10.4.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 98/1

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 1580/2007/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

10.4.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 98/3

(1)

A 2658/87/EGK rendelethez csatolt Kombinált Nómenklatúra egységes alkalmazása érdekében szükséges az e rendelet mellékletében említett áruk besorolásáról szóló intézkedések elfogadása.

(2)

A 2658/87/EGK rendelet meghatározta a Kombinált Nómenklatúra értelmezéséről szóló általános szabályokat. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni bármely más olyan nómenklatúrára vonatkozóan is, amely részben vagy egészben a Kombinált Nómenklatúrán alapul, vagy azt bármilyen további albontással egészíti ki, és amelyet valamely más közösségi rendelkezéssel hoznak létre az árukereskedelemhez kapcsolódó tarifális és más intézkedések alkalmazása céljából.

(3)

Az említett általános szabályok értelmében az e rendelet mellékletében található táblázat 1. oszlopában leírt árukat, a 3. oszlopban feltüntetett indokok alapján, a táblázat 2. oszlopában feltüntetett KN-kódok alá kell besorolni.

(4)

Szükséges rendelkezni arról, hogy a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (2) 12. cikkének (6) bekezdése értelmében a tagállamok vámhatóságai által kibocsátott, és az ezzel a rendelettel nem összhangban lévő, az áruk Kombinált Nómenklatúrába történő besorolására vonatkozó kötelező érvényű tarifális felvilágosítást a jogosult három hónapos időszakon belül továbbra is felhasználhatja.

(5)

A Vámkódex Bizottság nem nyilvánított véleményt az elnöke által megállapított határidőn belül,

10.4.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 98/5

(1)

A 725/2004/EK rendelet tagállamok általi alkalmazásának figyelemmel kísérése érdekében a Bizottságnak az említett rendelet hatálybalépésétől számított hat hónap elteltével vizsgálatokat kell folytatnia. A Bizottság felügyelete mellett folyó vizsgálatok megszervezése elengedhetetlen a nemzeti minőségellenőrzési rendszerek és tengeri védelmi intézkedések, eljárások és struktúrák hatékonyságának ellenőrzéséhez.

(2)

A 2005/65/EK irányelv 13. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottság a 725/2004/EK rendeletben előírt ellenőrzésekkel együtt nyomon követi az említett irányelv tagállamok általi végrehajtását.

(3)

Az 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) által létrehozott Európai Tengerbiztonsági Ügynökségnek technikai segítséget kell nyújtania a Bizottság számára az utóbbi által a hajók, az érintett társaságok és az elismert védelmi szervezetek tekintetében teljesítendő ellenőrzési feladatok végrehajtása során.

(4)

A Bizottságnak a tagállamokkal közösen kell a vizsgálatok ütemezését és előkészületeit koordinálnia. A Bizottság vizsgálócsoportjai részére lehetőséget kell biztosítani képesített nemzeti ellenőrök bevonására, amennyiben azok rendelkezésre állnak.

(5)

A Bizottság által végzett vizsgálatokat meghatározott eljárás – ezen belül egységes módszertan – szerint kell elvégezni.

(6)

A vizsgálatokhoz kapcsolódó bizalmas jellegű információkat minősített információként kell kezelni.

(7)

Ezért a tengeri védelmi biztonsággal kapcsolatos bizottsági vizsgálatok lefolytatási eljárásainak megállapításáról szóló, 2005. június 10-i 884/2005/EK bizottsági rendeletet (4) hatályon kívül kell helyezni.

(8)

Az e rendeletben meghatározott intézkedések összhangban vannak a 725/2004/EK rendelet 11. cikkének (1) bekezdése alapján létrehozott bizottság véleményével,

1.

„bizottsági vizsgálat”: a tagállamok nemzeti tengeri védelmi minőségellenőrzési rendszereinek, intézkedéseinek, eljárásainak és struktúráinak bizottsági ellenőrök által történő vizsgálata a 725/2004/EK rendeletnek való megfelelés és a 2005/65/EK irányelv végrehajtásának megállapítása érdekében;

2.

„bizottsági ellenőr” a 7. cikkben meghatározott követelményeket teljesítő, a Bizottság vagy az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség által alkalmazott, illetve a Bizottság által a bizottsági vizsgálatokban való részvételre kijelölt nemzeti ellenőr;

3.

„nemzeti ellenőr” egy tagállam által tengeri védelmi ellenőrként alkalmazott, az adott tagállam vonatkozó követelményei szerint képesített személy;

4.

