16.12.2005

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/1

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 25. számú előírása (UN/ECE) – Egységes rendelkezések a jármű ülésébe beépített vagy különálló fejtámlák (fejtámaszok) jóváhagyásáról (1)

1. HATÁLY

Ez az előírás az alábbi 2.2 bekezdésben meghatározott típusok egyikének megfelelő fejtámlákra vonatkozik (2).

1.1.1. Ez az előírás nem vonatkozik azokra a fejtámlákra, amelyek dönthető támlájú ülésekre, vagy oldalra illetve hátra néző ülésekre szerelhetők fel.

1.1.2. Az előírás magukra az ülés háttámlákra vonatkozik, amennyiben azokat úgy tervezték, hogy egyben az alábbi 2.2 bekezdés szerint definiált fejtámlaként is szolgáljanak.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

A „járműtípus” az olyan motoros hajtású járművekre érvényes kategória, melyek az alábbi főbb vonatkozásaikban nem különböznek egymástól:

2.1.1. a karosszéria utasteret képező részének körvonalai és belső méretei,

2.1.2. az ülések típusai és méretei,

2.1.3. közvetlenül a járműszerkezethez erősített fejtámla esetében a fejtámla rögzítésének és a járműszerkezet vonatkozó részeinek típusa és méretei;

A „fejtámla” olyan szerkezet, amelynek célja, hogy korlátozza a felnőtt utas fejének hátrafelé történő relatív elmozdulását a törzshöz viszonyítva, annak érdekében, hogy baleset esetén csökkentse a nyakcsigolya sérülésének a veszélyét.

2.2.1. A „beépített fejtámla” az ülés háttámlájának részét képező fejtámla. Az alábbi 2.2.2 és 2.2.3 bekezdések definíciójának megfelelő, de az ülésből vagy a járműszerkezetből csak szerszámmal, vagy az üléskárpit részleges vagy teljes eltávolításával kiszerelhető fejtámlák megfelelnek ennek a meghatározásnak;

2.2.2. A „levehető fejtámla” az üléstől elválasztható alkatrész, amelyet az üléstámla szerkezetbe történő beépítésre és annak pozitív rögzítésére terveztek.

2.2.3. A „különálló fejtámla” az ülés különálló alkatrésze, amelyet az üléstámla szerkezetbe történő beépítésre és/vagy annak pozitív rögzítésére terveztek;

2.3. Az „üléstípus” ülések olyan kategóriája, amelyek méreteikben, vázszerkezetükben vagy párnázatukban nem különböznek egymástól, de a huzatuk minősége vagy színe eltérő lehet;

2.4. A „fejtámlatípus” fejtámlák olyan kategóriája, amelyek méreteikben, vázszerkezetükben vagy párnázatukban nem különböznek egymástól, de a huzatuk minősége vagy színe eltérő lehet;

2.5. Az ülés „referencia pontja” („H-pont”) (lásd az előírás 3. mellékletét) az emberi testet reprezentáló próbabábu törzse és combjai közötti elméleti forgástengely metszéspontja egy hosszanti függőleges síkban;

2.6. A „referenciaegyenes” olyan egyenes vonal, amely a vizsgálati próbabábunál – amelynek tömege és mérete egy átlagos felnőtt férfiéval megegyező – vagy egy azzal egyenértékű próbabábunál a lábak és a medence kapcsolódási pontján, valamint a nyak és a mellkas kapcsolódási pontján halad át. Az előírás 3. mellékletében reprodukált, az ülés H-pontjának meghatározására szolgáló próbabábun a referenciaegyenes a melléklet függelékében szereplő 1. ábrán látható;

2.7. A „fejvonal” egy olyan egyenes, ami áthalad a fej súlypontján, valamint a nyak és a mellkas kapcsolódási pontján. Amikor a fej nyugalomban van, a fejvonal a referenciaegyenes meghosszabbításán helyezkedik el.

2.8. A „dönthető támlájú ülés” kiegészítő ülés, amelyet esetenkénti használatra szántak, és alap esetben összecsukott állapotban van;

A „beállító rendszer” az az eszköz, amellyel az ülést vagy annak egy részét olyan helyzetbe lehet állítani, amely megfelel a helyet foglaló utas alakjának.

Az eszköznek lehetővé kell tennie, különösen:

2.9.1. a hosszanti elmozdulást,

2.9.2. a függőleges elmozdulást,

2.9.3. a szögelfordulást;

2.10. Az „elmozdulási rendszer” olyan eszköz, amellyel az ülést vagy annak részeit anélkül lehet elmozdítani vagy elfordítani, hogy azt köztes helyzetben rögzítenék, és így könnyű hozzáférést jelent az érintett ülés mögötti területhez.

3. JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1. A jóváhagyási kérelmet az ülés vagy a fejtámla kereskedelmi nevének vagy védjegyének tulajdonosa vagy az általa hivatalosan megbízott képviselő nyújtja be.

A kérelemhez három példányban csatolni kell az alábbiakban felsorolt dokumentumokat:

3.2.1. a fejtámla részletes leírása, különösen a párnázat anyaga vagy anyagai, és lehetőség szerint a támla és az üléstípus vagy -típusok rögzítő elemeinek helyzete és kivitele, amelyekre a fejtámla jóváhagyását megszerezni kívánják;

„Levehető fejtámla” esetében (lásd a 2.2.2 bekezdés fogalommeghatározását):

3.2.2.1. azon üléstípus vagy -típusok részletes leírása, amely(ek)re a fejtámla jóváhagyást megszerezni kívánják,

3.2.2.2. a járműtípus vagy –típusok részletei, amely(ek)re a 3.2.2. pontban említett üléseket felszerelni kívánják;

„Különálló fejtámla” esetében (lásd a 2.2.3 bekezdés fogalommeghatározását):

3.2.3.1. annak a szerkezeti zónának a részletes leírása, amelyre a fejtámlát rögzíteni kívánják,

3.2.3.2. azt a járműtípust azonosító részletek, amelyre a fejtámlát szerelni kívánják,

3.2.3.3. méretarányos rajzok a szerkezet és a fejtámla jellemző részeiről; a rajzoknak meg kell jelölniük a jóváhagyási számnak szánt helyet a jóváhagyási jelben szereplő körhöz viszonyítva;

3.2.4. méretarányos rajzok az ülés és a fejtámla jellemző részeiről. A rajzoknak meg kell jelölniük a jóváhagyási számnak szánt helyet a jóváhagyási jelben szereplő körhöz viszonyítva.

A jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálathoz a következőket kell benyújtani:

3.3.1. Ha a fejtámla „beépített” típusú (lásd a 2.2.1 bekezdés fogalommeghatározását), négy teljes ülést.

Ha a fejtámla „levehető” típusú (lásd a 2.2.2 bekezdés fogalommeghatározását):

3.3.2.1. két ülést mindegyik típusból, amelyhez a fejtámlát rögzíteni kell;

3.3.2.2. 4+2N fejtámlát, „N” azon üléstípusok száma, amelyekhez a fejtámlát rögzíteni kell.

3.3.3. Ha a fejtámla „különálló” típusú (lásd a 2.2.3 bekezdés fogalommeghatározását), három fejtámlát és a járműszerkezet vonatkozó részét, vagy egy teljes járművet.

A jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálathoz a következőket kérheti:

3.4.1. az alkalmazott anyagok meghatározott részeinek vagy mintáinak benyújtását; és/vagy

3.4.2. a 3.2.2.2. pontban említett járműtípus vagy -típusok rendelkezésre bocsátását.

4. JELÖLÉSEK

Az jóváhagyásra benyújtott eszközöket:

4.1.1. világosan és kitörölhetetlenül kell megjelölni a kérelmező kereskedelmi nevével vagy védjegyével;

4.1.2. elegendő területet kell biztosítani az oldalsó részen a jóváhagyási jel számára: ezt a területet ábrázolni kell a fenti 3.2.3.3. vagy 3.2.4. pontban említett rajzokon.

4.2. Ha a fejtámla „beépített” vagy „levehető” típusú (lásd a 2.2.1 és 2.2.2. bekezdés fogalommeghatározását), a fenti 4.1.1. és 4.1.2. bekezdésben említett jelöléseket a fenti 3.2.4 bekezdésben említett rajzokon jelölt oldalsó részen lehet elhelyezni.

5. JÓVÁHAGYÁS

5.1. Amennyiben az előírás értelmében jóváhagyásra benyújtott fejtámla megfelel az alábbi 6. és 7. bekezdés követelményeinek, a fejtámlára vonatkozó jóváhagyást meg kell adni.

5.2. Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye (jelenleg 03, amely a 03. módosításcsomagot jelöli, és 1989. november 20-án lépett hatályba) a jóváhagyás kiadásának időpontjában az előírásban utoljára elvégzett fontosabb műszaki változtatásokat magában foglaló módosításcsomagot jelzi. A szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot egy másik fejtámla típushoz.

5.3. Az előírás értelmében a fejtámla típus jóváhagyásának megadásáról, kiterjesztéséről vagy elutasításáról értesíteni kell az előírást alkalmazó, az 1958. évi megállapodásban résztvevő feleket az előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő formanyomtatványon.

Az előírás szerint jóváhagyott és a 2.2.1, 2.2.2 és 2.2.3 bekezdésben definiált minden, a gépjármű ülésébe beépített vagy különálló fejtámlára fel kell erősíteni a nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőket tartalmazza:

5.4.1. egy körben elhelyezett „E” betű, mely után a jóváhagyást kiadó ország azonosítószáma áll; (3)

5.4.2. a jóváhagyási szám; és

5.4.3. az üléstámlába beépített fejtámla esetében a jóváhagyási szám előtt ennek az előírásnak a száma, egy „R” betű és egy kötőjel.

5.5. A jóváhagyási jelet a fenti 4.1.2 bekezdésben meghatározott helyre kell rögzíteni.

5.6. A jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.

5.7. Az előírás 2. melléklete jóváhagyási jelekre vonatkozó példákat tartalmaz.

6. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

A fejtámla a járműben nem jelenthet többlet veszélyforrást a jármű utasai számára. Különösen nem lehet rajta semmilyen használati helyzetben olyan veszélyesen kiálló vagy hegyes, éles perem, ami a használat során növeli az utasok sérülésének kockázatát vagy súlyosságát. A fejtámla olyan részeinek, amelyek az alább meghatározott ütközési zónában helyezkednek el, az előírás 6. mellékletében szereplő energiafelfogó-képességgel kell rendelkezniük.

6.1.1. Az ütközési zónát oldalirányban az érintett ülés szimmetriasíkjától mindkét oldalon 70 mm távolságban húzódó két függőleges hosszanti síkkal kell behatárolni;

6.1.2. Az ütközési zónát magassági irányban a fejtámla azon részére kell korlátozni, amelyik az „r” referenciaegyenesre merőleges, és a H-ponttól 635 mm távolságban húzódó sík felett helyezkedik el.

6.1.3. A fenti rendelkezésektől eltérve, az energiaelnyelésre vonatkozó követelmények nem vonatkoznak a fejtámlák hátsó részére olyan ülések esetében, amelyek mögött további ülés nincs.

6.2. A fejtámla első és hátsó részeit, – kivéve a fejtámlák hátsó részét olyan ülések esetében, amelyek mögött további ülés nincs – amelyek a fent említett függőleges hosszanti síkokon kívül esnek, úgy kell burkolni, hogy megakadályozzák a fej közvetlen érintkezését a szerkezeti elemekkel, amelyeknek olyan területeken, amelyek egy 165 mm átmérőjű gömbbel érinthetők, legalább 5 mm görbületi sugaruk legyen.

Ezek az alkatrészek kielégítőnek tekinthetők, ha megfelelnek az előírás 6. mellékletében leírt energiaelnyelési tesztnek. Amennyiben a fent említett fejtámla részeket és rögzítésüket 50 shore „A” értéknél kisebb keménységű anyag borítja, kivéve azokat, amelyekre az előírás 6. mellékletében meghatározott energiaelnyelés vonatkozik, e bekezdés követelményei csak a merev részekre vonatkoznak.

6.3. A fejtámlákat úgy kell az üléshez, vagy adott esetben, a járműszerkezethez erősíteni, hogy a fejtámla párnázatából, a rögzítésből vagy a háttámlából semmilyen szilárd és veszélyes rész ne emelkedjék ki a vizsgálat során alkalmazott terhelés következményeként.

A fejtámla magassága az alábbi 7.2. bekezdésben szereplő mérés szerint az alábbi leírásnak felel meg:

6.4.1. A fejtámla magasságát az alábbi 7.2 bekezdésben leírtak szerint kell megmérni.

6.4.2. A nem állítható magasságú fejtámlák magassága nem lehet kevesebb 800 mm-nél az első, és 750 mm-nél a hátsó ülések esetében.

Szabályozható magasságú fejtámlák esetében:

6.4.3.1. a magasság nem lehet kevesebb 800 mm-nél az első, és 750 mm-nél más ülések esetében; ezt az értéket a legnagyobb és legkisebb szabályozható magasság között kell tartani;

6.4.3.2. 750 mm-nél kisebb magasságban nem merül fel „használati helyzet”;

6.4.3.3. amennyiben nem első ülésekről van szó, a fejtámlákat 750 mm-nél kisebb magasságba is helyezhetik, feltéve, hogy az utas számára világosan észrevehető, hogy ez a helyzet nem szolgál a fejtámla használatára;

6.4.3.4. első ülések esetében, amennyiben azokon utas nem ül, a fejtámlák automatikusan beállíthatók 750 mm-nél kisebb magasságba, feltéve, hogy automatikusan visszaállnak a használati helyzetbe, amennyiben az ülést elfoglalják.

6.4.4. A fenti 6.4.2 és 6.4.3.1 bekezdésben említett méretek lehetnek 800 mm-nél kisebbek első ülések, és 750 mm-nél kisebbek egyéb ülések esetében, hogy megfelelő hézag maradjon a fejtámla és a tető belső felszíne, az ablakok vagy a járműszerkezet egyéb részei között; azonban a hézag nem haladhatja meg a 25 mm-t. Abban az esetben, ha az ülések elmozdulási és/vagy szabályozó rendszerrel felszereltek, ez minden üléspozícióra vonatkozik. Továbbá, a fenti 6.4.3.2 bekezdéstől eltérve, 700 mm-nél kisebb magasságban nem merül fel „használati helyzet”.

6.4.5. A 6.4.2 és 6.4.3.1 bekezdésben említett magassági követelményektől eltérve a hátsó középső ülésekre vagy üléshelyzetekre tervezett fejtámlák magassága nem lehet kisebb 700 mm-nél.

6.5. Szabályozható magasságú fejtámla esetében a támla azon részének a magassága, ami a fejet megtámasztja – a 7.2. pontban leírtak szerint mérve – nem lehet 100 mm-nél kisebb.

Olyan fejtámla esetében, amelynek a magassága nem állítható, nem lehet 60 mm-nél nagyobb rés az üléstámla és a fejtámla között.

6.6.1. Ha a fejtámla szabályozható, a legalacsonyabb helyzetben nem lehet 25 mm-nél távolabb az üléstámla tetejétől.

Amennyiben a fejtámla magassága nem szabályozható, azt a területet kell figyelembe venni:

6.6.2.1. amely a referenciaegyenesre az R-ponttól 540 mm-re lévő merőleges sík felett és

6.6.2.2. a referenciaegyenes valamelyik oldalán két függőleges hosszanti sík között 85 mm-re van.

Ezen a területen egy vagy több rés engedélyezett, amelyek alakjuktól függetlenül a 7.5 bekezdésben leírt módon mért, 60 mm-nél nagyobb „a” távolságot mutatják, feltéve, hogy a 7.4.3.4 bekezdés szerinti kiegészítő vizsgálat után még megfelelnek a 7.4.3.6 bekezdés követelményeinek.

6.6.3. Olyan fejtámlák esetében, amelyek magassága szabályozható, egy vagy több rés engedélyezett a fejtámlaként szolgáló eszközön, amelyek alakjuktól függetlenül a 7.5 bekezdésben leírt módon mért, 60 mm-nél nagyobb „a” távolságot mutatják, feltéve, hogy a 7.4.3.4 bekezdés szerinti kiegészítő vizsgálat után még megfelelnek a 7.4.3.6 bekezdés követelményeinek.

6.7. A fejtámla szélességének olyannak kell lennie, hogy megfelelő támaszt biztosítson a szabályosan ülő személy fejének. A szélesség alábbi 7.3. pontban meghatározott mérési síkjában a fejtámlának legalább 85 mm szélességű területre kell kiterjednie az ülés – amelyre a fejtámaszt szánták – szimmetriasíkjának mindkét oldalán; a távolságot a 7.3. pont szerint kell mérni.

6.8. A fejtámlákat és a rögzítésüket úgy kell kialakítani, hogy a fej a fejtámla által megengedett legnagyobb, hátrafelé történő elmozdulása a 7.4. pontban szereplő statikus eljárás szerinti méréssel meghatározva 102 mm-nél kevesebb legyen.

6.9. A fejtámlának és rögzítésének a 7.4.3.7. pontban meghatározott terhelést károsodás nélkül kell kibírnia.

6.10. Amennyiben a fejtámla szabályozható, meg kell akadályozni, hogy a felhasználó a beállítási művelet mellett, véletlenül túllépje a maximális előírt magasságot.

7. VIZSGÁLATOK

7.1. A referencia pont (H-pont) meghatározása olyan üléseknél, amelybe a fejtámlát beépítették

Ezt a pontot az előírás 3. mellékletének követelményei szerint kell meghatározni.

A fejtámla magasságának a meghatározása

7.2.1. Valamennyi vonalat az érintett ülés szimmetriasíkjában kell felvenni, amely síknak az üléssel alkotott metszéspontja meghatározza a fejtámla és az üléstámla kontúrját (lásd az előírás 4. mellékletének 1. ábráját).

7.2.2. Az előírás 3. mellékletében bemutatott, az átlagos felnőtt férfit reprezentáló próbabábut szabályos helyzetben az ülésre kell helyezni. A hátsó üléstámlát – ha dönthető – olyan helyzetben kell rögzíteni, hogy a próbabábu felsőtestének a referenciaegyenese és a függőleges közötti szög a lehető legjobban megközelítse a 25°-ot.

7.2.3. Az előírás 3. mellékletében bemutatott próbabábu referenciaegyenesének vetületét – az érintett ülésre vonatkozóan – a 7.2.1. bekezdésben meghatározott síkban kell megrajzolni. Az S érintőt a fejtámla tetejéhez a referenciaegyenesre merőlegesen kell meghúzni.

7.2.4. A H-ponttól az S érintőig mért h távolság az a magasság, amit figyelembe kell venni a 6.4. bekezdés előírásainak az alkalmazásánál.

A fejtámla szélességének a meghatározása (lásd az előírás 4. mellékletének 2. ábráját).

7.3.1. A referenciaegyenesre merőleges és a 7.2.3. bekezdésben meghatározott S érintő alatt 65 mm-rel elhelyezett S1 sík határozza meg a fejtámla C körvonallal határolt metszetét. A C-hez érintőlegesen fektetett függőleges, az érintett ülés szimmetriasíkjával párhuzamos P és P1 síkok az S1 síkkal történő metszése kijelöl két egyenes vonalat.

7.3.2. A fejtámla szélessége – amit a 6.7. bekezdés előírásainak megfelelően figyelembe kell venni – az L távolságnak felel meg, amely a P és a P1 síkokat elválasztja az S1 síkban.

7.3.3. A fejtámla szélességét szükség esetén 635 mm-rel az ülés referenciapontja fölött is meg kell határozni, a 635 mm távolságot a referenciaegyenes hosszában mérve.

A fejtámla hatékonyságának a meghatározása

7.4.1. A fejtámla hatékonyságát az alábbiakban leírt statikus vizsgálattal kell ellenőrizni.

A vizsgálat előkészítése

7.4.2.1. Ha a fejtámla szabályozható, azt a legmagasabb helyzetbe kell állítani.

7.4.2.2. Többszemélyes ülés esetén, ahol a tartókeret (beleértve a fejtámláét) egy része vagy teljes egésze közös egynél több üléshelyzetben, a vizsgálatot egyidejűleg minden ilyen üléshelyzetre végre kell hajtani.

7.4.2.3. Amennyiben az ülés vagy az üléstámla a járműszerkezetbe rögzített fejtámlához viszonyítva szabályozható, azt a műszaki szolgálat szerinti legkedvezőtlenebb helyzetbe kell állítani.

Vizsgálat

7.4.3.1. Valamennyi vonalat az érintett ülés függőleges szimmetriasíkjában kell felvenni (lásd az előírás 5. mellékletét).

7.4.3.2. A 7.4.3.1. bekezdésben említett síkban fel kell venni az „R” referenciaegyenes vetületét.

7.4.3.3. Az áthelyezett „R1” referenciaegyenest az előírás 3. mellékletében említett próbabábu hátát szimuláló részre ható olyan erő kifejtésével kell meghatározni, ami 37,3 daNm értékű hátrafelé irányuló nyomatékot hoz létre a H-pont körül.

Egy gömb alakú 165 mm átmérőjű fej segítségével a H-pont körül 39,3 daNm nyomatékot előállító erőt kell alkalmazni az áthelyezett „R1” referenciaegyenesre merőlegesen, a fejtámasz felső pereme alatt 65 mm-es távolságban a fenti 7.4.3.3 bekezdés követelményeinek megfelelően.

7.4.3.4.1. Amennyiben rések jelenléte megakadályozza a fent leírt erőnek a fejtámasz felső pereme alatt 65 mm-es távolságban történő alkalmazását, a távolság csökkenthető úgy, hogy az erőtengely áthalad a réshez legközelebb eső keretelem középvonalán.

7.4.3.4.2. A fenti 6.6.2 és 6.6.3 bekezdésben leírt esetben a vizsgálatot meg kell ismételni egy 165 mm átmérőjű gömb felhasználásával minden egyes résre olyan erőt alkalmazva, amely:

áthalad a rés legkisebb szakaszának gravitációs középpontján, a referencia vonallal párhuzamos, átlós síkok mentén, és amely 37,3 daNm értékű nyomatékot hoz létre az R-pont körül

7.4.3.5. Meg kell határozni az áthelyezett „R1” referenciaegyenessel párhuzamos Y érintőt a gömb alakú fejformához.

7.4.3.6. Meg kell méni az Y érintő és az áthelyezett „R1” referenciaegyenes közötti X távolságot. A 6.8. bekezdés előírásait betartottnak kell tekinteni, ha az X távolság kisebb, mint 102 mm

7.4.3.7. Amennyiben a 7.4.3.4. bekezdésben előírt terhelést a fejtámla tetejétől 65 mm vagy annál kisebb távolságból alkalmazzák, és csak ilyen esetben, a terhelést 89 daN-ig kell növelni, hacsak az ülés vagy az üléstámla előbb el nem törik.

A fejtámla rések „a” távolságának meghatározása (lásd az előírás 7. mellékletét)

7.5.1. Az „a” távolságot minden résre meghatározzák a fejtámla elülső felületének viszonylatában egy 165 mm átmérőjű gömb segítségével.

7.5.2. A gömb a résnek azon a területén kapcsolódik a réshez, amely az alkalmazott terhelést figyelembe véve a legnagyobb gömb behatolást teszi lehetővé.

7.5.3. Annak a két pontnak a távolsága, amelyekkel a gömb a réshez kapcsolódik, adja meg az „a” távolságot, amelyet a 6.6.2 és 6.6.3 bekezdés rendelkezéseinek értékelésekor vesznek figyelembe.

8. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

8.1. Minden fejtámlának vagy ülésnek, amely a 2. mellékletnek megfelelő jóváhagyási jelet viseli, meg kell felelnie a jóváhagyott fejtámla típusnak és a fenti 6. és 7. bekezdésben előírt feltételeknek.

8.2. A fentieknek történő megfelelőség ellenőrzésére megfelelő számú szúrópróbaszerű ellenőrzést kell végrehajtani a sorozatgyártásban készült fejtámlákra.

8.3. A vizsgálatokhoz értékesítésre kínált vagy szánt fejtámlákat kell alkalmazni.

8.4. Azokon a fejtámlákon, amelyeket a jóváhagyott típusnak történő megfelelőség ellenőrzésére választottak ki, legalább az előírás 7. bekezdésében leírt vizsgálatot el kell végezni.

9. SZANKCIÓK A GYÁRTÁS NEM MEGFELELŐSÉGE ESETÉN

9.1. Jóváhagyott fejtámlák

Az előírás értelmében egy fejtámlatípusra kiadott jóváhagyást visszavonhatják, ha a fenti 5.4 bekezdésben említett jegyeket viselő fejtámlák nem felelnek meg a szúrópróbaszerű ellenőrzéseknek vagy a jóváhagyott típusnak.

9.2. Ha az előírást alkalmazó megállapodásban szereplő szerződő fél visszavonja a korábban megadott jóváhagyást, erről késedelem nélkül köteles értesíteni az előírást alkalmazó többi szerződő felet az előírás 1. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatványon.

10. A FEJTÁMLATÍPUS MÓDOSÍTÁSA ÉS A JÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE

A fejtámlatípus bármilyen módosításáról értesíteni kell a fejtámlatípust jóváhagyó igazgatási osztályt. A szervezeti egység a következőket teheti:

10.1.1. Megállapíthatja, hogy a végrehajtott módosítások valószínűleg nem fejtenek ki jelentős mértékű káros hatást, és a fejtámla így is megfelel a követelményeknek; vagy

10.1.2. További vizsgálati jelentést kér a vizsgálatok lefolytatásáért felelős műszaki szolgálattól.

10.2. A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a módosítások részletes leírásával együtt, a fenti 5.3 bekezdésben rögzített eljárásnak megfelelően kell tájékoztatni az előírást alkalmazó megállapodásban résztvevő feleket.

10.3. A jóváhagyás kiterjesztését engedélyező illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és erről tájékoztatja az előírást alkalmazó megállapodásban résztvevő többi felet az előírás 1. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatványon.

11. UTASÍTÁSOK

A gyártó a jóváhagyott fejtámlatípusnak megfelelő minden modellel együtt rendelkezésre bocsátja a típusok műszaki jellemzőit és azoknak az üléseknek a jellemzőit, amelyekre a fejtámlákat jóváhagyták. Amennyiben a fejtámla szabályozható, a szabályozási és/vagy kioldási folyamatokat világosan jelezni kell ebben az értesítésben.

12. VÉGLEGESEN MEGSZÜNTETETT GYÁRTÁS

Amennyiben a jóváhagyás jogosultja véglegesen megszünteti az előírás értelmében jóváhagyott fejtámla gyártását, erről tájékoztatnia kell a jóváhagyást megadó hatóságot. Az erre vonatkozó közlemény kézhezvételét követően a hatóság tájékoztatja az előírást alkalmazó megállapodásban résztvevő többi felet az előírás 1. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatványon.

13. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

13.1. A 04. módosításcsomag hatályba lépésének hivatalos napjától kezdődően a jelen előírást alkalmazó szerződő fél elutasítja az ECE jóváhagyás megadását a 04. módosításcsomagban módosított előírás értelmében.

13.2. 24 hónappal a 04. módosításcsomag hatályba lépését követően a jelen előírást alkalmazó szerződő felek megadhatják az ECE jóváhagyást azokra a járműtípusokra vonatkozóan, amelyek megfelelnek a jelen előírás 04. módosításcsomagban módosított követelményeinek.

13.3. 48 hónappal a 04. módosításcsomag hatályba lépését követően a jelen előírást alkalmazó szerződő felek megadhatják az ECE jóváhagyást azokra a járműtípusokra vonatkozóan, amelyek megfelelnek a jelen előírás 04. módosításcsomagban módosított követelményeinek.

14. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK LEFOLYTATÁSÁÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS AZ ADMINISZTRATÍV SZERVEZETI EGYSÉGEK NEVE ÉS CÍME

Az előírást alkalmazó 1958. évi megállapodásban résztvevő szerződő feleknek el kell küldeniük az Egyesült Nemzetek titkárságára a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatoknak, valamint azoknak az adminisztratív szervezeti egységeknek a nevét és címét, amelyek megadják a jóváhagyást, és amelyekhez be kell nyújtani a más országokban kibocsátott, a jóváhagyást, illetve a jóváhagyás elutasítását vagy visszavonását igazoló formanyomtatványokat.

(1) Magában foglalja a 03 módosításcsomagot.

(2) A 17. előírás rendelkezéseinek megfelelő M1 kategóriájú járművek fejtámláinak nem kell megfelelniük az előírás rendelkezéseinek.

(3) Németország: 1, Franciaország: 2, Olaszország: 3, Hollandia: 4, Svédország: 5, Belgium: 6, Magyarország: 7, Cseh Köztársaság: 8, Spanyolország: 9, Jugoszlávia: 10, Egyesült Királyság: 11, Ausztria: 12, Luxemburg: 13 és Svájc: 14, 15 (szabad), Norvégia: 16, Finnország: 17, Dánia: 18, Románia: 19, Lengyelország: 20, Portugália: 21, Orosz Föderáció: 22, Görögország: 23, Írország: 24, Horvátország: 25, Szlovénia: 26 és Szlovákia. A többi számot a Járművek berendezéseire és alkatrészeire vonatkozó jóváhagyás egységes feltételeinek alkalmazására és annak kölcsönös elismerésére vonatkozó megállapodás ratifikálásának vagy a megállapodáshoz való csatlakozás időrendi sorrendjében kell hozzárendelni az országokhoz, és az így kiosztott számokról az Egyesült Nemzetek Főtitkára tájékoztatja a megállapodásban résztvevő szerződő feleket.

1. MELLÉKLET

KÖZLEMÉNY

(Maximális formátum: A4 (210 × 297 mm))

2. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JELEK ELRENDEZÉSE (1)

Jóváhagyási jel egy „beépített” vagy egy „levehető” fejtámlára (lásd az előírás 2.2.1 és a 2.2.2 bekezdésének definícióit).

A „beépített” vagy „levehető” típusú fejtámlához rögzített, fenti jóváhagyási jel azt mutatja, hogy a 25. számú előírás értelmében a fejtámla típusát Hollandiában (E4) hagyták jóvá a 032439 jóváhagyási szám alatt. A jóváhagyási szám első két számjegye azt jelzi, hogy a jóváhagyást a 03. módosításcsomaggal módosított 25. számú előírás követelményeinek megfelelően adták ki.

Jóváhagyási jel egy „különálló” típusú fejtámlára (lásd az előírás 2.2.3 bekezdését.

A fejtámlához rögzített fenti jóváhagyási jel azt mutatja, hogy a kérdéses fejtámlát jóváhagyták és az egy „különálló” fejtámla, amelyet Hollandiában (E4) a 032439 jóváhagyási szám alatt hagytak jóvá. A jóváhagyási szám első két számjegye azt jelzi, hogy a jóváhagyást a 03. módosításcsomaggal módosított 25. számú előírás követelményeinek megfelelően adták ki. A jóváhagyási szám első két számjegye azt jelzi, hogy a jóváhagyást a 03. módosításcsomaggal módosított 25. számú előírás követelményeinek megfelelően adták ki.

(1) A jóváhagyási számot a kör közelében, az E betű fölé vagy alá, illetve a betű jobb vagy bal oldalára kell elhelyezni.

3. MELLÉKLET

ELJÁRÁS A „H” PONT ÉS A JÁRMŰBEN UTAZÓ SZEMÉLY TÖRZSÉNEK KÜLÖNBÖZŐ ÜLÉSHELYZETEKBEN BEZÁRT TÉNYLEGES DŐLÉSSZÖGE MEGHATÁROZÁSÁRA

1. CÉL

A mellékletben leírt eljárás segítségével meghatározható a H-pont és a járműben utazó személy törzsének egy vagy több üléshelyzetben bezárt szöge, valamint ellenőrizhető a mért adatok és a jármű gyártója által megadott tervezési adatok kapcsolata (1).

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen melléklet alkalmazásában:

A „referenciaadatok” az üléshelyzet alábbi (egy vagy több) jellemzőit jelentik:

2.1.1. a H-pont és az R-pont, valamint azok kapcsolata,

2.1.2. a törzs tényleges dőlésszöge és a törzs tervezett dőlésszöge, valamint azok kapcsolata.

2.2. A „háromdimenziós H-pont vizsgáló eszköz” (háromdimenziós próbabábu) a H-pont és a törzs tényleges dőlésszögének meghatározására szolgáló eszköz. Az eszköz leírását a melléklet 1. függeléke tartalmazza;

2.3. A „H-pont” az alábbi 4. bekezdés szerint a jármű ülésébe szerelt háromdimenziós próbabábu törzsének és combjának forgáspontja. A H-pont az eszköz középvonalának középpontjában helyezkedik el, a háromdimenziós próbabábu két oldalán található H-pont beállító gombok között. A H-pont elméletileg megfelel az R-pontnak (a tűréshatárok értékét az alábbi 3.2.2 bekezdés tartalmazza). A H-pont, a 4. bekezdésben leírt eljárással történő meghatározását követően, az üléspárna-szerkezethez képest állandónak tekinthető, és az ülés állításakor azzal együtt mozog;

2.4. Az „R-pont” vagy az „ülés referenciapontja” a jármű gyártója által az üléshelyzetekhez megállapított tervezési pont, amelyet a háromdimenziós referenciarendszer figyelembe vételével határoz meg.

2.5. A „törzsvonal” a háromdimenziós próbabábu középvonala, amikor a bábu a leghátsó pozícióban van;

2.6. A „törzs tényleges dőlésszöge” a H-ponton áthaladó függőleges vonal és a törzsvonal által bezárt, a háromdimenziós próbabábun a hát dőlésszögének beállítására szolgáló kvadránssal mért szöget jelenti. A törzs tényleges dőlésszöge elméletileg megfelel a törzs tervezett dőlésszögének (a tűréshatárok értékét az alábbi 3.2.2 bekezdés tartalmazza).

2.7. A „törzs tervezett dőlésszöge” az R-ponton áthaladó függőleges vonal és a törzs vonala között mért szög, olyan helyzetben, amikor az üléstámla a jármű gyártója által tervezett pozícióban van.

2.8. Az „utas középsíkja” (C/LO) a kiválasztott üléshelyzetekben elhelyezett háromdimenziós próbabábu középső síkját jelenti. A H-pont y tengelyen elfoglalt koordinátájával ábrázolható. Önálló ülések esetén az ülés középsíkja egybeesik az utas középsíkjával. Egyéb ülések esetén az utas középsíkját a gyártó határozza meg.

2.9. A „háromdimenziós referenciarendszer” a melléklet 2. függelékében leírt rendszert jelenti;

2.10. A „vonatkoztatási pontok” a jármű gyártója által a járműtesten meghatározott fizikai pontok (lyukak, felületek, jelölések vagy bemélyedések);

2.11. A „jármű mérési helyzete” a járműnek a háromdimenziós referenciarendszerben a vonatkoztatási pontok koordinátái által meghatározott helyzete.

3. KÖVETELMÉNYEK

3.1. Adatszolgáltatás

Minden olyan üléshelyzetre vonatkozóan, amelyeknél referenciaadatokkal kell bizonyítani a jelen előírásban rögzített rendelkezéseknek való megfelelést, a következő adatokat kell, összességében vagy a megfelelő adatokat kiválasztva, benyújtani a melléklet 3. függelékében megadott formában:

3.1.1. az R-pont koordinátái a háromdimenziós referenciarendszerben;

3.1.2. a törzs tervezett dőlésszöge;

3.1.3. az ülésnek (ha állítható) az alábbi 4.3 bekezdés szerinti mérési helyzetbe történő állításához szükséges jelölések.

3.2. A mért adatok és a tervezett műszaki adatok kapcsolata

3.2.1. A H-pont koordinátáit és a törzs tényleges dőlésszögének értékét, melyet a 4. bekezdésben rögzített eljárással lehet megállapítani, össze kell hasonlítani az R-pont koordinátáival és a jármű gyártója által megadott tervezett törzs-dőlésszög értékével.

3.2.2. Az R-pont és a H-pont relatív pozícióját, valamint a törzs tervezett dőlésszöge és tényleges dőlésszöge közötti kapcsolatot az üléshelyzet szempontjából akkor lehet megfelelőnek tekinteni, ha a koordinátái által meghatározott H-pont egy 50 mm hosszú vízszintes és függőleges oldalú négyzetbe esik, melynek átlói metszik az R-pontot, és ha a törzs tényleges dőlésszöge a törzs tervezett dőlésszögének 5 fokos tartományában található.

3.2.3. Ha ezek a feltételek teljesülnek, az R-pont és a törzs tervezett dőlésszöge felhasználható az előírásban szereplő rendelkezéseknek való megfelelés bizonyítására.

3.2.4. Amennyiben a H-pont vagy a törzs tényleges dőlésszöge nem felel meg a fenti 3.2.2 bekezdésben rögzített követelményeknek, a H-pontot és a törzs tényleges dőlésszögét még kétszer meg kell határozni (összesen háromszor). Ha a három művelet közül kettő eredményei megfelelnek a követelményeknek, a 3.2.3 bekezdésben rögzített feltételek lépnek érvénybe.

3.2.5. Amennyiben a 3.2.4 bekezdésben leírt három művelet közül legalább kettő eredményei nem felelnek meg a 3.2.2 bekezdés követelményeinek, vagy ha a vizsgálat nem végezhető el, mert a jármű gyártója nem adta meg az R-pont helyzetére vagy a törzs tervezett dőlésszögére vonatkozó adatokat, a három mért pont súlypontját vagy a három mért szög átlagát kell érvényes értékként alkalmazni és figyelembe venni minden olyan esetben, amikor az előírásban utalás történik az R-pontra vagy a törzs tervezett dőlésszögére.

4. ELJÁRÁS A H-PONT ÉS A TÖRZS TÉNYLEGES DŐLÉSSZÖGE MEGÁLLAPÍTÁSÁRA

4.1. A gyártó, saját belátása szerint, 20 ± 10 °C hőmérsékletre előfűtheti a járművet annak érdekében, hogy az ülés anyag elérje a környezeti hőmérsékletet. Amennyiben a vizsgálandó ülést korábban még nem használták, egy 70-80 kg súlyú személynek helyet kell foglalnia az ülésen, vagy egy ugyanilyen súlyú eszközt kell az ülésre helyezni, kétszer egy percig, hogy a párna és a háttámla meghajoljon. A gyártó kérésére a háromdimenziós próbabábu beszerelése előtt legalább 30 percig nem szabad terhelni az üléseket.

4.2. A járműnek a fenti 2.11 bekezdésben meghatározott mérési helyzetben kell lennie.

4.3. Az ülést (amennyiben állítható) először a leghátsó normál vezetési vagy utazási pozícióba kell állítani a jármű gyártójának előírásai szerint, úgy, hogy csak az ülés hosszanti beállítását veszik figyelembe, a normál vezetési vagy utazási helyzettől eltérő célokra használt ülés mozgását pedig figyelmen kívül hagyják. Ha az üléseket egyéb módon is be lehet állítani (függőleges, szögbeállítás, háttámla-beállítás stb.), akkor ezeket a beállításokat a jármű gyártójának előírásai szerint kell elvégezni. Függesztett ülések esetén a függőleges helyzetet szilárdan rögzíteni kell a gyártó által előírt normál vezetési helyzetnek megfelelően.

4.4. Az ülés háromdimenziós próbabábuval érintkező felületét megfelelő méretű és szerkezetű muszlinanyaggal kell letakarni, amely a műszaki leírásában cm2-ként 18,9 fonalat tartalmazó és 0,228 kg/m2 súlyú normál pamutszövetként, illetve ugyanilyen jellemzőkkel rendelkező kötött vagy nem szőtt anyagként szerepel.

Amennyiben a vizsgálatot a járműből kiszerelt ülésen hajtják végre, a padlónak, amelyre az ülést helyezik, ugyanolyan lényegi jellemzőkkel (2) kell rendelkeznie, mint a jármű padlójának, ahol az ülést használni szeretnék.

4.5. Helyezze el a háromdimenziós próbabábu ülőfelületet és hátat reprezentáló részét úgy, hogy az utas középsíkja (C/LO) egybeessen a háromdimenziós próbabábu középsíkjával. A gyártó kérésére a háromdimenziós próbabábut a járművön belül a C/LO síkhoz képest el lehet mozdítani, ha a járművön kívüli bábu olyan messze van, hogy az ülés pereme miatt nem lehet a bábukat egy szintbe állítani.

4.6. Csatlakoztassa a bábu lábfejét és alsó lábszárát az ülőfelülethez kézzel, vagy a térdcsuklók tengelye és az alsó lábszár segítségével. A H-pont beállító gombokat összekötő vonalnak párhuzamosnak kell lennie a talajjal és merőlegesnek az ülés hosszanti középsíkjára.

Állítsa be a háromdimenziós próbabábu lábfejét és lábát a következők szerint:

Kiválasztott üléshelyzet: vezetési és külső első utaspozíció

4.7.1.1. A lábfejeket és a lábakat előre kell tolni oly módon, hogy a lábfejek természetes helyzetet vegyenek fel a padlón, szükség esetén a pedálok között. Ha lehetséges, a bal lábfejet körülbelül ugyanolyan távolságban kell elhelyezni a háromdimenziós próbabábu középsíkjának bal oldalától, mint a jobb lábfejet a középsík jobb oldalától. A háromdimenziós próbabábu keresztirányú dőlésének beállítására szolgáló libellát, ha szükséges, vízszintes helyzetbe lehet állítani az ülőfelület utánállításával, vagy a láb és a lábfej hátratolásával. A H-pont beállító gombokat összekötő vonalnak merőlegesen kell állnia az ülés hosszanti középsíkjára.

4.7.1.2. Ha a bal lábat nem lehet párhuzamosan tartani a jobb lábbal, és a bal lábfejet nem támasztja meg a járműszerkezet, tolja előre a bal lábfejet, amíg meg nem tudja támasztani. A beállító gomboknak folyamatosan egy vonalban kell állniuk.

4.7.2. Kiválasztott üléshelyzet: külső hátsó

A hátsó üléseken vagy pótüléseken a próbabábu lábait a gyártó előírásainak megfelelően kell beállítani. Amennyiben a lábfejek a padló különböző magasságú részein helyezkednek el, az első ülést elsőként érintő lábfejet kell referenciapontnak tekinteni, a második lábfejet pedig úgy kell elhelyezni, hogy a bábu ülőfelülete a keresztirányú dőlés beállítására szolgáló libella szerint vízszintes legyen.

4.7.3. Egyéb kiválasztott üléshelyzetek:

A fenti 4.7.1 bekezdésben leírt általános eljárást kell követni azzal a kivétellel, hogy a lábfejet a jármű gyártójának előírásai szerint kell elhelyezni.

4.8. Helyezze fel a terhelősúlyokat az alsó lábszárra és a combra, és állítsa vízszintes helyzetbe a háromdimenziós próbabábut.

Döntse előre a próbabábu hátát az elülső ütközőig, és a térdcsuklók tengelye segítségével távolítsa el a próbabábut a háttámlától. Az alábbi módszerek egyikével helyezze vissza a háromdimenziós próbabábut az ülésre:

4.9.1. Ha a háromdimenziós próbabábu elkezd hátrafelé csúszni, kövesse az alábbi eljárást: Engedje hátracsúszni a próbabábut addig a pontig, amikor a térdcsuklók tengelyére ható, vízszintesen előrefelé irányuló terhelésre már nincs szükség, vagyis amikor a bábu háta érintkezik az ülés háttámlájával. Helyezze át az alsó lábszárat, ha szükséges.

4.9.2. Ha a háromdimenziós próbabábu nem csúszik hátrafelé, kövesse az alábbi eljárást: Tolja hátra a próbabábut a térdcsuklók tengelyének vízszintesen hátrafelé irányuló terhelésével, amíg az ülőfelület nem érintkezik a háttámlával (lásd a melléklet 1. függelékében szereplő 2. ábrát).

4.10. A csípő dőlésszögének beállítására szolgáló kvadráns és a térdcsuklók tengelye burkolatának metszéspontjában alkalmazzon 100 + 10 N terhelést a háromdimenziós próbabábu hátára. A terhelés irányát a fenti metszéspont és a combok beállítására szolgáló tengely burkolata feletti ponton áthaladó vonal mentén kell megtartani (lásd a melléklet 1. függelékében szereplő 2. ábrát). Ezután engedje vissza óvatosan a bábu hátlapját a háttámlára. Az eljárás hátralevő részében ügyelni kell arra, hogy a háromdimenziós próbabábu ne csússzon előre.

4.11. Helyezze fel az ülőfelület jobb és bal oldalára a terhelősúlyokat, majd másik lehetőségként a törzs terhelésére szolgáló nyolc darab súlyt. A háromdimenziós próbabábunak vízszintes helyzetben kell maradnia.

4.12. A háttámlára irányuló nyomás feloldása érdekében döntse előre a próbabábu hátát. Lendítse ki oldalra a háromdimenziós próbabábut 10°-kal (a függőleges középsík mindkét oldalára 5°-kal) három teljes ciklusban a próbabábu és az ülés között felhalmozódott feszültség feloldása érdekében.

A lendítési művelet során lehet, hogy a háromdimenziós próbabábu térdcsukló-tengelye eltér a megadott vízszintes és függőleges vonaltól. Ezért a térdcsukló-tengelyt a lengő mozdulatok közben megfelelő nagyságú oldalerő kifejtésével kell megtartani. A térdcsukló-tengely megtartása és a háromdimenziós próbabábu lendítése során ügyeljen arra, hogy kívülről ne fejtsen ki véletlenül erőt függőleges irányban, előrefelé vagy hátrafelé.

A művelet során nem kell visszatartani vagy megtartani a próbabábu lábfejét. Ha a lábfejek változtatják pozíciójukat, akkor pillanatnyilag abban a helyzetben kell hagyni őket.

Óvatosan engedje vissza a bábu hátát a háttámlára, és ellenőrizze, hogy a két libella vízszintes helyzetben van-e. Amennyiben a kilendítő művelet során elmozdult a próbabábu lába, a következő lépések végrehajtásával kell visszahelyezni:

Felváltva, csak a szükséges mértékben, emelje fel mindkét lábfejet a padlóról, amíg a lábfej mozgása meg nem szűnik. A felemelés során a lábfejek szabadon elfordulhatnak, nem kell elülső vagy oldalsó terhelősúlyokat alkalmazni. Ha mindkét lábfejet visszahelyezte a padlóra, a saroknak érintkeznie kell az erre a célra tervezett szerkezettel.

Ellenőrizze, hogy az oldalsó libella vízszintes helyzetben van-e. Ha szükséges, helyezzen fel megfelelő nagyságú oldalsó terhelősúlyt a bábu hátlapjának tetejére, melynek hatására a háromdimenziós próbabábu ülőfelülete egy szintbe kerül az üléssel.

4.13. Tartsa meg a térdcsukló-tengelyt, hogy a próbabábu ne csússzon előre az üléspárnán, és közben végezze el az alábbi műveleteket:

(a)	engedje vissza a bábu hátlapját a háttámlára;

(b)

felváltva fejtsen ki legfeljebb 25 N nagyságú vízszintesen hátrafelé irányuló erőt a hát dőlésszögének beállítására szolgáló tengelyre, körülbelül a törzs terhelősúlyainak közepe magasságában, majd oldja ki, amíg a csípő dőlésszögének beállítására szolgáló kvadráns nem jelzi, hogy a terhelés kioldása után a bábu stabil helyzetben van. Ügyelni kell arra, hogy a háromdimenziós próbabábut ne érje kívülről lefelé vagy oldalról ható erő. Ha a próbabábut ismételten szintbe kell állítani, fordítsa előre a bábu hátát, szintezze be, és ismételje meg az eljárást a 4.12 bekezdéstől kezdve.

Végezze el a következő méréseket:

4.14.1. A H-pont koordinátáit a háromdimenziós referenciarendszer figyelembe vételével kell meghatározni.

4.14.2. A törzs tényleges dőlésszögét a hát dőlésszögének beállítására szolgáló kvadránsról lehet leolvasni, amikor a bábu a leghátsó pozícióban van.

4.15. Amennyiben célszerű megismételni a háromdimenziós próbabábu beszerelését, előtte legalább 30 percig nem szabad terhelni az ülést. Az ülésre helyezett háromdimenziós próbabábut csak a vizsgálat elvégzésének idejére szabad terhelősúlyokkal felszerelni.

Ha az ugyanabban a sorban lévő ülések azonosnak tekinthetők (ülőpad, azonos ülések stb.) minden egyes üléssor esetében csak egy H-pontot és egy tényleges törzs-dőlésszöget kell meghatározni úgy, hogy a melléklet 1. függelékében leírt háromdimenziós próbabábut olyan ülésre helyezik, amelyet a teljes sorra nézve reprezentatívnak tekintenek. Ez a hely

4.16.1. az első sor esetében a vezetőülés;

4.16.2. a hátsó sor vagy sorok esetében egy külső ülés.

(1) Az első ülésektől eltérő üléshelyzetekben, ahol a H-pontot nem lehet a háromdimenziós H-pont vizsgáló eszközzel vagy eljárásokkal meghatározni, az illetékes hatóság, saját döntése szerint, a gyártó által megadott R-pontot veheti figyelembe referenciapontként.

(2) Dőlésszög, magassági eltérés az üléstartó szerelvényhez képest, felület textúrája stb.

1. függelék

A HÁROMDIMENZIÓS H-PONT VIZSGÁLÓ ESZKÖZ LEÍRÁS (1)

(háromdimenziós próbabábu)

HÁT ÉS ÜLŐFELÜLET

A próbabábu háta és ülőfelülete merevített műanyagból és fémből készül; az emberi test törzsét és combjait szimulálják, és a H-pontban csuklópánttal vannak felfüggesztve. A H-pontban felfüggesztett próbabábuhoz erősített kvadráns a törzs tényleges dőlésszögének mérésére szolgál. Az ülőfelülethez csatlakozó, a comb beállítására szolgáló állítható tengely segítségével határozható meg a comb középvonala, és ez a csípő dőlésszögének beállítására szolgáló kvadráns alapvonala.

TÖRZS ÉS LÁBAK

Az alsó lábszárak a térdeket csuklósan összekötő tengelynél kapcsolódnak az ülőfelülethez, amely a comb beállítására szolgáló állítható tengely oldalsó meghosszabbítása. A térd dőlésszögének mérése érdekében a kvadránsok az alsó lábszárakba vannak beépítve. A cipőt és a lábfejet reprezentáló részek kalibrálva vannak a lábfej dőlésszögének méréséhez. Az eszköz két libella segítségével állítható be a térben. A törzs terhelősúlyait a megfelelő gravitációs középpontokban kell elhelyezni, hogy az ülésre ható nyomás egy 76 kg-os férfi súlyának feleljen meg. Ügyelni kell arra, hogy a háromdimenziós próbabábu valamennyi illesztése szabadon mozogjon jelentős súrlódás nélkül.

Az eszköz megfelel az ISO 6549-1980 szabványban leírt műszaki adatoknak.

(1) A háromdimenziós H-pont vizsgáló eszköz felépítéséről bővebb tájékoztatást kérhet a Society of Automobile Engineers (SAE) társaságtól (400 Commonwealth Drive, Warrendale, Pennsylvania 15096, Amerikai Egyesült Államok).

2. függelék

A HÁROMDIMENZIÓS REFERENCIARENDSZER

1.	A háromdimenziós referenciarendszert a jármű gyártója által megállapított három merőleges sík határozza meg (lásd az ábrát) (1).

2.	A jármű mérési helyzete a következőképpen állapítható meg: a járművet a támasztófelületre kell helyezni úgy, hogy a vonatkoztatási pontok koordinátái megfeleljenek a gyártó által megadott értékeknek.

3.	Az R-pont és a H-pont koordinátáit a jármű gyártója által megállapított vonatkoztatási pontokhoz viszonyítva kell meghatározni.

(1) A referenciarendszer megfelel az ISO 4130-1978 szabvány előírásainak.

3. függelék

ÜLÉSHELYZETEKRE VONATKOZÓ REFERENCIAADATOK

1. REFERENCIAADATOK KÓDOLÁSA

Az üléshelyzetekre vonatkozó referenciaadatok folytatólagosan vannak felsorolva. Az üléshelyzetek kétjegyű kód alapján azonosíthatók. Az első jegy egy arab szám, amely az üléssor számát mutatja a jármű elejétől hátrafelé számolva. A második jegy egy nagybetű, amely az ülésnek a sorban elfoglalt helyét mutatja a jármű előrehaladási irányából nézve. A következő betűk használhatók:

L	=	bal
C	=	középső
R	=	jobb

2. A JÁRMŰ MÉRÉSI HELYZETÉNEK LEÍRÁSA

2.1. Vonatkoztatási pontok koordinátái

X …

Y …

Z …

3. REFERENCIAADATOK FELSOROLÁSA

Üléshelyzet: …

3.1.1. R-pont koordinátái

X …

Y …

Z …

3.1.2. Törzs tervezett dőlésszöge: …

3.1.3. Az ülés beállítására vonatkozó előírások (1)

vízszintes: …

függőleges: …

szögbeállítás: …

törzs dőlésszöge: …

Megjegyzés: A további üléshelyzetekre vonatkozó referenciaadatokat a 3.2, 3.3 stb. pontban sorolhatja fel.

(1) A nem megfelelő kihúzandó.

4. MELLÉKLET

A FEJTÁMLA MAGASSÁGÁNAK ÉS SZÉLESSÉGÉNEK MEGHATÁROZÁSA

5. MELLÉKLET

A VIZSGÁLATOK ALATT RAJZOLT VONALAK ÉS VETT MÉRETEK RÉSZLETEI

6. MELLÉKLET

VIZSGÁLATI ELJÁRÁS AZ ENERGIAFELFOGÓ-KÉPESSÉG ELLENŐRZÉSÉRE

1. FELSZERELÉS, VIZSGÁLÓ BERENDEZÉS, REGISZTRÁLÓ KÉSZÜLÉKEK ÉS ELJÁRÁS

1.1. Felszerelés

Egy energiaelnyelő anyaggal borított fejtámlát annak a járműnek az ülésén vagy felépítményén szerelik fel és tesztelik, amelybe majd beszerelik. A szerkezeti elemet szilárdan rögzítik a próbapadhoz, hogy ne mozduljon el, amikor az ütközést alkalmazzák, és a vonatkozó műszaki leírás hiányában, amelyet kellően meg kell indokolni, az alap, amelyen nyugszik, körülbelül vízszintes. Amennyiben a z üléstámla szabályozható, azt az előírás 7.2.2. bekezdésében leírt helyzetbe döntik.

A fejtámlát úgy szerelik az üléstámlába, ahogyan az a járműben található. Különálló fejtámla esetén azt a járműszerkezetnek ahhoz a részéhez erősítik, amelyhez általában erősíteni szokták.

Amennyiben a fejtámla szabályozható azt a szabályozó szerkezet által lehetővé tett legkedvezőtlenebb helyzetbe kell beállítani.

1.2. Vizsgáló berendezés

1.2.1. Ez a berendezés egy ingából áll, amelynek forgástengelye csapágyazott és amelynek redukált tömege (1) az ütési középpontban 6,8 kg. Az inga alsó vége egy 165 mm átmérőjű szilárd fejformából áll, amelynek középpontja azonos az inga ütési középpontjával.

1.2.2. A fejidomot két gyorsulásmérővel és egy sebességmérő eszközzel kell felszerelni, melyek mindegyike az ütközés irányában képes mérni az értékeket.

1.3. Regisztráló műszerek

A használt regisztráló műszereknek olyanoknak kell lenniük, hogy a méréseket a következő pontossággal lehessen elvégezni:

1.3.1. Gyorsulás:

pontosság = ± 5 % a tényleges értékhez képest

a mérési lánc frekvenciaosztálya: A 6487 (1987) ISO szabvány jellemzőinek megfelelő CFC 600

Keresztirányú érzékenység: < 5 % a skála legalacsonyabb pontjához viszonyítva.

1.3.2. Sebesség:

Pontosság = ± 2,5 % a valós értékhez képest;

érzékenység = 0,5 km/h

1.3.3. Az idő rögzítése

az eszközöknek képesnek kell lenniük a rögzítés folyamatos biztosítására a teljes vizsgálat időtartama alatt, valamint arra, hogy egy ezredmásodpercen belüli leolvasásokat végezzenek:

az ütközés kezdetét – azt a pillanatot, amikor a fejalak a fejtámlával érintkezésbe kerül a vizsgálat során – meg kell jelölni, hogy a vizsgálat elemzésénél a rögzített adatok kiindulási alapja legyen.

1.4. Tesztelési eljárás

Az e melléklet 1.1. bekezdése szerint beszerelt és szabályozott fejtámlával az ütközésre a laboratórium által kiválasztott pontokon az előírás 6.1 bekezdésében meghatározott ütközési zónában és lehetőleg az előírás 6.2 bekezdésében meghatározott ütközési zónán kívül kerül sor olyan felületeken, amelyek lekerekítési sugara kevesebb 5 mm-nél.

1.4.1.1. A hátsó felületen az ütközés iránya a jármű hátuljától az eleje felé függőleges síkban a vízszintessel 45 fokos szöget zár be.

1.4.1.2. Az elülső felületen az ütközés iránya jármű elejétől a hátulja felé, egy függőleges síkban, vízszintes lesz.

1.4.1.3. Az elülső és hátsó zónákat az előírás 7.2 bekezdésében meghatározott fejtámla tetejét metsző vízszintes sík köti össze.

1.4.2. A fejalaknak 24,1 km/h sebességgel kell megütnie a vizsgált elemet, ezt a sebességet vagy csak az inga lengése által, vagy további hajtóeszköz alkalmazásával érik el.

2. EREDMÉNYEK

A fentiek szerint végzett vizsgálatokban a fejalak lassulása nem haladhatja meg a 80 grammot folyamatosan több, mint három milliszekundum időtartamra. A figyelembe vett lassulási értéket a két lassulásmérő által mért értékek átlagából kell képezni.

3. EGYENÉRTÉKŰ ELJÁRÁSOK

3.1. Egyenértékű eljárások megengedettek azzal a feltétellel, hogy a fenti 2. bekezdésben meghatározott eredmények elérhetők általuk, különösen a vizsgáló berendezések elemeit lehet eltérően beállítani, amíg a fejtámla és az ütközés iránya közötti viszonylagos szöget figyelembe veszik.

3.2. Az 1. bekezdésben leírttól eltérő módszer egyenértékűségének bizonyítása a módszert alkalmazó személy felelősségébe tartozik.

(1) Az inga „mr” redukált tömegének az ütési pont és a forgáspont közötti és „a” távolságban, valamint az inga súlypontja és forgáspontja közötti „l” távolságban mért „m” teljes tömeghez viszonyított összefüggését a következő képlet írja: mr = m (l/a)

7. MELLÉKLET

A FEJTÁMLA RÉSEK „A” MÉRETÉNEK MEGHATÁROZÁSA

(lásd az előírás 6.6.2 és 6.6.3 bekezdését)

16.12.2005

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/56

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 44. számú előírása (UN/ECE) – Motoros járművekben utazó gyermek utasok rögzítőeszközeinek jóváhagyására vonatkozó egységes rendelkezések („gyermekbiztonsági rendszerek”)

1. HATÁLY

1.1. Az előírás azokra a gyermekbiztonsági rendszerekre vonatkozik, amelyek három vagy több kerékkel rendelkező motoros járművekbe szerelhetők, és amelyek nem használhatók lehajtható (billenthető) vagy oldalra néző üléseken.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

A gyermekbiztonsági rendszer különböző alkotóelemekből álló berendezés, amely biztonsági csattal ellátott övekből vagy rugalmas elemekből, beállítóeszközökből, rögzítő elemekből, és bizonyos esetekben kiegészítő eszközökből, például hordozható gyermekfekhelyből, gyermekszállító eszközből, kiegészítő ülésből és/vagy ütközésvédőből áll, amelyek a motoros járműre erősíthetők. Az eszközöket úgy tervezték, hogy viselőjük számára csökkentik a sérülésveszélyt a jármű ütközése vagy hirtelen fékezése esetén, mivel korlátozzák a biztonsági eszközt viselő személy testének mozgását.

A gyermekbiztonsági rendszerek öt „súlycsoportba” sorolhatók:

2.1.1.1. 0 csoport –10 kg-nál kisebb súlyú gyermekek;

2.1.1.2. 0+ csoport –13 kg-nál kisebb súlyú gyermekek;

2.1.1.3. I. csoport –9 és 18 kg közötti súlyú gyermekek;

2.1.1.4. II. csoport –15 és 25 kg közötti súlyú gyermekek;

2.1.1.5. III. csoport –22 és 36 kg közötti súlyú gyermekek;

A gyermekbiztonsági rendszerek négy „kategóriába” sorolhatók:

2.1.2.1. „univerzális” kategória, amely a 6.1.1. és a 6.1.3.1. bekezdés értelmében a legtöbb jármű üléshelyzeteire érvényes, de különösen azokra, amelyeknél a gyermekbiztonsági rendszer adott kategóriájának való megfelelőséget a motoros járművekre vonatkozó Egységesített állásfoglalás (R.E.3) 13. mellékletének 2. függeléke szerint vizsgálták;

2.1.2.2. „korlátozott” kategória, amely a 6.1.1. és a 6.1.3.1. bekezdés értelmében a gyermekbiztonsági rendszer gyártója vagy a jármű gyártója által meghatározott járműtípusok megjelölt üléshelyzeteiben történő használatra vonatkozik:

2.1.2.3. „féluniverzális” kategória a 6.1.1. és a 6.1.3.2. bekezdés szerinti használatra;

„meghatározott járműtípusra tervezett” kategória az alábbi esetekben történő használatra:

2.1.2.4.1. meghatározott járműtípusok esetén a 6.1.2. és a 6.1.3.3. bekezdés értelmében; vagy

2.1.2.4.2. „beépített” gyermekbiztonsági rendszerként.

A gyermekbiztonsági rendszereket két osztályba lehet sorolni:

beépített osztály, amely biztonsági csattal ellátott övekből vagy rugalmas elemekből, beállítóeszközökből, rögzítő elemekből, és bizonyos esetekben kiegészítő ülésből és/vagy ütközésvédőből áll, és a saját beépített öve vagy övei segítségével rögzíthető;

nem beépített osztály, amelybe olyan részleges biztonsági rendszer tartozhat, amely a gyermek testét átfogó vagy a gyermeket tartó eszközt megtartó felnőtt biztonsági övvel együtt történő használat esetén teljes gyermekbiztonsági rendszert jelent.

2.1.3.1. a „részleges biztonsági rendszer” olyan eszköz, például ütéselnyelő párnázat, amely a gyermek testét átfogó vagy a gyermeket tartó eszközt megtartó felnőtt biztonsági övvel együtt történő használat esetén teljes gyermekbiztonsági rendszert jelent;

2.1.3.2. az „ütéselnyelő párnázat” olyan szilárd párnázat, amely felnőtt biztonsági övvel használható;

2.1.3.3. a vezetőheveder azt a hevedert jelenti, amely a gyermek megtartásához szükséges helyzetben tartja a felnőtt biztonsági öv vállhevederét úgy, hogy az a tényleges helyzet, amelyben a vállheveder irányt változtat, beállítható legyen egy olyan eszköz segítségével, melyet felfelé és lefelé mozgatva az övet az utas vállához lehet igazítani, majd ebben a helyzetben lehet rögzíteni. A vezetőheveder nem szolgálhat a dinamikus terhelés jelentős részének megtartására.

2.2. A „gyermekbiztonsági ülés” olyan gyermekbiztonsági rendszert jelent, amely a gyermek elhelyezésére szolgáló ülésből áll.

2.3. Az „öv” biztonsági csattal, beállítóeszközökkel és rögzítő elemekkel felszerelt övkombinációból álló gyermekbiztonsági rendszer;

Az „ülés” olyan szerkezet, amely a gyermekbiztonsági rendszer alkotórészét képezi, és a gyermek ülő helyzetben történő elhelyezésére szolgál;

2.4.1. a „hordozható gyermekfekhely” olyan utasbiztonsági rendszer, amely a gyermek hanyatt fekvő vagy hason fekvő helyzetben történő elhelyezésére és megtartására szolgál úgy, hogy a gyermek hátgerince merőleges legyen a jármű hosszanti középsíkjára. Úgy kell kialakítani, hogy ütközés esetén a visszatartó erők elosztódjanak a gyermek fején és testén, a végtagjai kivételével;

2.4.2. a „hordozható gyermekfekhely rögzítőeszköze” azt az eszközt jelenti, amely a gyermekfekhelynek a jármű szerkezetéhez való rögzítésére szolgál;

2.4.3. a „gyermekszállító eszköz” olyan utasbiztonsági rendszer, amely a gyermek menetiránynak háttal, félig fekvő helyzetben történő elhelyezésére szolgál. Úgy kell kialakítani, hogy frontális ütközés esetén a visszatartó erők elosztódjanak a gyermek fején és testén, a végtagjai kivételével.

2.5. Az „üléstartó” a gyermekbiztonsági rendszer azon része, amely által az ülés megemelhető.

2.6. A „gyermekmegtámasztó eszköz” a gyermekbiztonsági rendszer azon része, amely által a gyermek megemelhető a gyermekbiztonsági rendszeren belül.

2.7. Az „ütközésvédő” a gyermek elé rögzített eszköz, amely frontális ütközés esetén elosztja a visszatartó erőket a gyermek testének nagyobbik részén.

A „heveder” erők közvetítésére szolgáló rugalmas alkotóelem;

2.8.1. a „kétpontos biztonsági öv” olyan heveder, amely akár teljes biztonsági öv, akár a biztonsági öv egy részének formájában a gyermek medencéje előtt halad keresztül, és megtartja azt;

2.8.2. a „vállpánt” a biztonsági öv azon része, amely megtartja a gyermek törzsének felső részét;

2.8.3. az „Y-heveder” a gyermekbiztonsági rendszerhez és a kétpontos biztonsági övhöz rögzített heveder (vagy megosztott hevederek, amelyek két vagy több hevederdarabból állnak), amely a gyermek combjai között halad keresztül; úgy kell kialakítani, hogy normál helyzetben megakadályozza a gyermeknek a kétpontos biztonsági öv alá történő csúszását, illetve ütközés esetén megakadályozza, hogy a kétpontos biztonsági öv elmozduljon a medence területéről.

2.8.4. a „gyermektartó heveder” olyan heveder, amely a biztonsági öv alkotórészét képezi, és csak a gyermek testének megtartására szolgál;

2.8.5. a „gyermekbiztonsági rögzítőheveder” olyan heveder, amely a gyermekbiztonsági rendszert a jármű szerkezetéhez rögzíti, és a jármű ülésébe szerelt biztonsági eszköz részét alkothatja;

2.8.6. a „hámrendszerű öv” kétpontos biztonsági övből, vállpántokból és (ha fel van szerelve) Y-hevederből álló övszerelvény;

2.8.7. az „Y-heveder” olyan hevederkombináció, amelynél az egyik hevedert a gyermek lábai között, a másikat pedig mindkét vállán kell átvezetni.

A „csat” olyan gyorskioldó eszköz, amely lehetővé teszi a gyermeknek a biztonsági rendszer általi, illetve a biztonsági rendszernek a jármű szerkezete általi megtartását, és gyorsan kinyitható. A csat tartalmazhatja a beállítóeszközt is;

2.9.1. a „süllyesztett csatkioldó gomb” olyan kioldó gomb, amely megakadályozza a csat kioldását egy 40 mm átmérőjű gömb használatával;

2.9.2. a „nem süllyesztett csatkioldó gomb” olyan kioldó gomb, amely lehetővé teszi a csat kioldását egy 40 mm átmérőjű gömb használatával;

A „beállítóeszköz” olyan eszközt jelent, amely lehetővé teszi a biztonsági rendszer vagy rögzítő elemei beállítását az utas testalkatának vagy a jármű konfigurációjának (vagy mindkettőnek) megfelelően. A beállítóeszköz lehet a csat, az övvisszahúzó vagy a biztonsági öv része.

2.10.1. a „gyorsbeállító” olyan beállítóeszköz, amely egy kézzel, egyetlen mozdulattal működtethető.

2.10.2. a „közvetlenül a gyermekbiztonsági rendszerre szerelt beállító” a beépített hámrendszerű övhöz tartozó beállítóeszköz, melyet közvetlenül a gyermekbiztonsági rendszerre szerelnek, és nem az a heveder tartja meg közvetlenül, amelynek a beállítására szolgál.

2.11. A „rögzítő elemek” a gyermekbiztonsági rendszer részét alkotják, beleértve a biztonsági elemeket, melyek, akár közvetlenül, akár a jármű ülésén keresztül, lehetővé teszik a gyermekbiztonsági rendszer szilárd rögzítését a járműszerkezethez.

2.12. Az „energiaelnyelő” olyan eszköz, melyet arra terveztek, hogy önállóan vagy a hevederrel együtt eloszlassa az energiát, és a gyermekbiztonsági rendszer részét alkotja.

Az „övvisszahúzó” olyan eszköz, amely helyet biztosít a gyermekbiztonsági rendszerhez tartozó heveder egy részének vagy egészének. A kifejezés a következő eszközökre vonatkozik:

2.13.1. az „automatikusan reteszelő övvisszahúzó” olyan eszköz, amely lehetővé teszi a kívánt hosszúságú heveder kihúzását, és a csat rögzítésekor a hevedert automatikusan beállítja az utas testalkatának megfelelően; a heveder többi részének kihúzása csak az utas szándékos beavatkozásával lehetséges;

a „vészhelyzetben automatikusan reteszelő övvisszahúzó” normál vezetési körülmények között nem korlátozza a biztonsági öv viselőjének mozgásszabadságát. Az ilyen eszköz hosszbeállító szerkezetekkel van ellátva, melyek automatikusan beállítják a hevedert az utas testalkatának megfelelően, és vészhelyzetben a következő események indítják be a reteszelő mechanizmust:

2.13.2.1. a jármű lassulása, a heveder kihúzása az övvisszahúzóból vagy egyéb automatikus műveletek (egyszeres érzékenység); vagy

2.13.2.2. a fenti események bármely kombinációja (többszörös érzékenység).

A „biztonsági övek rögzítései” a járműszerkezet vagy az ülésszerkezet azon részét jelentik, amelyhez a gyermekbiztonsági rendszer rögzítő elemeit erősítik;

2.14.1. a „kiegészítő rögzítés” a járműszerkezet vagy a jármű ülésszerkezetének azon része, illetve a jármű egyéb olyan része, amelyhez a gyermekbiztonsági rendszer rögzítendő, és amely kiegészíti a 14. számú előírásban jóváhagyott rögzítéseket.

2.15. A „menetirányba néző” kifejezés a jármű normál menetirányával megegyező irányt jelöli.

2.16. A „menetiránynak háttal” kifejezés a jármű normál menetirányával ellentétes irányt jelöli.

2.17. A „döntött helyzet” az ülés speciális helyzete, amely lehetővé teszi, hogy a gyermek vízszintes helyzetbe kerüljön.

2.18. „Fekvő/hanyatt fekvő/hason fekvő helyzet” esetén legalább a gyermek feje és törzse, a végtagjai kivételével, vízszintes felületen helyezkedik el a biztonsági rendszeren belül felvett nyugalmi helyzetben.

A „gyermekbiztonsági rendszer típusa” azokra a gyermekbiztonsági rendszerekre érvényes kategória, melyek az alábbi főbb vonatkozásaikban nem különböznek egymástól:

2.19.1. az a kategória és súlycsoport(ok), amelyhez, illetve az a helyzet és tájolás (a 2.15. és a 2.16. bekezdés rendelkezései értelmében), amelyre a gyermekbiztonsági rendszer használatát tervezték;

2.19.2. a gyermekbiztonsági rendszer geometriája;

2.19.3. a következő szerkezeti elemek mérete, tömege, anyaga és színe:

ülés;

párnázóanyag;

és

ütközésvédő;

2.19.4. a hevederek anyaga, szövése, méretei és színe;

2.19.5. a merev szerkezeti elemek (csat, rögzítő elemek stb.).

Az „ülés” olyan szerkezet, amely a járműszerkezetbe építve vagy önálló szerkezeti elemként, kárpitozással kiegészítve arra szolgál, hogy egy felnőtt személy üljön rajta. Ilyen értelemben:

2.20.1. az „üléscsoport” jelenthet sorülést vagy különálló üléseket, amelyek egymás mellé vannak felszerelve (vagyis, amelyek úgy vannak rögzítve, hogy az egyik ülés elülső rögzítési pontjai egy vonalban vannak a másik ülés elülső vagy hátulsó rögzítési pontjaival, vagy a másik ülés rögzítési pontjai között helyezkednek el), és mindegyik ülés egy vagy több felnőtt személynek biztosít ülőhelyet;

2.20.2. a „sorülés” kárpitozással kiegészített szerkezet, amely legalább két személynek biztosít ülőhelyet;

2.20.3. az „első ülések” azt az üléscsoportot jelentik, amely az utastérben legelöl helyezkedik el, vagyis közvetlenül előtte nincs más ülés felszerelve;

2.20.4. a „hátsó ülések” rögzített, menetirányba néző ülések, amelyek egy másik üléscsoport mögött helyezkednek el.

A „beállító rendszer” azt az eszközt jelenti, melynek segítségével az ülést vagy annak részeit be lehet állítania a felnőtt utas testalkatának megfelelően; ez az eszköz különösen az alábbiakat teszi lehetővé:

2.21.1. hosszanti elmozdulás és/vagy

2.21.2. függőleges elmozdulás és/vagy

2.21.3. szögben történő elmozdulás.

2.22. Az „ülésrögzítés” az a rendszer, beleértve a jármű szerkezetének érintett részeit is, melynek segítségével a felnőtt ülés egésze jármű szerkezetéhez van erősítve.

A „üléstípus” olyan felnőtt ülésekre érvényes kategória, melyek az alábbi főbb vonatkozásaikban nem különböznek egymástól:

2.23.1. az ülésszerkezet alakja, méretei és anyagai,

2.23.2. a háttámla-beállító és -rögzítő rendszerek típusa és mérete, valamint

2.23.3. a felnőtt biztonsági öv üléshez való rögzítésének, az ülésrögzítésnek, illetve a járműszerkezet érintett részeinek típusa és mérete.

2.24. Az „elmozdítórendszer” olyan eszköz, amely lehetővé teszi a felnőtt ülés vagy annak egy része szögben vagy hosszanti irányban történő elmozdítását közbenső rögzített helyzet nélkül, az utasok be- és kiszállásának, illetve tárgyak be- és kirakodásának megkönnyítése érdekében.

2.25. A „reteszelőrendszer” olyan eszköz, amely biztosítja, hogy a felnőtt ülés és annak részei a használati helyzetben megtarthatók legyenek.

A „Lezáró eszköz” rögzíti, és ezáltal megakadályozza, hogy a felnőtt biztonsági öv hevederének egyik része elmozduljon ugyanazon öv hevederének egy másik részéhez képest. A kifejezés a következő osztályokra vonatkozik:

2.26.1. „A osztályú eszköz”, amely megakadályozza, hogy a gyermek kihúzhassa a hevedert az övvisszahúzóból a kétpontos biztonsági övből álló részen keresztül, ha a gyermek közvetlen megtartására felnőtt biztonsági övet használnak. Amennyiben I. súlycsoporthoz használandó hevederekkel van felszerelve, az eszköz megfelel a 6.2.9. bekezdés rendelkezéseinek.

2.26.2. „B osztályú eszköz”, amely lehetővé teszi az alkalmazott feszítőerő visszatartását a felnőtt biztonsági öv kétpontos biztonsági övből álló részén, ha a gyermekbiztonsági rendszer megtartására felnőtt biztonsági övet használnak. Az eszköz arra szolgál, hogy megakadályozza a heveder kicsúszását az övvisszahúzóból, melynek következtében a biztonsági öv feszülésmentessé válna és nem megfelelő helyzetbe kerülne.

2.27. A „speciális gyermekbiztonsági rendszert” olyan gyermekek számára tervezték, akiknek akár fizikai, akár szellemi fogyatékosságuk miatt speciális eszközökre van szüksége; az eszköz fő jellemzője, hogy lehetővé teszi kiegészítő biztonsági eszközök használatát a gyermek bármelyik testrészén, de legalább tartalmaznia kell az előírás rendelkezéseinek megfelelő elsődleges biztonsági eszközöket.

3. JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1. A gyermekbiztonsági rendszer adott típusára vonatkozó jóváhagyási kérelmet a védjegy tulajdonosának vagy az általa hivatalosan megbízott képviselőjének kell benyújtania.

A gyermekbiztonsági rendszer adott típusára vonatkozó jóváhagyási kérelemhez mellékelni kell a következőket:

3.2.1. a gyermekbiztonsági rendszer műszaki leírása a használt hevederek és egyéb anyagok műszaki adataival együtt, melyhez mellékelni kell a gyermekbiztonsági rendszert alkotó szerkezeti elemek műszaki rajzait, valamint övvisszahúzók használata esetén az övvisszahúzók és érzékelőik szerelési utasításait, továbbá a toxikusságra (6.1.5. bekezdés) és a gyúlékonyságra (6.1.6. bekezdés) vonatkozó nyilatkozatot; a műszaki rajzokon meg kell jelölni azt a helyet, ahol a körben elhelyezett jóváhagyási jelhez képest a jóváhagyási számot és a kiegészítő szimbólumokat fel szeretnék tüntetni. A leírásban meg kell jelölni a jóváhagyásra benyújtott modell színét;

3.2.2. a gyermekbiztonsági rendszer négy mintadarabja;

3.2.3. a gyermekbiztonsági rendszerben használt minden egyes hevederkategóriából egy 10 méter hosszúságú mintadarab; és

3.2.4. a vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálat kérésére további mintadarabokat is be kell nyújtani;

3.2.5. a csomagoláson szereplő utasítások és adatok a 14. bekezdés értelmében;

3.2.6. hordozható gyermekfekhely esetén, amennyiben a hordozható gyermekfekhely biztonsági rendszere különböző típusú gyermekfekhelyekhez használható, a biztonsági rendszer gyártójának be kell nyújtania a használható típusok listáját.

3.3. Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszer rögzítésére jóváhagyott felnőtt biztonsági övet használnak, a kérelemnek tartalmaznia kell a használandó felnőtt biztonsági öv kategóriáját, pl. statikus kétpontos biztonsági övek.

3.4. A típusjóváhagyás megadása előtt az illetékes hatóság ellenőrzi, hogy rendelkezésre áll-e minden olyan eszköz, amely a gyártás megfelelőségének tényleges ellenőrzéséhez szükséges.

4. JELÖLÉSEK

4.1. A 3.2.2. és a 3.2.3. bekezdés rendelkezései szerint jóváhagyásra benyújtott gyermekbiztonsági rendszer mintadarabjain egyértelműen és letörölhetetlenül fel kell tüntetni a gyártó nevét, kezdőbetűit vagy védjegyét.

4.2. A gyermekbiztonsági eszköz műanyagból készült részeinek egyikén (például váz, ütközésvédő, ütéselnyelő párnázat stb.), a biztonsági öv(ek) vagy a hámrendszerű öv kivételével, egyértelműen (és letörölhetetlenül) fel kell tüntetni a gyártás évét.

4.3. Amennyiben a biztonsági rendszert felnőtt biztonsági övvel együtt használják, egyértelműen fel kell tüntetni a heveder megfelelő vezetését a biztonsági rendszerhez tartósan rögzített rajzon. Amennyiben a biztonsági rendszert a felnőtt biztonsági öv tartja a helyén, a hevederek útját színkód segítségével egyértelműen meg kell jelölni a terméken. Ha az eszközt a menetiránynak megfelelően szerelik fel, a biztonsági öv útvonalát piros színnel kell jelölni, ha pedig a menetiránynak háttal, akkor kék színnel. Ugyanezeket a színeket kell használni az eszközre felerősített címkéken is, amelyek a használat módját mutatják be.

A biztonsági öv kétpontos részének és vállpántjainak külön útvonalait színkóddal és/vagy felirat használatával meg kell különböztetni a terméken.

A bekezdésben megadott jelölést jól látható helyen kell feltüntetni a járműbe szerelt biztonsági rendszeren. A 0 súlycsoporthoz használandó biztonsági rendszereken akkor is látszania kell a jelölésnek, amikor a gyermeket elhelyezik benne.

4.4. A menetiránynak háttal beszerelt gyermekbiztonsági rendszerekre tartósan rögzíteni kell az alábbi figyelmeztetést tartalmazó címkét, melynek beszerelt állapotban is látszania kell: „FIGYELEM! ÉLETVESZÉLY! –Ne használja légzsákkal felszerelt utasüléseken!”; a címkén a feliratot az eszköz értékesítési helyén érvényes nyelven kell feltüntetni.

4.5. Továbbá a gyermekbiztonsági rendszer azon területe mellé, amelyre a gyermek feje támaszkodik, és a gyermekbiztonsági rendszer jól látható felületéhez tartósan rögzíteni kell a következő címkét (a bemutatott felirat minimális követelmény).

A feliratot az eszköz értékesítési helyén érvényes nyelven (nyelveken) kell feltüntetni.

Címke minimális mérete: 60 × 120 mm

4.6. A következő feliratot kell feltüntetni a címkén az olyan gyermekbiztonsági rendszerek esetén, amelyek a menetiránynak megfelelően, illetve a menetiránynak háttal is használhatók:

„Figyelem! … kg alatti testsúlyú gyermek esetén ne használja a menetirányba néző felszerelési módot! (Lásd a használati utasítást)”

4.7. Alternatív övvezetéssel használható gyermekbiztonsági rendszerek esetén tartósan meg kell jelölni a gyermekbiztonsági rendszerek és a felnőtt biztonsági öv közötti alternatív teherviselő érintkezési pontokat. A jelölésnek mutatnia kell, hogy ez a választható övútvonal, és meg kell felelnie a fent leírt, menetirányba néző és a menetiránynak háttal felszerelt ülésekre vonatkozó kódolási követelményeknek.

4.8. Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszer alternatív teherviselő érintkezési pontok használatát teszi lehetővé, a 4.3. bekezdésben előírt jelölésnek utalnia kell arra, hogy az alternatív övútvonal leírását a használati utasítás tartalmazza.

5. JÓVÁHAGYÁS

5.1. A 3.2.2. és a 3.2.3. bekezdés értelmében benyújtott minták jóváhagyásához azoknak minden vonatkozásban meg kell felelniük az előírás 6-8. bekezdésében rögzített műszaki leírásoknak.

5.2. Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye (jelenleg 03; ez a 03. módosításcsomagot jelöli, melyet 1995. szeptember 12-én hagytak jóvá) a jóváhagyás megadásának időpontjában az előírásban utoljára elvégzett fontosabb műszaki változtatásokat magában foglaló módosításcsomagot jelzi. A szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot az előírás hatálya alá tartozó gyermekbiztonsági rendszer más típusához.

5.3. Az előírás értelmében a gyermekbiztonsági rendszerre vonatkozó jóváhagyás megadásáról, kiterjesztéséről vagy elutasításáról értesíteni kell az előírást alkalmazó megállapodásban résztvevő feleket az előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő formanyomtatványon.

A 4. bekezdésben előírt jelölések mellett a gyermekbiztonsági rendszereknek az előírás értelmében jóváhagyott típusán, egy megfelelő helyen, fel kell tüntetni a következő adatokat:

nemzetközi jóváhagyási jel, amely a következőket foglalja magában:

5.4.1.1. egy körben elhelyezett „E” betű, mely után a jóváhagyást megadó ország azonosítószáma áll; (1)

5.4.1.2. jóváhagyási szám;

a következő kiegészítő szimbólumok:

5.4.2.1. az „univerzális”, a „korlátozott”, a „féluniverzális” vagy a „meghatározott járműtípusra tervezett” kifejezés a gyermekbiztonsági rendszer kategóriájától függően.

5.4.2.2. a testsúlytartomány, amelyre a gyermekbiztonsági rendszert tervezték: 0–10 kg; 0–13 kg; 9–18 kg; 15–25 kg; 22–36 kg; 0–18 kg; 9–25 kg; 15–36 kg; 0–25 kg; 9–36 kg; 0–36 kg.

5.4.2.3. „Y” szimbólum olyan eszköz esetében, amely Y-hevederrel van felszerelve az előírás 02-es módosításcsomagja 3. kiegészítésében rögzített követelményeknek megfelelően;

5.4.2.4. „S” szimbólum speciális gyermekbiztonsági rendszer esetén.

5.5. Az előírás 2. melléklete bemutatja a jóváhagyási jel lehetséges elrendezési módját.

5.6. Az 5.4. bekezdésben leírt adatokat jól olvasható és eltávolíthatatlan módon kell feltüntetni az eszközre felerősített címkén vagy közvetlen jelöléssel. A címkének vagy jelölésnek vízállónak kell lennie.

5.7. Az 5.6. bekezdésben megadott címkéket vagy a jóváhagyást megadó hatóság vagy pedig, a hatóság engedélyével, a gyártó adja ki.

6. ÁLTALÁNOS MŰSZAKI LEÍRÁSOK

6.1. A járműben történő elhelyezés és rögzítés

6.1.1. Az „univerzális”, „féluniverzális” és „korlátozott” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek használata az első és a hátsó üléseken akkor megengedett, ha a gyermekbiztonsági rendszereket a gyártó utasításainak megfelelően szerelik fel.

6.1.2. A „meghatározott járműtípusra tervezett” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek használata valamennyi ülésen és a csomagtérben is akkor megengedett, ha a gyermekbiztonsági rendszereket a gyártó utasításainak megfelelően szerelik fel. A menetiránynak háttal beszerelhető gyermekbiztonsági rendszer tervezésénél ügyelni kell arra, hogy a gyermekbiztonsági rendszer használatakor a gyermek feje meg legyen támasztva. Ez a háttámlára merőleges, a szem vonalán áthaladó vonalként határozható meg, melynek a háttámlával alkotott metszéspontja a fejtámla középpontja alatt legalább 40 mm-rel legyen.

A gyermekbiztonsági rendszert a kategóriájának megfelelően kell a jármű szerkezetéhez vagy az ülés szerkezetéhez rögzíteni;

6.1.3.1. az „univerzális” és a „korlátozott” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek csak a 16. számú (vagy azzal egyenértékű) előírás követelményeinek megfelelő felnőtt biztonsági övvel szerelhetők fel (övvisszahúzóval vagy anélkül), amelyet a 14. számú (vagy azzal egyenértékű) előírás követelményeinek megfelelő rögzítésekre szerelnek fel.

6.1.3.2. „féluniverzális” kategória esetén: a 14. számú előírásban megadott alsó rögzítések és az előírás 11. melléklete ajánlásának megfelelő kiegészítő rögzítések segítségével kell felszerelni;

6.1.3.3. „meghatározott járműtípusra tervezett” kategória esetén: a jármű gyártója vagy a gyermekbiztonsági rendszer gyártója által tervezett rögzítések segítségével kell felszerelni;

6.1.3.4. Olyan gyermekbiztonsági övek vagy a gyermekbiztonsági rendszerhez tartozó rögzítőheveder esetén, amely a biztonsági öv rögzítéseit használja, és amelyhez már fel van szerelve egy vagy több felnőtt biztonsági öv, a biztonsági szolgálatnak a következőket kell ellenőriznie:

A felnőtt biztonsági öv tényleges rögzítési helyzete megfelel a 14. számú (vagy azzal egyenértékű) előírásban jóváhagyott helyzetnek;

A két eszköz közül egyik sem akadályozza a másik tényleges működését;

A felnőtt biztonsági öv és a kiegészítő rendszer csatjainak nem szabad felcserélhetőnek lennie.

Olyan gyermekbiztonsági eszközök esetén, amelyekhez rudakat vagy a 14. számú előírás szerint jóváhagyott rögzítésekhez csatlakoztatható kiegészítő eszközöket használnak, melyek következtében a tényleges rögzítési helyzet a 14. számú előírásban meghatározott hatókörön kívülre esik, a következő előírások érvényesek:

Az ilyen eszközök csak féluniverzális vagy meghatározott járműtípusra tervezett kategóriájú eszközökként hagyhatók jóvá;

A műszaki szolgálatnak az előírás 11. mellékletében rögzített követelményeket kell alkalmaznia a korlátra és a rögzítésekre vonatkozóan;

A rudat dinamikus vizsgálatnak vetik alá úgy, hogy terhelést alkalmaznak az ülés középső helyzetében, aztán a rúdra, majd az ülés legnagyobb kiterjedése esetén (ha az ülés állítható);

A felnőtt biztonsági öv rögzítésének tényleges helyzetét és működését, amelyhez a rúd rögzítve van, ezek az eszközök nem befolyásolhatják.

6.1.4. Az ütéselnyelő párnázatot egy felnőtt biztonsági övvel, amelyre a 8.1.4. bekezdésben leírt vizsgálat alkalmazandó, vagy külön eszközzel kell rögzíteni.

6.1.5. A gyermekbiztonsági rendszer gyártójának írásos formában nyilatkoznia kell arról, hogy a gyermekbiztonsági rendszerek gyártása során használt és a biztonsági rendszerben elhelyezett gyermek által elérhető mérgező anyagok megfelelnek az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) Gyermekjátékok biztonsága (3. rész; 1982. június) című rendelete vonatkozó részeinek. A vizsgáló hatóság saját döntése szerint vizsgálatokat végezhet a nyilatkozat hitelességének megállapítására. Ez a bekezdés nem érvényes a II. és a III. súlycsoporthoz használandó biztonsági eszközökre.

6.1.6. A gyermekbiztonsági rendszer gyártójának írásos formában nyilatkoznia kell arról, hogy a gyermekbiztonsági rendszerek gyártása során használt gyúlékony anyagok megfelelnek az ECE motoros járművekre vonatkozó Egységesített állásfoglalása (R.E.3) (TRANS/WP.29/78/1. változat, 1.42 bekezdés) vonatkozó bekezdéseinek. A vizsgáló hatóság saját döntése szerint vizsgálatokat végezhet a nyilatkozat hitelességének megállapítására.

6.1.7. A menetiránynak háttal beszerelhető és a jármű műszerfala által megtámasztott gyermekbiztonsági rendszerek esetén az előírás szerinti jóváhagyási eljárás feltételezi, hogy a műszerfal megfelelően kemény.

6.1.8. Az „univerzális” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek esetén a gyermekbiztonsági rendszer és a felnőtt biztonsági öv közötti fő teherviselő érintkezési pontnak legalább 150 mm-re kell lennie a Cr tengelytől, amikor a gyermekbiztonsági rendszert megmérik a dinamikus vizsgálathoz használt próbapadon. Ez az előírás valamennyi beállítási konfigurációra érvényes. Kiegészítő, alternatív biztonságiöv-útvonalak használata megengedett. Amennyiben alternatív övvezetést alkalmaznak, a gyártónak, a 14. bekezdés értelmében, a használati utasításban külön fel kell tüntetnie az alternatív útvonalat. Az ilyen alternatív biztonságiöv-útvonalak használatával történő vizsgálat során a gyermekbiztonsági rendszernek meg kell felelnie, a jelen bekezdés kivételével, az előírás valamennyi követelményének.

6.1.9. A dinamikus vizsgálathoz használt próbapadon az „univerzális” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszer rögzítéséhez használható felnőtt biztonsági öv maximális hosszát az előírás 13. melléklete határozza meg.

A követelménynek való megfelelés ellenőrzéséhez a gyermekbiztonsági rendszert a 13. mellékletben leírt szabványos biztonsági övvel rögzítik a próbapadhoz. A próbabábut csak akkor kell beszerelni, ha a gyermekbiztonsági rendszer tervezése olyan, hogy a próbabábu beszerelése miatt több biztonsági övet kellene használni. Amikor a gyermekbiztonsági rendszer beszerelt helyzetben van, a biztonsági övre csak a szabványos övvisszahúzó fejthet ki feszülést (ha fel van szerelve). Övvisszahúzóval felszerelt biztonsági öv használatakor ezt a feltételt úgy kell teljesíteni, hogy legalább 150 mm öv maradjon az orsón.

6.1.10. A 0 és a 0+ súlycsoporthoz használandó gyermekbiztonsági rendszereket nem szabad a menetiránynak megfelelően beszerelni.

6.2. Konfiguráció

A gyermekbiztonsági rendszert úgy kell beállítani, hogy

6.2.1.1. a biztonsági rendszer megfelelő védelmet biztosítson bármilyen tervezett helyzetben; „speciális gyermekbiztonsági rendszerek” esetén a gyermekbiztonsági rendszer elsődleges eszközeinek megfelelő védelmet kell biztosítania a gyermekbiztonsági rendszerhez tervezett valamennyi helyzetben az esetleg beszerelt kiegészítő biztonsági eszközök használata nélkül.

6.2.1.2. a gyermeket könnyedén és gyorsan el lehessen helyezni benne, illetve ki lehessen venni belőle; olyan gyermekbiztonsági rendszer esetén, amelyben a gyermeket hámrendszerű biztonsági öv vagy Y-heveder rögzíti övvisszahúzó nélkül, a vállpántoknak és a kétpontos biztonsági övnek egymáshoz képest mozgathatónak kell lennie a 7.2.1.4. bekezdésben leírt eljárás közben.

Ilyen esetekben a gyermekbiztonsági rendszer övszerelvényéhez két vagy több csatlakozó részt kell tervezni. A „speciális gyermekbiztonsági rendszereknél” tapasztalható, hogy a kiegészítő biztonsági eszközök miatt a gyermek nem helyezhető be olyan gyorsan a gyermekbiztonsági rendszerbe, illetve nem vehető ki olyan könnyedén. Azonban a kiegészítő eszközöket úgy kell tervezni, hogy a lehető leggyorsabban oldjanak ki.

6.2.1.3. Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszer dőlése változtatható, a dőlésszög módosítása nem teheti szükségessé a hevederek kézzel történő, ismételt beállítását. A gyermekbiztonsági rendszer dőlésének módosításához szándékos kézi beavatkozás szükséges.

6.2.1.4. a 0, 0+ és az I. súlycsoporthoz használandó gyermekbiztonsági rendszereknek a gyermeket olyan helyzetben kell tartania, hogy akkor is megfelelő védelmet nyújtsanak, ha a gyermek elalszik;

6.2.1.5. az ütközés vagy nyugtalanság következtében történő lecsúszás megakadályozása érdekében Y-hevedert kell felszerelni minden menetirányba néző, I. súlycsoporthoz használandó gyermekbiztonsági rendszerhez, amely beépített hámrendszerű biztonsági övvel van ellátva. Ha be van kapcsolva az Y-heveder, és a leghosszabb méretére van állítva (ha állítható), 9 vagy 15 kg súlyú próbabábu esetén nem megengedett, hogy a kétpontos biztonsági övet a medence fölé lehessen állítani.

6.2.2. Az I., II. és a III. súlycsoporthoz használandó, kétpontos biztonsági övvel felszerelt biztonsági eszközöknek határozottan vezetniük kell a kétpontos biztonsági övet, hogy az általa közvetített terhelés a medencén haladjon át.

6.2.3. A gyermekbiztonsági rendszer valamennyi hevederét úgy kell elhelyezni, hogy normál használat esetén vagy veszélyes helyzetben ne okozzanak kényelmetlenséget a viselőjének. A vállpántok közötti távolságnak a nyak közelében egyenlőnek kell lennie legalább a próbabábu nyakszélességével.

A szerelvénynek meg kell védenie a gyermek testének lágy részeit (has, lágyék stb.) a túl nagy terheléstől. A tervezés során ügyelni kell arra, hogy ütközés esetén ne hasson nyomóterhelés a gyermek feje búbjára.

6.2.4.1. Y-hevedereket csak a menetiránynak háttal beszerelhető gyermekbiztonsági rendszerekben lehet használni.

A gyermekbiztonsági rendszer tervezésénél és beszerelésénél a következőkre kell ügyelni:

6.2.5.1. éles szélek vagy kiálló részek miatt a járműben utazó gyermek vagy más utasok sérülésveszélyének minimalizálása (például a 21. számú előírásban meghatározottak szerint);

6.2.5.2. éles szélek vagy kiálló részek elrejtése, amelyek sérülést okozhatnak a jármű üléshuzatában vagy az utasok ruházatában;

6.2.5.3. a gyermek testének lágy részei (has, lágyék stb.) ne legyenek kitéve a gyermekbiztonsági rendszer által kifejtett járulékos tehetetlenségi erőknek;

6.2.5.4. a merev részeken, azokon a pontokon, ahol a hevederekkel érintkezik, ne legyenek olyan éles szélek, amelyek horzsolhatják a hevedereket.

6.2.6. A külön gyártott részeket, amelyek lehetővé teszik az alkotórészek rögzítését és leválasztását, úgy kell megtervezni, hogy ne lehessen őket helytelenül felszerelni és tartósan lehessen használni. A „speciális gyermekbiztonsági rendszereket” kiegészítő biztonsági eszközökkel lehet felszerelni; ezeket úgy kell megtervezni, hogy ne lehessen őket helytelenül felszerelni, és vészhelyzetben a kioldásuk és működtetésük módja azonnal nyilvánvaló legyen az utast mentő személy számára.

6.2.7. Amennyiben az I. és a II. súlycsoporthoz, vagy az I. és a II. súlycsoport kombinációjához használandó gyermekbiztonsági rendszer üléstámlával rendelkezik, az üléstámla belső magassága, a 12. mellékletben található ábra szerint, nem lehet kisebb, mint 500 mm.

6.2.8. Csak automatikusan reteszelő övvisszahúzók vagy vészhelyzetben automatikusan reteszelő övvisszahúzók használhatók.

6.2.9. Az I. súlycsoporthoz használandó eszközöknek meg kell akadályozniuk, hogy a gyermek, behelyezése után, könnyedén meglazíthassa a medencét tartó rendszert; az erre szolgáló eszközt tartósan rögzíteni kell a gyermekbiztonsági rendszerhez.

6.2.10. A gyermekbiztonsági rendszer tervezése lehetővé teheti a rendszer több súlycsoporthoz és/vagy több gyermek általi használatát, amennyiben megfelel a súlycsoportokra vonatkozó követelményeknek. Az „univerzális” kategóriába tartozó gyermekbiztonsági rendszernek minden olyan súlycsoport esetében, amelyre a jóváhagyás érvényes, teljesítenie kell az adott kategóriára vonatkozó követelményeket.

6.2.11. Övvisszahúzóval felszerelt gyermekbiztonsági rendszer

Ha a gyermekbiztonsági rendszer övvisszahúzóval van felszerelve, az övvisszahúzónak meg kell felelnie a 7.2.3. bekezdésben rögzített követelményeknek.

6.2.12. Az ütéselnyelő párnázatok esetében ellenőrizni kell, hogy mennyire könnyen haladnak át a felnőtt biztonsági öv hevederei és zárnyelve a rögzítési pontokon. Ez különösen érvényes olyan ütéselnyelő párnázatok esetében, melyeket az autók első üléseire terveztek, amelyek hosszú félkemény függőleges részekkel rendelkeznek. A rögzített csat nem haladhat át az ütéselnyelő párnázat rögzítési pontjain, illetve az öv vezetése nem különbözhet teljesen a targonca övvezetésétől.

6.2.13. Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszert több gyermek elhelyezésére tervezték, a gyermekbiztonsági rendszernek teljesen függetlennek kell lennie a teherátvitel és a beállítás szempontjából.

6.2.14. A gyúlékony elemeket tartalmazó gyermekbiztonsági rendszereket úgy kell megtervezni, hogy a használati feltételek (nyomás, hőmérséklet, páratartalom) ne befolyásolják az előírás követelményeinek való megfelelését.

7. EGYÉNI MŰSZAKI ADATOK

7.1. A felszerelt gyermekbiztonsági rendszerre vonatkozó rendelkezések

7.1.1. Korrózióval szembeni ellenállás

7.1.1.1. A teljes gyermekbiztonsági rendszert, illetve a korrózióra hajlamos részeit, a 8.1.1. bekezdésben megadott korrózióvizsgálatnak kell alávetni.

7.1.1.2. A 8.1.1.1. és a 8.1.1.2. bekezdésben leírt korrózióvizsgálat után képzett szakember szabad szemmel nem láthat olyan károsodásra utaló jeleket, melyek befolyásolhatják a gyermekbiztonsági rendszer megfelelő működését, illetve jelentős korrózióra utaló jeleket.

7.1.2. Energiafelvétel

7.1.2.1. Minden háttámlával felszerelt eszköz esetében az előírás 18. melléklete szerinti belső felületeknek olyan anyagból kell készülnie, melynek gyorsulási csúcsértéke kisebb, mint 60 g az előírás 17. mellékletében leírt mérési eljárásnak megfelelően. Ez a követelmény az ütközésvédők azon területeire is érvényes, amelyek a fej ütköző felületén találhatók.

7.1.3. Felborulás

7.1.3.1. A gyermekbiztonsági rendszert a 8.1.2. bekezdés szerint kell megvizsgálni; a próbabábunak nem szabad kiesnie az eszközből, és ha a tesztülés felfordított helyzetben van, a próbabábu fejének függőleges irányban nem szabad több mint 300 mm-rel elmozdulnia eredeti pozíciójától a tesztüléshez képest.

7.1.4. Dinamikus vizsgálat

7.1.4.1. Általános

A gyermekbiztonsági rendszert dinamikus vizsgálat alá kell vetni a 8.1.3. bekezdésnek megfelelően.

7.1.4.1.1. Az „univerzális”, „korlátozott” és „féluniverzális” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszereket targoncán kell tesztelni a 6. bekezdésben leírt tesztülés segítségével, a 8.1.3.1. bekezdés előírásainak megfelelően.

A „meghatározott járműtípusra tervezett” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszereket minden olyan járműtípussal együtt meg kell vizsgálni, amelyre a gyermekbiztonsági rendszert tervezték. A vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálat csökkentheti a vizsgált járműtípusok számát, ha azok a 7.1.4.1.2.3. bekezdésben felsorolt szempontok tekintetében nem mutatnak lényeges különbségeket. A gyermekbiztonsági rendszer az alábbi módszerek segítségével tesztelhető:

7.1.4.1.2.1. Teljes járművön, a 8.1.3.3. bekezdésben leírtak szerint;

7.1.4.1.2.2. A targoncára helyett járműkarosszériában, a 8.1.3.2. bekezdésben leírtak szerint; vagy

7.1.4.1.2.3. A jármű karosszériájának megfelelő részeiben, melyek a jármű szerkezetét és az ütközési felületeket reprezentálják. Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszert a hátsó ülésen történő használatra tervezték, ilyen részek például az első ülés vagy a hátsó ülés háttámlája, a padlólemez, a B és a C oszlop, valamint a tető. Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszert az első ülésen történő használatra tervezték, ilyen részek például a műszerfal, az A oszlopok, a szélvédő, a padlóba vagy egy tartóra szerelt karok vagy gombok, az első ülés, a padlólemez, valamint a tető. Továbbá, ha a gyermekbiztonsági rendszert felnőtt biztonsági övvel való használatra tervezték, a vizsgált részeknek tartalmazniuk kell a megfelelő felnőtt biztonsági övet (öveket) is. A vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálat engedélyezheti bizonyos elemek kizárását, ha azokat nélkülözhetőnek találja. A vizsgálatot a 8.1.3.2. bekezdésben előírtak szerint kell végrehajtani.

7.1.4.1.3. A dinamikus vizsgálatot olyan gyermekbiztonsági rendszereken kell elvégezni, amelyek korábban nem voltak kitéve terhelésnek.

7.1.4.1.4. A dinamikus vizsgálatok során a gyermekbiztonsági rendszer egyik olyan része sem törhet el, amely a gyermek tényleges megtartását segíti, illetve a csatok, a reteszelő- vagy elmozdítórendszer nem oldhat ki.

7.1.4.1.5. Nem beépített típus esetén az előírás 13. mellékletében előírt szabványos biztonsági övet és a hozzátartozó rögzítőkengyeleket kell használni. Ez az előírás nem érvényes a „meghatározott járműtípusra tervezett” kategóriára vonatkozó jóváhagyásokra, ahol a jármű tényleges biztonsági övét kell használni.

7.1.4.1.6. Ha a „meghatározott járműtípusra tervezett” gyermekbiztonsági rendszert a leghátsó, menetirányba néző felnőtt ülés mögötti területre (például a csomagtérben) szerelik fel, egy vizsgálatot kell elvégezni a teljes járművön a legnagyobb próbabábuval (próbabábukkal) a 8.1.3.3.3. bekezdés előírásai szerint. Amennyiben a gyártó úgy kívánja, a többi vizsgálat, például a gyártásmegfelelőségi vizsgálat, is elvégezhető a 8.1.3.2. bekezdés értelmében.

7.1.4.1.7. „Speciális gyermekbiztonsági rendszer” esetében az előírásban meghatározott valamennyi dinamikus vizsgálatot el kell végezni kétszer, mindegyik súlycsoportra: először a gyermekbiztonsági rendszer elsődleges eszközeinek használatával, másodszor pedig az összes biztonsági eszköz használatával. A vizsgálatok során különösen ügyelni kell a 6.2.3. és a 6.2.4. bekezdés követelményeinek a betartására.

7.1.4.1.8. A dinamikus vizsgálatok során a gyermekbiztonsági rendszer felszereléséhez használt szabványos biztonsági övnek nem szabad kiszabadulnia a vizsgálat végrehajtásához használt terelőelemből vagy reteszelőeszközből.

7.1.4.2. Mellkas-gyorsulás (2)

7.1.4.2.1. A mellkas-gyorsulás eredményül kapott értéke csak azokban a periódusokban haladhatja meg az 55 g-t, melyek nem tartanak több mint 3 ms ideig.

7.1.4.2.2. A hastól a fej felé mért gyorsulás függőleges összetevője csak azokban a periódusokban haladhatja meg a 30 g-t, melyek nem tartanak több mint 3 ms ideig.

7.1.4.3. Hasi benyomódás (3)

7.1.4.3.1. A 8. melléklet 1. függeléke 5.3. bekezdésében leírt hitelesítés során nem jelenhetnek meg a biztonsági eszköz valamely része által okozott benyomódás jelei a hasat fedő modellező agyagon.

7.1.4.4. A próbabábu elmozdulása

„Univerzális”, „korlátozott” és „féluniverzális” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek esetén:

7.1.4.4.1.1. Menetirányba néző gyermekbiztonsági rendszerek: a próbabábu feje nem mozdulhat az 1. ábrán jelzett BA és DA sík fölé.

Menetiránynak háttal beszerelhető gyermekbiztonsági rendszerek:

7.1.4.4.1.2.1. A műszerfalnak támasztott gyermekbiztonsági rendszerek esetén: a próbabábu feje nem mozdulhat a 2. ábrán jelzett AD és DCr sík fölé.

7.1.4.4.1.2.2. A 0 súlycsoporthoz használható, nem a műszerfalnak támaszkodó gyermekbiztonsági rendszerek és hordozható gyermekfekhelyek: a próbabábu feje nem mozdulhat a 3. ábrán jelzett AB, AD és DE sík fölé.

7.1.4.4.1.2.3. A 0 súlycsoporttól eltérő csoporthoz használható, nem a műszerfalnak támaszkodó gyermekbiztonsági rendszerek:

a próbabábu feje nem mozdulhat a 4. ábrán jelzett FD, FG és DE sík fölé.

Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszer érinti a 100 mm átmérőjű rudat és valamennyi, teljesítményre vonatkozó feltétel teljesül, egy további dinamikus vizsgálatot (frontális ütközéses vizsgálat) is el kell végezni az adott gyermekbiztonsági rendszerben elhelyezendő legnagyobb súlyú gyermeket reprezentáló próbabábuval, a 100 mm átmérőjű rúd használata nélkül; a vizsgálat során az előre irányuló elmozdulás követelményein kívül valamennyi feltételnek teljesülnie kell.

7.1.4.4.2. „Meghatározott járműtípusra tervezett” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek esetén: teljes járműben vagy járműkarosszériában történő teszteléskor a fej nem érintkezhet a jármű semelyik részével sem. Ha azonban mégis érintkezik, a fej ütközési sebessége nem haladhatja meg a 24 km/ó-t, és az érintett résznek meg kell felelnie a 21. számú előírás 4. mellékletében rögzített energiafelvételi vizsgálat követelményeinek. Teljes járműveken végrehajtott vizsgálatok esetén a próbabábukat eszközök használata nélkül kell tudni eltávolítani a vizsgálat végeztével.

A hőmérsékletváltozásokkal szembeni ellenállóképesség

7.1.5.1. A hőmérsékletváltozások által érintett csatszerelvényeket, övvisszahúzókat, beállítóeszközöket és lezáróeszközöket a 8.2.8. bekezdésben meghatározott hőmérsékletvizsgálatnak kell alávetni.

7.1.5.2. A 8.2.8.1. bekezdésben előírt hőmérsékletvizsgálat után képzett szakember szabad szemmel nem láthat olyan károsodásra utaló jeleket, melyek befolyásolhatják a gyermekbiztonsági rendszer megfelelő működését.

7.2. A gyermekbiztonsági rendszer egyedi alkotóelemeire vonatkozó rendelkezések

7.2.1. Csat

7.2.1.1. A csatot úgy kell megtervezni, hogy kizárható legyen a helytelen kezelés lehetősége. Ez többek között azt jelenti, hogy meg kell akadályozni, hogy a csat részlegesen zárt helyzetben maradjon; a csatrészeket figyelmetlenség miatt ne lehessen felcserélni, amikor a csat zárt állapotban van; a csatnak csak akkor szabad elreteszelődnie, ha az összes alkatrésze bepattant. Az a rész, ahol a csat a gyermekkel érintkezik, nem lehet keskenyebb, mint a heveder minimális szélessége a 7.2.4.1.1. bekezdésben meghatározottak szerint. Ez a bekezdés nem vonatkozik az ECE 16. számú előírása vagy az azzal egyenértékű, érvényben lévő szabvány által már jóváhagyott övszerelvényekre. „Speciális gyermekbiztonsági rendszerek” esetén csak a gyermekbiztonsági rendszer elsődleges eszközeinek csatja kell, hogy megfeleljen a 7.2.1.1.-7.2.1.9. bekezdés követelményeinek.

7.2.1.2. A csatnak bármilyen helyzetben, akkor is ha feszültség alatt áll, zárt állapotban kell maradnia. Könnyen működtethetőnek és megfoghatónak kell lennie. Gomb vagy más eszköz megnyomásával nyithatónak kell lennie. Az a felület, amelyre nyomást kell kifejteni, a tényleges nyitási helyzetben: zárt eszközök esetén legalább 4,5 cm2 méretű és legalább 15 mm szélességű legyen; nem zárt eszközök esetén 2,5 cm2 méretű és legalább 10 mm szélességű legyen. Az előírt terület két oldalmérete közül a szélesség értékének kell kisebbnek lennie, és a kioldógomb mozgásirányára merőlegesen kell mérni.

7.2.1.3. A csat kioldási területét piros színnel kell jelölni, és a csat egyéb részei nem lehetnek ugyanilyen színűek.

Biztosítani kell, hogy a gyermeket egy csaton végrehajtott egyetlen mozdulattal lehessen kiszabadítani a gyermekbiztonsági rendszerből. 0 és 0+ súlycsoport esetén, ha a gyermekbiztonsági rendszert legfeljebb két csat működtetésével lehet kioldani, megengedett, hogy a gyermeket az eszközökkel, például a gyermekszállító eszközzel, hordozható gyermekfekhellyel vagy a fekhely biztonsági eszközeivel együtt lehessen kivenni.

7.2.1.4.1. A hámrendszerű biztonsági öv vállpántjai közötti kapocs nem felel meg a 7.2.1.4. bekezdésben rögzített egyetlen műveletre vonatkozó követelménynek.

7.2.1.5. II. és III. súlycsoport esetén a csatot úgy kell elhelyezni, hogy a gyermek utas el tudja érni. Továbbá valamennyi súlycsoport esetén a csatot úgy kell elhelyezni, hogy vészhelyzetben a rendeltetése, illetve működtetésének módja azonnal nyilvánvaló legyen a gyermeket mentő személy számára.

7.2.1.6. A csat kinyitásával lehetővé kell tenni, hogy a gyermeket az „üléstől”, „üléstartótól” vagy az „ütközésvédőtől” (ha fel vannak szerelve) függetlenül ki lehessen emelni, és ha az eszköz Y-hevedert tartalmaz, az Y-hevedert ugyanazzal a csattal lehessen kioldani.

7.2.1.7. A csatnak ki kell bírnia a hőmérsékletvizsgálat során a 8.2.8.1. bekezdés értelmében alkalmazott üzemeltetési feltételeket, illetve az ismételt működtetést, valamint a 8.1.3. bekezdésben leírt dinamikus vizsgálat előtt egy 5 000 ± 5 nyitási és zárási ciklusból álló vizsgálatot kell végrehajtani rajta, normál használati feltételek esetén.

A csaton a következő nyitásvizsgálatokat kell végrehajtani:

7.2.1.8.1. Terheléses vizsgálat

7.2.1.8.1.1. A 8.1.3. bekezdésben előírt dinamikus vizsgálaton már részt vett gyermekbiztonsági rendszert kell használni ehhez a vizsgálathoz.

7.2.1.8.1.2. A 8.2.1.1. bekezdésben előírt vizsgálat során a csat nyitásához szükséges erő nem haladhatja meg a 80 N értéket.

7.2.1.8.2. Terhelés nélküli vizsgálat

7.2.1.8.2.1. Ehhez a vizsgálathoz olyan csatot kell használni, amely korábban nem volt kitéve terhelésnek. A csat nyitásához szükséges erőnek terhelés nélküli állapotban a 40-80 N tartományba kell esnie a 8.2.1.2. bekezdésben előírt vizsgálatok során.

7.2.1.9. Szilárdság

7.2.1.9.1. A 8.2.1.3.2. bekezdésben előírt vizsgálat során a csat semelyik része, illetve a közelében lévő hevederek vagy beállítóeszközök nem törhetnek el vagy kapcsolódhatnak ki.

7.2.1.9.2. A 0 és 0+ súlycsoporthoz használható hámrendszerű öv csatjának 4 000 N erőt kell kibírnia.

7.2.1.9.3. Az I. és az ennél nagyobb súlycsoporthoz használható hámrendszerű öv csatjának 10 000 N erőt kell kibírnia.

7.2.1.9.4. Az illetékes hatóság eltekinthet a csat szilárdsági vizsgálatától, ha az a már rendelkezésre álló adatok miatt feleslegesnek tekinthető.

7.2.2. Beállítóeszköz

7.2.2.1. A beállítási tartománynak lehetővé kell tennie a gyermekbiztonsági rendszer megfelelő beállítását azon súlycsoport esetében, amelyre az eszközt tervezték, és lehetővé kell tennie a megfelelő beszerelést az összes megadott járműtípus esetében.

7.2.2.2. „Gyorsbeállító” típusú beállítóeszközöket kell használni, kivéve, ha a beállítóeszközt csak a gyermekbiztonsági rendszernek a járműbe történő első beszerelésekor használják.

7.2.2.3. A „gyorsbeállító” típusú eszközöknek könnyen elérhetőeknek kell lenniük, ha a gyermekbiztonsági rendszert megfelelően szerelték be és a gyermek vagy a próbabábu a helyén van.

7.2.2.4. A „gyorsbeállító” típusú eszköznek könnyen beállíthatónak kell lennie a gyermek testalkatának megfelelően. Különösen a 8.2.2.2.1. bekezdés szerint végrehajtott vizsgálat során a kézi beállítóeszköz működtetéséhez szükséges erő nem haladhatja meg az 50 N értéket.

A gyermekbiztonsági rendszer beállítóeszközeinek két mintadarabját meg kell vizsgálni a 8.2.8.1. és a 8.2.3. bekezdésben előírt hőmérsékletvizsgálati üzemi körülmények között.

7.2.2.5.1. Egy beállítóeszköz esetében a hevederdarab nem lehet hosszabb, mint 25 mm, illetve az összes beállítóeszköz esetében hosszabb, mint 40 mm.

7.2.2.6. Az eszköznek nem szabad eltörnie, vagy kikapcsolódnia a 8.2.2.1. bekezdésben előírt vizsgálat során.

7.2.2.7. A közvetlenül a gyermekbiztonsági rendszerre szerelt beállítóeszköznek ki kell bírnia az ismételt működtetést, és a 8.1.3. bekezdésben előírt dinamikus vizsgálat előtt egy 5 000 ± 5 ciklusból álló vizsgálatot kell végrehajtani rajta a 8.2.7. bekezdésben előírtak szerint.

7.2.3. Övvisszahúzók

7.2.3.1. Automatikusan reteszelő övvisszahúzók

7.2.3.1.1. Az automatikusan reteszelő övvisszahúzóval felszerelt biztonsági öv az övvisszahúzó reteszelési pozíciói között nem tekeredhet le 30 mm-nél nagyobb mértékben. Az utas hátrafelé irányuló mozgása esetén az övnek a kiindulási helyzetben kell maradnia, vagy az utas előrefelé irányuló mozgása esetén automatikusan vissza kell térnie ebbe a helyzetbe.

7.2.3.1.2. Ha az övvisszahúzó egy kétpontos biztonsági öv része, a heveder visszahúzó erejének legalább 7 N nagyságúnak kell lennie a próbabábu és az övvisszahúzó közötti szabad hosszúság mérésekor, a 8.2.4.1. bekezdés előírásai szerint. Ha az övvisszahúzó egy átlós öv része, ugyanazon mérés esetén a heveder visszahúzó ereje nem lehet 2 N értéknél kisebb és 7 N értéknél nagyobb. Amennyiben a heveder egy vezetőn vagy görgőn halad át, a visszahúzó erőt a próbabábu és a vezető vagy a görgő közötti szabad hosszúságban kell mérni. Amennyiben a szerelvény olyan eszközt tartalmaz, amely – kézi vagy automatikus működtetéssel – megakadályozza a heveder teljes visszahúzását, a fenti mérések végrehajtásakor ezt az eszközt nem szabad működtetni.

7.2.3.1.3. A hevedert 5 000 cikluson keresztül ismételten ki kell húzni az övvisszahúzóból, és hagyni kell visszahúzódni a 8.2.4.2. bekezdésben előírt feltételek szerint. Ezt követően az övvisszahúzón el kell végezni a hőmérsékletvizsgálatot a 8.2.8.1. bekezdésben megadott üzemeltetési feltételek között, a 8.1.1. bekezdésben leírt korrózióvizsgálatot, valamint a porvizsgálatot a 8.2.4.5. bekezdés szerint. Ezt követően meg kell felelnie egy további 5 000 kihúzási és visszahúzási ciklusból álló vizsgálaton. A fenti vizsgálatok után az övvisszahúzónak továbbra is megfelelően kell működnie, és meg kell felelnie a 7.2.3.1.1. és a 7.2.3.1.2. bekezdésben rögzített követelményeknek.

7.2.3.2. Vészhelyzetben automatikusan reteszelő övvisszahúzók

A vészhelyzetben automatikusan reteszelő övvisszahúzónak a 8.2.4.3. bekezdésben előírt vizsgálat végrehajtásakor az alábbi feltételeknek kell megfelelnie:

7.2.3.2.1.1. El kell reteszelődnie, amikor a jármű lassulása eléri a 0,45 g értéket.

7.2.3.2.1.2. Nem szabad elreteszelődnie 0,8 g-nél kisebb hevedergyorsulás esetén, amelyet a heveder kihúzásának tengelyében kell mérni.

7.2.3.2.1.3. Nem szabad elreteszelődnie, amikor az érzékelő eszköz a gyártó által megadott szerelési helyzettől bármelyik irányba 12°-nál nagyobb szögben megdől.

7.2.3.2.1.4. Nem szabad elreteszelődnie, amikor az érzékelő eszköz a gyártó által megadott szerelési helyzettől bármelyik irányba 27°-nál nagyobb szögben megdől.

7.2.3.2.2. Amennyiben az övvisszahúzót egy külső jel- vagy áramforrás hozza működésbe, a tervezés során biztosítani kell, hogy az övvisszahúzó automatikusan elreteszelődjön a jel- vagy áramforrás meghibásodása vagy megszakítása esetén.

7.2.3.2.3. A többérzékelős, vészhelyzetben automatikusan reteszelő övvisszahúzónak a fent megadott követelményeknek kell megfelelnie. Továbbá, ha az egyik érzékenységi tényező a heveder kihúzására vonatkozik, a reteszelésnek 1,5 g nagyságú hevedergyorsulás esetén kell bekövetkeznie, melyet a heveder kihúzásának tengelyében kell mérni.

7.2.3.2.4. A 7.2.3.2.1.1. és a 7.2.3.2.3. bekezdésben előírt vizsgálatok során az övvisszahúzó elreteszelődése előtt nem húzódhat ki 50 mm-nél hosszabb heveder a 8.2.4.3.1. bekezdésben meghatározott lecsévélődési hossztól számítva. A 7.2.3.2.1.2. bekezdésben hivatkozott vizsgálat alatt az övvisszahúzó nem reteszelődhet el, amikor az öv a 8.2.4.3.1. bekezdésben meghatározott lecsévélődési hossztól számítva 50 mm-es hosszúságban kihúzódik.

7.2.3.2.5. Ha az övvisszahúzó egy kétpontos biztonsági öv része, a heveder visszahúzó erejének legalább 7 N nagyságúnak kell lennie a próbabábu és az övvisszahúzó közötti szabad hosszúság mérésekor, a 8.2.4.1. bekezdés előírásai szerint. Ha az övvisszahúzó egy átlós öv része, ugyanazon mérés esetén a heveder visszahúzó ereje nem lehet 2 N értéknél kisebb és 7 N értéknél nagyobb. Amennyiben a heveder egy vezetőn vagy görgőn halad át, a visszahúzó erőt a próbabábu és a vezető vagy a görgő közötti szabad hosszúságban kell mérni. Amennyiben a szerelvény olyan eszközt tartalmaz, amely – kézi vagy automatikus működtetéssel – megakadályozza a heveder teljes visszahúzását, a fenti mérések végrehajtásakor ezt az eszközt nem szabad működtetni.

7.2.3.2.6. A hevedert 40 000 cikluson keresztül ismételten ki kell húzni az övvisszahúzóból, és hagyni kell visszahúzódni a 8.2.4.2. bekezdésben előírt feltételek szerint. Ezt követően az övvisszahúzón el kell végezni a hőmérsékletvizsgálatot a 8.2.8.1. bekezdésben megadott üzemeltetési feltételek között, a 8.1.1. bekezdésben leírt korrózióvizsgálatot, valamint a porvizsgálatot a 8.2.4.5. bekezdés szerint. Majd az övvisszahúzónak meg kell felelnie egy további 5 000 kihúzási és visszahúzási (összesen 45 000) ciklusból álló vizsgálaton. A fenti vizsgálatok után az övvisszahúzónak továbbra is megfelelően kell működnie, és meg kell felelnie a 7.2.3.2.1. és a 7.2.3.2.5. bekezdésben rögzített követelményeknek.

7.2.4. Hevederek

7.2.4.1. Szélesség

7.2.4.1.1. A gyermekbiztonsági rendszer azon hevedereinek minimális szélességének, amelyek érintkeznek a próbabábuval, 0, 0+ és I. súlycsoport esetén 25 mm-nek, II. és III. súlycsoport esetén 38 mm-nek kell lennie. Ezeket a méreteket a 8.2.5.1. bekezdésben előírt hevederszilárdsági vizsgálat során kell meghatározni a berendezés leállítása nélkül, a heveder szakítóterhelése 75 százalékának megfelelő terhelés alatt.

7.2.4.2. Szilárdság szobahőmérsékleten történő előkezelés után

7.2.4.2.1. A 8.2.5.2.1. bekezdésben leírtaknak megfelelően előkezelt két heveder mintadarab alapján meg kell határozni a heveder szakítóterhelését a 8.2.5.1.2. bekezdés előírásai szerint.

7.2.4.2.2. A két mintadarab szakítóterhelése közötti különbség nem haladhatja meg a két mért szakítóterhelési érték közül a nagyobbik 10 százalékát.

7.2.4.3. Szilárdság speciális előkezelés után

7.2.4.3.1. A 8.2.5.2. bekezdés egyik rendelkezése szerint (a 8.2.5.2.1. bekezdés kivételével) előkezelt két heveder esetén a heveder szakítóterhelése nem lehet kisebb, mint a 8.2.5.1. bekezdésben előírt vizsgálat során megállapított terhelésértékek átlagának 75 százaléka.

7.2.4.3.2. Továbbá a gyermekbiztonsági rendszerek hevedereinek szakítóterhelése nem lehet kisebb, mint 3,6 kN 0, 0+ és I. súlycsoport esetén, illetve 7,2 kN III. súlycsoport esetén.

7.2.4.3.3. Az illetékes hatóság eltekinthet a fenti vizsgálat (vizsgálatok) végrehajtásától, ha a használt anyag összetétele vagy a már rendelkezésre álló adatok miatt a vizsgálat vagy vizsgálatok feleslegesnek tekinthetőek.

7.2.4.3.4. A 8.2.5.2.6. bekezdésben meghatározott 1. típusú koptató eljáráshoz szükséges előkezelést csak akkor kell elvégezni, ha a 8.2.3. bekezdésben meghatározott mikrocsúszási vizsgálat a 7.2.2.5.1. bekezdésben előírt határérték 50 százaléka feletti eredményt ad.

7.2.4.4. Nem szabad, hogy a teljes heveder kihúzható legyen a beállítóeszközökön, csatokon vagy rögzítési pontokon keresztül.

7.2.5. Lezáró eszköz

7.2.5.1. A lezáró eszközt tartósan rögzíteni kell a gyermekbiztonsági rendszerhez.

7.2.5.2. A lezáró eszköz nem befolyásolhatja a felnőtt biztonsági öv tartósságát, és a 8.2.8.1. bekezdésben megadott üzemeltetési feltételek között hőmérsékletvizsgálatot kell elvégezni rajta.

7.2.5.3. A lezáró eszköz nem akadályozhatja a gyermek gyors kiemelését a gyermekbiztonsági rendszerből.

7.2.5.4. A osztályú eszközök

A 8.2.6.1. bekezdésben előírt vizsgálat után a kicsúszott heveder mérete nem haladhatja meg a 25 mm-t.

7.2.5.5. B osztályú eszközök

A 8.2.6.2. bekezdésben előírt vizsgálatot követően a kicsúszott heveder mérete nem haladhatja meg a 25 mm-t.

8. A VIZSGÁLATOK LEÍRÁSA (4)

8.1. Összeszerelt gyermekbiztonsági rendszerre vonatkozó vizsgálatok

8.1.1. Korrózió

8.1.1.1. A gyermekbiztonsági rendszer fémrészeit be kell helyezni a 4. mellékletben előírt vizsgálókamrába. Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszer övvisszahúzóval van felszerelve, a hevedert 100 ± 3 mm kivételével a teljes hosszúságában le kell csévélni. A behatás vizsgálatát, a sóoldat ellenőrzéséhez és utántöltéséhez szükséges rövid megszakításoktól eltekintve, 50 ± 0,5 órán keresztül kell folyamatosan elvégezni.

8.1.1.2. A behatás vizsgálata után a gyermekbiztonsági rendszer fémrészeit 38 °C-nál nem melegebb tiszta csapvízben óvatosan le kell mosni vagy bele kell meríteni az esetleg képződött sólerakódás eltávolítása érdekében, majd a 7.1.1.2. bekezdésben leírtak szerinti vizsgálat előtt 18 – 25 °C szobahőmérsékleten 24 ± 1 órán keresztül hagyni kell száradni.

8.1.2. Átfordítás

8.1.2.1. A próbabábut az előírásnak megfelelően, a gyártó utasításainak figyelembe vételével, valamint a 8.1.3.6. bekezdésben előírt szabványos hézaggal kell beszerelni a gyermekbiztonsági rendszerekbe.

8.1.2.2. A gyermekbiztonsági rendszert a tesztüléshez vagy a jármű üléséhez kell rögzíteni. A teljes ülést 360°-os szögben, 2-5 fok/másodperc sebességgel el kell forgatni a jármű hosszanti középsíkjába eső vízszintes tengely körül. A vizsgálat elvégzése céljából a meghatározott autókban használandó eszközöket fel kell erősíteni a tesztülésre a 6. mellékletben leírtak szerint.

8.1.2.3. A vizsgálatot a teljes ülés ellenkező irányba forgatásával is el kell végezni, miután a próbabábut visszahelyezték kiinduló helyzetbe (ha szükséges). Az eljárást mindkét forgási irányban meg kell ismételni úgy, hogy a forgási tengely a vízszintes síkban legyen, a két korábbi vizsgálathoz képest 90°-os szögben.

8.1.2.4. Ezeket a vizsgálatokat az ahhoz a súlycsoporthoz vagy súlycsoportokhoz rendelkezésre álló legkisebb és legnagyobb próbabábu használatával kell végrehajtani, amelyekhez a gyermekbiztonsági rendszert tervezték.

8.1.3. Dinamikus vizsgálatok

8.1.3.1. Targoncán és tesztülésen végrehajtandó vizsgálatok

8.1.3.1.1. Menetirányba néző gyermekbiztonsági rendszer

8.1.3.1.1.1. A dinamikus vizsgálathoz használt targoncának és tesztülésnek meg kell felelnie az előírás 6. mellékletében rögzített követelményeknek, valamint a dinamikus ütközésvizsgálathoz szükséges szerelési eljárást a 21. melléklet szerint kell elvégezni.

8.1.3.1.1.2. A targoncának vízszintben kell maradnia a lassulás teljes időtartama alatt.

8.1.3.1.1.3. A targoncát az előírás 6. mellékletében meghatározott berendezés vagy egyéb, azonos rendeltetésű eszköz használatával kell lelassítani. Ennek a berendezésnek a 8.1.3.4. bekezdésben és az előírás 7. mellékletében előírt teljesítménnyel kell rendelkeznie.

A következő méréseket kell elvégezni:

8.1.3.1.1.4.1. a targonca sebessége közvetlenül az ütközés előtt;

8.1.3.1.1.4.2. megállási távolság;

8.1.3.1.1.4.3. a próbabábu fejének a függőleges és a vízszintes síkban történő elmozdulása az I., a II. és a III. súlycsoport esetén, valamint a 0 és a 0+ súlycsoport esetén a próbabábu elmozdulása a végtagjai figyelmen kívül hagyásával;

8.1.3.1.1.4.4. mellkas-gyorsulás három egymásra merőleges irányban, az újszülött próbabábu kivételével;

8.1.3.1.1.4.5. a benyomódás látható jelei a hasat fedő modellező agyagon (lásd a 7.1.4.3.1. bekezdést), az újszülött próbabábu kivételével.

8.1.3.1.1.5. Ütközés után a gyermekbiztonsági rendszert szemrevételezéssel meg kell vizsgálni, a csat kinyitása nélkül, hogy nem történt-e sérülés vagy törés.

8.1.3.1.2. Menetiránynak háttal beszerelhető gyermekbiztonsági rendszer

8.1.3.1.2.1. A vizsgálat elvégzéséhez a tesztülést 180°-kal el kell forgatni a hátulról történő ütközés vizsgálatához előírt követelményeknek megfelelően.

8.1.3.1.2.2. Az első ülésen használandó, a menetiránynak háttal beszerelhető gyermekbiztonsági rendszer vizsgálatakor a jármű homlokfelületét a targoncához rögzített merev rúddal kell reprezentálni oly módon, hogy az összes energiafelvétel a gyermekbiztonsági rendszerben történjen.

8.1.3.1.2.3. A lassulási feltételeknek meg kell felelniük a 8.1.3.4. bekezdésben előírt követelményeknek.

8.1.3.1.2.4. A 8.1.3.1.1.4.-8.1.3.1.1.4.5. bekezdésben felsorolt méréseket kell végrehajtani.

8.1.3.1.2.5. Ütközés után a gyermekbiztonsági rendszert szemrevételezéssel meg kell vizsgálni, a csat kinyitása nélkül, hogy nem történt-e sérülés vagy törés.

8.1.3.2. Targoncán és járműkarosszérián végrehajtandó vizsgálatok

8.1.3.2.1. Menetirányba néző gyermekbiztonsági rendszer

8.1.3.2.1.1. A vizsgálat során a járművet olyan módszerrel kell rögzíteni, hogy az ne erősítse meg a járműülések és a felnőtt biztonsági övek rögzítéseit, valamint a gyermekbiztonsági rendszer rögzítéséhez szükséges kiegészítő rögzítéseket, illetve ne csökkentse a szerkezet normál deformálódását. A járműből minden olyan alkatrészt el kell távolítani, amely a próbabábu mozgásának korlátozásával csökkentheti a vizsgálat közben a gyermekbiztonsági rendszerre ható terhelést. A kiszerelt szerkezetrészek olyan azonos szilárdságú részekkel helyettesíthetők, amelyek nem akadályozzák a próbabábu mozgását.

8.1.3.2.1.2. A rögzítő eszköz akkor tekinthető megfelelőnek, ha nem a szerkezet teljes szélességében fejti ki hatását, és a járművet vagy a szerkezetet a gyermekbiztonsági rendszer rögzítése előtt legalább 500 mm-re blokkolja vagy rögzíti. A szerkezet hátulját a rögzítések mögött megfelelő távolságban kell rögzíteni a 8.1.3.2.1.1. bekezdés követelményeinek betartásával.

8.1.3.2.1.3. A jármű ülését és a gyermekbiztonsági rendszert a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat által kiválasztott helyzetben kell beszerelni, amely a szilárdság tekintetében a legkedvezőtlenebb feltételeket biztosítja, és összeegyeztethető a próbabábu járműbe történő beszerelésével. A járműülés háttámlája és a gyermekbiztonsági rendszer helyzetét a vizsgálati jelentésben fel kell tüntetni. A járműülés háttámláját, ha a dőlésszöge állítható, a gyártó előírásai szerint reteszelt állásba kell helyezni, vagy előírások hiányában úgy kell rögzíteni, hogy a háttámla tényleges dőlésszöge a lehető legközelebb legyen a 25°-hoz.

8.1.3.2.1.4. Amennyiben a szerelési és használati utasítások nem rendelkeznek másként, az első ülést az első ülésre szerelhető gyermekbiztonsági rendszerekhez általában használt legelső helyzetbe kell állítani.

8.1.3.2.1.5. A lassulási feltételeknek meg kell felelniük a 8.1.3.4. bekezdésben előírt követelményeknek. A vizsgálatot az adott jármű ülésén kell végrehajtani.

A következő méréseket kell elvégezni:

8.1.3.2.1.6.1. a targonca sebessége közvetlenül az ütközés előtt;

8.1.3.2.1.6.2. megállási távolság;

8.1.3.2.1.6.3. a próbabábu fejének érintkezése a jármű karosszériájának belsejével;

8.1.3.2.1.6.4. mellkas-gyorsulás három egymásra merőleges irányban, az újszülött próbabábu kivételével;

8.1.3.2.1.6.5. a benyomódás látható jelei a hasat fedő modellező agyagon (lásd a 7.1.4.3.1. bekezdést), az újszülött próbabábu kivételével.

8.1.3.2.1.7. Ütközés után a gyermekbiztonsági rendszert szemrevételezéssel meg kell vizsgálni, a csat kinyitása nélkül, hogy nem történt-e sérülés.

8.1.3.2.2. Menetiránynak háttal beszerelhető gyermekbiztonsági rendszer

8.1.3.2.2.1. A hátulról történő ütközés vizsgálatához a jármű karosszériáját 180°-kal el kell forgatni a targoncán.

8.1.3.2.2.2. A frontális ütközésre vonatkozó követelmények érvényesek.

8.1.3.3. Teljes járművön végrehajtandó vizsgálat

8.1.3.3.1. A lassulási feltételeknek meg kell felelniük a 8.1.3.4. bekezdésben előírt követelményeknek.

8.1.3.3.2. A frontális ütközés vizsgálatához az előírás 9. mellékletében rögzített eljárást kell követni.

8.1.3.3.3. A hátulról történő ütközés vizsgálatához az előírás 10. mellékletében rögzített eljárást kell végrehajtani.

A következő méréseket kell elvégezni:

8.1.3.3.4.1. a jármű/ütközésmérő sebessége közvetlenül az ütközés előtt;

8.1.3.3.4.2. a próbabábu fejének érintkezése a jármű belsejével (0 súlycsoport esetén a próbabábu végtagjainak figyelmen kívül hagyásával kell mérni);

8.1.3.3.4.3. mellkas-gyorsulás három egymásra merőleges irányban, az újszülött próbabábu kivételével;

8.1.3.3.4.4. a benyomódás látható jelei a hasat fedő modellező agyagon (lásd a 7.1.4.3.1. bekezdést), az újszülött próbabábu kivételével.

8.1.3.3.5. Az első üléseket, ha a dőlésszögük állítható, a gyártó előírásai szerint reteszelt állásba kell helyezni, vagy előírások hiányában úgy kell rögzíteni, hogy a háttámla tényleges dőlésszöge a lehető legközelebb legyen a 25°-hoz.

8.1.3.3.6. Ütközés után a gyermekbiztonsági rendszert szemrevételezéssel meg kell vizsgálni, a csat kinyitása nélkül, hogy nem történt-e sérülés vagy törés.

8.1.3.4. A dinamikus vizsgálatra vonatkozó feltételek összefoglalását az alábbi táblázat tartalmazza.

		FRONTÁLIS ÜTKÖZÉS			HÁTULRÓL TÖRTÉNŐ ÜTKÖZÉS
Vizsgálat	Gyermekbiztonsági rendszer	Sebesség (km/ó)	Vizsgálóimpulzus	Leállítási távolság a vizsgálat közben (mm)	Sebesség (km/ó)	Vizsgálóimpulzus	Leállítási távolság a vizsgálat közben (mm)
Targonca tesztüléssel	Menetirányba néző, első és hátsó ülésekre szerelhető, univerzális, féluniverzális vagy korlátozott kategóriájú (5)	50+0 –2	1	650±50	—	—	—
Targonca tesztüléssel	Menetiránynak háttal, első és hátsó ülésekre szerelhető, univerzális, féluniverzális vagy korlátozott kategóriájú (6)	50+0 –2	1	650±50	30+2 –0	2	275±25
Járműtest a targoncán	Menetirányba néző (5)	50+0 –2	1 vagy 3	650±50	—	—	—
Járműtest a targoncán	Menetiránynak háttal (6)	50+2 –2	1 vagy 3	650±50	30+2 –0	2 vagy 4	275±25
Teljes járművel történő akadályvizsgálat	Menetirányba néző	50+0 –2	3	Nincs megadva	—	—	—
Teljes járművel történő akadályvizsgálat	Menetiránynak háttal	50+0 –2	3	Nincs megadva	30+2 –0	4	Nincs megadva
Megjegyzés: A 0 és a 0+ súlycsoporthoz használandó gyermekbiztonsági rendszereket a frontális és hátulról történő ütközés vizsgálata során a menetiránynak háttal történő beszerelési módra vonatkozó feltételek szerint kell vizsgálni. Magyarázat: 1. sz. vizsgálóimpulzus: a 7. melléklet frontális ütközésre vonatkozó előírásai szerint 2. sz. vizsgálóimpulzus: a 7. melléklet hátulról történő ütközésre vonatkozó előírásai szerint 3. sz. vizsgálóimpulzus: frontális ütközésnek kitett jármű lassulási impulzusa 4. sz. vizsgálóimpulzus: hátulról történő ütközésnek kitett jármű lassulási impulzusa

Kiegészítő rögzítések használatával beszerelhető gyermekbiztonsági rendszerek

8.1.3.5.1. Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszereket a 2.1.2.3. bekezdés szerinti használatra tervezték, és a felszerelésükhöz kiegészítő rögzítések használata szükséges, a frontális ütközés vizsgálatára vonatkozó követelményeket (8.1.3.4. bekezdés) kell betartani a következők szerint:

8.1.3.5.2. Rövid felső rögzítőhevederekkel rendelkező eszközök esetén, melyeket pl. a kalaptartóhoz kell erősíteni, a targoncán a felső rögzítést a 6. melléklet 3. függelékében leírtak szerint kell beállítani.

8.1.3.5.3. Hosszú felső rögzítőhevederekkel rendelkező eszközök esetén, melyeket olyankor használnak, ha nem áll rendelkezésre merev kalaptartó és a felső rögzítőhevedereket a jármű padlójához kell erősíteni, a targoncán a rögzítéseket a 6. melléklet 3. függelékében leírtak szerint kell beállítani.

8.1.3.5.4. Mindkét konfigurációban használandó eszközök esetén a 8.1.3.5.2. és a 8.1.3.5.3. bekezdésben előírt vizsgálatokat kell végrehajtani azzal a kivétellel, hogy amennyiben a vizsgálatot a 8.1.3.5.3. bekezdés követelményei szerint végzik el, csak a nagyobb súlyú próbabábut kell használni.

8.1.3.5.5. A menetiránynak háttal beszerelhető eszközök esetén a konfiguráció alsó rögzítését a targoncán a 6. melléklet 3. függelékének előírásai szerint kell beállítani.

8.1.3.6. Próbabábuk

8.1.3.6.1. A gyermekbiztonsági rendszert és a próbabábukat a 8.1.3.6.3. bekezdés követelményeinek betartásával kell beszerelni.

8.1.3.6.2. A gyermekbiztonsági rendszert az előírás 8. mellékletében meghatározott próbabábuk használatával kell megvizsgálni.

A próbabábu beszerelése

8.1.3.6.3.1. A próbabábut úgy kell elhelyezni, hogy a próbabábu hátsó része és a gyermekbiztonsági rendszer között rés legyen. Hordozható gyermekfekhelyek esetén a próbabábut egyenes, vízszintes helyzetben kell elhelyezni, a fekhely középvonalához a lehető legközelebb.

8.1.3.6.3.2. A gyermekülést el kell helyezni a tesztülésen.

A próbabábut bele kell helyezni a gyermekülésbe.

Egy, a vizsgált próbabábu méretének megfelelő, 2,5 cm vastag, 6 cm széles felfüggesztett lemezt vagy hasonló rugalmas eszközt, melynek hossza megfelel a vállmagasságból (ülés közben, 8. melléklet) a csípő középpontjáig (ülés közben, 8. melléklet; térdhajlat magassága hozzáadva a combmagasság felének értékét, ülés közben) mért magasság levonásával kapott értéknek, a próbabábu és az ülés háttámlája közé. A lemeznek a lehető legszorosabban követnie kell az ülés görbületét, és az alsó végének a próbabábu csípőízülete magasságában kell lennie.

A biztonsági övet a gyártó utasításainak megfelelően kell beállítani úgy, hogy a feszítőerő 250 ± 25 N értékkel meghaladja a beállítóeszköz erejét és a heveder hajlásszöge a beállítóeszköznél 45 ± 5° vagy a gyártó által előírt szög legyen.

A gyermekülés tesztülésre történő felszerelését az előírás 21. melléklete szerint kell befejezni.

A rugalmas eszközt el kell távolítani.

Ez csak a hámrendszerű vagy olyan gyermekbiztonsági rendszerekre érvényes, melyeknél a gyermeket felnőtt hárompontos biztonsági öv tartja meg, és hol lezáróeszközt használnak, és nem vonatkozik a gyermekbiztonsági rendszer közvetlenül az övvisszahúzóhoz csatlakoztatott hevedereire.

8.1.3.6.3.3. A próbabábu középvonalán áthaladó hosszanti síkot a két alsó övrögzítést összekötő vonal felezőpontjába kell beállítani, de a 8.1.3.2.1.3. bekezdés előírásait is figyelembe kell venni. Egy tízéves gyermeket reprezentáló próbabábuval vizsgálandó ütéselnyelő párnázatok esetén a próbabábu középvonalán áthaladó hosszanti síkot a két alsó övrögzítést összekötő vonal felezőpontjától balra és jobbra 75 ± 5 mm távolságra kell beállítani.

8.1.3.6.3.4. Szabványos biztonsági öv használatát igénylő eszközök esetén a vállpántot a dinamikus vizsgálat előtt könnyűsúlyú, megfelelő szélességű és hosszúságú maszkolószalaggal a próbabábura lehet rögzíteni. A menetiránynak háttal beszerelhető eszközök esetén a fejet a gyermekbiztonsági rendszer háttámlájához lehet erősíteni könnyűsúlyú, megfelelő szélességű és hosszúságú maszkolószalag segítségével. A menetiránynak háttal beszerelhető biztonsági rendszerek esetén megengedhető, hogy a próbabábu fejét könnyűsúlyú maszkolószalaggal a 100 mm-es rúdhoz vagy a gyermekbiztonsági rendszer hátuljához rögzítsék a szán gyorsulása közben.

8.1.3.7. A használandó próbabábu kategóriája

0 súlycsoporthoz használandó eszköz:

vizsgálat újszülött és 9 kg súlyú próbabábuval

0+ súlycsoporthoz használandó eszköz:

vizsgálat újszülött és 11 kg súlyú próbabábuval

I. súlycsoporthoz használandó eszköz:

vizsgálatok 9 kg és 15 kg súlyú próbabábuval;

II. súlycsoporthoz használandó eszköz:

vizsgálatok 15 kg és 22 kg súlyú próbabábuval;

III. súlycsoporthoz használandó eszköz:

vizsgálatok 22 kg és 32 kg súlyú próbabábuval.

8.1.3.7.6. Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszer két vagy több súlycsoporthoz használható, az összes súlycsoportra vonatkozóan megadott legkönnyebb és legnehezebb próbabábuval kell elvégezni a vizsgálatokat. Ha azonban az eszköz konfigurációja jelentős eltérést mutat az egyes súlycsoportok esetén, például eltérő a hámrendszerű biztonsági öv beállítása vagy hossza, a vizsgálatokat végző laboratórium, amennyiben ezt célszerűnek tartja, közepes súlyú próbabábuval is elvégezheti a vizsgálatot.

8.1.3.7.7. Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszert két vagy több gyermek elhelyezésére tervezték, egy vizsgálatot kell elvégezni úgy, hogy a legnehezebb próbabábukat helyezik el az összes ülésben. A fent megadott legkönnyebb és a legnehezebb próbabábukkal egy második vizsgálatot is végre kell hajtani. A vizsgálatokat a 6. melléklet 3. függelékében bemutatott tesztülés használatával kell elvégezni. A vizsgálatokat végző laboratórium, amennyiben célszerűnek tartja, egy harmadik vizsgálatot is végrehajthat a próbabábuk kombinálásával vagy üres ülésekkel.

8.1.4. Ütéselnyelő párnázatot tartalmazó gyermekbiztonsági rendszer

A próbapad ülőfelületére egy pamutkendőt helyezni. El kell helyezni az ütéselnyelő párnázatot a próbapadon, az ülőfelületre kell helyezni a törzs alsó részét a 22. mellékletben található 1. ábrán leírtak szerint, fel kell szerelni a hárompontos felnőtt biztonsági övet a 21. mellékletben előírt feszítőerő alkalmazásával. A párnázatot át kell kötni egy 25 mm szélességű hevederrel vagy hasonló anyaggal, melyet 250 ± 5 N terhelésnek kell alávetni a 22. melléklet 2. ábráján látható A nyíl irányában, a próbapad ülőfelületével egy vonalban.

8.2. Az egyedi alkotórészekre vonatkozó vizsgálatok

8.2.1. Csat

Nyitásvizsgálat terhelés közben

8.2.1.1.1. A 8.1.3. bekezdésben előírt dinamikus vizsgálaton már részt vett gyermekbiztonsági rendszert kell használni ehhez a vizsgálathoz.

8.2.1.1.2. A gyermekbiztonsági rendszert a csat kinyitása nélkül kell eltávolítani a targoncából vagy a járműből. Terhelést kell kifejteni a csatra a hozzácsatlakoztatott heveder közvetlen meghúzásával úgy, hogy az összes heveder 80/n daN erőnek legyen kitéve; az „n” a csathoz kapcsolódó hevederek számát jelöli, amikor az zárt állásban van (minimális mennyiség: 2), amennyiben a csat egy merev részhez van csatlakoztatva. Az erő kifejtésekor ügyelni kell a csat és a merev rész által bezárt szögre a dinamikus vizsgálat során.

8.2.1.1.3. Terhelést kell kifejteni 400 ± 20 mm/perc sebességgel a csatkioldó gomb geometriai középpontjára a gomb kiinduló mozgásirányával párhuzamos rögzített tengely mentén; a geometriai középpont a csat felületének azon részére vonatkozik, amelyre kioldó nyomást kell alkalmazni. A nyitóerő alkalmazása közben a csatot egy merev alátéttel kell megtámasztani.

8.2.1.1.4. A csatra a normál használat módjának és irányának megfelelően kell nyitóerőt kifejteni dinamométer vagy hasonló eszköz segítségével. Az érintkezési végére egy 2,5 ± 0,1 mm sugarú csiszolt fém félgömböt kell helyezni.

8.2.1.1.5. A csat nyitóerejét meg kell mérni, és az esetleges hibákat fel kell jegyezni.

8.2.1.2. Nyitásvizsgálat nulla terhelés közben

8.2.1.2.1. Olyan csatszerelvényt kell terhelésmentes feltételek között felszerelni és beállítani, amely korábban nem volt kitéve terhelésnek.

8.2.1.2.2. A csat nyitóerejének mérését a 8.2.1.1.3. és a 8.2.1.1.4. bekezdésben előírt módon kell elvégezni.

8.2.1.2.3. A csat nyitóerejét meg kell mérni.

8.2.1.3. Szilárdságvizsgálat

8.2.1.3.1. A szilárdságvizsgálathoz két mintadarabot kell használni. A vizsgálathoz az összes beállítóeszközt használni kell a közvetlenül a gyermekbiztonsági rendszerre szerelt beállítóeszközök kivételével.

8.2.1.3.2. A 20. melléklet a csat szilárdságvizsgálatához használható jellemző eszközt mutatja be. A csatot a felső kerek lemezre (A) kell helyezni, a domborulaton belülre. A mellette lévő hevedereknek legalább 250 mm hosszúságúnak kell lenniük, és úgy kell elrendezni őket, hogy a felső lemezről lógjanak le a csaton elfoglalt helyzetüknek megfelelően. A szabad hevedervégeket az alsó kerek lemez (B) köré kell tekerni, amíg ki nem bújnak a lemez belső nyílásán keresztül. A és B között az összes hevedernek függőlegesnek kell lennie. A kerek szorítólemezt (C) enyhén a (B) alsó felületéhez kell szorítani úgy, hogy a heveder valamennyire mozogni tudjon közöttük. A hevedereket a szakítógépen kis erő alkalmazásával meg kell feszíteni, és át kell húzni a (B) és a (C) között, amíg valamennyi heveder terhelés alá nem kerül az elrendezésének megfelelően. A csatnak az (A) lemeztől vagy az (A) bármely részétől elkülönítve kell maradnia a működtetés során, illetve a vizsgálat alatt. Ezt követően a (B) és a (C) lemezt erősen össze kell szorítani, és növelni kell a húzóerőt 100 ± 20 mm/perc haladási sebességgel a szükséges értékek eléréséig.

8.2.2. Beállítóeszköz

8.2.2.1. A beállítás megkönnyítése

8.2.2.1.1. Kézi beállítóeszköz vizsgálatakor a hevedert egyenletesen ki kell húzni a beállítóeszközön keresztül, a normál használati feltételek figyelembevételével, 100 ± 20 mm/perc sebességgel, és az első 25 ± 5 mm hosszúságú heveder kihúzását követően az N legközelebbi egész számú értékénél mért maximális erővel.

8.2.2.1.2. A vizsgálatot az eszközön keresztüli hevedermenet mindkét irányában el kell végezni úgy, hogy a mérés előtt a hevedert 10 teljes menetciklusnak kell kitenni.

8.2.3. Mikrocsúszási vizsgálat (lásd az 5. melléklet 3. ábráját)

8.2.3.1. A mikrocsúszási vizsgálat előtt az alkatrészeket vagy eszközöket legalább 24 órán keresztül 20 ± 5 °C hőmérsékletű és 65 ± 5 százalékos relatív páratartalmú környezetben kell tartani. A vizsgálatot 15 és 30 °C közötti hőmérsékleten kell elvégezni.

8.2.3.2. A heveder szabad végét úgy kell beállítani, mint amikor az eszköz normál használatban van a járműben, és nem szabad semmilyen alkatrészhez rögzíteni.

8.2.3.3. A beállítóeszközt egy függőleges hevederdarabra kell helyezni, melynek egyik végére egy 50 ± 0,5 N nagyságú teher van felszerelve (melyet úgy kell kialakítani, hogy a teher ne tudjon kilengeni, a heveder pedig elcsavarodni). A beállítóeszközből kilógó szabad hevedervéget függőlegesen felfelé vagy lefelé kell felszerelni, ahogy azt a járműben is szokták. A másik végét át kell vezetni egy terelőgörgőn úgy, hogy a vízszintes tengelye párhuzamos legyen a terhet tartó hevederrész síkjával, a görgőn áthaladó rész pedig vízszintes legyen.

8.2.3.4. A vizsgált eszközt úgy kell beállítani, hogy a lehető legmagasabb pozícióba helyezve a középpontja 300 ± 5 mm távolságra legyen a tartólemeztől, és az 50 N nagyságú teher távolsága a tartólemeztől 100 ± 5 mm legyen.

8.2.3.5. A vizsgálat előtt 20 ± 2 ciklust, majd percenként 30 ± 10 ciklus gyakorisággal 1 000 ± 5 ciklust kell végrehajtani úgy, hogy a teljes amplitúdó 300 ± 20 mm legyen vagy megfeleljen a 8.2.5.2.6.2. bekezdésben megadott értéknek. Az 50 N nagyságú terhelést csak a 100 ± 20 mm elmozdulásnak megfelelő idő alatt kell alkalmazni minden egyes félperiódushoz. A mikrocsúszást a vizsgálat előtt végzett 20 ciklus végén felvett helyzetben kell megmérni.

8.2.4. Övvisszahúzó

8.2.4.1. Visszahúzó erő

8.2.4.1.1. A visszahúzó erő méréséhez a biztonsági öv szerelvényét a 8.1.3. bekezdésben a dinamikus vizsgálathoz előírt módon kell felszerelni a próbabábura. A heveder feszülését abban a pontban kell megmérni, ahol a próbabábuval érintkezik (de attól független), amikor a heveder körülbelül 0,6 m/perc sebességgel visszahúzódik.

A visszahúzó mechanizmus tartóssága

8.2.4.2.1. A hevedert az előírt ciklusszámnak megfelelően és percenkent legfeljebb 30 ciklus gyakorisággal kell kihúzni és hagyni visszahúzódni. Vészhelyzetben automatikusan reteszelő övvisszahúzók esetén minden ötödik ciklusnál zökkenést kell előidézni, hogy az övvisszahúzó elreteszelődjön. A zökkenéseknek az öt különböző kihúzás alkalmával egyenlő hevederhosszúságnál kell bekövetkeznie, vagyis az övvisszahúzóban található teljes hevederhosszúság 90, 80, 75, 70 és 65 százalékánál. Amennyiben a heveder hosszúsága meghaladja a 900 mm-t, a fenti százalékértékeket az övvisszahúzóból utoljára kihúzható 900 mm-es hevederre kell vonatkoztatni.

8.2.4.3. Vészhelyzetben automatikusan reteszelő övvisszahúzók reteszelése

8.2.4.3.1. Az övvisszahúzó reteszelését először akkor kell megvizsgálni, amikor a hevedert, 300 ± 3 mm kivételével, teljes hosszúságában lecsévélik.

8.2.4.3.2. Amennyiben az övvisszahúzó a heveder mozgására kapcsol be, a kihúzást olyan irányban kell elvégezni, ahogy az az övvisszahúzó járműbe való beszerelésekor történik.

8.2.4.3.3. Amennyiben az övvisszahúzóknak a jármű gyorsulására való érzékenységét vizsgálják, a vizsgálatot a heveder fenti kihúzási hosszúságának megfelelően, mindkét irányban el kell végezni két egymásra merőleges tengely mentén, melyek vízszintesek, ha az övvisszahúzókat a gyermekbiztonsági rendszer gyártójának előírásai szerint szerelik be a járműbe. Amennyiben ez a helyzet nincs megadva, a vizsgáló hatóságnak fel kell vennie a kapcsolatot a gyermekbiztonsági rendszer gyártójával. A vizsgálati irányok egyikét a jóváhagyási vizsgálatokat végző műszaki szolgálat választja ki, mégpedig úgy, hogy az a legkedvezőtlenebb feltételeket jelentse a reteszelő mechanizmus bekapcsolása szempontjából.

8.2.4.3.4. A berendezés tervezésénél ügyelni kell arra, hogy legalább 25 g/s átlagos gyorsulásnövelésnél elérje a szükséges gyorsulást (7).

8.2.4.3.5. A 7.2.3.2.1.3. és a 7.2.3.2.1.4. bekezdés vizsgálatra vonatkozó követelményeinek megfelelően az övvisszahúzót egy vízszintes lemezre kell szerelni, melyet másodpercenként legfeljebb 2E sebességgel meg kell dönteni, amíg a reteszelődés be nem következik. A vizsgálatot a többi irányba való döntéssel is el kell végezni a követelmények teljesítése érdekében.

8.2.4.4. Korrózióvizsgálat

8.2.4.4.1. A korrózióvizsgálat leírását a 8.1.1. bekezdés tartalmazza.

8.2.4.5. Porvizsgálat

8.2.4.5.1. Az övvisszahúzót az előírás 3. mellékletében leírtak szerint kell a vizsgálókamrába helyezni, és a járműbe történő szerelés irányában kell felszerelni. A vizsgálókamrának a 8.2.4.5.2. bekezdésben előírt port kell tartalmaznia. Az övvisszahúzóból egy 500 mm hosszúságú hevedert kell kihúzni és kihúzva tartani, kivéve, ha a por minden egyes felkavarása után egy-két percen belül 10 teljes kihúzási és visszahúzási ciklust végeznek el rajta. A port öt órán keresztül 20 percenként öt másodpercre fel kell kavarni száraz és olajmentes sűrített levegővel, és egy 1,5 ± 0,1 mm átmérőjű nyíláson kell átvezetni 5,5 ± 0,5 bar túlnyomással.

8.2.4.5.2. A 8.2.4.5.1. bekezdésben leírt vizsgálathoz használt pornak körülbelül 1 kg száraz kvarchomokot kell tartalmaznia. A részecskeméret eloszlása a következő:

(a)	150 μm-es nyíláson, 104 μm átmérőjű szitán átmenő: 99 – 100 %;

(b)	105 μm-es nyíláson, 64 μm átmérőjű szitán átmenő: 76 – 86 %;

(c)	75 μm-es nyíláson, 52 μm átmérőjű szitán átmenő: 66 – 70 %;

8.2.5. Hevederek statikus vizsgálata

8.2.5.1. Hevederek szilárdságvizsgálata

8.2.5.1.1. Mindegyik vizsgálatot két új hevedermintán kell elvégezni, melyeket a 7.2.4. bekezdés szerint kell előkezelni.

8.2.5.1.2. Mindegyik hevedert be kell szorítani a szakítógép kengyelei közé. A szorítókengyeleket úgy kell tervezni, hogy a heveder a szorítókengyelekkel való érintkezési pontban vagy annak közelében ne szakadjon el. A szorítókengyelek haladási sebessége 100 ± 20 mm/perc legyen. A mintadarab szabad hosszának a szakítógép szorítókengyelei között a vizsgálat kezdetekor 200 ± 40 mm értékűnek kell lennie.

8.2.5.1.3. A terhelést addig kell növelni, amíg a heveder elszakad, és a szakítóerőt pedig fel kell jegyezni.

8.2.5.1.4. Ha a heveder megcsúszik vagy elszakad valamelyik szorítókengyellel való érintkezési pontban vagy az attól mért 10 mm távolságon belül, a vizsgálatot érvénytelennek kell tekinteni, és egy másik mintadarabon új vizsgálatot kell elvégezni.

A hevedermintákat a 3.2.3. bekezdés értelmében a következőképpen kell előkezelni:

8.2.5.2.1. Szobahőmérsékleten történő előkezelés

8.2.5.2.1.1. A hevedert 24 ± 1 órán keresztül 23 ± 5° hőmérsékletű és 50 ± 10 százalék páratartalmú környezetben kell tartani. Amennyiben a vizsgálatot nem hajtják végre közvetlenül az előkezelés után, a mintadarabot hermetikusan lezárt tartályba kell helyezni a vizsgálat kezdetéig. A szakítóerőt a hevedernek az előkezelési környezetből vagy a tartályból való eltávolítása után öt percen belül meg kell mérni.

8.2.5.2.2. Előkezelés fényben

8.2.5.2.2.1. Az ISO/105-B02(1978) ajánlás előírásait kell alkalmazni. A hevedert annyi időre kell fénynek kitenni, amennyi ahhoz szükséges, hogy a 7. típusú szabványos kék színárnyalat a szürkeskála 4. fokozatával megegyező kontrasztnak megfelelően elhalványuljon.

8.2.5.2.2.2. A fénnyel történő kezelés után, a hevedert legalább 24 órán keresztül 23 ± 5 °C hőmérsékletű és 50 ± 10 százalék páratartalmú környezetben kell tartani. A szakítóerőt a hevedernek az előkezelési környezetből való eltávolítása után öt percen belül meg kell mérni.

8.2.5.2.3. Előkezelés hidegben

8.2.5.2.3.1. A hevedert legalább 24 órán keresztül 23 ± 5 °C hőmérsékletű és 50 ± 10 százalék páratartalmú környezetben kell tartani.

8.2.5.2.3.2. Ezután a hevedert 90 ± 5 percig egy alacsony hőmérsékletű kamrában, sík felületen kell tartani, melynek hőmérséklete –30 ± 5 °C. Ezt követően össze kell hajtani, majd pedig 2 ± 0,2 kg-os, előzőleg –30 ± 5 °C hőmérsékletre lehűtött tömeggel kell terhelni. A terhelést 30 ± 5 percen keresztül kell fenntartani ugyanabban az alacsony hőmérsékletű kamrában, majd a tömeget el kell távolítani, és a hevedernek az alacsony hőmérsékletű kamrából való eltávolítása után öt percen belül meg kell mérni a szakítóerőt.

8.2.5.2.4. Hő-előkezelés

8.2.5.2.4.1. A hevedert legalább 180 ± 10 percen keresztül 60 ± 5 °C hőmérsékletű és 65 ± 5 százalék páratartalmú fűtőkamrában kell tartani.

8.2.5.2.4.2. A szakítóerőt a heveder fűtőkamrából való eltávolítása után öt percen belül meg kell mérni.

8.2.5.2.5. Víz behatása

8.2.5.2.5.1. A hevedert 180 ± 10 percen keresztül 20 ± 5 °C hőmérsékletű desztillált vízbe teljesen bemerítve kell tartani, amihez kis mennyiségű nedvesítőszert kell hozzáadni. Bármilyen nedvesítőszer használható, ami a vizsgált textilhez megfelelő.

8.2.5.2.5.2. A szakítóerőt a heveder vízből történő kivétele után 10 percen belül meg kell mérni.

8.2.5.2.6. Előkezelés koptatással

8.2.5.2.6.1. A koptatóvizsgálat előtt az alkatrészeket vagy eszközöket legalább 24 órán keresztül 23 ± 5 °C hőmérsékletű és 50 ± 10 százalékos relatív páratartalmú környezetben kell tartani. A vizsgálat során a helyiség hőmérsékletének 15 és 30 °C között kell lennie.

8.2.5.2.6.2. Az alábbi táblázat az egyes vizsgálatokra vonatkozó általános feltételeket mutatja be:

	Terhelés (N)	Ciklusok száma percenként	Ciklusok (száma)
1. típusú eljárás	10 ± 0,1	30 ± 10	1 000 ± 5
2. típusú eljárás	5 ± 0,05	30 ± 10	5 000 ± 5

Ha nem áll rendelkezésre elegendő heveder a 300 mm feletti elmozdulás vizsgálatához, a vizsgálatot rövidebb és legalább 100 mm-es elmozdulásnak kitett hevederrel is el lehet végezni.

8.2.5.2.6.3. Részletes vizsgálati feltételek

8.2.5.2.6.3.1. 1. típusú eljárás: azokban az esetekben, ahol a heveder gyorsbeállító eszközön csúszik keresztül. A 10 N függőleges irányú legyen, és folyamatosan hasson valamelyik hevederre. A másik, vízszintesen elhelyezett hevedert olyan eszközhöz kell erősíteni, amely előre-hátra mozgatja azt. A beállítóeszközt úgy kell elhelyezni, hogy a heveder vízszintesen beállított szakasza terhelés alatt maradjon (lásd az 5. melléklet 1. ábráját).

8.2.5.2.6.3.2. 2. típusú eljárás: azokban az esetekben, ahol a heveder irányt változtat a merev részen való áthaladáskor. A vizsgálat során a heveder két ága által bezárt szögnek meg kell felelnie az 5. melléklet 2. ábráján szereplő értéknek. Folyamatosan 5 N nagyságú terhelést kell alkalmazni. Ha a heveder többször változtat irányt merev részen való áthaladáskor, az 5 N nagyságú terhelés úgy növelhető, hogy a heveder a merev részen keresztüli mozgása közben elérje az előírt 300 mm-es elmozdulást.

8.2.6. Lezáró eszközök

8.2.6.1. A osztályú eszközök

A gyermekbiztonsági rendszert és a legnagyobb próbabábut, amelyre a gyermekbiztonsági rendszert tervezték, az 5. ábrán látható módon kell beállítani. Az előírás 13. mellékletében meghatározott hevedert kell használni. A lezáró eszközt teljes mértékben alkalmazni kell, és a biztonsági övet meg kell jelölni ott, ahol az öv belép a lezáró eszközbe. Egy D gyűrűn keresztül erőmérőket kell csatlakoztatni a biztonsági övhöz, és legalább egy másodpercig az I. súlycsoportba tartozó legnehezebb próbabábu tömegének a kétszeresével (± 5 %) egyenlő erőt kell alkalmazni. Az alsó helyzetet az A pozícióban való lezárásokhoz, a felső helyzetet pedig a B pozícióban való lezárásokhoz kell használni. Újból meg kell jelölni a biztonsági övön azt a pontot, ahol az belép a lezáró eszközbe, és a két jelölés közötti távolságot meg kell mérni. A vizsgálat során az övvisszahúzót ki kell kapcsolni.

8.2.6.2. B osztályú eszközök

A gyermekbiztonsági rendszert szilárdan rögzíteni kell, és az előírás 13. mellékletében megadott hevedert át kell vezetni a lezáró eszközön és a kereten a gyártó utasításaiban leírt útvonalat követve. A biztonsági övet a 6. ábrán látható módon át kell vezetni a vizsgáló berendezésen és egy 5,25 ± 0,05 kg tömeghez kell erősíteni. A tömeg és azon pont között, ahol a heveder kilép a keretből 650 ± 40 mm szabad hevedernek kell maradnia. A lezáró eszközt teljes mértékben alkalmazni kell, és a biztonsági övet meg kell jelölni ott, ahol az öv belép a lezáró eszközbe. A tömeget fel kell emelni, majd 25 ± 1 mm távolságból hagyni kell szabadon leesni. Ezt a műveletet 100 ± 2 alkalommal, percenként 60 ± 2 ciklus gyakorisággal meg kell ismételni a gyermekbiztonsági rendszernek az autóban való rázkódó mozgásának szimulálása érdekében. Újból meg kell jelölni a biztonsági övön azt a pontot, ahol az belép a lezáró eszközbe, és a két jelölés közötti távolságot meg kell mérni. A lezáró eszköznek felszerelt állapotban és egy 15 kg súlyú próbabábu elhelyezése után a heveder teljes szélességét le kell fednie. A vizsgálat során a hevedereknek ugyanolyan szöget kell bezárniuk, mint normál használat közben. A kétpontos övrész szabad végét rögzíteni kell. A vizsgálatot úgy kell elvégezni, hogy a gyermekbiztonsági rendszert szilárdan fel kell erősíteni a átfordításos vagy a dinamikus vizsgálatnál használt próbapadra. A terhelt hevedert a szimulált csathoz lehet erősíteni.

8.2.7. Közvetlenül a gyermekbiztonsági rendszerre szerelt beállítóeszközök előkezeléses vizsgálata

A gyermekbiztonsági rendszerben használható legnagyobb próbabábut kell beszerelni a dinamikus vizsgálathoz hasonlóan, a 8.1.3.6. bekezdésben megadott szabványos hézag figyelembevételével. A hevederen referenciavonallal meg kell jelölni azt a pontot, ahol a heveder belép a beállítóeszközbe.

A próbabábu eltávolítása után a gyermekbiztonsági rendszert a 19. melléklet 1. ábráján bemutatott előkezelő padra kell helyezni.

A hevedert legalább 150 mm teljes hosszúságban át kell vezetni a beállítóeszközön. Ezt a mozgást úgy kell végrehajtani, hogy a referenciavonalnak a heveder szabad vége felőli oldalán legalább 100 mm hosszúságú heveder legyen, a többi része pedig (kb. 50 mm) a referenciavonal belső hámrendszer felőli oldalán áthaladjon a beállítóeszközön.

Amennyiben a hevedernek a referenciavonaltól a heveder szabad végéig mért hosszúsága nem elegendő a fent leírt művelet elvégzéséhez, a teljesen kihúzott hámrendszerű öv helyzetétől mérve egy 150 mm hosszúságú hevedert kell átvezetni a beállítóeszközön.

A műveletet 10 ± 1 ciklus/perc gyakorisággal és a „B” pontban mért 150 ± 10 mm/mp sebességgel kell végrehajtani.

Hőmérsékletvizsgálat

8.2.8.1. A 7.1.5.1. bekezdésben meghatározott alkatrészeket olyan vízfelület feletti zárt térbe kell helyezni legalább 24 órán keresztül, melynek hőmérséklete legalább 80 °C, majd legfeljebb 23 °C-ra le kell hűteni. A hűtési eljárást három, egymást követő 24 órás ciklus után kell elvégezni. Az egyes ciklusokban az alábbi műveletsort kell végrehajtani:

(i)	6 órán keresztül folyamatosan egy legalább 100 °C hőmérsékletű környezetet kell kialakítani, melyet a ciklus megkezdésétől számított 80 percen belül el kell érni; és

(ii)	6 órán keresztül folyamatosan egy legfeljebb 0 °C hőmérsékletű környezetet kell kialakítani, melyet 90 percen belül kell elérni; majd

(iii)

egy legfeljebb 23 °C hőmérsékletű környezetet kell fenntartani a 24 órás ciklus többi részében.

8.3. A próbapad párnázatának hitelesítése

8.3.1. A tesztülés új párnázatát hitelesíteni kell az ütközés behatásának kiindulási értékei és a lassulási csúcsérték megállapítása érdekében, majd minden 50 dinamikus vizsgálat után vagy legalább havonta (amelyik korábban következik be), vagy pedig minden olyan vizsgálat előtt, ahol a próbapadot gyakran használják.

8.3.2. A hitelesítési és mérési eljárásoknak meg kell felelniük az ISO 6487 legújabb verziójában rögzített előírásoknak; a mérőberendezésnek a 60 Hz-es csatorna-frekvenciaosztálynál szűrt adatcsatornára vonatkozó előírásoknak kell megfelelnie.

Az előírás 17. mellékletében meghatározott vizsgálóeszköz használatával 3 vizsgálatot kell elvégezni a párnázat elülső élétől 150 ± 5 mm-re a középvonalon, illetve a középvonaltól mindkét irányban 150 ± 5 mm-es távolságban.

Az eszközt függőlegesen egy lapos, merev felületre kell helyezni. Az ütköző tömeget le kell engedni, hogy érintse a felületet, és a behatolásjelzőt nulla helyzetbe kell állítani. Az eszközt függőlegesen a vizsgálati pont fölé kell helyezni, 500 ± 5 mm távolságba fel kell emelni, majd hagyni kell, hogy szabadon leessen és nekiütközzön az ülés felületének. Fel kell jegyezni a behatolás mértékét és a lassulási görbét.

8.3.3. A rögzített csúcsértékek nem térhetnek el 15 %-nál nagyobb mértékben a kiindulási értékektől.

8.4. Nagysebességű filmek és videók

8.4.1. A próbabábu viselkedésének és elmozdulásának meghatározásához a dinamikus vizsgálatokat cine-filmre vagy legalább 400 képkocka/másodperc sebességű videofilmre kell rögzíteni.

8.4.2. Megfelelő hitelesítési jeleket kell tartósan felerősíteni a targoncára vagy a járműszerkezetre, hogy meg lehessen állapítani a próbabábu elmozdulását.

8.5. Elektromos mérések

A mérési eljárásokat az ISO 6487 legújabb verziójában rögzített előírások szerint kell elvégezni a következő csatorna-frekvenciaosztályok figyelembevételével:

Mérés típusa	CFC (Hz)
Öv terhelése	60
Fej(forma) gyorsulása	1 000
Mellkas-gyorsulás	180
Targonca gyorsulása	60

A mintadarab sebességének legalább az FH érték nyolcszorosának kell megfelelnie. (Vagyis az 1 000 Hz-es frekvenciaosztályba tartozó minta-előszűrőkkel felszerelt berendezéseknél ez adatcsatornánként kb. 8 000 minta/másodperc minimális mintavételi sebességet jelent.)

9. VIZSGÁLATI JELENTÉS

9.1. A vizsgálati jelentésben rögzíteni kell az összes vizsgálat és mérés eredményeit, a targonca sebességét, a csat vizsgálat közben felvett helyzetét (ha állítható), valamint a meghibásodást vagy törést.

9.2. Amennyiben a rögzítésekre vonatkozóan nem veszik figyelembe az előírás 6. mellékletének 3. függelékében szereplő rendelkezéseket, a vizsgálati jelentésben le kell írni a gyermekbiztonsági rendszer beszerelési módját, és meg kell adni a fontos szögeket és méreteket is.

9.3. Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszert járműben vagy járműszerkezetben vizsgálják, a vizsgálati jelentésben fel kell tüntetni a járműszerkezet targoncához való csatlakoztatásának módját, a gyermekbiztonsági rendszer és a jármű ülésének helyzetét, valamint a járműülés háttámlájának dőlésszögét.

10. A GYERMEKBIZTONSÁGI RENDSZER TÍPUSÁRA VONATKOZÓ JÓVÁHAGYÁS MÓDOSÍTÁSA ÉS KITERJESZTÉSE

A gyermekbiztonsági rendszer bármilyen módosításáról értesíteni kell a gyermekbiztonsági rendszert jóváhagyó adminisztratív szervezeti egységet. A szervezeti egység a következőket teheti:

10.1.1. megállapíthatja, hogy a végrehajtott módosítások valószínűleg nem fejtenek ki jelentős mértékű káros hatást, és a gyermekbiztonsági rendszer így is megfelel a követelményeknek; vagy

10.1.2. további vizsgálati jelentést kér a vizsgálatok lefolytatásáért felelős műszaki szolgálattól.

10.2. A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a módosítások részletes leírásával együtt, az 5.3. bekezdésben rögzített eljárásnak megfelelően tájékoztatni kell az előírást alkalmazó megállapodásban résztvevő feleket.

11. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

A gyártási eljárásoknak meg kell felelniük a megállapodás 2. függelékében (E/ECE/324-E/ECE/TRANS/505/2. változat) előírt feltételeknek és az alábbi követelményeknek:

11.1. Az előírás értelmében jóváhagyott gyermekbiztonsági rendszert a jóváhagyott típusnak megfelelően kell gyártani a 6. és 8. bekezdésben rögzített követelmények betartásával.

11.2. Be kell tartani az előírás 16. mellékletében rögzített, a termelésirányítási eljárások megfelelőségére vonatkozó minimális követelményeket.

11.3. A típusjóváhagyást megadó hatóság bármikor ellenőrizheti a gyártó üzemben alkalmazott megfelelőség-ellenőrzési módszereket. Ezekre az ellenőrzésekre általában kétévente egyszer kerül sor.

12. SZANKCIÓK A GYÁRTÁS NEM MEGFELELŐSÉGE ESETÉN

12.1. Az előírás értelmében a gyermekbiztonsági rendszerre megadott jóváhagyás visszavonható, ha az 5.4. bekezdésben előírt adatokat viselő gyermekbiztonsági rendszer nem felel meg a 11. bekezdésben leírt véletlenszerű ellenőrzéseken, illetve ha nem egyezik meg a jóváhagyott típussal.

12.2. Ha az előírást alkalmazó megállapodásban szereplő szerződő fél visszavonja a korábban megadott jóváhagyást, erről késedelem nélkül köteles értesíteni az előírást alkalmazó többi szerződő felet az előírás 1. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatványon.

13. VÉGLEGESEN MEGSZÜNTETETT GYÁRTÁS

13.1. Amennyiben a jóváhagyás jogosultja véglegesen megszünteti az előírás értelmében jóváhagyott gyermekbiztonsági rendszer típus gyártását, erről tájékoztatnia kell a jóváhagyást megadó hatóságot. Az erre vonatkozó közlemény kézhezvételét követően a hatóság tájékoztatja az előírást alkalmazó megállapodásban résztvevő többi felet az előírás 1. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatványon.

14. UTASÍTÁSOK

14.1. Minden gyermekbiztonsági rendszerhez mellékelni kell a használati utasítást az eszköz értékesítési helyén érvényes nyelven, amelynek az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

A szerelési utasításokban fel kell tüntetni a következőket:

14.2.1. Az „univerzális” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerekre a következő címkét kell felerősíteni úgy, hogy az az értékesítés helyén, a csomagolás eltávolítása nélkül látható legyen:

1.	Ez egy „univerzális” gyermekbiztonsági rendszer. A 44. számú előírás 03-as módosításcsomagja szerinti jóváhagyás értelmében járművekben való általános használatra szolgál, és a legtöbb (de nem mindegyik) autóülésbe beszerelhető.

2.	Az eszköz valószínűleg megfelelően szerelhető be, ha a jármű kézikönyve tartalmazza a gyártó nyilatkozatát, mely szerint a jármű alkalmas arra, hogy az adott korcsoporthoz „univerzális” gyermekbiztonsági rendszert használjanak.

3.	Ezt a gyermekbiztonsági rendszert sokkal szigorúbb feltételek alapján sorolták be az „Univerzális” kategóriába, mint azokat a korábbi modelleket, amelyeken nem szerepel ez a tájékoztatás.

4.	Kétség esetén kérjen tájékoztatást a gyermekbiztonsági rendszer gyártójától vagy a viszonteladótól.

14.2.2. A „korlátozott” és a „féluniverzális” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszereken a következő tájékoztatást kell feltüntetni úgy, hogy az az értékesítés helyén, a csomagolás eltávolítása nélkül látható legyen:

Ez a gyermekbiztonsági rendszer „korlátozott/féluniverzális” használatra van besorolva, és a következő járművek üléseibe szerelhető be:

Formula

Más járművek ülései is alkalmasak lehetnek a gyermekbiztonsági rendszer beszerelésére. Kétség esetén kérjen tájékoztatást a gyermekbiztonsági rendszer gyártójától vagy a viszonteladótól.

14.2.3. A „meghatározott járműtípusra tervezett” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek esetén a megfelelő járművekre vonatkozó tájékoztatást úgy kell feltüntetni, hogy az az értékesítés helyén, a csomagolás eltávolítása nélkül látható legyen.

14.2.4. Amennyiben az eszközhöz felnőtt biztonsági öv használata szükséges, az erre vonatkozó tájékoztatást úgy kell feltüntetni, hogy az az értékesítés helyén, a csomagolás eltávolítása nélkül látható legyen:

„Csak abban az esetben használható, ha a jóváhagyott járművek olyan kétpontos/hárompontos/statikus/övvisszahúzóval ellátott biztonsági övekkel vannak felszerelve, melyeket az UN/ECE 16. számú előírása vagy más egyenértékű szabvány szerint hagytak jóvá.” (A nem megfelelő kihúzandó.)

Hordozható gyermekfekhely rögzítőeszközei esetén fel kell sorolni azokat a hordozható gyermekfekhelyeket, amelyekhez az eszköz használható.

14.2.5. A gyermekbiztonsági rendszer gyártójának a csomagoláson fel kell tüntetnie azt a címet, ahol a vásárló további tájékoztatást kérhet a gyermekbiztonsági rendszer bizonyos járművekbe történő beszereléséről.

14.2.6. a szerelés módja fényképekkel és/vagy jól áttekinthető rajzokkal illusztrálva;

14.2.7. a felhasználót tájékoztatni kell arról, hogy a gyermekbiztonsági rendszer merev és műanyag részeit úgy kell elhelyezni és beszerelni, hogy a jármű mindennapi használata során a jármű mozgatható ülése vagy ajtaja ne csíphesse be;

14.2.8. a felhasználót tájékoztatni kell arról is, hogy a hordozható gyermekfekhelyeket a jármű hosszanti tengelyére merőlegesen kell elhelyezni;

14.2.9. a menetiránynak háttal beszerelhető rendszerek esetén a vásárlót tájékoztatni kell arról, hogy ezeket a rendszereket nem szabad olyan üléseken használni, amelyek légzsákkal vannak felszerelve. Ezt a tájékoztatást úgy kell elhelyezni, hogy jól látható legyen az értékesítés helyén, a csomagolás eltávolítása nélkül;

14.2.10. A „speciális gyermekbiztonsági rendszereknél” a következő tájékoztatást kell elhelyezni úgy, hogy az az értékesítés helyén, a csomagolás eltávolítása nélkül látható legyen:

Ez a „speciális gyermekbiztonsági rendszer” extra védelmet nyújt azoknak a gyermekeknek, akik hagyományos üléseken nem tudnak megfelelően ülni. Minden esetben kérdezze meg orvosát, hogy ez a gyermekbiztonsági rendszer alkalmas-e az Ön gyermeke számára.

A használati utasításokban fel kell tüntetni a következőket:

14.3.1. azokat a súlycsoportokat, melyekhez az eszköz használható:

14.3.2. amennyiben az eszköz felnőtt biztonsági övvel együtt használandó, a következő feliratot kell feltüntetni rajta: „Csak a felsorolás szerinti, kétpontos/hárompontos/statikus/övvisszahúzóval ellátott biztonsági övekkel felszerelt járművekben használható, melyeket az ECE 16. számú előírása vagy más egyenértékű szabvány szerint hagytak jóvá.” (A nem megfelelő kihúzandó.)

14.3.3. a használat módja fényképekkel és/vagy jól áttekinthető rajzokkal illusztrálva. Menetirány szerint és menetiránynak háttal is beszerelhető ülések esetén egyértelmű figyelmeztetést kell feltüntetni arra vonatkozóan, hogy a gyermekbiztonsági rendszert a menetiránynak háttal kell beszerelni, amíg a gyermek súlya meghaladja a megadott határértéket, illetve más egyéb méretfeltétel teljesül.

14.3.4. a csat és a beállítóeszközök működését egyértelműen el kell magyarázni;

14.3.5. javasolni kell, hogy a biztonsági rendszert a járműben megtartó hevedereket feszesen állítsák be, a gyermeket megtartó hevedereket igazítsák a gyermek testalkatához, és a hevedereket ne csavarják meg;

14.3.6. hangsúlyozni kell annak fontosságát, hogy a kétpontos biztonsági övet alulra szereljék, hogy biztosan tartsa a medencét;

14.3.7. javasolni kell az eszköz cseréjét, amennyiben baleset következtében erős igénybevételnek volt kitéve;

14.3.8. mellékelni kell a tisztításra vonatkozó utasításokat;

14.3.9. általában figyelmeztetni kell a felhasználót arra, hogy veszélyt jelent, ha az eszközt bármilyen módon megváltoztatja vagy kiegészíti az illetékes hatóság engedélye nélkül, és ha nem követi szigorúan a gyermekbiztonsági rendszer gyártójának szerelési utasításait;

14.3.10. amennyiben az ülés nem textilhuzattal rendelkezik, javasolni kell, hogy az ülést óvják a napfénytől, mert különben túl forró lehet a gyermek bőrének;

14.3.11. javasolni kell, hogy a gyermeket ne hagyják felügyelet nélkül a gyermekbiztonsági rendszerben;

14.3.12. javasolni kell, hogy a csomagokat vagy egyéb tárgyakat, amelyek ütközés esetén sérüléseket okozhatnak, megfelelő módon rögzítsék.

14.3.13. A következő ajánlásokat kell feltüntetni:

(a)	A gyermekbiztonsági rendszert nem szabad üléshuzat nélkül használni.

(b)	Az üléshuzat nem cserélhető ki a gyártó által javasolttól eltérő anyaggal, mivel az üléshuzat jelentős mértékben hozzájárul a gyermekbiztonsági rendszer teljesítményéhez.

14.3.14. Fel kell tüntetni egy feliratot vagy ábrát, amely alapján a felhasználó megállapíthatja, hogy helyesen szerelte-e fel a felnőtt biztonsági öv csatját a gyermekbiztonsági rendszer fő teherviselő érintkezési pontjaihoz képest. Fel kell hívni a felhasználó figyelmét arra, hogy kétség esetén lépjen kapcsolatba a gyermekbiztonsági rendszer gyártójával.

14.3.15. Amennyiben a gyermekbiztonsági rendszeren alternatív teherviselő érintkezési pont van, ennek használatát egyértelműen le kell írni. A felhasználót tájékoztatni kell arról, hogyan állapíthatja meg, hogy megfelelően használja-e az alternatív útvonalat. Fel kell hívni a felhasználó figyelmét arra, hogy kétség esetén lépjen kapcsolatba a gyermekbiztonsági rendszer gyártójával. Egyértelműen figyelmeztetni kell a felhasználót arra, hogy a gyermekbiztonsági rendszer beszerelését a jármű kézikönyvében „univerzális” kategóriával jelölt ülések esetén az elsődleges övútvonal használatával kezdje.

14.3.16. Gondoskodni kell arról, hogy az utasítások a gyermekbiztonsági rendszeren annak teljes élettartama alatt, illetve beépített gyermekbiztonsági rendszerek esetén a jármű kézikönyvében megőrizhetők legyenek.

14.3.17. Határozottan figyelmeztetni kell a felhasználót arra, hogy csak azokat a teherviselő érintkezési pontokat használja, amelyek az utasításokban le vannak írva, illetve a gyermekbiztonsági rendszeren meg vannak jelölve.

15. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK LEFOLYTATÁSÁÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS AZ ADMINISZTRATÍV SZERVEZETI EGYSÉGEK NEVE ÉS CÍME

15.1. Az előírást alkalmazó megállapodásban résztvevő szerződő feleknek el kell küldeniük az Egyesült Nemzetek titkárságára a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatoknak, valamint azoknak az adminisztratív szervezeti egységeknek a nevét és címét, amelyek megadják a jóváhagyást, és amelyekhez be kell nyújtani a más országokban kibocsátott, a jóváhagyást vagy kiterjesztést, illetve a jóváhagyás elutasítását vagy visszavonását igazoló formanyomtatványokat.

(1) 1 – Németország, 2 – Franciaország, 3 – Olaszország, 4 – Hollandia, 5 – Svédország, 6 – Belgium, 7 – Magyarország, 8 – Cseh Köztársaság, 9 – Spanyolország, 10 – Jugoszlávia, 11 – Egyesült Királyság, 12 – Ausztria, 13 – Luxemburg, 14 – Svájc, 15 (szabad), 16 – Norvégia, 17 – Finnország, 18 – Dánia, 19 – Románia, 20 – Lengyelország, 21 – Portugália, 22 – Orosz Föderáció, 23 – Görögország, 24 – Írország, 25 – Horvátország, 26 – Szlovénia, 27 – Szlovákia, 28 – Fehéroroszország, 29 – Észtország, 30 (szabad), 31 – Bosznia-Hercegovina, 32 – Lettország, 33 (szabad), 34 – Bulgária, 35 (szabad), 36 – Litvánia, 37 – Törökország, 38 (szabad), 39 – Azerbajdzsán, 40 – Makedónia, volt jugoszláv köztársaság, 41 (szabad), 42 – Európai Közösség (a jóváhagyást a tagállamok adják meg a megfelelő ECE jelük használatával), 43 – Japán, 44 (szabad), 45 – Ausztrália és 46 – Ukrajna, 47 – Dél-Afrika és 48 – Új-Zéland. A többi számot a Megállapodás a kerekes járművek, berendezések, és a kerekes járművekre szerelhető és/vagy azokon használható alkatrészek egységes műszaki előírásainak elfogadására, és az előírások alapján megadott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeire vonatkozóan című dokumentum ratifikálásának vagy a megállapodáshoz való csatlakozás időrendi sorrendjében kell hozzárendelni az országokhoz, és az így kiosztott számokról az Egyesült Nemzetek Főtitkára tájékoztatja a megállapodásban résztvevő szerződő feleket.

(2) A mellkas-gyorsulás határértékei nem vonatkoznak az „újszülött” próbabábut használatára, mivel az nincs felszerelve műszerekkel.

(3) Az újszülött próbabábu nincs hasi betéttel felszerelve. Ezért csak szubjektív elemzés segítségével állapítható meg a hasi benyomódás mértéke.

(4) A méretek tűréshatára egyéb előírás hiányában a határértékekre nem vonatkozik

Mérettartomány (mm)	Kevesebb mint 6	6 és 30 között	30 és 120 között	120 és 315 között	315 és 1 000 között	Több mint 1 000
Tűréshatár (mm)	± 0,5	± 1	± 1,5	± 2	± 3	± 4

Egyéb előírás hiányában a szögbeállítás tűréshatása: ± 1

(5) A hitelesítés során a leállítási távolságnak 650 ± 30 mm hoszzúnak kell lennie.

(6) A hitelesítés során a leállítási távolságnak 275 ± 20 mm hoszzúnak kell lennie.

Megjegyzés: A 0 és a 0+ súlycsoporthoz használandó gyermekbiztonsági rendszereket a frontális és hátulról történő ütközés vizsgálata során a menetiránynak háttal történő beszerelési módra vonatkozó feltételek szerint kell vizsgálni.

Magyarázat:

1. sz. vizsgálóimpulzus: a 7. melléklet frontális ütközésre vonatkozó előírásai szerint

2. sz. vizsgálóimpulzus: a 7. melléklet hátulról történő ütközésre vonatkozó előírásai szerint

3. sz. vizsgálóimpulzus: frontális ütközésnek kitett jármű lassulási impulzusa

4. sz. vizsgálóimpulzus: hátulról történő ütközésnek kitett jármű lassulási impulzusa

(7) g = 9,81 m/s2

1. MELLÉKLET

KÖZLEMÉNY

(maximális formátum: A4 (210 × 297 mm))

2. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JELEK ELRENDEZÉSE

A fenti jóváhagyási jelet viselő gyermekbiztonsági rendszer bármilyen járműbe beszerelhető, és a 9-36 kg súlytartományban használható (I.-III. súlycsoport); Hollandiában (E4) hagyták jóvá 032439-es számon. A jóváhagyási szám mutatja, hogy a jóváhagyást a motoros járművekben utazó gyermek utasok rögzítőeszközeinek („gyermekbiztonsági rendszerek”) jóváhagyására vonatkozó, a 03-as módosításcsomag által módosított előírás rendelkezései értelmében adták meg.

A fenti jóváhagyási jelet viselő gyermekbiztonsági rendszer nem szerelhető be minden járműbe, és a 9-25 kg súlytartományban használható (I.-II. súlycsoport); Hollandiában (E4) hagyták jóvá 032439-es számon. A jóváhagyási szám mutatja, hogy a jóváhagyást a motoros járművekben utazó gyermek utasok rögzítőeszközeinek („gyermekbiztonsági rendszerek”) jóváhagyására vonatkozó, a 03-as módosításcsomag által módosított előírás rendelkezései értelmében adták meg. Az „Y” szimbólum jelzi, hogy a rendszer Y-hevedert tartalmaz.

Megjegyzés: A jóváhagyási számot és a kiegészítő szimbólumokat a kör mellé kell elhelyezni, az E betű fölé vagy alá, illetve a betű jobb vagy bal oldalára. A jóváhagyási szám számjegyeit az E betű ugyanazon oldalán kell feltüntetni, és ugyanabba az irányba kell nézniük. A kiegészítő szimbólumokat a jóváhagyási számmal átellenes helyen kell feltüntetni. A jóváhagyási számban a római számok használatát kerülni kell, hogy ne ütközzön egyéb szimbólumokkal.

3. MELLÉKLET

A PORVIZSGÁLATHOZ HASZNÁLANDÓ KÉSZÜLÉK ELRENDEZÉSE

(méretek milliméterben)

4. MELLÉKLET

KORRÓZIÓVIZSGÁLAT

1. VIZSGÁLÓKÉSZÜLÉK

1.1. A készülék ködkamrából, sóoldat-tartályból, megfelelően szabályozott sűrítettlevegő-táprendszerből, egy vagy több porlasztó fúvókából, mintadarabtartóból, a kamra fűtőrendszeréből, valamint a szükséges vezérlőeszközökból áll A készülék méretei és kivitelezési részletei szabadon alakíthatók ki, feltéve, hogy kielégítik a vizsgálati feltételeket.

1.2. Fontos biztosítani, hogy a kamra mennyezetén vagy burkolatán összegyűlt oldatcseppek ne hulljanak rá a vizsgált mintadarabokra.

1.3. Ügyelni kell arra, hogy a vizsgált mintadarabokról lehulló oldatcseppek ne juthassanak vissza a tartályba, ahonnan újra a porlasztóba kerülnének

1.4. A készülék nem készülhet olyan anyagokból, amelyek befolyásolják a pára korróziót eredményező tulajdonságait.

2. A VIZSGÁLATHOZ HASZNÁLT MINTADARABOK ELHELYEZÉSE A KÖDKAMRÁBAN

2.1. A mintadarabokat, az övvisszahúzó kivételével, a függőlegeshez képest 15° és 30° közötti szögben kell alátámasztani vagy felfüggeszteni, lehetőleg a kamrán vízszintesen keresztüláramló pára fő irányával párhuzamosan, a vizsgált mintadarab legnagyobb felületéhez viszonyítva.

2.2. Az övvisszahúzókat úgy kell alátámasztani vagy felfüggeszteni, hogy a heveder tárolására szolgáló cséve tengelyei merőlegesek legyenek a kamrán vízszintesen keresztüláramló pára fő irányára. Az övvisszahúzóban a heveder nyílásának szintén ebbe az irányba kell néznie.

2.3. A mintadarabokat úgy kell elhelyezni, hogy lehetővé tegyék a pára szabad lecsapódását az összes mintadarabon.

2.4. Az egyes mintadarabokat úgy kell elhelyezni, hogy a sóoldat ne csepeghessen le egyik mintadarabról a másikra.

3. SÓOLDAT

3.1. A sóoldat elkészítéséhez 5 ± 1 tömegrész konyhasót kell feloldani 95 rész desztillált vízben. A konyhasónak alapvetően nikkel- és rézmentesnek kell lennie, és száraz állapotban nem tartalmazhat 0,1 %-nál több nátrium-jodidot és 0,3 %-nál több szennyezőanyagot, a teljes tömegre vonatkoztatva.

3.2. Az oldatnak olyannak kell lennie, hogy 35 °C-on porlasztva az összegyűjtött oldat a 6,5 – 7,2 közötti pH tartományba essen.

4. SŰRÍTETT LEVEGŐ

4.1. A fúvókához vagy fúvókákhoz a sóoldat porlasztása céljából szállított sűrített levegőnek olaj- és szennyezőanyag-mentesnek kell lennie, a nyomást pedig 70 kN/m2 és 170 kN/m2 közötti értéken kell tartani.

5. A KÖDKAMRÁBAN KIALAKÍTANDÓ KÖRÜLMÉNYEK

5.1. A ködkamra megfigyelési tartományát 35 ± 5 °C hőmérsékleten kell tartani. A megfigyelési tartományon belül legalább két tiszta páragyűjtőt kell elhelyezni, amely összegyűjti a mintadarabokról vagy egyéb forrásokból lehulló oldatcseppeket. A páragyűjtőket a vizsgált mintadarabok közelében kell elhelyezni, az egyiket minél közelebb a fúvókákhoz, a másikat pedig a fúvókáktól a lehető legtávolabb. A párának olyannak kell lennie, hogy mindegyik 80 cm2 méretű vízszintes gyűjtőfelületen átlagosan 1,0 – 2,0 ml oldat gyűljön össze óránként és páragyűjtőnként, legalább 16 órán keresztül mérve.

5.2. A fúvókát vagy fúvókákat oly módon kell irányítani vagy terelni, hogy a permet ne szálljon rá közvetlenül a vizsgált mintadarabokra.

5. MELLÉKLET

KOPTATÓ- ÉS MIKROCSÚSZÁSI VIZSGÁLAT

„a” példa:

„b” példa:

A vizsgálati elrendezést a beállítóeszköz típusának megfelelően kell kialakítani.

Az 50 N tömeget a vizsgált eszközön függőleges irányban úgy kell elvezetni, hogy a tömeg ne lengjen ki, és a heveder ne csavarodjon meg.

A rögzítőeszközt ugyanúgy kell az 50 N tömeghez erősíteni, mint a járműben.

6. MELLÉKLET

A TARGONCA LEÍRÁSA

1. TARGONCA

1.1. A biztonsági öveken végzendő vizsgálatoknál a targoncának, amely csak az ülést szállítja, 400 ± 20 kg tömegűnek kell lennie. A gyermekbiztonsági rendszerek vizsgálatához a targonca és a hozzácsatolt járműszerkezet együttes tömegének 800 kg-nak kell lennie. A targonca és a hozzácsatolt járműszerkezet teljes tömege azonban 200 kg-onként növelhető, ha szükséges. A teljes tömeg semmilyen esetben sem térhet el a névleges értéktől ± 40 kg-nál nagyobb mértékben.

2. HITELESÍTÉSI KÉPERNYŐ

2.1. A hitelesítési képernyőt szilárdan a targoncához kell rögzíteni úgy, hogy egyértelműen meg kell jelölni a mozgás határvonalát annak érdekében, hogy a fényképezéses regisztrálás alapján meg lehessen állapítani az előre irányuló mozgás feltételeinek teljesülését.

3. ÜLÉS

Az ülést a következő módon kell felépíteni:

3.1.1. Merev, rögzített háttámla, melynek méretei a melléklet 1. függelékében vannak megadva. Az alsó rész és a felső rész egy 20 mm átmérőjű csőből készüljön;

3.1.2. Merev ülőfelület, melynek méretei a melléklet 1. függelékében vannak megadva. Az ülés hátsó részét merev acéllemezből kell kialakítani, melynek felső széle egy 20 mm átmérőjű csőből készüljön. Az ülés elülső része szintén egy 20 mm átmérőjű csőből készüljön;

3.1.3. A feszítőkengyelek elérése érdekében nyílásokat kell készíteni az üléspárnázat hátsó részén a melléklet 1. függelékében leírtak szerint;

3.1.4. Az ülés szélessége 800 mm legyen;

3.1.5. A háttámlát és az ülőfelületet poliuretán habbal kell fedni, melynek jellemzőit az 1. táblázat tartalmazza. A párnázat méretei a melléklet 1. függelékében szerepelnek;

1. táblázat:

Sűrűség az ISO 485 szabvány szerint (kg/m3)

Teherbíró képesség az ISO 2439B szabvány szerint (N)

p –25 %

125

p –40 %

155

Teherviselési szilárdsági tényező az ISO 3386 szabvány szerint (kPa)

Szakadási nyúlás az ISO 1798 szabvány szerint (%)

180

Teherbíró képesség az ISO 1798 szabvány szerint (kPa)

100

Nyomókísérlet-sorozat az ISO 1856 szabvány szerint (%)

3.1.6. A poliuretán habot poliakrilát szálból készült fényvisszaverő kendővel kell letakarni, melynek jellemzőit a 2. táblázat tartalmazza.

2. táblázat:

Specifikus tömeg (g/m2)

290

Szakítószilárdság a DIN 53587 szabvány szerint 50 mm széles mintadarab esetén:

hosszirányban (kg):

120

keresztirányban (kg):

Az ülés és a háttámla burkolata (1)

3.1.7.1. Az ülés habpárnázatát egy téglalap alakú habtömbből (800 × 575 × 135 mm) kell kialakítani oly módon (lásd a melléklet 1. függelékében szereplő 1. ábrát), hogy a formája megfeleljen a melléklet 1. függeléke 2. ábráján megadott alumínium alaplemez formájának.

3.1.7.2. Az alaplemezen hat furatot kell készíteni, hogy csavarokkal a targoncához lehessen rögzíteni. A furatokat a lemez leghosszabb oldala mentén kell elhelyezni, mindegyik oldalra hármat, melyek pozícióját a targonca felépítése határozza meg. A furatokba hat csavart kell beilleszteni. A csavarokat célszerű megfelelő ragasztóanyag segítségével a lemezhez ragasztani. Ezt követően a csavarokat anyákkal kell rögzíteni.

3.1.7.3. A burkolóanyagot (1 250 × 1 200 mm, lásd a melléklet 1. függeléke 3. ábráját) a szélessége mentén át kell vágni, hogy burkolás után az anyag ne fedje át egymást. A burkolóanyag szélei között egy kb. 100 mm-es hézagot kell hagyni, ezért az anyagot kb. 1 200 mm hosszan kell bevágni.

3.1.7.4. A burkolóanyagot a szélessége mentén futó két vonallal kell jelölni. A vonalakat a burkolóanyag középvonalától 375 mm-re kell meghúzni. (Lásd a melléklet 1. függeléke 3. ábráját.)

3.1.7.5. Az ülés habpárnázatát úgy kell a burkolóanyagra helyezni, hogy az alumínium alaplemez legyen felül.

3.1.7.6. A burkolóanyagot mindkét oldalán addig kell nyújtani, amíg a rajta lévő vonalak egybeesnek az alumínium alaplemez széleivel. Mindegyik csavarnál kis bemetszéseket kell készíteni, és a burkolóanyagot rá kell húzni a csavarokra.

3.1.7.7. Az alaplemez és a hab hornyainak elkészítése után a burkolóanyagot is be kell metszeni.

3.1.7.8. A burkolatot rugalmas ragasztóanyaggal az alumínium lemezhez kell ragasztani. Ragasztás előtt el kell távolítani az anyákat.

3.1.7.9. Az oldalán lévő füleket rá kell hajtani a lemezre, és szintén oda kell ragasztani.

3.1.7.10. A hornyokban kialakuló füleket be kell hajtani, és erős ragasztószalaggal meg kell ragasztani.

3.1.7.11. A rugalmas ragasztóanyagnak legalább 12 órán keresztül kell száradnia.

3.1.7.12. A háttámla párnázatát pontosan ugyanolyan módon kell burkolni, mint az ülőfelületet, azonban a vonalakat a burkolóanyagon (1 250 × 850 mm) az anyag középvonalától 320 mm-re kell meghúzni.

3.1.8. A Cr vonalnak egybe kell esnie az ülés felső síkja és az üléstámla elülső síkja közötti metszésvonallal.

A menetiránynak háttal beépíthető eszközök vizsgálata

3.2.1. A targoncára egy speciális keretet kell szerelni a gyermekbiztonsági rendszer alátámasztása érdekében, az 1. ábrán látható módon.

3.2.2. Egy acélcsövet kell szilárdan a targoncához erősíteni oly módon, hogy a cső közepére vízszintes irányban ható 5 000 ± 50 N nagyságú terhelés ne okozzon 2 mm-nél nagyobb elmozdulást.

3.2.3. A cső méretei a következők: 500 × 100 × 90 mm

4. FÉKEZŐ BERENDEZÉS

4.1. Az eszközt két azonos, párhuzamosan felszerelt energiaelnyelővel kell felszerelni.

Amennyiben szükséges, a névleges tömeg 200 kg-onként történő növelése esetén egy kiegészítő energiaelnyelő is használható. Az energiaelnyelőknek a következőkből kell állnia:

4.2.1. acélcsőből kialakított külső ház;

4.2.2. poliuretán energiaelnyelő cső;

4.2.3. olajbogyó alakú csiszolt acélgomb, amely behatol az energiaelnyelőbe; továbbá

4.2.4. egy tengely és egy ütközőlemez.

4.3. Az energiaelnyelő különböző részeinek méretei a melléklet 2. függelékében szereplő ábrán láthatók.

4.4. Az energiaelnyelő anyagának jellemzői a melléklet 3. és 4. táblázatában szerepelnek.

4.5. A fékező berendezést, az előírás 7. mellékletében leírt hitelesítési vizsgálatokon történő használat előtt, legalább 12 órán keresztül 15 és 25 °C hőmérsékleten kell tartani. Mindegyik vizsgálattípus esetében a fékező berendezésnek meg kell felelnie a 7. melléklet 1. és 2. függelékében rögzített teljesítményelőírásoknak. A gyermekbiztonsági rendszeren végzett dinamikus vizsgálatokhoz a fékező berendezést legalább 12 órán keresztül a hitelesítési vizsgálatnál megadott hőmérsékleten ± 2 °C kell tartani. Bármilyen más eszköz is használható, amellyel azonos eredmény érhető el.

3. táblázat

AZ „A” ELNYELŐ ANYAG JELLEMZŐI

(egyéb előírás hiányában az ASTM szerinti D 735 módszer)

Shore-féle keménység A:

95 ± 2 20 ± 5 °C hőmérsékleten

Szakítószilárdság:

Ro 350 kg/cm2

Minimális nyúlás:

Ao 400 %

Modulus

100 %-os nyúlásnál:

110 kg/cm2

300 %-os nyúlásnál:

240 kg/cm2

Kishőmérsékletű törékenység (ASTM szerinti D736 módszer):

5 óra –55 °C hőmérsékleten

Nyomókísérlet-sorozat (B módszer):

22 óra 70 °C hőmérsékleten 45 %

Sűrűség 25 °C-on:

1,05 – 1,10

Öregedés levegőn (ASTM szerinti D 573 módszer)

70 óra 100 °C hőmérsékleten:

—	Shore-féle keménység: max. változás ± 3

—	szakítószilárdság: csökkenés < Ro 10 %-a

—	nyúlás: csökkenés < Ao 10 %-a

—	tömeg: csökkenés < 1 %

Bemerítés olajba (ASTM szerinti 1. sz. módszer, olaj):

70 óra 100 °C hőmérsékleten:

—	Shore-féle keménység: max. változás ± 4

—	szakítószilárdság: csökkenés < Ro 15 %-a

—	nyúlás: csökkenés < Ao 10 %-a

—	térfogat: duzzadás < 5 %

Bemerítés olajba (ASTM szerinti 3. sz. módszer, olaj):

70 óra 100 °C hőmérsékleten:

—	szakítószilárdság: csökkenés < Ro 15 %-a

—	nyúlás: csökkenés < Ao 15 %-a

—	térfogat: duzzadás < 20 %

Bemerítés desztillált vízbe:

szakítószilárdság: csökkenés < Ro 35 %-a

1 hét 70 °C hőmérsékleten:

nyúlás: növekedés < Ao 20 %-a

4. táblázat

A „B” ELNYELŐ ANYAG JELLEMZŐI

(egyéb előírás hiányában az ASTM szerinti 2000 (1980) módszer)

Shore-féle keménység A:

88 ± 2 20 ± 5 °C hőmérsékleten

Szakítószilárdság:

Ro 300 kg/cm2

Minimális nyúlás:

Ao 400 %

Modulus

100 %-os nyúlásnál:

70 kg/cm2

300 %-os nyúlásnál:

130 kg/cm2

Kishőmérsékletű törékenység (ASTM szerinti D 736 módszer):

5 óra –55 °C hőmérsékleten

Nyomókísérlet-sorozat (B módszer):

22 óra 70 °C hőmérsékleten 45 %

Sűrűség 25 °C-on:

1,08 – 1,12

Öregedés levegőn (ASTM szerinti D 573 (1981) módszer):

70 óra 100 °C hőmérsékleten:

—	Shore-féle keménység: max. változás ± 3

—	szakítószilárdság: csökkenés < Ro 10 %-a

—	nyúlás: csökkenés < Ao 10 %-a

—	tömeg: csökkenés < 1 %

Bemerítés olajba (ASTM szerinti D 471 (1979) módszer, 1. sz. olaj):

70 óra 100 °C hőmérsékleten:

—	Shore-féle keménység: max. változás ± 4

—	szakítószilárdság: csökkenés < Ro 15 %-a

—	nyúlás: csökkenés < Ao 10 %-a

—	térfogat: duzzadás < 5 %

Bemerítés olajba (ASTM szerinti D 471 (1979) módszer, 3. sz. olaj):

70 óra 100 °C hőmérsékleten:

—	szakítószilárdság: csökkenés < Ro 15 %-a

—	nyúlás: csökkenés < Ao 15 %-a

—	térfogat: duzzadás < 20 %

Bemerítés desztillált vízbe:

szakítószilárdság: csökkenés < Ro 35 %-a

1 hét 70 °C hőmérsékleten:

nyúlás: növekedés < Ao 20 %-a

(1) Az eljárás során használt anyagokról részletes tájékoztatás kérhető a TNO intézettől (Közúti járművek kutatóintézete) a következő címen: TNO, Schoemakerstraat 97, 2628 VK Delft, The Netherlands.

6. MELLÉKLET

1. függelék

2. függelék

Fékező berendezés

frontális ütközésre vonatkozó méretek (mm-ben)

Fékező berendezés (összeszerelve)

Hátulról történő ütközés

Fékező berendezés Poliuretán cső

Hátulról történő ütközés

3. függelék

A TARGONCÁN LÉVŐ RÖGZÍTÉSEK ELRENDEZÉSE ÉS HASZNÁLATA

1. A rögzítéseket az alábbi ábrának megfelelően kell elhelyezni.

„Univerzális” és „korlátozott” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek esetén a következő rögzítési pontokat kell használni:

2.1. Kétpontos biztonsági övekkel történő használatra jóváhagyott gyermekbiztonsági rendszereknél az A és a B pont;

2.2. Kétpontos és átlós biztonsági övekkel történő használatra jóváhagyott gyermekbiztonsági rendszereknél az A, a B0 és a C pont.

3. Az A, B és D rögzítési pontokat olyan „féluniverzális” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerekhez kell használni, amelyek csak egy kiegészítő felső rögzítéssel rendelkeznek.

4. Az A, B, E és F rögzítési pontokat olyan „féluniverzális” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerekhez kell használni, amelyek két kiegészítő felső rögzítéssel rendelkeznek.

5. Az R1, R2, R3, R4 és R5 rögzítési pontok olyan „féluniverzális” kategóriájú, a menetiránynak háttal beszerelhető gyermekbiztonsági rendszerek kiegészítő rögzítési pontjai, amelyek egy vagy több kiegészítő rögzítéssel rendelkeznek (lásd a 8.1.3.5.3. bekezdést).

6. A C pont kivételével (amely a tartópánt helyét jelöli) a rögzítések elrendezésének megfelelő pontok mutatják, hogy adott esetben a targoncán vagy az erőmérő cellán hová kell csatlakoztatni az övek végeit. A rögzítéseket tartó szerkezetnek merevnek kell lennie. A felső rögzítéseknek nem szabad 0,2 mm-nél nagyobb mértékben elmozdulniuk hosszanti irányban, amikor 980 N terhelés hat rájuk ugyanebben az irányban. A targoncát úgy kell megépíteni, hogy a vizsgálat során a rögzítéseket tartó részeken ne keletkezzen maradandó alakváltozás.

7. A 0 súlycsoporthoz használandó hordozható gyermekfekhelyekhez az A1 és/vagy a B1 pont használható a gyermekbiztonsági rendszerek gyártójának előírásai szerint. Az A1 és a B1 az R1 ponton áthaladó átlós vonalon helyezkedik el az R1 ponttól 350 mm távolságra.

8. Az „univerzális” és a „korlátozott” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek vizsgálatához a 13. mellékletben előírt normál övvisszahúzóval felszerelt biztonsági övet kell a tesztülésre szerelni.

7. MELLÉKLET

A TARGONCA LASSULÁSI GÖRBÉJE AZ IDŐ FÜGGVÉNYÉBEN

1. A targoncát a gyermekbiztonsági rendszereken az előírás 8.1.3.1. bekezdése szerint végrehajtandó vizsgálatok esetén a 455 ± 20 kg teljes tömeg eléréséhez, illetve az előírás 8.1.3.2. bekezdése szerint végrehajtandó vizsgálatoknál a 910 ± 40 kg teljes tömeg eléréséhez tehetetlenségi tömegekkel kell terhelni, ahol a targonca és a járműszerkezet névleges tömege 800 kg. Az így terhelt targonca lassulási görbéjének frontális ütközés esetén a melléklet 1. függelékében található vonalkázott területen belül, míg hátulról történő ütközés esetén a melléklet 2. függelékében bemutatott vonalkázott területen belül kell maradnia.

2. Szükség esetén a targonca és a hozzácsatlakozó járműszerkezet névleges tömege 200 kg-onként növelhető további 28 kg-os tehetetlenségi tömeg hozzáadásával. A targonca és a járműszerkezet teljes tömege, valamint a tehetetlen tömegek semmilyen esetben sem térhetnek el ± 40 kg-nál nagyobb mértékben a hitelesítési vizsgálatokhoz előírt névleges értéktől. A fékező berendezés hitelesítése során a féktávolságnak frontális ütközés esetén 650 ± 30 mm, hátulról történő ütközés esetén pedig 275 ± 20 mm hosszúnak kell lennie.

3. A hitelesítési és mérési eljárásoknak meg kell felelniük az ISO 6487 (1980) nemzetközi szabványban rögzített előírásoknak; a mérőberendezésnek a 60 Hz-es csatorna-frekvenciaosztálynál szűrt adatcsatornára vonatkozó előírásoknak kell megfelelnie.

1. függelék

A targonca lassulási görbéi az idő függvényében

(a fékező berendezés hitelesítési görbéje)

Szemből történő ütközés

2. függelék

A targonca lassulási görbéi az idő függvényében

(a fékező berendezés hitelesítési görbéje)

Hátulról történő ütközés

8. MELLÉKLET

A PRÓBÁBUK LEÍRÁSA

1. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

1.1. Az előírás által meghatározott próbabábuk leírását a melléklet 1 – 3. függeléke, valamint a TNO (Közúti járművek kutatóintézete) (Schoemakerstraat 97, 2628 VK Delft, Hollandia) által készített műszaki rajzok tartalmazzák.

Más próbabábuk is használhatók az alábbi feltételekkel:

1.2.1. Megfelelőségüket bizonyítani lehet az illetékes hatóság által elfogadott módon, valamint

1.2.2. Használatukat fel kell jegyezni a vizsgálati jelentésben és az előírás 1. mellékletében leírt közlemény-formanyomtatványon.

1. függelék

A 9 HÓNAPOS, VALAMINT A 3, A 6 ÉS A 10 ÉVES PRÓBABÁBU LEÍRÁSA

1. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

1.1. Az alábbiakban leírt próbabábuk méreteinek és tömegének a 9 hónapos, és a 3, a 6 és a 10 éves átlagos termetű gyermek antropometriájának kell megfelelnie.

1.2. A próbabábuk fém és poliészter vázból állnak, öntött poliuretán habbal készült testrészekkel.

1.3. A próbabábu perspektivikusan bontott nézete a 9. ábrán látható.

2. FELÉPÍTÉS

2.1. Fej

2.1.1. A fej poliuretánból készült, amely fémszalagokkal van megerősítve. A fejben lévő poliamid tömbre mérőberendezés szerelhető a fej gravitációs középpontjában.

2.2. Csigolya

Nyakcsigolya

2.2.1.1. A nyak 5 poliuretán gyűrűből áll, amelyben poliamid elemekből álló mag van. Az atlaszcsigolya tömbje poliamidból készült.

Keresztcsigolya

2.2.2.1. Az öt keresztcsigolya poliamidból készült.

2.3. Mellkas

2.3.1. A mellkasváz cső alakú acélkeretből áll, amelyre fel vannak szerelve a karízületek. A hátgerinc acélkábelből áll, amely négy menetes csatlakozóval van ellátva.

2.3.2. A váz poliuretánnal van bevonva. A mérőberendezés a mellüregben helyezhető el.

2.4. Végtagok

2.4.1. A karok és a lábak szintén poliuretánból készülnek, melyeket négyzetrúd, szalag és lemez formájú fémrészekkel erősítenek meg. A térd és a könyök állítható csuklós illesztésekkel van ellátva. A felső kar és a felső lábszár ízületei állítható gömbcsuklókat és karmantyús kötéseket tartalmaznak.

2.5. Medence

2.5.1. A medence üvegszállal erősített poliészterből áll, melyet szintén poliuretánnal vonnak be.

2.5.2. A medence felső részének formája, amely fontos a hasi terhelés érzékenységének megállapításához, amennyire lehetséges, a gyermek medencéjének formáját reprezentálja.

2.5.3. A csípőcsontok pontosan a medence alatt helyezkednek el.

2.6. A próbabábu összeszerelése

Nyak-mellkas-medence

2.6.1.1. A keresztcsigolyát és a medencét be kell csavarni az acélkábelbe, és be kell állítani a feszülésüket egy csavaranya segítségével. A nyakcsigolyát ugyanilyen módon kell felszerelni és beállítani. Mivel az acélkábel nem mozoghat szabadon a mellkasban, a keresztcsigolya feszülését nem lehet a nyaknál (illetve fordítva) beállítani.

Fej-nyak

2.6.2.1. A fej csavar és anya segítségével szerelhető fel és állítható be az atlaszcsigolya tömbjén keresztül.

Törzs-végtagok

2.6.3.1. A karok és a lábak gömbcsuklók és karmantyús kötések segítségével szerelhetők fel a törzsre és állíthatók be.

2.6.3.2. A karízületeket reprezentáló gömbcsuklók a törzshöz kapcsolódnak, lábízületek esetén pedig a lábakhoz.

3. FŐ JELLEGZETESSÉGEK

3.1. Tömeg

1. táblázat

Részegység	Tömeg kg-ban korcsoportok szerint
Részegység	9 hónap		3 év		6 év		10 év
Fej +	2,20	± 0,10	2,70	± 0,10	3,45	± 0,10	3,60	± 0,10
Törzs	3,40	± 0,10	5,80	± 0,15	8,45	± 0,20	12,30	± 0,30
Felső része	0,70	± 0,05	1,10	± 0,05	1,85	± 0,10	2,00	± 0,10
Alsó része	0,45	± 0,05	0,70	± 0,05	1,15	± 0,05	1,60	± 0,10
Felső része	1,40	± 0,05	3,00	± 0,10	4,10	± 0,15	7,50	± 0,15
Alsó része	0,85	± 0,05	1,70	± 0,10	3,00	± 0,10	5,00	± 0,15
Összesen:	9,00	± 0,20	15,00	± 0,30	22,00	± 0,50	32,00	± 0,70

3.2. Főbb méretek

3.2.1. A melléklet 1. ábráján szereplő főbb méreteket a 2. táblázat írja le.

2. táblázat

Sz.	Méretek	Méretek mm-ben korcsoportok szerint
Sz.	Méretek	9 hónap	3 év	6 év	10 év
1	Ülőfelület hátsó részétől a térd elülső részéig	195	334	378	456
2	Ülőfelület hátsó részétől a térdhajlatig, ülő helyzetben	145	262	312	376
3	Gravitációs középponttól az ülőfelületig	180	190	190	200
4	Mellkas kerülete	440	510	580	660
5	Mellkas mélysége	102	125	135	142
6	Vállemezek közötti távolság	170	215	250	295
7	Fejszélesség	125	137	141	141
8	Fejhosszúság	166	174	175	181
9	Csípő kerülete, ülő helyzetben	510	590	668	780
10	Csípő kerülete, álló helyzetben (nem szerepel az ábrán)	470	550	628	740
11	Csípőmélység, ülő helyzetben	125	147	168	180
12	Csípőszélesség, ülő helyzetben	166	206	229	255
13	Nyakszélesség	60	71	79	89
14	Ülőfelülettől a könyökig	135	153	155	186
15	Vállszélesség	216	249	295	345
16	Szemmagasság, ülő helyzetben	350	460	536	625
17	Magasság, ülő helyzetben	450	560	636	725
18	Vállmagasság, ülő helyzetben	280	335	403	483
19	Talptól a térdhajlatig, ülő helyzetben	125	205	283	355
20	Termet (nem szerepel az ábrán)	708	980	1 166	1 376
21	Combmagasság, ülő helyzetben	70	85	95	106

4. ÍZÜLETEK BEÁLLÍTÁSA

4.1. Általános előírások

4.1.1. Annak érdekében, hogy reprodukálható eredményeket lehessen elérni a próbabábuk használatával, fontos meghatározni és beállítani a különböző ízületek súrlódását, a nyakra és a derékra szerelt feszítőkábelek feszülését, valamint a hasi betét merevségét.

4.2. A nyakfeszítő kábel beállítása

4.2.1. A törzset vízszintes síkban a hátára kell fordítani.

4.2.2. Fel kell szerelni a teljes nyakszerelvényt a fej nélkül.

4.2.3. Meg kell húzni az atlaszcsigolya tömbjén található feszítőanyát.

4.2.4. Az atlaszcsigolya tömbjén keresztül át kell vezetni egy megfelelő rudat vagy csavart.

4.2.5. Miközben 50 N nagyságú, lefelé ható terhelést alkalmaznak az atlaszcsigolyán áthaladó rúdra vagy csavarra, meg kell lazítani a feszítőanyát, amíg az atlaszcsigolya 10 ± 1 mm-rel lesüllyed.

4.3. Atlaszcsigolya-ízület

4.3.1. A törzset vízszintes síkban a hátára kell fordítani.

4.3.2. Fel kell szerelni a teljes nyak- és fejszerelvényt.

4.3.3. Miközben a fej vízszintes helyzetben van, meg kell feszíteni a csavart és a beállítóanyát a fej és az atlaszcsigolya tömbjén keresztül.

4.3.4. Meg kell lazítani a beállítóanyát, hogy a fej mozogni tudjon (lásd a 3. ábrát).

4.4. Csípőízület

4.4.1. A medencét vízszintes síkban az elülső felére kell fordítani.

4.4.2. Fel kell szerelni a felső lábszárat az alsó lábszár nélkül.

4.4.3. A felső lábszárat vízszintes helyzetbe kell állítani, és meg kell feszíteni a beállítóanyát.

4.4.4. Meg kell lazítani a beállítóanyát, hogy a felső lábszár mozogni tudjon.

4.4.5. A kezdeti időben gyakran kell ellenőrizni a csípőízületet a „bejáratási” problémák miatt (lásd a 4. ábrát).

4.5. Térdízület

4.5.1. A felső lábszárat vízszintes helyzetbe kell állítani.

4.5.2. Fel kell szerelni az alsó lábszárat.

4.5.3. Az alsó lábszárat vízszintes helyzetbe kell állítani, és meg kell feszíteni a térdízület beállítóanyáját.

4.5.4. Meg kell lazítani a beállítóanyát, hogy az alsó lábszár mozogni tudjon (lásd az 5. ábrát).

4.6. Vállízület

4.6.1. A törzset függőleges helyzetbe kell állítani.

4.6.2. Fel kell szerelni a felkart az alkar nélkül.

4.6.3. A felkart vízszintes helyzetbe kell állítani, és meg kell feszíteni a váll beállítóanyáját.

4.6.4. Meg kell lazítani a beállítóanyát, hogy a felkar mozogni tudjon (lásd a 6. ábrát).

4.6.5. A kezdeti időben gyakran kell ellenőrizni a vállízületeket a „bejáratási” problémák miatt.

4.7. Könyökízület

4.7.1. A felkart függőleges helyzetbe kell állítani.

4.7.2. Fel kell szerelni az alkart.

4.7.3. Az alkart vízszintes helyzetbe kell állítani, és meg kell feszíteni a könyök beállítóanyáját.

4.7.4. Meg kell lazítani a beállítóanyát, hogy az alkar mozogni tudjon (lásd a 7. ábrát).

4.8. Derékfeszítő kábel

4.8.1. Össze kell szerelni a törzs felső részét, a keresztcsigolyát, a törzs alsó részét, a hasi betétet, a kábelt és a rugót.

4.8.2. A törzs alsó részében lévő beállítóanyát meg kell feszíteni úgy, hogy a rugó terheletlen hosszúsága 2/3-ra nyomódjon össze (lásd a 8. ábrát).

4.9. A hasi betét hitelesítése

Általános előírások

4.9.1.1. A vizsgálatot megfelelő feszültséggeneráló berendezés segítségével kell elvégezni.

4.9.2. A hasi betétet egy merev tömbre kell helyezni, amelynek hosszúsága és szélessége megegyezik a deréktáji gerincoszlop méreteivel. A tömbnek legalább kétszer olyan vastagnak kell lennie, mint a deréktáji gerincoszlop vastagsága (lásd a 9. ábrát).

4.9.3. 20 N kiinduló terhelést kell kifejteni.

4.9.4. 50 N állandó terhelést kell alkalmazni.

4.9.5. A hasi betét elhajlásának mértéke 2 perc után a következő legyen:

9 hónapos próbabábu esetén:	11,5 ± 2,0 mm
3 éves próbabábu esetén:	11,5 ± 2,0 mm
6 éves próbabábu esetén:	13,0 ± 2,0 mm
10 éves próbabábu esetén:	13,0 ± 2,0 mm

5. MŰSZEREK

5.1. Általános előírások

5.1.1. A hitelesítési és mérési eljárásokat az ISO 6487 (1980) nemzetközi szabvány alapján kell végrehajtani.

5.2. A gyorsulásmérő beszerelése a mellkasba

A gyorsulásmérőt a mellkas védett üregében kell felszerelni.

5.3. A hasi benyomódás jelzése

5.3.1. A keresztcsigolya elülső felületéhez függőleges irányban modellező agyagból vett mintát kell felerősíteni vékony ragasztószalag segítségével.

5.3.2. A modellező agyag meghajlása nem feltétlenül jelenti azt, hogy benyomódás történt.

5.3.3. A modellező agyagból vett minták hosszúságának és szélességének meg kell felelnie a deréktáji gerincoszlop méreteivel; a minták vastagságának 25 ± 2 mm-nek kell lennie.

5.3.4. Csak a próbabábukhoz mellékelt modellező agyagot szabad használni.

5.3.5. A modellező agyag hőmérséklete a vizsgálat során 30 ± 5 °C lehet.

2. függelék

AZ ÚJSZÜLÖTT PRÓBABÁBU LEÍRÁSA

A próbabábu egyetlen egységből áll, amely tartalmazza a fejet, a törzset, a karokat és a lábakat. A törzs, a karok és a lábak egyetlen Sorbothane fröccsöntött darabból állnak, amelyet a bőrnek megfelelő PVC-fóliával fednek le, és a próbabábu egy acélrugóból készült gerincoszloppal van felszerelve. A fej poliuretán habból készült öntvény, melyet a bőrnek megfelelő PVC-fóliával fednek le, és tartósan a törzshöz rögzítenek. A próbabábu ruházata alakra szabott, rugalmas pamut vagy poliészter anyagból készült.

A próbabábu méreteit és tömegeloszlását egy átlagos méretű újszülött csecsemő méretei alapján kell kialakítani az 1. és a 2. táblázatban, valamint az 1. ábrán szereplő adatoknak megfelelően.

1. táblázat

Az újszülött próbabábu főbb méretei

Méret		mm
A	Ülőfelület-fejtető	345
B	Ülőfelület-talp (egyenes lábbal)	250
C	Fejszélesség	105
D	Fejmélység	125
E	Vállszélesség	150
F	Mellkasszélesség	105
G	Mellkas mélysége	100
H	Csípőszélesség	105
I	C – G arány a fej tetejétől	235

2. táblázat

Az újszülött próbabábu tömegeloszlása (1)

Fej és nyak	0,7 kg
Törzs	1,1 kg
Karok	0,5 kg
Lábak	1,1 kg
Teljes tömeg:	3,4 kg

A csecsemő próbabábu hitelesítése

1. VÁLL MEREVSÉGE

1.1. A próbabábut vízszintes síkban a hátára kell fektetni, és a törzset az egyik oldalán meg kell támasztani, hogy ne mozdulhasson el. (2. ábra)

1.2. Vízszintes irányban 150 N terhelést kell kifejteni egy 40 mm átmérőjű lapos dugattyúra a próbabábu felső-alsó tengelyére merőlegesen. A dugattyú tengelyének a próbabábu vállának közepén és a vállon jelölt A pont mellett kell elhaladnia (lásd a 2. ábrát). A dugattyú oldalirányú elhajlása a karral való első érintkezési ponttól számítva 30 és 50 mm között lehet.

1.3. A műveletet meg kell ismételni a másik vállon is, a támaszték áthelyezésével.

2. LÁBÍZÜLET MEREVSÉGE

2.1. A próbabábut vízszintes síkban a hátára kell fordítani (3. ábra), és össze kell szíjazni a két alsó lábszárat úgy, hogy a térdek belső része érintkezzen.

2.2. Egy 35 × 95 mm-es lapos dugattyú segítségével függőleges terhelést kell kifejteni a térdekre úgy, hogy a dugattyú középvonala a térdek legmagasabb pontja felett helyezkedjen el.

2.3. Megfelelő erőt kell kifejteni a dugattyúra a csípők meghajlítása érdekében, hogy a dugattyú felülete 85 mm-rel a támaszték síkja felett legyen. Az erő nagyságának 30 és 70 N között kell lennie. A vizsgálat során az alsó végtagoknak nem szabad érintkezniük semmilyen felülettel.

3. HŐMÉRSÉKLET

A hitelesítést 15 és 30 °C között kell elvégezni.

(1) A bőrt reprezentáló PVC-fólia vastagsága 1 ± 0,5 mm lehet.

Fajsúlya 0,865 ± 0,1 lehet.

3. függelék

A 18 HÓNAPOS PRÓBABÁBU LEÍRÁSA

1. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

1.1. A próbabábu méreteinek és tömegének egy átlagos termetű, 18 hónapos gyermek antropometriájának kell megfelelnie.

2. FELÉPÍTÉS

2.1. Fej

2.1.1. A fej félkemény műanyag koponyából áll, a fejbőrnek megfelelő anyaggal bevonva. A koponya üreges, így lehetővé teszi (tetszés szerinti) műszerek beszerelését.

2.2. Nyak

2.2.1. A nyak három részből áll:

2.2.2. Merev gumioszlop,

2.2.3. Állítható, nyitott körű ízület a gumioszlop tetején, amely lehetővé teszi a nyak elforgatását, állítható súrlódás mellett, az oldaltengelye körül.

2.2.4. Nem állítható, gömb alakú ízület a nyak alján.

2.3. Törzs

2.3.1. A törzs műanyag vázból áll, amely a húsnak és a bőrnek megfelelő anyaggal van bevonva. A törzs a váz előtt üreges, és habbal van kitöltve a mellkas megfelelő merevségének biztosításához. A törzs hátoldala üreges, így lehetővé teszi műszerek beszerelését.

2.4. Has

2.4.1. A próbabábu hasa egy részből álló, deformálódó elem, amely a mellkas és a medence közötti nyílásba van behelyezve.

2.5. Deréktáji gerincoszlop

2.5.1. A deréktáji gerincoszlop egy gumioszlopból áll, amely a mellkasváz és a medence közé van felszerelve. A deréktáji gerincoszlop merevsége a gumioszlop üreges magján áthaladó fémkábel segítségével előre beállítható.

2.6. Medence

2.6.1. A medence félkemény műanyagból készül, és a gyermek medencéjének megfelelően van formázva. A medence és az ülep körüli húst és bőrt reprezentáló anyaggal van fedve.

2.7. Csípőízület

2.7.1. A csípőízületek a medence alsó részére vannak felszerelve. Az ízület lehetővé teszi az oldaltengely körüli, valamint az oldaltengelyre merőleges tengely körüli elforgatást egy kardánosan felfüggesztett ízület segítségével. Mindkét tengely súrlódásának beállíthatónak kell lennie.

2.8. Térdízület

2.8.1. A térdízület lehetővé teszi az alsó lábszár állítható súrlódás mellett történő behajlítását és kinyújtását.

2.9. Vállízület

2.9.1. A vállízület a mellkasvázra van felszerelve. Ütközőpeckek segítségével a kar két kiinduló helyzetbe állítható.

2.10. Könyökízület

2.10.1. A könyökízület lehetővé teszi az alkar behajlítását és kinyújtását. Ütközőpeckek segítségével az alkar két kiinduló helyzetbe állítható.

2.11. A próbabábu összeszerelése

2.11.1. A gerinc kábelét a deréktáji gerincoszlopra kell felszerelni.

2.11.2. A deréktáji gerincoszlopot a medence és a mellüreg közötti vázra kell felerősíteni.

2.11.3. A hasi betétet a mellkas és a medence közé kell beszerelni.

2.11.4. Fel kell szerelni a nyakat a mellkas tetejére.

2.11.5. A fejet illesztőlemez segítségével kell felszerelni a nyak tetejére.

2.11.6. Fel kell szerelni a karokat és a lábakat.

3. FŐ JELLEGZETESSÉGEK

3.1. Tömeg

1. táblázat

A 18 hónapos próbabábu tömegeloszlása

Részegység	Tömeg (kg)
Fej + nyak	2,73
Törzs	5,06
Felkar	0,27
Alkar	0,25
Felső lábszár	0,61
Alsó lábszár	0,48
Teljes tömeg:	11,01

3.2. Főbb méretek

3.2.1. A melléklet 1. ábráján szereplő (az alábbiakban bemutatott) főbb méreteket a 2. táblázat írja le.

2. táblázat

Sz.	Méret	Érték (mm)
1	Ülőfelület hátsó részétől a térd elülső részéig	239
2	Ülőfelület hátsó részétől a térdhajlatig, ülő helyzetben	201
3	Gravitációs középponttól az ülőfelületig	193
4	Mellkas kerülete	474
5	Mellkas mélysége	113

Sz.	Méret	Érték (mm)
7	Fejszélesség	124
8	Fejhosszúság	160
9	Csípő kerülete, ülő helyzetben	510
10	Csípő kerülete, álló helyzetben (nem szerepel az ábrán)	471
11	Csípőmélység, ülő helyzetben	125
12	Csípőszélesség, ülő helyzetben	174
14	Ülőfelülettől a könyökig	125
15	Vállszélesség	224
17	Magasság, ülő helyzetben	495 (1)
18	Vállmagasság, ülő helyzetben	305
19	Talptól a térdhajlatig, ülő helyzetben	173
20	Termet (nem szerepel az ábrán)	820 (1)
21	Combmagasság, ülő helyzetben	66

4. ÍZÜLETEK BEÁLLÍTÁSA

4.1. Általános előírások

4.1.1. Annak érdekében, hogy reprodukálható eredményeket lehessen elérni a próbabábuk használatával, fontos beállítani a különböző ízületek súrlódását, a deréktáji gerincoszlop feszülését, valamint a hasi betét merevségét.

Az utasítások végrehajtása előtt az összes alkatrészt ellenőrizni kell.

4.2. Deréktáji gerincoszlop

4.2.1. A deréktáji gerincoszlopot a próbabábuba történő beszerelés előtt hitelesíteni kell.

4.2.2. A deréktáji gerincoszlop alsó szerelőlemezét egy szerkezethez kell erősíteni úgy, hogy a deréktáji gerincoszlop elülső oldala kerüljön alulra (2. ábra).

4.2.3. 250 N lefelé irányuló erőt kell kifejteni a felső szerelőlemezre. Az erőkifejtést követő 1-2 másodpercen belül fel kell jegyezni az ennek hatására bekövetkező lefelé irányuló elmozdulást, amelynek 9 és 12 mm közé kell esnie.

4.3. Has

4.3.1. A hasi betétet egy merev tömbre kell felszerelni, amelynek hosszúsága és szélessége megegyezik a deréktáji gerincoszlop méreteivel. A tömbnek legalább kétszer olyan vastagnak kell lennie, mint a deréktáji gerincoszlop vastagsága (lásd a 3. ábrát).

4.3.2. 20 N kiinduló terhelést kell kifejteni.

4.3.3. 50 N állandó terhelést kell alkalmazni.

4.3.4. A hasi betét elhajlásának 2 perc után 12 ± 2 mm-nek kell lennie.

4.4. A nyak beállítása

4.4.1. A gumioszlopból, gömb alakú alapízületből és nyitott körű ízületből álló teljes nyakszerelvényt egy függőleges felületre kell szerelni úgy, hogy az elülső oldala lefelé nézzen (4. ábra).

4.4.2. 100 N nagyságú függőleges irányban ható erőt kell alkalmazni a nyitott körű ízület tengelyére. Ennek hatására a nyitott körű ízületnek 22 ± 2 mm-rel el kell tolódnia lefelé.

4.5. Nyitott körű ízület

4.5.1. A teljes nyak- és fejszerelvény felszerelése

4.5.2. A törzset vízszintes síkban a hátára kell fordítani.

4.5.3. Nyomatékkulcs segítségével meg kell feszíteni a fejet és a nyitott körű ízületet összekötő csavart és beállítóanyát úgy, hogy a fej a gravitáció hatására ne tudjon elmozdulni.

4.6. Csípő

4.6.1. Fel kell szerelni a felső lábszárat a medencére, az alsó lábszár nélkül.

4.6.2. A felső lábszárat vízszintes helyzetbe kell állítani.

4.6.3. Növelni kell az oldaltengelyre ható súrlódást, hogy a láb ne tudjon elmozdulni a gravitáció hatására.

4.6.4. A felső lábszárat az oldaltengely irányában vízszintes helyzetbe kell állítani.

4.6.5. Növelni kell a kardánosan felfüggesztett ízület súrlódását, hogy a felső lábszár ne tudjon elmozdulni a gravitáció hatására.

4.7. Térd

4.7.1. Fel kell szerelni az alsó lábszárat a felső lábszárra.

4.7.2. A felső és az alsó lábszárat vízszintes helyzetbe kell állítani a felső lábszár megtámasztásával.

4.7.3. Meg kell feszíteni a térdben lévő beállítóanyát, hogy az alsó lábszár ne tudjon elmozdulni a gravitáció hatására.

4.8. Vállak

4.8.1. Ki kell nyújtani az alkart, és a felkart a beállítható legmagasabb helyzetbe kell állítani.

4.8.2. A vállban lévő ütközőpeckeket meg kell javítani vagy ki kell cserélni, ha a kar nem marad meg ebben a helyzetben.

4.9. Könyök

4.9.1. A felkart a beállítható legalacsonyabb helyzetbe kell állítani, az alkart pedig a felső ütközőpecek pozíciójába.

4.9.2. A könyökben lévő ütközőpeckeket meg kell javítani vagy ki kell cserélni, ha az alkar nem marad meg ebben a helyzetben.

5. MŰSZEREK

5.1. Általános előírások

5.1.1. Habár a 18 hónapos próbabábu számos jelátalakítóval felszerelhető, az alapfelszereltséghez egyenlő méretű és súlyú cseretartozékok tartoznak.

5.1.2. A hitelesítési és mérési eljárásokat az ISO 6487:1980 nemzetközi szabvány alapján kell végrehajtani.

5.2. A gyorsulásmérő beszerelése a mellkasba

5.2.1. A gyorsulásmérőt a mellkas üregében kell felszerelni. Ezt a műveletet a próbabábu háta felől kell elvégezni.

5.3. A hasi benyomódás jelzése

5.3.1. Nagy sebességű fényképezési technológia használatával mérni kell a hasi benyomódás előfordulását vagy hiányát.

(1) A próbabábu ülőfelülete, háta és feje egy függőleges felületnek támasztva.

9. MELLÉKLET

AKADÁLLYAL SZEMBENI FRONTÁLIS ÜTKÖZÉSES VIZSGÁLAT

1. FELSZERELÉS, ELJÁRÁS ÉS MÉRŐMŰSZEREK

1.1. Vizsgálati terület

A vizsgálati területnek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy elférjen rajta a vizsgálathoz szükséges gyorsulási útpálya, az akadály és a műszaki berendezések. Az útpálya utolsó részének, az akadály előtti legalább 5 méteres szakaszon vízszintesnek, egyenesnek és simának kell lennie.

1.2. Akadály

Az akadály egy vasbetontömbből áll, amely az elülső oldalán legalább 3 méter széles és legalább 1,5 méter magas. Az akadály vastagságát úgy kell meghatározni, hogy a súlya legalább 70 tonna legyen. Az elülső felületének függőlegesnek kell lennie és merőlegesnek a gyorsulási útpálya tengelyére, és 20 ± 1 mm vastag, jó állapotban levő furnérlemezzel kell fedni. Az akadályt vagy a talajhoz kell rögzíteni, vagy a talajra kell helyezni, és ha szükséges, kiegészítő rögzítőberendezések segítségével korlátozni kell az elmozdulását. Eltérő jellemzőkkel rendelkező, de legalább ugyanilyen eredményeket biztosító akadály szintén használható.

1.3. A jármű meghajtó rendszere

Az ütközés pillanatában a jármű már nem lehet kitéve bármilyen kiegészítő kormányszerkezet vagy meghajtó eszköz mozgásának. Az akadályt az ütközőfalra merőleges pályán kell elérnie; a maximálisan megengedhető eltérés a jármű homlokfelületének függőleges középvonala és az ütközőfal függőleges középvonala között ± 30 cm.

1.4. A jármű állapota

1.4.1. A vizsgálandó járművet az üres üzemi súlyába tartozó összes általánosan használt alkatrészével és berendezésével fel kell szerelni, vagy olyan állapotba kell helyezni, amely megfelel ennek a követelménynek az utastér alkatrészeinek és berendezéseinek tekintetében és a jármű teljes üzemi súlyának eloszlására vonatkozóan.

1.4.2. Amennyiben a járművet külső eszközök segítségével működtetik, az üzemanyag-betáplálási rendszert a kapacitásának legalább 90 %-ig fel kell tölteni üzemanyaggal vagy olyan nem gyúlékony folyadékkal, melynek sűrűsége és viszkozitása közel azonos az általában használt üzemanyagéval. Az összes többi rendszernek (fékfolyadék-tartályok, hűtőrendszer stb.) üresnek kell lennie.

1.4.3. Amennyiben a járművet a saját motorja hajtja meg, az üzemanyagtartálynak legalább 90 %-ig tele kell lennie. Az összes többi folyadéktároló tartályt teljesen fel kell tölteni.

1.4.4. A gyártó kérésére a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat engedélyezheti, hogy ugyanazt a járművet használják az előírásban meghatározott vizsgálatok végrehajtásához, mint amelyet egyéb előírások által meghatározott vizsgálatokhoz használnak (beleértve azokat is, amelyek a jármű szerkezetét érinthetik).

1.5. Ütközési sebesség

Az ütközési sebesség 50 +0/-2 km/ó kell, hogy legyen. Ha azonban a vizsgálatot nagyobb ütközési sebességgel hajtották végre, és a jármű teljesíti az előírt feltételeket, a vizsgálatot megfelelőnek kell tekinteni.

1.6. Mérőműszerek

Az 1.5. bekezdés előírásai szerint a sebesség rögzítésére használt műszernek 1 %-os pontosságúnak kell lennie.

10. MELLÉKLET

HÁTULRÓL TÖRTÉNŐ ÜTKÖZÉSES VIZSGÁLAT

1. FELSZERELÉS, ELJÁRÁSOK ÉS MÉRŐMŰSZEREK

1.1. Vizsgálati terület

A vizsgálati területnek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy elférjen rajta az ütközésmérő meghajtó rendszere, és ütközés után el lehessen távolítani a sérült járművet és fel lehessen állítani a vizsgáló berendezést. Annak a területnek, ahol a jármű ütközése és elmozdulása történik, vízszintesnek kell lennie. (Az egy méteren belül mért dőlésszögnek 3 %-nál kisebbnek kell lennie.)

1.2. Ütközésmérő

1.2.1. Az ütközésmérőnek acélból készült merev szerkezetnek kell lennie.

1.2.2. Az ütközési felületnek egyenesnek, és legalább 2 500 mm szélesnek és 800 mm magasnak kell lennie. Az éleit 40-50 mm görbületi sugárnak megfelelően le kell kerekíteni. 20 ± 1 mm vastag furnérlemezréteggel kell burkolni.

Az ütközés pillanatában a következő követelményeknek kell teljesülniük:

1.2.3.1. az ütközési felületnek függőlegesnek kell lennie és merőlegesnek az ütköztetett jármű hosszanti középsíkjára;

1.2.3.2. az ütközésmérő mozgásirányának alapvetően vízszintesnek kell lennie és párhuzamosnak az ütköztetett jármű hosszanti középsíkjával;

1.2.3.3. az ütközésmérő felületének függőleges középvonala és az ütköztetett jármű hosszanti középsíkja között megengedett maximális oldalirányú eltérés 300 mm. Továbbá az ütközési felület szélességének meg kell egyeznie az ütköztetett jármű teljes szélességével;

1.2.3.4. az ütközési felület alsó élének talajtól mért távolsága 175 ± 25 mm legyen.

1.3. Az ütközésmérő meghajtó rendszere

Az ütközésmérőt egy kocsihoz (mozgó akadályhoz) kell rögzíteni, vagy egy inga tartozéka lehet.

1.4. Mozgó akadály használata esetén speciális rendelkezések érvényesek

1.4.1. Amennyiben az ütközésmérőt rögzítőeszköz segítségével kocsihoz (mozgatható akadályhoz) rögzítik, a rögzítőeszköznek merevnek kell lennie, és az ütközés során nem deformálódhat el; a kocsinak az ütközés pillanatában szabadon kell mozognia, és nem befolyásolhatja a meghajtó eszköz mozgása.

1.4.2. A kocsi és az ütközésmérő együttes tömege 1 100 ± 20 kg legyen.

1.5. Inga használata esetén speciális rendelkezések érvényesek

1.5.1. Az ütközési felület középpontja és az inga forgástengelye közötti távolságnak legalább 5 m-nek kell lennie.

1.5.2. Az ütközésmérőnek merev karokon szabadon kell függnie, és szilárdan hozzá kell erősíteni azokhoz. Az ingát úgy kell felépíteni, hogy az ütközés következtében lényegesen ne deformálódhasson el.

1.5.3. Az ingába megállító eszközt kell beszerelni, hogy az ütközésmérőnek a vizsgált járművel történő másodlagos ütközése megakadályozására.

1.5.4. Az ütközés pillanatában az inga ütközési középpontjának sebessége 30 és 32 km/ó között legyen.

1.5.5. Az inga ütközési középpontjában mért „mr” csökkentett tömeg az „m” teljes tömeg, az ütközési középpont és a forgástengely között mért „a” távolság (1), valamint az ütközési középpont és a forgástengely között mért „l” távolság függvényében határozható meg a következő egyenlet segítségével:

mr.m.(l/a)

1.5.6. Az „mr” csökkentett tömeg 1 100 ± 20 kg legyen.

1.6. Az ütközésmérő tömegére és sebességére vonatkozó általános rendelkezések

Amennyiben a vizsgálatban használt ütközésmérőnek az 1.5.4. bekezdésben előírtnál nagyobb a sebessége és/vagy az 1.5.3., illetve 1.5.6. bekezdésben előírtnál nagyobb a tömege, és a jármű megfelel az előírt követelményeknek, a vizsgálatot megfelelőnek kell tekinteni.

1.7. A jármű állapota a vizsgálat közben

A vizsgálandó járművet az üres üzemi súlyába tartozó összes általánosan használt alkatrészével és berendezésével fel kell szerelni, vagy olyan állapotba kell helyezni, amely megfelel ennek a követelménynek a jármű teljes üzemi súlyának eloszlására vonatkozóan.

1.8. A teljes járművet a szerelési utasításoknak megfelelően beszerelt gyermekbiztonsági rendszerrel együtt egy kemény, lapos és vízszintes felületre kell helyezni kiengedett kézifékkel, üres fokozatba állítva. Ugyanazon ütközésvizsgálat során több gyermekbiztonsági rendszer is tesztelhető.

(1) Az „a” távolság megegyezik az adott szinkroninga hosszával.

11. MELLÉKLET

KIEGÉSZÍTŐ RÖGZÍTÉSEK A FÉLUNIVERZÁLIS KATEGÓRIÁJÚ GYERMEKBIZTONSÁGI RENDSZEREK MOTOROS JÁRMŰVEKHEZ VALÓ HOZZÁERŐSÍTÉSÉHEZ

1. Ez a melléklet csak a „féluniverzális” kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerek hozzáerősítéséhez szükséges kiegészítő rögzítésekre vagy a gyermekbiztonsági rendszerek karosszériához való rögzítéséhez használt rudakra vagy egyéb speciális eszközökre vonatkozik, függetlenül attól, hogy ezek a 14. számú előírásban meghatározott rögzítéseket használják-e.

2. A rögzítéseket a gyermekbiztonsági rendszer gyártója határozza meg, és köteles ezek adatait jóváhagyásra benyújtani a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat részére.

A műszaki szolgálatok figyelembe vehetik a jármű gyártójától kapott információkat.

3. A gyermekbiztonsági rendszer gyártójának biztosítania kell a rögzítések felszereléséhez szükséges alkatrészeket, és az adott járműre vonatkozóan a rögzítések pontos helyét ábrázoló speciális műszaki rajzot.

4. A gyermekbiztonsági rendszer gyártójának fel kell tüntetnie, ha a gyermekbiztonsági rendszernek a járműszerkezethez történő hozzáerősítéséhez szükséges rögzítések megfelelnek azoknak a beállításra és szilárdságra vonatkozó követelményeknek, amelyek a személyautókban használandó gyermekbiztonsági rendszerek rögzítéseire vonatkozóan a jövőben specifikus követelményeket alkalmazni kívánó kormányok számára nyújtott ajánlás 3. bekezdésében szerepelnek (1).

(1) Lásd a motoros járművekre vonatkozó Egységesített állásfoglalás (R.E.3) (TRANS/WP.29/78/1. változat) 10. mellékletének 1.13. bekezdésében szereplő rendelkezést.

12. MELLÉKLET

13. MELLÉKLET

SZABVÁNYOS BIZTONSÁGI ÖV

1. A dinamikus vizsgálathoz használt és a maximális hosszúságra vonatkozó követelménynek megfelelő biztonsági övet az 1. ábrán bemutatott két beállítási mód egyike szerint kell elrendezni. A beállítások egy hárompontos, övvisszahúzóval felszerelt biztonsági övre és egy kétpontos statikus biztonsági övre vonatkoznak.

2. A hárompontos, övvisszahúzóval felszerelt biztonsági öv a következő merev részekből áll:

egy övvisszahúzó (R), egy tartópánt (P), két rögzítési pont (A1 és A2, lásd a 2. ábrát) és egy középső rész (C, lásd a 3. ábrát). Az övvisszahúzónak meg kell felelnie a visszahúzó erőre vonatkozó 16. számű előírás követelményeinek. Az övvisszahúzó-orsó átmérője 33 ± 0,5 mm.

3. Az övvisszahúzóval felszerelt biztonsági övet a 8. mellékletben 1. és 4. függelékében leírt tesztülés rögzítéseire kell felszerelni a következő módon:

Az A1 övrögzítést a targonca B0 rögzítésére kell szerelni (külső)

Az A2 övrögzítést a targonca A rögzítésére kell szerelni (belső)

A P övtartó pántot a targonca C rögzítésére kell szerelni.

Az R övvisszahúzót a targonca Re rögzítésére kell szerelni.

Az 1. ábrán az X értéke 200 ± 5 mm. A P-A1 értéke „univerzális” és „féluniverzális” gyermekbiztonsági rendszerek esetén 2 220 ± 5 mm, a heveder középvonalával párhuzamosan mérve úgy, hogy 150 ± 5 mm heveder legyen az övvisszahúzó orsóján. A P-A1 értékének „korlátozott” gyermekbiztonsági rendszerek esetén legalább 2 220 ± 5 mm-nek kell lennie a heveder középvonalával párhuzamosan mérve úgy, hogy az övvisszahúzó orsóján 150 ± 5 mm heveder legyen.

4. A biztonsági öv hevederére vonatkozó követelmények:

Alapanyag	:	poliészter szövött fekete
– szélesség	:	48 ± 2 mm 10 000 N terhelésnél
– vastagság	:	1,0 ± 0,2 mm
– nyúlás	:	8 ± 2 % 10 000 N terhelésnél

5. Az 1. ábrán bemutatott kétpontos statikus biztonsági öv két szabványos rögzítőlemezből (2. ábra) és a 4. ábra követelményeinek megfelelő hevederből áll.

6. A kétpontos biztonsági öv rögzítőlemezeit a targonca A és B rögzítéseire kell felszerelni. Az 1. ábrán szereplő Y távolság nagysága 1 300 ± 5 mm. Ez a kétpontos biztonsági övvel felszerelt univerzális gyermekbiztonsági rendszerek jóváhagyásához szükséges maximális hosszúságra vonatkozó követelmény (lásd a 6.1.9. bekezdést).

14. MELLÉKLET

(Nincs használatban – az előző 14. melléklet szövegét lásd a 8. melléklet 2. függelékében)

15. MELLÉKLET

MAGYARÁZATOK

Célja, hogy útmutatást nyújtson a vizsgálatokat végző műszaki szolgálat számára.

2.10.1. bekezdés	A gyorsbeállító a kézi kioldóval felszerelt övvisszahúzóhoz hasonló, forgótengellyel és rugóval ellátott eszköz is lehet. A beállítóeszközt a 7.2.2.5. és a 7.2.3.1.3. bekezdés előírásainak megfelelően kell megvizsgálni.
2.19.2. bekezdés	Az olyan szedán és a kombi típusú járműveknél, amelyekben a teljes övszerelvény egy típushoz tartozik a féluniverzális gyermekbiztonsági rendszer a hátsó ülésre szerelendő.
2.19.3. bekezdés	Annak meghatározásánál, hogy új típus jött-e létre figyelembe kell venni az ülés méreteiben és/vagy tömegében, a párnázóanyagokban, az ütközésvédőben, az energiaelnyelő jellemzőiben vagy az alapanyag színében történő változások fontosságát.
2.19.4. és 2.19.5. bekezdés	Ezek a bekezdések nem vonatkoznak a 16. számú előírás értelmében külön jóváhagyott biztonsági övekre, amelyek a gyermekbiztonsági rendszer járműhöz való rögzítéséhez vagy a gyermek megtartásához szükségesek.
6.1.2. bekezdés	A menetiránynak háttal beszerelhető gyermekbiztonsági rendszerek esetén a gyermekbiztonsági rendszer tetejének a gyermek próbabábu fejéhez viszonyított megfelelő helyzetét az eszközhöz előírt legnagyobb próbabábu beszerelésével kell biztosítani, teljesen hátradöntött helyzetben úgy, hogy a szem magasságában lévő vízszintes vonal az ülés teteje alatt húzódjon.
6.1.8. bekezdés	A 150 mm-es előírt érték a hordozható gyermekfekhelyekre is érvényes, kivéve, ha speciális eszközt használnak a gyermekfekhely és a biztonsági öv összekapcsolására.
6.2.4. bekezdés	A vállpánt megengedhető mozgására vonatkozó korlátozás értelmében a szabványos biztonsági öv vállrészének alsó éle nem lehet lejjebb a próbabábu könyökénél a próbabábu maximális elmozdulási pontjában.
6.2.9. bekezdés	Általánosan értelmezésben ez az előírás azokra az eszközökre is érvényes, amelyek ilyen lezáró eszközzel vannak felszerelve, akkor is, ha ez nem szükséges az adott súlycsoporthoz. Ennek megfelelően a vizsgálatot csak a II. súlycsoporthoz használandó eszközön kell elvégezni az előírt terhelés alkalmazásával, amely megfelel az I. csoportba tartozó próbabábu tömegének kétszeresével.
7.1.2.1. bekezdés, valamint a 17. és a 18. melléklet	Bármely energiaelnyelő anyag vagy a gyermekbiztonsági rendszer szerkezetébe beépített anyag megvizsgálható a 17. és a 18. melléklet előírásainak való megfelelőség szempontjából, melynek szerkezete nem homogén, vagy ha fennáll a valószínűsége annak, hogy megváltoztathatja a gyermekbiztonsági rendszer szerkezetének teljesítményét, és a tesztelő szervezet meghatározza a legkedvezőtlenebb esetet a megfelelőségi vizsgálat elvégzéséhez. A gyermekbiztonsági rendszer egésze vagy egy része bevonható az energiaelnyelő anyaggal.
7.1.3. bekezdés	Az átfordításos vizsgálatot a dinamikus vizsgálathoz megállapított szerelési eljárással és paraméterekkel kell elvégezni.
7.1.3.1. bekezdés	Az átfordítás során nem szabad megállítani a próbapadot.
7.1.4.2.2. bekezdés	A bekezdés szövege a próbabábu gerincére ható húzó igénybevételt előidéző gyorsulásokra vonatkozik.
7.1.4.3.1. bekezdés	A benyomódás látható jelei azt jelentik, hogy a hasi betét benyomja, de nem hajlítja meg az agyagot (a gyermekbiztonsági rendszer általi nyomás következtében), vízszintes irányba ható összenyomás nélkül, amelyet például a gerinc meghajlása okozna. Lásd a 6.2.4. bekezdésre vonatkozó magyarázatot is.
7.2.1.5. bekezdés	Az első mondatban szereplő előírás akkor teljesül, ha a próbabábu keze eléri a csatot.
7.2.2.1. bekezdés	Ezáltal biztosítható, hogy a külön jóváhagyott vezetőhevedereket egyszerűen lehessen csatlakoztatni.
7.2.4.1.1. bekezdés	Két heveder szükséges. Meg kell mérni az első heveder szakítóerejét, és a szakítóerő 75 %-nál meg kell mérni a második heveder szélességét.
7.2.4.4. bekezdés	Olyan alkatrészek, amelyek leszerelhetők vagy kicsavarhatók, illetve amelyeknél előfordulhat, hogy egy tapasztalatlan felhasználó helytelenül szereli vissza őket, és ezáltal veszélyt okozhat, nem megengedettek.
8.1.2.2. bekezdés	Az „üléshez való rögzítés” a 6. melléklet által előírt tesztülést jelenti. A „meghatározott autókban használandó eszközök” kifejezés azt jelenti, hogy normál esetben egy meghatározott gyermekbiztonsági rendszer átfordulásos vizsgálatát kellene elvégezni a tesztülésre szerelve, de engedélyezték a vizsgálatnak a jármű ülésében való végrehajtását.
8.2.2.1.1. bekezdés	A „normál használati feltételek figyelembevételével” kifejezés azt jelenti, hogy a vizsgálatot úgy kell elvégezni, hogy a gyermekbiztonsági rendszert fel kell szerelni a tesztülésre vagy a jármű ülésére, de a próbabábu nélkül. A beállítóeszközt csak a próbabábu használatával szabad beállítani. Első alkalommal a hevedereket (értelemszerűen) a 8.1.3.6.3.2. vagy a 8.1.3.6.3.3. bekezdésnek megfelelően kell beállítani. A vizsgálatot a próbabábu eltávolítása nélkül kell végrehajtani.
8.2.5.2.6. bekezdés	Ez a bekezdés nem vonatkozik olyan vezetőhevederekre, melyeket az előírás értelmében külön hagynak jóvá.

16. MELLÉKLET

A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGÉNEK ELLENŐRZÉSE

1. VIZSGÁLATOK

A gyermekbiztonsági rendszereknek meg kell felelniük azoknak a követelményeknek, melyek alapul szolgálnak a következő vizsgálatoknak:

1.1. Reteszelési küszöb és vészhelyzetben automatikusan reteszelő övvisszahúzók tartósságának hitelesítése

A 8.2.4.3. bekezdés rendelkezései értelmében az adott esetben legkedvezőtlenebb irányban, miután elvégezték a 7.2.3.2.6. bekezdésben előírt és a 8.2.4.2., 8.2.4.4., valamint a 8.2.4.5. bekezdésben részletezett tartóssági vizsgálatot.

1.2. Automatikusan reteszelő övvisszahúzók tartósságának hitelesítése

A 8.2.4.2. bekezdés rendelkezései szerint, kiegészítve a 8.2.4.4. és a 8.2.4.5. bekezdésben meghatározott vizsgálatokkal, a 7.2.3.1.3. bekezdés előírásai értelmében.

1.3. Hevederszilárdsági vizsgálat előkezelés után

A 7.2.4.2. bekezdésben leírt eljárás szerint a 8.2.5.2.1. – 8.2.5.2.5. bekezdés előkezelésre vonatkozó követelményeinek teljesítését követően.

1.3.1. Hevederszilárdsági vizsgálat koptatás után

A 7.2.4.2. bekezdésben leírt eljárás szerint a 8.2.5.2.6. bekezdés előkezelésre vonatkozó követelményeinek teljesítését követően.

1.4. Mikrocsúszási vizsgálat

Az előírás 8.2.3. bekezdésében leírt eljárás szerint.

1.5. Energiafelvétel

Az előírás 7.1.2. bekezdésének rendelkezései szerint.

1.6. A gyermekbiztonsági rendszerre vonatkozó teljesítményi követelmények hitelesítése a megfelelő dinamikus vizsgálat során

A 8.1.3. bekezdésben rögzített rendelkezéseknek megfelelően a 7.2.1.7. bekezdés szerint előkezelt csattal, melynek használatával teljesíthetők a 7.1.4. (a gyermekbiztonsági rendszer általános teljesítményére vonatkozó) és a 7.2.1.8.1. (a terhelés alatt lévő csat teljesítményére vonatkozó) megfelelő követelmények.

1.7. Hőmérsékletvizsgálat

Az előírás 7.1.5. bekezdésének rendelkezései szerint.

2. A VIZSGÁLAT GYAKORISÁGA ÉS EREDMÉNYEI

Az 1.1.–1.5. bekezdés előírásai szerint a vizsgálatot statisztikailag ellenőrzött és véletlenszerű gyakorisággal kell elvégezni egy előírás szerinti minőségbiztosítási eljárásnak megfelelően.

Továbbá, abban az esetben, ha vészhelyzetben automatikusan reteszelő övvisszahúzók vannak beszerelve a gyermekbiztonsági rendszerbe, az összes ilyen szerelvényt ellenőrizni kell:

2.1.1.1. az előírás 8.2.4.3.1., 8.2.4.3.2., 8.2.4.3.3. és 8.2.4.3.4. bekezdésében rögzített rendelkezések szerint, a 8.2.4.3.3. bekezdésben meghatározott legkedvezőtlenebb irányban. A vizsgálat eredményeinek meg kell felelnie az előírás 7.2.3.2.1.1. és 7.2.3.2.4. bekezdésében szereplő követelményeknek,

2.1.1.2. vagy az előírás 8.2.4.3.5. bekezdésében rögzített rendelkezések szerint a legkedvezőtlenebb irányban. Azonban az elhajlási sebesség nagyobb lehet, mint az előírt sebesség, ha nem befolyásolja a vizsgálat eredményét. A vizsgálat eredményeinek meg kell felelnie az előírás 7.2.3.2.1.4. bekezdésében rögzített követelményeknek.

2.2. „Univerzális”, „korlátozott” és „féluniverzális” eszközök esetén az 1.6. bekezdés szerinti dinamikus vizsgálaton való megfelelőség hitelesítéséhez szükséges minimális gyakoriság 5 000 gyártott gyermekbiztonsági rendszer közül 1. Azonban minden esetben a gyártás ideje alatt négyhetente el kell végezni legalább egy vizsgálatot.

A vizsgálatok során teljesíteni kell az előírás 7.1.4.1.4. és 7.2.1.8.1.2. bekezdésében rögzített követelményeket. Továbbá két vizsgálat közül egynek a 7.1.4. és a 7.2.1.8.1. bekezdésben rögzített egyéb követelményeknek is meg kell felelnie.

Azonban az évente egy vizsgálatnak megfelelő minimális gyakoriság is megengedett olyan esetben, ha évente 1 000 darab vagy annál kevesebb gyermekbiztonsági rendszert gyártanak.

Ilyen esetben a 7.1.4. és a 7.2.1.8.1. bekezdésben rögzített követelményeket kell teljesíteni.

A „beépített”, járműspecifikus eszközöknél a következő vizsgálati gyakoriságot kell alkalmazni:

Gyermekbiztonsági rendszerek ütéselnyelő párnázatok nélkül:	8 hetente egyszer
Ütéselnyelő párnázatok:	12 hetente egyszer

Minden vizsgálat esetében a 7.1.4. és a 7.2.1.8.1. bekezdés szerinti követelményeket kell teljesíteni. Amennyiben az egy év alatt elvégzett összes vizsgálat kielégítő eredményt mutat, a gyártó, az illetése hatóság beleegyezésével, csökkentheti a vizsgálat gyakoriságát a következők szerint:

Gyermekbiztonsági rendszerek ütéselnyelő párnázatok nélkül:	16 hetente egyszer
Ütéselnyelő párnázatok:	24 hetente egyszer

Azonban az évente egy vizsgálatnak megfelelő minimális gyakoriság is megengedett olyan esetben, ha évente 1 000 darab vagy annál kevesebb gyermekbiztonsági rendszert gyártanak.

2.3.1. A 2.1.2.4.1. járműspecifikus eszközöknél a gyermekbiztonsági rendszer gyártója választhatja a 2.2. bekezdés szerint tesztülésen vagy a 2.3. bekezdés szerint a jármű karosszériájában végrehajtandó gyártásmegfelelőségi eljárásokat.

Ha egy vizsgálati mintadarab nem felel meg az elvégzett vizsgálaton, ugyanazon követelmények betartásával egy újabb vizsgálatot kell végrehajtani legalább három másik mintadarabon. Amennyiben a dinamikus vizsgálatok során az utóbbi mintadarabok közül az egyik vizsgálata sikertelen, a jóváhagyás tulajdonosa vagy hivatalosan megbízott képviselője a következő intézkedéseket köteles elvégezni:

2.4.1. Tájékoztatja a típusjóváhagyást megadó illetékes hatóságot arról, hogy milyen intézkedéseket hozott a gyártásmegfelelőség helyreállítására.

2.4.2. Növeli a vizsgálati gyakoriságot, ha a 2.3. bekezdés szerinti alacsonyabb gyakoriságot alkalmazta.

2.5. A gyártó negyedévente köteles tájékoztatni az illetékes hatóságot az egyes jóváhagyási számok alatt gyártott termékek mennyiségéről, és megadja az adott jóváhagyási számhoz tartozó termékek azonosításának módját.

17. MELLÉKLET

ENERGIAELNYELŐ ANYAG VIZSGÁLATA

1. FEJFORMA

1.1. A fejforma tömör fából készült félgömb, amelyhez egy kisebb gömb alakú rész van erősítve, amint azt az A. ábra mutatja. Úgy kell kialakítani, hogy szabadon le lehessen dobni a jelölt tengely mentén, és lehetővé kell tenni egy gyorsulásmérő felszerelését az esés irányában létrejövő gyorsulás mérése érdekében.

1.2. A fejforma teljes tömege a gyorsulásmérővel együtt 2,75 ± 0,05 kg legyen.

2. MŰSZEREK

A vizsgálat során regisztrálni kell a gyorsulást egy olyan berendezés segítségével, amely megfelel az ISO 6487 legújabb verziójában előírt 1 000 Hz-es csatorna-frekvenciaosztálynak.

3. ELJÁRÁS

3.1. Három mintaanyagot kell kiválasztani egy vagy több gyermekbiztonsági rendszerből.

3.2. A mintadarabot az ütközési területre eső külső felületénél teljes mértékben rögzíteni kell, és közvetlenül az ütközési pont mögött egy sima, merev alaphoz kell támasztani, például egy szilárd betonalapzathoz, hogy csak az anyagtípus energiaelnyelő jellemzőit lehessen mérni.

3.3. A fejformát fel kell emelni 100 -0/+5 mm magasságba a mintadarab felső felületétől a fejforma legalsó pontjáig, és hagyni kell leesni. Fel kell jegyezni a fejforma által az ütközés során elért gyorsulást. Ezt az eljárást meg kell ismételni a többi mintadarabbal is.

18. MELLÉKLET

HÁTTÁMLÁVAL FELSZERELT ESZKÖZÖK FEJÜTKÖZÉSI TERÜLETÉNEK, VALAMINT MENETIRÁNYNAK HÁTTAL BESZERELHETŐ ESZKÖZÖK OLDALSZÁRNYAI MINIMÁLIS MÉRETÉNEK MEGHATÁROZÁSÁRA SZOLGÁLÓ MÓDSZER

1. Az eszközt a 6. mellékletben leírt tesztülésre kell helyezni. Az állítható eszközöket a legfüggőlegesebb helyzetbe kell állítani. A gyártó utasításainak megfelelően el kell helyezni a legkisebb próbabábut az eszközben. A háttámlán meg kell jelölni az „A” pontot a legkisebb próbabábu vállának síkjával megegyező vízszintes síkban, a kar külső éle alatt 2 cm-re lévő pontban. Az A ponton áthaladó vízszintes sík fölötti belső felületeknek a 17. melléklet szerint vizsgált energiaelnyelő anyagból kell állniuk. Ezzel az anyaggal kell bevonni a háttámla és az oldalszárnyak belső felületét, beleértve az oldalszárnyak belső éleit (a sugár zónájában). A gyermekbiztonsági rendszer teljes egésze bevonható az energiaelnyelő anyaggal. Hordozható gyermekfekhellyel felszerelt eszközök esetén a 17. mellékletnek megfelelő anyaggal bevont területnek legalább magában kell foglalnia a kisebb próbabábu menetiránynak háttal lévő válla előtti területeket, ha a mérés közben a próbabábu a hordozható gyermekfekhelyben fekszik, és a fekhelyet pedig a próbapadra helyezik.

2. A menetiránynak háttal beszerelhető eszközök esetén az oldalszárnyaknak legalább 90 mm mélységűnek kell lennie a háttámla felületének középvonalától mérve. Az oldalszárnyaknak az „A” ponton áthaladó vízszintes síkban kell kezdődniük, és az ülés háttámlájának tetejéig kell futniuk. Az oldalszárny mélysége a háttámla teteje alatt 90 mm-re lévő pontból kiindulva fokozatosan csökkenthető.

3. A 2. bekezdésben előírt, az oldalszárnyak minimális méretére vonatkozó követelmény nem érvényes a II. és a III. súlycsoporthoz használandó, meghatározott járműtípusra tervezett kategóriájú gyermekbiztonsági rendszerekre, melyeket az előírás 6.1.2. bekezdése szerint a csomagtérben kell felszerelni.

19. MELLÉKLET

A KÖZVETLENÜL A GYERMEKBIZTONSÁGI RENDSZEREKRE SZERELHETŐ BEÁLLÍTÓESZKÖZÖK ELŐKEZELÉSÉNEK LEÍRÁSA

1. MÓDSZER

1.1. A hevedernek a 8.2.7. bekezdésben leírt referenciahelyzetbe való állítása után vissza kell húzni legalább 50 mm hosszúságú hevedert a beépített hámrendszerből, a heveder szabad végének meghúzásával.

1.2. A beépített hámrendszer beállított részét az A húzószerkezethez kell erősíteni.

1.3. Működésbe kell hozni a beállítóeszközt, és legalább 150 mm hevedert bele kell húzni a beépített hámrendszerbe. Ez a művelet egy ciklus felét reprezentálja, és az A húzószerkezetet a maximális hevederkihúzási helyzetbe hozza.

1.4. A heveder szabad végét a B húzószerkezethez kell csatlakoztatni.

A ciklus menete a következő:

2.1. A B húzószerkezetből legalább 150 mm hevedert ki kell húzni úgy, hogy az A ne feszítse meg a beépített hámrendszert.

2.2. Működésbe kell hozni a beállítóeszközöket, és meg kell húzni az A húzószerkezetnél lévő hevedert, miközben a B nem feszíti meg a heveder szabad végét.

2.3. A löket végén ki kell kapcsolni a beállítóeszközt.

2.4. Meg kell ismételni a 7.2.2.7. bekezdésben előírt ciklust.

20. MELLÉKLET

TIPIKUS CSATSZILÁRDSÁG-VIZSGÁLÓ ESZKÖZ

21. MELLÉKLET

A DINAMIKUS ÜTKÖZÉSTESZT BEÁLLÍTÁSA

1. MÓDSZER

1.1. Csak kétpontos biztonsági öv

Az 1. erőmérő cellát fel kell szerelni a fent látható külső helyre. Be kell szerelni a gyermekbiztonsági rendszert, és kívülről meg kell feszíteni a referenciaövet úgy, hogy 75N ± 5N terhelés jöjjön létre a külső pontban.

1.2. Kétpontos és átlós biztonsági öv

1.2.1. Az 1. erőmérő cellát fel kell szerelni a fent látható külső helyre. Fel kell szerelni a gyermekbiztonsági rendszert a megfelelő helyzetben. Ha a gyermekbiztonsági rendszerhez lezáró eszköz van felszerelve, és az az átlós biztonsági övet zárja le, a 2. erőmérő cellát a gyermekbiztonsági rendszer mögé, a lezáró eszköz és a csat közötti könnyen elérhető helyre kell szerelni a fenti ábrán bemutatott módon. Amennyiben nincs felszerelve lezáró eszköz vagy az a csatra van szerelve, az erőmérő cellát a tartópánt és a gyermekbiztonsági rendszer közötti könnyen elérhető helyre kell szerelni.

1.2.2. Be kell állítani a referenciaöv kétpontos részét úgy, hogy az 1. erőmérő cellában 50N ± 5N feszítőerő jöjjön létre. Krétával meg kell jelölni a hevederen a szimulált csaton való áthaladási pontját. Az övet meg kell tartani ebben a helyzetben, és be kell állítani az átlós övet úgy, hogy a 2. erőmérő cellában 50N ± 5N feszülés jöjjön létre. Ez úgy érhető el, hogy a gyermekbiztonsági rendszer övlezárójával le kell zárni a hevedert vagy meg kell húzni az övet a szabványos övvisszahúzó közelében.

1.2.3. Teljesen ki kell húzni a hevedert az övvisszahúzó orsójáról, és hagyni kell, hogy az öv feszülése az övvisszahúzó és a tartópánt között csökkentse az övvisszahúzóban lévő feszülést. A dinamikus vizsgálat végrehajtása előtt az orsót el kell reteszelni. El kell végezni a dinamikus ütközésvizsgálatot.

1.2.4. A beállítás megkezdése előtt ellenőrizni kell, hogy a gyermekbiztonsági rendszer megfelel-e a 6.2.1.3. bekezdés előírásainak. Amennyiben a szögfüggvény módosítása miatt változás történik a szerelési feszültségben, akkor a leglazább beállítást eredményező feltételek között kell végrehajtani a vizsgálatot. El kell végezni a beállítást, és a feszülést a legszorosabb helyzetben kell beállítani, majd a legkedvezőtlenebb esetnek megfelelően vissza kell helyezni a gyermekbiztonsági rendszert a felnőtt biztonsági öv újbóli megfeszítése nélkül. El kell végezni a dinamikus vizsgálatot.

MEGJEGYZÉS

1.	A szerelést a próbabábu gyermekbiztonsági rendszerbe történő behelyezése után kell elvégezni.

Mivel a vizsgálati habpárnázat összenyomódik a gyermekbiztonsági rendszer beszerelését követően, a dinamikus vizsgálatot legfeljebb 10 perccel a szerelés végrehajtása után kell elvégezni. Ugyanazon párnázat használata esetén a két vizsgálat között legalább 20 perces szünetet kell tartani, hogy a párnázat visszaálljon az eredeti állapotába.

A közvetlenül a biztonsági öv hevederére szerelt erőmérő cellák elektromosan kikapcsolhatók, de a dinamikus vizsgálat közben a helyükön kell hagyni őket. Az egyes erőmérő cellák tömege nem haladhatja meg a 250 grammot. Az erőmérő cellát a kétpontos biztonsági öv hevedere helyett a rögzítési pontra is fel lehet szerelni.

Amennyiben a gyermekbiztonsági eszközök a felnőtt biztonsági öv feszülésének növelésére szolgáló eszközökkel vannak felszerelve a következő vizsgálati módszert kell követni: A gyermekbiztonsági rendszert a melléklet előírásai szerint be kell szerelni, majd a gyártó utasításaiban megadott feszítőeszközt kell használni. Ha az eszköz túlfeszülés miatt nem használható, akkor az ilyen eszközt elfogadhatatlannak kell tekinteni.

22. MELLÉKLET

A TÖRZS ALSÓ RÉSZÉNEK VIZSGÁLATA

16.12.2005

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/169

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 112. számú előírása (UN/ECE) – Egységes rendelkezések a gépjárművek aszimmetrikus tompított fényt, távolsági fényt vagy mindkettőt kibocsátó, izzólámpával felszerelt fényszóróinak jóváhagyására vonatkozóan (1)

A. IGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK

0. HATÁLY (2)

Az előírás olyan járművek fényszóróira vonatkozik, amelyek aszimmetrikus tompított fényt és/vagy távolsági fényt bocsátanak ki, esetleg üveg vagy műanyag záróüveggel rendelkeznek, és cserélhető izzólámpákkal vannak felszerelve.

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

1.1. A „záróüveg” a fényszóró (egység) külső részét jelenti, amely az átvilágított felületen keresztül közvetíti a fényt;

1.2. A „bevonat” azt a terméket vagy termékeket jelenti, amelyet egy vagy több rétegben alkalmaznak a záróüveg külső felületén;

Az eltérő „típusú” fényszórók azokat a fényszórókat jelölik, amelyek az alábbi főbb vonatkozásaikban eltérnek egymástól:

1.3.1. kereskedelmi név vagy védjegy;

1.3.2. az optikai rendszer jellemzői;

1.3.3. olyan részegységek használata vagy hiánya, melyek üzem közben visszatükrözéssel, fénytöréssel, fényelnyeléssel és/vagy fényátalakítással képesek módosítani az optikai hatásokat;

1.3.4. a jobb oldali vagy a bal oldali közlekedésre, vagy mindkét közlekedési rendszerre való alkalmasság;

1.3.5. a kibocsátott fény fajtája (tompított fény, távolsági fény vagy mindkettő);

1.3.6. a záróüvegeket és a bevonatot (ha van) alkotó anyagok;

1.3.7. a használt izzólámpa kategóriája.

1.4. A különböző „osztályú” (A vagy B) fényszórók olyan fényszórókat jelölnek, amelyek bizonyos fotometriai rendelkezések alapján azonosíthatók.

1.5. A 48. előírásban szereplő fogalommeghatározásokat és azoknak a típusjóváhagyás alkalmazása idején hatályos módosításait ezen előírásra alkalmazni kell.

2. A FÉNYSZÓRÓRA VONATKOZÓ JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

A jóváhagyási kérelmet a kereskedelmi név vagy védjegy tulajdonosának vagy az általa hivatalosan megbízott képviselőnek kell benyújtania. A kérelemnek tartalmaznia kell a következőket:

2.1.1. a fényszóró tompított fény és távolsági fény vagy csak az egyik típusú fény kibocsátására szolgál-e;

2.1.2. ha a fényszóró tompított fény kibocsátására szolgál, bal oldali és jobb oldali közlekedésre is, vagy csak bal oldali, illetve csak jobb oldali közlekedésre tervezték-e;

2.1.3. ha a fényszóró állítható fényvisszaverővel van felszerelve, a fényszóró talajhoz és a jármű hosszanti középsíkjához viszonyított szerelési helyzete(i);

2.1.4. A vagy B osztályú fényszóróról van-e szó;

2.1.5. a használt izzólámpa vagy izzólámpák kategóriája a 37. előírásban felsoroltak szerint.

Minden jóváhagyási kérelemhez csatolni kell a következőket:

a fényszóró típusának azonosításához megfelelő részletességű rajzokat három példányban: a fényszóró elölnézetét a záróüveg bordázatának (ha van) részletrajzaival, valamint a fényszóró keresztmetszetét; a rajzokon fel kell tüntetni a jóváhagyási jel számára fenntartott helyet;

2.2.1.1. ha a fényszóró állítható fényvisszaverővel van felszerelve, meg kell jelölni a fényszóró talajhoz és a jármű hosszanti középsíkjához viszonyított szerelési helyzetét (helyzeteit), amennyiben a fényszórót csak ebben a helyzetben (helyzetekben) használják;

2.2.2. rövid műszaki leírást, amely abban az esetben, ha a fényszórót kanyarodási fény kibocsátására használják, tartalmazza a 6.2.9. bekezdés szerinti szélsőséges pozíciókat;

2.2.3. két mintadarabot az adott fényszórótípusból.

A műanyag vizsgálatához, amelyből a záróüveg készül:

tizenhárom záróüveget;

2.2.4.1.1. a záróüvegek közül hatot hat olyan, legalább 60 × 80 mm méretű anyagmintával lehet helyettesíteni, amelynek sík vagy konvex külső felülete van, és a közepén legalább 15 × 15 mm méretű, alapvetően sík (legalább 300 mm görbületi sugarú) felülettel rendelkezik;

2.2.4.1.2. a záróüvegeket vagy anyagmintákat a tömeggyártásban alkalmazandó módszerrel kell elkészíteni;

2.2.4.2. a fényvisszaverőt, amelyre a záróüveg a gyártó utasításainak megfelelően felszerelhető.

2.3. A záróüvegeket és a bevonatokat (ha vannak) alkotó anyagokhoz mellékelni kell az anyagok és a bevonat jellemzőire vonatkozó vizsgálati jelentést, amennyiben ezeket már megvizsgálták.

3. JELÖLÉSEK (3)

3.1. A jóváhagyásra benyújtott fényszórótípusoknak a kérelmező kereskedelmi nevét vagy védjegyét kell viselniük.

3.2. A záróüvegen és a fővázon megfelelő méretű helyet kell hagyni (4) a jóváhagyási jel és a 4. bekezdésben leírt kiegészítő jelölések elhelyezéséhez; ezeket a helyeket a fenti 2.2.1. bekezdésben említett rajzokon meg kell jelölni.

3.3. A jobb oldali és a bal oldali közlekedés követelményeinek megfelelően tervezett fényszórókat olyan jelöléssel kell ellátni, amely mutatja a jármű optikai egysége vagy a fényvisszaverőre szerelt izzólámpa két beállítását; e jelölésként jobb oldali közlekedés esetén az „R/D” betűket, bal oldali közlekedés esetén pedig az „L/G” betűket kell alkalmazni.

4. JÓVÁHAGYÁS

4.1. Általános előírások

4.1.1. Amennyiben a 2. bekezdés értelmében a fényszórótípusra vonatkozóan benyújtott összes mintadarab megfelel az előírás rendelkezéseinek, a jóváhagyást meg kell adni.

4.1.2. Ha a csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpák több előírás követelményeinek is megfelelnek, elegendő a fényszórót egyetlen nemzetközi jóváhagyási jellel ellátni, feltéve, hogy minden egyes csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpa megfelel a vonatkozó rendelkezéseknek.

4.1.3. Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. A szám első két számjegye (jelenleg 00) a jóváhagyás időpontjában az előírás legfrissebb, jelentős műszaki módosítását képező módosítássorozatot jelöli. Ugyanazon Szerződő Fél nem rendelheti ugyanazt a számot az előírás hatálya alá tartozóan több fényszórótípushoz.

Az előírás értelmében a jóváhagyás megadásáról, kiterjesztéséről, elutasításáról vagy visszavonásáról, illetve egy adott fényszórótípus gyártásának végleges leállításáról értesíteni kell az 1958. évi megállapodás ezen előírást alkalmazó Szerződő Feleit az előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő formanyomtatványon, a 2.2.1.1. bekezdés szerinti jelzésekkel együtt.

4.1.4.1. Ha a fényszóró állítható fényvisszaverővel van felszerelve, és a fényszórót csak a 2.2.1.1. bekezdés szerint megadott szerelési helyzetekben kívánják használni, a jóváhagyás megadását követően a kérelmező köteles megfelelő módon tájékoztatni a felhasználót a helyes szerelési helyzet(ek)ről.

4.1.5. A 3.1. bekezdésben előírt jel mellett a 4.2. és 4.3. bekezdésben leírt jóváhagyási jelet is fel kell erősíteni az előírás szerint jóváhagyott típusnak megfelelő valamennyi fényszóróra, a 3.2. bekezdésben megadott helyekre.

4.2. A jóváhagyási jel felépítése

A jóváhagyási jelnek a következőket kell tartalmaznia:

A nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőkből áll:

4.2.1.1. egy körben elhelyezett „E” betűből, amelyet a jóváhagyást megadó ország megkülönböztető száma (5) követ;

4.2.1.2. a 4.1.3. bekezdésben előírt jóváhagyási számból;

a következő kiegészítő jelet (vagy jeleket):

4.2.2.1. a csak a bal oldali közlekedés követelményeinek megfelelő fényszórókon egy olyan vízszintes nyilat, amely a fényszóróval szemben álló személy jobb oldalára mutat, azaz az útnak arra az oldalára, amelyen a forgalom halad;

4.2.2.2. a mindkét közlekedési rendszer követelményeinek megfelelően tervezett fényszórókon, amelyekben az optikai egység vagy az izzólámpa beállítása megfelelően módosítható, egy vízszintes, kétirányú nyilat, amelynek csúcsa balra és jobbra mutat;

4.2.2.3. azokon a fényszórókon, amelyek az előírás rendelkezéseinek csak a tompított fény tekintetében felelnek meg, „C” jelzést kell feltüntetni A osztályú fényszóró, illetve „HC” jelzést B osztályú fényszóró esetén;

4.2.2.4. azokon a fényszórókon, amelyek az előírás rendelkezéseinek csak a távolsági fény tekintetében felelnek meg, „R” jelzést kell feltüntetni A osztályú fényszóró, illetve „HR” jelzést B osztályú fényszóró esetén;

4.2.2.5. azokon a fényszórókon, amelyek az előírás rendelkezéseinek a tompított fény és a távolsági fény tekintetében egyaránt megfelelnek, „CR” jelzést kell feltüntetni A osztályú fényszóró, illetve „HCR” jelzést B osztályú fényszóró esetén;

4.2.2.6. a műanyag záróüveggel ellátott fényszórók esetén a fenti 4.2.2.3–4.2.2.5. bekezdésben előírt jelek mellett a „PL” betűcsoportot is fel kell tüntetni;

4.2.2.7. azokon a fényszórókon, amelyek a távolsági fény tekintetében megfelelnek az előírás rendelkezéseinek, az „E” betűt körülvevő kör mellett fel kell tüntetni a 6.3.2.1.2. bekezdés szerinti referenciajellel kifejezett maximális fényintenzitást.

Csoportosított vagy összeépített, távolsági fényt kibocsátó fényszórók esetén a fentieknek megfelelően a távolsági fény teljes maximális fényintenzitását kell feltüntetni.

A vizsgálati eljárás során a 4. melléklet 1.1.1.1. bekezdése szerint használt üzemeltetési módot és a 4. melléklet 1.1.1.2. bekezdése értelmében megengedett feszültsége(ke)t minden esetben fel kell tüntetni a jóváhagyási nyomtatványokon és a megállapodásnak az előírást alkalmazó Szerződő Felei országaiba továbbított közlemény-nyomtatványokon.

Az egyes esetekben az eszközt a következő jelzéssel kell ellátni:

4.2.3.1. az előírás rendelkezéseinek megfelelő fényszórókon, amelyeket úgy terveztek, hogy a tompított fény izzója ne világítson egyidejűleg más világító funkcióval, amellyel esetleg össze van építve: ferde vonalat (/) kell elhelyezni a jóváhagyási jelben, a tompított fény jele mögött;

4.2.3.2. az előírás 4. melléklete előírásainak megfelelő és csak 6 V vagy 12 V feszültséggel ellátott fényszórók esetében egy ferde kereszttel (×) áthúzott 24-es számot tartalmazó szimbólumot kell elhelyezni az izzólámpa foglalata mellett.

4.2.4. A jóváhagyási szám első két számjegye (jelenleg 00), amely a jóváhagyás időpontjában az előírás legfrissebb, jelentős műszaki módosítását képező módosítássorozatot jelöli, és ha szükséges, az előírás szerinti nyíl elhelyezhető a fenti kiegészítő jelek közelében.

4.2.5. A 4.2.1–4.2.3. bekezdésben említett jelöléseknek és jeleknek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lenniük. A fényszóró olyan belső vagy külső (átlátszó vagy nem átlátszó) részén helyezhetők el, amely nem távolítható el a fényszórónak arról az átlátszó részéről, amely a fényt kibocsátja. Mindenképpen láthatónak kell lenniük a fényszóró járműre való felszerelése után és az esetleges mozgatható részek (például a védőburkolat) felnyitásakor is.

4.3. A jóváhagyási jel elrendezése

4.3.1. Független lámpák

Az előírás 2. mellékletében szereplő 1–10. ábrák bemutatják a jóváhagyási jel és a fent említett kiegészítő jelek elrendezésének lehetőségeit.

4.3.2. Csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpák

Amennyiben a csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpák több előírás rendelkezéseinek is megfelelnek, elláthatók egyetlen nemzetközi jóváhagyási jellel, amely egy körben elhelyezett „E” betű, mely után a jóváhagyást megadó ország megkülönböztető száma és a jóváhagyási szám áll. A jóváhagyási jel a csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpákon bárhol elhelyezhető, az alábbi feltételekkel:

4.3.2.1.1. a jóváhagyási jel jól látható legyen, a 4.2.5. bekezdésben leírtak szerint;

4.3.2.1.2. a csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpák egyik fényt kibocsátó része sem távolítható el úgy, hogy azzal együtt a jóváhagyási jelet is eltávolítanák.

Az egyes lámpák jóváhagyásának alapjául szolgáló előírás megjelölését, a jóváhagyás időpontjában az előírás legfrissebb, jelentős műszaki módosítását képező módosítássorozatnak megfelelő jelzést, továbbá ha szükséges, a megfelelő nyilat:

4.3.2.2.1. a megfelelő fénykibocsátó felületen kell feltüntetni, vagy

4.3.2.2.2. a csoportban oly módon kell elhelyezni, hogy a csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpák mindegyike egyértelműen azonosítható legyen (lásd a 2. mellékletben bemutatott négy lehetséges elhelyezési módot).

4.3.2.3. A jóváhagyási jel összetevőinek mérete nem lehet kisebb, mint a jóváhagyás megadásának alapjául szolgáló előírás által a legkisebb jelzésekre kötelezően előírt minimális méret.

4.3.2.4. Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ugyanazon Szerződő Fél nem rendelheti ugyanazt a számot az előírás hatálya alá tartozóan több csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpatípushoz.

4.3.2.5. Az előírás 2. mellékletében szereplő 11. ábra bemutatja a csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpákra vonatkozó jóváhagyási jel és a fent említett kiegészítő jelzések elrendezésének lehetőségeit.

4.3.3. Olyan lámpák, amelyek záróüvege különböző típusú fényszórókhoz használható, és amelyek esetleg össze vannak építve vagy csoportosítva vannak más lámpákkal

A fenti 4.3.2. bekezdésben rögzített rendelkezések alkalmazandók.

4.3.3.1. Továbbá, ha ugyanazt a záróüveget használják, a záróüveg ellátható az egyes fényszóró- vagy lámpaegységtípusokra vonatkozó jóváhagyási jelekkel, amennyiben a fővázon, akkor is, ha nem távolítható el a záróüvegről, szintén rendelkezésre áll a 3.2. bekezdésben előírt hely, és azon feltüntetik a tényleges funkcióknak megfelelő jóváhagyási jeleket.

Amennyiben ugyanazt a lámpatestet különböző típusú fényszórók alkotják, a különböző jóváhagyási jelek elhelyezhetők a lámpatesten.

4.3.3.2. Az előírás 2. mellékletében szereplő 12. ábra bemutatja a fenti esetre a jóváhagyási jelek elrendezésének lehetőségeit.

B. A FÉNYSZÓRÓKRA VONATKOZÓ MŰSZAKI ELŐÍRÁSOK (6)

5. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

5.1. Minden egyes mintadarabnak meg kell felelnie a 6–8. bekezdésekben rögzített követelményeknek.

A fényszórók gyártása során ügyelni kell arra, hogy megtartsák előírt fotometriai jellemzőiket, és normál használat esetén üzemképes állapotban maradjanak a rezgések ellenére, amelyeknek ki vannak téve.

5.2.1. A fényszórókat fel kell szerelni egy olyan eszközzel, amely lehetővé teszi a járművön történő beállításukat az érvényes szabályoknak megfelelően. Ilyen eszközt nem kell felszerelni olyan egységekre, amelyekben a fényvisszaverő és a szórófelület nem választható szét, feltéve, hogy ezeket az egységeket csak olyan járműveken használják, amelyeken a fényszórókat egyéb módon lehet beállítani.

Amennyiben a tompított fényt kibocsátó fényszórót és a távolsági fényt kibocsátó fényszórót (mindegyik saját izzólámpával rendelkezik) összetett egységgé építik össze, a beállítóeszköznek biztosítania kell mindkét optikai rendszer külön-külön történő beállítását.

5.2.2. Ezek a rendelkezések nem alkalmazandók azokra a fényszórókra, melyek fényvisszaverője nem osztható meg. Az ilyen szerelvénytípusra az előírás 6.3. bekezdésének előírásait kell alkalmazni.

5.3. A fényszórót a 37. előírás szerint jóváhagyott izzólámpákkal kell felszerelni. A 37. előírás szerint jóváhagyott bármelyik izzólámpa használható, feltéve, hogy a 37. előírás tartalomjegyzékében nem szerepel a használatára vonatkozó korlátozás (7).

5.4. Az izzólámpát a fényvisszaverőhöz rögzítő alkatrészek gyártása során ügyelni kell arra, hogy az izzólámpát sötétben is csak a megfelelő pozícióba lehessen beszerelni (8).

5.5. Az izzólámpa-foglalatnak meg kell felelnie a 61-2. számú IEC-kiadvány 3. kiadásában (1969) előírt mutatóknak. Az izzólámpa-kategóriának megfelelő foglalatadatlapot kell alkalmazni.

5.6. A jobb és a bal oldali közlekedés követelményeinek megfelelően tervezett fényszórókat a járműbe történő beszereléskor elvégzendő alapbeállítással vagy a felhasználó általi szelektív beállítással lehet az úttest megfelelő oldalán való közlekedéshez igazítani. Az alap- vagy szelektív beállítás például azt jelentheti, hogy az optikai egységet egy adott szögben szerelik fel a járműre vagy az izzólámpát az optikai egységhez képest egy adott szögben szerelik be. Minden esetben csak két különböző, egymástól világosan elkülöníthető beállítás lehetséges, egy a jobb oldali, egy pedig a bal oldali közlekedéshez, és a kialakításnak meg kell akadályoznia a véletlenül az egyik beállításból a másikba történő vagy egy közbenső pozícióba való váltás lehetőségét. Amennyiben az izzólámpa két különböző beállítási lehetőséggel rendelkezik, az izzólámpának a fényvisszaverőhöz való rögzítésére szolgáló alkatrészeket úgy kell megtervezni és legyártani, hogy mindkét beállítás esetében az izzólámpa az úttest egyik oldalán való közlekedésre tervezett fényszórókhoz előírt pontossággal a beállított helyzetben maradjon. A bekezdés előírásainak való megfelelést szemrevételezéssel és szükség szerint próbabeszereléssel kell ellenőrizni.

5.7. A 4. melléklet előírásai szerint kiegészítő vizsgálatokat kell végrehajtani annak biztosítására, hogy a használat során a fotometriai teljesítményben ne következzék be túlzott változás.

5.8. Amennyiben a fényszóró záróüvege műanyagból készül, végre kell hajtani a 6. melléklet szerinti vizsgálatokat.

A távolsági fény és tompított fény kibocsátására egyaránt tervezett fényszórókon, illetőleg azokon, amelyekben a tompított fényt és/vagy a távolsági fényt át lehet alakítani kanyarodási fénnyé, az e célból a fényszórókba szerelt mechanikus, elektromechanikus vagy egyéb eszközt úgy kell kialakítani, hogy:

5.9.1. az eszköz elég erős legyen ahhoz, hogy a normál használat során fellépő rezgések ellenére is kibírjon károsodás nélkül 50 000 üzembe helyezést;

5.9.2. meghibásodás esetén a H-H vonal felett a fényerő ne haladja meg a 6.2.5. bekezdésben a tompított fényre előírt értékeket; továbbá a kanyarodási fénnyé alakítható, tompított és/vagy távolsági fény kibocsátására tervezett fényszórók biztosítsanak legalább 5 lux megvilágítást a 25 V vizsgálati pontban (VV vonal, D 75 cm);

5.9.3. a tompított fényt vagy a távolsági fényt mindig úgy kell biztosítani, hogy a mechanizmus ne válthasson a két pozíció közé;

5.9.4. a használó közönséges eszközökkel ne legyen képes módosítani a mozgó részek formáját vagy helyét.

6. MEGVILÁGÍTÁS

6.1. Általános rendelkezések

6.1.1. A fényszórókat úgy kell kialakítani, hogy tompított fény kibocsátásakor vakítás nélkül, kellően megvilágítsák az utat, távolsági fény kibocsátásakor pedig jó megvilágítást biztosítsanak. A kanyarodási fény a tompított fényt kibocsátó fényszóróba beépített kiegészítő fényforrás bekapcsolásával biztosítható.

6.1.2. A fényszóró által létrehozott fényerő meghatározásához egy függőleges mérőernyőt kell felállítani 25 m-rel a fényszóró elé és tengelyeire merőlegesen, az előírás 3. mellékletében bemutatott módon.

6.1.3. A fényszórókat egy 12 V névleges feszültségű, színtelen normál (etalon) izzólámpa segítségével kell ellenőrizni. A fényszóró ellenőrzésekor az izzólámpa csatlakozóinál mért feszültséget a 37. előírás vonatkozó adatlapján jelzett referencia-fényáramnak megfelelően kell beállítani.

6.1.4. A fényszóró akkor tekinthető elfogadhatónak, ha legalább egy normál (etalon) izzólámpával működtetve megfelel a 6. bekezdés előírásainak. Ez az izzólámpa benyújtható a fényszóróval együtt.

6.2. A tompított fényre vonatkozó rendelkezések

6.2.1. A tompított fénynek olyan éles világos-sötét határvonallal kell rendelkeznie, hogy ennek segítségével megfelelő módon elvégezhető legyen a beállítás. A világos-sötét határvonal egy egyenes vízszintes vonal a közlekedés irányával, amelyre a fényszórót tervezték, ellentétes oldalon; a másik oldalon nem lépheti át a vízszintessel 45°-os szöget bezáró HV H1 egyenes vonalból és a 25 cm-rel a hh egyenes vonal felett található H1 H4 egyenes vonalból álló HV H1 H4 sokszögvonalat, vagy pedig a vízszintessel 15°-os szöget bezáró HV H3 egyenes vonalat (lásd a 3. mellékletet). Semmilyen körülmények között sem fogadható el az olyan világos-sötét határvonal, amely túllépi a HV H2 és a H2 H4 vonalat, és az az előbbi két lehetőség együttes alkalmazásával áll elő.

A fényszórót úgy kell beállítani, hogy

6.2.2.1. a jobb oldali közlekedés követelményeinek megfelelően tervezett fényszórók esetében a világos-sötét határvonal vízszintes legyen a mérőernyő bal oldalán (9), a bal oldali közlekedés követelményeinek megfelelően tervezett fényszórók esetében pedig a világos-sötét határvonal vízszintes legyen a mérőernyő jobb oldalán;

6.2.2.2. a világos-sötét határvonal vízszintes része a mérőernyőn 25 cm-rel a hh szint alatt helyezkedjék el (lásd a 3. mellékletet);

6.2.2.3. a világos-sötét határvonal csúcsa a vv vonalon helyezkedjék el (10).

6.2.3. A fentiek szerint beállított, csak a tompított fény tekintetében jóváhagyásra előterjesztett fényszórónak (11) csak a 6.2.5–6.2.7. és a 6.2.9. bekezdésben rögzített, a tompított fény és távolsági fény kibocsátására egyaránt szolgáló fényszórónak pedig a 6.2.5–6.2.7. és a 6.3. bekezdésben rögzített követelményeknek kell megfelelnie.

6.2.4. Ha az így beállított fényszóró nem felel meg a 6.2.5–6.2.7. és a 6.3. bekezdésben rögzített követelményeknek, akkor megengedhető a beállítás módosítása, amennyiben a fénysugár tengelye oldalirányban nem mozdul el 1°-nál (= 44 cm) nagyobb mértékben jobbra vagy balra (12).

A világos-sötét határvonallal történő beállítás megkönnyítése céljából a fényszóró részben letakarható, hogy a világos-sötét határvonalat még pontosabban meg lehessen határozni.

6.2.5. A tompított fény által a mérőernyőn létrehozott megvilágításnak az alábbi követelményeket kell teljesítenie:

Pont a mérőernyőn		(Előírt megvilágítás lux)
Jobb oldali közlekedéshez használható fényszóró	Bal oldali közlekedéshez használható fényszóró	A osztályú fényszóró	B osztályú fényszóró
B 50 L pont	B 50 R pont	≤ 0,4	≤ 0,4
75 R pont	75 L pont	≥ 6	≥ 12
75 L pont	75 R pont	≤ 12	≤ 12
50 L pont	50 R pont	≤ 15	≤ 15
50 R pont	50 L pont	≥ 6	≥ 12
50 V pont	50 V pont	—	≥ 6
25 L pont	25 R pont	≥ 1,5	≥ 2
25 R pont	25 L pont	≥ 1,5	≥ 2
A III. zóna minden pontja		≤ 0,7	≤ 0,7
A IV. zóna minden pontja		≥ 2	≥ 3
Az I. zóna minden pontja		≤ 20	≤ 2E (13)

6.2.6. Az I., II., III. és IV. zóna egyikében sem lehet olyan mértékű oldalirányú eltérés, amely a látási viszonyokat zavarná.

6.2.7. A 3. melléklet C. ábráján látható A és B zóna megvilágítási értékeit az ábrán szereplő 1–8. pontok fotometriai értékének mérésével kell ellenőrizni; ezeknek az értékeknek az alábbi tartományban kell lenniük (14):

1 + 2 + 3 ≥ 0,3 lux és

4 + 5 + 6 ≥ 0,6 lux és

0,7 lux ≥ 7 ≥ 0,1 lux és

0,7 lux ≥ 8 ≥ 0,2 lux.

6.2.8. A mind a jobb oldali, mind a bal oldali közlekedés előírásainak megfelelően tervezett fényszóróknak az optikai egység vagy az izzólámpa mindkét beállítási helyzetében meg kell felelniük a fentiekben leírt, a megfelelő közlekedési irányra vonatkozó követelményeknek.

A 6.2.5. bekezdés követelményei a kanyarodási fény kibocsátására tervezett fényszórókra is alkalmazandók.

Amennyiben a kanyarodási fényt:

6.2.9.1. a tompított fény elforgatásával vagy a világos-sötét határvonal csúcsában lévő töréspont vízszintes eltolásával állítják elő, a méréseket a teljes fényszórószerelvény például goniométer segítségével történő, újbóli vízszintes beállítása után kell végrehajtani;

6.2.9.2. a fényszóró egy vagy több optikai részének mozgatásával, a világos-sötét határvonal csúcsában lévő töréspont vízszintes elmozdítása nélkül állítják elő, akkor a méréseket úgy kell elvégezni, hogy ezek az alkatrészek szélső üzemi helyzetben legyenek;

6.2.9.3. egy kiegészítő fényforrás segítségével, a világos-sötét határvonal csúcsában lévő töréspont vízszintes elmozdítása nélkül állítják elő, akkor a méréseket e fényforrás bekapcsolásával kell elvégezni.

6.3. A távolsági fényre vonatkozó rendelkezések

6.3.1. Ha a fényszórót távolsági fény és tompított fény kibocsátására tervezték, akkor a távolsági fény által a mérőernyőn létrehozott megvilágításra vonatkozó méréseket ugyanazzal a fényszóró-beállítással kell elvégezni, mint a fenti 6.2.5–6.2.7. bekezdés szerinti méréseket; ha a fényszóró csak távolsági fényt bocsát ki, akkor úgy kell beállítani, hogy a maximális megvilágítási terület középpontja a hh és a vv vonalak metszéspontjába essék; az ilyen fényszórónak csak a 6.3. bekezdés követelményeinek kell megfelelnie. Ha a távolsági fényt több fényforrás állítja elő, akkor a megvilágítás maximális értékét (EM) a funkciók együttes használatával kell meghatározni.

A távolsági fény által a mérőernyőn létrehozott megvilágításnak az alábbi követelményeket kell teljesítenie:

A hh és a vv vonalak metszéspontjának (HV) a maximális megvilágítás 80 %-ának megfelelő megvilágítású pontokat összekötő vonalon (izolux) belül kell elhelyezkednie. Az EM maximális érték A osztályú fényszórók esetén nem lehet kisebb 32 luxnál, B osztályú fényszórók esetén pedig 48 luxnál. A maximális érték semmilyen körülmények között sem haladhatja meg a 240 luxot. Továbbá kombinált tompított és távolsági fényszóró esetén ez a maximális érték legfeljebb a tompított fény 75 R (vagy 75 L) pontban mért megvilágítási értékének 16-szorosa lehet.

6.3.2.1.1. A távolsági fény ezredkandelában kifejezett maximális intenzitását (IM) a következő képlet segítségével kell kiszámítani:

IM = 0,625 EM

6.3.2.1.2. A 4.2.2.7. bekezdésben említett maximális intenzitás (I'M) referenciajele a következőképpen számítható ki:

Formula

Ezt az értéket a következő értékekre kell kerekíteni: 7,5 – 10 – 12,5 – 17,5 – 20 – 25 – 27,5 – 30 – 37,5 – 40 – 45 – 50.

6.3.2.2. A HV ponttól vízszintesen jobbra és balra 1,125 m távolságon belül az A osztályú fényszóró által létrehozott megvilágításnak legalább 16 luxnak, a B osztályú fényszóró által létrehozott megvilágításnak pedig legalább 24 luxnak kell lennie; 2,25 m távolságon belül az A osztályú fényszóró által létrehozott megvilágításnak legalább 4 luxnak, a B osztályú fényszóró által létrehozott megvilágításnak pedig legalább 6 luxnak kell lennie.

Az állítható fényvisszaverővel rendelkező fényszórókra a 6.2. és a 6.3. bekezdésben rögzített előírások érvényesek a 2.1.3. bekezdésben leírt valamennyi szerelési pozícióra. Az ellenőrzés céljából a következőképpen kell eljárni:

6.4.1. Mindegyik alkalmazott pozíciót elő kell állítani a vizsgálati goniométeren egy olyan vonalra vonatkoztatva, amely összekapcsolja a fényforrás középpontját és a mérőernyőn lévő HV pontot. Ezt követően az állítható fényvisszaverőt olyan helyzetbe kell állítani, hogy a fénysugár alakja a mérőernyőn megfeleljen a 6.2.1–6.2.2.3. és/vagy a 6.3.1. bekezdés előírásainak;

6.4.2. a fényvisszaverő 6.4.1. bekezdés szerinti rögzítését követően a fényszórónak meg kell felelnie a 6.2. és a 6.3. bekezdésben leírt vonatkozó fotometriai követelményeknek;

6.4.3. további vizsgálatokat kell végrehajtani, miután a fényvisszaverőt a beállítóeszköz segítségével a kiindulási helyzetből függőleges irányban ± 2°-kal elmozdítják vagy ha az kisebb 2°-nál, a maximális helyzetbe állítják. A fényszórónak (például goniométer segítségével) az ellentétes iránynak megfelelően történő beállítását követően a következő irányok szerinti fényteljesítményt úgy kell beállítani, hogy megfeleljen az előírt határértékeknek:

tompított fény: HV és 75 R pont (vagy 75 L pont);

távolsági fény: EM és HV pont (EM százalékában).

6.4.4. amennyiben a kérelmező nem jelölt meg több szerelési helyzetet, a 6.4.2–6.4.3. bekezdésben leírt eljárást meg kell ismételni az összes többi helyzetben;

6.4.5. ha a kérelmező nem igényli speciális szerelési helyzetek jóváhagyását, a fényszórót a 6.2. és a 6.3. bekezdésben leírt értékek szerint kell beállítani úgy, hogy a fényszóróbeállító eszköz középső helyzetben legyen. A 6.4.3. bekezdésben leírt további vizsgálathoz a fényvisszaverőt a fényszóróbeállító eszköz segítségével a szélső pozícióiba (és nem ± 2°-kal eltolva) kell állítani.

6.5. A 6.2.5–6.2.7. és a 6.3. bekezdésben említett ernyőmegvilágítási értékeket olyan fényérzékelővel kell megmérni, amelynek működő felülete egy 65 mm-es négyzeten belül van.

7. SZÍN

7.1. A kibocsátott fénynek fehér színűnek kell lennie. A CIE háromszínű koordinátáival kifejezve a fénysugaraknak a következő tartományokba kell esniük:

határérték a kék irányában	x ≥ 0,310
határérték a sárga irányában	x ≤ 0,500
határérték a zöld irányában	y ≤ 0,150 + 0,640 x
határérték a zöld irányában	y ≤ 0,440
határérték a bíbor irányában	y ≥ 0,050 + 0,750 x
határérték a vörös irányában	y ≥ 0,382

8. A ZAVARÓ HATÁS MÉRÉSE

A fényszórók tompított fénye által keltett zavaró hatást meg kell mérni (15).

C. TOVÁBBI IGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK

9. A FÉNYSZÓRÓTÍPUS MÓDOSÍTÁSA ÉS A JÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE

A fényszórótípus bármilyen módosításáról értesíteni kell a fényszórótípust jóváhagyó hatóságot. A hatóság:

9.1.1. úgy ítélheti meg, hogy a változásoknak valószínűleg nem lesz jelentős negatív hatása, és a fényszóró ezekkel együtt eleget tesz a követelményeknek; vagy

9.1.2. további vizsgálati jelentést kérhet a vizsgálatok lefolytatásáért felelős műszaki szolgálattól.

9.2. A jóváhagyás megerősítését vagy elutasítását a változások feltüntetésével együtt közölni kell a megállapodás ezen előírást alkalmazó Szerződő Feleivel a 4.1.4. bekezdés szerinti eljárásnak megfelelően.

9.3. A jóváhagyás kiterjesztését engedélyező illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez elkészített közlemény-formanyomtatványhoz, és erről az előírás 1. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatványon tájékoztatja az 1958. évi megállapodás ezen előírást alkalmazó többi Szerződő Felét.

10. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

A gyártási eljárásoknak meg kell felelniük a megállapodás 2. függelékében (E/ECE/324-E/ECE/TRANS/505/2. változat) előírt feltételeknek és az alábbi követelményeknek.

10.1. Az előírás értelmében jóváhagyott fényszórókat a jóváhagyott típusnak megfelelően kell gyártani a 6. és 7. bekezdésben rögzített követelmények betartásával.

10.2. Be kell tartani az előírás 5. mellékletében rögzített, a gyártás-ellenőrzési eljárások megfelelőségére előírt minimális követelményeket.

10.3. Követni kell az ellenőr általi mintavételezésre vonatkozó minimális előírásokat, amelyek az előírás 7. mellékletében szerepelnek.

10.4. A típusjóváhagyást megadó hatóság bármely időpontban ellenőrizheti az egyes gyártóüzemekben alkalmazott megfelelőség-ellenőrzési módszereket. Ezekre az ellenőrzésekre általában kétévente egyszer kerül sor.

10.5. A nyilvánvaló hibákat mutató fényszórókat nem kell figyelembe venni.

10.6. A referenciajelet nem kell figyelembe venni.

11. SZANKCIÓK A GYÁRTÁS NEM MEGFELELŐSÉGE ESETÉN

11.1. Az előírás értelmében egy adott fényszórótípusra megadott jóváhagyás visszavonható, ha nem teljesülnek a követelmények, illetve ha a jóváhagyási jelet viselő fényszóró nem felel meg a jóváhagyott típusnak.

11.2. Amennyiben a megállapodás ezen előírást alkalmazó egyik Szerződő Fele visszavon egy előzőleg általa megadott jóváhagyást, erről az előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő közlemény-formanyomtatvány útján értesíti az 1958-as megállapodás ezen előírást alkalmazó többi Szerződő Felét.

12. A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

A jóváhagyást megadó hatóságot értesíteni kell arról, ha a jóváhagyás jogosultja véglegesen leállítja az előírás értelmében jóváhagyott fényszórótípus gyártását. A hatóság ezt az információt a kézhezvételt követően az előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő közlemény-formanyomtatvány útján továbbítja az 1958-as megállapodás ezen előírást alkalmazó többi Szerződő Felének.

13. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS AZ ADMINISZTRATÍV SZERVEZETI EGYSÉGEK NEVE ÉS CÍME

Az 1958-as megállapodás ezen előírást alkalmazó Szerződő Felei közlik az Egyesült Nemzetek Titkárságával a jóváhagyási vizsgálatok végzéséért felelős műszaki szolgálatok, valamint a jóváhagyást megadó hatóságok – amelyekhez a jóváhagyás megadására vagy elutasítására vagy visszavonására, valamint a gyártás végleges leállítására vonatkozó, más országokban kiadott formanyomtatványokat kell küldeni – nevét és címét.

(1) Amely tartalmazza:

az előírás eredeti változatának 1. kiegészítését – Hatálybalépés időpontja: 2002. augusztus 11.

az előírás eredeti változatának 2. kiegészítését – Hatálybalépés időpontja: 2002. december 10.

az előírás eredeti változatának 3. kiegészítését – Hatálybalépés időpontja: 2003. október 30.

(2) Az előírás egyetlen rendelkezése sem akadályozza meg a megállapodásnak az előírást alkalmazó Szerződő Feleit abban, hogy megtiltsák az előírás által jóváhagyott műanyag záróüveggel rendelkező fényszóró fém fényszórótisztító eszközzel (törlővel) való együttes használatát.

(3) Amennyiben a fényszórókat csak az út egyik oldalán való közlekedés követelményeinek megfelelően tervezik (jobb vagy bal oldali közlekedésre), ajánlatos továbbá letörölhetetlenül bejelölni az első fényszórókon azokat a kitakarható területet, amelyek a használók számára okozott kellemetlenségek megelőzésére szolgálnak azokban az országokban, amelyekben a forgalom az ellenkező oldalon halad az abban az országban érvényes forgalmi irányhoz képest, amelyre a fényszórót tervezték. Ez a jelölés azonban nem szükséges akkor, ha ezt a területet a kialakítás világosan jelzi.

(4) Amennyiben a záróüveget nem lehet eltávolítani a fővázról, a 4.2.5. bekezdés szerinti egyedi jelölés is elegendő.

(5) 1 – Németország, 2 – Franciaország, 3 – Olaszország, 4 – Hollandia, 5 – Svédország, 6 – Belgium, 7 – Magyarország, 8 – Cseh Köztársaság, 9 – Spanyolország, 10 – Jugoszlávia, 11 – Egyesült Királyság, 12 – Ausztria, 13 – Luxemburg, 14 – Svájc, 15 (üres), 16 – Norvégia, 17 – Finnország, 18 – Dánia, 19 – Románia, 20 – Lengyelország, 21 – Portugália, 22 – Orosz Föderáció, 23 – Görögország, 24 – Írország, 25 – Horvátország, 26 – Szlovénia, 27 – Szlovákia, 28 – Belarusz, 29 – Észtország, 30 (üres), 31 – Bosznia és Hercegovina, 32 – Lettország, 33 (üres), 34 – Bulgária, 35 (üres), 36 – Litvánia, 37 – Törökország, 38 (üres), 39 – Azerbajdzsán, 40 – Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, 41 (üres), 42 – Európai Közösség (a jóváhagyásokat a tagállamai adják saját EGB-jelüket használva), 43 – Japán, 44 (üres), 45 – Ausztrália és 46 – Ukrajna, 47 – Dél-Afrika és 48 – Új-Zéland. A következő számokat további országoknak jelölik ki, időrendi sorrendben aszerint, hogy a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodást mikor ratifikálják vagy e megállapodáshoz mikor csatlakoznak, és az így kijelölt számokat az Egyesült Nemzetek Főtitkára közli a megállapodás Szerződő Feleivel.

(6) Izzólámpákra vonatkozó műszaki előírások: lásd a 37. előírást.

(7) A HIR1 és/vagy a H9 izzólámpák csak a 45. előírásnak megfelelő fényszórótisztító eszközökkel együttesen használhatók tompított fény kibocsátására. A függőleges dőlés tekintetében a lámpák beszereléséhez a 48. előírás 01. módosítássorozat szerinti 6.2.6.2.2. bekezdését kell alkalmazni.

(8) A fényszóró akkor felel meg e bekezdés előírásainak, ha az izzólámpa könnyedén beszerelhető a fényszóróba, és az illesztő csapok sötétben is a megfelelő helyre szerelhetők be.

(9) A mérőernyőnek elég szélesnek kell lennie ahhoz, hogy a vv vonal mindkét oldalán legalább 5°-os tartományban lehetővé tegye a világos-sötét határvonal vizsgálatát.

(10) Amennyiben a sugárnyalábnak nincs pontosan meghatározható csúcspontú világos-sötét határvonala, az oldalirányú beállítást úgy kell elvégezni, hogy az a leginkább megfeleljen a 75 R és 50 R pontra vonatkozó megvilágítási követelményeknek jobb oldali, és a 75 L és 50 L pontra vonatkozó megvilágítási követelményeknek bal oldali közlekedés esetén.

(11) Az ilyen speciális, tompított fényt kibocsátó fényszóró olyan távolsági fényt is kibocsáthat, amelyre nem vonatkoznak követelmények.

(12) A határértékek 1°-kal jobbra vagy balra történő beigazítása nem összeegyeztethetetlen a függőleges irányban felfelé vagy lefelé való beállítással. Ez utóbbit csak a 6.3. bekezdés követelményei korlátozzák. A világos-sötét határvonal vízszintes része azonban nem lépheti túl a hh vonalat (a 6.3. bekezdés rendelkezései nem érvényesek azokra a fényszórókra, amelyek terv szerint csak az előírás tompított fény kibocsátására vonatkozó követelményeinek felelnek meg).

(13) E az 50R, illetve az 50L pontban ténylegesen mért érték.

(14) Az A és B zóna (egyszersmind a III. zóna) egyik pontjában mért megvilágítás sem haladhatja meg a 0,7 lux értéket.

(15) Ez a követelmény a hatóságokhoz benyújtandó javaslat témája lesz.

1. MELLÉKLET

KÖZLEMÉNY

(Legnagyobb méret: A4 (210 × 297 mm))

2. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JELEK ELRENDEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI

A fenti jóváhagyási jelek valamelyikét viselő fényszórót Hollandiában (E 4) hagyták jóvá az XXX. előírás értelmében, a 243-as jóváhagyási számon, az előírás eredeti változatában (00) leírt követelményeknek megfelelően. A tompított fényt kizárólag jobb oldali közlekedéshez tervezték. A „CR” betűk (1. ábra) A osztályú tompított és távolsági fényre utalnak, a „HCR” betűk (2. ábra) pedig B osztályú tompított és távolsági fényre.

A 30-as szám azt mutatja, hogy a távolsági fény maximális fényintenzitása 86 250 és 101 250 kandela között van.

Megjegyzés: A jóváhagyási számot és a kiegészítő jeleket a kör közelében kell elhelyezni, az E betű felett, alatt vagy bal vagy jobb oldalán mellette. A jóváhagyási szám számjegyeit az E betű ugyanazon oldalán kell feltüntetni, és ugyanabba az irányba kell nézniük.

A jóváhagyási számban a római számok használatát kerülni kell, hogy ne legyen összetéveszthető más jelekkel.

A fenti jóváhagyási jelet viselő fényszóró egyaránt megfelel az előírás tompított fényre és távolsági fényre vonatkozó rendelkezéseinek, a következők szerint:

3. ábra: A osztályú, csak bal oldali közlekedésre tervezett fényszóró;

4a. és 4b. ábra: B osztályú, mindkét közlekedési rendszerre tervezett fényszóró, amelyben az optikai egységet vagy az izzólámpát a járművön megfelelő módon be kell állítani.

A fenti jóváhagyási jelet viselő fényszóró olyan, műanyag záróüveggel felszerelt fényszóró, amely csak a tompított fény kibocsátása tekintetében felel meg az előírás követelményeinek, a következők szerint:

5. ábra: A osztályú, mindkét közlekedési rendszerben használható fényszóró;

6. ábr a: B osztályú, csak jobb oldali közlekedésre tervezett fényszóró.

A fenti jóváhagyási jelet viselő fényszóró:

7. ábra: B osztályú, kizárólag bal oldali közlekedésre tervezett fényszóró, amely csak a tompított fény kibocsátása tekintetében felel meg az előírás követelményeinek;

8. ábra: A osztályú fényszóró, amely csak a távolsági fény kibocsátása tekintetében felel meg az előírás követelményeinek.

Műanyag záróüveggel rendelkező fényszóró jele a következők szerint:

9. ábra: B osztályú, kizárólag jobb oldali közlekedésre tervezett fényszóró, amely a tompított és a távolsági fény kibocsátása tekintetében egyaránt megfelel az előírás követelményeinek;

10. ábra: B osztályú, kizárólag jobb oldali közlekedésre tervezett fényszóró, amely csak a tompított fény kibocsátása tekintetében felel meg az előírás követelményeinek.

A tompított fény nem kapcsolható be egy időben a távolsági fénnyel és/vagy egy másik összeépített fényszóróval.

Csoportosított, kombinált és összeépített fényszórók egyszerűsített jelzése

(A függőleges és a vízszintes vonalak a fényjelző berendezés formáját ábrázolják, nem alkotják a jóváhagyási jel részét.)

A minta
B minta
C minta
D minta

Megjegyzés: A fenti négy példa olyan, jóváhagyási jelet viselő világító berendezésre vonatkozik, amely a következőkből áll:

egy első helyzetjelző lámpából, amelyet a 7. előírás 02. módosítássorozata szerint hagytak jóvá;

egy B osztályú fényszóróból, amelyet jobb és bal oldali közlekedéshez terveztek tompított fénnyel és 86 250 és 101 250 kandela közötti maximális fényintenzitású (30-as szám) távolsági fénnyel, műanyag záróüveggel szereltek fel és az előírás eredeti változatának (00) követelményei szerint hagytak jóvá;

egy első ködlámpából, amelyet műanyag záróüveggel szereltek fel és a 19. előírás 02. módosítássorozata szerint hagytak jóvá;

egy 1a. kategóriájú első irányjelző lámpából, amelyet a 6. előírás 01. módosítássorozata szerint hagytak jóvá.

A fenti példa különböző fényszórótípusokhoz használható műanyag záróüveg jelzésére vonatkozik, melyek a következők lehetnek:

vagy: olyan B osztályú fényszóró, amelyet mindkét közlekedési rendszerhez terveztek tompított fénnyel és 86 250 és 101 250 kandela közötti maximális fényintenzitású (30-as szám) távolsági fénnyel, Németországban (E1) hagytak jóvá az előírás eredeti változatának (00) követelményei szerint, és

amely össze van építve:

egy első helyzetjelző lámpával, amelyet a 7. előírás 02. módosítássorozata szerint hagytak jóvá;

vagy: olyan A osztályú fényszóró, amelyet mindkét közlekedési rendszerhez terveztek tompított fénnyel és 33 750 cd és 45 000 cd közötti maximális fényintenzitású (12,5-es szám) távolsági fénnyel, Németországban (E1) hagytak jóvá az előírás eredeti változatának (00) követelményei szerint, és

amely össze van építve:

a fent leírt első helyzetjelző lámpával;

vagy: a fent említett fényszórók valamelyike önálló lámpaként jóváhagyva.

A fényszóró fővázán csak az érvényes jóváhagyási számot kell feltüntetni, például:

A fenti példa két fényszóróból álló egységhez használt műanyag záróüveg jelzésére vonatkozik, amelyeket Franciaországban (E2) hagytak jóvá a 81151-es jóváhagyási számon. Az egység a következőket tartalmazza:

egy B osztályú fényszórót, amely tompított fény és x és y kandela közötti maximális fényintenzitású távolsági fény kibocsátására szolgál, és megfelel az előírás követelményeinek, valamint

egy B osztályú fényszórót, amely w és z kandela közötti maximális fényintenzitású távolsági fény kibocsátására szolgál mindkét közlekedési rendszerben, megfelel az előírás rendelkezéseinek, és a távolsági fények maximális fényintenzitása összességében a 86 250 és 101 250 kandela közötti tartományba esik.

3. MELLÉKLET

MÉRŐERNYŐ

A. Jobb oldali közlekedésre tervezett fényszóró

(méretek mm-ben; az ernyő 25 m távolságban van felállítva)

B. Bal oldali közlekedésre tervezett fényszóró

(a méretek mm-ben vannak megadva; az ernyő 25 m távolságban van felállítva)

Megjegyzés: A C. ábra a jobb oldali közlekedésre vonatkozó mérési pontokat mutatja. A 7. és a 8. mérési pontokat bal oldali közlekedés esetén át kell helyezni a kép jobb oldalára, a megfelelő helyre.

4. MELLÉKLET

FÉNYSZÓRÓK ÜZEM KÖZBENI FOTOMETRIAI VISELKEDÉSE STABILITÁSÁNAK VIZSGÁLATA

KOMPLETT FÉNYSZÓRÓKON VÉGZETT VIZSGÁLATOK

A fotometriai értékeknek az előírás rendelkezései szerint történő mérése után meg kell vizsgálni egy komplett fényszóró-mintadarab üzem közbeni fotometriai viselkedésének stabilitását távolsági fény esetén az Emax pontban, tompított fény esetén pedig a HV, 50 R és B 50 L pontban (vagy bal oldali közlekedésre tervezett fényszóróknál a HV, 50 L és B 50 R pontban). „Komplett fényszóró” alatt a komplett lámpa értendő azokkal a körülötte lévő lámpatestrészekkel és lámpákkal együtt, amelyek hatással lehetnek a fényszóró hőleadására.

1. A FOTOMETRIAI VISELKEDÉS STABILITÁSÁNAK VIZSGÁLATA

A vizsgálatokat száraz és nyugodt levegőviszonyok mellett, 23 °C ± 5 5 °C hőmérsékleten kell elvégezni úgy, hogy a komplett fényszórót fel kell szerelni egy olyan állványra, amely jellemző a járműre történő felszerelési mód szempontjából.

1.1. Tiszta fényszóró

A fényszórót 12 órán át üzemeltetni kell az 1.1.1. bekezdésben leírtak szerint, majd ellenőrizni kell az 1.1.2. bekezdés előírásai szerint.

1.1.1. Vizsgálati eljárás (1)

A fényszórót a megadott ideig kell működtetni a következők szerint:

(a)	Amennyiben a jóváhagyási eljárás csak egy világítási funkcióra (távolsági vagy tompított fény, illetve első ködlámpa) vonatkozik, a megfelelő izzólámpát kell üzemeltetni az előírt ideig (2).

(b)

Tompított fény és egy vagy több távolsági fény kibocsátására szolgáló, vagy tompított fény kibocsátására és első ködlámpaként használandó fényszóró esetén:

(i)	a fényszórót az alábbi ciklus szerint kell működtetni az előírt idő elteltéig: 15 percig a tompított fény izzólámpája világít; 5 percig az összes izzólámpa világít;

(ii)

ha a kérelmező kijelenti, hogy a fényszórót egy időben csak tompított fény vagy csak távolsági fény(ek) kibocsátására fogja használni (3), a vizsgálatot ennek megfelelően kell végrehajtani úgy (2), hogy a tompított fényt és a távolsági fény(eke)t (ez utóbbiak egyszerre világítsanak) az 1.1. bekezdésben előírt idő feléig-feléig kell egymás után működtetni.

(c)

Amennyiben a fényszóró első ködlámpaként és egy vagy több távolsági fény kibocsátására szolgál:

(i)	a fényszórót az alábbi ciklus szerint kell működtetni az előírt idő elteltéig: 15 percig az első ködlámpa világít; 5 percig az összes izzólámpa világít;

(ii)

ha a kérelmező kijelenti, hogy a fényszórót egy időben csak első ködlámpaként vagy csak távolsági fény(ek) kibocsátására fogja használni (3), a vizsgálatot ennek megfelelően kell végrehajtani úgy (2), hogy az első ködlámpát és a távolsági fény(eke)t (ez utóbbiak egyszerre világítsanak) az 1.1. bekezdésben előírt idő feléig-feléig kell egymás után működtetni.

(d)

Ha a fényszóró tompított fény és egy vagy több távolsági fény kibocsátására, illetve első ködlámpaként szolgál:

(i)	a fényszórót az alábbi ciklus szerint kell működtetni az előírt idő elteltéig: 15 percig a tompított fény izzólámpája világít; 5 percig az összes izzólámpa világít;

(ii)

ha a kérelmező kijelenti, hogy a fényszórót egy időben csak tompított fény vagy csak távolsági fény(ek) kibocsátására fogja használni (3), a vizsgálatot ennek megfelelően kell végrehajtani úgy (2), hogy a tompított fényt és a távolsági fény(eke)t az 1.1. bekezdésben előírt idő feléig-feléig kell egymás után működtetni, miközben az első ködlámpát az idő felében és a távolsági fény üzemeltetése alatt olyan ciklus szerint kell működtetni, amelyben 15 percig kikapcsolt, majd 5 percig bekapcsolt állapotban van;

(iii)

ha a kérelmező kijelenti, hogy a fényszórót egy időben csak tompított fény kibocsátására vagy csak első ködlámpaként fogja használni (3), a vizsgálatot ennek megfelelően kell végrehajtani úgy (2), hogy a tompított fényt és az első ködlámpát az 1.1. bekezdésben előírt idő feléig kell egymás után működtetni, miközben a távolsági fényt az idő felében és a tompított fény üzemeltetése alatt olyan ciklus szerint kell működtetni, amelyben 15 percig kikapcsolt, majd 5 percig bekapcsolt állapotban van;

(iv)

ha a kérelmező kijelenti, hogy a fényszórót egy időben csak tompított fény vagy csak távolsági fény(ek) kibocsátására (3) vagy csak első ködlámpaként (3) fogja használni, a vizsgálatot ennek megfelelően kell végrehajtani úgy (2), hogy a tompított fényt, a távolsági fény(eke)t és az első ködlámpát egymás után rendre az 1.1. bekezdésben előírt idő egyharmadáig kell működtetni.

(e)

Abban az esetben, ha a tompított fény kiegészítő fényforrás használatával kanyarodási fény kibocsátására is szolgál, a fényforrást a tompított fény működtetése közben olyan ciklus szerint kell működtetni, amelyben 9 percig kikapcsolt, majd 1 percig bekapcsolt állapotban van (lásd a 4. melléklet 1. függelékét).

1.1.1.2. Vizsgálati feszültség

A feszültséget úgy kell beállítani, hogy az izzólámpák a 37. előírásban előírt maximális teljesítmény 90 százalékával üzemeljenek.

Az alkalmazott teljesítménynek minden esetben meg kell felelnie a 12 V névleges feszültségű izzólámpa megfelelő értékének, kivéve akkor, ha a jóváhagyás kérelmezőjének nyilatkozata alapján a fényszóró eltérő feszültségen is üzemeltethető. Ebben az esetben a vizsgálatot a használható legnagyobb teljesítményű izzólámpával kell elvégezni.

1.1.2. Vizsgálati eredmények

1.1.2.1. Szemrevételezés

Amikor a fényszóró hőmérséklete elérte a környezeti hőmérsékletet, a fényszóró üvegét és adott esetben a külső záróüveget tiszta, nedves pamutkendővel meg kell tisztítani. Ezt követően el kell végezni a szemrevételezést: a fényszóróüvegen és a külső záróüvegen nem lehet észrevehető alaktorzulás, alakváltozás, repedés vagy színelváltozás.

1.1.2.2. Fotometriai vizsgálat

Az előírás rendelkezéseinek való megfelelés érdekében a fotometriai értékeket a következő pontokban kell ellenőrizni:

Tompított fény:

az 50 R, B 50 L és HV pontokban, ha a fényszórót jobb oldali közlekedésre tervezték,

az 50 L, B 50 R és HV pontokban, ha a fényszórót bal oldali közlekedésre tervezték.

Távolsági fény: az Emax pontban

A fényszóró állványán a hő hatására bekövetkező lehetséges alakváltozások vizsgálata érdekében egy másik beállítás is elvégezhető (a világos-sötét határvonal helyzetének eltolódásával a melléklet 2. bekezdése foglalkozik).

A fotometriai jellemzők és a vizsgálat előtt mért értékek közötti eltérés legfeljebb 10 % lehet, a fotometriai mérési eljárás tűréseit is beleértve.

1.2. Szennyezett fényszóró

A fenti 1.1. bekezdés szerinti vizsgálatot követően a fényszórót az 1.2.1. bekezdésben leírt előkészítés után az 1.1.1. bekezdés értelmében egy órán át kell működtetni, majd az 1.1.2. bekezdésben leírt eljárással ellenőrizni kell.

1.2.1. A fényszóró előkészítése

1.2.1.1. Vizsgálati keverék

1.2.1.1.1. Üvegből készült külső záróüveggel rendelkező fényszórók esetén:

A fényszóróra felhordandó víz–szennyezőanyag keveréknek:

9 rész (súlyrész) 0 és 100 μm közötti szemcsenagyságú kvarchomokból, 1 rész (súlyrész) 0 és 100 μm közötti szemcsenagyságú faszénporból (bükkfa), 0,2 rész (súlyrész) NaCMC-ből (4), és megfelelő mennyiségű, 1 mS/m alatti vezetőképességű desztillált vízből kell állnia. A keverék nem lehet 14 napnál régebbi.

1.2.1.1.2. Műanyagból készült külső záróüveggel rendelkező fényszórók esetén:

A fényszóróra felhordandó víz–szennyezőanyag keveréknek:

9 rész (súlyrész) 0 és 100 μm közötti szemcsenagyságú kvarchomokból, 1 rész (súlyrész) 0 és 100 μm közötti szemcsenagyságú faszénporból (bükkfa), 0,2 rész (súlyrész) NaCMC-ből (4), 13 rész (súlyrész) 1 mS/m alatti vezetőképességű desztillált vízből, és 2 ± 1 rész (súlyrész) felületaktív anyagból kell állnia (5). A keverék nem lehet 14 napnál régebbi.

1.2.1.2. A vizsgálati keverék felhordása a fényszóróra

A vizsgálati keveréket egyenletesen kell felhordani a fényszóró teljes átvilágított felületére, majd hagyni kell megszáradni. Ezt a folyamatot addig kell ismételni, míg a megvilágítási érték az alábbi pontok mindegyikében a mellékletben leírt feltételek mellett mért érték 15–20 %-ára csökken:

Emax pont tompított és távolsági fénynél, és csak távolsági fénynél,

50 R és 50 V pont (6) csak jobb oldali közlekedéshez tervezett tompított fénynél,

50 L és 50 V pont (6) csak bal oldali közlekedéshez tervezett tompított fénynél.

1.2.1.3. Mérőberendezés

A mérőberendezésnek meg kell felelnie a fényszóró jóváhagyási vizsgálatai során használt berendezésnek. A fotometriai ellenőrzéshez normál (etalon) izzólámpát kell használni.

2. A VILÁGOS-SÖTÉT HATÁRVONAL HŐ HATÁSÁRA BEKÖVETKEZŐ FÜGGŐLEGES ELTOLÓDÁSÁNAK VIZSGÁLATA

A vizsgálat során azt kell ellenőrizni, hogy a működő tompított fény világos-sötét határvonalának hő hatására bekövetkező függőleges eltolódása nem halad-e meg egy előírt értéket.

Az 1. bekezdésben leírtak szerint megvizsgált fényszórón végre kell hajtani a 2.1. bekezdésben leírt vizsgálatot oly módon, hogy a fényszórót vizsgálati helyzetéhez képest nem mozdítják el, illetve nem módosítják beállítását.

2.1. Vizsgálat

A vizsgálatot száraz és nyugodt levegőviszonyok mellett, 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten kell elvégezni.

A fényszórót tompított fénnyel kell üzemeltetni egy legalább egy órán keresztül öregített sorozatgyártású izzólámpával úgy, hogy vizsgálati helyzetéhez képest nem mozdítják el, illetve nem módosítják beállítását. (A vizsgálat elvégzése céljából az 1.1.1.2. bekezdésben megadott feszültségértéket kell beállítani.) A világos-sötét határvonal helyzetét annak vízszintes részén (a vv és jobb oldali közlekedés esetén a B 50 L ponton, bal oldali közlekedés esetén pedig a B 50 R ponton áthaladó függőleges vonal között) kell ellenőrizni a bekapcsolás után 3 perccel (r3), illetve 60 perccel (r60).

A világos-sötét határvonal eltolódásának fent leírt mérése tetszőleges olyan eljárással elvégezhető, amely biztosítja a kielégítő pontosságot és az eredmények reprodukálhatóságát.

2.2. Vizsgálati eredmények

2.2.1. A milliradiánban (mrad) mért eredmény tompított fényszóró esetében csak akkor elfogadható, ha a fényszórón mért ΔrI = |r3 – r60| abszolút érték nem nagyobb 1,0 mrad-nál (ΔrI ≤ 1,0 mrad).

2.2.2. Ha ez az érték nagyobb 1,0 mrad-nál, de nem nagyobb 1,5 mrad-nál (1,0 mrad < ΔrI ≤ 1,5 mrad), a 2.1. bekezdés előírásainak megfelelően meg kell vizsgálni egy második fényszórót is, amelyen előzetesen háromszor egymás után végre kell hajtani az alább leírt ciklust annak érdekében, hogy a fényszóró mechanikai alkatrészeinek helyzete stabilizálódjék a járművön történő helyes felszerelést jellemző állványhoz képest:

tompított fényszóró üzemeltetése egy órán keresztül (az 1.1.1.2. bekezdésben megadott feszültségértéket kell beállítani);

egy óra szünet.

A fényszórótípust akkor kell elfogadhatónak tekinteni, ha az első mintán mért ΔrI abszolút érték és a második mintán mért ΔrII abszolút érték számtani közepe nem haladja meg az 1,0 mrad értéket.

Formula

(1) A vizsgálat ütemezésével kapcsolatban lásd az előírás 8. mellékletét.

(2) Amennyiben a vizsgált fényszóró jelzőlámpával van felszerelve, a jelzőlámpának a vizsgálat alatt világítania kell. Az irányjelző lámpát villogó üzemmódban kell működtetni úgy, hogy a be- és a kikapcsolási idő aránya körülbelül 1:1 legyen.

(3) Nem tekinthető az izzólámpák szokásos egyidejű használatának, ha a fényszóró villogása közben két vagy több lámpaizzó egyszerre világít.

(4) Az NaCMC a karboxi-metil-cellulóz (szokásos jelöléssel CMC) nátriumsóját jelöli. A szennyezőanyag-keverékben használt NaCMC szubsztitúciós foka 0,6 és 0,7 között, viszkozitása pedig 2 százalékos oldatban és 20 °C hőmérsékleten 200 cP és 300 cP között legyen.

(5) A mennyiségre vonatkozó tűrés azért szükséges, hogy olyan szennyezőanyag-keveréket lehessen előállítani, amely megfelelően eloszlik valamennyi műanyag záróüvegen.

(6) Az 50 V pont a v-v függőleges ponton található HV pont alatt 375 mm-rel helyezkedik el a 25 m távolságban felállított mérőernyőn.

1. FÜGGELÉK

A fotometriai viselkedés stabilitásának vizsgálatára vonatkozó üzemeltetési idők áttekintése

Rövidítések:	P:	tompított fényszóró
	D:	távolsági fényszóró (a D1 + D2 két távolsági fényt jelent)
	F:	első ködlámpa
		egy 15 perces kikapcsolásból és egy 5 perces bekapcsolásból álló ciklus
		egy 9 perces kikapcsolásból és egy 1 perces bekapcsolásból álló ciklus

Az alábbiakban szereplő csoportosított fényszórók és első ködlámpák, valamint a jelölések példaként szolgálnak, a teljesség igénye nélkül.

1.	P, D vagy F (HC, HR vagy B)

2.	P+F (HC B) vagy P+D (HCR)

3.	P+F (HC B/) vagy HC/B or P+D (HC/R)

5. MELLÉKLET

A gyártásellenőrzési eljárások megfelelőségére vonatkozó minimális követelmények

1. ÁLTALÁNOS ELVEK

1.1. A megfelelőségi követelmények akkor tekinthetők mechanikai és geometriai szempontból teljesítettnek, ha az eltérések nem haladják meg az előírás rendelkezései szerinti elkerülhetetlen gyártási eltérések mértékét. Ez a feltétel a színre is vonatkozik.

A fotometriai viselkedés tekintetében a sorozatgyártású fényszórók megfelelősége nem vonható kétségbe, ha a véletlenszerűen kiválasztott és normál (etalon) izzólámpával felszerelt fényszóró fotometriai viselkedésének vizsgálatakor:

1.2.1. egyik mért érték sem tér el 20 százaléknál nagyobb mértékben kedvezőtlen irányban az előírásban meghatározott értéktől. A B 50 L (vagy R) és a III. zónában mért értékek maximális eltérése kedvezőtlen irányban a következő lehet:

B 50 L (vagy R):

0,2 lx (20 %-kal egyenértékű)

0,3 lx (30 %-kal egyenértékű)

III. zóna

0,3 lx (20 %-kal egyenértékű)

0,45 lx (30 %-kal egyenértékű)

vagy ha

1.2.2.1. tompított fény esetén az előírásban meghatározott követelmények kielégülnek a HV pontban (+0,2 lx tűréssel), és ugyanebben a beállításban a (25 m távolságban felállított) mérőernyőn a B 50 L (vagy R) (1) (+0,1 lx tűréssel), a 75 R (vagy L), az 50 V, a 25 R és a 25 L pontok körül rajzolt, 15 cm sugarú körökkel határolt területek legalább egy-egy pontjában, valamint a IV. zóna teljes területének azon részén, amely legfeljebb 22,5 cm-re van a 25 R és a 25 L vonal felett;

1.2.2.2. továbbá, ha távolsági fény esetén a HV pont a 0,75 Emax izoluxon belül helyezkedik el, az előírás 6.3.2. bekezdésében meghatározott mérési pontokban mért fotometriai értékek maximális értékében +20 %, minimális értékében pedig –20 % eltérés mutatkozik.

1.2.3. Ha a fent leírt vizsgálat eredményei nem felelnek meg a követelményeknek, a fényszóró beállítása módosítható, feltéve, hogy a fénysugár tengelye oldalirányban nem mozdul el 1°-nál nagyobb mértékben jobbra vagy balra (2).

1.2.4. Ha a fent leírt vizsgálatok eredményei nem felelnek meg a követelményeknek, a vizsgálatokat egy másik normál (etalon) izzólámpa használatával meg kell ismételni.

1.3. A világos-sötét határvonal hő hatására történő függőleges eltolódásának ellenőrzéséhez a következő eljárást kell alkalmazni:

A mintadarabként kiválasztott fényszórók egyikén először három egymást követő alkalommal végre kell hajtani a 4. melléklet 2.2.2. bekezdésében leírt ciklust, majd el kell végezni a 4. melléklet 2.1. bekezdésében leírt vizsgálatot.

A fényszórót elfogadhatónak kell tekinteni, ha a Δr nem haladja meg az 1,5 mrad értéket.

Amennyiben ez az érték nagyobb 1,5 mrad-nál, de nem több 2,0 mrad-nál, egy második mintadarabon is végre kell hajtani a vizsgálatot, és a két mintadarabon mért abszolút értékek számtani közepe nem haladhatja meg az 1,5 mrad értéket.

2. A GYÁRTÓ ÁLTAL VÉGREHAJTANDÓ MEGFELELŐSÉGI ELLENŐRZÉSRE VONATKOZÓ MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEK

A jóváhagyási jel tulajdonosának megfelelő időközönként minden egyes fényszórótípusra vonatkozóan végre kell hajtania legalább a következő vizsgálatokat. A vizsgálatokat az előírás rendelkezései szerint kell elvégezni.

Amennyiben a rendelkezésre álló mintadarabok nem felelnek meg a vizsgálat típusa szerinti követelményeknek, további mintadarabokat kell kiválasztani és vizsgálni. A gyártó köteles megtenni a megfelelő intézkedéseket a gyártás megfelelőségének biztosítására.

2.1. A vizsgálatok jellege

Az előírásban meghatározott megfelelőségi vizsgálatoknak ki kell terjedniük a fotometriai jellemzőkre, valamint a világos-sötét határvonal hő hatására történő függőleges eltolódásának vizsgálatára.

2.2. Vizsgálati módszerek

2.2.1. A vizsgálatokat általában az előírásban rögzített módszerek szerint kell elvégezni.

2.2.2. A gyártó által végrehajtandó megfelelőségi vizsgálatok során a jóváhagyási vizsgálatokért felelős illetékes hatóság beleegyezésével más, egyenértékű módszerek is alkalmazhatók. A gyártónak bizonyítania kell, hogy az alkalmazott módszerek egyenértékűek az előírásban rögzített eljárásokkal.

2.2.3. A 2.2.1. és a 2.2.2. bekezdés alkalmazása szükségessé teszi a vizsgáló berendezés rendszeres kalibrálását és az illetékes hatóság által végzett mérésekkel való összevetését.

2.2.4. A referenciamódszerek minden esetben az előírásban meghatározott módszerek, különösen a hatósági ellenőrzések és mintavételek esetében.

2.3. A mintavétel módja

A fényszóró mintadarabjait véletlenszerűen kell kiválasztani egy egységes gyártási tételből. Egységes gyártási tétel alatt a gyártó gyártási módszerei szerint meghatározott azonos típusú fényszórók együttesét kell érteni.

A vizsgálatnak általában az egyes gyárak sorozatgyártmányaira kell kiterjednie. Mindazonáltal egy gyártó azonos típusra vonatkozó, különböző gyárakból származó eredményeket is összegyűjthet, feltéve, hogy a gyárak ugyanazt a minőségügyi és minőségirányítási rendszert alkalmazzák.

2.4. Mért és rögzített fotometriai jellemzők

A mintaként kiválasztott fényszórókon az előírás által meghatározott pontokban fotometriai méréseket kell végezni, és távolsági fény esetén az Emax, HV (3), HL és HR (4) pontban mért értékeket, tompított fény esetén pedig a B 50 L (vagy R), HV, 50 V, 75 R (vagy L) és a 25 L (vagy R) pontban mért értékeket kell leolvasni (lásd a 3. mellékletben szereplő ábrát).

2.5. Az elfogadhatóság feltételei

A gyártó felelős a vizsgálati eredmények statisztikai elemzéséért, valamint az illetékes hatósággal egyetértésben a termékeire vonatkozó elfogadhatósági feltételek meghatározásáért annak érdekében, hogy teljesítse az előírás 10.1. bekezdésében a termékek megfelelőségének ellenőrzésére előírt rendelkezéseket.

Az elfogadhatósági feltételeket úgy kell megállapítani, hogy 95 %-os megbízhatósági szint mellett a 7. mellékletben előírt helyszíni ellenőrzésen való megfelelés (első mintavétel) minimális valószínűsége 0,95 legyen.

(1) A zárójelben lévő betűk a bal oldali közlekedéshez tervezett fényszórókat jelölik.

(2) Lásd az előírás tartalmi főrészében található 11 lábjegyzetet.

(3) Amennyiben a távolsági fény össze van építve a tompított fénnyel, a HV pontnak ugyanazt a mérési pontot kell jelentenie távolsági és tompított fény esetén is.

(4) HL és HR: a HV ponttól balra és jobbra, 1,125 m távolságban elhelyezkedő „hh” pontok

6. MELLÉKLET

A műanyag záróüveggel rendelkező lámpákra vonatkozó követelmények – Záróüvegek, anyagminták és komplett lámpák vizsgálata

1. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

1.1. Az előírás 2.2.4. bekezdése értelmében benyújtott mintadaraboknak meg kell felelniük a 2.1–2.5. bekezdés előírásainak.

1.2. Az előírás 2.2.3. bekezdése szerint benyújtott, műanyag záróüveggel felszerelt komplett lámpát reprezentáló két mintadarabnak a záróüveg anyaga tekintetében meg kell felelnie a 2.3. bekezdésben rögzített előírásoknak.

1.3. A műanyag záróüveg mintadarabjait vagy az anyagmintákat, valamint a fényvisszaverőt, amelyre adott esetben rá fogják szerelni őket, a melléklet 1. függelékében található A. táblázatban jelzett időrendi sorrendben jóváhagyási vizsgálatoknak kell alávetni.

1.4. Mindazonáltal, ha a lámpa gyártója igazolni tudja, hogy a terméken már sikeresen végrehajtották az alábbi 2.1–2.5. bekezdésben leírt vagy valamely más előírásban előírt, ezekkel egyenértékű vizsgálatokat, ezeket a vizsgálatokat nem kell megismételni; csak az 1. függelék B. táblázatában előírt vizsgálatok kötelezőek.

2. VIZSGÁLATOK

2.1. A hőmérséklet-változásokkal szembeni ellenálló képesség

2.1.1. Vizsgálatok

Három új mintadarabon (záróüvegen) öt alkalommal alkalmazni kell az alábbi ütemezés szerinti hőmérséklet- és páratartalom-változási programot (RP = relatív páratartalom):

3 óra 40 °C ± 2 °C hőmérsékleten és 85–95 % RP mellett;

1 óra 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten és 60–75 % RP mellett;

15 óra –30 °C ± 2 °C hőmérsékleten;

1 óra 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten és 60–75 % RP mellett;

3 óra 80 °C ± 2 °C hőmérsékleten;

1 óra 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten és 60–75 % RP mellett.

A vizsgálat előtt a mintadarabokat legalább négy órán át 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten kell tartani, 60–75 %-os relatív páratartalom mellett.

Megjegyzés: Az egyórás, 23 °C ± 5 °C hőmérsékletű időtartamokba beletartozik az egyik hőmérsékletről a másikra való átmenet időszaka is, amely a lökésszerű hőhatás elkerüléséhez szükséges.

2.1.2. Fotometriai mérések

2.1.2.1. Módszer

A vizsgálat előtt és után a mintadarabokon fotometriai méréseket kell végezni.

A méréseket normál (etalon) lámpa használatával kell végrehajtani a következő pontokban:

B 50 L és 50 R a tompított fényű vagy a tompított/távolsági fényű lámpa tompított fényére (bal oldali közlekedéshez tervezett lámpák esetén B 50 R és 50 L);

Emax a távolsági fényű vagy a tompított/távolsági fényű lámpa távolsági fényére.

2.1.2.2. Eredmények

A mintadarabokon a vizsgálat előtt és után mért fotometriai értékek közötti eltérés legfeljebb 10 % lehet, a fotometriai mérési eljárás tűréseit is beleértve.

2.2. A levegőben lévő anyagokkal és a vegyi anyagokkal szembeni ellenálló képesség

2.2.1. A levegőben lévő anyagokkal szembeni ellenálló képesség

Három új mintadarabot (záróüveget vagy anyagmintát) olyan forrásból származó sugárzásnak kell kitenni, amelynek színképi energiaeloszlása hasonló az 5 500 K és 6 000 K közötti hőmérsékletű fekete test energiaeloszlásához. Megfelelő szűrőket kell elhelyezni a sugárforrás és a mintadarabok közé, a 295 nm-nél kisebb és a 2 500 nm-nél nagyobb hullámhosszúságú sugárzások lehető legnagyobb mértékű csökkentése érdekében. A mintadarabokat annyi ideig kell kitenni 1 200 W/m2 ± 200 W/m2 energiabesugárzásnak, hogy az általuk kapott fényenergia 4 500 MJ/m2 ± 200 MJ/m2 legyen. A zárt térben a mintadarabokkal azonos szinten elhelyezett fekete lapon mért hőmérsékletnek 50 °C ± 5 °C-nak kell lennie. Az egyenletes megvilágítás érdekében a mintadarabokat a sugárforrás körül 1 és 5 1/min közötti fordulatszámmal forgatni kell.

A mintadarabokat le kell permetezni 1 mS/m-nél kisebb fajlagos vezetőképességű desztillált vízzel 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten, az alábbi ciklus szerint:

permetezés: 5 perc; száradás: 25 perc.

2.2.2. A vegyi anyagokkal szembeni ellenálló képesség

A 2.2.1. bekezdésben leírt vizsgálat és a 2.2.3.1. bekezdésben előírt mérés befejezése után a fenti három mintadarab külső felületét a 2.2.2.2. bekezdésben leírtak szerint, a 2.2.2.1. bekezdésben megadott keverékkel kezelni kell.

2.2.2.1. Vizsgálati keverék

A vizsgálati keverék 61,5 % n-heptánból, 12,5 % toluolból, 7,5 % etil-tetrakloridból, 12,5 % triklóretilénből és 6 % xilolból áll (térfogatszázalék).

2.2.2.2. A vizsgálati keverék felhordása

Egy pamutkendőt (az ISO 105 szerint) be kell áztatni a 2.2.2.1. bekezdésben meghatározott keverékbe, míg teleszívja magát, és 10 másodpercen belül 10 percig a mintadarab külső felületére kell nyomni 50 N/cm2 nyomással, amely megfelel egy 14 × 14 mm-es felületre ható 100 N erő hatásának.

A 10 perc alatt a kendőt ismételten meg kell nedvesíteni a keverékkel úgy, hogy az alkalmazott folyadék összetétele állandóan azonos legyen a vizsgálati keverékhez előírttal.

A vizsgálat alatt a nyomás következtében esetleg fellépő repedésképződés elkerülése érdekében ellentartást szabad alkalmazni a mintadarabra ható nyomással szemben.

2.2.2.3. Tisztítás

A vizsgálati keverék alkalmazása után a mintadarabokat szabad levegőn meg kell szárítani, majd a 2.3. bekezdésben („Tisztítószerekkel szembeni ellenálló képesség”) előírt, 23 °C ± 5 °C hőmérsékletű oldattal le kell mosni.

Ezt követően a mintadarabokat gondosan le kell öblíteni 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten legfeljebb 0,2 % szennyeződést tartalmazó desztillált vízzel, és puha kendővel le kell őket törölni.

2.2.3. Eredmények

2.2.3.1. A levegőben lévő anyagokkal szembeni ellenálló képesség vizsgálata után a mintadarabok külső felületén nem lehet repedés, karcolás, letöredezés és alakváltozás, és a fényátbocsátás Formula átlagos változása a három mintadarabon a melléklet 2. függelékében leírt eljárással mérve nem lehet több 0,020-nél (Δtm ≤ 0,020).

2.2.3.2. A vegyi anyagokkal szembeni ellenálló képesség vizsgálata után a mintadarabokon semmiféle olyan vegyi foltosodás nem maradhat, amely olyan fényáramszóródást okozhatna, melynek Formula átlagos változása a három mintadarabon a melléklet 2. függelékében leírt eljárással mérve meghaladná a 0,020 (Δdm ≤ 0,020) értéket.

2.3. Tisztítószerekkel és szénhidrogénekkel szembeni ellenálló képesség

2.3.1. Tisztítószerekkel szembeni ellenálló képesség

A három mintadarab (záróüvegek vagy anyagminták) külső felületét 50 °C ± 5 °C hőmérsékletre kell melegíteni, majd öt percre bele kell mártani 99 rész legfeljebb 0,02 % szennyeződést tartalmazó desztillált víz és egy rész alkilaril-szulfonát 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten tartott keverékébe.

A vizsgálat végeztével a mintadarabokat 50 °C ± 5 °C hőmérsékleten meg kell szárítani.

Ezután a felületüket nedves kendővel meg kell tisztítani.

2.3.2. Szénhidrogénekkel szembeni ellenálló képesség

Ezt követően a három előző mintadarab külső felületét egy percen keresztül könnyedén át kell dörzsölni egy 70 % n-heptán és 30 % toluol (térfogatszázalék) keverékébe mártott pamutkendővel, majd szabad levegőn meg kell szárítani.

2.3.3. Eredmények

A fenti két vizsgálat egymást követő végrehajtása után a fényátbocsátás Formula átlagos változása a három mintadarabon a melléklet 2. függelékében leírt eljárással mérve nem haladhatja meg a 0,010 értéket (Δtm ≤ 0,010).

2.4. Mechanikai elhasználódással szembeni ellenálló képesség

2.4.1. Mechanikai koptatás

A három új mintadarab (záróüveg) külső felületét a melléklet 3. függelékében leírt egyenletes mechanikai koptatásnak kell alávetni.

2.4.2. Eredmények

A vizsgálat után a 2. függelékben leírt eljárás szerint az előírás 2.2.4.1.1. bekezdésében megadott területen meg kell határozni:

a fényátbocsátás változását	:
és a fényáramszóródás változását	:

A három mintadarabon mért értékek számtani közepének ki kell elégítenie a következő egyenlőtlenségeket:

Δtm ≤ 0,100;

Δdm ≤ 0,050.

2.5. Az esetleges bevonatok tapadásának vizsgálata

2.5.1. A mintadarab előkészítése

A záróüveg bevonatának egy 20 mm × 20 mm-es területére zsilettpengével vagy tűvel kb. 2 mm × 2 mm-es négyzethálót kell vágni. A penge vagy tű nyomásának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy legalább a bevonatot átvágja.

2.5.2. A vizsgálat leírása

Olyan ragasztószalagot kell használni, melynek a szélesség egységére vetített tapadóereje a melléklet 4. függelékében leírt egységes körülmények között mérve 2 N/cm ± 20 %. A minimum 25 mm széles ragasztószalagot legalább öt percen át rá kell nyomni a 2.5.1. bekezdés szerint előkészített felületre.

Ezután a ragasztószalag végét úgy kell megterhelni, hogy az adott felületen ható tapadóerőt egy, a felületre merőleges erő egyenlítse ki. Ebben az állapotban a ragasztószalagot 1,5 m/s ± 0,2 m/s állandó sebességgel le kell szakítani a felületről.

2.5.3. Eredmények

A négyzethálóval ellátott felületen nem mutatkozhat észrevehető károsodás. A metszésvonalak kereszteződésében vagy a vágások szélén megengedhetők károsodások, feltéve, hogy a károsodott terület nem haladja meg a négyzethálóval ellátott felület 15 %-át.

2.6. Műanyag záróüveggel felszerelt komplett fényszóró vizsgálata

2.6.1. A záróüveg felületének mechanikai elhasználódással szembeni ellenálló képessége

2.6.1.1. Vizsgálatok

Az 1. számú vizsgált lámpa záróüvegét alá kell vetni a 2.4.1. bekezdésben leírt vizsgálatnak.

2.6.1.2. Eredmények

A vizsgálat után a fényszórón az előírásnak megfelelően elvégzett fotometriai mérések eredményei nem haladhatják meg 30 %-nál nagyobb mértékben a B 50 L és HV pontokra előírt maximális értékeket, és legfeljebb 10 %-kal lehetnek kisebbek, mint a 75 R pontra előírt minimális értékek (bal oldali közlekedésre szánt fényszóró esetében a B 50 R, HV és 75 L pontokat kell vizsgálni).

2.6.2. Az esetleges bevonatok tapadásának vizsgálata

A 2. számú vizsgált lámpa záróüvegét alá kell vetni a 2.5. bekezdésben leírt vizsgálatnak.

3. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA

A záróüvegek gyártásához használt anyagok tekintetében a sorozatban gyártott lámpák akkor tekinthetők az előírás rendelkezéseinek megfelelőnek, ha:

3.1.1. a vegyi anyagokkal, a mosószerekkel és a szénhidrogénekkel szembeni ellenálló képesség vizsgálata után a mintadarab külső felületén szabad szemmel nem látható repedés, letöredezés vagy alakváltozás (lásd a 2.2.2., a 2.3.1. és a 2.3.2. bekezdést);

3.1.2. a 2.6.1.1. bekezdésben leírt vizsgálat után a 2.6.1.2. bekezdés szerinti mérési pontokban a fotometriai értékek az előírás által előírt gyártásmegfelelőségi határértékeken belül vannak.

3.2. Ha a vizsgálati eredmények nem teljesítik a követelményeket, a vizsgálatokat újabb, véletlenszerűen kiválasztott fényszóró-mintadarabokon meg kell ismételni.

1. FÜGGELÉK

A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK IDŐRENDI SORRENDJE

A. Műanyagokon (az előírás 2.2.4. bekezdésének megfelelően benyújtott záróüvegeken vagy anyagmintákon) végzett vizsgálatok.

Mintadarabok – Vizsgálatok

Záróüvegek vagy anyagminták

Záróüvegek

1.1.	Korlátozott fotometria (2.1.2.)

1.1.1.

Hőmérséklet-változás (2.1.1.)

1.1.2.

Korlátozott fotometria (2.1.2.)

1.2.1.

Fényátbocsátás mérése

1.2.2.

Fényáramszóródás mérése

1.3.	Levegőben lévő anyagok (2.2.1.)

1.3.1.

Fényátbocsátás mérése

1.4.	Vegyi anyagok (2.2.2.)

1.4.1.

Fényáramszóródás mérése

1.5.	Tisztítószerek (2.3.1.)

1.6.	Szénhidrogének (2.3.2.)

1.6.1.

Fényátbocsátás mérése

1.7.	Kopás (2.4.1.)

1.7.1.

Fényátbocsátás mérése

1.7.2.

Fényáramszóródás mérése

1.8.	Tapadás (2.5.)

B. Komplett (az előírás 2.2.3. bekezdésének megfelelően benyújtott) fényszórókon végzett vizsgálatok.

Vizsgálatok

Komplett fényszóró

Mintadarabok száma

2.1.	Kopás (2.6.1.1.)

2.2.	Fotometria (2.6.1.2.)

2.3.	Tapadás (2.6.2.)

2. FÜGGELÉK

A FÉNYÁRAMSZÓRÓDÁS ÉS A FÉNYÁTBOCSÁTÁS MÉRÉSÉNEK MÓDSZERE

1. A BERENDEZÉS (lásd az ábrán)

Egy K kollimátor β/2 = 17,4 × 104 rd fél divergenciájú sugarát egy 6 mm-es nyílású Dτ fényrekesz korlátozza, és a mintadarabtartó állványt ezzel szemben kell elhelyezni.

Egy szférikus aberráció szempontjából korrigált L2 akromatikus gyűjtőlencse létesít kapcsolatot a Dτ fényrekesz és az R vevő között; az L2 lencse átmérőjének akkorának kell lennie, hogy ne rekeszelje le a mintadarab által szétszórt fényt egy β/2 = 14 fél csúcsszögű kúpon belül.

Az L2 lencse egyik kép-fókuszsíkjában egy α°/2 = 1° és αmax/2 = 12° szögű DD gyűrűs fényrekeszt kell elhelyezni.

A fényrekesz közepét azért kell nem átlátszóra kialakítani, hogy kizárja a közvetlenül a fényforrásból érkező fényt. A fényrekesz középső részének a fény útjából eltávolíthatónak kell lennie oly módon, hogy pontosan visszatérhessen eredeti helyzetébe.

Az L2 Dτ távolságot és az L2 lencse F2 fókusztávolságát (1) úgy kell megválasztani, hogy a Dτ képe teljesen fedje az R vevőt.

Ha a kezdeti beeső fényáramot 1 000 egységnek tekintjük, az egyes leolvasások abszolút pontosságának 1 egységnél jobbnak kell lennie.

2. MÉRÉSEK

Az alábbi leolvasásokat kell elvégezni:

Leolvasás	Mintadarabbal	DD középső részével	A mérés célja
T1	nem	nem	Beeső fényáram kezdeti leolvasáskor
T2	igen (a vizsgálat előtt)	nem	Az új anyag által átbocsátott fényáram 24°-os mezőben
T3	igen (a vizsgálat után)	nem	A vizsgált anyag által átbocsátott fényáram 24°-os mezőben
T4	igen (a vizsgálat előtt)	igen	Az új anyag által szétszórt fényáram
T5	igen (a vizsgálat után)	igen	A vizsgált anyag által szétszórt fényáram

(1) Az L2 lencséhez körülbelül 80 mm fókusztávolságot ajánlott beállítani.

3. FÜGGELÉK

FÚVATÁSOS VIZSGÁLAT

1. Vizsgálati berendezés

1.1. Szórópisztoly

A használt szórópisztolyt 1,3 mm átmérőjű fúvókával kell ellátni, és 0,24 ± 0,02 l/perc folyadékáramot kell biztosítania 6,0 bar – 0, +0,5 bar nyomás mellett.

Ilyen üzemi körülmények között a kilövellt sugárnak a fúvókától 380 mm ± 10 mm-re elhelyezett koptatásnak kitett felületen 170 mm ± 50 mm átmérőjűnek kell lennie.

1.2. Vizsgálati keverék

A vizsgálati keverék az alábbiakból áll:

A Mohr-skálán 7-es keménységi fokú kvarchomok, 0 és 0,2 mm közötti szemcsemérettel, közel normális eloszlásban, 1,8 és 2 közötti szögtényezővel;

205 g/m3 keménységet nem meghaladó víz, literenként 25 g homokkal keverve.

2. Vizsgálat

A fényszórók záróüvegeinek külső felületét egyszer vagy többször le kell fúvatni a fent leírt homoksugárral. A sugarat közel merőlegesen kell a vizsgálandó felületre szórni.

A kopást a vizsgálandó záróüvegek mellett referenciaként elhelyezett egy vagy több üvegmintával kell ellenőrizni. A keveréket addig kell a mintadarabra szórni, amíg a mintadarabon a 2. függelékben leírt módszerrel mért fényáramszóródás-változás értéke meg nem felel a következő egyenlőségnek:

Formula

Több referenciaminta használatával ellenőrizhető, hogy a teljes vizsgálandó felület egyenletesen kopott-e meg.

4. FÜGGELÉK

RAGASZTÓSZALAGOS TAPADÁSI VIZSGÁLAT

1. CÉL

Ez a módszer lehetővé teszi egy ragasztószalag üveglaphoz való lineáris tapadási erejének egységes körülmények között történő meghatározását.

2. ALAPELV

Az eljárás a ragasztószalagnak az üveglapról 90°-os szögben történő leszakításához szükséges erőt méri.

3. ELŐÍRT KÖRNYEZETI FELTÉTELEK

A környezeti levegő hőmérséklete 23° C ± 5° C, relatív páratartalma 65 ± 15 % legyen.

4. PRÓBADARABOK

A vizsgálat előtt a vizsgálandó ragasztószalag-tekercset 24 órán át az előírt környezetben kell pihentetni (lásd a fenti 3. bekezdést).

Minden tekercsből öt darab, 400 mm hosszú próbadarabot kell megvizsgálni. A tekercsről az első három fordulattal letekert ragasztószalagot el kell dobni, és utána kell levágni a próbadarabokat.

5. ELJÁRÁS

A vizsgálatot a 3. bekezdésben előírt környezeti feltételek mellett kell elvégezni.

Az öt próbadarabot a ragasztószalag kb. 300 mm/s sebességű radiális letekerésével kell levenni, és 15 másodpercen belül az alábbiak szerint kell felhelyezni.

A szalagot folyamatosan előrehaladva kell az üveglapra ragasztani, enyhe hosszirányú, ujjal való dörzsölés mellett, túlzott nyomás nélkül, úgy, hogy a ragasztó és az üveglap között ne maradjanak levegőbuborékok.

A felragasztott szalagot 10 percig az előírt környezeti feltételek között pihentetni kell.

A próbadarab egy kb. 25 mm-es szakaszát a próbadarab tengelyére merőleges síkban le kell húzni az üvegről.

Az üveglapot rögzíteni kell, és a ragasztószalag szabad végét 90°-ban fel kell hajtani. Olyan irányú erőt kell alkalmazni, hogy a szalag és az üveglap közötti elválasztó vonal merőleges legyen mind erre az erőre, mind pedig az üveglemezre.

Ezt követően a szalagot 300 mm/s ± 30 mm/s sebességgel le kell húzni, és az ehhez szükséges erőt rögzíteni kell.

6. EREDMÉNYEK

A kapott öt eredményt sorba kell rendezni, és a középső értéket kell a mérés végeredményének tekinteni. Ezt az értéket a szalagszélesség egy centiméterére számítva N/cm-ben kell kifejezni.

7. MELLÉKLET

AZ ELLENŐR ÁLTAL VÉGZETT MINTAVÉTEL MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEI

1. ÁLTALÁNOS ELVEK

1.1. A megfelelőségi követelmények akkor tekinthetők mechanikai és geometriai szempontból teljesítettnek az előírás vonatkozó rendelkezései szerint (ha vannak ilyenek), ha az eltérések nem haladják meg az elkerülhetetlen gyártási eltérések mértékét. Ez a feltétel a színre is vonatkozik.

A fotometriai teljesítmény tekintetében a sorozatgyártású fényszórók megfelelősége nem vonható kétségbe, ha a véletlenszerűen kiválasztott és normál izzólámpával felszerelt fényszóró fotometriai teljesítményének vizsgálatakor:

B 50 L (vagy R):

0,2 lx (20 %-kal egyenértékű)

0,3 lx (30 %-kal egyenértékű)

III. zóna

0,3 lx (20 %-kal egyenértékű)

0,45 lx (30 %-kal egyenértékű)

vagy ha

1.2.2.1. tompított fény esetén az előírásban meghatározott értékek kielégülnek a HV pontban (0,2 lx tűréssel), és ugyanebben a beállításban a (25 m távolságban felállított) mérőernyőn a B 50 L (vagy R) (0,1 lx tűréssel), a 75 R (vagy L), az 50 V, a 25 R és a 25 L pontok körül rajzolt, 15 cm sugarú körökkel határolt területek legalább egy-egy pontján, valamint a IV. zóna teljes területének azon részén, amely legfeljebb 22,5 cm-re van a 25 R és a 25 L vonal felett;

1.2.4. Ha a fent leírt vizsgálatok eredményei megfelelnek a követelményeknek, a vizsgálatokat egy másik normál izzólámpa használatával meg kell ismételni.

1.2.5. A nyilvánvaló hibákat mutató fényszórókat nem kell figyelembe venni.

1.2.6. A referenciajelet nem kell figyelembe venni.

2. ELSŐ MINTAVÉTEL

Az első mintavétel során négy fényszórót kell véletlenszerűen kiválasztani. Az első két mintadarabból előálló mintát A-val, a második két mintadarabból előálló mintát B-vel kell jelölni.

2.1. A megfelelőség nem vonható kétségbe

A melléklet 1. ábráján látható mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású fényszórók megfelelősége nem vonható kétségbe, ha a fényszórókon mért értékek kedvezőtlen irányban való eltérése:

2.1.1.1. A minta

A1:	egy fényszóróra		0 %
	egy fényszóróra	nem több mint	20 %
A2:	mindkét fényszóróra	több mint	0 %
	de	nem több mint	20 %
	a mérés folytatása a B mintán

B minta

B1:

mindkét fényszóróra

0 %

2.1.2. vagy ha az A minta teljesíti az 1.2.2. bekezdés előírásait.

2.2. A megfelelőséget kétségbe kell vonni

A melléklet 1. ábráján látható mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású fényszórók megfelelőségét kétségbe kell vonni és a gyártót fel kell szólítani a gyártási eljárásnak az előírt követelmények szerinti módosítására (kiigazítás), ha a fényszórókon mért értékek eltérése:

2.2.1.1. A minta

A3:	egy fényszóróra	nem több mint	20 %
	egy fényszóróra	több mint	20 %
	de	nem több mint	30 %

2.2.1.2. B minta

B2:	az A2 esetben
	egy fényszóróra	több mint	0 %
	de	nem több mint	20 %
	egy fényszóróra	nem több mint	20 %

B3:	az A2 esetben
	egy fényszóróra		0 %
	egy fényszóróra	több mint	20 %
	de	nem több mint	30 %

2.2.2. vagy ha az A minta nem teljesíti az 1.2.2. bekezdés előírásait.

2.3. A jóváhagyást vissza kell vonni

A megfelelőséget kétségbe kell vonni és a 11. bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a melléklet 1. ábráján bemutatott mintavételi eljárást követően a fényszórókon mért értékek eltérése:

2.3.1. A minta

A4:	egy fényszóróra	nem több mint	20 %
	egy fényszóróra	több mint	30 %
A5:	mindkét fényszóróra	több mint	20 %

2.3.2. B minta

B4:	az A2 esetben
	egy fényszóróra	több mint	0 %
	de	nem több mint	20 %
	egy fényszóróra	több mint	20 %
B5:	az A2 esetben
	mindkét fényszóróra	több mint	20 %
B6:	az A2 esetben
	egy fényszóróra		0 %
	egy fényszóróra	több mint	30 %

2.3.3. vagy ha az A és a B minta nem teljesíti az 1.2.2. bekezdés előírásait.

3. ISMÉTELT MINTAVÉTEL

Az A3, B2 és B3 esetben a gyártási eljárás módosítása után létrejövő készletből az értesítést követő két hónapon belül újabb mintákat kell venni, és egy harmadik, két fényszóróból álló C mintát kell kiválasztani.

3.1. A megfelelőség nem vonható kétségbe

A melléklet 1. ábráján látható mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású fényszórók megfelelősége nem vonható kétségbe, ha a fényszórókon mért értékek eltérése:

3.1.1.1. C minta

C1:	egy fényszóróra		0 %
	egy fényszóróra	nem több mint	20 %
C2:	mindkét fényszóróra	több mint	0 %
	de	nem több mint	20 %
	a mérés folytatása a D mintán

D minta

D1:	a C2 esetben
	mindkét fényszóróra		0 %

3.1.2. vagy ha a C minta teljesíti az 1.2.2. bekezdés előírásait.

3.2. A megfelelőséget kétségbe kell vonni

3.2.1.1. D minta

D2:	a C2 esetben
	egy fényszóróra	több mint	0 %
	de	nem több mint	20 %
	egy fényszóróra	nem több mint	20 %

3.2.1.2. vagy ha a C minta nem teljesíti az 1.2.2. bekezdés előírásait.

3.3. A jóváhagyást vissza kell vonni

3.3.1. C minta

C3:	egy fényszóróra	nem több mint	20 %
	egy fényszóróra	több mint	20 %
C4:	mindkét fényszóróra	több mint	20 %

3.3.2. D minta

D3:	a C2 esetben
	egy fényszóróra	0 vagy több mint	0 %
	egy fényszóróra	több mint	20 %

3.3.3. vagy ha a C és a D minta nem teljesíti az 1.2.2. bekezdés előírásait.

4. A VILÁGOS-SÖTÉT HATÁRVONAL FÜGGŐLEGES ELTOLÓDÁSA

A világos-sötét határvonal hő hatására történő függőleges eltolódásának ellenőrzéséhez a következő eljárást kell alkalmazni:

A melléklet 1. ábráján bemutatott mintavételi eljárást követően az egyik A jelű fényszóró-mintadarabon először három egymást követő alkalommal végre kell hajtani a 4. melléklet 2.2.2. bekezdésében leírt ciklust, majd el kell végezni a 4. melléklet 2.1. bekezdésében leírt vizsgálati eljárást.

A fényszóró elfogadhatónak tekinthető, ha a Δr nem haladja meg az 1,5 mrad értéket.

Amennyiben ez az érték nagyobb mint 1,5 mrad-nál, de nem több 2,0 mrad-nál, a másik A jelű fényszóró-mintadarabon is végre kell hajtani a vizsgálatot, és a két mintadarabon mért abszolút értékek számtani közepe nem haladhatja meg az 1,5 mrad értéket.

Amennyiben az A mintán mért érték nagyobb 1,5 mrad-nál, a B mintához tartozó két fényszórót is alá kell vetni ugyanennek az eljárásnak, és egyik fényszóró Δr értéke sem haladhatja meg az 1,5 mrad értéket.

(1) Lásd az előírás tartalmi főrészében található 11 lábjegyzetet.

8. MELLÉKLET

A FOTOMETRIAI VISELKEDÉS STABILITÁSÁNAK VIZSGÁLATÁRA VONATKOZÓ ÜZEMELTETÉSI IDŐK ÁTTEKINTÉSE

Rövidítések:	P:	tompított fényszóró
	D:	távolsági fényszóró (a D1 + D2 két távolsági fényt jelent)
	F:	első ködlámpa
	:	egy 15 perces kikapcsolásból és egy 5 perces bekapcsolásból álló ciklus

Az alábbiakban szereplő csoportosított fényszórók és első ködlámpák, valamint a B osztályra utaló jelölés csak példaként szolgálnak, a teljesség igénye nélkül.

1.	P, D vagy F (HC, HR vagy B)

2.	P+D (HCR) vagy P+D1+D2 (HCR HR)

3.	P+D (HC/R) vagy P+D1+D2 (HC/R HR)

4.	P+F (HC B)

5.	P+F (HC B) vagy HC/B

6.	D+F (HR B) vagy D1+D2+F (HR HR B)

7.	D+F (HR B/) vagy D1+D2+F (HR HR B/)

8.	P+D+F (HCR B) vagy P+D1+D2+F (HCR HR B)

9.	P+D+F (HC/R B) vagy P+D1+D2+F (HC/R HR B)

10.	P+D+F (HCR B/) vagy P+D1+D2+F (HCR HR B/)

11.	P+D+F (HC/R B/) vagy P+D1+D2+F (HC/R HR B/)

16.12.2005

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/214

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 113. számú előírása (UN/ECE) – Egységes rendelkezések a gépjárművek szimmetrikus tompított fényt, távolsági fényt vagy mindkettőt kibocsátó, izzólámpával felszerelt fényszóróinak jóváhagyására vonatkozóan (1)

A. IGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK

0. HATÁLY

Az előírás olyan járművek fényszóróira vonatkozik, amelyek szimmetrikus tompított fényt és/vagy távolsági fényt bocsátanak ki, esetleg üveg vagy műanyag záróüveggel rendelkeznek, és cserélhető izzólámpákkal vannak felszerelve (2) (3).

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

1.1. A „záróüveg” a fényszóró (egység) külső részét jelenti, amely az átvilágított felületen keresztül közvetíti a fényt;

1.2. A „bevonat” azt a terméket vagy termékeket jelenti, amelyet egy vagy több rétegben alkalmaznak a záróüveg külső felületén;

A „különböző »típusú« fényszórók” azokat a fényszórókat jelölik, amelyek az alábbi főbb vonatkozásaikban eltérnek egymástól:

1.3.1. kereskedelmi név vagy védjegy;

1.3.2. az optikai rendszer jellemzői;

1.3.4. a kibocsátott fény fajtája (tompított fény, távolsági fény vagy mindkettő);

1.3.5. a záróüvegeket és a bevonatot (ha van) alkotó anyagok;

1.3.6. a használt izzólámpa kategóriája;

1.4. A „különböző »osztályú« (A, B, C vagy D) fényszórók” olyan fényszórókat jelölnek, amelyek bizonyos fotometrikai rendelkezések alapján azonosíthatók.

2. A FÉNYSZÓRÓRA VONATKOZÓ JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

A jóváhagyási kérelmet a kereskedelmi név vagy védjegy tulajdonosának vagy az általa hivatalosan megbízott képviselőnek kell benyújtania. A kérelemnek tartalmaznia kell a következőket:

2.1.1. a fényszóró tompított fény és távolsági fény vagy csak az egyik típusú fény kibocsátására szolgál-e;

2.1.2. A, B, C vagy D osztályú fényszóróról van-e szó;

2.1.3. a használt izzólámpa vagy izzólámpák kategóriája a 37. előírásban felsoroltak szerint.

Minden jóváhagyási kérelemhez csatolni kell a következőket:

2.2.1. a fényszóró típusának azonosításához megfelelő részletességű rajzokat három példányban: a fényszóró elölnézetét a záróüveg bordázatának (ha van) részletrajzaival, valamint a fényszóró keresztmetszetét; a rajzokon fel kell tüntetni a jóváhagyási jel számára fenntartott helyet;

2.2.2. rövid műszaki leírást;

2.2.3. két mintadarabot az adott fényszórótípusból;

csak B, C vagy D osztályú fényszórók esetén a műanyag vizsgálatához, amelyből a záróüveg készül:

tizenhárom záróüveget;

2.2.4.1.2. a záróüvegeket vagy anyagmintákat a tömeggyártásban alkalmazandó módszerrel kell elkészíteni;

2.2.4.2. a fényvisszaverőt, amelyre a záróüveg a gyártó utasításainak megfelelően felszerelhető.

2.3. A záróüvegeket és bevonatokat (ha vannak) alkotó anyagokhoz mellékelni kell az anyagok és a bevonat jellemzőire vonatkozó vizsgálati jelentést, amennyiben ezeket már megvizsgálták.

3. JELÖLÉSEK

3.1. A jóváhagyásra benyújtott fényszórótípusoknak a kérelmező kereskedelmi nevét vagy védjegyét kell viselniük.

3.2. A záróüvegen és a fővázon megfelelő méretű helyet kell hagyni (4) (5) a jóváhagyási jel és a 4. bekezdésben leírt kiegészítő jelölések elhelyezéséhez; ezeket a helyeket a fenti 2.2.1. bekezdésben említett rajzokon meg kell jelölni.

3.3. A fényszóró hátlapján fel kell tüntetni a használt izzólámpa kategóriáját.

4. JÓVÁHAGYÁS

4.1. Általános előírások

4.1.1. Amennyiben a 2. bekezdés értelmében a fényszórótípusra vonatkozóan benyújtott összes mintadarab megfelel az előírás rendelkezéseinek, a jóváhagyást meg kell adni.

4.1.4. Az előírás értelmében a jóváhagyás megadásáról, kiterjesztéséről, elutasításáról vagy visszavonásáról, illetve egy adott fényszórótípus gyártásának végleges leállításáról az előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő formanyomtatványon értesíteni kell az 1958. évi megállapodás ezen előírást alkalmazó Szerződő Feleit.

4.2. A jóváhagyási jel felépítése

A jóváhagyási jelnek a következőket kell tartalmaznia:

A nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőkből áll:

4.2.1.1. egy körben elhelyezett „E” betűből, amelyet a jóváhagyást megadó ország megkülönböztető száma követ; (6)

4.2.1.2. a 4.1.3. bekezdésben előírt jóváhagyási számból;

a következő kiegészítő jelet:

4.2.2.1. egy vízszintes, kétirányú nyilat, amelynek csúcsa balra és jobbra mutat;

4.2.2.2. azokon a fényszórókon, amelyek az előírás rendelkezéseinek csak a tompított fény tekintetében felelnek meg, „C-AS” jelzést kell feltüntetni A osztályú fényszóró, „C-BS” jelzést B osztályú fényszóró, „WC-CS” jelzést C osztályú fényszóró és „WC-DS” jelzést D osztályú fényszóró esetén;

4.2.2.3. azokon a fényszórókon, amelyek az előírás rendelkezéseinek csak a távolsági fény tekintetében felelnek meg, „R-BS” jelzést kell feltüntetni B osztályú fényszóró, „WR-CS” jelzést C osztályú fényszóró és „WR-DS” jelzést D osztályú fényszóró esetén;

4.2.2.4. azokon a fényszórókon, amelyek az előírás rendelkezéseinek a tompított fény és a távolsági fény tekintetében egyaránt megfelelnek, „CR-BS” jelzést kell feltüntetni B osztályú fényszóró, „WCR-CS” jelzést C osztályú fényszóró és „WCR-DS” jelzést D osztályú fényszóró esetén;

4.2.2.5. a műanyag záróüveggel ellátott fényszórók esetén a fenti 4.2.1–4.2.2. bekezdésben előírt jelek mellett a „PL” betűcsoportot is fel kell tüntetni;

4.2.2.6. azokon a D osztályú fényszórókon, amelyek a távolsági fény tekintetében megfelelnek az előírás rendelkezéseinek, az „E” betűt körülvevő kör mellett fel kell tüntetni a 6.3.2.1.2. bekezdés szerinti referenciajellel kifejezett maximális fényintenzitást.

Az egyes esetekben az eszközt a következő jelzéssel kell ellátni:

4.2.4. A jóváhagyási szám első két számjegye (jelenleg 00), amely a jóváhagyás időpontjában az előírás legfrissebb, jelentős műszaki módosítását képező módosítássorozatot jelöli, és a 4.2.2.1. bekezdésben meghatározott nyíl elhelyezhető a fenti kiegészítő jelek közelében.

4.3. A jóváhagyási jel elrendezése

4.3.1. Az előírás 2. mellékletében szereplő 1–10. ábrák bemutatják a jóváhagyási jel és a fent említett kiegészítő jelek elrendezésének lehetőségeit.

Csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpák:

4.3.2.1.1. a jóváhagyási jel a lámpák felszerelése után jól látható;

4.3.2.1.2. a csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpák egyik fényt kibocsátó része sem távolítható el úgy, hogy azzal együtt a jóváhagyási jelet is eltávolítanák.

4.3.2.2.1. a megfelelő fénykibocsátó felületen kell feltüntetni, vagy

4.3.2.2.2. a csoportban oly módon kell elhelyezni, hogy a csoportosított, kombinált vagy összeépített lámpák mindegyike egyértelműen azonosítható legyen.

Olyan lámpák, amelyek záróüvege különböző típusú fényszórókhoz használható, és amelyek esetleg össze vannak építve vagy csoportosítva vannak más lámpákkal:

A fenti 4.3.2. bekezdésben rögzített rendelkezések alkalmazandók.

4.3.3.1. Továbbá, ha ugyanazt a záróüveget használják, a záróüveg elltáható az egyes fényszóró- vagy lámpaegységtípusokra vonatkozó jóváhagyási jelekkel, amennyiben a fővázon, akkor is, ha nem távolítható el a záróüvegről, szintén rendelkezésre áll a 3.2. bekezdésben előírt hely, és azon feltüntetik a tényleges funkcióknak megfelelő jóváhagyási jeleket. Amennyiben ugyanazt a lámpatestet különböző típusú fényszórók alkotják, a különböző jóváhagyási jelek elhelyezhetők a lámpatesten.

4.3.3.2. Az előírás 2. mellékletében szereplő 12. ábra bemutatja a fenti esetre a jóváhagyási jelek elrendezésének lehetőségeit.

B. A FÉNYSZÓRÓKRA VONATKOZÓ MŰSZAKI ELŐÍRÁSOK (7)

5. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

5.1. Minden egyes mintadarabnak meg kell felelnie a 6–8. bekezdésekben rögzített követelményeknek.

5.2.1. A fényszórókat fel kell szerelni egy olyan eszközzel, amely lehetővé teszi a járművön történő beállításukat az érvényes szabályoknak megfelelően. A beállítóeszköznek nem kötelező vízszintes beállítást is lehetővé tennie, ha a fényszórókat úgy tervezték, hogy a függőleges beállítás után megtartják a megfelelő vízszintes beállításukat. Ilyen eszközt nem kell felszerelni olyan egységekre, amelyekben a fényvisszaverő és a szórófelület nem választható szét, feltéve, hogy ezeket az egységeket csak olyan járműveken használják, amelyeken a fényszórókat egyéb módon lehet beállítani.

5.3. A fényszórót a 37. előírás szerint jóváhagyott izzólámpákkal kell felszerelni. A 37. előírás szerint jóváhagyott bármelyik izzólámpa használható, feltéve, hogy:

(a)	az előírás tartalomjegyzékében nem szerepel a használatára vonatkozó korlátozás;

(b)	A és B osztályú fényszórók esetén a tompított fény fényáramának referenciaértéke nem haladja meg a 600 lm értéket;

(c)	C és D osztályú fényszórók esetén a tompított fény fényáramának célértéke nem haladja meg a 2 000 lm értéket.

5.4. Az izzólámpát a fényvisszaverőhöz rögzítő alkatrészek gyártása során ügyelni kell arra, hogy az izzólámpát sötétben is csak a megfelelő pozícióba lehessen beszerelni (8).

5.5. Az izzólámpa-foglalatnak meg kell felelnie a 61-2. számú IEC-kiadvány 3. kiadásában (1969) előírt mutatóknak. Az izzólámpa-kategóriának megfelelő foglalatadatlapot kell alkalmazni.

5.6. A B, C és D osztályú fényszórókon el kell továbbá végezni a 4. melléklet szerinti kiegészítő vizsgálatokat annak biztosítására, hogy a használat során a fotometriai teljesítményben ne következzék be túlzott változás.

5.7. Amennyiben a B, C vagy D osztályú fényszóró záróüvege műanyagból készül, végre kell hajtani a 6. melléklet szerinti vizsgálatokat.

A távolsági fény és tompított fény kibocsátására egyaránt tervezett fényszórókon az egyik fényről a másikra váltás céljából a fényszórókba szerelt mechanikus, elektromechanikus vagy egyéb eszközt úgy kell kialakítani, hogy:

5.8.1. az eszköz elég erős legyen ahhoz, hogy a normál használat során fellépő rezgések ellenére is kibírjon károsodás nélkül 50 000 üzembe helyezést;

5.8.2. meghibásodás esetén automatikusan átváltson tompított fényt kibocsátó helyzetbe;

5.8.3. a tompított fényt vagy a távolsági fényt mindig úgy kell biztosítani, hogy a mechanizmus ne válthasson a két pozíció közé;

5.8.4. a használó közönséges eszközökkel ne legyen képes módosítani a mozgó részek formáját vagy helyét.

6. MEGVILÁGÍTÁS

6.1. Általános rendelkezések

6.1.3. A fényszórókat egy, a 37. előírás megfelelő adatlapjáról leolvasható névleges feszültségű, színtelen normál (etalon) izzólámpa segítségével kell ellenőrizni. A fényszóró ellenőrzésekor az izzólámpa csatlakozóinál mért feszültséget a 37. előírás vonatkozó adatlapján jelzett referencia-fényáramnak megfelelően kell beállítani.

6.2. A tompított fényre vonatkozó rendelkezések

6.2.1. A tompított fénynek olyan éles világos-sötét határvonallal kell rendelkeznie, hogy ennek segítségével megfelelő módon elvégezhető legyen a beállítás. A világos-sötét határvonalnak lényegében vízszintesnek és a lehető legegyenesebbnek kell lennie A, C és D osztályú fényszórók esetén legalább ± 3°-os vízszintes hosszúságban, B osztályú fényszórók esetén pedig legalább ± 5°-os vízszintes hosszúságban.

A fényszórót úgy kell beállítani, hogy:

6.2.2.1. oldalirányban a fényszórót úgy kell beállítani, hogy sugara a V-V vonalhoz képest a lehető legszimmetrikusabban helyezkedjék el, kivéve az A és B osztályú fényszórók esetén, amelyek nem rendelkeznek vízszintes beállítási lehetőséggel. Ezeket a fényszórókat úgy kell beállítani, hogy ugyanolyan helyzetben legyenek, mint a járművön;

6.2.2.1. függőleges irányban a fényszórót úgy kell beállítani, hogy világos-sötét határvonal 250 mm-rel a H-H vonal alatt, és lehetőleg vízszintben legyen.

6.2.3. A fentiek szerint beállított, csak a tompított fény tekintetében jóváhagyásra előterjesztett fényszórónak (9) csak a 6.2.5. és a 6.2.6. bekezdésben rögzített, a tompított fény és távolsági fény kibocsátására egyaránt szolgáló fényszórónak pedig a 6.2.5., 6.2.6. és 6.3. bekezdésben rögzített követelményeknek kell megfelelnie.

6.2.4. Ha az így beállított fényszóró nem felel meg a 6.2.5., 6.2.6. és a 6.3. bekezdésben rögzített követelményeknek, akkor megengedhető a beállítás módosítása, kivéve olyan fényszórók esetében, amelyek vízszintes irányban nem állíthatók, amennyiben a fénysugár tengelye oldalirányban nem mozdul el 1 foknál (= 44 cm) nagyobb mértékben jobbra vagy balra (10) A világos-sötét határvonallal történő beállítás megkönnyítése céljából a fényszóró részben letakarható, hogy a világos-sötét határvonalat még pontosabban meg lehessen határozni. A világos-sötét határvonal vízszintes része azonban nem lépheti túl a H-H vonalat.

A tompított fény által a 3. mellékletben előírt mérőernyőkön létrehozott megvilágításnak az alábbi követelményeket kell teljesítenie:

6.2.5.1. A osztályú fényszórók esetén:

Minden pont a H-H vonalon és felette:	≤ 0,32 lux
Minden pont a 25L-25R vonalon	≥ 1,28 lux
Minden pont a 12,5L-12,5R vonalon	≥ 0,64 lux

6.2.5.2. B osztályú fényszórók esetén:

Minden pont a H-H vonalon és felette:	≤ 0,7 lux
Minden pont az 50L-50R vonalon, az 50V (11) kivételével	≥ 1,5 lux
50V pont	≥ 3 lux
Minden pont a 25L-25R vonalon	≥ 3 lux
A IV. zóna minden pontja	≥ 1,5 lux

6.2.5.3. C vagy D osztályú fényszórók esetén:

Vizsgált Pont/Vonal/Zóna	A B-β rácsban való elhelyezkedés szögfokban Függőleges β Vízszintes B		Előírt megvilágítás (lux), 25 m távolságban
			Minimum		Maximum
			D osztály	C osztály	D osztály	C osztály
			> 125cc	≤ 125cc	> 125cc	≤ 125cc
1	0,86 D	3,5 R	2,3		15,4
2	0,86 D	0	5,8	2,9	—
3	0,86 D	3,5 L	2,3		15,4
4	0,50 U	1,50 L és 1,50 R	—		1,08
6	2,00 D	15 L és 15 R	1,28	0,64	—
7	4,00 D	20 L és 20 R	0,38	0,19	—
8	0	0	—		1,92
11. vonal	2,00 D	9 L-től 9 R-ig	1,6		—
12. vonal	7,00 U	10 L-től 10 R-ig	—		0,3; de 0,96 a 2°-os kúpon belül
13. vonal	10,00 U	10 L-től 10 R-ig	—		0,15; de 0,64 a 2°-os kúpon belül
14. vonal	10 U-tól 90 U-ig	0	—		0,15; de 0,64 a 2°-os kúpon belül
15*	4,00 U	8,0 L	0,1*		1,08
16*	4,00 U	0	0,1*		1,08
17*	4,00 U	8,0 R	0,1*		1,08
18*	2,00 U	4,0 L	0,2*		1,08
19*	2,00 U	0	0,2*		1,08
20*	2,00 U	4,0 R	0,2*		1,08
21*	0	8,0 L és 8,0 R	0,1*		—
22*	0	4,0 L és 4,0 R	0,2*		1,08
1. zóna	1U/8L-4U/8L-4U/8R-1U/8R-0/4R-0/1R-0,6U/0-0/1L-0/4L-1U/8L		—		1,08
2. zóna	>4U-tól <10 U-ig	10 L-től 10 R-ig	—		0,3; de 0,96 a a 2°-os kúpon belül
3. zóna	10 U-tól 90 U-ig	10 L-től 10 R-ig	—		0,15; de 0,64 a a 2°-os kúpon belül

Megjegyzések:

„D”:	a H-H vonal alatt	„U”:	a H-H vonal felett
„R”:	a V-V vonaltól jobbra	„L”	a V-V vonaltól balra

*	A pontokon végzett mérések közben az EGB 50. előírása szerint jóváhagyott első helyzetjelző lámpát, amennyiben a fényszóróval kombinált, csoportosított vagy összeépített, be kell kapcsolni.

**	más rendelkezés hiányában 0,25°-os tűrés megengedett minden egyes fotometriai vizsgálati pontban.

Egyéb általános szöveg:

Az EGB-típusjóváhagyás a 37. előírás szerint a fényáram referenciaértéke alapján, illetőleg a 99. előírás szerinti gázkisüléses fényforrások esetén a fényáram célértéke alapján történik.

Névleges beállítás fotometriai vizsgálathoz:

Függőleges irányban:

1 % D (0,57°D)

Vízszintes irányban:

0°

Megengedett fotometriai tűrések:

Függőleges irányban:

0,3°D-tól 0,8°D-ig

Vízszintes irányban:

± 0,5°D L-R

6.2.6. C és D osztályú fényszórók esetén a fénynek az 1., 2. és 3. zónában a lehető legegyenletesebben kell eloszlania.

6.3. A távolsági fényre vonatkozó rendelkezések

6.3.1. Ha a fényszórót távolsági fény és tompított fény kibocsátására tervezték, akkor a távolsági fény által a mérőernyőn létrehozott megvilágításra vonatkozó méréseket ugyanazzal a fényszóró-beállítással kell elvégezni, mint a fenti 6.2. bekezdés szerinti méréseket; ha a fényszóró csak távolsági fényt bocsát ki, akkor úgy kell beállítani, hogy a maximális megvilágítási terület középpontja a H-H és a V-V vonalak metszéspontjába essék; az ilyen fényszórónak csak a 6.3. bekezdés követelményeinek kell megfelelnie.

Az A osztályú fényszóró kivételével a távolsági fény által a mérőernyőn létrehozott megvilágításnak az alábbi követelményeket kell teljesítenie:

A H-H és a V-V vonalak metszéspontjának (HV) a maximális megvilágítás 80 %-ának megfelelő megvilágítású pontokat összekötő vonalon (izolux) belül kell elhelyezkednie. Az EM maximális érték B és C osztályú fényszórók esetén nem lehet kisebb 32 luxnál, D osztályú fényszórók esetén pedig 51,2 luxnál. A maximális érték semmilyen körülmények között sem haladhatja meg a 240 luxot B osztályú fényszórók esetén, és a 180 luxot C és D osztályú fényszórók esetén.

6.3.2.1.1. A távolsági fény ezredkandelában kifejezett maximális intenzitását (IM) a következő képlet segítségével kell kiszámítani:

Formula

6.3.2.1.2. A 4.2.2.6. bekezdésben említett maximális intenzitás (I'M) referenciajele a következőképpen számítható ki:

Formula

Ezt az értéket a következő értékekre kell kerekíteni: 7,5 – 10 – 12,5 – 17,5 – 20 – 25 – 27,5 – 30 – 37,5 – 40 – 45 – 50.

6.3.2.2. A HV ponttól vízszintesen jobbra és balra 1 125 mm távolságon belül a B és C osztályú fényszóró által létrehozott megvilágításnak legalább 12 luxnak, a D osztályú fényszóró által létrehozott megvilágításnak pedig legalább 24 luxnak kell lennie; 2 250 mm távolságon belül a B osztályú fényszóró által létrehozott megvilágításnak legalább 3 luxnak, a D osztályú fényszóró által létrehozott megvilágításnak pedig legalább 6 luxnak kell lennie.

C és D osztályú fényszóró esetén a fényintenzitás értékeinek a 3. mellékletben található A. vagy B. táblázatban szereplő értékeknek kell megfelelniük. Az A. táblázat értékei akkor alkalmazandók, ha az elsődleges távolsági fényt egyetlen fényforrás állítja elő. A B. táblázat értékei akkor alkalmazandók, ha a távolsági fényt olyan, másodlagos távolsági fényt kibocsátó fényszóró állítja elő, amely összehangolt tompított fény kibocsátására szolgáló fényszóróval vagy elsődleges távolsági fény kibocsátására szolgáló fényszóróval működik együtt.

6.4. Az állítható fényvisszaverővel rendelkező fényszórókon további vizsgálatokat kell végrehajtani, miután a fényvisszaverőt a beállítóeszköz segítségével a kiindulási helyzetből függőleges irányban ± 2 fokkal elmozdítják vagy ha az kisebb 2 foknál, a maximális helyzetbe állítják. Ezután a fényszóró egészét (például goniométer segítségével) át kell állítani a fényvisszaverő eredeti elmozdításával ellentétes irányban, azzal megegyező fokban. A következő méréseket kell elvégezni, és a pontoknak az előírt határértékek között kell lenniük:

tompított fény	:	HV és 0,86D-V pont
távolsági fény	:	IM és HV pont (az IM százalékában).

6.5. A 6.2. és a 6.3. bekezdésben említett ernyőmegvilágítási értékeket fényérzékelővel kell megmérni, amelynek működő felülete egy 65 mm-es négyzeten belül van.

7. SZÍN

7.1. A kibocsátott fénynek fehér színűnek kell lennie. A CIE háromszínű koordinátáival kifejezve a fénysugaraknak a következő tartományokba kell esniük:

határérték a kék irányában	x ≥ 0,310
határérték a sárga irányában	x ≤ 0,500
határérték a zöld irányában	y ≤ 0,150 + 0,640 x
határérték a zöld irányában	y ≤ 0,440
határérték a bíbor irányában	y ≥ 0,050 + 0,750 x
határérték a vörös irányában	y ≥ 0,382

C. TOVÁBBI IGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK

8. A FÉNYSZÓRÓTÍPUS MÓDOSÍTÁSA ÉS A JÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE

A fényszórótípus bármilyen módosításáról értesíteni kell a fényszórótípust jóváhagyó hatóságot. A hatóság:

8.1.1. úgy ítélheti meg, hogy a változásoknak valószínűleg nem lesz jelentős negatív hatása, és a fényszóró ezekkel együtt eleget tesz a követelményeknek; vagy

8.1.2. további vizsgálati jelentést kérhet a vizsgálatok lefolytatásáért felelős műszaki szolgálattól.

8.2. A jóváhagyás megerősítését vagy elutasítását a változások feltüntetésével együtt közölni kell a megállapodás ezen előírást alkalmazó Szerződő Feleivel a 4.1.4. bekezdés szerinti eljárásnak megfelelően.

8.3. A jóváhagyás kiterjesztését engedélyező illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez elkészített közlemény-formanyomtatványhoz, és erről az előírás 1. mellékletében szereplő minta szerinti közlemény-formanyomtatványon tájékoztatja az 1958. évi megállapodás ezen előírást alkalmazó többi Szerződő Felét.

9. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

A A gyártási eljárásoknak meg kell felelniük a megállapodás 2. függelékében (E/ECE/324-E/ECE/TRANS/505/2. változat) előírt feltételeknek és az alábbi követelményeknek:

9.1. Az előírás értelmében jóváhagyott fényszórókat a jóváhagyott típusnak megfelelően kell gyártani a 6. és 7. bekezdésben rögzített követelmények betartásával.

9.2. Be kell tartani az előírás 5. mellékletében rögzített, a gyártás-ellenőrzési eljárások megfelelőségére előírt minimális követelményeket.

9.3. Követni kell az ellenőr általi mintavételezésre vonatkozó minimális előírásokat, amelyek az előírás 7. mellékletében szerepelnek.

9.4. A típusjóváhagyást megadó hatóság bármely időpontban ellenőrizheti az egyes gyártóüzemekben alkalmazott megfelelőség-ellenőrzési módszereket. Ezekre az ellenőrzésekre általában kétévente egyszer kerül sor.

9.5. A nyilvánvaló hibákat mutató fényszórókat nem kell figyelembe venni.

10. SZANKCIÓK A GYÁRTÁS NEM MEGFELELŐSÉGE ESETÉN

10.1. Az előírás értelmében egy adott fényszórótípusra megadott jóváhagyás visszavonható, ha nem teljesülnek a követelmények, illetve ha a jóváhagyási jelet viselő fényszóró nem felel meg a jóváhagyott típusnak.

10.2. Amennyiben a megállapodás ezen előírást alkalmazó egyik Szerződő Fele visszavon egy előzőleg általa megadott jóváhagyást, erről az előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő közlemény-formanyomtatvány útján értesíti az 1958-as megállapodás ezen előírást alkalmazó többi Szerződő Felét.

11. A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

12. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK LEFOLYTATÁSÁÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS AZ ADMINISZTRATÍV SZERVEZETI EGYSÉGEK NEVE ÉS CÍME

(1) Amely tartalmazza:

Az előírás eredeti változatának 1. kiegészítését – hatálybalépés időpontja: 2002. Augusztus 11.

Az előírás eredeti változatának 1. helyesbítését – hatálybalépés időpontja: 2002. november 13.

Az előírás eredeti változatának 2. kiegészítését – hatálybalépés időpontja: 2004.február 27.

Az előírás eredeti változata 2. kiegészítésének 1. helyesbítését – hatálybalépés időpontja: 2004. március 10.

(2) A fényszórók használatára a világító és fényjelző berendezések elhelyezésére vonatkozó előírások érvényesek.

(3) Az előírás egyetlen rendelkezése sem akadályozza meg a megállapodásnak az előírást alkalmazó Szerződő Feleit abban, hogy megtiltsák az előírás által jóváhagyott műanyag záróüveggel rendelkező fényszóró fém fényszórótisztító eszközzel (törlővel) való együttes használatát.

(4) A fényvisszaverő a fényszóró fővázának tekintendő.

(5) Amennyiben a záróüveget nem lehet eltávolítani a fővázról, a 4.2.5. bekezdés szerinti egyedi jelölés is elegendő.

(6) 1 – Németország, 2 – Franciaország, 3 – Olaszország, 4 – Hollandia, 5 – Svédország, 6 – Belgium, 7 – Magyarország, 8 – Cseh Köztársaság, 9 – Spanyolország, 10 – Jugoszlávia, 11 – Egyesült Királyság, 12 – Ausztria, 13 – Luxemburg, 14 – Svájc, 15 (üres), 16 – Norvégia, 17 – Finnország, 18 – Dánia, 19 – Románia, 20 – Lengyelország, 21 – Portugália, 22 – Orosz Föderáció, 23 – Görögország, 24 – Írország, 25 – Horvátország, 26 – Szlovénia, 27 – Szlovákia, 28 – Belarusz, 29 – Észtország, 30 (üres), 31 – Bosznia és Hercegovina, 32 – Lettország, 33 (üres), 34 – Bulgária, 35 (üres), 36 – Litvánia, 37 – Törökország, 38 (üres), 39 – Azerbajdzsán, 40 – Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, 41 (üres), 42 – Európai Közösség (a jóváhagyásokat a tagállamai adják saját EGB-jelüket használva), 43 – Japán, 44 (üres), 45 – Ausztrália és 46 – Ukrajna, 47 – Dél-Afrika és 48 – Új-Zéland. A következő számokat további országoknak jelölik ki, időrendi sorrendben aszerint, hogy a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodást mikor ratifikálják vagy e megállapodáshoz mikor csatlakoznak, és az így kijelölt számokat az Egyesült Nemzetek Főtitkára közli a megállapodás Szerződő Feleivel.

(7) Izzólámpákra vonatkozó műszaki előírások: lásd a 37. előírást.

(9) Az ilyen speciális, tompított fényt kibocsátó fényszóró olyan távolsági fényt is kibocsáthat, amelyre nem vonatkoznak követelmények.

(10) A határértékek 1°-kal jobbra vagy balra történő beigazítása nem összeegyeztethetetlen a függőleges irányban felfelé vagy lefelé való beállítással. Ez utóbbit csak a 6.3. bekezdés előírásai korlátozzák (a 6.3. bekezdés rendelkezései nem érvényesek azokra a fényszórókra, amelyek terv szerint csak az előírás tompított fény kibocsátására vonatkozó követelményeinek felelnek meg).

(11) az intenzitásarányra: Formula

1. MELLÉKLET

KÖZLEMÉNY

(Legnagyobb méret: A4 (210 × 297 mm))

2. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JELEK ELRENDEZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI

A fenti jóváhagyási jelek valamelyikét viselő fényszórót Hollandiában (E 4) hagyták jóvá a … előírás értelmében, a 243-as jóváhagyási számon, az előírás eredeti változatában (00) leírt követelményeknek megfelelően. A „C-AS” betűk (1. ábra) A osztályú, tompított fényt kibocsátó fényszóróra utalnak, a „CR-BS” betűk (2. ábra) pedig B osztályú, tompított és távolsági fényt kibocsátó fényszóróra.

A jóváhagyási számban a római számok használatát kerülni kell, hogy ne legyen összetéveszthető más jelekkel.

A fenti jóváhagyási jelet viselő fényszóró az előírás rendelkezéseinek megfelelő, műanyag záróüveggel felszerelt fényszóró, a következők szerint:

3. ábra: B osztályú, csak tompított fény kibocsátásra tervezett fényszóró;

4. ábra: B osztályú, tompított és távolsági fény kibocsátásra tervezett fényszóró.

A fenti jóváhagyási jelet viselő fényszóró megfelel az előírás rendelkezéseinek, a következők szerint:

5. ábra: B osztályú, tompított és távolsági fény kibocsátásra tervezett fényszóró;

6. ábra: B osztályú, csak tompított fény kibocsátásra tervezett fényszóró.

A tompított fény nem kapcsolható be egy időben a távolsági fénnyel és/vagy egy másik összeépített fényszóróval.

A fenti jóváhagyási jelet viselő fényszóró az előírás rendelkezéseinek megfelelő, műanyag záróüveggel felszerelt fényszóró, a következők szerint:

7. ábra: C osztályú, csak tompított fény kibocsátásra tervezett fényszóró;

7. ábra: C osztályú, tompított és távolsági fény kibocsátásra tervezett fényszóró.

A fenti jóváhagyási jelet viselő fényszóró megfelel az előírás rendelkezéseinek, a következők szerint:

9. ábra: D osztályú, tompított és távolsági fény kibocsátásra tervezett fényszóró;

10. ábra: D osztályú, csak tompított fény kibocsátásra tervezett fényszóró.

A tompított fény nem kapcsolható be egy időben a távolsági fénnyel és/vagy egy másik összeépített fényszóróval.

Csoportosított, kombinált és összeépített fényszórók egyszerűsített jelzése

11. ábra

(A függőleges és a vízszintes vonalak a fényjelző berendezés formáját ábrázolják, nem alkotják a jóváhagyási jel részét.)

A minta
B minta
C minta
D minta

Megjegyzés: A fenti négy példa olyan, jóváhagyási jelet viselő világító berendezésre vonatkozik, amely a következőkből áll:

egy első helyzetjelző lámpából, amelyet az 50. előírás eredeti változata (00) szerint hagytak jóvá;

egy D osztályú fényszóróból, amely tompított fényt és 86 250 és 101 250 kandela közötti maximális fényintenzitású (30-as szám) távolsági fényt bocsát ki, műanyag záróüveggel van felszerelve és amelyet az előírás eredeti változatának (00) követelményei szerint hagytak jóvá;

egy első ködlámpából, amelyet műanyag záróüveggel szereltek fel és a 19. előírás 02. módosításcsomagja szerint hagytak jóvá;

egy 11. kategóriájú első irányjelző lámpából, amelyet az 50. előírás 01. módosítássorozata szerint hagytak jóvá.

Fényszóróval összeépített lámpa

A fenti példa különböző fényszórótípusokhoz használható műanyag záróüveg jelzésére vonatkozik, amelyek a következők lehetnek:

vagy: olyan D osztályú fényszóró, amely tompított fényt és 86 250 és 101 250 kandela közötti maximális ényintenzitású (30-as szám) távolsági fényt bocsát ki, Németországban (E1) hagyták jóvá az előírás eredeti változatának (00) követelményei szerint, és össze van építve egy első helyzetjelző lámpával, amelyet az 50. előírás eredeti változata szerint hagytak jóvá;

vagy: olyan C osztályú fényszóró, amely tompított fényt és 33 750 cd és 45 000 cd közötti maximális fényintenzitású (12,5-es szám) távolsági fényt bocsát ki, Németországban (E1) hagyták jóvá az előírás eredeti változatának (00) követelményei szerint, és össze van építve a fent leírt első helyzetjelző lámpával;

3. MELLÉKLET

MÉRŐERNYŐ

A osztályú fényszórókhoz

(méretek mm-ben; az ernyő 25 m távolságban van felállítva)

MÉRŐERNYŐ

B osztályú fényszórókhoz

(méretek mm-ben; az ernyő 25 m távolságban van felállítva)

MÉRŐERNYŐ

C és D osztályú fényszórókhoz

(méretek mm-ben; az ernyő 25 m távolságban van felállítva)

A. táblázat Elsődleges távolsági fényt kibocsátó fényszóró

A vizsgálandó pontok elhelyezkedésével kapcsolatban lásd a D. ábrát.

Vizsgálandó pont száma	Vizsgálandó pont helye	Előírt megvilágítás (lux)
		D osztály		C osztály
		> 125cc		≤ 125cc
		Min.	Max.	Min.	Max.
1	H-V (1)	(1)	—	(1)	—
2	H-3R és 3L	19,2	—	12,8	—
3	H-6R és 6L	6,4	—	4,16	—
4	H-9R és 9L	3,84	—	2,56	—
5	H-12R és 12L	1,28	—	0,8	—
6	2U-V	1,92	—	1,28	—
7	4D-V	—	(2)	—	(2)
	A maximális értékhez tartozó minimális Fényintenzitás	51,2	—	32	—
	Maximális fényintenzitás	—	180,0	—	180,0

B. táblázat Összehangolt tompított fény vagy elsődleges távolsági fény kibocsátására szolgáló fényszóróval együttesen működő, másodlagos távolsági fényt kibocsátó fényszóró

A vizsgálandó pontok elhelyezkedésével kapcsolatban lásd az E. ábrát.

Vizsgálandó pont száma	Vizsgálandó pont helye	Előírt megvilágítás (lux)
		D osztály		C osztály
		> 125cc		≤ 125cc
		Min.	Max.	Min.	Max.
1	H-V (3)	(3)	—	(3)	—
2	H-3R és 3L	19,2	—	12,8	—
3	H-6R és 6L	6,4	—	4,16	—
6	2U-V	1,92	—	1,28	—
7	4D-V	—	(4)	—	(4)
	A maximális értékhez tartozó minimális fényintenzitás	51,2	—	32	—
	Maximális fényintenzitás	—	180,0	—	180,0

(1) A H-V pontban mért intenzitás nem lehet kisebb a fénysugár maximális intenzitásának 80 százalékánál.

(2) A 4d-v pontban mért intenzitás nem lehet nagyobb a fénysugár maximális intenzitásának 30 százalékánál.

(3) A H-V pontban mért intenzitás nem lehet kisebb a fénysugár maximális intenzitásának 80 százalékánál.

(4) A 4D-V pontban mért intenzitás nem lehet nagyobb a fénysugár maximális intenzitásának 30 százalékánál

4. MELLÉKLET

FÉNYSZÓRÓK ÜZEM KÖZBENI FOTOMETRIAI VISELKEDÉSE STABILITÁSÁNAK VIZSGÁLATA

B, C ÉS D OSZTÁLYÚ KOMPLETT FÉNYSZÓRÓKON VÉGZETT VIZSGÁLATOK

A fotometriai értékeknek az előírás rendelkezései szerint történő mérése után meg kell vizsgálni egy komplett fényszóró-mintadarab üzem közbeni fotometriai viselkedésének stabilitását távolsági fény esetén az Emax pontban, tompított fény esetén pedig a HV, 50 R, 50 L és B 50 pontban. „Komplett fényszóró” alatt a komplett lámpa értendő azokkal a körülötte lévő lámpatestrészekkel és lámpákkal együtt, amelyek hatással lehetnek a fényszóró hőleadására.

1. A FOTOMETRIAI VISELKEDÉS STABILITÁSÁNAK VIZSGÁLATA

A vizsgálatokat száraz és nyugodt levegőviszonyok mellett, 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten kell elvégezni úgy, hogy a komplett fényszórót fel kell szerelni egy olyan állványra, amely jellemző a járműre történő felszerelési mód szempontjából.

1.1. Tiszta fényszóró

A fényszórót 12 órán át üzemeltetni kell az 1.1.1. bekezdésben leírtak szerint, majd ellenőrizni kell az 1.1.2. bekezdés előírásai szerint.

1.1.1. Vizsgálati eljárás (1)

A fényszórót a megadott ideig kell működtetni a következők szerint:

(a)	Amennyiben a jóváhagyási eljárás csak egy világítási funkcióra (távolsági vagy tompított fény, illetve első ködlámpa) vonatkozik, a megfelelő izzólámpát kell üzemeltetni az előírt ideig (2).

(b)

Tompított fény és egy vagy több távolsági fény kibocsátására szolgáló, vagy tompított fény kibocsátására és első ködlámpaként használandó fényszóró esetén:

(i)	a fényszórót az alábbi ciklus szerint kell működtetni az előírt idő elteltéig: 15 percig a tompított fény izzólámpája világít; 5 percig az összes izzólámpa világít;

(ii)

abban az esetben, ha a kérelmező kijelenti, hogy a fényszórót egy időben csak tompított fény vagy csak távolsági fény(ek) kibocsátására fogja használni (3), a vizsgálatot ennek megfelelően kell végrehajtani úgy (2), hogy a tompított fényt és a távolsági fény(eke)t (ez utóbbiak egyszerre világítsanak) az 1.1. bekezdésben előírt idő feléig-feléig kell egymás után működtetni.

(c)

Amennyiben a fényszóró első ködlámpaként és egy vagy több távolsági fény kibocsátására szolgál:

(i)	a fényszórót az alábbi ciklus szerint kell működtetni az előírt idő elteltéig: 15 percig az első ködlámpa világít; 5 percig az összes izzólámpa világít;

(ii)

(d)

Ha a fényszóró tompított fény és egy vagy több távolsági fény kibocsátására, illetve első ködlámpaként szolgál:

(i)	a fényszórót az alábbi ciklus szerint kell működtetni az előírt idő elteltéig: 15 percig a tompított fény izzólámpája világít; 5 percig az összes izzólámpa világít;

(ii)

ha a kérelmező kijelenti, hogy a fényszórót egy időben csak tompított fény vagy csak távolsági fény(ek) kibocsátására fogja használni (3), a vizsgálatot ennek megfelelően kell végrehajtani úgy (2), hogy a tompított fényt és a távolsági fény(eke)t az 1.1. bekezdésben előírt idő feléig-feléig kell egymás után működtetni, miközben az első ködlámpát az idő felében és a távolsági fény üzemeltetése alatt olyan ciklus szerint kell működtetni, amelyben 15 percig kikapcsolt, majd 5 percig bekapcsolt állapotban van;

(iii)

(iv)

1.1.1.2. Vizsgálati feszültség

A feszültséget úgy kell beállítani, hogy az izzólámpák a 37. előírásban előírt maximális feszültség 90 százalékával üzemeljenek.

Az alkalmazott teljesítménynek minden esetben meg kell felelnie a 12 V névleges feszültségű izzólámpa megfelelő értékének, kivéve akkor, ha a jóváhagyás kérelmezőjének nyilatkozata alpján a fényszóró eltérő feszültségen is üzemeltethető.

1.1.2. Vizsgálati eredmények

1.1.2.1. Szemrevételezés

1.1.2.2. Fotometriai vizsgálat

Az előírás rendelkezéseinek való megfelelés érdekében a fotometriai értékeket a következő pontokban kell ellenőrizni:

B osztályú fényszóró:

Tompított fény: 50R – 50L – B50 – HV.

Távolsági fény: Emax pont

C és D osztályú fényszóró:

Tompított fény: 0,86D/3,5R – 0,86D/3,5L – 0,50U/1,5L és 1,5R – HV

Távolsági fény: Emax pont

A fotometriai jellemzők és a vizsgálat előtt mért értékek közötti eltérés legfeljebb 10 % lehet, a fotometriai mérési eljárás tűréseit is beleértve.

1.2. Szennyezett fényszóró

1.2.1. A fényszóró előkészítése

1.2.1.1. Vizsgálati keverék

1.2.1.1.1. Üvegből készült külső záróüveggel rendelkező fényszórók esetén:

A fényszóróra felhordandó víz–szennyezőanyag keveréknek:

9 rész (súlyrész) 0 és 100 μm közötti szemcsenagyságú kvarchomokból,

1 rész (súlyrész) 0 és 100 μm közötti szemcsenagyságú faszénporból (bükkfa),

0,2 rész (súlyrész) NaCMC-ből (4), és

megfelelő mennyiségű, 1 mS/m vezetőképességű desztillált vízből kell állnia.

A keverék nem lehet 14 napnál régebbi.

1.2.1.1.2. Műanyagból készült külső záróüveggel rendelkező fényszórók esetén:

A fényszóróra felhordandó víz–szennyezőanyag keveréknek:

9 rész (súlyrész) 0 és 100 μm közötti szemcsenagyságú kvarchomokból,

1 rész (súlyrész) 0 és 100 μm közötti szemcsenagyságú faszénporból (bükkfa),

0,2 rész (súlyrész) NaCMC-ből (4),

13 rész (súlyrész) 1 mS/m alatti vezetőképességű desztillált vízből, és

2 ± 1 rész (súlyrész) felületaktív anyagból kell állnia (5).

A keverék nem lehet 14 napnál régebbi.

1.2.1.2. A vizsgálati keverék felhordása a fényszóróra

B osztályú fényszóró:

Tompított fény/távolsági fény és csak távolsági fény esetén: Emax pont

Csak tompított fény esetén: B 50 és 50 V

C és D osztályú fényszóró:

Tompított fény/távolsági fény és csak távolsági fény esetén: Emax pont

Csak tompított fény esetén: 0,50U/1,5L és 1,5R és 0,86D/V

1.2.1.3. Mérőberendezés

A mérőberendezésnek meg kell felelnie a fényszóró jóváhagyási vizsgálatai során használt berendezésnek. A fotometriai ellenőrzéshez normál (etalon) izzólámpát kell használni.

2. A SÖTÉT-VILÁGOS HATÁRVONAL HŐ HATÁSÁRA BEKÖVETKEZŐ FÜGGŐLEGES ELTOLÓDÁSÁNAK VIZSGÁLATA

2.1. Vizsgálat

A vizsgálatot száraz és nyugodt levegőviszonyok mellett, 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten kell elvégezni.

A fényszórót tompított fénnyel kell üzemeltetni egy legalább egy órán keresztül öregített sorozatgyártású izzólámpával úgy, hogy vizsgálati helyzetéhez képest nem mozdítják el, illetve nem módosítják beállítását. (A vizsgálat elvégzése céljából az 1.1.1.2. bekezdésben megadott feszültségértéket kell beállítani.) A világos-sötét határvonal helyzetét annak vízszintes részén (B osztályú fényszóró esetén az 50 L és 50 R ponton, C és D osztályú fényszóró esetén pedig a 3,5 L és a 3,5 R ponton áthaladó függőleges vonal között) kell ellenőrizni a bekapcsolás után 3 perccel (r3), illetve 60 perccel (r60).

2.2. Vizsgálati eredmények

2.2.1. A milliradiánban (mrad) mért eredmény tompított fényszóró esetében csak akkor elfogadható, ha a fényszórón mért ΔrI = | r3 - r60 | abszolút érték nem nagyobb 1,0 mrad-nál (ΔrI < 1,0 mrad).

2.2.2. Ha ez az érték nagyobb 1,0 mrad-nál, de nem nagyobb 1,5 mrad-nál (1,0 mrad < ΔrI < 1,5 mrad), a 2.1. bekezdés előírásainak megfelelően meg kell vizsgálni egy második fényszórót is, amelyen előzetesen háromszor egymás után végre kell hajtani az alább leírt ciklust annak érdekében, hogy a fényszóró mechanikai alkatrészeinek helyzete stabilizálódjék a járművön történő helyes felszerelést jellemző állványhoz képest:

tompított fényszóró üzemeltetése egy órán keresztül (az 1.1.1.2. bekezdésben megadott feszültségértéket kell beállítani);

egy óra szünet.

Formula

(1) A vizsgálat ütemezésével kapcsolatban lásd az előírás 8. mellékletét.

(3) Nem tekinthető az izzólámpák szokásos egyidejű használatának, ha a fényszóró villogása közben két vagy több lámpaizzó egyszerre világít.

(5) A mennyiségre vonatkozó tűrés azért szükséges, hogy olyan szennyezőanyag-keveréket lehessen előállítani, amely megfelelően eloszlik valamennyi műanyag záróüvegen.

5. MELLÉKLET

A GYÁRTÁSELLENŐRZÉSI ELJÁRÁSOK MEGFELELŐSÉGÉRE VONATKOZÓ MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEK

1. ÁLTALÁNOS ELVEK

A fotometriai viselkedés tekintetében a sorozatgyártású fényszórók megfelelősége nem vonható kétségbe, ha a véletlenszerűen kiválasztott és normál izzólámpával felszerelt fényszóró fotometriai viselkedésének vizsgálatakor:

1.2.1. A osztályú fényszóró esetén egyik mért érték sem tér el 20 százaléknál nagyobb mértékben kedvezőtlen irányban az előírásban meghatározott értéktől.

B, C és D osztályú fényszóró esetén:

1.2.2.1. egyik mért érték sem tér el 20 százaléknál nagyobb mértékben kedvezőtlen irányban az előírásban meghatározott értéktől. A III. zónában mért értékek maximális eltérése B osztályú fényszóró esetén, illetve az 1. zónában mért értékek maximális eltérése C és D osztályú fényszóró esetén kedvezőtlen irányban rendre a következő lehet:

0,3 lux (20 %-kal egyenértékű)

0,45 lux (30 %-kal egyenértékű)

1.2.2.2. továbbá, ha távolsági fény esetén a HV pont a 0,75 Emax izoluxon belül helyezkedik el, az előírás 6.2.3.2. és 6.3.2.2. bekezdésében előírt mérési pontokban mért fotometriai értékek maximális értékében +20 %, minimális értékében pedig –20 % eltérés mutatkozik.

1.2.3. Ha a fent leírt vizsgálatok eredményei nem felelnek meg a követelményeknek, a vizsgálatokat egy másik normál izzólámpa használatával meg kell ismételni.

1.3. A világos-sötét határvonal hő hatására történő függőleges eltolódásának ellenőrzéséhez a következő eljárást kell alkalmazni (csak B, C és D osztályú fényszórók esetén):

A fényszórót elfogadhatónak kell tekinteni, ha a Δr nem haladja meg az 1,5 mrad értéket.

1.4. A nyilvánvaló hibákat mutató fényszórókat nem kell figyelembe venni.

2. A GYÁRTÓ ÁLTAL VÉGREHAJTANDÓ MEGFELELŐSÉGI ELLENŐRZÉSRE VONATKOZÓ MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEK

2.1. A vizsgálatok jellege

Az előírásban meghatározott megfelelőségi vizsgálatoknak ki kell terjedniük a fotometriai jellemzőkre, valamint B, C és D osztályú fényszórók esetén a világos-sötét határvonal hő hatására történő függőleges eltolódásának vizsgálatára is.

2.2. Vizsgálati módszerek

2.2.1. A vizsgálatokat általában az előírásban rögzített módszerek szerint kell elvégezni.

2.2.2. A gyártó által végrehajtott megfelelőségi vizsgálatok során a jóváhagyási vizsgálatokért felelős illetékes hatóság beleegyezésével más, egyenértékű módszerek is alkalmazhatók. A gyártónak bizonyítania kell, hogy az alkalmazott módszerek egyenértékűek az előírásban rögzített eljárásokkal.

2.2.4. A referenciamódszerek minden esetben az előírásban meghatározott módszerek, különösen a hatósági ellenőrzések és mintavételek esetében.

2.3. A mintavétel módja

2.4. Mért és rögzített fotometriai jellemzők

A mintaként kiválasztott fényszórókon az előírás által meghatározott pontokban fotometriai méréseket kell végezni, és a következő pontokban mért értékeket kell leolvasni:

2.4.1. A osztályú fényszórók: HV, LH, RH, 12,5L és 12,5R.

2.4.2. B osztályú fényszórók: Emax, HV (1), távolsági fény esetén, és HV, 50R, 50L tompított fény esetén.

2.4.3. C és D osztályú fényszórók: Emax, HV (1), távolsági fény esetén, és HV, 0,86D/3,5R, 0,86D/3,5L tompított fény esetén.

2.5. Az elfogadhatóság feltételei

A gyártó felelős a vizsgálati eredmények statisztikai elemzéséért, valamint az illetékes hatósággal egyetértésben a termékeire vonatkozó elfogadhatósági feltételek meghatározásáért annak érdekében, hogy teljesítse az előírás 9.1. bekezdésében a termékek megfelelőségének ellenőrzésére előírt rendelkezéseket.

(1) Amennyiben a távolsági fény össze van építve a tompított fénnyel, a HV pontnak ugyanazt a mérési pontot kell jelentenie távolsági és tompított fény esetén is.

6. MELLÉKLET

A MŰANYAG ZÁRÓÜVEGGEL RENDELKEZŐ LÁMPÁKRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK – ZÁRÓÜVEGEK, ANYAGMINTÁK ÉS KOMPLETT LÁMPÁK VIZSGÁLATA

1. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

1.1. Az előírás 2.2.4. bekezdése értelmében benyújtott mintáknak meg kell felelniük a 2.1–2.5. bekezdés előírásainak.

2. VIZSGÁLATOK

2.1. A hőmérséklet-változásokkal szembeni ellenálló képesség

2.1.1. Vizsgálatok

Három új mintadarabon (záróüvegen) öt alkalommal alkalmazni kell az alábbi ütemezés szerinti hőmérséklet- és páratartalom-változási programot (RP = relatív páratartalom):

3 óra 40 °C ± 2 °C hőmérsékleten és 85–95 % RP mellett;

1 óra 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten és 60–75 % RP mellett;

15 óra –30 °C ± 2 °C hőmérsékleten;

1 óra 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten és 60–75 % RP mellett;

3 óra 80 °C ± 2 °C hőmérsékleten;

1 óra 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten és 60–75 % RP mellett.

A vizsgálat előtt a mintadarabokat legalább négy órán át 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten kell tartani, 60–75 %-os relatív páratartalom mellett.

2.1.2. Fotometriai mérések

2.1.2.1. Módszer

A vizsgálat előtt és után a mintadarabokon fotometriai méréseket kell végezni.

A méréseket normál (etalon) lámpa használatával kell végrehajtani a következő pontokban:

B 50, 50L és 50R B osztályú fényszóró esetén, 0,86D/3,5R, 0,86D/3,5L, 0,50U/1,5L és 1,5R C és D osztályú fényszóró esetén tompított fény vagy tompított/távolsági fényű lámpa esetén;

Emax a távolsági fényű vagy tompított/távolsági fényű lámpa távolsági fényére.

2.1.2.2. Eredmények

A mintákon a vizsgálat előtt és után mért fotometriai értékek közötti eltérés legfeljebb 10 % lehet, a fotometriai mérési eljárás tűréseit is beleértve.

2.2. A levegőben lévő anyagokkal és a vegyi anyagokkal szembeni ellenálló képesség

2.2.1. A levegőben lévő anyagokkal szembeni ellenálló képesség

Három új mintadarabot (záróüveget vagy anyagmintát) olyan forrásból származó sugárzásnak kell kitenni, amelynek színképi energiaeloszlása hasonló az 5 500K és 6 000 K közötti hőmérsékletű fekete test energiaeloszlásához. Megfelelő szűrőket kell elhelyezni a sugárforrás és a mintadarabok közé, a 295 nm-nél kisebb és a 2 500 nm-nél nagyobb hullámhosszúságú sugárzások lehető legnagyobb mértékű csökkentése érdekében. A mintadarabokat annyi ideig kell kitenni 1 200 W/m2 ± 200 W/m2 energiabesugárzásnak, hogy az általuk kapott fényenergia 4 500 MJ/m2 ± 200 MJ/m2 legyen. A zárt térben a mintákkal azonos szinten elhelyezett fekete lapon mért hőmérsékletnek 50 °C ± 5 °C-nak kell lennie. Az egyenletes megvilágítás érdekében a mintadarabokat a sugárforrás körül 1 és 5 1/perc közötti fordulatszámmal forgatni kell.

A mintadarabokat le kell permetezni 1 mS/m-nél kisebb fajlagos vezetőképességű desztillált vízzel 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten, az alábbi ciklus szerint:

permetezés: 5 perc; száradás: 25 perc.

2.2.2. A vegyi anyagokkal szembeni ellenálló képesség

2.2.2.1. Vizsgálati keverék

A vizsgálati keverék 61,5 % n-heptánból, 12,5 % toluolból, 7,5 % etil-tetrakloridból, 12,5 % triklóretilénből és 6 % xilolból áll (térfogatszázalék).

2.2.2.2. A vizsgálati keverék felhordása

Egy pamutkendőt (az ISO 105 szerint) be kell áztatni a 2.2.2.1. bekezdésben meghatározott keverékbe, míg teleszívja magát, és 10 másodpercen belül 10 percig a mintadarab külső felületére kell nyomni 50 N/cm2 nyomással, amely megfelel egy 14 x 14 mm-es felületre ható 100 N erő hatásának.

A 10 perc alatt a kendőt ismételten meg kell nedvesíteni a keverékkel úgy, hogy az alkalmazott folyadék összetétele állandóan azonos legyen a vizsgálati keverékhez előírttal.

A vizsgálat alatt a nyomás következtében esetleg fellépő repedésképződés elkerülése érdekében ellentartást szabad alkalmazni a mintadarabra ható nyomással szemben.

2.2.2.3. Tisztítás

2.2.3. Eredmények

2.2.3.2. A vegyi anyagokkal szembeni ellenálló képesség vizsgálata után a mintákon semmiféle olyan vegyi foltosodás nem maradhat, amely olyan fényáramszóródást okozhatna, melynek Formula átlagos változása a három mintadarabon a melléklet 2. függelékében leírt eljárással mérve meghaladná a 0,020 értéket (Δdm < 0,020).

2.3. Tisztítószerekkel és szénhidrogénekkel szembeni ellenálló képesség

2.3.1. Tisztítószerekkel szembeni ellenálló képesség

A vizsgálat végeztével a mintákat 50 °C ± 5 °C hőmérsékleten meg kell szárítani.

Ezután a felületüket nedves kendővel meg kell tisztítani.

2.3.2. Szénhidrogénekkel szembeni ellenálló képesség

2.3.3. Eredmények

2.4. Mechanikai elhasználódással szembeni ellenálló képesség

2.4.1. . Mechanikai koptatás

A három új minta (záróüveg) külső felületét a melléklet 3. függelékében leírt egyenletes mechanikai koptatásnak kell alávetni.

2.4.2. Eredmények

A vizsgálat után a 2. függelékben leírt eljárás szerint az előírás 2.2.4.1.1. bekezdésében megadott területen meg kell határozni:

a fényátbocsátás változását	:
és a fényáramszóródás változását	:

A három mintán mért értékek számtani közepének ki kell elégítenie a következő egyenlőtlenségeket:

Δtm < 0,100;

Δdm < 0,050.

2.5. Az esetleges bevonatok tapadásának vizsgálata

2.5.1. A mintadarab előkészítése

A záróüveg bevonatának egy 20 mm x 20 mm-es területére zsilettpengével vagy tűvel kb. 2 mm x 2 mm-es négyzethálót kell vágni. A penge vagy tű nyomásának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy legalább a bevonatot átvágja.

2.5.2. A vizsgálat leírása

2.5.3. Eredmények

2.6. Műanyag záróüveggel felszerelt komplett fényszóró vizsgálata

2.6.1. A záróüveg felületének mechanikai elhasználódással szembeni ellenálló képessége

2.6.1.1. Vizsgálatok

Az 1. számú vizsgált lámpa záróüvegét alá kell vetni a 2.4.1. bekezdésben leírt vizsgálatnak.

2.6.1.2. Eredmények

A vizsgálat után a fényszórón az előírásnak megfelelően elvégzett fotometriai mérések eredményei nem haladhatják meg 30 %-nál nagyobb mértékben a HV pontra előírt maximális értékeket, és legfeljebb 10 %-kal lehetnek kisebbek, mint B osztályú fényszóró esetén az 50 L és 50 R pontokra, C és D osztályú fényszóró esetén a 0,86D/3,5R és 0,86D/3,5L pontokra előírt minimális értékek.

2.6.2. Az esetleges bevonatok tapadásának vizsgálata

A 2. számú vizsgált lámpa záróüvegét alá kell vetni a 2.5. bekezdésben leírt vizsgálatnak.

3. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA

A záróüvegek gyártásához használt anyagok tekintetében a sorozatban gyártott lámpák akkor tekinthetők az előírás rendelkezéseinek megfelelőnek, ha:

3.1.2. a 2.6.1.1. bekezdésben leírt vizsgálat után a 2.6.1.2. bekezdés szerinti mérési pontokban a fotometriai értékek az előírás által meghatározott gyártásmegfelelőségi határértékeken belül vannak.

3.2. Ha a vizsgálati eredmények nem teljesítik a követelményeket, a vizsgálatokat újabb, véletlenszerűen kiválasztott fényszóró-mintadarabokon meg kell ismételni.

1. FÜGGELÉK

A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK IDŐRENDI SORRENDJE

A. Műanyagokon (az előírás 2.2.4. bekezdésének megfelelően benyújtott záróüvegeken vagy anyagmintákon) végzett vizsgálatok

Minták – Vizsgálatok

Záróüvegek vagy anyagminták

Záróüvegek

1.1.	Korlátozott fotometria (2.1.2.)

1.1.1.

Hőmérséklet-változás (2.1.1.)

1.1.2.

Korlátozott fotometria (2.1.2.)

1.2.1.

Fényátbocsátás mérése

1.2.2.

Fényáramszóródás mérése

1.3.	Levegőben lévő anyagok (2.2.1.)

1.3.1.

Fényátbocsátás mérése

1.4.	Vegyi anyagok (2.2.2.)

1.4.1.

Fényáramszóródás mérése

1.5.	Tisztítószerek (2.3.1.)

1.6.	Szénhidrogének (2.3.2.)

1.6.1.

Fényátbocsátás mérése

1.7.	Kopás (2.4.1.)

1.7.1.

Fényátbocsátás mérése

1.7.2.

Fényáramszóródás mérése

1.8.	Tapadás (2.5.)

B. Komplett (az előírás 2.2.3. bekezdésének megfelelően benyújtott) fényszórókon végzett vizsgálatok

Vizsgálatok

Komplett fényszóró

Minta száma

2.1.	Kopás (2.6.1.1.)

2.2.	Fotometria (2.6.1.2.)

2.3.	Tapadás (2.6.2.)

2. FÜGGELÉK

A FÉNYÁRAMSZÓRÓDÁS ÉS A FÉNYÁTBOCSÁTÁS MÉRÉSÉNEK MÓDSZERE

1. A BERENDEZÉS (lásd az ábrán)

Egy K kollimátor β/2 = 17,4 × 104 rd fél divergenciájú sugarát egy 6 mm-es nyílású Dτ fényrekesz korlátozza, és a mintatartó állványt ezzel szemben kell elhelyezni.

Egy szférikus aberráció szempontjából korrigált L2 akromatikus gyűjtőlencse létesít kapcsolatot a Dτ fényrekesz és az R vevő között; az L2 lencse átmérőjének akkorának kell lennie, hogy ne rekeszelje le a minta által szétszórt fényt egy β/2 = 14 fél° csúcsszögű kúpon belül.

Az L2 lencse egyik kép-fókuszsíkjában egy αo/2 = 1° és αmax/2 = 12° szögű DD gyűrűs fényrekeszt kell elhelyezni.

Az L2 Dτ távolságot és az L2 lencse F2 fókusztávolságát (1) úgy kell megválasztani, hogy a Dτ képe teljesen fedje az R vevőt.

Ha a kezdeti beeső fényáramot 1 000 egységnek tekintjük, az egyes leolvasások abszolút pontosságának 1 egységnél jobbnak kell lennie.

2. MÉRÉSEK

Az alábbi leolvasásokat kell elvégezni:

Leolvasás	Mintadarabbal	DD középső részével	A mérés célja
T1	nem	nem	Beeső fényáram kezdeti leolvasáskor
T2	igen (a vizsgálat előtt)	nem	Az új anyag által átbocsátott fényáram 24°-os mezőben
T3	igen (a vizsgálat után)	nem	A vizsgált anyag által átbocsátott fényáram 24°-os mezőben
T4	igen (a vizsgálat előtt)	igen	Az új anyag által szétszórt fényáram
T5	igen (a vizsgálat után)	igen	A vizsgált anyag által szétszórt fényáram

(1) Az L2lencséhez körülbelül 80 mm fókusztávolságot ajánlott beállítani.

3. FÜGGELÉK

FÚVATÁSOS VIZSGÁLAT

1. VIZSGÁLATI BERENDEZÉS

1.1. Szórópisztoly

A használt szórópisztolyt 1,3 mm átmérőjű fúvókával kell ellátni, és 0,24 ± 0,02 l/perc folyadékáramot kell biztosítania 6,0 bar – 0, +0,5 bar nyomás mellett.

Ilyen üzemi körülmények között a kilövellt sugárnak a fúvókától 380 mm ± 10 mm-re elhelyezett koptatásnak kitett felületen 170 mm ± 50 mm átmérőjűnek kell lennie.

1.2. Vizsgálati keverék

A vizsgálati keverék az alábbiakból áll:

A Mohr-skálán 7-es keménységi fokú kvarchomok, 0 és 0,2 mm közötti szemcsemérettel, közel normális eloszlásban, 1,8-2 közötti szögtényezővel;

205 g/m3 keménységet nem meghaladó víz, literenként 25 g homokkal keverve.

2. VIZSGÁLAT

A fényszórók záróüvegeinek külső felületét egyszer vagy többször le kell fúvatni a fent leírt homoksugárral. A sugarat közel merőlegesen kell a vizsgálandó felületre szórni.

Formula

Több referenciaminta használatával ellenőrizhető, hogy a teljes vizsgálandó felület egyenletesen kopott-e meg.

4. FÜGGELÉK

RAGASZTÓSZALAGOS TAPADÁSI VIZSGÁLAT

1. CÉL

Ez a módszer lehetővé teszi egy ragasztószalag üveglaphoz való lineáris tapadási erejének egységes körülmények között történő meghatározását.

2. ALAPELV

Az eljárás a ragasztószalagnak az üveglapról 90°-os szögben történő leszakításához szükséges erőt méri.

3. ELŐÍRT KÖRNYEZETI FELTÉTELEK

A környezeti levegő hőmérséklete 23 °C ± 5 °C, relatív páratartalma 65 ± 15 % legyen.

4. PRÓBADARABOK

A vizsgálat előtt a vizsgálandó ragasztószalag-tekercset 24 órán át az előírt környezetben kell pihentetni (lásd a fenti 3. bekezdést).

Minden tekercsből öt darab, 400 mm hosszúságú próbadarabot kell megvizsgálni. A tekercsről az első három fordulattal letekert ragasztószalagot el kell dobni, és utána kell levágni a próbadarabokat.

5. ELJÁRÁS

A vizsgálatot a 3. bekezdésben előírt környezeti feltételek mellett kell elvégezni.

Az öt próbadarabot a ragasztószalag kb. 300 mm/s sebességű radiális letekerésével kell levenni, és 15 másodpercen belül az alábbiak szerint kell felhelyezni.

A felragasztott szalagot 10 percig az előírt környezeti feltételek között pihentetni kell.

A próbadarab egy kb. 25 mm-es szakaszát a próbadarab tengelyére merőleges síkban le kell húzni az üvegről. Az üveglapot rögzíteni kell, és a ragasztószalag szabad végét 90°-ban fel kell hajtani. Olyan irányú erőt kell alkalmazni, hogy a szalag és az üveglap közötti elválasztó vonal merőleges legyen erre mind az erőre, mind pedig az üveglemezre.

Ezt követően a szalagot 300 mm/s ± 30 mm/s sebességgel le kell húzni, és az ehhez szükséges erőt rögzíteni kell.

6. EREDMÉNYEK

A kapott öt eredményt sorba kell rendezni, és a középső értéket kell a mérés végeredményének tekinteni. Ezt az értéket a szalagszélesség egy centiméterére számítva, N/cm-ben kell kifejezni.

7. MELLÉKLET

AZ ELLENŐR ÁLTAL VÉGZETT MINTAVÉTEL MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEI

1. ÁLTALÁNOS ELVEK

1.1. A megfelelőségi követelmények akkor tekinthetők mechanikai és geometriai szempontból teljesítettnek az előírás rendelkezései szerint (ha vannak ilyenek), ha az eltérések nem haladják meg az elkerülhetetlen gyártási eltérések mértékét. Ez a feltétel a színre is vonatkozik.

1.2.1. A osztályú fényszóró esetén: egyik mért érték sem tér el 20 százaléknál nagyobb mértékben kedvezőtlen irányban az előírásban meghatározott értéktől.

B, C és D osztályú fényszóró esetén:

1.2.2.1. egyik mért érték sem tér el 20 százaléknál nagyobb mértékben kedvezőtlen irányban az előírásban meghatározott értéktől. A III. zónában mért értékek maximális eltérése B osztályú fényszóró esetén, illetve az I. zónában mért értékek maximális eltérése C és D osztályú fényszóró esetén kedvezőtlen irányban rendre a következő lehet:

0,3 lux (20 %-kal egyenértékű)

0,45 lux (30 %-kal egyenértékű)

1.2.3. Ha a fent leírt vizsgálatok eredményei megfelelnek a követelményeknek, a vizsgálatokat egy másik normál izzólámpa használatával meg kell ismételni.

1.2.4. A nyilvánvaló hibákat mutató fényszórókat nem kell figyelembe venni.

2. ELSŐ MINTAVÉTEL

2.1. A megfelelőség nem vonható kétségbe

2.1.1.1. A minta

A1:	egy fényszóróra		0 %
	egy fényszóróra	nem több mint	20 %
A2:	mindkét fényszóróra	több mint	0 %
	de	nem több mint	20 %
	a mérés folytatása a B mintán

2.1.1.2. B minta

B1:

mindkét fényszóróra

0 %

2.2. A megfelelőséget kétségbe kell vonni

2.2.1.1. A minta

A3:	egy fényszóróra	nem több mint	20 %
	egy fényszóróra	több mint	20 %
	de	nem több mint	30 %

2.2.1.2. B minta

B2:	az A2 esetben
	egy fényszóróra	több mint	0 %
	de	nem több mint	20 %
	egy fényszóróra	nem több mint	20 %
B3:	az A2 esetben
	egy fényszóróra		0 %
	egy fényszóróra	több mint	20 %
	de	nem több mint	30 %

2.3. A jóváhagyást vissza kell vonni

2.3.1. A minta

A4:	egy fényszóróra	nem több mint	20 %
	egy fényszóróra	több mint	30 %
A5:	mindkét fényszóróra	több mint	20 %

2.3.2. B minta

B4:	az A2 esetben
	egy fényszóróra	több mint	0 %
	de	nem több mint	20 %
	egy fényszóróra	több mint	20 %
B5:	az A2 esetben
	mindkét fényszóróra	több mint	20 %
B6:	az A2 esetben
	egy fényszóróra		0 %
	egy fényszóróra	több mint	30 %

3. ISMÉTELT MINTAVÉTEL

3.1. A megfelelőség nem vonható kétségbe

A melléklet 1. ábráján látható mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású fényszórók megfelelősége nem vonható kétségbe, ha a fényszórókon mért értékek eltérése:

3.1.1.1. C minta

C1:	egy fényszóróra		0 %
	egy fényszóróra	nem több mint	20 %
C2:	mindkét fényszóróra	több mint	0 %
	de	nem több mint	20 %
	a mérés folytatása a D mintán

3.1.1.2. D minta

D1:	a C2 esetben
	mindkét fényszóróra		0 %

3.2. A megfelelőséget kétségbe kell vonni

3.2.1.1. D minta

D2:	a C2 esetben
	egy fényszóróra	több mint	0 %
	de	nem több mint	20 %
	egy fényszóróra	nem több mint	20 %

3.3. A jóváhagyást vissza kell vonni

3.3.1. C minta

C3:	egy fényszóróra	nem több mint	20 %
	egy fényszóróra	több mint	20 %
C4:	mindkét fényszóróra	több mint	20 %

3.3.2. D minta

D3:	a C2 esetben
	egy fényszóróra	0 vagy több mint	0 %
	egy fényszóróra	több mint	20 %

8. MELLÉKLET

A FOTOMETRIAI VISELKEDÉS STABILITÁSÁNAK VIZSGÁLATÁRA VONATKOZÓ ÜZEMELTETÉSI IDŐK ÁTTEKINTÉSE

Rövidítések:	P:	tompított fényszóró
	D:	távolsági fényszóró (a D1 + D2 két távolsági fényt jelent)
	F:	első ködlámpa
	:	egy 15 perces kikapcsolásból és egy 5 perces bekapcsolásból álló ciklus

Az alábbiakban szereplő csoportosított fényszórók és első ködlámpák, valamint a B osztályra utaló jelölés csak példaként szolgálnak, a teljesség igénye nélkül.

1.	P, D vagy F (C-BS, R-BS vagy B)

2.	P+D (CR-BS) vagy P+D1+D2 (CR-BS R-BS)

3.	P+D (C/R-BS) vagy P+D1+D2 (C/R-BS R-BS)

4.	P+F (C-BS B)

5.	P+F (C-BS B/) vagy C-BS/B

6.	D+F (R-BS B) vagy D1+D2+F (R-BS R-BS B)

7.	D+F (R-BS B/) vagy D1+D2+F (R-BS R-BS B/)

8.	P+D+F (CR-BS B) vagy P+D1+D2+F (CR-BS R-BS B)

9.	P+D+F (C/R-BS B) vagy P+D1+D2+F (C/R-BS R-BS B)

10.	P+D+F (CR-BS B/) vagy P+D1+D2+F (CR-BS R-BS B/)

11.	P+D+F (C/R-BS B/) vagy P+D1+D2+F (C/R-BS R-BS/B)

		ISSN 1725-5090
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 330

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	48. évfolyam 2005. december 16.

		A jármű megjelölése (az ADR 9.1. bekezdésének megfelelően)
Műszaki rendelkezések		EX/II	EX/III	AT	FL	OX
	Elektromos berendezések
5.1.1.2.	Kábelek		X	X	X	X
5.1.1.3.	Akkumulátor főkapcsolója		X		X
5.1.1.3.1			X		X
5.1.1.3.2			X		X
5.1.1.3.3					X
5.1.1.3.4			X		X
5.1.1.4.	Akkumulátorok	X	X		X
5.1.1.5.	Állandóan feszültség alatt lévő áramkörök		X		X
5.1.1.5.1					X
5.1.1.5.2			X
5.1.1.6	Fülke mögötti elektromos berendezések		X		X
5.1.2.	Tűzveszély megelőzése
5.1.2.2.	A jármű vezetőfülkéje
5.1.2.2.1.		X	X
5.1.2.2.2.						X
5.1.2.3.	Üzemanyagtartály	X	X		X	X
5.1.2.4.	Motor	X	X		X	X
5.1.2.5.	Kipufogó berendezés	X	X		X
5.1.2.6.	Tartósfék-berendezés		X	X	X	X
5.1.2.7.	Égőteres fűtőkészülékek
5.1.2.7.1 2 és 5		X	X	X	X	X
5.1.2.7.3 és 4					X
5.1.2.7.6		X	X
5.1.3.	Fékberendezés
5.1.3.1.	Fékberendezés		X	X	X	X
5.1.3.2.	Fékberendezés	X
5.1.4.	Sebességkorlátozó berendezés	X	X	X	X	X
5.1.5.	Pótkocsi kapcsolószerkezete	X	X

Tartalom		I Kötelezően közzéteendő jogi aktusok	Oldal
	*	Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 25. számú előírása (UN/ECE) – Egységes rendelkezések a jármű ülésébe beépített vagy különálló fejtámlák (fejtámaszok) jóváhagyásáról	1
	*	Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 26. számú előírása (UN/ECE) – A járművek kiálló részeinek jóváhagyására vonatkozó egységes rendelkezések	26
	*	Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 28. számú előírása (UN/ECE) – Egységes rendelkezések a hangjelző berendezések jóváhagyásáról és a gépjárművek jóváhagyásáról hangjelző berendezéseik tekintetében	42
	*	Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 44. számú előírása (UN/ECE) – Motoros járművekben utazó gyermek utasok rögzítőeszközeinek jóváhagyására vonatkozó egységes rendelkezések (gyermekbiztonsági rendszerek)	56
	*	Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 105. számú előírása (UN/ECE) – A veszélyes anyagok szállítására szolgáló járművek típusjóváhagyására vonatkozó, ezeknek a járműveknek sajátos konstrukciós jellemzőivel kapcsolatos egységes előírások	158
	*	Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 112. számú előírása (UN/ECE) – Egységes rendelkezések a gépjárművek aszimmetrikus tompított fényt, távolsági fényt vagy mindkettőt kibocsátó, izzólámpával felszerelt fényszóróinak jóváhagyására vonatkozóan	169
	*	Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 113. számú előírása (UN/ECE) – Egységes rendelkezések a gépjárművek szimmetrikus tompított fényt, távolsági fényt vagy mindkettőt kibocsátó, izzólámpával felszerelt fényszóróinak jóváhagyására vonatkozóan	214