az első esetben egy társaság eszközeinek adóértéke kiigazítható az átértékelés pillanatának piaci értékéhez, míg a második esetben az adóügyileg elismert tőkenyereség nem haladhatja meg az, egy előző realizálási esemény (például egy átszervezés) alkalmával elért értéket.

3. AZ ELJÁRÁS ELINDÍTÁSÁNAK INDÍTÉKAI

(57)

A Bizottság 2007. május 30-i határozatával (10) elindította a hivatalos vizsgálati eljárást az EK–Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése értelmében, amely kapcsolódik a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdése által előírt adókiigazítási rendhez, mivel egy ilyen támogatás láthatóan minden olyan feltételnek megfelelt, melyek révén az EK–Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében az nem minősülhetett állami támogatásnak, továbbá annak a közös piaccal való összeegyeztethetősége kétségesnek bizonyult – lévén, hogy az EK–Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdése által előírt eltérések közül egy sem alkalmazható rá.

(58)

Különösképpen, a Bizottság kifejtette, hogy a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdése pénzügyi előnyt biztosít, amely megegyezik a 2004-ben az eszközök értékének kiigazítására ténylegesen kifizetett adó és az olyan esetekben kivetett rendes adó különbözetével, amikor a 350/2003 sz. törvény ugyanazon 2. cikke 26. albekezdése rendelkezéseinek hiányában hajtották végre ugyanazon kiigazítást. A szóban forgó eszközökre 2004-ben alkalmazandó rendes adóhányad 37,25 % (amely a 33 %-os társasági adóból és a termelői tevékenység utáni 4,25 %-os helyi adóból áll össze) lett volna, míg a ténylegesen kifizetett pótadó 9 % volt. Ezen túlmenően, a 350/2003 sz. törvény értelmében a pótadó három részben lett kifizetve (50 % 2004-ben, 25 % 2005-ben és 25 % 2006-ban kamatmentesen, míg a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdése által előírt rendelkezések hiányában a 2004-ben alkalmazandó adó a teljes lett volna. A Bizottság kiszámította, hogy a vizsgált program kilenc kedvezményezettje által ténylegesen kifizetett adó értéke egyenértékű támogatásra átváltva 185 505 996 eurót tett ki, míg a rendes adó 771 991 022 euro lett volna (a realizált nyereség 37,25 %-a, azaz több mint 2 059 millió euro). A rendes adó és a ténylegesen kifizetett adó közötti különbség tehát 586 485 026 euro.

(59)

A Bizottság azt is kifejtette, hogy amíg az említett 342/2000 sz. és 448/2001 sz. törvények értelmében a kedvezményezettek előnyére váló adókiigazítások egyszerű általános adóintézkedések voltak a realizált tőkenyereségek egyenlő megadóztatásának biztosítása céljából, a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdése szerinti kiigazítás kizárólag a 218/1990 sz. törvény által szabályozott átszervezések tárgyát képező bankokra vonatkozott, és ennélfogva nem lehetett általános jellegű intézkedésnek tekinteni, és nem biztosíthatta a vizsgált tőkenyereségek és az egyéb hasonló társasági átszervezések által realizált tőkenyereségek közötti egyenlő bánásmódot. A Bizottság szerint továbbá, az a tény, hogy egyes olasz bankok a mérlegükbe bejegyzett el nem ismert tőkenyereségekkel kapcsolatos adótartozásukat (csökkentett) névértékű adó kifizetésével egyenlítették ki, megszerzési műveletek szempontjából érdekesebbé tehette őket, torzulásokat okozva a bankszektor vásárlópiacán.

(60)

A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált program egy, a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást képezhet, és következésképpen elindította az EK–Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást. A Bizottság tudatta, hogy amennyiben a fent említett eljárás lezárásával arra a következtetésre jut, hogy a vizsgált program összeegyeztethetetlen állami támogatást képez, szükséges lett volna visszafizetést eszközölni az EK–Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (11) 14. cikke értelmében. Mindazonáltal, egyes adótámogatási programokkal (12) kapcsolatos gyakorlat fényében a visszafizetésnek csak a program kedvezményezettje által fizetendő összeghez viszonyított hibás adókat kellett volna érintenie, ha az akkoriban rendelkezésre álló egyéb adóügyi rendszerek megerősítették volna, és feltéve ha nem vonta volna maga után merőben hipotetikus választások rekonstruálását, amelyeket a szóban forgó program kedvezményezettjei által lehetett volna véghezvinni (13). A Bizottság felhívta az olasz hatóságokat és az érdekelt feleket, hogy tegyék meg azzal a kérdéssel kapcsolatos észrevételeiket, hogy a jogellenesen engedélyezett támogatások visszafizetése kizárólag a 350/2003. sz. törvény 2. cikkének 25. albekezdése által előírt átértékelési rendszer értelmében kifizetett adó és a 350/2003. sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdése szerinti kiigazítási rendszer értelmében a hitelintézetek által ténylegesen kifizetett pótadó különbségére legyen-e korlátozva.

4. OLASZORSZÁG ÉSZREVÉTELEI

(61)

Az olasz hatóságok az általuk megküldött észrevételekben a) visszautasítják a vizsgált program állami támogatásnak minősítését és b) egyébiránt hangot adnak annak, hogy az esetlegesen nyújtott előny jóval alatta marad a Bizottság által átmeneti jelleggel megállapított mértéknek, ezért „de minimis” alapon kell figyelembe venni.

(62)

Olaszország különösen azt emelte ki, hogy a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 25. albekezdése implicit módon az átszervezésekben részes összes társaság számára lehetővé tette, hogy éljen eszközei értékének kiigazítási lehetőségével. Az olasz hatóságok szerint a fenti törvény 2. cikkének 25. albekezdése implicit módon a 342/2000 sz. törvénynek az adóügyi szempontból semleges átszervezések nyomán keletkezett értéktöbbletet szabályozó 14. cikkére utalva valamennyi érintett társaság számára lehetővé tette az adóérték könyv szerinti értékhez igazítását, és következésképpen a társasági tevékenységnek a 358/1977 sz. törvényerejű rendelet szerinti átalakításából eredő minden ki nem igazított értékre vonatkozott.

(63)

Olaszország szerint a 342/2000 sz. törvény 12. cikke értelmében a társaságok élhettek a kiigazítás ezen általános rendszerével, és amortizálható eszközök esetén 19 %, nem amortizálható eszközök esetén pedig 15 % pótadót kellett fizetniük három részletben (2004-ben 50 %, 2005-ben 25 % és 2006-ban 25 %). Az olasz hatóságok úgy vélik tehát, hogy a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdésében leírt programot a 342/2000 sz. törvény 14. cikkében implicit módon bevezetett adókiigazítási rendszer fényében kell vizsgálni, nem pedig ugyanezen 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 25. albekezdésében a gazdasági társaságok számára meghatározott általános adó-újraértékelési rendszer tükrében, ahogyan ezt a Bizottság teszi. Olaszország szerint akár az implicit kiigazítás, akár a kifejezett újraértékelés az említett 19 %-os és 15 %-os hányadokra vonatkozó pótadó bevezetéséhez vezetett volna. Szemben a Bizottság által a hivatalos eljárás megindításáról szóló határozatban kifejezett állásponttal, az olasz hatóságok szerint a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdéséből származó esetleges előny mindössze a kedvezményezett bankok által az el nem ismert nyereségre kivetett 9 %-os pótadó és az ugyanezen nyereség után esetlegesen minden egyéb, az eszközei újraértékelésére jogosult gazdasági társaság által fizetendő 15 %-os adó közötti különbség. E különbségnek a későbbiekben jelentősen csökkennie kell azáltal, hogy a kedvezményezett bankok az eredetileg realizált értéktöbblet után a 15 %-nál viszonylag magasabb adót fizettek, szemben az összes olyan gazdasági társasággal, amely részesülhetett a 358/1997 sz. törvényerejű rendelet által meghatározott adósemlegességi rendszer egészéből.

