27.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 344/1

(1)

Az a gyakorlat, amely a támogatás juttatását közvetlenül vagy közvetve az adott támogatásból áruknak és szolgáltatásoknak az adományozó országból történő beszerzéséhez köti, csökkenti a támogatás hatékonyságát, és nem áll összhangban a szegények érdekeit szolgáló fejlesztési politikával. A támogatások függetlenítése nem önmagában vett érdek, hanem a szegénység elleni küzdelem más elemeire tett megtermékenyítő hatás eszközeként kell használni, mint amilyen a tulajdon, a regionális integráció és a lehetőségek bővítése a fejlődő országokban a helyi és regionális áruk és szolgáltatások szállítóinak megerősítésére összpontosítva.

(2)

2001 márciusában a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága elfogadta a legkevésbé fejlett országoknak nyújtott támogatások függetlenítéséről szóló ajánlást (3). A tagállamok elfogadták az ebben foglalt ajánlásokat, és a Bizottság ezeknek az ajánlásoknak a szellemét a közösségi támogatásokra vonatkozó iránymutatásként ismerte el.

(3)

2002. március 14-én az Európai Tanács barcelonai ülésével párhuzamosan megtartott Általános Ügyek Tanácsa a 2002. március 18-tól22-ig Monterrey-ben megrendezett Nemzetközi Fejlesztésfinanszírozási Konferenciára készülve azt a következtetést fogalmazta meg, hogy az Európai Unió „végre fogja hajtani a az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága által a legkevésbé fejlett országoknak nyújtott támogatások függetlenítésére tett javaslatot, és további megbeszéléseket fog folytatni a kétoldalú támogatás további függetlenítése érdekében. Az EU azt is meg fogja vizsgálni, hogy milyen lépéseket tehet a közösségi támogatás további függetlenítése érdekében, az EU-AKCS keretben jelenleg létező árkedvezmények rendszerének fenntartása mellett”.

(4)

2002. november 18-án a Bizottság elfogadta az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, „Függetlenítés: a támogatás hatékonyságának fokozása” című közleményt. Ez a közlemény a Bizottságnak a fent említett barcelonai kötelezettségvállalás EU támogatási rendszerén belüli végrehajtásának kérdésére és lehetőségeire vonatkozó nézeteit fejtette ki.

(5)

A támogatás függetlenítéséről szóló 2003. május 20-i következtetésében a Tanács hangsúlyozta, hogy a közösségi támogatások további függetlenítésére van szükség. A Tanács egyetértett a fent említett közleményben részletezett formákkal, és határozott a javasolt lehetőségekről.

(6)

A fenti bizottsági közleményről szóló 2003. szeptember 4-i európai parlamenti állásfoglalás (4) megállapította, hogy a közösségi támogatás további függetlenítésére van szükség. Támogatta a fent említett közleményben részletezett formákat, és elfogadta a javasolt lehetőségeket. Kiemelte, hogy a függetlenítés továbbviteléről kiegészítő tanulmányok és dokumentált javaslatok alapján folytatott további vitára van szükség, és kifejezetten felszólított „a helyi és regionális együttműködés egyértelmű előtérbe helyezésére, a fogadó országbeli, a szomszédos fejlődő országbeli és más fejlődő országbeli szállítók – ebben a sorrendben történő – kedvezményezésére”, a fogadó országok nemzeti, regionális és helyi családi szintű élelmiszertermelésének fejlesztésére tett erőfeszítései, valamint – a helyi szokásokkal, termeléssel és kereskedelmi rendszerekkel összhangban – az élelmiszereknek a nyilvánosság számára történő elérhetőségének és hozzáférhetőségének javítására tett intézkedései erősítése érdekében.

(7)

A külső közösségi támogatásokhoz való hozzáférés meghatározásához több összetevőt kell figyelembe venni. A személyek hozzáférési lehetőségeit megállapító jogosultsági szabályokat a 3. cikk tartalmazza. A szakértők igénybevételére, illetve a részvételre jogosult személyek által megvásárolt áruk és anyagok származására vonatkozó szabályokat a 4. illetve az 5. cikk tartalmazza. A viszonosság végrehajtásának a meghatározását és formáit a 6. cikk állapítja meg. Az eltéréseket és azok végrehajtását a 7. cikk határozza meg. A nemzetközi vagy regionális szervezeten keresztül finanszírozott, illetve harmadik országgal társfinanszírozott műveletekre vonatkozó egyedi rendelkezéseket a 8. cikk tartalmazza. A humanitárius segítségnyújtásra alkalmazandó egyedi rendelkezéseket a 9. cikk határozza meg.

(8)

A külső közösségi támogatásokhoz való hozzáférést az ilyen támogatást szabályozó alap-jogi aktusok határozzák meg, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (5) (a továbbiakban: „költségvetési rendelet”) rendelkezéseivel együttesen. A közösségi támogatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos, e rendelet által bevezetett változtatások minden ilyen jogi eszközre nézve módosítást jelentenek. Az érintett alap-jogiaktusok módosításait e rendelet I. melléklete sorolja fel.

(9)

A közösségi eszközök keretén belül odaítélt szerződések esetében külön figyelmet kell fordítani az Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkakörülményekre vonatkozó standardjaira, mint pl. az egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásról, a kényszermunka eltörléséről, a foglalkoztatás és alkalmazás tekintetében a diszkrimináció megszüntetéséről, valamint a gyermekmunka felszámolásáról szóló egyezményekre.

(10)

A közösségi eszközök keretén belül odaítélt szerződések esetén külön figyelmet kell fordítani a következő nemzetközileg elfogadott környezetvédelmi egyezményekre: a biológiai diverzitásról szóló 1992-es egyezmény, a 2000-es cartagenai biobiztonsági jegyzőkönyv, valamint az 1997-es kiotói jegyzőkönyv az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez,

27.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 344/15

(1)

A légi közlekedés területén a Közösség fellépésének elsődlegesen az utasok biztonsági kockázatoktól való védelmének magas szintű biztosítására kell irányulnia. Emellett maradéktalanul figyelembe kell venni az általános fogyasztóvédelmi követelményeket.

(2)

A vonatkozó biztonsági követelményeknek meg nem felelő légi fuvarozók közösségi listáját a lehető legnagyobb átláthatóság biztosítása érdekében az utasok tudomására kell hozni. Ennek a közösségi listának a közösségi szinten megállapított közös kritériumokon kell alapulnia.

(3)

A közösségi listán szereplő légi fuvarozókat működési tilalom alá kell vonni. A közösségi listán szereplő működési tilalmakat minden tagállamnak a Szerződés hatálya alá tartozó területén alkalmazni kell.

(4)

Az egy vagy több tagállamban közlekedési joggal nem rendelkező légi fuvarozók azonban berepülhetnek a Közösség területére, és el is hagyhatják azt, ha személyzettel ellátott vagy személyzet nélküli légi járművüket ilyen jogokkal rendelkező cégek bérlik. Rendelkezni kell a közösségi listán szereplő működési tilalomról, amelyet az ilyen légi fuvarozókra is alkalmazni kell, mivel ezen légi fuvarozók egyébként működhetnének a Közösségben, miközben nem felelnek meg a vonatkozó biztonsági előírásoknak.

