29.8.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 234/4

A BIZOTTSÁG 1282/2006/EK RENDELETE

(2006. augusztus 17.)

a tejre és tejtermékekre vonatkozó kiviteli engedélyek és export-visszatérítések tekintetében az 1255/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó különleges részletes szabályok megállapításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a tej- és tejtermékpiac közös szervezéséről szóló, 1999. május 17-i 1255/1999/EK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 26. cikke (3) bekezdésére, 30. cikke (1) bekezdésére és 31. cikke (14) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az 1255/1999/EK rendelet megállapítja többek között a tej- és tejtermékágazatban az export-visszatérítés nyújtásának általános szabályait, különösen azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a visszatérítések értékére és mennyiségére vonatkozó korlátozások figyelemmel kísérését. A tejre és tejtermékekre vonatkozó kiviteli engedélyek és export-visszatérítések tekintetében a 804/68/EGK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó különös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1999. január 26-i 174/1999/EK bizottsági rendelet (2) meghatározza ezen általános szabályok alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat.

(2)	A 174/1999/EK rendeletet számos alkalommal jelentősen módosították. Mivel további módosításokra van szükség, az érthetőség és a hatékonyság érdekében a 174/1999/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni, és helyébe új rendeletet kell léptetni.

(3)

A GATT kereskedelmi tárgyalások Uruguayi Fordulója során megkötött és a 94/800/EK tanácsi határozattal (3) jóváhagyott mezőgazdasági megállapodás (4) (a továbbiakban: a mezőgazdasági megállapodás) alapján a mezőgazdasági termékekre, köztük a tejtermékekre vonatkozó export-visszatérítések maximális értékét és mennyiségét korlátozzák 1995. július 1-jétől kezdődően valamennyi 12 hónapos időszakra. Az e korlátozásoknak való megfelelés biztosítása céljából figyelemmel kell kísérni a kiviteli engedélyek kibocsátását, és eljárásokat kell elfogadni a visszatérítés mellett exportálható mennyiségek elosztására vonatkozóan.

(4)

A mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali és kiviteli engedélyek és előzetes rögzítési bizonyítványok rendszerének alkalmazására kialakított részletes közös szabályok megállapításáról szóló, 2000. június 9-i 1291/2000/EK bizottsági rendelet (5) 5. cikke meghatározza azokat a különleges műveleteket és bizonyos mennyiséget, amelyek esetében nincs szükség kiviteli engedélyre. E tekintetben el kell fogadni néhány különleges szabályt a tej- és tejtermékágazatra vonatkozóan.

(5)

Az exportált és az engedélyen feltüntetett termékmennyiség közötti különbség tekintetében az adott rendelet által megengedett eltérést csökkenteni kell, és a korlátozások hatékony ellenőrzésének biztosítása érdekében az engedélyen feltüntetett mennyiséget meghaladó mennyiségek után visszatérítés nem fizethető. Az engedélykérelmek benyújtásakor letétbe helyezendő biztosítékoknak alkalmasnak kell lenniük a spekulációs célú kérelmek benyújtásának megelőzésére.

(6)	Rögzíteni kell a kiviteli engedélyek érvényességének időtartamát.

(7)	Az exportált termékek pontos ellenőrzésének biztosítása és a spekuláció kockázatának minimalizálása érdekében korlátozni kell a kibocsátott engedélyben szereplő termék megváltoztatásának lehetőségét.

(8)

A mezőgazdasági termékek után járó exportvisszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1999. április 15-i 800/1999/EK bizottsági rendelet (6) 4. cikkének (2) bekezdése szabályokat határoz meg a visszatérítés előzetes rögzítését is tartalmazó kiviteli engedélyek olyan termékek exportálására való felhasználása tekintetében, amelyekre az engedély 16. rovatában feltüntetettől eltérő 12 jegyű termékkód vonatkozik. Ez a rendelkezés egy meghatározott ágazatban csak akkor alkalmazható, amennyiben az 1291/2000/EK rendelet 14. cikkében említett termékkategóriákat és a 800/1999/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdése első albekezdésének második francia bekezdésében említett termékcsoportokat meghatározzák.

(9)

A tej- és tejtermékágazatban a termékkategóriákat már meghatározták a mezőgazdasági megállapodásban előírt kategóriákra való hivatkozással. A zavartalan irányítás érdekében e kategóriák használatát fenn kell tartani, és a 800/1999/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdését csak meghatározott termékcsoportok alapján lehet alkalmazni.

(10)

A tejágazatban a visszatérítési ráták nagymértékben különböznek, különösen a zsírtartalom alapján. Annak biztosítása érdekében, hogy ez a szabály továbbra is érvényesüljön, ugyanakkor a 800/1999/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének célkitűzéseit is figyelembe vegyék, a termékcsoportokat szűkebben kell meghatározni. A harmonizáció érdekében helyénvaló e szabályt valamennyi tejtermékre alkalmazni, és a sajtra vonatkozó termékcsoportokat ennek megfelelően meghatározni.

(11)

Azon feltételeknek a 800/1999/EK rendelet rendelkezéseivel való összhangja érdekében, amelyek alapján az engedély jogosultja a kiviteli engedély 16. rovatában feltüntetettől eltérő terméket exportálhat, az engedély jogosultja nem köteles többé a változtatást a kiviteli alakiságok befejezése előtt kérni. Azon gazdasági szereplők közötti diszkrimináció elkerülése érdekében, akik a jelenlegi rendszer keretében, és akik e rendelet hatálya alatt exportálnak, e rendelkezést visszamenőlegesen is lehet alkalmazni az engedély jogosultjának kérelmére.

(12)

Annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők a mennyiségi korlátozásokra való kihatások nélkül részt vehessenek harmadik országok által kiírt ajánlati felhívásokon, olyan ideiglenes engedélyezési rendszert kell bevezetni, amely a sikeres ajánlattevőket feljogosítja végleges engedély megszerzésére. Az ilyen engedélyek helyes felhasználásának biztosítása céljából a visszatérítésre jogosult egyes exportoknál kötelezően meg kell határozni a rendeltetési országot.

(13)

A kibocsátott engedélyek hatékony figyelemmel kísérésének biztosítása céljából – ami az információknak a tagállamok által a Bizottsághoz történő megküldésétől függ – az engedélyek kibocsátása előtt várakozási időt kell bevezetni. Az intézkedések zökkenőmentes végrehajtása, és különösen a mezőgazdasági megállapodással megállapított korlátozások keretén belül rendelkezésre álló mennyiségek egyenlő elosztása céljából különböző igazgatási intézkedéseket kell hozni, különösen az engedélyek kibocsátásának felfüggesztéséről és szükség esetén a kérelmezett mennyiségekre elosztási együttható alkalmazásáról kell rendelkezni.

(14)	Az élelmiszersegélyek keretében exportált termékeket ki kell zárni a kiviteli engedélyek kibocsátására vonatkozó bizonyos rendelkezések hatálya alól.

(15)

A tapasztalat azt mutatta, hogy az egy adott sajtra vonatkozó kiviteli engedély iránti kérelmek száma a rendeltetési hely függvényében változik. Annak érdekében, hogy az engedélykérelemben szereplő rendeltetési hely szerinti különleges intézkedéseket alkalmazni lehessen, rendeltetési zónákat kell kijelölni, és a kiviteli engedélyen szereplő rendeltetési zónát kötelezővé kell tenni a 0406 KN-kód alá tartozó termékek esetében.

(16)

Az összetevők ára alapján meghatározott árú, hozzáadott cukrot tartalmazó tejtermékek után járó visszatérítés rögzítésére vonatkozó módszert a termékekben található összetevők százalékaránya alapján kell meghatározni. Azonban az e termékekkel kapcsolatos visszatérítések igazgatásának, és különösen a mezőgazdasági megállapodás keretén belül az exportra vonatkozó kötelezettségvállalásoknak való megfelelést biztosító intézkedések megkönnyítése céljából meg kell állapítani a hozzáadott szacharóz azon maximális mennyiségét, amelyre visszatérítés adható. E termékek reprezentatívnak tekinthető szacharóztartalma a teljes termék 43 tömegszázalékát teszi ki.

(17)

A 800/1999/EK rendelet 11. cikkének (6) bekezdése előírja, hogy az aktív feldolgozási szabályok alapján készült ömlesztett sajt közösségi származású összetevői után visszatérítés adható. E különleges intézkedés megfelelő működése és hatékony ellenőrzése biztosításának érdekében bizonyos különleges szabályokra van szükség.

(18)

A 95/591/EK tanácsi határozattal (7) jóváhagyott, az Európai Közösség és Kanada között létrejött megállapodás (8) értelmében a Kanadába preferenciális feltételek mellett importálandó sajthoz a Közösség által kibocsátott kiviteli engedélyt kell bemutatni. Meg kell határozni az ilyen engedélyek kibocsátására vonatkozó részletes szabályokat. Annak biztosítása céljából, hogy a behozatali kontingens keretében Kanadába importált sajt mennyisége megfeleljen annak a mennyiségnek, amelyre engedélyt bocsátottak ki, a kanadai hatóságok által megfelelően lepecsételt engedélyeket vissza kell küldeni a tagállamok illetékes szerveihez, és az exportra vonatkozó adatokat a tagállamoknak továbbítaniuk kell a Bizottsághoz. Szükség van egy minimumbiztosíték megállapítására, még ha e rendszer keretében nem is nyújtanak be kérelmet a visszatérítésre.

(19)

A Közösségnek lehetősége van kijelölni, hogy a mezőgazdasági megállapodásban megállapított kiegészítő kontingens keretében mely importőrök importálhatnak Közösségből származó sajtokat az Amerikai Egyesült Államokba (USA). Ezért az érintett termékekre vonatkozó kiviteli engedélyek elosztása alapján meg kell határozni az importőrök kijelölésére vonatkozó eljárást, hogy a Közösség maximalizálni tudja a kontingens értékét.

(20)

A 98/486/EK tanácsi határozattal jóváhagyott (9), az Európai Közösség és a Dominikai Köztársaság között létrejött, a Dominikai Köztársaságban a tejporra vonatkozó importvédelemről szóló egyetértési megállapodás (10) rendelkezik arról, hogy Közösség a vámkontingensből rá eső részt a közösségi jogszabályokban megállapított exportengedélyezési rendszernek megfelelően kezeli. Ezért meg kell határozni az engedélyek megadására vonatkozó eljárást. Annak biztosítása céljából, hogy a Dominikai Köztársaságba importált termékek a kontingens részét képezzék, és hogy megállapítsák az importált, valamint a kiviteli engedélyen feltüntetett termékek közötti összefüggést, az exportőröknek az importáláskor be kell mutatniuk a kiviteli nyilatkozat egy hitelesített másolatát, amelynek tartalmaznia kell bizonyos információkat.

(21)

A 896/84/EGK bizottsági rendelet (11) kiegészítő rendelkezéseket állapít meg a visszatérítés nyújtása tekintetében egy új tejév kezdetén, ha az intervenciós árak megváltoztak. E rendelkezések szerint a termék gyártásának időpontjától függően különböző visszatérítési rátákat lehet megállapítani. A gyártás időpontját alátámasztó bizonyítékok bemutatása, valamint a vonatkozó dokumentumok és számlák pontosságát ellenőrző eljárások túl bonyolultnak és nehézkesnek bizonyultak. Ugyanezen célokat el lehet érni a kiviteli engedélyek érvényességi időtartamának kiigazításával is. Ezért a 896/84/EGK rendeletet hatályon kívül kell helyezni.

(22)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Tej- és Tejtermékpiaci Irányítóbizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

BEVEZETŐ SZABÁLYOK

1. cikk

Ez a rendelet megállapítja:

a)	az 1255/1999/EK rendelet 1. cikkében felsorolt termékek Közösségből történő exportjára vonatkozó engedélyeket és visszatérítéseket érintő általános szabályokat;

b)	az e termékeknek a Közösségből egyes harmadik országokba történő exportjára vonatkozó különleges szabályokat.

2. cikk

Amennyiben e rendelet másképp nem rendelkezik, a 800/1999/EK és az 1291/2000/EK rendeletet kell alkalmazni.

II. FEJEZET

ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

3. cikk

(1) Az 1291/2000/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdése első albekezdésének első és negyedik francia bekezdésében említett esetek kivételével kiviteli engedélyt kell bemutatni az 1255/1999/EK rendelet 1. cikkében felsorolt azon termékek Közösségből történő exportjakor, amelyek után export-visszatérítést kérelmeztek.

Az 1291/2000/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdéstől eltérve a visszatérítést előzetesen rögzítő kiviteli engedély felhasználható a 800/1999/EK rendelet 36. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett tejtermékek kivitele után járó visszatérítés nyújtására.

(2) Ahhoz, hogy az 1255/1999/EK rendelet 1. cikkében felsorolt termékekre visszatérítést lehessen nyújtani, azoknak meg kell felelniük a 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) és a 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) vonatkozó követelményeinek, nevezetesen az engedélyezett létesítményben történő előállításra, valamint a 853/2004/EK rendelet II. mellékletének I. szakaszában az azonosító jelölés tekintetében megállapított előírásoknak való megfelelésre vonatkozó követelményeknek.

4. cikk

(1) A kifizetendő visszatérítési ráta a kiviteli engedély vagy adott esetben az ideiglenes engedély iránti kérelem benyújtásának napján érvényes mérték.

(2) Az 1255/1999/EK tanácsi rendelet 1. cikkében említett termékekre vonatkozó, visszatérítést előzetesen rögzítő engedélykérelmeket, amelyeket az 1291/2000/EK bizottsági rendelet (14) 17. cikkének értelmében az 581/2004/EK bizottsági rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében és az 582/2004/EK bizottsági rendelet (15) 2. cikkének (2) bekezdésében említett pályázati időszakok végét követő szerdán és csütörtökön nyújtottak be, úgy kell tekinteni, hogy benyújtásuk az adott csütörtököt követő munkanapon történt.

(3) Az engedélykérelmek és az engedélyek 7. rovata tartalmazza rendeltetési országot, valamint a rendeltetési ország vagy rendeletetési terület kódját, a 750/2005/EK bizottsági rendeletben (16) meghatározott, a Közösség külkereskedelmi statisztikájára és a tagállamok közötti kereskedelmi statisztikákra vonatkozó ország- és területnómenklatúrának megfelelően.

(4) Az 1291/2000/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdése első albekezdése negyedik francia bekezdésének alkalmazásában, amennyiben egy kiviteli nyilatkozatba több különálló, a 3846/87/EGK bizottsági rendeletben (17) a mezőgazdasági termékre megállapított export-visszatérítési nómenklatúra-kódot (továbbiakban: visszatérítési nómenklatúra) vagy kombinált nómenklatúra szerinti kódot írtak be, az egyes kódokhoz tartozó adatok külön nyilatkozatokat alkotnak.

5. cikk

Nem nyújtható visszatérítés sajtexportra, ha az exportáló tagállamban a határparitásos ár az export-visszatérítés kérelmezését megelőzően kevesebb, mint 230 EUR/100 kg. A „határparitásos ár” a gyártelepi ár és 3 EUR/100 kg átalány összege.

Ha export-visszatérítésre kérelmet nyújtanak be, az engedélykérelmek és engedélyek 22. rovata a következő szöveget tartalmazza: „az 1282/2006/EK rendelet 5. cikkében említett minimális határparitásos árat betartották”.

Az illetékes hatóságok kérésére a kérelmezők minden olyan további információt és igazolást rendelkezésre bocsátanak, amelyet a vámalakiságok elvégzésekor a hatóságok szükségesnek tartanak a határparitásos ár betartásának biztosításához, és adott esetben hozzájárulnak a 4045/89/EGK tanácsi rendeletben (18) előírt, az említett hatóságok által végzett számlaellenőrzéshez.

6. cikk

(1) A GATT kereskedelmi tárgyalások Uruguayi Fordulója során megkötött mezőgazdasági megállapodásban (a továbbiakban: a mezőgazdasági megállapodás) említett termékkategóriákat e rendelet I. melléklete határozza meg.

(2) A 800/1999/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdése első albekezdésének második francia bekezdésében említett termékcsoportokat e rendelet II. melléklete határozza meg.

7. cikk

(1) Ha visszatérítésre kérelmet nyújtanak be, az engedélykérelmek és engedélyek 16. rovata a visszatérítési nómenklatúra 12 jegyű termékkódját, ha visszatérítésre nem nyújtanak be kérelmet, a Kombinált Nómenklatúra 8 jegyű termékkódját tartalmazza. Az engedélyek a (2) és a (3) bekezdésben maghatározott esetek kivételével kizárólag a feltüntetett termékre érvényesek.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve a kiviteli engedély érvényes az engedély 16. rovatában feltüntetett terméktől eltérő más, 12 jegyű termékkóddal ellátott termék exportjára is, ha a két termékre azonos összegű export-visszatérítést nyújtanak, és ha a két termék az I. mellékletben említett azonos termékkategóriába tartozik.

(3) Az (1) bekezdéstől eltérve a kiviteli engedély érvényes az engedély 16. rovatában feltüntetett terméktől eltérő más, 12 jegyű termékkóddal ellátott termék exportjára is, ha a két termék a II. mellékletben említett azonos termékcsoportba tartozik.

Ilyen esetben a visszatérítés kiszámítása a 800/1999/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban történik.

8. cikk

A kiviteli engedélyek az 1291/2000/EK rendelet 23. cikkének (1) bekezdése értelmében vett kibocsátás napjától a következő időpontokig érvényesek:

a)	a 0402 10 KN-kód alá tartozó termékek esetében a kibocsátást követő negyedik hónap végéig;

b)	a 0405 KN-kód alá tartozó termékek esetében a kibocsátást követő negyedik hónap végéig;

c)	a 0406 KN-kód alá tartozó termékek esetében a kibocsátást követő negyedik hónap végéig;

d)	az 1255/1999/EK rendelet 1. cikkében említett egyéb termékek esetében a kibocsátást követő negyedik hónap végéig;

e)	az e rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében említett ajánlati felhívásból eredő kötelezettségek teljesítésének határidejéig, és legkésőbb az e rendelet 9. cikkének (3) bekezdésében említett végleges kiviteli engedély kibocsátását követő nyolcadik hónap végéig.

9. cikk

(1) Egy harmadik ország közjogi szerve által közzétett, az 1291/2000/EK rendelet 49. cikkének (1) bekezdésében említett ajánlati felhívás esetén – a 0406 KN-kód alá tartozó termékekre vonatkozó ajánlati felhívások kivételével – a gazdasági szereplők biztosíték letétbe helyezése mellett ideiglenes kiviteli engedélyt kérhetnek az ajánlatukban szereplő mennyiségre.

A biztosíték az ideiglenes engedély esetében az e rendelet 10. cikkével összhangban számított összeg 75 %-ának felel meg, de legalább 5 EUR/100 kg.

A gazdasági szereplők bizonyítják, hogy az ajánlati felhívást közzétevő szerv közjogi szerv vagy a közjog hatálya alá tartozik.

(2) Az ideiglenes engedélyeket a kérelem benyújtását követő ötödik munkanapon bocsátják ki, feltéve hogy nem fogadtak el a 11. cikk (2) bekezdésében említett különleges intézkedéseket

(3) Az 1291/2000/EK rendelet 49. cikkének (5) bekezdésétől eltérve az említett bekezdésben szereplő információk benyújtására rendelkezésre álló idő 60 nap.

Ezen időszak lejárta előtt a gazdasági szereplők kérelmezik a végleges kiviteli engedélyt, amelyet akkor kaphatnak meg, ha bizonyítékot mutatnak be arról, hogy szerződést nyertek el.

Az ajánlat elutasításáról szóló bizonyíték vagy arra vonatkozó bizonyíték bemutatása esetén, hogy a szerződésben szereplő mennyiség kevesebb, mint az ideiglenes kiviteli engedélyben szereplő mennyiség, a biztosítékot részben vagy egészben feloldják.

(4) A (2) és (3) bekezdésben említett engedélykérelmeket az 1291/2000/EK rendelet 13. cikkével összhangban kell benyújtani.

(5) E fejezet rendelkezései a 11. cikk kivételével a végleges engedélyekre alkalmazandók.

(6) A 4. cikk (3) bekezdésében említett rendeltetési ország a 800/1999/EK rendelet 19. cikke (5) bekezdésének alkalmazásában kötelező rendeltetési helynek minősül az e cikkel összhangban kibocsátott engedélyek tekintetében.

(7) Az 1291/2000/EK rendelet 49. cikke (9) bekezdésének c) pontja nem alkalmazható.

10. cikk

(1) Az 1291/2000/EK rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében említett biztosíték megegyezik az egyes termékkódok esetében rögzített, a kiviteli engedély iránti kérelem benyújtásának napján alkalmazandó visszatérítés következők szerinti százalékával:

a)	15 % a 0405 KN-kód alá tartozó termékeknél;

b)	15 % a 0402 10 KN-kód alá tartozó termékeknél;

c)	15 % a 0406 KN-kód alá tartozó termékeknél;

d)	15 % az 1255/1999/EK rendelet 1. cikkében említett más termékeknél.

A biztosíték összege azonban nem lehet kevesebb, mint 5 EUR/100 kg.

Az első albekezdésben említett visszatérítés összegét az érintett termék teljes mennyiségére számítják ki a hozzáadott cukrot tartalmazó tejtermékek kivételével.

A hozzáadott cukrot tartalmazó tejtermékek esetében az első albekezdésben említett visszatérítés összege megegyezik az érintett egész termék teljes mennyisége, valamint a tejtermék egy kilogrammjára alkalmazandó visszatérítési ráta szorzatával.

(2) Az 1291/2000/EK rendelet 35. cikkének (3) bekezdése nem alkalmazandó az e rendelettel összhangban kibocsátott engedélyekre.

11. cikk

(1) A visszatérítést előzetesen rögzítő kiviteli engedélyt a kérelmek benyújtásának napját követő ötödik munkanapon bocsátják ki, feltéve hogy azokat a mennyiségeket, amelyekre engedélykérelmet nyújtottak be, az 562/2005/EK bizottsági rendelet (19) 9. cikkének (1) bekezdésével összhangban bejelentették, és hogy az e cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett különleges intézkedéseket időközben nem fogadták el.

(2) Amennyiben a kiviteli engedélyek kibocsátása a rendelkezésre álló költségvetési összegek túllépését vagy a visszatérítés mellett exportálható maximális mennyiségek meghaladását eredményezi, illetve eredményezheti az érintett 12 hónapos időszak alatt vagy az e rendelet 12. cikke alapján az 1255/1999/EK rendelet 31. cikkének (13) bekezdését figyelembe véve meghatározandó rövidebb időszak alatt, vagy nem teszi lehetővé a kivitel folytatását az időszak fennmaradó részében, a Bizottság:

a)	a kérelmezett mennyiségek tekintetében elosztási együtthatót alkalmazhat;

b)	teljesen vagy részben elutasíthatja azokat a függőben lévő kérelmeket, amelyekre még nem bocsátottak ki kiviteli engedélyt;

c)	legfeljebb öt munkanapra felfüggesztheti az engedélykérelmek benyújtásának lehetőségét; a felfüggesztést az 1255/1999/EK rendelet 42. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban meghosszabbíthatja.

Amennyiben az első albekezdés a) pontjában említett együttható 0,4-nél kevesebb, a kérelmezők az együtthatót megállapító határozat közzétételétől számított három munkanapon belül kérhetik engedélykérelmeik törlését és biztosítékaik a feloldását.

Az első albekezdés c) pontjában említett esetben a felfüggesztés ideje alatt benyújtott engedélykérelmek érvénytelenek.

Az első albekezdés a), b) és c) pontjában említett intézkedések termékkategóriánként és rendeltetési helyként, illetve rendeltetésihely-csoportként hajthatók végre vagy módosíthatók.

Az első albekezdés alkalmazásában a kérdéses termékre vonatkozóan figyelembe kell venni a kereskedelem szezonális jellegét, a piaci helyzetet és különösen a piaci árak alakulását, valamint az ebből eredő exportfeltételeket.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott intézkedések abban az esetben is meghozhatók, ha a kiviteliengedély-kérelmek olyan mennyiségekre vonatkoznak, amelyek meghaladják, illetve meghaladhatják az egy rendeltetési hely, illetve rendeltetési helyek csoportja esetében rendelkezésre álló szokásos mennyiségeket, valamint ha a kérelmezett engedélyek kibocsátása a spekuláció kockázatát és a gazdasági szereplők közötti verseny torzulását eredményezné, vagy az érintett kereskedelmi ágazatban, illetve a Közösség piacán zavarokat okozhatna.

(4) Amennyiben az engedélykérelmeket elutasítják vagy a kérelmezett mennyiségeket csökkentik, a biztosítékot haladéktalanul fel kell szabadítani mindazon mennyiségek tekintetében, amelyekre a kérelmet nem fogadták el.

12. cikk

Amennyiben a benyújtott engedélykérelmekben szereplő teljes mennyiség akkora, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a kérdéses 12 hónapos időszak során a visszatérítés mellett exportálható maximális mennyiség korán kimerül, az 1255/1999/EK rendelet 42. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban határozatot lehet hozni az ilyen maximális mennyiségeknek a későbbiekben meghatározandó időszakokra történő elosztásáról.

13. cikk

(1) Amennyiben az exportált mennyiség meghaladja az engedélyben feltüntetett mennyiséget, a többletre nem fizethető visszatérítés.

E célból az engedély 22. rovata a következő szöveget tartalmazza: „A visszatérítés kifizetése a 17. és 18. rovatban feltüntetett mennyiségre korlátozódik.”

(2) Az 1291/2000/EK rendeletnek az exportált mennyiségek határértékéről szóló 8. cikke (5) bekezdésétől és a 35. cikke (2) bekezdésétől eltérve a következő ráták alkalmazandók:

a)	az 1291/2000/EK rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében előírt ráta 2 %-nak felel meg;

b)	az 1291/2000/EK rendelet 35. cikke (2) bekezdésének első és második albekezdésében előírt ráta 98 %-nak felel meg;

c)	a 35. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében előírt ráta 2 %-nak felel meg.

14. cikk

A 11. cikk nem alkalmazandó a mezőgazdasági megállapodás 10. cikkének (4) bekezdésében említett élelmiszersegély-szállítmányokra vonatkozó kiviteli engedélyek kibocsátására.

15. cikk

(1) A 0406 KN-kód alá tartozó termékekre kibocsátott engedélyek esetében a következő szöveg kerül az engedélykérelmek és az engedélyek 20. rovatába:

„Az engedély az 1282/2006/EK rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében meghatározott … zónára érvényes”.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

a)	I. zóna: AL, BA, XK, MK, XM és XS rendeltetésihely-kódok;

b)	II. zóna: US rendeltetésihely-kód;

c)	III. zóna: minden egyéb rendeltetésihely-kód.

(3) Az (1) bekezdésben említett engedélykérelmek és engedélyek 20. rovatában feltüntetett zóna kötelező rendeltetési hely.

A megjelölt zóna az e cikk (2) bekezdésében meghatározott azon zóna, amelyhez az engedélykérelmek és az engedélyek 7. rovatában feltüntetett rendeletetési ország tartozik.

Visszatérítés nem fizethető abban az esetben, ha a tényleges rendeltetési hely az engedélykérelemben és az engedélyben feltüntetettől eltérő zónában található. A 800/1999/EK rendelet 18. cikkének (3) bekezdése nem alkalmazható.

16. cikk

(1) A hozzáadott cukrot tartalmazó tejtermékek esetén a visszatérítés a következő alkotóelemek összegével egyezik meg:

a)	a tejtermék mennyiségét képviselő alkotóelem;

b)	a hozzáadott szacharóz mennyiségét képviselő alkotóelem, a teljes termék maximum 43 tömegszázalékáig.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett alkotóelemet a visszatérítés alapösszegének és a teljes termék tejterméktartalmának szorzataként kell meghatározni.

Az első albekezdésben említett alapösszeg a teljes termék kilogrammonkénti tejterméktartalma után járó visszatérítés.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett alkotóelemet úgy kell kiszámítani, hogy a teljes termék legfeljebb 43 %-os szacharóztartalmát megszorozzák a 318/2006/EK tanácsi rendelet (20) 1. cikke (1) bekezdésének c) pontjában felsorolt termékre vonatkozó engedélykérelem benyújtásának napján alkalmazandó visszatérítés alapösszegével.

Figyelmen kívül hagyják azonban a szacharóz-alkotóelemet, ha az e cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett, a tejtermék-tartalomra vonatkozó visszatérítés alapösszege nulla vagy nincs meghatározva.

17. cikk

(1) A 800/1999/EK rendelet 11. cikke (6) bekezdésének harmadik francia bekezdése alapján a 0406 30 KN-kód alá tartozó termékek formájában exportált tejre és tejtermékekre vonatkozó kiviteliengedély-kérelmekhez csatolni kell a vonatkozó vámeljárás alkalmazására feljogosító engedély másolatát.

(2) Az (1) bekezdésben említett, tej és tejtermék kivitelére vonatkozó engedélykérelmek és engedélyek 20. rovatában hivatkozni kell erre a cikkre.

(3) A tagállamok az (1) bekezdésben említett intézkedések értelmében megteszik a szükséges lépéseket az ugyanabban a bekezdésben említett azon termékek minőségének és mennyiségének meghatározására és ellenőrzésére, amelyek tekintetében visszatérítést igényeltek, továbbá megtesznek mindent a visszatérítési jogosultságra vonatkozó rendelkezések alkalmazása érdekében.

III. FEJEZET

KÜLÖNLEGES SZABÁLYOK

1. SZAKASZ

Kanadába irányuló export

18. cikk

(1) A 95/591/EK határozattal jóváhagyott, az Európai Közösség és Kanada között létrejött megállapodásban említett kontingens alapján a Kanadába irányuló sajtexport esetében kiviteli engedélyre van szükség.

(2) A kiviteli engedély iránti kérelmeket csak abban az esetben fogadják el, ha a kérelmezők:

a)	írásban nyilatkoznak, hogy a Kombinált Nómenklatúra 4. fejezetébe tartozó, és a kérelmükben szereplő termékek előállításához felhasznált valamennyi anyagot teljes egészében a Közösségben termelték;

írásban vállalják, hogy az illetékes hatóságok kérésére benyújtanak bármely további bizonyítékot, amelyet a hatóságok szükségesnek tartanak az engedélyek kibocsátásához, és adott esetben elfogadják a hatóságok további, az érintett termékek könyvelésére és gyártási körülményeire vonatkozó ellenőrzéseit.

19. cikk

Az engedélykérelmek és az engedélyek a következő adatokat tartalmazzák:

a)	a 7. rovatban a „KANADA – CA” bejegyzést;

a 15. rovatban a Kombinált Nómenklatúra szerinti hatjegyű termékkódot a 0406 10, 0406 20, 0406 30 és a 0406 40 KN-kód alá tartozó termékek esetében, és a nyolcjegyű termékkódot a 0406 90 KN-kód alá tartozó termékek esetében. Az engedélykérelmek és az engedélyek 15. rovatában legfeljebb hat, ilyen módon leírt termék szerepelhet;

c)	a 16. rovatban a nyolcjegyű KN-kódot és a 15. rovatban említett mindegyik termék mennyiségét kilogrammban. Az engedély csak az így megadott termékekre és mennyiségekre érvényes;

d)	a 17. és 18. rovatban a 16. rovatban említett termékek teljes mennyiségét;

a 20. rovatban adott esetben a következő bejegyzések egyikét:

—	„Sajt közvetlenül Kanadába történő kivitelre. Az 1282/2006/EK rendelet 18. cikke. A (…). évre vonatkozó kontingens.”

—	„Sajt közvetlenül/New York-on keresztül Kanadába történő kivitelre. Az 1282/2006/EK rendelet 18. cikke. A (…). évre vonatkozó kontingens.”

Amennyiben a sajtot harmadik országokon keresztül szállítják Kanadába, ezen országokat fel kell tüntetni a New Yorkra történő hivatkozás helyett vagy mellett;

f)	a 22. rovatban az „export-visszatérítés nélkül” kifejezést.

20. cikk

(1) Az engedélyeket az elfogadható kérelmek benyújtását követően haladéktalanul kibocsátják. A kérelmezők kérésére az engedélyről hitelesített másolatot adnak ki.

(2) Az engedélyek az 1291/2000/EK rendelet 23. cikkének (1) bekezdése szerinti kibocsátásuk időpontját követő december 31-ig érvényesek.

Azonban a december 20-tól december 31-ig kibocsátott engedélyek a következő év január 1-jétől december 31-ig érvényesek. Ebben az esetben a következő évet a 19. cikk e) pontjával összhangban fel kell tüntetni az engedélykérelem és az engedély 20. rovatában.

21. cikk

(1) Az 1291/2000/EK rendelet 24. cikkével összhangban az illetékes hatósághoz jóváírás és láttamozás céljából benyújtott kiviteli engedélyek csak egy kiviteli nyilatkozathoz használhatók fel. Az engedély érvénytelenné válik, amint a kiviteli nyilatkozatot bemutatták.

(2) A kiviteli engedély jogosultja köteles a kiviteli engedély hitelesített másolatát benyújtani az illetékes kanadai hatósághoz, amikor a behozatali engedélyt kérelmezi.

(3) Az 1291/2000/EK rendelet 9. cikkétől eltérve az engedélyek nem ruházhatók át.

(4) A III. mellékletben szereplő formanyomtatvány-mintát felhasználva a tagállam illetékes hatósága az előző hat hónapos időszakra vonatkozóan július 31. előtt, az előző kontingensévre vonatkozóan pedig január 31. előtt értesíti a Bizottságot a kibocsátott engedélyek számáról és az érintett sajtmennyiségről.

22. cikk

(1) A II. fejezet nem alkalmazható.

(2) A tagállamok 21. cikk (4) bekezdésében előírt értesítéseit elektronikus úton, a Bizottság által a tagállamok számára megadott módon kell továbbítani.

2. SZAKASZ

Az Amerikai Egyesült Államokba irányuló export

23. cikk

Az 1255/1999/EK rendelet 42. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban határozni lehet a 0406 KN-kód alá tartozó termékeknek az Amerikai Egyesült Államokba történő kiviteléről a következő kontingensek keretében:

a)	a mezőgazdasági megállapodás szerinti kiegészítő kontingens;

b)	az eredetileg a Tokiói Fordulón megállapított és az Amerikai Egyesült Államok által az Uruguayi Forduló XX. listája keretében Ausztriának, Finnországnak és Svédországnak nyújtott vámkontingensek;

c)	az eredetileg az Uruguayi Fordulón megállapított és az Amerikai Egyesült Államok által az Uruguayi Forduló XX. listája keretében a Cseh Köztársaságnak, Magyarországnak, Lengyelországnak és Szlovákiának nyújtott vámkontingensek.

24. cikk

(1) A 23. cikkben említett kontingensek keretében az Amerikai Egyesült Államokba irányuló sajtexport feltétele az e szakasszal összhangban lévő kiviteli engedély bemutatása.

Az engedélykérelmek és az engedélyek 16. rovatában a Kombinált Nómenklatúra 8 jegyű termékkódja szerepel.

(2) A gazdasági szereplők a 23. cikkben említett határozattal megállapítandó határidőn belül engedélykérelmet nyújthatnak be az adott cikkben említett termékek következő naptári év során történő kivitelére, amennyiben a 10. cikkel összhangban biztosítékot helyeznek letétbe.

(3) A 23. cikkben említett határozatban a 16-, 22-Tokió, 16-, 17-, 18-, 20- és 21-, 22-Uruguay, 25-Tokió és 25-Uruguay megjelöléssel meghatározott termékcsoportok és kontingensek tekintetében kiviteli engedély iránti kérelmet benyújtóknak bizonyítaniuk kell, hogy a megelőző három naptári év legalább egyikében exportálták a kérdéses termékeket az Amerikai Egyesült Államokba, és hogy kijelölt importőrük a kérelmező leányvállalata.

(4) A kiviteli engedély iránt kérelmet benyújtók a következőket jelölik meg a kérelmükben:

a)	az USA kontingens keretébe tartozó termékcsoport megjelölése az Amerikai Egyesült Államok harmonizált tarifajegyzéke (Harmonized Tariff Schedule of the United States of America) 4. fejezetének 16–23. és 25. kiegészítő megjegyzésével összhangban;

b)	a termékek megnevezése az Amerikai Egyesült Államok harmonizált tarifajegyzékével összhangban;

c)	a kérelmező által kijelölt importőr neve és címe az Amerikai Egyesült Államokban.

(5) A kiviteli engedély iránti kérelmekhez mellékelik a kijelölt importőr tanúsítványát arról, hogy az importőr az Amerikai Egyesült Államok hatályos jogszabályai alapján jogosult a 23. cikkben említett termékekre vonatkozó behozatali engedélyre.

25. cikk

(1) Amennyiben a 23. cikkben említett termékcsoport vagy kontingens tekintetében benyújtott kiviteli engedély iránti kérelmek túllépik a kérdéses évben rendelkezésre álló mennyiséget, a Bizottság egységes elosztási együtthatót alkalmaz a kérelmezett mennyiségekre.

Az elutasított kérelmek vagy az elosztotton felüli mennyiségek után fizetett biztosítékokat egészben, illetve részben feloldják.

(2) Amennyiben az elosztási együttható alkalmazása kérelmenként 10 tonnánál kisebb mennyiségekre vonatkozó engedélyek kibocsátását eredményezné, a megfelelő rendelkezésre álló mennyiségeket az érintett tagállamok kontingensenként sorshúzással ítélik oda. A tagállam egyenként 10 tonnára szóló engedélyeket sorsol ki azon kérelmezők között, akiknek az elosztási együttható alkalmazásával 10 tonnánál kisebb mennyiséget osztottak volna ki.

A tételek megállapítása során fennmaradó, 10 tonnánál kisebb mennyiségeket egyenlően kell elosztani a 10 tonnás tételek között a sorshúzás előtt.

Amennyiben az elosztási együttható alkalmazása 10 tonnánál kisebb mennyiség megmaradását eredményezi, ezt a mennyiséget egy önálló tételként kell kezelni.

A sorshúzással történő szétosztás során sikertelenül járt kérelmekhez tartozó biztosítékokat azonnal fel kell oldani.

(3) Amennyiben az engedélykérelmeket a kérdéses évre vonatkozó, a 23. cikkben említett kontingenseket meg nem haladó mennyiségre nyújtották be, a Bizottság a kérelmezett mennyiségek arányában egy elosztási együttható alkalmazásával eloszthatja a fennmaradó mennyiséget a kérelmezők között.

Ebben az esetben a gazdasági szereplők a kiigazított elosztási együttható közzétételétől számított egy héten belül értesítik az illetékes hatóságot az általuk elfogadott kiegészítő mennyiségekről, és a biztosítékot ennek megfelelően növelik.

26. cikk

(1) A 24. cikk (4) bekezdésének c) pontjában említett kijelölt importőrök neveit a Bizottság közli az egyesült államokbeli illetékes hatóságokkal.

(2) Amennyiben a kérdéses mennyiségre vonatkozó behozatali engedélyt a kijelölt importőr részére nem bocsátják ki, és a 24. cikk (5) bekezdésében említett tanúsítványt benyújtó gazdasági szereplők őszintesége nem vonható kétségbe, a tagállam felhatalmazhatja a kereskedőt másik importőr kijelölésére, feltéve, hogy ez az importőr szerepel az Amerikai Egyesült Államok illetékes hatóságai részére az e cikk (1) bekezdésével összhangban megküldött jegyzékben.

A tagállamok késedelem nélkül értesítik a Bizottságot a kijelölt importőr személyének megváltozásáról, és a Bizottság értesíti az Amerikai Egyesült Államok illetékes hatóságait a változásról.

27. cikk

A kiviteli engedélyeket azon mennyiségekre vonatkozó kontingensévet megelőző év december 31-ig bocsátják ki, amelyekre engedélyt osztanak el.

Az engedélyek a kontingens év január 1-jétől december 31-ig érvényesek.

Az engedélykérelem és az engedély 20. rovatában a következő szavak kerülnek bejegyzésre:

„Az Amerikai Egyesült Államokba irányuló kivitelre. A (…). évre vonatkozó kontingens. – Az 1282/2006/EK rendelet III. fejezetének 2. szakasza.”

Az e cikk értelmében kibocsátott engedélyek csak a 23. cikkben említett exportokra érvényesek.

28. cikk

A 8. és 11. cikk kivételével a II. fejezet alkalmazandó.

3. SZAKASZ

A Dominikai Köztársaságba irányuló export

29. cikk

(1) A 98/486/EK határozattal jóváhagyott, az Európai Közösség és a Dominikai Köztársaság között megkötött egyetértési nyilatkozatban foglalt kontingens keretében a tejpor Dominikai Köztársaságba irányuló kiviteléhez a Dominikai Köztársaság illetékes hatóságaihoz be kell nyújtani az e szakasszal összhangban kibocsátott kiviteli engedély hitelesített másolatát, valamint az egyes szállítmányokra vonatkozó kiviteli nyilatkozat záradékkal ellátott másolatát.

(2) Amikor a kiviteli engedélyeket kibocsátják, a visszatérítési nómenklatúra következő termékkódjai alá eső tejporok elsőbbséget élveznek:

—	0402 10 11 9000,

—	0402 10 19 9000,

—	0402 21 11 9900,

—	0402 21 19 9900,

—	0402 21 91 9200,

—	0402 21 99 9200.

A termékeket teljes egészében a Közösségben kell előállítani. Az illetékes hatóságok kérésére a kérelmezők benyújtanak bármely további bizonyítékot, amelyet a hatóságok szükségesnek tartanak az engedélyek kibocsátásához, és adott esetben elfogadják a hatóságok további, az érintett termékek könyvelésére és gyártási körülményeire vonatkozó ellenőrzéseit.

30. cikk

(1) A 29. cikk (1) bekezdésében említett kontingens minden, július 1-jén kezdődő 12 hónapos időszakra 22 400 tonna. A kontingenst két részre osztják:

a)	a 80 %-kal vagy 17 920 tonnával egyenlő első részt azok között a közösségi exportőrök között osztják szét, akik igazolni tudják, hogy a 29. cikk (2) bekezdésében említett termékeket a kérelem benyújtását megelőző négy naptári évből legalább háromban exportáltak a Dominikai Köztársaságba;

a 20 %-kal vagy 4 480 tonnával egyenlő második részt az a) pont hatálya alá nem tartozó azon kérelmezőknek tartják fenn, akik kérelmük benyújtásának időpontjában igazolni tudják, hogy legalább 12 hónapon keresztül folytattak kereskedelmet harmadik országokkal a Kombinált Nómenklatúra 4. fejezetében felsorolt tejtermékekben, és szerepelnek valamely tagállam HÉA-nyilvántartásában.

(2) A kiviteli engedélykérelmek kérelmezőnként nem vonatkozhatnak nagyobb mennyiségre, mint:

a)	az (1) bekezdés a) pontjában említett részre vonatkozóan a kérelmek benyújtását megelőző három naptári év egyikében a Dominikai Köztársaságba exportált, a 29. cikk (2) bekezdésében említett termékek teljes mennyiségének 110 %-a,

b)	az (1) bekezdés b) pontjában említett részre vonatkozóan legfeljebb 600 tonna összmennyiség.

Az a) és b) pontban előírt korlátozásokat meghaladó mennyiségre vonatkozó kérelmeket el kell utasítani.

(3) Hogy a kérelem elfogadható legyen, a visszatérítési nómenklatúra szerinti termékkódonként csak egy kiviteli engedély iránt lehet azt benyújtani, és valamennyit ugyanabban az időpontban, egyetlen tagállam illetékes hatóságához kell benyújtani.

A kiviteli engedély iránti kérelmek csak akkor fogadhatók el, ha a kérelmező a kérelme benyújtásakor:

a)	100 kilogrammonként 15 EUR összegű biztosítékot helyez letétbe;

az (1) bekezdés a) pontjában említett részre vonatkozóan feltünteti a 29. cikk (2) bekezdésében említett azon termékek mennyiségét, amelyeket a (1) bekezdés a) pontjában említett időszakot megelőző három naptári év egyikében a Dominikai Köztársaságba exportált, és ezt az érintett tagállam illetékes hatóságának kielégítően igazolni tudja. E célból azt a gazdasági szereplőt kell exportőrnek tekinteni, akinek a neve a vonatkozó kiviteli nyilatkozaton szerepel;

c)	az (1) bekezdés b) pontjában említett részre vonatkozóan az érintett tagállam illetékes hatóságának kielégítően igazolni tudja, hogy teljesíti a megállapított feltételeket.

31. cikk

Az engedélykérelmeket minden év április 1-jétől 10-éig nyújtják be a július 1-jétől a következő év június 30-ig terjedő időszakra vonatkozó kontingenseket illetően.

A 4. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában a határidő vége előtt benyújtott valamennyi kérelmet az engedélykérelmek benyújtására vonatkozó határidő első napján benyújtottnak kell tekinteni.

32. cikk

Az engedélykérelmek és az engedélyek a következőket tartalmazzák:

a)	a 7. rovatban a „Dominikai Köztársaság – DO” bejegyzést;

b)	a 17. és 18. rovatban azt a mennyiséget, amelyre a kérelem vagy az engedély vonatkozik;

c)	a 20. rovatban a IV. mellékletben felsorolt bejegyzések egyikét.

Az e szakasz értelmében kibocsátott engedélyek alapján kötelező a Dominikai Köztársaságba exportálni.

33. cikk

(1) Legkésőbb az engedélykérelem benyújtási határidejének lejártát követő ötödik munkanapon a tagállamok az V. mellékletben szereplő formanyomtatvány használatával értesítik a Bizottságot a kontingens mindkét részét illetően, valamint a visszatérítési nómenklatúra valamennyi termékkódját illetően az engedélykérelmekben szereplő mennyiségekről vagy adott esetben arról, hogy nem nyújtottak be kérelmet.

Az engedélyek kibocsátása előtt a tagállamok különösen azt vizsgálják meg, hogy a 29. cikk (2) bekezdésében, valamint a 30. cikk (1) és (2) bekezdésében említett információk helytállók-e.

Ha nem bizonyul helytállónak egy olyan gazdasági szereplő által szolgáltatott információ, aki számára engedélyt bocsátottak ki, az engedélyt visszavonják, és a biztosíték elvész.

(2) A Bizottság a lehető leggyorsabban határoz arról, hogy a kérelmek milyen mértékben hagyhatók jóvá, és határozatáról tájékoztatja a tagállamokat.

Ha a kontingens egyik részére vonatkozó engedélykérelmekben szereplő teljes mennyiség meghaladja a 30. cikk (1) bekezdésében említett mennyiségeket, a Bizottság elosztási együtthatót határoz meg. Ha az elosztási együttható alkalmazása kérelmezőnként 20 tonnánál kisebb mennyiséget eredményez, a kérelmezők visszavonhatják kérelmeiket. Ilyen esetekben a kérelmezők a Bizottság határozatának közzétételét követő három munkanapon belül értesítik az illetékes hatóságot. A biztosítékot azonnal fel kell oldani. Az illetékes hatóság a határozat közzétételét követő nyolc munkanapon belül értesíti a Bizottságot arról a mennyiségről, amelyre vonatkozóan a kérelmeket visszavonták, és a biztosítékot feloldották.

Ha az engedélykérelmek által érintett teljes mennyiség kevesebb, mint a kérdéses időszakban rendelkezésre álló mennyiség, a Bizottság objektív kritériumok alapján elosztja a fennmaradó mennyiséget, különösképpen figyelembe véve a 0402 10, 0402 21 és a 0402 29 KN-kódok alá tartozó valamennyi termékre vonatkozó engedélykérelmeket.

34. cikk

(1) Az engedélyeket a gazdasági szereplő kérelmére bocsátják ki, legkorábban június 1-jén és legkésőbb a következő év február 15-én. Engedély kizárólag azon gazdasági szereplők részére állítható ki, akiknek az engedélykérelméről a 33. cikk (1) bekezdésével összhangban értesítést küldtek.

A tagállamok a VI. mellékletben szereplő formanyomtatvány-minta használatával legkésőbb február vége előtt tájékoztatják a Bizottságot a kontingens mindkét részére vonatkozóan azon mennyiségről, amelyre nem adtak ki engedélyt.

(2) Az e szakasszal összhangban kibocsátott kiviteli engedélyek a kibocsátásuknak az 1291/2000/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének értelmében vett tényleges napjától számítva annak a kontingensévnek a június 30-áig érvényesek, amelyre az engedélyt kérték.

(3) A biztosíték kizárólag a következő esetekben oldható fel:

a)	az 1291/2000/EK rendelet 35. cikkének (5) bekezdésében említett bizonyíték bemutatása esetén;

b)	az olyan kérelmekben szereplő mennyiségek tekintetében, amelyekre engedély nem volt kibocsátható.

A nem exportált mennyiségre vonatkozó biztosíték elvész.

(4) Az 1291/2000/EK rendelet 9. cikkétől eltérve az engedélyek nem ruházhatók át.

(5) Legkésőbb minden év augusztus 31-ig a tagállam illetékes hatósága a VII. mellékletben szereplő formanyomtatvány-minta használatával jelentést küld a Bizottságnak az előző, a 30. cikk (1) bekezdésében említett 12 hónapos időszak tekintetében a következő mennyiségekről a visszatérítési nómenklatúra termékkódjának megfelelő lebontásban:

—	a kiosztott mennyiség,

—	az a mennyiség, amelyre vonatkozóan engedélyeket bocsátottak ki,

—	az exportált mennyiség.

35. cikk

(1) A 8., 10. és 11. cikk kivételével a II. fejezet alkalmazandó.

(2) A 7. cikk (1) bekezdésétől eltérve, az engedély jogosultja kérelmezheti a kiviteli engedély 16. rovatában feltüntetett kód módosítását a 29. cikk (2) bekezdésében említett más kódra, amennyiben a visszatérítés azonos mértékű.

Az ilyen kérelmeket a 800/1999/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében vett kivitel napja előtt kell benyújtani.

A termékkód módosítását követő két munkanapon belül a tagállam illetékes hatóságai jelentik a következőket a Bizottságnak:

a)	az engedély jogosultjának neve és címe;

b)	az engedély, illetve az engedélykivonat sorszáma és a kibocsátás időpontja;

c)	az eredeti termékkód;

d)	a végleges termékkód.

(3) Az e szakaszban előírt tagállami értesítéseket elektronikus úton, a Bizottság által a tagállamok számára megadott módon kell továbbítani.

IV. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

36. cikk

A 174/1999/EK és a 896/84/EGK rendelet hatályát veszti.

A 174/1999/EK rendeletre történő hivatkozásokat a továbbiakban e rendeletre történő hivatkozásoknak kell tekinteni, és azokat a VIII. mellékletben található megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

A 174/1999/EK rendelet továbbra is alkalmazható az e rendelet alkalmazásának időpontját megelőzően kérelmezett engedélyekre.

37. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet a 2006. szeptember 1-jétől kibocsátott kiviteli engedélyekre kell alkalmazni.

Az érdekelt gazdasági szereplők e rendelet kihirdetését követő 3 hónapon belül benyújtott kérelmére a 2006. szeptember 1-je előtt kibocsátott kérelmekre a 7. cikk (2) bekezdése alkalmazandó.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2006. augusztus 17-én.

a Bizottság részéről

Mariann FISCHER BOEL

a Bizottság tagja

(1) HL L 160., 1999.6.26., 48. o. A legutóbb az 1913/2005/EK rendelettel (HL L 307., 2005.11.25., 2. o.) módosított rendelet.

(2) HL L 20., 1999.1.27., 8. o. A legutóbb az 508/2006/EK rendelettel (HL L 92., 2006.3.30., 10. o.) módosított rendelet.

(3) HL L 336., 1994.12.23., 1. o.

(4) HL L 336., 1994.12.23., 22. o.

(5) HL L 152., 2000.6.24., 1. o. A legutóbb a 410/2006/EK rendelettel (HL L 71., 2006.3.10., 7. o.) módosított rendelet.

(6) HL L 102., 1999.4.17., 11. o. A legutóbb a 671/2004/EK rendelettel (HL L 105., 2004.4.14., 5. o.) módosított rendelet.

(7) HL L 334., 1995.12.30., 25. o.

(8) HL L 334., 1995.12.30., 33. o.

(9) HL L 218., 1998.8.6., 45. o.

(10) HL L 218., 1998.8.6., 46. o.

(11) HL L 91., 1984.4.1., 71. o. A legutóbb a 222/88/EGK rendelettel (HL L 28., 1988.2.1., 1. o.) módosított rendelet.

(12) HL L 139., 2004.4.30., 1. o., helyesbített: HL L 226., 2004.6.25., 3. o.

(13) HL L 139., 2004.4.30., 55. o., helyesbített: HL L 226., 2004.6.25., 22. o.

(14) HL L 90., 2004.3.27., 64. o.

(15) HL L 90., 2004.3.27., 67. o.

(16) HL L 126., 2005.5.19., 12. o.

(17) HL L 366., 1987.12.24., 1. o.

(18) HL L 388., 1989.12.30., 18. o.

(19) HL L 95., 2005.4.14., 11. o.

(20) HL L 58., 2006.2.28., 1. o.

I. MELLÉKLET

A 6. cikk (1) bekezdésében említett termékkategóriák

Szám	Leírás	KN-kód
I	Vaj, tejből származó egyéb zsírok és olajok, valamint kenhető termékek	0405 10 0405 20 90 0405 90
II	Sovány tejpor	0402 10
III	Sajt és túró	0406
IV	Egyéb tejtermékek	0401 0402 21 0402 29 0402 91 0402 99 0403 10 11-től 0403 10 39-ig 0403 90 11-től 0403 90 69-ig 0404 90 2309 10 15 2309 10 19 2309 10 39 2309 10 59 2309 10 70 2309 90 35 2309 90 39 2309 90 49 2309 90 59 2309 90 70

II. MELLÉKLET

A 6. cikk (2) bekezdésében említett termékcsoportok

Csoportszám	Tejtermékkód (visszatérítési nómenklatúra)
1	0401 30 31 9100 0401 30 31 9400 0401 30 31 9700 0401 30 91 9100
2	0401 30 39 9100 0401 30 39 9400 0401 30 39 9700 0401 30 99 9100 0401 30 99 9500
3	0402 21 11 9200 0402 21 11 9300 0402 21 11 9500 0402 21 11 9900 0402 21 91 9100 0402 21 91 9200 0402 21 91 9350 0402 21 91 9500
4	0402 21 17 9000 0402 21 19 9300 0402 21 19 9500 0402 21 19 9900 0402 21 99 9100 0402 21 99 9200 0402 21 99 9300 0402 21 99 9400 0402 21 99 9500 0402 21 99 9600 0402 21 99 9700 0402 21 99 9900
5	0402 29 15 9200 0402 29 15 9300 0402 29 15 9500 0402 29 15 9900 0402 29 91 9000
6	0402 29 19 9300 0402 29 19 9500 0402 29 19 9900 0402 29 99 9100 0402 29 99 9500
7	0402 91 11 9370 0402 91 31 9300
8	0402 91 19 9370 0402 91 39 9300
9	0402 99 11 9350 0402 99 31 9150 0402 99 31 9300
10	0402 99 19 9350 0402 99 39 9150
11	0403 90 11 9000 0403 90 13 9200 0403 90 13 9300 0403 90 13 9500 0403 90 13 9900 0403 90 19 9000
12	0403 90 33 9400 0403 90 33 9900
13	0403 90 59 9310 0403 90 59 9340 0403 90 59 9370 0403 90 59 9510
14	0404 90 21 9120 0404 90 21 9160 0404 90 23 9120 0404 90 23 9130 0404 90 23 9140 0404 90 23 9150
15	0404 90 29 9110 0404 90 29 9115 0404 90 29 9125 0404 90 29 9140
16	0404 90 81 9100 0404 90 83 9110 0404 90 83 9130 0404 90 83 9150 0404 90 83 9170
17	0405 10 11 9500 0405 10 11 9700 0405 10 19 9500 0405 10 19 9700 0405 10 30 9100 0405 10 30 9300 0405 10 30 9700 0405 10 50 9300 0405 10 50 9500 0405 10 50 9700 0405 10 90 9000 0405 20 90 9500 0405 20 90 9700 0405 90 10 9000 0405 90 90 9000
18	0406 10 20 9640 0406 10 20 9650
19	0406 10 20 9830 0406 10 20 9850
20	0406 20 90 9913 0406 20 90 9915 0406 20 90 9917 0406 20 90 9919
21	0406 30 31 9930 0406 30 31 9950
22	0406 30 39 9500 0406 30 39 9700
23	0406 30 39 9930 0406 30 39 9950
24	0406 90 76 9300 0406 90 76 9400 0406 90 76 9500
25	0406 90 78 9100 0406 90 78 9300 0406 90 78 9500
26	0406 90 85 9930 0406 90 85 9970
27	0406 90 86 9400 0406 90 86 9900
28	0406 90 87 9300 0406 90 87 9400

III. MELLÉKLET

KANADA

A 21. cikk (4) bekezdésében előírt tájékoztatás

Tagállam:

időszakra vonatkozó adatok.

A kereskedő neve/címe	A termék KN-kódja (a 19. cikk alapján)	Kibocsátott engedélyek
A kereskedő neve/címe	A termék KN-kódja (a 19. cikk alapján)	Az engedélyek száma	Mennyiség tonnában




	Összesen:

IV. MELLÉKLET

A 32. cikk c) pontjában említett bejegyzések

—	:	spanyolul	:	Capítulo III, sección 3, del Reglamento (CE) no 1282/2006: contingente arancelario de leche en polvo del año 1.7.…-30.6.… fijado en el Memorándum de acuerdo celebrado entre la Comunidad Europea y la República Dominicana y aprobado por la Decisión 98/486/CE del Consejo.
—	:	csehül	:	kapitola III oddíl 3 nařízení (ES) č. 1282/2006: Celní kvóta pro období od 1.7.… do 30.6.… pro sušené mléko v rámci memoranda o porozumění uzavřeného mezi Evropským společenstvím a Dominikánskou republikou a schváleného rozhodnutím Rady 98/486/ES.
—	:	dánul	:	kapitel III, afdeling 3, i forordning (EF) nr. 1282/2006: toldkontingent for perioden 1.7.… til 30.6.… for mælkepulver i henhold til den aftale, som blev indgået mellem Det Europæiske Fællesskab og Den Dominikanske Republik og godkendt ved Rådets afgørelse 98/486/EF.
—	:	németül	:	Kapitel III Abschnitt 3 der Verordnung (EG) Nr. 1282/2006: Milchpulverkontingent für den Zeitraum 1.7.…—30.6.… gemäß der mit dem Beschluss 98/486/EG des Rates genehmigten Vereinbarung zwischen der Europäischen Gemeinschaft und der Dominikanischen Republik.
—	:	észtül	:	määruse (EÜ) nr 1282/2006 III peatüki 3. jaos: Piimapulbri tariifikvoot 1.7.…–30.6.… vastastikuse mõistmise memorandumi alusel, mis on sõlmitud Euroopa Ühenduse ja Dominikaani Vabariigi vahel ning heaks kiidetud nõukogu otsusega 98/486/EÜ.
—	:	görögül	:	κεφάλαιο III, τμήμα 3 του κανονισμού (ΕΚ) αριθ. 1282/2006: δασμολογική ποσόστωση, για το έτος 1.7.…-30.6.…, γάλακτος σε σκόνη δυνάμει του μνημονίου συμφωνίας που συνήφθη μεταξύ της Ευρωπαϊκής Κοινότητας και της Δομινικανής Δημοκρατίας και εγκρίθηκε από την απόφαση 98/486/ΕΚ του Συμβουλίου.
—	:	angolul	:	Chapter III, Section 3 of Regulation (EC) No 1282/2006: tariff quota for 1.7.…-30.6.…, for milk powder under the Memorandum of Understanding concluded between the European Community and the Dominican Republic and approved by Council Decision 98/486/EC.
—	:	franciául	:	chapitre III, section 3, du règlement (CE) no 1282/2006: contingent tarifaire, pour l'année 1.7.…-30.6.…, de lait en poudre au titre du mémorandum d'accord conclu entre la Communauté européenne et la République dominicaine et approuvé par la décision 98/486/CE du Conseil.
—	:	olaszul	:	capo III, sezione 3, del regolamento (CE) n. 1282/2006: contingente tariffario per l'anno 1.7.…-30.6.…, di latte in polvere a titolo del memorandum d'intesa concluso tra la Comunità europea e la Repubblica dominicana e approvato con la decisione 98/486/CE del Consiglio.
—	:	lettül	:	Regulas (EK) Nr. 1282/2006 III nodaļas 3 iedaļā: Tarifa kvota no … gada 1. jūlija līdz … gada 30. jūnijam sausajam pienam (piena pulverim) saskaņā ar Saprašanās memorandu, kas noslēgts starp Eiropas Kopienu un Dominikānas Republiku un apstiprināts ar Padomes Lēmumu 98/486/EK.
—	:	litvánul	:	Reglamento (EB) Nr. 1282/2006 III skyriaus 3 skirsnyje: tarifinė kvota nuo … metų liepos 1 dienos iki … metų birželio 30 dienos pieno milteliams, numatyta Europos bendrijos ir Dominikos Respublikos susitarimo memorandume ir patvirtinta Tarybos sprendimu 98/486/EB.
—	:	magyarul	:	Az 1282/2006/EK rendelet III. fejezetének 3 szakasza: A 98/486/EK tanácsi határozat által jóváhagyott, az Európai Közösség és a Dominikai Köztársaság között megkötött egyetértési megállapodás értelmében a tejporra […] július 1-től […] június 30-ig vonatkozó vámkontingens.
—	:	máltaiul	:	Kapitolu III, Taqsima 3 tar-Regolament (KE) Nru 1282/2006: Quota ta’ tariffa għal 1.7.…–30.6.… għall-ħalib tat-trab taħt il-Memorandum ta’ Ftehim konkluż bejn il-Komunità Ewropea u r-Repubblika Dominikana u approvat permezz tad-Deċiżjoni tal-Kunsill 98/486/KE.
—	:	hollandul	:	Hoofdstuk III, afdeling 3, van Verordening (EG) nr. 1282/2006: Tariefcontingent melkpoeder voor het jaar van 1.7.… t/m 30.6.… krachtens het memorandum van overeenstemming tussen de Europese Gemeenschap en de Dominicaanse Republiek, goedgekeurd bij Besluit 98/486/EG van de Raad.
—	:	lengyelül	:	rozdział III, sekcja 3 rozporządzenia (WE) nr 1282/2006: Kontyngent taryfowy na okres od 1.7.… do 30.6.… na mleko w proszku zgodnie z Protokołem ustaleń zawartym między Wspólnotą Europejską a Republiką Dominikańską i przyjętym decyzją Rady 98/486/WE.
—	:	portugálul	:	Secção 3 do capítulo III do Regulamento (CE) n.o 1282/2006: Contingente pautal do ano 1.7.…-30.6.…, de leite em pó ao abrigo do memorando de acordo concluído entre a Comunidade Europeia e a República Dominicana e aprovado pela Decisão 98/486/CE do Conselho.
—	:	szlovákul	:	kapitola III, oddiel 3 nariadenia (ES) č. 1282/2006: Tarifná kvóta pre obdobie od 1.7.… do 30.6.… pre sušené mlieko podľa Memoranda o vzájomnom porozumení uzatvorenom medzi Európskym spoločenstvom a Dominikánskou republikou a schváleným rozhodnutím Rady 98/486/ES.
—	:	szlovénül	:	poglavje III oddelka 3 Uredbe (ES) št. 1282/2006: Tarifna kvota za obdobje 1.7.… – 30.6…. za mleko v prahu v skladu z Memorandumom o soglasju, sklenjenim med Evropsko skupnostjo in Dominikansko republiko in potrjenim z Odločbo Sveta 98/486/ES.
—	:	finnül	:	asetuksen (EY) N:o 1282/2006 III luvun 3 jaksossa: neuvoston päätöksellä 98/486/EY hyväksytyn Euroopan yhteisön ja Dominikaanisen tasavallan yhteisymmärryspöytäkirjan mukainen maitojauheen tariffikiintiö 1.7.… ja 30.6.… välisenä aikana.
—	:	svédül	:	avsnitt 3 i kapitel III i förordning (EG) nr 1282/2006: tullkvot för året 1.7.…–30.6.…, för mjölkpulver enligt avtalsmemorandumet mellan Europeiska gemenskapen och Dominikanska republiken, godkänt genom rådets beslut 98/486/EG.

V. MELLÉKLET

Dominikai Köztársaság

A 33. cikk (1) bekezdésében előírt tájékoztatás

Tagállam:

A … július 1-jétől … június 30-ig tartó időszakra vonatkozó adatok.

A 30. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kontingens

A kérelmező neve/címe	Referenciaadatok a Dominikai Köztársaságba irányuló export			Kérelmek
A kérelmező neve/címe	Termékkód a visszatérítési nómenklatúrában	Exportált mennyiségek (t)	Az export éve	A terméknek a visszatérítési nómenklatúra szerinti kódja	Mennyiség legfeljebb = a (3) pont 110 %-a (t)
(1)	(2)	(3)	(4)	(5)	(6)



Összesen			Összesen

A 30. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett kontingens

A kérelmező neve/címe	A terméknek a visszatérítési nómenklatúra szerinti	Kérelmezett mennyiség (t)











Összesen

VI. MELLÉKLET

Dominikai Köztársaság

A 34. cikk (1) bekezdésében előírt tájékoztatás

Tagállam:

A ……. július 1-jétől …… június 30-ig tartó időszakra vonatkozó adatok.

A 30. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kontingens

Az exportőr neve és címe	A visszatérítési nómenklatúra szerinti kód	Kiosztott mennyiségek, amelyekre nem bocsátottak ki engedélyt (t)




Összesen

A 30. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett kontingens

Az exportőr neve és címe	A visszatérítési nómenklatúra szerinti kód	Kiosztott mennyiségek, amelyekre nem bocsátottak ki engedélyt (t)




Összesen

VII. MELLÉKLET

Dominikai Köztársaság

A 34. cikk (5) bekezdésében előírt tájékoztatás

Tagállam:

A … július 1-jétől … június 30-ig tartó időszakra vonatkozó adatok.

A 30. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kontingens

A visszatérítési nómenklatúra szerinti kód	Mennyiségek, amelyekre engedélyt osztottak ki (t)	Mennyiségek, amelyekre engedélyt bocsátottak ki (t)	Exportált mennyiség (t)




Összesen

A 30. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett kontingens

A visszatérítési nómenklatúra szerinti kód	Mennyiségek, amelyekre engedélyt osztottak ki (t)	Mennyiségek, amelyekre engedélyt bocsátottak ki (t)	Exportált mennyiség (t)




Összesen

VIII. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

174/1999/EK rendelet	E rendelet
—	1. cikk
21. cikk	2. cikk
1. cikk (1) bekezdés, 2. cikk	3. cikk (1) bekezdés
1. cikk (4) bekezdés	3. cikk (2) bekezdés
1. cikk (1) bekezdés	4. cikk (1) bekezdés
1. cikk (3) bekezdés	4. cikk (2) bekezdés
1. cikk (2) bekezdés	4. cikk (3) bekezdés
2. cikk	4. cikk (4) bekezdés
3. cikk	5. cikk
4. cikk	6. cikk
5. cikk	7. cikk
6. cikk	8. cikk
7. cikk	—
8. cikk	9. cikk (1)–(5) bekezdés
14. cikk	9. cikk (6) bekezdés
12. cikk (2) bekezdés	9. cikk (7) bekezdés
9. cikk	10. cikk
10. cikk	11. cikk
11. cikk	12. cikk
12. cikk	13. cikk
13. cikk	14. cikk
15. cikk	15. cikk
16. cikk	16. cikk
17. cikk	17. cikk
18. cikk (1) bekezdés	18. cikk (1) bekezdés
18. cikk (3) bekezdés	18. cikk (2) bekezdés
18. cikk (2) bekezdés	19. cikk
18. cikk (4) bekezdés	20. cikk (1) bekezdés
18. cikk (5) bekezdés	20. cikk (2) bekezdés
18. cikk (6) bekezdés	21. cikk (1) és (2) bekezdés
18. cikk (7) bekezdés	21. cikk (3) bekezdés
18. cikk (8) bekezdés	21. cikk (4) bekezdés
18. cikk (9) bekezdés	22. cikk
19. cikk	—
20. cikk (1) bekezdés	23. cikk
20. cikk (2) bekezdés	24. cikk
20. cikk (3) és (9) bekezdés	25. cikk (1) bekezdés
20. cikk (4) bekezdés	25. cikk (2) bekezdés
20. cikk (5) bekezdés	25. cikk (3) bekezdés
20. cikk (6) bekezdés	—
20. cikk (7) bekezdés	26. cikk (1) bekezdés
20. cikk (8) bekezdés	26. cikk (2) bekezdés
20. cikk (10) bekezdés	27. cikk
20. cikk (11) bekezdés	28. cikk
20a. cikk (1) és (2) bekezdés	29. cikk (1) bekezdés
20a. cikk (3) bekezdés	29. cikk (2) bekezdés
20a. cikk (4) bekezdés	30. cikk (1) bekezdés
20a. cikk (5) bekezdés	30. cikk (2) bekezdés
20a. cikk (6) bekezdés	30. cikk (3) bekezdés
20a. cikk (7) bekezdés	31. cikk
20a. cikk (9) bekezdés	32. cikk
20a. cikk (10) bekezdés	33. cikk (1) bekezdés
20a. cikk (11) bekezdés	33. cikk (2) bekezdés
20a. cikk (12) bekezdés	34. cikk (1) bekezdés
20a. cikk (13) bekezdés	34. cikk (2) bekezdés
20a. cikk (14) bekezdés	34. cikk (3) bekezdés
20a. cikk (15) bekezdés	34. cikk (4) bekezdés
20a. cikk (16) bekezdés	34. cikk (5) bekezdés
20a. cikk (17) bekezdés	35. cikk (1) bekezdés
20a. cikk (18) bekezdés	35. cikk (2) bekezdés
22. cikk	36. cikk
23. cikk	37. cikk
I. melléklet	I. melléklet
II. melléklet	II. melléklet
IV. melléklet	III. melléklet
20a. cikk (9) bekezdés	IV. melléklet
V. melléklet	V. melléklet
VI. melléklet	VI. melléklet
VII. melléklet	VII. melléklet
—	VIII. melléklet

29.8.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 234/35

A BIZOTTSÁG AJÁNLÁSA

(2006. augusztus 17.)

a gabonákban és gabonakészítményekben a Fusarium-toxin-szennyezés megelőzéséről és csökkentéséről

(EGT vonatkozású szöveg)

(2006/583/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 211. cikke második francia bekezdésére,

mivel:

(1)

Az élelmiszerekre vonatkozó kérdések tudományos vizsgálatában a tagállamok által a Bizottságnak nyújtott támogatásról és a tagállamok együttműködéséről szóló, 1993. február 25-i 93/5/EGK tanácsi irányelvvel (1) összhangban az „Adatgyűjtés a Fusarium-toxinok élelmiszerben történő előfordulására és az EU-tagállamok lakossága étrendi bevitelének felmérése” című 3.2.10. számú tudományos együttműködési (SCOOP) feladatot (2) 2003 szeptemberében végrehajtották.

A feladat eredményei azt mutatják, hogy a Fusarium-toxinok a közösségen belül igen elterjedtek az élelmiszerláncban. A Fusarium-toxinok étrendi bevitelének legfőbb forrásai a gabonából, különösen búzából és kukoricából készült készítmények. Bár a Fusarium-toxinok étrendi bevitele a teljes népesség és a felnőttek körében általában alacsonyabb, mint a megengedhető napi bevitel, a veszélyeztetett csoportok (csecsemők és kisgyermekek) esetében megközelíti vagy meg is haladja a megengedhető napi bevitelt.

(2)

Különösen a deoxinivalenol esetében közelíti meg a kisgyermekek és serdülők körében az étrendi bevitel a megengedhető napi bevitelt. A zearalenon esetében különös figyelmet kell fordítani a feladat során nem azonosított olyan népességi csoportokra, amelyek a nagy előfordulási arányú, zearalenonnal szennyezett készítményeket rendszeresen nagy mennyiségben fogyaszthatják. A fumonizinek esetében a 2003. évi betakarítás felmérési eredményei azt mutatják, hogy a kukorica és kukoricakészítmények fumonizinekkel erősen szennyezettek lehetnek.

(3)

Az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok legmagasabb szintjének meghatározásáról szóló, 2001. március 8-i 466/2001/EK bizottsági rendelet (3) maximális szinteket határoz meg a deoxinivalenolra és a zearalenonra, és előírja, hogy 2007-től kezdődően a gabonákban és a gabonakészítményekben a fumonizinek, valamint a T-2 és HT-2 toxinok legmagasabb szintjét is állapítsák meg.

(4)

A gabonákban és gabonakészítményekben a Fusarium-toxinokra meghatározott legmagasabb szintek figyelembe veszik az elvégzett toxikológiai értékelést, az étrendi expozíciót és ezen legmagasabb szintek betarthatóságát. Megállapították azonban, hogy meg kell tenni minden szükséges saját erőfeszítést annak érdekében, hogy a gabonákban és gabonakészítményekben e Fusarium-toxinok előfordulása tovább csökkenjen.

(5)

A takarmányokat illetően az állati takarmánynak szánt készítményekben a deoxinivalenol, a zearalenon, az ochratoxin-A, a T-2 és HT-2 toxin, valamint a fumonizinek előfordulásáról szóló, 2006. augusztus 17-i 2006/576/EK bizottsági ajánlás (4) az állati takarmánynak szánt gabonákban és gabonakészítményekben és az összetett takarmányokban a Fusarium-toxinok előfordulásának fokozottabb ellenőrzését javasolja, és az állati takarmánynak szánt összetett takarmányok, valamint gabonák és gabonakészítmények elfogadhatóságának értékeléséhez irányértékeket ad meg.

(6)

Az állati takarmánynak szánt készítményekben a Fusarium-toxinok előfordulása valamennyi állatfajra mérgező hatást gyakorolhat, ami befolyásolja az állatok egészségét, bár az állatfajok között a fogékonyság igen változó. Az állat-egészségügy védelme, valamint az állattenyésztés terén a káros hatások elkerülése érdekében az állati takarmányoknak szánt gabonákban és gabonakészítményekben a Fusarium-toxinok előfordulásának megakadályozása, illetve a lehető legkisebb szintre csökkentése szintén fontos.

(7)

Ezért arra kell törekedni, hogy az élelmiszerlánc helyes gyakorlatokat alkalmazzon annak érdekében, hogy csökkenjen a Fusarium-toxin általi fertőzés, és mindezt az egész Közösségben egységesen alkalmazott elveken keresztül kell elérni. Az ebben az ajánlásban rögzített elvek teljes körű végrehajtása a fertőzöttségi szint további csökkenését kell, hogy eredményezze.

(8)

Ezek az elvek figyelembe veszik „A gabonákban a mikotoxin-szennyezés megelőzésére és csökkentésére szolgáló gyakorlati útmutatót, ideértve az ochratoxin-A-ról, a zearalenonról, a fumonizinekről és a trichotecénekről szóló mellékletet (CAC/RCP 51-2003)”, amelyet a Codex Alimentarius Bizottság 2003-ban fogadott el,

AJÁNLJA:

hogy az élelmiszerláncban részt vevő szereplőkre vonatkozó intézkedések elfogadásakor a tagállam vegye figyelembe a mellékletben meghatározott egységes elveket, hogy ellenőrizhesse és kezelhesse a gabonák Fusariumtoxin-szennyezettségét.

Kelt Brüsszelben, 2006. augusztus 17-én.

a Bizottság részéről

Markos KYPRIANOU

a Bizottság tagja

(1) HL L 52., 1993.3.4., 18. o. Az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.

(2) A beszámoló elérhető a Bizottság Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságának weboldalán (http://ec.europa.eu/food/fs/scoop/task3210.pdf).

(3) HL L 77., 2001.3.16., 1. o. A legutóbb a 199/2006/EK rendelettel (HL L 32., 2006.2.4., 34. o.) módosított rendelet.

(4) HL L 229., 2006.8.23., 7. o.

MELLÉKLET

A FUSARIUMTOXIN-SZENNYEZETTSÉG MEGELŐZÉSÉNEK ÉS CSÖKKENTÉSÉNEK ELVEI A GABONÁKBAN

BEVEZETÉS

Több Fusarium-gomba, amely a talajban gyakran előfordul, a trichotecének osztályába tartozó többféle mikotoxint, úgymint deoxinivalenolt (DON), nivalenolt (NIV), T-2 és HT-2 toxint, illetve egyéb toxinokat – pl. zearalenont és fumonizin B1-t és B2-t – termel. A Fusarium gombák igen elterjedtek a mérsékeltövi amerikai, európai és ázsiai területeken termelt gabonafélékben. Számos toxintermelő Fusarium-gomba képes kettő vagy több ilyen toxin különböző mértékű előállítására.

Bár a mikotoxinnal szennyezett áruk teljes mértékű kivonása jelenleg még nem valósítható meg, a cél az, hogy helyes mezőgazdasági gyakorlat segítségével ezeknek a toxinoknak az előfordulását minimálisra csökkentsük. A Fusariumtoxin-szennyezés megelőzésére és csökkentésére vonatkozó jelenlegi elvek célja az, hogy egységes iránymutatást adjanak valamennyi tagállam számára arra ösztönözvén őket, hogy próbálják meg ellenőrizni és befolyásolni az e mikotoxinok okozta szennyeződést. Annak érdekében, hogy ezek az elvek hatékonyak legyenek, az egyes tagállamok termelőinek hazai terményeik, éghajlatuk és agronómiai gyakorlataik fényében mérlegelniük kell ezeket az általános elveket, még mielőtt megpróbálnák őket alkalmazni. Fontos, hogy a termelők belássák, hogy a gabonafélék Fusarium-toxinokkal történő szennyezettsége szabályozásának legfőbb eszközét a helyes mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazása jelenti, ezt követi az emberi fogyasztásra és állati takarmánynak szánt gabonák kezelése, tárolása, feldolgozása és elosztása során alkalmazott helyes termelési gyakorlat. Az általános elvek alapján történő nemzeti eljárási szabályzatok kidolgozásakor egyes gabonafélékre külön eljárási szabályzat felállítása javítja az alkalmazhatóságot, különösen olyan termények esetében, mint a kukorica.

Ezek az elvek megadják azokat a tényezőket, amelyek a termelés szintjén a gabonafélékben előidézik a fertőzést, a növekedést és a toxintermelést, és meghatározzák az e tényezők kontrollálására alkalmazandó módszereket. Hangsúlyozni kell, hogy adott termény esetében a vetési, a betakarítás előtti és betakarítás utáni stratégiák az uralkodó éghajlati viszonyoktól függnek, figyelembe véve az adott ország vagy régió helyi terményeit és jelenlegi termelési gyakorlatait. Ezért az ellátási láncban valamennyi érintettnek rendszeresen el kell végeznie saját kockázatelemzését, hogy megállapítsák a Fusariumtoxin-fertőzés megelőzése vagy csökkentése céljából meghozandó intézkedések mértékét.

Ilyen elemzések különösen indokoltak a termesztendő terményfajtákra, pl. búzára vagy kukoricára vonatkozóan. A fertőzés terjedési iránya és a toxinképződés intenzitása terményenként más és más, és mindezt az agronómiai tényezők is befolyásolják. Az olyan termesztési rendszerek, amelyekben a kukorica vetésforgóban vesz részt, nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Az ilyen vetésforgókban vagy közelükben termesztett búza és egyéb gabonafélék szintén gondos kezelést és ellenőrzést igényelnek.

A gabonafélék Fusariumtoxin-szennyezettségét több tényező is előidézheti. A helyes gyakorlatok nem tudják az összes ilyen tényezőt, pl. az időjárási viszonyokat befolyásolni. Ezen túlmenően nem minden faktornak azonos a jelentősége, sőt egymással olyan kölcsönhatásba is léphetnek, ami Fusariumtoxin-szennyeződést idézhet elő. Ezért fontos, hogy olyan összehangolt megközelítést fogadjunk el, amely ésszerűen figyelembe vesz minden lehetséges kockázati tényezőt. A különféle kockázati tényezők együttes előfordulását különösen kerülni kell, mivel kölcsönhatásba léphetnek egymással.

Az is nagyon fontos, hogy az érintettek jelentsék az előző évek Fusarium gombák és toxinok megelőzése, illetve kialakulása terén szerzett tapasztalatokat, hogy fel lehessen őket használni az elkövetkező években a Fusarium kialakulásának elkerülése végett meghozandó intézkedések megállapításához.

Eljárásokat kell kialakítani az emberek és/vagy állatok egészségére veszélyt jelentő gabonatermések helyes kezelésére, melynek módja lehet az elkülönítés, helyreállítás, forgalomból való visszavonás vagy más területen történő felhasználás.

5.	Az alábbiakban leírt elvek a szántóföldi Fusariumtoxin-szennyezettség ellenőrzésére vonatkozó kulcsfontosságú tényezőket tárgyalják. A legfontosabbak a következők: vetésforgó, talajgazdálkodás, fajták vagy hibridek kiválasztása és a gombaölő szerek helyes használata.

A HELYES MEZŐGAZDASÁGI GYAKORLATOKNÁL FIGYELEMBE VEENDŐ KOCKÁZATI TÉNYEZŐK

VETÉSFORGÓ

A vetésforgó rendszerint a fertőzésveszély csökkentésének hatékony módja a gombatörzstől és a termény fajtájától függően. Különösen hatékony az őszi gabonák szennyezésének csökkentésére. A fűféléken kívül olyan terményeket kell használni vetésforgóban, amelyek nem gazdanövényei a gabonákat megtámadó Fusarium-fajoknak – ilyen pl. a burgonya, a cukorrépa, a lóhere, a lucerna vagy zöldségfélék –, hogy a szántóföldön csökkenteni lehessen a fertőzésveszélyt. Kisszemű gabonafélék, pl. búza egymást követő vetéséről csak a Fusarium-fertőzés kockázatának felmérése után lehet dönteni.

Az előző termény és a talajgazdálkodás között talált jelentős kölcsönhatás rámutatott a fuzáriumos megbetegedés patogénjeinek életciklusában a gazdanövény törmelékének jelentőségére. Amikor Fusarium spp. gazdanövény, pl. kukorica vagy gabona után búzát vetettek, a deoxinivalenol szintje magasabb volt. Különösen magas volt deoxinivalenol-koncentráció akkor, amikor az előző termény kukorica volt, mivel a kukorica a Fusarium graminearum egyik alternatív gazdanövénye, amely igen aktív deoxinivalenol-termelőként ismert. A deoxinivalenol szintje azonban sokkal alacsonyabb volt búzában Fusarium gazdanövényt követően akkor, amikor szántásra került sor, mint amikor a földet csak minimális mértékben művelték meg.

A FAJTA/HIBRID KIVÁLASZTÁSA

Olyan hibrideket vagy fajtákat kell kiválasztani, amelyek a leginkább alkalmazkodnak a talajhoz, az éghajlati viszonyokhoz és a szokásos agronómiai gyakorlatokhoz. Így csökken a növény terhelése, és a termés kevésbé lesz hajlamos a gombafertőzésre. Kizárólag azokat a fajtákat szabad az adott területre ültetni, amelyek az adott tagállamban vagy a tagállamon belüli adott területre javasoltak. Lehetőleg olyan magfajtákat kell termeszteni, amelyek ellenállnak a magvakat megfertőző gombáknak és a rovarkártevőknek. A fajta kiválasztásánál figyelembe kell venni a Fusarium-fertőzéssel szembeni ellenállóképességet és a fertőzésveszélyt is.

VETÉSTERV

8.	A vetéstervet amennyire lehetséges úgy kell kialakítani, hogy elkerülje azokat az időjárási viszonyokat, amelyek a szántóföldön a betakarítás előtt késleltetik az érést. A Fusarium-fertőzés kockázati tényezőjeként a szárazság okozta terheléssel is számolni kell.

9.	A termesztett fajok/fajták számára ajánlott sortávolság és vetési távolság betartásával el kell kerülni a növények túlzsúfolását. A vetéstávolságról a vetőmagokat forgalmazó vállalatok tudnak felvilágosítást adni.

TALAJGAZDÁLKODÁS ÉS NÖVÉNYTERMESZTÉS

10.

Növénytermesztés során kellőképpen figyelembe kell venni az erózió kockázatát és a helyes területgazdálkodást. Minden olyan gyakorlat, amely a fertőzött termésmaradványok eltávolítását, lebomlását vagy elföldelését eredményezi, mint pl. a szántás, valószínűleg csökkenti a következő termés Fusarium-fertőzésének valószínűségét. A földet úgy kell megművelni, hogy a felület rögös, illetve a magágy egyenetlen maradjon, így a víz könnyebben felszívódhasson, és minimálisra csökkenjen a talaj- és a tápanyagerózió kockázata. Ha szántás mellett döntenének, erre ideális időszak a vetésforgón belül két Fusariumra hajlamos faj közötti időszak. Lásd még a 7. pontot.

11.

Amikor csak lehetséges, a magágyat a következő vetésre szántással vagy az olyan régi kalászok, szárak és egyéb betakarítási maradékok eltávolításával kell előkészíteni, amelyek esetlegesen a mikotoxintermelő gombák növekedéséhez közegként szolgálhatnak. Az erózióra érzékeny területeken konzerváló földművelő gyakorlatokra lehet szükség a talaj konzerválása érdekében. Ez utóbbi esetben különleges figyelmet kell fordítani az olyan betakarítási maradványok kezelésére, amelyek a következő vetést esetlegesen Fusarium gombákkal fertőzhetné meg: ezeket a betakarítási maradványokat az előző termény betakarítása alatt vagy után a lehető legfinomabbra kell aprítani, és bele kell dolgozni a talajba, hogy könnyebben lebomolhassanak (talajtakarás).

12.

A növény terhelését, amikor csak lehet, kerülni kell. Több tényező okozhat terhelést, ilyen pl. a szárazság, a hideg, a tápanyaghiány és ellenreakció a terményre használt anyagokkal szemben. A növény terhelése elkerülése érdekében tett lépések során, pl. öntözés után, a gombás fertőzés kockázatának minimalizálására kell törekedni pl. úgy, hogy virágzáskor kerülni kell az esőztető öntözést. Bizonyos helyzetekben az öntözés jó módszer a növény terhelésének csökkentésére. Az elgyengülés elkerülésére, amely elősegítheti a Fusarium-fertőzést, illetve a megdőlés csökkentése érdekében is fontos az ideális tápanyagellátás. A terület és a növény igényeihez alkalmazkodó tápanyagellátást kell fenntartani.

13.

A gabonafélék általános fuzáriumos megbetegedése során a rovarirtás kedvező hatása nem bizonyított. A kukoricán azonban a rovarirtás csökkentheti a cső fuzáriumos rothadásának előfordulását és a kukorica ebből következő fumonizintartalmát. A gombaölő szerrel történő vetőmagcsávázás hatékony sok vetőmaggal és a talajban terjedő száradással és rothadással szemben. A lehető legtöbb esetben megelőző intézkedéseket kell alkalmazni a termény gombafertőzései és rovar okozta károsodásai minimalizálására, és szükség esetén a toxikus Fusarium-gomba kontrollálására ajánlott és engedélyezett rovarirtó és gombaölő szereket lehet alkalmazni a gyártók javaslata szerint. Ha növényvédő szerek használatára nincs lehetőség, az integrált vagy organikus növényvédelmi program keretén belüli megfelelő eljárásokat kell alkalmazni. Hangsúlyozni kell, hogy a gombaölő szerek megfelelő időben történő alkalmazása kulcsfontosságú a gombafertőzés kontrollálásához, és azt a meteorológiai információkhoz és/vagy a termésvizsgálathoz kell igazítani. Virágzáskor gyakran fordul elő fertőzés, ami azt jelenti, hogy mikotoxinok képződhetnek. Ha ezután gombafertőzést vagy mikotoxinokat találnak a terményen, a vetőmag kezelését, keverését és felhasználását eszerint kell végezni.

14.

Sok egyszikű és kétszikű gyomfajból különítettek el Fusarium-fajokat, és a nagy gyomnövénysűrűség megnövekedett Fusarium-fertőzésre utalt. A terményben található gyomnövényeket mechanikus módszerekkel, engedélyezett gyomirtó szerek vagy egyéb biztonságos és megfelelő gyomirtó gyakorlatok alkalmazásával kell kontrollálni.

15.

Adatokkal lehet alátámasztani, hogy a megdőlésnek jelentős hatása van a magok Fusariumtoxin-szintjére. Ezért a megdőlt termény magvait a betakarításnál el kell kerülni, különösen akkor, ha nedves, és láthatóak a csírázás első jelei. Adott esetben a vetési norma kiigazításával, ésszerű trágyázással és ahol lehet, növekedésszabályzó készítmények használatával el kell kerülni a termés megdőlését. El kell kerülni a túlzott szárrövidülést is.

BETAKARÍTÁS

16.

Időjárás- és előrejelző szolgáltatások igénybevételével lehetőség szerint fel kell ismerni a veszélyes helyzeteket. A betakarítás előtt meg kell határozni a gabona minőségét figyelembe véve a reprezentatív mintavétel és a helyszíni gyorsteszt korlátait. Lehetőség szerint el kell különíteni azokat a gabonaparcellákat, mint pl. a megdőlt gabonát, amelyekről ismeretes vagy gyanítható, hogy nagy mértékben Fusarium-fertőzöttek. Ha lehet, el kell különíteni a gabonát mind a piaci minőségi elvárások – mint pl. kenyérkészítés vagy állati takarmányra szánt gabona –, mind a helyszíni minőség – pl. megdőlt, nedves, tiszta vagy száraz – alapján.

17.

Amikor csak lehetséges, megfelelő nedvességtartalmú gabonát kell betakarítani. A Fusarium-fajokkal már megfertőzött gabona késedelmes betakarítása jelentősen növelheti a termés mikotoxintartalmát. Biztosítani kell, hogy abban az esetben, ha a termést nem lehet ideális nedvességtartalommal betakarítani, megfelelő eljárások – pl. időben igénybe vehető szárítási lehetőségek álljanak rendelkezésre.

18.

A betakarítási idő előtt meg kell róla bizonyosodni, hogy a betakarításhoz és tároláshoz használandó valamennyi berendezés megfelelően működik. E kritikus időszak alatt egy esetleges meghibásodás a gabonaminőség romlásához vezethet, és fokozhatja a mikotoxin-képződést. A fontos alkatrészeknek rendelkezésre kell állniuk a mezőgazdasági üzemben, hogy a javítások miatt elvesztett idő a lehető legrövidebb legyen. Meg kell róla bizonyosodni, hogy a nedvességtartalom méréséhez szükséges eszközök rendelkezésre állnak, és kalibrálva vannak.

19.

Amennyire csak lehet, kerülni kell a gabona mechanikai károsítását és a talajjal való érintkezést a betakarítás alatt. Az apró, elszáradt gabona több mikotoxint tartalmazhat, mint a normális, egészséges gabona. Az elszáradt gabona a kombájn helyes beállításával történő eltávolítása, vagy a károsodott magvak és egyéb idegen anyagok betakarítás utáni tisztítással történő eltávolítása csökkentheti a mikotoxinszintet. Míg néhány magtisztító eljárás, pl. rostálás, el tud távolítani néhány fertőzött magot, de a tüneteket nem mutató fertőzött magvak a szokásos magtisztító eljárásokkal nem távolíthatóak el.

SZÁRÍTÁS

20.

A betakarítás során vagy közvetlenül utána meg kell határozni a termés nedvességtartalmát. A nedvességtartalom mérésére vett mintának a lehető legreprezentatívabbnak kell lennie. Szükség esetén a termést mielőbb meg kell szárítani az adott termés tárolásához javasolt nedvességtartalom eléréséig. A megszárítandó nedves gabona betakarítása esetén – ilyen különösen a kukorica – a betakarítás és a szárítás közötti időszakot a lehető legrövidebbre kell csökkenteni. Ilyen esetekben ezért a betakarítást a szárítók kapacitása szerint kell megtervezni.

21.

A gabonát úgy kell megszárítani, hogy a nedvességtartalom alacsonyabb legyen, mint a tárolás során a penészképződés előidézéséhez szükséges szint. A 15 %-nál kisebb nedvességtartalomnak általában a 0,65-nál kisebb vízaktivitás felel meg. A nedvességtartalomról konkrétabb iránymutatást a nemzeti szabályzatokban kell adni, figyelembe véve a helyi tárolási viszonyokat. Ez azért szükséges, hogy elkerülhető legyen a friss gabonán esetlegesen előforduló bizonyos gombafajok növekedése.

22.

Ha szárítás előtt álló nedves gabonát kell tárolni, pár napon belül penészképződés veszélye áll fenn, amelyet felmelegedés kísérhet. A gabonát úgy kell szárítani, hogy a szemek károsodásának veszélye a lehető legkisebb legyen. A nedves, frissen betakarított áru felhalmozását a szárítás vagy tisztítás előtt a lehető legrövidebb időre kell csökkenteni, hogy csökkenjen a gombanövekedés veszélye. A nedves gabonát levegőztetni kell, hogy elkerülhető legyen a szárítási folyamat előtti túlmelegedés. Lehetőség szerint a különböző fertőzési veszélynek kitett gabonatételeket nem jó összekeverni.

23.	Adott tételen belül a nedvességtartalom eltéréseinek csökkentése érdekében a szárítási folyamat után a gabona másik helyre vagy silóba vihető át.

TÁROLÁS

24.	Zsákos kiszerelésű áru esetében meg kell bizonyosodni, hogy a zsákok tiszták, szárazak és rakodólapokra vannak helyezve, vagy vízhatlan réteget kell elhelyezni a zsákok és a padló közé.

25.

Lehetőség szerint a gabonát a tárolóhelyen légáramoltatással levegőztetni kell, hogy az egész tárolóhelyen fennmaradjon a megfelelő és azonos hőmérsékleti szint. A tárolási időszak alatt a tárolt gabona nedvességtartalmát és hőmérsékletét rendszeresen ellenőrizni kell. A gabona felmelegedését jellegzetes szag jelezheti, különösen ha a tároló zárt helyiség.

26.

A tárolás során rendszeres időközönként meg kell mérni a tárolt gabona hőmérsékletét. A hőmérséklet emelkedése mikrobaszaporodásra és/vagy rovarfertőzésre utalhat. Ilyenkor az egyértelműen fertőzött gabonarészeket el kell különíteni, és elemzésre mintákat kell küldeni. Az elkülönítés után csökkenteni kell a maradék gabona hőmérsékletét, és szellőztetni kell. Kerülni kell a fertőzött gabona élelmiszerként és takarmányként való felhasználását.

27.

A tárolóhelyiségekben a rovarok és gombák előfordulásának minimalizálása érdekében a helyes gazdálkodási gyakorlatot kell követni. Idetartozhat a megfelelő, engedélyezett rovarirtó és gombaölő szerek vagy megfelelő alternatív módszerek alkalmazása. Gondoskodni kell arról, hogy csak olyan vegyszereket válasszunk, amelyek nem okoznak károsodást vagy bármilyen hatást tekintettel a gabona kívánt végfelhasználására, és ezeket csak szigorúan korlátozottan kell használni.

28.

Megfelelő, engedélyezett tartósítószer – például szerves savak mint pl. propionsav – használata hasznos lehet a takarmánynak szánt gabona esetében. A propionsav és sói gombaölő hatásúak, és néha betakarítás után a gazdaságokban nedves gabona tartósítására is használják, hogy elkerüljék a kezelés előtti felmelegedést és penészedést. A kezelést azonnal, megfelelő eszközökkel kell elvégezni, annak érdekében, hogy a kezelés alatt álló teljes gabonatétel egyenletesen fedve legyen, mialatt a jó kezelői biztonság teljesül. Ha a gabonát bizonyos ideig történő nedves tárolás után kezelték, a tartósítószer nem garantálja a fertőzésmentességet.

TÁROLÁS UTÁNI SZÁLLÍTÁS

29.

A szállítótartályoknak száraznak és látható gombától, rovaroktól és bármilyen fertőzött anyagtól mentesnek kell lenniük. Szükség esetén a szállítótartályokat használat és újrahasználat előtt tisztítani és fertőtleníteni kell, és alkalmassá kell tenni a szóban forgó rakomány szállításához. Erre az engedélyezett fertőtlenítő vagy rovarirtó szerek megfelelőek lehetnek. Kirakodáskor a szállítótartályt teljesen ki kell üríteni, és szükség esetén meg kell tisztítani.

30.

A gabonaszállítmányt fedett vagy légmentes tartályok vagy ponyva használatával meg kell védeni a további nedvességtől. El kell kerülni a hőmérséklet-ingadozást és az olyan tevékenységeket, amelyek a gabonán páralecspódást idézhetnek elő, ami helyi nedvesedéshez és ezáltal gombanövekedéshez és mikotoxinképződéshez vezethet.

31.	A szállítás során rovar- és rágcsálóbiztos tartályok és egyéb megfelelő módszerek, valamint szükség esetén rovar- és rágcsálóriasztó szerek – ha a gabona kívánt végfelhasználásával összeegyeztethetők – használatával el kell kerülni a rovarok, madarak és rágcsálók általi fertőzést.

29.8.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 234/43

Helyesbítés a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendelethez

( Az Európai Közösségek Hivatalos Lapja L 160., 2000. június 30. )

(Magyar nyelvű különkiadás 19. kötet, 01. fejezet, 191. o.)

A rendelet helyébe a következő szöveg lép:

„

A TANÁCS 1346/2000/EK RENDELETE

(2000. május 29.)

a fizetésképtelenségi eljárásról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 61. cikke c) pontjára és 67. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Finn Köztársaság kezdeményezésére,

tekintettel az Európai Parlament véleményére (1),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

mivel:

(1)	Az Európai Unió a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozását tűzte ki célul.

(2)

A belső piac megfelelő működése megkívánja a több államra kiterjedő vonatkozású fizetésképtelenségi eljárások megfelelő és hatékony működését, és e cél elérése érdekében szükséges elfogadni e rendeletet, amely a Szerződés 65. cikke értelmében vett, polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés hatálya alá tartozik.

(3)

A vállalkozások tevékenységének egyre számosabb, több államra kiterjedő hatása van, és ezért a közösségi jog növekvő mértékben szabályozza ezt. Mivel az ilyen vállalkozások fizetésképtelensége a belső piac megfelelő működésére is hatással van, szükség van a fizetésképtelen adósok vagyonával kapcsolatos intézkedések összehangolására.

(4)	A belső piac megfelelő működéséhez szükséges az olyan körülményeket elkerülni, amelyek arra ösztönzik a feleket, hogy kedvezőbb jogi helyzet elérése érdekében a vagyonukat vagy a bírósági eljárást egyik tagállamból a másikba helyezzék (ún. „forum shopping”).

(5)	Ezeket a célokat nemzeti szinten nem lehet megfelelő mértékben megvalósítani, és ezért indokolt a közösségi szintű fellépés.

(6)

Az arányosság elvének megfelelően ennek a rendeletnek a fizetésképtelenségi eljárás megindítása tekintetében irányadó joghatósági rendelkezésekre kell korlátozódnia, valamint olyan határozatokra, amelyeket közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárás alapján hoznak, és amelyek szorosan kapcsolódnak az ilyen eljáráshoz. Ezenkívül e rendeletnek rendelkezéseket kell tartalmaznia e határozatok elismerésére és az alkalmazandó jogra vonatkozóan, amelyek szintén megfelelnek ennek az alapelvnek.

(7)

A fizetésképtelen vállalkozások vagy más jogi személyek felszámolására, bírósági megállapodásokra, egyezségekre és hasonló eljárásokra vonatkozó fizetésképtelenségi eljárások nem tartoznak a csatlakozási okmányokkal módosított (3), a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló 1968. évi Brüsszeli Egyezmény (4) hatálya alá.

(8)

A több államra kiterjedő fizetésképtelenségi eljárások hatékonyságának és eredményességének javítása érdekében szükséges és indokolt, hogy e területen a joghatóságra és az elismerésre, valamint az alkalmazandó jogra vonatkozó rendelkezéseket egy olyan közösségi jogi aktus tartalmazza, amely a tagállamokban kötelező és közvetlenül alkalmazandó.

(9)

E rendeletet az összes fizetésképtelenségi eljárásra alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy az adós természetes vagy jogi személy, kereskedő vagy magánszemély. Azok a fizetésképtelenségi eljárások, amelyekre ezt a rendeletet alkalmazni kell, a mellékletekben szerepelnek. A biztosítókra, hitelintézetekre, harmadik személy számára pénzeszközöket és értékpapírokat kezelő befektetési vállalkozásokra, valamint kollektív befektetési formára vonatkozó fizetésképtelenségi eljárások nem tartoznak e rendelet hatálya alá. Az ilyen vállalkozások nem tartoznak e rendelet hatálya alá, mert ezekre különös rendelkezések vonatkoznak, és a nemzeti felügyeleti hatóságoknak bizonyos mértékig rendkívül széles körű felhatalmazással rendelkeznek a beavatkozásra.

(10)

A fizetésképtelenségi eljárás nem szükségszerűen jár valamely igazságügyi hatóság beavatkozásával; a „bíróság” kifejezésnek ebben a rendeletben széles körű értelmezést kell adni, és magában kell, hogy foglalja a nemzeti jog értelmében fizetésképtelenségi eljárás megindítására jogosult bármely személyt vagy szervet. E rendelet alkalmazáshatóságához az eljárásoknak (a jogszabályban meghatározott cselekményekkel és alaki követelményekkel együtt) nemcsak e rendelet rendelkezéseinek kell megfelelniük, hanem azokat hivatalosan is el kell ismerni, valamint jogi hatállyal kell rendelkezniük abban a tagállamban, ahol a fizetésképtelenségi eljárást megindították, és olyan valamennyi hitelezőre kiterjedő (kollektív) fizetésképtelenségi eljárásoknak kell lenniük, amelyek az adós vagyon feletti rendelkezési jogának részleges vagy teljes elvonásával és felszámoló kijelölésével járnak.

(11)

E rendelet elismeri azt a tényt, hogy a jelentősen eltérő anyagi jogszabályok következtében nem megvalósítható egységes, az egész Közösségre kiterjedő, egyetemes hatályú fizetésképtelenségi eljárások bevezetése. Az eljárás megindításának helye szerinti állam jogának kivétel nélküli alkalmazása ilyen háttér nélkül gyakran nehézségekhez vezetne. Ez vonatkozik például a Közösségben hatályban lévő, hitelbiztosítékokról szóló jogszabályokra, amelyek jelentősen különböznek egymástól. Továbbá egyes hitelezők fizetésképtelenségi eljárásban élvezett elsőbbségi jogai néhány esetben szintén teljesen eltérőek. E rendeletnek mindezeket két különböző módon kell figyelembe vennie. Egyrészt rendelkezést kell tartalmaznia az alkalmazandó joggal kapcsolatos különös szabályokra a különösen jelentős jogok és jogviszonyok tekintetében (pl. dologi jogok és munkaszerződések). Másrészt az egyetemes hatályú fizetésképtelenségi főeljárások mellett engedélyeznie kell az olyan nemzeti eljárásokat is, amelyek hatálya csak az eljárás megindításának helye szerinti államban lévő vagyontárgyakra terjed ki.

(12)

E rendelet lehetővé teszi, hogy abban a tagállamban indítsák meg a fizetésképtelenségi főeljárást, ahol az adós fő érdekeltségeinek központja található. Ezeknek az eljárásoknak egyetemes hatályuk van, és céljuk az adós teljes vagyonának felölelése. Az érdekek sokféleségének védelme érdekében e rendelet lehetővé teszi a főeljárással párhuzamos másodlagos eljárások megindítását. Másodlagos eljárást abban a tagállamban lehet indítani, ahol az adós telephelye van. A másodlagos eljárás az adott államban lévő vagyontárgyakra korlátozódik. A főeljárással való összehangolásra vonatkozó kötelező szabályok kielégítik a Közösségen belüli egység iránti igényt.

(13)	A „fő érdekeltségek központja” az a hely, ahol az adós érdekeltségeinek kezelését rendszeresen végzi, és ez harmadik személyek részéről megállapítható.

(14)	E rendeletet csak azokra az eljárásokra kell alkalmazni, amelyek esetében az adós fő érdekeltségeinek központja a Közösségben található.

(15)	Az e rendeletben rögzített joghatósági szabályok csak nemzetközi joghatóságot hoznak létre, azaz kijelölik azt a tagállamot, amelynek bíróságai fizetésképtelenségi eljárást indíthatnak. Adott tagállamon belüli illetékességet a tagállam nemzeti joga határozza meg.

(16)

A fizetésképtelenségi főeljárás megindítására illetékes bíróságnak jogosultsággal kell rendelkeznie ideiglenes és biztosítási intézkedések elrendelésére az eljárás megindítására vonatkozó kérelem benyújtásától kezdődően. A biztosítási intézkedések mind a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt, mind azt követően rendkívül lényegesek a fizetésképtelenségi eljárás eredményességének biztosítása érdekében. Egyrészt a fizetésképtelenségi főeljárásban illetékes bíróságnak jogosultnak kell lennie biztosítási intézkedések elrendelésére a más tagállamok területén található vagyontárgyakra vonatkozóan. Másrészt lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a fizetésképtelenségi főeljárás megindítása előtt kinevezett ideiglenes felszámoló azokban a tagállamokban, ahol az adósnak telephelye található, az adott államok joga szerint lehetséges biztosítási intézkedéseket igénybe vehesse.

(17)

Abban a tagállamban, ahol az adósnak telephelye található, a fizetésképtelenségi főeljárás megindítása előtt a fizetésképtelenségi eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtása jogának a helyi hitelezőkre és a helyi telephely hitelezőire, illetve azokra az esetekre kell korlátozódnia, amikor nem indítható meg a főeljárás annak a tagállamnak a joga szerint, ahol az adós fő érdekeltségeinek központja van. Ennek a korlátozásnak az az oka, hogy a lehető legszükségesebbre kell csökkenteni azoknak az eseteknek a számát, amelyekben a területi fizetésképtelenségi eljárást még a fizetésképtelenségi főeljárás előtt kérik. A fizetésképtelenségi főeljárás megindítását követően a területi eljárás másodlagossá válik.

(18)

A fizetésképtelenségi főeljárás megindítását követően e rendelet nem korlátozza a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásának a jogát olyan tagállamban, ahol az adós telephelye van. A fizetésképtelenségi főeljárás felszámolója vagy az adott tagállam nemzeti joga szerint erre jogosult bármely más személy kérheti a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindítását.

(19)

A helyi érdekek mellett a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás egyéb célokat is szolgálhat. Olyan esetek is felmerülhetnek, amikor az adós vagyona túl összetett ahhoz, hogy egy egységként lehessen kezelni, vagy a vonatkozó jogrendszerek eltérései olyan nagyok, hogy nehézségek keletkezhetnek, ha az eljárás megindításának helye szerinti állam jogának hatályát kiterjesztik olyan más államokra, ahol a vagyontárgyak találhatók. Ezért a főeljárás felszámolója másodlagos eljárás megindítását kérheti, ha a vagyon hatékony kezelése ezt igényli.

(20)

A fizetésképtelenségi főeljárások és a másodlagos eljárások azonban csak az egyidejűleg folyamatban lévő valamennyi eljárás összehangolása esetén járulhatnak hozzá a teljes vagyon hatékony értékesítéséhez. Ennek legfőbb feltétele az, hogy a különböző felszámolóknak szorosan együtt kell működniük, különösen a megfelelő mennyiségű információk cseréjében. A fizetésképtelenségi főeljárás meghatározó szerepének biztosítása érdekében az ilyen eljárás felszámolója számára különböző lehetőségeket kell biztosítani az egyidejűleg folyamatban lévő másodlagos fizetésképtelenségi eljárásokba való beavatkozásra. Például lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a fizetőképesség helyreállítását célzó tervet vagy egyezséget javasolhasson, vagy a másodlagos fizetésképtelenségi eljárások tárgyát képező vagyontárgyak értékesítésének felfüggesztését kérhesse.

(21)

Minden hitelezőnek, akinek szokásos tartózkodási helye, lakóhelye vagy székhelye a Közösségben van, jogosultnak kell lennie arra, hogy bejelentse követeléseit a Közösségben folyamatban lévő, az adós vagyonára vonatkozó fizetésképtelenségi eljárásokban. E jogosultság ki kell, hogy terjedjen az adóhatóságokra és a társadalombiztosítási intézményekre is. Azonban a hitelezők egyenlő elbírálásának biztosításához össze kell hangolni a bevételek elosztását. Minden hitelezőnek meg kell tudnia tartani azt, amit a fizetésképtelenségi eljárás során kapott, ugyanakkor csak abban az esetben szabad jogot biztosítani nekik, hogy egy másik eljárás keretében részt vegyenek a teljes vagyon felosztásában, ha az azonos helyzetű hitelezők a követeléseiknek megfelelő azonos részt szereztek.

(22)

E rendeletnek rendelkeznie kell a hatálya alá tartozó fizetésképtelenségi eljárások megindítására, lefolytatására és befejezésére vonatkozó határozatok, továbbá a közvetlenül az ilyen fizetésképtelenségi eljárásokkal kapcsolatban hozott határozatok azonnali elismeréséről. Az automatikus elismerés ezért azt jelenti, hogy az eljárás megindításának helye szerinti állam joga értelmében az eljáráshoz fűződő hatások az összes többi tagállamra kiterjednek. A tagállamok bíróságai által hozott határozatok elismerésének a kölcsönös bizalom elvén kell alapulnia. Az el nem ismerés okait ennek érdekében a szükséges minimumra kell csökkenteni. Ennek alapján kell megoldani minden egyéb olyan vitát, amelyben két tagállam bírósága egyaránt illetékesnek tartja magát a fizetésképtelenségi főeljárás megindítására. Az eljárást elsőként megindító bíróság határozatát a többi tagállamnak el kell ismernie, és a bírósági határozatot nem vizsgálhatja felül.

(23)

A hatálya alá tartozó ügyeknél a rendeletnek az egységes kollíziós szabályokat kell rögzítenie, amelyek alkalmazási területükön az egyes államok nemzetközi magánjogi rendelkezéseinek helyébe lépnek. Eltérő rendelkezés hiányában az eljárás megindításának helye szerinti tagállam jogát kell alkalmazni (lex fori concursus). Ennek a kollíziós szabálynak mind a főeljárások, mind a helyi eljárások esetében érvényesülnie kell; a lex fori concursus határozza meg a fizetésképtelenségi eljárások minden – mind anyagi, mind eljárási – joghatását az érintett személyek és jogviszonyok tekintetében. Ez szabályozza a fizetésképtelenségi eljárások megindításának, lefolytatásának és befejezésének valamennyi feltételét.

(24)

A fizetésképtelenségi eljárás – amelyre általában az eljárás megindításának helye szerinti állam joga alkalmazandó – automatikus elismerése összeütközésbe kerülhet azokkal a szabályokkal, amelyek alapján az ügyleteket bonyolítják más tagállamokban. Annak érdekében, hogy az eljárás megindításának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamokban a jogos elvárások védelme és a folyó ügyletek biztonsága biztosított legyen, rendelkezéseket kell hozni számos, a főszabály alóli kivételről.

(25)

A dologi jogok esetében különösen szükség van az eljárás megindításának helye szerinti állam jogától eltérő különös kapcsoló szabályra, mivel ezeknek a dologi jogoknak nagy jelentőségük van a hitelnyújtásnál. Egy ilyen dologi jog alapját, érvényességét és hatályát ezért általában a lex situs szerint kell meghatározni, és nem befolyásolhatja a fizetésképtelenségi eljárás megindítása. A dologi jog jogosultja számára ezért továbbra is lehetőséget kell biztosítani, hogy a biztosíték tárgyának visszakövetelésére vagy az abból való külön kielégítésre való jogát érvényesíthesse. Ha a vagyontárgyak a fekvés helye szerinti tagállam joga szerint dologi jogokkal terheltek, de a fizetésképtelenségi főeljárás egy másik tagállamban folyik, a főeljárás felszámolójának másodlagos eljárást kell tudnia kérelmezni azon tagállamban, amelynek területén a dologi jogok fennállnak, ha az adós rendelkezik telephellyel e tagállamban. Ha nem indítanak másodlagos eljárást, a dologi joggal érintett vagyontárgyak értékesítéséből fennmaradó többletet a főeljárás felszámolója számára kell kifizetni.

(26)

Ha az eljárást megindításának helye szerinti állam joga szerint nincs lehetőség beszámításra, a hitelezőnek akkor is jogosultnak kell lennie a beszámításra, feltéve hogy a fizetésképtelen adós követelésére alkalmazandó jog lehetőséget biztosít erre. Ilyen módon a beszámítás egyfajta jogi rendelkezéseken alapuló garanciális funkcióval bír, amelyben az érintett hitelező a követelés keletkezésekor bízhat.

(27)

A fizetési rendszerek és pénzügyi piacok esetében is különleges védelemre van szükség. Ez vonatkozik például az ilyen rendszerekben található pozíciólezáró megállapodásokra és nettósítási megállapodásokra, valamint az értékpapírok értékesítésére és az ilyen ügyletek számára előírt garanciákra, amelyeket különösen a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről szóló, 1998. május 19-i 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) szabályoz. Az ilyen ügyleteknél az egyetlen irányadó jog az érintett rendszerre vagy piacra alkalmazandó jog. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy egy üzleti partner fizetésképtelensége esetén megakadályozza a fizetési és beszámítási rendszerekben vagy a tagállamok szabályozott pénzügyi piacain az ügyletek fizetése és lebonyolítása tekintetében előírt mechanizmusok megváltoztatásának lehetőségét. A 98/26/EK irányelv olyan különös rendelkezéseket tartalmaz, amelyek e rendelet általános szabályaihoz képest elsőbbséget élveznek.

(28)

A munkavállalók és munkahelyek védelme érdekében a fizetésképtelenségi eljárásnak a munkaviszony folytatására vagy befejezésére, valamint az ilyen jogviszony valamennyi résztvevőjének jogaira és kötelezettségeire gyakorolt hatásait az a jog határozza meg, amely megállapodásra a nemzetközi magánjog általános szabályainak megfelelően irányadó. Minden más fizetésképtelenségi jogi kérdést, mint például azt, hogy a munkavállalók követelései elsőbbséget élveznek-e, és milyen jellegű a kielégítési elsőbbség, az eljárás megindításának helye szerinti állam joga határozza meg.

(29)

A felszámoló kérelmére a kereskedelmi forgalom biztonsága érdekében közzé kell tenni a többi tagállamban az eljárást megindító határozat tartalmának lényegét. Ha az érintett tagállamban az adós rendelkezik telephellyel, ott a közzététel kötelezővé tehető. Az ilyen közzététel azonban semmilyen esetben sem lehet előfeltétele a külföldi eljárás elismerésének.

(30)

Előfordulhat olyan eset, amikor néhány érintett személynek ténylegesen nincs tudomása az eljárás megindításáról, és jóhiszeműen oly módon cselekszik, amely ellentétes az új helyzettel. Az ilyen személyek védelmében, akik azért teljesítettek kifizetést az adósnak, mert nem tudták, hogy külföldi eljárás indult, holott valójában a külföldi felszámolónak kellett volna teljesíteniük a kifizetést, biztosítani kell az ilyen kifizetés adósságcsökkentő hatását.

(31)

E rendeletnek tartalmaznia kell a fizetésképtelenségi eljárások felépítésére vonatkozó mellékleteket. Mivel ezek a mellékletek kizárólag az egyes tagállamok jogszabályaira vonatkoznak, a sajátos körülmények indokolják, hogy a tagállamok hazai joga bármilyen módosításának figyelembevétele érdekében a Tanács fenntartsa magának a jogot e mellékletek módosítására.

(32)	Az Egyesült Királyság és Írország, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban bejelentette részvételi szándékát e rendelet elfogadásában és alkalmazásában.

(33)	Dánia, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, e rendelet elfogadásában nem vesz részt, ezért e rendelet nem kötelezi, alkalmazása rá nem vonatkozik,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

Általános rendelkezések

1. cikk

Hatály

(1) Ezt a rendeletet a valamennyi hitelezőre kiterjedő (kollektív) fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni, amelyek az adós vagyon feletti rendelkezési jogának részleges vagy teljes elvonását és felszámoló kijelölését foglalják magukban.

(2) E rendelet nem vonatkozik a biztosítókra, hitelintézetekre, harmadik személy számára pénzeszközök és értékpapírok kezelését magukban foglaló szolgáltatásokat nyújtó befektetési vállalkozásokra vonatkozó fizetésképtelenségi eljárásokra, illetve a kollektív befektetési formákra.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)	„fizetésképtelenségi eljárás” az 1. cikk (1) bekezdésében említett kollektív eljárások. Ezeknek az eljárásoknak a felsorolását az A. melléklet tartalmazza;

b)	„felszámoló” bármely olyan személy vagy szerv, akinek vagy amelynek az a feladata, hogy az adós rendelkezése alól kivont vagyont kezelje, illetve felszámolja, vagy felügyelje az adós tevékenységét. Ezeknek a személyeknek és szerveknek a felsorolását a C. melléklet tartalmazza;

„felszámolási eljárás” olyan, az a) pont szerinti fizetésképtelenségi eljárás, amely az adós vagyonának értékesítését foglalja magában, beleértve az olyan eljárást is, amely egyezséggel vagy a fizetésképtelenséget lezáró egyéb intézkedéssel zárult, vagy amelyet a vagyon hiányos volta miatt zártak le. Ezeknek az eljárásoknak a felsorolását a B. melléklet tartalmazza;

d)	„bíróság” a tagállamban fizetésképtelenségi eljárás megindítására vagy az ilyen eljárások során határozathozatalra felhatalmazott igazságügyi vagy bármely egyéb, hatáskörrel rendelkező szerv;

e)	„határozat” a fizetésképtelenségi eljárás megindítása vagy a felszámoló kijelölése vonatkozásában az ilyen eljárás megindítására vagy a felszámoló kijelölésére felhatalmazott valamely bíróság határozata;

f)	„az eljárás megindításának időpontja” az az időpont, amikor az eljárást megindító határozat hatályba lép, függetlenül attól, hogy végső határozatról van-e szó;

„a tagállam, amelynek területén a vagyontárgy található” a következőket jelenti:

—	ingóság esetében: az a tagállam, amelynek a területén az ingóság fekszik,

—	azon vagyontárgyak és jogok esetében, amelyeken a tulajdonjog vagy a jogosultság fennállta a közhitelű nyilvántartásba való bejegyzéshez kötött: az a tagállam, amelynek a felügyelete alatt a nyilvántartást vezetik,

—	követelések esetében az a tagállam, amelynek területén a követelés teljesítésére köteles harmadik fél fő érdekeltségeinek központja a 3. cikk (1) bekezdése értelmében található;

h)	„telephely” bármely olyan működési hely, ahol az adós nem átmeneti jellegű gazdasági tevékenységet folytat emberi erőforrással és termékekkel.

3. cikk

Nemzetközi joghatóság

(1) A fizetésképtelenségi eljárás megindítására azon tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek területén az adós fő érdekeltségei találhatók. Társaság vagy jogi személy esetén az ellenkező bizonyításáig a létesítő okirat szerinti székhelyet kell a fő érdekeltségek központjának tekinteni.

(2) Ha az adós fő érdekeltségeinek központja egy tagállam területén helyezkedik el, egy másik tagállam bírósága csak akkor rendelkezik joghatósággal az adós elleni fizetésképtelenségi eljárás megindítására, ha az adós telephellyel rendelkezik a másik tagállam területén belül is. Ennek az eljárásnak a hatásai az adós utóbbi tagállam területén található vagyontárgyaira korlátozódnak.

(3) Ha a fizetésképtelenségi eljárást az (1) bekezdés szerint indították, a később a (2) bekezdés szerint indított minden eljárás másodlagos eljárás. E későbbi eljárásoknak felszámolási eljárásoknak kell lenniük.

(4) A (2) bekezdésben említett területi fizetésképtelenségi eljárást az (1) bekezdés szerinti fizetésképtelenségi főeljárás megindítása előtt csak akkor lehet megindítani:

a)	ha az adós fő érdekeltségeinek központja szerinti tagállam joga olyan feltételeket állapít meg, amelyek miatt nem lehet megindítani az (1) bekezdés szerinti fizetésképtelenségi eljárást; vagy

b)	ha a területi fizetésképtelenségi eljárás megindítását olyan hitelező kérelmezte, akinek a lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy székhelye abban a tagállamban van, amelynek területén az érintett telephely található, vagy akinek a követelése a telephely működéséből fakad.

4. cikk

Az alkalmazandó jog

(1) Amennyiben e rendelet eltérően nem rendelkezik, a fizetésképtelenségi eljárásra és joghatásaira annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén az ilyen eljárást megindítják (a továbbiakban: az eljárás megindításának helye szerinti állam).

(2) Az eljárást megindításának helye szerinti állam joga határozza meg az ilyen eljárások megindításának, lefolytatásának és befejezésének feltételeit. Különösen meg kell határozni:

a)	mely adós ellen lehet fizetésképtelenségi eljárást indítani;

b)	a vagyontárgyakat, amelyek a vagyon részét képezik, és az adós által a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően szerzett vagy rá háramló vagyontárgyak kezelését;

c)	az adós és a felszámoló jogait;

d)	azokat a feltételeket, amelyek alapján beszámításokat lehet igényelni;

e)	a fizetésképtelenségi eljárásnak azokra a hatályos szerződésekre gyakorolt hatásait, amelyekben az adós szerződő fél;

f)	a fizetésképtelenségi eljárásnak az egyes hitelezők által indított eljárásokra gyakorolt hatásait, a folyamatban lévő peres eljárások kivételével;

g)	az adós vagyonával szemben támasztott követeléseket és a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően keletkező követelések kezelését;

h)	a követelések bejelentésének, igazolásának és elfogadásának szabályait;

i)	a vagyon értékesítéséből származó bevétel elosztásának szabályait, a követelések közötti rangsorolást, és azon hitelezők jogait, akik dologi jog vagy beszámítás alapján a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően részleges kielégítést nyertek;

j)	a fizetésképtelenségi eljárás – különösen egyezség által történő – befejezésének feltételeit és joghatásait;

k)	a hitelezőket a fizetésképtelenségi eljárás befejezése után megillető jogokat;

l)	a fizetésképtelenségi eljárás során felmerült költségek és kiadások viselését;

m)	a valamennyi hitelezőnek hátrányt okozó jogügyletek semmisségére, megtámadhatóságára vagy hatálytalanságára vonatkozó szabályokat.

5. cikk

Harmadik személyek dologi jogai

(1) A fizetésképtelenségi eljárás megindítása nincs hatással a hitelezők vagy harmadik személyek dologi jogaira az adóshoz tartozó olyan materiális és immateriális, ingó és ingatlan vagyontárgyak tekintetében, amelyek az eljárás megindításának időpontjában egy másik tagállam területén találhatók, legyen szó akár meghatározott vagyontárgyakról, akár meghatározatlan, változó összetételű vagyontárgyak összességéről.

(2) Az első bekezdésben említett jogok különösen a következők:

a)	a vagyontárgy értékesítésének vagy értékesíttetésének joga, az e vagyonból származó bevételből vagy haszonból történő kielégítés joga, különösen zálogjog vagy jelzálogjog alapján;

b)	kizárólagos jog követelés behajtására, különösen követelésen alapított zálogjog vagy követelés biztosítéki célú engedményezése révén;

c)	a vagyontárgyak visszakövetelésének joga mindenkivel szemben, aki az arra jogosult fél akarata ellenére birtokolja vagy használja azokat;

d)	haszonélvezeti jog.

(3) A közhitelű nyilvántartásba bejegyzett és harmadik személlyel szemben érvényesíthető jog, amely alapján az (1) bekezdés szerinti dologi jog megszerezhető, dologi jognak tekintendő.

(4) Az (1) bekezdés nem zárja ki a 4. cikk (2) bekezdésének m) pontjában említett semmisségre, megtámadhatóságra vagy hatálytalanságra alapított jogérvényesítést.

6. cikk

Beszámítás

(1) A fizetésképtelenségi eljárás megindítása nincsen hatással a hitelezőknek arra a jogára, hogy követeléseik beszámítását kérjék az adós követeléseivel szemben, amennyiben a fizetésképtelen adós követelésére alkalmazandó jog az ilyen beszámítást megengedi.

(2) Az (1) bekezdés nem zárja ki a 4. cikk (2) bekezdésének m) pontjában említett semmisségre, megtámadhatóságra vagy hatálytalanságra alapított jogérvényesítést.

7. cikk

Tulajdonjog fenntartása

(1) Egy vagyontárgy vevője elleni fizetésképtelenségi eljárás megindítása nincs hatással a tulajdonjog fenntartásán alapuló eladói jogokra, ha az eljárás megindításakor a vagyontárgy az eljárás megindításának helye szerinti államtól eltérő tagállam területén volt.

(2) A dolog átadása után a dolog eladója elleni fizetésképtelenségi eljárás megindítása nem szolgálhat az adásvételtől történő elállás alapjául, és nem akadályozza a vevő a tulajdonszerzését, ha az eljárás megindításakor az eladott dolog az eljárás megindításának helye szerinti államtól eltérő tagállam területén volt.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés nem zárja ki a 4. cikk (2) bekezdésének m) pontjában említett semmisségre, megtámadhatóságra vagy hatálytalanságra alapított jogérvényesítést.

8. cikk

Az ingatlanra vonatkozó szerződések

A fizetésképtelenségi eljárásnak az ingatlan megszerzésére vagy használatára irányuló szerződésre gyakorolt hatásait kizárólag annak a tagállamnak a joga szabályozza, amelynek területén az ingatlan található.

9. cikk

Fizetési rendszerek és pénzügyi piacok

(1) Az 5. cikk sérelme nélkül a fizetésképtelenségi eljárás által a fizetési vagy elszámolási rendszerek tagjainak vagy pénzügyi piacok feleinek jogaira és kötelezettségeire gyakorolt hatások tekintetében kizárólag a tagállamnak az adott rendszerre vagy piacra alkalmazandó joga irányadó.

(2) Az (1) bekezdés nem zárja ki a fizetések vagy jogügyletek semmisségét, megtámadhatóságát vagy hatálytalanságát az érintett fizetési rendszerre vagy pénzügyi piacra irányadó jogszabályi rendelkezések alapján.

10. cikk

Munkaszerződések

A fizetésképtelenségi eljárásnak munkaszerződésekre és munkaviszonyokra gyakorolt hatásait kizárólag a tagállam munkaszerződésekre alkalmazandó joga szabályozza.

11. cikk

A nyilvántartásba vételhez kötött jogokra gyakorolt hatások

A fizetésképtelenségi eljárásnak az adós ingatlanon, hajón vagy légi járműn fennálló, közhitelű nyilvántartásba való bejegyzéshez kötött jogaira gyakorolt hatásaira annak a tagállamnak a joga irányadó, amelynek a felügyelete alatt a nyilvántartást vezetik.

12. cikk

Közösségi szabadalmak és védjegyek

E rendelet alkalmazásában közösségi szabadalmat, közösségi védjegyet vagy közösségi jogon alapuló más hasonló jogot csak a 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárásokban lehet érvényesíteni.

13. cikk

Hátrányt okozó jogügyletek

A 4. cikk (2) bekezdésének m) pontját nem kell alkalmazni, ha az összes hitelező számára hátrányos jogügylet által előnyhöz jutó személy bizonyítja, hogy:

—	az adott jogügyletre egy másik tagállam joga irányadó, mint ahol az eljárást megindították, és

—	ez jog a vonatkozó esetben nem teszi lehetővé a jogügylet semmilyen megtámadását.

14. cikk

Harmadik személy vevők védelme

Amennyiben a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően létrejött jogügylet révén az adós visszterhesen rendelkezik:

—	ingatlanról vagy

—	olyan hajóról vagy légi járműről, amelyet egy közhitelű nyilvántartásba kell bejegyezni, vagy

—	olyan értékpapírokról, amelyek létezésének előfeltétele a jogszabály által meghatározott nyilvántartásba való bejegyzés,

az ilyen jogügylet érvényességét annak az államnak a joga szabályozza, amelynek területén az ingatlan található, vagy amelynek felügyelete alatt a nyilvántartást vezetik.

15. cikk

A fizetésképtelenségi eljárások hatása a folyamatban lévő peres eljárásokra

A fizetésképtelenségi eljárásoknak az adós rendelkezése alól kivont vagyontárggyal vagy joggal kapcsolatos, folyamatban lévő eljárásra gyakorolt hatásaira kizárólag annak a tagállamnak a joga alkalmazandó, ahol az eljárás folyamatban van.

II. FEJEZET

A fizetésképtelenségi eljárás elismerése

16. cikk

Alapelv

(1) A 3. cikk alapján joghatósággal rendelkező tagállam bírósága által hozott, fizetésképtelenségi eljárást megindító határozatot az összes többi tagállamban attól kezdve el kell ismerni, amikor az hatályossá válik az eljárás megindításának helye szerinti államban.

E szabályt akkor is alkalmazni kell, ha az adós ellen perképessége hiánya miatt nem volna megindítható a fizetésképtelenségi eljárás más tagállamokban.

(2) A 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárás elismerése nem zárja ki, hogy egy másik tagállam bírósága a 3. cikk (2) bekezdésében említett eljárást indítson. Az utóbbi eljárás a III. fejezet értelmében vett másodlagos fizetésképtelenségi eljárás.

17. cikk

Az elismerés joghatásai

(1) A 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárást megindító határozat, minden további alaki követelmény nélkül, bármely más tagállamban az eljárás megindításának helye szerinti állam joga szerinti joghatásokkal rendelkezik, feltéve hogy e rendelet eltérően nem rendelkezik és a másik tagállamban nem indítottak a 3. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást.

(2) A 3. cikk (2) bekezdésében említett eljárás joghatásait egy másik tagállamban nem kifogásolhatják. A hitelezők jogainak bármilyen korlátozása, különösen a fizetési haladék vagy a tartozáselengedés, csak a hozzájárulásukat adó hitelezők esetében van hatással másik tagállam területén található vagyontárgyakra.

18. cikk

A felszámoló hatásköre

(1) A 3. cikk (1) bekezdése alapján joghatósággal rendelkező bíróság által kijelölt felszámoló gyakorolhatja az eljárás megindításának helye szerinti állam joga által ráruházott összes hatáskört egy másik tagállamban, amennyiben ott nem indítottak másik fizetésképtelenségi eljárást, sem ezzel ellentétes biztosítási intézkedést nem hoztak fizetésképtelenségi eljárás megindítására irányuló kérelem alapján. Az 5. és 7. cikkre is figyelemmel a felszámoló különösen elmozdíthatja az adós vagyontárgyait annak a tagállamnak a területéről, ahol azok találhatók.

(2) A 3. cikk (2) bekezdése alapján joghatósággal rendelkező bíróság által kijelölt felszámoló bármely más tagállamban bíróság előtti vagy bíróságon kívüli eljárásban hivatkozhat arra, hogy az ingó vagyont a fizetkésképtelenségi eljárás megindítását követően az eljárás megindításának helye szerinti állam területéről a másik tagállam területére helyezték át. A felszámoló a hitelezők érdekében bármely megtámadási keresettel élhet.

(3) Hatáskörének gyakorlásakor a felszámoló annak a tagállamnak a joga szerint jár el, amelynek a területén intézkedéseket készül hozni, különös tekintettel a vagyon értékesítését szolgáló eljárásokra. A felszámoló hatásköre nem terjed ki kényszerintézkedések alkalmazására, illetve jogvitákban vagy egyéb vitákban való döntésre.

19. cikk

A felszámolói kinevezés igazolása

A felszámolói kinevezést az eredeti kinevezési határozat hiteles másolatával vagy a joghatósággal rendelkező bíróság által kiadott bármely más tanúsítvánnyal igazolják.

Előírható annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén készült fordítás, amelynek a területén el fog járni. Hitelesítés vagy más hasonló alaki követelmény nem írható elő.

20. cikk

Visszatérítés és beszámítás

(1) Az a hitelező, akinek, a 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárás megindítását követően bármely módon, különösen végrehajtással, részlegesen vagy teljesen kielégítésre került egy, az adós tulajdonában lévő, egy másik tagállam területén található vagyontárgyra vonatkozó követelése, az 5. és 7. cikkre is figyelemmel visszatéríti a felszámolónak azt, amit megszerzett.

(2) A hitelezők egyenlő elbírálásának biztosítása érdekében az a hitelező, aki a fizetésképtelenségi eljárás során megkapta követelése arányos kielégítését, csak akkor részesedik a más eljárásokban keletkezett felosztásból, ha azonos besorolású vagy kategóriájú hitelezők ezekben az egyéb eljárásokban egyenértékű vagyonrészt kaptak.

21. cikk

Közzététel

(1) A felszámoló kérheti a fizetésképtelenségi eljárást megindító határozat és adott esetben az őt kijelölő határozat közzétételét bármely más tagállamban az adott államban előírt közzétételi eljárásnak megfelelően. Az ilyen közzététel megnevezi a kijelölt felszámolót, és tartalmazza, hogy az alkalmazott joghatósági szabály a 3. cikk (1) bekezdése vagy a 3. cikk (2) bekezdése szerinti-e.

(2) Ugyanakkor bármely tagállam, amelynek területén az adósnak telephelye van, kötelező közzétételt kérhet. Ilyen esetekben a felszámoló vagy az erre felhatalmazott bármely hatóság, abban a tagállamban, ahol a 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárást megindították, megteszi az ilyen közzététel biztosításához szükséges összes intézkedést.

22. cikk

Közhitelű nyilvántartásba vétel

(1) A felszámoló kérheti, hogy a 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárást megindító határozatot jegyezzék be az ingatlannyilvántartásba, a kereskedelmi nyilvántartásba vagy bármilyen egyéb, más tagállamokban vezetett közhitelű nyilvántartásba.

(2) Ugyanakkor bármelyik tagállam előírhatja a kötelező nyilvántartásba vételt. Ezekben az esetekben a felszámoló vagy az erre jogosult bármely hatóság abban a tagállamban, ahol a 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárást megindították, megteszi az ilyen bejegyzéshez szükséges összes intézkedést.

23. cikk

Költségek

A 21. és 22. cikkben előírt közzététel és bejegyzés költségeit az eljárás során felmerült költségeknek és kiadásoknak kell tekinteni.

24. cikk

Kötelezettség teljesítése az adós számára

(1) Ha egy tagállamban egy kötelem alapján olyan adós javára teljesítettek, aki ellen egy másik tagállamban fizetésképtelenségi eljárást indítottak, és azt annak az eljárásnak a felszámolója számára kellett volna teljesíteni, a kötelem alapján teljesítő személyt, ha nem tudott az eljárás megindításáról, úgy kell tekinteni, mint aki szabadult a kötelemből.

(2) Ha egy ilyen kötelezettséget még a 21. cikkben előírt közzétételt megelőzően teljesítenek, a teljesítő személyről az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy nem tudott a fizetésképtelenségi eljárás megindításáról; ha az ilyen közzétételt követően teljesít, a teljesítő személyről az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy tudott az eljárás megindításáról.

25. cikk

Egyéb határozatok elismerése és végrehajthatósága

(1) Az olyan bíróság által hozott, fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására és befejezésére vonatkozó határozatokat, valamint jóváhagyott egyezségeket, amely bíróságnak az eljárás megindítására vonatkozó határozatát a 16. cikknek megfelelően elismerik, minden további alaki követelmény nélkül el kell ismerni. Az ilyen határozatokat az egyezményhez való csatlakozási okmányokkal módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló Brüsszeli Egyezmény 31-51. cikkének – a 34. cikk (2) bekezdése kivételével – megfelelően hajtják végre.

Az első albekezdést a fizetésképtelenségi eljárásokból közvetlenül származó és a hozzájuk szorosan kapcsolódó határozatokra abban az esetben is alkalmazni kell, ha azokat egy másik bíróság hozta.

Az első albekezdést a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelmet követően hozott biztosítási intézkedésekre vonatkozó határozatokra is alkalmazni kell.

(2) A (1) bekezdésben említettektől eltérő határozatok elismerését és végrehajtását az (1) bekezdésben említett egyezmény szabályozza, feltéve hogy ez az egyezmény alkalmazható.

(3) A tagállamok nem kötelesek elismerni vagy végrehajtani azt az (1) bekezdésben említett határozatot, amely a személyi szabadság vagy a levéltitok korlátozását eredményezheti.

26. cikk (6)

Közrend

Bármely tagállam elutasíthatja egy másik tagállamban indított fizetésképtelenségi eljárás elismerését vagy az ilyen eljárásokkal kapcsolatban hozott határozat végrehajtását, ha az ilyen elismerés vagy végrehajtás hatása nyilvánvalóan ellentétes az adott állam közrendjével, különösen az alapvető elvekkel vagy az alkotmányos jogokkal és az egyéni szabadságjogokkal.

III. FEJEZET

Másodlagos fizetésképtelenségi eljárások

27. cikk

Az eljárás megindítása

Ha egy tagállam bírósága a 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárást indít (főeljárás), amelyet egy másik tagállam elismer, a másik tagállamnak a 3. cikk (2) bekezdése alapján joghatósággal rendelkező bírósága másodlagos fizetésképtelenségi eljárást indíthat, anélkül hogy az adós fizetésképtelenségét megvizsgálnák. Ezeknek az utóbbi eljárásoknak a B. mellékletben felsorolt eljárások között kell szerepelniük. Hatásuk az adósnak ennek a másik tagállam területén lévő vagyontárgyaira korlátozódik.

28. cikk

Alkalmazandó jog

Amennyiben e rendelet eltérően nem rendelkezik, a másodlagos eljárásra annak a tagállamnak a joga irányadó, amelynek területén a másodlagos eljárást megindítják.

29. cikk

Az eljárás megindítása iránti kérelem joga

Másodlagos eljárás megindítását kérheti:

a)	a főeljárás felszámolója;

b)	bármely más személy vagy hatóság, aki, illetve amely jogosult fizetésképtelenségi eljárás megindításának kérelmezésére annak a tagállamnak a joga szerint, amelynek a területén a másodlagos eljárás megindítását kérik.

30. cikk

A költségek és kiadások előlegzése

Ha annak a tagállamnak a joga, ahol a másodlagos eljárás megindítását kérelmezik, megkövetelik, hogy az adós vagyona elegendő legyen az eljárás költségeinek és kiadásainak teljes vagy részleges fedezésére, a bíróság az ilyen kérelem kézhezvételekor kérheti, hogy a kérelmező előlegezze a költségeket, vagy nyújtson megfelelő biztosítékot.

31. cikk

Együttműködési és tájékoztatási kötelezettség

(1) Az információközlést korlátozó szabályokra is figyelemmel a főeljárás felszámolója és a másodlagos eljárások felszámolói kötelesek tájékoztatni egymást. Azonnal továbbítanak minden olyan információt, amely fontos lehet a többi eljárás számára, különösen a követelések bejelentésénél és igazolásánál, valamint az eljárások befejezésére irányuló minden intézkedésnél.

(2) Az egyes eljárásokra alkalmazandó szabályokra is figyelemmel a főeljárás felszámolója és a másodlagos eljárások felszámolói kötelesek egymással együttműködni.

(3) A másodlagos eljárás felszámolója időben lehetőséget nyújt a főeljárás felszámolójának, hogy javaslatokat nyújtson be a másodlagos eljárásban szereplő vagyontárgyak értékesítésére vagy hasznosítására.

32. cikk

A hitelezői jogok gyakorlása

(1) Bármely hitelező bejelentheti követelését a főeljárásban és bármely másodlagos eljárásban.

(2) A főeljárás és bármely másodlagos eljárás felszámolói abban az esetben jelentenek be a másik eljárásban olyan követeléseket, amelyeket már bejelentettek abban az eljárásban, amelyre őket kijelölték, ha ebben az utóbbi eljárásban mindez a hitelezők érdekét szolgálja, figyelemmel arra, hogy a hitelezőknek joguk van ezt ellenezni vagy követeléseiket visszavonni, amennyiben az alkalmazandó jog így rendelkezik.

(3) A fő- vagy másodlagos eljárás felszámolója jogosult a hitelezővel azonos módon részt venni más eljárásban, különösen a hitelezők gyűlésén.

33. cikk

Az értékesítés felfüggesztése

(1) A másodlagos eljárást megindító bíróság a főeljárás felszámolójától kapott kérelem kézhezvételekor az értékesítést egészében vagy részlegesen felfüggeszti, azzal a feltétellel, hogy ebben az esetben kérheti a főeljárás felszámolóját, hogy tegyen meg minden megfelelő intézkedést a másodlagos eljárás hitelezői és az egyes hitelezői csoportok érdekeinek biztosítására. A felszámolótól kapott ilyen kérelmet csak akkor lehet elutasítani, ha az nyilvánvalóan nem áll a főeljárás hitelezőinek érdekében. Az értékesítés ilyen felfüggesztését három hónapig terjedően lehet elrendelni. Azonos időszakokra lehet meghosszabbítani vagy megújítani.

(2) Az (1) bekezdésben említett bíróság megszünteti az értékesítés felfüggesztését a következő esetekben:

—	a főeljárás felszámolójának kérelmére,

—	hivatalból eljárva, egy hitelező kérelmére vagy a másodlagos eljárás felszámolójának kérelmére, ha ez az intézkedés a továbbiakban nem látszik indokoltnak, különösen a főeljárásban vagy a másodlagos eljárásokban szereplő hitelezői érdekek szempontjából.

34. cikk

A másodlagos fizetésképtelenségi eljárásokat befejező intézkedések

(1) Ha a másodlagos eljárásra alkalmazandó jog lehetővé teszi az ilyen eljárások felszámolás nélküli, fizetőképesség helyreállítását célzó tervvel, egyezséggel vagy hasonló intézkedéssel történő lezárását, a főeljárás felszámolója jogosult arra, hogy ilyen intézkedést javasoljon.

Az első albekezdésben említett másodlagos eljárás lezárása a főeljárás felszámolójának beleegyezése nélkül nem jogerős; azonban az ő egyetértésének hiányában is jogerőssé válhat, ha a javasolt intézkedés nincs hatással a főeljárás hitelezőinek pénzügyi érdekeire.

(2) A hitelezői jogok bármely korlátozása, amely az (1) bekezdésben említett, másodlagos eljárásban javasolt intézkedésből származik, így például a fizetési haladék vagy a tartozáselengedés, az összes érdekelt hitelező hozzájárulása nélkül nem lehet hatással az adósnak ebben az eljárásban nem érintett vagyontárgyaira.

(3) Az értékesítés 33. cikk alapján elrendelt felfüggesztése során csak a főeljárás felszámolója vagy az előbbi hozzájárulásával az adós javasolhat ennek a cikknek az (1) bekezdésében megállapított intézkedéseket a másodlagos eljárásban; semmilyen más, ilyen intézkedésre irányuló javaslatot nem bocsátanak szavazásra, illetve nem hagynak jóvá.

35. cikk

A másodlagos eljárásban fennmaradó vagyontárgyak

Ha a vagyontárgyak értékesítése révén a másodlagos eljárásban az ezen eljárás szerint nyilvántartott összes követelést ki lehet elégíteni, az eljárásban kijelölt felszámoló haladéktalanul átad minden fennmaradó vagyontárgyat a főeljárás felszámolójának.

36. cikk

A főeljárás utólagos megindítása

Ha a 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárást a 3. cikk (2) bekezdésében említett eljárás egy másik államban történő megindítását követően indították meg, a 31–35. cikket kell alkalmazni az elsőként megindított eljárásra, amennyiben az eljárás menete ezt lehetővé teszi.

37. cikk (7)

Korábbi eljárások átalakítása

A főeljárás felszámolója kérheti, hogy az A. mellékletben felsorolt, egy másik tagállamban korábban megindított eljárást alakítsanak át felszámolási eljárásra, ha ez a főeljárás hitelezőinek érdekében áll.

A 3. cikk (2) bekezdése szerint joghatósággal rendelkező bíróság rendeli el a B. mellékletben felsorolt eljárások egyikévé történő átalakítást.

38. cikk

Biztosítási intézkedések

Ha a tagállamnak a 3. cikk (1) bekezdése alapján joghatósággal rendelkező bírósága ideiglenes felszámolót nevez ki az adós vagyontárgyai megóvásának biztosítására, ennek az ideiglenes felszámolónak az adós egy másik tagállamban elhelyezett bármely vagyontárgyának a biztosítása és megőrzése érdekében jogában áll valamennyi olyan intézkedést kérelmeznie, amely a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelem és az eljárás megindítását elrendelő határozat közötti időszakban, az adott állam joga szerint kérhető.

IV. FEJEZET

A hitelezők tájékoztatása és a követeléseik bejelentése

39. cikk

A követelések bejelentésének joga

Bármely hitelezőnek – beleértve a tagállamok adóhatóságait és társadalombiztosítási intézményeit –, akinek szokásos tartózkodási helye, lakóhelye vagy székhelye más tagállamban van, mint az eljárás megindításának helye szerinti állam, jogában áll írásban bejelenteni követeléseit a fizetésképtelenségi eljárásban.

40. cikk

Tájékoztatási kötelezettség a hitelezők irányában

(1) Amikor valamely tagállamban fizetésképtelenségi eljárást indítanak, e tagállam az illetékes bírósága vagy az általa kijelölt felszámoló haladéktalanul tájékoztatja azokat az ismert hitelezőket, akiknek szokásos tartózkodási helye, lakóhelye vagy székhelye más tagállamban van.

(2) Ez az egyedi értesítésben nyújtott tájékoztatás különösen a határidőket, a határidők tekintetében megállapított jogkövetkezményeket, a benyújtott kérelem elfogadására jogosult testületet vagy hatóságot és az egyéb megállapított intézkedéseket tartalmazza. Az ilyen értesítésben azt is meg kell jelölni, hogy azoknak a hitelezőknek, akiknek követelései elsőbbséget élveznek vagy dologilag biztosítottak, be kell-e jelenteniük követeléseiket.

41. cikk

A bejelentett követelés tartalma

A hitelező megküldi a követelést alátámasztó okiratok – ha vannak ilyenek – másolatát, és jelzi követelése jellegét, keletkezése időpontját és összegét, valamint azt, hogy követelése tekintetében elsőbbségre, dologi biztosítékra vagy tulajdonjog fenntartására tart-e igényt, és hogy a biztosíték milyen vagyontárgyakra terjed ki.

42. cikk

Nyelvek

(1) A 40. cikkben előírt tájékoztatás az eljárás megindításának helye szerinti állam hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén történik. Ennek során egy olyan formanyomtatványt kell alkalmazni, amelyen a „Felhívás követelés bejelentésére. Határidők betartandók!” szövegű felirat az Európai Unió intézményeinek valamennyi hivatalos nyelvén szerepel.

(2) Bármely hitelező, akinek szokásos tartózkodási helye, lakóhelye vagy székhelye más tagállamban van, mint az eljárás megindításának helye szerinti állam, követelését ennek a másik államnak a hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén is bejelentheti. Ebben az esetben azonban a benyújtott kérelemnek tartalmaznia kell legalább a „Követelésbejelentés” feliratot az eljárás megindításának helye szerinti állam hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén. Ezenkívül kérhető tőle, hogy az eljárás megindításának helye szerinti állam hivatalos nyelvére vagy egyik hivatalos nyelvére történő fordítást bocsásson rendelkezésre.

V. FEJEZET

Átmeneti és záró rendelkezések

43. cikk

Időbeli hatály

E rendelet rendelkezéseit csak a hatálybalépését követően megindított fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni. A rendelet hatálybalépése előtt az adós által megtett cselekményekre a továbbiakban is azok a jogszabályok irányadók, amelyeket megtételük idején kellett alkalmazni ezekre a cselekményekre.

44. cikk

Megállapodásokhoz való viszony

(1) Hatálybalépését követően ez a rendelet a hatálya alá tartozó ügyek tekintetében a tagállamok közötti viszonyban a két vagy több tagállam között kötött egyezmények, így különösen a követlező egyezmények helyébe lép:

a)	Egyezmény Belgium és Franciaország között a joghatóságról és a bírósági határozatok, választottbírósági határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Párizsban, 1899. július 8-án;

b)	Egyezmény Belgium és Ausztria között a csődről, egyezségekről és fizetési haladékról (az 1973. június 13-i kiegészítő jegyzőkönyvvel), kelt Brüsszelben, 1969. július 16-án;

c)	Egyezmény Belgium és Hollandia között a területi illetékességről, a csődről és a bírósági határozatok, választottbírósági határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Brüsszelben, 1925. március 28-án;

d)	Szerződés Németország és Ausztria között a csődről, és egyezségekről, kelt Bécsben, 1979. május 25-én;

e)	Egyezmény Franciaország és Ausztria között a csőddel kapcsolatos illetékességről, határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Bécsben, 1979. február 27-én;

f)	Egyezmény Franciaország és Olaszország között a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági határozatok végrehajtásáról, kelt Rómában, 1930. június 3-án;

g)	Egyezmény Olaszország és Ausztria között a csődről és egyezségekről, kelt Rómában, 1977. július 12-én;

h)	Egyezmény a Holland Királyság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági határozatok és más kötelezettséget tartalmazó okiratok kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Hágában, 1962. augusztus 30-án;

i)	Egyezmény az Egyesült Királyság és a Belga Királyság között a polgári és kereskedelmi ügyekben a határozatok kölcsönös végrehajtásáról, jegyzőkönyvvel együtt, kelt Brüsszelben, 1934. május 2-án;

j)	Egyezmény Dánia, Finnország, Norvégia, Svédország és Izland között a csődről, kelt Koppenhágában, 1933. november 7-én;

k)	Európai egyezmény a csőd egyes nemzetközi vonatkozásairól, kelt Isztambulban, 1990. június 5-én.

(2) Az (1) bekezdésben említett egyezmények az e rendelet hatálybalépését megelőzően indított eljárások tekintetében továbbra is alkalmazandók.

(3) E rendeletet nem kell alkalmazni:

a)	egy tagállamban annyiban, amennyiben összeegyeztethetetlen az adott tagállam által e rendelet hatálybalépését megelőzően egy vagy több harmadik országgal kötött egyezményből eredő csőddel kapcsolatos valamely kötelezettséggel;

b)	az Egyesült Királyságban és Észak-Írországban olyan annyiban, amennyiben hatálybalépésekor összeegyeztethetetlen a nemzetközösségi megállapodásokból eredő, a csőddel és a fizetésképtelen társaságok felszámolásával kapcsolatos valamely kötelezettséggel.

45. cikk

A mellékletek módosítása

A Tanács – valamely tagja kezdeményezésére vagy a Bizottság javaslatára, minősített többséggel eljárva – módosíthatja a mellékleteket.

46. cikk

Jelentések

Legkésőbb 2012. június 1-ig és azt követően ötévenként a Bizottság jelentést terjeszt be a rendelet alkalmazásáról az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentéshez szükség esetén a rendelet módosításával kapcsolatos javaslatot is csatolni kell.

47. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet 2002. május 31-én lép hatályba.

Ez a rendelet az Európai Kőzősséget létrehozó szerződésnet megfelelően teljes egészében kőtelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Brüsszelben, 2000. május 29-én.

a Tanács részéről

az elnök

A. COSTA

A. MELLÉKLET

A 2. cikk a) pontjában említett fizetésképtelenségi eljárások

BELGIË–BELGIQUE

—	Het faillissement/La faillite

—	Het gerechtelijk akkoord/Le concordat judiciaire

—	De collectieve schuldenregeling/Le règlement collectif de dettes

DEUTSCHLAND

—	Das Konkursverfahren

—	Das gerichtliche Vergleichsverfahren

—	Das Gesamtvollstreckungsverfahren

—	Das Insolvenzverfahren

EΛΛΑΣ

—

Πτώχευση

—	Η ειδική εκκαθάριση

—	Η προσωρινή διαχείριση εταιριας. Η διοκηση και η των πισττών

—	Η υπαγωγή επιχείρησης υπό επίτροπο με σκοπο τη σύναψη συμβιβασμού με τους πιστωτές

ESPAÑA

—	Concurso de acreedores

—

Quiebra

—	Suspensión de pagos

FRANCE

—	Liquidation judiciaire

—	Redressement judiciaire avec nomination d’un administrateur

IRELAND

—	Compulsory winding-up by the court

—	Bankruptcy

—	The administration in bankruptcy of the estate of persons dying insolvent

—	Winding-up in bankruptcy of partnerships

—	Creditors’ voluntary winding-up (with confirmation of a court)

—	Arrangements under the control of the court which involve the vesting of all or part of the property of the debtor in the Official Assignee for realisation and distribution

—	Company examinership

ITALIA

—	Fallimento

—	Concordato preventivo

—	Liquidazione coatta amministrativa

—	Amministrazione straordinaria

—	Amministrazione controllata

LUXEMBOURG

—

Faillite

—	Gestion contrôlée

—	Concordat préventif de faillite (par abandon d’actif)

—	Régime spécial de liquidation du notariat

NEDERLAND

—	Het faillissement

—	De surséance van betaling

—	De schuldsaneringsregeling natuurlijke personen

ÖSTERREICH

—	Das Konkursverfahren

—	Das Ausgleichsverfahren

PORTUGAL

—	O processo de falência

—

Os processos especiais de recuperação de empresa, ou seja:

—	A concordata

—	A reconstituição empresarial

—	A reestruturação financeira

—	A gestão controlada

SUOMI–FINLAND

—	Konkurssi/konkurs

—	Yrityssaneeraus/företagssanering

SVERIGE

—

Konkurs

—	Företagsrekonstruktion

UNITED KINGDOM

—	Winding-up by or subject to the supervision of the court

—	Creditors’ voluntary winding-up (with confirmation by the court)

—	Administration

—	Voluntary arrangements under insolvency legislation

—	Bankruptcy or sequestration

B. MELLÉKLET

A 2. cikk c) pontjában említett fizetésképtelenségi eljárások

BELGIË–BELGIQUE

—	Het faillissement/La faillite

DEUTSCHLAND

—	Das Konkursverfahren

—	Das Gesamtvollstreckungsverfahren

—	Das Insolvenzverfahren

EΛΛΑΣ

—

Πτώχευση

—	Η ειδική εκκαθάριση

ESPAÑA

—	Concurso de acreedores

—

Quiebra

—	Suspensión de pagos basada en la insolvencia definitiva

FRANCE

—	Liquidation judiciaire

IRELAND

—	Compulsory winding-up

—	Bankruptcy

—	The administration in bankruptcy of the estate of persons dying insolvent

—	Winding-up in bankruptcy of partnerships

—	Creditors’ voluntary winding-up (with confirmation of a court)

—	Arrangements under the control of the court which involve the vesting of all or part of the property of the debtor in the Official Assignee for realisation and distribution

ITALIA

—	Fallimento

—	Liquidazione coatta amministrativa

LUXEMBOURG

—

Faillite

—	Régime spécial de liquidation du notariat

NEDERLAND

—	Het faillissement

—	De schuldsaneringsregeling natuurlijke personen

ÖSTERREICH

—	Das Konkursverfahren

PORTUGAL

—	O processo de falência

SUOMI–FINLAND

—	Konkurssi/konkurs

SVERIGE

—

Konkurs

UNITED KINGDOM

—	Winding-up by or subject to the supervision of the court

—	Creditors’ voluntary winding-up (with confirmation by the court)

—	Bankruptcy or sequestration

C. MELLÉKLET

A 2. cikk b) pontjában említett felszámolók

BELGIË–BELGIQUE

—	De curator/Le curateur

—	De commissaris inzake opschorting/Le commissaire au sursis

—	De schuldbemiddelaar/Le médiateur de dettes

DEUTSCHLAND

—	Konkursverwalter

—	Vergleichsverwalter

—	Sachwalter (nach der Vergleichsordnung)

—

Verwalter

—	Insolvenzverwalter

—	Sachwalter (nach der Insolvenzordnung)

—	Treuhänder

—	Vorläufiger Insolvenzverwalter

EΛΛΑΣ

—	O σύνδικος

—	O προσωρινός διαχειριστής. H διοικούσα επιτροπή των πιστωτών

—	O ειδικός εκκαθαριστής

—	O επίτροπος

ESPAÑA

—	Depositario-administrador

—	Interventor o Interventores

—

Síndicos

—

Comisario

FRANCE

—	Représentant des créanciers

—	Mandataire liquidateur

—	Administrateur judiciaire

—	Commissaire à l’exécution de plan

IRELAND

—	Liquidator

—	Official Assignee

—	Trustee in bankruptcy

—	Provisional Liquidator

—

Examiner

ITALIA

—

Curatore

—	Commissario

LUXEMBOURG

—

Curateur

—	Commissaire

—	Liquidateur

—	Conseil de gérance de la section d’assainissement du notariat

NEDERLAND

—	De curator in het faillissement

—	De bewindvoerder in de surseance van betaling

—	De bewindvoerder in de schuldsaneringsregeling natuurlijke personen

ÖSTERREICH

—	Masseverwalter

—	Ausgleichsverwalter

—	Sachwalter

—	Treuhänder

—	Besondere Verwalter

—	Vorläufiger Verwalter

—	Konkursgericht

PORTUGAL

—	Gestor judicial

—	Liquidatário judicial

—	Comissão de credores

SUOMI–FINLAND

—	Pesänhoitaja/boförvaltare

—	Selvittäjä/utredare

SVERIGE

—	Förvaltare

—

God man

—	Rekonstruktör

UNITED KINGDOM

—	Liquidator

—	Supervisor of a voluntary arrangement

—	Administrator

—	Official Receiver

—

Trustee

—	Judicial factor

”

(1) 2000. március 2-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(2) 2000. január 26-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(3) HL L 204., 1975.8.2., 28. o.; HL L 304., 1978.10.30., 1. o.; HL L 388., 1982.12.31., 1. o.; HL L 285., 1989.10.3., 1. o.; HL C 15., 1997.1.15., 1. o.

(4) HL L 299., 1972.12.31., 32. o.

(5) HL L 166., 1998.6.11., 45. o.

(6) Lásd: a 26. és 37. cikk alkalmazására vonatkozó portugál nyilatkozat (HL C 183., 2000.6.30., 1. o.).

(7) Lásd: a 26. és 37. cikkek alkalmazására vonatkozó portugál nyilatkozat (HL C 183., 2000.6.30., 1. o.).

		ISSN 1725-5090
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 234

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	49. évfolyam 2006. augusztus 29.

Tartalom		I Kötelezően közzéteendő jogi aktusok	Oldal
		A Bizottság 1280/2006/EK rendelete (2006. augusztus 28.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék belépési árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	1
	*	A Bizottság 1281/2006/EK rendelete (2006. augusztus 28.) a 2005/2006-os gazdasági évre vonatkozóan a tejre és a tejtermékekre kivetett illeték felvásárlók és termelők általi megfizetésének határideje tekintetében az 595/2004/EK rendelettől való eltérésről	3
	*	A Bizottság 1282/2006/EK rendelete (2006. augusztus 17.) a tejre és tejtermékekre vonatkozó kiviteli engedélyek és export-visszatérítések tekintetében az 1255/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó különleges részletes szabályok megállapításáról	4

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	052	87,3
	068	147,1
	999	117,2
0707 00 05	052	93,1
0707 00 05	999	93,1
0709 90 70	052	78,7
0709 90 70	999	78,7
0805 50 10	388	81,1
	524	48,0
	528	55,1
	999	61,4
0806 10 10	052	89,4
	220	99,0
	624	139,0
	999	109,1
0808 10 80	388	100,8
	400	92,0
	508	81,8
	512	83,4
	528	69,3
	720	82,6
	800	140,1
	804	102,2
	999	94,0
0808 20 50	052	122,8
	388	92,2
	999	107,5
0809 30 10, 0809 30 90	052	123,3
0809 30 10, 0809 30 90	999	123,3
0809 40 05	052	82,7
	098	45,7
	624	149,1
	999	92,5

	II Jogi aktusok, amelyek közzététele nem kötelező
	Bizottság
*	A Bizottság határozata (2006. augusztus 7.) a bűnözéssel és büntető igazságszolgáltatással kapcsolatos adatokra irányuló szakpolitikai igényekkel foglalkozó szakértői csoport felállításáról	29
*	A Bizottság határozata (2006. augusztus 28.) a Kínai Népköztársaságból és Indiából származó védő cipőorral ellátott lábbelikre vonatkozó dömpingellenes eljárás megszüntetéséről	33
*	A Bizottság Ajánlása (2006. augusztus 17.) a gabonákban és gabonakészítményekben a Fusarium-toxin-szennyezés megelőzéséről és csökkentéséről ( 1 )	35
*	A Bizottság határozata (2006. augusztus 25.) a beflubutamid új hatóanyagra vonatkozó ideiglenes engedélyek tagállamok által történő meghosszabbításának engedélyezéséről (az értesítés a C(2006) 3806. számú dokumentummal történt) ( 1 )	41

		Helyesbítések
	*	Helyesbítés a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendelethez (HL L 160., 2000.6.30.) (Magyar nyelvű különkiadás 19. kötet, 01. fejezet, 191. o.)	43