(64)

Ezen túlmenően Olaszország úgy tekinti, hogy a bankszektorban a 218/1990 sz. törvény értelmében életbe lépett átszervezések nyomán keletkezett értéktöbblet újraértékelését célzó rendelkezések két okból sem hasonlíthatók az értéktöbbleteket elismerő bármely egyéb rendelkezéshez: egyrészt elsősorban azért, mert a bankszektor kérdéses átszervezése természetéből adódóan egyedi, ezért máshoz nem hasonlítható; másrészt azért, mert a realizált értéktöbblet halasztott elismerését célzó adóügyi lépéseket kimondottan ezen pénzintézetek számára tartották fenn, amennyiben mind az átruházó, mind az átvevő bankok a részleges adósemlegességet alkalmazták.

(65)

Ami pedig a bankszektor átszervezésének egyedi voltát illeti, az olasz hatóságok azt állítják, hogy ez a rendelkezés kizárólag bizonyos hitelintézetek átszervezésénél 1990. augusztus 22. és 1995. december 31. között végrehajtott tranzakciókra vonatkozik, amelyek elsődleges célja az olaszországi állami hitelintézetek privatizációja volt. Akkoriban a közjogi hitelintézetek számára a legmegfelelőbb jogi formának a részvénytársaságot tekintették, mert ez a társasági forma alkalmas annak biztosítására, hogy az országban magán bankcsoportok jöjjenek létre, illetve azok a közös piacon jelenlevő egyéb bankokkal azonos feltételek mellett működjenek. A 218/1990 sz. törvény értelmében az átszervezést követően a volt közjogi hitelintézetek részvényeit közvetlenül átutalták a többségi vagy akár kisebbségi állami tulajdonrésszel rendelkező társaságoknak, vagy új alapítású banki alapítványoknak, illetve olyan már létező magánbanki alapítványoknak juttatták, amelyekben az állami tulajdon különböző helyi kormányzati szervek révén volt jelen. Mind az állam, mind pedig az alapítványok azt az átmeneti feladatot kapták, hogy az újonnan alapított társaságok részvényeit fokozatosan értékesítsék a piacon annak érdekében, hogy Olaszországban megtörténjen a bankszektor konszolidációja és nagyobb bankcsoportok jöjjenek létre.

(66)

Ezen banki átszervezésekre vonatkozó adósemlegességi rendszer különleges természetét az igazolta, hogy az átszervezések idején nem létezett olyan általános rendszer, amely biztosítani tudta volna a társasági tevékenységek átszervezésének és a tevékenységi ágazatok átruházásának adósemlegességét. Az olasz jogalkotó arra törekedett, hogy az átszervezéssel és a magánjogi részvénytársasági státus odaítélésével megkönnyítse egyes közjogi hitelintézetek privatizációját, s ezzel egy időben elkerülje, hogy ezek az intézmények szükségtelen előnyhöz jussanak. Annak érdekében, hogy megakadályozza a többi magánjogi hitelintézettel szembeni verseny torzulását, a jogalkotó elrendelte, hogy a) mind az átruházó, mind az átruházás kedvezményezettje részleges adósemlegességben részesüljön (a realizált értéktöbblet 15 %-át adóalapnak tekintette és az akkor hatályos 52,2 % rendes adókulccsal adóztatta); b) az el nem ismert értéktöbbleteknek adófelfüggesztést biztosító különleges tartalékot hozott létre; és c) ugyanazt a részleges adósemlegességi rendszert kiterjesztette a nem közjogi hitelintézetekre annak érdekében, hogy biztosítsa az egyenlő bánásmódot a társasági tevékenység átszervezésében részt vevő akár közjogi, akár magánjogi hitelintézetek számára.

(67)

Az olasz hatóságok egyetértenek a Bizottság azon következtetésével, miszerint a 218/1990 sz. törvény és a 358/1999 törvényerejű rendelet által meghatározott adósemlegességi rendszerek nem minősülnek állami támogatásnak, amennyiben az adórendszer természetéből adódó belső logika igazolja létezésüket (a hivatalos eljárás elindításáról szóló határozat 30. pontja). Ezért tehát az olasz hatóságok fenntartják, hogy éppen ezen következtetések helyességéből adódóan a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdésében meghatározott adókiigazítási rendszer nem minősíthető állami támogatásnak, ugyanis szükséges módon kiegészíti a 218/1990 sz. törvény 7. cikkének második albekezdésében meghatározott részleges adósemlegességi rendszert, és ezen túlmenően figyelembe kell vennie a bankszektor fentiekben említett átszervezésének egyedi jellegét.

(68)

Olaszország hangsúlyozza, hogy kizárólag a történeti értéktöbblet képezhette tárgyát az adókiigazításnak – amely a kezdeti (1990. augusztus 22. és 1995. december 31. között végrehajtott) átszervezések nyomán keletkezett -, amely az átszervezést követően elismert maradt, s ezért a 15 %-os, az értéktöbbletre vonatkozó adókötelezettség tárgyát képezte. A csökkentett pótadó alkalmazását teljes mértékben igazolja ezen értéktöbbletek egyedi természete, hiszen nem a tevékenységből eredő nyereségről, hanem az elmúlt években realizált nyereségről van szó, illetve különösen igazolja a bankszektornak a 218/2000 sz. törvényből következő átszervezésének egyedi természete, amelynek értelmében a realizált értéktöbblet 15 %-át 52,2 % adó terheli. Amennyiben megvonjuk a középértéket az 52,2 %-os adóhányad, illetve a fennmaradó 85 % értéktöbbletre a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdése értelmében kivetett 9 és 12 %-os pótadó között, az alkalmazott teljes adóhányad 15,48 % és 17,85 % közé esik: olyan adóhányadot kapunk tehát, amely Olaszország szerint ténylegesen összevethető a 350/2003 sz. törvényben implicit módon megjelenő, az adókiigazítási rendszer szerint minden gazdasági társaság esetén alkalmazott, sorrendben a nem amortizálható és az amortizálható eszközökre kivetett 15 % és 19 % adóhányaddal.

(69)

Ezen kívül az olasz hatóságok azon a véleményen vannak, miszerint a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdésében meghatározott adókiigazítási rendszer kevésbé rugalmas abban a mértékben, hogy minden, az eredeti átszervezésből adódó értéktöbbletre kötelezően vonatkozik, míg az ugyanezen törvény 2. cikkének 25. albekezdésében meghatározott rendszerben egyenként lehetséges a valódi értéktöbbletet mutató eszközök újraértékelése. Olaszország szerint egy ehhez hasonló rugalmas program rendkívül kedvező a kedvezményezett gazdasági társaságok számára, hiszen a társaságok választhatják csupán az amortizálható eszközök kiigazítását, s nem pedig azoknak az eszközöknek a kiigazítását, amelyek értékesítéséből egyébként is adómentes nyereséget eredményez. A 2004. január 1-jén hatályba lépett, az üzleti részesedés adómentességéről szóló idézett rendelet értelmében a minősített üzleti részesedés eladása 95 %-os adómentességet élvez, ezért a gazdasági társaságoknak nem lenne kedvező, ha egy egyébként az adó alól szinte teljesen mentesülő eszközökhöz kapcsolódó nyereség elismerése után adót kellene fizetniük. Az olasz hatóságok szerint nem kevés különbségről van szó, ugyanis a 90-es években történetileg az újonnan alapított hitelintézetekre átruházott eszközök nagy része minősített üzletrészekből tevődött ki, ezért a fent ismertetett 2003-as adóreform nyomán szinte teljesen adómentesnek nyilvánulnak.

(70)

Végezetül az olasz hatóságok annak a véleményüknek adnak hangot, hogy, még ha a Bizottság arra a következtetésre is jut, hogy a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdésében meghatározott adókiigazítási rendszer kedvezőbb lenne az ugyanezen törvény 2. cikkének 25. albekezdésében meghatározott „általános” adókiigazítási rendszernél, a tényleges különbség elhanyagolható, és „de minimis” támogatásnak kell minősíteni.

