11.3.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 67/1

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 1580/2007/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

11.3.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 67/3

(1)

2003. december 18-án a Bizottság bejelentést kapott az Agrobanka Praha a.s. (a továbbiakban: AGB), valamint a GE Capital a.s. (1) (a továbbiakban: GECB) pénzintézetekkel kapcsolatos intézkedésekről, amelyekre a 2003. április 16-án aláírt, a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (2) (a továbbiakban: csatlakozási okmány) IV. mellékletének 3. szakaszában meghatározott, a támogatásokra vonatkozó eljárás (a továbbiakban: ideiglenes eljárás) keretein belül került sor.

(2)

A Cseh Köztársaság a Bizottságnak megküldött és 2004. április 30-án kézbesített levelével a bejelentést visszavonta. Ugyanazon a napon a Cseh Köztársaság előterjesztette az új, azonos tárgyra vonatkozó észrevételét.

(3)

A Bizottság a 2004. július 14-i határozatában kijelentette, hogy a bejelentett intézkedések nagy része a csatlakozás után nem volt alkalmazandó, ám eljárást indított az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése alapján a többi intézkedéssel kapcsolatban, tekintettel arra, hogy ezek alkalmazandók voltak a csatlakozás után is és komoly kétségeket keltettek a közös piaccal történő összeegyeztethetőség tekintetében. Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozat megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3). A Bizottság felszólította az érdekelt Feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket az adott tárgyban.

(4)

A Cseh Köztársaság az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos észrevételeit 2004. július 30-án, 2004. augusztus 16-án, 2005. szeptember 22-én, valamint 2006. május 18-án megtette, valamint azokat eljuttatta a GECB-hez 2004. december 17-én. 2005. szeptember 19-én a GECB előterjesztette utólagos észrevételeit. A 2006. május 2-án kelt levelében a Bizottság igazolta a GECB-nek, hogy azt az időszakot, amelyen belül az észrevételek beterjeszthetőek, meghosszabbította egészen 2005. november végéig, az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet (4) (továbbiakban: eljárási szabályzat) 6. cikke (1) bekezdésének utolsó mondata szerint. A 2006. május 10-én kelt levélben – amely 2006. május 18-án került nyilvántartásba – a Cseh Köztársaság tájékoztatta a Bizottságot, hogy átvette a GECB bank észrevételeit. 2005. június 24-én, szeptember 29-én, október 25-én, valamint 2006. január 11-én, továbbá március 7-én sor került a Cseh Köztársaság, valamint a GECB képviselőinek találkozójára. 2007. március 13-án a Cseh Köztársaság további tájékoztatást tett közzé, amely 2007. március 14-én került nyilvántartásba. 2007. március 15-én a Bizottság tájékoztatta a Cseh Köztársaságot, hogy azt az időszakot, amely alatt az észrevételek benyújthatók, az eljárási szabályzat 6. cikke (1) bekezdésének utolsó mondata szerint 2007. március 14-ig meghosszabbította.

(5)

Az AGB, amely 1990-ben alakult, a Cseh Köztárságban mint univerzális kereskedelmi bank működött. 1995-ben a Cseh Köztársaság ötödik legnagyobb bankja és a legnagyobb magántulajdonban lévő bank volt. Miután azonban az AGB-nek pénzügyi nehézségei támadtak, 1998-ban visszavonták a bank engedélyét, jelenleg pedig felszámolás alatt áll.

(6)

Az AGB alapító részvényesei a Československá obchodní banka a.s. (a továbbiakban: ČSOB), továbbá a Cseh Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériuma, az Agropol a.s., Agrodat státní podnik (állami vállalat), valamint a Stavoinvest Banská Bystrica. 1995-ben az AGB feletti ellenőrzést a Motoinvest Group magánvállalat szerezte meg.

(7)

1996. szeptember 17-én, a kényszerigazgatás kimondásával az AGB keretein belül két különválasztott szervezeti egység jött létre, az AGB1, valamint az AGB2. Az AGB1 működtette az AGB fontosabb banki tevékenységeit. 1998. júniusában az AGB1 eladásra került a GECB banknak, egy tulajdon átruházási szerződés alapján. Az AGB megmaradt részei ma is felszámolás alatt állnak.

(8)

A GECB 1998-ban alakult az AGB1 megvásárlása céljából. Jelenleg a Cseh Köztársaságban működik univerzális bankként. 2005. január 17-től kezdődően – amikor névváltoztatásra került sor – a GECB a nevét megváltoztatta, új neve a GE Money Bank a.s., teljes mértékben a GE Capital International Holdings Corporation, USA (a továbbiakban: GECIH) tulajdona.

(9)

Az AGB nehézségei már 1993–1994-ben elkezdődtek. A kilencvenes évek közepén a teljes bankágazatot komoly gazdasági válság sújtotta, amely érintette az AGB-t is. Az AGB gyors expanziója következtében – amit követtek a kockázatkezelésben észlelt hiányosságok, valamint az elégtelen mértékű belső ellenőrzés – fokozatosan romlott az AGB hitel portfoliója. 1993-ban az AGB 2 milliárd CZK veszteséget mutatott ki, saját tőkéje pedig negatív értékű volt (– 515 millió CZK).

(10)

1993-ban a Česká národní banka (Cseh Nemzeti Bank) (a továbbiakban: ČNB) utasította az AGB-t, hogy indítson el egy konszolidációs programot tőkearánya helyreállítása érdekében. A Cseh Köztársaság tisztázta, hogy az említett konszolidációs program nem tartalmazott az állam által nyújtandó-, illetve támogató intézkedéseket. Az események inkább arra irányultak, hogy a ČNB szigorúbban felügyelhesse az AGB bankot. 1996-ban az AGB nem tartotta be az idézett konszolidációs program feltételeit, folyamatosan részt vett fokozottan kockázatos műveletekben, és likviditási, valamint aktíváinak romló minőségéből eredő problémái támadtak. A likviditási válság, valamint a részvényesek érdektelensége – mely szerint nem volt szándékukban elfogadni a megfelelő módosító intézkedéseket – oda vezetett, hogy 1996. szeptember 17-én kimondták a kényszerigazgatást.

(11)

Az AGB pénzügyi helyzetét illetően a kényszerigazgatás kimondását követő könyvvizsgálat (1996. szeptember 16-i mérleg) – 8,487 milliárd CZK veszteséget mutatott ki, a sajáttőke-maradvány pedig – 5,476 milliárd CZK összegre módosult. A rendes éves könyvvizsgálat, valamint az 1996. december 31-i mérleg – 10,097 milliárd CZK veszteséget állapított meg, míg a saját tőke maradványértéke – 6,328 milliárd CZK volt.

(12)

Hogy az események ne befolyásolják negatív irányban az egész cseh bankágazatot, a Cseh Köztársaság kezdeményezte az AGB megmentéséről, valamint szerkezetátalakításáról szóló intézkedések elfogadását. A fentiekben idézett, az AGB-nél elvégzett könyvvizsgálatok után – amelyek a kényszer vagyonkezelés kimondása után a bank tőkéjét meghaladó veszteségekről tanúskodtak – határozat született arról, hogy az AGB hosszú távra szóló revitalizálásának a módja egy olyan speciális szervezeti egység létrehozása, mint az AGB1, amely az AGB fontosabb banki tevékenységeit volt hivatott biztosítani. Az AGB2 elsősorban a kiválasztott leányvállalatoknak, illetve az AGB társult alanyainak szóló minősített hitelekből, továbbá a kiválasztott eszközök portfoliójából, a teljes ingatlan vagyonból, továbbá valamennyi ingó vagyonból állt. Az AGB1 részt eladásra szánták egy stratégiai beruházó partnernek, nyílt, feltétel nélküli és átlátható pályázati eljárás keretein belül.

(13)

1997 áprilisában a kényszerigazgatás vezetője meghirdette a közbeszerzési pályázatot az AGB1 eladása tekintetében. A következő ajánlatkérő eljárásban a GE Capital Corporation, mint egyetlen résztvevő pályázott, és érdeklődést tanúsított az AGB1 megvásárlása iránt. Az AGB1 eladására a GECB-nek 1998. június 22-én került sor, a vételár megközelítőleg 304 millió CZK volt, a garanciák és biztosítékok kizárólagosságával, valamint az eladási opció joggal. A biztosítékok és garanciák részleteit az indoklás 19–26. pontja tartalmazza, az eladási opció feltételeit pedig a 27–32. pont.

(14)

A betétesek garanciáját kezelni hivatott intézkedés szerint – amellyel itt és most nem foglalkozunk részletesebben – a ČNB minden AGB hitelező számára felajánlotta a garanciákat, amikor az AGB 1996 szeptemberében kritikus helyzetbe került. A betéteseknek szóló garancia az AGB valamennyi kötelezettségére kiterjedt, beleértve a fizetendő kamatokat, amelyeket az AGB könyvelése tartott nyilván 1996. szeptember 17-én. Az összes kitűzött fizetési határidőn belüli kötelezettség biztosítása megtörtént, egészen a követelés érvényességének határidejéig. A meghatározott fizetési határidő nélküli kötelezettség biztosítása az AGB bankra kiterjesztett kényszerigazgatás lejárta utáni 12 hónapra szólt. 1996. szeptember 17-e után az AGB bank terhére keletkezett kötelezettségek biztosítása egészen a kötelezettségek lejártáig megtörtént, azonban legfeljebb 12 hónappal az AGB bankra kimondott kényszerigazgatás befejezésétől számítva. A garanciák vonatkozásában nem állapították meg a kötelezettségek biztosítékának felső határértékét az AGB hitelezőinek tekintetében. 2003. december 31-től azonban már csupán egyetlen egy betét létezett 867 882 CZK összegben, amelyre tulajdonképpen potenciálisan vonatkozhatott a betét elhelyezőjének nyújtandó garancia (5).

(15)

Az eladás kapcsán a GECIH – a GECB anyavállalata – átvállalta a ČNB kötelezettségeit, amelyek a betét elhelyezőinek garanciájára vonatkozott, amelyek határideje 2000. június 22-én lejárt. Már a kezdetektől megállapítást nyert, hogy az ellengarancia érvényessége abban az esetben jár le, ha a GECIH a GECB részvények vonatkozásában élni szándékozik eladási opciójával. Miután az AGB1-et eladták a GECB-nek, az AGB megmaradt részét – beleértve az AGB2 részt is – felszámolták. Az AGB folyamatban lévő felszámolási eljárásának egyetlen hitelezője a ČNB.