„objektív bizonyíték”: a tengeri védelemre vagy a 725/2004/EK rendeletben, illetve a 2005/65/EK irányelvben meghatározott valamely követelmény meglétére és végrehajtására vonatkozó mennyiségi vagy minőségi információ, feljegyzés vagy következtetés, amely megállapításon, mérésen vagy teszten alapul és ellenőrizhető;

5.

„megállapítás”: a bizottsági vizsgálat során tett, objektív bizonyítékkal alátámasztott következtetés;

6.

„szabálytalanság”: észlelt állapot, amelyben objektív bizonyítékok arra utalnak, hogy a 725/2004/EK rendeletben, illetve a 2005/65/EK irányelvben rögzített valamely előírást nem tartottak tiszteletben, és ez helyreállító intézkedést igényel;

7.

„súlyos szabálytalanság”: olyan azonosítható rendellenesség, amely súlyos fenyegetést jelent a tengeri védelemre, és azonnali helyreállító intézkedést igényel, e fogalom továbbá magában foglalja a 725/2004/EK rendeletben, illetve a 2005/65/EK irányelvben meghatározott valamely előírás hatékony és rendszeres végrehajtásának hiányát.

8.

„kapcsolattartási pont”: az egyes tagállamok által kijelölt hatóság, amely kapcsolattartóként szolgál a Bizottság és a többi tagállam részére, és célja a 725/2004/EK rendeletben meghatározott tengeri védelmi intézkedések, illetve a 2005/65/EK irányelvben meghatározott kikötővédelmi intézkedések alkalmazásának megkönnyítése, nyomon követése és az ezzel kapcsolatos információk szolgáltatása;

9.

„érintett társaság”: olyan jogi személy, amely köteles kinevezni a társaság, a hajó vagy a kikötőlétesítmény védelmi tisztjét, vagy amely a hajó, illetve a kikötőlétesítmény védelmi tervének végrehajtásáért felelős, vagy amelyet az adott tagállam elismert védelmi szervezetnek nevezett ki;

10.

„teszt”: a tengeri védelmi intézkedések próbája, amelynek során egy jogellenes cselekmény elkövetését szimulálják abból a célból, hogy megvizsgálják a meglévő védelmi intézkedések végrehajtásának eredményességét;

11.

„kikötő”: a tagállamok által a 2005/65/EK irányelv 2. cikkének (3) bekezdése alapján meghatározott határokkal rendelkező, az említett irányelv 12. cikke szerint a Bizottsággal közölt terület.

a)

a 725/2004/EK rendelet végrehajtásáról szóló, az említett rendelet 9. cikkének (3) bekezdésében említett nemzeti programhoz;

b)

a kapcsolattartási pont által biztosított adatokhoz és a 725/2004/EK rendelet 9. cikkének (4) bekezdésében említett ellenőrzési jelentésekhez;

c)

a tagállamok által a kikötővédelmi tervek végrehajtására vonatkozóan végzett ellenőrzések eredményeihez.

a)

a tengeri védelem és a tengeri védelem vizsgált műveletekre történő alkalmazásának alapos ismerete;

b)

a védelmi technológiákkal és módszerekkel kapcsolatos megfelelő szakmai ismeretek;

c)

a vizsgálati elvek, eljárások és módszerek ismerete;

d)

a vizsgált műveletekkel kapcsolatos gyakorlati szakmai ismeretek.

a)

a Bizottság akkreditálja;

b)

alap- és továbbképzésből áll;

c)

a teljesítmény olyan szintjét biztosítja, amely lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy a védelmi intézkedéseket a 725/2004/EK rendelettel és a 2005/65/EK irányelvvel összhangban valósítják-e meg.

a)

a vizsgálat magában foglalja-e a vizsgálat idején a kikötőlétesítményben vagy a kikötő más részében található hajók vizsgálatát is;

b)

a vizsgálat a 2005/65/EK irányelv 13. cikkének (2) bekezdése értelmében a kikötő ellenőrzését is magában foglalja-e.

a)

tájékoztatja a tagállam illetékes hatóságait a vizsgálatról; és

b)

tájékoztatja a Bizottságot az említett illetékes hatóságokról.

a)

ha a hajó nem egy tagállam lobogóját viseli; vagy

b)

ha az adott hajó nem szerepelt az e cikk (4) bekezdése szerint megadott tájékoztatásban.

a)

megfelelő;

b)

megfelelő, de javítás kívánatos;

c)

szabálytalanság;

d)

súlyos szabálytalanság;

e)

nem alkalmazható;

f)

nem megerősített.

a)

véleményezi a megállapításokat és javaslatokat; és

b)

cselekvési tervet tartalmaz, amely meghatározza az észlelt hiányosságok kijavítására vonatkozó intézkedéseket és határidőket.

a)

észrevételeket küldhet a tagállam részére, vagy további magyarázatot kérhet a válasz egészének vagy egy részének a tisztázására;

b)

utóvizsgálatot vagy utóellenőrzést tarthat a helyreállító intézkedések végrehajtásának ellenőrzése érdekében, amely vizsgálat esetében az értesítésre előírt legrövidebb határidő két hét;

c)

jogsértési eljárást kezdeményezhet az érintett tagállammal szemben.

10.4.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 98/11

(1)

A bizalmas adatokhoz való tudományos célú hozzáférés tekintetében a közösségi statisztikákról szóló 322/97/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2002. május 17-i 831/2002/EK bizottsági rendelet (2) – statisztikai következtetések tudományos célú megállapításának lehetővé tétele érdekében – meghatározza a közösségi hatósághoz eljuttatott bizalmas adatokhoz történő hozzáférés engedélyezésének feltételeit, valamint azokat a szabályokat, amelyek a közösségi és a nemzeti hatóságok e hozzáférés megkönnyítését szolgáló együttműködésére vonatkoznak.

(2)

A 2004/452/EK bizottsági határozat (3) megállapította a bizalmas adatokhoz való tudományos célú hozzáférésre feljogosított kutatókat foglalkoztató szervezetek jegyzékét.

(3)

A Munkaügyi, Munkaügyi Kapcsolatokért felelős és Szolidaritási Minisztérium Kutatási, Tanulmányi és Statisztikai Igazgatóságát (Direction de l'Animation de la Recherche, des Études et des Statistiques – DARES, Párizs, Franciaország), a New York-i Állami Egyetem Kutatási Alapítványát (Research Foundation of State University of New York – RFSUNY, Albany, USA) és a Finn Központi Nyugdíjbiztosító Intézetet (Eläketurvakeskus – ETK, Finnország) olyan szervezetnek kell tekinteni, amely megfelel a kívánt követelményeknek, és ezért fel kell venni a 831/2002/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett hivatalok, szervezetek és intézmények jegyzékébe.

(4)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a statisztikai adatok bizalmas kezelésével foglalkozó bizottság véleményével,

10.4.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 98/14

(1)

Az 1100/2007/EK rendelet keretrendszert hoz létre a közösségi vizekben, part menti lagúnákban, folyótorkolatokban, folyókban és a velük kapcsolatban lévő szárazföldi vizekben élő európai angolna (a továbbiakban: angolna) állományának védelmére és fenntartható felhasználására.

(2)

A tagállamok feladata azonosítani és meghatározni azokat a felségterületükön található vízgyűjtőket, amelyek az angolna természetes élőhelyét képezik. A tagállamoknak minden egyes angolnás vízgyűjtő tekintetében angolnagazdálkodási tervet kell készíteniük.

(3)

Mivel a Fekete-tengerben és a hozzá kapcsolódó folyórendszerekben kevés angolna található, nem egyértelmű, hogy e vizek az említett faj természetes élőhelyének tekinthetők-e vagy sem.

(4)

Az 1100/2007/EK rendelet ezért felhatalmazza a Bizottságot annak eldöntésére, hogy a Fekete-tenger és a hozzá kapcsolódó folyórendszerek ilyen természetes élőhelyet képeznek-e, és ennek megfelelően helyreállító intézkedések végrehajtását követelik-e meg.

(5)

A halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság szakvéleményében arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a Fekete-tenger és a hozzá kapcsolódó folyórendszerek az angolna elterjedési területének a peremén helyezkednek el, és a telepítések előtt az angolna természetes körülmények között csak szórványosan fordult elő. A telepítéseket megelőzően az angolna állománysűrűsége túl kicsi volt ahhoz, hogy bármilyen életszakaszban lévő angolnák esetében lehetővé tegye a halászatot.

(6)

Nem valószínű, hogy a Fekete-tengerhez kapcsoló folyókba telepített angolnák jelentős számban elérnék a teljes kifejlettséget, és ívás céljából képesek lennének elvándorolni egészen a Sargasso-tengerig. Ezenkívül az sem valószínű, hogy a Fekete-tengerhez kapcsoló folyókban élő állomány jelentős számú fiatal egyeddel pótlódna, amelyek azután elérnék a teljes kifejlettséget és az ívóhelyre vándorolnának.