5. AZ ÉRDEKELT FELEK ÉSZREVÉTELEI

(71)

Észrevételeikben az érdekeltek egy sor olyan érvet hoztak fel, amellyel azt kívánták igazolni, hogy a vizsgált adókiigazítási rendszer nem minősíthető állami támogatásnak. Kiemelték, hogy olyan könyveléstechnikai rendelkezésről van szó, amely egy adott, egyedi helyzetre érvényes, s célja a bankszektorban végrehajtott tevékenység-átszervezés során átruházott aktívumokra vonatkozó meghatározott adóértékek kiigazítási kérdésének megoldása; kiemelték, hogy egy ilyen természetű rendelkezés nem juttatná előnyhöz a kérdéses bankcsoportokat, hiszen a valóságban olyan plusz befizetésekről van szó, amelyeket a 358/1997 sz. törvényerejű rendelet és a gazdasági társaságok egyesüléséről szóló irányelv által meghatározott adósemlegesség keretében végrehajtott, hasonló átszervezésekben részt vevő gazdasági társaságoknak nem kell megfizetni.

(72)

Az érdekelt felek a lényeget tekintve azt állítják, hogy a vizsgált program nem szelektív, hiszen a bankszektor és különösen a kérdéses hitelintézetek átszervezésének egyedi jellemzői igazolják létezését. Az érdekelt felek azt is hangoztatják, hogy például a 2001. december 11-i, a bankszektornak nyújtott olasz állami támogatásról szóló 2002/581/EK határozatában a Bizottság korábban már a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította a 218/1990 számú, a részleges adósemlegességről szóló törvényt (14), s ez a határozat az Olaszország által a Banco di Napoli-nak nyújtott állami támogatásra vonatkozó hivatalos eljárást indító bizottsági közleményre utal (15).

(73)

Ezen túlmenően az érdekelt felek azt állítják, hogy a kérdéses átszervezésben részt vevő hitelintézetek semmilyen különös előnyben sem részesültek, amint azt a kérdéses bankok által tőkenyereségük után fizetett pótadó és az adósemlegesség rendszerében hasonló átszervezésen átesett többi gazdasági társaság által fizetendő adóösszeg összevetése tanúsítja. A többi gazdasági társaságtól eltérő, 2003-tól az átszervezésen átesett bankokra alkalmazott adóhányadok meghatározását az átszervezések két hulláma során hatályban lévő adórendszerek közötti különbségek magyarázzák. A felek megjegyzik, hogy míg a 358/1997 sz. törvényerejű rendelet értelmében az átszervezésekből következő nem elismert értéktöbbletek „szabadon elosztható értéktöbbletek” voltak abban az értelemben, hogy szabadon el lehetett osztani a részvényesek között anélkül, hogy társasági szinten a későbbiekben adót kellett volna utánuk fizetni, addig a 218/1990 sz. törvény értelmében realizált tőkenyereség „felfüggesztett értéktöbbletnek” minősült mind az átruházó, mind pedig az átruházás címzettje tekintetében, ám csakis addig a pillanatig, amíg a kérdéses tőkenyereséget szét nem osztották a részvényesek között.

(74)

Az érdekelt felek értelmezésében a két eltérő helyzetben realizált tőkenyereségre vonatkozó adórendszer közötti különbséget megerősítette az olasz Pénzügyminisztérium 82/2000 számú állásfoglalása (16), amelyben az adóhatóság elismerte, hogy egy átruházott tevékenységi ágazat piaci és adózási értéke közötti különbség az adósemlegességi rendszerben nem képez adóköteles értéktöbbletet sem az átruházó, sem pedig az átruházás címzettje szintjén, feltéve hogy nem piaci értéken idegenítik el. Az olasz adóhatóság álláspontjában egyébiránt arra a következtetésre jut, egy tevékenységi ágazat átruházása kapcsán realizált értékkülönbözet mindaddig tisztán számviteli értéket képez, amíg a kérdéses ágazat tevékenységeit ténylegesen el nem adják, és ebből kifolyólag a „felfüggesztett értéktöbbletet” szét nem osztják a részvényesek között anélkül, hogy ez bármilyen adóalapot képezne társasági szinten. Ezzel szemben a 218/1990 sz. törvény 7. cikkének második albekezdése kifejezetten kimondja, hogy a kérdéses hitelintézetek átszervezésekor a részleges adósemlegességi rendszerben történő átruházás során keletkezett számviteli értékkülönbözet után nem csak a tőkenyereség elidegenítése, hanem az értékkülönbözet részvényesek közötti elosztása után is adót kell fizetni.

(75)

Az érdekelt felek észrevételei szerint az a tény, hogy a 342/2000 és a 448/2001 sz. törvényekben meghatározott, 2000-ben és 2001-ben végrehajtott adókiigazítás során alkalmazott adóhányadok ugyanolyan mértékűek a hitelintézetek és más gazdasági társaságok átszervezése esetén, míg 2003-ban az adókiigazítás hányada látszólag előnyösebb volt a bankok esetében, a 2003-ban bevezetett adóreformmal magyarázható, amely az adóhitel elszámolási rendszere helyett a 95 %-os adómentesség rendszerét vezeti be az osztalékok kettős adóztatásának elkerülése érdekében.

(76)

Az érdekelt felek azt is kifejtik, hogy az átszervezett hitelintézetektől eltérően az átszervezett gazdasági társaságok szétoszthatták az átszervezés történetéből keletkezett tőkenyereséget anélkül, hogy bármilyen formában erre társasági adót kellett volna fizetni, ám a 2003. december 31-ig hatályos adózási rendszer értelmében az ebből származó osztalékok után a kedvezményezett-részvényes szintjén adót kellett fizetni. Abban az esetben, ha az ilyen jellegű tőkenyereség adózási szempontú elismerése céljából egy társaságra pótadót vetettek volna ki (amint ez 2000-ben és 2001-ben az adókiigazítási rendszerben megtörtént), a befizetett adót az osztalék kiosztásakor adóhitel címén számították volna be. Az előző adózási rendben tehát a részvényesi szinten fizetett adó minden esetben magába foglalta volna előlegként megfizetve az esetlegesen a társaságra kivetett adót, ennek következményeként kiegyenlítette volna a bármely adókiigazítási rendszerben befizetett adóösszeget: ez már önmagában is megmagyarázta volna, miért volt ugyanakkora a pótadóhányad az átszervezett hitelintézetek és az átszervezés idején érdekelt bármely gazdasági társaság esetén.

(77)

2003. december 31. után az átszervezések nyomán felfüggesztett, majd osztalék formájában szétosztott tőkenyereségre alkalmazott, az osztalékok 95 %-os adómentességének bevezetésével az érdekelt felek szerint jelentős mértékben megváltozott a helyzet. 2004-től kezdve a nem a kérdéses bankoknál megvalósuló társasági átszervezés nyomán realizált és azt követően osztalék formájában kiosztott tőkenyereség adóztatása csak az osztalék formájában kiosztott tőkenyereség 5 %-át érintette, s csak ez az egy fajta adó sújtotta (ebben az esetben nem került sor pótadó kivetésére), ezzel szemben az átszervezésen átesett bankok által realizált tőkenyereséget – amennyiben ezt a nyereséget kiosztották – a rendes társasági adó sújtotta (mely esetben nem került sor pótadó kivetésére). Ennek az eltérő bánásmódnak az orvoslására az olasz jogalkotó a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdése értelmében bevezette a (csökkentett) nominális adóhányadú pótadót, s ezzel kizárólag az átszervezésen átesett kérdéses bankok számára tette lehetővé a felfüggesztett értéktöbblet elismerését, s kizárta a 358/1997 sz. törvényerejű rendelet értelmében felfüggesztett értéktöbbletet, hiszen amennyiben ezt a tőkenyereséget osztalék formájában kiosztják, kevesebb adót kellene utána megfizetni (95 %-os adómentesség a részesülő fél adóköteles osztalékára).

(78)

Összefoglalásképpen, az érdekelt felek szerint a 2003-ban végrehajtott adókiigazítás nem nyújtott előnyt az átszervezett bankok számára, hanem olyan rendelkezésről van szó, amelynek célja a 218/1990 sz. törvény által az átszervezett hitelintézetek számára előírt, lényegesen kedvezőtlenebb adókiigazítási rendszer, illetve a 358/1997 sz. törvényerejű rendelet által bevezetett, adózás szempontjából általában véve az átszervezett társaságok szétosztott tőkenyereségével szemben kevésbé szigorú rendszer közötti egyenlőtlenség orvoslása.

