—

a bérleti megállapodás, amelynek értelmében a Parlament bérli a két említett épületet, három fél között jött létre, az egyik fél maga a Parlament, mint a WIC és a SDM épületek bérlője, a másik fél Strasbourg városa, mint bérbeadó és a harmadik fél a SCI Erasme, mint az épületek magánbefektetője és tulajdonosa,

—

a jelek szerint semmi nem utal arra, hogy a bérleti és kiegészítő szerződések megkötése és kezelése során törvénysértő cselekményeket követtek volna el, habár kétséges, hogy a költségvetési rendeletben rögzített „hatékony és eredményes pénzgazdálkodás” elvét teljes mértékben tiszteletben tartották-e,

—

a WIC és SDM épületek esetében egy méltányos bérleti díj megállapításának nincsen teljesen megbízható alapja, ha a Parlament – mint például Strasbourgban – az egyedüli potenciális ügyfél; ebben az esetben a különböző országokban vagy városokban lévő irodabérleti költségek egymással történő összehasonlítása sem vezet célra; éppen ezért a kérdéses bérlet esetében nehéz a méltányos bérleti díjnak és annak megállapítása, hogy a Parlament valóban méltányos összeget fizetett-e az elmúlt évek során,

—

az éveken át emelkedő bérleti díjak egyik lényeges oka abban rejlik, hogy a Parlament döntéshozó szervei 1985-ben hozzájárultak az éves bérleti díj indexálásához, és ennek során a quaestorok és a Költségvetési Bizottság 1980-ban meghozott elutasító véleményeit figyelmen kívül hagyták,

—

jelentős különbség áll fenn egyrészt a Strasbourg városának a WIC- és az SDM-épület használatáért a Parlament által fizetett bérleti díj, és másrészt a Strasbourg városa által a magánbefektetőnek fizetett havi visszafizetések között: az adminisztrációja által készített számítások szerint a többletfizetések a 25 éves szerződéses futamidő alatt a beruházási költségek és az elvégzett munkák költségeinek levonása után legalább 32 000 000 EUR-t tesznek ki; jelenleg, amikor Strasbourg városa és a SCI Erasme további információi még hiányoznak, nem lehet kizárni, hogy a többletfizetések esetleg a 46 000 000 EUR-t (belső ellenőrzés), sőt akár a 60 000 000 EUR-t (külső könyvvizsgálat) is elérhetik,

—

csak 2006 márciusában váltak ismertté arra utaló információk, hogy a Parlament által Strasbourg városának fizetett bérleti díjak a város által a magánbefektetőnek juttatott visszafizetéseket meghaladják; addig az időpontig a Parlament tévesen azt feltételezte, hogy az általa Strasbourg városának fizetett bérleti díjak teljes összegét továbbutalták a SCI Erasme-hoz, miközben valójában nem ez történt,

—

ezalatt a hosszú idő alatt a parlamenti adminisztráció soha nem kérdőjelezte meg, hogy a bérleti díjak „méltányosak-e” és soha nem ellenőrizte, hogy az általa fizetett díjak teljes összegét továbbutalják-e a SCI Erasme részére, továbbá erről soha semmilyen tájékoztatást nem kapott Strasbourg városától sem,

—

csak Strasbourg városa tudott a három fél között fennálló két eltérő szerződéses viszonyról, és 1981 óta csak Strasbourg városa ismerte a két összeg közötti különbséget,

—

Strasbourg városa a 2005. november 29-i levelében értesítette a parlamenti adminisztrációt arról, hogy a tárgyalások a magánbefektetővel még nem zárultak le; az adminisztrációnak legkésőbb ebből rá kellett volna jönnie arra, hogy Strasbourg városa tárgyalásokat folytatott a magánbefektetővel,

—

a bérleti díjnak, amelyet a Parlament a szolgálati épületeiért fizet, fedeznie kell az építés, a fenntartás és a használat költségeit, de semmiképpen nem szabad nyereségtöbbletet tartalmaznia a fogadó ország vagy a helyi vagy regionális területi szervek számára; ugyancsak megfelel a szokásoknak, hogy a fogadó tagállam bármely közterületet térítés- és tehermentesen biztosít valamely uniós intézmény számára; ugyanakkor el kell ismerni, hogy ezek egyikét sem rögzítették szerződésben a Strasbourg városával, mint feltételezhetően nem profitorientált köztestülettel való akkori jó viszony miatt; továbbá semmilyen rendelkezés nem tiltja egy államnak vagy helyi testületnek, hogy nyereséget érjen el; úgy véli azonban, hogy Strasbourg városának eljárása udvariatlan, mivel ellentétes a nemzetközi intézmények fogadásának megszokott szabályaival,

—

Strasbourg városa tudta, hogy a Parlamentet következetesen kihagyják a kompenzációs záradékokból az ingatlanszerződésekben, de tudatosan figyelmen kívül hagyta azt; ez a Strasbourg városa és a Parlament közötti bizalmi viszonyt megingatta,

—

helyteleníti Strasbourg városának visszalépését a Parlamenttel zajló háromoldalú tárgyalásoktól, amelynek során többször elhangzott, hogy a Strasbourg városa és a SCI Erasme közötti hosszú lejáratú bérleti viszony megszűnése miatti kompenzáció nyújtása kizárt; erről az álláspontról később nem vettek tudomást a Strasbourg városa és a SCI Erasme közötti soron következő kétoldalú tárgyalásokon;

—

mélységes sajnálatát fejezi ki a jóhiszeműség hiánya miatt, amelyet Strasbourg városa és a SCI Erasme magánbefektető tanúsított a Parlamenttel való viszonyában; ugyancsak sajnálja, hogy a parlamenti adminisztráció nem próbálta megoldani a helyzetet,

—

felhívja az Elnökséget, hogy a Strasbourg városával fennálló bérleti szerződést október 31-i hatállyal mondja fel annak érdekében, hogy – amennyiben az épület megvásárlása elhúzódik – egy új és méltányos bérleti díjról állapodjanak meg,

—

felhívja az Elnökséget annak megvizsgálására, hogy méltányos lenne-e, ha Strasbourg városának 2006 első félévére a teljes bérleti díj helyett először csak egy akkora bérleti díjat utalna át, amely a SCI Erasme-nek történő visszafizetéseket fedezné a város számára,

—

úgy véli, ésszerű lenne a WIC és az SDM épületek vásárlása érdekében további lépéseket tenni, ha ennek során a következő elemeket figyelembe veszik: egy méltányos bérleti díjat és ezért a jövőbeni vételár nagysága is bizonytalan marad; az épület életkorát; azt hogy, alapvetően nem lehet kártérítést fizetni; azt hogy, a Parlament által 25 éven át átutalt és nem indokolható többletfizetéseket be kell számítani a vételárba; és azt, hogy a területet és az épületet egyszerre kell megvásárolni,

—

úgy véli, hogy a jelen esetben fennálló, három félre épülő viszony nem kedvezett a teljes átláthatóságnak vagy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosításának, úgy gondolja, hogy az ilyen helyzeteket kerülni kell az uniós intézmények és testületek épületekkel kapcsolatos politikájában,

—

felhívja illetékes szerveit, hogy az Európai Parlamentnek a költségvetése végrehajtásáról szóló belső előírásainak a 16. cikkét annyiban módosítsák, hogy a Költségvetési Bizottságnak hozzá kelljen járulnia a költségvetés tekintetében jelentős pénzügyi hatással járó ingatlanprojektekhez,

—

felhívja a parlamenti adminisztrációt a szükséges intézkedések meghozatalára a harmadik felekkel szembeni sokéves szerződéses kötelezettségek, mint például a bérleti vagy szolgáltatási szerződések rendszeres, legalább 5 évente történő ellenőrzése érdekében; ezen ellenőrzések eredményét fel kell tüntetni a főigazgatóságok tevékenységi jelentésében is; kéri, hogy az első ilyen jelentés a 2005. évi költségvetési mentesítési eljárásra való tekintettel jó időben készüljön el és ezután minden évben kerüljön bele az éves tevékenységről szóló jelentés ad hoc fejezetébe,

—

megbízza a parlamenti adminisztrációt, hogy az Unió többi intézményével egyeztetve állítsanak össze egy jelentést, amely megvizsgálja, hogy lehetséges lenne-e egy Európai Építési Hatóság létrehozása, amely az uniós intézmények és testületek birtokában lévő épületek felépítéséért és fenntartásáért lenne felelős; kéri, hogy a jelentést legkésőbb 2007. október 1-jén terjesszék a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság elé,

—

megállapítja, hogy Strasbourg városa és a SCI Erasme a Parlament tájékoztatásra irányuló kérései közül nem mindegyiket teljesítette; megjegyzi, hogy Strasbourg városa, pontosabban az SCI Erasme még nem tett eleget a Parlament tájékoztatási felszólításainak; ezért a 2005. évi mentesítési eljárás során újra meg fogja vizsgálni a kérdést,

—

felhívja a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot, hogy a 2005. évi költségvetési mentesítési eljárás során ismételten, és azt követően rendszeresen vizsgálja meg a Parlament ingatlanpolitikáját;

—

a belső ellenőrzési keretrendszer végrehajtása az eredetileg vártnál hosszabb időt vesz igénybe,

—

nehézségek a nyílt közbeszerzési eljárásoknál,

—

továbbra is szükséges, hogy a főigazgatóságok pénzügyi osztályai számára képzett szakembereket keressenek, a jelenlegi alkalmazottak pedig részesüljenek továbbképzésben,

—

további nehézségek a főigazgatóságok költözése, illetve átszervezése esetén;

—

a teljesítés terén a belső ellenőrzés jelentős előrelépéseket valósított meg, az új belső ellenőrzési keretrendszer teljes végrehajtása azonban hosszabb időt fog igénybe venni,

—

valamennyi igazgatási egységnek teljesen ki kell dolgoznia és dokumentálnia kell a belső ellenőrzési rendszereket; ezért minden igazgatási egységnek elegendő forrással kell rendelkeznie az eljárások bevezetésének funkciójára és az ellenőrzési funkcióra;

—

általános igény van a megfelelő pénzügyi igazgatási és pénzügyi ellenőrzési szakismerettel rendelkező személyzet iránt, amely szükséglet kielégítését kiemelt fontossággal kell kezelni,

—

ezen túlmenően a tervezésre, a programok készítésére, a célok meghatározására alkalmas mechanizmusokat kell kifejleszteni, valamint kockázatértékelő eszközöket és optimális igazgatási információs rendszereket (12);

—

hogy a belső ellenőrzési rendszerek előírják a hosszú távú kötelező erejű jogügyletek rendszeres vizsgálatát, valamint

—

hogy biztosítják a belső ellenőrzési rendszerek azt, hogy a hosszú távú kötelező erejű jogügyletek rendszeresen tartalmazzanak egy záradékot a gazdaságilag indokolt kiigazítás lehetőségéről;

—

a Parlament és a nyugdíjalapok közötti viszonyt szabályozó szerződéses alap hiánya,

—

az alapoknál előforduló többlet, illetve deficit esetére a szabályozás hiánya,

—

az alapok tagjai jogosultságának költségvetésben történő rögzítésére vonatkozó bizonytalanságok,

—

a havi hozzájárulás összegének a tagok részéről 1 094 EUR-ra, a Parlament részéről pedig 2 088 EUR-ra történő emelése 2006-tól,

—

a nyugdíjalapok pénzügyi helyzetéről egy munkacsoport által jelentés készítése;

—

az önkéntes nyugdíjszabályozási rendszert kizárólag követelések teljesítésére használják,

—

a képviselők nem válhatnak az önkéntes nyugdíjpénztár tagjaivá,

—

azonban a már korábban megszerzett jogosultságaik megmaradnak;

—

a lekötött, de még ki nem fizetett pénzügyi támogatások 15 %-a esetében lehetségesnek kell lennie, hogy azokat a következő költségvetési évre átcsoportosítsák,

—

az európai szintű pártoknak engedélyezni kell, hogy a saját eszközeikből tartalékot képezzenek, amelyek számukra lehetővé teszi, hogy a párt feloszlása esetén eleget tehessenek az alkalmazottaikkal, illetve szerződéses partnereikkel szemben fennálló törvényes kötelezettségeiknek,

—

többéves pénzügyi keret létrehozása (pl. egy választási cikluson túl), amely a pártoknak nagyobb tervezési biztonságot tenne lehetővé;

—

minden intézménynek felelősséget kell vállalnia a saját javaslatai hatásának felmérése terén,

—

a következmények értékelésének valamennyi nagy politikai horderejű szövegre vonatkoznia kell és az alábbi területeket kell lefednie: szabályozási következmények (beleértve egy nem-szabályozás következményeit is), valamint a gazdasági, környezetvédelmi, politikai, szociális és költségvetési következmények,

—

a Parlament harmadik személyekkel kell, hogy elvégeztesse a hatástanulmányt és csak azok minőségét kell biztosítania,

—

a politikai koordinátorok és/vagy a szakbizottságok elnökeinek legyen a feladata arról dönteni, hogy beszereznek-e egy ilyen hatástanulmányt, illetve hogyan ítélik azt meg;

—

sérülhet, illetve politikai ellenőrzés alá kerülhet a képviselőknek a módosító indítványok benyújtásához való joga,

—

tovább nőhet az az időbeli nyomás, amelynek a parlamenti munka már most is ki van téve a benyújtási és fordítási határidők miatt,

—

túlságosan terhesnek bizonyulhat a szakértői vélemények harmadik oldalról történő bevonása, illetve ezek megítélése,

—

lehetetlenné válhat, hogy az utolsó percben lehessen kompromisszumokról tárgyalni;

—

képviselői hivatal jobb információ-technológiai ellátottsága,

—

CyberLAN-hálózat beiktatása, amihez minden számítógép csatlakoztatható,

—

kísérleti projekt indítása az elektronikus aláírási rendszer bevezetéséhez,

—

jobb intézkedések a szerverek, munkaállomások és hálózati összetevők védelmére,

—

a Parlament vezeték-nélküli kommunikációs struktúrával való ellátása („hotspots”, „wireless fidelity”);