7.6.2008

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 149/1

---

A BIZOTTSÁG 503/2008/EK RENDELETE

(2008. június 6.)

az egyes gyümölcs- és zöldségfélék belépési árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a gyümölcs- és zöldségágazatban a 2200/96/EK, a 2201/96/EK és az 1182/2007/EK tanácsi rendeletre vonatkozó végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 2007. december 21-i 1580/2007/EK bizottsági rendeletre (1) és különösen annak 138. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 1580/2007/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)	A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1580/2007/EK rendelet 138. cikkében említett behozatali átalányértékeket a mellékletben található táblázat határozza meg.

2. cikk

Ez a rendelet 2008. június 7-én lép hatályba.

---

(1)  HL L 350., 2007.12.31., 1. o.

---

---

7.6.2008

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 149/3

---

A BIZOTTSÁG 504/2008/EK RENDELETE

(2008. június 6.)

a 90/426/EGK és a 90/427/EGK tanácsi irányelvnek a lófélék azonosítási módszereinek tekintetében történő végrehajtásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a lófélék mozgására és harmadik országból történő behozatalára irányadó állat-egészségügyi feltételekről szóló, 1990. június 26-i 90/426/EGK tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 4. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel a lófélék Közösségen belüli kereskedelmét szabályozó tenyésztéstechnikai és származástani feltételekről szóló, 1990. június 26-i 90/427/EGK tanácsi irányelvre (2) és különösen annak 4. cikke (2) bekezdésének c) és d) pontjára, 6. cikkének (2) bekezdésére, valamint 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel a harmadik országokból származó állatok, azok spermája, petesejtjei és embriói behozatalára alkalmazandó tenyésztéstechnikai és származástani feltételekre vonatkozó elvek megállapításáról és a szarvasmarhafélék fajtatiszta tenyészállatairól szóló 77/504/EGK irányelv módosításáról szóló, 1994. június 23-i 94/28/EK tanácsi irányelvre (3) és különösen annak 3. cikke (4) bekezdésére,

mivel:

(1)	A nyilvántartott lóféléket kísérő azonosító okmány (útlevél) létrehozásáról szóló, 1993. október 20-i 93/623/EGK bizottsági határozat (4) bevezet egy módszert, mellyel állategészségügyi ellenőrzés céljából azonosíthatók a nyilvántartott lófélék mozgásuk során.

(2)	A 93/623/EGK bizottsági határozat módosításáról és a tenyésztésre és termelésre szánt lófélék megjelöléséről szóló, 1999. december 22-i 2000/68/EK bizottsági határozat (5) megállapítja a lóféléket mozgásuk során kísérő azonosító okmányra vonatkozó szabályokat.

(3)

A tagállamok eltérő módon hajtották végre a 93/623/EGK és a 2000/68/EK határozatot. Ezen kívül, míg az említett határozatokban a lófélék azonosítása a mozgásukhoz kötött, az egyéb állatfajokra vonatkozó közösségi jogszabályokban az állatokat mozgásuktól függetlenül azonosítják, többek között járványvédelmi célokból. Ezen túlmenően egyfelől a tenyésztésre és termelésre szánt lófélékre, másfelől a nyilvántartott lófélékre vonatkozó kétszintű rendszer azt eredményezheti, hogy ugyanarra az állatra egynél több azonosító okmányt adnak ki, ami csak úgy kerülhető el, ha eltávolíthatatlan, de nem feltétlenül látható jel kerül az állatra első azonosításakor.

(4)

A 93/623/EGK határozatban szereplő azonosító okmányban található ábra nem teljesen összeegyeztethető a versenylovakkal foglalkozó nemzetközi szervezetek és az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) által kért hasonló információkkal. Emiatt a rendeletnek tartalmaznia kell egy olyan ábrát, mely megfelel a Közösség igényeinek és összhangban van a nemzetközileg elfogadott követelményekkel.

(5)

A lófélék behozatalára továbbra is a 90/426/EGK irányelvben és különösen a vágásra szánt lófélék behozatalára vonatkozó állat-egészségügyi feltételekről és a szükséges állatorvosi bizonyítványokról szóló, 1993. február 5-i 93/196/EGK bizottsági határozatban (6), továbbá a törzskönyvezett, valamint a tenyésztési és termelési célú lófélék behozatalára vonatkozó állat-egészségügyi feltételekről és a szükséges állatorvosi bizonyítványról szóló, 1993. február 5-i 93/197/EGK bizottsági határozatban (7) megállapított feltételek érvényesek.

(6)

Amennyiben Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EK tanácsi rendeletben (8) meghatározott vámeljárásokat alkalmazzák, ezen kívül utalni kell a Csatorna-szigeteken és a Man-szigeten a mezőgazdasági termékek kereskedelmére alkalmazandó közösségi szabályokról szóló, 1973. március 12-i 706/73/EGK tanácsi rendeletre (9) is. A 706/73/EGK tanácsi rendelet előírja, hogy 1973. szeptember 1-jétől a közösségi szabályokat kell alkalmazni az állategészségügyi jogszabályok esetében, kizárja viszont a közösségi tenyésztéstechnikai jogszabályokat. E rendeletet az említett rendelet sérelme nélkül kell alkalmazni.

(7)

A szarvasmarhák azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, továbbá a marhahús és marhahústermékek címkézéséről szóló, 2000. július 17-i 1760/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) meghatározza az állattartó fogalmát. Ezzel szemben a 90/426/EGK irányelv 4. cikkének (2) bekezdése az állat tulajdonosára vagy az állattenyésztőre hivatkozik. Az afrikai lópestis elleni küzdelemre irányuló ellenőrzési szabályok és intézkedések meghatározásáról szóló, 1992. április 29-i 92/35/EGK tanácsi irányelv (11) a tulajdonos és az állattartó közös fogalmát tartalmazza. Mivel a közösségi és a nemzeti jogszabályok szerint egy lóféle tulajdonosa nem feltétlenül az állatért felelős személy, helyénvaló tisztázni, hogy elsősorban a lófélét tartó személy – aki lehet a tulajdonos – felelős a lófélék azonosításáért e rendelet szerint.

(8)	A közösségi jogszabályok összhangjának biztosítása érdekében az e rendeletben a lófélék azonosítására előírt módszereket a lófélék tenyésztési célú méneskönyvi bejegyzésének és nyilvántartásának előírásairól szóló, 1996. január 10-i 96/78/EK bizottsági határozat (12) sérelme nélkül kell alkalmazni.

(9)

Az említett módszereknek összhangban kell lenniük a törzskönyvezett lófélékről méneskönyvet vezető vagy kiadó tenyésztő egyesületek és szövetségek jóváhagyására vagy elismerésére vonatkozó kritériumok megállapításáról szóló, 1992. június 11-i 92/353/EGK bizottsági határozattal (13) összhangban jóváhagyott tenyésztő egyesületek által meghatározott elvekkel. Az említett határozat szerint az egyesület vagy szövetség vezeti a fajta eredetét nyilvántartó méneskönyvet, a lófélék azonosítására szolgáló rendszerre, a méneskönyvbe bejegyzett lófélék osztályozására és a méneskönyvbe bejegyzett származási vonalakra vonatkozó elvek meghatározása céljából.

(10)

Ezen kívül az azonosító okmánynak magában kell foglalnia a 90/427/EGK irányelv 4. cikke (2) bekezdésének d) pontjában említett származási bizonyítványt, melynek minden szükséges információt tartalmaznia kell annak biztosítása érdekében, hogy a több méneskönyvbe is bejegyzett lófélék a méneskönyv azon osztályába kerüljenek, melyre vonatkozóan teljesítik a feltételeket.

(11)

A tenyészállatok, valamint azok spermája, petesejtjei és embriói behozatalához szükséges származási és tenyésztéstechnikai bizonyítvány megállapításáról szóló, 1996. július 18-i 96/510/EK bizottsági határozat (14) 1. cikkének harmadik francia bekezdése szerint a törzskönyvezett lófélék esetében a származási és tenyésztéstechnikai bizonyítványnak meg kell felelnie a 93/623/EGK határozatban meghatározott azonosító okmánynak. Emiatt tisztázni szükséges, hogy a 93/623/EGK, valamint a 2000/68/EK határozatra való bármely hivatkozást is az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

(12)

Mivel e rendelettel összhangban a Közösségben született vagy oda importált valamennyi lófélét egységes azonosító okmánnyal kell azonosítani, különleges rendelkezésekre van szükség abban az esetben, ha megváltozik egy állat státusza: tenyésztésre és termelésre szánt lóféléből a 90/426/EGK irányelv 2. cikkének c) pontjában meghatározott törzskönyvezett lóféle lesz belőle.

(13)

A 92/35/EGK irányelv 2. cikkének (2) bekezdésével való összhang biztosítása érdekében a tagállamoknak képesnek kell lenniük a meghatározott körzetekben vagy területeken – beleértve a természetvédelmi területeket is – szabadon vagy félszabad körülmények között élő lófélék azonosítására szolgáló különleges rendszerek kialakítására.

(14)

Nemzetközi viszonylatban a gyakorlatban már széleskörűen alkalmazzák a lófélék elektronikus azonosítóit („transzponderek”). Az említett technológiát a lóféle és az azonosító eszköz közötti szoros kapcsolat biztosítása céljából kellene használni. A lóféléket transzponderekkel kell ellátni, azonban az állat azonosításának ellenőrzésére használt alternatív módszerekről is rendelkezni kell, feltéve hogy e módszerek egyenértékű garanciát biztosítanak az azonosító okmányok többszörös kiadásának elkerülésére.

(15)

Míg a jelenlegi közösségi jogszabályok értelmében a lóféléket mindig azonosító okmánynak kell kísérnie, biztosítani szükséges az említett követelménytől való eltérést abban az esetben, ha nem lehetséges vagy megvalósíthatatlan az azonosító okmány megtartása a lóféle egész élettartamán keresztül, vagy ha nem adtak ki ilyen okmányt, tekintettel arra, hogy az állatot levágják, mielőtt az eléri az azonosításhoz előírt maximális életkort.

(16)

Ezen eltéréseket a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedésekről szóló, 2003. szeptember 29-i 2003/85/EK tanácsi irányelv (15) 14. cikke – mely lehetővé teszi az olyan gazdaságokban azonosított lófélékre vonatkozó egyes járványvédelmi intézkedésektől való eltérést, ahol megerősítették az adott betegség kitörését – sérelme nélkül kell alkalmazni.

(17)

A tagállamok számára azt is lehetővé kell tenni, hogy egyszerűsített azonosító okmány használatát engedélyezzék a területükön belül szállított lófélék esetében. Különböző területeken adattároló eszközként beépített számítógépes chipeket (intelligens kártya, „smart cards”) vezettek be. Lehetővé kellene tenni az ilyen intelligens kártyák kibocsátását az azonosító okmány mellett, és bizonyos feltételek mellett a lófélék tagállamon belüli szállítását kísérő azonosító okmány helyetti használatát.

(18)

A 853/2004/EK, a 854/2004/EK és a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó átmeneti szabályok megállapításáról szóló, 2005. december 5-i 2076/2005/EK bizottsági rendelet (16) 8. cikkével összhangban a lófélék esetében az élelmiszerláncra vonatkozó információval kapcsolatos követelményeket 2009 végéig kell teljesíteni.

(19)

Rendelkezni kell arról, mi a teendő az e rendelettel összhangban kibocsátott, eredeti, egész élettartamra szóló dokumentumok elvesztése esetén. E rendelkezéseknek a lehető legnagyobb mértékben ki kell zárniuk az egynél több azonosító dokumentum jogszerűtlen birtoklásának lehetőségét annak érdekében, hogy az állat emberi fogyasztás céljából történő levágást jelző státusát megfelelően fel lehessen tüntetni. Amennyiben elegendő és ellenőrizhető információ áll rendelkezésre, másodlat bocsátható ki, melyen feltüntetik a dokumentum másodlat voltát, és amely általánosan kizárja az állatot az élelmiszerláncból; más esetekben cseredokumentumot kell kiadni, melyen szintén feltüntetik azt, hogy a dokumentum cseredokumentum, amely az előzetesen nyilvántartásba vett lófélét a tenyésztésre és termelésre szánt lófélék kategóriájába sorolja át.

(20)

A 90/426/EGK irányelv 4. és 5. cikkével összhangban az azonosító okmány a lófélék szállítását megakadályozó eszköz arra az esetre, ha az állatokat tartó vagy tenyésztő gazdaságban járvány tör ki. Ezért az azonosító okmányban megfelelő bejegyzéssel el kell rendelni az említett szállítási célú okmány érvényességének felfüggesztését egy adott betegség kitörése esetén.

(21)

A lóféle vágóhídi vágástól eltérő módon történő elhullása esetén az azonosító okmányt az elpusztult állat feldolgozását felügyelő hatóságnak vissza kell küldenie a kibocsátó szerv számára a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2002. október 3-i 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (17) megfelelően; biztosítani kell, hogy a transzponder vagy a lóféle azonosságának ellenőrzésére szolgáló egyéb alternatív módszerek – beleértve a jeleket is – ne kerüljenek újra felhasználásra.

(22)

Annak elkerülése érdekében, hogy a transzponder bekerüljön az élelmiszerláncba, az abból az állatból származó húst, melyről nem tudták eltávolítani a transzpondert a vágáskor, emberi fogyasztásra alkalmatlannak kell nyilvánítani az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 854/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) I. melléklete II. szakaszának V. fejezete értelmében.

(23)	A transzponder beültetési helyének szabványosítása és e hely azonosító okmányba való bejegyzése megkönnyítené a beépített transzponderek lokalizálását.

(24)

Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) szerint a forgalomba hozatalra előkészített, emberi fogyasztásra szánt élőállatok élelmiszernek minősülnek. Az említett rendelet az élelmiszeripari vállalkozók messzemenő felelősségét írja elő az élemiszer-előállítás valamennyi szakaszában, beleértve az élelmiszertermelésre szánt állatok nyomon követhetőségét.

(25)

A tenyésztésre és termelésre szánt, valamint a törzskönyvezett lófélékből a 90/426/EGK irányelv 2. cikkének d) pontjában meghatározott, vágásra szánt lófélék válhatnak életük egy bizonyos szakaszában. Az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) I. melléklete meghatározza – a lófélék szinonimájaként – a háziasított egypatás állatok húsának fogalmát.

(26)

A 853/2004/EK rendelet II. melléklete III. szakaszának (7) bekezdése értelmében a vágóhíd-üzemeltetőnek meg kell kapnia és ellenőriznie kell azokat az élelmiszerláncra vonatkozó információkat, melyek részletezik az élelmiszertermelésre szánt állatok származására, történetére és kezelésére vonatkozó adatokat, ezt követően pedig reagálnia kell. Az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy a háziasított egypatás állatok esetében az élelmiszerláncra vonatkozó információk továbbítása az állat vágóhídra érkezésével egy időben történjen ahelyett, hogy az információkat korábban küldenék meg. A vágásra szánt lóféléket kísérő azonosító okmánynak ezért az említett, élelmiszerláncra vonatkozó információk részét kell képeznie.

(27)

A 854/2004/EK rendelet I. melléklete II. szakasza III. fejezetének (1) bekezdése értelmében a hatósági állatorvosnak ellenőriznie kell, hogy az élelmiszeripari vállalkozó betartja-e a levágásra átvett és emberi fogyasztásra szánt állatok megfelelő azonosításának biztosítására vonatkozó kötelezettségét.

(28)

A 853/2004/EK rendelet II. melléklete III. szakaszának (8) bekezdése értelmében az élelmiszeripari vállalkozóknak ellenőrizniük kell a háziasított egypatás állatokat kísérő útlevelet annak biztosítására, hogy az állatokat biztosan emberi fogyasztásra vágják le, és amennyiben az állatokat vágásra átveszik, az útlevelet át kell adniuk a hatósági állatorvosnak.

(29)

Az állati eredetű élelmiszerekben található állatgyógyászati készítmények maximális maradékanyag-határértékeinek megállapítására szolgáló közösségi eljárás kialakításáról szóló, 1990. június 26-i 2377/90/EGK tanácsi rendelet (21), valamint az egyes hormon- vagy tireosztatikus hatású anyagoknak és a ß-agonistáknak az állattenyésztésben történő felhasználására vonatkozó tilalomról szóló, 1996. április 29-i 96/22/EK tanácsi irányelv (22) sérelme nélkül a lófélék tekintetében az állatgyógyászati készítmények alkalmazása az állatgyógyászati készítmények közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (23) hatálya alá tartozik.

