13.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 72/1

(1)

A Bizottság az 1350/2006/EK rendelettel (2) (a továbbiakban: az ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó, jelenleg az ex 8101 99 10 és az ex 8515 90 00 KN-kódok alá sorolt (2007. január 1-je óta érvényes KN-kódok) egyes volfrámelektródák behozatalára.

(2)

Mint ismeretes, a dömping és a kár vizsgálata a 2005. január 1. és 2005. december 31. közötti időszakra vonatkozott („vizsgálati időszak” vagy „VI”). Az okozott kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2001. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak).

(3)

A Kínából származó egyes volfrámelektródák behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetését követően néhány érdekelt fél írásban nyújtotta be észrevételeit. Azoknak a feleknek, akik ezt kérték, szóbeli meghallgatásra is lehetőséget biztosítottak.

(4)

A Bizottság folytatta a végleges megállapításaihoz szükségesnek ítélt összes információk beszerzését és ellenőrzését. A felek által benyújtott szóbeli és írásbeli észrevételeket megvizsgálták, és adott esetben az ideiglenes megállapításokat azokkal összhangban módosították. Ebből a célból a Bizottság az alábbi vállalatok telephelyein további ellenőrző látogatásokat tett:

(5)

Minden fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és információkról, amelyek alapján a végleges dömpingellenes vám kivetését javasolták a Kínai Népköztársaságból származó volfrámelektródák behozatalára, valamint amelyek alapján biztosítani kívánták az ideiglenes vám formájában kivetett összegek végleges beszedését. E felek számára egy olyan időszakot is biztosítottak, amelyen belül e közzétételt követően észrevételeiket előadhatták.

(6)

Sor került a felek által beterjesztett szóbeli és írásbeli észrevételek áttekintésére, és indokolt esetben a megállapításokat azoknak megfelelően módosították.

(7)

Az érintett termék a Kínai Népköztársaságból származó, nem szintereléssel előállított volfrámelektróda, beleértve a volfrámrudakat és pálcákat, méretre vágva is, amely volfrámot legalább 94 %-ban tartalmaz. Az érintett terméket jelenleg a (2007. január 1-je óta érvényes) ex 8101 99 10 és az ex 8515 90 00 KN-kódok alá sorolják be. Az érintett terméket hegesztés és hasonló munkafolyamatok során használják, a semleges védőgázas volfrámelektródás ívhegesztést, a plazmaívhegesztést és plazmavágást, valamint a termikus szórást is beleértve.

(8)

Az egyik importőr kifogást emelt az ideiglenes rendelet (13) preambulumbekezdésében szereplő következtetés ellen, mely szerint ezen eljárás alkalmazásában a volfrámelektródák valamennyi típusa egyetlen terméknek tekintendő. Az említett importőr kiemelte a volfrámelektródák különböző típusainak – különösen az importőr saját fejlesztésű szabadalmaztatott típusának – eltérő tulajdonságait.

(9)

Ugyanakkor a Bizottságnak a vizsgálat kezdete óta tudomása volt arról, hogy a volfrámelektródáknak több típusa van. A volfrámelektródákat amellett, hogy különböző hosszúságban és vastagságban értékesítik, készíthetik teljes egészében volfrámból, kis százalékban ötvözhetik egyéb fémekkel (tórium, lantán, cérium, cirkónium), illetve készülhet azok keverékével is. Az említett ötvözéssel – amely az elektródák olyan tulajdonságait érinti, mint a gyúlékonyság, a stabilitás és a tartósság – a termékek jobban alkalmazkodhatnak a különleges rendeltetési célokhoz. A volfrámelektródák különböző típusainak eltérő technikai tulajdonságai ellenére megállapítható, hogy azonos alapvető fizikai tulajdonságaik, valamint helyettesíthetőségük mértéke elegendő ahhoz, hogy ezen eljárás alkalmazásában egyetlen terméknek tekintsék őket, mivel ugyanazokkal a fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek.

(10)

Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a dömping- és a kárkülönbözet kiszámítása során figyelembe vették a volfrámelektródák fent említett különböző típusait.

(11)

A (8) preambulumbekezdésben említett importőr kiemelte továbbá azt, hogy az európai és a kínai gyártók gyártási eljárásaik tekintetében is különböznek egymástól, és azt állította, hogy emiatt a kínai volfrámelektródák jobb minőségűek. Emellett az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy az általa gyártott elektródák a versenytársak által gyártott termékeknél jobb minőségűek, sőt, termékei minden esetben jobban alkalmazkodnak a vállalatcsoport által előállított főtermékhez, a TIG hegesztőpisztolyhoz. Ez utóbbi állítás tekintetében ki kell emelni azt, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a minőségbeli különbségek nem olyan jelentősek, hogy a többi gyártó által előállított elektródákat ne lehessen e konkrét területen használni, még akkor is, ha ez utóbbiak nem e hegesztőpisztoly optimális tartozékai. Az importőr által kiemelt állítólagos általános minőségbeli – azaz a közösségi gazdasági ágazat által előállított és a Közösségben értékesített, valamint a Kínai Népköztársaságból a Közösségbe behozott volfrámelektródák közötti – különbségek tekintetében nem állt rendelkezésre olyan objektív információ, amely megerősítette vagy számszerűsítette volna az általános minőség terén feltételezett különbséget. Ezért a közösségi gazdasági ágazat által a Közösségben előállított és a közösségi piacon értékesített, illetve a Kínai Népköztársaságból a Közösségbe behozott volfrámelektródák az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek tekintendők, és ebben a tekintetben a károkozási számításokat nem kellett kiigazítani.

(12)

Az érintett termékre és a hasonló termékre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (12)–(15) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(13)

Az az exportáló gyártó, aki a piacgazdasági elbánásban amiatt nem részesült, mert nem felelt meg az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjában szereplő második MET-kritériumnak, úgy érvelt, hogy a számviteli rendszerében talált következetlenségek csak néhány esetben álltak fenn, és időközben javított számviteli rendszerén annak érdekében, hogy megfeleljen a nemzetközi számviteli standardoknak. A vállalat ugyanakkor nem igazolta, illetve nem támasztotta alá bizonyítékokkal ezt az állítást. Emellett a helyszíni ellenőrzés során összegyűjtött bizonyítékokból világosan kiderül, hogy a megállapított gyakorlatok egyértelműen sértették a nemzetközi számviteli standardokat és a kínai számviteli szabályokat, még akkor is, ha azokat a vizsgálati időszak után kijavították volna.

(14)

A piacgazdasági elbánásra vonatkozó egyéb érvelés hiányában az ideiglenes rendelet (16)–(21) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(15)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a közösségi gazdasági ágazat kétségbe vonta az egyéni elbánás megítélését a fenti (13) preambulumbekezdésben említett exportáló gyártó számára, mivel a vállalat számvitelében az exporteladások tekintetében is következetlenségeket találtak. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a vállalat az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi kritériumot teljesítette, ezért semmi sem indokolta az e vállalatnak megítélt egyéni elbánás elutasítását. Emellett azokat a bizonyítékokat, amelyek a vizsgálati időszak során a kapcsolt vállalat által a Közösségbe irányított néhány exportügylettel kapcsolatosak, a legfontosabb dömpingellenes kérdőív helyszíni ellenőrzése során is be lehetett szerezni, és az abban szereplő exportadatok egyetlen ponton szorultak kiigazításra, amire azonnal sor került. Ezért a közösségi gazdasági ágazat kérelmét elutasították.

(16)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (22)–(25) preambulumbekezdésében szereplő, az egyéni elbánásra vonatkozó megállapítások megerősítést nyernek.

(17)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az érintett exportáló gyártó oly módon ismertette a havi rendes értéket, hogy a vizsgálati időszak ellenőrzött, átlagos rendes értékét összefüggésbe hozta a fő nyersanyag, az ammónium-paravolframát árának alakulásával annak igazolására, hogy a havi exportárakkal összehasonlítva látható, hogy a vizsgálati időszak vége felé dömpingre nem került sor. Emellett ebből a havi rendes értékből arra lehetett következtetni, hogy az ideiglenesen megállapított dömpinget elsősorban az ammónium-paravolframát drasztikus áremelkedése okozta, amire a vállalat nem azonnal, hanem csak a vizsgálati időszak vége felé reagált exporteladási árainak emelésével. A vállalat azzal a kérelemmel fordult a Bizottsághoz, hogy vegye figyelembe ezt a fejleményt, és a dömpingkülönbözetet kizárólag az utolsó hat hónap, vagy a vizsgálati időszak utolsó negyedévének alapján számítsa ki. Ezt a kérést azonban el kellett utasítani, mivel a vizsgálati időszaktól való eltérés diszkriminatív lenne azzal a többi vizsgált vállalattal szemben, amelyeket ugyanígy érintett az ammónium-paravolframát árának általános emelkedése. Ez a kérés a vizsgálati időszak koncepciójával is összeegyeztethetetlen. A kérelem valójában szelektív módon választja ki a vizsgálati időszak bizonyos részének adatait, ezért megkérdőjelezi a következtetések reprezentativitását.

(18)

Ebben az összefüggésben az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a közösségi gazdasági ágazat azt állította, hogy a piacgazdasági elbánásban részesült vállalat rendes értékének kiszámításához használt nyersanyagköltségeket ki kell igazítani. A közösségi gazdasági ágazat megítélése szerint e kiigazítást az alaprendelet 2. cikkének (3) és (5) bekezdése indokolná, mivel a kínai volfrámelektróda-piac makrogazdasági szinten állami beavatkozás alá tartozik, ezért a fő nyersanyag, az ammónium-paravolframát belföldi ára következetesen elmaradt az ammónium-paravolframát exportárától.

(19)

A fenti kérelmet a kínai kormány makrogazdasági szinten végrehajtott politikája nyomán fellépő hatások elemzésével vizsgálták meg: e politika nyomán az ammónium-paravolframát árszintje a belföldi, illetve az exportpiacon eltérő lehet. A vizsgálat kimutatta, hogy az export héa-visszatérítésre vonatkozó kínai politika bizonyos mértékig visszatartja a volfrám és a kapcsolt termékek (ammónium-paravolframát) kivitelét, mivel az exportőröknek a hazai beszerzésű nyersanyag után kifizetett héa-nak csak egy részét térítik vissza. Ez azt is jelenti, hogy a volfrámelektródák gyártóira exportálás esetén további költségek hárulnak. Ezért az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja értelmében a rendes értéket ki kellett igazítani, hogy az tükrözze a fenti héa-rendszer eredményeképpen felmerülő teljes költséget is. Ezért további kiigazításra nincs szükség.

(20)

A rendes érték fent említett kiigazításától eltekintve az ideiglenes rendelet (26)–(33) preambulumbekezdésében szereplő általános módszer megerősítést nyer.

