I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező

II Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező

13.12.2007

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 327/10

A TANÁCS HATÁROZATA

(2007. december 5.)

a Tanács Főtitkárságához kirendelt nemzeti szakértőkre és nemzeti katonai állományra vonatkozó szabályokról, valamint a 2003/479/EK határozat hatályon kívül helyezéséről

(2007/829/EK)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 28. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 207. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1)

A kirendelt nemzeti szakértőknek (a továbbiakban: KNSZ) és a kirendelt nemzeti katonai állománynak (a továbbiakban: kirendelt katonai állomány) lehetővé kell tenni, hogy magas szintű tudásukat és szakmai hozzáértésüket a Tanács Főtitkársága (a továbbiakban: Főtitkárság) felhasználhassa, különösen azokon a területeken, ahol e szakértelem nem áll könnyen rendelkezésre.

(2)	E határozatnak elő kell mozdítania az európai politikákkal kapcsolatos szakmai tapasztalat és tudás cseréjét úgy, hogy a Főtitkársághoz ideiglenes jelleggel szakértőket rendel ki a tagállamok közigazgatásából vagy nemzetközi szervezetektől.

(3)	A KNSZ-t a tagállamok közigazgatásából, illetve nemzetközi szervezetektől kell kiválasztani.

(4)	A KNSZ-eknek és a kirendelt katonai állomány tagjainak e határozatban megállapított jogai és kötelezettségei biztosítják, hogy feladataikat kizárólag a Főtitkárság érdekében végezzék.

(5)	A KNSZ-ek és a kirendelt katonai állomány tagjai – munkájuk ideiglenes jellegét és különleges jogállásukat szem előtt tartva – a Főtitkárság nevében nem vállalhatnak felelősséget annak közjogi jogosítványai gyakorlása tekintetében, kivéve az e határozatban előírt eltéréseket.

(6)	E határozatnak kell megállapítania a KNSZ és a kirendelt katonai állomány alkalmazására vonatkozó minden feltételt, és azokat a kiadásokat fedező költségvetési előirányzatok eredetétől függetlenül kell alkalmazni.

(7)	Emellett az Európai Unió Katonai Törzsének létrehozása érdekében különleges rendelkezéseket kell hozni a Főtitkársághoz kirendelt katonai állomány tagjai tekintetében.

(8)

Tekintettel arra, hogy ezek a szabályok a 2003/479/EK tanácsi határozatban (1) megállapítottak helyébe lépnek, e határozatot hatályon kívül kell helyezni anélkül, hogy az említett határozatnak e határozat hatálybalépésének pillanatában folyamatban lévő kirendelésekre való alkalmazásának folytonossága sérülne,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Hatály

(1) E szabályok a tagállamok közigazgatási szervei által a Tanács Főtitkársághoz (a továbbiakban: Főtitkárság) kirendelt nemzeti szakértőkre (a továbbiakban: KNSZ) vonatkoznak. Ezeket a nemzetközi szervezetektől kirendelt szakértőkre is alkalmazni kell.

(2) Az e szabályok hatálya alá tartozó személyek saját munkaadójuk alkalmazásában maradnak kirendelésük időtartama alatt, és illetményüket is ugyanezen munkaadótól kapják.

(3) A KNSZ alkalmazását a Főtitkárság végzi saját igényeinek és költségvetési lehetőségeinek megfelelően. Ezen alkalmazás módját a főtitkárhelyettes határozza meg.

(4) A KNSZ-nek valamely tagállam állampolgárának kell lennie, kivéve, ha a főtitkárhelyettes olyan eltérést állapít meg, amely nem alkalmazható a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP), valamint az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) területén. A KNSZ-t a tagállamok állampolgárai közül a lehető legszélesebb földrajzi alapon kell toborozni. A tagállamok és a Főtitkárság együttműködnek annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítsák a férfiak és nők közötti egyensúlyt és az esélyegyenlőség elvének tiszteletben tartását.

(5) A kirendelés a Főtitkárság Személyzeti és Adminisztrációs Főigazgatósága, valamint az érintett tagállam állandó képviselete vagy adott esetben a nemzetközi szervezet közötti levélváltás útján történik. A levélváltásban meg kell említeni a kirendelés helyét. A Főtitkárságnál tevékenykedő KNSZ-re vonatkozó szabályokat csatolni kell a levélváltáshoz.

2. cikk

A kirendelés időtartama

(1) A kirendelés időtartama hat hónapnál nem lehet rövidebb, és nem haladhatja meg a két évet, illetve azt követően meghosszabbítható, összesen négy évet meg nem haladó időtartamra.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a KNSZ katonai és polgári műveletek előkészítésében és/vagy azok megkezdésének tanulmányozásában való részvétel céljából történő kirendelésének időtartama hat hónapnál rövidebb is lehet.

(3) A kirendelésre szánt időtartamot előre, az 1. cikk (5) bekezdése rendelkezésének megfelelő levélváltásban kell meghatározni. Ugyanezen eljárás vonatkozik a kirendelés időtartama meghosszabbításának esetére.

(4) A Főtitkárságnál már korábban szolgálatot teljesítő KNSZ-t az egy személy által a Főtitkárság szolgálatainál eltölthető leghosszabb időtartamot meghatározó belső szabályozásnak megfelelően újra ki lehet rendelni, a következő feltételekre is figyelemmel:

a)	a KNSZ-nek továbbra is meg kell felelnie a kirendelés feltételeinek;

az előző kirendelés vége és bármely további kirendelés között legalább hatéves időtartamnak kell eltelnie; amennyiben a KNSZ az első kirendelés végén újabb szerződést kapott, a hatéves időtartam ez utóbbi szerződés lejártával kezdődik. E rendelkezés nem akadályozza, hogy a Főtitkárság elfogadja egy olyan KNSZ kirendelését, akinek az első kirendelése négy évnél rövidebb ideig tartott, de ez esetben az új kirendelés nem haladhatja meg a négyéves időtartam le nem járt részét;

c)	a b) pontban megjelölt időszak három évre rövidül, amennyiben az első kirendelés időtartama hat hónapnál rövidebb.

3. cikk

A kirendelés helye

A KNSZ kirendelési helye Brüsszel, a Főtitkárság összekötő hivatala, vagy bármilyen más hely, ahol az Európai Unió a Tanács által hozott határozat keretében tevékenykedik. A kirendelés helye a kirendelés folyamán módosulhat az 1. cikk (5) bekezdésének megfelelő újabb levélváltás útján, amennyiben az eredeti levélváltás nem tartalmazta a kirendelés helyszíne megváltozásának lehetőségét. A KNSZ-t kirendelő közigazgatási szervet tájékoztatják a kirendelés helyszínének esetleges megváltozásáról.

4. cikk

Feladatok

(1) A nemzeti szakértő segíti a Főtitkárság tisztviselőit és ideiglenesen megbízott alkalmazottait, és végrehajtja a neki kijelölt feladatokat.

A végrehajtandó feladatokat a Főtitkárság és a nemzeti szakértőt kirendelő közigazgatási szerv között létrejött kölcsönös megállapodásban kell meghatározni a szolgálatok érdekében, figyelemmel a jelölt képesítéseire.

(2) A KNSZ csak az alábbiak szerint vesz részt a missziókban és az üléseken:

a)	egy főtitkársági tisztviselő vagy ideiglenesen megbízott alkalmazott kíséretében; vagy

b)	megfigyelőként vagy kizárólag tájékoztatási célokra, ha egyedül van.

A KNSZ a Főtitkárságot nem vonhatja be külső kötelezettségvállalásba, kivéve, ha a főtitkár/főképviselő felügyelete alatt az érintett szolgálat főigazgatója arra különleges megbízást adott.

(3) A Főtitkárság felelős a KNSZ által elvégzett feladatok eredményének jóváhagyásáért.

(4) Az érintett főtitkársági szolgálatok, a KNSZ munkaadója és a KNSZ megtesz minden lehetségest annak érdekében, hogy a kirendelés tartama alatt elkerüljön a KNSZ megbízatásaival kapcsolatos minden lehetséges érdekellentétet vagy ilyen ellentétnek a látszatát. E célból a Főtitkárság kellő időben tájékoztatja a KNSZ-t és a munkaadót a tervezett feladatról, és mindegyiküket felkéri annak írásbeli megerősítésére, hogy nem tudnak olyan okról, amelynek következtében a KNSZ-t ne lehetne az adott feladattal megbízni. A KNSZ-t felkérik, hogy nyilatkozzon különösen a családi körülményei (a közeli hozzátartozói szakmai tevékenységei vagy saját, illetve hozzátartozói jelentős pénzügyi érdekeltségei) és a javasolt feladat között a kirendelés során fennálló bármely lehetséges ellentétről.

A munkaadó és a KNSZ vállalja, hogy a Főtitkárságot értesíti minden változásról, amely a kirendelés során a körülményeiben bekövetkezett, és amely ilyen ellentétet eredményezhet.

(5) Ha a Főtitkárság úgy ítéli meg, hogy a KNSZ-re bízott feladatok jellege különleges óvintézkedéseket követel, a KNSZ kirendelése előtt végre kell hajtani a biztonsági vizsgálatot.

(6) Amennyiben a (2), (3), (4) és (7) bekezdés rendelkezéseit nem tartották be, a Főtitkárság a 8. cikk (2) bekezdése c) pontjának feltételei alapján megszüntetheti a KNSZ kirendelését.

(7) Az (1) bekezdés első albekezdésében, valamint a (2) bekezdés első albekezdésében foglaltaktól eltérően, a főtitkárhelyettes – azon szolgálat főigazgatójának javaslatára, ahová a KNSZ-t kirendelték – egyedi feladatok elvégzésével, valamint egy vagy több egyedi misszió végrehajtásával bízhatja meg a KNSZ-t, miután meggyőződött arról, hogy nem áll fenn érdekellentét.

5. cikk

Jogok és kötelezettségek

(1) A kirendelés során:

a)	a KNSZ feladatának végrehajtása során és viselkedésével kizárólag a Tanács érdekeit tartja szem előtt;

b)	a KNSZ tartózkodik minden olyan tevékenységtől és különösen minden olyan nyilvános véleménynyilvánítástól, amely a Főtitkárságnál betöltött tisztségével függ össze;

c)	az a KNSZ, akit megbízatásának végrehajtása során arra kérnek fel, hogy döntést hozzon egy olyan ügyben, amelynek kezelése vagy eredménye tekintetében olyan személyes érdekeltsége van, amely befolyásolhatja a függetlenségét, köteles tájékoztatni azon szolgálat főigazgatóját, ahová őt kirendelték;

a KNSZ sem egyedül, sem másokkal együtt nem hozhat és/vagy hozathat nyilvánosságra az Európai Unió munkájával foglalkozó szöveget, ha erre vonatkozóan nem szerezte meg a Főtitkárság hatályos feltételeinek és szabályainak megfelelő engedélyt. Az engedély csak abban az esetben tagadható meg, ha a tervezett kiadvány sértené az Európai Unió érdekeit;

e)	a KNSZ-nek a feladataként elvégzett munkájához fűződő minden joga a Főtitkárság tulajdonát képezi;

f)	a KNSZ-nek a kirendelés helyén vagy attól olyan távolságban kell tartózkodnia, amely tevékenysége megfelelő végrehajtásával összeegyeztethető;

g)	a KNSZ segítséget nyújt és tanácsot ad a kirendelés helye szerinti felettesének, és a rábízott feladatok teljesítéséről felettesének kell beszámolnia;

h)	tisztségének gyakorlása során a KNSZ nem fogadhat el utasításokat munkaadójától vagy nemzeti kormányától. Nem végezhet semmilyen szolgáltatást sem munkaadója, sem pedig kormányok vagy bármely más személy, magánvállalat vagy közigazgatás részére.

(2) A kirendelés időtartama alatt és azt követően a KNSZ-nek a legnagyobb titoktartással kell eljárnia a megbízatása során vagy azzal kapcsolatban tudomására jutott valamennyi tény és információ tekintetében. Jogosulatlan személynek semmilyen formában nem fedhet fel törvényesen nyilvánosságra nem hozott dokumentumot vagy információt, és azokat személyes előnyére sem használhatja fel.

(3) A kirendelés befejeztével a KNSZ továbbra is köteles feddhetetlenül és titoktartással eljárni az új feladatai elvégzésében és bizonyos tisztségek vagy előnyök elfogadásakor.

E célból a KNSZ-nek a kirendelést követő három évig azonnal tájékoztatnia kell a Főtitkárságot minden olyan megbízatásról vagy feladatról, amelyet a munkaadója részére végre kell hajtania, és amely valószínűleg érdekellentétet okozhat a kirendelés során végrehajtott feladataival kapcsolatban.

(4) A KNSZ-t kötik a Főtitkárságnál hatályban lévő biztonsági szabályok.

(5) Amennyiben a kirendelés időtartama alatt az (1), (2) és (4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem tartják be, a Főtitkárság a 8. cikk (2) bekezdése c) pontjának rendelkezései alapján jogosult megszüntetni a KNSZ kirendelését.

6. cikk

Szint, szakmai tapasztalat és nyelvismeret

(1) A KNSZ-nek legalább hároméves, teljes munkaidős tapasztalattal kell rendelkeznie olyan közigazgatási, tudományos, technikai, tanácsadói vagy felügyeleti munkakörben, amely az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatában és a Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételekben meghatározott AD vagy AST csoportnak felel meg. A kirendelés előtt a KNSZ munkaadója a szakértőnek a megelőző 12 hónapról munkavállalói igazolást bocsát a Főtitkárság rendelkezésére.

(2) A KNSZ-nek feladatai ellátásához egy közösségi nyelv alapos ismeretével és egy másik nyelv kielégítő ismeretével kell rendelkeznie.

7. cikk

A kirendelés felfüggesztése

(1) A Főtitkárság engedélyt adhat a kirendelés felfüggesztésére, és meghatározhatja a vonatkozó feltételeket. A felfüggesztés során:

a)	a 15. és 16. cikkben említett juttatásokat nem kell kifizetni;

b)	a 18. és 19. cikkben említett költségeket csak akkor kell kifizetni, ha a felfüggesztés a Főtitkárság kérésére történik.

(2) A Főtitkárságnak tájékoztatnia kell a KNSZ munkaadóját.

8. cikk

A kirendelés megszüntetése

(1) A (2) bekezdésre is figyelemmel, a kirendelést a Főtitkárság vagy a KNSZ munkaadója kérésére lehet megszüntetni, három hónapos felmondási idővel. A kirendelés a KNSZ kérésére is megszüntethető ugyanilyen felmondási idővel és a Főtitkárság beleegyezésével.

(2) A kirendelés felmondási idő nélkül is megszüntethető egyes rendkívüli körülmények esetén:

a)	a KNSZ munkaadója által, amennyiben annak alapvető érdekei így kívánják;

b)	a Főtitkárság és a munkaadó közötti megállapodással a KNSZ-nek mindkét félhez intézett kérésére, ha a KNSZ alapvető személyes vagy szakmai érdekei így kívánják;

c)	a Főtitkárság által, amennyiben a KNSZ nem teljesíti az e szabályokban foglalt kötelezettségségeit. A KNSZ ezt megelőzően lehetőséget kap arra, hogy védekezzen az ellene felhozottakkal szemben.

(3) A (2) bekezdés c) pontja szerinti felmondás esetén a Főtitkárság haladéktalanul tájékoztatja a munkaadót.

II. FEJEZET

MUNKAKÖRÜLMÉNYEK

9. cikk

Szociális biztonság

(1) A kirendelést megelőzően az a munkaadó, amelytől a KNSZ-t kirendelik, igazolja a Főtitkárság részére, hogy a kirendelés időtartama alatt a KNSZ az őt alkalmazó közigazgatási vagy nemzetközi szervezetre vonatkozó szociális biztonságról szóló jogszabályok hatálya alatt marad, és az illető szervezet vállalja a külföldön felmerülő költségeket.

(2) A KNSZ-t a kirendelés megkezdésétől a Főtitkárság biztosítja baleseti kockázat ellen. Azon a napon, amikor a nemzeti szakértő megjelenik a Személyzeti és Adminisztrációs Főigazgatóságon a kirendelésével kapcsolatos ügyviteli formalitások intézése céljából, a Főtitkárság ellátja a biztosítás feltételeit tartalmazó dokumentummal.

(3) Amennyiben egy misszió keretében, amelyben a KNSZ a 4. cikk (2) bekezdésének és a 20. cikknek megfelelően részt vesz, vagy amennyiben a kirendelés helyéből fakadó specifikus kockázatok miatt kiegészítő vagy egyedi biztosításra van szükség, annak költségeit a Tanács Főtitkársága vállalja.

10. cikk

Munkaidő

(1) A munkaidő tekintetében a Főtitkárságnál érvényes szabályok irányadóak a KNSZ számára. E szabályokat a főtitkárhelyettes módosítja, ha a szolgálat igényei így kívánják.

(2) A KNSZ a kirendelés időtartama alatt teljes munkaidőben teljesít szolgálatot. Valamely főigazgatóság kellően indokolt kérésére és a Főtitkárság érdekeivel történő összeegyeztethetőségre is figyelemmel a személyzeti és adminisztrációs főigazgató részmunkaidős munkavégzést is engedélyezhet a KNSZ számára, ha ebbe munkaadója is beleegyezik.

(3) Ha a KNSZ-nek engedélyezték a részmunkaidős munkavégzést, a KNSZ-nek legalább a rendes munkaidő felében kell dolgoznia.

(4) A Főtitkárságnál hatályban lévő, a folyamatos vagy váltott műszakos munkarendben történő munkavégzésre, illetve ügyeletre vonatkozó juttatások a KNSZ-nek is megítélhetők.

11. cikk

Betegség vagy baleset miatti távollét

(1) Betegség vagy baleset miatti távollét esetén a KNSZ a lehető legrövidebb időn belül értesíti felettesét, és megadja az aktuális lakcímét. Három napot meghaladó távollét esetén orvosi igazolást kell benyújtania, és a Főtitkárság által szervezett orvosi vizsgálatnak is alávethető.

(2) Ha a három napot meg nem haladó, betegség vagy baleset miatti távollétek teljes tartama 12 hónapon belül meghaladja a 12 napot, a KNSZ minden további betegség vagy baleset miatti távollét esetén orvosi igazolást köteles benyújtani.

(3) Amennyiben a betegszabadság tartama meghaladja az egy hónapot vagy a KNSZ által teljesítendő szolgálat idejét, ezek közül a hosszabbat figyelembe véve, a 15. cikk (1) és (2) bekezdésében említett juttatásokat automatikusan fel kell függeszteni. E rendelkezés nem vonatkozik a terhességhez kapcsolódó betegségek esetére. A betegszabadság nem haladhatja meg az érintett személy kirendelésének időtartamát.

(4) Ha azonban a KNSZ a kirendelés során bekövetkező, munkájával összefüggő balesetet szenved, továbbra is teljes összegben megkapja a 15. cikk (1) és (2) bekezdésében előírt juttatásokat a munkaképtelensége teljes időtartama alatt, egészen a kirendelési időszak végéig.

12. cikk

Éves szabadság, különszabadság és munkaszüneti napok

(1) A KNSZ minden teljes szolgálati hónap után két és fél nap szabadságra jogosult (naptári évenként harminc napra).

(2) A szabadságot előzetesen engedélyeztetni kell azzal a szolgálattal, ahová a KNSZ-t kirendelték.

(3) A KNSZ-nek indokolt kérés esetén különszabadság is adható az alábbi esetekben:

—	a nemzeti szakértő házasságkötése esetén két nap,

—	a házastárs súlyos betegsége esetén évente legfeljebb három nap,

—	a házastárs halála esetén négy nap,

—	felmenő ági rokon súlyos betegsége esetén évente legfeljebb két nap,

—	felmenő ági rokon halála esetén két nap,

—	gyermek születése esetén tíz nap, amelyet a születést követő hónapban kell kivenni,

—	gyermek súlyos betegsége esetén évente legfeljebb két nap,

—	hivatalba lépés céljából történő költözés esetén legfeljebb két nap,

—	gyermek halála esetén: négy nap.

Az érdekelt kellően indokolt kérésére 12 hónapos időtartamon belül legfeljebb két nap további különszabadság engedélyezhető.

(4) A KNSZ munkaadójának kellően indokolt kérésére a Főtitkárság 12 hónapos időtartamon belül legfeljebb két nap különszabadságot engedélyezhet, eseti elbírálás alapján.

(5) Részmunkaidős munkavégzés esetén az éves szabadságot arányosan csökkenteni kell.

(6) A kirendelés végéig ki nem vett szabadság a kirendelés időtartamának végével elvész.

(7) A (3) bekezdés nem alkalmazandó a hat hónapnál rövidebb időtartamú kirendelésen levő KNSZ-re. A hat hónapnál rövidebb időtartamú kirendelést teljesítő KNSZ indokolt kérésére azonban – azon szolgálat főigazgatójának döntése alapján, ahová kirendelték – különszabadság adható. E különszabadság nem haladhatja meg a három napot a kirendelés teljes időtartama során. A szabadság engedélyezését megelőzően a fent említett felelős kikéri a személyzeti és adminisztrációs főigazgató véleményét.

13. cikk

Szülési szabadság

(1) A várandós KNSZ-nek húsz hét szülési szabadság jár, amely időtartam alatt a 15. cikkben rendelt juttatásokat kapja. A szabadság az igazolásban feltüntetett várható szülési időpont előtt legfeljebb hat héttel kezdődik, és legkorábban 14 héttel a szülés időpontját követően ér véget. Ikerszülés, koraszülés vagy fogyatékos gyermek születése esetén a szabadság időtartama 24 hét. E rendelkezés alkalmazásában a terhesség 34. hetének vége előtt bekövetkező szülést kell koraszülésnek tekinteni.

(2) Amennyiben a KNSZ munkaadójának nemzeti jogszabályai hosszabb szülési szabadságot biztosítanak, a kirendelést a Főtitkárság által megadott időt meghaladó időszak alatt fel kell függeszteni. Ilyen esetben a felfüggesztés tartamának megfelelő időszakkal kell a kirendelést meghosszabbítani, amennyiben a Főtitkárság jogos érdekei így kívánják.

(3) Másik lehetőségként a KNSZ kérheti, hogy a kirendelés felfüggesztése terjedjen ki a szülésre engedélyezett szabadság teljes időtartamára. Ilyen esetben a felfüggesztés tartamának megfelelő időszakkal kell a kirendelést meghosszabbítani, amennyiben a Főtitkárság jogos érdekei így kívánják.

14. cikk

Kezelés és ellenőrzés

A szabadságok kezelése és ellenőrzése a Főtitkárság igazgatási feladatai közé tartozik. A munkaidő és a távollétek ellenőrzése a főigazgatóság felelőssége, vagy azon szolgálaté, ahová a KNSZ-t kirendelték.

III. FEJEZET

JUTTATÁSOK ÉS KÖLTSÉGEK

15. cikk

Juttatások

(1) A KNSZ-t kirendelése teljes időtartamára napidíj illeti meg. Amennyiben a származási hely és a kirendelés helye közötti távolság 150 kilométer vagy annál kevesebb, a napidíj összege 29,44 EUR. Ha a távolság 150 kilométernél több, a napidíj összege 117,74 EUR.

(2) Ha a KNSZ-nek sem a Főtitkárság, sem a munkaadója nem téríti meg a költözési költségeit, kiegészítő havi juttatást kell részére fizetni a következő táblázat szerint:

A származási hely és a kirendelés helye közötti távolság (km)	Összeg EUR-ban
0 – 150	0
> 150	75,68
> 300	134,54
> 500	218,65
> 800	353,20
> 1 300	555,03
> 2 000	664,37

A juttatást havonta, utólag kell fizetni. A juttatás azon hónap végéig jár, amely hónapban adott esetben a 19. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően sor került a KNSZ költözésére.

(3) E juttatásokat a kiküldetések, az éves szabadság, a szülési szabadság, a különszabadság és a Főtitkárság által kiadott munkaszüneti napok idejére is ki kell fizetni.

(4) A KNSZ kirendelése megkezdésekor előlegként 75 napnak megfelelő napidíjat vesz fel, amely után a jelzett időtartam alatt bármely hasonló juttatásra való jogosultsága megszűnik. Amennyiben a Főtitkársághoz történő kirendelés az előleg kiszámításához figyelembe vett időtartam vége előtt megszűnik, a KNSZ köteles az időtartam hátralévő részének megfelelő összeget visszatéríteni.

(5) Az 1. cikk (5) bekezdésében előírt levélváltáskor a Főtitkárságot tájékoztatni kell az e cikk (1), (2), (7) és (8) bekezdésében említett juttatáshoz hasonló bármely juttatásról, amelyben a KNSZ részesül. Ezek összegét le kell vonni a Főtitkárság által fizetett megfelelő juttatásból.

(6) A napi és a havi juttatásokat évente, visszamenőleges hatály nélkül kell kiigazítani, a Közösség brüsszeli és luxemburgi tisztviselői alapilletményének változása alapján.

(7) A Főtitkárság összekötő hivatalában vagy bármely más olyan helyen tevékenykedő KNSZ esetében, ahol az Unió a Tanács által hozott határozat keretében tevékenykedik, az (1) és (2) bekezdésben említett juttatásokat a személyzeti és adminisztrációs főigazgató kellően indokolt határozata alapján lakhatási támogatás válthatja fel, amennyiben ezt a kirendelés helyén a lakhatási költségekhez kapcsolódó körülmények indokolják.

(8) Ha a kirendelés helye az EU-n kívül található, annak helye alapján meghatározott külön juttatás fizethető a megélhetési költségek vagy a különösen nehéz életkörülmények figyelembevételével a személyzeti és adminisztrációs főigazgató kellően indokolt határozata alapján. A juttatást havonta fizetik, és összege az AD 6 vagy AST 4 besorolási osztály 1. fizetési fokozatába tartozó tisztviselő alapilletményének 10 és 15 %-át teszi ki attól függően, hogy a KNSZ melyik csoportba tartozik.

16. cikk

Kiegészítő átalányjuttatás

(1) Azon eset kivételével, amikor a KNSZ származási helye a kirendelés helyétől kevesebb mint 150 kilométerre található, a szakértő – szükség esetén – kiegészítő átalányjuttatásban részesül, amelynek összege megegyezik a munkaadója által fizetett éves bruttó illetménye (a családi támogatások levonásával) és a Főtitkárság által a 15. cikknek megfelelően fizetett esetleges juttatások, valamint az AD 6 vagy AST 4 besorolási osztály 1. fizetési fokozatába tartozó tisztviselő alapilletménye közötti különbséggel attól függően, hogy a szakértő melyik csoportba tartozik.

(2) E juttatást évente egyszer, visszamenőleges hatály nélkül kell kiigazítani, a Közösség tisztviselői alapilletményének változása alapján.

17. cikk

Az alkalmazás helye, a kirendelés helye, a származási hely és a visszatérés helye

(1) E szabályok értelmében:

—	az alkalmazás helyének minősül az a hely, ahol a KNSZ munkaadója részére a kirendelését közvetlenül megelőzően a tevékenységét végezte,

—	a kirendelés helyének minősül az a hely, ahol a Tanács Főtitkárságának az a szolgálata vagy hivatala található, ahová a KNSZ-t kirendelik, vagy az a hely, ahol a KNSZ a Tanács által hozott határozat keretében tevékenykedik,

—	származási helynek minősül az a hely, ahol a KNSZ munkaadójának székhelye található,

—	a visszatérés helyének minősül az a hely, ahol a KNSZ fő tevékenységét a kirendelés után folytatni fogja.

(2) Amennyiben az alkalmazás helye vagy a visszatérés helye az Európai Unió területén kívül vagy a KNSZ munkaadójának székhelyéül szolgáló helytől eltérő tagállamban található, vagy ha a KNSZ nem végez szakmai tevékenységet a kirendelése vége után, származási helyének az alkalmazás helye vagy a visszatérés helye minősül.

Az alkalmazás helyét, a kirendelés helyét vagy helyeit és a származási helyet az 1. cikk (5) bekezdésében említett levélváltásban kell rögzíteni. A visszatérés helyét a KNSZ munkaadója által kiállított nyilatkozat alapján kell meghatározni.

(3) E cikk alkalmazásában nem vehetők figyelembe a szakértő által a kirendelés helyétől eltérő állam vagy nemzetközi szervezet részére végzett munkából eredő körülmények.

18. cikk

Útiköltség

(1) A KNSZ az alábbi útiköltség-térítésekre jogosult a kirendelés kezdetén, amennyiben alkalmazási helye a kirendelés helyétől 150 kilométert meghaladó távolságra van:

a)	saját részre;

b)	házastársa és eltartott gyermekei részére, feltéve, hogy azok a KNSZ-szel együtt élnek, és a költözés költségeit a Főtitkárság megtéríti.

(2) Amennyiben az utazás nem repülővel történik, az összeget átalánydíjas formában kell megtéríteni, amely a másodosztályú vasúti viteldíjon alapul, pótlékok nélkül. Ugyanez vonatkozik az autóval megtett útra is. Amennyiben a vasúton történő utazás hossza meghaladja az 500 km-t, vagy ha a szokásos útvonalba tengeri átkelés is tartozik, a légi közlekedés ára is visszatéríthető, legfeljebb a kedvezményes árú jegy (PEX vagy APEX) tényleges költségéig, a jegyek és beszállókártyák bemutatásakor.

(3) A KNSZ a saját számára és adott esetben az (1) bekezdés b) pontjában említett személyek tekintetében a kirendelés után a fenti korlátok között útiköltség-térítésre jogosult a visszatérés helyére. A költségtérítés nem jelentheti nagyobb összeg kifizetését, mint amelyre a KNSZ akkor lenne jogosult, ha az alkalmazás helyére térne vissza.

(4) Ha a KNSZ intézkedett az alkalmazás helyéről a kirendelés helyére való költözésről, minden évben átalánydíjas juttatásra jogosult, amelynek összege azonos a kirendelés helyéről a származási helyre történő menettérti utazás költségével saját részére, házastársa és valamennyi eltartott gyermeke részére, a Főtitkárságnál hatályban lévő rendelkezések alapján.

19. cikk

Költözési költségek

(1) A KNSZ a Főtitkárság költségén átviheti berendezési tárgyait és személyes használati tárgyait az alkalmazás helyéről a kirendelés helyére, miután annak előzetes hozzájárulását megkapta a Főtitkárságnál a költözési költségek térítéséről szóló, az adott időpontban hatályban lévő szabályok alapján, feltéve, hogy az alábbi feltételek is teljesülnek:

a)	a kirendelés első időtartama két év;

b)	a nemzeti szakértő alkalmazásának helye a kirendelés helyétől legalább 100 km távolságra van;

c)	a költözést a kirendelés kezdeti időpontjától számított hat hónapon belül be kell fejezni;

d)	a hozzájárulást legalább a költözés tervezett időpontja előtt két hónappal kérni kell;

e)	a költözés költségeit a munkaadó nem téríti meg;

f)	a KNSZ a Főtitkárság részére elküldi az árajánlatok, átvételi elismervények és számlák eredeti példányait, valamint egy olyan igazolást a saját munkaadójától, amely megerősíti, hogy a költözés költségeit nem a munkaadó viseli.

(2) Amennyiben a kirendelés helyére történő költözés költségeit a Főtitkárság megtérítette, a nemzeti szakértő – a (3) bekezdésre is figyelemmel – a kirendelés végén és előzetes engedélyezés után jogosult a kirendelés helyéről a visszatérés helyére történő költözés költségeinek megtérítésére, a Főtitkárságnál a költözési költségek térítéséről szóló, az adott időpontban hatályban lévő szabályok alapján, az (1) bekezdés d) és e) pontjában megállapított feltételekre és az alábbi kiegészítő feltételekre is figyelemmel:

a)	a költözésre nem kerülhet sor a kirendelés végét megelőző hat hónapnál korábbi időpontban;

b)	a költözést a kirendelés végének időpontjától számított hat hónapon belül be kell fejezni;

c)	a kirendelés végén történő költözés költségeinek a Főtitkárság által megtérített összege nem haladhatja meg azon költözés költségeinek összegét, amelyre a KNSZ jogosult lenne, ha az alkalmazásának helyére térne vissza;

d)	a KNSZ a Főtitkárság részére előzetesen elküldte a költözésre vonatkozó árajánlatok és számlák eredeti példányát, valamint egy olyan igazolást a saját munkaadójától, amely megerősíti, hogy nem a munkaadó viseli a költözés költségeinek részét vagy egészét.

(3) Az a KNSZ, akinek kirendelését saját vagy munkaadója kérésére a kirendelés kezdetétől számított két éven belül megszüntetik, a kirendelés végén történő költözés költségeinek megtérítésére nem jogosult.

20. cikk

Missziók és ezek költségei

(1) A 4. cikknek megfelelően a KNSZ kiküldhető.

(2) A misszió költségeit a Főtitkárságnál hatályban lévő szabályoknak megfelelően kell megtéríteni.

21. cikk

Képzés

A KNSZ jogosult részt venni a Főtitkárság által szervezett képzési tanfolyamokon, amennyiben a Főtitkárság érdekei úgy kívánják. A KNSZ-nek a kirendelés utáni szakmai előmenetelével összefüggő ésszerű érdekeit is figyelembe kell venni, amikor döntés születik a tanfolyamon való részvétel engedélyezéséről.

22. cikk

Igazgatási rendelkezések

(1) A KNSZ-nek a kirendelés első napján meg kell jelennie a Személyzeti és Adminisztrációs Főigazgatóság megfelelő szolgálatánál a szükséges ügyviteli formaságok intézése céljából. Feladatai teljesítését a hónap első vagy tizenhatodik napján kell megkezdenie.

(2) A Főtitkárság valamely összekötő hivatalában tevékenykedő KNSZ-nek a kirendelése helyén jelentkeznie kell a Főtitkárság megfelelő szolgálatánál.

(3) A kifizetéseket a Főtitkárság megfelelő szolgálata folyósítja euróban egy Brüsszelben található bankintézetnél nyitott bankszámlára. A Brüsszeltől eltérő helyen tevékenykedő KNSZ részére a kifizetések a Brüsszelben vagy a KNSZ származási helyén található banki intézménynél nyitott bankszámlára folyósíthatóak euróban. A lakhatási támogatás más pénznemben, a kirendelés helyén található bankintézetnél nyitott bankszámlára is folyósítható.

IV. FEJEZET

KÖLTSÉGMENTES, RÖVID TÁVRA KIRENDELT NEMZETI SZAKÉRTŐK

23. cikk

Költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértők

(1) E határozat alkalmazásában a költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértő olyan, magas szintű szaktudással rendelkező kirendelt nemzeti szakértőt jelent, akit meghatározott feladatok elvégzése céljából, legfeljebb három hónapos időtartamra rendelnek ki. Ez a kirendelés nem jár a Tanács számára juttatások vagy költségek kifizetésével, kivéve adott esetben a 28. cikkben foglalt juttatásokat, és a Főtitkárság, valamint a költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértőt kirendelő közigazgatási szerv között létrejött eltérő megállapodás sérelme nélkül.

(2) A költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértőt csak a főtitkárhelyettes engedélyével, rendkívüli esetben lehet kirendelni. A költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértő kirendelésének csak olyan feladatok ellátása lehet célja, amelyek elvégzéséről a Főtitkárság nehezen tudna gondoskodni igen rövid időn belül. Ez vonatkozik

—	a tényfeltáró missziókra,

—	az egyedi válságkezelési műveletek tervezésére és értékelésére,

—	az egyedi válságkezelési gyakorlatokban való részvételre.

(3) A 23. és 28. cikkre is figyelemmel az 1–14. és a 20–22. cikkben foglalt szabályok a költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértőre is alkalmazandóak.

(4) Az 5. cikk sérelme nélkül a költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértő magatartásának mindenkor tükröznie kell, hogy ő a Tanácshoz kirendelt alkalmazott, és minden esetben meg kell felelnie tisztsége méltóságának.

24. cikk

A kirendelés időtartama

(1) A 23. cikk (1) bekezdésében említett időtartam egy alkalommal, legfeljebb három hónapos időtartamra meghosszabbítható.

(2) A Főtitkársághoz már kirendelt költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértőt újra ki lehet rendelni az e határozatban rögzített szabályoknak megfelelően a következő feltételekre is figyelemmel:

—	az előző kirendelés vége és egy újabb kirendelés között legalább egyéves időtartamnak el kell telnie, amennyiben a KNSZ kirendelésére e fejezet szabályai szerint kerül sor,

—	az előző kirendelés vége és egy újabb kirendelés között legalább hároméves időtartamnak el kell telnie, amennyiben a KNSZ kirendelésére e határozat 1. cikkének szabályai szerint kerül sor.

(3) A (2) bekezdés első francia bekezdésében említett időtartam kivételes esetben lerövidíthető a főtitkárhelyettes határozata alapján.

25. cikk

Hatály

(1) Az 1. cikk (5) bekezdésében meghatározott levélváltás tartalmazza a költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértő kirendelésének megfelelő főigazgatóságon, igazgatóságon, osztályon, misszión vagy gyakorlaton belüli felelős személy nevét, valamint a KNSZ által elvégzendő feladatok részletes leírását.

(2) Az általa elvégzendő konkrét feladatok tekintetében a költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértő az (1) bekezdésben említett felelőstől kapja az utasításokat.

26. cikk

Biztosítás

A 28. cikk sérelme nélkül és a 9. cikk (2) bekezdésétől eltérve a költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértőt a Főtitkárság nem biztosítja baleseti kockázat ellen.

27. cikk

Munkafeltételek

(1) A 10. cikk (1) bekezdésétől eltérve a munkaidő tekintetében a költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértő köteles betartani a kirendelés helyén érvényben lévő szabályokat. E szabályokat a költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértő kirendelése szerinti szolgálaton, misszión vagy gyakorlaton felelős személy módosíthatja, amennyiben a szolgálat igényei úgy kívánják.

(2) A 10. cikk (2) bekezdésének második mondatától eltérve a költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértő kirendelése során kizárólag teljes munkaidőben teljesít szolgálatot.

(3) A 10. cikk (4) bekezdése a költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértőre nem alkalmazandó.

(4) A költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértő jelenlétének és a szabadságainak kezelése és ellenőrzése a 25. cikk (2) bekezdésében említett felelős feladata.

(5) A 12. cikk (3), (4) és (7) bekezdése a költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértőre nem alkalmazandó. A szakértő azonban indokolt kérésére különszabadságot kaphat, azon szolgálat főigazgatójának döntése alapján, amelyhez kirendelték. E különszabadság nem haladhatja meg a három napot a kirendelés teljes időtartama során. A szabadság jóváhagyását megelőzően a fent említett főigazgatónak konzultálnia kell a személyzeti és adminisztrációs főigazgatóval.

28. cikk

Missziók

(1) Amennyiben a költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértő a kirendelési helyétől eltérő helyen folytatott misszióban vesz részt, költségei megtérítése a tisztviselők misszióinak megtérítésére vonatkozó, hatályos szabályok alapján történik, kivéve, ha a Főtitkárság és a költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértőt kirendelő közigazgatási szerv között eltérő megállapodás jött létre.

(2) Amennyiben egy misszió keretében a Főtitkárság a veszélyeztetettség okán egyedi biztosítást nyújt a tisztviselőknek, ezt az előnyt az ugyanazon misszióban részt vevő költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértőre is ki kell terjeszteni.

(3) Az EU területén kívül folytatott misszióban részt vevő költségmentes, rövid távra kirendelt nemzeti szakértőre a Főtitkárságon az ilyen missziók keretében érvényes biztonsági szabályok vonatkoznak.

V. FEJEZET

A SZABÁLYOK ALKALMAZÁSA A KIRENDELT NEMZETI KATONAI ÁLLOMÁNYRA

29. cikk

A kirendelt katonai állományra vonatkozó szabályok

A 30–42. cikk rendelkezéseire figyelemmel az előző fejezetekben foglalt szabályok azon kirendelt katonai állomány tagjaira is vonatkoznak, akiket az Európai Unió Katonai Törzse létrehozása érdekében rendeltek ki a Főtitkársághoz, az Európai Unió Katonai Törzsének létrehozásáról szóló, 2001. január 22-i 2001/80/KKBP tanácsi határozat (2) szerint.

30. cikk

Feltételek

A kirendelt katonai állomány kirendelése során valamely tagállam fegyveres erőinek fizetett szolgálatában áll. A kirendelt katonai állomány valamely tagállam állampolgára.

31. cikk

Toborzás

Az 1. cikk (3) bekezdésének második mondatától eltérően a kirendelt katona toborzási szabályait a főtitkár/főképviselő állapítja meg.

32. cikk

Levélváltás

Az 1. cikk (5) bekezdésének alkalmazásában a levélváltás a főtitkár/főképviselő és az érintett tagállam állandó képviselete között zajlik. A levélváltásnak tartalmaznia kell a KNSZ misszióban való részvételére vonatkozó esetleges korlátozásokat.

33. cikk

A kirendelés időtartama

(1) A 2. cikk (1) bekezdésétől eltérően a kirendelés tartama nem lehet rövidebb hat hónapnál, és nem lehet hosszabb három évnél, és azt követően négy évet meg nem haladó időtartamra lehet meghosszabbítani.

(2) A 2. cikk (4) bekezdésének b) pontjától eltérően, a kivételes esetektől eltekintve, az előző kirendelési időtartam vége és az új kirendelés között legalább hároméves időtartamnak kell eltelnie, amennyiben a feltételek ezt indokolják, és a főtitkár/főképviselő ebbe beleegyezik.

34. cikk

Feladatok

A 4. cikk (1) bekezdésétől eltérve a főtitkár/főképviselő felügyelete alatt tevékenykedő kirendelt katonai állomány a 2001/80/KKBP határozat melléklete szerint teljesíti kirendelését, végzi el feladatait és teljesíti a számára meghatározott kötelezettségeket.

35. cikk

Külső kötelezettségvállalások

A 4. cikk (2) bekezdésének második albekezdésétől eltérően a kirendelt katonai állomány a Főtitkárságot semmilyen külső kötelezettségvállalásba nem vonhatja be, kivéve a főtitkár/főképviselő hatáskörében adott különleges megbízatást.

36. cikk

Biztonsági átvilágítás

A 4. cikk (5) bekezdésétől eltérően az 1. cikk (5) bekezdésében említett levélváltásban meg kell határozni a kirendelt katonai állomány megfelelő szintű biztonsági átvilágítását, amely „SECRET”-nél alacsonyabb szintű nem lehet.

37. cikk

Szakmai tapasztalat

A 6. cikk (1) bekezdésétől eltérően a kirendelt katonai állománynak a közigazgatási vagy tanácsadói szinten dolgozó és a végrehajtandó megbízatás terén nagyfokú szakmai hozzáértést tanúsító tagját ki lehet rendelni a Főtitkársághoz.

38. cikk

A kirendelés felfüggesztése és megszüntetése

(1) A kirendelt katonai állomány esetében a főtitkár/főképviselő adhat engedélyt a 7. cikk (1) bekezdésének alkalmazására.

(2) A 8. cikk (2) bekezdésétől eltérően a kirendelés felmondási idő nélkül megszüntethető, ha a Főtitkárság vagy a kirendelt katonai állomány nemzeti közigazgatásának érdekei úgy kívánják, vagy bármely egyéb, elégséges okból.

39. cikk

A kötelezettségek teljesítésének súlyos megszegése

(1) A kirendelést felmondási idő nélkül is meg lehet szüntetni olyan súlyos esetekben, amikor a kirendelt katonai állomány szándékosan vagy gondatlanságból elmulasztja kötelességei teljesítését. A 8. cikk (2) bekezdésének c) pontjától eltérően a döntést a főtitkárnak/főképviselőnek kell meghoznia, miután az érintett személy előadhatta a védekezését. A főtitkár/főképviselő a döntéshozatal előtt értesíti azon tagállam állandó képviselőjét, amelynek állampolgára a kirendelt katonai állomány. E döntés következtében a 18. és 19. cikkben említett juttatásokat nem kell tovább folyósítani.

Az első bekezdésben említett döntést megelőzően a kirendelt katonai állomány tagját fel is lehet függeszteni, amennyiben a főtitkár/főképviselő kötelességei teljesítésének súlyos mulasztásával vádolja, és miután az érintett személy előadhatta a védekezését. A 15. és 16. cikkben említett juttatásokat nem kell folyósítani a felfüggesztés időtartama alatt, amelynek hossza nem haladhatja meg a három hónapot.

(2) A főtitkár/főképviselő a nemzeti hatóságokat tájékoztatja arról, hogy a kirendelt katonai állomány az e határozatban megállapított vagy említett bármely szabályt megszegte.

(3) A kirendelt katonai állomány a kirendelés során is saját nemzeti fegyelmi rendelkezéseinek hatálya alatt áll.

40. cikk

Munkaidő

A 10. cikk (2) bekezdésének második mondata nem vonatkozik a kirendelt katonai állományra.

41. cikk

Különszabadság

A 12. cikk (4) bekezdésétől eltérően a Főtitkárság fizetés nélküli különszabadságot is jóváhagyhat a munkaadó által nyújtott képzésre, a munkaadó kellően indokolt kérése alapján.

42. cikk

Juttatások

A 15. cikk (1) bekezdésétől és a 16. cikktől eltérően az 1. cikk (5) bekezdésében említett levélváltás kikötheti, hogy a fenti cikkekben említett juttatásokat nem kell kifizetni.

VI. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

43. cikk

Hatályon kívül helyezett határozatok

A 2003/479/EK tanácsi határozat hatályát veszti. Az említett határozat mindazonáltal a 44. cikk sérelme nélkül továbbra is alkalmazandó valamennyi, az e határozat hatálybalépésének pillanatában folyamatban lévő kirendelésre.

44. cikk

Hatálybalépés

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ezt a határozatot a hatálybalépését követő hónap első napjától kell alkalmazni minden kirendelésnél vagy kirendelés meghosszabbításánál.

Kelt Brüsszelben, 2007. december 5-én.

a Tanács részéről

az elnök

J. VIEIRA DA SILVA

(1) HL L 160., 2003.6.28., 72. o. A legutóbb a 2007/456/EK határozattal (HL L 173., 2007.7.3., 27. o.) módosított határozat.

(2) HL L 27., 2001.1.30., 7. o. A 2005/395/KKBP határozattal (HL L 132., 2005.5.26., 17. o.) módosított határozat.

13.12.2007

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 327/21

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG HATÁROZATA

90/04/COL

(2004. április 23.)

egy új, 24c. fejezettel való kiegészítés által az állami támogatással kapcsolatos eljárási jogi és anyagi jogi szabályok negyvenhatodik alkalommal történő módosításáról: Az állami támogatás szabályainak a közszolgálati műsorszolgáltatásra történő alkalmazása

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁGA,

TEKINTETTEL az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra (1) és különösen annak 26. jegyzőkönyve 61–63. cikkére,

TEKINTETTEL az EFTA-államok között létrejött, a Felügyeleti Hatóság és a Bíróság létrehozásáról szóló megállapodásra (2) és különösen annak 3. jegyzőkönyve I. részének 24. cikkére, 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjára és 1. cikkére,

MIVEL a Felügyeleti Hatóságról és a Bíróságról szóló megállapodás 24. cikke alapján az EFTA Felügyeleti Hatóság juttatja érvényre az EGT-megállapodás állami támogatásra vonatkozó rendelkezéseit,

MIVEL a Felügyeleti Hatóságról és a Bíróságról szóló megállapodás 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján az EFTA Felügyeleti Hatóság közleményeket vagy iránymutatásokat ad ki az EGT-megállapodásban tárgyalt ügyekre vonatkozóan, ha a megállapodás vagy a Felügyeleti Hatóságról és a Bíróságról szóló megállapodás kifejezetten így rendelkezik, vagy ha az EFTA Felügyeleti Hatóság ezt szükségesnek véli,

EMLÉKEZTETVE az EFTA Felügyeleti Hatóság által 1994. január 19-én elfogadott (3), az állami támogatással kapcsolatos eljárási jogi és anyagi jogi szabályokra (4),

MIVEL 2001. október 17-én az Európai Bizottság elfogadta az állami támogatási szabályoknak a közszolgálati műsorszolgáltatásra történő alkalmazására vonatkozó elveket megállapító új közleményt (5),

MIVEL ez a közlemény az Európai Gazdasági Térségre is vonatkozik,

MIVEL az EGT állami támogatási szabályainak egységes alkalmazását biztosítani kell az egész Európai Gazdasági Térségben,

MIVEL az EGT-megállapodás XV. mellékletének végén, az „ÁLTALÁNOS” címsor II. pontja szerint az EFTA Felügyeleti Hatóság – a Bizottsággal folytatott konzultációt követően – az Európai Bizottság által elfogadottaknak megfelelő jogi aktusokat fogad el,

Az Európai Bizottsággal folytatott konzultációt követően,

EMLÉKEZTETVE arra, hogy az EFTA Felügyeleti Hatóság a kérdéssel kapcsolatban az EFTA-államokkal többoldalú tárgyalásokon konzultációt folytatott,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1.	Az állami támogatásról szóló iránymutatást egy új, 24C. fejezettel kell kiegészíteni, amelynek címe „Az állami támogatás szabályainak a közszolgálati műsorszolgáltatásra történő alkalmazása.” Az új fejezetet e határozat I. melléklete tartalmazza.

2.	Az EFTA-államokat a határozat egy példányát és a mellékletet is tartalmazó levélben tájékoztatják.

3.	Az Európai Bizottságot – az EGT-megállapodás 27. jegyzőkönyvének d) pontjával összhangban – e határozat példányával és a melléklettel együtt kell értesíteni.

4.	Ezt a határozatot – az I. melléklettel együtt – az Európai Unió Hivatalos Lapjának EGT-re vonatkozó részében, illetve EGT-kiegészítésében közzé kell tenni.

5.	Ez a határozat angol nyelven hiteles.

Kelt Brüsszelben, 2004. április 23-án.

Az EFTA Felügyeleti Hatóság részéről

Hannes HAFSTEIN

az elnök

Einar M. BULL

a testület tagja

(1) A továbbiakban: EGT-megállapodás.

(2) A továbbiakban: a Felügyeleti Hatóságról és a Bíróságról szóló megállapodás.

(3) Először a HL L 231., 1994.9.3-i számában, valamint annak 32. EGT-kiegészítésében tették közzé ugyanazon a napon, a legutóbb a 2004. március 31-i 62/04/COL határozat módosította (még nem tették közzé).

(4) A továbbiakban: az állami támogatási iránymutatások.

(5) A Bizottság közleménye az állami támogatás szabályainak a közszolgálati műsorszolgáltatásra történő alkalmazásáról, HL C 320., 2001.11.15., 5. o.

MELLÉKLET

24C. AZ ÁLLAMI TÁMOGATÁS SZABÁLYAINAK A KÖZSZOLGÁLATI MŰSORSZOLGÁLTATÁSRA TÖRTÉNŐ ALKALMAZÁSA (1)

24C.1. Bevezetés

Az elmúlt két évtizedben a műsorszolgáltatás jelentős változásokon ment át. A monopóliumok megszüntetése, az új szereplők megjelenése és a gyors technológiai fejlődés alapjaiban változtatta meg a versenykörnyezetet. A televíziós műsorszolgáltatás hagyományosan egy meghatározott kör számára fenntartott tevékenység volt. A kezdetektől többnyire közvállalkozások monopóliuma volt, főként a műsorszórási frekvenciák korlátolt elérhetősége és a magas belépési korlátok következményeként.

Az 1970-es években azonban a gazdasági és technológiai fejlődésnek köszönhetően az EFTA-államoknak egyre több lehetőségük nyílt arra, hogy más üzemeltetők számára is engedélyezzék a műsorszolgáltatást. Az EFTA-államok ezért úgy döntöttek, hogy lehetővé teszik a versenyfeltételek érvényesülését a piacon. Ez a fogyasztóknak szélesebb választási lehetőséget biztosított, mivel számos további csatorna és új szolgáltatás vált elérhetővé; emellett kedvezett a nagy európai üzemeltetők megjelenésének és erősödésének, az új technológiák fejlődésének és a pluralizmus növekedésének az ágazatban. Míg a piacon lehetővé tették a versenyfeltételek érvényesülését, az EFTA-államok úgy látták, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatást fenn kell tartani, biztosítandó, hogy a műsorszolgáltatás számos területet felöleljen, és kielégítse azon igényeket, amelyeket a magánüzemeltetők nem feltétlenül elégítenének ki kellő mértékben.

A megnövekedett verseny és az állami finanszírozású üzemeltetők jelenléte miatt egyre növekedett az aggodalom azzal kapcsolatban, hogy a versenyfeltételek egyenlők-e, amire a magánüzemeltetők fel is hívták a Hatóság figyelmét. A panaszok túlnyomó többségében azt állítják, hogy megsértették az EGT-megállapodás 61. cikkét azon közfinanszírozási programok esetében, amelyeket a közszolgálati műsorszolgáltatók javára hoztak létre.

4.	Ezek az iránymutatások meghatározzák az EGT-megállapodás 61. és 59. cikke (2) bekezdésének a közszolgálati műsorszolgáltatás állami finanszírozására történő alkalmazása során a Hatóság által követendő elveket. Ez a Hatóságnak az e területen folytatott politikáját a lehető legátláthatóbbá teszi.

24C.2. A közszolgálati műsorszórás szerepe

A közszolgálati műsorszolgáltatásról szóló, 1999. január 1-jetől tanácsi és az EK-tagállamok kormányképviselői által hozott állásfoglalás (a továbbiakban: közszolgálati műsorszolgáltatásról szóló állásfoglalás) (2) szerint: „a közszolgálati műsorszolgáltatás – a köz érdekében végrehajtott kulturális, társadalmi és demokratikus feladatait tekintetbe véve – alapvető jelentőségű a demokrácia, a pluralizmus, a társadalmi kohézió, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűség biztosításának szempontjából.”

A közszolgálati műsorszolgáltatás, noha gazdasági vonatkozása vitathatatlan, nem hasonlítható össze más gazdasági ágazatok közszolgáltatásaival. Nincs még egy olyan szolgáltatás, amely egyazon időben a lakosság ilyen széles köréhez elér, ilyen sok információt és tartalmat ad tovább, és ezáltal mind az egyén, mind a köz véleményét közvetíti és befolyásolja.

A közszolgálati műsorszolgáltatás fontos szerepet játszik a kulturális sokszínűség támogatásában valamennyi országban, valamint az oktatási programok biztosításában, a közvélemény elfogulatlan tájékoztatásában, a pluralizmus garantálásában és a demokratikus és térítésmentes minőségi szórakoztatásban (3).

Továbbá a műsorszolgáltatást általában nagyon megbízható információforrásnak tekintik, és a lakosság nem elhanyagolható hányada számára a fő információforrást jelenti. Így gazdagítja a nyilvános vitákat, és végezetül biztosítja, hogy minden állampolgár megfelelő mértékben vehessen részt a közéletben.

Általában véve a közszolgáltatás szerepét (4) az EGT-megállapodás ismeri el. A kulcsrendelkezés e tekintetben az 59. cikk (2) bekezdése, amely a következőképpen szól: „Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak e szerződés szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlődését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes a szerződő felek érdekeivel.”

Az Európai Közösségek Bírósága két ügyben is elismerte azt, hogy az EK-Szerződés (5) 86. cikkének (2) bekezdése alapján a televíziós műsorszolgáltatás „általános érdekű gazdasági szolgáltatásnak” tekinthető. Az Európai Közösségek Bírósága kiemelte, hogy ezek a szolgáltatások a versenyszabályok hatálya alá tartoznak addig, ameddig be nem bizonyosul, hogy a szabályok alkalmazása összeegyeztethetetlen feladatuk ellátásával (6).

A közszolgálati műsorszolgáltatásról szóló állásfoglalás – tekintettel a műsorszolgáltatási ágazat különleges jellegére – megállapította azokat az elveket és feltételeket, amelyek szerint az Európai Közösségeket létrehozó szerződés előírásait erre az ágazatra alkalmazni kell:

„Az Európai Közösséget létrehozó szerződés rendelkezései nem érintik a tagállamoknak azt a hatáskörét, hogy közszolgálati műsorszolgáltatást finanszírozzanak, amennyiben az ilyen finanszírozást a műsorszolgáltató szervezeteknek az egyes tagállamok által átruházott, meghatározott és megszervezett közszolgálati feladat ellátásához nyújtják, és amennyiben az ilyen finanszírozás a Közösségen belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben, ugyanakkor e tekintetben a közszolgálati feladat megvalósulását is figyelembe kell venni.”

Mivel az állásfoglalás olyan jogi aktusként van beépítve az EGT-megállapodásba, amelyet a szerződő feleknek figyelembe kell venni (7), az idézetben szereplő elvek alkalmazása az EGT-ben is szükséges.

A közszolgálati műsorszolgáltatásról szóló állásfoglalás is megerősítette a közszolgálati műsorszolgáltatás jelentőségét a társadalmi, demokratikus és kulturális életben. „A közszolgálati műsorszolgáltatás különleges kötelezettsége teljesítéséhez szükséges előfeltétel, hogy a széles közönség megkülönböztetésmentesen és egyenlő esélyekkel jusson hozzá a különböző csatornákhoz és szolgáltatásokhoz.” Továbbá a közszolgálati műsorszolgáltatásnak a „technológiai fejlődésre kell épülnie,” el kell juttatnia „az új audiovizuális és információs szolgáltatások és az új technológiák előnyeit a nagyközönséghez,” és vállalnia kell „a digitális kor tevékenységeinek fejlesztését és diverzifikálását.” Végül „a közszolgálati műsorszolgáltatásnak továbbra is a programok széles skáláját kell nyújtania a tagállamok által meghatározott feladatával összhangban, hogy a társadalom egészéhez szóljon; ebben az összefüggésben a közszolgálati műsorszolgáltatás jogosan törekszik arra, hogy a közönség széles rétegeit érje el.”

Tekintettel a műsorszolgáltatási ágazat e jellemző tulajdonságaira, egy közszolgálati feladat, amely – az állásfoglalás megállapítása szerint – „feladatával összhangban programok széles skáláját” öleli fel, elvben jogszerűnek tekinthető, mivel kiegyensúlyozott és változatos programkínálatra törekszik, képes megtartani a közönség meghatározott részét a közszolgálati műsorszolgáltatók számára, és így biztosítani feladata teljesítését, azaz a társadalom demokratikus, társadalmi és kulturális igényeinek kielégítését, valamint a pluralizmus garantálását.

10.

Meg kell jegyezni, hogy a kereskedelmi műsorszolgáltatók, amelyek közül sokan közszolgálati követelmények hatálya alá tartoznak, szintén szerepet játszanak a jegyzőkönyv célkitűzéseinek elérésében, annyiban, hogy hozzájárulnak a pluralizmushoz, gazdagítják a kulturális és politikai vitákat, és bővítik a programválasztékot.

24C.3. Jogi összefüggés

Az állami támogatási szabályok közszolgálati műsorszolgáltatásra történő alkalmazásánál számos különböző tényezőt kell figyelembe venni. Az EGT-megállapodás tartalmazza az állami támogatásról szóló 61. cikket, valamint az EGT-megállapodás szabályai és a versenyszabályok alkalmazásáról szóló 59. cikk (2) bekezdését, különös tekintettel az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra. A Felügyeleti Hatóságról és a Bíróságról szóló megállapodás megállapítja az állami támogatással kapcsolatos ügyek eljárási szabályait.

Az Európai Közösségek esetében az Amszterdami Szerződés bevezetett egy konkrét szerződést (az EK-Szerződés 16. cikke) az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról és egy értelmező jegyzőkönyvet a közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről. A Maastrichti Szerződés már bevezetett egy olyan cikket, amely meghatározza a Közösségnek a kultúra területén betöltött szerepét (az EK-Szerződés 151. cikke) valamint egy lehetséges összeegyeztethetőségi záradékot (az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének d) pontja) a kultúra előmozdítására szánt állami támogatásról. Az EGT-megállapodás nem tartalmazza az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének d) pontjához hasonló „kulturális mentességet”. Ez azonban nem jelenti az ilyen intézkedésekre vonatkozó mentességek kizárását. Ahogyan azt a hatóság korábbi esetekben is elfogadta, az ilyen támogatási intézkedéseket az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint kulturális alapon jóvá lehet hagyni (8).

A 97/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (9) módosított, a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezésekben meghatározott, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összefoglalásáról szóló, 1989. október 3-i 89/552/EGK irányelvet (10) beépítették az EGT-megállapodás X. mellékletébe (11). A 2000. július 26-i 2000/52/EK bizottsági irányelvvel (12) módosított, a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról és az egyes vállalkozásokon belüli pénzügyi átláthatóságról szóló, 1980. június 25-i 80/723/EGK irányelvet (13) a 6/2001 EGT-vegyesbizottsági határozat (14) építette be az EGT-megállapodás jogi kereteibe. E szabályokat az „EFTA pilléren” belül az EFTA bírósága, a „közösségi pilléren” belül pedig az európai bíróság és az európai elsőfokú bíróság értelmezi. A hatóság számos, az állami támogatási szabályokra vonatkozó iránymutatást fogadott el, amelyek az Bizottság által kiadott hasonló közleményeknek felelnek meg.

24C.4. Az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének alkalmazhatósága

24C.4.1. A közszolgálati műsorszolgáltatók állami finanszírozásának állami támogatás jellege

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerint: „Ha e megállapodás másként nem rendelkezik, összeegyeztethetetlen az e megállapodásban foglaltak érvényesülésével az EK-tagállamok vagy az EFTA-államok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a Szerződő Felek közötti kereskedelmet.”

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerint az állami beavatkozás hatása, nem pedig célja a döntő tényező annak állami támogatás jellege vizsgálatakor. A közszolgálati műsorszolgáltatók állami finanszírozása általában állami támogatásnak tekintendő, amennyiben megfelel a fenti kritériumoknak. A közszolgálati műsorszolgáltatókat általában az állami költségvetésből vagy a tévékészülék-tulajdonosokra kirótt díjakból finanszírozzák. Egyes különleges körülmények esetén az állam tőkeinjekcióval vagy az adósságok eltörlésével segíti a közszolgálati műsorszolgáltatókat. Ezek a pénzügyi intézkedések általában az állami hatóságoknak tulajdoníthatók, és állami források juttatásával járnak. Továbbá, és olyan mértékben, amennyiben ezen intézkedések nem felelnek meg a „piaci magánbefektető próbán”, összhangban a Hatóságnak az állami hatóságok eszközeire vonatkozó állami támogatási szabályainak 19. fejezetével és az állami támogatási előírásoknak a közvállalkozásokra történő alkalmazására vonatkozó 20. fejezettel (15), a legtöbb esetben csupán meghatározott műsorszolgáltatókat részesítenek előnyben, és így torzíthatják a versenyt. Természetesen az állami támogatás meglétét egyedi alapon kell elbírálni, és függ a finanszírozás egyedi jellegétől is (16).

Az Európai Bíróság megállapítása szerint: „Ha az állam által vagy állami forrásokból nyújtott támogatás megerősíti egy vállalkozás helyzetét más versenyző vállalkozásokéhoz képest a Közösségen belüli kereskedelemben, az utóbbiakat a támogatás által érintett vállalkozásoknak kell tekinteni” (17). Ily módon a közszolgálati műsorszolgáltatók állami finanszírozása általában a szerződő felek közötti kereskedelmet érintő tevékenységnek tekinthető. Nyilvánvalóan ez a helyzet a programjogok megszerzése és eladása tekintetében, ami gyakran nemzetközi szinten történik. Azon közszolgálati műsorszolgáltatók esetében, akik számára a reklámidő értékesítése megengedett, a reklám szintén határokon átívelő hatással bír, különösen, ha országhatárokon átnyúló nyelvileg homogén területekről van szó. Továbbá a kereskedelmi műsorszolgáltatók tulajdonosi szerkezete több EGT-államra is kiterjedhet.

Az Európai Bíróság és az Európai Elsőfokú Bíróság esetjoga (18) szerint egy bizonyos vállalkozásnak állami forrásból történő juttatást állami támogatásnak kell tekinteni (feltéve hogy az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdése alkalmazásának valamennyi feltétele teljesül). Azonban az Európai Bíróság az Altmark Trans GmbH-val kapcsolatos ítéletében (19) (a továbbiakban: az Altmark-határozat) úgy határozott, hogy „amennyiben az állami intézkedést a közszolgálati kötelezettségek teljesítése érdekében a kedvezményezett vállalkozások által nyújtott szolgáltatások kompenzációjaként kell tekinteni, és az érintett vállalkozások nem élveznek valódi pénzügyi előnyt, továbbá az intézkedés ilyen módon a velük versenyző más vállalkozásnál nem hozza ezeket a vállalkozásokat kedvezőbb versenyhelyzetbe, az ilyen intézkedés nem tartozik az EK-Szerződés 92. cikke (1) bekezdésének (az EK-Szerződés jelenlegi 87. cikkének (1) bekezdése) hatálya alá.”

Az Európai Bíróság Altmark-határozata alapján a következő négy feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy az ilyen kompenzáció ne minősüljön állami támogatásnak:

„—	először, a kedvezményezett vállalkozásnak ténylegesen közszolgálati kötelezettséget kell ellátnia, és ezeket a kötelezettségeket világosan meg kell határozni,

—	másodszor, a kompenzáció mértékének meghatározására szolgáló paramétereket objektíven és világosan előre meg kell határozni, annak megelőzésére, hogy a kompenzáció miatti gazdasági előny által a kedvezményezett vállalkozás a vele versenyben lévő vállalkozásokkal szemben előnyhöz jusson,

—	harmadszor, a kompenzáció nem lehet nagyobb, mint ami szükséges a közszolgálati kötelezettség ellátásának körében felmerülő költségek részben vagy egészben történő fedezéséhez, beleszámítva a kötelezettség ellátása során szerzett bevételeket és az ésszerű mértékű nyereséget,

—

negyedszer, ha – egyedi esetben – a közszolgálat ellátására a szolgáltatást a Közösség számára a legalacsonyabb költség mellett nyújtani tudó ajánlattevő kiválasztását lehetővé tevő nyilvános közbeszerzési eljárás mellőzésével választanak ki egy vállalkozást, a szükséges kompenzáció mértékét egy átlagos, megfelelően működő, a közszolgálati kötelezettségek ellátása érdekében megfelelő szállítóeszközzel rendelkező vállalkozás olyan költségeinek elemzésével kell meghatározni, amelyek közszolgálati kötelezettségek ellátása során merülnének fel, beleszámítva a kötelezettség ellátása során szerzett bevételeket és az ésszerű mértékű nyereséget is.”

A Hatóság a közszolgálati támogatásnak az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerinti vizsgálatakor figyelembe veszi az Európai Bíróság ezen értelmezését. Az olyan állami támogatás, amely megfelel a fent említett kritériumoknak, nem minősül az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak, és ezért a Hatóságnak sem kell bejelenteni.

24C.4.2. A támogatás jellege: létező támogatás az új támogatással szemben

A legtöbb tagállamban jelenleg hatályos finanszírozási programokat sok évvel ezelőtt vezették be. A Bizottságnak emiatt első lépésként meg kell határoznia, hogy e programok a Felügyeleti Hatóságról és Bíróságról szóló megállapodás 3. jegyzőkönyve (20) I. része 1. cikkének (1) bekezdése értelmében „létező támogatásnak” tekinthetők-e.

A létező támogatást a Felügyeleti Hatóságról és Bíróságról szóló megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (1) bekezdése szabályozza, amely megállapítja, hogy: „Az EFTA Felügyeleti Hatóság az EFTA-államokkal együttműködve folyamatosan vizsgálja az EFTA-államokban létező támogatási programokat. Az EFTA Felügyeleti Hatóság javaslatot tesz az államoknak az EGT-megállapodás fokozatos fejlődése vagy működése által megkövetelt megfelelő intézkedések meghozatalára.”

A Felügyeleti Hatóságról és a Bíróságról szóló megállapodás 3. jegyzőkönyve II. része 1. cikke b) pontjának i. alpontja szerint létező támogatás „minden olyan támogatás, amely az EFTA-Megállapodásnak az érintett EFTA-államokban történő hatálybalépését megelőzően már létezett, vagyis az olyan támogatási programok és egyedi támogatások, amelyeket az EFTA-Megállapodás hatálybalépése előtt vezettek be, és azt követően is alkalmazandók.”

A Felügyeleti Hatóságról és a Bíróságról szóló megállapodás 3. jegyzőkönyve II. része 1. cikke b) pontjának v. alpontja szerint létező támogatás továbbá az „olyan támogatás, amelyet létező támogatásnak kell tekinteni, mert megállapítható, hogy hatálybalépése idején nem minősült támogatásnak, és ezt követően – az Európai Gazdasági Térség fejlődésének eredményeként és anélkül, hogy az EFTA-állam módosította volna – vált támogatássá (…).”

A Felügyeleti Hatóságról és a Bíróságról szóló megállapodás 3. jegyzőkönyvével és az Európai Bíróság esetjogával (21) összhangban a Hatóságnak ellenőriznie kell, hogy a jogi keretek, amelyek szerint a támogatást nyújtják, a támogatás bevezetése óta változtak-e. A Hatóságnak figyelembe kell vennie egy adott EFTA-állam műsorszolgáltatási rendszerével kapcsolatos minden jogi és gazdasági tényezőt. Noha az ilyen vizsgálat szempontjából lényeges jogi és gazdasági tényezők az összes vagy a legtöbb EFTA-államban közösek, a Hatóság meggyőződése, hogy az esetenkénti megközelítés a legmegfelelőbb.

24C.5. Az állami támogatásnak az EGT-megállapodás 61. cikkének (2) bekezdése és 61. cikkének (3) bekezdése szerinti összeegyeztethetőségének vizsgálata

1.	A közszolgálati műsorszolgáltatóknak nyújtandó állami támogatást a Hatóságnak meg kell vizsgálnia annak megállapítása érdekében, hogy az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethető-e. Az EGT-megállapodás 61. cikk (2) bekezdésében és a 61. cikk (3) bekezdésében felsorolt eltérések alkalmazhatók.

Az EGT-megállapodás nem tartalmaz az EK-Szerződés 151. cikke (4) bekezdésének megfelelő olyan rendelkezést, amely a Bizottságot arra kötelezi, hogy a Szerződés egyéb rendelkezései alá tartozó tevékenysége során figyelembe vegye a kulturális szempontokat, és nem tartalmaz az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének d) pontjában említetthez hasonló kulturális mentességet sem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az állami támogatás szabályainak alkalmazása ne tenné lehetővé a kulturális szempontok figyelembevételét. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Hatóság a norvég filmgyártás és filmmel kapcsolatos tevékenységek állami támogatásáról szóló határozatában megállapította, hogy a filmgyártást támogató intézkedéseket az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdése c) pontjával összhangban kulturális alapon jóvá lehet hagyni, amennyiben ez a megközelítés kellően figyelembe veszi a Bizottság által kidolgozott kritériumokat, és amennyiben a megközelítés nem tér el lényegesen a Bizottságnak az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének d) pontjának elfogadását megelőző gyakorlatától. Másodsorban meg kell jegyezni, hogy a Bizottság az ír film- és televíziós műsorgyártásnak szánt támogatási csomagról szóló NN 49/97 és N 357/99 határozatában kifejezetten hangsúlyozta, hogy az EK-Szerződés 151. cikke (1) bekezdésének és 87. cikke (3) bekezdése d) pontjának bevezetése nem szükségszerűen tükrözi a Bizottság kulturális ágazattal kapcsolatos politikájának változását. Harmadsorban pedig a műsorszolgáltatást illetően a közszolgálati műsorszolgáltatásról szóló állásfoglalás elismeri, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatásnak kulturális szerepe van, továbbá hogy a versenyszabályoknak a közszolgálati feladat megvalósulását is figyelembe kell venniük.

A Hatóságnak kell döntenie az EGT-megállapodás 61. cikkének (3) bekezdésében szereplő mentességi rendelkezések tényleges alkalmazásáról és arról, milyen mértékben kell a kulturális szempontokat figyelembe venni. Emlékeztetni kell arra, hogy azon rendelkezéseket, amelyek az állami támogatás tilalma alól mentességet nyújtanak, szigorúan kell alkalmazni. Ezért a Bizottság véleménye szerint a támogatásnak az állami támogatás tilalma alóli mentessége céljából a kultúrának a 87. cikk (3) bekezdésének d) pontja szerinti fogalmát szűk értelemben kell használni. Ugyanazt kell abban az esetben is alkalmazni, amikor a Hatóság azt vizsgálja, hogy egy intézkedés az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint kulturális alapon mentességet élvezhet-e. Amint azt a Bizottság a „Kinderkanal és Phoenix” határozatában kijelentette, egy tagállam oktatási és demokratikus igényei, valamint a kultúra előmozdítása között különbséget kell tenni (22). E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a jegyzőkönyv különbséget tesz valamennyi társadalom kulturális, társadalmi és demokratikus igényei között. Az oktatásnak természetesen lehet kulturális vonatkozása.

A közszolgálati műsorszolgáltatóknak nyújtott állami támogatás gyakran nem tesz különbséget e három igény között. Következésképpen, hacsak egy EFTA-állam nem ír elő külön meghatározást és külön finanszírozást a kizárólag a kultúra előmozdítására nyújtott állami támogatásra, a támogatás általában nem hagyható jóvá azon az alapon. Mindazonáltal az EGT-megállapodás 59. cikk (2) bekezdése alapján, amely az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozik, rendszerint meg lehet vizsgálni az ilyen támogatást. Bármely esetben, bármi legyen is az összeegyeztethetőség vizsgálatának jogalapja, a tényleges elemzést a Hatóság végzi ugyanazon, nevezetesen az ebben az iránymutatásban megállapított kritériumok alapján.

24C.6. Az állami támogatásnak az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése szerinti összeegyeztethetőségének vizsgálata

Az Európai Bíróság következetesen kitartott amellett, hogy az EK-Szerződés 86. cikke (23) eltérést biztosít, és emiatt megszorítással kell értelmezni. Az Európai Bíróság tisztázta, hogy annak érdekében, hogy egy intézkedés élvezze az eltérés előnyeit, az összes következő feltételnek meg kell felelnie:

i.	a kérdéses szolgáltatásnak általános gazdasági érdekűnek kell lennie, és a tagállamnak egyértelműen akként kell meghatároznia (meghatározás);

ii.	a kérdéses vállalkozást a tagállamnak kifejezetten meg kell bíznia az adott szolgáltatás ellátásával (megbízás);

iii.

a Szerződés versenyszabályai alkalmazásának (ebben az esetben az állami támogatás megtiltása) korlátoznia kell a vállalkozás számára konkrétan kijelölt feladatok teljesítését, és az ilyen szabályok alóli mentesség nem befolyásolhatja a kereskedelem alakulását a Közösség érdekeivel ellentétes mértékben (arányossági kritérium).

2.	A Hatóság feladata annak megállapítása, hogy ezek a kritériumok teljesülnek-e, amikor az EGT-megállapodás vonatkozó 59. cikkének (2) bekezdését az EFTA-államokkal kapcsolatban alkalmazza.

A közcélú műsorszolgáltatás egyedi esetében a fenti megközelítést a jegyzőkönyv értelmező rendelkezéseire figyelemmel kell alkalmazni, amely megemlíti „az egyes tagállamok által átruházott, meghatározott és megszervezett közszolgálati feladat”-ot (meghatározás és megbízás) és eltérést biztosít a Szerződés szabályai alól a közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozása esetében, „amennyiben az ilyen finanszírozást a műsorszolgáltató szervezeteknek … közszolgálati feladat ellátásához nyújtják, és … a Közösségen belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben, ugyanakkor e tekintetben a közszolgálati feladat megvalósulását is figyelembe kell venni” (arányosság).

4.	Amint azt a Bizottság legújabb esetgyakorlata is mutatja, az olyan intézkedést, amely nem felel meg valamennyi Altmark-kritériumnak, az EK-Szerződés 86. cikkének (2) bekezdésével – illetve az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdésével – összhangban továbbra is vizsgálni kell (24).

24C.6.1. A közszolgálati feladat meghatározása

Az EGT-megállapodás 59. cikk (2) bekezdésének alkalmazására vonatkozó 24C.6.1. pontjában említett feltétel teljesítésének érdekében meg kell állapítani a közszolgálati megbízás hivatalos meghatározását. Csak így tudja a Bizottság megfelelő jogi biztonsággal megállapítani, hogy az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése szerinti eltérés alkalmazható-e.

A közszolgálati megbízás meghatározása az EFTA-államok hatáskörébe tartozik, amelyek nemzeti, regionális vagy helyi szinten hozhatnak döntést. Nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy e hatáskör gyakorlásában az „általános gazdasági érdekű szolgáltatások” közösségi fogalmát figyelembe kell venni. Mindazonáltal, tekintve a műsorszolgáltatási ágazat különleges jellegét, egy „tág” meghatározás, amely egy adott műsorszolgáltatót – a nézettség bizonyos szintjének megőrzése mellett – kiegyensúlyozott és változatos program készítésével bíz meg a feladatnak megfelelően, a jegyzőkönyv értelmező rendelkezéseit szem előtt tartva, jogszerűnek tekinthető az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése szerint. Egy ilyen meghatározás egybehangzó lenne az adott társadalom demokratikus, társadalmi és kulturális igényei kielégítésének, valamint a pluralizmus garantálásának céljával, beleértve a kulturális és nyelvi sokszínűséget is.

Hasonlóképpen, a közszolgálati feladat tartalmazhat olyan szolgáltatásokat, amelyek nem a hagyományos értelemben vett „programok”, mint például az on-line információs szolgáltatás, amennyiben a kérdéses társadalom ugyanazon demokratikus, társadalmi és kulturális igényeinek kielégítését célozzák, míg figyelembe veszik a digitális korszakban a tevékenységek fejlődését és diverzifikációját is.

4.	Ha a közszolgálati feladat alkalmazási körét kiterjesztik új szolgáltatások teljesítésére, a meghatározást és a megbízási aktust megfelelően módosítani kell az EGT-megállapodás 59. cikke (2) bekezdésének határain belül.

A Hatóság feladata annak ellenőrzése, hogy az EFTA-államok tiszteletben tartják-e az EGT-megállapodás rendelkezéseit. A műsorszolgáltatási ágazatban a közszolgáltatás meghatározását tekintve a Hatóság szerepe a nyilvánvaló hibák feltárására korlátozódik. Nem a Hatóság feladata annak eldöntése, hogy egy programot általános gazdasági érdekű szolgáltatásként kell-e nyújtani, sem egy bizonyos termék jellegének vagy minőségének megkérdőjelezése. A közszolgálati feladat meghatározása mindazonáltal nyilvánvalóan hibás lenne, ha olyan tevékenységeket tartalmazna, amelyekről ésszerűen nem lehet feltételezni, hogy kielégítik „valamennyi társadalom demokratikus, társadalmi és kulturális igényeit”. Rendszerint ez a helyzet állna elő például az e-kereskedelem esetében. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a közszolgálati feladat a köznek kínált általános érdekű szolgáltatásokat írja le. A közszolgálati feladat meghatározásának kérdését nem szabad összekeverni az e szolgáltatások biztosítására kiválasztott pénzügyi mechanizmus kérdésével. Ezért, miközben a közszolgálati műsorszolgáltatók végezhetnek olyan kereskedelmi tevékenységet, mint például a reklámidő értékesítése bevételszerzés érdekében, e tevékenységeket általában nem lehet a közszolgálati feladat részének tekinteni.

A közszolgálati megbízás meghatározásának a lehető legpontosabbnak kell lennie. Nem hagyhat kétséget afelől, hogy a megbízott üzemeltető által végzett bizonyos tevékenység az EFTA-állam szándékai szerint a közszolgálati feladat körébe tartozik-e vagy sem. A közszolgálati műsorszolgáltatókra kirótt kötelezettségek érthető és pontos meghatározása nélkül a Hatóság nem tudná az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése szerinti feladatait végrehajtani, és ebből következően nem tudna azon rendelkezés szerint mentességet adni.

7.	A közszolgálati feladat által felölelt tevékenységek pontos megjelölése fontos a nem közszolgálati üzemeltetők számára is, hogy meg tudják tervezni tevékenységeiket.

8.	Végül, a közszolgálati feladat feltételeit is pontosan meg kell állapítani, hogy az EFTA-államok hatóságai hatékonyan tudják ellenőrizni teljesítésüket, a következő fejezet szerint.

24C.6.2. Megbízás és felügyelet

1.	Annak érdekében, hogy az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése alóli mentesség előnyét élvezze, a közszolgálati feladatot hivatalos aktussal kell egy vagy több vállalkozásnak adni (például jogszabály révén, szerződéssel vagy hatáskör-megjelöléssel).

Mindamellett nem elegendő, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatót hivatalosan megbízzák egy jól körülírt közszolgáltatás végzésével. Az is szükséges, hogy a közszolgáltatást ténylegesen az állam és a megbízott vállalkozás közötti hivatalos megállapodásban előírtak szerint lássák el. Ezért kívánatos, hogy egy megfelelő hatóság vagy kijelölt testület folyamatosan ellenőrizze a végrehajtást. A megbízott üzemeltető számára megszabott minőségi előírások tekintetében nyilvánvaló, hogy ilyen felügyelőhatóságra vagy -testületre szükség van. Nem a Hatóság feladata annak megítélése, hogy teljesülnek-e a minőségi előírások: biztosítani kell, hogy az EFTA-államok által végzett megfelelő felügyeletre támaszkodhasson.

3.	A közszolgálati kötelezettségek teljesítésének hatékony felügyeletét biztosító mechanizmus kiválasztása az EFTA-állam hatásköre. Egy ilyen testület szerepe csak akkor tekinthető hatékonynak, ha a Hatóság független a megbízott vállalkozástól.

4.	Ha nincsen elegendő és megbízható jele annak, hogy a közszolgáltatást ténylegesen a megbízás szerint látják el, a Hatóság nem tudja az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése szerinti feladatait végrehajtani, és ezért nem tud azon rendelkezés alapján mentességet adni.

24C.6.3. A közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozása és az arányossági próba

24C.6.3.1. A finanszírozás kiválasztása

1.	A közszolgálati feladat lehet mennyiségi, minőségi vagy mindkettő. Formájuktól függetlenül ezeknél indokolt a kompenzáció, amennyiben olyan járulékos költségekkel járnak, amelyek a műsorszolgáltatónál rendes körülmények között nem merültek volna fel.

A finanszírozási programokat két nagy kategóriára lehet osztani: „egyedüli finanszírozású” és „kettős finanszírozású” programokra. Az „egyedüli finanszírozású” kategória azokat a rendszereket foglalja magában, amelyekben a közszolgálati műsorszolgáltatást kizárólag állami alapokból finanszírozzák, bármilyen formában. A „kettős finanszírozású” rendszerek olyan programok széles körét foglalják magukban, ahol a közszolgálati műsorszolgáltatást állami források és kereskedelmi tevékenységekből – mint például reklámidő vagy programok értékesítése – származó bevételek különböző kombinációi révén finanszírozzák.

A közszolgálati műsorszolgáltatásról szóló állásfoglalás szerint: „Az Európai Közösséget létrehozó szerződés rendelkezései nem érintik a tagállamoknak azt a hatáskörét, hogy közszolgálati műsorszolgáltatást finanszírozzanak…”. Ez magában foglalja a finanszírozási program kiválasztását. Amennyiben az érintett piacokon (pl. reklám, programok vétele és/vagy eladása) folytatott versenyt nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben, elvileg nem lehet kifogásolni a kettős finanszírozású program (az állami alapok és a reklámbevételek kombinációja) választását az egyedüli finanszírozású program (kizárólag állami alapok) helyett.

Míg az EFTA-államok szabadon választhatnak a közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozási formái közül, a Hatóságnak ellenőriznie kell az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése alapján, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások teljesítésére vonatkozó versenyszabályok általános alkalmazásától való eltérés nem befolyásolja-e aránytalanul a versenyt a közös piacon. A próba negatív jellegű: azt vizsgálja, hogy az elfogadott intézkedés nem aránytalan-e. A támogatás a kereskedelem fejlődését sem befolyásolhatja a közös érdekekkel ellentétes mértékben.

A közszolgálati műsorszolgáltatásról szóló állásfoglalás is megerősíti ezt a megközelítést, megállapítva, hogy a finanszírozás „befolyásolhatja a Közösségben a kereskedelmi és versenyfeltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben, ugyanakkor e tekintetben a közszolgálati feladat megvalósulását figyelembe kell venni.”

24C.6.3.2. Az állami támogatás vizsgálatának átláthatósági követelményei

A fent leírt hatósági vizsgálathoz a közszolgálati feladat világos és pontos meghatározása és a közszolgálati és nem közszolgálati tevékenységek világos és megfelelő elkülönítése szükséges. E két terület elszámolásának elkülönítése általában már nemzeti szinten szükséges az átláthatóság és az elszámoltathatóság biztosítása érdekében, állami alapok használata esetén. Az elszámolások elkülönítése azért szükséges, hogy a Hatóság el tudja végezni az arányossági próbát. Ez a Hatóságnak olyan eszközt biztosít, amely lehetővé teszi számára az állítólagos kereszttámogatás ellenőrzését és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások részére történő indokolt kompenzációs kifizetések védelmét. Kizárólag a költségek és a bevételek megfelelő megosztása alapján lehet meghatározni, hogy az állami finanszírozást ténylegesen a közszolgálati megbízás nettó költségeire korlátozzák-e, és így az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése szerint elfogadható-e.

2.	A hatóságok és a közvállalkozások közötti, és a különleges vagy kizárólagos jogokkal felruházott vagy általános gazdasági érdekű szolgáltatás végzésével megbízott vállalkozásokon belüli pénzügyi viszonyok átláthatósági követelményeit a 80/723/EGK irányelv (25) tartalmazza.

Az EFTA-államok a 80/723/EGK irányelv alapján kötelesek meghozni azokat az intézkedéseket, amelyek – bármely olyan vállalkozás esetében, amelyet különleges vagy kizárólagos jogokkal ruháztak fel, vagy általános gazdasági érdekű szolgáltatás végzésével bíztak meg, és bármilyen formában állami támogatáshoz jut, és amely más tevékenységeket, vagyis nem közszolgálati tevékenységeket is végez – biztosítják, hogy: a) a különböző tevékenységek, azaz a közszolgálati és nem közszolgálati tevékenységek szerinti belső elszámolásokat elkülönítik; b) minden költséget és bevételt helyesen, következetesen alkalmazott és objektíven indokolható költségelszámolási elvek alapján jelölnek ki és osztanak meg; és c) a költségelszámolási elveket, amely szerint az elkülönített elszámolásokat fenntartják, világosan meghatározzák.

Az általános átláthatósági követelmények a 2000/52/EK irányelv (26) ötödik preambulumbekezdése szerinti műsorszolgáltatókra is vonatkoznak. Az új követelmények a közszolgálati műsorszolgáltatókra vonatkoznak, amennyiben azok állami támogatás kedvezményezettjei és általános gazdasági érdekű szolgáltatással bízták meg őket, amelyre nem állapítottak meg megfelelő időszakra állami támogatást egy nyitott, átlátható és megkülönböztetésmentes eljárást követően. Az elszámolás elkülönítésének kötelezettsége nem vonatkozik azokra a közszolgálati műsorszolgáltatókra, akik tevékenysége általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtására korlátozódik, és e szolgáltatások alkalmazási körén kívül más tevékenységet nem folytatnak.

A műsorszolgáltatási ágazatban az elszámolások elkülönítése nem okoz különösebb problémát a bevételi oldalon, de nem biztos, hogy egyértelmű vagy egyáltalán megvalósítható a költség oldalon. Ez annak a ténynek tulajdonítható, hogy a műsorszolgáltatási ágazatban az EFTA-államok a műsorszolgáltatók teljes programját úgy tekinthetik, mint amelyre kiterjed a közszolgálati feladat, számításba véve ugyanakkor kereskedelmi kiaknázását. Más szavakkal, különböző tevékenységek osztoznak nagymértékben ugyanazon a forráson.

6.	Ezen okokból a Hatóság úgy ítéli meg, hogy a bevételi oldalon a műsorszolgáltatás üzemeltetőinek részletes elszámolást kellene benyújtaniuk a nem közszolgálati tevékenységek végzéséből származó összes bevétel forrásairól és összegéről.

A kiadási oldalon a nem közszolgálati tevékenységre vonatkozó költségeket világosan meg kell jelölni. Továbbá, ha a közszolgálati és nem közszolgálati tevékenységek elvégzésére ugyanazon erőforrásokat – személyzet, berendezés, helyhez kötött létesítmény stb. – használják, ezek költségeit a vállalkozás nem közszolgálati tevékenységeket is magában foglaló, illetve azok nélküli összes költségének különbsége alapján kell megosztani (27).

A fentiek magukban foglalják azt is, hogy a más közüzemi ágazatokban általánosan elfogadott megközelítéssel szemben azokat a költségeket, amelyek – mialatt a kereskedelmi tevékenységekből is hasznot húznak – maradéktalanul a közszolgálati tevékenységeknek tulajdoníthatóak, nem kell elosztani a két tevékenységforma között, és maradéktalanul a közszolgáltatáshoz utalhatóak. Ez lehet például a helyzet egy olyan program előállítási költségei esetén, amelyeket a közszolgálati feladat részeként tüntetnek fel, de amelyeket más műsorszolgáltatóknak is eladnak. A fő példa azonban a közönség, amelyet mind a közszolgálati feladat teljesítése, mind a reklámidő értékesítése céljából teremtenek. Úgy ítélik meg, hogy e költségek teljes elosztása a két tevékenység között az önkényesség és értelmetlenség kockázatával jár. Mindazonáltal a költségek felosztását az elszámolások átláthatósága szempontjából nem szabad összekeverni a költségmegtérüléssel az árpolitikák meghatározásában. Az utóbbi kérdést az alábbi 24 C.6.3.3. szakasz 2. pontja fejti ki.

24C.6.3.3. Arányosság

Az arányossági próba végrehajtásánál a Hatóság abból a megfontolásból indul ki, hogy az állami finanszírozás általában szükséges egy vállalkozás számára közszolgálati feladatai végrehajtásához. Azonban az e próbának való megfelelés érdekében szükséges, hogy az állami támogatás ne haladja meg a közszolgálati feladat nettó költségeit, figyelembe véve más, a közszolgálati feladatból származó közvetlen vagy közvetett bevételeket is. Ezen okból azt a nettó hasznot, amely a nem közszolgálati tevékenységeknél a közszolgálati tevékenységből származik, figyelembe fogják venni a támogatás arányosságának vizsgálatánál.

Másrészről előfordulhatnak olyan piaci torzulások, amelyek nem szükségesek a közszolgálati feladat teljesítéséhez. Egy közszolgálati műsorszolgáltató például, amennyiben az állami támogatás az alacsonyabb bevételeket fedezi, hajlamos lehet a hirdetési árak vagy más, nem közszolgálati tevékenységek piaci árainak lenyomására, hogy a versenytársak bevételeit csökkentse. Az ilyen magatartás, ha megnyilvánul, nem tekinthető a műsorszolgáltatónak tulajdonított közszolgálati feladat szerves részének. Ha egy közszolgálati műsorszolgáltató a nem közszolgálati tevékenységek területén alacsonyabb árat ígér, mint amely szükséges az elkülönített tevékenységhez kapcsolódó azon költségek megtérüléséhez, amelyek egy hasonló helyzetben lévő hatékony kereskedelmi üzemeltetőnél általában felmerülnek, az ilyen gyakorlat a közszolgálati kötelezettségek túlkompenzációját jelentené. Ez minden esetben az Európai Gazdasági Térségen belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben befolyásolná.

Ennek megfelelően az arányossági próba végrehajtásánál a Bizottság figyelembe veszi, hogy a támogatás révén felmerülő versenytorzulás indokolt-e az EFTA-állam által meghatározott közszolgáltatás teljesítéséhez és finanszírozásának biztosításához. Ha szükséges, a Hatóság fel fog lépni más, a Szerződésben foglalt rendelkezésekre figyelemmel is.

Az állami támogatásnak a versenyre és a kereskedelem fejlődésére gyakorolt hatásainak elemzésekor mindenképpen az egyes helyzetek egyedi jellemzőiből kell kiindulni. Minden egyes piac tényleges versenystruktúráját és egyéb jellemzőit nem lehet e közleményben leírni, mivel általában eléggé eltérőek. Ugyanezen okból ez az iránymutatás nem tudja előzetesen meghatározni azokat a feltételeket, amelyek szerint a közszolgálati műsorszolgáltatók árai összhangban vannak a 24.C.6.3.3. szakasz 2. pontjában ismertetett elvekkel. Ezért a közszolgálati műsorszolgáltatóknak nyújtandó állami támogatásnak az EGT-megállapodás 59. cikk (2) bekezdése szerinti összeegyeztethetőségét végül is kizárólag egyedi alapon lehet vizsgálni, a Hatóság gyakorlatának megfelelően.

A Bizottság vizsgálatában figyelembe fogja venni azt a tényt, hogy amennyiben az állami támogatás szükséges a közszolgálati kötelezettség végrehajtásához, a rendszer egésze akár pozitív hatással is lehet néhány érintett piacra azzal, hogy alternatív forrást tart fenn a kínálati oldalon (28). Mindamellett ezt a hatást össze kell vetni a támogatás lehetséges negatív hatásaival, mint például más üzemeltetők e piacokra való belépésének megakadályozása, és ezáltal egy oligopolisztikusabb piaci szerkezet lehetővé tétele, vagy a közszolgálati üzemeltetőknek az érintett piacokon való esetleges versenyellenes magatartásának előidézése.

6.	A Hatóság szintén figyelembe veszi azt a nehézséget, amellyel néhány EFTA-állam szembesülhet a szükséges pénzeszközök előteremtésekor, ha a közszolgáltatás egy lakosra jutó költségei, más feltételek azonossága esetén, magasabbak (29).

(1) E fejezet alapjául nagy részben az állami támogatás szabályainak a közszolgálati műsorszolgáltatásra történő alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény szolgál, HL C 320., 2001.11.15., 5. o.

(2) HL C 30., 1999.2.5., 1. o.; a 118/1999 határozattal az EGT-megállapodás X. mellékletének 4. pontjába építették be olyan jogi aktusként, amelyet a szerződő feleknek figyelembe kell venniük, HL L 325., 2000.12.21., 33. o. és 60. EGT-kiegészítés, 2000.12.21., 423. o. (izlandi nyelven) és 424. o. (norvég nyelven), hatálybalépés: 1999.10.1.

(3) „Az európai audiovizuális politika digitális korszaka.” Az audiovizuális politikával foglalkozó magas szintű EK-csoport jelentése, 1998.

(4) Ennek az iránymutatásnak az alkalmazásában a „közszolgáltatás” kifejezés az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdésében használt „általános gazdasági érdekű szolgáltatás” kifejezésnek felel meg.

(5) Az EK-Szerződés 86. cikkének (2) bekezdése az EGT-megállapodás 59. cikke (2) bekezdésének felel meg.

(6) Radio Telefis Eireann kontra Bizottság, T-69/89 sz. ügy (EBHT 1991. II-485. o. (82) bekezdés); Giuseppe Sacchi, 155/73 sz. ügy (EBHT 1974., 409. o., (15) bekezdés).

(7) Lásd a 2. lábjegyzetet.

(8) Az EFTA Felügyeleti Hatóság 2002.2.20-i 32/02/COL határozata a norvég filmgyártásról és a filmmel kapcsolatos tevékenységekről. További részletek az ezen iránymutatások 24C.5. szakaszának 2. pontjában találhatók.

(9) HL L 202., 1997.7.30., 60. o.

(10) HL L 298., 1989.10.17., 23. o.

(11) 82/1999 EGT-vegyesbizottsági határozat, HL L 296., 2000.11.23., 39. o. és 54. EGT-kiegészítés, 2000.11.23., 99. o. (izlandi nyelven) és 2. rész, 69. o. (norvég nyelven), hatálybalépés: 2000.7.1.

(12) HL L 193., 2000.7.29., 75. o.

(13) HL L 195., 1980.7.29., 35. o., az EGT-megállapodás XV. mellékletébe építették be.

(14) HL L 66., 2001.3.8., 48. o. és 12. EGT-kiegészítés, 2001.3.8., 6. o., hatálybalépés: 2002.6.1.

(15) A Hatóság állami támogatási iránymutatásainak 19. fejezete az EGK-Szerződés [ex] 92. és 93. cikkének az állami hatóságok eszközeire vonatkozó alkalmazásáról szóló, 9-1984. sz. EK-értesítőn alapszik. A 20. fejezet megfelel az EGK-Szerződés [ex] 92. és 93. cikkének (most az EK-Szerződés 87. és 88. cikke), valamint a 80/723/EGK bizottsági irányelv 5. cikkének a feldolgozóiparban a közvállalkozásokra történő alkalmazásáról szóló, a tagállamokhoz címzett bizottsági közleménynek, HL C 307., 1993.11.13., 3. o.

(16) Lásd a Bizottság NN 88/98. „Egy 24 órás reklámmentes hírcsatorna finanszírozása a BBC licencdíjával,”HL C 78., 2000.3.18., 6. o. és az NN 70/98. „Állami támogatás a közszolgálati csatornáknak, Kinderkanal és Phoenix” (HL C 238., 1999.8.21., 3. o.) határozatát.

(17) Philip Morris kontra Bizottság, 730/79 sz. ügy (EBHT 1980., 2671. o.) 11. pont; Olaszország kontra Bizottság, C-303/88 sz. ügy (EBHT 1991., I-1433. o.) 27. pont; Németország kontra Bizottság, C-156/98 sz. ügy (EBHT 2000., I-6857. o.) 33. pont.

(18) FFSA és mások kontra Bizottság, T-106/95 sz. ügy (EBHT 1997., II-229. o.); SIC kontra Bizottság, T-46/97 sz. ügy (EBHT 2000., II-2125. o.) és Franciaország kontra Bizottság, C-332/98 sz. ügy (EBHT 2000., I-4833. o.).

(19) Altmark Trans GmbH, Regierungspräsidium Magdeburg kontra Nahverkehrsgesellschaft Altmark GmbH C-280/00 sz. ügy (EBHT 2003., I-7747. o., 89. pont).

(20) Az EK-Szerződés 88. cikke (1) bekezdésének felel meg.

(21) Namur-Les Assurances du Crédit SA kontra Office National du Ducroireés és a belga állam, C-44/93 sz. ügy (EBHT 1994., I-3829. o.).

(22) Lásd a 16. lábjegyzetet.

(23) Az EK-Szerződés 86. cikke az EGT-megállapodás 59. cikkének felel meg.

(24) A Bizottság C62/1999 határozata, RAI, 99. pont és C85/2001, RTP, 158. pont.

(25) Lásd a 12. lábjegyzetet.

(26) Lásd a 13. és 14. lábjegyzetet.

(27) Ez arra a feltételezett szituációra próbál utalni, amelyben a nem közszolgálati tevékenységeket abba kellett hagyni: a költségek, amelyeket így elkerülnének, a nem közszolgálati tevékenységeket illető közös költségek összegét jelentik.

(28) Ez nem jelenti azt, hogy az állami támogatást olyan eszközként lehet kezelni, amely növeli a kínálatot és a versenyt egy piacon. Az állami támogatás, amely egy üzemeltető számára lehetővé teszi a piacon maradást visszatérő veszteségei ellenére, nagy torzulást okoz a versenyben, mivel hosszú távon kisebb hatékonysághoz, kisebb kínálathoz és magasabb fogyasztói árakhoz vezet. E tekintetben a jogi és gazdasági belépési korlátok elmozdítása, egy hatékony trösztellenes politika biztosítása és a pluralizmus előmozdítása hatékonyabb eszköz. A természetes monopóliumok általában szabályozás hatálya alá tartoznak.

(29) Hasonló nehézségek akkor is felmerülhetnek, ha a közszolgálati műsorszolgáltatás nyelvi kisebbségekhez szól, vagy helyi igényeket elégít ki.

		ISSN 1725-5090
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 327

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	50. évfolyam 2007. december 13.

Tartalom		I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező	Oldal
		RENDELETEK
		A Bizottság 1463/2007/EK rendelete (2007. december 12.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék belépési árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	1
		A Bizottság 1464/2007/EK rendelete (2007. december 12.) az egyes tejtermékekre vonatkozóan a 2535/2001/EK rendelet által megnyitott egyes vámkontingensek keretében 2007 novemberében benyújtott behozatali engedély iránti kérelmek elfogadhatósága mértékének meghatározásáról	3
	*	A Bizottság 1465/2007/EK rendelete (2007. december 12.) a 752/2007/EK tanácsi rendelet V. mellékletének az Ukrajnából származó egyes acéltermékek keretmennyiségére vonatkozó módosításáról	6
	*	A Bizottság 1466/2007/EK rendelete (2007. december 12.) a Portugália lobogója alatt közlekedő hajók által az ICES VIIIc, IX és X övezetben, valamint a CECAF 34.1.1 övezet közösségi vizein folytatott szürketőkehal-halászat tilalmáról	8

	IV Egyéb jogi aktusok
	EURÓPAI GAZDASÁGI TÉRSÉG
	EFTA Felügyeleti Hatóság
*	Az EFTA Felügyeleti Hatóság határozata 90/04/COL (2004. április 23.) egy új, 24c. fejezettel való kiegészítés által az állami támogatással kapcsolatos eljárási jogi és anyagi jogi szabályok negyvenhatodik alkalommal történő módosításáról: Az állami támogatás szabályainak a közszolgálati műsorszolgáltatásra történő alkalmazása	21

	Helyesbítések
*	Helyesbítés a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról szóló, 2006. december 18-i 1875/2006/EK bizottsági rendelethez (HL L 360., 2006.12.19.)	32
*	Helyesbítés a többek között Dél-Afrikából származó acél drótkötelek és kábelek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 1858/2005/EK rendelet módosításáról szóló, 2007. december 10-i 1459/2007/EK tanácsi rendelethez (HL L 326., 2007.12.12.)	32

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	IL	168,9
	MA	91,0
	TN	157,6
	TR	108,7
	ZZ	131,6
0707 00 05	JO	209,9
	MA	47,6
	TR	89,2
	ZZ	115,6
0709 90 70	JO	149,8
	MA	56,0
	TR	108,3
	ZZ	104,7
0709 90 80	EG	359,4
0709 90 80	ZZ	359,4
0805 10 20	AR	12,5
	AU	10,4
	BR	25,6
	SZ	31,4
	TR	100,7
	ZA	38,2
	ZW	20,3
	ZZ	34,2
0805 20 10	MA	79,8
0805 20 10	ZZ	79,8
0805 20 30, 0805 20 50, 0805 20 70, 0805 20 90	HR	32,2
	IL	66,9
	TR	72,7
	ZZ	57,3
0805 50 10	EG	80,9
	IL	82,7
	TR	105,4
	ZA	65,9
	ZZ	83,7
0808 10 80	AR	79,2
	CA	97,8
	CL	86,0
	CN	76,4
	MK	30,6
	US	87,4
	ZA	82,4
	ZZ	77,1
0808 20 50	AR	71,4
	CN	40,6
	TR	145,7
	US	107,8
	ZZ	91,4

	II Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező
	HATÁROZATOK
	Tanács
	2007/829/EK
*	A Tanács határozata (2007. december 5.) a Tanács Főtitkárságához kirendelt nemzeti szakértőkre és nemzeti katonai állományra vonatkozó szabályokról, valamint a 2003/479/EK határozat hatályon kívül helyezéséről	10

Kontingensszám	Elosztási együttható
09.4590	100 %
09.4599	100 %
09.4591	100 %
09.4592	—
09.4593	—
09.4594	100 %
09.4595	1,396665 %
09.4596	100 %

Kontingensszám	Elosztási együttható
09.4205	100 %
09.4206	100 %

(tonna)
Termékek	2008
SA. Síkhengerelt termékek
SA1. Tekercsek	194 750
SA2. Durvalemez	399 750
SA3. Egyéb síkhengerelt termékek	143 500
SB. Rúd, szögvas, idomvas, szelvény
SB1. Rudak	51 250
SB2. Huzal	199 875
SB3. Egyéb rúd, szögvas, idomvas, szelvény	363 875
Megjegyzés: Az SA és SB a termékkategóriákat jelöli. Az SA1–SA3 és SB1–SB3 a termékcsoportokat jelöli.

Szám	86
Tagállam	Portugália
Állomány	HKE/8C3411
Faj	Szürke tőkehal (Merluccius merluccius)
Övezet	ICES VIIIc, IX és X övezet; a CECAF 34.1.1 közösségi vizei
Időpont	2007.11.24.