11.10.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 265/1

(1)

A Bizottság a 390/2007/EK rendelettel (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az Amerikai Egyesült Államokból (a továbbiakban: Egyesült Államok), a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) és Tajvanról származó, jelenleg a 2833 40 00 és az ex 2842 90 80 KN-kódokkal bejelentett egyes peroxoszulfátok (perszulfátok) behozatalára.

(2)

Az ideiglenes rendelet (12) preambulumbekezdésének megfelelően a dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2005. július 1-jétől2006. június 30-ig terjedő időszakra vonatkozott (a továbbiakban: vizsgálati időszak). Az okozott kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák tekintetében a Bizottság a 2003. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) vonatkozó adatokat vizsgálta.

(3)

Az Egyesült Államokból, Kínából és Tajvanról származó perszulfátok behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám bevezetését követően néhány érdekelt fél írásbeli észrevételt nyújtott be. Amennyiben a felek kérelmezték, lehetőséget kaptak szóbeli meghallgatásra is. A Bizottság folytatta a végleges megállapításokhoz szükségesnek ítélt információk feltárását és ellenőrzését.

(4)

Valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról a főbb tényekről és szempontokról, amelyek alapján az Egyesült Államokból, Kínából és Tajvanról származó perszulfátok behozatalára a Bizottság végleges dömpingellenes vám kivetését és az ideiglenes vám révén biztosított összegek végleges beszedését kívánta javasolni. A felek lehetőséget kaptak továbbá arra, hogy e tájékoztatást követően adott határidőn belül észrevételeket tegyenek.

(5)

A Bizottság a közösségi érdekre való különös tekintettel mélyrehatóan vizsgálta és elemezte azon adatokat is, amelyeket a közösségi felhasználók az ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket követően a kérdőívre adott válaszaikban szolgáltattak.

(6)

Az alábbi vállalat telephelyein került sor kiegészítő ellenőrző látogatásra:

(7)

A Bizottság áttekintette a felek által benyújtott írásbeli és szóbeli megjegyzéseket, és szükség esetén a ténymegállapításokat azok szerint módosította.

(8)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (14) preambulumbekezdése értelmében az érintett termék a következő négy fő terméktípusra osztható: ammónium-perszulfát (NH4)2S2O8 (a továbbiakban: APS), nátrium-perszulfát (Na2S2O8) (a továbbiakban: SPS/NPS), kálium-perszulfát (K2S2O8) (a továbbiakban: PPS/KPS) és kálium-monoperszulfát (2KHSO5 * KHSO4 * K2SO4) (a továbbiakban: KMPS).

(9)

Egy egyesült államokbeli exportáló gyártó ismételten kérelmezte, hogy a vizsgálat ne terjedjen ki a KMPS-re, mivel a KMPS felhasználási területe – eltérő vegyi tulajdonságaiból adódóan – különbözik a másik három termékétől. Az említett exportáló gyártó azt állította, hogy a terméktípusok felcserélhetősége kizárólag egyes specifikus ágazatra korlátozódik. Ennélfogva a Közösségbe érkező KMPS-exportjának csak igen kis részét alkalmazzák a többi három terméktípus jellemző felhasználási területein. Állításának alátámasztására az exportáló gyártó ismételten hangsúlyozta, hogy a KMPS-t folyamatosan magasabb áron értékesítik, ami arra utal, hogy a terméket eltérő felhasználóknak és a másik három termékétől különböző felhasználási területre értékesítik.

(10)

Az exportáló gyártó hivatkozást tett a Kínából származó peroxodiszulfátokra vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 1998. február 16-i 2961/95/EK tanácsi rendeletre (3) is. Állítása szerint a jelenlegi vizsgálat ideiglenes ténymegállapításai ellentmondanak az általa említett vizsgálat ténymegállapításainak, mivel az akkori vizsgálat során a KMPS nem tartozott bele az érintett termékek körébe. Külön hangsúlyozta, hogy a 2961/95/EK rendelet (7) preambulumbekezdésében felsorolt, az érintett termék meghatározására vonatkozó kritériumok nem alkalmazhatók a KMPS-re, ami szintén arra utal, hogy eltérő termékről van szó. Az említett exportáló gyártó hivatkozott továbbá egy perszulfátokra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatra (4) is, amelyet az Egyesült Államok hatósági szervei folytattak le, és amely nem terjedt ki a KMPS-re.

(11)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően ugyanez az exportáló gyártó azt is állította, hogy a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) (a továbbiakban: a biocid termékekről szóló irányelv) szerint a KMPS szállítási szempontból is más elbánás alá esett, mint a többi termék. A különböző elbánás az exportáló gyártó szerint arra utal, hogy különböző termékekről van szó.

(12)

Végezetül a fent említett exportáló gyártó érvelése szerint a KMPS és a többi három termék esetében az egyedüli közös kritérium az volt, hogy mindegyik „erős oxidáns”, ami tág fogalmi meghatározás lévén számos egyéb oxidálószerként használt vegyszerre is érvényes, így a hidrogén-peroxidra vagy a nátrium-hipokloridra is. Következésképpen vagy a KMPS-t kell kivenni a jelenleg vizsgált termékek köréből, vagy további oxidálószereket is be kell emelni a vizsgálat körébe.

(13)

A vegyi tulajdonságok feltételezett különbségeit illetően a fent említett exportáló gyártó nem hozott fel egyéb információt vagy bizonyítékot, hanem főként megismételte az ideiglenes rendelkezések bevezetését megelőzően tett érveit. Ki kell emelni, hogy az ideiglenes rendelet (17) preambulumbekezdése elismeri, hogy érintett termék különböző típusai eltérnek vegyi összetételükben. Ugyanakkor az is szerepel a megállapítások között, hogy ezen különbségek ellenére a típusok szerkezetében közös az SO3-O2-csoport, és hasonló vagy összehasonlítható fizikai és vegyi tulajdonságokkal rendelkeznek. Így például valamennyi terméktípus hasonló megjelenésére (fehér, kristályos só), térfogatsűrűségére és aktív oxigéntartalmára nézve. Valamennyi típus a kénsav a VI. oxidációs állapotban lévő sója, amely az anyag egy atomjára értett oxidáció mértékét jelöli. A rendelet ennek megfelelően azt a végkövetkeztetést vonta le, hogy valamennyi terméktípus hasonló vegyi tulajdonságokkal rendelkezik. Az érintett exportáló gyártó nem közölt olyan információt, amely alapján meg kellene változtatni a ténymegállapításokat.

(14)

Megállapítást nyert, hogy a fenti tulajdonságok csak perszulfátokra érvényesek, így megkülönböztetik azokat egyéb termékektől. A vizsgálat kiemelte továbbá, hogy a hidrogén-peroxid a perszulfátokétól (H2O2) különböző vegyi tulajdonságokkal rendelkező, színtelen folyadék. Nem tartalmaz ként, és aktív oxidánstartalma tízszerese az érintett termékének. Másfelől a hidrogén-peroxidot a perszulfátokétól eltérő felhasználási területeken alkalmazzák. A nátrium-hipoklorid (Na+OCl–) kémiai felépítésében ugyancsak különbözik az érintett terméktől, és nem tartalmaz oxigén-oxigén kötést és ként. A Na+OCl– szilárd halmazállapotú vegyület, amelyet leggyakrabban vizes oldat formájában hoznak kereskedelmi forgalomba. Mivel nem aktív oxigéntartalmú vegyület, klóralapú fehérítésben használják. A rendelet ennek megfelelően azt a végkövetkeztetést vonta le, hogy a szóban forgó termék eltérő tulajdonságaiból és felhasználásából adódóan nem hasonlítható össze a perszulfátokkal. Az érvet, miszerint a termék fogalmát annak meghatározásakor tágan értelmezték, a Bizottság elutasította.

(15)

A KMPS-nek a többi három terméktől lényegesen eltérő végfelhasználását érintő állítás tekintetében az exportáló gyártó nagyrészt megismételte az ideiglenes intézkedések bevezetését megelőzően felhozott érveit. Ezen felül megjegyezte, hogy a KMPS-t főként uszodák tisztítására és fertőtlenítésére használják, míg bőrirritáló hatása miatt a többi perszulfát nem alkalmas ezen célokra. Megállapításra került azonban, hogy a vonatkozó európai szabvány mind a KMPS, mind a többi három perszulfát esetében engedélyezi azok használatát emberi fogyasztásra (6) szánt víz kezelésére. Ezen felül meg kell jegyezni, hogy bőrirritáló hatásuktól függetlenül más perszulfát-típusokat is használnak tisztításra, illetve fertőtlenítésre. Ennélfogva el kellett utasítani ezt az érvet.

(16)

A fent említett exportáló gyártó megjegyezte továbbá, hogy míg a többi perszulfátot elsődlegesen polimerizációs folyamatokban alkalmazzák, a KMPS ilyen irányú felhasználásra nem alkalmas. Ezzel szemben a vizsgálat megállapítása szerint a KMPS polimerizációs folyamatokban is alkalmazható, következésképpen ez az érv is elutasításra került. Végül, ahogy azt az ideiglenes rendelet (17) preambulumbekezdése is említi, eltekintve a termékek részben különböző végfelhasználásától, alkalmazási körükben számos átfedés mutatkozik: használják őket fémek felületkezelésére (mikromarás és pácolás) és nedvesszilárd papír regenerálására. A rendelet ennek megfelelően azt a végkövetkeztetést vonta le, hogy a terméktípusok alkalmazási körében számos átfedés mutatkozik, és az alkalmazások nem választhatók el élesen egymástól.

(17)

A (9) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően az érintett exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a termékek alkalmazásaiban mutatkozó bizonyos átfedések megléte ellenére azoktól el kell tekinteni, mivel exportértékesítésének tekintélyes részét nem érintik, így nem tekinthetők jelentékenynek. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a terméktípusok jellegzetes felhasználását a vizsgálati időszak alatt nem sikerült körülhatárolni, mivel az érintett felhasználók csekély mértékű együttműködést mutattak, valamint nem álltak rendelkezésre a termékmeghatározásra alkalmas adatok. Az érintett exportáló gyártó e tekintetben meggyőző bizonyítékok helyett kizárólag alá nem támasztott feltételezésekkel élt. Ehhez járul az is, hogy a mostani vizsgálatban csak két felhasználó működött közre, akik a teljes felhasználásnak csak kis részét (7 %) képviselik. Mindenesetre annak, hogy meghatározott időszakon belül az egyes terméktípusokat milyen jellegzetes felhasználási területen alkalmazták, nem tulajdonítottak jelentőséget. Egy terméktípus bizonyos felhasználásokra való alkalmasságát a termék fizikai, műszaki és vegyi tulajdonságai alapján lehet meghatározni. Előfordul, hogy a felhasználók egy adott időben egy bizonyos terméktípust használnak, könnyen megtörténhet azonban az is, hogy más termékre váltanak ugyanazon felhasználás tekintetében. Ennélfogva el kellett utasítani ezt az érvet.

(18)

A különböző terméktípusok árában mutatkozó eltérést illetően az ideiglenes rendelet (17) preambulumbekezdése már megállapította, hogy önmagában a terméktípusok közti árkülönbség alapján nem indokolt arra következtetni, hogy egy bizonyos terméktípust egyben különböző terméknek is kell tekinteni. Jóllehet a KMPS eladási ára magasabb, mint a másik három perszulfát-terméké, ezen három termék ára is különbözik egymásétól. Meg kell jegyezni, hogy ezen árkülönbségek valamennyi előállítást végző országban jelen vannak – beleértve a Közösség országait is. Az árszintek eltérésére leginkább a KMPS (közösségi, egyesült államokbeli és bizonyos mértékben szintúgy a kínai) gyártóinak világszerte korlátozott számával magyarázható, és nem feltétlenül tükrözi az előállítás költségeit. Ebből kifolyólag, valamint a fent említett ténymegállapítások alapján, miszerint a különböző terméktípusok eltérő alkalmazási köre nem választható el élesen egymástól, ezt az állítást is el kell utasítani.