(79)

Végezetül pedig az érdekelt felek azt az észrevételt tették, hogy amennyiben a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdésében meghatározott adókiigazítási rendszer különös előnyhöz juttatta kizárólag azokat a hitelintézeteket, amelyek átszervezése a 218/1990 sz. törvény értelmében történt, ez az előny nem olyan mértékű, mint ahogyan az a Bizottság előzetes számításaiból kiderül, hanem mindössze arról a különbségről lehet szó, ami az adókiigazítás címén fizetett adó és az ugyanezen 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 25. albekezdése értelmében a törleszthető és a nem törleszthető különálló és különböző adó megfizetése között állhat fenn. Ez a különbség a végrehajtott újraértékelés után fizetett adó töredékét teszi ki, sőt levonható a túlfizetett adó összegéből az átruházás során adóköteles tőkenyereséget nem meghatározó eszközök kiigazítása céljából (olyan javak esetében, amelyek átruházása eredetileg nem teremt tőkenyereséget).

6. ÉRTÉKELÉS

6.1. Az EK–Szerződés 87. cikke (1) bekezdése értelmében juttatott állami támogatások

(80)

A Bíróság bevett joggyakorlatában (17) állami támogatásnak minősül minden olyan intézkedés, amely megfelel az EK–Szerződés 87. cikke (1) bekezdésében meghatározott valamennyi feltételnek, azaz az állam folyósítja vagy költségvetési forrásból származik, bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését olyan szelektív előnyhöz juttatja, amelyben az adórendszer belső logikája szerint nem részesülnének, és végül a versenytorzulásával jár vagy azzal fenyeget, illetve hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre.

Állami források

(81)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a vizsgált intézkedés finanszírozása egyértelműen állami forrásból származik, amennyiben a rendesen fizetendő társasági adó megfizetése helyett a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdése értelmében elismert értéktöbblet utáni (csökkentett mértékű) nominális pótadó megfizetése a társasági adó könnyítésének felel meg a költségvetés terhére.

Szelektív előny fennállása

(82)

Az olasz hatóságok és az érdekelt felek azt hangoztatták – hivatkozva az Olaszország által a szicíliai állami bankok, a Banco di Sicilia és a Sicilcassa részére juttatott támogatás feltételes jóváhagyásáról szóló 2000/600/EK határozatra (18), valamint az Olaszország által a Banco di Napoli részére juttatott támogatás jóváhagyásáról szóló 1999/288/EK határozatra (19) –, hogy a Bizottság megvizsgálta és jóváhagyta a részleges adósemlegességről szóló 218/1990 sz. törvényt, miután arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen jellegű intézkedés nem minősül állami támogatásnak. Tehát a vizsgált program sem képez állami támogatást, hiszen mindössze a fent említett 218/1990 sz. törvény által kimondott adófelfüggesztési rendszer természetes következményének tekinthető.

(83)

A 218/1990 sz. törvény 7. cikkének 2. albekezdése kimondja, hogy a szóban forgó bankágazati átszervezés keretében végrehajtott eszköz- és részvényátruházások részleges adósemlegességben részesülnek. Ez magában foglalta a bankszektorban a tevékenységi ágazatok átruházása nyomán realizálódó értéktöbblet részleges el nem ismerését mind az átruházó fél, mind pedig az átruházás kedvezményezettje tekintetében azzal a feltétellel, hogy az átruházott tevékenységi ágazat eszközei ugyanolyan adóértéket képviseljenek, mint amikor az átruházó tulajdonában voltak (átruházott adóérték) és az átruházott részvények is ugyanolyan adóértéket képviseljenek, mint az átruházott eszközök adóértéke (pótadó-érték).

(84)

E program keretében, mivel az átruházott eszközök és részvények jegyzett értékében nem történt növekedés, nem jutottak előnyhöz az átszervezésben részes szervezetek, és az átruházásból következően realizált nyereség adóztatása mindössze időben tolódott el (például addig, amíg az átruházás címzettje el nem adja eszközeit, vagy az átruházó szervezet vagy társaság el nem adja részvényeit). Tekintettel arra, hogy sem az átruházó, sem pedig az átruházás kedvezményezettje oldalán nem keletkezik adóköteles növekedés, semmilyen támogatási intézkedésre sem került sor, amelyet a társasági szinten realizálódó nyereség jóváírásának elhalasztása határozott volna meg.

(85)

A 218/1990 sz. törvényben meghatározott program értelmében azonban az adófizetés fentiek szerinti elhalasztása összeegyeztethető volt a társaságok adófizetési alapelveivel – amelyek szerint a jövedelem adóztatása bármely társaságban minden realizált eredményre és nyereségre vonatkozott –, ám a realizált tőkenyereséget adózási szempontból mindaddig nem írták jóvá, amíg nem volt regisztrálható az érintett eszközök adóértékének ugyanilyen szintű növekedése, úgyhogy az adófizetési kötelezettség a későbbiekben jelentkezhetett.

(86)

A fentiek tükrében a Bizottság fenntartja a hivatalos eljárás megindításakor megfogalmazott kezdeti értékelését, és kijelenti, hogy a) sem a 218/1990 sz. törvény értelmében végrehajtott tranzakciók keretében realizált tőkenyereség 85 %-ának el nem ismerése, b) sem pedig a 358/1997 sz. törvényerejű rendelet értelmében végrehajtott tranzakciók keretében realizált tőkenyereség el nem ismerése nem képez állami támogatást, amennyiben az átruházott adóértékek változatlanok maradtak (20), és az adózási tőkenyereség nem materializálódott, azaz semmilyen előny nem jött létre. Mivel a realizált tőkenyereséget befagyasztották, a hozzá kapcsolódó nyereséget nem lehetett szétosztani, s a társaságnál az ilyen módon keletkezett eszközök értéknövekedett hányada nem volt leírható, nem veszíthetett értékéből, illetve semmilyen módon nem lehetett azt levonni az adóköteles jövedelemből. A Bizottság tehát arra a következtetésre jut, hogy az alkalmazott adósemlegességhez kapcsolódó halasztott adózás az adórendszer belső logikájából következik és nem minősül állami támogatásnak.

(87)

Ezzel szemben a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdésében meghatározott adókiigazítási rendszer lehetővé tette az adóérték növekedését, amely után rendes társasági adót kellene fizetni, ha nem áll rendelkezésre egy azt helyettesítő külön adó, mint amilyen a vizsgált pótadó. A Bizottság úgy véli, hogy a tőkenyereség adóztatásának megkönnyítése érdekében a nemzeti jogalkotó alkalmazhat a rendes adóhányadnál kedvezőbb pótadót. Mivel az átruházás során keletkező adót általában azonnal ki kell fizetni, ám az átruházott eszközök megnövekedett adóalapjából származó adóelőnyök csak idővel jelentkeznek – az időszakos értékcsökkenés miatti levonás vagy az ilyen eszközök átruházása révén –, az ilyen természetű eszközök normális adóztatása során általában az átruházó társaság és a vásárló társaság szintjén a teljes nettó adó növekszik. A társasági átszervezések nyomán realizált tőkenyereség utáni – a rendes adóhányadnál kedvezőbb – pótadó elvben igazolható tehát, amennyiben olyan technikai megoldásról van szó, ami megkönnyíti az értéktöbblet adóalappá válását.

(88)

Az ilyen természetű kedvezményes adóérték-kiigazítás azonban csak abban az esetben igazolható, ha ugyanolyan feltételek mellett elfogulatlan módon minden összevethető tőkenyereség adójóváírása esetén alkalmazható, mint például a nem a 218/1990 sz. törvény keretében végrehajtott egyéb átszervezések esetében, beleértve az egyéb hitelintézetek átalakítását is.

