ISSN 1725-5090

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 188

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

51. évfolyam
2008. július 16.


Tartalom

 

I   Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező

Oldal

 

 

RENDELETEK

 

*

A Tanács 666/2008/EK rendelete (2008. július 15.) a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni egyes korlátozó intézkedések elrendeléséről szóló 889/2005/EK rendelet módosításáról

1

 

 

A Bizottság 667/2008/EK rendelete (2008. július 15.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

3

 

*

A Bizottság 668/2008/EK rendelete (2008. július 15.) a léginavigációs szolgálatok ellátására vonatkozó közös követelmények megállapításáról szóló 2096/2005/EK rendelet II–V. mellékletének a munkamódszerek és üzemeltetési eljárások tekintetében történő módosításáról ( 1 )

5

 

*

A Bizottság 669/2008/EK rendelete (2008. július 15.) a hulladékszállításról szóló 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet IC. mellékletének kiegészítéséről ( 1 )

7

 

*

A Bizottság 670/2008/EK rendelete (2008. július 15.) egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről (Arroz Carolino das Lezírias Ribatejanas (OFJ))

16

 

 

A Bizottság 671/2008/EK rendelete (2008. július 15.) a gabonaágazatban a 2008. július 16-tól alkalmazandó behozatali vámok megállapításáról

18

 

 

II   Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező

 

 

HATÁROZATOK

 

 

Tanács

 

 

2008/583/EK

 

*

A Tanács határozata (2008. július 15.) a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2007/868/EK határozat hatályon kívül helyezéséről

21

 

 

2008/584/EK

 

*

A Tanács határozata (2008. július 15.) a 2007. január 1-je és 2013. december 31-e közötti időszakra vonatkozó közösségi vidékfejlesztési támogatás összege, annak éves bontása, valamint a konvergencia-célkitűzés alapján jogosult régiókban összpontosítandó legkisebb összeg meghatározásáról szóló 2006/493/EK határozat módosításáról

26

 

 

Bizottság

 

 

2008/585/EK

 

*

A Bizottság határozata (2008. július 7.) az ausztriai villamosenergia-termelésnek a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazása alóli mentesítéséről (az értesítés a C(2008) 3382. számú dokumentummal történt)  ( 1 )

28

 

 

NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK

 

*

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 21. előírása (ENSZ/EGB) – Egységes rendelkezések a járművek belső berendezéseinek jóváhagyásáról

32

 

 

III   Az EU-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok

 

 

AZ EU-SZERZŐDÉS V. CÍME ALAPJÁN ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK

 

*

A Tanács 2008/586/KKBP közös álláspontja (2008. július 15.) a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont naprakésszé tételéről, valamint a 2007/871/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről

71

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező

RENDELETEK

16.7.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 188/1


A TANÁCS 666/2008/EK RENDELETE

(2008. július 15.)

a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni egyes korlátozó intézkedések elrendeléséről szóló 889/2005/EK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 60. és 301. cikkére,

tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2008. május 14-i 2008/369/KKBP tanácsi közös álláspontra (1),

tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)

A 889/2005/EK rendelet (2) a Kongói Demokratikus Köztársasággal (KDK) szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2005/440/KKBP tanácsi közös álláspontnak (3), az ENSZ BT 1596 (2005) sz. határozatának, valamint későbbi vonatkozó határozatainak megfelelően korlátozó intézkedéseket vezetett be a KDK-val szemben.

(2)

A 2008. március 31-i 1807 (2008) sz. határozattal az ENSZ Biztonsági Tanácsa úgy döntött, hogy többek között módosítja a technikai segítségnyújtás egyes típusaira elrendelt korlátozó intézkedések alkalmazási körét oly módon, hogy azok a KDK területén tevékenykedő nem kormányzati jogalanyokra és egyénekre terjedjenek ki. A Tanács 2008. május 14-én elfogadta a 2008/369/KKBP közös álláspontot, amely érvényesíti az 1807 (2008) sz. határozatot, és hatályon kívül helyezi a 2005/440/KKBP közös álláspontot.

(3)

A 889/2005/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 889/2005/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

a 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„2. cikk

(1)   Tilos:

a)

katonai tevékenységekhez kapcsolódó technikai segítségnyújtást biztosítani, közvetve vagy közvetlenül, a KDK területén tevékenykedő bármely nem kormányzati jogalanynak vagy személynek;

b)

katonai tevékenységekkel kapcsolatos finanszírozást vagy pénzügyi támogatást nyújtani, beleértve különösen a támogatás, hitel és exporthitel-biztosítás nyújtását fegyverek és a kapcsolódó eszközök eladásához, szállításához, továbbadásához vagy exportjához, illetve a kapcsolódó technikai segítségnyújtásra és egyéb szolgáltatásokra irányuló támogatáshoz, eladáshoz, szállításhoz vagy továbbadáshoz, közvetlenül vagy közvetve, a KDK területén működő bármely nem kormányzati jogalany vagy személy részére;

c)

tudatosan és szándékosan részt venni olyan tevékenységben, amelynek közvetlen vagy közvetett célja vagy hatása az a) és b) pontban említett ügyletek elősegítése.

(2)   A KDK-ban tevékenykedő kormányzati vagy más személyek, jogalanyok és szervek számára biztosított vagy a KDK-ban felhasználandó technikai segítségnyújtást, finanszírozást vagy pénzügyi támogatást – a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban az Egyesült Nemzetek Szervezete KDK-beli missziójának (»MONUC«) számára nyújtott támogatás kivételével – előzetesen be kell jelenteni a szankcióbizottságnak. A bejelentésnek valamennyi szükséges információt tartalmaznia kell, többek között adott esetben a végső felhasználót, a szállítás tervezett időpontját és a szállítás útvonalát.”;

2.

a 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„3. cikk

(1)   A szolgáltató letelepedési helye szerinti tagállamnak – a mellékletben felsorolt honlapokon feltüntetett – illetékes hatóságai, a 2. cikktől eltérve engedélyezhetik az alábbiak nyújtását:

a)

olyan fegyverekre és azokhoz kapcsolódó felszerelésekre irányuló technikai segítségnyújtás, finanszírozás és pénzügyi támogatás, amelyeket kizárólag a MONUC támogatására vagy az általa történő felhasználásra szánnak;

b)

a kizárólag humanitárius vagy védelmi célokra szánt, halált nem okozó katonai felszereléshez kapcsolódó technikai segítségnyújtás, finanszírozás és pénzügyi támogatás, amennyiben a segítség vagy a szolgáltatások nyújtásáról a szankcióbizottságot a 2. cikk (2) bekezdésével összhangban előzetesen értesítették.

(2)   A már végrehajtott tevékenységek nem engedélyezhetők.”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 15-én.

a Tanács részéről

az elnök

M. BARNIER


(1)  HL L 127., 2008.5.15., 84. o.

(2)  HL L 152., 2005.6.15., 1. o. A legutóbb az 1377/2007/EK rendelettel (HL L 309., 2007.11.27., 1. o.) módosított rendelet.

(3)  HL L 152., 2005.6.15., 22. o.


16.7.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 188/3


A BIZOTTSÁG 667/2008/EK RENDELETE

(2008. július 15.)

az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (1) (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet),

tekintettel a gyümölcs- és zöldségágazatban a 2200/96/EK, a 2201/96/EK és az 1182/2007/EK tanácsi rendeletre vonatkozó végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 2007. december 21-i 1580/2007/EK bizottsági rendeletre (2) és különösen annak 138. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 1580/2007/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1580/2007/EK rendelet 138. cikkében említett behozatali átalányértékeket e rendelet melléklete határozza meg.

2. cikk

Ez a rendelet 2008. július 16-án lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 15-én.

a Bizottság részéről

Jean-Luc DEMARTY

mezőgazdasági és vidékfejlesztési főigazgató


(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o. A legutóbb az 510/2008/EK bizottsági rendelettel (HL L 149., 2008.6.7., 61. o.) módosított rendelet.

(2)  HL L 350., 2007.12.31., 1. o. A legutóbb az 590/2008/EK rendelettel (HL L 163., 2008.6.24., 24. o.) módosított rendelet.


MELLÉKLET

az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek

(EUR/100 kg)

KN-kód

Országkód (1)

Behozatali átalányérték

0702 00 00

MA

37,7

MK

23,8

TR

79,4

ME

17,1

ZZ

39,5

0707 00 05

MK

21,3

TR

102,9

ZZ

62,1

0709 90 70

TR

92,6

ZZ

92,6

0805 50 10

AR

85,1

US

67,4

UY

56,8

ZA

104,3

ZZ

78,4

0808 10 80

AR

85,0

BR

95,8

CL

101,4

CN

69,1

NZ

114,8

US

118,0

UY

81,3

ZA

104,1

ZZ

96,2

0808 20 50

AR

90,1

CL

113,1

NZ

116,2

ZA

120,6

ZZ

110,0

0809 10 00

TR

178,3

XS

127,0

ZZ

152,7

0809 20 95

TR

336,9

US

305,5

ZZ

321,2

0809 30

TR

166,2

ZZ

166,2

0809 40 05

IL

153,3

XS

107,3

ZZ

130,3


(1)  Az országoknak az 1833/2006/EK bizottsági rendeletben (HL L 354., 2006.12.14., 19. o.) meghatározott nómenklatúrája szerint. A „ZZ” jelentése „egyéb származás”.


16.7.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 188/5


A BIZOTTSÁG 668/2008/EK RENDELETE

(2008. július 15.)

a léginavigációs szolgálatok ellátására vonatkozó közös követelmények megállapításáról szóló 2096/2005/EK rendelet II–V. mellékletének a munkamódszerek és üzemeltetési eljárások tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a léginavigációs szolgálatoknak az egységes európai égbolt keretében történő ellátásáról szóló, 2004. március 10-i 550/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) („léginavigációs-szolgálati rendelet”) és különösen annak 4. és 6. cikkére,

mivel:

(1)

A léginavigációs szolgálatok ellátására vonatkozó közös követelmények megállapításáról szóló, 2005. december 20-i 2096/2005/EK bizottsági rendelet (2) II., III., IV. és V. melléklete hivatkozik a nemzetközi polgári repülésről szóló egyezmény különböző mellékleteire. Az egyezmény ezen mellékleteit a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet a 2096/2005/EK rendelet elfogadása óta módosította, és erről az egyezményt aláíró országokat a 2001. augusztus 10-i 2001/74., a 2003. március 28-i 2003/29., a 2004. március 26-i 2004/16., a 2005. március 24-i 2005/35. és 2005/39., a 2006. március 24-i 2006/38., a 2006. augusztus 18-i 2006/64., valamint a 2007. március 30-i 2007/11., 2007/13., 2007/19., 2007/20., 2007/23. és 2007/24. sz. levelében tájékoztatta. A tagállamok nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése és a nemzetközi szabályozási kerettel való összhang érdekében a 2096/2005/EK rendelet hivatkozásait naprakésszé kell tenni.

(2)

A 2096/2005/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(3)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az egységes égbolttal foglalkozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 2096/2005/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

A II. mellékletben a 4. pont helyébe a következő szöveg lép:

„4.   MUNKAMÓDSZEREK ÉS ÜZEMELTETÉSI ELJÁRÁSOK

A légiforgalmi szolgáltatónak bizonyítania kell, hogy munkamódszerei és üzemeltetési eljárásai megfelelnek a nemzetközi polgári repülésről szóló egyezmény alábbi mellékleteiben foglalt előírásoknak, amennyiben azok vonatkoznak az érintett légtérben ellátott légiforgalmi szolgálatokra:

a)

2. melléklet a repülési szabályokról (10. kiadás, 2005. július, az összes módosítással a 40. számúig);

b)

10. melléklet a légiforgalmi távközlésről, II. kötet a távközlési eljárásokról, a PANS szerinti eljárásokat is beleértve (6. kiadás, 2001. október, az összes módosítással a 82. számúig);

c)

11. melléklet a légiforgalmi szolgálatokról (13. kiadás, 2001. július, az összes módosítással a 45. számúig).”

2.

A III. mellékletben a 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„2.   MUNKAMÓDSZEREK ÉS ÜZEMELTETÉSI ELJÁRÁSOK

A meteorológiai szolgáltatónak bizonyítania kell, hogy munkamódszerei és üzemeltetési eljárásai megfelelnek a nemzetközi polgári repülésről szóló egyezmény alábbi mellékleteiben foglalt előírásoknak, amennyiben azok vonatkoznak az érintett légtérben ellátott meteorológiai szolgálatokra:

a)

3. melléklet a nemzetközi léginavigációval kapcsolatos meteorológiai szolgálatról (16. kiadás, 2007. július, az összes módosítással a 74. számúig);

b)

11. melléklet a légiforgalmi szolgálatokról (13. kiadás, 2001. július, az összes módosítással a 45. számúig);

c)

a repülőterekről szóló 14. melléklet alábbi részei:

i.

I. kötet a repülőterek kialakításáról és üzemeltetéséről (4. kiadás, 2004. július, az összes módosítással a 9. számúig);

ii.

II. kötet a helikopter-repülőterekről (2. kiadás, 1995. július, az összes módosítással a 3. számúig).”

3.

A IV. mellékletben a 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„2.   MUNKAMÓDSZEREK ÉS ÜZEMELTETÉSI ELJÁRÁSOK

A légiforgalmi tájékoztató szolgáltatónak bizonyítania kell, hogy munkamódszerei és üzemeltetési eljárásai megfelelnek a nemzetközi polgári repülésről szóló egyezmény alábbi mellékleteiben foglalt előírásoknak, amennyiben azok vonatkoznak az érintett légtérben ellátott légiforgalmi tájékoztató szolgálatokra:

a)

3. melléklet a nemzetközi léginavigációval kapcsolatos meteorológiai szolgálatról (16. kiadás, 2007. július, az összes módosítással a 74. számúig);

b)

4. melléklet a légiforgalmi térképekről (10. kiadás, 2001. július, az összes módosítással az 54. számúig);

c)

15. melléklet a légiforgalmi tájékoztató szolgálatokról (12. kiadás, 2004. július, az összes módosítással a 34. számúig).”

4.

Az V. mellékletben a 3. pont helyébe a következő szöveg lép:

„3.   MUNKAMÓDSZEREK ÉS ÜZEMELTETÉSI ELJÁRÁSOK

A távközlési, navigációs, illetve légtérellenőrző szolgáltatónak bizonyítania kell, hogy munkamódszerei és üzemeltetési eljárásai megfelelnek a nemzetközi polgári repülésről szóló egyezmény 10., a légiforgalmi távközlésről szóló mellékletének alábbi részeiben foglalt előírásoknak, amennyiben azok vonatkoznak az érintett légtérben ellátott távközlési, navigációs, illetve légtérellenőrző szolgálatokra:

a)

I. kötet a rádiónavigációs berendezésekről (6. kiadás, 2006. július, az összes módosítással a 82. számúig);

b)

II. kötet a távközlési eljárásokról, a PANS szerinti eljárásokat is beleértve (6. kiadás, 2001. október, az összes módosítással a 82. számúig);

c)

III. kötet a távközlési rendszerekről (2. kiadás, 2007. július, az összes módosítással a 82. számúig);

d)

IV. kötet a légtérellenőrző radar- és ütközéselhárító rendszerekről (4. kiadás, 2007. július, az összes módosítással a 82. számúig);

e)

V. kötet a rádióspektrum légiforgalmi felhasználásáról (2. kiadás, 2001. július, az összes módosítással a 82. számúig).”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 15-én.

a Bizottság részéről

Antonio TAJANI

alelnök


(1)  HL L 96., 2004.3.31., 10. o.

(2)  HL L 335., 2005.12.21., 13. o. A legutóbb a 482/2008/EK rendelettel (HL L 141., 2008.5.31., 5. o.) módosított rendelet.


16.7.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 188/7


A BIZOTTSÁG 669/2008/EK RENDELETE

(2008. július 15.)

a hulladékszállításról szóló 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet IC. mellékletének kiegészítéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 58. cikke (1) bekezdése a) pontjára,

mivel:

(1)

Az OECD előírásaira való tekintettel a bejelentőlap és a kísérődokumentum kitöltésére vonatkozó különutasításokról szóló IC. mellékletet legkésőbb az 1013/2006/EK rendelet hatálybalépéséig ki kell egészíteni.

(2)

E rendelet rendelkezései összhangban vannak a hulladékokról szóló, 2006. április 5-i 2006/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 18. cikkével létrehozott bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az IC. mellékletet e rendelet melléklete szerint ki kell egészíteni.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 15-én.

a Bizottság részéről

Stavros DIMAS

a Bizottság tagja


(1)  HL L 190., 2006.7.12., 1. o. Az 1379/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 309., 2007.11.27., 7. o.) módosított rendelet.

(2)  HL L 114., 2006.4.27., 9. o.


MELLÉKLET

„IC. MELLÉKLET

KÜLÖNUTASÍTÁSOK A BEJELENTŐLAP ÉS A KÍSÉRŐDOKUMENTUM KITÖLTÉSÉHEZ

I.   Bevezetés

1.   Ezek az utasítások a bejelentőlap és a kísérődokumentum kitöltéséhez szükséges tudnivalókat ismertetik. E két űrlap összhangban áll a bázeli egyezménnyel (1), az OECD-határozattal (2) (amelynek hatálya az OECD-övezeten belüli hulladékhasznosítási műveletekre szánt hulladékszállítmányokra korlátozódik) és e rendelettel, mivel figyelembe veszi e három jogi aktus vonatkozó követelményeit. Mivel azonban az űrlapokat úgy alakították ki, hogy mindhárom jogi aktus céljainak megfeleljenek, nem mindegyik rovat alkalmazandó az összes jogi aktusra, így nem minden esetben szükséges az összes rovatot kitöltetni. Lábjegyzet jelzi, ha valamelyik követelmény csak egyik vagy másik ellenőrzési rendszerre vonatkozik. Az is előfordulhat, hogy a nemzeti végrehajtó jogszabályok más terminológiát használnak, mint a bázeli egyezmény és az OECD-határozat. Így például a rendelet a »shipment« (»szállítás«) kifejezést használja a »movement« (»mozgatás«) helyett, a bejelentőlap és a kísérődokumentum angol nyelvű változatában tehát e kettős szóhasználatnak megfelelően mindkét kifejezés szerepel.

2.   Az űrlapokon »ártalmatlanítás« és »hasznosítás« egyaránt szerepel, mivel e fogalmakat a három jogi aktus különbözőféleképpen határozza meg. Az európai közösségi rendelet és az OECD-határozat »ártalmatlanításként« említi a bázeli egyezmény IV. mellékletének A. pontjában és az OECD-határozat 5. mellékletének A. pontjában felsorolt ártalmatlanítási műveleteket, és »hasznosításként« említi a bázeli egyezmény IV. mellékletének B. pontjában és az OECD-határozat 5. mellékletének B. pontjában felsorolt hasznosítási műveleteket. Maga a bázeli egyezmény azonban az ártalmatlanítási és hasznosítási műveletekre egyaránt az »ártalmatlanítás« kifejezéssel utal.

3.   A küldő ország illetékes hatóságai felelősek a bejelentőlapok és a kísérődokumentumok eljuttatásáért és kibocsátásáért (mind papíron, mind elektronikusan). Ehhez olyan számozási rendszert kell használniuk, amely lehetővé teszi egy adott hulladékszállítmány nyomon követését. A számozási rendszerben a küldő országnak az ISO 3166 szabvány rövidítésjegyzéke szerinti országkódját kell használni előtagként. Az Európai Unión belül a kétjegyű országkódot szóköznek kell követnie. Ezt a küldő ország illetékes hatósága által meghatározott, legfeljebb négyjegyű kód, majd szóköz követheti. Végül hatjegyű szám következik a számozási rendszer szerint. Például ha az ország kódja XY, a hatjegyű szám pedig 123456, a bejelentési szám XY 123456, feltéve, hogy nincs meghatározva fakultatív kód. Ha meghatároztak fakultatív kódot, és ez például 12, a bejelentési szám XY 12 123456. Ha azonban a bejelentőlapot vagy kísérődokumentumot elektronikusan továbbítják, és nincs meghatározva fakultatív kód, annak helyére a „0000” kódot kell beírni (pl. XY 0000 123456); ha a fakultatív kód négyjegyűnél rövidebb, például 12, a bejelentési szám alakja: XY 0012 123456.

4.   Az országok a nemzeti szabványaiknak megfelelő (általában az ENSZ által is javasolt ISO A4) formátumú papíron bocsáthatják ki az iratokat. A nemzetközi használat megkönnyítése érdekében azonban – tekintetbe véve az ISO A4 és az Észak-Amerikában használatos papírformátum közötti eltérést – az űrlapok keretének mérete nem haladhatja meg a 183×262 mm-t, a margókat pedig a papír bal felső sarkához kell igazítani. A bejelentőlapnak (1–21. rovat, beleértve a lábjegyzeteket is) egy oldalra kell kerülnie, a bejelentőlapon használt rövidítések és kódok jegyzékének pedig egy másik oldalra. A kísérődokumentum esetében az 1–19. rovatot a lábjegyzetekkel együtt egy oldalon, a 20–22. rovatot és a kísérődokumentum rövidítéseinek és kódjainak jegyzékét pedig egy másik oldalon kell elhelyezni.

II.   A bejelentőlap és a kísérődokumentum rendeltetése

5.   A bejelentőlap célja az, hogy az érintett illetékes hatóságoknak kellő tájékoztatást adjon a szóban forgó hulladékszállítmányok elfogadhatóságának felméréséhez. A bejelentőlap megfelelő helyére a hatóságok bejegyezhetik a bejelentőlap átvételét és – adott esetben – a szállítmányhoz való írásos hozzájárulást is.

6.   A kísérődokumentum egész útján végigkísér egy adott hulladékszállítmányt a hulladéktermelőtől egy másik ország ártalmatlanító- vagy hasznosítólétesítményéig. A szállítmányt kezelő összes személynek (a szállítónak és adott esetben a címzettnek (3)) a szóban forgó hulladékok leszállításakor vagy átvételekor alá kell írnia a kísérődokumentumot. Külön rovatok szolgálnak a szállítmánynak az összes érintett ország vámellenőrzésén való áthaladásáról szóló bejegyzésekre (amelyeket e rendelet követel meg). A kísérődokumentumot végül az ártalmatlanító- vagy hasznosítólétesítmény használja arra, hogy igazolja a hulladék átvételét és a hasznosítási, illetőleg az ártalmatlanítási művelet megtörténtét.

III.   Általános előírások

7.   Az előzetes írásbeli bejelentési és hozzájárulási eljárás hatálya alá tartozó tervezett szállításokra csak azután kerülhet sor, hogy e rendeletnek megfelelően – a 16. cikk a) és b) pontjának figyelembevételével – kitöltötték a bejelentőlapot és a kísérődokumentumot; a szállításra az érintett illetékes hatóságok írásbeli vagy hallgatólagos hozzájárulásának érvényességi idején belül kell sort keríteni.

8.   Az űrlapok nyomtatott változatát mindvégig géppel vagy nyomtatott nagybetűkkel, lemoshatatlan tintával kell kitölteni. Az aláírásokhoz mindig lemoshatatlan tintát kell használni, nyomtatott nagybetűvel feltüntetve az aláírásra jogosult személy nevét. Kisebb hiba – például hulladékkód-tévesztés – esetén a bejegyzés az illetékes hatóságok jóváhagyásával kijavítható. Az új szöveget meg kell jelölni és alá kell írni vagy le kell pecsételni, a javítás időpontját is feltüntetve. Nagyobb változtatásokhoz vagy javításokhoz másik űrlapot kell kitölteni.

9.   Az űrlapok kialakítása megkönnyíti az elektronikus kitöltést. Ez esetben megfelelő biztonsági intézkedéseket kell tenni az űrlapokkal való visszaélés megakadályozására. Láthatónak kell lennie, ha a kitöltött űrlapot az illetékes hatóságok jóváhagyásával módosították. Ha az űrlapokat e-mailben továbbítják, digitális aláírásra van szükség.

10.   A fordítás megkönnyítésére az űrlapok rovataiba szöveg helyett gyakran kódot kell írni. A szükséges szöveges bejegyzéseket azonban olyan nyelven kell feltüntetni, amelyet elfogadnak a rendeltetési ország hatóságai és – adott esetben – a többi érintett hatóság.

11.   A dátumot hat számjeggyel kell jelölni. A 2006. január 29-i dátumnak például a 29.01.06. alakban (nap, hónap, év) kell megjelennie.

12.   Ha az űrlaphoz további információt tartalmazó mellékletet szükséges mellékelni, minden mellékleten fel kell tüntetni a szóban forgó űrlap hivatkozási számát és annak a rovatnak a számát, amelyhez a melléklet kapcsolódik.

IV.   Különutasítások a bejelentőlap kitöltéséhez

13.   Bejelentéskor a bejelentőnek (4) az 1–18. rovatot kell kitöltetnie (kivéve a bejelentési számot a 3. rovatban). Bizonyos olyan harmadik országokban, amelyek nem tagjai az OECD-nek, e rovatokat a küldő ország illetékes hatósága tölti ki. Ha a bejelentő nem azonos az eredeti termelővel, e termelőnek vagy a 2. cikk 15.a) pontja ii. vagy iii. alpontjában megnevezett személyek valamelyikének is alá kell írnia a 17. rovatot, a 4. cikk 1. pontja második albekezdésének és a II. melléklet 1. része 26. pontjának megfelelően.

14.   1. rovat (lásd II. melléklet, 1. rész, 2. és 4. pont) és 2. rovat (II. melléklet, 1. rész, 6. pont): Adja meg a kért adatokat (az azonosító számot csak akkor adja meg, ha szükséges, a címet országnévvel együtt, a telefonszámot és a faxszámot az ország előhívószámával együtt kell beírni; a kapcsolattartó a szállításért felelős személy legyen, felelőssége terjedjen ki arra az esetre is, ha váratlan események következnek be a szállítás során). Egyes harmadik országokban ehelyett a küldő ország illetékes hatóságának adatai is megadhatók. E rendelet 2. cikkének 15. pontjával összhangban a bejelentést kereskedő vagy közvetítő is megteheti. Ez esetben mellékelni kell a termelő, az új termelő vagy a begyűjtő és a kereskedő vagy a közvetítő között létrejött szerződés másolatát, vagy a szerződés létrejöttének bizonyítékát (vagy az erről tett nyilatkozatot) (vö. II. melléklet, 1. rész, 23. pont). A telefon- és faxszám, valamint az e-mail cím megkönnyíti, hogy minden érintett személlyel bármikor fel lehessen venni a kapcsolatot, ha a szállítás során váratlan esemény következne be.

15.   A címzett általában azonos a 10. rovatban megadott ártalmatlanító- vagy hasznosítólétesítménnyel. Esetenként azonban a címzett más személy – kereskedő, közvetítő (5) vagy társas vállalkozás – is lehet, így feltüntethető például azon ártalmatlanító- vagy hasznosítólétesítmény székhely- vagy postacíme, amelyet a 10. rovatban a szállítmány fogadójaként jelölnek meg. Ahhoz, hogy egy kereskedő, egy közvetítő vagy egy társas vállalkozás címzett lehessen, a rendeltetési ország joghatósága alatt kell állnia, és a hulladéknak az ő tulajdonában kell lenni, vagy afelett egyéb módon kell rendelkeznie, amikor a szállítmány megérkezik a rendeltetési országba. Ilyen esetben a 2. rovatba a kereskedőre, a közvetítőre, illetőleg a társas vállalkotásra vonatkozó információkat kell beírni.

16.   3. rovat (lásd II. melléklet, 1. rész, 1., 5., 11. és 19. pont): A bejelentőlap kiadásakor az illetékes hatóság – saját rendszere szerint – azonosító számot ad, amelyet ebbe a rovatba kell nyomtatni (lásd az alábbi 3. bekezdést). Az A. pontban az »egyedi szállítmány« egyedi bejelentésre utal, a »több szállítmány« általános bejelentésre. A B. pontnál meg kell adni a művelettípust, amelyre a szállított hulladékot szánják. A C. pontban az előzetes jóváhagyás a rendelet 14. cikkére utal.

