23.11.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 306/1

1.1.

Az előírás azokra a gyermekbiztonsági rendszerekre vonatkozik, amelyek három vagy több kerékkel rendelkező motoros járművekbe szerelhetők, és amelyek nem használhatók lehajtható (billenthető) vagy oldalra néző üléseken.

2.1.

A gyermekbiztonsági rendszer különböző alkotóelemekből álló berendezés, amely biztonsági csattal ellátott övekből vagy rugalmas elemekből, beállítóeszközökből, rögzítőelemekből, és bizonyos esetekben kiegészítő eszközökből, például mózeskosárból, gyermekszállító eszközből, kiegészítő ülésből és/vagy ütközésvédőből áll, amelyek a motoros járműhöz erősíthetők. Továbbá úgy állítják össze, hogy egy ütközés, vagy a jármű hirtelen lassulása esetén használója sérülésének veszélyét mozgási szabadságának korlátozásával csökkentse.

Az „ISOFIX” a gyermekbiztonsági rendszereknek a járművekhez erősítésére szolgáló rendszere, amelyben két szilárd rögzítőelem a járművön, a nekik megfelelő két szilárd rögzítőelem és a gyermekbiztonsági rendszer előrebukását meggátoló eszköz a gyermekbiztonsági rendszeren található.

2.1.1.

A gyermekbiztonsági rendszerek öt „súlycsoportba” sorolhatók:

2.1.1.1.

0 csoport: 10 kg-nál kisebb súlyú gyermekek;

2.1.1.2.

0+ csoport: 13 kg-nál kisebb súlyú gyermekek;

2.1.1.3.

I. csoport: 9 és 18 kg közötti súlyú gyermekek;

2.1.1.4.

II. csoport: 15 és 25 kg közötti súlyú gyermekek;

2.1.1.5.

III. csoport: 22 és 36 kg közötti súlyú gyermekek.

2.1.1.6.

Az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszerek a 16. számú előírás 17. mellékletének 2. függelékében felsorolt 7 ISOFIX méretcsoportba tartoznak:

2.1.2.

A gyermekbiztonsági szerkezetek négy „kategóriába” sorolhatók:

2.1.2.1.

„univerzális” kategória, amely a 6.1.1., 6.1.3.1. és a 6.1.3.2. bekezdés szerint a legtöbb jármű üléshelyzeteiben használható, de különösen azokban, amelyeket a 16. előírással összhangban ezzel a gyermekbiztonsági kategóriával összeegyeztethetőnek minősítettek.

2.1.2.2.

„korlátozott” kategória, amely a 6.1.1. és a 6.1.3.1. bekezdés értelmében a gyermekbiztonsági rendszer gyártója vagy a jármű gyártója által meghatározott járműtípusok megjelölt üléshelyzeteiben történő használatra vonatkozik:

2.1.2.3.

„féluniverzális” kategória a 6.1.1. és a 6.1.3.2. bekezdés szerinti használatra;

2.1.2.4.

„meghatározott járműtípusra tervezett” kategória az alábbi esetekben történő használatra:

2.1.2.4.1.

meghatározott járműtípusok esetén a 6.1.2. és a 6.1.3.3. bekezdés értelmében; vagy

2.1.2.4.2.

„beépített” gyermekbiztonsági rendszerként.

2.1.3.

A gyermekbiztonsági rendszerek mozgáskorlátozó rendszerei két osztályba sorolhatók:

2.1.3.1.

a „részleges biztonsági rendszer” olyan eszköz, például ülésmagasító, amely a gyermek testét átfogó vagy a gyermeket tartó eszközt megtartó felnőtt biztonsági övvel együtt történő használat esetén teljes gyermekbiztonsági rendszert jelent;

2.1.3.2.

az „ülésmagasító” olyan szilárd párnázat, amely felnőtt biztonsági övvel használható;

2.1.3.3.

a „hevedervezető” azt a hevedert jelenti, amely a gyermek megtartásához szükséges helyzetben tartja a felnőtt biztonsági öv vállhevederét úgy, hogy az a tényleges helyzet, amelyben a vállheveder irányt változtat, beállítható legyen egy olyan eszköz segítségével, melyet felfelé és lefelé mozgatva az övet az utas vállához lehet igazítani, majd ebben a helyzetben lehet rögzíteni. A hevedervezető nem szolgálhat a dinamikus terhelés jelentős részének megtartására.

2.2.

A „gyermekbiztonsági ülés” az a gyermekbiztonsági eszköz, amely a gyermek elhelyezésére szolgáló ülésből áll.

2.3.

Az „öv” biztonsági csattal, beállítóeszközökkel és rögzítőelemekkel felszerelt övkombinációból álló gyermekbiztonsági rendszer.

2.4.

Az „ülés” olyan szerkezet, amely a gyermekbiztonsági rendszer alkotórészét képezi, és a gyermek ülő helyzetben történő elhelyezésére szolgál.

2.4.1.

A „mózeskosár” az az utasbiztonsági rendszer, amely a gyermek hanyatt fekvő vagy hason fekvő helyzetben történő elhelyezésére és megtartására szolgál úgy, hogy a gyermek hátgerince merőleges legyen a jármű hosszanti középsíkjára. Úgy kell kialakítani, hogy ütközés esetén a visszatartó erők elosztódjanak a gyermek fején és testén, a végtagjai kivételével.

2.4.2.

A „mózeskosár rögzítője” azt az eszközt jelenti, amely a mózeskosárt a jármű szerkezetéhez rögzíti.

2.4.3.

A „babahordozó” olyan utasbiztonsági rendszer, amely a gyermek menetiránynak háttal, félig fekvő helyzetben történő elhelyezésére szolgál. Úgy van kialakítva, hogy ütközés esetén a visszatartó erők elosztódjanak a gyermek fején és testén, a végtagjai kivételével.

2.5.

Az „üléstartó” a gyermekbiztonsági rendszer azon része, amellyel az ülés megemelhető.

2.6.

A „gyermekmegtámasztó eszköz” a gyermekbiztonsági rendszer azon része, amellyel a gyermek megemelhető a gyermekbiztonsági rendszeren belül.

2.7.

Az „ütközésvédő” a gyermek elé rögzített eszköz, amely frontális ütközés esetén elosztja a visszatartó erőket a gyermek testének nagyobbik részén.

2.8.

A „heveder” erők közvetítésére szolgáló rugalmas alkotóelem;

2.8.1.

a „kétpontos biztonsági öv” az a heveder, amely akár teljes biztonsági öv, akár a biztonsági öv egy részének formájában a gyermek medencéje előtt halad keresztül, és megtartja azt;

2.8.2.

a „vállrögzítő” a biztonsági öv azon része, amely megtartja a gyermek törzsének felső részét;

2.8.3.

a „combheveder” a gyermekbiztonsági rendszerhez és a kétpontos biztonsági övhöz rögzített heveder (vagy megosztott hevederek, amelyek két vagy több hevederdarabból állnak), amely a gyermek combjai között halad keresztül; úgy kell kialakítani, hogy normál helyzetben megakadályozza a gyermeknek a kétpontos biztonsági öv alá történő csúszását, illetve ütközés esetén megakadályozza, hogy a kétpontos biztonsági öv elmozduljon a medence területéről.

2.8.4.

a „gyermekrögzítő heveder” az a heveder, amely a biztonsági öv alkotórészét képezi, és csak a gyermek testének megtartására szolgál;

2.8.5.

a „gyermekbiztonsági rögzítőheveder” az a heveder, amely a gyermekbiztonsági rendszert a jármű szerkezetéhez rögzíti, és a jármű ülésébe szerelt biztonsági eszköz részét alkothatja;

2.8.6.

a „hámrendszerű öv” kétpontos biztonsági övből, vállpántokból és (ha fel van szerelve) ágyékhevederből álló övszerelvény;

2.8.7.

az „Y-heveder” az a hevederkombináció, amelynél az egyik hevedert a gyermek lábai között, a másikat pedig mindkét vállán kell átvezetni.

2.9.

A „csat” az a gyorskioldó eszköz, amely lehetővé teszi a gyermeknek a biztonsági rendszer általi, illetve a biztonsági rendszernek a jármű szerkezete általi megtartását, és gyorsan kinyitható. A csat tartalmazhatja a beállítóeszközt is;

2.9.1.

a „süllyesztett csatkioldó gomb” kioldó gomb, amely megakadályozza, hogy a csatot egy 40 mm átmérőjű gömb használatával kioldják;

2.9.2.

a „nem süllyesztett csatkioldó gomb” olyan kioldó gomb, amely lehetővé teszi, hogy a csatot egy 40 mm átmérőjű gömb használatával kioldják.

2.10.

A „beállítószerkezet” lehetővé teszi a biztonsági rendszer vagy rögzítőelemei beállítását az utas testalkatának vagy a jármű konfigurációjának (vagy mindkettőnek) megfelelően. A beállítószerkezet lehet a csat, az övvisszahúzó vagy a biztonsági öv része;

2.10.1.

a „gyorsbeállító” olyan beállítóeszköz, amely egy kézzel, egyetlen mozdulattal működtethető;

2.10.2.

a „közvetlenül a gyermekbiztonsági rendszerre szerelt beállító” a beépített hámrendszerű övhöz tartozó beállítóeszköz, melyet közvetlenül a gyermekbiztonsági rendszerre szerelnek, szemben azzal, amely arra a hevederre van szerelve, amelyet szabályoznia kell.

2.11.

A „felerősítő elemek” a gyermekbiztonsági rendszer részét alkotják, beleértve a rögzítőelemeket, melyek, akár közvetlenül, akár a jármű ülésén keresztül, lehetővé teszik a gyermekbiztonsági rendszer szilárd rögzítését a járműszerkezethez;

2.11.1.

a „kitámasztóláb” a gyermekbiztonsági rendszer állandó tartozéka, összenyomott terhelő hatásvonalat alkotva a gyerekbiztonsági rendszer és a jármű szerkezete között az üléspárna hatásoknak a lassulás alatti elkerülése érdekében; a kitámasztóláb állítható lehet.

2.12.

Az „energiaelnyelő” az az eszköz, amelyet arra terveztek, hogy önállóan vagy a hevederrel együtt eloszlassa az energiát, és a gyermekbiztonsági rendszer részét alkotja.

2.13.

Az „övvisszahúzó” az az eszköz, amely befogadja a gyermekbiztonsági rendszerhez tartozó heveder egy részét vagy egészét. A kifejezés a következő eszközökre vonatkozik:

2.13.1.

az „automatikusan reteszelő övvisszahúzó” az az eszköz, amely lehetővé teszi a kívánt hosszúságú heveder kihúzását, és a csat rögzítésekor a hevedert automatikusan beállítja az utas testalkatának megfelelően; a heveder többi részének kihúzása csak az utas szándékos beavatkozásával lehetséges;

2.13.2.

a „vészhelyzetben reteszelő övvisszahúzó” normál vezetési körülmények között nem korlátozza a biztonsági öv viselőjének mozgásszabadságát. Az ilyen eszköz hosszbeállító szerkezetekkel van ellátva, melyek automatikusan beállítják a hevedert az utas testalkatának megfelelően, és vészhelyzetben a következő események indítják be a reteszelő mechanizmust:

2.13.2.1.

a jármű lassulása, a heveder kihúzása az övvisszahúzóból vagy egyéb automatikus műveletek (egyszeres érzékenység); vagy

2.13.2.2.

a fenti események bármely kombinációja (többszörös érzékenység).

2.14.

A „biztonsági övek rögzítései” a járműszerkezet vagy az ülésszerkezet azon részét jelentik, amelyhez a gyermekbiztonsági rendszer rögzítőelemeit erősítik.

2.14.1.

A „kiegészítő rögzítés” a járműszerkezet vagy a jármű ülésszerkezetének azon része, illetve a jármű egyéb olyan része, amelyhez a gyermekbiztonsági rendszer rögzítendő, és amely kiegészíti a 14. számú előírásban jóváhagyott rögzítéseket. Beletartozik a vizsgálókocsi padlólemeze a 6. melléklet szerint vagy az adott jármű más szerkezeti eleme, amennyiben azt a kitámasztóláb terheli.

2.14.2.

„ISOFIX alsó bekötési pont” a járműből vagy ülésszerkezetből kinyúló, 6 mm átmérőjű szilárd vízszintes rúd, amely befogadja és megtartja az ISOFIX felerősítésű ISOFIX gyerekbiztonsági rendszert.

2.14.3.

„ISOFIX rögzítési rendszer” két ISOFIX alacsony bekötési pontból készült rendszer, teljesítve a 14. számú előírás követelményeit, amelyet arra terveztek, hogy egy forgásgátló szerkezettel egyesítve felerősítse az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszert.

2.14.4.

„Elfordulásgátló szerkezet”

2.14.5.

„ISOFIX felső hevederes rögzítési pontja” tulajdonságaiban megfelel a 14. előírás követelményeinek, mint az ISOFIX felső hevederes csatlakozó befogadására szolgáló és a meghatározott zónában lévő rúd, amely a visszatartó erőt a jármű szerkezetére viszi át.

2.15.

Az „előrenéző” kifejezés a jármű normál menetirányával megegyező irányt jelöli.

2.16.

A „hátrafelé néző” kifejezés a jármű normál menetirányával ellentétes irányt jelöli.

2.17.

A „döntött helyzet” az ülés speciális helyzete, amely lehetővé teszi, hogy a gyermek vízszintes helyzetbe kerüljön.

2.18.

„Fekvő/hanyatt fekvő/hason fekvő helyzet” esetén legalább a gyermek feje és törzse, a végtagjai kivételével, vízszintes felületen helyezkedik el a biztonsági rendszeren belül felvett nyugalmi helyzetben.

2.19.

A „gyermekbiztonsági rendszer típusa” azokra a gyermekbiztonsági rendszerekre érvényes kategória, melyek az alábbi főbb vonatkozásaikban nem különböznek egymástól:

2.19.1.

az a kategória és súlycsoport(ok), amelyhez, illetve az a helyzet és tájolás (a 2.15. és a 2.16. bekezdés rendelkezései értelmében), amelyre a gyermekbiztonsági rendszer használatát tervezték;

2.19.2.

a gyermekbiztonsági rendszer geometriája;

2.19.3.

a következő szerkezeti elemek mérete, tömege, anyaga és színe:

2.19.4.

a hevederek anyaga, szövése, méretei és színe;

2.19.5.

a merev szerkezeti elemek (csat, rögzítőelemek stb.).

2.20.

Az „ülés” olyan szerkezet, amely a járműszerkezetbe építve vagy önálló szerkezeti elemként, kárpitozással kiegészítve arra szolgál, hogy egy felnőtt személy üljön rajta. Ilyen értelemben:

2.20.1.

az „üléscsoport” jelenthet sorülést vagy különálló üléseket, amelyek egymás mellé vannak felszerelve (vagyis, amelyek úgy vannak rögzítve, hogy az egyik ülés elülső rögzítési pontjai egy vonalban vannak a másik ülés elülső vagy hátulsó rögzítési pontjaival, vagy a másik ülés rögzítési pontjai között helyezkednek el), és mindegyik ülés egy vagy több felnőtt személynek biztosít ülőhelyet;

2.20.2.

a „sorülés” kárpitozással kiegészített szerkezet, amely legalább két személynek biztosít ülőhelyet;

2.20.3.

az „első ülések” azt az üléscsoportot jelentik, amely az utastérben legelöl helyezkedik el, vagyis közvetlenül előtte nincs más ülés felszerelve;

2.20.4.

a „hátsó ülések” rögzített, menetirányba néző ülések, amelyek egy másik üléscsoport mögött helyezkednek el.

2.20.5.

Az „ISOFIX-helyzet” azt a rendszert jelenti, amelyben beszerelhető:

2.21.

A „beállító rendszer” azt az eszközt jelenti, melynek segítségével az ülést vagy annak részeit be lehet állítani a felnőtt utas testalkatának megfelelően; ez az eszköz egyebek között az alábbiakat teszi lehetővé:

2.21.1.

hosszanti elmozdulást; és/vagy

2.21.2.

függőleges elmozdulást; és/vagy

2.21.3.

a szöghelyzet változtatását.

2.22.

Az „ülésrögzítés” az a rendszer, beleértve a jármű szerkezetének érintett részeit is, melynek segítségével a felnőttülés egésze a jármű szerkezetéhez van erősítve.

2.23.

Az „üléstípus” felnőttülésekre érvényes kategória, amely az alábbi főbb vonatkozásaikban nem tér el:

2.23.1.

az ülésszerkezet alakja, méretei és anyagai;

2.23.2.

az ülésháttámla állító és reteszelő berendezés típusa és méretei; és

2.23.3.

a felnőtt biztonsági övnek az üléshez rögzítése, az ülés rögzítési pontja, illetve a járműszerkezet érintett részeinek típusa és mérete tekintetében.

2.24.

Az „elmozdítórendszer” olyan eszköz, amely lehetővé teszi a felnőttülés vagy annak egy része szögben vagy hosszanti irányban történő elmozdítását közbenső rögzített helyzet nélkül, az utasok be- és kiszállásának, illetve tárgyak be- és kirakodásának megkönnyítése érdekében.

2.25.

A „reteszelőrendszer” olyan eszköz, amely biztosítja, hogy a felnőttülés és annak részei a használati helyzetben megtarthatók legyenek.

2.26.

A „lezáróeszköz” rögzíti, és ezáltal megakadályozza, hogy a felnőtt biztonsági öv hevederének egyik része elmozduljon ugyanazon öv hevederének egy másik részéhez képest. Ezek a készülékek vagy az átlós vagy a deréktáji részre hathatnak, vagy a felnőttek biztonsági övének deréktáji és átlós részét is biztonságosan rögzítve tartják. A kifejezés a következő osztályokra vonatkozik:

2.26.1.

az „A osztályú eszköz” megakadályozza, hogy a gyermek kihúzhassa a hevedert az övvisszahúzóból a kétpontos biztonsági övből álló részen keresztül, ha a gyermek közvetlen rögzítésére felnőtt biztonsági övet használnak. Amennyiben I. súlycsoporthoz használandó hevederekkel van felszerelve, az eszköz megfelel a 6.2.9. bekezdés rendelkezéseinek;

2.26.2.

a „B osztályú eszköz” lehetővé teszi az alkalmazott feszítőerő visszatartását a felnőtt biztonsági öv kétpontos biztonsági övből álló részén, ha a gyermekbiztonsági rendszer megtartására felnőtt biztonsági övet használnak. Az eszköz arra szolgál, hogy megakadályozza a heveder kicsúszását az övvisszahúzóból, melynek következtében a biztonsági öv feszülésmentessé válna, és az optimálistól eltérő helyzetbe kerülne.

2.27.

A „speciális gyermekbiztonsági rendszert” olyan gyermekek számára tervezték, akiknek akár fizikai, akár szellemi fogyatékosságuk miatt speciális eszközökre van szüksége; az eszköz fő jellemzője, hogy lehetővé teszi kiegészítő biztonsági eszközök használatát a gyermek bármelyik testrészén, de legalább tartalmaznia kell az előírás rendelkezéseinek megfelelő elsődleges biztonsági eszközöket.

2.28.

Az „ISOFIX felerősítés” két olyan csatlakozás egyikét jelenti, amely teljesíti ezen előírás 6.3.2. bekezdésének követelményeit, az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer szerkezetéből nyúlik ki, és társítható az ISOFIX alsó rögzítési pontjával.

2.29.

Az „ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer” az a gyermekbiztonsági rendszer, amelyet a 14. számú előírás követelményeit teljesítő ISOFIX rögzítési rendszerhez kell felerősíteni.

2.30.

Az „üléshajlat” a járműülés ülőpárnája és az ülés háttámlája metszéspontjához közeli terület.

2.31.

A „jármű ülésének rögzítése” a 2.1.1.6. bekezdésben felsorolt méretosztályoknak megfelelő rögzítés, amelynek méreteit a 16. előírás 17. melléklete 2. függelékének 1–6. ábrái tartalmazzák, amelyet a gyermekbiztonsági ülések előállítója valamely ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer és ISOFIX felerősítései helyes méreteinek meghatározásához használ.

2.32.

Az „ISOFIX felsőhevederes csatlakozó” az a készülék, amelyet az ISOFIX felső hevederes rögzítési ponthoz kell csatlakoztatni.

2.33.

Az „ISOFIX felsőhevederes horog” az az ISOFIX felsőheveredes csatlakozó, amelyet rendszerint az ISOFIX felsőhevedernek a 14. előírás 3. ábrájában szereplő ISOFIX felső hevederes rögzítési ponthoz való csatlakoztatásra használnak.

2.34.

Az „ISOFIX felsőheveder” az a szövetszalag (vagy annak megfelelője), amely az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer tetejétől az ISOFIX felső hevederes rögzítési pontig terjed, és amelyet szabályozó szerkezettel, feszülésmentesítő szerkezettel és egy ISOFIX felsőhevederes csatlakozóval láttak el.

2.35.

Az „ISOFIX felsőhevederes felerősítés” az a szerkezet, amely az ISOFIX felsőhevedert biztonságosan rögzíti az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszerhez.

2.36.

A „feszülésmentesítő szerkezet” az a rendszer, amely lehetővé teszi az ISOFIX felsőhevedert szabályozó és feszességét fenntartó szerkezetnek az oldását.

2.37.

A „felnőtt biztonsági öv szövetszalag vezetője” az a szerkezet, amelyen a felnőtt öve áthalad a helyes megvezetéséhez, és ami lehetővé teszi az akadálymentes hevedermozgást.

2.38.

A „típus-jóváhagyási vizsgálat” azt állapítja meg, hogy a jóváhagyásra benyújtott gyermekbiztonsági rendszer milyen mértékben képes kielégíteni a követelményeket.

2.39.

A „minőségi alkalmassági vizsgálat” annak megállapítására szolgál, hogy a gyártó képes-e a gyermekbiztonsági rendszert a típusjóváhagyásra benyújtott gyermekbiztonsági rendszerekkel összhangban történő előállítására.

2.40.

A „szokványos vizsgálat” egyetlen termékhalmazból kiválasztott bizonyos számú biztonsági rendszer vizsgálatát jelenti annak megállapítására, hogy milyen mértékben felelnek meg a követelményeknek.

3.1.

A gyermekbiztonsági rendszer adott típusára vonatkozó jóváhagyási kérelmet a védjegy tulajdonosának vagy az általa hivatalosan megbízott képviselőjének kell benyújtania, és követnie kell a 14. mellékletben ismertetett típus-jóváhagyási eljárást.

3.2.

A gyermekbiztonsági rendszer adott típusára vonatkozó jóváhagyási kérelemhez mellékelni kell a következőket:

3.2.1.

a gyermekbiztonsági rendszer műszaki leírása a használt hevederek és egyéb anyagok műszaki adataival együtt, melyhez mellékelni kell a gyermekbiztonsági rendszert alkotó szerkezeti elemek műszaki rajzait, valamint övvisszahúzók használata esetén az övvisszahúzók és érzékelőik szerelési utasításait, továbbá a toxikusságra (6.1.5. bekezdés) és a gyúlékonyságra (6.1.6. bekezdés) vonatkozó nyilatkozatot; a műszaki rajzokon meg kell jelölni azt a helyet, ahol a körben elhelyezett jóváhagyási jelhez képest a jóváhagyási számot és a kiegészítő szimbólumokat fel szeretnék tüntetni. A leírásban meg kell jelölni a jóváhagyásra benyújtott modell színét;

3.2.2.

a gyermekbiztonsági rendszer négy mintadarabját;

3.2.3.

a gyermekbiztonsági rendszerben használt minden egyes hevederkategóriából egy 10 méter hosszúságú mintadarabot; továbbá

3.2.4.

a vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálat kérésére további mintadarabokat is be kell nyújtani;

3.2.5.

a 14. bekezdés értelmében a csomagoláson szereplő utasításokat és adatokat;

3.2.6.

mózeskosár esetében, amennyiben a mózeskosár biztonsági rendszere különböző típusú mózeskosarakhoz használható, a biztonsági rendszer gyártójának be kell nyújtania a használható típusok listáját.

3.3.

Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszer rögzítésére jóváhagyott felnőtt biztonsági övet használnak, a kérelemnek tartalmaznia kell a használandó felnőtt biztonsági öv kategóriáját, pl. statikus kétpontos biztonsági övek.

3.4.

A Szerződő Fél jóváhagyó hatóságának a típusjóváhagyás megadása előtt ellenőriznie kell a hatékony ellenőrzést biztosító megfelelő intézkedések és eljárások meglétét, hogy a gyermekbiztonsági rendszerek, a berendezések és az alkatrészek a gyártás során megfeleljenek a jóváhagyott típusnak.

4.1.

A 3.2.2. és a 3.2.3. bekezdés rendelkezései szerint jóváhagyásra benyújtott gyermekbiztonsági rendszer mintadarabjain egyértelműen és letörölhetetlenül fel kell tüntetni a gyártó nevét, kezdőbetűit vagy védjegyét.

4.2.

A gyermekbiztonsági eszköz műanyagból készült részeinek egyikén (például váz, ütközésvédő, ülésmagasító stb.), a biztonsági öv(ek) vagy a hámrendszerű öv kivételével, egyértelműen (és letörölhetetlenül) fel kell tüntetni a gyártás évét.

4.3.

Amennyiben a biztonsági rendszert felnőtt biztonsági övvel együtt használják, egyértelműen fel kell tüntetni a heveder megfelelő vezetését a biztonsági rendszerhez tartósan rögzített rajzon. Amennyiben a biztonsági rendszert a felnőtt biztonsági öv tartja a helyén, a hevederek útját színkód segítségével egyértelműen meg kell jelölni a terméken. Ha az eszközt a menetiránynak megfelelően szerelik fel, a biztonsági öv útvonalát piros színnel kell jelölni, ha pedig a menetiránynak háttal, akkor kék színnel. Ugyanezeket a színeket kell használni az eszközre felerősített címkéken is, amelyek a használat módját mutatják be.

Egyértelműen meg kell különböztetni a biztonsági öv deréktáji része és az átlós rész tervezett megvezetés útját. A biztonsági öv minden részét jelöléssel, színkóddal, szöveggel, formákkal stb. kell megkülönböztetni.

A termék övvezetésének ábrázolása során egyértelműen fel kell tüntetni a gyermekbiztonsági rendszernek a járműhöz viszonyított irányát. Elfogadhatatlan, ha az öv megvezetését ábrázoló diagramon nem látható a jármű ülése.

A bekezdésben megadott jelölést jól látható helyen kell feltüntetni a járműbe szerelt biztonsági rendszeren. A 0 súlycsoporthoz használandó biztonsági rendszereken akkor is látszania kell a jelölésnek, amikor a gyermeket elhelyezik benne.

4.4.

A látható belső felületen (beleértve a fejtámlának a gyermek feje melletti részét) azon a hozzávetőleges területen, ahol a gyermek feje nyugszik a gyermekbiztonsági rendszerben, a hátrafelé néző biztonsági szerkezetekre tartósan rögzíteni kell a következő címkét (a bemutatott felirat minimális követelmény).

A feliratot annak az országnak nyelvén (nyelvein) kell elkészíteni, amelyben az eszközt értékesítik.

A címke mérete legalább: 60 x 120 mm.

A címkét a fedélhez kell rögzíteni annak teljes kerülete körül, és/vagy tartósan a fedélhez kell ragasztani annak teljes hátsó felületén. Elfogadható a rögzítés bármely egyéb állandó és a termékről le nem választható vagy el nem halványuló formája is. A zászlószerű címkék kifejezetten tiltottak.

Amennyiben a gyermekbiztonsági szerkezet vagy a gyermekbiztonsági szerkezet gyártója által szállított bármely tartozék eltakarná a címkét, egy további címkét is el kell helyezni. Az egyik címkének állandóan láthatónak kell lennie valamennyi helyzetben, amikor a szerkezetet bármely kialakításban való használathoz készítik elő.

4.5.

Az olyan gyermekbiztonsági rendszerek esetén, amelyek a menetiránynak megfelelően, illetve a menetiránynak háttal is használhatók, a feliratnak tartalmaznia kell a következőket:

„FIGYELEM! … KG ALATTI TESTSÚLYÚ GYERMEK ESETÉN NE HASZNÁLJA A MENETIRÁNYBA NÉZÕ FELSZERELÉSI MÓDOT! (Lásd a használati utasítást)”

4.6.

Alternatív övvezetéssel használható gyermekbiztonsági rendszerek esetén tartósan meg kell jelölni a gyermekbiztonsági rendszerek és a felnőtt biztonsági öv közötti alternatív teherviselő érintkezési pontokat. A jelölésnek mutatnia kell, hogy ez a választható övútvonal, és meg kell felelnie a fent leírt, menetirányba néző és a menetiránynak háttal felszerelt ülésekre vonatkozó kódolási követelményeknek.

4.7.

Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszer alternatív teherviselő érintkezési pontok használatát teszi lehetővé, a 4.3. bekezdésben előírt jelölésnek utalnia kell arra, hogy az alternatív övútvonal leírását a használati utasítás tartalmazza.

a)

Az ülés beszereléshez történő előkészítésének elengedhetetlenül szükséges lépéseit, például meg kell magyarázni az ISOFIX reteszelőrendszer kihúzásának módszerét.

b)

Az indikátorok helyét, funkcióját és értelmezését meg kell magyarázni.

c)

A felső hevederek helyzetét, vagy szükség esetén megvezetését, vagy az ülés elfordulását csökkentő és a felhasználó beavatkozását igénylő egyéb lehetőségeket az alábbi szimbólumok szükség szerinti alkalmazásával kell feltüntetni:

d)

Az ISOFIX reteszek és a felső hevederek szabályozását vagy az ülés elfordulását csökkentő és a felhasználó beavatkozását igénylő egyéb lehetőségeket fel kell tüntetni.

e)

A jelölést tartósan rögzíteni kell az üléshez, hogy a beszerelést végző felhasználó számára látható legyen.

f)

Amennyiben szükséges, hivatkozni kell a gyermekbiztonsági rendszer használati utasítására és az alábbi szimbólum használatával a helyére is.

5.1.

A 3.2.2. és a 3.2.3. bekezdés értelmében benyújtott minták jóváhagyásához azoknak minden vonatkozásban meg kell felelniük az előírás 6–8. bekezdésében rögzített műszaki leírásoknak.

5.2.

Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell hozzárendelni. Ennek első két számjegye (jelenleg 04; ez a 04. módosításcsomagot jelöli, melyet 1995. szeptember 12-én hagytak jóvá) a jóváhagyás megadásának időpontjában az előírásban utoljára elvégzett fontosabb műszaki változtatásokat magában foglaló módosításcsomagot jelzi. Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot az előírás hatálya alá tartozó más típusú gyermekbiztonsági rendszerhez.

5.3.

Az előírás értelmében a járműtípusra vonatkozó jóváhagyás megadásáról, kiterjesztéséről vagy elutasításáról értesíteni kell az előírást alkalmazó megállapodásban részt vevő feleket az előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő formanyomtatványon.

5.4.

A 4. bekezdésben előírt jelölések mellett a gyermekbiztonsági rendszereknek az előírás értelmében jóváhagyott típusán, egy megfelelő helyen, fel kell tüntetni a következő adatokat:

5.4.1.

a nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőkből áll:

5.4.1.1.

egy körben elhelyezett „E” betűből, amelyet a jóváhagyást megadó ország megkülönböztető száma követ (1);

5.4.1.2.

a jóváhagyási számból;

5.4.2.

a következő kiegészítő jelekből:

5.4.2.1.

az „univerzális”, a „korlátozott”, a „féluniverzális” vagy a „meghatározott járműtípusra tervezett” kifejezésből, a gyermekbiztonsági rendszer kategóriájától függően.

5.4.2.2.

a testsúlytartomány, amelyre a gyermekbiztonsági rendszert tervezték: 0–10 kg; 0–13 kg; 9–18 kg; 15–25 kg; 22–36 kg; 0–18 kg; 9–25 kg; 15–36 kg; 0–25 kg; 9–36 kg; 0–36 kg.

5.4.2.3.

az „Y” szimbólum olyan eszköz esetében, amely ágyékhevederrel van felszerelve az előírás 02-es módosításcsomagja 3. kiegészítésében rögzített követelményeknek megfelelően;

5.4.2.4.

az „S” szimbólum speciális gyermekbiztonsági rendszer esetén.

5.5.

Az előírás 2. melléklete bemutatja a jóváhagyási jel lehetséges elrendezési módját.

5.6.

Az 5.4. bekezdésben leírt adatokat jól olvasható és eltávolíthatatlan módon kell feltüntetni az eszközre felerősített címkén vagy közvetlen jelöléssel. A címkének vagy jelölésnek vízállónak kell lennie.

5.7.

Az 5.6. bekezdésben megadott címkéket vagy a jóváhagyó hatóság vagy pedig, a hatóság engedélyével, a gyártó adja ki.

6.1.1.

Az „univerzális”, „féluniverzális” és „korlátozott” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek használata az első és a hátsó üléseken akkor megengedett, ha a gyermekbiztonsági rendszereket a gyártó utasításainak megfelelően szerelik fel.

6.1.2.

A „meghatározott járműtípusra tervezett” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek használata valamennyi ülésen és a csomagtérben is akkor megengedett, ha a gyermekbiztonsági rendszereket a gyártó utasításainak megfelelően szerelik fel. A menetiránynak háttal beszerelhető gyermekbiztonsági rendszer tervezésénél ügyelni kell arra, hogy a gyermekbiztonsági rendszer használatakor a gyermek feje meg legyen támasztva. Ez a háttámlára merőleges, a szem vonalán áthaladó vonalként határozható meg, melynek a háttámlával alkotott metszéspontja legalább 40 mm-rel a fejtámla középpontja alatt legyen.

6.1.3.

A gyermekbiztonsági rendszert a kategóriájának megfelelően kell a jármű szerkezetéhez vagy az ülés szerkezetéhez rögzíteni.

A JÓVÁHAGYANDÓ KONFIGURÁCIÓK LEHETSÉGES ESETEI

CSOPORTOK/KATEGÓRIÁK SZERINTI TÁBLÁZAT

6.1.3.1.

Az „univerzális” és a „korlátozott” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek csak a 16. számú (vagy azzal egyenértékű) előírás követelményeinek megfelelő felnőtt biztonsági övvel szerelhetők fel (övvisszahúzóval vagy anélkül), amelyet a 14. számú (vagy azzal egyenértékű) előírás követelményeinek megfelelő rögzítésekre szerelnek fel.

6.1.3.2.

Az ezen előírás követelményeit teljesítő ISOFIX rögzítésekkel és ISOFIX felső hevederrel rögzített és a 14. számú előírás követelményeinek megfelelő rögzítésekhez és ISOFIX felső hevederekhez erősített „univerzális” ISOFIX gyermekbiztonsági rendszerek esetében.

6.1.3.3.

A „féluniverzális” kategória esetében: a 14. számú előírásban megadott alsó rögzítések és az előírás 11. melléklete ajánlásának megfelelő kiegészítő rögzítések segítségével kell felszerelni.

6.1.3.4.

Az ezen előírás követelményeit teljesítő ISOFIX rögzítésekkel és ISOFIX felső hevederrel vagy kitámasztólábbal és a műszerfalhoz rögzített és a 14. számú előírás követelményeinek megfelelő rögzítésekhez és/vagy ISOFIX felső hevederekhez erősített „féluniverzális” ISOFIX gyermekbiztonsági rendszerek.

6.1.3.5.

A „meghatározott járműtípusra tervezett” kategória esetében: a jármű gyártója vagy a gyermekbiztonsági rendszer gyártója által tervezett rögzítések segítségével kell felszerelni.

6.1.3.6.

Olyan gyermekbiztonsági övek vagy a gyermekbiztonsági rendszerhez tartozó rögzítőheveder esetén, amely a biztonsági öv rögzítéseit használja, és amelyhez már fel van szerelve egy vagy több felnőtt biztonsági öv, a biztonsági szolgálatnak a következőket kell ellenőriznie:

Olyan gyermekbiztonsági eszközök esetén, amelyekhez rudakat vagy a 14. számú előírás szerint jóváhagyott rögzítésekhez csatlakoztatható kiegészítő eszközöket használnak, melyek következtében a tényleges rögzítési helyzet a 14. számú előírásban meghatározott hatókörön kívülre esik, a következő előírások érvényesek:

6.1.3.7.

A kitámasztólábat alkalmazó gyermekbiztonsági rendszereket kizárólag a „féluniverzális” vagy a „meghatározott jármű” kategóriának megfelelően lehet jóváhagyni, és alkalmazni kell ezen előírás 11. mellékletének követelményeit. A gyermekbiztonsági rendszer gyártója a valamennyi járműben való megfelelő működés érdekében vegye figyelembe a kitámasztóláb kívánalmait, és biztosítsa az erre vonatkozó információkat.

6.1.4.

Az ülésmagasítót egy felnőtt biztonsági övvel – amelyre a 8.1.4. bekezdésben leírt vizsgálat alkalmazandó –, vagy külön eszközzel kell rögzíteni.

6.1.5.

A gyermekbiztonsági rendszer gyártójának írásos formában nyilatkoznia kell arról, hogy a gyermekbiztonsági rendszerek gyártása során használt és a biztonsági rendszerben elhelyezett gyermek által elérhető anyagok toxicitása megfelel az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) Gyermekjátékok biztonsága (3. rész; 1982. június) című rendelete vonatkozó részeinek. A vizsgáló hatóság saját döntése szerint vizsgálatokat végezhet a nyilatkozat hitelességének megállapítására. Ez a bekezdés nem érvényes a II. és a III. súlycsoporthoz használandó biztonsági eszközökre.

6.1.6.

A gyermekbiztonsági rendszer gyártójának írásos formában nyilatkoznia kell arról, hogy a gyermekbiztonsági rendszerek gyártása során használt gyúlékony anyagok megfelelnek az ECE motoros járművekre vonatkozó Egységesített állásfoglalása (R.E.3) (TRANS/WP.29/78/Rev.1., 1.20 bekezdés) vonatkozó bekezdéseinek. A vizsgáló hatóság saját döntése szerint vizsgálatokat végezhet a nyilatkozat hitelességének megállapítására.

6.1.7.

A menetiránynak háttal beszerelhető és a jármű műszerfala által megtámasztott gyermekbiztonsági rendszerek esetén az előírás szerinti jóváhagyási eljárás feltételezi, hogy a műszerfal megfelelően kemény.

6.1.8.

Az „univerzális” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek esetében (az univerzális ISOFIX gyermekbiztonsági rendszerek kivételével) a felnőtt biztonsági öv közötti fő teherviselő érintkezési pontnak legalább 150 mm-re kell lennie a Cr tengelytől, amikor a gyermekbiztonsági rendszert a dinamikus vizsgálathoz használt próbapadon mérik.

6.1.9.

Amennyiben a felnőtt biztonsági övnek kell rögzítenie az „univerzális” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszert, annak a dinamikus vizsgálathoz használt maximális hosszát az előírás 13. melléklete határozza meg.

A követelménynek való megfelelés ellenőrzéséhez a gyermekbiztonsági rendszert a 13. mellékletben leírt szabványos biztonsági övvel rögzítik a próbapadhoz. A próbabábut csak akkor kell beszerelni, ha a gyermekbiztonsági rendszer tervezése olyan, hogy a próbabábu beszerelése miatt több biztonsági övet kellene használni. Amikor a gyermekbiztonsági rendszer beszerelt helyzetben van, a biztonsági övre csak a szabványos övvisszahúzó fejthet ki feszülést (ha fel van szerelve). Övvisszahúzóval felszerelt biztonsági öv használatakor ezt a feltételt úgy kell teljesíteni, hogy legalább 150 mm öv maradjon az orsón.

6.1.10.

A 0 és a 0+ súlycsoporthoz használandó gyermekbiztonsági rendszereket nem szabad előrenéző helyzetbe beszerelni.

6.2.1.

A gyermekbiztonsági rendszert úgy kell beállítani, hogy

6.2.1.1.

a biztonsági rendszer megfelelő védelmet biztosítson bármilyen tervezett helyzetben; „speciális gyermekbiztonsági rendszerek” esetén a gyermekbiztonsági rendszer elsődleges eszközeinek megfelelő védelmet kell biztosítania a gyermekbiztonsági rendszerhez tervezett valamennyi helyzetben az esetleg beszerelt kiegészítő biztonsági eszközök használata nélkül;

6.2.1.2.

a gyermeket könnyedén és gyorsan el lehessen helyezni benne, illetve ki lehessen venni belőle; olyan gyermekbiztonsági rendszer esetén, amelyben a gyermeket hámrendszerű biztonsági öv vagy Y-heveder rögzíti övvisszahúzó nélkül, a vállpántoknak és a kétpontos biztonsági övnek egymáshoz képest mozgathatónak kell lennie a 7.2.1.4. bekezdésben leírt eljárás közben.

Ilyen esetekben a gyermekbiztonsági rendszer övszerelvényéhez két vagy több csatlakozórészt kell tervezni. A „speciális gyermekbiztonsági rendszereknél” tapasztalható, hogy a kiegészítő biztonsági eszközök miatt a gyermek nem helyezhető be olyan gyorsan a gyermekbiztonsági rendszerbe, illetve nem vehető ki olyan könnyedén. Azonban a kiegészítő eszközöket úgy kell tervezni, hogy a lehető leggyorsabban oldjanak ki;

6.2.1.3.

amennyiben a gyermekbiztonsági rendszer dőlése változtatható, a dőlésszög módosítása nem teheti szükségessé a hevederek kézzel történő, ismételt beállítását. A gyermekbiztonsági rendszer dőlésének módosításához szándékos kézi beavatkozás szükséges;

6.2.1.4.

a 0, 0+ és az I. súlycsoporthoz használandó gyermekbiztonsági rendszereknek a gyermeket olyan helyzetben kell tartania, hogy akkor is megfelelő védelmet nyújtsanak, ha a gyermek alszik;

6.2.1.5.

az ütközés vagy nyugtalanság következtében történő lecsúszás megakadályozása érdekében ágyékhevedert kell felszerelni minden menetirányba néző, I. súlycsoporthoz használandó gyermekbiztonsági rendszerhez, amely beépített hámrendszerű biztonsági övvel van ellátva. Ha be van kapcsolva az ágyékheveder, és a leghosszabb méretére van állítva (ha állítható), 9 vagy 15 kg súlyú próbabábu esetén nem megengedett, hogy a kétpontos biztonsági övet a medence fölé lehessen állítani.

6.2.2.

Az I., II. és a III. súlycsoporthoz használandó, kétpontos biztonsági övvel felszerelt biztonsági eszközöknek határozottan vezetniük kell a kétpontos biztonsági övet, hogy az általa közvetített terhelés a medencén haladjon át.

6.2.3.

A gyermekbiztonsági rendszer valamennyi hevederét úgy kell elhelyezni, hogy normál használat esetén vagy veszélyes helyzetben ne okozzanak kényelmetlenséget a viselőjének. A vállpántok közötti távolságnak a nyak közelében egyenlőnek kell lennie legalább a próbabábu nyakszélességével.

6.2.4.

A szerelvénynek meg kell védenie a gyermek testének lágy részeit (has, lágyék stb.) a túl nagy terheléstől. A tervezés során ügyelni kell arra, hogy ütközés esetén ne hasson nyomóterhelés a gyermek feje búbjára.

6.2.4.1.

Y-hevedereket csak a menetiránynak háttal és oldalirányban beszerelhető gyermekbiztonsági rendszerekben lehet használni.

6.2.5.

A gyermekbiztonsági rendszer tervezésénél és beszerelésénél a következőkre kell ügyelni:

6.2.5.1.

éles szélek vagy kiálló részek miatt a járműben utazó gyermek vagy más utasok sérülésveszélyének minimalizálása (például a 21. számú előírásban meghatározottak szerint);

6.2.5.2.

éles szélek vagy kiálló részek elrejtése, amelyek sérülést okozhatnak a jármű üléshuzatában vagy az utasok ruházatában;

6.2.5.3.

a gyermek testének lágy részei (has, lágyék stb.) ne legyenek kitéve a gyermekbiztonsági rendszer által kifejtett járulékos tehetetlenségi erőknek;

6.2.5.4.

a merev részeken, azokon a pontokon, ahol a hevederekkel érintkezik, ne legyenek olyan éles szélek, amelyek horzsolhatják a hevedereket.

6.2.6.

A külön gyártott részeket, amelyek lehetővé teszik az alkotórészek rögzítését és leválasztását, úgy kell megtervezni, hogy ne lehessen őket helytelenül felszerelni, és tartósan lehessen használni. A „speciális gyermekbiztonsági rendszereket” kiegészítő biztonsági eszközökkel lehet felszerelni; ezeket úgy kell megtervezni, hogy ne lehessen őket helytelenül felszerelni, és vészhelyzetben a kioldásuk és működtetésük módja azonnal nyilvánvaló legyen az utast mentő személy számára.

6.2.7.

Amennyiben az I. és a II. súlycsoporthoz, vagy az I. és a II. súlycsoport kombinációjához használandó gyermekbiztonsági rendszer üléstámlával rendelkezik, az üléstámla belső magassága a 12. mellékletben található ábra szerint, nem lehet kisebb mint 500 mm.

6.2.8.

Csak automatikusan reteszelő övvisszahúzók vagy vészhelyzetben automatikusan reteszelő övvisszahúzók használhatók.

6.2.9.

Az I. súlycsoporthoz használandó eszközöknek meg kell akadályozniuk, hogy a gyermek, behelyezése után, könnyedén meglazíthassa a medencét tartó rendszert; az erre szolgáló eszközt tartósan rögzíteni kell a gyermekbiztonsági rendszerhez.

6.2.10.

A gyermekbiztonsági rendszer tervezése lehetővé teheti a rendszer több súlycsoporthoz és/vagy több gyermek általi használatát, amennyiben megfelel a súlycsoportokra vonatkozó követelményeknek. Az „univerzális” kategóriába tartozó gyermekbiztonsági rendszernek minden olyan súlycsoport esetében, amelyre a jóváhagyás érvényes, teljesítenie kell az adott kategóriára vonatkozó követelményeket.

6.2.12.

Az ülésmagasítók esetében ellenőrizni kell, hogy mennyire könnyen haladnak át a felnőtt biztonsági öv hevederei és zárnyelve a rögzítési pontokon. Ez különösen érvényes olyan ülésmagasítók esetében, melyeket az autók első üléseire terveztek, amelyek hosszú félkemény függőleges részekkel rendelkeznek. A rögzített csat nem haladhat át az ülésmagasító rögzítési pontjain, illetve az öv vezetése nem különbözhet teljesen a vizsgálókocsi övvezetésétől.

6.2.13.

Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszert több gyermek elhelyezésére tervezték, a gyermekbiztonsági rendszernek teljesen függetlennek kell lennie a teherátvitel és a beállítás szempontjából.

6.2.14.

A gyúlékony elemeket tartalmazó gyermekbiztonsági rendszereket úgy kell megtervezni, hogy a használati feltételek (nyomás, hőmérséklet, páratartalom) ne befolyásolják az előírás követelményeinek való megfelelését.

1

ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer csatlakozója – 1. példa

2

ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer csatlakozója – 2. példa

6.3.3.2.1.

ISOFIX felső heveder hossza

Az ISOFIX gyermekbiztonsági szerkezet felső hevederének hossza legalább 2 000 mm legyen.

6.4.1.

A vizsgálatokat végző műszaki szolgálat ellenőrizze, hogy a jelölések megfelelnek-e a 4. bekezdés követelményeinek.

6.5.1.

A vizsgálatokat végző műszaki szolgálat ellenőrizze, hogy a beszerelési és a használati utasítás megfelel-e a 15. bekezdés követelményeinek.

7.1.1.1.

A teljes gyermekbiztonsági rendszert, illetve a korrózióra hajlamos részeit, a 8.1.1. bekezdésben megadott korrózióvizsgálatnak kell alávetni.

7.1.1.2.

A 8.1.1.1. és a 8.1.1.2. bekezdésben leírt korrózióvizsgálat után képzett szakember szabad szemmel nem láthat olyan károsodásra utaló jeleket, melyek befolyásolhatják a gyermekbiztonsági rendszer megfelelő működését, sem jelentős korrózióra utaló jeleket.

7.1.2.1.

Minden háttámlával felszerelt eszköz esetében az előírás 18. melléklete szerinti belső felületeknek olyan anyagból kell készülnie, melynek gyorsulási csúcsértéke kisebb mint 60 g az előírás 17. mellékletében leírt mérési eljárásnak megfelelően. Ez a követelmény az ütközésvédők azon területeire is érvényes, amelyek a fej ütközőfelületén találhatók.

7.1.2.2.

Állandó mechanikusan rögzített állítható fejtámasszal rendelkező olyan gyermekbiztonsági rendszerek esetében, amelyekben a felnőtt biztonsági öv magasságát vagy a gyerek derékövének magasságát közvetlenül az állítható fejtámasszal vezérlik, nem szükséges energiaelnyelő anyagot előírni a 18. mellékletben meghatározott olyan területeken, amelyek nem érintkezhetnek a próbabábu fejével, azaz a fejtámasz mögött.

7.1.3.1.

A gyermekbiztonsági rendszert a 8.1.2. bekezdés szerint kell megvizsgálni; a próbabábunak nem szabad kiesnie az eszközből, és ha a tesztülés felfordított helyzetben van, a próbabábu fejének függőleges irányban nem szabad több mint 300 mm-rel elmozdulnia eredeti pozíciójától a tesztüléshez képest.

7.1.4.1.1.

Az „univerzális”, „korlátozott” és „féluniverzális” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszereket vizsgálókocsin kell tesztelni a 6. bekezdésben leírt tesztülés segítségével, a 8.1.3.1. bekezdés előírásainak megfelelően.

7.1.4.1.2.

A „meghatározott járműtípusra tervezett” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszereket minden olyan járműtípussal együtt meg kell vizsgálni, amelyre a gyermekbiztonsági rendszert tervezték. A vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálat csökkentheti a vizsgált járműtípusok számát, ha azok a 7.1.4.1.2.3. bekezdésben felsorolt szempontok tekintetében nem mutatnak lényeges különbségeket. A gyermekbiztonsági rendszer az alábbi módszerek segítségével tesztelhető:

7.1.4.1.2.1.

teljes járművön, a 8.1.3.3. bekezdésben leírtak szerint;

7.1.4.1.2.2.

a vizsgálókocsira helyezett járműkarosszériában, a 8.1.3.2. bekezdésben leírtak szerint; vagy

7.1.4.1.2.3.

a jármű karosszériájának megfelelő részeiben, melyek a jármű szerkezetét és az ütközési felületeket reprezentálják. Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszert a hátsó ülésen történő használatra tervezték, ilyen részek például az első ülés vagy a hátsó ülés háttámlája, a padlólemez, a B és a C oszlop, valamint a tető. Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszert az első ülésen történő használatra tervezték, ilyen részek például a műszerfal, az A oszlopok, a szélvédő, a padlóba vagy egy tartóra szerelt karok vagy gombok, az első ülés, a padlólemez, valamint a tető. Továbbá, ha a gyermekbiztonsági rendszert felnőtt biztonsági övvel való használatra tervezték, a vizsgált részeknek tartalmazniuk kell a megfelelő felnőtt biztonsági övet (öveket) is. A vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálat engedélyezheti bizonyos elemek kizárását, ha azokat nélkülözhetőnek találja. A vizsgálatot a 8.1.3.2. bekezdésben előírtak szerint kell végrehajtani.

7.1.4.1.3.

A dinamikus vizsgálatot olyan gyermekbiztonsági rendszereken kell elvégezni, amelyek korábban nem voltak kitéve terhelésnek.

7.1.4.1.4.

A dinamikus vizsgálatok során a gyermekbiztonsági rendszer egyik olyan része sem törhet el, amely a gyermek tényleges megtartását segíti, illetve a csatok, a reteszelő- vagy elmozdítórendszer nem oldhat ki.

7.1.4.1.5.

Nem beépített típus esetén az előírás 13. mellékletében előírt szabványos biztonsági övet és a hozzátartozó rögzítőkengyeleket kell használni. Ez az előírás nem érvényes a „meghatározott járműtípusra tervezett” kategóriára vonatkozó jóváhagyásokra, ahol a jármű tényleges biztonsági övét kell használni.

7.1.4.1.6.

Ha a „meghatározott járműtípusra tervezett” gyermekbiztonsági rendszert a leghátsó, menetirányba néző felnőttülés mögötti területre (például a csomagtérben) szerelik fel, egy vizsgálatot kell elvégezni a teljes járművön a legnagyobb próbabábuval (próbabábukkal) a 8.1.3.3.3. bekezdés előírásai szerint. Amennyiben a gyártó úgy kívánja, a többi vizsgálat, például a gyártásmegfelelőségi vizsgálat, is elvégezhető a 8.1.3.2. bekezdés értelmében.

7.1.4.1.7.

„Speciális gyermekbiztonsági rendszer” esetében az előírásban meghatározott valamennyi dinamikus vizsgálatot el kell végezni kétszer, mindegyik súlycsoportra: először a gyermekbiztonsági rendszer elsődleges eszközeinek használatával, másodszor pedig az összes biztonsági eszköz használatával. A vizsgálatok során különösen ügyelni kell a 6.2.3. és a 6.2.4. bekezdés követelményeinek a betartására.

7.1.4.1.8.

A dinamikus vizsgálatok során a gyermekbiztonsági rendszer felszereléséhez használt szabványos biztonsági övnek nem szabad kiszabadulnia a vizsgálat végrehajtásához használt terelőelemből vagy reteszelőeszközből.

7.1.4.1.9.

A kitámasztólábbal ellátott gyermekbiztonsági rendszert a következők szerint kell vizsgálni:

7.1.4.1.10.

ISOFIX csatlakozási rendszert és esetlegesen elfordulásgátló szerkezetet alkalmazó gyermekbiztonsági rendszer esetében a dinamikus vizsgálatot úgy kell végrehajtani:

7.1.4.1.10.1.

az A és B méretosztályba tartozó ISOFIX CRS esetében:

7.1.4.1.10.1.1.

hogy az elfordulásgátló szerkezet használatban van; és

7.1.4.1.10.1.2.

hogy az elfordulásgátló szerkezet nincs használatban. Ezt a követelményt nem kell alkalmazni, ha az állandó és a nem állítható kitámasztólábat elfordulásgátló szerkezetként használják;

7.1.4.1.10.2.

a más méretosztályok ISOFIX gyermekbiztonsági rendszerei, ha az elfordulásgátló szerkezet használatban van.

7.1.4.2.1.

A mellkasgyorsulás eredményül kapott értéke csak azokban a periódusokban haladhatja meg az 55 g-t, melyek nem tartanak több mint 3 ms ideig.

7.1.4.2.2.

A hastól a fej felé mért gyorsulás függőleges összetevője csak azokban a periódusokban haladhatja meg a 30 g-t, melyek nem tartanak több mint 3 ms ideig.

7.1.4.3.1.

A 8. melléklet 1. függeléke 5.3. bekezdésében leírt hitelesítés során nem jelenhetnek meg a biztonsági eszköz valamely része által okozott benyomódás jelei a hasat fedő modellező agyagon.

7.1.4.4.1.

„Univerzális”, „korlátozott” és „féluniverzális” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek esetében:

7.1.4.4.1.1.

Menetirányba néző gyermekbiztonsági rendszerek: a próbabábu feje nem mozdulhat a lentebbi 1. ábrán jelzett BA és DA síkon túl. A vizsgálandó szakasz legfeljebb 300 ms vagy az a pillanat, amikor a próbabábu véglegesen nyugalomba jut, attól függően, hogy melyik eset következik be először.

1. ábra

Az előrenéző szerkezet vizsgálatára szolgáló kialakítás

Méretek mm-ben

7.1.4.4.1.2.

Menetiránynak háttal beszerelhető gyermekbiztonsági rendszerek:

7.1.4.4.1.2.1.

A műszerfalnak támasztott gyermekbiztonsági rendszerek esetében: a próbabábu feje nem mozdulhat a 2. ábrán jelzett AB, AD és DCr sík fölé. A vizsgálandó szakasz legfeljebb 300 ms vagy az a pillanat, amikor a próbabábu véglegesen nyugalomba jut, attól függően, hogy melyik eset következik be először.

2. ábra

Hátrafelé néző szerkezet vizsgálati elrendezése

7.1.4.4.1.2.2.

A 0 súlycsoporthoz használható, nem a műszerfalnak támaszkodó gyermekbiztonsági rendszerek és mózeskosarak: a próbabábu feje nem mozdulhat a lenti 3. ábrán jelzett AB, AD és DE sík fölé. A vizsgálandó szakasz legfeljebb 300 ms vagy az a pillanat, amikor a próbabábu véglegesen nyugalomba jut, attól függően, hogy melyik eset következik be először.

3. ábra

A 0. osztályba tartozó, a műszerfalhoz nem támaszkodó gyermekbiztonsági rendszerek vizsgálati elrendezése

Méretek mm-ben

7.1.4.4.1.2.3.

A 0 súlycsoporttól eltérő csoporthoz használható, a műszerfalhoz nem támaszkodó gyermekbiztonsági rendszerek:

A próbabábu feje nem mozdulhat el a lenti 4. ábrán jelzett FD, FG és DE síkon túl. A vizsgálandó szakasz legfeljebb 300 ms vagy az a pillanat, amikor a próbabábu véglegesen nyugalomba jut, attól függően, hogy melyik eset következik be először.

Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszer érinti a 100 mm átmérőjű rudat és valamennyi, teljesítményre vonatkozó feltétel teljesül, egy további dinamikus vizsgálatot (frontális ütközéses vizsgálat) is el kell végezni az adott gyermekbiztonsági rendszerben elhelyezendő legnagyobb súlyú gyermeket reprezentáló próbabábuval, a 100 mm átmérőjű rúd használata nélkül; a vizsgálat során az előre irányuló elmozdulás követelményein kívül valamennyi feltételnek teljesülnie kell.

4. ábra

A 0. osztályba tartozó, a műszerfalhoz nem támaszkodó hátrafelé néző gyermekbiztonsági rendszerek vizsgálati elrendezése

7.1.4.4.2.

„Meghatározott járműtípusra tervezett” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek esetén: teljes járműben vagy járműkarosszériában történő teszteléskor a fej nem érintkezhet a jármű semelyik részével sem. Ha azonban mégis érintkezik, a fej ütközési sebessége nem haladhatja meg a 24 km/h-t, és az érintett résznek meg kell felelnie a 21. számú előírás 4. mellékletében rögzített energiafelvételi vizsgálat követelményeinek. Teljes járműveken végrehajtott vizsgálatok esetében a próbabábukat eszközök használata nélkül kell tudni eltávolítani a vizsgálat végeztével.

7.1.5.1.

A hőmérsékletváltozások által érintett csatszerelvényeket, övvisszahúzókat, beállítóeszközöket és lezáróeszközöket a 8.2.8. bekezdésben meghatározott hőmérséklet-vizsgálatnak kell alávetni.

7.1.5.2.

A 8.2.8.1. bekezdésben előírt hőmérséklet-vizsgálat után képzett szakember szabad szemmel nem láthat olyan károsodásra utaló jeleket, melyek befolyásolhatják a gyermekbiztonsági rendszer megfelelő működését.

7.2.1.1.

A csatot úgy kell megtervezni, hogy kizárható legyen a helytelen kezelés lehetősége. Ez többek között azt jelenti, hogy meg kell akadályozni, hogy a csat részlegesen zárt helyzetben maradjon; a csatrészeket figyelmetlenség miatt ne lehessen felcserélni, amikor a csatot becsatolják; a csatnak csak akkor szabad elreteszelődnie, ha az összes alkatrésze bepattant. Az a rész, ahol a csat a gyermekkel érintkezik, nem lehet keskenyebb, mint a heveder minimális szélessége a 7.2.4.1.1. bekezdésben meghatározottak szerint. Ez a bekezdés nem vonatkozik az ECE 16. számú előírása vagy az azzal egyenértékű, érvényben lévő szabvány által már jóváhagyott övszerelvényekre. „Speciális gyermekbiztonsági rendszerek” esetén csak a gyermekbiztonsági rendszer elsődleges biztonsági eszközeinek csatja kell, hogy megfeleljen a 7.2.1.1–7.2.1.9. bekezdés követelményeinek.

7.2.1.2.

A csatnak bármilyen helyzetben, akkor is ha feszültség alatt áll, zárt állapotban kell maradnia. Könnyen működtethetőnek és megfoghatónak kell lennie. Gomb vagy más eszköz megnyomásával nyithatónak kell lennie. A felületnek, amelyre a tényleges nyitási helyzetben ezt a nyomást kifejtik, a kireteszelési helyzetben és a gomb kezdeti mozgásirányára merőleges síkra vetítve: burkolt eszközök esetén legalább 4,5 cm2 méretűnek és legalább 15 mm szélességűnek; burkolatlan szerkezetnél legalább 2,5 cm2 területűnek és legalább 10 mm szélesnek kell lennie. A szélesség az előírt területet képező két méret közül a kisebb legyen.

7.2.1.3.

A csat kioldási területét piros színnel kell jelölni, és a csat egyéb részei nem lehetnek ugyanilyen színűek.

7.2.1.4.

Biztosítani kell, hogy a gyermeket a csattal egyetlen mozdulattal lehessen kiszabadítani a gyermekbiztonsági rendszerből. 0 és 0+ súlycsoport esetén, ha a gyermekbiztonsági rendszert legfeljebb két csat működtetésével lehet kioldani, megengedett, hogy a gyermeket az eszközökkel, például a gyermekhordozóval, mózeskosárral vagy a mózeskosár biztonsági eszközeivel együtt lehessen kivenni.

7.2.1.4.1.

A hámrendszerű biztonsági öv vállpántjai közötti kapocs nem felel meg a 7.2.1.4. bekezdésben rögzített egyetlen műveletre vonatkozó követelménynek.

7.2.1.5.

II. és III. súlycsoport esetén a csatot úgy kell elhelyezni, hogy a gyermek utas el tudja érni. Továbbá valamennyi súlycsoport esetén a csatot úgy kell elhelyezni, hogy vészhelyzetben a rendeltetése, illetve működtetésének módja azonnal nyilvánvaló legyen a gyermeket mentő személy számára.

7.2.1.6.

A csat kinyitásával lehetővé kell tenni, hogy a gyermeket az „üléstől”, „üléstartótól” vagy az „ütközésvédőtől” (ha fel vannak szerelve) függetlenül ki lehessen emelni, és ha az eszköz ágyékhevedert tartalmaz, az ágyékhevedert ugyanazzal a csattal lehessen kioldani.

7.2.1.7.

A csatnak ki kell bírnia a hőmérséklet-vizsgálat során a 8.2.8.1. bekezdés értelmében alkalmazott üzemeltetési feltételeket, illetve az ismételt működtetést, valamint a 8.1.3. bekezdésben leírt dinamikus vizsgálat előtt egy 5 000 ± 5 nyitási és zárási ciklusból álló vizsgálatot kell végrehajtani rajta, normál használati feltételek esetén.

7.2.1.8.

A csaton a következő nyitásvizsgálatokat kell végrehajtani:

7.2.1.8.1.1.

A 8.1.3. bekezdésben előírt dinamikus vizsgálaton már átesett gyermekbiztonsági rendszert kell használni ehhez a vizsgálathoz.

7.2.1.8.1.2.

A 8.2.1.1. bekezdésben előírt vizsgálat során a csat nyitásához szükséges erő nem haladhatja meg a 80 N értéket.

7.2.1.8.2.1.

Ehhez a vizsgálathoz olyan csatot kell használni, amely korábban nem volt kitéve terhelésnek. A csat nyitásához szükséges erőnek terhelés nélküli állapotban a 40–80 N tartományba kell esnie a 8.2.1.2. bekezdésben előírt vizsgálatok során.

7.2.1.9.1.

A 8.2.1.3.2. bekezdésben előírt vizsgálat során a csat semelyik része, illetve a közelében lévő hevederek vagy beállítóeszközök nem törhetnek el vagy kapcsolódhatnak ki.

7.2.1.9.2.

A 0 és 0+ súlycsoporthoz használható hámrendszerű öv csatjának 4 000 N erőt kell kibírnia.

7.2.1.9.3.

Az I. és az ennél nagyobb súlycsoporthoz használható hámrendszerű öv csatjának 10 000 N erőt kell kibírnia.

7.2.1.9.4.

Az illetékes hatóság eltekinthet a csat szilárdsági vizsgálatától, ha az a már rendelkezésre álló adatok miatt feleslegesnek tekinthető.

7.2.2.1.

A beállítási tartománynak lehetővé kell tennie a gyermekbiztonsági rendszer megfelelő beállítását azon súlycsoport összes próbabábuja esetében, amelyre az eszközt tervezték, és lehetővé kell tennie a megfelelő beszerelést az összes megadott járműtípus esetében.

7.2.2.2.

„Gyorsbeállító” típusú beállítóeszközöket kell használni, kivéve, ha a beállítóeszközt csak a gyermekbiztonsági rendszernek a járműbe történő első beszerelésekor használják.

7.2.2.3.

A „gyorsbeállító” típusú eszközöknek könnyen elérhetőeknek kell lenniük, ha a gyermekbiztonsági rendszert megfelelően szerelték be, és a gyermek vagy a próbabábu a helyén van.

7.2.2.4.

A „gyorsbeállító” típusú eszköznek könnyen beállíthatónak kell lennie a gyermek testalkatának megfelelően. Különösen a 8.2.2.2.1. bekezdés szerint végrehajtott vizsgálat során a kézi beállítóeszköz működtetéséhez szükséges erő nem haladhatja meg az 50 N értéket.

7.2.2.5.

A gyermekbiztonsági rendszer beállítóeszközeinek két mintadarabját meg kell vizsgálni a 8.2.8.1. és a 8.2.3. bekezdésben előírt hőmérséklet-vizsgálati üzemi körülmények között.

7.2.2.5.1.

Egy beállítóeszköz esetében a hevederdarab nem lehet hosszabb mint 25 mm, illetve az összes beállítóeszköz esetében hosszabb mint 40 mm.

7.2.2.6.

Az eszköznek nem szabad eltörnie, vagy kikapcsolódnia a 8.2.2.1. bekezdésben előírt vizsgálat során.

7.2.2.7.

A közvetlenül a gyermekbiztonsági rendszerre szerelt beállítóeszköznek ki kell bírnia az ismételt működtetést, és a 8.1.3. bekezdésben előírt dinamikus vizsgálat előtt egy 5 000 ± 5 ciklusból álló vizsgálatot kell végrehajtani rajta a 8.2.7. bekezdésben előírtak szerint.

7.2.3.1.1.

Az automatikusan reteszelő övvisszahúzóval felszerelt biztonsági öv az övvisszahúzó reteszelési pozíciói között nem tekeredhet le 30 mm-nél nagyobb mértékben. Az utas hátrafelé irányuló mozgása esetén az övnek a kiindulási helyzetben kell maradnia, vagy az utas előrefelé irányuló mozgása esetén automatikusan vissza kell térnie ebbe a helyzetbe.

7.2.3.1.2.

Ha az övvisszahúzó egy kétpontos biztonsági öv része, a heveder visszahúzó erejének legalább 7 N nagyságúnak kell lennie a próbabábu és az övvisszahúzó közötti szabad hosszúság mérésekor, a 8.2.4.1. bekezdés előírásai szerint. Ha az övvisszahúzó egy átlós öv része, ugyanazon mérés esetén a heveder visszahúzó ereje nem lehet 2 N értéknél kisebb és 7 N értéknél nagyobb. Amennyiben a heveder egy vezetőn vagy görgőn halad át, a visszahúzó erőt a próbabábu és a vezető vagy a görgő közötti szabad hosszúságban kell mérni. Amennyiben a szerelvény olyan eszközt tartalmaz, amely – kézi vagy automatikus működtetéssel – megakadályozza a heveder teljes visszahúzását, a fenti mérések végrehajtásakor ezt az eszközt nem szabad működtetni.

7.2.3.1.3.

A hevedert 5 000 cikluson keresztül ismételten ki kell húzni az övvisszahúzóból, és hagyni kell visszahúzódni a 8.2.4.2. bekezdésben előírt feltételek szerint. Ezt követően az övvisszahúzón el kell végezni a hőmérséklet-vizsgálatot a 8.2.8.1. bekezdésben megadott üzemeltetési feltételek között, a 8.1.1. bekezdésben leírt korrózióvizsgálatot, valamint a porvizsgálatot a 8.2.4.5. bekezdés szerint. Ezt követően meg kell felelnie egy további 5 000 kihúzási és visszahúzási ciklusból álló vizsgálaton. A fenti vizsgálatok után az övvisszahúzónak továbbra is megfelelően kell működnie, és meg kell felelnie a 7.2.3.1.1. és a 7.2.3.1.2. bekezdésben rögzített követelményeknek.

7.2.3.2.1.

A vészhelyzetben automatikusan reteszelő övvisszahúzónak a 8.2.4.3. bekezdésben előírt vizsgálat végrehajtásakor az alábbi feltételeknek kell megfelelnie:

7.2.3.2.1.1.

El kell reteszelődnie, amikor a jármű lassulása eléri a 0,45 g értéket.

7.2.3.2.1.2.

Nem szabad elreteszelődnie 0,8 g-nél kisebb hevedergyorsulás esetén, amelyet a heveder kihúzásának tengelyében kell mérni.

7.2.3.2.1.3.

Nem szabad elreteszelődnie, amikor az érzékelőeszköz a gyártó által megadott szerelési helyzettől bármelyik irányba 12o-nál nagyobb szögben megdől.

7.2.3.2.1.4.

Nem szabad elreteszelődnie, amikor az érzékelőeszköz a gyártó által megadott szerelési helyzettől bármelyik irányba 27o-nál nagyobb szögben megdől.

7.2.3.2.2.

Amennyiben az övvisszahúzót egy külső jel- vagy áramforrás hozza működésbe, a tervezés során biztosítani kell, hogy az övvisszahúzó automatikusan elreteszelődjön a jel- vagy áramforrás meghibásodása vagy megszakítása esetén.

7.2.3.2.3.

A többérzékelős, vészhelyzetben automatikusan reteszelő övvisszahúzónak a fent megadott követelményeknek kell megfelelnie. Továbbá, ha az egyik érzékenységi tényező a heveder kihúzására vonatkozik, a reteszelésnek 1,5 g nagyságú hevedergyorsulás esetén kell bekövetkeznie, melyet a heveder kihúzásának tengelyében kell mérni.

7.2.3.2.4.

A 7.2.3.2.1.1. és a 7.2.3.2.3. bekezdésben előírt vizsgálatok során az övvisszahúzó elreteszelődése előtt a heveder nem húzódhat ki 50 mm-nél hosszabban a 8.2.4.3.1. bekezdésben meghatározott lecsévélődési hossztól számítva. A 7.2.3.2.1.2. bekezdésben hivatkozott vizsgálat alatt az övvisszahúzó nem reteszelődhet el, amikor az öv a 8.2.4.3.1. bekezdésben meghatározott lecsévélődési hossztól számítva 50 mm-es hosszúságban kihúzódik.

7.2.3.2.5.

Ha az övvisszahúzó egy kétpontos biztonsági öv része, a heveder visszahúzó erejének legalább 7 N nagyságúnak kell lennie a próbabábu és az övvisszahúzó közötti szabad hosszúság mérésekor, a 8.2.4.1. bekezdés előírásai szerint. Ha az övvisszahúzó egy átlós öv része, ugyanazon mérés esetén a heveder visszahúzó ereje nem lehet 2 N értéknél kisebb és 7 N értéknél nagyobb. Amennyiben a heveder egy vezetőn vagy görgőn halad át, a visszahúzó erőt a próbabábu és a vezető vagy a görgő közötti szabad hosszúságban kell mérni. Amennyiben a szerelvény olyan eszközt tartalmaz, amely – kézi vagy automatikus működtetéssel – megakadályozza a heveder teljes visszahúzását, a fenti mérések végrehajtásakor ezt az eszközt nem szabad működtetni.

7.2.3.2.6.

A hevedert 40 000 cikluson keresztül ismételten ki kell húzni az övvisszahúzóból, és hagyni kell visszahúzódni a 8.2.4.2. bekezdésben előírt feltételek szerint. Ezt követően az övvisszahúzón el kell végezni a hőmérséklet-vizsgálatot a 8.2.8.1. bekezdésben megadott üzemeltetési feltételek között, a 8.1.1. bekezdésben leírt korrózióvizsgálatot, valamint a porvizsgálatot a 8.2.4.5. bekezdés szerint. Majd az övvisszahúzónak meg kell felelnie egy további 5 000 kihúzási és visszahúzási (összesen 45 000) ciklusból álló vizsgálaton. A fenti vizsgálatok után az övvisszahúzónak továbbra is megfelelően kell működnie, és meg kell felelnie a 7.2.3.2.1. és a 7.2.3.2.5. bekezdésben rögzített követelményeknek.

7.2.4.1.1.

A gyerekbiztonsági rendszernek a próbabábuval érintkező hevedereinek minimális szélessége a 0, 0+ és I. csoportban 25 mm és a II. és III. csoportban 38 mm legyen. Ezeket a méreteket a heveder 8.2.5.1. bekezdésben előírt szilárdságvizsgálata során kell megmérni a gép megállítása nélkül és a szakító terhelés 75 százalékának megfelelő terhelés alatt.

7.2.4.2.1.

A 8.2.5.2.1. bekezdésben leírtaknak megfelelően előkezelt két heveder-mintadarab alapján meg kell határozni a heveder szakítóterhelését a 8.2.5.1.2. bekezdés előírásai szerint.

7.2.4.2.2.

A két mintadarab szakítóterhelése közötti különbség nem haladhatja meg a két mért szakítóterhelési érték közül a nagyobbik 10 százalékát.

7.2.4.3.1.

A 8.2.5.2. bekezdés egyik rendelkezése szerint (a 8.2.5.2.1. bekezdés kivételével) előkezelt két heveder esetén a heveder szakítóterhelése nem lehet kisebb, mint a 8.2.5.1. bekezdésben előírt vizsgálat során megállapított terhelésértékek átlagának 75 százaléka.

7.2.4.3.2.

Továbbá a gyermekbiztonsági rendszerek hevedereinek szakítóterhelése nem lehet kisebb mint 3,6 kN 0, 0+ és I. súlycsoport esetén, illetve 7,2 kN III. súlycsoport esetén.

7.2.4.3.3.

Az illetékes hatóság eltekinthet a fenti vizsgálat (vizsgálatok) végrehajtásától, ha a használt anyag összetétele vagy a már rendelkezésre álló adatok miatt a vizsgálat vagy vizsgálatok feleslegesnek tekinthetőek.

7.2.4.3.4.

A 8.2.5.2.6. bekezdésben meghatározott 1. típusú koptató eljáráshoz szükséges előkezelést csak akkor kell elvégezni, ha a 8.2.3. bekezdésben meghatározott mikrocsúszási vizsgálat a 7.2.2.5.1. bekezdésben előírt határérték 50 százaléka feletti eredményt ad.

7.2.4.4.

Nem szabad, hogy a teljes heveder kihúzható legyen a beállítóeszközökön, -csatokon vagy rögzítési pontokon keresztül.

7.2.5.1.

A lezáróeszközt tartósan rögzíteni kell a gyermekbiztonsági rendszerhez.

7.2.5.2.

A lezáróeszköz nem befolyásolhatja a felnőtt biztonsági öv tartósságát, és a 8.2.8.1. bekezdésben megadott üzemeltetési feltételek között hőmérséklet-vizsgálatot kell elvégezni rajta.

7.2.5.3.

A lezáróeszköz nem akadályozhatja a gyermek gyors kiemelését a gyermekbiztonsági rendszerből.

8.1.1.1.

A gyermekbiztonsági rendszer fémrészeit be kell helyezni a 4. mellékletben előírt vizsgálókamrába. Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszer övvisszahúzóval van felszerelve, a hevedert 100 ± 3 mm kivételével a teljes hosszúságában le kell csévélni. A behatás vizsgálatát, a sóoldat ellenőrzéséhez és utántöltéséhez szükséges rövid megszakításoktól eltekintve, 50 ±0,5 órán keresztül kell folyamatosan elvégezni.

8.1.1.2.

A behatás vizsgálata után a gyermekbiztonsági rendszer fémrészeit 38 oC-nál nem melegebb tiszta csapvízben óvatosan le kell mosni vagy bele kell meríteni az esetleg képződött sólerakódás eltávolítása érdekében, majd a 7.1.1.2. bekezdésben leírtak szerinti vizsgálat előtt 18–25 oC szobahőmérsékleten 24 ± 1 órán keresztül hagyni kell száradni.

8.1.2.1.

A próbabábut az előírásnak megfelelően, a gyártó utasításainak figyelembevételével, valamint a 8.1.3.6. bekezdésben előírt szabványos hézaggal kell beszerelni a gyermekbiztonsági rendszerekbe.

8.1.2.2.

A gyermekbiztonsági rendszert a tesztüléshez vagy a jármű üléséhez kell rögzíteni. A teljes ülést 360o-os szögben, 2–5 fok/másodperc sebességgel el kell forgatni a jármű hosszanti középsíkjába eső vízszintes tengely körül. A vizsgálat elvégzése céljából a meghatározott autókban használandó eszközöket fel kell erősíteni a tesztülésre a 6. mellékletben leírtak szerint.

8.1.2.3.

A vizsgálatot a teljes ülés ellenkező irányba forgatásával is el kell végezni, miután a próbabábut visszahelyezték kiinduló helyzetbe (ha szükséges). Az eljárást mindkét forgási irányban meg kell ismételni úgy, hogy a forgási tengely a vízszintes síkban legyen, a két korábbi vizsgálathoz képest 90o-os szögben.

8.1.2.4.

Ezeket a vizsgálatokat az ahhoz a súlycsoporthoz vagy súlycsoportokhoz rendelkezésre álló legkisebb és legnagyobb próbabábu használatával kell végrehajtani, amelyekhez a gyermekbiztonsági rendszert tervezték.

8.1.3.1.1.1.

A dinamikus vizsgálathoz használt vizsgálókocsinak és tesztülésnek meg kell felelnie az előírás 6. mellékletében rögzített követelményeknek, valamint a dinamikus ütközésvizsgálathoz szükséges szerelési eljárást a 21. melléklet szerint kell elvégezni.

8.1.3.1.1.2.

A vizsgálókocsinak vízszintben kell maradnia a lassulás teljes időtartama alatt.

8.1.3.1.1.3

A vizsgálókocsit az előírás 6. mellékletében meghatározott berendezés vagy egyéb, azonos rendeltetésű eszköz használatával kell lelassítani. Ennek a berendezésnek a 8.1.3.4. bekezdésben és az előírás 7. mellékletében előírt teljesítménnyel kell rendelkeznie.

8.1.3.1.1.4.

A következő méréseket kell elvégezni:

8.1.3.1.1.4.1.

a vizsgálókocsi sebessége közvetlenül az ütközés előtt;

8.1.3.1.1.4.2.

megállási távolság;

8.1.3.1.1.4.3.

a próbabábu fejének a függőleges és a vízszintes síkban történő elmozdulása az I., a II. és a III. súlycsoport esetén, valamint a 0 és a 0+ súlycsoport esetén a próbabábu elmozdulása a végtagjai figyelmen kívül hagyásával;

8.1.3.1.1.4.4.

mellkasgyorsulás három egymásra merőleges irányban, az újszülött próbabábu kivételével;

8.1.3.1.1.4.5.

a benyomódás látható jelei a hasat fedő modellező agyagon (lásd a 7.1.4.3.1. bekezdést), az újszülött próbabábu kivételével.

8.1.3.1.1.5.

Ütközés után a gyermekbiztonsági rendszert szemrevételezéssel meg kell vizsgálni, a csat kinyitása nélkül, hogy nem történt-e sérülés vagy törés.

8.1.3.1.2.1.

A vizsgálat elvégzéséhez a tesztülést 180o-kal el kell forgatni a hátulról történő ütközés vizsgálatához előírt követelményeknek megfelelően.

8.1.3.1.2.2.

Az első ülésen használandó, a menetiránynak háttal beszerelhető gyermekbiztonsági rendszer vizsgálatakor a jármű homlokfelületét a vizsgálókocsihoz rögzített merev rúddal kell reprezentálni oly módon, hogy az összes energiafelvétel a gyermekbiztonsági rendszerben történjen.

8.1.3.1.2.3.

A lassulási feltételeknek meg kell felelniük a 8.1.3.4. bekezdésben előírt követelményeknek.

8.1.3.1.2.4.

A 8.1.3.1.1.4–8.1.3.1.1.4.5. bekezdésben felsorolt méréseket kell végrehajtani.

8.1.3.1.2.5.

Ütközés után a gyermekbiztonsági rendszert szemrevételezéssel meg kell vizsgálni, a csat kinyitása nélkül, hogy nem történt-e sérülés vagy törés.

8.1.3.2.1.1

A vizsgálat során a járművet olyan módszerrel kell rögzíteni, hogy az ne erősítse meg a járműülések és a felnőtt biztonsági övek rögzítéseit, valamint a gyermekbiztonsági rendszer rögzítéséhez szükséges kiegészítő rögzítéseket, illetve ne csökkentse a szerkezet normál deformálódását. A járműből minden olyan alkatrészt el kell távolítani, amely a próbabábu mozgásának korlátozásával csökkentheti a vizsgálat közben a gyermekbiztonsági rendszerre ható terhelést. A kiszerelt szerkezetrészek olyan azonos szilárdságú részekkel helyettesíthetők, amelyek nem akadályozzák a próbabábu mozgását.

8.1.3.2.1.2.

A rögzítőeszköz akkor tekinthető megfelelőnek, ha nem a szerkezet teljes szélességében fejti ki hatását, és a járművet vagy a szerkezetet a gyermekbiztonsági rendszer rögzítése előtt legalább 500 mm-re blokkolja vagy rögzíti. A szerkezet hátulját a rögzítések mögött megfelelő távolságban kell rögzíteni a 8.1.3.2.1.1. bekezdés követelményeinek betartásával.

8.1.3.2.1.3.

A jármű ülését és a gyermekbiztonsági rendszert a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat által kiválasztott helyzetben kell beszerelni, amely a szilárdság tekintetében a legkedvezőtlenebb feltételeket biztosítja, és összeegyeztethető a próbabábu járműbe történő beszerelésével. A járműülés háttámlájának és a gyermekbiztonsági rendszernek a helyzetét a vizsgálati jelentésben fel kell tüntetni. A járműülés háttámláját, ha a dőlésszöge állítható, a gyártó előírásai szerint reteszelt állásba kell helyezni, vagy előírások hiányában úgy kell rögzíteni, hogy a háttámla tényleges dőlésszöge a lehető legközelebb legyen a 25o-hoz.

8.1.3.2.1.4.

Amennyiben a szerelési és használati utasítások nem rendelkeznek másként, az első ülést az első ülésre szerelhető gyermekbiztonsági rendszerekhez általában használt legelső helyzetbe kell állítani.

8.1.3.2.1.5.

A lassulási feltételeknek meg kell felelniük a 8.1.3.4. bekezdésben előírt követelményeknek. A vizsgálatot az adott jármű ülésén kell végrehajtani.

8.1.3.2.1.6.

A következő méréseket kell elvégezni:

8.1.3.2.1.6.1.

a vizsgálókocsi sebessége közvetlenül az ütközés előtt;

8.1.3.2.1.6.2.

megállási távolság;

8.1.3.2.1.6.3.

a próbabábu fejének érintkezése a jármű karosszériájának belsejével;

8.1.3.2.1.6.4.

mellkasgyorsulás három egymásra merőleges irányban, az újszülött próbabábu kivételével;

8.1.3.2.1.6.5.

a benyomódás látható jelei a hasat fedő modellező agyagon (lásd a 7.1.4.3.1. bekezdést), az újszülött próbabábu kivételével.

8.1.3.2.1.7.

Ütközés után a gyermekbiztonsági rendszert szemrevételezéssel meg kell vizsgálni, a csat kinyitása nélkül, hogy nem történt-e sérülés vagy törés.

8.1.3.2.2.1.

A hátulról történő ütközés vizsgálatához a jármű karosszériáját 180o-kal el kell forgatni a vizsgálókocsin.

8.1.3.2.2.2.

A frontális ütközésre vonatkozó követelmények érvényesek.

8.1.3.3.1.

A lassulási feltételeknek meg kell felelniük a 8.1.3.4. bekezdésben előírt követelményeknek.

8.1.3.3.2.

A frontális ütközés vizsgálatához az előírás 9. mellékletében rögzített eljárást kell követni.

8.1.3.3.3.

A ráfutással miatt elszenvedett ütközés vizsgálatához az előírás 10. mellékletében rögzített eljárást kell végrehajtani.

8.1.3.3.4.

A következő méréseket kell elvégezni:

8.1.3.3.4.1.

a jármű/ütközésmérő sebessége közvetlenül az ütközés előtt;

8.1.3.3.4.2.

a próbabábu fejének érintkezése a jármű belsejével (0 súlycsoport esetén a próbabábu végtagjainak figyelmen kívül hagyásával kell mérni);

8.1.3.3.4.3.

mellkasgyorsulás három egymásra merőleges irányban, az újszülött próbabábu kivételével;

8.1.3.3.4.4.

a benyomódás látható jelei a hasat fedő modellező agyagon (lásd a 7.1.4.3.1. bekezdést), az újszülött próbabábu kivételével.

8.1.3.3.5.

Az első üléseket, ha a dőlésszögük állítható, a gyártó előírásai szerint állásban kell reteszelni, vagy előírások hiányában úgy kell rögzíteni, hogy a háttámla tényleges dőlésszöge a lehető legközelebb legyen a 25o-hoz.

8.1.3.3.6.

Ütközés után a gyermekbiztonsági rendszert szemrevételezéssel meg kell vizsgálni, a csat kinyitása nélkül, hogy nem történt-e sérülés vagy törés.

8.1.3.4.

A dinamikus vizsgálatra vonatkozó feltételek összefoglalását az alábbi táblázat tartalmazza:

8.1.3.5.1.

Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszereket a 2.1.2.3. bekezdés szerinti használatra tervezték, és a felszerelésükhöz kiegészítő rögzítések használata szükséges, a frontális ütközés vizsgálatára vonatkozó követelményeket a 8.1.3.4. bekezdéssel összhangban kell betartani a következők szerint:

8.1.3.5.2.

Rövid felső rögzítőhevederekkel rendelkező eszközök esetén, melyeket pl. a kalaptartóhoz kell erősíteni, a vizsgálókocsin a felső rögzítést a 6. melléklet 3. függelékében leírtak szerint kell beállítani.

8.1.3.5.3.

Hosszú felső rögzítőhevederekkel rendelkező eszközök esetén, melyeket olyankor használnak, ha nem áll rendelkezésre merev kalaptartó, és a felső rögzítőhevedereket a jármű padlójához kell erősíteni, a vizsgálókocsin a rögzítéseket a 6. melléklet 3. függelékében leírtak szerint kell beállítani.

8.1.3.5.4.

Mindkét konfigurációban használandó eszközök esetén a 8.1.3.5.2. és a 8.1.3.5.3. bekezdésben előírt vizsgálatokat kell végrehajtani azzal a kivétellel, hogy amennyiben a vizsgálatot a 8.1.3.5.3. bekezdés követelményei szerint végzik el, csak a nehezebb próbabábut kell használni.

8.1.3.5.5.

A menetiránynak háttal beszerelhető eszközök esetén a konfiguráció alsó rögzítését a vizsgálókocsin a 6. melléklet 3. függelékének előírásai szerint kell beállítani.

8.1.3.5.6.

Olyan kiegészítő hevedereket használó mózeskosarakat, amelyeket két felnőtt biztonsági övhöz kapcsolnak, ahol a terhelés irányát a felnőtt övön keresztül közvetlenül a felnőtt biztonsági öv alsó bekötési pontjához vezetik, a bekötési pont a vizsgálókocsin olyan legyen, amint azt a 6. melléklet 3. függelékének 7. bekezdése leírja (A1, B1). A vizsgálópadon történő elhelyezése feleljen meg a 21. melléklet 5. megjegyzésében előírtaknak. Ez a rendszer működjön megfelelően akkor is, ha a felnőtt biztonsági öv rendszere nincs reteszelve, és tekintsék „univerzálisnak”, ha teljesíti a 6.1.8. bekezdés előírásait.

8.1.3.6.1.

A gyermekbiztonsági rendszert és a próbabábukat a 8.1.3.6.3. bekezdés követelményeinek betartásával kell beszerelni.

8.1.3.6.2.

A gyermekbiztonsági rendszert az előírás 8. mellékletében meghatározott próbabábuk használatával kell megvizsgálni.

8.1.3.6.3.

A próbabábu beszerelése

8.1.3.6.3.1.

A próbabábut úgy kell elhelyezni, hogy a próbabábu hátsó része és a gyermekbiztonsági rendszer között rés legyen. Mózeskosarak esetén a próbabábut egyenes, vízszintes helyzetben kell elhelyezni, a mózeskosár középvonalához a lehető legközelebb.

8.1.3.6.3.2.

A gyermekülést el kell helyezni a tesztülésen.

A próbabábut bele kell helyezni a gyermekülésbe.

Egy, a vizsgált próbabábu méretének megfelelő, 2,5 cm vastag, 6 cm széles felfüggesztett lemezt vagy hasonló rugalmas eszközt, melynek hossza megfelel a vállmagasságból (ülés közben, 8. melléklet) a csípő középpontjáig (ülés közben, 8. melléklet; térdhajlat magassága hozzáadva a combmagasság felének értékét, ülés közben) mért magasság levonásával kapott értéknek, a próbabábu és az ülés háttámlája közé. A lemeznek a lehető legszorosabban követnie kell az ülés görbületét, és az alsó végének a próbabábu csípőízülete magasságában kell lennie.

A biztonsági övet a gyártó utasításainak megfelelően kell beállítani úgy, hogy a feszítőerő 250 ± 25 N értékkel meghaladja a beállítóeszköz erejét és a heveder hajlásszöge a beállítóeszköznél 45 ± 5o vagy a gyártó által előírt szög legyen.

A gyermekülés vizsgálóülésre történő felszerelését az előírás 21. melléklete szerint kell befejezni.

A rugalmas eszközt el kell távolítani.

Ez csak a hámrendszerű vagy olyan gyermekbiztonsági rendszerekre érvényes, melyeknél a gyermeket felnőtt hárompontos biztonsági öv tartja meg, és lezáróeszközt használnak, és nem vonatkozik a gyermekbiztonsági rendszer közvetlenül az övvisszahúzóhoz csatlakoztatott hevedereire.

8.1.3.6.3.3.

A próbabábu középvonalán áthaladó hosszanti síkot a két alsó övrögzítést összekötő vonal felezőpontjába kell beállítani, de a 8.1.3.2.1.3. bekezdés előírásait is figyelembe kell venni. Egy tízéves gyermeket reprezentáló próbabábuval vizsgálandó ülésmagasítók esetén a próbabábu középvonalán áthaladó hosszanti síkot a két alsó övrögzítést összekötő vonal felezőpontjától balra és jobbra 75 ± 5 mm távolságra kell beállítani.

8.1.3.6.3.4.

Szabványos biztonsági öv használatát igénylő eszközök esetén a vállpántot a dinamikus vizsgálat előtt könnyűsúlyú, megfelelő szélességű és hosszúságú maszkolószalaggal a próbabábura lehet rögzíteni. A menetiránynak háttal beszerelhető eszközök esetén a fejet a gyermekbiztonsági rendszer háttámlájához lehet erősíteni könnyűsúlyú, megfelelő szélességű és hosszúságú maszkolószalag segítségével. A menetiránynak háttal beszerelhető biztonsági rendszerek esetén megengedhető, hogy a próbabábu fejét könnyűsúlyú maszkolószalaggal a 100 mm-es rúdhoz vagy a gyermekbiztonsági rendszer hátuljához rögzítsék a szán gyorsulása közben.

8.1.3.7.1.

8.1.3.7.2.

8.1.3.7.3.

8.1.3.7.4.

8.1.3.7.5.

8.1.3.7.6.

Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszer két vagy több súlycsoporthoz használható, az összes súlycsoportra vonatkozóan megadott legkönnyebb és legnehezebb próbabábuval kell elvégezni a vizsgálatokat. Ha azonban az eszköz konfigurációja jelentős eltérést mutat az egyes súlycsoportok esetén, például eltérő a hámrendszerű biztonsági öv beállítása vagy hossza, a vizsgálatokat végző laboratórium, amennyiben ezt célszerűnek tartja, közepes súlyú próbabábuval is elvégezheti a vizsgálatot.

8.1.3.7.7.

Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszert két vagy több gyermek elhelyezésére tervezték, egy vizsgálatot kell elvégezni úgy, hogy a legnehezebb próbabábukat helyezik el az összes ülésben. A fent megadott legkönnyebb és a legnehezebb próbabábukkal egy második vizsgálatot is végre kell hajtani. A vizsgálatokat a 6. melléklet 3. függelékének 3. ábráján bemutatott tesztülés használatával kell elvégezni. A vizsgálatokat végző laboratórium, amennyiben célszerűnek tartja, egy harmadik vizsgálatot is végrehajthat a próbabábuk kombinálásával vagy üres ülésekkel.

8.1.3.7.8.

Ha a gyerekbiztonsági rendszer a 0 vagy 0+ csoportban a gyerek tömegétől függő különböző kialakításokat kínál, mindegyik kialakítást vizsgálják meg az illető tömegcsoport mindkét bábujával.

8.1.3.7.9.

Ha az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszernek felső hevedert kell használnia, az egyik vizsgálatot a legkisebb próbabábuval kell elvégezni, a felső heveder legrövidebb állásában (G1 rögzítési pont). A második vizsgálatot a nehezebb próbabábuval kell elvégezni, a felső heveder leghosszabb állásában (G2 rögzítési pont). A felső hevedert 50 ± 5 N feszítőerő eléréséhez kell beállítani.

8.1.3.7.10.

A 7.1.4.1.10.2. bekezdésben leírt vizsgálatot csak azzal a legnagyobb bábuval szükséges elvégezni, amelyikhez a gyermekbiztonsági rendszert tervezték.

8.2.1.1.1.

A 8.1.3. bekezdésben előírt dinamikus vizsgálaton már részt vett gyermekbiztonsági rendszert kell használni ehhez a vizsgálathoz.

8.2.1.1.2.

A gyermekbiztonsági rendszert a csat kinyitása nélkül kell eltávolítani a vizsgálókocsiból vagy a járműből. A csatra 200 ± 2 N erőt kell kifejteni. Ha a csatot merev részhez erősítik, az erőt úgy kell kifejteni, hogy az reprodukálja a csat és e merev rész között a dinamikus vizsgálat alatt kialakult szöget.

8.2.1.1.3.

A terhelést 400 ± 20 mm/min sebesség mellett kell alkalmazni a csat kioldógombjának geometriai középpontját a gomb kezdeti mozgásirányával párhuzamosan futó, állandó tengely mentén; a geometriai középpont a csat felületének azon részére vonatkozik, amelyre a kioldó nyomást alkalmazzák. A nyitóerő alkalmazása közben a csatot mereven alá kell támasztani.

8.2.1.1.4.

A csatra a normál használat módjának és irányának megfelelően kell nyitóerőt kifejteni dinamométer vagy hasonló eszköz segítségével. Az érintkezési pont polírozott fémből készült félgömb legyen 2,5 ± 0,1 mm-es görbületi sugárral.

8.2.1.1.5.

A csat nyitóerejét meg kell mérni, és az esetleges hibákat fel kell jegyezni.

8.2.1.2.1.

Olyan csatszerelvényt kell terhelésmentes feltételek között felszerelni és beállítani, amely korábban nem volt kitéve terhelésnek.

8.2.1.2.2.

A csat nyitóerejének mérését a 8.2.1.1.3. és a 8.2.1.1.4. bekezdésben előírt módon kell elvégezni.

8.2.1.2.3.

A csatot nyitó erőt meg kell mérni.

8.2.1.3.1

A szilárdságvizsgálathoz két mintadarabot kell használni. A vizsgálathoz az összes beállítóeszközt használni kell a közvetlenül a gyermekbiztonsági rendszerre szerelt beállítóeszközök kivételével.

8.2.1.3.2.

A 20. melléklet a csat szilárdságvizsgálatához használható jellemző eszközt mutatja be. A csatot a felső kerek lemezre (A) kell helyezni, a domborulaton belülre. A mellette lévő hevedereknek legalább 250 mm hosszúságúnak kell lenniük, és úgy kell elrendezni őket, hogy a felső lemezről lógjanak le a csaton elfoglalt helyzetüknek megfelelően. A szabad hevedervégeket az alsó kerek lemez (B) köré kell tekerni, amíg ki nem bújnak a lemez belső nyílásán keresztül. A és B között az összes hevedernek függőlegesnek kell lennie. A kerek szorítólemezt (C) enyhén a (B) alsó felületéhez kell szorítani úgy, hogy a heveder valamennyire mozogni tudjon közöttük. A hevedereket a szakítógépen kis erő alkalmazásával meg kell feszíteni, és át kell húzni a (B) és a (C) között, amíg valamennyi heveder terhelés alá nem kerül az elrendezésének megfelelően. A csatnak az (A) lemeztől vagy az (A) bármely részétől elkülönítve kell maradnia a működtetés során, illetve a vizsgálat alatt. Ezt követően a (B) és a (C) lemezt erősen össze kell szorítani, és növelni kell a húzóerőt 100 ± 20 mm/min haladási sebességgel a szükséges értékek eléréséig.

8.2.2.1.1.

Kézi beállítóeszköz vizsgálatakor a hevedert egyenletesen ki kell húzni a beállítóeszközön keresztül, a normál használati feltételek figyelembevételével, 100 ± 20 mm/min sebességgel, és az első 25 ± 5 mm hosszúságú heveder kihúzását követően az N legközelebbi egész számú értékénél mért maximális erővel.

8.2.2.1.2.

A vizsgálatot az eszközön keresztüli hevedermenet mindkét irányában el kell végezni úgy, hogy a mérés előtt a hevedert 10 teljes menetciklusnak kell kitenni.

8.2.3.1.

A mikrocsúszási vizsgálat előtt az alkatrészeket vagy eszközöket legalább 24 órán keresztül 20 ± 5 oC hőmérsékletű és 65 ± 5 százalékos relatív páratartalmú környezetben kell tartani. A vizsgálatot 15 és 30 oC közötti hőmérsékleten kell elvégezni.

8.2.3.2.

A heveder szabad végét úgy kell beállítani, mint amikor az eszköz normál használatban van a járműben, és nem szabad semmilyen alkatrészhez rögzíteni.

8.2.3.3.

A beállítóeszközt egy függőleges hevederdarabra kell helyezni, melynek egyik végére egy 50 ± 0,5 N nagyságú teher van felszerelve (melyet úgy kell kialakítani, hogy a teher ne tudjon kilengeni, a heveder pedig elcsavarodni). A beállítóeszközből kilógó szabad hevedervéget függőlegesen felfelé vagy lefelé kell felszerelni, ahogy azt a járműben is szokták. A másik végét át kell vezetni egy terelőgörgőn úgy, hogy a vízszintes tengelye párhuzamos legyen a terhet tartó hevederrész síkjával, a görgőn áthaladó rész pedig vízszintes legyen.

8.2.3.4.

A vizsgált eszközt úgy kell beállítani, hogy a lehető legmagasabb pozícióba helyezve a középpontja 300 ± 5 mm távolságra legyen a tartólemeztől, és az 50 N nagyságú teher távolsága a tartólemeztől 100 ± 5 mm legyen.

8.2.3.5.

A vizsgálat előtt 20 ± 2 ciklust, majd percenként 30 ± 10 ciklus gyakorisággal 1 000 ± 5 ciklust kell végrehajtani úgy, hogy a teljes amplitúdó 300 ± 20 mm legyen, vagy megfeleljen a 8.2.5.2.6.2. bekezdésben megadott értéknek. Az 50 N nagyságú terhelést csak a 100 ± 20 mm elmozdulásnak megfelelő idő alatt kell alkalmazni minden egyes félperiódushoz. A mikrocsúszást a vizsgálat előtt végzett 20 ciklus végén felvett helyzetben kell megmérni.

8.2.4.1.1.

A visszahúzó erő méréséhez a biztonsági öv szerelvényét a 8.1.3. bekezdésben a dinamikus vizsgálathoz előírt módon kell felszerelni a próbabábura. A heveder feszülését abban a pontban kell megmérni, ahol a próbabábuval érintkezik (de attól független), amikor a heveder körülbelül 0,6 m/min sebességgel visszahúzódik.

8.2.4.2.1.

A hevedert az előírt ciklusszámnak megfelelően és percenként legfeljebb 30 ciklus gyakorisággal kell kihúzni, és hagyni visszahúzódni. Vészhelyzetben automatikusan reteszelő övvisszahúzók esetén minden ötödik ciklusnál zökkenést kell előidézni, hogy az övvisszahúzó elreteszelődjön. A zökkenéseknek az öt különböző kihúzás alkalmával egyenlő hevederhosszúságnál kell bekövetkeznie, vagyis az övvisszahúzóban található teljes hevederhosszúság 90, 80, 75, 70 és 65 százalékánál. Amennyiben a heveder hosszúsága meghaladja a 900 mm-t, a fenti százalékértékeket az övvisszahúzóból utoljára kihúzható 900 mm-es hevederre kell vonatkoztatni.

8.2.4.3.1.

Az övvisszahúzó reteszelését először akkor kell megvizsgálni, amikor a hevedert, 300 ± 3 mm kivételével, teljes hosszúságában lecsévélik.

8.2.4.3.2.

Amennyiben az övvisszahúzó a heveder mozgására kapcsol be, a kihúzást olyan irányban kell elvégezni, ahogy az az övvisszahúzó járműbe való beszerelésekor történik.

8.2.4.3.3.

Amennyiben az övvisszahúzóknak a jármű gyorsulására való érzékenységét vizsgálják, a vizsgálatot a heveder fenti kihúzási hosszúságának megfelelően, mindkét irányban el kell végezni két egymásra merőleges tengely mentén, melyek vízszintesek, ha az övvisszahúzókat a gyermekbiztonsági rendszer gyártójának előírásai szerint szerelik be a járműbe. Amennyiben ez a helyzet nincs megadva, a vizsgáló hatóságnak fel kell vennie a kapcsolatot a gyermekbiztonsági rendszer gyártójával. A vizsgálati irányok egyikét a jóváhagyási vizsgálatokat végző műszaki szolgálat választja ki, mégpedig úgy, hogy az a legkedvezőtlenebb feltételeket jelentse a reteszelő mechanizmus bekapcsolása szempontjából.

8.2.4.3.4.

A berendezés tervezésénél ügyelni kell arra, hogy legalább 25 g/s (9) átlagos gyorsulásnövelésnél elérje a szükséges gyorsulást.

8.2.4.3.5.

A 7.2.3.2.1.3. és a 7.2.3.2.1.4. bekezdés vizsgálatra vonatkozó követelményeinek megfelelően az övvisszahúzót egy vízszintes lemezre kell szerelni, melyet másodpercenként legfeljebb 2E sebességgel meg kell dönteni, amíg a reteszelődés be nem következik. A vizsgálatot a többi irányba való döntéssel is el kell végezni a követelmények teljesítése érdekében.

8.2.4.4.1.

A korrózióvizsgálat leírását a 8.1.1. bekezdés tartalmazza.

8.2.4.5.1.

Az övvisszahúzót az előírás 3. mellékletében ismertetett vizsgálókamrában kell elhelyezni. Olyan elhelyezésben kell beszerelni, amely hasonlít arra, amelyben a járműbe is beszerelik. A vizsgálókamrának a 8.2.4.5.2. bekezdésben előírt port kell tartalmaznia. Az övvisszahúzóból egy 500 mm hosszúságú hevedert kell kihúzni és kihúzva tartani, kivéve ha a por minden egyes felkavarása után egy-két percen belül 10 teljes kihúzási és visszahúzási ciklust végeznek el rajta. A port öt órán keresztül 20 percenként öt másodpercre fel kell kavarni száraz és olajmentes sűrített levegővel, és egy 1,5±0,1 mm átmérőjű nyíláson kell átvezetni 5,5±0,5 bar túlnyomással.

8.2.4.5.2.

A 8.2.4.5.1. bekezdésben leírt vizsgálathoz használt pornak körülbelül 1 kg száraz kvarchomokot kell tartalmaznia. A részecskeméret eloszlása a következő:

8.2.5.1.1.

Mindegyik vizsgálatot két új hevedermintán kell elvégezni, melyeket a 7.2.4. bekezdés szerint kell előkezelni.

8.2.5.1.2.

Mindegyik hevedert be kell szorítani a szakítógép kengyelei közé. A szorítókengyeleket úgy kell tervezni, hogy a heveder a szorítókengyelekkel való érintkezési pontban vagy annak közelében ne szakadjon el. A szorítókengyelek haladási sebessége 100 ± 20 mm/min legyen. A mintadarab szabad hosszának a szakítógép szorítókengyelei között a vizsgálat kezdetekor 200 ± 40 mm értékűnek kell lennie.

8.2.5.1.3.

A terhelést addig kell növelni, amíg a heveder elszakad, és a szakítóerőt pedig fel kell jegyezni.

8.2.5.1.4.

Ha a heveder megcsúszik vagy elszakad valamelyik szorítókengyellel való érintkezési pontban vagy az attól mért 10 mm távolságon belül, a vizsgálatot érvénytelennek kell tekinteni, és egy másik mintadarabon új vizsgálatot kell elvégezni.

8.2.5.2.

A hevedermintákat a 3.2.3. bekezdés értelmében a következőképpen kell előkezelni:

8.2.5.2.1.1.

A hevedert 24 ± 1 órán keresztül 23 ± 5 oC hőmérsékletű és 50 ± 10 százalék páratartalmú környezetben kell tartani. Amennyiben a vizsgálatot nem hajtják végre közvetlenül az előkezelés után, a mintadarabot hermetikusan lezárt tartályba kell helyezni a vizsgálat kezdetéig. A szakítóerőt a hevedernek az előkezelési környezetből vagy a tartályból való eltávolítása után öt percen belül meg kell mérni.

8.2.5.2.2.1.

Az ISO/105-B02(1978) ajánlás előírásait kell alkalmazni. A hevedert annyi időre kell fénynek kitenni, amennyi ahhoz szükséges, hogy a 7. típusú szabványos kék színárnyalat a szürkeskála 4. fokozatával megegyező kontrasztnak megfelelően elhalványuljon.

8.2.5.2.2.2.

A fénnyel történő kezelés után, a hevedert legalább 24 órán keresztül 23 ± 5 oC hőmérsékletű és 50 ± 10 százalék relatív páratartalmú környezetben kell tartani. A szakítóerőt a hevedernek az előkezelési környezetből való eltávolítása után öt percen belül meg kell mérni.

8.2.5.2.3.1.

A hevedert legalább 24 órán keresztül 23 ± 5 oC hőmérsékletű és 50 ± 10 százalék páratartalmú környezetben kell tartani.

8.2.5.2.3.2.

Ezután a hevedert 90 ± 5 percig egy alacsony hőmérsékletű kamrában, sík felületen kell tartani, melynek hőmérséklete –30 ± 5 oC. Ezt követően össze kell hajtani, majd pedig 2 ± 0,2 kg-os, előzőleg –30 ± 5 oC hőmérsékletre lehűtött tömeggel kell terhelni. A terhelést 30 ± 5 percen keresztül kell fenntartani ugyanabban az alacsony hőmérsékletű kamrában, majd a tömeget el kell távolítani, és a hevedernek az alacsony hőmérsékletű kamrából való eltávolítása után öt percen belül meg kell mérni a szakítóerőt.

8.2.5.2.4.1.

A hevedert legalább 180 ± 10 percen keresztül 60 ± 5 oC hőmérsékletű és 65 ± 5 százalék relatív páratartalmú fűtőkamrában kell tartani.

8.2.5.2.4.2.

A szakítóerőt a heveder fűtőkamrából való eltávolítása után öt percen belül meg kell mérni.

8.2.5.2.5.1.

A hevedert 180 ± 10 percen keresztül 20 ± 5 oC hőmérsékletű desztillált vízbe teljesen bemerítve kell tartani, amihez kis mennyiségű nedvesítőszert kell hozzáadni. Bármilyen nedvesítőszer használható, ami a vizsgált szálhoz megfelelő.

8.2.5.2.5.2.

A szakítóerőt a heveder vízből történő kivétele után 10 percen belül meg kell mérni.

8.2.5.2.6.1.

A koptatóvizsgálat előtt az alkatrészeket vagy eszközöket legalább 24 órán keresztül 23 ± 5 oC hőmérsékletű és 50 ± 10 százalékos relatív páratartalmú környezetben kell tartani. A koptatási eljárás alatt a környező hőmérséklet 15 és 30 oC között legyen.

8.2.5.2.6.2.

Az alábbi táblázat az egyes vizsgálatokra vonatkozó általános feltételeket mutatja be:

Ha nem áll rendelkezésre elegendő heveder a 300 mm feletti elmozdulás vizsgálatához, a vizsgálatot rövidebb és legalább 100 mm-es elmozdulásnak kitett hevederrel is el lehet végezni.

8.2.5.2.6.3.1.

1. eljárástípus: azokban az esetekben, ahol a heveder gyorsbeállító eszközön csúszik keresztül. A 10 N függőleges irányú legyen, és folyamatosan hasson valamelyik hevederre. A másik, vízszintesen elhelyezett hevedert olyan eszközhöz kell erősíteni, amely előre-hátra mozgatja azt. A beállítóeszközt úgy kell elhelyezni, hogy a heveder vízszintesen beállított szakasza terhelés alatt maradjon (lásd az 5. melléklet 1. ábráját).

8.2.5.2.6.3.2.

2. eljárástípus: azokban az esetekben, ahol a heveder irányt változtat a merev részen való áthaladáskor. A vizsgálat során a heveder két ága által bezárt szögnek meg kell felelnie az 5. melléklet 2. ábráján szereplő értéknek. Folyamatosan 5 N nagyságú terhelést kell alkalmazni. Ha a heveder többször változtat irányt merev részen való áthaladáskor, az 5 N nagyságú terhelés úgy növelhető, hogy a heveder a merev részen keresztüli mozgása közben elérje az előírt 300 mm-es elmozdulást.

8.2.8.1.

A 7.1.5.1. bekezdésben meghatározott alkatrészeket olyan vízfelület feletti zárt térbe kell helyezni megszakítás nélkül legalább 24 órán keresztül, melynek hőmérséklete legalább 80 oC, majd legfeljebb 23 oC hőmérsékletű környezetben le kell hűteni. A hűtési eljárást három, egymást követő 24 órás ciklus után kell elvégezni. Az egyes ciklusokban az alábbi műveletsort kell végrehajtani:

8.3.1.

A tesztülés új párnázatát hitelesíteni kell az ütközés behatásának kiindulási értékei és a lassulási csúcsérték megállapítása érdekében, majd minden 50 dinamikus vizsgálat után vagy legalább havonta (amelyik korábban következik be), vagy pedig minden olyan vizsgálat előtt, ahol a próbapadot gyakran használják.

8.3.2.

A hitelesítési és mérési eljárásoknak meg kell felelniük az ISO 6487 legújabb verziójában rögzített előírásoknak; a mérőberendezésnek a 60 Hz-es csatorna-frekvenciaosztálynál szűrt adatcsatornára vonatkozó előírásoknak kell megfelelnie.

Az előírás 17. mellékletében meghatározott vizsgálóeszköz használatával 3 vizsgálatot kell elvégezni a párnázat elülső élétől 150 ± 5 mm-re a középvonalon, illetve a középvonaltól mindkét irányban 150 ± 5 mm-es távolságban.

Az eszközt függőlegesen egy lapos, merev felületre kell helyezni. Az ütköző tömeget le kell engedni, hogy érintse a felületet, és a behatolásjelzőt nulla helyzetbe kell állítani. Az eszközt függőlegesen a vizsgálati pont fölé kell helyezni, 500 ± 5 mm távolságba fel kell emelni, majd hagyni kell, hogy szabadon leessen és nekiütközzön az ülés felületének. Fel kell jegyezni a behatolás mértékét és a lassulási görbét.

8.3.3.

A rögzített csúcsértékek nem térhetnek el 15 %-nál nagyobb mértékben a kiindulási értékektől.

8.4.1.

A próbabábu viselkedésének és helyváltoztatásának megállapítása érdekében az összes dinamikus vizsgálatot az alábbi körülmények között kell rögzíteni:

8.4.1.1.

Filmezési és rögzítési körülmények:

8.4.1.2.

Bizonytalanság becslése:

A vizsgáló laboratóriumoknak a próbabábu fejének elmozdulása mérési bizonytalanságainak becsléséhez való eljárással kell rendelkeznie, illetve alkalmaznia. A bizonytalanságnak ± 25 mm-en belül kell maradnia.

Az eljárás nemzetközi normáinak példái az Európai Akkreditálási Szervezet EA-4/02 útmutatója, vagy az ISO 5725:1994, vagy az Általános Bizonytalanságmérési módszer (GUM).

8.4.2.

Megfelelő hitelesítési jeleket kell tartósan felerősíteni a vizsgálókocsira vagy a járműszerkezetre, hogy meg lehessen állapítani a próbabábu elmozdulását.

9.1.

A vizsgálati jelentésben minden vizsgálat és mérés eredményét (beleértve a kocsi lassulási görbéjét, az idő nyilvántartását (ms-ben) amikor a bábu feje eléri maximális elmozdulását a dinamikus vizsgálat alatt) és a vizsgálókocsi sebességeit, a csat által elfoglalt helyet a vizsgálat során, ha az változik, és bármely hibát vagy törést rögzíteni kell.

9.2.

Amennyiben a rögzítésekre vonatkozóan nem veszik figyelembe az előírás 6. mellékletének 3. függelékében szereplő rendelkezéseket, a vizsgálati jelentésben le kell írni a gyermekbiztonsági rendszer beszerelési módját, és meg kell adni a fontos szögeket és méreteket is.

9.3.

Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszert járműben vagy járműszerkezetben vizsgálják, a vizsgálati jelentésben fel kell tüntetni a járműszerkezetnek a vizsgálókocsihoz való csatlakoztatásának módját, a gyermekbiztonsági rendszer és a jármű ülésének helyzetét, valamint a járműülés háttámlájának dőlésszögét.

9.4

A típus-jóváhagyási és gyártásminősítési vizsgálati jelentéseket vegyék fel a jelölések és a beszerelési és kezelési utasítás okiratába.

10.1.

A gyermekbiztonsági rendszer bármilyen módosításáról értesíteni kell a gyermekbiztonsági rendszert jóváhagyó adminisztratív szervezeti egységet. E hatóság ekkor a következőt teheti:

10.1.1.

megállapíthatja, hogy a végrehajtott módosítások valószínűleg nem fejtenek ki jelentős mértékű káros hatást, és a gyermekbiztonsági rendszer így is megfelel a követelményeknek; vagy

10.1.2.

további vizsgálati jelentést kérhet a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

10.2.

A jóváhagyás megerősítését vagy elutasítását a változások feltüntetésével együtt közölni kell a megállapodás ezen előírását alkalmazó szerződő feleivel az 5.3. bekezdés szerinti eljárásnak megfelelően.

10.3.

A jóváhagyás kiterjesztését engedélyező illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és erről tájékoztatja a rendeletet alkalmazó 1958. évi megállapodásban részt vevő többi felet az előírás 1. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatványon.

11.1.

Annak érdekében, hogy a gyártó termelési rendszere megfelelő legyen, a típusvizsgálatokat végző műszaki szolgálat a termelés minősítésére hajtsa végre a 11.2. bekezdés szerinti vizsgálatokat.

11.2.1.1.

Öt gyermekbiztonsági rendszert kell alávetni a 8.1.3 bekezdésben ismertetett dinamikus vizsgálatnak. A típusvizsgálatokat végző műszaki szolgálatnak azt a feltételt kell választania, amelyik a dinamikus típusvizsgálat során a fej legnagyobb vízszintes kitérését eredményezte, kivéve a fenti 7.1.4.1.10.1.2. bekezdésben leírt feltételeket. Mind az öt gyermekbiztonsági rendszert azonos körülmények között kell tesztelni.

11.2.1.2.

A 11.2.1.1. bekezdésben ismertetett valamennyi teszt során a fej vízszintes kitérését és a mellkasi gyorsulást kell mérni.

11.2.1.3.

11.2.2.1

A műszaki szolgálat, amely a vizsgálatokat végezte, ellenőrizze, hogy a jelölések megfelelnek-e a 4. bekezdés követelményeinek.

11.2.3.1.

A műszaki szolgálat, amely a vizsgálatokat végezte, ellenőrizze, hogy a beszerelési és a használati utasítás megfelel-e a 15. bekezdés követelményeinek.

12.1.

Az előírás értelmében jóváhagyott gyermekbiztonsági rendszert a jóváhagyott típusnak megfelelően kell gyártani a 6. és 8. bekezdésben rögzített követelmények betartásával.

12.2.

Be kell tartani az előírás 16. mellékletében rögzített, a termelésirányítási eljárások megfelelőségére vonatkozó minimális követelményeket.

12.3.

A típusjóváhagyást megadó hatóság bármikor ellenőrizheti a gyártó üzemben alkalmazott megfelelőség-ellenőrzési módszereket. Ezekre az ellenőrzésekre általában kétévente egyszer kerül sor.

13.1.

Az előírás értelmében a gyermekbiztonsági rendszerre megadott jóváhagyás visszavonható, ha az 5.4. bekezdésben előírt adatokat viselő gyermekbiztonsági rendszer nem felel meg a 11. bekezdésben leírt véletlenszerű ellenőrzéseken, illetve ha nem egyezik meg a jóváhagyott típussal.

13.2.

Ha az előírást alkalmazó megállapodásban szereplő szerződő fél visszavonja a korábban megadott jóváhagyást, erről késedelem nélkül köteles értesíteni az előírást alkalmazó többi szerződő felet az előírás 1. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatványon.

14.1.

Amennyiben a jóváhagyás jogosultja véglegesen megszünteti az előírás értelmében jóváhagyott gyermekbiztonsági rendszer bizonyos típusának gyártását, erről tájékoztatnia kell a jóváhagyást megadó hatóságot. A hatóság ezt az információt a kézhezvételt követően az előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő közlemény-formanyomtatvány útján továbbítja a megállapodás ezen előírást alkalmazó többi Szerződő Felének.

15.1.

Minden gyermekbiztonsági rendszerhez mellékelni kell a használati utasítást az eszköz értékesítési helyén érvényes nyelven, amelynek az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

15.2.

A szerelési utasításokban fel kell tüntetni a következőket:

15.2.1.

Az „univerzális” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerekre a következő címkét kell felerősíteni úgy, hogy az az értékesítés helyén, a csomagolás eltávolítása nélkül látható legyen:

TÁJÉKOZTATÁS

15.2.2

A „korlátozott” és a „féluniverzális” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszereken a következő tájékoztatást kell feltüntetni úgy, hogy az az értékesítés helyén, a csomagolás eltávolítása nélkül látható legyen:

Ezt a gyermekbiztonsági rendszert használatra („korlátozott/féluniverzális”) alkalmasnak minősítették és alkalmas a következő járművekbe történő beépítésre

15.2.3.

A „meghatározott járműtípusra tervezett” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek esetén a megfelelő járművekre vonatkozó tájékoztatást úgy kell feltüntetni, hogy az az értékesítés helyén, a csomagolás eltávolítása nélkül látható legyen.

15.2.4.

Amennyiben az eszközhöz felnőtt biztonsági öv használata szükséges, az erre vonatkozó tájékoztatást úgy kell feltüntetni, hogy az az értékesítés helyén, a csomagolás eltávolítása nélkül látható legyen:

„Csak abban az esetben használható, ha a jóváhagyott járművek olyan kétpontos/hárompontos/statikus/övvisszahúzóval ellátott biztonsági övekkel vannak felszerelve, melyeket az ENSZ-EGB 16. számú előírása vagy más egyenértékű szabvány szerint hagytak jóvá.” (A nem megfelelő kihúzandó.)

Mózeskosár rögzítőeszközei esetén fel kell sorolni azokat a mózeskosarakat, amelyekhez az eszköz használható.

15.2.5.

A gyermekbiztonsági rendszer gyártójának a csomagoláson fel kell tüntetnie azt a címet, ahol a vásárló további tájékoztatást kérhet a gyermekbiztonsági rendszer bizonyos járművekbe történő beszereléséről.

15.2.6.

A fényképekkel és/vagy teljesen egyértelmű rajzokkal illusztrált beszerelési módszer.

15.2.7.

A felhasználót tájékoztatni kell arról, hogy a gyermekbiztonsági rendszer merev és műanyag részeit úgy kell elhelyezni és beszerelni, hogy a jármű mindennapi használata során a jármű mozgatható ülése vagy ajtaja ne csíphesse be.

15.2.8.

A felhasználót tájékoztatni kell arról is, hogy a mózeskosarakat a jármű hosszanti tengelyére merőlegesen kell elhelyezni.

15.2.9.

A hátrafelé néző rendszerek esetén a vásárlót tájékoztatni kell arról, hogy ezeket a rendszereket nem szabad olyan üléseken használni, amelyek légzsákkal vannak felszerelve. Ezt a tájékoztatást úgy kell elhelyezni, hogy jól látható legyen az értékesítés helyén, a csomagolás eltávolítása nélkül.

15.2.10

a „speciális gyermekbiztonsági rendszereknél” a következő tájékoztatást kell elhelyezni úgy, hogy az az értékesítés helyén, a csomagolás eltávolítása nélkül látható legyen:

Ez a „speciális gyermekbiztonsági rendszer” extra védelmet nyújt azoknak a gyermekeknek, akik hagyományos üléseken nem tudnak megfelelően ülni. Minden esetben kérdezze meg orvosát, hogy ez a gyermekbiztonsági rendszer alkalmas-e az Ön gyermeke számára.

15.2.11.

Az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszereken az értékesítés helyén, a csomagolás eltávolítása nélkül jól láthatónak kell lennie a következő címkének:

FIGYELMEZTETÉS

15.3.

A használati utasításokban fel kell tüntetni a következőket:

15.3.1.

tömegcsoport és az ISOFIX méretosztály, amelyhez ezt a szerkezetet szánják;

15.3.2.

amennyiben az eszköz felnőtt biztonsági övvel együtt használandó, a következő feliratot kell feltüntetni rajta: „Csak a felsorolás szerinti, kétpontos/hárompontos/statikus/övvisszahúzóval ellátott biztonsági övekkel felszerelt járművekben használható, melyeket az ECE 16. számú előírása vagy más egyenértékű szabvány szerint hagytak jóvá.” (A nem megfelelő kihúzandó.);

15.3.3.

a használat módja fényképekkel és/vagy jól áttekinthető rajzokkal illusztrálva. Menetirány szerint és menetiránynak háttal is beszerelhető ülések esetén egyértelmű figyelmeztetést kell feltüntetni arra vonatkozóan, hogy a gyermekbiztonsági rendszert a menetiránynak háttal kell beszerelni, amíg a gyermek súlya meghaladja a megadott határértéket, illetve más egyéb méretfeltétel teljesül;

15.3.4.

a csat és a beállítóeszközök működését egyértelműen el kell magyarázni;

15.3.5.

javasolni kell, hogy a biztonsági rendszert a járműben megtartó hevedereket feszesen állítsák be, a gyermeket megtartó hevedereket igazítsák a gyermek testalkatához, és a hevedereket ne csavarják meg;

15.3.6.

hangsúlyozni kell annak fontosságát, hogy a kétpontos biztonsági övet alulra szereljék, hogy biztosan tartsa a medencét;

15.3.7.

javasolni kell az eszköz cseréjét, amennyiben baleset következtében erős igénybevételnek volt kitéve;

15.3.8.

mellékelni kell a tisztításra vonatkozó utasításokat;

15.3.9.

általában figyelmeztetni kell a felhasználót arra, hogy veszélyt jelent, ha az eszközt bármilyen módon megváltoztatja vagy kiegészíti az illetékes hatóság engedélye nélkül, és ha nem követi szigorúan a gyermekbiztonsági rendszer gyártójának szerelési utasításait;

15.3.10.

amennyiben az ülés nem textilhuzattal rendelkezik, javasolni kell, hogy az ülést óvják a napfénytől, mert különben túl forró lehet a gyermek bőrének;

15.3.11.

javasolni kell, hogy a gyermeket ne hagyják felügyelet nélkül a gyermekbiztonsági rendszerben;

15.3.12.

javasolni kell, hogy a csomagokat vagy egyéb tárgyakat, amelyek ütközés esetén sérüléseket okozhatnak, megfelelő módon rögzítsék.

15.3.13.

A következő ajánlásokat kell feltüntetni:

15.3.14.

Fel kell tüntetni egy feliratot vagy ábrát, amely alapján a felhasználó megállapíthatja, hogy helyesen szerelte-e fel a felnőtt biztonsági öv csatját a gyermekbiztonsági rendszer fő teherviselő érintkezési pontjaihoz képest. Fel kell hívni a felhasználó figyelmét arra, hogy kétség esetén lépjen kapcsolatba a gyermekbiztonsági rendszer gyártójával.

15.3.15.

Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszeren alternatív teherviselő érintkezési pont van, ennek használatát egyértelműen le kell írni. A felhasználót tájékoztatni kell arról, hogyan állapíthatja meg, hogy megfelelően használja-e az alternatív útvonalat. Fel kell hívni a felhasználó figyelmét arra, hogy kétség esetén lépjen kapcsolatba a gyermekbiztonsági rendszer gyártójával. Egyértelműen figyelmeztetni kell a felhasználót arra, hogy a gyermekbiztonsági rendszer beszerelését a jármű kézikönyvében „univerzális” kategóriával jelölt ülések esetén az elsődleges övútvonal használatával kezdje.

15.3.16.

Gondoskodni kell arról, hogy az utasítások a gyermekbiztonsági rendszeren annak teljes élettartama alatt, illetve beépített gyermekbiztonsági rendszerek esetén a jármű kézikönyvében megőrizhetők legyenek.

15.3.17.

Határozottan figyelmeztetni kell a felhasználót arra, hogy csak azokat a teherviselő érintkezési pontokat használja, amelyek az utasításokban le vannak írva, illetve a gyermekbiztonsági rendszeren meg vannak jelölve.

15.3.18.

Az ISOFIX gyermekbiztonsági rendszer esetében a használati utasítás a személygépkocsi gyártója által kiadott kezelési utasításban található.

16.1.

Az előírást alkalmazó megállapodásban részt vevő szerződő feleknek el kell küldeniük az Egyesült Nemzetek titkárságára a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műűszaki szolgálatoknak, valamint azoknak az adminisztratív szervezeti egységeknek a nevét és címét, amelyek megadják a jóváhagyást, és amelyekhez be kell nyújtani a más országokban kibocsátott, a jóváhagyást vagy kiterjesztést, illetve a jóváhagyás elutasítását vagy visszavonását igazoló formanyomtatványokat.

—

előrenéző gyermekbiztonsági rendszer, amelyet kitámasztólábbal láttak el, vagy

—

hátrafelé néző gyermekbiztonsági rendszer, amelyet kitámasztólábbal vagy felsőhevederes felerősítéssel láttak el, olyan járművek számára, amelyekben ISOFIX rögzítési rendszer és szükség esetén felsőhevederes rögzítés van

—

vagy hátrafelé néző gyermekbiztonsági rendszer, amelyet a jármű műszerfala támaszt meg, olyan járművek számára, amelyekben ISOFIX rögzítési rendszer és

—

szükség esetén felsőhevederes rögzítés van, elfordulásgátló szerkezettel, amelyet ISOFIX rögzítési rendszerrel és szükség esetén felső hevederes rögzítéssel ellátott járművekben lehet használni.

Megjegyzés

:

A 0 és a 0+ súlycsoporthoz használandó gyermekbiztonsági rendszereket a frontális és ráfutásból elszenvedett ütközés vizsgálata során a menetiránynak háttal történő beszerelési módra vonatkozó feltételek szerint kell vizsgálni.

1. vizsgálati impulzus

:

A 7. melléklet frontális ütközésre vonatkozó előírásai szerint.

2. vizsgálati impulzus

:

A 7. melléklet ráfutásból elszenvedett ütközésre vonatkozó előírásai szerint.

3. vizsgálati impulzus

:

Frontális ütközésnek kitett jármű lassulási impulzusa.

4. vizsgálati impulzus

:

Ráfutásból elszenvedett ütközésnek kitett jármű lassulási impulzusa.