(89)

A Bizottság úgy véli, hogy a 342/2000 és a 448/2001 sz. törvényekben előírt adókiigazítások a 218/1990 sz. törvény és a 358/1997 törvényerejű rendelet vonatkozásában minden kérdéses vállalkozás esetén egységes pótadó megfizetésével ismerik el a történeti tőkenyereséget. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen természetű adókiigazítások általános adórendelkezéseket jelentenek, s az abban az időszakban alkalmazott rendes társasági adóhoz viszonyítva csökkentett formában alkalmazott pótadó semmilyen előnyt sem jelentett a kérdéses gazdasági társaságok számára, lévén ugyanolyan feltételek szerint minden olyan vállalkozás igénybe vehette, amelyik úgy döntött, hogy elismeri a realizált történeti tőkenyereséget, amelyet a 218/1990 sz. törvény, illetve a 358/1997 sz. törvényerejű rendelet akkor nem ismert el. A Bizottság tehát arra a következtetésre jut, hogy ezek a kiigazítások általános adórendelkezések, melyek logikusan következnek az adórendszer belső logikájából, és nem minősülnek állami támogatásnak.

(90)

Ezzel szemben a Bizottság fenntartja azt a véleményét, miszerint a 350/2003 218/1990 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdése nem általános rendelkezés, amennyiben kizárólag egyes hitelintézetek által a 218/1990 sz. törvény értelmében végrehajtott átszervezés során keletkezett tőkenyereségre volt alkalmazható.

(91)

A Bizottság különösen hangoztatja, hogy a vizsgálat tárgyát képező adórendszer olyan mértékű előnnyel járt, mint az eszközök értékének kiigazítása érdekében ténylegesen fizetett adó és a rendes adó közötti különbözet, amelyet ugyanilyen kiigazítás esetén a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdése hiányában fizetni kellett volna. 2004-ben az ilyen jellegű nyereség után fizetendő adóhányad 37,25 % lett volna (amelyet a 33 % társasági adó és a 4,25 % iparűzési adó tesz ki), míg a megfelelő pótadó mértéke 9 % volt (a halasztott adófizetésből származó levonás nélkül).

(92)

A Bizottság arra is felhívja a figyelmet, hogy a 350/2003 sz. törvény értelmében fizetett pótadót három részletben kellett megfizetni kamatok nélkül (2004-ben 50 %, 2005-ben 25 % és 2006-ban 25 %), míg a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdése hiányában fizetendő rendes adó teljes összegét 2004-ben kellett volna megfizetni. A Bizottság tehát azt az észrevételt teszi, hogy egyenértékű szubvencióra átszámítva a program kilenc kedvezményezettje által ténylegesen befizetett adóösszeg 185 505 996 euro, míg a rendes adóösszeg 771 991 022 euro lett volna (a realizált nyereség 37,25 %-a, ami több mint 2 059 millió eurónak felel meg). A rendes és a ténylegesen megfizetett adóösszeg közötti különbség tehát 586 485 026 euro.

(93)

A Bizottság azon a véleményen van, hogy a fenti előny ténylegesen csak a 218/1990 sz. törvény értelmében végrehajtott tranzakciókban érintett hitelintézetekre korlátozódik, míg a 358/1997 sz. törvényerejű rendelet értelmében hasonló átszervezésen átesett többi hitelintézet és egyéb érintett vállalkozás nem részesülhetett ugyanilyen adókiigazítási rendszerből és az ahhoz kapcsolódó előnyös feltételekből.

(94)

Az olasz hatóságok és az érdekelt felek annak az észrevételüknek adtak hangot, hogy a kilenc kedvezményezett közül egyik sem lett volna kész saját eszközei értékének kiigazítására, amennyiben ezzel az elismert tőkenyereséget sújtó rendes társasági adót kellett volna megfizetniük. Ezen túlmenően az olasz hatóságok által szolgáltatott magyarázat szerint azok a társaságok, amelyek átszervezését nem érintette a 218/1990 sz. törvény, a 342/2000 sz. törvény 17. cikkében meghatározott általános, alapvetően egyenértékű módozat szerint implicit módon részesültek a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 25. albekezdésében meghatározott adókiigazítási rendszerből.

(95)

Az olasz hatóságok és az érdekelt felek azon a véleményen vannak, hogy a kérdéses előny helyes kiszámításához figyelembe kell venni az eredeti átruházások idején, azaz a 218/1990 sz. törvény hatálya alatti adófizetést, amelynek teljes hányada meghaladta a 40 %-ot. Az 1990-ben, még inkább mint 2004-ben, a kérdéses tőkenyereség után fizetett tényleges teljes adóösszeg jóval magasabb volt, mint a 2000-ben általánosan alkalmazott kiigazítási adóhányad, s ebből kifolyólag semmilyen előnnyel sem járhatott.

(96)

A Bizottság azonban visszautasítja azt a nézetet, miszerint a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 25. albekezdésében meghatározott program nem képezi adósemleges átszervezésekből adódó nem kiigazított értékek adókiigazítását, hanem olyan adókiigazítási rendszer, amely a kedvezményezett gazdasági társaságok eszközeinek folyó adóértéken való kiigazítása nyomán lehetővé tette a látens tőkenyereség elismerését. A Bizottság szerint a két rendszer nem vethető össze, s felhívja a figyelmet, hogy a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 25. albekezdésében meghatározott adó-újraértékelési rendszer nem egyezik meg ugyanezen 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdésében meghatározott adókiigazítási rendszerrel, hiszen a két rendszerben eltérő a pótadóhányad mértéke.

(97)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jut, hogy azok a gazdasági társaságok, amelyek a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdése értelmében igazították ki adóértékeiket, jelentős specifikus előnyhöz jutottak, ami ugyanazon elismert nyereség rendes adóhányad, illetve pótadóhányad szerinti adóztatása közötti különbségből ered.

(98)

Az érintett felek azzal az ellenvetéssel éltek, hogy a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdésében meghatározott, a rendes adóhányadnál alacsonyabb pótadóhányad nem szelektív, hiszen a 218/1990 sz. törvény értelmében végrehajtott átszervezések nyomán keletkezett értéktöbblet adóztatásának különös elvi és gyakorlati megfontolásai igazolják létét. Az érintett felek annak is hangot adtak, hogy ennyi év után Olaszország nem adóztathatta volna meg jogosan ezeket a tőkenyereségeket úgy, ahogyan a többi ágazati átszervezésből adódó tőkenyereségek esetén tette.

(99)

A Bizottság elfogadja, hogy a 218/1990 sz. törvény értelmében végrehajtott átszervezések sajátos feltételek és rendelkezések életbe léptetését tették szükségessé annak érdekében, hogy az ezen átszervezések nyomán keletkezett tőkenyereség elismerését adózási szempontból megkülönböztesse, amint ez az olasz Pénzügyminisztérium szándéknyilatkozatában is olvasható. Ennek ellenére a Bizottság úgy véli, hogy a 218/1990 sz. törvény által előírt részleges adósemlegességi rendszer lényegét tekintve az adózási szempontból nem elismert, ám realizált tőkenyereség tekintetében megegyezik a 358/1997 sz. törvényerejű rendelet által előírt teljes adósemlegességi rendszerrel. Mivel a két rendszer ténylegesen összevethető, a jogalkotónak 2003-ban ugyanolyan bánásmódban kellett volna részesítenie őket, amikor a felfüggesztett tőkenyereség adózási szempontú elismeréséről rendelkezett.

(100)

A Bizottság ezen túlmenően úgy tartja, hogy a fent említett állásfoglalással szemben egy alacsonyabb adóhányad alkalmazását nem lehet leegyszerűsíteni a bankszektor átszervezéséből adódó, osztalék formájában a részvényesek között kiosztott tőkenyereség szigorúbb, a 218/1990 sz. törvény szerinti megadóztatására szemben az adósemlegesség rendszerében végrehajtott egyéb átalakítások nyomán osztalék formájában a részvényesek között kiosztott tőkenyereség enyhébb adóztatásával. Ezt a kijelentést nem lehet igazolni, hiszen a tőkenyereségre kivetett többféle pótadót nem lehet mindig a felfüggesztett értéktöbblet osztalék formájában való kiosztása során alkalmazott eltérő adóteherrel igazolni. A Bizottság azt az észrevételt teszi, hogy ha elfogadna egy hasonló magyarázatot, akkor a társasági adótól eltérő adóhányad kivetése igazolható lenne csupán az által, hogy az adott gazdasági társaság az állam által előnyben részesített átszervezési típusban vett részt.

