4.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 359/1

(1)

A csalás az Európai Unióban komoly következményekkel jár a nemzeti költségvetésekre és a jövedéki termékek szállítása tekintetében a verseny torzulásához vezethet. Következésképpen a csalás hatással van a belső piac működésére.

(2)

A jövedékiadó-csalások leküzdése érdekében a tagállamok közigazgatási hatóságai között szoros együttműködés szükséges az e területen hozott intézkedések végrehajtásában.

(3)

Ezért meg kell határozni azokat a szabályokat, amelyek a tagállamok közigazgatási hatóságait a kölcsönös segítségnyújtásra és a Bizottsággal való együttműködésre kötelezik a jövedéki termékek mozgására és a jövedéki adó beszedésére vonatkozó szabályok helyes alkalmazása érdekében.

(4)

A jövedéki adók területén való kölcsönös segítségnyújtást és közigazgatási együttműködést a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adózás, a bizonyos jövedéki adók és a biztosítási díjak adózása területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló, 1977. december 19-i 77/799/EGK tanácsi irányelv (3) szabályozza. A hozzáadottérték-adó területén való kölcsönös segítségnyújtást és közigazgatási együttműködést az 1798/2003/EK rendelet (4) szabályozza.

(5)

Bár ez a jogi eszköz hatékonynak bizonyult, a közigazgatási együttműködés területén már nem tud megfelelni azon új kényszerítő erőknek, amelyek a belső piacon a gazdaságok egyre erősebb integrációjából adódnak.

(6)

A jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25-i 92/12/EGK tanácsi irányelv (5) az információcsere számos eszközét is bevezette. Az ezekre vonatkozó eljárásokat a jövedéki adók területén való közigazgatási együttműködés általános jogi keretei között kell szabályozni.

(7)

Szükség van a tagállamok közötti együttműködés világosabb és nagyobb mértékben kötelező szabályozására, mivel az érintett felek jogai és kötelességei nincsenek megfelelően meghatározva.

(8)

A helyi vagy nemzeti csaláselleni hivatalok között nincs elegendő közvetlen kapcsolat, mivel az általános gyakorlat szerint az információ közlése a központi kapcsolattartó hivatalok között történik. Ennek következménye a hatékonyság hiánya, a közigazgatási együttműködésre vonatkozó megegyezések kihasználatlansága és a jelentős késedelem az információközlés terén. Ezért rendelkezni kell a közigazgatási szervek közötti közvetlen kapcsolatok fokozásáról az együttműködés javítása és gyorsítása érdekében.

(9)

Végezetül azért is szükséges a szorosabb együttműködés, mert – a 92/12/EGK irányelv 15b. cikke szerinti árumozgás-igazolás kivételével – nagyon kevés az automatikus vagy spontán információcsere a tagállamok között. A csalás elleni hatékony küzdelem érdekében intenzívebbé és gyorsabbá kell tenni az információcserét a nemzeti hatóságok között, illetve a nemzeti hatóságok és a Bizottság között.

(10)

Ebből következően a jövedéki adók területén speciális eszköz szükséges a 77/799/EGK irányelv rendelkezéseinek beépítésére. Ennek az eszköznek azokra a területekre is figyelmet kell fordítania, amelyeken a tagállamok közötti együttműködés javítható a jövedéki termékek mozgására vonatkozó információ átadását biztosító rendszerek bevezetése és továbbfejlesztése által. Ez az eszköz nem sérti a közigazgatási rendszerek kölcsönös segítségnyújtásáról és együttműködéséről szóló 1997. december 18-i egyezmény alkalmazását (6).

(11)

Ez a rendelet semmilyen módon nem akadályozhatja a jövedéki adók területén a csalás elleni küzdelemre irányuló más közösségi intézkedéseket.

(12)

Ez a rendelet magában foglalja és meghatározza a 92/12/EGK irányelvben szereplő részletes szabályokat, a tagállamok közötti közigazgatási együttműködés előmozdítása érdekében. Ezek a szabályok magukban foglalják az érintett kereskedők nyilvántartásba vételét, és a helyiségeket, valamint az árumozgás-igazolási rendszert. Ez a rendelet továbbá bevezeti a tagállamok közötti korai előértesítési rendszert.

(13)

A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az 1995. október 24-i, az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (7) foglalt egyes jogokat és kötelezettségeket az említett irányelv 13. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett érdekek védelmében e rendelet alkalmazásában korlátozni szükséges.

(14)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket az 1999. június 28-i, a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999/468/EK tanácsi határozattal (8) összhangban kell elfogadni.

(15)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen a tagállamok között a közigazgatási együttműködés egyszerűsítését és erősítését, amely összehangolt megközelítést kíván – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés egységessége és hatékonysága miatt ez a cél közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Ez a rendelet – az előbb említett cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban – nem lépi túl a célkitűzés eléréséhez feltétlenül szükséges mértéket.

(16)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és szem előtt tartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket,

1.

„illetékes hatóság”: a 3. cikk (1) bekezdésnek megfelelően kijelölt hatóság;

2.

„megkereső hatóság”: egy tagállam központi kapcsolattartó hivatala vagy egyik kapcsolattartó szerve vagy a tagállam illetékes tisztviselője, aki az illetékes hatóság nevében segítségnyújtás iránti megkeresést küld;

3.

„megkeresett hatóság”: egy tagállam központi kapcsolattartó hivatala vagy egyik kapcsolattartó szerve vagy olyan illetékes tisztviselője, aki az illetékes hatóság nevében a segítségnyújtás iránti megkeresést fogadja;

4.

„központi kapcsolattartó hivatal”: a 3. cikk (3) bekezdése szerinti hivatal, amely a közigazgatási együttműködés területén a más tagállamokkal történő kapcsolattartás főfelelőse;

5.

„kapcsolattartó szerv”: a központi kapcsolattartó hivatalon kívüli bármely más, olyan területi illetékességgel vagy különleges operatív felelősséggel bíró szerv, amelyet az illetékes hatóság a 3. cikk (4) bekezdése szerint e rendelet alapján közvetlen információcsere folytatására jelölt ki;

6.

„illetékes tisztviselő”: minden olyan tisztviselő, aki a 3. cikk (5) bekezdése szerinti felhatalmazás alapján az e rendelet alapján történő közvetlen információcserére jogosult;

7.

„jövedéki hivatal”: bármely hivatal, ahol a jövedéki szabályok által meghatározott alakiságok közül néhány elvégezhető;

8.

„alkalmankénti automatikus csere”: előre meghatározott információ előzetes megkeresés nélküli rendszerszerű közlése egy másik tagállammal, a vonatkozó információ rendelkezésre állásakor;

9.

„rendszeres automatikus csere”: előre meghatározott információ előzetes megkeresés nélküli rendszerszerű közlése egy másik tagállammal, előre meghatározott időközönként;

10.

„spontán csere”: információ előzetes megkeresés nélküli nem rendszeres közlése egy másik tagállammal;

11.

„számítógépes rendszer”: a jövedéki termékek szállításának nyomonkövetésére a 2003. június 16-i 1152/2003/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban (9) elrendelt számítógépes rendszer;

12.

„személy”

13.

„elektronikus úton”: adatok elektronikus berendezések segítségével történő feldolgozása (a digitális tömörítést is beleértve) és tárolása vezetékes vagy rádión keresztül történő továbbítás, optikai technológiák vagy más elektromágneses megoldás alkalmazásával;

14.

„azonosító szám”: az ezen rendelet 22. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott szám;

15.

„hozzáadottértékadó- (HÉA-) azonosító szám”: az 1977. május 17-i, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (10) 22. cikke (1) bekezdésének c), d) és e) pontjában meghatározott szám;

16.

„jövedéki termékek Közösségen belüli mozgása”: jövedéki termékek szállítása két vagy több tagállam között a jövedéki adóra vonatkozó adófelfüggesztés szerint a 92/12/EGK irányelv III. címe értelmében, vagy a 92/12/EGK irányelv 7. és 10. cikkének értelmében szabadforgalomba bocsátott jövedéki termékek két vagy több tagállam közötti mozgása;

17.

„közigazgatási vizsgálat”: feladataik ellátása során a tisztviselők vagy az illetékes hatóságok által végzett minden olyan ellenőrzés, vizsgálat és egyéb cselekvés, amelynek célja a jövedéki adóra vonatkozó jogszabályok megfelelő alkalmazásának biztosítása;

18.

„CCN/CSI-hálózat”: a közös kommunikációs hálózaton (CCN) és a közös rendszerinterfészen (CSI) alapuló, az illetékes hatóságok között a vám- és adóügy területén a teljes körű elektronikus információtovábbítás biztosítása érdekében a Közösség által kifejlesztett közös felület.

19.

„jövedéki adó”: a jövedék területén a Közösségi jogszabályok hatálya alá tartozó adók, beleértve az energiatermékekre és a villamos energiára a 2003/96/EK tanácsi irányelv (11) szerint kivetett adókat.

20.

„TKO”: a 92/12/EGK irányelv 18. cikke (1) bekezdésében említett okmány.

21.

„EKO”: a 92/12/EGK irányelv 7. cikke (4) bekezdésében említett okmány.

a)

a 22. cikkben előírt elektronikus nyilvántartásban tárolt adatok cseréje;

b)

a 23. cikkben előírt korai előértesítési rendszer;

c)

a 24. cikkben előírt, más tagállamokhoz benyújtott vagy azoktól fogadott igazolási kérelmek.

1.

a másik tagállamban jövedéki adóra vonatkozó jogszabályok megszegése, illetve szabálytalanság történt, vagy annak gyanúja áll fenn;

2.

az egyik tagállam területén történt jövedéki adóra vonatkozó jogszabályok megszegése, illetve szabálytalanság, vagy annak gyanúja esetleg hatással lehet egy másik tagállamra is;

3.

fennáll a csalás vagy jövedékiadó-veszteség veszélye a másik tagállamban.

1.

a kicserélendő információ pontos kategóriáit;

2.

az információcsere gyakoriságát;

3.

az információcserével kapcsolatos célszerű intézkedéseket.

a)

azon személyek nyilvántartása, akik a 92/12/EGK irányelv 4. cikkének a) és d) pontja szerint, jövedéki szempontból adóraktári engedéllyel rendelkeznek vagy bejegyzett kereskedők;

b)

adóraktárnak nyilvánított telephelyek nyilvántartása.

a)

az illetékes hatóság által kiadott, a személyre illetve a telephelyre vonatkozó azonosító számot;

b)

a személy, illetve a telephely nevét és címét;

c)

a személy által tárolható, illetve fogadható, vagy az adott telephelyen tárolható illetve fogadható termékek közül a jövedéki termékekre vonatkozó kategóriát és kombinált nómenklatúrát;

d)

azon központi kapcsolattartó hivatal, illetve jövedéki hivatal azonosítását, melytől további információkat lehet megszerezni;

e)

az adóraktár engedélyese, illetve bejegyzett kereskedő engedélyének kiállítási, módosítási dátumát, és – adott esetben – az érvényesség megszűnésének dátumát;

f)

azon személyek azonosításához szükséges információkat, akik a 92/12/EGK irányelv 15. cikkének (3) bekezdése szerint kötelezettségeket vállaltak;

g)

azon személyek azonosításához szükséges információkat, akik a jövedéki termékek mozgásában alkalmanként közreműködnek, amennyiben ezek az információk rendelkezésre állnak;

a)

a megkereső hatóság megkereséseinek száma és jellege egy adott időszakon belül nem ró aránytalanul nagy adminisztratív terhet a megkeresett hatóságra;

b)

a megkereső hatóság már kimerítette azon szokásos információforrásokat, amelyeket a kívánt cél elérésének veszélyeztetése nélkül az adott körülmények között a kért információ megszerzéséhez felhasználhatott volna.

a)

a 3. cikkben említett illetékes hatóságok között hatékony belső koordinációt biztosítsanak;

b)

az ilyen koordináció céljára felhatalmazott hatóságok között közvetlen együttműködés jöjjön létre;

c)

biztosítsák az e rendeletben meghatározott információcserére vonatkozó rendelkezések zavartalan működését.

4.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 359/11

(1)

1997 januárjában a 119/97/EK tanácsi rendelet (2) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a többek között a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: KNK vagy az érintett ország) származó egyes gyűrűs iratgyűjtő szerkezetek (RBM) behozatalára. A vámkezelés előtti nettó közösségi határparitáson számított árra alkalmazandó végleges vámtétel a World Wide Stationery Mfg („WWS”) esetében – ez a vállalat egyéni elbánásban részesült – 32,5 %, a KNK többi vállalata esetében 39,4 % volt. Ezek a vámtételek a 17- vagy 23-gyűrűstől eltérő RBM-típusokra vonatkoztak (8305100011, 8305100012 és 8305100019 TARIC-kód), a 17- és 23-gyűrűs RBM-re pedig (8305100021, 8305100022 és 8305100029 TARIC-kód) a 325 EUR/1 000 darabos minimum importár (MIP) és a vámkezelés előtti közösségi határparitáson számított ár közötti különbözetnek megfelelő vám vonatkozott, amennyiben az utóbbi összeg alacsonyabb volt a MIP-nél.

(2)

A fent említett intézkedések abszorpcióellenes felülvizsgálata iránti, az alaprendelet 12. cikke alapján benyújtott kérelmet követően 2000 szeptemberében a 17- és 23-gyűrűstől eltérő RBM-re (8305100011, 8305100012 és 8305100019 TARIC-kód) alkalmazandó vámtételt a 2100/2000/EK tanácsi rendelettel (3) a WWS esetében 51,2 %-ra, a többi KNK-beli vállalat esetében 78,8 %-ra növelték.

(3)

Az Indonéziából származó RBM behozatalára 2002 júniusa óta dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedések vannak hatályban. Ezeket az intézkedéseket, amelyekre a jelenlegi felülvizsgálat nem terjed ki, a 2002. június 4-i 976/2002/EK tanácsi rendelet, illetve 977/2002/EK tanácsi rendelet (4) vezette be.

(4)

A 119/97/EK tanácsi rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedéseknek a Vietnamból feladott RBM útján történő állítólagos kijátszására vonatkozó vizsgálatot követően az intézkedéseket az 1208/2004/EK tanácsi rendelettel (5) kiterjesztették a Vietnamból feladott behozatalokra.

(5)

2004 áprilisában vizsgálatot indítottak (6) a 119/97/EK tanácsi rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedések Thaiföldről feladott RBM útján történő állítólagos kijátszása tekintetében, függetlenül attól, hogy azokat Thaiföldről származóként jelentik-e be.

(6)

Az előző két preambulumbekezdésben említett két vizsgálat a jelenlegi vizsgálat eredményeitől függetlenül zajlott.

(7)

A KNK-ból származó egyes RBM-típusok behozatalára hatályban lévő dömpingellenes intézkedések (7) közelgő lejáratáról szóló értesítés kihirdetését követően a Bizottsághoz 2001. október 23-án egy kérelem érkezett ezen intézkedéseknek az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdése alapján történő felülvizsgálata iránt.

(8)

A kérelmet két közösségi termelő, a Koloman Handler AG és a Krause Ringbuchtechnik GmbH (a kérelmezők) nyújtotta be, akik az RBM teljes közösségi termelésének többségét képviselik. A kérelmet azzal indokolták, hogy az intézkedések lejárata valószínűleg a KNK-ból származó, kárt okozó dömpingelt behozatalok mennyiségének növekedéséhez vezetne.

(9)

Miután a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően úgy határoztak, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti felülvizsgálat indításához, a Bizottság felülvizsgálatot kezdeményezett (8).

(10)

A Bizottság a lejárat előtti felülvizsgálat megkezdéséről hivatalosan értesítette az ismerten érintett exportáló termelőket, importőröket és felhasználókat, az exportáló ország képviselőit, a kérelmező közösségi termelőket és a többi ismert közösségi termelőt. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy véleményüket írásban közöljék, és a vizsgálat megkezdéséről szóló értesítésben kitűzött határidőn belül szóbeli meghallgatást kérjenek.

(11)

Minden, a fenti határidőn belül ezt kérelmező félnek, aki bizonyítani tudta, hogy meghallgatását különös okok támasztják alá, meghallgatási lehetőséget biztosítottak.

(12)

Kérdőívet küldtek a felülvizsgálat megkezdéséről hivatalosan értesített feleknek, illetve azoknak a feleknek, akik ezt a vizsgálat kezdeményezéséről szóló értesítésben kitűzött határidőn belül kérték. Az említetteken kívül még egy indiai termelővel (analóg ország) vették fel a kapcsolatot, akinek szintén kérdőívet küldtek.

(13)

A kérdőívekre a két kérelmező közösségi termelőtől, az érintett ország egy exportáló termelőjétől, valamint az analóg ország egy exportáló termelőjétől és két független közösségi importőrtől érkezett válasz.

(14)

Minden érintett felet tájékoztattak azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyek a végleges dömpingellenes vámok bevezetésére irányuló javaslat szándékához vezettek. A feleknek kijelöltek egy időszakot, amelyen belül e tájékoztatást követően előadhatták észrevételeiket. A felek megjegyzéseit mérlegelték, és szükség esetén a megállapításokat azoknak megfelelően módosították.

(15)

Megkerestek és ellenőriztek minden olyan adatot, amelyre a dömping és a károkozás folytatódása vagy visszatérése valószínűségének és a közösségi érdeknek a meghatározásához szükség volt. A következő vállalatok telephelyén végeztek ellenőrző látogatásokat:

(16)

A dömping folytatódásának vagy visszatérésének valószínűségét felmérő vizsgálat a 2001. január 1-jétől 2001. december 31-ig tartó időszakra terjedt ki (vizsgálati időszak vagy VI). A károkozás folytatódása vagy visszatérése valószínűségének értékelése szempontjából releváns tendenciák vizsgálata az 1998. január 1-jétől a VI végéig tartó időszakra vonatkozott (bázisidőszak).

(17)

Az érintett termék megegyezik az eredeti vizsgálatban tárgyalttal, azaz egyes, két négyszögletű acéllapból vagy -huzalból álló gyűrűs iratgyűjtő szerkezetek, amelyekre legalább négy, acélhuzalból készült félgyűrűt rögzítettek, és amelyeket acél bevonat tart össze. A szerkezet a félgyűrűk széthúzásával vagy a gyűrűs iratgyűjtő szerkezethez rögzített kis méretű, acélból készült kioldó szerkezettel nyitható. A gyűrűk alakja változó, a legelterjedtebbek a kör vagy D betű alakúak. Az RBM jelenleg az ex 8305 10 00 KN-kód alá sorolható (a 17- vagy 23-gyűrűstől eltérő szerkezetek esetében 8305100011, 8305100012 és 8305100019 TARIC-kód, a 17- és 23-gyűrűs szerkezetek esetében 8305100021, 8305100022 és 8305100029 TARIC-kód). Az ugyanezen KN-kód alá tartozó emelőkaros szerkezetekre (LAM) e vizsgálat hatálya nem terjed ki.

(18)

Az RBM-et a papír, karton és műanyag bevonatú irodai dossziék, prezentációs és egyéb fűzött dossziék összeállítására használják.

(19)

Az RBM-ből a VI során számos különböző típust értékesítettek a Közösségben. E típusok között a különbséget a talp szélessége, a szerkezet típusa, a gyűrűk száma, a kioldó rendszer, a névleges papírtároló kapacitás, a gyűrűk átmérője, a hossz és a gyűrűk közötti távolság alapján határozták meg. Tekintve, hogy az alapvető fizikai és műszaki tulajdonságok minden típus esetében megegyeznek, valamint hogy bizonyos tartományon belül ezek egymással felcserélhetők, azt állapították meg, hogy a jelenlegi vizsgálat alkalmazásában valamennyi RBM egyetlen terméknek tekintendő.

(20)

Megállapítást nyert, hogy az analóg országban (India) előállított és a belföldi piacon eladott RBM és a KNK-ból a Közösségbe exportált RBM ugyanazokkal az alapvető fizikai és műszaki tulajdonságokkal és felhasználásokkal rendelkezik.

(21)

Azt is megállapították, hogy a Közösségbe importált, a KNK-ból származó RBM, illetve a közösségi iparág által előállított és a közösségi piacon eladott RBM alapvető fizikai és műszaki tulajdonságait és felhasználásait tekintve nem különbözik egymástól.

(22)

Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy az analóg országban előállított és a belföldi piacán eladott RBM, a KNK-ból származó, a Közösségbe exportált RBM, valamint a közösségi iparág által előállított és a közösségi piacon eladott RBM az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek minősül.

(23)

Az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően megvizsgálták, hogy a jelenlegi intézkedések lejárata várhatóan a dömping folytatódásához vagy megismétlődéséhez vezetne-e.

(24)

A panaszban megnevezett három kínai exportáló termelő közül csak a WWS tanúsított együttműködést; ennek a vállalatnak az eredeti, illetve az abszorpcióellenes vizsgálatban egyaránt egyéni elbánást biztosítottak. A másik két exportáló vállalat azt állította, hogy a VI során az érintett terméket nem exportálták a Közösségbe. E vállalatok egyike azonban vélhetőleg érintett a Thaiföldön keresztül történő kijátszási gyakorlatokban, amelyeket az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) vizsgált (lásd a (42) és (43) preambulumbekezdést).

(25)

Az Eurostat szerint az egyetlen együttműködő vállalat exportértékesítéseinek mennyisége jelentette a VI során a KNK-ból származó összes behozatalt. Ez a mennyiség a jelenlegi vizsgálat VI-je során a teljes közösségi fogyasztás 1,9 %-át teszi ki, szemben az eredeti vizsgálat – 1994. október 1-jétől 1995. szeptember 30-ig tartó – VI-je során regisztrált 45 %-kal.

(26)

Az eredeti vizsgálathoz képest csak az analóg ország megválasztása változott, ettől eltekintve a dömpingkülönbözet kiszámításához használt módszer ugyanaz.

(27)

Mivel a KNK átmenetben lévő gazdaság, a rendes értéket egy alkalmas, piacgazdasági elvek szerint működő harmadik országból (analóg ország) nyert információk alapján határozták meg, amelyet az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően választottak ki.

(28)

Az eredeti vizsgálatban Malajziát választották ki analóg ország gyanánt. Figyelembe véve azonban azt a tényt, hogy Malajziában a termelés időközben leállt és áthelyeződött többek között Indiába, egy másik reprezentatív ország kiválasztására volt szükség. A lejárat előtti felülvizsgálat iránti kérelemben Indiát javasolták a rendes érték megállapításához használt analóg országnak. Más jelölt nem merült fel. Azt is megállapították, hogy az India kiválasztását támogató okok – azaz a belföldi piac mérete, piacának nyitottsága és hozzáférése az alapanyagokhoz – rendes versenyfeltételeket biztosítanak. A felkeresett indiai termelő kész volt az együttműködésre, és reprezentatív belföldi értékesítéssel rendelkezett. Ez a vállalat kapcsolatban állt az együttműködő kínai exportáló termelővel, de nem láttak okot annak feltételezésére, hogy ez bármilyen hatással lehetne a rendes érték meghatározására. Ezért az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően Indiát alkalmas analóg országnak tekintették a rendes érték megállapítása céljából.

(29)

A hasonló termék belföldi értékesítéseit az analóg országban a VI során nyereségesnek és reprezentatívnak találták. A rendes értéket ezért az analóg országban, azaz Indiában, rendes kereskedelmi forgalomban független vásárlók által fizetett vagy fizetendő ár alapján határozták meg.

(30)

Mivel az érintett terméket független közösségi vásárlók részére exportálták, az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően állapították meg, azaz a ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportár alapján.

(31)

A tisztességes összehasonlítás céljából, és az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésével összhangban kiigazítások formájában megfelelő engedményeket biztosítottak az árakat és azok összehasonlíthatóságát befolyásoló belföldi szállítás, a kedvezmények és alkalmazott engedmények, anyagmozgatási és rakodási költségek, szállítási és hitelköltségek, jutalék és biztosítási költségek tekintetében.

(32)

Ebben a tekintetben azonban meg kell jegyezni, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően a Közösségbe exportált RBM-típusok sokfélesége és mennyisége radikálisan visszaesett. Emiatt az analóg ország belföldi piacán a VI során eladott hasonló termék típusait az egyetlen együttműködő exportáló termelő által a KNK-ból közvetlenül exportált típusoknak csak 10 %-ával lehetett összehasonlítani. Ezzel szemben az eredeti vizsgálatban az összehasonlítás a teljes értékesítési volumen 75 %-án alapult. A jelenlegi vizsgálat VI-je során a KNK-ból érkező közvetlen kivitelek többsége a termék egy olyan „rejtett szegmenséből” állt, mint a MIP alá tartozó 17- és 23-gyűrűs szerkezetek.

(33)

Az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően a súlyozott átlag rendes értéket a súlyozott átlag exportárral hasonlították össze, azonos kereskedelmi szinten. Az összehasonlítás nem mutatott dömpinget.

(34)

A dömpinggyakorlatok tekintetében az együttműködő kínai exportáló termelő, a WWS esetében nem állapítottak meg dömpinget. A WWS közvetlenül a Közösségbe irányuló exportértékesítései azonban a jelenlegi vizsgálat VI-je során lényegesen kisebbek voltak az eredeti vizsgálatban regisztráltnál. Ezenkívül a WWS közvetlenül a KNK-ból történő kiviteleiben az RBM felső kategóriáin volt a hangsúly, különösen a MIP formájában kivetett vám alá tartozó 17- és 23-gyűrűs modelleken (lásd a fenti (32) preambulumbekezdést). Ez tulajdonképpen azt jelentette, hogy e behozatalok után szinte egyáltalán nem fizettek dömpingellenes vámot. Ez az eredmény nem összevethető az eredeti vizsgálatban kiszámított dömpingkülönbözettel, mivel nem lehetett kiszámítani a dömpingellenes vám alá tartozó RBM-modellek – egyben a Közösség piacán legnagyobb mennyiségben forgalmazott modellek – dömpingkülönbözetét, amelyeket a jelenlegi vizsgálat VI-je során közvetlenül a KNK-ból nem exportáltak. Az értékesítési volumen terén is csak az analóg ország belföldi piacán eladott hasonló terméket és a KNK-ból a Közösségbe történő értékesítés 10 %-át képező modelleket lehetett volna szembeállítani. A fentiek fényében úgy ítélték, hogy a dömping folytatódásáról nem lehet egyértelmű következtetést levonni.

(35)

A dömping folytatására vonatkozó egyértelmű következtetés hiányában a továbbiakban a dömping visszatérésének valószínűségét vizsgálták.