(7)

A Fekete-tengerben és hozzá kapcsoló folyórendszerekben végrehajtandó helyreállító intézkedések lehetséges előnyei elhanyagolhatók lennének az angolnaállományra nézve, és így nem állnának arányban az érintett tagállamokra háruló igazgatási és pénzügyi terhekkel.

(8)

Ezért meg kell állapítani, hogy az 1100/2007/EK rendelet alkalmazásában a Fekete-tenger és a hozzá kapcsolódó folyórendszerek nem képezik az angolna természetes élőhelyét.

(9)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Halászati és Akvakultúra-ágazati Bizottság véleményével,

10.4.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 98/16

(1)

A 2006/784/EK bizottsági határozat (2) a hasított sertések franciaországi osztályozására öt módszert engedélyez (Capteur Gras/Maigre – Sydel (CGM), CSB Ultra-Meater, manuális módszer (ZP), Autofom, UltraFom 300).

(2)

Franciaország arra kérte a Bizottságot, hogy engedélyezze a hasított sertések osztályozására szolgáló újabb két módszer használatát, és ennek érdekében a hasított sertések közösségi osztályozási rendszerének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1985. október 24-i 2967/85/EGK rendelet (3) 3. cikkének (3) bekezdésében előírt jegyzék második részének benyújtásával ismertette a boncolásos vizsgálat eredményeit.

(3)

A kérelem értékelése során megállapították, hogy a szóban forgó osztályozási módszerek engedélyezéséhez szükséges feltételek teljesültek.

(4)

A 2006/784/EK határozatot ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Sertéshúspiaci Irányítóbizottság véleményével,

1.

Az 1. cikk első bekezdése a következő f) és g) ponttal egészül ki:

2.

A melléklet e határozat mellékletének megfelelően módosul.

10.4.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 98/19

(1)

Az i2010, az EU információs társadalommal foglalkozó stratégiai kerete (2) nyitott és versenyalapú digitális gazdaság kialakulását támogatja az Európai Unióban és kiemeli az IKT-t (információs és kommunikációs technológiákat) mint a szociális integráció és az életminőség javításának egyik hajtóerejét. A kommunikáció újabb módjainak fejlődése kedvezően hathat a mobilpiaci munka termelékenységére és a piac növekedésére.

(2)

A repülés közben csatlakozást lehetővé tevő alkalmazások természetüknél fogva páneurópai jellegűek, mivel felhasználásuk a legtöbb esetben a több közösségi tagállamot érintő, illetve a Közösségen kívülre vagy kívülről közlekedő repülőjáratokon lesz jellemző. A légi járműveken hozzáférhető mobilhírközlési szolgáltatások (MCA-szolgáltatások) összehangolt szabályozása segíteni fogja az egységes piac célkitűzéseinek megvalósulását.

(3)

A rádióspektrum-használatra vonatkozó szabályok harmonizálása a Közösség területén megkönnyíti az MCA-szolgáltatások időben történő kiépítését és bevezetését a Közösségen belül.

(4)

Kereskedelmi célú MCA-szolgáltatások céljából pillanatnyilag csak az 1 710–1 785 MHz-es sávú (a végfelhasználói állomástól a bázisállomás irányában), valamint az 1 805–1 880 MHz-es sávú (a bázisállomástól a végfelhasználói állomás irányában) GSM-rendszerek működhetnek, az EN 301 502 és az EN 301 511 ETSI-szabványoknak megfelelően. A jövőben azonban esetleg további, más szabványoknak megfelelő és más frekvenciasávokban működő, nyilvános földi mobilhírközlési rendszerek is szóba jöhetnek majd.

(5)

A 676/2002/EK határozat 4. cikkének (2) bekezdése alapján a Bizottság megbízást (3) adott a Postai és Távközlési Igazgatások Európai Értekezletének (a továbbiakban: „CEPT”), hogy tegyen meg minden intézkedést a légi járműveken használandó GSM-1800-as rendszer és több más, az utóbbi által esetlegesen befolyásolt rádiószolgáltatás műszaki kompatibilitásával kapcsolatos konkrét kérdések kivizsgálására. E határozat a CEPT által a Közösség megbízására végzett és a CEPT 016. jelentésében (4) benyújtott műszaki tanulmányok eredményén alapul.

(6)

A CEPT jelentésében megvizsgált MCA-rendszer egy hálózati vezérlő egységből (NCU – network control unit) és egy fedélzeti adó-vevő bázisállomásból (BTS – base transceiver station) áll. A rendszert úgy alakították ki, hogy a földi mobilrendszerek által kibocsátott jelek ne legyenek foghatók a légi jármű fedélzetén, és a fedélzeten lévő végfelhasználói állomások a lehető legkisebb intenzitással sugározzanak. Az NCU és a fedélzeti BTS műszaki jellemzőit elméleti modellekből vezették le.

(7)

A földi elektronikus mobilhírközlési szolgáltatások spektrumhasználata nem képezi e határozat tárgyát. Az utóbbiakkal többek között a 900 MHz-es és az 1 800 MHz-es frekvenciasávoknak a páneurópai elektronikus hírközlési szolgáltatások kiszolgálására alkalmas földi rendszerek érdekében történő harmonizálásáról szóló bizottsági határozat foglalkozik majd.

(8)

Az MCA-szolgáltatások engedélyezésének feltételeivel e határozat szintén nem foglalkozik. Az MCA-szolgáltatások nemzeti szintű engedélyezési feltételeinek összehangolásával az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („keretirányelv”) (5) alapján a 2008/295/EK bizottsági ajánlás (6) foglalkozik.

(9)

Az e határozat hatáskörébe tartozó MCA-szolgáltatásokhoz használt berendezésekkel a rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló, 1999. március 9-i 1999/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) foglalkozik. Az Európai Unió területén MCA-szolgáltatások nyújtására használt berendezéseknek az 1999/5/EK irányelv alapvető előírásainak való megfelelése az EN 302 480 harmonizált ETSI-szabványnak való megfelelés révén vagy a többi, az 1999/5/EK irányelvben lefektetett megfelelőségértékelési eljárás elvégzésével igazolható.

(10)

A légi közlekedés biztonságával kapcsolatos kérdések rendkívüli fontosságúak, ezért e határozat egyik rendelkezése sem veszélyeztetheti az optimális repülésbiztonsági feltételek fenntartását.

(11)

MCA-szolgáltatások csak azzal a feltétellel nyújthatók, hogy megfelelő légialkalmassági bizonyítvány alapján és az egyéb vonatkozó légiközlekedési rendelkezések teljesítése révén megfelelnek a légi közlekedésre vonatkozó biztonsági előírásoknak, valamint az elektronikus hírközlésre vonatkozó előírásoknak. A légi járművek és kapcsolódó termékek, alkatrészek és berendezések légialkalmassági és környezetvédelmi tanúsítása, valamint a tervező és gyártó szervezetek tanúsítása végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló, 2003. szeptember 24-i 1702/2003/EK bizottsági rendelet (8) értelmében a Közösség egész területén érvényes légialkalmassági bizonyítványokat az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) bocsát ki.

(12)

E határozat nem foglalkozik a légi jármű, a műhold és a földi állomás közti, az MCA-szolgáltatások üzeméhez szintén szükséges kommunikációhoz kapcsolódó spektrumhasználat kérdéseivel.

(13)

Az e határozatban meghatározott feltételek folyamatos megfelelőségének biztosítása érdekében, valamint a rádiófrekvenciás környezet gyors változására való tekintettel a nemzeti hatóságoknak lehetőség szerint folyamatosan ellenőrizniük kell az MCA-szolgáltatások nyújtására használt berendezések rádiófrekvencia-használatát, aktívan hozzájárulva ezzel e határozat folytonos felülvizsgálatához. A felülvizsgálatok alkalmával figyelembe kell venni a technológia fejlődését, valamint meg kell vizsgálni az MCA-szolgáltatások üzemével kapcsolatos kezdeti feltételezések helyességét.

(14)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Rádiófrekvencia-bizottság véleményével,

1.

a „légi járműveken hozzáférhető mobilhírközlési szolgáltatások (MCA-szolgáltatások)” a 2002/21/EK irányelv 2. cikkének c) pontja szerint olyan elektronikus hírközlési szolgáltatások, amelyeket valamely vállalkozás bocsát a légiutasok rendelkezésére nyilvános hírközlő hálózatok repülés közben, a földi mobilhálózatokkal való közvetlen kapcsolatteremtés nélkül történő igénybevételére;

2.

„interferenciamentes és nem védett”: más rádió-távközlési szolgálat számára nem okozhat káros interferenciát, továbbá nem lehet megkövetelni, hogy ezek az eszközök védelmet élvezzenek a más rádió-távközlési szolgálatok által keltett káros interferenciával szemben;

3.

„fedélzeti adó-vevő bázisállomás (fedélzeti BTS)”: a légi jármű fedélzetén elhelyezett egy vagy több mobilhírközlési állomás, amely a melléklet 1. táblázatában szereplő frekvenciasávok és rendszerek használatát támogatja;

4.

„hálózati vezérlő egység (NCU)”: a légi járműveken elhelyezendő berendezés, amely a mobil vételi frekvenciasávban a zajszint növelésével biztosítja, hogy a melléklet 2. táblázatában felsorolt földi telepítésű elektronikus hírközlési rendszerek által sugárzott jeleket ne lehessen venni a fedélzeten.

10.4.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 98/24

(1)

Az EU információs társadalommal foglalkozó politikája és az i2010 kezdeményezés is hangsúlyozza, hogy az információkhoz és a hírközlési forrásokhoz való gyors hozzáférés a mindennapi élet bármely területén előnyt jelent. A légi járműveken hozzáférhető mobilhírközlési szolgáltatások (MCA-szolgáltatások – Mobile Communications onboard Aircraft) összehangolt szabályozásával biztosítható lenne ez az előny, és ez elősegítené a határokon átnyúló elektronikus hírközlési szolgáltatások kiépítését az egész Közösségben.

(2)

Az MCA-szolgáltatások engedélyezésekor a tagállamoknak biztosítaniuk kell a keretirányelvnek és az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7-i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek („engedélyezési irányelv”) (2) való megfelelést.

(3)

A keretirányelvnek megfelelően a nemzeti szabályozó hatóságoknak egyebek között az európai szintű elektronikus hírközlő hálózatok, a kapcsolódó eszközök és szolgáltatások, valamint az elektronikus hírközlési szolgáltatások kialakításának útjában álló, még meglévő akadályok felszámolásával, valamint a transzeurópai hálózatok létrehozásának és fejlesztésének ösztönzésével, a páneurópai szolgáltatások együttműködési képességének és a végpontok közti kapcsolódások lehetőségének a javításával hozzá kell járulniuk a belső piac fejlődéséhez.

(4)

Az engedélyezési irányelvnek megfelelően a lehető legkevésbé terhes engedélyezési rendszert kell alkalmazni az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásának lehetővé tételére, új elektronikus hírközlési szolgáltatások fejlődésének, valamint páneurópai hírközlő hálózatok és hírközlési szolgáltatások fejlődésének ösztönzése érdekében, továbbá annak érdekében, hogy a szolgáltatók és a fogyasztók kihasználhassák az egységes piac méretgazdaságosságából adódó előnyöket. E célokat a legjobban úgy lehet elérni, ha valamennyi elektronikus hírközlő hálózatra és elektronikus hírközlési szolgáltatásra vonatkozó általános felhatalmazási rendszer jön létre.

(5)

A földi mobilhálózatok és az MCA-szolgáltatások között kialakuló káros interferencia kockázatának csökkentéséhez szükséges műszaki feltételekkel a 2008/294/EK bizottság határozat (3) külön foglalkozik.

(6)

A 2008/294/EK határozat műszaki alapjául a Postai és Távközlési Igazgatások Európai Értekezletének (CEPT) 016. sz. jelentése szolgál, amely az Európai Közösség 2006. október 12-én a CEPT-nek adott, az MCA-ra vonatkozó megbízására készült.

(7)

Az Európai Unió területén MCA-szolgáltatásokra használt, az EN 302 480 harmonizált ETSI-szabványoknak megfelelő berendezésekről feltételezhető, hogy azok megfelelnek a rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló, 1999. március 9-i 1999/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) alapvető követelményeinek.

(8)

A légi közlekedés biztonságával kapcsolatos kérdések rendkívüli fontosságúak, ezért az MCA-szolgáltatások csak azzal a feltétellel nyújthatók, hogy megfelelő légialkalmassági bizonyítvány alapján és az egyéb vonatkozó légiközlekedési rendelkezések teljesítése révén megfelelnek a légi közlekedésre vonatkozó biztonsági előírásoknak, valamint az elektronikus hírközlésre vonatkozó előírásoknak. Az Európai Unió egész területén érvényes légialkalmassági bizonyítványokat az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) bocsát ki.

(9)

Amennyiben a 2008/294/EK határozatban és az EN 302 480 harmonizált szabványban vagy annak megfelelő szabványokban, illetve a vonatkozó légialkalmassági bizonyítványokban meghatározott műszaki feltételek megfelelnek a vonatkozó előírásoknak, akkor a káros interferencia kockázata elhanyagolható, és így az MCA-szolgáltatásokra esetleg általános felhatalmazás adható.

(10)

Az MCA-szolgáltatások engedélyezésében az az ország lenne illetékes, amelyikben a légi járművet lajstromozták, az adott ország engedélyezési rendszere szerint.

(11)

Megfelelő információ rendelkezésre állása és cseréje révén megoldhatók lennének az MCA-szolgáltatások okozta esetleges, határokon átnyúló interferenciaproblémák.

(12)

A tagállamok a spektrumhasználatra vonatkozó információk Közösségen belüli harmonizált rendelkezésre állásáról szóló, 2007. május 16-i 2007/344/EK bizottsági határozatnak (5) megfelelően bizonyos adatokat az ERO (Európai Rádió-távközlési Hivatal) frekvenciainformációs rendszerének (EFIS) a rendelkezésére bocsátanak. Egyéb vonatkozó információk az MCA-szolgáltatások üzemeltetőitől vagy a polgári légiközlekedési hatóságoktól szerezhetők be.

(13)

Egy, az MCA-szolgáltatások nyújtására képes, az Európai Unión belül közlekedő, illetve az oda érkező és onnan induló minden légi jármű adatait közös formátumban nyilvántartó és rendszeresen frissített rendszer segítségével megoldható lenne az interferencia problémája. Kezdetben – időszakos felülvizsgálatok mellett – az érintett MCA-üzemeltetők kezelnék e közös nyilvántartást, amelyhez a Bizottságnak és a tagállamoknak is hozzáférése lenne.

(14)

A tagállamok közti interferenciaproblémák megoldásában segítséget nyújthatnak a Nemzetközi Távközlési Egyesületnek (ITU) a frekvenciasávok kiosztásáról szóló értesítéssel, azok nyilvántartásával, valamint a káros interferenciára vonatkozó bejelentésekkel foglalkozó Rádiószabályzatának rendelkezései is.

(15)

A tagállamok légterében közlekedő, de az Európai Unión kívül lajstromozott, MCA-szolgáltatások nyújtására képes légi járművek engedélyezésekor segítségül szolgálhatnának az ágazat saját MCA-nyilvántartásában található vonatkozó információk, valamint az ITU Rádiószabályzatának vonatkozó rendelkezései. Az MCA-engedélyek kölcsönös elismerésére irányuló közös megközelítés szintén üdvös lenne az olyan országokkal, ahol nem EU-s légi járművek vannak lajstromozva.

(16)

A tagállamok már eddig is adtak frekvenciahasználati jogokat földi mobilszolgáltatóknak. Az ilyen engedélyek nem terjednek ki az MCA-szolgáltatásokra, hanem általában a földi mobilszolgáltatásokra korlátozódnak.

(17)

Jelen ajánlás alkalmazásában a légi jármű fedélzetét azon ország joghatósága és ellenőrzése alá tartozóként kell kezelni, amelyben a légi jármű lajstromozásra került.

(18)

Az MCA-szolgáltatások használata kihatással lehet a közbiztonságra is. Annak biztosítására, hogy a légi járművek fedélzetén a mobiltelefonokat nem használják törvénytelen célokra, a megfelelő intézkedéseket nemzeti hatáskörben vagy a polgári légi közlekedés biztonsága területén közös szabályok létrehozásáról szóló, 2002. december 16-i 2320/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) megfelelően kell meghozni.

(19)

Az MCA-szolgáltatások engedélyezésére irányuló közös megközelítés szabályozási és műszaki részleteit szem előtt kell tartani annak biztosítása érdekében, hogy azok alkalmasak legyenek a káros interferencia elkerülése mint általános cél elérésére, amelynek hiányában javító intézkedéseket kell kilátásba helyezni.

(20)

Az ezen ajánlásban előírt intézkedések összhangban vannak a Hírközlési Bizottság véleményével,

1.

Ezen ajánlás célja a légi járműveken használt mobilhírközlési szolgáltatások (MCA-szolgáltatások) rádióspektrum-használat nemzeti engedélyezési feltételeinek és eljárásainak koordinálása, e szolgáltatások bevezetésének megkönnyítése a Közösségben, valamint a nemzetközi repülőjáratokon nyújtott MCA-szolgáltatások okozta káros interferencia kiküszöbölése.

Az MCA-szolgáltatások használatával kapcsolatban felmerülő emberi tényezők, valamint a légi járművek és a műholdak közti kommunikáció nem képezik az ajánlás tárgyát.

A nemzeti engedélyezési feltételeket és az ajánlásban hivatkozott szabályokat a légi közlekedés biztonságára és a közbiztonságra vonatkozó jogi kötelezettségek sérelme nélkül kell alkalmazni.

2.

A „légi járműveken használt mobilhírközlési szolgáltatások (MCA-szolgáltatások)” a keretirányelv 2. cikkének c) pontja szerint olyan elektronikus hírközlési szolgáltatások, amelyeket valamely vállalkozás bocsát a légiutasok rendelkezésére nyilvános hírközlő hálózatok repülés közben, a földi mobilhálózatokkal való közvetlen kapcsolatteremtés nélkül történő igénybevételére.

3.

A tagállamoknak legkésőbb az ajánlás elfogadását követő hat hónapon belül meg kell tenniük az MCA-szolgáltatásoknak az adott tagállam saját joghatósága alatt lajstromozott légi járműveken történő nyújtásának engedélyezéséhez szükséges minden intézkedést.

A tagállamoknak az ajánlásban foglalt elveknek megfelelően kell az MCA-szolgáltatásokat engedélyezniük. Az ajánlás egyik rendelkezése sem veszélyeztetheti az optimális repülésbiztonsági feltételek fenntartását.

A tagállamok az egy másik tagállamban, a 4. pontban lefektetett feltételeknek megfelelően lajstromozott légi jármű számára az MCA-szolgáltatásoknak a légterükben történő nyújtására vonatkozóan nem írhatnak elő további engedélyeztetési kötelezettséget.

A Közösségen kívül lajstromozott légi járműveken nyújtott MCA-szolgáltatásoknak szintén mentességet kell élvezniük a közösségi engedélyeztetési kötelezettség alól, ha e szolgáltatások megfelelnek a 4. pont szerint megállapított feltételeknek és az ITU vonatkozó szabályainak megfelelően kerültek bejegyzésre.

4.

A tagállamok csak abban az esetben engedélyezhetik MCA-szolgáltatások nyújtását, ha azok megfelelnek a 2008/294/EK határozatban előírt műszaki feltételeknek.

5.

A tagállamoknak kell eldönteniük, hogy általános felhatalmazást bocsátanak-e ki MCA-szolgáltatásoknak a saját joghatóságuk alatt lajstromozott légi járművek fedélzetén történő nyújtására.

Ha az MCA-szolgáltatások nyújtásához használt frekvencia használata egyedi joghoz kötött, az adott tagállamnak az addigi tapasztalatok fényében időnként újra meg kell vizsgálnia ezen egyedi jogok szükségességét a célból, hogy az ilyen jogokhoz kapcsolódó feltételeket bele lehessen építeni az általános felhatalmazásba.

Az ilyen esetekben a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ugyanazon frekvenciasávot használó MCA-, illetve földi mobilhírközlési szolgáltatások eltérő alapon kapjanak engedélyt.

6.

A tagállamoknak időben értesíteniük kell a Bizottságot és a többi tagállamot, hogy a joghatóságuk alatt lajstromozott légi járművek fedélzetén MCA-szolgáltatás nyújtását engedélyezték, illetve arról is értesítést kell küldeni, ha kérelem érkezik az Európai Unión kívül lajstromozott légi járművek fedélzetén ugyanezen tagállamok légterében nyújtandó MCA-szolgáltatás engedélyezésére.

Szükség esetén a tagállamoknak az előző bekezdésben említett célból adatszolgáltatásra kell felkérniük az MCA-üzemeltetőket.

7.

A tagállamoknak aktívan, konstruktívan és szolidáris szellemben, adott esetben a meglévő ITU-eljárásokat alkalmazva kell együttműködniük az állítólagosan az MCA-szolgáltatások okozta káros interferencia kapcsán felmerülő bármely kérdésben.

Ha egy másik tagállamban engedélyezett MCA-szolgáltatás vélhetően káros interferencia okozója, akkor az esetet az érintett tagállamnak haladéktalanul az érintett MCA-szolgáltatást engedélyező tagállam tudomására kell hoznia, illetve tájékoztatnia kell a Bizottságot is. Adott esetben a Bizottságnak a felmerült problémák megoldása érdekében tájékoztatnia kell a Hírközlési Bizottságot és a Rádióspektrum-bizottságot is.

Az olyan tagállamnak, amelyik feltételezhetően egy másik tagállam területén nyújtott szolgáltatást zavaró MCA-szolgáltatást engedélyezett, haladéktalanul meg kell szüntetnie az interferencia okát.

8.

A tagállamoknak – különösen a tényleges vagy potenciálisan káros interferenciák tekintetében – figyelemmel kell kísérniük az MCA-szolgáltatások által használt frekvenciákat, és a tapasztalataikat el kell küldeniük a Bizottságnak, hogy az szükség esetén kellő időben gondoskodhasson ezen ajánlás felülvizsgálatáról.

9.

Ennek az ajánlásnak a tagállamok a címzettjei.

10.4.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 98/28