17.   4. rovat (lásd II. melléklet, 1. rész., 1. pont), 5. rovat (lásd II. melléklet, 1. rész, 17. pont) és 6. rovat (lásd II. melléklet, 1. rész, 12. pont): A 4. rovatba a szállítások számát, a 6. rovatba pedig az egyszeri szállítás tervezett időpontját, illetőleg – többszöri szállításnál – az első és az utolsó szállítás időpontját kell beírni. Az 5. rovatban a hulladék tömegének alsó és felső becslését kell megadni tonnában (1 tonna 1 megagrammal (Mg), vagyis 1 000 kg-mal egyenlő). Egyes harmadik országokban az is elfogadható, ha a térfogatot adják meg köbméterben (1 köbméter 1 000 literrel egyenlő) vagy más metrikus mértékegységben, például kilogrammban vagy literben. Más metrikus mértékegység használata esetén a mértékegységet fel kell tüntetni, és az űrlapon szereplő mértékegységet át kell húzni. A szállított mennyiség nem haladhatja meg az 5. rovatban bejelentett legnagyobb mennyiséget. A szállításnak a 6. rovatban szereplő tervezett ideje nem lehet több egy évnél, kivéve azon többszöri szállítások esetében, amelyek e rendelet 14. cikkével összhangban előzetesen jóváhagyott hasznosítólétesítményekbe irányulnak (lásd 16. pont): a szállítások tervezett ideje ez esetben legfeljebb három év. E rendelet 9. cikkének (6) bekezdése értelmében az érintett illetékes hatóságok írásbeli vagy hallgatólagos hozzájárulásának érvényességi idején belül kell sort keríteni az összes szállításra. Többszöri szállítás esetében egyes harmadik országok – a bázeli egyezmény alapján – megkövetelhetik, hogy az 5. és a 6. rovatban vagy egy csatolt mellékletben külön-külön ismertessék az egyes szállítmányok várható idejét vagy gyakoriságát, valamint becsült mennyiségét. Ha az illetékes hatóság a szállításhoz írásban hozzájárul, és a hozzájárulásnak a 20. rovatban feltüntetett érvényességi ideje eltér a 6. rovatban megadott időszaktól, az illetékes hatóság döntése felülbírálja a 6. rovatban szereplő adatokat.

18.   7. rovat (lásd II. melléklet, 1. rész, 18. pont): A csomagolás módját a bejelentőlaphoz csatolt rövidítés- és kódjegyzék jelöléseinek használatával kell feltüntetni. Ha a kezelés különös elővigyázatosságot igényel, például az alkalmazottaknak szánt gyári kezelési utasítások, az egészségügyi és biztonsági – többek között a kiszóródásra vonatkozó – információk és a veszélyes áruk szállításra vonatkozó írásbeli utasítások alapján, a megfelelő négyzetbe jelölést kell tenni és az információt mellékelni kell.

19.   8. rovat (lásd II. melléklet, 1. rész, 7. és 13. pont): Adja meg a kért adatokat (az azonosító számot csak akkor adja meg, ha szükséges, a címet az országnévvel együtt, a telefonszámot és faxszámot az ország előhívószámával együtt kell beírni; a kapcsolattartó a szállításért felelős személy legyen). Ha egynél több szállító vesz részt a szállításban, a bejelentőlaphoz az összes szállító adatait tartalmazó részletes jegyzéket kell mellékelni. Ha szállítmányozó szervezi a szállítást, a szállítmányozó részletes adatait és a tényleges szállítókra vonatkozó adatokat mellékelni kell. A szállító vagy szállítók hulladékszállítóként való nyilvántartásba vételéről igazolást (például ezt a tényt igazoló nyilatkozatot) kell mellékelni (vö. II. melléklet 1. rész 15. pont). A szállítási eszközt a bejelentőlaphoz csatolt rövidítés- és kódjegyzék jelöléseinek használatával kell feltüntetni.

20.   9. rovat (lásd II. melléklet, 1. rész, 3. és 16. pont): A hulladéktermelő kért adatait kell beírni (6). Adott esetben meg kell adni a termelő azonosító számát. Ha a bejelentő azonos a hulladék termelőjével, ide elegendő a »Mint az 1. rovatban« bejegyzést írni. Ha a hulladékot egynél több termelő állította elő, a rovatba a »Lásd a mellékelt jegyzéket« bejegyzés írandó, és jegyzéket kell csatolni az egyes termelők vonatkozó adataival. Ha a termelő ismeretlen, azon személy nevét kell megadni, akinek a hulladék a birtokában van vagy az ellenőrzése alatt áll (vagyis a birtokosét). A hulladékkeletkezés folyamatáról és a termelés helyéről is információkat kell közölni.

21.   10. rovat (lásd II. melléklet, 1. rész, 5. pont): Adja meg a kért adatokat (adja meg a szállítmány rendeltetését, bejelölve, hogy ártalmatlanító- vagy hasznosítólétesítményről van szó, az azonosító számot – csak akkor, ha szükséges –, valamint az ártalmatlanítás vagy hasznosítás tényleges helyét, ha eltér a létesítmény címétől). Ha az ártalmatlanító, illetőleg a hasznosító azonos a címzettel, elegendő ide a »Mint a 2. rovatban« bejegyzést írni. Ha az ártalmatlanítási, illetőleg a hasznosítási művelet D13–D15 vagy R12 vagy R13 művelet (a hulladékokról szóló 2006/12/EK irányelv IIA. vagy IIB. melléklete szerint), a műveletet végrehajtó létesítményt és a művelet végrehajtási helyét is be kell jegyezni a 10. rovatba. Ez esetben egy mellékletben részletezni kell ugyanezen adatokat minden további olyan létesítmény vagy létesítmények vonatkozásában, ahol további R12/R13 vagy D13–D15 műveletre, vagy ahol D1–D12 vagy R1–R11 műveletre kerül vagy kerülhet sor. Ha a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv I. mellékletének 5. kategóriája szerinti hasznosító- vagy ártalmatlanítólétesítményről van szó, a szóban forgó irányelv 4. és 5. cikkével összhangban kibocsátott érvényes hozzájárulásról igazolást (például annak meglétét igazoló nyilatkozatot) kell szolgáltatni, feltéve, hogy a létesítmény az Európai Közösségben található.

22.   11. rovat (lásd II. melléklet, 1. rész, 5., 19., és 20. pont): A hulladékokról szóló 2006/12/EK irányelv IIA. vagy IIB. mellékletében szereplő R-kódok és D-kódok segítségével fel kell tüntetni a hasznosítási, illetőleg az ártalmatlanítási művelet jellegét (lásd a bejelentőlaphoz csatolt rövidítés- és kódjegyzéket is) (7). Ha a hasznosítási, illetőleg az ártalmatlanítási művelet D13–D15, R12 vagy R13 művelet, mellékelni kell ugyanezen adatokat a további műveletekre (esetleges R12/R13 vagy D13–D15, valamint D1–D12 vagy R1–R11 műveletekre) vonatkozóan is. Az alkalmazandó technológiát is fel kell tüntetni. Ha a hulladékot ártalmatlanításra szánják, egy mellékletben ismertetni kell a hasznosíthatatlan rész ártalmatlanításának tervezett módszerét, a hasznosított anyagnak a hasznosíthatatlan hulladékhoz viszonyított mennyiségét, a hasznosított anyag becsült értékét, a hasznosítás költségét és a hasznosíthatatlan rész ártalmatlanításának költségét. Ezenkívül, ha ártalmatlanításra szánt hulladékot importálnak a Közösségbe, az »Exportálás indoka« alatt hivatkozni kell a küldő ország által benyújtott, e rendelet 41. cikkének (4) bekezdése szerinti kellően indokolt előzetes kérelemre, a kérelmet pedig csatolni kell. A bázeli egyezmény alapján egyes nem OECD-tag harmadik országok is megkövetelhetik az exportálás indokának feltüntetését.

23.   12. rovat (lásd II. melléklet, 1. rész, 16. pont): Az anyag közkeletű megnevezését vagy megnevezéseit, illetőleg kereskedelmi nevét, továbbá (mennyiség és/vagy kockázat szempontjából) legfontosabb összetevőinek nevét kell megadni, valamint ezek (százalékban kifejezett) relatív koncentrációját, ha ismeretes. Vegyes hulladék esetében ugyanezen adatokat minden részre külön-külön meg kell adni, és fel kell tüntetni, hogy e részek közül melyeket szánják hasznosításra. E rendelet II. melléklete 3. részének 7. pontja értelmében a hulladék összetételének vegyi elemzése is elrendelhető. Szükség esetén a további információkat mellékletben kell csatolni.

24.   13. rovat (lásd II. melléklet, 1. rész, 16. pont): A hulladék fizikai jellemzőit kell feltüntetni normál hőmérsékleten és nyomáson.

25.   14. rovat (lásd II. melléklet, 1. rész, 16. pont): A hulladékot leíró kódot kell beírni e rendelet III., IIIA., IIIB., IV. és IVA. mellékletének megfelelően. A kódot a bázeli egyezménnyel elfogadott rendszerben (a 14. rovat i. alpontjánál), illetőleg adott esetben az OECD-határozattal elfogadott rendszerben (a ii. alpontnál), továbbá más elfogadott osztályozási rendszerekben (az iii–xii. alpontoknál) kell megadni. E rendelet 4. cikke 6. pontjának második albekezdése szerint csak egy hulladékkódot kell megadni (az e rendelet III., IIIA., IIIB., IV. és IVA. mellékletében felsoroltak közül), kivéve a következő két esetben. Olyan hulladék esetében, amely nem sorolható be egyetlen kód alá a III., a IIIB., a IV. vagy a IVA. melléklet szerint, csak egy hulladéktípus jelölendő. Ha olyan vegyes hulladékról van szó, amely nem sorolható be egyetlen kód alá a III., a IIIB., a IV. vagy a IVA. melléklet szerint, és amely nem szerepel a IIIA. melléklet felsorolásában, fontossági sorrendben külön-külön meg kell adni a hulladék részeinek kódját (szükség esetén csatolva).

a)   i. alpont: Az előzetes írásbeli bejelentési és hozzájárulási eljárás hatálya alá tartozó hulladékok esetében a bázeli egyezmény VIII. mellékletének kódjait kell használni (lásd: e rendelet IV. mellékletének I. része); a bázeli egyezmény IX. mellékletének kódjait kell használni az olyan hulladékok esetében, amelyek általában nem tartoznak az előzetes írásbeli bejelentési és hozzájárulási eljárás hatálya alá, de amelyek valamely különleges okból – például veszélyes anyagokkal való szennyeződés miatt (vö. e rendelet III. mellékletének első bekezdése) vagy mert e rendelet 63. cikke vagy nemzeti rendelkezések alapján (8) más osztályozás alkalmazandó rájuk – mégis az előzetes írásbeli bejelentési és hozzájárulási eljárás hatálya alá tartoznak (lásd: e rendelet III. mellékletének I. része). A bázeli egyezmény VIII. és IX. mellékletének szövege megtalálható e rendelet V. mellékletében, a bázeli egyezmény szövegében, valamint a bázeli egyezmény titkárságán beszerezhető útmutatóban. Ha a hulladék nem szerepel a bázeli egyezménynek a VIII., illetőleg a IX. mellékletében, a kód helyére a »Nem szerepel a jegyzékben« szöveget kell beírni.

b)   ii. alpont: Az OECD-tagországoknak az OECD-hulladékkódokat kell használniuk az e rendelet III. és IV. mellékletének II. részében felsorolt hulladékok esetében, vagyis ha a hulladék ilyen módon nem szerepel a bázeli egyezmény mellékleteiben található felsorolásokban, vagy ha e rendelet szerint más ellenőrzési szint alá esik, mint amit a bázeli egyezmény megkövetel. Ha a szóban forgó hulladék nem szerepel e rendelet III. és IV. mellékletének II. részében, a kód helyére a »Nem szerepel a jegyzékben« szöveget kell írni.

c)   iii. alpont: Az Európai Unió tagállamainak az Európai Közösség hulladékjegyzékében szereplő kódokat kell használniuk (lásd: a módosított 2000/532/EK bizottsági határozat) (9). Ilyen kódok felvehetők e rendelet IIIB. mellékletébe is.

d)   iv. és v. alpont: Adott esetben az EK hulladékjegyzékében nem szereplő olyan nemzeti azonosító kódok is használhatók, amelyek a küldő országban, illetőleg – ha ismeretes – a rendeltetési országban használatosak. Ilyen kódok felvehetők e rendelet IIIA., IIIB. és IVA. mellékletébe is.

e)   vi. alpont: Ha célszerűnek tűnik, vagy ha az illetékes hatóságok elrendelik, ide lehet más olyan kódot vagy információt beírni, amely megkönnyíti a hulladék azonosítását.

(f)   vii. alpont: Ide kell beírni – ha van ilyen – a megfelelő Y-kódot vagy Y-kódokat az »Ellenőrizendő hulladékosztályoknak« (lásd: a bázeli egyezmény I. mellékletét és az OECD-határozat 1. függelékét), illetőleg a bázeli egyezmény II. melléklete szerinti »Különleges figyelmet igénylő hulladékosztályoknak« megfelelően (lásd e rendelet IV. mellékletének I. részét vagy a bázeli útmutatót). E rendelet és az OECD-határozat nem követeli meg az Y-kódok feltüntetését, hacsak a hulladékszállítmány nem esik a bázeli egyezmény szerinti két »Különleges figyelmet igénylő hulladékosztály« (az Y46 és az Y47, vagyis a II. mellékletben szereplő osztályok) egyikébe, ez esetben ugyanis kötelező a bázeli egyezmény szerinti Y-kódot feltüntetni. A bázeli egyezmény 1. cikkének (1) bekezdése értelmében veszélyesnek minősülő hulladékok Y-kódját vagy Y-kódjait azonban fel kell tüntetni a bázeli egyezmény szerinti jelentési kötelezettség teljesítéséhez.

g)   viii. alpont: Adott esetben ide kell beírni a megfelelő H-kódot vagy H-kódokat, vagyis a hulladék veszélyességi jellemzőit leíró kódokat (lásd a bejelentőlaphoz csatolt rövidítés- és kódjegyzéket). Ha a hulladék a bázeli egyezmény szerint nem, a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK irányelv III. melléklete alapján azonban rendelkezik veszélyességi jellemzőkkel, a III. melléklet szerinti H-kódot vagy H-kódokat kell feltüntetni, a H-kód után »EC« jelzést téve (pl. H14 EC).

h)   ix. alpont: Adott esetben ide kell beírni a hulladéknak az ENSZ osztályozása szerinti veszélyességi jellemzőit jelölő UN-osztályt vagy -osztályokat (lásd a bejelentőlaphoz csatolt rövidítés- és kódjegyzéket), amelyek feltüntetését a veszélyes áruk szállítására vonatkozó nemzetközi szabályok teszik kötelezővé (lásd: the United Nations Recommendations on the Transport of Dangerous Goods. Model Regulations (az ENSZ ajánlásai a veszélyes anyagok szállításáról. Mintaszabályozás) (Orange Book), legújabb kiadás) (10).

i)   x. és xi. alpont: Adott esetben ide kell beírni a megfelelő UN-számot vagy számokat, valamint az UN szállítási megnevezést vagy megnevezéseket. Ezekre azért van szükség, hogy a hulladékot az ENSZ osztályozási rendszere szerint azonosítani lehessen, és feltüntetésüket a veszélyes áruk szállítására vonatkozó nemzetközi szabályok teszik kötelezővé (lásd: the United Nations Recommendations on the Transport of Dangerous Goods. Model Regulations (Orange Book), legújabb kiadás).

j)   xii. alpont: Adott esetben ide kell beírni a vámtarifaszámot vagy számokat: ezek alapján azonosítják a hulladékot a vámhatóságok (a kódok és áruk jegyzékét lásd a Vámigazgatások Világszervezete által megszerkesztett Harmonizált áruleírási és -jelölési rendszerben).

26.   15. rovat (lásd II. melléklet, 1. rész, 8–10. és 14. pont): A 15. rovat (a) sorában a küldő ország, a tranzitországok és a rendeltetési ország (11) nevét kell feltüntetni, vagy az ISO 3166 szabvány szerinti országkódokat (12). A (b) sorba adott esetben az egyes országok illetékes hatóságának kódszámát kell beírni, a (c) sorban pedig az országba való beléptetés, illetőleg az onnan való kiléptetés helyének jelölésére fel kell tüntetni a határátkelőhely vagy határkikötő nevét és – adott esetben – a vámhivatal kódszámát. A tranzitországok esetében a ki- és a beléptetés helyét egyaránt fel kell tüntetni a (c) sorban. Ha egy szállítmány több mint három tranzitországon keresztül jut célba, a megfelelő információt csatolni kell. A ki- és beléptetési helyek közötti tervezett útvonalat is ismertetni kell a mellékletben, beleértve a lehetséges – akár váratlan körülmények esetén választható – alternatívákat.

27.   16. rovat (lásd II. melléklet, 1. rész, 14. pont): Adja meg a kért adatokat, ha a szállítmány belép az Európai Unió területére, azon áthalad vagy onnan kilép.

28.   17. rovat (lásd II. melléklet, 1. rész, 21–22. és 24–26. pont): A bejelentőnek (vagy a bejelentő szerepét ellátó kereskedőnek vagy közvetítőnek) alá kell írnia és kelteznie kell a bejelentőlap összes példányát, mielőtt azokat továbbítja az érintett országok illetékes hatóságaihoz. Egyes harmadik országokban ezt a küldő ország illetékes hatóságai teszik meg. Ha a bejelentő nem azonos az eredeti termelővel, e termelőnek, az új termelőnek vagy a begyűjtőnek is alá kell írnia és kelteznie kell, ha ez kivitelezhető; tudvalevő, hogy ez kivitelezhetetlennek bizonyulhat, ha több termelő is van (a kivitelezhetőségre vonatkozó meghatározások nemzeti rendelkezések tárgyát képezhetik). Ezenkívül ha a termelő nem ismeretes, azon személynek kell aláírnia, akinek a hulladék a birtokában van vagy az ellenőrzése alatt áll (vagyis a birtokosnak). A szóban forgó nyilatkozatnak azt is igazolnia kell, hogy a harmadik feleknek okozott kárra biztosítást kötöttek. Egyes harmadik országok megkövetelhetik, hogy a bejelentőlaphoz a biztosításról vagy egyéb pénzügyi biztosítékról kiállított igazolást csatoljanak.

29.   18. rovat: A bejelentőlaphoz csatolt, további információt tartalmazó mellékletek számát kell itt feltüntetni (13). Minden mellékleten fel kell tüntetni a vonatkozó bejelentési számot, amely a 3. rovat sarkában szerepel.

30.   19. rovat: A bázeli egyezmény értelmében ilyen igazolást – adott esetben – a rendeltetési és tranzitország vagy -országok illetékes hatósága vagy hatóságai állítanak ki. Az OECD-határozat értelmében az igazolást a rendeltetési ország illetékes hatósága állítja ki. Egyes harmadik országok – nemzeti rendelkezéseikkel összhangban – azt is előírhatják, hogy a küldő ország illetékes hatóságai is állítsanak ki igazolást.

31.   20. és 21. rovat: A 20. rovatban bármelyik érintett ország illetékes hatóságai írásban hozzájárulásukat adhatják. A bázeli egyezmény (kivéve, ha egy ország úgy döntött, hogy tranzitszállításnál nem követeli meg az előzetes írásbeli hozzájárulást, és erről a többi részes felet értesítette a bázeli egyezmény 6. cikkének (4) bekezdése szerint) és egyes országok mindig írásbeli hozzájárulást követelnek meg (e rendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében a tranzitország hallgatólagos hozzájárulást is adhat), míg az OECD-határozat nem követeli meg az írásbeli hozzájárulást. Írja be az ország nevét (vagy kódját az ISO 3166 szabvány szerinti rövidítések használatával). Ha a szállításra speciális feltételek vonatkoznak, a szóban forgó illetékes hatóságnak jelölést kell tennie a megfelelő négyzetbe, és részleteznie kell e feltételeket a 21. rovatban vagy a bejelentőlaphoz csatolva. Ha egy illetékes hatóság kifogást kíván emelni a szállítás ellen, ezt a 20. rovatba írt »KIFOGÁS« szóval fejezheti ki. A kifogás indokai a 21. rovatban vagy külön levélben fejthetők ki.

V.   Különutasítások a kísérődokumentum kitöltéséhez

32.   Bejelentéskor a bejelentő a 3., a 4. és a 9–14. rovatot tölti ki. Miután megszerezte a küldő ország, a rendeltetési ország és a tranzitország illetékes hatóságának hozzájárulását, illetőleg vélelmezhető a tranzitország illetékes hatóságának hallgatólagos hozzájárulása, de még mielőtt a szállítás megkezdődne, a bejelentőnek ki kell töltenie a 2. rovatot, az 5–8. rovatot (kivéve a szállítás módját, időpontját és az aláírást), valamint a 15. és – adott esetben – a 16. rovatot. Bizonyos olyan harmadik országokban, amelyek nem tagjai az OECD-nek, e rovatokat a küldő ország illetékes hatósága tölti ki a bejelentő helyett. A szállítmány átvételekor a szállító vagy annak képviselője feltünteti a szállítás módját és időpontját, valamint aláír a 8. rovat (a)–(c) alpontjaiban, valamint – adott esetben – a 16. rovatban. Ha a címzett nem azonos az ártalmatlanítóval, illetőleg a hasznosítóval, és ő veszi át a hulladékot a rendeltetési országba való megérkezésekor, neki kell kitöltenie a 17. rovatot, valamint – adott esetben – a 16. rovatot.

33.   1. rovat: A küldő ország illetékes hatósága írja ide be a bejelentési számot (ezt a bejelentőlap 3. rovatából kell átmásolni).

34.   2. rovat (lásd II. melléklet, 2. rész, 1. pont): Ha többszöri szállításra vonatkozó általános bejelentésről van szó, a szállítmány sorszámát kell ide beírni, valamint a szállítmányoknak a bejelentőlap 4. rovatában feltüntetett tervezett számát (például »4/11«-et írjon, ha a negyedik szállítmányról van szó a szóban forgó általános bejelentésben tervezett tizenegyből). Egyedi bejelentésnél »1/1«-et kell beírni.

35.   3. és 4. rovat: A bejelentőnek (14) és a címzettnek a bejelentőlap 1. és 2. rovatában megjelölt adatait kell ide beírni.

36.   5. rovat (lásd II. melléklet, 2. rész, 6. pont): A hulladék tényleges tömegét kell beírni tonnában kifejezve (1 tonna 1 megagrammal (Mg), vagyis 1 000 kilogrammal egyenlő). Egyes harmadik országokban az is elfogadható, ha a térfogatot adják meg köbméterben (1 köbméter 1 000 literrel egyenlő) vagy más metrikus mértékegységben, például kilogrammban vagy literben. Más metrikus mértékegység használata esetén a mértékegységet fel kell tüntetni, és a dokumentumon szereplő mértékegységet át kell húzni. Lehetőség szerint mindig csatolni kell a mérlegjegyeket.

37.   6. rovat (lásd II. melléklet, 2. rész, 2. pont): A szállítás tényleges kezdeti időpontját tüntesse fel (lásd a bejelentőlap 6. rovatához írt útmutatásokat is).

38.   7. rovat (lásd II. melléklet, 2. rész, 7. és 8. pont): A csomagolás módját a kísérődokumentumhoz csatolt rövidítés- és kódjegyzék jelöléseinek használatával kell feltüntetni. Ha a kezelés különös elővigyázatosságot igényel, például az alkalmazottaknak szánt gyári kezelési utasítások, az egészségügyi és biztonsági – többek között a kiszóródásra vonatkozó – információk és a szállítási vészhelyzet-kártya alapján, a megfelelő négyzetbe jelölést kell tenni, és az információt mellékelni kell. Fel kell továbbá tüntetni, hogy hány csomagból áll a szállítmány.

39.   8. rovat a), b) és c) alpont (lásd II. melléklet, 2. rész, 3. és 4. pont): Adja meg a kért adatokat (az azonosító számot csak akkor adja meg, ha szükséges, a címet az országnévvel együtt, a telefonszámot és a faxszámot az ország előhívószámával együtt kell beírni). Ha több mint három szállító vesz részt a szállításban, az egyes szállítók megfelelő adatait a kísérődokumentumhoz csatolva kell részletezni. A szállítónak vagy a szállítmányt kezelésbe vevő képviselőjének kell feltüntetnie a szállítás módját és időpontját és ugyanott aláírnia. Az aláírással ellátott kísérődokumentum egyik példánya a bejelentőnél marad. Valahányszor a szállítmány másik szállítóhoz kerül, az új szállító vagy annak képviselője, aki a szállítmányt kezelésébe veszi, köteles ugyanezt megtenni és a dokumentumot aláírásával ellátni. Az aláírással ellátott kísérődokumentum egyik példánya az előző szállítónál marad.

40.   9. rovat: A bejelentőlap 9. rovatában megadott adatokat kell ide bemásolni.

41.   10. és 11. rovat: A bejelentőlap 10. és 11. rovatában megadott adatokat kell ide bemásolni. Ha az ártalmatlanító, illetőleg hasznosító azonos a címzettel, elegendő ide a »Mint a 4. rovatban« bejegyzést írni. Ha az ártalmatlanítási, illetőleg hasznosítási művelet D13–D15 vagy R12 vagy R13 művelet (a hulladékokról szóló 2006/12/EK irányelv IIA. vagy IIB. melléklete szerint), a műveletet végrehajtó létesítménynek a 10. rovatban szereplő adatai elegendők. A kísérődokumentumon nem szükséges további adatokat feltüntetni azon létesítményről vagy létesítményekről, ahol további R12/R13 vagy D13–D15 műveletre, vagy ahol D1–D12 vagy R1–R11 műveletre kerül sor.

42.   12., 13. és 14. rovat: A bejelentőlap 12., 13. és 14. rovatában megadott adatokat kell ide bemásolni.

43.   15. rovat (lásd II. melléklet, 2. rész, 9. pont): Amikor a szállításra sor kerül, a bejelentő (vagy a bejelentőként eljáró kereskedő vagy közvetítő) aláírja és keltezi a kísérődokumentumot. Egyes országokban a küldő ország illetékes hatósága vagy a bázeli egyezmény szerinti hulladéktermelő írja alá és keltezi a kísérődokumentumot. E rendelet 16. cikkének c) pontja értelmében az érintett illetékes hatóságok írásbeli hozzájárulását – és azok feltételeit – tartalmazó bejelentőlap példányainak a kísérődokumentummal együtt kell maradniuk. Egyes harmadik országok előírhatják az iratok eredeti példányának csatolását.

44.   16. rovat (lásd II. melléklet, 2. rész, 5. pont): Ezt a rovatot a szállításban érintett bármely személy (a bejelentő vagy a küldő ország illetékes hatósága – esettől függően –, a címzett, bármely illetékes hatóság, szállító) kitöltheti az olyan speciális esetekben, amikor a nemzeti rendelkezések bizonyos vonatkozásban részletesebb adatokat követelnek meg (például azon kikötő adatait, ahonnan a szállítmányt más szállítási móddal szállítják tovább, a tartályok számát és azonosító számát vagy az illetékes hatóságoknak a szállításhoz való hozzájárulását igazoló további bizonyítékokat vagy bélyegzőket). Az útirányt (az érintett országokból való ki-, illetőleg az ezekbe való beléptetés helyét, beleértve azon vámhivatalokat, ahol a Közösségbe való beléptetést, illetőleg az onnan való kiléptetést vagy exportot intézik) és az útvonalat (a ki- és beléptetőhelyek közötti útvonalat) váratlan körülmények esetén is fel kell tüntetni – a lehetséges alternatívákkal együtt – a 16. rovatban vagy csatolva.

45.   17. rovat: Ezt a rovatot a címzett tölti ki, ha nem azonos az ártalmatlanítóval, illetőleg a hasznosítóval (lásd a 15. pontot), és ha a címzett veszi kezelésbe a hulladékot, amikor a szállítmány megérkezik a rendeltetési országba.

46.   18. rovat: Ezt a rovatot az ártalmatlanító- vagy hasznosítólétesítmény meghatalmazott képviselője tölti ki a hulladékszállítmány átvételekor. A létesítménytípust a megfelelő négyzet bejelölésével kell feltüntetni. Az átvett mennyiség tekintetében kérjük kövesse az 5. rovatnál (36. bekezdés) szereplő útmutatásokat. Az aláírással ellátott kísérődokumentum egyik példánya az utolsó szállítónál marad. A szállítmány bármilyen indokkal történő visszautasítása esetén az ártalmatlanító- vagy hasznosítólétesítmény képviselőjének azonnal kapcsolatba kell lépnie azzal az illetékes hatósággal, amelyhez tartozik. E rendelet 16. cikkének d) pontja vagy – adott esetben – 15. cikkének c) pontja szerint, valamint az OECD-határozat értelmében a kísérődokumentum aláírt példányait három napon belül el kell küldeni a bejelentőnek és az érintett országok illetékes hatóságainak (kivéve azon OECD-tag tranzitországok esetében, amelyek az OECD titkárságánál bejelentették, hogy a kísérődokumentum e példányaira nem tartanak igényt). A kísérődokumentum eredeti példánya az ártalmatlanító- vagy hasznosítólétesítménynél marad.

47.   A hulladékszállítmány átvételét minden olyan létesítménynek igazolnia kell, amely bármilyen ártalmatlanítási vagy hasznosítási művelet végez, beleértve a D13–D15 vagy R12 vagy R13 műveletet. Ha azonban egy D13–D15 vagy R12/R13 művelet után ugyanazon országban végeznek D1–D12 vagy R1–R11 műveletet, vagy másik D13–D15 vagy R12 vagy R13 műveletet, az ez utóbbit végrehajtó létesítménynek nem kell igazolnia, hogy a szállítmányt átvette a D13–D15 vagy R12 vagy R13 műveletet végző létesítménytől. Ez esetben tehát a 18. rovatba nem kell írni a szállítmány végső átvételekor. Fel kell tüntetni továbbá az ártalmatlanítási vagy hasznosítási művelet típusát – a hulladékokról szóló 2006/12/EK irányelv IIA. vagy IIB. mellékletében szereplő R-kódok és D-kódok segítségével –, valamint az ártalmatlanítási vagy hasznosítási művelet befejezésének várható időpontját.

48.   19. rovat: Ezt a rovatot az ártalmatlanító vagy a hasznosító tölti ki a hulladékártalmatlanítás, illetve hasznosítás befejeztének igazolásául. E rendelet 16. cikkének d) pontja vagy – adott esetben – 15. cikkének c) pontja szerint, valamint az OECD-határozat értelmében a kísérődokumentum aláírt példányait a 19. rovat kitöltése után a lehető leghamarabb, de legkésőbb 30 nappal a hasznosítás vagy az ártalmatlanítás befejezte után és legkésőbb egy évvel azután, hogy a hulladékot átvették, el kell küldeni a bejelentőnek, valamint a küldő ország, a tranzitország (az OECD-határozat ezt nem követeli meg) és a rendeltetési ország illetékes hatóságainak. Egyes nem OECD-tag harmadik országok a bázeli egyezménnyel összhangban előírhatják, hogy a kísérődokumentum példányait, kitöltött 19. rovattal és aláírva, el kell küldeni a bejelentőnek és a küldő ország illetékes hatóságának. D13–D15 vagy R12 vagy R13 ártalmatlanítási, illetve hasznosítási műveleteknél a műveletet végrehajtó létesítménynek a 10. rovatban szereplő adatai elegendők, és a kísérődokumentumon nem szükséges további adatokat feltüntetni azon létesítményről vagy létesítményekről, ahol további R12/R13 vagy D13–D15 műveletre, vagy ahol D1–D12 vagy R1–R11 műveletre kerül sor.

49.   A hulladék ártalmatlanítását vagy hasznosítását minden olyan létesítménynek igazolnia kell, amely bármiféle ártalmatlanítási vagy hasznosítási műveletet – akár D13–D15 vagy R12 vagy R13 műveletet – végez. Ezért ha D13–D15 vagy R12 vagy R13 művelet után ugyanazon országban végeznek D13–D15 vagy R12/R13 műveletet, vagy D1–D12 vagy R1–R11 műveletet, az ez utóbbit végző létesítménynek nem kell a 19. rovatban igazolnia a hulladék ártalmatlanítását, illetve hasznosítását, hiszen ezt a rovatot addigra kitölti a D13–D15 vagy R12 vagy R13 műveletet végző létesítmény. A tagállamoknak az ilyen esetekre maguknak kell kidolgozniuk a hulladékártalmatlanítás vagy hasznosítás igazolásának módját.

50.   20., 21. és 22. rovat: Ezeket a rovatokat a vámhivatalok használják a Közösség határain történő ellenőrzésre.”


(1)  Bázeli egyezmény a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról, 1989. március 22. Lásd: www.basel.int

(2)  Az OECD Tanácsának C(2001)107/VÉGLEGES határozata a hulladékok hasznosítási célú, határokat átlépő szállításának felügyeletéről szóló C(92)39/VÉGLEGES határozat felülvizsgálatáról; ez utóbbi határozat a Tanács által 2001. június 14-én és 2002. február 28-án elfogadott szövegek egységes szerkezetbe foglalt változata (módosításokkal). Lásd:

http://www.oecd.org/department/0,2688,en_2649_34397_1_1_1_1_1,00.html

(3)  Az Európai Közösségen kívül a »címzett« kifejezés az »importáló« kifejezéssel is helyettesíthető.

(4)  Az Európai Közösségen kívül a »bejelentő« kifejezés az »exportáló« kifejezéssel is helyettesíthető.

(5)  Egyes olyan harmadik országokban, amelyek az OECD-nek tagjai, az »elismert kereskedő« kifejezés az OECD-határozatnak megfelelően használható.

(6)  Az Európai Közösségen kívül a »termelő« kifejezés a »származás« kifejezéssel is helyettesíthető.

(7)  Az Európai Közösségben más a rövidítésjegyzék szerinti R1 művelet meghatározása, mint a bázeli egyezményben és az OECD-határozatban; ezért mindkét megfogalmazás szerepel. Más különbségek is vannak az Európai Közösségben használatos, valamint a bázeli egyezményben és az OECD-határozatban használt terminológia között: ezekről a rövidítésjegyzék nem tesz említést.

(8)  A Bizottság 1418/2007/EK rendelete (2007. november 29.) az 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III. vagy IIIA. mellékletében felsorolt egyes hulladékoknak a hulladékok határokat átlépő szállításának felügyeletéről szóló OECD-határozat hatálya alá nem tartozó egyes országokba történő hasznosítási célú kiviteléről (HL L 316., 2007.12.4., 6. o.).

(9)  Lásd: http://europa.eu.int/eur-lex/en/consleg/main/2000/en_2000D0532_index.html

(10)  Lásd: http://www.unece.org/trans/danger/danger.htm

(11)  A bázeli egyezményben az »állam« kifejezés szerepel az »ország« helyett.

(12)  Az Európai Közösségen kívül a »küldő ország« és a »rendeltetési ország« kifejezés az »exportáló ország«, illetőleg az »importáló ország« kifejezéssel is helyettesíthető.

(13)  Lásd az 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 14., 15., 20., illetőleg a 21. rovatot, valamint – ha az illetékes hatóságok további információkat és iratokat kérnek – e rendelet II. melléklete 3. részének azon pontjait, amelyek egyik rovat alá sem tartoznak.

(14)  Egyes harmadik országokban ehelyett a küldő ország illetékes hatóságának adatai is megadhatók.


16.7.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 188/16


A BIZOTTSÁG 670/2008/EK RENDELETE

(2008. július 15.)

egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről (Arroz Carolino das Lezírias Ribatejanas (OFJ))

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 7. cikke (4) bekezdésének első albekezdésére,

mivel:

(1)

Az 510/2006/EK rendelet 6. cikke (2) bekezdése első albekezdésének megfelelően Portugáliának az „Arroz Carolino das Lezírias Ribatejanas” elnevezés bejegyzése iránti kérelmét közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2).

(2)

Mivel a Bizottsághoz nem érkezett az 510/2006/EK rendelet 7. cikke szerinti kifogást tartalmazó nyilatkozat, az elnevezést be kell jegyezni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az e rendelet mellékletében szereplő elnevezés bejegyzésre kerül.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 15-én.

a Bizottság részéről

Mariann FISCHER BOEL

a Bizottság tagja


(1)  HL L 93., 2006.3.31., 12. o. A legutóbb a 417/2008/EK bizottsági rendelettel (HL L 125., 2008.5.9., 27. o.) módosított rendelet.

(2)  HL C 258., 2007.10.31., 12. o.


MELLÉKLET

A Szerződés I. mellékletében felsorolt, emberi fogyasztásra szánt mezőgazdasági termékek:

1.6. osztály

Gyümölcs-, zöldség- és gabonafélék, nyersen vagy feldolgozva

PORTUGÁLIA

Arroz Carolino das Lezírias Ribatejanas (OFJ).


16.7.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 188/18


A BIZOTTSÁG 671/2008/EK RENDELETE

(2008. július 15.)

a gabonaágazatban a 2008. július 16-tól alkalmazandó behozatali vámok megállapításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (1),

tekintettel az 1766/92/EGK tanácsi rendelet alkalmazásának szabályairól (importvámok a gabonaágazatban) szóló, 1996. június 28-i 1249/96/EK bizottsági rendeletre (2) és különösen annak 2. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az 1234/2007/EK rendelet 136. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az 1001 10 00, az 1001 90 91, az ex 1001 90 99 (kiváló minőségű közönséges búza), az 1002, az ex 1005 (a hibrid vetőmag kivételével), valamint – a vetésre szánt hibridek kivételével – ex 1007 KN-kód alá tartozó termékekre vonatkozó behozatali vámnak meg kell egyeznie az e termékek behozatalára érvényes, 55 %-kal megnövelt, majd a szállítmányra alkalmazandó CIF-importárral csökkentett intervenciós árral. E vám azonban nem haladhatja meg a közös vámtarifa szerinti vámtételt.

(2)

Az 1234/2007/EK rendelet 136. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az (1) bekezdésben említett behozatali vám kiszámítása céljából az abban a bekezdésben említett termékekre rendszeres időközönként reprezentatív CIF-importárat kell megállapítani.

(3)

Az 1249/96/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a 1001 10 00, a 1001 90 91, az ex 1001 90 99 (kiváló minőségű közönséges búza), a 1002 00, a 1005 10 90, a 1005 90 00 és a 1007 00 90 KN-kód alá tartozó termékekre vonatkozó importvám kiszámításához az ugyanezen rendelet 4. cikkében leírt módszerrel meghatározott napi reprezentatív CIF-importárat kell alkalmazni.

(4)

Helyénvaló rögzíteni a behozatali vámokat a 2008. július 16-tól az új behozatali vám hatálybalépése napjáig tartó időszakra.

(5)

Mindazonáltal az egyes gabonafélékre vonatkozó behozatali vámoknak a 2008/2009-es gazdasági év tekintetében történő ideiglenes felfüggesztéséről szóló, 2008. június 26-i 608/2008/EK bizottsági rendelet (3) értelmében az e rendelet által meghatározott egyes vámokat fel kell függeszteni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A gabonaágazatban 2008. július 16-tól alkalmazandó, az 1234/2007/EK rendelet 136. cikkének (1) bekezdésében említett behozatali vámokat e rendelet I. melléklete határozza meg a II. mellékletben ismertetett adatok alapján.

2. cikk

Ez a rendelet 2008. július 16-án lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 15-én.

a Bizottság részéről

Jean-Luc DEMARTY

mezőgazdasági és vidékfejlesztési főigazgató


(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o. A legutóbb az 510/2008/EK bizottsági rendelettel (HL L 149., 2008.6.7., 61. o.) módosított rendelet.

(2)  HL L 161., 1996.6.29., 125. o. A legutóbb az 1816/2005/EK rendelettel (HL L 292., 2005.11.8., 5. o.) módosított rendelet.

(3)  HL L 166., 2008.6.27., 19. o.


I. MELLÉKLET

Az 1234/2007/EK rendelet 136. cikkének (1) bekezdésében említett termékek 2008. július 16-tól alkalmazandó behozatali vámjai

KN-kódszám

Áru megnevezése

Behozatali vám (1)

(EUR/t)

1001 10 00

DURUMBÚZA, kiváló minőségű

0,00 (2)

közepes minőségű

0,00 (2)

gyenge minőségű

0,00 (2)

1001 90 91

KÖZÖNSÉGES BÚZA, vetőmag

0,00

ex 1001 90 99

KÖZÖNSÉGES BÚZA, kiváló minőségű, a vetőmag kivételével

0,00 (2)

1002 00 00

ROZS

0,00 (2)

1005 10 90

KUKORICA, vetőmag, a hibrid kivételével

0,00

1005 90 00

KUKORICA, a vetőmag kivételével (3)

0,00 (2)

1007 00 90

CIROKMAG, a vetésre szánt hibrid kivételével

0,00 (2)


(1)  A Közösségbe az Atlanti-óceánon vagy a Szuezi-csatornán keresztül érkező árukra az 1249/96/EK rendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében az importőr a következő vámcsökkentésben részesülhet:

3 EUR/t, ha a kirakodási kikötő a Földközi-tengeren van,

2 EUR/t, ha a kirakodási kikötő Dániában, Észtországban, Írországban, Lettországban, Litvániában, Lengyelországban, Finnországban, Svédországban, az Egyesült Királyságban vagy az Ibériai-félsziget atlanti-óceáni partján van.

(2)  Az 608/2008/EK rendelet értelmében ennek a vámnak az alkalmazását felfüggesztették.

(3)  Az importőr 24 EUR/t átalány-vámcsökkentésben részesülhet, amennyiben az 1249/96/EK rendelet 2. cikkének (5) bekezdésében megállapított feltételek teljesülnek.


II. MELLÉKLET

Az I. mellékletben rögzített vámok kiszámításánál figyelembe vett adatok

30.6.2008-14.7.2008

1.

Az 1249/96/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében említett referencia-időszakra vonatkozó átlagértékek:

(EUR/t)

 

Közönséges búza (1)

Kukorica

Durumbúza, kiváló minőségű

Durumbúza, közepes minőségű (2)

Durumbúza, gyenge minőségű (3)

Árpa

Tőzsde

Minnéapolis

Chicago

Tőzsdei jegyzés

225,48

178,70

FOB-ár, USA

270,50

260,50

240,50

156,00

Öböl-beli árnövelés

8,28

Nagy-tavaki árnövelés

20,21

2.

Az 1249/96/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében említett referencia-időszakra vonatkozó átlagértékek:

Szállítási költség: Mexikói-öböl–Rotterdam

43,30 EUR/t

Szállítási költség: Nagy-tavak–Rotterdam

44,46 EUR/t


(1)  14 EUR/t árnövelés együtt (az 1249/96/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése).

(2)  10 EUR/t árcsökkentés (az 1249/96/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése).

(3)  30 EUR/t árcsökkentés (az 1249/96/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése).


II Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező

HATÁROZATOK

Tanács

16.7.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 188/21


A TANÁCS HATÁROZATA

(2008. július 15.)

a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2007/868/EK határozat hatályon kívül helyezéséről

(2008/583/EK)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló, 2001. december 27-i 2580/2001/EK tanácsi rendeletre (1), és különösen annak 2. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1)

A Tanács 2007. december 20-án elfogadta a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról szóló 2007/868/EK határozatot (2), amely tartalmazza azon személyek és szervezetek naprakésszé tett listáját, amelyekre az említett rendelet vonatkozik.

(2)

A Tanács valamennyi szóban forgó személy, csoport és szervezet számára – amennyiben ez gyakorlatilag lehetséges volt – indokolást adott arról, hogy miért kerültek fel a 2007/868/EK határozatban szereplő listára. Egy csoport és három személy esetében a lehetőségeknek megfelelően 2008. áprilisában adták meg számukra az indokolást.

(3)

Az Európai Unió Hivatalos Lapjában2007. december 22-én közzétett értesítés (3) útján a Tanács tájékoztatta a 2007/868/EK határozatban felsorolt személyeket, csoportokat és szervezeteket arról a döntéséről, hogy továbbra is a listán tartja őket. A Tanács arról is tájékoztatta az érintett személyeket, csoportokat és szervezeteket, hogy lehetséges a Tanács indokolását kérni a listára kerülésük okaival kapcsolatban (ha erről valaki még nem kapott tájékoztatást).

(4)

A Tanács – a 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdése rendelkezéseinek értelmében – teljes körűen felülvizsgálta az említett rendelet hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listáját. A Tanács ennek során figyelembe vette az azok által hozzá benyújtott észrevételeket.

(5)

Egy csoport esetében a Tanács figyelembe vette azt a tényt, hogy egy illetékes hatóság határozata, amely indokként szolgált a csoportnak a listára történő felvételéhez már nincs hatályban 2008. június 24-e óta. Azonban erre a csoportra vonatkozó újabb elemek jutottak a Tanács tudomására. A Tanács úgy tekintette, hogy ezek az új elemek indokolttá teszik ennek a csoportnak a listára való felvételét.

(6)

A Tanács megállapította, hogy egy egy személyt el kell távolítani a 2580/2001/EK rendelet hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájáról.

(7)

A Tanács így arra a következtetésre jutott, hogy a hatodik preambulumbekezdésben említett személy kivételével, a 2007/871/KKBP közös álláspont (4) mellékletében felsorolt személyek, csoportok és szervezetek a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különleges intézkedések alkalmazásáról szóló, 2001. december 27-i 2001/931/KKBP tanácsi közös álláspont (5) 1. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében terrorcselekményekben vettek részt, az ezen közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése értelmében illetékes hatóság velük szemben határozatot hozott, és hogy ezeknek a továbbiakban is a 2580/2001/EK rendelettel előírt különleges korlátozó intézkedések hatálya alá kell tartozniuk.

(8)

Ennek megfelelően a 2580/2001/EK rendelet hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listáját naprakésszé kell tenni,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

A 2580/2001/EK rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében meghatározott lista helyébe az e határozat mellékletében szereplő lista lép.

2. cikk

A 2007/868/EK határozat hatályát veszti.

3. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 15-én.

a Tanács részéről

az elnök

M. BARNIER


(1)  HL L 344., 2001.12.28., 70. o. A legutóbb a 2007/868/EK határozattal (HL L 340., 2007.12.22., 100. o.) módosított rendelet.

(2)  HL L 340., 2007.12.22., 100. o. A legutóbb a 2008/343/EK határozattal (HL L 116., 2008.4.30., 25. o.) módosított határozat.

(3)  HL C 314., 2007.12.22., 42. o.

(4)  A Tanács 2008. április 29-i 2008/346/KKBP közös álláspontjával módosított. HL L 116., 2008.4.30., 53. o.

(5)  HL L 344., 2001.12.28., 93. o.


MELLÉKLET

Az 1. cikkben említett személyek, csoportok és szervezetek listája

1.   SZEMÉLYEK

1.

ABOU, Rabah Naami (más néven Naami Hamza, más néven Mihoubi Faycal; más néven Fellah Ahmed, más néven Dafri Rèmi Lahdi), született: 1966.2.1., Algír (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

2.

ABOUD, Maisi (más néven „a svájci Abderrahmane”), született: 1964.10.17., Algír (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

3.

AL-MUGHASSIL, Ahmad Ibrahim (más néven ABU OMRAN, más néven AL-MUGHASSIL, Ahmed Ibrahim), született: 1967.6.26., Qatif-Bab al Shamal,(Szaúd-Arábia), szaúdi állampolgár

4.

AL-NASSER, Abdelkarim Hussein Mohamed, született: Al Ihsa (Szaúd-Arábia), szaúdi állampolgár

5.

AL YACOUB, Ibrahim Salih Mohammed, született: 1966.10.16., Tarut (Szaúd-Arábia), szaúdi állampolgár

6.

ARIOUA, Azzedine, született: 1960.11.20., Constantine (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

7.

ARIOUA, Kamel (más néven Lamine Kamel), született: 1969.8.18., Constantine (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

8.

ASLI, Mohamed (más néven Dahmane Mohamed), született: 1975.5.13., Ain Taya (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

9.

ASLI, Rabah, született: 1975.5.13., Ain Taya (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

10.

ATWA, Ali (más néven BOUSLIM, Ammar Mansour, más néven SALIM, Hassan Rostom), Libanon, született: 1960., Libanon, libanoni állampolgár

11.

BOUYERI, Mohammed (más néven Abu ZUBAIR, más néven SOBIAR, más néven Abu Zoubair), született: 1978.3.8., Amszterdam (Hollandia) – A „Hofstadgroep” nevű csoport tagja

12.

DARIB, Noureddine (más néven Carreto, más néven Zitoun Mourad), született: 1972.2.1., Algéria – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

13.

DJABALI, Abderrahmane (más néven Touil), született: 1970.6.1., Algéria – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

14.

EL FATMI, Nouredine (más néven Nouriddin EL FATMI, más néven Nouriddine ELFATMI, más néven Noureddine EL FATMI, más néven Abu AL KA'E KA'E, más néven Abu QAE QAE, más néven FOUAD, más néven FZAD, más néven Nabil EL FATMI, más néven Ben MOHAMMED, más néven Ben Mohand BEN LARBI, más néven Ben Driss Muhand IBN LARBI, más néven Abu TAHAR, más néven EGGIE), született: 1982.8.15., Midar (Marokkó), útlevélszáma: N829139 (Marokkó) – A „Hofstadgroep” nevű csoport tagja

15.

EL-HOORIE, Ali Saed Bin Ali (más néven AL-HOURI, Ali Saed Bin Ali, más néven EL-HOURI, Ali Saed Bin Ali), született: 1965.7.10. vagy 1965.7.11., El Dibabiya (Szaúd-Arábia), szaúdi állampolgár

16.

FAHAS, Sofiane Yacine, született: 1971.9.10., Algír (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

17.

IZZ-AL-DIN, Hasan (más néven GARBAYA, AHMED, más néven SA-ID, más néven SALWWAN, Samir), Libanon, született: 1963., Libanon, libanoni állampolgár

18.

LASSASSI, Saber (más néven Mimiche), született: 1970.11.30., Constantine (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

19.

MOHAMMED, Khalid Shaikh (más néven ALI, Salem, más néven BIN KHALID, Fahd Bin Adballah; más néven HENIN, Ashraf Refaat Nabith, más néven WADOOD, Khalid Adbul), született: 1965.4.14. vagy 1964.3.1., Pakisztán, útlevélszám: 488555

20.

MOKTARI, Fateh (más néven Ferdi Omar), született: 1974.12.26., Hussein Dey (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

21.

NOUARA, Farid, született: 1973.11.25., Algír (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

22.

RESSOUS, Hoari (más néven Hallasa Farid), született: 1968.9.11., Algír (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

23.

SEDKAOUI, Noureddine (más néven Nounou), született: 1963.6.23., Algír (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

24.

SELMANI, Abdelghani (más néven Gano), született: 1974.6.14., Algír (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

25.

SENOUCI, Sofiane, született: 1971.4.15., Hussein Dey (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

26.

SISON, Jose Maria (más néven Armando Liwanag, más néven Joma, született: 1939.2.08., Cabugao, Fülöp-szigetek – az NPA-t is magában foglaló Fülöp-szigeteki Kommunista Pártban vezető szerepet játszó személy)

27.

TINGUALI, Mohammed (más néven Mouh di Kouba), született: 1964.4.21., Blinda (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

28.

WALTERS, Jason Theodore James (más néven Abdullah, más néven David), született: 1985.3.6., Amersfoort (Hollandia), útlevélszáma: NE8146378 (Hollandia) – A „Hofstadgroep” nevű csoport tagja

2.   CSOPORTOK ÉS SZERVEZETEK

1.

„Abu Nidal Szervezet” – „ANO”, (más néven „Fatah-Forradalmi Tanács”, más néven „Arab Forradalmi Brigádok”, más néven „Fekete Szeptember”, más néven „Szocialista Muzulmánok Forradalmi Szervezete”)

2.

„Al-Aqsa Mártírjainak Brigádja”

3.

„Al-Aqsa e.V.”

4.

„Al-Takfir és al-Hidzsra”

5.

„Aum Shinrikyo” (más néven „AUM”, más néven „Aum Legfelsőbb Igazság”, más néven „Aleph”)

6.

„Babbar Khalsa”

7.

Az „Új Néphadsereget” – „NPA” is magában foglaló „Fülöp-szigeteki Kommunista Párt”, Fülöp-szigetek, SISON Jose Maria-hoz kapcsolódva (más néven Armando Liwanag, más néven Joma, az „NPA”-t is magában foglaló Fülöp-szigeteki Kommunista Pártban vezető szerepet játszó személy)

8.

„Gama’a al-Islamiyya” (más néven „Al-Gama’a al-Islamiyya”) (Iszlám Csoport)

9.

„İslami Büyük Doğu Akıncılar Cephesi” – „IBDA-C” („Nagy Iszlám Keleti Harci Front”)

10.

„Hamász”, ide tartozik a „Hamas-Izz al-Din al-Qassem”

11.

„Hezb-i-Mudzsahedin” – „HM”

12.

„Hofstadgroep”

13.

„Holy Land Foundation for Relief and Development” – („Alapítvány a Szent Föld Felszabadításáért és Fejlesztéséért”)

14.

„International Sikh Youth Federation – ISYF” („Ifjú Szikek Nemzetközi Szövetsége”)

15.

„Kahane Chai” (más néven „Kach”)

16.

„Khalistan Zindabad Force” – „KZF” („Khaliszán Zindabad Erő”)

17.

„Kurd Munkáspárt” – „PKK”, (más néven „KADEK”, más néven „KONGRA-GEL”)

18.

„A Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei” – „LTTE”

19.

„Mudzsaheddin-e Khalq Szervezet” – „MEK” vagy „MKO”, az „Iráni Ellenállás Nemzeti Tanács” („National Council of Resistance of Iran” – „NCRI”) kivételével, (más néven az „Iráni Nemzeti Felszabadítási Hadsereg” [„The National Liberation Army of Iran” – „NLA”, a „MEK” katonai szárnya], más néven „Iráni Népi Mudzsaheddin” [„People's Mujahidin of Iran” – „PMOI”], más néven a „Muzulmán Iráni Diákok Társasága” [„Muslim Iranian Student's Society”])

20.

„Ejército de Liberación Nacional” („Nemzeti Felszabadítási Hadsereg”)

21.

„Palestine Liberation Front” – „PLF” („Palesztin Felszabadítási Front”)

22.

„Palestinian Islamic Jihad” – „PIJ” („Palesztin Iszlám Dzsihád”)

23.

„Népi Front Palesztina Felszabadításért” – „PFLP”

24.

„Népi Front Palesztina Felszabadításért Főparancsnokság” (más néven PFLP – Főparancsnokság)

25.

„Fuerzas armadas revolucionarias de Columbia” – „FARC” („Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők”)

26.

„Devrimci Halk Kurtuluș Partisi-Cephesi” – „DHKP/C” (más néven „Devrimci Sol” (Forradalmi Baloldal), más néven „Dev Sol”) („Forradalmi Népi Felszabadítási Hadsereg/Front/Párt”)

27.

„Sendero Luminoso” – „SL” („Fényes Ösvény”)

28.

„Stichting Al Aqsa” (más néven „Stichting Al Aqsa Nederland”, más néven „Al Aqsa Nederland”)

29.

„Teyrbazen Azadiya Kurdistan” – „TAK” (más néven „Kurdisztáni Szabadság Sólymai” vagy „Kurdisztáni Szabadság Héjái”

30.

„Autodefensas Unidas de Colombia” – „AUC” („Kolumbiai Egyesült Önvédelmi Erők”)


16.7.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 188/26


A TANÁCS HATÁROZATA

(2008. július 15.)

a 2007. január 1-je és 2013. december 31-e közötti időszakra vonatkozó közösségi vidékfejlesztési támogatás összege, annak éves bontása, valamint a konvergencia-célkitűzés alapján jogosult régiókban összpontosítandó legkisebb összeg meghatározásáról szóló 2006/493/EK határozat módosításáról

(2008/584/EK)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 69. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)

A 2006/493/EK tanácsi határozat (2) megállapította a 2007. január 1-je és 2013. december 31-e közötti időszakra vonatkozó közösségi vidékfejlesztési támogatás összegét, annak éves bontását és a konvergencia-célkitűzés alapján jogosult régiókban összpontosítandó minimális összeget.

(2)

Mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodás (3) 48. pontjának rendelkezései értelmében a költségvetési hatóság az 1698/2005/EK rendelet címén nyújtott egyes, a 2007. évben fel nem használt közösségi vidékfejlesztési támogatások kötelezettségvállalási előirányzatainak átviteléről döntött, a 2006/493/EK határozatot módosítani kell, hogy ezek az előirányzatok a 2008. január 1-je és 2013. december 31-e közötti időszakban újra kiosztásra kerüljenek.

(3)

A 2006/493/EK határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

A 2006/493/EK határozat mellékletének helyébe e határozat mellékletének szövege lép.

2. cikk

Ezt a határozatot a 2008. január 1-jétől kell alkalmazni.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 15-én.

a Tanács részéről

az elnök

M. BARNIER


(1)  HL L 277., 2005.10.21., 1. o. A legutóbb a 146/2008/EK rendelettel (HL L 46., 2008.2.21., 1. o.) módosított rendelet.

