9.11.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 310/1

(1)

A Közösség külső támogatási tevékenységének hatékonyabbá tételére új keretet javasolnak a támogatás tervezésére és nyújtására. Ez a rendelet az egyik olyan általános eszköz, amely az Európai Unió külpolitikai céljainak közvetlen támogatását szolgálja.

(2)

A 2002. december 12–13-i koppenhágai Európai Tanács megerősítette, hogy az Európai Unió bővítése nagy lehetőséget kínál a szomszédos államok közötti kapcsolatok előrelendítésére a közös politikai és gazdasági értékek alapján, és hogy az Európai Unió továbbra is eltökélt abban a tekintetben, hogy elkerülje új választóvonalak kialakulását Európában, és hogy elősegítse a stabilitást és a jólétet az Európai Unió új határain belül és kívül egyaránt.

(3)

A 2004. június 17–18-i brüsszeli Európai Tanács megerősítette, hogy jelentősnek tartja az együttműködés erősítését e szomszédokkal, a partnerség és a közös tulajdon alapján, továbbá a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának közös értékeire építve.

(4)

Az Európai Unió és szomszédai közötti megkülönböztetett kapcsolatok a közös értékek – beleértve a demokráciát, a jogállamiságot, a jó kormányzást és az emberi jogokat –, valamint a piacgazdaság, a nyílt, szabályozott és tisztességes kereskedelem, a fenntartható fejlődés elvei és a szegénység csökkentése iránti kötelezettségvállalásokra épülnek.

(5)

Fontos, hogy az e rendelet szerinti közösségi támogatás a Közösség, a tagállamok és a partnerországok által aláírt nemzetközi megállapodások és egyezmények szerint történjen, és hogy azt a felek által közösen elfogadott nemzetközi jogszabályok általános elveinek figyelembevételével biztosítsák.

(6)

Kelet-Európában és a dél-kaukázusi térségben a partnerségi és együttműködési megállapodások biztosítják a szerződéses kapcsolatok alapját. A mediterrán térségben az euro-mediterrán partnerség (a „barcelonai folyamat”) biztosít regionális keretet az együttműködésnek, amelyet társulási megállapodások hálózata egészít ki.

(7)

Az európai szomszédsági politikán belül az Európai Unió és a partnerországok meghatározzák a prioritásokat, amelyeket kölcsönösen elfogadott cselekvési tervekbe illesztenek, amelyek a konkrét tevékenységek számos kulcsfontosságú területét fogják át, mint a politikai párbeszéd és reform, a kereskedelmi és gazdasági reform, a kiegyensúlyozott társadalmi és gazdasági fejlődés, a bel- és igazságügy, az energia, a közlekedés, az információs társadalom, a környezet, a kutatás és az innováció, a civil társadalom fejlődése és az egyének közötti kapcsolatok. Az e prioritások területén elért előrehaladás hozzájárul a partnerségi és együttműködési megállapodásokban, és a társulási megállapodásokban rejlő összes lehetőség megvalósításához.

(8)

Annak érdekében, hogy támogatni tudja a partnerországok közös értékek és elvek melletti elkötelezettségét és erőfeszítéseit a cselekvési tervek végrehajtásában, a Bizottságnak olyan helyzetben kell lennie, hogy segítséget tudjon nyújtani ezeknek az országoknak, és támogatni tudja a közöttük és a tagállamok között kialakuló különböző típusú együttműködési formákat azzal a céllal, hogy kölcsönös stabilitási, biztonsági és jóléti térséget alakítsanak ki, mely jelentős mértékű gazdasági integrációt és politikai együttműködést foglal magában.

(9)

A politikai, gazdasági és társadalmi reformok előmozdítása az egész szomszédságban fontos célja a közösségi támogatásnak. A földközi-tengeri térségben e célkitűzés további megvalósítása a „Földközi-tengeri és közel-keleti stratégiai partnerség” földközi-tengeri ága keretében zajlik. Az Európai Unió Afrikával kapcsolatos stratégiájának megfelelő elemeit figyelembe veszik a Földközi-tenger észak-afrikai szomszédaival kapcsolatban.

(10)

Fontos, hogy az európai szomszédsági politika által létrehozott keretben a szomszédos fejlődő országoknak nyújtott segítségnyújtás koherens legyen a Közösség fejlesztési politikájának célkitűzéseivel és elveivel, amint azt az „Európai Konszenzus a fejlesztési politika terén” című, az Európai Közösség fejlesztési politikájáról szóló, 2005. december 20-án, a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretén belül ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által elfogadott együttes nyilatkozat (2) kifejti.

(11)

Az Európai Unió és Oroszország úgy döntöttek, hogy kialakítják egyedi stratégiai partnerségüket négy közös terület felállításával, és e partnerség kialakításának támogatására, valamint Oroszország és európai uniós szomszédai határán a határokon átnyúló együttműködés elősegítésére közösségi támogatást fognak felhasználni.

(12)

Az északi dimenzió keretet ad az Európai Unió, Oroszország, Norvégia és Izland közötti együttműködésnek. Fontos, hogy a közösségi támogatás az e keret megvalósítását segítő tevékenységeket is támogassa. Ennek a politikának az új célkitűzései politikai nyilatkozatban, valamint a 2005. november 21-i északi dimenzió miniszteri értekezlet által elfogadott iránymutatások alapján kidolgozandó politikai keretdokumentumban kerülnek meghatározásra.

(13)

A mediterrán partnerek számára a segítségnyújtás és az együttműködés az 1995. november 28-i barcelonai nyilatkozattal létrehozott euro-mediterrán partnerség keretében valósul meg, ahogy az a 2005. november 28-i, tizedik évfordulós euro-mediterrán csúcstalálkozón megerősítést nyert, és figyelembe veszi az abban az összefüggésben kötött megállapodást az áruk szabadkereskedelmi övezetének 2010-ig történő létrehozásáról és egy aszimmetrikus liberalizálási folyamat elindításáról.

(14)

Fontos az együttműködés előmozdítása úgy az Európai Unió külső határa mentén, mint a partnerországok között, különösen azok között, amelyek földrajzi értelemben közel vannak egymáshoz.

(15)

Új választóvonalak kialakulásának elkerülése érdekében különösen fontos elhárítani a hatékony, határokon átnyúló együttműködés útjában álló akadályokat az Európai Unió külső határai mentén. A határokon átnyúló együttműködésnek hozzá kell járulnia a szomszédos határrégiók közötti integrált és fenntartható regionális fejlődéshez és az összehangolt területi integrációhoz a Közösség egészében és a szomszédos országok viszonylatában. Ezt a célt leginkább a külpolitikai célkitűzések és a környezetvédelem szempontjából fenntartható gazdasági és szociális kohézió összekapcsolásával lehet elérni.

(16)

Annak érdekében, hogy a szomszédos partnerországok segítséget kapjanak céljaik eléréséhez, és hogy lendületet kapjon a közöttük és a tagállamok közötti együttműködés, indokolt létrehozni egy egységes politikához kapcsolódó segítségnyújtási eszközt, amely számos létező támogatási eszköz helyébe lép, biztosítva az összhangot és egyszerűsítve a segítségnyújtások programozását és irányítását.

(17)

Ez az eszköz támogatja továbbá a partnerországok és a tagállamok közötti határokon átnyúló együttműködést, és jelentős hatékonyságjavulást biztosít azáltal, hogy egyetlen irányítási mechanizmuson keresztül és egyetlen eljárási rend keretében valósítja meg azt. Épít a 2004–2006 közötti időszakban megvalósított szomszédsági programokból nyert tapasztalatokra, és olyan elvek szerint működik majd, mint a többéves programozás, a partnerség és a társfinanszírozás.

(18)

Fontos, hogy az Európai Gazdasági Térség (EGT) országaihoz tartozó azon határ menti régiók, amelyek jelenleg tagállamokat és partnerországokat bevonó határokon átnyúló együttműködésben vesznek részt, ezt továbbra is folytathassák saját forrásaik felhasználásával.

(19)

Ez a rendelet a 2007–2013 közötti időszakra egy pénzügyi keretösszeget hoz létre, amely a költségvetési fegyelemről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti intézményközi megállapodás (3) 37. pontja szerint a költségvetési hatóság számára az elsődleges referenciaösszeget jelenti.

(20)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (4) összhangban kell elfogadni.

(21)

Az irányítási eljárást azoknak a végrehajtási szabályoknak a meghatározásánál kell alkalmazni, amelyek a határokon átnyúló együttműködés megvalósítását szabályozzák, és amikor stratégiai dokumentumok, cselekvési tervek és olyan különleges intézkedések elfogadására kerül sor, amelyeket a stratégiai dokumentumok nem tartalmaznak és értékük meghaladja a 10 000 000 eurós küszöböt.

(22)

Mivel a javasolt cselekvés céljait, nevezetesen az Európai Unió és a szomszédos országok közötti szorosabb együttműködést és a fokozatos gazdasági integráció előmozdítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és a cselekvés terjedelme miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat az EK-Szerződés 5. cikke szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépheti túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(23)

E rendelet szükségessé teszi a Közösség és a mediterrán harmadik országok között létrejött, a pénzügyi és műszaki együttműködésről szóló jegyzőkönyvek végrehajtásáról szóló, 1992. június 29-i 1762/92/EGK tanácsi rendelet (5), a Ciszjordániával és a Gázai övezettel való pénzügyi és műszaki együttműködésről szóló, 1994. július 11-i 1734/94/EK tanácsi rendelet (6) és az euro-mediterrán partnerség (MEDA) keretében végrehajtott gazdasági és társadalmi szerkezeti reformokat kísérő pénzügyi és műszaki intézkedésekről szóló, 1996. július 23-i 1488/96/EK tanácsi rendelet (7) hatályon kívül helyezését. Hasonlóképpen, ez a rendelet a kelet-európai és közép-ázsiai partnerállamoknak történő segítségnyújtásról szóló, 1999. december 29-i 99/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet (8) (TACIS) helyébe lép, amely 2006. december 31-én hatályát veszti,

a)

politikai párbeszéd és reform előmozdítása;

b)

magasabb szintű jogszabályi és szabályozási harmonizáció előmozdítása valamennyi vonatkozó területen, és különösen a partnerországoknak a belső piacba való fokozatos bekapcsolódása és a kereskedelem intenzívebbé tétele érdekében;

c)

a társulási megállapodásokban, a partnerségi és együttműködési megállapodásokban, valamint más, olyan többoldalú megállapodásokban szabályozott területeken kialakított politikák kidolgozásáért és tényleges alkalmazásáért felelős nemzeti intézmények és szervek megerősítése, amelyeknek a Közösség és/vagy tagállamai, valamint a partnerországok részes felei, és amelyeknek célja az e cikkben meghatározottak megvalósítása;

d)

a jogállamiság és a jó kormányzás előmozdítása, beleértve a közigazgatás hatékonyságának, valamint az igazságszolgáltatás pártatlanságának és hatékonyságának erősítését, valamint a korrupció és csalás elleni küzdelem támogatását;

e)

a fenntartható fejlődés előmozdítása minden szempontból;

f)

regionális és helyi fejlesztési erőfeszítések mind a vidéki, mind a városi területeken az egyenlőtlenségek csökkentése, valamint a regionális és helyi fejlesztési kapacitás növelése céljából;

g)

a környezetvédelem, a természeti értékek megőrzése és a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, beleértve az édesvízi és tengeri forrásokat;

h)

a szegénység csökkentését célzó, valamint az ENSZ millenniumi fejlesztési céljait elősegítő politikák támogatása;

i)

a szociális fejlődést, a társadalmi integrációt, a nemek közötti egyenlőséget és a diszkrimináció megszüntetését, a foglalkoztatottságot és a szociális védelmet előmozdító politikák támogatása, beleértve a migráns munkavállalók védelmét, a társadalmi párbeszédet, a szakszervezeti jogok és az alapvető munkaügyi normák tiszteletben tartását, beleértve a gyermekmunkát is;

j)

az egészségügyet, az oktatást és a képzést előmozdító politikák támogatása, beleértve nemcsak a fertőző és nem fertőző betegségek, illetve rendellenességek elleni küzdelmet szolgáló intézkedéseket, hanem a jó egészségre – többek között a reproduktív egészségre és a csecsemők egészségére – irányuló szolgáltatásokhoz és oktatáshoz való hozzájutást a lányok és a nők számára;

k)

az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok előmozdítása és védelme, beleértve a nők és gyermekek jogait;

l)

a demokratizálódás támogatása, többek között a civil társadalmi szervezetek szerepének kibővítése és a média pluralizmusának előmozdítása által, valamint választási megfigyelésen és segítségnyújtáson keresztül;

m)

a civil társadalom és a nem kormányzati szervezetek megerősítése;

n)

a piacgazdaság fejlődésének előmozdítása, beleértve a magánszektort és a kis- és középvállalkozások fejlődését támogató intézkedéseket a beruházások és a globális kereskedelem előmozdítása céljából;

o)

az együttműködés előmozdítása az energia-, távközlési és közlekedési szektorokban, beleértve a kapcsolódásokat, a hálózatokat és ezek működését, a nemzetközi közlekedési és energiaügyi műveletek biztonságának és biztonságosságának növelését, az új és megújuló energiaforrások népszerűsítését, az energiahatékonyságot és a tiszta szállítást;

p)

támogatás nyújtása olyan tevékenységekhez, amelyek célja az élelmiszerek biztonságának javítása a polgárok számára, különösen a közegészségügy és a növényvédelem területén;

q)

hatékony és biztonságos határigazgatás biztosítása;

r)

a reformok támogatása és a kapacitások erősítése a bel- és igazságügy területén, beleértve olyan kérdéseket, mint a menekültügy, a migráció és a visszatérés, valamint az emberkereskedelem és a terrorizmus, a szervezett bűnözés – beleértve annak finanszírozását, a pénzmosást és az adócsalást – elleni harc és ezek megelőzése;

s)

az igazgatási együttműködés támogatása az átláthatóság és az információcsere javítására az adózás területén és az adókikerülés elleni harc érdekében;

t)

közösségi kutatási és innovációs programokban való részvétel előmozdítása;

u)

a tagállamok és a partnerországok felsőoktatási intézményei közötti együttműködésnek, valamint a tanárok, a kutatók és a diákok mobilitásának az előmozdítása;

v)

a multikulturális párbeszéd, az egyes emberek közötti kapcsolatok, ideértve a tagállamokban élő bevándorlók közösségeivel való kapcsolatokat, a civil szervezetek, a kulturális intézmények közötti együttműködést és az ifjúsági csereprogramok előmozdítását;

w)

a történelmi és kulturális örökség megőrzésére és fejlesztési potenciáljának előmozdítására irányuló együttműködés támogatása, a turizmuson keresztül is;

x)

a partnerországok részvételének a támogatása a közösségi programokban és ügynökségekben;

y)

a határokon átnyúló együttműködés támogatása közös helyi kezdeményezéseken keresztül a fenntartható gazdasági, szociális és környezeti fejlődés előmozdítására a határ menti régiókban, valamint az integrált területi fejlesztések támogatása a Közösség külső határain át;

z)

a regionális és szubregionális együttműködés és integráció előmozdítása (ahol indokolt, azokkal az országokkal is, amelyek e rendelet alapján nem jogosultak közösségi támogatásra);

aa)

támogatás nyújtása válság utáni helyzetekben, beleértve a menekülteknek és a lakhelyüket elhagyni kényszerült személyeknek nyújtott támogatást, továbbá részvétel a katasztrófahelyzetekre való felkészülésben;

bb)

a partnerek közötti kommunikáció bátorítása és cserék elősegítése a programok alapján finanszírozott intézkedések és tevékenységek területén;

cc)

valamint közös témák szerinti kihívások kezelése közös érdeklődésre számot tartó területeken, és bármely más, e rendelet alkalmazási körével összeegyeztethető célkitűzés.

a)

országos, több országot érintő és határokon átnyúló stratégiai dokumentumok és többéves indikatív programok a 7. cikkben említettek szerint, amelyek az alábbiakat foglalják magukban:

b)

a határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó közös operatív programok a 9. cikkben említettek szerint, éves cselekvési tervek a 12. cikkben említettek szerint és különleges intézkedések a 13. cikkben említettek szerint.

a)

minden, a NUTS 3. szintnek megfelelő vagy ezzel egyenértékű területi egység a tagállamok és a partnerországok szárazföldi határai mentén;

b)

minden, a NUTS 3. szintnek megfelelő vagy ezzel egyenértékű területi egység jelentős tengeri átkelőhelyek mentén;

c)

minden, a NUTS 2. szintnek megfelelő vagy ezzel egyenértékű part menti területi egység, mely valamely, a tagállamokkal és a partnerországokkal közös tengeri medencével szomszédos.

a)

a részt vevő országok kapcsolataiban, vagy az Európai Unió és a partnerország között jelentkező problémák miatt nincs lehetőség közös cselekvési program kialakítására;

b)

a részt vevő országok legkésőbb 2010. június 30-ig nem nyújtottak be a Bizottságnak közös cselekvési programot;

c)

a partnerország a program elfogadását követő év végéig nem írja alá a segítségnyújtási szerződést;

d)

a közös cselekvési programot a részt vevő országok kapcsolataiban felmerülő problémák miatt nem lehet végrehajtani,

a)

a partnerországok és régiók, valamint intézményeik;

b)

a partnerországok decentralizált egységei, úgymint a régiók, a megyék, a tartományok és az önkormányzatok;

c)

a partnerországok és régiók, illetve a Bizottság által létrehozott vegyes szervek;

d)

a nemzetközi szervezetek, beleértve a regionális szervezeteket, az ENSZ-szerveket, -szolgálatokat és -missziókat, a nemzetközi pénzügyi intézményeket és fejlesztési bankokat, amennyiben hozzájárulnak e rendelet célkitűzéseihez;

e)

közösségi intézmények és szervek, de csupán a 16. cikkben hivatkozotthoz hasonló típusú támogató intézkedések megvalósítása körében;

f)

az Európai Unió ügynökségei;

g)

a tagállamok, a partnerországok és a régiók, és más, a 21. cikk szerint a közösségi külső támogatásához való hozzáférés feltételeinek megfelelő harmadik országok alábbi intézményei és szervei, amennyiben hozzájárulnak e rendelet célkitűzéseihez:

h)

az alábbi nem állami szereplők:

a)

a tagállamokból és a programban közreműködő regionális és helyi hatóságaikból küldött, többek között a közszférából érkező szakértőket bevonó technikai támogatás és célzott igazgatási együttműködési intézkedések finanszírozására is;

b)

beruházások és beruházáshoz kapcsolódó tevékenységek finanszírozására;

c)

az Európai Beruházási Bank vagy más közvetítő pénzintézet részére történő hozzájárulás formájában, a 23. cikkel összhangban, kölcsönök finanszírozására, tőkebefektetésekre, garanciaalapokra vagy befektetési alapokra;

d)

kivételes esetben, nemzetközi szinten megállapított adósságcsökkentő programok alapján adósságcsökkentő programokra;

e)

ágazati vagy általános költségvetési támogatásra, amennyiben a partnerország közpénzek elköltéséért felelős igazgatása eléggé átlátható, megbízható és hatékony, és amennyiben az adományozók, többek között adott esetben a nemzetközi pénzügyi intézmények által jóváhagyott, megfelelően kialakított ágazati vagy makrogazdasági politikákat alakítottak ki;

f)

különösen környezetvédelmi hitelek esetén kamattámogatás nyújtására;

g)

biztosítás nyújtására nem kereskedelmi jellegű kockázatok ellen;

h)

a Közösség, a tagállamok, nemzetközi vagy regionális szervezetek és más adományozó vagy partnerországok által létrehozott alaphoz való hozzájárulásra;

i)

nemzetközi pénzügyi intézmények vagy regionális fejlesztési bankok tőkéjéhez való hozzájárulásra;

j)

a közösségi támogatásban részesülő országokban a hatékony igazgatáshoz és a projektek és programok felügyeletéhez szükséges költségek finanszírozására;

k)

mikroprojektek finanszírozására;

l)

élelmiszer-biztonsági intézkedésekre.

a)

tagállamok, azok regionális és helyi hatóságai, valamint állami vagy félig állami szerveik;

b)

EGT-országok, Svájc és egyéb adományozó országok, különösen állami és félig állami szerveik;

c)

nemzetközi, köztük regionális szervezetek és különösen a nemzetközi és regionális pénzügyi intézmények;

d)

társaságok, vállalkozások és egyéb, a magánszektorhoz tartozó magánszervezetek és gazdasági szereplők, valamint a többi nem állami szereplő;

e)

az alapokban részesülő partnerországok vagy régiók.

a)

a kedvezményezett partnerország vagy régió eljárásai megfelelnek az átláthatóság, az arányosság, az egyenlő elbánás, illetve a megkülönböztetésmentesség elvének, és megakadályozzák az érdekek ütközését;

b)

a kedvezményezett partnerország vagy régió vállalja azt, hogy rendszeresen ellenőrzi a közösségi költségvetésből finanszírozott tevékenységek megfelelő végrehajtását, továbbá hogy megfelelő intézkedéseket hoz a szabálytalanságok és a csalás megelőzésére és szükség esetén jogi lépéseket tesz a nem megfelelő célokra felhasznált támogatás behajtására.

a)

a pénzügyi keretösszeg legalább 95 %-át a 6. cikk (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában megnevezett ország és többéves programok kapják;

b)

a pénzügyi keretösszeg legfeljebb 5 %-át a 6. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában megnevezett határokon átnyúló együttműködési programok kapják.

