6.12.2007

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 321/1

---

A nemzetközi közjog szerint kizárólag az eredeti ENSZ/EGB szövegeknek van joghatásuk. Ennek az előírásnak a státusa és hatálybalépésének időpontja az ENSZ-EGB TRANS/WP.29/343/Rev. X sz. státusdokumentumának legutóbbi változatában ellenőrizhető a következő weboldalon: http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html.

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 14. előírása – Egységes rendelkezések a biztonsági öv rögzítési pontjainak, az ISOFIX rögzítési rendszerek és az ISOFIX felső hevederrögzítési pontok jóváhagyására vonatkozóan

13. melléklet: 14. számú előírás

4. változat

06. módosításcsomag 2. kiegészítése – Hatálybalépés időpontja: 2006. január 18.

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐÍRÁS

1.	Alkalmazási kör

2.	Fogalommeghatározások

3.	Jóváhagyási kérelem

4.	Jóváhagyás

5.	Műszaki előírások

6.	Vizsgálatok

7.	A biztonsági öv rögzítési pontjainak ellenőrzése statikus vizsgálat alatt és után

8.	Járműtípus jóváhagyásának módosítása és kiterjesztése

9.	A gyártás megfelelősége

10.	Szankciók a gyártás nem megfelelősége esetén

11.	3.4. Használati utasítás

12.	A gyártás végleges megszüntetése

13.	A jóváhagyási vizsgálatokat lebonyolító műszaki szolgálatok, valamint adminisztratív szervezeti egységek neve és címe

14.	Átmeneti rendelkezések

MELLÉKLETEK

1. melléklet –

Értesítés egy járműtípus jóváhagyásának a 14. előírás alapján a biztonsági öv rögzítési pontjaira, az ISOFIX rögzítési rendszerekre és – adott esetben – az ISOFIX felső hevederrögzítési pontokra tekintettel való megadásáról (vagy kiterjesztéséről, elutasításáról vagy visszavonásáról, illetve a gyártás végleges leállításáról)

2. melléklet –

A jóváhagyási jel elrendezése

3. melléklet –

A biztonsági öv tényleges rögzítéseinek helye

4. melléklet –

Eljárás a H. pont és a járműben utazó személy törzsének különböző üléshelyzetekben bezárt tényleges dőlésszöge meghatározására

1. függelék –

A háromdimenziós H pont vizsgáló eszköz leírása

2. függelék –

Háromdimenziós koordináta-rendszer

3. függelék –

Az ülőhelyzetekre vonatkozó referenciaadatok

5. melléklet –

Húzókészülék

6. melléklet –

A rögzítési pontok minimális száma és az alsó rögzítési pontok helyzete

1. függelék –

Az alsó rögzítések helye – kizárólag a szöget érintő előírások

7. melléklet –

Dinamikus vizsgálat a biztonsági öv rögzítési pontjaihoz használt statikus szilárdsági vizsgálat alternatívájaként

8. melléklet –

A próbabábu előírt jellemzői

9. melléklet –

ISOFIX rögzítésipont-rendszerek és ISOFIX felső hevederrögzítési pontok

1.   ALKALMAZÁSI TERÜLET

Ez az előírás az M és N kategóriájú járművek menetirányba vagy a menetiránnyal ellentétes irányban néző ülésein helyet foglaló felnőtt utasok biztonsági öveinek rögzítési pontjaira vonatkozik (1).

Alkalmazandó az ISOFIX M1 kategóriájú járművekbe épített gyermekbiztonsági rendszerekkel való felhasználásra szánt ISOFIX rögzítési pontokra és ISOFIX felső hevederrögzítési pontokra is. Az ISOFIX rögzítési pontokkal rendelkező, N1 kategóriájú rendszereknek szintén meg kell felelniük az előírás rendelkezéseinek.

2.   MEGHATÁROZÁSOK

E rendelet alkalmazásában:

2.1.   A „jármű jóváhagyása” a meghatározott típusú biztonsági övhöz készült rögzítési pontokkal ellátott járműtípus jóváhagyása.

2.2.   A „járműtípus” a gépjárművek valamely kategóriája, amely nem különbözik a többitől olyan lényeges jellemzők szempontjából, mint a jármű- vagy ülésszerkezetek mérete, alakja és anyaga, amelyekhez a biztonsági öv rögzítési pontjait, az ISOFIX rögzítési rendszereket és az esetleges ISOFIX felső hevederrögzítési pontokat hozzáerősítik, ha a rögzítési pontok szilárdságának dinamikus vizsgálata során az utasbiztonsági rendszer bármely összetevőjének – különösen a terheléskorlátozó funkciónak – a biztonsági öv rögzítési pontjaira ható erőkkel kapcsolatos jellemzői sem különböznek.

2.3.   A „biztonsági öv rögzítési pontjai” a jármű- vagy ülésszerkezet, vagy a jármű bármely más részei, amelyekhez a biztonsági öv csatlakozását erősítik.

A „tényleges rögzítési pont” az a pont, amelyet megállapodás szerint arra használnak, hogy meghatározzák az 5.4. bekezdésben meghatározott szöget, amelyet a biztonsági öv egyes elemei a viselő személlyel bezárnak, vagyis az a pont, amelyhez a biztonsági övet erősítenék, hogy az ugyanúgy feküdjön föl, mint az öv viselése közben. Ez a pont esetleg egybeeshet a biztonsági öv tényleges rögzítési pontjával is a rögzítési pont biztonsági övhöz csatlakozó részének kialakításától függően.

2.4.1.   Például abban az esetben:

2.4.1.1.   ha a jármű- vagy ülésszerkezetre erősített hevederterelőt alkalmaznak, akkor a biztonsági öv tényleges rögzítési pontjának a hevederterelő középpontját kell tekinteni azon a helyen, ahol a heveder a terelőből a vezető irányában kilép; és

2.4.1.2.   ha a biztonsági öv hevederterelő közbeiktatása nélkül egyenesen vezet használójától a jármű- vagy ülésszerkezethez erősített övvisszahúzóhoz, akkor a biztonsági öv tényleges rögzítési pontjának azt a pontot kell tekinteni, ahol a hevedert felcsévélő orsó tengelye és a heveder középvonalán átmenő sík egymást metszi.

2.5.   A „padló” a jármű felépítményének az a része, amely a jármű oldalfalait alul összeköti. Ilyen értelemben, a padló magában foglalja a merevítőbordákat, a sajtolt profilokat és minden egyéb, pl. a padló alatt elhelyezkedő hossz- és kereszttartót.

Az „ülés” olyan szerkezet, amely a kárpitozással együtt része vagy nem része a járműszerkezetnek, és egy felnőtt ülőhelyeként szolgál. A kifejezés magában foglalja mind az egyedi, mind pedig az egy személy ülőrészeként szolgáló padszerű ülést.

2.6.1.   Az „első utasülés” az az ülés, ahol a szóban forgó ülés „legelső H pontja” a jármű vezetőjének R pontján átmenő függőleges keresztsíkban vagy az előtt van.

2.7.   Az „üléscsoport” padszerű, osztatlan ülés, illetve olyan ülések, amelyek külön állnak ugyan, de egymás mellett helyezkednek el (vagyis az egyik ülés első rögzítési pontjai egy vonalban vannak a másik ülés hátsó rögzítési pontjaival, vagy azok előtt helyezkednek el, és egy vonalban vannak ugyanezen másik ülés első rögzítési pontjaival, vagy azok mögött helyezkednek el), és egy vagy több felnőtt személy elhelyezkedésére szolgálnak.

2.8.   A „sorülés” olyan belső kárpitozással rendelkező szerkezeti rész, amely egynél több felnőtt személy ülőhelyeként szolgál.

2.9.   A „lehajtható ülés” olyan pótülés, amely alkalmi használatra szolgál, és általában felhajtott helyzetben van.

Az „ülés típusa” olyan üléskategória, amelyben az ülések nem különböznek egymástól olyan lényeges jellemzőkben, mint a következők:

2.10.1.   az ülésszerkezet alakja, mérete és anyaga(i);

2.10.2.   a beállítórendszer és valamennyi reteszelő szerkezet típusa, mérete;

2.10.3.   az öv rögzítési pontjainak típusa és mérete az ülésen, az ülés rögzítési pontjai és a járműszerkezet érintett részei.

2.11.   Az „ülésrögzítő pont” az a rendszer, amely az egész ülésegységet a jármű szerkezetéhez erősíti, beleértve a kocsiszekrény érintett részeit is.

A „beállító rendszer” az a szerkezet, amely lehetővé teszi az ülés vagy az ülés részeinek olyan helyzetbe állítását, hogy az megfeleljen az ülésen helyet foglaló személy testalkatának; ez a szerkezet teszi lehetővé egyebek között az ülés:

2.12.1.   hosszirányú elmozdítását;

2.12.2.   függőleges elmozdítását;

2.12.3.   szög alatti elfordítását.

2.13.   Az „elmozdító rendszer” olyan szerkezet, amely lehetővé teszi – rögzített közbenső helyzet nélkül – az ülés vagy egy része elmozdítását azzal a céllal, hogy az adott ülés mögötti tér könnyen megközelíthető legyen; „reteszelő rendszer”.

2.14.   A „reteszelő rendszer” olyan szerkezet, amely biztosítja az ülés vagy részei bármilyen használati helyzetben maradását, és magában foglalja azt a szerkezetet is, amely reteszeli mind az üléstámlát az üléshez viszonyítva, mind pedig az ülést a járműhöz viszonyítva.

2.15.   A „referenciazóna” a H pontra szimmetrikus és 400 mm távolságra levő két függőleges hosszirányú sík, amelyet a fejforma függőlegesből vízszintesbe forgatásával határoznak meg, amint az a 21. számú előírás 1. mellékletében szerepel. A berendezést a 21. számú előírás említett mellékletében ismertetett módon kell beállítani, a legnagyobb hosszúsága 840 mm legyen.

2.16.   A „mellkasterhelés-csökkentő funkció” a biztonsági öv és/vagy az ülés és/vagy a jármű bármely olyan része, amellyel a járműben ülő személy mellkasára ható visszatartó erők szintjének korlátozását érik el.

2.17.   Az „ISOFIX” a gyermek-utasbiztonsági rendszerek járműhöz erősítésének olyan rendszere, amelynek két, a járműhöz erősített merev rögzítési pontja, a gyermek-utasbiztonsági rendszeren két megfelelő merev csatlakoztatása és olyan eszköze van, amellyel a gyermek-utasbiztonsági rendszer elfordulási terét korlátozza.

2.18.   Az „ISOFIX hely” olyan rendszer, amely lehetővé teszi a következők elhelyezését:

a)	vagy a 44. számú előírás szerinti univerzális ISOFIX előre néző gyermek-utasbiztonsági rendszert;

b)	vagy a 44. számú előírás szerinti félig univerzális ISOFIX előre néző gyermek-utasbiztonsági rendszert;

c)	vagy a 44. számú előírás szerinti ISOFIX hátrafelé néző gyermek-utasbiztonsági rendszert;

d)	vagy a 44. számú előírás szerinti ISOFIX oldalra néző gyermek-utasbiztonsági rendszert;

e)	vagy a 44. számú előírás szerinti különleges ISOFIX gyermek-utasbiztonsági rendszert.

2.19.   Az „alsó ISOFIX rögzítési pont” 6 mm átmérőjű, merev, kerek, vízszintes rúd, amely a járműből vagy az ülés szerkezetéből úgy nyúlik ki, hogy befogadja és megtartsa az ISOFIX-csatlakozásokkal rendelkező ISOFIX gyermek-utasbiztonsági rendszert.

2.20.   Az „ISOFIX rögzítési rendszer” két ISOFIX alsó rögzítési pontból álló rendszer, amelyhez az elfordulásgátló szerkezettel összekapcsolt ISOFIX gyermek-utasbiztonsági rendszer erősíthető.

2.21.   Az „ISOFIX csatlakozószerelék” két olyan kapcsolat egyike, amely teljesíti a 44. számú előírás követelményeit, az ISOFIX gyermek-utasbiztonsági rendszer szerkezetéből nyúlik ki, és társítható az ISOFIX alsó rögzítési pontjához.

2.22.   Az „ISOFIX gyermek-utasbiztonsági rendszer” a 44. számú előírás követelményeinek megfelelő olyan rendszer, amelyet az ISOFIX rögzítési rendszerhez kell felerősíteni.

2.23.   A „statikus terhelőerőt kifejtő készülék (SFAD)” olyan vizsgálókellék, amelyet a jármű ISOFIX rögzítési rendszerére kötnek, és amelyet a szilárdságának és a járműszerkezet vagy ülésszerkezet elfordulás megakadályozására való alkalmasságának ellenőrzésére használnak a statikus vizsgálatban. A kelléket a 9. melléklet 1. és 2. ábrája ismerteti.

2.24.   „Elfordulásgátló szerkezet”

a)	Az ISOFIX univerzális gyermek-utasbiztonsági rendszernél az elfordulásgátló szerkezet ISOFIX felső hevedert tartalmaz.

b)	Az ISOFIX félig univerzális gyermek utasbiztonsági rendszernél az elfordulásgátló szerkezet vagy a felső hevederből, a jármű műszerfalából áll, vagy a lábtámaszból, amely korlátozza a biztonsági rendszer elfordulását frontális ütközéskor.

c)	Az ISOFIX univerzális és félig univerzális gyermek-utasbiztonsági rendszernél önmagában a járműülés nem alkot elfordulásgátló szerkezetet.

2.25.   „ISOFIX felső hevederrögzítési pont”: rúdhoz hasonló, meghatározott helyű olyan eszköz, amelynek kialakítása lehetővé teszi az ISOFIX felső heveder csatjának befogadását, és hogy átvigye visszatartó erejét a jármű szerkezetére.

2.26.   Az „ISOFIX felső hevederes csatlakozó” az a készülék, amelyet az ISOFIX felső hevederes rögzítési ponthoz kell csatlakoztatni.

2.27.   Az „ISOFIX felső hevederkampó” olyan ISOFIX felső hevedercsatlakozó, amelyet jellemzően az ISOFIX felső heveder ISOFIX felső hevederrögzítési pontjához használnak, az előírás 9. mellékletének 3. ábrája szerint.

2.28.   Az „ISOFIX felső heveder” az a szövetszalag (vagy annak megfelelője), amely az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer tetejétől az ISOFIX felső hevederes rögzítési pontig terjed, és amelyet szabályozó szerkezettel, feszülésmentesítő szerkezettel és egy ISOFIX felső hevederes csatlakozóval láttak el.

2.29.   A „megvezetőkészülék” az ISOFIX gyermek-utasbiztonsági rendszert elhelyező személyt segíti azzal, hogy az ISOFIX gyermek-utasbiztonsági rendszeren levő ISOFIX csatlakoztatószereléket fizikailag a helyes elrendezésbe vezeti az ISOFIX alsó rögzítési ponton, megkönnyítve annak bekapcsolását.

2.30.   Az „ISOFIX megjelölőkellék” az ISOFIX gyermek-utasbiztonsági rendszert beépíteni kívánó személyt a jármű ISOFIX helyeinek elhelyezkedéséről, valamint az ISOFIX rögzítési rendszernek megfelelő egyes ISOFIX-csatlakozók helyzetéről tájékoztató megoldás.

