29.6.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 175/1

(1)

A rostlen és a rostkender piacának közös szervezéséről szóló, 2000. július 27-i 1673/2000/EK tanácsi rendelet (2) 15. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a Bizottságnak szükség esetén javaslatokkal is kiegészített jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a feldolgozási támogatásról. A jelentés alapján helyénvaló, hogy a jelenlegi rendszer a 2007/2008-as gazdasági évre is kiterjedően hatályban maradjon.

(2)

A legfeljebb 7,5 % szennyeződést és szilánkot tartalmazó rövid lenrost és kenderrost feldolgozási támogatása a 2005/2006-os gazdasági évig alkalmazandó. Tekintettel azonban a jelenlegi támogatási rendszer keretében az ilyen rostok piacán jelentkező kedvező folyamatokra, valamint az innovatív termékek és felvevőpiacaik megszilárdításához való hozzájárulás érdekében e támogatás alkalmazási időszakát meg kell hosszabbítani a 2007/2008-as gazdasági évig.

(3)

Az 1673/2000/EK rendelet előírja, hogy a 2006/2007-es gazdasági évtől emelni kell a hosszú lenrost feldolgozásához nyújtott támogatás szintjét. Mivel a rövid rostok esetében a feldolgozási támogatás a 2007/2008-as gazdasági évig változatlan marad, a hosszú lenrostok feldolgozásához nyújtott támogatást is a jelenlegi szintre kell korlátozni a 2007/2008-as gazdasági évig.

(4)

A jó minőségű rövid lenrostok és kenderrostok előállításának elősegítése érdekében kizárólag a legfeljebb 7,5 % szennyeződést és szilánkot tartalmazó rostok részesülnek támogatásban. A tagállamok azonban eltérhetnek ettől a határértéktől, és feldolgozási támogatást nyújthatnak a 7,5 % és 15 % közötti szennyeződést és szilánkot tartalmazó rövid lenrostok, illetve a 7,5 % és 25 % közötti szennyeződést és szilánkot tartalmazó kenderrostok tekintetében is. Mivel ez a lehetőség csupán a 2005/2006-os gazdasági év végéig áll nyitva a tagállamok előtt, lehetővé kell tenni számukra, hogy az említett határértéktől további két gazdasági éven át eltérhessenek.

(5)

Annak érdekében, hogy továbbra is ésszerű termelési szintek legyenek biztosíthatók az egyes tagállamokban, meg kell hosszabbítani a garantált országos mennyiségek alkalmazási időszakát.

(6)

Hollandia, Belgium és Franciaország egyes régióiban a hagyományos lentermelés folytatását kiegészítő támogatásokkal mozdították elő. Annak érdekében, hogy folytatódjon a mezőgazdasági üzemek szerkezetének az új piaci feltételekhez való fokozatos hozzáigazítása, szükség van ezen átmeneti támogatásnak a 2007/2008-as gazdasági évig történő meghosszabbítására.

(7)

A Bizottságnak a 2008/2009-es gazdasági év kezdete előtt jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, elegendő időt hagyva annak felmérésére, hogy folytatható-e a jelenlegi rendszer, vagy szükség van-e annak kiigazítására.

(8)

A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1782/2003/EK tanácsi rendelet (3) 52. cikke úgy rendelkezik, hogy kizárólag a rostkender támogatható a szóban forgó rendelet III. címe alapján létrehozott egységes támogatási rendszer keretében. Helyénvaló támogathatóvá tenni az egyéb ipari felhasználásra szánt kender termesztését is.

(9)

Figyelemmel a közvetlen kifizetések éves igazgatására, helyénvaló, hogy az egységes támogatási rendszerből történő támogathatóság feltételeinek módosítását 2007. január 1-jétől alkalmazzák.

(10)

Az 1673/2000/EK és az 1782/2003/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 2. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Egy tonna rost után a feldolgozási támogatás összegét a következőképpen kell rögzíteni:

2.

A 3. cikk (2) bekezdésének második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A rövid lenrostra és a kenderrostra vonatkozóan megállapított garantált országos mennyiségek a 2008/2009-es gazdasági évtől nem alkalmazandók.”

3.

A 4. cikk (1) bekezdésében a „2005/2006-os” szövegrész helyébe a „2007/2008-as” szövegrész lép.

4.

A 12. cikket el kell hagyni.

5.

A 15. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(3)   A Bizottság szükség esetén javaslatokkal kiegészített jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, elegendő időt hagyva arra, hogy a javasolt intézkedések végrehajtása a 2008/2009-es gazdasági év során megtörténhessen.

A jelentésnek értékelnie kell a feldolgozási támogatásnak a termelőkre, a feldolgozóiparra és a textilrostpiacra gyakorolt hatását. Meg kell vizsgálnia annak a lehetőségét, hogy a feldolgozási támogatást kiterjesszék a rövid lenrostra és a kenderrostra, illetve hogy a kiegészítő támogatást meghosszabbítsák a 2007/2008-as gazdasági évet követő időszakra is, valamint hogy ezt a támogatási rendszert beillesszék a közös agrárpolitika alapján a mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatásoknak az 1782/2003/EK rendeletben meghatározott általános keretébe.”

29.6.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 175/4

(1)

2005. március 31-én a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (2) (értesítés eljárás megindításáról) útján bejelentette a Horvátországból, Romániából, Oroszországból és Ukrajnából származó, egyes varrat nélküli vas- és acélcsövek (bővített termékkör) behozatalával kapcsolatos dömpingellenes eljárás megindítását és a többek között Oroszországból és Romániából, valamint Horvátországból és Ukrajnából származó varrat nélküli vas- és ötvözetlen acélcsövek behozatalára vonatkozó dömpingellenes vámok két időközi felülvizsgálatának megindítását.

(2)

A dömpingellenes eljárás megindítására azt követően került sor, hogy az Európai Unió varrat nélküli csőipari védelmi bizottsága (a továbbiakban: panaszos) 2005. február 14-én panaszt emelt a bővített termékkör teljes közösségi termelésének jelentős arányát, jelen esetben több mint 50 %-át képviselő termelők nevében. A panasz bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az abból eredő anyagi kárra vonatkozóan, amelyet elegendőnek ítéltek az eljárás megindításához.

(3)

Az időközi felülvizsgálatokat a Bizottság saját kezdeményezésére indította meg az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerint, hogy lehetővé tegye a 2320/97/EK (3) és 348/2000/EK (4) tanácsi rendelettel az eredeti termékkör többek között Horvátországból, Romániából, Oroszországból és Ukrajnából érkező behozatalára vonatkozóan hozott végleges dömpingellenes intézkedések (a továbbiakban: végleges intézkedések) szükséges módosítását vagy hatályon kívül helyezését. Amennyiben olyan döntés születik, hogy a bővített termékkörre vonatkozóan intézkedéseket kell hozni, a változtatásra és hatályon kívül helyezésre abból a tényből eredően lehet szükség, hogy a 2320/97/EK és 348/2000/EK tanácsi rendelettel hozott intézkedésekkel érintett termékek a bővített termékkörbe tartoznak.

(4)

A 2320/97/EK rendelet dömpingellenes vámokat vetett ki az eredeti termékkör többek között Romániából és Oroszországból érkező behozatalára. A Bizottság 97/790/EK (5) és a 2000/70/EK (6) határozat értelmében többek között romániai és oroszországi exportőröktől fogadtak el kötelezettségvállalásokat. Az 1322/2004/EK tanácsi rendelet (7) értelmében az a döntés született, hogy a Romániából és Oroszországból származó eredeti termékkör behozatalára vonatkozó hatályos intézkedések alkalmazására többé nem kerül sor óvatosságból, egyes közösségi termelők múltbeli versenyellenes magatartása miatt (lásd az említett rendelet (9) és azt követő preambulumbekezdését). Az említett rendelet (20) preambulumbekezdése megerősítette, hogy a 2002 novemberében (8) megindított időközi és intézkedés megszűnésére irányuló felülvizsgálatokat fenn kell tartani, amíg új megállapítások válnak elérhetővé, annak érdekében, hogy a jövőben versenyellenes magatartás által nyilvánvalóan nem befolyásolt adatok alapján lehessen értékelést készíteni.

(5)

Egy, az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban lefolytatott felülvizsgálatot követően a Tanács a 258/2005/EK rendelettel (9) módosította a 348/2000/EK rendelet által bevezetett végleges intézkedéseket, hatályon kívül helyezte az ugyanazon rendelet 2. cikkében előírt vámmentesség lehetőségét, és 38,8 %-os dömpingellenes vámot vetett ki az eredeti termékkör Horvátországból érkező behozatalára, valamint 64,1 %-os dömpingellenes vámot az eredeti termékkör Ukrajnából érkező behozatalára, a Dnepropetrovsk Tube Works-től (DTW) származó behozatal kivételével, amelyre 51,9 %-os dömpingellenes vám vonatkozik.

(6)

A 2005/133/EK határozattal (10) a Bizottság 2005. február 18-i hatállyal kilenchónapos időtartamra a végleges intézkedéseket részlegesen felfüggesztette. A részleges felfüggesztést az 1866/2005/EK tanácsi rendelet (11) további egy évvel meghosszabbította. Ezért a 348/2000/EK tanácsi rendelettel megállapított vámok hatályosak, azaz 23 % Horvátország és 38,5 % Ukrajna esetében.

(7)

Mivel a vizsgálat egyes szempontjainak további vizsgálata szükséges, továbbá az időközi és az intézkedés megszűnésére irányuló felülvizsgálatokkal való, a fenti 1.2. szakaszban említett kapcsolat miatt, az a döntés született, hogy a vizsgálat átmeneti intézkedések meghozatala nélkül folytatódik.

(8)

A Bizottság az eljárás kezdeményezéséről hivatalosan értesítette Horvátország, Románia, Oroszország és Ukrajna exportáló gyártóit, az ismert érintett felhasználókat, szállítókat és szervezeteket, az érintett exportáló országok képviselőit, valamint a panaszos közösségi gyártókat és más ismert közösségi gyártókat. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, valamint az értesítésben megállapított határidőn belül szóbeli meghallgatást kérjenek.

(9)

Tekintettel a panaszban felsorolt orosz és ukrán exportáló gyártók nagy számára, az érintett termék közösségi importőreinek nagy számára és a panaszt támogató közösségi gyártók nagy számára, a vizsgálat megindításáról szóló értesítés mintavétel alkalmazását irányozta elő a dömping és a kár megállapítása céljából, az alaprendelet 17. cikkével összhangban.

(10)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, s amennyiben igen, elvégezhesse azt, a Bizottság felkéri valamennyi, orosz és ukrán exportáló gyártót, közösségi importőrt és közösségi gyártót, hogy jelentkezzenek a Bizottságnál, és – az eljárás megkezdéséről szóló értesítésben meghatározottak szerint – adjanak alapvető információkat az érintett termékkel kapcsolatban a vizsgálati időszak során (2004. január 1-jétől2004. december 31-ig) elvégzett tevékenységekről.

(11)

Az orosz és ukrán exportáló gyártók által benyújtott információk vizsgálata után és az alapján, hogy a társaságok többsége mindkét országban nagy termelői csoportokhoz tartozik, az a döntés született, hogy Oroszország és Ukrajna vonatkozásában nincs szükség mintavételre.

(12)

A közösségi gyártók tekintetében, az alaprendelet 17. cikkével összhangban, a közösségi gyártók legnagyobb reprezentatív termelési és eladási mennyisége alapján olyan minta került kiválasztásra, amely a rendelkezésre álló időn belül ésszerűen megvizsgálható. A közösségi gyártóktól kapott információk alapján négy különböző tagállamban öt társaságot választottak ki. Az eredetileg a mintavételbe bevont közösségi gyártók egyike később nem működött együtt, így egy másik közösségi gyártóval helyettesítették. A termelési mennyiség tekintetében az öt, mintavételbe bevont társaság a teljes közösségi termelés 49 %-át képviselte. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban az érintett felekkel konzultáltak, és azok nem emeltek kifogást. Ezenkívül felkérték a többi közösségi gyártót, hogy adjanak meg bizonyos általános adatokat a kárelemzéshez. Az importőrökhöz visszaérkezett válaszok kis számára való tekintettel az a döntés született, hogy az importőrök vonatkozásában nincs szükség mintavételre.

(13)

Annak érdekében, hogy az ukrajnai exportáló gyártók számára lehetővé tegyék a piacgazdasági elbánás (a továbbiakban: PGE) vagy egyéni elbírálás (a továbbiakban: EE) igénylését, a Bizottság igénybejelentő lapokat küldött az ismerten érintett ukrajnai exportáló gyártóknak. Az exportáló gyártók három csoportjától és kapcsolt társaságaiktól érkezett olyan piacgazdasági elbánásra vagy egyéni elbánásra irányuló kérelem, amelyek esetében a vizsgálat megállapította, hogy azok nem felelnek meg a piacgazdasági elbánás feltételeinek.

(14)

A Bizottság kérdőíveket küldött minden ismert érintett félnek, és minden más társaságnak, amely az eljárás megindításáról szóló értesítésekben meghatározott határidőn belül jelentkezett. Három román exportáló gyártótól és kapcsolt társaságaiktól, az orosz exportáló gyártók két csoportjától és öt kapcsolt társaságuktól – amelyek közül három a Közösségben található –, valamint az ukrajnai exportáló gyártók három csoportjától és kapcsolt társaságaiktól érkezett válasz. Öt közösségi gyártótól is érkezett válasz a kérdőívekre. Habár hat importőr válaszolt a mintavételi formanyomtatványra, csak három működött együtt azáltal, hogy hiánytalanul kitöltött kérdőívet nyújtott be. Egy másik importőr hozzájárult ahhoz, hogy telephelyén ellenőrző látogatásra kerüljön sor, annak ellenére, hogy nem válaszolt a kérdőívre.

(15)

A Bizottság felkutatott és megvizsgált minden információt, amelyet szükségesnek ítélt a dömping, a keletkező kár és a közösségi érdek meghatározásához. Az alábbi cégek telephelyein folytattunk ellenőrző látogatásokat:

(16)

A dömping és a kár kivizsgálása a 2004. január 1. és 2004. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI) terjedt ki. A kárfelmérés szempontjából lényeges trendek vizsgálata 2001. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartott (a továbbiakban: az érintett időszak).

(17)

Érintett terméknek minősülnek egyes, legfeljebb 406,4 mm külső átmérőjű, kör keresztmetszetű varrat nélküli vas- és acélcsövek, amelyek szénegyenértéke (Carbon Equivalent Value, CEV) nem haladja meg a 0,86-ot a Nemzetközi Hegesztési Intézet (International Institute of Welding, IIW) képlete és a kémiai elemzés szerint. Az érintett termék jelenleg az ex 7304 10 10, ex 7304 10 30, ex 7304 21 00, ex 7304 29 11, ex 7304 31 80, ex 7304 39 58, ex 7304 39 92, ex 7304 39 93, ex 7304 51 89, ex 7304 59 92 és ex 7304 59 93 KN-kód (12) (7304101020, 7304103020, 7304210020, 7304291120, 7304318030, 7304395830, 7304399230, 7304399320, 7304518930, 7304599230 és 7304599320 TARIC-kód) alá van besorolva.

(18)

Az érintett termék alkalmazása nagyon változatos, használják folyadékok szállításához vezetékként, az építőiparban cölöpként, mechanikus használatra, gázvezetékként, kazáncsőként, és OCTG-csőként fúráshoz, burkoláshoz és csövezéshez az olajiparban.

(19)

A varrat nélküli csöveket különböző formában szállítják a felhasználókhoz. Lehetnek pl. galvanizálva, menetezve, szállíthatják zöld csőként (azaz hőkezelés nélkül), speciális véggel, eltérő átmérővel, méretre vágva vagy nem vágva. A csövekre nincs általánosított szabványméret, ezzel magyarázható, hogy a varrat nélküli csövek zöme miért készül a fogyasztók megrendelése alapján. A varrat nélküli csöveket rendszerint hegesztéssel kapcsolják össze. Egyes esetekben azonban menettel is összekapcsolhatók vagy önmagukban használhatók, bár hegeszthetők maradnak. A vizsgálat kimutatta, hogy valamennyi varrat nélküli cső ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és technikai jellemzőkkel rendelkezik, valamint alapvető felhasználási módjuk is ugyanaz.

(20)

Az eljárás termékkör-meghatározását néhány érdekelt fél vitatta. Egyrészt néhány fél azt állította, hogy a termékleírásban szereplő egyes terméktípusok alapvető kémiai és technikai jellemzői eltérnek egymástól (lásd a (21)–(26) preambulumbekezdést). Másrészt több bejelentésben is kétségbe vonták az összefüggésben álló hegesztési feltételt és a CEV-küszöbértéket, (lásd a (27)–(36) preambulumbekezdést). Az egyik fél azt kérte, hogy az úgynevezett „minősítéssel rendelkező varrat nélküli csöveket” vonják ki a termékkörből (lásd a (37) preambulumbekezdést).

(21)

A termékleírásban szereplő egyes terméktípusok, nevezetesen az OCTG-csövek és gázcsövek a többi varrat nélküli csőtől állítólag eltérő alapvető kémiai és technikai jellemzőkkel rendelkeznek, valamint végső felhasználásuk is eltérő, ezért nem felcserélhetőek egymással.

(22)

Megállapítást nyert, hogy a termék különböző terméktípusokkal rendelkezik. A különböző szegmensekbe tartozó terméktípusokat (beleértve az alsó véget és a felső véget) azonban egyetlen terméknek kell tekinteni, ha nincs határozott választóvonal a különböző szegmensek között, azaz ha átfedés és verseny van a szomszédos szegmensek között. Ebben az eljárásban is ez a helyzet, amit azzal igazoltak, hogy a vizsgálat alá vont ötvözött és ötvözetlen csövek ugyanarra a végső felhasználásra alkalmazhatóak, és az ötvözött és ötvözetlen csövek kategóriáin belül nincs határozott választóvonal.

(23)

Az OCTG- és gázcsövek tekintetében a vizsgálat kimutatta, hogy azok többek között azért rendelkeznek a többi varrat nélküli cső típusával összehasonlítható kémiai jellemzőkkel, mert a 0,86 CEV-küszöbértéken belül vannak. Továbbá egyéb alapvető jellemzőik is megegyeznek a többi terméktípussal, így a külső átmérő és a falvastagság.

(24)

Az OCTG- és gázcsövek végső felhasználását illetően egyes exportáló gyártók azzal érveltek, hogy az OCTG- és gázcsöveket más alkalmazásokra használnák, és nem lennének felcserélhetőek a többi varrat nélküli cső típusával. E tekintetben megállapítást nyert, hogy a jelenleg a 7304 21 00 KN-kód alá sorolt és az építőiparban használt OCTG-csövek egyszerű vége felcserélhető a jelenleg a 7304 39 58 KN-kód alá sorolt egyéb ötvözetlen acélcsövekkel. Ezért legalább részleges átfedés tapasztalható a varrat nélküli csőtípusok különböző végső felhasználása tekintetében.

(25)

A fentiek alapján elutasították azt a panaszt, amely szerint egyrészt az OCTG- és gázcsövek, másrészt az egyéb varrat nélküli csőtípusok nem felcserélhetőek.

(26)

Egy másik exportáló gyártó azt állította, hogy mivel nem kapcsolódik közvetlenül a varrat nélküli csövek kémiai összetételéhez, a CEV nem kémiai jellemzője a terméknek, hanem funkciója. Mivel igaz, hogy a CEV egy képlet eredménye, a képlet közvetlenül kapcsolódik a termék kémiai összetételéhez, és lehetővé teszi a különböző fokú acélok hegeszthetőség szempontjából történő összehasonlítását. A CEV nem kapcsolódik az acél technikai vagy mechanikai jellemzőihez, és csupán annak kémiai összetételétől függ. Ez alapján a CEV a termék kémiai jellemzőjének tekintendő, és a panaszt elutasították.

