28.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 383/1

(1)

2002.2.11-én kelt (CAB(02)A/410) iktatási számú levelében Bolzano autonóm tartomány két törvényére, mégpedig az 1997.2.13-i 4. számú törvény II. és III. fejezetére, valamint az 1991.4.15-i 9. számú törvényre vonatkozó bejelentés érkezett a Bizottsághoz.

(2)

A Bizottság 2002.2.25-én kelt D/50813 számú, illetve a 2002.6.18-án kelt D/53149 számú levélben kiegészítő tájékoztatást kért. Az olasz hatóságok a 2002.4.22-én kelt A/32982 és a 2002.9.18-án kelt A/36773 levelekben válaszoltak. A második levél mellékleteként elküldték a tartományi közgyűlés 2000.12.11-i 4732. sz. és 2001.12.17-i 4607. sz. határozatát, amely a 4/97. törvény új alkalmazási követelményeit tartalmazta.

(3)

A Bizottság 2003.2.21-én kelt SG(2003)D/228597 levelében közölte az olasz hatóságokkal az EK Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése értelmében az eljárás megindításáról hozott határozatát a nevezett állami támogatásról.

(4)

A Bizottságnak az eljárás megindításáról hozott határozatát az EU Hivatalos Lapjában (2) tették közzé. A Bizottság felszólította az érdekelteket, hogy a nevezett intézkedéssel kapcsolatban nyújtsák be észrevételeiket.

(5)

A Bizottsághoz érdekelt harmadik féltől észrevétel nem érkezett.

(6)

Az olasz hatóságok és a Bizottság szolgálatai között két találkozóra került sor Brüsszelben, 2003. április 9-én, majd augusztus 5-én.

(7)

Az olasz hatóságok több alkalommal, nem hivatalos keretek között bemutattak a Bizottságnak néhány választervezetet, amelyhez a szabályrendszer alkalmazásának új kritériumait bemutató dokumentumokat mellékeltek. Ezeket több, elektronikus postai úton továbbított üzenet követte. 2003. október 22-én és 2004. február 27-én Olaszország felszólítást kapott, hogy észrevételeit hivatalos formában nyújtsa be.

(8)

A 2004.6.22-én kelt 8.000 számú, valamint 2004.6.25-én A/34747 számon iktatott levelében Olaszország elküldte hozzászólásait.

(9)

A 2005. március 3-án lezajlott találkozót követően a Bizottság 2005.3.18-i D/52114 sz. levelében további tájékoztatást és kötelezettségvállalást kért az olasz hatóságoktól, amelyeket a 2005.6.2-án kelt A/34426 sz. levélben kapott meg.

(10)

A panaszos szerint az említett olasz törvények alapján Bolzano tartomány gazdasági vállalkozásainak állami tőkejuttatás vagy kedvezményes kamatozású kölcsön formájában olyan beruházási támogatást biztosítottak, amely támogatástartalmának maximális értéke 40 % volt, noha ez a terület nem tartozik az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) és c) pontjai alóli kivételek közé.

(11)

A Bizottság a panasz tárgyát képező, Bolzano tartományban hatályos, következő törvényeket hagyta jóvá:

(12)

Ezzel szemben a tartományi tanács végrehajtó bizottságának 2001.12.17-i 4607. számú határozatával, előzetes bizottsági bejelentési eljárás nélkül, új kritériumokat fogadtak el a 4/97. sz. törvényben meghatározott állami támogatás biztosításával kapcsolatosan a kézművesipari, a kereskedelmi, a turisztikai és a szolgáltatási ágazatokban. A határozatot nem nyújtották be előzetes jóváhagyásra a Bizottságnak.

(13)

A beruházási támogatásokat illetően az említett határozat által a kisvállalkozásoknak és a középvállalkozásoknak a kézművesipari, a turisztikai és a kereskedelmi (kis- és nagykereskedelem egyaránt) ágazatokban biztosított 13 %-os és 6 %-os felső határt emelésekkel rendszeresen túllépték.

(14)

A végrehajtott emelések:

Az olasz hatóságok szerint az eredeti támogatásintenzitáshoz képest végrehajtott emelések „de minimis” jogcímen kerültek elfogadásra.

(15)

A kézművesipari mikrovállalkozások a vállalkozás méretétől és tevékenységi körétől függetlenül 40 %-os támogatásintenzitásban részesülhetnek. Azok a maximum két fő személyi állománnyal rendelkező mikrovállalkozások, amelyeknek fennmaradása bizonytalan, és amelyek tevékenységi köre említésre került a nevezett határozatban, a mikrovállalkozások számára előírt feltételek hiányában is részesülhetnek a támogatásban.

(16)

Az említett határozat értelmében a turizmus ágazatban működő nagyvállalatok is igénybe vehetik a 6 %-os mértékű beruházási támogatást, látszólag bármiféle előzetes egyéni bejelentési kötelezettség nélkül.

A nagyvállalatok számára a „de minimis” szabály alapján 22,5 %-os támogatásintenzitás folyósítható. A beruházási összeg felső határa 3 millió euro, 3 évre elosztva.

(17)

A nevezett határozat a környezetvédelemre irányulóan is nyújt állami támogatást. Ezt három alintézkedésben szabályozza.

Először is, valamennyi ágazatban működő kkv számára, valamint a turizmusban működő nagyvállalatok számára 25 % mértékű állami támogatás folyósítását engedélyezi az új jogszabályoknak való megfelelőség biztosításának céljából.

Továbbá a támogatásintenzitás felső határát 40 %-ban határozták meg a hatályos jogszabályokhoz való megfelelőség biztosítása céljából.

Szintén 40 %-ban határozták meg a támogatásintenzitás felső határát a környezetvédelmi ellenőrzési projektekre vonatkozóan.

A „de minimis” szabály alapján az intézkedés ezen három alintézkedésére a támogatásintenzitás felső határának 30, 40 e 75 %-os növelését engedélyezték. Az elszámolható beruházási költségek legnagyobb összege, különös tekintettel az új közösségi szabályozás betartására adott támogatásokat, a gazdasági társaság méretétől függően 1 és 4 millió euro között van.

(18)

A 4607/2001 határozat alapján a foglalkoztatás keretében állami támogatást lehet kapni a jogi és adóügyi tanácsadással, a gazdasági társaságok létrehozásával vagy a már működő társaságok áthelyezésével, valamint az újonnan létrehozott társaságok védelmével kapcsolatos költségekre, a megalapítástól számított első két év folyamán.

Elfogadhatóak továbbá a védjegy- és szabadalom felkutatásának, valamint a védjegyoltalom költségei. A támogatás mértéke 50 % lehet. E támogatást elvben a turizmusban működő nagyvállalatok is igénybe vehetik.

(19)

A gazdasági társaságok külföldi piacon való versenyképességének javítása érdekében állami támogatás folyósítható a KKV-k vásárokon és kiállításokon való részvételéhez (az Eu-n belül maximum 25 %-os mértékben, azon kívül 40 %-os mértékben); tanulmányok készítéséhez, kutatási tevékenységhez, tanácsadáshoz (maximum 50 %-os támogatásintenzitás), valamint egyéb kezdeményezéshez az Eu-n belül és kívül (a társaságok internetes honlapján keresztül megvalósuló reklámozáshoz), maximum 50 %-os mértékben.

Szintén elfogadhatóak a kkv-k esetén az exporthitel biztosítási költségei, valamint az árfolyamkockázati biztosítás költségei maximum 50 %-ban. A nagyvállalatok számára az EU-n kívüli országokba irányuló exporthitelre a „de minimis” szabály alapján folyósítható támogatásintenzitás felső határa 50 %.

(20)

Az elszámolható beruházási költségek 50 %-ának mértékében állami támogatás nyújtható képzésekre és tanácsadási szolgáltatásokra. A kereskedelmi kamarák vagy a „Business Innovation Centers” (BIC) által közvetített vagy végzett tanácsadási tevékenység első négy napjára a „de minimis” szabály alapján 30 %-os emelés irányzottak elő. A turizmusban működő nagyvállalatok is érdekeltek; a vizsgált esetben internetes honlap létrehozására ezek maximum 35 %-os támogatásban részesülhetnek. Szükség esetén a „de minimis” szabályra hivatkozva kizárólag a 35 %-ot meghaladó képzési támogatás és az 50 %-ot meghaladó tanácsadási támogatás folyósíthatóak.

(21)

A közösségi programok, közöttük a LEADER és az INTERREG keretében a közösségi projektek végrehajtására maximum 80 %-os támogatás biztosítható (az egyes gazdasági társaságoknak nyújtott egyedi hozzájárulások kivételével).

(22)

A Bizottság jóváhagyta az N192/97 és az NN65/95 sz. állami támogatási rendszert, amelyek jogi alapját megegyező sorrendben a 4/97 és a 9/91 számú olasz tartományi törvények képezik (lásd a 11. pont a) és b) pontjait).

(23)

A 4607/2001 sz. határozat vizsgálatából nyilvánvaló, hogy a határozat által a kézművesipari, a kereskedelmi, a turisztikai és a szolgáltatási ágazat számára a 4/97. számú törvény által előirányozott állami támogatások nem voltak összeegyeztethetőek (a 9/91 törvény által előirányzott kedvezményes kölcsön formájában sem) a Bizottság jóváhagyásával, és úgy tűnt, az új rendeleteknek és a tárgyban érvényes új szabályoknak sem felelnek meg az alább következő okokból.

(24)

A jelen eljárás kezdeti időszakában A/32982 számú levelükben az olasz hatóságok arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy a 4607/2001 számú határozat alapján a kereskedelmi és a turisztikai ágazatban működő középvállalkozások és nagyvállalatok 1-től 3 millió euróig terjedő mértékben, kedvezményes kamatozású kölcsön formájában beruházási támogatásban részesülhettek.

(25)

A 4607/2001 számú határozat táblázataiból látható, hogy a turizmus ágazatban működő nagyvállatoknak 6 %-os intenzitású támogatás nyújtható, amely szükség esetén 22,5 %-ig növelhető (a megállapodás szerint a támogatásnövelés „de minimis” jogcímen történik), a kereskedelmi ágazatban működő nagyvállalatoknak pedig 6 % és 20 % közötti intenzitású támogatás folyósítható.

A fent nevezett határozatban kizárólag a kereskedelmi ágazat esetén kerül pontosításra, hogy „a Bizottság előzetes értesítésének esetét kivéve »a jóváhagyott esetekben« a nagyvállalatoknak csak a »de minimis« szabály alkalmazásával adható a kedvezmény”. Nyilvánvaló azonban, hogy a turizmusban semmiféle korlátozás nem vonatkozik a nagyvállalatokra.

(26)

A Szerződés 87. cikk (3) bekezdésének a) és c) pontjai értelmében a különösen kiemelt területek kivételével a nagyvállalatoknak nem lenne szabad beruházási támogatásban részesülniük. Bolzano tartomány az N192/97 és az NN69/95 szabályok jóváhagyásakor nem volt jogosult regionális támogatásra, és jelenleg sem jogosult rá.

Ezzel kapcsolatban ki kell emelni, hogy az N192/97 ügyre vonatkozó európai uniós bizottsági döntés a „de minimis” jogcím kivételével hangsúlyozottan kizárta a nagyvállalatokat a támogatásból.

(27)

Ami a 9/91 törvény alapján kedvezményes kamatozású kölcsön formájában nyújtott támogatásokat illeti, ezek az NN69/95 számú, a támogatás formájával kapcsolatos szabályozás hatálya alá is tartoznak. A Bizottság ez utóbbi szabályozást azzal a feltétellel hagyta jóvá, hogy a kedvezményezettek csak kkv-k lehetnek; és hogy az olasz hatóságok kötelezettséget vállalnak arra, hogy a kkv-kre vonatkozó akkoriban hatályos szabályok valamennyi rendelkezését betartják, valamint, hogy ezen rendelkezéseket a megfelelő alkalmazás biztosítása érdekében körlevélben megküldik a tartományi közigazgatás részlegeihez.

(28)

Fentiekkel ellentétben az N192/97 támogatási rendszer (és az NN69/95 támogatási rendszer, amennyiben a támogatást kedvezményes kamatozású kölcsön formájában nyújtják a 9/91 törvény alapján) alkalmazási kritériumait megállapító 4607/2001 határozat a beruházási támogatást nagyvállalatok számára is biztosítja.

(29)

Ennek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 4607/2001 sz. határozat a 659/99/EK tanácsi rendelet (5) 16. cikke értelmében az N192/97 és NN69/95 sz. állami támogatások jogosulatlan felhasználását jelenti, és kétségbe vonta, hogy a nevezett határozat alapján nyújtott és a „de minimis” esetekre nem korlátozott esetekben a nagyvállalatoknak folyósított támogatások a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdésében meghatározott tilalom alóli kivételek hatálya alá esnének.

(30)

Az olasz hatóságok kötelezettséget vállaltak arra, különösképpen az NN65/95 ügyirat Bizottság általi értékelésekor, hogy a kkv számra nyújtott állami támogatások kérdésében hatályos közösségi jogszabályokat betartják. Az N192/97 támogatás bejelentésekor arra is ígéretet tettek, hogy semmilyen működési támogatást nem engedélyeznek a kkv-k számára.

(31)

Nyomatékosan ki kell jelenteni azonban, hogy a 4607/2001 határozat által említett, támogatható beruházások köre nem áll összhangban a 70/2001/EK (6) rendeletben meghatározott ún. kezdeti beruházás meghatározásával, mivel a pusztán helyettesítés jellegű beruházások látszólag nem lettek kizárva.

(32)

Az a tény továbbá, hogy a támogatás kedvezményezettjei kizárólag a Bolzano tartomány területén székhellyel rendelkező kkv-k, a gazdasági társaságok Európai Unión belüli szabad letelepedési jogát sérti.

(33)

Végül pedig a támogatás szükségességének alapelvét is megsértették, mivel a jogszabály értelmében a támogatási kérelmet a munkálatok elkezdésétől vagy az első számla dátumától számított hat hónapon belül kell benyújtani.

(34)

A Bizottság tehát kételkedett a nevezett állami támogatás összeegyeztethető voltában.

(35)

Az olasz hatóságok azt állították, hogy a 40 %-os támogatásintenzitást csak olyan, maximum két főt foglalkoztató kézművesipari és kereskedelmi mikrovállalkozásoknak nyújtottak, amelyek fennmaradása bizonytalan volt, és a 2002.9.18-i A/36773 levélben közölt, pontosan meghatározott tevékenységi körrel (7) rendelkeztek.

(36)

A 4607/2001 határozat vizsgálatából az derült ki, hogy a fenti kézművesipari mikrovállalkozások az említett támogatásintenzitásban egyes, az egyéb mikrovállalkozásokra vonatkozóan egyéb esetekben megállapított feltételek hiányában is részesülhetnek, valamint, hogy a támogatásintenzitást a kézművesipari mikrovállalkozások teljes körére kiterjesztették méretüktől és gazdasági helyzetüktől függetlenül. Mivel a támogatható beruházási összeg felső határa 2 millió euro 3 évre elosztva (1 millió euro a csak két főt foglalkoztató mikrovállalkozások esetében), úgy tűnt, hogy a támogatási szint elérheti akár a 800 000 eurót (400 000 eurót a két főt foglalkoztató mikrovállalkozások esetén).

(37)

Ezen túlmenően a mikrovállalkozásoknak azon, a 4607/2001 (8) határozatban szereplő meghatározása, mely szerint feltételezhető, hogy ezek nem befolyásolják a tagállamok közötti kereskedelmet, ezért részesülhetnek a 40 %-os támogatásban, úgy tűnik, helytelenül arra a tényre alapul, hogy a támogatás egyéni kedvezményezettjei tevékenységük során nem tudnak kialakítani gazdasági kapcsolatokat más tagállamok vállalkozásaival, és nem arra, hogy az érdekelt vállalkozások tevékenységi területén a tagállamok között nem folyik kereskedelem.

(38)

Az elmondottak fényében és annak figyelembe vételével, hogy a mikrovállalkozások körét, amennyiben azok a 96/280/CE (9) <1 ajánlás értelmében KKV-nek számít, nem lehet típusára való hivatkozással kivonni a Szerződés 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alól, a Bizottság kifejezte abbéli kétségeit, hogy a nevezett intézkedés értelmében a mikrovállalkozásoknak nyújtott támogatások összességét ki lehetne vonni az állami támogatás meghatározása alól.

(39)

A Bizottság a 4/97. számú tartományi törvény által előirányzott környezetvédelmi állami támogatásokat a környezet megóvására (10) biztosított állami támogatásokról szóló előző szabály alapján hagyta jóvá, amely helyébe a 2001. február 3-án kihirdetett (EU Hivatalos Lapja C37. szám 3. oldal) új szabályozás lépett.

Amikor az új szabályozás hatályossá vált, a tagállamoknak javasolták a megfelelő intézkedések életbe léptetését. Mivel Olaszország nem emelt kifogást, köteles volt a szabályozást saját jogrendszerébe átültetni. Ezért a Bizottság a nevezett olasz intézkedés vizsgálatakor a környezet megóvására vonatkozó hatályos állami támogatás új szabályozását vette figyelembe.

(40)

A környezetvédelemre vonatkozó állami támogatások közösségi szabályozásának 28. pontja (11) (a továbbiakban: „a szabályozás”), a KKV-k számára az új közösségi szabványok bevezetésére nyújtott átmeneti beruházási támogatások biztosítását az elszámolható költségek bruttó 15 %-a mértékéig engedélyezte a kötelező érvényű új közösségi normák átvételétől számított három éven keresztül.

(41)

Ebből következően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a KKV-k számára a 4/97. számú törvény által előirányzott és a 4607/2001 sz. határozattal elfogadott, az új közösségi szabványokra történő átálláshoz nyújtott 25 %-os támogatásintenzitás nem felel meg a közösségi szabályozásnak és hogy a kötelező, új környezetvédelmi normák betartásához a nagyvállalatoknak szánt támogatások alóli kivételek nem elfogadhatóak.

(42)

Továbbá, a szabályozás 29. pontja alapján, 30 %-os támogatásintenzitás ítélhető meg a közösségi normák alkalmazásához, valamint a kötelező közösségi normák hiányában megvalósított beruházástámogatáshoz.

(43)

Ez okból a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a közösségi normák betartását megvalósító beruházások 40 % mértékű, főképpen a turizmus ágazat nagyvállalatainak szánt odaítélések nem felelnek meg a szabályzat 29. pontjának.

(44)

Végül pedig a szabályozás 41. pontja értelmében a környezetvédelmi ágazat kis- és középvállalkozásai a segítségnyújtás-tanácsadás címén nyújtott támogatás kedvezményezettjei lehetnek a 70/2001/EK (12) rendelet előírásainak megfelelően.

(45)

A nevezett határozat által előirányzott környezetvédelmi audit projektekre, a 70/2001/EK rendelet előírásainak értelmében akkor nyújtható támogatás, ha abban kizárólag a kis- és középvállalkozások részesülnek, és teljesülnek a rendelet 5. cikke a) pontjának feltételei.

(46)

Továbbá a Bizottság kételkedett abban, hogy – a szabályzat lehetséges beruházásokra vonatkozó 36. számú, valamint a környezetvédelmi beruházások elszámolható költségeinek kalkulációs technikájára vonatkozó 37. számú pontjaival kapcsolatban -, betartják-e a jelen indoklás 41. és 43. pontjaiban megjelölt környezetvédelmi célú intézkedés első két elemét.

(47)

A Bizottság az N192/97. számú támogatás keretében a kis- és középvállalkozások számára a munkabérhez kapcsolódó járulékok maximum 25 %-os intenzitású támogatását hagyta jóvá.

(48)

Figyelembe véve azt a tényt, hogy a 4607 sz. határozat által nevezett jogcímen előirányzott támogatás sem munkahelyteremtéshez, sem munkahelyek fenntartásához nem kapcsolódott, a Bizottság megjegyezte, hogy ez a támogatás nem sorolható a foglalkoztatási támogatások közé; ezen megállapítás alól néhány tevékenység (tanácsadási támogatások) kivételt képezhetnek, mivel esetükben teljesülnek a 70/2001/EK rendelet 5. cikkében meghatározott feltételek, és a kedvezményezettek kizárólag kis- és középvállalkozások.

(49)

A Bizottság kijelentette továbbá, hogy a létező védjegyek és szabadalmak kutatására, valamint védjegyek és termékek szabadalmaztatására odaítélt – a foglalkoztatási támogatásra vonatkozó specifikus intézkedés keretében előirányzott – támogatásokban a nagyvállalatok nem részesülhetnek, amennyiben vonatkozó kérelmük semmiféle kutatási és fejlesztési tevékenységhez nem kapcsolható.

(50)

Az eljárás megindításakor emlékeztettek arra, hogy a vásárokon vagy kiállításokon való részvételhez nyújtott támogatások a 2001/70. sz. rendelet 5. cikkének b) pontja értelmében csak abban az esetben elfogadhatóak, amennyiben a maximum 50 %-os intenzitású támogatást a stand elhelyezésének, berendezésének és működtetésének költségeire fordítják. A támogatás kizárólag a gazdasági vállalkozás vásáron vagy kiállításon való első részvételéhez nyújtható.

A külső konzulens által nyújtott tanácsadás nem lehet állandó vagy ismétlődő jellegű, és nem lehet a társaság olyan szokásos működési költségeivel sem kapcsolatos, mint például a reklámköltség.

Végül pedig, az exporttevékenységekre (13) nyújtott támogatások nem tartoznak sem a 70/2001 számú rendelet, sem a 69/2001 (14) számú rendelet, sem az 1996. évi „de minimis” támogatásokra vonatkozó bizottsági közlemény (15) hatálya alá.

(51)

Ebből következően a Bizottság állásfoglalása szerint a 4607/2001. határozat által szabályozott, a gazdasági társaságok külföldi piacon való versenyképességének növelését elősegítő támogatások akkor sem tekinthetőek elfogadhatónak, ha kedvezményezettjei kizárólag kis- és középvállalkozások, kivéve, ha vásárokon vagy kiállításokon való részvételhez kapcsolódnak, feltéve, hogy nem szegik meg a 70/2001. számú rendelet 5. cikkének feltételeit.

(52)

A Bizottság kimondja továbbá, hogy az exporthitelre, és különösképpen a 4/97. sz. törvény nyilvánosságra hozatala alkalmával kifejezetten megtiltott nagyvállalati exporthitelre vonatkozóan semmiféle kivétel sem fogadható el, még a 69/2001. sz. rendelet értelmében sem.

(53)

Az N192/97. sz. szabályozás által elő nem irányzott összegek a 4607 sz. határozat értelmében nem tekinthetők állami támogatásnak.

(54)

Ugyanakkor a Bizottság kétségeit fejezte ki abban a tekintetben, hogy vajon a gazdasági társaságok számára nem származik-e versenyelőny a Leader és Interreg közösségi programok keretében megvalósuló közösségi projektekben való részvételből, amelyekre 80 %-os támogatásintenzitást irányoztak elő.

(55)

Szükséges lehet a tanácsadás fogalmának meghatározása. A jelenleg elfogadott értelmezés alapján ugyanis a Bizottság úgy véli, hogy a nagyvállalatokra semmiféle olyan felmentés sem alkalmazható, ami lehetővé tenné, hogy tanácsadási tevékenység címén támogatásban részesüljenek, kivéve azon eseteket, amikor a Bizottság 2001. január 12-i a képzési támogatásokra vonatkozó 68/2001. számú rendelet 4. cikke (7) bekezdésének e) pontja szerint a tanácsadás a képzési projekt támogatható költsége lehet.

(56)

Az olasz hatóságok szerint a a kis- és középvállalkozások számára előirányzott 13 és 6 %-os beruházási támogatás intenzitásának bármilyen szintű növelése „de minimis” jogcímen történt.

(57)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy sem a 4/1997. sz. törvény, sem a 2001. december 17-én, tehát a 69/2001 rendelet hatályba lépését követően életbe léptetett 4607 számú határozat szövege nem tartalmaz bármiféle utalást a „de minimis” (16) rendeletben, vagy az ebben a tárgykörben (17) elfogadott 1996. évi régi közleményben meghatározott küszöbérték, illetve egyéb feltételek ellenőrzési lehetőségeiről.

(58)

Az elfogadható beruházások összegének (3,5 és 4 millió euro három évre elosztva a kis- és középvállalkozások számára) és a 4607 sz. határozat által előirányzott maximális intenzitás (25 % és 22,5 %, amelyből 12 és 16,5 % „de minimis” jogcímen jár a kis- és középvállalkozások számára) figyelembe vételével a Bizottság kétségeinek adott hangot a „de minimis” rendelet által 100 000 euróban megállapított, három évre elosztott küszöbérték tényleges betartásával kapcsolatban.

(59)

Nagyobb általánosságban a Bizottság kétségeit fejezte ki a „de minimis” szabálynak a 4607/2001. sz. határozat által előirányozott, rendkívül széles körű alkalmazásával kapcsolatban, melynek keretében a kis- és középvállalkozásokat célzó támogatásintenzitások felső értékét rendszeres túllépik, valamint azzal kapcsolatban, hogy olyan nagyvállalatok részére is engedélyezett a maximum 22,5 % mértékű támogatás, amelyek nem különösen kiemelt területen találhatóak, különésképpen ha figyelembe vesszük a támogatható beruházások magas értékét.

(60)

A panaszost a 2003.3.24-i D/51908 sz. levélben értesítették az eljárás megindításáról, és azon lehetőségről, hogy az eredeti panaszához további észrevételeket fűzzön. Sem harmadik érdekelt féltől, sem a panaszos részéről semmilyen észrevétel nem érkezett.

(61)

Bolzano tartomány képviselői és az Európai Unió Versenypolitikai Főihgazgatóságának szolgálatai közötti találkozót követően Olaszország saját észrevételeit a 2004.6.25-i levélben nyújtotta be.

Az olasz hatóságok levelükben a következőkről tájékoztatnak:

(62)

Tárgyi tévedés miatt a 4607/2001. számú határozat nem írta le egyértelműen az idegenforgalomban működő nagyvállalatok beruházási támogatásból történő kizárását, megtette azonban a kereskedelmi nagyvállalatok esetében.