2.31.   A „gyermek-utasbiztonsági kellék” a 16. számú előírás 17. melléklete 2. függelékének 4. bekezdésében meghatározott hét ISOFIX-méretosztály valamelyik kelléke, különösen azok, amelyek méreteit az előbb említett 4. bekezdés 1–7. ábrája adja meg. A gyermek-utasbiztonsági kellékeket (CRF) a 16. számú előírás szerint annak ellenőrzésére használják, hogy mi annak az ISOFIX gyermek-utasbiztonsági rendszernek a méretosztálya, amely elhelyezhető a jármű ISOFIX helyein. Az egyik CRF-et, az említett 4. bekezdés 2. ábráján ismertetett, úgynevezett ISO/F2 (B)–t ebben az előírásban az elhelyezés és bármely ISOFIX rögzítési pont hozzáférhetőségének ellenőrzésére használják.

3.   JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1.   A járműtípus jóváhagyását a biztonsági övek rögzítési pontjai, és – ha beterjesztették – az ISOFIX rögzítési rendszer és az ISOFIX felső hevederrögzítési pontja szempontjából a jármű gyártója vagy megfelelően meghatalmazott képviselője kérheti.

Mellékelni kell a következő dokumentumokat, három példányban, a következő adatokkal:

3.2.1.   a járműszerkezet megfelelő méretarányú rajzait, amelyek feltüntetik az öv rögzítési pontjainak, a tényleges rögzítési pontok (ahol ilyen van), az ISOFIX rögzítési rendszernek és az ISOFIX felső heveder (ha van) rögzítési pontjainak helyzetét, és a rögzítési pontok, az ISOFIX rögzítési rendszernek és az ISOFIX felső heveder rögzítési pontjait ábrázoló részletes rajzokat és azoknak a pontoknak a rajzait, amelyekhez ezek csatlakoznak;

3.2.2.   a szerkezeti anyagok jellemzőit, amelyek befolyásolhatják a rögzítési pontok, az ISOFIX rögzítési rendszer és – ha van – az ISOFIX felső hevederrögzítési pontok szilárdságát;

3.2.3.   az esetleges rögzítési pontok, az ISOFIX rögzítési rendszer és az ISOFIX felső hevederrögzítési pontok műszaki leírását;

abban az esetben, ha a rögzítési pontok, az ISOFIX rögzítési rendszer és az esetleges ISOFIX felső heveder hevederrögzítési pontok az ülésszerkezethez vannak erősítve:

3.2.4.1.   a járműtípus részletes leírását az ülések, az üléslerögzítések, az ülésállító és reteszelő szerkezetek szempontjából;

3.2.4.2.   megfelelő méretarányú és kellően részletezett rajzokat az ülésekről, azoknak a járműhöz való rögzítéséről, valamint az állító- és reteszelőszerkezetekről;

3.2.5.   annak bizonyítását, hogy a biztonsági öv vagy az utasbiztonsági rendszer a rögzítési pontok jóváhagyási vizsgálatakor megfelel a 16. számú előírásnak abban az esetben is, amikor a személygépkocsi gyártója az alternatív dinamikus szilárdsági vizsgálatot választja.

3.3.   A gyártó választása szerint egy járművet vagy a műszaki szolgálat által a rögzítési pontok, az ISOFIX rögzítési rendszer és adott esetben az ISOFIX felső hevederrögzítési pontok vizsgálata szempontjából a járműtípust jellemző, lényegesnek tartott járműrészeket bocsássák a jóváhagyási vizsgálatokkal megbízott műszaki szolgálat rendelkezésére.

4.   JÓVÁHAGYÁS

4.1.   Ha az ezen előírás szerinti jóváhagyásra bemutatott járműtípus kielégíti az előírás vonatkozó követelményeit, a járműtípust jóvá kell hagyni.

4.2.   Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. A szám első két számjegye (jelenleg 06, a módosítások 06. sorozatának megfelelően) a jóváhagyás időpontjában az előírás legfrissebb, jelentős műszaki módosítását képező módosítássorozatot jelöli. Ugyanaz a szerződő fél nem adhatja ki ezt a számot egy másik, a fenti 2.2. bekezdés szerinti járműtípusnak is.

4.3.   Az előírás értelmében a jóváhagyás megadásáról, kiterjesztéséről, elutasításáról vagy visszavonásáról, illetve egy adott járműtípus gyártásának végleges leállításáról az előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő formanyomtatványon értesíteni kell az 1958. évi megállapodás ezen előírást alkalmazó Szerződő Feleit.

Minden, ezen előírás alkalmazásában típusjóváhagyást kapott járműtípusnak megfelelő járművön láthatóan és a típus-jóváhagyási bizonyítványban jelzett, könnyen hozzáférhető helyen, fel kell tüntetni a nemzetközi típus-jóváhagyási jelet, mely az alábbiakból áll:

4.4.1.   egy körben elhelyezett „E” betű, mely után a jóváhagyást kiadó ország azonosítószáma áll (2);

4.4.2.   az előírásnak a 4.4.1. bekezdésben előírt körtől jobbra elhelyezkedő száma;

4.4.3.   a 7. mellékletben ismertetett dinamikus vizsgálat szerinti típusjóváhagyás esetén az előírás számától jobbra elhelyezkedő „e” betű.

4.5.   Ha a jármű megegyezik egy olyan járműtípussal, amelyet a megállapodáshoz csatolt egy vagy több más előírás szerint ugyanabban az országban hagytak jóvá, amely az ezen előírás szerinti jóváhagyást is megadta, a 4.4.1. bekezdésben előírt jelképet nem kell megismételni; ilyen esetben az összes olyan előírás számát és kiegészítő jeleit, amelyek szerint a jóváhagyást megadták ugyanabban az országban, amely a jelen előírás szerint is megadta a jóváhagyást, a 4.4.1. bekezdésben előírt jelkép jobb oldalán függőleges oszlopokban kell feltüntetni.

4.6.   A jóváhagyási jelet jól olvashatóan és eltávolíthatatlan módon kell feltüntetni.

4.7.   A jóváhagyási jelet a gyártó által felszerelt adattáblán vagy ahhoz közel kell elhelyezni.

4.8.   Az előírás 2. melléklete bemutatja a jóváhagyási jel elhelyezésének példáját.

5.   ELŐÍRÁSOK

5.1.   Meghatározások (lásd a 3. mellékletet)

A H pont az előírás 4. mellékletének 2.3. bekezdésében definiált referenciapont, amelyet az említett mellékletben megállapított eljárással összhangban kell meghatározni.

5.1.1.1.   A H’ a 4.1.1. pontban meghatározott, a H ponthoz tartozó referenciapont, amelyet minden olyan rendes helyzetre meg kell határozni, amelyben az ülést használják.

5.1.1.2.   Az R pont a jelen előírás 4. mellékletének 2.4. bekezdésében meghatározott ülőhelyzet referenciapontja.

5.1.2.   A háromdimenziós referencia-rendszert a jelen előírás 4. mellékletének 2. függeléke határozza meg.

5.1.3.   Az L1 és az L2 pont a biztonsági öv alsó tényleges rögzítése.

5.1.4.   A C pont a H pont felett függőlegesen 450 mm-re található. Ha azonban az 5.1.6. bekezdésben meghatározott S távolság 280 mm-nél nem kisebb, és ha a gyártó az 5.4.3.3. bekezdésben előírt BR = 260 mm + 0,8 S alternatív képletet választja, a C és R közötti függőleges távolságnak 500 mm-nek kell lennie.

5.1.5.   Az α1, illetőleg az α2 szög a vízszintes sík és a jármű hosszirányú szimmetriasíkjára merőleges, valamint a H1 ponton és az L1 és az L2 ponton átmenő síkok által bezárt szög.

Az S a biztonsági öv felső tényleges rögzítése és az alábbiak szerint meghatározott, a jármű hosszirányú szimmetriasíkjával párhuzamos P referenciasík közötti távolság mm-ben:

5.1.6.1.   amennyiben az ülési pozíciót jól meghatározza az ülés alakja, a P sík ennek az ülésnek a szimmetriasíkja;

jól meghatározott pozíció hiányában:

5.1.6.2.1.   a vezetőülés esetében a P sík egy, a jármű hosszirányú szimmetriasíkjával párhuzamos, a kormánykerék kerületi síkjának középvonalán – amennyiben állítható, annak a középső állásában – áthaladó függőleges sík;

5.1.6.2.2.   az első külső utas esetében a P sík szimmetrikus a vezető P síkjával;

5.1.6.2.3.   a hátsó külső utas esetén a P sík a gyártó által meghatározott sík azzal a feltétellel, hogy a P sík és a jármű hosszirányú szimmetriasíkja közötti A távolság tekintetében az alábbi feltételeknek kell teljesülniük:

A egyenlő vagy nagyobb 200 mm-nél, ha a padszerű ülés kialakítása csak két személynek biztosít helyet,

A egyenlő vagy nagyobb 300 mm-nél, ha a padszerű ülés kialakítása két személynél többnek biztosít helyet.

5.2.   Általános előírások

A biztonsági öv rögzítéseit úgy kell tervezni, gyártani és elhelyezni, hogy:

5.2.1.1.   lehetővé tegyék a megfelelő biztonsági öv beszerelését. Az első külső pozícióban a biztonsági öv rögzítéseinek alkalmasnak kell lenniük övvisszahúzó és hevedervezető beépítésére, különös tekintettel a biztonsági öv rögzítéseinek szilárdsági jellemzőire, kivéve, ha a gyártó olyan más típusú biztonsági övvel felszerelt járművet szállít, amely beépített övvisszahúzókkal rendelkezik. Amennyiben a biztonsági öv rögzítései csak meghatározott típusú biztonsági övekkel alkalmazhatók, azok típusát fel kell tüntetni a fenti 4.3. bekezdésben szereplő nyomtatványon;

5.2.1.2.   a megfelelő viselés esetén csökkentsék a legkisebbre a biztonsági öv megcsúszásának veszélyét;

5.2.1.3.   csökkentsék a legkisebbre a biztonsági öv a jármű, illetve az ülés éles és merev alkatrészeivel történő érintkezése miatt bekövetkező sérülésének a veszélyét;

5.2.1.4.   a jármű – rendeltetésszerű üzemben – feleljen meg az előírás követelményeinek;

5.2.1.5.   a személyek járműbe történő beszállásának lehetővé tétele és a viselők védelme céljából különböző helyzetet felvevő biztonságiöv-rögzítések esetén ezen irányelv előírásai a biztonsági öv rögzítéseinek tényleges védelmi helyzetére vonatkoznak.

Az ISOFIX gyermek-utasbiztonsági rendszerekhez szánt valamennyi beépített vagy beépíteni kívánt ISOFIX rögzítési rendszert és ISOFIX felső hevederrögzítési pontot úgy kell megtervezni, kialakítani és elhelyezni, hogy:

5.2.2.1.   Valamennyi ISOFIX rögzítési rendszer és felső hevederrögzítési pont tegye lehetővé, hogy a jármű – rendeltetésszerű használat mellett – megfelelhessen ezen előírás rendelkezéseinek.

A bármely gépjárműbe való beszerelésre alkalmas valamennyi ISOFIX rögzítési rendszernek és ISOFIX felső hevederrögzítési pontnak is meg kell felelnie ezen előírás rendelkezéseinek. Ebből következően az ilyen rögzítési pont ismertetésének szerepelnie kell a típusjóváhagyás iránti kérelemben.

5.2.2.2.   Az ISOFIX rögzítési rendszer és az ISOFIX felső hevederrögzítési pont ellenállásának kialakítása valamennyi 0; 0+; 1 tömegcsoportba tartozó ISOFIX gyermek-utasbiztonsági rendszer esetén megfelel a 44. számú előírásban meghatározottaknak.

5.2.3.   Az ISOFIX rögzítési rendszer, a rendszer kivitele és beállítása:

5.2.3.1.   Valamennyi ISOFIX rögzítési rendszer 6 mm ± 0,1 mm átmérőjű keresztirányú vízszintes merev rúd legyen, amely 25 mm hosszú minimális tényleges hosszúságot fed ugyanabban a tengelyben, a 9. melléklet 4. ábráján meghatározott módon.

5.2.3.2.   Az ülőhelyre beépített valamennyi ISOFIX rögzítési rendszert vízszintesen és a rúd középpontja felett mérve legalább 120 mm-re kell elhelyezni a H pont mögött a jelen előírás 4. mellékletében meghatározott módon.

5.2.3.3.   A járműbe beépített valamennyi ISOFIX rögzítési rendszernél ellenőrizni kell a 16. számú előírásban (17. melléklet, 2. függelék, 2. ábra) ismertetett „ISO/F2” (B) ISOFIX gyermekbiztonsági kellék rögzíthetőségének lehetőségét.

5.2.3.4.   A 16. számú előírásban (17. melléklet, 2. függelék, 2. ábra) meghatározott „ISO/F2” (B) kellék alsó felületének elhelyezkedési szögeinek a szögeket a járműnek a jelen előírás 4. mellékletének 2. függelékében meghatározott referenciasíkjához mérve a következő határokon belül kell lenniük:

a)	az Y tengely körül: 15° ± 10°;

b)	az X tengely körül: 0° ± 5°;

c)	a Z tengely körül: 0° ± 10°.

5.2.3.5.   Az ISOFIX rögzítési rendszernek állandóan a helyén vagy tárolási állapotban kell lennie. Tárolható rögzítési pontok esetében az ISOFIX rögzítési rendszerre vonatkozó követelményeknek használatra kész helyzetben kell teljesülniük.

Valamennyi ISOFIX alsó rögzítési pont rúdjának (használatra kész állapotban) vagy mindegyik állandóan felszerelt megvezető szerkezetnek láthatónak kell lennie – az ülés párnájának vagy támlájának összenyomása nélkül –, a rudat vagy a megvezető szerkezetet a rúd közepén vagy a megvezető szerkezeten átmenő függőleges hosszirányú síkból olyan egyenes mentén nézve, amely a vízszintes sík fölött 30 fokos szöget zár be.

A fenti követelmény alternatívájaként a járművet állandó módon kell megjelölni mindegyik rúd vagy megvezető szerkezet mellett. Ez a jelölés – a gyártó választása szerint – az alábbiak valamelyikét tartalmazza:

5.2.3.6.1.   Minimálisan a 9. melléklet 12. ábráján látható, legalább 13 mm átmérőjű kört, amelyben megtalálható a következő feltételeknek megfelelő piktogram:

a)	a piktogramnak komtrasztosan el kell különülnie a kör hátterétől;

b)	a piktogramnak a rendszer egyes rúdjaihoz közel kell elhelyezkednie.

5.2.3.6.2.   Az „ISOFIX” szó nagybetűi legalább 6 mm magasak legyenek.

5.2.4.   Az ISOFIX felső hevederes rögzítések, kivitelük és beállításuk:

A személygépkocsi gyártójának kérésére vagylagosan használhatók az 5.2.4.1. és 5.2.4.2. bekezdésben leírt módszerek.

Az 5.2.4.1. bekezdésekben leírt módszert csak akkor használják, ha az ISOFIX a jármű ülésén helyezkedik el.