(16)

Az AGB banki üzletágának eredményei a GECB bank által történt átvétel után határozottan javultak.

(17)

A Cseh Köztársaság és a GECB kijelentették, hogy az AGB, GECB, valamint a GECIH bankok határozatokat fogadtak el, amelyek az állami szerepvállalás korlátozására vonatkoznak az AGB szerkezetátalakításában. Az AGB bank által megtett kompenzációs lépések közé tartozott az AGB eszközeinek átváltása likvid formába, valamint elsősorban az AGB bizonyos leányvállalatainak eladása a Raiffeisen Banknak. Ezzel csökkent az AGB piaci részesedése a teljes banki eszközök, illetve bizonyos eszközcsoportok viszonylatában mérve. Ezenkívül az AGB lecsökkentette az alkalmazottak létszámát a következő mértékben: 1996. – kb. 3 500 fő, 1998. –2 500 fő.

(18)

Az érvelés úgy szólt, hogy a GECB, valamint a GECIH hozzájárult a szerkezetátalakításhoz a vételár kifizetésével, a vevő garanciákkal és biztosítékokkal, amelyeket a 20. pontban említett garanciaokirat tartalmaz, továbbá az ellengaranciával az ugyanott felsorolt kártalanítási megállapodásban, amely alapján a GECIH magára vállalja a ČNB kötelezettségeit (a betéteseknek nyújtandó garancia) az AGB hitelezővel szemben. A GE csoport ráadásul meg volt róla győződve, hogy a szerkezetátalakitáskor az ún. eladási opcióval, valamint kiváló hírnevével is hozzájárult.

(19)

A Bizottság 2004. július 14-i határozatában állást foglalt a bejelentett intézkedésekkel kapcsolatban, és arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések legnagyobb része a csatlakozási szerződés átmeneti mechanizmusának hatályán kívül esik. Ezek az intézkedések nem vezettek a Cseh Köztársaság további pénzügyi kötelezettségéhez a csatlakozás időpontjában, így a csatlakozás után nem alkalmazandóak. Két intézkedéscsomag, egyrészt a garanciák, biztosítékok, kártalanítási ígéretek, másrészt pedig az eladási opció, azonban a csatlakozás után is alkalmazandónak, és potenciálisan a közös piaccal nem összeegyeztethető állami támogatásnak minősült.

(20)

Az AGB1 részleg GECB-nek történő eladása folyamán az AGB, mint az AGB1 eladója a GECB javára néhány garanciamegállapodást tett, amelyeket az 1998. június 21-én aláírt garancia okirat tartalmaz (továbbiakban, mint „garanciaokirat”). A ČNB nem volt részese ennek a szerződésnek. Azonban az AGB által a garanciaokiratban vállalt kötelezettségeket támogatta a ČNB a kártalanítási megállapodással, amelyet 1998. június 22-én írtak alá, majd 2004. április 25-én a kártalanításról szóló 1. számú módosítással módosítottak, (továbbiakban: kártalanításról szóló megállapodás) (7).

(21)

A cseh hatóságok a garanciamegállapodások jegyzékeit a megmentési és szerkezetátalakítási terv keretein belül nyújtották be, amely a bejelentés részét képezi.

(22)

A bejelentésben a Cseh Köztársaság kijelentette, hogy a garanciaokiratra vonatkozó jegyzék „nem teljes”. A Cseh Köztársaság azonban a hivatalos vizsgálati eljárás elindításáról szóló határozathoz fűzött észrevételeiben pontosította, hogy a jegyzék tartalmazza az összes lehetséges igény teljes jegyzékét. A „nem teljes” kifejezés azt jelentette, hogy a jegyzékek nem ismétlik meg a háttéranyagként szolgáló megállapodások teljes szövegét. A GECB azzal érvelt, hogy valójában csupán a – teljes – kártalanításról szóló megállapodás jegyzéke a meghatározó, mivel a másik jegyzék csupán a garanciaokiratban szereplő igényekre vonatkozott, amely két magánfél közötti megállapodás, így azokra az állami támogatásokról szóló határozat nem vonatkozhat.

(23)

Számos lehetséges követelés érvénye már hatályát vesztette a Cseh Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozása előtt. A Bizottság 2004. július 14-én meghozott határozatában azokat az intézkedéseket, amelyek hatálya már a csatlakozás előtt lejárt, a csatlakozás után már nem alkalmazandónak nyilvánította. Ami a többi intézkedést illeti, a Bizottság megindította a hivatalos vizsgálati eljárást.

(24)

A hivatalos vizsgálati eljárás azokra az intézkedésekre is kiterjedt, amelyek vonatkozásában a Cseh Köztársaság nem kért értékelést az átmeneti mechanizmus keretein belül. Itt elsősorban a kártalanítási ígéretekről, valamint az eladási opcióról volt szó, amelyeket a bejelentés tartalmazott, amelyek azonban nem kerültek be az elbírálási kérelembe. A Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás elindításáról szóló határozatában elmagyarázta, hogy a csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. részében foglalt átmeneti mechanizmus keretein belül a csatlakozó országokra nem vonatkozott olyan kötelezettség, amely szerint be kell jelenteniük az effajta intézkedéseket, ennek köszönhetően pedig elvben korlátozni lehetett a bejelentés tartalmát. A Bizottság azonban úgy vélte, hogy a garanciák és kártérítések, továbbá az eladási opció szorosan kapcsolódnak a bejelentett intézkedésekhez, ezért azokat nem lehet mesterségesen szétválasztani. Ezen oknál fogva a Bizottságnak az intézkedéseket azok teljes terjedelmében kell értékelnie.

(25)

A garanciamegállapodások összefoglalása, amelyek esetében a Bizottság vizsgálatot kezdett, a következő:

(26)

1.   Táblázat

Garanciák, biztosítékok, kártalanítási ígéretek, melyek határideje 2008. június 22-én jár le

2.   Táblázat

Garanciák, biztosítékok, kártalanítási ígéretek, amelyek határideje 2010. június 22-én jár le

3.   Táblázat

Garanciák, biztosítékok, kártalanítási ígéretek, melyek határideje 2013. június 22-én jár le

4.   Táblázat

Garanciák, biztosítékok, kártalanítási ígéretek, melyek 15 évvel a szerződés megkötése után járnak le

(27)

1998. június 22-én a ČNB, valamint a GECIH egy okiratot készített az eladási opcióról, amelyben meghatározzák, hogy adott körülmények között a GECIH jogosult azt követelni, hogy a ČNB vásárolja meg a GECIH-től annak a GECB-ben lévő valamennyi részvényét.

(28)

Két eset maradt, amelyek lehetővé teszik a GECIH számára, hogy érvényesítse az eladási opciót. A két eset a következő:

(29)

A Cseh Köztársaság és a GECB magyarázata után a Bizottság úgy véli, hogy az indoklás (28) preambulumbekezdésének b) pontjában ismertetett eset csupán a kártérítési megállapodásnak az AGB1 részleg GECB-nek történő eladásának érvénytelenítésére irányuló keresetekre vonatkozó 4.1., és 8.3. cikke (9) szerinti kifizetés elutasítására vonatkozik.

(30)

A ČNB jogosult kompenzálni azokat az eseteket, amelyek az eladási opció érvényesítéséhez vezetnének, azaz ugyanolyan helyzetbe juttatná a GECB-t és a GECIH-t, amelybe akkor juthattak volna, ha ilyen esemény nem fordul elő. Ez jelenthet kifizetéseket, vagy az aktívák átruházását a GECB javára. Az eladási opció hatálya 2008. június 22-én jár le.

(31)

Az opciós ár, amelyet a ČNB-nek vételárként kell kifizetnie a GECB részvényei megvásárlásáért, attól az időponttól függően változik, amikor az eladási opció érvényesítésre kerül. 2003. június óta, egészen addig a napig, amikor is az eladási opció hatálya lejár, az opciós ár egyenlő lesz az alábbiakban közölt legmagasabb tétellel:

Amennyiben a vételár meghatározása a c) pontban meghatározott tisztességes piaci ár szerint történik, azok az események, amelyek az eladási opció érvényesítését előidézték, nem kerülnek figyelembevételre.

(32)

A Cseh Köztársaság értesítette a Bizottságot, hogy a ČNB és a GECB egyetértenek abban, hogy a vételár megállapítása az eladási opció érvényesítése esetén minden körülmény között egy harmadik, független szakértői vélemény figyelembevételével történik. A szakértői vélemény mindkét fél számára kötelező érvényű.

(33)

A Cseh Köztársaság úgy véli, hogy az értékelt intézkedések a csatlakozás után nem alkalmazandóak. Az állam esetleges garanciavállalása időben és az összeg nagyságában is korlátozott, mivel a Cseh Köztársaság maximális kötelezettsége meghatározott, és az a jövőben sem növekedhet. Hasonlóképpen a garanciaokiratra vonatkozó jegyzék is teljes. A lehetséges kötelezettségek további részletes meghatározása nem tűnik szükségesnek. A Cseh Köztársaság elsősorban nem látja lényegesnek annak prognosztizálását, hogy ki érvényesíthetné az igényeit, valamint milyen alapon érvényesíthetné azokat. A Cseh Köztársaság utal az állam által a Komerční banka javára nyújtott garanciákra, amelyek esetében a Bizottság elegendőnek ítélte a meghatározás hasonló szintjét ahhoz, hogy az intézkedést olyan intézkedésként ítélje meg, amely a csatlakozás után nem alkalmazható. A Slovenská sporitelna esetében is a Bizottság egy szélesebb körű meghatározást fogadott el, mivel az adott esetben csupán a lehetséges igénylők egy zárt csoportját lehetett beazonosítani, nem pedig az egyes igényeket. A 4.1. cikk szerint egyénileg beterjesztett négy igény tekintetében eleget tettek azoknak a követelményeknek, amelyek a Bizottság szerint szükségesek voltak ahhoz, hogy az intézkedést olyan intézkedésként ítéljék meg, amely a csatlakozás után nem lesz alkalmazható. Ezenkívül a Cseh Köztársaság 2006 májusában benyújtotta az AGB összes részvényesének 2004. április 30-i jegyzékét. A Cseh Köztársaságnak az a véleménye, hogy a Bizottság pontos meghatározásra vonatkozó feltétele a garanciaokirat 4.1. cikke szerinti követelésekre az összes megnevezett részvényes tekintetében teljesül.