9.11.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 310/15

(1)

A lisszaboni Európai Tanács 2000. március 23-án és 24-én kitűzte azt a célt, hogy az Európai Unió a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődő tudásalapú társadalma legyen. Hangsúlyozta a kis- és középvállalkozások (KKV-k) számára kedvező feltételek megteremtésének fontosságát, valamint fontosnak tartotta a tagállamok között a legjobb gyakorlat terjesztését és a nagyobb konvergencia megvalósítását. A 2001. június 15-i és 16-i göteborgi Európai Tanács megállapodásra jutott a fenntartható fejlődés uniós stratégiájáról a gazdasági növekedés, a társadalmi integráció és a környezetvédelem egyidejű biztosítása érdekében. A vállalkozások termelési tevékenységének a megoszlása jelentős szerepet játszik a fenntartható fejlődésben.

(2)

A Közösségben a versenyképesség és az innovációs kapacitás fokozása, a tudásalapú társadalom haladása és a kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen alapuló fenntartható fejlődés érdekében létre kell hozni a versenyképességi és innovációs keretprogramot (a továbbiakban: a keretprogram).

(3)

Ez összhangban van a tavaszi Európai Tanácsnak benyújtott, a „Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért – A lisszaboni stratégia új kezdete” című 2005. február 2-i bizottsági közleménnyel, amely megállapítja, hogy a növekedés és a versenyképesség megteremtése, valamint az az igény, hogy Európa a beruházások és a munkahelyek szempontjából vonzóbbá váljon, cselekvést tesz szükségessé; emlékeztet, hogy a vállalkozói kezdeményezést ösztönözni kell, a vállalkozások indításához elegendő kockázati tőkét kell rendelkezésre bocsátani, és a szilárd európai ipari alapot fenn kell tartani, miközben támogatni kell az innovációt, különösen az ökoinnovációt, továbbá az információs és kommunikációs technológiák (IKT) alkalmazását és az erőforrások fenntartható használatát. Míg a versenyképességet főként a nyitott és versenyfeltételek között működő piacon jelen lévő és a megfelelő keretfeltételek, különösen az innovációt elősegítő szabályozó környezet által támogatott, aktív vállalkozások határozzák meg, a közösségi finanszírozás szerepet játszik a multiplikátorhatás és a kiegészítő finanszírozás biztosításában a piaci működőképesség hiányának leküzdése érdekében.

(4)

Az Európai Tanács 2000. június 19–20-i santa maria de feira-i ülésén elfogadott Kisvállalkozások Európai Chartája (a továbbiakban: a charta) a kisvállalkozásokat „az európai gazdaság gerinceként” jellemzi. A kis- és kézműves vállalkozások egyedi jellegét, igényeit és elvárásait eredményesebben figyelembe kell venni a nemzeti és európai politikákban. A KKV-kat előmozdító közösségi intézkedéseknek – mint „A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása – Modern KKV-politika a növekedésért és a foglalkoztatásért” című, 2005. november 10-i bizottsági közlemény – figyelembe kell venniük a chartában meghatározott célokat, a keretprogramot pedig az ebben megfogalmazott célok elérésének eszközeként kell felhasználni.

(5)

A keretprogramnak elsősorban a KKV-kat kell megcéloznia, miként azokat a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlás (4) meghatározza. A programnak kiemelt figyelmet kell szentelnie a gyorsan fejlődő vállalatok, a mikro- és kézműves vállalkozások, valamint a különböző célcsoportok, köztük a női vállalkozók egyéni jellegzetességeinek és szükségleteinek.

(6)

A keretprogram a vállalkozások, a KKV-k, az ipari versenyképesség, az innováció, az IKT, a környezetvédelmi technológiák és az intelligens energia területén hozott közösségi intézkedéseket foglalja magában, amelyeket eddig az európai ipar versenyképességét erősítő közösségi cselekvési program végrehajtásáról szóló, 1996. június 25-i 96/413/EK tanácsi határozat (5); a transzeurópai távközlő hálózatokra vonatkozó iránymutatásokról szóló, 1997. június 17-i 1336/97/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (6), a környezetvédelmi célú pénzügyi eszközről (LIFE) szóló, 2000. július 17-i 1655/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7); a vállalkozásokra és különösen a kis- és középvállalkozásokra (KKV-kra) vonatkozó többéves programról (2001–2005) szóló, 2000. december 20-i 2000/819/EK tanácsi határozat (8); a globális hálózatokon található európai digitális tartalom fejlesztését és használatát ösztönző, és az információs társadalomban a nyelvi sokféleséget támogató többéves közösségi program elfogadásáról szóló, 2000. december 22-i 2001/48/EK tanácsi határozat (9); az energia területére vonatkozó, „Intelligens energia – Európa” (2003–2006) többéves cselekvési program elfogadásáról szóló, 2003. június 26-i 1230/2003/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (10), és az eEurope 2005 cselekvési terv figyelemmel kísérésére, a helyes gyakorlatok terjesztésére, valamint a hálózati és informatikai biztonság javítására vonatkozó többéves (2003–2005) (MODINIS) program elfogadásáról szóló, 2003. november 17-i 2256/2003/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (11) szabályozott.

(7)

A keretprogram közös célkitűzéseket, az e célkitűzések végrehajtásához szükséges teljes pénzügyi keretösszeget, a végrehajtási intézkedések különböző típusait, a monitoringra és értékelésre, valamint a Közösség pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó intézkedéseket határozza meg.

(8)

Az „Innovációs politika: Az Unió megközelítésének korszerűsítése a lisszaboni stratégia összefüggésében” című 2003. március 11-i bizottsági közleménynek megfelelően és hivatkozva az OECD oslói kézikönyvre, az innováció értelmezése magában foglalja a termékek és szolgáltatások skálájának, valamint a kapcsolódó piacoknak a megújítását és bővítését; a formatervezés, előállítás, szállítás és forgalmazás új módszereinek kialakítását; a vállalatvezetésben, a munka megszervezésében, a munkakörülményekben és a munkaerő szakmai ismereteiben végrehajtott változtatások bevezetését, továbbá tartalmazza a technológiai, technológián kívüli és szervezeti innovációt.

(9)

A keretprogram nem foglalja magában a Szerződés 166. cikkével összhangban végrehajtott kutatási és technológiafejlesztési tevékenységeket. Azáltal, hogy olyan, a technológián kívüli és technológiai innovációt magába foglaló innovációval foglalkozik, amely túljutott a végső demonstrációs szakaszon és készen áll a piaci előállításra (az innovációk piaci alkalmazásának tesztelésére), kiegészíti a hetedik kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs közösségi keretprogramot (12) (2007–2013) (a továbbiakban: a hetedik KTF-keretprogram). Biztosítani kell, hogy ne legyen finanszírozási hiány a kutatásfejlesztés és az alkalmazás (technológiaátadási tevékenységek, beleértve a magvető szakasz előtti szakaszt) között. A kutatási eredmények kereskedelmi forgalmazásba történő átültetésének finanszírozása olyan feladat tehát, amelyet a hetedik KTF-keretprogrammal és más hasonló kutatási programokkal szorosan összehangolva kell végrehajtani.

(10)

A keretprogram foglalkozik az új és innovatív módon felhasználásra kerülő jelenlegi technológiák piaci előállításával is. Bizonyos körülmények között a kísérleti projektekre vonatkozó technológiai demonstrációk mindkét programban szerepelnek, azaz a keretprogramban és a hetedik KTF-keretprogramban is. Ez az eset csak akkor áll fenn, ha bizonyos technikai megoldásokat (mint például a műszaki szabványokat az IKT területén) érvényesíttetni kell egy egyébként már igazolt technológia piaci előállításának szakaszában.

(11)

A keretprogram kiegészíti a strukturális alapokat és egyéb vonatkozó közösségi programokat, ugyanakkor elismeri, hogy minden eszköznek saját egyedi eljárásai alapján kell működnie. Ennek következtében ugyanazon támogatható költségek nem kerülhetnek többször finanszírozásra.

(12)

A keretprogram közös célkitűzéseit „a vállalkozási és innovációs program”, „az IKT-politika támogatásának programja” és „az Intelligens energia – Európa program” elnevezésű egyedi programokon keresztül kell megvalósítani.

(13)

Az átláthatóság és a nemek közötti esélyegyenlőség elveit a keretprogram valamennyi programja és tevékenysége esetében figyelembe kell venni.

(14)

E határozat a keretprogram teljes időtartamára meghatároz egy pénzügyi keretösszeget, amely az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött a költségvetési fegyelemről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás (13) 37. pontja értelmében a költségvetési hatóság számára a fő hivatkozási alapot jelenti.

(15)

Minden egyedi programhoz külön indikatív költségvetést kell készíteni.

(16)

Biztosítani kell, hogy a finanszírozás csak a piaci hiányosságok kiküszöbölésére korlátozódjon, ezért a piac torzulásainak elkerülése érdekében a keretprogramból történő finanszírozásnak összhangban kell lennie a Közösség állami támogatásokra vonatkozó szabályaival, a kapcsolódó eszközökkel és a KKV-k fogalmának hatályos közösségi meghatározásával.

(17)

Az Európai Gazdasági Térség létrehozásáról szóló megállapodás (a továbbiakban: az EGT-megállapodás) és a társulási megállapodások jegyzőkönyvei rendelkeznek az érintett országoknak a közösségi programokban való részvételéről. Más harmadik országok akkor vehetnek ezekben részt, ha a megállapodások és eljárások ezt lehetővé teszik.

(18)

A keretprogramot és az egyedi programokat rendszeresen felül kell vizsgálni és értékelni kell a folyamatos kiigazítás érdekében. Ahol lehetséges, az értékelési jelentések megvizsgálják a nemek közti esélyegyenlőség érvényesülését a program tevékenységeiben.

(19)

A szabálytalanságok és a csalás megelőzése érdekében megfelelő intézkedéseket kell hozni, valamint meg kell tenni a szükséges lépéseket az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelettel (14), és az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11-i 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendelettel (15) és az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (16) összhangban az elveszett, a jogtalanul kifizetett és a szabálytalanul felhasznált támogatások visszakövetelésére vonatkozóan.

(20)

Az ipari és a szolgáltatási ágazatban működő vállalkozások növekedése és versenyképessége a vállalkozások azon képességétől függ, hogy milyen gyorsan alkalmazkodnak a változáshoz, mennyire használják ki innovációs potenciáljukat és fejlesztenek ki kiváló minőségű termékeket. E kihívás a vállalkozások minden méretét érinti, de különösen fontos a kisebb vállalkozások számára. Ezért helyénvaló a „vállalkozási és innovációs program” elnevezésű egyedi program létrehozása.

(21)

A Közösség a katalizátor és a koordinátor szerepét töltheti be a tagállamok erőfeszítéseiben. A Közösség hozzájárulhat a tagállamok sikeréhez, és a tagállami cselekvéseket elsősorban azzal tudja kiegészíteni, hogy támogatja a nemzeti és regionális tapasztalatok és gyakorlat cseréjét, meghatározza és terjeszti a legjobb gyakorlatot és az innovatív ötleteket, és a vállalkozásokat és az innovációt előmozdító szolgáltatások széles skáláját teszi elérhetővé az európai vállalkozások, különösen a KKV-k számára.

(22)

A Tanácsnak és az Európai Parlamentnek benyújtott, „A fenntartható fejlődést szolgáló technológiák ösztönzése: Az Európai Unió környezettechnológiai cselekvési terve” című, 2004. január 28-i bizottsági közlemény a környezetvédelmi technológiák fejlesztésének és befogadásának támogatására közösségi programok létrehozását és a környezetvédelmi technológiákat érintő befektetési kockázat megosztására pénzügyi eszközök mozgósítását tartja szükségesnek.

(23)

Az innovatív termékek európai piaca megteremtésének támogatása érdekében a tagállamoknak és a Bizottságnak vonzó feltételeket kell teremtenie az innovatív termékek és szolgáltatások számára, többek között a közbeszerzéssel kapcsolatos tevőleges megközelítés révén vezető piacok létrehozása érdekében, és emellett javítani kell a hozzáférhetőséget a KKV-k számára és a közszolgáltatások minőségét, valamint a szükségletek korai előrejelzésén alapuló jobb szabályozás és normák révén. A Bizottság útmutatást nyújt az innovációbarát közbeszerzés kérdésében.

(24)

A technológiai innovációra tekintettel a KKV-kat bátorítani kell arra, hogy vegyenek részt olyan csúcstechnológiát alkalmazó ágazatokban, mint az űrtechnológia és a biztonság, valamint a Galileo műholdas helymeghatározási rendszer által kínált alkalmazások kifejlesztése.

(25)

Az ökoinnováció az innováció minden olyan formája, amelynek célja a fenntartható fejlődés irányába történő jelentős és igazolható előrelépés a környezeti hatások csökkentése vagy a természeti erőforrások, köztük az energia, hatékonyabb és felelősségteljesebb felhasználásának megvalósítása révén. Az ökoinnováció progresszív fogalom és a keretprogramnak ezért rugalmasnak kell lennie a változások tekintetében. Az ökoinnováció keretprogramon keresztül történő előmozdításának célja a környezetvédelmi technológiák cselekvési terv végrehajtásához történő hozzájárulás.

(26)

Figyelembe véve a környezetvédelem LIFE+ program (LIFE+) tevékenységeit, a keretprogram ösztönzi a környezetbarát technológiák elterjedését kísérleti és piaci előállítási projektek révén, áthidalva az innovatív technológiák sikeres bemutatása és piaci alkalmazásuk közötti szakadékot, valamint azáltal, hogy megszünteti a piacra jutás akadályait, ösztönzi az önkéntes megközelítéseket olyan területeken, mint a környezetgazdálkodás és létrehozza a megfelelő szereplők hálózatát. Projektek és kockázati tőkeforrásokba történő társult befektetés segítségével támogatja a vállalatok által megvalósítandó ökoinnovációt, azonban el kell kerülni a LIFE+ keretében támogatott költségek kétszeres finanszírozását.

(27)

A KKV-knak szóló piacalapú közösségi pénzügyi eszközök kiegészítik és erősítik a nemzeti pénzügyi rendszereket. A közösségi pénzügyi eszközök különösen ösztönözhetik a magánbefektetések növekedését az új innovatív vállalkozások létrehozásában, és segíthetik a nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalkozásokat abban, hogy a bővítési fázisban a sajáttőke-hiány csökkenjen. Elősegíthetik továbbá a meglévő KKV-k hitelfinanszírozáshoz való hozzáférését olyan tevékenységek számára, amelyek erősítik versenyképességüket és növekedési potenciáljukat.

(28)

Az Európai Beruházási Alap (EBA) a Közösség KKV-k számára nyújtható kockázatitőke-befektetéssel és garanciaeszközökkel foglalkozó speciális szerve. Az alap kiemelt figyelmet fordít a mikrofinanszírozásra és a korai szakaszban történő finanszírozásra a piaci keresletnek és a legjobb gyakorlatnak megfelelően. Az EBA hozzájárul a közösségi célkitűzések megvalósításához, többek között a tudásalapú társadalom, az innováció, a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és a vállalkozási kedv ösztönzése területén. Az EBA biztosítja a közösségi programok irányításához szükséges folyamatosságot, amely tekintetben széles körű tapasztalattal rendelkezik. Ezért a KKV-kat célzó közösségi pénzügyi eszközöknek a Bizottság nevében az EBA által történő működtetését a független értékelések jó gyakorlatnak minősítették. Az EBA egyben megfelelő technikai eszközökkel rendelkezik azon új, állami-magán partnerségen (PPP-n) alapuló tagállami projektek támogatására, amelyek célja ösztönözni a nagy kockázattal járó tőkepiaci befektetéseket az innovatív kisvállalkozások fejlesztése érdekében.

(29)

A pénzügyi környezetben történő változások és az új számviteli szabványok következtében a pénzügyi intézmények érzékenyebbé válnak a kockázatokra, minősítési kultúra alakul ki, és ezáltal szűkülhet a KKV-knak biztosított hitelellátás, legalábbis egy átmeneti időszakra. A vállalkozási és innovációs program ezért megoldást nyújt a KKV-k változó pénzügyi igényeire, beleértve a vállalkozásközeli finanszírozás és annak az új pénzügyi környezethez való hozzáigazításának az igényét, elkerülve egyidejűleg a piactorzulást. A tevékenységeknek ezenkívül hozzá kell járulniuk a pénzintézetek innovációval kapcsolatos kockázatok értékelésére vonatkozó képességeinek javításához a technológiaminősítés kidolgozása érdekében, valamint azért, hogy a KKV-k megfelelőbb képességekkel rendelkezzenek a piac által biztosított pénzügyi eszközök jobb felhasználása terén.

(30)

A vállalkozást és az innovációt támogató minőségi szolgáltatások fontos szerepet játszanak a KKV-k számára az áruk és szolgáltatások közös piacának működéséhez és lehetőségeihez kapcsolódó információkhoz való hozzáférés biztosításában, valamint az innováció, az ismeretek és a technológia nemzetközi szintű átadásában. Döntő szerepet játszanak abban is, hogy a KKV-k könnyebben hozzáférjenek a rájuk alkalmazandó közösségi jogszabályokra vonatkozó, valamint a jövőbeli jogszabályokra vonatkozó információkhoz, mely lehetővé teszi számukra, hogy költséghatékony módon felkészülhessenek és igazodhassanak azokhoz. Jelentős tapasztalatra és szakértelemre sikerült szert tenni az olyan meglévő, európai vállalkozás-támogatási hálózatokon keresztül, mint az Euro Info Központok (EIC) és az Innováció Közvetítő Központok (IRC). A külső értékelések hangsúlyozták, hogy a vállalkozást támogató európai szolgáltatások horizontális szerepét erősíteni kell, beleértve a meglévő szolgáltatások és az információs pontok közötti együttműködés optimalizálását egy egykapus rendszer létrehozása érdekében a „fordulhat bárhová” (no wrong door) kötelezettségvállalás alapján. Ez a közösségi programokra vonatkozó információk terjesztését és a KKV-k e programokban, különösen a hetedik KTF-keretprogramban való részvételét érinti. Az értékelések hangsúlyozták még a Bizottság és a KKV-k közötti párbeszéd megkönnyítésének fontosságát.

(31)

A Közösségnek szilárd analitikai alapot kell kiépítenie a KKV-k, a vállalkozás, az innováció és az ipari ágazatok versenyképességének területein a politika kialakításának támogatása érdekében. Egy ilyen alap segíthet e területeken a nemzeti szinten rendelkezésre álló információk értékének növeléséhez. A Közösségnek gondoskodnia kell az ipari és a szolgáltatási ágazatok versenyképességi stratégiáinak közös kidolgozásáról, valamint a vállalkozási környezettel és kultúrával kapcsolatos legjobb gyakorlat előmozdításáról, beleértve a szakmai ismereteket, a vállalkozások társadalmi felelősségét, a nemek egyelőségét, valamint többek között az általános iskolától a felsőoktatásig tartó oktatás és folyamatos képzés révén a fiatal vállalkozók érvényesülését.

