(1)

2004. szeptember 9-én a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (2) közzétett értesítés útján (a továbbiakban: eljárás megindításáról szóló értesítés) jelentette be az Oroszországból és a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: KNK) származó szemcsés politetrafluor-etilén gyanta (a továbbiakban: PTFE) Közösségbe történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását.

(2)

A dömpingellenes eljárást egy, 2004. július 26-án a Közösség összes PTFE-termelésének nagyobb részét, ez esetben több mint 80 %-át képviselő termelők nevében az Európai Vegyipari Tanács (a továbbiakban: CEFIC vagy a panaszos) által benyújtott panaszt követően indították meg. A panasz bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az abból eredő anyagi kárra vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult az eljárás megindítására.

(3)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta az oroszországi és KNK-beli exportáló termelőket, továbbá az érintett importőröket/kereskedőket és szervezeteiket, szállítókat és felhasználókat, az érintett exportáló országok képviselőit, illetve a panaszost és valamennyi ismert közösségi termelőt az eljárás megindításáról. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül álláspontjuk írásban történő benyújtására, illetve szóbeli meghallgatás kérelmezésére.

(4)

A panaszban felsorolt kínai exportáló termelők láthatóan nagy számára való figyelemmel, a dömping meghatározására mintavételt irányoztak elő az eljárás megindításáról szóló értesítésben az alaprendelet 17. cikkével összhangban.

(5)

Annak érdekében, hogy a Bizottság eldönthesse, hogy szükséges-e a mintavétel, és ha igen, akkor a minta kiválasztása érdekében, a KNK valamennyi exportáló termelőjét felkérték, hogy jelentkezzenek a Bizottságnál, és hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott módon adjanak általános tájékoztatást a PTFE-vel kapcsolatosan a vizsgálati időszakban (2003. július 1. és 2004. június 30. között) folytatott tevékenységeikre vonatkozóan.

(6)

Az exportáló termelők által benyújtott tájékoztatás megvizsgálását követően és a mintavételi kérdésekre adott kevés válasz miatt úgy döntöttek, hogy a KNK exportőrei tekintetében a mintavétel nem szükséges.

(7)

Hogy lehetővé tegyék a KNK exportáló termelői számára, hogy kérés szerint piacgazdasági elbánásra (a továbbiakban: PGE) vagy egyéni elbánásra (a továbbiakban: EE) vonatkozó kérelmet nyújthassanak be, a Bizottság igénylőlapokat küldött az érintett kínai exportáló termelők számára. A PGE-re vagy EE-re – amennyiben a vizsgálat szerint nem tesznek eleget a PGE-re vonatkozó feltételeknek – vonatkozó kérelem három exportáló termelőtől érkezett.

(8)

A Bizottság kérdőíveket küldött minden ismert érintett félnek és minden további vállalatnak, mely az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül jelentkezett. Három kínai exportáló termelő, két orosz exportáló termelő, három közösségi termelő és egy független importőr küldött választ.

(9)

A Bizottság minden, általa a dömping, az abból származó károk és a közösségi érdek előzetes meghatározása szempontjából szükségesnek ítélt információt összegyűjtött és ellenőrzött. Ellenőrző látogatásokat végeztek az alábbi vállalatok telephelyén:

(10)

Figyelemmel arra, hogy szükséges azon KNK-beli exportáló termelők számára, melyek esetleg nem jogosultak PE-re, megállapítani egy rendes értéket, egy analóg országból, az Amerikai Egyesült Államokból (a továbbiakban: USA) származó adatok alapján rendes érték megállapítása céljából végzett ellenőrző látogatásra került sor az alábbi vállalatok telephelyén:

(11)

A dömpingre és a károkra vonatkozó vizsgálat a 2003. július 1. és 2004. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI) vonatkozott. A tendenciáknak a kárelemzés összefüggésében történő vizsgálata a 2001. január 1. és a VI vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) vonatkozott.

(12)

A fluoropolimerek a kiemelkedő jellemzőkkel rendelkező műanyagok egy csoportja, melynek legismertebb és legelterjedtebb fajtája a politetrafluor-etilén (PTFE).

(13)

A szemcsés PTFE olyan vegyipari termék (fluoropolimer), mely több szempontból is nagy ellenálló-képességet mutat (magas olvadáspont, magas hőállóképesség, oldhatatlanság, éghetetlenség, alacsony dielektromos állandó). Számos iparágban használatos alkotóelem, használják pl. a vegyiparban, a gépgyártásban, a villamosiparban (kábelek belső árnyékolása), az autógyártásban, az építőiparban (szigetelőanyagként), a konyhaeszközgyártásban (edények), a textiliparban vagy a biomedikai (sebészeti eszközök) ágazatban. A legismertebb védjegy, mellyel ezt a terméket forgalmazzák, a „Teflon” .

(14)

Az érintett termék az úgynevezett szemcsés politetrafluor-etilén (PTFE), amely a tetraflouretilénen kívül legfeljebb 3 % más monomer egységet tartalmaz, töltőanyag nélkül, por vagy granulátum formájában, mikronizált anyagok kivételével, és nyers polimerként (reaktorgyöngy). Az utóbbi lehet nedves vagy száraz formában. A különféle formának, átlagos részecskeméretnek, hőkezelésnek vagy co-monomer tartalomnak tulajdonítható különféle lehetséges termékfajták ellenére az eljárás alkalmazásában valamennyit egyazon terméknek tekintik, mivel ugyanazokkal a fizikai jellemzőkkel rendelkeznek és alapvető felhasználási módjuk lényegében megegyezik. Az érintett terméket jelenleg az ex 3904 61 00 KN-kód alá sorolják be.

(15)

Az érintett termék, a Közösségben a közösségi ipar által termelt és eladott PTFE, a két exportáló országban termelt és hazai piacán eladott PTFE, illetve az analóg országban termelt és hazai piacán eladott PTFE lényegében ugyanolyan fizikai és technikai jellemzőkkel rendelkezik, és alapvető felhasználási módjuk megegyezik. Ezért az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdése szerint ideiglenesen azonosnak tekinthetők.

(16)

A két importőr szerint bizonyos alkalmazások esetén az Oroszországból és Kínából importált termék nem versenyez a közösségi piacon termelt és eladott PTFE-vel. Ez elsősorban a PTFE-törmeléket és a nem megfelelő terméket érinti, melyet a finom részecskeméretű PTFE termelésére használnak. Ezt a finom részecskeméretű terméket adalékanyagként használják a műanyag-feldolgozásban, illetve a nyomtatófestékekben, továbbá fémbevonatokban. Ezt a szempontot el kellett utasítani, mivel megállapították, hogy a közösségi ipar is termel törmeléket vagy nem megfelelő anyagot, melyeket ugyanazoknak a vásárlóknak adnak el.

(17)

Az alábbiakban az általános módszertan kerül bemutatásra. Az érintett országokra vonatkozó dömpinggel kapcsolatos alábbi megállapítások így csupán az egyes exportáló országokra vonatkozó meghatározott kérdésekkel foglalkoznak.

(18)

Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésével összhangban először az egyes együttműködő exportáló termelőkre vonatkozóan vizsgálták meg, hogy a PTFE tekintetében reprezentatívak-e hazai eladásaik, vagyis hogy az ilyen eladások összmennyisége elérte-e a termelő által a Közösségben exportként eladott összes mennyiség legalább 5 %-át.

(19)

A Bizottság ezt követően meghatározta a PTFE azon fajtáit, melyek azonosak vagy közvetlenül összevethetők a Közösségbe szánt exportra eladott termékfajtákkal. Egy termékfajta alapú vizsgálatra figyelemmel a Bizottság az azonos átlagos részecskeméretű, hőkezeltségű és co-monomer tartalmú, belföldön eladott és exportált termékfajtákat tekintette azonosnak vagy közvetlenül összevethetőnek.

(20)

Minden egyes, az exportáló termelők által hazai piacaikon eladott és a Közösségbe szánt exportra eladott PTFE-fajtával közvetlenül összevethető típus esetében megállapították, hogy a hazai eladások megfelelően reprezentatívak-e az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdése alkalmazásában. Egy bizonyos fajtájú PTFE hazai eladását akkor tekintették megfelelően reprezentatívnak, ha az adott típus teljes, a VI során eladott hazai mennyisége a PTFE Közösségbe exportált összevethető fajtájának legalább 5 %-át eléri.

(21)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy a belföldi piacon reprezentatív mennyiségben eladott PTFE egyes típusainak belföldi eladásai az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban a rendes kereskedelmi forgalomban történtek-e, azáltal, hogy megállapította a kérdéses PTFE-fajta független ügyfeleknek történő jövedelmező eladásainak arányát. Mivel minden egyes, a kiszámított termelési költséggel megegyező vagy azt meghaladó nettó eladási áron értékesített PTFE-fajta eladott mennyisége az adott típus teljes eladott mennyiségének legalább 80 %-át jelentette és az adott típus súlyozott átlagára megegyezett a termelési költséggel vagy meghaladta azt, a rendes értéket az aktuális hazai árra alapozták, és az adott típusnak a VI során bekövetkezett valamennyi hazai eladása árainak súlyozott átlagaként képezték, függetlenül attól, hogy ezek az eladások jövedelmezőek voltak-e.

(22)

Az exportárat minden esetben az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban állapították meg, egészen pontosan az aktuálisan kifizetett vagy kifizetendő exportárak alapján.

(23)

A rendes értéket és az exportárakat gyárparitási alapon hasonlították össze. A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása biztosításának érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazítások formájában megfelelően figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket. Megfelelő kiigazításokat biztosítottak minden olyan esetben, amikor ezeket ésszerűnek és pontosnak találták, ellenőrzött bizonyítékkal alátámasztva.

(24)

Az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdése szerint az egyes exportáló termelők számára a dömpingkülönbözetet termékfajtánként a súlyozott átlagos rendes érték és a súlyozott átlagos exportár összehasonlításával állapították meg.

(25)

A KNK-ból származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatok során a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (1)–(6) albekezdéseivel összhangban határozzák meg azon termelők számára, melyek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése (c) pontjában meghatározott feltételeknek eleget tesznek.

(26)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában szereplő feltételeket, melyek teljesítését a kérelmező vállalatoknak bizonyítaniuk kell, az alábbiakban röviden és csak a hivatkozás megkönnyítése érdekében összefoglaló módon vázoljuk:

(27)

A KNK-ból három exportáló termelő kérelmezte az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontja szerint a PGE-t, és válaszolt az exportáló termelők számára készített PGE-igénylőlapra. E vállalatok esetében a Bizottság minden, a PGE-kérelmekben benyújtott és szükségesnek ítélt információt összegyűjtött és ellenőrzött e vállalatok telephelyén.

(28)

A vizsgálat szerint a fent említett három vállalat közül egyik sem teljesítette az előírt feltételeket, és kérelmüket el kell utasítani. Az alábbi táblázatban látható, hogy a három vállalat eleget tett-e az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott öt feltételnek.

(29)

Az érintett vállalatok lehetőséget kaptak arra, hogy a fenti megállapításokra észrevételeket tegyenek. Egyik vállalat sem értett egyet a fenti megállapításokkal, és kérték a PGE megadását.

(30)

Az egyik vállalat megkérdőjelezte, hogy a Bizottságnak az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja szerinti öt feltétel alapján a PGE-vel kapcsolatos értékelése összhangban lenne a GATT/WTO-rendelkezésekkel. Azt állították továbbá, hogy a Bizottság utalásokra és előfeltevésekre alapozta döntéseit, és hogy az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdését nem objektív módon alkalmazták.

(31)

Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a jelenlegi vizsgálatot, beleértve annak értékelését is, hogy egy exportáló termelő piacgazdasági feltételek mellett működik-e, az alaprendelet alkalmazandó rendelkezéseivel összhangban végezték, és ezek a rendelkezések teljes mértékben megfelelnek a WTO-kötelezettségeknek.

(32)

Amint azt az Elsőfokú Bíróság is elismerte, az exportáló termelőt terheli annak bizonyítása, hogy megfelel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjában szereplő feltételeknek. Ilyen bizonyíték hiányában a PGE-re vonatkozó kérelmet el kell utasítani. Ilyen következtetést az érintett vállalatokhoz eljuttatott alátámasztott bizonyíték objektív elemzése alapján lehet hozni, figyelemmel a bírósági felülvizsgálatra.

(33)

Az első feltételt illetően, vagyis arra vonatkozóan, hogy az üzleti döntéseket a piaci jelzéseknek megfelelően alakítják, jelentős állami beavatkozás nélkül, illetve hogy a költségek megfelelnek a piaci értékeknek, megállapítást nyert, hogy nincs arra bizonyíték, hogy az egyik vállalat alapszabályát betartották. Ily módon arra sem volt bizonyíték, hogy e vállalat döntéseit nem befolyásolhatta volna az állam jelentős mértékben, akár az állami tulajdonú részvényes révén. A vállalat tiltakozott a Bizottság megállapításai ellen, arra hivatkozva, hogy alapszabálya megbízható garanciát nyújt arra, hogy az állam nem gyakorolhat jelentős befolyást döntéseire, és hogy az állami tulajdonú részvényes bármely esetben pusztán egy magántulajdonban levő vállalat nevében eljáró megbízott. A vállalat alapszabálya azonban meghatározza szervezeti felépítését és döntéshozatali eljárásait. Mivel a vizsgálat feltárta, hogy az alapszabályt nem tartották be, és maga a vállalat könnyen megváltoztathatta, ésszerűen lehetett arra következtetni, hogy az alapszabály arra vonatkozó végleges rendelkezései, hogy az állam nem tudja jelentősen befolyásolni a vállalat döntéseit, nem megbízhatóak és e tekintetben nem szolgálhatnak garanciával. Emellett az átláthatóságon kívül a vállalat nem adott magyarázatot arra, hogy az állami tulajdonú trösztalap hogy lehet tényleges részvényese. Ezzel szemben a helyszíni ellenőrzés során azt állították, hogy ez a vállalat számára többek között a jövőben a finanszírozáshoz való jobb hozzáférést biztosíthat. Az állami beavatkozás kockázatát tehát jelentősnek ítélték.

A vállalat továbbá azt állította, hogy a bizottsági szolgálatok következtetéseivel szemben nyersanyagárai a piaci értékeket tükrözték. Amellett, hogy ezt igazolandó semmilyen bizonyítékot nem nyújtottak be, a nyersanyagok összevethető beszerzései eltérő árakon történtek, és ezekre a lényeges különbségekre a vállalat nem tudott ésszerű magyarázattal szolgálni.

Ezért a Bizottság megállapította, hogy az exportáló termelő nem adott elégséges tájékoztatást arról, hogy piacgazdasági feltételeknek megfelelően működik. A tájékoztatást követően a vállalat által felhozott érvek egyike alapján sem volt lehetséges e megállapítás megváltoztatása, és a kérelmet el kellett utasítani.

(34)

Az egyik vállalat szerint a részvényesek ülésén a határozatképességhez szükséges minimális létszám meglétének hiánya, melynek következtében az állami tulajdonú részvényes jelentős mértékben befolyásolhatta a vállalat döntéseit, nem volt releváns, mivel a működéssel kapcsolatos döntéseket nem ezeken az üléseken hozták. Az állami befolyás azonban nem csak akkor releváns, amikor működéssel kapcsolatos döntésekről van szó. Emellett a vállalat alapszabálya szerint a részvényesek ülése többek között az üzletmenettel és a befektetéssel kapcsolatos tervekről is dönthet, ellenőrizheti és jóváhagyhatja a pénzügyi költségvetést és a végleges elszámolásokat, illetve a vállalat profitjának elosztására vonatkozó tervet. Így az állam jelentős mértékben befolyásolhatja a vállalat ilyen fontos ügyekben hozott döntéseit. Azt állították továbbá, hogy az a tény, hogy az exportra szánt eladásokat egy részben állami tulajdonú kereskedő végezte a VI felében, nem adott okot arra a következtetésre, hogy állami beavatkozásról volt szó. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ez a kereskedő részt vett az érintett termék eladásában (ideértve a szerződések aláírását, a vételár átvételét és az ügyfeleknek történő számlázást), de nem nyújtott be PGE-re vonatkozó kérelmet. A vállalat tehát nem tudta igazolni azt, hogy jelentős állami beavatkozás nélkül működött.

(35)

Az egyik vállalat azt állította továbbá, hogy az állami tulajdonú részvényes, mely a vállalat részvényeinek többségét birtokolta, és amely így az igazgatótanács tagjainak többségét kinevezte, nem befolyásolhatta jelentős mértékben a vállalat döntéseit. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy, a Bizottság következetes gyakorlatával összhangban, amennyiben az állam jelentős mértékű befolyást gyakorolhat egy vállalat döntéseire – akár jogszerűen, akár de facto –, úgy tekintik, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt feltétel nem teljesül. A kérelmet tehát el kellett utasítani.

(36)

A második feltétel tekintetében, vagyis arra vonatkozóan, hogy a cégek egyetlen, a nemzetközi számviteli standardokkal összhangban függetlenül auditált számviteli alapnyilvántartással rendelkezzenek, mindhárom vállalat azt állította, hogy megfelelnek ennek a feltételnek, mivel számviteli nyilvántartásukat függetlenül auditálják. Azonban megállapítást nyert, hogy a vállalatok könyvvizsgálói jelentései a vállalat mérlegéhez képest jelentős ellentmondásokat tartalmaztak, illetve hogy az érintett vállalatok számviteli gyakorlatának változásait nem kezelik a nemzetközi számviteli standardok által előírt módon. Egy esetben azt állapították meg, hogy a könyvvizsgálónak a mérleghez csatolt beszámolójában említett összegek nem feleltek meg a vállalat mérlegének. Egy másik vállalat nem nyújtotta be teljes mérlegének és a könyvvizsgáló ahhoz csatolt megjegyzéseinek angol nyelvű változatát, ami megakadályozta a megfelelő vizsgálatot. Ezért megállapították, hogy a három érintett vállalat számviteli nyilvántartását nem az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második francia bekezdésében előírt módon auditálták, és a kérelmet elutasították.

(37)

A harmadik feltételre vonatkozóan a három vállalat azt állította, hogy a Bizottság megállapításaival ellentétben a korábbi nem piacgazdasági rendszerből nem maradtak fenn jelentős torzulások. Az egyik vállalat nem értett egyet azzal, hogy nincs arra bizonyíték, hogy földhasználati jogai a piaci értékeket tükrözték, és nyilvános adatokat nyújtott be a földterületi árakra vonatkozóan. A tájékoztatást jóval a PGE iránti, megfelelően dokumentált kérelem benyújtására meghatározott határidőt követően adták, ennek ellenőrzésére nem volt mód, így el kellett utasítani. A második vállalatot illetően megállapították, hogy az érintett termék termelési létesítményeit egy állami tulajdonú vállalattól vásárolta, azonban a független értékelők által meghatározott értékhez képest jelentősen alacsonyabb áron. Befektetett eszközeinek értékcsökkenését is következetlennek találták. A harmadik vállalatról megállapították, hogy bankkölcsönre vonatkozó garanciákat kapott állami tulajdonú részvényesétől, és hogy elszámolási számláját olyan módon kezelte, hogy a számlákat és a kifizetéseket nem lehetett összekapcsolni. Mindez azt jelenti, hogy a korábbi nem piacgazdasági rendszerből jelentős torzulások maradtak fenn.

(38)

Ebből következően megállapították, hogy az érintett vállalatok nem feleltek meg az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának harmadik francia bekezdésében előírt feltételeknek, és ezért kérelmüket el kellett utasítani.

(39)

Az a vállalat, mely nem tett eleget a negyedik feltételnek, azt állította, hogy a Bizottság megállapításaival ellentétben a csődre vonatkozó jogszabályok garantálják a stabilitást és a jogbiztonságot. Azonban megállapítást nyert, hogy ez a vállalat jelentős pénzügyi nehézségekkel nézett szembe, mivel több éven át veszteséget termelt, és állami tulajdonú részvényese segítette ki. Bár a vállalat állítása szerint ilyen jelentősebb pénzügyi nehézségek nem feltétlenül vezetnek csődhöz, az a tény, hogy az állami tulajdonú részvényes mentette meg a vállalatot (ideértve adósságainak leírását is), méghozzá olyan helyzetben, amikor rendes piaci feltételek mellett egy részvényes nem tett volna így, arra utal, hogy a csődre vonatkozó jogszabályok alkalmazása ebben az esetben kétséges. Ezért meg kellett állapítani, hogy nincs arra bizonyíték, hogy a csődre vonatkozó jogszabályokat a gyakorlatban is alkalmazták volna a vállalatra. Ilyen bizonyíték hiányában ezt a feltételt nem tekintették teljesítettnek.

(40)

Konzultáltak a tanácsadó bizottsággal és a közvetlenül érintett feleket ennek megfelelően tájékoztatták. Az exportőrök főbb állításaira a fentiekben reagáltak. A közösségi ipar szintén lehetőséget kapott észrevételei benyújtására, és egyetértett a PGE meghatározásával.

(41)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint az országos vámot, amennyiben van ilyen, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése szerinti országokra írják elő, azon esetek kivételével, amikor a vállalatok igazolni tudják, hogy megfelelnek az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésében előírt feltételeknek az egyéni elbánás megadása tekintetében.

(42)

A három exportáló termelő a PGE kérelmezése mellett egyéni elbánást is kért arra az esetre, ha nem adják meg a számára a PGE-t.

(43)

Mivel a három vállalat közül egyik sem tudta igazolni, hogy a tényleges vagy potenciális állami beavatkozás nem befolyásolhatta exportáraikat és exportmennyiségeiket, illetve értékesítéseik feltételeit, megállapították, hogy ezek nem feleltek meg az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének b) pontjában előírt feltételeknek.

(44)

Mindhárom vállalat esetében azt állapították meg, hogy az intézkedések megkerülésének kockázata nem zárható ki, ha az exportőrök számára egyéni vámtételt határoznának meg. Ez a kockázat az államnak a vállalatok működésére gyakorolt, fent említett tényleges vagy potenciális befolyásából ered. Továbbá a PTFE jellegéből és kiszereléséből adódóan általában nehéz, különösen a vámhatóságok számára, az importált PTFE termelőjének azonosítása. Ezért az intézkedések egy alacsonyabb vámtételű vállalat révén történő exportálással való megkerülésének kockázatát, amelyet még tovább fokoz az a tény, hogy jelentős az állami beavatkozás kockázata, szintén jelentősnek ítélték. Ezért az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének e) pontjában előírt feltételek nem teljesültek.

(45)

Mivel a vállalatok egyike sem teljesíti az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésében meghatározott feltételeket, ideiglenesen az a döntés született, hogy nem adják meg számukra az EE-t.

(46)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló termelők számára a rendes értéket egy piacgazdaságot alkalmazó harmadik ország (a továbbiakban: analóg ország) árai vagy képzett értékei alapján kell megállapítani.

(47)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben az USA-t írták elő megfelelő, piacgazdaságot alkalmazó harmadik országként a KNK számára rendes érték megállapítása céljából, és felhívták az érdekelt feleket, hogy tegyék meg erre észrevételeiket. Két KNK-beli exportáló termelő azt állította, hogy az USA nem megfelelő választás, és helyette Oroszországot javasolta. Állításuk szerint az USA PTFE-piaca nem eléggé versenyző, mivel 1988 óta dömpingellenes vámokat vetettek ki az Olaszországból és Japánból származó behozatalra. Állításuk szerint a legnagyobb USA-beli termelő kapcsolatban áll az EU-beli panaszosok egyikével. Emellett azt állították, hogy különbségek vannak az USA piacán eladott, illetve a Közösségbe kínai termelők által exportált PTFE technikai szintje, minősége és végfelhasználása tekintetében. Továbbá azt állították, hogy a nyersanyaghoz való hozzáférésben is vannak különbségek, mivel az USA-beli termelőknek importálniuk kell a folypátot, és ezzel a KNK által meghatározott exportkontingenssel szembesülnek, amely a világ e termékre vonatkozó termelésének 50 %-át adja. Másrészt a kínai exportőrök a Kínában termelt folypáthoz közvetlen hozzáféréssel rendelkeznek. Végül azt állították, hogy Kína gazdasági fejlődése (az USA-nál alacsonyabb munkaerőköltségekkel) közelebb áll Oroszországhoz, mely szintén tárgya ennek a vizsgálatnak.

(48)

Meg kell jegyezni, hogy PTFE-t csak néhány országban állítanak elő. Egy indiai termelő merült fel a kínai exportáló termelőkkel szemben a dömping vádját alátámasztandó, és felkérték ezt a termelőt arra, hogy működjön együtt mint egy potenciális analóg ország termelője. Az indiai termelő azonban nem egyezett bele az együttműködésbe.

(49)

Az Oroszországra vonatkozó javaslatot illetően a (70)–(75) bekezdésekben kifejtett okok miatt az orosz exportáló termelők által a rendes értékre vonatkozóan benyújtott adatokat nem találták megbízhatónak, ezért nem tudták felhasználni ezeket. Ebből következően az ilyen adatoknak a piacgazdasági elbánásban nem részesülő kínai exportáló termelőkre vonatkozó rendes érték meghatározására történő felhasználását nem fogadták el. Továbbá egy szintén a vizsgálat által érintett országot általában nem lehet megfelelő analóg országnak tekinteni, mivel hazai piaca eltorzulhatott.

(50)

Az USA kiválasztására vonatkozóan valamennyi rendelkezésre álló információ elemzése azt mutatta, hogy az USA a legmegfelelőbb analóg ország. Az USA nagy és nagymértékben versenyző piaccal rendelkezik az érintett termékkel kapcsolatosan, három termelővel és a dömpingellenes vámok ellenére jelentős behozatallal (a hazai piac 20 %-át meghaladóan) mind a KNK-ból, mind Oroszországból. A PTFE behozatalára kivetett vámok alacsonyabbak az USA-ban (5,8 %), mint Oroszországban (10 %).

(51)

Az analóg országbeli és a közösségi termelő kapcsolatát illetően ez önmagában nem ok arra, hogy az USA kiválasztását ésszerűtlennek ítéljék. Az USA-beli termelők által jelentett adatokat ellenőrizték a bizottsági szolgálatok, és ezek megfelelőségük és megbízhatóságuk tekintetében teljesen kielégítőnek bizonyultak.

(52)

A nyersanyaghoz (folypát) való hozzáférés tekintetében megvalósuló különbségekre vonatkozó érvről azt állapították meg, hogy szintén nem zárja ki az USA kiválasztását. Nem nyújtottak be bizonyítékot a kínai exportkontingensnek az USA piacára gyakorolt hatását illetően, hogy az ilyen lehetséges hatást számszerűsíthessék. Azonban megállapították, hogy a folypát a PTFE negyedik elsődleges felhasználásban használt nyersanyaga, ezért a gyártási költségeknek csak igen kis hányadát teszi ki (durva becslések szerint kevesebb, mint 5 %-ot). Ilyen körülmények között a kínai exportkontingensnek az USA PTFE-piacára gyakorolt hatása minimális. A kloroform továbbá jóval fontosabb nyersanyaga a PTFE-nek, viszont erre vonatkozóan a KNK hátrányos helyzetben van, mivel függ a behozataltól és számos exportáló országgal szemben magas dömpingellenes vámok vannak hatályban. Ezért megállapították, hogy az USA és a KNK között a nyersanyagokhoz való hozzáférésre vonatkozó bármilyen különbség nem lehet akkora, hogy ésszerűtlenné tegye az előbbinek analóg országként való kiválasztását.

(53)

A fizikai és technikai különbségek és a végfelhasználás tekintetében a rendelkezésre álló információ arra utal, hogy a kínai termelők által exportált termék, bár ez a szennyeződés eltérő szintjei miatt általában gyengébb minőségű, mint az USA-ban előállított PTFE, megfelel az ipari szabványoknak, és általában ugyanolyan alkalmazásokra használják. Azonban annak érdekében, hogy a szennyeződés mértékének az érintett termék és a hasonló termék közötti lehetséges különbségét figyelembe vehessék és más kiindulási alap hiányában, ideiglenesen egy 10 %-os kiigazítást határoztak meg az USA-beli termelők által rendelkezésre bocsátott becslésekre alapozva.

(54)

Végül az USA és a KNK gazdasági fejlődésének eltérő szintjére vonatkozóan nem nyújtottak be olyan bizonyítékot, mely igazolhatta volna, hogy ilyen különbség befolyásolja-e a rendes értéket, és ha igen, milyen mértékben. Ilyen különbség továbbá nem releváns faktor egy analóg ország kiválasztásakor. Egy intenzív versennyel jellemzett modern és költséghatékony piac kiválasztása éppenséggel alacsonyabb rendes értéket jelenthet, mintha az analóg ország egy nem piacgazdasági országgal összemérhető gazdasági fejlődéssel rendelkezik.

(55)

A fentiek alapján az USA-t ítélték a legmegfelelőbb analóg országnak és ilyen körülmények mellett az USA kiválasztása ésszerűnek és indokoltnak tűnt az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésével összhangban.

(56)

A Bizottság részletesebb kérdőívet küldött az USA-beli termelőknek a hasonló termék belföldi eladási áraira és termelési költségére vonatkozóan. A termelő válaszát a helyszínen ellenőrizték.

(57)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése szerint a kínai exportáló termelőkre vonatkozó rendes értéket az analóg ország két termelőjétől kapott ellenőrzött információ alapján határozták meg, vagyis az USA hazai piacán az összevethető termékfajtákra megfizetett vagy megfizetendő árak alapján, mivel ezek a rendes kereskedelmi gyakorlat során és reprezentatív mennyiségben fordultak elő.

(58)

A rendes érték meghatározására vonatkozóan a Bizottság ugyanazt a módszertant követte, mint amit a (18)–(29) bekezdésekben fejtenek ki.

(59)

A Közösségbe kínai exportáló termelők által végzett valamennyi exporteladás közvetlenül egyéni közösségi ügyfelek részére történt, így az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban, a ténylegesen megfizetett vagy megfizetendő árak alapján határozták meg.

(60)

Adott esetben és amennyiben ez indokolt volt, kiigazításokat tettek az eladási költségekre és a banki díjakra vonatkozóan az árkedvezmények és árengedmények, jutalékok, szállítás, biztosítás, csomagolás, illetve hitelköltségek figyelembevételével.

(61)

Az (53) bekezdésben említett módon az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése a) pontja szerinti kiigazítást tettek a rendes értékkel kapcsolatban azon különbségek figyelembevételére, melyek a kínai termelők által a Közösségbe eladott termék és az USA hazai piacán eladott termék szennyezettségének mértékében mutatkoztak.

(62)

Továbbá egy, a kínai exportáló termelők által exportált termékfajta az analóg országban eladott összevethető fajtához képest eltérő hőkezelésben részesült. Így az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének a) pontja szerinti kiigazítás történt. Megbízhatóbb információ hiányában a kiigazítást az analóg országban talált egyedi tulajdonságra vonatkozó árkülönbség alapján határozták meg.

(63)

A kínai termelők által exportált, 100 és 400 mikron közötti átlagos részecskeméretű egyik termékfajtára vonatkozóan nem volt közvetlenül megfeleltethető az USA együttműködő termelői által a VI során előállított termék, így a piaci különbség becslését nem lehetett elvégezni. Azonban az USA egyik termelője által nyújtott információ alapján ideiglenesen megállapították, hogy ez a kínai exportőrök által értékesített, inkonzisztens részecskeméretű termékfajta olyan sajátosságokkal rendelkezik, melyek hasonlítanak az alacsony térfogatáramú (low flow) PTFE-re (vagy kevesebb mint 100 mikron). Ezért helyénvalónak ítélték, hogy a rendes értéket ideiglenesen az USA piacán értékesített alacsony térfogatáramú PTFE-vel kapcsolatos rendes érték alapján határozzák meg.

(64)

További kiigazítást tettek a kínai HÉA-visszatérítés állítólagos különbségeire figyelemmel.

(65)

Az analóg országra vonatkozóan megállapított, a Közösségbe exportált termékfajtákkal kapcsolatos súlyozott átlagos rendes értéket minden egyes kínai exportáló termelő esetében a Közösségbe exportált megfelelő termékfajta súlyozott átlagos exportárával vetették össze, az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően.

(66)

A fenti (41)–(43) bekezdésekben kifejtett módon a három együttműködő kínai vállalat közül egyik sem részesült EE-ben. Ezért a három kínai termelő mindegyikénél megállapított dömpingkülönbözet súlyozott átlaga alapján kiszámított egységes nemzeti dömpingkülönbözetet állapítottak meg.

(67)

A nemzeti dömpingkülönbözet a CIF nettó közösségi határparitásos ár százalékában kifejezve, a vám megfizetése előtt, 99,7 %.

(68)

Mivel a három ismert exportáló termelő az érintett termék teljes Kínából származó közösségi exportjáról számot adott, nem volt ok azt feltételezni, hogy bármely exportáló termelő tartózkodott volna az együttműködéstől. Ezért a nemzeti dömpingkülönbözetet ideiglenesen ugyanazon a szinten kell megállapítani.

(69)

A kérdőívekre adott válaszokat két ismert exportáló termelő nyújtotta be és az exportőrök egyikének kapcsolt vállalkozásai (egy kereskedő Oroszországban és egy importőr a Közösségben).

(70)

Mindkét vállalatnak a kérdőívre adott válaszai jelentős hiányosságokat mutattak. Emellett a helyszíni ellenőrzés mindkét esetben azt mutatta, hogy ezek a vállalatok nem teljes, nem helytálló, illetve félrevezető információval szolgáltak.

(71)

Így az egyik vállalatnál a könyvelés jelentős hiányosságokat tartalmazott, és megbízhatatlannak bizonyult. A benyújtott adatok teljességét és pontosságát nem lehetett tehát ellenőrizni. A kérdőívre adott válaszok jelentős részét továbbá egyáltalán nem lehetett ellenőrizni (mivel a vállalat nem támasztotta ezt alá mérlegével), és egyes esetekben a vállalat még a dömpingkülönbözet kiszámításához szükséges információ átadását is megtagadta, vagy nem időben nyújtotta be az ilyen információt, és így azt már nem lehetett ellenőrizni.

(72)

A második vállalat válasza szintén hiányos volt, és a helyszínen azt állapították meg, hogy a vállalat alapvetően félrevezető tájékoztatást adott szervezeti felépítéséről. Így csak a helyszíni vizsgálat során derült ki, hogy a vállalatot a VI kezdetén kettéosztották (az egyik gyártja az érintett terméket). Az a tény, hogy a vállalat összetett szerkezetét nem jelentették be az ellenőrző látogatást megelőzően, jelentősen hátráltatta a vizsgálatot, mivel a könyvelés és a költségek ellenőrzése tekintetében ez messzemenő következményekkel bírt.

(73)

A vállalat továbbá válaszában nem nyújtotta be annak lényeges elemeit, ideértve az auditált mérlegeket is, arra hivatkozva, hogy ezek nem állnak rendelkezésre. Az ellenőrző látogatás során azonban ennek ellenkezője derült ki. A vállalat továbbá a vizsgálat ellenőrzésének kezdetekor újra beadta kérdőívre adott válaszának lényeges részeit, ezzel hátráltatva a kérdőívre adott válasz ellenőrzését.

(74)

A vállalat előző bekezdésben említett oroszországi kapcsolatban álló kereskedője nem működött együtt. A vállalat ténylegesen hátráltatta az ellenőrzést azzal, hogy olyan módon tagadta meg a szervezeti felépítéssel, az érintett termék értékesítésével és a kifizetésekkel kapcsolatos információk rendelkezésre bocsátását, hogy nem lehetett együttműködő félnek tekinteni. Végül az egyesült királyságbeli kapcsolatban álló kereskedő a VI-ra vonatkozóan semmilyen pénzügyi számadatot nem tudott rendelkezésre bocsátani.

(75)

A fentiek alapján megállapítást nyert, hogy a dömpingkülönbözetet egyik exportáló termelő esetében sem lehet saját adataikra alapozni. A dömpingkülönbözetet ezért ideiglenesen a rendelkezésre álló tények alapján határozták meg, összhangban az alaprendelet 18. cikkével.

(76)

Egyéb információ hiányában a rendes értéket ideiglenesen a panaszban szereplő információ alapján számították ki. Az átlagos rendes értéket a két exportáló termelőnek a VI-ban a hazai piacra vonatkozó árlistáiban jelzett árak alapján számították ki. Megfelelőbb alapok hiányában az érintett termék egészére egy egységes rendes értéket számítottak ki.

(77)

Az exportárat ideiglenesen a VI-ra vonatkozó Eurostat-adatok alapján számították ki.

(78)

Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének e) pontja szerint kiigazították a rendes értéket, hogy figyelembe lehessen venni azt a tényt, hogy az árlistákban szereplő árak magukba foglalták a nem gyártelepi szállításra vonatkozó feltételeket, illetve kiigazították az exportárat, hogy figyelembe lehessen venni a különbségeket a szállítás és az egyéb felmerült díjak tekintetében a gyártelepi és CIF-árak között.

(79)

Valamennyi kiigazítást a panaszban rendelkezésre bocsátott információ alapján tették.

(80)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetet a súlyozott átlagos rendes érték és a súlyozott átlagos exportár összehasonlításával állapították meg a fentiekben meghatározottak szerint.

(81)

A rendes érték és az exportár összehasonlítása dömping meglétét mutatta. Az ideiglenes dömpingkülönbözet a CIF nettó közösségi határparitásos ár százalékában kifejezve, a vám megfizetése előtt, 36,6 %.

(82)

Mivel a fent említett két vállalat az érintett termék teljes Oroszországból származó közösségi exportját képviselte, és mivel nem volt ok azt feltételezni, hogy bármely exportáló termelő tartózkodott volna az együttműködéstől, a maradványjellegű vámot ugyanazon a szinten állapították meg.

(83)

A Közösségen belül az érintett terméket tudomás szerint Németországban, Olaszországban, Hollandiában, az Egyesült Királyságban és Lengyelországban állítja elő:

(84)

A Bizottság megállapította, hogy a fenti vállalatok közösségi termelőknek tekinthetők az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének értelmében. Valamennyi fenti vállalat termelése jelenti a közösségi termelést, mely a panaszt támogató három termelő termelési volumenének és a két panaszt nem tevő termelő becsült termelésének az együttese, amint az a panaszban szerepel.

(85)

A Bizottsággal együttműködő három közösségi termelő együttes termelése a Közösség teljes szemcsés PTFE-gyanta-termelésének 81 %-át jelenti. Ezért az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének értelmében „a közösségi ipar” fogalmát kimerítik.

(86)

A közösségi fogyasztást a közösségi ipar által a közösségi piacon eladott mennyiség alapján állapították meg, ehhez hozzáadva a további közösségi termelők becsült eladásait, továbbá az ex 3904 61 00 KN-kód alatt Oroszországból, a KNK-ból és további harmadik országokból importált mennyiségeket. Megállapították, hogy az Oroszországból a 3904 61 00 KN-kód alatt érkező behozatal az érintett terméket és más termékeket is magába foglal. Oroszország PTFE-re vonatkozó teljes importmennyiségét ezért a panaszban alkalmazott módszer alapján számították ki. Más országok tekintetében nem állt rendelkezésre olyan információ, mely szerint az ilyen KN-kód alatt importált termékek a PTFE-t nem szemcsés formában tartalmaznák.

(87)

2001 és a VI között a nyilvánvaló közösségi fogyasztás 16 185 tonnáról 14 725 tonnára csökkent, vagyis a csökkenés mértéke 9 %. Ez a fogyasztásbeli csökkenés nagymértékben a 2002 óta eltelt időszakban bekövetkezett általános gazdasági visszaesésnek volt köszönhető.

(88)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az Oroszországból és a KNK-ból származó szemcsés PTFE gyanta behozatalát az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban lehet-e összesítve értékelni.

(89)

Az érintett országokból származó behozatallal kapcsolatosan megállapított dömpingkülönbözet az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében meghatározott módon a de minimis küszöbérték felett volt, és az ezekből az országokból származó behozatal mennyisége nem volt elhanyagolható az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése értelmében (tehát piaci részesedésük elérte a 10,8 %-ot, illetve a 23,7 %-ot a VI-ban).

(90)

A versenyfeltételeket illetően a vizsgálat megállapította, hogy az érintett országokból importált, illetve a közösségi ipar által termelt szemcsés PTFE gyanta alapvető fizikai és műszaki jellemzőit illetően megegyezett. Ennek alapján az egyrészről Oroszországból és a KNK-ból származó PTFE, másrészről a Közösségben termelt és eladott PTFE egymással felcserélhető. Ehhez hasonlóan ezeket a Közösségben összevethető eladási csatornákon keresztül értékesítették, megegyező kereskedelmi feltételek mellett. Megállapítást nyert továbbá, hogy az oroszországi és kínai exportárak a figyelembe vett időszak során hasonló tendenciát mutattak, és mindkettő jelentős mértékben leszorította a közösségi árakat.

(91)

Az orosz exportáló termelők azt állították, hogy az egyrészről Oroszországból, másrészről a KNK-ból importált PTFE eltérő versenyfeltételek alá tartozott, és hogy ezért az Oroszországból származó behozatalt nem lehet összesíteni. E tekintetben azt állították, hogy az oroszországi import tendenciái hanyatlást mutattak a figyelembe vett időszak során, míg a kínai import emelkedő tendenciát mutatott. Másodszor rámutattak, hogy a Kínából és Oroszországból származó import alapvetően egy tagállamba irányult (Olaszország). Ezért az orosz és kínai PTFE-termékek nem vettek részt a versenyben a 24 másik tagállamban.

(92)

Azonban a hanyatló tendencia ellenére az oroszországi import mennyisége messzemenően nem elhanyagolható, mivel a VI-ban a közösségi fogyasztást tekintve a piaci részesedés 23,7 %-át adja. Emellett az Oroszországból exportált PTFE hasonló minőségű, mint a KNK-ból exportált PTFE, és megegyező végfelhasználásra és alkalmazásra szánják. Továbbá, a fent említettek szerint, az oroszországi és kínai exportárak a figyelembe vett időszak során hasonló tendenciát mutattak, és jelentős mértékben alatta maradtak a közösségi áraknak. Végül meg kell állapítani, hogy a közösségi ipar eladásai szintén elsősorban Olaszországba irányultak, így közvetlen versenyben voltak az Oroszországból és a KNK-ból származó behozatallal. A közösségi ipar által termelt PTFE Olaszországban ugyanazokon az értékesítési csatornákon keresztül került eladásra, mint az Oroszországból és Kínából származó PTFE. Meg kell továbbá jegyezni, hogy nem voltak arra mutató jelek, hogy az Olaszországba irányuló orosz és kínai importot nem értékesítették tovább a közösségi piac más területeire, és így nem kerültek versenyhelyzetbe Olaszországon kívül is a közösségi termékekkel. Ilyen alapon azt az érvet, hogy az egyrészről Oroszországból, másrészről a KNK-ból importált termék más versenyfeltételek alá tartozik, el kellett utasítani.

(93)

A fentiek alapján ideiglenesen úgy tekintik, hogy teljesült valamennyi, az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében megállapított feltétel, és hogy az érintett országokból származó behozatalt összesítve kell megvizsgálni.

(94)

Bár az érintett termék Oroszországból és a KNK-ból a Közösségbe történő behozatala a 2001. évi 6 281 tonnáról 4 838 tonnára csökkent 2002-ben, 2002 óta emelkedett, és a VI-ban elérte az 5 079 tonnát.

(95)

A vonatkozó piaci részesedés a 2001. évi 38,8 %-ról 34,5 %-ra csökkent a VI-ban, de nagyon jelentős maradt. Meg kell jegyezni, hogy a piaci részesedés folyamatos fokozatos emelkedést mutatott 2002 óta, vagyis 33,8 %-ról 34,5 %-ra emelkedett a VI-ban.

(96)

Az érintett behozatal átlagos ára jelentős mértékben csökkent. Így a 2001. évi 7 236 EUR/tonnáról 4 092 EUR/tonnára zuhant a VI-ban, vagyis 43 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak során.

(97)

Az alákínálás elemzésének céljából a közösségi iparnak a közösségi piacon jelenlevő meg nem nevezett ügyfelei számára megállapított termékfajtánkénti súlyozott átlagos eladási árait összehasonlították az érintett termék vonatkozó súlyozott átlagos exportáraival. Az összehasonlítás az árengedmények és árkedvezmények levonása után történt. A közösségi ipar árait gyárparitási alapon kiigazították. Az érintett behozatali árakat CIF alapon számították, és kiigazították a vámoknak és a behozatal utáni költségeknek megfelelően.

(98)

Egyes érdekelt felek szerint a közösségi ipar által gyártott termékek minősége általában magasabb, mint a KNK-ból és Oroszországból behozott érintett terméké. A vizsgálat során szerzett bizonyíték alapján ideiglenesen indokoltnak tartottak a minőségbeli különbségek tekintetében egy kiigazítást, amely alapvetően az anyag gyengébb fizikai tulajdonságainak és nem egyenletes voltának volt köszönhető, vagyis egyazon termékfajtán belül a részecskeméret jelentős különbségeinek és a szennyeződéseknek. Az orosz exportáló termelők ezt követően azt állították, hogy az általuk gyártott és exportált PTFE csak további feldolgozás után használható fel, ami újabb költségeket jelent. Azonban egyik érdekelt fél sem tudta sem e minőségbeli különbségek piaci értékét, sem az importált PTFE feldolgozási költségeit pontosan számszerűsíteni. Több fél 30 %-ra becsülte a kiigazítást, a különféle minőségek közötti feltételezett árkülönbségre alapozva. Ez a becslés megfelelt az orosz exportáló termelők becslésének. Ennek alapján és mivel e tekintetben más megbízható információ nem állt rendelkezésre, ideiglenesen 30 % mértékű kiigazítást tettek a két ország együttműködő exportáló termelőinek CIF közösségi határparitásos árán. Megállapították, hogy ezt a kérdést tovább vizsgálják, hogy végleges következtetést lehessen levonni.

(99)

Egy összehasonlításból kiderült, hogy a KNK-ból és az Oroszországból származó érintett termékeket a Közösségben olyan árakon értékesítették, melyek a közösségi ipar árainak százalékában kifejezve 24 %-kal, illetve 17 %-kal kínáltak alá a közösségi áraknak a VI alatt.

(100)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban a dömpingelt behozatal a közösségi iparra gyakorolt hatásának vizsgálata magában foglalta valamennyi olyan gazdasági tényező és mutató értékelését, mely a közösségi ipar helyzetére hatással volt 2001 és a VI között.

(101)

A közösségi ipar termelési volumene 8 %-kal emelkedett 2001 és a VI között, vagyis 6 798 tonnáról 7 326 tonnára. A közösségi fogyasztás ugyanezen időszakban bekövetkezett visszaesése ellenére meg kell jegyezni, hogy a közösségi iparnak csökkentenie kellett eladási árait a dömpingelt behozatalok következményeképpen, hogy a vizsgált behozatallal versenyben maradhasson. Ez a termelésben növekedéshez vezetett annak érdekében, hogy ki lehessen elégíteni a termékek iránti fokozódó keresletet.

(102)

A termelési kapacitás kismértékben, 8 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszak során. Ugyanebben az időszakban a közösségi ipar kapacitáskihasználása stabilan 80 %-os maradt. A kapacitáskihasználásban 2001 és 2002 között bekövetkezett visszaesés ezen időszak fogyasztási csökkenésének és általános gazdasági visszaesésének a következménye. Ebből következően, amint fentebb megállapították, a közösségi iparnak csökkentenie kellett árait, és ily módon fokozni eladásait, hogy versenyben maradhasson az érintett országok behozatalával, mely utóbbiak árai majdnem 40 %-kal csökkentek 2004-ben (lásd a fenti (96) bekezdést). Így a közösségi ipar kapacitáskihasználása helyreállt, viszont jövedelmezősége drámai módon csökkent (lásd az alábbi (110) bekezdést).

(103)

A figyelembe vett időszak során a közösségi ipar EK-ba eladott mennyisége 15 %-kal emelkedett, a 2001. évi 4 223 tonnáról 4 845 tonnára a VI során. Ezt a fejlődést azon tény fényében kell figyelembe venni, hogy a közösségi iparnak, amikor az Oroszországból és a KNK-ból származó alacsony árú behozatallal szembesült, választania kellett aközött, hogy vagy megtartja eladási árait az eladott mennyiség és piaci részesedése csökkenésének árán, vagy csökkenti eladási árait, hogy a lehető leginkább megőrizhesse méretgazdaságosságát. Valamennyi közösségi termelő csökkentette eladási árait 2001-től kezdődően, hogy megtarthassa vagy emelhesse eladási mennyiségét, hogy elérje a rögzített költségek fedezéséhez szükséges kritikus termelési mennyiséget.

(104)

A közösségi ipar piaci részesedése mennyiségileg a 2001. évi 26,1 %-ról 32,9 %-ra emelkedett a VI-ban.

(105)

Megjegyzik, hogy a közösségi ipar készletezési szintje kismértékben csökkent a figyelembe vett időszak során, de általánosan állandónak mondható. Ez összhangban van a közösségi ipar azon törekvésével, hogy a készletet minimális szinten tartsa. Következésképpen a készletek szintjét nem tekinthették jelentős mutatónak a közösségi ipar helyzetének értékelésekor. Megjegyzik továbbá, hogy a készletek az ebben az iparágban normálisnak tekintett szinten voltak.

(106)

A közösségi ipar tonnánkénti átlagos árai jelentős mértékben, 22 %-kal zuhantak 2001 és a VI között. Ez az állandó árcsökkenés a figyelembe vett időszak során kulcsfontosságú tényező az eset megítélésekor. Megjegyzendő, hogy az orosz és kínai import árcsökkenése jelentősen magasabb volt, mint a közösségi iparé.

(107)

Míg a közösségi fogyasztás 9 %-kal csökkent 2001 és a VI között, a közösségi ipar piaci részesedése 6,8 százalékponttal nőtt a 2001. évi 26,1 %-ról a VI-beli 32,9 %-ra.

(108)

A 2001. év során, amikor a beruházás megtérülése jelentős mértékű volt, a közösségi ipar nagy beruházásokat hajtott végre, 8,3 millió EUR értékben. 2001-et követően a beruházások határozottan csökkentek, majd tovább csökkentek a 2002. évi 4,7 millió EUR-ról a VI-beli 3,4 millió EUR-ra.

(109)

A tőkebevonási képességet illetően valamennyi együttműködő közösségi termelő nagyobb vállalatcsoport része, és finanszírozása csoporton belüli cash pooling rendszeren keresztül történik. Ezért, bár egyik vállalat sem számolt be nehézségekről a tevékenységeikhez szükséges tőkeemeléssel kapcsolatosan a figyelembe vett időszak során, ezt a mutatót nem tekintik a közösségi ipar helyzete szempontjából relevánsnak.

(110)

A figyelembe vett időszak során a közösségi termelők jövedelmezősége jelentős mértékben csökkent, vagyis a 2001. évi 9,3 %-ról 0,1 %-ra zuhant a VI-ban. A beruházás megtérülését hasonló csökkenő tendencia követte, mint amit a jövedelmezőség esetében láttunk. Ez a jövedelmezőséget és a beruházás megtérülését érintő drasztikus tendencia kétségtelenül tovább romlott volna, ha a közösségi ipar megtartja árait, mivel ekkor veszített volna piaci részesedéséből és az eladott mennyiség tekintetében, és ebből következően méretgazdaságossága romlott volna.

(111)

A hasonló termék által generált pénzforgalom jelentős, 58 %-os csökkenést mutatott, a 2001. évi 10 millió EUR-ról 4,2 millió EUR-ra a VI során.

(112)

A foglalkoztatás 10 %-kal csökkent 2001 és a VI között. A termelékenység 17 %-kal emelkedett 2001 és a VI között, a költséghatékonyság fejlesztése érdekében meghozott fontos intézkedéseknek, úgymint a személyzet létszáma csökkentése és a termelés szűk keresztmetszeteinek eltávolítása miatt.

(113)

A munkaerőköltségek 6 %-kal emelkedtek a figyelembe vett időszak során, vagyis a 2001. évi 6,2 millió EUR-ról 6,5 millió EUR-ra a VI során. Ez a fejlődés éppen hogy összhangban van a megélhetési költségek emelkedésével. A foglalkoztatottak számának csökkentése miatt az átlagos alkalmazottankénti munkaerőköltségek ténylegesen 17 %-kal emelkedtek, 50 239 EUR-ról 58 842-ra.

(114)

A dömpingelt behozatalok mennyiségét és árát figyelembe véve a szintén jelentős tényleges dömpingkülönbözetek hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(115)

A közösségi iparnak nem kellett szembenéznie korábbi káros dömping hatásaival.

(116)

Bár az Oroszországból és a KNK-ból származó érintett termék dömpingelt behozatalának mennyisége 6 281 tonnáról 5 079 tonnára csökkent 2001 és a VI között, folyamatosan magas maradt az egész figyelembe vett időszak során. A vonatkozó piaci részesedés a 2001. évi 38,8 %-ról 34,5 %-ra csökkent a VI során, de továbbra is nagyon magas szinten maradt. A dömpingelt behozatalok átlagos árai drasztikus mértékben, 43 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszak során, és következetesen alacsonyabbak maradtak, mint a közösségi ipar árai, a VI során Oroszország esetében 17,4 %-os, Kína esetében 24,5 %-os jelentős mértékű alákínálásból adódóan.

(117)

A közösségi ipar helyzetének fentebb vázolt vizsgálata alapján 2001 és VI között a közösségi ipar helyzete mindent figyelembe véve romlott. Míg piaci részesedése és az eladott mennyiség pozitívan alakult, ez nem javít az összességében negatív képen. Így a kár fő mutatói, mint az eladási érték, jövedelmezőség, beruházások, a beruházások megtérülése, tőkeszerzési képesség, pénzforgalom és foglalkoztatás kedvezőtlenül alakultak a figyelembe vett időszak folyamán. Mint a fenti (101), (102) és (103) bekezdés mutatja, a közösségi ipar termelésben, értékesítési mennyiségben, valamint piaci részesedésben elért növekedését a Közösségen belüli jelentős árcsökkenésnek és a közösségi ipar azon következetes döntésének összefüggésében kell szemlélni, hogy csökkenti eladási árait, így megtartva vagy növelve az értékesítési mennyiséget, és hogy a rögzített költségek fedezéséhez szükséges termelési mennyiség kritikus tömegét elérje. Mindez drasztikus hatással volt a közösségi ipar jövedelmezőségét tekintve, amely jelentős mértékben, a 2001. évi 9,3 %-ról a VI-ban 0,1 %-ra esett vissza, lényeges veszteségekkel (– 3,2 %) 2003 során. Megjegyzendő, hogy a fogyasztás mindössze 2001 és 2002 között csökkent, 2002 és a VI között azonban állandó maradt, sőt kis mértékben emelkedett. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a közösségi ipar legalább részben kihasználhatta volna a fogyasztás kismértékű emelkedését az eladási mennyiségek növelésével.

(118)

Végezetül, a (105) bekezdésben bemutatottak szerint, a készletmennyiségek kis mértékű emelkedését nem találták lényeges tényezőnek, mivel ez összhangban volt a közösségi ipar azon törekvésével, hogy a készleteket minimális szinten tartsa.

(119)

A jövedelmezőség ezen csökkenése együtt járt az árak hirtelen zuhanásával. Az árzuhanást az iparág bizonyos mértékig kompenzálta a termelés és az eladások fokozásával, ami piaci részesedésében emelkedéshez vezetett. Ezen pozitív hatások ellenére a közösségi ipar jövedelmezősége hirtelen csökkent. Így tehát a kárindikátorok, mint az értékesítési mennyiség és a piaci részesedés, kedvező alakulása nem ellensúlyozta, hogy a közösségi ipar helyzete összességében véve romlott, mert nem változtatott a tényen, hogy a közösségi ipar pénzügyi helyzete ténylegesen válságosra fordult. Az eladott mennyiség és a piaci részesedés emelkedését nem tekintették meghatározónak a közösségi ipar helyzetének a figyelembe vett időszakra vonatkozó értékelése során.

(120)

Az eddigiek alapján ideiglenesen megállapították, hogy a közösségi ipar jelentős kárt szenvedett az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(121)

Összhangban az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével, megvizsgálták, hogy az Oroszországból és a KNK-ból származó dömpingelt behozatal okozott-e jelentősnek ítélhető mértékű kárt a közösségi iparnak. A dömpingelt behozatalon kívüli olyan ismert okokat, melyek egyúttal kárt jelenthettek a közösségi ipar számára, szintén megvizsgáltak, hogy biztosítani lehessen, hogy az ezen tényezők által okozott lehetséges kárt nem tulajdonítják a dömpingelt behozatalnak.

(122)

Meg kell jegyezni, hogy bár az Oroszországból és Kínából származó import általában csökkent 2001 és a VI között, emelkedő tendenciát mutatott 2002-től kezdődően. Így a behozatal 2001 és 2002 között 6 281 tonnáról 4 838 tonnára esett. 2002 és a VI között azonban az érintett termék Oroszországból és a KNK-ból a Közösségbe irányuló importja 4 838 tonnáról 5 079 tonnára emelkedett. A közösségi piac vonatkozó részesedése a 2002. évi 33,8 %-ról 34,5 %-ra emelkedett a VI során.

(123)

Még fontosabb, hogy az importált mennyiségek általános emelkedése (mely szintén nagyon magas szinten maradt, és a közösségi iparénál nagyobb piaci részesedéssel rendelkezett) mellett az importárak jelentős mértékben csökkentek. Ez utóbbiak gyakorlatilag zuhantak. Ez egybeesett a közösségi ipar helyzetének ugyanebben az időszakban bekövetkezett általános romlásával. Ez a romlás különösen az eladási árak, a jövedelmezőség, a beruházás megtérülése, pénzforgalom és a foglalkoztatás szempontjából érzékelhető. A fentiek szerint az Oroszország és a KNK-ból származó behozatal jelentős összegekkel, 17,4 %-os és 24,5 %-os mértékben szorította le a közösségi ipar átlagos árait.

(124)

A dömpingelt behozatal hatásainak vizsgálata során megállapították, hogy az ár a verseny fontos eleme. Emellett még a minőségbeli különbségek figyelembevételével is jelentősen alatta maradnak a dömpingelt behozatal árai mind a közösségi iparénak, mind más harmadik országbeli exportőrökének.

(125)

Az egyik közösségi termelő igazolta, hogy az úgynevezett „módosított” kategória esetében, melyet az orosz és a kínai exportőrök nem gyártanak, nem szenvedett kárt, amit a jövedelmezőség kedvező alakulása mutatott. Azonban olyan piaci helyzetekben, amikor ugyanez a termelő az Oroszországból és a KNK-ból származó dömpingelt behozatal okozta versenyhelyzetbe került, pénzügyi helyzete jelentősen kedvezőtlen volt.

(126)

Ezért ideiglenesen megállapították, hogy az érintett behozatal által gyakorolt nyomás, mely 2002-től a mennyiség és a piaci részesedés emelkedéséhez vezetett, és melyet igen alacsony és dömpingelt árak jellemeztek, meghatározó szerepet játszott a közösségi ipar pénzügyi helyzetének romlásában.

(127)

A közösségi fogyasztás, bár 2001 és 2002 között 12 %-kal esett, ezt követően egyenletesen a 2002. évi szinten maradt egészen a VI-ig, sőt kismértékben emelkedett is. Ez a fogyasztásban bekövetkezett csökkenés azonban nem párhuzamos a teljes közösség piaci érték csökkenésével, amely 39 %-os mértékű volt ugyanazon időszak alatt, azaz a fogyasztásénál jelentősen nagyobb mértékű. A piaci érték ezen jelentős csökkenése a vizsgált behozatal árainak jelentős esése miatt következett be, melyet a közösségi iparnak követnie kellett, hogy megőrizhesse piaci részesedését és kapacitáskihasználását. Megjegyzendő, hogy a közösségi fogyasztás összességében vett csökkenése nem akadályozta, hogy a közösségi ipar eladott mennyisége (a figyelembe vett időszak alatt 15 %-kal) emelkedjen, miközben az eladási mennyiség növekedését az eladási érték drasztikus csökkenése kísérte, ami a közösségi ipar számára jelentős pénzügyi veszteséget okozott, és így a közösségi ipar elszenvedett anyagi kára inkább az eladási érték csökkenésének, mint a fogyasztás visszaesésének volt tulajdonítható.

(128)

Mint a (87) bekezdés említi, a közösségi fogyasztás csökkenésének oka a világszerte végbemenő általános gazdasági visszaesés volt. Ebben a vonatkozásban meg kell említeni, hogy a PTFE piaca ciklikus jellegű és nagy mértékben függ a gazdaság globális alakulásától. Ez az összefüggés a fogyasztásnak az eladási árcsökkenés ellenére bekövetkező esését is megmagyarázza.

(129)

Megjegyzendő továbbá, hogy azonos időszakon belül a behozatali árak jelentősen nagyobb mértékben csökkentek, mint a közösségi fogyasztás. Így a fogyasztás 9 %-kal, míg a behozatali árak 43 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszak alatt. A behozatali árak folyamatosan jelentős mértékben alákínáltak a közösségi ipar árainak a figyelembe vett időszak egésze alatt, a VI alatt pedig jelentősen dömpingeltek. A határozott és folyamatos árcsökkenést figyelembe véve, miközben a fogyasztás, habár 2001 és 2002 között kis mértékben csökkent, ezt követően viszonylag egyenletes maradt, arra a következtetésre jutottak, hogy az elszenvedett anyagi kárt nem a fogyasztás visszaesése, hanem az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal okozza, amely következésképpen a közösségi ipart eladási árainak csökkentésére kényszerítette.

(130)

Emlékeztetni kell arra, hogy az érintett termék csak egy része a 3904 61 00 KN-kód alá tartozó termékeknek. Azonban mivel nincs arra vonatkozó információ, hogy az e KN-kód alatti behozatalok a szemcsés PTFE-n kívül másra is vonatkoznak, az Eurostat ezen KN-kódra vonatkozó behozatali számadatait úgy tekintik, hogy azok csak az érintett termékre vonatkoznak. Az Oroszországon és a KNK-n kívüli harmadik országokból származó behozatalok kismértékben csökkentek, a 2001. évi 4 270 tonnáról 3 699 tonnára a VI során. Ebből következően piaci részesedésük általában véve a 2001. évi 26,4 %-ról 25,1 %-ra csökkent a VI-ban. Az érintett terméket a Közösségbe exportáló egyes fő országok Japán és az Amerikai Egyesült Államok (USA). Az USA piaci részesedését a 2001. évi 13 %-ról 23 %-ra növelte a VI-ban, míg Japán piaci részesedése ugyanebben az időszakban 15 %-ról 11 %-ra csökkent.

(131)

Az Eurostat szerint a Oroszországon és a KNK-n kívüli harmadik országokból származó behozatalok átlagára tulajdonképpen változatlan maradt vagy kismértékben csökkent 2001 és a VI között. Ezen időszak folyamán a más országokból származó behozatalok árai majdnem 50 %-kal meghaladták az Oroszországból és a KNK-ból származó importárakat. Magasabbak voltak továbbá a közösségi ipar árainál is. Ebből következően a más harmadik országokból származó behozatal nem gyakorolt versenyszempontból nyomást a közösségi iparra olyan mértékben, mint az Oroszországból és a KNK-ból származó behozatal.

(132)

Ezért ideiglenesen megállapítják, hogy a más harmadik országokból származó behozatal nem meghatározó ok a közösségi ipar hátrányos helyzete szempontjából.

(133)

Két közösségi termelő, amelyek a Közösség teljes termelésének kb. 19 %-át adják, a panaszt kifejezetten nem kifogásolták és nem is támogatták. A más közösségi termelőkre vonatkozó adatokat nagyrészt a panaszos által benyújtott becslésekre alapozták, illetve az ezen termelők egyike által nyújtott információkra is. Ami a más közösségi termelők által eladott mennyiséget illeti, ez a 2001. évre becsült 1 411 tonnáról 1 102-re esett a VI-ban. A közösségi piacon meglevő részesedésük 25 %-ról 19 %-ra esett ugyanabban az időszakban. A nem panaszos termelők egyike által benyújtott információ alapján az átlagos egységár némileg alacsonyabb volt, mint az együttműködő közösségi iparé a figyelembe vett időszak során, de jóval magasabb, mint Oroszországé és a KNK-é. Ezen információ alapján ésszerűen feltételezhető, hogy más közösségi termelők szintén kárt szenvedtek a dömpingelt behozataltól, ami elsősorban a piaci részesedés elvesztésében tükröződik. Ezért ideiglenesen megállapították, hogy a más közösségi termelők által előállított és eladott termékek nem okai a közösségi ipar által elszenvedett anyagi kárnak.

(134)

A közösségi ipar Közösségen kívülre irányuló PTFE-exportja kismértékben emelkedett a figyelembe vett időszak során (3 %-kal) és a közösségi ipar teljes eladásainak 12,7 %-át tette ki a VI során. Ezen kivitelek jövedelmezősége azonban nagyobb volt, mint a közösségi piacon történt eladásokból elért profit a figyelembe vett időszak során. Ezért a közösségi ipar kivitele nem gyakorolhatott kedvezőtlen hatást a közösségi ipar helyzetére.

(135)

A figyelembe vett időszak során a közösségi ipar állandó erőfeszítéseket tett termelési folyamatai racionalizálására. Így a közösségi ipar termelési költségei a figyelembe vett időszak során állandóan csökkentek, és 13 %-kal estek 2001 és a VI között. A termelés költségeinek jelentős csökkenése ellenére a közösségi ipar nem részesült megnövekedett hatékonyságának előnyeiből, hanem termékeit a költségek alatt vagy éppen megtérülve volt kénytelen eladni. A közösségi ipar jövedelmezősége emiatt jelentősen hanyatlott. Ennek alapján megállapították, hogy a közösségi ipar életképes, hatékony iparág volt, és az elszenvedett kár nem az elégtelen termelési folyamatoknak, hanem az érintett országokból származó dömpingelt behozatalnak volt köszönhető.

(136)

Az Oroszországból és a KNK-ból származó behozatal lényeges piaci részesedése, továbbá eladási áraik jelentős csökkenése és a VI-ban tapasztalt alákínálás mértéke egybeesett a közösségi ipar által elszenvedett anyagi kárral.

(137)

Elemezték a közösségi fogyasztás alakulását, a más harmadik országokból származó behozatalt, a közösségi ipar kivitelét, más közösségi termelők teljesítményét és a költségek alakulását, de ezek egyikét sem találták meghatározó oknak a közösségi ipar által elszenvedett kár tekintetében.

(138)

A fenti, a közösségi ipar helyzetére hatást gyakorló ismert tényezők hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásától megfelelő módon elkülönítő és elszigetelő elemzés alapján ideiglenesen megállapítják, hogy az Oroszország és a KNK-ból származó import anyagi kárt okozott a Közösségnek az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdése értelmében.

(139)

Összhangban az alaprendelet 21. cikkével megvizsgálták, hogy a káros dömpingre vonatkozó megállapítás ellenére fennállnak-e kényszerítő okok arra, hogy az intézkedések elfogadása nem közösségi érdek ebben az esetben. Az esetleges intézkedéseknek az eljárásban érintett felekre gyakorolt hatását és az intézkedések meg nem tételének következményeit is figyelembe vették.

(140)

A fluoropolimerek a kiemelkedő jellemzőkkel rendelkező műanyagok egy csoportja, melynek legismertebb és legelterjedtebb fajtája a polytetrafluoro-etilén (PTFE). Valamennyi megvizsgált közösségi termelő teljesen vagy részben a PTFE gyártására szakosodott, amely a termelés folyamatát, a minőséget, az alkalmazásokat, az értékesítési csatornákat stb. tekintve sajátos jellemzőkkel bír.

(141)

Az intézkedések hatása a várakozások szerint megakadályozza a további torzulásokat, és helyreállítja a piacon a tisztességes versenyt. A közösségi ipar így képes lesz eladási árainak emelésére, és így a nyereség ésszerű mértékének elérésére, amely ahhoz szükséges, hogy az iparág pénzügyi helyzetét javíthassa, és hogy a termelési létesítményekre vonatkozóan további beruházásokat tehessen, mindezzel biztosítva a közösségi ipar fennmaradását.

(142)

Másrészt, amennyiben nem rendelnek el dömpingellenes intézkedéseket, valószínű, hogy a közösségi ipar máris elég rossz helyzete tovább romlana. Nem lenne továbbá képes az érintett harmadik országból származó dömpingelt behozatallal való hatékony versenyzéshez szükséges befektetések megvalósítására. Ez minden valószínűség szerint arra kényszerítene egyes vállalatokat, hogy a közeljövőben szüntessék meg a termelést és bocsássák el alkalmazottaikat. A közösségi termelés megszűnésével a PTFE-felhasználók nagyobb mértékben függnének a Közösségen kívüli szállítóktól.

(143)

Ennek megfelelően ideiglenesen megállapítják, hogy a dömpingellenes intézkedések elrendelése lehetővé tenné a közösségi ipar számára, hogy helyreálljon a káros dömping elszenvedett hatásaitól és ezért ez a közösségi ipar érdekében áll.

(144)

A Bizottság kérdőíveket küldött minden ismert importőrhöz/kereskedőhöz. Csak az Oroszországból és a KNK-ból érkező teljes import majdnem 30 %-át képviselő két importőr/kereskedő válaszolt a kérdőívre. A Bizottság kérdőíveket küldött továbbá minden ismert közösségi felhasználónak (összesen kilencnek) és három (részlegesen kitöltött) választ kapott ezekre. A felhasználók a közösségi fogyasztás mindössze 14 %-át képviselték.

(145)

A PTFE számos iparágban használatos alkotóelem, használják: a vegyiparban, a gépgyártásban, a villamosiparban (kábelek belső árnyékolása), az autógyártásban, az építőiparban (szigetelőanyagként), a konyhaeszközgyártásban (edények), a textiliparban, a biomedikai (sebészeti eszközök) ágazatban, félvezetőkben és az űrhajógyártásban. A legismertebb védjegy, mellyel ezt a terméket forgalmazzák, a „Teflon”.

(146)

Az együttműködő felhasználók félkész termékek termelői voltak, mely termékeket számos ipari ágazatban, például az autógyártásban és az elektronikában használták. Ezek a felhasználók azt állították, hogy a félkész termékek árérzékeny piaca miatt nem terhelhetik a (nyersanyagként használt) PTFE költségeinek emelkedését ügyfeleikre. Azt állították, hogy bármely áremelkedés nem versenyképes helyzetbe hozná őket azon Közösségen kívüli termelőkkel szemben, melyek nem alanyai a PTFE-re kivetett dömpingellenes vámnak.

(147)

Az együttműködő felhasználók nem nyújtottak be információt az importált PTFE-nek teljes termelési költségeikben meglevő arányáról. Így nem lehetett kiszámítani a dömpingellenes vám ezen felhasználókra kivetett lehetséges hatásait. Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a szemcsés PTFE a teljes költségnek meglehetősen kis részét jelenti olyan ágazatokban, mint pl. a vegyipar, a háztartási és szabadidőtermékek gyártása, a villamosipar, az autógyártás és a gépgyártás, mivel a PTFE-t általában miniatűr alkotóelemek formájában használják. A PTFE-t továbbá nagyon kis mennyiségekben használják fogyasztói alkalmazásokban is, pl. egy anorák kb. 20 gramm PTF-betétet tartalmaz. Ilyen alapon ideiglenesen megállapították, hogy a végfelhasználók tekintetében a pénzügyi hatás elhanyagolható. Megjegyezték továbbá, hogy az ezen felhasználók által benyújtott információ alapján jövedelmezőségük jelentős volt a VI során. Ilyen alapon ideiglenesen megállapították, hogy a dömpingellenes vámok hatása elhanyagolható lenne.

(148)

Végül a továbbfeldolgozó iparág azt állította, hogy a közösségi ipar nem rendelkezik elegendő kapacitással a közösségi piac PTFE-keresletének kielégítésére.

(149)

Meg kell jegyezni, hogy az intézkedéseket nem a Közösségbe történő behozatal megakadályozására szánják, hanem annak biztosítására, hogy ezek a behozatalok nem károsan dömpingelt árakon történnek. Továbbá, ahogy az fent a (147) bekezdésben említésre került, a dömpingellenes vámnak a felhasználóiparra gyakorolt hatását elhanyagolhatónak vélik, és ezért az nem feltétlenül akadályozza meg, hogy a végfelhasználók a PTFE-t ugyanazoktól a szállítóktól magasabb áron is beszerezzék.

(150)

Meg kell jegyezni továbbá, hogy a közösségi fogyasztás 2001 és 2002 között 12 %-kal csökkent, majd gyakorlatilag állandó maradt a VI-ig, 2002-től kismértékű, 3 %-os növekedés mellett. Ki kell emelni, hogy a közösségi termelők még mindig rendelkeznek kihasználatlan termelési kapacitással. Ez a más harmadik országokból származó kivitellel együtt a továbbfeldolgozó ipar számára a kínálat alternatív forrásait jelentheti. Valószínűtlen tehát, hogy a dömpingellenes intézkedések a kínálat hiányához vezetnének.

(151)

A Bizottság kérdőíveket küldött a fő nyersanyagok (ideértve a klór-difluor-metán (R22) és a vízmentes hidrofluorsav) közösségi ipar részére történő szállításában érintett valamennyi ismert közösségi szállítónak. Az együttműködés jelentős volt, mivel öt válasz érkezett, és ebből három szállító egymással kapcsolatban áll. E szállítók többsége közeli munkakapcsolatban állt a közösségi iparral és a szemcsés PTFE további közösségi termelőivel. Forgalmuk nagy részét (75 %) szemcsés PTFE-termelők számára történt eladások tették ki. Ezért a közösségi ipar beszerzéseiben történő csökkenések jelentős hatással lettek volna e vállalatok helyzetére, melyek együttvéve 176 személyt foglalkoztattak közvetlenül az érintett nyersanyag termelésében.

(152)

Egy további szállító azt állította, hogy az intézkedések megállapítása nélkül felmerülne annak kockázata, hogy a közösségi PTFE-termelés a Közösségen kívüli harmadik országokba helyeződik át. Ez a vállalat azt állította, hogy következésképpen a nyersanyagszállítókat arra kényszerítenék, hogy a Közösségen kívül keressenek ügyfeleket, olyan harmadik országbeli piacokon, ahol a hagyományos belföldi nyersanyagszállítókkal kerülnének versenyhelyzetbe. A nyersanyagexport továbbá újabb költségeket jelentene, ami a nyersanyagipar eleve kis árrését tovább csökkentené. Ezért ideiglenesen megállapították, hogy a dömpingellenes vám kivetése a nyersanyag-előállítók érdekében áll.

(153)

A fentiek alapján ideiglenesen megállapítják, hogy nem áll fenn kényszerítő ok arra, hogy ne rendeljenek el intézkedéseket, valamint hogy az intézkedések alkalmazása a Közösség érdekében áll.

(154)

A dömpingre, a kárra és a közösségi érdekre vonatkozó következtetésekre figyelemmel ideiglenes intézkedéseket kell elrendelni annak érdekében, hogy a dömpingelt behozatal okozta további károkat megelőzzék.

(155)

E vámok mértékének megállapításához figyelembe vették a meglevő dömpingkülönbözeteket és a közösségi ipar által elszenvedett kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét.

(156)

A káros dömping hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításához figyelembe vették, hogy bármely intézkedésnek lehetővé kell tennie, hogy a közösségi ipar fedezze termelési költségeit, és hogy olyan adózás előtti nyereséget érjen el, amelyet az ágazat ilyen iparága hasonló terméknek a Közösségben történő értékesítése során rendes versenyfeltételek mellett ésszerűen elérhet. E számításhoz az adózás előtti nyereség kulcsa a forgalom 9,3 %-a volt, amelyet a közösségi ipar megvalósított az érintett országokból származó behozatal árainak határozott csökkenése előtt 2001-ben. Ezt az összeget annak megfelelő minimumnak tekintették, amelyet a közösségi ipar a káros dömping nélkül elért volna.

(157)

A szükséges áremelkedést ezek után az alákínálási számításokkal megállapított súlyozott átlagos importár és a közösségi piacon a közösségi ipar által eladott termékek nem káros árainak összehasonlítása alapján állapították meg. A nem káros árat úgy állapították meg, hogy a közösségi termelők eladási árát a VI során elért tényleges nyereséggel/veszteséggel kiigazították és ehhez adták a fent említett haszonkulcsot. Az ebből az összehasonlításból eredő különbséget a teljes CIF-importár százalékában fejezték ki.

(158)

Oroszország tekintetében és az orosz exportőrök nem együttműködő magatartása miatt, amint az a (70)–(75) bekezdésekben említésre került, a kár különbözetét az Eurostat exportszámadatai alapján határozták meg. Megjegyzik, hogy a fenti (98) bekezdésben említett módon a CIF-exportárat kiigazították, figyelembe véve a Közösségben termelt és az Oroszországból és a KNK-ból importált PTFE közötti minőségbeli különbséget. Másodszor, mivel a PTFE Oroszországból származó valamennyi exporteladása kereskedők részére történt, míg a közösségi ipar elsősorban felhasználók részére értékesített, szintén tettek kiigazítást a kereskedelmi szint különbségeire tekintettel. További megbízható információ hiányában ezt a kiigazítást ideiglenesen 5 %-ra becsülték, amit egy független importőr számára ésszerű haszonkulcsnak tekintettek.

(159)

Kína tekintetében és mivel egyetlen nem együttműködő kínai termelő sem részesült PGE-ben vagy EE-ben, az ideiglenes egységes nemzeti kármegszüntetési szintet a három együttműködő kínai termelő kárkülönbözetének súlyozott átlagaként számították ki.

(160)

A fentiek alapján és összhangban az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével, ideiglenes dömpingellenes vámokat kell kivetni az Oroszországból és a KNK-ból származó behozatal tekintetében a legalacsonyabb dömping- és kárkülönbözet szintjén, összhangban a kisebb összegű vámra vonatkozó szabállyal.

(161)

A javasolt ideiglenes dömpingellenes vámok az alábbiak:

(162)

Az eredményes igazgatás érdekében rögzíteni kell egy időszakot, melyen belül az érdekelt felek, amelyek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megszabott határidőn belül jelentkeztek, álláspontjukat benyújthatják írásban, illetve szóbeli meghallgatást kérelmezhetnek. Emellett meg kell állapítani, hogy a vámoknak az e rendelet alkalmazásában történő kivetésével kapcsolatos következtetések ideiglenesek és bármely végleges intézkedés céljából újra megvizsgálandók.