(34)

Ami az eladási opciót illeti, a Cseh Köztársaság szilárd meggyőződése, hogy az eladási opció különleges jellege azt jelenti, hogy nem lehetséges az értékelése az átmeneti mechanizmus keretein belül, illetve a folyamatban lévő eljárásban, mivel az eladási opció kizárólag a jövőben kerülhet érvényesítésre. A Cseh Köztársaság kijelenti, hogy hajlandó az eladási opciót a Bizottságnak bejelenteni, amint az opció érvényesítésre kerül. Mindenesetre a 4.1. cikkében említett érvénytelenítésre vonatkozó négy egyedi kereset viszonylatában az eladási opció eleget tesz a Bizottság azon követelményeinek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az intézkedéseket olyan intézkedéseknek tekintse, amelyek nem alkalmazhatóak a csatlakozás után. Az eladási opció szerinti vételár felülről limitált egy független szakértő által alkalmazott képlet alapján.

(35)

Ezenkívül a Cseh Köztársaság fenntartja álláspontját, hogy a szóban forgó intézkedések nem jelentenek támogatást, mivel az AGB felszámolása az állam számára költségesebb lett volna, mint azon elfogadott intézkedések, amelyek alapján lehetővé tette az eladását. Az említett intézkedések emellett a szokásos üzleti gyakorlathoz tartoznak, amelyek nem hoznak semmiféle különleges előnyt, és a piacra gyakorolt hatásuk jelentéktelen lenne. Mivel az AGB1 eladása feltétel nélküli nyílt pályázati eljárás útján történt, a GECB nem szerzett semmilyen előnyt, mivel az AGB bankügyleti részlegéért a piaci árat fizette ki. Az AGB értékesítőjének bárminemű előnye megszűnne létezni, mivel az AGB felszámolás alatt áll, és mint ilyen, nem aktív a piacon.

(36)

Abban az esetben, amennyiben ezen intézkedések támogatást jelentenének, a Cseh Köztársaság állítása szerint az adott támogatás összeegyeztethető lenne a közös piaccal. A Cseh Köztársaságban lévő helyzetre és a csatlakozás sajátos folyamatára való tekintettel a Bizottság kénytelen volt nagyvonalúbban értelmezni a Szerződés rendelkezéseit és a nehéz helyzetbe került vállalatok szerkezetátalakításáról és az állami támogatásokról szóló 1994. évi közösségi iránymutatást (10) (a továbbiakban: 1994. évi iránymutatás), mint ahogy azt a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatának elfogadásakor tette.

(37)

A Cseh Köztársaság azt az álláspontot képviseli, hogy az EK-Szerződés 87. cikke (2) bekezdésének b) pontja, valamint a 87. cikk (3) bekezdésének b) pontja az adott helyzetben alkalmazható, amelyek alapján az intézkedések összeegyeztethetőek a közös piaccal.

(38)

Ami az 1994. évi iránymutatást illeti, a Cseh Köztársaság felhívja a figyelmet arra, hogy létezett egy általános koncepció az AGB bankügyleti részlegének szerkezetátalakítására, valamint arra, hogy a Bizottság más esetekben nem ragaszkodott szigorúan ahhoz, hogy rendelkezésre álljon a szerkezetátalakítás terve. A Cseh Köztársaság továbbá azon a véleményen van, hogy az intézkedéseket úgy lehet értelmezni, mint az AGB-nek nyújtandó segítséget, és nem pedig, mint a GEBC-nek illetve a GECIH-nek nyújtott támogatást, mivel az összes intézkedés egyetlen egy célra irányult, ez pedig az AGB bankügyletek részlege hosszú távú életképességének biztosítása. Ezenkívül az 1994-es iránymutatások nem tiltották az újonnan alakuló vállalatok támogatását. Mivel ebben az esetben nem következett be kapacitástúllépés, nem kellene szigorúan alkalmazni a kapacitások korlátozása vagy azok megszüntetése iránti feltételt. Az AGB/GECB banknál nem jelentkezik pénztári többlet, amely az 1994. évi iránymutatás szerint az egyik fő kérdést képezte a proporcionalitás kérdésének vonatkozásában. A beruházók hozzájárulása szintén elegendő volt. Az aránylag magas tőkearány a tőkehozzájárulások választott módjának technikai hatása.

(39)

A Cseh Köztársaság álláspontja, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés (továbbiakban: EK-Szerződés) 46. cikke (2) bekezdése az adott helyzetben alkalmazható. Az EK-Szerződés 46. cikkének (2) bekezdése nem korlátozná a megengedhető intézkedések típusát, és nem is akadályozná meg az állami támogatási intézkedéseket. Ezenkívül a Komerční banka ügyében a Bizottság alkalmazta az EK-Szerződés 46. cikkének (2) bekezdését.

(40)

Amennyiben ennek ellenére a Bizottság mégis arra az álláspontra jut, hogy az intézkedések alkalmazandóak a csatlakozás után is, és összeegyeztethetetlen állami támogatást képviselnek, abban az esetben lehetővé kell tenni a garanciák, biztosítékok, kártalanítások és az eladási opció érvényességének fokozatos adekvát befejezését. Ezt a lépést az is alátámasztaná, hogy a ČNB, valamint a GE jogosan várták el, hogy a rendelkezések kötelező érvényűek legyenek.

(41)

2007. március 13-án a Cseh Köztársaság tájékoztatta a Bizottságot, hogy a GECIH, és a GECB 2007. február 28-án egyoldalúan és feltétel nélkül lemondott azokról a kártalanítási megállapodás 3.1. cikkében szereplő garanciákról, biztosítékokról, kártalanítási ígéretekről, amelyek az AGB1 eladója által okozott összes veszteségre vonatkoznak, amennyiben az eladó nem tartja be a garanciákkal, biztosítékokkal, kártalanítási ígéretekkel kapcsolatos feltételeket, amelyekre kötelezte magát az 5. cikk (1) bekezdés a) pontjának i. alpontjában, az 5. cikk (1) bekezdés a) pontjának ii. alpontjában, az 5. cikk (1) bekezdés a) pontjának iii. alpontjában, az 5. cikk (1) bekezdés a) pontjának v. alpontjában, az 5. cikk (1) bekezdés a) pontjának vi. alpontjában, az 5. cikk (1) bekezdés b) pontjában. Ezek a kötelességek az indoklás 26. pontjában kifejtett következő garanciákra, biztosítékokra, kártérítési ígéretekre vonatkoznak:

(42)

A lemondás ezen garanciák, biztosítékok, valamint kártalanítási ígéretek érvényességi idejétől kezdődően lépett hatályba, így ezek érvénytelenek a megállapodás dátumáig visszamenő hatállyal. A Cseh Köztársaság egyben bejelentette a Bizottságnak, hogy a lemondás dátumáig sem a GECIH, sem a GECB vonatkozásában nem merültek fel kártalanítási igények az említett meghatározások ügyében.

(43)

A GECB a cseh hatóságokéhoz hasonló érveket terjeszt be, és kétségbe vonja az intézkedés alkalmazandóságát a csatlakozás után, egyben azok támogatási jellegét. Arra az esetre, amennyiben az intézkedések támogatást jelentenének, állítása szerint összeegyeztethetők lennének a közös piaccal.

(44)

A GECB utal arra, hogy a csatlakozás előtt hat-nyolc évvel a felek nem jósolhatták meg az átmeneti mechanizmus bevezetését a csatlakozást megelőző állami támogatások ellenőrzésére. A Bizottságnak ezt figyelembe kellett volna vennie a csatlakozás utáni alkalmazandóság fogalmának értelmezése, valamint az állami támogatási szabályok alkalmazása során.

(45)

A GECB meg van győződve, hogy a Bizottság értelmezése a garanciák csatlakozás utáni alkalmazhatóságát illetően túlságosan szűkített az eljárást kezdeményező határozatban. A vizsgált esetben az összes potenciális igény időben, valamint a maximális összegben behatárolt. A beterjesztett jegyzékekben szereplő igények mind kimerítőek abban az értelemben, hogy felsorolják az igények valamennyi lehetséges indokát. A „nem kimerítő” kifejezés csupán azt jelenti, hogy nem tükrözik a háttér-megállapodások szövegét. Ezenkívül az eladási opció nem haladja meg a kártalanítási megállapodásban meghatározott maximált összegeket, mivel a kártalanítási megállapodásban foglalt speciális igényekre vonatkozik, és már magában is korlátozott.

(46)

A „csatlakozás utáni alkalmazhatóság” fogalom értelmezése – amint az a Bizottság 2004. július 14-én kelt határozatából kiderül – azt jelentené, hogy kizárólag a folyamatban lévő illetve fenyegető bírósági keresetet lehetne a csatlakozás után nem alkalmazandónak tekinteni. A GECB azonban azon a véleményen van, hogy még ebben a szűk értelmezésben is a kártalanítási megállapodás 4.1. cikke szerinti négy egyéni kereset teljes mértékben megfelel a Bizottság követelményeinek. Mindezeken túl a 2.14. cikk c), d), valamint e) pontja szerinti adóigények szintén megfelelnek a Bizottság követelményeinek, mivel az igények jellegére való tekintettel a jövendő felperes (a cseh hatóságok) ismert.

(47)

Az eladási opció szintén nem lehet alkalmazandó a csatlakozás után, mivel az érvényesítéséhez vezető események egyértelműen definiáltak, az opciós ár pedig egyértelműen meghatározott. Az érvényesítéshez vezető események tekintetében az eladási opció megfelelő mértékben meghatározott, legalább ami az említett, érvénytelenítés iránti négy keresetet illeti. Az opciós ár vonatkozásában a GECB a Česká spořitelna esetére hivatkozik, amikor a Bizottság alárendelt követelést és a szociális kölcsönöket a csatlakozás után nem alkalmazandónak tekintette.