(63)

Ennek ellenére egyetlen idegenforgalmi nagyvállalat sem részesült támogatásban sem az N192/1997 számú (4/97.sz. tartományi törvény), sem az NN 69/1995 számú szabályozás (9/91. sz. tartományi törvény) értelmében. A kereskedelmi ágazat tekintetében a nagyvállalatokat eleve kizárták a támogatásból, kivéve a 4607/01 határozat értelmében „de minimis” jogcímen folyósított támogatásokat.

(64)

Az NN69/95. számú szabályozás alapján kedvezményes kamatozású kölcsönök formájában nyújtott támogatásokat illetően az olasz hatóságok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a kedvezményezettek köréből kifejezetten kizárják a nagyvállalatokat, bár eddig is csak „de minimis” jogcímen folyósítottak számukra támogatást.

(65)

A Bizottság adott témára irányuló pontos kérdését követően a 2005.6.2-án kelt levélben utólagosan tisztázták, hogy egyetlen ágazathoz tartozó egyetlen nagyvállalat sem részesült támogatásban, és azok a társaságok, amelyek fő tevékenységi köre a szállítás, ki lettek zárva a lehetséges kedvezményezettek köréből.

(66)

Ezenkívül a 69/2001sz. rendelet feltételeinek betartásával az alkalmazási kritériumok új megfogalmazása leszögezi a nagyvállalatok kizárását, a „de minimis” jogcímen nyújtott támogatások kivételével.

(67)

Noha az alkalmazási kritériumok nem zárták ki kifejezetten a felújítási beruházások támogatásának lehetőségét, az olasz hatóságok szerint ilyen címen nem folyósítottak támogatást.

(68)

A 70/2001. rendelet 2 cikkének c) pontja értelmében támogathatónak ítélték meg a tárgyi eszköz célú beruházásokat, különös tekintettel új üzemhelyek létesítésére, valamint az olyan modernizációs és diverzifikációs beruházásokra, amelyek egy üzem termékeinek vagy termelési folyamatainak alapvető módosítását eredményezik. Erre a célra az érdekelt gazdasági társaságok átlagos méretéhez képest viszonylag magas értékű minimum beruházási küszöböket határoztak meg.

(69)

Az új kritériumokról benyújtott leírásban egyértelműen kizárták mind a felújítási beruházásokat, mind a fenntartási költségeket, és a támogatható beruházások leírása teljességgel megfelel a 70/2001. sz. rendeletben foglaltaknak.

(70)

Azt a feltételt, miszerint a támogatható társaságnak székhellyel kell rendelkeznie Bolzano tartomány területén, a korábbi kritériumrendszer írta elő, amit akkor sem alkalmaztak szigorúan. Igazuk alátámasztására az olasz hatóságok egy 16 kedvezményezettet tartalmazó listát küldtek azokról, akik a nevezett szabályozás értelmében támogatásban részesültek, noha székhelyük nem Bolzano tartományban volt (egy közülük még csak nem is Olaszország területén). A támogatások közül több (16-ból 6) még 1998-ban, tehát jóval a bizottsági vizsgálat előtt lett megitélve. Ezenkívül jelenleg már azok a társaságok is részesülhetnek a nevezett támogatásban, amelyek Bolzano tartományban csak operatív egységgel rendelkeznek.

(71)

Ezt az alapelvet a 70/2001/EK rendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően betartották, mivel a támogatás odaítéléséhez előírt feltételek annyira tárgyilagosak voltak, hogy teljességgel kizárták annak lehetőségét, hogy a tartomány tetszése szerinti intézkedéseket hozzon.

(72)

Ugyanakkor az olasz hatóságok kötelezettséget vállaltak azon feltétel kikötésére, hogy a támogatási kérelmet a projekt kezdete előtt kötelezően be kell nyújtani.

(73)

A mikrovállalkozásoknak általánosságban nyújtott beruházási támogatás intenzitásának a 15 %-os mértéken felüli bármekkora növelése mostantól kizárólag „de minimis” jogcímen lehetséges.

(74)

A Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése alkalmazási körébe nem tartozó 40 % intenzitású támogatások, amelyek „de minimis” támogatásnak sem tekinthetőek, mostantól kizárólag az új kritériumokban kimerítően részletezett, a lakosságot kiszolgáló kisebb vállalkozásoknak ítélhetőek oda, főképpen a kézműves ágazat kihalással veszélyeztetett hagyományos mesterségeinek, valamint a lakosságnak közvetlen, személyes szolgáltatásokat nyújtó kisebb vállalkozásoknak és kiskereskedőknek.

(75)

Az olasz hatóságok által végrehajtott vizsgálat ugyanakkor kiderítette, hogy eddig az időpontig egyetlen olyan támogatást sem nyújtottak, amely egyszerre meghaladná a 15 %-os támogatásintenzitást és a „de minimis” küszöböt.

(76)

Környezetvédelmi támogatás jogcímén immár csak 15 % és 30 % intenzitású támogatás ítélhető meg; az első a kis- és középvállalkozások számára új közösségi szabványok bevezetésére nyújtott átmeneti beruházási támogatás, míg a második a közösségi normák alkalmazására irányuló, vagy kötelező közösségi jogszabályok hiányában megvalósuló beruházástámogatás.

(77)

A környezetvédelmi auditra megítélhető támogatást a 70/2001 rendelet 5. cikkének a) pontja értelmében jelenleg a kis- és középvállalkozásokra korlátozzák, a nagyvállalatok csak „de minimis” jogcímen részesülhetnek belőle. A 4/97 sz. törvény 12. cikkének (4) albekezdésére alapuló jogszabályt, amelynek értelmében korábban a nagyvállalatok is az intézkedés hatálya alá estek, lehetőség szerint minél hamarabb érvényen kívül helyezik; ugyanakkor az olasz hatóságok kötelezettséget vállaltak arra, hogy időközben már nem alkalmazzák.

(78)

Az olasz hatóságok végül kötelezettséget vállaltak arra, hogy betartják a beruházásokról szóló szabály 36. és 37. pontjaiban meghatározott feltételeket, valamint a támogatható költségek kiszámítási módszerét.

(79)

A szóban forgó intézkedés alapján a korábban hatályos kritériumok értelmében mindössze egyetlen támogatási kérelmet fogadtak el a kézművesipari ágazatban, amelynek értéke az elfogadható 7 359,51 euro értékű támogatás helyett 14 719,02 euro volt. Ezért ez a támogatás „de minimis” jogcímen került elszámolásra.

(80)

Mivel ezen támogatások az új gazdasági társaságok tevékenységének beindításához kapcsolódnak (az alapítástól számított első 24 hónapban ítélhetők meg), noha tanácsadáshoz, kutatáshoz és/vagy védjegyek és termékek szabadalmaztatására szolgálnak, az olasz hatóságok véleménye szerint végeredményben a munkahelyteremtést szolgálják, tehát összeegyeztethetőek a közös piaccal. A támogatásban egyébiránt egyetlen nagyvállalat sem részesült.

(81)

Jelenleg a hozzájárulások a 4/97. számú törvény V. fejezétenek megfelelően kizárólag kedvezményes kamatozású kölcsön formájában ítélhetőek meg, a nevezett törvény VI. fejezete értelmében a készpénztartalékok növelése céljából, a „de minimis” kritériumok alapján és azok keretein belül.

(82)

Ezen a jogcímen idáig csak néhány, elhanyagolható összegű támogatást ítéltek meg. A vásárokon és kiállításokon való részvételre néhány kis- és középvállalkozásnak 25 %-os intenzitású támogatást ítéltek meg a maximálisan elfogadható 50 % helyett, viszont nem bizonyosodtak meg arról, hogy egy adott eseményen való első részvételről van-e szó. Két esetben ítéltek meg 50 %-os intenzitású támogatást exporthitel-biztosításhoz való hozzájárulásként unión kívüli országokat érintő relációban, 3 500 euro és 7 000 000 olasz líra értékben.

(83)

Az új alkalmazási kritériumok 50 % intenzitású támogatást irányoznak elő külső tanácsadó által nyújtott tanácsadásra, valamint kizárólag a kis- és középvállalkozásokra vonatkozóan vásáron vagy kiállításon való első részvételhez, akár az unión belül, akár azon kívül szervezik

(84)

Az exporthitel-biztosítás formájában nyújtott támogatást ezután már csak a piacon nem biztosítható kockázatokra vonatkozó biztosítási díj tekintetében lehet igényelni harmadik országgal kapcsolatban, azon Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez tartozó országok kivételével, amelyek kockázatai a piacon biztosíthatóak (ezek az ún. „marketable countries”, jelenleg Ausztrália, Kanada, Izland, Japán, Új-Zéland, Norvégia, Svájc és az Amerikai Egyesült Államok).

(85)

A továbbiakban nem ítélhető oda a Leader és Interreg közösségi programok keretében megvalósuló közösségi projektekkel kapcsolatos korábbi 80 %-os intenzitású támogatás, amelyben a gazdasági vállalkozások is részesültek.

(86)

Az olasz hatóságok véleménye szerint a „de minimis” előírásról rendelkező szabályok betartása biztosított. Ennek érdekében először is Bolzano tartomány illetékes osztályait Intranet rendszer segítségével összekapcsolták. A továbbiakban, mielőtt a kérelmező támogatáshoz juthatna, a fenti előírás alapján nyilatkozatot kell benyújtania az előző három év folyamán kapcsolódó jogcímen számára megítélt támogatásokról.

(87)

Végül pedig, a támogatások ellenőrzése érdekében egy másik automatikus adatkezelési rendszer létesítése is folyamatban van, amely a szintén megvalósítási fázisban lévő nemzeti adatkezelő hálózathoz lesz csatlakoztatva.

(88)

A Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében valamely intézkedés akkor számít állami támogatásnak, ha egyszerre kielégíti a következő négy feltételt: állami forrásból folyósított, szelektív, fennáll a piaci verseny torzításának kockázata, és befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet.

(89)

A vizsgált ügyben az első feltétel teljesül, mivel az intézkedést Bolzano autonóm tartomány költségvetéséből – tehát állami forrásból – finanszírozták. A második is teljesül, mivel az intézkedés csak a Bolzano tartomány területén aktívan működő gazdasági társaságokat érinti; a harmadik azért, mert általa a kedvezményezettek pénzügyi helyzete megerősödött; a negyedik pedig azért, mert valóban fennáll a lehetősége, hogy az érdekelt gazdasági társaságok nemzetközi kereskedelmi tevékenységet folytathassanak, hiszen egy olyan határmenti régióban találhatóak, amely ráadásul fejlett idegenforgalmi ágazattal rendelkezik. Így a nevezett intézkedésekről feltételezhető, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolják, anélkül, hogy mindez az e határozat (116) pontjában meghatározott bizonyos mikrovállalkozások érdekében hozott, az új kritériumok alkalmazásából adódó intézkedés értékelésén rontana.

(90)

Továbbá, a jelen eljárás nevezett intézkedéseit a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében már állami támogatásként vették figyelembe a Bizottság által az N192/97. és az NN69/95. számú állami támogatásokra vonatkozó ügyirat keretében lefolytatott vizsgálat során.

(91)

Mivel a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének előírásai ellenére az intézkedéseket nem jelentették be előzetesen a Bizottságnak, azok a bejelentés hiánya miatt jogtalan intézkedéseknek tekintendők. Mivel a nevezett tárgyban az intézkedések megfelelnek az N192/97 (és közvetetten az NN69/95) szabályzat alkalmazási kritériumainak, az intézkedések ezen szabályzatok jogosulatlan alkalmazását tették lehetővé.

(92)

Mivel Bolzano tartomány nem részesülhetett regionális támogatásban azon időszak alatt, amíg a nevezett intézkedések érvényben voltak, nincs olyan kivétel, amelyre hivatkozással a területén működő nagyvállalatoknak beruházási támogatást lehetne nyújtani.

(93)

Másrészről, a Bizottság N192/97. ügyben hozott határozata már kifejezetten kizárta a nagyvállalatokat a lehetséges kedvezményezettek köréből a „de minimis” jogcím kivételével.

(94)

Továbbá, ami a 9/91 számú törvény alapján kedvezményes kamatozású kölcsön formájában nyújtott támogatásokat illeti, ezek az NN69/95. szabályzat hatálya alá is tartoznak. A Bizottság ezen utóbbi szabályzatot azzal a megkötéssel hagyta jóvá, hogy kizárólag a kis- és középvállalkozások részesülhetnek belőle, másrészt az olasz hatóságoknak kötelezettséget kellett vállalniuk a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó valamennyi rendelkezés betartására, valamint azoknak a tartományi közigazgatási szervezetek felé történő továbbítására, a szabályzat helyes alkalmazása érdekében.

(95)

Az 4607/2001. számú határozat az N192/97. és az NN69/95. szabályzatok alkalmazási kritériumait tartalmazza (az NN69/95. szabályzat alkalmazási kritériumait csak az esetben, ha a 9/91. számú törvény értelmében a támogatást kedvezményes kamatozású kölcsön formájában nyújtják). A 4607/2001. számú határozat rendelkezései a közös piaccal összeegyeztethetetlenek, mivel nagyvállalatok számára is engedélyezik a beruházási támogatás odaítélését.

(96)

Végül a Bizottság megjegyzi, hogy az olasz hatóságok által közölt adatok alapján ténylegesen egyetlen nagyvállalat sem részesült támogatásban ezen intézkedés alapján.

(97)

Mindenekelőtt a Bizottság megerősíti, hogy bármiféle, felújítási beruházással összefüggésben nyújtott támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal. Ugyanakkor tekintetbe veszi, hogy az olasz hatóságok közlése szerint a vizsgált szabályozás keretében egyetlen ilyen típusú beruházási támogatást sem nyújtottak.

(98)

Összeegyeztethetetlenek továbbá a kisvállalkozások számára előirányzott 15 %-os küszöböt meghaladó, valamint a középvállalkozások számára előirányzott 7,5 %-os küszöböt meghaladó beruházási támogatások.

(99)

A bizottság megerősíti, hogy a mikrovállalkozások – mivel úgy a 96/280/CE (18) számú ajánlás, mint a 2005. január 1. óta hatályos új meghatározás (19) alapján a kis-és középvállalkozások közé sorolhatóak – nincsenek besorolásukból következően kizárva a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése alkalmazásából. Ebből következően a 15 %-os intenzitást meghaladó, és „de minimis” támogatásnak nem tekinthető mikrovállalkozásoknak nyújtott beruházási támogatások nem összeegyeztethetőek a közös piaccal.

(100)

A Bizottság figyelembe veszi az olasz hatóságok által a tárgyban nyújtott pontosítást, amely szerint egyetlen mikrovállalkozás sem kapott olyan támogatást, amely egyszerre meghaladná a 15 %-os intenzitást és a „de minimis” küszöböt.

(101)

A Bizottság úgy véli, hogy a tárgyalt intézkedés első két aspektusára (új, korlátozó szabványok bevezetésére és a közösségi normák alkalmazására) előirányzott 25 % és 40 %-os támogatási intenzitás, valamint a nagyvállalatok bevonása a környezetvédelmi audit projektekre nyújtott támogatási körbe nem összeegyeztethető a közös piaccal .

(102)

A Bizottság ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az Olaszország által adott tájékoztatás szerint mindeddig csak egyetlen olyan támogatást nyújtottak, amely meghaladta a megengedett szintet, de a „de minimis” küszöbnél ez is jóval alacsonyabb szintű volt. Megjegyzi továbbá, hogy a fent nevezett harmadik alintézkedés (környezetvédelmi audit támogatása) jogi alapját már nem alkalmazzák, és lehetőség szerint minél hamarabb hatályon kívül helyezik.

(103)

A Bizottság újra leszögezi, hogy a 4607. számú határozat által ilyen címszó alatt előirányzott támogatások semmilyen szempontból sem felelnek meg a Bizottság határozatával jóváhagyott N192/97 támogatásoknak. Továbbá nem munkahelyteremtéshez vagy munkahelyek fenntartásához, hanem tanácsadási szolgáltatásokhoz, védjegyekhez és szabadalmakhoz kapcsolódnak, ezért nem sorolhatók a foglalkoztatási támogatások közé.

(104)

Ugyanakkor – mivel úgy ítélik meg, hogy a nevezett specifikus intézkedés értelmében a támogatások nagy részét a közelmúltban létesített kis- és középvállalkozásokra, vagy védjegyek és termékek szabadalmaztatására fordították, amely tevékenységek a 70/2001. számú rendelet 5. és 5 quater cikkei értelmében engedélyezhetőek – ezek a támogatások csak abban a mértékben elfogadhatatlanok, amennyiben nem elégítik ki a 70/2001. és a 364/2004. (20) számú rendeletekben meghatározott feltételeket.

(105)

Amennyiben a kedvezményezettek nagyvállalkozások, a nevezett támogatások nem összeegyeztethetőek a közös piaccal.

(106)

A Bizottság tudomásul veszi, hogy az eljárás megindításának alapjául szolgáló alkalmazási kritériumok értelmében a tárgyban csak néhány, elhanyagolható összegű támogatást ítéltek oda. Továbbá, a vásárokon vagy kiállításokon való részvételhez nyújtott támogatás intenzitása az előirányzott 50 % helyett csak 25 %-os volt, bár nem ellenőrizték, hogy az adott rendezvényen való első részvételről volt-e szó. Összességében 5 esetben nyújtottak támogatást, 1 250 és 8 875 euro közötti összegekben. Két esetben ítéltek meg 50 %-os intenzitású exporthitel-biztosítási támogatást, kizárólag a biztositási díjat figyelembe véve, unión kívüli relációban. Összege 3 500 euro és 7 000 000 líra volt (ez utóbbi szintén 3 500 euróval egyenértékű). E két utóbbi támogatás csak azzal a kikötéssel elfogadható, hogy a rövid távú exporthitel-biztosításra (21) vonatkozó bizottsági közlemény feltételei teljesülnek.

(107)

Összeegyeztethetetlen ugyanakkor a közös piaccal a nagyvállalatoknak biztosított vagy exporttevékenységekhez kapcsolódó tanácsadás (ez utóbbi akkor is, ha kis- és középvállalkozásokról van szó). Összeegyeztethetetlen továbbá az állandó vagy ismétlődő jellegű tanácsadás (az ezt igénybevevő gazdasági társaság méretétől függetlenül), valamint az olyan, szokásos működési költségekkel kapcsolatos támogatások, mint a reklámköltség.

(108)

A Bizottság megjegyzi, hogy a 4607 sz. határozat által előirányzott 80 %-os támogatást az N192/97. számú ügyről hozott bizottsági döntés nem hagyta jóvá. Mivel az intenzitás igen magas, azon túlmenően, hogy látszólag semmiféle támogatható célt nem vettek figyelembe, ezek a támogatások összeegyeztethetetlenek a közös piaccal, amennyiben rájuk a 87. cikk (1) bekezdése alkalmazandó, különösképpen, ha a nevezett specifikus intézkedés által finanszírozott közösségi projektek keretében gazdasági tevékenységet folytató alanyok is részesülhetnek belőle.

(109)

A Bizottság ugyanakkor megjegyzi, hogy az ezen a címen figyelembe vett adott projekteknek folyósított összegek az olasz hatóságok által nyújtott tájékoztatás alapján igen korlátozottak, a „de minimis” küszöbnél jóval alacsonyabbak voltak, így a tagországok közötti kereskedelmet nem befolyásolták. A Bizottság úgy tekinti, hogy ezek az intézkedések a Szerződés 87. cikke értelmében nem tekintendők állami támogatásnak, ha az olasz hatóságok bebizonyítják a Bizottságnak a 69/2001. számú rendelet valamennyi alkalmazási kritériumának betartását. Végül pedig a Bizottság figyelembe veszi azt a körülményt, hogy a Leader és Interreg közösségi programok keretében megvalósuló közösségi projektekre nyújtott támogatást, amelynek a gazdasági társaságok is kedvezményezettjei voltak, a nevezett szabályzat alkalmazási kritériumai már nem irányozzák elő.

(110)

A Bizottság megerősíti azon véleményét, miszerint a nagyvállalatok által igénybevett tanácsadási szolgáltatásokra semmiféle támogatás sem nyújtható, a 68/2001/EK rendelet (22) 7. cikke (7) bekezdésének a) pontja értelmében a képzési támogatás kivételével. Ezen kivételtől eltekintve tehát a támogatások összeegyeztethetetlenek a közös piaccal.

(111)

A Bizottság figyelembe veszi az olasz hatóságok által a tárgyban szolgáltatott biztosítékokat, amelyek szerint a „de minimis” szabály által előirányzott valamennyi feltételt, vagyis jelenleg a 69/2001/EK (23) sz. rendelet által alkalmazottakat, szigorúan betartják, ami főképpen az „ASTAT controlling” által biztosított ellenőrző rendszernek köszönhető.

(112)

A Bizottság megjegyzi, hogy az új alkalmazási kritériumok kifejezetten kizárják a nagyvállalatokat a beruházási támogatások kedvezményezettjei közül, kivéve a „de minimis” jogcímen megítélt összeget.

(113)

A kis- és középvállalkozásoknak nyújtott támogatást illetően szükséges megemlíteni, hogy az új kritériumok által nyújtható beruházási támogatások definíciója teljesíti a 70/2001 rendeletben (24) leszögezett feltételeket, valamint azt, hogy a felújítási beruházások és a fenntartási költségek a támogatási körből kifejezetten ki vannak zárva.

(114)

A Bizottság megjegyzi, hogy míg a szabad letelepedési jog biztosítása korábban nem törvényesített, de bevett gyakorlat volt, a jogot immár formálisan is biztosítják, – ahogyan azt az eljárás folyamán átadott lista is bizonyítja (lásd a jelen határozat (70) pontját). Ahhoz, hogy valaki részesüljön a nevezett támogatásban, az is elegendő, ha egyetlen operatív egységgel rendelkezik Bolzano tartomány területén.

(115)

Az olasz hatóságok immár a támogatás szükségességének alapelvet is betartják, mivel előírták a támogatási kérelemnek a támogatandó projekt munkáinak kezdete előtti benyújtási kötelezettségét.

(116)

A mikrovállalkozásokra a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazandó, amennyiben csak a lakosságot közvetlenül kiszolgáló kisebb tevékenységet folytató vállalkozások érintettek. Ezen vállalkozások jellemzőik, méretük és elhelyezkedésük okán a tagállamok közötti cserére semmiféle befolyást sem tudnak gyakorolni, valamint a többi tagállam gazdasági vállalkozásainak sem áll érdekében, hogy piacaikra belépjenek. Jól definiálható tevékenységeket végző, maximum két főt foglalkoztató, kézművesipari (olyan, jellemzően kihalófélben lévő, tipikusan hagyományos mesterségek, mint például a köszörűs, a bognár, a kártoló és fonalkészítő, a viasz- és gyertyakészítő, a kosárfonó, a lópatkoló és így tovább) és kereskedelmi (olyan jellemzően napi cikkeket – főleg élelmiszert – árusító kisboltok, melyek nem bevásárlóközpontokban, hanem ezer főnél kevesebb lakosú, és a turizmus szempontjából kevéssé fejlett területeken találhatóak) ágazatban működő gazdasági társaságokról van szó, amelyeket a szabályok új alkalmazási kritériumai pontosan felsorolnak úgy a kézművesipar, mint a kereskedelem tekintetében.

(117)

A környezetvédelmi támogatások tekintetében a kizárólag a kis- és középvállalkozások számára az új közösségi szabványok bevezetésére nyújtott átmeneti támogatások, a bevezetéstől számított három éven belül, 15 %-os intenzitással, megfelelnek a környezetvédelmi állami támogatásokról rendelkező közösségi szabályozás (25) (továbbiakban: a „szabályozás”) 28. pontjának.

(118)

A különféle méretű gazdasági társaságokat a kötelező közösségi környezetvédelmi normák betartására ösztönző 30 %-os intenzitású támogatások, valamint a kötelező közösségi normák hiányában megvalósított ugyanilyen mértékű beruházástámogatás jelenleg megfelelnek a szabályzat 29. pontjában foglalt feltételeknek.

(119)

A kis- és középvállalkozásokra korlátozott környezetvédelmi szakmai szolgáltatásokra és tanácsadói tevékenységekre nyújtott támogatások megfelelnek a 70/2001/EK rendelet (26) 5. cikkének a) pontjában foglaltaknak, tehát a közös piaccal összeegyeztethetőek.

(120)

E határozat ugyanakkor nem vonja kétségbe annak a 2002.11.4-i 4007. számú határozatnak a megfelelőségét, amelynek segítségével Bolzano tartomány környezetvédelmi támogatásainak összességét átalakították volna a Bizottság új iránymutatásai alapján, mivel a nevezett határozat nem képezi jelen eljárás tárgyát.

(121)

A feltételezett foglalkoztatási támogatásokat illetően a Bizottság figyelembe veszi, hogy a „de minimis” támogatásokról szóló 69/2001 rendelet (27) betartásával a nevezett támogatások fizetőképesség biztosítására nyújtott kölcsönökre korlátozódtak.

(122)

A külföldi piacon való versenyképesség növelését elősegítő támogatásokkal kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy az olasz hatóságok által benyújtott új alkalmazási kritériumok szerint már csak a külső tanácsadók által végzett tanácsadás költségeire, valamint a kis- és középvállalkozások számára, meghatározott vásáron vagy kiállításon való első megjelenésre nyújtható 50 %-os intenzitású támogatás maradt. Ez megfelel a 70/2001 rendelet (28) 5. cikkében foglaltaknak.

(123)

A Bizottság megjegyzi, hogy most már csak a piacon nem biztosítható exporthitel biztosítás díja támogatható harmadik országgal fennálló viszonylatban, azon Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez tartozó országok kivételével, amelyek kockázatai a piacon biztosíthatóak (vagyis az ún. „marketable countries” jelenleg Ausztrália, Kanada, Izland, Japán, Új-Zéland, Norvégia, Svájc és az Amerikai Egyesült Államok). Ez megfelel a rövid távú exporthitel-biztosításra vonatkozó közleményben (29) foglaltaknak.

(124)

A Bizottság sajnálkozását fejezi ki, amiért a 4/97. számú tartományi törvény 2001.12.17-i 4607. számú határozattal életbe léptetett alkalmazási kritériumait nem nyújtották be előzetesen a Bizottsághoz. Olaszország Bolzano autonóm tartománya életbe léptette a kritériumokat, ezzel megsértette a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdését, ezért a fenti kritériumok törvénytelenek. Ebből következett az N192/97. számú (és közvetetten az NN69/95. számú) támogatási rendszerek jogosulatlan alkalmazása, a 659/99. sz. rendelet 16. cikke értelmében (30).

(125)

Ezért a Bizottság a nevezett állami támogatások hivatalos vizsgálatát lefolytató jelen eljárás megindításáról döntött.

(126)

Az eljárás során ugyanakkor az olasz hatóságok tisztázták, hogy az esetek nagyobb részében a 4607/2001. számú határozat rendelkezései alapján – amelyek a Bizottság által végzett vizsgálat fényében nemcsak törvénytelenek, de összeegyeztethetetlenek is – a támogatásokat vagy egyáltalán nem, vagy pedig igen kevés alkalommal folyósították, és ezek kis értékűek, a „de minimis” küszöbnél jóval alacsonyabbak voltak. Mindez igaz a kis- és középvállalkozások vonatkozásában is.

(127)

Az eljárás során az olasz hatóságok számos adatot benyújtottak a Bizottságnak, különösképpen a szabályzat különféle specifikus intézkedéseinek leginkább ellentmondó támogatások számának és folyósított összegeinek ügyében. Az adatokból kiderül, hogy egyetlen nagyvállalat sem részesült az említett beruházási támogatásban. Ezeket a kis- és középvállakozásoknak nyújtották, ahogy azt az N192/97. számú és az NN69/95. számú szabályozásokat jóváhagyó bizottsági határozat előírta.

(128)

Az olasz hatóságok ugyanakkor aktívan együttműködtek a Bizottsággal, felfüggesztették a nem megfelelő szabályok alkalmazását, ezeket lehetőség szerint minél hamarabb hatályon kívül fogják helyezni (különösképpen a nagyvállalatoknak nyújtott tanácsadási támogatások ügyében), és javaslatot tettek a jelen eljárás keretében tárgyalt támogatások alkalmazási kritériumainak módosítására.

(129)

Végül pedig a Bizottság tudomásul veszi az Olaszország által nyújtott garanciákat és biztosítékokat a „de minimis” szabály feltételeinek és küszöbértékének betartására, amelynek igen elterjedt alkalmazásával kapcsolatban az eljárás megindítása alkalmával a Bizottság kétségeit fejezte ki.

(130)

A nevezett támogatások esetében – mivel nem részesültek belőlük sem kizárt ágazatok, sem exporthoz kapcsolódó tevékenységek, és a nemzeti termékeket az importált termékekhez képest preferenciális helyzetbe hozásához kötött támogatásokat sem irányoztak elő – a 69/2001. számú rendelet értelmében alkalmazni lehet a „de minimis” szabályt, amennyiben az egyes gazdasági társaságok tekintetében a támogatás három évre elosztva nem lépi át a 100.000 eurós küszöböt. Ezért tehát ezen támogatások nem tartoznak a Szerződés 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá.

(131)

A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy valamely támogatási rendszerre vonatkozó határozat esetén fennáll annak a lehetősége, hogy az egyedi intézkedések nem tekintendők állami támogatásnak (például amennyiben az egyéni támogatás megfelel a „de minimis” szabálynak, ahogyan az előző pontban is látható volt), és teljes egészében vagy részben, saját jellemzőik alapján, a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetőek (különösképpen valamely mentességi szabály alapján).

(132)

Noha az adott esetben az előző 124-131. pontok és a VI.3. részben feltárt, a 4607/2001. sz. határozat alkalmazásából adódó intézkedések megfelelőségével kapcsolatos észrevételek fényében az is lehetséges, hogy semmilyen, vagy csak minimális mértékű visszafizetésről van szó, a Bizottság elfogadott gyakorlata az, hogy a Szerződés 88. cikke alapján a törvénytelennek és összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatások kedvezményezettjeit felszólítja a támogatás visszafizetésére. Ezt a gyakorlatot a 659/99 rendelet (31) sz. 14. cikke támasztja alá.

(133)

A Bizottság elrendeli, hogy Olaszország tegye meg valamennyi szükséges intézkedést a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatások visszafizetésére a kedvezményezettekkel szemben, azon egyedi esetek kivételével, amelyek minden szükséges feltételt kielégítenek, és így a vonatkozó szabványok alapján azokat összeegyeztethetőnek lehet nyilvánítani. Ezért a Bizottság elrendeli, hogy az olasz hatóságok a jelen határozat dátumától számított két hónapon belül szólítsák fel a támogatási rendszer kedvezményezettjeit a támogatás kamattal növelt összegének visszafizetésére.

(134)

A 659/99. sz. rendelet 14. cikkének (2) bekezdése értelmében a visszafizetendő támogatással együtt kamatot is kell fizetni, amelynek kiszámítási módját a Bizottság 794/2004/EK rendeletének (32) V. fejezete írja le. A kamatot a visszafizetés napjáig kell számítani, attól a naptól kezdve, amikor a támogatás a kedvezményezett rendelkezésére állt.

(135)

A Bizottság felszólítja Olaszországot, hogy nyújtsa be kitöltve a visszakövetelési eljárás aktuális állapotát bemutató mellékelt űrlapot, hogy készítse el a visszafizetésre kötelezett kedvezményezettek listáját, és számoljon be a támogatás azonnali és tényleges visszafizetése érdekében alkalmazott konkrét intézkedésekről. Továbbá, a határozatról szóló értesítést követő két hónapon belül nyújtson be egy olyan, e határozatban említett valamennyi támogatási intézkedést tartalmazó listát, amely minden egyes intézkedésre vonatkozóan részletezi a folyósított támogatás összegét, az említett mentességek értelmében elfogadható támogatásokat, valamint a visszafizetendő támogatások összegét.

(136)

A Bizottság felszólítja továbbá Olaszországot, hogy a jelen határozat dátumától számított két hónapon belül nyújtsa be azokat a dokumentumokat, amelyek bizonyítják, hogy a kedvezményezetteknek törvénytelen és összeegyeztethetetlen módon nyújtott támogatásokra vonatkozóan megkezdték a behajtást (például közlemények, visszafizetési felszólítások, stb).

(137)

Végül pedig a 2004.6.25-i A/34747 levélben közölt, majd a 2005.6.2-i A/34426 levélben módosított és kiegészített új alkalmazási kritériumok teljesítik a szükséges feltételeket, hogy ezeket a közös piaccal összeegyeztethetőnek lehessen tekinteni, ahogy az esetről esetre a VI.4 (112-123) pontban történt.

a)

a nagyvállalatok számára nyújtott beruházási támogatások;

b)

a kis- és középvállalkozások számára felújítási beruházásként nyújtott támogatások, valamint bármely beruházási támogatásnak a bruttó támogatásintenzitás 15 %-os küszöbét meghaladó része a kisvállalkozások esetén, és a 7,5 %-os küszöböt meghaladó rész a középvállalkozások esetén;

c)

a mikrovállalkozások számára nyújtott – a 3. cikkben elő nem irányzott – beruházási támogatásoknak a bruttó támogatás 15 %-os intenzitási küszöbét meghaladó része;

d)

a környezetvédelmi állami támogatásokatra vonatkozó új közösségi rendelkezésék (33) hatályba lépését, valamint az előzetesen jóváhagyott szabályozások átvételéhez szükséges intézkedési javaslatok adott tagállam részéről történő elfogadását követően (34), a fent nevezett rendelkezések 77. pontjának értelmében, vagyis 2002. január 1-től:

e)

a gazdasági vállalatok külföldi piacon való versenyképességének növelését elősegítő támogatások, kivéve a kis- és középvállalkozások valamely kiállításon vagy vásáron történő első részvételére folyósított, valamint a rövid távú exporthitel-biztosításra (35) vonatkozó Bizottsági Közleményben meghatározott kritériumokat teljesítő támogatások;

f)

a nagyvállalatoknak „foglalkoztatási támogatás” címén nyújtott valamennyi támogatás (amelyeket valójában szakmai szolgáltatásra és tanácsadói tevékenységre, valamint védjegyek szabadalmaztatási költségeire vettek igénybe);

g)

minden olyan tanácsadási tevékenység, amelynek kedvezményezettjei a nagyvállalatok;

h)

a közösségi programok keretében közös programokra nyújtott olyan, 80 % intenzitású támogatások, amelyeknek kedvezményezettjei között gazdasági társaságok is találhatóak.

28.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 383/16

(1)

2004. január 21-én kelt, a Bizottságnál kézhezvételkor január 29-én iktatott levelében Portugália kérelmezte a Bizottságtól az Estaleiros Navais de Viana do Castelo S.A. által épített két termékszállító/vegyianyag-szállító tartályhajó hároméves szállítási határidejének meghosszabbítását. A Bizottságnak további információt nyújtott be 2004. április 1-én kelt (kézhezvételkor április 2-án iktatott), 2004. június 11-én kelt (kézhezvételkor június 15-én iktatott) és 2004. augusztus 24-én kelt (kézhezvételkor augusztus 31-én iktatott) leveleiben.

(2)

2004. október 20-án kelt levelében a Bizottság értesítette Portugáliát, hogy a támogatás tekintetében az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindítása mellett határozott.

(3)

2004. november 23-án kelt (kézhezvételkor december 1-én iktatott) levelükben a portugál hatóságok benyújtották észrevételeiket a fent említett eljárással kapcsolatosan.

(4)

A Bizottság eljárás megindításáról szóló határozata megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket észrevételeik megküldésére.

(5)

A Bizottság megkapta az érdekelt felek észrevételeit. A Bizottság továbbította ezeket az észrevételeket Portugáliának, melynek lehetőséget biztosítottak észrevételei megtételére; az utóbbiak levél útján 2005. március 3-án érkeztek meg (kézhezvételkor március 7-én iktatott levél). 2005. április 22-én került sor a Bizottság szervezeti egységei és a portugál hatóságok közötti találkozóra. 2005. május 23-án kelt (kézhezvételkor május 27-én iktatott) levelében Portugália további észrevételeket nyújtott be.

(6)

A bejelentett intézkedés az Estaleiros Navais de Viana do Castelo S.A. javára a C 224 és C 225 elnevezésű két termékszállító/vegyianyag-szállító tartályhajó építéséhez nyújtott, szerződéssel összefüggő működési támogatásból áll. A támogatás összege hajónként 2 675 275 eurót tesz ki.

(7)

Portugália a hajógyártási rendeletnek megfelelően bejelentette a támogatást (4). A rendelet 3. cikke engedélyezi működési támogatás nyújtását a 2000. december 31-e előtt megkötött szerződések, és a szerződés aláírásától számított három éven belül szállított hajók esetében. Emiatt nem nyújtható szerződéssel összefüggő működési támogatás a három év után szállított hajókra egészen addig, amíg a Bizottság a hajógyártási rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében a határidő meghosszabbítását nem engedélyezi.

(8)

Portugália kérelmezte az Estaleiros Navais de Viana do Castelo S.A által épített két termékszállító/vegyianyag-szállító tartályhajó hároméves szállítási határidejének meghosszabbítását. Érvelése szerint a kérelmet indokolja a projekt műszaki összetettsége és a következőkben bemutatott előre nem látható események.

(9)

Portugália e tekintetben kijelentette, hogy mindkét hajó esetében a hajóépítési szerződések 2000. december 22-én kerültek megkötésre az Estaleiros Navais de Viana do Castelo S.A és az Alpha Navigation Ltd. Között (a továbbiakban: eredeti szerződések). 2001. május 14-én az Alpha Navigation vásárlói pozícióját átadta egy finnországi székhelyű vállalatnak, az ABB Credit OY-nak „átruházási megállapodások” keretében, melyet mindhárom érintett fél aláírt: az Alpha Navigation, az ABB Credit OY és az Estaleiros Navais de Viana do Castelo S.A. Az új tulajdonos új követelményeket határozott meg, nevezetesen a hajók „Class I-A Super” kategóriára, vagyis jégi navigációra való alkalmassá tételét, ennek érdekében a hajókra „módosított és újraszövegezett” szerződéseket kötött az Estaleiros Navais de Viana do Castelo S.A-val ugyancsak 2001. május 14-én.

(10)

A portugál hatóságok szerint az új hajótulajdonos által meghatározott új követelmények hatással voltak a hajók több jellemzőjére és a felhasznált anyagokra, és a hajógyártól új technikák alkalmazását követelték meg, ami késleltette a gyártást. Portugália külön is hangsúlyozta a projekt összetettségével járó főbb nehézségeket, melyek a következők:

(11)

Portugália álláspontja szerint nem voltak előreláthatóak azok a nehézségek, melyek különösen az új szabvány végrehajtásával és a hibás acéllemezek szállításából adódtak.

(12)

Az ABB Credit OY társasággal közösen megállapított feltételek szerint a hajógyár a C 225 számú hajó szállítását 2003. október 30-ára, a C 225 számú hajó szállítását 2003. november 15-ére tervezte, vagyis a három éves teljesítési határidőn belül. A fent említett tényezők miatt azonban a hajókat 2004. október 29-én, illetve 2005. február 4-én szállították (6).

(13)

A Bizottság a következő fő okok miatt indította meg az eljárást:

(14)

A Bizottság eleinte kétségbe vonta, hogy az ABB Credit OY társasággal 2001. május 21-én aláírt módosított és újraszövegezett megállapodások azonosnak tekinthetők az Alpha Navigation társasággal megkötött eredeti szerződésekkel. Az előbbi megváltoztatta a hajók számos jellemzőjét, a rakománytartályokhoz használt festék típusát, a tulajdonos személyét és a hajók árát. Emiatt megkérdőjelezhető volt, hogy az új szerződések tárgya továbbra is azonos az eredeti szerződésekben foglalttal, valamint az, hogy az ABB Credit OY társasággal aláírt szerződések támogathatók-e.

(15)

Továbbá, Portugália azon álláspontja tekintetében, miszerint a határidő meghosszabbítását indokolja a projekt műszaki összetettsége, a Bizottság kétségbe vonta, hogy az Estaleiros Navais de Viana do Castelo S.A. által épített termékszállító/vegyianyag-szállító tartályhajók esetében a határidő az említett okokból meghosszabbítható. A műszaki összetettségre vonatkozó érvet korlátozottan és tárgyilagosan (7) kezeli, mivel a Portugália által megküldött bizonyíték következtetés levonásához nem volt elégséges.

(16)

A Bizottság kétségbe vonta továbbá, hogy a Portugália által hivatkozott tényezők a hajógyártási rendelet 3. cikke (2) bekezdésének értelmében „a hajógyár tekintetében különleges, nem előrelátható és külső körülményeknek” tekinthetők. E tekintetben megjegyezte, hogy azoknak a nehézségeknek a többsége, melyekkel a hajógyár szembetalálta magát, az új tulajdonos által kért változtatásokból származott és amennyiben a hajógyár elfogadta ezeket, kétségbe vonható azok „külső és nem előrelátható” mivolta.

(17)

Az Európai Hajógyárak Egyesülete (CESA) szerint a hajógyártásban néhányszor előfordul építési szerződés tulajdonosok közötti átruházása, az érintett hajógyár pedig csak korlátozottan tud fellépni az átruházással szemben. Európára különösen igaz, hogy a hajógyáraknak gyakran kell alkalmazkodniuk a vásárlók által támasztott követelmények változásaihoz. A CESA szerint ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a módosított szerződéseket új szerződéseknek kellene tekinteni, mivel a termék típusa – termékszállító/vegyianyag-szállító tartályhajó – és a teljes befogadóképesség vagy a hajók súlya nem változik.

(18)

Az egyik fél kérte a Bizottságtól a hajók helyes besorolásának ellenőrzését (termékszállító/vegyianyag-szállító tartályhajó), ellentétben az eljárás megindításáról szóló határozatban említett kizárólag vegyianyag-szállító tartályhajó megjelöléssel).

(19)

Portugália megjegyezte, hogy a hajógyár a hajók hajógyártási rendeletben megszabott hároméves határidőn belüli szállítását tervezte. A szerződések ABB részére történő átruházásakor a hajógyár elméletileg nem tudott új rendeléseket felvenni, ami csökkentette a rugalmasságot a hajótulajdonos új követelményeivel szemben. Portugália úgy véli továbbá, hogy a hajógyár által észlelt műszaki nehézségek nem voltak előreláthatóak a szerződések aláírásakor. A felhasznált speciális festékanyag tekintetében a hajótulajdonos a projekt előrehaladott szakaszában kérte, hogy ezt a festékanyagot használják több tartály esetében is, ami tovább késleltette a gyártást.

(20)

Érvei alátámasztására Portugália megküldte a hajótulajdonos és a szóban forgó hajók besorolását végző társaság, a Det Norske Veritas nyilatkozatát, mely szerint a szóban forgó új hajók „szegmensükben műszakilag magas fokon összetettnek” tekintendők. A besorolást végző társaság külön is megjegyezte, hogy az új tartályok megfelelnek a jéggel szembeni ellenállóképességre vonatkozó legszigorúbb követelményeknek, hogy azokat a legkorszerűbb tengerbiztonsági elektronikával szerelték fel, és hogy megfelelnek a szerződésben meghatározott, az acél előkészítésére és kikészítésére, valamint a bevonásra vonatkozó szigorú követelményeknek.

(21)

A portugál hatóságok megjegyezték továbbá, hogy tudomásuk szerint az EU-ban működő hajógyárak nem szálltak versenybe az említett szerződésekért, és az EU-hajógyárak vonatkozásában nem mutatkoztak a támogatás korlátozó vagy torzító hatásai.

(22)

A 87. cikk (1) bekezdése szerint a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(23)

A szóban forgó működési támogatás a hajógyár hajógyártással járó költségei egy részének állami forrásokból történő finanszírozását jelenti, amivel a hajógyárat támogatják. A hajógyártás továbbá olyan gazdasági tevékenység, amely kiterjed a tagállamok közötti kereskedelemre. A szóban forgó támogatás emiatt az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik.

(24)

A hajógyártási rendelet (8) szerint a „hajógyártás” önjáró tengerjáró kereskedelmi hajók gyártását jelenti. Az Estaleiros Navais de Viana do Castelo S.A. ilyen hajókat gyárt és az ennek a hajógyárnak nyújtott támogatás a rendelet hatálya alá tartozik.

(25)

A hajógyártási rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint 2000. december 31-ig engedélyezett a szerződéssel összefüggő, maximum 9 %-os működési támogatás nyújtása (a 10 millió eurót meghaladó szerződési érték esetében). A rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerint a támogatás szerződésre alkalmazandó felső értéke a végleges szerződés aláírásakor érvényes felső érték. Ugyanakkor ez nem érvényes a szerződések aláírását követő hároméves időszakon kívül szállított hajókra. Ilyen esetekben a szerződésre alkalmazandó felső határ a hajó szállításának dátumától számított három évvel korábban érvényes felső érték. Ennek következtében a működési támogatásra jogosult hajó végleges szállítási határideje 2003. december 31.

(26)

A rendelet 3. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a Bizottság „e hároméves szállítási határidő meghosszabbítását engedélyezheti, ha az érintett egyedi hajógyártási projekt műszaki összetettsége, illetve a rendkívüli, előre nem látható és a társaságtól független körülmények következtében a hajógyár munkaprogramjában bekövetkező váratlan, súlyos és igazolható zavarból származó késedelem ezt igazolja”.

(27)

Megjegyzendő, hogy Portugália kérelmét a projekt műszaki összetettségére és az ehhez kapcsolódó előre nem látható körülményekre alapozta, ami a kivétel mindkét feltétele.

(28)

A projekt műszaki összetettsége tekintetében a Bizottság szervezeti egységei kikérték egy külső szakértő véleményét. A szakértő által, valamint Portugália és az érdekelt felek által megküldött észrevételek alapján a Bizottság az alábbi következtetésekre jutott.

(29)

Megjegyzendő, hogy a tulajdonjog Alpha Navigation társaságról az ABB Credit OY társaságra történő átruházásán túl a szerződésekben foglalt terméktípus – termékszállító/vegyianyag-szállító tartályhajó – változatlan. A hajók súlya nem különbözik jelentősen az ezen terméktípus különböző változataitól (9). Továbbá, a Portugália által megküldött információ szerint az ABB Credit OY átvette az Alpha Navigation eredeti szerződésben foglalt valamennyi jogát és kötelezettségét, és utóbbinak visszafizette az Estaleiros Navais de Viana do Castelo S.A. részére tett kifizetéseket. Ennek megfelelően levonható a következtetés, miszerint a tulajdonjog átadása önmagában véve nem érintette a szerződések természetét és emiatt azok támogatásra való jogosultságát.

(30)

Az eljárás megindítását követően megküldött észrevételek megerősítik, hogy a projekt összetettségének vannak olyan elemei, melyek igazolhatják a szállítási határidő Portugália által kérelmezett meghosszabbítását.

(31)

A hajók „Class I-A Super” kategóriára való átalakítása négyszer szigorúbb követelményeket támaszt, tekintettel a jég vastagságára, melyben hajózni kell. Ennek keretében a hajókat alkalmassá teszik 1 méter vastagságú jégben történő hajózásra, a szerkezet tekintetében pedig specifikus követelményeket kell teljesíteni. Az ilyen követelmények jelentős hatással vannak a projekt tervezésére (hajótest, hajtómű, hálózatok), melyet ennek megfelelően át kell dolgozni.

(32)

Az acélfelület előkészítésére és a festék felhordására különösen szigorú követelmények vonatkoznak a termékszállító/vegyianyag-szállító tartályhajók esetében az általuk szállított terméktípusokhoz kapcsolódó kockázatok tekintetében. A „Class I-A Super” kategóriájú hajók esetében úgy tűnik, hogy különleges minőségű acélra van szükség a szerkezeti épség alacsony hőmérséklet melletti biztosítása érdekében.

(33)

Ebben az esetben a hajógyár már a kezdetektől fogva olyan nehézségekkel szembesült, melyek a szállított acél minőségéhez kapcsolódtak: az acéllemezek hibásak voltak és azokat ki kellett javítani. Emellett úgy tűnik, hogy az acél előkészítésével járó nehézségeket súlyosbították a hajótulajdonos által támasztott követelmények. A portugál hatóságok rámutattak arra, hogy az acél felületét az új szabványban (10) meghatározottak szerint készítették elő, melyek szerint az acél felületét „valamennyi látható meghibásodástól mentessé kel tenni”, és a hajógyár csak nehezen tudott eleget tenni a szabvány hajótulajdonos általi értelmezésének. Ez a gyártásban elakadásokhoz vezetett, a munkálatok elvégzése nagyfokú tökéletességet és pontosságot követelt meg.

(34)

A felhasznált Marineline 784 elnevezésű festék különleges festék, melyet magas fokú rozsdaellenállás jellemez. A festék felhordásához a sarkakat le kell gömbölyíteni és a felületeket alaposan meg kell tisztítani. A festéket nagyon magas hőfokon hordják fel (80–122 o C), ami miatt azok a szomszédos felületek, melyek nem tudnak ellenállni az ilyen magas hőmérsékleteknek, festetlenek maradnak. Ez maga után vonja a meghibásodás és a leválás magas kockázatát, valamint az ezzel járó javítási munkákat, mindezzel jelentősen befolyásolva a munkálatok ütemezését.

(35)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában elfogadta, hogy a leszállított hibás acéllemezeket a hajógyárnak kellett kijavítani, ami a projekt kb. két hónapos további késedelmét eredményezte.

(36)

Az eljárás megindítását követően beérkezett észrevételek alapján úgy tűnik, hogy a fent említett tényezők jelentősen befolyásolták a projekt ütemezését. Az acélfelület kifogástalansága ebben a projektben döntő jelentőségű, mivel ettől függ a különleges festék felhordása. Ugyancsak megjegyzendő, hogy az összetettség ilyen elemei a hajógyár számára nem voltak előreláthatóak, mivel azok harmadik felektől függő elemek voltak (hibás acéllemezek, a hajótulajdonos által támasztott minőségi követelmények), emellett a hajógyárnak nem voltak tapasztalatai a felhasznált különleges festékkel.

(37)

Az előbbiek alapján a Bizottság úgy véli, hogy összhangban a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével engedélyezhető a három éves szállítási határidő meghosszabbítása az Estaleiros Navais de Viana do Castelo S.A által épített két termékszállító/vegyianyag-szállító tartályhajó tekintetében a projekt műszaki összetettsége miatt. A Bizottság e következtetés alapján megállapítja továbbá, hogy nem tartja szükségesnek annak megvizsgálását, hogy a Portugália által hivatkozott indokok rendkívüliek, előre nem láthatók és a társaságtól függetlenek voltak-e a fenti cikk értelmében.

(38)

A szállítási határidő meghosszabbítását a hajók tényleges szállítási időpontjáig engedélyezik (2004. október 29. és 2005. február 5.),

28.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 383/21

(1)

A 2002. november 28-án kelt levéllel, amelyet 2002. november 29-én iktattak a Bizottságnál (DG Tren/A 71122. sz.), a belga hatóságok megmentési célú támogatást jelentettek be az ABX Logistics (F, D, NL leányvállalatok és csoport) érdekében. E támogatást (N 769/2002 ügyirat) a 2003. február 21-i bizottsági határozattal hagyták jóvá.

(2)

2003. február 17-én kelt levelében Belgium szerkezetátalakítási tervet jelentett be az ABX Logistics érdekében, amelyet 2003. február 17-én Tren A/13396. számon iktattak. E bejelentéssel, valamint a rendelkezésére álló egyéb információkkal tájékoztatták a Bizottságot arról, hogy Belgium a bejelentett szerkezetátalakítási terven túlmenően bizonyos közpénzeket használt fel az ABX Logistics javára. Belgium különösen a 2003. május 7-én kelt levelekkel kiegészítő információkat küldött a Bizottságnak.

(3)

A 2003. július 24-én kelt levelében (SG (2003) D/231003. sz.) a Bizottság tájékoztatta Belgiumot arról a határozatáról, hogy ezen intézkedések tekintetében megindítja az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárást (C 53/03).

(4)

A bizalmas adatok mellőzésére vonatkozó beleegyezést követően az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2). A Bizottság felhívta az érdekelteket, hogy nyújtsák be a szóban forgó intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeiket.

(5)

A 2003. augusztus 29-én kelt levélben (GAB. Loyola de Palacio entrada no 2805. sz.) a belga hatóságok benyújtották az eljárás megindítására vonatkozó megjegyzéseiket.

(6)

A Bizottság e tárgyra vonatkozó észrevételeket kapott érdekelt harmadik személyektől. Azokat a 2004 február 18-án kelt levélben (D (2004) 2823. sz.) eljuttatta Belgiumnak, megadva számára azt a lehetőséget, hogy megjegyzéseket fűzzön hozzájuk, majd a 2004 március 18-án kelt levélben (A/15992. sz.) megkapta e megjegyzéseket.

(7)

Időközben a belga hatóságok kiegészítő információkat szolgáltattak a 2003 december 12-én (A/37839. sz.), a 2003 december 19-én (A/38582. sz.) és a 2004 november 12-én (A/35928. sz.) kelt levélben, és naprakésszé tették az ABX szerkezetátalakítási tervét, különösen a 2005 január 14-én (A/2010. sz.), a 2005 február 24-én (A/4889. sz.) és a 2005 március 14-én (A/6690. sz.) kelt levélben. A kiegészítő információk különösen a 2005 augusztus 18-án, a 2005 augusztus 31-én, a 2005 szeptember 2-án és a 2005 szeptember 26-án kelt levélben érkeztek meg.

(8)

A 2005 május 4-én kelt levelében a Bizottság tájékoztatta Belgiumot arról a határozatáról, hogy a C 53/03 eljárást kiterjeszti a bejelentett új információkra. A belga hatóságok által adott, a bizalmas adatok mellőzésére vonatkozó hozzájárulás után a Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatát közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3). A Bizottság felhívta az érdekelt harmadik személyeket, hogy nyújtsák be a szóban forgó intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeiket.

(9)

A Bizottság e tárgyra vonatkozó észrevételeket kapott a belga hatóságoktól és érdekelt harmadik felektől. A harmadik felek megjegyzéseit a 2005 július 18-án kelt levélben eljuttatta Belgiumnak, megadva számára azt a lehetőséget, hogy megjegyzéseket fűzzön hozzájuk, majd a 2005 augusztus 18-án kelt levélben megkapta e megjegyzéseket. Ezt a postát a 2005 szeptember 2-án és a 2005 szeptember 29-én kelt tájékoztató levelek követték.

(10)

A 2005 augusztus 3-án kelt levélben – a fent említett eljárás kiterjesztésére vonatkozó megjegyzések benyújtására megadott határidő leteltét követően – az olasz hatóságok panaszlevelet juttattak el a Bizottsághoz az ABX Logistics Worldwide eladásával kapcsolatban. A 2005 augusztus 19-én kelt levelében a Bizottság arra kérte a belga hatóságokat, hogy juttassák el hozzá a véleményüket az olasz hatóságok levelében bemutatott tényekről. A belga hatóságok a 2005 szeptember 15-én kelt levélben válaszoltak.

(11)

Végül a belga hatóságok 2005 novembere folyamán – többek között a 2005. december 1-jén kelt (A/30862. sz.) levéllel – különböző kiegészítő információkat szolgáltattak.

(12)

Az eljárás megindítása folyamán adott részletesebb tájékoztatás kiegészítéseként a Bizottság röviden emlékeztet arra, hogy a Belga Államvasutak Társaság (SNCB) 1998 és 2001 között egy csoport különálló vállalkozást vásárolt fel. Ez a csoport jogilag akkor még nem tömörült holdingba, de mindamellett az ABX LOGISTICS gazdasági hálózatát alkotta, amely világszerte mintegy 107 konszolidált leányvállalattal rendelkezik, és eladásainak 89 %-át Európában, 6 %-át Ázsiában, 5 %-át pedig Amerikában valósítja meg.

(13)

Ez az ügy e hálózatnak a belga hatóságok által 2003 február 17-én bejelentett szerkezetátalakításáról szól.

(14)

Az alábbiak emlékeztetnek a bejelentett fő elemekre, valamint az eljárás megindítása során a Bizottság által kifejezett kétségekre.

(15)

Az eredeti szerkezetátalakítási terv egyrészről meghatározta, hogy az SNCB 107 ABX-leányvállalatát – amelyeket különböző ABX-holdingok birtokoltak – egy általános holdingba kell tömöríteni. Másrészről, mivel az ABX LOGISTICS (Deutschland) GmbH (a továbbiakban: ABX-D), az ABX LOGISTICS Holding (Nederland) BV (a továbbiakban: ABX-NL) és az ABX LOGISTICS (France) (a továbbiakban: ABX-F) leányvállalatok nehéz helyzetben vannak, azoknak szerkezetátalakításon kell átmenniük ahhoz, hogy újra életképessé váljanak.

(16)

A működési szerkezetátalakítási intézkedések lényegében a jogi struktúrák újjászervezésében álltak úgy, hogy i (4). a csoport jogalanyait egy vezető társaság alá integrálják, valamint magukban foglalták az ii (5). eszközök eladását és bezárását, és iii (6). más működési intézkedéseket Németországban, Hollandiában és Franciaországban annak érdekében, hogy az üzemi eredmény további javulását érjék el.

(17)

Ennek elérésére, a belga hatóságok bejelentették a Bizottságnak, hogy az SNCB adja az e szerkezetátalakításhoz szükséges finanszírozás legnagyobb részét. A kezdetben bejelentett összegek elérték a 91,6 millió eurót, az ABX-D, -NL és -F tartozásainak az SNCB által történő tőkévé alakításával (hosszú távú finanszírozás), és az SNCB által ugyanezen jogalanyoknak megadott 140 millió eurót visszafizetendő hitel (rövid távú finanszírozás) formájában.

(18)

A vizsgálati eljárás megindításakor a Bizottság ideiglenesen kétségeit fejezte ki meghatározott szempontok tekintetében.

(19)

A támogatás megléte: A Bizottság mindenekelőtt kifejezte kétségeit a belga hatóságok azon kijelentésére vonatkozóan, amely szerint a pénzösszegeknek az SNCB által az ABX szerkezetátalakításának keretében történő folyósítása (akár visszafizetendő hitelek, akár a követelések saját tőkévé alakítása formájában) szokásos tranzakciónak minősül egy csoporton belül, és nem a Szerződés 87. cikkének értelmében vett állami támogatásnak.

(20)

Szerkezetátalakítás – támogathatóság: A Bizottság ugyancsak kifejezte kétségeit az ABX-D, -NL és -F szerkezetátalakítási támogatásra való jogosultságát illetően, mivel nem világos, hogy az ABX-csoport többi tagja milyen mértékben tud gondoskodni a szerkezetátalakításra szoruló jogalanyok pénzügyi igényeiről.

(21)

Szerkezetátalakítás – életképesség, a támogatás aránytalansága és korlátozása: A Bizottság kétségeit fejezte ki a „szerkezetátalakítási” terv pénzügyi részével kapcsolatban is, amely leplezte az ABX-nek a főként rövid távú finanszírozással (140 millió eurós visszafizetendő hitel) érintett jogalanyainak hosszú távú pénzügyi szükségleteit (sajáttőke-szükséglet). Ennélfogva a Bizottság kifejezte a kétségeit azzal kapcsolatban is, hogy egy ilyen finanszírozás lehetővé tenné-e az érintett jogalanyok tartós életképességét, hogy a javasolt ellentételezések (különösen a kapacitáscsökkentés) elegendőek lennének-e a piac közös érdekkel ellentétes torzulása létrejöttének megakadályozására, és hogy egy ilyen feltételezett támogatás nem tenné-e lehetővé az ABX számára, hogy potenciálisan túlzott készpénzvagyonnal rendelkezzen.

(22)

A Bizottság ezen kívül kétségeit fejezte ki a feltételezett állami támogatás hiányával kapcsolatban, és az SNCB által az ABX-ben végrehajtott újrabefektetések, valamint az ezek finanszírozásához alkalmazott eszközök (esetleges garanciák, kereszttámogatások, közvetlen finanszírozások, a hatályos irányelvek betartása) összeegyeztethetőségét érintően. Különösen a következő intézkedések tekintetében:

(23)

Különösen a 2005 január 14-én és a 2005 február 24-én kelt levelekben a belga hatóságok az ABX szerkezetátalakítási tervét lényegesen megváltoztató információkkal egészítették ki az eredeti bejelentést. E módosítások különösen a szerkezetátalakításnak az SNCB és az ABX-csoport által történő finanszírozásának növelését, az ABX-Franciaország alkalmazottak általi megvásárlás (Rachat de l'Entreprise par les Salariés „RES”) formájában, negatív piaci áron történő eladását, a további kapacitások csökkentését, a lényeges belső szerkezetátalakítási intézkedéseket, és a teljes ABX-csoport piaci áron történő előrelátható eladását érintették.

(24)

A Bizottság kiterjesztette a vizsgálati eljárást, de ez a kiterjesztés nem helyettesíti az eredeti eljárás megindítását, hanem ahhoz kapcsolódik, e további információk két fő pontja tekintetében: az ABX szerkezetátalakítására szánt költségvetés módosítása és az eladás lefolytatása, különösen az ABX-Franciaország, de az ABX-WW (ABX Worldwide) tekintetében is, valamint a szerkezetátalakítás során létrehozott új ABX-holding.

(25)

Az új helyzet alapján tehát a következőket kell apportálni:

(26)

Ami az ABX-F negatív áron való eladását (RES) illeti, a Bizottság kétségeinek adott hangot az SNCB által a felvásárló társaságba bevitt pénzeszközökben megjelenő állami támogatások tekintetében. Az ABX-WW előrelátható eladása esetében a Bizottság emlékeztetett annak szükségességére, hogy minden lényeges információt meg kell adni annak ellenőrzéséhez, hogy egy ilyen eladás ténylegesen piaci áron történik-e meg.

(27)

Különösen a 2005 június 9-én kelt levelében Belgium az eljárás kiterjesztésére vonatkozóan információk összességét nyújtotta be a Bizottsághoz, egyes információk felidézésével, és azokkal kiegészítve az ügyirat egészét.

(28)

A 2005. december 1-jén kelt levelével Belgium lényegében a korábban átadott információk tekintetében pontosításokat tartalmazó, bizonyos kiegészítő információkat nyújtott be a Bizottsághoz, és különösen az ABX németországi jelenlétével kapcsolatos új kötelezettségvállalást jelentett be.

(29)

Az ABX fentebb összefoglalt, és az eljárás megindításában bemutatott tevékenységein kívül a belga hatóságok pontosítják, hogy az ABX LOGISTICS Worldwide stratégiai és kereskedelmi helyzete nyilvánvalóan „szervező” vagy „szállítmányozó”.

(30)

Mint ilyen, az ABX logisztikai és szállítási műveleteket végez. A Bizottság által megrendelt szakértői tanulmány (a továbbiakban: Jacobs) (10) szerint általánosan a logisztika „annak irányítása, hogy hogyan és mikor kell forrásokat szállítani arra a helyre, ahol azokra igény van”. E tanulmány szerint az ABX esetében pontosabban arról van szó, hogy egy összekapcsolt szállítási hálózaton és raktározási csomópontokon keresztül optimalizálni kell az anyagok folyamatos áramlását.

(31)

A belga hatóságok hozzáfűzik, hogy a „szállítók” általában nem rendelkeznek fuvareszközökkel (tehergépkocsikkal, hajókkal, repülőkkel és egyebekkel), hanem fuvarozási vállalkozásokhoz fordulnak, amelyet Jacobs is alátámasztott.

(32)

Ebben az ügyben – néhány kivételtől eltekintve, főként Hollandiában – az ABX-csoport szállítási kapacitása majdnem teljesen alvállalkozásban működik. A Hollandiában egyébként a tulajdonban lévő tehergépkocsik száma 2001 óta folyamatosan csökken, és a cél az, hogy a nulla felé közelítsen. 2001-ben a hollandiai ABX LOGISTICS 240 tehergépkocsival rendelkezett, ez a szám 2002-ben 166-ra csökkent, 2003-ban 138-ra, és 2004-ben 110-re.

(33)

A belföldi vagy nemzetközi közúti szállítás esetében az ABX LOGISTICS a tulajdonképpeni szállítási tevékenységet független közúti fuvarozóknak alvállalkozásba adta. A légi és tengeri szállítás esetében az ABX LOGISTICS „közvetítőként” tevékenykedik úgy, hogy tengeri („shipping lines”) vagy légi fuvarozási („airlines”) vállalkozásoktól vásárolja meg a szükséges szállítási kapacitást az ügyfelei nevében.

(34)

Az alábbi táblázat egyértelműen alátámasztja e stratégiai helyzetet: a csoport társaságai az ABX LOGISTICS által használt tehergépkocsik csak 3 %-ának tulajdonosai vagy lízingbe vevői. (11)

(35)

Az ABX LOGISTICS „szállítási kapacitása”

(36)

Az ABX helye a piac különböző szegmenseiben: A belga hatóságok szerint 2003-ban az ABX tevékenységei a közúti szállítás piacának 49 %-át, az Air&Sea piacok 42 %-át, és a az áruk raktározásával foglalkozó szerződéses logisztika piacának 8 %-át foglalták el.

(37)

Figyelembe véve a németországi, hollandiai és franciaországi tevékenységének szintjét, az ABX nemzeti szinten nincs az egyedi piacok (route, air, sea, contract logistics) 5 legfontosabb vállalkozása között, amelyet a Jacobs igazolni látszik.

(38)

Az érintett piacok növekedési potenciálja – általános szempont: mind a belga hatóságok, mind pedig a Jacobs szerint a különösen a 2001. szeptember 11-i események miatt bekövetkező közelmúltbeli nehézségek ellenére a logisztikai szolgáltatások iránti kereslet növekedése folytatódik. Jacobs szerint ez köszönhető az európai népesség növekedésének, a termékek változatos választékával kapcsolatos, növekvő vásárlói preferenciának, a fogyasztók vásárlóereje növekedésének, és annak, hogy a termelők egyre inkább logisztikai szakértőkhöz szervezik ki a logisztikai szolgáltatásokat.

(39)

A növekedési potenciál Németországban: Jacobs szerint a logisztika német piacán nagy növekedési potenciál tapasztalható. A német piacon az elmúlt nyolc évben a logisztikai szolgáltatások alvállalkozásba adásának növekedése jelzi, hogy mind a kínálat, mind pedig a kereslet a következő években évente 15-ről 20 %-ra emelkedhet.

(40)

A növekedési potenciál légi területen: Mind az Airbus, mind pedig a Boeing az elkövetkezendő 15-20 évben a teherszállító repülőgépek számának megduplázását tervezi, mivel a légi árufuvarozás megnövekedett, és meghaladja az utasszállítást. Az Airbus a légi árufuvarozás megháromszorozását tervezi évi 5,7 %-os, a Boeing tekintetében 6,4 %-os, átlagos növekedéssel 2021-ig. Ezen erős növekedési lehetőségeknek a fuvarozók és a logisztikai szereplők számára is növekedési lehetőséget kellene biztosítaniuk.

(41)

Növekedési potenciál közúton: A szakértő jelzi, hogy Európa egésze tekintetében a közúti szállítás olyan ágazat, amelynél kevés belépési korlát van, és amely ennél fogva állandó szerkezeti kapacitástöbblettel (12) küzd, amely az elmúlt 5-7 évben az árak esésével bebizonyosodott. Mindamellett ez a kapacitástöbblet a szóban forgó szállításokat végző vállalkozásokat érinti, ami nem vonatkozik az ABX-re, amely „megszervezi” a szállítást, anélkül, hogy végezné. Jacobs szerint a közúti árufuvarozás piaca erős növekedési tendenciát mutat. Ebből következik, hogy egy ilyen piacfejlődésnek a fuvarozók és a logisztikai szereplők számára is növekedési lehetőséget kellene biztosítania.

(42)

Növekedési potenciál a tengeri közlekedésben: Jacobs szerint a tengeri freight forwarding (szállítmányozás) ágazatának növekedése 1998 és 2000 között átlagosan 7 % volt. Az áruk tengeri úton történő szállítása növekedésének jövőbeni fejlődése világviszonylatban az általánosabb fejlődéstől fog függeni.

(43)

Bár az ABX-hálózat SNCB által történő felvásárlásának műveletei – amelyek jellegüknél fogva nem jelenthetnek előnyt az ABX számára – nem képezik e határozat tárgyát, a Bizottság az alábbiakban az általános háttér miatt emlékeztet a fő szakaszokra, ahogyan azokat a belga hatóságok bemutatták.

(44)

A belga hatóságok azt állították, hogy az ABX LOGISTICS csoport különböző társaságainak felvásárlásáról az SNCB határozott az üzleti tervek alapján, amelyek a befektetéskor a jövedelmezőség gyors visszatérését ígérték. A Thyssen Haniel Logistik („THL”)/Bahntrans, Dubois és a Saima Avandero (amelyek később ABX-szé váltak Németországban, Franciaországban és Olaszországban) felvásárlása körülményeinek rövid összefoglalását az alábbiak tartalmazzák.

(45)

A THL/Bahntrans (későbbi ABX-Németország) felvásárlása: A belga hatóságoknak különösen a 2000. októberi tájékoztatása szerint a THL csoport egészének vételára [...] (13) német márka (DEM) (Thyssen-csoport) + [...] DM (Deutsche Bahn AG). E csoport tevékenységeinek értékét a Coopers & Lybrand [a fent említett vételárnál magasabb érték (14))] millió DEM-re értékelte (ebből [...] millió DEM a fuvaregyesítési tevékenységek tekintetében), és [...] millió DEM-re, figyelembe véve e holding költségeit. E felvásárlás során az SNCB átvette a korábbi részvényesek kötelezettségvállalásait, különösen egy müncheni épületre már korábban meglévő biztosítékra vonatkozóan. A Bahntrans felvásárlásáért a [...] millió eurós ([...] millió DEM) negatív árat a Bahntrans, a Thyssen Handelsunion AG és a Deutsche Bahn AG korábbi részvényesei fizették 1998. október 1-jén.

(46)

Az ABX-D a felvásárlás óta veszteséges volt. E veszteségek erősen rontották a vállalkozás pénzügyi szerkezetét, amely vállalkozás sajáttőkéje az 1999-es üzleti évtől negatívba fordult. Ez a helyzet, amely 2005-ig folytatódott, anyavállalatként arra indította az SNCB-t, hogy a negatív sajáttőkéből adódó helyzetből eredő kockázathoz kapcsolódóan komfort levelet bocsásson ki.

(47)

A Dubois (amely az ABX-Franciaország fontos részévé vált) felvásárlása: a belga hatóságok jelzik, hogy az 1998–2002 közötti időszakra az SNCB rendelkezésére álló számítás 12,7 %-os IRR-t („Internal Rate of Return”, belső megtérülési ráta) mutatott 9,5 %-os WACC-re („Weighted Average Cost of Capital” tőke súlyozott átlagköltsége) és 9,7 millió eurós NPV-t („Net Present Value” nettó jelenérték), amely miatt a befektetések ésszerű megtérülésére lehetett számítani.

(48)

A Gruppo Saima Avandero (későbbi ABX-Olaszország) felvásárlása: a belga hatóságok azt állítják, hogy az 1998–2008 közötti időszakra az SNCB rendelkezésére álló számítások 13,0 %-os IRR-t mutattak 9,0 %-os WACC-re, és 51,8 millió eurós nettó jelenértéket, amely miatt a befektetések ésszerű megtérülésére lehetett számítani.

(49)

Egyébként mivel a Bizottság felvetette az SNCB által esetlegesen alkalmazott kereszttámogatások lehetőségét az ABX-be történő befektetések finanszírozására, a belga hatóságok a következő magyarázatot adták:

(50)

Végül a belga hatóságok kijelentik, hogy e felvásárlásokat követően az SNCB meghatározott számú komfort levelet adott az ABX több leányvállalata hitelezőinek, és különösen az ABX-D és az ABX-Spanyolország hitelezői javára. A belga hatóságok úgy vélik, hogy ezek a komfort levelek részei az anyavállalat és annak a magángazdaságban tevékenykedő leányvállalatai közötti szokásos kapcsolatnak.

(51)

Tőkeemelés Németországban: az SNCB 2000 végén és 2001-ben tőkeemelést hajtott végre a német leányvállalatánál (korábbi Bahntrans) 17,5 millió eurós készpénz bevitellel, és 55 millió eurós összeg erejéig az SNCB rövid távú előlegeinek tőkévé alakításával. Ezt a határozatot a Boston Consulting Group („BCG”) segítségével megvalósított ajánlások és elemzések alapján hozták meg.

(52)

A BCG e dokumentumai a következő érveket és ajánlásokat tartalmazták:

(53)

A belga hatóságok rámutatnak arra, hogy a 72,5 millió eurós teljes befektetés IRR-je – amelyre a befektetés pillanatától lehetett számítani – 8–10 %-os nagyságrendű, az elfogadott eredmény-előrejelzésektől függően. Ez a belső megtérülési ráta hasonló az SNCB jelenlegi tőkeköltségeihez.

A belső megtérülési ráta (IRR) számítása az SNCB-nek az ABX Németországba 2001-ben […] millió euróért tett újrabefektetései esetében

(54)

12,2 millió eurós tőkeemelés Hollandiában: a „holland szakaszra” (az 1999 februárjában felvásárolt, és Írországban szintén részesedést szerzett korábbi Kersten Hunik csoportra) vonatkozó stratégiai terv a következőkből állt:

(55)

A belga hatóságok úgy vélik, hogy e befektetés belső megtérülési rátája az akkor rendelkezésre álló eredmény-előrejelzések alapján 11 %-os nagyságrendű, e 12,2 millió eurós befektetés esetében.

A belső megtérülési ráta (IRR) számítása az SNCB-nek az ABX-Hollandiába 2001-ben tett 12,2 millió eurós újrabefektetése esetében (millió euróban)

(56)

30 millió eurós tőkeemelés Franciaországban: 2001 decemberében az SNCB tőkeemelést hajtott végre az 1999–2000-ben felvásárolt francia társaságban, hogy azon követelések értékpapírosítási programját indíthassa el, amelyek lehetővé teszik egy 70 millió eurós bankhitel-keret elnyerését. Ezt a tőkeemelést a Société Générale, az ABX LOGISTICS (France) SA hitelnyújtója írta elő az ABX LOGISTICS (France) SA kereskedelmi követeléseinek portfoliója értékpapírosításához szükséges előzetes, kötelező feltételként.

(57)

A belga hatóságok szerint az ABX LOGISTICS (France) SA jelenleg rendelkezésre álló pénzügyi előrejelzései a jövedelmezőség visszatérésének kilátását mutatják egy helyreállítási terv keretében. E terv – egy sor, a működés javítására irányuló intézkedést követően (informatika, az elosztási eljárás felülvizsgálata, bezárások és a tevékenységek átruházása, a munkafeltételek összehangolása, a tevékenységek integrációja) – az üzemi eredmény (EBIT) javulását irányozta elő a 2001-es -19,6 millió euróról 4,6 millió euróra 2003-ban.

Az ABX Logistics France eredményeinek előrelátható alakulása (2001 szeptemberében)

(58)

Az SNCB úgy vélte, hogy ez az értékpapírosítási művelet lehetővé tenné a külső finanszírozás felváltását az SNCB által nyújtott rövid távú finanszírozással. Rövid távon az értékpapírosítással felszabadított készpénztöbblet egy jelentős részét injektálni lehetne az ABX cash pooljába (összevont készpénzkezelés), amely így lehetővé teszi a társaságok számára, akik a tagjai voltak, hogy részben visszatérítsék a saját, SNCB-vel szemben fennálló hitelállományukat.

(59)

A belga hatóságok úgy vélik, hogy az akkoriban rendelkezésre álló eredmény-előrejelzések e 30 millió eurós befektetés esetében 14 %-os IRR-hez vezetnek.

A belső megtérülési ráta (IRR) számítása az SNCB-nek az ABX-Franciaországba 2001-ben tett 30 millió eurós újrabefektetése esetében (millió euróban)

(60)

A belga hatóságok kifejtették, hogy az írországi, portugáliai társaságok, és a belgiumi Air&Sea tevékenységek SNCB által történő felvásárlása során az SNCB részben vagy egészben átvette e társaságok tartozásait, majd azokat tőkévé alakította. A hatóságok szerint e tőkévé alakítások – amelyeket ők „párhuzamos hozzájárulásoknak” tekintenek – célja:

(61)

Belgium szerint a sajáttőke újbóli felépítése és a jövedelmezőség gyors visszatérése a következők miatt biztosított volt: 1) a veszteségeik és az üzleti forgalmuk közötti arány, 2) az átváltások abszolút összege, 3) a vezetőség által 2002 végén felállított pénzügyi vetület (2003. évi költségvetés), amely 2003 végére az egyensúly visszatérését vette tervbe. E leányvállalatokat nem úgy kellett tekinteni, mint „nehéz helyzetben lévő” vállalkozásokat, és a helyzetük ezért nem összehasonlítható az eredeti szerkezetátalakítási tervben meghatározott három, nehéz helyzetben lévő jogalannyal. A belga hatóságok szerint az SNCB e leányvállalatok tekintetében történő célzott és egyszeri beavatkozása, bizonyos leányvállalatok szokásos finanszírozási műveletét jelenti az anyavállalat részéről az ügyletek sorában, és ennél fogva teljesen összeegyeztethető a piacgazdaságban a magánbefektető elvével.

(62)

A három érintett társaság esetében a 2002 végén elkészített 2003. évi költségvetés egyébként kilátásba helyezte az egyensúlyhoz, vagy csaknem egyensúlyhoz (1 millió eurónál alacsonyabb veszteségek) való visszatérést a terv benyújtását követő 12 hónapon belül.

Az írországi, a portugáliai, és az Air&Sea Belgium társaságok 2002-es pénzügyi kulcsadatai (Millió euró)

(63)

A belga hatóságok megadták a belső megtérülési ráta (IRR) számítását minden művelet esetében. E számítások – amelyek itt nem kerülnek bemutatásra a maguk teljességében – a 2001. évi újrabefektetések esetében bemutatott számításokhoz hasonló módszert alkalmaznak. Azok minden alkalommal 9,6 és 12,7 % közötti IRR-t mutatnak.

(64)

Az SNCB egy 3,8 millió eurós befektetést is végrehajtott az ABX-Szingapúrba. A belga hatóságok szerint az ABX-Szingapúrt érintő beavatkozások semmiképpen nem tartoznak a Szerződés 87. cikkének alkalmazási körébe. Azonban a hatóságok a Bizottság kérésére mégis benyújtottak egy belső jövedelmezőségi becslést, amely 10,9 %-os IRR-t tüntetett fel e befektetés esetében.

(65)

Az SNCB 2000-ben 3 millió eurós összegű garanciát is adott egy szingapúri épület felépítéséhez. A belga hatóságok úgy vélik, hogy ez a művelet sem tartozik a Szerződés alkalmazási körébe. Ezt követően kifejtették, hogy a garantált követelés fedezete elsősorban az épület volt, amelyet úgy tekintettek, mint kedvező fekvésű épületet egy növekedésben lévő, dinamikus piacon. Ezt az épületet 2005-ben eladták.

(66)

Az eljárás megindításában az arra szánt adatok kiegészítéseként a Bizottság itt összefoglalja az SNCB-re, és az annak döntéseiben szerepet játszó lehetséges állami befolyásra vonatkozó egyes szempontokat.

(67)

Az SNCB egy önálló közvállalkozás. Önálló közvállalkozásként az SNCB az egyes gazdasági közvállalkozások reformjáról szóló 1991. március 21-i törvény (26) értelmében nem tartozik a csődtörvény hatálya alá. A társaság célja az utasok és az áruk szállítása, de kifejthet minden olyan kereskedelmi tevékenységet, amely közvetve vagy közvetlenül kapcsolódik e társasági célhoz. Szervei az Igazgatási Tanács (IT), az Igazgatási Bizottság (IB) és az ügyvezető igazgató. Az IT-nek tíz tagja van, beleértve az ügyvezető igazgatót is. Az igazgatási tanács tagjait (27) a király nevezi ki, és azokat úgy választják ki, hogy a szakértelmük egymást kiegészítse (28).

(68)

Bár az SNCB szabadon fejhet ki a társaság céljával összeegyeztethető minden tevékenységet, a belga jogalkotó megalkotott néhány korlátozott mechanizmust annak ellenőrzésére, hogy a közvállalkozás megsérti-e a törvényt, a saját létesítő okiratát, illetve a kezelési szerződést. A fő mechanizmus egy kormánybiztos jelenléte az igazgatási szervekben – nevezetesen az Igazgatási Tanácsban, és az Igazgatási Bizottságban —, aki ügyel a törvény, az SNCB létesítő okirata, illetve a kezelési szerződés betartására.

(69)

A belga számvevőszék 2001 májusában jelentést (29) készített az SNCB-ről, amely több jelentős információval járult hozzá az SNCB által hozott, a kereskedelmi tevékenységeivel kapcsolatos döntésekre gyakorolt állami befolyás kérdésének tisztázásához. E jelentés egyrészről kijelenti, hogy „az S.N.C.B. társasági céljának meghatározása a következő: »A társaság célja utasok, és áruk vasúton történő szállítása. A társaság saját maga, illetve meglévő vagy létrehozandó, belga, külföldi vagy nemzetközi szervezetekben való részvétel útján bármilyen kereskedelmi, ipari vagy pénzügyi műveletet végezhet, amely közvetlenül vagy közvetve, egészben vagy részben kapcsolatos a társasági céljával, vagy amely alkalmas arra, hogy annak megvalósítását vagy kifejtését megkönnyítse, illetve elősegítse (…)«.

Az S.N.C.B.-t létrehozó 1926. július 23-i törvény nem határozta meg a társaság célját. Az 1960. augusztus 1-jei törvény (amely a korábban említett törvényt módosítja) beemelte a törvény szövegébe a társasági célt, a következő megfontolások alapján: »Az Önöknek bemutatott törvénytervezet meghatározza tehát az S.N.C.B. társasági célját annak kikötésével, hogy ez utóbbi jogosan folytathat minden olyan tevékenységet, amely a hálózat üzemeltetésével kapcsolatos, különösen büfék és italárusító helyek üzemeltetése, stb. …, a használatára szánt anyagok megépítése, minden közúti szállítás megszervezése az áruk szállításának megkönnyítése érdekében (…)«.

Az SNCB társasági célja tehát szándékosan nagyon széleskörű. E meghatározás ezen kívül nem tartalmaz semmilyen földrajzi jellegű megszorítást (…). E társasági cél értelmezhető úgy, hogy igazol minden kereskedelmi vagy akár pénzügyi tevékenységet.”

(70)

Másrészről az SNCB által az ABX érdekében tett kiadások tekintetében a számvevőszék jelzi azt a szempontot, amelynek figyelembe vételével e jelentés egyes részeit összeállították: „Szem előtt tartva az S.N.C.B. önállóságát, a megelőzendő kockázat szintjét és a téteket, különleges figyelmet fordítottunk az ABX-hálózat fejlesztésének keretén belül hozott felvásárlási döntésekre. Ezen elemzés célja lényegében azon körülmények tisztázása, amelyek között e döntéseket meghozták és követték, hogy különösen szemléltessük azon jogszabályok végrehajtásának nehézségeit, amelyek lehetővé teszik az állam számára annak elkerülését, hogy veszélybe kerüljön a vállalkozás közfeladatokból eredő kötelezettségeinek teljesítésére vonatkozó képessége”  (30) .

(71)

Ebben az összefüggésben a számvevőszék az alábbi következtetésekre jutott:

(72)

Az SNCB e közszolgáltatási tevékenységeit veszélyeztető kockázat, és az államnak e kockázatok korlátozása tekintetében rendelkezésére álló ellenőrzési eszközei elégtelenségének tudomásul vétele az a keret, amelybe a kormánybiztos és a felügyeletet ellátó miniszter számvevőszék által jelentett beavatkozásai illeszkednek. Így a kormánybiztos 2000. március 2-i beavatkozása (36) annak ellenőrzésére fordított gondot, hogy az ABX olaszországi ágába való befektetés „…nem károsítja-e [az SNCB] közfeladatainak végrehajtását…”. 2000. április 28-án (37) a mobilitási és közlekedési miniszter felszólal azon kívánság kifejezésére, hogy „a vállalkozás stratégiai műveletei hosszú távúak legyenek, és tegyék lehetővé a folyamatosságának és az életképességének a biztosítását”. 2000. május 31-én (38) a mobilitási és közlekedési miniszter pontosította „…az állami felügyelet gyakorlásának feltételeit felvásárlás vagy részesedésszerzés esetén…”, amely felszólalás a kormánybiztos 2000. május 26-i (39) felszólalását követte, amelyben az emlékeztetett „…a kereskedelmi tevékenységeknek az SNCB társasági céljával, valamint a törvény által ráruházott feladattal való összeegyeztethetőségének követelményére…”.

(73)

A Bizottság egyébként a vizsgálati eljárás megindításakor megemlítette a [belga kormányhoz tartozó] Miniszterek Tanácsa 2002. február 22-i ülésének beszámolóját és az arra vonatkozó sajtóközleményt (40), amelyek világosan mutatják ebben az időpontban a kormány részvételét az ABX szerkezetátalakítására vonatkozó határozat meghozatalában: „A miniszterelnök javaslatára a Miniszterek Tanácsa egy sor, az ABX tevékenységére vonatkozó intézkedést hagyott jóvá. A következő határozatokat az SNCB által átadott információk és stratégiai megfontolások alapján hozták meg: az ABX tevékenységeinek egészét összefogó holding létrehozása az SNCB által (…).”

(74)

A Bizottság megállapította, hogy 1998 és 2001 között az SNCB önmaga által olyan megfelelően jó pénzügyi helyzetben volt, amely lehetővé tette számára, hogy kölcsönökhöz jusson a piacon. Ez különösen a következőkből ered:

(75)

Mindemellett az SNCB pénzügyi helyzete 2002-től romlik. Valójában a konszolidált beszámolójában megjelenő pénzügyi adósságai a 2001-es 3,9 milliárd euróról 5 milliárdra emelkedtek 2002-ben, és 6,2 milliárdra 2003-ban, az összes konszolidált adósságok a 2001-es 8,6 milliárd euróról 9,6 milliárdra nőttek 2002-ben, és 10,7 milliárd euróra 2003-ban, míg az SNCB sajáttőkéje a 2001-es 4,9 milliárd euróról 4,4, milliárdra csökkent 2002-ben, és 4,2 milliárd euróra 2003-ban. Legalább a pénzügyi adósságok kizárólagos, és egy évnél hosszabb időre történő figyelembe vétele esetén (44), ez az arány a 2001-es 80 %-ról 114 %-ra emelkedik 2002-ben, 150 %-ra 2003-ban, miközben az SNCB konszolidált veszteséget mutatott ki ezekre az évekre.

(76)

Az ABX-csoport tevékenységeit az ABX LOGISTICS Worldwide NV/SA (a továbbiakban: ABX-WW (45) holdingon belül fogták össze. Sőt, az addig az ABX különböző nemzeti jogalanyainak keretében egyesített Air&Sea tevékenységeket már nagy részben az ABX-WW alcsoportja, az újonnan létrehozott ABX LOGISTICS Air&Sea Worldwide SA/NV – a továbbiakban: ABX-Air&Sea (46) – fogja össze.

Ez a csoportosítás a csoport tevékenységei összességének 2002-ben megkezdett mélyreható szerkezetátalakításának keretébe illeszkedik. E szerkezetátalakítás ugyanúgy tartalmaz működési intézkedéseket (a különböző jogalanyok integrációja, központi szolgálat létrehozása, profitközpontokba szervezés, kapacitáscsökkentés és termelékenységi erőfeszítések…), mint olyan pénzügyi intézkedéseket, amelyek célja a csoport pénzügyi szerkezetének és életképességének helyreállítása. Figyelembe véve e szerkezetátalakítási intézkedéseket, az SNCB eladási megállapodást írt alá egy befektetővel az ABX-Worldwide csoportra, a Bizottságnak a szerkezetátalakításra vonatkozó értékelésére is figyelemmel.

E szerkezetátalakítás fő összetevői az alábbiakban szerepelnek.

(77)

A belga hatóságok jelzik, hogy e szerkezetátalakításnak köszönhetően az ABX-WW 2004-től visszaszerezte az üzemi jövedelmezőségét (11,6 millió eurós EBIT), és 2006-tól visszaszerzi a nettó jövedelmezőségét (10,7 millió eurós nettó eredmény) (47).

(78)

Az ABX-csoport társaságaira vonatkozóan különböző integrációs intézkedéseket hajtottak végre: a csoport igazgatási szerkezetének (Phoenix program), az informatikai rendszereknek, a pénzügyi igazgatásnak, és a humánerőforrás-gazdálkodásnak az integrációját.

(79)

Phoenix : a belga hatóságok jelzik, hogy e program célja a csoport különböző tevékenységei nemzetközi igazgatásának integrációja, az üzemi együttműködések kézben tartása, a vásárlási volumenek kevesebb szállító alá vonása, a „Vállalati Központ (Corporate Centre)” megerősítése a hatásköreinek gyakorlásához szükséges folyamatok, hatáskörök és informatikai eszközök biztosításával, az országok közötti kereskedelmi és működési tevékenységek, valamint a vevőszolgálati tevékenység minőségének összehangolása a „Termék” sejteken keresztül, a helyi vezetőség felelősségteljességének és motivációjának megerősítése a csoport többi jogalanyaival együttműködésben végzett munkával kapcsolatban.

(80)

Informatika: a belga hatóságok azt állítják, hogy az informatikai rendszerek integrációjának célja a meglévő rendszerek integrációja, az alkalmazások ésszerűsítése, és átfogó megoldások létrehozása a csoport számára.

(81)

Pénzügyi központosítás: a csoport székhelyének pénzügyi igazgatási csoportját megerősítették azért, hogy a csoporton belül központosítsák e feladatot. Így a pénzügyi kontrollinggal és a készpénzvagyonnal foglalkozó munkacsoportot megerősítették, és új munkacsoportokat hoztak létre az eredmények konszolidálására és vevőkövetelések kezelésére. A pénzügyi tájékoztatás minőségét javították a fent említett informatikai integrációs terveken, és az országok által a csoport székhelyére eljuttatott pénzügyi információk szabványosításán keresztül.

(82)

A pénzügyi finanszírozás e központosításának keretében az ABX a csoport minden társaságára vonatkozóan összevont készpénzkezelési mechanizmust valósított meg. Ez a „cash pooling” arra vezette az ABX-csoportot, hogy 2001-ben az SNCB garanciájával egyedi készpénz- hitelkeretet nyisson egy pénzügyi intézménynél [...] millió euró maximális összeggel.

A belga hatóságok jelezték a Bizottságnak, hogy ez a [...] millió eurós keret a kölcsönt adó bank részéről kereskedelmi díjazásra ad lehetőséget, és hogy a 2001 januárjában az SNCB által e hitelkeretre adott garancia [...] bázispont értékű díjazás tárgyát képezi.

(83)

Humán erőforrások: a csoport élére humánerőforrás-igazgatót vettek fel 2003 novemberében azzal a feladattal, hogy hozza létre a leányvállalatok humán erőforrásai összehangolásának és gazdálkodásának struktúráit és eljárásait, valamint a felvétel közös eljárásait, a csoport felső vezetői és „kiemelkedő teljesítőképességű” munkavállalóinak „(high potentials)” értékelését és javadalmazását. 2005-ben Európai Üzemi Tanácsot hoznak létre.

(84)

A belga hatóságok azt állítják, hogy az összehangolási feladatok központosítása a központi szolgálatok nagyobb hatékonyságához vezet. A központi szolgálat költsége, amely a nemzetközi ügyfelekre és/vagy több termékre vonatkozó „Global accounts” (gyűjtőszámlák) költségeiből, a központi informatikai költségekből és a szerkezeti (pénzügyi, jogi, humánerőforrás, kommunikációs) költségekből áll, az ABX-WW leányvállalataihoz a „license et service fees”-en (licencdíjakon és szolgáltatási díjakon) keresztül kerülnek kiszámlázásra. Ez a kiszámlázás eléri az ABX-WW leányvállalatai üzleti forgalmának mintegy [...] %-át, és fedezi a védjegy oltalmához és használatához kapcsolódó költségeket, valamint miden olyan szolgáltatást, amelyet a székhely a leányvállalatok számára nyújt.

(85)

Sőt, különösen egy közelmúltbeli tanulmányt (48) idézve, a belga hatóságok jelzik, hogy az ABX-WW strukturális költségei mérsékeltebbek, mint a hasonló méretű csoportok átlaga – valamennyi ágazatot tekintve. Valójában, a „Headquarters” (székhely) méretét a csoport méretéhez viszonyítva, e mutatókból kiderül, hogy a tanulmányozott csoportok mértani átlaga szerint összességében 10 000 alkalmazottra a Headquarters 168 alkalmazottja jut. Ez az átlag magasabb, mint az ABX-é, amelynél a központi szolgálat 60 alkalmazottjára 10 000 alkalmazott jut összességében.

(86)

Az ABX műveletei meghatározott számú „profitközpontokba” tömörülnek, amelyek ugyanennyi, 2006-ig egyenként életképesnek szánt tevékenységnek felelnek meg (beleértve a németországi Road Domestic tevékenységeket, amelyek a legtöbb nehézséget jelentik).

(87)

Működési intézkedések: az eljárás megindításánál bemutatott működési szerkezetátalakítási intézkedéseken kívül a leányvállalatok és tevékenységek átruházására, a kirendeltségek és tevékenységek megszüntetésére, valamint a termelékenységi nyereségekre vonatkozó további intézkedések következménye 64 telephely (69 %) teljes leépítése, az üzleti forgalom 184 millió eurós (-30 %) csökkenése, a teljes munkaidőben foglalkoztatottak 1 589 (-43 %) fővel, míg az üzemi felület 405 062 m2-rel történő csökkenése (-56 %) (49) a szerkezetátalakítási terv elvileg 2005 végére szóló lejártáig, és a csoport jövedelmezőségének 2006–2007-re tervezett visszatérése mellett.

(88)

A 2005. december 1-jén kelt levelükben a belga hatóságok ezen kívül jelezték, hogy „a németországi piac kedvezőtlen alakulása miatt, és figyelembe véve az Európai Bizottság iránymutatásainak követelményét, az ABX olyan terven dolgozik, amely lehetővé teszi számára, hogy csökkentse [...] a nemzeti közúti szállítási tevékenységeinek körét Németországban. (…)

Ez a terv még nem véglegesített. Az ABX LOGISTICS azonban kötelezettséget vállalhat az Európai Bizottságnál arra, hogy [...] előtt bezárások, átruházások vagy partnerség(ek) útján csökkenti a nemzeti közúti fuvarozási hálózatát Németországban azzal a céllal, hogy az ABX által ellenőrzött kirendeltségek száma – jelenleg 30 – [...] kirendeltséggel csökkenjen. Az ABX ezen felül mintegy [...] telephely [...] részvényese maradhatna [...].”

(89)

Termelékenységi nyereségek: A belga hatóságok által közölt információk szerint a németországi működési szerkezetátalakítási intézkedések az üzemi haszonkulcs 14,6 millió eurós nagyságrendű javulását hozzák (elméleti, állandó üzleti forgalom mellett) az ABX-Németország számára.

(90)

Pénzügyi szerkezetátalakítás: Az SNCB azt tervezi, hogy 50 millió eurós követelést alakít tőkévé, 100 millió eurós további sajáttőkét bocsát rendelkezésre, és 7,4 millió eurós kamatot alakít tőkévé. Az intézkedéseket a Bizottság jóváhagyása után valósítják meg. E tőkeapportnak lehetővé kell tennie az ABX-D számára, hogy a sajáttőkéjét a 2004 december 31-i szintre, - 143 millió euróról (időközben - 141,2 millió euróra pontosítva) 14,4 millió euróra állítsa vissza. A belga hatóságok szerint egy ilyen eredmény kívánatos az ABX-D esetében az ABX-WW tervezett privatizációjának megvalósításához (50).

(91)

Előrelátható eredmények: Ezen intézkedések összessége alkalmazásának a business plan (üzleti terv) szerint az ABX-D működési életképességének visszatéréséhez kell vezetnie 2006-ban ([...] millió eurós EBIT), valamint a nettó életképesség visszatéréséhez 2007-ben ([...] millió eurós nettó eredmény).

(92)

Működési intézkedések: az eljárás megindításánál leírt működési szerkezetátalakítási intézkedéseken kívül a leányvállalatok és tevékenységek átruházására, a kirendeltségek és tevékenységek megszüntetésére, valamint a termelékenységi nyereségekre vonatkozó további intézkedések következménye 4 telephely (-44 %) teljes leépítése, az üzleti forgalom 14 millió eurós (-21 %) csökkenése, a teljes munkaidőben foglalkoztatottak 93 (-22 %) fővel, míg az üzemi felület 18 400 m2-rel (-28 %) történő csökkenése.

(93)

Termelékenységi nyereségek: A belga hatóságok által közölt információk szerint a hollandiai működési szerkezetátalakítási intézkedések az üzemi haszonkulcs 5,7 millió eurós nagyságrendű javulását hozzák (elméleti, állandó üzleti forgalom mellett) a hollandiai ABX számára, legkésőbb a csoport életképességének 2006–2007-re várt visszatéréséig.

(94)

Pénzügyi szerkezetátalakítás: Az SNCB azt tervezi, hogy 10 millió eurós követelést és 0,6 millió eurós kamatot alakít tőkévé, mihelyt a Bizottság jóváhagyta az intézkedéseket. E tőkeapportnak lehetővé kell tennie az ABX-NL számára, hogy a sajáttőkéjét a 2004 december 31-i szintre, -1,3 millió euróról (időközben -1,5 millió euróra pontosítva) 9,3 millió euróra állítsa vissza. A belga hatóságok szerint egy ilyen eredmény kívánatos az ABX-NL esetében az ABX-WW tervezett privatizációjának megvalósításához (51).

(95)

Előrelátható eredmények: Ezen intézkedések összessége alkalmazásának a business plan (üzleti terv) szerint az ABX-NL működési életképessége visszatéréséhez kell vezetnie 2005-ben ([...] millió eurós EBIT), valamint a nettó életképesség visszatéréséhez 2006-ban ([...] millió eurós nettó eredmény).

(96)

Az ABX-F-et érintő nehézségekkel szemben, amelyeket az ABX-csoport egészének életképességére nézve kritikusnak tartanak, a belga hatóságok megjegyezték, hogy az SNCB az ABX-Franciaország belföldi közúti tevékenységeit RES útján megszünteti. Mivel a RES-t részletesen bemutatták az eljárás kiterjesztésében, csak röviden kerül megemlítésre itt, hogy az ABX-F belföldi tevékenységeit RES útján, [...] millió eurós negatív piaci áron eladták. Az ABX-F többi tevékenységét átruházták az ABX-WW-re.

(97)

Két szakértő, a Deloitte és az Ernst & Young Transaction Advisory Services arra a következtetésre jutott, hogy az ABX-F belföldi részlegének [...] millió eurós negatív eladási ára megfelelő, és megfelel a piaci értéknek.

(98)

A belga hatóságok szerint, „az SNCB lemondott az ABX-Franciaországba való befektetésének folytatásáról: a többek között 2003 februárjában bejelentett újratőkésítési intézkedéseket nem fogják végrehajtani. A Franciaországra vonatkozó intézkedések – beleértve a RES-t – nem illeszkednek a folyamatosság logikájába, de szociális téren ellenőrzöttek és felelősségteljesek, amely lehetővé teszi több, mint 2300 munkahely megóvását. Az SNCB kivonul Franciaországból: a RES végrehajtása után az ABX-Franciaország egyetlen tevékenysége azon három, jövedelmező logisztikai szerződés végrehajtása, amelyet [...] végéig folytatnak, és amely csak 29 millió eurós üzleti forgalmat realizál. Ekkor az ABX-Franciaországnak nem lesz többé működési tevékenysége, és kétségtelenül felszámolásra kerül.” (52). „Ennél fogva, ha úgy lehet tekinteni, hogy a tevékenység megszüntetése Franciaországban – tág értelemben – része az ABX Logistics csoport szerkezetátalakításának, akkor az ABX LOGISTICS franciaországi tevékenységeinek nem a Németország vagy Hollandia tekintetében bejelentett intézkedések értelmében vett szerkezetátalakításáról van szó.” (53)

(99)

Emlékeztetőül, a belga hatóságok összehasonlították a „RES” (a vállalkozás alkalmazottak által történő megvásárlása) forgatókönyvét az ABX tevékenységeinek belföldi része tekintetében egy egyezségen alapuló felszámolási forgatókönyvvel, és megállapították, hogy a RES a kevésbé költséges megoldás. Az eljárás kiterjesztésében a Bizottság megkérdőjelezte ezt az érvelést, jelezve, hogy a vonatkozó összehasonlítást meg kell tenni a RES és a kényszerfelszámolás forgatókönyve között is, mivel egy hasonló helyzetben lévő magánbefektető a számára legkevesebb kiadással járó megoldást keresné anélkül, hogy kizárná a bírósági felszámolás lehetőségét, ha az gazdasági szempontból előnyösebbnek bizonyulna.

(100)

A belga hatóságok fenntartják, hogy a bírósági felszámolás mindenképpen költségesebb lenne, mint a RES, és azt is, hogy a Bizottság kétségei ellenére az egyezségen alapuló felszámolás nem csak szociális szempontból felelősségteljesebb, hanem mindenekelőtt továbbra is a megfelelő összehasonlítás marad, az alábbiakban összefoglalt okokból.

(101)

A belga hatóságok összehasonlították a három lehetőséget, a RES-t, az egyezségen alapuló felszámolást és a bírósági felszámolást, ahogyan az az alábbi táblázatban szerepel (54):

(102)

A RES és az egyezségen alapuló felszámolás költsége közötti különbség (lényegében a megmaradó személyzetre vonatkozó szociális terv költsége, és e terv tárgyalásának időszakában felmerült veszteségek fedezete) tekintetében a belga hatóságok megjegyzik, hogy a tervet az Ernst & Young társaság már megvizsgálta és megerősítette. Ezek a szakértők a következőket állapították meg: „… we conclude that on an overall level the price differential between the scenario of the Management Buy-Out and the scenario of the Liquidation of Domestic Road Transport Activities amounting to € 45,5 million to be fair and reasonable” („Megállapítjuk, hogy átfogó szempontból a vállalkozás vezetői kivásárlásának és a belföldi közúti szállítás felszámolásának forgatókönyve közötti árkülönbség, amely 45,5 millió euró, tisztességes és ésszerű”).

(103)

A belga hatóságok szerint a bírósági felszámolás költsége sokkal magasabb lenne, mint az ABX Franciaország nettó eszközeinek értéke a művelet végrehajtásakor (ami –[...] millió euró), a következő okokból:

(104)

A [...] kockázata ([...] millió euró): A belga hatóságok szerint (55) „a bírósági felszámolás forgatókönyve az SNCB-t a [...] kockázatának tenné ki, amely felvetné a felelősségét. [...]  (56) , [...]  (57) , [...]  (58)” (59).

(105)

A belga hatóságok egy közelmúltbeli határozatot is példaként idéznek [...] (60).

(106)

A belga hatóságok úgy vélik, hogy „a Bizottságnak a kockázat megléte és elfogadható jellege megállapítására kell szorítkoznia, és annak meghatározására, hogy e kockázattal szemben egy magánszereplő ugyanilyen helyzetben valószínűleg kereste volna a bírósági felszámolás elkerülésének lehetőségét, és az egyezségen alapuló felszámolást választotta volna [...]” (61).

(107)

A Grand, Auzas és társai francia ügyvédi iroda 2004 végén hívta fel az SNCB figyelmét erre a kockázatra, és írásban megerősítette az e kockázatra vonatkozó elemzését.

(108)

Ugyanígy a Linklaters iroda jelezte a belga hatóságoknak, hogy ha „[...] (62) [...]” (63).

(109)

Ha az SNCB [...], a belga hatóságok úgy értékelik, hogy a megmaradó 1300 munkavállalóra vonatkozóan legalább egy [...] millió eurós szociális tervet kellett volna finanszíroznia, és kártérítést adni az ABX-Franciaország hitelezőinek (8 millió eurót az ingatlanhitelezők és 6 millió eurót más hitelezők esetében).

(110)

Az ABX csoport értékének csökkenése az ügyfelek elvesztése következtében (112 millió euró): A belga hatóságok becslése szerint a franciaországi road domestic tevékenység bírósági felszámolása súlyosan és tartósan rontaná a csoport hírnevét és a róla alkotott képet, és a csoport egészére nézve hátrányos ügyfél-veszteséget jelentene. Az ABX-csoport értéke csökkenésének becslését az alább található táblázat tartalmazza.

A belga hatóságok úgy vélik, hogy az üzleti forgalom veszteségét a közvetlen szállítási költségek eltűnése részben kiegyenlítené. De a közvetett költségeket (szerkezeti költségeket) csak fokozatosan lehetne csökkenteni (a személyzetnek a kiesett tevékenységi volumennel arányos elbocsátásával) egy 3 éves időszakban, a bírósági felszámolást megelőző helyzethez való visszatérés céljából. Az ügyfelek elvesztésének az üzemi eredményre (EBIT) gyakorolt hatása így az első évben maximális lenne, és a következő két évben csökkenne, a bírósági felszámolást megelőző helyzethez való visszatérésig.

A csoport értékének csökkenése az ABX LOGISTICS France S.A. bírósági felszámolását követő volumencsökkenés következtében

(111)

E tekintetben a belga hatóságok azt is jelezték, hogy az Európai Közösségek Bírósága szerint „el kell fogadni (…), hogy egy anyavállalat egy korlátozott időszakon belül viselheti valamely leányvállalata veszteségeit, hogy lehetővé tegye ez utóbbi számára a tevékenységének legjobb körülmények között történő befejezését. Az ilyen döntéseket nem csak a közvetett anyagi haszon lehetősége motiválhatja, hanem más megfontolások is, mint a csoportról kialakult kép fenntartásával, vagy a tevékenységeinek új irányba terelésével kapcsolatos törekvés.”  (64) .

(112)

A volumen csökkenése folytán feleslegessé vált személyzet elbocsátásának költségei ([...] millió euró) : Ahogyan az a fentiekben szerepel, a belga hatóságok azt feltételezték, hogy a közvetett költségek egy 3 éves időszakban az elbocsátások révén fokozatosan csökkenthetőek lennének az egyensúlyhoz való visszatérés érdekében. A belga hatóságok által elfogadott becslések mintegy 1 000 elbocsátásról szólnak (ami mintegy 550 fő Németországban, 200 Franciaországban, 100 Belgiumban, és 200 a világ többi részén).

(113)

Az ABX-csoport működőtőke-szükségletére gyakorolt hatás (45 millió euró): a belga hatóságok úgy vélik, hogy a csoport bírósági felszámolásának forgatókönyve jelentős nyomást hozna létre a csoport többi részének szállítói részéről a számláik fizetési határidejére vonatkozó újratárgyalás érdekében (például azonnali kifizetés követelése az adott hónap végétől számított 30 napos kifizetés helyett). Úgy számolnak, hogy a szállítók kifizetésére nyitva álló átlagos határidő 7 nappal történő csökkentése egy 45 millió eurós nagyságrendű azonnali készpénzszükségletet teremtene.

(114)

Az SNCB és az ABX LOGISTICS Worldwide finanszírozásának átlagos költségére gyakorolt hatás (14 + 7 millió euró): a belga hatóságok szerint az SNCB és az ABX LOGISTICS finanszírozásának átlagos költségét növelhették a bankjaiknál a leányvállalataik egyike fizetéseinek megszüntetése miatt. A lehetséges finanszírozási többletköltséget 100 bázispontra (1 %) becsülik az ABX LOGISTICS banki adóssága (mintegy 240 millió euró) esetében, és 50 bázispontra az SNCB banki adóssága (mintegy 900 millió euró) esetében, amelyet a belga állam nem vállalt át. Azzal a feltételezéssel, hogy ezt a többletköltséget három év alatt semlegesítik, a belga hatóságok úgy vélik, hogy az SNCB adósságának finanszírozásához kapcsolódó többletköltség 14 millió eurós nagyságrendű, míg az ABX LOGISTICS-hoz kapcsolódó adósság finanszírozásának többletköltsége 7 millió eurós nagyságrendű.

(115)

A különböző forgatókönyvek becsült költsége összehasonlításainak kiegészítéséül a belga hatóságok úgy ítélik meg, hogy a befektetők más tényezőket vesznek figyelembe, amennyiben felmerül a tevékenység átruházásának vagy lezárásának kérdése.

(116)

A belga hatóságok így tehát úgy vélik, hogy a csődeljárás alá helyezés szociális zavarokat okozhat, amely az ABX LOGISTICS tevékenységeinek megakadásához vezetne a felszámolással nem érintett telephelyeken (nemzetközi tevékenységek), ami hatással lenne a többi ország felé irányuló forgalomra, vagy akár az SNCB forgalmára. Az ugyanilyen körülmények között lévő magánvállalkozás szerintük szintén figyelembe venné a nagyon jelentős hasonló kockázatokat, és az önkéntes felszámolás lehetőségét választaná.

(117)

Általánosabban fogalmazva, a belga hatóságok szerint „tévedés az, hogy egy magánbefektető, főleg ha európai és az SNCB-hez hasonló méretű, szükségképpen a kényszerfelszámolást választaná, ha az olcsóbb lenne az önkéntes felszámolásnál. Más magántársaságok ugyanilyen körülmények között az önkéntes felszámolás forgatókönyvét választották egy szociális terv finanszírozásával a tevékenységek lezárásával érintett munkavállalók tekintetében.” (65). A belga hatóságok által egy szociális jogra szakosodott ügyvédi irodától (Claeys & Engels) kért szakértői vélemény szerint több közelmúltbeli példa létezik olyan magántársaságokra vonatkozóan, akik ezt a magatartást választották.

(118)

Egyébként a belga hatóságok megjegyzik, hogy a TNT magántársaság ugyanazokra a lépésekre vállalkozott, mint az SNCB, amikor úgy döntött, hogy inkább megszünteti a veszteséges nemzeti fuvarozási tevékenységeit, és a „szerződéses logisztikai” tevékenységeinek egy részét Franciaországban, minthogy azok önkéntes vagy bírósági felszámolását kezdeményezze (66).

(119)

Végül, a belga hatóságok a vállalkozások szerkezetátalakítása tekintetében idézik a Bizottság 2005. márciusi közleményét, amely különösen a következőképpen szól „a társadalmi kohézió fenntartásához – amely az európai társadalmi modell védjegye – olyan »kísérőpolitikákat« kell végrehajtani, amelyek célja a társadalmi költségek minimalizálása, valamint alternatív munkahely- és jövedelemforrások kutatásának támogatása. (…) A vállalkozások szerkezetátalakítása gyakran alapvetően negatív jelenségnek számít, mivel legtöbb esetben annak csupán a foglalkoztatásra vagy a munkakörülményekre gyakorolt azonnali hatása a szembetűnő. (…) Ezért fontos, hogy e változások nyomon követése oly módon történjen, hogy azoknak a foglalkoztatásra és a munkakörülményekre gyakorolt hatása a lehető legátmenetibb és legkorlátozottabb legyen.” (67)

(120)

Következésképpen a belga hatóságok megjegyzik, hogy az SNCB a RES forgatókönyvét választotta a következő okokból:

(121)

Az ABX csoport szerkezetátalakítása a „freight forwarding” (szállítmányozás) tevékenységének jelentős kapacitáscsökkentésével járt. E tevékenység keretén belül a kapacitást releváns módon olyan jelzőszámokkal mérik, mint a számlázott üzleti forgalom, a telephelyek száma, a raktárterület vagy az alkalmazottak száma.

(122)

A belga hatóságok szerint az ABX-WW csoport egészére alkalmazott teljes működési szerkezetátalakítási intézkedések jelentősen túlmennek az eredetileg meghatározott intézkedéseken.

Az eredeti terv a 98,5 millió eurós üzleti forgalmat képviselő 3 leányvállalat eladását, 7 kirendeltség és 3 raktár bezárását írta elő Németországban, 4 kirendeltségét Franciaországban, 2 kirendeltségét Hollandiában, valamint 690 FTE csökkenést, ebbe beleértve a kirendeltségek bezárásának hatását.

A 2005 folyamán bejelentett kapacitáscsökkentési intézkedések hatása a szerkezetátalakítás végéig a következő lesz: a telephelyek számának 176-tal (-31 %) való csökkentése, az üzleti forgalom 624 millió euróval (-21 %) való csökkentése, a teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazottak 5827 személlyel (-40 %) való csökkentése, és az üzemi terület (68)917 377 m2-rel (-54 %) való csökkentése.

A Németországra vonatkozó kiegészítő kötelezettségvállalások, amelyeket Belgium 2005 novemberében vállalt, fokozzák e csökkentést.

(123)

A belga hatóságok jelzik, hogy a kiterjedés csökkentései, és a 2002 óta végrehajtott, valamint a közelmúltban elhatározott átruházások maximálisak, és a további csökkentések az ABX LOGISTICS hálózat leépítéséhez vezetnének. Szerintük egy nemzetközi hálózat megléte valójában az ABX és versenytársai stratégiai és kereskedelmi helyzetének az alapját képezik: a hálózat leépítése súlyos negatív hatással járna, ami veszélyeztetné a csoport versenyképes strukturális piaci helyzetét, a szerkezetátalakítási terv megvalósításának lehetőségét, és a csoport vonzerejét a lehetséges partnerek előtt egy privatizáció keretében.

E tekintetben a belga hatóságok úgy vélik, hogy a belföldi fuvarozási tevékenységek franciaországi megszüntetésének művelete nem követhető Németországban; a csoport társaságai belföldi és nemzetközi közúti tevékenységeinek integrációja Németországban és Hollandiában valójában előrehaladottabb, mint a közúti tevékenységek esetében Franciaországban a műveletek és az informatikai rendszerek integrációja, és a közös ügyfelek jelentős hányada miatt; ez a nagyobb integráció nem csak a német piac szerkezetéből, hanem az ABX LOGISTICS történetéből is adódik, mivel a „nemzetközi” és a „belföldi” részlegeket Franciaországban csak 2003-ban, és akkor is csak részlegesen integrálták, míg Németországban a belföldi fuvarozás és a nemzetközi közúti szállítmányozási tevékenységek a THL és a Bahntrans (később ABX Németországban) társaságok 1996-os egyesülése óta egy jogalany keretén belül egyidejűleg álltak fenn.

A hatóságok hozzáfűzik, hogy mind Németországban, mind pedig Hollandiában a Road hálózat sűrűségének további csökkenése a német piacról való kivonuláshoz vezet, az ABX LOGISTICS és az ezen országokban tevékenykedő versenytársai közötti, a telephelyek számára vonatkozó összehasonlítás tekintetében.

Az ABX LOGISTICS „Road”, valamint a német és a holland piacon tevékenykedő fő versenytársai telephelyei számának összehasonlítása (a németországi további csökkentésekre vonatkozó kötelezettségvállalások figyelembe vétele előtt) (69)

Végül hangsúlyozzák, hogy ezek a megszüntetések akkor következnek be, amikor az ABX fő versenytársai fuvarozási vagy fuvaregyesítéssel foglalkozó társaságokat vásárolnak fel, különösen Németországban, abból a célból, hogy növeljék a saját belföldi fuvarozási hálózatukat ebben az országban.

(124)

Az SNCB kölcsönöket adott az ABX különböző leányvállalatai számára.

2002 áprilisában és májusában az SNCB a belgiumi ABX LOGISTICS group NV leányvállalata számára három, egyenként 50, 10 és 29 millió eurós, változó kamatozású kölcsönt adott. A belga hatóságok szerint e kölcsönök átlagos kamatlába körülbelül [...] %, [...] % és [...] % volt.

2004. június 30-án e kölcsönöket az SNCB átvállalta, és közvetlenül az ABX Németországnak, az ABX Hollandiának és az ABX Franciaországnak juttatta [...] %, [...] % és [...] % kamatlábbal.

(125)

A belga hatóságok szerint „az SNCB megerősítette az ABX LOGISTICS Worldwide privatizációjára irányuló szándékát a szerkezetátalakítási tervnek a Bizottság által történő jóváhagyását követő hat hónapon belül. (…) Az SNCB Holding egy kötelező elvi megállapodást (»term sheet«) kötött és írt alá 2005. március 22-én egy lehetséges vásárlóval. E megállapodás azonban a szerkezetátalakítási tervet engedélyező határozat Bizottság általi elfogadásával kapcsolatos felfüggesztő feltételhez kötött.” (70)

(126)

A belga hatóságok jelezték, hogy az SNCB-nek az ABX szerkezetátalakítására és átruházására vonatkozó döntését követően e vállalkozás tárgyalásokba kezdett különböző lehetséges vevőkkel. E tekintetben az SNCB megbízta az ABX-WW-t, valamint a „Petercam” társaságot, hogy ezen eladás keretében őt képviselje.

(127)

2003 júniusától az ABX-WW megkezdte az előzetes tárgyalásokat az első partnerrel, egy ipari csoporttal. 2004 márciusában és júniusában megszületett egy „memorandum of understanding” (szándéknyilatkozat) tervezete. 2004 júniusa és augusztusa között a tárgyalásokat e lehetséges első partner miatt felfüggesztették.

(128)

2004 júniusában az ABX-WW kapcsolatba lépett egy második ipari partnerrel. 2004 szeptemberében azonban ez a második lehetséges partner az ABX-WW-vel folytatott tárgyalások végleges befejezését javasolta.

(129)

2004 augusztusának végén felvették a kapcsolatot egy harmadik lehetséges partnerrel, egy másik ipari csoporttal. Mindazonáltal ezek a tárgyalások megszakadtak egy negyedik partnerrel folytatott eredményes kapcsolatok miatt, aki 2004 novemberében önmagát kötelező ajánlatot tett az ABX-WW felvásárlására, ahogyan az a fentiekben szerepel. Ezzel a jelölttel – a továbbiakban: „Yvan” – kötötte meg az SNCB az eladásról szóló megállapodást és a fent említett „Term Sheet”-et (szándéklevél) 2005 márciusában.

(130)

A fent említett „Term Sheet” (szándéklevél) szerint Yvan a Bizottság megengedő határozata esetére kötelezettséget vállal egy [60 és 150 (**) közötti] millió eurós összeg befektetésére, amelyből [...] millió eurót az ABX LOGISTICS Worldwide részvényeinek kifizetésére az SNCB Holding számára. A többi tekintetében az Yvan által tett e befektetést a következő módon használják fel:

(131)

A „Term Sheet” (szándéklevél) meghatározza, hogy az átruházás esetén szokásos feltételek és a kellő gondosság (due diligence) figyelembe vételével az Yvan és az SNCB köteles eljárni az ABX-csoport eladása érdekében, amint a Bizottság határozatára vonatkozó felfüggesztő feltétel megszűnik.

Amennyiben ez a feltétel nem hárul el, az Yvan és az SNCB meghatározott körülmények között már nincs kötve az eladásról szóló megállapodáshoz.

(132)

Végül a belga hatóságok közlik, hogy „az ABX-WW privatizációját követően az SNCB felszabadul minden mérlegen kívüli kötelezettség, garancia és komfort levél alól. [...] A komfort leveleknek már nem lesz létjogosultságuk, így lejárnak, amint a Bizottság engedélyezi a német leányvállalat újratőkésítésére vonatkozó pénzügyi intézkedéseket, és azokat végrehajtják” (71).

(133)

Az ügy körülményeit, és különösen a Bizottság által az eljárás megindításakor kifejtett következtetéseket figyelembe véve a következő érdekelt felek külön, és egymástól függetlenül a következő észrevételeket tették.

(134)

Mindenek előtt az érdekelt harmadik személyek első csoportjának, azaz: 1. a Verein zur Förderung des Wettbewerbs und lauteren Verhaltens im Speditions- Logistik- und Transportgewerbe E.V. Köln, 2. a H.A.L.T.E., 3. a Ziegler, 4. a Freshfields, Bruckhaus, Deringer (a Deutschen Post AG képviselőjeként) 5. a De Beroepsorganisatie van de Vlaamse Goederentransport Ondernemers en Logistieke Dienstverleners (SAV) érvei kerülnek bemutatásra, amelyek átfedik egymást, és a következőképpen foglalhatók össze (72).

(135)

A szerkezetátalakítási tervre vonatkozóan: Az érdekelt felek hangsúlyozzák az ABX által először benyújtott szerkezetátalakítási terv belső gyengéit. Vitatott, hogy a célzott jogalanyok jogosultak-e szerkezetátalakítási támogatásra, amint azok legalább gazdaságilag integrálódnak a vállalkozások egy olyan csoportjába, amelynek képesnek kellene lennie a tervezett intézkedések társfinanszírozására. Hangsúlyozzák, hogy egy szerkezetátalakítási támogatás csak akkor engedélyezhető, ha életképes szerkezetátalakítási terv kapcsolódik hozzá, amely biztosítja a hosszú távú jövedelmezőség visszatérését. Márpedig ezek az érdekelt felek az eljárás megindításához igazodnak azon megállapítás tekintetében, hogy e terv nem vezet az életképességhez, tekintettel a finanszírozásának elégtelenségére, és arra, hogy a működési szerkezetátalakítási intézkedések nem elegendőek. Ebből következik, hogy az a támogatás, amely nem vezet az életképességhez, a közösségi érdekkel ellentétes mértékben torzítja a versenyt.

(136)

Általánosságban a tőkék rendes jövedelmezőségéhez való visszatérés valószínűsége nem piacnyerésekben, a termelékenység és a szolgáltatás minőségének javulásában és az ügyfelek viselkedésének változásában fejeződik ki – legalábbis nem jobban, mint egy ilyen változás körülményei a piac átfogó növekedése tekintetében.

(137)

A tervezett szerkezetátalakítási és ésszerűsítési intézkedések a fuvarozási és a logisztikai szakma változásaihoz való igazodásnak felelnek meg, amelyeket az ABX-nek több éve meg kellett volna valósítania, és amelyeket az ágazat más vállalkozásai jelentős erőfeszítések árán már véghezvittek. A tervnek a Bizottság által történő jóváhagyása így csak meghosszabbítaná a piac amúgy is régóta tartó zavarát, és közvetítené a gazdasági nehézségeket olyan vállalkozásokhoz, különösen a magántőkével működő középvállalkozásokhoz, amelyek már megtették a maguk szerkezetátalakítási erőfeszítéseit, sőt akár leküzdhetetlen nehézségeket okozhat néhányuk számára.

(138)

Az állam beavatkozásáról: Az ABX szerkezetátalakításának késedelmei nagy részben az SNCB-nek az ABX napi vezetésébe történő folyamatos beavatkozásának köszönhetők, és az ABX igazgatási tanácsa tagjai politikai kinevezésének. Egyes érdekelt felek felhívják a figyelmet az ABX Logistics csoport, és így az ABX Logistics Worldwide igazgatási tanácsa tagjai kiválasztása átláthatóságának hiányára. Ezeket az igazgatási tanácsi tagokat az SNCB vezetősége politikai okok alapján mérlegelve nevezik ki, amely megakadályozza a vállalkozás vezetésének önállóságát. Különösen arra hivatkoztak, hogy az ABX vezetésére vonatkozó határozatokat vagy a Miniszterek Tanácsa, vagy az SNCB vezetősége hozza meg, és hogy csak az lenne elfogadható, ha az ABX-et a saját végrehajtó bizottsága igazgatná.

(139)

A franciaországi leányvállalat szerkezetátalakításra vonatkozóan: Az újrafinanszírozás szükséges összegét alulértékelték. Az eredeti terv alulértékeli a szükséges támogatások terjedelmét, pusztán azért, hogy elfedje az ABX-leányvállalatok hálózatának létrehozása óta jegyzett veszteségeket. Végeredményben a tevékenység helyreállításának előrejelzései irreálisak, és azokat lehetetlen utólagos kiegészítő támogatás, és a versenytársak hátrányára a piacot bomlasztó politika révén történő piacszerzés nélkül megvalósítani.

(140)

Az ABX privatizációjára vonatkozóan: Egyes érdekelt felek az ABX privatizációját kérték. Bírálták azt, hogy ilyen privatizáció csak tervben létezik, anélkül azonban, hogy ilyen eladás megvalósítására utaló jelek lennének.

(141)

Az ABX hálózatának felvásárlására és kiterjesztésére vonatkozóan: A fent említett harmadik személyek úgy vélik, hogy az ABX-nek a fuvarozási és a logisztikai szolgáltatások ágazatába történő beavatkozása 1998 óta illegális állami támogatások révén valósult meg, és ezek a piaci verseny súlyos torzulásait okozták. Az ABX-hálózat létrehozását csak az SNCB által megadott erős állami támogatás tette lehetővé.

(142)

Ezt követően az érdekelt harmadik személyek második csoportjának, azaz 6. a FGTE CFDT Route (Union Fédérale Route), 7. a Fédération Nationale des Syndicats de Transports CGT, 8. a Fédération Royale Belge des Transporteurs, 9. az ABX Logistics (az ABX Logistics német csoportjának képviselői) érvei kerülnek bemutatásra, amelyek átfedik egymást, és a következőképpen foglalhatók össze (73).

(143)

Az ABX alkalmazottainak helyzete több megjegyzés tárgyát képezte az érdekelt felek részéről. Emlékeztetnek arra, hogy Franciaországban már több száz alkalmazottat érintettek a korábbi szociális tervek, és hogy a logisztikai tevékenység munkahelyei fenyegetettek. A német leányvállalat képviselői emlékeztetnek a mintegy 4 000 alkalmazott 1998 óta végrehajtott leépítésére is, amelyhez hozzáadódik az azokhoz kapcsolódó 2 000 alvállalkozói munkahely. Azt is megjegyzik, hogy az ABX a privatizálás küszöbén áll, és hogy az e célból tett erőfeszítéseket nem kellene lerombolni.

(144)

A Fédération Nationale des Syndicats de Transport CGT konkrétabban egy kötelező szociális díjszabás létrehozását kéri az ABX franciaországi versenytársai által láthatóan gyakorolt „gazdasági dömping” elleni harchoz.

(145)

A Fédération Royale Belge des Transporteurs (FRBT) azonban hangsúlyozza, hogy az ABX az együttműködésnek adta tanújelét azzal, hogy beleegyezett abba, hogy önként megmutatja neki a könyveit. Az FRBT így abban a helyzetben van, hogy kijelentheti, hogy a gépjárművek engedélyére és biztosítására vonatkozó hatályos szabályozást betartják.

(146)

Ezen kívül jelezték, hogy az ABX (Belgium) S.A. vezetősége a megjegyzések benyújtására nyitva álló határidő leteltét követően eljuttatta a Bizottsághoz az ABX-Belgium különböző regionális elosztó-központjaiban tevékenykedő gépjárművezetők petícióját, amelyben azok kifejezetten kedvező elbírálást kértek az ABX szerkezetátalakítási ügyirata tekintetében.

(147)

Az eljárás kiterjesztése tekintetében a következő érdekelt felek külön, és egymástól függetlenül a következő észrevételeket tették.

(148)

Mindenekelőtt az érdekelt harmadik személyek első csoportjának, azaz: 1. a „HALTE” ; 2. a Freshfields Bruckhaus Deringer; 3. a BCA – Belgian Courrier Association; 4. Robert Ziegler (74), 5. a Febetra (Federation Royale Belge des Transporteurs et des Prestataires de Services Logistiques); 6. az SAV – Koninklijke Beroepsvereninging Goederenvervoerders Vlaams Gewest en Brusselse Hoofdstedelijk Gewest érvei kerülnek bemutatásra, amelyek átfedik egymást, és a következőképpen foglalhatók össze (75).

(149)

Ezek a felek lényegében kétségeket fejeznek ki az ABX által kapott támogatások összeegyeztethetősége tekintetében, és kérik a méltányos versenyfeltételek helyreállítását. Ezt különösen a bejelentett támogatások növelése, és az ABX által az erős versennyel jellemezhető piacokon, különösen Németországban elfoglalt fontos pozíció figyelembe vételével. A támogatások esetleges jóváhagyását azonban az ABX részéről megfelelő ellentételezésnek kellene kísérnie. Az ABX-Franciaország egy részének eladása tekintetében ezek a felek annak ellenőrzését kérik, hogy ezt az eladást támogatások újabb folyósítása nélkül hajtották-e végre. Az ABX eladását pozitív lépésnek kell tekinteni, feltéve, hogy az piaci feltételek között történik, de mindazonáltal annak nem szabad arra vezetnie a Bizottságot, hogy az ABX által kapott támogatások tekintetében kevésbé szigorú határozatot hozzon, mint az el nem adás esetén.

(150)

Ziegler egyébként jelezte, hogy az ABX érdekében bejelentett 140 millió eurós kölcsön visszatérítése nem történt meg, és félő, hogy az ABX előnyre tesz szert az ABX-csoport privatizációja során, figyelembe véve e privatizáció körülményeit; azt, hogy az SNCB nem adta el az ABX-Franciaországot, hogy az ABX szerkezetátalakítása a jelenlegi vezetőség és vállalati stratégia mellett nem tűnik reálisnak, és hogy az ABX csődje jelentős következményekkel járna.