(30)

A 2001/82/EK irányelv 10. cikkének (2) és (3) bekezdése a lófélék esetében az említett irányelv 11. cikkétől való egyedi eltérést ír elő az élelmiszertermelésre szánt állatok olyan gyógyszerekkel való kezelésére vonatkozóan, melyekre megengedett szermaradék-határértékeket állapítottak meg a célfajoktól eltérő fajokat illetően vagy melyeket más feltétellel engedélyeztek, feltéve hogy a szóban forgó lóféléket a közösségi jogszabályoknak megfelelően azonosították és az azonosító okmányukban külön feltüntették, hogy azokat nem emberi fogyasztás céljára történő vágásra szánják, vagy emberi fogyasztás céljára történő vágásra szánják az állatoknak az állatgyógyászati készítmények közösségi kódexéről szóló, 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban, a lófélék kezelése szempontjából fontos anyagokat tartalmazó jegyzék összeállításáról szóló, 2006. december 13-i 1950/2006/EK bizottsági rendeletben (24) felsorolt anyagokkal való kezelését követő legalább hat hónapos élelmezés-egészségügyi várakozási idő után.

(31)

Az azonosító okmányok kibocsátása ellenőrzésének fenntartása érdekében az ilyen okmányok kiadására vonatkozó minimális adatállományt egy adatbázisban kell rögzíteni. Az adatcsere megkönnyítése érdekében a különböző tagállamok adatbázisainak együtt kell működniük az állat-egészségügyi és állattenyésztés-technikai jogszabályok megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében a tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtásról, valamint ez utóbbiak és a Bizottság együttműködéséről szóló, 1989. november 21-i 89/608/EGK tanácsi irányelvnek (25) megfelelően.

(32)

Az egész élettartamra szóló, általános lóazonosító szám (Universal Equine Life Number, UELN) rendszerét nemzetközileg elfogadták a legfontosabb lótenyésztő- és lóverseny-szervezetek. A következő szervezetek kezdeményezték az UELN létrehozását: World Breeding Federation for Sport Horses (WBFSH), International Stud-Book Committee (ISBC), World Arabian Horse Organization (WAHO), European Conference of Arabian Horse Organisations (ECAHO), Conférence Internationale de l’Anglo-Arabe (CIAA), Fédération Equestre Internationale (FEI), Union Européenne du Trot (UET); az UELN honlapja (26) tartalmaz információkat a szóban forgó rendszerről.

(33)

Az UELN-rendszer alkalmas mind a törzskönyvezett lófélék, mind pedig a tenyésztésre és termelésre szánt lófélék nyilvántartására és számítógépes hálózatok fokozatos bevezetését teszi lehetővé annak biztosítására, hogy az állat azonosságát továbbra is ellenőrizni lehessen a 90/427/EGK irányelv 6. cikkének megfelelően a törzskönyvezett lófélék esetében.

(34)	Amennyiben kódok szerepelnek az adatbázisban, ezek, valamint az egyedi állatokra vonatkozó, rögzített azonosítószámok formája nem lehet ellentétes a már meglévő UELN-rendszerrel. Ennélfogva a kiadott UELN-kódok listáját kell tanulmányozni, mielőtt bármilyen új kód bekerülne az adatbázisba.

(35)

A 90/426/EGK irányelv 7. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a hatósági állatorvosnak nyilvántartásba kell vennie a levágott lóféle azonosító számát vagy azonosító okmányának számát, és el kell küldenie a származási hely illetékes hatóságának – ez utóbbi kérésére – az állat levágását hitelesítő igazolást. Az említett irányelv 4. cikke (4) bekezdésének i. pontjával összhangban a törzskönyvezett lóféle levágását követően az azonosító okmányát visszaküldik az azt kiállító hatóságnak. E követelményeket kell alkalmazni a tenyésztésre és termelésre szánt lófélék esetében kiadott azonosító okmányokra is. Az e követelményeknek való megfelelést megkönnyíti az UELN-kompatibilis kódszám nyilvántartásba vétele és a szám arra való felhasználása, hogy segítségével azonosítani lehessen az azonosító okmányt kiállító hatóságot. Lehetőség szerint a tagállamoknak a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (27) 35. cikkében kijelölt összekötő szerveket kell igénybe venniük.

(36)

Az állategészségügyi biztosítékok nyújtásához szükséges állatorvosi felügyeletet a 90/426/EGK irányelv 4. és 5. cikke szerint csak akkor lehet biztosítani, ha az illetékes hatóság számára ismert az említett irányelv 2a. cikkében meghatározott gazdaság. A lófélékre és az élelmiszertermelésre szánt állatokra vonatkozó élelmiszerjog alkalmazásából hasonló követelmények származnak. Tekintettel azonban a lófélék más állatokhoz képesti gyakori szállítására, nem kell megkísérelni a lófélék valós idejű, szokásos nyomon követhetőségének biztosítását. Emiatt a lófélék azonosításának kell az első lépésnek lennie a lófélék azonosítására és nyilvántartására szolgáló rendszer kialakításának irányában, amit a Közösség új állategészségügyi politikájának keretében kell létrehozni.

(37)	Annak érdekében, hogy a tagállamok egységesen alkalmazzák a lófélék azonosítására vonatkozó közösségi jogszabályokat, valamint a jogszabályok egyértelműsége és átláthatósága céljából a 93/623/EGK és a 2000/68/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni, és ezek helyébe e rendelet lép.

(38)	Átmeneti intézkedéseket kell biztosítani annak érdekében, hogy a tagállamok az e rendeletben meghatározott szabályokhoz igazodhassanak.

(39)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság, valamint az Állattenyésztés-technikai Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)   E rendelet olyan lófélék azonosítására vonatkozó szabályokat állapít meg,

a)	melyek a Közösség területén születtek, vagy

b)	melyeket szabad forgalomba bocsátottak a 2913/92/EGK rendelet 4. cikke (16) bekezdésének a) pontjában meghatározott vámeljárásnak megfelelően.

(2)   E rendelet alkalmazása nem érinti a következőket:

a)	a 706/73/EGK rendelet és a 96/78/EK határozat, valamint

b)	a tagállamok által a lótartó gazdaságok nyilvántartása céljából hozott intézkedések.

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   E rendelet alkalmazásában a 90/426/EGK irányelv 2. cikkének a), c)–f), h) és i) pontjában, valamint a 90/427/EGK irányelv 2.cikkének c) pontjában szereplő meghatározásokat kell alkalmazni.

(2)   A következő meghatározások szintén alkalmazandók:

a)

„állattartó”: olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely egy lóféle tulajdonosa, azt birtokolja vagy annak tartásával van megbízva anyagi ellenszolgáltatás fejében vagy anélkül, állandó vagy ideiglenes alapon, beleértve a szállítást, vásárok, versenyek, futamok vagy kulturális események alkalmával;

b)	„transzponder”: csak olvasható, passzív, rádiófrekvenciás azonosító eszköz: i. mely megfelel az ISO 11784 szabványnak és HDX vagy FDX-B technológiát alkalmaz, valamint ii. az ISO 11785 szabvánnyal kompatibilis leolvasó készülék segítségével legalább 12 cm-es távolságról leolvasható;

c)	„lófélék”: a lófélék (Equidae) család Equus nemén belül valamennyi fajhoz tartozó vad vagy háziasított, egypatájú emlős, valamint ezek keresztezései;

d)

„egész élettartamra szóló egyedi szám” (továbbiakban: „életszám”): olyan 15-jegyű, alfanumerikus egyedi kód, mely információkat tartalmaz az adott lófélére, az adatbázisra és arra az országra vonatkozóan, melyben először rögzítették az ilyen információkat az általános lóazonosító szám (Universal Equine Life Number, UELN) kódrendszernek megfelelően, és melynek összetétele a következő: i. a 21. cikk (1) bekezdésében említett adatbázisra vonatkozó hatjegyű UELN-kompatibilis azonosító kód, melyet ii. a lófélére kiadott, kilencjegyű egyedi azonosító szám követ.

e)	„intelligens kártya”: beépített számítógépes chippel rendelkező műanyag eszköz, mely adattárolásra és az adatok kompatibilis számítógépes rendszerekhez való elektronikus továbbítására alkalmas.

II.   FEJEZET

AZONOSÍTÓ OKMÁNY

3. cikk

Általános elvek és a lófélék azonosítására vonatkozó kötelezettség

(1)   Az 1. cikk (1) bekezdésében említett lófélék tartása csak akkor valósulhat meg, ha azok e rendeletnek megfelelően azonosításra kerülnek.

(2)   Amennyiben az állattartó nem tulajdonosa a lófélének, e rendelet keretében kell eljárnia a lóféle természetes vagy jogi személyű tulajdonosának (a továbbiakban: tulajdonos) nevében vagy annak beleegyezésével.

(3)   E rendelet alkalmazásában a lófélék azonosítására szolgáló rendszernek a következő elemekből kell állnia:

a)	egész élettartamra szóló, egységes azonosító okmány;

b)	az azonosító okmány és a lóféle közötti egyértelmű kapcsolatot biztosító módszer;

c)	az arra az állatra vonatkozó azonosítás részleteit rögzítő, egyedi azonosító szám szerinti adatbázis, melyre kiadták az azonosító okmányt az adatbázisban nyilvántartásba vett személynek.

4. cikk

A lófélék azonosító okmányait kibocsátó szervek

(1)   A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a törzskönyvezett lófélék esetében az 5. cikk (1) bekezdésében említett azonosító okmányt a következő szervek (a továbbiakban: kibocsátó szervek) adják ki:

a)

a 90/427/EGK irányelv 2. cikke c) pontjának első francia bekezdésében említett, a tagállam vagy az érintett tagállam hivatalos ügynöksége által hivatalosan jóváhagyott vagy elismert szervezet vagy egyesület, mely a méneskönyvet kezeli a 90/426/EGK irányelv 2. cikkének c) pontjában említett tenyészállat esetében, vagy

b)	fióktelep, melynek a versenylovakkal foglalkozó valamely nemzetközi egyesület vagy szervezet tagállamában van székhelye, a 90/426/EGK irányelv 2. cikkének c) pontjában említettek szerint.

(2)   A 96/510/EK határozat 1. cikkének harmadik francia bekezdésével összhangban a származási bizonyítványt kiállító harmadik ország hatóságai által kiadott azonosító okmányokat az 1. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, törzskönyvezett lófélék esetében e rendelettel összhangban érvényesnek kell tekinteni.

(3)   Az illetékes hatóságnak kell kijelölnie a tenyésztésre és termelésre szánt lóféléknek az 5. cikk (1) bekezdésében említett azonosító okmányát kibocsátó szervet.

(4)   Az (1), (2) és (3) bekezdésben említett kibocsátó szervek e rendelettel, és különösen az 5., 8.–12., 14., 16., 17., 21. és 23. cikk rendelkezéseivel összhangban járnak el.

(5)   A tagállamok létrehozzák és frissítik a kibocsátó szervek listáját, és ezt az információt egy weblapon hozzáférhetővé teszik más tagállamok és a nyilvánosság számára.

Az e kibocsátó szervekre vonatkozó információnak a 19. cikk követelményeinek való megfelelés érdekében tartalmaznia kell legalább a kapcsolattartáshoz szükséges adatokat.

Annak céljából, hogy segítse a tagállamokat a szóban forgó listák frissítésében, a Bizottság olyan honlapot készít, melyen belül minden tagállam elérési útvonalat biztosít nemzeti honlapjához.

(6)   A (2) bekezdésben szereplő, harmadik országokbeli kibocsátó szervek listáit az alábbi feltételeknek megfelelően kell összeállítani és frissíteni:

a)

a kibocsátó szerv székhelye szerinti harmadik ország illetékes hatósága biztosítja: i. hogy a kibocsátó szerv megfelel a (2) bekezdésnek; ii. hogy ha a kibocsátó szervet a 94/28/EGK irányelv szerint hagyták jóvá, meg kell felelnie az e rendelet 21. cikkének (3) bekezdésében említett, információval kapcsolatos követelménynek; iii. hogy elkészül a kibocsátó szervek listája, ezt frissítik és továbbítják a Bizottságnak;

b)

a Bizottság: i. rendszeresen ellátja a tagállamokat az új vagy frissített listákkal, melyeket az a) pont iii. alpontjával összhangban az érintett harmadik országok illetékes hatóságaitól kapott; ii. intézkedik az említett listák frissített változatainak nyilvános hozzáférhetővé tételéről; iii. adott esetben – indokolatlan késedelem nélkül – a 88/661/EGK tanácsi irányelv (28) 11. cikke (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban határozathozatal céljából felveszi az Állattenyésztés-technikai Állandó Bizottság napirendjére a harmadik országok kibocsátó szerveinek listájával kapcsolatos kérdést.

5. cikk

A Közösségben született lófélék azonosítása

(1)   A Közösségben született lóféléket egységes azonosító okmánnyal kell azonosítani, az I. mellékletben meghatározott, lófélékre vonatkozó azonosító okmány-mintának megfelelően („azonosító okmány” vagy „útlevél”). Az okmányt a lóféle egész élettartamára szólóan kell kibocsátani.

Az azonosító okmány nyomtatott, szétválaszthatatlan, és az okmány alábbi szakaszaiban kért információk beillesztéséhez szükséges bejegyzéseket tartalmazza:

a)	A törzskönyvezett lófélék esetében az I–X. szakasz;

b)	A tenyésztésre és termelésre szánt lovak esetében legalább az I., III., IV. és VI–IX. szakasz.

(2)   A kibocsátó szervnek biztosítania kell, hogy csak akkor kerüljön kiadásra azonosító okmány egy lóféle vonatkozásában, ha az okmány I. szakasza megfelelően ki van töltve.

(3)   A 96/78/EK határozat 1. cikke (1) bekezdésének sérelme nélkül és e rendelet (1) bekezdése a) pontjának és (2) bekezdésének rendelkezéseitől eltérően a törzskönyvezett lóféléket az azonosító okmányban a 4. cikk (1) vagy (2) bekezdésében említett kibocsátó szervek szabályai szerint kell azonosítani.

(4)   A törzskönyvezett lófélék esetében az e rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és (2) bekezdésében említett kibocsátó szerv megadja az azonosító okmány II. szakaszában szereplő, a 90/427/EGK irányelv 4. cikke (2) bekezdésének d) pontjában említett származási bizonyítványra vonatkozó információkat.

Az érintett törzskönyvezett tenyészlóféle méneskönyvét vezető, jóváhagyott vagy elismert tenyésztő szövetség elveivel összhangban a származási bizonyítványnak a származásra vonatkozó összes információt tartalmaznia kell, valamint a 96/78/EK határozat 2. vagy 3. cikkében említett méneskönyv szakaszát, továbbá – ahol van ilyen – annak a fő szakasznak az osztályát, melybe a lófélét felvették.

(5)   Az azonosító okmányhoz jutás érdekében az állattartónak, vagy ahol azt az állat születési helye szerinti tagállam jogszabályai kifejezetten előírják, a tulajdonosnak az e cikk (6) bekezdésében és a 7. cikk (1) bekezdésében előírt határidőn belül az e cikk (1) bekezdésében említett azonosító okmány iránti kérelmet kell benyújtania a 4. cikk (1), (2) vagy (3) bekezdésében említett kibocsátó szervhez, továbbá meg kell adnia az e rendeletnek való megfeleléshez szükséges valamennyi információt.

(6)   A 13. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül a Közösségben született lóféléket e rendelettel összhangban kell azonosítani a lóféle születési évének december 31-éig vagy a születést követő hat hónapon belül, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont.

Az első albekezdéstől eltérően a tagállamok dönthetnek úgy, hogy hat hónapra korlátozzák a lóféle azonosítására engedélyezett maximális időtartamot.

A második albekezdésben szereplő eltérést igénybe vevő tagállamok erről tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot.

(7)   Az azonosító okmányban változatlanul kell hagyni a szakaszok sorrendjét és számozását, kivéve az I. szakaszt, melyet az azonosító okmány közepére kell tenni.

(8)   Nem szabad másolni vagy helyettesíteni az azonosító okmányt, kivéve ha azt a 16. és 17. cikk előírja.

6. cikk

Az azonosító okmány I. szakasza kitöltésétől való eltérés

Az 5. cikk (2) bekezdésétől eltérve, ha transzponder kerül beültetésre a 11. cikknek megfelelően, vagy ha egyedi, eltávolíthatatlan és látható alternatív jelet alkalmaznak a 12. cikk szerint, nem szükséges megadni az azonosító okmány I. szakasza A része 3. pontjának b)–h) alpontjában és az okmány I. szakasza B. részének ábráján a 12–18. pontban kért információkat, hanem a lóféle azonosításához elegendő részletet mutató fénykép vagy fényképmásolat is megfelelő lehet a szóban forgó ábra kitöltése helyett.

