I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező

II Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező

2008.2.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 34/3

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2007. december 19.)

az Európai Atomenergia-közösségnek a nukleáris anyagok és a nukleáris létesítmények fizikai védelméről szóló egyezményhez történő csatlakozásáról

(2008/99/EK, Euratom)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 101. cikke második bekezdésére,

tekintettel az Európai Atomenergia-közösségnek a nukleáris anyagok és a nukleáris létesítmények fizikai védelméről szóló módosított egyezményhez történő csatlakozása jóváhagyásáról szóló, 2007. július 10-i 2007/513/Euratom tanácsi határozatra (1),

mivel:

(1)

Az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: Euratom-Szerződés) 2. cikkének e) pontja előírja, hogy az Európai Atomenergia-közösség (a továbbiakban: Közösség) megfelelő felügyelet révén köteles biztosítani, hogy a nukleáris anyagokat kizárólag az előírt célokra használják fel.

(2)	A nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló egyezményt (a továbbiakban: CPPNM egyezmény) 1979-ben fogadták el, és 1987-ben lépett hatályba. A CPPNM egyezményben 128 állam és a Közösség vesz részt félként (2). Valamennyi tagállam részes fele a CPPNM egyezménynek.

(3)

Az Európai Közösségek Bírósága (a Bíróság) egy korábbi határozata (3) értelmében a tagállamok részvétele a CPPMN egyezményben csak azzal a feltétellel egyeztethető össze az Euratom-Szerződés rendelkezéseivel, ha a Közösség mint olyan saját hatáskörében és joghatósága tekintetében, az államokkal megegyező címen lehet részes fele a CPPMN egyezménynek, továbbá a CPPMN egyezményben vállalt bizonyos kötelezettségek csak úgy teljesíthetők a Közösség vonatkozásában, ha mind a tárgyalás és az elfogadás, mind pedig a vállalt kötelezettségek teljesítése során a Közösség és a tagállamok szorosan együttműködnek egymással,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

A Bizottság a nukleáris anyagok és a nukleáris létesítmények fizikai védelméről szóló egyezményhez való csatlakozást az Európai Atomenergia-közösség nevében jóváhagyja.

E határozat mellékletei tartalmazzák a nukleáris anyagok és a nukleáris létesítmények fizikai védelméről szóló egyezmény szövegét (1. melléklet), valamint az Európai Atomenergia-közösség által az egyezmény 18. cikkének (4) bekezdése és 17. cikkének (3) bekezdése alapján kiadott nyilatkozatot (2. melléklet).

2. cikk

E határozat elfogadása után a csatlakozási okmányt – az Európai Bizottság bécsi, a nemzetközi szervezetek mellett működő delegációjának vezetője által aláírt levél formájában – mihamarabb letétbe kell helyezni a nukleáris anyagok és a nukleáris létesítmények fizikai védelméről szóló egyezmény letéteményesénél, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatójánál.

3. cikk

Az Európai Bizottság külkapcsolatokért felelős tagja az e határozathoz csatolt Igazolás című formanyomtatvány (3. melléklet) felhasználásával igazolja, hogy az Európai Bizottság bécsi, a nemzetközi szervezetek mellett működő delegációjának vezetője jogosult az e határozathoz csatolt nyilatkozatot e határozat elfogadását követően mihamarabb letétbe helyezni a nukleáris anyagok és a nukleáris létesítmények fizikai védelméről szóló egyezmény letéteményesénél, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatójánál.

Kelt Brüsszelben, 2007. december 19-én.

a Bizottság részéről

Andris PIEBALGS

a Bizottság tagja

(1) HL L 190., 2007.7.21., 12. o.

(2) A 2007. május 31-i állapot szerint.

(3) A Bíróság 1978. november 14-i, 1/78. sz. határozata, EBHT [1978] 2151. o., különösen a határozat rendelkező részének első pontja és a 34. pont.

1. MELLÉKLET

Egyezmény a nukleáris anyagok és a nukleáris létesítmények fizikai védelméről

EZEN EGYEZMÉNY RÉSZES ÁLLAMAI,

ELISMERVE, hogy valamennyi államnak joga van békés célokra nukleáris energiát fejleszteni és alkalmazni, és jogos érdekében áll élni a nukleáris energia békés célú felhasználásából származó lehetséges előnyökkel,

MEGGYŐZŐDVE a nemzetközi együttműködés, valamint a nukleáris technológiáknak a nukleáris energia békés célú alkalmazása érdekében történő átadása elősegítésének szükségességéről,

SZEM ELŐTT TARTVA, hogy a fizikai védelem létfontosságú az egészségvédelem, a biztonság megóvása, a környezetvédelem, valamint a nemzeti és a nemzetközi védelem tekintetében,

TUDOMÁSUL VÉVE az Egyesült Nemzetek Alapokmányának a nemzetközi béke és biztonság fenntartásával és az államok közötti jószomszédi és baráti viszony és együttműködés előmozdításával kapcsolatos céljait és elveit,

FIGYELEMBE VÉVE, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdése értelmében „az államoknak nemzetközi kapcsolataikban tartózkodniuk kell a más állam területi épsége vagy politikai függetlensége ellen irányuló vagy az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem egyeztethető bármely más módon megnyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától”,

EMLÉKEZTETVE a Közgyűlés 1994. december 9-i 49/60. sz. határozatához csatolt, a nemzetközi terrorizmus felszámolását célzó intézkedésekről szóló nyilatkozatra,

AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy elhárítsák a nukleáris anyagok tiltott kereskedelmével, jogellenes birtokba vételével és használatával, valamint a nukleáris anyagok és a nukleáris létesítmények ellen irányuló szabotázzsal összefüggő lehetséges veszélyeket, és megállapítva, hogy az ilyen cselekvések elleni fizikai védelem nemzeti és nemzetközi szinten egyre több aggályt kelt,

MÉLY AGGODALOMMAL TEKINTVE a terrorcselekmények minden formájának és megnyilvánulásának világméretű elterjedésére, valamint a nemzetközi terrorizmussal és a szervezett bűnözéssel összefüggő fenyegetésre,

ABBAN A MEGGYŐZŐDÉSBEN, hogy a fizikai védelem fontos szerepet játszik a nukleáris anyagok jogellenes felhasználásának megakadályozásával és a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos célkitűzések támogatásában,

AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy ezen egyezményen keresztül hozzájáruljon világszerte a békés célokra használt nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények fizikai védelmének megerősítéséhez,

MEGGYŐZŐDVE ARRÓL, hogy a nukleáris anyagokkal és nukleáris létesítményekkel összefüggő bűncselekmények mély aggodalomra adnak okot, és sürgősen megfelelő és hatékony intézkedéseket szükséges elfogadni az ilyen bűncselekmények megelőzésének, felderítésének és büntetésének biztosítása érdekében, illetőleg szükséges a meglévő intézkedések megerősítése,

AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy valamennyi részes állam nemzeti jogával, valamint ezen egyezménnyel összhangban megerősítsék a nukleáris anyagok és a nukleáris létesítmények fizikai védelmét célzó hatékony intézkedések létrehozása érdekében kifejtett további nemzetközi együttműködést,

MEGGYŐZŐDVE ARRÓL, hogy ez az egyezmény hozzájárul a nukleáris anyagok biztonságos használatához, tárolásához és szállításához és a nukleáris létesítmények biztonságos üzemeltetéséhez,

FELISMERVE, hogy a fizikai védelemmel kapcsolatban nemzetközi szinten megfogalmazott, időről időre aktualizált ajánlások vannak érvényben, amelyek útmutatást nyújthatnak a fizikai védelem hatékony szintje elérésének korszerű eszközeiről,

FELISMERVE továbbá, hogy a katonai célokra használt nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények hatékony fizikai védelme az ilyen nukleáris anyagokat és nukleáris létesítményeket birtokló állam felelőssége, és annak tudatában, hogy az ilyen anyagok és létesítmények jelenleg és a jövőben is szigorú fizikai védelemben részesülnek,

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

1. cikk

Ezen egyezmény alkalmazásában:

„nukleáris anyag”: a plutónium, kivéve a plutónium-238 izotópot 80 %-nál nagyobb koncentrációban tartalmazó plutóniumot; az urán-233; a 235-ös vagy 233-as izotópban dúsított urán; a természetben előforduló izotópkeveréket tartalmazó urán, kivéve az ércet és az ércmaradványokat; a fentiek egyikét vagy bármelyikét tartalmazó anyag;

„235-ös vagy 233-as izotópban dúsított urán”: az urán 235-ös vagy 233-as izotópját vagy mindkettőt olyan mennyiségben tartalmazó urán, hogy ezen izotópok összmennyiségének a 238-as izotóp mennyiségéhez viszonyított aránya nagyobb, mint a természetben előforduló uránban a 235-ös izotóp mennyiségének a 238-as izotóp mennyiségéhez viszonyított aránya;

„nemzetközi nukleárisanyag-szállítás”: nukleáris anyag szállítmányának szállítása bármely szállítóeszközzel, a szállítás kiindulási államának területén kívülre, a feladó adott államban található létesítményéből történő elindulástól a címzett végső célállamban található létesítményébe történő megérkezésig;

„nukleáris létesítmény”: minden olyan létesítmény (ideértve a kapcsolódó épületeket és berendezéseket is), amelyben nukleáris anyagokat előállítanak, feldolgoznak, felhasználnak, kezelnek, tárolnak vagy ártalmatlanítanak, ha a létesítmény károsodása vagy más behatás következtében jelentős mennyiségű sugárzás vagy sugárzó anyag szabadulhat fel;

„szabotázs”: valamely nukleáris létesítmény vagy használt, tárolt vagy szállított nukleáris anyag ellen irányuló olyan szándékos cselekvés, amely sugárzásnak való expozíción vagy radioaktív anyagok felszabadulásán keresztül közvetve vagy közvetlenül veszélyeztetheti a dolgozók, a lakosság vagy a környezet egészségét vagy biztonságát.

1A. cikk

Az egyezmény célja, hogy az egész világra kiterjedően megteremtse és fenntartsa a békés célokra használt nukleáris anyagok és a békés célokra használt nukleáris létesítmények hatékony fizikai védelmét; az egész világra kiterjedően megelőzze és üldözze az ilyen anyagokra és létesítményekre irányuló bűncselekményeket; e célból elősegítse a részes államok együttműködését.

2. cikk

(1) Ezen egyezmény a békés célokra használt nukleáris anyagokra azok használata, tárolása és szállítása során, valamint a békés célokra használt nukleáris létesítményekre alkalmazandó azzal, hogy ezen egyezmény 3. és 4. cikke, valamint 5. cikkének (4) bekezdése e nukleáris anyagokra csak a nemzetközi nukleárisanyag-szállítás során alkalmazandó.

(2) Minden egyes részes államon belül a fizikai védelem rendszerének létrehozása, alkalmazása és életben tartása teljes mértékben az adott állam felelőssége.

(3) Azokon a kötelezettségeken kívül, amelyeket a részes államok ezen egyezmény alapján kifejezetten magukra vállaltak, ezen egyezmény egyetlen rendelkezése sem értelmezhető oly módon, hogy érintené a részes államok bármelyikének szuverén jogait.

(4)

a)	Ezen egyezmény egyetlen rendelkezése sem érinti a részes államoknak a nemzetközi jog, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljai és elvei és a nemzetközi humanitárius jog alapján fennálló egyéb jogait, kötelezettségeit és felelősségét.
b)	Ezen egyezmény hatálya nem terjed ki a fegyveres erőknek a nemzetközi humanitárius jog értelmében vett és annak hatálya alá tartozó fegyveres konfliktus során kifejtett tevékenységére, valamint az államok fegyveres erői által hivatalos kötelezettségeik teljesítése során kifejtett tevékenységre, amennyiben az a nemzetközi jog más szabályainak hatálya alá tartozik.
c)	Ezen egyezmény egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy jogos felhatalmazást adna a békés célokra használt nukleáris anyagok vagy nukleáris létesítmények ellen erőszak alkalmazására vagy erőszak alkalmazásával való fenyegetésre.
d)	Ezen egyezmény egyetlen rendelkezése sem ad felmentést egyébként jogellenes cselekmények jogkövetkezményei alól vagy tesz jogszerűvé ilyen cselekményeket, és nem zárja ki eleve a más jogrendszer szerinti büntethetőséget.

(5) Ezen egyezmény nem alkalmazandó a katonai célokra használt vagy birtokolt nukleáris anyagokra és az ilyen anyagokat tartalmazó nukleáris létesítményekre.

2A. cikk

(1) Minden egyes részes állam megfelelő rendszert hoz létre, alkalmaz és tart életben a joghatósága alatt lévő nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények fizikai védelmére, a következő célokkal:

a)	hogy védelmet biztosítson a használt, tárolt vagy szállított nukleáris anyagokra elkövetett lopás vagy egyéb jogellenes birtokba vétel ellen;

b)	hogy biztosítsa gyors és átfogó intézkedések végrehajtását az eltűnt vagy lopás következtében elveszett nukleáris anyagok felkutatására és lehetőség szerinti visszaszerzésére; ha a kérdéses anyagok a részes állam területén kívül helyezkednek el, az állam az 5. cikkel összhangban jár el;

c)	hogy védelmet biztosítson a nukleáris anyagokra és a nukleáris létesítményekre irányuló szabotázzsal szemben; és

d)	hogy enyhítse vagy a lehető legkisebb mértékűre csökkentse a szabotázs radiológiai következményeit.

(2) Az 1. cikk végrehajtása során minden egyes részes állam:

a)	jogszabályi és szabályozási keretet hoz létre és tart fenn a fizikai védelem céljára;

b)	illetékes hatóságot vagy hatóságokat hoz létre vagy jelöl ki a jogszabályi és szabályozási keret végrehajtására; és

c)	egyéb megfelelő, a nukleáris anyagok és a nukleáris létesítmények fizikai védelméhez szükséges intézkedéseket tesz.