(151)

Ezt követően az érdekelt harmadik személyek második csoportjának, azaz: 1. az ABARENT N.V., 2. a DOL & SERVICES, 3. Pierre Lepoint, 4. a Geert Lagae BVBA, 5. a WEVETRA – Werner Vranckx Transport, 6. Claude Bogaerts, 7. Johan Vergote, 8. a Cooljet, 9. az UPTR – Union Professionnelle du Transport par Route, 10. a Vervoerbedrijf Van Hauwermeiren „BA.AN” BVBA, 11. az SD Transport BVBA, 12. a Gincotrans, 13. a Vervoer Marc Cobbaert, 14. François Timmermans, 15. a Tractrans, 16. a GPF, 17. a Transport Fabrice, 18. az SOS Transport, 19. Eddy Ommeslag érvei kerülnek bemutatásra, amelyek átfedik egymást, és a következőképpen foglalhatók össze (76).

(152)

E harmadik személyek nagyrészt jelezték, miszerint nem kívánják, hogy a Bizottság egy esetleges nemleges határozatával veszélybe sodorja az ABX számára dolgozó alvállalkozók ezreinek a foglalkoztatását.

(153)

A Cool Jet megjegyzi, hogy a RES művelet során megvásárolt tevékenységek a helyreállítás után életképesek lehetnek majd, és e helyreállítást pontos stratégiai terv alapján kell végrehajtani a tevékenységek átvételét követő 3 éven belül; az eladási ár figyelembe veszi az ésszerűen várt, és a költségvetésbe felvett veszteségeket; az átvett tevékenységek nem rendelkeznek jelentős piaci részesedéssel (1,5 %-a a franciaországi fuvarozási és futárszolgálati piacnak), és végül a Cool Jet társaság 1300 főt alkalmaz, amely munkahelyek elvesztek volna, ha a Cool Jet nem tudta volna felvásárolni a szóban forgó tevékenységeket.

(154)

Egyébként az UPTR azt állítja, hogy teljes átláthatósággal megismerhette az ABX könyveit, és megállapítja a csoport eredményeinek javulását, amely üzemi szinten először 2004-ben volt jövedelmező. Az UPTR arra biztatja a Bizottságot, hogy hozzon gyors döntést az ABX privatizációjának lehetővé tételére, amely biztosítja egy olyan tisztességes piaci szereplő stabilitását, amelynek jelenléte jótékony hatással van a belga közúti fuvarozás ágazatára.

(155)

A Bizottsághoz az eljárásra nyitva álló határidő leteltét követően panasz is érkezett az ABX-WW eladásával kapcsolatban, amely szerint az SNCB Holding nem tartotta be az átlátható, nyitott és megkülönböztetéstől mentes eljárás feltételeit az ABX Logistics privatizációja tekintetében, és így távol tartotta a panaszos befektetőket.

(156)

Belgiumnak az eljárás megindítása és kiterjesztése tekintetében tett megjegyzéseinek alapelemei lényegében a magyarázó részben szerepelnek. A többi elem az alábbiakban kerül összefoglalásra.

(157)

Egyes cselekedetek belga államnak tulajdoníthatóságáról: A belga hatóságok az ügy folyamán végig azt állították, hogy a belga állam a Bíróság Stardust ügyben hozott ítéletének értelmében egyáltalán nem vett részt az SNCB-nek az ABX Logistics-et érintő döntéshozatali eljárásában. Arra is emlékeztettek, hogy adott esetben a Bizottságnak kell bizonyítania a belga államnak tulajdoníthatóságot.

(158)

Az ABX-be való befektetések tekintetében a belga hatóságok az eljárás során folyamatosan ismételték, hogy az állam nem avatkozott be az SNCB döntéshozatalaiba.

(159)

A Miniszterek Tanácsának 2002 február 22-i sajtóközleménye tekintetében a belga hatóságok emlékeztettek (77) arra, hogy:

(160)

Az érdekelt felek által az igazgatási tanács tagjainak politikai hovatartozásától függően történő kiválasztására tett észrevételekre válaszul a belga hatóságok azt állítják, hogy az ABX Logistics tevékenységei nem érintik az SNCB közfeladatait. E tevékenységek és azok igazgatása így teljes mértékben az SNCB igazgatási autonómiájának a körébe tartozik. Ebből következik, hogy az ABX Logistics igazgatási tanácsa tagjainak kinevezésére vonatkozó eljárás nem más, mint amit a belga jog minden, e jog hatálya alá tartozó részvénytársaság számára előír. Az ABX Logistics vagy a leányvállalatai igazgatási tanácsa tagjainak kinevezése így átlátható és a törvény által előírt eljárások alapján történik, tehát nem a politikai hovatartozás alapján, önkényesen.

(161)

Az ABX Logistics hálózat finanszírozásáról: A belga hatóságok kijelentik, hogy az SNCB mérlegszerkezete 2001-ig rendezett volt, és a konszolidált eredmény 1998 és 1999 között pozitív volt.

(162)

Belgium érvei a(z újra)befektetések tekintetében: A belga hatóságoknak a(z újra)befektetések tekintetében a tények kifejtésénél összefoglalt megjegyzésein kívül a belga hatóságok azt is jelzik, hogy az SNCB célzott beavatkozása az érintett leányvállalatok (Németország, Franciaország, Hollandia, Írország, Portugália, Belgium) esetében ennél fogva teljes mértékben összeegyeztethető a piacgazdasági magánbefektető elvével. Sőt, az is megfigyelhető, hogy az ABX LOGISTICS-Szingapúrra vonatkozó beavatkozások nem tartoznak a Szerződés 87. cikkének alkalmazási körébe.

(163)

A harmadik személyeknek az eljárás kiterjesztésére vonatkozó megjegyzései tekintetében a belga hatóságok azt állítják, hogy azokra már válaszoltak azon megjegyzésekre adott korábbi válaszaik keretében, amelyek csak a Bizottság kétségeit ismételgették.

(164)

Robert Ziegler beavatkozását illetően a belga hatóságok azt állítják, hogy a 140 millió eurós ideiglenes kölcsönt az e kölcsön tőkésítését célzó új intézkedéssel együtt bejelentették a Bizottságnak. A jóváhagyásig nem fogadható el kötelezettségvállalást az SNCB vagy az ABX részéről. Ugyanez a helyzet az ABX-Németország szerkezetátalakításának 157,4 millió eurós sajáttőke-apportja, valamint a többi bejelentett intézkedés esetében. Ami az ABX által a privatizációja révén potenciálisan szerezhető előnyt illeti, a belga hatóságok a KPMG által készített, és a Bizottsághoz benyújtott „fairness opinion”-ra (méltányossági állásfoglalásra) hivatkoznak, amely szerint „the terms of the proposed sale to [Yvan] are fair and reasonable and represent fair market value”(„Az [Yvan] számára felajánlott eladás feltételei méltányosak és ésszerűek, és tisztességes piaci értékeket képviselnek”). Ami az ABX-Franciaország feltételezett el nem adását illeti, a belga hatóságok emlékezetnek arra, hogy ők már jelezték, melyek az eladott részek. Ezen eladás körülményei esetében különösen az Ernst &Young jelentésére hivatkoznak, amely szerint „the price valuation for Road Domestic Transport Activities amounting to (…) is fair”(„A nemzeti közúti fuvarozási tevékenységek árának becslése, ami (…) millió euró, méltányos”). Végül az ABX-csoport esetleges csődjének következményeire vonatkozó vizsgálat tekintetében a belga hatóságok nem győzik hangsúlyozni a Bizottság akár csak részben negatív határozatának súlyos következményeit mind az ABX LOGISTICS Worldwide, mind pedig az SNCB Holding számára.

(165)

Az ABX-WW eladása: A belga hatóságok szerint az SNCB Holding semmiképpen nem volt köteles pályázati eljárás során privatizálni az ABX Logistics Worldwide-ot.

(166)

A belga hatóságok megállapítása szerint a Bizottság állami támogatások területén folytatott gyakorlatának vizsgálata a privatizációk tekintetében azt mutatja – amennyiben a pályázati felhívás nem történt meg —, hogy a Bizottság beéri annak ellenőrzésével, hogy az eszközök eladása, független szakértő értékelése alapján, piaci áron történik. E tekintetben a belga hatóságok – ezen elveknek megfelelően – benyújtották a Bizottsághoz a KPMG Corporate Finance tanácsadói iroda által az ABX Logistics Worldwide eladásának feltételeiről készített független értékelést.

(167)

A Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint „a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”.

(168)

Bevezetésképpen a Bizottság megállapítja, hogy a fent bemutatott intézkedések több olyan társaságot érintettek, amelyek az ABX-hálózat részét képezik annak létrehozása óta, és amelyeket később az ABX-WW holding létrehozása után az ABX-csoportba integráltak. A Bizottság úgy véli, hogy még e holding jogi létrehozását megelőzően is ezek a társaságok az SNCB keretén belül nyilvánvalóan megkülönböztethető gazdasági egységet alkottak (a továbbiakban: az ABX-csoport), így a következő elemzésben helyénvaló ezeket a vonatkozó jogalanynak tekinteni.

(169)

A Bizottság ebből megállapítja, hogy a 87. cikk (1) bekezdésének négy feltételéből három („bizonyos vállalkozásoknak előnyben részesítése”, „[torzítja a versenyt] vagy azzal fenyeget” és „érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”) megvalósul.

Valójában az SNCB által az ABX-csoportba bevitt pénzeszközök előnyben részesítik ezt a társaságot az e piacokon jelenlévő más vállalkozásokhoz képest.

Egyébként mivel ezek az intézkedések csak az ABX-csoportot vagy annak leányvállalatait részesítik előnyben, torzítják a versenyt, illetve azzal fenyegetnek az e tevékenységeknek a szabad verseny alá tartozó része tekintetében.

Végül, ezek az intézkedések érintik a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel a vizsgált, versennyel érintett tevékenységet több más tagállamban is folytatják. Ezt a következtetést alkalmazni kell a csoportnak a Közösségen kívül aktív társaságai érdekében tett intézkedésekre is. Valójában egyrészről – a „Tubemeuse” (78) ítéletnek megfelelően – figyelembe véve azon piacok közötti kölcsönös függést, amelyeken a közösségi vállalkozások tevékenykednek, nincs kizárva, hogy egy támogatás torzíthatja a Közösségen belüli versenyt még akkor is, ha a kedvezményezett vállalkozás majdnem a teljes termelését a Közösségen kívülre viszi ki. Másrészről, mivel olyan nemzetközi szállítási csoportról van szó, amely a tevékenységét világviszonylatban, más közösségi szereplőkkel versenyezve végzi, a csoport egy harmadik országban tevékenykedő társaságának megadott támogatás a csoport egészét erősíti, és ebből következően érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, és torzítja a Közösségen belüli versenyt, illetve azzal fenyeget.

(170)

Végül azon intézkedéseket, amelyeket úgy tekintettek, hogy az SNCB forrásait mozgósítják, úgy kell értékelni, mint amelyek állami forrásokat (közpénzeket) használnak fel.

(171)

Valójában az SNCB állam általi tulajdonlása, és annak közvállalkozásként elfoglalt egyedi helyzete annak megállapításához vezet, hogy az SNCB forrásai folyamatos állami ellenőrzés alatt állnak. Ezt a következtetést megerősíti az a megállapítás, amely szerint az SNCB az 1991. március 21-i törvény rendelkezéseinek a hatálya alá tartozik, amely egyedi védelmet biztosít számára a csőd kockázata ellen, ami egy állam által nyújtott garanciához hasonlítható.

(172)

Márpedig a Stardust Marine ügyben hozott ítéletében (79) a Bíróság kifejti, hogy: „emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából már az következik, hogy az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése magában foglal minden olyan pénzügyi eszközt, amelyet a hatóságok ténylegesen felhasználhatnak a vállalkozások támogatására, annak megállapítása nélkül, hogy ezek az eszközök állandóan az állami vagyon részét képezik-e vagy sem. Következésképpen még akkor is, ha a szóban forgó intézkedésnek megfelelő összegek nincsenek állandóan az Államkincstár birtokában, az a tény, hogy azok folyamatosan állami ellenőrzés alatt, és így az illetékes nemzeti hatóságok rendelkezésére állnak, elegendő azok állami forrásnak minősítéséhez”.

(173)

Egyébként szintén a Stardust Marine ügyben hozott ítélet 52. pontjában a Bíróság megállapítja, hogy: „önmagában az a tény, hogy egy közvállalkozás állami ellenőrzés alatt áll, nem elegendő ahhoz, hogy az általa hozott intézkedéseket, mint amilyenek a szóban forgó pénzügyi támogatási intézkedések, az államnak tulajdonítsák. Még meg kell vizsgálni azt, hogy a hatóságokat úgy kell-e tekinteni, mint amelyek így vagy úgy részt vettek ezen intézkedések elfogadásában”.

(174)

A másik szükséges feltétel ahhoz, hogy egy közvállalkozás által meghozott intézkedések állami támogatásnak minősüljenek az, hogy ezek az intézkedések ne feleljenek meg a hasonló helyzetben lévő magánbefektető magatartásának.

(175)

Következésképpen az SNCB által az ABX-csoport érdekében hozott valamennyi intézkedés esetében a Bizottság a továbbiakban azt vizsgálja, hogy azok az államnak tulajdoníthatók-e, és egyben eltérnek-e egy ilyen magánbefektető valószínű viselkedésétől. Ha ez a két feltétel fennáll, az intézkedések állami támogatásnak minősülnek, amelyeknek a Bizottság megvizsgálja a tárgyát és az összegét.

(176)

A belga hatóságok jelezték, hogy 2001-ben az SNCB-nek az ABX-csoport német, holland és francia tevékenységei felé irányuló újrabefektetései pozitív gazdasági előrejelzéseken, és vállalkozásfejlesztési szakértők tanácsain alapultak.

(177)

A fentiekben kifejtett megtérülési számítások a tevékenység fejlesztésének elfogadható elméletein alapulnak, ahogyan az SNCB- azokat 2001-ben értelmezhette.

(178)

A németországi befektetések egy olyan szakértői tanulmányra épülnek, amely úgy értékeli, hogy az ABX-D helyreállításának sikere lehetővé teszi az ABX stratégiájának követését egy 300 millió euró értéket létrehozó potenciállal – összehasonlítva az 50 millió euró injektálásával —, valamint egy megfelelő belső hozamon alapulnak.

(179)

A franciaországi 30 millió euró befektetése esetében a megtérülési számítás ahhoz a becsléshez vezetett, hogy az SNCB 8 % és 14 % közötti belső megtérülési rátát várhatott. Ezen kívül ez a befektetés lehetővé tette a követelések értékpapírosítására vonatkozó program megindítását, amely révén a társaság 70 millió eurós banki hitelkerethez juthatott.

(180)

Mivel az ABX-NL-ben egy 2001-ben megvalósított befektetésről van szó, a Bizottság úgy véli, hogy – a belga hatóságok javaslatával ellentétben – nem megfelelően indokolt az IRR számítását a tőkeemelésnek a Wegtransport felvásárlási költségeinek levonása utáni összegére épülő számításra alapozni. Mindazonáltal, figyelembe véve, hogy az SNCB teljes befektetése tartalmazza a felvásárlási költségeket, és így 12,2 millió euró helyett eléri a 19,2 millió eurót, a befektetés IRR-je 8,9 % és 10,2 % között van, és így elfogadható marad különösen azzal a ténnyel összefüggésben, hogy a befektetéskor a jövedelmezőség visszatérését az ABX-NL egésze tekintetében egy rövid, két éves határidőn belül várták.

(181)

Ugyanígy az ABX-csoport Írországban, Belgiumban, Portugáliában és Szingapúrban jelenlévő társaságainak (amelyeknek nem voltak pénzügyi nehézségeik) tőkéjéhez való „párhuzamos hozzájárulások” megtérülési rátájának becslése 9,6 % és 12,7 % közötti számított IRR-t mutat, és elfogadhatónak tűnik.

(182)

A Bizottság ezen kívül emlékeztet arra, hogy 2001-ig az SNCB olyan pénzügyi szerkezettel rendelkezett, amely lehetővé tette a kereskedelmi fejlődésének finanszírozását anélkül, hogy rendkívüli módon elnehezítette volna a pénzügyi szerkezetét (0,6-ról 0,9-re emelkedő adósság/sajáttőke arány az 1997–2001 közötti időszakban), de nem ez volt a helyzet 2002-től.

(183)

Végül meg kell jegyezni, hogy mindezek a befektetési döntések egy csoportstratégiába illeszkednek. Ilyen körülmények között az SNCB számára indokolt volt a műveletektől várt belső megtérülési ráta mellett a csoport szintjén számított pozitív hatások figyelembe vétele is.

(184)

A Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy az akkori kilátásokat figyelembe véve a 2001-ben megvalósított újrabefektetések és a „párhuzamos hozzájárulások” elvégzésével az SNCB úgy járt el, ahogyan azt egy magánbefektető tette volna, és e befektetések nem minősülnek állami támogatásoknak.

(185)

Azonban a Bizottság megállapította, hogy az SNCB az ABX-Szingapúr számára úgy adott garanciát, hogy nem követelt díjat, ellentétben azzal, ahogyan egy magánbefektető járt volna el. Annak tudatában, hogy ezt a garanciát 2000-ben adták meg, amikor az ABX, valamint a hatóságok egyes beavatkozásai az SNCB tekintetében kezdték felkelteni az közérdeklődést, és az elemzésében minden lehetséges támogatási elem figyelembe vétele érdekében a Bizottság úgy véli, hogy e díj nélküli garancia tartalmazhat állami támogatást. Mivel ezt a garanciát az ABX-csoport egyik társaságának adták meg akkor, amikor a hálózat újjászervezését és szerkezetátalakítását már elhatározták, és a végrehajtás már folyamatban volt, a Bizottság ezt a támogatást az ABX-Szingapúrt magában foglaló ABX-csoport többi szerkezetátalakítási intézkedésével együtt vizsgálja meg.

(186)

A belga Miniszterek Tanácsának 2002. februári ülése cáfolhatatlan bizonyítéka a belga kormány e naptól kezdődő részvételének az ABX-ügy SNCB által történő kezelésében. Az ABX-Németország (157,4 millió eurós összegű) és az ABX-Hollandia (10,6 millió eurós összegű) újratőkésítési intézkedéseit Belgium ezen időpontot követően jelentette be, és azokat még nem hajtották végre. Belgium ezen intézkedéseket nem tervezett befektetésekként, hanem szerkezetátalakítási támogatásokként mutatta be. Ennél fogva nem kétséges, hogy ezeket az intézkedéseket állami támogatásoknak kell minősíteni, és szerkezetátalakítási támogatásokként kell vizsgálni.

(187)

A komfort levelet, amelyet az SNCB-nek a német leányvállalata tekintetében kellett kiadnia, mivel az a felvásárlását követő hónaptól negatív sajáttőkével rendelkezett, 2005-ig évente újra ki kellett bocsátania, beleértve azt az időszakot is, amikor nem volt kétséges az SNCB ABX-re vonatkozó döntései államnak tulajdoníthatósága. Mivel ez a levél garanciához hasonló kötelezettségvállalásokat tartalmaz, és az SNCB-nek ezért nem kellett díjat fizetnie, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy állami támogatási elemek vannak jelen. Mindazonáltal, mivel az ABX-Németországnak az SNCB által történő újratőkésítése, amely e határozat tárgyát képezi, hatékonyan és véglegesen adja meg e társaság hitelezői számára azt a biztonságot, amelyet azok e komfort levéllel kerestek, amely ennél fogva tárgytalanná vált, nem kell majd magukhoz az újratőkésítési intézkedésekhez képest különálló és felesleges vizsgálatot végezni.

(188)

Az SNCB kölcsönöket adott az ABX Logistics NV, valamint az ABX-D, -NL és -F számára 2002 áprilisától és májusától kezdődően, és így egy olyan időszakra, amelyben az SNCB ABX-re vonatkozó döntései államnak tulajdoníthatósága nem kétséges.

(189)

Ahogyan az a magyarázó részben szerepel, e kölcsönök után [...] és [...] % közötti díj járt. A Bizottság úgy véli, hogy a díjnak ez a szintje az érintett vállalkozások helyzetét figyelembe véve nem megfelelő. A megfelelő ráta jelzőjének a Bizottság a saját referenciarátáját fogadja el, amelyet egyébként a 2003 januárjában az ABX-Németországnak megítélt megmentési célú támogatás díjszabásánál használtak, ami 5,06 %.

(190)

A Bizottság ebből azt a következtetést vonja le, hogy ezek a kölcsönök állami támogatási elemet tartalmaznak. Egy nehéz helyzetben lévő, de a szerkezetátalakítás alatt álló vállalkozás esetében is a fent említett, 400 bázisponttal növelt referenciaráta alapján a Bizottság úgy értékeli, hogy az e kölcsönnek megfelelő támogatási elem összege 8 millió eurós nagyságrendű.

(191)

Minthogy a kölcsönöket az ABX-csoport különböző társaságai számára adták meg akkor, amikor a hálózat újjászervezését és szerkezetátalakítását elhatározták és annak végrehajtása már folyamatban volt, a Bizottság e támogatást az e kölcsönökből részesült társaságok megőrzött tevékenységeit magába olvasztó ABX-csoport többi szerkezetátalakítási intézkedésével együtt vizsgálja meg.

(192)

Miként a szerkezetátalakítási intézkedések bemutatásában szerepel, a belga hatóságok jelezték, hogy az ABX-csoport által egy pénzügyi intézménynél nyitott [...] millió eurós készpénzkeret után kereskedelmi díj jár, és hogy az SNCB által 2001 januárjában e hitelkeretre adott garancia [...] bázispontnak megfelelő díjazás tárgyát képezi.

(193)

Ez az arány elfogadhatónak tekinthető a hasonló helyzetekben alkalmazott szokásos banki ráták szempontjából (80). A Bizottság arra következtet, hogy ez a garancia nem nyújtott az ABX-csoport számára állami támogatásnak minősülő előnyt. Végül, még ha úgy is kellene tekinteni, hogy egy magánbefektető által követelt ráta magasabb lenne néhány bázisponttal, vagy esetleg a kétszerese is, ez elhanyagolható előnyt jelentett volna más támogatási intézkedések tekintetében (évi 0,07 millió euró), és az nem változtatta volna meg a szerkezetátalakítási támogatási intézkedések összeegyeztethetőségéről szóló következő elemzést.

(194)

A belga hatóságok kijelentették, hogy a hálózat egyes társaságai eredeti felvásárlása során átvállalt garanciákon kívül az SNCB által az ABX-csoport érdekében kibocsátott új garanciák kizárólag a két fent említett, az ABX-Szingapúr javára adott, 2005-ben lejárt, és a cash pool számára készpénzkeretet adó intézménynek biztosított garancia. Az SNCB mégis kiadott meghatározott számú komfort levelet.

(195)

A belga hatóságok úgy vélik, hogy ezek a komfort levelek, amelyek után nem kell díjat fizetni, a piacgazdaságban szokásos gyakorlatot jelentenek az anyavállalat és annak leányvállalatai közötti kapcsolatban. Ebben az ügyben a Bizottság megállapította, hogy az ABX-Németország érdekében kiadott, már megvizsgált levélen, és az ABX-Spanyolország érdekében kiadott, 12,3 millió eurót elérő komfort levélen kívül a tudomására jutott, és a 2000 óta (amikor az ABX kezdi felkelteni a közérdeklődést) kiadott új komfort levelek egyike sem tartalmaz az SNCB-t jogilag kötelező feltételeket. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az ABX-Spanyolország javára kiadott komfort levél bankgaranciával egyenértékű, tekintve, hogy az SNCB kötelezettséget vállal arra, hogy megadja az ABX-Spanyolország számára az ahhoz szükséges pénzeszközöket, hogy az fizetni tudja a bank követeléseit. A Bizottság emlékeztet arra, hogy az e tárgyra vonatkozó támogatási elem a garancia azon költségéből áll, amelyet a vállalkozásnak e kölcsön elnyeréséért fizetnie kellett volna, és amely magához a hitelköltséghez adódik; ez az elem mindenképpen korlátozott marad, és néhány bázispontnak felel meg. Így, megfelelőnek fogadva el az egyébként az ABX-csoport által az SNCB-nek fizetett [...] bázispontnyi kulcsot, az abból eredő támogatási elem elhanyagolható marad (évi 0,02 millió euró). Még akkor is, ha a garancia e költségének jelentősen erősebbnek kellene lennie – például a kétszeresének, azaz [...] bázispontnak —, amely magasnak tűnik, a benne foglalt támogatási elem ugyanúgy elhanyagolható maradna (0,04 millió euró évente), és nem módosítaná a szerkezetátalakítási támogatásra vonatkozó következtetéseket.

(196)

Mivel az ABX-Franciaország által a road domestic tevékenysége átruházásának körülményei és választása nyilvánvalóan a belga államnak tulajdoníthatók, a Bizottságnak ellenőriznie kell a belga hatóságok által a RES akként történő választásának igazolására előadott érveket, mint ami megfelel annak, amit az ugyanilyen feltételek között egy magánbefektető választott volna.

(197)

Az SNCB által választott forgatókönyv költsége: az SNCB által választott, a tevékenység befejezésére vonatkozó forgatókönyv teljes költsége eléri a 137,5 millió eurót, amelyből [...] millió euró megfelel a tevékenységnek a befejezés időpontjában fennálló nettó negatív eszközállományának, és [...] millió euró a negatív eladási ár.

(198)

A Bizottság megjegyzi, hogy két független szakértő megerősítette, miszerint ez a [...] millió eurós összeg megfelel az alkalmazottakra átruházott road domestic tevékenység negatív értékének.

Így a „Deloitte Corporate Finance” átnézte az érintett tevékenység business plan-jét (üzleti terv), és azt a „discounted cash flows” (aktualizált nyereség) módszerével értékelte. Ez az üzleti terv a 2005–2008 közötti időszakra terjed ki. Az értékelés arra vezetett, hogy az ABX-F domestics értéke megfelel a fent említett negatív árnak. Ezt az eredményt a Deloitte becsléseit átvizsgáló Ernst & Young Transaction Advisory Services megerősítette.

Mivel ez a két független szakértő szokásos és megfelelő értékelési módszereket alkalmazott, a Bizottság elfogadja, hogy ez az ár megfelel a piaci árnak, és hogy a Road domestic Franciaország tevékenység vevője e vásárlás során nem részesült állami támogatásban.

(199)

Az egyezségen alapuló felszámolás forgatókönyvének költsége: a belga hatóságok szerint az egyezségen alapuló felszámolás forgatókönyvének költsége elérheti a 183 millió eurót, azaz [...] millió eurót a nettó negatív eszközállomány címén az átruházási határozat időpontjában, és [...] millió eurót egyéb kiegészítő költségek címén.

(200)

Az egyezségen alapuló felszámolás tervének keretében az SNCB-nek ki kellett volna elégítenie a felszámolás alatt álló társaság összes olyan hitelezőjét, akit a felszámolt eszközállományból nem lehetett volna kifizetni. Így tehát gyakorlatilag jogos számításba venni a [...] millió eurós költséget.

(201)

A belga hatóságok által számításba vett többi kiegészítő költség különösen [...] millió eurót tartalmaz azon szociális terv címén, amelyet az SNCB-nek a felszámolás során kellett volna végrehajtania, és [...] millió eurót, amely azon veszteségeknek köszönhető, amelyeket az ABX-csoport e terv tárgyalásai alatt realizálhatott volna.

(202)

Ez a két becslés ésszerűnek tűnik. Ugyanis a szociális terv tekintetében, ez az összeg egy alkalmazottankénti [...] eurós üzleti terv költségeinek felel meg, ami elfogadható; az e terv megvalósítása során vállalandó veszteségek tekintetében, a tervezett összeg hasonló az átruházás időpontjában a társaság üzleti tervében a 2005-re becsült veszteség szintjéhez ([...] és [...] millió euró között). A belga hatóságok egyébként a becslésükben egy 15 millió eurós további összeget vesznek figyelembe a 2006 első negyedévére vonatkozó veszteségek címén.

(203)

Következésképpen, mint ahogy ezen kívül az ABX-Franciaországnak szembe kellett volna néznie a szerződések felmondása miatti különböző kártérítésekkel (a belga hatóságok által 14 millió euróra becsült költség erejéig) és a francia piacra való bejutás elvesztéséből eredő, a csoport más tevékenységeire gyakorolt következményekkel, ésszerű úgy ítélni, hogy az egyezségen alapuló felszámolás esetében a road domestic Franciaország tevékenységnek az alkalmazottak által történő megvásárlásánál magasabb költséget kellett volna viselnie az SNCB-nek.

(204)

A bírósági felszámolás forgatókönyvének költsége. A belga hatóságok szerint a bírósági felszámolás forgatókönyvének költsége eléri a 346 millió eurót, azaz [...] millió eurót az átruházott társaság nettó negatív eszközállománya címén az átruházási határozat időpontjában, és [...] millió eurót egyéb kiegészítő költségek címén.

(205)

A Bizottság szerint az átruházási vagy bírósági felszámolási forgatókönyvektől eltérően nem indokolt úgy értékelni, hogy a kényszerfelszámolás esetén az SNCB-nek kell viselnie a teljes [...] millió eurót, amely az átruházási határozat időpontjában a nettó negatív eszközállománynak felel meg, mivel a meghatározásból következik, hogy az SNCB nem próbálta meg kielégíteni a leányvállalatai hitelezőit.

(206)

A belga hatóságok úgy vélik, hogy e forgatókönyv szerint az egyéb kiegészítő költségek között az SNCB-nek egy 58 millió eurós [...] kockázatot kellett volna viselnie.

(207)

Ezen elmélet alátámasztására a belga hatóságok több adatot is eljuttattak a Bizottsághoz, és különösen a Linklaters és a Grand Auzas és Társai szakértők véleményét, amely szerint a bírósági felszámolás forgatókönyve az SNCB-t valódi, és nem elhanyagolható kockázatnak tenné ki [...], felvetve a felelősségét.

(208)

A Bizottság nem tagadja, hogy egyes kivételes esetekben bizonyos nemzeti jogszabályok megállapítják harmadik személyek számára azt a lehetőséget, hogy egy felszámolt társaság részvényesei ellen forduljanak, különösen, ha e részvényeseket úgy lehet tekinteni, mint [...] és/vagy akik vezetési hibákat követtek el.

(209)

Jelen esetben azonban, bár a francia jogban létezik ilyen lehetőség, és a belga hatóságok néhányszor jelezték az ilyen kockázatot, nem oszlatták el eléggé az eljárás 2005. áprilisi kiterjesztése során az ebben az ügyben kifejtett kételyeket. A Bizottság megállapította, hogy ebben az ügyben nem jogos a forgatókönyv költségei között számon tartani azt az 58 millió eurót, amely a belga hatóságok szerint a [...] kockázatához kapcsolódik.

(210)

Ugyanígy a Bizottság úgy véli, hogy figyelembe véve különösen az SNCB különleges helyzetét, kevéssé valószínű, hogy az SNCB finanszírozási költségét a road domestic Franciaország tevékenység esetleges bírósági felszámolása érzékenyen érintette volna, ellentétben azzal, amit a belga hatóságok gondoltak. Ugyanakkor el lehet fogadni, hogy ez a felszámolás többletköltséggel járhatott volna az ABX-csoport banki adósságainak finanszírozása tekintetében, a belga hatóságok becslése szerinti 7 millió euró maximális összeg erejéig.

(211)

A belga hatóságok modellje figyelembe veszi a csoport működőtőke-szükségletére gyakorolt hatást is, abból az okból, hogy a csoport egészének hitelezői a road domestic Franciaország tevékenység felszámolását követően a fizetési határidejük drasztikus csökkentését követelhették volna. E jelenség hatásának a szállítók által megállapított átlagos fizetési határidő egy hetes csökkentésének feltételezésén alapuló, 45 millió euróra történő becslése, ami mintegy 15 %, elfogadhatónak tűnik. Még akkor is, ha a hatást mérsékelni lehetett volna a csoport jó pénzügyi helyzetben lévő leányvállalatai ügyfeleinek esetében, az mégis jelentősen fontosabb lehetett volna, mint egy hét a franciaországi tevékenység felszámolásakor pénzügyi nehézségekkel küzdő más leányvállalatok ügyfelei számára.

(212)

Végül a belga hatóságok úgy ítélik meg, hogy a road domestic Franciaország tevékenységének felszámolása 5–30 %-os ügyfélveszteséget is okozott volna a csoport többi tevékenységében a felszámolás évében. Mivel olyan csoportról van szó, amely Európában integrált szolgáltatásokat kínál, és amelynek különböző tevékenységei erősen függenek egymástól, ésszerű azt gondolni, hogy egy bírósági felszámolás rontaná a kialakult képet, és a csoport többi tevékenysége tekintetében vesztséget okozna a tevékenységben, annál is inkább, mivel az érintett tevékenység és/vagy ország közel van azon társaság tevékenységéhez és országához, amelyet fel kellett volna számolni, mint ahogy valóban ez a helyzet a belga hatóságok becsléseiben. Egy ilyen érvelést nem lehetne alkalmazni a választott RES forgatókönyvre. Valójában egyrészről ez a megoldás megőrzi a csoportról kialakult képet; másrészről a road domestic tevékenység átruházási szerződése együttműködési megállapodást tartalmaz a RES révén átadott tevékenységeket összefogó társaság, és az ABX-F-nek az ABX-csoportban maradt nemzetközi tevékenységei között, amelynek fejében ez utóbbi ügyfelei továbbra is hozzájuthatnak a franciaországi szolgáltatáshoz. A Bizottság észrevétele szerint nehéz megerősíteni a 30 %-ot elérő ügyfélveszteséget. Figyelembe véve továbbá azt a tényt, hogy a csoport különböző leányvállalatai több fontos, közös ügyfélen osztoznak, és tekintettel Franciaország súlyára a franciaországi, németországi és hollandiai csoport nemzetközi tevékenységeiben (ami 14 % és 36 % között van), a belga hatóságok által vélt 112 millió eurós többletköltség helyett a Bizottság úgy ítéli meg, hogy e jelenség hatásának értékeléséhez elővigyázatosabb lenne a leginkább érintett tevékenységeknél az első évben a költségek egy legfeljebb 20 %-os ügyfélveszteségnek megfelelő becsült értékét elfogadni, ami megközelítőleg 75 millió euró.

(213)

Szintén ésszerű elfogadni azt a feltételezést, hogy e tevékenységcsökkenés a csoportot a személyzetének csökkentésére vezetné, mivel egy túl jelentős bruttó haszonkulcs elvesztésének elkerülésére a vállalkozásnak el kellene bocsátania a kiegészítő személyzetet. A belga hatóságok a többletköltséget 35 millió euróra becsülték. Mivel az elbocsátások terjedelmének, és így a költségeinek is követnie kellene e tevékenységek elvesztésének terjedelmét, ugyanazon korábbi óvatos feltevés a többletköltségek kétharmada becsült értékének elfogadásához, azaz 24 millió euróhoz vezet.

(214)

Összességében a Bizottság úgy becsüli, hogy a belga hatóságok által elfogadott 346 millió euró helyett lehetséges, hogy a road domestic Franciaország tevékenység bírósági felszámolásának forgatókönyve alapján az SNCB-nek legalább 7 + 45 + 75 + 24, azaz 151 millió eurós költséget kellene viselnie (nem számítva a [...] esetleges kockázatát), amely magasabb az SNCB által elfogadott forgatókönyvnél.

(215)

Következtetés: E vizsgálat végén a Bizottság úgy véli, hogy az SNCB azon választása, miszerint a road domestic Franciaország tevékenységet átruházza az alkalmazottakra, és azok a szabályok, amelyeket ehhez elfogadott, úgy tekinthetők, mint amelyek megfelelnek egy olyan magánbefektető magatartásának, akit kizárólag gazdasági megfontolások vezetnek, és így ez a művelet nem tartalmaz állami támogatási elemet..

(216)

A Bizottság a fenti elemzést csak azokra az elméletekre alapozta, amelyeket ésszerűeknek és megfelelően indokoltnak talált. E becslések arra mutatnak, hogy az SNCB által választott forgatókönyv és a felszámolási alternatívák közötti eltérés legalább 13 millió euró, amelynek bőven fedeznie kellene egy esetleges hibahatárt az elemzés után elfogadott becslések tekintetében.

(217)

A Bizottság megállapítja, hogy az SNCB behatóan kereste az ABX-WW felvásárlóját, különösen egy erre szakosodott társaság közvetítésével.

(218)

Az ABX-Worldwide árát és eladási feltételeit illetően a Bizottság figyelembe veszi a KPMG jelentését, amelyet azzal bíztak meg, hogy pénzügyi („fairness”) szempontból vizsgálja meg az ABX-WW megmaradó eszközeire vonatkozó eladási ajánlatot, ahogyan az a fentiekben szerepel.

(219)

A jelentését (81) a KPMG lényegében két értékelési módszer összehasonlítására alapozza: a „discounted cash flow” (DCF, aktualizált nyereség) módszerére, amely a jövőbeni diszkontált jövedelem nettó jelenértékét számolja; és a „capitalized earnings” (CEA, tőkésített jövedelmek) módszerére, amely az ugyanazon ágazat más vállalkozásaihoz viszonyítva egy vállalkozás esetében a diszkontált jövedelmek különböző szintjeinek (CA, EBITDA, EBIT …) összehasonlításából áll, azokra a szóban forgó piac multiplikátor együtthatóit alkalmazva.

(220)

Figyelembe véve azt a tényt, hogy a szakértő az átruházás esetét mélyrehatóan vizsgálta, és az ilyen típusú fairness opinion elismert számítási módszereit alkalmazta, a Bizottság úgy véli, hogy a KPGM végső következtetése, amely szerint „the term of the proposed sale to Yvan is fair and reasonable and represents fair market value” („Az Yvan számára felajánlott eladás feltételei méltányosak és ésszerűek, és tisztességes piaci értéket képviselnek”) elfogadható. A Bizottság arra következtet, hogy az ABX-WW átruházása, feltéve, hogy az a megállapodás szerinti áron, valamint átruházás esetén a szokásos és gazdaságilag indokolt kiigazításokra is figyelemmel történik, nem tartalmaz állami támogatási elemeket a vevő javára.

(221)

Az átruházás feltételei Belgium számára olyan eladási árat, és jelentős hozzájárulásra vonatkozó kötelezettségvállalást biztosítanak az Yvan részéről, amelyek csökkentik a Belgium által ezen ügyre szánt közkiadást. E feltételek ugyanígy ténylegesen biztosítják az ABX-csoport tevékenységei összességének az SNCB által történő hatékony átruházását.

(222)

A Bizottság a továbbiakban megvizsgálja az általa azonosított állami támogatások összeegyeztethetőségét a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentési célú és szerkezetátalakítási támogatására vonatkozó iránymutatásai szempontjából. A belga hatóságok eredeti bejelentése 2003-ban történt meg, és 2003 júliusában az eljárás megindításához vezetett a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló 1999. évi közösségi iránymutatás (82) (a továbbiakban: az 1999. évi iránymutatás) alapján. Azonban egyrészről a szerkezetátalakítási tervnek az új iránymutatás hatálybalépése utáni naprakésszé tétele az eredetileg tervezett támogatási összeg lényeges növelését írja elő; másrészről az előző elemzésből kiderül, hogy az SNCB jogellenes támogatásokat adott az ABX-nek. Figyelembe véve az ügynek ezen elemeit, valamint a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló 2004. évi közösségi iránymutatás (83) (a továbbiakban: a 2004. évi iránymutatás) 103. és 104. pontját, a Bizottság e támogatások összességét ez utóbbi szöveg szempontjából vizsgálja, teljes mértékben figyelembe véve azt a tényt, hogy a terv eredeti bejelentése az 1999. évi iránymutatásokra tekintettel történt. Mindenesetre a következő elemzés bizonyítja azt a tényt, hogy a szóban forgó támogatások ugyanolyan feltételek mellett összeegyeztethetőknek nyilváníthatók mind az 1999. évi, mind a 2004. évi iránymutatások alapján.

(223)

A Bizottság több vonatkozó jel alapján megállapítja, hogy az ABX-csoport egészét nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak kell tekinteni a 2004. évi iránymutatások 11. pontja értelmében. Valójában egyrészről a csoport működési veszteségei a 2001-es és a 2002-es évek folyamán képződtek, és 2002-re elérték az 50 millió eurót; a veszteségek súlyosbodtak is, mivel a nettó eredmény a 2000-es - 73 millióról 2002-ben - 186 millió euróra nőtt, a pénzügyi kiadások ugyanezen időszakban 15-ról 41 millió euróra növekedtek, míg az adósság 442-ről 512 millió euróra nőtt. Másrészről, és különösen az ABX-csoport németországi, franciaországi és hollandiai tevékenységei súlyos, az ABX megmentési célú támogatását jóváhagyó határozatban is bemutatott pénzügyi nehézségekkel szembesültek, és ennél fogva kétségtelenül nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak minősülnek, ahogyan azt a Bizottság is megállapította az említett határozatban (84); márpedig ezek a jogalanyok ebben az időben központi szerepet játszottak az ABX-csoport stratégiájában és az integrált szállítási logisztikai szolgáltatások nyújtásában Európában; ezen kívül meghatározóan hozzájárultak (2002-ben 60 %-os nagyságrendben) a csoport üzleti forgalmához, olyannyira, hogy e jogalanyok súlyos nehézségei fenyegetést jelentettek a csoport túlélésére, annak akkori felépítésében.

(224)

A Bizottság úgy értékeli egyébként, hogy az ABX-csoport többi része nem tudott jobban hozzájárulni a szerkezetátalakításának finanszírozásához.

(225)

A belga hatóságok ugyanis jelezték, hogy az ABX-WW 24,3 millió eurót termelt átruházások, külső finanszírozások és termelékenységi nyereségek útján (különösen Olaszországban, Németországban, Portugáliában, Hollandiában és Spanyolországban), amelyek lehetővé tették a csoport szerkezetátalakításának részbeni finanszírozását.

(226)

Ezen eszközállomány-eladások a belső racionalizációs intézkedésekkel együtt lényegesen csökkentik az ABX-csoport kiterjedését: a telephelyek száma 31 %-kal csökken, az üzleti forgalom 21 %-kal, a személyzet (FTE) 40 %-kal, és a (raktározási) terület 54 %-kal. Ezek a számok még nyilvánvalóan fontosabbak Németországban, ahol a csökkentések elérik a 69 %-ot a Belgium által 2005 novemberében tett kötelezettségvállalások figyelembe vétele előtt. Úgy tekinthető, hogy az eszközök további átruházásai érinthetnék a csoport tevékenységének integrált multimodális logisztikai szolgáltatások hálózataként való életképességét Európában.

(227)

Egyébként a csoport rendezett jogalanyai fenntartották a többi, nehéz helyzetben lévő jogalanyokat, így hozzájárulva azok helyreállításához. Például az ABX LOGISTICS (Belgium) NV/SA lemondott az ABX-Hollandiával szemben fennálló 10,6 millió eurós követeléséről.

(228)

Végül meg kell állapítani, hogy a csoport egésze, amely 2001 óta összevontan kezeli a készpénzvagyonát, [...] negatív készpénzvagyont mutató helyzetben van, mivel a jövedelmező tevékenységek révén létrejövő forgalmat elnyelik a ráfizetéses tevékenységek.

(229)

Valójában a cash pool készpénzkeretének helyzete még mindig negatív, és gyakran közel áll az engedélyezett [...] eurós legmagasabb szinthez (például: -[...] millió euró 2005 júniusában), és a csoport [...] rövid távú likvid eszközök adósa:

Az ABX LOGISTICS Worldwide S.A. konszolidált készpénzvagyonának helyzete

(230)

Végül a Bizottság megállapítja, hogy bár az ABX-WW holding csak 2003-ban jött létre, a csoport a 2004. évi iránymutatások értelmében gazdasági jogalanyként nem minősül újonnan alapított vállalkozásnak, mivel az ugyanabban az ágazatban aktív, már létező jogalanyok tömörülésének következményeként alakult, és a csoport új struktúrája pontosan a szerkezetátalakításhoz való hozzájárulás érdekében jött létre.

(231)

Az ABX-WW, ABX-D és –NL tekintetében számított előrelátható eredmények, amint azok a fenti magyarázó részben szerepelnek, és reális feltételezéseken alapulnak, az életképesség visszatérését 2006 és 2007 közé teszik.

(232)

Ezen kívül a pénzügyi eredmények egyértelműen javultak 2002 óta, amikor a szerkezetátalakítási tervet kidolgozták. Az ABX LOGISTICS Worldwide S.A szintjén az üzemi eredmény (EBIT) -28,7 millió euróról (2002) +11,6 millió euróra (2004) történő javulásáról van szó. Az ABX LOGISTICS (Deutschland) GmbH (kivéve Air&Sea) üzemi eredménye -32,0 millió euróról –[...] millió euróra változott ugyanezen időszak alatt, és az ABX LOGISTICS Holding (Nederland) BV közel jár az egyensúlyhoz, mivel -6,7 millió euróról -[...] millió euróra változott.

(233)

Az utóbbi évek során megfigyelt, e tagadhatatlan pénzügyi javuláson túl a magyarázó részből kiderül, hogy az ABX-csoport nyilvánvalóan egy valódi, szerves szerkezetátalakításon megy keresztül, amely az életképességének tartós helyreállítását célozza.

(234)

Végül a Bizottság úgy véli, hogy az ABX LOGISTICS WW-csoport egésze tekintetében egy eladásról szóló megállapodás aláírása, amely az átruházást kötelezővé teszi a Bizottság jóváhagyására és az átruházás esetén szokásos feltételekre is figyelemmel, jelentős befektetési kötelezettségvállalásokkal kiegészítve a magán vevő részéről, az ABX-csoport szerkezetátalakítási tervének minőségét, és a tartós életképességének visszatérését meghatározó további mutatónak minősül.

(235)

A 2004. évi iránymutatások szerint kompenzációs intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy amennyire lehetséges, csökkentsék a támogatás versenytársakra gyakorolt kedvezőtlen hatását. Ennek hiányában a támogatást a közös érdekkel ellentétesnek kell tekinteni.

(236)

Az ABX-csoport egyszer és mindenkorra kötelezte magát a kapacitásának nagyon jelentős csökkentésére. Ahogyan az már szerepelt itt, a szerkezetátalakítás végéig erősen csökkenteni fogja a tevékenységek telephelyeinek számát, az üzemi területet, az üzleti forgalmát, illetve még a személyzetét is, hogy a csökkentések szintje elérje az ABX-WW esetében 54 %-ot, az ABX-D esetében 69 %-ot, az ABX-NL esetében 44 %-ot és az ABX-F esetében 76 %-ot (különösen átruházások, és kirendeltségek bezárása formájában). E csökkentéseket a német piacon a belga hatóságok által 2005. [...]-ban tett további kötelezettségvállalások erősítik. Ezek a csökkentések, amelyek jelentősen túllépnek az eredeti tervben szereplőknél, ugyanennyi piacrészt szabadítanak fel a versenytársak javára.

(237)

A Bizottság úgy véli, hogy ezek a bezárások és átruházások arányosnak tekinthetők, figyelembe véve a mennyiségi jelentőségüket, az ABX-csoport gyenge fennmaradó piaci részesedését a freight forwarding területén (Németországban kevesebb mint 2 %, Hollandiában 1 % 2002-ben), egy minimális hálózat fenntartásának szükségességét több európai országban az intermodális logisztikai szolgáltatások életképes tevékenysége Európán belüli megőrzésének érdekében, és végül azt a tényt, hogy a szállítási logisztikai ágazatra nem jellemző a túlkapacitás, és ez az ágazat terjeszkedik, ahogyan az a 2.2. szakaszban szereplő elemzés bemutatta. Emlékeztetőül, az ABX-csoport majdnem egyáltalán nem rendelkezik szállítási eszközökkel, és ennél fogva közúti fuvarozóként szinte nem aktív.

(238)

Ezen kívül a Bizottság megvizsgálta, hogy a belga hatóságok által benyújtott információk alapján a kapacitáscsökkentések egy nagyon jelentős része a rövid távú hozzájárulási tevékenységeket érinti. E kiegészítő csökkentések az összesen 31 %-os telephely-leépítésből mintegy 19 %-ot, az összesen 21 %-os üzletiforgalom-csökkenésből 12 %-ot, a 40 %-os személyzeti leépítésből 15 %-ot, és az összesen 54 %-os raktárterület-csökkentésből 40 %-ot érintenek.

(239)

A 2004. évi iránymutatások előírják, hogy a támogatás összegét és intenzitását a lehető legkisebbre kell csökkenteni.

(240)

E tekintetben a Bizottság először is azt állapítja meg, hogy az újratőkésítés a csoportot 80 %-os adósság/sajáttőke arányhoz juttatja a bejelentett intézkedések bevezetése után. Ez az arány 155 % a csoport elszámolásaiban meglévő 146 millió eurós goodwill (cégérték) levonása után.

ABX LOGISTICS Worldwide S.A., összevont mérleg

(241)

A Bizottság úgy véli, hogy indokolt a második, 155 %-os számot is figyelembe venni, mivel ez a goodwill nagyrészt az ABX-D ([...] millió eurós) és NL ([...] millió eurós) eredeti felvásárlásából származik, amelyek kapacitását jelentősen csökkenteni fogják a szerkezetátalakítás során (amit a belga hatóságok által 2005 decemberében közölt, a németországi jelenlét csökkentésére vonatkozó [...] kötelezettségvállalások megerősítenek). A belga hatóságok ezen kívül úgy vélik, hogy a szerkezetátalakítási intézkedések bevezetése arra vezetne, hogy az SNCB [...] elszámolásaiból teljesen kimaradna a goodwill a német és a holland leányvállalatok tekintetében.

(242)

Már pedig ez a két, 80 %-os és 155 %-os arány lényegesen felette marad az ABX-csoporttal összehasonlítható versenytársaknál megfigyelt ugyanezen arányoknak. Például e versenytársak arányainak átlaga (az üzleti forgalommal súlyozva) 43 %-os nagyságrendű (és 16 %-ra csökken, figyelembe véve a DPWN társaságot, amely azonban nem tűnik megfelelően összehasonlíthatónak ahhoz, hogy el lehessen fogadni).

(243)

Ez azt jelenti, hogy az ABX-csoportot az ágazati átlagnál alacsonyabb szinten tőkésítik újra, és a pénzügyi struktúrája révén nem fog többletforrással rendelkezni.

(244)

Másodsorban a Bizottság emlékeztet arra, hogy az ABX-WW nettó készpénzvagyona 2003 óta negatív, így az ABX-csoportnak nem áll fölösleges készpénzvagyon a rendelkezésére.

(245)

Harmadsorban figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az az ár, amelyet az SNCB-nek az ABX-WW részvényei eladásából befolyt jövedelemként kapnia kell, hozzájárul a támogatás tényleges összegének csökkentéséhez. Valójában a csoport és a versenytársai, valamint az SNCB és az Yvan számára egyenértékű lenne, hogy az SNCB által nyújtott támogatás annyival csökkenjen, amennyire az eladás szimbolikus áron történik, és hogy a megfelelő finanszírozást közvetlenül a vevő szolgáltassa.

(246)

Egyébként a Bizottságnak azt is biztosítania kell, hogy a támogatás kedvezményezettje a saját forrásai terhére, vagy piaci feltételek mellett szerzett külső finanszírozással lényegesen hozzájáruljon a szerkezetátalakítási tervhez.

(247)

E célból a Bizottság először meghatározza a szerkezetátalakítás teljes költségét, a nettó termelékenységi nyereségeket, és a működőtőke-szükséglet csökkenéseit.

A szerkezetátalakítás nettó költségei

(248)

E tekintetben a Bizottság úgy véli, hogy indokolt elfogadni a fenti táblázatban szereplő költségeket, különösen a következő okokból: