29.9.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/1

(1)

A Tanács a 2597/1999/EK rendelettel (2) végleges kiegyenlítő vámot vetett ki az ex 3920 62 19 és az ex 3920 62 90 KN-kód alá tartozó, Indiából származó polietilén-tereftalát (PET) fólia (a továbbiakban: érintett termék) behozatalára. A fenti rendelet elfogadásához vezető vizsgálat a továbbiakban „eredeti vizsgálat”. Az intézkedések az érintett termék egyedileg megnevezett exportőröktől származó behozatala esetében 3,8 % és 19,1 % közötti értékvám, míg minden más vállalat vonatkozásában 19,1 %-os maradványvámként került kivetésre. A Jindal Poly Films Limited, korábbi nevén Jindal Polyester Ltd. (3) (a továbbiakban: „Jindal” vagy „a vállalat”) által gyártott és exportált PET-fóliára kivetett kiegyenlítő vám 7 % volt. Az eredeti vizsgálati időszak 1997. október 1-jétől1998. szeptember 30-ig tartott.

(2)

Az alaprendelet 18. cikkében előírt lejárati felülvizsgálatot követően a Tanács 367/2006/EK rendeletével (4) fenntartotta az Indiából származó PET-fólia behozatalára a 2597/1999/EK rendelettel kivetett végleges kiegyenlítő vámot. A vizsgálati időszak 2003. október 1-jétől2004. szeptember 30-ig tartott.

(3)

Egy másik indiai PET-fólia-gyártó – a Garware Polyester Limited (a továbbiakban: Garware) – támogatásának időközi felülvizsgálatát követően a Tanács az 1288/2006/EK rendelettel módosította a Garware-ra a 367/2006/EK rendelettel kivetett végleges kiegyenlítő vámot.

(4)

A Bizottságnak prima facie bizonyítéka volt arról, hogy a Jindal az eredeti vizsgálathoz képest emelt szintű támogatásban részesült, és e támogatás mértékét tartós jelleggel emelték meg.

(5)

Következésképpen a Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően, az alaprendelet 19. cikkének értelmében részleges időközi felülvizsgálat hivatalból történő megindításáról határozott, mely felülvizsgálat hatásköre csak a Jindal támogatási szintjének vizsgálatára terjedt ki. A vizsgálat azt volt hivatott felmérni, hogy folytatni, eltörölni vagy módosítani kell-e a meglévő kiegyenlítő intézkedéseket. 2006. augusztus 2-án a Bizottság bejelentette a felülvizsgálat megindítását, egy erről szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (5) történő közzétételével.

(6)

A vizsgálati időszak a 2005. április 1-jétől2006. március 31-ig tartó időszakot foglalta magában.

(7)

A Bizottság a részleges időközi felülvizsgálat megindításáról hivatalosan értesítette a Jindalt, az indiai kormányt, valamint a közösségi PET-fólia-gyártás (a továbbiakban: a közösségi ipar) túlnyomó többségét képviselő cégeket, mégpedig Du Pont Tejin Filmset (Luxemburg), a Mitsubishi Polyester Filmet (Németország), a Toray Plastics Europe-ot (Franciaország) és a Nurollt (Olaszország). Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és az értesítésben megállapított határidőn belül meghallgatást kérjenek.

(8)

A vizsgálathoz szükségesnek tekintett információk beszerzése érdekében a Bizottság kérdőívet küldött a Jindalnak, amely annak megválaszolása útján működött együtt. A Jindal indiai telephelyén ellenőrző látogatásra került sor.

(9)

A Jindalt, az indiai kormányt, valamint a közösségi ipart tájékoztatták a vizsgálat legfontosabb eredményeiről, és lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére. A Jindal tett észrevételeket, amelyek az alábbiakban kerülnek ismertetésre. Az indiai kormány nem tett észrevételeket.

(10)

Az érintett termék, ahogyan azt az eredeti vizsgálat meghatározta, az Indiából származó és rendszerint az ex 3920 62 19, valamint ex 3920 62 90 KN-kóddal bejelentett polietilén-tereftalát (PET) fólia.

(11)

A rendelkezésre álló információk és a Bizottság kérdőívére adott válaszok alapján az alábbi, állítólagos támogatás nyújtásával járó rendszereket vizsgálták:

i.

előzetes engedélyezési rendszer;

ii.

vámhitel-szabályozás (Duty Entitlement Passbook szabályozás);

iii.

exportorientált egységek rendszere/különleges gazdasági övezetek rendszere;

iv.

beruházási javak exportösztönzési rendszere;

v.

exportjövedelemadó-mentességi rendszer;

vi.

exporthitelrendszer;

vii.

vámmentes utánpótlási igazolvány.

(12)

A fenti i–iv. és vii. pontban megjelölt rendszerek az 1992. évi külkereskedelmi (fejlesztés és szabályozás) törvényen alapulnak (az 1992. évi 22. sz. törvény), amely 1992. augusztus 7-én lépett hatályba (a továbbiakban: külkereskedelmi törvény). A külkereskedelmi törvény felhatalmazza India kormányát arra, hogy az export- és importpolitika vonatkozásában értesítéseket adjon ki. Az indiai kormány egy többéves, a 2004. szeptember 1-jétől2009. március 31-ig tartó időszakra kiterjedő tervet adott ki az indiai külkereskedelmi politikával kapcsolatban (a továbbiakban: 2004–2009-es KKP), amely a korábbi export- és importpolitikát (EXIM) váltotta fel. Emellett az indiai kormány egy, a 2004–2009-es KKP eljárásairól szóló kézikönyvet (a továbbiakban: a 2004–2009-es eljárási kézikönyv) is megjelentetett, amelyet rendszeresen frissít (6).

(13)

A fenti v. pontban említett exportjövedelemadó-mentességi rendszer a jövedelemadóról szóló 1961. évi törvényen alapul, amelyet a költségvetési törvény évente módosít.

(14)

A fenti vi. pontban megjelölt exporthitelrendszer alapja az 1949. évi banki rendelet 21. és 35A. szakasza, amelyek értelmében az Indiai Központi Jegybank az exporthitelek tekintetében utasításokat adhat a kereskedelmi bankoknak.

(15)

A rendelkezésre álló információk és a Bizottság kérdőívére beérkezett válasz alapján a Bizottság Maharashtra állam kormányának 1993-es ösztönzőcsomag-rendszerét is megvizsgálta. E rendszer Maharashtra kormányának Ipari, Energia- és Munkaügyi Minisztériumának határozatain alapul.

(16)

A rendszer részletes leírását a 2004–2009-es KKP 4.1.3–4.1.14. pontja és 2004–2009-es eljárási kézikönyv 4.1–4.30. fejezete tartalmazza. A rendszer helyébe 2006 áprilisában, azaz a vizsgálati időszak lejárta után, az „előzetes meghatalmazási rendszer” lépett, bár e változás főként az elnevezésben merül ki. A következő elemzés a vizsgálati időszak alatt hatályban lévő előzetes engedélyezési rendszerre összpontosít.

(17)

Az előzetes engedélyezési rendszer hat alrendszerből tevődik össze. Ezen alrendszerek többek között a jogosultsági feltételek terén különböznek. A gyártó-exportőrök és a támogató gyártókhoz „kapcsolt” kereskedő-exportőrök a tényleges exportra és az éves igényre szóló előzetes engedélyezési rendszerre jogosultak. A 2004–2009-es KKP 8.2. bekezdésében említett, „exportnak tekintett” (kváziexport) kategóriákat ellátó fővállalkozók, mint például az exportorientált egységek beszállítói, a kváziexportra szóló előzetes engedélyezési rendszerre jogosultak. A végső exportőrt ellátó gyártó-exportőrök a közbenső szállításokra szóló előzetes engedélyezési rendszerre jogosultak. Végül a gyártó-exportálókat ellátó köztes szállítók az előzetes kiadási megrendelés és a fedezett belföldi akkreditív alrendszerei szerint az „exportnak tekintett” kategóriák után járó kedvezményekre jogosultak. Mivel a Jindal a fenti hat alrendszerből a vizsgálati időszak alatt csak az első négyet használta, az alábbiakban csak azok kerülnek ki részletes ismertetésre.

(18)

Előzetes engedély az alábbiakra állítható ki:

(19)

A fenti megállapítás szerint a Jindal használta a vizsgált időszak alatt az előzetes engedélyezési rendszert, pontosabban azt a négy alrendszert, amelyek a fenti i–iv. pontban kerültek említésre.

(20)

Az indiai hatóságok általi ellenőrzés céljaira az engedély jogosultját jogszabályok kötelezik az „importált termékek engedély alapján történő elhasználásának és felhasználásának valós és teljes körű”, megadott formában történő nyilvántartására (lásd a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.30. fejezetét) (a továbbiakban: fogyasztási nyilvántartás). Az ellenőrzés kimutatta, hogy a vállalat nem vezetett pontos fogyasztási nyilvántartást, azaz nem jegyezte fel az alapanyagok és az előállított termék végső rendeltetése közötti kapcsolatot az indiai kormány által megkövetelt formában, annak ellenére, hogy a vállalat nemcsak exportálja az előállított terméket, hanem azt a hazai piacon is értékesíti.

(21)

A fenti i–iii. pontban szereplő alrendszer vonatkozásában India kormánya meghatározza mind az importtámogatás, mind az exportkötelezettség (beleértve a kváziexportot is) nagyságrendjét és értékét, és ezen adatokat az engedélyre felvezeti. Ezenfelül az indiai kormány tisztviselőinek az import és export lebonyolításakor fel kell jegyezniük az engedélyre az egyes tranzakciókat is. Az e rendszer alapján engedélyezett behozatal mennyiségét India kormánya határozza meg szabványos nyersanyag-végtermék normák (standard input-output norms) alapján. A legtöbb termék vonatkozásában, beleértve az érintett terméket, vannak szabványos nyersanyag-végtermék normák. Ezeket a 2004–2009-es eljárási kézikönyv II. kötetében tették közzé. A PET-fólia és a köztes termék PET-forgács szabványos nyersanyag-végtermék normáit 2005 októberében lefelé igazították ki.

(22)

Az iii. alrendszer tekintetében meg kell jegyezni, hogy az előzetes engedélyezési rendszerből fakadó kötelezettség teljesítéséhez szükséges kváziexportok lényegében vállalatcsoporton belüli értékesítésekből álltak, azaz a Jindal egy PET-forgácsot előállító egysége (amely nem önálló jogalany) a Jindal exportorientált egységének adta el a PET-forgácsot, hogy az abból az előállítási folyamat további részében PET-fóliát gyártson. A nyersanyagok importja a köztes termék (PET-forgács) előállításával összefüggésben történt. Más szóval a iii. alrendszer szerint a belföldi értékesítés exportnak minősül.

(23)

A iv. alrendszer tekintetében a Jindal által belföldről beszerzett alapanyagokat leszámítják a Jindal előzetes engedélyéből, és a belföldi szállítónak köztes előzetes engedélyt állítanak ki. A köztes előzetes engedély tulajdonosa vámmentesen importálhatja az azon termék előállításához szükséges árukat, amelyeket a továbbiakban a Jindalnak szállítanak az érintett termék előállításához szükséges nyersanyagként.

(24)

A fenti ii. alrendszer (az éves igényre szóló előzetes engedély) esetében csak az importtámogatás értékét tüntetik fel az engedélyen. Az engedély jogosultja köteles „nyilvántartani a kapcsolatot az importált termékek és az azokból előállított termékek között” (a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.24Ac) pontja).