(21)

Az Amerikai Egyesült Államok hasonló országként való felhasználásával kapcsolatos vonatkozó észrevételek hiányában az alaprendelet (34)–(38) preambulumbekezdésben szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(22)

A piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártókra vonatkozó rendes érték meghatározásával kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (39)–(46) preambulumbekezdése végleges megerősítést nyer.

(23)

Az egyéni elbánásban részesülő vállalat, valamint a piacgazdasági/egyéni elbánásban nem részesülő együttműködő vállalat – amelynek dömpingkülönbözete alapján számították ki az egész országra vonatkozó dömpingkülönbözetet – exportárainak vonatkozásában – az ideiglenes rendelet (54)–(56) preambulumbekezdésében előírtaknak megfelelően – az exportárakat a vizsgálati időszakon kívül eső két tranzakció kizárásával vizsgálták felül.

(24)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a piacgazdasági elbánásban részesülő exportáló gyártó – amely a Közösségbe irányuló exporteladásait kapcsolt importőrön keresztül bonyolította, és ennek következtében a terméket a közösségi kapcsolt és független vállalatok számára viszonteladás formájában értékesítette – azt állította, hogy kapcsolt vállalatainak értékesítési, általános és igazgatási költségeit – amelyeket az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése értelmében az exportár kiszámításához használt – felülbecsülték, és így azok nem tükrözték a volfrámelektróda eladásából keletkező költségeket. Az exportáló gyártó azzal a kérelemmel fordult a Bizottsághoz, hogy a kapcsolt forgalmazók által a kérdőívre küldött válaszban szereplő eredeti SGA-költségeket alkalmazza, amelyeket a költségelosztási módszerre vonatkozó bizonyíték hiányában nem fogadtak el. A vállalat bizonyítékokat nyújtott be az eredetileg használt költségelosztási módszerre vonatkozóan, amelynek alapjául a vállalatok által hagyományosan használt belső szabvány szolgált. A benyújtott bizonyítékot ezután a helyszínen ellenőrizték, és megállapították, hogy az eredeti költségelosztási módszer megfelelt a volfrámelektródák értékesítése nyomán felmerülő költségeknek. Ennélfogva a kérelmet elfogadták, és a kapcsolt forgalmazók SGA-költségeit ennek megfelelően kiigazították.

(25)

A két független importőr haszonkulcsának vonatkozásában – közülük az egyikük haszonkulcsát ideiglenesen felhasználták a fent említett exportáló gyártó exportárának kiszámításához – megállapítást nyert, hogy ezek a haszonkulcsok nem használhatók, mivel e két importőr üzleti tevékenysége nem hasonlítható össze kellőképpen az érintett kapcsolt importőr üzleti tevékenységével. Az említett kapcsolt importőr által behozott volfrámelektródák többségét a vállalatcsoport által előállított fő termékbe, a hegesztőpisztolyba építették be. Azt is meg kell jegyezni, hogy a volfrámelektróda jóval kisebb értéket képvisel, mint a végtermék. Ezen az alapon megállapítást nyert, hogy a kapcsolt importőr saját haszonkulcsa pontosabb alapul szolgálhatna az exportár kiszámításához használt haszonkulcs megállapításához.

(26)

Az exportárakkal kapcsolatban más észrevétel nem érkezett, ezért az ideiglenes rendelet (47) és (48) preambulumbekezdésében megállapított általános módszer – a kapcsolt importőr saját haszonkulcsának a piacgazdasági elbánásban részesülő gyártó számtanilag képzett exportárához való, fent ismertetettek szerinti felhasználásának kivételével – megerősítést nyer.

(27)

A (17)–(20) és a (22) preambulumbekezdésben ismertetett rendes értékeket és a (23)–(26) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint felülvizsgált exportárakat gyártelepi alapon hasonlították össze. A rendes érték és az exportár méltányos összehasonlításához az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében azokat a különböző tényezőket is figyelembe vették, amelyekről azt állították, hogy hatással vannak az árakra és az árak összehasonlíthatóságára. A tényezők, amelyeknek kiigazítását elfogadták, a következők: a (19) preambulumbekezdésben ismertetett közvetlen adók, a szállítási és biztosítási, a kezelési és járulékos költségek, a csomagolás, a hitel- és bankköltség.

(28)

A fentiek fényében a végleges dömpingkülönbözet, a vámfizetés nélküli közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő:

(29)

Az egyéni elbánásban részesülő másik vállalat exportárának kiigazítását követően a végleges dömpingkülönbözet a vámfizetés nélküli közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő:

(30)

Ezen az alapon a piacgazdasági/egyéni elbánásban nem részesülő együttműködő exportáló gyártó exportárainak kiigazítása után a dömping országos szintjét ideiglenesen a vámfizetés nélküli közösségi határparitáson számított CIF-ár 160,2 %-ában állapították meg.

(31)

A közösségi gyártásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (57) és (58) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(32)

A közösségi gazdasági ágazat meghatározására vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (59) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(33)

A közösségi fogyasztásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (60) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(34)

Az érintett országból a Közösségbe irányuló behozatalra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (61)–(66) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(35)

A közösségi gazdasági ágazat helyzetére vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (67)–(93) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(36)

Lényeges új, bizonyítékokkal alátámasztott információ vagy érvelés hiányában az ideiglenes rendelet (94)–(114) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(37)

Három exportőr, egy exportőrszövetség és egy importőr ismételten hangot adott abbéli aggodalmának, hogy az ideiglenes vámok a kínai exportőröket kizárnák a közösségi piacról. Mivel csak két közösségi gyártó létezik, és a többi országból jóformán nem érkezik behozatal, ez állítólag a felhasználók kárára megszüntetné a versenyt a közösségi piacon. Emellett azt is állították, hogy a két közösségi gyártónak szokása a közösségi piaci árak versenyellenes gyakorlatokkal való ellenőrzése. Ugyanakkor ezek a felek a vizsgálat során sem bizonyítékokat nem nyújtottak be állításaik alátámasztására, sem olyan utalásra nem derült fény, amely e gyakorlatok létezését igazolta volna.

(38)

Amint az az ideiglenes rendeletben is szerepel, a dömpingellenes intézkedéseknek nem az a céljuk, hogy megakadályozzák a harmadik országok exportőreinek bejutását a közösségi piacra, hanem inkább az, hogy helyreállítsák azokat az egyenlő feltételeket, amelyeket a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok eltorzítottak.

(39)

A vizsgálat során semmilyen bizonyítékot sem találtak az állítólagos versenyellenes magatartásra, a kínai behozatal közösségi piacra való betörése előtt a közösségi gazdasági ágazat pedig nem tett szert szokatlanul magas haszonra. A kivetett intézkedések szintjének köszönhetően – a két meglévő közösségi gyártó mellett – néhány kínai exportáló gyártó is folytathatja az érintett termék közösségi piacon való értékesítését. A károkozáson alapuló kivetett vám célja pusztán az, hogy olyan szintre emelje az importárakat, amelyen a közösségi gazdasági ágazat is rendes nyereségre tehet szert.

(40)

Az egyik importőr azt állította továbbá, hogy a vámok veszélyeztetnék vállalatának működését. Emellett ez az importőr egy egyedülálló, kiváló minőségű volfrámelektródát forgalmaz, és ha tevékenységével fel kellene hagynia, akkor állítása szerint a volfrámelektródák végfelhasználóit az innováció és a szolgáltatás minőségének terén kár érné.

(41)

Ugyanakkor, amint az az ideiglenes rendeletben is szerepel, az érintett termék importárának növekedése nyomán vélhetően visszaáll a tisztességes verseny a közösségi termelőkkel, és az importőröket az áremelkedés nem fogja megakadályozni abban, hogy az érintett terméket értékesítsék. Mi több, az együttműködő importőrök esetében megállapított magas haszonkulcsok miatt nem valószínű, hogy ezek az importőrök kiszállnának az üzletből, még akkor sem, ha az importmennyiség az intézkedések miatt csökkenne. A hegesztőelektróda-piac egyik legfontosabb szereplője a forgalmazó/kereskedő, akik a végfelhasználók hegesztéssel kapcsolatos valamennyi igényét ún. egyablakos (one-stop shop) szolgáltatás keretében elégítik ki. Ezért nagyon valószínű, hogy az említett szereplők az intézkedések kivetése után is a piac fontos tényezői maradnak.

(42)

Az egyik fél részéről az az érvelés is elhangzott, hogy a vállalatcsoportjuk által importált volfármelektróda csak kiegészítő termék az ugyanezen vállalatcsoport által gyártott hegesztőpisztolyhoz. Ha a felhasználókat a dömpingellenes intézkedések arra kényszerítenék, hogy más beszállítók olcsóbb elektródáit válasszák, az a vállalatcsoport által gyártott hegesztőpisztoly teljesítményén és tartósságán ejtene csorbát, ami pedig a vállalatcsoport egész üzleti vállalkozására káros hatással lenne. Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy ha e felhasználók megrendelőinek nem lenne tudomásuk e káros technikai következményekről, a szóban forgó exportőr számára javasolt viszonylag alacsony vámszint vélhetően nem ösztönözné őket másik beszállítói forrás felkeresésére. Ezen túlmenően az állítólagos negatív következményekkel kapcsolatban egyetlen bizonyítékot sem nyújtottak be.

(43)

Lényeges új információ vagy érvelés hiányában az ideiglenes rendelet (115)–(132) preambulumbekezdésének megállapításai megerősítést nyernek.

(44)

Az ideiglenes megállapítások közzétételét követően a közösségi gazdasági ágazat azt állította, hogy az ideiglenes rendelet (136) preambulumbekezdésében említett kiigazítás az importőrök tekintetében az alábbi két okból is túlzott volt:

(45)

A Bizottság – többek között egy további független importőrtől megszerzett részletes információk bevonásával – folytatta e kérdés vizsgálatát. A vizsgálat kimutatta, hogy mind a Közösség által gyártott, mind az importált elektródák értékesítése számtalan csatornán keresztül történik, és gyakran több lépcsőben is sor kerül viszontértékesítésükre, míg a termék a gyártótól a végfelhasználóhoz kerül. E piaci szereplők más-más mértékben ugyan, de olyan feladatokat látnak el, mint a minőség-ellenőrzés, a tárolás és a logisztika, az újracsomagolás, a marketing és a vevőszolgálati támogatás. A rendelkezésre álló információk vizsgálata után megállapítást nyert, hogy az importőrök által végzett feladatokat rendszeresebb és egységesebb módon kell figyelembe venni annak érdekében, hogy az importárakat össze lehessen hasonlítani a közösségi gazdasági ágazat ugyanazon kereskedelmi szinthez igazított áraival.

(46)

Ebből a célból a kereskedelem különböző szintjeiből (kereskedők, viszonteladók, végfelhasználók és eredeti berendezések gyártói) fakadó árkülönbségek becslésének alapjául a hasonló terméknek a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon megvalósított eladása szolgált. Az ideiglenes rendelet (136) preambulumbekezdésében említett kiigazítás helyett ezért a kereskedelmi szint kiigazítását alkalmazták.

