6.6.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 142/1

(1)

A SIC magán tévétársaság háromszori, 1993-ban, 1996-ban és 1997-ben tett bejelentése révén a Bizottság tudomást szerzett arról, hogy Portugália a közszolgálati televíziónak, az RTP-nek számos eseti támogatást és évenkénti kompenzációs állami támogatást nyújtott.

(2)

A 2001. november 15-i hivatalos levelében a Bizottság értesítette a portugál hatóságokat, hogy az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdésének 1. pontjában előírtak szerint hivatalos eljárás kezdeményezését határozta el az RTP-nek nyújtott eseti támogatások kivizsgálására.

(3)

Az eljárás megkezdéséről szóló bizottsági határozat megjelent az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában  (2). A Bizottság felkérte az érintett feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket.

(4)

A Bizottság a portugál hatóságok észrevételeit a 2002. január 28-i és 31-i hivatalos iratokban kapta meg, majd ezt követően megérkeztek a többi érintett fél észrevételei is.

(5)

A 2002. február 8-i és 2002. május 9-i levelekben érkeztek meg a bejelentést megtevő SIC észrevételei, a 2002. május 8-i levélben a TVI magán televíziótársaságé, 2002. május 9-i levélben a Magán Televíziótársaságok Európai Szövetségéé, és 2002. június 12-én az olasz Mediaset magán televíziótársaságé. 2003. május 16-án és augusztus 4-én a Bizottság újabb, az ügyre vonatkozó leveleket kapott a SIC-től.

(6)

A Bizottság átküldte a kapott észrevételeket a portugál hatóságoknak, melyek a 2003. március 25-i hivatalos levélben válaszoltak. A 2003. július 29-i hivatalos levélben a portugál hatóságok válaszoltak a Bizottság által megfogalmazott további kérdésekre.

(7)

Ez a határozat kizárólag azokra az eseti támogatásokra fog vonatkozni, melyek ezen eljárás elindításának alapját képezték. Következésképpen csak az RTP és a Portugál Köztársaság 1992 és 1998 közötti pénzügyi kapcsolatainak vizsgálatára fog szorítkozni.

(8)

Az eljárás megkezdéséről szóló határozathoz hasonlóan, a jelen határozat nem fog kitérni az RTP-nek nyújtott éves „kompenzációs költségtérítés” jogi minősítésére és annak összeegyeztethetőségére a Szerződéssel. Különös tekintettel arra, hogy mint létező támogatásról, erről, a Tanács 659/1999/EK rendelet 17. cikkének értelmében külön eljárással kell dönteni (3).

(9)

Mindazonáltal, hogy a jelen vizsgálat által felölelt időszakra vonatkozóan teljes kép alakuljon ki a Portugál Köztársaság és az RTP közötti pénzügyi kapcsolatokról, a Bizottságnak figyelembe kellett vennie nem csak az eseti támogatásokat, de az RTP-nek évenkénti „kompenzációs költségtérítés” címen nyújtott pénzügyi támogatást is. Következésképpen jelen határozatban a Bizottság csak a szükséges mértékben fog utalni a „kompenzációs költségtérítés”-re azért, hogy világossá tegye álláspontját az eseti támogatásra vonatkozóan.

(10)

Az RTP támogatásának legfontosabb eszközét az évenkénti „kompenzációs költségtérítések” képezik. Az 1992 és 1998 közötti időszakban az RTP 66 495 millió escudot kapott a közszolgálati kötelezettségéből fakadó kiadásai fedezésére. A hivatkozott kompenzáció jogalapját a 21/92. sz. törvény 5. szakasza (4) képezi.

(11)

Az 1. táblázat bemutatja az évenként megítélt kompenzációs költségtérítések megoszlását a határozat által felölelt időszakban.

1. táblázat

Az éves kompenzációs költségtérítések összege 1992–1998

(12)

Amikor az RTP-t részvénytársasággá alakították, akkor az felmentést kapott a cégbejegyzési díjak és illetékek – mintegy 33 millió escudo – megfizetése alól. Általában, a portugál joggal összhangban, egy cég alapítása, átalakulása illetve jogállásának megváltoztatása díj- és illetékköteles.

(13)

A hivatkozott felmentés jogi alapját a 21/92. sz. törvény 11. cikkének 1. bekezdése képezi, amely a következőket állapítja meg:

„Az RTP SA alapszabálya elfogadásra került (….) melyet közokiratba kell foglalni, s amely bejegyzését hivatalból, díjak és illetékek felszámítása nélkül kell elvégezni a Köztársasági Közlöny alapján, amelyben kihirdetésre kerül.”

(14)

A hivatkozott 11. cikkének (1) bekezdése a 84/88. sz. törvény folyománya. E törvény 1. cikke kimondja, hogy a közintézmények (állami vállalatok), még ha állami tulajdont is képeznek, kormányrendelet alapján részvénytársasággá alakíthatók. E kormányrendelet képezett alapot a részvénytársaság alapító okiratának elfogadásához és szolgáltatott jogcímet minden szükséges bejegyzési eljárás lefolytatásához (5).

(15)

Másrészről a 21/92. sz. törvény 11. cikkének (2) bekezdése értelmében a társaság jogállásának átalakításához közvetlenül kapcsolódó minden jogi cselekmény mentesül a bejegyzési díj és illeték fizetése alól.

(16)

A 21/92. sz. törvény 11. cikkének (2) bekezdésében foglaltak a 404/90. sz. törvényerejű rendelet előírásaiból származtathatóak (6). Ennek 1. cikke értelmében azon cégek, amelyek 1993. december 31-ig együttműködési vagy összevonási eljárás alá eshetnek, a fenti eljárások során jogosnak és szükségesnek mutatkozó esetekben az ingatlanátadások során mentesülnek az áfa-, és illetékfizetési, valamint más, egyébként törvényben előírt, ezzel összefüggő, fizetési kötelezettség alól.

(17)

A portugál televíziópiac megnyitását követően az addig az RTP tulajdonát képező műsorszóró hálózatból egy új szervezet, a „Teledifusora de Portugal” (TDP) jött létre, 5 400 millió escudo tőkével (7). Az újonnan létrejött szervezet értékét két független intézmény állapította meg, a Nemzeti Tengerentúli Bank (BNU), és a Portugál Befektetési Bank (BPI) (8).

(18)

1993-ban az állam megfizette az RTP-nek a TDP televíziós műsorszóró szerzéskori értékét – 5 400 millió escudot (ami független értékbecslés eredménye volt) ami megfelelt az átadott aktívák értékének (9).

(19)

Az alábbiakban összefoglalás található arról a kontextusról, amelyben a megállapodások köttettek. Leírásra kerül a Portugal Telecom tulajdonjogának alakulása, valamint a kiszabott illetékek és az RTP-vel kötött megállapodások.

(20)

1991 és 1994 között a portugál televíziós műsorszóró hálózat a TDP SA állami vállalat tulajdonában volt. 1994-től a hálózat a Portugal Telecom tulajdona, amely vállalat a Telecom Portugal SA, a Telefones de Lisboa e Porto SA és a TDP SA összeolvadásából jött létre. A Portugal Telecom létrehozása után az állam progresszíven csökkentette részvételét a társaságban. 1995-ben eladásra került a tulajdonrész 26,3 %-a egy nyilvános vételi ajánlat révén. Egy második rész 1996. júniusában nyilvános árverésen került eladásra, és ezzel 51 %-ra csökkent az állami részvétel. 1997 közepén az állami részvétel 25 %-ra, 1999 közepére pedig 10,5 %-ra csökkent. Jelenleg a vállalat teljesen privatizált (10).

(21)

Az 1990. évi 58. sz. törvény kifejezetten meghatározza, hogy a magán műsorszóróktól visszavonható az engedély, amennyiben azok nem fizetik a televíziós műsorszóró hálózat díját (11).

(22)

A hálózat működtetője semmiféle különbséget nem tett az RTP esetében és a magán televíziós műsorszórók esetében alkalmazott díjakban. Sőt, a törvény szerint tilos különbséget tenni a díjazásban az állami műsorszóró (RTP) és a hálózatot használó magánvállalatok között (12). 1997-ig a hálózat működtetője által alkalmazott díjak szintje a törvényileg meghatározott paraméteren alapult (13). 1997-ben megállapodás született a Társadalmi Kommunikációs Eszközök Intézete (Instituto para os Meios de Comunicação Social), a Kereskedelmi és Versenyhivatali Főigazgatóság (Direcção-Geral do Comércio e Concorrência) és a Portugal Telecom között, amely rögzítette a Portugal Telecom által alkalmazható maximális árakat a televíziós jel terjesztésére vonatkozólag.

(23)

Az RTP-nek éves díjat kellett fizetnie a televíziós műsorszóró hálózat tulajdonosának a hálózat használatáért (14). Az RTP mindig is vitatta a fizetett díjak szintjét, amennyiben az éves díj a hálózatnak az átruházás időpontjában vett értékének több mint a felével volt egyenlő. Annak ellenére, hogy az RTP könyvelésében a passzívában szerepelt a televíziós műsorszóró hálózat valamennyi díja, a késedelmi kamatokat is beleértve, nem fizette a tartozott díjakat.

(24)

A hálózat nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az RTP közvetíteni tudja műsorait. Másrészt, az RTP a hálózat egyik fő használója (a SIC-en túl, amely egy kereskedelmi műsorszóró).

(25)

Az 1992-től 1998-ig terjedő időszakban a hálózat működtetője elfogadta az RTP által tartozott díjak késedelmes fizetését úgy, hogy az RTP és a Portugal Telecom között több megállapodás született az adósság átütemezésére vonatkozólag (15). Még 1998 után is születtek megállapodások a két cég között az adósság átütemezéséről. Egy 2001. május 31-i megállapodásban az RTP-nek a Portugal Telecommal szemben fennálló halmozott tartozása konszolidálva lett, a halasztott fizetések után járó kamatok összegét is beleértve. Ekkor a két cég egy második megállapodást kötött, mely szerint az adósság teljes összege tíz darab, félévenként esedékes részletfizetéssel kerül megfizetésre úgy, hogy az egyes fizetésekre minden év június 30-án és december 30-án kerül sor.

(26)

2003. július 3-án az ANACOM, amely a televíziós jelet sugárzó hálózat árainak rögzítésére vonatkozó szabályokért jelenleg felelős társaság, úgy döntött, hogy a Portugal Telecomnak 2003. januártól 14 %-kal, valamint kiegészítőleg 1,2 %-kal csökkentenie kell a 2002. évi árait.

(27)

A távközlési közszolgálati koncesszió keretében a Portugal Telecom köteles a távközlési jelek szórására és rádió műsorszórásra vonatkozó szolgáltatást nyújtani. A Portugal Telecom egyetemes szolgáltatási kötelezettsége, amelynek negatív nyereségrését az állam kompenzálhatja, nem foglalja magába a televíziós jel szórásának szolgáltatását az RTP részére (16).

(28)

Az RTP-nek 2 189 millió escudo összegű adóssága áll fenn a társadalombiztosítás felé az 1983–1989 közötti időszakra vonatkozóan, amely a társadalombiztosítási hozzájárulások fizetésének elmulasztásából keletkezett. A tartozás abból ered, hogy az RTP és a társadalombiztosítás között vita van az alkalmazottak túlóráira és a művészek díjazására vonatkozó társadalombiztosítási hozzájárulásokkal kapcsolatos értelmezést illetően.

(29)

A társadalombiztosítás értelmezése az 1983. február 12-i, 12/83. sz. szabályrendelet (2) bekezdésének e) pontján alapult. A bírósági eljárások elkerülése érdekében a két érintett fél egy olyan megállapodásra jutott, amelynek értelmében a társadalombiztosítás lemond a késedelmi kamatok megfizetéséről és elfogadja a tartozás megfizetésének átütemezését. A jogvitára vonatkozó megállapodás után a szabályrendelet nem került érvénytelenítésre.

(30)

1993. május 6-án, a pénzügyminiszter és a társadalombiztosítási miniszter közös rendelete formálisan engedélyezte a tartozás átütemezését 120 darab havi részletfizetéssel, és elengedte a bírságokat és kamatokat 1 206 millió escudo összegben.

(31)

A társadalombiztosítási tartozásoknak kivételes körülmények esetén történő megfizetésére vonatkozó engedélyezési szabályokat az 1991. évi, 411/91. sz. törvényerejű rendelet tartalmazza. A 2. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően szükséges az, hogy az engedélyezés elengedhetetlen legyen az adós cég életképességének biztosításához. Az említett kivételes körülmények konkrétan annak alapján alkalmazhatók, hogy amint azt a d) pontja meghatározza, az adós cég „elfoglalás, önigazgatás vagy állami beavatkozás tárgyát képezte”.

(32)

1994-ben az RTP összesen 5 000 millió escudo összegben bocsátott ki kötvényeket. Mindazonáltal, az említett kötvénykibocsátás ismertető füzetében leírtakkal összhangban, maga az RTP garantálta a kölcsön visszafizetését bevételeiből.

(33)

1996. szeptember 18-án az RTP és a Művelődésügyi Minisztérium között aláírásra került egy jegyzőkönyv a filmművészet támogatásáról, amely rögzíti az RTP-nek a filmgyártás támogatására vonatkozó kötelezettségeit. A jegyzőkönyv rendelkezései nem határoznak meg semmiféle specifikus ad-hoc finanszírozást az RTP részére a filmszektor támogatására vonatkozó kötelezettségét illetően.

(34)

Az RTP tanulmányt készített a cég 1996–2000 közti időszakban történő átszervezési lehetőségeiről, amely az állam részéről semmiféle pénzügyi kötelezettségvállalást nem jelentett.

(35)

1994 és 1997 között az állam évente megnövelte az RTP tőkéjét. A következő táblázat átfogó képet ad a különböző tőkeemelésekről, amelyek elérik a 46 800 millió escudot.

2. táblázat

Tőkeemelések az 1994 és 1997 közötti időszakban

(36)

A portugál állam és az RTP között létrejött közszolgálati szerződések előírják az Állam részesedését az RTP által eszközölt beruházásokban, elsősorban tőkeemelések formájában (17).

(37)

1998 decemberében „alárendelt” kölcsönszerződés született a Köztartozás-rendezési Alap (Fundo de Regularização da Dívida Pública) és az RTP között. A szerződés meghatározta az alap által az RTP-nek nyújtott, 20 000 millió escudo összegű és a cég tőkeemelésére fordítandó kölcsön feltételeit.

(38)

A Köztartozás-rendezési Alapot az Állami Hiteligazgatási Intézet (Instituto de Gestão do Crédito Público) igazgatja. Az Állami Hiteligazgatási Intézet felelős a portugál állam tartozásának igazgatásáért és a központi kölcsönprogram végrehajtásáért, az állam köztartozási rendszerét szabályozó törvénynek (18) és a kormány által megszabott irányelveknek megfelelően. Az Állami Hiteligazgatási Intézetet a Pénzügyminisztérium felügyeli (19).

(39)

Attól az időponttól, amikor az összeg rendelkezésre lett bocsátva, az RTP-nek nyújtott kölcsön után 12 hónapos Libor kamatlábon számított, 20 bázisponttal növelt éves kamatokat kell fizetni, melyek az egyes időszakok első napján kerülnek kiszámításra (20).

(40)

A szerződés szerint a kölcsönt 2003. december 31-ig kell visszafizetni, amely határidő közös megegyezéssel egy vagy két évvel meghosszabbítható. Az RTP nem fizetett kamatot a kölcsön után, mivel a szerződés meghatározza, hogy az első négy, éves részletfizetés után járó kamatokat tőkésíteni kell (21).

(41)

A Köztartozás-stabilizációs Alap (Fundo de Estabilização da Dívida Pública) és az RTP között kötött szerződés a társadalmi kommunikációs, a kincstár és a pénzügyi államtitkárok 1998. december 17-i közös rendeletében rögzített irányvonalaknak megfelelően került kidolgozásra.

(42)

Az RTP állami televíziós társaság egy 1955. december 15-i kormányrendelettel jött létre az állam azon döntése folytán, hogy olyan közüzemi vállalatot hoz létre, amelynek televíziós közszolgálati koncessziót biztosít (22).

(43)

Az 1980-as évekig az RTP monopolhelyzetben volt a televíziós piacon. Az 1990-es évek folyamán kezdett szembesülni a SIC és a TVI magán televíziós társaságok által támasztott versennyel, amelyeknek az állam működtetési engedélyeket adott 1992 februárjában ahhoz, hogy egy harmadik illetve negyedik csatornát hozzanak létre (23).

(44)

Az RTP 1992. évi alapszabálya, amely szerepel az 1992. évi 21/92. sz. törvényben (a továbbiakban 21/92. sz. törvény) részvénytársasággá alakította át a céget (24).

(45)

Az RTP egyidejűleg folytat üzleti és televíziós közszolgálati tevékenységeket. A társaság jog szerint végezhet bármely más, a televíziós tevékenységgel kapcsolatos üzleti vagy ipari tevékenységet (25).

(46)

Az RTP üzleti tevékenységeit más olyan cégekben való pénzügyi részesedés révén gyakorolja, amelyek az RTP-től jogilag eltérőek és saját struktúrával és számviteli rendszerrel rendelkeznek.

(47)

Ahogyan az a következő táblázatból megállapítható, az RTP a vizsgált időszakban veszteségeket könyvelt el. 1996-ban pénzügyi helyzete olyannyira romlott, hogy a likvid saját tőkék összege negatív lett.

3. táblázat

Az RTP gazdasági és pénzügyi adatai az 1993 és 1998 közötti időszakban

(48)

Az RTP biztosítani köteles a televíziós közszolgálatot. Ezen szolgáltatás meghatározását, jogosultságát és finanszírozását több kormányrendelet szabályozza.

(49)

Az 1990. évi 58/90. sz. törvény, amely a televíziós tevékenységet szabályozza, meghatározta a magán műsorszórókra alkalmazandó szabályokat, és egyidejűleg előírta az államnak egy televíziós közszolgálat biztosítására vonatkozó kötelezettségét (27). A 21/92. sz. törvény az RTP alapszabályára vonatkozólag meghatározza a fő közszolgálati kötelezettségeket és azok finanszírozását.

(50)

A közszolgálatok és az azoknak megfelelő finanszírozás az RTP és a portugál állam között aláírt két közszolgálati szerződésben vannak részletesebben leírva (28).

(51)

A 21/92. sz. törvény 4. cikke előírja, hogy az állam és az RTP között koncessziós szerződést kell kötni, és meghatározza az említett szerződés keretében teljesítendő fő közszolgálati kötelezettségeket. A 4. cikk 2. pontja meghatározza azokat az általános alapelveket, amelyeket az RTP köteles betartani koncessziós társaságként végzett tevékenysége gyakorlásában (29). A 4. cikk 3. pontja részletesen felsorolja a televíziós közszolgálati kötelezettségeket (30).

(52)

A közszolgálati szerződések megerősítik az RTP közszolgálati kötelezettségeit. Először is az RTP-t általános és a programok tartalmával kapcsolatos kötelezettségek kötik (31). Az RTP televíziós közszolgálatot köteles biztosítani, melynek keretében két csatornát köteles fenntartani és Portugália területén élő lakosság részére általános lefedettséget biztosítani. Az első csatorna általánosabb jellegű műsort köteles nyújtani. A második elsősorban specifikus nézőközönséghez kell, hogy forduljon és kulturális, oktatási és tudományos jellegű műsorokat kell, hogy sugározzon. A két csatorna közül az egyik lefedettséget kell, hogy biztosítson az Azori-szigetek és Madeira Autonóm Tartományoknak.

(53)

Másodszor, a szerződések specifikus műsorszerkesztési kötelezettségeket írnak elő az RTP részére (32). Vannak bizonyos szabályok a műsorok minőségére (pluralizmus, pártatlan információközlés stb.) és tartalmára (fikciós művek, sport, gyermekműsorok, portugál filmgyártás és kultúra, belföldi hírek és szórakoztató műsorok) vonatkozóan. Az RTP köteles bizonyos sugárzási időt adni meghatározott intézményeknek, támogatni a filmművészetet és a többi audiovizuális produkciós és kifejezési formát, előmozdítani az oktató és nevelő célú műsorok készítését, biztosítani az autonóm tartományokkal való műsorcserét, és előmozdítani más olyan szervezetekkel való együttműködést, amelyek az Európai Unió területén belül televíziós közszolgálatot nyújtanak. Másrészt, az RTP-nek specifikus műsorszerkesztési kötelezettségei vannak a nemzetközi kooperációra vonatkozóan. Például az RTP köteles műsorokat készíteni és sugározni a külföldön élő portugál közösségek számára, valamint Macao és azon afrikai országok számára, ahol a portugál hivatalos nyelv. Az RTP köteles biztosítani az RTP Madeira és az RTP Azori-szigetek működését, továbbá köteles gyártási központokat és kirendeltségeket fenntartani külföldön is.

(54)

Harmadszor, a szerződések specifikus kötelezettségeket határoznak meg az RTP részére. Például az RTP köteles audiovizuális archívumokat fenntartani, technikai újításokat bevezetni felszerelésében és tevékenységeiben, támogatni a S. Carlos Nemzeti Színház Alapítvány és egyéb konkrétan pontosítandó szolgáltatásokat nyújtani.

(55)

Az 1990. évi 58/90. sz. törvény 5. cikke az RTP-nek 15 éves időszakra adta meg a televíziós közszolgálati koncessziót, amely időszak egy további 15 éves időszakkal meghosszabbítható, amely kiterjed az első és a második csatornának megfelelő frekvenciákra. A 21/92. sz. törvény 4. cikke kiemeli, hogy az RTP a televíziós közszolgálati koncesszió engedményese. A közszolgálati szolgáltatási szerződések 1. pontja megerősíti, hogy az RTP nyújtja a televíziós közszolgálatot (33).

(56)

A közszolgálati szerződések előírnak egy véleményező bizottságot (34), amely a közvéleményt alkotó különböző szektorok képviselőiből áll, és amely jogosult eljárni annak érdekében, hogy ellenőrizze, hogy az RTP eleget tesz-e az általános és specifikus televíziós közszolgálati kötelezettségeinek.

(57)

Az RTP évente köteles benyújtani a pénzügyminiszternek a következő évre egy, a közszolgálatra vonatkozó tevékenységi projektet és költségvetést, a könyvvizsgáló iroda és a cég véleményező bizottsága által kibocsátott véleményekkel együtt. Ezentúl köteles benyújtani egy beszámolót az előző évi közszolgálati kötelezettségekről a könyvvizsgáló iroda véleményének kíséretében (35).

(58)

A pénzügyminiszter és a kormány társadalmi kommunikációs felelőse ellenőrizni köteles a közszolgálati szerződések teljesítését. A Pénzügyi Főfelügyelet (Inspecção Geral de Finanças) köteles ellenőrizni a pénzügyi tervet. Másrészt minden évben sort kell, hogy kerítsen egy külső auditálásra, amelyet egy szakértő cég kell, hogy elvégezzen (36).

(59)

Az új közszolgálati szerződés, szerződésszegés esetére előír az állam által alkalmazott olyan büntetéseket is, amelyek lehetnek bírságok, lefoglalások, sőt akár a koncessziós szerződés felbontása is.

(60)

A 21/92 sz. törvény 5. szakasza megadja az RTP-nek azt a jogot, hogy kompenzációs költségtérítést kapjon az államtól a közszolgálat ellenében. Ezt a jogot a közszolgálati szerződés megerősíti.

(61)

Az éves költségtérítési rendszeren túl a közszolgálati szerződések előírják a következőket is:

(62)

Az RTP-nek adott kompenzációs költségtérítés vonatkozásában választható, közszolgálati kötelezettségre vonatkozó költségek és bevételek meghatározása egy költségelemző számviteli rendszer alapján történik. A szerződések rögzítik az egyes közszolgálati kötelezettségekre vonatkozóan figyelembe vett költségek számításának szempontjait (39).

(63)

Ezen költségelemző számviteli rendszer keretében az RTP a költségeket és a bevételeket (például személyzeti- és anyagköltségek) megosztja meghatározott számú tevékenység között (műsorszerkesztés vezetése, közvetlen és közvetett műsorszerkesztési költségek, műsorszórási költségek, sugárzási költségek, forgalmazási költségek és általános költségek).

(64)

A különböző tevékenységek közvetlen költségei megoszlanak a különböző jogcímek között (például, RTP 1, RTP 2, RTPi és RTP África). A közvetett költségek koherens analitikus szempontok alapján (például a sugárzási órák száma) vannak a költségjogcímekhez rendelve (40).

(65)

A költségmegosztási rendszer jellemzői a következők:

(66)

Az RTP megadta a közszolgálati likvid költséget a közszolgálatra vonatkozó éves beszámolókban a fentiekben leírt költségszámítási módszernek megfelelően. A következő táblázat átfogó képet mutat a költségekről azon közszolgálati tevékenységek szerint, amelyek megengedik a kompenzációs költségtérítést.

4. Táblázat

A megadott és a közszolgálat ellenében visszafizethető likvid költségek

(67)

A következő táblázat átfogó képet mutat az RTP-nek a közszolgálati tevékenységek érdekében felszerelésekbe fektetett beruházásairól. Egyidejűleg mutatja a közszolgálati tevékenységekbe fektetett tényleges beruházásokat, ahogyan azok az éves elszámolásokban szerepelnek, valamint a beszámolókban a közszolgálattal kapcsolatban megadott beruházásokat. Mint ahogy az látható, a közszolgálati tevékenységekbe fektetett tényleges beruházások meghaladták a közszolgálati szerződésekben szereplő beruházásokat.

5. táblázat

Közszolgálati tevékenységekbe fektetett beruházások

(68)

A támogatások célja az RTP kompenzálása – a cég közszolgálati kötelezettségeiért – és beruházásainak finanszírozása volt.

(69)

Portugáliában a közszolgálati műsorszóró nem olyan folyamat eredményeképpen került kiválasztásra, amelyben valamennyi érintett vállalatnak lehetősége lett volna arra, hogy meghatározza annak a kompenzációs költségtérítésnek az összegét, amelyre ahhoz lett volna szüksége, hogy használjon egy televíziós közszolgálati koncessziót. Az RTP-t a kormány nevezte ki a televíziós közszolgálati szolgáltatásra.

(70)

Az állami és magán műsorszórók 1992-től kezdve vannak jelen a portugál televíziós piacon. Az RTP-n kívül, a SIC és a TVI magán műsorszórók rendelkeznek televíziós csatornák működtetési engedélyével. A SIC volt az első magán műsorszóró, amely rádió műsorszóró távközléses tevékenységeit 1992. október 6-án kezdte meg. Az RTP számára nyújtott támogatásoknak a portugál televíziós piacon lévő versenyt gátló hatásai lehetnek.

(71)

A Bizottság az Elsőfokú Bíróság egy 2000-ben hozott ítélete folytán kezdte meg a folyamatot (45). Ez az ítélet megszüntette a Bizottság 1996. évi döntését (46).

(72)

Másrészt, figyelembe véve az első értékeléshez szükséges időt és az RTP visszafizethető közszolgálati költségei finanszírozásának arányosságára vonatkozóan felmerült kételyeket, a Bizottság elindított egy folyamatot a SIC által 1996-ban és 1997-ben benyújtott vádakkal kapcsolatban. A kérdéses támogatások a televíziós műsorszóró hálózat átruházásának az állam által történő fizetésére, a kötvénykibocsátásra, a filmművészet támogatására, az 1996–2000-es időszakra vonatkozó átszervezési tervre, az 1994 és 1997 közötti tőkeinjekciókra és egy kölcsönre vonatkoznak.

(73)

A kivizsgálási eljárás megkezdésekor a Bizottság kételyeit fejezte ki arra vonatkozóan, hogy az RTP közszolgálatáért visszafizethető összköltséget figyelembe véve az 1992-től 1998-ig terjedő időszakban, túlkompenzálás történt a portugál állam részéről az RTP javára a közszolgálati tevékenység likvid költségeivel kapcsolatban.

(74)

A kivizsgálás megkezdésének folytán több közvetlenül érintett személy megtette megjegyzéseit a támogatásokkal kapcsolatban. Az alábbiakban a közvetlenül érintettek megfelelő megjegyzéseiről készült összefoglalás olvasható, támogatásonként rendezve.

(75)

A SIC és a TVI azzal érvel, hogy a cégbejegyzésekre vonatkozó díjak és illetékek megfizetése alóli mentesség kivételt képez egy társaság alapszabályának bármilyen jellegű módosítására alkalmazandó szabályok alól. A SIC észrevételezte, hogy az intézkedés alkalmazási területe nem korlátozódik az RTP alapítására. Alapszabálya 11. cikkének 2. pontja alapján az RTP általános mentességet élvez mindennemű bejegyzési és regisztrációs díjak és illetékek alól.

(76)

A TVI hivatkozott arra, hogy az RTP az okiratok közokirat szintjére történő emelésének költségei megfizetése alól is mentességet élvez.