Az 5.2.4.3. és 5.2.4.4. bekezdés alapján mindegyik ISOFIX felső heveder rögzítési pontjainak az a része, amelynek kialakítása az ISOFIX felső heveder csatlakozójához való kapcsolódást teszi lehetővé, legfeljebb 2 000 mm távolságban helyezkedhet el a váll referenciapontjától, és annak a kijelölt ülőhelyzetnek az árnyékolt zónáján belül kell lennie, amelyhez azt felszerelik, hivatkozással az SAE J 826 (1995. július) szabványban leírt és a 9. melléklet 5. ábráján bemutatott mintára, a következő feltételek szerint:

5.2.4.1.1.   a minta H pontja a teljesen lent és teljesen hátra elhelyezkedő ülés egyetlen tervezési H pontjában helyezkedik el, kivéve, ha a sablont oldalirányban félúton helyezik el a két ISOFIX alsó rögzítési pont között;

5.2.4.1.2.   a sablon törzsvonala ugyanolyan szögben helyezkedik el a keresztirányú függőleges síkhoz viszonyítva, mint az ülés háttámlája a leghátsó egyenes helyzetében; és

5.2.4.1.3.   a minta a függőleges hosszirányú síkban úgy helyezkedik el, hogy az tartalmazza a sablon H pontját.

5.2.4.2.   Az ISOFIX felső heveder rögzítési pontjának zónáját elhelyezhetik akár a 16. számú előírásban meghatározott (17. melléklet, 2. függelék, 2. ábra) „ISO/F2” (B) kellék segítségével is, olyan ISOFIX helyen, amelyet a 9. melléklet 11. ábrája szerinti ISOFIX alsó rögzítési pontokkal láttak el.

Az ülőhely az ülés leghátsó és ugyanakkor legalsó helyzetében legyen egyenes üléstámlával, vagy a gyártó javaslatának megfelelően.

Oldalnézetben az ISOFIX felső hevederrögzítési pontja az „ISO/F2” (B) kellék hátsó felülete mögött feküdjön.

Az „ISO/F2” (B) kellék hátsó felülete és a vízszintes vonal (9. melléklet, 11. ábra, 3. hivatkozás) metszéspontja, ami az 50 Shore A-nál keményebb utolsó merev pontot tartalmazza az üléstámla tetején, határozza meg a 4. referenciapontot (9. melléklet, 11. ábra) az „ISO/F2” (B) kellék középvonalában. Ebben a referenciapontban a 45°-os maximális szög a vízszintes egyenes felett határozza meg a felső heveder rögzítési pontjának felső határát.

Felülnézetben a 4. referenciapontnál (9. melléklet, 11. ábra), a hátrafele és oldalirányban levő 90° maximális szög, és hátulról nézve a 40° maximális szög két teret határoz meg, amelyek behatárolják a rögzítési zónát az ISOFIX felső hevedere számára.

Az ISOFIX felső heveder (5) kezdete az „ISO/F2” (B) kelléknek az „ISO/F2” (B) kellék vízszintes felülete (1) felett 550 mm távolságra, az „ISO/F2” (B) kellék középvonalában (6) levő síkkal való metszésében helyezkedik el.

Továbbá, az ISOFIX felső hevederrögzítési pont több mint 200 mm-re, de legfeljebb 2 000 mm-re legyen az ISOFIX felső heveder kezdetétől az „ISO/F2” (B) kellék hátsó oldalán, az ülés háttámláján, az ISOFIX felső hevederrögzítési pontjáig áthúzott hevederen mérve.

Az ISOFIX felső hevederrögzítési pontnak az a része a járműben, amelyet úgy alakítanak ki, hogy összekössék az ISOFIX felső hevedercsatlakozójával, az 5.2.4.1. vagy 5.2.4.2. bekezdésben említett sötétített zónán kívül helyezkedhet el, ha elhelyezkedése a zónán belül nem megfelelő és a járművet felszerelték olyan terelő készülékkel, amely:

5.2.4.3.1.   biztosítja az ISOFIX felső hevederszalagjának feladatát úgy, mintha annak a rögzítési pontnak a része lenne, amelyet úgy alakítottak ki, mintha az ISOFIX felső hevederrögzítési pont az árnyékolt zónán belül helyezkedne el; és

5.2.4.3.2.   nem merev szövött típusú szokásos készülék vagy készenléti irányító szerkezet esetén legalább 65 mm-re a törzs vonala mögött van, vagy rögzített merev terelőkészülék esetén legalább 100 mm-re; és

5.2.4.3.3.   amikor a használatnak megfelelően való beszerelés után megvizsgálják, a készülék elegendően erős arra, hogy az ISOFIX felső hevederrögzítési pontjával elviselje az ezen előírás 6.6. bekezdésében említett megterhelést.

5.2.4.4.   A felső hevederrögzítési pont az üléstámlába süllyeszthető, amennyiben nincs a hevedert beburkoló zónában a jármű ülésének háttámlája felett.

5.2.4.5.   A felső ISOFIX hevederrögzítési méretezésének lehetővé kell tennie a 3. ábrán jellemzett ISOFIX hevederhorog beerősítését.

Minden ISOFIX felső hevederrögzítési pont körül olyan térnek kell lennie, amely lehetővé teszi a bekapcsolást és kikapcsolást. Minden burkolattal fedett ISOFIX felső hevederrögzítési pont esetén a burkolatnak azonosíthatónak kell lennie például jelképpel vagy a 9. melléklet 13. ábráján megállapított jelképek valamelyik tükörképével; a burkolat szerszám használata nélkül eltávolítható legyen.

5.3.   A biztonságiöv-rögzítések legkisebb mennyisége

Minden M és N kategóriába tartozó járművet (kivéve azokat az M2 és M3 kategóriájú járműveket, amelyek a 36. számú előírás szerint az I. vagy a II. osztályba, az 52. számú előírás szerint az A osztályba, valamint a 107. számú előírás szerint az I. vagy a II. és az A osztályba tartoznak) fel kell szerelni az ezen előírás követelményeinek megfelelő biztonságiöv-rögzítési pontokkal.

5.3.1.1.   A 16. számú előírás szerint az S típusú övként (övvisszahúzóval vagy anélkül) jóváhagyott hámrendszer rögzítési pontjainak meg kell felelniük a 14. számú előírás követelményeinek, de az ágyéköv felszerelésére szolgáló kiegészítő rögzítési pont vagy pontok (szerelvény), mentesül(nek) a jelen előírás szilárdsági és elhelyezési követelményei alól.

5.3.2.   Minden előre és hátra néző ülésnél a biztonsági övek rögzítési pontjainak minimális mennyiségét a 6. melléklet szerint határozzák meg.

5.3.3.   Az N1 kategóriájú járművek elsőtől eltérő külső, a 6. mellékletben ismertetett és Ø jelölésű ülőhelyeinél két alsó rögzítési pont is megengedett, amennyiben az ülés és a jármű legközelebbi oldalfala között olyan átjáró van, amely az utasok számára lehetővé teszi a jármű más részeinek megközelítését.

Az ülés és az oldalfal közötti területet átjárónak kell tekinteni, amennyiben az R pont helyzetében és a jármű középsíkjára merőlegesen mért távolság – zárt ajtóknál – az oldalfal és az ülés középvonalán átmenő hosszirányú függőleges sík között 500 mm-nél nagyobb.

5.3.4.   A 6. mellékletben ábrázolt és * jelképpel jelölt első középső ülésnél a két rögzítési pont megfelelő, ha a szélvédő kívül van a 21. számú előírás 1. mellékletében meghatározott referenciazónán; ha a referenciazónán belül van, három rögzítési pont szükséges.

Az öv rögzítési pontjainak szempontjából a szélvédő akkor része a referencia zónának, ha statikus érintkezésbe kerülhet a 21. számú. előírás 1. mellékletében leírt vizsgálóberendezéssel.

A 6. mellékletben jelképpel jelölt minden ülési helyzetben három rögzítési pontnak kell lennie. Két rögzítési pont akkor lehet, ha a következő feltételek közül egy teljesül:

5.3.5.1.   a 80. számú előírás 1. függelékének 3.5. bekezdésének megfelelő jármű egy ülése vagy más része közvetlenül elöl van; vagy

5.3.5.2.   a jármű egyetlen része sincs a referenciazónában, vagy nem lehet a referenciazónában, amikor a jármű mozog; vagy

5.3.5.3.   az említett referenciazónán belül a jármű részei teljesítik a 80. számú előírás 6. függelékében meghatározott energiaelnyelési követelményeket.

5.3.6.   Lehajtható vagy csak a jármű álló helyzetében használatos ülésekhez, valamint minden olyan jármű üléseihez, amelyekre az 5.3.1–5.3.4. bekezdés nem vonatkozik, az öv rögzítési pontjai nem kötelezők. Ha azonban a járművet felszerelték rögzítési pontokkal az ilyen üléseknél, ezek a rögzítési pontok feleljenek meg a jelen előírás követelményeinek. Ebben az esetben két alsó rögzítési pont elegendő.

5.3.7.   Emeletes jármű felső szintjén a középső első ülésekre vonatkozó követelményeket alkalmazzák a szélső első ülésekre is.

5.3.8.   A biztosítandó ISOFIX ülőhelyek minimális mennyisége

5.3.8.1.   Minden M1 kategóriájú járművet legalább két ISOFIX hellyel kell ellátni.

Az ISOFIX helyekből legalább kettőt egy ISOFIX rögzítési rendszerrel és egy ISOFIX felső hevederrögzítési ponttal kell ellátni.

A 16. számú előírásban meghatározott ISOFIX kellékek típusát és számát, amelyek minden ISOFIX helyre beszerelhetők, a 16. számú előírás határozza meg.

5.3.8.2.   Az 5.3.8.1. bekezdés ellenére, ha a jármű csak egy üléssorral rendelkezik, ISOFIX hely nem szükséges.

5.3.8.3.   Az 5.3.8.1. bekezdés ellenére, a két ISOFIX helyből legalább egynek a második üléssorban kell elhelyezkednie.

5.3.8.4.   Ha ISOFIX rögzítési rendszert helyeztek el első légzsákkal védett első ülőhelynél, akkor az ezt a légzsákot kiiktató szerkezetet kell beépíteni.

5.3.8.5.   Az 5.3.8.1. bekezdés ellenére, egyesített „beépített” gyermekutas-biztonsági rendszer esetén az ISOFIX helyek száma legalább kettő mínusz a 0, vagy 0+, vagy 1 tömegcsoportba tartozó egyesített beépített gyermekbiztonsági rendszer mennyisége.

5.3.8.6.   Az 5.3.8.1. bekezdés rendelkezései ellenére, a járművek kialakítására vonatkozó egységes szerkezetbe foglalt állásfoglalás (R.E.3) (3) 7. mellékletének 8.1. bekezdésében meghatározott, több mint egy üléssorral rendelkező lehajtható tetejű járműveket legalább két ISOFIX alsó rögzítési ponttal kell ellátni. Abban az esetben, ha ISOFIX felső hevederrögzítési pont van ilyen járművön, a felső hevederrögzítési pontnak meg kell felelnie az előírás megfelelő rendelkezésének.

5.3.9.   Elfordítható vagy más irányba helyezhető ülések esetében – álló helyzetű járműnél – az 5.3.1. bekezdés követelményeit azokra az irányokra kell alkalmazni, amelyeket a közúton haladó jármű esetében a jelen előírással összhangban a rendeltetésszerű használatra meghatároznak. Az ezzel kapcsolatos megjegyzést az adatközlő lapon kell megtenni.

5.4.   A biztonsági öv rögzítési pontjainak elhelyezése (lásd a 3. melléklet 1. ábráját)

5.4.1.   Általános tudnivalók

5.4.1.1.   Bármely biztonsági öv rögzítései elhelyezhetők teljes egészében vagy a jármű felépítményén, vagy az ülés szerkezetén vagy a jármű bármely más részén, illetve szétosztható e részek között.

5.4.1.2.   Bármely biztonsági öv rögzítése használható két egymás mellett található biztonsági öv végpontjának a csatlakoztatására, amennyiben megfelelnek a vizsgálatra vonatkozó előírásoknak.

5.4.2.   A biztonsági öv alsó tényleges rögzítései

5.4.2.1.   Első ülések, M1 jármű-kategória

Az M1 kategóriába tartozó gépjárművekben az α1 szögnek (nem a csat oldalán) 30° és 80° között, míg az α2 szögnek (a csat oldalán) 45° és 80° között kell lennie. Mindkét szögre vonatkozó követelmény az első ülések összes rendes utazási helyzetére érvényes. Amennyiben az α1 és α2 szög legalább egyike minden normál használati helyzetben állandó (pl. az üléshez rögzített rögzítési pont), akkor annak értéke 60 ± 10° legyen. A 2.12. bekezdésben ismertetett 20°-os szögnél kisebb háttámlaszögű beállítószerkezettel rendelkező állítható ülések esetén (lásd a 3. melléklet 1. ábráját) az α1 szög a fent megállapított minimális érték (30°) alatt lehet, feltéve, hogy bármely szokásos használati helyzetben 20°-nál nem kisebb.

5.4.2.2.   Hátsó ülések, M1 jármű-kategória

Az M1 jármű-kategóriába tartozó gépjárművek esetében a hátsó ülések α1 és α2 szöge értékének a 30–80° közötti tartományba kell lennie. Amennyiben a hátsó ülések állíthatók, a fenti értékek minden rendes utazási helyzetre érvényesek.

5.4.2.3.   Első ülések az M1-től eltérő jármű-kategóriákban

Az M1-től eltérő jármű-kategóriába tartozó gépjárművek esetében az α1 és az α2 szög értékének az első ülések minden rendes utazási helyzetében 30° és 80° között kell lennie. A 3,5 tonna legnagyobb tömeget nem meghaladó tömegű járművek első üléseinek esetében az α1 és α2 szög legalább egyike állandó minden szokásos használati helyzetben, értéke 60 ± 10° legyen (pl. üléshez rögzített rögzítési pont).

5.4.2.4.   Hátsó ülések és különleges első vagy hátsó ülések az M1-től eltérő jármű-kategóriákban

Az M1-től eltérő jármű-kategóriákban, az alábbi esetekben:

a)	sorülés esetén;

b)	a 2.12. pontban meghatározott beállító eszközzel ellátott, 20°-nál kisebb dőlésszögű háttámlával rendelkező állítható (első vagy hátsó) ülések esetén (lásd a 3. melléklet 1. ábráját); és

c)	egyéb hátsó ülések esetén

az α1 és az α2 szög értékének a 20° és 80° között kell lennie az ülés minden rendes használati helyzetében. A 3,5 tonna legnagyobb tömeget nem meghaladó tömegű járművek első üléseinek esetében az α1 és α2 szög legalább egyike állandó minden szokásos használati helyzetben, értéke 60 ± 10° legyen (pl. üléshez rögzített rögzítési pont).

Az M2 és M3 kategóriájú járművek nem első ülései esetében az α1 és α2 szög 45° és 90° között legyen minden szokásos használati helyzetben.

5.4.2.5.   Az ülés hosszirányú szimmetriasíkjával párhuzamos és az ugyanazon ülés két L1 és L2 különböző alsó tényleges öv rögzítésén áthaladó két függőleges sík közötti távolságnak legalább 350 mm-nek kell lennie. Az M1 és N1 kategóriájú járművek középső ülőhelyének esetében a fent említett távolság legalább 240 mm, amennyiben a középső hátsó ülést a jármű más ülésével felcserélni nem lehet. Az ülés hosszirányú középsíkja áthalad az L1 és L2 pont között, és legalább 120 mm távolságban van ezektől a pontoktól.

5.4.3.   A biztonsági öv tényleges felső rögzítési pontjainak helyzete (lásd a 3. mellékletet)

5.4.3.1.   Ha hevederterelőt vagy hasonló olyan szerkezetet alkalmaznak, amely befolyásolja a tényleges felső rögzítési pont helyzetét, e helyzetet a szokásos módon kell meghatározni, figyelembe véve a rögzítési pontnak azt a helyzetét, amelyben a heveder hosszirányú középvonala azon a J1 ponton megy keresztül, amelyet az R pontból egymást követően az alábbi három metszet határoz meg:

RZ	:	a törzsvonal szelvénye az R ponttól felfelé mérve 530 mm hosszú szakaszon,
ZX	:	a jármű hosszirányú középsíkjára merőleges szelvény a Z ponttól mérve a rögzítési pont irányába 120 mm hosszon;
XJ1	:	az RZ és ZX metszettel meghatározott síkra merőleges szelvény, az X ponttól előre mérve 60 mm hosszon.

A J2 pontot a J1 pontnak az említett forgó ülésre helyezett próbabábu az 5.1.2. bekezdésben ismertetett törzsvonalán átmenő függőleges hosszirányú síkhoz viszonyított szimmetriája határozza meg.

Ha kétajtós kialakítást alkalmaznak mind az első, mind a hátsó ülések megközelítéséhez, és a felső rögzítési pont a „B” oszlopon található, a rendszert úgy kell kialakítani, hogy ne akadályozza se a járműbe való beszállást, sem pedig a járműből való kiszállást.

5.4.3.2.   A tényleges felső rögzítési pontnak az FN sík alatt kell elhelyezkednie, ami merőleges az ülés hosszirányú középsíkjára és 65° szöget zár be a törzs vonalával. Ez a szög 60°-ra csökkenthető hátsó ülések esetén. Az FN síknak úgy kell elhelyezkednie, hogy a törzs vonalát a D pontban metssze, úgy, hogy DR = 315 mm + 1,8 S. Ha azonban S ≤ 200 mm, akkor DR = 675 mm.

5.4.3.3.   A tényleges felső rögzítési pont az ülés hosszirányú középsíkjára merőleges és a B pontban a törzsvonalat 120 fokban metsző FK sík mögött legyen úgy, hogy BR = 260 mm + 0,8 S. Amennyiben S ≥ 280 mm, a gyártó – választása szerint – használhatja a BR = 260 mm + 0,8 S összefüggést is.

5.4.3.4.   Az S értéke nem lehet kisebb 140 mm-nél.

5.4.3.5.   A felső tényleges rögzítési pontot az R ponton átmenő és a jármű hosszirányú középsíkjára merőleges függőleges sík mögött kell elhelyezni, a 3. melléklet szerint.

5.4.3.6.   A felső tényleges rögzítési pontnak az 5.1.4. bekezdésben meghatározott C ponton átmenő vízszintes sík felett kell lennie.

Az 5.4.3.1. bekezdésben meghatározott felső rögzítési ponton kívül más felső tényleges rögzítési pontok is lehetnek abban az esetben, ha azok az alábbi feltételek egyikét teljesítik:

5.4.3.7.1.   a kiegészítő rögzítési pontoknak eleget kell tenniük az 5.4.3.1–5.4.3.6. bekezdés követelményeinek;

5.4.3.7.2.   a kiegészítő rögzítési pontok szerszámok használata nélkül alkalmazhatók, megfelelnek az 5.4.3.5. és 5.4.3.6. bekezdés követelményeinek és azon területek egyikén kell lenniük, amelyet úgy határozunk meg, hogy a jelen előírás 3. mellékletének 1. ábráján bemutatott területet függőleges irányban lefelé vagy felfelé 80 mm-re elmozdítjuk;

a hámöv részére készült rögzítési pont(ok) megfelel(nek) az 5.4.3.6. bekezdés követelményeinek, ha a referenciaegyenesen átmenő keresztirányú sík mögött van(nak) és a következők szerint helyezkedik (helyezkednek) el:

5.4.3.7.3.1.   egyetlen rögzítési pont esetén az 5.4.3.1. bekezdésben meghatározott J1 és J2 ponton átmenő függőlegesek által kijelölt két oldal közös területén belül, és amelyek vízszintes metszetét ezen előírás 3. mellékletének 2. ábrája mutatja;

5.4.3.7.3.2.   két rögzítési pont esetén a fentiekben meghatározott két oldal közül azon belül, amely alkalmasabb, amennyiben a rögzítési pont legfeljebb 50 mm távol van a másik rögzítési pontnak a kérdéses ülés 5.1.6. bekezdésben meghatározott P síkjához viszonyított tükörképének helyzetéhez.

5.5.   Menetes rögzítőfuratok méretei

5.5.1.   A rögzítési pontnak 7/16 hüvelykes (20 UNF 2B) menetes furatméretűnek kell lennie.

5.5.2.   Ha a gyártó építi be a biztonsági övet a járműbe, és ezek a kérdéses ülésekre előírt valamennyi rögzítési ponthoz csatlakoztatva vannak, ezeknek a rögzítési pontoknak nem kell megfelelniük az 5.5.1. bekezdés követelményének, ha megfelelnek a jelen előírás összes többi követelményének. Ezenfelül az 5.5.1. bekezdésben megállapított követelmények nem alkalmazandók azokra a kiegészítő rögzítési pontokra, amelyek az 5.4.3.7.3. bekezdés követelményeinek megfelelnek.

5.5.3.   A biztonsági övnek a rögzítési pont károsodása nélkül eltávolíthatónak kell lennie.

6.   VIZSGÁLATOK

6.1.   Általános feltételek biztonsági övek rögzítési pontjainak vizsgálatához

A 6.2. bekezdés rendelkezéseinek figyelembevételével és a gyártó kérésére:

6.1.1.1.   a vizsgálatok végrehajthatók vagy a jármű vázán, vagy a készre szerelt járművön;

6.1.1.2.   a vizsgálatok egy üléshez vagy üléscsoporthoz kapcsolódó rögzítési pontokra korlátozhatók abban az esetben, ha:

a)	az érintett rögzítési pontok szerkezeti jellemzői más ülésekhez vagy üléscsoportokhoz kapcsolódó rögzítési pontok jellemzőivel megegyeznek; és

b)	az ilyen rögzítési pontok részben vagy egészben az ülésre vagy üléscsoportra vannak szerelve, ha az ülés vagy üléscsoport szerkezeti jellemzői megegyeznek a többi ülés vagy üléscsoport szerkezeti jellemzőivel;

6.1.1.3.   az ajtók és ablakok be lehetnek szerelve a járműbe, vagy abból ki lehetnek szerelve, illetve zárva vagy nyitva lehetnek;

6.1.1.4.   minden olyan szerelvény felszerelhető, amely általában a jármű tartozéka és növeli a jármű szilárdságát.

6.1.2.   Az üléseket a jóváhagyási vizsgálatokért felelős műszaki szolgálat belátása szerint kell beszerelni, és abba vezetési vagy használati helyzetbe kell állítani, amely a rendszer szilárdsága szempontjából a legkedvezőtlenebb. Az ülések helyzetét a jelentésben fel kell tüntetni. A háttámlát, ha dőlésszöge állítható, a gyártó előírásainak megfelelően kell reteszelni, vagy – ilyen előírás hiányában – olyan helyzetben, amely a lehető legjobban megközelíti az M1 és az N1 kategóriájú járművek esetében a 25°-os tényleges háttámlaszöget és az összes többi kategóriájú jármű esetében a 15°-os háttámlaszöget.

6.2.   A jármű rögzítése a biztonsági övek rögzítési pontjai és az ISOFIX rögzítési pontok vizsgálatához

6.2.1.   A vizsgálat során a jármű rögzítésére alkalmazott módszer nem növelheti a rögzítési pontok vagy az ISOFIX rögzítési pontok és azok környékének szilárdságát, és nem csökkentheti a járműszerkezet szabályos alakváltozását sem.

6.2.2.   A járművet rögzítő berendezést kielégítőnek kell tekinteni abban az esetben, ha az a karosszériára annak teljes szélességében semmilyen befolyással nincs, és ha a járművet vagy annak szerkezetét a vizsgálatra kerülő rögzítési pont előtt legalább 500 mm távolságban leerősítik vagy rögzítik, és ettől a rögzítési ponttól legalább 300 mm távolságra hátul leerősítik vagy rögzítik.

6.2.3.   Célszerű a járművázat olyan bakokra fektetni, amelyek megközelítőleg egy vonalban vannak a keréktengelyekkel, vagy ha ez nem lehetséges, a felfüggesztés csatlakozási pontjaival.

6.2.4.   Ha a jelen előírás 6.2.1–6.2.3. bekezdésében előírtaktól eltérő vizsgálati módszert alkalmaznak, annak egyenértékűségét bizonyítani kell.

6.3.   A biztonsági övek rögzítési pontjai vizsgálatának általános feltételei

6.3.1.   Ugyanazon üléscsoport összes övrögzítését egyidejűleg kell vizsgálni. Ha azonban fennáll annak a kockázata, hogy az ülések és/vagy rögzítési pontok nem szimmetrikus terhelése meghibásodáshoz vezethet, további vizsgálatokat is lehet végezni nem szimmetrikus terheléssel.

6.3.2.   A húzóerőt az ülőhelynek megfelelő irányban a jármű középsíkjával párhuzamos síkban, a vízszintes sík felett 10° ± 5° szögben kell kifejteni.

A célterhelés 10 százalékának megfelelő előterhelést kell alkalmazni ± 30 százalékos tűréssel; a terhelést a megfelelő célterhelés 100 százalékára kell növelni.

6.3.3.   A teljes terhelést a lehető leggyorsabban kell elérni, miközben a terhelés alkalmazása legfeljebb 60 másodpercig tarthat.

A gyártó azonban kérheti a terhelés 4 másodpercen belül való elérését.

Az öv rögzítési pontjainak legalább 0,2 másodpercig ki kell bírniuk az előírt terhelést.

6.3.4.   A lenti 6.4. pontban meghatározott vizsgálatok során használandó húzókészülékek az 5. mellékletben láthatók. Az 5. melléklet 1. ábráján bemutatott eszközöket az üléspárnára kell helyezni, és – amint lehetséges – az öv hevederének körülötte szorosra húzásával egyidejűleg vissza kell nyomni az üléstámlába. Az 5. melléklet 2. ábráján látható eszközt a helyére kell tenni, az övhevedert az eszközre kell illeszteni, majd szorosra húzni. A vizsgálati eszköz megfelelő elhelyezéséhez minimálisan szükséges előterhelésen felüli terhelés nem érheti a biztonsági öv rögzítési pontjait a művelet alatt.

Az egyes ülőhelyeknél használt 254 mm-es vagy 406 mm-es húzókészüléknek olyannak kell lennie, hogy szélessége a lehető legközelebb álljon az alsó rögzítési pontok közötti távolsághoz.

A húzókészülék elhelyezésének kerülnie kell a hevedervizsgálat közbeni minden olyan kölcsönös behatást, amely hátrányosan érintené a terhelést és a terhelés eloszlását.

A felső biztonságiöv-rögzítéssel rendelkező ülések rögzítéseit az alábbi feltételek mellett kell vizsgálni:

Első külső ülések:

Az öv rögzítési pontjait a 6.4.1. bekezdésben előírt vizsgálatnak kell alávetni, amelynek során az erőhatást olyan hárompontos biztonsági öv geometriáját visszaadó szerkezettel kell átvinni, amely a felső rögzítési pontban hevederterelővel és övvisszahúzó görgővel van ellátva. Ha a rögzítési pontok száma nagyobb annál, mint amit az 5.3. bekezdésben előírtak, ezeket a rögzítési pontokat a 6.4.5. bekezdésben előírt vizsgálatnak kell alávetni, amelyek során a terhelést olyan szerkezettel kell átadni a rögzítési pontokra, amely megvalósítja annak a biztonsági öv típusának a geometriáját, amelyet a rögzítési ponthoz kívánnak csatlakoztatni.

6.3.5.1.1.   Ha övvisszahúzó nem csatlakozik az előírt oldalsó alsó rögzítési ponthoz, vagy ha az övvisszahúzó a felső rögzítési ponthoz van erősítve, a felső rögzítési pontokat is alá kell vetni a 6.4.3. bekezdésben előírt vizsgálatnak.

6.3.5.1.2.   A fenti esetben – a gyártó kívánságára – a 6.4.1. és 6.4.3. bekezdésben előírt vizsgálatokat két különböző karosszérián is el lehet végezni.

6.3.5.2.   Hátsó külső ülések és minden középső ülés:

A rögzítési pontokat a 6.4.2. bekezdésben előírt vizsgálatnak kell alávetni, amelynek során az erőhatást övvisszahúzó nélküli hárompontos biztonsági öv geometriáját megjelenítő készülékkel kell átvinni a rögzítési pontokra, valamint a 6.4.3. bekezdésben előírt vizsgálatnak, amelyben az erőhatást a két alsó rögzítési pontra a hámöv geometriáját tartalmazó készülékkel kell átvinni. A gyártó kérésére ezt a két vizsgálatot két különböző szerkezeten lehet elvégezni.

6.3.5.3.   Ha a gyártó a járművet biztonsági övvel szállítja, a megfelelő rögzítési pontokat – a gyártó kérésére – csak olyan vizsgálatnak kell alávetni, amelyben az erőhatást olyan típusú öv geometriáját megjelenítő készülékkel kell átvinni, amelyet ezekhez a rögzítési pontokhoz csatlakoztatnak.

6.3.6.   Ha a hátsó szélső és középső ülésekre nincs előírva felső rögzítési pont, akkor az alsó rögzítési pontokat kell alávetni a 6.4.3. bekezdésben előírt vizsgálatnak, amely során az erőhatást a rögzítési pontokra a hámöv geometriáját megjelenítő készülékkel kell átadni.

6.3.7.   Ha a járművet olyan szerelvények befogadására tervezték, amelyek csigák stb. közbeiktatása nélkül nem teszik lehetővé hevederek közvetlen csatlakoztatását a rögzítési pontokhoz, vagy az 5.3. bekezdésben említett rögzítési pontok mellett kiegészítő rögzítési pontok is szükségesek, akkor a biztonsági övet vagy a biztonsági öv felszereléséhez tartozó csigákat, huzalokat stb. ilyen készülékkel kell csatlakoztatni a jármű rögzítési pontjához, és a rögzítési pontokat a 6.4. bekezdésben előírtak szerint kell megvizsgálni.

6.3.8.   A jelen előírás 6.3. bekezdésében előírtaktól eltérő vizsgálati módszer is alkalmazható, de annak egyenértékűségét bizonyítani kell.

6.4.   Különleges vizsgálati követelmények biztonsági övek rögzítési pontjaihoz.

6.4.1.   A felső rögzítésnél felcsévélővel vagy hevedervezetővel ellátott övvisszahúzóval felszerelt hárompontos biztonsági öv vizsgálati elrendezése

6.4.1.1.   A felső rögzítéshez a terhelőeszköz által kifejtett erő közvetítésére különleges heveder- vagy huzalcsévélőt vagy -vezetőt, vagy a gyártó által szállított hevedercsévélőt vagy -vezetőt kell beszerelni.

6.4.1.2.   1 350 daN ± 20 daN vizsgálati terhelést kell kifejteni ugyanazon biztonsági öv rögzítési pontjaihoz csatlakoztatott húzókészülékre (lásd az 5. melléklet 2. ábráját) az öv felső törzshevederének geometriáját megjelenítő szerkezet alkalmazásával. Az M1 és N1 kategóriájú járművektől eltérő kategóriájú járművek esetén a vizsgálati terhelésnek 675 ± 20 daN-nak kell lennie, az M3 és az N3 kategóriájú járművek esetén pedig 450 ± 20 daN-nak.

6.4.1.3.   Egyidejűleg 1 350 daN ± 20 daN vizsgálati terhelésnek kell kitenni a biztonsági öv két alsó rögzítési pontjához csatlakoztatott húzókészüléket (lásd az 5. melléklet 1. ábráját). Az M1 és N1 kategóriájú járművektől eltérő kategóriájú járművek esetén a vizsgálati terhelésnek 675 ± 20 daN-nak kell lennie, az M3 és N3 kategóriájú járművek esetén azonban 450 ± 20 daN-nak.

6.4.2.   Vizsgálat övvisszahúzó nélküli vagy felső rögzítési pontos övvisszahúzóval ellátott hárompontos biztonsági öv elrendezés esetén

6.4.2.1.   1 350 daN ± 20 vizsgálati terhelésnek kell alávetni a biztonsági öv felső rögzítési pontjához és ugyanazon biztonsági öv szemközti, alsó rögzítési pontjaihoz csatlakoztatott húzókészüléket (lásd az 5. melléklet 2. ábráját), a felső rögzítési ponthoz rögzített övvisszahúzóval, amennyiben a gyártó azt rendelkezésre bocsátotta. Az M1 és N1 kategóriájú járművektől eltérő kategóriájú járművek esetén a vizsgálati terhelésnek 675 ± 20 daN-nak kell lennie, az M3 és N3 kategóriájú járművek esetén azonban 450 ± 20 daN-nak.

6.4.2.2.   Egyidejűleg 1 350 daN ± 20 daN húzóerőt kell kifejteni az alsó rögzítési pontokhoz csatlakoztatott húzókészülékre (lásd az 5. melléklet 1. ábráját). Az M1 és N1 kategóriájú járművektől eltérő kategóriájú járművek esetén a vizsgálati terhelésnek 675 ± 20 daN-nak kell lennie, az M3 és N3 kategóriájú járművek esetén azonban 450 ± 20 daN-nak.

6.4.3.   A kétpontos biztonsági öv vizsgálati elrendezése

2 225 daN ± 20 daN vizsgálati terhelést kell alkalmazni a biztonsági öv két alsó rögzítési pontjához csatlakoztatott húzókészüléken (lásd az 5. melléklet l. ábráját). Az M1 és N1 kategóriájú járművektől eltérő kategóriájú járművek esetén a vizsgálati terhelésnek 1 110 ± 20 daN-nak kell lennie, az M3 és N3 kategóriájú járművek esetén azonban 740 ± 20 daN-nak.

6.4.4.   A teljes mértékben az ülés szerkezetében lévő vagy a jármű szerkezete és az ülés szerkezete között elosztott biztonságiöv-rögzítések vizsgálata

6.4.4.1.   A fenti 6.4.1., 6.4.2. és 6.4.3. bekezdésben előírt vizsgálat a helyzetre alkalmazott elvégzésével egyidejűleg mindegyik ülést vagy üléscsoportot az alábbi erőhatásnak kell alávetni:

6.4.4.2.   A fenti 6.4.1., 6.4.2. és 6.4.3. bekezdésben jelzett erőhatást a teljes üléstömeg hússzorosának megfelelő erővel kell vízszintesen és hosszirányban megnövelni. A tehetetlenségi terhelést az ülésre vagy az ülés olyan megfelelő részeire kell kifejteni, amelyek megfelelnek az adott ülés tömegének az ülés rögzítési pontjaira gyakorolt fizikai hatásának. A kiegészítő terhelést vagy terheléseket és a terhelés eloszlását a gyártó határozza meg, és a műszaki szolgálat fogadja el.

Az M2 és N2 jármű-kategória esetében ez az erő a teljes üléstömeg tízszerese; az M3 és N3 kategória esetében ez a teljes üléstömeg 6,6-szorosa.

6.4.5.   Különleges típusú biztonsági öv vizsgálati elrendezése

6.4.5.1.   Az ilyen biztonsági öv rögzítési pontjaihoz csatlakoztatott húzókészülékre (lásd az 5. melléklet 2. ábráját) 1 350 ± 20 daN vizsgálati terhelést kell kifejteni a felső törzsheveder vagy hevederek geometriáját megjelenítő készülék alkalmazásával.

6.4.5.2.   Egyidejűleg 1 350 ± 20 daN húzóerőt kell kifejteni a két alsó rögzítési ponthoz csatlakoztatott húzókészülékre (lásd az 5. melléklet 3. ábráját).

6.4.5.3.   Az M1 és N1 jármű-kategóriától eltérő kategóriába tartozó járművek esetén ennek a vizsgálati terhelésnek 675 ± 20 daN-nak kell lennie, az M3 és N3 kategóriájú járművek esetén azonban 450 ± 20 daN-nak.

6.4.6.   Hátrafele néző ülések vizsgálata

6.4.6.1.   A rögzítési pontokat a 6.4.1., 6.4.2. vagy a 6.4.3. bekezdésben előírt, megfelelő erővel kell vizsgálni. A vizsgálati terhelésnek minden esetben az M3 vagy az N3 osztályok járműveire előírt terhelésnek kell megfelelnie.

6.4.6.2.   A vizsgálati terhelést a kérdéses ülőhelyhez viszonyítva előre kell irányítani a 6.3. bekezdésben előírt eljárás szerint.

6.5.   A 7. melléklet 1. bekezdésében ismertetett üléscsoportok esetén a 7. melléklet dinamikai vizsgálata a személygépkocsi gyártójának választása szerint végezhető el, a 6.3. és 6.4. bekezdésben előírt statikus vizsgálat alternatívájaként.

6.6.   Statikus vizsgálat követelményei.

6.6.1.   A statikus terhelőerőt kifejtő készüléken (SFAD) az ISOFIX rögzítési pontrendszer szilárdságát a jól felszerelt ISOFIX felerősítésére kifejtett erővel vizsgálják, amint azt a 6.6.4.3. bekezdés előírja.

Az ISOFIX felső heveder rögzítési pont esetén a 6.6.4.4. bekezdésben előírt kiegészítő vizsgálat elvégzése szükséges.

Ugyanabban az üléssorban minden egyidejűleg használható ISOFIX helyet egyszerre kell megvizsgálni.

6.6.2.   A vizsgálatot vagy teljesen kész járművön, vagy a jármű megfelelő részein kell úgy elvégezni, hogy az tükrözze a jármű szerkezetének szilárdságát és merevségét.

Az ablakok és ajtók megléte, illetve nyitott vagy zárt állapota nem meghatározó.

Valamennyi szokásos és a jármű szerkezetéhez tartozó szerelvény felszerelhető.

A vizsgálatok csak egyetlen ülésre vagy üléscsoportra vonatkozó ISOFIX helyre korlátozhatók, amennyiben:

a)	az érintett ISOFIX hely ugyanolyan szerkezeti jellemzőkkel rendelkezik, mint a másik ülés vagy üléscsoport ISOFIX helye; és

b)	amennyiben az ISOFIX helyeket az ülésen vagy üléscsoporton részlegesen vagy teljesen kialakították, az ülés vagy üléscsoport szerkezeti jellemzőinek meg kell egyezniük azokkal, amelyek a többi üléséivel vagy üléscsoportéival.

6.6.3.   Ha az ülés és fejtámla állítható, akkor ezeket olyan helyzetben kell megvizsgálni, amelyet a műszaki szolgálat határozott meg azon a korlátozott tartományon belül, amelyet a személygépkocsi gyártója a 16. számú előírás 17. melléklete 3. függelékének megfelelően írt elő.

6.6.4.   Erők, irányok és elmozdulási határok

6.6.4.1.   Az SFAD alsó első keresztrúdjára 135 ± 15 N erőt kell kifejteni az SFAD hátra irányuló kinyúlása hosszirányú helyzetének olyan módon való beállítása érdekében, hogy az SFAD és tartója közötti valamennyi feszítés és feszítés csökkenés megszűnjön.

6.6.4.2.   A statikus terhelőerőt kifejtő készülékre (SFAD) az 1. táblázat szerinti, előre mutató irányú és szögű erőt kell kifejteni.

1. táblázat

Vizsgálóerők iránya

Előre	0° ± 5°	8 kN ± 0,25 kN
Ferdén	75° ± 5° (egyenesen előre mindkét oldalon, illetve ha van a legkedvezőtlenebb esetnek megfelelő oldal, vagy ha mindkét oldal szimmetrikus, akkor csak egy oldalon)	5 kN ± 0,25 kN

Ezeknek a vizsgálatoknak mindegyikét különböző szerkezeteken kell elvégezni, amennyiben a gyártó így kéri.

Előre irányuló erők kifejtése szükséges, a vízszintes felett 10° ± 5° szögben alkalmazva a kezdetben kifejtett erőt. A ferde erőket vízszintesen 0° ± 5° szögben kell kifejteni. A 9. melléklet 2. ábráján jelzett, előírt X terhelési pontban 500° ± 25 N előterhelést kell alkalmazni. A teljes erőkifejtést legfeljebb 2 mp, vagy rövidebb idő alatt kell elérni. A kifejtett z erőt legalább 0,2 mp-ig fenn kell tartani.

Valamennyi mérést az ISO 6487 szabvány szerinti 60 Hz-es CFC-vel, vagy ennek megfelelő módszerrel kell elvégezni.

Csak ISOFIX rögzítésipont-rendszerek vizsgálatakor:

6.6.4.3.1.   Előre irányuló erővizsgálat:

Az SFAD X pontjának vízszintes hosszirányú eltérését (előterhelés után) a 8 ± 0,25 kN erő kifejtése alatt 125 mm-re kell korlátozni, és az állandó deformáció – ideértve az alsó ISOFIX rögzítési pont vagy a környező terület részleges törését vagy repedését is – sem minősülhet meghibásodásnak a szükséges erő meghatározott ideig való kifejtése esetén.

6.6.4.3.2.   Vizsgálat ferdén ható erővel:

Az SFAD X pontjának a 5kN ± 0,25 kN erő kifejtése hatására az (előterhelés után) az erő irányába való kitérését 125 mm-re kell korlátozni, és az állandó deformáció – ideértve az alsó ISOFIX rögzítési pont vagy a környező terület részleges törését vagy repedését is – sem minősülhet meghibásodásnak a szükséges erő meghatározott ideig való kifejtése esetén.

6.6.4.4.   ISOFIX rögzítésipont-rendszerek és ISOFIX felső hevederrögzítési pontok vizsgálata:

50 N ± 5 N feszítő előterhelést kell kifejteni az SFAD és a felső hevederrögzítési pont között. Az X pont (előterhelés utáni) 8 ± 0,25 kN erő hatására való vízszintes eltérését 125 mm-re kell korlátozni, és az állandó deformáció – ideértve az alsó ISOFIX rögzítési pont vagy a környező terület részleges törését vagy repedését is – sem minősülhet meghibásodásnak a szükséges erő meghatározott ideig való kifejtése esetén.

2. táblázat

Elmozdulási határok

Erő iránya	SFAD X pontjának maximális eltérése
Előre	125 mm hosszirányban
Ferdén	125 mm erőirányban

6.6.5.   Kiegészítő erők

6.6.5.1.   Ülés tehetetlenségi ereje

Olyan beszerelési hely esetében, ahol a terhelés nem közvetlenül a járműszerkezetre, hanem a jármű ülésére nehezedik, a vizsgálatot úgy kell elvégezni, hogy a járműülés rögzítésének szilárdsága a járműszerkezethez képest megfelelően biztosítva legyen. Ebben a vizsgálatban az ülés megfelelő részeinek húszszoros tömegével egyenlő erőt kell kifejteni vízszintesen és hosszirányban az üléshez vagy a megfelelő ülésrészhez viszonyítva előre, a kérdéses ülés tömegének az ülés leerősítésére gyakorolt fizikai hatásának megfelelően. A kiegészítő terhelést vagy terheléseket és a terhelés eloszlását a gyártó határozza meg, és a műszaki szolgálat fogadja el.

A gyártó kérésére kiegészítő terhelés fejthető ki az SFAD X pontjára a fent leírt statikus vizsgálat során.

Ha a felső hevederrögzítési pont egyesítve van a járműüléssel, ezt a vizsgálatot az ISOFIX felső hevederszalagjával kell elvégezni.

Törés nem fordulhat elő, és a 2. táblázat elmozdulási követelményeinek teljesülniük kell.

Megjegyzés: Ezt a vizsgálatot nem kell elvégezni, amennyiben a jármű biztonságiöv-rendszerének valamely rögzítési pontja a jármű ülésszerkezetének szerves részét képezi, és a járműülést már megvizsgálták és jóváhagyták annak tekintetében, hogy megfelel-e az ebben az előírásban a felnőtt utasbiztonsági rendszerekkel kapcsolatban megkövetelt terhelési vizsgálatoknak.

7.   A BIZTONSÁGI ÖV RÖGZÍTÉSI PONTJAINAK ELLENŐRZÉSE STATIKUS VIZSGÁLAT ALATT ÉS UTÁN

Minden rögzítési pontnak alkalmasnak kell lennie a 6.3. és a 6.4. bekezdésben előírt vizsgálatra. A rögzítés vagy a környező terület maradandó deformációja – beleértve a részleges szakadást és törést is – nem jelenti a vizsgálatnak történő meg nem felelést, amennyiben az előírt erőt a meghatározott időn keresztül kiállja. A vizsgálat alatt az 5.4.2.5. bekezdésben a tényleges alsó övrögzítési ponthoz, és az 5.4.3.6. bekezdésben a tényleges felső övrögzítési ponthoz meghatározott szükséges legkisebb területet tekintetbe kell venni.

7.1.1.   A 2,5 tonna megengedett össztömeget meg nem haladó M1 kategóriájú járművek esetében, ha a biztonsági öv felső rögzítési pontja az ülés szerkezetéhez van rögzítve, a biztonsági öv tényleges felső rögzítési pontja a vizsgálat alatt nem kerülhet az R ponton és az említett ülés C pontján átmenő keresztirányú sík elé (lásd a jelen előírás 3. mellékletének 1. ábráját).

A fent említett járművektől eltérő járműveknél a biztonsági öv tényleges felső rögzítési pontja a vizsgálat alatt nem kerülhet a 10° szögben előrehajló és az ülés R pontján átmenő keresztirányú sík elé.

A tényleges felső rögzítési pont legnagyobb elmozdulását a vizsgálat alatt mérni kell.

Ha a tényleges felső rögzítési pont elmozdulása meghaladja a fent említett határt, a gyártónak bizonyítania kell a műszaki szolgálat számára, hogy ez nem veszélyezteti a bennülőket. Példa: a 94. számú előírás szerinti vizsgálati eljárást vagy megfelelő impulzust keltő ütközőkocsis vizsgálatot kell elvégezni annak bizonyítására, hogy a megfelelő tér marad a túléléshez.

7.2.   Olyan járművekben, ahol ilyen szerkezeteket használnak, az elmozdító- és reteszelőszerkezeteknek a vonóerő megszüntetést követően kézzel működtethetőnek kell maradniuk az összes ülésen helyet foglaló személy számára, lehetővé téve a jármű elhagyását.

7.3.   Vizsgálat után a rögzítési pontok és a vizsgálat alatti terhelést viselő szerkezetek minden károsodását fel kell jegyezni.

7.4.   Ettől eltérve, az M3 kategóriájú és a 3,5 tonnát nem meghaladó tömegű M2 kategóriájú járművek egy vagy több ülésére szerelt, a 80. számú előírás követelményeinek megfelelő felső rögzítési pontok esetében nem szükséges a 7.1. bekezdésben említett 5.4.3.6. bekezdésre vonatkozó követelménynek való megfelelés.

8.   JÁRMŰTÍPUS JÓVÁHAGYÁSÁNAK MÓDOSÍTÁSA ÉS KITERJESZTÉSE

A járműtípus valamennyi módosításáról értesíteni kell a járműtípust jóváhagyó közigazgatási szervet. Ez a közigazgatási szerv ekkor:

8.1.1.   úgy ítélheti meg, hogy az elvégzett módosításoknak valószínűleg nem lesz észrevehető negatív hatása, és a jármű ezekkel együtt eleget tesz a követelményeknek; vagy

8.1.2.   további vizsgálati jelentést kérhet a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

8.2.   A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a módosítások részletes leírásával együtt, a fenti 4.3. bekezdésben rögzített eljárásnak megfelelően kell tájékoztatni az előírást alkalmazó megállapodásban részes feleket.

8.3.   A jóváhagyás kiterjesztését engedélyező illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és erről az előírás 1. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatványon tájékoztatja az 1958. évi megállapodás ezen előírást alkalmazó többi Szerződő Felét.

9.   GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG

A gyártási eljárásoknak meg kell felelniük a megállapodás 2. függelékében (E/ECE/324-E/ECE/TRANS/505/Rev2) előírt feltételeknek és az alábbi követelményeknek:

9.1.   Az ennek az előírásnak megfelelő jóváhagyási jellel ellátott valamennyi járműnek meg kell felelnie a biztonsági övek rögzítési pontjainak jellemzőit, az ISOFIX rögzítési rendszert és az ISOFIX felső hevederrögzítési pont jellemzőit befolyásoló részletekre tekintettel jóváhagyott járműtípusnak.

9.2.   A fenti 9.1. bekezdésben előírt termék gyártásának megfelelőségét a sorozatgyártásból véletlenszerűen kiválasztott, a jelen előírás jóváhagyási jelével ellátott elegendő számú jármű vizsgálatával kell ellenőrizni.

9.3.   Általános szabályként, az előbb említett ellenőrzéseket a méretek levételére kell korlátozni. Szükség esetén azonban a járművet alá kell vetni a 6. bekezdésben előírt – a jóváhagyási vizsgálatokra kijelölt műszaki szolgálat által kiválasztott – más vizsgálatnak is.

10.   SZANKCIÓK A GYÁRTÁS NEM MEGFELELŐSÉGE ESETÉRE

10.1.   A járműtípus tekintetében az előírás alapján megadott típusjóváhagyás visszavonható, amennyiben nem teljesülnek a fenti 9.1. bekezdésben megállapított követelmények, vagy ha a biztonsági övek rögzítési pontjai vagy az ISOFIX rögzítésipont-rendszer és az ISOFIX felső hevederrögzítési pont nem felelt meg a fenti 9. bekezdésben előírt ellenőrző vizsgálatoknak.

10.2.   Amennyiben a megállapodásnak az ezt az előírást alkalmazó szerződő fele visszavonja az előzőleg kiadott jóváhagyást, azonnal értesíti erről az előírás 1. mellékletében levő mintának megfelelő értesítéssel azokat a szerződő feleket, akik ezt az előírást alkalmazzák.

11.   ÜZEMELTETÉSI ÚTMUTATÓ

A nemzeti hatóságok megkövetelhetik a nyilvántartásukba vett járművek gyártóitól, hogy a jármű üzemeltetési utasításában világosan közöljék a következőket:

11.1.   hol vannak a biztonsági öv rögzítési pontjai; és

11.2.   milyen típusú biztonsági öv számára szolgálnak a rögzítési pontok (lásd az 1. melléklet 5. pontját).

12.   A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

Ha a jóváhagyás birtokosa véglegesen beszünteti az előírással összhangban gyártott biztonságiöv-rögzítési pont vagy az ISOFIX rögzítésipont-rendszer és az ISOFIX felső hevederrögzítési pont típusának gyártását, erről értesíti a jóváhagyást kiadó hatóságot. A hatóság ezt az információt a kézhezvételt követően az előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő közlemény-formanyomtatvány útján továbbítja az 1958-as megállapodás ezen előírást alkalmazó többi Szerződő Félnek.

13.   A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS KÖZIGAZGATÁSI SZERVEK NEVE ÉS CÍME

Az 1958-as megállapodás ezen előírást alkalmazó szerződő felei közlik az Egyesült Nemzetek Titkárságával a jóváhagyási vizsgálatok végzéséért felelős műszaki szolgálatok, valamint a jóváhagyást megadó hatóságok nevét és címét, amelyekhez a jóváhagyás megadására vagy kiterjesztésére, illetve elutasítására, kiterjesztésére vagy visszavonására vonatkozó, más országokban kiadott formanyomtatványokat be kell küldeni.

14.   ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

14.1.   A 06. módosítássorozat hivatalos hatálybalépésének időpontjától kezdve az ezen előírást alkalmazó szerződő fél nem tagadhatja meg a 06. módosítássorozattal módosított ezen előírás szerinti EGB-jóváhagyások kiadását.

14.2.   Az előírás 06. módosítássorozata hatálybalépésének napjától számított két év elteltével az ezen előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor adnak EGB-jóváhagyást, amennyiben a jóváhagyandó járműtípus megfelel a 06. módosítássorozattal módosított ezen előírás követelményeinek.

14.3.   Hét évvel a jelen előírás 06. módosítássorozatának hatálybalépése után az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azoknak a jóváhagyásoknak az elismerését, amelyeket nem az ennek az előírásnak a 06. módosítássorozatával összhangban hagytak jóvá.

14.4.   A fenti 7.1.1. bekezdés által nem befolyásolt járművek esetén az ennek az előírásnak a 04. módosítássorozatával összhangban kiadott jóváhagyások érvényben maradnak.

14.5.   Az előírás 05. módosítássorozatának 4. kiegészítése által nem érintett járművek esetén a meglevő jóváhagyások érvényben maradnak, amennyiben ezeket az 05. módosítássorozatnak megfelelően adtak ki a 3. kiegészítésig.

14.6.   Az 05. módosítássorozat 5. kiegészítése hivatalos hatálybalépésének időpontjától kezdve az ezt az előírást alkalmazó szerződő fél nem tagadhatja meg az 05. módosítássorozat 5. kiegészítésével módosított, ezen előírás szerinti EGB-jóváhagyások kiadását.

14.7.   Az előírás 05. módosítássorozatának 5. kiegészítése által nem érintett járművek esetén a meglevő jóváhagyások érvényben maradnak, amennyiben ezeket a 05. módosítássorozatnak megfelelően adták ki a 3. kiegészítéssel bezárólag.

14.8.   2005. február 20-tól az M1 kategóriájú járművek esetén az előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor adhatnak ki EGB-jóváhagyást, ha ezek megfelelnek az előírás 05. módosítássorozata 5. kiegészítésének követelményeinek.

14.9.   2007. február 20-tól az M1 kategóriájú járművek esetén az előírást alkalmazó szerződő felek megtagadhatják az olyan jóváhagyások elismerését, amelyeket nem az előírás 05. módosítássorozatának 5. kiegészítésével összhangban adtak ki.

14.10.   2006. július 16-tól az N kategóriájú járművek esetén az előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor adhatnak ki EGB-jóváhagyást, ha a járműtípus megfelel a 05. módosítássorozat 5. kiegészítésével módosított előírás követelményeinek.

14.11.   2008. július 16-tól az N kategóriájú járművek esetén az előírást alkalmazó szerződő felek megtagadhatják az olyan jóváhagyások elismerését, amelyeket nem az előírás 05. módosítássorozatának 5. kiegészítésével összhangban adtak ki.

---

(1)  A legutóbb a 4. módosítással módosított, egységes szerkezetbe foglalt állásfoglalás (R.E. 3., 7. melléklet, TRANS/WP29/78/Rev.1/Amend.2 szerint).

(2)  1 – Németország, 2 – Franciaország, 3 – Olaszország, 4 – Hollandia, 5 – Svédország, 6 – Belgium, 7 – Magyarország, 8 – Cseh Köztársaság, 9 – Spanyolország, 10 – Szerbia és Montenegró, 11 – Egyesült Királyság, 12 – Ausztria, 13 – Luxemburg, 14 – Svájc, 15 (üres), 16 – Norvégia, 17 – Finnország, 18 – Dánia, 19 – Románia, 20 – Lengyelország, 21 – Portugália, 22 – Orosz Föderáció, 23 – Görögország, 24 – Írország, 25 – Horvátország, 26 – Szlovénia, 27 – Szlovákia, 28 – Belarusz, 29 – Észtország, 30 (üres), 31 – Bosznia és Hercegovina, 32 – Lettország, 33 (üres), 34 – Bulgária, 35 (üres), 36 – Litvánia, 37 – Törökország, 38 (üres), 39 – Azerbajdzsán, 40 – Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, 41 (üres), 42 – Európai Közösség (a jóváhagyásokat a tagállamai adják saját EGB-jelüket használva), 43 – Japán, 44 (üres), 45 – Ausztrália, 46 – Ukrajna, 47 – Dél-Afrika, 48 – Új-Zéland, 49 – Ciprus, 50 – Málta, 51– Koreai Köztársaság, 52 – Malajzia és 53 – Thaiföld. A többi számot a „Megállapodás a kerekes járművek, berendezések és a kerekes járművekre szerelhető és/vagy azokon használható alkatrészek egységes műszaki előírásainak elfogadására, és az előírások alapján megadott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeire vonatkozóan” című dokumentum ratifikálásának vagy a megállapodáshoz való csatlakozás időrendi sorrendjében kell hozzárendelni az országokhoz, és az így kiosztott számokról az Egyesült Nemzetek Főtitkára tájékoztatja a megállapodásban részes szerződő feleket.

(3)  A 4. módosítással módosított TRANS/WP29/78/Rev.1/Amend.2 dokumentum.

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

6.12.2007

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 321/55

---

A nemzetközi közjogban kizárólag az eredeti ENSZ-EGB szövegek alkalmasak joghatás kiváltására. Ennek az elõírásnak az állapota és hatálybalépésének idõpontja az ENSZ-EGB TRANS/WP.29/343/sz. státusdokumentumának legutóbbi változatában ellenõrizhetõ a következõ weboldalon: http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html.

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 66. előírása – Nagy személyszállító járműveknek a felépítmény szilárdsága tekintetében történő jóváhagyására vonatkozó egységes rendelkezésekről

65. melléklet: 66. előírás

1. javított változat

Az előírás eredeti változatának 1. kiegészítése – Hatálybalépés időpontja: 1997. szeptember 3.

01 módosítássorozat – hatálybalépés időpontja: 2005. november 9.

TARTALOM

ELŐÍRÁS

1.

Hatály

2.	Kifejezések és fogalommeghatározások

3.	Jóváhagyási kérelem

4.	Jóváhagyás

5.	Általános jellemzők és követelmények

6.	A járműtípus módosítása és a jóváhagyás kiterjesztése

7.	A gyártás megfelelősége

8.	A nem megfelelő gyártás szankciói

9.	A gyártás végleges beszüntetése

10.	Átmeneti rendelkezések

11.	A jóváhagyási vizsgálatokért felelős műszaki szolgálatok és a jóváhagyó hatóságok neve és címe

MELLÉKLETEK

1. melléklet –

Értesítés egy adott járműtípusról felépítményének szilárdsága szempontjából a 66. előírás szerint

2. melléklet –

A jóváhagyási jel elrendezése

3. melléklet –

A jármű tömegközéppontjának meghatározása

4. melléklet –

A felépítmény szerkezeti leírásának szempontjai

5. melléklet –

Borításos vizsgálat mint alapvető jóváhagyási módszer

6. melléklet –

Karosszériarészeken végzett borításos vizsgálat mint egyenértékű jóváhagyási módszer

7. melléklet –

A karosszériarész kvázi statikus terheléses vizsgálata mint egyenértékű jóváhagyási módszer

1. függelék –

A tömegközéppont függőleges mozgásának meghatározása borítás alatt

8. melléklet –

Alkatrészek vizsgálatán alapuló kvázi statikus számítás mint egyenértékű jóváhagyási módszer

1. függelék –

Képlékeny csuklópántok jellemzői

9. melléklet –

Teljes járművön történő borításos vizsgálat számítógépes szimulációja mint egyenértékű jóváhagyási módszer

1.   HATÁLY

Az előírás a vezetőn és személyzeten felül 22 – akár ülő, akár álló – utasnál több szállítására tervezett és kivitelezett egyszintes szóló vagy csuklós járművek jóváhagyására vonatkozik.

2.   KIFEJEZÉSEK ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

2.1.   Mértékegységek

A mértékegységek az alábbiak:

Méret és távolság	méter (m) vagy milliméter (mm)
Tömeg vagy terhelés	kilogramm (kg)
Erő (és súly)	newton (N)
Nyomaték	newtonméter (Nm)
Energia	joule (J)
Gravitációs állandó	9,81 (m/s2)

2.2.   „Jármű”: autóbusz, amelyet személyszállításra terveztek és szereltek fel. A járműtípus egyedi képviselője a jármű.

2.3.   „Járműtípus”: járműkategória, amelyben a járművek azonos műszaki tervezési jellemzőkkel, fő méretekkel és szerkezeti elrendezéssel készülnek. A járműtípust a jármű gyártója határozza meg.

2.4.   „Járműtípus-család”: azon – akár jövőben megvalósuló, akár már létező – járműtípusok, amelyek ezen előírás értelmében a legrosszabb esetben szokásos jóváhagyás hatálya alá tartoznak.

2.5.   „Legrosszabb eset”: a járműtípusok valamely csoportjába tartozó az a járműtípus, amely a legkisebb valószínűséggel felel meg az ebben az előírásban a felépítmény erősségével szemben támasztott követelményeknek. A legrosszabb eset megállapításához szükséges három követelmény: szerkezeti szilárdság, vonatkoztatási energia és a maradék tér.

2.6.   „Járműtípus jóváhagyása”: az a hivatalos eljárás, amelyben a járműtípust ellenőrzik és vizsgálják, hogy megfelel-e a jelen előírásban meghatározott minden követelménynek.

2.7.   „Jóváhagyás kiterjesztése”: az a hivatalos eljárás, amelyben egy már korábban jóváhagyott járműtípusra hivatkozással hagyják jóvá a módosított járműtípust, a szerkezet, a helyzeti energia és a maradék tér összehasonlításával.

2.8.   „Csuklós jármű”: két vagy több merev részből álló jármű, amely részek egymás körül elfordulnak, minden rész utastere összekapcsolódik, így az utasok szabadon mozoghatnak egyikből a másikba; a merev részek tartósan kapcsolódnak össze, ezért csak alapvetően műhelykörülmények között megtalálható eszközökkel választhatók el egymástól.

2.9.   „Utastér”: utasok általi használatra szánt tér, kivéve minden olyan rögzített berendezéssel elfoglalt helyet, mint a kiszolgálópult, konyha vagy az illemhely.

2.10.   „Vezetőtér”: a vezető kizárólagos használatára fenntartott hely, amelyben a kormánykerék, a járművezetés eszközei, a műszerek és más szerkezetek találhatók.

2.11.   „Utasbiztonsági berendezés”: felborulás esetén az utast, a vezetőt vagy a személyzetet üléshez rögzítő szerkezet.

2.12.   „Függőleges hosszirányú középsík”: (VLPC) az első és hátsó tengelynyomok középpontján átmenő függőleges sík.

2.13.   „Maradék tér”: az utasok, a személyzet és a vezető teréből – felborulás esetére – az utasok, a személyzet és a vezető jobb túlélési lehetőségének biztosítása érdekében fenntartandó tér.

2.14.   „Menetkész saját tömeg (Mk)”: a jármű tömege üzemkész állapotban, utasok és terhelés nélkül, de a vezetőre számított 75 kg tömeget, valamint a tüzelőanyag-tartályt a gyártó által meghatározott térfogat 90 százalékáig megtöltve, hűtőfolyadékot, kenőanyagokat, szerszámokat és – adott esetben – a pótkereket hozzávéve.

2.15.   „Bennülők összes tömege (Mm)”: minden olyan utas, személyzet együttes tömege, akik utasbiztonsági berendezéssel ellátott ülésen ülnek.

2.16.   „Jármű tényleges össztömege (Mt)” a jármű menetkész saját tömegének (Mk), valamint a bennülők összes tömege (Mm) azon részének (k = 0,5) összege, amely a járműhöz mereven csatoltnak minősül.

2.17.   „Bennülő egyén tömege (Mmi)”: egy bennülő személy tömege. Ennek nagysága 68 kg.

2.18.   „Referenciaenergia (ER)”: a jóváhagyásra kerülő jármű helyzeti energiája, amelyet az árok vízszintes alsó szintjéhez képest mérnek a borulási folyamat bizonytalan helyzetének kezdetekor.

2.19.   „Borításos vizsgálat teljes járművön”: az összeszerelt, teljes méretű jármű vizsgálata, mely során a felépítmény szükséges szilárdságát ellenőrzik.

2.20.   „Billentő pad”: műszaki készülék, billenő emelvényű szerkezet, árok, valamint beton talajfelszín, amelyet az összeszerelt jármű vagy karosszériarész borításos vizsgálatában használnak.

2.21.   „Billentő állvány”: vízszintes tengely körül forgatható merev sík, amely az összeszerelt jármű vagy karosszériarész megbillentésére szolgál.

2.22.   „Karosszéria”: a jármű teljes szerkezete menetkész állapotban, minden olyan szerkezeti elemmel, amely az utasteret, a vezető terét, a csomagteret és a műszaki egységek, illetve alkatrészek területét alkotja.

2.23.   „Felépítmény”: a karosszéria gyártója által meghatározott teherviselő elemek, amelyek azon összefüggő részeket és elemeket tartalmazzák, amelyek hozzájárulnak a karosszéria szilárdságához és energiaelnyelő képességéhez, és megóvják a maradék teret a borításos vizsgálat során.

2.24.   „Térköz”: a felépítmény szerkezeti része, amely zárt hurkot képez olyan két sík között, amelyek merőlegesek a jármű függőleges hosszirányú középsíkjára. A térköz ablak- (vagy ajtó-) oszlopot tartalmaz a jármű mindegyik oldalán, valamint oldalfalelemet, egy tetőszerkezetet és egy padlószerkezetet és padló alatti szerkezetet.

2.25.   „Karosszériarész”: szerkezeti egység, amely a jóváhagyási vizsgálat során a felépítmény egy részét képezi. A karosszériarész legalább két térközt tartalmaz, amelyek között a kapcsolatot a jellemző összekötő elemek biztosítják (oldal, tető, és padló alatti rész).

2.26.   „Eredeti karosszériarész”: olyan karosszériarész, amely két vagy több, pontosan azonos alakú és egymáshoz viszonyított helyzetű térközből áll úgy, amint az a valóságos járművön látható. A térközök között az összekötő elemeket pontosan úgy rendezik el, mint a valóságos járművön.

2.27.   „Mesterséges karosszériarész”: két vagy több térközből összeépített karosszériarész, de nem ugyanabban a helyzetben és ugyanolyan távolságra egymástól, mint a valóságos járművön. Nem szükséges, hogy a térközök között az összekötő elemek pontosan olyanok legyenek, mint az eredeti karosszériában, de szerkezetileg egyenértékűeknek kell lenniük.

2.28.   „Merev rész”: olyan szerkezeti rész vagy elem, amelynek a borításos vizsgálat során nincs jelentős deformációja és energiaelnyelése.

2.29.   „Képlékeny zóna”: (PZ) a felépítmény külön mértanilag lehatárolt része, amelyben a dinamikus ütközési erők hatására:

—	nagymértékű képlékeny alakváltozás összpontosul,

—	az eredeti alak lényeges torzulása (keresztmetszet, hosszúság vagy más mértani kialakítás) előfordul,

—	stabilitás elvesztése mint helyi megerősítés eredménye,

—	kinetikus energia elnyelése az alakváltozáskövetkeztében.

2.30.   „Képlékeny csuklópánt”: (PH) olyan egyszerű képlékeny zóna, amit rúdformájú elemen képeznek ki (egyetlen cső, ablakoszlop, stb).

2.31.   „Héjöv”: a karosszéria szerkezeti része az oldalablakok felett, beleértve a tető szerkezetének átmeneti ívét is. A borításos vizsgálatban a héjöv ütközik először a talajhoz

2.32.   „Merevítőöv”: a karosszéria hosszirányú szerkezeti része az oldalablakok alatt. A borításos vizsgálatban merevítőöv lehet a második terület, amely a talajjal érintkezik a jármű keresztmetszetének kezdeti deformációja után.

3.   JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1.   Valamely járműtípus jóváhagyása iránti kérelmet a felépítményének szilárdsága szempontjából a jármű gyártója vagy megfelelően felhatalmazott képviselője nyújthatja be a hatósághoz.

A következő dokumentumokat három példányban kell benyújtani, az itt meghatározottak szerint:

a járműtípus vagy járműtípuscsoport fő azonosító adatai és paraméterei;

3.2.1.1.   a járműtípus, a karosszéria és a belső elrendezés általános elrendezési rajzai a fő méretekkel. Az utasbiztonsági berendezéssel rendelkező üléseket világosan jelezni kell, és helyzetüket a járműben pontosan meg kell adni;

3.2.1.2.   a jármű menetkész saját tömege, valamint a hozzá tartozó tengelyterhelés;

3.2.1.3.   terhelés nélküli jármű tömegközéppontjának pontos helyzete a mérési jelentéssel együtt. A tömegközéppont meghatározásához és számításához a 3. mellékletben leírt módszert kell alkalmazni;

3.2.1.4.   A jármű tényleges össztömege, és a hozzá tartozó tengelyterhelés.

3.2.1.5.   A jármű tényleges össztömege szerinti tömegközéppontjának pontos helyzete a mérési jelentéssel együtt. A tömegközéppont meghatározásához és számításához a 3. mellékletben leírt módszert kell alkalmazni.

Járműtípusok csoportjában a legrosszabb eset kritériumának értékeléséhez szükséges adatok és tájékoztatás:

3.2.2.1.   A borításos vizsgálat kezdetén (lásd 3. ábra) a vonatkoztatási energia (ER) értékét a jármű tömegének (M), a gravitációs állandónak (g) és a jármű instabil egyensúlyi helyzetében a tömegközéppont magasságának (h1) segítségével lehet megállapítani:

Ahol:

M	=	Mk: a jármű menetkész saját tömege, ha nincs benne utasbiztonsági berendezés, vagy Mt: jármű tényleges össztömege, ha utasbiztonsági berendezéssel szerelték fel, és
Mt	=	Mk + k × Mm, ahol k = 0,5,
h0	=	a jármű tömegközéppontjának magassága (méterben) a kiválasztott tömeg (M) esetében
t	=	a jármű tömegközéppontjának a hosszirányú függőleges középsíktól mért merőleges távolsága (méterben)
B	=	a jármű borulási teszt alatti forgási tengelyének a hosszirányú függőleges középsíktól mért merőleges távolsága (méterben)
g	=	gravitációs állandó
h1	=	a jármű tömegközéppontjának magassága (méterben) a kezdeti, instabil pozícióban; a gödör vízszintes alsó síkjához képest

3.2.2.2.   A járműtípus vagy járműtípusok csoportjának felépítményére vonatkozó rajzok és részletes leírás a 4. melléklet szerint.

3.2.2.3.   Az 5.2. bekezdés szerinti maradék tér részletes rajzai minden jóváhagyandó járműtípus esetében.

3.2.3.   További részletes dokumentáció, paraméterek, adatok az 5., 6., 7., 8. és 9. melléklet szerint, a gyártó által választott jóváhagyási vizsgálat módszerétől függően.

3.2.4.   Csuklós jármű esetében ezeket az információkat külön kell megadni a járműtípus mindegyik részére vonatkozóan, kivéve a 3.2.1.1. bekezdést, amely a teljes járműre vonatkozik.

3.3.   A jóváhagyásra benyújtott járműtípusnak megfelelő járművet (vagy minden típusból egy járművet, ha a jóváhagyást járműtípusok csoportjára kérik) – a műszaki szolgálat kérésére – át kell adni szerkezeti szilárdságára vonatkozó menetkész saját tömege, tengelyterhelése, tömegközéppontja helyzete és más adatok és információk ellenőrzésére.

3.4.   A gyártó által kiválasztott jóváhagyási vizsgálati módszer szerinti vizsgálat elvégzéséhez a műszaki szolgálat kérésére megfelelő próbadarabokat kell átadni. Ezeknek a próbadaraboknak a számát és kialakítását a műszaki szolgálattal egyeztetni kell. Olyan próbadarabok esetében, amelyeket korábban már megvizsgáltak, a vizsgálati jelentést is be kell nyújtani.

4.   JÓVÁHAGYÁS

4.1.   Ha a jóváhagyásra beterjesztett jármű vagy a járműtípuscsoport ezen előírás szerint megfelel az alábbi, 5. bekezdés követelményeinek, az adott járműtípust jóvá kell hagyni.

4.2.   Mindegyik jóváhagyott járműtípushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye (jelenleg 01, amely a 01 módosításcsomagot jelöli) a jóváhagyás kiadásának időpontjában az előírásban utoljára elvégzett fontosabb műszaki változtatásokat magában foglaló módosításcsomagot jelzi. Ugyanazon Részes Fél nem rendelheti ugyanazon számot egy másik járműtípushoz.

4.3.   Ezen előírásnak megfelelő járműtípus jóváhagyásáról, a jóváhagyás kiterjesztéséről vagy elutasításáról az ezen előírást alkalmazó Részes Feleket a megfelelő nyomtatványon kell értesíteni (lásd 1. melléklet), mellékelni kell hozzá a kérelmező által a jóváhagyáshoz benyújtott diagrammokkal és rajzokkal, a kérelmező és a műszaki szolgálat megegyezése szerinti formátumban. A dokumentáció A4 méretre összehajtható (210 mm × 297 mm) alakúnak kell lennie.

A előírás értelmében jóváhagyott járműtípusnak megfelelő valamennyi járműre, a jóváhagyási formanyomtatványban meghatározott szembetűnő és könnyen hozzáférhető helyen, fel kell erősíteni a nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőket tartalmazza:

4.4.1.   egy körben elhelyezett „E” betű, mely után a jóváhagyást kiadó ország azonosítószáma áll (1);

4.4.2.   a 4.4.1. bekezdésben előírt körtől jobbra ezen előírás számából, amelyet egy „R” betű, egy kötőjel, majd a jóváhagyási szám követ.

4.5.   A jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.

4.6.   A jóváhagyási jelet a gyártó által a járműre erősített adattáblán vagy annak közelében kell elhelyezni.

4.7.   Ezen előírás 2. melléklete bemutat egy fajta jóváhagyási jelet.

5.   ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK ÉS KÖVETELMÉNYEK

5.1.   Követelmények

A jármű felépítményének megfelelően szilárdnak kell lennie ahhoz, hogy a maradék tér a teljes járművön elvégzett borításos vizsgálat alatt és után sértetlen maradjon. Azaz:

5.1.1.   A vizsgálat megkezdésekor a maradék tér részét nem képező részek (pl. oszlopok, biztonsági gyűrűk, poggyásztartók) egyike se hatolhasson be a maradék térbe a vizsgálat során. Azon szerkezeti részeket, amelyek eredetileg a maradék térben (pl. függőleges kapaszkodók, elválasztók, kis konyha, illemhely) helyezkednek el, a maradék térbe történő behatolás értékelésekor figyelmen kívül kell hagyni.

A maradék tér semmilyen része nem nyúlhat ki a deformálódott szerkezet körvonalából. A deformálódott szerkezet körvonalát sorban minden szomszédos ablak- és/vagy ajtóoszlop között kell meghatározni. Két deformálódott oszlop között a körvonal egyenes vonallal meghatározott elméleti felület, amely azon oszlopok belső körvonalpontjaihoz csatlakozik, amelyek esetében a borításos vizsgálat előtt egyforma padlószint feletti magasságot mértek (lásd 1. ábra).

1. ábra

A deformálódott szerkezet körvonalának jellemzői

5.2.   Maradék tér

A jármű maradék terét úgy kapjuk meg, hogy a járműben meghatározunk egy függőleges keresztirányú síkot, amely a 2. a) és 2. b) ábrákon ismertetett perifériával rendelkezik, és ezt a síkot a jármű hosszanti irányában mozgatjuk (lásd 2. b) ábra) a következő módon:

5.2.1.   Az SR pontot minden előre vagy hátra néző külső ülés (vagy feltételezett ülőhely) háttámláján helyezik el, 500 mm-re a padló felett az ülés alatt, 150 mm-re az oldalfal belső felületétől. Nem kell figyelembe venni a kerékdobokat és a padlómagasság más változásait. Ezeket a méreteket alkalmazzák befele néző ülések esetében is a középsíkban.

5.2.2.   Ha a padló elrendezése szempontjából a jármű két oldala nem szimmetrikus és így az SR pontok magassága eltér, a magasságkülönbséget a maradék tér két padlóvonala között a jármű hosszirányú függőleges középsíkjának kell tekinteni (2. c) ábra).

5.2.3.   A maradék tér leghátsó pozíciója a leghátsó külső ülés SR pontja mögött 200 mm-re levő függőleges sík, vagy a jármű hátsó falának belső felülete, ha ez kevesebb, mint 200 milliméterrel van az SR pont mögött.

A maradék tér legelülső pozíciója a járműben teljesen előre állított legelső ülés (akár utas-, személyzet- vagy vezetőülés) SR pontja mögött 600 mm-re levő függőleges sík.

Ha a leghátsó vagy legelső ülések a jármű két oldalán nincsenek ugyanabban a keresztirányú síkban, a maradék tér hossza mindegyik oldalon eltérő lesz.

5.2.4.   A maradék tér folytonos az utas-, személyzet- vagy vezetőtérben azok leghátsó és legelső síkja között és úgy határozzák meg, hogy a megadott függőleges keresztirányú síkot egyenes vonal mentén, az SR pontokon át keresztül mozgatják a jármű hosszában annak mindkét oldalán. A leghátsó és legelső ülések SR pontja mögött az egyenes vonalak vízszintesek.

5.2.5.   A gyártó meghatározhat az adott üléselrendezéshez szükségesnél nagyobb maradék teret is, szimulálva a legrosszabb esetet a járműtípusok csoportjában, lehetővé téve a jövő fejlesztését.

2. ábra

A maradék tér jellemzői

5.3.   A borításos vizsgálat jellemzői teljes járművön mint alapvető jóváhagyási módszer

A borításos vizsgálat oldalirányú billentő vizsgálat (lásd 3. ábra), amely a következők szerint folyik:

5.3.1.   A teljes jármű a billenthető emelvényen áll, rögzített felfüggesztéssel, majd lassan elbillentik instabil egyensúlyi helyzetébe. Ha a járműtípust nem szerelték fel az utasbiztonsági berendezéssel, menetkész saját tömegével vizsgálják. Ha a járműtípust felszerelték az utasbiztonsági berendezéssel, akkor a jármű tényleges össztömegével vizsgálják.

5.3.2.   A borításos vizsgálat a járműnek ebben az instabil helyzetében indul nulla szögsebességgel és a forgástengely a kerék–talaj érintkezési pontokon megy át. Ebben a pillanatban a járművet az ER vonatkoztatási energia jellemzi (lásd a 3.2.2.1. bekezdést és a 3. ábrát).

5.3.3.   A jármű átfordul egy árokba, amelynek vízszintes, száraz és sima felszínű betonalja van 800 mm névleges mélységben.

5.3.4.   A teljes járművön végzett borításos vizsgálatnak mint alapvető jóváhagyási vizsgálatnak a részletes műszaki leírását az 5. melléklet tartalmazza.

3. ábra

Borításos vizsgálat jellemzői teljes járművön, mutatva a tömegközéppont helyét kezdéskor, instabil helyzetben, megérkezéskor

5.4.   Az egyenértékű jóváhagyási vizsgálatok jellemzői

Teljes járművön végzett borításos vizsgálat helyett – a gyártó választása szerint – a következő egyenértékű jóváhagyási vizsgálati módszerek egyike választható:

5.4.1.   Borításos vizsgálat olyan karosszériarészen, amely jellemző a teljes járműre a 6. mellékletben megállapított jellemzők szerint.

5.4.2.   Karosszériarész kvázi statikus terheléses vizsgálata a 7. mellékletben meghatározott jellemzők szerint.

5.4.3.   Kvázi statikus számítások, az alkatrészek vizsgálatának eredményei alapján a 8. mellékletben meghatározott jellemzők szerint.

5.4.4.   A teljes járművön elvégzett borításos vizsgálat számítógépes szimulálása – dinamikai számításokon keresztül – a 9. mellékletben meghatározott jellemzők szerint.

5.4.5.   Az alapelv az, hogy az egyenértékű jóváhagyási vizsgálati módszert úgy kell alkalmazni, hogy az megfeleljen az 5. mellékletben meghatározott alapvető borításos vizsgálatnak. Ha a gyártó által választott egyenértékű jóváhagyási vizsgálati módszer nem tudja számításba venni a jármű bizonyos jellegzetességét vagy szerkezeti adottságát (pl. légkondicionáló a tetőn, a merevítőöv változó magassága, változó tetőmagasság), a műszaki szolgálat megkövetelheti, hogy a teljes jármű essen át az 5. mellékletben meghatározott borításos vizsgálaton.

5.5.   Csuklós autóbuszok vizsgálata

Csuklós jármű esetében a jármű mindegyik merev része feleljen meg az 5.1. bekezdésben megállapított követelményeknek. A csuklós jármű mindegyik merev részét külön vagy egyesítve vizsgálhatják az 5. melléklet 2.3. bekezdésében vagy a 3. melléklet 2.6.7. bekezdésében leírtak szerint.

5.6.   Borításos vizsgálat iránya

A borításos vizsgálatot a járműnek azon az oldalán kell végezni, amely a maradék tér szempontjából veszélyesebb. A döntést a műszaki szolgálat hozza meg a gyártó javaslata alapján, legalább a következők figyelembevételével:

5.6.1.   a tömegközéppont oldalsó excentricitása és hatása a vonatkoztatási energiára a jármű instabil kezdő helyzetében, lásd a 3.2.2.1. bekezdést;

5.6.2.   a maradék tér aszimmetriája, lásd az 5.2.2. bekezdést;

5.6.3.   a jármű két oldalának különböző aszimmetrikus szerkezeti kialakításai, és az elválasztókkal vagy belső fülkékkel biztosított alátámasztás (pl. ruhatár, mellékhelyiség, konyha). A kevesebb alátámasztással rendelkező oldal irányába kell a borításos vizsgálatot végezni.

6.   A JÁRMŰTÍPUS MÓDOSÍTÁSA ÉS A JÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE

A járműtípus bármilyen módosításáról értesíteni kell a járműtípust jóváhagyó adminisztratív szervezeti egységet. A hatóság ekkor:

6.1.1.   vagy úgy ítéli meg, hogy az elvégzett módosítások nem értékelhető mértékű változtatást jelentenek, és hogy a jármű még mindenképpen megfelel ezen előírás követelményeinek, és a jóváhagyott járműtípussal együtt egy járműtípus családjának részét alkotja; vagy

6.1.2.   további vizsgálati jelentést kér a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól, annak igazolására, hogy az új járműtípus megfelel az ezen előírásban foglalt követelményeknek, és a jóváhagyott járműtípussal együtt egy járműtípus családjának részét alkotják; vagy

6.1.3.   elutasítja a jóváhagyás kiterjesztését, és új jóváhagyási eljárást kezdeményez.

A jóváhagyó hatóság és a műszaki szolgálat döntése a legrosszabb eset hármas kritériumán alapul:

6.2.1.   a szerkezeti kritérium azt jelenti, hogy a felépítményt megváltoztatták-e vagy sem (lásd 4. melléklet): ha nincs változás vagy az új felépítmény erősebb, ez kedvező;

6.2.2.   az energiakritérium azt jelenti, vajon az energiát megváltoztatták-e vagy sem: ha az új járműtípusnak ugyanolyan vagy kisebb a vonatkoztatási energiája, mint a jóváhagyottnak, ez kedvező;

6.2.3.   a burkoló felület maradék terén alapuló maradék tér kritériuma: ha az új jármű maradék tere mindenhol a jóváhagyott eset maradék terén belül van, ez kedvező.

6.3.   Ha a 6.2. bekezdésben leírt mind a három kritérium kedvezően változott, a jóváhagyás kiterjesztését további vizsgálat nélkül adják meg.

Ha mind a három válasz kedvezőtlen, új jóváhagyási eljárásra van szükség.

Ha a válaszok vegyesek, további vizsgálatok végzésére (pl. vizsgálatok, számítás, szerkezeti elemzés) van szükség. Ezeket a vizsgálatokat a műszaki szolgálat határozza meg a gyártóval együttműködve.

6.4.   A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról – az eltérés megjelölésével – értesítsék, a fenti 4.3. bekezdésben meghatározott eljárással, az egyezményben részes, ezen előírást alkalmazó Részes Feleket.

6.5.   A jóváhagyás kiterjesztését kibocsátó illetékes hatóság adjon sorszámot a jóváhagyás minden ilyen kiterjesztéséről szóló közleménynek.

7.   A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

7.1.   A gyártási eljárásnak az Egyezmény 2. függelékében (E/ECE/324-E/ECE/TRANS/505/Rev.2) előírt követelményeknek kell megfelelnie.

7.2.   Ezen előírás szerint jóváhagyott valamennyi járművet úgy kell gyártani, hogy megfeleljen a fenti 5. bekezdésben megállapított követelmények szerint jóváhagyott típusnak. A gyártó által a felépítmény részeként meghatározott elemeket kell ellenőrizni.

7.3.   A hatóság által előírt vizsgálatok szokásos gyakorisága kétévente egy alkalom. Ha meg nem felelést állapítanak meg egy adott ellenőrzés során, a jóváhagyó hatóság növelheti az ellenőrzések gyakoriságát a gyártás megfelelőségének lehető leggyorsabb helyreállítása érdekében.

8.   A NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS SZANKCIÓI

8.1.   Valamely járműtípusnak ezen előírás szerint megadott jóváhagyása visszavonható, ha a fenti 7. bekezdésben meghatározott követelmények nem teljesülnek.

8.2.   Ha az egyezménynek egyik, ezen előírást alkalmazó Részes Fele visszavon egy általa korábban megadott jóváhagyást, akkor erről azonnal tájékoztatnia kell az ezen előírást alkalmazó többi Részes Felet a következők szerint: a jóváhagyási értesítés végén, nagy betűkkel, aláírással és keltezéssel szerepelteti az „APPROVAL WITHDRAWN” („jóváhagyás vosszavonva”) kifejezést.

9.   A GYÁRTÁS VÉGLEGES BESZÜNTETÉSE

Ha a jóváhagyás birtokosa teljesen beszünteti az ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípus gyártását, akkor erről értesítenie kell a jóváhagyást megadó hatóságot. Az ilyen értesítés kézhezvételét követően a hatóságnak tájékoztatnia kell erről az egyezménynek ezen előírását alkalmazó többi Részes Felet a következők szerint: a jóváhagyási értesítés végén, nagy betűkkel, aláírással és keltezéssel szerepelteti a „PRODUCTION DISCONTINUED” („gyártása megszüntetve”) megjegyzést.

10.   ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

10.1.   A 01. sorozatszámú módosításokat tartalmazó előírás hatálybalépésétől kezdve ezen előírást alkalmazó egyetlen Részes Fél sem utasíthatja el a jelen 01. sorozatszámú módosításokat tartalmazó előírás szerinti jóváhagyás kiadását.

10.2.   A hatálybalépés időpontja után számított 60 hónap elteltétől az ezen előírást alkalmazó Részes Felek csak akkor adnak ki jóváhagyást az előírás szerint meghatározott új járműtípusra, ha a jóváhagyásra kerülő jármű megfelel a jelen előírás 01. sorozatszámú módosításokat tartalmazó követelményeinek.

10.3.   Az előírást alkalmazó Részes Felek nem utasíthatják el jóváhagyások kiterjesztését az előírás korábbi módosításai szerinti előírás alapján.

10.4.   Az előírás eredeti formája szerint korábban, mint 60 hónappal a hatálybalépés időpontját követően kiadott EGB-jóváhagyások és az ilyen jóváhagyások minden kiterjesztése érvényes marad határozatlan ideig az alábbi 10.6. bekezdés szerint. Ha az előző sorozatszámú módosítások szerint jóváhagyott járműtípus megfelel az ezen előírás 01. sorozatszámú módosításokat tartalmazó követelményeinek, a jóváhagyást kiadó Részes Félnek értesítenie kell erről a többi, az előírást alkalmazó Részes Felet.

10.5.   Az előírást alkalmazó Részes Felek ne utasítsák el egy, a 01. sorozatszámú módosításokat tartalmazó, az előírás szerint jóváhagyott járműtípus nemzeti típusjóváhagyását.

10.6.   A 01. sorozatszámú módosításokat tartalmazó előírás hatálybalépését követően eltelt 144 hónap után az előírást alkalmazó Részes Felek elutasíthatják olyan jármű első nemzeti nyilvántartásba vételét (első üzembe helyezését), amely nem felel meg a 01. sorozatszámú módosításokat tartalmazó előírás követelményeinek.

11.   JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOKÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A JÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

Az egyezményhez csatlakozott és ezen előírást alkalmazó Részes Feleknek tájékoztatniuk kell az Egyesült Nemzetek Titkárságát a jóváhagyási vizsgálatok lefolytatásáért felelős műszaki szolgálatok, továbbá a jóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság nevéről és címéről. A jóváhagyási vagy a jóváhagyás kiterjesztéséről, vagy elutasításáról, vagy visszavonásáról más országokban kiadott iratokat az egyezmény valamennyi Részes Felének jóváhagyó hatósága számára meg kell küldeni.

---

(1)  1 – Németország, 2 – Franciaország, 3 – Olaszország, 4 – Hollandia, 5 – Svédország, 6 – Belgium, 7 – Magyarország, 8 – Cseh Köztársaság, 9 – Spanyolország, 10 – Szerbia és Montenegró, 11 – Egyesült Királyság, 12 – Ausztria, 13 – Luxemburg, 14 – Svájc, 15 (szabad), 16 – Norvégia, 17 – Finnország, 18 – Dánia, 19 – Románia, 20 – Lengyelország, 21 – Portugália, 22 – Orosz Föderáció, 23 – Görögország, 24 – Írország, 25 – Horvátország, 26 – Szlovénia, 27 – Szlovákia, 28 – Belarusz, 29 – Észtország, 30 (szabad), 31 – Bosznia-Hercegovina, 32 – Lettország, 33 (szabad), 34 – Bulgária, 35 (szabad), 36 – Litvánia, 37 – Törökország, 38 (szabad), 39 – Azerbajdzsán, 40 – Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, 41 (szabad), 42 – Európai Közösség (a jóváhagyást a tagállamok adják meg a megfelelő ECE jelük használatával), 43 – Japán, 44 (szabad), 45 – Ausztrália, 46 – Ukrajna, 47 – Dél-Afrikai Köztársaság, 48 – Új-Zéland, 49 – Ciprus, 50 – Málta és 51 – Koreai Köztársaság. A többi számot a kerekes járművek, berendezések és a kerekes járművekre szerelhető, illetve azokon használható alkatrészek egységes műszaki előírásainak elfogadásáról, és az előírások alapján megadott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodás ratifikálásának vagy a megállapodáshoz való csatlakozás időrendi sorrendjében kell hozzárendelni az országokhoz, és az így kiosztott számokról az Egyesült Nemzetek Főtitkára tájékoztatja a megállapodásban részt vevő Részes Feleket.

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---