(36)

Ebben a tekintetben a következő összetevőket elemezték: a) a kínai exportáló termelők szabad kapacitása és beruházásai; b) az együttműködő kínai exportáló termelő magatartása harmadik országok piacán; c) a nem együttműködő vállalatok által harmadik országok felé értékesített érintett termék kiviteleinek mennyiségi és árszerkezete.

(37)

Érdemes emlékeztetni arra, hogy a WWS-en kívüli exportáló vállalatok együttműködésének hiányában a KNK-ban folyó termelésről, a kihasználatlan termelőkapacitásról és a kínai piacon végzett értékesítésről az együttműködő termelő által megadottakon kívül információ nem állt rendelkezésre.

(38)

Az együttműködő vállalat termelőkapacitása 1999-től a VI-ig állandó volt. Mivel azonban az érintett termék termelése 1999 és a VI között 28 %-kal esett vissza, valószínűsíthető, hogy az együttműködő exportáló termelőnek jelentős, teljes kapacitásának mintegy egyharmadát kitevő kihasználatlan termelőkapacitása maradt. Ebből következik, hogy ha az intézkedéseket hagyják lejárni, ez a termelő bármikor gyorsan növelheti termelését és azzal bármelyik exportpiacot célba veheti, a közösségi piacot is beleértve. Meg kell még jegyezni, hogy ezen egyetlen együttműködő exportáló termelő kihasználatlan kapacitása a közösségi fogyasztásnak nagyjából a felét teszi ki. Ezenkívül az is okkal feltételezhető, hogy a többi kínai exportáló termelő szintén jelentős szabad kapacitással rendelkezik, tekintve, hogy a kínai export egészében visszaesett, arra utaló információ viszont nincs, hogy a KNK kapacitása is csökkent volna.

(39)

Meg kell jegyezni, hogy az együttműködő vállalat 1999-től a VI-ig magas szinten folytatta a gépekre és felszerelésre irányuló beruházásokat, bár ezek mértéke fokozatosan csökkent.

(40)

Az együttműködő vállalat harmadik országok felé (a Közösséget nem számítva) történő exportértékesítéseinek mennyisége 8 %-kal csökkent 2000-től a VI-ig. Ugyanebben az időszakban a harmadik országok felé felszámított átlagos exportár 12 %-kal esett vissza.

(41)

A jelenlegi vizsgálatban az együttműködéstől elzárkózó felek tekintetében a megállapításokat az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tények alapján kellett megtenni. Együttműködés hiányában a más országokba irányuló kínai kivitel mennyiségének és árainak megállapításához amerikai és kínai statisztikákat vettek figyelembe. Bár a kínai kivitelek abszolút értéke információforrásonként változik, azt mindkét statisztika megerősítette, hogy az 1999 és a VI közötti időszakban az RBM kínai kivitele világszerte jelentős mértékben esett vissza. A kínai statisztika szerint a világpiacra exportált RBM 1999-ben körülbelül 662 millió darab volt, ami a VI során 523 millió darabra esett vissza. Az átlagos exportár ugyanezen időszakban nagyjából stabil volt, noha ez különböző, árában egymástól erősen eltérő terméktípusokat foglalt magában. Amint a (38) preambulumbekezdésben már szerepelt, a nem együttműködő kínai exportáló termelők termelőkapacitásának csökkenésére vonatkozó információk hiányában valószínűsíthető, hogy továbbra is jelentős kihasználatlan kapacitással rendelkeznek. Ilyen helyzetben ésszerű mérlegelni azt, hogy amennyiben a dömpingellenes intézkedések lejárnak, a közösségi piac újból vonzó célpont lesz e kínai exportőrök számára, akik ismét jelentős mennyiségben kezdhetik újra a közösségi piacra irányuló kiviteleiket.

(42)

Fontos megjegyezni ezenkívül, hogy az OLAF vizsgálatot végzett annak eldöntése érdekében, hogy a Thaiföldről származóként bejelentett RBM-behozatal ténylegesen abból az országból származik-e, vagy – ahogyan feltételezték – valójában a KNK-ból származik.

(43)

Az OLAF és az érintett tagállamok vizsgálatai ahhoz a következtetéshez vezettek, hogy az RBM nem thaiföldi származású volt. A vizsgálatok megállapították továbbá azt is, hogy az említett forgalom jelentős része nem preferenciális kínai származású volt, és mint ilyen, dömpingellenes vámok tárgyát képezte.

(44)

Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Thaiföldön keresztül exportált terméktípusok a közvetlenül a KNK-ból szállított 17- és 23-gyűrűs modellekkel szemben a közösségi piacon a VI során a legnagyobb mennyiségben értékesített RBM-modellekből álltak. Ez lehetővé tette az összehasonlítást a közösségi piacon legtöbbet értékesített modellek bevonásával. A Thaiföldről a Közösségbe exportált RBM-et ilyenformán összehasonlították az analóg ország belföldi piacán értékesített hasonló terméktípusok némelyikével. Ennek eredményével óvatosan kell bánni, mivel a Thaiföldről érkező RBM-behozatalok teljes körű vizsgálata nélkül a számításokat csak arra a FOB Bangkok árajánlatra lehetett építeni, amelyet a közösségi iparág adott meg a VI során és azt követően Thaiföldről a Közösségbe exportált terméktípusokra. A számítás alapján azonban úgy tűnt, hogy a Thaiföldről exportált RBM exportárai alacsonyabbak voltak az indiai belföldi piac árainál, ezért az sem kizárható, hogy ezeket az RBM-behozatalokat a Közösség felé dömpingelt árakon értékesítették.

(45)

Fel kell idézni emellett azt is, hogy az eredeti vizsgálatot követően – amely a WWS tekintetében 32,5 %-os, a többi kínai exportáló termelő számára 39,4 %-os vám kivetésével zárult – 2000 októberében egy abszorpcióellenes vizsgálat a vám megemeléséhez vezetett, a WWS esetében 51,2 %-ra, az összes többi vállalat esetében pedig 78,8 %-ra.

(46)

A KNK-ból származó RBM behozatalaival szemben a harmadik országok nem alkalmaznak kereskedelmi védintézkedéseket.

(47)

A vizsgálat azt mutatta, hogy az együttműködő exportáló termelő és – minden valószínűség szerint – a másik két kínai exportáló termelő egyaránt jelentős szabad kapacitással rendelkezik, figyelembe véve kiviteleik jelentős visszaesését 1999. és a VI között. Ráadásul az egyetlen együttműködő exportáló termelő szabad kapacitása kielégítené a közösségi fogyasztásnak körülbelül a felét.

(48)

A VI-ben a látható közösségi fogyasztás körülbelül 270 millió darab volt, amelyből mindössze 5 millió darabot jelentettek be a KNK-ból származóként. Az eredeti vizsgálat VI-jében (1994. október 1-jétől 1995. szeptember 30-ig) a kínai exportáló termelők 126 millió darabot exportáltak a Közösségbe. Ennek alapján, és figyelembe véve a kínai exportáló termelők jelentős szabad kapacitását, a dömpingellenes intézkedések lejárata esetén a KNK-ból a közösségi piacra irányuló behozatal valószínűleg ismét jelentős mennyiségben folytatódna. Amellett, hogy ezeket a kínai vállalatokat nagyarányú szabad kapacitásuk az export felé kényszeríti, ezek a kivitelek minden valószínűség szerint dömpingelt árakon történnének. Bár az együttműködő termelővel végzett összehasonlítás nem mutatta ki a dömpinget, ez nagyon kis, az eredeti vizsgálat dömpingszámításával nem összevethető minta alapján készült. Másrészről a vizsgálatban nem együttműködő kínai vállalatok egyike egy Thaiföldön található, kapcsolatban álló vállalaton keresztül exportálta az RBM-et a közösségi piacra. A számítások szerint elképzelhető, hogy ezek az értékesítések dömpingelt árakon történtek. Ezért nem zárható ki, hogy az abszorpcióellenes vizsgálat után alig egy évvel a dömpinggyakorlat tovább folytatódott.

(49)

E megállapítások és események alapján valószínűsíthető, hogy amennyiben a kínai exportőrök újra exportálnának az EU-ba, ezek a kivitelek a rendes értéknél alacsonyabb árakon történnének. Következésképpen számítani kellene arra, hogy a jelenlegi vámok nélkül a Kínából származó dömping ismét előállna.

(50)

A VI során az RBM-et a Közösségben a következő termelők gyártották:

(51)

Az első két termelő kérelmezte a vizsgálatot, és abban együtt is működtek. Az együttműködő közösségi termelők az RBM teljes közösségi termelésének több mint 90 %-át képviselték a VI során. Ezért úgy tekintették, hogy ezek a termelők az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében a közösségi iparágat képviselik. A továbbiakban rájuk a közösségi iparág megnevezéssel hivatkozunk. A VI-t követően a két vállalat egyazon vállalatcsoport tagja lett, de termelésük továbbra is a Közösségben maradt. Ez a vállalatcsoport független a kínai exportáló termelőktől.

(52)

A közösségi iparág közösségi piacon végzett RBM-értékesítéseinek meghatározásához az együttműködő közösségi termelők kérdőívre adott válaszait használták. A közösségi iparág meghatározásában nem szereplő közösségi termelő értékesítéseinek kiszámítása céljából más elérhető információkat is felhasználtak.

(53)

A KNK-ból származó behozatalok és a Thaiföldről származóként bejelentett behozatalok tekintetében az Eurostat adatait használták, kivéve a VI-ben a KNK-ból származóként bejelentett behozatalokra vonatkozóan, amelyekhez az együttműködő kínai exportáló termelő által megadott adatokat vették alapul.

(54)

A más harmadik országokból származó behozatalokat illetően az Indiára és Indonéziára vonatkozó dömpingellenes eljárásból nyertek adatokat az e két országból származó behozatalról, a VI-hez kapcsolódók kivételével. A kérdőívekre adott válaszokban vagy az előző vizsgálatokban nem szereplő behozatali mennyiségek kiszámításához az Eurostat adatait vették alapul. A Magyarországról származó behozatal tekintetében az egyik együttműködő közösségi termelő válaszait használták. Magyarország és az e preambulumbekezdésben említett országok kivételével a harmadik országok tekintetében az Eurostattól kapott információt használták. Meg kell jegyezni, hogy az Eurostat adatokat tonnáról darabra kellett átszámítani.

(55)

Mindezek alapján a látható közösségi fogyasztás a bázisidőszak során 9 %-kal csökkent, az 1998-as 297 millió darabról (millióra kerekített adatok) 270 millió darabra a VI-ben. Az 1999-re és 2000-re vonatkozó adat 306 millió darab, illetve 316 millió darab.

(56)

A KNK-ból származóként bejelentett behozatalok drasztikusan csökkentek, az 1998-as 44 millió darabról 1999-ben 24 millió darabra, 2000-ben 10 millió darabra és a VI-ben 5 millió darabra. A KNK-ból származóként bejelentett behozatalok piaci részesedése a bázisidőszak minden évével csökkent, az 1998-ban regisztrált 14,8 %-ról 1999-ben 7,8 %-ra, 2000-ben 3 % és végül a VI-ben 1,9 %-ra.

(57)

A KNK-ból származóként bejelentett behozatalok átlagára 1998 (141 EUR) és a VI (278 EUR) között 96 %-kal emelkedett. A KNK-ból származóként bejelentett behozatalok árának felfelé ívelő tendenciája sokkal inkább a MIP alá tartozó drágább terméktípusok (a 17- és 23-gyűrűs RBM) túlsúlyba kerülését tükrözi, semmint egy valódi áremelkedést.

(58)

Az OLAF vizsgálatának megállapításai alapján korábban már említést nyert, hogy a Thaiföldről származóként bejelentett behozatalok jelentős része valójában Kínából származott. A Thaiföldről származóként bejelentett behozatalok az 1998-as egymillió darabról 1999-ben 16 millió darabra, 2000-ben 17 millió darabra és a VI-ben 20 millió darabra emelkedtek. A Thaiföldről származóként bejelentett behozatalok piaci részesedése a bázisidőszak minden évével nőtt, az 1998-as 0,3 %-ról 1999-ben 5,2 %-ra, 2000-ben 5,3 %-ra és a VI-ben 7,4 %-ra. A Thaiföldről származóként bejelentett behozatalok átlagára ugyanebben az időszakban 9 %-kal csökkent, 100 EUR-ról 91 EUR-ra. A Thaiföldről származóként bejelentett behozatalokról rendelkezésre álló részletesebb árinformációk a Thaiföldön keresztül exportált RBM egy európai forgalmazójának viszonteladói áraira vonatkoznak. Megállapítást nyert, hogy ezek a viszonteladói árak átlagosan 12 %-kal voltak alacsonyabbak a közösségi iparág értékesítési árainál.

(59)

A közösségi iparág termelése a bázisidőszak alatt 17 %-kal csökkent, az 1998-as 100-ról (index) 1999-ben 91-re, 2000-ben 89-re és a VI-ben 83-ra. A Koloman Handler AG 2000. évi döntése termelése egy részének Magyarországra történő áthelyezéséről szintén a termelés említett évi visszaesésének tudható be. A VI-ben a Koloman Handler AG csődöt jelentett, és termelése 2001 második felében jelentősen visszaesett.

(60)

A közösségi iparág termelőkapacitása 7 %-kal csökkent a bázisidőszakban. 1999-ben 107-re nőtt (index), majd 2000-ben 93-ra csökkent a Koloman Handler AG azon döntésének következtében, hogy termelése egy részét Magyarországra helyezte át. A termelőkapacitás a VI-ben stabilizálódott.

(61)

Az 1998-as 80 %-os kapacitáskihasználás 1999-ben 70-75 %-ra esett vissza, majd 2000-ben 76-80 %-ra nőtt, a VI-ben pedig ismét 70-75 %-ra csökkent.

(62)

A közösségi iparág zárókészletei a bázisidőszakban 37 %-kal csökkentek, ami az említett időszak minden évében csökkenést jelentett. E csökkenés első számú tényezője a Koloman Handler AG termelésének lassulása volt a csőd bejelentését követően. A készletek eladás előtti tárolásának időtartama a bázisidőszak során 10 nappal rövidebb lett.

(63)

A közösségi iparág értékesítései a közösségi piacon a bázisidőszakban 8 %-kal csökkentek, az 1998-as 119 millió darabról 109 millió darabra a VI-ben. Az értékesítés 1999-ben is csökkent, 115 millió darabra, és 2000-ben nagyjából ezen a szinten maradt.

(64)

A közösségi iparág tulajdonában lévő piaci részesedés a bázisidőszakban enyhén nőtt, az 1998-ban mért 40,1 %-ról 40,4 %-ra a VI-ben, bár közben 1999-ben és 2000-ben jelentősen visszaesett, 37,6 %-ra, illetve 36,2 %-ra.

(65)

Miközben a közösségi fogyasztás 9 %-kal csökkent a bázisidőszakban, a közösségi iparág értékesítési volumene 8 %-kal csökkent. A másik oldalon a KNK-ból és Thaiföldről származóként bejelentett behozatalok összesített volumene 44 %-kal esett vissza a bázisidőszakban. A közösségi iparág így kismértékben növelhette piaci részesedését, míg a KNK-ból származóként bejelentett behozatalok vesztettek piaci részesedésükből, a Thaiföldről származóként bejelentett behozatalok pedig növelték piaci részesedésüket.

(66)

A közösségi iparág által a közösségi piacon független vásárlók részére eladott RBM eladási árának súlyozott átlaga a bázisidőszak minden évével csökkent, az 1998-as ezer darabonkénti 206 EUR-ról 1999-ben 190 EUR-ra, 2000-ben 177 EUR-ra és a VI-ben 174 EUR-ra, azaz a bázisidőszakban összesen 16 %-kal. Az Indonéziából származó behozatalokkal szembeni dömpingellenes intézkedéseket csak 2002 júniusában hozták meg, így tehát nem zárható ki, hogy az Indonéziából érkező dömpingelt RBM szintén befolyásolta az árak alakulását a bázisidőszak során.

(67)

A fő nyersanyagok eladási ára (acélszalag és acélhuzal) nem követte ezt a negatív tendenciát. A fajlagos bérköltségek viszont, amelyek a teljes fajlagos költség több mint kétötödét teszik ki, jelentősen csökkentek a bázisidőszakban.

(68)

Mivel egyes, az üzletág általános teljesítményét nem tükröző tételek hatása jelentős volt (különösen a megvásárlást követően a cégérték leírásáé), a közösségi iparág nyereségességének értékeléséhez az üzemi nyereség különbözetét a cégérték leírása előtt jobb mutatónak ítélték az adózás előtti haszonrésnél. A közösségi iparág független közösségi vásárlók felé történő értékesítései egyenletesen gyenge üzemi nyereség különbözetet hoztak. A nyereségesség az 1998-as 0-3 %-ról 1999-re 3,1 %-6 %-ra javult, majd 2000-ben hirtelen 0 % és -3 % közé esett vissza, a VI-ben pedig -3 % alatt volt. Ez a negatív teljesítmény bizonyosan hozzájárult ahhoz, hogy a két érintett vállalat csődöt jelentett: a Koloman Handler AG 2001 júliusában, a Krause Ringbuchtechnik GmbH 2002 áprilisában (azaz a VI vége után nem sokkal).

(69)

A beruházások elemzése az üzemre és gépekre irányuló beruházásra összpontosított, amely a VI során az összes beruházás több mint 90 %-át jelentette. A cégértékbe fektetett tőkét nem vették figyelembe, mivel az nem tükrözi a közösségi iparág sokéves rendszeres teljesítményét, tekintve, hogy a beruházás egy vállalatvásárlás eredménye volt, amely egy egyszeri esemény. Az üzembe és gépekbe fektetett tőke a bázisidőszak során 65 %-kal csökkent. Az 1999-es 52-ről (index) 2000-ben 48-ra, a VI-ben pedig 35-re esett vissza.

(70)

A közösségi iparág tőkeszerzési képességét egyenletesen gyenge nyereségessége csorbította.

(71)

Minthogy a törzstőke 2000-ben negatívba fordult, és ezt követően mindkét közösségi termelő csődöt jelentett, a tőkebefektetés megtérülésének méréséhez az összvagyon utáni jövedelmet (ROTA) vették alapul. A ROTA 1998-ban és 1999-ben stabilan 0 és 3 % között volt, majd 2000-ben hirtelen 0 és –5 % közé esett vissza, a VI-ben pedig –10 %-nál is alacsonyabb volt.

(72)

Az egyszerűsített nettó üzemi készpénzforgalom elemzése – azaz az üzemi nyereség plusz az értékcsökkenési leírás (a cégérték leírásának kivételével) – az üzemi nyereség különbözethez hasonló tendenciát mutat. A készpénzforgalom az 1998-as 100-ról (index) 1999-ben 126-ra emelkedett, majd 2000-ben hirtelen 62-re, illetve a VI-ben –65-re zuhant.

(73)

A foglalkoztatás (teljes munkaidős egységek) a bázisidőszak minden évében csökkent, az 1998-as 100-ról (index) 1999-ben 86-ra, 2000-ben 82-re és a VI-ben 77-re.

(74)

Az egy alkalmazottra jutó ezer darabban mért termelékenység a bázisidőszakban 8 %-kal javult, miközben a termelés egy egységére eső, EUR/kg-ban mért munkaerőköltségek 12 %-kal csökkentek ugyanebben az időszakban.

(75)

A KNK-ból származóként bejelentett behozatalokkal kapcsolatban nem tettek megállapítást a tényleges dömpingről a VI-ben, mivel az e behozatalokról szóló megállapítások az RBM túl szűk, és semmiképpen nem reprezentatív körére vonatkoztak. A Thaiföldről származóként bejelentett behozatalok esetében ráadásul a dömpingről szóló vizsgálat hiányában nem lehetett teljesen meghatározni a dömpinget (az OLAF vizsgálata a származás meghatározására irányult, és nem tért ki a dömping kérdésére). Ezért a tényleges dömpingkülönbözet nagyságáról nem lehetett következtetést levonni.

(76)

A közösségi iparág a bázisidőszakban mindvégig bizonytalan helyzetben volt. Ezt szemlélteti a csökkenő egységárakon értékesített, kisebb értékesítési mennyiség után kapott csökkenő nyereségessége (illetve 1999-től növekvő veszteségei).

(77)

A közösségi iparág bizonytalan helyzete a VI-ben különféle korábbi események folyománya volt, mint például: i. a KNK-ból származó dömpingelt behozatalok az intézkedések 1997 januárjában bevezetéséig; ii. ezen intézkedések hatásainak elvonása, amint azt 2000 októberében megállapították; iii. az Indonéziából származó dömpingelt behozatalok a dömpingellenes intézkedések 2002. júniusi bevezetéséig; iv. az intézkedések kijátszása Thaiföldön keresztül (OLAF vizsgálat). Ezenkívül egy kijátszással kapcsolatos vizsgálatot követően a 119/97/EK tanácsi rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedéseket kiterjesztették a Vietnamból feladott behozatalokra (lásd a (4) preambulumbekezdést). Ez azt mutatja, hogy a bázisidőszak során a közösségi iparág folyamatosan a dömping hatásaitól szenvedett, ilyenformán nem is volt lehetősége a regenerálódásra. A fogyasztás csökkenése a közösségi piacon korlátozott volt, ezért önmagában nem tehető felelőssé a közösségi iparág bizonytalan helyzetéért.

(78)

Az eredeti vizsgálat VI-jében (azaz az 1994. október 1-jétől 1995. szeptember 30-ig tartó időszakban) a kínai exportáló termelők 126 millió darabot értékesítettek a közösségi piacon (e mennyiség több mint kétötöde a WWS-nek tulajdonítható). 2001-ben, a jelenlegi vizsgálat VI-jében 5 millió darabot értékesítettek a KNK-ból származóként bejelentve. Az a tény, hogy a KNK-ban jelentős szabad kapacitás maradt (miközben a harmadik országokba irányuló kínai kivitel mennyiségében csökkent), valamint a kínai exportáló termelők magatartása következetesen azt mutatta, hogy a piaci részesedés megszerzése érdekében készek dömpingelt, kárt okozó árakon értékesíteni, ami egyértelműen arra utal, hogy a dömpingellenes intézkedések lejárata esetén fennáll a valószínűsége a káros dömping visszatérésének a KNK-ból származó behozatalok révén.

(79)

A Közösség az egyetlen olyan piac, ahol a kínai exportáló termelők még növelhetnék piaci részesedésüket, mivel a többi piacot már most is kínai termelők vagy harmadik országok kínai termelők irányítása alatt működő termelői látják el. A közösségi iparág jelenléte nem számottevő a Közösségen kívüli főbb piacokon, ahol az eladott RBM szinte egészét a KNK-ban gyártják vagy a kínai exportáló termelők irányítása alatt álló vállalatok állítják elő. Ha a jelenlegi intézkedések lejárnak, az érintett behozatalok által az árra gyakorolt nyomás minden valószínűség szerint jelentősen megnőne, amint azt az abszorpcióellenes vizsgálat elemzése jelzi. Ha a WWS 32,5 %-os dömpingellenes vámtételének nagy részét fel tudta szívni, és a többi kínai vállalat ugyanerre a 39,4 %-os vámmal is képes volt, akkor számítani kell arra, hogy a dömpingellenes intézkedések nélkül fokozni tudják a Közösségben eladott RBM áraira gyakorolt erős nyomást.

(80)

Emlékeztetni kell arra, hogy a Thaiföldről származóként bejelentett RBM átlagára 9 %-kal csökkent a bázisidőszakban, és a Thaiföldről származóként bejelentett RBM egy európai forgalmazójának átlagos eladási árai és a közösségi iparág súlyozott átlag értékesítési árai közötti összehasonlítás az előbbit az utóbbinál körülbelül 12 %-kal alacsonyabbnak mutatta.

(81)

Ami a más harmadik országokból érkező behozatalokat illeti, Magyarország 2004. május 1. óta a Közösség része. India és Indonézia esetében mindkét ország exportáló termelői a kínai exportáló termelők irányítása alatt állnak. Ha a KNK-ból származó behozatalokra vonatkozó intézkedések lejárnak, csökken az Indiából és Indonéziából a Közösségbe történő RBM-kivitelt ösztönző érdek, mivel ebben az esetben várhatóan hirtelen megnő a közvetlenül a KNK-ból érkező dömpingelt behozatalok mennyisége.

(82)

Tekintettel a közösségi iparág máris bizonytalan helyzetére, a KNK-ból dömpingelt árakon érkező behozatalok fent említett jelentős növekedése, amelyet jelentős áralákínálás kísér, kétségtelenül súlyos következményekkel járna a közösségi iparágra nézve. Figyelembe véve az RBM tekintetében végzett korábbi dömpingellenes és szubvencióellenes vizsgálatok során nyert tapasztalatokat is, a KNK-ból származó RBM-behozatalokra vonatkozó intézkedések lejárata minden valószínűség szerint a közösségi iparág helyzetének további nagymértékű romlásához vezetne.

(83)

A fentiek alapján valószínű, hogy a KNK-ból származó RBM behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések lejárata ezen, a Közösségbe irányuló behozatalok mennyiségének ugrásszerű növekedéséhez vezetne, amelyhez az eladási árak jelentős visszaesése is társulna. Meg kell jegyezni, hogy az RBM-piac termékeinek zöme nagymértékben szabványosított, így a verseny főként az árak terén zajlik.

(84)

Valószínű ezért ebben az összefüggésben – tekintettel a közösségi piac helyzetével kapcsolatos megállapításokra –, hogy az alacsony, dömpingelt áron érkező behozatalok mennyiségének növekedése le fogja szorítani a közösségi iparág árait. Ez pedig a közösségi iparág pénzügyi helyzetének további romlásához vezet. Ennek következménye a közösségi iparág számára minden valószínűség szerint a csőd, illetve a fennmaradó üzemének bezárása lenne.

(85)

Az intézkedések lejárata elhárítaná a kínai exportáló termelők útjában álló legfőbb akadályt, amely jelenleg meggátolja, hogy kárt okozó dömpingelt árakon értékesítsenek a közösségi piacon.

(86)

Ezért azt a következtetést vonták le, hogy a KNK-ból származó dömpingelt behozatalok által okozott kár visszatérésének valószínűsége fennáll.

(87)

Megvizsgálták, hogy létezik-e olyan kényszerítő ok, amely ahhoz a következtetéshez vezethetne, hogy a közösségi iparágnak nem érdeke a hatályos dömpingellenes intézkedések megújítása. E célból az alaprendelet 21. cikkének megfelelően a benyújtott bizonyítékok alapján mérlegelték az intézkedések megújításának hatását, illetve az intézkedések lejáratának következményeit az eljárásban érintett valamennyi félre.

(88)

Az intézkedések esetleges fenntartása hatásának értékelése céljából az alaprendelet 21. cikkének (2) bekezdése alapján minden érdekelt félnek lehetőséget adtak álláspontja ismertetésére. A kérdőívet csak az együttműködő közösségi termelők és két független importőr válaszolta meg. Három felhasználó észrevétellel élt, de ők sem a kérdőívre nem adtak választ, sem észrevételeiket nem támasztották alá bizonyítékokkal.

(89)

Az alaprendelet 21. cikkének (7) bekezdése megállapítja, hogy az információt csak akkor kell figyelembe venni, ha azt tényleges bizonyíték támasztja alá, amely igazolja annak érvényességét. Ebben az összefüggésben nem lehet következtetést levonni a felhasználók arra utaló megjegyzéseiből, hogy a Közösségnek nem áll érdekében a dömpingellenes intézkedések fenntartása, mivel e megjegyzések megalapozatlanok.

(90)

A korábban bevezetett dömpingellenes intézkedések hatását illetően a KNK-ból származóként bejelentett behozatalok terén hirtelen visszaesés volt megfigyelhető, különösen az intézkedések szigorítását követően az abszorpcióval kapcsolatos megállapítások nyomán, amihez a más harmadik országokból származó vagy onnan származóként bejelentett behozatalok ugrásszerű növekedése társult.

(91)

Az a vállalatcsoport, amelyhez a kérelmező termelők tartoznak, az RBM egyetlen jelentős termeléssel bíró közösségi termelője. A csoportnak sok nehézséget rejtő környezetben kell működnie, ahol a harmadik országokból alacsony, gyakran dömpingelt árakon érkező behozatal állandó fenyegetést jelent. Működésüket a csőd bejelentése után átszervezték, de ez sem volt elég ahhoz, hogy elkerüljék a további csődeljárásokat 2003 utolsó negyedévében. A közösségi iparág olyan, rendezetten működő üzletág kiépítésére törekszik, amely szerte a világon fel tudja venni a versenyt a kínai exportáló termelőkkel. A KNK-ból származó behozatalokra vonatkozó dömpingellenes intézkedések lejárata súlyosan csorbíthatja ezt a törekvést, hiszen a kínai exportáló termelők már korábban is bizonyították, hogy a piaci részesdés megszerzése érdekében az árakat a dömpingelt szintre szorítanák le. Szem előtt tartva azt is, hogy a hatályban lévő intézkedések hatásait részben érvénytelenítették az abszorpciós gyakorlatok, illetve az Indonéziából származó dömpingelt vagy szubvencionált RBM-behozatal, ezen intézkedések esetleges lejárata minden valószínűség szerint ellehetetlenítené a közösségi iparág jelenlegi szerkezetváltási törekvéseit.

(92)

A közösségi iparág hosszú múltra tekint vissza, de valószínűleg megszűnik létezni, ha a jelenlegi szerkezetváltási erőfeszítései kudarcba fulladnak. A Robert Krause GmbH & Co. KG 1998 januárjában jelentett csődöt. Utódja, az 1998 júniusa óta a Wilhelm vom Hoffe Drahtwerke GmbH tulajdonában lévő Krause Ringbuchtechnik GmbH 2002 áprilisában jelentett csődöt. Előbbi eszközeinek megvásárlása és személyzetének átvétele után a Ringbuchtechnik Produktionsgesellschaft GmbH feltehetőleg nem fogja újraindítani a termelést azt követően, hogy kérelmezte a csődeljárás megindítását. A Koloman Handler AG hagyományát az SX Bürowaren Produktions- und Handels GmbH folytatja tovább. Egy újabb csőd valószínűleg a közösségi iparág végét jelentené. Ha a közösségi iparág leállítja az RBM gyártását, több mint egy évszázados tapasztalat vész kárba, és megszűnnek a még meglévő munkahelyek is.

(93)

Az intézkedések megújítása valószínűleg lehetővé tenné a közösségi iparág számára, hogy növelje piaci részesedését, csökkentse az egy egységre eső gyártási költségeit és növelje nyereségességét. Az árak feltehetőleg nem változnának jelentős mértékben, de az értékesítési volumen lényegesen megnőhetne. A közösségi iparág szerkezetátalakításának célja versenyhelyzetének javítása, ami lehetővé teszi a gyártani kívánt RBM-típusok jobb tervezését, javítja a beszállítókkal szembeni tárgyalási pozíciót és racionalizálja az értékesítési műveleteket. Mindezen intézkedések a költségek csökkentéséhez is hozzásegítenének. A közösségi iparág életképes, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy számtalan csőd után még mindig a közösségi piac egy jelentős részét látja el, különösen a Magyarországon található termelőüzemmel együtt, amely 2004. május 1-jétől a közösségi termelés része.

(94)

Az SX Bürowaren Produktions- und Handels GmbH részéről a Bensons – az RBM nagy múltú forgalmazója, Hollandiában, Szingapúrban, az Egyesült Királyságban és az USA-ban található vállalatokkal – megvásárlása egyértelműen jelzi a közösségi iparág az irányú szándékát, hogy piaci hozzáférését világszerte növelje, csakúgy, mint szerkezetváltási erőfeszítéseinek komolyságát.

(95)

A tények nyilvánosságra hozatalát követően két fő kérdés merült fel. Az első a domináns helyzettel való lehetséges visszaélés a közösségi iparág részéről. Ebben a tekintetben a Bizottság nem tud semmilyen, az érintett vállalatok ellen folyó trösztellenes eljárásról.

(96)

Másodsorban az az állítás hangzott el, hogy a közösségi iparág jelenleg kapcsolatban áll egy kínai exportőrrel, illetve hogy a Bensons – a ma már a közösségi iparág csoportjának részét képező importőr – a WWS által értékesített termékek kizárólagos forgalmazója, amely utóbbi vállalat az indiai termelést is az irányítása alatt tartó kínai exportőr.

(97)

Azt állapították meg, hogy a Bensons és a WWS között beszállítói megállapodás áll fenn, amely kezdetben szellemi tulajdonjogok átadását írja elő a WWS részéről a Bensons felé, valamint a Bensons részvényei egy részének átadását a WWS részére. Ezek az átruházások azonban nem történtek meg. A beszállítói megállapodás nem ír elő kizárólagosságot a Bensons és a WWS között, de azt kimondja, hogy a Bensons a kizárólagos forgalmazói cím elnyerésében előnyben részesül, ha egy bizonyos beszállító megszünteti tevékenységét. Ezért az állítólagos kapcsolatot nem lehet megerősíteni.

(98)

A két együttműködő független importőrt az SX Bürowaren Produktions- und Handels GmbH vásárolta meg 2002 augusztusában, így kerültek kapcsolatba a közösségi iparággal a VI után. A VI utáni eseményeket általában nem veszik figyelembe. Mivel azonban ez a vállalatvásárlás jelentős és tartós esemény, ebben a konkrét esetben ezt figyelembe kell venni. Ezen importőrök érdekei ma már megegyeznek a közösségi iparág érdekeivel, mivel valamennyien kapcsolatban álló vállalatok.

(99)

A vizsgálatban más független importőr nem működött együtt. Ez arra enged következtetni, hogy bár az intézkedések hatályban voltak, a többi független importőrt ezen intézkedések jelentős mértékben nem érintették.

(100)

A vizsgálatban felhasználók nem vettek részt. Ez arra enged következtetni, hogy bár az intézkedések hatályban voltak, a felhasználókat ezen intézkedések jelentős mértékben nem érintették. A felhasználók helyzetén ilyenformán a dömpingellenes intézkedések fenntartása valószínűleg nem ront.

(101)

A bázisidőszakban néhány iratgyűjtőgyártó a Közösségben csökkentette termelését vagy bezárta üzemét. Egyes esetekben termelőkapacitásukat a Közösségen kívülre helyezték át vagy bővítették, főként a kelet-európai országokba. E felhasználók döntéseit jobbára az alacsonyabb munkaerőköltségek és az említett országoknak a közösségi piachoz való közelsége motiválta, azzal a kilátással párosulva, hogy ezek az országok 2004. május 1-jén az Európai Unió tagjaivá válnak. A közösségi iparág által eladott RBM árai lefelé íveltek, és a dömpingellenes vámok alá nem tartozó, Indiából, Indonéziából és Thaiföldről szállított olcsó RBM behozatalok a bázisidőszak során rendelkezésre álltak.

(102)

Hangsúlyozni kell, hogy amennyiben a közösségi iparág megszűnik, a felhasználók szinte teljes mértékben ki lesznek szolgáltatva a KNK-ból származó behozataloknak és/vagy a más országok kínai leányvállalataitól érkező behozataloknak. Amikor ez bekövetkezik, a kínai exportáló termelőknek érdekében áll jelentősen megemelni áraikat a KNK-n kívüli piacokon, ami komoly veszélybe sodorhatja a felhasználói iparágak versenyképességét. A közösségi iparágnak nem érdeke egy olyan árpolitika fenntartása, amely hozzásegítene a közösségi iratgyűjtőgyártók bezárásához, mivel így sokkal gyengébb helyzetbe kerülne a kínai exportáló termelőkkel és azok leányvállalataival a Közösségen kívül folytatott versenyben.

(103)

Ha az intézkedéseket megújítják, megmarad az alternatív beszállítói forrás. Érdemes megjegyezni, hogy a KNK-ból származó behozatalokra vonatkozó jelenlegi dömpingellenes intézkedések a közösségi piacon nem idéztek elő hiányt az importált RBM-ből.

(104)

Az acélhuzal és acélszalag beszállítói termelésük elhanyagolható százalékát értékesítik a közösségi iparág felé, ilyenformán ezen eljárás eredményei őket nem érintik. Egyikük sem jelentkezett érdekelt félként.

(105)

Ami az intézkedések esetleges lejáratának a Közösségben folyó versenyre gyakorolt hatását illeti, meg kell jegyezni, hogy az RBM-et világviszonylatban is csak néhány termelő gyártja, amelyek jobbára kínaiak vagy kínai exportáló termelők irányítása alatt állnak. A megmaradt néhány, a kínai termelők irányításától független termelő eltűnésének tehát negatív hatása lenne a Közösségben folyó versenyre.

(106)

A fenti tényezők és megfontolások figyelembevételével azt a következtetést lehet levonni, hogy nem szól kényszerítő ok a jelenlegi dömpingellenes intézkedések fenntartása ellen.

(107)

A fentiek fényében úgy ítélhető meg, hogy az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésében és 11. cikke (6) bekezdésében előírtak szerint a KNK-ból származó RBM behozatalára a legutóbb a 2100/2000/EK tanácsi rendelettel módosított 119/97/EK rendelettel kivetett dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani.

(108)

A vizsgálat hosszú időtartama miatt helyénvaló az intézkedések négy évre történő korlátozása,

a)

a 17- és 23-gyűrűs szerkezetek esetében (8305100021, 8305100022 és 8305100029 TARIC-kód) a vám összege megegyezik a 325 ECU/1 000 darabos minimum behozatali ár és a közösségi határparitáson vámkezelés előtt számított ár közötti különbözettel;

b)

17- és 23-gyűrűstől eltérő szerkezetek esetében (8305100011, 8305100012 és 8305100019 TARIC-kód).

4.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 359/23

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

4.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 359/25

(1)

A 2003/2003/EK rendelet 3. cikke előírja azt, hogy az említett rendelet I. mellékletében felsorolt valamelyik típusba tartozó és az említett rendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő műtrágya „EK-műtrágyaként” nevezhető meg.

(2)

A 2003/2003/EK rendelet I. mellékletének A.2. táblázatában felsorolt foszfát-műtrágyák között megtalálható a hármas szuperfoszfát (TSP) és e műtrágya címkézésének egyik kritériuma a „semleges ammónium-citrátban oldható P2O5-ként kifejezett foszfor, a garantált P2O5-tartalom legalább 93 %-a vízoldható legyen”.

(3)

Minél nagyobb a TSP műtrágya vízben való oldhatósága, annál jobb a agronómiai hatékonysága. A múltban az európai talajokban általában kevés volt a foszfor és a nagy, minimálisan 93 %-os vízben való oldhatóság bizonyult indokoltnak e hiány javítása céljából.

(4)

Jelenleg a helyzet annyiban változott, hogy számos talajban már nem kevés a foszfor, miközben vannak olyan talajfeltételek és termények, amelyek esetében a minimálisan 93 %-osan vízben oldható TSP még kívánatos, a minimálisan 85 %-osan vízben oldható TSP azonos mértékben hatékony számos európai talaj és termény esetében.

(5)

A TSP-t alkalmazók számára emiatt lehetővé kell tenni, hogy választhassanak a minimálisan 85 %-osan vízben oldható TSP vagy a nagyobb vízoldhatóságú TSP között a helyi talaj és terményszükségleteknek megfelelően. A 2003/2003/EK rendelet I. mellékletének A.2. táblázatában a TSP-re vonatkozó bejegyzést ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az EDDHSA nátriumsója és ennek kondenzációs termékei (EDDHSA) különösen Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban már 15 éve használatban vannak a mikrotápanyagok szerves kelátképző reagenseként. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez egy hatékony műtrágya-hatóanyag, és nem jelent veszélyt a környezetre.