(5)

A működési tilalom alá tartozó légi fuvarozónak engedélyezhető, hogy közlekedési jogokat gyakoroljon a működési tilalom alá nem tartozó légi fuvarozó teljes bérletű légi járművének használata révén, feltéve hogy megfelel a vonatkozó biztonsági előírásoknak.

(6)

A közösségi lista frissítésére vonatkozó eljárásnak lehetővé kellene tennie, hogy gyorsan szülessenek határozatok annak érdekében, hogy megfelelő és aktuális biztonsági információkkal lássák el a légi utasokat, illetve hogy garantálják, hogy a lehető leghamarabb lekerüljenek a listáról azok a légi fuvarozók, amelyek orvosolták a biztonsági hiányosságokat. Az eljárásoknak ugyanakkor tiszteletben kell tartaniuk a légi fuvarozók védelemhez való jogát, és nem érintik azokat a nemzetközi megállapodásokat és egyezményeket – így különösen a nemzetközi polgári repülésről szóló 1944. évi Chicagói Egyezményt –, amelyeknek a tagállamok vagy a Közösség részes felei. A Bizottság által elfogadandó eljárási kérdésekről szóló végrehajtási intézkedéseknek különösen ki kellene terjedniük e követelményekre.

(7)

Működési tilalom elrendelése esetén megfelelő intézkedést kell hozni abból a célból, hogy ennek a légi fuvarozónak segítséget nyújtsanak azon hiányosságok orvoslásában, amelyek a működési tilalom elrendelését előidézték.

(8)

Kivételes esetekben a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy egyoldalú intézkedéseket hozzanak. Sürgős esetben és előre nem látható biztonsági probléma felmerülésekor a tagállamok számára fenn kell állnia azon lehetőségnek, hogy haladéktalanul működési tilalmat rendeljenek el saját területükre. Emellett, amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy valamely légi fuvarozót nem szerepelteti a közösségi listán, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy működési tilalmat rendeljenek el vagy tartsanak fenn valamely biztonsági probléma miatt, amely más tagállamokban nem áll fenn. A tagállamoknak e lehetőségeket a repülésbiztonsággal kapcsolatos közös álláspont előterjesztése érdekében korlátozott módon kell alkalmazniuk a Közösség érdekeinek figyelembevétele mellett. Ez nem érinti a polgári légi közlekedés területén a műszaki előírások és a közigazgatási eljárások összehangolásáról szóló, 1991. december 16-i 3922/91/EGK tanácsi rendelet (3) 8. cikkét és a polgári repülés területén a közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló, 2002. július 15-i 1592/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 10. cikkét.

(9)

A légi fuvarozók biztonságáról szóló információkat eredményes módon, például az interneten kell közzétenni.

(10)

A légi közlekedésben a társaságok és az utasok számára a lehető legnagyobb hasznot eredményező versenykörnyezet érdekében fontos, hogy a fogyasztók megkapják a szükséges információkat a megalapozott választás érdekében.

(11)

A szolgáltatást ténylegesen nyújtó légi fuvarozó vagy fuvarozók kiléte alapvető fontosságú információ. Az oda-vissza útra vonatkozó fuvarozási szerződést kötő utasokat azonban nem mindig tájékoztatják az érintett járatot vagy járatokat ténylegesen üzemeltető légi fuvarozó vagy fuvarozók kilétéről.

(12)

A szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelv (5) meghatározza azokat az adatokat, amelyeket a fogyasztók számára kötelező hozzáférhetővé tenni, de ezek között nem szerepel az üzemeltető légi fuvarozó kilétére vonatkozó adat.

(13)

A számítógépes helyfoglalási rendszerek (CRS) ügyviteli szabályzatáról szóló, 1989. július 24-i 2299/89/EGK tanácsi rendelet (6) biztosítja a számítógépes helyfoglalási rendszeren keresztül helyet foglaló fogyasztók jogát az üzemeltető légi fuvarozó kilétéről történő tájékoztatásra. Azonban még a menetrend szerinti légi közlekedésben is létezik olyan gyakorlat, mint például a teljes bérlet vagy CRS nélküli helyfoglalás esetén a helymegosztás, amelynek során az utat a saját neve alatt értékesítő légi fuvarozó nem a tényleges üzemeltető, és amelynek esetében az utasnak jelenleg nincs joga arra, hogy tájékoztassák a szolgáltatást ténylegesen végző légi fuvarozó kilétéről.

(14)

Ezek a lehetőségek fokozzák a rugalmasságot, és az utasok számára jobb szolgáltatás nyújtását teszik lehetővé. Emellett az utolsó pillanatban, különösen technikai okokból történő néhány változtatás elkerülhetetlen, és hozzájárul a légi közlekedés biztonságához. Ezt a rugalmasságot azonban a fogyasztókkal szembeni átláthatósággal és annak igazolásával kell ellensúlyozni, hogy a járatokat ténylegesen üzemeltető cégek megfelelnek a biztonsági előírásoknak, annak érdekében, hogy garantálják számukra a megfelelő információk birtokában történő döntés jogát. Törekedni kell a légi fuvarozók kereskedelmi érdekei és az utasok információhoz való hozzáférése közötti helyes egyensúly megteremtésére.

(15)

A légi fuvarozóknak az átláthatóság politikáját kell folytatniuk az utasokkal szemben a biztonsággal kapcsolatos információk esetében. Az ilyen információk közzétételének hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az utasok jobban tudatában legyenek annak, hogy biztonság terén megbízhatnak a légi fuvarozókban.

(16)

A légi fuvarozók felelősek azért, hogy a nemzeti légi biztonsági hatóságoknak bejelentsék a biztonsági hiányosságokat, illetve hogy haladéktalanul orvosolják azokat. A légi és földi személyzet esetében elvárás, hogy meghozzák a megfelelő intézkedéseket, ha biztonsági hiányosságokat észlelnek. A polgári repülésben előforduló események jelentéséről szóló, 2003. június 13-i 2003/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) 8. cikke (4) bekezdésének értelmében ellentétes lenne a repülésbiztonsággal, ha a személyzetet ezekért az intézkedésekért büntetnék.

(17)

A visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) hatálya alá tartozó helyzeteken felül, az érintett utasoknak fel kellene ajánlani a visszaváltás vagy útvonal-módosítás jogát e rendelet hatálya alá tartozó bizonyos egyéb más helyzetekben, ha kellően szoros kapcsolat áll fenn a Közösséggel.

(18)

Az e rendeletben meghatározott szabályokon kívül az üzemeltető fuvarozó kiléte megváltozásának a fuvarozási szerződés teljesítésére gyakorolt hatásaira a tagállamok szerződésekre irányadó jogát, valamint a vonatkozó közösségi jogot kell alkalmazni, különös tekintettel a 90/314/EGK irányelvben és a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelvben (9) meghatározottakra.

(19)

Ez a rendelet egy hatékony és koherens megközelítésre irányuló jogalkotási eljárás része, amelynek célja a légi biztonság megerősítése a Közösségben, amelyben az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség fontos szerepet játszik. Ennek az Ügynökségnek e rendelet szerinti szerepe tovább szélesíthető a többek között a harmadik országok légi járműveivel kapcsolatos hatásköreinek kiterjesztésével. Külön figyelmet kell fordítani a légi járművek biztonsági ellenőrzésének minőség és mennyiség terén történő további javítására, valamint ezen ellenőrzések harmonizálására.

