25.9.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 264/1

(1)

A belvízi utak a közösségi közlekedési hálózatok jelentős részei, és a belvízi szállítás előmozdítása a közös közlekedéspolitika egyik célja, mind a gazdasági hatékonyság, mind a közlekedés energiafogyasztása és környezeti hatásainak csökkentése miatt, amint arra az „Európai közlekedéspolitika 2010-re: ideje dönteni” című bizottsági fehér könyv is rámutat.

(2)

A Bizottságnak statisztikákra van szüksége a belvízi áruszállításról a közös közlekedéspolitika, valamint a régiókkal és a transzeurópai hálózatokkal kapcsolatos politikák szállításra vonatkozó elemeinek ellenőrzése és fejlesztése érdekében.

(3)

A belvízi szállítással kapcsolatos statisztikai adatok gyűjtésére a belvízi áruszállításra vonatkozó statisztikai adatgyűjtésről szóló, 1980. november 17-i 80/1119/EGK tanácsi irányelvnek (2) megfelelően kerül sor, amely e területen már nem felel meg a jelenlegi igényeknek. Ezért helyénvaló az irányelv felváltása egy új eszközzel, amely kiterjeszti alkalmazási körét és fokozza hatékonyságát.

(4)

A 80/1119/EGK irányelvet következésképpen hatályon kívül kell helyezni.

(5)

Valamennyi szállítási móddal kapcsolatos közösségi statisztikát közös fogalmak és szabványok szerint kell gyűjteni, azzal a céllal, hogy megvalósuljon a szállítási módok közötti lehető legjobb összehasonlíthatóság.

(6)

Belvízi szállítás nem minden tagállamban van, ezért e rendelet hatálya azokra a tagállamokra korlátozódik, amelyekben ez a szállítási mód létezik.

(7)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a harmonizált adatok előállítását lehetővé tevő statisztikai szabványok létrehozását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani és ezért az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(8)

A közösségi statisztikákról szóló, 1997. február 17-i 322/97/EK tanácsi rendelet (3) referenciakeretet biztosít e rendelet rendelkezései számára.

(9)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtó hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (4) összhangban kell elfogadni.

(10)

A 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozattal (5) létrehozott statisztikai programbizottsággal a határozat 3. cikkének megfelelően konzultációt folytattak,

a)

az 50 tonnánál kisebb bruttó hordképességű hajókkal végzett áruszállításra;

b)

az elsősorban személyszállításra használt hajókra;

c)

a kompátkelésre használt hajókra;

d)

a kikötőigazgatás és a hatóságok által kizárólag nem kereskedelmi célokra használt hajókra;

e)

a kizárólag üzemanyag-vételezéshez vagy -tárolásra használt hajókra;

f)

az áruszállításra nem használt hajókra, mint például a halászhajókra, kotróhajókra, műhelyhajókra, lakóhajókra és kedvtelési célú hajókra.

a)

„hajózható belvízi út”: vízfelület, amely nem képezi a tenger részét, és szokványos terhelésű, legalább 50 tonna szállítási kapacitású hajók számára hajózható. Ez a kifejezés a hajózható folyókra, tavakra és csatornákra egyaránt vonatkozik;

b)

„belvízi hajó”: hajózható belvízi utakon történő áruszállítás vagy tömegközlekedés céljából tervezett úszó munkagép;

c)

„a hajó nemzetisége”: az az ország, amelyben a belvízi hajót bejegyezték.

a)

értékeli a Közösségnek, a tagállamoknak, valamint a statisztikai adatok szolgáltatóinak és felhasználóinak az elkészült statisztikákból származó előnyeit költségeikhez viszonyítva;

b)

értékeli az előállított statisztikák minőségét;

c)

azonosítja az elért eredmények fényében szükségesnek minősülő lehetséges fejlesztések és módosítások körét.

a)

a belvízi szállítással kapcsolatos statisztikai lefedettség küszöbértékének kiigazítása (2. cikk);

b)

a fogalommeghatározások kiigazítása, valamint további fogalommeghatározások elfogadása (3. cikk);

c)

az adatgyűjtés alkalmazási körének, valamint a mellékletek tartalmának kiigazítása (4. cikk);

d)

a Bizottság (Eurostat) számára történő adattovábbítással kapcsolatos szabályok, beleértve az adatcsere szabványait (5. cikk);

e)

az eredmények Bizottság (Eurostat) általi terjesztésével kapcsolatos szabályok (6. cikk);

f)

a módszertani követelmények és kritériumok kidolgozása és közzététele (7. cikk).

25.9.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 264/12

(1)

Az ózonréteget lebontó anyagokról szóló, 2000. június 29-i 2037/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) az 1999. évet határozza meg bázisévként a részlegesen halogénezett klórozott-fluorozott szénhidrogének (HCFC-k) kvótáinak elosztásához. Az új vállalatok megjelenésével és a piaci részesedések változásával a tíz új tagállamban a HCFC-piac 1999 óta jelentős változáson ment keresztül. Az 1999. év bázisévként való figyelembevétele a HCFC-kvóták új tagállamok közötti elosztásánál azt eredményezné, hogy számos vállalat importkvóta nélkül maradna. Ez az eljárás önkényesnek tekinthető, továbbá a megkülönböztetés tilalmának elve és a jogos elvárások megsértéséhez is vezethet.

(2)

A kvótákat általános szabályként a rendelkezésre álló legfrissebb és legreprezentatívabb adatokra kell alapozni annak érdekében, hogy az új tagállamokban működő importvállalatokat ne zárják ki a kvótaelosztásból. Ennélfogva helyénvaló olyan éveket kiválasztani, amelyekre a legfrissebb adatok rendelkezésre állnak. A tíz új tagállam HCFC-piacán kialakult kereskedelmi helyzet kellő tükrözése érdekében, ezért az e tagállamokban működő vállalatok tekintetében a 2002-es és 2003-as év átlagos piaci részesedéseit kell alapul venni.

(3)

A 2037/2000/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

„i)

a h) alponttól eltérve, a Cseh Köztársaságban, Észtországban, Cipruson, Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Máltán, Lengyelországban, Szlovéniában és Szlovákiában működő valamennyi gyártó és importőr gondoskodik arról, hogy az általa forgalomba hozott vagy saját céljaira felhasznált részlegesen halogénezett klórozott-fluorozott szénhidrogének számított szintje ne haladja meg – a b), d), e) és f) alpontban meghatározott számított szintek százalékaként – a százalékban kifejezett piaci részesedésének 2002-es és 2003-as évi átlagát.”

25.9.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 264/13

(1)

A közösségi jogszabályok a környezetvédelem területén hozzá kívánnak járulni többek között a környezet minőségének megőrzéséhez, védelméhez és javításához, valamint az emberi egészség védelméhez, ezzel is elősegítve a fenntartható fejlődést.

(2)

A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program (3) hangsúlyozza a megfelelő környezetvédelmi információnyújtás jelentőségét, valamint annak fontosságát, hogy a nyilvánosságnak tényleges lehetősége legyen részt venni a környezetvédelmi döntéshozatalban, növelve ezzel a döntéshozatal számonkérhetőségét és átláthatóságát, valamint hozzájárulva a lakossági tudatossághoz és a meghozott határozatok támogatottságához. A cselekvési program továbbá – az előző programokhoz hasonlóan (4) – támogatja a környezetvédelmi tárgyú közösségi jogszabályok hatékonyabb végrehajtását és alkalmazását, beleértve a közösségi szabályok érvényesítését, valamint a közösségi környezetvédelmi jogszabályok megsértése elleni fellépést.

(3)

1998. június 25-én a Közösség aláírta a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB) egyezményét (a továbbiakban: az Aarhusi Egyezmény). A Közösség 2005. február 17-én jóváhagyta az Aarhusi Egyezményt (5). A közösségi jog rendelkezéseinek összhangban kell lenniük az egyezménnyel.

(4)

A Közösség már elfogadott egy folyamatosan fejlődő és az Aarhusi Egyezmény céljainak eléréséhez hozzájáruló jogszabályrendszert. Gondoskodni kell az egyezmény által támasztott követelményeknek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról.

(5)

Helyénvaló az Aarhusi Egyezmény három pillérével – nevezetesen a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáféréssel, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételével és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításával – egyetlen jogszabályban foglalkozni, valamint a célokra és a fogalommeghatározásokra vonatkozóan közös rendelkezéseket megállapítani. Ez hozzájárul a jogszabályok ésszerűsítéséhez, valamint a közösségi intézmények és szervek tekintetében meghozott végrehajtási intézkedések átláthatóságának növeléséhez.

(6)

Általános elvként az Aarhusi Egyezmény három pillérében biztosított jogok állampolgárságra, nemzetiségre, illetve lakóhelyre való tekintet nélkül kell, hogy érvényesüljenek.

(7)

Az Aarhusi Egyezmény a hatóságokat tág értelemben határozza meg, aminek alapját az az elgondolás képezi, hogy hatósági jogkör gyakorlása során jogokat kell biztosítani az egyének és szervezeteik számára. Ezért szükséges az e rendelet hatálya alá tartozó közösségi intézményeket és szerveket ugyanilyen tág értelemben és funkcionális módon meghatározni. Az Aarhusi Egyezmény alapján a közösségi intézmények és szervek kizárhatók az Egyezmény hatálya alól, amennyiben bírói vagy jogalkotói minőségben járnak el. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) való koherencia miatt azonban a környezeti információhoz való hozzáférésre vonatkozó rendelkezéseket a jogalkotói minőségben eljáró közösségi intézményekre és szervekre is alkalmazni kell.

(8)

A környezeti információ e rendelet szerinti meghatározása a környezet állapotára vonatkozó bármilyen jellegű információt magában foglal. Ez a meghatározás, amely igazodik a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (7) elfogadott meghatározáshoz, az Aarhusi Egyezményben foglaltakkal megegyező tartalommal bír. Az 1049/2001/EK rendeletben meghatározott „dokumentum” fogalma magában foglalja az e rendelet értelmében vett környezeti információt is.

(9)

Helyénvaló, hogy e rendelet meghatározza a tervek és programok fogalmát, az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek figyelembevételével, a hatályos EK-jog szerinti tagállami kötelezettségekkel kapcsolatosan követett megközelítéssel párhuzamosan. A „környezetet érintő terveket és programokat” a közösségi környezetvédelmi politika céljainak és prioritásainak eléréséhez való hozzájárulásukra, vagy az ezen célok elérésére gyakorolt, feltehetően jelentős hatásukra nézve kell meghatározni. A 2002. július 22-ével kezdődő tízéves időszakra a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program meghatározza a közösségi környezetvédelmi politika céljait, illetve az ezen célok elérése érdekében tervezett intézkedéseket. Ezen időszak végén el kell fogadni a következő környezetvédelmi cselekvési programot.

(10)

Tekintettel arra a tényre, hogy a környezetvédelmi jog folyamatosan fejlődik, a környezetvédelmi jog fogalommeghatározásának a közösségi környezetvédelmi politika Szerződésben megállapított céljaira kell vonatkoznia.