(47)

Az egyik exportőr a kárkülönbözetének kiszámításához használt eladási adatokban egy hibára hívta fel a figyelmet. A kárkülönbözet megállapításához használt adatokban fellelt egyéb irodai hibákat is kijavították. E korrekciók eredményeképpen az egyik exportőr kárkülönbözete és az országos kárkülönbözet csökkent.

(48)

Az is megállapítást nyert, hogy bizonyos kínai exportőrök nem túl gyakori exporttevékenysége, valamint az USD/EUR árfolyam vizsgálati időszak alatti változása miatt a havi árfolyamráta alkalmazásával az egyszeri éves rátánál sokkal pontosabb eredményeket lehetett kapni. Az exportőrökre vonatkozó számításokat ennek megfelelően felülvizsgálták.

(49)

Egy exportőr és egy exportőrszervezet úgy érvelt, hogy a nyersanyag beszerzése és a kész volfrámelektróda kereskedőnek történő értékesítése között eltelt idő a hosszabb szállítási idő és a vámkezelési eljárások miatt a kínai exportőrök esetében lényegesen hosszabb, mint a közösségi gazdasági ágazat esetében. Ez azt jelenti, hogy a kínai exportőrök árai természetesen lassabban reagálnak a nyersanyagárak növekedésére, mint a közösségi gazdasági ágazat árai, és az importőr azt állította, hogy a kár mértékének kiszámításakor ezt is figyelembe kell venni.

(50)

Amellett, hogy elismerték, hogy a termék gyártása és a megrendelőhöz való kiszállítása között eltelt idő a kínai exportőrök esetében hosszabb, a kár meghatározása szempontjából ez nem minősül releváns tényezőnek. A vizsgálat során felhasznált adatokat a számla dátuma határozza meg, amely rendes esetben megfelel annak a dátumnak, amikor az árut a gyárból elszállítják. Emellett szintén eltelik egy bizonyos idő az aktuális nyersanyagárak alapján kialkudott ár megállapítása és a szállítás között, de semmi sem indokolja azt a feltételezést, hogy ez az idő a kínai gyártók esetében hosszabb lenne, mint a közösségi gyártók esetében. Ezt az érvelést tehát el kell utasítani.

(51)

Ennek megfelelően az egyéni vagy a piacgazdasági elbánásban részesülő vállalatokra vonatkozó, végleges, súlyozott átlaggal számított kárkülönbözet a következő:

(52)

A fentiek fényében, valamint az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének értelmében a végleges dömpingellenes vámot olyan szinten kell kivetni, amely elegendő a behozatalok által okozott kár felszámolásához, de nem haladja meg a megállapított dömpingkülönbözetet.

(53)

A fentiek alapján a végleges vámok a következőképpen alakulnak:

(54)

Az e rendeletben meghatározott egyedi, vállalati dömpingellenes vámtételek megállapítása a szóban forgó vizsgálat megállapításaira épült. Ezért azok e vállalatok esetében a vizsgálat során megállapított helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (az „összes többi vállalat” esetében alkalmazott országosan érvényes vámtételekkel szemben) így kizárólag az érintett országból származó és az adott vállalatok, azaz az említett konkrét jogi személyek által előállított termékek behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében névvel és címmel említett vállalatoktól eltérő bármely más vállalat által előállított importált termék – ideértve a kifejezetten megemlítettekhez kapcsolódó jogi személyeket is – nem élvezheti ezeket a vámtételeket, és ezekre az „összes többi vállalat” esetében alkalmazandó vámtétel érvényes.

(55)

A vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló kérelmeket (pl. a jogalany nevében bekövetkezett változást vagy új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) késedelem nélkül a Bizottsághoz (3) kell benyújtani, mellékelve minden lényeges információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz és a hazai és exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például az ilyen névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységben bekövetkezett változással függenek össze. Indokolt esetben ennek megfelelően módosítják a rendeletet az egyedi vámtételekben részesülő vállalatok listájának módosításával.

(56)

A dömpingellenes vám megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében a maradványjellegű vám szintje nemcsak a nem együttműködő exportőrökre vonatkozik, hanem azokra a vállalatokra is, amelyek a vizsgálati időszakban nem exportáltak. Az utóbbi vállalatokat azonban arra kérik fel, hogy – amennyiben az alaprendelet 11. cikke (4) bekezdése második szakasza előírásainak megfelelnek – nyújtsanak be kérelmet az említett cikk szerinti felülvizsgálatra, hogy helyzetüket egyénileg lehessen megvizsgálni.

(57)

A lényeges tények és szempontok felfedését követően – amelyek alapján a végleges dömpingellenes vám kivetését javasolták – az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében két kínai exportáló gyártó ajánlott kötelezettségvállalásokat az árra vonatkozóan.

(58)

Az érintett termék jellemzője, hogy számtalan terméktípus létezik, amelyek között lényeges árkülönbségek tapasztalhatók. A két exportáló gyártó minden terméktípusra csak egy minimumimportárat ajánlott, méghozzá olyan szinten, amellyel nem lett volna garantálható az összes termékre nézve a káros dömping felszámolása. Azt is meg kell jegyezni, hogy a terméktípusok magas száma miatt jóformán lehetetlen minden egyes terméktípusra olyan ésszerű minimumimportárakat megállapítani, amelyet a Bizottság megfelelően ellenőrizhet, még akkor is, ha az exportáló gyártók mindegyik terméktípusra más és más minimumimportárat ajánlottak.

(59)

Emellett a vizsgálati időszak alatt az érintett termék ára jelentősen ingadozott, így a rögzített árral kapcsolatos kötelezettségvállalás ebben az esetben nem jöhet szóba. E probléma megoldása érdekében mindkét vállalat felajánlotta, hogy a minimumimportárat az ammónium-paravolframát áringadozásának alapján indexálja. Ugyanakkor az egyik exportáló gyártó esetében az ammónium-paravolframát és a volfrámelektróda árának ingadozása között nem állapítottak meg szoros összefüggést a vizsgálati időszak alatt, a minimumimportár ammónium-paravolframát árának alapján való indexálása a szóban forgó exportáló gyártó esetében nem volt lehetséges.

(60)

Emellett az egyik exportáló gyártó számtalan kapcsolt vállalattal rendelkezik az Európai Közösségben, amely vállalatok ugyanezen fogyasztóknak más termékeket is értékesítenek. Ez az összetett értékesítési struktúra csak fokozza az intézkedések megkerülésének kockázatát.

(61)

A fentiek alapján az a következtetés vonható le, hogy e kötelezettségvállalási ajánlatokat el kellett utasítani.

(62)

A megállapított dömpingkülönbözetek nagyságrendjét tekintve és a közösségi gazdasági ágazatnak okozott kár mértékének fényében szükségesnek ítélik, hogy az ideiglenes rendelet, azaz az 1350/2006/EK rendelet által kivetett ideiglenes dömpingellenes vámok útján biztosított összegeket a véglegesen kivetett vámtétel mértékében véglegesen beszedjék. Mivel a végleges vámok alacsonyabbak, mint ideiglenes párjuk, az ideiglenesen biztosított összegeket – a végleges dömpingellenes vámok feletti részükben – el kell engedni. Amennyiben a végleges vámok magasabbak, mint az ideiglenes vámok, csak az ideiglenes vámok összegével egyező összeget kell véglegesen beszedni.

(63)

Annak érdekében, hogy minimálisra csökkenjen az intézkedések megkerülésének kockázata – amely a vámtételek közötti nagy különbségekből adódhat – a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ebben az esetben különleges intézkedésekre van szükség a dömpingellenes vámok helyes alkalmazásának biztosítására. E különleges intézkedések, amelyek kizárólag az egyéni vámtétel bevezetése által érintett vállalatok esetében alkalmazandók, a következőket tartalmazzák: a tagállamok vámhatóságai előtt olyan érvényes kereskedelmi számla bemutatását, amely megfelel az e rendelet mellékletében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számlával nem rendelkező behozatalra az összes többi exportőrre alkalmazandó maradék dömpingellenes vám vonatkozik.

(64)

Mint ismeretes, amennyiben az alacsonyabb egyéni vámtételeket élvező vállalatok kivitelének volumene jelentősen megnő a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően, ez a mennyiségi növekedés esetleg önmagában is úgy ítélhető meg, mint az intézkedések bevezetése nyomán létrejött kereskedelmi folyamatok megváltozása az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésével összhangban. Ilyen körülmények között, és amennyiben a feltételek fennállnak, kijátszás elleni vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálat többek között kiterjedhet az egyéni vámtételek eltörlése szükségességének, és országos vám ebből következő kivetésének vizsgálatára,

European Commission (Európai Bizottság)

Directorate-General for Trade (Kereskedelmi Főigazgatóság)

Direction H, office J-79 5/16 (H. Igazgatóság, J-79 5/16. iroda)

1049 Brüsszel, Belgium

13.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 72/10

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

13.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 72/12

(1)

A fehér cukor, a nyerscukor és egyes szirupok irányadó árát, valamint a behozatalukra vonatkozó kiegészítő vám összegét a 2006/2007-es gazdasági évre az 1002/2006/EK bizottsági rendelet (3) rögzítette. Ezen árakat és vámokat legutóbb az 237/2007/EK bizottsági rendelet (4) módosította.

(2)

A jelenleg a Bizottság rendelkezésére álló információk alapján az említett összegeket a 951/2006/EK rendeletben foglalt általános és részletes rögzítési szabályoknak megfelelően módosítani kell,

13.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 72/14

(1)

A 1510/2006/EK bizottsági rendelet (3) meghatározza azokat az indikatív mennyiségeket, amelyekre B rendszerű kiviteli engedélyeket lehet kibocsátani.

(2)

A paradicsom, a narancs, a citrom, a csemegeszőlőes az alma a 2006. november 1. és 2007. február 28. között benyújtott, B rendszerű engedély iránti kérelmek tekintetében a visszatérítés végleges mértékét a visszatérítés indikatív mértékének szintjén kell megállapítani, valamint meg kell határozni azt a százalékos mértéket, ameddig a benyújtott kérelmek teljesítésre kerülnek,

13.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 72/16

(1)

A bizonyos halállományokra és halállomány-csoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2007. évre történő meghatározásáról szóló, 2006. december 21-i 41/2007/EK tanácsi rendelet (3) kvótákat ír elő a 2007. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint az e rendelet mellékletében említett állományoknak a mellékletben szereplő tagállam lobogója alatt hajózó vagy az abban a tagállamban bejegyzett halászhajók általi halászata kimerítette a 2007-re megállapított kvótát.

(3)

Ezért szükséges megtiltani ezen állomány halászatát, valamint a fedélzeten való tárolását, átrakodását és kirakodását,

13.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 72/18

(1)

Ennek az ügynek a tárgya a Falconbridge Limited (a továbbiakban: Falconbridge, Kanada) vállalatnak az Inco Limited (a továbbiakban: Inco, Kanada) általi megszerzése. Mindkét vállalat a nikkel, réz, kobalt és nemesfémek bányászata, feldolgozása, finomítása és a nikkeltermékek értékesítése terén tevékenykedik világszerte.

(2)

Az Inco egy olyan nemzetközi bányavállalat, amely elsősorban a nikkel, réz, kobalt és nemes fémek bányászata, feldolgozása, finomítása és a nikkeltermékek, valamint kéntartalmú termékek értékesítése terén tevékenykedik. Az Inco világpiaci eladásai 3 439 millió eurót tettek ki 2004-ben. Az Inco tevékenysége elsősorban a nikkelre összpontosul, ez teljes értékesítésének 83 %-át tette ki, míg a réz 9 %-ot, a kobalt 1 %-ot, a nemesfémek pedig 5 %-ot képviseltek.

(3)

A Falconbridge egy olyan nemzetközi bányavállalat, amely elsősorban a nikkel, réz, kobalt, ólom, cink, alumínium, és nemesfémek bányászata, feldolgozása, finomítása és a nikkeltermékek, valamint kéntartalmú termékek értékesítése terén tevékenykedik. A Falconbridge világpiaci eladásai 2004-ben 5 610 millió eurót tettek ki. Eladásainak felét a réz, 26 %-át a nikkel, 14 %-át az alumínium, 6 %-át a cink és 2 %-át a kobalt tette ki.

(4)

2005. október 11-én az Inco bejelentette a Falconbridge valamennyi forgalomban lévő részvényének nyilvános vételi ajánlat útján való megszerzését. A javasolt tranzakció során az Inco teljes irányítást szerez a Falconbridge felett. A bejelentett művelet tehát az összefonódási rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint összefonódásnak minősül.

(5)

A piac vizsgálatából kiderült, hogy a bejelentett tranzakció jelentős mértékben akadályozná a hatékony versenyt a galvanizálási és galvanoplasztikai iparág számára szállított nikkel piacán az EGT területén, valamint a szuperötvözetek/a biztonság szempontjából kritikus részekben használt szuperötvözetek gyártásához szállított nagy tisztaságú nikkel és a biztonság szempontjából kritikus részekben használt szuperötvözetek gyártásához szállított nagy tisztaságú kobalt világpiacán. Az összefonódást követően az új jogalany egyrészt az EGT területén a galvanizálási és galvanoplasztikai iparág számára a nikkeltermékek legnagyobb szállítójává, másrészt a szuperötvözetekben használt nagy tisztaságú nikkel és a biztonság szempontjából kritikus részekben alkalmazott szuperötvözetben használt nagy tisztaságú kobalt majdnem monopolhelyzetben lévő szállítójává vált volna. A vizsgálat jelezte, hogy az új jogalany képes lett volna és ösztönözve lett volna arra, hogy verseny általi megszorítás hiányában ezeken a piacokon növelje az árakat. Fény derült arra is, hogy a javasolt ügylet által előidézett hatékonyságnövekedésből az ügyfeleknek valószínűleg nem származott volna közvetlenül előnyük, tehát a versenyre gyakorolt negatív hatás nem egyenlítődött volna ki.

(6)

Az eljárás során beazonosított, versennyel kapcsolatos aggályok megszüntetése érdekében a felek 2006. március 16-án kötelezettségvállalás-csomagot nyújtottak be. A Bizottsággal folytatott széles körű tárgyalásokat követően 2006. április 5-én a felek egy felülvizsgált jogorvoslatcsomagot nyújtottak be. A felülvizsgált jogorvoslatcsomag a harmadik felekkel folytatott piaci vizsgálat tárgyát képezte. 2006. június 7-én a felek felülvizsgált jogorvoslatcsomagot nyújtottak be. A kötelezettségvállalásokat ezután kis mértékben módosították. A felek 2006. június 26-án nyújtották be a végleges változatot.

(7)

A felek által benyújtott végleges kötelezettségvállalások alapján a felek a Falconbridge-hez tartozó norvégiai Nikkelverk finomítót a kapcsolódó eszközökkel együtt (a továbbiakban: „értékesített vállalat”) eladják egy a fémbányászat és/vagy fémfeldolgozás terén tevékenykedő vállalatnak, amely megfelelő nikkelforrással rendelkezik a finomító életképességének fenntartásához. Ezenfelül a Falconbridge 2006. június 7-én az értékesített vállalat eladásáról szóló, kötelező erejű megállapodást kötött a LionOre Mining International Ltd (a továbbiakban: „LionOre”) vállalkozással. 2006. június 7-én a felek felkérték a Bizottságot, hogy hagyja jóvá a LionOre vállalkozást, mint az értékesített vállalat megfejelő vásárlóját. A Bizottság úgy véli, hogy a vállalkozások megfelelő módon orvosolják az ügyletből eredő versenyellenesség kapcsán felmerülő aggályokat, valamint hogy a LionOre alkalmas felvásárló az értékesített vállalat számára.

(8)

Ezért az összefonódást összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat elfogadását javasolják az összefonódási rendelet 8. cikkének (2) bekezdése szerinti feltételekkel és kötelezettségekkel.

(9)

A javasolt tranzakció a nikkel- és kobaltágazatot érinti. A felek állítása szerint a vonatkozó termékpiacokat a nikkel és kobalt jelenti. A piaci vizsgálat azonban egyértelműen azt mutatta, hogy helyénvaló a vonatkozó nikkel- és kobalttermékek piacát a végfelhasználás alapján meghatározni. Először is, a keresleti minták jelentős mértékben különböznek a végfelhasználás fajtái esetében, különösen a termékek tisztasága, mérete és formája, a szállítási követelmények és a kereslet szerkezete tekintetében; másodszor, a nikkelgyártók nagy mértékben specializálódtak bizonyos végfelhasználás kielégítésére; és harmadszor, a kész nikkeltermékek ára úgy tűnik, a felhasználás függvényében változik.

(10)

A piaci vizsgálat megerősítette, hogy az érintett piacok a következők:

(11)

A galvanizálási folyamat során egy tárgy felületén a kívánt fémből bevonatot készítenek egy megfelelő oldaton (elektrolit) átvezetett elektromos áram segítségével. A galvanoplasztika az öntőformáknak különböző formákkal vagy vékony fémréteggel való bevonását teszi lehetővé.

(12)

A piaci vizsgálat azt mutatta, hogy csak bizonyos kész nikkeltermékek használhatók fel a galvanizálás és galvanoplasztika során. A galvanizálással foglalkozó ügyfelek meghatározott követelményeket támasztanak a tisztaság, a forma, a méret és a csomagolás tekintetében. A galvanizálás és galvanoplasztika számára a nikkeltermékek értékesítése rendszerint forgalmazók révén történik. A piaci vizsgálat azt mutatja, hogy a kereslet feldaraboltsága a forgalmazókból álló értékesítési hálózat kialakításának és fenntartásának szükségességét jelzi.

(13)

Szállítói szemszögből a galvanizálási és galvanoplasztikai ágazatot nem minden szállító képes ellátni nikkel termékekkel, valamint bizonyos termelők, különösen a felek, specifikus termékeket fejlesztettek ki a végfelhasználás ilyen fajtája számára. Az üzletágban még nem aktív nikkelszállítónak jelentős mértékű beruházásokat kell végeznie ahhoz, hogy képes legyen a galvanizálási és a galvanoplasztikai alkalmazások során használt nikkel termékek széles skáláját beszállítani.

(14)

Ezenfelül a felek belső dokumentumai szintén rámutatnak egy elhatárolható termékpiac létezésére, amelynek árai és marketingpolitikája eltérnek a nikkel felhasználásának más eseteitől.

(15)

A szuperötvözeteket nagy hőmérsékletű és erősen igénybevett környezetben zajló műveletek során alkalmazzák. Ilyen műveletekre különösen az űrtechnika, a villamosenergia-termelés és a gyógyászati ipar területén kerül sor. A szuperötvözetek meghatározott kategóriáját képezik azok a szuperötvözetek, amelyeket olyan, biztonság szempontjából kritikus forgó részekben használnak, mint például turbinalapátok és a sugárhajtóműves repülőgépek turbinatárcsái.

(16)

A piaci vizsgálat szerint nem minden kész nikkeltermék – származzon bármely szállítótól – cserélhető fel egy másikkal a szuperötvözetek gyártása során, még kevésbé azon szuperötvözetek gyártásában, amelyeket a biztonság szempontjából kritikus részekben használnak, mivel ezek gyártása nagy tisztaságú nikkelt kíván meg (a szennyeződések és nyomelemek kis mértékben találhatók meg), valamint szükség van bizonyítványokra és nyomon követhetőségre.

(17)

Ami a szállítói oldal helyettesíthetőségét illeti, nem minden nikkelgyártó képes nagy minőségű nikkelt előállítani, amely megfelel a szuperötvözetek/a biztonság szempontjából kritikus részekben használt szuperötvözetek gyártásához. A nikkel beszállítók széles skálája által kínált kész nikkeltermékek specifikációit összehasonlítva a szuperötvözetek gyártói által előírt specifikációkkal kiderül, hogy csak nagyon kevés szállító – ideértve a feleket is – képes olyan kész nikkeltermékeket gyártani, amelyek tisztasága megfelel a szuperötvözetek gyártói által előírt követelményeknek. A piaci vizsgálat azt is kimutatta, hogy e termékpiacra való belépésnek nagyon komoly akadályai voltak.

(18)

A kobalt konkrét végfelhasználásainak egyike az olyan szuperötvözetek gyártása, amelyeket a biztonság szempontjából kritikus részekben használnak. A kobalt végfelhasználásának egyik legfőbb módja a szuperötvözetek gyártása, amely a kobalt iránti igény 20–25 %-át teszi ki.

(19)

A piaci vizsgálat azt mutatta, hogy a szuperötvözetek gyártására alkalmas kobalttermékek közül nem mindegyik felel meg azoknak az előírásoknak, amelyek a biztonság szempontjából kritikus részekben alkalmazott szuperötvözetek gyártásához használt nagy tisztaságú kobaltra vonatkoznak. A kritikus alkalmazásokban használt szuperötvözetek gyártása során felhasznált – a pontos vegyi összetétele és a szennyeződés alacsony szintje által meghatározott – nagy tisztaságú kobalt iránti kereslet nagyon konkrét. A kritikus alkalmazásokban használt szuperötvözetek gyártói nem tudják felhasználni azokat a kobalt termékeket, amelyek minősége alacsonyabb és/vagy amelyek vegyi összetétele eltérő.

(20)

A piaci vizsgálat megerősítette, hogy az érintett piacok a következők:

(21)

A tranzakció után a New Inco a galvanizálási és galvanoplasztikai ipar számára a nikkeltermékek messze a legnagyobb beszállítójává válik, amelynek együttes piaci részesedése az EGT piacon [70–80] %, valamint eladásai a legközelebbi versenytárs eladásainak több mint ötszörösét teszik ki (2).

(22)

A piaci vizsgálat azt mutatta, hogy a galvanizálás és galvanoplasztika céljára felhasznált nikkel egyéb gyártói vagy azért nem képesek verseny által nyomást gyakorolni a New Incora, mert e vállalkozások nem rendelkeznek elegendő kapacitással és alkalmas technológiával, vagy azért, mert nem tevékenykednek az EGT területén. A forgalmazók és az ügyfelek megerősítették, hogy csak az OMG válhatna valóban alternatív szállítóvá a New Incoval szemben. Az OMG-nek a köztes termékek (alapanyag) szállításával kapcsolatos nehézségei és az Incoval kötött adalékanyag-ellátási megállapodása azonban jelentősen csökkentik az OMG képességét, hogy verseny révén nyomást gyakoroljon a New Incora.

(23)

A felek által rendelkezésre bocsátott belső dokumentumok azt is jelzik, hogy az Inco és a Falconbridge a két legközelebbi versenytárs a galvanizálási és galvanoplasztikai iparban használt nikkeltermékek szállítása terén. E dokumentumok továbbá azt is megerősítették, hogy a felek olyan piaci hajtóerők, amelyek a galvanizálásban és galvanoplasztikában használt (különböző formájú és méretű) nikkeltermékek legszélesebb skálájával, valamint olyan márkákkal rendelkeznek, amelyek a piacon kivételes elismertségnek örvendenek („feltétlenül szükséges” márkák).

(24)

A New Inco így egyedüli olyan szállítóvá válik, amely a galvanizálási és galvanoplasztikai ipar számára a termékek különleges skáláját tudja kínálni. A tranzakciót követően a New Inco tehát képes lesz egyoldalúan növelni a nikkeltermékek árát, miközben a galvanizálásban és galvanoplasztikában használt nikkeltermékek egyetlen létező vagy lehetséges szállítója verseny révén korlátozott mértékben gyakorol rá nyomást.

(25)

A New Inco a szuperötvözetekben használt nagy tisztaságú nikkelnek messze a legnagyobb és majdnem monopolhelyzetben lévő szállítójává válik, amely világpiaci részesedése 80–95 %. A szuperötvözet piacán a verseny alapvetően az Inco és a Falconbridge között zajlik. A New Inco helyzete rendkívül szilárddá válik, mivel egyetlen nikkelszállító sem képes, illetve lesz képes felvenni a versenyt a New Inco egyedülálló fölényével, ami a termékek minőségét, a termelési kapacitást és a piaci elismertséget illeti a szuperötvözetek/a biztonság szempontjából kritikus részekben használt szuperötvözetek gyártásában alkalmazott nagy tisztaságú nikkel szállítása terén. A szuperötvözetek gyártói és a fogyasztók többsége a tranzakcióval kapcsolatban aggodalmának adott hangot, mivel az ügylet révén a nagy tisztaságú nikkel szállítóinak száma háromról kettőre csökken, így a New Inco versenytársát főként az Eramet jelenti.

(26)

Mivel a nagy tisztaságú nikkel piacára való bejutás korlátai jelentősek (különösen megerősíti ezt az, hogy az elmúlt tíz évben nem volt piacra lépés), valószínű, hogy a lehetséges versenytársak által a New Inco jövőbeli viselkedésére gyakorolt nyomás minimális lesz. Az összefonódás eredményeként a New Inco képes lesz egyoldalúan emelni a nagy tisztaságú nikkel árát. Ez különösen így van abban az esetben, amikor a nagy tisztaságú nikkel iránti igény erőteljesen növekszik és az egyéb szállítók esetében jelentkező kapacitási korlátokból adódóan a nagy tisztaságú nikkelellátás rendkívül nehézkes.

(27)

A New Inco majdnem monopol helyzetben lévő szállítójává válik a biztonság szempontjából kritikus részekben alkalmazott szuperötvözetek gyártásához használt nagy tisztaságú kobaltnak. Ahogy a nagy tisztaságú nikkel piaca esetében is, a biztonság szempontjából kritikus részekben alkalmazott szuperötvözetek gyártásához használt nagy tisztaságú kobalt piacán a verseny az Inco és a Falconbridge között zajlik.

(28)

A New Inco helyzete rendkívül szilárd lesz, mivel nagyon kevés szállító képes olyan nagy tisztaságú kobaltot előállítani, amely megfelel a biztonság szempontjából kritikus részekben alkalmazott szuperötvözetek gyártói által meghatározott specifikációknak. A piaci felmérés során kiderült, hogy egyetlen kobaltszállító sem képes, illetve lesz képes felvenni a versenyt a New Inco egyedülálló fölényével, ami kobalttermelésének nagyfokú tisztaságát és állandó minőségét, a termelési kapacitást és a piaci elismertséget illeti a biztonság szempontjából kritikus részekben használt szuperötvözetek gyártásában alkalmazott nagy tisztaságú kobalt szállítása terén. Verseny révén tehát egyetlen kobaltgyártó sem lesz képes jelentős nyomást gyakorolni a New Incora.

(29)

A biztonság szempontjából kritikus részekben használt szuperötvözetek gyártásában alkalmazott nagy tisztaságú kobalt szállítása terén a piacra való belépésnek nagyon komoly akadályai vannak. Ezen akadályok jelentősége miatt valószínű, hogy a lehetséges versenytársak által a New Inco jövőbeli viselkedésére gyakorolt nyomás minimális lesz. Az összefonódás eredményeként tehát a New Inco képes lesz egyoldalúan emelni a biztonság szempontjából kritikus részekben használt szuperötvözetek gyártásához szükséges nagy tisztaságú kobalt árát.

(30)

Egyes harmadik felek azt állították, hogy a New Inco képes lesz, valamint ösztönözve lesz arra, hogy a nikkelbányászati projektjeinek egy részét – különösen a Koniambo projektet – hátráltassa, ami befolyásolná a Londoni Fémtőzsde (London Metal Exchange, LME) nikkelárait. A piaci vizsgálat azonban azt mutatta, hogy a New Inconak nem áll gazdasági érdekében sem az, hogy hátráltassa a feltárás előrehaladott stádiumában lévő (üzembe vett, illetve már folyamatosan termelő) bányászati projektjét – a felmerülő jelentős költségek miatt –, sem pedig az, hogy egy korai szakaszban lévő (potenciális) bányászati projektjeit hátráltassa, mivel egy ilyen lépésből adódó előnyök – a Londoni Fémtőzsde magasabb árai tekintetében – nagy mértékben spekulatívak és időben bizonyosan nagyon korlátozottak.

(31)

A felek állítása szerint a javasolt tranzakció növelné a hatékonyságot, mivel a Sudbury medencében található bányáik/feldolgozó létesítményeik közelsége révén optimalizálhatnák a bányászati és feldolgozási műveleteiket. Ez állítólagosan alacsonyabb költségek melletti termelésnövekedést eredményezne, előnyére válva valamennyi nikkelfogyasztónak. A felek azonban nem bizonyították, hogy a javasolt tranzakció által előidézett hatékonysági elemek nem elérhetők kevésbé versenyellenes alternatíva révén, és hogy ezek az érintett három termékpiacon – amelyek tekintetében a versenyt illető aggodalmak felmerültek – közvetlenül a fogyasztók előnyére válnának. Ezen okok miatt a felek által bemutatott hatékonysági elemek nem tekinthetők megfelelőnek a javasolt tranzakció által a versenyre gyakorolt negatív hatás ellensúlyozásához.

(32)

A mellékelt határozat végkövetkeztetése tehát az, hogy a bejelentett összefonódás valószínűleg jelentős mértékben korlátozza a hatékony versenyt, különösen azáltal, hogy egy domináns pozíciót hoz létre, emellett a három érintett piac tekintetében összeegyeztethetetlennek tűnik a közös piaccal és az EGT-Megállapodás érvényesülésével.

(33)

A galvanizálási és galvanoplasztikai ipar számára szállított nikkel EGT-piacát, valamint a szuperötvözetek/a biztonság szempontjából kritikus részekben használt szuperötvözetek gyártásához szállított nagy tisztaságú nikkel és a biztonság szempontjából kritikus részekben használt szuperötvözetek gyártásához szállított magas tisztaságú kobalt világpiacát érintő versennyel kapcsolatos fent említett aggályok eloszlatása érdekében a felek benyújtották az alábbiakban ismertetett kötelezettségvállalásaikat.

(34)

A felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy a Falconbridge egyetlen finomítóját, a norvégiai Nikkelverk finomítót a kapcsolódó nyersanyagellátóval, a harmadik felekkel fennálló nyersanyag-ellátási megállapodásokkal, a kapcsolódó marketingszervezetekkel és a fogyasztókkal kötött meglévő szerződésekkel, a Falconbridge tulajdonát képező finomítási technológiákkal és védjegyekkel együtt (az értékesített vállalat) eladják egy megfelelő vevőnek, amely elegendő nyersanyagforrással rendelkezik a Nikkelverk életképességének fenntartásához. Ezenfelül a felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy felajánlják a vásárlónak, hogy kössenek a Nikkelverk nyersanyagigényének jelentős részét fedező tízéves rugalmas nyersanyag-ellátási megállapodást.

(35)

Ezenfelül a Falconbridge az értékesített vállalat eladásáról szóló, kötelező erejű megállapodást kötött egy harmadik féllel, a LionOre Mining International Ltd vállalkozással. A felek felkérték a Bizottságot, hogy hagyja jóvá a LionOre vállalkozást, mint az értékesített vállalat megfelelő vásárlóját.

(36)

A Nikkelverk a Falconbridge egyetlen finomítója és a galvanizálási és galvanoplasztikai iparág számára a Falconbridge által szállított valamennyi nikkeltermék, a szuperötvözetek gyártásához a Falconbridge által értékesített valamennyi nagy tisztaságú nikkeltermék és a biztonság szempontjából kritikus részekben használt szuperötvözetek gyártásához a Falconbridge által szállított valamennyi nagy tisztaságú kobalttermék előállítója. Ezenfelül az értékesített vállalat magában foglalja a Falconbridge-hez tartozó valamennyi olyan entitást, amely a nikkel- és kobalttermékek marketingjéért és értékesítéséért felel.

(37)

A javasolt megoldás tehát teljesen megszünteti az Inco és a Falconbridge közötti mennyiségi átfedést azon a három piacon, ahol a versennyel kapcsolatos aggályok felmerültek. Feltéve hogy életképes és versenyképes entitásként fog működni, az értékesített vállalat átveszi a Falconbridge piaci szerepét az érintett három piacon és visszaállítja a javasolt tranzakció előtt fennálló hatékony versenyt.

(38)

A vizsgálat azonban azt mutatta, hogy a javasolt megoldás értékelése során felmerülő alapvető szempont az, hogy az értékesített vállalat képes-e hosszú távon egyenletesen biztosítani a nagy tisztaságú nikkel gyártásához megfelelő nikkel nyersanyagot gazdaságilag vonzó feltételek mellett. Ha ez a feltétel nem teljesül, akkor valószínű, hogy az értékesített vállalat gyenge versenytárs lenne az érintett piacokon, amely képtelen hatékonyan felvenni a versenyt a New Incoval.

(39)

A nikkelipar jelenlegi szerkezetének értékelése szerint a bánya-, feldolgozó és finomító létesítmények vertikális integrációja volt az uralkodó üzleti modell. A nikkeliparban jelenleg nincs önálló feldolgozóüzem, és a harmadik feleknek nyersanyagot szállító néhány finomítónak szintén vannak érdekeltségei a bánya- és feldolgozó létesítményekben. 2015-ig a helyzet várhatóan nem változik, mivel a vertikálisan integrált üzleti modell hatékonyan tesz eleget annak az igénynek, hogy a finomítók hosszú távon stabil nyersanyagforrásokat biztosítsanak.

(40)

Ami az értékesített vállalat megvásárlójának alkalmasságát és ösztönzését illeti, csak a nikkelbányászatban és -feldolgozásban tapasztalatokat szerzett, valamint a bányákhoz és a megfelelő köztes nikkeltermékekhez való hozzáféréssel rendelkező vásárló lenne képes tehát hosszú távon visszaállítani a versenyt. Ezt jelentős mértékben alátámasztják az orvoslat tekintetében a Bizottság által végzett piaci vizsgálatból származó eredmények.

(41)

Ami a kobaltipart illeti, a nikkeliparral ellentétben, nem a vertikális integráció az uralkodó üzleti modell, mivel a köztes kobalttermékek kereskedelme jelentős. A Nikkelverk kobalttermelésének 50 %-a harmadik felektől származik. A Falconbridge rendelés szerinti nyersanyagot, ideértve a BCL-től vásárolt kéneskőben található kobaltot, és az Ausztráliában és Afrikában vásárolt köztes kobalttermékeket finomít nyersanyag-vásárlási megállapodások és nyersanyag-szállítási és bérfinomítási megállapodások alapján. Ezenfelül egy tíz évig tartó időszakra vonatkozóan a New Inco kötelezettséget vállalt arra, hogy az értékesített vállalatot hasonló mennyiségű kobalt nyersanyaggal látja el, mint amennyi kobalt nyersanyagot a Falconbridge és a Nikkelverk számára jelenleg szállít.

(42)

Az utolsó kötelezettségvállalások biztosítják, hogy az értékesített vállalatokat csak olyan fémbányászat és/vagy fémfeldolgozás terén tevékenykedő vállalatnak adják el, amely megfelelő nikkelforrással rendelkezik az értékesített vállalatnak a New Incoval kötött kéneskő-szállítási megállapodás lejárta utáni gazdasági életképességének fenntartásához. Az Inco viszonyítási alapként jelölte meg az évi 55 000 Mt-át, ez az a mennyiség, amelyet a Falconbridge jelenleg a Nikkelverknek szállít.

(43)

A Bizottságnak az értékesített vállalat életképességének és versenyképességének kapcsán felmerült aggodalmait e rendelkezés teljes mértékben eloszlatja, mivel egyértelműen rendelkezik az értékesített vállalat nikkelnyersanyag-ellátásának megfelelő biztosításáról. A kötelezettségvállalások tehát alkalmasak a fentiekben azonosított, versennyel kapcsolatos valamennyi aggály teljes mértékű megszüntetésére.

(44)

Emellett a kötelezettségvállalások végső változatában javasolt tízéves rugalmas nyersanyag-ellátási megállapodás és az árképzési mechanizmus feltételei kapcsán úgy találják, hogy azok megfelelően védik az értékesített vállalat életképességét és versenyképességét, ha azt egy olyan vállalatnak adják el, amely a fémbányászatban tevékenykedik.

(45)

A LionOre Mining International Ltd (a továbbiakban: „LionOre”) egy közepes méretű nikkeltermelő, amely Botswanában, Dél-Afrikában és Ausztráliában működő bányákkal és e régiókban található számos bányászati projekttel rendelkezik. A LionOre valamennyi jelenlegi bányája és bányászati projektje szulfidércbánya. A vállalat – amely a világ tizedik legnagyobb nikkeltermelője – 1996 óta aktív ebben az üzletágban, 2005-ben körülbelül 29 000 Mt nikkelt termelt.

(46)

A LionOre-nak négy termelő nikkelbányában és egy aranybányában van tulajdoni részesedése. Afrikában a vállalatnak a botswanai Tati Nickel bányavállalatban 85 %-os érdekeltsége, a dél-afrikai Nkomati nikkelbányában 50 %-os érdekeltsége van. Nyugat-Ausztráliában a LionOre vállalatnak 100 %-os érdekeltsége van a Lake Johnston nikkelprojektben, 80 %-os érdekeltsége a Black Swan nikkelprojektben, és 100 %-os érdekeltsége a Thunderbox aranybányában. Ezenfelül a LionOre tervezi a nyugat-ausztráliai Honeymoon Well lelőhely feltárását. Miközben a LionOre azon dolgozik, hogy az Activox technológiája révén teljesen integrált nikkeltermelővé váljon, a vállalat jelenleg csak dúsított nikkelércet (3) állít elő, és nem rendelkezik finomítási kapacitással. A LionOre bizonyított teljes nyersanyagforrása 2005 végén 2,3 millió Mt-t tett ki.

(47)

Az általános alapelvekkel és a kötelezettségvállalásokban foglalt feltételekkel összhangban értékelni kell, hogy az értékesített vállalat megszerzése után a LionOre önálló versenytényezővé válik-e azokon a piacokon, amelyek tekintetében a versennyel kapcsolatos aggályok felmerültek. Különösen azt értékelték, hogy a LionOre az Inco/New Inco vállalattól független marad-e és rendelkezésére állnak-e a megfelelő anyagi források ahhoz, hogy az értékesített vállalatot megvásárolja. Összpontosítani kell arra is, hogyan tudná a LionOre integrálni jelenlegi és jövőbeli nikkelbányászati műveleteit a Nikkelverk tevékenységével, valamint arra, hogy képes-e a LionOre megfelelő mennyiségű nyersanyaggal ellátni a Nikkelverket annak érdekében, hogy a kéneskő-szállítási megállapodás lejárta után annak gazdasági életképességét fenntartsa a kötelezettségvállalásokban foglaltak szerint.

(48)

A LionOre megfelel a vásárló alkalmasságára vonatkozóan a kötelezettségvállalásokban meghatározott valamennyi kritériumnak és a korrekciós intézkedés során fellépő vásárló alkalmasságára vonatkozóan a Bizottság által kiszabott valamennyi általános feltételnek. A végső következtetés szerint a LionOre megfelelő vásárló az értékesített vállalat számára és hosszú távon biztosítani fogja az értékesített vállalat függetlenségét, életképességét és versenyképességét. A LionOre a feltételeknek való megfelelés tekintetében nélkülözhetetlennek ítélt számos jellemzővel bír: i. a nikkeliparág tekintetében széles körű tapasztalatokkal és ismeretekkel rendelkezik; ii. olyan bányák és bányászati projektek tulajdonosa, amelyek a Nikkelverk számára megfelelő nyersanyagot szállítanak/szállítani fognak, és iii. ismeri a Nikkelverk finomítási folyamatát és teljesítményét.

(49)

A fent említett okok miatt a felek által benyújtott kötelezettségvállalások megfelelőek arra, hogy ezen összefonódás által keltett, a versennyel kapcsoaltos aggodalmakat eloszlassák.

(50)

A határozatjavaslat ezért a bejelentett ügyletnek az összefonódási rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján a közös piaccal és az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethetővé nyilvánítását javasolja.

13.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 72/24

(1)

2005. április 4-én áttételre irányuló kérelem érkezett a Bizottsághoz a 139/2004/EK rendelet (a továbbiakban: összefonódás-ellenőrzési rendelet) 22. cikkének (1) bekezdése értelmében az ügylet megvizsgálása céljából a finn versenyhatóság részéről, akihez azt követően 2005. április 22-én a svéd, 2005. április 26-án az osztrák és 2005. április 28-án a francia illetékes hatóságok csatlakoztak.

(2)

A Bizottság úgy vélte, hogy a javasolt művelet az összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében összefonódásnak minősül, és hogy a kérelem megfelel az összefonódás-ellenőrzési rendelet 22. cikkének (3) bekezdésében megszabott követelményeknek. A Bizottság ennélfogva az összefonódás vizsgálatáról döntött, és 2005. május 18-án határozatokat fogadott el az összefonódás-ellenőrzési rendelet 22. cikkének (3) bekezdése értelmében, amelyet ennek megfelelően elküldött Finnországnak, Svédországnak, Ausztriának és Franciaországnak. Az áttételt kérelmező tagállamok benyújtották a Bizottságnak a rendelkezésükre álló dokumentumokat. Ezen információt kiegészítette az Omya által 2005. augusztus 4-én benyújtott értesítés.

(3)

A Bizottság ezen ügyben 2005. szeptember 23-án indított eljárást. A Bizottság kifogási nyilatkozatát 2006. május 2-án küldték meg a bejelentő félnek. Az Omya 2006. május 16-án nyújtotta be válaszát. A Bizottság kifogási nyilatkozatának nem bizalmas változatát két érdekelt fél, az SMI és az Imerys rendelkezésére állították, akik írásos észrevételeket nyújtottak be.

(4)

A fenti ügyben 2006. május 18-án tartottak szóbeli meghallgatást.

(5)

Annak érdekében, hogy az Omya elegendő idővel rendelkezzen a jogorvoslati intézkedések megfontolásához, 2006. május 17-én határozatot fogadtak el a 10. cikk (3) bekezdése értelmében, amelynek címzettje a bejelentő fél volt. Ezáltal két munkanappal meghosszabbították a jogorvoslati intézkedések benyújtásának határidejét.

(6)

A mélyreható vizsgálatot követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a bejelentett művelet a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően aggodalomra ad okot.

(7)

A bevonatként használt kalcium-karbonátok piacán a horizontális versennyel kapcsolatos aggályok megszüntetése érdekében az Omya és a J.M. Huber Corporation kötelezettségvállalás-csomagot nyújtott be a Bizottságnak 2006. május 23-án (javított változat: 2006. július 3.), amit elegendőnek tartottak a fenti összefonódás által kiváltott, versennyel kapcsolatos aggályok kezeléséhez.

(8)

Ennélfogva az összefonódás-ellenőrzési rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján javasolták a bejelentett ügylet engedélyezését.

(9)

Az Omya AG (a továbbiakban: Omya) családi tulajdonban álló svájci vállalkozás, amely különböző iparágakban (úgymint papír, festékek, műanyagok, acél, üveg és mezőgazdaság) használt ipari ásványok (2) – beleértve a kalcium-karbonátokat (3) – előállításával és értékesítésével foglalkozik. Az Omya bevételének jelentős része a papíriparból származik.

(10)

Az USA-beli J.M. Huber Corporation vállalkozás az EGT-n belül kaolin, lecsapatott kalcium-karbonát és lecsapatott szilícium-dioxidok és szilikátok beszerzésével foglalkozik. A Huber ügyletben részt vevő leányvállalatai felelősek a J.M. Huber Corporation (a továbbiakban: Huber PCC) világméretű üzletéért a papíriparban a lecsapatott kalcium-karbonát helyszínen történő előállítását és beszerzését illetően. A megszerzett vállalkozás 12, a világ különböző helyein lévő, lecsapatott kalcium-karbonátot helyszínen előállító üzemből áll, melyek közül 6 az EGT-n belül található. A Huber lecsapatott kalcium-karbonátot előállító üzemei az EGT-n belül Finnországban (3 üzem), Svédországban, Franciaországban és Portugáliában találhatóak (mindegyik országban 1-1 üzem).

(11)

A javasolt ügylet az alábbiak beszerzésére vonatkozik:

(12)

A jelenlegi ügylet értékelése érdekében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a töltőanyagként használt kalcium-karbonátok (lecsapatott kalcium-karbonát, őrölt kalcium-karbonát és a két anyag keveréke), valamint bevonatként használt kalcium-karbonátok (lecsapatott kalcium-karbonát, őrölt kalcium-karbonát és a két anyag keveréke) két különálló érintett termékpiacnak minősülnek a papíriparban alkalmazott ipari ásványok előállítása és beszerzése területén.

(13)

A jelenlegi ügylet értékelése érdekében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett földrajzi piacokat azon papírmalmok azonosításával határozzák meg, amelyek ténylegesen hasonló beszerzési alternatívákhoz folyamodhatnak. Az, hogy egy papírmalom számára mely termelőüzemek tekinthetőek tényleges beszerzési alternatívának, a logisztikájuktól és az üzem papírmalomtól való távolságától függ. Az a távolság, amelytől számítva egy adott termelőüzem nem tekinthető tényleges beszerzési alternatívának az egyes üzemek korábbi szállítási tapasztalatainak, a rendelkezésre álló szállítási módoknak (közúti, vasúti, vízi szállítás vagy ezek kombinációja) és a gyártott kalcium-karbonát típusának (lecsapatott kalcium-karbonát, őrölt kalcium-karbonát) a függvénye.

(14)

Az érintett földrajzi piacok közé az alábbiak tartoznak:

(15)

A Bizottság úgy véli, hogy a papíriparban töltőanyagként használt karbonátok versenyképes árképzése a megrendelők telephelyétől számított legközelebbi és legjobb alternatíva függvénye.

(16)

Amennyiben az összefonódó felek egymással versengő üzemei egymást átfedő értékesítési területekkel rendelkeznek, az összefonódás az árak emelkedésével járhat. Ha az összefonódásban rész tvevő egyik fél megrendelői számára az összefonódásban részt vevő másik fél egyik termelőüzeme a legközelebbi és legjobb alternatíva, az összefonódó felek képesek lesznek, és ösztönzést fognak érezni az árak megemelésére. Amennyiben azonban a megrendelő telephelyéhez elég közel található egy konkurens termelőüzem, ezen alternatíva valószínűleg elegendő versenynyomást gyakorolhat ahhoz, hogy az áron ne lehessen érezni a hatást. Néhány papírmalom esetében az a lehetőség is szerepet játszik a verseny elemzésekor, hogy üzemet állítanak fel a helyben előállított, töltőanyagként használt lecsapatott kalcium-karbonát előállításához. Ezen ügyben viszont nem befolyásolja lényegesen a versenyre gyakorolt hatást a Bizottság arra vonatkozó következtetése, hogy a helyben előállított, töltőanyagként használt lecsapatott kalcium-karbonát egy másik olyan tényleges alternatíva lehet-e, amely korlátozza a töltőanyagként használt, lecsapatott vagy őrölt kalcium-karbonát kereskedelmi beszerzését.

(17)

A Bizottság a megrendelőket két kategóriába sorolta be. Az első kategóriába azok a papírmalmok tartoznak, amelyeket jelenleg egy üzem helyben előállított, töltőanyagként használt lecsapatott kalcium-karbonáttal lát el. A második kategóriába tartozó papírmalmokat kereskedelmi szállítás révén látják el. A Bizottság a versenyt illető értékelését az összefonódó felek jelenlegi megrendelőire összpontosította.

(18)

A Bizottság a maximális szállítási távolságok alapján valamennyi megrendelőre nézve több olyan termelőüzemet is azonosított, amelyek tényleges alternatívának bizonyulnak a beszerzéshez. E távolságok a Bizottság által létrehozott átfogó adatbázisból származnak. A lecsapatott és az őrölt kalcium-karbonátot illető 2004-es szállítási statisztikákat (4) figyelembe véve a Bizottság ökonometriai elemzést (diszkrét választási modell) is végzett annak a kiszámítására, hogy mennyire valószínű, hogy a megrendelő másik termelőüzemet választ, amennyiben jelenlegi beszállítója megemelné az árakat. Az eredmények alapján a Bizottság meg tudta állapítani, hogy a papíripar számára milyen mértékben helyettesíthetőek a kalcium-karbonát egyes előállítói.

(19)

A helyben előállított, töltőanyagként használt lecsapatott kalcium-karbonát jelenlegi beszerzését illetően – függetlenül attól, hogy a Huber vagy az Omya a beszállító – úgy vélték, hogy az ügyletnek nincs azonnali hatása. A helyben előállított, töltőanyagként használt lecsapatott kalcium-karbonát beszállítói hosszú távra (rendszerint 7–10 évre) szóló kizárólagos szerződéseket kötnek a telephelyet biztosító papírmalmokkal, ami biztosítja a minimális mennyiséget a lecsapatott kalcium-karbonátot előállító üzem számára. Az árszámításra vonatkozóan egy szabály, valamint a szerződések elején tárgyalás útján megszabott alapár határozza meg az éves árváltozást a szerződés teljes időtartamára. A fenti szabály általában az ártényezőktől (a mészkő, a villamos energia, a bérek költségei és az infláció) függ, amit az ügylet nem befolyásol. Azt kellett megvizsgálni, hogy az ügylet a hosszú távra szóló szerződés lejártát követően kedvezőtlen hatással lenne-e e megrendelőkre. A vizsgálat azt mutatta, hogy nagyon valószínűtlen, hogy az ügylet jelentős hatással lenne a helyben előállított, töltőanyagként használt lecsapatott kalcium-karbonát beszállításáról szóló jelenlegi szerződések megújítására.

(20)

A helyben előállító jövőbeli megrendelőkre nézve az ügylet révén kiesik egy olyan beszállító, amely bebizonyította, hogy az EGT-n belül képes projekteket irányítani és levezetni a helyben előállított, töltőanyagként használt lecsapatott kalcium-karbonát jelenlegi beszerzését illetően. Mindazonáltal a vizsgálat rámutatott arra, hogy az ügylet e megrendelőkre nézve nem fog az árak jelentős emelkedéséhez vezetni, mivel a helyben előállított, töltőanyagként használt lecsapatott kalcium-karbonát hiteles beszállítói elegendően vannak ahhoz, hogy versenynyomást gyakoroljanak. Ez érvényes a helyben előállított, bevonatként használt lecsapatott kalcium-karbonátra is.

(21)

A kereskedelmi piacon beszerző megrendelők esetében, még akkor is, ha fennáll az a lehetőség számukra, hogy helyben előállított, töltőanyagként használt lecsapatott kalcium-karbonáttal rendelkezzenek, a Bizottság úgy ítéli, hogy a papírmalomtól bizonyos távolságon belül telephellyel rendelkező termelőüzem tényleges lehetőségnek bizonyul a töltőanyagként használt lecsapatott vagy őrölt kalcium-karbonát tekintetében. A kereskedelmileg szállított, töltőanyagként használt lecsapatott kalcium-karbonát vonatkozásában az Omya jelenlegi megrendelőinek lehetőségeit megvizsgálva a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy e megrendelőket valószínűleg nem fogja hátrányosan befolyásolni az ügylet, hiszen e megrendelők minden esetben tényleges alternatívákkal rendelkeznek a lecsapatott kalcium-karbonátot illetően. Ennélfogva valószínűtlen, hogy a Huber versenytársként való eltávolítása jelentősen korlátozná a versenyt az Omya megrendelői esetében a töltőanyagként használt lecsapatott kalcium-karbonát vonatkozásában.

(22)

Ezen túlmenően a töltőanyagként használt őrölt kalcium-karbonát vonatkozásában az Omya megrendelői esetében valószínűtlen, hogy a Huber jelentené a legközelebbi és legjobb alternatívát. E megrendelők vagy alternatív lehetőséggel rendelkeznek a töltőanyagként használt őrölt kalcium-karbonát tekintetében és/vagy egyéb olyan alternatíváik vannak a töltőanyagként használt lecsapatott kalcium-karbonát vonatkozásában, amelyek úgy tűnik, nem jelentenek versenyhátrányt számukra a Huber töltőanyagként használt lecsapatott kalcium-karbonátot előállító üzemeihez képest. Ezenfelül az ökonometriai tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a Huber átlagban nem számít a legközelebbi és legjobb alternatívának. Ennélfogva valószínűtlen, hogy a Huber versenytársként való eltávolítása jelentősen korlátozná a versenyt az Omya megrendelői esetében a töltőanyagként használt őrölt kalcium-karbonát vonatkozásában.

(23)

A kereskedelmileg szállított lecsapatott kalcium-karbonát vonatkozásában a Huber megrendelői számára tényleges alternatívának tűnnek az Omya töltőanyagként használt őrölt kalcium-karbonátot előállító különböző üzemei. Az Imerys Svédországban jelen van mind a töltőanyagként használt lecsapatott kalcium-karbonát (Husumban), mind a töltőanyagként használt őrölt kalcium-karbonát (Tundalban) gyártásában. Ezen felül az SMI Finnországban töltőanyagként használt lecsapatott kalcium-karbonátot előállító üzemmel rendelkezik Lappeenrantában, Myllykoskiban és Äänekoskiban. Úgy tűnik, hogy a fent említett alternatív megoldások egyike sem jár versenyhátránnyal a Huber helyben előállított, töltőanyagként használt lecsapatott kalcium-karbonátot előállító svédországi és finnországi üzemeihez képest. Az ökonometriai tanulmány mindemellett arra is rámutat, hogy a kereskedelmileg szállított, töltőanyagként használt őrölt kalcium-karbonát beszállítói által gyakorolt versenynyomás valószínűleg kisebb a kereskedelmileg szállított, töltőanyagként használt lecsapatott kalcium-karbonát beszállítói által a többi beszállítóra gyakorolt versenynyomásnál. Ennélfogva valószínűtlen, hogy az Omya versenytársként való eltávolítása jelentősen korlátozná a versenyt a Huber megrendelői esetében a lecsapatott kalcium-karbonát vonatkozásában.

(24)

A javasolt ügyletről szóló bejelentésben az Omya azt az álláspontot képviselte, hogy a papírbevonatok piacát nem érinti a fenti ügylet, mivel a Huber jelenleg nem folytat tevékenységet e piacon. A Bizottság piacot illető vizsgálata feltárta, hogy a Huber kifejlesztett egy olyan lecsapatott kalcium-karbonátot, amely őrölt/lecsapatott kalcium-karbonát keverékekben alkalmas bevonatként történő használatra, és ajánlatokat tett bevonatként használt lecsapatott kalcium-karbonát termékek beszállítását illetően.

(25)

A Bizottság következésképpen a Hubert a papírbevonáshoz használt kalcium-karbonátok piacán potenciális versenytársnak tekinti, aki az ügylet hiányában nagy valószínűséggel a verseny jelentős hajtóerejévé válna a bevonatként használt kalcium-karbonátok piacán.

(26)

A Bizottság ennélfogva arra a következtetésre jut, hogy a javasolt ügylet – különösen az Omya erőfölényének megerősítésével – jelentősen akadályozná a versenyt a bevonatként használt kalcium-karbonátok piacain Dél-Finnország érintett megrendelői számára.

(27)

A Bizottság következtetése az alábbi érveken alapul:

(28)

Elsősorban az Omya már jelenleg is erőfölényben lévő beszállító a legtöbb európai és finnországi megrendelő számára a bevonatként használt kalcium-karbonátok tekintetében. 2004-ben az EGT-n belül az Omya szállította a papíriparnak a bevonatként használt összes kalcium-karbonát nagyon jelentős részét. A bevonatként használt őrölt kalcium-karbonát előállításához szükséges nyersanyagok EGT-n belüli készleteinek nagyon jelentős része az Omya tulajdonában áll vagy ellenőrzi a hozzáférésüket, valamint az egész EGT-n belül képes kiszolgálni a papírmalmokat. Az Omya – tekintettel erőfölényére és arra, hogy ő ellenőrzi a nyersanyagellátást – kikerülhetetlen kereskedelmi partnere azon papírmalmoknak, amelyeknek bevonatként használt kalcium-karbonátot kell Európában, és különösen Finnországban beszerezniük.

(29)

Másodsorban a Huber a bevonatként használt lecsapatott kalcium-karbonát-adalékokat illető technológiája révén képes gyökeret verni a papírbevonatok piacán. A Bizottság különösen azt értékelte, hogy 1. a Huber lecsapatott kalcium-karbonát-adalékokat illető technológiája mennyire áll készen a forgalmazásra, 2. a Huber nagyobb terjedelemben megvalósítható javaslatát mennyire tartotta kereskedelmi szempontból életképesnek, továbbá 3. a Huber a piacra való belépés érdekében mely mértékben tudna elegendő termelési kapacitást rendelkezésre állítani a Kuusankoskiban lévő üzemében a helyben előállított lecsapatott kalcium-karbonátot illetően. A Bizottság elemzése figyelembe vette 4. a Huber meg nem térülő költségeit, amelyek a bevonatként használt kalcium-karbonátok piacára való belépésből adódnak. A Bizottság arra az álláspontra jutott, hogy az Omyával folytatandó összefonódási tárgyalások beindítását megelőzően a Huber tervezte, hogy jelentős mértékben belép a papírbevonatok piacára, és erre a bevonatként használt lecsapatott kalcium-karbonát-adalékokat illető technológiája révén viszonylag rövid időn belül képes is lett volna.

(30)

A Kuusankoskiban lévő üzem elhelyezkedése miatt lehetővé tenné a Huber számára, hogy az Omya néhány dél-finnországi egyéb megrendelőjét is ellássa. E megrendelők, akik a bevonatként használt kalcium-karbonátot jelenleg az Omyától szerzik be, számításba vehetik, hogy legalább részben a Huber Kuusankoskiban lévő üzeméből szerezzenek be. A Bizottság azonosított néhány olyan megrendelőt, akikhez a Huber Kuusankoskiban lévő üzeme lényegesen közelebb lenne az SMI vagy az Imerys legközelebbi üzeménél („érintett megrendelők”).

(31)

Harmadsorban a Huber nagy valószínűséggel a verseny jelentős hajtóerejévé válna, jelentősen korlátozva ezzel az Omya magatartását a papírbevonatként használt kalcium-karbonátok piacán. Tekintettel a finnországi piacszerkezetre és arra, hogy az SMI – egyetlen versenytársként – korlátozott piaci részesedésessel és telephelyét illetően hátrányokkal rendelkezik, a Bizottság úgy véli, hogy a Huber Kuusankoskiban lévő üzemének kapacitása nagy valószínűséggel jelentős nyomást gyakorolna az Omya kínálatára a bevonatként használt kalcium-karbonátok területén az azonosított finnországi megrendelőket illetően. A Bizottság ezenkívül úgy látja, hogy nem létezik más olyan potenciális versenytárs, amely képes lenne Dél-Finnországban a továbbiakban elegendő versenynyomást gyakorolni.

(32)

A fenti okokból kifolyólag a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a javasolt ügylet – különösen az Omya erőfölényének megerősítésével – jelentősen akadályozná a versenyt a bevonatként használt kalcium-karbonátok piacain Dél-Finnország érintett megrendelői számára.

(33)

Végül a Bizottság megállapítja, hogy a jelenlegi ügylet valószínűleg nem jár problémákkal a konglomerátum tekintetében, illetve nem növeli annak valószínűségét, hogy az árak versenyszint felé emelése céljából a vállalkozások képesek lennének magatartásuk összehangolására.

(34)

Annak érdekében, hogy a bevonatként használt kalcium-karbonátok piacán eloszlassák a fent említett horizontális versenyjogi aggályokat, az Omya és a J.M. Huber Corporation 2006. május 23-án kötelezettségvállalás-csomagot nyújtott be a Bizottságnak. A csomag két alternatív kötelezettségvállalási javaslatot tartalmazott, az első a helyben előállított lecsapatott kalcium-karbonátot gyártó, Kuusankoskiban lévő üzem, valamint a bevonatokat és adalékokat illető technológia elidegenítését, a második pedig csak a technológia beszüntetését foglalja magában.

(35)

A Bizottság úgy határozott, hogy piaci vizsgálatot végez az első alternatív kötelezettségvállalási javaslaton (a helyben előállított lecsapatott kalcium-karbonátot gyártó, finnországi Kuusankoskiban lévő üzem, valamint a Huber lecsapatott kalcium-karbonát-bevonatokat és -adalékokat illető technológiájának elidegenítése). A piaci vizsgálatot összesen 11 megrendelőnek és az ügylet vizsgálatában részt vevő 4 versenytársnak küldték el, amire mindegyiküktől érkezett válasz (5). A piaci vizsgálatra adott válaszok vegyesek voltak. Míg a megrendelők nagy részben úgy ítélték, hogy a kötelezettségvállalással feloszlathatóak a Bizottság által azonosított, versennyel kapcsolatos aggályok, a versenytársak fenntartásukat fejezték ki a javasolt intézkedések hatályát illetően, és javításokat javasoltak, annak érdekében, hogy a kötelezettségvállalás megfelelő választ adjon a Bizottság által felvetett, versennyel kapcsolatos aggályokra (6).

(36)

Az első alternatív kötelezettségvállalás tekintetében a Bizottság értékelte, hogy a helyben előállított, töltőanyagként használt lecsapatott kalcium-karbonátot gyártó, Kuusankoskiban lévő üzem, valamint a technológia felajánlott elidegenítése révén a csomag egy megfelelő vevője képes lenne-e a verseny olyan potenciális hajtóerejévé válni a bevonatként használt lecsapatott kalcium-karbonátok piacán, mint amilyen a Huber lehetett volna, amennyiben nem került volna sor az ügyletre.

(37)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az első alternatív kötelezettségvállalás (a helyben előállított lecsapatott kalcium-karbonátot gyártó, Kuusankoskiban lévő üzem, valamint a technológia elidegenítése), amely értelmében a megfelelő vevő hozzáféréssel rendelkezik a szabad termelési kapacitáshoz és a szükséges technológiához, továbbá szorosan együttműködik a papírmalmokkal, a Huber jelenlegi helyzetéhez hasonló helyzetbe hozza a vevőt, beleértve azon előnyt, hogy telephellyel rendelkező beszállítóként nem lesz ráutalva új létesítmény építésére, amennyiben sikeres ajánlatot tesz a szerződés meghosszabbítására. Ezen alternatíva ennélfogva a legmegfelelőbb módon biztosítja az elidegenítés életképességét és hiteles, versenyképes termék bevezetését a bevonatként használt kalcium-karbonátok piacán.

(38)

A Bizottság ezen túlmenően számításba vette, hogy nagymértékben a vevő kilététől függ az, hogy a vevő képes lesz-e arra és ösztönzést érez-e ahhoz, hogy a helyben előállított lecsapatott kalcium-karbonátot gyártó, Kuusankoskiban lévő üzemet, valamint az elidegenített technológiát a verseny hajtóerejének megfelelően továbbvigye, valamint az Omyával és egyéb versenytársakkal újra helyreállítsa a piaci versenyt. Ennélfogva a jelen esetben az lenne a megfelelő vevő, aki ipari vevőként már rendelkezik pénzügyi forrásokkal és bizonyított szakértelemmel.

(39)

Következésképpen a Bizottság megállapítja, hogy a javasolt első alternatív kötelezettségvállalás, azaz a helyben előállított lecsapatott kalcium-karbonátot gyártó, Kuusankoskiban lévő üzem, valamint a Huber bevonatokat illető technológiájának elidegenítése (tekintettel a felek által 2006. július 3-án javasolt javításokra) helyreállítaná a hatékony versenyt a bevonatként használt kalcium-karbonátok piacán Dél-Finnország érintett megrendelői számára, mégpedig úgy, hogy visszaállítják a Huber lecsapatott kalcium-karbonát-adalékokat illető technológiája részéről az Omya bevonatként használt kalcium-karbonátjára gyakorolt versenynyomást, ami egyébként, ahogy azt eredetileg bejelentették, az összefonódás következtében eltűnt volna.

(40)

A fenti okokból kifolyólag, egyénileg vagy együttesen tekintve, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az Omya és a J.M. Huber által benyújtott kötelezettségvállalások elegendőek az ezen összefonódásból fakadóan felmerülő, versennyel kapcsolatos aggályok megválaszolásához.

(41)

A Bizottság határozatában ezért a bejelentett ügyletet az összefonódás-ellenőrzési rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján a közös piaccal és az EGT-megállapodás működésével összeférhetőnek nyilvánította.