(20)

Ha olyan kockázat áll fenn, amelyet az érintett tagállam(ok) nem szüntettek meg, a Bizottságnak rendelkeznie kell annak lehetőségével, hogy átmeneti alapon azonnali intézkedéseket fogadjon el. Ilyen esetben a Bizottságot a munkájában e rendelet alapján segítő illetékes bizottságnak a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat (10) 3. cikkében meghatározott tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell eljárnia.

(21)

Minden más esetben a Bizottságot e rendelet alapján segítő illetékes bizottságnak az 1999/468/EK határozat 5. cikkében meghatározott szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell eljárnia.

(22)

Mivel az e rendelet és a harmadik országok közösségi repülőtereket használó légi járműveinek biztonságáról szóló, 2004. április 21-i 2004/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) 9. cikke közötti kapcsolat egyébként nem lenne egyértelmű, az említett cikket hatályon kívül kell helyezni a jogbiztonság megvalósítása érdekében.

(23)

A tagállamok megállapítják az e rendelet III. fejezete rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és biztosítják e szankciók végrehajtását. A szankcióknak, amelyek lehetnek polgári vagy igazgatási jellegűek, hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(24)

A Bizottság elemzi e rendelet végrehajtását, és egy megfelelő időszak után jelentést készít rendelkezéseinek hatékonyságáról.

(25)

Bármely illetékes polgári repülési hatóság határozhat úgy, hogy a légi fuvarozók, beleértve azokat, amelyek nem működnek a tagállamoknak a Szerződés hatálya alá tartozó területein, e hatóságnál kérelmet nyújthatnak be, hogy a kérelmező légi fuvarozót vessék alá rendszeres ellenőrzéseknek annak ellenőrzése érdekében, hogy megfelelhet a vonatkozó biztonsági előírásoknak.

(26)

Ez a rendelet nem akadályozhatja meg, hogy a tagállamok nemzeti szinten minőségjelző rendszert vezessenek be a légi fuvarozókra, amelyek esetében a kritériumok közé tartozhatnak a közösségi joggal összhangban a minimális biztonsági követelményeken kívüli megfontolások.

(27)

A gibraltári repülőtér használata kapcsán folytatott fokozott együttműködésre vonatkozó rendelkezésekről megállapodás született Londonban 1987. december 2-án a Spanyol Királyság és az Egyesült Királyság között a két ország külügyminiszterei által kiadott közös nyilatkozat formájában. Az ilyen rendelkezések megvalósítása azonban még várat magára,

a)

a légi fuvarozók közös kritériumokon alapuló közösségi listájának megállapítása és közzététele, amelyekkel szemben biztonsági okokból működési tilalom van érvényben a Közösségben;

és

b)

a légi utasok tájékoztatása arról, hogy mely légi fuvarozó üzemelteti azokat a járatokat, amelyeken utaznak.

a)

„légi fuvarozó”: érvényes üzemeltetési vagy azzal egyenértékű engedéllyel rendelkező légi közlekedési vállalkozás;

b)

„fuvarozási szerződés”: légi közlekedési szolgáltatásra irányuló vagy azt tartalmazó szerződés, beleértve azokat az eseteket, amikor a fuvar ugyanazon vagy különböző légi fuvarozók által üzemeltetett kettő vagy több járatból áll;

c)

„szerződő légi fuvarozó”: az utassal fuvarozási szerződést kötő fuvarozó, vagy ha a szerződésben szervezett utazási formát foglal magában az utazásszervező. Bármely jegyértékesítőt egyben szerződő légi fuvarozónak is kell tekinteni;

d)

„jegyértékesítő”: olyan nem légi fuvarozó vagy nem utazásszervező repülőjegy-értékesítő, aki fuvarozási szerződést bonyolít le az utassal, függetlenül attól, hogy egy külön járatra vagy szervezett utazási forma részeként;

e)

„üzemeltető légi fuvarozó”: olyan légi fuvarozó, amely egy utassal vagy az utassal szerződéses jogviszonyban álló más jogi vagy természetes személlyel kötött fuvarozási szerződés szerinti repülést végrehajt, vagy végrehajtani szándékozik;

f)

„üzemeltetési jóváhagyás vagy műszaki engedély”: olyan jogalkotási vagy igazgatási aktus a tagállam részéről, amelynek értelmében valamely légi fuvarozó légi közlekedési szolgáltatásokat nyújthat az illető tagállam repülőterein, működhet annak légterében, vagy közlekedési jogokat gyakorolhat;

g)

„működési tilalom”: a légi fuvarozó üzemeltetési jóváhagyásának vagy műszaki engedélyének biztonsági okokból történő elutasítása, felfüggesztése, visszavonása vagy korlátozása vagy bármilyen, ezzel egyenértékű biztonsági intézkedés olyan légi fuvarozóval szemben, amely nem rendelkezik közlekedési jogokkal a Közösség területén, de amelynek légi járművei egyébként bérleti megállapodás alapján üzemelhetnek a Közösség területén;

h)

„szervezett utazási forma”: a 90/314/EGK irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott szolgáltatások;

i)

„helyfoglalás”: az a tény, hogy az utasnak jegye vagy más olyan igazolása van, amely jelzi, hogy a helyfoglalást a szerződő légi fuvarozó elfogadta és nyilvántartásba vette;

j)

„vonatkozó biztonsági előírások”: a Chicagói Egyezményben és mellékleteiben, valamint adott esetben a vonatkozó közösségi jogszabályokban megállapított nemzetközi biztonsági előírások.

a)

működési tilalom bevezetése valamely légi fuvarozóval szemben, valamint az illető légi fuvarozó felvétele a közösségi listára a közös követelmények alapján;

b)

valamely légi fuvarozó eltávolítása a közösségi listáról, amennyiben a listára való felvételt indokoló biztonsági hiányosságot vagy hiányosságokat orvosolták, és a közös követelmények alapján nincs más ok arra, hogy a légi fuvarozó a közösségi listán maradjon;

c)

valamely, a közösségi listán szereplő légi fuvarozóval szemben bevezetett működési tilalom feltételeinek módosítása.

a)

a repülőjárat egy olyan repülőtérről indul, amely egy tagállamnak a Szerződés hatálya alá tartozó területén van;

vagy

b)

a repülőjárat harmadik országbeli repülőtérről indul, és egy olyan repülőtérre érkezik, amely egy tagállamnak a Szerződés hatálya alá tartozó területén található;

vagy

c)

a repülőjárat harmadik országbeli repülőtérről indul, és ilyen repülőtérre érkezik.

a)

az az üzemeltető légi fuvarozó, amelyről az utast értesítették, felkerült a közösségi listára, és vele szemben olyan működési tilalom van érvényben, amely az érintett járat törlését eredményezte, vagy amely a járat törléséhez vezethetett volna, ha az érintett járatot a Közösség területén üzemeltették volna;

vagy

b)

annak az üzemeltető légi fuvarozónak, amelyről az utast értesítették, a helyét másik olyan légi fuvarozó vette át, amely szerepel a közösségi listán, és vele szemben működési tilalom van érvényben, amely az érintett járat törlését eredményezte, vagy amely a járat törléséhez vezethetett volna, ha az érintett járatot a Közösség területén üzemeltették volna,

27.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 344/23

(1)

Az a gyakorlat, amely a támogatás juttatását közvetlenül vagy közvetve az adott támogatásból áruknak és szolgáltatásoknak az adományozó országból történő beszerzéséhez köti, csökkenti a támogatás hatékonyságát, és nem áll összhangban a szegények érdekeit szolgáló fejlesztési politikával. A támogatások függetlenítése nem önmagában vett érdek, hanem a szegénység elleni küzdelem más elemeire tett megtermékenyítő hatás eszközeként kell használni, mint amilyen a tulajdon, a regionális integráció és a lehetőségek bővítése a fejlődő országokban a helyi és regionális áruk és szolgáltatások szállítóinak megerősítésére összpontosítva.