(77)

Ami a televíziós műsorszóró hálózat használati díjának fizetési kedvezményeit illeti, a közvetlen érintettek kijelentették, hogy tisztázni kellene, hogy alkalmaztak-e kamatokat és illetékeket, és hogy történtek-e fizetések a Portugal Telecom részére. Ezentúl tisztázni kellene az RTP-nek a Portugal Telecommal szemben jelenleg fennálló tartozását is.

(78)

A SIC és a TVI megtették megjegyzéseiket a társadalombiztosítással szembeni tartozás átütemezésével kapcsolatban. Kijelentették, hogy az RTP az 1991. évi 411/91. sz. törvényerejű rendelet értelmében más cégek esetében alkalmazott feltételektől eltérő feltételek szerint kapott engedélyt a társadalombiztosítással szemben fennálló tartozásainak törlesztésére. Az ACT kiemelte az államnak a megállapodásban betöltött központi szerepét.

(79)

A televíziós műsorszóró hálózat eladásával kapcsolatban az ACT és a TVI megjegyezte, hogy sort kellene keríteni a TDP újonnan létrehozott társaság vagyoni értékének gazdasági és számviteli elemzésére annak megállapítására, hogy túlkompenzálás történt-e. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a Mediaset és az ACT kijelentették, hogy a televíziós műsorszóró hálózat az állami finanszírozásnak köszönhetően és nem magának a műsorszórónak köszönhetően jött létre. Következésképpen megkérdőjelezik, hogy az RTP javára adott kompenzáció ezen állami pénzekkel indokolt volt-e.

(80)

Ami a kötvénykibocsátást illeti, a SIC hangsúlyozta, hogy az RTP pénzügyi helyzetét figyelembe véve a kibocsátás csak azért lett elfogadva a piacon, mert a tulajdonos 100 %-ban az állam volt. Ezentúl, a Mediaset megjegyezte, hogy a Bizottság elemzésében a garancia tartalmát kellett volna, hogy megvizsgálja a forma helyett.

(81)

Ami a filmművészet támogatásáról szóló jegyzőkönyvet illeti, a SIC megjegyezte, hogy az állam kötelezettséget vállalt arra, hogy évente kompenzálja a közszolgálati kötelezettségre vonatkozó költségeket, amely magába foglalja a filmművészet támogatását, és ezzel kétszer finanszírozza az RTP-t ugyanazon a jogcímen. A TVI hivatkozott arra, hogy hasonló jegyzőkönyvek más magán műsorszórókkal is alá lettek írva, de csak az RTP élvez állami támogatást. Másrészt a TVI azzal érvelt, hogy az 1996-os jegyzőkönyv a filmművészet támogatásáról 2000-ben helyettesítve lett azzal a változással, hogy az RTP koproduceri minőségben közösen köteles finanszírozni minden olyan filmprojektet, amely pénzügyi támogatásban részesül az ICAM-on (Instituto do Cinema, Audiovisual e Multimedia) (Film, Audiovizuális és Multimédia Intézet) keresztül. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a Mediaset megjegyezte, hogy aszerint, hogy a finanszírozási feltételek mennyire követelik meg, hogy az állami műsorszóró részt vegyen koprodukciókban független producerekkel együtt, fontos azt biztosítani hogy ez a részvétel ne nyújtson közvetetten semmiféle előnyt az állami műsorszóró számára az említett producerekkel való viszonyában.

(82)

Az 1994–1997 közötti időszak tőkeinjekcióit illetően a SIC, az ACT, a Mediaset és a TVI azt adták elő, hogy egyetlen józan részvényes sem emelte volna meg a tőkéjét egy olyan társaságnak, mint az RTP. Ezeket a tőkéket olyan vállalatba injektálták, amelyet súlyos deficit jellemzett, és amely nem rendelkezett olyan koherens átszervezési tervvel, amely az életképesség helyreállítását célozta volna meg.

(83)

A SIC azt is elmondta, hogy egyetlen pénzintézet sem hagyott volna jóvá kölcsönt az RTP-nek, tekintettel annak 1996-os technikai csődhelyzetére.

(84)

A Mediaset és az ACT a vizsgálat során nagyobb odafigyelést kértek a közszolgálat független felügyeletétől. A SIC és TVI magán televíziós társaságok azt mondták, hogy a Bizottságnak arra a következtetésre kellene jutnia, hogy a támogatások összeférhetetlen állami támogatások, mivel az RTP-nek juttatott állami források aránytalanok voltak.

(85)

A cégbejegyzési díjak és illetékek alóli mentességgel kapcsolatban a portugál hatóságok azt közölték, hogy ahogy nem volt szükséges közokirati formába önteni az állami cég részvénytársasággá történő átalakításának jogi aktusát, nem is volt semmilyen alap ezen adók és járandóságok behajtására.

(86)

A SIC-nek a 21/92. sz. törvény 11. cikke (2) bekezdésére vonatkozó észrevételei tekintetében a portugál hatóságok azt közölték, hogy a portugál törvényhozó nem adott különleges adókedvezményt az állami cégeknek a cégek átalakulásának, illetve az átszervezési műveletek esetére. A mentesség a 404/90 sz. törvényerejű rendeleten alapult.

(87)

A hálózat használata után járó fizetések késedelmeit illetően a portugál hatóságok kijelentik, hogy az adósság átütemezése a Portugal Telecomra a hitelező és az adós közötti kereskedelmi kapcsolatok közös stratégiai eleme volt, nem pedig állami beavatkozás eredménye.

(88)

A portugál hatóságok kijelentik, hogy a társadalombiztosítás és az RTP között az adósság átütemezése és a kamatokról és bírságokról való lemondás tárgyában létrejött eredeti megállapodás előzményei a 12/83. sz. szabályrendelet alkotmányossága körüli jogi vitához nyúlnak vissza, amely rendelet szabályozza a rendkívüli munkavégzés díjazása után a társadalombiztosításnak fizetendő járulék alapját. Az adósságrendezési megállapodás elismerte az RTP értelmezését, mely szerint a díjazás után nem kell járulékot fizetni a társadalombiztosításnak és ezt egy adószakértő is megerősítette.

(89)

Másodsorban a portugál hatóságok kijelentik, hogy ezen megállapodás kormány általi formális engedélyezése nem biztosított különleges pénzügyi előnyt az RTP számára egyéb, a 411/91. sz. törvényerejű rendelet értelmében hasonló helyzetű vállalattal szemben. A portugál hatóságok kijelentik, hogy a 2. cikk (1) bekezdése d) pontja alóli derogáció érvényes az RTP-re, amennyiben a vállalat a kormány által 1977-ben kinevezett közigazgatási bizottság irányítása alatt állami beavatkozás tárgyát képezte és különböző átalakulásokon ment keresztül (47). A portugál hatóságok szerint az általános jelleget emeli ki az a tény, hogy ugyanezen törvény alapján jött létre megállapodás az egyik érintett féllel.

(90)

A televíziós műsorszóró hálózat 1993. évi átadásának kifizetésére vonatkozóan a portugál hatóságok azt közölték, hogy a finanszírozás közvetlenül kötődött a televíziós jeleket szállító és szóró hálózat felosztási és eladási folyamatához. Az állam megszerezte a TDP-t az RTP-nek és kifizetése az RTP tőkeemelése révén történt meg, mégpedig pontosan abban az értékben, amelyet az átruházott vagyon képviselt, következésképpen nem állami támogatásról van szó.

(91)

Ami az állami garanciavállalás mellett megvalósult kötvénykibocsátást illeti, a portugál hatóságok azzal védekeznek, hogy a részvényes által nyújtott ezen kölcsön nem tartalmazott a portugál állam részéről semmilyen garanciát, ahogyan ezt a kérdéssel kapcsolatos technikai dokumentumok bizonyították is.

(92)

A filmművészet támogatásáról szóló jegyzőkönyvet illetően a portugál hatóságok azt közölték, hogy az 1996. évi szerződés világosan rögzíti az RTP közszolgálati kötelezettségének módozatait, nevezetesen a filmgyártás támogatása és promotálása tekintetében. A Szerződés értelmében az RTP köteles volt társfinanszírozni olyan – „pénzügyi támogatásban részesült projekteket” – amelyek a felelős állami szerv előválogatásán átjutottak. A portugál hatóságokkal egyetértésben az RTP-vel megkötött Szerződés kikötései nem összehasonlíthatók a SIC-kel és a TVI-vel lefektetett feltételekkel, amennyiben az RTP köteles volt társfinanszírozni olyan filmművészeti alkotásokat, amelyek kismértékben vagy egyáltalán nem tarthattak számot televíziós érdeklődésre. Akárhogy is, az RTP által juttatott támogatás értéke általában jóval magasabb volt, mint a szóban forgó filmművészeti alkotások televíziós műsorszórási jogdíjainak átlagértéke.

(93)

Ami az 1996–2000-es átszervezési tervet illeti, a portugál hatóságok arról tájékoztattak, hogy a terv soha nem lépte át az előtanulmányi fázist, és következésképpen nem képezte alapját semmilyen – az állam és az RTP közös pénzügyi beavatkozási – formájának.

(94)

A kölcsönt illetően a portugál hatóságok azt közölték, hogy a kölcsönhöz kötött technikai feltételek lefektették azt, hogy a pénzügyi művelet után a piaci feltételek szerint számított kamatok járnak.

(95)

A portugál hatóságok másrészt azzal érveltek, hogy az 1994–1998-as időszak tőkeinjekciói pénzeszközt képeztek arra, hogy a televíziós közszolgálati költségeket a kompenzációs költségtérítés fizetésével együtt finanszírozzák.

(96)

A portugál hatóságokkal egyetértésben az RTP közszolgálati költségeinek kompenzálására kiválasztott finanszírozási modell nem megfelelőnek bizonyult és kereskedelmi hiányhoz vezetett. Először is a kompenzációs költségtérítéseket mindig a televíziós közszolgálat valós finanszírozási szükségletei alatt kalkulálták. Másodsorban ezeket a költségtérítéseket a portugál állam rendszeresen késedelemben fizette. Ezért az RTP arra kényszerült, hogy banki finanszírozást vegyen igénybe annak érdekében, hogy működési költségeit fedezni tudja és nem tudta a költségeket kamat és amortizáció címén beszámítani a közszolgálattal kapcsolatos költségekbe. Harmadsorban az RTP-nek áfát kellett fizetnie az államnak a kompenzációs költségtérítések után, ami pedig csökkentette a készpénzállományát.

(97)

A portugál hatóságok kijelentik, hogy az adók és járandóságok alóli mentesség i., a televíziós műsorszóró hálózat használati díjaira adott fizetési könnyítés ii., a társadalombiztosítás felé fennálló adósság átütemezése iii., a televíziós műsorszóró hálózat átadásának kifizetése iv., a filmművészet támogatásáról szóló jegyzőkönyv v. és az RTP által 1998-ban kapott kölcsön vi. nem tartoznak bele az állami támogatás fogalmába. Ami a többi támogatás összeférhetőségét illeti, a portugál hatóságok azzal védekeznek, hogy azokat a közszolgálati költségek kompenzációjának kellett és kell tekinteni és következésképpen nem minősülnek állami támogatásnak (48) avagy, alternatív megoldásként, azoknak a közösségi jogszabályokkal való összeegyeztethetőségét az EU-Szerződés 86. cikkének 2. bekezdése szerint kell értékelni.

(98)

A kompenzációs túllépés kiszámításával kapcsolatban a portugál hatóságok a következőket nyilatkozták:

(99)

A fentiekre tekintettel a portugál hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy az RTP javára a közszolgálati kötelezettsége fejében adott pénzügyi kompenzáció nem minősíthető túlzottnak vagy nem megfelelőnek.

(100)

Annak meghatározására, hogy az intézkedések a Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében támogatást jelentenek-e, a Bizottságnak értékelnie kell, hogy az RTP javára nyújtott támogatások:

(101)

A közjegyzői és cégbejegyzési illetékek alóli mentességbe állami források kerültek bevonásra, lévén, hogy az adóbevétel-kiesés megegyezik az állami forrásoknak adókiadások formájában való felhasználásával (51).

(102)

A Bizottság a következőt hangsúlyozza azzal kapcsolatban, hogy állami forrásokat vontak be, amikor a rádió műsorszóró hálózat üzemeltetője elfogadta a rádió műsorszóró hálózat használatáért az RTP-nek késedelemmel eszközölt kifizetéseket. Elfogadván a hálózathasználati díj és a vizsgálat tárgyát képező időszak során felhalmozódott adósságokból eredő kamatok nem fizetését, a hálózat üzemeltetője ténylegesen lemondott a bevételekről és kénytelen volt kölcsönszerződéseket kötni a piacon saját tevékenységének finanszírozása érdekében.

(103)

Tekintettel arra, hogy a Portugal Telecom privatizálására fokozatosan került sor a vizsgálat tárgyát képező időszak során, a Bizottságnak meg kell különböztetnie azt az időszakot, amelynek során az államnak többségi tulajdona volt a Portugal Telecomban attól az időszaktól, amelyben az állam kisebbségi tulajdonos lett.

(104)

Az 1997. év első felét követő időszakkal kapcsolatban a Bizottság úgy tekintette, hogy a Portugal Telecom bármilyen bevételkiesése nem tekinthető „állami forrásoknak”, tekintettel arra, hogy az állami tulajdoni arány a Portugal Telecomban 25 %-ra volt korlátozva, ami még jobban beszűkült a következő években és hogy más főbb részvényeseknek is voltak üzletrészei a vállalatban (52). Ezen túlmenően - ahogy ez a 27. pontban megállapítható - a Portugal Telecom nem kaphatott állami kompenzációt az RTP által a késedelmesen történt kifizetések elfogadásából eredő esetleges veszteségekre. Következésképpen a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az 1997. év első felét követően nincs szó állami forrásokról.

(105)

Az 1997. év közepét megelőző időszakkal kapcsolatban: az 1997. év közepét megelőző időszakban az állam irányítása alatt állt a Portugal Telecom, tekintettel arra, hogy a vállalatban többségi részesedése volt. Következésképpen az 1997. év közepét megelőző időszakban történt késedelmes fizetések elfogadásából eredő bármilyen bevétel-kiesés „állami források” -nak tekintendő (53).

(106)

A Bizottságnak elsősorban azt kellett megítélnie, hogy a hálózat üzemeltetőjének magatartása az 1997. év közepét megelőzően vezetett-e államibevétel-kieséshez. A fizetési könnyítés megadásával a hálózat üzemeltetője valóban közhitelezőként lépett fel az RTP-vel szemben. Következésképpen magatartását egy köz- vagy magánhitelező magatartásához kell hasonlítani, aki megpróbálja visszaszerezni a neki járó összegeket és aki ennek érdekében az adóssal megállapodásokat köt, amelyek értelmében a felhalmozott adósságokat átütemezik vagy részekre osztják a törlesztést megkönnyítendő (54). Az ilyen típusú hitelekre rendes körülmények között alkalmazott kamatok, késedelmi kamatok hivatottak fedezni a hitelező által az adós késedelmes teljesítéséből fakadóan elszenvedett kárt. A közhitelező által alkalmazott késedelmi kamatlábnak meg kell egyeznie azzal a kamatlábbal, amelyet egy magánhitelező alkalmazna hasonló körülmények között (55).

(107)

Az eljárás megindítása és a harmadik felek által tett észrevételek nyomán a portugál hatóságok nem szolgáltattak elégséges információt a hálózat állami üzemeltetője által alkalmazott kamatlábakról, sem a piaci referencia-kamatlábról. Következésképpen a Bizottság nem tudja kizárni, hogy a Portugal Telecom által az 1997. év közepét megelőző időszakban alkalmazott kamatlábak államibevétel-kiesést jelentenek.

(108)

Másodsorban a Bizottságnak nemcsak azt kell megítélnie, hogy a támogatás tartalmazott-e állami forrásokat, hanem azt is meg kell határoznia, hogy a hatóságok valóban érintve voltak-e a támogatás átvételében (56).

(109)

Azt nem vitatták, hogy az állam az 1997. év közepét megelőzően ellenőrzést gyakorolt a Portugal Telecom felett és meghatározó befolyása volt annak tevékenységére, mivel a vállalat részvényeinek több mint 50 %-át birtokolta.

(110)

A vizsgálat során a Bizottság nem talált semmilyen arra utaló jelet, hogy a portugál hatóságok valóban benne voltak a rádió műsorszóró hálózat üzemeltetője részéről késedelemmel törlesztett adósság visszafizetésének elfogadásával kapcsolatos megállapodások elfogadásában (57).

(111)

Ahogy ez a 22. pontban is megállapítható, az állam szabályozta a televíziós jelsugárzás díjait és szolgáltatását, amelyet a hálózat üzemeltetőjének az állammal megkötött koncessziós szerződés részeként kellett szolgáltatnia. Mindazonáltal a törvényi rendelkezések semmilyen megkülönböztetést nem tesznek azon szolgáltatások és árak között, amelyeket a hálózat üzemeltetőjének az állami televíziós társaság, az RTP-nek, illetve amelyeket magán televíziós üzemeltetőknek kell kínálnia. Hasonlóképpen a hálózat üzemeltetőjének nem kellett általános, kötelező szolgáltatást nyújtania az RTP-nek a rádió műsorszóró hálózati szolgáltatás tekintetében.

(112)

Következésképpen a Bizottság nem ért egyet az érintett felekkel, akik azt állítják, hogy diszkriminációt szenvedtek el, tekintettel arra, hogy egyedül a televíziózásról szóló törvény helyezi kilátásba a rádió műsorszóró műsorszórási engedély elvesztését olyan magán üzemeltetők számára, akik árukban nem fizetik meg a hálózathasználati díjat. Noha a törvény előirányozza a magán üzemeltetők részéről történő esetleges nem fizetés következményeit, a Portugal Telecom nem volt köteles szolgáltatásait az RTP-nek nyújtani, függetlenül attól, hogy az RTP megfizeti vagy nem fizeti meg a díjat.

(113)

Másrészről a hálózat üzemeltetője nem része a közigazgatás szervezetének, tekintettel arra, hogy a társasági törvénynek megfelelően részvénytársaságként alakult meg.

(114)

A portugál hatóságok kifejezetten állították, hogy a hatóságok nem vettek sem közvetve, sem közvetlenül részt a Portugal Telecom által késedelmesen eszközölt fizetések elfogadásában. Hasonlóképpen, harmadik felek nem mutattak be arra utaló jeleket, hogy az állam részt vett volna a támogatásban.

(115)

Végezetül, ahogy ez a 25. pontban megállapítható, a hálózatüzemeltető 1997 közepe előtti és utáni magatartása nem változott. 1997 első felét követően a hálózatüzemeltető továbbra is megállapodásokat kötött az RTP-vel a díj megfizetéséről. Ezeknek a megállapodásoknak valójában a fő oka egy véleménykülönbség volt az éves díj mértékét illetően, kiegészítve a két cég egymástól való függőségével. Ezt a tényt látszik kiemelni az ANACOM 2003. évi döntése, mely szerint a Portugal Telecomnak jelentősen csökkentenie kellett az árait.

(116)

Az előbbi pontokban bemutatott érvek figyelembevételével a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nincs semmilyen arra utaló jel, hogy a hálózat üzemeltetőjének a hatóságok kényszere alatt kellett volna elfogadnia a késedelmes kifizetéseket. Arra utaló jel sincsen, hogy a hatóságok benne voltak a támogatás elfogadásában (58). Ezen túlmenően hasonló megállapodások jöttek létre azóta, hogy a vállalatot privatizálták. Következésképpen nem tekinthető úgy, hogy a támogatás az államnak tudható be, és ily módon nem eredményezett államibevétel-kiesést.

(117)

Ami a társadalombiztosítás felé fennálló adósságok átütemezését valamint a késedelmes fizetés után járó kamatokról való lemondást illeti, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a társadalombiztosítás nem tekinthető vállalatnak. Nem végez gazdasági tevékenységet, mivel közintézmény, melynek feladata a társadalombiztosítás rendszerének irányítása (59). Másrészről az adósság átütemezésére az engedélyt nem maga a társadalombiztosítás adta meg, hanem a pénzügyi és társadalombiztosítási államtitkárok és a miniszterhelyettes helyettes államtitkárának közös rendelete. Ennek az engedélynek a megadásával az állam ténylegesen lemondott bevételekről, hiszen rendes körülmények között 1 206 millió escudo kamatbevételt kapott volna a függőben levő adósság után. Következésképpen nyilvánvaló, hogy állami források kerültek bevonásra, és hogy a támogatás az államnak tudható be.

(118)

Az RTP-nek juttatott tőkeemeléseket és a televíziós műsorszóró hálózatért eszközölt fizetéseket közvetlenül az állam juttatta, mégpedig állami költségvetésből. Következésképpen nyilvánvaló, hogy ezek a pénzek közpénzek, a Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében.

(119)

A Bizottság nem tud egyet érteni a portugál hatóságokkal abban a tekintetben, hogy a kölcsönbe ne kerültek volna bevonásra állami források. Emlékeztetni kell arra, hogy a közpénzek fogalma magában foglalja az állam által e célból kijelölt vagy létrehozott szervezeteknek biztosított előnyöket is (60). A kölcsönszerződés az RTP és az Állami Hiteligazgatási Intézet által kezelt Köztartozás-rendezési Alap között került megkötésre. Rendelet határozza meg, hogy az intézet a pénzügyminisztérium hatásköre alá tartozik (61). Következésképpen levonható, hogy a Köztartozás-rendezési Alap által juttatott pénzek közpénznek tekintendők.

(120)

Másrészről a támogatást közvetlenül a portugál államnak lehet betudni tekintettel a társadalmi kommunikáció, a kincstár és a pénzügyi államtitkárok 1998. december 17-i közös rendeletére, amely megállapította a szerződés feltételeit.

(121)

Semmilyen bizonyító információ nem érkezett arra vonatkozóan, hogy az RTP kötvénykibocsátása állami garanciavállalás mellett történt volna. A kötvénykibocsátás ismertető füzetében leírtakkal összhangban az RTP garantálta az adósságszolgálatot. A kibocsátás időpontjában az RTP nem rendelkezett olyan jogállással, amely az állam implicit garanciavállalásából fakadt volna. 1992-ben a vállalat állami vállalatból részvénytársasággá alakult át a 21/92. sz. törvény értelmében. Következésképpen a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kötvénykibocsátásra piaci feltételek mellett került sor és hogy az állam nem mondott le a bevételekről. Ily módon nem került bevonásra semmilyen állami pénz. A harmadik személyek érvelésével szemben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az a tény, hogy az RTP állami tulajdon nem érinti ezt a konklúziót, mivel az EK-Szerződés nem tekinti azt, hogy állami vagy magántulajdonról van-e szó (62).

(122)

A Filmművészet támogatásáról szóló 1996. évi szeptemberi jegyzőkönyv tekintetében a Bizottság nem tud egyetérteni a harmadik felek észrevételeivel, miszerint az RTP kiegészítő finanszírozást kapott a Szerződés alapján. Ez a szerződés a legapróbb részletességgel írja le, hogy az RTP-nek milyen módon kell megfelelnie közszolgálati kötelezettségének a filmgyártás támogatásában (63), miközben semmilyen kiegészítő pénzügyi kompenzációt nem helyez kilátásba az RTP számára. Az RTP-nek a filmgyártás területén meglevő kötelezettségeire a pénzügyi kompenzációt már a kompenzációs költségtérítések általános rendszere lehetővé tette a 21/92. sz. törvénynek megfelelően (64). Következésképpen a Szerződést nem lehet külön eseti finanszírozási eszköznek tekinteni. Ily módon a Szerződés önmagában nem eredményez államibevétel-kiesést, lévén, hogy az állam a hivatkozott Szerződés alapján semmilyen kiegészítő pénzeszközt nem juttatott az RTP-nek.

(123)

Az 1996–2000-es átszervezési terv nyilvánvalóan csak egy előtanulmány, melyet az RTP készített, és amelyben a portugál állam részéről semmilyen pénzügyi kötelezettségvállalás sem szerepel. Következésképpen a Bizottság úgy ítéli meg, hogy semmilyen közpénz nem kerül itt bevonásra. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban harmadik személyek részéről semmilyen új elem nem került elővezetésre.

(124)

A fentiekben kifejtett észrevételek alapján következésképpen leszögezhető, hogy a filmművészet támogatásáról szóló jegyzőkönyv, az 1996–2000-es átszervezési terv, a rádióműsor-szóró hálózat használati díjainak fizetési késedelmei, valamint a kötvénykibocsátás nem képezett állami támogatást, tekintettel arra, hogy abba semmilyen közpénz nem került bevonásra.

(125)

A közjegyzői és cégbejegyzési illetékek alóli mentesség tekintetében a Bizottságnak meg kellett határoznia, hogy az intézkedés általános adómentességet biztosított-e az RTP-nek, és csakis kifejezetten az RTP-re volt-e érvényes (illetőleg csak állami vállalatokra) nem pedig magán vállalatokra. Ezentúl a Bizottságnak meg kellett határoznia, hogy az RTP valamilyen plusz előnyhöz jutott-e azzal, hogy nem kellett semmilyen közzétételi illetéket fizetnie és hogy az RTP minden egyéb aktívájánál is mentességet élvezett-e a cégbejegyzési illeték megfizetése alól, a 21/92. sz. törvény 11. cikke (2) bekezdése értelmében.

(126)

A Bizottság mindenekelőtt úgy értékelte, hogy az említett 11. cikk célja az volt, hogy felmentse az RTP-t a nyilvántartásba vételi, illetve egyéb, az alapszabály megváltozásával közvetlenül kapcsolatos hasonló költségek alól. Míg az 1. szakasz az alapszabálynak a kollektív személyek országos nyilvántartásába vételének alapvető kötelességéről szól, a 2. szakasz az egyéb nyilvántartásba vételekre utal, melyek közvetlenül a vállalat jogi státuszának megváltozása miatt szükségesek (ilyen a tárgyi eszközök, immateriális javak, stb. listája). A portugál hatóságoktól származó információk valóban azt mutatják, hogy az RTP nem élvezett általános mentességet a cégbejegyzési illetékek alól, tekintettel arra, hogy számos alkalommal fizetett közjegyzői és cégbejegyzési illetéket a vállalat átalakulása kapcsán, a részvénytársasággá történt átalakulás után (65). Következésképpen a Bizottság nem ért egyet az érintett felek észrevételeivel abban az értelemben, hogy az RTP általános mentességet élvezett a közjegyzői és cégbejegyzési illetékek alól.

(127)

A Bizottság másodsorban egyetért a portugál hatóságokkal abban, hogy a 21/92. sz. törvény 11. cikke (1) bekezdése – amely alapján az RTP mentesült közjegyzői és cégbejegyzési illetékek megfizetése alól – nem biztosított az RTP számára különleges előnyt. Megerősíti a 84/88 sz. törvény alkalmazását az RTP speciális esetére, mely szerint az állami vállalatok törvényerejű rendelet révén átalakíthatók részvénytársasággá, mivel annak a törvényerejű rendeletnek, amely az átalakulásról rendelkezik, kell jóváhagynia a részvénytársaság alapszabályát és a megfelelő jogcímet megteremtenie az összes szükséges cégbejegyzési eljáráshoz.

(128)

A részvénytársasággá átalakult állami vállalatokkal szembeni eltérő bánásmód a rendszer belső logikájából fakad és nem biztosít ezen cégek számára külön előnyt, mivel hiányoznak azok a tényezők, amelyek indokolják az illetékeket. A közjegyzői okirat gyakorlata azért szükséges, hogy hitelesíteni lehessen egy vállalat alapító vagy módosító okiratait, és azokat törvényes erőre lehessen emelni. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy ezek az okiratok fölöslegesek olyan vállalatoknál, amelyek jogállása jogszabály alapján részvénytársasággá változott, hiszen a jogszabály már rendelkezik a szükséges törvényes hatállyal.

(129)

A cégbejegyzési illetékekkel kapcsolatos érvelés érvényes a közzétételi díjjal kapcsolatban is. Közhatalmi felelősségi köréből eredően az állam köteles a Köztársasági Közlönyben kihirdetni a törvényi változásokat. Tekintettel arra, hogy az RTP új alapszabályát jóváhagyó 21/92. sz. törvényt az állam már közzétette, szükségtelen volt egyéb közzétételi kötelezettséget róni az RTP-re, amely kötelezettségeknek ugyanakkor a magán cégeknek meg kell felelniük. A Köztársasági Közlöny tartalmazza az RTP alapszabályának egészét, amellyel következésképpen megfelelt a nyilvántartásba vételi és harmadik felek tájékoztatása kötelezettségének.

(130)

Harmadsorban a Bizottság egyetértett a portugál hatóságokkal abban, hogy a 21/92. sz. törvény 11. cikke (2) bekezdése – mely szerint az RTP mentesült a vállalat jogállásának megváltozásával közvetlenül kapcsolatos egyéb nyilvántartásba vételi illetékek megfizetése alól – nem biztosított az RTP számára külön előnyt. A 21/92. sz. törvény 11. cikke (2) bekezdése csak megerősíti a 404/90. sz. törvényerejű rendelet 1. cikkének alkalmazását, mely szerint a cégek felmentést kaphatnak az együttműködéshez vagy összevonáshoz szükséges ingatlanátadásokkal kapcsolatos áfa-, és illetékfizetési, valamint más, egyébként törvényben előírt, ezzel összefüggő fizetési kötelezettség alól. A 404/90. sz. törvényerejű rendelet minden olyan vállalatra érvényes volt, amelyik együttműködési vagy összevonási eljárás alá esett 1993. december 31-e előtt. Az RTP-nek egyéb nyilvántartásba vételi illeték alóli felmentése nem biztosított számára külön előnyt, hiszen érvényes volt valamennyi, hasonló helyzetű vállalatra.

(131)

A harmadik felek és a portugál hatóságok észrevételeinek mérlegelése után a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a társadalombiztosítás és az RTP közötti eredeti megállapodás nem tekinthető egy magán üzemeltető tipikus viselkedésének. A jogvita arról szólt, hogy a társadalombiztosításnak az adott előírásokról kialakított értelmezése, ahogy a 12/83. sz. szabályrendeletben rögzítésre került, jogilag helyes volt-e. Ez a megállapodás megerősítette az RTP-nek a tárgyban képviselt értelmezését, alátámasztva egy adószakértő véleményével, aki arra a következtetésre jutott, hogy a szabályrendelet alkotmányellenes volt. Ugyanakkor a megállapodás nyomán a szabályrendeletet nem hatálytalanították. Következésképpen azt kell leszögezni, hogy a támogatást az RTP-re szelektív módon alkalmazták, anélkül, hogy a társadalombiztosítás hivatkozott előírásainak értelmezését más cégekkel szemben megváltoztatták volna.

(132)

Másrészről a Bizottság nem ért egyet a portugál hatóságokkal abban, hogy a tartozás átütemezésének engedélyezése, valamint a bírságokról és kamatokról való lemondás általános rendszer keretében történt, ami érvényes volt valamennyi, hasonló helyzetű vállalatra a 411/91. sz. törvényerejű rendelet alapján, és hogy ennek következtében semmilyen külön előnyt nem jelentett az RTP számára.

(133)

Jelen határozat célja annak meghatározása, hogy ennek a rendszernek az alkalmazása szelektív módon történt-e, anélkül hogy véleményt mondana a rendszer szelektív vagy általános jellegéről.

(134)

Azt bizonyítandó, hogy az átütemezés elengedhetetlen a vállalat életképességének biztosításához, a 411/91. sz. törvényerejű rendelet egy gazdasági-pénzügyi tanulmány elkészítését írja elő. Az RTP soha nem készített el ilyen – a 411/91. sz. törvényerejű rendelet 2. cikke 3. pontja szerinti – életképességi tanulmányt.

(135)

Ezenfelül a 2. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerinti feltétel nem volt alkalmazható az RTP-re, lévén, hogy az adósság rendezése nem állami beavatkozás nyomán történt. A Bizottság nem ért egyet a portugál hatóságokkal, akik azzal érvelnek, hogy az állami beavatkozás története érintette az adós vállalat működését, és hogy az RTP törvényi szabályozás hatálya alá esett az állami beavatkozás idején. Noha az RTP külön igazgatási rendszerbe tartozott 1977-ben (66), ez a rendszer véget ért az RTP 1980. évi alapszabályának elfogadásával, márpedig a társadalombiztosítással szembeni tartozás az 1983 és 1989 közötti időszakban halmozódott fel. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az RTP-nek engedélyezett adósságrendezés nem ítélhető meg egy általános rendszer keretében, összhangban a 411/91. sz. törvényerejű rendelettel, tekintettel arra, hogy az RTP nem felelt meg az ebben az adósságrendezés engedélyezéséről szóló törvényben lefektetett kritériumoknak. Következésképpen a támogatást szelektív módon alkalmazták az RTP-re.

(136)

Másrészről a tartozás átütemezésének engedélyezésénél az államnak állami- vagy magánhitelező módján kellett volna eljárnia, amely megpróbálja visszaszerezni a neki járó összegeket, és aki ennek érdekében átütemezési megállapodásokat köt a törlesztést megkönnyítendő (67). Az állam által alkalmazott késedelmi kamatlábnak meg kellene egyeznie azzal a kamatlábbal, amelyet egy magánhitelező alkalmazna hasonló helyzetben. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ha egy magánhitelező bírósági eljárást indít egy adósság behajtására, akkor legalább a törvényes kamatlábat érvényesíteni tudja. Következésképpen a portugál hatóságok azzal, hogy nem követelték kamat megfizetését – dacára a végrehajtási mechanizmusok meglétének – nem úgy jártak el, mint egy magánhitelező, aki megpróbálta volna a legnagyobb kamatlábat elérni. Ezen túlmenően a társadalombiztosítás felé fennálló tartozás 1983–1989 között halmozódott fel, átütemezésére pedig csak 1993-ban került sor. Ilyen feltételek között egy magánhitelező nem engedélyezte volna az adósság hasonló mértékű felhalmozódását ilyen hosszú időn keresztül anélkül, hogy ne kezdeményezett volna behajtási eljárást. Következésképpen ilyen támogatás külön előnyt látszik biztosítani az RTP-nek.

(137)

Ami a televíziós- műsorszóró és jelközvetítő hálózat átadásáért fizetett összeget illeti, a Bizottság nem tudja figyelembe venni harmadik személyek észrevételeit, akik kétségbe vonják a rádióműsor-szóró hálózat értékének kiszámítását. A Bizottság az RTP finanszírozásáról szóló, 1996. október 2-i határozatában már leszögezte, hogy az állam által az RTP-nek a hálózatért fizetett ár megfelelt a piaci értéknek, és nem jelentett állami támogatást (68). Ezt a következtetést a SIC nem vitatta az Elsőfokú Bíróság előtt (69).

(138)

Másrészt a Bizottság nem ért egyet azokkal az észrevételekkel, amelyek azt állítják, hogy a kompenzáció nem indokolt, lévén, hogy a televíziós műsorszóró és jelközvetítő hálózat az állam finanszírozásával épült ki. A Bizottság úgy tekinti, hogy az állam befektetői szerepe nem tévesztendő össze közhatalmi szerepével. Jóllehet az állam 100 %-os tulajdonosa volt az RTP-nek és 100 %-os tulajdonosa lett a TDP-nek, a két vállalat átláthatósági okokból jogilag és pénzügyileg független maradt. A hálózat az RTP vagyonát képezte. Következésképpen az állam által az RTP közintézménynek az – RTP vagyonából leválasztani szándékozott – hálózatért piaci értéken juttatott kompenzációja nem juttatott semmilyen pénzügyi előnyt a vállalatnak, lévén, hogy a kompenzáció megfelelt a szóban forgó vagyontárgyak tényleges értékének. Következésképpen a támogatás nem jelentett semmilyen előnyt az RTP-nek, nem képezett állami támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében.

(139)

A harmadik felek és a portugál hatóságok észrevételeinek értékelése után a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az 1994–1997 között végrehajtott tőkeemelések pénzügyi előnyt juttattak az RTP-nek. Ahogy a 3. táblázatból megállapítható – az RTP tőkeemeléskor fennálló gyenge pénzügyi helyzetét számításba véve – egyetlen magánbefektető sem injektált volna tőkét a vállalatba, mivel ésszerű áron semmiféle megtérülésre sem számíthatott volna. És valóban, az RTP pénzügyi helyzete – a tőkeinjekciók dacára – tovább romlott. Sem a portugál hatóságok, sem harmadik személyek nem állították, hogy a portugál állam a tőkeinjekció során úgy járt volna el, mint egy magánbefektető.

(140)

A Bizottság nem ért egyet a portugál hatóságokkal abban, hogy az 1998-ban juttatott kölcsön piaci feltételek között bonyolódott volna. Ahhoz, hogy ne állami támogatást képezzen, a kölcsön feltételeinek (a kölcsönhöz rendelt garancia és kamatláb) tükrözniük kell a kölcsönműveletben benne rejlő kockázatot (70). A kockázat következésképpen az, hogy a kamatláb magasabb akkor, amikor egy cég olyan gazdasági-pénzügyi helyzetben van, amelyben megbízhatósági foka alacsonyabb annál, mint amit egy pénzintézet elvárna a kölcsön megadásához.

(141)

Ahogy a 3. táblázatból megállapítható, abban az időben, amikor a kölcsönszerződés létrejött, az RTP súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdött, mivel a kötelezettségek meghaladták a vállalat aktívájának értékét, és a likviditási helyzet negatív volt. Ily módon a vállalat technikai csődben volt.

(142)

Először is utalni kell arra, hogy a kölcsön „alárendelt” kölcsön volt, azaz nem tartalmazott semmilyen, vagyontárgyra épülő garanciát, és a vállalat csődje esetén, rangsora a törlesztésben az összes hitelező után, de a részvényesek előtt helyezkedik el. A vagyontárgyra épülő megfelelő garancia hiánya ennél a kölcsönnél világosan jelzi, hogy nem a piaci körülmények között juttatták és tartalmazott támogatást. Az RTP-nek a kölcsön megítélésekor fennálló technikai csődhelyzetére tekintettel, egyetlen pénzintézet sem adott volna a vállalatnak „alárendelt” kölcsönt, lévén hogy az RTP részéről való törlesztés kilátásai gyengék voltak. A kölcsönt valóban nem magán pénzintézet utalta ki, hanem a Köztartozás-rendezési Alap.

(143)

Másodsorban hivatkozni lehet arra, hogy a kölcsönnél alkalmazott kamatláb nem tükrözte világosan a kölcsönben rejlő kockázatot. Nemcsak alacsonyabb a Bizottság által – a kamattámogatásokban tartalmazott támogatási mérték kiszámításához – általában használatos referencia-kamatlábnál (71), de rendes körülmények között egy piaci szereplő a biztos garanciákon túl olyan kamatlábat kérne, ami kompenzálná a nemtörlesztés jelen esetben magas kockázatát.

(144)

Tekintettel arra, hogy az RTP pénzügyi helyzete olyan volt, hogy rendes feltételek között nem kaphatott volna „alárendelt” kölcsönt, a kiutalt kölcsön valóban támogatással ért fel, és előnyt jelentett az RTP számára.

(145)

Az előzőekben leírtakra tekintettel a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a társadalombiztosítás felé fennálló tartozás átütemezése, az 1994–1997. időszakbeli tőkeinjekciók és az 1998-ban nyújtott kölcsön gazdasági-pénzügyi előnyt biztosított a konkurensekkel szemben, akik ilyen pénzeket nem kaptak.

(146)

A portugál televíziópiac legkésőbb 1992-ben megnyílt, ennélfogva voltak konkurensek a piacon abban az időszakban, amikor az RTP a különböző támogatásokat kapta. 1992 februárjában adtak ki műsorszórási engedélyt a SIC és TVI televíziós magántársaságoknak és 1992 októberében a SIC sugározni kezdett Portugáliában.

(147)

A Bizottság nem ért egyet a portugál hatóságok álláspontjával, miszerint a társadalombiztosítás felé fennálló tartozással kapcsolatos megállapodás nem merítené ki az állami támogatás fogalmát, tekintettel arra, hogy maga a tartozás a portugál műsorszóró piac szabad versenyre való megnyitása előtt jött létre. A pénzügyi kedvezményt az RTP 1993 májusában – a műsorszóró piac szabad versenyre való megnyitását követően – kapta és ezzel következésképpen alkalmas volt gazdasági előny nyújtására az RTP számára.

(148)

A fentiekre való tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az állam által adott támogatások gazdasági-pénzügyi előnyt jelenthettek az RTP számára a konkurensekkel szemben, akik ilyen pénzeket nem kaptak, és ily módon torzíthatták a versenyt a 87. cikk 1. pontja értelmében.

(149)

A 87. cikk (1) bekezdésének rendelkezései vonatkoznak az állami támogatásokra, amennyiben azok érintik a tagállamok közötti uniós kereskedelmet. Ez az eset áll fenn, ha a szóban forgó tevékenységek közösségen belüli kereskedelem tárgyát képezik. Jelen eljárás keretében a kedvezményezett RTP végez tevékenységet a nemzetközi piacon. Valóban, az UER-en (Európai Állami Televíziók Szövetsége – União das Televisões Públicas Europeias) keresztül televíziós programokat cserél, és részt vesz az Eurovízió rendszerében (72). Ezenfelül az RTP közvetlen konkurenciában áll olyan magán műsorszóró társaságokkal, amelyek tevékenységet folytatnak a nemzetközi műsorszórási piacon, és amelyeknek nemzetközi tulajdonosi szerkezetük van (73).

(150)

Következésképpen leszögezhető, hogy az RTP-nek nyújtott támogatások érintették a tagállamok közötti kereskedelmet a 87. cikk (1) bekezdése értelmében.

(151)

A fentiekre való tekintettel le kell szögezni, hogy az RTP-nek előírt közszolgálati esetleges kötelezettségeken túlmenően az EK-Szerződés 87. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatások kerültek bevonásra a következő intézkedésekbe: társadalombiztosítás felé fennálló tartozás átütemezése, az 1994–1997-es időszak tőkeinjekciói és az 1998-ban nyújtott kölcsön.

(152)

Mindazonáltal – ahogy fentebb említésre került – az RTP-re közszolgálati műsorszórási kötelezettséget róttak. Az Európai Közösségek Bírósága az Altmark-ítéletben kijelentette, hogy a közszolgálati költségek kompenzálását szolgáló állami támogatások – az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésével összhangban – nem számítanak bele az állami támogatás fogalmába, a következő négy feltétel együttes teljesülése esetén (74):

(153)

Az első és harmadik feltételtől eltekintve, a (151) pontban említett eseti támogatások az alább következő okokból nem elégítik ki az Altmark-ítélet második és negyedik feltételét.

(154)

Az nyilvánvaló, hogy a társadalombiztosítással kötött megállapodás és a kölcsön útján nyújtott finanszírozás nem olyan kompenzációs rendszerbe illeszkedett, amelyben a paramétereket objektív és átlátható módon előzetesen lefektették (második feltétel). Ezzel ellentétben a paraméterek az államnak betudható eseti döntéseken alapultak.

(155)

Ezenfelül, ahogy a (61) pontban rögzítésre került, a közszolgálati szerződés külön előirányozta a közszolgálati tevékenységek érdekében felszerelésekbe fektetett beruházások finanszírozásának lehetőségét tőkeinjekciók alapján. A közszolgálati szerződések nem korlátozták a beruházásokat a közszolgálat területére, sem nem határozták meg világosan az állami részvétel feltételeit és határait, hiszen csak annak lehetőségét helyezték kilátásba, hogy az állam részvényes minőségében részt vesz az RTP beruházásaiban. Következésképpen a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tőkeinjekciók sem értékelhetők kompenzációs rendszer keretében, amelyben a paramétereket objektív és átlátható módon előzetesen lefektették volna.

(156)

Másrészről nyilvánvaló, hogy az RTP-t nem nyilvános pályázat útján választották ki, ami garantálná a lehetséges legalacsonyabb költségszintet. Nincsenek arra utaló jelek, hogy az eseti kifizetések összegét egy átlagos vállalat által viselt költségek elemzése alapján határozták volna meg (negyedik feltétel).

(157)

A fentiekre való tekintettel nyilvánvaló, hogy jelen esetben nem teljesül az Altmark-ítélet valamennyi feltétele. Következésképpen a (151) pontban említett támogatásokat állami támogatásnak kell ítélni az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdése értelmében.

(158)

A Bíróság rendszeresen úgy ítélte meg, hogy a 86. cikk mentességet adhat az általános gazdasági érdekű szolgáltatással (ÁGÉSZ) megbízott vállalatok állami támogatásának tilalma alól. Az Altmark-ítélet implicite megerősítette, hogy az ÁGÉSZ-t nyújtó vállalat által viselt költségek kompenzálására adott állami támogatások ÁGÉSZ összeegyeztethetőnek tekinthetők a közös piaccal, amennyiben megfelelnek az EK-Szerződés 86. cikke (2) bekezdésében foglalt feltételeknek (75).

(159)

A Bíróság rávilágított, hogy egy támogatásnak együttesen kell megfelelnie a meghatározás, a jogosultság és az arányosság elveinek ahhoz, hogy felmentést kaphasson. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ezen elvek vonatkozásában a belső kereskedelem kérdése nem került ellentétbe a Közösség érdekeivel.

(160)

A Bizottságnak a műsorszóró közszolgálatnak nyújtott állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazásáról szóló közleménye (76) kifejti, hogyan alkalmazandók ezek az elvek a műsorszórás területén. A közleménnyel összhangban a Bizottságnak azt kellett értékelnie, hogy (77):

(161)

Ahogy ez megerősítést nyert az Amszterdami Szerződésben (78) és a műsorszórásról szóló közleményben (79), a tagállamok feladata a közszolgálati műsorszóró vállalat közszolgálati jogosultságainak meghatározása. A műsorszórás területén a Bizottság szerepe arra korlátozódik, hogy ellenőrizze, hogy van-e a közszolgálat meghatározásában bármely esetleges nyilvánvaló hiba. Ilyen hiba a közszolgálat meghatározásában elkövetett visszaélést jelentene.

(162)

Tekintettel a rádióműsor-szórás területének sajátságos jellegére, a Bizottság legitimnek ítéli meg azt a meghatározást, amely egy meghatározott műsorszóró intézményre egy kiegyensúlyozott és változatos program sugárzását bízza a Szerződés magyarázó rendelkezéseinek megfelelően (80). Egy ilyen meghatározás egybevág egy adott társadalom demokratikus, társadalmi és kulturális igényeinek való megfelelés céljával.

(163)

Amint ez az (51) és (52) pontokban kifejtésre került, a 21/92 sz. törvény és a közszolgálati szerződések értelmében az RTP köteles volt – általános televíziós közszolgálat címén – két csatorna sugárzását biztosítani általános lefedettséggel. Emellett az első csatorna általánosabb programot köteles kínálni, a második csatorna pedig specifikusabb nézőközönséghez kell, hogy forduljon. Másrészt, ahogy ez az (53) és (54) pontokban kifejtésre került, a 21/92. törvény és a közszolgálati szerződések részletesebben meghatározták az RTP kötelezettségeit a programok tartalmát, a nemzetközi együttműködést és egyéb kötelezettségeket illetően.

(164)

Noha az RTP műsorszórási közszolgálati kötelezettsége minőségileg és eléggé tág értelemben került meghatározásra, az Amszterdami Szerződés magyarázó rendelkezéseinek megfelelően, a Bizottság az ilyen „tág” meghatározást legitimnek ítéli meg (81). Következésképpen a Bizottság legitimnek ítéli meg az RTP közszolgálatának általános definícióját, mely szerint két televíziós csatornát országos lefedettséggel kell szórnia, amelyből az egyik általánosabb, a másik pedig specifikusabb nézőközönségre fókuszál. Úgy tekinthető, hogy egy ilyen meghatározás kielégíti a portugál társadalom demokratikus, társadalmi és kulturális igényeit.

(165)

A Bizottság legitimnek ítéli meg a kötelezettségeket is, amelyek részletesen meghatározzák, hogyan kell az RTP-nek megfelelnie általános közszolgálati műsorszórási kötelezettségének. Ezek a kötelezettségek valóban tekinthetők úgy, hogy kielégítik a portugál társadalom demokratikus, társadalmi és kulturális igényeit, összhangban az Amszterdami Szerződés szövegezésével.

(166)

A Bizottságnak – bár legitimnek ítéli meg az RTP közszolgálati feladatát – mindazonáltal ellenőriznie kell, hogy ez a meghatározás tartalmaz-e bármilyen nyilvánvaló hibát.

(167)

A „Televízió határok nélkül” irányelv 45. hivatkozására tekintettel a Bizottság el tudja fogadni, hogy a közszolgálati műsorszóró vállalatok közszolgálat-definíciója magában foglalja azt a kötelességet, hogy azok lényegesen járuljanak hozzá az európai audiovizuális gyártásba eszközölt beruházáshoz, ha az abból eredő filmművészeti jogok lehetővé teszik az alkotások közszolgálati televízióban való sugárzását (82).

(168)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az RTP filmművészet-támogatási kötelezettsége belefér a közszolgálati műsorszórási keretbe, tekintettel arra, hogy az RTP rendszeresen levetít a közszolgálati televízióban olyan filmeket, melyeknek forgalmazási jogát megszerezte.

(169)

Következésképpen a Bizottság nem tud egyetérteni az érintett felek által tett észrevételekkel, miszerint az RTP-nek a filmművészettel és a vonatkozó finanszírozással kapcsolatos kötelezettsége diszkriminatív lenne. Az érintett felek azzal érveltek, hogy a televíziós műsorszóró magáncégek is kötnek megállapodásokat a portugál hatóságokkal a filmművészet támogatásáról, és amelyek után semmilyen kompenzációs költségtérítés sem jár. A Bizottság úgy tekinti, hogy meg kell különböztetni az állam és a televíziós műsorszóró magáncégek között a filmművészet támogatása tárgyában önkéntes alapon létrejött megállapodásokat az RTP-nek előírt közszolgálati kötelezettségétől, mely szerint köteles filmművészeti alkotásokat sugározni és finanszírozni. Nyilvánvaló, hogy az RTP-re kifejezetten közszolgálati funkcióként bízták bizonyos filmművészeti alkotások támogatását, amelyeket azután közszolgálati televízióprogramként sugároz, míg a televíziós műsorszóró magáncégekre ilyen közszolgálati szerepet nem bíztak. Igazság szerint az RTP eszközzé vált az állam kezében a filmművészet támogatására. Az RTP-nek a filmművészettel kapcsolatban esetlegesen adott előnyök állami támogatást jelenthetnek, és így is kell értékelni azokat. Jelen határozat nem prejudikál a filmproducereknek juttatott lehetséges előnyök esetleges megítélésével.

(170)

A fentiekre való tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az RTP által a közszolgálati csatornákon sugárzott portugál filmművészeti alkotások társfinanszírozása tekinthető különleges legitim kötelezettségnek, amely szükséges az RTP általános közszolgálati műsorszórási kötelezettségének való megfeleléshez. Következésképpen ez a kötelezettség nem jelent nyilvánvaló hibát.

(171)

Mindazonáltal a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az RTP-vel szemben támasztott törvényi kötelezettség „egyéb, ad-hoc alapon meghatározandó, szolgáltatás nyújtására” (83) nem eléggé pontosan megfogalmazott ahhoz, hogy a Bizottság előre és elegendő jogi biztonsággal meg tudja ítélni, hogy ilyen szolgáltatást lehet-e közszolgáltatásnak tekinteni. Noha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az „egyéb, pontosítandó szolgáltatások” nincsenek elég világosan meghatározva, azt is megállapítja, hogy ezen rendelkezés ürügyén nem történt semmilyen kifizetés a vizsgálat tárgyát képező időszakban (84).

(172)

A fentiek figyelembevételével a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az RTP tevékenységei – a 21/92. sz. törvény rendelkezéseivel és a közszolgálati szerződésekben újonnan meghatározottakkal összhangban – világosan meghatározott közszolgálati kötelezettséget jelentenek. Noha az „egyéb, ad-hoc alapon meghatározandó egyéb szolgáltatások” nyújtására vonatkozó kötelezettség nem eléggé pontosan megfogalmazott ahhoz, hogy előre le lehessen szögezni, hogy az ilyen jogcímen nyújtott valamennyi szolgáltatás közszolgálatnak tekinthető, mégis ezen rendelkezés ürügyén nem történt semmilyen kifizetés az 1992–1998-as időszakban.

(173)

A Bizottságnak elsősorban azt kell megítélnie, hogy a közszolgálati kötelezettségeket a finanszírozás kedvezményezettjére bízták-e.

(174)

A rádió műsorszóró műsorszórásra vonatkozó közleménynek megfelelően a Bizottságnak ellenőriznie kell, hogy a közszolgálati jogosultságokat az RTP-re hivatalos okirat formájában bízták-e (85).

(175)

Amint az 55. pontból megállapítható, a közszolgálati kötelezettségeket az RTP-re világosan, több törvény és szerződés értelmében bízták: az 58/90. sz. törvény 5. cikke, a 21/92. sz. törvény 4. cikke és 5. cikkének (1) bekezdése és a közszolgálati szerződések 1. pontja.

(176)

A Bizottság nem kapott semmilyen észrevételt az érintett felek részéről vagy a portugál kormánytól arra vonatkozóan, hogy a közszolgálatot nem bízták volna megfelelően az RTP-re hivatalos okiraton keresztül. A rádióműsor-szórásra vonatkozó közleménynek megfelelően és a fentebb említett törvényekre és szerződésekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy semmi kétség sincsen afelől, hogy az RTP-t közszolgálati televíziós kötelezettségek kötötték, és következésképpen a közszolgálati jogosultságot hivatalosan az RTP-re bízták.

(177)

Annak ellenőrzésén túlmenően, hogy a közszolgálati funkciót az RTP-re egy hivatalos okiraton keresztül bízták rá, azt is ellenőrizni kell, hogy az a közszolgálatot az előírtaknak megfelelően teljesítette-e. Ahogy az 56–59. pontokban már megállapításra került, különböző ellenőrzési mechanizmusok lettek kialakítva azért, hogy meg lehessen bizonyosodni arról, hogy az RTP az előírtaknak megfelelően teljesíti közszolgálati kötelezettségét.

(178)

Először is az RTP közszolgálati kötelezettségeiről köteles volt jelentéseket, illetve könyvvizsgáló iroda szakvéleményével alátámasztott terveket készíteni. Az RTP ténylegesen készített jelentéseket a közszolgálati kötelezettségeiről az 1992 és 1998 közötti időszakban, amelyek leírták az egyes közszolgálati kötelezettségek teljesítését, és amelyek analitikus könyvelési rendszer szerint társították az egyes kötelezettségekhez kapcsolódó költségeket.

(179)

Másodsorban a pénzügyminiszter és a kormánynak a társadalmi kommunikációért felelős tagja ellenőrizte a közszolgálati szerződés végrehajtását, és a pénzügyi főfelügyelet elvégezte a pénzügyi terv auditálását.

(180)

Harmadsorban el kellett végeznie egy éves külső könyvvizsgálatot. A Bizottság nem ért egyet az SIC-kel abban, hogy a közszolgálati költségek – ahogyan azokat a portugál hatóságok bemutatták – és az RTP-re vonatkozó adatok, amelyeket ez utóbbi közszolgálati szerződései és éves mérlegbeszámolói tartalmaznak, nem megbízhatóak, és következésképpen megfelelően nem ellenőrizhetők. A Bizottság hangsúlyozza, hogy egy hivatalos revizor elvégezte az RTP pénzügyi számláinak az 1992–1998 közötti időszakra vonatkozó éves könyvvizsgálatát. Továbbá, bár a közszolgálati kötelezettségekre vonatkozó beszámolókat nem mindig kísérte könyvvizsgálati jelentés, a költségkönyvelési rendszer szigorú szabályai biztosították azt, hogy az egyes, kompenzációs költségtérítésre jogosult közszolgálati kötelezettségek költségei azonosíthatók, és korrekt módon ellenőrizhetők voltak.

(181)

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy három különböző szintű ellenőrzési akciókra került sor: a könyvvizsgáló iroda által belsőleg, a felelős állami szervek által és egy külső könyvvizsgáló cég által. Bár úgy tűnik, hogy nem került sor a közszolgálati beszámolók rendszeres külső könyvvizsgálatára, a leírt rendszer biztosította azt, hogy a közszolgálatot az előírtak szerint nyújtották. Következésképpen a Bizottság úgy döntött, hogy az 1992–1998 közötti időszakban olyan hatékony rendszer létezett, amely biztosította az RTP közszolgálati kötelezettségei teljesítésének tényleges felülvizsgálatát.

(182)

A harmadik kritérium, amelyet a társaságnak értékelnie kell, annak meghatározása, hogy a finanszírozás arányos-e a közszolgálat likvid költségével.

(183)

A rádiós műsorszórásra vonatkozó közleményben a Bizottság leírta azokat a kritériumokat, amelyek alapján értékelni szándékozik az állami finanszírozás arányosságát, megkövetelve, hogy az állami támogatás ne lépje túlzott mértékben túl a közszolgálati funkciók likvid költségeit, és hogy ne legyenek a piacon olyan torzulások, amelyek a közszolgálati funkciók teljesítéséhez nem szükségesek (86).

(184)

Mindenekelőtt a közszolgálati tevékenységek költségének korrekt meghatározásához, a rádiós műsorszórásra vonatkozó közlemény előírja a költségek és a bevételek megfelelő felosztását a közszolgálat és az üzleti tevékenységek között.

(185)

Ahogyan az a (62)–(64) pontokban szerepel, a közszolgálati szerződések meghatározzák a költségek és a bevételek azon felhasználási módszerét, amelyet az RTP-nek alkalmaznia kell. Jelen esetben a Bizottságnak – elvben – megvannak a saját funkciói, annak a ténynek köszönhetően, hogy az RTP olyan analitikus könyvelési rendszert alkalmazott, amely lehetővé teszi a társaság által az egyes visszatérítendő közszolgálati funkcióinak teljesítéséhez viselt jogosult költségek mennyiségi megállapítását.

(186)

Ezen a rendszeren alapulva az 1. sz. kiadások egyes jogosult rovatait egy-egy tevékenységhez rendelik hozzá, és következésképpen, elosztják az RTP különböző visszatérítendő közszolgálati funkcióival objektív számviteli-könyvelési elvek alapján.

(187)

Tekintettel arra, hogy az egyes visszatérítendő közszolgálati funkciókból származó bevételek a működtetési költségekből levonásra kerülnek, a rendszer garantálja, hogy az éves kompenzációs költségtérítések az egyes közszolgálati kötelezettségek likvid költségére korlátozottak (lásd a 65. pontot).

(188)

A fentiek figyelembevételével a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a költség meghatározásához szolgáló paraméterek – elvben – objektív és átlátható módon kerültek kialakításra.

(189)

Mindazonáltal a Bizottság megjegyzi, hogy a költségkompenzációs szabályok alábecsülhetik az RTP közszolgálata által előidézett tényleges likvid költséget, és a tényleges finanszírozási szükségletek strukturális alulfinanszírozásához vezethetnek.

(190)

Ahogyan az a 65. pontban megfigyelhető – a szerződésekben meghatározott költségszámítási módszerrel összhangban – bizonyos közszolgálati költségeket éves kompenzációk révén a fizetésből kizártak (87). Ezenkívül, a portugál hatóságok tájékoztatták a Bizottságot arról, hogy bár az RTP-nek ki kellett fizetnie az áfát a kapott éves kompenzációs költségtérítések után, a számviteli szabályokkal összhangban nem lehetett figyelembe venni a megfelelő költségeket (96. pont). Végül az RTP – a közszolgálatról szóló beszámolóiba – nem vonta bele a közszolgálati tevékenységekhez szolgáló felszerelés-beruházásokat, bár azok el voltak könyvelve pénzügyi számláiban (lásd a 67. pontot).

(191)

Ennek ellenére – az Amszterdami Szerződésben foglaltakkal összhangban – a tagállamok feladata a közszolgálati rádiós műsorszóró társaságok finanszírozási rendszerének megszervezése. Jelen esetben a portugál hatóságok úgy határoztak, hogy nem fizetik vissza az ezen szolgáltatás nyújtója által a feladataik teljesítése érdekében viselt költségek egy részét.

(192)

A szóban forgó esetben az Állam nem csak éves kompenzációs költségtérítéseket adott az RTP-nek, hanem pótlólagos finanszírozást is biztosított a számára tőkeemelés, kölcsönök és a társadalombiztosítással kötött megállapodás formájában.

(193)

Bár a közszolgálati szerződésekben szerepel egy, az éves kompenzációs költségtérítésen alapuló, a működtetési költségekre vonatkozó állami finanszírozás és a tőkeemelés lehetősége az RTP által végrehajtott beruházásokra vonatkozóan, az RTP közszolgálati tevékenységére vonatkozó jogszabályok nem intézkednek semmilyen, a társadalombiztosításra vonatkozó kölcsönökön és levonásokon alapuló finanszírozásról. A rádiós műsorszórásra vonatkozó közlemény 57. pontjának megfelelően, a Bizottságnak elemeznie kell azt, hogy valamennyi támogatás arányos-e a közszolgálat likvid költségeivel. Csak ekkor tekinthető az RTP finanszírozása az EK-Szerződés 86. cikke (2) bekezdésével összeegyeztethetőnek.

(194)

A Bizottság úgy értékeli, hogy - a közszolgálati szerződések értelmében – az RTP-re háruló, a kompenzációra nem jogosult közszolgálati kötelezettségek ténylegesen törvényeseknek és mint világosan meghatározottaknak és az állam által kifejezetten a közszolgálat nyújtójának megszabottaknak tekinthetők. Következésképpen – a közösségi törvényekkel összhangban – a portugál állam az RTP közszolgálati likvid költségeinek az összességét finanszírozhatja.

(195)

A jelen határozat céljából nem szükséges ismét elvégezni mindazoknak a tényleges likvid költségeknek a kiszámítását, amelyek az RTP-t terhelték közszolgálati kötelezettségei teljesítésével. Elegendő annak kimutatása, hogy az RTP által az 1992–1998 közötti időszakban az államtól kapott teljes finanszírozás nem lépte túl a társaság által ezen időszakban a közszolgálati funkciók teljesítéséhez vállalt likvid pótlólagos költségeket.

(196)

A 6. táblázat áttekintést nyújt az RTP közszolgálati költségeiről (beruházási költségek és a működtetés likvid költségei), ahogyan azok a költségek könyvelésének irányadó szabályai szerint kiszámításra kerültek, valamint a beruházások és a működtetési költségek címén kapott kompenzációkról.

(197)

Elsősorban bemutatásra kerülnek a közszolgálati tevékenységek céljaira szolgáló felszerelésberuházások (ahogyan azok már az 5. táblázatban is szerepeltek), valamint a beruházások finanszírozására szolgáló kompenzációk (ahogyan azok már a 2. táblázatban is szerepeltek). Másodsorban bemutatásra kerülnek az RTP működtetési likvid költségei (ahogyan azok már a 4. táblázatban is szerepeltek), valamint az ezen költségekre előirányzott kompenzációs költségtérítések (ahogyan azok már az 1. táblázatban is szerepeltek). Utolsósorban a táblázat tartalmazza a társadalombiztosítással kötött megállapodásból és a kölcsönből eredő eseti támogatásokkal nyújtott hasznot.

6. táblázat

A közszolgálat működtetésének likvid költsége finanszírozási és kompenzálási szükségleteinek összefoglalása a számviteli szabályokkal összhangban

(198)

Ahogyan az már hangsúlyozásra került, a portugál hatóságok által kiválasztott éves kompenzációs költségtérítési rendszer velejárója volt, hogy az RTP által biztosított közszolgálati funkciók tényleges költségei alulbecsültek voltak, ami által a rendszer adósságok felhalmozódásához vezetett Az RTP pénzügyi egyensúlyának fenntartása céljából egy második fázisban a hatóságok eseti eszközöket alkalmaztak az RTP közszolgálati szolgáltatásai költségeinek finanszírozásához.

(199)

Ahogyan az a 6. táblázatban megfigyelhető, a tőkeinjekció túlzott mértékben kompenzálta a közszolgálati beruházásokat a 26 736,8 millió escudoval, miközben a működtetési költségek alulfinanszírozottak voltak a kompenzációs költségtérítésekkel és egyéb eseti támogatásokkal, a 28 755,1 millió escudoval. Valóban, noha a tőkeinjekciók alapvető célja a felszerelési beruházások finanszírozása volt, azokat a felhalmozódott adósságok visszafizetésére is felhasználták.

(200)

Ahogyan az a 6. táblázatban megfigyelhető, a teljes kompenzáció 2 018,3 millió escudoval alacsonyabb volt mint a közszolgálati szolgáltatás likvid költsége (28 755,1 mínusz 26 736,8 millió escudo). Következésképpen a Bizottság úgy döntött, hogy – a közösségi szabályokkal összhangban – az állam által nyújtott finanszírozás arányban áll az RTP működtetési közszolgálati likvid költségeivel a vizsgálat tárgyát képező időszak vonatkozásában.

(201)

A Bizottság úgy értékeli, hogy a kapott pénzek valószínűleg még az állam által az RTP-re bízott közszolgálati feladatok megvalósításához szükséges összes likvid költségnél alacsonyabbak voltak, figyelembe véve, hogy a 6. táblázat nem tartalmazza az RTP közszolgálati költségeinek összességét az 1992–1998 közötti időszakban.

(202)

A rádiós műsorszórásra vonatkozó közleménnyel összhangban a Bizottságnak bizonyságot kell szereznie nem csak arról, hogy az állam által nyújtott finanszírozás arányban áll a közszolgálati szolgáltatás likvid költségeivel, hanem arról is, hogy a piac nem torzult a közszolgálati tevékenységekből eredő üzleti tevékenységeket illetően, amelyekre vonatkozóan nem lehetséges a költségek korrekt hozzárendelése bevételi oldalról. Ellenőrizni kell az ilyen torzulást, amennyiben az RTP előidézi a piacon a hirdetési díjak csökkenését, amivel csökkenti a versenytársak bevételeit (88). Ebben az esetben az RTP nem maximálná üzleti bevételeit és szükségtelenül emelné az állami finanszírozási szükségleteket. A rádiós műsorszórásra vonatkozó közleménnyel összhangban, az ilyen magatartás, ha bizonyítást nyer, nem tekinthető a rádiós műsorszórási szervezetnek adott közszolgálati funkciók lényegéből adódónak (89).

(203)

A vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó döntésében a Bizottság kijelentette, hogyha az ilyen magatartás bizonyítást nyerne, figyelembe venné ezeket a torzulásokat és az azokból adódó nagyobb mértékű állami finanszírozási igényt egy esetleges túlkompenzálás értékeléséhez. Az eljárás ezen fázisában a Bizottság utalt arra, hogy „azon információk alapján, amelyek ebben a pillanatban a Bizottság tulajdonában vannak, nem lehetséges annak meghatározása, hogy az RTP ilyen magatartást tanúsított volna” (90).

(204)

A peres eljárás megindítására vonatkozó észrevételek benyújtására történő felhívás következtében a Bizottság egyetlen olyan észrevételt sem kapott az RTP versenytársaitól, amely kimutatná vagy bizonyítaná, hogy az RTP olyan, az üzleti piacon versenyellenes magatartást tanúsított volna, amely a Szerződéssel összeegyeztethetetlen, nagyobb mértékű állami támogatáshoz vezetett volna (91).

(205)

Ebben az összefüggésben a Bizottság úgy értékeli, hogy nincs semmi, ami erre a viselkedésre utalna. Tehát a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem tűnik úgy, hogy az RTP olyan, az üzleti piacon versenyellenes magatartást tanúsított volna, amely nagyobb mértékű állami finanszírozási igényekhez vezet, és ezen magatartás eredményeképpen túlkompenzálást kapott volna.

(206)

A fentiek figyelembe vételével a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a társadalombiztosítással kötött megállapodást, a tőkeinjekciókat és az „alárendelt” kölcsönt állami támogatásoknak kell tekinteni az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében. Ennek ellenére az RTP-nek az eseti támogatásokon alapuló finanszírozása összeegyeztethető a közös piaccal az EK-Szerződés 86. cikkének (2) bekezdésével összhangban. A teljes finanszírozás arányos a világosan meghatározott és odaítélt közszolgálati kötelezettségeknek megfelelő likvid költségekkel. Következésképpen, az állami finanszírozás nem érintette a közösségi érdekkel ellentétes formában az uniós kereskedelem feltételeit, sem a Közösségen belüli versenyt az EK-Szerződés 86. cikke (2) bekezdésével összhangban (92).

(207)

A Bizottság úgy tekinti, hogy Portugália törvénytelenül, a Szerződés 88. cikke 3. pontjának megsértésével biztosította a szóban forgó eseti támogatásokat. Ahogyan az a fentiekben már elemzésre került, a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy a társadalombiztosítással 1993-ban megkötött megállapodás, az 1994–1997-es időszakban biztosított tőkeinjekciók és az 1998-dik évi kölcsön állami támogatásokat képeznek az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében. A támogatásokat az állami forrásokra alapozva ítélték oda, azzal fenyegetnek, hogy torzítják a versenyt, mivel segítik az RTP-t és érintik az uniós kereskedelmet. Ahogyan az a fentiekben már elemzésre került, a támogatások nem teljesítik az Altmark-ítélet feltételeit, amennyiben nem tekinthetők úgy, mint amelyek egy olyan kompenzációs rendszer részét képezik, amelynek paraméterei előzetesen objektív és átlátható formában megállapításra kerültek. Továbbá nyilvánvaló, hogy az RTP-t nem olyan nyilvános pályázaton választották ki, amely a lehető legkisebb költséget garantálja, és nincsenek jelzések arról, hogy az eseti kifizetések összegét azon költségek elemzésére alapozva határozták meg, amelyeket valamely tipikus vállalkozás viselt.

(208)

A 86. cikk (2) bekezdésében foglalt felmentés alkalmazandó az eseti támogatásokra. Ahogyan azt fentebb elemeztük, a támogatások tisztán meghatározott és megfelelően az RTP-re bízott közszolgálati kötelezettségeket kompenzáltak. Ahogyan arra fentebb hivatkozás történt, az eseti támogatások arányban állnak az RTP közszolgálati likvid költségével. A támogatások nem torzították a versenyt a közösségi érdekkel ellentétes mértékben, mivel arányban állnak az RTP által biztosított közszolgálat likvid költségével, és mert ez a társaság nem viselkedett versenyellenes módon üzleti tevékenységeiben.

6.6.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 142/26

(1)

2002. szeptember 9-én az Egyesült Királyság kormánya életbe léptetett egy megmentési célú támogatási csomagot az egyesült királyságbeli villamosenergia-előállító vállalat, a British Energy plc (a továbbiakban: „BE”) javára. A Bizottság 2002. november 27-én határozatot hozott arról, hogy nem emel kifogást az ügyben (2). E határozat alapján az Egyesült Királyság hatóságainak 2003. március 9-ig kellett beterjeszteniük a BE szerkezetátalakítási vagy felszámolási tervét, vagy azt igazolniuk, hogy a támogatás visszafizetésre került.

(2)

2003. március 7-én az Egyesült Királyság hatóságai közöltek egy szerkezetátalakítási tervet a Bizottsággal. Az Egyesült Királyság kormányának beadványát NN 45/2003 ügyszám alatt állami támogatásként vették nyilvántartásba, mivel már hatályba lépett néhány állami támogatást vélhetően tartalmazó szerkezetátalakítási intézkedés. 2003. március 13-án további információkat terjesztettek be. A Bizottság és az Egyesült Királyság hatóságai képviselői között 2003. március 28-án találkozóra került sor. A Bizottság 2003. április 21-én további adatokat kért be az Egyesült Királyság hatóságaitól, amire az Egyesült Királyságok hatóságai 2003. május 2-án válaszoltak.

(3)

A Bizottság 2003. július 23-i keltű levelével tájékoztatta az Egyesült Királyságot arról, hogy úgy határozott, hogy a támogatás tekintetében kezdeményezi az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése alapján meghatározott eljárást.

(4)

A Bizottság eljárás kezdeményezéséről szóló határozatát kihirdették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3). A Bizottság felhívta az érdekelt feleket észrevételeik előterjesztésére.

(5)

Az Egyesült Királyság hatóságai az eljárás megnyitására vonatkozó észrevételeit 2003. augusztus 22-i keltű és a Bizottságnál ugyanaznap érkeztetett levelével nyújtotta be a Bizottsághoz.

(6)

A Bizottság megkapta az érdekelt felek észrevételeit. Továbbította azokat az Egyesült Királyságnak, megadva számára a válaszadás lehetőségét; annak észrevételei a 2003. október 29-i keltű, és a Bizottságnál 2003. október 30-án érkeztetett levélben érkeztek vissza.

(7)

A Bizottság 2003. október 7-én találkozót tartott az Egyesült Királyság hatóságaival. E találkozót követően az Egyesült Királyság egy 2003. november 5-én kelt és 2003. november 10-én érkeztetett levélben információkat terjesztett elő. Egy másik találkozóra 2003. november 28-án került sor. 2003. december 5-én a Bizottság tájékoztatást kért az Egyesült Királyságtól, amire az Egyesült Királyság 2003. december 22-én válaszolt. 2004. február 2-án újabb találkozóra került sor. Az Egyesült Királyság 2004. február 4-én információkat terjesztett be. 2004. március 10-én az Egyesült Királyság új információkat nyújtott be. 2004. március 22-én találkozóra került sor. A Bizottság újabb kérést küldött 2004. április 19-én, amelyre az Egyesült Királyság 2004. május 11-én válaszolt. 2004. június 7-én találkozóra került sor. 2004. július 1-jén újabb információkat terjesztettek be és 2004. július 29-én találkozót tartottak. Az Egyesült Királyság további információkat adott be 2004. augusztus 23-án.

(8)

A BE egy villamosenergia-termelő cég. Az Egyesült Királyság hatóságai 1996-ban privatizálták. Az Egyesült Királyság hatóságai birtokában lévő három különleges jogokat biztosító részvény (egy a BE-ben, és egy-egy annak két fő egyesült királyságbeli leányvállalatában) kivételével a BE tulajdonosai teljes egészében magánbefektetők.

(9)

A privatizáció idején a BE üzleti vállalkozás fő alkotóelemeit hat atomerőmű képezte Angliában és két atomerőmű Skóciában. A BE továbbra is működteti ezeket az erőműveket, amelyek teljes nyilvántartott kapacitása 9 820 MW, ebből 7 281 MW Angliában és Walesben, valamint 2 539 MW Skóciában. A BE az egyetlen olyan atomerőmű-üzemeltető az Egyesült Királyságban, amelynek tulajdonosai a magánszektorból kerülnek ki. A cég a nagykereskedelmi piacot és egyes nagy ipari és kereskedelmi ügyfeleket (a továbbiakban: „I&C”) lát el villamos energiával, de lakossági értékesítéssel nem foglalkozik.

(10)

A privatizáció óta a BE 50:50 arányú részesedéssel közös vállalatot hozott létre az USA-ban (Amergen néven) amerikai egyesült államokbeli atomerőművek megvásárlására és üzemeltetésére, és 82,4 %-os részesedést szerzett Kanadában, az ontariói Bruce Power LP erőmű bérletében. Az Egyesült Királyságban a BE 1999-ben megszerezte a South Wales Electricity lakossági ellátási üzletágát (amit 2000-ben eladott), 2000-ben pedig az 1 970 MW teljesítményű Eggborough széntüzelésű erőművet, a nagyobb rugalmasság biztosítása és atomerőműveinek üzemszünettel szembeni biztonsági intézkedése céljából.

(11)

A nyolc egyesült királyságbeli BE-atomerőműből hét továbbfejlesztett gázhűtésű reaktor (a továbbiakban: „AGR”), amelyek tervezése és technológiája az Egyesült Királyságban egyedülálló. A nyolcadik, a Sizewell B nyomottvizes reaktor (a továbbiakban: „PWR”), ami nemzetközileg széles körben elfogadott tervezés és technológia.

(12)

A BE főbb egyesült királyságbeli leányvállalatai:

(13)

A villamos energia árának a BE piacán bekövetkezett jelentős esése a BE fedezeti hiányával és az erőművek váratlan üzemszüneteivel együtt a BE-erőművek által termelt bevételek jelentős csökkenéséhez vezetett 2002 folyamán. A BE atomerőműveinek költségstruktúrájában az elkerülhetetlen költségek (4) magas aránya szintén szűk körű lehetőséget adott arra, hogy az alacsonyabb árakra költségcsökkentéssel reagáljon.

(14)

A 2002-t megelőző két évben 8,56/MWh GBP mértékű árcsökkenés következett be, ami egyenértékű 75 TWh kibocsátás mellett (egy pénzügyi évben a BE-atomerőművek kibocsátása) évi 642 millió GBP bevételcsökkenéssel. Sem a villamosenergia-kereskedelmi szerződések, sem a közvetlen értékesítési üzletág nem csökkentette jelentősen ezen áresésnek a BE bevételeire gyakorolt hatását.

(15)

E tényezők eredményeként a BE készpénzhelyzete jelentősen leromlott 2002 nyarán, a 2002. április elejei 231 millió GBP készpénzállomány 2002. augusztus végére – 2002. június végétől gyorsuló csökkenéssel – alig 78 millió GBP-re fogyatkozott. A készpénzállomány jelentős csökkenésén túlmenően a BE lényeges pénzkiáramlásra számított a 2002. szeptember–2003. március közötti időszakban. E kiáramlások részét képezték a British Nuclear Fuel Limited (a továbbiakban: „BNFL”) számára a kiégett fűtőelemek kezelésére kötött szerződések alapján járó kifizetések, a jelentős tőkekiadások a BE kanadai Bruce Power telephelyén, valamint kötvényei első részletének 2003. március 25-én esedékes visszafizetése.

(16)

2002. szeptember 5-én egy nyári sikertelen kötvénykibocsátásra és a lehívatlan banki rendelkezésre álláshoz való hozzáférési képesség miatti aggodalomra tekintettel a BE igazgatósága azt a jogi tanácsot kapta, hogy a vállalat nem lesz képes akkreditívjeinek lehívására. Valójában az igazgatók nem voltak abban a helyzetben, hogy kijelenthessék, miszerint hisznek abban, hogy a vállalat képes lesz visszafizetni e hitellehetőségeket, ezért lehívásuk egyenértékű lett volna a fizetésképtelenség miatti felszámolás ésszerű kilátásának hiányában történő kereskedéssel. Ez vezette a BE-t arra, hogy pénzügyi támogatást kérjen az Egyesült Királyság hatóságaitól a fizetésképtelenségi eljárások elkerülése érdekében. E pénzügyi támogatást a Bizottság 2002. november 27-i határozatával megmentési támogatásként jóváhagyta.

(17)

E határozat előírta a vállalkozás számára, hogy az Egyesült Királyság kormánya útján, legkésőbb hat hónappal a megmentési támogatás engedélyezését követően, értesítse a Bizottságot a felszámolási vagy szerkezetátalakítási tervről, vagy annak bizonyítékáról, hogy a támogatást teljes egészében visszafizették és/vagy a garanciákat megszüntették. 2003. március 7-én az Egyesült Királyság kormánya közölte a BE szerkezetátalakítási tervét a Bizottsággal.

(18)

Az Egyesült Királyság kormánya a következőképpen azonosította a BE nehézségeinek eredetét.

(19)

A többi nagy magánszektorbeli termelő vállalkozástól eltérően a BE nem rendelkezik lakossági üzletággal, ami természetes fedezetet biztosít a nagykereskedelmi villamosenergia-árak kockázatára. A BE ehelyett a villamos energiát elsősorban a nagykereskedelmi piacon és egy kis részben nagy ipari és kereskedelmi ügyfeleknek (I&C) adja el.

(20)

A BE helyzete a nagy I&C ügyfeleket ellátó piacon nem nyújtott elég fedezetet a nagykereskedelmi árak esése ellen. E piac 1994 óta teljesen nyitott a verseny előtt. A piac versenyző, árérzékeny vevőkkel. Az árak ezen a piacon is estek. Ezt nagyrészt közvetlenül áthárították a vásárlókra. Ennek megfelelően tehát nem keletkezett növekedés a kiskereskedelmi árrésben, ami ellentételezhette volna a nagykereskedelmi árak esését.

(21)

Az atomerőművek költségszerkezetét nagyon magas elkerülhetetlen és alacsony elkerülhető (5) költségek jellemzik.

(22)

A BE elkerülhetetlen költségeinek némelyike kizárólag csak az atomerőművekre jellemző. Először: a nukleáris leszerelési felelősség nem kötődik a kibocsátáshoz, kivéve annak időzítését, ami az erőmű bezárásának idején alapul. Másodszor: a kiégett fűtőelemek kezelési költségét – a kiégett fűtőelemek újrafeldolgozása, tárolása és végleges ártalmatlanítása – nem lehet megkerülni azon fűtőelemek vonatkozásában, amelyeket már betöltöttek a reaktorba.

(23)

Másrészről a nukleáris erőművek elkerülhető költségei a rendszerben működő más erőművek – beleértve más alapterhelési erőműveket is – költségeihez képest alacsonyabbak.

(24)

A piaci árak esése a BE elkerülhető költségei felett megkeresett árrésének nagymértékű csökkenéséhez vezetett. Ennek következtében nagyban csökkentek a magas nem elkerülhető költségek – amelyek főként finanszírozási költségek és a múltbeli tevékenységből eredő nukleáris felelősség – fedezésére szolgáló pénzeszközök. Ez nehézségeket okozott a hitelezőknek történő kifizetések teljesítésében, ami a vállalkozás pénzügyi szerkezetátalakítását igényelte.

(25)

A nukleáris felelősségből eredő hosszú távú elkerülhetetlen költségeken túl a BE-t sújtották a rövid távú elkerülhetetlen költségek is, a részvényeseinek történő tőke-visszafizetés és az Eggborough, valamint az észak-amerikai felvásárlások finanszírozási költségei, továbbá az energiavásárlási megállapodások költségei formájában.

(26)

A BE nagykereskedelmi villamosenergia-árak esését követő bevételveszteségét tovább súlyosbították a BE Torness 2 és Dungeness B erőműveiben bekövetkezett jelentős, váratlan üzemszünetek. 2002. augusztus 13-án, a Tornessben bekövetkezett váratlan üzemszüneteket követően, a BE bejelentette, hogy az Egyesült Királyság nukleáris kibocsátási terve 67,5 TWh-ról 63 TWh-ra (± 1 TWh) csökkent.

(27)

A szerkezetátalakítási csomag a következő 7, a BE, főbb hitelezői (beleértve az állami tulajdonú fűtőelem-feldolgozó vállalatot, a BNFL-t) és az Egyesült Királyság kormánya által jóváhagyott intézkedésből állt:

(28)

Ezen intézkedések részleteit a (29)–(102) preambulumbekezdések írják le.

(29)

A nukleáris felelősség elsősorban annak szükségességéből ered, hogy a kiégett nukleáris fűtőelemeket újra fel kell dolgozni vagy tárolni, valamint véglegesen ártalmatlanítani (a továbbiakban: „végfelelősség”), valamint abból, hogy az atomerőműveket kereskedelmi életük végén le kell szerelni (a továbbiakban: „leszerelési felelősség”).

(30)

A végfelelősség egy részére a BE szerződésekkel rendelkezik a BNFL által a kiégett fűtőelemek kezelésével kapcsolatban nyújtott szolgáltatások tekintetében (a továbbiakban: „szerződött felelősség”). A szerződött felelősség azon összegeket képviseli, amit a BE-nek szerződés alapján a jövőben a BNFL számára ki kell fizetnie az AGR kiégett fűtőelemek újrafeldolgozásáért és/vagy tárolásáért és más, a kiégett fűtőelemek kezelésével kapcsolatban nyújtott szolgáltatásokért. A szerződések kiterjednek az AGR atomerőművek kiégett fűtőelemei és fűtőelemekhez kapcsolódó hulladék újrafeldolgozására és tárolására egészen legalább 2038-ig vagy 2086-ig. E szerződések elsősorban rögzített árasak, és a kiégett fűtőelemek tárolásával és újrafeldolgozásával kapcsolatos minden műszaki felelősséget a BNFL-re telepítenek. Minden kiégett fűtőelem és a legtöbb kapcsolódó hulladék a szerződés időtartama alatt végig a BE tulajdonát képezi.

(31)

Létezik másféle, az ugyanezen kiégett fűtőelemekhez kapcsolódó vagy azokhoz nem kapcsolódó végfelelősség, amelyre jelenleg még nincs szolgáltatási szerződés (a továbbiakban: „nem szerződött felelősség”). A nem szerződött felelősség alapvetően a kiégett fűtőelemek, a plutónium, az uránium, az AGR-fűtőelemek újrafeldolgozásából eredő hulladék végleges ártalmatlanításához, valamint a kiégett PWR-fűtőelemek tárolásához és végleges ártalmatlanításához kapcsolódik, beleértve egy szárazraktár létesítését a Sizewell B erőműben és a működési hulladék tárolását és ártalmatlanítását.

(32)

A leszerelési felelősség a fűtőelemek eltávolítása, a sugármentesítés és a nukleáris erőművek villamosenergia-termelés megszűnését követő leszerelése költségeihez kapcsolódik. Szokásosan a leszerelést három szakaszból álló műveletként írják le:

(33)

Mostanáig számos szabályozást léptettek életbe a nukleáris felelősség finanszírozására. A privatizáció idején felállítottak egy külön alapot, a Nukleáris Leszerelési Alapot, egy független vagyonkezelő tulajdonában álló részvénytársaság formájában. Ennek célja egy elkülönített, a leszerelési felelősség teljesítésére használandó alap felhalmozása volt. Minden egyéb más nukleáris felelősség finanszírozását a BE folyamatos üzletmenetének működési pénzforgalmából tervezték fedezni. Azonban a BE bevételei csökkenésének következtében a meglévő intézkedések nem elegendőek a nukleáris felelősség finanszírozására.

(34)

Az Egyesült Királyság kormánya szerkezetátalakítási tervébe számos eszközt épített be annak érdekében, hogy átvegye a pénzügyi felelősséget legalább a nukleáris felelősség finanszírozásának egy részéért. Ezen új eszközöket a BE által a nukleáris felelősség költségeihez való hozzájárulás és a BE nukleáris felelőssége kezelésének új szabályaival együtt hozták létre.

(35)

A szerkezetátalakítási terv rendelkezik a létező NDF bővítéséről vagy egy új Nukleáris Felelősségi Alappal történő kiegészítéséről (a továbbiakban: „NLF”). Az NLF-et egy független vagyonkezelő tulajdonában álló részvénytársaságként kívánják létrehozni. Az NLF feladatául szánják az alábbi nem szerződött felelősség és leszerelési felelősség költségeinek viselését:

(36)

Amint a szerkezetátalakítási terv életbe lép, a BE hozzájárul az NLF-hez az alábbiak megfizetésével:

(37)

Időről időre, méltányos és ésszerű alapon ki lehet igazítani azt a készpénzszázalékot, amelyen az NLF-befizetések alapulnak, azért, hogy részvényesek élvezhessék a visszatartott készpénz és az új BE-részvények jegyzésének előnyeit, valamint hogy az NLF vagy a részvényesek ne károsodjanak részesedéseladások, értékpapír-kibocsátás vagy más vállalati intézkedés következtében.

(38)

Az NLF-be vagy az NDF-be a leszerelési felelősségre befizetésre kerülő évi 20 millió GBP (indexált és az erőművek bezárásával csökkenő) rögzített hozzájárulást nettó jelenérték alapon kell gyorsítani (az esettől függően az NLF-nek vagy NDF-nek megfelelő diszkontrátával leszámítolva), és az azonnal esedékes és kifizethető lesz a BEG vagy BEGUK fizetésképtelensége esetén. A gyorsított fizetés(eke)t a BE-csoport minden fő vállalata garantálni fogja, és arra eszközeik szolgálnak fedezetül.

(39)

Az NLF vagyonkezelőinek kizárólag az alap és befektetéseinek kezelése és a megfelelő kiadások kifizetése lesz a szerepe és egyetlen feladata. Ez magában fogja foglalni az értékelés elvégzését is, ha az NLF számára előnyösnek mutatkozna valamely NLF-befizetés elhalasztása vagy azok részesedéssé történő átalakítása. Az NLF vagyonkezelőinek nem lesz hatáskörük a források, finanszírozási követelmények felülvizsgálatára vagy a BE hozzájárulásainak meghatározására.

(40)

Az Egyesült Királyság kormánya az alábbi négy intézkedést fogja megtenni a nukleáris felelősség finanszírozásával kapcsolatban:

(41)

Az Egyesült Királyság kormánya átvállalja a felelősséget a BE kötelezettségeiért a BE és a BNFL közötti szerződések alapján (a továbbiakban: „kiégett fűtőelemekre vonatkozó múltbeli szerződések”) a következők vonatkozásában: i. a szerkezetátalakítás tényleges időpontja előtt a reaktorokba betöltött, kiégett AGR-fűtőelemek újrafeldolgozása és/vagy tárolása; és ii. a hűtőközeg karbantartásához, az oxidok kezeléséhez, vasúti szállításhoz kapcsolódó szolgáltatások a BNFL-lel meglévő szerződések alapján.

(42)

Ez a kötelezettségvállalás nem terjed ki a szerkezetátalakítás tényleges időpontja után az AGR-erőművekbe betöltött fűtőelemek kifizetésére, ezek költségét továbbra is a BE viseli a BE és a BNFL közötti kereskedelmi tárgyalások eredményeként létrejövő új szerződések alapján. Nem terjed ki a PWR-fűtőelemekkel kapcsolatos kifizetésekre, mivel azt nem a BNFL dolgozza fel újra, hanem közvetlenül a BE, és azokat ténylegesen csak tárolja.

(43)

Az Egyesült Királyság kormánya vállalja, hogy az 1. szakaszba tartozó leszerelési felelősség és nem szerződött felelősség körében (beleértve a Sizewell B szárazraktárának megépítését és a fűtőelemek végleges ártalmatlanítását) fedez minden finanszírozási kiesést az NLF-en belül.

(44)

Az Egyesült Királyság kormánya vállalja, hogy fedez minden finanszírozási kiesést a 2. és 3. szakaszba tartozó leszerelésért.

(45)

A fent említett kötelezettségvállalásokat az Egyesült Királyság kormánya a BE mérlegében eszközként veszi figyelembe, az eredményelszámolásban pedig ezzel megegyező összegű levonásként. Rendes körülmények között a vállalkozás adóztatható. Az Egyesült Királyság kormánya szerint ez szükségessé tenné, hogy a szerkezetátalakítási folyamatban felbruttósítsa a BE számára nyújtott támogatás szintjét a támogatásra jutó adóval, a BE szerkezetátalakítást követő fizetőképességének biztosítására.

(46)

Ennek elkerülésére az Egyesült Királyság hatóságai a villamosenergia-törvényen keresztül egy sajátos adókedvezmény bevezetésén dolgoznak. Ezen adókedvezmény nélkül körülbelül 3 152 millió GBP adófizetési kötelezettség keletkezne. Az Egyesült Királyság kormánya szerint az adókedvezményt előíró jogszabályt oly módon szövegezték meg, hogy az biztosítsa azt, hogy a jövőben a BE nem fog aszimmetrikus adókedvezményben részesülni. A vállalkozás értékében akár árváltozás, akár revalorizáció miatt bekövetkező bármely növekedés adóztatható lesz, ezért ez megfelel a BE-nek abban az időben biztosított adókedvezménynek, amikor is a külön kiadást az eredménykimutatásba bevezették.

(47)

A lenti 1. táblázat tartalmazza a fent bemutatott támogatási eszközök Egyesült Királyság hatóságai általi értékelését. Az értékek e becslései meglehetős bizonytalanságot tartalmaznak. Erősen bizonytalan mind a nukleáris felelősség költségei alóli mentesítés, mind a BE e költségekhez való hozzájárulása. Valójában a kötelezettségek teljesítése nagyon hosszú időszakon keresztül történik. Például a BE nem számíthat az AGR-erőmű leszerelésének megkezdésére legalább 85 évig az erőmű termelésének beszüntetését követően, míg a kiégett fűtőelemek kezelésének határozatlan ideig folytatódnia kell. Ezen túlmenően számos feladatra, beleértve az AGR-ek leszerelését, jelenleg nincs közvetlen tapasztalat. A támogatás becsült értéke változott az bejelentés óta. Ennek fő oka, hogy a készpénzbegyűjtésből magasabb visszatérítések keletkeztek a következők miatt: a BE előrejelzett teljesítményének javulása, az infláció hatása, a kiégett fűtőelemekre vonatkozó múltbeli szerződések alapján esedékes összegek naprakésszé tétele a kötelezettségvállalás, a múltbeli kiégett AGR-fűtőelemek mennyiségének a szerkezetátalakítás tényleges időpontjának eltolódása miatti növekedése, és a Nukleáris Termelési Leszerelési Alapon belül az eszközök értékének a legújabb piaci érték tükrözését célzó növekedése.

1. táblázat

Az A. intézkedés támogatási eszközeinek értékelése a 2004. júliusi előrejelzések alapján (6)

(48)

A BNFL ellátja a BE AGR-reaktorait nukleáris üzemanyaggal, és feldolgozza vagy tárolja is egyben a kiégett fűtőelemeket (8).

(49)

A szerkezetátalakítási terv részeként a BNFL, a BE legnagyobb hitelezője, hozzájárult a BE-vel kötött szerződések módosításához a fűtőelem-ellátás és a kiégett fűtőelemek újrafeldolgozása vonatkozásában.

(50)

A szerkezetátalakítást megelőzően a BE és a BNFL között léteztek fűtőelem-ellátási szerződések 1997-től a BEG, 1995-től pedig a BEGUK vonatkozásában. Ezeknek 2006. március 31-ig hatályban kellett volna maradniuk, de a szerződések újratárgyalásának és a BEG vonatkozásában azon időponttól történő meghosszabbításának szándékával, valamint a BEGUK-ra történő kiterjesztésének opciójával.

(51)

A fűtőelem-ellátás ellenértéke egyéves rögzített összegből, valamint szállított üzemanyag-összetevőnként egy kiegészítő változó díjból tevődött össze. A díjak meghatározott összegűek voltak, amit az inflációs indexnek megfelelően ki kellett igazítani.

(52)

Az újratárgyalt fűtőelem-ellátási szerződési feltételek 2003. április 1-jén léptek hatályba, az előző megállapodások kiegészítése révén. Az új szerződési feltételek képezték az alapját az új, az AGR-fűtőelemek szállítására vonatkozó, élethosszig tartó megállapodásoknak is 2006. március 31-ét követően, 2006. április 1-jei hatálybalépéssel.

(53)

Az új feltételek alapján az előző megállapodások szerinti éves, rögzített összegű kifizetés év 5 millió GBP-re fog csökkenni és további engedmények is lesznek, az alapterhelési villamos energia árához kapcsoltan, de 15 millió GBP plafonnal (mindkettő 2003-as árakon és az RPI-vel indexálva). Az árak egyebekben nem változnak az előző szerződések áraihoz képest.

(54)

A 2006. április 1-jétől a fűtőelem-ellátás vonatkozásában, és azzal a feltétellel, hogy a hétből legalább négy AGR-erőmű üzemben marad, a BE által fizetendő rögzített összeg 25,5 millió GBP lesz, a fenti engedmények ebből kerülnek levonásra, egy urániumtonnánként 191 000 GBP változó díjjal (a létező szerződéseknek megfelelően). Ezen árakat 2002. júliusi pénzértéken rögzítették és azok az RPI-vel indexálásra kerülnek.

(55)

Arra az időszakra, amikor már csak három vagy kevesebb erőmű fog üzemelni, az árakat a BE és BNFL csoport ajánlásai alapján lehet meghatározni, a BNFL fűtőelemgyártó üzeme lezárására vonatkozó optimalizálási programról szóló tanulmányok követően.

(56)

1995-ben a BEG és a BEGUK jogelődei (a Nuclear Electric és a Scottish Nuclear) hosszú távú szerződéseket kötöttek a BNFL-lel a kiégett fűtőelemek tárolására és újrafeldolgozásra, valamint kapcsolódó szolgáltatásokra. A BEGUK (akkor még Scottish Nuclear) további szerződést kötött 1995-ben a már szerződéssel lekötött mennyiség feletti minden AGR-fűtőelem hosszú távú tárolására. 1997-ben a BEG egy további szerződést írt alá a kiégett fűtőelemek kezelési szolgáltatásaira, mely kezelte a BEG-reaktorokból az 1995-ös szerződés alapján szállított kiégett AGR-fűtőelemeken túli mennyiség élethosszig tartó tennivalóit. Az összes fent említett szerződést a továbbiakban a „kiégett fűtőelemek kezelésére vonatkozó létező megállapodásként” említünk. Ezek legalább 2038-ig vagy 2086-ig tartó szolgáltatásokról rendelkeznek (a hulladék kategóriájától függően).

(57)

A kiégett fűtőelemek kezelésére vonatkozó létező megállapodások alapján a BE marad minden kiégett fűtőelem tulajdonosa. Végül a BEG-nek és a BEGUK-nak át kell vennie a BNFL raktáraiból a magas veszélyességű megüvegesedett hulladékot, kiégett fűtőelemeket, egyes közepesen veszélyes hulladékokat és újrafeldolgozott urániumot és plutóniumot azok végleges ártalmatlanítására vonatkozó kötelezettségük teljesítéséhez.

(58)

E megállapodások díjazása alapvetően rögzített, csak az inflációnak megfelelően kell kiigazítani, és a tárolási és újrafeldolgozási kötelezettségvállalás körében a szállított fűtőelemek mennyiségéhez igazodik. A kezdeti, 1995-ös szerződések szintén tartalmaznak összegeket a sellafieldi THORP (Thermal Oxide Reprocessing Plant) leszerelése tekintetében, ahol az AGR-fűtőelemeket újrafeldolgozzák. A BNFL által nyújtott szolgáltatás természetéből adódóan a BE köteles a szerződés megszüntetésére tekintet nélkül további fizetéseket teljesíteni a le nem szállított fűtőelemek vonatkozásában.

(59)

Az 1995-ös tárolási és újrafeldolgozási szerződések fizetési ütemezése rögzített egészen a szerződés 2086-os befejeződéséig, havi fizetésekkel. Az 1997-es szerződések fizetési ütemezése a BNFL-nek leszállított fűtőelemek mennyiségétől és a szállítás idejétől függ. E rögzített fizetések megfelelnek egy átalányösszeg rögzített ütemterv alapján történő kifizetésének.

(60)

A kiégett fűtőelemek kezelésére újratárgyalt megállapodás (a továbbiakban: „a kiégett fűtőelemek kezelésére vonatkozó új megállapodás”) különböző rendelkezéseket tartalmaz attól függően, hogy a kiégett fűtőelemeket a szerkezetátalakítás tényleges időpontja előtt vagy után töltötték-e be.

(61)

A szerkezetátalakítás tényleges időpontja előtt betöltött fűtőelemekre vonatkozó lényeges módosítások a következők:

(62)

A szerkezetátalakítás tényleges időpontjában vagy azt követően betöltött fűtőelemekre vonatkozó lényeges változások a következők:

(63)

A második táblázat mutatja a BNFL fűtőelem-ellátási szerződések változásainak a BE-re gyakorolt hatását, az Egyesült Királyság hatóságainak a villamosenergia-piac alakulására vonatkozó, három forgatókönyv alapján készített becsléseivel.

2. táblázat

A BNFL fűtőelem-ellátási szerződések változásainak hatása

(64)

Az Egyesült Királyság hatóságai bejelentették, hogy 2006 után nehéz lenne a BE megtakarításainak pontos becslését megadni, mivel a szerkezetátalakítást megelőző fűtőelem-ellátási szerződések a tervek szerint 2006-ban lejárnak. A változásokból a BE számára származó hasznok bármely becslésekor valamilyen módon figyelembe kell venni a BNFL számára a szerződésnek a BE erőművei élete végéig történő meghosszabbításából származó azon előnyöket, amelyek tükröződnek az új szerződésekben. E bizonytalanságok szem előtt tartásával az Egyesült Királyság hatóságai jelezték, hogy a BE belső becslése szerint az erőművek élettartamára számított megtakarítás 239 millió GBP (diszkontálatlanul) és 140 millió GBP (3,5 %-os (9) tényleges kamatlábbal diszkontálva). A 3. táblázat mutatja a BNFL AGR-fűtőelemekre vonatkozó szerződései változásának BE-re gyakorolt hatását az Egyesült Királyság hatóságai becslése szerint, a három lehetséges forgatókönyv alapján (10). A nettó jelenértéket a valós 3,5 % állami szektorra vonatkozó diszkontkamatlábbal számították. E táblázat csak a szerződéses árváltozások azon hatásait tükrözi, amelyek a szerkezetátalakítás tényleges időpontja után betöltött fűtőelemekre vonatkoznak. Nehéz számszerűsíteni a szerkezetátalakítás tényleges időpontja előtt betöltött fűtőelemekre vonatkozó szerződésváltozások hatását, mivel azok csak a BE fizetésképtelensége esetén lépnének hatályba. Ezen kívül a BE számára a kiégett fűtőelemek tulajdonjogának átszállásából eredő hasznokat és az ebből eredő felelősséget az Egyesült Királyság hatóságai szerint nehéz megbecsülni. Az Egyesült Királyság hatóságai mindazonáltal benyújtották a hasznok szubjektív becslését, amely szerint a BE számára e tulajdonátszállás 1 421 millió GBP (diszkontálatlan) és 148 millió GBP (5,4 % névleges rátán diszkontált) megtakarítást jelentene. E hasznot a 3. táblázat nem tartalmazza.

3. táblázat

A kiégett AGR fűtőelemek kezelésére vonatkozó jövőbeni szerződésekre gyakorolt nettó jelenérték hatások (11)

(65)

Eredetileg, a ma már BEG-ként és BEGUK-ként működő cégek, mindketten vásároltak urániumot a BNFL-nek történő átadásra és az AGR-erőműveikhez szükséges fűtőelemek előállításában és gyártásában történő felhasználásra. Majd a ma BEGUK néven működő vállalat átadta uránbeszerzési szerződéseit a BNFL-nek. E létező szerződések hosszú távúak voltak és mindenesetre csak a BEGUK-nak szükséges viszonylag kis mennyiségű anyagra elegendőek, és ezért e változás csak korlátozott alapot biztosított a BNFL számára az uránbeszerzési és -ellátási üzletága fejlesztésére.

(66)

A BE és BNFL közötti, a BNFL által a BE számára fűtőelem-ellátásra vonatkozó jövőbeni szerződések újratárgyalásai részeként megállapodtak abban, hogy a BEG-nek ugyancsak át kell adnia uránbeszerzési szerződéseit a BNFL részére, amely így felelős lesz a BEG AGR-erőművei számára a jövőbeli uránbeszerzési megállapodások megkötéséért.

(67)

Ugyanakkor a BNFL fogja megvásárolni a BEG uránkészleteit, amelynek becsült könyvszerinti értéke 67 millió GBP.

(68)

A szerkezetátalakítási terv részeként a BE megállapodásra jutott (a továbbiakban: „a standstill-megállapodások”) bizonyos feltételek melletti türelmi időről (standstill), a BNFL-nek és számos jelentős pénzügyi hitelezőjének (a továbbiakban: „nagyhitelezők”) teljesítendő fizetések tekintetében. E nagyhitelezők: a 2003., 2006. és 2016. évi kibocsátások kötvénytulajdonosai (a továbbiakban: „kötvénytulajdonosok”), az Eggborough bankszindikátus, beleértve a Royal Bank of Scotlandot (a továbbiakban: „RBS”), mint akkreditívet adót (együtt „banki hitelezők”) és a három villamosenergia-vásárlási szerződés („PPA”) és az árkülönbségekre vonatkozó szerződések szerződő felei: a Teaside Power Limited (a továbbiakban: „TPL”), a Total Fina Elf (a továbbiakban: „TFE”) és az Enron (a továbbiakban együtt „a PPA szerződő felek”).

(69)

A standstill-megállapodások alapján a türelmi idő 2003. február 14-én kezdődik és legkorábban 2004. szeptember 30-án, vagy valamely megszüntetésre okot adó esemény bekövetkezésekor, illetve a szerkezetátalakítás befejezésekor ér véget. A BNFL és a nagyhitelezők megállapodtak a BE-vel, hogy ezen időszak alatt nem fognak lépéseket tenni fizetésképtelenségi eljárások megindítására, vagy a BE által fizetendő bármely esedékes összeg követelésére és felgyorsítására.

(70)

A (71)–(73) preambulumbekezdések írják le a BE-t, valamint a BNFL-t és a nagyhitelezőket a standstill-megállapodások alapján terhelő kötelezettségeket.

(71)

A standstill-megállapodások alapján:

(72)

A standstill-megállapodások alapján:

(73)

A nagyhitelezőket ezen megállapodás alapján terhelő, fizetések elhalasztására vonatkozó kötelezettség megszűnik, ha a következők közül bármelyik bekövetkezik és a nagyhitelező közli felmondását a BE-vel:

(74)

A 4. táblázat határozza meg azt a készpénzszintet, amit a BE az Egyesült Királyság hatóságai szerint a standstill-megállapodások révén megtakarítana, ha a szerkezetátalakítás tényleges időpontja 2004. március 31. lenne.

4. táblázat

A BE készpénz-megtakarítása a standstill-megállapodások révén

(75)

A standstill-megállapodásokon túl a szerkezetátalakítási terv előírja a nagyhitelezők követeléseinek átalakítását és átütemezését. 2003. február 14-én a BE nem kötelező megállapodásra jutott a nagyhitelezőkkel a követeléseikre vonatkozó egyezségről és a követelések felosztásáról.

(76)

A BE 2002. szeptember 30-ig, hat hónapos időtartamra szóló, auditálatlan pénzügyi beszámolója szerint az egyezségben érintett nagyhitelezők felelősségei a következők voltak:

(77)

A fő feltételek szerint a PPA szerződő felek követeléseit azóta 316 millió GBP-ben rögzítették, a szerkezetátalakítási csomag céljaira.

(78)

A követeléseket a következőképpen alakítják és ütemezik át:

(79)

A BE felülvizsgálta kereskedési stratégiáját azzal a céllal, hogy csökkentse kibocsátási és árkockázatoknak való kitettségét. A felülvizsgálat a szerkezetátalakítási csomag olyan eleme, amely a BE pénzügyi erejét növeli.

(80)

A BE az Egyesült Királyság egyik legnagyobb villamosenergia-termelője, az Egyesült Királyság villamosenergia-termelésének több mint 20 %-át adja. Ez a villamosenergia-termelési portfólió nukleáris termelésből (a kapacitás 83 %-a) és széntüzelésű termelésből áll (a kapacitás 17 %-a), mely évente körülbelül 75 TWh termelésére képes.

(81)

A BE kereskedelmi ága, a BEPET felelős a BE termelési portfóliója kibocsátásának eladásáért, a BE villamosenergia-árak változása miatti kitettségének kezeléséért és a piachoz viszonyítva a BE által elért eladási árak maximalizálásáért. Mivel a BE kapacitásának 83 %-a nukleáris, a BEPET számára kulcsfontosságú hangsúly van e főként folyamatos termelés eladásán.

(82)

A széntüzelésű Eggborough erőmű a kereskedési portfóliónak ugyancsak fontos eleme. Ez ugyanis kibocsátási rugalmasságot biztosít a változó ügyféligények kiszolgálására és értékes „biztosítást” nukleáris üzemszünet esetén. Rugalmasságot biztosít a nagy I & C vevők vonatkozásában és a nagybani kereskedés részét is képezi.

(83)

Az eladási árak piaci körülményekhez képest történő maximalizálásával egyidejűleg a BE piaci áraknak való kitettsége kezelése érdekében a BEPET előre eladja a termelt villamos energiát. A BEPET, hasonlóan a többi termelőhöz, az energia megtermelésének időpontjára megpróbálja eladni a termelés 100 %-át, hogy elkerülje a kiegyenlítő mechanizmus tipikusan ingadozó árainak való kitettséget. Az előre eladás révén a vállalat képes biztosítani azt, hogy a jövőbeni kibocsátást az akkor uralkodó árakon adják el, és némely esetben jövőre nézve előre rögzített áron.

(84)

A BEPET számos csatornán keresztül tudja a BE-termelést értékesíteni és a teljes kibocsátás 32 %-át a közvetlen értékesítési üzletágon (a továbbiakban: „DSB”) keresztül adja el. A DSB szervesen növekedett és a BE üzleti stratégiájának kulcselemét képezi.

(85)

A BE kiskereskedelmi piaci pozíciója, az Egyesült Királyság más nagy termelőihez viszonyítva, a csoport kibocsátásának csak viszonylag kis részét képezi. A BE e piacon történő növekedését nem a kiskereskedelmi piaccal kapcsolatos célok hatjták, hanem az, hogy diverzifikálja a termelési kibocsátás szállítási csatornáit. A BE körülbelül 2 % (12) bruttó árrést ér el közvetlen eladásain, ami e piac versenyző jellegét mutatja.

(86)

A BE 2002 szeptemberében bekövetkezett pénzügyi nehézségeinek okai között volt három, alapvetően pénzügyileg előnytelen villamosenergia-vásárlási szerződés és árkülönbözetre vonatkozó szerződések, amelyeket korábbi kereskedelmi és vállalati tevékenysége keretében kötött. A szerkezetátalakítási csomag részeként mindegyikre kiterjedt a nagyhitelezőkkel kötött egyezségi megállapodás.

(87)

Az első a TFE-vel kötött szerződés. A mai uralkodó piaci árakhoz képest az e szerződésben lévő ár nagyon magas. A megállapodást 1997-ben kötötték, amikor az árak a jelenleginél átlagban sokkal magasabbak voltak. A megállapodás pénzügyileg előnytelen a BE számára és a TFE ebből adódó követelése 85 millió GBP.

(88)

A második szerződés az Enronnal kötött, 1996. április 1-jén kelt swapmegállapodás, ami egy pénzügyileg elszámolt instrumentum, a csúcsidős és csúcsidőn kívüli árak közötti különbségre alapozva. A BE a szerződést még az Eggborough-felvásárlás előtt kötötte. Ellensúlynak szánták a BE növekvő I&C üzletága változó alakulásával szemben. Az Enron felé ezen előnytelen PPA-szerződésből fennálló és a szerkezetátalakítási csomagban elismert követelés 72 millió GBP.

(89)

A harmadik szerződést a BE az 1999-es, TPL-lel lebonyolított SWALEC részesedésszerzés révén örökölte. A szerződést eredetileg 1991. június 26-án írták alá. A szerződés alapjában pénzügyileg előnytelen. Az e PPA-szerződésből a TPL felé fennálló és a szerkezetátalakítási csomagban elismert tartozás 159 millió GBP.

(90)

A szerkezetátalakítási csomag részeként a BE elhatározta kibocsátásának biztosítását több középtávú, rögzített áras eladással. Az Egyesült Királyság kormánya szerint e stratégia végrehajtása csökkenteni fogja a készpénzforgalom bizonytalanságait és erősíteni fogja a vállalat hosszú távú pénzügyi életképességét.

(91)

Az új stratégia alapján a kibocsátás rögzített áras, előre történő eladása a vállalat kibocsátása nagyobb részének előre eladását fogja eredményezni rögzített áron a következő három–öt évre, így a BEPET rögzíti a jövőbeli termelés nagyobb arányának értékét.

(92)

Az új kereskedési stratégia kulcsfontosságú céljai: i. az árkockázat korlátozása további rögzített áras szerződések biztosításával; ii. jelentős termelési mennyiségekre életképes eladási csatornák fenntartása; és iii. megfelelő pénzügyi tartalékok fenntartásához szükséges pótlólagos készpénz biztosítása.

(93)

Mivel az új stratégia 2002. december elején alakult ki, a BE-nek sikerült a közvetlen értékesítési üzletág eladásait további 14,8 TWh-val bővíteni 2003–2006 között, az éves szerződések megújításával és a többéves szerződések kiterjesztésével. 2003. március 6-án a BE számos nagykereskedelmi partnerrel tárgyalt a strukturált kereskedésről.

(94)

2003. február 6-án egy jelentős szerződést írtak alá a British Gas Trading Limiteddel, 2007. április 1-jéig évi körülbelül 10 TWh eladására, amelynek több mint fele rögzített áras.

(95)

A BNFL-lel kötött új szerződések szintén nyújtanak a BE számára ellensúlyt a villanosenergia-árak terén, az AGR-fűtőelem-ellátás és a kiégett AGR fűtőelemek kezelési szolgáltatásért fizetendő, a villamos energia árának változásához kötött változó árnak köszönhetően. A jelenlegi piaci árakon a BNFL-lel kötött új megállapodások részleges ellensúlyt adnak a BE AGR-kibocsátásának körülbelül 60 %-át kitevő, évi 58 TWh-ra.

(96)

A BE középtávú stratégiájában a következő célokra való összpontosítást javasolja:

(97)

2002. december 23-án a BE bejelentette, hogy kötelező erejű előszerződést kötött a Bruce Powers-ben lévő 82,4 %-os érdekeltségének eladására az alábbiak szerint: 79,8 %-ot a Cameco, a BPC Generation Infrastructure Trust és a TransCanada PipeLines Limited konzorciuma (együtt a „konzorcium”) számára és 2,6 %-ot a Power Workers' Union Trust No1 és a The Society számára. Ezenkívül a konzorcium hozzájárult a BE Huron Windben, egy ontariói szélerőműprojektben lévő érdekeltsége 50 %-ának megszerzéséhez. A Bruce Power és a Huron Wind konzorciumnak való eladását 2003. február 14-én fejezték be. A szerződéskötéskor a BE 678 millió CAD készpénzt kapott. Ezenfelül a BE további 140 millió CAD összeget vár a két Bruce A egység újraindítási kontingenséből és a letéti számlákról.

(98)

275 millió GBP (csökkentve egyes tranzakciós költségekkel) kezdeti bevételt fizettek be a hitelmegállapodás (a továbbiakban: „CFA”) alapján egy DTI által jóváhagyott és javára nyitott számlára.

(99)

Az Exelon Generation Company, LLC („Exelon”) és a British Energy Investment Ltd. javaslatokat nyújtottak be az AmerGrenben lévő érdekeltségük vonatkozásában az AmerGren eladásával kapcsolatban. 2003. december 22-én a BE részvényesei jóváhagyták a BE AmerGenben lévő 50 %-os érdekeltségének eladását az Exelon Generation Company LLC részére. A BE körülbelül 277 millió USD-t kapott készpénzben.

(100)

Számos helyi hatóság hozzájárult ahhoz, hogy kamatfizetés nélkül halasztva fizesse meg a BE a részükre járó vállalkozási adókat.

(101)

Az Egyesült Királyság hatóságai által továbbított információk szerint e hatóságok a következők:

(102)

Összesen 4 303 205 GBP adófizetést halasztottak 2002. novemberről 2003. februárra. A G. intézkedésnek megfelelően a BE 2003 februárjában teljes egészében megfizette az adót, valamint 2003. október 7-én 65 656,24 GBP kamatot a késedelmes fizetés miatt. A kamatok kiszámítása a Bizottság által az Egyesült Királyságra megállapított referenciarátán alapult, ami 2002. december 31-ig 6,01 %, azt követően pedig 5,42 %.

(103)

A szerkezetátalakítási tervnek a BE életképességére gyakorolt hatása bemutatása az Egyesült Királyság hatóságai bemutatták a nukleáris termelés közgazdasági vonatkozásait. A BE termelésének közgazdasági vonatkozásainak értékelésekor a bejelentés megkülönböztetést tesz a BE-erőművek elkerülhető és elkerülhetetlen költségei között. A nukleáris erőműveket nagyon magas elkerülhetetlen, és ehhez képest alacsony elkerülhető költségek jellemzik, különösen alacsonyak a járulékos üzemeltetési költségek. Az Egyesült Királyság hatóságai szerint közgazdaságilag ésszerű az atomerőművek működtetése, mivel a termelési döntések meghozatalát motiválja az elkerülhető költségek szintje arra tekintettel, hogy a nukleáris erőművek rendelkeznek a legalacsonyabb rövid távú járulékos költséggel.

(104)

Ezt követően az Egyesült Királyság hatóságai azzal érvelnek, hogy ha a BE szerkezetátalakítása sikeres lesz, a cég felépítéséből adódóan nem fog veszteséget termelni. Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a terv képes azon kérdések kezelésére, amelyekből a BE nehézségei származnak és amelyek a hosszú távú életképességhez vezetnek. A terv javítani fogja különösen a BE kereskedési stratégiáját fedezetlen pozíciói ellentételezésének megkísérlésével, a BE mentesítésével némely nagyon magas rögzített költségtől a múltbeli nukleáris felelősség költségeinek átvételével, és képessé teszi arra, hogy tevékenységei biztosításához elegendő készpénztartalékot halmozzon fel.

(105)

A BE szerkezetátalakítási tervének célja a BE költségeinek és felelősségeinek átalakítása és biztos tőkeszerkezet kialakítása annak érdekében, hogy a BE hosszú távon életképes egységként működjön. A BE pénzügyi életképességéhez az Egyesült Királyság kormánya azt feltételezi, hogy egy idő múlva a vállalatnak nyereséget kell termelnie, pozitív készpénzforgalommal, és képesnek kell lennie tevékenységének folyamatos finanszírozására.

(106)

A szerkezetátalakítási terv következő elemeit szánták a pénzügyi életképesség helyreállítása céljának elérésére:

(107)

Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a szerkezetátalakítási tervet úgy alakították ki, hogy vegye számításba a pénzügyi életképesség kulcsfontosságú követelményét, nevezetesen azt, hogy a vállalat legyen képes tevékenységeinek finanszírozására. Mivel a vállalat nehézségekre számíthatott a bankoktól vagy a kötvénypiacról történő forrásszerzésben – különösen azon kölcsönadók alacsony számát tekintve, akik hajlandók egy nukleáris energiát termelő vállalkozás finanszírozására –, a szerkezetátalakítási tervet úgy kell tekinteni, mint a külső finanszírozás keresésének alternatíváját. A terv tartalmazza készpénztartalékok létrehozását és fenntartását. A készpénztartalékokat úgy tervezik meg, hogy a vállalat képes legyen fedezetet igénylő villamosenergia-kereskedelmi szerződések megkötésére és külső finanszírozás nélkül a készpénzhiányos időszakok áthidalására. Ennek megfelelően a szerkezetátalakítási terv két tartalék létrehozását vázolja fel: egy készpénzfedezeti tartalék, valamint egy üzemszüneti és likviditási tartalék. Bár két külön tartalék poolt azonosítottak, a szándékok szerint e tartalékok egymással helyettesíthetők, hogy az üzemszüneti és likviditási tartalékból is le lehessen hívni a pótlólagos fedezeti követelmények teljesítésére és fordítva is. Ennek célja a BE számára további stabilitás nyújtása.

(108)

A BE számos intézkedést vállalt készpénzhelyzetének javítására az alábbiak révén:

(109)

Ezenfelül a BE-et alávetették egy üzleti tervezési folyamatnak, amely naprakész pénzügyi előrejelzéseket eredményezett és a telephelyeinek teljesítményéhez kapcsolódó kérdések részletes felülvizsgálatát is elvégezte.

(110)

A 2004. március 31-ig terjedő időszakban a készpénztartalékok két forrásból épültek fel: a standstill-megállapodásokból (C. intézkedés) és az eszközértékesítésből (F. intézkedés), a megmentési támogatás keretében nyújtott hitelmegállapodás alapján fennálló tartozások visszafizetése után.

(111)

Az Egyesült Királyság hatóságai három pénzügyi forgatókönyvet alakítottak ki azon változók figyelembevételére, amelyekre a BE pénzügyi helyzete különösen érzékeny: termelési kibocsátás és villamosenergia-árak. A pénzügyi előrejelzéseket a Deloitte & Touche vizsgálta felül, mint az Egyesült Királyság kormányának közgazdasági és energiapiaci tanácsadója. Az üzleti tervezési esetekbe beépített kibocsátási és tőkekiadási feltételezéseket a WS Atkins – mint a BE és a Citigroup műszaki tanácsadója – és a Stone & Webster Management Consultants, Inc. – az Egyesült Királyság kormányának műszaki tanácsadójaként – vizsgálta felül.

(112)

A felülvizsgálat három lényeges változást vett figyelembe a 2003. márciusi, eredeti bejelentés óta, nevezetesen a villamosenergia-árak szintjét, a nukleáris erőművek megbízhatóságának javítását célzó teljesítményjavítási programot (Performance Improvement Programme – PIP) és a kereskedelmi biztosítékokat.

(113)

A villamosenergia-árak az elmúlt hónapokban jelentősen fejlődtek. Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a villamosenergia-árak jelenleg 28/MWh GBP felett vannak a 2003. márciusi 16,4/MWh GBP árhoz képest. A villamosenergia-árak előrejelzése változásainak kulcsfontosságú hajtóereje a mögöttes üzemanyagárak (szén, gáz, olaj) változása, az európai kibocsátáskereskedési rendszer által bevezetett szénárképzés és a kapacitástartalékok szintje.

(114)

A BE nukleáris flottája történetileg kevésbé volt eredményes, mint nemzetközi társai. A legrégebbi telepek megsínylették az elégtelen beruházásokat és minden telephely jelentős javításokra szorul, valamint nagy a rövid távú üzemszünetek kockázata. A BE ezért helyreállítási terveket készített minden telep számára. A PIP előnyeit a kulturális és szervezeti változásokból és a növekvő tőke- és személyzeti befektetésekből kell kinyerni. Az idők során ennek az erőművek megbízhatatlanságának csökkenéséhez és növekvő kibocsátáshoz kell vezetnie.

(115)

A BE ugyancsak számításba vette a piaci árak növekedéséből eredő fedezeti követelmények jelenlegi növekedését.

(116)

A termelési kibocsátás és villamosenergia-árak alternatív feltételezéseinek a BE pénzügyi helyzetére gyakorolt hatása meghatározása érdekében a BE figyelembe vett egy kedvező és egy kedvezőtlen irányú érzékenységet, ami figyelembe veszi a villamosenergia-árak fejlődését, a PIP hasznait és a becsült fedezeti előrejelzéseket:

(117)

Az Egyesült Királyság kormánya a BE életképessége vizsgálatának alapjául a vállalat hiányszámait vette. A következő becslésekre jutottak 2005–2010-re:

5. táblázat

Hiányszámok

(118)

Az Egyesült Királyság hatóságai készítettek egy becsült eredménykimutatást is a 2005–2009-es időszakra, az újrabevezetési esethez kapcsolódóan.

6. táblázat

Eredménykimutatás az újrabevezetési esetben

(119)

E becslés mutatja, hogy az adózás előtti eredmény, a kisebbségi érdekeltségek, az Egyesült Királyság kormányának kötelezettségvállalása és a rendkívüli tételek a 2005. évi 171 millió GBP-ről 355 millió GBP-re javul a következő években. 2005-ben a rendkívüli tétel az A. intézkedésben említett nukleáris felelősség finanszírozására az Egyesült Királyság kormánya által tett kötelezettségvállalásból ered.

(120)

Az adózás előtti eredményt jelentősen csökkenti 2005-ben az NLF-hozzájárulás. Azonban e befizetések az adósságszolgálatot követő készpénzforgalom 65 %-át teszik ki és nem kell azokat megfizetni negatív készpénzforgalom esetén, vagy ha a készpénztartalékok szintjének fenntartásához átvezetésekre van szükség.

(121)

A BE pénzügyi előrejelzéseinek elemzése mutatja, hogy az újrabevezetési esetben az átalakított szerkezetű üzleti vállalkozástól elvárt a nyereségtermelés és a különböző érdekcsoportokat kiszolgáló készpénzforgalom, és a részvényeseknek történő bármely kifizetést megelőzően jelentős hozzájárulást várnak el a nem szerződött felelősség és a leszerelési felelősség teljesítéséhez.

(122)

A Bizottság az eljárást kezdeményező határozatában megállapította, hogy a szerkezetátalakítási terv komparatív előnyöket nyújtott a BE számára egy olyan ágazatban, amelyben létezik Közösségen belüli kereskedelem. Az A. és G. intézkedések érintik az Egyesült Királyság központi és helyi hatóságainak költségvetését, ennélfogva állami forrásokat. Ezért azok a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülnek. Lehetséges az is, hogy a B. intézkedés és – legalább részben – a C. intézkedés is érint állami forrásokat annyiban, amennyiben az állami tulajdonban álló BNFL nem a piacgazdaságban eljáró magánbefektetőtől elvárt módon járt el. Ezért úgy tűnik, hogy ezen intézkedések ugyancsak állami támogatásnak minősülnek a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében.

(123)

A Bizottság a támogatást a bajba jutott cégek szanálására és szerkezetátalakítására nyújtott állami segélyekről szóló közösségi iránymutatásra (15) (a továbbiakban: „az iránymutatás”) figyelemmel elemezte.

(124)

Ez az elemzés a következő kétségeket vetette fel az állami támogatás közös piaccal való összeegyeztethetősége vonatkozásában:

(125)

A Bizottságnak kétségei voltak, hogy a terv ésszerű időn belül a BE életképességének helyreállítását eredményezi-e. Valójában az intézkedések némelyike nagyon hosszú időre nyúlik (legalább 2086-ig). Továbbá a BE helyzetében beálló javulás csak a kormány és a nagyobb hitelezők által nyújtott külső támogatásnak, mintsem belső fizikai szerkezetátalakításnak köszönhető. Továbbá – amennyiben az állami támogatás – a BNFL-lel a fűtőelem-ellátásra és a kiégett fűtőelemek kezelésére vonatkozó szerződéseket az atomerőművek élete végéig tartó állami támogatásnak is lehet tekinteni, ami összeegyeztethetetlen lenne azon követelménnyel, hogy a BE-nek a szerkezetátalakítást követően pusztán saját erőivel kell a piaccal szembenéznie, valamint a „szennyező fizet” alapelvvel is.

(126)

A Bizottságnak kétségei voltak, hogy a támogatást lehet-e minden további, a támogatás versenytársakra gyakorolt hatásai ellentételezésére felajánlott kompenzációs intézkedés nélkül engedélyezni. E tekintetben a Bizottság elismerte, hogy valószínűleg egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben volt szerkezeti többletkapacitás a releváns piacon. Azonban a Bizottság úgy vélte, hogy e piac erősen versenyző jellegére és a támogatás nagy összegére tekintettel valószínűleg valamiféle kompenzációra lesz szükség a támogatás összeegyeztethetőségéhez, még akkor is, ha ezen intézkedések nem erőművek végleges bezárásából állnak.

(127)

A Bizottságnak kétségei voltak, hogy vajon a támogatás a szükséges legkisebb mértékre korlátozódik-e. E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy a BE a szerkezetátalakítás költségeihez a szabad pénzforgalmának egyszázalékos arányán keresztül járul hozzá. Azonban a nyújtandó támogatás összegének nagyfokú bizonytalansága miatt a Bizottság nem volt abban a helyzetben, hogy értékelhesse azt, vajon a támogatás a minimumra korlátozódott-e.

(128)

A fenti megfontolások figyelembevételével a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy kétségek voltak afelől, hogy vajon a szerkezetátalakítási terv megfelelt-e az iránymutatásban megállapított szempontoknak és az Egyesült Királyság kormánya által a BE-nek nyújtott vagy nyújtandó támogatás a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető-e. A Bizottság ezért határozatot hozott eljárás kezdeményezéséről a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése alapján.

(129)

Ugyanebben a határozatban a Bizottság hozzátette, hogy az eljárás megnyitása nem érinti az Euratom-Szerződés alkalmazását. Némely intézkedést, nevezetesen az A. és B. intézkedést az Euratom-Szerződés célkitűzéseire figyelemmel kell értékelni. Ezért a Bizottság felkérte az Egyesült Királyságot, hogy bocsásson rendelkezésre minden olyan információt, amely segítheti az intézkedések, különösen az A. és B. intézkedés Euratom-Szerződés célkitűzéseire figyelemmel történő értékelését.

(130)

Az eljárás kezdeményezéséről szóló határozat kihirdetését követően és az abban meghatározott határidőn belül a Bizottság húsz harmadik féltől kapott észrevételeket, beleértve magát a BE-t is. Ezek a következőképpen foglalhatók össze:

(131)

A BE hangsúlyozza, hogy az eset a villamosenergia-piac működése és a nukleáris erőművek közgazdasági szerkezete miatt szokatlan.

(132)

A BE hangsúlyozza az a tényt, hogy a BE nukleáris felelőssége által jellemzett múlt költségeit a BE a továbbiakban nem képes viselni a villamosenergia-árak azon jelentős esése miatt, ami az Egyesült Királyságban bekövetkezett. A szerkezetátalakítási terv alapján a BE-nek a múlt költségeihez is nagymértékben hozzá kell járulnia. A leszerelés és a BFL-lel kötött új szerződések által nem fedezett egyéb nukleáris felelősség költségei vonatkozásában az NDF-en/NLF-en keresztül teljesít hozzájárulást. A BE-t és befektetőit érintő egyéb intézkedések között van a BE észak-amerikai eszközeinek eladása, a meglévő részvényesek teljes befektetésének elvesztése és a meglévő befektetőkkel való elszámolás csakúgy, mint az új kötvények kibocsátása.

(133)

A BE hangsúlyozza, hogy nem volna keresztülvihető egy átalányösszeg kifizetése a kedvezményezettnek, mivel egyes költségek csak a nagyon távoli jövőben fognak felmerülni. A BE szerkezetátalakítási tervének amiatt történő elutasítása, mert az egyszer és mindenkorra mentesíti a BE-t meghatározott, de jelenleg nem számszerűsíthető felelősség alól, precedenst teremtene az olyan szerkezetátalakítási támogatás jóváhagyása ellen, amely a múlt költségeinek létezése miatt vált szükségessé.

(134)

A BE véleménye szerint nem vonható le következtetés a magántulajdonban álló hitelezőkkel kötött megállapodások összehasonlításából. Különösen a BNFL esetében fő üzleti tevékenységének fontos része kerülne veszélybe és talán életképtelenné is válna, ha a BE erőműveinek műveletei nem lennének életképesek.

(135)

A BE hangsúlyozza, hogy a BNFL egy különösen nehéz helyzetet fogadott el és végül erre valójában csak az eset azon vonatkozása kényszeríthette, hogy egyébként a BE a fizetésképtelenséggel szembesülne. Az újratárgyalt szerződési feltételek voltak azok, amelyeket a BE hite szerint a legkevésbé lehetett volna kereskedelmileg kieszközölni, ha a szerkezetátalakítást követően újra erős lenne. A BE szerint a Bizottság félreérthette az új BNFL-szerződések kereskedelmi jellegét a tények és különösen azok időrendiségének félreértése eredményeként. A BE beadványához egy mellékletet csatolt, amely mutatja, hogy miért véli úgy, miszerint az új szerződések alapján a fizetendő árak számára nem különösebben előnyösek.

(136)

A BE emlékeztet arra, hogy szerkezetátalakítási tervvel kezelni kívánt probléma alapvetően az volt, hogy a lényegesen alacsonyabb nagykereskedelmi árak új környezetében a BE nem tudta tovább viselni a „múlt költségeit”. A BE szerint a szerkezetátalakítási terv sikeresen kezeli e problémát.

(137)

A támogatási csomag versenyre gyakorolt hatását illetően a BE vitatja, hogy mivel a BE erőműveinek rövid távú járulékos költsége annyival alacsonyabb, mint más alapterhelési szállítóknak, a BE erőműveinek mindig kötelességük üzemelniük. De a BE rövid távú járulékos költségének pontos szintje nem játszik szerepet a villamosenergia-árak meghatározásában, amelyek az átlagos termelő rövid távú járulékos költségeit tükrözik.

(138)

A BE kifejti, hogy a nukleáris erőművek műszakilag és közgazdaságilag rugalmatlanok és az ilyen erőművek nem alapterhelési erőműként történő működtetése gazdaságtalan. A kereskedési stratégiáját illetően a BE kifejti, hogy a nukleáris termelés közgazdaságtana a BE-t abba az irányba vezeti, hogy kibocsátásának a hosszabb távú piacokon előre történő eladására összpontosítson.

(139)

A BE álláspontja szerint Nagy-Britanniában nincs kapacitástöbblet a villamosenergia-termelésben. A kompenzációs intézkedéseket illetően a BE vitatja, hogy a BE bármelyik erőművének idő előtti leállításának követelése közgazdaságilag nem lenne hatékony, mivel a támogatási csomag célja éppen az, hogy megőrizze a BE nukleáris kapacitását, ami a villamosenergia-előállítás szempontjából a legkisebb elkerülhető erőforrásköltséggel a leginkább költséghatékony kapacitás a brit piacon. Ezen túlmenően ez beavatkozás lenne az Egyesült Királyság kormányának az Egyesült Királyság villamosenergia-ellátásában fennálló hatáskörének gyakorlásába is, és növelné a környezetileg káros gázok légkörbe történő kibocsátását.

(140)

A BNFL állami tulajdonban álló és a nukleáris ágazatban tevékenykedő vállalat. Szállítja és újrafeldolgozza vagy tárolja a BE AGR nukleáris üzemanyagát. Az üzemanyagciklusban végzett tevékenységén túl a BNFL működtet néhány Magnox nukleáris erőművet és vannak nukleáris erőmű tervezési tevékenységei is.

(141)

A BNFL beadványa arra a kérdésre koncentrál, hogy a B. és C. intézkedésben van-e támogatás a BE részére. A BNFL előadja, hogy a BNFL minden beavatkozása a BE szerkezetátalakítási tervébe a piacgazdasági magánbefektető elvét követte és ezért annak nincsenek támogatási elemei.

(142)

A BNFL kifejti, hogy pénzügyi tanácsadóinak (NM Rothschild & Sons Limited – a továbbiakban: „Rothschild”) tanácsát követően a BNFL 2002. áprilisban már arra következtetett, hogy egy, a BNFL számára értékkel bíró, „szabályos megmentési csomag kívánatosabb lenne ahelyett”, hogy hagynák a BE-t fizetésképtelenné válni, a BNFL – mint a BE legnagyobb hitelezője – sérülékeny helyzete, a biztosítékok hiánya és jogi helyzetének gyengesége miatt. A BNFL hozzáteszi, hogy igazgatósága azonban azzal a feltétellel járult hozzá a BE meglévő szerződéseinek átalakításához, hogy nem kell a BE-t bármi áron fizetőképesnek megtartani és a BE-nek javasolt csomagnak kereskedelmi előnyöket kell a BNFL-nek létrehoznia, annak saját mérleg szerinti veszteségei miatt.

(143)

A BNFL részletez minden egyes későbbi javaslatot és ellenjavaslatot mindkét részről, az azokról a Rothschild által alkotott véleménnyel együtt. A BNFL ugyancsak nagy részletességgel írja le a BE és BNFL között lezajlott tárgyalások időrendjét és tartalmát, ami mutatja, hogy a BNFL már azelőtt kifejezte segítőkészségét a BE-nek, hogy az az Egyesült Királyság kormányához fordult volna segítségért, de felismerte, hogy ez nem lehetséges egy átfogó szerkezetátalakítási terv nélkül. A tárgyalások 2000 májusában kezdődtek, amikor a BE először kérte – sikertelenül – a szerződésekben szereplő nehézségi záradék alkalmazását. 2002 folyamán új tárgyalások kezdődtek.

(144)

A BNFL azt is hangsúlyozza, hogy nem vett részt a BE és az Egyesült Királyság kormánya közötti tárgyalásokban. Független jogi és pénzügyi tanácsadói elemzése alapján a BNFL arra a következtetésre jutott, hogy egy fizetőképes szerkezetátalakítás szolgálja leginkább kereskedelmi érdekeit és 2002. november 28-án megállapodásra jutott a BE-vel a végső feltételekről. Csak azt követően állapodott meg a BE-vel a végső feltételekről, hogy ismerte az Egyesült Királyság beavatkozásának pontos részleteit.

(145)

A BNFL a szeptember 3-i és a végső feltételek összehasonlításából azt a következtetést vonja le, hogy lényeges hasonlóságok vannak a két feltételcsomag között, de a végső változat lényegesen közelebb áll a BNFL nyitó pozíciójához, mint a BE-éhez.

(146)

A BNFL részletezi a számára a BE fizetőképes szerkezetátalakításából eredő kereskedelmi előnyöket, összehasonlítva a BE fizetésképtelenségével, a jogi és pénzügyi tanácsadói által elvégzett elemzésre alapozva. A BE fizetésképtelensége esetére jelentős kockázatot azonosított a BNFL számára, különösen azon tény miatt, hogy a BE-nek nagy mennyiségű, dokumentálatlan vállalatközi kölcsöne volt a különböző BE-vállalatok között, és a BNFL szerződéses szabályozása a BE-vel sok szempontból egyedi volt, és nem lehetett egyértelmű precedenst levonni az előző fizetésképtelenségi esetekből. Ezenkívül az Egyesült Királyság kormánya központi szerepet játszott volna a fizetésképtelenség kimenetelében, mint egyedüli olyan hitelező, aki hasznot húzott volna a BE nukleáris erőműveire terhelt biztosítékokból. Azonban a BNFL-nek nem biztosítottak rálátást az Egyesült Királyság kormányának valószínű álláspontjára egy fizetésképtelenségi eljárás során.

(147)

Míg a BNFL szerepe a BE kulcsfontosságú szállítójaként bármely fizetésképtelenségi eljárásban erős tárgyalási pozíciót biztosíthatott volna számára, számos tényező ásta alá azon képességét, hogy hitelesen fenyegetőzhessen a BE számára a szállítások és szolgáltatások beszüntetésével. Különösen – jegyzi meg a BNFL – a BNFL mint a BE legnagyobb hitelezője lett volna a legfőbb pénzügyi vesztese a BE nukleáris erőművei bezárásának, ha fenyegetéseit beváltotta volna. Ezenfelül kétséges, hogy jogszerűen felmondhatta volna szerződéseit és visszaadhatta volna a BE-nek a már átvett kiégett fűtőelemeket és hulladékot, mivel ez nem megengedett az Egyesült Királyság nukleáris biztonsági jogszabályai alapján. Végül felelős nukleáris szolgáltató vállalatként a BNFL-nek folytatnia kellett a BE kiszolgálását olyan mértékig, hogy az ne legyen veszélyes, vagy éppen veszélyesnek tartható harmadik felek számára.

(148)

A BNFL elemzése a BE fizetésképtelenségéről három lehetséges kimenetelre összpontosított, nevezetesen a BE nukleáris erőműveinek minimális megtérülést hozó bezárása, a BE nukleáris erőművei tulajdonjogának BNFL általi átvétele, ami a nukleáris felelősség BE-től történő átvételét feltételezi, ami magas kockázattal jár és nem vonzó, valamint hogy az Egyesült Királyság kormánya veszi át a tulajdonjogot és a hitelezőket lényeges veszteségleírások elfogadására kéri fel.

(149)

Következésképpen a javasolt fizetőképes szerkezetátalakítás tűnt kereskedelmileg a legvonzóbbnak, mivel ez csökkentette a BNFL BE-nek való kitettségét, valamint magasabb és biztosabb árbevételt ajánlott a BNFL számára, mint a fizetésképtelenség. A BNFL ezért ugyanúgy járt el, mint bármely más magánhitelező.

(150)

Végül a BNFL összehasonlította a többi fő hitelező által összesítve kapott összeget az általa kapott összeggel annak biztosítására, hogy a feltételek egy megfelelő egyezséget nyújtottak a BNFL-nek. Pozíciójának további védelme érdekében biztosította a végső feltételek közé egy olyan záradék felvételét, amely megengedte a javasolt engedmények visszavonását abban az esetben, ha bármely más nagyhitelezőnek a BNFL feltételeinél kedvezőbb feltételeket ajánlanak. A Rothschild a BE által más hitelezőknek ajánlott végleges feltételek megfogalmazását követően frissítette az elemzését és megerősítette, hogy a BNFL-re vonatkozó megállapodás nem rosszabb, mint más főbb hitelezőké. Továbbá a felülvizsgált szerződési feltételek egyike sem fog a szerkezetátalakítás befejeződéséig hatályba lépni.

(151)

A C. intézkedés vonatkozásában a BNFL előadja, hogy a Rothschild segítségével ellenőrizte, hogy az adósságra türelmi idő adásával nem engedett többet más nagyhitelezőknél. Amikor a BNFL tudomására jutott, hogy más hitelezők a BNFL-nél kedvezőbb feltételeket kaptak a standstillszabályok alapján (még ha a BNFL helyzete közvetlenül nem is volt összehasonlítható a BE többi főbb hitelezőjével), megfontolta, hogy vajon meg kell-e próbálnia újratárgyalni és kamatot kikötni. Arra a következtetésre jutott, hogy valószínűtlen, hogy a BE a BNFL-nek kamatot tudjon fizetni és a türelmi időszakban megfelelő készpénztöbbletet is tudjon felhalmozni a fizetőképes szerkezetátalakítás folytatásának lehetővé tételére. Ezen túlmenően a standstillszabályok alapján elfoglalt pozíciója ellenére a BNFL jobb általános megtérülést ér el azzal, ha a fizetőképes szerkezetátalakítás tovább folytatódik.

(152)

A BNFL előadja, hogy azon döntése, miszerint megegyezik a BE-vel, önálló döntés volt, és nem az Egyesült Királyság kormányának útmutatása. Azon tény, hogy a BNFL állami tulajdonban álló vállalat, nem elegendő annak feltételezésére, hogy a BNFL döntései az Egyesült Királyság kormányának tudhatók be. Bár az Egyesült Királyság kormánya a BNFL egyetlen részvényese, a BNFL független az Egyesült Királyság kormányától mindennapi kereskedelmi tevékenysége vonatkozásában, és kereskedelmi alapon kell működnie. A BNFL jogi helyzetét egy mögöttes dokumentumban terjeszti elő. Hozzáteszi, hogy a tárgyalások során mindvégig tájékoztatta részvényesét (a DTI-t) a BE-vel folytatott megbeszélésekről. Ezt olyan tipikus kereskedelmi helyzetként írja le, mint amikor egy vállalatnak többségi részesedéssel rendelkező részvényese van. A DTI jelezte a BNFL-nek, hogy csak akkor hagyja jóvá (a BNFL BTI-vel fennálló vállalatirányítási megállapodása alapján) a BE-vel a felülvizsgált megállapodást, ha az a BNFL szempontjából kereskedelmi alapokon nyugszik.

(153)

A Greenpeace Limited a Greenpeace International egyesült királyságbeli ága, két fő tevékenysége a kampányolás a nukleáris energia felhasználása befejezéséért, valamint a tiszta és megújuló energiaforrások Egyesült Királyságban történő használatának ösztönzése.

(154)

A Greenpeace előadja, hogy a BE nukleáris felelőssége finanszírozásának A. intézkedés szerinti korlátozása indokolatlan működési támogatás a BE-nek és/vagy részvényeseinek, a BE befektetők számára fennálló piaci vonzerejét növelő intézkedéssel.

(155)

A Greenpeace szerint a B. és C. intézkedés indokolatlan működési támogatás, mivel folyamatos támogatást jelent a BNFL részéről, amely az állam nevében vagy vélhetően az állam nevében, illetve utasítására jár az alábbi körülmények között:

(156)

A Greenpeace osztja a Bizottság minden kételyét, és arra a következtetésre jut, hogy a támogatás az EK-Szerződéssel összeegyeztethetetlen. Különösen azt hangsúlyozza, hogy a szerkezetátalakítási támogatásnak nemcsak a létező piaci szereplőkre van hatása, hanem elzárja a versenyt az új belépőktől, mivel a jelenleg piacon tevékenykedőket és az új belépőket meggátolja saját hatékonyságuk kihasználásában. A nukleárisenergia-előállítók támogatása ezen felül összeférhetetlen az energiaforrások sokféleségéről – beleértve a megújuló energiaforrásokat is – szóló kormánynyilatkozattal is.

(157)

A kapacitástöbblet kérdését illetően a Greenpeace álláspontja az, hogy a National Grid által a jövőbeni termelési szükségletek meghatározására a biztonságos kapacitás fenntartása érdekében használt „tervezési határértékek” nem a megfelelő értékelések annak figyelembevételére, hogy vajon a piacon többletkapacitás van-e. A Greenpeace szerint valószínű, hogy már így is jelentős strukturális többletkapacitás van jelen a releváns piacon és ez növekedni fog.

(158)

A Greenpeace kétli, hogy némely BE-erőmű bezárása az adófizetőknek drágább lenne, mivel kétséges a BE képessége meglévő tartozásai visszafizetésére. A Greenpeace hozzáteszi, hogy rövid távon nincs ok azt hinni, hogy az Egyesült Királyság nem lesz képes a Kiotói Jegyzőkönyv alapján felállított célkitűzéseinek elérésére.

(159)

A Greenpeace előadja, hogy az általa készíttetett jelentések szerint megvalósítható és biztonságos is a nukleáris erőművek azonnali vagy fokozatos bezárása. A Greenpeace arra a következtetésre jut, hogy a BE erőműveinek részleges vagy szakaszos bezárása alacsonyabb intenzitású támogatás igényét eredményezné.

(160)

A Greenpeace álláspontja szerint az Euratom-Szerződés nem zárja ki eleve minden állami támogatásnak az EK-Szerződés alapján történő elemzését. Ágazati szabályok hiányában a nukleáris iparnak nyújtott állami támogatásra az Euratom-Szerződés rendelkezései vonatkoznak, ezért az EK-Szerződés állami támogatásra vonatkozó általános szabályait alkalmazni kell. A Greenpeace idézi a 188 és 190/80 sz. Franciaország és mások kontra Bizottság (16) egyesített ügyeket. A Greenpeace állítja továbbá, hogy a támogatási intézkedés olyan kérdésekhez kapcsolódik, amelyeket az Euratom-Szerződésben lehet annyiban lehet szabályozni, amennyiben azok a nukleáris berendezések leszerelésének biztonságához kötődnek. A Greenpeace azt a következtetést vonja le, hogy a kérdéses intézkedések nem feltétlenül azok kívánt céljának elérését szolgálják, és semmiféle folyamatos működési támogatás nem minősíthető szükségesnek a biztonság fenntartására, ha fennáll a BE-erőművek szakaszos teljes vagy részleges bezárásának biztonságos és megvalósítható lehetősége. A Greenpeace szerint a Bizottságnak tekintetbe kellett volna vennie a környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatást (17).

(161)

A Powergen a villamosenergia-ágazat egyik főszereplője Angliában és Walesben. A termelési kapacitás 11 %-ával rendelkezik (a BE 14 %-kal), és jelentős, nagy ipari és kereskedelmi ügyfeleket és KKV-ket, valamint lakossági ügyfeleket is célzó ellátási üzletága van. Tulajdonosa az E-ON.

(162)

A Powergen ellenzi a támogatási csomagot. Előadja, hogy a támogatás lehetővé teszi a BE számára azon nukleáris erőműveinek üzemeltetését, amelyeket egyébként bezárt volna. E tekintetben a Powergen vitatja az Egyesült Királyság hatóságai azon álláspontját, hogy az erőművek mindenképpen működnének. A Powergen attól tart, hogy a támogatás lehetővé fogja tenni a BE számára piaci részesedés szerzése céljából mesterségesen alacsony árak kínálását a nagy ügyfelek üzletágában, valamint a lakossági üzletág ellátási üzletbe való belépését. A BE még a nem nukleáris termelés beruházásainak finanszírozására is képes.

(163)

A kompenzációs intézkedéseket illetően a Powergen kéri, hogy vonják be a bevezetendő kompenzációs intézkedések konzultációjába, egyben három lehetséges intézkedést javasol:

(164)

Először, a Dungeness B nukleáris reaktor 2004. áprilisra történő bezárásnak folytatása. A Powergen szerint, ha ezen előrehaladott lezárást kellő időben előre tudatták volna, a piacnak lett volna ideje megfelelő kapacitások felépítésére a kellő határértékek fenntartására.

(165)

Másodszor, a támogatás korlátozása a BE veszteségtermelő eszközei (az AGR-erőművek) és más BE-üzletágak közötti kereszttámogatás megtiltásával, külön könyveléssel rendelkező külön üzletág kialakítása a BE termelő és ellátási részlegéből, és a BE készpénzfelhasználása ellenőrzésére külön intézkedések bevezetése annak biztosítására, hogy az nem fogja az állam által a nukleáris felelősség finanszírozására adott pénzeszközöket másra fordítani. E rendelkezéseknek a szerkezetátalakítási terv működésének teljes ideje alatt fenn kell maradniuk.

(166)

Harmadszor, a villamosenergia-piacon a verseny torzulásának megakadályozása azzal, hogy megtiltják a BE-nek a beszerzési ár (az energia nagykereskedelmi piacról való beszerzésének költsége más, eladáshoz kapcsolódó költségekkel együtt) alatti áron történő értékesítést, ezáltal lezárva a BE piaci részesedését az ipari és kereskedelmi üzletágban (egy 20 %-os indikatív plafon már adott), és a BE számára az új kiskereskedelmi piacokra történő belépés megtiltása. Ezen intézkedéseknek a szerkezetátalakítási terv működésének teljes ideje alatt érvényben kell lenniük, és azok hatékonyságát a Bizottságnak a végrehajtástól számított öt év elteltével felül kell vizsgálnia.

(167)

Az életképesség visszaszerzését illetően a Powergen előadja, hogy az Egyesült Királyság hatóságai által a BE jövőbeni életképességének helyreállítására számításba vett forgatókönyvek túlságosan derűlátóak, különösen a BE-erőművek múltbeli szintekhez viszonyított rendelkezésre állása vonatkozásában.

(168)

Végül a Powergen úgy véli, „kellően megszilárdult az, hogy az EK-Szerződés állami támogatásra vonatkozó szabályait a nukleáris ágazatban is alkalmazni kell, az Euratom-Szerződés létezése ellenére”. Utalnak arra az 1990-es esetre, melyre – mint egyetlenre – a Greenpeace hivatkozik.

(169)

Az InterGen egy világméretű villamosenergia-termelő cég, minden földrészen tevékenykedik. Angliában és Walesben 2 %-os termelési kapacitással (a BE 14 %-kal) rendelkezik, két működő és egy épülő erőművel. A villamos energia zömét a nagykereskedelmi piacon értékesíti, egy részét pedig hosszú távú szerződések keretében. Ugyancsak tevékenykedik a gáz piacán is. A Shell és Bechtel közös tulajdonában áll.

(170)

Az Intergen előadja, hogy az Egyesült Királyságban ellátásbiztonsági nyugtalanság áll fenn, és hogy a nukleáris biztonságot azok is tudnák kezelni, akik a vállalat hivatalos csődjét követően átveszik azt (a továbbiakban: csődgondnok). Felhívják a Bizottság figyelmét azon tényre, hogy a BE-nek nyújtott támogatás kárt okozott és okoz az InterGennek, és arra a tényre, hogy a szerkezetátalakítási terv keretében az InterGen BE hitelezői közé tartozó versenytársai, mint a Teeside Power Limited, szintén előnyösebb helyzetben vannak az InterGennel összehasonlítva. Az InterGen előadja, hogy amennyiben a Bizottság engedélyezi a támogatást, őt magát és kapcsolt vállalkozásait az elszenvedett kárért kártalanítani kell.

(171)

E harmadik fél előadja, hogy a korábbi sajtóbeszámolók a BE szerkezetátalakítása előtt 1 000 GBP/kg nehézfém-újrafeldolgozási árról (nehézfém) számoltak be. A BE szerkezetátalakítását követően a BNFL és a BE 150 GBP/kg nehézfémárban állapodott meg, ami 85 %-kal az eredeti megállapodás alatt van. Hozzáteszi, hogy a BNFL és a BE közötti eredeti újrafeldolgozási szerződések árai a költségeken felül hasznot is tartalmaztak, ami azt is jelenti, hogy az alapterhelési ügyfelek csak akkor tudtak szerződéses újrafeldolgozáshoz hozzájutni, ha (arányosan) elfogadták a teljes újrafeldolgozási költség haszonkulccsal megnövelt feltételét. Ezzel a háttérrel, ha az alapterhelési ügyfelek újrafeldolgozási költségei csak 1 000 GBP/kg szinten fedezik a költségeket, ez azt is jelenti, hogy a BE-vel megállapodott új ár semmiképpen meg sem közelíti a költségek fedezését. Még az új szerződésekben is 1 000 GBP/kg nehézfémár szerepel (2003-as ár).

(172)

Azt a következtetést vonja le, hogy a BNFL nem egy piacgazdasági magánbefektető módjára járt el a BE-vel folytatott tárgyalásai során, amennyiben e kedvező feltételeket más ügyfeleire nem terjeszti ki.

(173)

A Drax a legnagyobb széntüzelésú villamosenergia-termelő Nyugat-Európában. Korábban az AES Corporation, egy USA-székhelyű, termelésben, elosztásban és ellátásban világszerte érdekeltségekkel rendelkező csoport része volt. Augusztus 5-én az AES Corporation engedményezte a Drax feletti ellenőrzést hitelezőire. 2003. augusztus 30-án a Drax bejelentette, hogy kizárólagos megállapodást kötött az International Power plc-vel a Drax szerkezetátalakításában való részvételre.

(174)

A Drax szerint az A., B. és G. intézkedések mindegyike az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást képez. A Drax egyetért azzal, hogy a D., E. és F. intézkedések nem képeznek állami támogatást. A Drax azon az állásponton van, hogy nehéz megbecsülni a támogatás összegét. Az A. intézkedés vonatkozásában a Drax úgy hiszi, hogy ennek összege a jelenleg becsültnél lényegesen magasabb lehet abból a tényből adódóan, a leszerelési felelősség az Egyesült Királyságban még feltáratlan és valószínűleg a BE nem fog tudni hozzájárulni a nukleáris felelősség költségeihez. Az Egyesült Királyság kormánya marad mindig is a végső felelős a végfelelősségért és a leszerelési felelősségért. Az Egyesült Királyság kormánya soha nem fogja hagyni, hogy a BE elbukjon. A Drax véleménye szerint az adókedvezményt önmagában állami támogatásként kellene bejelenteni.

(175)

A Drax a BNFL-lel újratárgyalt szerződések vonatkozásában hitte, hogy egy magánbefektető sem járult volna hozzá ilyen nem kereskedelmi jellegű szerződési feltételekhez, amelyekkel jelen és jövőbeli veszteségekre kötelezi magát, a nehézségi záradéktól és attól is eltekintve, hogy a BE a legnagyobb ügyfele. Egyértelmű, hogy az újratárgyalás komolyan hátrányosan érinti a BNFL helyzetét. Ez ugyanis a rögzített éves kifizetések évi 5 és 20 millió GBP közötti csökkenéséhez vezet a fűtőelem-ellátási szerződések tekintetében. Ezt megerősíti a BNFL 2004. évi mérlegbeszámolója. Ezenkívül úgy tűnik, hogy még ha magát a BE-t csődgondnokság alá is kellene helyezni, a BE akkor is folytatná a működését, és ugyanúgy szüksége lenne fűtőelemekre és az elemek kiégését követően kezelési szolgáltatásokra, újrafeldolgozásra és ártalmatlanításra. A kérdés akkor az lenne, hogy a gondnok ki tudná-e kényszeríteni ezeket a feltételeket a BNFL-től. Ezen túlmenően a BNFL ki tudna használni más üzleti lehetőségeket, ha csökkentenie kellene üzleti tevékenységét a BE-vel. A BNFL nem a piaci befektető alapelvén szerveződött. Következésképpen a B. intézkedés állami támogatás.

(176)

A DRAX véleménye, hogy a BNFL C. intézkedés részét képező standstill-megállapodása ugyancsak állami támogatás, mivel a BNFL a többi hitelezőtől eltérőn nem kap kamatot a türelmi időre.

(177)

A Drax további észrevételeket tett a támogatási csomag összeegyeztethetőségére. A Drax nem kérdőjelezi meg azt a tényt, hogy a BE nehéz helyzetben lévő cég. Azonban véleménye szerint a BE fedezetlen helyzete a vezetése azon különös döntésének köszönhető, hogy eladta a kiskereskedelmi üzletágát. Ezenkívül a BE csökkenthette volna költségeit néhány erőműve bezárásával, mivel sokkal költségesebb az erőművek üzemeltetése, mint időleges bezárása.

(178)

Az életképesség helyreállítását illetően a Drax véleménye szerint a javasolt terv valójában nem szerkezetátalakítási terv. Továbbá a BE versenytársaitól most is eltérő helyzetben van és ez így lesz a jövőben is. Továbbra is fog energiát termelni és értékesíteni bármi áron, és versenytársai kárára árleszorító hatást fog kifejteni.

(179)

A Drax tiltakozik az ellen, hogy az Egyesült Királyság kormánya a rövid távú járulékos költséget használja a BE életképességének mérésére megfelelő eszközként. A szerkezetátalakítás mentesíti a BE-t a nukleáris termelés legfőbb költségei alól. Egy vállalat arra irányuló döntéseit, hogy belépjen-e egy adott piacra vagy ott továbbra is versenyben maradjon-e, arra alapozza, hogy huzamosabb időn keresztül képes lesz-e átlagos költségei és azok felett befektetése ésszerű megtérülésének realizálására. A BE esetében nem ez a helyzet, mivel abból minden kereskedelmi kockázatot eltávolítottak.

(180)

A támogatás időtartama vonatkozásában a Drax véleménye, hogy az iránymutatással nem egyeztethető össze a határozatlan idejű felelősség ilyen távoli időre történő támogatása. Azzal is érvel, hogy a folyamatos működési támogatás nem minősíthető a szükséges legkisebb mértékre korlátozottnak. Továbbá a BE saját hozzájárulása vonatkozásában a Drax megjegyzi, hogy bizonytalan az eszközök eladásából származó bevétel és a BE hozzájárulása az NLF-hez a juttatott készpénzből ered, amit nem szabad számításba venni.

(181)

A többletkapacitás és a hitelezőknek nyújtott kompenzáció kérdésére a Drax megjegyzi, hogy az eljárás kezdeményezéséről szóló határozatban idézett 20 % -os kapacitási határérték csak a téli csúcsterhelés alatti keresletre vonatkozik. Az NGC szerint a kapacitási határérték az átlagos téli csúcsterhelés alatti kereslet 20,3 %-a. A Drax szerint az ésszerű megközelítés az lenne a BE bármely üzemeltetője részéről, hogy a nyári hónapokra zárja le termelési kapacitásának bizonyos hányadát. Ez nettó megtakarításokat eredményezne.

(182)

A Drax hiszi, hogy létezik számos kompenzációs intézkedés és/vagy szerkezetátalakítási tervmódosítás, amelyek valami módon biztosítanák azt, hogy a szerkezetátalakítás az iránymutatással összhangban történjen és kompenzációt is nyújtana a nem támogatott versenytársaknak. A Drax a következőket javasolja:

(183)

A Drax észrevételt tett az Euratom-Szerződéssel fennálló kapcsolatra is. A Drax véleménye szerint az EK és az Euratom-Szerződés egymást kiegészítő, mintsem versengő célkitűzéseket követnek.

(184)

Észrevételeket nyújtott be a Szakszervezeti Tagok a Biztonságos Nukleáris Energiáért (a kiegyensúlyozott energiapolitika keretében) – a TUSNE (18), Robert Freer (19) úr, az Egyesült Királyság Vegyipari Társasága (a továbbiakban: „CIA”) (20), a John Hall Associates (a továbbiakban: „JHA”) (21), a nagy energiaigényű felhasználók csoportja („EIUG”) (22), a Terra Nitrogen (23), az Energywatch (24), a Teollisuuden Voima Oy (a továbbiakban: „TVO”) (25), a National Grid Transco (26), a Királyi Mérnök Akadémia (27), az Enfield Energy Centre Limited („EECL”) (28), az Energy Information Centre Ltd (a továbbiakban: „EIC”) (29), a Fő Energiafelhasználók Tanácsa („MEUC”) (30) és egy második, névtelenséget kérő harmadik fél.

(185)

A TUSNE, Robert Freer, a CIA, a JHA, az EUIG, a Terra Nitrogen, az EIC és a MEUC mind aggodalmukat fejezték ki Egyesült Királyságban az ellátás biztonsága miatt és előadták, hogy a BE nukleáris erőműveinek bezárása az áramkimaradások kockázatához vezetne, és ellentétes lenne a fogyasztók érdekeivel. Néhányuk azt is hangsúlyozta, hogy a BE nukleáris erőműveinek bevonása nagyon megnehezítené az Egyesült Királyság Kiotói Jegyzőkönyv alapján vállalt kötelezettségeinek teljesítését, mivel azok az energiaellátás sokszínűségét érintik. Előadják, hogy a gazdaság által a BE bukásáért fizetendő ár messze meghaladná a szerkezetátalakítás és a szükséges támogatás költségét.

(186)

A névtelenséget kérő harmadik fél előadja, hogy a BE arra használja fel az állami támogatást, hogy nyomott áron, agresszíven piaci részesedést szerezzen. Olyan eseteket idéz fel, amelyekben a BE állítólag a versenyárak alá ajánlott 10–15 %-kal. Előadja, hogy az ilyen ajánlatok nem fenntarthatók állami támogatás nélkül, és ezért nem igényelheti a vállalat életképességének helyreállítását.

(187)

A TVO előadja, hogy a BE nehézségeiből nem szabad arra következtetni, hogy egy liberalizált villamosenergia-piacon a nukleáris energia nem lehet versenyképes.

(188)

A National Grid Transco előadja, hogy a jelenlegi kapacitás-határérték az előre tervezettnél alacsonyabb Angliában és Walesben, és nem minősíthető strukturális többletkapacitásnak. A National Grid Transco a 20 %-os biztonsági határértéket nevezi meg olyanként, amely felett strukturális kapacitástöbbletről lehet szó. A National Grid Transco előrejelzése szerint a biztonsági határérték legalább 2006-ig 20 % alatt lesz, egy optimista forgatókönyv alapján is. A pesszimista forgatókönyvek a biztonságot mindig 20 % alattinak értékelik, 2009-ben lecsökkenve 8,5 %-ra. A National Grid Transco azt a következtetést vonja le, hogyha kötelező intézkedésként előírnák bármely erőmű bezárását, arról legalább 3-4 évvel előre értesíteni kellene a piacot, hogy az kompenzálhassa ezt.

(189)

Az EECL előadja, hogy az összes villamosenergia-termelőt (nem csak a BE-t) sújtották az alacsony nagykereskedelmi villamosenergia-árak az Egyesült Királyságban. Az EECL vitatja az Egyesült Királyság hatóságainak azon nézetét, hogy a rövid távú járulékos költséget kell a támogatás torzító hatásának megállapításakor irányadóként figyelembe venni, mivel e költségek nem tükrözik az erőmű közép- vagy hosszú távú életképességét. Az EECL előadja, hogy az alacsony határidős piaci árak a legjobb jelzői annak, hogy egy piacon többletkapacitás áll fenn.

(190)

Az Egyesült Királyság hatóságai tájékoztatták a Bizottságot, hogy a helyi adók megfizetésére végül a szokásos kamattal került sor.

(191)

Előzetes észrevételként az Egyesült Királyság hatóságai azzal érvelnek, hogy még ha a Bizottság meg is állapítaná azt, hogy a B. intézkedés támogatást tartalmaz, a szerződések megkötésének módja biztosítja, hogy a BE által időlegesen élvezett bármely előnyt kamattal vissza kell téríteni, ha a támogatási csomagot nem engedélyezik. Az új szerződések figyelembe veszik, hogy azok nem fognak tartósan hatályba lépni, ha a támogatási csomagot nem engedélyezik.

(192)

Az Egyesült Királyság továbbá észrevételt tesz a magánbefektetői vizsgálatra is. Az Egyesült Királyság előadja, hogy a BNFL ugyanúgy járt el, mint bármely magánhitelező tette volna. Az Egyesült Királyság hatóságai különösen vitatják, hogy nem lehet azt mondani, miszerint a BNFL által elfogadott szerződési feltételek nagyvonalúbbak, mint amit hasonló helyzetben más magánhitelező elfogadott volna. Az Egyesült Királyság előadja, hogy szükséges annak elemzése, hogy vajon a BNFL a magánhitelezőkhöz hasonlóan úgy járt-e el a szerződések újratárgyalásakor, amint azt a Bíróság a DM Transport ítéletében (31) meghatározta.

(193)

Az Egyesült Királyság azzal érvel, hogy a Bizottság – úgy tűnik – félreértette az események menetét. Az Egyesült Királyság hatóságai szerint a BNFL a Bizottság hitével ellentétben nem utasította vissza a nehézségi záradék alkalmazását, hanem azt megelőzően fejezte ki hajlandóságát a létező szerződések feltételeinek újratárgyalására, hogy a BE tárgyalásokat kezdett volna az Egyesült Királyság kormányával. Azonban a BE-vel folytatott megbeszéléseket követően egyértelművé vált, hogy a BNFL által ajánlható egyik kereskedelmi ajánlat sem lett volna képes önmagában megoldani a BE pénzügyi krízishelyzetét. A szélesebb szerkezetátalakítási terv kialakítása tette lehetővé a BE és a BNFL között a tárgyalások újrakezdését, és egy olyan megállapodás elérését, amely nagyban hasonlított a BNFL eredeti ajánlatára. Az Egyesült Királyság véleménye szerint a BNFL intézkedései megfelelnek a magánhitelezők intézkedéseinek.

(194)

Az Egyesült Királyság hozzáteszi, hogy a BNFL, mint a nukleáris üzemanyagciklus-szolgáltatások egyetlen megmaradt nyújtója különösen érintett lett volna a BE fizetésképtelenségében; nem rendelkezett volna kellő azonnali bevétellel a már leszállított, nagy mennyiségű AGR-fűtőelem tárolására és újrafeldolgozására, és csak korlátozott kilátásai voltak a felszámolássorán a megtérülésre. A kiégett fűtőelemekre vonatkozó szerződést a felszámolóval vagy a kormánnyal kellett volna újratárgyalnia, folyamatos díjazásának nagyfokú bizonytalanságával. Az Egyesült Királyság előadja, hogy egy magánhitelező ugyanezen kockázattal, fennakadással és bizonytalansággal szembesülve kétségtelenül részt vett volna egy olyan szerkezetátalakítási tervben, amely szükségszerűen kiterjedt volna a BE-vel kötött szerződései újratárgyalására azzal a céllal, hogy maximalizálják az általános bevételeket és biztosítsák a BE életképességének helyreállítását.

(195)

Továbbá az Egyesült Királyság előadja, hogy az a tény, hogy a BNFL állami tulajdonban van, nem jelenti tevékenységének ebből eredően kevésbé kereskedelmi jellegét. Megjegyzi, hogy a BNFL az 1985. évi társasági törvény alapján bejegyzett részvénytársaság. Igazgatótanácsa a kereskedelmi tevékenységével foglalkozó ügyvezető igazgatókból és más magánszektorban végzett tevékenységből származó vállalati gyakorlattal rendelkező, nem ügyvezető igazgatókból áll. A BNFL igazgatóságának kötelessége a vállalat érdekében történő független eljárás. Az Egyesült Királyság hozzáteszi, hogy az Egyesült Királyság kormánya nem avatkozott be a BNFL közvetlen döntéshozatalába a nem kereskedelmi jellegű intézkedések ösztönzésére.

(196)

Végül az Egyesült Királyság beterjesztette a hitelezők követeléseinek és a szerkezetátalakítási csomag alapján tett engedményeknek az elemzését.

(197)

Az Egyesült Királyság hatóságai azt a következtetést vonják le, hogy a B. intézkedés állami támogatást nem tartalmazónak kell tekinteni.

(198)

Az Egyesült Királyság előadja, hogy a (191)–(197) premabulumbekezdésekben előadott érvek közül sok vonatkozik ugyanúgy a B. és C. intézkedésre. Különösen azzal érvel az Egyesült Királyság, hogy a BNFL intézkedéseit a BE legnagyobb hitelezőjeként elfoglalt különleges helyzetére figyelemmel kell megítélni, és arra, hogy a BE a BNFL legnagyobb vevője. A két cég közötti folyamatos, hosszú távú kereskedelmi kapcsolatra és a BE-nek a BNFL felé fennálló tartozásainak összegére figyelemmel nem meglepő, hogy a standstill-megállapodásokból származó előny legnagyobb része a BNFL felé fennálló tartozásokra vonatkozó türelmi időből eredt. Egy, a BNFL-lel azonos helyzetben lévő magánhitelezőnek – a BE fizetésképtelensége esetén leginkább érintettként – kevés más választási lehetősége lett volna, mint hogy hasonlóan cselekedjen.

(199)

Az Egyesült Királyság azt is előadja, hogy helytelen ütköztetni a BNFL standstill-megállapodását a magánbefektetők hasonló megállapodásaival. A nagyhitelezők részvétele nélkül a rendszer egésze nem tudott volna működni. Az Egyesült Királyság beterjeszti a BE teljes fennálló adósságállományának és minden fél standstill-megállapodásokhoz teljesített hozzájárulásának összehasonlítását, és azt a következtetést vonja le, hogy százalékos arányban a BNFL kisebb mértékű hozzájárulást teljesít, mint a magántulajdonban álló hitelezők többsége.

(200)

Az Egyesült Királyság hatóságai előadják, hogy az iránymutatás (32) bekezdése nem követeli meg, hogy a támogatási intézkedés határozott időre szóljon. Azt igényli, hogy a szerkezetátalakítási terv a lehető legrövidebb időtartamú legyen és a hosszú távú életképesség „ésszerű időtartamon belül” álljon helyre. Az Egyesült Királyság szerint az iránymutatás szándékának az tűnik, hogy a támogatás egyszer és mindenkorra szóljon, és az nem jelenthet folyamatos működési támogatást. A szándék nem az volt, hogy kizárja a hosszú időre elnyúló kötelezettségeket.

(201)

Az Egyesült Királyság előadja, hogy a szerkezetátalakítás teljes lesz, az életképesség ésszerű időn belül helyreáll, és a támogatás egyszer és mindenkorra szól, még ha a BE kötelezettségei hosszú időre is nyúlnak. A BE 2004-től készpénztermelő lesz és 2005-től pozitív éves készpénzforgalma lesz. A szerkezetátalakítási terv azt szándékozik garantálni, hogy a BE a szerkezetátalakítás időpontjától kezdődően önmaga is megáll a lábán, az Egyesült Királyság kormánya által további lehetőségek formájában adott támogatás nélkül is; a szerkezetátalakítási terv mutatja, hogy a vállalat által megtermelt ilyen szintű tartalékok elegendőek jelentős kedvezőtlen események kivédésére is és ezáltal biztosítják az életképességet.

(202)

A jelenlegi kiadások alóli folyamatos mentesítés kérdése kapcsán az Egyesült Királyság kormánya emlékeztet arra, hogy a kormány kötelezettségvállalása csak a szerződött múltbeli felelősséget, a leszerelési felelősséget és a múltbeli kiégett AGR-fűtőelemekkel kapcsolatos nem szerződött felelősséget, minden kiégett PWR-fűtőelemmel és működési hulladékkal kapcsolatos és más kiegészítő felelősséget fedi le. Az Egyesült Királyság előadja, hogy a kiégett fűtőelemekre vonatkozó múltbeli felelősség azon AGR-fűtőelemekre terjed ki, amelyeket a szerkezetátalakítás tényleges időpontja előtt betöltöttek a reaktorokba. A BE-nek a nukleáris telephelyengedély alapján kötelessége e fűtőelemek kezelése, és annak költségeinek viselése. E költségek ezért elkerülhetetlenek.

(203)

Egy hasonló érv vonatkozik a telephelyek leszerelésére is. A BE e költségek miatt fog hozzájárulást teljesíteni a reaktorok leszerelési költségeihez a Nukleáris Leszerelési Alapba, és ennek következtében jelentősen hozzájárul a teljes leszerelési költséghez.

(204)

A múltbeli kiégett AGR-fűtőelemekhez kapcsolódóan fennálló, nem szerződött felelősséget illetően az Egyesült Királyság előadja, hogy e felelősség kizárólag a reaktorokba a szerkezetátalakítás tényleges időpontja előtt betöltött AGR-fűtőelemekre terjed ki. A kiégett PWR-fűtőelemekhez kapcsolódó felelősség a Sizewell B reaktorba betöltött minden PWR fűtőelemre vonatkozik. A jövőbeli felelősségre a BE minden tonna betöltött PWR-fűtőelemre 150 000 GBP hozzájárulást fog teljesíteni a szerkezetátalakítás tényleges időpontja után. A hozzájárulás szintjét összevetették a kiégett fűtőelemek kezelésének nemzetközileg összehasonlítható költségeivel azzal a céllal, hogy fedezzék a PWR-fűtőelemek összes jövőbeli költségét. A fennmaradó nem szerződött felelősség a különféle, a BE erőművek tevékenységéhez kapcsolódó nem fűtőelem hulladékhoz kötődik, és várhatóan nem jelentős mértékű.

(205)

A leszerelés költsége és a nem szerződött felelősség nagyjából rögzített, és a BE-nek kis mozgástere van azok növelésére a szokásos erőművi működés révén. Ezenkívül a BE-nek kell fizetnie minden olyan kötelezettségnövekedést, ami a működési eljárásoknak a BE gazdasági haszna céljából történő vagy a teljesítményre vonatkozó minimumelőírások megszegéséből álló önkényes megváltoztatásából ered. Ezen túlmenően fontos azt megjegyezni, hogy még ha közvetlenül a kormány fizet is a szerződött felelősségért, a leszerelési és nem szerződött felelősséghez való állami támogatás egy kontingensgarancia formájában jelenik meg. Az Egyesült Királyság előadja, hogy az A. intézkedést ezért nem kell a folyamatos költségek alóli mentesítésként minősíteni. Az A. intézkedés számviteli kezelése – amely azt a BE mérlegében eszközként tünteti fel – e következtetésnek megfelel. A BE ezért nem kap folyamatos támogatást, mivel az A. intézkedés semmilyen módon nem kötődik a BE folyamatos tevékenységéhez és az A. intézkedés alapján fedezett költségeket meg kell téríteni azok időtartamától és a BE jövőbeni műveleteinek nagyságrendjétől függetlenül.

(206)

A B. intézkedés vonatkozásában az Egyesült Királyság nem fogadja el, hogy az állami támogatást képezne.

(207)

Az Egyesült Királysága előadja, hogy helytelen az A. intézkedést olyan alapon kifogásolhatónak tekinteni, hogy az mentesíti a BE-t a „szennyező fizet” kötelezettségeitől. A szerkezetátalakítási terv alapján a BE fizetni fogja a jövőbeli műveleteiből eredő szennyezési költségeket. Ezenfelül hozzá fog járulni a múltbeli szennyezési költségekhez is a készpénzbegyűjtés és az NLF-nek teljesítendő hozzájárulásai révén. A kormány kötelezettségvállalása nélkül a BE fizetésképtelenné vált volna és képtelen lett volna bármiféle jövőbeni szennyezési költség megfizetésére.

(208)

Az Egyesült Királyság reagál továbbá a Bizottság által az eljárást kezdeményező határozatban azon kérdésre kifejezett kételyekre, hogy vajon a BE életképességének helyreállítása főként belső forrásokból megvalósulónak tekinthető-e. Az Egyesült Királyság kifejti, hogy a BE mostani áldatlan helyzetének fő oka az arra való képtelensége, hogy teljesítse az elkerülhetetlen múltbeli felelősségét, valamint a szabályozói és a minimális biztonsági követelményeket. Az Egyesült Királyság előadja, hogy ennek ellenére a BE által tett belső intézkedések nem elhanyagolhatóak. Eladta részesedését a Bruce Powerben és az Amergenben és jelentős belső átalakításokba is belefogott, beleértve […]. Ugyancsak növelte a középtávú rögzített áras szerződései arányát, beleértve a nagy ipari és kereskedelmi ügyfeleket, azzal a céllal, hogy korlátozza az árkockázatot a nagykereskedelmi piacon. Ezenfelül a legjelentősebb belső intézkedés a BNFL-lel a fűtőelem-ellátási és kiégett fűtőelemek kezelésére vonatkozó szerződések újratárgyalása.

(209)

Végül az Egyesült Királyság úgy ítéli meg, hogy az iránymutatás egyensúlyt követel meg az állami, a magán és a vállalkozás saját hozzájárulása között, de nem írja elő, hogy a vállalatnak önmagának kell képesnek lennie a helyzet megfordítására, állami beavatkozás nélkül.

(210)

Miután emlékeztettek arra, hogy miért nem lehetséges pontosan számszerűsíteni a nukleáris felelősség költségét, az Egyesült Királyság hatóságai előadják, hogy ebben az esetben nem szükséges a támogatás pontos összegének ismerete annak meghatározásához, hogy vajon a csomag a szükséges legkisebb mértéket képviseli-e. A kormány meghatározott kategóriákat lefedő kötelezettségvállalása alapvető a szerkezetátalakítási csomagban és a BE életképességének helyreállításában. Az Egyesült Királyság hatóságai azzal érvelnek, hogy a BE-nek nyújtott támogatás szintje strukturálisan minimalizált az eszközök (Bruce Power és Amergen) eladásával, a hitelezők követeléseinek csökkentésével, a BE folytatódó hozzájárulásával a nukleáris felelőssége finanszírozásához, más belső költségcsökkentő intézkedésekkel, azon mechanizmussal, amelynek révén a BE jövőbeni szabad készpénzforgalmának 65 %-ával fog hozzájárulni nukleáris felelőssége finanszírozásához.

(211)

Az Egyesült Királyság hatóságai emlékeztetnek a bejelentésben felhozott érvekre, amelyek szerint a támogatásnak nincsen hatása a verseny szerkezetére, mivel az nem érinti a BE rövid távú járulékos költségeit, amelyek meghatározzák az erőmű mindennapi műveleteit. Frissített adatok és más tagállamokkal való összehasonlítás alapján felidézik, hogy a piacon nincsen strukturális többletkapacitás, és ennek megfelelően állítják, hogy nincsen szükség kompenzációs intézkedések meghozatalára.

(212)

Az Egyesült Királyság hatóságai észrevételeikben azon észrevételekre összpontosítottak, amelyek eltérnek az álláspontjuktól, míg kiemelik az álláspontjukat alátámasztó észrevételeket.

(213)

Az Egyesült Királyság hatóságai először emlékeztetnek a BE rövid távú járulékos költségeivel kapcsolatos indokolásukra és álláspontjukra annak vonatkozásában, hogy a támogatási csomag nem lesz hatással a versenytársakra. Az érvet tovább erősítik a BE DSB-piacon tett ajánlatainak számadatai, amelyek mutatják, hogy a BE-nek nem áll szándékában a nyereség maximalizálásának elkerülése a járulékos költségeken alapuló árazással. Az Egyesült Királyság hatóságai annak megjegyzésével folytatják, hogy a BE-t semmi nem ösztönzi arra, hogy olyan erőműveket hagyjon hátra a piacon, amelyek nem tudják megtermelni elkerülhető költségeiket. E tekintetben bemutatnak egy költségelemzést annak bizonyítására, hogy a Dungeness B erőmű fedezi elkerülhető költségeit, a villamosenergia-piaci árak ésszerű feltételezése mellett.

(214)

Az Egyesült Királyság hatóságai tovább mennek és emlékeztetnek álláspontjukra azon tény vonatkozásában, hogy a piacon nincs strukturális többletkapacitás. Jelzik, hogy magának a Powergennek is voltak 2003–2004 telére üzembe állított erőművei, ami jelzi, hogy a Powergen is úgy gondolja, hogy nincs a piacon strukturális kapacitástöbblet. Az Egyesült Királyság hatóságai emlékeztetnek álláspontjukra a kompenzációs intézkedések szükségességével kapcsolatban és kifejtik álláspontjukat a Powergen által javasolt minden egyes intézkedésről.

(215)

Az Egyesült Királyság hatóságai ezt követően elidézik a B. és C. intézkedésről kifejtett álláspontjukat és különösen azt hangsúlyozzák, hogy a BNFL külső tanácsra járt el. Állítják, hogy a Powergen ezen intézkedésekről kialakított álláspontja az időpontok helytelen feltételezéséből adódott.

(216)

Az életképesség kapcsán az Egyesült Királyság hatóságai ellentmondanak a Powergen véleményének a BE-erőművek megbízhatósága tekintetében, és becsatoltak a Bizottsághoz egy külső tanácsadótól származó jelentést az életképességi feltételezések ellenőrzése céljaira.

(217)

Végül az Egyesült Királyság hatóságai állítják, hogy a Powergen állításaival ellentétben, ha a villamosenergia-árak helyreállnának, a visszafizetési mechanizmus garantálná, hogy a BE ne kapjon szükségtelen támogatást:

(218)

Az Egyesült Királyság hatóságai nem fogadják el a Greenpeace azon álláspontját, hogy a támogatást részvényeseknek nyújtott támogatásként kellene vizsgálni. Egy ilyen elmélet azt is jelentené, hogy egy vállalatnak adott bármely támogatás a részvényeseinek adott támogatás lenne. Az Egyesült Királyság hatóságai megjegyzik, hogy a BE-részvényesek feladják a BE részvénytőkéjében lévő 97,5 %-os részesedésüket.

(219)

Az Egyesült Királyság hatóságai ismét állítják, hogy nem gondolják azt, hogy a BNFL a kormány nyomására járt volna el a BE-vel meglévő szerződések újratárgyalásakor, megjegyzik, hogy a BNFL által az eseményekről készített és a Bizottságnak párhuzamosan megküldött részletes beszámoló ennek ellenkezőjét bizonyítja. A 2002/2003-as jelentés kivonatát és a „The Business”-ben megjelent és a BNFL, valamint a BE között a tárgyalások 2002 augusztusban–szeptember elején történt megszakadásáról szóló cikket a Greenpeace helytelenül úgy értelmezi, hogy a BNFL később a kormány nyomására járt el. Ellenkezőleg, ezek azt bizonyítják, hogy a BNFL nem volt kész a BE terveiben történő részvételre anélkül, hogy más hitelezők is hasonló hozzájárulást teljesítenének. Az Egyesült Királyság hatóságai megjegyzik, hogy a BNFL már becsatolta azt a belső iratot, amelynek becsatoltatását a Greenpeace a Bizottságtól kérte. A BE és a BNFL közötti szerződéseket illetően – amelyeket a Greenpeace szerint a BNFL folyamatos bevételeinek biztosítására szántak – az Egyesült Királyság hatóságai megjegyzik, hogy e szerződések egyikét azt követően tárgyalták újra és írták alá, hogy a BE-t privatizálták, és e szerződéseket így a kormány nem kényszeríthette rá a vállalatra. Végül az Egyesült Királyság hatóságai jelzik, hogy a BNFL engedményei és a villamosenergia-árak közötti kapcsolat a bizonyítéka annak, hogy a BNFL kereskedelmi alapon járt el azzal, hogy a BE-től a lehetséges előnyök megosztását, és nem annak ellenkezőjét igényelte.

(220)

Az Egyesült Királyság hatóságai felidézik álláspontjukat a „szennyező fizet” alapelvnek ezen esetre történő alkalmazásáról. Úgy vélik, hogy a Greenpeace e kérdésben nem gazdagította a vitát sem új ténnyel, sem új érvekkel.

(221)

A támogatás versenyre gyakorolt hatását illetően az Egyesült Királyság hatóságai először is ellenzik a Greenpeace azon álláspontját, hogy a támogatás hatása egy nem megfelelően működő termelőnek a piacon tartása. A BE nem tekinthető nem hatékonyan működő termelőnek, mivel elkerülhető költségei a piacon a legalacsonyabbak között vannak. Problémái kizárólag múlttal kapcsolatos felelősségéhez kötődnek. Továbbá az Egyesült Királyság hatóságai emlékeztetnek azon álláspontjukra, hogy a támogatás nem torzítja a versenyt, és ezért nem hátráltatja a piacra való belépést.

(222)

Az Egyesült Királyság hatóságai állítják, hogy a Greenpeace piaci többletkapacitásra vonatkozó észrevételei tévesek, mivel azok túlhaladott előrejelzéseken alapulnak, helytelenül értelmezték az NGTransco kapacitási határérték szintjeit, a jövőre nézve csak a legkedvezőbb forgatókönyvet vették figyelembe a három közül, és figyelmen kívül hagyták egyes leállított erőművek piacra történő visszaállításának nehézségeit.

(223)

Az Egyesült Királyság hatóságai megkérdőjelezik a Greenpeace érveinek közgazdaságtanát, a BE-erőművek lehetséges lezárásának az adófizetőkre gyakorolt hatásait illetően. Kifejtik, hogy maga a Greenpeace ismerte el, hogy ez a bezárás a villamosenergia-árak növekedését okozná. Továbbá a Deloitte and Touche egy tanulmánya igazolta, hogy egy nukleáris erőmű korai bezárása pótlólagos költségeket eredményezhet. Egynél több erőmű korai lezárása még több költséget okozna, a radioaktív anyagok kezelésére használt Sellafield erőmű korlátai miatt. Végül az Egyesült Királyság hatóságai megemlítik, hogy a Greenpeace észrevételeihez csatolt mindkét jelentés (a Large & Associates-é és az ILEX-é) az NGTransco idejétmúlt adatain és túl derűlátó feltételezéseken alapult. Észrevételeikhez csatolják a jelentések cáfolatát, George Yarrow és Tim Keyworth tollából, a DKY Limited részéről.

(224)

Végül az előzőek alapján az Egyesült Királyság hatóságai vitatják a Greenpeace azon álláspontját, hogy a támogatás nem arányos.

(225)

Először az Egyesült Királyság hatóságai vitatják a Drax azon álláspontját, hogy a támogatási csomag azt igazolja, hogy az Egyesült Királyság kormánya soha nem hagyná a BE-t elbukni. Emlékeztetnek arra, hogy a csomaghoz a BE életképességi kilátásainak kormány általi jóváhagyása szükséges.

(226)

Az A. intézkedés vonatkozásában az Egyesült Királyság hatóságai emlékeztetnek arra, hogy az Egyesült Királyság kormánya nem veszi át a BE teljes leszerelési felelősségét, csak hiányosságok esetén besegít az NLF-nek. Az A. intézkedés költségei becslésének kérdése kapcsán az Egyesült Királyság megjegyzi, hogy lehetetlenné tenné ilyen hosszú távú kötelezettségek támogatását az a kívánalom, hogy a kiszámításukban ne legyen semmiféle bizonytalansági tényező, ami az állami támogatási szabályok visszás alkalmazásához vezetne, és szemben állna az Euratom-Szerződés céljaival is. Az Egyesült Királyság hatóságai ugyancsak elutasítják a Drax azon állítását, hogyha a nemzetközi szerződések alapján az Egyesült Királyság kormánya viseli a végső felelősséget a nukleáris biztonságért, ez állami garanciát jelentene, és emlékeztetnek arra, hogy a Nemzeti Ellenőrzési Hivatal e tekintetben való bevonása nem lényeges, mivel az a kormánytól független.

(227)

A B. intézkedés vonatkozásában az Egyesült Királyság hatóságai megjegyzik, hogy a BNFL észrevételei ellentmondanak a Drax észrevételeinek, miszerint a BNFL tovább működne a BE fizetésképtelensége esetén is. Ugyancsak emlékeztetnek arra, hogy piaci alapokon zajlott le a BNFL szerződések NE-vel való újratárgyalása. A C. intézkedést illetően az Egyesült Királyság hatóságai jelzik, hogy a türelmi idő alatt a kamatfizetés hiányát a BNFL szerkezetátalakítási tervben való teljes részvétele alapján kell elemezni, mintsem önálló elemként, mivel a teljes csomagot együtt tárgyalták. Egészében a csomag nem hátrányosabb a BNFL-re, mint a BE többi hitelezőjére.

(228)

A G. intézkedés vonatkozásában az Egyesült Királyság hatóságai felidézik, hogy korábban bizonyítékot terjesztettek elő arra, hogy a BE üzleti árakat fizetett, megfelelő kamattal.

(229)

A szerkezetátalakítási terv iránymutatásnak való megfelelése kapcsán az Egyesült Királyság hatóságai kifogásolják a Drax azon álláspontját, miszerint a terv nem állítja helyre a BE életképességét, mivel a BE nem fedezi az összes jelenlegi elkerülhető és elkerülhetetlen költségét. Az Egyesült Királyság emlékeztet, hogy a BE életképességének biztosításához szükséges, hogy a múlt e terhei – az elkerülhetetlen költségek – alól mentesítsék. De ennek megtörténtét követően a BE azonnal életképes lesz, mivel nemcsak folyamatos költségei fedezésére lesz képes, hanem jelentős hozzájárulás nyújtására a múltbeli elkerülhetetlen költségekhez. Ezért közgazdaságilag hatékonyabb a BE nukleáris erőműveinek üzemeltetése a múlt elkerülhetetlen költségeihez való hozzájárulás érdekében. A BE erőművei bezárásának folytatása ténylegesen nagyobb költséget jelentene.

(230)

Az Egyesült Királyság hatóságai visszautasítják a Drax azon érvét, hogy a támogatás arra ösztönzi a BE-t, hogy a piacon bármilyen áron értékesítsen. Állítják, hogy alapterhelési termelőként a BE-nek nincs tartalék termelése, amit ráadásként csökkentett áron tudna értékesíteni. Ellenkezőleg, érdeke termelésének legmagasabb áron való eladása. A BE kötvényesei és részvényesei szintén biztosítják, hogy a BE maximalizálja nyereségét, mivel annak egy részéből részesülnek.

(231)

Az Egyesült Királyság hatóságai ugyancsak visszautasítják a Drax azon érvét, miszerint a szerkezetátalakítási terv tartama túl hosszú. Kifejtik, hogy az iránymutatásban eredő tényleges követelmény csak az, hogy a BE életképessége ésszerű időn belül helyreálljon. Szerintük az általuk egyedül állami támogatást tartalmazónak minősített A. intézkedés azonnal meg fog jelenni a BE mérlegében.

(232)

A piaci többletkapacitás létezése vonatkozásában az Egyesült Királyság hatóságai jelzik, hogy a Drax értékelése túlhaladott adatokon és az NGTransco által a kapacitási határértékre alkalmazott hibás szinten alapul. A Drax nukleáris erőművek nyári bezárására vonatkozó javaslata közgazdaságilag kétarcú és nukleáris biztonsági és ellátási aggodalmat is felvethet. Az Egyesült Királyság hatóságai ezt követően megvizsgálják mind a négy kompenzációs intézkedést, és arra a következtetésre jutnak, hogy bevezetésük vagy a szerkezetátalakítási terv egyensúlyát veszélyeztetné, vagy pedig a BE életképességi kilátásait.

(233)

Az Egyesült Királyság hatóságai kifejtik, hogy a harmadik fél által említett ár (1 000 GBP/kgU körül) a kiégett alapterhelési fűtőelemek kezelési szerződésére vonatkozik. Az alapterhelési szerződések az első ütemét képezték a BNFL és a BE, vagy a jelenleg a BE részét képező vállalatok közötti szerződéseknek. E szerződéseknek főként olyan rögzített költségeket kellett fedezniük, amelyek a BNFL kiégett fűtőelemek kezelésére szolgáló létesítményeihez kapcsolódnak. Később a BNFL a BE-vel vagy a ma a BE részét képező vállalatokkal további, az alapterhelési szerződéseken túli szerződéseket írt alá, amelyeknek már nem kellett a rögzített költségek megfizetéséhez kapcsolódó elemeket tartalmazniuk. Ezen új szerződések árai […], és ezért a harmadik fél által megadottnál is sokkal alacsonyabb árúak. A BNFL által a BE-nek a feltételek újratárgyalását megelőzően és azt követően felszámított árak bármely értelmes összehasonlításának az alapterhelési szerződések utáni azon szerződéses árak összehasonlításán kell alapulnia, amelyek az újratárgyalást közvetlen megelőzően voltak érvényben, nem pedig az alapterhelési szerződések árain.

(234)

Az Egyesült Királyság hatóságai nem fogadják el az EECL azon állítását, mely szerint a támogatási csomag bejelentése súlyosbította a nagykereskedelmi árak zuhanásait. Az Egyesült Királyság hatóságai szerint az azonnali vételi árak sérülékenyek voltak az Egyesült Királyság kormányának a BE megmentésére vonatkozó, 2002. szeptember 9-i bejelentését megelőzően, illetve az után is. Az azonnali vételárak nem zuhantak hirtelen. A határidős árakat a bejelentés viszonylag érintetlenül hagyta. Végül, a 2004 nyarára vonatkozó határidős alapterhelési árak 2003 szeptembere óta a szerkezetátalakítási csomagra vonatkozó megállapodás ellenére növekedtek.

(235)

Az Egyesült Királyság hatóságai ezután vitatják az EECL észrevételét, mely szerint jogalap nélkül alapozták következtetésüket azon feltevésre, hogy a BE el fogja majd dönteni, hogy nukleáris üzemeit bezárja-e SRMC-iket vizsgálva, ahelyett, hogy azok elkerülhető költségeit vizsgálná. Az Egyesült Királyság hatóságai megvizsgálták a támogatási csomagnak a BE elkerülhető költségeire gyakorolt hatását, és bebizonyították, hogy ezek igencsak a határidős piaci árak alatt maradtak, ami a valós alapja egy piaci szereplő számára annak, hogy úgy döntsön, nem zár be egy üzemet.

(236)

Végül az Egyesült Királyság hatóságai emlékeztetnek a piac kapacitástöbbletének hiányára vonatkozó érvelésükre.

(237)

Az Egyesült Királyság hatóságai nem fogadják el az Intergen azon nézetét, mely szerint a megfelelő ellátási biztonság akkor is elérhető lenne, ha a BE fizetésképtelen volna egy, a csődgondnokkal kötött biztonsági megállapodás révén. Az Egyesült Királyság hatóságai ezen túlmenően megjegyzik, hogy az iránymutatások nem írnak elő semmiféle olyan típusú pénzügyi kompenzációt, amelyet az Intergen szerint neki kapnia kellene. Végül a BE és hitelezői –beleértve többek között az Intergent, TFE-t és a Centricát – közötti különféle megállapodások tekintetében az Egyesült Királyság hatóságai rámutatnak arra, hogy ezek olyan összetett megállapodások, amelyeket kereskedelmi szempontból már a szerkezetátalakítást megelőzően megtárgyaltak. Azok nem kapcsolódnak az állami támogatási csomaghoz

(238)

Az Egyesült Királyság hatóságai elegendő mennyiségű információt nyújtottak be arra vonatkozóan, hogy a BE árai a DSB szegmensben folyamatosan a határidős nagykereskedelmi árak felett maradtak, és hogy a BE azon üzletrészének kevesebb, mint 20 %-át biztosította, amelyre vonatkozóan ajánlatot tett, ami szembehelyezkedik a harmadik fél azon állításával, hogy a BE jogellenesen alacsony árakat ajánlott. Az Egyesült Királyság hatóságai ezen túlmenően megjegyzik, hogy úgy tekintik, hogy a BE-t, mint alapterhelés-előállítót, nem ösztönözték arra, hogy mesterségesen alacsony árakat ajánljon.

(239)

A kérdéses intézkedések egy kisebb része az Euratom-Szerződés hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkozik, és ezért azt annak megfelelően kell értékelni (32). Ennek ellenére azonban, olyan mértékben, ahogy azok nem szükségesek, vagy amennyiben túlmennek az Euratom-Szerződés célkitűzésein, vagy a belső piacon torzítják a versenyt vagy annak torzításával fenyegetnek, azokat az EK-Szerződés szerint kell értékelni.

(240)

A felülvizsgálat alatt álló intézkedések és különösen az A. és B. intézkedés, a nukleáris kötelezettségek finanszírozására és a kiégett fűtőelemek kezelésének finanszírozására hatással lehet. Az atomerőművek leszerelése és a hulladékgazdálkodás az atomenergia-ipar helyes és felelős működtetéséhez szükséges költségeket képez. Az atomenergia-iparral összefüggésben, az ionizáló sugárzásokból származó veszélyekhez kapcsolódó kockázatok kezelésének szükségessége annak egyik legnagyobb prioritása. Valójában a Bizottság megjegyzi, hogy a nukleáris lánc e két aspektusa egyre fontosabbá válik, és azok a dolgozók és a lakosság biztonságának biztosításához szükségesek.

(241)

Különösen e tekintetben az Euratom-Szerződés kellő figyelmet fordít e célkitűzésre, miközben célja, hogy megteremtse egy olyan „erőteljes atomenergia-ipar fejlesztésének a feltételeit, amely révén bővül az energiatermelés…”. E célkitűzések megismétlődnek az Euratom-Szerződés 1. cikkében, amely megállapítja, hogy „A Közösség feladata, hogy az atomenergia-ipar gyors létrehozásához és növekedéséhez szükséges feltételek megteremtésével hozzájáruljon a tagállamokban az életszínvonal emeléséhez…”. Ma e célkitűzés fontosságát a Bizottság a legújabb, „Az energiaellátás biztonságára irányuló európai stratégia felé” című zöld könyvben hangsúlyozza (2002. június 22-i COM (2002) 321 végleges). Ezen túlmenően az Euratom-Szerződés 2. cikkének b) pontja előírja, hogy feladatának teljesítése érdekében a Közösség a lakosság és a munkavállalók egészségének védelme érdekében egységes biztonsági előírásokat állapít meg, és gondoskodik azok alkalmazásáról. Az Euratom-Szerződés 2. cikkének e) pontja előírja, hogy a Közösség megfelelő felügyelet révén biztosítja, hogy a nukleáris anyagokat kizárólag az előírt célokra használják fel. Ezen az alapon az Euratom-Szerződés – a szükséges eszközöket és e célkitűzések eléréséhez szükséges hatáskörök elosztását előrevetítve – létrehozza az Európai Atmenergia-Közösséget. E tekintetben, ahogyan azt az Euratom-Szerződés egészségvédelemről szóló 3. fejezetének 30. cikke megállapítja – és amint azt a Bíróság megerősíti – a Közösség hatáskörébe tartozik a nukleáris biztonság, amelynek kapcsolódnia kell az ionizáló sugárzásból eredő kockázatokkal szembeni védelemhez (33). A Bizottságnak biztosítania kell, hogy e Szerződés rendelkezéseit alkalmazzák, és abból a célból az e Szerződésben előírt módon határozatokat fogadhat el, vagy – amennyiben szükségesnek tartja – véleményt adhat.

(242)

A Bizottság megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság hatóságai által nyújtott bizonyítékok azt mutatják, hogy a felülvizsgált intézkedések hatása többek között az, hogy fenntartsa a nukleáris erőművek biztonságát, biztosítsa a nukleáris kötelezettségek biztonságos kezelését, Nagy-Britanniában az erőforrások sokféleségének fenntartásával növelje az ellátás biztonságát, valamint hogy elkerülje a szén-dioxid-kibocsátást. A fenti III. és IV. szakasz az Egyesült Királyság hatóságai, valamint harmadik felek által e tekintetben felvetett érveket részletezi.

(243)

Ezen információ értékelésekor és különösen annak meghatározásakor, hogy ezek az intézkedések szükségesek-e, vagy az Euratom-Szerződés célkitűzései alá esnek-e, a Bizottság kiemeli, hogy az állami támogatások és intézkedések a British Energy jelenlegi helyzetéhez kapcsolódó kockázatokkal, valamint annak a Szerződés említett célkitűzéseire gyakorolt esetleges hatásával foglalkoznak. Valójában az Egyesült Királyság hatóságai abból a célból határoztak úgy, hogy a British Energy támogatására beavatkoznak, hogy – többek között – biztosítsák a biztonságos atomenergia-iparhoz szükséges feltételek folyamatosságát, miközben működésükben továbbra is fenntartják a nukleáris üzemeket, mint kiterjedt energiaforrásokat. Ezen intervencióra az Egyesült Királyság legnagyobb nukleáris piaci szereplője csődjének veszélyével összefüggésben került sor. Egy meghatározott gazdasági piaci szereplő folytonossága nem kapcsolódik közvetlenül nukleáris tevékenységeinek folytonosságához. Fizetésképtelenség esetén azonban foglalkozni kell a biztonságra és/vagy az ellátás biztonságára vonatkozó kérdésekkel. A Bizottság ezért megérti, hogy az Egyesült Királyság hatóságai e veszélyeket helyesen és felelősen, és az Euratom-Szerződés célkitűzéseivel összeegyeztethető módon kezelték.

(244)

A három – a következőkben leírt – kompenzációs intézkedés még inkább megerősíti az Euratom-Szerződés célkitűzéseinek megvalósulását azáltal, hogy biztosítja, hogy az állami intervenciót nem lehet a nukleáris kötelezettségek kifizetésétől eltérő célokra használni. Végül a három beszerzési kötelezettség kifizetési típus tekintetében a maximum és a küszöb rendszere fogja biztosítani, hogy elegendő forrás áll rendelkezésre e célok megvalósításához, miközben az intervenciót a célok eléréséhöz szükséges minimális mértékre szorítják.

(245)

A Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy az Egyesült Királyság hatóságai által előirányzott intézkedések megfelelőek ahhoz, hogy az elért célkitűzések és az Euratom-Szerződésben teljes mértékben szereplő célkitűzések kombinációját kezeljék.

(246)

Az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében az állami támogatás a tagállamok által, vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(247)

Nyilvánvaló, hogy a BE szerkezetátalakítási tervével kapcsolatos állami intervenció szelektív, hiszen csak egyetlen vállalkozást részesít előnyben.

(248)

Az Egyesült Királyság és más tagállamok közötti villamosenergia-kereskedelmet rendszerösszekötők segítik Franciaország és Írország vonatkozásában. A tagállamok régóta és különösen a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 1996. december 19-i 96/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (34) hatálybalépése óta folytatnak kereskedelmet a villamos energiával. Az Egyesült Királyság által az értesítésben küldött számadatok szerint a BE Angliában és Walesben kapacitásában a második, Skóciában a harmadik legnagyobb villamosenergia-termelő. A szerkezetátalakítási tervbe történő állami intervenció ezáltal kétségtelenül érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet.