(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagok engedélyezéséről, valamint az engedélyek kibocsátásának feltételeiről és eljárásairól.

(2)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkével összhangban a mellékletben szereplő készítmény engedélyezésére vonatkozóan kérelmet nyújtottak be. A kérelemhez csatolták a rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében megkövetelt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelem a káliumdiformát-készítmény (Formi LHS) (elválasztott) malacok és hízósertések takarmány-adalékanyagaként való engedélyezésére vonatkozik, amely készítmény a „tenyésztéstechnikai adalékanyagok” adalékanyag kategóriába sorolandó.

(4)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikke (3) bekezdésének c) pontjával összhangban az engedélyezési kérelemben szereplő vizsgálati módszer a takarmányban lévő takarmány-adalékanyag hatóanyagának meghatározására vonatkozik. Az e rendelet mellékletében említett vizsgálati módszer a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 11. cikkének értelmében ezért nem tekintendő közösségi vizsgálati módszernek.

(5)

Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (a továbbiakban: a hatóság) 2006. február 14-i véleményében (3) azt a következtetést vonja le, hogy ezen adalékanyagnak a fogyasztóra, a felhasználóra és a környezetre való biztonságát már megállapították, és abban nem következik be változás a javasolt felhasználás során. Továbbá úgy ítéli meg, hogy a készítmény nincs káros hatással erre az állatkategóriára, illetve hogy a készítmény használata javíthat az (elválasztott) malacok és hízósertések tenyésztéstechnikai paraméterein (átlagos napi súlygyarapodás, takarmánybevitel-súlygyarapodás aránya). Megállapítja, hogy a kérelmező által benyújtott forgalmazás utáni nyomonkövetési terv megfelelő. A hatóság véleménye a felhasználók biztonságával kapcsolatos megfelelő intézkedések meghozatalát javasolja. A vélemény ellenőrzi az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott közösségi referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban lévő takarmány-adalékanyag vizsgálati módszeréről szóló jelentést.

(6)

A készítmény vizsgálata kimutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(7)

Az egy takarmány-adalékanyag tíz évre szóló új engedélyezéséről, egyes takarmány-adalékanyagok végleges engedélyezéséről és egyes, már engedélyezett takarmány-adalékanyagok új alkalmazásának ideiglenes engedélyezéséről szóló, 2005. november 4-i 1810/2005/EK bizottsági rendelet (4) 1. cikkét – amely az 1831/2003/EK rendelet átmeneti rendelkezései szerint azon alkalmazásra engedélyt írt elő – ezért törölni kell.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

(1)

Az 1774/2002/EK rendelet a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozóan egészségügyi előírásokat állapít meg. Ezen előírások szigorúságára tekintettel átmeneti intézkedések engedélyezésére került sor.

(2)

A komposztáló üzemekben felhasznált, 3. kategóriába tartozó anyagok és trágya feldolgozási előírásai tekintetében az 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti átmeneti intézkedésekről szóló, 2003. május 12-i 809/2003/EK bizottsági rendelet (2) átmeneti intézkedéseket ír elő annak érdekében, hogy 2006. december 31-ig haladékot biztosítson az iparág számára a komposztáló üzemekben felhasznált, 3. kategóriába tartozó anyagok és trágya feldolgozási előírásainak kiigazítására és alternatív feldolgozási előírások kidolgozására.

(3)

A biogázüzemekben felhasznált, 3. kategóriába tartozó anyagok és trágya feldolgozási előírásai tekintetében az 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti átmeneti intézkedésekről szóló, 2003. május 12-i 810/2003/EK bizottsági rendelet (3) átmeneti intézkedéseket ír elő annak érdekében, hogy 2006. december 31-ig haladékot biztosítson az iparág számára a biogázüzemekben felhasznált, 3. kategóriába tartozó anyagok és trágya feldolgozási előírásainak kiigazítására és alternatív feldolgozási előírások kidolgozására.

(4)

2005. szeptember 7-én az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) véleményt bocsátott ki az állati melléktermékeknek a biogázzal és a komposztálással összefüggő kezelési előírásaihoz kapcsolódó biológiai kockázatokkal szembeni biztonságáról.

(5)

A fent említett EFSA-vélemény alapján az 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet VI. és VIII. mellékletének a biogáz- és komposztálóüzemekre vonatkozó feldolgozási előírások és a trágyára vonatkozó követelmények tekintetében történő módosításáról szóló 208/2006/EK bizottsági rendeletet (4)2006. február 7-én fogadták el, mely az alternatív feldolgozási előírásokra validálási követelményeket állapít meg.

(6)

A 809/2003/EK és a 810/2003/EK rendeletben meghatározott átmeneti intézkedések nem korlátozzák az érintett üzemeltetőket a 208/2006/EK rendelet által bevezetett validálási eljárás alkalmazásában.

(7)

A tagállamok illetékes hatósága alternatív feldolgozási előírásokat fogadhat el, amennyiben a validálás sikeresen lezárult. A tagállamoknak azonban több időre van szükségük a validálási eljárás elvégzéséhez.

(8)

Ezenfelül a mezophil fermentációs folyamatok igen elterjedtek az EU egyes régióiban. Ezekkel az eljárásokkal külön nem foglalkoztak a fent említett EFSA-véleményben, ugyanakkor előfordulhat, hogy azok nem felelnek meg az alternatív feldolgozási előírások jóváhagyásához meghatározott valamennyi követelménynek. A Bizottság ezért kikérte az EFSA véleményét a mezophil fermentációs folyamatok biztonságára vonatkozóan. Az EFSA jelenleg értékeli ezen eljárás lehetséges kockázatait.

(9)

Az EFSA véleményére várva és annak érdekében, hogy a tagállamok számára több időt biztosítsanak az alternatív eljárások jóváhagyásához, a 809/2003/EK és a 810/2003/EK rendeletben előírt átmeneti intézkedéseket meg kell hosszabbítani, hogy lehetővé tegyék a tagállamok számára, hogy engedélyezzék az üzemeltetőknek a nemzeti szabályozások alkalmazásának folytatását a komposztáló és biogázüzemekben felhasznált 3. kategóriájú anyagok és trágya feldolgozási előírásainak területén.

(10)

A 809/2003/EK és a 810/2003/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(11)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik a takarmány-adalékanyagok felhasználásának engedélyezéséről, valamint az engedélyek kibocsátásának feltételeiről és eljárásáról.

(2)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkével összhangban a mellékletben szereplő készítmény engedélyezésére vonatkozóan kérelmet nyújtottak be. A kérelemhez csatolták az említett rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelem az „állattenyésztésben alkalmazott adalékanyagok” adalékanyag-kategóriába sorolandó Saccharomyces cerevisiae (NCYC SC 47) (Biosaf SC 47) készítmény lovak takarmány-adalékanyagaként való új felhasználásának engedélyezésére vonatkozik.

(4)

Az engedélykérelemben az 1831/2003/EK rendelet 7. cikke (3) bekezdésének c) pontjával összhangban szereplő analitikai módszer a takarmányban lévő takarmány-adalékanyag hatóanyagának meghatározására vonatkozik. Az e rendelet mellékletében említett analitikai módszer ezért nem tekinthető a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 11. cikke szerinti közösségi analitikai módszernek.

(5)

A Saccharomyces cerevisiae (NCYC SC 47) készítmény hízómarháknál történő alkalmazását az egy takarmány-adalékanyag végleges engedélyezéséről és egy már engedélyezett takarmány-adalékanyag új alkalmazásának ideiglenes engedélyezéséről szóló, 2003. február 19-i 316/2003/EK bizottsági rendelet (3), malacoknál (elválasztott) történő alkalmazását az egyes adalékanyagok állandó és ideiglenes engedélyezéséről és egy már engedélyezett takarmány-adalékanyag új felhasználásainak engedélyezéséről szóló, 2004. december 16-i 2148/2004/EK bizottsági rendelet (4), kocáknál történő alkalmazását az egyes adalékanyagok állandó engedélyezéséről és egy már engedélyezett takarmány-adalékanyag új felhasználásának ideiglenes engedélyezéséről szóló 1288/2004/EK bizottsági rendelet (5), hízónyulaknál történő alkalmazását az egy kokcidiosztatikum takarmány-adalékanyagként történő, újabb tíz évre szóló engedélyezéséről, egy adalékanyag ideiglenes engedélyezéséről, valamint egyes takarmány-adalékanyagok állandó engedélyezéséről szóló, 2005. április 18-i 600/2005/EK bizottsági rendelet (6), tejelő teheneknél történő felhasználását a takarmányokban lévő egyes adalékanyagok ideiglenes és végleges engedélyezéséről és egy már engedélyezett takarmány-adalékanyag új alkalmazásának ideiglenes engedélyezéséről szóló, 2005. november 4-i 1811/2005/EK bizottsági rendelet (7), és hízóbárányoknál történő alkalmazását a Saccharomyces cerevisiae (Biosaf SC 47) új felhasználásának takarmány-adalékanyagként való engedélyezéséről szóló, 2006. szeptember 29-i 1447/2006/EK bizottsági rendelet (8) engedélyezte.

(6)

Új adatokat nyújtottak be a lovaknál történő engedélyezés iránti kérelem alátámasztására. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (a továbbiakban: a hatóság) 2006. szeptember 12-i véleményében (9) megállapította, hogy a Saccharomyces cerevisiae (NCYC SC 47) készítmény nincs káros hatással az emberi vagy az állati egészségre, illetve a környezetre. A hatóság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy a Saccharomyces cerevisiae (NCYC SC 47) készítmény nem jelent más olyan veszélyt erre a további állatkategóriára, amely az 1831/2003/EK rendelet 5. cikke (2) bekezdése értelmében kizárná az engedélyezést. A vélemény szerint a készítmény használata elősegíti a lovak esetében a rostemésztést. A hatóság nem tartja szükségesnek a forgalmazás utáni egyedi nyomonkövetési követelményeket. A vélemény hitelesíti az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott közösségi referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban lévő takarmány-adalékanyag analitikai módszeréről szóló jelentést is. A készítmény vizsgálata azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

(1)

Gabonafélék és növényi eredetű termékek esetében, a gyümölcsöket és a zöldségeket is beleértve, a szermaradék-határértékek a hatékony növényvédelemhez szükséges peszticidek legkisebb mennyiségének olyan módon történő alkalmazását tükrözik, hogy a szermaradék-határérték gyakorlati szempontból a lehető legalacsonyabb és toxikológiailag még elfogadható legyen, különös tekintettel a környezet védelmére és a fogyasztók becsült étrendi bevitelének mértékére. Az állati eredetű élelmiszerekre vonatkozóan a szermaradékszintek az állatok fogyasztását tükrözik a peszticiddel kezelt gabonafélék és növényi eredetű termékek vonatkozásában, valamint megfelelő esetben figyelembe veszik az állatgyógyászati készítmények használatának közvetlen következményeit. A Közösségben érvényes maximális szermaradék-határérték (MRL) az ilyen szermaradék azon felső határértékét jelenti, amely a helyes mezőgazdasági gyakorlat betartása mellett előfordulhat az áruban.

(2)

A peszticidekre vonatkozó maximális szermaradék-határértékek folyamatos felülvizsgálat és változtatás alatt állnak az újabb információk és adatok figyelembevétele érdekében. Az MRL-ek az analitikai kimutatás alsó szintjén kerülnek rögzítésre abban az esetben, ha a növényvédő szerek engedélyezett felhasználása nem eredményezi a peszticid-szermaradék kimutatható mértékét az élelmiszer-ipari termékben vagy annak felületén, illetve ha annak használata nem engedélyezett, vagy ha a tagállamok által engedélyezett felhasználást nem támasztják alá a szükséges adatok, vagy ha a harmadik országokban történő, a Közösség piacán forgalomba hozható élelmiszerekben vagy azok felületén a szermaradékokat eredményező használatot nem támasztják alá a szükséges adatok.

(3)

A Bizottság értesülése szerint az új toxikológiai és fogyasztói beviteli információk fényében a foszfamidon és a mevinfosz vonatkozásában felül kell vizsgálni a jelenlegi MRL-eket. A Bizottság felhívta az illetékes referens tagállamokat, hogy tegyenek javaslatokat a közösségi MRL-ek felülvizsgálatára. A javaslatokat a Bizottságnak benyújtották.

(4)

Megtörtént a fogyasztók ezen irányelvben említett peszticidek élelmiszer-ipari termékekben való előfordulásából eredő, élethosszig tartó, illetve rövid távú terhelésének újbóli felmérése és értékelése a közösségi eljárásokkal és gyakorlatokkal összhangban, figyelembe véve az Egészségügyi Világszervezet (4) által közzétett iránymutatásokat. Ezek alapján indokolt olyan új MRL értékeket megállapítani, amelyek biztosítják, hogy ne fordulhasson elő a fogyasztók elfogadhatatlan terhelése.

(5)

Megfelelő esetekben sor került a fogyasztók e peszticid-szermaradékok élelmiszer-ipari termékekben való esetleges előfordulásából eredő akut terhelésének a közösségi eljárásokkal és gyakorlatokkal összhangban végzett felmérésére és értékelésére, figyelembe véve az Egészségügyi Világszervezet által közzétett iránymutatásokat. Megállapítást nyert, hogy a peszticid-szermaradékoknak az új MRL értékeket meg nem haladó mértékű előfordulása nem vált ki akut toxikus hatást.

(6)

A Kereskedelmi Világszervezet útján a Közösség kereskedelmi partnereivel az új MRL értékekkel kapcsolatosan folytatott konzultációkat követően sor került az általuk ezen értékekre vonatkozóan tett észrevételek figyelembevételére.

(7)

A 76/895/EGK, a 86/362/EGK és a 90/642/EGK irányelv mellékleteit ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Az ezen irányelvben meghatározott intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

(1)

Gabonafélék és növényi eredetű termékek esetében, a gyümölcsöket és a zöldségeket is beleértve, a szermaradványértékek a hatásos növényvédelemhez szükséges legkisebb peszticidmennyiségek felhasználását tükrözik; az alkalmazás oly módon történik, hogy a szermaradványérték gyakorlati szempontból a lehető legalacsonyabb és toxikológiailag még elfogadható legyen, különös tekintettel a környezet védelmére és a fogyasztók becsült étrendi bevitelének mértékére. A Közösségben megengedett maximális szermaradványérték (MRL) az ilyen szermaradványok azon maximális mennyiségét jelenti, amely az áruban a helyes mezőgazdasági gyakorlat betartása mellett előfordulhat.

(2)

A peszticidekre vonatkozó megengedett maximális szermaradványértékeket folyamatosan felülvizsgálják és az újonnan felmerülő információkhoz és adatokhoz igazítják. A megengedett maximális szermaradványértékeket az analitikailag kimutatható legalacsonyabb értéken állapítják meg abban az esetben, ha a növényvédő szerek engedélyezett használata nem eredményez kimutatható mértékű peszticid-szermaradványt az élelmiszer-ipari termékben vagy annak felületén, illetve ha a növényvédő szer használata nem engedélyezett, vagy ha a tagállamok által engedélyezett használatot nem támasztják alá a szükséges adatok, vagy ha harmadik országokban történő használat a Közösség piacán forgalomba hozható élelmiszerekben vagy azok felületén szermaradványokat eredményez, és e használatot nem támasztják alá a szükséges adatok.

(3)

Egy tagállam tájékoztatta a Bizottságot azon szándékáról, hogy a fogyasztói bevitellel kapcsolatos aggályok miatt a 90/642/EGK irányelv 8. cikkével összhangban felülvizsgálja a nemzeti megengedett maximális szermaradványértékeket. A Bizottsághoz javaslatok érkeztek a Közösségben megengedett maximális szermaradványértékek felülvizsgálatára.

(4)

A közösségi eljárásokkal és módszerekkel összhangban – figyelembe véve az Egészségügyi Világszervezet által közzétett iránymutatásokat (2) is – megtörtént annak újbóli felmérése és értékelése, hogy az ezen irányelvben említett peszticidek élelmiszer-ipari termékekben való előfordulása élethosszig tartó, illetve rövid távú expozíció esetén milyen hatással van a fogyasztókra. Ezek alapján indokolt olyan új szermaradványértékek megállapítása, amelyek nem vezethetnek ahhoz, hogy a fogyasztók elfogadhatatlan hatásoknak legyenek kitéve.

(5)

Megfelelő esetekben sor került annak – a közösségi eljárásokkal és módszerekkel összhangban, illetve az Egészségügyi Világszervezet által közzétett iránymutatások figyelembe vételével végzett – felmérésére és értékelésére, hogy e peszticidek milyen hatással vannak a fogyasztókra, ha azok szermaradványokat esetlegesen tartalmazó egyes élelmiszer-ipari termékek révén e peszticideknek akut formában ki vannak téve. Megállapítást nyert, hogy a peszticid-szermaradványoknak az új megengedett maximális szermaradványértékeket meg nem haladó mértékű előfordulása nem vált ki akut toxikus hatást.

(6)

A Kereskedelmi Világszervezet útján konzultációra került sor az új szermaradványértékekről a Közösség kereskedelmi partnereivel; az ezen értékekkel kapcsolatos észrevételek figyelembevétele megtörtént.

(7)

A Bizottság felkérésére az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (3) szakvéleményt adott ki azokról a kockázatokról, amelyeket az aldikarbnak az ebben az irányelvben megállapított megengedett maximális szermaradványértékei jelenthetnek.

(8)

A 90/642/EGK irányelv mellékleteit ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(9)

Az ezen irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

(1)

A 92/119/EGK irányelv intézkedéseket határoz meg az egyes állatbetegségek elleni védekezéshez. Az említett irányelv II. melléklete tartalmazza a sertések hólyagos betegségére vonatkozó külön rendelkezéseket.

(2)

Mivel a 72/461/EGK (3) és a 80/215/EGK (4) irányelvek 2006. január 1-jétől hatályukat vesztették, a 92/119/EGK irányelvben az ezen irányelvekre történő hivatkozásokat fel kell váltani a 2002/99/EK irányelv II. és III. mellékletére történő hivatkozással.

(3)

Helyénvaló speciális megoldásról rendelkezni a hús megjelölése és ezt követő felhasználása, valamint a feldolgozott termékek rendeltetési helye tekintetében, amennyiben a sertések hólyagos betegségével kapcsolatos egészségügyi helyzet ezt lehetővé teszi, feltéve, hogy ez oly módon történik, hogy a Közösségen belüli vagy nemzetközi kereskedelem során a sertések hólyagos betegsége elleni védelem hatékonysága nem csökken.

(4)

Egyes tagállamok tájékoztatták a Bizottságot, hogy a 2002/99/EK irányelv II. mellékletében előírt azonosító jelet az ágazat vállalkozói és fogyasztói csak korlátozott mértékben fogadták el. Ennek megfelelően helyénvaló alternatív azonosító jelet előírni, melynek alkalmazásáról a tagállamok döntenek. Az ellenőrzések érdekében azonban fontos, hogy a tagállamok előzetesen tájékoztassák a Bizottságot, ha a sertések hólyagos betegségének kitörése esetén az alternatív azonosító jel alkalmazása mellett döntenek.

(5)

Az ezen irányelvben meghatározott alternatív azonosító jelnek egyértelműen különböznie kell egyéb azonosító jelektől, amelyeket sertéshús esetében alkalmaznak az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5), illetve a 853/2004/EK, a 854/2004/EK és a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó átmeneti szabályok megállapításáról, valamint a 853/2004/EK és a 854/2004/EK rendelet módosításáról szóló, 2005. december 5-i 2076/2005/EK bizottsági rendelettel (6) összhangban.

(6)

A 92/119/EGK irányelv 13. cikkének általános rendelkezéseitől eltérően az említett irányelv II. mellékletének a sertések hólyagos betegségére vonatkozó specifikus rendelkezései nem rendelkeznek az állatoknak a védőkörzeten belül található gazdaságokból történő elszállításának engedélyezéséről abban az esetben, ha a betegség további előfordulásai miatt az elszállításra vonatkozó tilalom 30 napon túl is hatályban marad. Helyénvaló ilyen eltérésről rendelkezni azon gazdaságok esetében, amelyekben az állatok 30 napon túl történő benntartása problémát okozna.

(7)

Az ezen irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

1.

A 2. pont a következőképpen módosul:

b)

A szöveg a következő h) ponttal egészül ki: „h) i. A g) ponttól eltérve, az f) pont i. alpontjában említett, sertésekből származó hús tekintetében a tagállamok dönthetnek a 2002/99/EK irányelv II. mellékletében előírt különleges azonosító jeltől eltérő azonosító jel alkalmazása mellett, amennyiben az egyértelműen megkülönböztethető más, a 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (*2), valamint a 2076/2005/EK bizottsági rendelet (*3) által előírt azonosító jeltől. Azoknak a tagállamoknak, amelyek az alternatív azonosító jel használata mellett döntenek, erről a döntésről az Élelmiszerlánc és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság keretében tájékoztatniuk kell a Bizottságot. ii. Az i. pont alkalmazásában az azonosító jelnek olvashatónak és letörölhetetlennek, a betűknek pedig könnyen olvashatónak és jól láthatónak kell lennie. Az azonosító jelnek a következő formájúnak kell lennie, és a következő jelzéseket kell rajta feltüntetni: XY 1234 XY a 853/2004/EK rendelet II. melléklete I. szakaszának B. része 6. pontjában előírt vonatkozó országkód. 1234 a létesítményeknek a 853/2004/EK rendelet II. melléklete I. szakaszának B. része 7. pontjában említett engedélyszáma. (*2)   HL L 139., 2004.4.30., 55. o. " (*3)   HL L 338., 2005.12.22., 83. o. ” "

2.

A szöveg a következő 5. ponttal egészül ki:

(1)

A tribenuron létező hatóanyagot a 2005/54/EK bizottsági irányelvvel (5) felvették a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe.

(2)

A következő új hatóanyagokat felvették a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe: az acetamipridet és a tiaklopridot a 2004/99/EK bizottsági irányelv (6), az imazoszulfuront, a metoxi-fenozidot és az S-metolaklórt a 2005/3/EK bizottsági irányelv (7), a milbemektint pedig a 2005/58/EK irányelv (8) által.

(3)

A 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe való felvétel a hatóanyagok tervezett felhasználására vonatkozó, benyújtott információk értékelésén alapult. Bizonyos tagállamok már benyújtottak erre a felhasználásra vonatkozó információkat az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdésének f) pontjával összhangban. A rendelkezésre álló információkat felülvizsgálták, és azok elégségesnek bizonyultak bizonyos legmagasabb megengedett szermaradványszintek (MRL) megállapításához.

(4)

Amennyiben nem állapítottak meg közösségi legmagasabb megengedett szermaradványszintet, illetve ideiglenes legmagasabb megengedett szintet, a tagállamoknak a 91/414/EGK irányelv 4. cikke (1) bekezdése f) pontjának megfelelően nemzeti ideiglenes legmagasabb megengedett szermaradványszintet kell megállapítaniuk az ezeket a hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek esetleges engedélyezése előtt.

(5)

A Bizottság felülvizsgálati jelentései, amelyek az érintett hatóanyagoknak a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe történő felvételével kapcsolatban készültek, ezen anyagokra vonatkozóan meghatározták a megengedhető napi bevitelt és szükség esetén az akut referenciadózist. A közösségi eljárásokkal összhangban kiértékelték és meghatározták, milyen mértékben vannak kitéve a fogyasztók az érintett hatóanyagokkal kezelt élelmiszereknek. Figyelembe vették az Egészségügyi Világszervezet által közzétett iránymutatásokat (9) és a Növényügyi Tudományos Bizottságnak az alkalmazott módszertanra vonatkozó véleményét (10) is. Azt a következtetést vonták le, hogy a javasolt legmagasabb megengedett szermaradványszintek nem eredményezik a megengedhető napi bevitel vagy az akut referenciadózis túllépését.

(6)

Annak érdekében, hogy a fogyasztó megfelelő védelemben részesüljön a növényvédő szerek jogosulatlan felhasználásából származó szermaradványok hatása ellen, az ideiglenes legmagasabb szermaradványszinteket a kérdéses termék/peszticid-kombinációkra az alsó kimutathatósági határon kell megállapítani.

(7)

Ezen ideiglenes legmagasabb megengedett szermaradványszintek közösségi szintű megállapítása nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy a 91/414/EGK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének f) pontja, valamint VI. melléklete alapján az érintett hatóanyagokra vonatkozóan ideiglenes legmagasabb megengedett szermaradványszinteket állapítsanak meg. Egy négyéves időszak elegendőnek tűnik az érintett hatóanyagok további felhasználásainak értékeléséhez. Az ideiglenes legmagasabb megengedett szermaradványszint ezt követően véglegessé válik.

(8)

A 86/362/EGK, a 86/363/EGK és a 90/642/EGK irányelv mellékleteiben rögzített legmagasabb megengedett szermaradványszinteket ezért a növényvédő szerek betiltásának megfelelő felügyelete és ellenőrzése, illetve a fogyasztók védelme érdekében módosítani kell. Amennyiben a legmagasabb megengedett szermaradványszinteket már korábban megállapították az említett irányelvek mellékletei, azokat módosítani kell. Amennyiben még nem állapítottak meg megengedett legmagasabb szermaradványszinteket, meg kell azokat állapítani.

(9)

Ezért a 86/362/EGK, a 86/363/EGK és a 90/642/EK irányelvet ennek megfelelően módosítani kell.

(10)

Az ebben az irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,