(2)

2001 márciusában a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága elfogadta a legkevésbé fejlett országoknak nyújtott támogatások függetlenítéséről szóló ajánlást (2). A tagállamok elfogadták az ebben foglalt ajánlásokat, és a Bizottság ezeknek az ajánlásoknak a szellemét a közösségi támogatásokra vonatkozó iránymutatásként ismerte el.

(3)

2002. március 14-én az Európai Tanács barcelonai ülésével párhuzamosan megtartott Általános Ügyek Tanácsa a 2002. március 18-tól22-ig Monterrey-ben megrendezett Nemzetközi Fejlesztésfinanszírozási Konferenciára készülve azt a következtetést fogalmazta meg, hogy az Európai Unió „végre fogja hajtani a az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága által a legkevésbé fejlett országoknak nyújtott támogatások függetlenítésére tett javaslatot, és további megbeszéléseket fog folytatni a kétoldalú támogatás további függetlenítése érdekében. Az EU azt is meg fogja vizsgálni, hogy milyen lépéseket tehet a közösségi támogatás további függetlenítése érdekében, az EU-AKCS keretben jelenleg létező árkedvezmények rendszerének fenntartása mellett”.

(4)

2002. november 18-án a Bizottság elfogadta az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, „Függetlenítés: a támogatás hatékonyságának fokozása” című közleményt. Ez a közlemény a Bizottságnak a fent említett barcelonai kötelezettségvállalás EU támogatási rendszerén belüli végrehajtásának kérdésére és lehetőségeire vonatkozó nézeteit fejtette ki.

(5)

A támogatás függetlenítéséről szóló 2003. május 20-i következtetésében a Tanács hangsúlyozta, hogy a közösségi támogatások további függetlenítésére van szükség. A Tanács egyetértett a fent említett közleményben részletezett formákkal, és határozott a javasolt lehetőségekről.

(6)

A fenti bizottsági közleményről szóló 2003. szeptember 4-i európai parlamenti állásfoglalás (3) megállapította, hogy a közösségi támogatás további függetlenítésére van szükség. Támogatta a fent említett közleményben részletezett formákat, és elfogadta a javasolt lehetőségeket. Kiemelte, hogy a függetlenítés továbbviteléről kiegészítő tanulmányok és dokumentált javaslatok alapján folytatott további vitára van szükség, és kifejezetten felszólított „a helyi és regionális együttműködés egyértelmű előtérbe helyezésére, a fogadó országbeli, a szomszédos fejlődő országbeli és más fejlődő országbeli szállítók – ebben a sorrendben történő – kedvezményezésére”, a fogadó országok nemzeti, regionális és helyi családi szintű élelmiszertermelésének fejlesztésére tett erőfeszítései, valamint – a helyi szokásokkal, termeléssel és kereskedelmi rendszerekkel összhangban – az élelmiszereknek a nyilvánosság számára történő elérhetőségének és hozzáférhetőségének javítására tett intézkedései erősítése érdekében.

(7)

A külső közösségi támogatásokhoz való hozzáférés meghatározásához több összetevőt kell figyelembe venni. A személyek hozzáférési lehetőségeit megállapító jogosultsági szabályokat a 3. cikk tartalmazza. A szakértők igénybevételére, illetve a részvételre jogosult személyek által megvásárolt áruk és anyagok származására vonatkozó szabályokat a 4. illetve az 5. cikk tartalmazza. A viszonosság végrehajtásának a meghatározását és formáit a 6. cikk állapítja meg. Az eltéréseket és azok végrehajtását a 7. cikk határozza meg. A nemzetközi vagy regionális szervezeten keresztül finanszírozott, illetve harmadik országgal társfinanszírozott műveletekre vonatkozó egyedi rendelkezéseket a 8. cikk tartalmazza. A humanitárius segítségnyújtásra alkalmazandó egyedi rendelkezéseket a 9. cikk határozza meg.

(8)

A külső közösségi támogatásokhoz való hozzáférést az ilyen támogatást szabályozó alap-jogiaktusok határozzák meg, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (4) (a továbbiakban: költségvetési rendelet) rendelkezéseivel együttesen. A közösségi támogatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos, e rendelet által bevezetett változtatások minden ilyen jogi eszközre nézve módosítást jelentenek. Az érintett alap-jogiaktusok módosításait e rendelet I. melléklete sorolja fel.

(9)

A közösségi eszközök keretén belül odaítélt szerződések esetében külön figyelmet kell fordítani az Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkakörülményekre vonatkozó standardjaira, mint pl. az egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásról, a kényszermunka eltörléséről, a foglalkoztatás és alkalmazás tekintetében a diszkrimináció megszüntetéséről, valamint a gyermekmunka felszámolásáról szóló egyezményekre.

(10)

A közösségi eszközök keretén belül odaítélt szerződések esetén külön figyelmet kell fordítani a következő nemzetközileg elfogadott környezetvédelmi egyezményekre: a biológiai diverzitásról szóló 1992-es egyezmény, a 2000-es cartagenai biobiztonsági jegyzőkönyv, valamint az 1997-es Kyotói Jegyzőkönyv az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez,

27.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 344/34

(1)

A 2256/2003/EK határozat (3) a 2003. január 1. és 2005. december 31. közötti időszakra létrehozta az eEurope 2005 cselekvési terv figyelemmel kísérésére, a helyes gyakorlatok terjesztésére, valamint a hálózati és informatikai biztonság javítására vonatkozó MODINIS programot.

(2)

A 787/2004/EK határozat módosította a 2256/2003/EK határozatot annak érdekében, hogy a referenciaösszegeket kiigazítsa az Európai Unió bővítésére tekintettel.

(3)

A Tanács az információs és kommunikációs technológiák (IKT) jövőjéről szóló, 2004. december 9-i állásfoglalásában (4) felkérte a Bizottságot, hogy az információs társadalom 2005 utáni alakulásáról szóló menetrendjének fontos részeként kezdje el előkészíteni az eEurope 2005 cselekvési terv folytatását.

(4)

A Bizottság 2004. november 19-i, „Az európai információs társadalom kihívásai 2005 után” című közleménye elemzi azokat a kihívásokat, amelyekkel az európai információs társadalmi stratégiának 2010-ig szembe kell néznie. A közlemény az IKT szélesebb körű alkalmazása és az IKT-vel kapcsolatos problémákra fordított folyamatos szakpolitikai figyelem mellet érvel, ami magában foglalja a helyes gyakorlat figyelemmel kísérését és cseréjét. A közlemény volt a kiindulási pontja a 2005-ös, 2006-tól induló új információs társadalmi stratégiához vezető eszmecserének.