(27)

A felek egy része azzal érvelt, hogy a hegeszthetőség kritériuma az érintett terméknek egy jelentéktelen tulajdonsága, mivel a termékkörbe tartozó termékek jelentős része (menetes csövek és OCTG-csövek) – állításuk szerint – sosem volt hegesztve. Ezért panaszt tettek arra vonatkozóan, hogy a hegeszthetőség kritériumát használva különböző termékeket minősítettek mesterségesen egy terméknek.

(28)

Elsőként meg kell jegyezni, hogy a hegeszthetőség valóban kémiai és technikai jellemző (mivel az acél kémiai összetételétől függ és meghatározza annak hegeszthetőségét) minden varrat nélküli cső tekintetében. Mivel a varrat nélküli csövek nagy részét hegesztéssel kötik össze, ez a termék meghatározása szempontjából lényeges jellemző. Másrészt, a menetes csövekre és az OCTG-csövekre vonatkozóan, amelyeket rendszerint nem hegesztenek, a vizsgálat kimutatta, hogy azok ennek ellenére hegeszthetők maradnak, ezért szintén rendelkeznek ezzel a kémiai és technikai jellemzővel. Továbbá nem lehet kizárni, hogy a menetes vagy menetessé tehető varrat nélküli csöveket vagy OCTG-csöveket egy egyszerű eltávolítás útján hegeszthető varrat nélküli csővé alakítanák át. Különösen az OCTG-csövek tekintetében bizonyított, hogy ugyanaz a cső két különböző kategóriába (vagy akár KN-kód alá) is besorolható pusztán a végső felhasználása függvényében, pl. az építőiparban vagy az olajfúróiparban való használata alapján. Végül megállapítást nyert, hogy az érintett országokból érkező egyes, OCTG-ként besorolt behozatalok esetében nem került sor az olaj-/gázágazatban való felhasználásra.

(29)

Egy exportőr úgy vélte, az európai szabvány alapján csak egyetlen acélfokozat alkalmazható a menetes csövekhez, és ezek a termékek ezáltal megkülönböztethetők lehetnének a többi varrat nélküli csőtől. A különösen OCTG-csövekre vonatkozó különböző szabványok elemzése azonban megmutatta, hogy nincs olyan egyetlen acélfokozat, amelyet a menetes csövek gyártásához lehet használni.

(30)

A fentiekre figyelemmel, a varrat nélküli csövek hegeszthetősége megfelelő kritériumnak tekinthető a termékkör meghatározásához. Ezért elutasították azt az érvet, amely szerint a termék javasolt meghatározása mesterségesen csoportosítaná a különböző termékeket.

(31)

Egy panasz szerint a CEV-határérték használata nem teszi lehetővé a termékkör meghatározását, mert nem megfelelő kritérium a különböző varrat nélküli csőtípusok hegeszthetőségének megállapítására.

(32)

A vizsgálat kimutatta, hogy a CEV valóban egy olyan mutató, amely egyszerre és közvetlenül kapcsolódik az acél kémiai összetételéhez és hegeszthetőségéhez. A magas CEV nem csak azt jelenti, hogy az acél több szenet és/vagy ötvözetet tartalmaz, hanem arra is utal, hogy az acél kevésbé jól hegeszthető. Másrészt az alacsony CEV-érték azt jelenti, hogy az acél kevésbé gazdag szénben és/vagy ötvözetben, és jobban hegeszthető. Másként fogalmazva, a CEV különböző szintjei különböző hegesztési feltételeket kívánnak meg. Egy 0,86 CEV-szintű acél már különleges hegesztési feltételeket kíván meg, így rendes körülmények között nem hegesztenék. Ezért, mivel a CEV egy hegeszthetőségi mutató, a CEV-határérték lényeges kritériumnak minősül a termékkör meghatározása szempontjából.

(33)

Egy exportáló gyártó azt tette szóvá, hogy a CEV csak egy az acél sok kémiai, technikai és mechanikai jellemzője közül, és ezért önmagában nem használható a termékkör meghatározásához. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a CEV alkalmas kritériumnak minősül a termékkör meghatározása szempontjából. Továbbá, amint az a termékmeghatározásból is kitűnik, a CEV nem az egyetlen felhasznált kritérium. Végül, de nem utolsó sorban, a terméktípusok összehasonlítására kidolgozottabb alapon került sor, figyelembe véve a termék különböző jellemzőit (pl. méretek és hőkezelés).

(34)

Néhány érdekelt fél azt állította továbbá, hogy a 0,86 CEV-határértéket önkényesen állapították meg, mivel a jó hegeszthetőség határa alacsonyabb mint 0,86. A 0,86 CEV-érték azonban nem a jó hegeszthetőség fogalmához kötődik. Valójában a panaszos közösségi gazdasági ágazat azzal érvelt, és bizonyította is, hogy ez a maximális CEV-értéket jelenti az olyan ötvözetlen acél esetében, amely az európai szabvány szerint varrat nélküli csövekhez használható.

(35)

Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy mind a CEV használata, mind a megállapított 0,86 határérték egy sor olyan termékre terjed ki, amelyek egyetlen terméknek tekinthetők, jóllehet a meghatározás alól ki vannak zárva, például a rozsdamentes acél vagy golyóscsapágyas csövek, amelyek CEV-értéke magasabb mint 0,86.

(36)

A fentiek alapján, a kérelmező javaslatának megfelelően, az érintett termék meghatározásában a CEV-határértéket megtartották.

(37)

Az egyik közösségi importőr azt panaszolta, hogy az úgynevezett „minősítéssel rendelkező” varrat nélküli cső nem tartozhat a termékkörbe. Ezeket a varrat nélküli csöveket egy, az olasz Munkaügyi Minisztérium által jóváhagyott minősített eljárásnak megfelelően gyártják, és építkezési projekteken használják egységes munkafeladatokra Olaszországban. Megállapítást nyert azonban, hogy az érintett termék minden típusa, beleértve az igazolt varrat nélküli csövet is, ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és technikai jellemzőkkel rendelkezik, és a végső felhasználásuk is azonos. Nem találtak olyan bizonyítékot, amely arra utalt volna, hogy ezek a minősítéssel rendelkező csövek eltérő termékek lennének és ezért ki kellene vonni őket az intézkedések hatálya alól (a társaság sem nyújtott be ilyen bizonyítékot). Ezért ezt a panaszt elutasították.

(38)

A fentiek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy minden varrat nélküli cső – az esetleg eltérő terméktípusok ellenére – egy terméket alkot ezen eljárás alkalmazásában, mert ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és technikai jellemzőkkel és ugyanazzal az alapvető felhasználással rendelkezik.

(39)

A Horvátországból, Romániából, Oroszországból és Ukrajnából a Közösségbe exportált termék, az ezen országok belföldi piacán gyártott és értékesített termék és a Közösségben közösségi gyártók által gyártott és értékesített termékek tekintetében megállapítást nyert, hogy ugyanazokkal az alapvető fizikai, technikai és kémiai jellemzőkkel és ugyanazzal a felhasználással rendelkeznek, ezért az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének értelmében hasonló terméknek minősülnek.

(40)

Az alábbiakban meghatározásra kerülő általános módszert alkalmazták minden együttműködő exportáló gyártó esetében Horvátországban, Romániában, Oroszországban, valamint azon együttműködő ukrán exportáló gyártók esetében, akik piacgazdasági elbánásban részesültek. A dömpinggel kapcsolatos megállapítások alábbi bemutatása az egyes érintett országokra ezért csak az egyes exportáló országok sajátos vonásait ismerteti.

(41)

Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésével összhangban először az egyes együttműködő exportáló gyártókra vonatkozóan vizsgálták meg, hogy az érintett termék tekintetében reprezentatívak-e hazai eladásaik, vagyis hogy az ilyen eladások összmennyisége elérte-e a gyártó által a Közösségben exportként eladott összes mennyiség legalább 5 %-át. A Bizottság ezt követően azonosította az összességében reprezentatív hazai eladásokkal rendelkező vállalatok által a hazai piacon értékesített érintett termék típusait, amelyek a Közösségbe irányuló export során értékesített típusokkal azonosak vagy azokhoz közvetlenül hasonlóak voltak.

(42)

Az exportáló gyártók által a belföldi piacon értékesített valamennyi típusnál, amelyet közvetlenül össze lehetett hasonlítani az érintett termék típusára vonatkozó, Közösségbe irányuló exportértékesítéssel, felmérték, hogy az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban az adott típus belföldi értékesítése reprezentatívnak tekinthető-e. Az érintett termék adott típusának belföldi értékesítését akkor tekintették reprezentatívnak, ha az adott terméktípus belföldi összértékesítésének mennyisége a vizsgálati időszak során a Közösségbe exportált összehasonlítható terméktípus teljes értékesítési mennyiségének legalább 5 %-át képviselte.

(43)

Ezt követően a belföldi piacon a független fogyasztók számára történő jövedelmező értékesítés arányának meghatározásával az érintett terméktípusnál azt is megvizsgálták, hogy a reprezentatív mennyiségben történő belföldi értékesítése a rendes kereskedelmi forgalomban valósult-e meg, az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően.

(44)

Olyan esetekben, ahol a számított előállítási költséggel megegyező vagy azt meghaladó nettó eladási áron értékesített terméktípus értékesítési mennyisége az ugyanazon típus értékesítési mennyiségének legalább 80 %-át tette ki, és ahol annak a típusnak a súlyozott átlagára megegyezett az előállítási költséggel vagy magasabb volt annál, a rendes érték a tényleges belföldi áron alapult, amely a vizsgálati időszak alatti, összes belföldi értékesítés súlyozott átlagáraként került kiszámításra, függetlenül attól, hogy ezek az értékesítések nyereségesek voltak-e vagy sem. Olyan esetekben, ahol egy terméktípus nyereséges értékesítése kevesebb volt, mint a típus teljes értékesítési mennyiségének 80 %-a, vagy ahol a típus súlyozott átlagára az előállítási költség alatt volt, a rendes érték a tényleges belföldi áron alapult, ami csak a típus nyereséges értékesítésének súlyozott átlagaként került kiszámításra, feltéve, hogy ezek az értékesítések a típus teljes értékesítési mennyiségének legalább 10 %-át képviselték. Azokban az esetekben, ahol bármely terméktípus nyereséges értékesítése a típus teljes értékesítési mennyiségének kevesebb mint 10 %-át képviselte, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az a konkrét típus a belföldi áron nem elegendő mennyiségben került értékesítésre ahhoz, hogy a rendes érték meghatározásának alapját képezze.

(45)

Amennyiben egy exportáló gyártó által eladott terméktípus belföldi ára nem használható fel a rendes érték megállapításához, más módszert kell alkalmazni. E tekintetben a Bizottság számtanilag képzett rendes értéket alkalmazott. Az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban a rendes érték úgy került kialakításra, hogy az exportált típusok szükség esetén kiigazított gyártási költsége kiegészült egy ésszerű értékesítési, általános és adminisztratív költséggel („SG&A”) és egy ésszerű haszonkulccsal. Az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése szerint az eladási, általános és adminisztratív költségek, valamint a nyereség aránya a rendes kereskedelmi forgalomban a hasonló termék értékesítésének az átlagos eladási, általános és adminisztratív költségein és haszonkulcsán alapult.

(46)

Minden olyan esetben, amikor az érintett termék független közösségi fogyasztó részére került exportálásra, az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően, azaz a ténylegesen megfizetett vagy megfizetendő exportárak alapján határozták meg.

(47)

Amikor az exporteladás kapcsolt importőrökön keresztül történt, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésének megfelelően számtani képzéssel határozták meg, azon ár alapján, amelyen az importált termékek elsőként viszonteladásra kerülnek egy független vevő részére, megfelelően kiigazítva azt a behozatal és a viszonteladás között felmerülő minden költség, valamint az eladási, általános és adminisztratív költségek és a haszon ésszerű kulcsa szerint. E tekintetben a kapcsolt importőrök saját eladási, általános és adminisztratív költségeit alkalmazták. A haszonkulcsot az együttműködő nem kapcsolt importőröktől kapott információk alapján határozták meg.

(48)

A normálértéket és az exportárakat gyártelepi alapon hasonlították össze. A tisztességes összehasonlítás érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazítások formájában figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát érintő tényezők eltéréseit. Megfelelő kiigazításokat tettek minden olyan esetben, ahol ez ésszerűnek, pontosnak és ellenőrzött tény által alátámasztottnak tűnt.

(49)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően minden egyes exportáló gyártó esetében a rendes érték súlyozott átlagát az exportár súlyozott átlagával hasonlították össze.

(50)

Azon exportáló gyártók esetében, akikről kiderült, hogy kapcsolt társaságok, súlyozott átlag dömpingkülönbözetet számítottak a Bizottság kapcsolt exportáló gyártókra alkalmazott szokásos gyakorlatával összhangban.

(51)

Az nem együttműködő társaságok esetében a rendelkezésre álló tények alapján egy maradvány dömpingkülönbözetet határoztak meg, az alaprendelet 18. cikkével összhangban.

(52)

Az egyetlen horvátországi gyártót, a Mechel Željezara Ltd.-t, 2004 őszén felszámolták. Helyette Valjaonica Cijevi Sisak d.o.o. (a továbbiakban: VCS) néven egy új jogalanyt alapított a Horvát Privatizációs Alapítvány, a horvátországi privatizációs folyamatért felelős kormányzati intézmény.

(53)

A VCS arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem tud a jelen vizsgálatban együttműködni, mivel jogelődje hivatalosan megszűnt, és a varrat nélküli csövek gyártása 2004 júliusában megszűnt. A társaságnak, állítása szerint, nem volt arra felhatalmazása, hogy az előző tulajdonos kereskedelmi, könyvviteli vagy termelési adatait nyilvánosságra hozza. Ezért, mivel a társaság saját adatai alapján nem lehetett megállapítani a dömpingkülönbözetet, azt a rendelkezésre álló tények alapján számították ki, az alaprendelet 18. cikkével összhangban.

(54)

A benyújtott információkból kitűnik, hogy a VCS 2005 júniusától folytatta a varrat nélküli csövek gyártását. A társaság az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban időközi felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be.

(55)

Egyéb információ hiányában a rendes értéket a rendelkezésre álló tények, azaz a panaszban szereplő információ alapján számították ki.

(56)

Az exportárat a VI-ra vonatkozó Eurostat-adatok alapján számították ki.

(57)

Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerint kiigazították az exportárat a fuvarozási és biztosítási költségek, valamint a jutalékok tekintetében, a panaszban szereplő információk alapján.

(58)

A dömpingkülönbözet a vám megfizetése előtti CIF közösségi határparitásos ár százalékában kifejezve a következő:

(59)

Mivel a VCS az érintett termék egyetlen gyártója Horvátországban, a maradvány dömpingkülönbözetet ugyanazon a szinten határozták meg.

(60)

Három exportáló gyártótól érkezett válasz a kérdőívekre, akik közül kettő kapcsolatban állt az érintett termék közösségi importőreivel.

(61)

A hasonló termék belföldi értékesítésének teljes mennyisége mindhárom exportáló gyártó esetében, a (41) preambulumbekezdésben meghatározottaknak megfelelően reprezentatív volt. A terméktípusok többsége esetében a rendes érték a független romániai fogyasztók által a rendes kereskedelmi forgalomban fizetett vagy fizetendő áron alapult. Egyes terméktípusok esetében azonban a belföldi értékesítés nem volt elegendő ahhoz, hogy reprezentatívnak minősüljön, vagy nem a rendes kereskedelmi forgalomban zajlott, ezért a rendes érték a (45) preambulumbekezdésben írtaknak megfelelően került kialakításra.

(62)

A vizsgálati időszak folyamán az egyik exportáló gyártó Közösségbe irányuló export értékesítésének nagy része két kapcsolt importőrhöz irányult. Ezért az exportár a (46) preambulumbekezdésben írtaknak megfelelően került kialakításra.

(63)

Ez az exportőr vitatta a Bizottság által készített számítást és úgy érvelt, hogy az alkalmazott haszonkulcs túl magas volt. Az exportőr azt állította, hogy a három együttműködő nem kapcsolt közösségi importőr által szolgáltatott számok alapján számított átlagos haszonkulcs nem volt reprezentatív, mivel a szóban forgó exportőr sosem adott el terméket ezeknek a társaságoknak. Úgy érvelt továbbá, hogy az említett három társaság mind nagyobb, mint az az importőr, amelynek termékeit eladta, a legutóbbi vizsgálatban alacsonyabb haszonkulcsot alkalmaztak, és a két kapcsolt importőr tényleges haszna alacsonyabb volt, mint a Bizottság által alkalmazott átlagos haszonráta.

(64)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ahol indokolt, az intézmények egységes gyakorlata az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésében előírt kiigazításokhoz a nem kapcsolt importőrök átlagos súlyozott hasznának alkalmazása. Az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerinti ésszerű haszonrés meghatározásában nincs jelentősége annak, hogy az exportőr ténylegesen eladta-e termékeit ezeknek a társaságoknak. Továbbá nem nyújtottak be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy az importőrök mérete hogyan befolyásolná profitrátájukat. Végül az exportőrök és kapcsolt importőreik közötti kapcsolatnak következtében a kapcsolt importőrök haszna ebben az összefüggésben nem alkalmazható alapként vagy referenciaként, mert a kapcsolt importőr hasznának mértéke a kapcsolatban lévő felek közötti átutalási ártól függ. Így ezek igényét elutasították.

(65)

A másik közösségi exportáló gyártó export értékesítéseinek jelentős része két társasághoz irányult, az egyik az exportőrrel kapcsolatban állt, a másik pedig a vizsgálati időszak egy része folyamán állt vele kapcsolatban. Utóbbi nem működött együtt a vizsgálatban, így a független közösségi fogyasztók számára történt viszonteladásainak árát nem közölte a Bizottsággal. Az exportőrrel a vizsgálati időszak egy része folyamán kapcsolatban álló importőrhöz kapcsolódó ügyletek esetében csak azok az exportárak álltak rendelkezésre, amelyekről az exportőr és kapcsolt importőre megállapodott. Megállapítást nyert, hogy azok az árak megegyeztek az egymástól független felek közötti árakkal. Sőt amikor az árak tekintetében összehasonlították azt az időszakot, amikor a két társaság kapcsolatban állt egymással, azzal az időszakkal, amikor már nem álltak kapcsolatban, kiderült, hogy nincs jelentős különbség a felszámított egységárak között. Összehasonlították továbbá a kapcsolt importőrnek felszámított árakat a nem kapcsolt közösségi fogyasztóknak felszámított árakkal, és megállapították, hogy azok megegyeznek. Az említett ügyletek tekintetében így az exportár a román exportáló gyártónak a kapcsolt kereskedelmi társaságai felé történt értékesítéseinél felszámolt eladási áron alapult.

(66)

A vizsgálatban együttműködő másik kapcsolt társasághoz fűződő ügyletek tekintetében megállapítást nyert, hogy a kapcsolt társaság további átalakításokat végzett az érintett terméken, mielőtt viszonteladta azokat a Közösségben. Ebben az esetben az érintett termék független közösségi fogyasztó számára történt viszonteladására vonatkozóan nem lehetett viszonteladási árat meghatározni. Megfelelő bizonyítékot találtak azonban arra vonatkozóan, hogy a román exportáló gyártó közösségi kapcsolt társasága közötti ügyleti ár egyenlőnek minősíthető a független felek közötti árral, amennyiben az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése d) pontjának i. alpontja szerint az eredetiberendezés-gyártói (OEM) eladásokban a kereskedelmi szintekhez kiigazításokat tettek. Összehasonlították a kapcsolt importőr és a nem kapcsolt importőrök esetében valamennyi modell vonatkozásában felszámított árakat. Ezért az exportár az ügyleti áron alapult.

(67)

A vizsgálat kimutatta, hogy a harmadik exportáló gyártó exportértékesítései közvetlenül a nem kapcsolt közösségi fogyasztókhoz irányultak. Ezért az exportárat az első független közösségi fogyasztó számára történt értékesítéskor az érintett termék után ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportár alapján állapították meg, a (46) preambulumbekezdésben írtak szerint.

(68)

Ez az exportáló gyártó kérte, hogy az érintett termék közösségi értékesítésének egy részét zárják ki a dömpingszámításból, mert a varrat nélküli csövek egyes modelljeinek gyártását a vizsgálati időszak bizonyos pontján megszüntették. A fentiekben kifejtetteknek megfelelően azonban az az intézmények gyakorlata, hogy az átlagos súlyozott exportárban rendszerint figyelembe veszik az érintett termék nem kapcsolt felek számára történő valamennyi értékesítését. Azt is meg kell jegyezni, az érintett termék ezen típusainak értékesítésére a vizsgálati időszak folyamán került sor, jelentős mennyiségben, és emellett megállapítást nyert, hogy a varrat nélküli csövek e típusainak gyártásához szükséges gépeket nem szerelték szét, és a jövőben újra lehet indítani a gyártást. A fentiekre tekintettel a panaszt elutasították.

(69)

Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban szükség esetén kiigazításokat tettek a mennyiségi különbségek, a fuvarozási, biztosítási, árumozgatási, rakodási és járulékos költségek, hitelköltségek, a jutalékok és a kereskedelmi szint különbségei utáni árengedmények tekintetében.

(70)

Egy exportáló gyártó a kereskedelmi szintek különbségei miatti kiigazításokat követelt az állítólagosan a belföldi értékesítés során és nem export értékesítés során keletkezett logisztikai extraköltségek után, valamint mennyiségi különbségek után. Az exportőr azonban bizonyítékokkal nem támasztotta alá igényét, és a vizsgálat egyéb úton sem igazolta, hogy ezek az igények megalapozottak. Ezért azokat el kellett utasítani. A mennyiségi különbségek miatti igényt részben elutasították, amennyiben az igényelt összeget a helyszínen gyűjtött bizonyítékokkal és az exportáló gyártó által a kérdőívre adott válaszokból származó információkkal nem lehetett igazolni.

(71)

Egy másik exportáló gyártó az inflációból, a pénznemek átváltásából, a kereskedelmi szintből adódó különbségek és a közvetett értékesítési költségekben jelentkező különbségek után követelt kiigazítást.

(72)

Az infláció miatti kiigazítás iránti igény tekintetében meg kell jegyezni, hogy Romániában az inflációs ráta 10,8 % volt a vizsgálati időszak folyamán, mely messze elmarad a hiperinflációs szinttől. Mivel nem nyert megállapítást, hogy ez az árak összehasonlíthatóságát érintette volna, az igényt elutasították. Az exportőr kifogásolta ezt a következtetést, és megújította támogatás iránti igényét. Azonban nem nyújtott be olyan új érveket, bizonyítékokat, amelyek megcáfolták volna az előző következtetést, így az igény elutasítása megerősítést nyert. Azt is meg kell jegyezni, hogy az előirányzott negyedéves becslés lehetőségét az exportőr elvetette.

(73)

A pénznemek átváltása tekintetében az exportáló gyártó azt igényelte, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése j) pontjának rendelkezései alapján 60 napot kell biztosítani az árfolyammozgások figyelembevételére. Megállapították, hogy ezt a rendelkezést ebben az esetben nem lehet alkalmazni, mert bizonyítékot találtak arra, hogy a vizsgálati időszak folyamán az adott fizetőeszköz vonatkozásában nem volt tartós árfolyammozgás, csak kisebb ingadozások. Ezért ezt az igényt el kellett utasítani, és a pénznemek átváltásánál minden esetben a számla keltének a napját vették alapul, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése j) pontjának megfelelően.

(74)

A kereskedelmi szintek eltérései miatti igény tekintetében a vizsgálat kimutatta, hogy a fogyasztók egyes kategóriái esetében, akikre vonatkozóan az igényt megfogalmazták, a funkciókban és az árakban konzisztens és világos eltérések léteztek az exportáló gyártó által igényelt szinten. Az igényt ezért elfogadták a fogyasztók azon kategóriái tekintetében, amelyek esetében az eltéréseket bizonyítani lehetett, és csak részben fogadták el a fogyasztók egyéb kategóriái tekintetében, amelyek esetében az eltérést alacsonyabbnak találták, mint ahogy az exportáló gyártó állította. Utóbbi esetben a kiigazítás kiszámítását az exportáló gyártó telephelyein gyűjtött bizonyítékokra alapozták.

(75)

A közvetlen értékesítési költségekben jelentkező különbségek miatti igény esetében megállapították, hogy az szükségtelen a kereskedelmi szintek eltérései után nyújtott kiigazítások miatt, és ezért elutasították.

(76)

Az exportőröktől érkezett észrevételek alapján kijavítottak továbbá néhány elírási hibát, és a dömpingkülönbözeteket megfelelően újraszámították.

(77)

A rendes érték és az exportár összehasonlítása kimutatta a dömpinget. A dömpingkülönbözetek a vám megfizetése előtti CIF közösségi határparitásos ár százalékában kifejezve a következők:

(78)

Mivel az együttműködés magas szintű volt (a Romániából származó érintett termék közösségi exportjának több mint 80 %-a) és nem volt ok azt feltételezni, hogy bármely exportáló gyártó szándékosan tartózkodna az együttműködéstől, a valamennyi romániai exportőrre alkalmazandó maradvány dömpingkülönbözetet ugyanazon a szinten állapították meg, mint az együttműködő exportáló gyártó, az S.C.T.M.K. Artrom S.A. esetében, nevezetesen 17,8 %-on.

(79)

A kérdőívekre az exportáló gyártók két csoportjától érkezett válasz, az egyik csoport négy gyártóból és öt kapcsolt társaságból áll (TMK-csoport), míg a másik két gyártóból (Pervouralszk és Cseljabinszk).

(80)

A négy gyártó és az öt kapcsolt társaság által a kérdőívekre adott válaszok nagy mértékben hiányosak és ellentmondásosak voltak, és két kapcsolt társaság kivételével egy válasz sem érkezett meg a kérdőív kitöltésére megadott határidőig.

(81)

A négy gyártóból kettőnél, valamint egy kapcsolt társaságnál helyszíni ellenőrző látogatást folytattak le Oroszországban, de ezek a kérdőívekre adott válaszok további hibáit tárták fel. A két felkeresett gyártó esetében nem lehetett megbízható rendes értéket és exportárat meghatározni, mert mind a belföldi, mint az export értékesítési listák nagy mértékben hiányosak voltak; az értékek és mennyiségek nem egyeztek meg a számlákkal, a termék-ellenőrzési számokról (PCN) kiderült, hogy hibásak. Nem lehetett továbbá a gyártási költségekre vonatkozó megbízható adatokhoz sem hozzájutni.

(82)

Tekintettel a két meglátogatott gyártó teljességgel elégtelen együttműködésére, a csoport két másik gyártójának a kérdőívre adott rendkívül hiányos válaszaira, különösen arra a tényre, hogy az egyik gyártó egyáltalán nem nyújtott be értékesítési listát, valamint arra a tényre, hogy a Bizottság hiánypótlásra felszólító leveleire egy válasz sem érkezett be a megadott határidőre, úgy határoztak, hogy nem folytatnak le ellenőrző látogatást a csoport másik két gyártójánál.

(83)

A három kapcsolt importőr közül csak kettő adott átfogó/kimerítő választ a kérdőívre, melyből csak az egyik volt ellenőrizhető, mert a másik kapcsolt importőr viszonteladási listája nagy mértékben hiányos volt. Ezért a kapcsolt importőrök is csak részben működtek együtt, és valójában csak nagyon alacsony szinten.

(84)

A TMK-csoport panaszában kifejtette, hogy a PCN választása miatt nem tudtak megfelelően együttműködni, mivel az véleményük szerint a négy gyártó igen széles termékskálája miatt nem megfelelő. Meg kell jegyezni azonban, hogy az érintett terméknek a javasolt PCN-rendszerbe való besorolása egyetlen közösségi gyártónak vagy egyéb exportáló gyártóknak sem okozott nehézséget, akik közül néhányan szintén nagy választékban gyártanak varrat nélküli csöveket. A panaszt ezért elutasították.

(85)

A fentiek fényében úgy vélték, hogy a TMK-csoport dömpingkülönbözetét nem lehet a saját adataik alapján megállapítani. A dömpingkülönbözetet ezért az alaprendelet 18. cikkével összhangban, a rendelkezésre álló tények alapján állapították meg.

(86)

Ebben az esetben megállapították, hogy a Pervouralszk és Cseljabinszk esetében meghatározott, rendes értékre vonatkozó információ jelentené a rendelkezésre álló legmegfelelőbb tényeket, az alaprendelet 18. cikkének megfelelően. Úgy tűnik, ez az információ tükrözi legjobban az orosz piacon kialakult helyzetet.

(87)

Az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése szerint a panaszban a gyártási költség kiszámításához használt gázárat ugyanúgy kiigazították a két együttműködő gyártó esetében, ahogy a (94)–(99) preambulumbekezdésben szerepel, hogy tükrözze a vizsgálati időszak alatti piaci gázárakat.

(88)

Az exportárat az Eurostat adatai alapján számították ki a vizsgálati időszakra, csökkentve azokkal a mennyiségekkel és értékekkel, amelyeket az alábbi (91) preambulumbekezdésben felsorolt két együttműködő termelőtől kaptak.

(89)

Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerint kiigazították az exportárat a fuvarozási és biztosítási költségek, valamint a jutalékok tekintetében, a panaszban szereplő információk alapján.

(90)

A rendes érték és az exportár összehasonlítása kimutatta a dömpinget. A dömpingkülönbözet a vámfizetés nélküli, közösségi határparitáson számított CIF-importár százalékában kifejezve a következő:

(91)

A Cseljabinszk és a Pervouralszk külön jogalanyok voltak a vizsgálati időszak során, de 2004 végén összekapcsolódtak, mivel a Cseljabinszk birtokolja a Pervouralszk részvényeinek többségét és közvetlenül ellenőrzi a társaságot. Ezért a csoportra csak egy vámot kell kivetni.

(92)

Mindkét exportáló gyártó esetében a termék belföldi értékesítése reprezentatív volt a (41) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően. A (42)–(45) preambulumbekezdésben leírt módszerrel összhangban rendes értéket határoztak meg az exportált terméktípus, minden értékesítés eladási ára, a kizárólag nyereséges értékesítések eladási ára, vagy a számtanilag képzett rendes érték alapján.

(93)

Megállapították, hogy a társaság költségmegoszlása egyes egyedi terméktípusok esetében nem tükrözi sem a belföldi értékesítési árak nagy eltéréseit, sem a fontos költségtényezőket. Így azt megbízhatatlannak kellett minősíteni. Ezért a rendelkezésre álló tényeket használták, az alaprendelet 18. cikkének megfelelően. Ebben az esetben az egész csoport számára az érintett termék valamennyi értékesítése alapján kellett nyereséget számítani, amelyet később a rendes érték meghatározásához használtak fel.

(94)

A gyártási költségek, és különösen az energia-költségek tekintetében a vizsgálat alatt megállapították, hogy a két társaság által az elektromos áramért fizetett összegek megfelelően tükrözik a megvásárolt áram tényleges termelési költségeit. Ebben az esetben ezt az a tény igazolta, hogy a villamosenergia-árak megegyeztek a nemzetközi piac áraival, az olyan országokkal összehasonlítva, mint Norvégia és Kanada, amelyek szintén a hidroelektromosságra támaszkodnak. Ugyanez nem mondható el azonban a gázárakról. Megállapítást nyert, hogy a két társaság által fizetett gázárak nem tükrözik megfelelően a gázköltségeket.

(95)

Az orosz gázszolgáltató, az OAO Gazprom 2004. évre vonatkozó éves jelentésében talált adatok alapján megállapították, hogy a két orosz gyártó által fizetett belföldi gázár sokkal alacsonyabb, mint az Oroszországból Kelet- és Nyugat-Európába irányuló gázkivitel átlagos exportára. Ugyanez a jelentés így fogalmaz: „A Gazprom-csoport a Szövetségi Tarifaszolgálat által szabályozott áron köteles szállítani a földgázt az orosz fogyasztók számára. Mostantól ezek az árak alacsonyabbak, mint a nemzetközi földgázárak.”, továbbá: „Az OAO Gazprom az Orosz Föderációval együtt sokat tesz a szabályozott nagykereskedelmi gázárak optimalizálása érdekében”. Ezenkívül a két orosz gyártó által fizetett gázár jelentősen alacsonyabb volt a román és a közösségi gyártók által fizetett gázárnál.

(96)

A fentiek fényében úgy vélték, hogy a varrat nélküli csöveket előállító két orosz gyártó által a vizsgálati időszakban fizetett gázárak nem tükrözhetik megfelelően a gáz termelésével és forgalmazásával együtt járó költségeket.

(97)

Ezért az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének megfelelően a két orosz exportáló gyártó gázköltségeit kiigazították a Nyugat-Európába exportált gáz szállítási költségekkel és jövedéki adóval csökkentett ára alapján, hogy tükrözzék a gáz piaci árát a vizsgálati időszak során.

(98)

Mindkét gyártó úgy érvelt, hogy számviteli nyilvántartásuk megfelelően tükrözi a gázköltségeket és egy, az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése szerinti kiigazítás nem indokolt. E tekintetben az nem vitatott, hogy a társaságok szabályosan könyvelték el a gázszolgáltatójuknak fizetett tételeket. A kiigazítást azonban az a tény indokolja, hogy a megvett gáz ára nem tükrözi megfelelően a gáz termelési és forgalmazási költségeit.

(99)

A két gyártó kifogásolta továbbá, hogy nem nyert bizonyítást, hogy a Gazprom által az ipari fogyasztók számára felszámított árak a költségmegtérülési szint alatt maradtak. Számos nyilvánosan elérhető forrás azonban a Bizottság véleményét erősíti, köztük „Az Orosz Föderáció gazdasági szemléje, 2004” című beszámoló (The Economic Survey of the Russian Federation, 2004), amelyet az OECD 2004 júliusában tett közzé.

(100)

Minden közösségi exportértékesítés közvetlenül a független fogyasztó felé irányult, ezért az exportár a (46) preambulumbekezdésben írottak szerint került megállapításra.

(101)

Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazításra került sor a fuvarozási, anyagmozgatási, rakodási és járulékos költségek, a csomagolás és jutalékok tekintetében.

(102)

A rendes érték és az exportár összehasonlítása kimutatta a dömpinget. A dömpingkülönbözet a vámfizetés nélküli, közösségi határparitáson számított CIF-importár százalékában kifejezve a következő:

(103)

Mivel a (78) preambulumbekezdésben említett társaságok az Oroszországból a Közösségbe érkező valamennyi exportértékesítést képviselik, a maradvány dömpingkülönbözetet ugyanazon a szinten állapították meg, mint az exportáló gyártók nem együttműködő csoportja számára, azaz 35,8 %-on.

(104)

E vizsgálat megkezdésekor az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontját kellett alkalmazni Ukrajnára. Ez a cikk kimondta, hogy az Ukrajnából származó importot érintő, dömpingellenes vizsgálatban az az eljárás, hogy a rendes értéket az említett cikk (1)–(6) bekezdésével összhangban határozzák meg azon termelőkre vonatkozóan, amelyekről megállapították, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltételeknek megfelelnek.

(105)

Röviden és csak a hivatkozás megkönnyítése érdekében, ezek a feltételek, amelyek teljesítését a kérelmező társaságoknak igazolniuk kell, az alábbiakban kerülnek összefoglalásra:

(106)

Az ukrajnai exportáló gyártók három csoportja kérvényezte a piacgazdasági elbánást az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja szerint, és visszaküldte az exportáló gyártóknak szóló piacgazdasági elbánásra vonatkozó igénybejelentő lapokat.

(107)

A Bizottság ezen társaságok telephelyein megvizsgált és ellenőrzött minden szükséges információt, amelyet a piacgazdasági elbánásra irányuló igénylésükben benyújtottak.

(108)

A vizsgálat kimutatta, hogy az ukrajnai exportáló gyártók három fent említett csoportja teljesítette valamennyi szükséges feltételt, ezért számukra megadták a piacgazdasági elbánást.

(109)

A közösségi gazdasági ágazat lehetőséget kapott arra, hogy előadja észrevételeit, és azt kifogásolta, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott öt kritérium közül többet nem teljesített minden exportáló gyártó. Konkrétabban, a közösségi gazdasági ágazat így érvelt: i. az állam visszaveheti az ellenőrzést a privatizált exportáló gyártók némelyike fölött; ii. az állam beavatkozott napi döntéseikbe; iii. az Ukrajnában a vizsgálati időszak során a munkával, a csőddel és a vagyonnal kapcsolatos hatályos törvények és rendelkezések nem garantálták a megfelelő piacgazdasági feltételeket; és iv. állami beavatkozásra került sor az export értékesítési árakkal és a ráfordítás költségeivel kapcsolatban. A közösségi gazdasági ágazat észrevételeit kellőképpen figyelembe vették.

(110)

Ezek az észrevételek azonban nem szolgáltattak megfelelő bizonyítékot arra, hogy ne teljesült volna azon öt kritérium bármelyike, amelyek alapján az ukrajnai exportáló gyártók piacgazdasági elbánás iránti igényét elemezték, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja szerint, amint az fentebb már kifejtésre került. Valójában, a vizsgálat kimutatta, hogy nem történt jelentős állami beavatkozás a társaságok üzleti döntéseinek vonatkozásában.

(111)

E tekintetben emlékeztetni lehet arra, hogy a Bizottság gyakorlata szerint a részleges állami tulajdon nem elégséges ok annak mérlegelésére, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja szerinti kritérium ne teljesült volna.

(112)

Az is megállapítást nyert, hogy a fő ráfordítások költségei a piaci értéket tükrözték.

(113)

A gáz- és villamosenergia-árak tekintetében megállapították, hogy azok összhangban voltak az átlagos ukrajnai árakkal, habár alacsonyabb szinten voltak, mint az európai vagy egyéb piacokon tapasztalható árak. Azonban ezt nem tartották megfelelő oknak ahhoz, hogy az 1. kritériumnak való megfelelést mérlegeljék, mivel a gáz és a villamosenergia a varrat nélküli csövek gyártási költségeinek csak viszonylag kis részét képviseli és mivel ezeket az árakat – amennyiben torznak találták őket – a dömpingszámítás céljából már a piaci árakhoz igazították (lásd a (119)–(127) preambulumbekezdést).

(114)

A vizsgálat kimutatta továbbá, hogy a foglalkoztatás és a munkakörülmények tekintetében az ukrajnai hatályos jogszabályok összhangban vannak a piacgazdaság elveivel. Megállapították továbbá, hogy az exportáló gyártók három csoportja szabadon alkalmazhatja és elbocsáthatja személyzetét.

(115)

Hasonlóképpen, a közösségi gazdasági ágazat által felhozott érvek nem cáfolták a Bizottság azon következtetését, hogy a csődjogi és tulajdonjogi szabályok garantálták a megfelelő piacgazdasági feltételeket az exportőrök mindhárom csoportja számára.

(116)

Ezért nem volt olyan indok, amely miatt ne adták volna meg a piacgazdasági elbánást az ukrajnai exportáló gyártók három csoportja számára. A Bizottság konzultált a tanácsadó bizottsággal, és az nem kifogásolta a Bizottság következtetését.

(117)

Az exportáló gyártók három csoportjától érkezett válasz a kérdőívre. Az egyik csoport két gyártóból és két kapcsolt kereskedőből áll, míg a másik csoport egy gyártóból és két kapcsolt kereskedőből áll, az utóbbi exportáló gyártónak nincs olyan kapcsolt társasága, amely az érintett termék gyártásában és értékesítésében érintett lenne.

(118)

Az exportáló gyártók mindhárom csoportja esetében a hasonló termék belföldi értékesítéseinek teljes mennyisége reprezentatív volt, ahogy azt a (41) preambulumbekezdés meghatározza. A terméktípusok egy része esetében a rendes érték a független ukrajnai fogyasztók által a rendes kereskedelmi forgalomban fizetett vagy fizetendő árakon alapult, azon terméktípusok esetében pedig, amelyeknél a belföldi értékesítés nem volt elegendő ahhoz, hogy reprezentatívnak minősüljön, vagy nem a rendes kereskedelmi forgalomban zajlott, a rendes érték a (45) preambulumbekezdésben írtaknak megfelelően került kialakításra.

(119)

A gyártási költségek és különösen az energiaköltségek tekintetében a vizsgálat folyamán megállapították, hogy a társaságok három csoportja által fizetett energiaárakat az állam szabályozta, és azok jelentősen alacsonyabbak voltak a nemzetközi áraknál.

(120)

Az ukrán állam tulajdonában lévő és/vagy államilag szabályozott villamosenergia-szolgáltatók által az exportáló gyártók három csoportjának felszámított árakat összehasonlították a romániai árakkal, valamint a közösségi árakkal az áramfelhasználók azonos általános kategóriája tekintetében. Ezeket az árakat minden esetben számottevően alacsonyabbnak találták a romániai és közösségi áraknál, és arra a következtetésre jutottak, hogy az ukrajnai exportőrök által fizetett villamosenergia-árak nem tükrözték megfelelően a megvásárolt elektromos áram tényleges előállítási és értékesítési költségeit.

(121)

A három együttműködő ukrán exportőr ellenezte ezt a következtetést, és előadta, hogy a számviteli nyilvántartásukban szereplő költségek tükrözik az villamosenergia-szolgáltatójuknak ténylegesen fizetett árat. A felhozott érvek egyike sem magyarázta meg azonban a romániai árak és az átlagos közösségi árak tekintetében tapasztalt különbséget, így a fenti következtetést megerősítették.

(122)

A gázárak tekintetében ugyanezt a megközelítést követték. Egy összehasonlítás rámutatott arra, hogy az állam tulajdonában lévő és/vagy államilag szabályozott szolgáltatók által az ukrajnai exportőröknek felszámított árak kb. a romániai árak felét érték el, és jelentősen alacsonyabbak voltak a Közösségben a gázért felszámolt átlagáraknál ugyanazon általános fogyasztói kategória tekintetében.

(123)

A vizsgálati időszak folyamán Ukrajna a gázszállítások nagy részét Oroszországból kapta. Az OAO Gazprom 2004. évre vonatkozó éves jelentésében kifejtette: „Mivel a FÁK-államokba szállított gázt, az OAO Gazprom követte fő stratégiai célját, amely az orosz gáz e területeken keresztül Európába történő akadálytalan szállításához szükséges környezet biztosítására irányul”, továbbá: „A jelentés tárgyévében az Ukrajnába szállított gáz teljes mennyiségének 84,9 %-a […] a tranzitszolgáltatás díjaként szolgált”. Az Oroszországból Ukrajnába szállított gáz exportára ezért nem szolgálhatott valódi összehasonlítási alapul annak eldöntéséhez, hogy vajon az ukrajnai exportőrök által fizetett gázárak tükrözték-e a vásárolt gáz termelésével és eladásával együtt járó költségeket, mivel ezt az exportárat befolyásolhatta a barterkereskedelmi megállapodás.

(124)

Továbbá az ukrán exportáló gyártók által fizetett árakat összehasonlították az Oroszországból Nyugat- és Kelet-Európába irányuló export átlagos áraival, a fentiekben meghatározottaknak megfelelően, valamint az észak-amerikai átlagos gázárakkal, amelyeket a Nymex Henry Hub gázindex alkalmazásával határoztak meg. Mindkét esetben jelentősen alacsonyabbnak bizonyultak az ukrán árak.

(125)

A fentiekre figyelemmel arra a következtetésre jutottak, hogy az ukrajnai exportáló gyártók által fizetett gázárak, amelyek közvetlen kapcsolatban voltak az OAO Gazprom által az ukrajnai exportra kinyilvánított, és nagy valószínűséggel egy meglévő barterkereskedelmi megállapodás által befolyásolt exportárral, nem tükrözték megfelelően a vásárolt gáz termelésével és értékesítésével együtt járó költségeket.

(126)

A három együttműködő ukrán exportőr ismét ellenezte ezt a következtetést, és előadta, hogy a számviteli nyilvántartásukban szereplő költségek tükrözik az gázszolgáltatójuknak ténylegesen fizetett árat. A felhozott érvek azonban nem cáfolták a fenti következtetéseket, amennyiben az Oroszország által Ukrajnának szállított gáz árát a vizsgálati időszak során jelentősen befolyásolta egy helyi, a gáz Ukrajnán keresztül történő szállítását érintő megállapodás, ahogy azt az OAO Gazprom 2004. évre vonatkozó éves jelentése is megerősítette.

(127)

Ezért az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének megfelelően az ukrajnai exportáló gyártók villamosenergia- és gázköltségeit kiigazították, hogy megfelelően tükrözzék a villamosenergia és a gáz termelésével és értékesítésével együtt járó költségeket a vizsgálati időszak során. A kiigazítás egy, a vizsgálati időszak során a piacgazdasággal rendelkező, szintén Oroszországból gázt importáló, és az orosz gázmezőktől nagyjából ugyanolyan messze fekvő Romániában megfigyelt árak átlagán alapult. Románia esetében az átlagár az érintett termék román exportáló gyártóinál összegyűjtott ellenőrzött adatokon alapult. Meg kell jegyezni, hogy ez az átlagár nem különbözik jelentősen a gáz exportjára Oroszországra vonatkozóan fentebb meghatározott átlagos ártól.

(128)

Egy exportőr azt állította, hogy a rendes érték kiszámításához használt haszonkulcs különbözik attól az átlagos haszontól, amelyet ez az exportőr a belföldi piacon történt értékesítések során elért, és ahhoz képest túl magas. Ezt a panaszt el kellett utasítani, mivel a rendes érték képzéséhez használt hasznot a hatályos rendelkezésekkel, így az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdésével összhangban számították ki. Másként fogalmazva, a használt haszonkulcs megegyezett az ukrán belföldi piacon a rendes kereskedelmi forgalomban a hasonló termék termelésével és értékesítésével együtt járó haszonkulccsal. Azok alapján az információk alapján számították ki, amelyeket a társaság a kérdőívre adott válaszában megadott, amelyek és ellenőrizhetőek voltak.

(129)

Az exportáló gyártók két csoportja export értékesítéseinek túlnyomó többségét egy harmadik országban található kapcsolt kereskedelmi társaságon keresztül bonyolította. Az exportáló gyártók e két csoportja esetében az exportárat a kapcsolt kereskedelmi társaságok által az első független közösségi fogyasztók részére megvalósított viszonteladások viszonteladási árai alapján határozták meg, azon néhány ügylet kivételével, amelyek megegyeztek az ezen exportáló gyártók által a független közösségi fogyasztók részére megvalósított közvetlen eladásokkal. Utóbbi esetben az exportárat a termék után Ukrajnából a Közösségbe irányuló kivitelre történt értékesítés esetén ténylegesen fizetett vagy fizetendő árként határozták meg.

(130)

Egy másik exportáló gyártó valamennyi értékesítését egy független közösségi fogyasztók részére végezte, és az exportárat ezért a (46) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően, a termék után Ukrajnából a Közösségbe irányuló kivitelre történt értékesítés esetén ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján határozták meg.

(131)

Szükség esetén az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazításokat végeztek a fuvarozási, biztosítási, árumozgatási, rakodási és járulékos költségek, hitelek és jutalékok utáni árengedmények tekintetében.

(132)

Az exportáló gyártók két csoportja esetében, amelyek értékesítéseik nagy részét kapcsolt kereskedőkön keresztül intézik, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontjával összhangban a jutalék tekintetében kiigazították az exportárat azokban az esetekben, amikor az értékesítés ezeken a kapcsolt kereskedőkön keresztül történt, mivel e kapcsolt kereskedők feladatai hasonlítanak egy jutalékos alapon dolgozó ügynök feladataihoz. A jutalék szintjét az ilyen feladatok meglétét kiemelő közvetlen bizonyítékok alapján számították ki. Ebben az összefüggésben, a jutalék számításakor azokat az SGA-költségeket vették figyelembe, amelyek a kapcsolt kereskedőknél jelentkeztek az ukrán gyártók által előállított érintett terméknek az eladása céljából, valamint figyelembe vettek egy megfelelő haszonkulcsot. Utóbbi a hasonló termékek nem kapcsolt fogyasztók részére történt értékesítéseihez kapcsolódó haszonkulcsok súlyozott átlagán alapult, amelyet három nem kapcsolt, a vizsgálatban együttműködő közösségi importőr szolgáltatott, és amely információt ellenőriztek.

(133)

Az exportőrök két csoportja kétségbe vonta a Bizottság által készített számítást, és úgy érvelt, hogy az ehhez a kiigazításhoz használt haszonkulcs túlzott mértékű. Az exportőrök egyik csoportja azt állította, hogy a nem kapcsolt importőrök egyike csak egyetlen típusú csövet importált és adott tovább viszonteladóként, amelyet az ukrán exportőr nem értékesített az EK-ban. Az exportőrök mindkét csoportja azt állította továbbá, hogy a három együttműködő nem kapcsolt közösségi importőr által szolgáltatott adatok alapján számított átlagos haszonkulcs nem volt megfelelő, mivel a megállapított átlagos súlyozott haszonkulcs magasabb volt, mint a közösségi gazdasági ágazat által megcélzott haszon.

(134)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy nem bír jelentőséggel az állítás, amely szerint az e kiigazításhoz alapul vett haszonkulcs magasabb, mint a közösségi gazdasági ágazat által megcélzott haszon. A két haszonkulcsot eltérő összefüggésben határozták meg, és eltérő célokat szolgálnak. Ezenkívül nem bizonyítja, hogy a felhasznált haszonkulcs nem megfelelő. Ebben az esetben emlékeztetni kell arra, hogy a felhasznált haszonkulcs az együttműködő társaságok által szolgáltatott, a vizsgálati időszakhoz kapcsolódó információkon alapul. Továbbá nem hoztak fel bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az ezen együttműködő társaságok által értékesített hasonló termékek típusai hogyan torzítanák a haszonkulcs kiszámítását. Ilyen körülmények között a kiigazítást a 2. cikk (10) bekezdése i) pontjának megfelelően, a kapcsolt kereskedő társaságokon keresztül történt értékesítések vonatkozásában fenntartják.

(135)

Az exportőröktől érkezett észrevételek alapján kijavítottak továbbá néhány elírási hibát, és a dömpingkülönbözeteket megfelelően újraszámították.

(136)

A rendes érték és az exportár összehasonlítása kimutatta a dömpinget. A dömpingkülönbözetek a vám megfizetése előtti CIF közösségi határparitásos ár százalékában kifejezve a következők:

(137)

Mivel az együttműködés magas szintű volt (az Ukrajnából származó érintett termék közösségi exportjának több mint 80 %-a) és nem volt ok azt feltételezni, hogy bármely exportáló gyártó szándékosan tartózkodna az együttműködéstől, a valamennyi ukrajnai exportőrre alkalmazandó maradvány dömpingkülönbözetet ugyanazon a szinten állapították meg, mint az együttműködő exportáló gyártó, az CJSC Nikopol Steel Pipe Plant Yutist esetében, nevezetesen 25,7 %-on.

(138)

A Közösségen belül az érintett terméket az ismeretek szerint nyolc gyártó gyártja, akik nevében a panaszt bejelentették. Ezek Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban és Ausztriában találhatók, és a közösségi termelés 62 %-át képviselik, ami a vizsgálati időszak során 2 618 771 tonnát jelentett.

(139)

Az ismeretek szerint a kezdeményezési szakaszban volt 12 közösségi gyártó, akik nem voltak panaszosok, és amelyek székhelye az Egyesült Királyságban, Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Svédországban, Olaszországban és Szlovákiában találhatók. Olyan közösségi gyártókkal is felvették a kapcsolatot, akiknek az új tagállamokban volt székhelyük, és a kezdeményezési szakaszban még nem voltak ismertek. E gyártók közül csak kettő közölt alapvető információkat a hasonló termék gyártására és értékesítésére vonatkozóan a megfigyelési időszakra. Ez alapján a hasonló termék közösségi termelése 2 618 771 tonnát tett ki a vizsgálati időszakban.

(140)

A következő közösségi gyártók támogatták a panaszt:

(141)

Mivel ez a nyolc panaszos együttműködő közösségi gyártó az érintett termék közösségi termelésének 61 %-át képviseli, az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében ők alkotják a közösségi gazdasági ágazatot.

(142)

Meg kell jegyezni, hogy a panaszos gyártók egyike (Dalmine) kapcsolatban áll az együttműködő román exportáló gyártók egyikével (Silcotub) és utóbbitól importálta az érintett terméket. Megerősítést nyert azonban, hogy ezek a behozatalok a Dalmine termelési volumenéhez képest korlátozottak maradtak, és főként termékkörének kiegészítését szolgálták. Ezért azt a következtetést vonták le, hogy ez a kapcsolat nem volt olyan jellegű, hogy kizárta volna ezt a közösségi gyártót a közösségi gazdasági ágazat meghatározása alól.

(143)

A közösségi fogyasztást a mintavételbe bevont öt közösségi gyártónak, továbbá minden olyan közösségi gyártónak a közösségi piacon megvalósított értékesítési mennyiségei alapján határozták meg, amely ilyen információt szolgáltatott, valamint figyelembe vették az Eurostat adatai alapján a harmadik országokból érkező, a vonatkozó KN-kód alá tartozó behozatalokat.

(144)

Ezen adatok alapján megállapították, hogy a megfigyelési időszak folyamán a fogyasztás 8 %-kal csökkent, a 2001 évi 2 149 024 tonnáról 2004-re 1 985 361 tonnára esett vissza. A fogyasztás először jelentősen, 14 %-kal csökkent 2002-ben 2001-hez viszonyítva, és 2003-ban stabil maradt, majd 2004-ben újra emelkedett, amikor 1 985 361 tonnát tett ki. A varrat nélküli csövek fogyasztása az általános gazdasági ciklushoz kapcsolódik, és különösen az olaj- és gázágazat alakulásához. A fogyasztás növekedése a vizsgálati időszakban azzal a ténnyel magyarázható, hogy a 2004. évi magas olaj- és gázárak ösztönzőleg hatottak a beruházásokra ezekben az ágazatokban, és így növelték a keresletet egyes varrat nélküli csövek iránt.

1.   táblázat

(145)

A Bizottság mérlegelte, hogy a Horvátországból, Ukrajnából, Romániából és Oroszországból származó varrat nélküli csövek behozatalának hatását az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban összesítve kell-e értékelni.

(146)

Amint arra fentebb már történt utalás, ez a vizsgálat kimutatta, hogy a négy érintett ország esetében meghatározott átlagos dömpingkülönbözetek meghaladják az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében meghatározott de minimis-küszöbértéket, valamint hogy az ezen országokból érkező behozatali mennyiségek nem elhanyagolhatóak az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése értelmében (a piaci részesedések: Horvátország esetében 1,3 %, Románia esetében: 4,3 %, Ukrajna esetében 4,6 % és Oroszország esetében 11,3 % a vizsgálati időszakban).

(147)

Az érintett országokból érkező behozatal mennyisége nőtt, kivéve Ukrajnát, amely a megfigyelési időszakban fenntartotta behozatala magas szintjét. Az importárak hasonlóan alakultak valamennyi érintett országban, jelentősen a közösségi gazdasági ágazat árai alá kínáltak. Az érintett országok behozatalának átlagos árszintjei jelentősen alacsonyabbak voltak a közösségi gazdasági ágazat árszintjénél. A horvátországi, ukrajnai és romániai importárak nagyjából azonos szinten voltak. Oroszország jelentősen alacsonyabb árszintekkel rendelkezett, amely azonban annak lehet a következménye, hogy eltérő termékösszetételt exportált a Közösségbe. Amint az fentebb már említésre került, megállapítást nyert, hogy a négy országból behozott érintett termék és a közösségi gazdasági ágazat által gyártott és eladott hasonló termék ugyanazokkal az alapvető technikai, fizikai és kémiai jellemzőkkel, valamint végső felhasználással rendelkeznek. Ezenkívül valamennyi terméket hasonló értékesítési csatornákon keresztül adták el ugyanazon fogyasztók részére, és megállapították, hogy versenyben állnak egymással.

(148)

A fentiek alapján, arra a következtetésre jutottak, hogy a vizsgálatban érintett négy országból származó behozatal összesítését indokló valamennyi feltétel teljesült.

(149)

Néhány ukrajnai és romániai exportáló gyártó azzal érvelt, hogy az ő országaikból érkező behozatalt nem kellene összesíteni a kár- és okozatisági elemző vizsgálat alá vont többi országéval, mert a behozatali mennyiségek trendje eltérő. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a behozatali trend csak egyike annak a sok paraméternek, amelyet ebben az összefüggésben vizsgálnak. Az a tény, hogy a különböző országokból érkező behozatali szintek nem azonosak, nem olyan ok, amely az összesítést kizárná. Sőt a (147) preambulumbekezdés leírja a vizsgált négy országból érkező behozatalok közötti hasonlóságokat. Ezen az alapon, valamint a verseny hiányára vonatkozó egyéb jelzések hiányában nem lehet megkülönböztetni az ebből a négy országból érkező behozatalok hatását csupán a vonatkozó mennyiségi trendek alapján. Ellenkezőleg, a fentebb leírt hasonlóságok az összesített értékelést indokolják.

(150)

Jelen esetben a négy országra – beleértve Ukrajnát és Romániát is – megállapították, hogy a behozott termékek egyrészről és a Közösségben gyártott termékek, másrészről ugyanazokkal az alapvető fizikai és/vagy kémiai jellemzőkkel rendelkeznek (a hasonló termékre vonatkozóan lásd a (39) preambulumbekezdést). Továbbá a behozatal mind a négy ország esetében jelentős volt, azaz meghaladta az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdésében meghatározott elhanyagolhatósági határértéket. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az Ukrajnából és Romániából érkező behozatal több mint 4,5 % és 4,3 % piaci részesedést képviselt. Végül, a fenti érvek kiegészítéseképpen, a négy országból érkező behozatal jelentősen a közösségi gazdasági ágazat árai alá kínált (22–43 %), az ukrán és román behozatal 36 %-kal és 22 %-kal ment a közösségi gazdasági ágazat árai alá (lásd alább). A fentiek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a kár- és okozatisági elemző vizsgálat alá vont négy országból érkező behozatal összesítéséhez valamennyi feltétel teljesül. Az összesítés ellen érvelő panaszt ezért elutasították.

(151)

A négy érintett országból érkező behozatal a 2001. évi 304 268 tonnáról 426 186 tonnára nőtt a vizsgálati időszakban. Az összesített piaci részesedés a 2001. évi 14,2 %-ról 21,5 %-ra nőtt a vizsgálati időszak során. E tényt azzal együtt kell értékelni, hogy közben a fogyasztás csökkent.

2.   táblázat

(152)

A négy országból származó varrat nélküli csövek behozatalának súlyozott átlagára 16 %-kal nőtt, vagyis a tonnánkénti 433 EUR-ról 501 EUR-ra emelkedett 2001 és a vizsgálati időszak között. 2001 és 2002 között az árak eleinte 3 %-kal, 433 EUR-ról 418-ra csökkentek, majd 2003-ban tovább estek 397 EUR-ra, amely után határozott növekedésbe kezdtek 501 EUR-ra, azaz jelentősen magasabb szintet értek el, mint 2001-ben. A vizsgálati időszakban tapasztalt árnövekedés főként ahhoz köthető, hogy a vizsgálati időszakban nőtt a nyersanyagok költsége.

3.   táblázat

(153)

Az alákínálás megállapítására a Bizottság megvizsgálta a vizsgálati időszakra vonatkozó adatokat. A közösségi gazdasági ágazat vonatkozó értékesítési árai a független fogyasztók részére szükség esetén gyártelepi paritásra igazították, azaz közösségi szállítási költségek nélkül és az árengedmények levonását követően. A varrat nélküli csövek különböző típusainak a kérdőívekben meghatározott árait összehasonlították az exportőrök által felszámított árakkal, árengedmény nélkül, szükség esetén kiegészítve, CIF-importáron megfelelő kiegészítéssel a dömpingellenes vámokra és a behozatalt követő költségekre.

(154)

A súlyozott átlag alákínálási különbözet kiszámításához az együttműködő gyártók exportárait és az Eurostat adatait vették figyelembe. A vizsgálati időszak folyamán a súlyozott átlag alákínálási különbözet Oroszország esetében 43 %, Ukrajna esetében 36 %, Románia esetében 22 % és Horvátország esetében 26 % volt.

(155)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a dömpingelt behozataloknak a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata valamennyi, az iparág helyzete szempontjából jelentős gazdasági tényező és mutató értékelését magában foglalta a megfigyelési időszak folyamán.

(156)

A termelés a fogyasztáséhoz hasonló trendet mutatott, habár 2002 és 2003 folyamán a csökkenés, valamint a vizsgálati időszak során az erőrekapás határozottabb volt relatív értelemben, mint a fogyasztás csökkenése és erőrekapása ugyanezekben az időszakokban. 21 %-kal határozottan csökkent, a 2001. évi 1 495 278 tonnáról 1 174 414 tonnára 2002-ben. 2003-ban a termelés mennyisége a 2001. évi mennyiségnek csak a háromnegyedét érte el. Az olaj- és gáziparban a vizsgálati időszak során jelentkező beruházási tevékenység eredményeként megnövekedett kereslettel párhuzamosan azonban a termelés mennyisége is növekedésnek indult, és a vizsgálati időszakban elérte az 1 290 258 tonnát.

4.   táblázat

(157)

A termelési kapacitást a Közösség gazdasági ágazata termelési egységeinek névleges kapacitása alapján állapították meg, figyelembe véve a termelésben történt technikai megszakításokat, valamint azt a tényt, hogy egyes esetekben a kapacitás egy részét egyéb, azonos termelési folyamatban gyártott termékekre használták fel.

(158)

Az SPT-re vonatkozó termelési kapacitás állandó maradt az érintett időszak során. A kapacitáskihasználási arányok azonban 12 százalékponttal 87 %-ról 75 %-ra csökkentek a termelési mennyiség visszaesése következtében. A kapacitáskihasználás növekedése a vizsgálati időszak során annak az eredménye, hogy miközben a termelési kapacitás állandó maradt, a vizsgálati időszakban a termelés mennyisége nőtt.

5.   táblázat

(159)

Ami a készleteket illeti, a termelés nagy része rendelésre készül. Ezért, miközben a készletek terén 13 %-os növekedés volt tapasztalható a megfigyelési időszakban, megállapították, hogy ebben az esetben a készletek nem voltak releváns mutatói a kárnak.

6.   táblázat

(160)

2001 és a vizsgálati időszak között a hasonló termékekre vonatkozó beruházások 66 852 644 EUR-ról 26 101 700 EUR-ra csökkentek, és csak a termelési kapacitás jelenlegi szinten való tartását szolgálták, nem volt céljuk a termelési mennyiség növelése.

7.   táblázat

(161)

Megállapították, hogy a közösségi gazdasági ágazat kapcsolt fogyasztók részére történt értékesítései piaci áron történtek, és ezért azokat is figyelembe vették a közösségi gazdasági ágazat értékesítéseinek és piaci részesedésének elemzésénél.

(162)

A varrat nélküli csövek értékesítéseinek mennyisége csökkent a közösségi piacon, a 2001. évi 862 054 tonnáról 2002-ben 725 145 tonnára, azaz 16 %-kal csökkent, majd 683 985 tonnára 2003-ban, amikor a kereslet rendkívül alacsony volt a közösségi gazdasági ágazat szerint. A vizsgálati időszak folyamán az értékesítések újra növekedtek, és elérték a 729 555 tonnát, amely még mindig jóval alacsonyabb a 2001. évi értéknél.

(163)

Mivel a varrat nélküli csövek értékesítéseinek mennyisége a közösségi piacon 2001-től a vizsgálati időszakig 15 %-kal csökkent, ugyanebben az időszakban a közösségi fogyasztás csak 8 %-kal csökkent, és innentől a közösségi gazdasági ágazat a piaci részesedés tekintetében 3 százalékpontos veszteséget szenvedett el. A piaci részesedés a 2001. évi 40,1 %-ról a vizsgálati időszakban 36,7 %-ra csökkent.

8.   táblázat

(164)

A közösségi gazdasági ágazat átlagos eladási egységára 10 %-kal nőtt a megfigyelési időszakban a nyersanyagköltségeknek az egész ipart érintő emelkedése következtében.

(165)

Miután az átlagárak 4 %-kal nőttek, és a 2001. évi 672 EUR-ról 2002-re 701 EUR-ra emelkedtek, 2003-ban 651 EUR-val elérték mélypontjukat, majd a vizsgálati időszakban újra jelentősen emelkedtek, és elérték a 736 EUR-t.

(166)

A gyártási folyamat függvényében a közösségi gazdasági ágazat fémhulladékot, vagy bugákat és ingotokat is felhasznált nyersanyagként a varrat nélküli csövek gyártásához. A varrat nélküli csövek gyártási költségében a nyersanyag a fő költségokozó elem, és közvetlen hatása van az értékesítési ár alakulására. A varrat nélküli csövek gyártási költségében a nyersanyag a fő költségokozó elem, és közvetlen hatása van az eladási ár alakulására Míg 2001-ben és 2002-ben a nyersanyag a közösségi gazdasági ágazatban a varrat nélküli csövek összes gyártási költségeinek 35 %-át, 2003-ban 38 %-át tette ki, a vizsgálati időszak során a nyersanyag költségei már a teljes költség 47 %-át képviselték.

(167)

Megállapították, hogy a nyersanyagok átlagárai 2004-ben határozottan megemelkedtek, ami a közösségi gazdasági ágazat magasabb értékesítési áraiban, valamint a hasonlóképpen magasabb importárakban tükröződött.

9.   táblázat

(168)

A megfigyelési időszak folyamán a közösségi gazdasági ágazat tekintetében a nettó forgalom jövedelmezőségének súlyozott átlaga a 2001. évi 3 %-ról – 10 %-re csökkent a vizsgálati időszakban. A jövedelmezőség nem alakult az eladási értékkel párhuzamosan. Az érintett termék jövedelmezősége valójában negatívabb volt a vizsgálati időszak során, mint a megelőző három év bármelyikében, jóólehet az eladások ténylegesen nőttek a vizsgálati időszakban a 2002. és 2003. évi szinthez képest. Ennek az az oka, hogy a nyersanyagárak emelkedése nem tükröződhetett teljes mértékben az értékesítési árakban. A megnövekedett nyersanyagköltségeket nem lehetett a végfogyasztókra hárítani az érintett országokból érkező behozatal alacsony árszintje miatt.

10.   táblázat

(169)

A közösségi gazdasági ágazat –16 735 140 EUR-s negatív pénzforgalmat generált a vizsgálati időszak során. A közösségi gazdasági ágazat likviditása átfordult negatívba 2003-ban, amelyet követően a pénzforgalom javult ugyan kicsit, de még mindig távol maradt attól, hogy visszatérjen pozitív szintre. A pénzforgalmat a Közösségben és azon kívül értékesített termékre vonatkozó adózás előtti nettó profit alapján kellett kiszámítani, ami 2002-ben pozitív volt (26 millió EUR), de 2003-ban jelentős nettó veszteségbe fordult (mínusz 86 millió), ami megmagyarázza a pénzforgalomban 2002 és 2003 között tapasztalt masszív visszaesést. A pénzforgalmi trend nem követte a jövedelmezőségi trendet, mivel az értékcsökkenés, amely tipikusan magas ebben a tőkeintenzív iparágban, 2002 és 2003 között 51 795 853 EUR-ról 48 276 850 EUR-ra csökkent, de a vizsgálati időszakban ismét 58 820 712 EUR-ra nőtt. A pénzforgalmi helyzet azonban negatív maradt a vizsgálati időszak során.

11.   táblázat

(170)

A nettó eszközállomány hozamát a Közösségben és azon kívül eladott hasonló termék adózás előtti nettó profitját kifejezve számították ki az állóeszközök nettó könyvelt értékének arányában az EK-ban és azon kívül értékesített hasonló termékekre elosztva. E mutató 2001-et követő negatív fejlődését egyrészt a hasonló termékekkel kapcsolatban 2001-től a vizsgálati időszakig a csökkenő beruházások, másrészt a Közösségben és azon kívül értékesített hasonló termékek adózás előtti nyeresége okozta, amely utóbbi 2001-ben és 2002-ben még pozitív volt, de 2003-ban negatívra fordult. Az eszközállomány hozama ugyan javult a vizsgálati időszakban 2003-hoz képest, de még mindig csak – 11 %-ot ért el a vizsgálati időszak során. Az e tényező meghatározásához használt nyereségszám a Közösség belföldi és export eladásain elért nyereség volt. Erre azért volt szükség, mert az eszközöket mindkét értékesítési csatornához felhasználták, és az eszközökre való elosztás nem lett volna lehetséges.

12.   táblázat

(171)

Egyetlen társaságot kivéve a tőkebevonási képességet illetően nem érkezett panasz vagy utalás a közösségi gazdasági ágazat részéről arra vonatkozóan, hogy nehézségekbe ütközött volna, amikor tevékenységeihez tőkét akart bevonni, ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a közösségi gazdasági ágazat mint egész a megfigyelési időszakban képes volt tevékenységeihez tőkét bevonni.

(172)

A közösségi gazdasági ágazatban a foglalkoztatás 13 %-kal csökkent, a bérköltségek pedig 9 %-kal estek vissza a megfigyelési időszak folyamán.

13.   táblázat

(173)

A termelékenység, amelyet alkalmazottanként, évente a kibocsátásban (termelés) mérnek, a 2002. és 2003. évi csökkenés után a vizsgálati időszakban ugyanazt a szintet érte el, mint 2001-ben.

14.   táblázat

(174)

Miközben a közösségi fogyasztás 2001 és a vizsgálati időszak között 8 %-kal visszaesett, a közösségi gazdasági ágazat nem kapcsolt és kapcsolt fogyasztók részére megvalósított értékesítéseinek mennyisége 15 %-kal csökkent. Másrészt a négy érintett országból érkező behozatal piaci részesedése 7,3 százalékponttal nőtt. Így a közösségi gazdasági ágazat eladásai a keresletnél jóval nagyobb mértékben csökkentek a megfigyelési időszak folyamán.

(175)

Ami a tényleges dömpingkülönbözet nagyságának a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatását illeti, figyelembe véve a négy érintett országból érkező behozatal mennyiségét és árait, ezt a hatást nem lehet elhanyagolhatónak tekinteni.

(176)

Amint az a kármutatók fenti elemzéséből kiderült, a közösségi gazdasági ágazat gazdasági és pénzügyi helyzete nem javult tovább attól, hogy kivetették a dömpingellenes intézkedéseket az Oroszországból és Romániából (1997), valamint Horvátországból és Ukrajnából (2000 februárja) érkező érintett termékek részeinek behozatalára. Arra is bizonyítékul szolgálnak, hogy a Közösség még mindig törékeny és sérülékeny helyzetben van.

(177)

A kármutatók elemzése rámutatott arra, hogy a közösségi gazdasági ágazat helyzete 2001-et követően jelentősen romlott, és 2003-ban elérte mélypontját. A vizsgálati időszak folyamán a kármutatók javulását jeleztek a 2003. évi rendkívül rossz helyzethez képest. Ez a javulás a vizsgálati időszak általánosan jobb piaci helyzetéhez és különösen ahhoz kapcsolható, hogy az olaj- és gáziparban megnőtt a varrat nélküli csövek iránti kereslet. A közösségi gazdasági ágazat azonban képtelen volt visszakerülni a 2001-es, azaz a dömpingelt behozatal megnövekedése előtti szintre. E tekintetben meg kell jęgyezni, hogy még az értékesítési árak vizsgálati időszakban megfigyelt növekedése sem volt képes arra, hogy teljes mértékben tükrözze a megnövekedett nyersanyagköltségeket, nem beszélve a közösségi gazdasági ágazat helyzetének javításáról.

(178)

Igaz, néhány kármutató első pillantásra állandó (tőkeemelési képesség, foglalkoztatás) vagy akár pozitív (átlagos eladási árak) fejlődést mutatott. A legtöbb kármutató azonban (így a jövedelmezőség, a beruházás, a termelési és eladási mennyiség) egyértelműen negatív fejlődést jelzett a megfigyelési időszakban, jóllehet a vizsgálati időszak során az előző évhez képest csekély javulás volt tapasztalható. Ez a javulás azonban nem változtat a képen, mivel a legjelentősebb kármutatók negatívak maradnak.

(179)

Ami az árak pozitív alakulását illeti, az áraknak a vizsgálati időszak során tapasztalt növekedése nem tulajdonítható a közösségi gazdasági ágazat helyzetében bekövetkezett javulásnak, hanem pusztán a megnövekedett nyersanyagárak következménye. Továbbá a fenti, állandó fejlődést jelző tényezők nem a közösségi gazdasági ágazat általános állapotát határozzák meg. A profithoz kötött mutatók rendkívül nagy mértékű negatív fejlődésére figyelemmel az iparág életképessége forog kockán, ha – középtávon, vagy annál hamarabb – nem orvosolják ezt a helyzetet.

(180)

A végleges megállapítások nyilvánosságra hozatalát követően egyes exportáló gyártók azzal érveltek, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem szenvedett lényeges kárt a vizsgálati időszak során. Azt állították, hogy a nyilvánosan hozzáférhető adatok arra utalnak, hogy a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzete megfelelő, és az értékesítései és jövedelmezősége pozitív trendet mutattak a vizsgálati időszak során.

(181)

Meg kell jegyezni, hogy egyes közösségi gyártók éves pénzügyi eredménye tényleg pozitív volt a vizsgálati időszak során, az értékesítési mennyiség nőtt és jövedelmező eredményt értek el. Habár egyes közösségi gyártók általános pénzügyi helyzete a vizsgálati időszakban ténylegesen kedvező volt, a vonatkozó elemzést azonban a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi teljesítményére kell alapozni, tekintettel a hasonló termék gyártására és értékesítésére a közösségi piacon. Mivel a hasonló termék nem teszi ki a közösségi gazdasági ágazat teljes termelési mennyiségét, sem a teljes közösségi értékesítést, megállapították, hogy a varrat nélküli csövek egyes közösségi gyártóinak általános jó teljesítménye ellenére a Közösségben értékesített hasonló terméket illetően lényeges kár keletkezett.

(182)

Az előzőekben ismertetettek fényében arra a következtetésre jutottak, hogy a közösségi gazdasági ágazat lényeges kárt szenvedett el az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében.

(183)

Az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésével és 3. cikke (7) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból származó érintett termék dömpingelt behozatala okozott-e olyan mértékű kárt a Közösségnek, amely jelentősnek minősíthető. A dömpingelt behozataltól eltérő egyéb, a közösségi gazdasági ágazatot ugyanakkor károkozással fenyegető ismert tényezőket is megvizsgáltak annak biztosítására, hogy az ilyen egyéb tényezők által okozott esetleges kár nem tulajdonítható a dömpingelt behozatalnak.

(184)

A négy érintett országból érkező behozatal számottevően nőtt a megfigyelési időszak folyamán, a mennyiséget tekintve 40 %-kal, a piaci részesedés tekintetében 7,3 százalékponttal. Ugyanakkor a négy érintett országból érkező behozatal átlagos árai 32 %-kal a közösségi gazdasági ágazat átlagos árai alá kínáltak a vizsgálati időszakban. A dömpingelt behozatal vizsgálati időszakban megfigyelt árnövekedése csak a nyersanyagköltségek emelkedését tükrözte. A négy érintett országból érkező behozatal mennyiségének jelentős növekedése, valamint piaci részesedésük növekedése a megfigyelési időszakban, olyan ár mellett, amely jóval a közösségi gazdasági ágazat árai alatt maradt, egybeesett a közösségi gazdasági ágazat általános pénzügyi helyzetének nyilvánvaló rosszabbodásával ugyanebben az időszakban.

(185)

A közösségi gazdasági ágazat egységárai szintén emelkedtek 10 %-kal a megfigyelési időszakban. Az árakat azonban lenyomták, és azok még a nyersanyagköltségek erőteljes emelkedését sem fedezhették, amint ezt a közösségi gazdasági ágazatnál bekövetkezett veszteségek jelentős szintje bizonyította.

(186)

A fenti megfontolások alapján kitűnik, hogy a négy érintett országból érkező, alacsony árú behozatalnak meghatározó szerepe volt a közösségi gazdasági ágazat helyzetének rosszabbodásában, ami különösen az értékesítési árak nem megfelelő alakulásában, valamint a termelési, eladási mennyiség, a piaci részesedés csökkenésében, továbbá a jövedelmezőség határozott visszaesésében és a beruházások csökkenésében tükröződik.

(187)

A megfigyelési időszak folyamán a közösségi fogyasztás 8 %-kal csökkent. A fogyasztás csökkenése azonban önmagában nem tekinthető a közösségi gazdasági ágazat kárt elszenvedett helyzete meghatározó okának, mivel a közösségi gazdasági ágazat eladásai a megfigyelési időszakban relatív értéken nagyobb mértékben estek vissza, mint a fogyasztás (– 16 %-kal és – 14 %-kal 2001 és a vizsgálati időszak vége között). Kiderült továbbá, hogy az érintett országokból érkező behozatal növekedett a megfigyelési időszakban, és így átvette a közösségi gazdasági ágazat elvesztett piaci részesedését. Ezért megállapították, hogy a fogyasztás csökkenése nem lehetett lényeges oka a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárnak.

(188)

Az Eurostat és a vizsgálat folyamán gyűjtött információk szerint Japán, Argentína és az USA voltak azok az országok, amelyekből a varrat nélküli csövek behozatala elsősorban érkezett.

(189)

A Japánból érkező behozatal 52 960 tonna volt 2001-ben, és a megfigyelési időszak során 34 %-kal csökkent, 34 857 tonnára. Az érintett termék Japánból érkező behozatalának piaci részesedése 2,5 % volt 2001-ben, ez a vizsgálati időszakban 1,8 %-ra csökkent. A japán behozatal árai a közösségi gazdasági ágazat árainak legalább a kétszeresei voltak. Ezért a Japánból érkező behozatalt nem vették figyelembe a közösségi gazdasági ágazat helyzetére negatívan ható behozatalként.

(190)

Az Argentínából érkező behozatal 52 %-kal nőtt, a 2001-ig évi 30 962 tonnáról a vizsgálati időszakban 46 918 tonnára emelkedett. Ennek megfelelően a piaci részesedés egy százalékponttal, a 2001. évi 1,4 %-ról a vizsgálati időszakban 2,4 %-ra emelkedett. Az Argentínából érkező behozatal árszintje a megfigyelési időszak során jóval a megfigyelt négy ország árszintje fölött maradt, azaz a vizsgálati időszakban az Argentínából érkező behozatal tonnánkénti átlagos CIF-ára 660 EUR volt, míg a négy érintett ország súlyozott átlagos CIF-ára tonnánként 501 EUR volt. Az elemzés folyamán figyelembe vették azt a tényt, hogy egy közösségi gyártó kapcsolatban áll egy argentínai exportáló gyártóval. Bebizonyosodott azonban, hogy az ezen közösségi gyártó által az argentínai kapcsolt társaságától behozott varrat nélküli csöveknek sem a mennyisége, sem az ára tekintetében nem volt meghatározó oka annak, hogy az említett közösségi gyártó és az egész közösségi gazdasági ágazat helyzete kárt szenvedett.

(191)

Az USA tekintetében az Eurostat statisztikái azt mutatják, hogy a varrat nélküli csövek USA-ból érkező behozatalának piaci részesedése a 2001. évi 0,6 %-ról a vizsgálati időszakban 1,8 %-ra nőtt. Az Egyesült Államok átlagos értékesítési ára a megfigyelt időszak kezdetén tonnánként 2 414 EUR volt, azaz majdnem négyszer magasabb, mint a közösségi gazdasági ágazat ára, és ezt követően óriási mértékben, 77 %-kal csökkent, tonnánként 797 EUR-ra a vizsgálati időszak során, amivel még mindig 8 %-kal meghaladta a közösségi gazdasági ágazat árait. Ezért, annak ellenére, hogy az USA-ból érkező behozatal megnövekedett, tekintettel annak árszintjére, az nem tekinthető a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár lényeges okának.

(192)

Azt állították, hogy az Argentínából és Egyesült Államokból érkező behozatalok 2001 óta folyamatosan nőttek, és hogy együttes piaci részesedésük meghaladta a 4 %-ot a vizsgálati időszakban, valamint hogy az Egyesült Államok árai a négy érintett ország közül három exportáló gyártóinak az árai alatt maradtak.

(193)

A tények nem támasztják alá azt az állítást, miszerint az Egyesült Államok árai a négy érintett ország közül három exportáló gyártóinak az árainál alacsonyabbak voltak. Arra a következtetésre jutottak tehát, hogy különösen a magas árszintekre tekintettel ezek a behozatalok nem tekinthetők a kár meghatározó okának.

(194)

Egy exportáló gyártó azt állította, hogy a közösségi gazdasági ágazat elsődlegesen a felső-kategóriás termékek (OCTG-k) gyártásában és értékesítésében aktív, amely a Japánból, Argentínából és az Egyesült Államokból érkező behozatallal versenyezne. Azzal érvelt, hogy az e három országból érkező behozatalok együttesen 1,5 százalékpontos növekedést képviselnek a piaci részesedés tekintetében 2001 és a vizsgálati időszak között, valamint hogy inkább az e három országból érkező behozatalok léptek a közösségi gazdasági ágazat által gyártott varrat nélküli csövek helyébe az Oroszországból és Ukrajnából behozott varrat nélküli csövekkel szemben.

(195)

Rámutattak, hogy bár a közösségi gazdasági ágazat a felső kategóriás, hozzáadott értékű termékek gyártását erőteljesen hangsúlyozza, a varrat nélküli csövek különböző típusainak gyártását is folytatja, az alsó kategóriás termékek jelentős mennyiségét is beleértve. Az OCTG igazából a közösségi gazdasági ágazat tevékenységének csak egy kis részét képviseli, nevezetesen a teljes értékesítési mennyiség 5 %-át és a teljes eladási érték 7 %-át a közösségi piacon a vizsgálati időszak során eladott hasonló termékek tekintetében. Japán, Argentína és az USA együttes piaci részesedése 1,5 százalékponttal nőtt, a 2001. évi 4,5 %-ról 6,0 %-ra emelkedett a vizsgálati időszakban, ez legfeljebb csak a közösségi gazdasági ágazat ugyanezen időszak alatti, jelentősebb piacirészesedés-veszteségének kisebb mértékével (40,1 %-ról 36,7 %-ra) kapcsolható össze. Következésképpen el kell utasítani azt az állítást, hogy az ezen három országból érkező behozatal lényeges károkat okozott volna a közösségi gazdasági ágazatnak.

(196)

Egy exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság szolgálatai elmulasztották figyelembe venni a varrat nélküli csövek új tagállamokból érkező behozatalának hatását. Főleg Szlovákia esetében azzal érveltek, hogy ezekről a behozatalokról korábban megállapították, hogy az EK-ba kárt okozó dömpingelt áron érkeztek. Az ilyen behozatalra dömpingellenes vámok vonatkoztak, amelyek a bővítés eredményeképpen megszűntek a vizsgálati időszak közepén. Azt is állította, hogy az ilyen behozatalok a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenését eredményezik.

(197)

Meg kell azonban jegyezni, hogy a közösségi gazdasági ágazat és egyéb európai gyártók (beleértve Szlovákiát is) tekintetében az értékesítési mennyiség mintegy 133 000 tonnával és 112 000 tonnával csökkent 2001 és 2004 között, míg ugyanabban az időben a négy érintett országból érkező behozatal mintegy 120 000 tonnával (13) nőtt.

(198)

A Szlovákiából a bővítést megelőzően érkezett behozatal tekintetében nem lehet azt állítani, hogy ez a behozatal káros dömpinget okozhatott a közösségi gazdasági ágazat számára a 2001-től a bővítésig (azaz 2004. május 1-jéig) terjedő időszakban, mivel dömpingellenes vámok vonatkoztak rá abból a célból, hogy ismét helyreállítsák a közösségi gazdasági ágazattal azonos feltételeket. A 25 tagú EU-n belüli értékesítések lehetséges hatása május 1-jét követően nem tekinthető ellentétesnek a kárra vonatkozó megállapításokkal és nem szakíthatja meg az okozati kapcsolatot a négy vizsgált országból érkező dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár között. Egy elemzés, amely a Szlovákiából érkező érintett terméknek a bővítést megelőzően és azt követően a közösségi piacra történt behozatalát vizsgálta az Eurostat adatai alapján, kimutatta hogy a csatlakozás évében az érintett termék ezen behozatalai a közösségi piac többi részén (24 tagállam) 7 %-kal vagy 5 911 tonnával nőttek a csatlakozást megelőző évhez képest. Ez a mennyiségi növekedés nagyon kicsi a négy érintett országból érkező behozatal alakulásához képest.

(199)

A fentiekre figyelemmel arra a következtetésre jutottak, hogy a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése nem a Közösségen belüli verseny következtében csökkent.

(200)

Ezért elutasították azt a panaszt, amely szerint a Közösségen belüli verseny a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenését okozhatja.

(201)

A végleges megállapítások nyilvánosságra hozatalára válaszul egy exportáló gyártó azt állította, hogy az acélpiac ciklikusságának tényezőjét nem vették figyelembe, holott azt az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése megköveteli.

(202)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az exportáló gyártó nem nyújtott be bizonyítékot a panasz alátámasztására arra vonatkozóan, hogy az acélpiac ciklikussága kárt okozott a közösségi gazdasági ágazat helyzetében. Kiegészítésképpen meg kell jegyezni, hogy az acélpiac ciklikusságának hatnia kellene a közösségi gazdasági ágazatra és az exportáló gyártókra úgyszintén. Ezért, a varrat nélküli csövek piaca ciklusának lefelé szálló ága, amely állítólag negatívan hatott a közösségi gazdasági ágazat állapotára, szintén negatívan kellett volna, hogy hasson a varrat nélküli csövek behozatalának mennyiségére, azaz a négy érintett országból származó behozatal mennyiségének csökkennie kellett volna. Ahogy azonban az a (151) preambulumbekezdésben írtakból kiderül, a négy érintett országból származó behozatal összesített mennyisége 2001-től 2004-ig minden egyes évben növekedett. Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy az acélpiac ciklikusságát nem lehet a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárt okozó tényezőnek tekinteni.

(203)

Egy társaság azt állította, hogy az USD értékének az euróval szembeni esése 2001-től a vizsgálati időszakig hatással volt a közösségi gazdasági ágazat helyzetére, de arra vonatkozó bizonyítékot nem mutatott be, hogy az átváltási árfolyam ingadozása ténylegesen negatívan hatott volna a közösségi gazdasági ágazat teljesítményére. Mivel nem volt olyan információ, amely alátámasztotta volna, hogy a közösségi gazdasági ágazat helyzetében bekövetkezett kárt az EUR USD-vel szembeni erősödése befolyásolta, arra a következtetésre jutottak, hogy az átváltási árfolyam ingadozása nem szakította meg a dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazat helyzetének károsodása közötti okozati összefüggést. Továbbá a közösségi gazdasági ágazat elemzése a közösségi piacon gyártott és értékesített hasonló termék pénzügyi teljesítményén alapult. Mivel a hasonló termék közösségi piacon történt eladásainak túlnyomó többségét EUR-ban számlázták, és mivel valamennyi főbb gyártási költséget is elsősorban EUR-ban számoltak el, az átváltási árfolyam ingadozása nem volt komoly hatással a közösségi gazdasági ágazat kárt szenvedett helyzetére.

(204)

A más harmadik országokból származó behozatalok mennyisége, ára és piaci részesedése fentebb leírt fejleményeinek fényében arra a következtetésre jutottak, hogy a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett anyagi kár nem írható e behozatalok számlájára.

(205)

Két exportáló gyártó azt állította, hogy a jövedelmezőség csökkenése a nyersanyagköltségek emelkedésének eredménye, és ezért nem lehet összekapcsolni az érintett országokból érkező dömpingelt behozatallal. A varrat nélküli csövek gyártásának fő nyersanyagát jelentő fémhulladék vagy bugák költsége jelentősen emelkedett a megfigyelési időszak folyamán. Két közösségi gyártó bizonyította, hogy a fémhulladék ára 2003 utolsó negyedéve és a vizsgálati időszak utolsó negyedéve között 66 %-kal és 77 %-kal nőtt. Egy közösségi gyártó igazolta, hogy az egész megfigyelési időszakban, 2001-től a vizsgálati időszakig a fémhulladék ára több mint megkétszereződött, a 2001. évi tonnánkénti 99 EUR-ról a vizsgálati időszakban tonnánként 253 EUR-ra emelkedett. Hasonló tendencia figyelhető meg a bugák átlagárában is.

(206)

A megnövekedett nyersanyagárak azonban nem okoztak lényeges kárt a közösségi gazdasági ágazatnak, azt – amint a (168) preambulumbekezdésben kifejtettekből kiderül – az a tény okozta, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem tudta ezeket a magasabb költségeket áthárítani a fogyasztókra. Az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal következtében, amely jelentősen a közösségi gazdasági ágazat árai alá kínált, a közösségi gazdasági ágazat nem tudta értékesítési árait oly mértékben emelni, amely megfelelően tükrözte volna a nyersanyagárak növekedését.

(207)

A végleges megállapítások nyilvánosságra hozatalát követően egy exportáló gyártó azt állította, helytelen volt azt kijelenteni, hogy a jövedelmezőség azért csökkent a vizsgálati időszakban, mert a közösségi gyártók a dömpingelt behozatal árlenyomó hatása miatt képtelenek voltak olyan szintre emelni az árakat, amely fedezhette volna a nyersanyagárak növekedését. E társaság szerint a nyersanyagok (fémhulladék) ára a vizsgálati időszakban 15,8 %-kal nőtt. Azzal érvelt, hogy a dömpingelt behozatal ára a nyersanyagköltségek emelkedését meghaladó mértékben nőtt.

(208)

Amint azonban az fentebb említésre került, a vizsgálat során beszerzett bizonyítékok kimutatták, hogy a közösségi gyártók nyersanyagköltségeinek emelkedése jóval nagyobb mértékű volt a vizsgálati időszak során az állítólagos 15,8 %-nál. Az egyes közösségi gyártók által nyújtott információk alapján azt is megállapították, hogy a nyersanyagok árának emelkedése meghaladta a négy érintett országból érkező varrat nélküli csövek súlyozott átlagárának növekedését a megfigyelési időszak során. Ezért továbbra is fenntartják az érvet, amely szerint a dömpingelt behozatal árlenyomó hatása miatt a közösségi gyártók képtelenek voltak megemelni az árakat és jövedelmezővé tenni az eladásokat.

(209)

A Romániából és Oroszországból származó eredeti termékkörre vonatkozó, 1997 óta hatályos dömpingellenes intézkedéseket 2004 júliusa óta nem alkalmazzák óvatosságból, egyes közösségi termelők múltbeli versenyellenes magatartása miatt.

(210)

Néhány exportáló gyártó és importőr kérte, hogy vizsgálják meg, milyen mértékű hatást gyakorolhatott az egyes közösségi gyártók által alakított kartell a teljes közösségi gazdasági ágazat teljesítményére.

(211)

E tekintetben megállapították, hogy nem volt időbeli átfedés az egyes közösségi gyártók jogsértésének időszaka (1990–1995, illetve egyes termékek esetében 1999-ig) és e dömpingellenes eljárás megfigyelési időszaka (2001–2004) között. Továbbá a vizsgálat során nem találtak arra vonatkozó információt, hogy a közösségi gazdasági ágazat árait vagy egyéb kármutatókat versenyellenes magatartás befolyásolta volna. A fentiekre figyelemmel, valamint ellenkező információk vagy jelzések hiányában arra lehet következtetni, hogy az egyes közösségi gyártók által 2001 előtt alakított kartell nem fejtett ki hatást a közösségi gazdasági ágazat károsodott helyzetére a megfigyelési időszak folyamán.

(212)

A végleges megállapítások nyilvánosságra hozatalát követően egy exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság szolgálatai elmulasztották vizsgálni azokat az esetleges hatásokat, amelyeket az válthatott ki, hogy az 1999-es kartellmagatartás végét követően helyreálltak a rendes versenyfeltételek a közösségi gazdasági ágazat vonatkozásában. Azzal érveltek, hogy a kartellmagatartás és ezen eljárás megfigyelési időszaka közötti időbeli átfedés nem bír jelentőséggel, és hogy a Bizottság szolgálatai tévedtek értékelésükben a kárra és okozatiságra vonatkozó elemzés tekintetében, és megsérthették az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdését.

(213)

Elsőként hangsúlyozni kell, hogy az érintett terméknek csak egy kis részét, nevezetesen az OCTG-t (7304210020 és 7304291120 KN-kód alá tartozó) érintette a kartelleljárás. A vizsgálati időszak folyamán a közösségi piacon eladott OCTG mennyisége a közösségi gazdasági ágazat teljes értékesítési mennyiségének csak az 5 %-át képviselte.

(214)

Mérlegelték továbbá, hogy a kartellmagatartás vége és a kár meghatározására szolgáló időszak kezdete között eltelt két év elegendő volt-e arra, hogy lehetővé tegye a közösségi gazdasági ágazat számára a rendes versenyfeltételekhez való visszatérést. A vizsgálati időszak során azonban a helyzet káros volt.

(215)

A fentiekre figyelemmel, ezt a panaszt elutasították.

(216)

Az egyrészt az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal növekedése, a piaci részesedés növekedése és a megállapított alákínálás, valamint másrészről a közösségi gazdasági ágazat helyzetének nyilvánvaló rosszabbodása közötti időbeli egybeesés arra a következtetésre vezet, hogy a dömpingelt behozatal okozta a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett lényeges kart, az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében.

(217)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban vizsgálni kell, vajon a káros dömpingre vonatkozó következtetés ellenére létezik-e olyan kényszerítő ok, amely arra utalna, hogy ebben az esetben nem áll a Közösség érdekében az intézkedések elfogadása. E tekintetben mérlegelni kell a lehetséges intézkedéseknek az eljárásba bevont felekre gyakorolt lehetséges hatását és annak a következményeit is, ha nem hoznak intézkedéseket.

(218)

A közösségi gazdasági ágazat sérelmes helyzete abból eredt, hogy nehézséget jelentett számára felvenni a versenyt az alacsony árú, dömpingelt behozatallal.

(219)

Úgy ítélték meg, hogy az intézkedések bevezetése lehetővé teszi a közösségi gazdasági ágazat számára, hogy növelje eladásai mennyiségét és piaci részesedését, ezzel jobb méretgazdaságosságot generáljon, és így elérje a szükséges profitszintet, amely indokolja a gyártóberendezéseibe való folyamatos beruházást.

(220)

Ha az intézkedéseket nem vezetik be, a közösségi gazdasági ágazat helyzete tovább romlik. Nem lesz képes beruházni új termelési kapacitásba és nem fog tudni hatékonyan versenyezni a harmadik országokból érkező behozatallal. Egyes társaságoknak be kell szüntetniük a hasonló termék gyártását és el kell bocsátaniuk az alkalmazottaikat. Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a dömpingellenes intézkedések kivetése a közösségi gazdasági ágazatnak érdekében áll.

(221)

Egy nem panaszos közösségi termelő, amely kapcsolatban áll egy romániai exportáló gyártóval, azt állította, hogy a közösségi gyártók már teljes termelési kapacitással dolgoznak és nem képesek kielégíteni a közösségi piacon és harmadik országokban a varrat nélküli csövek iránt megnövekedett nagy keresletet. A társaság azzal érvelt, hogy következésképpen a vámok bevezetése az ellátás elégtelenségéhez vezetne a közösségi piacon. Amint azonban fentebb kifejtésre került, a vizsgálat kimutatta, hogy a megfigyelési időszak során a közösségi gazdasági ágazat jelentős tartalékkal rendelkezett a termelési kapacitás terén, amelyet a jövőben felhasználhat az érintett termék gyártására annak érdekében, hogy ki tudja elégíteni a varrat nélküli csövek iránti keresletet a közösségi piacon.

(222)

Azt is állították, hogy az intézkedések bevezetése a verseny korlátozását eredményezné a közösségi piacon. Meg kell jegyezni, hogy a panaszos gyártók mellett az érintett terméknek számos más jelentős gyártója van az új tagállamokban, amint arról a (139) preambulumbekezdésben már szó esett. A közösségi gyártók számát elegendőnek értékelik ahhoz, hogy biztosítsák a versenyt ezen a piacon, még a dömpingellenes intézkedések kivetésével is. Továbbá, amint a (188)–(195) preambulumbekezdésben említésre került, más harmadik országok gyártói (pl. az USA-ból) szintén versenyeznek a közösségi gazdasági ágazattal hasonló termékekkel és árakkal. Ezért úgy vélik, hogy az intézkedések bevezetése nem fogja veszélyeztetni a varrat nélküli csövek ellátását és nem fogja korlátozni a versenyt a közösségi piacon.

(223)

Ami az importőröket illeti, csak három nem kapcsolt importőr válaszolt a kérdőívre, közülük kettőnél került sor ellenőrző látogatásra. Az eljárás egy későbbi szakaszában egy negyedik nem kapcsolt importőr is elfogadta az ellenőrző látogatást. A szóban forgó négy nem kapcsolt importőr által behozott érintett termék mennyisége a teljes közösségi behozatal 8 %-át, és a közösségi fogyasztás 3 %-át képviselte.

(224)

Tekintettel arra a tényre, hogy a varrat nélküli csövek behozatalának nagy része az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló importőrökön keresztül érkezik a Közösségbe, és az összes behozatalnak kevesebb mint fele érkezik a Közösségbe nem kapcsolt importőrökön keresztül, a négy nem kapcsolt importőr behozatala a többi nem kapcsolt importőrre vonatkozóan reprezentatívnak tekinthető.

(225)

Az importőrök egyike esetében az érintett termék behozatala a varrat nélküli csövek teljes behozatalának 22 %-át képviselte, a megfelelő eladási érték pedig a teljes forgalmának 3 %-át a vizsgálati időszak során. Ezek az értékesítések nagyon jövedelmezőek voltak a vizsgálati időszak során. Figyelembe véve, hogy e társaság szállítóinak többsége a Közösségben vagy olyan országokban található, amelyeket a dömpingellenes vámok kivetése nem érint, a dömpingellenes intézkedések kivetésének hatása nem tekinthető jelentősnek.

(226)

Egy másik importőr, akinek a fő tevékenysége a varrat nélküli csövek behozatalából és átalakításából állt, valamennyi varrat nélküli csövet az érintett országokból, főleg Oroszországból hozta be. E behozatalnak egy kis része az úgynevezett „minősítéssel rendelkező csövekből” állt. Ezért úgy vélik, hogy a vámoknak az Oroszországból érkező behozatalra történő kivetése negatív hatással lesz az általános üzleti tevékenységre, és különösen e társaság jövedelmezőségére. Tekintetbe véve azonban, hogy jelenleg e mellett az importőr mellett csak egy másik szállítója van az minősítéssel rendelkező varrat nélküli csöveknek a Közösségben, nagyon valószínű, hogy a dömpingellenes vámok következtében a terméknél történő árnövekedést át lehet hárítani a végső fogyasztóra. A társaság továbbá arra is képes lesz, hogy legalább vásárlásai egy részét helyi szállítónál intézze a Közösségben, vagy hogy vásárlásai egy részét az érintett terméktől eltérő más termékkel helyettesítse.

(227)

A két másik együttműködő importőr, akik behozatali mennyisége szintén csak egy kisebb részét képviselte az érintett termék teljes behozatali mennyiségének a vizsgálati időszak során, úgy vélte, hogy őket nem érinti a vámok kivetése.

(228)

A fentiek fényében úgy vélik, hogy az importőröket egyéni helyzetük függvényében eltérően érintené a dömpingellenes intézkedések kivetése. Ezért azt a következtetést lehet levonni, hogy az intézkedések kivetése egy importőr pénzügyi helyzetére ténylegesen jelentős negatív hatással lehet. Általában azonban nem várható, hogy az intézkedések jelentős pénzügyi hatással lesznek az importőrök általános helyzetére.

(229)

Az érintett termék egy felhasználója sem válaszolt a Bizottság által kiküldött kérdőívre. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy a varrat nélküli csöveket főként az építőipari és az olajtársaságok használják. A rendelkezésre álló információk szerint a varrat nélküli csövek nagyobb projektek (kazánok, csővezetékek, építkezések) részét képezik, amelyeknek csak korlátozott részét alkotják. Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a dömpingellenes intézkedéseknek a varrat nélküli csövekre történő kivetésének a költségekre vonatkozó hatása nagy valószínűséggel nem eredményez majd jelentős hatást az ilyen felhasználók költségeire, és így elfogadható magyarázatot ad a felhasználók együttműködésének hiányára ebben az eljárásban.

(230)

A fenti megállapítások alapján és a fogyasztói szervezetektől érkező egyéb elemek, reakciók hiányában arra a következtetésre jutottak, hogy a javasolt intézkedések fogyasztókra gyakorolt hatása valószínűleg elhanyagolható.

(231)

Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a közösségi érdek alapján nincs olyan kényszerítő indok, amely miatt a dömpingellenes vámokat ne vetnék ki.

(232)

A dömpingelt behozatal által okozott további károk megelőzése érdekében úgy vélik, szükség van a dömpingellenes intézkedések elfogadására.

(233)

Az intézkedéseket olyan szinten kell bevezetni, amely a megállapított dömpingkülönbözet meghaladása nélkül elégséges az ilyen behozatalok által okozott károk megszüntetéséhez. A káros dömping hatásainak megszüntetéséhez szükséges vámösszeg kiszámításánál úgy ítélték, hogy az intézkedéseknek lehetővé kell tenniük a közösségi gazdasági ágazat számára, hogy fedezze gyártási költségeit és egy olyan szintű adózás előtti ésszerű nyereséget érjen el, amelyet az ilyen típusú iparág az ágazatban rendes versenyfeltételek mellett – azaz dömpingelt behozatal nélkül – a Közösségben elérhet hasonló termékek eladásaival. Figyelembe véve a közösségi gazdasági ágazat által 2001-ben elért átlagos jövedelmezőségi szintet, megállapították, hogy a forgalom 3 %-át kitevő haszonkulcs egy megfelelő minimumnak tekinthető, amelyet a közösségi gazdasági ágazat várhatóan elérhetett volna a káros dömping hiányában. A szükséges áremelést akkor az áralákínáláshoz kiszámított súlyozott átlag importár és a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon értékesített termékek nem káros ára összehasonlítása alapján határozták meg. A kárt nem okozó árat úgy kapták meg, hogy a közösségi gazdasági ágazat eladási árát kiigazították a vizsgálati időszak során keletkezett vesztességgel/nyereséggel és hozzáadták a fent említett haszonkulcsot. Az ebből az összehasonlításból eredő különbséget ezt követően a teljes CIF-importérték százalékában fejezték ki.

(234)

Az előzőek fényében úgy vélik, hogy az érintett termék behozatalára végleges dömpingellenes intézkedéseket kell kivetni az alaprendelet 9. cikkével összhangban a megállapított legalacsonyabb dömping- és kárkülönbözet szintjén, az alacsonyabb vám szabályával összhangban.

(235)

Mivel a kármegszüntetési szintek magasabbak, mint a megállapított dömpingkülönbözet, a végleges intézkedéseknek utóbbiakon kell alapulniuk. A maradvány dömpingkülönbözeteket minden országban a társaság szintjén a legnagyobb egyéni különbözettel határozták meg.

(236)

A vámtételek a vámfizetés nélküli, közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(237)

Az egyes társaságok e rendeletben meghatározott dömpingellenes vámtételeit a mostani vizsgálat megállapításai alapján határozták meg. Ennek megfelelően a vámok a vizsgálat alatt e társaságok tekintetében tapasztalt helyzetet tükrözik. Ezek a vámok (a „minden egyéb társaságra” országosan alkalmazandó vámokkal szemben) kizárólag az érintett országból származó és az említett társaságok, azaz jogi személyek által gyártott termékek behozatalára alkalmazhatók. Semmilyen más, a rendelet rendelkező részében név és cím szerint kifejezetten meg nem nevezett társaság, ideértve a kifejezetten említett társaságokkal kapcsolatban álló jogi személyeket is, nem részesülhet e vámtételek előnyeiből; azokra a „minden más társaságra” érvényes vámot kell kivetni.

(238)

Az e vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló bármely kérelmet (pl. a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, vagy új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) a Bizottsághoz kell intézni (14), haladéktalanul mellékelve minden vonatkozó információt, különösen a gyártáshoz és a hazai és exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például az ilyen névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységben bekövetkezett változással függenek össze. Amennyiben jogos a kérelem, a megfelelő szabályozásra kerül sor, beleértve az egyéni vámtételekben részesülő társaságok listájának naprakésszé tételét. A kiegyenlítő vámok teljes körű végrehajtása érdekében a maradványvámot nem csak a nem együttműködő társaságokra kell alkalmazni, hanem azokra is, amelyeknek a vizsgálati időszakban egyáltalán nem volt exportjuk. Azonban ez utóbbi társaságoknak az alaprendelet 11. cikke (4) bekezdése második albekezdése követelményeinek teljesítése esetén lehetőségük van e cikkel összhangban felülvizsgálati kérelem benyújtására, helyzetük egyedi megvizsgáltatása érdekében.

(239)

Ami a CEV-határérték vámhatóságok által a közösségi határon történő megállapítását illeti, a CEV-határértéket közvetett módon meg lehet határozni annak a 11 KN-kódnak az ellenőrzésével, amelyek alá az érintett terméket besorolták. A mérlegelési időszak során az érintett termék összes behozatalának 99,9 %-a 0,86-os CEV-érték alatti varrat nélküli csövekre vonatkozott. Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a varrat nélküli csöveknek az érintett országokból érkező, a 11 KN-kód alá eső behozatalát érintett terméknek kell tekinteni, kivéve azokat a nagyon ritka eseteket, amikor az importőr bizonyítani tudja, hogy a behozott áru CEV-értéke meghaladja a 0,86-os határértéket.

(240)

Egy importőr, amely úgynevezett „minősítéssel rendelkező varrat nélküli csövet” importált a Közösségbe, azt javasolta, hogy a társaságát mentesítsék a dömpingellenes vám alkalmazása alól. A társaság azonban nem nevezett meg okokat, amelyek alapján egy ilyen egyéni mentesítés indokolt lenne. Meg kell jegyezni, hogy ez az importőr dömpingelt varrat nélküli csöveket importált, ami kárt okozott a közösségi gazdasági ágazatnak, és ezért nem volt olyan ok, amely miatt a társaságnak meg kellett volna adni az egyéni mentesítést. Úgy ítélték meg továbbá, hogy ennek az importőrnek a dömpingellenes vámok alóli mentesítése az intézkedések kijátszásának elfogadhatatlanul magas kockázatát eredményezné. Amióta a minősítéssel rendelkező csöveket is számtalan alkalmazási módon fel lehet használni, nem lehet megfelelően biztosítani, hogy ezeket a behozatalokat csak olaszországi építkezési munkákhoz használják fel.

(241)

A végleges megállapítások nyilvánosságra hozatalát követően egy importőr az orosz exportáló gyártó TMK által gyártott, 7304 39 92 KN-kód alá besorolt és az olasz Munkaügyi Minisztérium által olaszországi állami építkezéseken való hasznosításra engedélyezett érintett termék egyes behozatalaira vonatkozó vámok (egy 12 hónapos időszakra meghosszabbítható) kilenchónapos részleges felfüggesztését kérte.

(242)

Az importőr azzal érvelt, hogy a közösségi érdek alapján, az alaprendelet 14. cikkének (4) bekezdésének megfelelően, a részleges felfüggesztés indokolt lenne. Az importőr azt állította, hogy az intézkedések részleges felfüggesztése nélkül leállítaná a minősítéssel rendelkező csövek behozatalát, és ezt követően csak egyetlen minősítéssel rendelkező varrat nélküli csöveket gyártó társaság maradna Olaszországban, amely így monopóliumhoz jutna.

(243)

Az importőr azt állította, hogy az intézkedések részleges felfüggesztése nem okozna kárt az állítólagos egyetlen közösségi gyártónak, amelynek a termelési volumene a minősítéssel rendelkező varrat nélküli csövek éves olaszországi keresletének állítólag hozzávetőlegesen a kétharmadát fedezi. Az importőr azzal érvelt továbbá, hogy az intézkedések részleges felfüggesztését az olasz vámhatóságok könnyen ellenőrizhetnék az engedélyek egyszerű megvizsgálásával, amelyeket minden importügyletnél be kell mutatni a vámhatóságnak.

(244)

Azzal az érvvel kapcsolatban, hogy az intézkedések nem részleges felfüggesztése monopóliumot hozna létre a közösségi piacon, meg kell jegyezni, hogy míg a vizsgálati időszak során két minősítéssel rendelkező varrat nélküli csöveket gyártó társaság létezett Olaszországban, 2005 vége óta tényleg csak egy társaság maradt. Kimutatható azonban, hogy a vizsgálati időszak során a minősítéssel rendelkező csövek Oroszországból érkező dömpingelt behozatala oly mértékben alákínált a közösségi gazdasági ágazat által gyártott minősítéssel rendelkező csövek árának, hogy a közösségi gyártók nem tudtak versenyezni ezzel a dömpingelt behozatallal, következésképpen meg kellett szüntetniük, vagy jelentős mértékben le kellett csökkenteniük a minősítéssel rendelkező varrat nélküli csövek gyártását. Mivel az a tény, hogy a minősítéssel rendelkező varrat nélküli csöveknek csak egyetlen közösségi gyártója maradt meg a közösségi piacon, valójában a minősítéssel rendelkező varrat nélküli csövek Oroszországból érkező dömpingelt behozatalának a következménye, el kell utasítani azt az érvet, amely szerint a vámok részleges felfüggesztése nem okozna kárt a közösségi gazdasági ágazatnak. Ellenkezőleg, várhatóan a vámok kivetése a verseny növekedéséhez és a minősítéssel rendelkező csöveket gyártó más közösségi gyártóknak a közösségi piacon való újbóli megjelenéséhez vezet majd.

(245)

Mivel megállapították, hogy a részleges felfüggesztés ellenőrzését az olaszországi vámhatóságok elvileg el tudják végezni, a kért részleges felfüggesztést szintén el kell utasítani, ugyanabból az okból, mint a korábban a (240) preambulumbekezdésben említett mentesítési kérelmet. Ha részlegesen felfüggesztenék az intézkedéseket egy egyéni importőr számára, az a kijátszás elfogadhatatlanul magas kockázatát eredményezné, mivel az ezen társaság által behozott minősítéssel rendelkező varrat nélküli csövek az olaszországi építkezésektől eltérő célokra is felhasználhatók lennének.

(246)

Ugyanez az importőr javasolta, hogy fogadjanak el egy kötelezettségvállalást a neki szállító orosz exportáló gyártótól. A kötelezettségvállalás meghatározna egy vámmentes behozatali mennyiséget egy mennyiségi felső határral. Az importőr azzal érvelt, hogy az adott mennyiségig a behozatalt kizárólag az olaszországi állami építkezési projektekre használnák fel. Ezért e behozatalok nem okoznának kárt a közösségi gazdasági ágazatnak. Ezen felül a Közösségben hiány lenne a minősítéssel rendelkező varrat nélküli csövek ellátottsága tekintetében. Meg kell azonban jegyezni, hogy az alaprendelet 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően csak exportáló gyártók tehetnek felajánlást kötelezettségvállalásra, importőrök azonban nem. Ezért ezt a kérelmet elutasították.

(247)

Miután nyilvánosságra hozták azokat az alapvető fontosságú tényeket és megfontolásokat, amelyek alapján a végleges dömpingellenes vámok kivetését tervezték ajánlani, az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban az érintett országokban az exportáló gyártók többsége az árra vonatkozó kötelezettségvállalást ajánlott fel.

(248)

Az érintett terméknek azonban az a jellegzetessége, hogy tekintélyes számú terméktípussal rendelkezik, és ezek némely tulajdonsága nem vehető észre a behozatal során. Ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy minden egyes terméktípusnál olyan méltányos minimális importárat állapítsanak meg, amelyet a Bizottság megfelelőképpen figyelemmel tud kísérni, és a tagállamok vámhatóságai importálásnál ellenőrizni tudnak. Továbbá az érintett termék az utóbbi években jelentékeny ingadozást mutatott az árak tekintetében, és ezért hosszabb időszakra vonatkoztatva nem alkalmas egy rögzített árra vonatkozó kötelezettségvállalásra. Az áringadozás a nyersanyagok, nevezetesen a fém bugák, ingotok vagy acélhulladékok körében bekövetkezett árváltozásoknak tulajdonítható, amely a gyártási költség fő, de változó összetevője. Ha a minimum importárakat az egyik nyersanyag árához indexálnák, akkor az érintett termékre alcsoportonként eltérő indexálási képleteket kellene megállapítani, mely az indexálási képlet paramétereinek meghatározását és a kötelezettségvállalások ellenőrzését rendkívül bonyolulttá tenné.

(249)

Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a múltban a jelenlegi vizsgálat termékkörébe tartozó egyes termékekre vonatkozóan már fogadtak el kötelezettségvállalásokat. Azokról a kötelezettségvállalásokról, amelyek azon az elven alapultak, hogy az árak termékcsoportonként párhuzamosak lennének a Közösségben alkalmazott árstruktúrával, bebizonyosodott, hogy a Bizottság számára nagy nehézséget jelent az ellenőrzésük, vagy kiderült, hogy nem sikerült az árakat olyan nem káros szintre emelniük, amely helyreállította volna a tisztességes kereskedelmet a közösségi piacon (15).

(250)

Továbbá számos esetben a javasolt termékbesorolás nem volt elég részletes ahhoz, hogy lehetővé tegye a megfelelő ellenőrzést, vagy a javasolt árszint nem tette lehetővé a káros dömping megszüntetését.

(251)

A fentiekre, különösen a különböző minimum importárak ellenőrzésének nehézségeire való tekintettel úgy vélik, hogy a kötelezettségvállalások elvben nem megvalósíthatók. Figyelembe véve azonban Románia közelgő csatlakozását a Közösséghez, a Romániára vonatkozó intézkedések időben korlátozottak lesznek. Ezért korlátozott annak a veszélye, hogy a romániai exportőrök kijátszanák a minimum importárakat, csekély annak a valószínűsége továbbá, hogy jelentős árváltozások történjenek. Ennek megfelelően a Bizottság a többek között Romániából származó egyes varrat nélküli vas- és acélcsövek behozatalát érintő dömpingellenes eljárással kapcsolatban vállalt kötelezettségek elfogadásáról szóló, 2006. június 23.-ig 2006/441/EK (16) határozattal elfogadta a romániai exportáló gyártók kötelezettségvállalási felajánlásait. A kötelezettségvállalás elfogadásának okait részletesebben az említett határozat állapítja meg. A Bizottság elismeri, hogy a felajánlott kötelezettségvállalás felszámolja a dömping káros hatását, és jelentős mértékben csökkenti annak kockázatát, hogy az érintettek a dömpingellenes intézkedéseket kijátsszák.

(252)

Annak érdekében, hogy a Bizottság és a vámhatóságok hatékonyabban nyomon követhessék a vállalatok kötelezettségvállalásainak betartását abban az esetben, ha a szabad forgalomba bocsátás iránti kérelmet benyújtották az illetékes vámhatósághoz, a dömpingellenes vám alóli mentesség attól függ, hogy: i. benyújtanak-e olyan kötelezettségvállalási számlát, amely egy olyan kereskedelmi számla, amely legalább a mellékletben felsorolt elemeket és nyilatkozatot tartalmazza. ii. azt a tényt, hogy az importált terméket az említett vállalatok közvetlenül az első független közösségi vevő részére gyártották, szállították és számlázták; és iii. azt a tényt, hogy a vámhatóságnak bejelentett és bemutatott áru pontosan megfelel a kötelezettségvállalási számlán szereplő termékleírásnak. Ahol a fent említett feltételek nem teljesülnek, megfelelő dömpingellenes vám keletkezik a szabad forgalomba bocsátáshoz benyújtott vámáru-nyilatkozat elfogadásának időpontjában.

(253)

Valahányszor egy kötelezettségvállalás megszegését követően a Bizottság visszavonja a kötelezettségvállalás elfogadását, az alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdésének megfelelően – egyedi ügyletekre hivatkozva, és ennek megfeleően érvénytelennek minősítve az érintett kötelezettségvállalásokra vonatkozó számlákat – vámtartozás keletkezik a szabad forgalomba bocsátáshoz benyújtott vámáru-nyilatkozat elfogadásának időpontjában.

(254)

Az importőröknek tisztában kell lenniük azzal, hogy vámtartozás keletkezhet szokásos kereskedelmi kockázatként a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat elfogadásakor, a (252) és a (253) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően, még akkor is, ha a Bizottság már elfogadta annak a gyártónak a kötelezettségvállalását, akitől közvetve vagy közvetlenül vásároltak.

(255)

Az alaprendelet 14. cikke (7) bekezdésének megfelelően a vámhatóságoknak haladéktalanul tájékoztatniuk kell a Bizottságot, ha arra utaló jeleket találnak, hogy a vállalat megszegi a kötelezettségvállalást.

(256)

Az említettek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a romániai exportáló gyártók által felajánlott kötelezettségvállalások elfogadhatók, s tájékoztatta az érintett vállalatokat azokról az alapvető tényekről, megfontolásokról és kötelezettségekről, amelyek alapján a kötelezettségvállalást elfogadták. A fent említett okoknál fogva az orosz és ukrán exportáló gyártók által feajánlott kötelezettségvállalások azonban nem elfogadhatók.

(257)

A kötelezettségvállalás megszegése vagy visszavonása esetén az alaprendelet 8. cikke (9) és (10) bekezdésének értelmében dömpingellenes vám kivetésére kerülhet sor.

(258)

Emlékeztetni kell arra, amint az a (2) preambulumbekezdésben már említésre került, hogy a Bizottság saját kezdeményezésére két időközi felülvizsgálatot indított, annak érdekében, hogy az eredeti termékkör Horvátországból, Romániából, Oroszországból és Ukrajnából érkező behozatalára vonatkozóan meglévő, hatályos végleges dömpingellenes intézkedések módosítását vagy hatályon kívül helyezését lehetővé tegye.

(259)

A jelenlegi vizsgálat megállapításai alapján intézkedéseket kell bevezetni a (17) preambulumbekezdésben meghatározott, Horvátországból, Romániából, Oroszországból és Ukrajnából származó varrat nélküli csövek behozatalára. Mivel a 2.1. szakaszban meghatározott érintett termék a már meglévő intézkedések termékkörét is lefedi, a 2320/97/EK és a 348/2000/EK tanácsi rendelettel az eredeti termékkörre bevezetett intézkedések további alkalmazása már nem helyénvaló, és ezért azokat a módosított rendeleteket hatályon kívül kell helyezni.

(260)

Ezzel párhuzamosan a két korábban említett időközi felülvizsgálatot, valamint a 2002 novemberében indított és az 1.2. szakaszban említett időközi és intézkedés megszűnésére irányuló felülvizsgálatot be kell fejezni.

(261)

Továbbá a Horvátországból és Ukrajnából származó eredeti termékkörre kivetett intézkedések részleges felfüggesztésének meghosszabbításáról szóló 1866/2005/EK rendelet a 348/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezését követően feleslegessé válik,

—

az importált terméket az említett vállalatok közvetlenül az első független közösségi vevő részére gyártották, szállították és számlázták, valamint

—

az ilyen behozatalokhoz egy kötelezettségvállalási számla is tartozik; ez olyan kereskedelmi számla, amely tartalmazza legalább az e rendelet mellékletében szereplő meghatározott adatokat és nyilatkozatot, valamint

—

a vámhatóságnak bejelentett és bemutatott áru pontosan megfelel a kötelezettségvállalási számlán szereplő termékleírásnak.

—

amikor megállapítást nyer, hogy az (1) bekezdésben ismertetett behozatalok tekintetében a bekezdésben felsorolt feltételek közül egy vagy több nem teljesül, vagy

—

amikor a Bizottság az alaprendelet 8. cikke (9) bekezdésének megfelelően egy olyan rendeletben vagy határozatban vonja vissza a kötelezettségvállalás elfogadását, amely egy egyedi ügyletre hivatkozik és ennek megfelelően érvénytelennek minősíti az érintett kötelezettségvállalkozásokra vonatkozó számlákat.

European Commission

Directorate-General Trade

B-1049 Brussels/Belgium

29.6.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 175/39

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

29.6.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 175/41

(1)

A 2092/91/EGK rendelet 11. cikkének (1) bekezdése szerinti jegyzék, amely felsorolja azon harmadik országokat, amelyekből a közösségi forgalmazás érdekében bizonyos ökológiai termelésű mezőgazdasági termékeknek származniuk kell, (a továbbiakban: „a jegyzék”), a mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekről szóló 2092/91/EGK rendeletben a harmadik országokból származó behozatalra előírt szabályozás végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1992. január 14-i 94/92/EGK bizottsági rendelet (2) mellékletében található.

(2)

Egyes Indiából importált mezőgazdasági termékeket jelenleg a 2092/91/EGK rendelet 11. cikkének (6) bekezdésében előírt eltérés alapján forgalmaznak a Közösségben.

(3)

India a Bizottságnál kérelmezte a jegyzékbe való felvételét. A 94/92/EGK rendelet 2. cikkének (2) bekezdése alapján szükséges adatokat benyújtotta.

(4)

Ezen adatok vizsgálatából, majd az indiai hatóságokkal folytatott megbeszélésekből az derült ki, hogy a szóban forgó országban a mezőgazdasági termékek előállítására és ellenőrzésére vonatkozó szabályok egyenértékűek a 2092/91/EGK rendeletben előírtakkal.

(5)

A Bizottság a 2092/91/EGK rendelet 11. cikkének (5) bekezdésének megfelelően helyszíni vizsgálatot tartott az Indiában ténylegesen alkalmazott termelési szabályokra és ellenőrző intézkedésekre vonatkozóan.

(6)

Costa Rica és Új-Zéland 2006. június 30-ig tartó hatállyal lett felvéve a jegyzékbe. Annak érdekében, hogy a kereskedelemben ne legyen fennakadás, indokolt meghosszabbítani ezen országoknak a jegyzékben való feltüntetését.

(7)

Ausztrália arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy az egyik felügyeleti szerv neve megváltozott, egy másikét pedig helyesbítette.

(8)

Svájc kérelmezte a Bizottságtól, hogy módosítsák a jegyzékben rá vonatkozó feltételeket a 2002/309/EK tanácsi és bizottsági határozattal (3) jóváhagyott, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a mezőgazdasági termékek kereskedelméről szóló megállapodásnak (4) és különösen annak a biogazdálkodással előállított mezőgazdasági termékekről és élelmiszerekről szóló 9. mellékletének megfelelően.

(9)

Svájc benyújtotta a 94/92/EGK rendelet 2. cikkének (5) bekezdése alapján szükséges információkat. A benyújtott információk vizsgálata nyomán megállapítást nyert, hogy az előírt követelmények egyenértékűek a Közösség jogszabályaiban szereplő előírásokkal.

(10)

Új-Zéland arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy az egyik felügyeleti szervnek megváltozott a neve.

(11)

Ezért a 94/92/EGK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(12)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a 2092/91/EGK rendelet 14. cikkével létrehozott bizottság véleményével,

29.6.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 175/45

(1)

A 2658/87/EGK rendelethez csatolt Kombinált Nómenklatúra egységes alkalmazása érdekében szükséges az e rendelet mellékletében említett áruk besorolásáról szóló intézkedések elfogadása.

(2)

A 2658/87/EGK rendelet meghatározta a Kombinált Nómenklatúra értelmezéséről szóló általános szabályokat. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni bármely más olyan nómenklatúrára vonatkozóan is, amely részben vagy egészben a Kombinált Nómenklatúrán alapul, vagy azt bármilyen további albontással egészíti ki, és amelyet valamely más közösségi rendelkezéssel hoznak létre az árukereskedelemhez kapcsolódó tarifális és más intézkedések alkalmazása céljából.

(3)

Az említett általános szabályok értelmében az e rendelet mellékletében található táblázat 1. oszlopában leírt árukat, a 3. oszlopban feltüntetett indokok alapján, a táblázat 2. oszlopában feltüntetett KN-kódok alá kell besorolni.

(4)

Szükséges rendelkezni arról, hogy a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (2) 12. cikkének (6) bekezdése értelmében a tagállamok vámhatóságai által kibocsátott, és az ezzel a rendelettel nem összhangban lévő, az áruk Kombinált Nómenklatúrába történő besorolására vonatkozó kötelező érvényű tarifális felvilágosítást a jogosult három hónapos időszakon belül továbbra is felhasználhatja.

(5)

Az egyes árucikkeknek Kombinált Nómenklatúra szerinti besorolásáról szóló, 1990. január 9-i 48/90/EGK bizottsági rendeletben (3) szereplő „pontmátrixos kijelzők” besorolása téves besorolásokat eredményezett, ennélfogva törölni kell a rendelet mellékletének 2. pontját.

(6)

A Vámkódex Bizottság nem nyilvánított véleményt az elnök által megállapított határidőn belül a mellékelt táblázatban szereplő 3. számú termék vonatkozásában.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódex Bizottság véleményével a mellékelt táblázatban szereplő 1. és 2. termék vonatkozásában,

29.6.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 175/49

(1)

Figyelembe véve a Közösség és a világ cukorpiacának helyzetét, célszerűnek tűnik a 2006/2007-es gazdasági évre vonatkozóan minél előbb fehér cukor kivitelére irányuló folyamatos pályázati felhívást kiírni, aminek alkalmával – tekintettel a világpiaci árak esetleges ingadozására – export-visszatérítések meghatározására is sor kerülhet.

(2)

A cukorra alkalmazandó export-visszatérítés megállapítására irányuló pályázati eljárásnak a 318/2006/EK rendelet 32. cikkében meghatározott általános szabályait indokolt alkalmazni.

(3)

Az egyrészről a Közösség, másrészről Bulgária és Románia között folytatott árukereskedelemben bizonyos cukorágazati termékekre még behozatali vámokat és export-visszatérítéseket kell alkalmazni, az export-visszatérítések szintje pedig jelentősen magasabb, mint a behozatali vámoké. Az említett országoknak az Európai Unióhoz való közelgő csatlakozása miatt ez az eltérés spekulatív árumozgásokhoz vezethet.

(4)

Az export-visszatérítésben részesült cukorágazati termékeknek a Közösségbe történő újrabehozatalával vagy visszajuttatásával kapcsolatos visszaélések elkerülése érdekében indokolt az összes nyugat-balkáni ország esetében eltekinteni az export-visszatérítés megállapításától.

(5)

Figyelembe véve a művelet sajátos jellegét, a folyamatos pályázati felhívás keretében kiadott kiviteli engedélyek tekintetében megfelelő rendelkezéseket szükséges megállapítani, különösen az engedélyek kibocsátásának határidejét és érvényességének időtartamát, valamint a biztosíték összegét illetően, továbbá az engedélyből származó kiviteli kötelezettség teljesítéséhez elegendő mennyiség vonatkozásában. A mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali és kiviteli engedélyek és előzetes rögzítési igazolások rendszerének alkalmazására kialakított részletes közös szabályok megállapításáról szóló, 2000. június 9-i 1291/2000/EK bizottsági rendeletben (2) és a mezőgazdasági termékekre vonatkozó exportlefölözések és -terhek részletes közös alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 1989. január 19-i 120/89/EGK bizottsági rendeletben (3) foglalt rendelkezések alkalmazását azonban továbbra is elő kell írni.

(6)

A 2006. július havi részleges pályázati felhívások tekintetében e rendelet rendelkezései lépnek a 2005/2006-os gazdasági évre a fehér cukor exportját érintő lefölözések és/vagy visszatérítések meghatározására vonatkozó folyamatos pályázati felhívásról szóló, 2005. július 15-i 1138/2005/EK bizottsági rendelet (4) rendelkezései helyébe. Ezért a jogi átláthatóság és egyértelműség érdekében helyénvaló az említett rendeletet 2006. július 1-jével hatályon kívül helyezni.

(7)

Az e rendeletben előírt rendelkezések összhangban vannak a Cukorpiaci Irányítóbizottság véleményével,

a)

2006. július 5-én veszi kezdetét;

b)

2006. július 13-án, csütörtökön, brüsszeli idő szerint 10.00 órakor ér véget.

a)

az előző részleges pályázati felhívásra előírt időszak végét követő első munkanapon kezdődik;

b)

az alábbi napokon, brüsszeli idő szerint 10.00 órakor ér véget:

a)

az írásos ajánlatot személyesen, elismervény ellenében benyújtva egy tagállam illetékes hatóságánál;

b)

az említett hatóságnak címzett ajánlott levél vagy távirat útján;

c)

az említett hatósághoz eljuttatott telex, fax vagy elektronikus levél útján, ha a szóban forgó hatóság beleegyezik e távközlési módok igénybevételébe.

a)

Az ajánlatban feltüntették:

b)

az ajánlat legalább 250 tonna fehér cukor kiviteléről szól;

c)

az ajánlatok benyújtására megszabott határidő lejárta előtt igazolást nyújtanak be arról, hogy az ajánlattevő letétbe helyezte az ajánlat szerinti biztosítékot;

d)

az ajánlat nyilatkozatot tartalmaz, amelyben az ajánlattevő vállalja, hogy sikeres ajánlat esetén a 11. cikk (2) bekezdésének második albekezdése szerinti határidőn belül a kivitelre szánt fehércukor-mennyiségekre kiviteli engedélyt vagy engedélyeket kérelmez;

e)

az ajánlat nyilatkozatot tartalmaz, amelyben az ajánlattevő vállalja, hogy sikeres ajánlat esetén:

a)

az export-visszatérítés maximális összegét a szóban forgó ajánlatok benyújtására megszabott határidő lejártának napján meg kell állapítani;

b)

az ajánlat csak akkor sikeres, ha a megpályázott mennyiség egészére, illetőleg annak meghatározott részére nézve fogadták el.

a)

az ajánlattevők által sikertelenül megpályázott mennyiségekre vonatkozóan;

b)

a sikeres ajánlattevők esetében a fehér cukor 100 kilogrammjaként 10 euro erejéig, ha a kapcsolódó kiviteli engedély iránti kérelmüket elmulasztották benyújtani a 11. cikk (2) bekezdésének második albekezdése szerinti határidőig;

c)

a sikeres ajánlattevők esetében arra a mennyiségre, amelyre vonatkozóan az 1291/2000/EK rendelet 31. cikkének b) pontja és 32. cikke (1) bekezdése b) pontja i. alpontja értelmében teljesítették – az 1291/2000/EK rendelet 35. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelően – az e rendelet 11. cikkének (2) bekezdésében említett engedélyből adódó kiviteli kötelezettséget.

a)

az egyes ajánlatokban szereplő mennyiségek arányában;

b)

az ajánlatokat legfeljebb egy erre a célra megállapítandó maximális tonnaszám erejéig sikeresnek nyilvánítva;

c)

sorshúzással.

a)

a pályázati felhívásra való hivatkozás;

b)

a kivitelre szánt fehér cukor mennyisége;

c)

a b) pontban említett fehércukor-mennyiség kivitele után folyósítandó export-visszatérítés 100 kilogrammonkénti összege euróban kifejezve.

a)

a következő hétre kiírt részleges pályázati felhívás előtti utolsó munkanap;

b)

a következő hét utolsó munkanapja, ha arra a hétre nincs kiírva részleges pályázati felhívás.

29.6.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 175/54

(1)

A 647/2006/EK bizottsági rendelet (3) meghatározza az 1006 30 KN-kód alá tartozó hántolt vagy félig hántolt rizs vámkontingensére vonatkozóan a 2006. április havi részletre kérelmezett mennyiségekre alkalmazandó csökkentés mértékét és a 2006. július havi részletre átvihető mennyiségeket.

(2)

Egy tagállam által elkövetett adminisztrációs hiba következtében a 09.4128 vámkontingens azon mennyisége, amelyet a 2006 júliusi részletre kell átvinni, nem felel meg a ténylegesen átvitt mennyiségnek.

(3)

A 647/2006/EK rendeletet ezért a fentieknek megfelelően helyesbíteni kell,

29.6.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 175/56

29.6.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 175/58

(1)

Az 1159/2003/EK rendelet 9. cikke rendelkezik az 1701 KN-kódú, fehércukor-egyenértékben kifejezett termékek nulla százalékos vámtételű szállítási kötelezettségeinek megállapításáról szóló szabályokról az AKCS-jegyzőkönyvet és az indiai megállapodást aláíró országokból származó behozatalra vonatkozóan.

(2)

Az 1159/2003/EK rendelet 16. cikke rendelkezik az 1701 11 10 KN-kódú, fehércukor-egyenértékben kifejezett termékek nulla százalékos vámtételű vámkontingenseinek megállapításáról szóló szabályokról az AKCS-jegyzőkönyvet és az indiai megállapodást aláíró országokból származó behozatalra vonatkozóan.

(3)

Az 1159/2003/EK rendelet 22. cikke tonnánként 98 euro vámtételű vámkontingenst nyit meg az 1701 11 10 KN-kódú termékekre a Brazíliából, Kubából és egyéb harmadik országokból származó behozatalra vonatkozóan.

(4)

A 2006 június 19-től23-ig tartó hét folyamán az 1159/2003/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdésének megfelelően behozatali engedélyek kiállítása iránti kérelmeket nyújtottak be az illetékes hatóságokhoz az 1159/2003/EK rendelet 9. cikke értelmében az AKCS-India preferenciális cukorra az egyes érintett országokra vonatkozóan megállapított szállítási kötelezettséget meghaladó összmennyiségre.

(5)

Az adott körülmények között a Bizottságnak csökkentési együtthatót kell megállapítania, ami lehetővé teszi az engedélyek kiállítását a rendelkezésre álló mennyiség arányában, és jeleznie kell, ha a kérdéses határértéket elérték,

29.6.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 175/61

(1)

Gabonafélék és növényi eredetű termékek esetén, a gyümölcsöket és a zöldségeket is beleértve, a szermaradványszintek a hatékony növényvédelemhez szükséges peszticidek legkisebb mennyiségének olyan módon történő alkalmazását tükrözik, hogy a szermaradványszint gyakorlati szempontból a lehető legalacsonyabb és toxikológiailag még elfogadható legyen, különös tekintettel a környezet védelmére és a fogyasztók becsült étrendi bevitelének mértékére. Az állati eredetű élelmiszerekre vonatkozóan a szermaradványszintek az állatok fogyasztását tükrözik a peszticiddel kezelt gabonafélék és növényi eredetű termékek vonatkozásában, valamint megfelelő esetben figyelembe veszik az állatgyógyászati készítmények használatának közvetlen következményeit. A Közösségben érvényes legnagyobb megengedett szermaradványszint (MRL) az ilyen szermaradvány azon felső határértékét jelenti, amely a helyes mezőgazdasági gyakorlat betartása mellett előfordulhat az áruban.

(2)

A peszticidekre vonatkozó legnagyobb megengedett szermaradványszintek folyamatos felülvizsgálat és változtatás alatt állnak az újabb információk és adatok figyelembevétele érdekében. Az MRL-ek az analitikai kimutatás alsó szintjén kerülnek rögzítésre abban az esetben, ha a növényvédő szerek engedélyezett felhasználása nem eredményezi a peszticid-szermaradvány kimutatható mértékét az élelmiszer-ipari termékben vagy annak felszínén, illetve ha annak használata nem engedélyezett, vagy ha a tagállamok által engedélyezett felhasználást nem támasztják alá a szükséges adatok, vagy ha a harmadik országokban történő, a Közösség piacán forgalomba hozható élelmiszerekben vagy azok felületén a szermaradványokat eredményező használatot nem támasztják alá a szükséges adatok.

(3)

A Bizottság értesülése szerint az új toxikológiai és fogyasztói beviteli információk fényében néhány peszticid vonatkozásában felül kell vizsgálni a jelenlegi MRL-eket. A Bizottság felhívta az illetékes előadó tagállamokat, hogy tegyenek javaslatokat a közösségi MRL-ek felülvizsgálatára. A javaslatokat a Bizottságnak benyújtották.

(4)

Megtörtént a fogyasztók ezen irányelvben említett peszticidek élelmiszer-ipari termékekben való előfordulásából eredő, élethosszig tartó, illetve rövid távú terhelésének újbóli felmérése és értékelése a közösségi eljárásokkal és gyakorlatokkal összhangban, figyelembe véve az Egészségügyi Világszervezet által közzétett iránymutatásokat (6). Ezek alapján indokolt olyan új MRL értékeket megállapítani, amelyek biztosítják, hogy ne fordulhasson elő a fogyasztók elfogadhatatlan terhelése.

(5)

Megfelelő esetekben sor került a fogyasztók e peszticidek élelmiszer-ipari termékekben való esetleges előfordulásából eredő akut terhelésének a közösségi eljárásokkal és gyakorlatokkal összhangban végzett felmérésére és értékelésére, figyelembe véve az Egészségügyi Világszervezet által közzétett iránymutatást. Megállapítást nyert, hogy a peszticid-szermaradványoknak az új MRL értékeket meg nem haladó mértékű előfordulása nem vált ki akut toxikus hatást.

(6)

A Kereskedelmi Világszervezet útján a Közösség kereskedelmi partnereivel az új MRL értékekkel kapcsolatosan folytatott konzultációkat követően sor került az általuk ezen értékekre vonatkozóan tett észrevételek figyelembevételére.

(7)

A 76/895/EGK, 86/362/EGK, a 86/363/EGK és a 90/642/EGK irányelvek mellékleteit ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Az ebben az irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

a)

A II. mellékletének A. része az irányelv I. mellékletében az oxamilra vonatkozó sorokkal egészül ki.

b)

A II. melléklet A. részében a deltametrinre és a metidationra vonatkozó sorok helyébe az irányelv II. mellékletének szövege lép.

a)

A II. melléklet A. része az irányelv III. mellékletében a karbarilra vonatkozó sorokkal egészül ki.

b)

A II. melléklet B. részében a deltametrinre vonatkozó sor helyébe az irányelv IV. mellékletének szövege lép.

a)

A II. melléklet A. része az irányelv V. mellékletében a karbarilra és az oxamilra vonatkozó sorokkal egészül ki.