(25)

Az importált alapanyagok nem ruházhatók át, és azokat az exporttermék előállításához kell felhasználni. Az exportkötelezettséget az engedély kiállítástól számított, előírt időkereten belül kell teljesíteni (ez 18 hónap, ami két alkalommal egyenként hat hónappal meghosszabbítható, azaz összesen 30 hónap).

(26)

Az ellenőrzés során kiderült, és a fogyasztási nyilvántartásban is az szerepelt, hogy az 1 kg PET-fólia előállításához szükséges kulcsfontosságú nyersanyag vállalatspecifikus felhasználási aránya (a PET-fólia minősége szerinti különböző mértékben) alacsonyabb volt, mint a megfelelő szabványos nyersanyag-végtermék norma. Egyértelműen ez az eset állt fent a PET-fólia és a PET-forgács régi szabványos nyersanyag-végtermék normájával kapcsolatban, és kisebb mértékben a felülvizsgált szabványosított nyersanyag-végtermék normával kapcsolatban is, amely 2005 szeptemberében, azaz a felülvizsgálati időszak alatt lépett hatályba. Más szóval a Jindalnak lehetősége volt a szabványos nyersanyag-végtermék normának megfelelő mennyiségű nyersanyag vámmentes importjára, azaz az előállítási folyamathoz ténylegesen szükséges mennyiségnél nagyobb mennyiség behozatalára. Emiatt FTP 2004-09-nek megfelelő, tényleges fogyasztási nyilvántartás lett a vizsgálat döntő ellenőrzési eleme. Ezt a nyilvántartást azonban nem vezették pontosan, sőt, az indiai kormány sem ellenőrizte idáig. A vállalat azt állította, hogy India kormánya ki fogja igazítani a többletjuttatásokat az engedély lejáratakor, azaz harminc hónappal az engedély kiállítása után, mivel általános gyakorlat a két alkalommal történő hat hónapos meghosszabbítás kihasználása. Ezt az állítást azonban nem lehetett ellenőrizni, mivel a Jindal által használt engedélyek egyikét sem váltották még vissza.

(27)

Az FTP 2004-09 2005 ősze óta hatályos adminisztratív módosításait, amelyek szerint a visszaváltási eljárás során kötelező a fogyasztási nyilvántartást az indiai hatóságoknak elküldeni, a Jindal esetében még nem alkalmazták. Ezért a fenti rendelkezés tényleges végrehajtását ebben a szakaszban nem lehetett ellenőrizni.

(28)

Az importvámok alóli mentesség az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel az egyébként esedékes importvámok beszedésének elmulasztása az indiai kormány által nyújtott pénzügyi hozzájárulásnak számít, amelyből a Jindalnak előnye származott, mert javult ezáltal a likviditása.

(29)

Ezenkívül a Jindal által igénybe vett (azaz az i–iv. alpontban említett) négy alrendszer jogilag az exportteljesítménytől függ, ennélfogva ezek az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyediek és kiegyenlíthetőek. Exportkötelezettség vállalása nélkül a vállalatok e rendszerek alapján nem juthatnak hozzá a kedvezményekhez. Nyilvánvalóan ez az eset áll fenn az i., ii. és iv. rendszerrel kapcsolatban, de jelen esetben még az előzetes engedélyezési rendszer szerinti kváziexport is megfelel ennek a kritériumnak, mivel végeredményben az exportorientált egységnek való szállítás is a tényleges exportot szolgálja.

(30)

Az ebben az esetben használt alrendszerek nem minősíthetők az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontjának értelmében megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vám-visszatérítési rendszernek. Nem felelnek meg az alaprendelet I. melléklete i. pontjában, a II. mellékletben (a visszatérítés fogalommeghatározása és szabályai), valamint a III. mellékletben (a helyettesítő vám-visszatérítési rendszer fogalommeghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak. India kormánya nem alkalmazta hatékonyan ellenőrzési rendszerét, illetve eljárásait annak igazolására, hogy az alapanyagokat az exportált termék előállításához használták-e fel, és milyen mennyiségben (az alaprendelet II. mellékletének II. 4. pontja, és a helyettesítő vám-visszatérítési rendszerek esetében az alaprendelet III. mellékletének II. 2. pontja). Az érintett termék vonatkozásában a szabványos nyersanyag-végtermék normák nem voltak kellően pontosak. Ezek önmagukban nem tekinthetők a tényleges fogyasztás ellenőrzési rendszerének, mert e túlzottan nagyvonalú, szabványos normák nem teszik lehetővé, hogy India kormánya kellő pontossággal ellenőrizze, milyen mennyiségű nyersanyag került felhasználásra az exporttermelésben. Továbbá India kormánya nem végzett hatékony ellenőrzést a fogyasztási nyilvántartás alapján sem.

(31)

A vállalat a közzétételt követő megjegyzéseiben fenntartotta azt a véleményét, hogy a fogyasztási nyilvántartást pontosan vezeti, és ennélfogva az alaprendelet II. mellékletének megfelelő, szabályszerű ellenőrzési rendszert működtet. Továbbá azt állította, hogy az előzetes engedélyezési rendszer helyettesítő rendszerként működik, azaz lehet vámmentes alapanyagokat belföldön értékesített termékek előállítására használni, amennyiben a vámmentes alapanyagokat közvetlenül vagy helyettesítésen keresztül olyan javak előállítására fordítják, amelyeket aztán ésszerű határidőn belül exportálnak. Még ha a vállalat vezet is nyilvántartást az érintett termék bizonyos mennyiségének előállításakor felhasznált nyersanyagokról, nem alakított ki olyan rendszert, amely alapján meg lehetne állapítani, hogy mely alapanyagot milyen mennyiségben használtak fel az exportált termék előállításához, mint ahogy azt az indiai külkereskedelmi politika (23. függelék) és az alaprendelet II. mellékletének II. 4. pontja előírja. Ezenkívül nem tartanak fenn olyan ellenőrzési rendszert sem, amelynek segítségével a III. melléklet II. (2) pontjának megfelelően meg lehet állapítani, hogy az alapanyagok mennyisége, amelyekre visszatérítést igényeltek, nem haladja-e meg a hasonló exportált termék mennyiségét. Alapos mérlegelés után fenn kell tartani, hogy jelen esetben nincsen összefüggés a vámmentesen behozott alapanyagok és az exportált termék között, tehát nem működtetnek szabályszerű ellenőrzési rendszert.

(32)

Az alrendszerek tehát kiegyenlíthetők.

(33)

A támogatást az alábbiak szerint számították ki. A számláló az i–iii. alrendszer alapján behozott, illetve a köztes gyártó általi behozatalra alkalmas anyagok esetében elengedett importvámok (alapvám és a különleges kiegészítő vám) összegéből tevődik össze; a iv. alrendszer esetében pedig az érintett terméknek a felülvizsgálati időszak alatti előállítására használt alapanyagok elengedett importvámjainak összege adja ki a számlálót.

(34)

A vállalat a közzétételt követő észrevételeiben azt állította, hogy 2006. március, azaz a vizsgálati időszak vége óta a PET-fólia előállításához szükséges nyersanyagokra kivetett vámok 15 %-ról 7,5 %-ra csökkentek, és azt kérte, hogy a Bizottság vegye figyelembe ezt a változást az előzetes engedélyezési rendszer támogatási kulcsának kiszámításakor. Bár volt már példa a vizsgálati időszak után történtek figyelembevételére, a mostani esetet nem kísérték olyan rendkívüli körülmények, amelyek ezt indokolttá tették volna. Ezért az alaprendelet 5. cikkének és 11. cikke (1) bekezdésének értelmében ezt az állítást el kell utasítani.

(35)

A vállalat továbbá azt állította a közzétételt követő észrevételeiben, hogy a iv. alrendszer szerinti kedvezmény valójában abból az árkülönbségből adódik, amely az alapanyagok szabályos belföldi beszerzési ára, valamint az előzetes engedélyezési rendszernek a szállító javára való átruházása esetén fizetett ár között áll fenn. A vállalat ezt számításokkal is illusztrálta, amelyeket viszont nem támasztott alá bizonyítékokkal. A kedvezményt azonban az engedélynek köszönhetően elengedett vám alapján számolják ki, mivel az anyagok beszerzési/eladási ára tisztán üzleti döntés, és nem befolyásolja a meg nem fizetett vám összegét. Mivel ezt azonban először csak a közzétételt követően említették, és a Bizottságnak nem állt módjában a kijelentés tartalmát ellenőrizni, ezen állítást elutasították.

(36)

Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerült díjak indokolt kérésre levonásra kerültek a támogatás összegéből. A számláló az elengedett behozatali vámok teljes összegéből, és nem a többlet elengedéséből vagy a mentességből áll, ahogy a vállalat kérte, hiszen az előzetes engedélyezési rendszer nem tesz eleget az alaprendelet II. mellékletében meghatározott feltételeknek. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban a nevező a felülvizsgálati időszakban elért exportforgalom. A vállalat szerint a kváziexportot is be kellene számítani a vállalat felülvizsgálati időszakban elért teljes exportforgalmába. Mivel azonban ezen ügyletek nem tényleges exportok, hanem a hazai piacon való értékesítések, nem lehet őket szigorú értelemben vett exportként besorolni, ezért nem is lettek figyelembe véve a teljes exportforgalom meghatározásakor.

(37)

Az előzetes engedélyezési rendszerre 14,68 %-os támogatási kulcsot állapítottak meg.

(38)

A vámhitel-szabályozás leírása a 2004–2009-es KKP 4.3. bekezdésében található.

(39)

Megállapítást nyert, hogy a vizsgálati időszak alatt a Jindal nem vette igénybe a vámhitel-szabályozást, ezért e rendszer kiegyenlíthetőségének további elemzésére nincs szükség.

(40)

Az exportorientált egységek rendszerének részletes leírása a 2004–2009-es KKP 6. fejezetében és a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetében, a különleges gazdasági övezetek leírása pedig a 2005-ös kapcsolódó törvényben és az általa keretbe foglalt szabályokban található.

(41)

Az összes olyan vállalkozás, amely vállalja, hogy termékeinek és szolgáltatásainak egy részét exportálja – a tisztán kereskedelmi vállalatok kivételével –, igénybe veheti az exportorientált egységek vagy a különleges gazdasági övezetek rendszerét. Megállapítást nyert, hogy a Jindal a vizsgálati időszak alatt csak az exportorientált egységek rendszerét vette igénybe, de a különleges gazdasági övezetek rendszerét nem. Ezért az elemzés csak az exportorientált egységek rendszerére összpontosít.

(42)

Indiában bárhol létre lehet hozni exportorientált egységeket. Ez a rendszer a különleges gazdasági övezetek rendszerét egészíti ki.

(43)

Ha valamely vállalat exportorientált egységnek akarja minősíttetni magát, a kérelemnek részletes adatokat kell tartalmaznia – egy ötéves időszakra kifejtve – többek között a tervezett termelési mennyiségekről, az export előrevetített értékéről, az importszükségletekről és a belföldi követelményekről. Ha a hatóságok elfogadják a vállalat kérelmét, akkor közlik a vállalattal az elfogadásra vonatkozó feltételeket és kikötéseket. Az exportorientált egységek rendszere alapján működő vállalatként történő elismerésről szóló megállapodás öt évig hatályos és megújítható.

