11.10.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 266/1

(1)

A 2603/2000/EK rendelettel (2) a Tanács végleges kiegyenlítő vámot vetett ki a 78 ml/g vagy magasabb viszkozitási együtthatóval rendelkező, 53728 DIN (Deutsche Industrienorm) szabványnak megfelelő, 3907 60 20 KN-kód alá tartozó, többek között Indiából származó egyes polietilén-tereftalátok (PET) (a továbbiakban: az érintett termék) behozatalára. Az intézkedés az egyes együttműködő indiai exportőrök esetében olyan egyedi vámok kivetését jelentette, melyek értéke tonnánként 0 és 41,3 EUR között mozog, míg a többi indiai exportőr esetében az egyedi vám értéke tonnánként egységesen 41,3 EUR.

(2)

A végleges intézkedések kivetését követően az érintett termék egyik indiai gyártója, a South Asian Petrochem Limited (a továbbiakban: a kérelmező) a 2603/2000/EK rendelet gyorsított felülvizsgálatának kezdeményezését kérelmezte a Bizottságnál az alaprendelet 20. cikke alapján. Állítása értelmében a kérelmező nem áll kapcsolatban az érintett termék többi exportőrével. Kijelentette továbbá, hogy az érintett terméket az eredeti vizsgálat időtartama alatt (azaz 1998. október 1. és 1999. szeptember 30. között) nem exportálta a Közösségbe, ezt követően viszont a termék Közösségbe irányuló kivitelét megkezdte.

(3)

A Bizottság megvizsgálta a kérelmező által benyújtott bizonyítékokat, és úgy ítélte meg, hogy azok alapján kellően indokolt felülvizsgálatot kezdeményeznie az alaprendelet 20. cikkének rendelkezéseivel összhangban. Az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (3) révén a Bizottság gyorsított felülvizsgálatot kezdeményezett a kérelmező vonatkozásában azt követően, hogy a tanácsadó bizottsággal konzultációt folytatott, és az érintett közösségi gazdasági ágazat lehetőséget kapott észrevételei megtételére.

(4)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék megegyezik a 2603/2000/EK rendelet hatálya alá eső termékkel (lásd az (1) preambulumbekezdést).

(5)

A támogatás vizsgálatára 2003. október 1. és 2004. szeptember 30. között (a továbbiakban: a felülvizsgálati időszak) került sor.

(6)

A Bizottság a vizsgálat kezdeményezéséről a kérelmezőt és India kormányát hivatalosan értesítette. A többi érdekelt fél számára pedig lehetővé tette, hogy észrevételeiket írásban ismertessék, és meghallgatást kérjenek. Ezzel a lehetőséggel azonban az érdekelt felek egyike sem élt.

(7)

A Bizottság kérdőívet küldött ki a kérelmezőnek, aki azt hiánytalanul kitöltötte, és a megadott határidőn belül a Bizottságnak visszaküldte. A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet a vizsgálat elvégzéséhez szükségesnek ítélt, valamint ellenőrző látogatásokat tett a kérelmező calcuttai és haldiai telephelyén.

(8)

A Bizottság ugyanazokat a támogatási rendszereket vizsgálta meg, mint az eredeti vizsgálat során. Megvizsgálta továbbá, hogy a kérelmező igénybe vett-e más támogatási rendszereket, illetve részesült-e eseti támogatásban az érintett terméket illetően.

(9)

A kérelmező hitelt érdemlően bizonyította, hogy sem közvetlen, sem közvetett kapcsolatban nem áll egyetlen olyan exportőr-gyártóval sem, akire kiterjed az érintett termék vonatkozásában hozott kiegyenlítő intézkedések hatálya.

(10)

A vizsgálat igazolta, hogy a kérelmező nem exportálta az érintett terméket az eredeti vizsgálati időszak során, azaz 1998. október 1. és 1999. szeptember 30. között, és a termék Közösségbe irányuló kivitelét csak ezt követően kezdte meg. Ezenkívül a kérelmezőt az eredeti vizsgálati időszak során – a Bizottsággal való együttműködés megtagadásától eltérő okból kifolyólag – nem vetették alá egyedi vizsgálatnak.

(11)

Mindezek alapján megállapítást nyert, hogy a kérelmezőt valóban új exportőrnek kell tekinteni. Ennélfogva a kérelmező vonatkozásában egyedi kiegyenlítő vámtételt kell megállapítani az alaprendelet 20. cikkével összhangban.

(12)

A kérelmezőnek a Bizottság kérdőívére adott válaszai és a vizsgálat folyamán megszerzett egyéb információk alapján a következő rendszerek vizsgálatára került sor:

(13)

A megnevezett rendszerek a külkereskedelemről (fejlesztés és szabályozás) szóló, 1992. évi (1992/22 sz.) törvényen (a továbbiakban: a külkereskedelmi törvény) alapulnak, mely 1992. augusztus 7-én lépett hatályba. Ez a törvény felhatalmazza az indiai kormányt, hogy külkereskedelmi értesítéseket tegyen közzé; ezeket az értesítéseket korábban „export-import politikának” nevezték, 2004. szeptember 1-jétől pedig „külkereskedelmi politikának” hívják. A vizsgált eset felülvizsgálati időszaka szempontjából a 2004 és 2009 közötti időszakra szóló külkereskedelmi politika (Foreign Trade Policy, a továbbiakban: FTP) bír jelentőséggel, melynek részét képezi a 2002–2007-es export-import politika. Ezenfelül az indiai kormány a külkereskedelmi politikát meghatározó eljárásokat az ún. Eljárási kézikönyv I. kötetében (Handbook of Procedures Volume I, a továbbiakban: HOP I) (4) is rögzítette.

(14)

A fenti rendszerek részletes ismertetése az FTP és a HOP I. 6. fejezetében (EOUS) és 7. fejezetében (SEZS) található.

(15)

A tisztán kereskedelmi vállalatok kivételével az összes olyan vállalkozás, amely elvben vállalja, hogy termékeit és szolgáltatásait kivétel nélkül külföldön értékesíti, igénybe veheti az EOUS vagy a SEZS rendszert. A szolgáltatási és mezőgazdasági ágazattól eltérően az ipari vállalkozásoknak azonban a tőkejavak vonatkozásában egy minimális beruházási küszöböt (10 millió indiai rúpia) kell elérniük ahhoz, hogy jogosultak legyenek az EOUS rendszert igénybe venni.

(16)

A SEZS a korábbi exportfeldolgozó övezetrendszer (Export Processing Zones Scheme, a továbbiakban: EPZS) utóda. A különleges gazdasági övezetek (SEZ-k) olyan körülhatárolt vámszabad területek, amelyeket az FTP kereskedelmi műveletek, vámok és adók szempontjából külföldi területnek tekint. Az indiai hatóságok 35 különleges gazdasági övezetet hagytak jóvá.

(17)

Ezzel szemben az exportorientált egységek (EOU-k) meghatározása földrajzilag rugalmasabb; ilyen egységeket Indiában bárhol létre lehet hozni. Az exportorientált egységek rendszere kiegészíti a különleges gazdasági övezetek rendszerét.

(18)

Az e rendszerek keretében történő működés kérelmezése során a vállalatnak részletesen ismertetnie kell többek között a tervezett termelési mennyiséget, az export várható értékét, az importigényeket, valamint a belföldi szükségleteket a kérelem benyújtását követő öt év vonatkozásában. Ha a hatóságok elfogadják kérelmét, tájékoztatják a vállalatot az elfogadás feltételeiről. A megállapodás, mely a vállalkozást az EOUS vagy a SEZS rendszer keretében működő vállalatként ismeri el, öt évig marad érvényben. A megállapodás további időszakokra megújítható.

(19)

Az FTP-ben foglaltaknak megfelelően az EOU- vagy SEZ-státusszal rendelkező vállalkozásokkal szemben támasztott alapvető követelmény, hogy nettó devizanyereséget érjenek el, azaz a referencia-időszakban (5 év) kivitelük összértéke haladja meg az általuk importált áruk összértékét.

(20)

Az EOUS/SEZS rendszerekbe tartozó egységek az alábbi engedményekre jogosultak:

(21)

Jóllehet a két rendszer által biztosított engedmények igen hasonlók, van köztük néhány különbség. Például csak az exportorientált egységek részesülhetnek belföldi eladásaik után 50 %-os vámcsökkentésben; a különleges gazdasági övezetekben a belföldi értékesítés után 100 %-os vámot kell fizetni. Az exportorientált egységek akár teljes forgalmuk 50 %-át is értékesíthetik az említett vámcsökkentés mellett belföldön.

(22)

Az e rendszerekbe tartozó egységek vámszabad egységek, melyek működését az indiai vámtörvény 65. szakaszának megfelelően vámtisztviselők felügyelik.

(23)

A törvény értelmében kötelesek teljes behozatalukról, az importált anyagok fogyasztásáról és felhasználásáról, valamint kivitelükről az előírt formában megfelelő elszámolást vezetni. Ezeket a dokumentumokat („negyedéves és éves beszámolók”) rendszeresen be kell nyújtani az illetékes hatóságoknak.

(24)

Mindazonáltal – a HOP I. 6.11.2. és 7.13.2. bekezdésének értelmében – (az EOU és a SEZ egységek) semmikor sem kötelezhetők arra, hogy minden egyes importszállítmányhoz hozzárendeljék a kapcsolódó kivitelt, más egységekhez történő átcsoportosítást, belföldi értékesítést vagy raktárkészleteket.

(25)

Belföldi értékesítés során az áruk feladása és nyilvántartásba vétele öntanúsítás alapján történik, az egyes tranzakciókkal kapcsolatos minden előzetes értesítés nélkül. Az EOU-k exportszállítmányainak feladási folyamatát vámtisztviselő/pénzügyőr felügyeli, aki állandó jelleggel az exportorientált egység területén látja el feladatát. A vállalat köteles a vámszabad területen dolgozó vámtiszt fizetését az indiai kormánynak megtéríteni.

(26)

Ellenkező értelmű rendelkezés hiányában a különleges gazdasági övezetekbe tartozó egységekben folyó valamennyi tevékenység, beleértve a kivitelt és az áruk újbóli behozatalát öntanúsítás alapján történik, a HOP I. 7.29. bekezdésében foglaltaknak megfelelően. Ennélfogva a SEZ egységek exportszállítmányait a vámhatóságok nem ellenőrzik rendszeresen.

(27)

A vizsgált esetben a kérelmező az EOUS támogatási rendszert vette igénybe. Mivel a kérelmező a SEZS támogatási rendszert nem vette igénybe, e rendszer kiegyenlíthetőségét nem szükséges vizsgálni. A kérelmező annak érdekében vette igénybe az EOUS támogatási rendszert, hogy az importvámok fizetése alól mentességet élvezve nyersanyagokat és beruházási javakat importáljon, hogy jövedékiadó fizetése nélkül szerezzen be árukat belföldön, hogy forgalmiadó-visszatérítésben, s fűtőolaj-beszerzése kapcsán vámvisszatérítésben részesüljön, s végül, hogy termelése egy részét a belföldi piacon értékesítse. Így tehát a kérelmező élt a (20) preambulumbekezdés i–v. pontjában korábban ismertetett valamennyi kedvezménnyel. A kérelmező nem vette igénybe azt a kedvezményt, hogy az EOUS rendszerre vonatkozó rendelkezések értelmében jövedelemadó-fizetés alóli mentességben részesüljön (lásd: (53) preambulumbekezdés).

(28)

Az a tény, hogy egy EOU egység két importvám (az ún. „alapvám” és a „különleges kiegészítő vám”) fizetése alól mentességben, továbbá forgalmiadó-visszatérítésben és a fűtőolaj-beszerzés kapcsán vámvisszatérítésben részesül, az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében az indiai kormány által biztosított pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Az indiai kormány lemond arról a bevételről, amely e rendszer hiányában az államháztartásba befolyna, s így az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében kedvezményben részesíti a kérelmezőt, akinek fizetőképessége nem csökken, hiszen a rendes körülmények között esedékes adókat nem kell megfizetnie, és forgalmiadó-visszatérítésben is részesül.

(29)

A jövedéki adó és az ún. „kiegészítő vám” (a jövedéki adó importvám-megfelelője) befizetése alóli mentesség miatt azonban az államháztartás nem esik el semmilyen egyébként esedékes bevételtől. A befizetett jövedéki adó és kiegészítő vám a befizető jövőbeli vámtartozásainak hiteleként is felhasználható (az ún. „CENVAT-mechanizmus”). Ezért ezek a vámok nem véglegesek. A CENVAT-hitel révén a vállalat csak a hozzáadott érték vonatkozásában fizet végleges adót, a gyártás során felhasznált anyagok vonatkozásában nem.

(30)

Következésképp csak az alapvám és a különleges kiegészítő vám befizetése alóli mentesség, a forgalmiadó-visszatérítés és a fűtőolaj-beszerzés kapcsán biztosított vámvisszatérítés minősül támogatásnak az alaprendelet 2. cikke értelmében. Ezek a támogatások a törvény értelmében az exportteljesítménytől függnek, s ezáltal egyedinek és az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerint kiegyenlíthetőnek minősülnek. Az FTP 6.1. bekezdésének megfelelően az ösztönzőkben való részesülés alapfeltétele az EOU-k azon célkitűzése, hogy termékeiket külföldön értékesítsék.

(31)

Ezek a támogatások nem tekinthetők az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében engedélyezett vám-visszatérítési rendszernek, sem helyettesítő visszatérítési rendszernek. Nem felelnek meg az alaprendelet I. mellékletében (h) és i) pont), II. mellékletében (a visszatérítés meghatározása és a vonatkozó szabályok) és III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezmények meghatározása és a vonatkozó szabályok) lefektetett szigorú szabályoknak.

(32)

Azokban az esetekben, amikor a forgalmiadó-visszatérítéssel és az importvám befizetése alóli mentességgel kapcsolatos rendelkezéseket a vállalatok beruházási javak beszerzésére használják fel, a rendelkezések már nem felelnek meg az engedélyezett vám-visszatérítési rendszerekre vonatkozó szabályoknak, mivel az árukat nem használják fel a gyártási folyamatban, ellentétben az I. melléklet h) pontjának (forgalmiadó-visszatérítés) és i) pontjának (importvámok elengedése) rendelkezéseivel.

(33)

Ezenkívül, és a rendszer révén igényelhető egyéb kedvezményekkel összefüggésben megállapítást nyert, hogy az indiai kormánynak nincs birtokában olyan hatékony ellenőrző rendszer vagy eljárás, melynek segítségével meggyőződhetne arról, hogy az exporttermék előállításához szükséges, vámmentesen beszerzett vagy forgalmiadó-visszatérítésben, illetve fűtőolaj esetében vámvisszatérítésben részesített anyagokat a kérdéses vállalat a gyártási folyamat során valóban felhasználta, és ha igen, milyen mennyiségben (az alaprendelet II. mellékletének (II)(4) bekezdése, illetve a helyettesítő visszatérítési rendszerek esetében az alaprendelet III. mellékletének (II)(2) bekezdése).

(34)

Az exportorientált egységek termelésük jelentős hányadát, éves forgalmuk akár 50 %-át is értékesíthetik belföldön. Ennélfogva nincs olyan törvényi rendelkezés, mely előírná a gyártás révén előállított termék teljes mennyiségének kivitelét. Továbbá – az öntanúsítási eljárás következtében – ezek a belföldi tranzakciók a kormányzati tisztviselők felügyelete és ellenőrzése nélkül zajlanak le. Következésképp az exportorientált egységek vámszabad létesítményei részben, legalábbis, nem állnak az indiai hatóságok fizikai ellenőrzése alatt. Ezáltal azonban még fontosabbá válnak az egyéb ellenőrzési pontok, elsősorban a gyártáshoz vámmentesen beszerzett anyagok és az előállított exporttermékek közötti kapcsolat vizsgálata annak érdekében, hogy az ellenőrző rendszer vám-visszatérítési ellenőrző rendszernek minősüljön.

(35)

Az ellenőrző rendszerbe épített további lépések vonatkozásában emlékeztetni kell arra, hogy a (24) preambulumbekezdésben megfogalmazottaknak megfelelően az EOU-k már de jure nem kötelezhetők semmikor sem arra, hogy minden egyes importszállítmányhoz hozzárendeljék a kapcsolódó előállított termék rendeltetését. Azonban csak az ilyen szállítmány-ellenőrzések révén juthatnának az indiai hatóságok a felhasznált anyagok végső rendeltetése tekintetében azon információk birtokába, melyek ahhoz szükségesek, hogy ellenőrizzék: a vámmentességek, forgalmiadó-visszatérítések és a fűtőolaj esetében biztosított vámvisszatérítések nem haladják meg az exportértékesítésre felhasznált anyagok mennyiségét. A belföldi értékesítések után önbevallás alapján készített havi adóbevallás, melyet az indiai hatóságok rendszeresen ellenőriznek, e célra nem elegendő. Azok a vállalati belső rendszerek – pl. a tételadatlap-rendszer –, melyek működtetése az FTP értelmében jogilag nem kötelező a vállalat számára, szintén nem tudják pótolni azokat a kulcsfontosságú követelményeket, melyek ahhoz szükségesek, hogy az ellenőrző rendszer vám-visszatérítési ellenőrző rendszernek minősülhessen. Ezenkívül a vám-visszatérítési ellenőrző rendszer kialakítását és működését a kormánynak kell biztosítania; nem szabad az egyes érintett vállalatok vezetőségének belátására bízni az információs rendszerek létrehozását. Következésképp megállapítást nyert, hogy az indiai FTP nem írja elő egyértelműen, hogy az exportorientált egységek a gyártáshoz felhasznált anyagok és az előállított termék közötti kapcsolatot nyilvántartsák, az indiai kormány pedig nem léptetett életbe hatékony ellenőrző mechanizmust annak érdekében, hogy megállapítsa, a vállalat a gyártási folyamat során mely anyagokat használta fel, és milyen mennyiségben.

(36)

Ezenfelül az indiai kormány a ténylegesen felhasznált anyagok tekintetében nem végzett további vizsgálatot, noha hatékony ellenőrző rendszer hiányában ezt rendes körülmények között el kell végezni (az alaprendelet II. mellékletének (II)(5) bekezdése és III. mellékletének (II)(3) bekezdése), továbbá azt sem bizonyította, hogy nem történt többlet vámelengedés.

(37)

E megállapításokra adott válaszában a kérelmező azzal érvelt, hogy esetében a vizsgálatot nem ugyanolyan módon folytatták le, mint az exportorientált egységek eredeti vizsgálata során, ellentétben az alaprendelet 22. cikke (4) bekezdésében foglaltakkal. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az eredeti vizsgálat során az exportőrök bizonyítékkal igazolták, hogy nem részesültek többlet vámelengedésben, ezért az EOUS-be tartozó egységek esetében eredetileg nem került sor a nyersanyagbeszerzések vámmentességének kiegyenlítésére.

(38)

A kérelmező azonban nem szolgált ilyen jellegű bizonyítékkal a vizsgált esetben. Ezzel összefüggésben arra is rá kell mutatni, hogy a kérelmező az érintett terméket belföldön is értékesítette, tehát a gyártáshoz vámmentesen beszerzett anyagokat nem feltétlenül használta fel teljes mértékben az exportértékesítésre irányuló gyártás során. Ezenfelül az a tény, hogy az indiai jog értelmében az EOUS rendszerbe tartozó exportőrök nem kötelesek importszállítmányaikat és a kapcsolódó előállított terméket egymáshoz rendelni, kifejezetten olyan körülmény, melyet az eredeti vizsgálat nem állapított meg. Ezért a kérelmező esetében a rendszer vizsgálatára az alaprendelet 22. cikke (4) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban került sor, melyek értelmében minden új körülményt figyelembe kell venni. Következésképp megerősítést nyert e felülvizsgálat azon megállapítása, miszerint az EOUS nem minősül sem engedélyezett vám-visszatérítési rendszernek, sem engedélyezett helyettesítő visszatérítési rendszernek.

(39)

Engedélyezett vám-visszatérítési rendszer vagy helyettesítő visszatérítési rendszer hiányában – a fentiekkel összhangban – a kiegyenlíthető kedvezményt a felülvizsgálati időszakban biztosított következő három tétel képezi: a rendes körülmények között a behozatalt követően befizetendő teljes importvám (alapvám és különleges kiegészítő vám) elengedése, a forgalmiadó-visszatérítés és fűtőolaj esetében biztosított vámvisszatérítés.

(40)

Ezzel kapcsolatban a kérelmező úgy érvelt, hogy a támogatás összegét, beleértve az egyszeri támogatásokkal kapcsolatos kamatkiigazításokat kizárólag a felülvizsgálati időszak azon hét hónapja alapján kellene kiszámítani, mely alatt a vállalat kereskedelmi tevékenységet végzett. Ha erre nincs mód, azt kérelmezte, hogy a számítás alapjául egyedül az a 10 hónapot felölelő szakasz szolgáljon, melynek során a vállalat próbagyártást végez.

(41)

Az alaprendelet 5. cikke értelmében a kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezettnek juttatott és a vizsgálati időszak során megállapíthatóan fennálló kedvezmény alapján kell kiszámítani. Ugyanezzel a rendelkezéssel, valamint az Európai Közösség szokásos gyakorlatával összhangban, a Bizottság a felülvizsgálati időszak céljára egy 12 hónapos időszakot jelölt ki, s a megállapítások erre az időszakra vonatkoznak. Az alaprendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, melynek értelmében a vállalatok esetében nem kell figyelembe venni a felfutási időszakot. Ennélfogva a kérelmező kérelme elutasításban részesült.

(42)

A kérelmezőnek juttatott támogatás értékének kiszámítására a felülvizsgálati időszak során vizsgált alábbi három tétel alapján került sor: az importált anyagokra kivetett és elengedett importvámok (alapvám és különleges kiegészítő vám), az igénybe vehető forgalmiadó-visszatérítés, valamint a fűtőolaj esetében igényelhető vámvisszatérítés. A támogatás megszerzése során szükségszerűen felmerült díjakat az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban levonták az összegből a támogatási összeg (számláló) kiszámításakor. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget vetítették ki a megfelelő nevezőre, a kiviteli forgalomra, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, s megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékmennyiség szolgált. Az így megállapított támogatási kulcs 12,6 % volt.

(43)

Ezzel összefüggésben a kérelmező kifejezte azon igényét, hogy a támogatási összegnek csak a közvetlenül az érintett terméknek tulajdonítható hányada szolgáljon számlálóul. A kérelmező gyárt az érintett terméknél kisebb viszkozitású PET-et is kis mennyiségben, továbbá köztes terméket, azaz amorf PET-szálakat, s ezek a termékek nem tartoznak a vizsgálat tárgyát képező termékkörbe. A kérelmező a támogatási összeg arányos hányadának kiszámítását javasolta annak alapján, ahogy az érintett termék forgalma aránylik a teljes forgalomhoz.

(44)

Meg kell azonban jegyezni, hogy a gyártás során felhasznált különböző anyagokat nem lehet egyértelműen sem az érintett termékkel, sem az alacsonyabb viszkozitású PET-tel, sem pedig a köztes termékkel megfeleltetni, mert ugyanazokból az alapanyagokból e három terméktípus bármelyikét elő lehet állítani. Továbbá, ahogyan arra a (32)–(38) preambulumbekezdés korábban rámutatott, a gyártás során felhasznált anyagok végső rendeltetésének megfelelő ellenőrzéséről nem gondoskodtak. Ilyen esetekben – összhangban az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével – az érintett terméknek tulajdonítható támogatási összeg megállapítása érdekében a számláló és a nevező meghatározására egyaránt a kérelmező teljes termékskálája alapján került sor. A kérelmező nem bizonyította, hogy bármely más módszer alkalmazása pontosabb eredményre vezetne. Különösen fontos e tekintetben rámutatni, hogy a nevezőt – még a kérelem kedvező elbírálása esetén is – arányosan csökkenteni kellene, ami azonos végeredményt biztosítana.

(45)

A nyersanyagoktól eltérően a beruházási javak fizikailag nem épülnek be a késztermékbe. Az alaprendelet 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően a vizsgált vállalatnak nyújtott kedvezmény kiszámítása az importált beruházási javakra kivetett és be nem fizetett importvám összege alapján történt, olyan időszakra kivetítve, amely megfelel az ilyen beruházási javak szokásos értékcsökkenési időszakának az érintett termékkel kapcsolatos gazdasági ágazatban (18,465 év); az így kapott amortizációs kulcs felkerekített értéke 5,42 %. Ezt követően sor került a fenti módon kiszámított és a felülvizsgálati időszakhoz rendelhető összeg kiigazítására: az ezen időszakra eső kamatok hozzáadása azt a célt szolgálta, hogy az összeg tükrözze a kedvezmény értékének időbeli alakulását, s így lehetővé váljon annak az összkedvezménynek a meghatározása, amelyben a kedvezményezett a vizsgált támogatási rendszer révén részesült. A hozzáadott kamat kiszámítása a felülvizsgálati időszak alatt Indiában érvényes kereskedelmi kamatláb alapján történt. Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a támogatás megszerzése során szükségszerűen felmerült díjakat levonták a támogatási összeg (számláló) kiszámításakor. Az alaprendelet 7. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget vetítették ki a megfelelő nevezőre, azaz a felülvizsgálati időszak során megvalósult kiviteli forgalomra, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, s megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékmennyiség szolgált. Az így megállapított támogatási kulcs 0,9 % volt.

(46)

A fentiekkel kapcsolatban a kérelmező azt kérelmezte, hogy esetében 18,93 éves egyedi, vállalatspecifikus értékcsökkenési időszak kerüljön megállapításra a helyett a 18,465 év helyett, mely az eredetileg meghatározott értékcsökkenési időszak és a 18,93 év átlaga. Továbbá azt állította, hogy az általa megadott egyedi értékcsökkenési időszak tükrözi a jelenleg Indiában az érintett gazdasági ágazatban szokásos értékcsökkenési időszak hosszát.

(47)

Mindazonáltal, a fent említettekkel összhangban, az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kérdéses gazdasági ágazat esetében a szokásos, azaz átlagos értékcsökkenési időszakot kell figyelembe venni, és nem valamely vállalatspecifikus időszakot. Továbbá a kérelmező nem bizonyította, hogy az érintett közösségi gazdasági ágazat esetében a szokásos értékcsökkenési időszak általánosan megnövekedett volna. Kérelme ezért elutasításban részesült.

(48)

A fentieken túl a kérelmező azzal érvelt, hogy a támogatási összeg kiszámítása során az amortizációs kulcsot nem kellett volna felkerekíteni.

(49)

Rá kell azonban mutatni, hogy a felkerekítés nem befolyásolja a végeredményt, ezért a fenti megállapítás nem bír jelentőséggel.

(50)

Következésképp, az EOUS vonatkozásában a kérelmező esetében megállapított teljes támogatási kulcs 13,5 %-ot tesz ki.

(51)

A kérelmező nem vett igénybe kedvezményeket a DEBS támogatási rendszer révén.

(52)

Megállapítást nyert, hogy a kérelmező nem importált beruházási javakat az EPCGS keretében, és ennélfogva nem vette igénybe a rendszer által biztosított támogatást.

(53)

Megállapítást nyert, hogy a kérelmező – megadóztatható nyereség hiányában – nem részesült a felülvizsgálati időszak során az 1961. évi, jövedelemadóról szóló törvény 10B. szakasza alapján jövedelemadó-fizetési mentességben.

(54)

Az ECS a banki tevékenység szabályozásáról szóló, 1949. évi indiai törvény 21. és 35A. szakaszán alapul, amelyek lehetővé teszik az Indiai Központi Jegybank számára, hogy a kereskedelmi bankok felé az exporthitelek területén utasítási joggal éljen.

(55)

A rendszert az Indiai Központi Jegybank „Master Circular IECD No. 35/04.02.02/2004-05” (Külföldi valutában nyújtott exporthitel) és „Master Circular IECD No. 27/04.02.02/2004-05” (Rúpiában nyújtott exporthitel) című körrendeletében ismerteti részletesen, melyet valamennyi indiai kereskedelmi banknak megküld.

(56)

Ezt a rendszert gyártó-exportőrök és exportáló kereskedők jogosultak igénybe venni.

(57)

Ennek a rendszernek a keretében a kereskedelmi bankok által az exportőröknek adható exporthitelek vonatkozásában az Indiai Központi Jegybank kötelező maximális kamatlábat állapít meg indiai rúpiában és devizában egyaránt, „annak érdekében, hogy az exportőrök nemzetközileg is versenyképes kamatterhek mellett vehessenek igénybe hiteleket”. Az exporthitelrendszer két alrendszerből áll: a szállítás előtti exporthitelrendszerből („csomagolási hitel”), amely a kivitel előtt az exportőr számára az áruk beszerzésére, feldolgozására, gyártására, csomagolására és/vagy szállítására biztosított hiteleket foglalja magában, illetve a szállítás utáni exporthitelrendszerből, mely forgóeszközhitelt biztosít az exportkövetelések finanszírozása céljából. Az Indiai Központi Jegybank továbbá azt is előírja a bankok számára, hogy nettó bankhiteleik bizonyos részét exportfinanszírozásra fordítsák.

(58)

Az Indiai Központi Jegybank említett körrendeleteinek eredményeként az exportőrök kedvezményes kamatláb mellett részesülhetnek exporthitelekben a szokásos kereskedelmi hitelekhez („készpénzhitelek”) képest, melyek kamatlábát egyedül a piaci feltételek határozzák meg. Ezzel összefüggésben a rúpiában nyújtott exporthitelről szóló körrendelet rámutat arra, hogy „az exportőröknek e körrendelet rendelkezéseinek megfelelően nyújtott hitelek kamatplafonja, mely alacsonyabb, mint a többi hitelfelvevő számára rendes körülmények között megállapított maximális hitelkamat, e tekintetben kedvezményesnek minősül”.

(59)

Az Indiai Központi Jegybank körrendeleteinek köszönhetően a kérelmező – a készpénzhitelei után fizetendő kamathoz képest – kedvezményes kamat mellett vehetett fel ECS-hitelt.

(60)

Az Indiai Központi Jegybank (55) preambulumbekezdésben említett körrendeletei által az ECS-hitelek vonatkozásában megállapított kedvezményes kamatok révén a kedvezményezett kamatköltségei csökkentek a pusztán a piaci feltételek által szabályozott hitelköltségekhez képest, s ez az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében kedvezménynek minősül. Továbbá annak ellenére, hogy az ECS keretében biztosított kedvezményes hiteleket kereskedelmi bankok nyújtják, ez a kedvezmény az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének iv. pontja értelmében a kormány által biztosított pénzügyi hozzájárulásnak tekintendő. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a támogatás létrehozása sem az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének iv. pontja, sem pedig a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás értelmében nem jár költséggel az államháztartás számára, azaz az indiai kormánynak nem kell a kereskedelmi bankok kamatveszteségét megtéríteni; a támogatáshoz csupán kormányzati rendelkezésre van szükség, mely előírja az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének i., ii. vagy iii. pontjában ismertetett feladatok végrehajtását. Az Indiai Központi Jegybank államháztartási szerv, s ezért az alaprendelet 1. cikkének (3) bekezdésében rögzített fogalommeghatározás értelmében „kormányzatnak” minősül. Az intézmény 100 %-ban állami tulajdon, közérdekű, pl. monetáris politikai célokat szolgál, s vezetőségét az indiai kormány nevezi ki. Az Indiai Központi Jegybank magánjogi szervek felett rendelkezik annyiban, amennyiben a kereskedelmi bankokat bizonyos feltételek betartására kötelezi, többek között arra, hogy: i. a jegybank körrendeleteinek rendelkezései értelmében az exporthitelek vonatkozásában kamatplafont alkalmazzanak, illetve ii. a jegybank rendelkezéseinek megfelelően nettó bankhiteleik bizonyos részét exportfinanszírozásra fordítsák. Ezáltal arra kötelezi a kereskedelmi bankokat, hogy ellássák az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett feladatokat, a vizsgált esetben nyújtsanak hitelt kedvezményes exportfinanszírozás formájában. A pénzeszközök hitelek formájában megvalósuló ilyen közvetlen átutalása, melyre csak meghatározott feltételek esetén kerül sor, rendes körülmények között a kormány feladata, és ez a gyakorlat – az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében – gyakorlatilag nem különbözik a kormányok által követett szokásos gyakorlattól. Ez a támogatás továbbá egyedinek és kiegyenlíthetőnek minősül, mivel a kedvezményes kamatok csak exportfinanszírozás céljára vehetők igénybe, s ezért az exportteljesítmény függvényei az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében.

(61)

A támogatás összegének kiszámítására annak a különbségnek az alapján került sor, amely a felülvizsgálati időszak során igénybe vett exporthitelek után fizetendő kamat, és azon kamatösszeg között jelentkezik, melyet a kérelmezőnek abban az esetben kellett volna megfizetnie, ha a kamatláb megegyezett volna a szokásos kereskedelmi hitelek esetében alkalmazott kamatlábbal. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget (számláló) vetítették ki a megfelelő nevezőre, azaz a felülvizsgálati időszak során megvalósult teljes kiviteli forgalomra, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, s odaítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékmennyiség szolgált. Az így megállapított ECS támogatási kulcs mértéke 0,4 %.

(62)

A WBIS részletes ismertetése a nyugat-bengáli kormány kereskedelmi és ipari minisztériumának 1999. június 22-i 588-CI/H. számú értesítésében található („WBIS 1999”), melynek helyébe legutóbb a 2004. március 24-i 134-CI/O/Incentive/17/03/I. számú értesítés lépett („WBIS 2004”). A vizsgálat megállapította, hogy a kérelmező a rendszer révén elhanyagolható mértékű kedvezményben részesült, ezért a WBIS további vizsgálatára nem került sor.

(63)

Tekintettel a fentiekben ismertetett támogatási rendszerekkel kapcsolatos végleges megállapításokra, a kérelmező esetében a kiegyenlíthető támogatási kulcsok a következőképpen alakulnak:

(64)

Az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében a kiegyenlítő vámnak a kiegyenlíthető támogatások teljes összegénél kisebb összegnek kell lennie abban az esetben, ha ez az alacsonyabb vámösszeg elegendő az érintett közösségi gazdasági ágazatot ért kár megszüntetéséhez. Az eredeti vizsgálat során a kár megszüntetéséhez szükséges szintet általánosan 44,3 %-ban állapították meg, amely magasabb, mint a kérelmező esetében meghatározott támogatási kulcs.

(65)

A felülvizsgálat során tett megállapítások alapján az az álláspont alakult ki, hogy a kérelmező által előállított és exportált érintett termék közösségi behozatalára kivetett kiegyenlítő vám szintjének meg kell felelnie a vállalat esetében megállapított 13,9 %-os egyedi támogatási szintnek. Mivel a 2603/2000/EK rendelet a kivetett vámot tonnánkénti összeg formájában határozta meg, a kérelmező vonatkozásában megállapított és fentiekben említett vámtarifa esetében is sor került annak konverziójára; az így megállapított konkrét összeg 106,5 EUR tonnánként.

(66)

Következésképp a 2603/2000/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(67)

A kérelmező az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésével összhangban árra vonatkozó kötelezettségvállalási ajánlatot tett az érintett termék Közösségbe irányuló kivitele vonatkozásában.

(68)

A Bizottság megvizsgálta, s elfogadhatónak ítélte a kötelezettségvállalást, mivel az a támogatás káros hatásainak megszüntetését eredményezné. Mivel pedig a vállalat kötelezettséget vállalt arra, hogy a Bizottságot rendszeres és részletes jelentések formájában tájékoztatja, lehetővé válik a vállalt kötelezettségek teljesítésének hatékony felügyelete. Ezenfelül a termék jellege és a kérelmező értékesítési szerkezete alapján a Bizottság úgy véli, csekély annak a veszélye, hogy a kérelmező a vállalt kötelezettségek teljesítése alól kibújjon.

(69)

A vállalt kötelezettségek teljesítésének és hatékony felügyeletének biztosítása érdekében – a kötelezettségvállalásnak megfelelően történő szabad forgalomba bocsátásra irányuló kérelem benyújtásakor – a vámmentesség biztosításának feltétele, hogy a kérelmező az érintett tagállam vámhatóságai részére olyan érvényes „kereskedelmi számlát” állítson ki, mely tartalmazza a 2603/2000/EK rendelet mellékletében feltüntetetett információkat. Ilyen számla hiányában, továbbá abban az esetben, ha a számla nem egyezik meg a vámhatóságnak bemutatott termékkel, a vállalt kötelezettség hatékony teljesítésének biztosítása érdekében a kérelmezőnek megfelelő kiegyenlítő vámtarifát kell fizetnie.

(70)

A vállalt kötelezettségek megszegése vagy a kötelezettségvállalás visszavonása esetén kiegyenlítő vám vethető ki az alaprendelet 13. cikkének (9) és (10) bekezdése alapján.

(71)

A kérelmező és az indiai kormány tájékoztatásban részesült azokat az alapvető tényeket és megfontolásokat illetően, melyek alapján a 2603/2000/EK rendelet módosítására irányuló szándék megfogalmazódott, és lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére. Csak a kérelmező élt ezzel a lehetőséggel, elsősorban az EOUS vonatkozásában; észrevételeire a vonatkozó következtetések térnek ki a fenti 2.1.1. d) szakaszban,

a)

Az 1. cikk (3) bekezdésében található, az indiai gyártókat felsoroló táblázatba a következőket kell beilleszteni:

b)

A 2. cikk (3) bekezdésében található táblázatba az alábbiakat kell beilleszteni:

11.10.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 266/10

(1)

A 2604/2000/EK rendelettel (2) a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki a 78 ml/g vagy magasabb viszkozitási együtthatóval rendelkező, 53728 DIN (Deutsche Industrienorm) szabványnak megfelelő, 3907 60 20 KN-kód alá tartozó, többek között Indiából származó egyes polietilén-tereftalátok (PET) (a továbbiakban: az érintett termék) behozatalára. Az intézkedések olyan egyedi vámtétel kivetését jelentik, melynek értéke 181,7 euró/tonna, kivéve az azoktól a konkrétan említett vállalatoktól származó importot, amelyekre egyéni vámtétel vonatkozik.

(2)

A 2603/2000/EK rendelettel (3) a Tanács ugyanakkor tonnánként 41,3 euró értékben végleges kiegyenlítő vámot vetett ki az említett terméknek Indiából származó és a Közösségbe irányuló behozatalára, kivéve attól a több, konkrétan említett vállalattól származó importot, amelyekre egyéni vámtétel vonatkozik.

(3)

A végleges intézkedések kivetését követően az egyik indiai exportőr gyártója, a South Asian Petrochem Limited (a továbbiakban: a vállalat) a 2604/2000/EK rendelet „új exportőrre” vonatkozó felülvizsgálatának kezdeményezését kérelmezte a Bizottságnál az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése alapján. A vállalat azt állította, hogy az érintett termék vonatkozásában hatályban lévő dömpingellenes intézkedések hatálya alá tartozó indiai exportáló gyártók egyikével sem áll kapcsolatban. Kijelentette továbbá, hogy az érintett terméket az eredeti vizsgálat időtartama alatt (azaz 1998. október 1. és 1999. szeptember 30. között) nem exportálta a Közösségbe, ezt követően viszont a termék Közösségbe irányuló kivitelét megkezdte.

(4)

A Bizottság megvizsgálta a vállalat által benyújtott bizonyítékokat, és úgy ítélte meg, hogy azok alapján kellően indokolt felülvizsgálatot kezdeményeznie az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdésével összhangban. A tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően, valamint miután az érintett közösségi iparág lehetőséget kapott észrevételei megtételére, a Bizottság a 33/2005/EK rendelettel (4) kezdeményezte a 2604/2000/EK rendelet felülvizsgálatát a vállalat vonatkozásában, majd megkezdte vizsgálatát.

(5)

A 33/2005/EK rendelettel összhangban a 2604/2000/EK rendelettel kivetett dömpingellenes vámot hatályon kívül helyezték a vállalat által előállított és a Közösségbe exportált érintett termék behozatalának vonatkozásában. Az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdésének megfelelően a vámhatóságok egyúttal azt az utasítást kapták, hogy tegyék meg az ilyen behozott termékek nyilvántartásba vételéhez szükséges megfelelő lépéseket.

(6)

Ugyanakkor és ugyanezen okból kifolyólag a vállalattól érkezett kérelemnek megfelelően a Bizottság a 2603/2000/EK rendelet gyorsított felülvizsgálatát kezdeményezte az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 1997. október 6-i 2026/97/EK tanácsi rendelet (5) 20. cikke értelmében.

(7)

A Bizottság az új exportőrre vonatkozó felülvizsgálat kezdeményezéséről a vállalatot és India (a továbbiakban: az exportáló ország) képviselőit hivatalosan értesítette. A többi közvetlenül érintett félnek lehetőséget adott továbbá arra, hogy nézeteiket írásban ismertessék, és meghallgatást kérjenek. A Bizottsághoz azonban ilyen kérelem nem érkezett.

(8)

A Bizottság kérdőívet küldött ki a vállalatnak, aki azt kitöltötte és a megadott határidőn belül a Bizottságnak visszaküldte. A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet a dömping megállapítása szempontjából szükségesnek ítélt. A vállalat telephelyén ellenőrző látogatásra került sor.

(9)

A dömping vizsgálatára a 2003. október 1. és 2004. szeptember 30. közötti időszakban (a továbbiakban: a vizsgálati időszak) került sor.

(10)

A vizsgálat megerősítette, hogy a vállalat az érintett terméket az eredeti vizsgálati időszak folyamán nem exportálta, és a termék Közösségbe irányuló kivitelét csak ezt követően kezdte meg.

(11)

Továbbá a vállalat hitelt érdemlően bizonyította, hogy sem közvetlen, sem közvetett kapcsolatban nem áll egyetlen olyan indiai exportőr gyártóval sem, akire kiterjed az érintett termék vonatkozásában hozott dömpingellenes intézkedések hatálya.

(12)

Ennek megfelelően megállapítást nyert, hogy a vállalatot „új exportőrnek” kell tekinteni az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése értelmében, és hogy e vállalat vonatkozásában egyéni dömpingkülönbözetet kell meghatározni.

(13)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság először megvizsgálta, hogy a vállalat által belföldön értékesített PET teljes mennyisége reprezentatívnak minősül-e a Közösségbe irányuló teljes exportjához viszonyítva. Miután ezek az értékesítések elérték az érintett termék vállalat által megvalósított, a Közösségbe irányuló exportjának öt százalékát, azokat reprezentatívnak tekintették.

(14)

A Bizottság ezt követően azonosította a vállalat által belföldön értékesített PET azon típusait, amelyek azonosak, vagy közvetlenül összehasonlíthatóak a Közösségbe irányuló export során értékesített típusokkal.

(15)

A vizsgálat feltárta, hogy a Közösségbe exportált terméktípusok közül csak kettő azonos vagy közvetlenül összehasonlítható a belföldi piacon eladott termékekkel. Ezt követően e két terméktípus vonatkozásában megvizsgálták, hogy a belföldi értékesítések a megfelelő exportértékesítésekhez képest kellően reprezentatívak-e. Miután e terméktípusok belföldi eladásainak aránya jelentősen meghaladta az 5 %-os küszöbértéket, mindkét terméktípust reprezentatívnak minősítették.

(16)

Azt is megvizsgálták, hogy az egyes terméktípusok hazai eladásai a rendes kereskedelmi forgalomban történtek-e, ennek érdekében megállapították a kérdéses típus független vásárlói részére az előállítási költséggel egyenlő vagy azt meghaladó nettó eladási áron értékesített hasonló termék eladott mennyiségének (nyereséges értékesítés) arányát. Mivel az érintett termék nyereséges eladásainak mennyisége nem érte el a teljes értékesítési mennyiség 80 %-át, de elérte vagy meghaladta annak 10 %-át, a rendes értéket a tényleges hazai ár alapján számították ki kizárólag a típus nyereséges eladásainak súlyozott átlagát véve alapul.

(17)

Mivel az érintett terméket a Közösségbe minden esetben közvetlenül független közösségi fogyasztóknak történő értékesítések révén exportálták, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban, azaz a ténylegesen megfizetett vagy megfizetendő exportárak alapján állapították meg.

(18)

Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében kiigazítások formájában jogos támogatást állapítottak meg az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében.

(19)

A vállalat által az exportértékesítésre igényelt valamennyi támogatást elfogadták. Ezek a jutalékokra, a belföldi fuvardíjra, az óceáni fuvardíjakra, a biztosításra, az anyagmozgatási költségekre, a bankköltségekre és a csomagolási kiadásokra vonatkoznak.

(20)

A belföldi értékesítés területén igényelt valamennyi támogatást – a jutalékok, a belföldi fuvardíjak, a biztosítások, a csomagolási kiadások és a bankköltségek támogatását – elfogadták. Ugyanakkor a vállalat által az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja értelmében igényelt közvetett adók és importköltségek támogatására vonatkozó igényt és az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja értelmében a képviseleti irodák költségei után járó támogatásra vonatkozó igényt az alábbiakban ismertetett okokból elutasították.

(21)

A közvetett adókra vonatkozó támogatási igény alapja, hogy a vállalat belföldi fogyasztói az érintett termék hazai piacon való beszerzésekor vissza nem téríthető jövedéki adót fizettek, míg a vállalat exportügyfeleire ezen adónem nem vonatkozott. E vissza nem térítendő jövedéki adót a rendes érték kiigazításának jogcímén igényelte a vállalat. Ugyanakkor az exportárral összehasonlított rendes érték megállapítására a nettó belföldi eladási ár alapján került sor, adók nélkül. Ezért a rendes érték nem tartalmazott (olyan) jövedéki adót, mely az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében az árakat vagy az árak összehasonlíthatóságát befolyásolta volna. Emellett megállapítást nyert, hogy az exportőr-gyártó belföldi fogyasztóira vonatkozó adókötelezettség az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja értelmében nem teszi indokolttá kiigazítás megítélését, mivel ezen adónemet „hasonló termékekre és az azokba fizikailag beépített anyagokra nem vetik ki.” A vállalat belföldi fogyasztói által fizetett jövedéki adót a vállalat nettó eladási árának alapján vetik ki, és az semmilyen módon nem befolyásolja a vállalat előállítási költségét és árképzését. Mivel a hazai és az exportpiacra vonatkozó közvetett adók közötti valamennyi különbséget a vállalat nettó belföldi és nettó export eladási árainak összehasonlításakor már figyelembe vették, a vállalat támogatás iránti kérelmét elutasították.

(22)

A közzétételt követően a vállalat érvelése szerint nincs jelentősége annak, hogy a rendes érték és az exportár közötti összehasonlítást a nettó árak alapján, azaz a közvetett adók figyelembevétele nélkül végezték el. A vállalat úgy érvelt továbbá, hogy a jövedéki adót a hasonló termékekre is kivetik, és ez oly módon befolyásolja az árak összehasonlíthatóságát, hogy a jövedéki adó a belföldi fogyasztók számára nem téríthető vissza teljes egészében, és így ők végül annak egy részét ki kell, hogy fizessék. Ezért a vállalat ügyfeleinek magasabb árat kell fizetniük a hazai piacon, mint a fogyasztóknak az exportpiacon. Ugyanakkor a fentiekben említettek értelmében a rendes értékként alkalmazott belföldi ár már nem tartalmazza a jövedéki adót, ezért ez az árak összehasonlíthatóságát nem befolyásolhatta. Ezen túlmenően a vállalat nem nyújtott be semmilyen információt vagy bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy bármilyen más tényező befolyásolta volna a rendes érték és az exportár összehasonlíthatóságát. A fenti érvelést ezért el kellett utasítani.

(23)

Az importvám alóli mentességre vonatkozó támogatási igény alapjául az az érv szolgált, hogy valahányszor a vállalat az érintett terméket a hazai piacon értékesíti, a nyersanyagra kivetett importvámot „megnövelt” jövedéki adó formájában kell megfizetni. A „megnövelt” jövedéki adó fogalma egy olyan adórendszerre utal, amely egy exportorientált egységként létrehozott vállalatra vonatkozik, szemben az egyéb indiai (nem exportorientált egység) vállalatokkal. E rendszer keretében az exportorientált vállalatok a nyersanyag után fizetendő valamennyi importvám alól mentességet élveznek, ugyanakkor az általuk előállított árucikkek hazai piacon történő értékesítése esetén magasabb jövedéki adót kötelesek fizetni. Miután az exporteladások nem jövedékiadó-kötelesek, a vállalat kérelmezte a rendes érték ennek megfelelően történő kiigazítását. A kérelmet elutasították, mivel a vállalat vámmentesen szerezte be a nyersanyagokat, tekintet nélkül arra, hogy a végterméket a hazai piacon értékesíti-e, vagy exportálja. Ezért a hasonló termékekre és az azokba fizikailag beépített anyagokra nem vetnek ki importvámot, ha azokat a hazai piacon történő felhasználásra szánják, és azokat a Közösségbe exportált termék vonatkozásában nem szedik be, vagy nem térítik vissza az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja értelmében. Ezért a hazai és az exportpiaci árak összehasonlíthatóságát e tényező nem érintette. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a vállalat nem tudta bizonyítani, hogy a végtermék értékesítése során a (21) preambulumbekezdésben ismertetett jövedéki adón kívül bármilyen egyéb kiegészítő vámot vagy közvetett adót fizetett volna. Végül egyetlen esetben sem volt lehetséges egyértelműen pontosítani, hogy az importált vagy helyi beszerzésű nyersanyagot a végtermék előállítása során felhasználták-e, és ha igen, akkor milyen arányban.

(24)

A vállalat támogatást igényelt a hazai piaci értékesítésekért felelős helyi képviseleti irodáinak költségei után is. A kérelmet elutasították, mivel ezek a képviseleti irodai költségek tartalmazták az érintett terméken kívüli egyéb termékek értékesítési, általános és adminisztrációs költségeit, továbbá azért, mert e költségeket nem lehetett közvetlenül kapcsolatba hozni az érintett termék hazai piaci eladásaival. Következésképp a vállalat nem mutatta ki, hogy a képviseleti irodák költségei hatással voltak-e az árakra vagy azok összehasonlíthatóságára. Közzétételkor a vállalat azzal érvelt, hogy kizárólag egyetlen terméket, az érintett terméket állítja elő. Ez azonban ellentmondott a megállapításoknak. Ezen túlmenően és az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a rendes érték megállapításának szempontjából az az ár fontos, amelyen a képviseleti irodák az első független vevőnek értékesítik a terméket. Miután a képviseleti irodák ugyanazon vállalati struktúra és jogalany részét képezik, a vállalat érvelését elutasították, és az említett támogatás iránti kérelmet nem fogadták el.

(25)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésével összhangban a Közösségbe exportált érintett termék valamennyi típusa rendes értékének súlyozott átlagát összehasonlították az érintett termék valamennyi megfelelő típusa exportárának súlyozott átlagával.

(26)

Az összehasonlítás kimutatta a dömping meglétét. A vállalat vonatkozásában megállapított, CIF közösségi határparitásos ár százalékos arányában kifejezett, súlyozott átlagú dömpingkülönbözet mértéke 25,5 %.

(27)

A vizsgálat eredményeinek fényében megállapítást nyert, hogy a megállapított dömpingkülönbözet szintjén végleges dömpingellenes vámot kell kivetni, de ennek összege az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése értelmében nem haladhatja meg a hatályban levő intézkedések kivetéséhez vezető vizsgálat során India vonatkozásában az egész országra megállapított dömpingkülönbözetet.

(28)

Egyéni kárkülönbözetet új exportőrre vonatkozó felülvizsgálat során nem lehet megállapítani, mivel az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése értelmében a vizsgálat az egyéni dömpingkülönbözet vizsgálatára korlátozódik. Ezért a dömpingkülönbözetet összehasonlították a végleges rendeletben India vonatkozásában megállapított, egész országban érvényes kárkülönbözettel. Miután ez utóbbi magasabb volt, mint a dömpingkülönbözet, az intézkedések szintjét a dömpingkülönbözet alapján kell megállapítani.

(29)

Az alaprendelet 14. cikkének (1) bekezdése és a 2026/97/EK rendelet 24. cikkének (1) bekezdése értelmében semmiféle termék esetében nem alkalmazhatók egyidejűleg dömpingellenes és kiegyenlítő vámok a dömpingárak és exporttámogatások alkalmazásából származó azonos helyzet kezeléséhez.

(30)

A 2603/2000/EK rendelet ezzel egyidejűleg elvégzett gyorsított felülvizsgálata során a vállalat vonatkozásában 13,9 %-os kiegyenlítő értékvámnak megfelelő, tonnánként 106,5 euró összegű egyéni kiegyenlítő vámot állapítottak meg.

(31)

Mivel a párhuzamos gyorsított felülvizsgálat során vizsgált valamennyi támogatás exporttámogatásnak bizonyult, a dömpingellenes vámot oly módon kell kiigazítani, hogy az tükrözze az említett támogatások hatásának kiegyensúlyozása érdekében megállapított kiegyenlítő vámok kivetését követően visszamaradó tényleges dömpingkülönbözetet.

(32)

Ennek megfelelően és a párhuzamos szubvencióellenes eljárás eredményeinek figyelembevételével a CIF közösségi határparitásos árra alkalmazandó dömpingellenes vám az alábbiak szerint alakul:

(33)

Mivel a felülvizsgálat a vállalat vonatkozásában dömpinget állapított meg, a vállalat tekintetében alkalmazandó dömpingellenes vámot visszamenőlegesen be kell szedni az érintett termék olyan behozatala után, amelyet a 33/2005/EK rendelet 3. cikkének megfelelően nyilvántartásba vettek.

(34)

Az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében a vállalat kötelező árajánlatot tett az érintett termék Közösségbe irányuló kivitele tekintetében.

(35)

Az ajánlat megvizsgálását követően a Bizottság a kötelezettségvállalást elfogadhatónak ítélte meg, mivel ez megszüntetné a dömping káros hatását. Mivel pedig a vállalat kötelezettséget vállalt arra, hogy a Bizottságot rendszeres és részletes jelentések formájában tájékoztatja, lehetővé válik a vállalt kötelezettségek teljesítésének hatékony felügyelete. Továbbá a termék jellegénél és a vállalat értékesítési struktúrájánál fogva a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kötelezettségvállalás megkerülésének veszélye korlátozott.

(36)

A kötelezettségvállalás hatékony teljesítésének és ellenőrzésének biztosítása érdekében a kötelezettségvállalások szerinti szabad forgalomba bocsátásra irányuló kérelem benyújtásakor a vámmentesség biztosításának feltétele, hogy a vállalat az érintett tagállam vámhatóságai részére olyan érvényes „kereskedelmi számlát” állítson ki, amely tartalmazza a 2604/2000/EK rendelet mellékletében feltüntetetett információkat. Ilyen számla hiányában, továbbá abban az esetben, ha a számla nem egyezik meg a vámhatóságnak bemutatott termékkel, a vállalt kötelezettség hatékony teljesítésének biztosítása érdekében a vállalatnak megfelelő dömpingellenes vámtarifát kell fizetnie.

(37)

A kötelezettségvállalás megszegése vagy visszavonása esetén az alaprendelet 8. cikkének (9) és (10) bekezdése értelmében dömpingellenes vám kivetésére kerülhet sor.

(38)

A vállalatot tájékoztatták azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, melyek alapján a Közösségbe irányuló behozatalára végleges dömpingellenes vámot szándékoztak kivetni, továbbá lehetőséget kapott észrevételei megtételére.

(39)

Ez a felülvizsgálat nem érinti azt az időpontot, amikor a 2604/2000/EK rendelet az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdése értelmében érvényét veszti,

11.10.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 266/15

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

11.10.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 266/17

(1)

Belgiumnak fehér cukorból intervenciós készletei vannak. A piaci igények kielégítése érdekében célszerű elérhetővé tenni a belső piacon a 2005. április 1. és 2005. június 30. között a belga intervenciós hivatal által intervencióba átvett fehér cukor készleteket.

(2)

Az ilyen értékesítésre a cukor intervenciós hivatalok által történő felvásárlása és értékesítése tekintetében a 1260/2001/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. június 27-i 1262/2001/EK bizottsági rendeletet (2) kellene alkalmazni. Azonban célszerű e rendelettől néhány tekintetben eltérni és egyes eljárási szabályokat pontosan meghatározni.

(3)

A közösségi piac helyzetének figyelembe vétele érdekében rendelkezni kell arról, hogy a Bizottság minimális eladási árat határozzon meg minden egyes részleges pályázati felhívásra.

(4)

A belga intervenciós hivatalnak tájékoztatnia kell a Bizottságot az ajánlatokról. Az ajánlattevők neve a tájékoztatásból nem derülhet ki.

(5)

Az e rendeletben előírt rendelkezések összhangban vannak a Cukorpiaci Irányítóbizottság véleményével,

—

2005. november 9-én és 23-án,

—

2005. december 7-én és 21-én.

Bureau d’intervention et de restitution belge

Rue de Trèves 82

B-1040 Bruxelles

Tel: (32-2) 287 24 11

Fax: (32-2) 287 25 24

a)

az érintett ajánlattevők között az egyes pályázati ajánlataikban feltüntetett összmennyiséggel arányosan elosztva; vagy

b)

az érintett ajánlattevők között az egyes ajánlattevők számára meghatározott maximális mennyiség alapján elosztva; vagy

c)

sorshúzással.

11.10.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 266/20

(1)

Lengyelországnak fehér cukorból intervenciós készletei vannak. A piaci igények kielégítése érdekében célszerű elérhetővé tenni a belső piacon a 2005. április 1. és 2005. június 30. között a lengyel intervenciós hivatal által intervencióba átvett fehér cukor készleteket.

(2)

Az ilyen értékesítésre a cukor intervenciós hivatalok által történő felvásárlása és értékesítése tekintetében a 1260/2001/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. június 27-i 1262/2001/EK bizottsági rendeletet (2) kellene alkalmazni. Azonban célszerű e rendelettől néhány tekintetben eltérni és egyes eljárási szabályokat pontosan meghatározni.

(3)

A közösségi piac helyzetének figyelembe vétele érdekében rendelkezni kell arról, hogy a Bizottság minimális eladási árat határozzon meg minden egyes részleges pályázati felhívásra.

(4)

A lengyel intervenciós hivatalnak tájékoztatnia kell a Bizottságot az ajánlatokról. Az ajánlattevők neve a tájékoztatásból nem derülhet ki.

(5)

Az e rendeletben előírt rendelkezések összhangban vannak a Cukorpiaci Irányítóbizottság véleményével,

—

2005. november 9-én és 23-án,

—

2005. december 7-én és 21-én.

Agencja Rynku Rolnego

Biuro Cukru

Dział Dopłat i Interwencji

Nowy Świat 6/12

00-400 Warszawa

telefon + 48 22 661 71 30

faks + 48 22 661 72 77

a)

az érintett ajánlattevők között az egyes pályázati ajánlataikban feltüntetett összmennyiséggel arányosan elosztva; vagy

b)

az érintett ajánlattevők között az egyes ajánlattevők számára meghatározott maximális mennyiség alapján elosztva; vagy

c)

sorshúzással.

11.10.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 266/23

(1)

Olaszországnak fehér cukorból intervenciós készletei vannak. A piaci igények kielégítése érdekében célszerű elérhetővé tenni a belső piacon a 2005. április 1. és 2005. június 30. között az olasz intervenciós hivatal által intervencióba átvett fehér cukor készleteket.

(2)

Az ilyen értékesítésre a cukor intervenciós hivatalok által történő felvásárlása és értékesítése tekintetében az 1260/2001/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. június 27-i 1262/2001/EK bizottsági rendeletet (2) kellene alkalmazni. Azonban célszerű e rendelettől néhány tekintetben eltérni és egyes eljárási szabályokat pontosan meghatározni.

(3)

A közösségi piac helyzetének figyelembe vétele érdekében rendelkezni kell arról, hogy a Bizottság minimális eladási árat határozzon meg minden egyes részleges pályázati felhívásra.

(4)

Az olasz intervenciós hivatalnak tájékoztatnia kell a Bizottságot az ajánlatokról. Az ajánlattevők neve a tájékoztatásból nem derülhet ki.

(5)

Az e rendeletben előírt rendelkezések összhangban vannak a Cukorpiaci Irányítóbizottság véleményével,

—

2005. november 9-én és 23-án,

—

2005. december 7-én és 21-én.

AGEA – Agenzia per le erogazioni in Agricoltura

Ufficio ammassi pubblici e privati e alcool

Via Torino, 45

00185 Roma

Tel: 0039 06 49499558

Fax: 0039 06 49499761.

a)

az érintett ajánlattevők között az egyes pályázati ajánlataikban feltüntetett összmennyiséggel arányosan elosztva; vagy

b)

az érintett ajánlattevők között az egyes ajánlattevők számára meghatározott maximális mennyiség alapján elosztva; vagy

c)

sorshúzással.

11.10.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 266/26

(1)

Magyarországnak fehér cukorból intervenciós készletei vannak. A piaci igények kielégítése érdekében célszerű elérhetővé tenni a belső piacon a 2005. április 1. és 2005. június 30. között a magyar intervenciós hivatal által intervencióba átvett fehér cukor készleteket.

(2)

Az ilyen értékesítésre a cukor intervenciós hivatalok által történő felvásárlása és értékesítése tekintetében az 1260/2001/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. június 27-i 1262/2001/EK bizottsági rendeletet (2) kellene alkalmazni. Azonban célszerű e rendelettől néhány tekintetben eltérni és egyes eljárási szabályokat pontosan meghatározni.

(3)

A közösségi piac helyzetének figyelembe vétele érdekében rendelkezni kell arról, hogy a Bizottság minimális eladási árat határozzon meg minden egyes részleges pályázati felhívásra.

(4)

A magyar intervenciós hivatalnak tájékoztatnia kell a Bizottságot az ajánlatokról. Az ajánlattevők neve a tájékoztatásból nem derülhet ki.

(5)

Az e rendeletben előírt rendelkezések összhangban vannak a Cukorpiaci Irányítóbizottság véleményével,

—

2005. november 9-én és 23-án,

—

2005. december 7-én és 21-én.

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH)

(Agricultural and Rural Developement Agency)

Alkotmány utca 29

HU-1054 Budapest

Tel: (36-1) 219-45 14

Fax: (36-1) 219-45 11 or (36-1) 219-45 12

a)

az érintett ajánlattevők között az egyes pályázati ajánlataikban feltüntetett összmennyiséggel arányosan elosztva; vagy

b)

az érintett ajánlattevők között az egyes ajánlattevők számára meghatározott maximális mennyiség alapján elosztva; vagy

c)

sorshúzással.

11.10.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 266/29

(1)

Franciaországnak fehér cukorból intervenciós készletei vannak. A piaci igények kielégítése érdekében célszerű elérhetővé tenni a belső piacon a 2005. április 1. és 2005. június 30. között a francia intervenciós hivatal által intervencióba átvett fehér cukor készleteket.

(2)

Az ilyen értékesítésre a cukor intervenciós hivatalok által történő felvásárlása és értékesítése tekintetében az 1260/2001/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. június 27-i 1262/2001/EK bizottsági rendeletet (2) kellene alkalmazni. Azonban célszerű e rendelettől néhány tekintetben eltérni és egyes eljárási szabályokat pontosan meghatározni.

(3)

A közösségi piac helyzetének figyelembe vétele érdekében rendelkezni kell arról, hogy a Bizottság minimális eladási árat határozzon meg minden egyes részleges pályázati felhívásra.

(4)

A francia intervenciós hivatalnak tájékoztatnia kell a Bizottságot az ajánlatokról. Az ajánlattevők neve a tájékoztatásból nem derülhet ki.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Cukorpiaci Irányítóbizottság véleményével,

—

2005. november 9-én és 23-án,

—

2005. december 7-én és 21-én.

Fonds d’intervention et de régularisation du marché du sucre

Bureau de l'intervention

21, Avenue Bosquet

F-75007 Paris

Tel. (33-1) 44 18 23 37

Fax: (33-1) 44 18 20 08

a)

az érintett ajánlattevők között az egyes pályázati ajánlataikban feltüntetett összmennyiséggel arányosan elosztva; vagy

b)

az érintett ajánlattevők között az egyes ajánlattevők számára meghatározott maximális mennyiség alapján elosztva; vagy

c)

sorshúzással.

11.10.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 266/32

(1)

2005. július 18-i határozatával (2) a Tanács jóváhagyta az euro-mediterrán megállapodást (a továbbiakban: a megállapodás), amely egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság között társulást hoz létre.

(2)

A megállapodásban meghatározott kereskedelmi rendelkezések előírják kölcsönös engedmények alkalmazását egyes feldolgozott mezőgazdasági termékekre érvényes behozatali vámok vonatkozásában. A közösségi engedmények az éves vámkontingenseken belül vámmentes behozatal formájában valósulhatnak meg.

(3)

A megállapodás az Algériából származó feldolgozott mezőgazdasági termékek behozatalára vonatkozó éves és határozatlan ideig alkalmazandó vámkontingensekről rendelkezik. A kontingenseket 2005-re és az azt követő évekre kell megnyitni.

(4)

2005-re az új vámkontingensek mennyiségeit a megállapodásban meghatározott alapmennyiségekkel, illetve a megállapodás alkalmazása előtt eltelt évvel részarányosan kell kiszámítani.

(5)

A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (3) meghatározza a vámkontingensek a vámáru-nyilatkozatok időbeli sorrendjében történő kezelésének szabályait. A jelen rendelet által megnyitott vámkontingenseket ezekkel a szabályokkal összhangban kell kezelni.

(6)

Mivel a megállapodás 2005. szeptember 1-jétől alkalmazandó, e rendeletet ugyanettől az időponttól kezdve kell alkalmazni, és ezért a lehető leghamarabb hatályba kell lépnie.

(7)

Az e rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak a Szerződés I. mellékletében nem szereplő feldolgozott mezőgazdasági termékek kereskedelmére vonatkozó horizontális kérdésekkel foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

11.10.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 266/35

(1)

A .eu felső szintű domain bevezetésére és funkcióira vonatkozó általános szabályok, valamint a bejegyzésre irányadó elvek megállapításával a 874/2004/EK (3) bizottsági rendelet a 733/2002/EK rendelet végrehajtásáról rendelkezik.

(2)

A 874/2004/EK rendelet 8. cikke a földrajzi fogalmakra vonatkozó általános szabályokat hajtja végre azáltal, hogy rendelkezik olyan eljárásról, amelynek révén a tagállamok, a tagjelölt országok és az Európai Gazdasági Térség összes tagjai kérhetik nevük bejegyzését vagy annak fenntartását nemzeti kormányuk számára. E rendelkezés nem ad teljes biztosítékot az Európai Unió geopolitikai és nyelvi sokszínűségére, de a tagállamok, illetve az európai polgárok érdekeire nézve sem. Ezért szükséges, hogy a Bizottság a 874/2004/EK rendeletet ennek megfelelően módosítsa.

(3)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) által létrehozott Kommunikációs Bizottság véleményével (4),

1.

A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„8. cikk

Nevek fenntartása országok részére és országjelölő alpha-2 kódok

(1)   Az e rendelet mellékletében jegyzékbe vett neveket csak a jegyzék szerinti országok tarthatják fönn vagy jegyezhetik be második szintű domain névként közvetlenül a .eu TLD-n.

(2)   Országjelölő alpha-2 kódok nem jegyezhetők be második szintű domain névként közvetlenül a .eu TLD-n.”;

2.

A 12. cikk (1) bekezdésében az első albekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:

„A szakaszos bejegyzés legkorábban azt követően kezdődhet meg, hogy a 6. cikk első bekezdésében foglalt követelmények teljesültek.”;

3.

A rendelet melléklettel egészül ki.