(2)  HL L 195., 2006.7.15., 22. o.

(3)  HL C 139., 2006.6.14., 1. o. A legutóbb a 2008/371/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (HL L 128., 2008.5.16., 8. o.) módosított megállapodás.


MELLÉKLET

„MELLÉKLET

A 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatok teljes összege, annak éves bontása, valamint a konvergencia-célkitűzés alapján jogosult régiókban összpontosítani kívánt minimális összeg (1)

EUR 2004-es árakon (2)

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

Összesen

Teljes összeg az EU–25, Bulgária és Románia esetében

9 325 497 783

10 788 767 263

10 515 007 756

10 278 583 653

9 824 886 713

9 588 187 168

9 356 225 581

69 677 155 918

A »konvergencia-célkitűzés« alapján jogosult régiók részére fenntartott minimális összeg.

27 676 975 284


A 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatok teljes összege, annak éves bontása, valamint a konvergencia-célkitűzés alapján jogosult régiókban összpontosítani kívánt minimális összeg (3)

EUR folyó árakon (4)

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

Összesen

Teljes összeg az EU–25, Bulgária és Románia esetében

9 896 292 851

11 678 108 653

11 609 418 209

11 575 354 634

11 285 706 554

11 234 089 442

11 181 555 662

78 460 526 005

A »konvergencia-célkitűzés« alapján jogosult régiók részére fenntartott minimális összeg.

31 232 644 963


(1)  A kötelező modulációt és egyéb, a közös agrárpolitika piachoz kapcsolódó kiadásainak és közvetlen kifizetéseinek a vidékfejlesztés számára történő átcsoportosításait megelőzően.

(2)  A legközelebbi egész euróra kerekített összegek.

(3)  A kötelező modulációt és egyéb, a közös agrárpolitika piachoz kapcsolódó kiadásainak és közvetlen kifizetéseinek a vidékfejlesztés számára történő átcsoportosításait megelőzően.

(4)  A legközelebbi egész euróra kerekített összegek.”


Bizottság

16.7.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 188/28


A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2008. július 7.)

az ausztriai villamosenergia-termelésnek a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazása alóli mentesítéséről

(az értesítés a C(2008) 3382. számú dokumentummal történt)

(Csak a német nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2008/585/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 30. cikke (4) és (6) bekezdésére,

tekintettel az Osztrák Köztársaság által 2008. január 10-én e-mailben benyújtott kérelemre,

a közbeszerzési tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően,

mivel:

I.   TÉNYEK

(1)

2008. január 10-én Ausztria a 2004/17/EK irányelv 30. cikkének (4) bekezdése szerinti kérelmet küldött e-mailben a Bizottságnak. A Bizottság 2008. február 4-én e-mailben további tájékoztatást kért, amit az osztrák hatóságok az eredeti határidő meghosszabbítását követően, 2008. február 29-én e-mailben meg is adtak.

(2)

Az Osztrák Köztársaság által benyújtott kérelem villamosenergia-termelésre vonatkozik.

(3)

A kérelem mellé csatolták a független nemzeti hatóság, az E-Control (Energie-Control GmbH, az osztrák villamosenergia- és földgázpiac szabályozó hatósága) levelét, amely arra a kijelentésre korlátozódik, hogy „… nincs kifogás a villamosenergia-termelés területén a közbeszerzési jogszabály alkalmazása alóli mentesítés ellen.”

II.   JOGI KERET

(4)

A 2004/17/EK irányelv 30. cikke előírja, hogy az irányelvben említett bármely tevékenység folytatására irányuló szerződések nem tartozhatnak ezen irányelv hatálya alá, ha abban a tagállamban, ahol a szerződést teljesítik, a tevékenység közvetlen módon ki van téve a versenynek olyan piacokon, amelyekre a belépés nem korlátozott. A versenynek való közvetlen kitettséget objektív szempontok alapján kell értékelni, figyelembe véve az érintett ágazat egyedi jellemzőit. A piaci belépés akkor minősül szabadnak, ha a tagállam végrehajtotta és alkalmazta az adott ágazatot vagy annak egy részét megnyitó, megfelelő közösségi jogszabályokat. E jogszabályokat a 2004/17/EK irányelv XI. melléklete tartalmazza, amely irányelv a villamosenergia-ágazat tekintetében a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 1996. december 19-i 96/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2) hivatkozik. A 96/92/EK irányelv helyébe a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) lépett, amely még nyitottabbá teszi a piacot.

(5)

Ausztria nemcsak a 96/92/EK irányelvet, hanem a 2003/54/EK irányelvet is végrehajtotta és alkalmazta, jogi és funkcionális szétválasztást valósítva meg az átviteli és az elosztó rendszerek esetében a legkisebb vállalatok kivételével, amelyek mentesülnek a funkcionális szétválasztás követelménye alól. Ebből következően – és a 30. cikk (3) bekezdésének első albekezdésével összhangban – a piacra való belépés nem tekinthető korlátozottnak.

(6)

A versenynek való közvetlen kitettséget több mutató alapján kell értékelni, amelyek közül önmagában egyik sem döntő. A határozat által érintett piacokra vonatkozó egyik fontos paraméter az adott piac meghatározó szereplőinek piaci részesedése. További ismérv a piacok összefonódásának szintje. Az érintett piacok sajátosságaira tekintettel egyéb kritériumokat is figyelembe kell venni, úgymint a kiegyenlítő piac működését, az árversenyt és a fogyasztók szolgáltatóváltásának arányát.

(7)

Ez a határozat nem sérti a versenyszabályok alkalmazását.

III.   ÉRTÉKELÉS

(8)

Az Ausztria által benyújtott kérelem osztrák villamosenergia-termelésre vonatkozik.

(9)

Ausztria három egyensúlyozási övezetre osztódik fel; egyikükben belső szűk keresztmetszet tapasztalható (az APG-egyensúlyozási övezetben az úgynevezett „Steirmarkleitung” által összekötött Bécs és Graz területeken szűk keresztmetszet léphet fel). Felmerülhet ezért a kérdés, hogy a földrajzi piac nem kisebb-e a nemzeti piacnál (4). A rendelkezésre álló információk alapján azonban ezeknek a szűk keresztmetszeteknek a következményeit a legtöbb esetben technikai intézkedésekkel megoldják, például fázisváltókat alkalmaznak az átviteli kapacitás szabályozására. Néhány esetben a hálózat stabilizálásához szükséges lehet további erőművek bevonása. Ha a szűk keresztmetszetek miatt az észak-ausztriai termelőknek csökkenteniük kell termelési kapacitásukat, ami az osztrák hatóságok szerint csak nagyon ritkán fordul elő, kártérítést kapnak a hálózatüzemeltetőtől. Ezenkívül nincs szűk keresztmetszet sem ezen egyensúlyozási övezet és a másik két osztrák egyensúlyozási övezet között, sem az APG-egyensúlyozási övezet és Németország között. Az energiaellátás és a verseny szempontjából a rendelkezésre álló információk alapján a belső szűk keresztmetszetek következményei nem jelentősek. Mivel a Németországgal közös csatlakozási pontokon nincs szűk keresztmetszet, felvetődött a kérdés, hogy létezik-e e két országot lefedő földrajzi piac, de a Bizottság megállapítása szerint ez az eset nem áll fenn (5). Következésképpen az Osztrák Köztársaság területét kell a 2004/17/EK irányelv 30. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek értékelése céljából az érintett piacot alkotó területnek tekinteni, bár nem tekinthető a környező országoktól elszigeteltnek.

(10)

A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: A belső gáz- és villamosenergia-piac létrehozása terén elért haladásról szóló jelentés (6) (a továbbiakban: a 2005-ös jelentés) megállapította, hogy „sok nemzeti piac az ipar nagyfokú koncentrációját mutatja, ami gátolja a hatékony verseny kifejlődését” (7). Következésképpen a villamosenergia-termelés tekintetében a „nemzeti piacokon folyó verseny egyik fokmérője a három legnagyobb termelő […] teljes piaci részesedése” (8). A 2008. április 15-i bizottsági személyzeti munkadokumentum (SEC(2008)460) (9) szerint 2006-ban a három legnagyobb termelő részesedése 52,2 %. Ausztriának azonban jelentős villamosenergia-exportja és -importja van, 2005-ben ez több mint 17 500 GWh exportot és 20 000 GWh feletti importot jelentett. Így Ausztria nettó importőr és a behozott villamos energia a teljes szükségletének (10) körülbelül egynegyedét (11) tette ki, különösen az alapterhelést biztosító áram esetében. A vezető osztrák termelők árazási magatartását ezért bizonyos mértékben korlátozza az osztrák területen kívülről származó villamosenergia-import, és ennek eredményeképp az osztrák területen belül a villamosenergia-ágazatban végrehajtott beruházásoknál figyelembe veszik a környező országok, különösen Németország termelőit is. Ezeket a tényezőket tehát a villamosenergia-termelés vonatkozásában a versenynek való bizonyos mértékű közvetlen kitettség mutatójaként kell értékelni.

(11)

Ezenkívül további mutatóként kell kezelni a kiegyenlítő piacok működését is, még ha csak kis részét is képviselik a valamely tagállamban termelt és/vagy fogyasztott villamos energia teljes mennyiségének. Valójában minden olyan piaci résztvevő, akinek nehézségbe ütközik termelési portfólióját megrendelőjének arculatához igazítani, a kiegyenlítő energia átviteli rendszerüzemeltetők által meghatározott eladási ára és a túltermelés e piaci résztvevő által kifizetett visszavásárlási ára közötti különbség miatt költségekkel számolhat. Ezeket az árakat a szabályozó hatóság közvetlenül kiróhatja az átviteli rendszerüzemeltetőkre; illetve olyan piaci alapú mechanizmus által rögzülhetnek, amelynek keretében az árakat a termelésüket felfelé vagy lefelé szabályozni kívánó egyéb termelők ajánlatai határozzák meg […]. A kisebb piaci szereplők számára a legnagyobb nehézséget az átviteli rendszerüzemeltetőktől való felvásárlási ár és az eladási ár közötti számottevő különbség kockázata jelenti. Ez több tagállamban is előfordul, és várhatóan hátrányosan érinti a verseny alakulását. A nagy árkülönbség azt is jelentheti, hogy a csupán egy-két ipari termelő által uralt kiegyenlítő piacon nem kielégítő a verseny szintje (12). Az osztrák kiegyenlítő piac és főbb jellemzői – különösen a piacalapú árképzés és az átviteli rendszerüzemeltetőktől vásárolt energia vételi árának és az eladási árnak az alacsony különbözete (13) – alapján további olyan mutatónak tekintendő, amely szerint a villamosenergia-termelés a versenynek közvetlenül ki van téve.

(12)

Tekintettel az érintett termék (a villamos energia) jellemzőire és az egyenértékű kiváltó termékek vagy szolgáltatások hiányára, a villamosenergia-piacokon fennálló versenyhelyzet értékelése során az árverseny és az árképzés egyre döntőbb jelentőséggel bír. A nagy ipari (vég)felhasználók tekintetében, akik minden valószínűség szerint közvetlenül – az egyben termelő – szolgáltatótól szerzik be a villamos energiát, a szolgáltatót váltó fogyasztók száma az árverseny természetes fokmérője, és mint ilyen, közvetve „a verseny hatékonyságának természetes jelzője. Ha kevés fogyasztó vált, valószínűleg gond van a piac működésével, még ha a történelmi szolgáltatóval folytatandó újratárgyalás lehetőségéből eredő hasznokat nem is lenne szabad figyelmen kívül hagyni” (14). Emellett a szabályozott végfelhasználói árak megléte döntő szerepet játszik a fogyasztói magatartás alakulásában […]. Noha átmeneti időszakokban indokolt a szabályzók fenntartása, alkalmazásuk egyre nagyobb mértékű torzuláshoz vezethet a beruházási igény jelentkezésével (15).

(13)

A legújabb rendelkezésre álló információk alapján Ausztriában a nagy és a nagyon nagy ipari fogyasztók körében a váltási arány 41,5 % (16). Ehhez hozzájárul, hogy Ausztriában nem a végfelhasználók szabályozzák az árakat (17), hanem maguk a gazdasági szereplők, és nincs szükség egyetlen felügyeleti szerv jóváhagyására sem az árérvényesítéshez. Az ausztriai helyzet a nagy és nagyon nagy ipari (vég)felhasználók szolgáltatóváltása és a végfelhasználói árak szabályzása tekintetében ezért kielégítő, és a versenynek való közvetlen kitettség mutatójának tekintendő.

IV.   VÉGKÖVETKEZTETÉSEK

(14)

Tekintettel a (9)–(13) preambulumbekezdésben tárgyalt tényezőkre, a 2004/17/EK irányelv 30. cikkének (1) bekezdésében rögzített, a versenynek való közvetlen kitettségre vonatkozó feltételt teljesítettnek kell tekinteni a villamos energia ausztriai termelésére vonatkozóan.

(15)

Mivel a piachoz való korlátlan hozzáférés feltétele teljesítettnek tekinthető, a 2004/17/EK irányelv nem alkalmazandó abban az esetben, ha az ajánlatkérők ausztriai villamosenergia-termelésre nyújtanak megbízást, illetve ha ezen tevékenységek Ausztrián belüli folytatására írnak ki tervpályázatot.

(16)

E határozat alapja a 2008. január és február között fennálló jogi és ténybeli helyzet, amely az Osztrák Köztársaság által benyújtott információk, a 2005-ös jelentés és annak technikai melléklete, a 2007-es közlemény, a 2007-es munkadokumentum, valamint a Zárójelentés alapján nyert megállapítást. E határozat felülvizsgálható, amennyiben a jogi vagy ténybeli helyzetben beálló jelentős változások miatt a 2004/17/EK irányelv 30. cikke (1) bekezdésének alkalmazhatóságára vonatkozó feltételek nem teljesülnek,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2004/17/EK irányelv nem vonatkozik az ajánlatkérő felek által odaítélt és Ausztriában villamosenergia-termelésre feljogosító szerződésekre.

2. cikk

Ennek a határozatnak az Osztrák Köztársaság a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 7-én.

a Bizottság részéről

Charlie McCREEVY

a Bizottság tagja


(1)  HL L 134., 2004.4.30., 1. o. A legutóbb a 213/2008/EK bizottsági rendelettel (HL L 74., 2008.3.15., 1. o.) módosított irányelv.

(2)  HL L 27., 1997.1.30., 20. o.

(3)  HL L 176., 2003.7.15., 37. o. A legutóbb a 2008/3/EK irányelvvel (HL L 17., 2008.1.22., 6. o.) módosított irányelv.

(4)  Lásd COM(2006) 851 végleges, 2007.1.10. A Bizottság közleménye: Vizsgálat az 1/2003/EK rendelet 17. cikke értelmében az európai gáz- és villamosenergia-ágazatról, a továbbiakban: „Zárójelentés”, B. melléklet, A1. 2) pont.

(5)  Lásd Zárójelentés, B. melléklet, A2. 7) pont.

(6)  COM(2005) 568 végleges, 2005.11.15.

(7)  2005-ös jelentés, 2. o.

(8)  Vö. 2005-ös jelentés, 7. o.

(9)  A Bizottság személyzeti munkadokumentuma: Kísérő dokumentum a belső gáz- és villamosenergia-piac létrehozása terén elért haladásról szóló jelentéshez, COM(2008)192 végleges, 2008.4.15., 6. táblázat „Nagykereskedelmi piaci pozíció 2006”, 12. o.

(10)  Azaz a belső fogyasztáshoz és az exporthoz szükséges villamos energia mennyisége.

(11)  23,5 % az osztrák hatóságok tájékoztatása alapján.

(12)  A Bizottság személyzeti munkadokumentuma, a 2005-ös jelentés technikai melléklete, SEC(2005) 1448, a továbbiakban: a technikai melléklet, 67–68. oldal.

(13)  A Zárójelentés 993. bekezdésében az 52. táblázat alapján az osztrák kiegyenlítő piac 27-es árkülönbözettel működik, amellyel az EU kiegyenlítő piacain alkalmazott 0–79 közötti különbözeteket tekintve az alsóbb szinthez tartozik. Ez az elemzés a kiegyenlítő piac működésének a villamosenergia-termelésre gyakorolt hatását vizsgálja, és nem a verseny mértékét magán a kiegyenlítő piacon belül. Ebben az összefüggésben tehát lényegtelen, hogy az alacsony árkülönbözetet a verseny vagy a szabályozó által meghatározott felső árkorlát okozza; nincs jelentősége a kiegyenlítő piacon mutatkozó magas koncentrációnak sem.

(14)  2005-ös jelentés, 9. o.

(15)  Technikai melléklet, 17. o.

(16)  Lásd az „Austria – Internal Market Fact Sheet” (Ausztria – belső piaci tájékoztató) című, a http://ec.europa.eu/energy/energy_policy/doc/factsheets/market/market_at_en.pdf oldalon közzétett dokumentumot, amely az Energie-Control GmbH, 2007 adatait használja fel.

(17)  Technikai melléklet, 107. o.


NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK

16.7.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 188/32


 

A nemzetközi közjog értelmében jogi hatállyal kizárólag az ENSZ-EGB eredeti szövegei rendelkeznek. Ennek az előírásnak a státusza és hatálybalépésének időpontja az ENSZ-EGB TRANS/WP.29/343 sz. státuszdokumentumának legutóbbi változatában ellenőrizhető a következő weboldalon: http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 21. előírása (ENSZ/EGB) – Egységes rendelkezések a járművek belső berendezéseinek jóváhagyásáról

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

A 01. módosításcsomag 3. kiegészítése – hatálybalépés dátuma: 2003. január 31.

1.   HATÁLY

Ez az előírás a személygépkocsik belső berendezéseire vonatkozik az alábbiak tekintetében:

1.1.

az utastér belső részei, a visszapillantó tükör vagy tükrök kivételével:

1.2.

a vezérlőberendezések elrendezése;

1.3.

a tető vagy a nyitható tető, valamint

1.4.

az ülések háttámlája és hátsó részei,

1.5.

távműködtetésű ablakok, tetőlemezek és válaszfal-rendszerek.

2.   FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

2.1.

a „jármű jóváhagyása” valamely járműtípus belső berendezései tekintetében történő jóváhagyását jelenti;

2.2.

a „járműtípus”, az utastér belső berendezései tekintetében, olyan M1 kategóriás járműveket jelent, amelyek az alábbi főbb vonatkozásaikban nem különböznek egymástól:

2.2.1.

az utasteret alkotó felépítmény részeinek alakja és anyaga;

2.2.2.

a vezérlőberendezések elrendezése;

2.2.3.

a védőrendszer teljesítménye, ha a kérelmező a vonatkoztatási tartományt a fejnek a VIII. melléklet (dinamikus értékelés) szerint megállapított ütközési tartományán belül választja ki.

2.2.3.1.

Azok a járművek, amelyek csak a védőrendszer(ek) teljesítményében különböznek, ugyanahhoz a járműtípushoz tartoznak, ha – összehasonlítva azzal a rendszerrel vagy járművel, amelyet a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálathoz benyújtottak – egyenlő vagy nagyobb védelmet nyújtanak az utasok számára.

2.3.

a „vonatkoztatási tartomány” a fej ütközési tartományát jelenti az előírás I. mellékletének megfelelően vagy a gyártó választása szerint a VIII. melléklet értelmében, a következő területek kivételével: (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 2.3. és 2.3.1. bekezdés)

2.3.1.

az a terület, amelyet a kormányberendezés külső kerületét körülíró kör menetirányú vízszintes vetülete határol, megnövelve egy 127 mm széles csíkkal; ezt a területet alul a kormányberendezés alsó szélét érintő vízszintes sík határolja, amikor ez utóbbi egyenesen előrehaladó helyzetben van. (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 2.3. és 2.3.1. bekezdés)

2.3.2.

a műszerfal felületének az a része, amely a fenti 2.3.1. bekezdésben meghatározott terület széle és a jármű legközelebbi belső oldalfala között fekszik; a felületnek ezt a részét alul a kormányberendezés alsó szélét érintő vízszintes sík határolja (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 2.3. és 2.3.1. bekezdés)

2.3.3.

a szélvédő oldalsó oszlopai (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 2.3. és 2.3.1. bekezdés)

2.4.

a „műszerfal szintje” a műszerfal függőleges érintési pontjai által meghatározott vonal (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 2.4. bekezdés)

2.5.

a „tető” a járműnek azt a felső részét jelenti, amely a szélvédő felső élétől a hátsó ablak felső éléig terjed, és amelyet oldalt az oldalfalak felső kerete határol (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 2.5. bekezdés)

2.6.

az „övvonal” a jármű oldalablakainak átlátszó alsó széle által meghatározott vonal

2.7.

a „nyitottá alakítható jármű” olyan járművet jelent, amelynek – bizonyos változataiban – az övvonal felett nincsenek más merev részei, mint az első tetőtartó oszlopok és/vagy a borulás ellen védő keret és/vagy a biztonsági övek rögzítési pontjai (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 2.5. és 2.7. bekezdés)

2.8.

a „nyitható tetejű jármű” olyan járművet jelent, melynek csupán a teteje vagy a tető egy része hajtható hátra, nyitható vagy csúsztatható el úgy, hogy a járműnek az övvonal feletti szerkezeti részei a helyükön maradnak (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 2.5. bekezdés)

2.9.

a „lehajtható (billenthető) ülés” esetenkénti használatra szolgáló segédülést jelent, amelyet általában felhajtott állapotban tartanak

2.10.

A „védőrendszer” az utasok megtartására szolgáló belső berendezéseket és eszközöket jelenti.

2.11.

A „védőrendszer típusa” azokra a védőeszközökre érvényes kategória, amelyek az alábbi főbb vonatkozásaikban nem különböznek egymástól:

2.11.1.

technológia;

2.11.2.

geometria;

2.11.3.

szerkezeti anyagok.

2.12.

A „távműködtetésű ablakok” olyan ablakokat jelentenek, amelyek a jármű tápáramával zárhatók be.

2.13.

A „távműködtetésű tetőlemezek” azokat a jármű tetejébe szerelt mozgatható lemezeket jelentik, amelyek a jármű tápáramával zárhatók be eltolással vagy billentéssel, és amelyek nem tartalmazzák a nyitható fedélrendszert.

2.14.

A „távműködtetésű válaszfal-rendszerek” olyan rendszereket jelentenek, amelyek a személygépkocsi utasterét legalább két részre osztják, és amelyek a jármű tápáramával zárhatók be.

2.15.

A „nyílás” a maximális szabad rés a távműködtetésű ablak vagy válaszfal vagy tetőlemez felső széle vagy – a zárás irányától függően – vezető éle és az ablak, válaszfal vagy tetőlemez határait alkotó járműszerkezet között, a jármű belsejéből vagy – válaszfal esetén – az utastér hátsó részéből nézve.

A méréshez egy hengeres vizsgálórudat kell (erőltetés nélkül) elhelyezni a nyílásban az ablak, a tetőlemez vagy a válaszfal szélére és a zárási irányra merőlegesen, a IX. melléklet 1. ábráján bemutatott módon, belülről a jármű külseje felé, vagy ha lehetséges, az utastér hátsó része felől.

2.16.

„Kulcs”

2.16.1.

A „gyújtáskulcs” olyan eszközt jelent, amely a jármű motorjának vagy meghajtó berendezésének működéséhez szükséges. Ez a fogalommeghatározás nem zárja ki a nem mechanikus eszközöket.

2.16.2.

Az „áramkulcs” olyan eszközt jelent, amely lehetővé teszi áram betáplálását a jármű elektromos rendszerébe. A kulcs gyújtáskulcs is lehet. Ez a fogalommeghatározás nem zárja ki a nem mechanikus eszközöket.

2.17.

A „légzsák” a biztonsági övek és olyan biztonsági rendszerek kiegészítéseként a járműbe szerelt eszközt jelenti, amelyek a jármű súlyos ütközése esetén automatikusan bekapcsolnak egy rugalmas szerkezetet, amely – a benne levő gáz összenyomásával – csökkenti az utas egy vagy több testrészének az utastér belsejével való érintkezéséből eredő sérülések súlyosságát.

2.18.

Az „éles szél” a szilárd anyag szélét jelenti, amelynek görbületi sugara kisebb, mint 2,5 mm a VI. melléklet 1. bekezdésében leírt eljárás szerint a lemeztől mérve, kivéve a 3,2 mm-nél kisebb kinyúlások esetében. Ebben az esetben a minimális görbületi sugár nem érvényes, feltéve, hogy a kinyúlás magassága nem több, mint szélességének a fele és a szélei tompák (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 2.18. bekezdés).

3.   JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1.   A jóváhagyási kérelmet az adott járműtípus belső berendezéseire vonatkozóan a jármű gyártójának vagy az általa hivatalosan megbízott képviselőjének kell benyújtania.

3.2.   A kérelemhez az alábbiakat kell mellékelni három példányban:

a járműtípus részletes leírása a 2.2. bekezdésben említett részei tekintetében, az utastér fényképével vagy perspektivikus ábrájával együtt. Fel kell tüntetni a járműtípus azonosító számait és/vagy szimbólumait.

3.3.   A jóváhagyási vizsgálat lefolytatásáért felelős műszaki szolgálat részére az alábbiakat kell benyújtani:

3.3.1.

a gyártó választása szerint a jóváhagyandó járműtípust képviselő járművet vagy a jármű azon részét vagy részeit, amelyek az előírásban meghatározott ellenőrzések és vizsgálatok szempontjából lényegesek;

3.3.2.

a fent nevezett műszaki szolgálat igénye szerint a felhasznált anyagokból készült részeket vagy az anyag mintáját.

4.   JÓVÁHAGYÁS

4.1.   Amennyiben az előírás értelmében jóváhagyásra benyújtott jármű megfelel az alábbi 5. bekezdés követelményeinek, az adott járműtípusra vonatkozó jóváhagyást meg kell adni.

4.2.   Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye (jelenleg 01, amely az 1986. április 26-án életbe lépett 01. módosításcsomagot jelöli) a jóváhagyás kiadásának időpontjában az előírásban utoljára végrehajtott fontosabb műszaki változtatásokat magában foglaló módosításcsomagot jelzi. A szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot egy másik járműtípushoz.

4.3.   Az előírás értelmében a jóváhagyás megadásáról, kiterjesztéséről, elutasításáról vagy visszavonásáról, illetve egy adott járműtípus gyártásának végleges megszüntetéséről értesíteni kell az előírást alkalmazó, a megállapodásban részt vevő feleket az előírás II. mellékletében található mintának megfelelő formanyomtatványon.

4.4.   Az előírás értelmében jóváhagyott járműtípusnak megfelelő valamennyi járműre, a jóváhagyási formanyomtatványban meghatározott szembetűnő és könnyen hozzáférhető helyen, fel kell erősíteni a nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőket tartalmazza:

4.4.1.

egy körben elhelyezett „E” betű, amely után a jóváhagyást megadó ország azonosítószáma áll (1);

4.4.2.

az előírás száma, amelyet R betű, kötőjel és a jóváhagyási szám követ a 4.4.1. bekezdésben meghatározott kör jobb oldalán.

4.5.   Ha a jármű megegyezik egy olyan jóváhagyott járműtípussal, amelyet a megállapodáshoz csatolt egy vagy több előírás értelmében ugyanabban az országban hagytak jóvá, amely a jelen előírás szerinti jóváhagyást megadta, a 4.4.1. bekezdésben előírt szimbólumot nem szükséges megismételni. Ilyen esetben az előírások számát, a jóváhagyási számokat, valamint az összes előírás kiegészítő szimbólumait, melyek alapján jóváhagyást adtak ki abban az országban, amely a jelen előírás szerinti jóváhagyást megadta, függőleges oszlopokban kell felsorolni a 4.4.1. bekezdésben előírt szimbólum jobb oldalán.

4.6.   A jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.

4.7.   A jóváhagyási jelet a gyártó által a járműre erősített adattáblán vagy annak közelében kell elhelyezni.

4.8   Az előírás III. melléklete a jóváhagyási jelek elrendezésére vonatkozó példákat tartalmaz.

5.   KÖVETELMÉNYEK

5.1.   Az utastér elején, a műszerfal vonatkoztatási magassága felett és az első ülések H-pontjai előtt található részek, az oldalajtók kivételével

5.1.1.   A 2.3. bekezdésben meghatározott vonatkoztatási tartományban nem lehetnek olyan veszélyes kiálló részek vagy éles szélek, amelyek nyilvánvalóan növelik az utasok súlyos sérülésének kockázatát. Ha a fej ütközési tartományát az I. melléklet szerint határozzák meg, az 5.1.2.–5.1.6. bekezdésben hivatkozott részek akkor tekinthetők megfelelőnek, ha teljesítik e bekezdések követelményeit. Amennyiben a fej ütközési tartományát a VIII. melléklet szerint határozzák meg, az 5.1.7. bekezdésben leírt követelmények alkalmazandók (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.1.1. bekezdés).

5.1.2.   A vonatkoztatási tartományon belül lévő járműalkatrészeknek az előírás IV. mellékletében meghatározottak szerint energiaelnyelő anyagból kell készülniük, kivéve azokat az alkatrészeket, amelyek nem részei a műszerfalnak és az üvegezett felületektől 10 cm-nél kisebb távolságban vannak. Szintén figyelmen kívül kell hagyni a vonatkoztatási tartományban levő olyan alkatrészeket, amelyek kielégítik mindkét alábbi feltételt: (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.1.2. bekezdés)

5.1.2.1.

ha az előírás IV. mellékletében rögzített követelményeknek megfelelő vizsgálat során az inga a vonatkoztatási tartományon kívül eső alkatrészekkel érintkezik; és ha

5.1.2.2.

a vizsgálandó alkatrészek 10 cm-nél közelebb vannak a vonatkoztatási tartományon kívül érintett alkatrészektől, a távolságot a vonatkoztatási tartomány felületén mérve;

a merevítést szolgáló fémrészeknek nem lehetnek kiálló élei.

5.1.3.   A műszerfal alsó élét, kivéve, ha teljesíti az 5.1.2. bekezdés követelményeit, legalább 19 mm-es görbületi sugárral kell lekerekíteni (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.1.3. bekezdés).

5.1.4.   Azoknak a kemény anyagból készült kapcsolóknak, húzógomboknak stb., amelyek a VI. melléklet szerint mérve 3,2 és 9,5 mm közötti távolságra nyúlnak ki a műszerfal síkjából, a legtávolabb kiálló résztől 2,5 mm-re lévő keresztmetszetben mérve legalább 2 cm2 felülettel és lekerekített szélekkel kell rendelkezniük, amelyek görbületi sugara nem lehet kisebb, mint 2,5 mm. (Lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.1.4. bekezdés.)

5.1.5.   Ha ezek az alkatrészek a műszerfal síkjából több, mint 9,5 mm távolságra nyúlnak ki, akkor azokat úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy egy sík felületű és legfeljebb 50 mm átmérőjű nyomótuskóval gyakorolt hosszanti, vízszintesen előrefelé irányuló 37,8 daN nagyságú erő hatására úgy kell visszahúzódniuk a műszerfal felszínébe, hogy 9,5 mm-nél kisebb távolságra álljanak ki, vagy le kell válniuk; utóbbi esetben 9,5 mm-nél nagyobb, veszélyesen kiálló rész nem maradhat vissza; a legtávolabbi kiálló ponttól legfeljebb 6,5 mm távolságban lévő keresztmetszetnek legalább 6,5 mm2 felületűnek kell lennie. (Lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.1.5. bekezdés.)

5.1.6.   Ha a kiálló rész magában foglal egy 50 Shore A értéknél kisebb keménységű anyagból készült, merev támaszra szerelt alkatrészt, az 5.1.4. és az 5.1.5. bekezdés követelményei csak a merev támaszra vonatkoznak, vagy a IV. mellékletben leírt eljárás szerint végrehajtott megfelelő vizsgálatokkal igazolni kell, hogy az 50 Shore A értéknél kisebb keménységű anyag nem vágható el úgy, hogy az előírt ütközésvizsgálat során érintkezzen a támasszal. Ebben az esetben a sugárra vonatkozó követelmények nem érvényesek (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.1.6. bekezdés).

5.1.7.   A következő bekezdések alkalmazandók:

5.1.7.1.

Ha a járműtípus védőrendszere nem tudja megakadályozni, hogy az utasok feje a VIII. melléklet 1.2.1. bekezdésében meghatározott módon érintkezzen a műszerfallal, és a dinamikus vonatkoztatási tartományt a VIII. melléklet szerint határozzák meg, az 5.1.2.–5.1.6. bekezdés követelményei csak az ebben a tartományban található alkatrészekre vonatkoznak.

A műszerfal egyéb területein, a műszerfal szintje felett elhelyezkedő olyan részeknek, amelyek 165 mm átmérőjű körben visszahúzhatók, legalább tompáknak kell lenniük.

5.1.7.2.

Ha a járműtípus védőrendszere képes megakadályozni az utasok fejének érintkezését a műszerfallal a VIII. melléklet 1.2.1. bekezdése értelmében, és így nem lehet meghatározni vonatkoztatási tartományt, az 5.1.2.–5.1.6. bekezdés követelményei nem érvényesek erre a járműtípusra.

A műszerfal azon részeinek, amelyek a műszerfal szintje felett helyezkednek el, és 165 mm átmérőjű körben visszahúzhatók, legalább tompáknak kell lenniük.

5.2.   Az utastér elején a műszerfal vonatkoztatási magassága felett és az első ülések H-pontjai előtt található részek, az oldalajtók és a pedálok kivételével

5.2.1.   Az 5.2. bekezdésben említett alkatrészeknek, például kapcsolók, gyújtáskulcs stb., – a pedálok és rögzítéseik, valamint azon alkatrészek kivételével, amelyekkel az előírás VII. mellékletében leírt és az ott ismertetett eljárással összhangban használt eszköz nem érintkezik – meg kell felelniük az 5.1.4.–5.1.6. bekezdés követelményeinek.

5.2.2.   A kézifékkart, amennyiben az a műszerfalon vagy az alatt található, úgy kell elhelyezni, hogy nyugalmi helyzetben, frontális ütközés esetén a jármű utasai ne ütközhessenek bele. Ha ez a feltétel nem teljesül, a kar felületének meg kell felelnie az 5.3.2.3. bekezdésben rögzített követelményeknek. (Lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.2.2. bekezdés.)

5.2.3.   A tartópolcokat és hasonló tárgyakat úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy a támasztékoknak ne legyenek kiálló élei, és teljesítsék az alábbi feltételek valamelyikét (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.2.3. bekezdés):

5.2.3.1.

A jármű belseje felé néző él felülete legalább 25 mm magas és legalább 3,2 mm-es görbületi sugárral lekerekített legyen. A felületnek az előírás IV. mellékletében meghatározott energiaelnyelő anyagból kell készülnie, vagy azzal kell bevonni, és az előírás szerinti vizsgálat során vízszintesen, hosszirányban kell ütköztetni. (Lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.2.3.1. bekezdés.)

5.2.3.2.

A tartópolcoknak és hasonló tárgyaknak egy függőleges tengelyű és 110 mm átmérőjű hengerrel vízszintesen hosszirányban kifejtett, előrefelé irányuló 37,8 daN nagyságú erő hatására le kell válniuk, el kell törniük vagy lényeges alakváltozást vagy helyzetváltozást kell szenvedniük anélkül, hogy a tartópolc szélén veszélyes élek keletkeznének. Ennek az erőnek minden esetben a tartópolc vagy hasonló tárgy legellenállóbb részére kell irányulnia. (Lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.2.3.2. bekezdés.)

5.2.4.   Ha a fent említett berendezések egy része 50 Shore A értéknél kisebb keménységű anyagból készült és azokat merev támaszon helyezték el, akkor a fenti előírások – a IV. mellékletben rögzített, energiaelnyelésre vonatkozó követelmények kivételével – csak a merev támaszra vonatkoznak, vagy a IV. mellékletben leírt eljárás szerint végrehajtott megfelelő vizsgálatokkal igazolni kell, hogy az 50 Shore A értéknél kisebb keménységű anyag nem vágható el úgy, hogy az előírt ütközésvizsgálat során érintkezzen a támasszal. Ebben az esetben a sugárra vonatkozó követelmények nem érvényesek.

5.3.   Az utastérben azon keresztsík előtt elhelyezkedő belső berendezések, amely a hátsó ülésre helyezett próbabábu törzsének vonatkoztatási vonalán halad keresztül (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.3. bekezdés)

5.3.1.   Hatály

Az 5.3.2. bekezdés szerinti követelmények a vezérlőberendezések fogantyúira, emelőkarjaira és gombjaira, továbbá az 5.1. és az 5.2. bekezdésben nem említett egyéb kiálló részekre vonatkoznak. (Lásd még az 5.3.2.2. bekezdést.)

5.3.2.   Követelmények

Ha a fenti 5.3.1. bekezdésben hivatkozott elemek úgy vannak elhelyezve, hogy a jármű utasai beléjük ütközhetnek, akkor meg kell felelniük az 5.3.2.1.–5.3.4. bekezdés követelményeinek. Amennyiben ezek az alkatrészek megérinthetők egy 165 mm átmérőjű gömbbel és az első ülések legalsó H-pontja felett helyezkednek el (lásd az előírás V. mellékletét) és a leghátsó ülésre helyezett próbabábu törzsének vonatkoztatási vonalán átmenő keresztirányú sík előtt, valamint a 2.3.1. és a 2.3.2. bekezdésben meghatározott tartományokon kívül fekszenek, ezeket a követelményeket az alábbi feltételek betartása esetén lehet teljesítettnek tekinteni (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.3.2. bekezdés):

5.3.2.1.

felületeik lekerekített élekben végződnek és ezek görbületi sugara nem kisebb, mint 3,2 mm (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.3.2.1. bekezdés)

5.3.2.2.

a vezérlőberendezések karjait és gombjait úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy hosszanti, vízszintesen előrefelé irányuló, 37,8 daN erő hatására a kiálló résznek a műszerfal felületétől mért távolsága a legkedvezőtlenebb helyzetben legfeljebb 25 mm-re csökkenjen, vagy az említett szerelvények váljanak le vagy hajoljanak el: az utóbbi esetekben nem szabad veszélyes kiálló résznek visszamaradnia. Az ablakemelő karok legfeljebb 35 mm-re állhatnak ki a felületből (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.3.2.2. bekezdés).

5.3.2.3.

a kioldási helyzetben lévő kézifékkarnak és a valamelyik előremeneti fokozatnak megfelelő állásban lévő sebességváltókarnak – a 2.3.1. és a 2.3.2. bekezdésben meghatározott tartományok és az első ülések H-pontján keresztülmenő vízszintes sík alatti területek kivételével – olyan felülettel kell rendelkeznie, amely a vízszintes hosszirányhoz képest normál helyzetben és a legtávolabbi kiálló résztől 6,5 mm-re mérve legalább 6,5 cm2 nagyságú; a görbületi sugara nem lehet 3,2 mm-nél kisebb (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.3.2.3. bekezdés)

5.3.3.   Az 5.3.2.3. bekezdés követelményei nem vonatkoznak a padlózatra szerelt kézifékkarra. Ha a kar bármelyik részének magassága, kioldott állapotban, az első ülések H-pontján átmenő vízszintes sík felett van (lásd az előírás V. mellékletét), a kézifékkarnak a legtávolabbi kiálló résztől legfeljebb 6,5 mm-re lévő vízszintes síkban (függőleges irányban) mérve legalább 6,5 cm2 keresztmetszeti területtel kell rendelkeznie. A görbületi sugár nem lehet kisebb, mint 3,2 mm.

5.3.4.   A jármű berendezéseinek egyéb, a fenti bekezdésben nem említett elemeire – például az ülések állítható sínjei, az ülés vízszintes vagy függőleges részét szabályozó eszközök, a biztonsági övek csévélői stb. – nem vonatkozik semmilyen előírás, ha azok az ülések H-pontján átmenő vízszintes sík alatt találhatók, akkor is, ha az utas érintkezésbe kerülhet ezekkel a részekkel. (Lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.3.4. bekezdés.)

5.3.4.1.   A tetőre szerelt olyan alkatrészeknek, amelyek nem részei a tetőszerkezetnek (például kapaszkodók, lámpák, napellenzők stb.) a görbületi sugara nem lehet kisebb, mint 3,2 mm. Továbbá a kinyúló részek szélessége nem lehet kisebb, mint a lefelé irányuló kinyúlásuk nagysága; alternatív megoldásként ezeknek a kinyúló részeknek meg kell felelniük a IV. melléklet követelményei szerint végrehajtott energiaelnyelési vizsgálaton (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.3.4.1. bekezdés).

5.3.5.   Ha a fent tárgyalt részek 50 Shore A értéknél kisebb keménységű anyagból készült, merev támaszra szerelt alkatrészt foglalnak magukban, úgy a fenti követelmények csupán a merev támaszra vonatkoznak, vagy a IV. mellékletben leírt eljárás szerint megfelelő vizsgálatokkal kell igazolni, hogy az 50 Shore A értéknél kisebb keménységű anyag nem vágható el úgy, hogy az előírt ütközésvizsgálat során érintkezzen a támasszal. Ebben az esetben a sugárra vonatkozó követelmények nem érvényesek.

5.3.6.   Továbbá a távműködtetésű ablakoknak és válaszfal-rendszereknek, valamint azok kezelőszerveinek meg kell felelniük az 5.8. bekezdés követelményeinek.

5.4.   Tető (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.4. bekezdés)

5.4.1.   Hatály

5.4.1.1.   Az 5.4.2. bekezdés követelményei a tető belső felületére vonatkoznak.

5.4.1.2.   Ezek az előírások nem vonatkoznak azonban a tető azon részeire, amelyeket egy 165 mm átmérőjű gömbbel nem lehet megérinteni.

5.4.2.   Követelmények

5.4.2.1.   A tető belső oldalának az utasok fölött vagy előtt lévő része nem tartalmazhat felfelé vagy lefelé irányuló, veszélyes egyenetlenségeket vagy éles peremeket. A kiálló részek szélessége nem lehet kisebb, mint a lefelé irányuló kinyúlásuk nagysága, és éleik görbületi sugara nem lehet kisebb, mint 5 mm. Különösen a merevítések vagy bordák – kivéve az üvegezett felületek rácsozatát és az ajtókeretet – lefelé irányuló kinyúlásai nem haladhatják meg a 19 mm-t (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.4.2.1. bekezdés).

5.4.2.2.   Ha a merevítések vagy bordák nem teljesítik az 5.4.2.1. bekezdés követelményeit, meg kell felelniük az előírás IV. mellékletében rögzített követelmények szerint végrehajtott energiaelnyelési vizsgálaton.

5.4.2.3.   Azok a fémhuzalok, amelyek kifeszítik a tetőburkolatot és a napellenzők kereteit, legfeljebb 5 mm átmérőjűek lehetnek, vagy az előírás IV. mellékletében előírt energiaelnyelő képességgel kell rendelkezniük. A napellenző keretek nem merev csatlakozóelemeinek meg kell felelniük az 5.3.4.1. bekezdés követelményeinek.

5.5.   Nyitható tetejű járművek (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.5. bekezdés)

5.5.1.   Követelmények

5.5.1.1.   Az alábbi követelmények, valamint az 5.4. bekezdés előírásai akkor érvényesek a nyitható tetejű járművekre, ha a tető zárt helyzetben van.

5.5.1.2.   Továbbá a nyitásra és működtetésre szolgáló berendezéseknek az alábbi feltételeket kell teljesíteniük (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.5.1.2., 5.5.1.2.1. és 5.5.1.2.2. bekezdés):

5.5.1.2.1.

úgy kell őket megtervezni és kialakítani, hogy a véletlen vagy nem kellő időben történő működtetés lehetőségét a lehető legnagyobb mértékben ki lehessen zárni (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.5.1.2., 5.5.1.2.1. és 5.5.1.2.2. bekezdés);

5.5.1.2.2.

legalább 5 mm sugarú lekerekítésekben végződő felületekkel kell rendelkezniük (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.5.1.2., 5.5.1.2.1. és 5.5.1.2.2. bekezdés);

5.5.1.2.3.

úgy kell elhelyezni, hogy nyugalmi helyzetben egy 165 mm átmérőjű gömb ne érinthesse azokat. Ha ez a feltétel nem teljesíthető, a nyitásra és működtetésre szolgáló berendezéseknek nyugalmi állapotban teljesen behúzott helyzetben kell maradniuk vagy olyan kialakításúnak kell lenniük, hogy az előírás IV. melléklete szerint a fejidom pályájához húzott érintő által meghatározott ütközési irányba ható 37,8 daN nagyságú erő hatására az előírás VI. mellékletében leírt kiálló rész legfeljebb 25 mm-re nyúljon ki abból a felületből, amelyre ezeket a berendezéseket szerelték, vagy a berendezéseknek le kell válniuk; ez utóbbi esetben nem maradhatnak vissza veszélyes kiálló részek. (Lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.5.1.2.3. bekezdés.)

5.5.2.   Továbbá a távműködtetésű tetőlemez-rendszereknek és azok kezelőszerveinek meg kell felelniük az 5.8. bekezdés követelményeinek.

5.6.   Nyitottá alakítható járművek (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.6. bekezdés)

5.6.1.   Nyitottá alakítható járművek esetén az 5.4. bekezdés követelményei csak a borulás ellen védő keret felső részének alsó oldalára és a szélvédő keretének felső részére vonatkoznak, szokásos használati helyzetükben. A nem merev tető alátámasztására szolgáló összecsukható rudakon vagy csuklókon – ha ezek az utasok felett és előtt helyezkednek el – nem lehetnek lefelé vagy hátrafelé irányuló veszélyes egyenetlenségek vagy éles szélek. (Lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.6.1. bekezdés.)

5.7.   A járműbe beépített ülések hátsó részei

5.7.1.   Követelmények

5.7.1.1.   Az ülés hátsó részének felülete nem tartalmazhat olyan veszélyes egyenetlenségeket vagy éles széleket, amelyek növelhetik az utasok sérülésének veszélyét vagy a sérülés súlyosságát. (Lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.7.1.1. bekezdés.)

5.7.1.2.   Az 5.7.1.2.1., 5.7.1.2.2 és 5.7.1.2.3 bekezdés előírásainak kivételével, az első ülés háttámlájának azt a részét, amely az előírás I. melléklete szerint a fej ütközési tartományán belül helyezkedik el, az előírás IV. mellékletében előírtaknak megfelelően energiaelnyelésre alkalmas módon kell kialakítani. A fej ütközési tartományának meghatározáshoz az első üléseknek – amennyiben állíthatók – a leghátsó helyzetben kell lenniük, és eközben az ülések háttámláját úgy kell beállítani, hogy annak dőlésszöge lehetőleg 25 ° közelében legyen, ha a gyártó nem rendelkezik másként. (Lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.7.1.2. bekezdés.)

5.7.1.2.1.

Különálló első üléseknél a hátsó utasok fejére vonatkozó ütközési tartomány a háttámla hátsó felületének felső részén, az ülések középvonalától mindkét irányban 10-10 cm-rel nyúljon túl.

5.7.1.2.1.1

Fejtámlákkal ellátott üléseknél a vizsgálatokat a legalsó helyzetbe állított fejtámlákkal és egy, a fejtámla függőleges középvonalán elhelyezkedő pontban kell elvégezni.

5.7.1.2.1.2

Olyan ülés esetén, amelyet több járműtípusba való beszerelésre terveztek, a fej ütközési tartományát azon a járművön kell meghatározni, amelynek leghátsó vezetési helyzete, az összes típust figyelembe véve, a legkedvezőtlenebb; az eredményül kapott ütközési tartományt a többi típusra vonatkozóan is megfelelőnek kell tekinteni.

5.7.1.2.2.

Az első sorülés tekintetében a fej ütközési tartományának azok közé a függőleges hosszanti síkok közé kell esnie, amelyek a szélső ülések középvonalától 10 cm-re – kifelé – helyezkednek el. A sorülés szélső üléseinek középvonalát a gyártónak kell meghatároznia.

5.7.1.2.3.

A fej 5.7.1.2.1.–5.7.1.2.2. bekezdésben előírt határokon kívül eső ütközési tartományában, a fej közvetlen érintkezésének elkerülése érdekében az üléskeretnek kárpitozottnak, és ezekben a tartományokban legalább 5 mm-es görbületi sugárral lekerekítettnek kell lennie. Ezek a részek kielégíthetik az előírás IV. mellékletében meghatározott energiaelnyelési követelményeket. (Lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, 5.7.1.2.3. bekezdés.)

5.7.2.   Ezek a követelmények nem vonatkoznak a hátsó ülésekre, az oldalra vagy hátrafelé néző, az egymásnak háttal elhelyezett, valamint a lehajtható (billenthető) ülésekre. Ha az ülések, a fejtámlák és azok támaszainak ütközési tartománya olyan részeket tartalmaz, amelyek anyagának keménysége nem éri el az 50 Shore A értéket, a fenti követelmények – az előírás IV. mellékletének energiaelnyelésre vonatkozó rendelkezései kivételével – csak a merev részekre vonatkoznak

5.7.3.   Az 5.7. bekezdés követelményei teljesítettnek tekintendők olyan ülések hátsó részei esetében, amelyek a 17. előírás szerint (03. vagy újabb módosításcsomag) jóváhagyott járműtípusba vannak beszerelve.

5.8.   Távműködtetésű ablakok, tetőlemez-rendszerek és válaszfal-rendszerek

5.8.1.   Az alábbi követelmények távműködtetésű ablakokra, tetőlemez- és válaszfal-rendszerekre vonatkoznak a véletlen vagy nem megfelelő működésből eredő sérülések lehetőségének csökkentése érdekében.

5.8.2.   Általános működési követelmények

Az 5.8.3. bekezdésben foglaltak fenntartásával a távműködtetésű ablakok, tetőlemez- és válaszfal-rendszerek az alábbi egy vagy több feltétel teljesülése esetén záródhatnak be:

5.8.2.1.

ha a gyújtáskulcsot bármelyik használati helyzetben behelyezik a gyújtáskapcsolóba, illetve nem mechanikus készüléknél ezzel egyenértékű feltétel teljesülése esetén;

5.8.2.2.

ha áramkulcs használatával bekapcsolják a távműködtetésű ablakokhoz, válaszfal- vagy tetőlemez-rendszerekhez vezető tápáramot;

5.8.2.3.

kézi erőt alkalmaznak a jármű elektromos rendszerének használata nélkül;

5.8.2.4.

folyamatosan működtetik a jármű külső részén elhelyezett zárrendszert;

5.8.2.5.

a gyújtás kikapcsolása vagy a gyújtáskulcs eltávolítása, illetve nem mechanikus készülék esetén ezzel egyenértékű feltétel teljesülésének pillanata és aközött a pillanat közötti időtartam alatt, amikor a két első ajtó közül egyik sincs eléggé nyitva ahhoz, hogy lehetővé tegye az utasok kiszállását;

5.8.2.6.

amikor megkezdődik a távműködtetésű ablak, tetőlemez vagy válaszfal bezáródása 4 mm-t nem meghaladó nyílás esetén;

5.8.2.7.

amikor a felső keret nélküli ajtóval rendelkező jármű távműködtetésű ablaka az ajtó becsukódásakor automatikusan bezáródik. Ebben az esetben az ablak bezáródása előtti maximális nyílás, a 2.15. bekezdés meghatározása szerint, nem haladhatja meg a 12 mm-t.

5.8.2.8.

Lehetővé kell tenni a távirányítású bezárást a távműködtető szerkezet folyamatos működtetésével az alábbi feltételek egyikének teljesülése esetén:

5.8.2.8.1.

a működtető szerkezet és a jármű közötti üzemi távolság nem haladhatja meg a 6 métert;

5.8.2.8.2.

a működtető szerkezet és a jármű közötti üzemi távolság nem haladhatja meg a 11 métert, ha a rendszer közvetlen látótávolságot igényel a működtető szerkezet és a jármű között. Ezt úgy lehet ellenőrizni, hogy homályos felületet helyeznek a működtető szerkezet és a jármű közé.

5.8.2.9.

Egyérintéses zárás csak a vezető ajtajának távműködtetésű ablaka és a tetőlemez esetén engedélyezhető, kizárólag az alatt az idő alatt amikor a gyújtáskulcs be van helyezve és a motor jár. Ez akkor is megengedhető, ha a motort leállítják vagy a gyújtáskulcsot/áramkulcsot eltávolítják, illetve nem mechanikus készüléknél ezzel egyenértékű feltétel teljesül, mindaddig, amíg a két első ajtó egyikét sem nyitják ki olyan mértékben, hogy az lehetővé tegye az utasok kiszállását.

5.8.3.   Önmegfordító szerkezetre vonatkozó követelmények

5.8.3.1.   Az 5.8.2. bekezdésben előírt követelmények egyike sem alkalmazandó, ha a távműködtetésű ablak, tetőlemez- vagy válaszfal-rendszer önmegfordító szerkezettel van felszerelve.

5.8.3.1.1.   Ennek a szerkezetnek meg kell fordítania az ablak, a tetőlemez vagy a válaszfal mozgását, mielőtt 100 N-nál nagyobb becsípő erőt fejtene ki 200 és 4 mm közötti nyílás esetén a távműködtetésű ablak vagy válaszfal felső élénél vagy a elcsúsztatható tetőlemez vezető éle előtt és a billenő tetőlemez hátsó élénél.

5.8.3.1.2.   Az önmegfordító művelet után az ablaknak, a tetőlemeznek vagy a válaszfalnak az alábbi helyzetek egyikének megfelelően kell kinyílnia:

5.8.3.1.2.1.

olyan helyzet, amely lehetővé teszi egy 200 mm átmérőjű félig merev hengeres rúd behelyezését a nyíláson keresztül az 5.8.3.1.1. bekezdésben a megfordítási művelet meghatározásához figyelembe vett érintkezési pont(ok) használatával;

5.8.3.1.2.2.

olyan helyzet, amely megfelel legalább annak a kezdeti helyzetnek, amelyben a szerkezeti elem a zárás megkezdése előtt volt;

5.8.3.1.2.3.

legalább 50 mm-rel nagyobb nyitott helyzet ahhoz képest, amelyben a szerkezeti elem a megfordítás megkezdésének időpontjában volt;

5.8.3.1.2.4.

tetőlemez billenő mozgása esetén a legnagyobb nyílásszög.

5.8.3.1.3.   A megfordító szerkezettel ellátott távműködtetésű ablakok, tetőlemez- vagy válaszfal-rendszerek 5.8.3.1.1. bekezdés szerinti ellenőrzéséhez mérőműszert/vizsgálórudat kell a nyílásba helyezni belülről, vagy válaszfal-rendszer esetén az utastér hátsó részéből a jármű külseje felé oly módon, hogy a rúd hengeres felülete a járműszerkezet minden olyan részével érintkezzen, amely az ablak/tetőlemez/válaszfal nyílásának határait alkotja. A mérőműszer erőhatásra bekövetkező elhajlása 10 ± 0,5 N/mm legyen. A vizsgálórúd lehetséges helyzetét (általában az ablak/tetőlemez/válaszfal szélére és a zárás irányára merőlegesen kell elhelyezni) az előírás IX. mellékletének 1. ábrája szemlélteti. A vizsgálórúdnak az ablak/tetőlemez/válaszfal széléhez és a zárás irányához viszonyított helyzetét a teljes vizsgálat alatt meg kell tartani.

5.8.4.   Kapcsoló elhelyezése és működése

5.8.4.1.   A távműködtetésű ablakok, tetőlemezek és válaszfalak kapcsolóit oly módon kell elhelyezni és működtetni, hogy a véletlen bezáródás kockázatát minimálisra lehessen csökkenteni. A bezáráshoz folyamatosan működtetni kell a kapcsolókat, kivéve az 5.8.2.7., az 5.8.2.9. és az 5.8.3. bekezdésben leírt eseteket.

5.8.4.2.   Biztosítani kell, hogy a hátsó ablakok, a tetőlemez és a válaszfal kapcsolóit, amelyek a jármű hátsó részében utazók használatára szolgálnak, a vezető által működtethető kapcsolóval is ki lehessen kapcsolni, amelyet az első ülések R-pontján átmenő keresztirányú függőleges sík előtt kell elhelyezni. A vezető által működtethető kapcsoló nem szükséges, ha a hátsó ablak, a tetőlemez vagy a válaszfal önmegfordító szerkezettel van ellátva. Ha azonban a vezető által működtethető kapcsoló van beszerelve, az nem hatástalaníthatja az önmegfordító szerkezet működését, illetve nem akadályozhatja meg a válaszfal-rendszer leengedését.

A vezető által működtethető kapcsolót úgy kell elhelyezni, hogy a véletlen működtetés veszélyét minimálisra lehessen csökkenteni. Ezt a kapcsolót az előírás IX. mellékletének 2. ábráján bemutatott szimbólummal vagy ezzel egyenértékű, például az előírás IX. mellékletének 3. ábráján látható ISO 2575:1998 szabvány szerinti, szimbólummal kell jelölni.

5.8.5.   Védőberendezések

Minden olyan védőberendezésnek, amely túlterhelés vagy árammegszakadás esetén megakadályozza az áramforrás károsodását, a túlterhelés vagy automatikus kikapcsolás után önműködően vissza kell állnia alaphelyzetbe. A védőberendezések visszaállása után a záró mozgásnak csak a vezérlőberendezés szándékos működtetése esetén szabad folytatódnia.

5.8.6.   Kezelési utasítások

5.8.6.1.   A jármű kezelési kézikönyvének egyértelmű utasításokat kell tartalmaznia a távműködtetésű ablakra, tetőlemezre vagy válaszfalra vonatkozóan, melyek a következők:

5.8.6.1.1.

a lehetséges következmények magyarázata (becsípődés),

5.8.6.1.2.

a vezető által működtethető kapcsoló használata,

5.8.6.1.3.

figyelmeztető üzenet, amely felhívja a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyeket a távműködtetésű ablakok, tetőlemez- és válaszfal-rendszerek nem megfelelő használata/működtetése idézhet elő, különösen a gyermekekre nézve. Ebbe a tájékoztató részbe bele kell foglalni a vezető felelősségét a többi utasra vonatkozó utasításokkal együtt, továbbá javaslatot kell tartalmaznia arra vonatkozóan, hogy a vezető és az utasok csak a gyújtáskulcs/áramkulcs eltávolítása után, illetve nem mechanikus készüléknél ezzel egyenértékű feltétel teljesülése esetén hagyják el a járművet.

5.8.6.1.4.

figyelmeztető üzenet, amely azt jelzi, hogy különös óvatossággal kell eljárni a távműködtetésű záró rendszerek használatakor (lásd az 5.8.2.8. bekezdést), például csak akkor szabad működésbe hozni, ha a kezelő tisztán rálát a járműre, és meg tud győződni arról, hogy nem áll fenn a távműködtetésű ablakok, illetve a tetőlemez- vagy válaszfal-rendszer általi becsípődés veszélye.

5.8.7.   Ha a távműködtetésű ablakot, tetőlemez- és/vagy válaszfal-rendszert úgy szerelték be a járműbe, hogy az a fent említett vizsgálati eljárásokkal nem ellenőrizhető, a jóváhagyás megadható, ha a gyártó igazolja, hogy a fentiekkel egyenértékű vagy annál jobb védelmet biztosít az utasok számára.

5.9.   Egyéb, nem előírt szerelvények

5.9.1.   Az 5. bekezdés követelményei érvényesek az előző bekezdésekben nem említett olyan szerelvényekre, amelyekkel az utasok az 5.1 –5.7. bekezdésekben leírt körülmények között, illetve a járműben való elhelyezkedésüknél fogva érintkezésbe kerülhetnek. Ha ezek az érinthető részek 50 Shore A értéknél kisebb keménységű anyagból készültek és merev támaszra vannak szerelve, akkor a fenti követelmények csak a merev támaszra vonatkoznak, vagy a IV. mellékletben leírt eljárás szerint végrehajtott megfelelő vizsgálatokkal igazolni kell, hogy az 50 Shore A értéknél kisebb keménységű anyag nem vágható el úgy, hogy az előírt ütközésvizsgálat során érintkezzen a támasszal. Ebben az esetben a sugárra vonatkozó követelmény csak a puha felületre érvényes.

5.9.2.   Például a központi tartóhoz hasonló részeknél vagy a járműnek az 5.9.1. bekezdésben említett egyéb alkatrészeinél, a IV. melléklet szerinti energiaelnyelési vizsgálatot nem szükséges végrehajtani a szerkezettel érintkező minden alkatrészen és az I. mellékletben előírt eljárást nem szükséges elvégezni, ha

 

a műszaki szolgálat véleménye szerint az utas feje valószínűleg nem kerül érintkezésbe az alkatrésszel a járműbe szerelt biztonsági rendszer(ek) működése következtében, vagy

 

a gyártó bizonyítani tudja, hogy az érintkezés nem jön létre, például a VIII. mellékletben leírt vagy más hasonló módszer végrehajtásával.

6.   A JÁRMŰTÍPUS MÓDOSÍTÁSA ÉS A JÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE

6.1.   A járműtípus bármilyen módosításáról értesíteni kell a járműtípus jóváhagyását megadó adminisztratív szervezeti egységet. A szervezeti egység a következőket teheti:

6.1.1.

megállapíthatja, hogy a végrehajtott módosítások valószínűleg nem fejtenek ki jelentős mértékű káros hatást, és a jármű így is megfelel a követelményeknek, vagy

6.1.2.

további vizsgálati jelentést kérhet a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

6.2.   A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a módosítás részletes leírásával együtt, a fenti 4.3 bekezdésben rögzített eljárásnak megfelelően tájékoztatni kell az előírást alkalmazó megállapodásban részt vevő feleket.

6.3.   A jóváhagyás kiterjesztését engedélyező illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és erről tájékoztatja az előírást alkalmazó 1958. évi megállapodásban részt vevő többi felet az előírás II. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatványon.

7.   A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

7.1.   Minden olyan jármű, amely az előírásban meghatározott jóváhagyási jellel van ellátva, megfelel a jóváhagyott járműtípusnak.

7.2.   A fenti 7.1. bekezdésben előírt megfelelőség igazolása érdekében a gyártási sorozatból ki kell választani egy olyan járművet, amely az előírás szerinti jóváhagyási jelet viseli.

7.3.   A gyártás megfelel az előírás követelményeinek, ha teljesíti az 5. bekezdés előírásait.

8.   SZANKCIÓK A GYÁRTÁS NEM MEGFELELŐSÉGE ESETÉN

8.1.   Az előírás értelmében a járműtípusra megadott jóváhagyás visszavonható, ha nem teljesülnek a 7.1. bekezdésben rögzített követelmények, vagy ha a jármű nem felel meg a 7. bekezdésben előírt vizsgálatokon.

8.2.   Ha az előírást alkalmazó megállapodásban részt vevő valamelyik fél visszavonja a korábban megadott jóváhagyást erről késedelem nélkül köteles értesíteni az előírást alkalmazó többi szerződő felet az előírás II. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatványon.

9.   VÉGLEGESEN MEGSZÜNTETETT GYÁRTÁS

Amennyiben a jóváhagyás jogosultja véglegesen megszünteti az előírás értelmében jóváhagyott járműtípus gyártását, erről tájékoztatnia kell a jóváhagyást megadó hatóságot. Az erre vonatkozó közlemény kézhezvételét követően a hatóság tájékoztatja az előírást alkalmazó megállapodásban részt vevő többi felet az előírás II. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatványon.

10.   A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK LEFOLYTATÁSÁÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS AZ ADMINISZTRATÍV SZERVEZETI EGYSÉGEK NEVE ÉS CÍME

Az előírást alkalmazó megállapodásban részt vevő feleknek el kell küldeniük az Egyesült Nemzetek Titkárságára a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatoknak, valamint azoknak az adminisztratív szervezeti egységeknek a nevét és címét, amelyek megadják a jóváhagyást, és amelyekhez be kell nyújtani a más országokban kibocsátott, a jóváhagyást, illetve a jóváhagyás elutasítását vagy visszavonását igazoló formanyomtatványokat.


(1)  1 – Németország, 2 – Franciaország, 3 – Olaszország, 4 – Hollandia, 5 – Svédország, 6 – Belgium, 7 – Magyarország, 8 – Cseh Köztársaság, 9 – Spanyolország, 10 – Jugoszlávia, 11 – Egyesült Királyság, 12 – Ausztria, 13 – Luxemburg, 14 – Svájc, 15 (szabad), 16 – Norvégia, 17 – Finnország, 18 – Dánia, 19 – Románia, 20 – Lengyelország, 21 – Portugália, 22 – Orosz Föderáció, 23 – Görögország, 24 – Írország, 25 – Horvátország, 26 – Szlovénia, 27 – Szlovákia, 28 – Fehéroroszország, 29 – Észtország, 30 (szabad), 31 – Bosznia-Hercegovina, 32 – Lettország, 33 (szabad), 34 – Bulgária, 35 (szabad), 36 – Litvánia, 37 – Törökország, 38 (szabad), 39 – Azerbajdzsán, 40 – Makedónia, Volt Jugoszláv Köztársaság, 41 (szabad), 42 – Európai Közösség (a jóváhagyást a tagállamok adják meg a megfelelő ECE jelük használatával), 43 – Japán, 44 (szabad), 45 – Ausztrália, 46 – Ukrajna. A többi számot a kerekes járművek, berendezések, és a kerekes járművekre szerelhető és/vagy azokon használható alkatrészek egységes műszaki előírásainak elfogadásáról, és az előírások alapján megadott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodás ratifikálásának vagy a megállapodáshoz való csatlakozás időrendi sorrendjében kell hozzárendelni az országokhoz, és az így kiosztott számokról az Egyesült Nemzetek Főtitkára tájékoztatja a megállapodásban részt vevő szerződő feleket.


I. MELLÉKLET

A fej ütközési tartományának meghatározása

1.

A fej ütközési tartománya magában foglalja a jármű belsejében lévő valamennyi olyan üvegezetlen felületet, amely állandó érintkezésbe tud lépni egy 165 mm átmérőjű, gömb alakú fejjel, ami egy olyan mérőberendezés részét képezi, amelynél a csípő csuklópontja és a fej tetőpontja közötti távolság 736 és 840 mm között fokozatmentesen állítható.

2.

A fent említett tartományt az alábbi eljárással, vagy azzal azonos értékű grafikai ábrázolással kell meghatározni:

2.1.

A mérőberendezés csuklópontját valamennyi, a gyártó által megadott üléshelyzetre vonatkoztatva az alábbiak szerint kell elhelyezni:

2.1.1.

elcsúsztatható ülések esetén:

2.1.1.1.

a H-pontban (lásd az V. mellékletet), valamint

2.1.1.2.

a H-pont előtt vízszintesen, 127 mm-re elhelyezkedő pontban, olyan magasságban, ami a H-pont 127 mm-re vagy 19 mm-re előre történő elmozdítása által okozott magasságváltozás eredménye (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, I. melléklet 2.1.1.2. bekezdése).

2.1.2.

nem elcsúsztatható ülések esetén:

2.1.2.1.

a vizsgált ülés H-pontjában.

2.2.

Meg kell határozni a H-pont előtt fekvő összes érintkezési pontot a csuklópont és a fejtető közötti távolságon belül, ahol azt a mérőberendezés és a jármű belső méretei lehetővé teszik. (Lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, I. melléklet 2.2. bekezdése.)

2.2.1.

Abban az esetben, ha a mérőberendezéshez tartozó fejidom, a kar minimális hosszúságra állítása mellett, a hátsó H-pontból átfedi az ülést, úgy ebben a különleges esetben nem kell érintkezési pontot meghatározni.

2.3.

A függőleges állású mérőberendezéssel meg kell határozni a lehetséges érintkezési pontokat, a mérőberendezést úgy forgatva előre és lefelé, hogy minden ívet leírjon a jármű H-ponton átmenő hosszanti irányú függőleges síkjának két oldalán lévő függőleges síkokban, 90 fokos szögig bezáróan.

2.3.1.

Az érintkezési pontok meghatározásakor a mérőberendezés karjának hosszúságát egy adott elmozdulás alatt nem szabad változtatni. Minden elmozdulásnak függőleges helyzetből kell kiindulnia.

3.

Az érintkezési pont az a pont, ahol a mérőberendezés feje érinti a jármű belső részét. A lefelé irányuló legnagyobb elmozdulást az a helyzet határolja, ahol a fej érinti a H-pont felett 25,4 mm-re húzódó vízszintes síkot.


II. MELLÉKLET

KÖZLEMÉNY

(maximális formátum: A4 (210 × 297 mm))

Image


III. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JEL ELRENDEZÉSE

A.   MINTA

(Lásd az előírás 4.4. bekezdését.)

Image

A járműre erősített fenti jóváhagyási jel mutatja, hogy az adott járműtípust, belső berendezései tekintetében, Hollandiában (E4) hagyták jóvá 012349 számon. A jóváhagyási szám első két számjegye azt jelzi, hogy a jóváhagyást a 01. módosításcsomag által módosított 21. előírás követelményei szerint adták meg.

B.   MINTA

(Lásd az előírás 4.5. bekezdését.)

Image

A járműre erősített fenti jóváhagyási jel mutatja, hogy az adott járműtípust Hollandiában (E4) hagyták jóvá a 21. és a 33. előírás értelmében (1). A jóváhagyási számok első két számjegye azt jelzi, hogy a jóváhagyások megadásának napján a 21. előírás magában foglalta a 01. módosításcsomagot, a 33. előírás pedig az eredeti formájában volt érvényes.


(1)  A második szám csak példaként szolgál.


IV. MELLÉKLET

Az energiaelnyelésre alkalmas anyagok vizsgálati módszere

1.   FELSZERELÉS; VIZSGÁLÓBERENDEZÉS; ELJÁRÁS

1.1.   Felszerelés

1.1.1.

Az energiaelnyelő anyagokból készült alkatrészt arra a szerkezeti tartóelemre felszerelve kell megvizsgálni, amelyre a járműben fel van szerelve. A vizsgálatot lehetőség szerint közvetlenül a karosszérián kell elvégezni. Ezt a szerkezeti elemet vagy a karosszériát úgy kell a próbapadhoz rögzíteni, hogy az ütközés következtében ne mozdulhasson el.

1.1.2.

A gyártó kérésére azonban a szerkezeti elemet fel lehet szerelni a járműbe való beépítést szimuláló szerelvényre is, feltéve hogy az alkatrészből és szerelvényből álló egység geometriai elrendezése ugyanaz, merevségi foka nem kisebb, energiaelnyelő képessége pedig nem nagyobb, mint a járműbe szerelt, az alkatrészt és a szerkezeti tartóelemet magában foglaló egységé.

1.2.   Vizsgálóberendezés

1.2.1.

Ez a berendezés egy ingából áll, amelynek forgástengelye csapágyazott, redukált tömege (1) pedig az ütközési középpontban 6,8 kg. Az inga alsó vége egy 165 mm átmérőjű szilárd fejidomból áll, amelynek középpontja azonos az inga ütközési középpontjával.

1.2.2.

A fejidomot két gyorsulásmérő és egy sebességmérő készülékkel kell ellátni, amelyek az ütközés irányában mérik az értékeket.

1.3.   Mérőműszerek

Az alkalmazott mérőműszereknek biztosítaniuk kell a mérések alábbi pontosságú elvégzését:

1.3.1.

Gyorsulás:

 

pontosság = ± 5 % a valós értékhez képest;

 

válaszfrekvencia = 1 000 Hz-ig

 

keresztirányú érzékenység = > 5 % a skála legalacsonyabb pontjához viszonyítva

1.3.2.

Sebesség:

 

pontosság = ± 2,5 % a valós értékhez képest

 

érzékenység = 0,5 km/h

1.3.3.

Az idő mérése:

 

a műszereknek lehetővé kell tenniük a mozgás mérését a vizsgálat teljes időtartama alatt, egy ezredmásodpercen belüli leolvasások mellett;

 

a fejidom és a vizsgálandó rész közötti első érintkezés pillanatában meg kell jelölni az ütközés kezdetét a vizsgálat kiértékelésére szolgáló felvételeken.

1.4.   Vizsgálati eljárás (lásd: X. melléklet, magyarázó megjegyzések, IV. melléklet 1.4. bekezdése)

1.4.1.

A vizsgálandó felületen minden ütközési pontban az ütközés irányát az I. mellékletben leírt mérőberendezéshez tartozó fejidom pályájához húzott érintő határozza meg.

1.4.1.1.

Az előírás 5.3.4.1. és 5.4.2.2. bekezdésében hivatkozott alkatrészek vizsgálatához a mérőberendezés karját meg kell hosszabbítani úgy, hogy érintkezzen a vizsgálandó résszel a forgáspont és a berendezéshez tartozó fejidom teteje között 1 000 mm-es magasságig. Az 5.4.2.2. bekezdésben említett tetőmerevítőkre vagy bordákra, amelyek ilyen módon nem hozhatók érintkezésbe a vizsgálandó résszel, az előírás 5.4.2.1. bekezdésében rögzített követelmények alkalmazandók a kinyúló rész magasságára vonatkozó előírás kivételével.

1.4.2.

Ha az ütközés iránya és az ütközési pontban a felületre rajzolt merőleges által bezárt szög legfeljebb 5 °, a vizsgálatot úgy kell elvégezni, hogy az inga ütközési középpontjának pályájához húzott érintő egybeessen az ütközés irányával. A fejidomnak 24,1 km/h sebességgel kell a vizsgálandó résznek ütköznie, illetve 19,3 km/h sebességgel olyan alkatrészek esetén, amelyek nem felfújt légzsák lefedésére szolgálnak; ezt a sebességet az inga saját lendületével vagy kiegészítő mozgató berendezés alkalmazásával kell elérni.

1.4.3.

Ahol az ütközés iránya és az ütközési pontban a felületre rajzolt merőleges által bezárt szög nagyobb, mint 5 °, a vizsgálatot úgy kell végrehajtani, hogy az inga ütközési középpontjának pályájához húzott érintő egybeessen az ütközési pontra húzott merőlegessel. A vizsgálati sebességet ilyenkor az alkatrésznek az 1.4.2. bekezdésben előírt normál sebességére kell csökkenteni.

2.   EREDMÉNYEK

2.1.   A fent ismertetett módszerrel elvégzett vizsgálatoknál a fejidom lassulása nem haladhatja meg 3 ezredmásodpercnél hosszabb ideig, folyamatosan a 80 g értéket. A lassulás mértékét a két lassulásmérőről leolvasott értékek átlagából kell kiszámítani.

3.   EGYENÉRTÉKŰ ELJÁRÁSOK

3.1.   A fentiekkel egyenértékű vizsgálati módszerek használata akkor megengedett, ha elérhetők a 2. bekezdésben előírt eredmények.

3.2.   Az 1. bekezdésben leírt vizsgálati módszertől eltérő módszer egyenértékűségét annak kell igazolnia, aki a módszert alkalmazza.


(1)  Az inga „mr” redukált tömegének értéke és az inga „m” teljes tömegének az ütközési középpont és a forgástengely közötti „a” távolságban, valamint a súlypont és a forgástengely közötti „l” távolságban mért értéke közötti összefüggés a következő képlettel határozható meg: Mr = (m.l)/a


V. MELLÉKLET

Eljárás a h-pont és a járműben utazó személy törzsének különböző üléshelyzetekben bezárt tényleges dőlésszöge meghatározására

1.   A VIZSGÁLAT CÉLJA

A mellékletben leírt eljárás segítségével meghatározható a H-pont és a járműben utazó személy törzsének egy vagy több üléshelyzetben bezárt szöge, valamint ellenőrizhető a mért adatok és a jármű gyártója által megadott tervezési adatok kapcsolata. (1)

2.   FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

E melléklet alkalmazásában:

2.1.

A „referenciaadat” az üléshelyzet alábbi jellemzőjét, illetve jellemzőit jelenti:

2.1.1.

a H-pont és az R-pont, valamint azok kapcsolata,

2.1.2.

a törzs tényleges és tervezett dőlésszöge, valamint azok kapcsolata.

2.2.

A „háromdimenziós H-pont vizsgáló eszköz” (háromdimenziós próbabábu) a H-pont és a törzs tényleges dőlészögének meghatározására szolgáló eszköz. Az eszköz leírását a melléklet 1. függeléke tartalmazza.

2.3.

A „H-pont” a 4. bekezdés szerint a jármű ülésébe szerelt háromdimenziós próbabábu törzsének és combjának forgáspontja. A H-pont az eszköz középvonalának középpontjában helyezkedik el, a háromdimenziós próbabábu két oldalán található H-pont beállító gombok között. A H-pont elméletileg megfelel az R-pontnak (a tűréshatárok értékét a 3.2.2. bekezdés tartalmazza). A H-pont, a 4. bekezdésben leírt eljárással történő meghatározását követően, az üléspárna-szerkezethez képest állandónak tekinthető, és az ülés állításakor azzal együtt mozog.

2.4.

Az „R-pont” vagy az „ülés referenciapontja” a jármű gyártója által az üléshelyzetekhez megállapított tervezési pont, amelyet a háromdimenziós referenciarendszer figyelembevételével határoz meg.

2.5.

A „törzsvonal” a háromdimenziós próbabábu középvonala, amikor a bábu a leghátsó pozícióban van.

2.6.

A „törzs tényleges dőlésszöge” a H-ponton áthaladó függőleges vonal és a törzsvonal által bezárt, a háromdimenziós próbabábun a hát dőlésszögének beállítására szolgáló kvadránssal mért szöget jelenti. A törzs tényleges dőlésszöge elméletileg megfelel a törzs tervezett dőlészögének (a tűréshatárok értékét a 3.2.2. bekezdés tartalmazza).

2.7.

A „törzs tervezett dőlésszöge” az R-ponton áthaladó függőleges vonal és a törzs vonala között mért szög, olyan helyzetben, amikor az üléstámla a jármű gyártója által tervezett pozícióban van.

2.8.

Az „utas középsíkja” (C/LO) a kiválasztott üléshelyzetekben elhelyezett háromdimenziós próbabábu középső síkját jelenti. A H-pont y tengelyen elfoglalt koordinátájával ábrázolható. Önálló ülések esetén az ülés középsíkja egybeesik az utas középsíkjával. Egyéb ülések esetén az utas középsíkját a gyártó határozza meg.

2.9.

A „háromdimenziós referenciarendszer” a melléklet 2. függelékében leírt rendszert jelenti.

2.10.

A „vonatkoztatási pontok” a jármű gyártója által a járműtesten meghatározott fizikai pontok (lyukak, felületek, jelölések vagy bemélyedések).

2.11.

A „jármű mérési helyzete” a járműnek a háromdimenziós referenciarendszerben a vonatkoztatási pontok koordinátái által meghatározott helyzete.

3.   KÖVETELMÉNYEK

3.1.   Adatszolgáltatás

Minden olyan üléshelyzetre vonatkozóan, amelyeknél referenciaadatokkal kell bizonyítani az előírásban rögzített rendelkezéseknek való megfelelést, a következő adatokat kell, összességében vagy a megfelelő adatokat kiválasztva, benyújtani a melléklet 3. függelékében megadott formában:

3.1.1.

az R-pont koordinátái a háromdimenziós referenciarendszerben;

3.1.2.

a törzs tervezett dőlésszöge;

3.1.3.

az ülésnek (ha állítható) a 4.3 bekezdés szerinti mérési helyzetbe történő állításához szükséges jelölések.

3.2.   A mért adatok és a tervezett műszaki adatok kapcsolata

3.2.1.

A H-pont koordinátáit és a törzs tényleges dőlésszögének értékét, melyet a 4. bekezdésben rögzített eljárással lehet megállapítani, össze kell hasonlítani az R-pont koordinátáival és a jármű gyártója által megadott tervezett törzsdőlésszög értékével.

3.2.2.

Az R-pont és a H-pont relatív pozícióját, valamint a törzs tervezett dőlésszöge és tényleges dőlésszöge közötti kapcsolatot az üléshelyzet szempontjából akkor lehet megfelelőnek tekinteni, ha a koordinátái által meghatározott H-pont egy 50 mm hosszú vízszintes és függőleges oldalú négyzetbe esik, melynek átlói metszik az R-pontot, és ha a törzs tényleges dőlésszöge a törzs tervezett dőlésszögének 5 °-os tartományában található.

3.2.3.

Ha ezek a feltételek teljesülnek, az R-pont és a törzs tervezett dőlésszöge felhasználható az előírásban szereplő rendelkezéseknek való megfelelés bizonyítására.

3.2.4.

Amennyiben a H-pont vagy a törzs tényleges dőlésszöge nem felel meg a 3.2.2. bekezdésben rögzített követelményeknek, a H-pontot és a törzs tényleges dőlésszögét még kétszer meg kell határozni (összesen háromszor). Ha a három művelet közül kettő eredményei megfelelnek a követelményeknek, a 3.2.3. bekezdésben rögzített feltételek lépnek érvénybe.

3.2.5.

Amennyiben a 3.2.4. bekezdésben leírt három művelet közül legalább kettő eredményei nem felelnek meg a 3.2.2. bekezdés követelményeinek, vagy ha a vizsgálat nem végezhető el, mert a jármű gyártója nem adta meg az R-pont helyzetére vagy a törzs tervezett dőlésszögére vonatkozó adatokat, a három mért pont súlypontját vagy a három mért szög átlagát kell érvényes értékként alkalmazni és figyelembe venni minden olyan esetben, amikor az előírásban utalás történik az R-pontra vagy a törzs tervezett dőlésszögére.

4.   ELJÁRÁS A H-PONT ÉS A TÖRZS TÉNYLEGES DŐLÉSSZÖGE MEGÁLLAPÍTÁSÁRA (lásd X. melléklet, magyarázó megjegyzések, V. melléklet 4. bekezdése)

4.1.

A gyártó, saját belátása szerint, 20 ± 10 °C hőmérsékletre előfűtheti a járművet annak érdekében, hogy az ülés anyaga elérje a környezeti hőmérsékletet. Amennyiben a vizsgálandó ülést korábban még nem használták, egy 70-80 kg súlyú személynek helyet kell foglalnia az ülésen, vagy egy ugyanilyen súlyú eszközt kell az ülésre helyezni kétszer egy percig, hogy a párna és a háttámla meghajoljon. A gyártó kérésére a háromdimenziós próbabábu beszerelése előtt legalább 30 percig nem szabad terhelni az üléseket.

4.2.

A járműnek a 2.11. bekezdésben meghatározott mérési helyzetben kell lennie.

4.3.

Az ülést (amennyiben állítható) először a leghátsó normál vezetési vagy utazási pozícióba kell állítani a jármű gyártójának előírásai szerint úgy, hogy csak az ülés hosszanti beállítását veszik figyelembe, a normál vezetési vagy utazási helyzettől eltérő célokra használt ülés mozgását pedig figyelmen kívül hagyják. Ha az üléseket egyéb módon is be lehet állítani (függőleges, szögbeállítás, háttámla-beállítás stb.), akkor ezeket a beállításokat a jármű gyártójának előírásai szerint kell elvégezni. Függesztett ülések esetén a függőleges helyzetet szilárdan rögzíteni kell a gyártó által előírt normál vezetési helyzetnek megfelelően.

4.4.

Az ülés háromdimenziós próbabábuval érintkező felületét megfelelő méretű és szerkezetű muszlinanyaggal kell letakarni, amely a műszaki leírásában cm-ként 18,9 fonalat tartalmazó és 0,228 kg/m2 súlyú normál pamutszövetként, illetve ugyanilyen jellemzőkkel rendelkező kötött vagy nem szőtt anyagként szerepel. Amennyiben a vizsgálatot a járműből kiszerelt ülésen hajtják végre, a padlónak, amelyre az ülést helyezik, ugyanolyan lényegi jellemzőkkel (2) kell rendelkeznie, mint a jármű padlójának, ahol az ülést használni szeretnék.

4.5.

Helyezze el a háromdimenziós próbabábu ülőfelületet és hátat reprezentáló részét úgy, hogy az utas középsíkja (C/LO) egybeessen a háromdimenziós próbabábu középsíkjával. A gyártó kérésére a háromdimenziós próbabábut a járművön belül a C/LO síkhoz képest el lehet mozdítani, ha a járművön kívüli bábu olyan messze van, hogy az ülés pereme miatt nem lehet a bábukat egy szintbe állítani.

4.6.

Erősítse a bábu lábfejét és alsó lábszárát az ülőfelülethez külön-külön vagy a térdcsuklók tengelye és az alsó lábszár szerelvény segítségével. A H-pont beállító gombokat összekötő vonalnak párhuzamosnak kell lennie a talajjal és merőlegesnek az ülés hosszanti középsíkjára.

4.7.

Állítsa be a háromdimenziós próbabábu lábfejét és lábát a következők szerint:

4.7.1.

Kiválasztott üléshelyzet: vezetési és külső első utaspozíció

4.7.1.1.

A lábfejeket és a lábakat előre kell tolni oly módon, hogy a lábfejek természetes helyzetet vegyenek fel a padlón, szükség esetén a pedálok között. Ha lehetséges, a bal lábfejet körülbelül ugyanolyan távolságban kell elhelyezni a háromdimenziós próbabábu középsíkjának bal oldalától, mint a jobb lábfejet a középsík jobb oldalától. A háromdimenziós próbabábu keresztirányú dőlésének beállítására szolgáló libellát szükség esetén vízszintes helyzetbe lehet állítani az ülőfelület utánállításával, vagy a láb és a lábfej hátratolásával. A H-pont beállító gombokat összekötő vonalnak merőlegesen kell állnia az ülés hosszanti középsíkjára.

4.7.1.2.

Ha a bal lábat nem lehet párhuzamosan tartani a jobb lábbal, és a bal lábfejet nem támasztja meg a járműszerkezet, tolja előre a bal lábfejet, amíg meg nem tudja támasztani. A beállító gomboknak folyamatosan egy vonalban kell állniuk.

4.7.2.

Kiválasztott üléshelyzet: külső hátsó

A hátsó üléseken vagy pótüléseken a próbabábu lábait a gyártó előírásainak megfelelően kell beállítani. Amennyiben a lábfejek a padló különböző magasságú részein helyezkednek el, az első ülést elsőként érintő lábfejet kell referenciapontnak tekinteni, a második lábfejet pedig úgy kell elhelyezni, hogy a bábu ülőfelülete a keresztirányú dőlés beállítására szolgáló libella szerint vízszintes legyen.

4.7.3.

Egyéb kiválasztott üléshelyzetek:

A fenti 4.7.1. bekezdésben leírt általános eljárást kell követni azzal a kivétellel, hogy a lábfejet a jármű gyártójának előírásai szerint kell elhelyezni.

4.8.

Helyezze fel a terhelősúlyokat az alsó lábszárra és a combra, és állítsa vízszintes helyzetbe a háromdimenziós próbabábut.

4.9.

Döntse előre a próbabábu hátát az elülső ütközőig, és a térdcsuklók tengelye segítségével távolítsa el a próbabábut a háttámlától. Az alábbi módszerek egyikével helyezze vissza a háromdimenziós próbabábut az ülésre:

4.9.1.

Ha a háromdimenziós próbabábu elkezd hátrafelé csúszni, kövesse az alábbi eljárást: Engedje hátracsúszni a háromdimenziós próbabábut addig a pontig, amikor a térdcsuklók tengelyére ható, vízszintesen előrefelé irányuló terhelésre már nincs szükség, vagyis amikor a bábu háta érintkezik az ülés háttámlájával. Helyezze át az alsó lábszárat, ha szükséges.

4.9.2.

Ha a háromdimenziós próbabábu nem csúszik hátrafelé, kövesse az alábbi eljárást: Tolja hátra a háromdimenziós próbabábut a térdcsuklók tengelyének vízszintesen hátrafelé irányuló terhelésével, amíg az ülőfelület nem érintkezik a háttámlával (lásd a melléklet 1. függelékében szereplő 2. ábrát).

4.10.

A csípő dőlésszögének beállítására szolgáló kvadráns és a térdcsuklók tengelye burkolatának metszéspontjában alkalmazzon 100 ± 10 N terhelést a háromdimenziós próbabábu hátára. A terhelés irányát a fenti metszéspont és a combok beállítására szolgáló tengely burkolata feletti ponton áthaladó vonal mentén kell megtartani (lásd a melléklet 1. függelékében szereplő 2. ábrát). Ezután engedje vissza óvatosan a bábu hátlapját a háttámlára. Az eljárás hátralevő részében ügyelni kell arra, hogy a háromdimenziós próbabábu ne csússzon előre.

4.11.

Helyezze fel az ülőfelület jobb és bal oldalára a terhelősúlyokat, majd váltakozva a törzs terhelésére szolgáló nyolc darab súlyt. A háromdimenziós próbabábunak vízszintes helyzetben kell maradnia.

4.12.

A háttámlára irányuló nyomás feloldása érdekében döntse előre a próbabábu hátát. Lendítse ki oldalra a háromdimenziós próbabábut 10 °-kal (a függőleges középsík mindkét oldalára 5 °-kal) három teljes ciklusban a próbabábu és az ülés között felhalmozódott feszültség feloldása érdekében.

A lendítési művelet során a háromdimenziós próbabábu térdcsukló-tengelye eltérhet a megadott vízszintes és függőleges vonaltól. Ezért a térdcsukló-tengelyt a lengő mozdulatok közben megfelelő nagyságú oldalerő kifejtésével meg kell tartani. A térdcsukló-tengely megtartása és a háromdimenziós próbabábu lendítése során ügyeljen arra, hogy kívülről ne fejtsen ki véletlenül erőt függőleges irányban vagy előrefelé és hátrafelé.

A művelet során nem kell visszatartani vagy megtartani a próbabábu lábfejét. Ha a lábfejek változtatják pozíciójukat, akkor pillanatnyilag abban a helyzetben kell hagyni őket.

Óvatosan engedje vissza a bábu hátát a háttámlára, és ellenőrizze, hogy a két libella vízszintes helyzetben van-e. Amennyiben a kilendítő művelet során elmozdult a próbabábu lába, a következő lépések végrehajtásával kell visszahelyezni:

Felváltva, csak a szükséges mértékben, emelje fel mindkét lábfejet a padlóról, amíg a lábfej mozgása meg nem szűnik. A felemelés során a lábfejek szabadon elfordulhatnak, nem kell elülső vagy oldalsó terhelősúlyokat alkalmazni. Ha mindkét lábfejet visszahelyezte a padlóra, a saroknak érintkeznie kell az erre a célra tervezett szerkezettel.

Ellenőrizze, hogy az oldalsó libella vízszintes helyzetben van-e, ha szükséges, helyezzen fel megfelelő nagyságú oldalsó terhelősúlyt a bábu hátlapjának tetejére, melynek hatására a háromdimenziós próbabábu ülőfelülete egy szintbe kerül az üléssel.

4.13.

Tartsa meg a térdcsukló-tengelyt, hogy a próbabábu ne csússzon előre az üléspárnán, és közben végezze el az alábbi műveleteket:

(a)

engedje vissza a bábu hátlapját a háttámlára;

(b)

felváltva fejtsen ki legfeljebb 25 N nagyságú vízszintesen hátrafelé irányuló erőt a hát dőlésszögének beállítására szolgáló tengelyre, körülbelül a törzs terhelősúlyainak közepe magasságában, majd oldja ki, amíg a csípő dőlésszögének beállítására szolgáló kvadráns nem jelzi, hogy a terhelés kioldása után a bábu stabil helyzetben van. Ügyelni kell arra, hogy a háromdimenziós próbabábut ne érje kívülről lefelé vagy oldalról ható erő. Ha a háromdimenziós próbabábut ismételten szintbe kell állítani, fordítsa előre a bábu hátát, szintezze be, és ismételje meg az eljárást a 4.1.2. bekezdéstől kezdve.

4.14.

Végezze el a következő méréseket:

4.14.1.

A H-pont koordinátáit a háromdimenziós referenciarendszer figyelembevételével kell meghatározni.

4.14.2.

A törzs tényleges dőlésszögét a hát dőlésszögének beállítására szolgáló kvadránsról lehet leolvasni, amikor a bábu a leghátsó pozícióban van.

4.15.

Amennyiben célszerű megismételni a háromdimenziós próbabábu beszerelését, előtte legalább 30 percig nem szabad terhelni az ülést. Az ülésre helyezett háromdimenziós próbabábut csak a vizsgálat elvégzésének idejére szabad terhelősúlyokkal felszerelni.

4.16.

Ha az ugyanabban a sorban lévő ülések hasonlónak tekinthetők (ülőpad, azonos ülések stb.), minden egyes üléssor esetében csak egy H-pontot és egy tényleges törzs-dőlésszöget kell meghatározni úgy, hogy a melléklet 1. függelékében leírt háromdimenziós próbabábut olyan ülésre helyezik, amelyet a teljes sorra nézve reprezentatívnak tekintenek. Ez a hely

4.16.1.

az első sor esetében a vezetőülés;

4.16.2.

a hátsó sor vagy sorok esetében egy külső ülés.


(1)  Az első ülésektől eltérő üléshelyzetekben, ahol a H-pontot nem lehet a háromdimenziós H-pont vizsgáló eszközzel vagy eljárásokkal meghatározni, az illetékes hatóság, saját döntése szerint, a gyártó által megadott R-pontot veheti figyelembe referenciapontként.

(2)  Dőlésszög, magassági eltérés az üléstartó szerelvényhez képest, felület textúrája stb.

1. függelék

A háromdimenziós H-pont vizsgáló eszköz leírása (1)

(Háromdimenziós próbabábu)

1.   Hát- és ülőfelület

A próbabábu háta és ülőfelülete merevített műanyagból és fémből készül; az emberi test törzsét és combjait szimulálják, és a H-pontban csuklópánttal vannak felfüggesztve. A H-pontban felfüggesztett próbabábuhoz erősített kvadráns a törzs tényleges dőlésszögének mérésére szolgál. Az ülőfelülethez csatlakozó, a comb beállítására szolgáló állítható tengely segítségével határozható meg a comb középvonala, és ez a csípő dőlésszögének beállítására szolgáló kvadráns alapvonala.

2.   Törzs és lábak

Az alsó lábszárak a térdeket csuklósan összekötő tengelynél kapcsolódnak az ülőfelülethez, amely a comb beállítására szolgáló állítható tengely oldalsó meghosszabbítása. A térd dőlésszögének mérése érdekében a kvadránsokat az alsó lábszárakba építik be. A cipőt és a lábfejet reprezentáló részek kalibrálva vannak a lábfej dőlésszögének méréséhez. Az eszköz két libella segítségével állítható be a térben. A törzs terhelősúlyait a megfelelő gravitációs középpontokban kell elhelyezni, hogy az ülésre ható nyomás egy 76 kg-os férfi súlyának feleljen meg. Ügyelni kell arra, hogy a háromdimenziós próbabábu valamennyi illesztése szabadon mozogjon, jelentős súrlódás nélkül.

1.     ábra

A háromdimenziós próbabábu alkotórészeinek megnevezése

Image

2.     ábra

A háromdimenziós próbabábu alkotórészeinek mérete és terheléselosztasa

Image


(1)  A háromdimenziós H-pont vizsgáló eszköz felépítéséről bővebb tájékoztatást kérhet a Society of Automobile Engineers (SAE) társaságtól (400 Commonwealth Drive, Warrendale, Pennsylvania 15096, Amerikai Egyesült Államok).

Az eszköz megfelel az ISO 6549-1980 szabványban leírt műszaki adatoknak.

2. függelék

A háromdimenziós referenciarendszer

1.

A háromdimenziós referenciarendszert a jármű gyártója által megállapított három merőleges sík határozza meg (lásd az ábrát) (1).

2.

A jármű mérési helyzete a következőképpen állapítható meg: a járművet a támasztófelületre kell helyezni úgy, hogy a vonatkoztatási pontok koordinátái megfeleljenek a gyártó által megadott értékeknek.

3.

Az R-pont és a H-pont koordinátáit a jármű gyártója által megállapított vonatkoztatási pontokhoz viszonyítva kell meghatározni.

Ábra

Háromdimenziós referenciarendszer

Image


(1)  A referenciarendszer megfelel az ISO 4130-1978 szabvány előírásainak.

3. függelék

Üléshelyzetekre vonatkozó referenciaadatok

1.   Referenciaadatok kódolása

Az üléshelyzetekre vonatkozó referenciaadatok folytatólagosan vannak felsorolva. Az üléshelyzetek kétjegyű kód alapján azonosíthatók. Az első jegy egy arab szám, amely az üléssor számát mutatja a jármű elejétől hátrafelé számolva. A második jegy egy nagybetű, amely az ülésnek a sorban elfoglalt helyét mutatja a jármű előrehaladási irányából nézve. A következő betűk használhatók:

L

=

bal

C

=

középső

R

=

jobb

2.   A jármű mérési helyzetének leírása:

2.1.

Vonatkoztatási pontok koordinátái

X

Y

Z

3.   Referenciaadatok felsorolása:

3.1.

Üléshelyzet: …

3.1.1.

R-pont koordinátái

X

Y

Z

3.1.2.

Törzs tervezett dőlésszöge: …

3.1.3.

Az ülés beállítására vonatkozó előírások (1):

vízszintes

:

függőleges

:

szögbeállítás

:

törzs dőlésszöge

:

Megjegyzés: A további üléshelyzetekre vonatkozó referenciaadatokat a 3.2., 3.3. stb. pontban sorolhatja fel.


(1)  A nem kívánt törlendő.


VI. MELLÉKLET

A kiálló részek mérésének módszere

1.   Annak megállapítására, hogy egy alkatrész milyen mértékben emelkedik ki a felületből, amelyre felszerelték, egy 165 mm átmérőjű gömböt kell mozgatni a vizsgálandó alkatrész mentén, és azzal folyamatosan érintkezésben kell tartani, az érintkezés kiindulási pontjától kezdődően. A kinyúlás értéke az y érték összes lehetséges változata közül a legnagyobb úgy, hogy az y és az x változót is a gömb középpontjától a felületre merőlegesen mérik.

1.1.   Ha a falak, szerkezeti részek stb. 50 Shore A értéknél kisebb keménységű anyaggal vannak bevonva, akkor a kiálló részek fentiek szerinti méréséhez ezeket az anyagokat el kell távolítani.

2.   A vonatkoztatási tartományon belül található kapcsolók, húzógombok, stb. kinyúlását az alábbiakban ismertetett vizsgálóberendezéssel és módszerrel kell mérni:

2.1.   Vizsgálóberendezés

2.1.1.

A kiálló részek mérésére szolgáló vizsgálóberendezés egy 165 mm átmérőjű félgömb alakú fejből áll, amelyben egy 50 mm átmérőjű csúszó nyomótuskó található.

2.1.2.

A nyomótuskó sík felületének és a fejidom szélének egymáshoz viszonyított helyzetei egy skálán jelennek meg, ahol a berendezésnek a vizsgálati tárgyról történő levétele után mozgó mutató jelzi a mindenkor mért legnagyobb értéket. A minimális mérhető távolságnak 30 mm-nek kell lennie; a skála fél milliméteres osztású legyen, hogy a vizsgálandó kiálló rész méreteit jelezni tudja.

2.1.3.

Kalibrálás:

2.1.3.1.

A berendezést egy sík felületre kell helyezni úgy, hogy a tengelye a felületre merőleges legyen. A skálát akkor kell nullára állítani, amikor a nyomótuskó sík előlapja megérinti a felületet.

2.1.3.2.

Egy 10 mm-es kitámasztórudat kell beilleszteni a nyomótuskó sík előlapja és a rányomódó felület közé, és ellenőrizni kell, hogy a mozgó mutató rögzíti-e a mért értéket.

2.1.4.

A melléklet függelékének ábrája a kiálló rész mérésére szolgáló berendezést mutatja.

2.2.   A vizsgálati módszer

2.2.1.

A nyomótuskót olyan mértékben kell visszahúzni, hogy a fejidomban üres tér keletkezzen; a mutatót a nyomótuskóval érintkezésbe kell hozni.

2.2.2.

A berendezést legfeljebb 2 daN erővel úgy kell a mérendő kiálló részre ráhelyezni, hogy a fej a körülötte lévő anyag lehető legnagyobb felületével érintkezzen.

2.2.3.

A nyomótuskót addig kell előrefelé mozgatni, míg hozzá nem ér a mérendő kiálló részhez. A kiugrás értékét a skáláról kell leolvasni.

2.2.4.

A fejidomot úgy kell beállítani, hogy a lehető legnagyobb kiálló részt lehessen megmérni. Ezt az értéket rögzíteni kell.

2.2.5.

Ha két vagy több kezelőszerv olyan közel van egymáshoz, hogy azokhoz a nyomótuskó vagy a fejidom egyszerre hozzáér, az alábbiak szerint kell eljárni:

2.2.5.1.

Az olyan több részből álló kezelőszerveket, amelyek a fejidom üregébe egyidejűleg bevezethetők, egyetlen kiálló részként kell kezelni.

2.2.5.2.

Ha a normál vizsgálatot más kezelőszerveknek a fejidommal való érintkezése akadályozza, a vizsgálatot azok eltávolítása után kell elvégezni. Ezt követően újra vissza kell őket helyezni, és egymás után meg kell vizsgálni a vizsgálat megkönnyítése érdekében eltávolított többi kezelőszervvel együtt.

Függelék

Ábra

Kiálló részek mérésére szolgáló berendezés

Image


VII. MELLÉKLET

Vizsgálóberendezés és eljárás az előírás 5.2.1. bekezdésének alkalmazásához

Azokat a szerkezeti részeket (kapcsolók, húzógombok stb.), amelyeket az alábbiakban ismertetett vizsgálóberendezéssel és módszerrel meg lehet érinteni, úgy kell tekinteni, hogy azokba az utasok térde beleütközhet. A lábműködtetésű kezelőszerveket lábpedálként kell felszerelni.

1.   Vizsgálóberendezés

1.1.   A vizsgálóberendezés vázlata:

Image

2.   Vizsgálati módszer

A vizsgálóberendezés a műszerfal vonatkoztatási magassága alatt bármilyen helyzetbe elhelyezhető úgy, hogy

2.1.

az xx' sík párhuzamos maradjon a jármű hosszanti középsíkjával;

2.2.

az x tengely a vízszinteshez képest felfelé és lefelé 30°-kal elforgatható.

3.   A vizsgálat elvégzése előtt minden 50 Shore A értéknél kisebb keménységű anyagot el kell távolítani.


VIII. MELLÉKLET

Dinamikusan meghatározott fejütközési tartomány megállapítása

1.   Dinamikusan meghatározott fejütközési tartomány megállapítása tekintettel a védőrendszerre

1.1.

Az I. mellékletben leírt eljárástól eltérően a kérelmező igazolhatja a vizsgálatok végrehajtásáért felelős műszaki szolgálat által elfogadott módszerrel, hogy a dinamikusan meghatározott fejütközési tartomány megfelel az adott járműtípusnak.

1.2.

A dinamikusan meghatározott fejütközési tartomány igazolására megfelelő módszerek lehetnek a következők:

1.2.1.

Jármű ütközésvizsgálata

az utasok mozgásának időbeli lefolyása megállapítására a járműbe szerelt védőrendszer tekintetében, melynek során a járművet frontálisan egy merev akadálynak ütköztetik ± 30 °-os szögtartományban, legalább 48,3 km/h ütközési sebességgel. Általában elegendő vizsgálni az ütközés hatását 0 °-os, + 30 °-os és – 30 °-os szög esetén.

A dinamikusan meghatározott fejütközési tartományt utasokat reprezentáló 5 percentilis női, 50 percentilis férfi és a 95 percentilis férfi felnőtt próbabábuval kell meghatározni, és a vizsgálat előtt mindegyiket a gyártó által ajánlott ülési helyzetben kell elhelyezni.

1.2.2.

Szános vizsgálat

A mozgás időbeli lefolyását a 16. előírás VIII. mellékletében bemutatott lassulás–idő diagramon kell vizsgálni (50 km/h sebességváltozás) a fent leírt próbabábu-családra vonatkozóan, és a megfelelő bábu olyan előre irányuló elmozdulását kell előidézni, amely megfelel a bábuk mozgásának az 1.2.1. bekezdés szerint végrehajtott valódi frontális ütközés vizsgálata alatt.

A bábuk előre történő elmozdulásának iránya megfelelő, ha a vizsgálati objektum, általában a test külsejének középvonala beleesik a szán hosszirányú középvonalától számított ± 18 °-os szögtartományba. Általában elegendő vizsgálni az ütközés hatását 0 °-os, +18 °-os és –18 °-os szög esetén.

1.2.3.

Szimulált ütközéses vizsgálat

A fenti 1.2.1. bekezdésben leírt próbabábu-család által reprezentált utasok mozgásának időbeli lefolyását az 1.2.1. vagy az 1.2.2. bekezdésben leírtak szerint kell vizsgálni. A szimulációs módszert legalább három ütközési állapot alapján kell hitelesíteni az 1.2.1. vagy az 1.2.2. bekezdésben előírtak szerint.

2.   A dinamikusan meghatározott fejütközési tartomány a műszerfal összes olyan területét magában foglalja, amely érintkezésbe kerülhet a járműtípusba szerelt védőrendszert használó utasok fejével.

3.   Ha a járműtípus különböző védőrendszerekkel van felszerelve, elegendő a legkisebb teljesítményű védőrendszer vizsgálata. Azonban azokat a védőrendszereket, amelyeket a vezető vagy az utas üzemen kívül tud helyezni, a gyártó által a kezelési kézikönyvben ajánlott és jelzett módon kell beállítani.

Amennyiben a gyártó biztosítja a védőrendszer egy részének állandó üzemen kívül helyezését, akkor ezt a részt a kikapcsolt állapot konfigurációja szerint kell beállítani.

4.   A gyártó vagy képviselője jogosult arra, hogy olyan számításokat, szimulációkat, vizsgálati adatokat vagy vizsgálati eredményeket nyújtson be, amelyek megfelelően igazolják a dinamikusan meghatározott fejütközési tartományt.


IX. MELLÉKLET

Hengeres vizsgálórúd tipikus helyzete a tető- és az ablaknyílásban

Image

Példák a vezető által működtethető kapcsoló szimbólumaira

2.   Ábra

Image

3.   Ábra

(ISO 2575:1998)

Image


X. MELLÉKLET

Magyarázó megjegyzések

2.3. bekezdés

A vonatkoztatási tartomány nem tartalmazza a visszapillantó tükröt, ezért az energiaelnyelési vizsgálatot a visszapillantó tükör nélkül kell elvégezni. Az inga nem ütheti meg a tükör szerelési helyét.

2.3. és 2.3.1. bekezdés

A bekezdések meghatározása szerint vizsgálat alól kivont kormánykerék mögötti terület szintén az első utasok fejütközési tartományába tartozik.

Állítható kormánykerék esetén a vizsgálat alól kivont tartomány a kivont tartományok közös területére korlátozható minden olyan vezetési helyzetben, amelyet a kormánykerék felvehet.

Olyan esetben, ahol több kormánykerék közül lehet választani, a vizsgálat alól kivont tartományt a legkisebb átmérőjű, legkedvezőtlenebb kormánykerék használatával kell megállapítani.

2.4. bekezdés

A műszerfal szintjének túl kell nyúlnia az utastér teljes szélességén, és egy függőleges vonalnak a műszerfal felületét érintő leghátsó pontjai segítségével kell meghatározni úgy, hogy a vonalat a jármű szélességében mozgatják. Ha egyszerre két vagy több érintkezési pont keletkezik, az alsó érintkezési pontot kell használni a műszerfal szintjének megállapításához. Konzolok esetén, ha a műszerfal szintje nem állapítható meg a függőleges vonal érintkezési pontjai segítségével, ezt az értéket az első ülések H-pontja felett 25,4 mm távolságban húzott vízszintes vonal és a konzol metszéspontja határozza meg.

2.5. bekezdés

A jármű oldalán a tetőnek az ajtónyílás felső szélénél kell kezdődnie. Normál esetben a tető oldalsó határvonalát az ajtó nyitásakor hátramaradó karosszériaelem alsó széle (oldalnézetben) által képzett körvonal jelenti. Ablakok esetén a tető oldalsó határvonalának folytonos, átlátszó vonalnak kell lennie (az oldalsó ablaktáblák behatolási pontjánál). Az oszlopoknál a tető oldalsó határvonalának át kell haladnia az átlátszó vonalak között levő összekötő egyenesen. A 2.5. bekezdés meghatározása a 2.7. vagy 2.8. bekezdésben leírt jármű tetején levő összes nyílásra érvényes, zárt helyzetben. Méréseknél a lefelé néző peremeket nem kell figyelembe venni. Ezek a jármű oldalfalát alkotó résznek tekintendők.

Image

2.7. bekezdés

A nem mozgatható hátsó ablak merev szerkezeti elem.

A merev anyagból készült nem mozgatható hátsó ablakokkal rendelkező járműveket a 2.8. bekezdés értelmében nyitható tetejű járműveknek kell tekinteni.

2.18. bekezdés

Ha a merev anyag és a panel széle között hézag van, ezt a szélt az 5.1.1. bekezdéshez fűzött magyarázat táblázatában szereplő hézagértéknek megfelelően minimális görbületi sugárban kell lekerekíteni. Ez az előírás érvényes akkor is, ha a kinyúlás magassága, a VI. melléklet 1. bekezdésében leírt eljárással történő meghatározás szerint, legfeljebb 3,2 mm.

Ha a hézag olyan tartományban található, ahol a fej ütközésvizsgálatát kell elvégezni, azokat a széleket, amelyekkel az utas az alkatrészek elmozdulásából eredően érintkezhet, legalább 2,5 mm-es minimális sugárban le kell kerekíteni.

5.1.1. bekezdés

Éles szélnek tekinthető a merev anyag széle, amelynek görbületi sugara kisebb, mint 2,5 mm, a paneltől mérve 3,2 mm-nél kisebb kinyúlásokat kivéve. Ebben az esetben nem érvényes a minimális görbületi sugárra vonatkozó követelmény, feltéve, hogy a kinyúlás magassága nem nagyobb, mint szélességének a fele, és a szélei tompák.

A rácsok az előírásoknak megfelelőnek tekintendők, ha teljesítik az alábbi táblázatban szereplő minimális követelményeket:

Elemek közötti hézag (mm)

Lapos elemek

Lekerekített elemek min. sugara (mm)

e/min. (mm)

min. sugara (mm)

0–10

1,5

0,25

0,5

10–15

2,0

0,33

0,75

15–20

3,0

0,50

1,25

Image

5.1.2. bekezdés

A vizsgálat során meg kell állapítani, hogy az ütközési tartományban lévő, megerősítéshez használt részek elmozdulhatnak vagy áthatolhatnak-e olyan mértékben, ami megnöveli az utasok sérülésének veszélyét vagy a sérülések súlyosságát.

5.1.3. bekezdés

Ez a két megközelítés (a műszerfal szintje és alsó széle) eltérő lehet. Ez a pont azonban szerepel az 5.1. bekezdésben (… a műszerfal szintje felett …), ezért csak akkor érvényes, ha a két megközelítést egyesítik. Abban az esetben, ha a két megközelítést nem egyesítik, vagyis a műszerfal alsó széle a műszerfal szintje alatt található, az 5.3.2.1. bekezdés szerint kell meghatározni, hivatkozással az 5.8. bekezdésre.

5.1.4. bekezdés

Ha a kihúzó fogantyú vagy gomb szélessége legalább 50 mm, és olyan tartományban helyezkedik el, ahol, ha a szélessége kisebb lenne, mint 50 mm, a legnagyobb kinyúlást a VI. melléklet 2. bekezdésében leírt fejidomos mérőberendezéssel kellene meghatározni. A legnagyobb kinyúlást a VI. melléklet 1. bekezdése szerint kell megmérni, vagyis egy 165 mm átmérőjű gömböt kell használni, és meg kell határozni az y tengely magasságváltozásának maximális értékét. A keresztmetszeti területet azzal a felülettel párhuzamos síkban kell mérni, amelyre az alkatrész fel van szerelve.

5.1.5. bekezdés

Az 5.1.4. és az 5.1.5. bekezdés kiegészíti egymást. Az 5.1.5. bekezdés első mondata alkalmazandó (vagyis a visszahúzódást vagy a leválást előidéző 37,8 daN erő), továbbá az 5.1.4. bekezdés érvényes olyan esetben, ha visszahúzáskor a kiemelkedés 3,2 és 9,5 mm között van, illetve leválás esetén az 5.1.5. bekezdés két utolsó mondata alkalmazandó (a keresztmetszeti területet az erő kifejtése előtt kell mérni). Ha azonban a gyakorlati körülmények miatt az 5.1.4. bekezdést kell alkalmazni (visszahúzódás 9,5 mm alá és 3,2 mm fölé), a gyártó választása szerint célszerű ellenőrizni az 5.1.4. bekezdés előírásait az 5.1.5. bekezdésben meghatározott 37,8 daN erő kifejtése előtt.

Image

5.1.6. bekezdés

Mivel puha anyagok esetében a követelmények csak a merev támaszra érvényesek, a kinyúlást csak a merev támasznál kell mérni.

A Shore-keménység mérését a vizsgálati objektum mintáin kell elvégezni. Ha az anyag állapota miatt nem lehet Shore A eljárással megmérni a keménységet, az értékeléshez összehasonlító méréseket kell végezni.

5.2.1. bekezdés

A lábpedálokat, azok karját és a közvetlen csuklós szerkezetet, a fémborítás kivételével, ki kell zárni a vizsgálatból.

A gyújtáskulcs kielégíti ennek a bekezdésnek a követelményeit, ha szárának kinyúló része 60 és 80 Shore A közötti keménységű anyagból van és vastagsága legalább 5 mm, vagy minden felülete minimum 2 mm vastagságú ilyen keménységű anyaggal van borítva.

5.2.2. bekezdés

Annak meghatározásához, hogy a jármű utasa beleütközhet-e a kézifékkarba, a következőképpen kell eljárni:

 

az I. mellékletben előírt szimulált fejidomot kell használni, ha a kézifékkar a műszerfal felett vagy a műszerfal szintjén van elhelyezve (az 5.1. bekezdés szerint vizsgálandó az ütközési tartományon belül);

 

a VII. mellékletben előírt téridomot kell használni, ha a kézifékkar a műszerfal szintje alatt helyezkedik el (ebben az esetben a kézifékkart az 5.3.2.3. bekezdés szerint kell vizsgálni).

5.2.3. bekezdés

Az 5.2.3. bekezdésben felsorolt műszaki jellemzők vonatkoznak a polcokra és a műszerfal szintje alatti konzolok olyan részeire is, amelyek az első ülések között helyezkednek el, feltéve, hogy ezek a H-pont előtt fekszenek. A zárt üregeket kesztyűtartóként kell kezelni, így ezekre nem érvényesek a fenti műszaki jellemzők.

5.2.3.1. bekezdés

A megadott méretek az 50 Shore A értéknél kisebb keménységű anyag felhordása előtti felületre vonatkoznak (lásd az 5.2.4. bekezdést). Az energiaelnyelési vizsgálatokat a IV. melléklet előírásai szerint kell elvégezni.

5.2.3.2. bekezdés

Ha egy polc leválik vagy letörik, veszélyes részek nem maradhatnak vissza; ez nem csak a peremekre vonatkozik, hanem az alkalmazott erő hatására kialakuló és az utastér felé néző élekre is.

A polc legerősebb részének a rögzítés közelében lévő részek tekintendők. A „lényeges alakváltozás” azt is jelenti, hogy az alkalmazott erő hatására a polc úgy hajlik el, a vizsgálóhengerrel az első érintkezési ponttól mérve, hogy a gyűrődés vagy torzulás szabad szemmel is látható. A rugalmas alakváltozás megengedhető.

A vizsgálóhenger hossza legalább 50 mm legyen.

5.3. bekezdés

Az „egyéb szerelvények” kifejezés magában foglalhatja például az ablakfogantyúkat, a biztonsági öv felső rögzítési pontjait és más, a lábtartó területén vagy az ajtók oldalánál található alkatrészeket, kivéve, ha ezeket a szöveg korábbi részében tárgyalják, vagy kivételként említik.

5.3.2. bekezdés

Az 5.3. bekezdés előírásai nem vonatkoznak az elülső válaszfal és a műszerfal közötti olyan területre, amely magasabban fekszik, mint a műszerfal alsó széle.

5.3.2.1. bekezdés

A 3,2 mm görbületi sugár az 5.3. bekezdés hatálya alá eső minden érinthető alkatrészre vonatkozik azok valamennyi használati helyzetében.

Kivételként a kesztyűtartókat csak zárt helyzetben kell figyelembe venni. A biztonsági öveket általában csak becsatolt állapotban kell vizsgálni, de minden olyan alkatrésznek, amelynek állandó tárolási helyzete van, tárolási helyzetben meg kell felelnie a 3,2 mm-es görbületi sugárra vonatkozó követelménynek.

5.3.2.2. bekezdés

A vonatkoztatási felület a VI. melléklet 2. bekezdésében leírt eszköz használatával és 2 daN erő alkalmazásával állapítható meg. Ha ez nem lehetséges, a VI. melléklet 1. bekezdésében leírt módszert kell használni 2 daN erő kifejtése mellett.

A veszélyes kinyúlások értékelését a vizsgálatokért felelős hatóság végzi.

A 37,8 daN erőt kell kifejteni akkor is, ha az eredeti kinyúlás kisebb, mint 35 vagy 25 mm, az adott körülményektől függően. A kinyúlást a kifejtett erő hatása közben kell mérni.

A 37,8 daN vízszintes, hosszanti irányú erőt általában sík felületű, legfeljebb 50 mm átmérőjű nyomótuskóval fejtik ki, ha viszont ez nem lehetséges, akkor más, ezzel egyenértékű módszer alkalmazható, például az akadályt képező részek eltávolításával.

Az ajtópanelek néha modern tervezésű ajtókat és ablakemelő fogantyúkat foglalnak magukban. Gyakran az utasok térde csak nehezen vagy egyáltalán nem tud hozzáérni a fogantyúhoz. Ilyen esetben a műszaki szolgálat dönti el, a gyártóval egyetértésben, hogy el kell-e végezni az itt leírt lökésvizsgálatot vagy sem.

5.3.2.3. bekezdés

Sebességváltókar esetében a legtávolabbra kinyúló rész a markolatnak vagy gombnak az a része, amely először érintkezik a hosszanti irányban vízszintesen elmozdított függőleges keresztsíkkal. Ha a sebességváltó- vagy kézifékkar bármelyik része a H-pont felett van, akkor azt úgy kell tekinteni, mintha az egész kar a H-pont felett lenne.

5.3.4. bekezdés

Ha a legalacsonyabb első és hátsó ülések H-pontján átmenő vízszintes sík(ok) nem esnek egybe, meg kell határozni az első ülés H-pontján áthaladó, a jármű hossztengelyére merőleges függőleges síkot. Ezt követően külön-külön meg kell állapítani a vizsgálat alól kivont tartományt az első és a hátsó utastérre vonatkozóan, azok megfelelő H-pontjához viszonyítva, egészen a fent meghatározott függőleges síkig.

5.3.4.1. bekezdés

A mozgatható napellenzőket valamennyi használati helyzetben meg kell vizsgálni. A napellenzők keretei nem tekinthetők merev támasznak (lásd az 5.3.5. bekezdést).

5.4. bekezdés

Amikor a tetőt az olyan kinyúlások és alkatrészek szempontjából vizsgálják, amelyek egy 165 mm átmérőjű gömbbel érinthetők, a tetőkárpitot el kell távolítani. Az előírt görbületi sugár értékelésekor a tetőkárpit anyagának tulajdonítható arányokat és tulajdonságokat figyelembe kell venni. A tető vizsgálati területének ki kell terjednie a leghátsó ülésre helyezett próbabábu törzsének vonatkoztatási vonala által határolt keresztsík elé és fölé.

5.4.2.1. bekezdés

(Az „éles szélek” meghatározásához lásd az 5.1.1. bekezdést.)

A lefelé irányuló kinyúlást a tetőre merőlegesen kell mérni a VI. melléklet 1. bekezdésének megfelelően.

A kinyúló rész szélességét a kinyúlás vonalára merőlegesen kell mérni. Különösen a tető merevítései vagy bordái nem nyúlhatnak ki 19 mm-nél nagyobb mértékben a tető belső felületéből.

5.5. bekezdés

A nyitható tetőkön lévő bordáknak meg kell felelniük az 5.4. bekezdés követelményeinek, ha azok egy 165 mm átmérőjű gömbbel érinthetők.

5.5.1.2., 5.5.1.2.1. és 5.5.1.2.2. bekezdés

A tetőnyitó és működtető szerkezeteknek nyugalmi állapotban és a tető zárt helyzetében meg kell felelniük az előírt feltételeknek.

5.5.1.2.3. bekezdés

A 37,8 daN erőt akkor is ki kell fejteni, ha az eredeti kinyúlás hossza 25 mm vagy ennél kisebb. A kinyúlást a kifejtett erő hatása közben kell mérni.

Az ütközés irányában alkalmazott 37,8 daN erőt, amely a IV. melléklet meghatározása szerint a fejidom pályájához húzott érintő iránya, általában sík felületű, legfeljebb 50 mm átmérőjű nyomótuskóval kell kifejteni, de ha ez nem lehetséges, akkor más, ezzel egyenértékű módszer alkalmazható, például az akadályt képező részek eltávolításával.

A „nyugalmi helyzet” a működtető szerkezet reteszelt helyzetét jelenti.

5.6. bekezdés

A nyitható tetővel rendelkező járművek tetőváz-rudazata nem tekinthető borulás ellen védő keretnek.

5.6.1. bekezdés

A szélvédő keretének felső része a szélvédő átlátszó szegélye felett kezdődik.

5.7.1.1. bekezdés

Az „éles szél” meghatározását lásd az 5.1.1. bekezdésben.

5.7.1.2. bekezdés

Az első ülések háttámlájára vonatkozó fejütközési tartomány meghatározásakor minden, az üléstámla megtámasztására szolgáló szerkezeti részt az üléstámla részének kell tekinteni.

5.7.1.2.3. bekezdés

Az üléskeret szerkezeti részeinek párnázóanyaga szintén nem tartalmazhat olyan veszélyes egyenetlenségeket és éles széleket, amelyek növelhetik az utasok súlyos sérülésének kockázatát.

I. MELLÉKLET

A fej ütközési tartományának meghatározása

2.1.1.2. bekezdés

A gyártó saját belátása szerint választhat a magasság meghatározásához használható két módszer közül.

2.2. bekezdés

Az érintkezési pontok meghatározásakor a mérőberendezés karjának hossza egy adott művelet alatt nem változtatható. Minden műveletet függőleges helyzetből kell megkezdeni.

3. bekezdés

A 25,4 mm-es méret a H-ponton áthaladó vízszintes sík és a fejidom alsó profiljához húzott vízszintes érintő közötti távolságot jelenti.

IV. MELLÉKLET

Az energiaelnyelésre alkalmas anyagok vizsgálati módszere

1.4. bekezdés

Az alkatrészek energiaelnyelési vizsgálat alatti törésére vonatkozóan lásd az 5.1.2. bekezdésre vonatkozó megjegyzést.

V. MELLÉKLET

Eljárás a H-pont és a járműben utazó személy törzsének különböző üléshelyzetekben bezárt tényleges dőlésszöge meghatározására

4. bekezdés

Egy ülés H-pontjának meghatározásához, szükség esetén, a többi ülés eltávolítható.


III Az EU-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok

AZ EU-SZERZŐDÉS V. CÍME ALAPJÁN ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK

16.7.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 188/71


A TANÁCS 2008/586/KKBP KÖZÖS ÁLLÁSPONTJA

(2008. július 15.)

a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont naprakésszé tételéről, valamint a 2007/871/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak 15. és 34. cikkére,

mivel:

(1)

A Tanács 2001. december 27-én elfogadta a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspontot (1).

(2)

A Tanács 2007. december 20-án elfogadta a 2001/931/KKBP közös álláspont naprakésszé tételéről szóló 2007/871/KKBP közös álláspontot (2).

(3)

A 2001/931/KKBP közös állásponttal összhangban a Tanács elvégezte azon személyek, csoportok és szervezetek listájának a teljes körű felülvizsgálatát, akikre vagy amelyekre a 2007/871/KKBP közös álláspontot alkalmazni kell.

(4)

Egy csoport esetében a Tanács figyelembe vette azt a tényt, hogy olyan új elemek jutottak a tudomására, amelyek indokolják e csoportnak a listára való felvételét.

(5)

A Tanács megállapította, hogy egy személyt törölni kell az olyan személyek, csoportok és szervezetek listájáról, amelyekre a 2001/931/KKBP közös álláspont alkalmazandó.

(6)

A felülvizsgálatot követően a Tanács arra következtetésre jutott, hogy az ötödik prembulumbekezdésben említett személy kivételével a 2007/871/KKBP közös álláspont (3) mellékletében felsorolt egyéb személyek, csoportok és szervezetek a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különleges intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 1. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében terrorcselekményekben vettek részt, az ezen közös álláspont 1. cikkének (4) bekezdése értelmében illetékes hatóság velük szemben határozatot hozott, és hogy ezeknek a továbbiakban is a nevezett közös állásponttal előírt különleges korlátozó intézkedések hatálya alá kell tartozniuk.

(7)

Ennek megfelelően az azon személyek, csoportok és szervezetek listáját, akikre a 2001/931/KKBP közös álláspontot alkalmazni kell, naprakésszé kell tenni,

ELFOGADTA EZT A KÖZÖS ÁLLÁSPONTOT:

1. cikk

Azon személyek, csoportok és szervezetek felsorolását, akikre a 2001/931/KKBP közös álláspontot alkalmazni kell, az e közös álláspont melléklete határozza meg.

2. cikk

A 2007/871/KKBP közös álláspont hatályát veszti.

3. cikk

Ez a közös álláspont az elfogadása napján lép hatályba.

4. cikk

Ezt a közös álláspontot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 15-én.

a Tanács részéről

az elnök

M. BARNIER


(1)  HL L 344., 2001.12.28., 93. o.

(2)  HL L 340., 2007.12.22., 109. o. A legutóbb a 2008/347/KKBP közös állásponttal (HL L 116., 2008.4.30., 55. o.) módosított közös álláspont.

(3)  A Tanács 2008. április 29-i 2008/346/KKBP tanácsi közös álláspontjával módosított. HL L 116., 2008.4.30., 53. o.


MELLÉKLET

Az 1. cikkben említett személyek, csoportok és szervezetek listája (1)

1.   SZEMÉLYEK

1.

ABOU, Rabah Naami (más néven Naami Hamza, más néven Mihoubi Faycal; más néven Fellah Ahmed, más néven Dafri Rèmi Lahdi), született: 1966.2.1., Algír (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

2.

ABOUD, Maisi (más néven „a svájci Abderrahmane”), született: 1964.10.17., Algír (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

3.

*ALBERDI URANGA, Itziar, született: 1963.10.7., Durango, Biscay, Spanyolország, személyazonossági igazolvány száma: 78.865.693 – ETA aktivista

4.

*ALBISU IRIARTE, Miguel, született: 1961.6.7., San Sebastián, Guipúzcoa, Spanyolország, személyazonossági igazolvány száma: 15.954.596 – ETA-aktivista, a Gestoras Pro-amnisítia tagja

5.

AL-MUGHASSIL, Ahmad Ibrahim (más néven ABU OMRAN, más néven AL-MUGHASSIL, Ahmed Ibrahim), született: 1967.6.26., Qatif-Bab al Shamal,(Szaúd-Arábia), szaúdi állampolgár

6.

AL-NASSER, Abdelkarim Hussein Mohamed, született: Al Ihsa (Szaúd-Arábia), szaúdi állampolgár

7.

AL YACOUB, Ibrahim Salih Mohammed, született: 1966.10.16., Tarut (Szaúd-Arábia), szaúdi állampolgár

8.

*APAOLAZA SANCHO, Iván, született: 1971.11.10., Beasain, Guipúzcoa, Spanyolország, személyazonossági igazolvány száma: 44.129.178 – ETA-aktivista; a K. Madrid tagja

9.

ARIOUA, Azzedine, született: 1960.11.20., Constantine (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

10.

ARIOUA, Kamel (más néven Lamine Kamel), született: 1969.8.18., Constantine (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

11.

ASLI, Mohamed (más néven Dahmane Mohamed), született: 1975.5.13., Ain Taya (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

12.

ASLI, Rabah, született: 1975.5.13., Ain Taya (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

13.

*ARZALLUS TAPIA, Eusebio, született: 1957.11.8., Regil, Guipúzcoa, Spanyolország, személyazonossági igazolvány száma: 15.927.20 – ETA-aktivista

14.

ATWA, Ali (más néven BOUSLIM, Ammar Mansour, más néven SALIM, Hassan Rostom), Libanon, született: 1960., Libanon, libanoni állampolgár

15.

BOUYERI, Mohammed (más néven Abu ZUBAIR, más néven SOBIAR, más néven Abu Zoubair), született: 1978.3.8., Amszterdam (Hollandia) – A „Hofstadgroep” nevű csoport tagja

16.

DARIB, Noureddine (más néven Carreto, más néven Zitoun Mourad), született: 1972.2.1., Algéria – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

17.

DJABALI, Abderrahmane (más néven Touil), született: 1970.6.1., Algéria – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

18.

*ECHEBERRIA SIMARRO, Leire, született: 1977.12.20., Basauri, Biscay), Spanyolország, személyazonossági igazolvány száma: 45.625.646 – ETA-aktivista

19.

*ECHEGARAY ACHIRICA, Alfonso, született: 1958.1.10., Plencia, Biscay, Spanyolország, személyazonossági igazolvány száma: 16.027.051 – ETA-aktivista

20.

EL FATMI, Nouredine (más néven Nouriddin EL FATMI, más néven Nouriddine ELFATMI, más néven Noureddine EL FATMI, más néven Abu AL KA'E KA'E, más néven Abu QAE QAE, más néven FOUAD, más néven FZAD, más néven Nabil EL FATMI, más néven Ben MOHAMMED, más néven Ben Mohand BEN LARBI, más néven Ben Driss Muhand IBN LARBI, más néven Abu TAHAR, más néven EGGIE), született: 1982.8.15., Midar (Marokkó), útlevélszáma: N829139 (Marokkó) – A „Hofstadgroep” nevű csoport tagja

21.

EL-HOORIE, Ali Saed Bin Ali (más néven AL-HOURI, Ali Saed Bin Ali, más néven EL-HOURI, Ali Saed Bin Ali), született: 1965.7.10. vagy 1965.7.11., El Dibabiya (Szaúd-Arábia), szaúdi állampolgár

22.

FAHAS, Sofiane Yacine, született: 1971.9.10., Algír (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

23.

*GOGEASCOECHEA ARRONATEGUI, Eneko, született: 1967.4.29., Guernica, Biscay, Spanyolország, személyazonossági igazolvány száma: 44.556.097 – ETA-aktivista

24.

*IPARRAGUIRRE GUENECHEA, Ma Soledad, született: 1961.4.25., Escoriaza, Navarra, Spanyolország, személyazonossági igazolvány száma: 16.255.819 – ETA-aktivista

25.

IZZ-AL-DIN, Hasan (más néven GARBAYA, AHMED, más néven SA-ID, más néven SALWWAN, Samir), Libanon, született: 1963., Libanon, libanoni állampolgár

26.

LASSASSI, Saber (más néven Mimiche), született: 1970.11.30., Constantine (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

27.

MOHAMMED, Khalid Shaikh (más néven ALI, Salem, más néven BIN KHALID, Fahd Bin Adballah; más néven HENIN, Ashraf Refaat Nabith, más néven WADOOD, Khalid Adbul), született: 1965.4.14. vagy 1964.3.1., Pakisztán, útlevélszám: 488555

28.

MOKTARI, Fateh (más néven Ferdi Omar), született: 1974.12.26., Hussein Dey (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

29.

*MORCILLO TORRES, Gracia, született: 1967.3.15., San Sebastián, Guipúzcoa, Spanyolország, személyazonossági igazolvány száma: 72.439.052 – ETA-aktivista; a Kas/Ekin tagja

30.

*NARVÁEZ GOÑI, Juan Jesús, született: 1961.2.23., Pamplona, Navarra, Spanyolország, személyazonossági igazolvány száma: 15.841.101 – ETA-aktivista

31.

NOUARA, Farid, született: 1973.11.25., Algír (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

32.

*ORBE SEVILLANO, Zigor, született: 1975.9.22., Basauri, Biscay, Spanyolország, személyazonossági igazolvány száma: 45.622.851 – ETA-aktivista; a Jarrai/Haika/Segi tagja

33.

*PALACIOS ALDAY, Gorka, született: 1974.10.17., Baracaldo, Biscay, Spanyolország, személyazonossági igazolvány száma: 30.654.356 – ETA-aktivista; a K. Madrid tagja

34.

*PEREZ ARAMBURU, Jon Ińaki született: 1964.9.18., San Sebastián, Guipúzcoa, Spanyolország, személyazonossági igazolvány száma: 15.976.521 – ETA-aktivista; a Jarrai/Haika/Segi tagja

35.

*QUINTANA ZORROZUA, Asier, született: 1968.2.27., Bilbao, Biscay, Spanyolország, személyazonossági igazolvány száma: 30.609.430 – ETA-aktivista; a K. Madrid tagja

36.

RESSOUS, Hoari (más néven Hallasa Farid), született: 1968.9.11., Algír (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

37.

*RUBENACH ROIG, Juan Luis, született: 1963.9.18., Bilbao, Biscay, Spanyolország, személyazonossági igazolvány száma: 18.197.545 – ETA-aktivista; a K. Madrid tagja

38.

SEDKAOUI, Noureddine (más néven Nounou), született: 1963.6.23., Algír (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

39.

SELMANI, Abdelghani (más néven Gano), született: 1974.6.14., Algír (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

40.

SENOUCI, Sofiane, született: 1971.4.15., Hussein Dey (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

41.

SISON, Jose Maria (más néven Armando Liwanag, más néven Joma, született: 1939.2.08., Cabugao, Fülöp-szigetek – az NPA-t is magában foglaló Fülöp-szigeteki Kommunista Pártban vezető szerepet játszó személy)

42.

TINGUALI, Mohammed (más néven Mouh di Kouba), született: 1964.4.21., Blinda (Algéria) – az al-Takfir és az al-Hidzsra tagja

43.

*URANGA ARTOLA, Kemen, született: 1969.5.25., Ondarroa, Biscay, Spanyolország, személyazonossági igazolvány száma: 30.627.290 – ETA-aktivista; a Herri Batasuna/E.H/Batasuna tagja

44.

*VALLEJO FRANCO, Iñigo, született: 1976.5.21., Bilbao, Biscay, Spanyolország, személyazonossági igazolvány száma: 29.036.694 – ETA-aktivista

45.

*VILA MICHELENA, Fermín, született: 1970.3.12., Irún, Guipúzcoa, Spanyolország, személyazonossági igazolvány száma: 15.254.214 – ETA-aktivista; a Kas/Ekin tagja

46.

WALTERS, Jason Theodore James (más néven Abdullah, más néven David), született: 1985.3.6., Amersfoort (Hollandia), útlevélszáma: NE8146378 (Hollandia) – A „Hofstadgroep” nevű csoport tagja

2.   CSOPORTOK ÉS SZERVEZETEK

1.

„Abu Nidal Szervezet” – „ANO”, (más néven „Fatah-Forradalmi Tanács”, más néven „Arab Forradalmi Brigádok”, más néven „Fekete Szeptember”, más néven „Szocialista Muzulmánok Forradalmi Szervezete”)

2.

„Al-Aqsa Mártírjainak Brigádja”

3.

„Al-Aqsa e.V.”

4.

„Al-Takfir és al-Hidzsra”

5.

* „Cooperativa Artigiana” Fuoco ed Affini – Occasionalmente Spettacolare („Artisans' Cooperative Fire and Similar – Occasionally Spectacular”)

6.

* „Nuclei Armati per il Comunismo” („Fegyveres Egységek a Kommunizmusért”)

7.

„Aum Shinrikyo” (más néven „AUM”, más néven „Aum Legfelsőbb Igazság”, más néven „Aleph”)

8.

„Babbar Khalsa”

9.

* „Cellula Contro Capitale, Carcere i suoi Carcerieri e le sue Celle” – „CCCC” („Tőke-, Börtön-, Börtönőr- és Börtöncella-ellenes Sejt”)

10.

Az „Új Néphadsereget” – „NPA” is magában foglaló „Fülöp-szigeteki Kommunista Párt”, Fülöp-szigetek, SISON Jose Maria-hoz kapcsolódva (más néven Armando Liwanag, más néven Joma, az „NPA”-t is magában foglaló Fülöp-szigeteki Kommunista Pártban vezető szerepet játszó személy)

11.

* „Continuity Irish Republican Army” – „CIRA” („Folytonosság Ír Köztársasági Hadsereg”)

12.

* „EPANASTATIKOS AGONAS” („Forradalmi Harc”)

13.

* „Euskadi Ta Askatasuna”/„Tierra Vasca y Libertad” – „ETA” („Baszk Haza és Szabadság”; a következő szervezetek az „ETA” terroristacsoport részei: „K.a.s.”, „Xaki”, „Ekin”, „Jarrai-Haika-Segi”, „Gestoras pro-amnistía”, „Askatasuna”, „Batasuna” (más néven „Herri Batasuna”, más néven „Euskal Herritarrok”)

14.

„Gama’a al-Islamiyya” (más néven „Al-Gama’a al-Islamiyya”) (Iszlám Csoport)

15.

„İslami Büyük Doğu Akıncılar Cephesi” – „IBDA-C” („Nagy Iszlám Keleti Harci Front”)

16.

* „Grupos de Resistencia Antifascista Primero de Octubre” – „G.R.A.P.O.” („Október Elseje Antifasiszta Ellenálló Csoportok”)

17.

„Hamász”, ide tartozik a „Hamas-Izz al-Din al-Qassem”

18.

„Hezb-i-Mudzsahedin” – „HM”

19.

„Hofstadgroep”

20.

„Holy Land Foundation for Relief and Development” – („Alapítvány a Szent Föld Felszabadításáért és Fejlesztéséért”)

21.

„International Sikh Youth Federation – ISYF” („Ifjú Szikek Nemzetközi Szövetsége”)

22.

* „Solidarietà Internazionale” („Nemzetközi Szolidaritás”)

23.

„Kahane Chai” (más néven „Kach”)

24.

„Khalistan Zindabad Force” – „KZF” („Khaliszán Zindabad Erő”)

25.

„Kurd Munkáspárt” – „PKK”, (más néven „KADEK”, más néven „KONGRA-GEL”)

26.

„A Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei” – „LTTE”

27.

* „Loyalist Volunteer Force” – „LVF” („Lojalista Önkéntes Erő”))

28.

„Mudzsaheddin-e Khalq Szervezet” – „MEK” vagy „MKO”, az „Iráni Ellenállás Nemzeti Tanács” („National Council of Resistance of Iran” – „NCRI”) kivételével, (más néven az „Iráni Nemzeti Felszabadítási Hadsereg” [„The National Liberation Army of Iran” – „NLA”, a „MEK” katonai szárnya], más néven „Iráni Népi Mudzsaheddin” [„People's Mujahidin of Iran” – „PMOI”], más néven a „Muzulmán Iráni Diákok Társasága” [„Muslim Iranian Student's Society”])

29.

„Ejército de Liberación Nacional” („Nemzeti Felszabadítási Hadsereg”)

30.

* „Orange Volunteers” – „OV” („Narancssárga Önkéntesek”)

31.

„Palestine Liberation Front” – „PLF” („Palesztin Felszabadítási Front”)

32.

„Palestinian Islamic Jihad” – „PIJ” („Palesztin Iszlám Dzsihád”)

33.

„Népi Front Palesztina Felszabadításért” – „PFLP”

34.

„Népi Front Palesztina Felszabadításért Főparancsnokság” (más néven PFLP – Főparancsnokság)

35.

* „Real IRA” („Igazi IRA”)

36.

* „Brigate Rosse per la Costruzione del Partito Comunista Combattente” („Vörös Brigád a Harcoló Kommunista Párt Építéséért”)

37.

* „A Vörös Kéz Védelmezői” („Red Hand Defenders”) – „RHD”

38.

„Fuerzas armadas revolucionarias de Columbia” – „FARC” („Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők”)

39.

* „Epanastatiki Pirines” („Forradalmi Sejtek”)

40.

* „Dekati Evdomi Noemvri” („November 17. Forradalmi Szervezet”)

41.

„Devrimci Halk Kurtuluș Partisi-Cephesi” – „DHKP/C” (más néven „Devrimci Sol” (Forradalmi Baloldal), más néven „Dev Sol”) („Forradalmi Népi Felszabadítási Hadsereg/Front/Párt”)

42.

„Sendero Luminoso” – „SL” („Fényes Ösvény”)

43.

„Stichting Al Aqsa” (más néven „Stichting Al Aqsa Nederland”, más néven „Al Aqsa Nederland”)

44.

„Teyrbazen Azadiya Kurdistan” – „TAK” (más néven „Kurdisztáni Szabadság Sólymai” vagy „Kurdisztáni Szabadság Héjái”

45.

* „Brigata XX Luglio” („Július Huszadika Brigád”)

46.

* „Ulster Defence Association/Ulster Freedom Fighters” – „UDA/UFF”

47.

„Autodefensas Unidas de Colombia” – „AUC” („Kolumbiai Egyesült Önvédelmi Erők”)

48.

* „Federazione Anarchica Informale” – „F.A.I.” („Nem hivatalos Anarchista”)


(1)  A *-gal jelölt személyekre, csoportokra és szervezetekre kizárólag a 2001/931/KKBP közös álláspont 4. cikkében foglalt rendelkezések vonatkoznak.