(3) Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt kötelezettségeinek teljesítése során minden egyes részes állam – ezen egyezmény bármely más rendelkezésének sérelme nélkül, az ésszerűség és a gyakorlati megvalósíthatóság határain belül – alkalmazza a nukleáris anyagok és a nukleáris létesítmények fizikai védelmének következő alapelveit:

„A” ALAPELV: Az állam felelőssége

Egy államon belül a fizikai védelem rendszerének létrehozása, alkalmazása és életben tartása teljes mértékben az adott állam felelőssége.

„B” ALAPELV: Felelősség a nemzetközi szállítás során

Az állam felelőssége a nukleáris anyagok megfelelő védelmének biztosításáért ezen anyagok nemzetközi szállítására is kiterjed, és mindaddig tart, amíg az adott állam ezt a felelősséget más államnak megfelelő módon át nem adja.

„C” ALAPELV: Jogszabályi és szabályozási keret

Az állam a fizikai védelem szabályozására köteles jogszabályi és szabályozási keretet létrehozni és fenntartani. Ennek a keretnek gondoskodnia kell a fizikai védelem alkalmazandó követelményeinek kialakításáról, és magában kell foglalnia az engedélyek megadásával kapcsolatos értékelés, engedélyezés vagy más eljárások rendszerét. Ennek a keretnek magában kell foglalnia a nukleáris létesítmények és a szállítás felügyeleti rendszerét, amely biztosítja az engedélyben vagy más engedélyezési okiratban foglalt irányadó követelmények és feltételek teljesítését, és eszközöket – ideértve a hatékony szankciókat is – kell biztosítania az irányadó követelmények és feltételek teljesítésének kikényszerítésére.

„D” ALAPELV: Illetékes hatóság

Az állam létrehozza vagy kijelöli a jogszabályi és szabályozási keret végrehajtásáért felelős illetékes hatóságot, amelynek a rá ruházott feladatok végrehajtásához megfelelő jogkörrel, szakmai felkészültséggel, pénzügyi forrásokkal és humánerőforrásokkal kell rendelkeznie. Az állam köteles lépéséket tenni annak érdekében, hogy az állam illetékes hatóságának feladatköre és a nukleáris energia előmozdításáért vagy hasznosításáért felelős más testületek feladatköre valóban független legyen egymástól.

„E” ALAPELV: Az engedélyesek felelőssége

Egy adott államon belül a fizikai védelem különféle elemeinek végrehajtásával kapcsolatban egyértelműen meg kell határozni a felelősségeket. Az állam köteles biztosítani, hogy a nukleáris anyagok, illetőleg a nukleáris létesítmények fizikai védelmének megvalósításáért a vonatkozó engedélyek vagy más engedélyező okiratok jogosultjai (például üzemeltetők vagy fuvarozók) viseljék az elsődleges felelősséget.

„F” ALAPELV: Védelmi kultúra

A fizikai védelem megvalósításában részt vevő minden szervezet köteles kellő hangsúlyt fektetni a védelmi kultúrára, annak a fizikai védelem egész szervezeten belüli hatékony megvalósításának biztosításához szükséges kifejlesztésére és életben tartására.

„G” ALAPELV: Fenyegetettség

Minden állam annak megfelelően szervezi meg a fizikai védelmet, hogy az adott időpontban milyennek értékeli a fenyegetettséget.

„H” ALAPELV: Többszintű rendszer

A fizikai védelemmel kapcsolatos követelményeket olyan, többszintű rendszerben kell meghatározni, amely figyelembe veszi a fenyegetettség pillanatnyi nagyságát, az anyag relatív keresettségét, az anyag természetét, valamint a nukleáris anyag engedély nélküli elszállításával, illetve a nukleáris anyagok vagy nukleáris létesítmények elleni szabotázzsal összefüggő lehetséges következményeket.

„I” ALAPELV: Többrétegű védelem

Az állam által a fizikai védelemmel kapcsolatban alkalmazott követelményeknek olyan többrétegű és több (szerkezeti vagy egyéb műszaki, személyzeti és szervezeti) védelmi módot magában foglaló felépítést kell követniük, amelyben a rosszhiszemű beavatkozó csak úgy érhet célt, ha minden egyes réteget és módot leküzd vagy megkerül.

„J” ALAPELV: Minőségbiztosítás

Minőségbiztosítási politikát és minőségbiztosítási programokat kell kidolgozni és megvalósítani annak érdekében, hogy bizalom alakuljon ki a tekintetben, hogy valamennyi tevékenység vonatkozásában teljesülnek a fizikai védelem szempontjából lényeges követelmények.

„K” ALAPELV: Készenléti intézkedési tervek

Minden érintett engedélyes és hatóság köteles készenléti (vészhelyzeti) intézkedési terveket készíteni és megfelelően követni a nukleáris anyagok engedély nélküli elvitele, a nukleáris anyagok vagy nukleáris létesítmények elleni szabotázs, valamint e cselekmények kísérlete eseteinek kezelésére.

„L” ALAPELV: Titoktartás

Az állam köteles követelményeket meghatározni azon információk bizalmasságának megőrzése érdekében, amelyek jogosulatlan nyilvánosságra hozatala veszélyeztetheti a nukleáris anyagok és a nukleáris létesítmények fizikai védelmét.

(4)

E cikk rendelkezései nem alkalmazandók olyan nukleáris anyagokra, amelyek tekintetében a részes állam ésszerűen úgy határoz, hogy azokra – figyelemmel az anyag természetére, mennyiségére és relatív keresettségére, az anyagra elkövetett jogellenes cselekmények várható radiológiai és egyéb következményeire, valamint pillanatnyi fenyegetettségére – a fizikai védelem (1) bekezdés értelmében létrehozott rendszerének nem szükséges kiterjednie.

Az a) pont értelmében e cikk rendelkezéseinek hatálya alá nem tartozó nukleáris anyagok védelméről körültekintő gyakorlatot követve kell gondoskodni.

3. cikk

Nemzeti joga keretében, a nemzetközi joggal összhangban minden részes állam megfelelő lépéseket tesz annak ésszerű biztosítására, hogy a nemzetközi nukleárisanyag-szállítás során a területén lévő, illetőleg a joghatósága alatti, az adott államból kiinduló vagy oda irányuló szállításban részt vevő hajó vagy légi jármű fedélzetén lévő nukleáris anyag az I. mellékletben leírt szintekhez igazodva védelemben részesüljön.

4. cikk

(1) A részes államok csak akkor exportálnak nukleáris anyagot vagy engedélyezik nukleáris anyag kivitelét, ha biztosítékokat kapnak arra vonatkozóan, hogy a nemzetközi nukleárisanyag-szállítás során az anyag az I. mellékletben leírt szintekhez igazodva védelemben részesül.

(2) A részes államok ezen egyezményben nem részes államból csak akkor importálnak nukleáris anyagot vagy engedélyezik nukleáris anyag behozatalát, ha biztosítékokat kapnak arra vonatkozóan, hogy a nemzetközi nukleárisanyag-szállítás során az anyag az I. mellékletben leírt szintekhez igazodva védelemben részesül.

(3) A részes államok csak akkor engedélyezik, hogy területükön – szárazföldi vagy belvízi úton, repülőtereiken vagy kikötőiken keresztül – ezen egyezményben nem részes államok közötti nukleárisanyag-szállítmány haladjon át, ha ésszerű biztosítékokat kapnak arra vonatkozóan, hogy a nemzetközi nukleárisanyag-szállítás során a nukleáris anyag az I. mellékletben leírt szintekhez igazodva védelemben részesül.

(4) Az állam egyik részéből másik részébe nemzetközi vizeken vagy légtéren keresztül szállított nukleáris anyagok esetében minden részes állam saját nemzeti joga keretében alkalmazza a fizikai védelem I. mellékletben leírt szintjeit.

(5) Az a részes állam, amelynek az (1)–(3) bekezdés értelmében a nukleáris anyagok I. mellékletben leírt szintekhez igazodó védelmének biztosításával kapcsolatban biztosítékokat kell kapnia, előzetesen meghatározza és tájékoztatja azokat az államokat, amelyek területén a nukleáris anyagot szárazföldi vagy belvízi úton várhatóan keresztül fogják szállítani, valamint amelynek repülőtereire vagy kikötőibe az ilyen anyag várhatóan be fog lépni.

(6) A biztosíték szerzésére vonatkozóan az (1) bekezdés alapján fennálló kötelezettség közös megállapodással átruházható a szállításban importáló államként érintett részes államra.

(7) E cikk egyetlen rendelkezése sem értelmezhető oly módon, hogy érintené az egyes államok területi szuverenitását vagy joghatóságát, ideértve a légtér és a felségvizek feletti szuverenitást és joghatóságot is.

5. cikk

(1) A részes államok meghatározzák és közvetlenül vagy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségen keresztül egymás tudomására hozzák az ezen egyezmény hatálya alá tartozó ügyekben illetékes összekötőjüket.

(2) Nukleáris anyagokra elkövetett lopás, rablás vagy nukleáris anyagok egyéb módon történő jogellenes birtokba vétele, valamint az ilyen cselekménnyel való hiteles fenyegetés esetén a részes államok az azt kérő bármely államnak – nemzeti jogukkal összhangban, az elvárható legnagyobb mértékben – együttműködést és támogatást biztosítanak az ilyen anyagok visszaszerzésében és védelmében. Ennek keretében különösen:

a részes államok megfelelő lépéseket tesznek annak érdekében, hogy a nukleáris anyagokra elkövetett lopásról, rablásról vagy a nukleáris anyag egyéb módon történő jogellenes birtokba vételéről, valamint az ilyen cselekménnyel való hiteles fenyegetésről más, vélhetően érintett államok mihamarabb tájékoztatást kapjanak, továbbá – az adott esetnek megfelelően – a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és más érintett nemzetközi szervezetek tájékoztatást kapjanak;

ennek során, a fenyegetés tárgyát képező nukleáris anyagok védelme, a szállítókonténer épségének ellenőrzése vagy a jogtalanul más birtokába került nukleáris anyag visszaszerzése céljából az érintett részes államok a szükségesnek mutatkozó körben információkat cserélnek egymással, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel és más érintett nemzetközi szervezetekkel, továbbá:

i.	erőfeszítéseiket diplomáciai vagy más, megegyezés szerinti csatornákon keresztül koordinálják;

ii.	kérésre segítséget nyújtanak;

iii.	biztosítják a lopás vagy a fent felsorolt egyéb cselekmények következtében elveszett, majd visszaszerzett nukleáris anyagok visszajuttatását.

Az együttműködés módját az érintett részes államok határozzák meg.

(3) Nukleáris anyagokra vagy nukleáris létesítményre irányuló szabotázzsal való hiteles fenyegetés vagy ilyen szabotázs esetén a részes államok – nemzeti jogukkal és a nemzetközi jogból fakadó kötelezettségeikkel összhangban – a lehetséges legnagyobb mértékben együttműködnek egymással, ennek érdekében:

ha egy részes állam valamely más államban lévő nukleáris anyag vagy nukleáris létesítmény vonatkozásában szabotázzsal való hiteles fenyegetésről szerez tudomást, a szabotázs megelőzése érdekében meghatározza azokat a lépéseket, amelyek révén a fenyegetésről az érintett állam mihamarabb értesül, továbbá – az adott esetnek megfelelően – a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és más érintett nemzetközi szervezetek értesülnek;

ha egy részes államban nukleáris anyagokra vagy nukleáris létesítményekre szabotázst követnek el, és ez az állam úgy ítéli meg, hogy ennek más államokra nézve radiológiai következményei lehetnek, akkor ez az állam – a nemzetközi jogból fakadó egyéb kötelezettségeinek sérelme nélkül – a szabotázs radiológiai következményeinek minimalizálása vagy enyhítése érdekében megfelelő lépéseket tesz annak érdekében, hogy a radiológiai következményeket vélhetően elszenvedő állam vagy államok mihamarabb tájékoztatást kapjanak, továbbá – az adott esetnek megfelelően – a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és más érintett nemzetközi szervezetek tájékoztatást kapjanak;

ha egy részes állam az a) vagy a b) pont értelmében segítséget kér, a segítség nyújtására felkért minden egyes részes állam azonnal dönt arról, hogy módjában áll-e a kért segítséget megadni, továbbá dönt az általa nyújtandó segítség mibenlétéről és feltételeiről, és mindezekről – közvetlenül vagy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségen keresztül – értesíti a segítséget kérő részes államot;

d)	az a)–c) pont szerinti együttműködést az érintettek diplomáciai vagy más, megegyezés szerinti csatornákon koordinálják. Az együttműködés módját az érintett részes államok két- vagy többoldalú egyeztetés útján határozzák meg.

(4) A részes államok a körülményeknek megfelelően – közvetlenül, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségen vagy más érintett nemzetközi szervezeteken keresztül – együttműködnek és egyeztetnek egymással annak érdekében, hogy a nemzetközi szállításban részt vevő nukleáris anyagok fizikai védelmét szolgáló rendszerek kialakításával, életben tartásával és fejlesztésével kapcsolatban útmutatást kapjanak.

(5) A részes államok a körülményeknek megfelelően – közvetlenül, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségen vagy más érintett nemzetközi szervezeteken keresztül – egyeztethetnek és együttműködhetnek egymással annak érdekében, hogy a nukleáris anyagok belföldi használata, tárolása és szállítása tekintetében a nukleáris anyagok, illetőleg a nukleáris létesítmények fizikai védelmét szolgáló nemzeti rendszerek kialakításával, életben tartásával és fejlesztésével kapcsolatban útmutatást kapjanak.

6. cikk

(1) Nemzeti jogukkal összhangban a részes államok megfelelő lépéseket tesznek az ezen egyezmény rendelkezései értelmében valamely más részes államtól bizalmas jelleggel kapott és az ezen egyezmény végrehajtása érdekében kifejtett tevékenységben való részvétel során szerzett minden információ bizalmasságának megőrzése érdekében. Ha a részes államok ezen egyezményben nem részes államoknak vagy nemzetközi szervezeteknek bizalmas információt adnak át, akkor lépéseket tesznek ezen információk bizalmasságának megőrzése érdekében. Ha egy részes állam más részes államtól bizalmas jelleggel információt kap, akkor ezt az információt harmadik feleknek csak az információt átadó részes állam beleegyezésével adhatja tovább.

(2) Ez az egyezmény nem kötelezi a részes államokat olyan információk átadására, amelyeket nemzeti joguk értelmében nem hozhatnak nyilvánosságra, valamint amelyek a szóban forgó állam biztonságát vagy nukleáris anyagok vagy nukleáris létesítmények fizikai védelmét veszélyeztetnék.

7. cikk

(1) Nemzeti jogában a következő cselekmények szándékos elkövetését minden egyes részes állam bűncselekménnyé nyilvánítja:

a)	nukleáris anyag illetéktelen átvételének, birtoklásának, használatának, átadásának, módosításának, elhelyezésének, szétszórásának minősülő cselekmény, amely valaki halálát vagy súlyos sérülését okozza vagy okozhatja vagy jelentős vagyoni vagy környezeti kárt okoz vagy okozhat;

b)	nukleáris anyagra elkövetett lopás, rablás;

c)	nukleáris anyagra elkövetett sikkasztás, nukleáris anyag csalás útján való megszerzése;

d)	nukleáris anyag illetéktelen szállításának, illetéktelen küldésének, valamely államból történő illetéktelen kivitelének, valamely államba történő illetéktelen bevitelének minősülő cselekmény;

nukleáris létesítmény ellen irányuló cselekmény, nukleáris létesítmény működésébe való beavatkozást megvalósító cselekmény, amennyiben az elkövető – szándékosan vagy a cselekvés valószínű következményeinek ismeretében – sugárzásnak való expozíció vagy radioaktív anyagok felszabadulása útján halált vagy súlyos testi sértést vagy jelentős vagyoni vagy környezeti kárt okoz vagy okozhat, kivéve akkor, ha a cselekményt azon részes állam nemzeti jogának megfelelően hajtja végre, amelynek területén a nukleáris létesítmény található;

f)	fenyegetés, erőszak vagy bármely más megfélemlítési mód alkalmazásával nukleáris anyag átadására való felszólításnak minősülő cselekmény;

a következő cselekményekkel való fenyegetés:

i.	nukleáris anyagok felhasználása halál, súlyos testi sértés, jelentős vagyoni vagy környezeti kár okozására vagy az e) pontban leírt bűncselekmény elkövetésére; vagy

ii.	a b) és az e) pontban leírt bűncselekmények valamelyikének elkövetése annak kikényszerítése céljából, hogy természetes vagy jogi személy, nemzetközi szervezet vagy állam egy adott cselekményt végrehajtson vagy ne hajtson végre;

h)	az a)–e) pontban leírt bűncselekmények valamelyikének elkövetésére irányuló kísérlet;

i)	az a)–h) pontban leírt bűncselekmények valamelyikében való részvételnek minősülő cselekmény;

j)	az a)–h) pontban leírt bűncselekmények valamelyikének megszervezése vagy mások rábírása annak elkövetésére; és

személyek egy csoportja által közös céllal elkövetett, az a)–h) pontban leírt bármely bűncselekmény elkövetéséhez hozzájáruló cselekmény, amennyiben ez a cselekmény szándékos, és azt

i.	vagy a csoport bűntevékenysége vagy bűnös célja előmozdításának céljából követik el, amennyiben az ilyen tevékenység vagy cél az a)–g) pontban leírt bűncselekmények valamelyikének elkövetésével jár;

ii.	vagy a csoportnak az a)–g) pontban leírt bűncselekmények valamelyikének elkövetésével kapcsolatos szándéka ismeretében követik el.

(2) Az e cikkben leírt bűncselekményeket minden egyes részes állam megfelelő, azok súlyosságát figyelembe vevő jogkövetkezménnyel teszi büntetendővé.

8. cikk

(1) A következő esetekre vonatkozóan minden egyes részes állam megteszi a szükséges intézkedéseket a 7. cikkben felsorolt bűncselekményekre vonatkozó joghatóságának megállapítása érdekében:

a)	ha a bűncselekményt az adott állam területén vagy az államban nyilvántartásba vett hajó vagy légi jármű fedélzetén követték el;

b)	ha a feltételezett elkövető az adott állam állampolgára.

(2) Hasonlóképpen minden egyes részes állam megteszi a szükséges intézkedéseket e bűncselekmények feletti joghatóságának megállapítása érdekében arra az esetre vonatkozóan, ha a feltételezett elkövető az állam területén tartózkodik, és őt a 11. cikk értelmében az állam nem adja ki az (1) bekezdésben meghatározott államok valamelyikének.

(3) Ezen egyezmény nem zár ki semmilyen, a nemzeti joggal összhangban gyakorolt büntető joghatóságot.

(4) Az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott részes államokon túlmenően a nemzetközi joggal összhangban minden egyes részes állam megállapíthatja a 7. cikkben felsorolt bűncselekmények feletti joghatóságát, amennyiben nemzetközi nukleárisanyag-szállításban exportáló vagy importáló államként vesz részt.

9. cikk

Az a részes állam, amelynek területén a feltételezett elkövető tartózkodik, azt követően, hogy megbizonyosodott arról, hogy a körülmények ezt szükségessé teszik, nemzeti jogával összhangban megfelelő intézkedéseket tesz, ideértve a letartóztatást is, a feltételezett elkövető jelenlétének büntetőeljárás vagy kiadatás céljából történő biztosítása érdekében. Az e cikknek megfelelően tett intézkedésekről késedelem nélkül értesíti a 8. cikk értelmében joghatóság megállapítására kötelezett államokat, valamint – a szükségesnek mutatkozó körben – minden más érintett államot.

10. cikk

Az a részes állam, amelynek területén a feltételezett elkövető tartózkodik, ha a feltételezett elkövetőt nem adja ki, kivétel nélkül minden esetben és indokolatlan késedelem nélkül gondoskodik arról, hogy az ügyet az illetékes hatóságok az állam jogával összhangban lefolytatandó büntetőeljárás céljából magukhoz vegyék.

11. cikk

(1) Úgy kell tekinteni, hogy a 7. cikkben felsorolt bűncselekmények a részes államok között fennálló hatályos kiadatási szerződések értelmében kiadatást megalapozó bűncselekménynek minősülnek. A részes államok vállalják, hogy ezeket a bűncselekményeket minden, a jövőben általuk megkötendő kiadatási szerződésben ekként minősítik.

(2) Ha egy, a kiadatást szerződés meglététől függővé tevő részes államhoz egy olyan másik részes állam részéről kiadatási kérelem érkezik, amellyel nincs kiadatási szerződése, akkor ez a részes állam az e bűncselekményekhez kapcsolódó kiadatás tekintetében ezt az egyezményt jogalapként figyelembe veheti. A kiadatásra alkalmazni kell az azon állam jogában előírt egyéb feltételeket, amelyhez a kérelmet intézték.

(3) Azok a részes államok, amelyek a kiadatást szerződés meglététől nem teszik függővé, ezeket a bűncselekményeket egymás között kiadatást megalapozó bűncselekménynek tekintik, és a kiadatásra az azon állam jogában előírt feltételeket alkalmazzák, amelyhez a kérelmet intézték.

(4) A részes államok közötti kiadatás szempontjából minden bűncselekményt úgy kell tekinteni, mintha – tényleges elkövetési helyszínükön túlmenően – a 8. cikk (1) bekezdése alapján joghatóságuk megállapítására kötelezett részes államok területén is elkövették volna őket.

11A. cikk

A kiadatás, illetőleg a kölcsönös jogsegély tekintetében a 7. cikkben felsorolt bűncselekmények egyike sem tekinthető politikai bűncselekménynek, politikai bűncselekménnyel összefüggő bűncselekménynek vagy politikai indokból elkövetett bűncselekménynek. Ennek megfelelően az ilyen bűncselekményen alapuló kiadatási kérelem vagy kölcsönös jogsegély iránti kérelem nem utasítható el kizárólag azon az alapon, hogy a szóban forgó bűncselekmény politikai bűncselekmény, politikai bűncselekménnyel összefüggő bűncselekmény vagy politikai indokból elkövetett bűncselekmény.

11B. cikk

Ezen egyezmény egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy kiadatási kötelezettséget vagy kölcsönös jogsegély megadásával kapcsolatos kötelezettséget állapít meg arra az esetre, ha annak a részes államnak, amelyhez a kérelmet intézték, alapos oka van azt hinni, hogy a 7. cikkben felsorolt bűncselekményekkel kapcsolatos kiadatási kérelem vagy kölcsönös jogsegély iránti kérelem célja valaki megbüntetése vagy valaki ellen büntetőeljárás indítása vallása, nemzetisége, faji vagy etnikai hovatartozása vagy politikai véleménye miatt, vagy hogy a kérelem teljesítése ezen okok valamelyike tekintetében kedvezőtlenül befolyásolná az adott személy helyzetét.

12. cikk

Mindenkinek, aki ellen a 7. cikkben felsorolt bűncselekmények bármelyikével összefüggésben eljárás folyik, az eljárás minden szakaszában garantálni kell a méltányos bánásmódot.

13. cikk

(1) A részes államok a lehető legnagyobb mértékben segítséget nyújtanak egymásnak a 7. cikkben felsorolt bűncselekményekkel összefüggő büntetőeljárások lefolytatásában, így különösen kiszolgáltatják a rendelkezésükre álló, az eljárás lefolytatásához szükséges bizonyítékokat. Minden esetben azon állam jogát kell alkalmazni, amelyhez a kérelmet intézték.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem érintik a két- vagy többoldalú, a kölcsönös bűnügyi jogsegély vonatkozásában részben vagy egészben, jelenleg vagy a jövőben irányadó bármely más szerződések értelmében fennálló kötelezettségeket.

13A. cikk

Ezen egyezmény egyetlen rendelkezése sem érinti a nukleáris technológia békés célú, a nukleáris anyagok és a nukleáris létesítmények fizikai védelmének megerősítése céljából történő átadását.

14. cikk

(1) Minden egyes részes állam tájékoztatja a letéteményest az ezen egyezményt hatályba léptető törvényi és rendeleti rendelkezéseiről. A letéteményes ezeket az információkat rendszeres időközönként eljuttatja minden részes államhoz.

(2) Az a részes állam, amelyben egy feltételezett elkövetővel szemben büntetőeljárás folyik, az eljárás eredményét – amennyiben ez lehetséges – először a közvetlenül érintett államokkal közli. A részes állam az eredményt közli továbbá a letéteményessel is, aki erről minden államot tájékoztat.

(3) Ha egy bűncselekmény belföldön használt, tárolt vagy szállított nukleáris anyaghoz kapcsolódik, és mind a feltételezett elkövető, mind a nukleáris anyag azon részes állam területén belül marad, amelynek területén a bűncselekményt elkövették, illetőleg ha egy bűncselekmény nukleáris létesítményhez kapcsolódik, és a feltételezett elkövető azon részes állam területén belül marad, amelynek területén a bűncselekményt elkövették, akkor ezen egyezmény egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az adott részes államot az adott bűncselekménnyel összefüggő büntetőeljárással kapcsolatban információszolgáltatásra kötelezné.

15. cikk

A mellékletek ezen egyezmény szerves részét képezik.

16. cikk

(1) A letéteményes a 2005. július 8-án elfogadott módosítás hatálybalépése után öt évvel összehívja a részes államok konferenciáját ezen egyezmény végrehajtásának, valamint az aktuális helyzet fényében a preambulum, a teljes rendelkező rész és a mellékletek alkalmasságának felülvizsgálata céljából.

(2) Ezt követően a részes államok többsége öt évnél nem rövidebb időközönként, az erre irányuló javaslatnak a letéteményeshez történő benyújtásával, kérheti ugyanezzel a céllal további konferenciák összehívását.

17. cikk

(1) Ha két vagy több részes állam között ezen egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban vita alakul ki, akkor ezek a részes államok konzultálnak egymással annak érdekében, hogy a vitát tárgyalás útján vagy a vitában érintett minden fél számára elfogadható békés vitarendezési eszközzel rendezzék.

(2) Azokat a vitákat, amelyeket az (1) bekezdésben előírt módon nem sikerül rendezni, a vitában érintett bármely fél kérésére választott bíróság vagy – döntéshozatal céljából – a Nemzetközi Bíróság elé kell terjeszteni. Ha a vitát választott bíróság elé terjesztették, és a vitában érintett felek a kérelem benyújtásától számított hat hónapon belül nem tudnak megegyezni a választott bíróság szervezetéről, akkor bármely fél felkérheti a Nemzetközi Bíróság elnökét vagy az Egyesült Nemzetek főtitkárát egy vagy több választott bíró kijelölésére. Ha a vitában érintett felek kérelmei egymásnak ellentmondanak, az Egyesült Nemzetek főtitkárához intézett kérelem élvez elsőbbséget.

(3) Ezen egyezmény aláírásakor, megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy az ahhoz történő csatlakozáskor minden egyes részes állam nyilatkozhat úgy, hogy a (2) bekezdésben megállapított vitarendezési eljárások valamelyikét vagy mindkettőt nem tekinti magára nézve kötelezőnek. Ha egy részes állam egy, a (2) bekezdésben megállapított eljárás tekintetében fenntartással él, akkor a többi részes államra nézve ezen részes állam vonatkozásában az adott vitarendezési eljárás nem kötelező.