(101)

A Bizottság szerint a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdésében meghatározott adókiigazítási rendszer alkalmazásából származó adóelőny t nem lehet elenyésző mértékűnek, azaz „de minimis”-nek tekinteni. A támogatás fennállásának meghatározására a Bizottságnak ténylegesen össze kell vetnie a vizsgálat tárgyát képező programban alkalmazott (csökkentett) nominális adót azzal az adóösszeggel, amelyet a fenti program hiányában alkalmaztak volna, melynek hiányában a kedvezményezett hitelintézetek eszközeik adóalapjait igazították volna, és az ebből a kiigazításból keletkező tőkenyereséget a részvényeseik között kiosztották volna.

(102)

A Bizottság azt is kifejti, hogy az állam által adott pénzügyi előny feltételezett minimális volta önmagában nem elégséges indok arra, hogy az ilyen típusú előnyt ne értékelje támogatásnak. A Bizottság megjegyzi, hogy nem lehet a „de minimis” kivételre hivatkozni – amelyet a Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2006. december 15-i 1998/2006/EK bizottsági rendelet tartalmaz (21) -, amennyiben a vizsgálat tárgyát képező rendelkezés nem tartalmaz átlátható támogatást, mint ahogyan azt a fent említett rendelet előírja, tehát az olasz hatóságok nem felelnek meg ezen rendelet által előírt feltételeknek.

A program természetére vonatkozó bizonyítás

(103)

Az olasz hatóságok és az érintett felek szerint a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdésében meghatározott adókiigazítási rendszert a bankszektorra jellemző egyedi jellemzők igazolják, ezért nem minősíthető állami támogatásnak.

(104)

A Bíróság joggyakorlata szerint egy adórendelkezés csak akkor minősül szelektívnek, ha az adórendszer által kitűzött célok tükrében (22) a tényállás szerint és jogi szempontból összevethető helyzetek között igazolatlanul megkülönböztetést tesz, és „az EK–Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében létező előnyt nem lehet automatikusan az érintett vállalkozások között fennálló bánásmódbeli különbségre korlátozni” (23).

(105)

A Bizottság azon az állásponton van, hogy a vizsgálat tárgyát képező program nem képez a bankszektor megkülönböztető jellemzőivel rendelkező általános kiigazítási rendszert, hanem sokkal inkább szelektív, versenyelőnyt eredményező előnyhöz juttat bizonyos vállalkozásokat, azaz bizonyos szervezeti átalakításon átesett hitelintézeteket.

(106)

Ezenfelül az olasz hatóságok azt állítják, hogy a kérdéses program a 342/2000 sz. törvény által létrehozott program egyszerű újrakiadása, márpedig az nem minősült állami támogatásnak, mivel bizonyos társasági tevékenységek során realizált nyereségre alkalmazták. A 350/2003 sz. törvényben létrehozott programot össze kellene vetni a 342/2000 sz. törvény által létrehozott programmal, s ez az összevetés semmilyen plusz előnyre sem világítana rá. Amint a Bizottság már korábban kifejtette, a Bizottság nem osztja ezt az álláspontot, lévén a 350/2003 sz. törvény hatálya szűkebb, mint a 342/2000 sz. törvény által létrehozott általános adókiigazítás.

(107)

A fentiekben kifejtettek tükrében a Bizottság arra következtetésre jutott, hogy a 350/2003 sz. törvény értelmében az egyes hitelintézeteknek a tevékenységi ágazat egyes átruházásai során realizált nyereségének adóztatása során a rendes adóhányad megfizetése helyett alkalmazott pótadó specifikus előnyszerzést jelent, és nem következik az adórendszer belső logikájából.

A verseny torzulása és a tagállamok közötti átruházásra való kihatás

(108)

A Bíróság bevett joggyakorlata szerint (24), a verseny torzulásához elegendő, ha a támogatás kedvezményezettje a verseny előtt nyílt piacokon más vállalkozásokkal együtt részt vesz a versenyben. A rendelkezés hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre akkor, ha a juttatott állami pénzügyi segély megerősíti egy vállalkozás piaci helyzetét a többi vállalkozással szemben a nemzetközi kereskedelemben (25).

(109)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a támogatás jelentős összege ténylegesen hozzájárult a kedvezményezettek bankszektorbeli, illetve a pénzügyi szolgáltatást nyújtó, a verseny előtt nyitott liberalizált piaci helyzetének megerősödéséhez, mely piacokon közösségi szinten más vállalkozásokkal állnak versenyben.

(110)

A Bizottság ezen felül úgy ítéli meg, hogy a kérdéses hitelintézeteknek juttatott előny olyan mértékű, ami a jelenlegi, az olasz bankszektor konszolidálódási lehetőségét nyújtó helyzetben alkalmas a verseny torzítására. Az a tény, hogy ezek az olasz hitelintézetek megszabadultak az eszközeikben megbújó tőkenyereséget sújtó adótól, és ezt a (csökkentett) nominális adó megfizetésével tették, magával vonhatja ezeknek a hitelintézetek vonzerejének növekedését, illetve a potenciális befektetők és vásárlók szemében való gazdasági értéknövekedést. A Bizottság arra figyelmeztet, hogy a vizsgálat tárgyát képező adórendszer által nyújtott előny kétségtelenül megváltoztatja az olaszországi bankszektorban működő társasági értékpiacot.

6.2. Összeegyeztethetőség

(111)

Amennyiben a vizsgálat tárgyát képező program az EK–Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül, összeegyeztethetőségét meg kell vizsgálni az EK–Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott derogációval. Sem az olasz hatóságok, sem pedig az érdekelt felek nem hoztak fel specifikus érveket annak érdekében, hogy a fent említett derogációkkal éljenek.

(112)

Az EK–Szerződés 87. cikkének (2) bekezdésében meghatározott derogációk az egyes fogyasztóknak juttatott szociális jellegű támogatásokra, a természeti katasztrófák vagy más kivételes események által kiváltott károk orvoslására szolgáló támogatásokra, illetve a Német Szövetségi Köztársaság meghatározott régióinak gazdasági szereplőinek juttatott támogatásokra vonatkoznak és nem alkalmazhatók erre az ügyre.

(113)

Az EK–Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott derogáció lehetővé teszi azoknak a régióknak a gazdasági fejlődését elősegítő támogatások létét, amelyekben az életszínvonal túlságosan alacsony, vagy amelyeket súlyos munkanélküliség sújt: az azonban erre az ügyre nem alkalmazható, mivel ez a támogatás nem segíti elő Olaszország ilyen jellemzőkkel rendelkező területeinek fejlődését.

(114)

A programot nem lehet közös európai érdekeltségű programnak tekinteni, vagy pedig olyan támogatásnak, amely az egyik tagállam gazdaságának súlyos zavarát hivatott orvosolni, mint ahogyan azt az EK–Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja lehetővé teszi, s nem célja az EK–Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének d) pontjában meghatározott módon a kultúra támogatása és a nemzeti örökség védelme.

(115)

Végül pedig a programot meg kell vizsgálni az EK–Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjának tükrében, amely lehetővé teszi bizonyos tevékenységek vagy gazdasági régiók fejlődésének megkönnyítését célzó támogatások alkalmazását feltéve, hogy a támogatások nem módosítják a közös érdekkel ellentétes módon a kereskedés feltételeit. Ebből a szempontból először arra kell rávilágítani, hogy a vizsgálat tárgyát képező támogatás nem felel meg egyik olyan rendelkezésnek vagy irányvonalnak sem, amelyek meghatározzák a közös piaccal való összeegyeztethetőségi kritériumokat a meghatározott típusú támogatások közös piacán. A vizsgált program különösen eltér az állami támogatásról szóló közösségi irányvonalaktól, amelyeknek célja a támogatás hatálya alatt nehézségekkel küzdő vállalkozások megmentése és átszervezése (26). Másodsorban ki kell emelni, hogy mivel az adótámogatást a posteriori, tehát a már megtörtént tranzakciókat követően nyújtotta az állam, nem lehet arra hivatkozni, hogy ezen derogáció alkalmazása a szükséges ösztönzést szolgálta volna.