Az (1) bekezdésben biztosított eltérés nem érinti a 4. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett kibocsátó szervek által a lófélék azonosítására megállapított szabályokat.

7. cikk

Egyes szabadon vagy félszabad körülmények között élő lófélék azonosításától való eltérés

(1)   Az 5. cikk (1), (3) és (5) bekezdésétől eltérve az illetékes hatóság dönthet úgy, hogy az egyes körzetekben – beleértve a természetvédelmi területeket is – szabadon vagy félszabad körülmények között élő lófélékből álló, a szóban forgó hatóság által meghatározandó populációkat csak abban az esetben azonosítják az 5. cikkel összhangban, ha a lóféléket elszállítják az említett körzetekből vagy házi használatba állítják.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt eltérést igénybe venni kívánó tagállamok értesítik a Bizottságot a populációról és az érintett körzetekről:

a)	az e rendelet hatálybalépését követő hat hónapon belül, vagy

b)	az említett eltérés igénybevétele előtt.

8. cikk

Az importált lófélék azonosítása

(1)   Az állattartónak, vagy ahol azt az állatot importáló tagállam jogszabályai kifejezetten előírják, a tulajdonosnak a 2913/92/EK rendelet 4. cikke (16) bekezdésének a) pontjában meghatározott vámeljárás lezárásának napjától számított 30 napon belül kérnie kell egy azonosító okmányt vagy a meglévő azonosító okmánynak a megfelelő kibocsátó szerv adatbázisába történő felvételét a 21. cikknek megfelelően, amennyiben:

a)	a lóféléket a Közösségbe importálják, vagy

b)	a 90/426/EGK irányelv 2. cikkének i. pontjában meghatározott ideiglenes behozatal állandó belépéssé változik a szóban forgó irányelv 19. cikkének iii. pontja szerint.

(2)   Ha az e cikk (1) bekezdésében említett lófélét olyan okmányok kísérik, melyek nem felelnek meg az 5. cikk (1) bekezdésének vagy hiányoznak belőlük az e rendeletnek megfelelően kért egyes információk, az állattartó vagy – ahol azt az állatot importáló tagállam jogszabályai kifejezetten előírják – a tulajdonos kérésére a kibocsátó hatóság:

a)	az 5. cikk követelményeinek való megfelelés céljából kitölti az okmányokat, valamint

b)	felveszi az adatbázisba az adott lóféle részletes azonosítási adatait és a kiegészítő információkat a 21. cikknek megfelelően.

(3)   Ha az e cikk (1) bekezdésében említett lófélét kísérő okmányokat nem lehet módosítani az 5. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek való megfelelés céljából, azok nem tekinthetők az e rendeletnek megfelelő azonosításra alkalmasnak.

Amennyiben a kibocsátó szervnek átadják az (1) bekezdésben említett okmányokat vagy az érvényteleníti az okmányokat, ezt nyilván kell tartani a 21. cikkben említett adatbázisban, és a lóféléket az 5. cikknek megfelelően kell azonosítani.

III.   FEJEZET

AZ AZONOSÍTÓ OKMÁNYOK KIADÁSÁT ÉS A TRANSZPONDEREK FELSZERELÉSÉT MEGELŐZŐ ELLENŐRZÉSEK

9. cikk

A lófélékre vonatkozó egységes azonosító okmányok ellenőrzése

Egy azonosító okmány kiadását megelőzően a kibocsátó szervnek vagy a nevében eljáró személynek megfelelő intézkedéseket kell hoznia:

a)	annak ellenőrzése céljából, hogy kiadtak-e már ilyen azonosító okmányt az érintett lóféle esetében;

b)	annak megelőzésére, hogy egy adott lóféle esetében csalárd módon több azonosító okmányt adjanak ki.

Az említett intézkedéseknek legalább a következőkre kell kiterjedniük: a rendelkezésre álló, megfelelő okmányok és elektronikus bejegyzések tanulmányozása, annak ellenőrzése, hogy az állaton van-e korábbi azonosításra utaló jel vagy jelzés, valamint a 10. cikkben szereplő intézkedések alkalmazása.

10. cikk

A lófélék korábbi aktív jelölésének kimutatását célzó intézkedések

(1)   A 9. cikkben említett intézkedések legalább az alábbiak kimutatását célzó intézkedéseket tartalmazzák:

a)	bármely, korábban beültetett transzponder, az ISO 11785 szabványnak megfelelő leolvasó készülék használatával, mely képes HDX és FDX-B transzponderek olvasására legalább akkor, ha a leolvasó közvetlen kapcsolatban van a testfelülettel azon a helyen, ahová a transzpondert általában beültetik;

b)	bármely klinikai jel, mely arra utal, hogy a korábban beültetett transzpondert sebészeti beavatkozás útján eltávolították;

c)	az állaton a 12. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerint feltüntetett bármely egyéb alternatív jel.

(2)   Amennyiben az (1) bekezdésben szereplő intézkedések korábban beültetett transzponder vagy a 12. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerint alkalmazott bármely egyéb alternatív jel meglétét mutatják ki, a kibocsátó szerv a következő intézkedéseket hozza:

a)	a Közösségben született lófélék esetében a 16. vagy 17. cikkel összhangban másodlatot kell kiadnia az azonosító okmányról vagy helyettesítenie kell azt;

b)	importált lófélék esetében a 8. cikk (2) bekezdésének megfelelően kell eljárnia.

(3)   Amennyiben az (1) bekezdés b) pontjában szereplő intézkedések egy korábban beültetett transzponder meglétét mutatják ki, vagy az (1) bekezdés c) pontjában szereplő intézkedések bármely egyéb alternatív jel meglétét mutatják ki, a kibocsátó szerv ezt az információt megfelelő módon feltünteti az azonosító okmány A. részében és az annak I. szakasza B. részében található ábrán.

(4)   Amennyiben megerősítést nyer, hogy az e cikk (3) bekezdésében említett transzpondernek vagy alternatív jelnek a Közösségben született valamely lóféléből való eltávolítását nem dokumentálták, a 4. cikk (1) vagy (3) bekezdésében említett kibocsátó szerv helyettesítő azonosító okmányt ad ki a 17. cikknek megfelelően.

11. cikk

Az azonosítás ellenőrzésének elektronikus módszerei

(1)   A kibocsátó szervnek biztosítania kell, hogy az első azonosításkor a lófélét aktív jelöléssel lássák el transzponder beültetésével.

A tagállamok meghatározzák az első albekezdésben említett beavatkozáshoz szükséges minimumkövetelményeket vagy kijelölik az ilyen műveletek végzésével megbízott személyt vagy foglalkozási kört.

(2)   A transzpondert parenterálisan kell beültetni, aszeptikus körülmények között, a fejtető és a mar közé, a nyak hosszának közepén, a sörényél alá.

Az illetékes hatóság azonban engedélyezheti, hogy a transzpordert a lóféle nyakának más részére ültessék be, feltéve hogy ez az alternatív beültetés nem veszélyezteti az állat jóllétét és nem növeli a transzponder elmozdulásának kockázatát az első albekezdésben említett módszerhez képest.

(3)   Amennyiben a transzpondert az (1) és (2) bekezdésnek megfelelően ültetik be, a kibocsátó szerv a következő információkat veszi fel az azonosító okmányba:

a)

az I. szakasz A. részének 5. pontjába a beültetést követően a transzponder által továbbított és a leolvasó által jelzett kódnak legalább az utolsó 15 számát, emellett – adott esetben – egy öntapadós címkét, melyen szerepel a transzponder által továbbított, legalább az utolsó 15 számból álló vonalkód vagy a vonalkód fényképmásolata;

b)	az I. szakasz A. részének 11. pontjába az (1) bekezdésben említett azon személy aláírását és pecsétjét, aki az azonosítást végezte és a transzpondert beültette;

c)	az I. szakasz B. részének ábráján a 12. vagy 13. pontba – attól függően, hogy melyik oldalra ültették be a transzpordert – azt a helyet, ahová a lófélébe beültették a transzpondert.

(4)   Az e cikk (3) bekezdésének a) pontjától eltérve, ha a 26. cikk (2) bekezdésében előírt intézkedéseket korábban beültetett olyan transzponderrel megjelölt lóféle esetében hajtották végre, mely nem felel meg a 2. cikk (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott szabványoknak, az azonosító okmány I. szakasza A. részének 5. pontjában fel kell tüntetni a gyártó vagy a leolvasórendszer nevét.

(5)   Amennyiben a tagállamok szabályokat állapítanak meg – a 2. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett szabványoknak megfelelően – annak biztosítására, hogy az adott tagállam illetékes hatóságai által a 92/353/EGK határozattal összhangban jóváhagyott, a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kibocsátó szervek által beültetett transzponderek útján jelzett számok egyediek legyenek, a szóban forgó szabályokat az állattartó, vagy – ahol azt az állat születési helye szerinti tagállam jogszabályai kifejezetten előírják – a tulajdonos kérésére az e rendeletnek megfelelő azonosítást végző valamely másik tagállam vagy harmadik ország kibocsátó szerve által meghatározott azonosító rendszer veszélyeztetése nélkül kell alkalmazni.

12. cikk

Az azonosítás ellenőrzésének alternatív módszerei

(1)   A 11. cikk (1) bekezdésétől eltérve a tagállamok engedélyezhetik a lófélék olyan megfelelő alternatív módszerekkel – beleértve a jeleket is – történő azonosítását, melyek önmagukban vagy kombinálva olyan egyenértékű tudományos biztosítékokat nyújtanak, melyek biztosítják, hogy ellenőrizni lehessen a lóféle azonosságát, és melyek hatékonyan megelőzik az azonosító okmányok dupla kiadását (a továbbiakban: alternatív módszer).

A kibocsátó hatóság biztosítja, hogy addig ne adjanak ki azonosító okmányt egy lófélére, amíg fel nem veszik az azonosító okmány I. szakasza A. részének 6. vagy 7. pontjába az első albekezdésben említett alternatív módszert, illetve azt nem rögzítik az adatbázisban a 21. cikk (1) bekezdése f) pontjának megfelelően.

(2)   Amennyiben alternatív módszert alkalmaznak, az állattartó biztosítja az azonosításra vonatkozó információhoz való hozzáférést szolgáló eszközöket vagy – adott esetben – vállalja az állat azonosításának ellenőrzéséhez kapcsolódó költségeket.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy:

a)	ne az alternatív módszereket használják az e rendelettel összhangban azonosított lófélék túlnyomó többsége esetében mint a lófélék azonosításának ellenőrzésére szolgáló kizárólagos eszközt, valamint

b)	a tenyésztésre és termelésre szánt lovak esetében alkalmazott látható jelek ne legyenek összetéveszthetők azokkal a jelekkel, melyeket a törzskönyvezett lófélék esetében tartanak fenn területükön.

(4)   Az (1) bekezdésben említett eltérést igénybe venni kívánó tagállamok hozzáférhetővé teszik ezen információkat egy weblapon a Bizottság, más tagállamok és a nyilvánosság számára.

Annak céljából, hogy segítse a tagállamokat a szóban forgó információk hozzáférhetővé tételében, a Bizottság olyan honlapot készít, melyen belül minden tagállam elérési útvonalat biztosít nemzeti honlapjához.

IV.   FEJEZET

A LÓFÉLÉK MOZGÁSA ÉS SZÁLLÍTÁSA

13. cikk

Törzskönyvezett, valamint tenyésztésre és termelésre szánt lófélék mozgása és szállítása

(1)   Az azonosító okmány mindenkor elkíséri a törzskönyvezett, valamint a tenyésztésre és termelésre szánt lóféléket.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve az azonosító okmánynak nem kell elkísérnie a szóban forgó bekezdésben említett lóféléket abban az esetben, ha:

a)	azokat istállóban tartják vagy legeltetik, és az állattartó késedelem nélkül be tudja mutatni az azonosító okmányt;

b)

azokat ideiglenesen lábon szállították: i. a tagállamon belüli gazdaság közelében találhatók, és így az azonosító okmányt három órán belül be lehet mutatni, vagy ii. a lófélék vándorlegeltetése alatt a nyári legelőkre, illetve a nyári legelőkről; az azonosító okmány az indulási gazdaságban mutatható be;

c)	nincsenek elválasztva és kísérik az anyaállatukat vagy a nevelőkancát;

d)	lovasversenyre vagy eseményre készítik fel őket vagy ehhez kapcsolódó teszten vesznek részt, ami miatt el kell hagyniuk a verseny vagy esemény helyszínét;

e)	azok mozgására vagy szállítására magával a lófélével kapcsolatos vészhelyzetben, vagy a 2003/85/EK irányelv 14. cikke (1) bekezdése második albekezdésének sérelme nélkül a tartás helyszíne szerinti gazdasággal kapcsolatos vészhelyzetben kerül sor.

14. cikk

Eltérés az egyszerűsített azonosító okmánnyal vagy anélkül történő egyes mozgások és szállítás esetében

(1)   A 13. cikk (1) bekezdésétől eltérve az illetékes hatóság engedélyezheti a szóban forgó bekezdésben említett lófélék ugyanazon tagállamon belüli, azonosító okmány nélküli mozgását vagy szállítását, feltéve hogy az állatokat az azonosító okmányt kiállító szerv által kiadott és a II. mellékletben meghatározott információkat tartalmazó „intelligens kártya” kíséri.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett eltérést igénybe vevő tagállamok eltéréseket biztosíthatnak egymás számára a 13. cikk (1) bekezdésében említett lóféléknek a tagállamok saját területén belül történő mozgására vagy szállítására vonatkozóan.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot azon szándékukról, hogy biztosítani kívánnák-e a szóban forgó eltérést.

(3)   A kibocsátó szerv ideiglenes okmányt ad ki, mely tartalmazza legalább az életszámra való a hivatkozást, valamint adott esetben a transzponder kódját, lehetővé téve legfeljebb 45 napra korlátozott időtartamon belül a lóféle ugyanazon tagállamon belüli mozgását vagy szállítását, mely időtartamon belül az azonosító okmányt átadják a kibocsátó szervnek vagy az illetékes hatóságnak az azonosításra vonatkozó részletek frissítése céljából.

(4)   Amennyiben a lófélét a a (3) bekezdésben említett időtartamon belül egy másik tagállamba vagy azon keresztül egy harmadik országba szállítják, az állatot az ideiglenes okmányon kívül állategészségügyi bizonyítványnak kell kísérnie a 90/426/EGK irányelv C. mellékletének megfelelően, függetlenül nyilvántartási státuszától. Ha az állatot nem látják el transzponderrel vagy e rendelet 12. cikkével összhangban nem azonosítják alternatív módszerrel, az említett egészségügyi bizonyítványt az azonosító okmány I. szakasza szerinti leírással kell kiegészíteni.

15. cikk

A vágásra szánt lófélék mozgása és szállítása

(1)   Az 5. cikk (1) bekezdésének vagy a 8. cikknek megfelelően kiadott azonosító okmány elkíséri a vágásra szánt lóféléket a vágóhídra való mozgatásuk vagy szállításuk során.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy azt a vágásra szánt lófélét, melyet nem azonosítottak az 5. cikknek megfelelően, a születés helye szerinti gazdaságból közvetlenül az ugyanabban a tagállamban található vágóhídra szállítsák, feltéve hogy:

a)	a lóféle 12 hónapnál fiatalabb és láthatók az oldalsó metszőtejfog fogkupái;

b)	megszakítás nélküli a nyomon követés a születés helye szerinti gazdaságtól a vágóhídig;

c)	a vágóhídra történő szállítás közben a lóféle egyedileg azonosítható a 11. vagy 12. cikkel összhangban;

d)	a szállítmányt a 853/2004/EK rendelet II. melléklete III. szakaszának megfelelően az élelmiszerláncra vonatkozó információk kísérik, melyek magukban foglalják az e bekezdés c) pontjában említett egyedi azonosításra való hivatkozást.

(3)   A 19. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontja nem alkalmazandó abban az esetben, ha a vágásra szánt lófélék mozgása vagy szállítása e cikk (2) bekezdésének megfelelően történik.

V.   FEJEZET

AZ AZONOSÍTÓ OKMÁNYOK MÁSODLATAI, HELYETTESÍTÉSE ÉS FELFÜGGESZTÉSE

16. cikk

Az azonosító okmányok másodlatai

(1)   Ha elvész az eredeti azonosító okmány, de a lóféle azonossága megállapítható a transzponder által kibocsátott kód, vagy pedig az alternatív módszer alapján, és rendelkezésre áll tulajdonosi nyilatkozat, a 4. cikk (1) bekezdésében említett kibocsátó szerv kibocsátja az azonosító okmány másodlatát, az egyedi életszámra való hivatkozással együtt, és a dokumentumon egyértelműen feltünteti, hogy másodlatról van szó (a továbbiakban: azonosító okmány másodlata).