(4) A (3) bekezdés alapján fenntartással élő részes állam ezt a fenntartást a letéteményeshez intézett értesítés útján bármikor visszavonhatja.

18. cikk

(1) Ezen egyezmény 1980. március 3-tól hatálybalépéséig valamennyi állam számára nyitva áll aláírásra a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség bécsi, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete New York-i székhelyén.

(2) Ezen egyezményt az aláíró államok megerősítik, elfogadják vagy jóváhagyják.

(3) Hatálybalépése után ezen egyezmény minden állam számára nyitva áll csatlakozásra.

(4)

a)	Ezen egyezmény aláírásra vagy csatlakozásra nyitva áll a nemzetközi szervezetek és az integrációs vagy más jellegű regionális szervezetek számára, feltéve, hogy a szervezetet szuverén államok alkotják, és az ezen egyezményben szabályozott kérdésekben jogosult nemzetközi megállapodásokról tárgyalni, nemzetközi megállapodásokat megkötni és alkalmazni.
b)	A hatáskörükbe tartozó ügyekben ezek a szervezetek saját nevükben gyakorolják azokat a jogokat és teljesítik azokat a kötelezettségeket, amelyeket ezen egyezmény a részes államok tekintetében megállapít.
c)	Az ezen egyezményhez történő csatlakozásakor a szervezet nyilatkozatot tesz a letéteményesnél arról, hogy mely államok a tagjai, és ezen egyezmény mely cikkei nem alkalmazandók rá.
d)	A szervezet a szervezetet alkotó tagállamok szavazatain felül nem rendelkezik további szavazattal.

(5) A megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratokat a letéteményesnél kell letétbe helyezni.

19. cikk

(1) Ezen egyezmény a huszonegyedik megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letéteményesnél történő letétbe helyezésének napja utáni harmincadik napon lép hatályba.

(2) A huszonegyedik megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letéteményesnél történő letétbe helyezésének napját követően ezen egyezményt megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy ezen egyezményhez e nap után csatlakozó állam tekintetében az egyezmény az állam megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okirata letétbe helyezésének napját követő harmincadik napon lép hatályba.

20. cikk

(1) A 16. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül bármely részes állam javaslatot tehet ezen egyezmény módosítására. A javasolt módosítást a letéteményeshez kell benyújtani, aki azt haladéktalanul eljuttatja a többi részes államhoz. Ha a részes államok többsége a letéteményesnél a javasolt módosítások megvitatása céljából konferencia összehívását kezdeményezi, akkor a letéteményes erre a konferenciára, amely a meghívók megküldését követően legkorábban harminc nappal kezdődhet, valamennyi részes államot meghívja. A letéteményes a konferencián a részes államok kétharmada által elfogadott minden módosítást haladéktalanul eljuttat valamennyi részes államhoz.

(2) A módosítást megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratukat letétbe helyező részes államok tekintetében a módosítás az azon naptól számított harmincadik napon lép hatályba, ameddig a részes államok kétharmada a letéteményesnél letétbe helyezte megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratát. Ezt követően a módosítás minden más részes állam tekintetében azon a napon lép hatályba, amelyen az említett részes állam letétbe helyezi a módosítást megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratát.

21. cikk

(1) Ezt az egyezményt bármely részes állam – a letéteményeshez intézett írásbeli értesítéssel – felmondhatja.

(2) A felmondás száznyolcvan nappal azt követően lép hatályba, hogy az értesítést a letéteményes kézhez vette.

22. cikk

A letéteményes haladéktalanul értesíti valamennyi államot:

a)	ezen egyezmény minden egyes aláírásáról;

b)	minden egyes megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről;

c)	a 17. cikk alapján tett minden fenntartási nyilatkozatról és fenntartás-visszavonásról;

d)	a szervezetek által a 18. cikk (4) bekezdésének c) pontja alapján tett minden nyilatkozatról;

e)	ezen egyezmény hatálybalépéséről;

f)	ezen egyezmény esetleges módosításainak hatálybalépéséről; és

g)	a 21. cikk alapján az egyezmény esetleges felmondásról.

23. cikk

Ezen egyezmény eredeti példányát, amely angol, arab, francia, kínai, orosz és spanyol nyelven egyaránt hiteles, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatójánál kell letétbe helyezni, aki valamennyi állam részére eljuttatja annak egy-egy hiteles másolatát.

I. MELLÉKLET

A II. melléklet szerint osztályba sorolt nukleáris anyagok nemzetközi szállítása során alkalmazandó fizikai védelem szintjei

(1)

A nukleáris anyagoknak a nemzetközi nukleárisanyag-szállításhoz kapcsolódó tárolása során alkalmazandó fizikai védelem szintjei a következők:

a)	III. kategóriájú anyagok esetében: tárolás olyan területen, ahová csak ellenőrzés mellett lehet bejutni;

II. kategóriájú anyagok esetében: tárolás őrség vagy elektronikus eszközök állandó felügyelete alatt tartott és olyan fizikai kerítéssel körülvett területen, amelyen korlátozott számú és megfelelően ellenőrzött belépési pont található, illetve bármely, ezzel egyenértékű szintű fizikai védelemmel ellátott területen;

I. kategóriájú anyagok esetében: tárolás a II. kategóriára fent meghatározott védettségű területen, ahová továbbá csak olyan személyek léphetnek be, akiknek a megbízhatóságát megállapították, és amely a megfelelő készenléti hatóságokkal szoros kapcsolatban álló őrök felügyelete alatt áll. Az ezzel összefüggésben tett különös intézkedéseknek a támadások, az illetéktelen belépés és az anyagok illetéktelen eltávolításának észlelésére és megakadályozására kell irányulniuk.

(2)

A nukleáris anyagok nemzetközi szállítása során a fizikai védelem egyes szintjei magukban foglalják a következőket:

II. és III. kategóriájú anyagok esetében a szállítás különleges óvintézkedések mellett történik, ennek keretében a feladó, a fogadó és a fuvarozó előzetesen egyeztetnek, továbbá a küldő és a fogadó állam joghatósága és szabályozása alá tartozó természetes és jogi személyek előzetesen megállapodnak a szállításért viselt felelősség átruházásának időpontjáról, helyéről és rendjéről;

I. kategóriájú anyagok esetében a szállítás a II. és a III. kategóriájú anyagok szállítására fent előírt különleges óvintézkedések mellett, ezen túlmenően kísérőosztag állandó felügyelete mellett, olyan körülmények között történik, amelyek szoros kapcsolattartást biztosítanak a megfelelő készenléti hatóságokkal;

az érctől és az ércmaradványtól különböző természetes urán esetében 500 kilogrammot meghaladó mennyiség szállítása során alkalmazott védelem keretében előzetes értesítést kell küldeni a szállítás módjáról és az érkezés várható időpontjáról, továbbá a szállítmány átvételéről elismervényt kell kiállítani.

II. MELLÉKLET

Táblázat: nukleáris anyagok osztályba sorolása

Anyag

Forma

Kategória

II.

III. (3)

1.	Plutónium (1)

Nem besugárzott (2)

2 kg vagy több

2 kg-nál kevesebb, de 500 g-nál több

500 g vagy kevesebb, de 15 g-nál több

Urán-235

Nem besugárzott (2)

—	235U-ban 20 %-ra vagy nagyobb mértékben dúsított urán

5 kg vagy több

5 kg-nál kevesebb, de 1 kg-nál több

1 kg vagy kevesebb, de 15 g-nál több

—	235U-ban legalább 10 %-ra, de kevesebb mint 20 %-ra dúsított urán

10 kg vagy több

10 kg-nál kevesebb, de 1 kg-nál több

—	235U-ban a természetes szint fölé, de kevesebb mint 10 %-ra dúsított urán

10 kg vagy több

Urán-233

Nem besugárzott (2)

2 kg vagy több

2 kg-nál kevesebb, de 500 g-nál több

500 g vagy kevesebb, de 15 g-nál több

4.	Besugárzott üzemanyag

Szegényített vagy természetes urán, tórium vagy kis dúsítású fűtőanyag (10 %-nál kisebb hasadóanyag-tartalom) (4) (5)

(1) Minden plutónium, kivéve a plutónium-238 izotópot 80 %-nál nagyobb koncentrációban tartalmazó plutóniumot.

(2) Olyan nukleáris anyag, amelyet nem sugároztak be reaktorban, valamint olyan anyag, amelyet reaktorban besugároztak ugyan, de sugárzási szintje egy méter távolságban, árnyékolás nélkül legfeljebb 1 Gy/h (100 rad/h).

(3) A III. kategóriába nem tartozó mennyiségek és a természetes urán védelméről körültekintő gyakorlatot követve kell gondoskodni.

(4) E javasolt védelmi szint ellenére az államok a konkrét körülmények értékelése alapján dönthetnek úgy, hogy a fizikai védelem valamely másik kategóriáját alkalmazzák.

(5) Az eredeti hasadóanyag-tartalmánál fogva besugárzás előtt I. vagy II. kategóriájúnak minősülő egyéb üzemanyag eggyel kisebb kategóriájúnak tekinthető, ha az üzemanyag sugárzási szintje egy méter távolságban, árnyékolás nélkül meghaladja az 1 Gy/h (100 rad/h) értéket.

2. MELLÉKLET

Az Európai Atomenergia-közösség nyilatkozata az Egyezmény 18. cikkének (4) bekezdése és 17. cikkének (3) bekezdése alapján

Az Európai Atomenergia-közösségnek jelenleg a következő államok a tagjai: a Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, Írország, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, Románia, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága.

A Közösség kijelenti, hogy rá nézve nem alkalmazandó a nukleáris anyagok és a nukleáris létesítmények fizikai védelméről szóló egyezmény 8–13. cikke, valamint 14. cikkének (2) és (3) bekezdése.

Az Egyezmény 17. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Közösség kijelenti továbbá, hogy mivel a Nemzetközi Bíróság előtt folyó ügyekben csak államok lehetnek felek, a Közösséget kizárólag a 17. cikk (2) bekezdésében előírt választott bírósági eljárás kötelezi.

3. MELLÉKLET

IGAZOLÁS

Alulírott …, az Európai Közösségek Bizottsága külkapcsolatokért és szomszédságpolitikáért felelős tagja igazolom, hogy

…,

az Európai Bizottság bécsi,

a nemzetközi szervezetek mellett működő delegációjának vezetője

a nukleáris anyagok és a nukleáris létesítmények fizikai védelméről szóló egyezménnyel összefüggésben jogosult az Európai Atomenergia-közösség csatlakozási okmányát a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatójánál letétbe helyezni.

Brüsszel,

NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK

2008.2.8.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 34/19

A LÉGI KÖZLEKEDÉSRŐL SZÓLÓ, AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG ÉS A SVÁJCI ÁLLAMSZÖVETSÉG KÖZÖTT LÉTREJÖTT MEGÁLLAPODÁSSAL LÉTREHOZOTT KÖZÖSSÉG–SVÁJC LÉGIKÖZLEKEDÉSI VEGYES BIZOTTSÁG 1/2007 HATÁROZATA

(2007. december 5.)

a légi közlekedésről szóló, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött megállapodás mellékletének helyettesítéséről

(2008/100/EK)

A KÖZÖSSÉG–SVÁJC LÉGIKÖZLEKEDÉSI BIZOTTSÁG,

tekintettel a légi közlekedésről szóló, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött megállapodásra (a továbbiakban: „a megállapodás”) és különösen annak 23. cikke (4) bekezdésére,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

Egyetlen cikk

A megállapodás mellékletének helyébe e határozat melléklete lép.

Kelt Brüsszelben, 2007. december 5-én.

a vegyes bizottság részéről

a Közösség küldöttségének vezetője

Daniel CALLEJA CRESPO

a svájci küldöttség vezetője

Raymond CRON

MELLÉKLET

E megállapodás céljából:

—	valahányszor az e mellékletben felsorolt aktusok az Európai Közösség tagállamait vagy a hozzájuk való kötődés követelményét említik, e megállapodás céljából úgy kell tekinteni, hogy egyúttal Svájcot is, illetőleg a Svájchoz való ugyanolyan kötődés követelményét is említik,

—

e megállapodás 15. cikkének sérelme nélkül az alábbi közösségi irányelvekben és rendeletekben előforduló „közösségi légi fuvarozó” kifejezés – a 2407/92/EGK tanácsi rendelettel összhangban – egyaránt utal az engedéllyel rendelkező olyan légi fuvarozókra is, amelyek fő tevékenységi helye és – adott esetben – hivatalos székhelye Svájcban van.

1. A harmadik légiközlekedési liberalizálási csomag és egyéb, a polgári repülésre vonatkozó szabályok

2407/92/EGK

A Tanács 1992. július 23-i rendelete a légifuvarozók engedélyezéséről.

(1–18. cikk)

A 13. cikk (3) bekezdésének alkalmazásakor az EK-Szerződés 226. cikkére tett utalást az e megállapodásra alkalmazandó eljárásokra való utalásként kell értelmezni.

2408/92/EGK

A Tanács 1992. július 23-i rendelete a közösségi légifuvarozók Közösségen belüli légi útvonalakhoz jutásáról.

(1–10. és 12–15. cikk)

(A mellékleteket módosítani kell, hogy tartalmazzák a svájci repülőtereket.)

(Az I. mellékleten végrehajtott, a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány II. melléklete 8. fejezete (Közlekedéspolitika) G. szakaszának (Légi közlekedés) 1. pontján alapuló módosításokat alkalmazni kell.)

2409/92/EGK

A Tanács 1992. július 23-i rendelete a légi szolgáltatások vitel- és tarifadíjairól.