(116)

Ezzel szemben a Bizottság azt vallja, hogy a kérdéses adórendszer a leírt jellegű átszervezésen átesett rendes költségekhez képest a kedvezményezett hitelintézetek költségeit csökkenti, és ebből kifolyólag működési támogatásnak minősül. Egy ilyen jellegű támogatás nem ítélhető összeegyeztethetőnek a közös piaccal, lévén bizonyos tevékenységek vagy gazdasági régiók fejlődését nem segíti elő, és időben nem korlátozott, csökkenő vagy arányos a specifikus gazdasági hátrányok orvoslásának vonatkozásában.

(117)

A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálat tárgyát képező program nem összeegyeztethető a közös piaccal.

6.3. Visszafizettetés

(118)

Mivel a támogatási program életbe léptetése a Bizottság előzetes engedélye nélkül történt, a visszafizettetést az EK–Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet 14. cikkének megfelelő módon kell végrehajtani (27). A hasonló adótámogatási programok gyakorlatának tükrében (28) a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a támogatásból kizárólag azt az összeget kell visszafizettetni, amellyel a kedvezményezettek kevesebbet fizettek, mint ha az adott időben rendelkezésre álló más adórendszer szerint fizették volna meg adójukat. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ebben az esetben a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 25. albekezdésében meghatározott alternatív adó-újraértékelés nem csupán feltételezett, hanem olyan ésszerű választási lehetőség, amellyel az érintett kedvezményezettek eszközeik tényleges adóértékének elismerése folyamán élhettek volna (29).

(119)

A Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 25. albekezdése általános rendelkezést tartalmaz a 2002. december 31-ig a mérlegben feltüntetett eszközök újraértékelése mellett döntő vállalkozások által realizált nyereség akkori piaci értéken való elismerésére, továbbá az amortizálható eszközök esetében 19 %-os, az nem amortizálható eszközök esetében 15 %-os pótadó három részletben (2004-ben 50 %, 2005-ben és 2006-ban egyenként 25 %) történő megfizetését írja elő. Ez az általánosan hozzáférhető program a szóban forgó, átszervezésen átesett hitelintézetek esetében is alkalmazható volt. Annak ellenére, hogy az átértékelés és a kiigazítás nem egyenértékű egymással, a Bizottság úgy véli, hogy amennyiben a kiigazítási rendszer annak idején nem állt volna rendelkezésre, az érdekelt hitelintézetek minden bizonnyal éltek volna a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 25. albekezdésében meghatározott általános újraértékelési lehetőséggel.

(120)

A fentiek tükrében a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a visszafizettetés összegét kizárólag a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 25. albekezdésében meghatározott módon fizetendő adóösszeg (19 % az amortizálható eszközök újraértékelése esetén és 15 % az olyan nem amortizálható eszközök esetén, amelyek általában az átszervezésen átesett hitelintézetek tulajdonában vannak), és ugyanezen 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdése értelmében ténylegesen befizetett adóösszeg közötti különbségre korlátozza.

7. KÖVETKEZTETÉSEK

(121)

A Bizottság arra a megállapításra jut, hogy Olaszország jogellenesen léptette életbe a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdését, mellyel megsértette az EK–Szerződés 88. cikkének (3) bekezdését. A támogatási program a közös piaccal nem összeegyeztethető.

(122)

A támogatásból kizárólag azt az összeget kell visszafizettetni, amellyel a kedvezményezettek kevesebbet fizettek, mint ha az adott időpontban rendelkezésükre álló más adórendszer szerint fizették volna meg adójukat.

(123)

A visszafizettetendő összeg tehát a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 25. albekezdésében meghatározott módon fizetendő adóösszeg, és ugyanezen 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdése értelmében ténylegesen befizetett adóösszeg közötti különbség,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Olaszország által bevezetett, a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdésében meghatározott eltérő adórendszer állami támogatásnak minősül, és a közös piaccal nem összeegyeztethető.

2. cikk

Olaszország megszünteti az 1. cikkben hivatkozott programot.

3. cikk

(1) Olaszország minden szükséges lépést megtesz annak érdekében, hogy visszafizettesse a 218/1990 sz. törvény értelmében végrehajtott átszervezések nyomán keletkező tőkenyereség adózási elismerésére vonatkozó 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdésében meghatározott pótadó alkalmazása révén a kedvezményezetteknek juttatott támogatást, amelyet az érintettek már jogellenesen megkaptak.

(2) A visszafizettetendő összeg arra a különbségre korlátozódik, amit a kedvezményezettek a 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 25. albekezdésében meghatározott módon fizettek volna, és amennyit ugyanezen 350/2003 sz. törvény 2. cikkének 26. albekezdése értelmében ténylegesen megfizettek.

(3) A visszafizettetést haladéktalanul végre kell hajtani a nemzeti eljárásjog szerint – feltéve, hogy a nemzeti jogrend lehetővé teszi ennek a határozatnak a haladéktalan és hatékony végrehajtását.

(4) A visszafizettetendő összegek magukban foglalják a kedvezményezett számára a támogatás hozzáférhetővé tételének időpontjától a tényleges visszafizetés időpontjáig esedékes kamatokat is.

(5) A kamatokat az EK–Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet V. fejezetével összhangban kell kiszámítani.

4. cikk

Az erről a határozatról szóló értesítéstől számított két hónapon belül Olaszország tájékoztatja a Bizottságot a határozatnak való megfelelés érdekében előirányzott vagy már végrehajtott intézkedésekről. Ezeket az információkat a határozathoz csatolt kérdőív kitöltésével kell megadni. A határozatról szóló értesítéstől számított négy hónapon belül Olaszország tájékoztatja a Bizottságot a határozat végrehajtása érdekében tett rendelkezésekről.

5. cikk

Ennek a határozatnak a címzettje az Olasz Köztársaság.

Kelt Brüsszelben, 2008. március 11-én.

a Bizottság részéről

Neelie KROES

a Bizottság tagja

(1) HL C 154., 2007.7.7., 15. o.

(2) Olaszország 2004. évi pénzügyi törvénye, az Olasz Köztársaság Hivatalos Közlönyének 2003.12.27-i 299. száma.

(3) Lásd az 1. lábjegyzetet.

(4) Lásd a C-222/04. sz., Ministero dell’Economia e delle Finanzekontra Cassa di Risparmio di Firenze SpA, Fondazione Cassa di Risparmio di San Miniato e Cassa di Risparmio di San Miniato SpA ügyben 2006. január 10-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-00289. o.) 136–137. pontját.

(5) A Tanács 1990. július 23-i 90/433/EGK irányelve a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről (HL L 225., 1990.8.20., 1. o.).

(6) A C-43/00. sz., Andersen og Jensen ApS kontra Skatteministeriet ügyben 2002. január 15-én hozott ítélet (EBHT 2002., I-00379. o.) 34. és köv. pontjai.

(7) Az Olasz Köztársaság Hivatalos Közlönyének 2000.11.21-i 276. száma.

(8) A Bizottság 2004. április 21-i 794/2004/EK rendelete az EK–Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról (V. fejezet – A jogellenes támogatás visszatérítésének kamata) (HL L 140., 2004.4.30., 1. o.).

(9) A kifizetett összegek a következők: a) 92 760 506 euro 2004-ben; b) 46 380 253 euro 2005-ben, amely nettó 44 725 412 euro aktuális értéknek felelt meg 2004-ben; és c) 46 380 253 euro 2006-ban, amely nettó 43 129 616,9 euro aktuális értéknek felelt meg 2004-ben.

(10) Lásd az 1. lábjegyzetet.

(11) HL L 83., 1999.3.27., 1. o.

(12) Lásd az állami vállalatok egyes műveletei/ügyletei esetében a tőkenyereség társasági adómentességéhez Portugália által nyújtott C 30/04 (ex NN 34/04). számú állami támogatásról szóló, 2006. július 4-i 2006/748/EK bizottsági határozat (HL L 307., 2006.11.7., 219. o.) VI. szakaszát.