(11)

Az egyedi hatállyal bíró igazgatási aktusok esetén – amennyiben kötelező erővel és külső hatással bírnak – lehetővé kell tenni a belső felülvizsgálatot. Ehhez hasonló módon e rendeletnek a mulasztásokra is ki kell terjednie, amennyiben a környezetvédelmi jog alapján kötelezettség áll fenn egy igazgatási aktus elfogadására. Mivel a bírói vagy jogalkotói minőségben eljáró közösségi intézmény vagy szerv által elfogadott intézkedések kizárhatóak, ugyanezt kell alkalmazni egyéb vizsgálati eljárások esetén is, amikor a közösségi intézmény vagy szerv igazgatási felülvizsgálati szervként jár el a Szerződés rendelkezései értelmében.

(12)

Az Aarhusi Egyezmény nyilvános hozzáférést ír elő a környezeti információhoz kérelem alapján, vagy az egyezmény hatálya alá tartozó hatóságok tevékeny terjesztése révén. Az 1049/2001/EK rendelet az Európai Parlamentre, a Tanácsra és a Bizottságra vonatkozik, illetve az ügynökségekre és hasonló szervekre, amelyeket közösségi jogi aktus hozott létre. A rendelet olyan szabályokat ír elő ezen intézmények számára, amelyek nagymértékben megfelelnek az Aarhusi Egyezményben foglalt szabályoknak. Szükséges kiterjeszteni az 1049/2001/EK rendelet alkalmazását minden más közösségi intézményre és szervre is.

(13)

Meg kell állapítani az Aarhusi Egyezmény azon rendelkezéseit, amelyek nem találhatók meg részben vagy egészben az 1049/2001/EK rendeletben, különösen a környezeti információ gyűjtésére és terjesztésére vonatkozó rendelkezéseket.

(14)

Ahhoz, hogy a környezeti információhoz való nyilvános hozzáférés joga ténylegesen érvényesüljön, elengedhetetlen a jó minőségű környezeti információ. Ennélfogva indokolt olyan szabályokat bevezetni, amelyek arra kötelezik a közösségi intézményeket és szerveket, hogy biztosítsák ezt a minőséget.

(15)

Azokban az esetekben, amikor az 1049/2001/EK rendelet kivételekről rendelkezik, ezeket az e rendeletben foglalt különös rendelkezésekre is figyelemmel a környezeti információ iránti kérelmekre is alkalmazni kell. Az elutasítás indokait a környezeti információhoz való hozzáférés vonatkozásában megszorítóan kell értelmezni, tekintetbe véve azt a közérdeket, amelyet az információ közzététele szolgál, és azt, hogy a kért információ a környezetbe jutó kibocsátásokra vonatkozik-e. A „kereskedelmi érdekek” kifejezés magában foglalja a banki minőségben eljáró intézmények vagy szervek által megkötött titoktartási megállapodásokat is.

(16)

A Közösségben a fertőző betegségek járványügyi felügyeleti és ellenőrzési hálózatának létrehozásáról szóló, 1998. szeptember 24-i 2119/98/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (8) alapján a Bizottság segítségével létrejött egy közösségi szintű hálózat bizonyos fertőző betegségek Közösségen belüli megelőzése és ellenőrzése céljából a tagállamok közötti együttműködés és koordináció elősegítésére. Az 1786/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (9) a nemzeti politikákat kiegészítő közösségi cselekvési programot fogad el a közegészségügy területén. Az információ és a tudás tökéletesítése a közegészség fejlesztése érdekében és az egészséget érintő veszélyekre való gyors és összehangolt reakció képessége, amelyek egyaránt e program elemei, olyan célok, amelyek egyenlő mértékben összhangban vannak az Aarhusi Egyezmény követelményeivel. Ennélfogva ezt a rendeletet a 2119/98/EK határozat és az 1786/2002/EK határozat sérelme nélkül kell alkalmazni.

(17)

Az Aarhusi Egyezmény előírja, hogy az egyezményben részes felek hozzanak olyan rendelkezéseket, amelyek a nyilvánosság részvételét szolgálják a környezetet érintő tervek és a programok előkészítése során. E rendelkezéseknek ésszerű időkereteket kell tartalmazniuk, hogy a nyilvánosság tájékoztatást kapjon a kérdéses döntéshozatalról. A hatékonyság érdekében a nyilvánosság részvétele korai szakaszban szükséges, amikor minden lehetőség nyitva áll. A nyilvánosság részvételével kapcsolatos intézkedések meghozatalakor a közösségi intézményeknek és szerveknek azonosítaniuk kell a nyilvánosság azon körét, amely esetlegesen részt vesz. Az Aarhusi Egyezmény előírja továbbá, hogy a felek a környezetet érintő politikák előkészítése során – a megfelelő mértékben – törekedjenek a nyilvánosság részvételének biztosítására.

(18)

Az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése előírja a bírósági és egyéb felülvizsgálati eljárásokhoz való jogot a magánszemélyek és hatóságok olyan jogi aktusainak vagy mulasztásainak megtámadására, amelyek sértik a környezetre vonatkozó jogi rendelkezéseket. Az igazságszolgáltatáshoz való jogra vonatkozó rendelkezéseknek összhangban kell lenniük a Szerződéssel. Ebben az összefüggésben helyénvaló, hogy e rendelet kizárólag a hatóságok jogi aktusaira és mulasztásaira vonatkozzon.

(19)

A megfelelő és hatékony jogorvoslat biztosítása érdekében – beleértve a Szerződés vonatkozó rendelkezései értelmében az Európai Közösségek Bíróságánál rendelkezésre álló jogorvoslatokat is – helyénvaló, hogy az a közösségi intézmény vagy szerv, amely a kifogásolt jogi aktust kibocsátotta, illetve feltételezett igazgatási mulasztás esetén azt elmulasztotta, lehetőséget kapjon korábbi döntésének felülvizsgálatára vagy mulasztás esetén a jogi aktus kibocsátására.

(20)

A környezetvédelem területén működő nem kormányzati szervezeteknek, amelyek megfelelnek bizonyos kritériumoknak – különösen annak biztosítása érdekében, hogy ezek olyan független és elszámolható szervezetek legyenek, amelyek bizonyították, hogy elsődleges céljuk a környezetvédelem támogatása – jogosultnak kell lenniük arra, hogy kérjék egy adott közösségi intézmény vagy szervezet környezetvédelmi jog alapján elfogadott aktusainak, illetve környezetvédelmi jogon alapuló aktusai elmulasztásának belső ellenőrzését közösségi szinten az érintett intézmény vagy szervezet általi felülvizsgálása céljából.

(21)

Amennyiben a belső ellenőrzés iránti korábbi kérelmek sikertelenek voltak, az érintett nem kormányzati szervezeteknek lehetőséget kell biztosítani eljárás indítására a Bíróságon a Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel összhangban.

(22)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és szem előtt tartja az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke által elismert és az Európai Unió alapjogi chartájában, különösen annak 37. cikkében kifejezett elveket,

a)

a közösségi intézményekhez vagy szervekhez beérkezett vagy általuk előállított, és azok birtokában levő környezeti információhoz történő nyilvános hozzáférés jogának biztosítása, illetve az e jog gyakorlására vonatkozó alapvető feltételek és gyakorlati szabályok meghatározása;

b)

a környezeti információ fokozatos hozzáférhetővé tétele és terjesztése a nyilvánosság körében annak érdekében, hogy biztosított legyen az ahhoz való rendszeres hozzáférés és annak terjesztése a lehető legszélesebb körben. Ennek érdekében elő kell segíteni különösen – amennyiben rendelkezésre áll – a számítógépes távközlés vagy egyéb elektronikus technológia használatát;

c)

a nyilvánosság részvételének biztosítása a környezetet érintő tervekkel és programokkal kapcsolatban;

d)

környezeti ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosítása közösségi szinten az e rendelet által megállapított feltételek szerint.

a)

„kérelmező”: a környezeti információt kérelmező bármely természetes vagy jogi személy;

b)

„nyilvánosság”: egy vagy több természetes vagy jogi személy, és e személyek egyesülései, szervezetei vagy csoportjai;

c)

„közösségi intézmény vagy szerv”: bármely – a Szerződés által vagy annak alapján alapított – közintézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség, kivéve ha bírói vagy jogalkotói minőségben jár el. A II. címben foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell azonban a jogalkotói minőségben eljáró közösségi intézményekre és szervekre;

d)

„környezeti információ”: minden olyan írásbeli, vizuális, szóbeli, elektronikus vagy bármilyen más materiális formában lévő információ, amely az alábbiak valamelyikére vonatkozik:

e)

„környezetet érintő tervek és programok”: olyan tervek és programok,

Az általános környezetvédelmi cselekvési programokat is környezetet érintő terveknek és programoknak kell tekinteni.

Ez a fogalommeghatározás nem foglalja magában a pénzügyi és költségvetési terveket és programokat, nevezetesen a javasolt éves költségvetésekhez kapcsolódókat, és azokat, amelyek meghatározzák az egyes projektek vagy tevékenységek finanszírozásának módját, sem a közösségi intézmények vagy szervek belső munkaprogramjait, sem a kizárólag polgári védelem céljára tervezett vészhelyzeti terveket és programokat;

f)

„környezetvédelmi jog”: közösségi jogszabályok, amelyek a jogalapjukra való tekintet nélkül hozzájárulnak a Szerződés szerinti közösségi környezetvédelmi politika céljainak megvalósításához: a környezet minőségének megőrzéséhez, védelméhez és javításához, az emberi egészség védelméhez, a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű felhasználásához, és a regionális vagy világméretű környezeti problémák kezelésére irányuló intézkedések ösztönzéséhez nemzetközi szinten;

g)

„igazgatási aktus”: közösségi intézmény vagy szerv által hozott, egyedi hatállyal, valamint környezetvédelmi jogon alapuló, jogilag kötelező és külső hatással bíró intézkedés;

h)

„igazgatási mulasztás”: közösségi intézmény vagy szerv részéről a g) pontban meghatározott igazgatási aktus elmulasztása.

a)

a Szerződés 81., 82., 86. és 87. cikke (versenyszabályok);

b)

a Szerződés 226. és 228. cikke (a Szerződés megsértése miatti eljárás);

c)

a Szerződés 195. cikke (ombudsmani eljárások);

d)

a Szerződés 280. cikke (az OLAF eljárásai).

a)

a környezetre vonatkozó vagy azt érintő nemzetközi szerződések, egyezmények vagy megállapodások és közösségi jogszabályok szövege, valamint a környezetet érintő politikák, tervek és programok szövege;

b)

az a) pontban említettek végrehajtásában elért haladásról szóló jelentések, amennyiben azokat a közösségi intézmények vagy szervek elektronikus formában készítik el vagy tárolják;

c)

a Szerződés megsértése miatti eljárásokkal kapcsolatban tett lépések a Szerződés 226. cikkének (1) bekezdése szerinti, indokolással ellátott véleménytől kezdődően;

d)

a (4) bekezdésben említett, a környezet állapotáról szóló jelentések;

e)

a környezetre hatást gyakorló vagy valószínűleg hatást gyakorló tevékenységek megfigyeléséből származó adatok vagy összefoglaló adatok;

f)

a környezetre jelentős hatást gyakorló engedélyek és a környezetvédelmi megállapodások, illetve a hivatkozások arra a helyre, ahol ez az információ kérhető vagy hozzáférhető;

g)

környezeti hatástanulmányok és a környezeti kérdésekkel kapcsolatos kockázatelemzés, illetve a hivatkozások arra a helyre, ahol ez az információ kérhető vagy hozzáférhető.

a)

a javaslat tervezete, amennyiben az rendelkezésre áll;

b)

az előkészítés alatt álló tervre vagy programra vonatkozó környezeti információ vagy értékelés, amennyiben rendelkezésre áll; és

c)

a részvételre vonatkozó gyakorlati szabályok, beleértve az alábbiakat:

a)

a tagállam nemzeti joga vagy joggyakorlata szerint független, nonprofit jogi személy;

b)

elsődleges kinyilvánított célja a környezetvédelemnek a környezetvédelmi jog értelmében való támogatása;

c)

két évnél hosszabb ideje létezik, és aktívan a b) pontban említett cél érdekében folytat tevékenységet;

d)

a belső felülvizsgálat iránti kérelem tárgya céljai és tevékenysége körébe tartozik.

25.9.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 264/20

(1)

A halak életének megóvása érdekében védelmet vagy javítást igénylő édesvizek minőségéről szóló, 1978. július 18.-i 78/659/EGK tanácsi irányelvet (3) több alkalommal jelentősen módosították (4). Az áttekinthetőség és érthetőség érdekében ezt az irányelvet egységes szerkezetbe kell foglalni.

(2)

A környezet védelme, illetve a környezet minőségének javítása konkrét intézkedéseket tesz szükségessé a vizek szennyeződés elleni védelme érdekében, beleértve azokat az édesvizeket is, amelyek halak fenntartására képesek.

(3)

Ökológiai és gazdasági szempontból a különböző halpopulációknak védelmet kell nyújtani, hogy a szennyező anyagok vízbe bocsátásának eredményeképpen fellépő különféle káros következmények, ezek között különösen egyes halfajok számának csökkenése, bizonyos esetekben pedig több halfaj eltűnése, ne következzenek be.

(4)

A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és a tanácsi határozat (5) célja a felszíni vizek olyan minőségének biztosítása, amely nem idéz elő jelentős negatív hatást és kockázatot a környezetre.

(5)

A halak fenntartására alkalmas édesvizek minőségére vonatkozó, a különböző tagállamokban már hatályos vagy előkészület alatt álló rendelkezések bármely eltérése egyenlőtlen versenyfeltételeket teremthet, és így közvetlenül befolyásolja a belső piac működését.

(6)

Az ezen irányelv céljainak megvalósításához a tagállamoknak ki kell jelölniük azokat a vizeket, amelyekre az irányelvet alkalmazni fogják, valamint meg kell állapítaniuk az egyes paraméterek vonatkozó határértékeit. Intézkedéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy az így kijelölt vizek minősége a kijelöléstől számított öt éven belül a megállapított határértéknek megfelelő legyen.

(7)

Szükség van olyan előírás megalkotására, miszerint a halak fenntartására alkalmas édesvizek minősége bizonyos körülmények között a vonatkozó paraméterek értékeinek megfelelőnek tekintendő akkor is, ha a vett vízminták bizonyos százalékának minősége nem felel meg a megadott határértékeknek.

(8)

Annak biztosítása érdekében, hogy a halak fenntartására alkalmas édesvizek minőségének ellenőrzése megtörténjen, bizonyos minimális számú mintát kell venni, és a mellékelt paraméterekre vonatkozó méréseket el kell végezni. A vízminőségtől függően a mintavételezés gyakoriságát csökkenteni lehet vagy azt meg is lehet szüntetni.

(9)

Bizonyos természeti feltételek a tagállamok befolyásán kívül állnak, ezért egyes esetekben szükség van az irányelvtől való eltérések lehetővé tételére.

(10)

A műszaki és tudományos fejlődés szükségessé teheti az I. mellékletben szereplő egyes követelmények gyors kiigazítását. Az e célból szükséges intézkedések bevezetésének megkönnyítése érdekében eljárást kell kialakítani, amelynek révén szoros együttműködés jön létre a tagállamok és a Bizottság között, a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlásának szabályairól szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (6) összhangban.

(11)

Ez az irányelv nem érinti a III. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

a)

természetes sokféleséget biztosító őshonos fajok;

b)

olyan fajok, amelyek jelenléte a tagállamok illetékes hatóságainak álláspontja szerint vízgazdálkodási szempontokból kívánatos.

a)

„lazacos (salmonid) vizek”: olyan vizek, amelyek a lazacfélékhez (Salmo salar), a pisztrángfélékhez (Salmo trutta), a pérekhez (Thymallus thymallus) vagy a fehérhúsú halakhoz (Coregonus) tartozó halakat tartanak fenn, illetve lesznek képesek fenntartani;

b)

„pontyos vizek”: olyan vizek, amelyek a ciprinidákhoz (Cyprinidae) tartozó vagy másfajta halakat, például csukát (Esox lucius), sügért (Perca fluviatilis) és angolnát (Anguilla anguilla) tartanak fenn, illetve lesznek képesek fenntartani.

a)

a pH, az ötnapos biológiai oxigénigény (BOI5), a nitrit, a szabad ammónia, az összes ammónia, az összes maradék klór, az összes cink és az oldott réz paraméterekre a minták 95 %-a esetében. Amennyiben a mintavételi gyakoriság kisebb, mint egy minta havonta, mind az említett paraméterek értékeinek, mind a megjegyzéseknek valamennyi mintánál teljesülni kell;

b)

a hőmérséklet és az oldott oxigén paraméterre vonatkozóan az I. mellékletben felsorolt százalékos értékek esetében;

c)

a szuszpendált szilárd anyag paraméterre vonatkozóan a megadott átlagos koncentráció esetében.

a)

az I. mellékletben (0)-val jelölt paraméterek esetében rendkívüli időjárási vagy különleges földrajzi körülmények miatt;

b)

amikor a kijelölt vizek bizonyos anyagokban természetes módon feldúsulnak, aminek eredményeképpen az I. mellékletben szereplő paramétereket túllépik.

A természetes módon történő feldúsulás az a folyamat, amikor egy adott víztömeg emberi beavatkozás nélkül a talajból bizonyos, a talajban lévő anyagokat vesz fel.

a)

a 4. cikk (1) bekezdésével összhangban kijelölt vizekről, összefoglaló formában;

b)

a vízkijelöléseknek a 4. cikk (2) bekezdésével összhangban végrehajtott felülvizsgálatáról;

c)

a 9. cikkben foglalt rendelkezésekkel összhangban az új paraméterek meghatározása céljából megállapított előírásokról;

d)

az I. melléklet I. oszlopában található értékektől való eltérésekről.

25.9.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 264/32

(1)

A biztosítékok egyenértékűvé tétele céljából a nyilvánosan működő részvénytársaságok alapításának, valamint ezek tőkéje megtartásának és átalakításának tekintetében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerződés 58. cikkének (2) bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról szóló, 1976. december 13-i 77/91/EGK második tanácsi irányelv (3) meghatározza a követelményeket több, ilyen társaság által foganatosított, tőkével kapcsolatos intézkedéshez.

(2)

Az Európai Parlament és a Tanács számára készült, „A társasági jog korszerűsítése és a vállalatirányítás erősítése az Európai Unióban – terv az előrelépéshez” című, 2003. május 21-i közleményében a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy a 77/91/EGK irányelv egyszerűsítése és korszerűsítése jelentősen hozzájárulna az üzleti hatékonyság és a versenyképesség növeléséhez, anélkül, hogy csökkentené a részvényesek és a hitelezők védelmét. Ezek a célkitűzések elsődleges prioritást élveznek, de ez nem változtat azon, hogy haladéktalanul általános jelleggel meg kell vizsgálni a tőkemegtartási rendszer olyan lehetséges alternatíváinak megvalósíthatóságát, amelyek megfelelően védenék a nyilvánosan működő részvénytársaságok hitelezőinek és részvényeseinek érdekeit.

(3)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságok számára megengedjék nem pénzbeli hozzájárulás bevonását tőkéjükbe, anélkül, hogy különleges szakértői vizsgálatokhoz kellene folyamodniuk azokban az esetekben, amikor van egyértelmű hivatkozási alap az ilyen hozzájárulás értékeléséhez. Mindazonáltal garantálni kell a kisebbségi részvényesek számára azt a jogot, hogy ilyen értékelést kérjenek.

(4)

A nyilvánosan működő részvénytársaságok számára lehetővé kell tenni, hogy megszerezzék saját részvényeiket a társaság felosztható tartalékainak mértékéig, és azt az időszakot, amelyre vonatkozóan a közgyűlés az ilyen részvényszerzésre felhatalmazást adhat, növelni kell oly módon, hogy a rugalmasság fokozódjon és a társaságok adminisztrációs terhei csökkenjenek, mert nekik gyorsan kell reagálniuk a részvényük árfolyamát érintő piaci fejleményekre.

(5)

Lehetővé kell tenni a tagállamok számára annak engedélyezését, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságok pénzügyi segítséget nyújtsanak részvényeik harmadik személy általi megszerzése céljából, a társaság felosztható tartalékainak mértékéig, hogy növeljék a rugalmasságot a társaságok részvénytőkéjének tulajdonosi szerkezetével kapcsolatos változások tekintetében. Tekintettel az irányelv azon céljára, hogy védje mind a részvényeseket, mind a harmadik személyeket, ezt a lehetőséget csak biztosítékok mellett lehet igénybe venni.

(6)

A hitelezőknek lehetővé kell tenni, hogy – bizonyos feltételek szerint – bírósági vagy közigazgatási eljárásokhoz folyamodjanak, amikor követeléseik veszélybe kerülnek a nyilvánosan működő részvénytársaság tőkéjének leszállítása következtében, oly módon, ami fokozza a hitelezők általános védelmét valamennyi tagállamban.

(7)

Ezen irányelv végrehajtása során – a piaci visszaélés megelőzésére – a tagállamoknak figyelembe kell venniük a bennfentes kereskedelemről és a piac manipulálásáról (piaci visszaélésről) szóló, 2003. január 28-i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4), a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a visszavásárlási programok és a pénzügyi eszközök stabilizálása alóli felmentés tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2003. december 22-i 2273/2003/EK bizottsági rendelet (5) és a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az elfogadott piaci gyakorlatok, az árualapú származtatott ügyletekre vonatkozó bennfentes információ fogalommeghatározása, a bennfentesek jegyzékének összeállítása, a vezető tisztségviselők ügyleteinek bejelentése és a gyanús ügyletek bejelentése tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. április 29-i 2004/72/EK bizottsági irányelv (6) rendelkezéseit.

(8)

A 77/91/EGK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(9)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (7) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az ezen irányelv és az átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé,

1.

Az 1. cikk (1) bekezdésében a huszonegyedik francia bekezdés helyébe a következő lép:

.

2.

A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

„10a. cikk

(1)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák a 10. cikk (8), (2) és (3) bekezdését, amennyiben a nem pénzbeli hozzájárulást – az igazgatóság vagy az ügyvezető testület határozata nyomán – a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv* 4. cikke (1) bekezdésének 18. pontjában meghatározott átruházható értékpapírok vagy az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 19. pontjában meghatározott pénzpiaci eszközök képezik, és ezeket az értékpapírokat vagy pénzpiaci eszközöket azon a súlyozott átlagárfolyamon értékelik, amelyen egy vagy több – az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontja szerint meghatározott – szabályozott piacon kereskedtek velük, a vonatkozó nem pénzbeli hozzájárulás rendelkezésre bocsátását megelőző, nemzeti jog által megállapítandó megfelelő időszak alatt.

Amikor azonban az árat olyan rendkívüli körülmények befolyásolták, amelyek jelentősen megváltoztatnák az eszköz értékét a hozzájárulásként történő rendelkezésre bocsátásának tényleges időpontjában, ideértve azokat a helyzeteket is, amikor az ilyen átruházható értékpapírok vagy pénzpiaci eszközök piacán likviditáshiány lép fel, az igazgatóság vagy ügyvezető testület kezdeményezésére és felelősségére, felülértékelést kell végezni. Az említett felülértékelésre a 10. cikk (1), (2) és (3) bekezdését alkalmazni kell.

(2)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák a 10. cikk (1), (2) és (3) bekezdését, amennyiben a nem pénzbeli hozzájárulást – az igazgatóság vagy ügyvezető testület döntése alapján – az (1) bekezdésben említett átruházható értékpapíroktól vagy pénzpiaci eszközöktől eltérő eszközök képezik, amelyek valós értékét előzőleg egy elismert független szakértő véleményezte, és amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

Abban az esetben, ha olyan új befolyásoló körülmények lépnek fel, amelyek jelentősen megváltoztatnák az eszköz valós értékét az azzal való hozzájárulás tényleges időpontjában, felülértékelést kell végezni az igazgatóság vagy ügyvezető testület kezdeményezésére és felelősségére. Az említett felülértékelésre a 10. cikk (1), (2) és (3) bekezdését alkalmazni kell.

Ilyen felülértékelés hiányában egy vagy több olyan részvényes, akik összességében legalább 5 %-os részesedéssel bírnak a társaság jegyzett tőkéjében azon a napon, amikor a tőkeemelésről határoznak, független szakértő általi értékelést kérhet, amely esetben a 10. cikk (1), (2) és (3) bekezdését alkalmazni kell. E részvényesek kérelmüket az eszközzel való hozzájárulás tényleges napjáig terjeszthetik elő, amennyiben a kérelem napján az érintett részvényes(ek) a társaság jegyzett tőkéjének továbbra is összességében legalább 5 %-ával rendelkezik, ugyanúgy, mint a tőkeemelésről hozott határozat napján.

(3)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák a 10. cikk (1), (2) és (3) bekezdését, amennyiben a nem pénzbeli hozzájárulást – az igazgatóság vagy ügyvezető testület döntése alapján – az (1) bekezdésben említett átruházható értékpapíroktól vagy pénzpiaci eszközöktől eltérő eszközök képezik, amelyek valós értékét oly módon határozzák meg, hogy az előző pénzügyi évre vonatkozó kötelező beszámolóból származtatják az egyes eszközök értékét, feltéve, hogy a kötelező beszámoló az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló, 2006. május 17-i 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (9) megfelelő könyvvizsgálat tárgyát képezte.

A (2) bekezdés második és harmadik albekezdése értelemszerűen alkalmazandó.

10b. cikk

(1)   Amennyiben a 10a. cikkben említett nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására a 10. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett szakértői jelentés nélkül kerül sor, úgy – a 3. cikk h) pontjában meghatározott követelményeken túlmenően, és a nem pénzbeli hozzájárulás tényleges napjától számított egy hónapon belül – nyilatkozatot kell közzétenni, amely a következőket tartalmazza:

E közzétételre az egyes tagállamok jogszabályai által megállapított módon, a 68/151/EGK irányelv 3. cikkének megfelelően kerül sor.

(2)   Amennyiben a 25. cikk (2) bekezdésében javasolt tőkeemelés vonatkozásában azt javasolják, hogy a 10. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett szakértői jelentés nélkül kerüljön sor a nem pénzbeli hozzájárulás rendelkezésre bocsátására, a 68/151/EGK irányelv 3. cikkével összhangban, az egyes tagállamok jogszabályaiban megállapított módon hirdetményt kell közzétenni az emelésre vonatkozó határozat napjáról és az (1) bekezdésben felsorolt információkról, azt megelőzően, hogy a nem pénzbeli hozzájárulást rendelkezésre bocsátották. Ebben az esetben az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat annak kijelentésére korlátozódik, hogy az említett nyilatkozat közzététele óta nem merültek fel új befolyásoló körülmények.

(3)   Minden tagállamnak megfelelő biztosítékokról kell gondoskodnia, amelyek garantálják a 10a. cikkben és e cikkben előírt eljárásnak való megfelelést, amennyiben a 10. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett szakértői jelentés nélkül kerül sor a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására.

3.

A 11. cikk (1) bekezdésében az első albekezdés a következőképpen módosul:

4.

A 19. cikkben az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Az azonos helyzetben lévő részvényesekkel való egyenlő bánásmód elvének sérelme nélkül, továbbá a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló, 2003. január 28-i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) sérelme nélkül a tagállamok lehetővé tehetik egy társaság számára, hogy saját részvényeit akár közvetlenül, akár egy, a saját nevében, de a társaság javára eljáró személy révén megszerezze. Amennyiben megengedett az ilyen részvényszerzés, a tagállamok azt a következő feltételekhez kötik:

A tagállamok a részvények megszerzését az első albekezdésben foglaltakon túlmenően az alábbi feltételek bármelyikének teljesüléséhez köthetik:

5.

A 20. cikk (3) bekezdésében a „15. cikk (1) bekezdésének a) pontjában” szövegrész helyébe a „15. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában” szövegrész lép.

6.

A 23. cikkben az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Amennyiben a tagállamok lehetővé teszik egy társaság számára, hogy közvetlenül vagy közvetett módon előleget, kölcsönt vagy biztosítékot nyújtson azzal a céllal, hogy részvényeit egy harmadik személy megszerezze, ezen ügyleteket a második, harmadik, negyedik és ötödik albekezdésben foglalt feltételekhez kell kötni.

Az ügyleteknek az igazgatóság vagy ügyvezető testület felelősségére, valós piaci feltételek mellett kell megvalósulniuk, különösen a társaság által kapott kamat és a társaságnak az első albekezdésben említett kölcsönökért és előlegekért adott biztosíték tekintetében. A harmadik személy, illetve több felet magukban foglaló ügyletek esetén valamennyi fél hitelképességét előzetesen kellőképpen meg kell vizsgálni.

Az ügyleteket az igazgatóságnak vagy ügyvezető testületnek a közgyűlés elé kell terjesztenie előzetes jóváhagyásra, amelynek során a közgyűlésnek a határozatképesség és a 40. cikkben meghatározott többség szabályaival összhangban kell eljárnia. Az igazgatóságnak vagy ügyvezető testületnek írásos jelentést kell készítenie a közgyűlés számára, amelyben jelzi az ügylet indokait, a társaság érdekeit az ilyen ügylet végrehajtásában, az ügylet lebonyolításának feltételeit, az ügyletben rejlő kockázatokat a társaság likviditása és fizetőképessége szempontjából és azt az árat, amelyen a harmadik személy a részvényeket megszerezné. Ezt a jelentést – a 68/151/EGK irányelv 3. cikkével összhangban – közzétételre be kell nyújtani a cégnyilvántartásnak.

A harmadik személyeknek adott teljes pénzügyi támogatás semmilyen esetben sem eredményezheti a nettó eszközöknek a 15. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott összeg alá történő csökkenését, figyelembe véve a nettó eszközök bármely olyan csökkenését, amely – a 19. cikk (1) bekezdésének megfelelően – a társaság részvényeinek saját maga általi vagy javára történő megszerzése révén lépett fel. A társaságnak a mérlegben fel kell tüntetnie a források között a teljes pénzügyi támogatás összegének megfelelő összegű, fel nem osztható tartalékot.

Amikor a társaságnak a 19. cikk (1) bekezdése értelmében saját részvényeit vagy a jegyzett tőke megemelése során kibocsátott részvényeket harmadik személy a társaságtól kapott pénzügyi támogatás révén szerzi meg vagy jegyzi, ennek a részvényszerzésnek valós áron kell történnie.”

7.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„23a. cikk

Azokban az esetekben, amikor az igazgatóság vagy ügyvezető testület, vagy az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK tanácsi irányelv (11) 1. cikkének értelmében vett anyavállalat igazgatóságának vagy ügyvezető testületének egyes tagjai, vagy maga az ilyen anyavállalat, vagy olyan magánszemélyek, amelyek saját nevükben, de az ilyen testületek tagjai javára, vagy egy ilyen vállalkozás javára részt vesznek egy, a 23. cikk (1) bekezdésében említett ügyletben, a tagállamoknak gondoskodniuk kell – megfelelő biztosítékokon keresztül – arról, hogy az ilyen ügylet nem ütközik a társaság legjobb érdekeivel.

8.

A 27. cikk (2) bekezdésében a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A 10. cikk (2) és (3) bekezdését, valamint a 10a. és a 10b. cikket alkalmazni kell.”

9.

A 32. cikkben az (1) bekezdés helyébe a következő lép:

„(1)   A jegyzett tőke leszállítása esetén legalább azon hitelezőknek, amelyek követelései a leszállításról szóló határozat közzétételét megelőző időből származnak, jogában áll legalább biztosíték megszerzése azon követelésekre, amelyek még nem váltak esedékessé annak a közzétételnek az időpontjáig. A tagállamok ezt a jogot nem mellőzhetik, kivéve, ha a hitelező kellő biztosítékokkal rendelkezik, vagy ha ilyen biztosítékra a társaság eszközeire való tekintettel nincs szükség.

A tagállamok megállapítják a feltételeket az első albekezdésben előírt jog gyakorlásához. A tagállamok minden esetben biztosítják, hogy a hitelezők az illetékes közigazgatási hatósághoz vagy bírósághoz fordulhassanak megfelelő biztosítékok igénylése céljából, amennyiben hitelt érdemlően be tudják mutatni, hogy a jegyzett tőke leszállítása miatt követeléseik kielégítése veszélyben van, és azt, hogy nem szereztek kellő biztosítékokat a társaságtól.”

10.

A 41. cikkben az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A tagállamok eltérhetnek a 9. cikk (1) bekezdésétől, a 19. cikk (1) bekezdése a) pontjának első mondatától és a 25., 26. és 29. cikktől, amennyiben szükség van ilyen eltérésre a munkavállalók, vagy a nemzeti jogban meghatározott egyéb személycsoportok által a vállalkozás tőkéjében való részvétel előmozdítását szolgáló rendelkezések elfogadásához vagy alkalmazásához.”