(1–11. cikk)

2000/79/EK

A Tanács 2000. november 27-i irányelve az Európai Légitársaságok Szövetsége (AEA), az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF), az Európai Közforgalmi Pilóták Szövetsége (ECA), az Európai Regionális Légitársaságok Szövetsége (ERA) és a Légiszállítók Nemzetközi Szövetsége (IACA) által kötött, a polgári repülésben dolgozó utazó munkavállalók munkaidejének szervezéséről szóló európai megállapodásról.

93/104/EK

A Tanács 1993. november 23-i irányelve a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól, az alábbival módosítva:

—	a 2000. június 22-i 2000/34/EK irányelv.

437/2003/EK

Az Európai Parlament és a Tanács 2003. február 27-i rendelete a légi személy-, áru- és postaiküldemény-szállításra vonatkozó statisztikai adatgyűjtésről.

1358/2003/EK

A Bizottság 2003. július 31-i rendelete a légi személy-, áru- és postaiküldemény-szállításra vonatkozó statisztikai adatgyűjtésről szóló 437/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint annak I. és II. melléklete módosításáról.

785/2004/EK

Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i rendelete a légifuvarozókra és légi járművek üzemben tartóira vonatkozó biztosítási követelményekről.

91/670/EGK

A Tanács 1991. december 16-i irányelve a légiközlekedési szakszemélyzet szakszolgálati engedélyeinek a polgári repülés területén történő kölcsönös elismeréséről.

(1–8. cikk)

95/93/EGK

A Tanács 1993. január 18-i rendelete a Közösség repülőterein alkalmazandó résidőkiosztás egységes szabályairól (1–12. cikk), az alábbival módosítva:

—	az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i 793/2004/EK rendelete (1–2. cikk).

96/67/EGK

A Tanács 1996. október 15-i irányelve a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacára való bejutásról.

(1–9., 11–23. és 25. cikk)

2027/97/EK

A Tanács 1997. október 9-i rendelete a légifuvarozók baleset esetén fennálló felelősségéről (1–8. cikk), az alábbival módosítva:

—	az Európai Parlament és a Tanács 2002. május 13-i 889/2002/EK rendelete (1–2. cikk).

2. Versenyszabályok

A Szerződés 81. és 82. cikkére való minden hivatkozás, amely az alábbi jogi aktusok szövegében fordul elő, e megállapodás 8. és 9. cikkére való hivatkozásként értendő.

17/62

A Tanács 1962. február 6-i rendelete a Szerződés 81. és 82. cikkének végrehajtásáról (8. cikk (3) bekezdés), az alábbiakkal módosítva:

—	59/62/EGK rendelet,

—	118/63/EGK rendelet,

—	2822/71/EGK rendelet,

—	1216/99/EK rendelet,

—	a 2002. december 16-i 1/2003/EK rendelet (1–13. és 15–45. cikk).

2988/74/EGK

A Tanács 1974. november 26-i rendelete az eljárások időtartamának korlátozásáról, valamint az Európai Gazdasági Közösség szállításra és versenyre vonatkozó szabályai alapján kezdeményezett szankciók végrehajtásáról (1–7. cikk), az alábbival módosítva:

—	a 2002. december 16-i 1/2003/EK rendelet (1–13. és 15–45. cikk).

3975/87/EGK

A Tanács 1987. december 14-i rendelete a légiközlekedési ágazat vállalkozásaira vonatkozó versenyszabályok alkalmazásával kapcsolatos eljárás megállapításáról (1–7. cikk, 8. cikk (1) és (2) bekezdés, 9–11. cikk, 12. cikk (1), (2), (4) és (5) bekezdés, 13. cikk (1) és (2) bekezdés, 14–19. cikk), az alábbiakkal módosítva:

—	az 1991. május 14-i 1284/91/EGK tanácsi rendelet (1. cikk),

—	az 1992. július 23-i 2410/92/EGK tanácsi rendelet (1. cikk),

—	a 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (1–13. és 15–45. cikk).

3976/87/EGK

A Tanács 1987. december 14-i rendelete a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a légiközlekedési ágazaton belüli megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról (1–5. és 7. cikk), az alábbiakkal módosítva:

—	az 1990. július 24-i 2344/90/EGK tanácsi rendelet (1. cikk),

—	az 1992. július 23-i 2411/92/EGK tanácsi rendelet (1. cikk),

—	a 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (1–13. és 15–45. cikk).

1617/93/EGK

A Bizottság 1993. június 25-i rendelete a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a menetrendek közös tervezésére és összehangolására, a közös üzemeltetésre, a menetrend szerinti légijáratok személyszállítási és árufuvarozási díjtételeiről szóló konzultációkra és a repülőtéri résidőkiosztásra vonatkozó megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról (1–7. cikk), az alábbiakkal módosítva:

—	az 1996. július 24-i 1523/96/EK bizottsági rendelet (1. és 2. cikk),

—	az 1999. május 26-i 1083/1999/EK bizottsági rendelet,

—	a 2001. június 29-i 1324/2001/EK rendelet.

4261/88/EGK

A Bizottság 1988. december 16-i rendelete a 3975/87/EGK tanácsi rendeletben előírt panaszokról, kérelmekről és meghallgatásokról.

(1–14. cikk)

80/723/EGK

A Bizottság 1980. június 25-i irányelve a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról (1–9. cikk), az alábbival módosítva:

—	az 1985. július 24-i 85/413/EGK bizottsági irányelv (1. és 3. cikk).

1/2003/EK

A Tanács 2002. december 16-i rendelete a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról.

(1–13. és 15–45. cikk)

(Amennyiben ez a rendelet érinti e megállapodás alkalmazását. A megállapodás szerinti feladatmegosztást nem érinti, hogy a rendelet e felsorolásban szerepel.)

773/2004/EK

A Bizottság 2004. április 7-i rendelete a Bizottság által az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról.

139/2004/EK

A Tanács 2004. január 20-i rendelete a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete).

(1–18. cikk, 19. cikk (1)–(2) bekezdés, 20–23. cikk)

Az összefonódás-ellenőrzési rendelet 4. cikkének (5) bekezdése tekintetében az alábbi rendelkezéseket kell alkalmazni az Európai Közösség és Svájc viszonylatában:

A 139/2004/EK rendelet 3. cikkének meghatározása szerinti olyan összefonódás tekintetében, amely az 1. cikk értelmében nem közösségi léptékű, és amely legalább három tagállamnak és Svájcnak a nemzeti versenyjoga szerint felülvizsgálható, a 4. cikk (2) bekezdésében említett személyek és vállalkozások – a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál történő bármely bejelentést megelőzően – indokolással ellátott beadvánnyal tájékoztathatják a Bizottságot arról, hogy az összefonódást a Bizottságnak kellene megvizsgálnia.

2.	A 139/2004/EK rendelet 4. cikkének (5) bekezdése és az előző bekezdés szerinti beadványokat az Európai Közösségek Bizottsága haladéktalanul továbbítja a Svájci Államszövetségnek.

3.	Ha a Svájci Államszövetség az ügy áttételével való egyet nem értését fejezi ki, a hatáskörrel rendelkező svájci versenyhatóság marad illetékes, és az ügy e bekezdés értelmében nem vonható el a Svájci Államszövetségtől.

Az összefonódás-ellenőrzési rendelet 4. cikkének (4) és (5) bekezdésében, 9. cikkének (2) és (6) bekezdésében, valamint 22. cikkének (2) bekezdésében említett határidők tekintetében:

1.	Az Európai Közösségek Bizottsága a 4. cikk (4) és (5) bekezdése, a 9. cikk (2) és (6) bekezdése, valamint a 22. cikk (2) bekezdése értelmében haladéktalanul továbbítja a svájci versenyhatóságoknak a vonatkozó dokumentumokat.

2.	A 139/2004/EK rendelet 4. cikkének (4) és (5) bekezdésében, 9. cikkének (2) és (6) bekezdésében, valamint 22. cikkének (2) bekezdésében említett határidőket a Svájci Államszövetség esetében attól kezdve kell számítani, hogy a svájci versenyhatóságok átvették a vonatkozó dokumentumokat.

802/2004/EK

A Bizottság 2004. április 7-i rendelete a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról.

(1–24. cikk)

3. Repülésbiztonság

3922/91/EGK

A Tanács 1991. december 16-i rendelete a polgári légi közlekedés területén a műszaki előírások és a közigazgatási eljárások összehangolásáról.

(1–3. cikk, 4. cikk (2) bekezdés, 5–11. cikk és 13. cikk)

94/56/EK

A Tanács 1994. november 21-i irányelve a polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények vizsgálatának alapvető elveiről.

(1–13. cikk)

2004/36/EK

Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i irányelve a harmadik országok közösségi repülőtereket használó légi járműveinek biztonságáról.

(1–9. és 11–14. cikk)

2003/42/EK

Az Európai Parlament és a Tanács 2003. június 13-i irányelve a polgári légi közlekedésben előforduló események jelentéséről.

(1–12. cikk)

1592/2002/EK

Az Európai Parlament és a Tanács 2002. július 15-i rendelete a polgári repülés területén a közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról (a továbbiakban: „a rendelet”), az alábbiakkal módosítva:

—	a 2003. július 22-i 1643/2003/EK rendelet,

—	a 2003. szeptember 24-i 1701/2003/EK rendelet,

—	a Bizottság 2007. március 28-i 334/2007/EK rendelete,

—	a Bizottság 2007. február 2-i 103/2007/EK rendelete az 1592/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 53. cikke (4) bekezdésében említett átmeneti időszak meghosszabbításáról,

—	az 1592/2002/EK rendelet értelmében létrejött bizottság.

Az Ügynökséget Svájcban is megilletik azok a jogkörök, amelyekkel őt felruházzák a rendelet rendelkezései.

A Bizottságot Svájcban is megilletik azok a jogkörök, amelyekkel őt felruházzák a rendelet 10. cikkének (2), (4) és (6) bekezdése, 16. cikkének (4) bekezdése, 29. cikke (3) bekezdésének i) pontja, 31. cikkének (3) bekezdése, 32. cikkének (5) bekezdése és 53. cikkének (4) bekezdése értelmében hozott határozatok.

A légi közlekedésről szóló, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött megállapodás mellékletének első francia bekezdésében előírt horizontális kiigazítás ellenére nem alkalmazandók Svájcra a „tagállamokra” történő utalások, amelyek a rendelet 54. cikkében, illetőleg az 1999/468/EK határozat ott említett rendelkezéseiben fordulnak elő.

E rendelet egyetlen rendelkezésének sem adható olyan értelmezés, amely az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséget felhatalmazná, hogy nemzetközi megállapodások keretében Svájc nevében lépjen fel az e megállapodásokból eredő kötelezettségei teljesítéséhez való segítségnyújtástól eltérő céllal.

A megállapodás alkalmazásában a rendelet szövege az alábbi kiigazításokkal értendő:

A 9. cikk a következőképpen módosul:

i.	az (1) bekezdés szövege az „a Közösség” szövegrész után a „vagy Svájc” szövegrésszel egészül ki;

ii.	a (2) bekezdés a) pontjának szövege az „a Közösség” szövegrész után a „vagy Svájc” szövegrésszel egészül ki;

iii.	a (2) bekezdésben a b) és a c) pontot el kell hagyni;

iv.

a szöveg az alábbi bekezdéssel egészül ki:

„(3) Amennyiben a Közösség harmadik országgal folytat tárgyalásokat olyan megállapodásról, amely előírja, hogy egy tagállam vagy az Ügynökség bizonyítványokat bocsáthat ki e harmadik ország repülési hatóságai által kibocsátott bizonyítványok alapján, minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy az érintett harmadik országtól Svájc részére is ajánlatot szerezzen hasonló megállapodásra.

Svájc törekszik arra, hogy a Közösség megállapodásaihoz hasonló megállapodásokat kössön harmadik országokkal.”

A 20. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(4) Az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 12. cikke (2) bekezdésének a) pontjától eltérve az állampolgári jogaikat teljeskörűen gyakorló svájci állampolgárokat az Ügynökség ügyvezető igazgatója szerződéssel alkalmazhatja.”

c)	A 21. cikk a következő albekezdéssel egészül ki: „Svájc alkalmazza az Ügynökségre az e megállapodás A. mellékletében található, az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvet az A. melléklet függelékével összhangban.”

d)	A 28. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki: „Svájc korlátozások nélkül részt vesz az igazgatótanács munkájában, s munkája során az Európai Unió tagállamaival azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, kivéve a szavazati jogot.”

A 48. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(8) Svájc a következő képlet szerint vállal részt az (1) bekezdés a) pontjában említett pénzügyi hozzájárulásból:

S (0,2/100) + S [1 – (a+b) 0,2/100] c/C

ahol:

S	=	az Ügynökség költségvetésének az (1) bekezdés b) és c) pontjában említett díjak és költségek által nem fedezett része,
a	=	a társult államok száma,
b	=	az Európai Unió tagállamainak száma,
c	=	Svájc hozzájárulása az ICAO költségvetéséhez,
C	=	az EU tagállamainak és a társult államoknak a teljes hozzájárulása az ICAO költségvetéséhez.”

f)	Az 50. cikk a következő albekezdéssel egészül ki: „E melléklet B. melléklete tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek a Közösség által az Ügynökség tevékenységeiben részt vevők fölött Svájcban gyakorolt pénzügyi ellenőrzésre vonatkoznak.”

A rendelet II. melléklete a légi járművek és kapcsolódó termékek, alkatrészek és berendezések légialkalmassági és környezetvédelmi tanúsítása, valamint a tervező és gyártó szervezetek tanúsítása végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló 2003. szeptember 24-i 1702/2003/EK bizottsági rendelet (1) 2. cikke (3) bekezdése a) pontja ii. alpontjának hatálya alá tartozó termékeknek minősülő következő légi járművekkel bővül:

A/c – [HB IDJ] – CL600-2B19 típus,

A/c – [HB-IGM] – Gulfstream G-V-SP típus,

A/c – [HB-IIS, HB-IIY, HB-IMJ, HB-IVL, HB-IVZ, HB-JES] – Gulfstream G-V típus,

A/c – [HB-IBX, HB-IKR, HB-IMY, HB-ITF, HB-IWY] – Gulfstream G-IV típus,

A/c – [HB-XJF, HB-ZCW, HB-ZDF, HB-ZDO] – MD 900 típus.

736/2006/EK

A Bizottság 2006. május 16-i rendelete az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség szabványosítási vizsgálatok elvégzésével kapcsolatos munkamódszereiről.

768/2006/EK

A Bizottság 2006. május 19-i rendelete a 2004/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a közösségi repülőtereket használó légi járművek biztonságára vonatkozó információk összegyűjtése és cseréje, valamint az információs rendszer kezelése tekintetében történő végrehajtásáról.

779/2006/EK

A Bizottság 2006. május 24-i rendelete az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség által felszámított díjakról és költségekről szóló, 488/2005/EK rendelet módosításáról.

2111/2005/EK

Az Európai Parlament és a Tanács 2005. december 14-i rendelete a Közösségen belül működési tilalom alá tartozó légi fuvarozók közösségi listájának elfogadásáról és az üzemeltető fuvarozó kiléte tekintetében a légi közlekedés utasainak tájékoztatásáról, valamint a 2004/36/EK irányelv 9. cikkének hatályon kívül helyezéséről.

473/2006/EK

A Bizottság 2006. március 22-i rendelete a Közösségen belül működési tilalom alá tartozó légi fuvarozóknak a 2111/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. fejezetében említett közösségi listája végrehajtási szabályainak megállapításáról.

Ez a rendelet addig alkalmazandó, ameddig az EU-ban hatályos.

1702/2003/EK

A Bizottság 2003. szeptember 24-i rendelete légi járművek és kapcsolódó termékek, alkatrészek és berendezések légialkalmassági és környezetvédelmi tanúsítása, valamint a tervező és gyártó szervezetek tanúsítása végrehajtási szabályainak megállapításáról, az alábbiakkal módosítva:

—	a Bizottság 2005. március 7-i 381/2005/EK rendelete,

—	a Bizottság 2006. május 8-i 706/2006/EK rendelete,

—	a Bizottság 2007. március 28-i 335/2007/EK rendelete,

—	a Bizottság 2007. március 30-i 375/2007/EK rendelete.

A megállapodás alkalmazásában az 1702/2003/EK rendelet rendelkezései a következő kiigazítással értendők:

A 2. cikk a következőképpen módosul:

A (3), (10) és (11) bekezdésben a „ 2003. szeptember 28-át ” szövegrész helyébe az „az 1592/2002/EK rendeletet a rendelet mellékletébe felvevő Közösség–Svájc légiközlekedési bizottsági határozat hatálybalépését” lép; a (4), (6), (8), (13) és (14) bekezdésben a „ 2003. szeptember 28-án ” szövegrész helyébe az „az 1592/2002/EK rendeletet a rendelet mellékletébe felvevő Közösség–Svájc légiközlekedési bizottsági határozat hatálybalépésekor” szövegrész lép.

2042/2003/EK

A Bizottság 2003. november 20-i rendelete a légi járművek és repüléstechnikai termékek, alkatrészek és berendezések folyamatos légi alkalmasságának biztosításáról és az ezzel összefüggő feladatokban részt vevő szervezetek és személyek jóváhagyásáról, az alábbiakkal módosítva:

—	a Bizottság 2006. május 8-i 706/2006/EK rendelete,

—	a Bizottság 2007. március 30-i 376/2007/EK rendelete.

104/2004/EK

A Bizottság 2004. január 22-i rendelete az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség fellebbezési tanácsának szervezetére és összetételére vonatkozó szabályok megállapításáról.

488/2005/EK

A Bizottság 2005. március 21-i rendelete az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség által felszámított díjakról és költségekről.

4. Légiközlekedés-védelem

2320/2002/EK

Az Európai Parlament és a Tanács 2002. december 16-i rendelete a polgári légiközlekedés biztonsága területén közös szabályok létrehozásáról (1–8. és 10–13. cikk), az alábbival módosítva:

—	az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 849/2004/EK rendelete.

622/2003/EK

A Bizottság 2003. április 4-i rendelete az egységes légiközlekedés-védelmi követelményrendszer végrehajtásához szükséges intézkedések meghatározásáról, az alábbiakkal módosítva:

—	a Bizottság 2004. január 15-i 68/2004/EK rendelete,

—	a Bizottság 2005. május 24-i 781/2005/EK rendelete (1–2. cikk),

—	a Bizottság 2005. június 6-i 857/2005/EK rendelete (1–2. cikk).

1217/2003/EK

A Bizottság 2003. július 4-i rendelete a nemzeti polgári repülésbiztonság minőség-ellenőrzési programjaira vonatkozó közös előírások megállapításáról.

1486/2003/EK

A Bizottság 2003. augusztus 22-i rendelete a polgári légiközlekedés-védelem területén történő bizottsági vizsgálatok lefolytatására vonatkozó eljárások megállapításáról.

(1–13. és 15–18. cikk)

1138/2004/EK

A Bizottság 2004. június 21-i rendelete a repülőtereken található szigorított biztonsági területek kritikus részeinek közös meghatározásáról.

65/2006/EK

A Bizottság 2006. január 13-i rendelete az egységes légiközlekedés-védelmi követelményrendszer végrehajtásához szükséges intézkedések meghatározásáról szóló 622/2003/EK rendelet módosításáról.

240/2006/EK

A Bizottság 2006. február 10-i rendelete az egységes légiközlekedés-védelmi követelményrendszer végrehajtásához szükséges intézkedések meghatározásáról szóló 622/2003/EK rendelet módosításáról.

831/2006/EK

A Bizottság 2006. június 2-i rendelete az egységes légiközlekedés-védelmi követelményrendszer végrehajtásához szükséges intézkedések meghatározásáról szóló 622/2003/EK rendelet módosításáról.

5. Légiforgalmi szolgáltatás

549/2004/EK

Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 10-i rendelete az egységes európai égbolt létrehozására vonatkozó keret megállapításáról („keretrendelet”).

A Bizottságot Svájcban is megilletik azok a jogkörök, amelyekkel őt felruházza a 6. cikk, a 8. cikk (1) bekezdése, a 10., a 11. és a 12. cikk.

A légi közlekedésről szóló, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött megállapodás mellékletének első francia bekezdésében előírt horizontális kiigazítás ellenére nem alkalmazandók Svájcra a „tagállamokra” történő utalások, amelyek az 549/2004/EK rendelet 5. cikkében, illetőleg az 1999/468/EK határozatnak a szóban forgó cikkben említett rendelkezéseiben fordulnak elő.

—	Az 549/2004/EK rendelet értelmében létrejött bizottság (az egységes égbolttal foglalkozó bizottság).

550/2004/EK

Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 10-i rendelete a léginavigációs szolgálatoknak az egységes európai égbolt keretében történő ellátásáról („léginavigációs-szolgálati rendelet”).

A Bizottságot Svájc vonatkozásában megilletik azon jogkörök, amelyekkel őt felruházza az alábbiak szerint módosított 16. cikk.

A megállapodás alkalmazásában a rendelet rendelkezései az alábbi módosításokkal értendők:

a)	A 3. cikk a következőképpen módosul: A (2) bekezdésben az „a Közösségen belül” szövegrész helyébe az „a Közösség területén és Svájcban” szövegrész lép.

b)	A 7. cikk a következőképpen módosul: Az (1) bekezdésben az „a Közösségen belül” szövegrész helyébe az „a Közösség területén és Svájcban” szövegrész lép; a (6) bekezdésben az „a Közösségen belüli” szövegrész helyébe az „a Közösség területén és Svájcban” szövegrész lép.

c)	A 8. cikk a következőképpen módosul: Az (1) bekezdés szövege az „a Közösségben” szövegrész után az „és Svájcban” szövegrésszel egészül ki.

d)	A 10. cikk a következőképpen módosul: Az (1) bekezdés szövege az „a Közösségben” szövegrész után az „és Svájcban” szövegrésszel egészül ki.

e)	A 16. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: (3) A Bizottság a tagállamoknak címezi a határozatát, és annyiban tájékoztatja arról a szolgáltatót, amennyiben az jogilag érintett.

551/2004/EK

Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 10-i rendelete a légtérnek az egységes európai égbolt keretében történő szervezéséről és használatáról („légtérrendelet”).

A Bizottságot Svájcban is megilletik azok a jogkörök, amelyekkel őt felruházza a 2. cikk, a 3. cikk (5) bekezdése és a 10. cikk.

552/2004/EK

Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 10-i rendelete az Európai Légiforgalmi Szolgáltatási Hálózat átjárhatóságáról („átjárhatósági rendelet”).

A Bizottságot Svájcban is megilletik azok a jogkörök, amelyekkel őt felruházza a 4. cikk, a 7. cikk és a 10. cikk (3) bekezdése.

A megállapodás alkalmazásában a rendelet rendelkezései az alábbi módosításokkal értendők:

a)	Az 5. cikk a következőképpen módosul: A (2) bekezdés szövege az „a Közösségben” szövegrész után a „vagy Svájcban” szövegrésszel egészül ki.

b)	A 7. cikk a következőképpen módosul: A (4) bekezdés szövege az „a Közösségben” szövegrész után a „vagy Svájcban” szövegrésszel egészül ki.

c)	A III. melléklet a következőképpen módosul: A 3. szakasz második és utolsó francia bekezdésének szövege az „a Közösségben” szövegrész után a „vagy Svájcban” szövegrésszel egészül ki.

2096/2005/EK

A Bizottság 2005. december 20-i rendelete a léginavigációs szolgálatok ellátására vonatkozó közös követelmények megállapításáról (EGT-vonatkozású szöveg).

A Bizottságot Svájcban is megilletik azon jogkörök, amelyekkel őt felruházza a 9. cikk.

2150/2005/EK

A Bizottság 2005. december 23-i rendelete a rugalmas légtérfelhasználásra vonatkozó közös szabályok megállapításáról.

2006/23/EK

Az Európai Parlament és a Tanács 2006. április 5-i irányelve a közösségi légiforgalmi irányítói szakszolgálati engedélyről.

730/2006/EK

A Bizottság 2006. május 11-i rendelete a légtér 195-ös repülési szint fölötti osztályozásáról és a látvarepülési szabályok szerinti járatok e szint fölötti útvonaláról.

1033/2006/EK

A Bizottság 2006. július 4-i rendelete az egységes európai égbolton a felszállás előtti szakaszban a repülési tervekre alkalmazandó eljárások követelményeiről.

1032/2006/EK

A Bizottság 2006. július 6-i rendelete az előzetes tájékoztatás, a koordinálás és a légi járatok légiforgalmi irányító egységek közötti átadása céljából a repülési adatok cseréjét biztosító automatikus rendszerekre vonatkozó követelmények megállapításáról.

6. Környezet és zajvédelem

2002/30/EK

Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 26-i irányelve a Közösség repülőterein a zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozások bevezetésére vonatkozó szabályok és eljárások megállapításáról (1–12. és 14–18. cikk).

(Az I. mellékleten végrehajtott, a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány II. melléklete 8. fejezete (Közlekedéspolitika) G. szakaszának (Légi közlekedés) 2. pontján alapuló módosításokat alkalmazni kell.)

80/51/EGK

A Tanács 1979. december 20-i irányelve a szubszonikus légi járművek zajkibocsátásának korlátozásáról (1–9. cikk), az alábbival módosítva:

—	83/206/EGK irányelv

89/629/EGK

A Tanács 1989. december 4-i irányelve a polgári szubszonikus sugárhajtású repülőgépek zajkibocsátásának korlátozásáról.

(1–8. cikk)

92/14/EGK

A Tanács 1992. március 2-i irányelve a nemzetközi polgári repülésről szóló egyezmény második kiadásának (1988) 16. melléklete 1. kötete 2. fejezete II. részének hatálya alá tartozó repülőgépek üzemeltetésének korlátozásáról.

(1–11. cikk)

7. Fogyasztóvédelem

90/314/EGK

A Tanács 1990. június 13-i irányelve a szervezett utazási formákról.

(1–10. cikk)

93/13/EGK

A Tanács 1993. április 5-i irányelve a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről.

(1–11. cikk)

2299/89/EGK

A Tanács 1989. július 24-i rendelete a számítógépes helyfoglalási rendszerek ügyviteli szabályzatáról (1–22. cikk), az alábbiakkal módosítva:

—	a Tanács 3089/93/EGK rendelete,

—	a Tanács 1999. február 8-i 323/1999/EK rendelete.

261/2004/EK

Az Európai Parlament és a Tanács 2004. február 11-i rendelete a visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről.

(1–18. cikk)

8. Egyéb

2003/96/EK

A Tanács 2003. október 27-i irányelve az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről.

(14. cikk (1) bekezdés b) pont és (2) bekezdés)

Mellékletek:

A. Jegyzőkönyv az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről

B. Pénzügyi ellenőrzés az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség tevékenységeinek svájci résztvevői tekintetében

C. A Tanács nyilatkozatai Svájc részvételéről a Bizottságokban

(1) HL L 243., 2003.9.27., 6. o.

A. MELLÉKLET

JEGYZŐKÖNYV AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK KIVÁLTSÁGAIRÓL ÉS MENTESSÉGEIRŐL

A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,

FIGYELEMBE VÉVE, hogy az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról szóló szerződés 28. cikkének megfelelően ezeket a Közösségeket és az Európai Beruházási Bankot a tagállamok területén megilletik a feladataik ellátásához szükséges kiváltságok és mentességek,

MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket ehhez a szerződéshez csatolnak.

I. FEJEZET

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK VAGYONA, INGATLANAI, KÖVETELÉSEI ÉS ÜGYLETEI

1. cikk

A Közösségek helyiségei és épületei sérthetetlenek. Mentesek a házkutatás, igénybevétel, elkobzás és kisajátítás alól.

A Közösségek vagyona és követelései a Bíróság engedélye nélkül nem képezhetik kényszerítő közigazgatási vagy bírósági intézkedés tárgyát.

2. cikk

A Közösségek irattárai sérthetetlenek.

3. cikk

A Közösségek, a Közösségek követelései, bevételei és egyéb vagyona mentesek mindenfajta közvetlen adó alól.

A tagállamok kormányai lehetőség szerint kötelesek megtenni a megfelelő intézkedéseket az ingó és ingatlan vagyontárgyak árában foglalt közvetett, illetve forgalmi adók összegének elengedése vagy visszatérítése érdekében mindazon esetekben, amikor a Közösségek hivatalos használatra jelentős összegű beszerzéseket hajtanak végre, amelyek ára ilyen jellegű adót tartalmaz. E rendelkezések alkalmazása azonban nem járhat a Közösségeken belüli versenyt torzító hatással.

Nem adható mentesség azon adók és egyéb közterhek alól, amelyek csupán közüzemi szolgáltatások díjának felelnek meg.

4. cikk

A Közösségek a hivatali használatukra szánt árucikkek tekintetében mentességet élveznek minden behozatali és kiviteli vám, valamint tilalom és korlátozás alól; az ilyen módon importált árucikkek sem ellenérték fejében, sem ingyenesen nem ruházhatók át annak az országnak a területén, ahová azokat importálták, kivéve, ha ez az illető ország kormánya által jóváhagyott feltételek mellett történik.

A Közösségek saját kiadványaik tekintetében szintén mentességet élveznek minden kiviteli és behozatali vám, valamint tilalom és korlátozás alól.

5. cikk

Az Európai Szén- és Acélközösség bármilyen valutát tarthat, és bármilyen pénznemben lehetnek számlái.

II. FEJEZET

KAPCSOLATTARTÁS ÉS LAISSEZ-PASSER

6. cikk

A Közösségek intézményei hivatalos kapcsolattartásuk és összes dokumentumuk továbbítása tekintetében valamennyi tagállam területén azt az elbánást élvezik, amelyben az illető állam a diplomáciai képviseleteket részesíti.

A Közösségek intézményeinek hivatalos levelezése és egyéb hivatalos közlései nem cenzúrázhatók.

7. cikk

1. A közösségi intézmények elnökei a közösségi intézmények tagjai és alkalmazottai részére a Tanács által előírt formájú úti okmányt (laissez-passer) állíthatnak ki, amelyet a tagállamok hatóságai érvényes úti okmányként fogadnak el. Ezt az úti okmányt a Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatában és az egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételekben megállapított előírásoknak megfelelően a tisztviselők és egyéb alkalmazottak részére állítják ki.

A Bizottság megállapodásokat köthet annak érdekében, hogy ezeket az úti okmányokat harmadik államok területén is érvényes úti okmányként ismerjék el.

2. Mindamellett az Európai Szén- és Acélközösség kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 6. cikkének rendelkezéseit az intézmények azon tagjaira és alkalmazottaira, akik e szerződés hatálybalépésekor rendelkeznek az ebben a cikkben említett úti okmánnyal, továbbra is alkalmazni kell mindaddig, amíg nem alkalmazzák e cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit.

III. FEJEZET

AZ EURÓPAI PARLAMENT TAGJAI

8. cikk

Az Európai Parlament üléseinek helyszínére utazó, illetve onnan visszautazó európai parlamenti tagok szabad mozgására vonatkozóan semmilyen igazgatási vagy egyéb korlátozás nem alkalmazható.

Az Európai Parlament tagjai a vám- és deviza-ellenőrzést illetően:

a)	saját kormányuk részéről ugyanazokban a könnyítésekben részesülnek, mint az ideiglenes hivatalos kiküldetésben külföldre utazó magas rangú tisztviselők;

b)	a többi tagállam kormánya részéről ugyanazokban a könnyítésekben részesülnek, mint a külföldi kormányok ideiglenes hivatalos kiküldetésben lévő képviselői.

9. cikk

A feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe és nem vonhatók bírósági eljárás alá.

10. cikk

Az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt, az Európai Parlament tagjai:

a)	saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik;

b)	a többi tagállam területén mentességet élveznek mindenfajta őrizetbe vételre és bírósági eljárásra vonatkozó intézkedés alól.

A mentesség akkor is megilleti a tagokat, amikor az Európai Parlament üléseinek helyére utaznak, illetve onnan visszatérnek.

Nem lehet hivatkozni a mentességre olyan esetben, amikor valamely tagot bűncselekmény elkövetésében tetten érnek, továbbá a mentesség nem akadályozhatja meg az Európai Parlamentet azon jogának gyakorlásában, hogy valamely tagjának mentességét felfüggessze.

IV. FEJEZET

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK INTÉZMÉNYEINEK MUNKÁJÁBAN RÉSZT VEVŐ TAGÁLLAMI KÉPVISELŐK

11. cikk

A közösségi intézmények munkájában részt vevő tagállami képviselők, valamint az ő tanácsadóik és szakértőik feladataik ellátása, valamint az ülések helyére történő utazás és az onnan történő visszatérés során a szokásos kiváltságokat, mentességeket és könnyítéseket élvezik.

Ezt a cikket a Közösségek tanácsadó szerveinek tagjaira is alkalmazni kell.

V. FEJEZET

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TISZTVISELŐI ÉS EGYÉB ALKALMAZOTTAI

12. cikk

Az egyes tagállamok területén a Közösségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai állampolgárságuktól függetlenül:

a szerződéseknek az egyfelől a tisztviselők és egyéb alkalmazottak Közösségekkel szemben fennálló felelősségével kapcsolatos szabályokra vonatkozó rendelkezéseire, másfelől a Bíróságnak a Közösségek, valamint a közösségi tisztviselők és egyéb alkalmazottak közötti jogvitákkal kapcsolatos hatáskörére vonatkozó rendelkezéseire is figyelemmel, hivatalos minőségükben végrehajtott cselekedeteik tekintetében, szóbeli vagy írásbeli megnyilatkozásaikat is beleértve, mentességet élveznek a bírósági eljárások alól. Ez a mentesség hivataluk megszűnését követően is megilleti őket;

b)	házastársaikat és eltartott családtagjaikat is beleértve nem tartoznak a bevándorlási korlátozások, illetve a külföldiek nyilvántartására vonatkozó szabályok hatálya alá;

c)	a valuta- és devizaszabályozást illetően ugyanazokat a könnyítéseket élvezik, mint amelyek a nemzetközi szervezetek tisztviselőit általában megilletik;

az első alkalommal, amikor az adott országban elfoglalják hivatalukat, vámmentesen hozhatják be saját berendezési tárgyaikat és személyes használati tárgyaikat, továbbá hivataluk megszűnésekor az adott országból vámmentesen vihetik ki berendezési tárgyaikat és személyes használati tárgyaikat, mindkét esetben azon ország kormánya által szükségesnek ítélt feltételeknek megfelelően, amelyben ezt a jogot gyakorolják;

vámmentesen hozhatnak be egy saját személyes használatukra szolgáló gépkocsit, amelyet a legutolsó tartózkodási helyük vagy állampolgárságuk szerinti országban, az ezen ország belső piacán érvényes feltételek mellett szereztek meg, illetve azt vámmentesen újra kivihetik, mindkét esetben az érintett állam kormánya által szükségesnek ítélt feltételeknek megfelelően.

13. cikk

A Közösségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai a Közösségek által számukra fizetett illetmények, bérek és járandóságok után kötelesek adót fizetni a Közösségek javára a Tanács által a Bizottság javaslata alapján meghatározott feltételeknek és eljárásnak megfelelően.

A Közösségek által számukra kifizetett illetmények, bérek és járandóságok tekintetében nemzeti adókötelezettség alól mentességet élveznek.

14. cikk

A jövedelemadó, a vagyonadó és az örökösödési adó alkalmazásakor, valamint a Közösségek tagállamai között a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozóan kötött egyezmények alkalmazásakor a Közösségek azon tisztviselőit és egyéb alkalmazottait, akik – kizárólag a Közösség szolgálatában végzett feladataik ellátása miatt – a Közösség szolgálatába történő belépéskor az adózás szempontjából lakóhelyük szerinti országon kívüli tagállam területére helyezik át tartózkodási helyüket, mind a tényleges tartózkodási helyük szerinti országban, mind az adózás szempontjából lakóhelyük szerinti országban úgy kezelik, mintha ez utóbbi országban tartanák fent lakóhelyüket, amennyiben ez az ország tagja a Közösségeknek. Ezt a rendelkezést alkalmazni kell a házastársakra is, amennyiben ez utóbbiak nem végeznek külön kereső tevékenységet, illetve az e cikkben említett személyek által eltartott és az ő gondozásuk alatt álló gyermekekre is.

Az előző bekezdésben említett személyeknek a tartózkodásuk szerinti országban található ingó vagyona ebben az országban mentességet élvez az örökösödési adó alól; az adó megállapítása céljából az ilyen tulajdont úgy kell tekinteni, mintha az adózás szempontjából lakóhely szerinti országban volna található, figyelemmel harmadik országok jogaira, valamint a kettős adóztatásra vonatkozó nemzetközi egyezmények rendelkezéseinek lehetséges alkalmazására is.

E cikk rendelkezéseinek alkalmazásakor a kizárólag egyéb nemzetközi szervezetek szolgálatában végzett feladatok ellátása érdekében megszerzett lakóhelyek nem vehetők figyelembe.

15. cikk

A Tanács a Bizottság javaslata alapján, egyhangúlag meghatározza a Közösségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai szociális biztonsági juttatásainak rendszerét.

16. cikk

A Tanács a Bizottság javaslata alapján és az érintett intézményekkel folytatott konzultációt követően meghatározza a közösségi tisztviselők és egyéb alkalmazottak azon kategóriáit, akikre a 12. cikket, a 13. cikk második bekezdését és a 14. cikket részben vagy egészben alkalmazni kell.

Az e kategóriákba tartozó tisztviselők és egyéb alkalmazottak nevét, besorolását és címét időről időre továbbítani kell a tagállamok kormányainak.

VI. FEJEZET

A HARMADIK ORSZÁGOK EURÓPAI KÖZÖSSÉGEKHEZ AKKREDITÁLT KÉPVISELETEINEK KIVÁLTSÁGAI ÉS MENTESSÉGEI

17. cikk

Az a tagállam, amelynek területén a Közösségek székhelye található, a harmadik országoknak a Közösségekhez akkreditált képviseletei számára a szokásos diplomáciai mentességeket és kiváltságokat biztosítja.

VII. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

18. cikk

A Közösségek tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak kizárólag a Közösségek érdekében lehet különféle kiváltságokat, mentességeket és könnyítéseket adni.

Valamennyi közösségi intézmény köteles visszavonni az egyes tisztviselői vagy egyéb alkalmazottai részére biztosított mentességet olyan esetben, amikor az illető intézmény megítélése szerint a mentesség visszavonása nem ellentétes a Közösségek érdekével.

19. cikk

A közösségi intézmények e jegyzőkönyv alkalmazása érdekében kötelesek együttműködni az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival.

20. cikk

A 12–15. és a 18. cikket a Bizottság tagjaira is alkalmazni kell.

21. cikk

A 12–15. és a 18. cikket alkalmazni kell a Bíróság bíráira, főtanácsnokaira, hivatalvezetőjére, valamint segédelőadóira, továbbá az Elsőfokú Bíróság tagjaira és hivatalvezetőjére; ez a rendelkezés a Bíróság alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 3. cikkének a bírák bírósági eljárások alóli mentességére vonatkozó rendelkezéseit nem érinti.

22. cikk

Ezt a jegyzőkönyvet továbbá – a Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyvben foglaltak sérelme nélkül – alkalmazni kell az Európai Beruházási Bankra, a Bank szerveinek tagjaira, alkalmazottaira, valamint a tagállamoknak a Bank tevékenységében részt vevő képviselőire.

Az Európai Beruházási Bank tőkeemelés esetén mentességet élvez továbbá a Bank székhelye szerinti államban az adózás valamennyi formája és minden egyéb közteher, valamint az ezekkel kapcsolatos alakiságok alól. Hasonlóképpen, a Bank megszüntetése vagy felszámolása sem keletkeztet semmiféle közteher-fizetési kötelezettséget. Végezetül, a Bank és szervei által a Bank alapokmányának megfelelően végzett tevékenységek nem esnek forgalmiadó-fizetési kötelezettség hatálya alá.

23. cikk

Ezt a jegyzőkönyvet a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv rendelkezéseinek sérelme nélkül az Európai Központi Bankra, szerveinek tagjaira és személyzetére is alkalmazni kell.

Az Európai Központi Bank tőkeemelés esetén mentességet élvez továbbá a Bank székhelye szerinti államban az adózás valamennyi formája és minden egyéb közteher, valamint az ezekkel kapcsolatos alakiságok alól. A Banknak és szerveinek a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányának megfelelően végzett tevékenységei nem esnek forgalmiadó-fizetési kötelezettség hatálya alá.

A fenti rendelkezéseket az Európai Monetáris Intézetre is alkalmazni kell. Az EMI megszüntetése vagy felszámolása nem keletkeztet semmiféle közteher-fizetési kötelezettséget.

FENTIEK HITELÉÜL az alulírott meghatalmazottak aláírták ezt a jegyzőkönyvet.

Kelt Brüsszelben, az ezerkilencszázhatvanötödik év április havának nyolcadik napján.

AZ A. MELLÉKLET FÜGGELÉKE

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK KIVÁLTSÁGAIRÓL ÉS MENTESSÉGEIRŐL SZÓLÓ JEGYZŐKÖNYV SVÁJCBAN TÖRTÉNŐ ALKALMAZÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁS

1. Az alkalmazás kiterjesztése Svájcra

Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvben (a továbbiakban: a jegyzőkönyv) a tagállamokra történő hivatkozások a következő rendelkezések eltérő rendelkezései hiányában Svájcra is alkalmazandók.

2. Az Ügynökség mentessége a közvetett adózás alól (beleértve a héát)

A svájci hozzáadottérték-adó (héa) nem vonatkozik a Svájcból exportált javakra és szolgáltatásokra. A svájci Ügynökség hivatalos használatára biztosított javak és szolgáltatások esetében a jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban a héamentesség visszatérítéssel alkalmazandó. A héamentesség akkor adható meg, ha a számlán vagy az azzal egyenértékű dokumentumon feltüntetett javak és szolgáltatások beszerzési ára legalább 100 svájci frank (adóval együtt).

A héa-visszatérítés a svájci formanyomtatványnak a Szövetségi Adóhivatal héafőosztályánál történő bemutatása ellenében adható meg. Főszabály szerint a visszatérítési kérelmek a szükséges dokumentumokkal együtt való benyújtásuktól számított három hónapon belül kerülnek feldolgozásra.

3. Az Ügynökség személyzetéhez kapcsolódó szabályok alkalmazási eljárása

Tekintettel a jegyzőkönyv 13. cikkének (2) bekezdésére, Svájc a nemzeti jog alapelveivel összhangban az 549/69/Euratom, ESZAK, EGK tanácsi rendelet (1) 2. cikke szerinti ügynökségi tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak mentességet biztosít a szövetségi, kantonális és helyi adókötelezettség alól a Közösség által számukra kifizetett és a saját hasznára belső adó tárgyát képező illetmények, bérek és járandóságok tekintetében.

Svájc nem tekintendő e függelék 1. pontja értelmében a jegyzőkönyv 14. cikkének alkalmazásában tagállamnak.

Az Ügynökség tisztviselői és egyéb alkalmazottai, valamint a Közösség tisztviselőire és egyéb alkalmazottaira alkalmazandó társadalombiztosítási rendszerbe tartozó családtagjaik nem kötelesek csatlakozni a svájci társadalombiztosítási rendszerhez.

Az Európai Közösségek Bírósága kizárólagos joghatósággal rendelkezik az Ügynökség vagy a Bizottság és személyzete közötti kapcsolatokra vonatkozóan a 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet (2), illetve a közösségi jog munkafeltételeket meghatározó egyéb rendelkezéseinek alkalmazása tekintetében.

(1) A Tanács 1969. március 25-i 549/69/Euratom, ESZAK, EGK rendelete az Európai Közösségeknek, a Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 12. cikke, 13. cikkének második bekezdése és 14. cikke rendelkezéseinek hatálya alá tartozó tisztviselői és egyéb alkalmazottai kategóriáinak megállapításáról (HL L 74., 1969.3.27., 1. o.). A legutóbb az 1749/2002/EK, Euratom rendelettel (HL L 264., 2002.10.2., 13. o.) módosított rendelet.

(2) A Tanács 1968. február 29-i 259/68/EGK, Euratom, ESZAK rendelete az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról, egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről, valamint a Bizottság tisztviselőire ideiglenesen alkalmazandó különleges intézkedések bevezetéséről (HL L 56., 1968.3.4., 1. o.). A legutóbb a 2104/2005/EK, Euratom rendelettel (HL L 337., 2005.12.22., 7. o.) módosított rendelet.

B. MELLÉKLET

PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉS AZ EURÓPAI REPÜLÉSBIZTONSÁGI ÜGYNÖKSÉG TEVÉKENYSÉGEINEK SVÁJCI RÉSZTVEVŐI TEKINTETÉBEN

1. cikk

Közvetlen tájékoztatás

Az Ügynökség és a Bizottság közvetlen kapcsolatban áll minden svájci székhellyel rendelkező és az Ügynökség tevékenységében szerződő félként, az Ügynökség programjaiban részvevőként, az Ügynökség vagy a Közösség költségvetéséből kifizetésben részesülő személyként vagy alvállalkozóként részt vevő természetes vagy jogi személlyel. E személyek közvetlenül a Bizottsághoz és az Ügynökséghez küldenek minden olyan fontos információt vagy dokumentumot, amelyet az e határozatban említett eszközök és a megkötött szerződések vagy megállapodások alapján kötelességük benyújtani, benyújtanak továbbá az előbbiek értelmében hozott minden döntést.

2. cikk

Ellenőrzések

1. Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletnek (1) és az Ügynökség igazgatótanácsa által elfogadott pénzügyi rendeleteknek, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. december 23-i 2343/2002/EK, Euratom rendeletnek (2) és az e határozatban említett egyéb eszközöknek megfelelően a svájci székhelyű kedvezményezettekkel kötött szerződések és megállapodások, illetve a velük együtt hozott határozatok előírhatnak az Ügynökség és a Bizottság tisztviselői vagy az Ügynökség és a Bizottság által kijelölt más személy által a kedvezményezettek vagy alvállalkozóik helyiségeiben bármikor lebonyolítható tudományos, pénzügyi, technológiai vagy egyéb ellenőrzéseket.

2. Az Ügynökség és a Bizottság tisztviselői, illetve az Ügynökség és a Bizottság által kijelölt egyéb személyek számára megfelelő hozzáférést kell biztosítani a helyiségekhez, a munkákhoz és a dokumentumokhoz, illetve az ellenőrzések elvégzéséhez szükséges információkhoz, beleértve azok elektronikus formáját is. A hozzáférési jogot kifejezetten meg kell állapítani az e határozatban említett eszközök végrehajtása érdekében kötött szerződésekben és megállapodásokban.

3. Az Európai Közösségek Számvevőszéke ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint a Bizottság.

4. Az ellenőrzések e határozat hatályon kívül helyezése után öt évig, illetve a megkötött szerződések vagy megállapodások és a meghozott határozatok értelmében bonyolíthatók le.

5. A Svájci Szövetségi Számvevőszéket előzetesen értesítik a svájci területen végrehajtott ellenőrzésekről. Ez az értesítés nem képezi az ellenőrzés végrehajtásának jogi feltételét.

3. cikk

Helyszíni ellenőrzések

1. E határozat alapján és az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11-i 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (3) meghatározott előírások és feltételek mellett a Bizottság (OLAF) számára engedélyezett a helyszíni ellenőrzések és vizsgálatok elvégzése Svájc területén.

2. A helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat a Bizottság a Svájci Szövetségi Számvevőszékkel vagy a Svájci Szövetségi Számvevőszék által kijelölt más illetékes svájci hatóságokkal szoros együttműködésben készíti elő és bonyolítja le, és időben értesíti az(oka)t az ellenőrzések és vizsgálatok tárgyáról, céljáról és jogalapjáról annak érdekében, hogy az(ok) minden szükséges segítséget biztosíthasson (biztosíthassanak). Ennek érdekében a svájci illetékes hatóságok tisztviselői részt vehetnek a helyszíni ellenőrzéseken és vizsgálatokon.

3. Ha az érintett svájci hatóságok úgy kívánják, a helyszíni ellenőrzéseket a svájci hatóságok és a Bizottság közösen végezhetik.

4. Amennyiben a program részvevői ellenállnak a helyszíni ellenőrzésnek vagy vizsgálatnak, a svájci hatóságok a nemzeti szabályokkal összhangban eljárva minden segítséget kötelesek biztosítani a közösségi felügyelőknek, amely a helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat lefolytatására vonatkozó kötelességük teljesítése érdekében szükséges.

5. A Bizottság minden, szabálytalansággal kapcsolatos, a helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat folyamán tudomására jutott tényt vagy gyanút azonnal jelent a Svájci Szövetségi Számvevőszéknek. A Bizottság minden esetben tájékoztatja a fent említett hatóságot az ilyen helyszíni ellenőrzés eredményéről.

4. cikk

Információk és konzultáció

1. E melléklet megfelelő végrehajtása érdekében az illetékes svájci és közösségi hatóságok rendszeresen információt cserélnek, és bármely fél kérésére konzultálnak egymással.

2. Az illetékes svájci hatóság késedelem nélkül értesíti az Ügynökséget és a Bizottságot az e határozatban említett eszközök alkalmazása szerint létrejött szerződés vagy megállapodás létrejöttével és végrehajtásával összefüggő szabálytalansággal kapcsolatosan tudomására jutott minden tényről vagy gyanúról.

5. cikk

Bizalmas kezelés

Az e melléklet alapján közölt vagy fogadott információ, formájától függetlenül, a szakmai titoktartás hatálya alá tartozik, és ugyanolyan védelemben részesül, mint a hasonló információ a svájci jog és a közösségi intézményekre vonatkozó megfelelő rendelkezések szerint. Az ilyen információt csak olyan személyekkel szabad közölni a közösségi intézményeken belül, a tagállamokban vagy Svájcban, amelyeknek feladatkörüknél fogva azt ismerniük kell, s azt csak a szerződő felek pénzügyi érdekei hatékony védelmének biztosítása céljából szabad felhasználniuk.

6. cikk

Közigazgatási intézkedések és szankciók

A svájci büntetőjog sérelme nélkül az Ügynökség vagy a Bizottság az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelettel és a 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelettel, illetve az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelettel (4) összhangban közigazgatási intézkedéseket és szankciókat szabhat ki.

7. cikk

Behajtás és végrehajtási eljárás

Az Ügynökség vagy a Bizottság e határozat hatálya alá tartozó határozatai, amelyek – az államokat kivéve – a jogalanyokra vagyoni kötelezettséget rónak, végrehajthatók Svájcban.

A végrehajtási végzést a svájci kormány által kinevezett hatóság az okmány hitelességének megvizsgálásán túl más ellenőrzés nélkül adja ki, és erről értesíti az Ügynökséget vagy a Bizottságot. A végrehajtás a svájci eljárási szabályokkal összhangban történik. A végrehajtási okirat jogszerűségének vizsgálata az Európai Közösségek Bírósága hatáskörébe tartozik.

Az Európai Közösségek Bíróságának bírósági kikötés alapján hozott ítélete azonos feltételek mellett végrehajtható.

(1) HL L 248., 2002.9.16., 1. o.

(2) HL L 357., 2002.12.31., 72. o.

(3) HL L 292., 1996.11.15., 2. o.

(4) HL L 312., 1995.12.23., 1. o.

C. MELLÉKLET

A TANÁCS NYILATKOZATA A BIZOTTSÁGOKBAN VALÓ SVÁJCI RÉSZVÉTELRŐL

—

Az Európai Unió Tanácsa egyetért azzal, hogy az Európai Közösség és Svájc között létrejött megállapodás záróokmányához csatolt, a bizottságokban való svájci részvételről szóló nyilatkozat a továbbiakban a következő francia bekezdéssel egészül ki: „az 549/2004/EK rendelet értelmében létrejött bizottság (az egységes égbolttal foglalkozó bizottság)”.

—

Az Európai Unió Tanácsa egyetért azzal, hogy az 1999. június 21-én aláírt és a Tanács által 2002. április 4-én elfogadott, az Európai Közösség és Svájc között létrejött megállapodás záróokmányában található, a bizottságokban való svájci részvételről szóló nyilatkozat a továbbiakban a következő francia bekezdéssel együtt olvasandó: „Az 1592/2002/EK rendelet értelmében létrejött bizottság”.

		ISSN 1725-5090
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 34

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	51. évfolyam 2008. február 8.

Tartalom	I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező	Oldal
	RENDELETEK
	A Bizottság 115/2008/EK rendelete (2008. február 7.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék belépési árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	1

	III Az EU-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok
	AZ EU-SZERZŐDÉS V. CÍME ALAPJÁN ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK
*	A Tanács 2008/101/KKBP határozata (2008. január 28.) az Európai Unió csádi köztársasági és közép-afrikai köztársasági katonai műveletének megkezdéséről (EUFOR Tchad/RCA)	39

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	IL	143,2
	JO	84,0
	MA	48,6
	TN	111,3
	TR	93,2
	ZZ	96,1
0707 00 05	EG	208,2
	JO	187,5
	MA	130,0
	TR	126,0
	ZZ	162,9
0709 90 70	MA	56,3
	TR	149,9
	ZZ	103,1
0805 10 20	EG	44,1
	IL	50,8
	MA	62,0
	TN	50,0
	TR	66,4
	ZZ	54,7
0805 20 10	IL	106,7
	MA	106,8
	TR	101,8
	ZZ	105,1
0805 20 30 , 0805 20 50 , 0805 20 70 , 0805 20 90	CN	41,9
	EG	76,3
	IL	70,6
	JM	97,3
	MA	133,4
	TR	115,1
	US	60,6
	ZZ	85,0
0805 50 10	EG	73,4
	IL	135,3
	MA	83,2
	TR	116,4
	ZZ	102,1
0808 10 80	CA	103,0
	CN	91,7
	MK	39,9
	US	113,2
	ZZ	87,0
0808 20 50	CN	65,9
	US	107,7
	ZA	99,1
	ZZ	90,9

	II Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező
	HATÁROZATOK
	Bizottság
	2008/99/EK, Euratom
*	A Bizottság határozata (2007. december 19.) az Európai Atomenergia-közösségnek a nukleáris anyagok és a nukleáris létesítmények fizikai védelméről szóló egyezményhez történő csatlakozásáról	3
	NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK
	Bizottság
	2008/100/EK
*	A légi közlekedésről szóló, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött megállapodással létrehozott Közösség–Svájc Légiközlekedési Vegyes Bizottság 1/2007 határozata (2007. december 5.) a légi közlekedésről szóló, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött megállapodás mellékletének helyettesítéséről	19