(13) Lásd a Bíróság C-148/04. sz., Unicredito Italiano SpA kontra Agenzia delle Entrate, Ufficio Genova 1. ügyben 2005. december 15-én hozott ítéletének (EBHT 2005, I-11137. o.) 113–119. pontját.

(14) Lásd a hivatkozott határozat (HL L 184., 2002.7.13., 27. o.). 32. pontját.

(15) Lásd a hivatkozott közlemény (HL C 328., 1996.11.1., 23. o.) 3.2.1. pontját.

(16) A 2000. június 6-án kelt 82/E-67004 számú határozat, hozzáférhető az olaszországi Pénzügyminisztérium adóügyi adatbázisában (Adóügyi Dokumentációs Osztály) az alábbi internetcímen: http://dt.finanze.it/doctrib/PDF/Documento.pdf?Request=0&DocumentID=14000008220000606FIN110000006700400&Info=1,0,0

(17) Lásd szintén a Bíróság C-222/04. sz., Ministero dell’Economia e delle Finanze kontra Cassa di Risparmio di Firenze SpA, Fondazione Cassa di Risparmio di San Miniato e Cassa di Risparmio di San Miniato SpA. ügyben 2006. január 10-én hozott ítéletének (EBHT 2006., I-00289. o.) 129. pontját

(18) HL L 256., 2000.10.10., 21. o.

(19) HL L 116., 1999.5.4., 36. o.

(20) Ahol azonban elismerték a realizált értéket, ez az érték adókötelessé vált, mint például a 218/1990 sz. törvény által előírt módon lebonyolított tranzakciók keretében a nyereség 15 %-a.

(21) HL L 379., 2006.12.28., 5. o.

(22) A C-143/99. sz., Adria-Wien Pipeline GmbH e Wietersdorfer & Peggauer Zementwerke GmbH kontra Finanzlandesdirektion für Kärnten ügyben 2001. november 8-án hozott ítélet (EBHT 2001., I-8365. o.)

(23) A C-53/00. sz. Ferring kontra ACOSS ügyben 2001. november 22-én hozott ítélet (EBHT 2001., I-9067. o.) 17. pontja

(24) Az Elsőfokú Bíróság T-214/95. sz., Het Vlaamse Gewest kontra Bizottság ügyben hozott ítélete (EBHT 1998., II-717. o.).

(25) A Bíróság 730/79. sz., Philip Morris kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének (EBHT 1998., 2671. o.) 11. pontja.

(26) HL C 288., 1999.1.9., 2. o.

(27) HL L 83., 1999.3.27., 1. o.

(28) Lásd az állami vállalatok egyes műveletei/ügyletei esetében a tőkenyereség társasági adómentességéhez Portugália által nyújtott C 30/04 (ex NN 34/04). számú állami támogatásról szóló, 2006. július 4-i 2006/748/EK bizottsági határozat (HL L 307., 2006.11.7., 219. o.) VI. szakaszát.

(29) Lásd a Bíróság C-148/04. sz., Unicredito Italiano SpA kontra Agenzia delle Entrate, Ufficio Genova 1. ügyben 2005. december 15-én hozott ítéletének (EBHT 2005., I-11137. o.) 113–119. pontját.

I. MELLÉKLET

a társasági átszervezésen átesett egyes hitelintézeteknek nyújtott adóösztönzőket illetően Olaszország által végrehajtott C 15/07 (ex NN 20/07) állami támogatásról szóló bizottsági határozat végrehajtására vonatkozó információk

1. A kedvezményezettek teljes száma és a visszafizettetett támogatás teljes összege

1.1.

Az egyes kedvezményezettekkel visszafizettetett adótámogatás kiszámításának meghatározása:

—

tőke,

—

kamatok.

1.2.

Az e programban jogellenesen juttatott támogatás-visszafizetés teljes összegének meghatározása (bruttó támogatás ellenértékében, … árában):

1.3.

Az e programban jogellenesen juttatott támogatásban részesülő kedvezményezettek teljes száma:

2. A támogatás visszafizettetésére vonatkozó előirányzott és már elfogadott rendelkezések

2.1.

A támogatások azonnali és hatékony visszafizettetésére vonatkozóan előirányzott és a már elfogadott rendelkezések meghatározása. Az előirányzott és elfogadott rendelkezések jogi hátterének megjelölése:

2.2.

A támogatások visszafizetésére vonatkozóan megszabott határidő megjelölése:

3. Az egyes kedvezményezettekre vonatkozó adatok

Az alábbi táblázatban fel kell tüntetni minden olyan kedvezményezett adatait, akivel vissza kell fizettetni a program keretében jogellenesen juttatott adótámogatást.

A kedvezményezett megnevezése	A jogellenes támogatás összege (*1) Névérték: …	A visszafizettetett összeg (1) Névérték: …

(*1) A kedvezményezett számára megnyitott támogatás összege (bruttó állami támogatás ellenértékében, … árában).

(1)

(°)	Visszafizettetés bruttó összege (kamatokkal együtt).

		ISSN 1725-5090
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 237

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	51. évfolyam 2008. szeptember 4.

Tartalom		I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező	Oldal
		RENDELETEK
	*	A Tanács 865/2008/EK rendelete (2008. augusztus 27.) a Kínai Népköztársaságból és Kazahsztánból származó szilícium-mangán behozatalára az 1420/2007/EK rendelettel kivetett végleges dömpingellenes vám felfüggesztésének meghosszabbításáról	1
		A Bizottság 866/2008/EK rendelete (2008. szeptember 3.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	3
	*	A Bizottság 867/2008/EK rendelete (2008. szeptember 3.) az olajbogyó-ágazatban működő piaci szereplők szervezetei, azok munkaprogramjai és finanszírozása tekintetében az 1234/2007/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról	5
	*	A Bizottság 868/2008/EK rendelete (2008. szeptember 3.) a mezőgazdasági üzemek jövedelmének megállapítására és üzleti tevékenységük elemzésére használandó mezőgazdasági adatszolgáltatási űrlap formájáról	18

	III Az EU-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok
	AZ EU-SZERZŐDÉS V. CÍME ALAPJÁN ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK
	2008/712/KKBP
*	A Politikai és Biztonsági Bizottság BiH/13/2008 határozata (2008. július 29.) a harmadik államoknak az Európai Unió bosznia-hercegovinai katonai műveletéhez történő hozzájárulása elfogadásáról szóló BiH/1/2004 határozat és az Európai Uniónak Bosznia-Hercegovinában folytatott katonai művelete tekintetében a hozzájáruló felek bizottsága létrehozásáról szóló BiH/3/2004 határozat módosításáról	90

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	MK	22,4
0702 00 00	ZZ	22,4
0707 00 05	JO	156,8
	TR	152,4
	ZZ	154,6
0709 90 70	TR	94,9
0709 90 70	ZZ	94,9
0805 50 10	AR	69,9
	CL	65,6
	UY	72,2
	ZA	75,3
	ZZ	70,8
0806 10 10	IL	235,7
	TR	116,4
	US	188,9
	XS	61,0
	ZZ	150,5
0808 10 80	BR	89,0
	CL	101,3
	CN	80,8
	NZ	108,2
	US	91,5
	ZA	78,2
	ZZ	91,5
0808 20 50	AR	123,5
	CN	58,4
	TR	142,2
	ZA	82,5
	ZZ	101,7
0809 30	TR	138,6
	US	166,6
	XS	61,2
	ZZ	122,1
0809 40 05	IL	138,1
	MK	53,9
	TR	58,0
	XS	53,4
	ZZ	75,9

	II Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező
	HATÁROZATOK
	Bizottság
	2008/711/EK
*	A Bizottság határozata (2008. március 11.) társasági átszervezésen átesett egyes hitelintézeteknek nyújtott adóösztönzőket illetően Olaszország által végrehajtott C 15/07 (ex NN 20/07) sz. állami támogatásról (az értesítés a C(2008) 869. számú dokumentummal történt) ( 1 )	70


	*	Megjegyzés az olvasóhoz (lásd a hátsó borító belső oldalán)	s3