(7)

Különösen az EDDHSA-val kelátozott vasat alkalmazzák a vashiány pótlására és a vashiányos levélsárgulás megszüntetésére. Nagyon sok növényfaj esetében, különösen gyümölcsfák, mint például citrusfélék, sárgabarack, avokádó, szilva és őszibarack esetében ajánlott; ezt alkalmazzák szőlő, cserjék és eper esetében is.

(8)

A vashiányos levélsárgulás és tünetei megszüntetése zöld lombozatot, jó gyümölcsnövekedést és fejlődést biztosít.

(9)

A talajra és a környezetre gyakorolt hatás vonatkozásában az EDDHSA egy kémiai lebomlási folyamaton esik át, amely viszonylag lassú, de amely nem hoz létre semmilyen veszélyes anyagot. Az EDDHSA nem okoz semmilyen sótartalommal összefüggő problémát sem a talajban.

(10)

Az EDDHSA-t emiatt fel kell venni a 2003/2003/EK rendelet I. mellékletében szereplő, a szerves mikrotápanyagok kelátképző, engedélyezett reagenseinek listájára.

(11)

A 2003/2003/EK rendeletet emiatt ennek megfelelően módosítani kell.

(12)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a 2003/2003/EK rendelet 32. cikke által létrehozott bizottság véleményével,

4.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 359/28

(1)

Figyelembe véve a technológiai és gazdasági értékelő munkacsoport 2002. áprilisi jelentésében (2) vegyi reakcióközegként használt ellenőrzött anyagokkal kapcsolatosan ismertetett új információkat és műszaki fejlődést, a montreali jegyzőkönyvet aláíró felek 10. (1998.), illetve 15. (2003.) konferenciáján elfogadott X/14 (3), illetve XV/6 (4) határozat következtében a 2037/2000/EK rendelet VI. mellékletét módosítani kell.

(2)

Konkrétabban, a XV/6 határozat hozzáadja a reakcióközegekhez a szén-tetrakloridot a cyclodime (mint oldószer) előállításánál, és eltörli a CFC-113 reakcióközegkénti felhasználását a vinorelbine (gyógyszeripari termék) gyártásánál, valamint a szén-tetraklorid reakcióközegkénti felhasználását a tralometrin (rovarirtó szer) előállításánál.

(3)

A 2037/2000/EK rendelet ennek megfelelően módosul.

(4)

Az e rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak a 2037/2000/EK rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében létrehozott bizottság véleményével,

4.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 359/30

(1)

A jövedékiadó-csalások elleni hatékony küzdelem érdekében közös elvek szerinti szorosabb együttműködésre van szükség a Közösség adóhatóságai között, valamint köztük és a Bizottság között.

(2)

A jövedéki adók területén való közigazgatási együttműködésről szóló, 2004. november 16-i 2073/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) tartalmaz valamennyi olyan, a 77/799/EGK irányelvben (4) és 92/12/EGK irányelvben (5) foglalt rendelkezést, amelyek a jövedéki adók területén való közigazgatási együttműködés elősegítését hivatottak megkönnyíteni, az egyes lefölözésekből, vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 1976. március 15-i 76/308/EGK tanácsi irányelvben (6) meghatározott kölcsönös segítségnyújtás kivételével.

(3)

A 77/799/EGK (7) irányelvet módosító 2004/56/EK irányelv kötelezi a tagállamokat azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések hatályba léptetésére, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a tagállamok az irányelvnek 2005. január 1-je előtt megfeleljenek. Ezek a rendelkezések a közvetlen adózás, a bizonyos jövedéki adók és a biztosítási díjak adózása területére vonatkoznak. Mivel ezen irányelv értelmében 2005. július 1-jétől a 77/799/EK irányelv nem vonatkozik a jövedéki adókra, nem helyénvaló a tagállamokat olyan rendelkezések elfogadására kötelezni, amelyek hatálya rövid időn belül megszűnik. Ezért – a 77/799/EK irányelv hatálya alá tartozó egyéb adókra vonatkozó rendelkezések elfogadása kötelezettségének sérelme nélkül – engedélyezni kell a tagállamok számára, hogy a jövedéki adók tekintetében a 2004/56/EK irányelvnek való megfeleléshez szükséges rendelkezéseket ne fogadják el.

(4)

A 77/799/EGK és 92/12/EGK irányelveket ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A cím helyébe a következő szöveg lép:

2.

A 1. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Ezen irányelv rendelkezéseinek értelmében a tagállamok illetékes hatóságai kicserélnek egymással minden olyan információt, amely lehetővé teszi számukra a jövedelmet és a tőkét terhelő adók pontos megállapítását, és minden olyan információt, amely az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből, valamint a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló, 1976. március 15-i 76/308/EGK tanácsi irányelv (8) 3. cikkének hatodik francia bekezdésében említett biztosítási díjak adójának megállapítására vonatkozik.”

1.

A 15a. cikket el kell hagyni.

2.

A 15b. cikket el kell hagyni.

3.

19. cikk (6) bekezdését el kell hagyni.

4.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 359/32

(1)

2001. október 16-án a Tanács felhatalmazta a Bizottságot, hogy folytasson tárgyalásokat az Andorrai Hercegséggel egy olyan megállapodásról , amely alkalmas annak biztosítására, hogy az Andorrai Hercegség a megtakarításokból származó kamatjövedelem tényleges megadóztatására a Közösségen belül alkalmazandó intézkedésekkel egyenértékű intézkedéseket fogadjon el.

(2)

A tárgyalások eredményeként keletkezett megállapodás szövege összhangban van a Tanács által kiadott tárgyalási irányelvekkel. A megállapodáshoz szándéknyilatkozatot csatolnak, amely az Európai Közösség és tagállamai és az Andorrai Hercegség között jött létre.

(3)

A megállapodás megkötéséről szóló, egy későbbi szakaszban elfogadásra kerülő határozatra figyelemmel kívánatos, hogy a 2004. július 1-jén parafált két dokumentum aláírásra kerüljön és a Tanács a szándéknyilatkozatot megerősítse és jóváhagyja,

4.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 359/54

(1)

A Tanács 2002. január 22-én elfogadta a Régiók Bizottsága teljes jogú tagjainak és póttagjainak kinevezéséről szóló 2002/60/EK határozatot (1).

(2)

Alejandro FONT de MORA y TURÓN hivatali idejének lejártát követően a Régiók Bizottsága egy póttagjának helye betöltetlen maradt, és erről a Tanácsot 2004. október 26-án tájékoztatták,

4.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 359/55

(1)

A Tanács 2164/98/EK rendeletében (2) végleges kiegyenlítő vámot vetett ki az ex 2941 10 10, ex 2941 10 20 és ex 2941 90 00 KN-kód alá tartozó, Indiából származó, nem kimért adagokban vagy formában, vagy nem a kiskereskedelemben szokásos kiszerelésben lévő egyes széles spektrumú antibiotikumok, nevezetesen az amoxicillin trihidrát, az ampicillin trihidrát és a kefalexin (a továbbiakban: „az érintett termék”) importjára. Az intézkedések az egyes exportőrökre 0 %-tól 12 %-ig terjedő értékvám formájában jelentek meg, a nem együttműködő exportőrök esetében 14,6 %-os maradvány vámtétellel.

(2)

A végleges intézkedések kivetését követően a Nestor Pharmaceuticals Limitedtől (a továbbiakban: „a kérelmező”), az érintett termék egyik indiai előállítójától az alaprendelet 20. cikke alapján kérelem érkezett a Bizottsághoz a 2164/98/EK tanácsi rendelet gyorsított felülvizsgálatának kezdeményezése iránt. A kérelmező állítása szerint semmiféle kapcsolatban nem áll az érintett termék más indiai exportőreivel. Kijelentette továbbá, hogy az érintett terméket az eredeti vizsgálat időtartama alatt (azaz 1996. július 1-től 1997. június 30-ig) nem, viszont azt követően exportálta a Közösségbe. A fentiek alapján kérte, hogy egyéni vámtételt állapítsanak meg rá, amennyiben megállapítanák a támogatás tényét.

(3)

A Bizottság megvizsgálta a kérelmező által benyújtott bizonyítékokat, és azokat elegendőnek ítélte meg az alaprendelet 20. cikke alapján indítandó felülvizsgálat megalapozásához. A tanácsadó bizottsággal történt konzultációt követően, illetve miután a Közösség érintett ipari ágazatának lehetőséget biztosítottak véleménye kifejtésére, a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (3) kezdeményezte a 2164/98/EK tanácsi rendeletnek a kérelmező tekintetében történő gyorsított felülvizsgálatát.

(4)

A felülvizsgálat alá vont termék azonos a 2164/98/EK tanácsi rendelet hatálya alá eső termékkel.

(5)

A támogatás vizsgálata a 2002. április 1-től 2003. márciusig terjedő időszakra (a továbbiakban: „felülvizsgálati időszak”) vonatkozott.

(6)

A Bizottság hivatalosan értesítette a kérelmezőt és az indiai hatóságokat a vizsgálat kezdeményezéséről. A többi érdekelt félnek lehetőséget adott továbbá arra, hogy nézeteiket írásban ismertessék és meghallgatást kérjenek. A Bizottsággal ugyanakkor nem ismertették a szóban forgó nézeteket és meghallgatást sem kértek.

(7)

A Bizottság kiküldte a kérdőívet a kérelmezőnek és a megadott határidőn belül megkapta a teljes választ. A Bizottság bekérte és ellenőrizte mindazokat az információkat, amelyeket a vizsgálathoz szükségesnek tartott, és ellenőrzőlátogatásokat végzett a kérelmező New Delhi-i és hyderabadi telephelyén.

(8)

Mivel a kérelmező nem igényelte a sérelemre vonatkozó megállapítások vizsgálatát, a felülvizsgálat csak a támogatásokra szorítkozott.

(9)

A Bizottság ugyanazokat a támogatási szabályozásokat vizsgálta, mint az eredeti vizsgálat során. A Bizottság azt is megvizsgálta, hogy a kérelmező igénybe vett-e más támogatási szabályozásokat, vagy kapott-e ad hoc támogatásokat az érintett terméket illetően.

(10)

A kérelmező hitelt érdemlően igazolta, hogy sem közvetlen, sem közvetett kapcsolatban nem állt egyetlen olyan exportra termelő indiai céggel sem, amely az érintett termék viszonylatában az érvényben lévő kiegyenlítő intézkedések hatálya alá esik.

(11)

A vizsgálat megerősítette, hogy a kérelmező nem exportálta az érintett terméket az eredeti vizsgálati időszak során, azaz 1996. július 1-től 1997. június 30-ig, és csak ezt az időszakot követően kezdte el a közösségi exportot.

A kérelmezőt egyébként az eredeti vizsgálati időszak során a Bizottsággal való együttműködés elutasításán túlmenő okok miatt egyénileg nem vizsgálták meg.

Ennek következtében megerősítették, hogy a kérelmezőt új exportőrnek kell tekinteni. A Bizottság ennélfogva az alaprendelet 20. cikkével összhangban megvizsgálta, hogy van-e mód a kérelmezőre vonatkozó egyéni kiegyenlítő vámtétel megállapítására.

(12)

A kérelmezőnek a Bizottság kérdőívére adott válaszában foglalt információi és a vizsgálat menete során begyűjtött információk alapján az alábbi rendszereket vizsgálták meg:

(13)

Megállapítást nyert, hogy a kérelmező a DEPBS alapján kivitel utáni kedvezményekben részesült. A rendszer részletes ismertetését a 2002–2007-re vonatkozó kiviteli és behozatali politika 4.3. pontja és az azt kiegészítő Eljárási Kézikönyv I. (2002–2007) kötetének (a továbbiakban: „a HOP I 02-07”) 4. fejezete tartalmazza (4). A 2002–2007-re vonatkozó kiviteli és behozatali politika a Külkereskedelemről (fejlesztés és szabályozás) szóló 1992. évi 22. törvényen alapul.

(14)

A rendszer minden gyártó-exportőr vagy kereskedő-exportőr előtt nyitott. Mindannyian folyamodhatnak DEPBS-hitelért, amelyet a rendszer keretében exportált termékek értékének egy bizonyos százalékában számolnak ki. Az indiai hatóságok a legtöbb termékre, így az érintett termékre is kidolgozták a DEPBS-kulcsokat. A kulcsokat a standard input/output normák (SION) alapján állapítják meg, figyelembe véve az exporttermékbe beépített feltételezett importtartalmat és a feltételezett importra eső vámilletéket, tekintet nélkül arra, hogy az importvámokat valóban megfizették-e vagy sem.

(15)

Ahhoz, hogy jogosult legyen a rendszerben nyújtható támogatásra, a vállalatnak exportálnia kell. Az export tranzakció során az exportőrnek nyilatkoznia kell az indiai hatóságok felé, hogy a kivitelre a DEPBS keretében kerül sor. Az áruk kiviteléhez az indiai vámhatóságok a feladáskor kiállítják a kiviteli árujegyzéket. Ez az okmány egyebek között tartalmazza a kiviteli tranzakcióhoz nyújtandó DEPBS-hitel összegét is. Az exportőr ekkor már tudja, hogy mekkora kedvezményhez fog jutni. A kiviteli árujegyzék kiállítását követően az indiai hatóságoknak már nincs rendelkezési joga a DEPBS-hitel odaítélése fölött. A kedvezmény kiszámítására vonatkozó DEPBS-kulcs megegyezik a kiviteli nyilatkozat megtétele időpontjában alkalmazandó kulccsal. Ennélfogva visszamenőlegesen nincs mód a kedvezmény szintjének módosítására.

(16)

Megállapítást nyert, hogy az indiai számviteli standardokkal összhangban a DEPBS-hiteleket a kiviteli kötelezettség teljesítését követően a felmerülés időpontja szerinti nyereségként lehet elkönyvelni a kereskedelmi elszámolásokban.

(17)

Ezeket a hiteleket a korlátozásmentesen behozható bármely áru – kivéve a beruházási javakat – későbbi behozatala után fizetendő vámok megfizetésére is fel lehet használni. Az ezen hitelek terhére behozott termékek a hazai piacon (hozzáadottérték-adó-kötelesen) értékesíthetők, illetve más módon is felhasználhatók.

A DEPB-hitelek szabadon átruházhatók és a kibocsátásuktól számított 12 hónapig érvényesek.

(18)

A DEPBS-hitelkérelem legfeljebb 25 kiviteli tranzakcióra, ha azonban elektronikus úton nyújtották be, korlátlan számú kiviteli tranzakcióra érvényes. Ténylegesen nincsenek szigorúan betartandó határidői, mivel a HOP I 02-07 4. fejezetének 47. pontjában említett határidőket mindig az adott DEPBS-kérelemben szereplő legújabb ügylettől kell számítani.

(19)

A DEPBS legfontosabb jellemzői az eredeti vizsgálat óta nem változtak. Az e rendszer keretében nyújtott támogatás jogilag az exportteljesítménytől függ. Ennélfogva az eredeti vizsgálat során megállapították, hogy a támogatás az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül és kiegyenlíthető.

(20)

Az eredeti vizsgálat során a DEPBS-támogatás összegét az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének megfelelően rendelkezésre álló információk alapján számították ki, és a DEPBS-kulcsot időarányosan az alkalmazandó támogatási kulcsnak tekintették. A kérelmező együttműködése folytán, amit az alaprendelet 22. cikke (4) bekezdése értelmében a körülmények változásának értékeltek, ezt a módszert nem szabad rá nézve hátrányosan alkalmazni.

(21)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése és 5. cikke értelmében a kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezettnek juttatott és a vizsgálat időszaka során megállapíthatóan fennálló kedvezmény figyelembevételével számították ki. Ebben a tekintetben abból indultak ki, hogy a kedvezményezett akkor jut hozzá a kedvezményhez, amint a kiviteli ügylet a rendszer alapján lezajlik. Jelenleg az indiai kormánynak le kell mondania a vámilletékekről, ami az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében pénzügyi támogatásnak minősül. Ahogy az a fenti (15) preambulumbekezdésből kitűnik, amint a vámhatóságok kiállítják a kiviteli árujegyzéket, amelyen egyebek között a szóban forgó kiviteli ügylethez nyújtandó DEPBS-hitel összege is szerepel, az indiai hatóságok már nem rendelkezhetnek sem a támogatás odaítéléséről, sem a támogatás összegéről. Ugyanebből a fenti preambulumbekezdésből kitűnik, hogy nincs visszamenőleges kihatása a megítélt előny szintjére, ha a kivitel tényleges időpontja és a DEPBS-engedély megadása között a DEPBS-kulcsokban bárminemű módosulás történik. Továbbá, a fenti (16) preambulumbekezdésből az is kitűnik, hogy a társaságok az indiai számviteli standardoknak megfelelően a DEPBS-hitelt a kiviteli ügylet szakaszában a felmerülés időpontja szerinti nyereségként is elkönyvelhetik. Végezetül annak következtében, hogy a társaság tudatában van annak, hogy DEPBS-támogatásban, illetve még más rendszerek szerinti további támogatásban fog részesülni, a társaság már kedvezőbb versenyhelyzetben van, mivel alacsonyabb áraiban érvényesíteni tudja a támogatásokat.

(22)

Ugyanakkor a kiegyenlítő vám kivetése mögött az a megfontolás áll, hogy orvosolják a tiltott versenyelőnyökre alapozott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot. A fentiek fényében helyénvaló úgy tekinteni a DEPBS-ből származó előnyökre, mint a vizsgálat időszaka alatti összes kiviteli ügyletre e rendszer keretében elnyert hitelek összegére. Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a támogatás megszerzésével kapcsolatban szükségszerűen felmerült díjakat levonták.

(23)

A kérelmező állítása szerint a jelenlegi vizsgálat során csakis az érintett termék kiviteli ügyletei folytán keletkezett DEPBS-hiteleket kell figyelembe venni a szubvenciós korlát kiszámításához. A DEPBS egyébként nem támaszt olyan kötelezettséget, amely a DEPBS-hitelek felhasználását az adott termékhez kapcsolódó, a termék előállításához szükséges anyagok vámmentes behozatalára korlátozná. Ellenkezőleg: a DEPBS-hitelek szabadon átruházhatók, akár értékesíthetők is és felhasználhatók korlátozás nélkül importálható termékek behozatalára is (az érintett termék előállításához szükséges anyagok ebbe a kategóriába tartoznak), kivéve a beruházási javakat. Ebből az következik, hogy az érintett termék a keletkezett összes DEPBS-hitelből részesülhet.

(24)

A kérelmező azt állította továbbá, hogy a DEPBS-hitelek átruházása után fizetendő hozzáadottérték-adót költségként kell levonni a támogatás összegének megállapításakor. A hozzáadottérték-adó azonban nem az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett, a támogatás jogcímének vagy magának a támogatásnak a megszerzéséhez szükségszerűen felmerülő költség. A hozzáadottérték-adó csupán következménye egy már megszerzett DEPBS-hitel értékesítéssel történő elidegenítésére vonatkozó tisztán kereskedelmi döntésnek, ahelyett hogy azt hozzáadottérték-adótól mentesen a további kiviteli ügyletek után fizetendő vámok ellentételezésére használnák fel. A DEPBS-hitelek megszerzésének kérelmezési díjait ugyanakkor szükséges kiadásnak tekintették és ezért levonták őket.

(25)

A teljes támogatási összeget (számláló) a felülvizsgálati időszak összes exportértékesítésére (nevező) nézve nyújtották az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján, mivel ezt a támogatást nem az előállított, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségekre hivatkozva adták meg. Ebben a rendszerben a kérelmező szubvenciós korlátja 3,3 % volt.

(26)

Megállapítást nyert, hogy a kérelmező a felülvizsgálati időszak során részleges jövedelemadó-mentességben részesült az exportértékesítéseiből származó nyereségét illetően. A mentesség jogi alapját a jövedelemadóról szóló 1961. évi törvény 80HHC szakasza mondja ki.

(27)

A jövedelemadóról szóló 1961. évi törvény 80HHC szakaszát a 2005–2006. adóév tekintetében (azaz a 2004. április 1-ével kezdődő és 2005. március 31-ig tartó pénügyi évre) eltörölték. Ennek következtében a rendszer 2004. március 31. után semmiféle előnyt nem juttat a kérelmezőnek. Az alaprendelet 15. cikke (1) bekezdésével összhangban ezt a rendszert ennélfogva nem egyenlítik ki.

(28)

Megállapítást nyert, hogy a kérelmező nem részesült az 1997. április 1-jén eltörölt PBS-kedvezményekben, amelyeket utódja, a DEPBS váltott fel.

(29)

Megállapítást nyert, hogy a kérelmező nem importált beruházási javakat az EPCGS keretében, és ennélfogva nem vette igénybe a rendszert.

(30)

Megállapítást nyert, hogy a kérelmező nem export-szabadterületen található és nem is exportorientált egységként működött, és ennélfogva nem vette igénybe ezeket a rendszereket.

(31)

Megállapítást nyert, hogy a kérelmező a felülvizsgálati időszak során megkapta a rendszer kedvezményeit. A rendszer részletes ismertetését az EXIM-policy 02-07 4.1.1-től 4.1.7-ig terjedő pontjai és a HOP I 02-07 4.1-től 4.30-ig terjedő fejezetei tartalmazzák.

(32)

Ez a rendszer a támogató előállítókhoz „kötött” gyártó-exportőrök vagy kereskedő-exportőrök előtt áll nyitva.

(33)

A tényleges exportok előzetes engedélyezésen alapuló rendszere lehetővé teszi az előállításhoz szükséges anyagok vámmentes behozatalát, amelyeket a létrejövő exporttermékbe ténylegesen beépítenek. Az indiai hatóságok általi ellenőrzés céljára az exportőrt a törvény arra kötelezi, hogy „meghatározott alakiságú (HOP I 02-07 4.30. fejezete és 18. függeléke) valódi és megfelelő számlavezetést tartson fenn valamennyi engedély tekintetében az importált áruk fogyasztásáról és felhasználásáról”, vagyis vezessen fogyasztási nyilvántartást. Az indiai hatóságok mind a behozatali engedélyezést, mind a kiviteli kötelezettséget mennyiségileg és érték szerint rögzítik, és azt az engedélyen feltüntetik. Emellett a behozatal és a kivitel időpontjában az indiai hatóságoknak az idevonatkozó ügyleteket rá kell vezetniük az engedélyre. A rendszer keretében engedélyezett import volumenét a standard normák („SION”) alapján állapítják meg az indiai hatóságok, amelyek állításuk szerint a keletkező exporttermék referenciamennyiségének előállításához szükséges felhasználást a leghatékonyabban tükrözik. SION-ok a legtöbb terméket illetően léteznek, az érintett terméket is beleértve, és azokat a HOP II 02-07-ben teszik közzé. Az előállításhoz szükséges importanyagok nem ruházhatók át, és azokat a keletkező exporttermék előállításához kell felhasználni. A kiviteli kötelezettséget az előírt határidőn belül kell teljesíteni (18 hónap, ami két alkalommal 6-6 hónapra meghosszabbítható).

(34)

A felülvizsgálat során megállapítást nyert, hogy az előállításhoz szükséges anyagok, amelyeket a kérelmező e rendszer keretében a SION-norma alapján kiállított behozatali engedélyek alapján vámmentesen importált, meghaladták a keletkező exporttermék előállításához szükséges referenciamennyiséget. Következésképpen az érintett termékre vonatkozó SION nem volt kellőképpen pontos. Emellett a kérelmező a vonatkozó fogyasztási nyilvántartást nem a valós fogyasztásának megfelelően vezette. Ehelyett helytelenül ebben a nyilvántartásban vezette fogyasztását az indiai hatóságok kedvezőbb SION-jai szerint, bár a keletkező referenciajellegű exporttermelés céljaira ténylegesen kevesebbet használt fel az előállításhoz szükséges anyagokból. Sem a kérelmező, sem az indiai hatóságok nem tudták bizonyítani, hogy a behozatali vámmentesség nem eredményezett túlzott kiegyenlítést.

(35)

A behozatali vámok alóli mentesítés az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és a 2. cikk (2) bekezdése értelmében vett támogatásnak, azaz az indiai kormány általi támogatásnak minősül, amely előnyhöz juttatta a kérelmezőt. Ráadásul a tényleges exportok előzetes engedélyezési rendszere jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül és kiegyenlíthető.

(36)

Ezt a rendszert nem lehet az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontja ii. alpontjának értelmében vett megengedhető adóvisszatérítési rendszernek vagy helyettesítő visszatérítési rendszernek tekinteni. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. mellékletének i. pontjában, a II. mellékletben (a visszatérítés meghatározása és szabályai) és a III. mellékletben (a helyettesítő visszatérítés meghatározása és szabályai) lefektetett szigorú szabályoknak. Az indiai hatóságok nem alkalmazták hatékonyan az ellenőrzési rendszerüket vagy eljárásukat, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az exportált termék előállításához használták-e és milyen mértékben az előállításhoz szükséges anyagokat (az alaprendelet II. melléklete II. pontjának 4. alpontja és a helyettesítő visszatérítési rendszerek esetében az alaprendelet III. melléklete II. pontjának 4. alpontja). Az érintett termékre vonatkozó SION-ok nem voltak kellőképpen pontosak, és ezért nem lehet őket a tényleges fogyasztás ellenőrzőrendszerének tekinteni. Nem valósult meg a tényleges fogyasztás pontosan vezetett nyilvántartásán alapuló hatékony ellenőrzés. Emellett az indiai hatóságok nem végezték el a szóban forgó ténylegesen felhasznált anyagokon alapuló további ellenőrzést sem, noha azt egy hatékonyan alkalmazott ellenőrzőrendszer hiányában általában el kellene végezni (az alaprendelet II. melléklete II. pontjának 5. alpontja és a III. melléklet II. pontjának 3. alpontja), és azt sem bizonyították, hogy nem került sor túlzott kiegyenlítésre.

(37)

E következtetések nyilvánosságra kerülésekor a kérelmező állította, hogy a tényleges exportok előzetes engedélyezési rendszere megengedett visszatérítési vagy helyettesítő visszatérítési rendszerként működött. Új, tényszerű bizonyíték benyújtása vagy állításai alátámasztása nélkül úgy érvelt, hogy az indiai hatóságok az alaprendelettel összhangban álló megfelelő ellenőrzést vezettek be. Ennek érdekében a kérelmező az indiai hatóságok számára rendelkezésre álló alábbi ellenőrzési elemekre hivatkozott: a termékre vonatkozó, állítólag pontos SION-ok, a behozatali és kiviteli okmányokban (kiviteli árujegyzék, behozatali vámbevallás) az előállításhoz szükséges anyagokra és a keletkező termékekre vonatkozó mennyiségi információk, a tényleges exportok előzetes engedélyezési rendszere alá eső behozatalokra és kivitelekre vonatkozó vámőrizeti nyilvántartás (lásd a fenti (33) preambulumbekezdést), kiviteli vámelőjegyzési tanúsítványok könyve („DEECB”) és az indiai hatóságok által a fogyasztási adóigazgatás körében alkalmazott további ellenőrzési mechanizmusok (amelyek annak elkerülésére szolgálnak, hogy az előállításhoz szükséges anyagokra jogalap nélkül ne lehessen fogyasztási adóhitelt („CENVAT”) igénybevenni az előzetes engedélyezési rendszer keretében vámmentesen behozott, az előállításhoz szükséges anyagok után). A továbbiakban a kérelmező azzal érvelt, hogy a Bizottságnak számszerűsítenie kell a SION pontatlanságait. Emellett a kérelmező fenntartotta, hogy ahhoz, hogy az alaprendelettel összhangban legyen, az ellenőrzési rendszernek nem kell minden szállítmány esetében megbizonyosodnia a behozott anyagok és a keletkező termékek közötti kapcsolatról. Végezetül a kérelmező azt állította, hogy a Bizottságot kötelezik a régebbi vizsgálatainak eredményei, és emiatt nem kifogásolhatja az előzetes engedélyezési rendszert.

(38)

A kérelmezőnek a fenti (37) preambulumbekezdésben összefoglalt álláspontja nem változtatja meg a Bizottságnak a tényleges exportok előzetes engedélyezési rendszerére vonatkozó következtetéseit. A kérelmező nem vitatta, hogy az indiai hatóságok jelen esetben de jure ugyan igen, de facto viszont mégsem alkalmazták hatékonyan a tényleges fogyasztásra vonatkozó ellenőrzési rendszert. A tényleges fogyasztást illetően a kérelmező által átadott adatok alapján a vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az érintett termékre vonatkozó SION nem kellőképpen pontos (lásd a fenti (34) preambulumbekezdést). A kérelmezőnek erről tudomása van, és a vizsgálat során ezt az ellenőrzést végző csoportnak meg is erősítette. A Bizottságnak nem feladata, hogy megállapítsa a SION pontatlanságának pontos értékét, viszont az igen, hogy megfelelő bizonyíték alapján vitassa a standard normák állítólagos pontosságát. A kérelmező egyébként semmivel sem bizonyította, hogy az indiai hatóságok által az előzetes engedélyezési rendszer keretében végzett ellenőrzés céljaira olyan nyilvántartásokat vagy más dokumentációt vezetett volna, amelyek tükröznék a tényleges – azaz nem csupán a standard norma szerinti – fogyasztását. Emiatt a kiviteli célú termelésben felhasznált mennyiségek ellenőrzése során az indiai hatóságok nem eléggé pontos standard normákra voltak kénytelenek támaszkodni. A Bizottság álláspontja szerint ez nem elegendő az alaprendelet II. és III. mellékletével összhangban álló hatékony ellenőrzési rendszer követelményeinek kielégítéséhez.

(39)

A kérelmező nem támasztotta alá, hogy a CENVAT-hitelek fogyasztási adó-ellenőrzése bármiféle információt adna az előállításhoz szükséges anyagok és a keletkező exporttermékek közötti összefüggésről. Emiatt tehát a Bizottság ezeket az ellenőrzéseket nem tekinti az az alaprendelet II. és III. mellékletével összhangban álló ellenőrzési rendszer részének. Ráadásul az EXIM-policy 02-07 eltörölte a DEECB-t, és emiatt az – a kérelmező állításával szemben – már nem minősül megfelelő ellenőrzési rendszernek. Az sem nyert továbbá igazolást, hogy a tényleges fogyasztásra vonatkozó adatokat a kérelmező a DEECB-ben vezette volna. Nem kaptunk bizonyítékot arra nézve, hogy az indiai hatóságok így vagy úgy hatékony rendszert működtettek volna annak érdekében, hogy a szükséges pontossággal feltárják az előállításhoz behozott anyagok és a keletkező termékek közötti összefüggést, azaz másként, mint a túlságosan nagyvonalú standard normák alapján. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy az ellenőrzési rendszernek mindenképpen a szállítmányok egyenkénti ellenőrzésén kell alapulnia annak érdekében, hogy az EXIM-policy 02-07 által lefektetett, és a fenti (33) preambulumbekezdésben említett standardnak megfeleljen. Emellett csak ez a standard teszi lehetővé, hogy az ellenőrzést végző hatóságok meggyőződhessenek arról, hogy a visszatérítési vagy a helyettesítő visszatérítési rendszer szigorú szabályait valóban betartották. Utalni kell arra, hogy az alaprendelet I. mellékletének i. pontja értelmében a helyettesítő visszatérítési rendszerre csak bizonyos esetekben – egyebek között az előállításhoz szükséges helyettesítő anyag behozatala és a kivitel közötti kétéves időszak során – van lehetőség.

(40)

Végezetül a Bizottságot nem kötelezik a tényleges exportok előzetes engedélyezési rendszerére vonatkozó korábbi megállapítások. A rendszert sohasem elemezték a jelen vizsgálat során megállapítottakhoz hasonló tények alapján, kölönösen az érintett termékre vonatkozó SION pontatlanságát illetően.

(41)

Ebből az következik, hogy engedélyezett vámvisszatérítési rendszer vagy helyettesítő visszatérítési rendszer hiányában és amiatt, hogy az ellenőrző rendszert nem hatékonyan alkalmazzák a kívánt célra, a kiegyenlítő kedvezmény az általában a behozatalkor esedékes összes behozatali vám visszatérítésének minősül.

(42)

A támogatás összegét a ki nem vetett behozatali vámok alapján számították ki (alapvám és a speciális pótlólagos vám) a felülvizsgálati időszakban az érintett termék tekintetében a tényleges exportok előzetes engedélyezési rendszere keretében importált anyagokra vonatkozóan, az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakkal összhangban levont támogatás megszerzéséhez indokoltan felmerült díjakkal (számláló). Ezt az összeget a felülvizsgálati időszakban az érintett termék által gerjesztett kiviteli forgalomra (nevező) nézve ajánlották meg az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján, miután ezt a támogatást nem az előállított, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségekre hivatkozva adták meg. Az ezen az alapon megszerzett támogatás mértéke 22 % volt.

(43)

A fent említett rendszerekre vonatkozó megállapításokra való tekintettel, a kérelmező kiegyenlíthető támogatásainak összege az alábbiak szerint alakul:

(44)

Az alaprendelet 15 cikkének (1) bekezdése értelmében a kiegyenlítő vám összege nem érheti el a kiegyenlíthető támogatások végösszegét, amennyiben ez a kisebb vám alkalmas a Közösséget érintő sérelem ellensúlyozására. Az eredeti vizsgálat során a kárkiegyenlítés átlagos szintjét 14,6 %-ban állapították meg. A kérelmező nem kérte a károkra vonatkozó megállapítások felülvizsgálatát. Ennélfogva a jelen felülvizsgálatban a kiegyenlítő vám összege nem haladhatja meg az eredetileg megállapított kárkiegyenlítési szintet.

(45)

A jelen felülvizsgálat során tett megállapítások alapján úgy kell tekinteni, hogy a kérelmező által előállított és exportált érintett termék közösségi behozatalára továbbra is érvényes az eredeti vizsgálat során megállapított kárkiegyenlítési szintnek megfelelő kiegyenlítő vám.

(46)

Tekintettel arra, hogy ez a vámtétel már érvényben van a 2164/98/EK tanácsi rendelet 1. cikke (2) bekezdésében konkrétan fel nem sorolt valamennyi társaságra, ezt a rendeletet nem szükséges módosítani. A kérelmezőre vonatkozó gyorsított felülvizsgálati eljárást ennélfogva meg kell szüntetni.

(47)

A kérelmező és az indiai hatóságok tájékoztatást kaptak azokról a lényeges tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján a gyorsított felülvizsgálati eljárás lezárása kívánatos volt. Észrevételeik megtételére ésszerű határidőt kaptak. Az indiai hatóságok nem tettek észrevételt. A kérelmezőnek a lezárásra vonatkozó megjegyzéseit – amelyek csak a tényleges exportok előzetes engedélyezési rendszerét érintik – a (37)–(40) preambulumbekezdésekben foglaltaknak megfelelően figyelembe lettek véve.

4.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 359/61

(1)

A klasszikus sertéspestisre vonatkozó egyes védekezési intézkedésekről szóló, 2003. július 18-i 2003/526/EK bizottsági határozatot (2) az egyes tagállamokbeli klasszikus sertéspestis kitörésekre válaszul fogadták el. Ez a határozat az erre a betegségre vonatkozó további járványvédelmi intézkedéseket állapított meg.

(2)

A klasszikus sertéspestissel kapcsolatos helyzet jelentősen javult Németország Észak-Rajna-Vesztfáliában. Ezért a 2003/526/EK határozat által elfogadott intézkedéseket Észak-Rajna-Vesztfália tekintetében nem kell tovább alkalmazni.

(3)

Nemrégiben klasszikus sertéspestis eseteket észleltek Szlovákiában a Veľký Krtíš körzetben található vaddisznókban, amelyeket korábban a betegség nem érintett. Ezért a 2003/526/EK határozatot e tagállam járványügyi helyzetének figyelembevétele céljából módosítani kell.

(4)

Franciaország, Németország és Luxemburg általános betegséggel kapcsolatos helyzetének tükrében indokolt meghosszabbítani a 2003/526/EK határozat érvényességét a klasszikus sertéspestis tekintetében.

(5)

Ezért a 2003/526/EK határozatot ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

1.

a 11. cikkben a „2004. október 31.” időpont helyébe „2005. április 30.” időpont lép;

2.

a 2003/526/EK határozat melléklete a következőképpen módosul:

4.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 359/62

(1)

2002-ben a klasszikus sertéspestis kitörése megerősítést nyert a franciaországi Moselle és Meurthe-et-Moselle-i vaddisznó-állományban. Abban az időszakban a betegség csak a Moselle északi részén található thionville-i területet érintette. Jelenleg ezen a területen megvalósult a betegség teljes ellenőrzése.

(2)

A 2002/626/EK határozat (2), alapján a Franciaország által benyújtott, a Moselle és Meurthe-et-Moselle-i területet érintő, a vaddisznók klasszikus sertéspestisének felszámolására vonatkozó terv elfogadásra került.

(3)

Franciaország még egy intenzív programot is beépített a vaddisznók klasszikus sertéspestisének felmérésére az Ardennek, a Moselle és Meurthe-et-Moselle és alsó-rajnai, Belgiumot, Németországot és Luxemburgot határoló területen. Ez a program jelenleg is folyamatban van.

(4)

A klasszikus sertéspestis megjelenését a vaddisznó-állományban később Alsó-Rajna tartományban is megerősítették, és ez a Moselle északkeleti részére, az Északi-Vogézek területére is átterjedt. Megállapították, hogy ezt a második járványt más vírustörzs okozta, és ez a thionville-i területtől eltérő módon fejlődött ki.

(5)

Ennnek megfelelően Franciaország most egy tervet nyújtott be a vaddisznók klasszikus sertéspestisének felszámolására az Északi-Vogézek területén. Ezenkívül, mivel ez a tagország e területen be kívánja vezetni a vaddisznók vakcinázását, sürgősségi vakcinázási tervet is benyújtott jóváhagyásra.

(6)

A francia hatóságok engedélyezték élő, attenuált vakcina használatát a klasszikus sertéspestis (C törzs) felszámolására a vaddisznók orális immunizálására csalétek-vakcina alkalmazása révén.

(7)

Az Északi-Vogézek területén a vaddisznók klasszikus sertéspestisének felszámolására és a betegség elleni sürgősségi vakcinázására irányuló tervet a Franciaország által benyújtott formában megvizsgálták és megállapították, hogy a 2001/89/EK irányelvnek megfelel.

(8)

Az átláthatóság érdekében szükséges, hogy ebben a határozatban kijelöljék azokat a földrajzi területeket, ahol a felszámolási és a sürgősségi vakcinázási tervet végrehajtják.

(9)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban állnak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

4.12.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 359/65

(1)

A kézi lőfegyverek és a könnyű fegyverek túlzott és ellenőrizetlen felhalmozódása és elterjedése fenyegetést jelent a békére és biztonságra nézve, és csökkenti a fenntartható fejlődés kilátásait; különösen Nyugat-Afrika esetében.

(2)

A 2002/589/KKBP együttes fellépés 1. cikkében meghatározott célok megvalósítása során az Európai Unió az illetékes nemzetközi fórumokon a bizalomépítő intézkedések előmozdítását tűzte ki célul. Ennek értelmében ez a határozat az említett együttes fellépés végrehajtására szolgál.

(3)

Az Európai Unió úgy véli, hogy egy pénzügyi hozzájárulás és műszaki támogatás a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) a kézi lőfegyverekre és a könnyű fegyverekre vonatkozó kezdeményezésének a megszilárdítását szolgálhatná.

(4)

Az Európai Uniónak ezért szándékában áll az ECOWAS-nak pénzügyi hozzájárulást és műszaki támogatást nyújtani a 2002/589/KKBP együttes fellépés II. címével összhangban,