(44)

Az exportorientált egységek 2004–2009-es KKP-ben megállapított alapvető kötelezettsége, hogy nettó valutabevételre tegyenek szert, azaz az öt éves referencia-időszakban az export összértékének meg kell haladnia az importált áruk összértékét.

(45)

Az exportorientált egységek a következő engedményekre jogosultak:

(46)

Az e rendszerekbe tartozó egységek vámszabad egységek, amelyek működését a vámtörvény 65. szakaszának megfelelően vámtisztviselők felügyelik. Az exportorientált egységek jogilag kötelesek az összes importról, valamennyi importált anyag elhasználásáról és felhasználásáról, valamint az összes exportról meghatározott formában megfelelő nyilvántartást vezetni. Ezeket a dokumentumokat rendszeresen be kell nyújtaniuk az illetékes hatóságoknak („az elért haladásról szóló negyedéves és éves jelentések” formájában). Azonban a 2004–2009-es KKP 6.11.2. pontja értelmében „[az exportorientált egységek] egyáltalán nem kötelesek összekapcsolni valamennyi importszállítmányukat annak exportmegfelelőjével, más egységekre történő átruházásokkal, belföldi területre történő eladásokkal vagy készletekkel”.

(47)

A belföldi értékesítések feladása és nyilvántartása önbevallás alapján történik. Az exportorientált egységek exportszállítmányainak feladását egy olyan vám/jövedéki tisztviselő felügyeli, aki állandóan az exportorientált egységben teljesít szolgálatot.

(48)

A Jindal az exportorientált egységet a beruházási javak vámmentes behozatalára és a helyben beszerzett áruk után megfizetett központi forgalmi adó visszatérítésére használta. A nyersanyagok importvámjára vonatkozó mentességet nem használta ki, mivel az exportorientált egység a PET-fólia gyártásához PET-forgácsot használ nyersanyagként. A PET-forgácsot az említett vállalat egy másik egységében állítják elő az előzetes engedélyezési rendszer keretében beszerzett nyersanyagokból.

(49)

Az exportorientált egység kétféle importvám („alapvám” és „különleges kiegészítő vám”) alóli mentessége, valamint a központi forgalmi adó visszatérítése az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében az indiai kormány pénzügyi hozzájárulásának minősül. Az ezen rendszer hiányában egyébként esedékes kormányzati bevételek kiesnek, így az exportorientált egység az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerint kedvezményben részesül, mert ezáltal javul a likviditása.

(50)

Így az alapvám és a különleges kiegészítő vám alóli mentesség, valamint a forgalmi adó visszatérítése az alaprendelet 2. cikke értelmében támogatást jelent. Ezek jogilag az exportteljesítménytől függnek, és ezáltal az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerint egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendők. A 2004–2009-es KKP 6.1. bekezdésének megfelelően az ösztönzőkben való részesülés alapfeltétele az exportorientált egységek azon célkitűzése, hogy termékeiket külföldön értékesítsék.

(51)

Ezenfelül bebizonyosodott, hogy India kormánya nem rendelkezik hatékony ellenőrzési rendszerrel vagy eljárással annak megállapítására, hogy a vámmentesen és/vagy forgalmiadó-mentesen beszerzett alapanyagokat az exportált termékhez használták-e fel, és milyen mennyiségben (az alaprendelet II. mellékletének II. 4. pontja, és a helyettesítő vám-visszatérítési rendszerek esetében az alaprendelet III. mellékletének II. 2. pontja). A beruházási javakra kivetett vámok alóli mentesség már magában megengedhetetlen vám-visszatérítési rendszer, mert azok nem kerülnek felhasználásra az előállítási folyamat során.

(52)

India kormánya a ténylegesen felhasznált alapanyagok vonatkozásában nem végzett további vizsgálatokat, noha hatékony ellenőrző rendszer hiányában ezt rendes körülmények között el kell végezni (az alaprendelet II. mellékletének II. 5. pontja és III. mellékletének II. 3. pontja), továbbá azt sem bizonyította, hogy nem történt többlet-vámelengedés.

(53)

Ennek megfelelően mind az importra egyébként esedékes, elengedett vámok (az alapvám és a különleges kiegészítő vám), mind a visszatérített forgalmi adó (mindkettő a felülvizsgálati időszak alatt) kiegyenlíthető kedvezménynek számítanak.

(54)

A számlálót a következőképpen határozták meg: a rendszert használó exportőr támogatási összegét a vizsgálati időszakban a termelési ágazat részére eszközölt beszerzések, azaz például alkatrészek és csomagolóanyagok vonatkozásában visszatéríthető forgalmi adó alapján számították ki. Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerült díjakat levonták.

(55)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban e támogatási összeg került elosztásra a felülvizsgálati időszak alatti teljes exportforgalomra – ami megfelelő nevezőként szolgál –, mivel a támogatást az exportteljesítmény függvényében adták, s odaítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékmennyiség szolgált. Az így kapott támogatási különbözet 0,04 % volt.

(56)

Az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban a kedvezmény kiszámítása az importált beruházási javak vonatkozásában meg nem fizetett vámok és a beszerzett beruházási javak vonatkozásában visszatérített forgalmi adó alapján történt, mindkettő az érintett termék iparágában az ilyen beruházási javak szokásos amortizációját tükröző időre vetítve. A vállalat azt kérte, hogy a pénzügyi kimutatásaiban szereplő amortizációs kulcsot vegyék figyelembe; azonban a 7. cikk (3) bekezdésében megfogalmazott követelmény értelmezése szerint a vállalatra vonatkozó törvényben – jelen esetben az 1956. évi társasági törvényben – meghatározott amortizációs kulcsot kell alkalmazni. Az ily módon kiszámított, a vizsgálati időszakhoz rendelhető összeget azután kiigazították az ezen időszakra eső kamatok hozzáadásával. Ez azt a célt szolgálta, hogy az összeg tükrözze a kedvezmény értékének időbeli alakulását, s így lehetővé váljon annak az összkedvezménynek a meghatározása, amelyben a kedvezményezett a vizsgált támogatási rendszer révén részesült. Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerült díjakat levonták ebből az összegből, hogy megkapják a támogatás összegét mint számlálót. Az alaprendelet 7. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget mint nevezőt rendelték hozzá az érintett termék felülvizsgálati időszak alatti teljes, az exportorientált egységnek köszönhető exportforgalmához, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvényében történt, és odaítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékmennyiség szolgált. A vállalat azt kérte, hogy a teljes exportforgalomba a kváziexportot is számítsák bele, de ezt a kérést elutasítottuk a (36) preambulumbekezdésben ismertetett okok miatt. Az imént említett módszer szerint kapott támogatási különbözet 1,26 % volt.

(57)

Ennélfogva az exportorientált egységek rendszere szerint a Jindal számára megadott támogatási különbözet összesen 1,3 %-ot tesz ki.

(58)

A beruházási javak exportösztönzési rendszerének részletes leírása a 2004–2009-es KKP 5. fejezetében és az eljárási kézikönyv I. kötetének 5. fejezetében található meg.

(59)

E rendszer igénybevételére bármely, támogató gyártóhoz vagy szolgáltatásnyújtóhoz „kapcsolt” gyártó-exportőr és kereskedő-exportőr jogosult. Megállapítást nyert, hogy a Jindalnak e rendszerből előnye származott a vizsgálati időszak alatt.

(60)

Amennyiben egy vállalat exportkötelezettséget vállal, csökkentett vámtétel mellett importálhat (új és – 2003 áprilisa óta – használt, legfeljebb tízéves) beruházási javakat. E célból India kormánya – kérelem alapján és díjfizetés ellenében – a beruházási javak exportösztönzési rendszerének használatára feljogosító engedélyt állít ki. 2000 áprilisa óta a rendszer 5 %-os csökkentett vámtételt ír elő a rendszer keretében importált beruházási javak mindegyikére. Az exportkötelezettség teljesítése érdekében az importált beruházási javakat meghatározott idő alatt meghatározott mennyiségű exporttermék előállítására kell felhasználni.

(61)

A beruházási javak exportösztönzési rendszere az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást jelent, mivel az indiai kormány eltekint az egyébként esedékes díjak beszedésétől. Emellett a vámcsökkentés kedvezményt biztosít az exportőrnek, akinek likviditását javítja, hogy megtakarításra tett szert azokból a vámokból, amelyeket nem kellett megfizetnie az importálás során.

(62)

Ezenkívül a beruházási javak exportösztönzési rendszere jogilag az exportteljesítménytől függ, mivel az engedély exportkötelezettség vállalása nélkül nem nyerhető el. Ezért ez a rendszer az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerint egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő.

(63)

E rendszer nem minősíthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek, illetve helyettesítő vám-visszatérítési rendszernek az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontjának értelmében. A beruházási javak nem tartoznak az ilyen megengedhető rendszerek hatálya alá, amint azt az alaprendelet I. mellékletének i. tétele meghatározza, mivel azokat nem használják el az exportált termékek előállítása során.

(64)

A számlálót a következőképpen határozták meg: A támogatás összegét az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban az importált beruházási javak vonatkozásában meg nem fizetett vámok alapján számították ki, mégpedig a PET-fólia iparágában az ilyen beruházási javak szokásos amortizációját tükröző időre vetítve. Ez nem a vállalat által használt kulcsnak, hanem az 1956. évi társasági törvényben meghatározott kulcsnak felel meg, lásd az (56) preambulumbekezdésben ismertetett okokat. Ehhez az összeghez – hogy a kedvezmény vizsgált időszak alatti teljes értékét ki tudják fejezni – hozzáadták a kamatot. Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerült díjakat levonták.

(65)

A vállalat állítása szerint a beruházási javak exportösztönzési rendszerében a Khanvel egység számára vámmentesen importált beruházási javakat már nem használják, és az ezekhez a javakhoz kapcsolódó kedvezményt nem kellene a számláló meghatározásakor figyelembe venni. Mivel nincsen arra vonatkozó bizonyíték, hogy a vállalatnak már nem állnak ilyen javak a birtokában, illetve hogy nem fogja azokat újra használni, a Bizottság elutasítja ezt az állítást.

(66)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) és 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban e támogatási összeget elosztották az érintett termék vizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára (ez a nevező), mivel a támogatást az exportteljesítmény függvényében adták. A vállalat azt kérte, hogy a teljes exportforgalomba a kváziexportot is számítsák bele, de ezt a kérést elutasítottuk a (36) preambulumbekezdésben ismertetett okok miatt. A Jindalnak juttatott támogatás mértéke 1,11 %-ot tesz ki.

(67)

E rendszer jogalapját a költségvetési törvény által évente módosított 1961. évi, jövedelemadóról szóló törvény tartalmazza. A költségvetési törvény évente meghatározza az adóbeszedés alapját, valamint az igényelhető különféle mentességeket és kedvezményeket. Az exportorientált egységek az 1961. évi, jövedelemadóról szóló törvény 10B. szakasza alapján például jövedelemadó-mentességet igényelhetnek.

(68)

Mivel a Jindallal kapcsolatban nem nyert megállapítást, hogy élt volna az exportjövedelemadó-mentességi rendszerből fakadó kedvezményekkel, e rendszer kiegyenlíthetőségével kapcsolatban további elemzés nem szükséges.

(69)

A rendszert az Indiai Központi Jegybank „Master Circular IECD No 5/04.02.01/2002-03” (Külföldi valutában nyújtott exporthitel) és „Master Circular IECD No 10/04.02.01/2003-04” (Rúpiában nyújtott exporthitel) című körrendeletében ismerteti részletesen, melyet valamennyi indiai kereskedelmi banknak megküld.

(70)

E rendszer igénybevételére a gyártó-exportőrök és a kereskedő-exportőrök jogosultak. Megállapítást nyert, hogy a Jindalnak a vizsgálati időszak alatt e rendszer használatából előnye származott.

(71)

E rendszer keretében az Indiai Központi Jegybank megállapítja az exporthitelekre vonatkozó, kötelező maximális kamatlábakat indiai rúpiában és devizában egyaránt, amelyeket a kereskedelmi bankok az exportőröknek megadhatnak „annak érdekében, hogy az exportőrök nemzetközileg is versenyképes kamatterhek mellett vehessenek igénybe hiteleket”. Az exporthitelrendszer két alrendszerből áll: a szállítás előtti exporthitelrendszerből („csomagolási hitel”), amely a kivitel előtt az exportőr számára az áruk beszerzésére, feldolgozására, gyártására, csomagolására és/vagy szállítására biztosított hiteleket foglalja magában, illetve a szállítás utáni exporthitelrendszerből, mely forgóeszközhitelt biztosít az exportkövetelések finanszírozása céljából. Az Indiai Központi Jegybank továbbá azt is előírja a bankok számára, hogy nettó bankhiteleik bizonyos részét exportfinanszírozásra fordítsák.

(72)

Az Indiai Központi Jegybank említett körrendeleteinek eredményeként az exportőrök a szokásos kereskedelmi hitelekhez („készpénzhitelek”) képest kedvezményes kamatláb mellett részesülhetnek exporthitelekben, amelyek kamatlábát egyedül a piaci feltételek határozzák meg.

(73)

A kamatköltségek csökkenek a pusztán a piaci feltételek által szabályozott hitelköltségekhez képest, ami az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében az ilyen exportőrnek nyújtott kedvezménynek minősül. Annak ellenére, hogy az exportjövedelemadó-mentességi rendszer keretében biztosított kedvezményes hiteleket kereskedelmi bankok nyújtják, ez a kedvezmény az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének iv. pontja értelmében a kormány által biztosított pénzügyi hozzájárulásnak tekintendő. Az Indiai Központi Jegybank államháztartási szerv, ezért az alaprendelet 1. cikkének (3) bekezdésében található fogalommeghatározás értelmében „kormányzatnak” minősül, és a kereskedelmi bankokat az exportáló vállalatok kedvezményes finanszírozására utasítja. Ez a kedvezményes finanszírozás olyan támogatással egyenértékű, amely egyedinek és kiegyenlíthetőnek minősül, mivel a kedvezményes kamatok az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében az exportteljesítmény függvényei.

(74)

A támogatás összegét azon különbség alapján számították ki, amely a felülvizsgálati időszak során felvett exporthitelek után fizetett kamat, és azon kamatösszeg között jelentkezik, amelyet a kérelmezőnek abban az esetben kellett volna fizetni, ha a vállalat szokásos kereskedelmi hiteleket vett volna fel piaci feltételek által szabályozott kamatlábak mellett. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget (számláló) vetítették ki a felülvizsgálati időszak során megvalósult teljes exportforgalomra (nevező), mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, s odaítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékmennyiség szolgált. A Jindal élt az exporthitelrendszer nyújtotta kedvezményekkel és 0,1 %-os támogatásban részesült.

(75)

A rendszer jogalapjának leírása a 2004–2009-es KKP 4.2. bekezdésében található.

(76)

Mivel a Jindallal kapcsolatban nem nyert megállapítást, hogy élt volna a vámmentes utánpótlási igazolványból fakadó kedvezményekkel a vizsgálati időszak alatt, e rendszer kiegyenlíthetőségével kapcsolatban további elemzés nem szükséges.

(77)

Az állam kevésbé fejlett területeinek iparosítása céljából Maharashtra kormánya 1964 óta az „ösztönzőcsomag-rendszer” néven ismert rendszer keretében ösztönzőket biztosított az állam fejlődő régióiban újonnan terjeszkedő egységek alapításához. A rendszert bevezetése óta több alkalommal módosították. Az 1993-as rendszer az 1993. október 1-jétől2001. március 31-ig tartó időszak folyamán volt támogatható, míg az utóbbi módosítást, a 2006-os ösztönzőcsomag-rendszert Maharashtra 2006-os ipari, beruházási és infrastrukturális politikájának keretében vezették be 2006 tavaszán, és előreláthatólag 2011. március 31-ig lesz támogatható. Maharashtra állam kormányának ösztönzőcsomag-rendszere több alrendszerből áll, amelyek közül a legfontosabbak az ún. ipartámogatási szubvencióként folyósított közvetlen támogatások, a helyi forgalmi adó és a villamos energiát terhelő adó alóli mentesség, valamint a helyi adó visszatérítése.

(78)

A Jindal 2011 májusáig továbbra is az 1993-as ösztönzőcsomag-rendszer, és nem az azt követő rendszerek alapján kap ösztönzőket. Következésképpen csak az 1993-as ösztönzőcsomag-rendszert értékelték a jelen esettel való összefüggésben.

(79)

A jogosultság megszerzéséhez a vállalatoknak a kevéssé fejlett területeken kell beruházniuk, mégpedig vagy új ipari létesítmény alapításával, vagy meglévő ipari létesítmény bővítését vagy diverzifikációját célzó nagymértékű tőkebefektetéssel. E területeket gazdasági fejlettségüktől függően különböző kategóriákba sorolták be (például alacsony fejlettségű terület, kevésbé fejlett terület és legkevésbé fejlett terület). Az ösztönzők mértékének meghatározásakor a fő szempont az a terület, amelyen a vállalkozás található vagy létrejön, illetve a befektetés nagysága.

(80)

A helyi forgalmi adó elengedése késztermékek eladása esetén: Az áruk után rendszerint meg kell fizetni a központi forgalmi adót (az államközi eladások vonatkozásában), illetve régebben az ügyletek lebonyolításának államától/államaitól függő, különböző szintű állami forgalmi adót (az államon belüli értékesítésekre). 2005. április óta Maharashtrában az államon belüli értékesítéskor alkalmazott forgalmiadó-rendszert felváltotta a hozzáadottérték-adó rendszere. A mentességi rendszer alapján a kijelölt egységeknek eladási ügyleteik vonatkozásában egyáltalán nem kell forgalmi adót beszedniük. A kijelölt egységek hasonlóképpen mentesülnek a helyi forgalmi adó alól, ha olyan szállítótól szerzik be a javakat, aki maga is jogosult a rendszerre. Megállapítást nyert, hogy a Jindal élt e mentességgel a vizsgálati időszak alatt lebonyolított eladási ügyletei vonatkozásában.

(81)

A villamos energiát terhelő adó visszatérítése: A jogosult egységek a kereskedelmi célú termelés elindításától számított hét éven keresztül jogosultak a termelési célra felhasznált villamos energiát terhelő adó visszatérítésére. A Jindal esetében ez a hét év 2003. március 31-én lejárt. Következésképpen a Jindal már nem volt jogosult a villamos energiát terhelő adó visszatérítésére.

(82)

A helyi adó visszatérítése: A helyi adót India helyi önkormányzatai szedik, ideértve Maharashtra kormányát is, azon áruk után, amelyek a városok területi határain belépnek. Az ipari vállalkozások jogosultak a helyi adónak a Maharashtra kormánya általi visszatérítésére, ha létesítményük az állam területén belül egyes meghatározott városokban van. A visszatéríthető teljes összeget az állóeszköz-beruházás 100 %-ában korlátozzák. A Jindal létesítménye a városhatárokon kívül található; azaz a helyi adótól egyébként is mentesül, következésképpen ez az alrendszer a jelen esetre nem alkalmazható.

(83)

A Jindal a vizsgálati időszak alatt csak a késztermékek eladására kivetett forgalmi adó alól szerzett mentességet, amiről korábban az nyert megállapítást, hogy nem jelent kedvezményt az igényjogosultnak (a 367/2006/EK rendelet 114. preambulumbekezdése). Következésképpen az ösztönzőcsomag-rendszer jelen esetben nem tekintendő kiegyenlíthetőnek.

(84)

A kiegyenlíthető támogatások összege az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban értékarányosan kifejezve, a megvizsgált exportáló termelő esetében 17,1 % volt. E támogatási összegek meghaladják alaprendelet 14. cikke (5) bekezdésében említett minimális értékhatárt.

(85)

Az alaprendelet 19. cikkének (2) bekezdése értelmében megvizsgálták, hogy a meglévő intézkedés folytatólagos alkalmazása nem lett volna-e elégséges a kárt okozó kiegyenlíthető támogatás ellensúlyozásához.

(86)

Megállapítást nyert, hogy a vizsgálati időszak alatt a Jindal továbbra is élvezte az indiai hatóságok által nyújtott kiegyenlíthető támogatás kedvezményeit. Emellett az e felülvizsgálat során megállapított támogatás mértéke jelentősen meghaladja az eredeti vizsgálat során meghatározott mértéket. Nincsen bizonyíték a rendszerek közeljövőben történő esetleges megszüntetésére, illetve fokozatos leállítására.

(87)

Mivel bizonyítást nyert, hogy a vállalat a korábbiaknál jóval nagyobb összegű támogatásban részesült, és hogy valószínűleg továbbra is az eredeti vizsgálatban meghatározott összegnél magasabb támogatást kap, a vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a hatályban levő intézkedés folytatása nem elegendő a kárt okozó kiegyenlíthető támogatás ellensúlyozásához, ezért az intézkedések szintjét – az új megállapításokra reagálva – módosítani kell.

(88)

Tekintettel a Jindalnak juttatott támogatás szintjére és azzal kapcsolatban levont következtetésekre, hogy a hatályos intézkedések nem elegendőek a megállapított kiegyenlíthető támogatások ellensúlyozásához, a Jindalra vonatkozó kiegyenlítő vámot olyan formában kell módosítani, hogy az tükrözze az újonnan megállapított támogatási szinteket.

(89)

A módosított kiegyenlítő vámot az e felülvizsgálat során megállapított új szubvenciómérték alapján határozták meg, mivel az eredeti vizsgálat során kiszámított kárkülönbözet továbbra is magasabb.

(90)

Az alaprendelet 24. cikkének (1) bekezdése és a 384/96/EK rendelet 14. cikkének (1) bekezdése alapján semmiféle termék esetében nem alkalmazhatók egyidejűleg dömpingellenes és kiegyenlítő vámok a dömping és az exporttámogatások alkalmazásából származó azonos helyzet kezeléséhez. Mivel azonban a Jindalra az érintett termék tekintetében 0 %-os dömpingellenes vám vonatkozik, ezek a rendelkezések jelen esetben nem alkalmazandók.

(91)

A Jindalt, az indiai kormányt és a közösségi ipart tájékoztatták azon lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a hatályban levő intézkedések módosítására vonatkozó ajánlást szándékoztak tenni, és lehetőséget is biztosítottak számukra észrevételeik megtételére. Az indiai kormány nem élt ezzel a lehetőséggel, a Jindal észrevételei azonban bemutatásra kerültek az egyes megjegyzésekhez kapcsolódó preambulumbekezdésekben.

(92)

A vállalat a közzétételt követő megjegyzéseiben arra kérte a Bizottságot, hogy fogadjon el arra vonatkozó kötelezettségvállalást, a vizsgálat során megállapított kiegyenlíthető támogatások ellensúlyozása céljából. A Bizottság megvizsgálta a vállalat javaslatát, és úgy véli, hogy az árra vonatkozó kötelezettségvállalás nem fogadható el. Azok az árra vonatkozó kötelezettségvállalások, amelyek a termékek bizonyos csoportjait érintik, mint ahogy ezt a vállalat javasolta, nagyfokú rugalmasságot engednek meg a csoportba tartozó termékek műszaki jellemzőinek megváltoztatása terén. A PET-fólia számos folyton változó megkülönböztető jeggyel rendelkezik, amelyek nagyban meghatározzák az eladási árat. Ha ezek a jegyek megváltoznak, az következésképpen jelentős kihatással lesz az árakra is. Ha e csoportokat tovább osztják abból a célból, hogy a fizikai jellemzők terén homogénebb csoportokat alkossanak, a csoportosítások száma annyira megsokszorozódna, hogy az a nyomon követés ellehetetlenüléséhez vezetne, különösképpen a vámhatóságok számára, akik csak nehezen tudnának különbséget tenni a terméktípusok között, és gondot okozna számukra a termékek osztályozása a behozatal során. Ezért a kötelezettségvállalás elfogadása az alaprendelet 13. cikkének (3) bekezdése értelmében gyakorlati szempontból nem célravezető. A Jindalt tájékoztatták erről, és lehetőséget biztosítottak számára észrevételei megtételére, melyek azonban nem változtattak a fenti következtetésen.

(93)

Mivel a Jindallal régebben kapcsolatban álló India Polyfilms Limited 1999. április 1-jén egyesült a Jindallal, és többé már nem önálló jogalany, nevét törölték az 1. cikk (2) bekezdésében található listáról,

29.9.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/12

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

29.9.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/14

(1)

Az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeinek meghatározásáról szóló, 2006. december 19-i 1881/2006/EK bizottsági rendelet (2) megállapítja az egyes élelmiszerekben található Fusarium-toxinok felső határértékeit.

(2)

A felső határértékeket olyan szigorú szinten kell meghatározni, amely a helyes mezőgazdasági és előállítási gyakorlatok alkalmazásával és az élelmiszer fogyasztásához kapcsolódó kockázatok figyelembevételével ésszerűen elérhető.

(3)

A növekedés alatti időjárási viszonyok, különösen virágzáskor, nagyban befolyásolják a növény Fusarium-toxin-tartalmát. Ugyanakkor helyes mezőgazdasági gyakorlattal, a kockázati tényezők minimálisra csökkentésével a Fusarium gombák okozta szennyeződés bizonyos fokig megelőzhető. A gabonákban és gabonakészítményekben a Fusarium-toxin-szennyezés megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 2006. augusztus 17-i 2006/583/EK bizottsági ajánlás (3) a gabonákban, ideértve a kukoricát és kukoricakészítményeket is előforduló, Fusarium-toxinok okozta szennyezettség (zearalenon, fumonizinek és trichotecének) megelőzésének és csökkentésének általános elveit tartalmazza, amelyeket az ezen elvek alapján kidolgozott nemzeti eljárási szabályzatok révén kell végrehajtani.

(4)

A gabonában és gabonakészítményekben – beleértve a kukoricát és kukoricakészítményeket is – előforduló Fusarium-toxinok felső határértékeit 2005-ben határozták meg. A kukorica vonatkozásában nem ismerték pontosan a Fusarium-toxin, különösen a zearalenon és a fumonizin B1 és B2 képződésében szerepet játszó valamennyi tényezőt. Ezért a rendelkezések szerint a kukoricában és kukoricakészítményekben előforduló deoxinivalenol és zearalenon tekintetében a határértékeket csak 2007. július 1-jétől, a fumonizin B1 és B2 tekintetében 2007. október 1-jétől kell alkalmazni, amennyiben addig az időpontig nem határoznak meg eltérő határértékeket az előfordulásra és a toxinképződésre vonatkozó új információk alapján. Így a gabonaláncban tevékenykedő élelmiszer-ipari vállalkozók kellő időt kaptak arra, hogy vizsgálatokat végezzenek ezen mikotoxinok képződésének forrásaira vonatkozóan, illetve arra, hogy meghatározzák azokat a kezelési intézkedéseket, amelyekkel jelenlétük a lehető legeredményesebben megelőzhető.

(5)

Figyelembe véve a 2005 óta kapott új információkat, szükségesnek tűnik a kukoricában és kukoricakészítményekben előforduló Fusarium-toxinok felső határértékeinek módosítása, valamint az e határértékek alkalmazására vonatkozó határidő megváltoztatása.

(6)

A közelmúltban kapott információk azt mutatják, hogy 2005 és 2006 során a betakarításokban a kukoricában elsősorban a zearalenon és fumonizinek, kisebb mértékben pedig a deoxinivalenol vonatkozásában magasabb koncentrációt figyeltek meg, mint a 2003 és 2004 során végzett betakarításokban, ami az időjárási viszonyokkal hozható összefüggésbe. A zearalenonra és fumonizinekre előírt határértékek ezért bizonyos időjárási viszonyok mellett a kukorica esetében még a lehető legkörültekintőbb megelőző intézkedések alkalmazásával sem teljesíthetők. Ezért módosítani kell a felső határértékeket a piac zavarainak elkerülése és a közegészségügy magas szintű védelmének fenntartása érdekében, garantálva, hogy az emberi expozíció jelentősen alatta marad az egészségügyi megfontolások alapján meghatározott irányadó értéknek.

(7)

E felső határértékek megfelelő és zökkenőmentes alkalmazása érdekében helyénvaló, hogy ezek a határértékek az ugyanazon idényben betakarított valamennyi kukoricára és kukoricakészítményre vonatkozzanak, ezért az alkalmazás időpontját a következő betakarítási év értékesítési időszaka kezdetének figyelembevételével kell megállapítani. Mivel a kukorica betakarítása Európában rendszerint szeptember közepén kezdődik és október végéig tart, helyénvaló 2007. október 1-jét kijelölni az alkalmazás időpontjának.

(8)

A fentieknek megfelelően ezt a rendeletet 2007. július 1-jétől kell alkalmazni.

(9)

Emellett számos kisebb technikai módosítást kell tenni.

(10)

Helyénvaló arról rendelkezni, hogy a felső határérték nem vonatkozik a feldolgozatlan, nedves őrlésre (keményítőkészítés) szánt kukoricára. A tudományos adatok azt mutatják, hogy a feldolgozatlan kukoricában előforduló Fusarium-toxinok koncentrációjától függetlenül a kukoricából előállított keményítőben egyáltalán nem, vagy csak alacsony koncentrációban volt kimutatható Fusarium-toxin. Emellett a közegészségügy és az állategészségügy védelme érdekében a nedves őrléssel foglalkozó ágazatban működő élelmiszer-ipari vállalkozóknak fokozottan kell ellenőrizniük a nedves őrlési eljárásból származó, állati takarmánynak szánt melléktermékeket, hogy biztosítsák a deoxinivalenol, a zearalenon, az ochratoxin-A, a T-2, a HT-2 és a fumonizinek állati takarmányozásra szánt termékekben való előfordulásáról szóló, 2006. augusztus 17-i 2006/576/EK bizottsági ajánlás (4) irányadó értékeinek betastását.

(11)

A száraz őrlés eredményeképpen a feldolgozatlan kukorica ugyanazon tételében is eltérő részecskenagyságú őrlési frakciók jönnek létre. A tudományos adatok szerint a kisebb részecskenagyságú őrlési frakciók Fusarium-toxin-koncentrációja magasabb, mint a nagyobb részecskenagyságú frakcióké. A kukorica őrlési frakcióit a Kombinált Nómenklatúra különböző vámtarifaszámok alá sorolja részecskenagyság szerint, 500 mikron résméretű szitán való áthaladás mértéke alapján. A különböző frakciók szennyezettségi szintjének megjelenítése érdekében az 500 mikronnál kisebb, illetve nagyobb frakciók esetében különböző felső határértéket kell megállapítani.

(12)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

1.

A 11. cikk b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

2.

A melléklet 2. szakasza a következőképpen módosul:

29.9.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/18

(1)

Az utóbbi években bebizonyosodott, hogy az élelmiszereknek a 3730/87/EGK rendelet alkalmazásával történő ingyenes szétosztása egyre több tagállam részvételével rendkívül sikeresen zajlik, és a kedvezményezettek számára nagy értékkel bír. Mindazonáltal, egyes ellenőrző vizsgálatok rámutattak, hogy a 3149/92/EGK bizottsági rendelet (2) szövegén bizonyos szerkesztési módosításokat szükséges eszközölni. Ezenkívül az agrárpiac megváltozott körülményei is indokolttá tették a program végrehajtási szabályainak egyes kiigazításait.

(2)

A 3149/92/EGK rendelet 1. cikkének (1) bekezdése a február 15-i határidőt tűzte ki a tagállamok részére abból a célból, hogy amennyiben részt kívánnak venni az élelmiszereknek a legrászorulóbb személyek részére történő ingyenes szétosztására vonatkozó következő éves terv végrehajtásában, erről a szándékukról tájékoztassák a Bizottságot. A költségvetési tervezés megkönnyítése érdekében indokolt ezt a határidőt február 1-jére előrehozni.

(3)

A 3149/92/EGK rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első, második és harmadik albekezdése meghatároznak bizonyos határidőket, amelyeket a termékeknek az intervenciós készletekből való kivonása során tiszteletben kell tartania annak a kijelölt tagállamnak, amely számára azokat odaítélték. A határidők eredményesebb betartása érdekében célszerű előírni, hogy a határidők túllépése esetén a közösségi költségvetés nem fedezi a tárolási költségeket. Az említett rendelet 3. cikke (2) bekezdésének negyedik albekezdése az ajánlati felhívás nyerteséről való döntéstől számított 60 napos határidőt ír elő a termékeknek az intervenciós készletekből való kivonására. Tekintve, hogy egyes nyelvi változatok nem egyértelműek a tekintetben, hogy pontosan mely aktustól számítandó a fenti határidő, az említett rendelkezés szövegezésének pontosítása szükséges.

(4)

A 3149/92/EGK rendelet nem határoz meg határidőt a termékeknek az említett rendelet 2. cikke (3) bekezdésének c) és d) pontja szerint a piacon való mobilizálására irányuló műveletek tekintetében. Tehát ezek a műveletek a program végrehajtási időszakának lezárulásáig végezhetők. Indokolt ezekre a műveletekre határidőt előírni, amely lehetővé teszi a költségvetési évvel való összhang megőrzését. Továbbá célszerű – az említett műveletek keretében – biztosítékokra vonatkozó rendelkezéseket is elfogadni, ezzel is biztosítva a szállítási szerződés szerződésszerű teljesítését.

(5)

Tekintve, hogy a 3149/92/EGK rendelet 4. cikke (2) bekezdése a) pontja második albekezdésének harmadik francia bekezdése lehetőséget ad feldolgozott mezőgazdasági termékek vagy élelmiszerek piacon történő beszerzésére intervenciós készletekből származó termékekkel való fizetés mellett, helyénvaló pontosítani, hogy ez a lehetőség részét képezi a terv rendes végrehajtásának. Annak érdekében, hogy a készletekben rendelkezésre álló intervenciós termékek mennyisége számottevően csökkenjen, célszerű úgy rendelkezni, hogy elegendő, ha a beszerzett élelmiszerek összetevőinek egyike az intervenciós termékkel azonos termékcsoportba tartozik.

(6)

Annak érdekében, hogy hatékonyabban lehessen teljesíteni a jótékonysági szervezetek igényeit, és a szállított élelmiszerek köre bővíthető legyen, lehetővé kell tenni, hogy az intervenciós készletekből származó termékek élelmiszer előállítása céljából bedolgozhatók legyenek más termékekbe. Annak érdekében, hogy a készletekben rendelkezésre álló intervenciós termékek sokfélesége jelentős mértékben csökkenjen, indokolt eltörölni azt a kötelezettséget, amely szerint az intervenciós terméknek a végtermékben legalább egy meghatározott legkisebb hányadot képviselnie kell.

(7)

A 3149/92/EGK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja olyan termék mobilizálását teszi lehetővé a piacon, amely az intervenciós készletekből ideiglenes hiányzó termékkel azonos termékcsoportba tartozik. Az említett rendelet 4. cikke (2) bekezdése a) pontja második albekezdésének harmadik francia bekezdése lehetőséget ad feldolgozott mezőgazdasági termékek vagy élelmiszerek piacon történő beszerzésére intervenciós készletekből származó termékekkel való fizetés mellett. Célszerű ezeket a lehetőségeket beépíteni az intervenciós termékek feldolgozására vonatkozó, az említett rendelet 4. cikkének (2a) bekezdésében található szabályok közé. Ezzel egyidejűleg, az egyértelműség érdekében indokolt módosítani a 4. cikk (1) bekezdésének felépítését is.

(8)

Annak érdekében, hogy egyértelmű legyen azon szabályok alkalmazása, amelyek a másodlagos követelmény megszegése esetére a biztosítékok részleges feloldásáról rendelkeznek, indokolt meghatározni a levonások végrehajtási szabályait, összhangban a mezőgazdasági termékeket érintő biztosítéki rendszer alkalmazására vonatkozó közös részletes szabályok megállapításáról szóló, 1985. július 22-i 2220/85/EGK bizottsági rendelet (3) 23. cikke (2) bekezdése a) pontjával, valamint b) pontjának harmadik francia bekezdésével.

(9)

A 3149/92/EGK rendelet 4. cikke (4) bekezdésének második albekezdése szerint a tagállamok kötelesek az ajánlati felhívások modelljeit a terv végrehajtási időszakának kezdete előtt megküldeni a Bizottság részére. A fenti kötelezettség szükségtelenül nehezíti a program irányítását, ezért indokolt azt eltörölni.

(10)

A 3149/92/EGK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének szövegén elvégzett módosítások szükségessé teszik, hogy az említett bekezdést említő egyes hivatkozások az egyértelműség érdekében módosításra kerüljenek.

(11)

A 3149/92/EGK rendelet 7. cikke meghatározza az átszállítás esetén alkalmazandó végrehajtási szabályokat. Tekintve, hogy az átszállítások szükségessé teszik az ellátó tagállam és az átvevő tagállam szoros együttműködését, helyénvaló, hogy az ellátó tagállam a lehető legteljesebb mértékben megkönnyítse ezeket a műveleteket, annak érdekében, hogy az említett rendelet 3. cikke (2) bekezdésében előírt határidők betarthatók legyenek, és a műveletek végrehajtása összhangban legyen az 1290/2005/EK rendelet részletes alkalmazási szabályainak a közraktározás formájában megvalósuló intervenciós intézkedések Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) általi finanszírozása és a tagállamok kifizető ügynökségei által végrehajtott közraktározási műveletek könyvelése tekintetében történő megállapításáról szóló, 2006. június 21-i 884/2006/EK bizottsági rendelet (4) 2. cikkének rendelkezéseivel. Ezzel összefüggésben helyénvaló annak pontosítása, hogy a rendeltetési hely tagállamának intervenciós hivatala által kiállított elszállítási utalvány tekinthető olyan előírt dokumentumnak, amelynek bemutatása esetén az ellátást biztosító tagállam hivatala a termékeket az ellátásra szerződött személy rendelkezésére bocsátja. Ezenkívül a készletekből való kivonás ellenőrzésének biztosítása érdekében célszerű előírni, hogy az ellátást biztosító tagállam intervenciós hivatala köteles tájékoztatni a rendeltetési hely tagállamának illetékes hatóságát a kivonási műveletek befejezéséről.

(12)

A 3149/92/EGK rendelet kifizetésre vonatkozó szabályokat meghatározó 8a. cikke nem tartalmaz rendelkezést arra az esetre, ha a kifizetési kérelmeket hiányosan nyújtják be. Indokolt meghatározni az ilyen esetekben követendő szabályokat és alkalmazandó szankciókat. Célszerű továbbá előírni a Közösség által a kifizetések késedelme esetén meghozandó intézkedéseket.

(13)

A tapasztalatok rámutattak, hogy az Európai Unió polgárai nincsenek kellőképpen tudatában annak, hogy a Közösség milyen szerepet játszik a hátrányos helyzetű csoportok élelmiszersegéllyel való ellátásában. Ezért indokolt rendelkezni arról, hogy az Európai Unió zászlaja a csomagolásokon feltüntetésre kerüljön.

(14)

Célszerű pontosabban megjelölni az elosztási lánc azon szintjeit, amelyek tekintetében a 3149/92/EGK rendelet 9. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében említett ellenőrzések alkalmazandók. Ezenkívül helyénvaló pontosítani, hogy milyen szankciók alkalmazandók az elosztás különböző szereplőinek tulajdonítható hiányosságok vagy szabálytalanságok esetén.

(15)

Ezért a 3149/92/EGK rendeletet módosítani kell.

(16)

A Gabonapiaci Irányítóbizottság az elnöke által megállapított határidőn belül nem nyilvánított véleményt,

1.

Az 1. cikk (1) bekezdésében a „február 15.” szövegrész helyébe a „február 1.” szövegrész lép.

2.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 4. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 7. cikk a következőképpen módosul:

5.

A 8a. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„Mindazonáltal, az igazoló okiratok jelentős hiányosságai esetén a második bekezdésben meghatározott határidő a piaci szereplő vagy a termékek elosztására kijelölt szervezet írásbeli értesítése mellett felfüggeszthető. A kért dokumentumokat 30 naptári napon belül kell benyújtani, és a határidő azok kézhezvételének napjától számítva tovább folytatódik. Amennyiben az okiratokat a fenti határidőre nem nyújtják be, az első bekezdésben meghatározott csökkentés alkalmazandó.

A vis maiornak minősülő esetek kivételével, és figyelembe véve a harmadik bekezdésben szabályozott felfüggesztési lehetőséget, a második bekezdésben meghatározott kéthónapos határidő elmulasztása lehetővé teszi a tagállamnak járó kifizetések csökkentését a 883/2006/EK bizottsági rendelet (6) 9. cikkének megfelelően.

6.

A 9. cikk a következőképpen módosul:

7.

A rendelet melléklete I. mellékletre változik, és címe helyébe az alábbi szöveg lép:

8.

A rendelet e rendelet mellékletének szövegével mint II. melléklettel egészül ki.

29.9.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/24

(1)

Az 1784/2003/EK rendelet 10. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az 1001 10 00, az 1001 90 91, az ex 1001 90 99 (kiváló minőségű közönséges búza), az 1002, az ex 1005 (a hibrid vetőmag kivételével), valamint az ex 1007 (a vetésre szánt hibridek kivételével) KN-kód alá tartozó termékekre vonatkozó behozatali vám egyenlő az e termékek behozatalára érvényes, 55 %-kal megnövelt, majd a szállítmányra vonatkozó CIF-importárral csökkentett intervenciós árral. E vám azonban nem haladhatja meg a közös vámtarifa szerinti vámtételt.

(2)

Az 1784/2003/EK rendelet 10. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a cikk (2) bekezdésében említett behozatali vám kiszámítása céljából a szóban forgó termékekre szabályos időközönként meg kell állapítani a reprezentatív CIF-importárakat.

(3)

Az 1249/96/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében az 1001 10 00, 1001 90 91, ex 1001 90 99 (kiváló minőségű közönséges búza), 1002 00, 1005 10 90, 1005 90 00 és 1007 00 90 KN-kód alá tartozó termékekre vonatkozó behozatali vám kiszámításához az ugyanezen rendelet 4. cikkében leírt módszerrel meghatározott napi reprezentatív CIF-importárat kell alkalmazni.

(4)

Helyénvaló rögzíteni a behozatali vámokat a 2007. október 1-jén az új behozatali vám hatálybalépése napjáig tartó időszakra,

29.9.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/27

(1)

Az 1784/2003/EK rendelet 13. cikkének rendelkezései szerint az ugyanezen rendelet 1. cikkében szereplő termékeknek a világpiaci jegyzései és árai, valamint ugyanezen termékeknek a Közösségen belüli árai közötti különbség export-visszatérítéssel fedezhető.

(2)

A visszatérítéseket azoknak az összetevőknek a figyelembevételével kell rögzíteni, amelyeket az 1995. június 29-i 1501/95/EK bizottsági rendelet (2) egyes szabályait megállapító 1. cikke említ, az 1766/92/EGK tanácsi rendeletnek az export-visszatérítések megadása, valamint a gabonaágazatban zavar esetén foganatosítandó intézkedések tekintetében való alkalmazásának.

(3)

A liszteket, a búzából vagy rozsból készült darát és durva őrleményt illetően az ezekre a termékekre alkalmazandó visszatérítést a szóban forgó termékek előállításához szükséges gabonamennyiség figyelembevételével kell kiszámítani. Ezek a mennyiségek az 1501/95/EK rendeletben kerültek rögzítésre.

(4)

A világpiaci helyzet vagy egyes piacok sajátos követelményei szükségessé tehetik a visszatérítés differenciálását egyes termékek tekintetében, rendeltetési helyük szerint.

(5)

A visszatérítést havonta egyszer kell rögzíteni. A visszatérítés időszakon belül módosítható.

(6)

Ezeknek a szabályoknak a gabonafélék piacának mindenkori helyzetére és különösen e termékek Közösségen belüli és világpiaci jegyzéseire, illetve áraira való alkalmazása a mellékletben ismertetett összegek szerinti visszatérítés rögzítését eredményezi.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

29.9.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/29

(1)

Az 1784/2003/EK rendelet 14. cikkének (2) bekezdése értelmében a gabonafélék exportjára az engedély iránti kérelem benyújtásának napján alkalmazandó visszatérítést kell alkalmazni, erre irányuló kérelem esetén, az olyan exportra, amelyet az engedély érvényességi időtartama alatt bonyolítanak le. Ebben az esetben a visszatérítésre korrekciós tényező alkalmazható.

(2)

Az 1766/92/EGK tanácsi rendeletnek az export-visszatérítések megadása, valamint a gabonaágazatban zavar esetén foganatosítandó intézkedések tekintetében való alkalmazásának egyes szabályait megállapító, 1995. június 29-i 1501/95/EK bizottsági rendelet (2) lehetővé teszi egy korrekciós tényező alkalmazását az 1784/2003/EK rendelet 1. cikkének a), b) és c) pontjában meghatározott termékek vonatkozásában. Ezt a korrekciós tényezőt az 1501/95/EK rendelet 1. cikkében szereplő tényezők figyelembevételével kell kiszámítani.

(3)

A világpiaci helyzet vagy egyes piacok sajátos követelményei szükségessé tehetik a korrekciós tényező differenciálását egyes termékek tekintetében, rendeltetési helyük szerint.

(4)

A korrekciós tényezőt ugyanazon eljárás szerint kell rögzíteni, mint a visszatérítést. A korrekciós tényező a két rögzítés közötti időszakban módosítható.

(5)

A fent említett rendelkezésekből adódóan a korrekciós tényező e rendelet mellékletének megfelelően került rögzítésre.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

29.9.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/31

(1)

Az 1784/2003/EK rendelet 13. cikkének rendelkezései szerint az ugyanezen rendelet 1. cikkében szereplő termékeknek a világpiaci árai, illetve árfolyamjegyzései és ugyanezen termékek Közösségen belüli árai közötti különbség export-visszatérítéssel fedezhető.

(2)

A visszatérítéseket azoknak az összetevőknek a figyelembevételével kell rögzíteni, amelyeket az 1766/92/EGK tanácsi rendeletnek az export-visszatérítések megadása, valamint a gabonaágazatban zavar esetén foganatosítandó intézkedések tekintetében való alkalmazásának egyes szabályait megállapító, 1995. június 29-i 1501/95/EK bizottsági rendelet (2) 1. cikke említ.

(3)

A malátára vonatkozó visszatérítést a szóban forgó termékek előállításához szükséges gabonamennyiség figyelembevételével kell kiszámítani. Ezek a mennyiségek az 1501/95/EK rendeletben kerültek rögzítésre.

(4)

A világpiaci helyzet vagy egyes piacok sajátos követelményei szükségessé tehetik a visszatérítés differenciálását egyes termékekre, rendeltetési helyük szerint.

(5)

A visszatérítést havonta egyszer kell rögzíteni. A visszatérítés időszakon belül módosítható.

(6)

E szabályok alkalmazása a gabonaágazat piacainak jelenlegi helyzetére és különösen e termékeknek a Közösségen belüli és a világpiaci jegyzéseire, illetve áraira, a mellékletben ismertetett összegek szerinti visszatérítés rögzítését eredményezi.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

29.9.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/33

(1)

Az 1784/2003/EK rendelet 14. cikkének (2) bekezdése értelmében a gabonafélék exportjára az engedély iránti kérelem beadásának napján alkalmazandó visszatérítést kell alkalmazni, erre irányuló kérelem esetén, az olyan exportra, amelyet az engedély érvényességi időtartama alatt bonyolítanak le. Ebben az esetben a visszatérítésre korrekciós tényező alkalmazható.

(2)

Az 1766/92/EGK tanácsi rendeletnek az export-visszatérítések megadása, valamint a gabonaágazatban zavar esetén foganatosítandó intézkedések tekintetében való alkalmazásának egyes szabályait megállapító 1995. június 29-i 1501/95/EK bizottsági rendelet (2) lehetővé teszi egy korrekciós tényező alkalmazását az 1784/2003/EK rendelet 1. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott maláta vonatkozásában. Ezt a korrekciós tényezőt az 1501/95/EK rendelet 1. cikkében szereplő tényezők figyelembevételével kell kiszámítani.

(3)

A fentiekben hivatkozott rendelkezésekből következik, hogy a korrekciós tényezőt e rendelet mellékletének megfelelően kell rögzíteni.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

29.9.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/35

(1)

A mezőgazdasági termékek élelmiszersegélyként való juttatásával kapcsolatban felmerülő kiadások közösségi finanszírozásáról szóló, 1974. október 21-i 2681/74/EGK tanácsi rendelet (3) 2. cikke úgy rendelkezik, hogy a felmerült ráfordításoknak az a hányada, amely a közösségi szabályokkal összhangban rögzített, kérdéses termékexport-visszatérítésekre vonatkozik, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlegét terheli.

(2)

A közösségi élelmiszersegély-akciók költségvetésének megállapítását és kezelését megkönnyítendő, valamint annak érdekében, hogy a tagállamok megismerhessék a közösségi részvétel mértékét a nemzeti élelmiszersegély-akciók finanszírozásában, szükségesnek mutatkozik meghatározni az ilyen akciókra adott visszatérítések szintjét.

(3)

Az 1784/2003/EK rendelet 13. cikkében és a 1785/2003/EK rendelet 13. cikkében az export-visszatérítésekre meghatározott általános szabályok és alkalmazási feltételek, a szükséges változtatásokkal, alkalmazandók az előbb említett műveletekre.

(4)

A rizs export-visszatérítésének kiszámításához figyelembe veendő sajátos kritériumok a 1785/2003/EK rendelet 14. cikkében kerültek meghatározásra.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

29.9.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/37

(1)

Az Európai Gazdasági Közösség és az Indiai Köztársaság között a nádcukorról létrejött, a 75/456/EGK tanácsi határozattal (1) jóváhagyott megállapodás (a továbbiakban: a megállapodás) értelmében a Közösség kötelezettséget vállal az Indiából származó nyers vagy fehér nádcukor meghatározott mennyiségének garantált árakon történő megvásárlására és behozatalára, és India vállalja, hogy ezt a mennyiséget leszállítja a Közösségnek. A megállapodás 11. cikke úgy rendelkezik, hogy bármelyik fél felmondhatja a megállapodást kétéves felmondási idővel azt követően, hogy a másik felet erről írásban értesítette.

(2)

Miután a cukorpiac közös szervezésének reformja véget vet az intervenciónak, a belső piaci cukorárakat többé nem garantálják intervenciós felvásárlások révén. Helyénvaló tehát megszüntetni a garantált áraknak a megállapodás keretében behozott cukorra vonatkozó rendszerét.

(3)

Ezért fel kell mondani a megállapodást annak 11. cikkével összhangban, és erről értesíteni kell Indiát mint a megállapodás aláíróját,

29.9.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/38

(1)

Az 1975. február 28-án aláírt AKCS-EGK loméi egyezményben szereplő AKCS-cukorról szóló 3. jegyzőkönyv és az egyezményhez mellékelt megfelelő nyilatkozatok értelmében („a cukorról szóló jegyzőkönyv”), – amelyek a Cotonouban 2000. június 23-án aláírt, egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodás (1) (a továbbiakban: AKCS-EK partnerségi megállapodás) V. mellékletéhez csatolt 3. jegyzőkönyvben szerepelnek – a Közösség kötelezettséget vállal az egyezményt aláíró AKCS-államokból származó nyers vagy fehér nádcukor meghatározott mennyiségeinek garantált áron történő felvásárlására és behozatalára, az említett államok pedig vállalják annak a Közösségbe szállítását. A cukorról szóló jegyzőkönyv értelmében a jegyzőkönyvet a Közösség minden egyes AKCS-állam vonatkozásában, és minden egyes AKCS-állam a Közösség vonatkozásában a kétéves felmondási idő betartásával felmondhatja.

(2)

Az AKCS-államokra alkalmazandó, az AKCS-EK partnerségi megállapodás V. mellékletében meghatározott jelenleg érvényben lévő kereskedelmi rendelkezések 2007. december 31-én lejárnak. Az AKCS-EK partnerségi megállapodás 36. cikke értelmében a gazdasági partnerségi megállapodások biztosítják majd az AKCS-államokkal folytatott kereskedelem új jogi keretét, és az AKCS-EK partnerségi megállapodásban szereplő kereskedelmi rendszer helyébe lépnek. Az AKCS-EK partnerségi megállapodás 36. cikkének (4) bekezdése előírja a felek számára a cukorról szóló jegyzőkönyvnek a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló tárgyalások fényében történő felülvizsgálatát. A Közösségnek a GATT I. cikke szerinti kötelességei tekintetében az AKCS-államokkal szemben érvényes, az AKCS-EK partnerségi megállapodás szerinti kereskedelmi kedvezményekre vonatkozó mentessége, amelyet a WTO 2001. november 14-én Dohában tartott miniszteri konferenciája engedélyezett, szintén lejár 2007. december 31-én.

(3)

Annak biztosítására, hogy a cukorra vonatkozó behozatali rendszer belekerüljön a gazdasági partnerségi megállapodásokban tervezett behozatali rendszerbe, meg kell tenni minden szükséges lépést a cukorról szóló jegyzőkönyv és az abban foglalt kötelezettségvállalások kellő időben történő megszüntetése érdekében, tekintetbe véve a cukorról szóló jegyzőkönyv 10. cikkében szereplő kétéves felmondási időre vonatkozó követelményt.

(4)

A cukorról szóló jegyzőkönyv rendelkezései az AKCS-országok és a Közösség érdekeit egyaránt szolgálták azáltal, hogy az AKCS exportőrei számára értékesítési lehetőséget biztosítottak egy jövedelmező piacon, és rendszeres ellátást biztosítottak a Közösség cukornád-finomítói számára. A cukorról szóló jegyzőkönyv rendelkezései azonban már nem tarthatók fenn tovább. A Közösség a cukorpiac reformját követően nem garantálja az árakat az európai cukorgyártók számára, mivel a korábbi intervenciós mechanizmust fokozatosan megszünteti.

(5)

Az AKCS-országok és az EU közötti kereskedelem liberalizálásához vezető átmenettel összefüggésben a cukorról szóló jegyzőkönyvben megállapított ár- és mennyiségi garanciákkal nem egyeztethető össze a korlátlan mennyiség. A legkevésbé fejlett országok vonatkozásában a cukor korlátlan piacra jutását a „Mindent, csak fegyvert ne!” (EBA) kezdeményezés keretében 2009. július 1-jétől tervezik megvalósítani. Mivel az átmeneti időszak második szakasza 2009. október 1-jén venné kezdetét, az EBA keretébe tartozó cukorra vonatkozó rendszert ennek megfelelően ki kell igazítani.

(6)

A jegyzőkönyv felmondása nem zárja ki egy későbbi, a cukornak az átfogó gazdasági partnerségi megállapodások keretében történő kezeléséről szóló egyezmény közös megállapodás alapján való létrejöttét a Közösség és az AKCS-államok között.

(7)

Következésképpen a cukorról szóló jegyzőkönyvet annak 10. cikkével összhangban fel kell mondani, és a felmondásról értesíteni kell a cukorról szóló jegyzőkönyvet aláíró valamennyi AKCS-államot,

29.9.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/40

(1)

A 91/414/EGK irányelv 8. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a tagállamok az irányelvről szóló értesítést követő 12 éves időszakon belül engedélyezhetik az irányelv I. mellékletében nem szereplő olyan hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek forgalomba hozatalát, amelyek az irányelvről szóló értesítés időpontja után két évvel már forgalomban voltak, miközben e hatóanyagokat egy munkaprogram keretében fokozatosan megvizsgálják.

(2)

A 451/2000/EK (2) és a 703/2001/EK (3) bizottsági rendelet megállapítja a 91/414/EGK irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében említett munkaprogram második szakaszának végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat, és létrehozza azon hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe történő lehetséges felvétel céljából értékelni kell. E jegyzékben szerepel a metomil.

(3)

A metomil esetében a bejelentő által javasolt felhasználási célokra vonatkozóan az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatásokat a 451/2000/EK és a 703/2001/EK rendeletben meghatározott rendelkezésekkel összhangban értékelték. Az említett rendeletek kijelölik továbbá a referens tagállamokat, amelyek feladata a megfelelő értékelő jelentések és ajánlások benyújtása az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósághoz (EFSA) a 451/2000/EK rendelet 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban. A metomil esetében az Egyesült Királyság volt a referens tagállam, és 2004. május 3-án minden vonatkozó információt benyújtott.

(4)

A tagállamok és az EFSA szakértői értékelésnek vetették alá az értékelő jelentést, majd azt 2006. június 23-án a metomil hatóanyagú növényvédő szerek kockázatértékeléséről szóló szakértői értékelésből levont EFSA-következtetés formájában benyújtották a Bizottsághoz (4). E jelentést a tagállamok és a Bizottság az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság keretében felülvizsgálta.

(5)

E hatóanyag értékelése során több aggály is felmerült. A rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnik, hogy a kezelő expozíciója meghaladná a megengedett szintet, és az sem bizonyosodott be, hogy a dolgozók és a környezetben lévők expozíciója elfogadható. Ökotoxikológiai szempontból aggodalomra adnak okot a madarakat, emlősöket, vízi élőlényeket, méheket és a nem célzott ízeltlábúakat fenyegető veszélyek.

(6)

A Bizottság felkérte a bejelentőt, tegye meg észrevételeit a szakértői értékelés eredményeire vonatkozóan és jelezze szándékát, hogy továbbra is támogatni kívánja-e a hatóanyag használatát. A bejelentő benyújtotta észrevételeit, amelyeket körültekintően megvizsgáltak. A felhozott érvek ellenére azonban a fenti aggályok továbbra is fennállnak, és az EFSA szakértői találkozók alkalmával benyújtott és megvizsgált információk alapján végzett értékelések nem bizonyították, hogy a javasolt felhasználási körülmények között a metomilt tartalmazó növényvédő szerek általában várhatóan megfelelnek a 91/414/EGK irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában előírt követelményeknek.

(7)

A metomil emiatt nem vehető fel a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe.

(8)

Intézkedéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a metomilt tartalmazó növényvédő szerek engedélyeit meghatározott időn belül visszavonják, hogy meghosszabbításukra ne kerüljön sor, és hogy az ilyen termékekre ne adjanak ki új engedélyeket.

(9)

A metomilt tartalmazó növényvédő szerek meglévő készleteinek megsemmisítésére, tárolására, forgalomba hozatalára és felhasználására a tagállamok által engedélyezett legfeljebb 12 hónapos türelmi idő – amelynek célja, hogy a meglévő készleteket egy további vegetációs időszakban elhasználhassák – által biztosítható, hogy a mezőgazdasági termelők a metomilt tartalmazó növényvédő szereket e határozat elfogadásától számított 18 hónapig még be tudják szerezni.

(10)

E határozat nem sérti a 91/414/EGK irányelv 6. cikke (2) bekezdésének rendelkezései szerint a metomilnak a szóban forgó irányelv I. mellékletébe történő felvételére irányuló kérelem benyújtását.

(11)

Az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság az elnöke által kitűzött határidőn belül nem nyilvánított véleményt, ezért a Bizottság az említett intézkedésekre vonatkozóan javaslatot nyújtott be a Tanácshoz. A 91/414/EGK irányelv 19. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében meghatározott időtartam lejártáig a Tanács egyfelől nem fogadta el a javasolt végrehajtási jogi aktust, másfelől nem nyilvánított ellenvéleményt az intézkedések végrehajtását célzó javaslattal szemben, és ezzel a Bizottság hatáskörébe került ezen intézkedések elfogadása,

a)

a metomilt tartalmazó növényvédő szerek engedélyét 2008. március 19-ig visszavonják;

b)

a metomilt tartalmazó növényvédő szerekre nem adnak ki új engedélyeket és azokat nem újítják meg e határozat közzétételét követően.

29.9.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/42

(1)

A 91/414/EGK irányelv 8. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a tagállamok az irányelvről szóló értesítést követő 12 éves időszakon belül engedélyezhetik az irányelv I. mellékletében nem szereplő olyan hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek forgalomba hozatalát, amelyek az irányelvről szóló értesítés időpontja után két évvel már forgalomban voltak, miközben e hatóanyagokat egy munkaprogram keretében fokozatosan megvizsgálják.

(2)

A 451/2000/EK (2) és a 703/2001/EK (3) bizottsági rendelet megállapítja a 91/414/EGK irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében említett munkaprogram második szakaszának végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat, és létrehozza azon hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe történő lehetséges felvétel céljából meg kell vizsgálni. E jegyzékben szerepel a trifluralin.

(3)

A trifluralin esetében az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatások vizsgálata a 451/2000/EK és a 703/2001/EK rendelet előírásaival összhangban történt, a bejelentő által javasolt felhasználási célok vonatkozásában. Az említett rendeletek kijelölik továbbá a referens tagállamokat, amelyek feladata a megfelelő értékelő jelentések és ajánlások benyújtása az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósághoz (EFSA) a 451/2000/EK rendelet 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban. A trifluralin esetében a referens tagállam Görögország volt, amely 2003. július 11-én minden lényeges információt benyújtott.

(4)

A tagállamok és az EFSA szakmai értékelésnek vetették alá az értékelő jelentést, majd azt 2005. március 14-én a trifluralin hatóanyagú növényvédő szerek kockázatértékeléséről szóló szakértői értékelésből levont EFSA-következtetés (4) formájában benyújtották a Bizottsághoz. A tagállamok és a Bizottság az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság keretében felülvizsgálta e jelentést, majd a trifluralinról szóló bizottsági felülvizsgálati jelentés formájában 2007. március 16-án véglegesítette.

(5)

E hatóanyag értékelése során több aggály is felmerült. A trifluralin nagy toxicitású a vízi szervezetekre, különösen a halakra nézve. Emellett a talajban nagyon perzisztens és biológiailag nem azonnal lebomló anyag. Hajlandóságot mutat ezenkívül az akkumulációra is. Jelentősen túllépi ugyanis a 91/414/EGK irányelvben a vízi szervezetekre vonatkozóan meghatározott maximális biokoncentrációs tényezőt (BCF), ami azt jelzi, hogy az ilyen szervezeteknél bioakkumuláció léphet fel. Jelentős illékonysága miatt nem lehet kizárni a levegőn keresztül történő terjedést sem, és gyors fotokémiai lebomlása ellenére a monitoringprogramok kimutatták, hogy az anyag az alkalmazás helyétől eltérő helyeken jelent meg. Ezek az aggályok nyilvánvalóvá teszik, hogy a trifluralin nem felel meg a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe történő felvétel követelményeinek.

(6)

A Bizottság felkérte a bejelentőt, tegye meg észrevételeit a szakértői értékelés eredményeire vonatkozóan, és jelezze szándékát, hogy továbbra is támogatni kívánja-e a hatóanyagot. A kérelmező megtette észrevételeit, amelyeket körültekintően megvizsgáltak. A bejelentő által felhozott érvek ellenére sem sikerült azonban elhárítani a fenti aggályokat, és az EFSA szakértői ülések alkalmával benyújtott és értékelt információk alapján végzett vizsgálatok nem bizonyították, hogy a javasolt felhasználási körülmények között a trifluralint tartalmazó növényvédő szerek általában várhatóan megfelelnek a 91/414/EGK irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában előírt követelményeknek.

(7)

Ezért a trifluralin nem vehető fel a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe.

(8)

Intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy a trifluralint tartalmazó növényvédő szerek engedélyei meghatározott határidőn belül visszavonásra kerüljenek, hogy megújításukra ne kerüljön sor, és hogy az ilyen termékekre ne adjanak ki új engedélyeket.

(9)

A trifluralint tartalmazó növényvédő szerek megsemmisítésére, tárolására, forgalomba hozatalára és a meglévő készletek felhasználására szolgáló, az egy adott tagállam által esetlegesen engedélyezett türelmi időt legfeljebb tizenkét hónapban kell megállapítani annak érdekében, hogy a meglévő készleteket egy további termesztési időszakban felhasználhassák, ami garantálja, hogy a trifluralint tartalmazó növényvédő szerek a mezőgazdasági termelők számára e határozat elfogadásától számított 18 hónapig hozzáférhetők lesznek.

(10)

Ez a határozat nem sérti a kérelmezők azon jogát, hogy a 91/414/EGK irányelv 6. cikke (2) bekezdésének rendelkezései szerint a trifluralinnak a fenti irányelv I. mellékletébe történő felvételére irányulóan kérelmet nyújtsanak be.

(11)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

a)

a trifluralint tartalmazó növényvédő szerek engedélyét 2008. március 20-ig visszavonják;

b)

a trifluralint tartalmazó növényvédő szerekre e határozat kihirdetését követően nem adnak ki, illetve nem hosszabbítanak meg engedélyt.

29.9.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/44

(1)

A romániai klasszikus sertéspestissel kapcsolatos átmeneti állat-egészségügyi ellenőrző intézkedésekről szóló, 2006. november 14-i 2006/779/EK bizottsági határozatot (3) annak következtében fogadták el, hogy Romániában kitört a klasszikus sertéspestis.

(2)

A 2006/779/EK határozat Bulgária és Románia csatlakozási szerződésének hatálybalépését követően kilenc hónapig alkalmazandó. A klasszikus sertéspestis tekintetében fennálló romániai járványügyi helyzetre való tekintettel a Bizottság indokoltnak látja a 2006/779/EK határozat alkalmazási időszakának 2009. december 31-ig történő meghosszabbítását.

(3)

A 2006/779/EK határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

Az ebben a határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

29.9.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/45

(1)

Az egyes tagállamokban a klasszikus sertéspestisre vonatkozó járványvédelmi intézkedésekről szóló, 2006. november 24-i 2006/805/EK bizottsági határozatot (3) annak következtében fogadták el, hogy egyes tagállamokban kitört a klasszikus sertéspestis. Az említett határozat bizonyos járványvédelmi intézkedéseket állapít meg az érintett tagállamokat érintő klasszikus sertéspestis tekintetében.

(2)

A 2006/805/EK határozat Bulgária és Románia csatlakozási szerződésének hatálybalépését követően kilenc hónapig alkalmazandó. A Bulgária, Németország, Franciaország, Magyarország és Szlovákia egyes területein a klasszikus sertéspestis tekintetében fennálló általános járványügyi helyzetre való tekintettel a Bizottság indokoltnak látja a 2006/805/EK rendelet alkalmazási időszakának 2008. július 31-ig történő meghosszabbítását.

(3)

A 2006/805/EK határozatot ezért a fentieknek megfelelően módosítani kell.

(4)

Az ebben a határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

29.9.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 255/46

(1)

A Közösségben a baromfiknál előforduló magas patogenitású madárinfluenza H5N1 altípusával kapcsolatos egyes védekezési intézkedésekről és a 2006/135/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. június 14-i 2006/415/EK bizottsági határozat (4) a betegség elterjedésének megakadályozása érdekében bizonyos védekezési intézkedéseket határoz meg, ideértve a feltételezett vagy megerősített járványkitörést követő „A” és „B” területek kijelölését is.

(2)

Németország értesítette a Bizottságot a Bajorország tartomány területén lévő baromfiállományban észlelt H5N1 madárinfluenza-járvány kitöréséről, és a 2006/415/EK határozatnak megfelelően megtette a megfelelő intézkedéseket, köztük a határozat 4. cikkében említett „A” és „B” területek kijelölését is.

(3)

A Bizottság Németországgal együttműködve megvizsgálta az említett intézkedéseket és megállapította, hogy az adott tagállam illetékes hatóságai által felállított „A” és „B” területek határai megfelelő távolságra vannak a járványkitörés tényleges helyszínétől. A Németországban található „A” és „B” területek ezért megerősíthetők, és a régiókba sorolás időtartama is rögzíthető.

(4)

A 2006/415/EK határozatot ezért a fentieknek megfelelően módosítani kell.

(5)

Az ebben a határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,