Ilyen esetekben az állatot az azonosító okmány másodlata II. részének IX. szakaszában nem emberi fogyasztásra való vágásra szánt lóféleként sorolják be.

A kiadott azonosítóokmány- másodlatra vonatkozó részleteket és a lófélének a másodlat IX. szakaszába történő besorolását az életszámra való hivatkozással kell felvenni a 21. cikkben említett adatbázisba.

(2)   Az (1) bekezdés második albekezdésétől eltérve az illetékes hatóság dönthet úgy, hogy hat hónapra felfüggeszti a lóféle azon státuszát, miszerint az állatot emberi fogyasztásra való vágásra szánták, amennyiben az állattartó az azonosító okmány elvesztésének bejelentésétől számított 30 napon belül kielégítő módon bizonyítani tudja, hogy a lóféle „emberi fogyasztásra való vágásra szánt” státuszát gyógyszeres kezelés nem veszélyeztette.

Ebből a célból az illetékes hatóság bejegyzi a 6 hónapos felfüggesztés kezdőnapját az azonosító okmány másodlata IX. szakasza III. részének első oszlopába, és kitölti a harmadik oszlopot.

(3)   Amennyiben az elveszett eredeti azonosító okmányt a 4. cikk (2) bekezdésében említett kibocsátó szerv egy harmadik országban adta ki, az azonosító okmány másodlatát az eredeti kibocsátó szervnek kell kiadnia és a másodlatot el kell juttatni az állattartóhoz vagy ahol azt annak a tagállamnak a jogszabályai kifejezetten előírják, melyben az állat található, a tulajdonoshoz, az adott tagállam kibocsátó szervén vagy illetékes hatóságán keresztül.

Ilyen esetekben az állatot az azonosító okmány másodlata IX. szakaszának II. részében nem emberi fogyasztásra való vágásra szánt lóféleként kell besorolni és a 21. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett bejegyzést ennek megfelelően kell elfogadni.

Mindazonáltal az azonosító okmány másodlatát kiadhatja a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, a szóban forgó fajhoz tartozó lóféléket törzskönyvező kibocsátó szerv, vagy a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, a lóféle tartózkodási helye szerinti tagállamban e célból lóféléket törzskönyvező kibocsátó szerv, amennyiben a harmadik ország eredeti kibocsátó szerve ebbe beleegyezik.

(4)   Amennyiben az elveszett eredeti azonosító okmányt egy már nem létező kibocsátó szerv adta ki, az azonosító okmány másodlatát az (1) bekezdésnek megfelelően azon tagállam kibocsátó szervének kell kiadnia, melyben a lóféle található.

17. cikk

Helyettesítő azonosító okmány

Ha elvész az eredeti azonosító okmány, és nem állapítható meg a lóféle azonossága, annak a tagállamnak a 4. cikk (3) bekezdésben említett kibocsátó szerve, melyben a lóféle található, helyettesítő azonosító okmányt (a továbbiakban: helyettesítő azonosító okmány) ad ki, melyen egyértelműen fel kell tüntetni, hogy az eredeti helyettesítéséről van szó, és mely megfelel az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelményeknek.

Ilyen esetekben az állatot a helyettesítő azonosító okmány IX. szakaszának II. részében nem emberi fogyasztásra való vágásra szánt lóféleként sorolják be.

A kiadott helyettesítő azonosító okmányra vonatkozó részleteket, valamint a lóféle törzskönyvezési státuszát és a szóban forgó okmány IX. szakaszába történő besorolását ennek megfelelően az életszámra való hivatkozással kell felvenni a 21. cikkben említett adatbázisba.

18. cikk

A szállítási célú azonosító okmányok felfüggesztése

A hatósági állatorvos felfüggeszti a szállítási célú azonosító okmány érvényességét azáltal, hogy megfelelő bejegyzést tesz az okmány VIII. szakaszába, amennyiben a lófélét olyan gazdaságban tartják, illetve olyan gazdaságból származik:

a)	melyre a 90/426/EGK irányelv 4. cikkének (5) bekezdésében említett tiltó rendelkezés vonatkozik, vagy

b)	mely afrikai lópestistől nem mentes tagállamban, illetve annak részében található.

VI.   FEJEZET

A LÓFÉLÉK ELHULLÁSA, AZ EMBERI FOGYASZTÁSRA VALÓ VÁGÁSRA SZÁNT LÓFÉLÉK ÉS A GYÓGYSZERES KEZELÉSI NYILVÁNTARTÁS

19. cikk

A lófélék levágása és elhullása

(1)   A lóféle levágása vagy elhullása esetén a következő intézkedéseket kell hozni:

a)	védeni kell a transzpondert a későbbi csalárd módon történő felhasználástól kiemelése, megsemmisítése vagy helyszíni eltávolítása által;

b)	érvénytelennek kell nyilvánítani az azonosító okmányt, legalább azáltal, hogy az első oldalra rápecsételik az „érvénytelen” szót;

c)	közvetlenül vagy a 23. cikk (4) bekezdésében említett kapcsolattartón keresztül el kell juttatni a kibocsátó szervhez egy igazolást, hivatkozva a lóféle életszámára, és jelezve, hogy a lófélét levágták, elpusztították vagy elpusztult, továbbá a lóféle elhullásának időpontját,valamint

d)	meg kell semmisíteni az érvénytelenített azonosító okmányt.

(2)   Az alábbiaknak vagy az alábbiak felügyeletével kell végrehajtani az (1) bekezdésben szereplő intézkedéseket:

a)	a hatósági állatorvos: i. járványvédelmi célból történő levágás vagy leölés esetén, a 90/426/EGK irányelv 4. cikke (4) bekezdésének i. pontjával összhangban, vagy ii. a levágást követően, összhangban a 90/426/EGK irányelv 7. cikkének (3) bekezdésével, vagy

b)	az 1774/2002/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének i. pontjában meghatározott illetékes hatóság, a tetem megsemmisítése vagy feldolgozása esetén, a szóban forgó rendelet 4. vagy 5. cikkével összhangban.

(3)   Ha az (1) bekezdés a) pontjában előírtakkal ellentétben nem lehet kivenni a transzpondert egy emberi fogyasztásra levágott lóféléből, a hatósági állatorvos emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánítja a transzpondert tartalmazó húst vagy a hús egy részét, a 854/2004/EK rendelet I. melléklete II. szakasza V. fejezete (1) bekezdésének n) pontja értelmében.

(4)   Az (1) bekezdés d) pontjától eltérve és a kibocsátó szerv által az azonosító okmányon feltüntetett szabályok sérelme nélkül a tagállamok alkalmazhatnak olyan eljárásokat, melyek során visszajuttatják az érvénytelenített okmányt a kibocsátó szervnek.

(5)   Az e cikkben nem említett lófélék elhullása vagy elvesztése esetén az állattartónak az ezen események bekövetkeztét követő 30 napon belül vissza kell juttatnia az azonosító okmányt a 4. cikk (1), (2) vagy (3) bekezdésében említett, megfelelő kibocsátó szervhez.

20. cikk

Az emberi fogyasztásra való vágásra szánt lófélék és a gyógyszeres kezelési nyilvántartás

(1)   Egy lófélét emberi fogyasztásra való vágásra szántnak kell tekinteni, hacsak nem nyilvánítják az azonosító okmány IX. szakaszának II. részében az állatot visszavonhatatlanul nem a szóban forgó célra szántnak, az alábbiak aláírásával:

a)	az állattartó vagy tulajdonos saját mérlegelése alapján, vagy

b)	az állattartó és az illetékes állatorvos, a 2001/82/EK irányelv 10. cikkének (2) bekezdésével összhangban eljárva.

(2)   A 2001/82/EK irányelv 10. cikkének (2) bekezdésével összhangban bárminemű kezelést vagy az említett irányelv 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban engedélyezett gyógyászati készítménnyel történő kezelést megelőzően az illetékes állatorvos megállapítja a lóféle státuszát, vagyis hogy az állatot emberi fogyasztásra való vágásra szánták (ez az alapértelmezett eset), vagy nem szánják emberi fogyasztásra való vágásra, az azonosító okmány IX. szakaszának II. részében említetteknek megfelelően.

(3)   Amennyiben egy emberi fogyasztásra való vágásra szánt lóféle e cikk (2) bekezdésében említett kezelése nem engedélyezett, az illetékes állatorvos biztosítja, hogy az érintett lófélét a 2001/82/EK irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében szereplő eltérésnek megfelelően visszavonhatatlanul nem emberi fogyasztásra való vágásra szántnak nyilvánítsák:

a)	az azonosító okmány IX. szakasza II. részének kitöltésével és aláírásával, valamint

b)	az azonosító okmány IX. szakasza III. részének érvénytelenítésével.

(4)   Ha egy lófélét a 2001/82/EK irányelv 10. cikkének (3) bekezdésében szereplő feltételek szerint kell kezelni, az illetékes állatorvos bejegyzi az azonosító okmány IX. szakaszának III. részébe az 1950/2006/EK rendeletben felsorolt lófélék kezeléséhez nélkülözhetetlen anyagokat tartalmazó gyógyászati készítményekre vonatkozó, szükséges részletes adatokat.

Az illetékes állatorvos bejegyzi a felírt gyógyászati készítmény alkalmazásának utolsó napját és a 2001/82/EK irányelv 11. cikkének (4) bekezdésével összhangban tájékoztatja az állattartót, hogy mikor jár le az említett irányelv 10. cikkének (3) bekezdése szerint megállapított várakozási idő.

VII.   FEJEZET

BEJEGYZÉSEK ÉS SZANKCIÓK

21. cikk

Adatbázis

(1)   Az azonosító okmány kiadásakor vagy korábban kiadott azonosító okmányok nyilvántartásba vételekor a kibocsátó szerv legalább a következő információkat jegyzi be adatbázisába a lófélére vonatkozóan:

a)	az életszám;

b)

faj;

c)

nem;

d)

szín;

e)	a születés dátuma (év, hónap, nap);

f)

adott esetben a transzponder által továbbított kódnak legalább az utolsó 15 száma, a 2. cikk (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott szabványnak meg nem felelő rádiófrekvenciás azonosító készülékkel továbbított kód a szükséges leolvasórendszerre vonatkozó adatokkal együtt, illetve az alternatív módszer;

g)	a születés helye szerinti ország;

h)	az azonosító okmány kiállításának és módosításának napja;

i)	azon személy neve és címe, aki számára kiállították az azonosító okmányt;

j)	a „törzskönyvezett lóféle” vagy „tenyésztésre és termelésre szánt lóféle” státusz;

k)	az állat neve (születési név és adott esetben a kereskedelmi név);

l)	az állat „nem emberi fogyasztásra való vágásra szánt” ismert státusza;

m)	az azonosítóokmány-másodlatra és a helyettesítő azonosító okmányra vonatkozó információk a 16. és 17. cikk szerint;

n)	az állat elhullásának bejelentett időpontja

(2)   A kibocsátó szerv az e cikk (1) bekezdésében említett információkat legalább 35 évig vagy legalább a lóféle a 19. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerint bejelentett elhullását követő két évig megőrzi adatbázisában.

(3)   Közvetlenül az e cikk (1) bekezdésében említett információk bejegyzését követően a kibocsátó szerv továbbítja a szóban forgó bekezdés a)–f) és n) pontjában szereplő információkat a lóféle születési helye szerinti tagállam központi adatbázisába, amennyiben sor került ilyen adatbázis létrehozására a 23. cikknek megfelelően.

22. cikk

A kibocsátó szervek adatbázisai kódjának közlése

A tagállamok egy weblapon hozzáférhetővé teszik más tagállamok és a nyilvánosság számára a kibocsátó szervek nevét, címét – beleértve a kapcsolattartó adatait –, valamint az adatbázisok hatszámjegyű UELN-kompatibilis azonosító kódját.

Annak céljából, hogy segítse a tagállamokat a szóban forgó információk hozzáférhetővé tételében, a Bizottság olyan honlapot készít, melyen belül minden tagállam elérési útvonalat biztosít nemzeti honlapjához.

23. cikk

A központi adatbázisok, a közöttük megvalósuló együttműködés és a kapcsolattartók

(1)   Egy tagállam határozhat úgy, hogy a területén született vagy azonosított lófélékre vonatkozó, a 21. cikkben említett információkat felveszi a kibocsátó szerv központi adatbázisba, illetve hogy a kibocsátó szerv adatbázisa összeköttetésben legyen a központi adatbázissal (a továbbiakban: központi adatbázis).

(2)   A tagállamoknak együtt kell működniük központi adatbázisaik működtetésében, a 89/608/EGK irányelvvel összhangban.

(3)   A tagállamok egy weblapon hozzáférhetővé teszik más tagállamok és a nyilvánosság számára központi adatbázisuk nevét, címét, valamint hatjegyű UELN-kompatibilis azonosító kódját.

Annak céljából, hogy segítse a tagállamokat a szóban forgó információk hozzáférhetővé tételében, a Bizottság olyan honlapot készít, melyen belül minden tagállam elérési útvonalat biztosít nemzeti honlapjához.

(4)   A tagállamok kijelölnek egy kapcsolattartót, akihez a 19. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett igazolás beérkezik, és aki az igazolást a tagállamok területén jóváhagyott kibocsátó szervek számára továbbítja.

A kapcsolattartó lehet a 882/2004/EK rendelet 35. cikkében említett összekötő szerv.

Hozzáférhetővé kell tenni egy weblapon más tagállamok és a nyilvánosság számára a központi adatbázisba felvehető, a kapcsolattartóra vonatkozó részleteket.

Annak céljából, hogy segítse a tagállamokat a szóban forgó információk hozzáférhetővé tételében, a Bizottság olyan honlapot készít, melyen belül minden tagállam elérési útvonalat biztosít nemzeti honlapjához.

24. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet megsértéséért alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megteszik az összes szükséges intézkedést azok végrehajtásának biztosítására. A megállapított szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

A tagállamok e rendelkezésekről legkésőbb 2009. június 30-ig tájékoztatják a Bizottságot. Minden további vonatkozó módosítást haladéktalanul jelenteni kell a Bizottságnak.

VIII.   FEJEZET

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

25. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 93/623/EGK és a 2000/68/EK határozat 2009. július 1-jétől hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett határozatokra való hivatkozások az e rendeletre való hivatkozásnak minősülnek.

26. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)   A legkésőbb 2009. június 30-ig született és a 93/623/EGK vagy a 2000/68/EK határozatnak megfelelően azonosított lóféléket úgy kell tekinteni, hogy azokat e rendeletnek megfelelően azonosították.

A szóban forgó lófélékre vonatkozó azonosító okmányokat legkésőbb 2009. december 31-ig nyilvántartásba kell venni e rendelet 21. cikkének (1) bekezdésével összhangban.

(2)   A legkésőbb 2009. június 30-ig született, de a 93/623/EGK vagy a 2000/68/EK határozatnak megfelelően nem azonosított lóféléket legkésőbb 2009. december 31-ig azonosítani kell e rendelettel összhangban.

27. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2009. július 1-jétől kell alkalmazni.

---

(1)  HL L 224., 1990.8.18., 42. o. A legutóbb a 2006/104/EK irányelvvel (HL L 363., 2006.12.20., 352. o.) módosított irányelv.

(2)  HL L 224., 1990.8.18., 55. o.

(3)  HL L 178., 1994.7.12., 66. o.

(4)  HL L 298., 1993.12.3., 45. o. A 2000/68/EK határozattal (HL L 23., 2000.1.28. 72. o.) módosított határozat.

(5)  HL L 23., 2000.1.28., 72. o.

(6)  HL L 86., 1993.4.6., 7. o. A legutóbb az 1792/2006/EK rendelettel (HL L 362., 2006.12.20., 1. o.) módosított határozat.

(7)  HL L 86., 1993.4.6., 16. o. A legutóbb az 1792/2006/EK rendelettel (HL L 362., 2006.12.20., 1. o.) módosított határozat.

(8)  HL L 302., 1992.10.19., 1. o. A legutóbb az 1791/2006/EK rendelettel (HL L 363., 2006.12.20., 1. o.) módosított rendelet.

(9)  HL L 68., 1973.3.15., 1. o. A legutóbb az 1174/86/EGK rendelettel (HL L 107., 1986.4.24., 1. o.) módosított rendelet.

(10)  HL L 204., 2000.8.11., 1. o. A legutóbb az 1791/2006/EK rendelettel módosított rendelet.

(11)  HL L 157., 1992.6.10., 19. o. A legutóbb 2007/729/EK bizottsági határozattal (HL L 294., 2007.11.13., 26. o.) módosított irányelv.

(12)  HL L 19., 1996.1.25., 39. o.

(13)  HL L 192., 1992.7.11., 63. o.

(14)  HL L 210., 1996.8.20., 53. o. A 2004/186/EK határozattal (HL L 57., 2004.2.25. 27. o.) módosított határozat.

(15)  HL L 306., 2003.11.22., 1. o. A legutóbb a 2006/104/EK irányelvvel módosított irányelv.

(16)  HL L 338., 2005.12.22., 83. o. A legutóbb az 1246/2007/EK rendelettel (HL L 281., 2007.10.25., 21. o.) módosított rendelet.

(17)  HL L 273., 2002.10.10., 1. o. A legutóbb az 1432/2007EK bizottsági rendelettel (HL L 320, 2007.12.6., 13. o.) módosított rendelet.

(18)  HL L 139., 2004.4.30., 206. o., helyesbített változat (HL L 226., 2004.6.25., 83. o.). A legutóbb az 1791/2006/EK rendelettel módosított rendelet.

(19)  HL L 31., 2002.2.1., 1. o. A legutóbb az 575/2006/EK bizottsági rendelettel (HL L 100., 2006.4.8., 3. o.) módosított rendelet.

(20)  HL L 139., 2004.4.30., 55. o., helyesbített változat (HL L 226., 2004.6.25., 22. o.). A legutóbb az 1243/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 281., 2007.10.25., 8. o.) módosított rendelet.

(21)  HL L 224., 1990.8.18., 1. o. A legutóbb a 61/2008/EK bizottsági rendelettel (HL L 22., 2008.1.25., 8. o.) módosított rendelet.

(22)  HL L 125., 1996.5.23., 3. o. A 2003/74/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 262., 2003.10.14., 17. o.) módosított irányelv.

(23)  HL L 311., 2001.11.28., 1. o. A legutóbb a 2004/28/EK irányelvvel (HL L 136., 2004.4.30., 58. o.) módosított irányelv.

(24)  HL L 367., 2006.12.22., 33. o.

(25)  HL L 351., 1989.12.2., 34. o.

(26)  http://www.ueln.net

(27)  HL L 165., 2004.4.30., 1. o., helyesbített változat (HL L 191., 2004.5.28., 1. o.). A legutóbb az 1791/2006/EK rendelettel módosított rendelet.

(28)  HL L 382., 1988.12.31., 36. o.

---

---

---

7.6.2008

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 149/33

---

A BIZOTTSÁG 505/2008/EK RENDELETE

(2008. június 6.)

a 3-fitáz (Natuphos) takarmányadalékként való új felhasználásának engedélyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1831/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 9. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1)	Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, az engedélyek kibocsátásának feltételeiről, illetve a kapcsolódó eljárásokról.

(2)	Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkével összhangban kérelmet nyújtottak be az e rendelet mellékletében szereplő készítmény engedélyezésére vonatkozóan. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelem az Aspergillus niger (CBS 101.672) által termelt, az „állattenyésztésben alkalmazott adalékok” kategóriába sorolandó 3-fitáz enzimkészítmény (Natuphos 5000, Natuphos 5000 G, Natuphos 5000 L, Natuphos 10000 G és Natuphos 10000 L) kocák takarmányadalékaként való új felhasználásának engedélyezésére vonatkozik.

(4)

A készítmény elválasztott malacoknál, hízósertéseknél és brojlercsirkénél történő használatát a 243/2007/EK bizottsági rendelet (2), tojótyúkoknál és hízópulykáknál történő használatát az 1142/2007/EK bizottsági rendelet (3), kacsáknál történő használatát pedig a 165/2008/EK bizottsági rendelet (4) engedélyezte.

(5)

A kocáknál történő engedélyezés iránti kérelem alátámasztására új adatokat nyújtottak be. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (a továbbiakban: hatóság) 2006. június 15-i véleményében (5) megállapította, hogy az Aspergillus niger (CBS 101.672) által termelt Natuphos (3-fitáz) enzimkészítmény nincs káros hatással a fogyasztók és a felhasználók egészségére vagy a környezetre, és hatékonyan javítja a takarmányok emészthetőségét. A hatóság 2007. december 12-i véleményében (6) megállapította, hogy a készítmény kocáknál történő alkalmazása biztonságos. A hatóság úgy véli, a forgalomba hozatalt követően különleges nyomonkövetési követelményekre nincs szükség. Emellett a hatóság az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott közösségi referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban lévő takarmányadalék analitikai módszeréről szóló jelentést is ellenőrizte.

(6)	Az említett készítmény vizsgálata azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(7)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A mellékletben meghatározott, az „állattenyésztésben alkalmazott adalékok” kategóriába és az „emészthetőségfokozók” funkcionális csoportba tartozó készítmény takarmányadalékként való használatát a mellékletben meghatározott feltételek mellett engedélyezik.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

---

(1)  HL L 268., 2003.10.18., 29. o. A 378/2005/EK bizottsági rendelettel (HL L 59., 2005.3.5., 8. o.) módosított rendelet.

(2)  HL L 73., 2007.3.13., 4. o.

(3)  HL L 256., 2007.10.2., 20. o.

(4)  HL L 50., 2008.2.23., 8. o.

(5)  A takarmányban használt adalékokkal és termékekkel vagy anyagokkal foglalkozó tudományos testületnek és a géntechnológiával módosított szervezetekkel foglalkozó tudományos testületnek az Aspergillus niger által termelt Natuphos (3-fitáz) enzimkészítmény biztonságosságáról és hatékonyságáról szóló szakvéleménye. The EFSA Journal (2006) 369, 1–19. o.

(6)  A takarmányban használt adalékokkal és termékekkel vagy anyagokkal foglalkozó tudományos testületnek a kocák takarmányadalékaként használt Natuphos (3-fitáz) enzimkészítmény biztonságosságáról szóló szakvéleménye. The EFSA Journal (2007) 614, 1–5. o.

---

---

7.6.2008

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 149/36

---

A BIZOTTSÁG 506/2008/EK RENDELETE

(2008. június 6.)

az idegen és nem honos fajoknak az akvakultúrában történő alkalmazásáról szóló 708/2007/EK tanácsi rendelet IV. mellékletének módosításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az idegen és nem honos fajoknak az akvakultúrában (1) történő alkalmazásáról szóló, 2007. június 11-i 708/2007/EK tanácsi rendeletre és különösen annak 24. cikke (1), (5) és (6) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 708/2007/EK rendelet megállapítja az idegen vagy nem honos fajokkal kapcsolatos akvakultúra-gyakorlat szabályozására vonatkozó keretrendszert annak érdekében, hogy értékelje és a lehető legkisebbre csökkentse ezeknek és bármely társult nem célfajnak a vízi élőhelyekre gyakorolt lehetséges hatását.

(2)	A 708/2007/EK rendelet IV. melléklete megállapítja azon fajok jegyzékét, amelyekre nem vonatkoznak az említett rendelet egyes rendelkezései. A tagállamok kérhetik a Bizottságtól egyes fajoknak az említett mellékletbe való felvételét.

(3)	Az említett rendelet hatálybalépése előtt egyes tagállamok kérték egyes fajok felvételét a IV. mellékletbe. Franciaország legkülső régiói vonatkozásában javasolta, hogy egyes fajokat az említett melléklet külön részébe illesszenek be.

(4)	A Bizottság 2007. november 7-én és 2008. január 30–31-én szakértői értekezletet hívott össze annak értékelésére, hogy a szóban forgó fajok felvehetők-e a rendelet IV. mellékletébe. E célból tehát új fajjegyzéket állítottak össze.

(5)	A 708/2007/EK rendelet IV. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Halászati és Akvakultúra-ágazati Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 708/2007/EK rendelet IV. mellékletének helyébe e rendelet mellékletének szövege lép.

2. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

---

(1)  HL L 168., 2007.6.28., 1. o.

---

---

7.6.2008

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 149/38

---

A BIZOTTSÁG 507/2008/EK RENDELETE

(2008. június 6.)

a rostlen és a rostkender piacainak közös szervezéséről szóló 1673/2000/EK tanácsi rendelet alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról

(kodifikált változat)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a rostlen és a rostkender piacainak közös szervezéséről szóló, 2000. július 27-i 1673/2000/EK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 9. cikkére,

tekintettel az euro bevezetésével kapcsolatos agromonetáris intézkedések megállapításáról szóló, 1998. december 15-i 2799/98/EK tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 3. cikkére,

mivel:

(1)

A rostlen és a rostkender piacainak közös szervezéséről szóló 1673/2000/EK tanácsi rendelet alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. február 5-i 245/2001/EK bizottsági rendeletet (3) több alkalommal jelentősen módosították (4). Az áttekinthetőség és érthetőség érdekében ezt a rendeletet kodifikálni kell.

(2)

Az 1673/2000/EK rendelet többek között a rostlen és a rostkender belső piacára vonatkozó intézkedéseket ír elő, amelyek támogatást tartalmaznak a len- és kenderszalma engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozói, illetve azoknak a mezőgazdasági termelőknek a részére, akik a szalmát saját számlára dolgoztatják fel, mely intézkedések részletes végrehajtási szabályait meg kell határozni.

(3)

Meg kell állapítani az elsődleges feldolgozók engedélyezésének feltételeit és a szalmát saját számlára feldolgoztató mezőgazdasági termelők kötelezettségeit. Ugyancsak meg kell határozni a szalmára vonatkozó, az 1673/2000/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében említett módon adásvételi szerződésekben, feldolgozási kötelezettségvállalásokban és feldolgozási szerződésekben kötelezően szerepeltetendő adatokat.

(4)

A lenszalma egyes elsődleges feldolgozói főként hosszú lenrostot állítanak elő, és emellett melléktevékenységként rövid lenrostot, amely nagy százalékban tartalmaz szennyeződéseket és szilánkot. Abban az esetben, ha nem rendelkeznek megfelelő berendezésekkel az ilyen másodlagos termékek tisztításához, a rövid rostú lent szerződés alapján más piaci szereplővel tisztíttathatják meg. Ilyen körülmények között a rostok szerződés alapján történő tisztítása a rövid lenrostra engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozó által végzett tevékenységnek minősül. Az érintett piaci szereplők által teljesítendő feltételeket, különösen az ellenőrzések tekintetében, ennek megfelelően meg kell állapítani.

(5)

E termékek támogatásra való jogosultságának biztosítása érdekében az érintett gazdasági évre vonatkozóan egy egységes kérelmet, mint ahogyan azt a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003/EK tanácsi rendelet által előírt kölcsönös megfeleltetés, moduláció, valamint integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 21-i 796/2004/EK bizottsági rendelet (5) II. része II. címének I. fejezete említi.

(6)

A hatékony és eredményes közigazgatási irányítás biztosítása érdekében, és alkalmazkodva a len és a kender piacára vonatkozó különleges feltételekhez, meg kell határozni azt az időszakot, mely időszak alatt a rost előállítására szolgáló len- és kenderszalma feldolgozható, illetve adott esetben forgalmazható.

(7)

Abban az esetben, ha a tagállamok úgy határoznak, hogy támogatást nyújtanak a 7,5 %-nál több szennyeződést és szilánkot tartalmazó rövid lenrostra vagy kenderrostra, olyan számítási módszert kell meghatározni, amely lehetővé teszi a megtermelt mennyiség 7,5 %-os szennyeződés- és szilánktartalmú egyenértékű mennyiségben történő kifejezését.

(8)

A stabilizációs mechanizmus megfelelő működésének biztosítása érdekében rendelkezni kell annak a rostmennyiségnek a korlátozásáról, amely után valamely gazdasági évre feldolgozási támogatás adható a szerződésekben, illetve feldolgozási kötelezettségvállalásokban szereplő hektárok számának egységes hektáronkénti mennyiséggel való szorzásával kapott mennyiségre. Ezt az egységmennyiséget a tagállam a megállapított garantált országos mennyiségek és a megművelt hektárok alapján határozza meg.

(9)

Figyelembe véve a garantált országos mennyiségeknek az 1673/2000/EK rendelet 3. cikke által bevezetett rugalmasságból eredő ingadozásait, részletes szabályokat kell megállapítani ezeknek a garantált országos mennyiségeknek a meghatározására minden gazdasági évre, figyelembe véve minden olyan kiigazítást, amely a garantált országos mennyiségeknek a feldolgozási támogatás kedvezményezettjei közötti megfelelő felosztása érdekében esetleg szükségessé válik.

(10)

A feldolgozási támogatás az 1673/2000/EK rendelet 2. cikkében említett szerződés megkötésétől, illetve kötelezettségvállalástól függően nyújtható. Ezenkívül a tagállam megfelelő időben meghatározza a garantált országos mennyiségek közötti átcsoportosításokat, valamint a hektáronkénti egységmennyiségeket azon területek alapján, amelyekre a szerződések, illetve kötelezettségvállalások kiterjednek. Rendelkezni kell arról, hogy az e szerződésekben, illetve kötelezettségvállalásokban szereplő lényeges adatokat a piaci szereplők a feldolgozási műveletek megkezdésekor eljuttassák a tagállam illetékes hatóságaihoz. Annak érdekében, hogy a szóban forgó kereskedelem némileg rugalmas maradhasson, meg kell szabni a határokat, amelyek között az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozók egymás között a szerződéses mennyiségeket átcsoportosíthatják.

(11)	A támogatási rendszer hatékony és eredményes irányítása érdekében meg kell határozni, hogy mely adatokat kell a piaci szereplőknek eljuttatniuk a tagállam illetékes hatóságaihoz, valamint hogy a tagállamoknak milyen értesítéseket kell küldeniük a Bizottságnak.

(12)

Egy olyan rendszer működtetése érdekében, amely egy 22 hónapos időszak alatt előállított rostmennyiség alapján nyújtott támogatásra épül, rendelkezni kell az előállítandó rostra vonatkozó támogatási kérelmeknek az adott gazdasági évre vonatkozóan a feldolgozási műveletek elején történő benyújtásáról és az előállított mennyiség ezt követő rendszeres időszakonként történő jelentéséről.

(13)

A garantált országos mennyiségek és a hektáronkénti egységmennyiségek esetleges módosításai miatt a rost teljes mennyisége, amely alapján támogatás nyújtható, csak a feldolgozás befejezése után válik ismertté. Ennek megfelelően rendelkezni kell támogatási előlegek fizetéséről az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozók részére a rendszeres időszakonként előállított rost mennyiségei alapján. Annak biztosítása érdekében, hogy szabálytalanságok esetén az esedékes összegeket ténylegesen kifizessék, ezeket az előlegfizetéseket biztosíték letétbe helyezésétől kell függővé tenni. Ennek a biztosítéknak meg kell felelnie a mezőgazdasági termékeket érintő biztosítéki rendszer alkalmazására vonatkozó közös részletes szabályok megállapításáról szóló, 1985. július 22-i 2220/85/EGK bizottsági rendelet (6) egyes rendelkezéseinek.

(14)

Az 1673/2000/EK rendelet 4. cikkében meghatározott kiegészítő támogatás csak azon területek vonatkozásában adható, amelyekről származó megtermelt szalma után hosszú lenrosttá történő feldolgozási támogatás jár. Ennek megfelelően meg kell határozni a szerződésben, illetve kötelezettségvállalásban szereplő hektáronként megtermelt hosszú rost minimális hozamát, hogy meg lehessen állapítani azokat a körülményeket, amelyek mellett ez a feltétel teljesül.

(15)	A közigazgatási és helyszíni ellenőrzések rendszere létfontosságú a műveletek megfelelő elvégzéséhez. Meg kell határozni az ellenőrizendő tételeket és a gazdasági évenként elvégzendő helyszíni ellenőrzések minimális számát.

(16)	Meg kell határozni az észlelt szabálytalanságok következményeit. Ezeknek elég súlyosnak kell lenniük ahhoz, hogy elejét vegyék a közösségi támogatások jogszerűtlen felhasználásának, és ugyanakkor meg kell felelniük az arányosság elvének is.

(17)

Annak érdekében, hogy a rostok előállításának időpontja kellően közel legyen a feldolgozás után járó előlegek és támogatások árfolyamváltozása szempontjából meghatározó ügyleti tény időpontjához, ennek a meghatározó ügyleti ténynek az előállított rost mennyiségéről szóló értesítésre adott időszak utolsó napjának kell lennie.

(18)	Az e rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak a Természetesrost-piaci Irányítóbizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Cél és gazdasági év

(1)   Ez a rendelet megállapítja a rostlen és a rostkender piacainak az 1673/2000/EK rendelettel létrehozott közös szervezése alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat.

(2)   A gazdasági év július 1-jétől június 30-ig tart.

2. cikk

Meghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)

„feldolgozónak minősülő személyek”: olyan mezőgazdasági termelők, akik az 1673/2000/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének b) pontjával összhangban szerződést kötöttek valamely engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozóval a tulajdonukban lévő szalma rosttá történő feldolgozására;

b)	„hosszú lenrost”: a rostok és a szár fás részeinek teljes különválasztásával nyert rostok, amelyek a tilolást követően átlagosan legalább 50 cm hosszúak, és párhuzamos fonatokba vannak rendezve kötegek, lapok, illetve szalagok formájában;

c)	„rövid lenrost”: a b) pontban említettektől eltérő lenrostok, amelyet a rostok és a szár fás részeinek legalább részleges különválasztásával nyertek;

d)	„kenderrost”: a rostok és a szár fás részeinek legalább részleges különválasztásával nyert kenderrost.

3. cikk

Az elsődleges feldolgozók engedélyezése

(1)   Az elsődleges feldolgozóknak engedélyezési kérelmet kell benyújtaniuk az illetékes hatóságokhoz, amelynek legalább a következőket kell tartalmaznia:

a)	a vállalkozás leírása és a len- és kenderszalma feldolgozásával előállított termékek teljes skálája;

b)

a feldolgozóüzem és -berendezés leírása, ezek helyének és műszaki adatainak részletes megadásával, ezen belül: i. energiafelhasználás és az óránként és évente feldolgozható len- és kenderszalma maximális mennyisége; ii. az óránként és évente előállítható hosszú lenrost, rövid lenrost és kenderrost maximális mennyisége; iii. az a) pontban említett termékek 100 kilogrammjának előállításához szükséges len- és kenderszalma hozzávetőleges mennyisége;

c)	a tárolólétesítmények leírása, elhelyezkedésének és befogadóképességének részletei, utóbbi a len- és kenderszalma, illetve rost tonnájában kifejezve.

(2)   Az engedélyezési kérelemnek kötelezettségvállalást kell tartalmaznia, amely a kérelem benyújtása napjától alkalmazandó, és a következőkre vonatkozik:

a)

a lenszalma, kenderszalma, hosszú lenrost, rövid lenrost és kenderrost elkülönített tárolása a szalma betakarításának gazdasági évei és a betakarítás tagállamai szerint: i. amelyekre az adásvételi szerződések és feldolgozási kötelezettségvállalások együttesen kiterjednek; ii. amelyekre a feldolgozónak minősülő személyekkel kötött egyes feldolgozási szerződések kiterjednek; iii. amelyek együttesen valamennyi egyéb szállítótól származnak, illetve adott esetben az i. pontban említett szalmából előállított rosttételeknek megfelelően, de amelyekre nem vonatkozik támogatási kérelem;

b)	napi nyilvántartást vezet a készletekről vagy tételenként vezet nyilvántartást, amelyek rendszeres kapcsolata biztosított a pénzügyi elszámolásokkal, valamint az (5) bekezdésben meghatározott adatokkal, a tagállam által az ellenőrzések céljából meghatározott alátámasztó okmányokkal együtt;

c)	az illetékes hatóság tájékoztatása az (1) bekezdésben szereplő adatok bármely változásáról;

d)	aláveti magát az 1673/2000/EK rendeletben szereplő, a támogatási rendszer keretében előírt ellenőrzéseknek.

(3)   Az (1) bekezdésben felsorolt adatok tényeknek való megfelelése végett elvégzett helyszíni ellenőrzést követően az illetékes hatóság az elsődleges feldolgozónak engedélyt ad azokra az általa előállítható rosttípusokra, amelyek megfelelnek a támogatásra való jogosultság követelményeinek, és minden ilyen engedélyhez hozzárendel egy engedélyszámot.

Az engedélyeket a kérelem benyújtásától számított két hónapon belül kell megadni.

Abban az esetben, ha az (1) bekezdésben szereplő adat vagy adatok megváltoznak, az illetékes hatóság az engedélyeket a változás bejelentésének hónapját követő hónapban, szükség esetén helyszíni ellenőrzést követően megerősíti vagy kiigazítja. Az engedélyekben szereplő rostfajtákat érintő kiigazítások azonban csak a következő gazdasági évtől hatályosak.

(4)   Az elsődleges feldolgozók hosszú lenrostra és egyidejűleg rövid lenrostra szóló engedélyével kapcsolatban a tagállamok engedélyezhetik, hogy a rövid lenrostot az ebben a bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelően megtisztítsák, és abban az esetben, ha az ellenőrzési intézkedéseket kielégítőnek ítélik, vagyis a rost megfelel az 1673/2000/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének b) pontjában rögzített szennyeződési és szilánk határértékeknek.

Ezekben az esetekben az elsődleges feldolgozók kinyilvánítják szándékukat az ebben a bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazására az (1) bekezdés szerinti engedélyezési kérelmeik benyújtásánál.

Az adott gazdasági évben engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozónként legfeljebb két rövid lenrosttisztító kaphat engedélyt.

Az egyes gazdasági évekre vonatkozóan az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozók február 1-je előtt benyújtják az illetékes hatóságokhoz a rövid lenrost tisztítására vonatkozó szerződést, amely legalább a következőket tartalmazza:

a)	a szerződés megkötésének időpontja és a szalma betakarításának gazdasági éve, amely szalmából a szóban forgó rostot előállították;

b)	az elsődleges feldolgozó engedélyének száma és a rövid lenrost tisztítóinak esetében azok neve, cégneve, címe és az üzem helye;

c)

nyilatkozat, hogy a rövid lenrost tisztítója vállalja, hogy: i. a tisztított és a tisztítatlan rövid lenrostot tisztítási szerződésenként elkülönítve tárolja; ii. tisztítási szerződésenként külön napi nyilvántartást vezet a vállalkozásba beérkező tisztítatlan rövid lenrostról, a megtisztított rövid lenrostról és mindkettő tárolt mennyiségéről; iii. megőrzi a tagállam által ellenőrzési céllal meghatározott igazoló iratokat, és aláveti magát az ebben a rendeletben előírt ellenőrzéseknek.

A tisztítóknak a c) pontban említett kötelezettségvállalásai az elsődleges feldolgozók által az engedélyük keretében tett kötelezettségvállalásoknak minősülnek.

(5)   Az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozók készletnyilvántartásaiban napok vagy tétel és a külön tárolt szalma-, illetve rosttípus szerinti bontásban a következőknek kell szerepelniük:

a)	a vállalkozásba beérkező és az 5. cikkben említett szerződésekben, illetve kötelezettségvállalásokban szereplő, illetve adott esetben az egyéb szállítóktól származó mennyiségek;

b)	a feldolgozott szalma és az előállított rost mennyisége;

c)	a becsült veszteségek és megsemmisült mennyiségek indoklással;

d)	a vállalkozást elhagyó mennyiségek címzettek szerinti bontásban;

e)	a raktáronként tárolt mennyiségek.

Az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozóknak az érintett szállítótól, illetve címzettől származó szállítólevelekkel, illetve átvételi elismervényekkel vagy a tagállam által elfogadott ezzel egyenértékű iratokkal kell rendelkezniük, amelyek a vállalkozásba bekerülő vagy azt elhagyó valamennyi olyan szalma- és rostszállítmányra kiterjednek, amelyek nem tartoznak az 5. cikkben említett szerződések, illetve kötelezettségvállalások hatálya alá. Az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozók nyilvántartást vezetnek valamennyi szállítójuk és címzettjük nevéről vagy cégnevéről és címéről.

(6)   A tétel az (1) bekezdésben említett feldolgozó üzemekbe vagy tárolólétesítményekbe való beléptetés során megsorszámozott len- vagy kenderszalma meghatározott mennyiségét jelenti.

A tétel kizárólag egy, az 5. cikkben említett, szalmára vonatkozó adásvételi szerződéshez, feldolgozási kötelezettségvállaláshoz vagy feldolgozási szerződéshez kapcsolódhat.

4. cikk

A feldolgozónak minősülő személyek kötelezettségei

A feldolgozónak minősülő személyeknek:

a)	rendelkezniük kell a szalmának hosszú lenrosttá, rövid lenrosttá, illetve kenderrosttá való feldolgozására vonatkozóan valamely engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozóval kötött szerződéssel;

b)

nyilvántartást kell vezetniük az alábbiakról a szóban forgó gazdasági év kezdetétől minden érintett napot illetően: i. az egyes feldolgozási szerződések alapján előállított és leszállított, rost előállítására szolgáló len- és kenderszalma mennyiségéről; ii. az előállított hosszú lenrost, rövid lenrost és/vagy kenderrost mennyiségéről; iii. az eladott vagy átruházott hosszúlenrost-, rövidlenrost-, illetve kenderrostmennyiségekről, a címzettek nevével és címével;

c)	meg kell őrizniük a tagállam által ellenőrzés céljából megkövetelt igazoló iratokat; valamint

d)	vállalniuk kell, hogy alávetik magukat az ennek a támogatási rendszernek a keretében végzett ellenőrzéseknek.

5. cikk

Szerződések

(1)   Az 1673/2000/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében említett, szalmára vonatkozó adásvételi szerződéseknek, feldolgozási kötelezettségvállalásoknak és feldolgozási szerződéseknek legalább a következőket tartalmazniuk kell:

a)	a szerződés megkötésének időpontja és a betakarítás gazdasági éve;

b)	az elsődleges feldolgozó engedélyszáma, a termelőknek az 1782/2003/EK tanácsi rendeletben (7) előírt azonosító száma az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszerben, valamint a termelők neve és címe;

c)	az érintett mezőgazdasági parcellák azonosító adatai az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer keretében előírt mezőgazdasági parcellaazonosító rendszerrel összhangban;

d)	a rost előállítására szolgáló len termőterületei, illetve a rost előállítására szolgáló kender termőterületei.

(2)   Az adott gazdasági év január 1-je előtt a szalmára vonatkozó adásvételi vagy feldolgozási szerződések a mezőgazdasági termelő, valamint a szerződést egymás között átruházó engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozók aláírt megállapodásával átruházhatók az eredeti szerződéskötőtől eltérő, engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozóra.

Az adott gazdasági év január 1-jét követően az első albekezdés szerinti szerződésátruházásra csak kivételes körülmények között kerülhet sor, amit megfelelően indokolt alátámasztó bizonyítéknak kell igazolnia, és a tagállamnak jóvá kell hagynia.

6. cikk

A piaci szereplők által szolgáltatandó információ

(1)   Az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozók, valamint a feldolgozónak minősülő személyek a tagállam által meghatározott határidőig, de legkésőbb a szóban forgó gazdasági év kezdetét követő szeptember 20-ig kötelesek eljuttatni az illetékes hatóságokhoz:

a)

az arra a gazdasági évre vonatkozó, az 5. cikkben említett valamennyi adásvételi szerződés, feldolgozási kötelezettségvállalás és feldolgozási szerződés jegyzékét, külön len és kender szerinti bontásban, feltüntetve a mezőgazdasági termelő integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer szerinti azonosítószámát és az érintett parcellákat; valamint

b)	a lennel és kenderrel bevetett összes olyan területről szóló bevallást, amelyre adásvételi szerződés, feldolgozási kötelezettségvállalás, illetve feldolgozási szerződés vonatkozik.

A tagállamok az első albekezdés a) pontjában említett jegyzék helyett azonban kérhetik az összes érintett okmány egy példányát.

Abban az esetben, ha egyes feldolgozási szerződések vagy feldolgozási kötelezettségvállalások más tagállamban található területekre vonatkoznak, mint amelyikben az elsődleges feldolgozó engedélyt kapott, az első albekezdésben meghatározott, a vonatkozó területekkel kapcsolatos adatokat az érintett félnek el kell juttatnia ahhoz a tagállamhoz is, amelyben a betakarítás történik.

(2)   A gazdasági év első hat hónapja és minden azt követő négy hónapos időszak vonatkozásában az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozóknak és a feldolgozónak minősülő személyeknek a következőket kell bejelenteniük az illetékes hatóságok felé a következő hónap végéig a külön tárolt termékek valamennyi kategóriájára vonatkozóan:

a)	az előállított és a támogatási kérelmekben szereplő rost mennyisége;

b)	az előállított egyéb rostmennyiség;

c)	a vállalkozásba beérkezett szalma összesített mennyisége;

d)	a tárolt mennyiségek;

e)	adott esetben az 5. cikk (2) bekezdése első albekezdésével összhangban átruházott szalmára vonatkozó adásvételi szerződésekről és feldolgozási szerződésekről az (1) bekezdés a) pontjával összhangban elkészített jegyzéke, az átruházó és a kedvezményezett nevének feltüntetésével.

A feldolgozónak minősülő személyek minden érintett időszakra vonatkozóan az első albekezdésben előírt bevallásaikkal együtt kötelesek benyújtani az igazoló iratokat a forgalmazott és a támogatási kérelmekben szereplő rost mennyiségéről. Ezt az igazoló iratot a tagállam határozza meg, és annak tartalmaznia kell legalább a len- és kenderrost értékesítési számláinak másolatát, valamint a szalmát feldolgozó engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozótól származó igazolást az előállított rost mennyiségére és fajtáira vonatkozóan.

A tagállam értesítését követően az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozók és a feldolgozónak minősülő személyek megszüntethetik az ebben a bekezdésben előírt bevallások beküldését a vállalkozásba beérkező és onnan kilépő, illetve a feldolgozott mennyiségekről abban az esetben, ha ezek a tevékenységek az érintett gazdasági évre véglegesen lezárultak.

(3)   Az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozók a szóban forgó gazdasági évet követő május 1. előtt tájékoztatják az illetékes hatóságokat az előállított rost és egyéb termékek fő felhasználási módjairól.

7. cikk

A támogatásra való jogosultság

(1)   A len- és kenderszalma feldolgozása utáni, az 1673/2000/EK rendelet 2. cikkében előírt támogatás csak abban az esetben fizethető ki a len- és kenderrost után, ha:

a)

az a rost előállítására szolgáló lennel, illetve kenderrel bevetett parcellákra vonatkozó 5. cikk rendelkezéseinek megfelelő adásvételi szerződésekben, feldolgozási kötelezettségvállalásokban, illetve feldolgozási szerződésekben, valamint a 796/2004/EK rendelet II. része II. címének I. fejezetében említett, a gazdasági év kezdetének évére benyújtott egységes támogatási kérelmekben szereplő szalmából származik; továbbá

b)	azt a szóban forgó gazdasági évet követő május 1. előtt állította elő valamely engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozó, illetve azt feldolgozónak minősülő személyek esetében eddig az időpontig forgalmazták.

(2)   Abban az esetben, ha a tagállam úgy dönt, hogy támogatást nyújt a 7,5 %-nál több szennyeződést vagy szilánkot tartalmazó rövid len- vagy kenderrost után, az 1673/2000/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének b) pontjával összhangban a „Q” mennyiséget, amely után a támogatást adják, az alábbi képlet alapján kell kiszámítani:

Q = P* [(100 – x) / (100 – 7,5)]

ahol „P” az előállított támogatásra jogosult rost mennyisége, amely legfeljebb az engedélyezett „x” százaléknyi szennyeződést és szilánkot tartalmaz.

8. cikk

Garantált országos mennyiségek

(1)   Az 1673/2000/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti garantált országos mennyiségként felosztandó 5 000 tonna rövid lenrostot és kenderrostot a folyó gazdasági évre november 16. előtt osztják fel az érintett tagállamok által október 16. előtt a Bizottsághoz eljuttatott adatok alapján, amelyek a következőkre terjednek ki:

a)	ezen rendelet 6. cikkével összhangban benyújtott adásvételi szerződésekben, feldolgozási kötelezettségvállalásokban és feldolgozási szerződésekben szereplő területek; valamint

b)	a becsült len- és kenderszalma, illetve rosthozamokra.

(2)   Azon nemzeti mennyiségek megállapítása érdekében, amelyek után feldolgozási támogatás nyújtható egy adott gazdasági évre, a tagállamok a szóban forgó gazdasági év január 1. előtt megállapítják a garantált országos mennyiségek átruházását az 1673/2000/EK rendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban.

Mindazonáltal e cikk (4) bekezdésének alkalmazásában, ezen rendelet 7. cikk (1) bekezdése b) pontjában megadott határidőt követő augusztus 1. előtt a tagállam az átruházott mennyiségeket kiigazíthatja.

(3)   Az 1673/2000/EK rendelet 2. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában a hosszú lenrost, a rövid lenrost és a kenderrost azon mennyisége, amely után valamely gazdasági évre feldolgozási támogatás adható valamely engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozó, illetve feldolgozónak minősülő személy részére, az adásvételi szerződésben, illetve adott esetben a feldolgozási kötelezettségvállalásban szereplő parcellák hektárainak egy meghatározandó egységmennyiséggel megszorzott számára korlátozódik.

A tagállam a folyó gazdasági év január 1. előtt területének egészére meghatározza az első albekezdésben említett egységmennyiséget mindhárom érintett rosttípusra vonatkozóan.

(4)   Abban az esetben, ha azok a rostmennyiségek, amelyek után támogatás adható egyes engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozók, illetve feldolgozónak minősülő személyek számára, nem érik el a (3) bekezdés alapján rájuk vonatkozó határértékeket, a tagállam a 6. cikk (2) bekezdésének a) pontjában az érintett gazdasági évre előírt valamennyi bevallás kézhezvételét követően növelheti az e cikk (3) bekezdésben említett egységmennyiségeket, hogy átcsoportosítsa a többi engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozó, illetve feldolgozónak minősülő személy rendelkezésére álló mennyiségeket, akiknek jogosult mennyiségei meghaladják a rájuk vonatkozó határértékeket.

9. cikk

Támogatás iránti kérelem

(1)   Az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozók a szalma feldolgozási támogatására vonatkozó kérelmeket a szalmából előállítandó hosszú lenrost, rövid lenrost és a kenderrost vonatkozásában a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott határidőig nyújthatják be az illetékes hatóságoknak. Ezeket a kérelmeket legkésőbb a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidőig kell benyújtani.

Abban az esetben, ha a rostot részben más tagállamban nyert szalmából állítják elő, mint amelyikben az elsődleges feldolgozó engedélyt kapott, a kérelmeket annak a tagállamnak az illetékes hatóságához kell benyújtani, ahol a szalmát learatták, és egy másolatot kell eljuttatni ahhoz a tagállamhoz, ahol az elsődleges feldolgozó engedélyt kapott.

(2)   A feldolgozónak minősülő személyeknek a szalma feldolgozásával kapcsolatos támogatásra vonatkozó kérelmeket az érintett gazdasági évből származó szalmából előállítandó olyan hosszú lenrost, rövid lenrost és kenderrost tekintetében kell benyújtaniuk az illetékes hatóságoknak, amelyet a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott határidőig forgalomba hoztak. Ezeket a kérelmeket legkésőbb a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidőig kell benyújtani.

(3)   A támogatási kérelmeknek legalább a következőket kell tartalmazniuk:

a)	a kérelmezők nevét, címét és aláírását, illetve adott esetben az elsődleges feldolgozók engedélyének számát, illetve feldolgozónak minősülő személyek esetén az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer szerinti azonosítószámukat;

b)	nyilatkozatot arról, hogy a kérelmekben szereplő hosszú lenrost, rövid lenrost és kenderrost mennyiségeire a 6. cikk (2) bekezdésének a) pontjában előírt bevallások ki fognak terjedni.

A támogatás nyújtásának alkalmazásában a 6. cikk (2) bekezdésének a) pontjában előírt nyilatkozatok a támogatási kérelmek szerves részét képezik.

10. cikk

Támogatási előleg

(1)   Abban az esetben, ha az előlegre vonatkozó kérelmeket a 6. cikk (2) bekezdésének a) pontjában előírt, a rostra vonatkozó nyilatkozatokkal együtt nyújtják be, az előleget az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozók részére a nyilatkozat benyújtásának hónapját követő hónap végéig kell kifizetni, feltéve, hogy a támogatás iránti kérelmet a 9. cikkel összhangban nyújtották be. A 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott határérték sérelme nélkül az előleg összege a bejelentett rost mennyiségének megfelelő támogatás 80 %-a.

(2)   Előleg csak akkor fizethető, ha a 13. cikkben meghatározott ellenőrzések alapján nem állapítottak meg a kérelmező tekintetében az adott gazdasági évben szabálytalanságot, és a biztosíték letétbe helyezése megtörtént.

Azon biztosítékok eseteit kivéve, amelyekben a rövid kenderrost tisztítását szerződés alapján végzik, minden, engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozó és minden rosttípus vonatkozásában a biztosíték a 8. cikk (3) bekezdése első albekezdésében említett szorzás eredményeként kapott rostmennyiségeknek megfelelő támogatási összeg 35 %-a.

A tagállamok azonban rendelkezhetnek arról, hogy a biztosíték összege a becsült termelésen alapuljon. Ebben az esetben:

a)	a biztosíték nem szabadítható fel sem részben, sem egészben a támogatás odaítélése előtt;

b)

az ötödik albekezdés sérelme nélkül a kifizetett előlegek teljes összegére vonatkozóan a biztosíték összege nem lehet kevesebb, mint: — 110 % az adott gazdasági év április 30-ig, — 75 % az adott gazdasági év május 1. és az azt követő augusztus 31. között, — 50 % az adott gazdasági évet követő szeptember 1. és a támogatás egyenlegének kifizetése időpontja között.

Ha a rövid kenderrost tisztítását szerződés alapján végzik, a vonatkozó biztosíték megegyezik a következő összegek 110 %-ával:

—	a 8. cikk (3) bekezdése első albekezdésében említett szorzás eredményeként kapott rostmennyiségnek megfelelő támogatási összeg, vagy

—	ha a tagállam ezen bekezdés harmadik albekezdést alkalmazza, az adott gazdasági évre kifizetett előlegek teljes összege.

A biztosítékot teljes egészében fel kell szabadítani a támogatás odaítélését követő első és tizedik nap között azon mennyiségek arányában, amelyekre a tagállam a feldolgozási támogatást odaítélte.

(3)   Az e cikkben említett biztosítékokra a 2220/85/EGK rendelet 3. cikkét, valamint II., III. és VI. címét kell alkalmazni.

11. cikk

Kiegészítő támogatás

Az 1673/2000/EK rendelet 4. cikkében foglalt kiegészítő támogatás a hosszú lenrost azon elsődleges feldolgozóinak nyújtható, akik engedéllyel rendelkeznek az említett rendelet mellékletében felsorolt övezetekben található, és az e rendelet 6. cikke (1) bekezdésével összhangban benyújtott adásvételi szerződésekben és feldolgozási kötelezettségvállalásokban szereplő területeket illetően.

Mindazonáltal az a terület, amely után kiegészítő támogatást adnak, nem haladhatja meg azt a területet, amelyet a feldolgozási támogatás jogosultsági feltételeinek megfelelő, és az érintett gazdasági évre vonatkozóan előállított hosszú lenrost mennyiségének hektáronként 680 kg-os hosszú lenrosthozammal történő elosztása révén kapunk.

12. cikk

A támogatás kifizetése

(1)   Feldolgozási támogatás, illetve adott esetben kiegészítő támogatás abban az esetben nyújtható, ha valamennyi előírt ellenőrzést elvégezték, és miután a támogatásra jogosult rost végleges mennyiségét a szóban forgó gazdasági évre meghatározták.

(2)   A 7. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott határidőt követő október 15. előtt a feldolgozási támogatást, illetve adott esetben a kiegészítő támogatást az a tagállam fizeti ki, amelynek területén a len- vagy kenderszalmát betakarították.

13. cikk

Ellenőrzés

(1)   Az ellenőrzéseket a támogatás feltételeinek való megfelelés biztosítása érdekében kell elvégezni, és azoknak különösen az alábbiakra kell kiterjedniük:

a)	az elsődleges feldolgozók engedélyezési feltételeinek és a feldolgozónak minősülő személyek kötelezettségeinek való megfelelés ellenőrzése;

b)	az adásvételi szerződésekben, feldolgozási kötelezettségvállalásokban és feldolgozási szerződésekben említett, a mezőgazdasági parcellákra vonatkozó adatoknak az 1782/2003/EK rendeletben meghatározott adatokkal való összevetése;

c)	az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozóktól és a feldolgozónak minősülő személyektől származó támogatási kérelmekben szereplő mennyiségeket alátámasztó adatok ellenőrzése.

A tagállamok illetékes hatóságai által az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozóknál végzett ellenőrzéseknek ki kell terjedniük a Közösségben megtermelt valamennyi rost előállítására szolgáló len- és kenderszalma feldolgozására.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt ellenőrzési célból végzett helyszíni vizsgálatokról az illetékes hatóságok döntenek, különösen kockázatelemzés alapján, azzal a céllal, hogy gazdasági évente az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozók legalább 75 %-át és a feldolgozónak minősülő személyek legalább 10 %-át ellenőrizzék. Mindazonáltal az egyes tagállamok által elvégzett helyszíni ellenőrzések száma semmiképpen nem lehet kisebb, mint az érintett tagállam hektárban bejelentett len és kender termőterületének 750-nel való elosztása révén kapott szám.

A helyszíni ellenőrzések kiterjednek a rövid lenrost azon tisztítóira is, amelyek az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozókkal a rost megtisztítására szerződést kötöttek.

(3)   A helyszíni ellenőrzések elsősorban az alábbiak vizsgálatára terjednek ki:

a)	az üzem, készletek és az előállított rost,

b)	készletnyilvántartások és pénzügyi elszámolások,

c)	a különböző termelőeszközök által felhasznált energiára és az alkalmazott munkaerőre vonatkozó okmányok, továbbá

d)	az ellenőrzés szempontjából fontos valamennyi kereskedelmi irat.

Amennyiben a rost jogosultsága kétséges, különösen a rövid lenrost, illetve a kenderrost szennyeződéstartalmát illetően, reprezentatív mintát kell venni a kérdéses tételekből, és pontosan meg kell határozni a lényeges tulajdonságokat. Adott esetben a körülményektől függően a tagállam határozza meg, hogy a támogatási kérelmekben szereplő mennyiségek közül mely mennyiségek nem jogosultak a támogatásra.

Az 1673/2000/EK rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében említett esetekben az ellenőrzést végző tagállamnak haladéktalanul meg kell küldenie megállapításait annak a tagállamnak a részére, amely a támogatást fizeti.

14. cikk

Szankciók

(1)   Abban az esetben, ha az ellenőrzések azt mutatják, hogy az engedélyre vonatkozó kérelmekben vállalt kötelezettségek nem teljesültek, az engedélyt haladéktalanul vissza kell vonni, és a 3. cikk (3) bekezdésétől függetlenül az ellenőrzés, illetve a kötelezettségvállalás nem teljesítése megállapításának időpontját követő második gazdasági évig azok az elsődleges feldolgozók, amelyek engedélyét visszavonták, nem kaphatnak további engedélyt.

(2)   Abban az esetben, ha a hamis nyilatkozat szándékosság vagy súlyos gondatlanság eredménye, vagy ha az elsődleges feldolgozó olyan szalmára vonatkozó adásvételi szerződéseket kötött, illetve annyi hektárra vállalt feldolgozási kötelezettséget, amely rendes esetben jóval nagyobb termelést eredményezne, mint ami az engedélyében szereplő műszaki adatoknak megfelelően feldolgozható, az engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozó, illetve a feldolgozónak minősülő személy a vonatkozó és az azt követő gazdasági évben nem jogosult feldolgozási támogatásra, illetve adott esetben az 1673/2000/EK rendelet 4. cikkében előírt kiegészítő támogatásra.

(3)   Abban az esetben, ha a támogatási kérelmekben feltüntetett hosszú lenrost, rövid lenrost, illetve kenderrost mennyiségei meghaladják a támogatásra való jogosultság feltételeinek megfelelő, és a 6. cikk (2) bekezdésében említett időszak vonatkozásában ténylegesen előállított mennyiséget, az egyes rostfajták után nyújtható támogatást a 8. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül úgy kell kiszámítani, hogy a szóban forgó gazdasági évre ténylegesen támogatásra jogosult mennyiségből le kell vonni a támogatási kérelmekben szereplő mennyiségtől való eltérés kétszeresét.

(4)   A vis maior esetektől eltekintve abban az esetben, ha a 9. cikkben előírt támogatási kérelmeket késve nyújtják be, illetve a 6. cikkben említett adatokat késve nyújtják vagy jelentik be, a kérelmezett támogatás összege, amelyre az érintett fél jogosult lett volna abban az esetben, ha a kérelmet határidőn belül nyújtotta vagy jelentette volna be, munkanaponként 1 %-kal csökken. A kérelem és a 6. cikk (1) bekezdésében előírt adatok nem fogadhatók el abban az esetben, ha a benyújtásuk több mint 25 napot késik.

(5)   Adott esetben a 11. cikkben említett kiegészítő támogatást ugyanazzal a százalékos aránnyal kell csökkenteni, mint amely az érintett gazdasági év vonatkozásában nyújtott teljes feldolgozási támogatásra alkalmazandó.

15. cikk

Értesítések

(1)   A tagállamok a 6. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében említett egyes időszakok végét követő második hónapban a következőkről tájékoztatják a Bizottságot:

a)	a hosszú lenrost, rövid lenrost és kenderrost összmennyisége, adott esetben a 7. cikk (2) bekezdésével összhangban kiigazítva, amelyekre az érintett időszakban támogatási kérelmeket nyújtottak be;

b)	az egyes hónapokban értékesített mennyiségek és a vonatkozó árak, amelyek a legfontosabb piacokon jegyezhetőek fel az előállítási szakaszban a piacra leginkább jellemző, a Közösségből származó rosttípusokra;

c)	a szóban forgó időszak végén tárolás alatt álló, közösségi eredetű szalmából előállított hosszú lenrost-, rövid lenrost-, illetve kenderrost mennyiségekre vonatkozó összesített jelentés minden egyes gazdasági év tekintetében.

(2)   Legkésőbb a folyó gazdasági év január 31-ig a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot:

a)	a garantált országos mennyiségeknek az 1673/2000/EK rendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban történt átruházásokról és az ezen átruházások következtében kialakult garantált országos mennyiségekről;

b)	az 1673/2000/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében említettek szerinti szerződésekben vagy kötelezettségvállalásokban szereplő, rost előállítására szolgáló lennel és kenderrel bevetett területekről szóló összefoglaló jelentésről;

c)	az e rendelet 8. cikke (3) bekezdésével összhangban meghatározott egységmennyiségekről;

d)	a len- és kenderszalma, illetve -rost becsült termeléséről;

e)	az engedéllyel rendelkező feldolgozó vállalkozások számáról és összesített feldolgozó kapacitásukról, különböző rosttípusonként, a folyamatban lévő gazdasági év vonatkozásában;

f)	adott esetben a rövid lenrost szerződéses tisztítóinak számáról.

(3)   Minden évben legkésőbb december 15-ig a tagállamok az alábbi adatokat küldik meg a Bizottságnak az utolsó előtti gazdasági évre vonatkozóan:

a)

a valamennyi támogatási kérelemben szereplő hosszú lenrost, rövid lenrost és kenderrost összmennyisége: i. amelyeknek az 1673/2000/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésében előírt módon feldolgozási támogatásra való jogosultsága elismert; ii. amelyeknek feldolgozási támogatásra való jogosultsága nem elismert, meghatározva azokat a mennyiségeket, amelyek az e rendelet 8. cikke szerint meghatározott garantált országos mennyiségek túllépése miatt nem részesíthetők támogatásban; iii. amelyekre az e rendelet 10. cikkében előírt biztosíték elveszett;

b)

annak a rövid lenrostnak és kenderrostnak az összmennyisége, amelyik azért nem jogosult támogatásra, mert szennyeződéstartalma meghaladja az 1673/2000/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott határértéket, és amelyet engedéllyel rendelkező elsődleges feldolgozók, illetve feldolgozónak minősülő személyek állítottak elő;

c)	összesítő jelentés az 1673/2000/EK rendelet mellékletében meghatározott I., illetve II. övezetben található hektárokról, ebben a sorrendben, amelyek után a fenti rendelet 4. cikkében előírt kiegészítő támogatást nyújtották;

d)	adott esetben a garantált országos mennyiségek és az e rendelet 8. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében, valamint a 8. cikke (4) bekezdésében előírt kiigazításokból eredő egységmennyiségek;

e)	az e rendelet 14. cikke (1), (2) és (3) bekezdésében előírt szankciók száma, amelyek alkalmazásáról már határoztak, illetve amelyek elbírálás alatt vannak;

f)	adott esetben jelentés az e rendelet 3. cikke (4) bekezdésének alkalmazásáról és a vonatkozó ellenőrzésről és mennyiségekről.

(4)   Abban az esetben, ha a tagállamok az 1673/2000/EK rendelet 2. cikk (3) bekezdése b) pontjának második albekezdése értelmében úgy határoznak, hogy támogatást nyújtanak a 7,5 %-ot meghaladó szennyeződés-, illetve szilánktartalmú rövid lenrost, illetve kenderrost után, legkésőbb a folyó gazdasági év január 31-éig értesítik erről a Bizottságot meghatározva az érintett hagyományos levezető piacokat.

Ezekben az esetekben az e cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott adatokkal együtt a tagállam csatolja a 7,5 %-nál több szennyeződést és szilánkot tartalmazó, és támogatási kérelmekben szereplő rövid lenrost és kenderrost tényleges, kiigazítás nélküli mennyiségeinek lebontott felsorolását.

16. cikk

Meghatározó ügyleti tény

A 6. cikk (2) bekezdésében említett valamennyi időszakra vonatkozóan az euro árfolyama szempontjából meghatározó ügyleti tény az érintett mennyiségre vonatkozó előleg és feldolgozási támogatás átváltása céljából az 1913/2006/EK rendelet 2. cikkének (6) bekezdésében említett tény.

17. cikk

A behozatalra kerülő kender

(1)   Az 1673/2000/EK rendelet 5. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében említett engedélyt az e rendelet I. mellékletében megadott mintának megfelelően kell elkészíteni. Az engedély csak akkor adható ki, ha az importőr tagállam számára meggyőzően igazolták az összes megállapított feltétel teljesülését.

Ezen cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül az érintett tagállamok állapítják meg az engedély iránti kérelem, valamint az engedély kiállításának és felhasználásának a feltételeit. Az engedély 1., 2., 4., 14., 15., 16., 17., 18., 20., 24. és 25. rovatát azonban mindenképpen ki kell tölteni.

Az engedélyek kiállítása és alkalmazása történhet számítógépes rendszerek használatával, az illetékes hatóságok által meghatározott részletes szabályokkal összhangban. Ezen engedélyek tartalmának meg kell egyeznie az első és második albekezdésben említett, papíron kiállított engedélyek tartalmával. Azon tagállamokban, ahol nem áll rendelkezésre számítógépes rendszer, az importőr csak a papíron kibocsátott engedélyt használhatja.

Minden tagállamnak létre kell hoznia az 1673/2000/EK rendelet 5. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében említett ellenőrzési rendszert.

(2)   Az 1673/2000/EK rendelet 5. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésével összhangban, az érintett tagállamok megállapítják a nem vetésre szolgáló kendermag importőrei részére kiadott engedélyekre vonatkozó rendelkezéseket. Ezek a rendelkezések tartalmazzák az engedélyezés és az ellenőrzési feltételek, valamint a szabálytalanság esetén alkalmazandó bírságok meghatározását.

Az első albekezdésben említett kendermag behozatala esetében az e cikk (1) bekezdésében említett engedély csak akkor állítható ki, ha az engedéllyel rendelkező importőr vállalja, hogy a tagállam által meghatározott határidőn belül és feltételek mellett bemutatja az illetékes hatóságnak azokat az iratokat, amelyek igazolják, hogy az engedély tárgyát képező kendermag az engedély kiállításának napjától számított legfeljebb 12 hónapon belül keresztül ment a következő műveletek egyikén:

a)	vetésre használhatatlanná tétel;

b)	állati takarmányozás céljára a kendermagtól eltérő maggal való összekeverés, feltéve hogy a kendermag a teljes keverék legfeljebb 15 %-át – kivételes esetben legfeljebb 25 %-át – teszi ki, amennyiben az engedéllyel rendelkező importőr indokolással együtt kérelmezi azt;

c)	harmadik országba történő újrakivitel.

Ha az engedélyben szereplő kendermag egy része nem esett át a 12 hónapos időszakon belül a második albekezdésben említett műveletek egyikén, akkor a tagállam az engedéllyel rendelkező importőr indokolással kísért kérelmére egy vagy két alkalommal hat hónappal meghosszabbíthatja a határidőt.

A második albekezdésben említett tanúsítványokat azok a piaci szereplők készítik el, akik a műveleteket elvégezték, és azok legalább a következő adatokat tartalmazzák:

a)	piaci szereplő neve, teljes címe, tagállama és aláírása;

b)	a második albekezdésben megállapított feltételeknek megfelelően elvégzett művelet leírása és annak elvégzésének napja;

c)	annak a kendermagnak a mennyisége kilogrammban, amelyet a műveletnek alávetettek.

(3)   Kockázatelemzés alapján minden érintett tagállam ellenőrzi a területén elvégzett, a (2) bekezdés második albekezdésében említett műveletekkel kapcsolatos tanúsítványok hitelességét.

Adott esetben az importáló tagállam elküldi az érintett tagállamnak az ez utóbbi területén elvégzett műveletekre vonatkozó, és az engedéllyel rendelkező importőrök által benyújtott tanúsítványok másolatait. Ha szabálytalanságokat fedeznek fel az első albekezdésben említett ellenőrzések során, az érintett tagállam tájékoztatja az importáló tagállam illetékes hatóságát.

(4)   A tagállamok értesítik a Bizottságot az (1) és (2) bekezdés végrehajtására elfogadott rendelkezésekről.

Legkésőbb minden év január 31-ig a tagállamok értesítik a Bizottságot az előző gazdasági év során felfedezett szabálytalanságok következtében kivetett bírságokról és megtett intézkedésekről.

A tagállamok elküldik az engedélyek kiállításáért és az e cikkben említett ellenőrzésekért felelős hatóságok nevét és címét a Bizottságnak, amely továbbítja ezt a többi tagállamhoz.

18. cikk

A 245/2001/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre történő utalásokat úgy kell tekinteni, mintha erre a rendeletre vonatkoznának és a III. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban kell alkalmazni.

19. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

---

(1)  HL L 193., 2000.7.29., 16. o. A legutóbb a 953/2006 rendelettel (HL L 175., 2006.6.29., 1. o.) módosított rendelet. Az 1673/2000/EK rendelet helyébe 2008. július 1-jétől az 1234/2007/EK rendelet (HL L 299., 2007.11.16., 1. o.) lép.

(2)  HL L 349., 1998.12.24., 1. o.

(3)  HL L 35., 2001.2.6., 18. o. A legutóbb az 1913/2006/EK rendelettel (HL L 365., 2006.12.21., 52. o.) módosított rendelet.

(4)  Lásd a II. mellékletet.

(5)  HL L 141., 2004.4.30. 18. o. A legutóbb a 319/2008/EK rendelettel (HL L 95., 2008.4.8., 63. o.) módosított rendelet.

(6)  HL L 205., 1985.8.3., 5. o. A legutóbb az 1913/2006/EK rendelettel módosított rendelet.

(7)  HL L 270., 2003.10.21., 1. o.

---

---

---

---

7.6.2008

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 149/55

---

A BIZOTTSÁG 508/2008/EK RENDELETE

(2008. június 6.)

a hántolt és fényezett gabonamagvak export-visszatérítéskor alkalmazandó meghatározásáról

(kodifikált változat)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (1) (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) és különösen annak 4. cikkével összefüggésben a 170. cikke első albekezdésére,

mivel:

(1)	A hántolt és fényezett gabonamagvak export-visszatérítésekor alkalmazandó meghatározásáról szóló, 1968. június 28-i 821/68/EGK bizottsági rendeletet (2) több alkalommal és jelentősen módosították (3). Az áttekinthetőség és érthetőség érdekében ezt a rendeletet kodifikálni kell.

(2)

Az export-visszatérítésnek figyelembe kell vennie az export-visszatérítésre jogosult, gabonafélékből előállított termék minőségét, hogy a közpénzek ne járuljanak hozzá alacsony minőségi színvonalú áruk kiviteléhez. Ezért szükséges megállapítani a „hántolt magvakra” és a „fényezett magvakra” vonatkozó export-visszatérítésre jogosult gabonamagvak pontos, a tagállamokban alkalmazandó meghatározását.

(3)	Az e rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az export-visszatérítés nyújtása szempontjából fényezett és hántolt gabonamagvak azok a magvak, amelyek az I. mellékletben felsorolt jellemzőkkel rendelkeznek.

2. cikk

A 821/68/EGK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre történő hivatkozásokat a III. mellékletben szereplő megfelelési táblázatnak megfelelően e rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet 2008. július 1-jétől alkalmazandó.

---

(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o. A legutóbb a 361/2008/EK rendelettel (HL L 121., 2008.5.7., 1. o.) módosított rendelet.

(2)  HL L 149., 1968.6.29., 46. o. A legutóbb a 39/2007/EK rendelettel (HL L 11., 2007.1.18., 11. o.) módosított rendelet.

(3)  Lásd a II. mellékletet.

---

---

---

---

7.6.2008

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 149/59

---

A BIZOTTSÁG 509/2008/EK RENDELETE

(2008. június 6.)

a finomítóüzemeknek a 2007/2008-as gazdasági év során történő ellátására szánt, az AKCS-országokból és Indiából származó nyers nádcukor végleges kiegészítő mennyiségének meghatározásáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a cukorágazat piacának közös szervezéséről szóló, 2006. február 20-i 318/2006/EK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 29. cikke (4) bekezdésének második albekezdésére,

mivel:

(1)

A 318/2006/EK rendelet 29. cikkének (4) bekezdése megállapítja, hogy a 2006/2007., a 2007/2008. és a 2008/2009. gazdasági évben a közösségi finomítóüzemek megfelelő ellátásának biztosítása érdekében a szóban forgó rendelet VI. mellékletében említett államokból származó nyers nádcukor kiegészítő mennyiségére vonatkozó behozatali vámokat fel kell függeszteni.

(2)

A kiegészítő mennyiséget a 2006/2007., a 2007/2008. és a 2008/2009. gazdasági évre a bizonyos vámkontingensek és kedvezményes megállapodások szerinti cukorágazati termékek behozatalára és finomítására vonatkozó részletes alkalmazási szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 28-i 950/2006/EK bizottsági rendelet (2) 19. cikkének megfelelően kell kiszámítani egy átfogó közösségi nyerscukor-ellátási mérleg-előrejelzés alapján.

(3)

A közösségi finomítók megfelelő ellátását szem előtt tartva a mérleg szerint 286 597 tonnányi, fehércukor-egyenértékben kifejezett kiegészítő nyerscukormennyiség behozatala szükséges a 2007/2008. gazdasági évben. Ez a kiegészítő mennyiség már magában foglalja a 2007/2008. gazdasági év utolsó hónapjaiban benyújtott olyan behozataliengedély-kérelmekben szereplő mennyiség becslését, amelyek a 2006/2007-es, a 2007/2008-as és a 2008/2009-es gazdasági évre vonatkozóan a legkevésbé fejlett országokból származó, finomításra szánt nyers nádcukor vámkontingenseinek megnyitására és kezelésére vonatkozó részletes szabályok, valamint a legkevésbé fejlett országokból származó, a 1701 vámtarifaszám alá tartozó termékek behozatalára alkalmazandó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. július 17-i 1100/2006/EK bizottsági rendelet (3) 3. cikkének (2) bekezdésében említett behozatalokra irányulnak.

(4)

A finomítóüzemek 2007. október 1-jétől2008. szeptember 30-ig tartó időszakban történő ellátása céljából az AKCS-országokból és Indiából származó nyers nádcukor kiegészítő mennyiségének meghatározásáról szóló, 2007. december 20-i 1545/2007/EK bizottsági rendelet (4), valamint a finomítóüzemek 2007/2008-as gazdasági év során történő ellátására szánt, az AKCS-országokból és Indiából származó nyers nádcukor kiegészítő mennyiségének meghatározásáról szóló, 2008. február 1-jei 97/2008/EK bizottsági rendelet (5) már meghatározta a kiegészítő mennyiségeket 80 000, illetve 120 000 tonnában. Ennélfogva helyénvaló 86 597 tonnában meghatározni a cukor végleges kiegészítő mennyiségét a 2007/2008. gazdasági évre.

(5)

A finomítók megfelelő ellátása csak akkor garantálható, ha a kedvezményezett országok betartják az általuk kötött hagyományos kiviteli megállapodások előírásait. Ezért szükségesnek mutatkozik a kedvezményezettek országokra vagy országcsoportokra bontása. India számára 6 000 tonnányi mennyiség kerül megnyitásra, ezáltal a 2007/2008. gazdasági évben az Indiát megillető összmennyiség 20 000 tonnát tesz ki; ez gazdaságilag rentábilis szállítási mennyiségnek tekinthető. A fennmaradó mennyiség az AKCS-országok számára kerül megnyitásra; ezek az országok közösen vállalták, hogy a finomítók megfelelő ellátásának biztosítása érdekében elosztják maguk között a mennyiségeket.

(6)

A kiegészítő cukormennyiség behozatalát megelőzően a finomítóknak ellátási és szállítási megállapodásokat kell kötniük a kedvezményezett országokkal, valamint a kereskedőkkel. Annak érdekében, hogy a behozatali engedélyek kérelmezésére kellő időben fel lehessen készülni, célszerű lenne, ha ez a rendelet a kihirdetés napján hatályba lépne.

(7)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a cukorpiaci irányítóbizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1545/2007/EK és 97/2008/EK rendeletben meghatározott mennyiségek kiegészítése céljából a Bizottság a 2007/2008. gazdasági évre 86 597 tonnányi, fehércukor-egyenértékben kifejezett végleges kiegészítő nyersnádcukor-mennyiséget határoz meg:

a)	80 597 tonna, India kivételével a 318/2006/EK rendelet VI. mellékletében felsorolt államokból származó, fehércukor-egyenértékben kifejezett cukor;

b)	6 000 tonna, Indiából származó, fehércukor-egyenértékben kifejezett cukor.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetése napján lép hatályba.

---

(1)  HL L 58., 2006.2.28., 1. o. A legutóbb az 1260/2007/EK rendelettel (HL L 283., 2007.10.27., 1. o.) módosított rendelet.

(2)  HL L 178., 2006.7.1., 1. o. A legutóbb a 371/2007/EK rendelettel (HL L 92., 2007.4.3., 6. o.) módosított rendelet.

(3)  HL L 196., 2006.7.18., 3. o.

(4)  HL L 337., 2007.12.21., 67. o.

(5)  HL L 29., 2008.2.2., 3. o.

---

7.6.2008

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 149/61

---

A BIZOTTSÁG 510/2008/EK RENDELETE

(2008. június 6.)

az 1234/2007/EK tanácsi rendelet VI. mellékletének a 2008/2009-es gazdasági évre vonatkozóan történő módosításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (1) és különösen annak 59. cikke (1) bekezdésére, figyelemmel 4. cikkére is,

mivel:

(1)	Az 1234/2007/EK rendelet VI. melléklete meghatározza a cukorra, az izoglükózra és az inulinszirupra vonatkozó nemzeti és regionális kvótákat. Ezeket a kvótákat a 2008/2009-es gazdasági évre vonatkozóan ki kell igazítani.

(2)	A kiigazítás azért szükséges, mert újonnan meghatározott kiegészítő és pótlólagos izoglükózkvótákat kell figyelembe venni.

(3)

Azokat az esetleges pótlólagos izoglükózkvótákat, amelyekben – kérelmük alapján – olaszországi, litvániai és svédországi jóváhagyott vállalkozások a 2008/2009-es gazdasági évre vonatkozóan később fognak részesülni, az 1234/2007/EK rendelet VI. melléklete az ott meghatározott kvóták következő kiigazítása alkalmával, 2009 februárjának vége előtt fogja figyelembe venni.

(4)

A kiigazítás másrészről a Közösségen belül a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer megállapításáról és a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló 1290/2005/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. február 20-i 320/2006/EK tanácsi rendelet (2) 3. cikkének alkalmazása következtében vált szükségessé, amely szerkezetátalakítási támogatást ír elő a kvótájukról lemondó vállalkozások számára, valamint az említett rendelet 4a. cikke (4) bekezdésének alkalmazása következtében, amely a szerkezetátalakítási támogatást igénylő termelők esetében az érintett vállalkozások kvótájának végleges csökkentéséről rendelkezik. Ennek megfelelően figyelembe kell venni azokat a kvótákat, amelyekről a vállalkozások a szerkezetátalakítási program keretében a 2008/2009-es gazdasági évre vonatkozóan lemondtak, valamint azokat, amelyek esetében a termelők által benyújtott kérelmek alapján csökkentés vált szükségessé.

(5)	Az 1234/2007/EK rendelet VI. mellékletét ezért mindezeknek megfelelően módosítani kell.

(6)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1234/2007/EK rendelet VI. melléklete helyébe e rendelet melléklete lép.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

---

(1)  HL L 299., 2007.11.16., 1. o. A legutóbb a 361/2008/EK rendelettel (HL L 121., 2008.5.7., 1. o.) módosított rendelet.

(2)  HL L 58., 2006.2.28., 42. o. A legutóbb az 1261/2007/EK rendelettel (HL L 283., 2007.10.27., 8. o.) módosított rendelet.

---

---