(5)

A Bizottság 2005. február 2-i, az Európai Tanács tavaszi üléséhez szóló „Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért, a lisszaboni stratégia új kezdete” című közleményében jelentette be az „i2010: európai információs társadalom” elnevezésű új kezdeményezést, amelynek célja IKT-k átvételének ösztönzése.

(6)

A Bizottság 2005. június 1-jei, „i2010: Európai információs társadalom a növekedésért és foglalkoztatásért” című közleménye körvonalazza a nyitott és versenyképes digitális gazdaság előmozdítására szolgáló ötéves stratégia fő szakpolitikai prioritásait. A helyes gyakorlat cseréjének előmozdítása és az IKT-alapú szolgáltatások bevezetésének figyelemmel kísérése továbbra is elősegíti az érdekelt felek és a tagállamok közti párbeszédet, különösen a nyílt koordinációs módszerrel összefüggésben.

(7)

A 2007–2013 közötti időszakra szóló versenyképességi és innovációs program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslat rendelkezik a versenyképesség és az innováció közösségi cselekvési keretprogramjáról a 2007–2013 közötti időszakra, ami a vállalkozói tevékenység, KKV-k, ipari versenyképesség, innováció, információs és kommunikációs technológiák, környezetvédelmi technológiák és intelligens energia fejlesztésére szolgáló egyedi közösségi intézkedéseket kapcsolja össze, beleértve a 2256/2003/EK határozatban foglaltakat is.

(8)

Az információs társadalomra vonatkozó közösségi statisztikákról szóló, 2004. április 21-i 808/2004/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet (5) meghatározza az információs társadalomra vonatkozó közösségi statisztikák szisztematikus elkészítésének közös kereteit. Az említett statisztikák közé tartoznak az eEurope teljesítményértékelési folyamatához szükséges információk és a tagállamok teljesítményének figyelemmel kísérésére szolgáló strukturális mutatókra vonatkozó információk, amelyek az információs társadalom vizsgálatának egységes alapjául szolgálnak.

(9)

Az eEurope 2005 cselekvési terv lejárta és a keretprogram 2007-ben történő indulása közötti 12 hónapban a strukturális mutatókon alapuló statisztikai elemzéssel és teljesítményértékeléssel, valamint a helyes gyakorlat cseréjével továbbra is nyomon kell követni és támogatni kell az IKT-k bevezetését a különböző ágazatokban. A program szerint a teljesítményértékelés, a helyes gyakorlat és a szakpolitika összehangolása területén 2006-ban hozandó intézkedések a Bizottság fent említett 2005. február 2-i és 2005. június 1-jei közleményében megfogalmazott célok teljesítését támogatják.

(10)

A figyelemmel kísérésre, a tapasztalatcserére, a teljesítményértékelésre, a helyes gyakorlatok terjesztésére, valamint az információs társadalom gazdasági és társadalmi következményeinek elemzésére szolgáló mechanizmusokat 2006 folyamán is működtetni kell a Bizottság 2005. február 2-i, az IKT-k átvételének ösztönzését az eEurope terv folytatásaként célul kitűző, és 2005. június 1-jei közleményében megfogalmazott célok teljesítése érdekében.

(11)

A 2256/2003/EK határozatot ezért módosítani kell,

1.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„1a. cikk

(1)   A 2006. évre szóló program folytatja az IKT-k különböző gazdasági ágazatokban történő bevezetésének és használatának, valamint a helyes gyakorlat terjesztésének figyelemmel kísérését, és az alábbi célokkal rendelkezik:

(2)   A program tevékenységeit ágazatokon átívelő jellegű cselekvések alkotják, amelyek kiegészítik a Közösség egyéb területekre vonatkozó cselekvéseit. E cselekvések egyike sem kétszerezi meg az egyéb közösségi programok keretében e területeken folytatott munkát. A program szerint a teljesítményértékelés, a helyes gyakorlat és a szakpolitika összehangolása területén végzett intézkedések a Bizottság 2005. február 2-i, az Európai Tanács tavaszi üléséhez szóló, az IKT-k átvételének, és különösen a szélessávú kapcsolat, az eKormányzat, az eKereskedelem, az eEgészségügy és az eTanulás kialakításának ösztönzését az eEurope terv folytatásaként célul kitűző »Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért, a lisszaboni stratégia új kezdete« és a Bizottság 2005. június 1-jei, a nyitott és versenyképes digitális gazdaság előmozdítását célul kitűző »i2010: európai információs társadalom a növekedésért és foglalkoztatásért« című közleményében megfogalmazott célok teljesítését támogatják.

(3)   A program közös keretet biztosít a különböző nemzeti, regionális és helyi szintek európai szintű kiegészítő kölcsönös együttműködéséhez is.;”

2.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„2a. cikk

Az 1a. cikkben említett célok elérése érdekében a következő cselekvéseket végzik:

3.

A 4. cikkben az első bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A program a 2003. január 1. és 2006. december 31. közötti időszakra terjed ki.

E program végrehajtásának pénzügyi kerete 30 160 000 EUR.;”

4.

A melléklet helyébe az e határozathoz csatolt melléklet szövege lép.

27.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 344/38

(1)

A 90/544/EGK irányelv (4) előírta a tagállamok számára, hogy legkésőbb 1992. december 31-ig a nyilvános páneurópai földi rádiós személyhívó szolgáltatás részére (a továbbiakban „ERMES”) négy csatornát jelöljenek ki a 169,4-től a 169,8 MHz-ig terjedő hullámsávon belül, valamint biztosítsák, hogy a tervek a lehető legrövidebb időn belül elkészüljenek annak érdekében, hogy a nyilvános páneurópai rádiós személyhívó szolgáltatás a kereskedelmi igényeknek megfelelően a 169,4-től a 169,8 MHz-ig terjedő hullámsáv egészét elfoglalhassa.

(2)

A 169,4–169,8 MHz-es hullámsáv ERMES szolgáltatások általi használata csökkent vagy megszűnt, ezért a hullámsávot jelenleg nem használja ki hatékonyan az ERMES rendszer, és azt más közösségi szakpolitikai szükségletek teljesítésére lehetne alkalmazni.

(3)

Az Európai Parlament és Tanács az Európai Közösség rádióspektrum-politikájának keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 676/2002/EK határozata (Rádióspektrum-határozat) (5) közösségi szakpolitikát és jogi kereteket határozott meg a szakpolitikai megközelítések koordinációja, és ahol indokolt, a harmonizált feltételek biztosítása érdekében a hullámsávnak a belső piac létrehozásához és működéséhez szükséges elérhetőségére és hatékony használatára vonatkozóan. Az említett határozat lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy technikai végrehajtó intézkedéseket hozzon a hullámsáv elérhetőségére és hatékony használatára vonatkozó harmonizált feltételek biztosítása érdekében.

(4)

Mivel a 169,4–169,8 MHz-es hullámsáv megfelelő a fogyatékkal élőket segítő alkalmazásokra, és figyelembe véve azt, hogy az ilyen alkalmazások előmozdítása a Közösség egyik szakpolitikai célja, és illeszkedik a belső piac működésének biztosítása általános célkitűzéséhez, a Bizottság a Rádióspektrum-határozat 4. cikkének (2) bekezdése értelmében megbízta a Postai és Távközlési Igazgatások Európai Értekezletét (a továbbiakban „CEPT”) azzal, hogy vizsgálja meg többek között a fogyatékkal élők segítésével kapcsolatos alkalmazásokat.

(5)

A CEPT a megbízás alapján egy új frekvenciatervet és csatornafelosztást készített el, ami hat különböző típusú alkalmazás számára teszi lehetővé a hullámsáv megosztását több közösségi szakpolitikai célkitűzés teljesítése érdekében.

(6)

Mindezen okból kifolyólag és a Rádióspektrum-határozat célkitűzéseinek megfelelően a 90/544/EGK irányelvet hatályon kívül kell helyezni,

27.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 344/40

(1)

A Szerződés 14. cikke egy olyan, belső határok nélküli térséget hoz létre, amelyben biztosított az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.

(2)

A belső piac fejlesztésének javítania kell az életminőséget, az egészség védelmét, valamint a fogyasztók biztonságát. Ez az irányelv megfelel annak a követelménynek, hogy valamennyi közösségi politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során az egészség- és fogyasztóvédelem magas szintjét kell biztosítani.

(3)

Egyes ftalátok használatát meg kell tiltani a lágyított anyagból készült, vagy lágyított anyagból készült részeket tartalmazó játékszerekben és gyermekápolási cikkekben, mivel egyes ftalátok jelenléte kockázatot jelent vagy potenciálisan kockázatot jelenthet a gyermekek egészségére. Azok a játékszerek és gyermekápolási cikkek, amelyek – noha nem kifejezetten erre a célra készültek – szájba vehetők, bizonyos körülmények között egészségügyi kockázatot jelenthetnek a kisgyermekek számára, ha lágyított anyagból készültek vagy egyes ftalátokat tartalmazó, lágyított anyagból készült részeket tartalmaznak.

(4)

A Bizottsággal folytatott konzultációt követően a toxicitási, ökotoxicitási és környezetvédelmi tudományos bizottság (SCTEE) az ilyen ftalátok egészségügyi kockázataira vonatkozó véleményeket terjesztett elő.

(5)

A háromévesnél fiatalabb gyermekek által szájba vételre szánt, egyes ftalátokat tartalmazó lágy PVC-ből készült játékszerekről és gyermekápolási cikkekről szóló, 1998. július 1-jei 98/485/EK bizottsági ajánlás (4) felkérte a tagállamokat, hogy a gyermekek egészsége magas szintű védelmének biztosítása érdekében hozzanak intézkedéseket e termékekre vonatkozóan.

(6)

1999 óta – az 1999/815/EK bizottsági határozatnak (5) az általános termékbiztonságról szóló, 1992. június 29-i 92/59/EGK tanácsi irányelv (6) keretében történő elfogadását követően – a háromévesnél fiatalabb gyermekek által szájba vételre szánt játékszerekben és gyermekápolási cikkekben hatféle ftalát használata európai uniós szintű ideiglenes tilalom alá tartozik. Ez a határozat rendszeresen megújításra kerül.

(7)

A játékszerek és gyermekápolási cikkek forgalomba hozatalának a ftaláttartalom miatti, a tagállamok által már elfogadott korlátozásai közvetlenül érintik a belső piac kialakulását és működését. Ezért szükséges a tagállami jogszabályok közelítése ezen a területen, és –következésképpen – a 76/769/EGK irányelv (7) I. mellékletének módosítása.

(8)

Az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor a tudományos értékelés nem teszi lehetővé, hogy az egészség – különösen a gyermekek egészsége – magas szintű védelmének biztosítása érdekében a kockázat kellő biztonsággal meghatározható legyen.

(9)

A fejlődő szervezetű gyermekekre különösen veszélyesek a reprotoxikus anyagok. Ezért a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell a gyermekek kitételét az ilyen anyagokat kibocsátó, ténylegesen elkerülhető forrásoknak, különösen az olyan cikkeknek, amelyeket a gyermekek a szájukba vesznek.

(10)

A kockázatértékelés során és/vagy a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27-i 67/548/EGK tanácsi irányelv (8) keretében a di-(2-etilhexil)-ftalátot (DEHP), a dibutil-ftalátot (DBP) és a benzil-butil-ftalátot (BBP) reprotoxikus anyagokként azonosították, és ezért a reprotoxikus 2. kategóriába sorolták őket.

(11)

A diizononil-ftaláttal (DINP), diizodecil-ftaláttal (DIDP) és a di-n-oktil-ftaláttal (DNOP) kapcsolatos tudományos ismeretek jelenleg vagy hiányosak vagy ellentmondásosak, ezzel együtt nem lehet kizárni, hogy lehetséges kockázatot jelentenek abban az esetben, ha azokat játékszerekben vagy gyermekápolási cikkekben használják, amelyeket természetüknél fogva gyermekek számára állítanak elő.

(12)

Az ilyen ftalátoknak való kitettség – úgymint a tárgyak szájban tartásának időtartama vagy az egyéb forrásokból származó kibocsátásnak való kitettség – értékelésében tapasztalható bizonytalanságok miatt figyelembe kell venni elővigyázatossági megfontolásokat is. Ezért korlátozásokat kell bevezetni a ftalátoknak a játékszerekben és a gyermekápolási cikkekben való használata, illetve az ilyen cikkek forgalmazása tekintetében. Ugyanakkor arányossági okokból a DINP-re, DIDP-re és DNOP-re vonatkozó korlátozásoknak a DEHP-re, DBP-re és BBP-re vonatkozó korlátozásoknál kevésbé szigorúnak kell lenniük.

(13)

A Bizottságnak felül kell vizsgálnia a lágyított anyagból készült vagy lágyított anyagból készült részeket tartalmazó cikkek egyéb alkalmazásait – különösen az orvosi eszközökben alkalmazott cikkeket – amelyek kockázatot jelenthetnek az emberek számára.

(14)

Az elővigyázatosság elvéről szóló bizottsági közleménynek megfelelően az ezen az elven alapuló intézkedéseket az új tudományos ismeretek fényében felül kell vizsgálni.

(15)

A Bizottság a játékszerek és gyermekápolási cikkek piacának felügyeletéért és a végrehajtásért felelős tagállami hatóságokkal együttműködve, valamint az érintett gyártói és importőri szervezetekkel konzultálva felügyeli a ftalátok, illetve egyéb lágyító anyagok használatát a játékszerekben és gyermekápolási cikkekben.

(16)

A 76/769/EGK irányelv alkalmazásának céljára meg kell határozni a „gyermekápolási cikk” fogalmát.

(17)

A jobb jogszabályalkotásról szóló intézményközi megállapodás (9) (34) bekezdésével összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé.

(18)

A létező anyagok kockázatainak értékeléséről és ellenőrzéséről szóló, 1993. március 23-i 793/93/EGK tanácsi rendelet (10) alapján végzett kockázatértékelés befejeztével a Bizottság felülvizsgálja a 76/769/EGK irányelv I. mellékletében felsorolt ftalátok egyéb termékekben való használatát.