(48)

Amennyiben a garanciák, biztosítékok, kártalanítási ígéretek, valamint az eladási opció a csatlakozás után is alkalmazandóként kerülne megállapításra, azok nem jelentenének állami támogatást, mivel a ČNB-t az AGB de facto tulajdonosaként kellene kezelni, és mivel anyagi érdeke fűződött az AGB eladásához. A garanciák, biztosítékok, kártalanítási ígéretek és az eladási opció ügyében a felek megállapodtak, és tükröződtek is a GECB által kifizetett árban. Ezen kívül az intézkedések nem szelektívek, mivel minden érdeklődő rendelkezésére álltak. A gazdasági verseny torzításáról sem lenne ebben az esetben szó, hiszen a GECIH a feltétel nélküli és átlátható pályázati eljárásban a piaci árat fizette ki, az intézkedésnek pedig nem lenne hatása a kereskedelemre, mivel egyetlen bankot sem érdekelt az AGB részesedése a cseh piacon.

(49)

Az intézkedések összeegyeztethetőségét illetően a GECB álláspontja az, hogy minden támogatás összeegyeztethető lenne az EK-Szerződés 87. cikk (2) bekezdésének b) pontja és a 87. cikk (3) bekezdésének b) pontja értelmében, valamint a megmentésre és szerkezetátalakításra nyújtandó támogatásokról szóló iránymutatás szerint.

(50)

A GECB véleménye az, hogy a 87. cikk (2) bekezdésének b) pontja az adott helyzetben alkalmazható, mivel akkoriban az egész bankágazat stabilitása kritikus helyzetben volt, ami természeti katasztrófához hasonlított. Az EK-Szerződés 87. cikk (3) bekezdés b) pontja szintén alkalmazható volt, mivel a Bizottság egy szisztematikus válságot a bankágazatban már értékelt úgy, hogy az „egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar”. Azon követelmény is teljesült volna, amely szerint a támogatást semlegesen kell elosztani az összes hitelintézmény között a Cseh Köztársaságban, mivel a teljes bankágazat válságban volt, és az állam minden bankot támogatott.

(51)

Ami az 1994. évi iránymutatást illeti, a GECB rámutat arra, hogy a Bizottság kiterjesztené jogkörét, amennyiben az összeegyeztethetőség értékelésekor nem kizárólag azokat az intézkedéseket vette volna figyelembe, amelyek a csatlakozás után is alkalmazandóak, hanem a teljes szerkezetátalakítást. Ami a támogatások kedvezményezettjeit illeti, az 1994. évi iránymutatások nem adtak meg szigorú korlátozásokat az újonnan keletkező társaságok vonatkozásában. Emellett a Bizottság nem alkalmazta az újonnan alakuló társaságok szerkezetátalakítására nyújtandó támogatás tiltását a korábbi Kelet-Németországban. Ez kifejezetten szerepel az 1999. évi, nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás (11) (továbbiakban, mint „1999. évi iránymutatások”) tizedik lábjegyzetében.

(52)

A GECB a továbbiakban kijelenti, hogy a Bizottság ebben az esetben nem követelhetett semmilyen komplex szerkezetátalakítási tervet, mivel ez a követelmény nem volt előre megjósolható, amikor az intézkedéseket elfogadták. Sőt, nem állt volna fenn a verseny torzításának ténye sem, arra való tekintettel, hogy az 1999. évi iránymutatások szó szerint kimondják, hogy azokon a területeken, amelyek jogosultak a támogatásra – mint pl. a Cseh Köztársaság –, a támogatás jóváhagyásának feltételei kevésbé szigorúak lehetnek a kompenzációs intézkedések foganatosítása vonatkozásában, ily módon figyelembe véve a regionális problémákat. A GECB végül azt állítja, hogy a GECB tőkearányáról önmagában nem vonható le az a következtetés, mely szerint a támogatás nem lenne arányos a szerkezetátalakításra fordítandó költségekhez viszonyítva, valamint a megszerzett előnyökhöz képest. A tőkearány magas szintje inkább a GE konzervatív hitelpolitikáját tükrözi.

(53)

Mint ez a fentiekben kiderült, a Cseh Köztársaság közösen a GECB-vel kétségbe vonja a Bizottság azon jogkörét, mely szerint az jogosult a csatlakozás előtti intézkedések ellenőrzésére, és a GECB különösen fenntartja, hogy a Bizottság a jogot retroaktív módon alkalmazná, és ezzel kivételt téve a korábbiakban alkalmazott szabály alól, mely szerint a csatlakozó államnak nyújtott támogatást úgy kell értékelni, mint egy meglévő támogatást.

(54)

A csatlakozási okmány IV. melléklete 3. részének (1) bekezdése a meglévő támogatásokat három intézkedési kategóriában definiálja:

A csatlakozás napja után alkalmazandó valamennyi intézkedést, amely állami támogatásnak minősül és nem tartozik a felsorolt egyetlen kategóriába sem, a csatlakozás után új támogatásnak tekintenek. A Bizottság ezért olyan jogkörrel rendelkezik, amely szerint tilthatja ezen intézkedések alkalmazását és elrendelheti a csatlakozás után jogellenesen kifizetett összegek visszakövetelését. Az állami támogatások szabályozásának a csatlakozás után is alkalmazandó intézkedések jövőbeni hatásaira való érvényesítése nem foglalja magában az EK állami támogatásra vonatkozó szabályainak visszamenőleges alkalmazását, és mindenképpen összeegyeztethető a csatlakozási okmánnyal.

(55)

A csatlakozási okmány IV. melléklete 3. részének (2) bekezdése szabályozza az átmeneti mechanizmust. Jogi keretet biztosít azon támogatási programok és egyéni támogatási intézkedések értékeléséhez, amelyek az új tagországokban a csatlakozás előtt léptek hatályba, és amelyek a csatlakozás után is alkalmazandók.

(56)

Ahhoz, hogy egy intézkedést a csatlakozás után is alkalmazandónak tekintsenek, szükséges, hogy az további olyan előnyt eredményezhet, amely a támogatás nyújtásának időpontjában nem, illetve nem pontosan volt ismert. Másrészt viszont a Bizottság arra kiterjedő jogköre, mely szerint az átmeneti mechanizmus alapján megvizsgálhatja az intézkedéseket, nem alkalmazható az olyan támogatási intézkedések tekintetében, amelyeket a csatlakozás előtt egy bizonyos összegben véglegesen és feltétel nélkül odaítéltek.

(57)

Olyan garanciamegállapodásokra, amelyek tekintetében a csatlakozás után lehetséges kifizetések valósulhatnak meg, nem vonatkozik a csatlakozás utáni alkalmazandóság kritériuma, amennyiben teljesülnek a következő feltételek (12):

(58)

Amint azt a 2004. július 14-én kelt határozat kimondja, a Bizottság az összes garanciát, biztosítékot és kártalanítási ígéretet és az eladási opciót, amelyek tekintetében a hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményezte, a csatlakozás utáni időszakban is alkalmazandóként értékeli. Mivel a Bizottság ezeket az intézkedéseket a csatlakozás után is alkalmazandónak ítélte meg, ezért az a tény, hogy a GECIH és a GECB később lemondtak bizonyos garanciákról és kártalanításokról, nem szüntetheti meg a Bizottság 2004. július 14-i határozatában kifejtett hatályukat arra az időszakra, amikor érvényben voltak a csatlakozás után is.

(59)

A Bizottság azonban ismételten hangsúlyozza és megerősíti a csatlakozás utáni alkalmazandóságot, az indoklás 26. pontjában található táblázatokban ismertetett valamennyi intézkedés tekintetében. Az eljárás elindításáról szóló határozat ellen felhozott érvekkel kapcsolatban a Bizottság a következő alapvető észrevételeket teszi:

(60)

A Cseh Köztársaság és a GECB kijelentik, hogy a Cseh Köztársaság bejelentése teljes mértékben tartalmazza a potenciális igényeket, továbbá, hogy a Cseh Köztársaság maximális pénzügyi kötelezettségét ebben meghatározta. Ugyanakkor annak ellenére, hogy a jegyzékek valószínűleg tartalmazzák az összes igény bejelentésének minden egyes létező indokát, ezek az indokok – néhány kivételtől eltekintve, amelyek részletezésére az alábbiakban sor kerül – absztrakt módon lettek jellemezve. A Bizottságnak az a véleménye, hogy a kártalanítást lehetségesen előidéző konkrét események felsorolása (jegyzéke) nélküli felső határ nem rendeli a csatlakozás utáni kifizetéseket a csatlakozás előtt véglegesen és feltétel nélkül meghatározott konkrét eseményhez. Az állam ugyan elméletileg bizonyos tekintetben meghatározta saját pénzügyi kötelezettségét, nem határozta meg azonban egyértelműen a konkrét tényeket, amelyek a kifizetésekhez vezetnek.

(61)

A Cseh Köztársaság, valamint a GECB állításával ellentétben szintén ez az álláspont, amelyet a Bizottság képvisel a Komerční banka  (13), és a Česká spořitelna  (14) esetében. A csatlakozás után nem alkalmazandónak ítélt garanciák mindkét esetben megfeleltek a fentiekben ismertetett kritériumoknak, mivel a konkrétan felsorolt és lezárt számú, körülhatárolt aktívákra vonatkoztak, amelyeket a csatlakozás előtt pontosan és kimerítően megállapítottak, és amelyek értékéért az állam vállalt felelősséget. Szintén a Slovenská sporitelna  (15) esetében a bírósági keresetek kártalanítása a specifikus, folyamatban lévő, illetve esetleges keresetekre vonatkozott, amelyeket egy teljes és jogi szempontból kötelező érvényű jegyzék tartalmazott.

(62)

Ezenfelül, az alábbi magyarázat alapján, a Cseh Köztársaság pénzügyi kötelezettsége az eladási opció tekintetében nem eléggé korlátozott, ami az eladásnak a kártalanítási megállapodás 4.1. cikke szerinti az eladás érvényességével kapcsolatos kártérítéseket, valamint az eladási opciót illeti.

(63)

A Cseh Köztársaság és a GECB állítják, hogy az adókra vonatkozó kártalanítások eleget tesznek a Bizottság azon követelményeinek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy azok ne legyenek a csatlakozás után alkalmazandónak tekinthetők, mivel az igények jellegéből adódóan a jövőbeli felperes (a cseh hatóságok) ismert.

(64)

A Bizottság úgy véli, hogy amennyiben ez az indoklás megalapozott lenne, akkor nem kizárólag adókérdésekre, hanem a vámok és a fogyasztási adóból eredő kötelezettségek kártalanítására is vonatkozna. Azonban az adókérdésekből, továbbá a vámokból és a fogyasztásiadó-követelésekből származó igényeknek a 2. cikk (14) bekezdés c) és e) pontja, továbbá az 5. cikk (1) bekezdés a) pont iv. alpontja szerinti kártalanítása sem megfelelő mértékben meghatározott. A kártalanítási igényeket megfelelő módon határozzák meg, amennyiben a potenciális felperest és az igény megalapítására jogosító tényt konkrétan meghatározzák. Jelen esetben korlátlan mennyiségű kártalanítási igényt lehetne felhozni, ezért ezen rendelkezéseket nem lehet úgy tekinteni, hogy meghatározzák a Cseh Köztársaság pénzügyi kötelezettségét. Az adókérdésekre vonatkozó kártalanításokat, valamint a vámból és fogyasztási adóból származó kötelezettségek kártalanítását ennélfogva a Bizottság továbbra is alkalmazandónak tartja a csatlakozás után.

(65)

Az 1. táblázat 9. pontjában leírt kártalanítási igények arra vonatkoznak, amennyiben az AGB1 rész GEBC részére történő eladását érvénytelennek nyilvánítják. Az ehhez az eredményhez vezető lépések általános jelleggel kerültek leírásra, ezért nem korlátozzák a Cseh Köztársaság pénzügyi kötelezettségét. Abban az esetben is, amennyiben az esetleges kérvényezői csoportokat – pl. bizonyos időpontban az AGB részvényeseit – úgy tekintenék, hogy ők személyek zárt csoportját képezik – annak ellenére, hogy ezek a csoportok meglehetősen nagyok, és idetartoznak a személyek jogutódjai is – a csoportok által felvetett igények nincsenek meghatározva, ezáltal viszont végtelen számú igény is benyújtható. Erre a tényre való tekintettel a Cseh Köztársaság kockázata nem definiálható pontosan.

(66)

Ami a kártalanítási megállapodás 4.1. cikke szerinti négy igényt illeti – amelyeket az 1. táblázat 5., 6., 7. és 8. pontja tartalmaz –, a Bizottságnak az az állásfoglalása, hogy még ha a fentiekben ismertetett első kritériumnak megfelelően meg is lennének határozva, hiszen az igények olyan egyedi keresetekre vonatkoznak, amelyeket azonosított kérelmezők nyújtottak be, az állami kötelezettségvállalás felső határára vonatkozó követelmény nem teljesül. Ez az eset áll fenn a kártalanítási megállapodás 4.1. cikke szerinti kártanítási igények vonatkozásában is, amelyeket felsorol az 1. számú táblázat 5., 6., 7., 8. és 9. pontja.

(67)

A ČNB lehetséges pénzügyi kötelezettség korlátozottnak tűnik a 15 milliárd CZK összegben, minden egyes különállóan felsorolt káresemény esetében, a kártalanítási megállapodás 4.1. cikke értelmében. Ezt a korlátozást azonban feloldja az a tény, hogy a GECIH érvényesítheti az eladási opciót abban az esetben, ha a ČNB elutasítja a 2 milliárd CZK-t meghaladó összeg kifizetését. Amennyiben a ČNB elutasítja az említett határ feletti kifizetéseket, a GECIH jogosult élni eladási opcióval. Ezáltal a ČNB arra kényszerülhet, hogy a kártalanítási megállapodás 4.1. cikke szerinti külön meghatározott kifizetéseket a meghatározott határ, azaz 15 milliárd CZK fölötti értékben hajtsa végre, hogy ezzel elkerülje az eladási opció gyakorlását. Amint az a következőkből kitűnik, az eladási opció már magában sem lett megfelelő mértékben meghatározva, sem pedig összegében korlátozva.

(68)

A Bizottság ezért a kártalanítási megállapodás 4.1. cikkét – az 1. táblázat 5.,6.,7.,8. és 9. pontját a csatlakozás után alkalmazandónak tartja.

(69)

Amint azt a fentiekben tisztáztuk, lényegében kétféle olyan eset áll fenn, amikor az eladási opció érvényesíthető. Az első egy határozat, vagy ítélet, amely kimondja, hogy az AGB1 eladása a GECB banknak érvénytelen. A második eset az, amikor a ČNB elutasítja a 2 milliárd CZK összeg feletti kifizetéseket a kártalanítási megállapodás 4.1. cikke szerint az érvénytelenítés iránti kérelmek tekintetében.

(70)

Ezek a lehetséges esetek semmilyen módon nem lettek pontosítva utalásokkal olyan korlátozott számú személyek vonatkozásában, akik ilyen kereseteket nyújthatnak be, azzal a céllal, hogy előre azonosíthatók legyenek olyan esetleges bírósági eljárások, amelyek az AGB1-nek a GECB banknak történő eladásának érvénytelenítését, illetve az ehhez hasonló határozatot eredményeznének. Ebből következően tehát a Cseh Köztársaság kockázatai nem kerültek megfelelően meghatározásra, sem egyértelmű azonosításra.

(71)

Mindezeken kívül a Cseh Köztársaság lehetséges pénzügyi kötelezettsége sincs összegében korlátozva. A Česká spořitelna esetében a Bizottság a Cseh Köztársaság kötelezettségét a szociális hitelek kiegyenlítése ügyében megfelelően meghatározottnak nyilvánította, mivel a kiegyenlítés meghatározása a „szociális hitelekre meghatározott ráta” és a Prague Interbank Offered Rate ráta plusz egy meghatározott százalék plusz egy számlánkénti éves meghatározott fizetések közötti különbséggel történt. A változókat azonban abban az esetben egyetlen piaci referencia értékének indexelésére korlátozták, és a kedvezményezett nem befolyásolhatta.

(72)

Ebben az esetben az eladási opció érvényesítése esetén az árat a következő lehetőségek legmagasabb értéke határozhatta meg:

(73)

A Cseh Köztársaság tájékoztatta a Bizottságot, hogy az ár megállapítását minden esetben független szakértő fogja elvégezni, az eredmény pedig mindenki számára kötelező érvényű.

(74)

A független szakértő részvételétől függetlenül – amely egy objektívabb értékeléshez vezethet – a Bizottságnak az a véleménye, hogy az ár meghatározásának módja nem határozza meg a Cseh Köztársaság pénzügyi kötelezettségét. Azok a módszerek, amelyekkel az árat meg lehetne határozni, olyan paraméterekre vonatkoznak, amelyeket a GECIH bank, valamint a GECB bank gazdasági teljesítménye befolyásol.

(75)

Mindezen felül, az eladási opció érvényesítése esetén fizetendő ár egy bonyolult számítással kerül meghatározásra, és tartalmaz olyan változókat is, amelyek értéke az intézkedésekről szóló megállapodás idejében nem volt meghatározott, bizonytalan volt a csatlakozás idején is, és az idők folyamán is változik. Ezért az eladási opció érvényesítésekor fizetendő ár a jövőben módosuló változóktól függne, és mint ilyet, kizárólag a csatlakozás utáni egy bizonyos időpontban lehetne megállapítani.

(76)

A fentiekben ismertetett információkra való tekintettel, a ČNB potenciális kötelezettségét a képlet nem határozza meg elegendő módon. Ezekre az okokra való tekintettel, az eladási opció a csatlakozás után alkalmazandóként lett megítélve.

(77)

Mindezek következményeként a Bizottság megerősíti a 2004. július 14-i határozatát az intézkedések alkalmazandóságával kapcsolatban, amelyek tekintetében megkezdte a hivatalos vizsgálati eljárást, valamint mindezeket az intézkedéseket a csatlakozás után alkalmazandónak tartja. Az 1., 2., 3. és 4. táblázatban foglalt garanciákról, biztosítékokról, kártalanítási ígéretekről és az eladási opcióról van szó.

(78)

Az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a közös piaccal összeegyeztethetetlen az állami forrásból bizonyos vállalkozásoknak nyújtott olyan támogatás, amely torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(79)

A ČNB, mint közfeladatot ellátó szerv a kártalanítási megállapodásban garantálja azokat a kötelezettségeket, amelyeket az AGB magára vállalt a garanciaokiratban a GECB és GECIH iránt. Ezért a garanciamegállapodások állami forrásokat foglalnak magukban. Az eladási opció szintén állami forrást foglal magában, mivel a ČNB kötelezettséget vállalt arra, hogy megvásárolja a GECB összes részvényét abban az esetben, ha a GECIH érvényesíti eladási opcióját.

(80)

A Cseh Köztársaság a GECB-vel közösen azt állítja, hogy az intézkedések nem jelentenek támogatást, mivel az AGB felszámolása az állam számára nagyobb költségekkel járt volna, mint az eladása. Különösen, a ČNB lett volna kötelezve a betéteseknek jáń garancia nyújtására – az indoklás 14. pontja szerint –, azaz, hogy kifizesse az AGB hitelezőit. Amennyiben nem következett volna be az AGB szerkezetátalakítása, a Cseh Köztársaság kénytelen lett volna viselni a magas költségeket, amelyek az említett garancia alapján keletkeztek volna. A GECB azt is állítja, hogy a ČNB-t az AGB tulajdonképpeni de facto tulajdonosaként kell értelmezni, mivel a cseh jog alapján u a ČNB-nek kell kijelölnie a biztost, aki a saját alkalmazottja kell legyen. Mindezeken kívül a garanciamegállapodás a szokásos üzleti gyakorlatot képviseli, amit az AGB1-ért kifizetett összeg tükrözött.

(81)

A Bizottság úgy véli, hogy a biztosi tevékenység végzőjeként a ČNB nem értékelhető a bank de facto tulajdonosaként. Inkább a kényszerigazgatás alatt álló AGB maradt a banki üzlet tulajdonosa. A biztos rendelkezhet azzal a joggal, hogy a bankot eladja, de a bank nevében jár el. A ČNB tehát olyan lépéseket foganatosított, amelyek lehetővé tették egy magánkézben lévő bank eladását, egy másik magánkézben lévő banknak.

(82)

A Bizottság nem értékeli a betéteseknek nyújtandó garancia átvállalását a vásárló által elegendő indoknak ahhoz, hogy racionális piaci szereplő tárgyaljon a garanciákról, biztosítékokról, a kártalanítási ígéretekről és az eladási opcióról. A Cseh Köztársaság a bejelentéshez mellékelt értékelésben határozottan kijelentette, hogy a „ČNB soha nem számított arra, hogy a garancia alapján fog kifizetéseket eszközölni”. Ez az intézkedés kizárólag, mint „pszichológiai eszköz” került alkalmazásra, a nyilvánosság megnyugtatására. A Cseh Köztársaság valóban elismerte, hogy a ČNB által 1996. szeptember 17-én a betéteseknek nyújtott garancia nem lett érvényesítve, és az AGB1 GECB banknak történő eladásának idején nagyon valószínűtlennek tűnt, hogy az adott garancia alapján valaha is érvényesítésre kerülnének bármilyen igények.

(83)

Ami az eladási opciót illeti, a Cseh Köztársaság és a GECB azt állítják, hogy az semmilyen esetben sem jelentett volna valóságos előnyt, valamint hogy előnyt csupán akkor jelentett volna, amikor az már érvényesítésre került. A Bizottságnak mindazonáltal az a véleménye, hogy az eladási opció már nyújtásának napján is jogot képviselt, amely a GECB részére értékkel bírt. A garanciákhoz hasonlóan, az eladási opció előnye nem csupán akkor áll fenn, amikor az eladási opció érvényesül (felmerülnek az igények a garancia alapján), hanem már elvállalásának időpontjában (16).

(84)

A kártalanítási megállapodást a ČNB, a GECB, valamint a GECIH kötötték. Az eladási opciós okirat felei a ČNB és a GECIH. A GECB, a GECIH, és az AGB, az AGB1 bankágazatának értékesítője, és az AGB1 banküzlete, amelynek 1998. június 22-e előtt az AGB bank, majd azt követően a GECB bank a tulajdonosa – az adott intézkedések lehetséges kedvezményezettjei.

(85)

Annak ellenére, hogy az AGB – mint az AGB1 eladója – nem volt részese ennek a két megállapodásnak, haszna származott belőle, mivel lehetővé tették számára a saját banki üzletrészei eladását, magát az eladást, illetve legalább olyan eladási áron való értékesítést, amely magasabb volt, mint az az ár, amelyet azon garanciák, valamint eladási opció nélkül érhetett volna el, amelyeket a ČNB nyújtott. Az AGB nem nyújtott semmilyen ellentételezést a ČNB-nek és a ČNB semmilyen esetben sem volt köteles a részt vevő felekkel megkötni a kártalanítási szerződést és az eladási opciós okirat résztvevőjévé válni. A Cseh Köztársaságban a bankágazatban uralkodó válságra való tekintettel a ČNB ezeknek az intézkedéseknek inkább az AGB banküzlet szerkezetátalakítása céljából tett eleget, hogy így megelőzze az egész cseh gazdaságra kiható negatív hatást.

(86)

Az a tény, hogy bizonyos garanciák és kártalanítások az adásvételi szerződések megkötésekor szokványosak lehetnek, semmit sem változtat ezen intézkedések azon képességén, hogy előnyt nyújtsanak. A garanciaokirat, amelyet az eladó AGB bank és a vevő GECB/GECIH írtak alá, akár szokásos is lehet. A kártalanítási szerződés – amely széleskörű állami ellengarancia – valamint az eladási opció, amelyeket azért nyújtottak, hogy egy magánvállalatot könnyebben eladhassanak, a gyakorlatban azonban nem megszokottak, és gazdasági előnyöket jelentenek az eladó, és egyben az eladásra kerülő vállalat számára is.

(87)

Az eladási opcióval összefüggésben a Cseh Köztársaság és a GECB kijelentik, hogy az eladási opció különleges természeténél fogva az állami támogatás jellegének értékelése jelenleg nem lehetséges, mivel az az ár, amely ellenében az GECB-t el lehetne adni a ČNB-nek majd csupán a jövőben kerül megállapításra. Ez azonban kizárólag számszerűsítési kérdés, ami nem változtat azon a tényen, hogy az eladási opció az AGB számára azonnali anyagi előnyt jelentett. Nem szükséges pontosan számszerűsíteni ezt az előnyt, amely valójában a GECB által kifizetett vételár és azon ár közötti különbözet, amelyet az AGB az AGB1 bankágazat a ČNB nyújtotta eladási opció nélküli értékesítéséért kapott volna.

(88)

Ami az AGB bank banküzletét, az AGB1-t illeti – amelyet a GECB banknak adtak el vagyonátruházási szerződés alapján –, a Bizottságnak az a véleménye, hogy a garanciamegállapodások és az eladási opció előnyöket nyújtottak, mivel lehetővé tették az AGB1 bankágazatának, hogy folytassa vállalkozási tevékenységét. Az a tény, hogy az AGB1 bankágazatának eladása a GECB részére feltétel nélküli és nyilvános közbeszerzési pályázat keretein belül zajlott le, nem szüntette meg az adott előnyöket, mivel az AGB1 vételára negatív értékű volt azzal, hogy a támogatási intézkedések értéke – amelyeket az AGB1 bankágazatának nyújtottak – meghaladta az eladáskor realizált összeget.

(89)

A 304 millió CZK összegű vételár nem kompenzálta a ČNB-nek azt az intézkedést, melyet a szerkezetátalakítás során nyújtott, mivel a ČNB nem az AGB1 tulajdonosa, a vételárat pedig nem a ČNB-nek fizették ki, hanem az AGB-nek, tehát az eladónak.

(90)

A kártalanítási ellengarancia létezése – amely alapján a GECIH átvállalta a ČNB kötelezettségeit, amelyek a betéteseknek nyújtott garanciákból származtak – nem ellensúlyozta azokat az intézkedéseket, amelyeket a ČNB korábban az AGB banknak nyújtott. A kártalanítási megállapodással a GECB kötelezte magát, hogy átveszi a ČNB kötelezettségeit, amelyek a betéteseknek nyújtandó garanciákból származtak. A betéteseknek nyújtott garancia egy olyan garancia, amelyet a ČNB az 1996. szeptember 17-én az AGB-re kimondott kényszerintézkedések bevezetésekor az AGB hitelezőinek és betéteseinek nyújtott, hogy ezzel megakadályozza a tömeges kivételeket a bankból. A Cseh Köztársaság ezt az intézkedést bejelentette az átmeneti mechanizmus keretein belül, és 2004. július 14-én a Bizottság olyan intézkedésnek nyilvánította, amely nem alkalmazandó a csatlakozás után. A Bizottságnak az az állásfoglalása, hogy a ČNB kötelezettségeinek átvállalása, amelyek a betétesek garanciájára vonatkoznak, nem kompenzálja a ČNB-t a garanciák, biztosítékok, kártalanítási ígéretek és az eladási opció nyújtásáért, mivel a ČNB-re ezek a kötelezettségek visszaszállnak, amennyiben a GECIH érvényesíti az eladási opciót. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a GECIH társaság kötelezettségvállalása nem tekinthető teljes mértékben a ČNB kötelezettségeinek átvállalásaként, melyek a betéteseknek nyújtandó garanciából származnak. Továbbá az AGB1 eladásának idején – 1998 júniusában – a ČNB betéteseknek (1996. szeptember 17-én) nyújtott garanciájából származó potenciális pénzügyi kötelezettsége elhanyagolható volt, mivel a betétek tömeges kivételének lehetősége minimális volt, mivel az AGB-re kirótt kényszerítő intézkedések bevezetésére már majdnem két évvel korábban sor került. Maga a Cseh Köztársaság kijelentette, hogy a ČNB nem feltételezte, hogy akár valaha is eszközölnie kell majd a betéteseknek nyújtott garanciából származó kifizetéseket. Valójában az AGB1 GECB bank által történt átvételének napjáig nem valósult meg egyetlen egy kifizetés sem, amely a betéteseknek nyújtott garancia alapján történt volna. Mivel a ČNB kötelezettsége kizárólag elméletileg létezett, a GECB nem állíthatja, hogy a ČNB-nek kompenzációt nyújtott volna azzal, hogy a garanciák, biztosítékok, kártalanítási ígéretek és az eladási opció megszerzése fejében átvette a ČNB-től a kötelezettségeket, melyek a betéteseknek nyújtott garanciákból származtak.

(91)

A maximális összeg, amely a garanciákra, biztosítékokra, kártalanítási ígéretekre vonatkozott – amelyek tekintetében a Bizottság elindította a vizsgálatot – összesen 126 milliárd CZK-ra vonatkozik, és ezért messze meghalad bármilyen elméleti pénzügyi kötelezettséget, amely a betéteseknek nyújtandó garanciákra, valamint a 304 millió CZK összegű eladási árra vonatkozott. Az Európai Bíróság a Németország kontra Bizottság  (17) ügyben tisztázta, hogy a nyílt, feltétel nélküli, átlátható pályázati eljárás nem elégíti ki a magánpiaci befektető elvét, és ezért állami támogatásról van szó abban az esetben, ha egy társaság negatív ár ellenében kerül eladásra, és olcsóbb lenne a társaság felszámolása. A Bizottság ezért kijelenti, hogy az adott esetben az eladás, amelyet az AGB1 bankágazat tulajdonosai valósítottak meg, nem szüntette meg a gazdasági előnyöket. Az itt közvetlenül vizsgált előnyök az eladással a GECB-re szálltak. A GECB és a GECIH bankoknak a kártalanítási megállapodásból, valamint az eladási opcióból hasznuk származott, mivel ezek alapján jogot szereztek. Ezekhez a jogokhoz azért jutottak, hogy lehetővé tegyék az AGB1 szerkezetátalakítását.

(92)

Ennek megfelelően a garanciák, biztosítékok, kártalanítási ígéretek és az eladási opció gazdasági előnyöket jelentenek az eladó (AGB) számára és a GECB, valamint az anyavállalata számára az AGB1 banki tevékenységének végzése esetén.

(93)

A GECB állítja, hogy a garanciák, biztosítékok, kártalanítási ígéretek és az eladási opció nem volt szelektív az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében, mivel rendelkezésre álltak minden, az AGB1 megvásárlása iránt érdeklődő számára. Ez az érvelés nem elfogadható. A vonatkozó intézkedések kifejezetten az AGB1 vevőjére voltak korlátozva, és ezért éppen a jellegükből kifolyólag szelektívek. Ezenkívül a kártalanítási megállapodás és az eladási opcióról szóló okirat önállóan született, miután a GECB az egyetlen AGB1 iránt érdeklődőként maradt versenyben, a pályázati eljárásban pedig nem történt említés az állami garancia lehetőségéről, sem pedig arról, hogy ez a garancia bármelyik érdeklődő rendelkezésére állna. Ezek az intézkedések tehát szelektív jellegűek.

(94)

A kényszerigazgatás bevezetése előtt az AGB bank volt az egyik legnagyobb bank a Cseh Köztársaságban. Tekintettel arra, hogy az AGB felszámolás alatt van, már nem áll fenn a gazdasági verseny torzításának ténye, az eladóra, tehát az AGB bankra vonatkozóan. A gazdasági verseny torzítása az AGB1 banki részleget illetően, amelyet a GECB banknak adtak el, azonban folyamatosan fennáll. Az AGB1/GECB aktív az egész Cseh Köztársaság területén, és a GE csoport tagja, amely vállalkozási tevékenységet folytat az egész világon. A cseh hatóságok maguk ismertetik, hogy az EU-bankok az adott időben beruházásokat mérlegeltek a cseh piacon. Amennyiben az AGB1 bankágazat felszámolás alá került volna, a többi európai és egyéb bank megszerezhette volna az üzletet, amelyet így a GECB tartott meg. Az erre a tényre való tekintettel a Bizottságnak az a véleménye, hogy a garanciamegállapodások és az eladási opció lehetővé teszik a gazdasági verseny torzítását és befolyásolják a tagországok közötti kereskedelmet (18).

(95)

A 87. cikk (1) bekezdésének összes eleme fennáll: a garanciák, biztosítékok, kártalanítási ígéretek és az eladási opció azon részei, amelyek a csatlakozás után alkalmazandóak, a Szerződés értelmében állami támogatást jelentenek az GECB javára az AGB1 bankágazatának átvétele vonatkozásában.

(96)

Az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdése meghatározza azokat a feltételeket, amelyek teljesítése esetén az állami támogatás összeegyeztethető a közös piaccal, vagy annak tekinthető.

(97)

Ellentétben a GECB érvelésével, nem lehet azt állítani, hogy ebben az esetben az országban rendkívüli esemény következett be, vagy olyan helyzet, amely megközelítette volna a „természeti katasztrófa fogalmát”, az EK-Szerződés 87. cikk (2) bekezdés b) pontja értelmében. A nyilvánosság esetleges bizalomvesztését a bankrendszer iránt az idézett meghatározás alapján nem lehetséges „természeti katasztrófaként” értelmezni. A rendkívüli esemény fogalma nem foglalja magában az anyagi veszteségeket, amelyek gazdasági szereplők üzleti döntései alapján keletkeznek. Nem állíthatjuk, hogy az események, amelyek a támogatás odaítéléséhez vezettek, előre nem láthatónak és rendkívülinek tekinthetők.

(98)

A támogatást nem lehet megindokolni a 87. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján sem. A támogatás nem volt az adott ágazatban valamennyi cseh bank esetében egyforma módon, horizontálisan alkalmazott program része (19).

(99)

Mivel a támogatás egyik fő célja nehéz helyzetben lévő vállalat életképességének megújítása, kizárólag a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti kivétel rendelkezik olyan állami támogatás jóváhagyásáról, amelyet az adott gazdasági ágazatok fejlődésének támogatására szánnak, amennyiben ez a támogatás nem változtatja meg a kereskedelem feltételeit a közös érdekkel ellentétes mértékben.

(100)

Az 1999. október 9-e előtt elfogadott intézkedések tekintetében az 1994-es iránymutatás (20) meghatározza a feltételeket, amelyek alapján a támogatás a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető. A garanciákra, biztosítékokra, kártalanítási ígéretekre és az eladási opcióra vonatkozó dokumentumok aláírása 1998. június 21-én, és 22-én történt (21) meg. Annak ellenére, hogy az intézkedések – mint az már korábban megállapítást nyert – a csatlakozás után is alkalmazandóak, a Cseh Köztársaság pedig lehetséges támogatást nyújthat – amelynek sem összege, sem jellege nem került pontos meghatározásra – a támogatás nyújtása olyan intézkedések alapján történne, amelyeket az 1994-es iránymutatás érvényessége idején fogadtak el, és éppen ezért méltányos, ha ezeket ezen iránymutatás alapján bírálják el (22).

(101)

A Bizottság a 2004. június 14-i határozatával kifejezte, hogy komoly fenntartásai vannak azzal kapcsolatban, hogy teljesültek az 1994. évi iránymutatás feltételei. A Bizottság komoly fenntartásai, elsősorban az iránymutatásban ismertetett formális kritériumok betartásával kapcsolatban, jelenleg is érvényesek.

(102)

A Bizottság jogkörébe csupán az olyan támogatási intézkedések átvizsgálása tartozik, amelyek alkalmazandóak a csatlakozás után is. Ahhoz, hogy lehetségessé váljék a szerkezetátalakításra fordítandó támogatás összeegyeztethetőségének megítélése, azonban szükséges az egész szerkezetátalakításra vonatkozó intézkedéscsomag értékelése. Az adott esetben számos olyan beavatkozásról van szó, amelyről a cseh hatóságok határoztak. A 1994-i iránymutatás kritériuma szerinti összeegyeztethetőség értékelésekor a csatlakozás után is alkalmazható intézkedéseknek – amilyenek például az életképesség visszaállítása, a támogatás arányossága, valamint a gazdasági verseny torzításának megakadályozása – figyelembe kell venni a szerkezetátalakítás kérdésében meghozott összes adott intézkedést.

(103)

Az 1994. évi iránymutatás szerint nehéz helyzetben lévő vállalatról abban az esetben beszélhetünk, ha az nem képes megújulni a saját forrásaiból vagy részvényesektől való forrásokból, illetve kölcsön alapján sem.

(104)

Az AGB 1996-ban – 8,487 milliárd CZK veszteséget mutatott ki, a saját tőkéje pedig – 5,476 milliárd CZK értékű volt. Ezen információ alapján az AGB (beleértve a banki részlegét is, amely később AGB1-re változott) nem volt képes a megújulásra állami beavatkozás nélkül, ezért az 1994-es iránymutatás 2.1. pontja értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozásként volt megítélhető. A GECB és a GECIH azonban nem jeleztek anyagi gondokat, ezért ebben az értelemben nem teljesültek az 1994-es iránymutatás kritériumai.

(105)

Az 1994. évi iránymutatásban a megmentési célú támogatások olyan intézkedésekként kerülnek jellemzésre, amelyek ideiglenesen fenntartják a társaságot, amely így képes ellenállni a saját pénzügyi helyzete romlásának. Az intézkedések időtartama azonban általánosságban nem lehet hosszabb hat hónapnál. Mivel a garanciák, biztosítékok, kártalanítási ígéretek és az eladási opció nem tekinthető ideiglenes intézkedésnek, gyakorlati alkalmazásuk pedig meghaladta a 6 hónapnyi időtartamot, az 1994. évi iránymutatás 2.1. cikke szerint a támogatás nem tartozik a megmentési támogatások közé.

(106)

Az 1994. évi iránymutatás szerint a szerkezetátalakításra nyújtandó támogatást össze kell kapcsolni egy működőképes szerkezetátalakítási programmal, amelyet be kell nyújtani a Bizottságnak.

(107)

A Cseh Köztársaság és a GECB az állítja, hogy a Bizottság nem kérhet teljes és komplex szerkezetátalakításra vonatkozó tervet, mivel abban az időszakban, amikor az intézkedéseket elfogadták, nem lehetett előre látni, hogy alkalmazni fogják az EU állami támogatásra vonatkozó szabályait. Ezenkívül eltérő esetekben is – név szerint a volt Kelet-Németországban – sem alkalmazták szigorúan ezt a követelményt.

(108)

A szerkezetátalakítási terv dátuma, amely a bejelentés szerves részeként került előterjesztésre, 2003 decemberének vége. 1996-ban, amikor a cseh hatóságok első alkalommal kezdtek beavatkozni az AGB-t érintő helyzetbe, nem létezett még az AGB szerkezetátalakítására vonatkozó komplex koncepció. A Bizottság ezért arra az eredményre jutott, hogy az 1994. évi iránymutatás ezen formai követelménye nem teljesült.

(109)

Egyúttal azonban arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a támogatás, amely miatt a Bizottság megkezdte eljárását, az AGB1 részleg GEBC-nek történő eladására vonatkozik. Ebben az összefüggésben meg kell említeni azt is, hogy a nehézséggel küzdő vállalat magánberuházóra történő átruházására a Bizottság hagyományosan úgy tekint, mint a múltbéli gazdálkodásból eredő gondok megoldásának, és a vállalkozás pozitív irányú gazdasági fejlődése (illetve üzlete) támogatásának központi elemére. Feltételezhető, hogy az ilyen vállalkozás nagyobb valószínűséggel válik életképessé, amennyiben új magánberuházó kezébe kerül, aki elegendő eszközzel rendelkezik az alapvető szerkezetátalakítás megvalósítására. Ezért, annak ellenére, hogy nem állt a rendelkezésre kimondott szerkezetátalakítási terv, amikor 1998 júniusában (és még inkább 1996-ban) az eladást lebonyolították, egyértelmű, hogy a GE saját szükségletére vonatkozó előrejelzései, és az ebben az összefüggésben tervezett szerkezetátalakításra vonatkozó intézkedések képesek voltak biztosítani az AGB hosszú távú életképességét. Annak ellenére, hogy a GECB /GECIH, mint az AGB1 banki részlegének végső tulajdonosa, önmaga nem volt nehéz helyzetben lévő vállalkozás, a GECB nem volt az AGB1 tulajdonosa abban az időben, amikor az gondokkal küzdött, nem tartozott felelősséggel az AGB1 helyzetének romlásáért. Éppen ellenkezőleg, azzal, hogy a GECB a banki részleget megvásárolta, lehetővé tette a szerkezetátalakítást, amely azonban nem következett volna be, ha a GECB/GECIH szerkezetátalakítási törekvéseit nem támogatták volna a kártalanítási és eladási opcióról szóló megállapodás intézkedései.

(110)

Az 1994. évi iránymutatás szerint további feltétel, hogy olyan intézkedések valósuljanak meg, amelyek minél nagyobb mértékben korlátozzák a versenytársakra irányuló negatív befolyást. Ezek az intézkedések általában a vállalkozás kapacitásának korlátozásán, illetve megszüntetésén alapulnak. Ugyanakkor, az 1994. évi iránymutatások kimondják, hogy amennyiben az adott piacon – amelyen a támogatás kedvezményezettje tevékenységét kifejti – nem létezik strukturális kapacitástöbblet, a Bizottság általában nem várja el az érintett vállalkozástól a tevékenysége korlátozását a támogatás fejében.

(111)

A Bizottságnak elegendő az a megállapítás, hogy abban az időben, amikor megvalósult a támogatás, a cseh banki piacon nem volt strukturális kapacitástöbblet. A Bizottság azt is elismeri, hogy az AGB-nél nem maradt pénztári többlet, amely lehetővé tette volna az életképesség visszaállítását. A Bizottság megállapítja, hogy a Cseh Köztársaság az adott időben, amikor a támogatás megvalósult, tökéletesen teljesítette volna a feltételeket a támogatott területekbe történő besorolás tekintetében, ami megmagyarázza az a tényt, hogy a gazdasági verseny nem kívánatos torzításának kritériumait nem annyira szigorúan ítélték meg. A Bizottság befejezésül megemlíti, hogy egyetlen konkurens vállalat sem emelt kifogásokat a vizsgálati eljárás kezdeményezése ellen. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ebben az esetben nem volt szüksége semmilyen feltételre, sem kötelezettségre ahhoz, hogy enyhítsék a gazdasági verseny torzítását, amely a támogatás megvalósulásával következett be.

(112)

A támogatás összegét és intenzitását arra a lehetséges minimumra kell meghatározni, amely szükséges a cég szerkezetátalakításához. A támogatás kedvezményezettjeitől ezért elvárják, hogy jelentősen járuljanak hozzá a szerkezetátalakításhoz a saját eszközeikkel, vagy azokkal az eszközökkel, amelyekre külső üzleti alapú finanszírozásból tettek szert.

(113)

A Cseh Köztársaság igazolta, hogy a GECB hozzálátott néhány beruházáshoz és kezdeményezett néhány operatív lépést a szerkezetátalakítás irányában. A GECB elsősorban kifizetett 206 millió CZK-t az alkalmazottak végkielégítésére. A GECB ráadásul az 1998–2002 közötti évekre közvetlen beruházást hajtott végre 2,040 milliárd CZK összegben. Ezek a beruházások a GECB informatikai és banki rendszereinek, valamint az ehhez fűződő hardver aktualizálásához, továbbá az ATM-hálózat és a fiókok fejlesztéséhez kapcsolódtak. A GECB beruházott továbbá a fiókhálózatok optimalizálásába, az alkalmazottak képzésébe, a vállalatvezetés támogatásába, valamint a know-how átadásába.

(114)

A GECB által közölt információ alapján a Bizottság elismeri, hogy ezek a költségek összefüggnek az AGB1 szerkezetátalakításával.

(115)

Rendkívül nehéz számszerűsíteni a támogató intézkedések ekvivalens bruttó értékét, amelyeket a garanciaokirat és a kártalanítási megállapodás, valamint az eladási opció tartalmaz (különösen tekintettel azokra az eseményekre, amelyek az érvényesítésig vezetnek). Az a valószínűség, amely szerint az igényekkel valaki előállt volna, rendkívül csekély, néhány esetben talán inkább nulla értékű (például a környezetvédelmi kérdésekben), egyéb esetekben pedig magasabb (lásd: pl. az 1. táblázat 9. pontját).

(116)

Ennek ellenére szükséges megjegyezni, hogy az AGB1 eladására nyílt, feltétel nélküli és átlátható pályázati eljárás keretein belül került sor, ami ugyan az adott esetekben nem zárja ki a támogatást, ám garantálja, hogy a megvalósult támogatás az eladáshoz, valamint azt követően a kereskedelmi tevékenység folytatásához szükséges minimumra korlátozódott. A GECIH társaság mindenesetre az egyetlen egy érdeklődő volt, aki ajánlatot tett az AGB1 megvásárlására. Ezért a GECB/GECIH társaságoknak – a kérdéses intézkedésekkel történő – eladás a legracionálisabb lépésnek tűnt az AGB1 szerkezetátalakítása vonatkozásában.

(117)

A Bizottság elismeri továbbá, hogy a magas tőkearány, amelyet a GECB elért, nem a garanciák, biztosítékok, kártalanítási ígéretek és az eladási opció következménye, mivel ezeknek az intézkedéseknek nem volt semmilyen hatásuk a bank saját tőkéjére.

(118)

A Bizottság ebben a fázisban arra a következtetésre jutott, hogy annak ellenére, hogy nem teljesültek az 1994. évi iránymutatás kritériumai, az 1994. évi iránymutatás szellemiségét ebben az esetben tiszteletben tartották: az új magántulajdonosnak történő eladás a bank hosszú távú életképességének visszaállítására irányult; nem volt szükség a specifikus feltételek és kötelességek megállapítására; a támogatás, amely az eladás pillanatában megvalósult, valóban az a minimális összeg volt, amelyre szükség volt a szerkezetátalakításhoz, tekintettel arra, hogy az eladás nyílt, feltétel nélküli, átlátható pályázati eljárás keretein belül zajlott le.

(119)

Ennek ellenére azonban nem teljesült néhány az 1994. évi iránymutatás formai kritériumai közül, amelyeket az 1999. évi iránymutatás is tartalmaz. Ahhoz hogy a támogatás összeegyeztethetősége tekintetében következtetést lehessen levonni, a támogatást ezen oknál fogva a közösség jog további rendelkezéseire való tekintettel kell értékelnünk.

(120)

Az Európa-megállapodás 46. cikkének (2) bekezdése, amely a támogatások odaítélésének idején volt hatályos, így hangzik:

„A XVIa. mellékletben foglalt pénzügyi szolgáltatások tekintetében ez a Megállapodás nem csorbítja a felek jogát, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek szükségesek a fél monetáris politikájának folytatásához vagy óvatossági alapon a befektetők, a pénzösszeget elhelyezők, a kötvénybirtokosok vagy más olyan személyek védelméhez, akikkel szemben letéteményesi kötelezettség áll fenn vagy pedig a pénzügyi rendszer stabilitásának és egészséges működésének biztosításához. Ezek az intézkedések saját vállalatokhoz és állampolgárokhoz viszonyítva nem tesznek megkülönböztetést a másik fél vállalataival és állampolgáraival szemben”.

(121)

Ez a meghatározás magában nem nyújt semmilyen jogi alapot ahhoz, hogy bármilyen, a Cseh Köztársaság keretein belüli állami támogatás formájában megvalósult intézkedéseket a közös piaccal összeegyezhetőként kelljen értelmezni. Annak ellenére egy keretet képvisel, amely a jelen eset további jogi és tényszerű elemeivel együtt jelentőséggel bír az odaítélt támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségére.

(122)

Ebben a tekintetben arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy a jelen esetet nem szabad elkülönítve vizsgálni. Amikor a szóban forgó támogatás megvalósult, a cseh bankágazat óriási gondokkal küzdött, és a legtöbb bank nem állt messze a csődtől. Ez az eset egyike annak a tizenhat esetnek, amelyet bejelentettek az átmeneti mechanizmus keretein belül (23), amely esetekben a Cseh Köztársaságnak közbe kellett avatkozni, hogy ezzel megvédje a bankrendszer teljes összeomlásától a Cseh Köztársaságot. Ez minden nagy cseh bankra vonatkozik.

(123)

Ebben az értelemben a vonatkozó intézkedések egyértelműen a Cseh Köztársaság pénzügyi rendszere integritásának és stabilitásának biztosítására irányultak. Ezek az intézkedések szintén szükségesek voltak a Cseh Köztársaság pénzügyi rendszerének stabilitásához, mivel nélkülük a bankok megszűntek volna. Az intézkedéseket valójában a ČNB hozta a pénzügyi ágazat felügyelőjeként. Lefedik a legtöbb pénzügyi szolgáltatás területeit, amelyeket az Európa-megállapodás XVIa. melléklete tartalmaz. Eredményként pedig nem következett be állampolgárság miatti diszkrimináció.

(124)

A fentiekből kiderül, hogy az AGB1 eladásának keretein belül nyújtott támogatás azoknak a széles körű intézkedéseknek volt része, amelyeket a Cseh Köztársaság módszeresen hozott meg, hogy ezzel megelőzze saját bankágazatának összeomlását. Annak ellenére, hogy a cseh hatóságok nem feleltek meg az 1994. évi iránymutatás összes feltételének, teljes mértékben tiszteletben tartották az iránymutatás szellemiségét és alapelveit. Tekintettel azokra a különleges körülményekre, amelyekkel a Cseh Köztársaság küzdött az adott időszakban, valamint az Európa-megállapodás 46. cikkének (2) bekezdése értelmében, a Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy a támogatás összeegyeztethetőként ítélhető meg az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint, mint olyan támogatás, amely célja egy bizonyos gazdasági tevékenység megkönnyítése.

(125)

A fentiekben ismertetett tények alapján a Bizottság arra a megállapításra jut, hogy a (26) bekezdés 1–4. táblázatában megadott kártanítási igények, továbbá az eladási opció állami támogatások, amelyek alkalmazandóak a csatlakozás után is, valamint összeegyeztethetők a közös piaccal,