(19)

Meg kell jegyezni, hogy az új érveket, miszerint a KMPS és a másik három termék a csomagolás és szállítás, valamint a biocid termékekről szóló irányelv alapján eltérő elbánásban részesül, már az ideiglenes rendelkezések bevezetését követően, egyben a megadott határidőn kívül nyújtották be. A vizsgálat azonban rámutatott arra, hogy alapvetően ugyanazon csomagolási szabványok vonatkoznak valamennyi típusra, még ha azok különböző besorolás alá estek is. A Bizottság megállapította továbbá, hogy a csomagolási szabványok önmagukban nem tekinthetők döntő bizonyítéknak annak megállapításában, hogy a különböző terméktípusok egy terméknek tekinthetők-e. Utalva a fent említettekre, az érintett dömpingellenes vizsgálatban érintett termék meghatározásának legfőbb kritériumai: a termék alapvető fizikai, műszaki és vegyi tulajdonságai, valamint végfelhasználása.

(20)

A biocid termékekről szóló irányelvet tekintve meg kell említeni, hogy a termékeket érintő eltérő bánásmód azon a tényen alapul, hogy a közösségi gazdasági ágazat az említett irányelvben előírt regisztrációs eljárást kötelezővé tette a KMPS-re, a többi három termékre azonban nem. Az exportáló gyártó állítása szerint ezen termékek esetében olyan megfontolásoknak köszönhetően maradt el a regisztrációs eljárás kezdeményezése, amelyek nem köthetők a termékek vegyi tulajdonságaihoz vagy végfelhasználásához. A KMPS regisztrációs eljárás, még ha azon a terméktípus két fő gyártója (egy a Közösség területéről és egy egyesült államokbeli) osztozott is, igen költségesnek és időigényesnek bizonyult, és sokkal költségkímélőbb és időtakarékosabb lehetett volna, ha azt a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló, 2007. június 1-jén hatályba lépő, új európai vegyianyag-rendelet (7) kínálta szélesebb keretek közt kezelték volna. Az a tény, hogy a biocid termékekről szóló irányelv eltérő módon kezeli a terméktípusokat, nem tekinthető egyben arra utaló bizonyítéknak, hogy a terméktípusok különböznének egymástól vegyi tulajdonságaik és/vagy felhasználásuk alapján. Az érintett termék meghatározásánál a Bizottság megítélése szerint nem kell figyelembe venni a fent említetteket, és az exportáló ez irányú állítása elutasításra került.

(21)

Ami a (10) preambulumbekezdésben említett, a vizsgálatban érintett termékre vonatkozó ténymegállapításokat illeti, meg kell jegyezni, hogy a KMPS-t nem zárták ki nyíltan ezen vizsgálatok egyikéből sem, azaz nincs arra nézve megerősítő ténymegállapítás, hogy a KMSP, illetve a másik három termék vegyi tulajdonságai és végfelhasználása különbözne egymástól, és nem tekinthetők egyetlen termékhez tartozónak. A KMPS-t vagy azért nem vonták be a fent említett keresetek (adott esetben kérelmek) körébe, mivel nem volt belőle kivitel az adott (közösségi) vizsgálatra kijelölt vizsgálati időszak alatt, vagy mert a panaszos belföldi gazdasági ágazat (Egyesült Államok) nem állított elő KMPS-t az adott időszak alatt.

(22)

Fel kell hívni továbbá a figyelmet arra, hogy a (peroxodiszulfátokra vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló) 2961/95/EK rendelet (7) preambulumbekezdésében felsorolt kritériumok nem törekednek arra, hogy különbséget tegyenek a KMPS és a többi három terméktípus közt, inkább az akkori vizsgálatban érintett termék három típusának legfőbb egyező tulajdonságait kívánják meghatározni. Így ezen kritériumok a három érintett terméktípusra lettek meghatározva, és nem terjednek ki mindenre. Ugyanakkor a KMPS-re is illenek a legfőbb ténymegállapítások, így pl. a következők: annak legfőbb tulajdonságai (perszulfát anion) és végfelhasználása (iniciátor vagy oxidálószer) ugyanaz, a típusok bizonyos fokig felcserélhetőek, és az árkülönbségektől el lehet tekinteni. Az exportáló gyártó utolsó szempontként a továbbfeldolgozó iparágban végzett gyártási folyamat jelentőségét hangsúlyozta, és állítása szerint felhasználói termelési költségének jelentős hányadát a KMPS előállítási költségei teszik ki. E tekintetben a vizsgálat során (lásd alább a (112)–(120) preambulumbekezdések) megállapításra került, hogy bár a KMPS előállítási költségei a költségek jelentős hányadát képzik, a felhasználók jövedelmezőségére kifejtett hatása elhanyagolható. Mindenesetre a három termék felcserélhetőségét igazoló fenti ténymegállapítások nem akadályozhatják meg a közösségi intézményeket abban, hogy a KMPS-t az érintett termékek körébe tartozónak tekintsék.

(23)

Végül meg kell jegyezi, hogy a többi érdekelt fél – beleértve a KMPS kínai exportáló gyártóit is – egyike sem kifogásolta a jelen eljárás során használt termékleírást, és nem volt ellenvetése az ellen sem, hogy a KMPS-t a jelen eljárás során vizsgált termékek körébe bevegyék.

(24)

A fentiek alapján megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (17) preambulumbekezdésében szereplő ideiglenes következtetések, miszerint az eljárás céljából mind a négy terméktípust egyetlen termékhez tartozónak kell tekinteni.

(25)

A hasonló termékre vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (18) és (19) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(26)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (20)–(39) preambulumbekezdésében meghatározott általános módszer megerősítést nyer.

(27)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egy exportáló gyártó azzal érvelt, hogy az ideiglenes rendelet (47) preambulumbekezdésében ismertetett, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i. pontjában szereplő kiigazítások a vele kapcsolt viszonyban álló svájci kereskedő nyereségének kettős elszámolásához vezettek. Az exportáló gyártó ugyanakkor nem tudta bizonyítani állításait, és a könyvelés felülvizsgálata sem igazolta a kettős elszámolást.

(28)

A dömping megállapítására vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az Egyesült Államok tekintetében az ideiglenes rendelet (40)–(50) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(29)

Két piacgazdasági elbánásban nem részesített exportáló gyártó vitatta a Bizottság következtetéseit. Mivel azonban nem neveztek meg új érveket, az ideiglenes rendelet vonatkozó következtetései ennek eredményeként az érintett két exportáló gyártó piacgazdasági elbánásban részesítése tekintetében változatlanul maradnak.

(30)

A két exportáló gyártó egyike megjegyezte továbbá, hogy amennyiben a Bizottság a piacgazdasági elbánás iránti kérelme tekintetében fenntartja az elutasító döntést, legalább egyéni elbánást biztosítson számára. Az exportáló gyártó mindazonáltal nem tudta bizonyítani, hogy üzleti döntéseit az ideiglenes rendelet (56) preambulumbekezdésében ismertetettek szerint, azaz piaci jelzések alapján és jelentős állami beavatkozás nélkül hozta meg. Hasonló okokból nem zárható ki, és az exportáló gyártó cáfolni sem tudta, hogy állami beavatkozás útján lehetőségében állna az intézkedések kijátszása, amennyiben egyéni vámtételeket biztosítanának számára. Ezért a Bizottság fenntartja, hogy az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésével összhangban az említett exportáló gyártó egyéni elbánás iránti kérelmét el kell utasítani.

(31)

Az ideiglenes rendelet (53) preambulumbekezdése megállapította, hogy a három piacgazdasági elbánásban részesített exportáló gyártó egyike esetében további vizsgálatokra van szükség, mivel rá vonatkozóan később további információkat nyújtottak be, melyeket a vizsgálat akkori szakaszában még nem lehetett teljeskörűen megvizsgálni. A Bizottság megvizsgálta a beérkezett információkat, valamint az ideiglenes rendelet közzétételét követően hozzá eljuttatott adatokat, és ellenőrző látogatást tett az exportáló gyártónál, hogy meggyőződjön azok érvényességéről. A vizsgálat utolsó szakaszában napvilágra kerülő, új információ jelentős változást eredményezett azon tényállásban, amely az 1. és 2. kritérium értékelésének alapjául szolgált.

(32)

Az 1. kritériumot illetően megállapítást nyert, hogy az exportáló gyártó titokban tartott számos döntő jelentőséggel bíró információt arra nézve, hogy a vállalat privatizációját megelőzően milyen szerepet töltöttek be a vállalatban annak jelenlegi vezetői és tulajdonosai. Ez a szándékos mulasztás kételyeket vet fel a privatizációról szolgáltatott valamennyi információ valódiságát illetően. Ezenfelül a vállalat nem tudta meggyőző magyarázattal indokolni azt az állami beavatkozásra utaló tényt, hogy egy állami felügyelet alá tartozó bank két esetben csökkentett kamatú kedvezményes kölcsönt biztosított számára. Eredetileg nem terjedt ki a vizsgálat ezen konkrét kölcsönökre, mivel ezeket az egyéni elbánást követően kapta a vállalat. Mindazonáltal a kölcsön egyértelműen hatással van a vállalat jelen helyzetére, és ennek megfelelően a joggyakorlattal összhangban figyelembe kell venni. A fent említett okokból, amelyek olyan információkon alapulnak, amelyek értelemszerűen nem állhattak a bizottsági szolgálatok rendelkezésére a piacgazdasági elbánásra vonatkozó vizsgálat megkezdésekor, nem lehet a továbbiakban kizárni a vállat működésében az állami beavatkozás tényét, s ezt a vállalat sem tudta cáfolni.

(33)

A 2. kritériumot illetően megállapítást nyert, hogy az exportáló gyártó könyvelésében a pénzügyi kiadásokat a valósnál kisebb értéken tartották nyilván, megszegve ezzel a számvitel időbeli elhatárolásra vonatkozó alapelvét, konkrétan az IAS (nemzetközi számviteli standard) 23 standardot. Meg kell jegyezni, hogy a vállalat piacgazdasági elbánás iránti kérelmében az általa felvett hitelekről nyújtott téves jelentés komolyan hátráltatta a kezdetekben az erre vonatkozó vizsgálatot; ebből kifolyólag az eljárás kezdeti szakaszában a bizottsági szolgálatoknak nem lehetett tudomása a későbbiekben kimutatott ellentmondásokról.

(34)

A fent említettek fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az említett exportáló gyártó piacgazdasági elbánás iránti kérelmét el kell utasítani. Az érintett exportáló gyártót értesítették és lehetőséget biztosították számára, hogy észrevételeket fűzzön a ténymegállapításokhoz. Következésképpen újra kellett számolni a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártóra értelmezett dömpingkülönbözetet az ideiglenes rendelet (96) preambulumbekezdésében ismertetett módszer alapján.