(19)

Ez az irányelv a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelvben (11) és az azon alapuló egyedi irányelvekben – különösen a munkájuk során rákkeltő anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 1990. június 28-i 90/394/EGK tanácsi irányelvben (12) és a munkájuk során vegyi anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló, 1998. április 7-i 98/24/EK tanácsi irányelvben (13) – megfogalmazott, a munkavállalók védelmére vonatkozó minimumkövetelményeket meghatározó közösségi jogszabályok sérelme nélkül alkalmazandó,

1.

Az 1. cikk (3) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

2.

Az I. melléklet az ezen irányelv mellékletében meghatározottak szerint módosul.

27.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 344/44

(1)

A 2000/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (3) felülvizsgálta a Bizottság szolgálatai által létrehozott kültéri berendezések munkacsoportja.

(2)

2004. július 8-án kelt jelentésében a munkacsoport arra a következtetésre jutott, hogy a 2006. január 3-tól alkalmazandó II. ütemre megállapított kötelező határértékek műszakilag kivitelezhetetlenek. A berendezések forgalomba hozatalát vagy használatbavételét sosem szándékozták pusztán műszaki kivitelezhetőségi szempontok alapján korlátozni.

(3)

Ezért szükséges rendelkezni arról, hogy egyes, a 2000/14/EK irányelv 12. cikkében felsorolt berendezéseket, amelyek 2006. január 3-ig csupán műszaki okok miatt nem fognak megfelelni a II. ütem határértékeinek, ezen időpontot követően is forgalomba lehessen hozni és/vagy használatba lehessen venni.

(4)

A 2000/14/EK irányelv alkalmazásának első öt évében szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a 16. és 20. cikkében előírt rendelkezéseknek való megfeleléshez több időre van szükség, továbbá rámutattak az irányelv felülvizsgálatának szükségességére a szóban forgó, II. ütemre vonatkozó határértékek esetleges módosítása érdekében. Ezért két évvel meg kell hosszabbítani a 2000/14/EK irányelv 20. cikkének (1) bekezdésében foglalt, a Bizottságnak az irányelv végrehajtásával és adminisztrációjával kapcsolatos tapasztalatairól az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtandó jelentés elkészítésének határidejét.

(5)

A 2000/14/EK irányelv 20. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Bizottságnak az Európai Parlament és a Tanács számára jelentést kell készítenie arról, hogy a műszaki fejlődés lehetővé teszi-e és milyen mértékig a fűnyírókra és gyepvágókra/gyepszegélyvágókra vonatkozó határértékek csökkentését. Mivel az említett irányelv 20. cikkének (1) bekezdésében foglalt kötelezettségek normatívabb jellegűek, mint a 20. cikk (3) bekezdésében szereplők, valamint a kettős eljárás elkerülése érdekében, célszerű ezekkel a berendezésekkel az irányelv 20. cikkének (1) bekezdésében előírt általános jelentésben foglalkozni. Következésképpen az irányelv 20. cikkének (3) bekezdésében foglalt külön jelentési kötelezettséget törölni kell.

(6)

Mivel ezen irányelv célját – nevezetesen a belső piac folyamatos működésének a kültéri berendezéseknél a harmonizált környezeti zajkibocsátási rendelkezések érvényesítése útján történő biztosítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért ez a cél a tervezett intézkedés terjedelme miatt közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az ugyanebben a cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban ez az irányelv nem haladja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket, azzal, hogy a hatálya azokra a berendezéstípusokra terjed ki, amelyek tekintetében a II. ütem határértékeinek való megfelelés technikai okokból jelenleg nem lehetséges.

(7)

A jogalkotás fejlesztéséről szóló intézményközi megállapodás (4) 34. pontjának megfelelően ösztönzik a tagállamokat, hogy saját maguk részére és a Közösség érdekében készítsék el és tegyék közzé táblázataikat, amelyek lehetőség szerint szemléltetik ezen irányelv és az átültetési intézkedések közötti megfeleléseket.

(8)

A 2000/14/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 12. cikkben szereplő táblázat helyébe a következő lép:

2.

A 20. cikk a következőképpen módosul:

—

kézzel tolt vibrálóhengerek,

—

lapvibrátorok (> 3kW),

—

vibrációs döngölőgépek,

—

földtolók (acél lánctalppal),

—

rakodógépek (acél lánctalppal > 55 kW),

—

robbanómotoros, ellensúllyal ellátott emelőtargoncák,

—

nagy tömörítőerejű lehúzólappal felszerelt útburkolatrakó gépek,

—

belsőégésű motoros (robbanómotoros) kézi betontörők és fejtőkapalácsok (15 < m < 30),

—

fűnyírók, gyepvágók/gyepszegélyvágók.

27.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 344/47

(1)

A nyilvános páneurópai földi rádiós személyhívó rendszernek a Közösségen belüli összehangolt bevezetéséhez kijelölt frekvenciasávokról szóló, 1990. október 9-i 90/544/EGK tanácsi irányelv (ERMES-irányelv) (2) a 2005. december 27-i 2005/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (3) hatályát vesztette. Ez az irányelv előírta a tagállamok számára, hogy a nyilvános páneurópai földi rádiós személyhívó szolgáltatás (a továbbiakban: ERMES) részére négy csatornát jelöljenek ki a 169,4–169,8 MHz-ig terjedő frekvenciasávon belül, és hogy biztosítsák, hogy az ERMES-szolgáltatások a kereskedelmi igényeknek megfelelően a 169,4–169,8 MHz-ig terjedő frekvenciasáv egészét a lehető legrövidebb időn belül elfoglalják.

(2)

A 169,4–169,8 MHz-ig terjedő frekvenciasáv ERMES általi használata a Közösségen belül drámaian csökkent vagy akár teljesen megszűnt, ezért ezt a frekvenciasávot jelenleg nem használja ki hatékonyan az ERMES, és azt más közösségi szakpolitikai szükségletek teljesítésére lehetne alkalmazni.

(3)

A Rádióspektrum-határozat 4. cikkének (2) bekezdése alapján a Bizottság 2003. július 7-én megbízta a Postai és Távközlési Igazgatások Európai Értekezletét (a továbbiakban: CEPT) azzal, hogy gyűjtsön információt a 169,4–169,8 MHz sáv jelenlegi és jövőbeni lehetséges alkalmazásairól, hogy a frekvenciasáv alternatív felhasználási lehetőségeiről listát állítson össze, különösen tekintettel azokra a lehetőségekre, amelyek nem csak a hagyományos elektronikus hírközléshez kapcsolódnak. A CEPT-et felkérték arra, hogy minden lehetséges alkalmazás esetében értékelje a különféle alkalmazások párhuzamos működését és az alternatív frekvenciasávok felhasználásának lehetőségét a Keretirányelv alapelveivel összhangban. Az említett frekvenciasáv – amely már részben összehangolt – számos közösségi szakpolitikai területen megfelelő a belső piac létrehozásához és működéséhez kapcsolódó egyes alkalmazások számára, amelyek közül néhány valószínűleg a fogyatékkal élők javát szolgálná, vagy segítené az Európai Unión belüli együttműködést a bel- és igazságügy területén.

(4)

Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („Keretirányelv”) (4) 8. cikkének (4) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy mozdítsák elő az Európai Unió polgárainak érdekeit többek között azáltal, hogy kielégítik meghatározott társadalmi csoportok – különösen a halláskárosult és sürgős segítségre szoruló személyek – igényeit.

(5)

Műszaki vizsgálatok és információgyűjtés alapján a CEPT megerősítette, hogy a 90/544/EGK irányelv elfogadása ellenére a frekvenciasáv ERMES általi felhasználása igen korlátozott maradt, továbbá hogy a személyhívó rendszerek iránti szükséglet megváltozott Európa-szerte, mivel ezek szerepét más technológiák, pl. a rövid szöveges üzenetek GSM hálózatokon történő küldésére szolgáló rendszerek (SMS) vették át.

(6)

Ennélfogva a 169,4–169,8 MHz frekvenciasáv egyes részeinek a Közösségen belüli, az ERMES céljára történő kijelölését e frekvenciasáv hatékonyabb felhasználása érdekében módosítani kell úgy, hogy annak összehangolt jellege is megmaradjon.

(7)

A CEPT a megbízás alapján egy új frekvenciatervet és csatornaelrendezést készített el, ami hat különböző típusú kitüntetett alkalmazás számára teszi lehetővé a 169,4–169,8125 MHz-ig terjedő frekvenciasáv megosztását több közösségi szakpolitikai szükséglet teljesítése érdekében. E szükségletek magukban foglalják: a hallókészülékek használata révén történő segítségnyújtást halláskárosodástól szenvedő személyeknek, akik esetében a Közösségen belüli összehangolt frekvenciasáv javítaná a tagállamok közötti utazás feltételeit, valamint a méretgazdaságosság révén csökkentené a készülékek árait; az olyan szociális segélykérő készülékek belső piacának fejlesztését, amelyek az idős vagy fogyatékkal élő emberek számára lehetővé teszik, hogy segélykérő üzenetet küldjenek; a tárgyak nyomon követésére vagy felkutatására szolgáló eszközöket, amelyek segítenék a lopott áruk Közösségen belüli nyomon követését és visszaszerzését; a víz- és áramszolgáltató vállalatok által használt mérőóra-leolvasó rendszereket; valamint a meglévő személyhívó rendszereket, mint pl. az ERMES, továbbá az ideiglenes felhasználás esetén, a néhány naptól néhány hónapig terjedő különleges ideiglenes események lefedettségének segítése céljából alkalmazott magán mobil rádiótávközlési rendszereket (PMR).

(8)

A CEPT megbízatásának eredményeit, amelyeket a Bizottság kielégítőnek tart, alkalmazandóvá kell tenni a Közösségen belül, és azokat a tagállamoknak végre kell hajtani. Az új frekvenciatervnek és csatornaelrendezésnek nem megfelelő ERMES- és/vagy PMR-engedélyek fennmaradását változatlanul meg kell hagyni addig, amíg azok lejárnak, vagy amíg az ERMES- és/vagy PMR-alkalmazások túlzott terhek nélkül áthelyezhetők a megfelelő frekvenciasávokba.

(9)

A rádióspektrumhoz való hozzáférés lehetővé tétele esetén a legkevésbé terhes engedélyezési rendszert kell alkalmazni, az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7-i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (Engedélyezési irányelv) (5) megfelelően, beleértve az egyedi használat jog hiányát is.

(10)

Annak a ténynek a sérelme nélkül, hogy az egyedi politikák spektrumkövetelményei kizárólagos frekvenciahasználatot tehetnek szükségessé, általában helyénvaló a frekvenciasávok lehető legáltalánosabb felosztását javasolni, hogy használatukat kizárólag olyan egyedi felhasználási megszorításokkal is irányítani lehessen, mint a kitöltési tényező vagy teljesítményszint, valamint hogy a rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló, 1999. március 9-i 1999/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) értelmében elismert összehangolt szabványok révén biztosítsák, hogy a felosztott rádióspektrumban működő berendezés minimálisra csökkenti a rádióspektrum használatát, annak érdekében, hogy elkerülje a káros zavarást.

(11)

A 169,4–169,8125 MHz sáv nagyteljesítményű tartományában lévő csatornák szomszédos országok közötti egyeztetését két- vagy többoldalú megállapodások révén biztosítják.

(12)

A 169,4–169,8125 MHz sáv hosszú távon is hatékony felhasználásának biztosítása érdekében az igazgatásoknak olyan vizsgálatokat kell folytatni, amelyek növelhetik a hatékonyságot, különösen a meghatározott védősáv hasznosítását.

(13)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a rádiófrekvencia-bizottság véleményével,

a)

„hallókészülék”: rendszerint egy vagy több rádióadót, valamint egy vagy több rádióvevőt magában foglaló rádiótávközlési rendszer, amely lehetővé teszi a halláskárosodásban szenvedő személyek számára, hogy növeljék hallóképességüket;

b)

„szociális segélykérő”: olyan hordozható berendezéssel ellátott, megbízható rádiótávközlési rendszer és hálózat, amely lehetővé teszi, hogy egy korlátozott hozzáférésű területen vészhelyzetben lévő személy egyszerű beavatkozással segélyhívást indítson;

c)

„mérőóra-leolvasó rendszer”: olyan rendszer, amely rádiótávközlési eszközök használatával lehetővé teszi a távoli állapotellenőrzést, mérést és üzemeltetési utasítások küldését;

d)

„nyomon követésre és tárgyak felkutatására szolgáló rendszer”: olyan rendszer, amely lehetővé teszi az áruknak azok visszaszerzését eredményező nyomon követését és felkutatását, és amely általában egy, a védendő árucikkre helyezett rádióadót, valamint egy rádióvevőt tartalmaz, továbbá magában foglalhat egy riasztót is;

e)

„személyhívó rendszer”: olyan rendszer, amely lehetővé teszi az adó- és vevőegység közötti egyirányú rádiótávközlést bázisállomás használatával, ahol a mobil a vevőegység;

f)

„magán mobil rádiótávközlési rendszerek (PMR)”: olyan földi mozgó távközlési szolgálat, amely a végberendezésnél szimplex, félduplex és esetleg teljes duplex üzemmódok használatával zárt felhasználói csoport forgalmának lebonyolítását biztosítja.

a)

kizárólagos felhasználás hallókészülékek számára;

b)

kizárólagos felhasználás szociális segélykérő rendszerek számára;

c)

nem kizárólagos felhasználás mérőóra-leolvasó rendszerek számára;

d)

nem kizárólagos felhasználás nyomon követésre és tárgyak felkutatására szolgáló rendszerek kisteljesítményű adói számára.

a)

nyomon követésre és tárgyak felkutatására szolgáló rendszerek nagyteljesítményű adói;

b)

meglévő személyhívó rendszerek, vagy a frekvenciasáv más csatornáiról áthelyezésre kerülő személyhívó rendszerek.

a)

hallókészülékek a frekvenciasáv nem kizárólagos, kisteljesítményű tartományára;

b)

felkutatás, személyhívó rendszerek, ideiglenes használat vagy magán mobil rádiótávközlési rendszerek nemzeti jelleggel a sáv nagyteljesítményű tartományában.

27.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 344/52

„(2)

(…) Az iránymutatások és előírások kialakítása a következő ütemezés szerint történik:

„(2)

(…) Az iránymutatások és előírások kialakítása a következő ütemezés szerint történik: