I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező

22.9.2007

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/1

A TANÁCS 1098/2007/EK RENDELETE

(2007. szeptember 18.)

a balti-tengeri tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és a 779/97/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére (1),

mivel:

(1)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) nemrégiben kiadott tudományos szakvéleményében jelezte, hogy a Balti-tenger 25–32 ICES-alterületén a tőkehalállomány létszáma oly mértékben megcsappant, hogy a csökkent szaporodási képesség következtében károkat szenved, és hogy az állomány halászata nem fenntartható módon folyik.

(2)	Az ICES nemrégiben kiadott tudományos szakvéleményében jelezte, hogy a Balti-tenger 22, 23, és 24 ICES-alterületén élő tőkehalállományt túlhalásszák, és mérete olyan alacsony szintre zsugorodott, hogy a szaporodási képesség csökkenésének veszélye fenyegeti.

(3)	Intézkedéseket kell hozni a balti-tengeri tőkehalállomány halászatára vonatkozó többéves gazdálkodási terv kidolgozása érdekében.

(4)	A terv célja, hogy a balti-tengeri tőkehalállományok kiaknázását fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételek mellett biztosítsa.

(5)

A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (2) többek között előírja, hogy e cél elérése érdekében a Közösség az elővigyázatossági megközelítést alkalmazza azon intézkedések meghozatalakor, amelyek az állomány védelmére és megőrzésére vonatkoznak, azért, hogy biztosítsa annak fenntartható kiaknázását, és hogy a lehető legkisebb mértékűre csökkentse a halászati tevékenységnek a tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatását. A Közösségnek a halászati gazdálkodás terén törekednie kell az ökoszisztéma-alapú szemlélet progresszív alkalmazására, továbbá egy gazdaságilag életképes és versenyképes halászati ágazaton belül hozzá kell járulnia a hatékony halászati tevékenységekhez megfelelő életszínvonalat biztosítva azok számára, akiknek megélhetése a balti-tengeri tőkehal halászatától függ, valamint a fogyasztók érdekeit is figyelembe kell vennie.

(6)

A célkitűzés elérése érdekében a keleti állományt a biztonságos biológiai határértéken belüli szintre kell felduzzasztani, és mindkét állomány esetében biztosítani kell azt a szintet, amely lehetővé teszi a teljes szaporodási képesség fenntartását, és amely hosszú távon a legmagasabb hozamot eredményezi.

(7)

Ez úgy érhető el, hogy megfelelő módszert határoznak meg a tőkehalat érintő halászati erőkifejtésnek a célkitűzéssel összhangban lévő szintre történő fokozatos csökkentésére, illetve ha a tőkehalállományra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget (TAC) a halászati erőkifejtésnek megfelelő szinten állapítják meg.

(8)	Mivel a hering- és spratthalászat, valamint a kopoltyúhálóval és állítóhálóval folytatott lazachalászat során kifogott tőkehal mennyisége elenyésző, az említett halászatokra nem vonatkozik a halászati erőkifejtés fokozatos csökkentése.

(9)	A halászati lehetőségek állandósításának biztosítása érdekében, célszerű korlátozni a TAC-értékek évről évre történő ingadozásának mértékét.

(10)	A halászati erőkifejtés ellenőrzésének egyik megfelelő eszköze a tőkehalhalászatra engedélyezett időszakok hosszának szabályozása. A tagállamok meghatározhatnak olyan közös napokat, amelyeket a lobogójuk alatt közlekedő valamennyi közösségi hajó kikötőn kívül tölthet.

(11)

A különleges halászati engedélyekre vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1994. június 27-i 1627/94/EK tanácsi rendeletben (3), a közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozataláról szóló, 1993. október 12-i 2847/93/EGK tanácsi rendeletben (4) és a tagállami halfogásokra vonatkozó információk feljegyzésére vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1983. szeptember 22-i 2807/83/EGK bizottsági rendeletben (5) meghatározottak mellett, vagy azoktól eltérve, további ellenőrző intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy biztosítható legyen az e rendeletben meghatározott intézkedéseknek való megfelelés.

(12)	Alkalmazásának első három évében a többéves tervet a 2371/2002/EK rendelet 5. cikke szerinti helyreállítási tervnek kell tekinteni.

(13)	A 27 vagy 28 ICES-alterület az ezen ICES-alterületekre vonatkozó minimális kifogott mennyiség miatt kivonható a halászati erőkifejtések irányítására vonatkozó rendelkezések hatálya alól.

(14)

Az e rendeletben meghatározott többéves terv a Balti-tengeren folyó halászati erőkifejtések irányítására vonatkozó érvényben lévő rendelkezések helyébe lép. A Balti-tengeren folyó halászati erőkifejtés irányítására vonatkozó szabályok bevezetéséről szóló, 1997. április 24-i 779/97/EK tanácsi rendelet (6) ezért hatályát veszti,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet többéves tervet hoz létre a következő tőkehalállományokra (a továbbiakban: az érintett tőkehalállományok) és az ezen állományokat kiaknázó halászatokra:

a)	az A területen élő tőkehal;

b)	a B és C területen élő tőkehal.

2. cikk

Hatály

Ezt a rendeletet a Balti-tengeren és a Balti-tengerrel szomszédos tagállamokban (a továbbiakban: az érintett tagállamok) működő, legalább nyolc méter összhosszúságú közösségi halászhajókra kell alkalmazni. A 9. cikket azonban alkalmazni kell azokra a Balti-tengeren működő hajókra is, amelyek teljes hossza nyolc méternél rövidebb.

3. cikk

Fogalommeghatározások

A 2371/2002/EK rendelet 3. cikkében és a Balti-tenger, a Bæltek és az Øresund halászati erőforrásainak technikai intézkedések révén történő védelméről szóló, 2005. december 21-i 2187/2005/EK tanácsi rendelet (7) 2. cikkében megállapított fogalommeghatározások mellett, e rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

a)	az ICES-körzetek és -alterületek (Nemzetközi Tengerkutatási Tanács) az Atlanti-óceán északkeleti részén halászatot folytató tagállamok névleges fogási statisztikájának benyújtásáról szóló, 1991. december 17-i 3880/91/EGK tanácsi rendeletben (8) meghatározott körzetek és alterületek;

b)	„Balti-tenger”: a IIIb, IIIc és IIId ICES-körzet;

c)	„teljes kifogható mennyiség (TAC)”: az egyes állományokból évente kifogható mennyiség;

d)	„VMS”: a műholdas hajómegfigyelési rendszerekre vonatkozó részletes rendelkezések megállapításáról szóló 2244/2003/EK bizottsági rendelet (9) szerinti, bármilyen hosszúságú hajóra vonatkozó hajómegfigyelési rendszer (VMS);

e)	„A terület”: 22–24 ICES-alterület; „B terület”: 25–28 ICES-alterület; „C terület”: 29–32 ICES-alterület;

f)	„a kikötőtőn kívül töltött napok”: minden olyan huszonnégy órás folyamatos időszak vagy annak egy része, amely során a hajó a kikötőn kívül tartózkodik.

II. FEJEZET

CÉLKITŰZÉSEK ÉS CÉLÉRTÉKEK

4. cikk

Célkitűzések és célértékek

A terv az érintett tőkehalállományok fenntartható kiaknázását biztosítja azáltal, hogy az állománypusztulási rátákat fokozatosan olyan értékekre csökkenti, illetve olyan értékeken tartja fenn, amelyek nem lehetnek alacsonyabbak az alábbiaknál:

a)	0,6 az A területen élő tőkehalállomány 3 és 6 év közötti egyedei esetében; és

b)	0,3 a B és C területen élő tőkehalállomány 4 és 7 év közötti egyedei esetében.

III. FEJEZET

TELJES KIFOGHATÓ MENNYISÉG

5. cikk

A teljes kifogható mennyiségek meghatározása

(1) A Tanács – a Bizottság javaslata alapján – minden évben minősített többséggel határoz a következő évre vonatkozó teljes kifogható mennyiségekről az érintett tőkehalállományok tekintetében.

(2) Az érintett tőkehalállományokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket a 6. és 7. cikkel összhangban kell meghatározni.

6. cikk

Az érintett tőkehalállományokat érintő TAC meghatározására vonatkozó eljárás

(1) A Tanács elfogadja az érintett tőkehalállományokra vonatkozó TAC-t, amely – a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB) által készített tudományos értékelésnek megfelelően – a magasabb a következők közül:

a)	az a TAC, amely az alkalmazás évében, a megelőző évre becsült halászati állománypusztulási rátához képest a halászati állománypusztulási arány 10 %-os csökkenését eredményezi;

b)	az a TAC, amely a 4. cikkben meghatározott halászati állománypusztulási ráta mértékének eléréséhez vezet.

(2) Amennyiben az (1) bekezdés alkalmazása az előző évi TAC-nál több mint 15 %-kal nagyobb TAC-hoz vezetne, úgy a Tanács a tárgyévi TAC-nál 15 %-kal nagyobb TAC-t fogad el.

(3) Amennyiben az (1) bekezdés alkalmazása az előző évi TAC-nál több mint 15 %-kal kisebb TAC-hoz vezetne, úgy a Tanács a tárgyévi TAC-nál 15 %-kal kisebb TAC-t fogad el.

(4) A (3) bekezdést nem kell alkalmazni, ha a HTMGB által készített tudományos értékelés kimutatja, hogy a halászati állománypusztulási ráta a TAC alkalmazásának évében meg fogja haladni az 1-es értéket az A területen élő tőkehalállomány 3–6 év közötti egyedei esetében, vagy a 0,6-os értéket a B és C területen élő tőkehalállomány 4–7 év korú egyedei esetében.

7. cikk

Eltérés

A 6. cikktől eltérve a Tanács, amennyiben szükségesnek ítéli, a 6. cikk alkalmazása szerinti TAC-nál alacsonyabb TAC-t fogadhat el.

IV. FEJEZET

A HALÁSZATI ERŐKIFEJTÉS KORLÁTOZÁSA

8. cikk

Az egyes halászeszközök tekintetében engedélyezett időszak meghatározására vonatkozó eljárás

(1) A halászhajók számára meg kell tiltani a 90 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű vonóhálóval, kerítőhálóval vagy hasonló halászeszközzel, 90 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű kopoltyúhálóval, állítóhálóval és tükörhálóval, fenéken rögzített horogsorral, sodortatott horogsortól eltérő horogsorral, kézi horogsorral és orsós felszereléssel folytatott halászatot:

a)	az A területen április 1-jétől 30-ig;

b)	a B területen július 1-jétől augusztus 31-ig.

(2) A sodortatott horogsorral folytatott halászat esetében nem tartható a fedélzeten tőkehal.

(3) A Tanács évente minősített többséggel határoz a következő évre vonatkozóan az (1) bekezdésben meghatározott időszakokon túli, a kikötőn kívül töltött olyan napok maximális számáról, amikor az (1) bekezdésben említett eszközökkel folytatott halászat a (4) és (5) bekezdésben megállapított szabályokkal összhangban engedélyezett.

(4) Amennyiben az érintett tőkehalállományok egyike tekintetében a halászati állománypusztulási ráta a HTMGB becslése szerint legalább 10 %-kal meghaladja a 4. cikkben meghatározott minimális halászati állománypusztulási rátát, a folyó évben engedélyezett napok számához képest 10 %-kal csökkenteni kell az (1) bekezdésben említett eszközökkel folytatott halászatra engedélyezett napok számát.

(5) Amennyiben az érintett tőkehalállományok egyike tekintetében a halászati állománypusztulási ráta a HTMGB becslése szerint kevesebb mint 10 %-kal meghaladja a 4. cikkben meghatározott minimális halászati állománypusztulási rátát, az (1) bekezdésben említett eszközökkel folytatott halászatra engedélyezett napok számának meg kell egyeznie a folyó évben engedélyezett napok számával, megszorozva a 4. cikkben meghatározott minimális halászati állománypusztulási rátával és elosztva a HTMGB által becsült halászati állománypusztulási rátával.

(6) Az (1) bekezdéstől eltérve a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő halászhajók számára engedélyezett, hogy az (1) bekezdésben említett tilalmi időszakokban havonta legfeljebb öt napot – legalább két egymást követő napból álló időszakokra felosztva – felhasználjanak a kikötőn kívül töltött napok maximális számából, amelyet a (3)–(5) bekezdés alkalmazása eredményez. E napokon a halászhajók ugyanazon a héten kizárólag hétfő 6.00 és péntek 18.00 óra között meríthetik a vízbe hálóikat és rakodhatnak ki halat.

A 16. cikket alkalmazni kell az első albekezdésben említett, tőkehalra vonatkozó halászati engedéllyel nem rendelkező halászhajókra.

(7) A Bizottság vagy bármely tagállam kérésére a tagállamok az internetes honlapjukon közzéteszik, vagy a Bizottság és valamennyi tagállam számára benyújtják a (3), (4) és (5) bekezdésnek való megfelelés érdekében alkalmazott rendszereik leírását.

9. cikk

Halászatra vonatkozó területi korlátozások

(1) Május 1-jétől október 31-ig tilos a halászat a következő koordinátákat összekötő vonalak által meghatározott tengerszakaszon, amelyeket a WGS84 koordinátarendszer szerint kell mérni:

1. terület:

—	ÉSZ 55° 45′, KH 15° 30′

—	ÉSZ 55° 45′, KH 16° 30′

—	ÉSZ 55° 00′, KH 16° 30′

—	ÉSZ 55° 00′, KH 16° 00′

—	ÉSZ 55° 15′, KH 16° 00′

—	ÉSZ 55° 15′, KH 15° 30′

—	ÉSZ 55° 45′, KH 15° 30′

2. terület:

—	ÉSZ 55° 00′, KH 19° 14′

—	ÉSZ 54° 48′, KH 19° 20′

—	ÉSZ 54° 45′, KH 19° 19′

—	ÉSZ 54° 45′, KH 18° 55′

—	ÉSZ 55° 00′, KH 19° 14′

3. terület:

—	ÉSZ 56° 13′, KH 18° 27′

—	ÉSZ 56° 13′, KH 19° 31′

—	ÉSZ 55° 59′, KH 19° 13′

—	ÉSZ 56° 03′, KH 19° 06′

—	ÉSZ 56° 00′, KH 18° 51′

—	ÉSZ 55° 47′, KH 18° 57′

—	ÉSZ 55° 30′, KH 18° 34′

—	ÉSZ 56° 13′, KH 18° 27′.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve engedélyezett a halászat a 157 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű kopoltyúhálóval, állítóhálóval és tükörhálóval, vagy sodortatott horogsorral. Semmilyen más halászeszköz nem tartható a fedélzeten.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott halászeszközök valamelyikével folytatott halászat esetén nem tartható a fedélzeten tőkehal.

V. FEJEZET

MONITORING, VIZSGÁLAT ÉS FELÜGYELET

10. cikk

A balti-tengeri tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedély

(1) Az 1627/94/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdésétől eltérve, minden legalább nyolc méter összhosszúságú közösségi hajónak, amely a 2187/2005/EK rendelet 3. cikkével összhangban a balti-tengeri tőkehalhalászatra való halászeszközzel rendelkezik a fedélzetén, vagy azt használ, a balti-tengeri tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedéllyel kell rendelkeznie.

(2) A tagállamok az (1) bekezdésben említett, tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedélyt csak a bizonyos halállományokra és halállománycsoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2005. évre történő meghatározásáról szóló, 2004. december 22-i 27/2005/EK tanácsi rendelet (10) III. mellékletének 6.2.1. pontjával összhangban a 2005-ben a balti-tengeri tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedéllyel rendelkező közösségi hajók számára adhatnak ki. Mindazonáltal egy tagállam kiadhat tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedélyt a saját lobogója alatt közlekedő, 2005-re különleges halászati engedéllyel nem rendelkező hajónak, ha biztosítja, hogy a Balti-tengeren az (1) bekezdésben említett halászeszközzel végzett halászatból legalább azonos mértékű, kilowattban (kW) mért teljesítményt von ki.

(3) Minden érintett tagállam a balti-tengeri tőkehalhalászatra vonatkozó különleges engedéllyel rendelkező hajókról jegyzéket állít össze és tart fenn, és azt hivatalos weboldalán elérhetővé teszi.

(4) Azon halászhajó parancsnoka vagy meghatalmazott képviselője, amely számára valamely tagállam a balti-tengeri tőkehalhalászatra vonatkozó különleges engedélyt adott ki, ezen engedély egy másolatát a halászhajó fedélzetén tartja.

11. cikk

Hajónaplók

(1) A 2847/93/EGK rendelet 6. cikkének (4) bekezdésétől eltérve, a legalább nyolc méter összhosszúságú közösségi hajók parancsnokai az említett rendelet 6. cikkével összhangban tevékenységeikről hajónaplót vezetnek.

Az első albekezdéstől eltérve azok a 8–10 méter összhosszúságú halászhajók, amelyeknek fedélzetén a C területen kifogott tőkehal van, olyan hajónaplót vezetnek, amely megfelel a 2807/83/EGK rendelet IV. mellékletének 2. pontjában foglalt rendelkezéseknek.

(2) A VMS rendszerrel felszerelt hajók esetében a tagállamok, a VMS adatai alapján ellenőrzik, hogy a Halászati Felügyelő Központba (FMC) érkezett információk megfelelnek-e a hajónaplóban feltüntetett tevékenységeknek. E keresztellenőrzéseket három éven keresztül számítógéppel olvasható formában rögzítik.

(3) Minden egyes tagállam rendszeresen frissíti és weboldalán elérhetővé teszi azon kapcsolattartók elérhetőségi adatait, akik számára a hajónaplókat, kirakodási nyilatkozatokat és előzetes értesítéseket a 17. cikknek megfelelően el kell küldeni.

12. cikk

A halfogásra vonatkozó adatok elektronikus nyilvántartása és továbbítása

A 2807/83/EGK rendelet 1. cikkétől eltérően a tagállamok engedélyezhetik a VMS-rendszerrel felszerelt halászhajók hajóparancsnokai számára, hogy a hajónaplóban rögzítendő információkat elektronikus úton küldjék meg. Az információkat a lobogó szerinti tagállam halászati felügyelő központjának naponta, az adott naptári napon végzett halászati művelet befejeztével kell továbbítani. A hajónaplóban rögzítendő információt a parti állam halászati felügyelő központjának kérésére rendelkezésre kell bocsátani, amíg a halászhajó a parti állam vizein tartózkodik, és amennyiben az érintett parti állam vizsgálatot kér.

13. cikk

A halászati erőkifejtésre vonatkozó adatok nyilvántartása

(1) A 2847/93/EGK rendelet 19b. cikkétől eltérve, az ezen rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében említett halászeszközök bármelyikét a fedélzeten tartó közösségi halászhajó parancsnoka a kikötőből való távozáskor és a kikötőbe való megérkezéskor, vagy a Balti-tengerre való belépéskor és az onnan való kilépéskor a következő információkat tartalmazó halászati erőkifejtési jelentést küld a lobogó szerinti tagállam halászati felügyelő központjának:

A kikötő elhagyásakor vagy a Balti-tengerre való belépéskor

i.	a hajó neve, külső azonosítója és rádióhívójele;

ii.	a kikötő elhagyásának vagy a Balti-tengerre való belépésnek a dátuma és pontos ideje (helyi idő szerint);

iii.	a 3. cikk e) pontja szerinti azon terület, ahol a halászhajó halászni fog;

a kikötőbe való belépéskor vagy a Balti-tenger elhagyásakor

i.	a hajó neve, külső azonosítója és rádióhívójele;

ii.	a kikötőbe való belépésnek vagy a Balti-tenger elhagyásának a dátuma és pontos ideje (helyi idő szerint).

(2) Az (1) bekezdés a) pontjának i. és ii. alpontját, valamint b) pontját a VMS-rendszerrel felszerelt hajók tekintetében nem kell alkalmazni.

(3) A lobogó szerinti tagállam halászati felügyelő központja a halászati erőfeszítési jelentést számítógépes adatbázisában rögzíti.

(4) A lobogó szerinti tagállam az (1) bekezdésben említett információkat kérésre átadja a parti tagállamnak.

14. cikk

A halászati erőkifejtés nyomon követése és ellenőrzése

A lobogó szerinti tagállam illetékes hatóságai nyomon követik és ellenőrzik a következők betartását:

a)	a halászati erőfeszítések 8. cikkben meghatározott korlátozásai;

b)	a 9. cikkben előírt halászatra vonatkozó korlátozások.

15. cikk

A hajónapló adatainak megengedett hibahatára

A 2807/83/EGK rendelet 5. cikkének (2) bekezdésétől eltérve, a TAC alá tartozó, hajón tartott halak kilogrammban megadott mennyiségének becslésekor a megengedett hibahatár a hajónaplóban szereplő adat 10 %-a, a tőkehal kivételével, amelynek esetében a megengedett hibahatár 8 %.

A szétválogatás nélkül kirakodott, az A és B területről származó fogások esetében a mennyiség becslésekor a megengedett hibahatár a fedélzeten tartott teljes mennyiség 10 %-a.

16. cikk

Egyes területekre való belépés, illetve azok elhagyása

(1) A tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedéllyel rendelkező halászhajók egy adott halászati úton kizárólag egy területen, az A, B vagy C területen halászhatnak.

(2) A halászhajók a halászati tevékenységet a közösségi vizek A, B vagy C területén kizárólag akkor kezdhetik meg, ha nincs tőkehal a fedélzetükön.

Amennyiben a halászhajó azon a területen, ahol halászik, a halak kirakodása nélkül bemegy egy kikötőbe, tőkehallal a fedélzetén is folytathatja halászati tevékenységét az adott területen.

(3) Amennyiben egy halászhajó elhagyja az A, B vagy C területet, és tőkehal van a fedélzetén:

a)	közvetlenül be kell hajóznia egy olyan kikötőbe, amely azon a területen kívül található, ahol halászott, és ki kell rakodnia halzsákmányát;

a halászati terület elhagyásakor a hálókat oly módon kell elraknia, hogy azok ne legyenek használatra kész állapotban, a következő feltételeknek megfelelően:

i.	a hálókat, súlyokat és a hasonló eszközöket különválasztják a vonóhálólemezektől, valamint a vonó- és vontatóhuzaloktól és kötelektől;

ii.	a fedélzeten vagy afölött található hálókat biztonságosan odaerősítették a fedélzeti felépítmény valamelyik pontjához.

(4) Az (1)–(3) bekezdéstől eltérve a halászhajók egy adott halászati úton az A és B területen halászhatnak, és e területek bármelyikén kizárólag akkor kezdhetnek halászati tevékenységbe 2008-ban, ha fedélzetükön 150 kg-nál kevesebb tőkehal van. A tagállamok a hatékony ellenőrzés biztosítása érdekében konkrét intézkedéseket hoznak. A tagállamok ezen intézkedésekről 2008. január 31-ig jelentést tesznek a Bizottságnak.

17. cikk

Előzetes értesítés

(1) Az A, B vagy C területet fedélzetén több mint 300 kg élősúlyú tőkehallal elhagyó közösségi halászhajó parancsnoka a terület elhagyása előtt legalább egy órával értesíti azon parti állam illetékes hatóságait, amelyben ki fogja rakodni a halzsákmányt, a következőkről:

a)	a kilépés pontos ideje és helye;

b)	a fedélzeten tartott tőkehalmennyiség és az egyéb fajok teljes súlya, élősúlyban számítva;

c)	a kirakodási hely neve;

d)	a kirakodási helyre történő érkezés várható időpontja,

A parti állam tájékoztatja a lobogó szerint államot a kirakodásról.

(2) Amennyiben egy közösségi halászhajó azon a területen, ahol halászik, több mint 300 kg élősúlyú tőkehallal a fedélzetén be kíván lépni egy kikötőbe, a közösségi halászhajó parancsnoka értesítést küld a parti állam illetékes hatóságainak, és a parti állam legalább egy órával a belépés előtt értesítést küld a lobogó szerinti tagállamnak, amely értesítés az (1) bekezdés b), c) és d) pontjában említett valamennyi információt tartalmazza.

(3) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett információközlés a 12. cikk hatálya alá tartozó halászhajókra nem vonatkozik.

(4) Az (1) bekezdés a) pontját a VMS-rendszerrel felszerelt hajókra nem kell alkalmazni.

(5) Az (1) és (2) bekezdésben előírt értesítést a közösségi halászhajó parancsnokának képviselője is megküldheti.

18. cikk

Kijelölt kikötők

(1) Ha egy hajó 750 kg-ot meghaladó élősúlyú tőkehalat tart a fedélzetén, a tőkehal kizárólag a kijelölt kikötőkben rakodható ki.

(2) Minden tagállam kijelölheti azokat a kikötőket, ahol a 750 kg élősúlyt meghaladó balti-tengeri tőkehal kirakodható.

(3) 2007. október 10-ig minden tagállam, amely ilyen jegyzéket állított össze, fenntartja és hivatalos weboldalán elérhetővé teszi a kijelölt kikötők jegyzékét.

19. cikk

Az először kirakodott tőkehal lemérése

A halászhajó parancsnoka gondoskodik arról, hogy a Balti-tengeren fogott és egy közösségi kikötőben kirakodott, bármekkora mennyiségű tőkehalat eladás előtt, vagy azelőtt, hogy azt az első kirakodási kikötőből máshova szállítják, lemérjék. A méréshez használt mérlegeket az illetékes nemzeti hatóságoknak jóvá kell hagyniuk. A mérésből származó eredményt a 2847/93/EGK rendelet 8. cikkében említett nyilatkozathoz kell felhasználni.

20. cikk

Vizsgálati referenciaértékek

A Balti-tenger minden tagállama konkrét vizsgálati referenciaértékeket határoz meg. Ezeket az elért eredmények elemzését követően időszakosan felülvizsgálják. A vizsgálati referenciaértékeket az I. mellékletben meghatározott célértékek eléréséig fokozatosan növelik.

21. cikk

Az áthaladás és átrakodás tilalma

(1) A tőkehalhalászat tekintetében lezárt területeken tilos az áthaladás, kivéve, ha a hajón lévő halászeszközt a 16. cikk (3) bekezdésének b) pontjával összhangban biztonságosan rögzítették és elhelyezték.

(2) A tőkehal átrakása tilos.

22. cikk

A balti-tengeri tőkehal szállítása

A 2847/93/EGK rendelet 8. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, a legalább nyolc méter összhosszúságú halászhajó parancsnoka kirakodási nyilatkozatot tölt ki, amennyiben a halat a kirakodás helyétől eltérő helyre szállítja.

A 2847/93/EGK rendelet 13. cikkének (4) bekezdésétől eltérve, a kirakodási nyilatkozatot csatolni kell a szállított mennyiségekre vonatkozóan az említett rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében előírt szállítási dokumentumok mellé. A rendelet 13. cikke (4) bekezdésének b) pontjában előírt mentesség nem alkalmazható.

23. cikk

Közös felügyelet és a felügyelők cseréje

Az érintett tagállamok közös vizsgálati és felügyeleti tevékenységet végeznek.

24. cikk

Nemzeti ellenőrzési cselekvési programok

(1) A balti-tengeri tagállamok a II. melléklettel összhangban a Balti-tenger vonatkozásában nemzeti ellenőrzési cselekvési programokat határoznak meg.

(2) A balti-tengeri tagállamok az I. melléklettel összhangban egyedi vizsgálati referenciaértékeket határoznak meg. Ezeket az elért eredmények elemzését követően időszakosan felülvizsgálják. A vizsgálati referenciaértékeket az I. mellékletben meghatározott célértékek eléréséig fokozatosan növelik.

(3) Minden év január 31-e előtt a balti-tengeri tagállamok hivatalos weboldalukon a Bizottság és a Balti-tengerrel szomszédos tagállamok számára elérhetővé teszik az (1) bekezdésben említett nemzeti ellenőrzési cselekvési programokat, a végrehajtási ütemtervvel együtt.

(4) A Bizottság évente legalább egyszer összehívja a Halászati és Akvakúltúra-ágazati Bizottság ülését a balti-tengeri tőkehalállományokra vonatkozó nemzeti ellenőrzési cselekvési programok betartásának és eredményeinek értékelése érdekében.

25. cikk

Egyedi ellenőrzési program

A 2847/93/EGK rendelet 34c. cikke (1) bekezdésének ötödik albekezdésétől eltérve, az érintett tőkehalállományokra vonatkozó egyedi ellenőrzési és vizsgálati program három évnél tovább tarthat.

VI. FEJEZET

NYOMON KÖVETÉS

26. cikk

A terv értékelése

(1) E rendelet alkalmazásának harmadik évében, majd minden azt követő évben a Bizottság, a HTMGB és a Balti-tengeri Regionális Tanácsadó Testület szakvéleménye alapján, értékeli az érintett állományokra és ezen állományok halászatára vonatkozó gazdálkodási intézkedések hatását.

(2) E rendelet alkalmazásának harmadik évében, majd azt követően minden harmadik évben a Bizottság tudományos szakvéleményt kér a HTMGB-től a 4. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósulása terén elért haladás üteméről. Amennyiben a szakvélemény úgy ítéli meg, hogy a célkitűzéseket valószínűleg nem lehet megvalósítani, a Tanács minősített többséggel határoz a célkitűzések elérésének biztosításához szükséges kiegészítő és/vagy alternatív intézkedésekre vonatkozó bizottsági javaslatról.

27. cikk

A minimális halászati állománypusztulási ráta felülvizsgálata

Amennyiben a Bizottság a HTMGB szakvéleménye alapján úgy ítéli meg, hogy a 4. cikkben meghatározott minimális halászati állománypusztulási ráták nem felelnek meg a gazdálkodási terv célkitűzéseinek, a Tanács – a Bizottság javaslata alapján – minősített többséggel határoz a célkitűzésnek megfelelően módosított minimális halászati állománypusztulási rátákról.

28. cikk

Az Európai Halászati Alap

Alkalmazásának első három évében a többéves tervet az 1198/2006/EK rendelet 21. cikke a) pontjának i. alpontja alkalmazásában a 2371/2002/EK rendelet 5. cikke szerinti helyreállítási tervnek kell tekinteni.

29. cikk

27 és 28 ICES-alterület

(1) Minden évben legkésőbb október 31-ig a B területen halászó tagállamok jelentést küldenek a Bizottságnak a B területen az előző 12 hónap folyamán megvalósított minden tőkehalfogásról és járulékos tőkehalfogásról, valamint az említett faj ICES-alterületenként, valamint a 8. cikk (1) bekezdésében említett halászeszköztípusonként meghatározott visszaengedéséről.

(2) Minden évben legkésőbb december 15-ig a Bizottság a 2371/2002/EK rendelet 30. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban, valamint az (1) bekezdésben említett tagállami jelentés és a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság szakvéleménye alapján határoz a 27 és/vagy 28.2 ICES-alterületnek a 8. cikk (1) bekezdésének b) pontjában, (3), (4) és (5) bekezdésében, továbbá a 13. cikkben foglalt korlátozások alóli kivonásáról, amennyiben bizonyítékok támasztják alá, hogy az ezen ICES-alterületeken kifogott tőkehalmennyiség a B. terület teljes kifogott tőkehalmennyiségének 3 %-ánál kevesebb.

(3) A 27. és/vagy 28.2. ICES-alterület kivonása a következő év január 1-jétől december 31-ig hatályos.

(4) A 8. cikk (1) bekezdésének b) pontját, (3), (4) és (5) bekezdését nem kell alkalmazni a 28.1 ICES-alterületre. Amennyiben azonban bizonyítékok támasztják alá, hogy a kifogott tőkehalmennyiség a B terület teljes kifogott tőkehalmennyiségének 1,5 %-ánál nagyobb, akkor alkalmazni kell a 8. cikk (1) bekezdésének b) pontját, (3), (4) és (5) bekezdését, valamint ezen cikk (1), (2) és (3) bekezdést.

VII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

30. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1) A 779/97/EK tanácsi rendelet hatályát veszti.

(2) A 2847/93/EGK rendelet 19a. cikkének (1a) bekezdése hatályát veszti.

31. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2008. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2007. szeptember 18-án.

a Tanács részéről

az elnök

R. PEREIRA

(1) 2007. június 7-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2) HL L 358., 2002.12.31., 59. o.

(3) HL L 171., 1994.7.6., 7. o.

(4) HL L 261., 1993.10.20., 1. o. A legutóbb az 1967/2006/EK rendelettel (HL L 409., 2006.12.30., 11. o.) módosított rendelet.

(5) HL L 276., 1983.10.10., 1. o. A legutóbb az 1804/2005/EK rendelettel (HL L 290., 2005.11.4., 10. o.) módosított rendelet.

(6) HL L 113., 1997.4.30., 1. o.

(7) HL L 349., 2005.12.31., 1. o.

(8) HL L 365., 1991.12.31., 1. o. A legutóbb a 448/2005/EK bizottsági rendelettel (HL L 74., 2005.3.19., 5. o.) módosított rendelet.

(9) HL L 333., 2003.12.20., 17. o.

(10) HL L 12., 2005.1.14., 1. o. A legutóbb az 1936/2005/EK rendelettel (HL L 311., 2005.11.26., 1. o.) módosított rendelet.

I. MELLÉKLET

EGYEDI VIZSGÁLATI REFERENCIAÉRTÉKEK

Célkitűzés

1.	Minden egyes tagállam e melléklettel összhangban lévő egyedi vizsgálati referenciaértékeket határoz meg.

Stratégia

2.	A halászati tevékenységek vizsgálata és felügyelete elsősorban a valószínűleg tőkehalat fogó hajókra irányul. A tőkehal szállítására és forgalmazására vonatkozó véletlenszerű vizsgálatokat kiegészítő kereszt-ellenőrzési rendszerként alkalmazzák a vizsgálat és a felügyelet hatékonyságának mérésére.

Prioritások

3.	A különböző halászeszköztípusok különböző rangsorolási szintekbe tartoznak attól függően, hogy a flottákat milyen mértékben érintik a halászati lehetőségek korlátozásai. Emiatt minden tagállam egyedi prioritásokat határoz meg.

A célzott referenciaértékek

Legkésőbb az e rendelet hatálybalépésének időpontjától számított egy hónapon belül a tagállamok – az alábbiakban megállapított célszintek figyelembevételével – végrehajtják vizsgálati ütemterveiket.

A tagállamok meghatározzák és ismertetik, melyik mintavételi stratégiát alkalmazzák.

A Bizottság kérésére a tagállam által alkalmazott mintavételi tervet a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.

a) A kikötői vizsgálatok szintje

Általánosságban azzal az egyszerű véletlenszerű mintavétellel biztosított pontossággal kell legalább azonos szintű pontosságot elérni, amely során a vizsgálat az adott tagállamban az összes a tőkehal-kirakodások súlyának 20 %-ára terjed ki.

b) Az értékesítés vizsgálatának szintje

Az árverésen eladásra kínált tőkehalmennyiségek 5 %-ának vizsgálata.

c) A tengeren végzett vizsgálat szintje

Rugalmas referenciaérték: az egyes területeken végzett halászati tevékenységek részletes elemzését követően határozzák meg. A tengeren végzett vizsgálatok referenciaértékei a tengeren a tőkehal-gazdálkodási területeken eltöltött járőrnapok számára vonatkoznak, lehetőség szerint külön referenciaértékkel a meghatározott területeken történő járőrözéssel eltöltött napok vonatkozásában.

d) A légi felügyelet szintje

Rugalmas referenciaérték: az egyes területeken végzett halászati tevékenységek részletes elemzését követően és a tagállam rendelkezésére álló, elérhető erőforrások figyelembevételével határozzák meg.

II. MELLÉKLET

A NEMZETI ELLENŐRZÉSI CSELEKVÉSI PROGRAMOK TARTALMA

A nemzeti ellenőrzési cselekvési programok célja többek között a következők meghatározása.

1. ELLENŐRZÉSI ESZKÖZÖK

Emberi erőforrások

1.1.	A parti és tengeri felügyelők száma, valamint alkalmazásuk időszakai és körzetei.

Műszaki erőforrások

1.2.	A járőrhajók és -repülőgépek száma, valamint bevetésük időszakai és körzetei.

Pénzügyi erőforrások

1.3.	Az emberi erőforrások, járőrhajók és -repülőgépek bevetésére vonatkozó költségvetési elosztás.

2. A HALÁSZATTAL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓK ELEKTRONIKUS NYILVÁNTARTÁSA ÉS BEJELENTÉSE

A 13., 14., 15. és 18. cikk teljesítésének biztosítása céljából megvalósított rendszerek leírása.

3. A KIKÖTŐK KIJELÖLÉSE

Adott esetben a 19. cikkel összhangban a tőkehal-kirakodásokra kijelölt kikötők jegyzéke.

4. EGYES TERÜLETEKRE VALÓ BELÉPÉS, ILLETVE AZOK ELHAGYÁSA

A 17. cikk teljesítésének biztosítása céljából megvalósított rendszerek leírása.

5. A KIRAKODÁSOK ELLENŐRZÉSE

A 12., 16., 20., 22. és 23. cikkben foglalt rendelkezések betartásának biztosítása érdekében megvalósított bármely létesítmény és/vagy rendszer leírása.

6. VIZSGÁLATI ELJÁRÁSOK

A nemzeti ellenőrzési cselekvési programok meghatározzák a követendő eljárásokat:

a)	a tengeren és a szárazföldön végzett vizsgálatok esetén;

b)	a más tagállamok által a tőkehalra vonatkozó nemzeti ellenőrzési cselekvési programért felelősként kijelölt illetékes hatóságokkal folytatott kommunikáció esetén;

c)	a közös felügyelet és a felügyelők cseréje esetén, ideértve a más tagállamok felségvizein működő felügyelők hatáskörének meghatározását.

22.9.2007

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/11

A TANÁCS 1099/2007/EK RENDELETE

(2007. szeptember 18.)

az Antarktisz tengeri élővilágának védelméről szóló egyezmény hatálya alá tartozó területen folytatott halászati tevékenységekre vonatkozó bizonyos ellenőrző intézkedések megállapításáról szóló 601/2004/EK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére (1),

mivel:

(1)	A 601/2004/EK tanácsi rendelet (2) végrehajt egyes, az Antarktisz tengeri élővilágának védelmével foglalkozó bizottság (a továbbiakban: CCAMLR) által elfogadott védelmi intézkedéseket.

(2)

A CCAMLR a 2004, 2005 és 2006 novemberében megrendezett, huszonharmadik, huszonnegyedik és huszonötödik éves ülésén a védelmi intézkedések számos módosítását fogadta el többek között az engedélyezési követelmények fejlesztése, a környezet védelme, a Dissostichus spp.-vel foglalkozó tudományos kutatások elősegítése és a jogellenes halászati tevékenység elleni fellépés érdekében.

(3)	Ezért a 601/2004/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 601/2004/EK rendelet a következőképpen módosul:

A 3. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A tagállamok elektronikus úton továbbítják a Bizottságnak az (1) bekezdésben említett engedély kibocsátásának napját követő három napon belül az engedéllyel rendelkező hajóra vonatkozó következő információkat:

a)	az érintett hajó neve;

b)	a hajó típusa;

hossza;

d)	a hajó IMO-száma (ha kibocsátották);

e)	építésének helye és ideje;

f)	korábbi lobogó, ha volt ilyen;

g)	nemzetközi rádióhívójel;

h)	a hajó tulajdonosának/tulajdonosainak neve és címe, és bármely haszonélvezője/haszonélvezői, ha ismert;

a hajó színes fényképe, amely az alábbiakat mutatja:

i.	egy legalább 12 × 7 cm méretű kép, amely a hajó jobb oldalát mutatja teljes hosszában, összes szerkezeti elemével;

ii.	egy legalább 12 × 7 cm nagyságú kép, amely a hajó bal oldalát mutatja teljes hosszában, összes szerkezeti elemével;

iii.	egy legalább 12 × 7 cm nagyságú kép, amely a hajó farát mutatja hátulról;

j)	az az időtartam, amely alatt az egyezmény területén halászhat, a halászati tevékenységek kezdetének és végének időpontjával;

k)	a halászati terület vagy területek;

l)	a célfajok;

m)	a használt felszerelés;

n)	a fedélzetre szerelt műholdas nyomon követő rendszer csalásbiztos működésének biztosítása céljából tett intézkedések.

A tagállamoknak továbbá – amennyire ez megvalósítható – tájékoztatniuk kell a Bizottságot a CCAMLR területén való halászatra jogosult hajókkal kapcsolatos alábbi információkról:

a)	az üzemeltető neve és címe, amennyiben az eltér a hajó tulajdonosától/tulajdonosaitól;

b)	a parancsnok, és adott esetben a halászati parancsnok neve és állampolgársága;

c)	a halászati módszer vagy módszerek típusa;

d)	merevítőrúd (m);

e)	bruttó regisztertonna;

f)	a hajó kommunikációs rendszerének típusa és számai (INMARSAT A., B. és C. számok);

g)	a legénység szokásos létszáma;

h)	a főhajtómű vagy hajtóművek teljesítménye (kW);

i)	raksúly (tonna), halraktárak száma és befogadóképessége (m3);

j)	bármely egyéb célszerűnek tartott információ (pl. a jég osztályba sorolása).

A Bizottság haladéktalanul továbbítja ezen információkat a CCAMLR-titkárságnak.”

A 4. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Minden tagállam a (2) bekezdésben említett adatokat összehasonlítja a zászlója alatt hajózó közösségi halászhajók fedélzetén működő VMS-rendszeren keresztül kapott adatokkal. Ezen adatokat elektronikus úton továbbítják a CCAMLR titkárságának a kézhezvételüket követő két napon belül, bizalmas módon, a CCAMLR által megállapított bizalmi szabályokkal összhangban.”

A rendelet a következő új cikkel egészül ki:

„5a. cikk

Krillhalászatban való részvételi szándékra vonatkozó értesítések

Valamennyi szerződő fél, amely az egyezmény területén krillhalászatban kíván részt venni, ezen szándékáról értesíti a titkárságot legalább négy hónappal a CCAMLR – közvetlenül a kiválasztott halászati szezont megelőző – rendes éves ülése előtt.”

A 6. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A lobogó szerinti tagállam a CCAMLR éves ülése előtt legalább négy hónappal értesíti a Bizottságot, ha egy közösségi halászhajó az egyezmény területén új halászatot szándékozik folytatni. A CCAMLR tudományos bizottsága és a CCAMLR-bizottság által végzett vizsgálat befejezéséig a tagállam nem folytat új halászatot.

Az értesítéssel együtt meg kell adni a következő információkat, ha a tagállam rendelkezésére áll:

a)	a javasolt halászat jellege, beleértve a célfajokat, a halászati módszereket, a javasolt térséget és azt a legkisebb fogásmennyiséget, amely a gazdaságilag életképes halászathoz szükséges;

b)	biológiai információk átfogó kutatási vagy felmérési hajózásból, például az elterjedésre, állománybőségre, populációra és állományazonosságra vonatkozóan;

c)	a függő és járulékos fajok adatai és a valószínűség, hogy a javasolt halászat általában érinti e fajokat;

d)	információk a területen belüli egyéb halászatokból vagy hasonló halászatokból más területekről, ami segíthet a lehetséges hozam becslésében;

e)	ha a javasolt halászatot fenékvonóháló használatával kívánják végezni, arra vonatkozó információk, hogy ez az eszköz milyen ismert és várható hatást fejt ki a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémákra, beleértve a bentoszt és annak közösségeit.”

A rendelet a következő cikkekkel egészül ki:

„7a. cikk

A felderítő halászatra vonatkozó különleges követelmények

A felderítő halászatban részt vevő halászhajóknak az alábbi kiegészítő követelményeknek kell megfelelniük:

a hajóknak megtiltják a következőket:

i.	olaj vagy üzemanyagtermékek vagy olajos szermaradványok tengerbe ürítését, a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezmény (73/78 MARPOL) I. mellékletében engedélyezettek kivételével;

ii.	szemét kirakását;

iii.	olyan élelmiszer-hulladék kirakását, amely egy legfeljebb 25 mm-es lyukú szűrőn nem megy át;

iv.	baromfihús vagy részei (a tojáshéjat is beleértve) kirakását;

v.	a szennyvíz kiürítését a szárazföldtől vagy jégselfektől 12 tengeri mérföld távolságon belül, illetve olyankor, amikor a hajó 4 csomónál kisebb sebességgel halad; vagy

vi.	a hulladékégetésből származó hamu kiürítését;

b)	a 88.1 és 88.2 alterületre tilos élő baromfit vagy más élő szárnyast behozni, és az el nem fogyasztott tisztított baromfit el kell távolítani a 88.1 és 88.2 alterületről;

c)	a Dissostichus spp. halászata a 88.1 és 88.2 alterületen a Balleny-szigetek partjától mért 10 tengeri mérföld távolságon belül tilos.”

„7b. cikk

Jelölési program

(1) A felderítő halászatokban részt vevő valamennyi halászhajó végrehajt egy jelölési programot a következőképpen:

a felderítő halászat során a Dissostichus spp.-re vonatkozó CCAMLR jelölési programmal és jegyzőkönyvvel összhangban a Dissostichus spp. egyedeket megjelölik és visszaengedik. A hajók csak akkor hagyják abba a jelölést, ha már 500 egyedet megjelöltek, illetve elhagyják a halászterületet, miután az adott mennyiségű Dissostichus spp. egyedet megjelölték;

a jelölési követelmény teljesülése érdekében a program minden méretű egyedet figyelembe vesz, kizárólag a jó állapotban lévő tengeri sügéreket jelölik meg. Minden visszaengedett egyedet kétszeresen kell megjelölni, és a visszaengedésnek a lehető legkiterjedtebb földrajzi területen kell megtörténnie; azokon a területeken, ahol mind a két Dissostichus faj előfordul, a jelölési aránynak a lehetséges mértékig arányban kell állnia a fogásban megtalálható Dissostichus spp. fajtájával és méretével;

minden jelzésen jól olvasható, egyedi sorszámnak kell szerepelnie, valamint egy visszaküldési címnek, amely biztosítja, hogy a megjelölt egyed újbóli kifogása esetén a jelzés eredete visszakereshető legyen; 2007. szeptember 1-jétől a felderítő halászat során használt valamennyi jelölés a titkárságtól származik;

d)	semmilyen újból kifogott egyedet (azaz olyan kifogott halat, amelyet korábban jelöléssel láttak el) nem szabad újból visszaengedni, még akkor sem, ha csak egy rövid időszakra volt szabadon;

e)	minden újból kifogott egyedről biológiai adatfelvételt kell készíteni (hossz, tömeg, nem, ivarállapot), a halról időponttal ellátott elektronikus fényképet kell készíteni, az egyensúlyszervet (otolit) fel kell tárni, és a jelölést el kell távolítani;

f)	minden vonatkozó jelölési adatot és adatrögzítő jelölés újbóli kifogását elektronikus úton a CCAMLR űrlapján jelenteni kell a CCAMLR részére, három hónapon belül azt követően, hogy a hajó elhagyta ezeket a halászterületeket;

g)	minden vonatkozó jelölési adatot, az adatrögzítő jelölés újbóli kifogását és a megjelölt halak újbóli kifogott egyedeit a CCAMLR-formanyomtatványon elektronikus úton be kell jelenteni az illetékes regionális jelölési adatbanknak, a CCAMLR jelölési jegyzőkönyvben előírtak szerint.

(2) A megjelölt és visszaengedett tengeri sügéreket nem kell számba venni a fogási korlátozások tekintetében.”

A 9. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A tagállamok az egyes jelentési időszakoktól számított legkésőbb három napon belül számítógépes adattovábbítással értesítik a CCAMLR-t, egy másolatot küldve a Bizottságnak a lobogójuk alatt hajózó és a Közösségben lajstromozott minden egyes halászhajó által küldött fogási és tevékenységi jelentésről. Minden fogási és tevékenységi jelentésben meg kell jelölni az érintett fogások jelentési időszakát.”

7.	A 9. cikk (5) bekezdését törölni kell.

8.	A 13. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „(4) A tagállamok minden naptári hónap végén továbbítják az (1), (2) és (3) bekezdésben említett adatokat a CCAMRL-nek, egy másolatot küldve a Bizottságnak.”

9.	A 14. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „(4) A tagállamok minden hónap végén továbbítják a kapott jelentéseket a CCAMLR-nek.”

10.

A 16. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 2847/93/EGK rendelet 15. cikkének sérelme nélkül, a tagállamok minden év július 31-ig értesítik a CCAMLR-t és egy másolatban a Bizottságot a lobogójuk alatt hajózó közösségi hajók előző évi teljes fogásmennyiségéről, hajónkénti bontásban.”

11.

A 17. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A tagállamok 10 × 10 tengeri mérföldes négyzetenként és 10 napos időszakonként összesítik a részletes bontású fogási és tevékenységi adatokat, és minden évben legkésőbb március 1-jéig továbbítják azokat a CCAMRL-nek, egy másolatot küldve a Bizottságnak.”

12.

A 18. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A FAO 48.3 statisztikai alterületen végzett rákhalászatban részt vevő közösségi halászhajók minden év szeptember 25-ig továbbítják halászati tevékenységekre és az adott év augusztus 31-ig végzett rákfogásokra vonatkozó adatokat a CCAMRL-nek, egy másolatot küldve a Bizottságnak.

(2) Az augusztus 31. után végzett fogásokra vonatkozó adatokat a halászat beszüntetését követő két hónapon belül kell továbbítani a CCAMRL-nek, egy másolatot küldve a Bizottságnak.”

13.

A 19. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A FAO 48.3 statisztikai alterületen végzett kalmárhalászatban (Martialia hyadesi) részt vevő közösségi halászhajók minden év szeptember 25-ig továbbítják az e halászatra vonatkozó, részletes bontású fogási és tevékenységi adatokat a CCAMRL-nek, egy másolatot küldve a Bizottságnak. Az adatok tartalmazzák a kifogott és visszaengedett vagy leölt tengeri madarak és tengeri emlősök számát.”

14.

A rendelet a következő cikkel egészül ki:

„26a. cikk

Az észlelt hajókra vonatkozó jelentés

(1) Abban az esetben, ha az engedéllyel rendelkező halászhajó parancsnoka az egyezmény területén egy másik halászhajót észlel, az adott hajóval kapcsolatban a lehető legtöbb információt igyekszik dokumentálni, többek között a következőket:

a)	a hajó neve és leírása;

b)	a hajó hívójele;

c)	a hajó lajstromszáma és Lloyds/IMO-száma;

d)	a hajó lobogó szerinti állama;

e)	a hajó fényképe a jelentés alátámasztására;

f)	az észlelt hajó megfigyelt tevékenységeire vonatkozó bármely egyéb lényeges információ.

(2) A hajó parancsnoka az (1) bekezdésben említett információkat tartalmazó jelentést a lehető legrövidebb határidőn belül továbbítja a lobogója szerinti államnak. A lobogó szerinti állam a CCAMLR-előírásoknak megfelelően továbbítja ezeket a jelentéseket a CCAMLR titkárságának, amennyiben az észlelt hajó a CCAMLR-előírások szerinti IUU (jogellenes, szabályozatlan és be nem jelentett) tevékenységet folytat.”

15.

A 28. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) E szakasz alkalmazásában egy szerződő fél halászhajójáról feltételezhető, hogy a CCAMLR védelmi intézkedések hatékonyságát aláásó IUU-tevékenységeket végzett, amennyiben:

a)	a 3. cikkben említett különleges halászati engedély nélkül, vagy ha nem közösségi halászhajóról van szó, a vonatkozó CCAMLR védelmi intézkedéseknek megfelelően kiadott engedély nélkül, vagy ezen engedélyek feltételeinek megsértésével az egyezmény területén halászati tevékenységet végzett;

b)	az egyezmény területén végzett fogásait az érintett halászatra alkalmazandó jelentési rendszernek megfelelően nem jelentette vagy hamis adatokat jelentett;

c)	az érvényes CCAMLR védelmi intézkedések megsértésével tilalmi időben vagy lezárt területen halászott;

d)	az érvényes CCAMLR védelmi intézkedések megsértésével tiltott felszerelést használt;

e)	a CCAMLR IUU-hajólistán szereplő halászhajókkal átrakodott vagy közös halászati műveletekben vett részt, azok számára támogatást vagy készleteket biztosított;

f)	nem mutatott fel a Dissostichus spp.-re vonatkozó, érvényes fogási dokumentumot, amikor azt az 1035/2001/EK rendelet rendelkezései előírják;

g)	egyéb CCAMLR védelmi intézkedések megsértésével oly módon végzett halászati tevékenységeket, hogy az aláássa az egyezmény célkitűzéseinek elérését annak XXII. cikke szerint; vagy

h)	az egyezmény területén lévő szigetekkel határos vizeken, amelyek felett minden szerződő fél elismerte az állami szuverenitást, oly módon végzett halászati tevékenységeket, hogy az aláássa a CCAMLR védelmi intézkedések célkitűzéseinek elérését.”

16.

A 30. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A tagállamok a nemzeti és közösségi jogszabályokkal összhangban megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy:

a)	ne adjanak ki a 3. cikkben említett különleges halászati engedélyeket az egyezmény területén történő halászathoz olyan közösségi halászhajók számára, amelyek szerepelnek az IUU-hajólistán;

b)	ne adjanak ki engedélyt vagy különleges halászati engedélyt a felségterületükhöz vagy joghatóságuk alá tartozó vizeken történő halászathoz olyan halászhajók számára, amelyek szerepelnek az IUU-hajólistán;

c)	ne adják lobogójukat az IUU-hajólistán szereplő halászhajók számára;

az IUU-listán szereplő hajók ne léphessenek be a kikötőkbe, kivéve végrehajtási intézkedés vagy vis maior esetén, vagy abban az esetben, ha segítséget nyújtanak veszélyhelyzetben vagy végveszélyben lévő hajók vagy az azokon tartózkodó személyek részére. A kikötőbe beengedett hajót a 27. cikknek megfelelően ellenőrizni kell;

ha az ilyen hajóknak engedélyezik a kikötőbe való belépést:

megvizsgálják a dokumentumokat és egyéb információkat, beleértve adott esetben a Dissostichus fajokra vonatkozó fogási dokumentumokat, annak érdekében, hogy ellenőrizzék, mely területről származik a fogás; és ha az eredetet nem lehet megfelelően ellenőrizni, visszatartsák a fogást, vagy megtagadják a fogás bármilyen ki- vagy átrakodását; és

ii.

ha lehetséges,

—	ha bebizonyosodik, hogy a CCAMLR védelmi intézkedéseinek megsértésével halásztak, a fogást elkobozzák,

—	az ilyen hajóknak tilos bármiféle támogatást nyújtani, beleértve a nem vészhelyzeti üzemanyag-utántöltést, készletfeltöltést vagy javítást;

f)	az importőröket, szállítókat és az érintett egyéb ágazatokat arra ösztönözzék, hogy tartózkodjanak az IUU-listán szereplő hajókkal kifogott halak kereskedelmétől és átrakodásától.

(2) A következő tevékenységek végzése tilos:

a 2847/93/EGK rendelet 11. cikkétől eltérve a közösségi halászhajók, kísérőhajók, üzemanyagtöltő hajók, anyahajók és teherhajók számára átrakodási vagy közös halászati műveletben bármilyen módon való részvétel olyan hajókkal, amelyek szerepelnek az IUU-hajólistán, illetve azok számára támogatás vagy készleteket biztosítása;

b)	az IUU-hajólistán szereplő hajók bérlése;

c)	Dissostichus spp. behozatala, kivitele vagy újrakivitele az IUU-hajólistán szerepelő hajókról.”

17.

A 31. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„31. cikk

Az állampolgároknak a CCAMLR védelmi intézkedéseinek való megfelelését elősegítő rendszer

(1) A lobogó szerinti állam elsődleges felelősségének sérelme nélkül a tagállamok vonatkozó nemzeti törvényeikre és rendeleteikre is figyelemmel meghozzák a megfelelő intézkedéseket

a)	annak ellenőrzésére, hogy vannak-e olyan, a joghatóságuk alá tartozó természetes vagy jogi személyek, akik a 28. cikkben meghatározott IUU-tevékenységekben vesznek részt;

b)	annak érdekében, hogy megtegyék a megfelelő válaszlépéseket az (1) bekezdés a) pontjában említett, ellenőrzött tevékenységekre; és

annak érdekében, hogy együttműködjenek az (1) bekezdés a) pontjában említett intézkedések és tevékenységek végrehajtása céljából. Ezért a tagállamok érintett ügynökségei együttműködhetnek a CCAMLR védelmi intézkedéseinek végrehajtása céljából, és törekedhetnek a joghatóságuk alá tartozó iparágakkal való együttműködésre.

(2) A védelmi intézkedés végrehajtásának elősegítése céljából a tagállamok a kellő időben jelentéseket nyújtanak be a CCAMLR titkárságának és a szerződő feleknek, valamint a CCAMLR-rel együttműködő, nem szerződő feleknek a Dissostichus fajok fogási dokumentációs rendszerének végrehajtása céljából az (1) bekezdésnek megfelelően végzett tevékenységekről és meghozott intézkedésekről, egy másolatot küldve a Bizottságnak.”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2007. szeptember 18-án.

a Tanács részéről

az elnök

R. PEREIRA

(1) 2007. július 10-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2) HL L 97., 2004.4.1., 16. o.

22.9.2007

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 248/17

A TANÁCS 1100/2007/EK RENDELETE

(2007. szeptember 18.)

az európai angolnaállomány helyreállítására vonatkozó intézkedések megállapításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére (1),

mivel:

(1)

A Tanács 2004. július 19-én következtetéseket fogadott el a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett, az európai angolna szabályozására irányuló közösségi cselekvési terv kidolgozásáról szóló, 2003. október 1-jei bizottsági közleményről, melyben felkérte a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat az európai angolnaállomány hosszú távú szabályozására.

(2)	Az Európai Parlament 2005. november 15-én állásfoglalást fogadott el, melyben a Bizottságot egy, az európai angolnaállomány helyreállításáról szóló rendeletjavaslat haladéktalan benyújtására szólította fel.

(3)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanácsnak (ICES) az európai angolnával kapcsolatos legutóbbi tudományos szakvéleménye szerint az állomány kívül esik a biztonságos biológiai határokon, és a jelenlegi halászat nem fenntartható. Az ICES az egész európai angolnaállományra vonatkozó helyreállítási terv sürgős kidolgozását, továbbá a halászatot vagy az állományt érintő kiaknázásnak és egyéb emberi tevékenységeknek a lehető legnagyobb mértékű csökkentését javasolja.

(4)

A Közösségen belüli eltérő adottságok és szükségletek különböző, egyedi megoldásokat tesznek szükségessé. Ezt a különbözőséget figyelembe kell venni azoknak az intézkedéseknek a tervezésekor és végrehajtásakor, amelyek az európai angolnaállomány védelmét és fenntartható felhasználását biztosítják. A döntéseket a lehető legközelebb kell meghozni azokhoz a helyekhez, ahol az angolnahalászat folyik. A tagállami intézkedéseknek elsőbbséget kell biztosítani a regionális és helyi feltételekhez igazított angolnagazdálkodási tervek megalkotása révén.

(5)

A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv (2) és a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) célja többek között annak a vízi környezetnek a védelme, megőrzése és javítása, amelyben az angolna életciklusa egy részét tölti; az e rendelet és az említett irányelvek értelmében meghozott intézkedéseknek pedig összehangoltnak és következetesnek kell lenniük. Az angolnagazdálkodási terveknek különösen ki kell terjedniük a 2000/60/EK irányelvvel összhangban meghatározott vízgyűjtőkre.

(6)

Az európai angolnaállomány helyreállítását szolgáló intézkedések eredményessége a közösségi, tagállami, helyi és regionális szintű szoros együttműködésen és egységes fellépésen, valamint az érintett közszektorok tájékoztatásán, a velük folytatott konzultációkon és részvételükön múlik. Ennek érdekében az Európai Halászati Alapból származó támogatás hozzájárulhat az angolnagazdálkodási tervek hatékony végrehajtásához.

(7)	Amennyiben egy tagállam nemzeti felségterületéhez tartozó vízgyűjtőket nem lehet az európai angolna természetes élőhelyeiként azonosítani és meghatározni, úgy ez a tagállam mentesülhet az angolnagazdálkodási terv elkészítésének kötelezettsége alól.

(8)

Annak érdekében, hogy biztosított legyen az angolnaállomány-helyreállítási intézkedések hatékonysága és méltányossága, a tagállamoknak meg kell határozniuk a meghozni kívánt intézkedéseket és a lefedni kívánt területeket, ezt az információt széles körben ismertté kell tenni, továbbá értékelni kell az intézkedések hatékonyságát.

(9)	Az angolnagazdálkodási terveket a Bizottság hagyja jóvá a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB) műszaki és tudományos értékelése alapján.

(10)

Azon vízgyűjtők tekintetében, ahol az angolnákra hatással lévő halászati és egyéb emberi tevékenységek határokon átívelő következményekkel járhatnak, valamennyi programot és intézkedést az érintett vízgyűjtő egészére nézve kell összehangolni. Ez az összehangolás azonban nem akadályozhatja meg az angolnagazdálkodási tervek nemzeti részének gyors bevezetését. A Közösség határain átnyúló vízgyűjtők esetében a Közösségnek törekednie kell arra, hogy biztosítsa az érintett harmadik országokkal való megfelelő koordinációt.

(11)

Mind a közösségi, mind a Közösségen kívüli határokon átívelő koordináció keretében külön figyelmet kell szentelni a Balti-tengernek és a 2000/60/EK irányelv hatályán kívül eső európai part menti vizeknek. Mindazonáltal e koordináció szükségessége nem akadályozhatja a tagállamokat sürgősségi intézkedések meghozatalában.

(12)	Ennélfogva az angolnagazdálkodási terv részeként olyan különleges intézkedéseket kell végrehajtani, amelyek az európai vizekben szabadon engedett 12 cm-nél rövidebb angolnák számának növelését, valamint a 20 cm-nél rövidebb angolnák állománypótlási célú újratelepítését célozzák.

(13)

2013. július 31-ig el kell érni azt, hogy az évente kifogott 12 cm-nél rövidebb angolnák 60 %-a állománypótlásra legyen fenntartva. A 12 cm-nél rövidebb angolnák piaci árának alakulását évente figyelemmel kell kísérni. Abban az esetben, ha tagállamok által meghatározott angolnás vízgyűjtőkben az állománypótlásra használt 12 cm-nél rövidebb angolnák átlagos piaci ára jelentősen csökken az egyéb célokra használt 12 cm-nél rövidebb angolnák árához képest, a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy olyan megfelelő intézkedéseket hozzon, amelyek kiterjedhetnek a 12 cm-nél rövidebb, állománypótlásra fenntartott angolnák százalékos arányának ideiglenes csökkentésére.

(14)

A tagállamok által az angolna természetes élőhelyeként meghatározott angolnás vízgyűjtők határvonalától a tengerig tartó közösségi vizekben kifogott angolnamennyiséget fokozatosan csökkenteni kell a halászati erőkifejtésnek vagy a fogásoknak a 2004–2006 közötti átlagos erőkifejtéshez vagy fogásokhoz viszonyítva legalább 50 %-kal való csökkentése révén.

(15)	A tagállamok által benyújtandó információ alapján a Bizottság jelentést készít az angolnagazdálkodási tervek végrehajtásának eredményeiről, és amennyiben szükséges, javaslatot tesz olyan megfelelő intézkedésekre, amelyek segítségével az európai angolnaállomány nagy valószínűséggel helyreáll.

(16)

A közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozataláról szóló, 1993. október 12-i 2847/93/EGK tanácsi rendelettel (4) összhangban a tagállamok a körülményekhez és a belvízi halászatra már alkalmazandó jogi kerethez igazított ellenőrző és nyomonkövetési rendszert állítanak fel. Ezzel összefüggésben a tagállamok bizonyos, kereskedelmi és szabadidős halászati tevékenységekre vonatkozó információkkal és becslésekkel szolgálnak – amennyiben szükséges – az angolnagazdálkodási tervek jelentéseinek és értékelésének, valamint az ellenőrző és végrehajtó intézkedések alátámasztására. A tagállamok intézkedéseket hoznak továbbá az angolnabehozatal és -kivitel ellenőrzésének és végrehajtásának biztosítása érdekében,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

(1) E rendelet az Anguilla anguilla fajhoz tartozó, a közösségi vizekben, a part menti lagúnákban, valamint az ICES III, IV, VI, VII, VIII, IX övezethez tartozó tengerekbe vagy a Földközi-tengerbe ömlő, a tagállamok területén lévő folyókban, azok torkolataiban, továbbá az e folyókkal érintkező szárazföldi vizekben élő európai angolnaállomány védelmére és fenntartható felhasználására szolgáló keretrendszert állapítja meg.

(2) A Fekete-tengert és a hozzá tartozó folyórendszereket illetően a Bizottság a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (5) 30. cikkének (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően, a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottsággal való konzultációt követően 2007. december 31-ig határoz arról, hogy ezek a vizek e rendelet 3. cikke értelmében az európai angolna természetes élőhelyét alkotják-e.

(3) Az e rendelet szerinti intézkedéseket a 92/43/EGK irányelv, valamint a 2000/60/EK irányelv vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül kell elfogadni és végrehajtani.

2. cikk

Angolnagazdálkodási tervek készítése

(1) A tagállamok megállapítják és meghatározzák a nemzeti felségterületükhöz tartozó, az európai angolna természetes élőhelyeit („angolnás vízgyűjtők”) alkotó egyes vízgyűjtőket, amelyek tengeri vizeket is magukban foglalhatnak. Kellően alátámasztott esetben a tagállamok teljes nemzeti felségterületüket vagy egy teljes, már létező regionális közigazgatási egységet is egyetlen angolnás vízgyűjtőként jelölhetnek meg.

(2) Az angolnás vízgyűjtők meghatározásakor a tagállamok a lehető legteljesebb mértékben tekintetbe veszik a 2000/60/EK irányelv 3. cikkében említett közigazgatási megállapodásokat.

(3) A tagállamok az (1) bekezdésben meghatározott valamennyi angolnás vízgyűjtőre vonatkozóan angolnagazdálkodási tervet készítenek.

(4) Az angolnagazdálkodási terveknek az emberi beavatkozás okozta elhullás csökkentésére kell irányulniuk annak érdekében, hogy az ezüstangolna biomasszájának legalább akkora része nagy valószínűséggel visszajusson a tengerbe, amely a legpontosabb becslések alapján az emberi beavatkozások nélkül a tengerbe visszajutó állomány 40 %-ának felel meg. Az angolnagazdálkodási terv e cél hosszú távú elérése érdekében készül.

(5) A tengerbe történő visszajutás célszintjét a minden egyes angolnás vízgyűjtőre a rendelkezésre álló adatok figyelembevételével az alábbi három módszer valamelyikének segítségével kell meghatározni:

a)	az 1980 előtt a legmegfelelőbb időszakban gyűjtött adatok felhasználása, amennyiben ezek kellő mennyiségben és minőségben állnak rendelkezésre;

b)	az emberi beavatkozás okozta elhullástól mentes potenciális angolnaszaporulat élőhely alapú értékelése;

c)	hasonló folyórendszerek ökológiai és vízrajzi jellemzőivel való összevetés.

(6) Minden angolnagazdálkodási tervnek tartalmaznia kell az angolnás vízgyűjtőben fellelhető angolnaállomány jelenlegi helyzetének leírását és elemzését, amelyet a (4) bekezdésben meghatározott visszajutási célszinthez kell viszonyítaniuk.

(7) Az egyes angolnagazdálkodási terveknek tartalmazniuk kell a (4) bekezdésben megállapított célkitűzés elérését, valamint a teljesítés nyomon követését és ellenőrzését célzó intézkedéseket. A tagállamok ezen eszközöket a helyi és regionális feltételeknek megfelelően határozhatják meg.

(8) A gazdálkodási tervek – többek között – a következő intézkedéseket tartalmazhatják:

—	a kereskedelmi halászati tevékenység csökkentése,

—	a szabadidős halászat korlátozása,

—	állománypótlási célú intézkedések,

—	strukturális intézkedések a folyók átjárhatóvá tétele és a folyami élőhelyek javítása céljából, más környezetvédelmi intézkedések kíséretében,

—	az ezüstangolnák szárazföldi vizekből olyan vizekbe történő átszállítása, amelyből szabadon visszajuthatnak a Sargasso-tengerbe,

—	ragadozók elleni küzdelem,

—	vízerőművek turbináinak időleges leállítása,

—	az akvakultúrával kapcsolatos intézkedések.

(9) Minden angolnagazdálkodási tervnek tartalmazniuk kell továbbá a (4) bekezdésben meghatározott visszajutási célszint elérésére vonatkozó – fokozatos megközelítés szerinti és a várható populációnövekedési szint függvényében meghatározott – ütemtervet; illetve tartalmaznia kell az angolnagazdálkodási terv alkalmazásának első évétől kezdődően alkalmazandó intézkedéseket is.

(10) Az angolnagazdálkodási tervben az egyes tagállamok a lehető leghamarabb megfelelő intézkedéseket hajtanak végre a halászat körén kívül eső tényezők – többek között a vízerőmű-turbinák, a szivattyúk vagy a ragadozók – okozta angolnaelhullás csökkentésére, kivéve ha ez a tervcél elérése érdekében nem szükséges.

(11) Minden angolnagazdálkodási tervnek tartalmaznia kell azon ellenőrző és végrehajtó intézkedések leírását, amelyeket a közösségi vizektől eltérő vizeken kell foganatosítani a 10. cikkel összhangban.

(12) Az angolnagazdálkodási tervek az Európai Halászati Alapról szóló, 2006. július 27-i 1198/2006/EK tanácsi rendelet (6) 24. cikke (1) bekezdésének v. pontjában említett, közösségi védelmi intézkedés keretén belül nemzeti szinten elfogadott gazdálkodási tervnek minősülnek.

3. cikk

Az angolnagazdálkodási terv készítésének kötelezettsége alóli mentesség

(1) A tagállamok mentesülhetnek az angolnagazdálkodási terv készítésének kötelezettsége alól, ha kellően alátámasztják, hogy a területükön fekvő vízgyűjtők vagy tengeri vizek nem alkotják az európai angolna természetes élőhelyét.

(2) A tagállamok legkésőbb 2008. január 1-jéig eljuttatják a Bizottságnak az (1) bekezdéssel összhangban elkészített mentesség iránti kérelmet.

(3) A halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság vagy más megfelelő tudományos szerv műszaki és tudományos értékelése alapján a mentesség iránti kérelmeket a 2371/2002/EK rendelet 30. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban a Bizottság hagyja jóvá.

(4) Ha a Bizottság jóváhagy egy mentesség iránti kérelmet, a 4. cikk nem alkalmazandó az érintett tagállamra.

4. cikk

Az angolnagazdálkodási tervek közlése

(1) A tagállamok legkésőbb 2008. december 31-ig eljuttatják a Bizottságnak a 2. cikkel összhangban elkészített angolnagazdálkodási terveket.

(2) Azon tagállamoknak, amelyek 2008. december 31-ig nem nyújtanak be jóváhagyás céljából angolnagazdálkodási tervet a Bizottságnak, az angolnahalászati idény lerövidítése révén vagy egyéb módszerek segítségével a 2004–2006 közötti átlagos erőkifejtéshez viszonyítva legalább 50 %-kal, vagy olyan arányban csökkenteniük kell a halászati erőkifejtésüket, hogy a kifogott angolna mennyiségének a 2004–2006-os időszak fogásainak átlagos szintjéhez képest történő legalább 50 %-os csökkentése biztosítva legyen. E csökkentést 2009. január 1-jétől kezdődően kell végrehajtani.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott fogáscsökkentés egészben vagy részben felváltható az emberi beavatkozás okozta elhullás elleni egyéb olyan azonnali intézkedésekkel, amelyek a vándorló ezüstangolnák számában a fogásmennyiség csökkentésének következtében a tengerbe ívásra visszajutó angolnamennyiségnek megfelelő mértékű növekedést eredményeznek.

5. cikk

Az angolnagazdálkodási tervek jóváhagyása és végrehajtása

(1) A halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság vagy más megfelelő tudományos szerv műszaki és tudományos értékelése alapján az angolnagazdálkodási terveket a 2371/2002/EK rendelet 30. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban a Bizottság hagyja jóvá.

(2) A tagállamok a Bizottság által az (1) bekezdéssel összhangban jóváhagyott angolnagazdálkodási terveket 2009. július 1-jétől vagy az ezen időpontot megelőző lehető legkorábbi időponttól kezdődően hajtják végre.

(3) 2009. július 1-jétől, vagy az angolnagazdálkodási terv ennél korábbi végrehajtási időpontjától kezdődően egész évben engedélyezett az Anguilla anguilla fajhoz tartozó angolna halászata, feltéve hogy a halászati tevékenységek megfelelnek a Bizottság által az (1) bekezdéssel összhangban jóváhagyott angolnagazdálkodási tervben meghatározott előírásoknak és korlátozásoknak.

(4) Azon tagállam, amely legkésőbb 2008. december 31-ig jóváhagyás céljából olyan angolnagazdálkodási tervet nyújtott be a Bizottságnak, amelynek az (1) bekezdéssel összhangban történő jóváhagyása nem lehetséges – az angolnahalászati idény lerövidítése révén vagy egyéb módszerek segítségével –, a 2004–2006 közötti átlagos erőkifejtéshez viszonyítva legalább 50 %-kal, vagy olyan arányban csökkenti a halászati erőkifejtést, hogy a kifogott angolna mennyiségének a 2004–2006-os időszak fogásainak átlagos szintjéhez képest történő legalább 50 %-os csökkentése biztosítva legyen. E csökkentést a terv jóváhagyásának elutasításáról szóló döntést követő három hónapon belül végre kell hajtani.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott fogáscsökkentés egészben vagy részben felváltható az emberi beavatkozás okozta elhullás elleni egyéb olyan azonnali intézkedésekkel, amelyek a vándorló ezüstangolnák számában a fogásmennyiség csökkentésének következtében a tengerbe ívásra visszajutó angolnamennyiségnek – megfelelő mértékű növekedést eredményeznek.

(6) Amennyiben a Bizottság egy angolnagazdálkodási tervet nem tudna jóváhagyni, a tagállam a terv jóváhagyásának elutasításáról szóló döntést követő három hónapon belül módosított tervet nyújthat be.

A módosított angolnagazdálkodási terv jóváhagyására az (1) bekezdésben meghatározott eljárás alapján kerül sor. A (4) bekezdésben foglalt fogáscsökkentés végrehajtása nem alkalmazandó, ha a Bizottság jóváhagyja a módosított tervet.

6. cikk

Határokon átívelő angolnagazdálkodási tervek

(1) Az egynél több tagállam területére kiterjedő angolnás vízgyűjtők esetében az érintett tagállamok közös angolnagazdálkodási tervet készítenek.

Amennyiben fennáll annak a veszélye, hogy a koordináció következtében lehetetlenné válna a gazdálkodási terv időben történő benyújtása, a tagállamok a vízgyűjtő nemzeti részére vonatkozó gazdálkodási tervet nyújthatnak be.

(2) Ha egy angolnás vízgyűjtő Közösségen kívüli területre nyúlik át, az érintett tagállamok törekednek arra, hogy az angolnagazdálkodási tervet az adott harmadik országokkal együttműködésben készítsék el, továbbá tiszteletben tartják az érintett regionális halászati szervezetek illetékességét. Amennyiben az érdekelt harmadik országok nem vesznek részt az angolnagazdálkodási terv közös kidolgozásában, az érintett tagállamok az angolnás vízgyűjtő területükön lévő részére a 2. cikk (4) bekezdésében meghatározott visszajutási célszint elérésére vonatkozó angolnagazdálkodási tervet nyújthatnak be.

(3) A 2., 4. és 5. cikket értelemszerűen alkalmazni kell az e cikk (1) és (2) bekezdéseiben említett, határokon átívelő tervekre.

7. cikk

Állománypótlást célzó intézkedések

(1) Ha egy tagállam akár a 2. cikk értelmében kialakított angolnagazdálkodási terv, akár a 4. cikk (2) bekezdésében vagy az 5. cikk (4) bekezdésében meghatározott halászati erőkifejtés-csökkentés részeként engedélyezi a 12 cm-nél rövidebb angolna halászatát, a területén az egyes évek folyamán a halászati üzemek által kifogott 12 cm-nél rövidebb angolnák legalább 60 %-át fenntartja az ezüstangolnák visszajutási szintjének növelése céljából a tagállamok által a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott angolnás vízgyűjtők állománypótlását célzó értékesítésre.

(2) Az állománypótlási célra fenntartott 60 %-ról a 2. cikk értelmében kialakított angolnagazdálkodási tervben rendelkezni kell. Az angolnagazdálkodási terv alkalmazásának első évében legalább 35 %-kal kell kezdeni, majd évente legalább 5 %-kal növelni kell az arányt. A 60 %-os szintet 2013. július 31-ig kell elérni.

(3) Annak biztosítására, hogy a 12 cm-nél rövidebb kifogott angolnák (2) bekezdésben meghatározott százalékát az állománypótló programokban használják fel, a tagállamoknak megfelelő jelentéstételi rendszert kell kialakítaniuk.

(4) Az angolnák állománypótlási célú áttelepítésének a 2. cikkben meghatározott angolnagazdálkodási terv részét kell képeznie. Az angolnagazdálkodási terveknek meg kell határozniuk az ezüstangolnák visszajutási szintjének növelését célzó állománypótláshoz szükséges 20 cm-nél rövidebb angolnák mennyiségét.

(5) A Bizottság évente jelentést tesz a Tanácsnak a 12 cm-nél rövidebb angolnák piaci árának alakulásáról. E célból az érintett tagállamok megfelelő árfigyelő rendszert hoznak létre, és évente jelentést tesznek a Bizottságnak ezen árakról.

(6) Abban az esetben, ha az állománypótlásra használt angolnák átlagos piaci árának alakulása jelentős csökkenést mutat az egyéb célokra használt angolnák átlagos piaci árához képest, az érintett tagállam tájékoztatja erről a Bizottságot. A Bizottság a 2371/2002/EK rendelet 30. cikke (2) bekezdésében említett eljárással összhangban megfelelő intézkedéseket hoz a helyzet kezelésére, amelyek magukban foglalhatják a (2) bekezdésben említett százalékos értékek átmeneti csökkentését.

(7) A Bizottság legkésőbb 2011. július 1-jéig jelentést tesz a Tanácsnak, és értékeli az állománypótlást célzó intézkedéseket, a piaci árak alakulását is beleértve. Az értékelés fényében a Tanács minősített többséggel, a Bizottság javaslatát követően határoz az állománypótlást célzó intézkedések kiegyensúlyozását célzó intézkedéseiről úgy, hogy megvalósuljanak a (2) bekezdésben említett százalékos értékek.

(8) Az állománypótlás az 1198/2006/EK rendelet 38. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában védelmi intézkedésnek minősül, feltéve hogy:

—	ez a 2. cikkel összhangban összeállított angolnagazdálkodási terv része,

—	a 20 cm-nél rövidebb angolnákra vonatkozik, valamint

—	hozzájárul a 2. cikk (4) bekezdésében említett 40 %-os visszajutási célszint eléréséhez.

8. cikk

A közösségi vizekre vonatkozó intézkedések

(1) Ha egy tagállam közösségi vizeken angolnahalászatot működtet, a 2004–2006 közötti átlagos erőkifejtéshez viszonyítva legalább 50 %-kal, vagy olyan arányban csökkenti a halászati erőkifejtését, hogy a kifogott angolna mennyiségének a 2004–2006-os időszak fogásainak átlagos szintjéhez képest történő legalább 50 %-os csökkentése biztosítva legyen. E csökkentést fokozatosan kell megvalósítani 2009. július 1-jétől kezdődően, egy ötéves időszak első két évében évente 15 %-kal kezdve.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában közösségi vizeknek az angolna természetes élőhelyét alkotó – a tagállamok által a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott – angolnás vízgyűjtők határvonalától a tengerig tartó vizek minősülnek.

9. cikk

Jelentéstétel és értékelés

(1) Az egyes tagállamok kezdetben háromévenként tesznek jelentést a Bizottságnak; az első jelentést 2012. június 30-ig kell benyújtani. A jelentéstétel gyakorisága az első három háromévenkénti jelentés benyújtása után hatévente egy alkalomra csökken. A jelentések ismertetik a nyomon követést, a hatékonyságot és az eredményeket és különösen tartalmazzák a következőkre vonatkozó lehető legpontosabb becsléseket:

a)	minden egyes tagállamra vonatkozóan a tengerbe ívásra visszajutó ezüstangolna biomasszájának vagy az adott tagállam területét a tenger felé ívási vándorlás részeként elhagyó ezüstangolna biomasszájának a 2. cikk (4) bekezdésében meghatározott visszajutási célszinthez képest számított aránya;

b)	az angolnahalászati erőkifejtés évenkénti szintje, valamint a 4. cikk (2) bekezdésének és az 5. cikk (4) bekezdésének megfelelően megvalósított csökkentés;

c)	a halászat körén kívül eső tényezők okozta elhullás mértéke, valamint a 2. cikk (10) bekezdésének megfelelően megvalósított csökkentés;

d)	a 12 cm-nél rövidebb kifogott angolna mennyisége, és ebből a különböző célokra felhasznált arány.

(2) A Bizottság legkésőbb 2013. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, mellékelve az angolnagazdálkodási tervek végrehajtásának eredményeiről készített statisztikai és tudományos értékelést a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság véleményével együtt.

(3) A Bizottság – a (2) bekezdésben említett jelentés fényében – javaslatot tesz olyan megfelelő intézkedésekre, amelyek segítségével az európai angolnaállomány nagy valószínűséggel helyreáll, a Tanács pedig a 2. cikk (4) bekezdésében meghatározott visszajutási célszint elérése, vagy a 4. cikk (2) bekezdésének és a 5. cikk (4) bekezdésének megfelelő halászati erőkifejtés-csökkentés megvalósítása érdekében minősített többséggel alternatív intézkedésekről határoz.

10. cikk

A közösségi vizektől eltérő vizeken megvalósított ellenőrzés és végrehajtás

(1) A tagállamok a 2847/93/EGK rendeletben meghatározott vonatkozó rendelkezéseknek megfelelő, és a belvízi halászati körülményeikhez és a rájuk már alkalmazandó jogi kerethez igazított ellenőrző és fogást nyomon követő rendszert állítanak fel.

(2) Az ellenőrző és fogást nyomon követő rendszer az angolna természetes élőhelyét alkotó és a tagállamok által a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott angolnás vízgyűjtőkre alkalmazott valamennyi halászatijog-kiosztó rendszer részletes leírását tartalmazza, ideértve a magántulajdonú vizeket is.

11. cikk

A halászati tevékenységekre vonatkozó információk

(1) 2009. január 1-jéig minden egyes tagállam összeállítja a kereskedelmi célú halászati tevékenységekre vonatkozó alábbi információkat:

—	a 8. cikknek megfelelően a közösségi vizeken angolnahalászati engedéllyel rendelkező és a tagállam lobogója alatt hajózó valamennyi halászhajó jegyzéke, a hajó teljes hosszára tekintet nélkül,

—	a tagállamok által a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott, az angolna természetes élőhelyét alkotó angolnás vízgyűjtőkben angolnahalászati engedéllyel rendelkező valamennyi halászhajó, kereskedelmi jogalany vagy halász jegyzéke,

—	az angolna első forgalomba hozatalára tagállami engedéllyel rendelkező árverési központok vagy egyéb szervek, illetve személyek jegyzéke.

(2) A tagállamok rendszeres becslést készítenek a hobbihalászok számáról és az általuk kifogott angolnamennyiségről.

(3) A tagállamok a Bizottság kérésére az (1) és (2) bekezdésben meghatározott információkat átadják a Bizottságnak.

12. cikk

Az angolnabehozatal és -kivitel ellenőrzése és végrehajtása

Legkésőbb 2009. július 1-jéig a tagállamok:

—	megteszik a szükséges intézkedéseket a területükre behozott vagy onnan kivitt összes élőangolna eredetének beazonosítására és nyomonkövethetőségének szavatolására,

—	meghatározzák, hogy a közösségi területen kifogott és a területükről kivitt angolnát a közösségi védőintézkedésekkel összhangban lévő módon fogták-e ki,

—	intézkedéseket foganatosítanak annak meghatározása érdekében, hogy a bármely releváns területi halászati szervezet vizein kifogott és a területükre bevitt angolnát a szóban forgó területi halászati szervezet által elfogadott szabályoknak megfelelően fogták-e ki.

13. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2007. szeptember 18-án.

a Tanács részéről

az elnök

R. PEREIRA

(1) 2006. május 16-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2) HL L 206., 1992.7.22., 7. o. A legutóbb a 2006/105/EK irányelvvel (HL L 363., 2006.12.20., 368. o.) módosított irányelv.

(3) HL L 327., 2000.12.22., 1. o. A 2455/2001/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (HL L 331., 2001.12.15., 1. o.) módosított irányelv.

(4) HL L 261., 1993.10.20., 1. o. A legutóbb az 1967/2006/EK rendelettel (HL L 409., 2006.12.30., 11. o. Helyesbítve: HL L 36., 2007.2.8., 6. o.) módosított rendelet.

(5) HL L 358., 2002.12.31., 59. o.

(6) HL L 223., 2006.8.15., 1. o.

		ISSN 1725-5090
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 248

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	50. évfolyam 2007. szeptember 22.

Tartalom		I Az EK-Szerződés/Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktusok, amelyek közzététele kötelező	Oldal
		RENDELETEK
	*	A Tanács 1098/2007/EK rendelete (2007. szeptember 18.) a balti-tengeri tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és a 779/97/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről	1
	*	A Tanács 1099/2007/EK rendelete (2007. szeptember 18.) az Antarktisz tengeri élővilágának védelméről szóló egyezmény hatálya alá tartozó területen folytatott halászati tevékenységekre vonatkozó bizonyos ellenőrző intézkedések megállapításáról szóló 601/2004/EK rendelet módosításáról	11
	*	A Tanács 1100/2007/EK rendelete (2007. szeptember 18.) az európai angolnaállomány helyreállítására vonatkozó intézkedések megállapításáról	17
		A Bizottság 1101/2007/EK rendelete (2007. szeptember 21.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék belépési árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	24

	Helyesbítések
*	Helyesbítés az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatának, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló, 2004. március 22-i 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendelethez (HL L 124., 2004.4.27.) (Magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 02. kötet, 130. o.)	26
*	Helyesbítés az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról és az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről (Személyzeti Szabályzat) szóló, 1968. február 29-i 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelethez (HL L 56., 1968.3.4.) (Magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 02. kötet, 5. o.)	26

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	MK	78,7
	TR	85,0
	XK	55,1
	XS	67,1
	ZZ	71,5
0707 00 05	JO	151,2
	MK	29,6
	TR	132,0
	ZZ	104,3
0709 90 70	IL	51,9
	TR	106,7
	ZZ	79,3
0805 50 10	AR	66,7
	UY	82,6
	ZA	72,1
	ZZ	73,8
0806 10 10	IL	65,2
	TR	106,4
	ZZ	85,8
0808 10 80	AU	196,6
	CL	38,6
	CN	79,8
	NZ	94,6
	US	96,4
	ZA	83,3
	ZZ	98,2
0808 20 50	CN	59,6
	TR	122,3
	ZA	105,6
	ZZ	95,8
0809 30 10, 0809 30 90	TR	152,3
	US	194,7
	ZZ	173,5
0809 40 05	BA	49,8
	IL	113,5
	TR	107,3
	ZZ	90,2