(35)

Végezetül egy piacgazdasági elbánásban részesített exportáló gyártó két kérvényt nyújtott be az exportáraira vonatkozó rendes érték kiszámítását illetően, amelyek azonban nem indokolták kellőképpen a kiigazítás szükségességét. Az exportáló gyártó egy további kérelmét, miszerint a vele kapcsolt viszonyban álló importőrök bizonyos logisztikai kiadását ne kizárólag az érintett termék forgalmára, hanem a vállalat teljes forgalmára állapítsák meg, mivel az a vizsgálati időszak alatt a vállalatban bekövetkezett általános átszervezéshez kapcsolható, a Bizottság kellően bizonyítottnak ítélte és elfogadta. Az exportáló gyártóval kapcsolt viszonyban álló közösségi importőr kiigazításokat tett a perszulfátok közösségen belüli viszonteladói árainak támogatására vonatkozó ügyletenkénti jegyzékek tekintetében, melynek következtében újra kellett számolni az exportáló gyártóra értelmezett dömpingkülönbözetet.

(36)

A fenti megállapítások szerint a dömpingkülönbözetek a vám megfizetése előtti CIF közösségi határparitásos ár százalékában kifejezve a következők:

(37)

A dömping megállapítására vonatkozó egyéb észrevételek hiányában Kína tekintetében az ideiglenes rendelet (51)–(97) preambulumbekezdéseinek egyéb rendelkezései megerősítést nyernek.

(38)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az együttműködő exportáló gyártó megismételte kiigazítási kérelmét az ideiglenes határozat (101) és (102) preambulumbekezdéseiben ismertetett két esetet illetően: a kereskedelmi szintre és a jutalékokra vonatkozóan. Az exportáló gyártó magyarázatai, melyek nem tértek el lényegesen az eljárás korábbi szakaszában általa adott magyarázatoktól, mindazonáltal nem bizonyultak meggyőzőnek. Az exportáló gyártónak nem sikerült megcáfolnia az ideiglenes rendelet azon érveit, amelyek a kérvénye elutasítására irányuló döntést támasztották alá, és részben ellentmondásba került olyan korábbi állításokkal, melyek a telephelyein tett ellenőrző látogatások során hangzottak el.

(39)

A dömping megállapítására vonatkozó egyéb észrevételek hiányában Tajvan tekintetében az ideiglenes rendelet (98)–(105) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(40)

Egy egyesült államokbeli exportáló gyártó megismételte azon megállapítását, hogy a közösségi gazdasági ágazat fogalma nem vonatkoztatható arra a gyártóra, amely az érintett terméket a vele kapcsolt viszonyban álló kínai vállalattól importálja. Állítása szerint az a tény, miszerint a gyártást egy dömpingellenes vizsgálatban érintett harmadik országba kiszervezik, önmagában is elégséges annak bizonyítására, hogy az érintett gyártó védelmet élvez a dömpingelt behozatal hatásai alól. Az exportáló gyártó továbbá megállapította, hogy az érintett gyártó eltérő piaci magatartást mutatott, mint egy független közösségi gyártó, ami leginkább a gyártó kínai befektetési tevékenységében mutatkozott meg.

(41)

A Bizottság megállapította, hogy önmagában a gyártás kiszervezésének ténye alapján egy közösségi gyártó nem zárható ki a közösségi gazdasági ágazat fogalma alól. A vizsgálatnak mindenekelőtt arra kell irányulnia, hogy az érintett közösségi gyártó védelmet élvezett-e a dömpingelt behozatal hatásaival szemben. E tekintetben az ideiglenes rendelet (106) és (151) preambulumbekezdései megállapították, hogy a kínai kapcsolt vállalattól importált mennyiség elenyésző volt, és kizárólag a globális vevők megtartása érdekében volt szükség rá. Az ilyen behozatalok az említett gyártó teljes közösségi piacon történő értékesítésének kevesebb mint 7 %-át tették ki. Mindez azt jelzi, hogy a kérdéses gyártó rá volt utalva a közösségi gyártásra, és a behozatalra inkább saját védelmében került sor. A közösségi gyártó kínai beruházásait illetően a keresettel élő exportáló gyártó nem adott magyarázatot arra, hogy ezen beruházások milyen tényleges védelmet jelentettek a közösségi gyártó számára a dömpingelt behozatalok hatásaival szemben. A fenti érvet ezért el kellett utasítani.

(42)

Ugyanez az exportáló gyártó megjegyezte, hogy a kínai behozatal árához képest magasan fekvő közösségi piaci árak jelenthetik a legfőbb kritériumot annak alátámasztására, hogy a kérdéses közösségi gyártó a közösségi gazdasági ágazathoz sorolható. Az exportáló gyártó állítása szerint a viszonteladói árat az összes érintett országból származó behozatal átlag importárához kellett volna viszonyítani, nem pedig kizárólag a kínai behozatal importárához.

(43)

A viszonteladói ár szintje mindamellett csak járulékos elem, ahogy azt előzőleg az ideiglenes rendelet (106) preambulumbekezdése is megerősítette. A viszonteladói ár azt mutatta, hogy a közösségi gyártó áraival nem kínált alá kínai versenytársainak, így nem okozott kárt a közösségi gazdasági ágazat számára.

(44)

A közösségi gyártással és a közösségi gazdasági ágazattal kapcsolatos további megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (106) preambulumbekezdése megerősítésre kerül.

(45)

Egy egyesült államokbeli exportáló gyártó megjegyezte, hogy exportértékesítésének a vele kapcsolt viszonyban álló közösségi felhasználókra eső részét nem kell figyelembe venni a teljes közösségi fogyasztás megállapításánál, mivel ezen értékesítések nem „kereskedelmi piacra” történtek.

(46)

A felhasználás fogalma magában foglalja a közösség területére bármilyen forrásból érkező összbehozatalt, valamint a közösségi gazdasági ágazatnak az érintett termékre vonatkozó közösségi piacon történő összértékesítését. A Bizottság úgy találta, hogy el kell tekinteni attól a ténytől, hogy valamennyi behozatalnak közösségi kapcsolt vállalat a célállomása; mindez nem akadálya annak, hogy ezen értékesítéseket a teljes közösségi felhasználás kiszámításánál figyelembe vegyék. Az exportáló gyártó kérelme e tekintetben elutasításra került.

(47)

A közösségi felhasználásra vonatkozó bármely egyéb észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (107), (108) és (109) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(48)

A két egyesült államokbeli exportáló gyártó kérelmezte, hogy a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár összesítésénél tekintsenek el az Egyesült Államokból származó peroxidbehozataloktól. A két exportáló gyártó érvelése szerint az egyesült államokbeli importárak magasabbak voltak és a kínai vagy tajvani importáraktól különböző tendenciákat mutattak. Mindez véleményük szerint azt támasztaná alá, hogy az Egyesült Államokból exportált terméket más piaci feltételek mellett értékesítik. Az egyik exportáló gyártó továbbá azzal érvelt, hogy a közösségi kapcsolt felhasználójára eső értékesítéseit külön kellene kezelni, mivel ezek eltérő piacgazdasági feltételek mellett történtek és eltérő tendenciákat mutatnak. Az exportáló gyártó állítása szerint tehát az Egyesült Államokból származó, és független vevőnek értékesített behozatal volumene egyáltalán nem, vagy nem jelentős mértékben növekedett. Mindkét exportáló gyártó azt kérte, hogy az importárak az érintett országok szerinti bontásban kerüljenek nyilvánosságra.

(49)

Az árak tekintetében – az ideiglenes rendelet (112) preambulumbekezdésében megállapítottaknak megfelelően – a kínai, a tajvani és az egyesült államokbeli exportárak hasonló (csökkenő) tendenciát mutattak a figyelembe vett időszak alatt, és jelentős mértékben alatta maradtak a közösségi áraknak. Meg kell jegyezni, hogy az ideiglenes következtetések valós, ellenőrzött exportadatokon alapulnak, melyeket a vizsgálat során együttműködő exportáló gyártók szolgáltattak. Ezen adatokat tekinti a Bizottság a rendelkezésre álló információk közül a legmegbízhatóbb forrásnak. Az exportáló gyártó átlag importárra vonatkozó javaslatát ezért el kellett utasítani.

(50)

Az országok szerinti átlag importárak a következők. Az alábbi táblázatból az derül ki, hogy az érintett országokban hasonló, csökkenő tendenciát mutattak az importárak.

1.   táblázat

Átlag importárak az érintett országok szerint

(51)

A behozatal volumenét illetően megerősítésre kerültek az ideiglenes rendelet (111) preambulumbekezdésében megállapítottak, hogy az Egyesült Államokból származó export volumene az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésének értelmében jelentős volt és növekvő tendenciát mutatott. Az Egyesült Államokból származó kivitel szintén jelentős dömpingnek volt kitéve, és árában jelentős mértékben alatta maradt a közösségi áraknak. A két együttműködő exportáló gyártó mindegyik terméktípust az Egyesült Államokból exportálta, és KMPS-exportjának fele független vevőre irányult. Mindebből azt a következtetést vonta le a Bizottság, hogy az Egyesült Államokból exportált terméket ugyanazon értékesítési csatornákon keresztül és ugyanazon közösségi vevőknek értékesítették, mint a közösségi gazdasági ágazatban előállított, és a közösségi piacon értékesített terméket, valamint a többi érintett országból származó behozatalokat.

(52)

Mindamellett az összképen az sem változtatna, ha az érintett exportáló gyártóval kapcsolt viszonyban álló közösségi felhasználónak eladott KMPS-értékesítést kizárták volna a vizsgálatból. Az Egyesült Államokból származó kivitel piaci részesedése még mindig a de minimis küszöbérték felett lenne, további növekvő tendenciát mutatva. Hasonlóképpen az importárak továbbra is csökkenő tendenciát mutatnának.

(53)

A fenti megállapítások alapján a két exportáló gyártónak azon kérelmét, hogy a közösségi gazdasági ágazatban elszenvedett kár összesítésénél tekintsenek el az Egyesült Államokból származó behozataloktól, a Bizottság nem látta indokoltnak, ezért elutasította.

(54)

Egy importőr állítása szerint a tajvani beszállítójától származó behozatal mennyisége – a jelen vizsgálatban megállapítottnál hosszabb időszakot figyelembe véve – csökkent. Ez az importőr ugyanakkor nem szolgáltatott adatokat állításának igazolására, és nem tett hivatkozást az általa említett időszakra sem. Továbbá a közösségi intézmények régóta bevett gyakorlata szerint a tendenciák elemzésébe a vizsgálati időszakot és az azt megelőző három-négy évet vonják be; a tendenciák elemzésénél indokoltnak tartják ezen időszak megválasztását, és semmiféle objektív indok nem szól ezen gyakorlat megváltoztatása mellett. Az ideiglenes rendelet (114) preambulumbekezdésének 2. táblázata is azt mutatta, hogy a Tajvanból származó behozatalok csaknem 20 %-kal növekedtek a figyelembe vett időszak alatt, amely ezen időszak folyamán a piaci részesedésben is enyhe növekedést hozott (lásd az ideiglenes rendelet (115) preambulumbekezdést). Az importőr nem nevezett meg bármely egyéb okot, amely indokolná, hogy Tajvant az érintett többi országtól eltérően kezeljék, és a vizsgálat sem tárt fel bármely ezt alátámasztó okot. Az exportáló gyártó ezirányú kérelmét ezért elutasította a Bizottság.

(55)

Bármely további idevonatkozó észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (110)–(113) preambulumbekezdéseiben tett ténymegállapítások megerősítést nyernek.

(56)

A (31)–(34) preambulumbekezdések ténymegállapításai alapján a kínai exportáló gyártó dömpingelt exportértékesítését is figyelembe kellett venni Kína tekintetében a behozatal volumenének, a piaci részesedésnek és az árak elemzésénél, és ennek megfelelően az ideiglenes rendelet 2–4. táblázatainak ((114)–(116) preambulumbekezdések) adatait a következőképpen kellett kiigazítani:

2.   táblázat

Behozatal az érintett országokból

(57)

Az érintett országokból érkező behozatal 2003 és a vizsgálati időszak között 53 %-kal növekedett. Míg 2003-ban a behozatal 9 839 tonnát tett ki, a vizsgálati időszak alatt elérte a 15 065 tonnát. A behozatal növekedése különösen jelentős volt 2003 és 2004 között, mivel 38 %-os emelkedést mutatott.

3.   táblázat

Az érintett országok piaci részesedése

(58)

Az érintett országok piaci részesedése 2003 és a vizsgálati időszak között 25,3 %-ról 36,1 %-ra emelkedett, azaz 10,8 százalékponttal nőtt. A növekedése különösen jelentős volt 2003 és 2004 között, amikor is 7 százalékpontos emelkedést mutatott.

4.   táblázat

Az érintett behozatal árai

(59)

2003-tól a vizsgálati időszakig az érintett országokból érkező behozatalok ára 13 %-kal csökkent. Így a 2003-as 902 EUR tonnánkénti ár a vizsgálati időszak idejére 784 EUR-ra csökkent.

(60)

Bármely egyéb vonatkozó észrevétel hiányában az ideiglenes rendelet (114)–(119) preambulumbekezdéseiben szereplő ténymegállapítások és következtetések megerősítést nyernek.

(61)

A két egyesült államokbeli exportáló gyártó állítása szerint a közösségi gazdasági ágazat „ésszerű” haszonkulcsot ért el a vizsgálati időszak alatt, ezenfelül semmi esetre sem érte veszteség, így nem lehet azt a végkövetkeztetést levonni, hogy jelentős kár érte a vizsgálati időszak alatt. Az egyik egyesült államokbeli exportáló gyártó megjegyezte továbbá, hogy a 2003-ban elért magas haszonkulcsok is arra utalnak, hogy a közösségi gazdasági ágazatot nem érte jelentős kár.

(62)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a dömpingelt behozatal közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata során értékelni kell valamennyi, a közösségi gazdasági ágazat helyzetét befolyásolni képes tényezőt és mutatót. Ebből kifolyólag az egymástól elszigetelt tényezők egyike sem jelent önmagában döntő erejű bizonyítékot. A közösségi gazdasági ágazat helyzetének elemzését ennek megfelelően nem lehet kizárólag a közösségi gazdasági ágazat nyereségességére korlátozni, hanem az abban a cikkben szereplő valamennyi tényezőt be kell vonni az elemzésbe. Ezen túlmenően az ideiglenes rendelet (131) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően a nyereségesség 80 %-kal, azaz jelentősen visszaesett a figyelembe vett időszak alatt, ami a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének romlását eredményezte. A Bizottság megállapította, hogy ebben az összefüggésben nincs jelentősége annak, hogy a közösségi gazdasági ágazat ténylegesen veszteséges volt-e a vizsgálati időszak alatt. Az ideiglenes rendelet (169) preambulumbekezdésében meghatározott és alább a (154) preambulumbekezdésben megerősített megállapítások szerint a közösségi gazdasági ágazat a reális elvárások szerint 12 %-os haszonkulcsot érhetett volna el, amennyiben nem áll fenn dömpingelt behozatal, ami lényegesen magasabb a vizsgálati időszak alatt elért haszonkulcsnál.

(63)

Azon állítások tekintetében, miszerint a 2003-as évben elért magas haszonkulcs arra utal, hogy a közösségi gazdasági ágazatot nem érte jelentős kár, meg kell jegyezni, hogy amennyiben az említett évben elért haszonkulcstól el is tekintenénk, a tendencia továbbra is jelentősen negatív maradna. A nyereség 2004 és a vizsgálati időszak között csaknem 60 %-kal esett vissza. Mindez azonban nem változtatna azon az általános végkövetkeztetésen, hogy a közösségi gazdasági ágazatot a vizsgálati időszak alatt jelentős kárt érte.

(64)

Egy egyesült államokbeli exportáló gyártó állítása szerint a közösségi gazdasági ágazat jövedelmezőségében tapasztalt csökkenés a Laporte 2005-ös felvásárlásához köthető, melyet követően 830 millió EUR összeget írtak le az immateriális javak közül. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy az ideiglenes rendeletben foglaltak szerinti, nyereségességet érintő csökkenő tendencia a figyelembe vett időszak alatt nem változott és nem volt egy bizonyos évhez köthető. Ezenkívül a vizsgálat feltárta, hogy a Laporte felvásárlásának költségét a holdingtársaság fedezte és nem a Degussa Initiators Co. Ltd. Ez a tényező ezért nem gyakorolt hatást az ideiglenes rendeletben bemutatott jövedelmezőségi tendenciákra.

(65)

Végül az egyik egyesült államokbeli exportáló gyártó megjegyezte, hogy a kárelemzés a közösségi gazdasági ágazat helytelen elvárásain alapult, amely az iparágra jellemző haszonkulcs átlagán felüli értéket várt. Ezen érv tekintetében meg kell jegyezni, hogy amint az az ideiglenes rendelet (120)–(139) preambulumbekezdéseiből is kitűnik, a kárelemzés a figyelembe vett időszak alatt valamennyi kármutató változását figyelembe vette, és a közösségi gazdasági ágazatot ezen időszak alatt jellemző aktuális helyzetet elemezte, ami egy valós és ellenőrzött adatok alapján összeálló, objektív képet eredményezett. Más szóval a kárelemzésnek nem képezték alapját a közösségi elvárások, ennélfogva az érvet a Bizottság elutasította.

(66)

Egy felhasználó arra hivatkozott, hogy a közösségi piacon nem volt árcsökkenés, ám nem mutatott be bizonyítékot állításának alátámasztására. Mivel az érintett exportáló gyártók és a közösségi gazdasági ágazat által benyújtott és alátámasztott információk világosan mutatják, hogy a figyelembe vett időszak alatt az átlagos eladási ár csökkenő tendenciát mutatott, az állítást el kellett utasítani.

(67)

A közösségi gazdasági ágazat helyzetével kapcsolatos további megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (120)–(139) preambulumbekezdése megerősítésre kerül.

(68)

A dömpingelt behozatal hatásaival kapcsolatos további megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (141)–(143) preambulumbekezdésének ténymegállapításai megerősítést nyernek.

(69)

A két egyesült államokbeli exportáló gyártó megjegyezte, hogy a más országokból – különös tekintettel a Törökországból – származó behozatalok kárt okozhattak a közösségi gazdasági ágazatnak az egyesült államokbeli áraknál feltehetően kisebb áraikkal. Különösen hangsúlyozták, hogy ezen esetekben jelentős mennyiségű és dömpingelt árú behozatalokról volt szó, amelyek jelentős mértékben alatta maradtak a közösségi áraknak. A két exportáló gyártó állítása szerint a Törökországból származó behozatalok legalább olyan mértékben voltak károsak a közösségi gazdasági ágazat számára, mint az egyesült államokbeli behozatalok, ha nem nagyobb mértékben.

(70)

Elsőként utalni kell arra, hogy Törökországot a Bizottság nem vonta be a vizsgálatba, mivel nem talált bizonyítékot kárt okozó, törökországi dömpingre. Az eljárás kezdetén a Bizottság nem rendelkezett a panaszosok állítását cáfoló bizonyítékokkal. Másodsorban az a tény, hogy az Eurostat átlagárra vonatkozó kereskedelmi statisztikájában a törökországi kiviteli árak alacsonyabbnak tűnhetnek, mint az egyesült államokbeli árak, a két ország exportált teremékeinek összetételbeli különbségéből is adódhat. A rendelkezésre álló információkból az derül ki, hogy a KMPS az Egyesült Államok kivitelében jelentős részt tesz ki, miközben arra nézve nem talált bizonyítékot a Bizottság sem a vizsgálat kezdeti szakaszában, sem később, hogy a törökországi behozatalok termékösszetétele hasonló lenne. Ezért nem lehet messzemenő következtetést levonni az Eurostat átlagárak különbségére vonatkozó adataiból. Végezetül emlékeztetni kell arra, hogy az érintett exportáló gyártók sem szolgáltak erre vonatkozó bizonyítékkal.

(71)

A (48)–(55) preambulumbekezdésekben szereplő okokból kifolyólag a közösségi gazdasági ágazat helyzetének elemző vizsgálata a három érintett országból származó dömpingelt behozatal hatását összevontan kezeli. Ez alapján a Bizottság nem látta indokoltnak, hogy minden ország esetében külön-külön vizsgálja az okozati összefüggéseket. Az Egyesült Államokból és a Törökországból származó behozatalokra eltérő tendenciák érvényesek, még akkor is, ha az egyesült államokbeli behozatalokat külön kezelné a Bizottság. Míg a törökországi behozatal volumene jelentős mértékben (42 %-kal) csökkent a figyelembe vett időszak alatt, az Egyesült Államokból származó behozatal volumene és piaci részesedése nőtt. Az árakat tekintve sem az exportáló gyártó, sem más forrás nem támasztotta alá bizonyítékokkal a törökországi dömpingelt behozatal tényét. Hasonlóképpen az árak alákínálásával kapcsolatban a rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatják, hogy a Törökországból származó kivitelek termékösszetétele különbözött az egyesült államokbelitől, különös tekintettel arra a tényre, hogy a törökországi nem tartalmazott KMPS-t. Az Egyesült Államokból és a Törökországból származó kivitelek átlagárait összehasonlítva – amennyiben a KMPS-kivitelt nem vesszük figyelembe – az látható, hogy a törökországi árak magasabbak az egyesült államokbeli áraknál.

(72)

A fentiek alapján az ideiglenes rendelet (144)–(148) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(73)

Több érdekelt fél is megismételte, hogy egy közösségi gyártónak az érintett termék tekintetében a vele kapcsolt viszonyban álló kínai vállalattól származó behozatala dömpingelt volt, és mivel árban jelentősen alatta maradt a közösségi gazdasági ágazat eladási árainak, a közösségi piac árainak csökkenését okozta. Ezért bármely károsultságot ezen behozatalok következményének kell tekinteni, és ily módon a vállalat saját maga által előidézett kárnak.

(74)

A közösségi gazdasági ágazatnak a vele kapcsolt viszonyban álló kínai vállalattól származó behozatalai a közösségi fogyasztásnak csak kis részét (kevesebb mint 4 %-ot) képviselik, és a szóban forgó közösségi gyártók eladásának kevesebb mint 8 %-át teszik ki; a behozatalra kizárólag azon globális felhasználók megtartása érdekében volt szükség, akik ezek híján a kínai beszállítóktól dömpingelt áron szerezték volna be az érintett terméket. Az érdekelt felek egyike sem nyújtott be bizonyítékot vagy adott magyarázatot arra vonatkozóan, hogy ez a (közösségi, független vevőkre irányuló dömpingelt behozatallal összehasonlítva) viszonylag kis mennyiség miként válhatott a közösségi piac árait leszorító legfőbb tényezővé, így ezt az állítást vissza kell utasítani.

(75)

Az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy az ideiglenes rendelet 8. táblázatában bemutatott, a közösségi gazdasági ágazat beruházásaiban mutatkozó csökkenő tendencia nem a dömpingelt behozatal hatásának, hanem annak volt tulajdonítható, hogy egy közösségi gyártó növelte befektetési aktivitását a vele kapcsolt viszonyban álló kínai vállalatban.

(76)

Meg kell jegyezni, hogy a közösségi gazdasági ágazat magas, csaknem 30 %-os szabad kapacitással rendelkezett a vizsgálati időszak alatt. Ezen körülmények tükrében, és figyelembe véve azon tényt, miszerint a figyelembe vett időszak alatt megnövekedett dömpingelt behozatal fedezte a közösségi gazdasági ágazat piaci részesésének egy részét, megállapítható, hogy ésszerűtlen döntés lett volna megnövelni a közösségi piac termelési kapacitását. Az ideiglenes rendelet (129) preambulumbekezdésében megállapítottak szerint a beruházásokra a már meglévő termelési kapacitás fenntartása érdekében került sor. Mindez adott körülmények között a dömpingelt behozatal által okozott körülményeket figyelembe véve ésszerű üzleti döntésnek minősül. Ezért a Bizottság arra a megállapítása jutott, hogy a közösségi piacon megvalósított befektetések csökkenése nem állt összefüggésben az említett gyártó kínai piacon megvalósított beruházási tevékenységével, így nem azt mutatja, hogy az elszenvedett kárt a közösségi gazdasági ágazat idézte volna elő saját magának. Ennélfogva el kellett utasítani ezt az érvet.

(77)

Egy független importőr azt állította, hogy a termelés, a termelési kapacitás és a kapacitáskihasználtság visszaesése egy közösségi gyártónak egy kínai exportáló gyártóval való kapcsolatára vezethető vissza. Az importőr állítása szerint a kapcsolt kínai gyártó a kínai kapcsolt vállalata által előállított, alacsony árú perszulfáttal látja el a dél-ázsiai piacot, és ennek következtében a közösségi gyártó ezen régióba irányuló kivitele jelentősen lecsökkent, ami megmagyarázhatja a közösségi termelés volumenének csökkenését.

(78)

Meg kell jegyezni, hogy az ideiglenes rendelet (120) preambulumbekezdése 5. táblázatának értelmében a termelés volumenére, a kapacitásra és a kapacitáskihasználásra vonatkozó tendenciák a Közösségben értékesített termékek termelési volumenével állnak összefüggésben. Egy közösségi gyártó állítólagos exportvisszaesésének ebből kifolyólag nem volt hatása, ezért az importőr állítását el kellett utasítani.

(79)

Egy egyesült államokbeli exportáló gyártó megjegyezte, hogy az ideiglenes rendelet nem említi a termelési költség növekedését a közösségi gazdasági ágazatot ért kárt magyarázó okok között.

(80)

Ezt az állítást el kellett utasítani. A közösségi gazdasági ágazatban bekövetkezett egységenkénti költségnövekedés okát az ideiglenes rendelet (125) preambulumbekezdése tárgyalja. Ezek szerint azt a termelési volumen csökkenése eredményezte, amely a változatlan kapacitású dömpingelt behozataloknak tulajdonítható. Ennek eredményeként az egységre jutó gyári költségek alacsonyabb termelési volumen mellett megnövelték az egységenkénti költségeket. Mivel mindez közvetlen kapcsolatban áll a dömpingelt behozatallal, az érintett exportáló gyártó érveit el kellett utasítani.

(81)

Ugyanez az egyesült államokbeli exportáló gyártó azt is megjegyezte, hogy a 2003-as év jövedelmezőségének okait alaposabb elemezésnek kellett volna alávetni, és azokat az okozati elemzésénél is figyelembe kellett volna venni.

(82)

Az említett exportáló gyártó nem támasztotta alá magyarázattal vagy bizonyítékkal azon állítását, miszerint a 2003-as évben elért nyereségszint rácáfolna a dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár közti ok-okozati viszonyra. A (63) preambulumbekezdés foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a 2003-as évben elért haszonkulcs jelentheti-e azt, hogy a vizsgálati idő alatt a közösségi gazdasági ágazat nem szenvedett jelentős kárt.

(83)

A másik egyesült államokbeli exportáló gyártó állítása szerint a vizsgálati időszak alatt a közösségi gazdasági ágazatot ért költségnövekedés, és az ebből adódó nyereségességcsökkenés hátterében egy közösségi gyártó vállalatfelvásárlása, illetve e gyártó mérlegében az immateriális javakban bekövetkezett jelentős összegű leírás állt.

(84)

A nyereségességben mutatkozó csökkenő tendencia a (130) preambulumbekezdés 9. táblázata szerint mindazonáltal állandó, és nem köthető a figyelembe vett időszak egy kiemelt évéhez. Ezenfelül a vizsgálat kimutatta, hogy a felvásárlás költségeit nem a közösségi gyártó, hanem annak holdingtársasága fedezte. Ennélfogva el kellett utasítani ezt az állítást.

(85)

Egy felhasználó azt állította, hogy a közösségi gazdasági ágazat kapcsolt kínai gyártói az érintett terméket a közösségi piacon jóval a piaci ár feletti áron kínálták; ugyanakkor ezeknek a gyártók az árut más piacokon olyan áron értékesítették, amely alatta maradt még ezen harmadik országok piacain lévő versenytársaik árainak is. A felhasználó véleménye szerint az érintett gyártónak tudomása kellett hogy legyen arról, hogy az általa kínált árak elfogadhatatlanok lennének minden potenciális vevő számára; ezért feltételezése szerint a közösségi gazdasági ágazat az ezen vevőhöz fűződő kapcsolata arra irányult, hogy visszatartsa a termék egyes közösségi vevőknek történő értékesítését. Mindebből következik, hogy a közösségi piacon az értékesítés volumenében és a piaci részesedésben tapasztalható visszaesés ezen versenyellenes magatartásra vezethető vissza, nem pedig a dömpingelt behozatalokra.

(86)

A vizsgálat megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatt kizárólag egy fent említett gyártó exportált az érintett termékből a Közösségbe. Így a másik gyártó tekintetében az érvek irrelevánsnak bizonyultak, és elutasításra kerültek.

(87)

A kínai gyártó a vizsgálati időszak alatt ténylegesen exportált az érintett termékből (lásd (74) preambulumbekezdés). A Bizottság mindazonáltal úgy találta, hogy a vállalat üzleti döntéseit az érintett közösségi gyártótól teljesen függetlenül hozta, és főképp nem történt egyeztetés a közösségi piaci árstratégiában. Az érintett felhasználó nem nyújtott bizonyítékot azon állításainak alátámasztására, miszerint a közösségi gazdasági ágazat tehető felelőssé a kínai, kapcsolt exportáló gyártó üzleti döntéseiért. Ezért a rendelkezésre álló információk alapján állítása elutasításra került.

(88)

Azt is meg kell jegyezni, hogy a felhasználó által benyújtott, árra vonatkozó bizonyítékok elmondáson alapultak, és ellenőrzésükre azért sem kerülhetett sor, mivel azokat a felhasználó az eljárás kései szakaszában, a megadott határidőn túl nyújtotta be. Ezenfelül a bemutatott árajánlatok csak tárgyalási alapul szolgáló, nem végső ajánlatok voltak. Másrészt pedig nem a vizsgálati időszakra vonatkoztak. Ezenfelül a közösségi gazdasági ágazat valós, ellenőrzött átlag eladási ára jóval a bemutatott ajánlati ár alatt volt. Ennélfogva az ideiglenes rendelet (117)–(119) preambulumbekezdéseivel összhangban meg kell állapítani, hogy az átlagos alákínálási különbözet jelentős volt. A dömpingelt behozatalok a közösségi piacon leszorították az árakat; e körülményből adódóan a „piaci ár” egyenlőtlen versenyfeltételeken nyugszik, következésképpen nem használható viszonyítási alapul. Mindenesetre ettől el lehet tekinteni, mivel az alaprendelet 1. cikkének (2) bekezdése a dömping meghatározásakor nem tartalmaz hivatkozást „ésszerű”, ill. „piaci árra” vonatkozóan.

(89)

Az exportáló gyártó harmadik piacokra vonatkozó árainak tekintetében a benyújtott bizonyíték elmondáson alapult, és ellenőrzésére nem volt lehetőség. Továbbá ezen árak nem hozhatók kapcsolatba a közösségi piac helyzetével, ennélfogva nem kell tekintetbe venni őket az okozati elemzés során. Ezen piacok eltérő piaci helyzetét illetően nem állt rendelkezésre bizonyíték vagy információ. A Bizottság megállapítása szerint a benyújtott bizonyítékok alapján nem lehetett egyértelmű következtetést levonni a különböző piacokon kért árak összehasonlíthatóságára vonatkozóan. Hasonlóképpen azon feltételeket, amelyek Kínában (ahonnan egy közösségi gyártó kapcsolt vállalata származik) a gyártásban és az árképzésben szerepet játszanak, nem lehet összehasonlítani a közösségi piacon meglévőkkel; mindez esetlegesen indokolhatja a különböző árakat. Ennélfogva el kellett utasítani ezt az állítást.

(90)

Ezzel szemben egy egyesült államokbeli exportáló gyártó azt állította, hogy az árak leszorításában a közösségi gazdasági ágazat árpolitikája felelős, amely arra irányult, hogy a közösségi piacon lévő versenytársainak árainak alulkínáljon. Az exportáló gyártó számos példát hozott azon állításának igazolására, hogy árait csökkentenie kellett annak érdekében, hogy a közösségi gazdasági ágazat árszintjét megközelítse.

(91)

A benyújtott bizonyítékok elmondáson alapultak, és nem lehetett általános következtetést levonni belőlük. A (85) és a (89) preambulumbekezdések az állítás ellenkezőjét alátámasztó példákat tartalmaznak. Miközben a bizonyítékokból egyértelműen látszik, hogy a közösségi piacot éles verseny jellemzi, a rendelkezésre álló információk alapján nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a közösségi gazdasági ágazat leszorította az árakat a közösségi piacon, így ezt az állítást el kellett utasítani.

(92)

Egy importőr azt állította, hogy a közösségi gazdasági ágazat eladásában jelentkező visszaesés a világpiac helyzetére vezethető vissza, amelyet a nemzetközi felvásárlók összpontosított vásárlói stratégiája jellemez. Az említett beszállító mindazonáltal nem tudta bizonyítani, hogy ezen stratégiai váltás milyen hatással lehet a közösségi gazdasági ágazatot érintő felhasználására, illetve a dömpingelt behozatalok és az elszenvedett jelentős kár közti ok-okozati viszonyra, így el kellett utasítani ezt az állítást.

(93)

Egy kínai exportáló gyártó véleménye szerint figyelembe kellett volna venni azt is, hogy a közösségi gazdasági ágazat költségnövekedésének köszönhető-e a közösségi gazdasági ágazatot ért jelentős kár.

(94)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdése nem tartalmaz kimutatást a figyelembe vett időszak alatti egységenkénti költség alakulásáról, és a közösségi gazdasági ágazat helyzetének értékelésekor sem tér ki rá módszeres részletességgel. Másrészt a jelentős kár elemzésekor az eladási árakat és a jövedelmezőséget módszeresen taglalja, ami az előállítási költségek figyelembevételére utal. Mindenesetre az ideiglenes rendelet (125) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az egységenkénti költséget az ideiglenes megállapításoknál figyelembe vették.

(95)

Az ideiglenes rendelet (125) preambulumbekezdése kifejti, hogy a közösségi gazdasági ágazat egységenkénti költségei 5 %-kal növekedtek a termelési volumen – változatlan kapacitás melletti – csökkenése folytán. A termelési volumen az értékesítésben és a piaci részesedésben jelentkező visszaesés következtében csökkent, ami a dömpingelt behozatalok árleszorító hatásának tudható be. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben a közösségi gazdasági ágazat megnövekedett költségei hatással is voltak a közösségi gazdasági ágazat negatív fejlődésére, ezen hatás csak korlátozott mértékű volt.

(96)

Következésképpen megállapítás nyert, hogy a közösségi gazdasági ágazatot ért jelentős kárt az érintett termék dömpingelt behozatala okozta, amelyet – ahogy azt az ideiglenes rendelet (137) preambulumbekezdése is említi – valamennyi kármutató negatív tendenciája kísért. Amennyiben a közösségi gazdasági ágazat negatív fejlődésére hatással is volt az egyéb harmadik országokból – különös tekintettel a Törökországból – származó nem dömpingelt behozatal, a közösségi gazdasági ágazat kínai beruházásai és egyéb tevékenységei, egy harmadik vállalat felvásárlásának költségei, az egységenkénti költség növekedése, a közösségi gazdasági ágazat feltételezetten nem hatékony működése és versenyellenes magatartása, valamint a világpiac helyzete, ez a hatás csak korlátozott mértékben volt jelen.

(97)

Tekintettel a fenti elemzésre, amely a közösségi gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló valamennyi ismert tényező hatását megfelelő módon szétválasztotta és elkülönítette a dömpingelt behozatal okozta káros hatásoktól, megerősítést nyer, hogy ezen egyéb tényezők nem mondanak ellent azon ténynek, hogy a megállapított kár a dömpingelt behozatalnak tudható be.

(98)

A fenti megállapításokból az következik, hogy az Egyesült Államokból, Kínából és Tajvanról származó perszulfátok dömpingelt behozatala jelentős kárt okozott az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdése értelmében.

(99)

Egyéb vonatkozó megjegyzés hiányában az ideiglenes rendelet (140)–(153) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(100)

Egy felhasználó, amely nem töltött ki kérdőívet, azonban az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően megjegyzéseket nyújtott be, azt állította, hogy a közösségi gazdasági ágazat jelenleg áll helyre a dömpingelt behozatal hatását követően, és a vizsgálati időszakot, illetve az ideiglenes intézkedések bevezetését megelőzően a perszulfátok árai növekedtek. Így nincs szükség arra, hogy a közösségi gazdasági ágazat helyzetének javítására a Bizottság dömpingellenes intézkedéseket vezessen be.

(101)

Ez a felhasználó kétségbe vonta az ideiglenes rendelet (158) preambulumbekezdésének következtetését is, nevezetesen azt, hogy a dömpingellenes vámok kivetése a közösségi gazdasági ágazat számára lehetőséget nyújtana többek között piaci részesedésének visszaszerzésére, és ezáltal jobb méretgazdaságosság elérését tenné lehetővé számára. Az állítások szerint a közösségi gazdasági ágazat – a piaci részesedésére vonatkozó ténymegállapítások alapján – mind a Közösségen belül, mind azon kívül a legnagyobb gazdasági tényező, így nincs tér a méretgazdaságosság növelésére. Ugyanez a felhasználó kétségbe vonta, hogy a közösségi gazdasági ágazat a Közösség területén található termelési létesítményeit fejleszteni kívánja, és azt állította, hogy az ideiglenes rendelet (158) preambulumbekezdése e tekintetben csak elképzeléseket tartalmaz.

(102)

Ugyanez a felhasználó azon a véleményen volt, hogy az ideiglenes rendelet (158) preambulumbekezdésével ellentétben a dömpingellenes intézkedések nem eredményeznék a tisztességes verseny helyreállítását. A dömpingellenes intézkedések meglátása szerint éppen hogy megerősítenék a közösségi gazdasági ágazat eddig is meglévő erőfölényét, ezzel csökkentve a versenyt a közösségi piacon.

(103)

Ami a közösségi gazdasági ágazatban visszaállt egyensúlyt illeti, meg kell jegyezni, hogy azon információk, melyeket a felhasználó ennek alátámasztására nyújtott be, puszta elmondáson alapultak és a vizsgálati időszak utáni helyzetre vonatkoztak. Kivizsgálásukra azért nem kerülhetett sor, mert a vizsgálat igen kései szakaszában, – már az ideiglenes intézkedések bevezetését követően – nyújtották be őket. A benyújtott bizonyítékot ebből következően elégtelennek kell tekinteni. Meg kell jegyezni, hogy a dömpingellenes vizsgálat alatti időszakban a piaci változás, különösképpen az árnövekedés, nem ritka jelenség. Az árnövekedés valójában a dömpingellenes intézkedések egyik várt következménye, ahogy azt a (126) preambulumbekezdés is megemlíti. Ezen túlmenően az esetleges árnövekedésnek egyéb okai is lehetnek, például a költségnövekedés. Az alaprendeletben ismertetett feltételek teljesülése esetén önmagában az árnövekedés nem tekintendő olyan oknak, mely visszatarthatná a végleges intézkedések bevezetését. Ennélfogva el kellett utasítani ezt az érvet.

(104)

A közösségi gazdasági ágazat méretgazdaságosságra irányuló képességének tekintetében a benyújtott bizonyítékok szintén elégtelennek bizonyultak. Emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi gazdasági ágazat szereplőinek a kérdőívekre adott válaszai alapján megerősítést nyert, hogy a termelés volumene – változatlan kapacitás mellett – csökkent, ami az egységenkénti költségek növekedését vonta maga után. A termelési volumen növekedése valóban segíthet a méretgazdaságosság tekintetében, legalábbis annak érdekében, hogy újra elérhessék a dömpingelt behozatalt megelőző egységenkénti költségszintet. A közösségi gazdasági ágazat Közösségen belüli vagy kívüli piaci részesedésének ezen összefüggésben nem kell figyelmet szentelni.

(105)

Azon állítások tekintetében, miszerint a közösségi gazdasági ágazat a Közösség területén található termelési létesítményeit még javuló pénzügyi helyzet mellett sem kívánja fejleszteni, a felhasználó megjegyezte, hogy ezt a következtetést lehet levonni abból is, ha figyelembe vesszük, miként reagált a közösségi gazdasági ágazat 1995-ben (lásd a (10) preambulumbekezdésben) a 2961/95/EK rendeletet követően, mely a Kínából származó peroxodiszulfát-behozatalra végleges dömpingellenes vámot vetett ki. A felhasználó vélekedése szerint feltételezhető, hogy a közösségi gazdasági ágazatban nem voltak termelési létesítményekre irányuló beruházások a dömpingellenes intézkedések hatálybalépését követően sem, másrészt a közösségi gazdasági ágazat nem szenvedett kárt a vizsgálati időszak alatt.

(106)

Meg kell jegyezni, hogy az érintett felhasználó e tekintetben nem nyújtott be bizonyítékot állításainak igazolására. Nem tudott információval szolgálni annak alátámasztására sem, hogy 1995-ben a végleges dömpingellenes vám kivetését követően a beruházások terén hiány mutatkozott, illetve hogy összefüggés állna fenn az ezen beruházások terén mutatkozó hiány és a jelen vizsgálatban megállapított, a vizsgálati időszak alatt jelentkező kár között. Másrészt már az ideiglenes rendelet (140)–(153) preambulumbekezdései is kiemelik, majd alább a (68)–(99) preambulumbekezdések meg is erősítik, hogy a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárt valóban az érintett országokból származó dömpingelt behozatal okozta. A (75)–(76) preambulumbekezdésekben megállapított következtetések alapján indokoltnak látszik az a feltételezés, hogy a közösségi gazdasági ágazat elkötelezett a közösségi piac mellett, és – amennyiben ezt a közösségi piac helyzete lehetővé teszi – beruházási tevékenysége folytatódni fog. A felhozott érvek nem tudták cáfolni az említett végkövetkeztetéseket, így az állításokat e tekintetben el kellett utasítani.

(107)

Végül a közösségi piacon meglévő verseny helyzetét illetően normál körülmények között a dömpingellenes intézkedések következtében helyre kell állnia a közösségi gazdasági ágazat közösségi piacokon történő eladásai és az érintett országokból származó behozatalok közti egyensúlynak, mivel ezen intézkedések a dömping gyakorlatának ellensúlyozására irányulnak. A közösségi gazdasági ágazat feltételezett erőfölényét ért állítások tekintetében a (124)–(130) preambulumbekezdések rámutatnak arra, hogy semmi sem utalt a Szerződés 82. cikkének megsértésére, így a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a Közösségben tisztességes verseny állt fenn. Az érintett felhasználó érve ezért elutasításra került.

(108)

Az erre vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (157)–(160) preambulumbekezdéseiben szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(109)

A ideiglenes nyilvánosságra hozatalról értesülve egy együttműködő importőr megjegyezte, hogy az ideiglenes rendelet (163) preambulumbekezdésének következtetéseivel ellentétben a dömpingellenes vámok jelentős hatással lennének összjövedelmezőségére, és akár a vállalat bezárásához is vezethetnének.

(110)

Az importőr mindazonáltal nem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amely ellentmondott volna az ideiglenes következtetéseknek, így azok megerősítésre kerülnek.

(111)

Bármely egyéb vonatkozó megjegyzés hiányában az ideiglenes rendelet (161)–(164) preambulumbekezdései megerősítést nyernek.

(112)

A (6) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a Bizottság az egyik egyesült államokbeli exportáló gyártó kapcsolt felhasználójának lehetőséget biztosított arra, hogy kérdőívet töltsön ki. Ugyan a felhasználó nem működött közre a vizsgálat eddigi menetében, az eljárásba való bevonását az indokolta, hogy a dömpingellenes intézkedések jelentős hatással voltak jövedelmezőségére. Megállapításra került ezen felül, hogy a dömpingellenes vám jelentős hatást gyakorolna a felhasználó jövedelmezőségére.

(113)

A szóban forgó felhasználó a KMPS-t az egyesült államokbeli kapcsolt beszállítójától szerezte be, abból fertőtlenítőszert állított elő, amelyet a mezőgazdasági termelők mezőgazdasági üzemekben vírusok, így pl. madárinfluenza elleni védekezésre használtak.

(114)

A fent említett felhasználó által benyújtott információk igazolása során fény derült arra, hogy a vállalat magas haszonkulcsot ért el a közösségi piacon. Ugyan az állítások szerint a KMPS előállítása a felhasználó termelési költségeinek jelentős részt adta, a vállalat jövedelmezőségére legfeljebb 0,2 %-os, azaz jelentéktelen hatást fejtett ki. Figyelembe véve a vállalat magas haszonkulcsát, az a végkövetkeztetés született, hogy költségnövekedését könnyűszerrel ki tudta volna egyenlíteni. Tekintettel arra, hogy a közösségi piacon nincs jelentős verseny ezen terméket illetően, a vállalat minden valószínűség szerint könnyűszerrel a felhasználókra tudná hárítani a költségeinek növekedéséből adódó többletterhet.

(115)

A felhasználó megjegyezte továbbá, hogy bár magas haszonkulcsot ért el a közösségi piacon, a terméket harmadik országok piacán is értékesíti. A beszámoló összeállításakor az elszámolóárak kiszűrésével valamennyi ilyen esemény eredményszámláját egységesítik, ezáltal összességében negatív haszonkulcsot kapnak. A jelenlegi elemzés során azonban kizárólag az érintett termékhez kapcsolódó, illetve a közösségi piacra vonatkozó adatokat lehet figyelembe venni. A harmadik piacokra történő értékesítések árai és költségei tekintetében, valamint az összevont beszámoló elkészítésének részleteit illetően nem állt rendelkezésre információ, így ezek megvizsgálására nem kerülhetett sor. Ennélfogva el kellett utasítani ezt az érvet.

(116)

A másik együttműködő közösségi felhasználó saját bevallása szerint a perszulfátok APS-típusa tekintetében a legnagyobb közösségi felhasználónak számít, és 3,5 %-át képviseli a teljes közösségi felhasználásnak. Érvelése szerint bárminemű, akár a legcsekélyebb költségnövekedés is jelentős hatással lenne pénzügyi helyzetére. Az említett felhasználó a dömpingellenes vámot ugyan csak 0,2 %-ra becsülte, az érintett termék nagy mennyiségére való tekintettel azonban úgy vélte, a közösségi érdek elemzésénél a kifizetendő vámok teljes összegét kellene tekintetbe venni.

(117)

Ez a felhasználó gumiszálakat állít elő a rétegzett papíripar számára történő viszonteladásra. Emellett víztisztításra alkalmas termékeket is gyárt. Ellenvetése szerint növekvő költségeit az ázsiai behozatalok alacsony ára miatt nem tudta a felhasználókra hárítani. Azt is megemlítette, hogy a papíripar jelentős problémákkal küzd, és egyre inkább visszaszorul, elsősorban az elektronikus média térhódításának köszönhetően. Ezért a gumiszálak iránti kereslet is csökken. A felhasználó azt állította, hogy a haszonkulcs már eddig is olyan alacsony volt, hogy megközelítette a nullszaldós szintet.

(118)

Az érintett felhasználó nem töltött ki kérdőívet, de számos információt közölt az értékesítésre és a jövedelmezőségre vonatkozóan. Ezen információk arra utalnak, hogy a felhasználó jövedelmezőségében az érintett termék üzleti szegmensének tekintetében maximum csak 0,03 %-os változás következne be. A megállapítások szerint ez a minimálisnak mondható hatás nem olyan jelentőségű, hogy az ebben a jellegzetesen továbbfeldolgozásra szakosodott iparágban a termelés áthelyezését vagy munkahelyek megszűnését vonná maga után.

(119)

Ebből kifolyólag a felhasználónak a közösségi érdekre vonatkozóan tett állításainak egyikét sem lehetett megerősíteni a vizsgálat során. Mindenesetre megállapításra került, hogy a dömpingellenes intézkedések hatására a közösségi árak szintje általánosságban növekedne. Ezenfelül nem volt sem arra mutató jel, sem az érintett felhasználók által benyújtott arra utaló bizonyíték, hogy a harmadik országokból származó továbbfeldolgozott termékek árai jelentősen alatta maradnának a közösségi felhasználók árainak. Ennélfogva el kellett utasítani ezt az érvet.

(120)

Ezen túlmenően, ahogy azt az érintett felhasználó is megerősítette, azon problémák, amelyekkel a papíripari ágazatnak meg kell küzdenie, nem köthetők a dömpingellenes vámokhoz; így az sem állítható teljes biztonsággal, hogy olyan tényezők, mint a – felhasználók költségeire nézve elhanyagolható jelentőséggel bíró – dömpingellenes vámok vagy a csökkenő piaccal rendelkező papíripari ágazat okozhatja-e gazdasági ágazat hanyatlását. Ezért megállapítható, hogy a dömpingellenes vámok kivetésének nem lenne jelentős káros hatása a továbbfeldolgozó ágazatra.

(121)

Ezek alapján az ideiglenes rendelet (165) és (166) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(122)

A másik közösségi gyártó azt állította, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem képes a közösségi piac igényeinek teljesítésére megfelelő mennyiségű rendelkezésre álló kapacitás hiányában. Továbbá kiemelte, hogy egyéb országok, így pl. Törökország vagy Japán beszerzési forrásai nem jelentenek valós alternatívát, mivel ezen országokban Kínához viszonyítva elenyésző a termelés volumene, ezenfelül Japán esetében a készletek csaknem kizárólag a belső piacon kerülnek értékesítésre.

(123)

A fent említett felhasználó állításait nem támasztotta alá bizonyítékokkal. Továbbá valós, ellenőrzött adatok alapján úgy tűnik, a közösségi termelés kapacitása gyakorlatilag megegyezik a közösségi piac keresletével. Meg kell említeni továbbá, hogy a dömpingellenes vámok nem arra irányulnak, hogy ne érkezzen harmadik országokból származó behozatal a közösségi piacra, hanem arra, hogy egyenlő feltételeket teremtsenek a piacon. Ennélfogva el kellett utasítani ezt az érvet.

(124)

A két egyesült államokbeli exportáló gyártó, valamint egy felhasználó feltételezése szerint a végleges dömpingellenes vám kivetése tovább erősítené a közösségi gazdasági ágazat már eddig is meglévő erőfölényét, mivel általa a két közösségi gyártó nem lenne kitéve tényleges versenynek.

(125)

A felhasználó véleménye szerint az intézkedések torzító jellegét bizonyítja, hogy az ideiglenes rendelet bevezetését követően azon beszállítók, amelyekre az intézkedések hatálya nem terjedt ki, növelték áraikat. Az állítás szerint az árnövekedés kizárólag a dömpingellenes vám kivetésének volt köszönhető, és mással nem indokolható.

(126)

Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy a dömpingellenes vám várható hatása az, hogy a közösségi piacon növekedni fognak az árak, ellensúlyozva azt az árakban tapasztalható nyomást, melyet a dömpingelt behozatal okozott a közösségi gazdasági ágazatra számára. Meg kell jegyezni, hogy nem dömpingelt behozatal dömpingelt behozatallal áll versenyben, és az árak tekintetében ugyanazon nyomásnak lehet kitéve. Ezért nem ritka, hogy egy exportáló gyártó de minimis dömpingkülönbözettel növeli árait a dömpingellenes vám kivetésére való tekintettel. Ezen magatartás nem feltétlenül a piac torzulásának jele, így az erre vonatkozó állítások elutasításra kerültek.

(127)

A felhasználó azt állapította meg továbbá, hogy a két közösségi gyártó között szoros kapcsolat állt fenn. Ezt jelzi, hogy a két gyártó ugyanazon termelőüzemen osztozott, és az egyik közösségi gyártó a termelési folyamatokhoz szükséges energiával látta el a másikat. Emellett több érdekelt fél is állította, hogy a két közösségi gyártó bevett versenyellenes gyakorlat szerint befolyásolja a közösségi piaci árakat.

(128)

A vizsgálat mindazonáltal nem erősítette meg ezen állításokat. Nem tárt fel olyan bizonyítékot, amely a közösségi gazdasági ágazat versenyellenes magatartására, pl. feltételezett erőfölénnyel való visszaélésre utalna. A két közösségi gyártó feltételezett kapcsolata tekintetében a vizsgálat kimutatta, hogy üzleti döntéseiket egymástól függetlenül hozták, és irányításuk teljesen elkülönül egymástól. Megállapításra került továbbá, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem tett szert szokatlanul magas nyereségre, hanem épp ellenkezőképpen, súlyos veszteséget könyvelhetett el a jövedelmezőség terén. A (85)–(91) preambulumbekezdéseknek megfelelően a közösségi piacon a peroszulfát beszállítói közt verseny volt, és egyeztetések folytak a felhasználókkal az árakra vonatkozóan.

(129)

Ezen túlmenően, ahogy azt a (107) preambulumbekezdés is említi, a dömpingellenes intézkedéseknek helyre kellene állítaniuk a közösségi gazdasági ágazat közösségi piacokon történő eladásai és az érintett országokból származó közösségi piaci behozatal közti egyensúlyt. A vámoknak valójában az a legfőbb célja, hogy az importárak olyan szintre emelkedjenek, amelyen a közösségi gazdasági ágazat rendes nyereségre tehet szert. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a lehetséges törökországi, japán vagy indiai beszerzési források mellett létezik egy kínai exportáló gyártó is, amelynek tekintetében a dömpingkülönbözet a minimális küszöbérték alatt van, így ezen behozatalok dömpingellenes vám megfizetése nélkül kerülnek a közösségi piacra.

(130)

A fent említettekre való tekintettel az érintett felek állításai elutasításra kerültek.

(131)

Egy egyesült államokbeli exportáló gyártó és két együttműködő felhasználó azt állította, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése felgyorsítaná a továbbfeldolgozó iparban a termelés áthelyezésének folyamatát.

(132)

Az egyesült államokbeli exportáló gyártó megállapítása szerint a feldolgozóipar-ág termelési költségeinek nagy hányada esik a KMPS-re, ennélfogva bármilyen mértékű dömpingellenes vám jelentős hatással lenne ezen ágazat jövedelmezőségére.

(133)

Az egyik felhasználó állítása szerint a feldolgozóipar-ágban foglalkoztatottak száma lényegesen magasabb volt, mint a perszulfátokra irányuló közösségi gazdasági ágazatban foglalkoztatottaké, aminek következtében még több munkahely kerülhet veszélybe.

(134)

A fenti (112)–(121) preambulumbekezdések megállapításai szerint a dömpingellenes intézkedéseknek a feldolgozóipar-ág termelési költségeire tett hatásától el lehet tekinteni. A megállapítás mindegyik terméktípusra, így a KMPS-re is érvényes. Ezen okból kifolyólag nem lehetett igazolni, hogy a dömpingellenes vámok a feldolgozóipar-ág harmadik országokba történő kiszervezését vonnák maguk után. Meg kell jegyezni, hogy a feldolgozóipar-ágban kínált munkahelyek számát nem lehet közvetlen módon összehasonlítani a perszulfátokra irányuló közösségi gazdasági ágazatban foglalkoztatottak számával. Az érintett felhasználó például nem nyújtott be semmiféle arra vonatkozó utalást vagy bizonyítékot, hogy a feldolgozóipar-ágban a foglalkoztatottak száma milyen arányban köthető az érintett termékhez, és milyen mértékben érintheti őket a dömpingellenes intézkedések bevezetése.

(135)

Ezek alapján az állítást el kellett utasítani.

(136)

Egy felhasználó állítása szerint a jelenlegi vizsgálati időszak alatt a közösségi gazdasági ágazatot ért jelentős kár arra utal, hogy az 1995-ös peroxodiszulfátokra bevezetett dömpingellenes intézkedések nem voltak hatékonyak. Ezért nem áll a Közösség érdekében, hogy újbóli dömpingellenes intézkedések kerüljenek bevezetésre hasonló termékcsoportra, melynek pozitív hatása várhatóan szintúgy elmaradna. Különösen nem áll a Közösség érdekében olyan intézkedések bevezetése sem, amely nincs jótékony hatással a közösségi gazdasági ágazatra, azonban ártalmas a feldolgozóipar-ágra.

(137)

Meg kell jegyezni mindenekelőtt, hogy azon dömpingellenes intézkedések, amelyekre a felhasználó hivatkozik, 2002-ig voltak hatályban (8), miután a közösségi gazdasági ágazat az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésével összhangban visszavonta a hatályvesztés felülvizsgálati kérelmét. Megállapításra került, hogy a vizsgálat folytatása nem volt közösségi érdek. A közösségi gazdasági ágazat nem volt érdeket a vizsgálat folyatásában, így feltételezhető, hogy nem érte kár, és az intézkedések valóban hatásosak voltak.

(138)

Másodsorban a jelen vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárt azon dömpingelt behozatalok okozták, amelyek a fent említett eljárás befejezése után érkeztek. Ezért azt a következtetést vonta le a Bizottság, hogy a felhasználó feltételezései a dömpingellenes intézkedések hatékonyságát illetően helytelenek voltak, így azok elutasításra kerültek.

(139)

A jelenlegi vizsgálat igazolta továbbá az ideiglenes rendelet (157)–(160) preambulumbekezdéseinek következtetéseit, miszerint a végleges dömpingellenes intézkedések meghozatala a közösségi gazdasági ágazat érdeke volt, amely a nyereség lehetőséget és pénzügyi helyzetének javítását várta tőlük. Másrészt a fenti következtetések szerint a dömpingellenes intézkedések felhasználókra és importőrökre tett hatása feltételezhetően elhanyagolható.

(140)

A fenti érvet ezért el kellett utasítani.

(141)

Egy egyesült államokbeli exportáló gyártó állítása szerint a továbbiakban nincs biztosítva a fertőtlenítőszer-ellátottság madárinfluenza esetekben, mivel közösségi kapcsolt gyártója valószínűleg leállítja gyártását a Közösségben. Mivel ez esetben a terméket a Közösségen kívülről kellene beszerezni, ez megnövelné a beszállítói láncot, s ezzel a közösség csak lassabban tudna reagálni a betegség kitörésére.

(142)

E tekintetben utalni kell a (112)–(120) preambulumbekezdések ténymegállapításaira, amelyek azt mutatják, hogy a dömpingellenes vámok pénzügyi következményeinek nem tulajdonítanak nagy jelentőséget, valamint hogy nem valószínű, hogy a feldolgozóipar-ágban a termelési üzemeket a dömpingellenes intézkedések hatására helyeznék át, sokkal inkább valószínű, hogy erre az összesített negatív üzleti eredmények miatt kerülne sor.

(143)

Az is megállapításra került, hogy nem kizárólag az említett vállalat által előállított fertőtlenítőszer használható fertőtlenítésre, és nagy mennyiségű termék állna rendelkezésre a Közösségben akkor is, ha a nevezett vállalat leállítaná termelését.

(144)

Ezért az erre vonatkozó állításokat el kellett utasítani.

(145)

A fenti megállapításokra való tekintettel az ideiglenes rendelet (167) preambulumbekezdésének következtetései megállapítást nyertek; ennek értelmében nincsenek olyan kényszerítő erővel bíró okok, amelyek arra utalnának, hogy a dömpingellenes intézkedések meghozatala nem közösségi érdek.

(146)

Több érdekelt fél kétségbe vonta az ideiglenes megállapítást, miszerint egy gazdasági ágazat hasonló típusú szektora esetében normál versenykörülmények mellett az adózás előtti, ésszerű haszonkulcs elérhetné a 12 %-ot is.

(147)

Egy egyesült államokbeli exportáló gyártó azt állította, hogy a perszulfát alapvető vegyipari termék, és hogy a közösségi intézményekben működő gyakorlat szerint a kár megszüntetéséhez szükséges mérték megállapításánál a 5–8 % tekinthető elfogadhatónak. Ez az exportáló gyártó azt is állította, hogy az előző, hasonló terméket érintő vizsgálat e célból 5 %-os haszonkulcsot állapított meg, és ajánlatos lenne a jelen vizsgálat esetében is ezt a kulcsot alkalmazni.

(148)

Ugyanez az exportáló gyártó megjegyezte, hogy normál versenykörülmények mellett nem lehet 12 %-os haszonkulcsot elérni, így az túlságosan magas. Ennek értelmében kérte, hogy azt ne vegyék tekintetbe. Az exportáló gyártó egy közösségi gyártó 5,1 %-os nyilvános jövedelmezőségi adataival támasztotta alá állításait.

(149)

Kérelmezte, hogy olyan haszonkulcsot vegyenek figyelembe, amely biztosítja a közösségi gazdasági ágazat fenntarthatóságát, illetve amely elfogadható tőkemegtérülést biztosít.

(150)

Először is megállapításra került, hogy a (149) preambulumbekezdésben megemlített kritériumot nem kell figyelembe venni a kár megszüntetéséhez szükséges mérték megállapításánál. A közösségi intézményeknek ezen mérték megállapításakor valóban azt kell megítélniük, hogy a közösségi gazdasági ágazat milyen magas haszonkulcsot érne el dömpingelt behozatalok hiányában hasonló áruk közösségi piacon történő értékesítésére nézve. E tekintetben az általános megállapítás szerint a figyelembe vett időszak kezdetén meglévő haszonkulcs az a haszonkulcs, amelyet dömpingelt behozatalok nélkül el lehet érni. Utalni kell arra, hogy az egyik egyesült államokbeli exportáló gyártó állításával ellentétben a közösségi intézményeknél nem bevett gyakorlat, hogy hasonló gazdasági ágazatok esetében ugyanazt a jövedelmezőségi szintet vegyék alapul. A közösségi gazdasági ágazat számára még kárt nem okozó ár megállapítására szolgáló haszonkulcs valós, ellenőrzött adatokon alapul, melyeket minden vizsgálat során külön állapítanak meg, így azok az egyes esetekre vonatkoznak.

(151)

A fent említett okokból kifolyólag a Bizottság elutasította azt a lehetőséget, hogy egy közösségi gyártó általános haszonkulcsát vegyék figyelembe, mivel az nem kapcsolódik sem az érintett termékhez, sem a közösségi piachoz, sem a közösségi gazdasági ágazat egészéhez.

(152)

Meg kell jegyezni, hogy az említett, előző dömpingellenes vizsgálat során egy hasonló és hivatkozott termék tekintetében a KMPS-terméktípus nem tartozott bele a vizsgálat körébe, ami a közösségi gazdasági ágazat összjövedelmezőségére is hatással lehetett.

(153)

Végezetül a közösségi gazdasági ágazat feltételezett versenyellenes magatartását illetően meg kell jegyezni, hogy a (124)–(130) preambulumbekezdések értelmében ezen állításokat a jelen vizsgálat nem erősítette meg, így az erre vonatkozó állításokat el kellett utasítani.

(154)

Ebből következően a 12 %-os jövedelmezőség helytállónak bizonyult, így a végleges megállapítások is erre támaszkodtak. A kár megszüntetéséhez szükséges mértékre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (168)–(171) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(155)

A fentiek fényében, valamint az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének értelmében olyan mértékű végleges dömpingellenes vámot kell kivetni, amely elegendő a behozatal által okozott kár megszüntetéséhez, a megállapított dömpingkülönbözetet azonban nem haladja meg.

(156)

A fentiek alapján a végleges vámok a következőképpen alakulnak:

(157)

Az e rendeletben megállapított egyéni vállalati dömpingellenes vámtételek a jelenlegi vizsgálat megállapításai alapján lettek meghatározva. Ezért azok az érintett vállalatok vizsgálat alatti helyzetét tükrözik. Ezen vámtételek (ellentétben a „összes többi vállalatra” alkalmazandó országos vámokkal) ennélfogva kizárólag az érintett országokból származó olyan behozatalokra alkalmazandók, melyeket az említett vállalatok és meghatározott jogalanyisággal rendelkező jogi személyek állítottak elő. Az e rendelet rendelkező részében név és cím szerint nem szereplő bármely más vállalat – a konkrétan megemlített vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatokat is beleértve – által előállított importált termékek esetében nem alkalmazhatók ezek a vámtételek, így azok esetében az „összes többi vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni.

(158)

Az e vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló bármely kérelmet (pl. a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, vagy új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) a Bizottsághoz (9) kell intézni, haladéktalanul mellékelve minden releváns információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, belföldi és exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függnek össze. Szükség esetén a rendelet az egyéni vámtételek alkalmazására jogosult vállalatok listájának frissítésével ennek megfelelően módosításra kerül.

(159)

A dömpingellenes vám maradéktalan érvényesítése érdekében a maradék vámértéket nemcsak az együtt nem működő exportőrök esetében kell alkalmazni, hanem azon vállalatok esetében is, amelyek a vizsgálati időszakban nem exportáltak. Az utóbbi vállalatok azonban – amennyiben megfelelnek az alaprendelet 11. cikke (4) bekezdésének második albekezdésében megfogalmazott követelményeknek – helyzetük egyéni elbírálása érdekében kérelmet nyújthatnak be az említett cikk szerinti felülvizsgálatra.

(160)

Figyelembe véve a megállapított dömpingkülönbözetek nagyságát és a közösségi gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, a Bizottság szükségesnek ítéli az ideiglenes rendeletben – azaz a 390/2007/EK rendeletben – kivetett ideiglenes dömpingellenes vámokkal biztosított összegek beszedését a véglegesen kivetett vámtétel mértékében. Amennyiben a végleges vámok alacsonyabbak, mint az ideiglenes vámok, a biztosított összegnek a végleges dömpingellenes vám összegét meghaladó részét el kell engedni. Amennyiben a végleges vámok magasabbak, mint az ideiglenes vámok, csak az ideiglenes vámok mértékének megfelelően biztosított összegeket kell véglegesen beszedni.

(161)

Annak érdekében, hogy az intézkedések kijátszásának – a vámtételek közötti jelentős különbségeknek tulajdonítható – veszélye a lehető legkisebb legyen, a Bizottság a dömpingellenes vámok szabályszerű alkalmazásának biztosítására jelen esetben külön rendelkezéseket ítél szükségesnek. Ezek közé a – kizárólag az egyéni vámtételben részesülő vállalatokra vonatkozó – külön rendelkezések közé tartozik a mellékletben megállapított követelményeknek megfelelő érvényes kereskedelmi számla bemutatása a tagállamok vámhatóságainak. Az ilyen számlával nem kísért behozatalra az összes többi exportőrre alkalmazandó maradék dömpingellenes vám vonatkozik.

(162)

Emlékeztetőül meg kell jegyezni, hogy amennyiben a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyéni vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének volumene jelentősen megnő, ez a növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Amennyiben teljesülnek a feltételek, ilyen esetben kijátszás elleni vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálat tárgya többek között annak megállapítása, hogy szükség van-e az egyéni vámtételek eltörlésére, és ebből következően az egész országra érvényes vám bevezetésére,

11.10.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 265/20

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

11.10.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 265/22

(1)

Az 1788/2003/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban Románia és Bulgária benyújtotta a Bizottsághoz a 2006. évi szállításokra és közvetlen eladásokra vonatkozó számadatokat.

(2)

Ezen adatok alapján és a Bizottság által elvégzett vizsgálatot követően Romániára és Bulgáriára vonatkozóan helyénvaló kiigazítani az 1788/2003/EK rendelet I. mellékletének f) pontjában található táblázatban megállapított szállítások és közvetlen eladások megoszlását.

(3)

Az 1788/2003/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Tej- és Tejtermékpiaci Irányítóbizottság véleményével,

1.

A Bulgáriára vonatkozó sor helyébe a következő lép:

2.

A Romániára vonatkozó sor helyébe a következő lép:

11.10.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 265/23

(1)

A 09.4317, 09.4318, 09.4319, 09.4320 és 09.4325 (2007–2008) tételszám alatt elérhető mennyiséggel egyenlő vagy azt meghaladó összmennyiségre nyújtottak be behozataliengedély-kérelmeket az illetékes hatóságokhoz a 2007. október 1. és 5. közötti idöszakban a 950/2006/EK rendelettel, illetőleg Bulgária és Románia csatlakozására tekintettel a cukorágazatra vonatkozó átmeneti intézkedések megállapításáról szóló, 2006. december 13-i 1832/2006/EK bizottsági rendelettel (3) összhangban.

(2)

E körülmények között helyénvaló, hogy a Bizottság odaítélési együtthatót állapítson meg a rendelkezésre álló mennyiséggel arányos engedélykibocsátás érdekében, és hogy értesítse a tagállamokat a kijelölt határérték eléréséről,