(32)

A 2003. március 20-i és 21-i brüsszeli Európai Tanács elsőbbséget biztosított az innováció és a vállalkozások támogatásának, és hangsúlyozta annak szükségességét, hogy Európa többet tegyen az ötletek valóságos hozzáadott értékké alakításában. A Tanács további intézkedéseket szorgalmazott a vállalkozások számára kedvező innovációs feltételek megteremtése érdekében. Az innováció lineáris modellje, amely abból indul ki, hogy a kutatás közvetlenül az innovációhoz vezet, alkalmatlannak bizonyult az innovációs teljesítmény magyarázatára és a megfelelő innovációs politikai reakciók kidolgozására. Felismervén, hogy az innovációs folyamat központi eleme a vállalkozás, a vállalkozások innovációs tevékenységeinek ösztönzésére és az innováció piaci befogadásának előkészítésére szolgáló finanszírozási eszközök, illetve az innováció-menedzsment és az innovációs kultúra a vállalkozási és innovációs program részét képezi. Ez hozzájárulhat annak biztosításához, hogy az innováció a versenyképesség javítását szolgálja, és hogy hatását a vállalkozások szintjén a gyakorlati alkalmazás során fejti ki. A 2004. március 25-i és 26-i brüsszeli Európai Tanács hozzátette, hogy a tiszta technológiák létfontosságúak a vállalkozások és a környezetvédelem közötti szinergiák teljes körű kiaknázásához. Az ökoinnováció támogatása, amely az innovatív tiszta technológiákra is kiterjed, hozzájárulhat a technológiai potenciál kiaknázásához.

(33)

A tudásátadás és a tudás felhasználás piaca gyakran nem átlátható, és az információ vagy a piaci kapcsolatok hiánya piaci akadályokat teremt. A vállalkozások számára nehézséget okoz a megszokott tevékenységi területükön kívül eső technológiák integrálása és az új kompetenciákhoz való hozzáférés. Az innováció szempontjából magas lehet a pénzügyi kockázat, az innováció a fejlesztési nehézségek miatt csak később térül meg, és az adózás többnyire nincs tekintettel sikerre vagy sikertelenségre. A lehetőségek kiaknázásához szükséges képességek gyakran nem elegendőek. Az intézményi és szabályozási akadályok késleltethetik vagy alááshatják új piacok kialakulását vagy az azokhoz való hozzáférést. A csődtörvények a bukástól való félelem miatt erőteljesen visszafoghatják a vállalkozói kockázatvállalást. Ezenkívül a gazdasági körülmények is meghatározhatják, hogy sor kerül-e innovációra vagy sem. A vállalkozási kedvet, versenyképességet és innovációt ösztönző üzleti környezet kialakítása magában kell, hogy foglalja a vállalkozással és innovációval kapcsolatos gazdasági és igazgatási reformok javítását, különösen a fokozottabb versenyképesség, a KKV-k adminisztratív terheinek csökkentése, valamint a vállalkozó kedv, a vállalatalapítás, az üzletátruházás, a növekedés és az innováció tekintetében.

(34)

Az innovatív technológiák piaci bevezetésének említett akadályai különösen a környezetvédelmi technológiákat érintik. A piaci árak nagyon gyakran nem megfelelően tükrözik a termékek és szolgáltatások környezeti költségeit. A piaci árban nem tükrözött költségrész megtérítése nem a szennyezés okozójára, hanem a társadalom egészére hárul. A források megőrzésének, a környezetszennyezés megelőzésének és a környezetvédelemnek a leginkább költséghatékony módszerekkel történő megvalósítására vonatkozó közösségi érdekkel együtt ez a piaci hiányosság indokolja az ökoinnováció fokozott támogatását.

(35)

Az innovációt előmozdító közösségi cselekvések célja a tagállamok és a régiók innovációs politikájának támogatása, valamint a nemzeti, a regionális és az európai innovációs politika és az azt támogató tevékenységek közötti szinergikus hatások kiaknázásának megkönnyítése. A Közösség képes a transznacionális cserefolyamatok, a kölcsönös tanulás és hálózati együttműködés megkönnyítésére, valamint ösztönözheti az együttműködést az innovációs politika tekintetében. Az érintett felek közötti hálózati együttműködés fontos eleme az innovációhoz nélkülözhetetlen ismeretek és ötletek terjesztésének.

(36)

A 2004. december 9-i brüsszeli Távközlési Tanácsban elfogadott állásfoglalás lefekteti egy új információs társadalomra vonatkozó kezdeményezésről szóló javaslat alapját az információs társadalom Európa teljesítményéhez való hozzájárulásának erősítése érdekében. „A lisszaboni stratégia új kezdete” címmel kiadott, fent említett 2005. február 2-i közleményében a Bizottság azt javasolja, hogy az erőfeszítéseket az „erősebb és tartósabb növekedés megvalósítására, valamint a több és jobb minőségű munkahely teremtésére” kell koncentrálni. A közlemény kiemeli, hogy az IKT mind a magán-, mind az állami szféra által történő alkalmazása kiemelkedő fontosságú Európa innovációs teljesítményének és versenyképességének előmozdítása szempontjából. Létre kell hozni ezért egy „IKT-politika támogatásának programja” elnevezésű programot.

(37)

Az „IKT-politika támogatásának programja” keretében megvalósuló cselekvéseknek az i2010 stratégia céljaihoz is hozzá kell járulniuk, ugyanakkor az erőfeszítések megkettőzésének elkerülése érdekében figyelembe kell venniük az IKT területén zajló más közösségi programokat is.

(38)

Az IKT képezi a tudásalapú gazdaság gerincét. A modern gazdaságokban a termelékenységnövekedés mintegy felerészben az IKT révén valósul meg, amely egyben sajátos megoldásokat kínál a legfontosabb társadalmi kihívások megoldására. Az állami és a közérdekű szolgáltatások javításának a vonatkozó közösségi politikákkal szoros együttműködésben kell történnie, különösen a közegészségügy, az oktatás és képzés, a környezetvédelem, a közlekedés és a belső piac kiépítése, illetve a versenypolitika területén.

(39)

Ösztönözni kell az innovatív, IKT-alapú megoldások bevezetését és helyes alkalmazását, különösen a közérdekű szolgáltatások területén, beleértve az olyan hátrányos helyzetben lévő csoportok életminőségének javítását, mint a fogyatékkal élők vagy az időskorúak. A közösségi támogatás az információs társadalom kiépítését célzó cselekvések összehangolását és végrehajtását is megkönnyíti az összes tagállamban.

(40)

Az eTEN (Transzeurópai Telekommunikációs Hálózatok) program félidős értékelése a közérdekű szolgáltatások területén a transzeurópai szolgáltatásokat támogató projektekre irányuló közösségi beavatkozásra a keresletorientált megközelítést ajánlja.

(41)

Az e-kormányzatról és az e-egészségügyről szóló bizottsági közlemények, valamint a Tanács kapcsolódó következtetései fokozott erőfeszítéseket tartottak szükségesnek az innováció, a helyes gyakorlat cseréje és a kölcsönös interoperabilitás területén, valamint felhívják a figyelmet az említett területekre vonatkozó közösségi programok közötti nagyobb szinergiák szükségességére. Az interoperabilitás igen nagy jelentőségű az információs társadalom fejlődése szempontjából.

(42)

A jogszabályi keretet az adatbázisok jogi védelméről szóló, 1996. március 11-i 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (17), az információs társadalomban a szerzői és kapcsolódó jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (18), és a közszféra információinak további felhasználásáról szóló, 2003. november 17-i 2003/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (19) határozza meg, melyek célja az információs társadalomban a digitális tartalommal kapcsolatos kihívások kezelése.

(43)

A tagállamokban alkalmazott eltérő gyakorlat továbbra is olyan technikai akadályokat teremt, amelyek gátolják a közszféra információinak az Unión belüli széleskörű elérhetőségét és további felhasználását.

(44)

A digitális tartalomra vonatkozó közösségi cselekvések során figyelembe kell venni a Közösség többnyelvű és multikulturális jellegét.

(45)

A természeti erőforrások, amelyeknek körültekintő és ésszerű felhasználását a Szerződés 174. cikke írja elő, magukban foglalják a megújuló energiaforrások mellett a kőolajat, a földgázt és a szilárd tüzelőanyagokat, amelyek kiemelt fontosságú energiaforrások, de egyben a széndioxid-kibocsátás fő forrásai is.

(46)

Az „Útban az energiaellátás biztonságát célzó európai stratégia felé” című bizottsági zöld könyv megállapította, hogy az Unió egyre inkább függ a külső energiaforrásoktól, és ez a függőség 20–30 év múlva elérheti a 70 %-os mértéket. A zöld könyv ezért hangsúlyozta, hogy egyértelmű lépéseket kell tenni a kínálatorientált politikának a keresletorientált politikával szembeni ellensúlya felé, valamint felszólított a fogyasztás hatékonyabb irányítására és környezetbarátabbá tételére, különösen a közlekedés és az építőipar területén. Felhívta továbbá a figyelmet arra, hogy az energia kínálati oldalán elsőbbséget kell biztosítani az új és a megújuló források fejlesztésének a globális felmelegedés hatásaira való megfelelő válasz és a korábbi cselekvési tervekben és állásfoglalásokban már meghatározott cél – 2010-re a bruttó belső energiafogyasztásban 12 %-os megújulóenergia-felhasználási arány – teljesítése érdekében.

(47)

A belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló, 2001. szeptember 27-i 2001/77/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) előírja a tagállamok számára, hogy határozzák meg a közösségileg előirányzott célokhoz igazodó nemzeti indikatív célokat, annak érdekében, hogy 2010-re a bruttó nemzeti energiafogyasztás 12 %-a és különösen a Közösség összes villamosenergia-fogyasztásának 22,1 %-a megújuló energiaforrásokból származzék. „A megújuló energiaforrások részesedése az EU-ban” című, 2004. május 26-i bizottsági közlemény figyelmeztet arra, hogy a Közösség összes energiafogyasztásában a megújuló energia 12 %-os részesedésének 2010-re való teljesítése nem valósítható meg számottevő kiegészítő cselekvések nélkül.

(48)

Az épületek energiateljesítményéről szóló, 2002. december 16-i 2002/91/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (21) rendelkezéseinek megfelelően a tagállamoknak alkalmazniuk kell az energiateljesítményre vonatkozó minimumkövetelményeket az új és a már meglévő épületekre, gondoskodniuk kell az épületek energiateljesítményének igazolásáról és az épületekben lévő kazánok és légkondicionáló rendszerek rendszeres ellenőrzéséről.

(49)

A közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdításáról szóló, 2003. május 8-i 2003/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (22) előírja a tagállamok számára, hogy biztosítsák, hogy a bioüzemanyagok és más megújuló üzemanyagok forgalomba kerülő mennyisége legalább egy bizonyos részarányt elérjen.

(50)

A hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról és a 92/42/EGK irányelv módosításáról szóló, 2004. február 11-i 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (23) megfelelően a tagállamoknak elemzéseket kell készíteniük a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelési potenciáljukról, és támogatási rendszereket kell kidolgozniuk, amelyek tükrözik a megállapított nemzeti potenciáljukat.

(51)

Az említett közösségi intézkedések végrehajtásának megkönnyítése, a megújuló energiaforrások szélesebb körű piaci bevezetése, valamint az energiahatékonyság javítása érdekében közösségi szintű egyedi támogatási programokra van szükség a fenntartható energiarendszerek feltételeinek megteremtéséhez, különösen a megújuló energiaforrásokat előállító vagy használó berendezések szabványosításának támogatására, a technológiai fejlesztések előmozdítására és a kereslet irányítására vonatkozó legjobb gyakorlat terjesztésére. Ugyanez vonatkozik az elektromos, elektronikus, irodai és kommunikációs eszközök energiahatékonysági címkézésére, illetve a világító, fűtő és légkondicionáló készülékek szabványosítására vonatkozó közösségi intézkedésekre. Ezért létre kell hozni az „Intelligens energia – Európa program” elnevezésű programot.

(52)

Az „Intelligens energia – Európa program” programnak hozzá kell járulnia az energia diverzifikálása és az ellátásbiztonság fejlesztése általános célkitűzéseinek eléréséhez és az uniós vállalkozások, különösen a KKV-k versenyképességének fokozásához, ugyanakkor meg kell óvnia a környezetet, és teljesítenie kell az e területtel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeket. Ennek az egyedi programnak az energiahatékonyság fejlesztésére irányuló intézkedései továbbá a termelési folyamatok technológiai fejlesztéseire összpontosítanak és a fejlettebb szállítási logisztika révén hatékonysági előnyökre törekszenek.

(53)

A fenntartható energiafelhasználásra vonatkozóan létrehozott stratégia teljes hatásának elérése nemcsak a politikák fejlesztésére és végrehajtására vonatkozó közösségi támogatás folytonosságát, valamint a meglévő nem technológiai jellegű akadályok hatékonyabb marketingkampányokon keresztül történő felszámolását kívánja meg, hanem mindenekelőtt az innovatív technológiákra irányuló beruházások és piaci átvételük felgyorsításának támogatását a Közösség egész területén.

(54)

A megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság nemcsak környezetvédelmi szempontból fontosak, hanem egyben a Közösség leggyorsabban fejlődő iparágai közé tartoznak, amelyek új és innovatív munkahelyeket teremtenek. A megújuló energiaforrások európai ipara a világon az első a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia-termelés technológiáinak fejlesztésében. Ezek a technológiák jótékony hatással vannak a gazdasági és szociális kohézióra és a források megőrzésére.

(55)

Az 1230/2003/EK határozat 2006. december 31-én hatályát veszti.

(56)

Az 1230/2003/EK határozattal létrehozott program négy sajátos területéből három e keretprogram alatt folytatódik: i. energiahatékonyság és az energiaforrások racionális felhasználása („SAVE”); ii. az új és megújuló energiaforrások támogatása („ALTENER”); és iii. a közlekedésben az energiahatékonyság javítása és az új és a megújuló energiaforrások felhasználásának támogatása („STEER”).

(57)

Az 1230/2003/EK határozatban létrehozott program nemzetközi dimenzióját („COOPENER”) a külső segítségnyújtásra vonatkozó új közösségi eszközök keretében kell folytatni, a környezetre és a természeti erőforrások – többek között az energia – fenntartható fejlődésére irányuló tematikus program részeként. A tematikus program releváns részének azonban szorosan kell kapcsolódnia az „Intelligens energia – Európa” programhoz, hogy a KKV-kat segíthessék az intelligens energia Európán kívüli lehetséges piacainak kiaknázásában.

(58)

A felelősségteljes kormányzás és a szabályozás javítására vonatkozó alapelveknek megfelelően a Bizottság független szakértőket bízott meg az energia területén kidolgozandó új, többéves közösségi program előzetes értékelésével, amely 2006. december 31-e után a jelenlegi „Intelligens energia – Európa” programot folytatja. Jelentésükben a szakértők megállapították, hogy szükség van az „Intelligens energia – Európa” program 2006 után való folytatásának biztosítására és megújítására egy átfogóbb és ambiciózusabb eszköz keretében. Ezen program létrehozásának további célja Európa befolyásának és kiválóságának növelése kell, hogy legyen a fenntartható energiatechnológiák és alkalmazásuk területén.

(59)

A keretprogram végrehajtása során figyelembe kell venni a felhasználóbarát jelleg és az adminisztratív egyszerűsítés megvalósításának szükségességét. A Bizottság közzétesz és széles körben terjeszt egy kézikönyvet, amely meghatározza a kedvezményezettek keretprogramban történő részvételére vonatkozó általános elvek egyértelmű, egyszerű és átlátható keretét, ami elsősorban a KKV-k részvételét hivatott megkönnyíteni. A kézikönyv ismerteti a kedvezményezettek jogait és kötelességeit, a pénzügyi rendelkezéseket, mint a támogatható költségek és a támogatási arányok, az igazgatási szabályokra és eljárásokra vonatkozó elveket, különösen a felhasználóbarát pályázati eljárásokat, amelyek adott esetben kétlépcsős pályázati eljárást tartalmaznak és azzal a feltétellel, hogy ezen eljárás nem haladja meg az értékelés és a szerződés aláírása közötti időtartamot, a projekt eredményeinek felhasználására és terjesztésére vonatkozó szabályokat, valamint az értékelésre, a kiválasztásra és az odaítélésre vonatkozó elveket.

(60)

A Bizottság a költség-haszon elemzés alapján egy új vagy már meglévő végrehajtó hivatalt használhat fel a keretprogram végrehajtására a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletben (24) meghatározottak szerint.

(61)

A keretprogramnak továbbá támogatnia kell az európai innovációs politika jövőbeli struktúráiról és szükségleteiről szóló vitát.

(62)

Mivel e határozatnak a közösségi versenyképesség és innováció előmozdítására vonatkozó célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kellő hatékonysággal megvalósítani, mivel ahhoz többoldalú együttműködés, transznacionális mobilitás és közösségi szintű információcsere szükséges, és mivel ezért ezek a célok a szükséges cselekvések és intézkedések jellegéből adódóan sikeresebben valósíthatók meg közösségi szinten, a Közösség a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az ugyanezen cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban ez a határozat nem lépi túl az említett célkitűzések megvalósításához szükséges mértéket.

(63)

Az e határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlásának szabályairól szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (25) összhangban kell elfogadni.

(64)

Az egyedi programok alá tartozó területek jellegéből adódóan a Bizottság munkáját az egyes egyedi programok végrehajtásában különböző bizottságok segítik. E különböző bizottságok időszakonként egyidejűleg üléseznek, hogy együttes üléseket tudjanak szervezni a horizontális vagy közös vonatkozású kérdések megvitatására, amelyeket az EIP igazgatási bizottság a Bizottsággal együtt állapít meg.

(65)

A program elemei és hatékonysága közötti koherencia javítása érdekében a versenyképességgel és innovációval foglalkozó stratégiai tanácsadó testület tanácsokkal látja el a Bizottságot.

(66)

A digitális tartalmat Európán belül hozzáférhetőbbé, felhasználhatóbbá és hasznosíthatóbbá tevő, többéves közösségi program létrehozásáról szóló 2005. március 9-i 456/2005/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (26) egy eContentplus néven ismert többéves programot hozott létre. Az említett határozat 2008. december 31-én hatályát veszti. Ezen időpontot követően az európai digitális tartalom hozzáférhetőbbé, használhatóbbá és hasznosíthatóbbá tételét célzó intézkedéseket az e határozattal létrehozott IKT-politika támogatási programjának keretein belül kell folytatni.

(67)

A 96/413/EK határozatban meghatározott intézkedéseket a vállalkozási és innovációs programba kell integrálni. A 96/413/EK határozatot ezért hatályon kívül kell helyezni,

a)

a vállalkozások, különösen a KKV-k versenyképességének előmozdítása;

b)

az innováció minden formájának támogatása, beleértve az ökoinnováció támogatását is;

c)

a fenntartható, versenyképes, innovatív és integrált információs társadalom fejlődésének felgyorsítása;

d)

az energiahatékonyság, valamint az új és megújuló energiaforrások támogatása valamennyi ágazatban, beleértve a közlekedést is.

a)

a vállalkozási és innovációs program;

b)

az információs és kommunikációs technológiák (IKT) politika támogatási programja;

c)

az Intelligens energia – Európa program.

a)

azon Európai Szabadkereskedelmi Társuláshoz (EFTA) tartozó országok, amelyek az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagjai, az EGT-megállapodásban megállapított feltételeknek megfelelően;

b)

az előcsatlakozási stratégiákból részesülő csatlakozásra váró és tagjelölt országok, a megfelelő keretmegállapodások és a társulási tanácsi határozatok által az ezen országoknak a közösségi programokban való részvételére megállapított általános alapelvekkel és feltételekkel összhangban;

c)

a nyugat-balkáni országok, a közösségi programokban való részvételükre vonatkozó keretmegállapodások létrehozását követően az ezen országokkal meghatározandó rendelkezésekkel összhangban;

d)

más harmadik országok, amennyiben megállapodások és eljárások ezt lehetővé teszik.

a)

a KKV-k beindításához és növekedéséhez szükséges finanszírozáshoz való hozzáférés, valamint az innovációs tevékenységekbe történő befektetések eszközlése;

b)

a KKV-k közötti együttműködés kedvező feltételeinek megteremtése, különösen a határokon átnyúló együttműködés területén;

c)

a vállalkozások minden típusú innovációja;

d)

ökoinnováció;

e)

vállalkozói és innovációs kultúra;

f)

a vállalkozáshoz és az innovációhoz kapcsolódó gazdasági és igazgatási reform.

a)

a kockázatitőke-alapok befektetési volumene és az informális befektetők által támogatott befektetési eszközök növelését;

b)

a KKV-k hitelfinanszírozási eszközei áttételének a biztosítását;

c)

a KKV-k számára a pénzügyi környezet és befektetési felkészültségük és javítását.

a)

a KKV-kat támogató szolgáltatások előmozdítását;

b)

a KKV-k más vállalkozásokkal vagy innovációs szereplőkkel való, határokon átnyúló együttműködését segítő és ösztönző intézkedésekhez való hozzájárulást, beleértve a KKV-k részvételét az európai és nemzetközi szabványosításban;

c)

a nemzetközi üzleti együttműködés előmozdítását és megkönnyítését, regionális szinten és a KKV-hálózatokon keresztül is, a gazdasági és ipari tevékenységeik koordinálásának és fejlesztésének érdekében.

a)

az ágazat specifikus innováció, a klaszterek, az innovációs hálózatok, az állami-magán innovációs partnerségek (PPP-k) és az érintett nemzetközi szervezetekkel való együttműködés, valamint az innovációmenedzsment alkalmazásának előmozdítását;

b)

az üzleti innováció érdekében a nemzeti és regionális programok támogatását;

c)

az innovatív technológiák és koncepciók alkalmazásának, valamint a már létező technológiák és koncepciók innovatív alkalmazásának támogatását;

d)

a transznacionális ismeret- és technológiaátadásra, valamint a szellemi és ipari tulajdonjogok védelmére és kezelésére vonatkozó szolgáltatások támogatását;

e)

új típusú innovációs szolgáltatások kifejlesztését és felfedezését;

f)

az adatok archiválásán és átadásán keresztül a technológia és az ismeretek előmozdítását.

a)

környezetvédelmi technológiák és ökoinnovációs tevékenységek átvételének támogatása;

b)

a többek között az ökoinnovációba beruházó cégeket egyenlő feltételekkel kezelő kockázati tőkealapokba való társbefektetés a II. mellékletben meghatározott eljárás szerint;

c)

ökoinnovációs hálózatok és csoportok, valamint az állami és magán partnerségek támogatása az ökoinnováció területén, az üzleti szolgáltatások fejlesztése és az ökoinnováció előmozdítása vagy támogatása;

d)

az ökoinnováció új és integrált megközelítéseinek támogatása olyan területeken mint a környezetgazdálkodás és a teljes élettartamot figyelembe vevő környezetbarát termék-, folyamat- és szolgáltatástervezés.

a)

a vállalkozói kedv, a vállalkozási képesség és kultúra ösztönzését, valamint a vállalkozói kockázat és sikerek egyensúlyát, különösen a nők és a fiatalok tekintetében;

b)

az innováció, a vállalkozásfejlesztés és növekedés számára kedvező üzleti környezet megteremtésének ösztönzését;

c)

a politikák kidolgozása és a szereplők közötti együttműködés – beleértve a nemzeteken átívelő együttműködést – támogatása, különös tekintettel a programok és intézkedések KKV-barát jellegének előmozdítására;

d)

vállalkozások alapításának, átruházásának és átvételének ösztönzése.

a)

az adatgyűjtést, a teljesítményelemzést és monitoringot, valamint a politika kidolgozását és koordinálását;

b)

az ipari és szolgáltatási ágazathoz kapcsolódó versenyképességi stratégiák meghatározásához és támogatásához való hozzájárulást;

c)

a kölcsönös tanulás támogatása az országos, regionális és helyi adminisztráció kiváló színvonalának elérése céljából.

a)

a gyorsan növekvő és innovatív KKV-k támogatása (GIF);

b)

a KKV-garanciakeret (SMEG);

c)

a kapacitáskiépítési rendszer (CBS).

a)

az európai kockázatitőke-piac fejlesztése céljából a KKV-k alapításához és finanszírozásához való hozzájárulás, valamint a saját tőkével és a kockázati tőkével kapcsolatos piaci rés csökkentése, amely akadályozza a KKV-kat növekedési potenciáljuk kihasználásában;

b)

az innovatív és a nagy növekedési potenciállal rendelkező – különösen kutatási, fejlesztési és egyéb innovációs tevékenységeket végző – KKV-k támogatása.

—

az első rész, a „GIF 1” a kezdeti szakaszban történő (magvető, induló) beruházásokat foglalja magában. Ez a szakosodott kockázatitőke-alapokba, úgymint a kezdeti szakaszban történő, a regionálisan működő, illetve a meghatározott ágazatokat, technológiákat vagy a kutatást és technológiai fejlődést célzó alapokba és az inkubátorházakhoz kapcsolódó alapokba fektet be, amelyek cserébe a KKV-k számára tőkét biztosítanak. Az üzleti befektetők által támogatott alapokban és befektetési eszközökben is részt vehet társfinanszírozóként.

—

a második rész, a „GIF 2” a bővítési szakaszban történő beruházásokat foglalja magában, és a szakosodott kockázatitőke-alapokba fektet be, amelyek cserébe az innovatív, gyorsan növekvő KKV-k számára kvázitőkét vagy tőkét biztosítanak azok bővítési szakaszában. A GIF 2 befektetései elkerülik a vagyonkifosztásra irányuló kivásárlásokat és a kiváltási tőkét.

a)

viszont- vagy adott esetben együttes garanciák biztosítása a jogosult országokban működő garanciaprogramok számára;

b)

közvetlen garanciák biztosítása bármely más megfelelő pénzügyi közvetítő számára.

—

az első rész: a) hitelfinanszírozás kölcsönökön vagy lízingen keresztül, amelynek feladata, hogy KKV-knak bizonyos tudásalapú tevékenységekhez – úgymint a technológiai fejlesztéshez, az innovációhoz és a technológiaátadáshoz – kapcsolódó magasabb kockázat vagy a megfelelő garancia hiánya miatti, a finanszírozáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos különleges nehézségeit csökkentse.

—

a második rész: b) mikrohitel biztosítása annak ösztönzése érdekében, hogy a pénzintézetek nagyobb szerepet vállaljanak a kisebb összegű kölcsönök biztosításán keresztül, amelyek az elégtelen garanciákkal rendelkező kölcsönfelvevők esetében egy ügyfélre vetítve arányosan nagyobb kezelési költséggel járnak. A garanciákon vagy viszontgaranciákon kívül a pénzügyi közvetítők támogatásban részesülhetnek a mikrohitel-finanszírozással járó magas adminisztrációs költségek részbeni ellensúlyozására.

—

a harmadik rész: c) a KKV-k tőke- vagy kvázitőke-befektetéseinek garanciája, amely magában foglalja az olyan befektetéseket, amelyek magvető tőkét és/vagy tőkét biztosítanak a vállalkozás induló szakaszában, valamint mezzanine finanszírozást, hogy csökkenjenek a KKV-k előtt álló, gyenge pénzügyi struktúrájukból fakadó vagy az üzleti vállalkozás átadásából származó nehézségek.

—

a negyedik rész: d) A KKV-k hitelportfóliójának értékpapírosítása, amely a KKV-k számára kiegészítő hitelfinanszírozást mozgósít a célintézményekkel kötött megfelelő kockázatmegosztási megállapodások alapján. E tranzakciók támogatásának feltétele az intézmények arra vonatkozó kötelezettségvállalása, hogy a mozgósított tőkéből származó likviditás jelentős részét ésszerű időn belül új KKV-hitelezésre fordítsák. Az új, idegen tőkével való finanszírozás nagyságát a garantált portfóliókockázat nagysága alapján számítják ki, és a lejárati idővel együtt ebben is minden, tőkét nyújtó intézménnyel külön állapodnak meg.

a)

az innovatív vagy a magas növekedési potenciállal rendelkező KKV-kba befektető alapok vagy más pénzügyi közvetítők befektetésének és technológiai ismereteinek a javítása;

b)

a KKV-k számára a hitelnyújtás ösztönzése a hitelértékelési eljárás javításán keresztül.

a)

az információra, a visszacsatolásra, a vállalkozások együttműködésére és nemzetközivé tételére vonatkozó szolgáltatások;

b)

az innovációra, valamint a technológia- és az ismeretátadásra vonatkozó szolgáltatások;

c)

a hetedik KTF-keretprogramban való KKV részvétel bátorítására vonatkozó szolgáltatások.

a)

amennyiben lehetséges, hivatalos statisztikákon alapuló tanulmányok, adatgyűjtés, felmérések és kiadványok készítését;

b)

az ikerintézményi együttműködéseket és szakértők,– beleértve a közintézmények szakértőit is, a KKV-k és az érdekelt felek által küldött szakértőket – üléseinek, konferenciáknak és más rendezvényeknek a szervezését;

c)

a tudatosság növelését, hálózatok kiépítését és egyéb vonatkozó tevékenységeket;

d)

a nemzeti és regionális teljesítmények értékelését, valamint a legjobb gyakorlatok kidolgozását, azok terjesztését és megvalósítását.

a)

a versenyképesség és az ágazati kérdések elemzése és monitoringja, az európai ipar versenyképességéről szóló éves bizottsági jelentése számára is;

b)

a vállalkozások versenyképességéhez különösen szükséges közösségi intézkedések hatásvizsgálatainak az elkészítése és közzététele, a meglévő, az innovációnak a Közösségben való vonzóbbá tételét célzó jogszabályok egyszerűsítésére vagy új jogszabályi intézkedések létrehozására váró területek azonosítása érdekében;

c)

a vállalkozási és innovációs program egyedi szempontjainak vagy egyedi végrehajtási intézkedéseinek értékelése;

d)

a vállalkozási és innovációs programmal kapcsolatos megfelelő információk terjesztése.

a)

a végrehajtásához szükséges intézkedéseket;

b)

a prioritásokat;

c)

a mennyiségi és minőségi célokat;

d)

megfelelő értékelési kritériumokat, valamint minőségi és mennyiségi indikátorokat az eredmények elérése hatékonyságának elemzésére, amelyek hozzájárulnak az egyedi programok és a keretprogram, mint egész céljainak megvalósításához;

e)

a működési menetrendet;

f)

a részvétel szabályait;

g)

az intézkedések kiválasztásának és értékelésének kritériumait.

a)

az egységes európai információs tér kialakítása, valamint az IKT-termékek és -szolgáltatások, illetve az IKT-alapú termékek és szolgáltatások belső piacának erősítése;

b)

az innováció ösztönzése az IKT szélesebb körű bevezetésén és az abba történő beruházáson keresztül;

c)

egy integrált információs társadalom és a közérdekű szolgáltatások területén hatékonyabb és hatásosabb szolgáltatások kialakítása, valamint az életminőség javítása.

a)

az IKT-alapú szolgáltatásokhoz való folyamatos hozzáférés biztosítása, valamint a digitális kommunikáció és szolgáltatások gyors, megfelelő és hatékony konvergenciáját elősegítő keretfeltételek megteremtése, beleértve többek között az interoperabilitást, a nyílt szabványok használatát, valamint a biztonság és a megbízhatóság aspektusait;

b)

a digitális tartalom fejlesztésére vonatkozó feltételek javítása, a többnyelvűség és a kulturális sokszínűség figyelembe vételével;

c)

az európai információs társadalom monitoringja az adatgyűjtésen és a fejlődés elemzésén, a digitális kommunikációs szolgáltatások – beleértve az internet fejlesztését, a széles sávú szolgáltatásokhoz való hozzáférést és azok elterjedését, valamint a tartalom és a szolgáltatások fejlesztését – hozzáférhetőségén és használatán keresztül.

a)

az IKT által lehetővé tett folyamatokban, szolgáltatásokban és termékekben az innováció előmozdítása, különösen a KKV-k és a közszolgáltatások területén, figyelembe véve a szükséges tudásbeli követelményeket;

b)

a köz- és a magánszféra interakciójának, valamint az állami és magán partnerségek (PPP-k) előmozdítása az innováció és az IKT-ba történő beruházások fokozása érdekében;

c)

azon lehetőségek és előnyök előmozdítása és a rájuk vonatkozó tudatosság növelése, amelyeket az IKT és új alkalmazásai a polgárok és a vállalkozások számára jelentenek, beleértve az új IKT iránti bizalom és nyitottság megerősítését, valamint az IKT kirajzolódó fejlődési irányairól szóló európai szintű viták ösztönzését.

a)

az IKT bővítése, beleértve a digitális tartalmat, hozzáférést és a digitális műveltséget;

b)

az IKT-alkalmazással kapcsolatos bizalom erősítése, valamint az IKT alkalmazásának támogatása, különösen az adatvédelem kérdéseit illetően;

c)

a közérdekű szolgáltatások területén és az IKT által lehetővé tett társadalmi részvétel érdekében az elektronikai szolgáltatások minőségének, hatékonyságának, hozzáférhetőségének és elérhetőségének javítása, beleértve szükség szerint az interoperábilis páneurópai vagy határokon átnyúló közszolgáltatásokat, valamint a közös érdekű szolgáltatási elemek kialakítását és a helyes gyakorlatok cseréjét.

a)

projektek, beleértve a végrehajtási, a kísérleti és a piaci előállítási projekteket;

b)

a legjobb gyakorlatra vonatkozó cselekvések, a Közösségben az ismeretek terjesztése és a tapasztalatok cseréje érdekében;

c)

az adott célkitűzéshez kapcsolódó különböző érdekeltek tematikus hálózatai, a koordinációs tevékenységek és az ismeretátadás megkönnyítése érdekében.

a)

amennyiben lehetséges, hivatalos statisztikákon alapuló tanulmányok, adatgyűjtés, felmérések és kiadványok készítését;

b)

szakértők, – beleértve a közintézmények szakértőit –, a KKV-k és más érdekelt felek szakértői üléseinek, konferenciáknak és más rendezvényeknek a szervezését;

c)

a tudatosság növelését, hálózatok kiépítését, valamint egyéb tevékenységeket;

d)

a nemzeti teljesítmények értékelését, valamint a legjobb gyakorlatok kidolgozását, azok terjesztését és megvalósítását.

a)

népszerűsítési, terjesztési, információs és kommunikációs tevékenységek;

b)

az információ, a tapasztalatok és az ismeretek cseréje, konferenciák, szemináriumok, workshopok vagy egyéb ülések, valamint a csoportosított tevékenységek igazgatása.

a)

a végrehajtásához szükséges intézkedéseket;

b)

a prioritásokat;

c)

a mennyiségi és minőségi célokat;

d)

megfelelő értékelési kritériumokat, valamint minőségi és mennyiségi indikátorokat az eredmények elérése hatékonyságának elemzésére, amelyek hozzájárulnak az egyedi programok és a keretprogram, mint egész céljainak megvalósításához;

e)

a működési menetrendet;

f)

a részvétel szabályait;

g)

az intézkedések kiválasztásának és értékelésének kritériumait.

a)

az energiahatékonyság és az energiaforrások racionális felhasználásának támogatása;

b)

az új és a megújuló energiaforrások előmozdítása és az energiadiverzifikáció támogatása;

c)

az energiahatékonyság, valamint az új és a megújuló energiaforrások felhasználásának előmozdítása a közlekedésben.

a)

a fenntarthatóság javításához, a városok és a régiók potenciáljának fejlesztéséhez, valamint a stratégiai célkitűzések elérésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések kidolgozásához szükséges elemek biztosítása; a program által célzott területeken elfogadott közösségi és tagállami intézkedések hatásainak nyomon követéséhez, monitoringjához és értékeléséhez szükséges eszközök fejlesztése;

b)

a tagállamokban az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások és az energiadiverzifikáció területén az új és a leghatékonyabb technológiákba való beruházás fellendítése, beleértve a közlekedési ágazatot is, az innovatív technológiák sikeres demonstrációja és széles körben történő tényleges piaci befogadása közötti távolság áthidalásán keresztül annak érdekében, hogy felerősítse a köz- és magánszféra befektetéseinek hatásait, támogassa a kulcsfontosságú stratégiai technológiákat, csökkentse a költségeket, növelje a piaci tapasztalatot és hozzájáruljon az olyan pénzügyi és egyéb kockázatok és akadályok csökkentéséhez, amelyek gátolják az ilyen típusú befektetéseket;

c)

az energiatermelés és fogyasztás hatékony és „intelligens” formái nem technológiai jellegű akadályainak leküzdése az intézményi kapacitás – többek között helyi és regionális szinten is – kiépítésének előmozdításán, különösen az oktatási rendszer keretén belül a tudatosság növelésén, az érintett főbb résztvevők, vállalkozások és a széles körű nyilvánosság közötti tapasztalat- és know-how-csere bátorításán, a legjobb gyakorlat és a legjobb rendelkezésre álló technológiák terjesztésének ösztönzésén, különösen a közösségi szintű támogatási eszközökön keresztül.

a)

az energiahatékonyság és az energiaforrások racionális felhasználásának javítását, különösen az építési és ipari szektorban, a 41. cikkben maghatározott cselekvések kivételével;

b)

a jogszabályi rendelkezések kidolgozásának és alkalmazásának támogatását.

a)

a villamos energia, a fűtés és a hűtés centralizált és decentralizált előállítása érdekében felhasznált új és megújuló energiaforrások támogatását és ezzel az energiaforrások diverzifikációjának előmozdítását, a 41. cikkben meghatározott cselekvések kivételével;

b)

az új és a megújuló energiaforrásoknak a helyi környezetbe és energiarendszerekbe történő integrálását;

c)

a jogszabályi rendelkezések kidolgozásának és alkalmazásának támogatását.

a)

a közlekedés valamennyi, az energiafelhasználással összefüggő szempontjához és az üzemanyagok diverzifikációjához kapcsolódó kezdeményezések támogatását;

b)

a közlekedésben a megújuló üzemanyagok és az energiahatékonyság előmozdítását;

c)

a jogszabályi rendelkezések kidolgozásának és alkalmazásának támogatását.

a)

az energiahatékonyságnak és a megújuló energiaforrásoknak a gazdaság különböző ágazataiba történő integrálását;

b)

különböző eszközök és szereplők összefogását ugyanazon cselekvésen vagy projekten belül.

a)

stratégiai tanulmányok a piac alakulásának és az energiaágazat fejlődési irányainak közös elemzése és rendszeres monitoringja alapján, a jövőbeli jogszabályi rendelkezések kidolgozása vagy a meglévő jogszabályok felülvizsgálata – beleértve a közös energiapiac működésével kapcsolatos kérdéseket is –, a fenntartható fejlődés támogatása céljából az energiaágazatban létrehozott közép- és hosszú távú stratégia végrehajtása, az ipar szereplőivel és más érdekelt felekkel a hosszú távú önkéntes kötelezettségvállalások, valamint a szabványok, a címkézési és tanúsítási rendszerek kidolgozása érdekében, szükség esetén harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel való együttműködésben is;

b)

a fenntartható energiafejlesztés struktúráinak és eszközeinek létrehozása, bővítése vagy átszervezése, beleértve a helyi és regionális energiagazdálkodást, és a megfelelő pénzügyi termékek és piaci eszközök fejlesztése, a múltbeli és jelenlegi hálózatok tapasztalataira építve;

c)

a fenntartható energiarendszerek és energetikai berendezések előmozdítása piacra jutásuk meggyorsítása érdekében, beruházások ösztönzése a hatékonyabb technológiák demonstrációjáról a forgalmazásra történő átmenet megkönnyítése érdekében, kampányok folytatása a tudatosság növelése érdekében, az intézményi feltételek kiépítése;

d)

az információs, oktatási és képzési struktúrák fejlesztése, az eredmények felhasználása, a know-how és a legjobb gyakorlat előmozdítása és terjesztése valamennyi fogyasztó bevonásával, a cselekvések és a projektek eredményeinek terjesztése, és együttműködés a tagállamokkal az operatív hálózatokon keresztül;

e)

a közösségi jogszabályi rendelkezések és támogatási intézkedések végrehajtásának és hatásainak monitoringja.

a)

a végrehajtásához szükséges intézkedéseket;

b)

a prioritásokat;

c)

a mennyiségi és minőségi célokat;

d)

megfelelő értékelési kritériumokat, valamint minőségi és mennyiségi indikátorokat az eredmények elérése hatékonyságának elemzésére, amelyek hozzájárulnak az egyedi programok és a keretprogram, mint egész céljainak megvalósításához;

e)

a működési menetrendet;

f)

a részvétel szabályait;

g)

az intézkedések kiválasztásának és értékelésének kritériumait.

a)

a vállalkozási és innovációs program bizottsága: a VIP Irányítóbizottság (VIPI);

b)

az IKT-politika támogatási programjának bizottsága: az IKT Irányítóbizottság (IKTI);

c)

az Intelligens energia – Európa program bizottsága: az IEE Irányítóbizottság (IEEI).