(1)

Az 1312/98/EK tanácsi rendelet (2) végleges dömpingellenes vámot vetett ki az Indiából származó műszálas kötél (a továbbiakban „MSZK”) behozatalára.

(2)

A dömpingellenes intézkedések közelgő hatályvesztéséről történt értesítés közzététele után (3) a Bizottsághoz a zsinór-, kötéláru- és hálóiparág érdekképviselete (EUROCORD) EU kapcsolattartó bizottságán keresztül tíz közösségi termelő részéről, akik együtt a közösségi műszálas kötélgyártás többségét (53 %) képviselik, felülvizsgálati kérelem érkezett. A kérelem szerint valószínűsíthető, hogy amennyiben az intézkedések hatályukat vesztik, megismétlődik a kárt okozó, dömpingelt behozatal Indiából.

(3)

A tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően, elegendőnek ítélve a meglévő bizonyítékokat a felülvizsgálat megindításához, a Bizottság vizsgálatot kezdeményezett (4) az alaprendelet 11. cikk (2) bekezdése alapján.

(4)

A dömping valószínű folytatódásának vagy megismétlődésének vizsgálata a 2002. július 1-jétől 2003. június 30-ig tartó időszakra terjedt ki. A dömping valószínű folytatódásának vagy megismétlődésének értékelése során lényeges tendenciák vizsgálata a 2000. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban „mérlegelési időszak”).

(5)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta a kérelmező közösségi termelőket, a többi közösségi termelőt, az indiai exportőröket és exportőr termelőket, az importőröket/kereskedőket, a felhasználókat és nyersanyag-beszállítókat, amelyekről tudta, hogy érintve vannak a felülvizsgálat megindításáról.

(6)

A Bizottság tájékoztatást kért minden fent említett féltől és az értesítésben megadott határidőn belül jelentkező többi féltől. A Bizottság ezenkívül a közvetlenül érintett feleknek lehetőséget adott arra, hogy írásban kifejtsék álláspontjukat és meghallgatást kérjenek.

(7)

A Bizottság kérdőívet küldött minden érintett félnek, amelyről tudomása volt, azaz 4, Indiában működő exportőr termelőnek, 6, az EU-ban működő, egymással kapcsolatban nem álló importőrnek-kereskedőnek, 11 EU-beli nyersanyag-beszállítónak és 23 EU-beli felhasználónak. Ezektől az érdekelt felektől nem érkezett válasz.

(8)

A Bizottság továbbá 5 közösségi iparvállalkozásnak küldött kérdőívet, amelyeket a lejárat felülvizsgálati kérelmét támogató közösségi termelők reprezentatív mintájaként jelöltek ki, valamint információt kértek 11, panaszbeadvánnyal nem élt közösségi termelőtől is. Mind az 5, a mintába besorolt vállalat válaszolt a kérdőívre, míg a panaszbeadvánnyal nem élt a termelők közül egy sem.

(9)

A Bizottság minden információt felkutatott és ellenőrzött, amelyet szükségesnek ítélt a dömping valószínű folytatódása vagy megismétlődése, és a közösségi érdekek meghatározásához. Ellenőrző helyszíni szemlékre került sor a következő közösségi termelők létesítményeiben:

(10)

A vizsgált termék ugyanaz, mint amelynek a vizsgálata az Indiából származó műszálas kötél behozatalára vonatkozó, jelenleg hatályban levő intézkedések meghozatalához vezetett (a továbbiakban „eredeti vizsgálat”), és amelyeket az alábbiak szerint határoznak meg: 50 000 decitexet meghaladó (5 g/m) finomsági számú, polietilénből vagy polipropilénből, valamint 50 000 decitexet meghaladó (5 g/m) finomsági számú, más szintetikus szálból, azaz nejlonból, más poliamidból vagy poliészterből készült zsineg, kötél és hajókötél fonva vagy sodorva, gumival vagy műanyaggal impregnálva, bevonva, beborítva vagy burkolva is, ami nem kötöző- vagy bálázózsineg. Jelenleg ezeket az 5607 49 11 , az 5607 49 19 , az 5607 50 11 és az 5607 50 19 KN-kódhoz sorolják be. A vizsgált terméket hajózási és ipari alkalmazások széles körében használják, elsősorban a hajózásban (különösen kikötési célokra), valamint a halászati ágazatban.

(11)

Amint az a korábbi eljárás során kiderült és amit a folyamatban levő eljárás is megerősített, megállapítást nyert, hogy a vizsgált termék és az indiai exportőr termelők által termelt és saját, belföldi piacukon értékesített műszálas kötél, csakúgy, mint a közösségi termelők által a Közösség területén termeltek és értékesítettek minden szempontból azonosak, ennélfogva ugyanazok az alapvető fizikai és kémiai jellemzőik. Ezért az alaprendelet 1. cikk (4) bekezdése alapján hasonló terméknek minősülnek.

(12)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az indiai exportőr termelők által termelt és értékesített műszálas kötél nem minden szempontból azonos azzal, amelyet a közösségi termelők gyártanak, mert bizonyos minőségi eltérések állnak fenn a kétféle termék között.

(13)

Az a tény, hogy az Indiából behozott vizsgált termék bizonyos minőségi eltérésekkel rendelkezik a közösségi ipar által gyártotthoz képest, nem zárja ki, hogy „hasonlónak” minősüljön, amennyiben ugyanazok az alapvető fizikai, technikai és kémiai jellemzői vagy ha nagyon hasonlít a másikra.

(14)

Továbbá a folyamatban levő eljárás és az eljárás során, amely a hatályban levő intézkedésekhez vezetett, kiderült, hogy a közösségi ipar által gyártott műszálas kötél és az Indiából kivittek versenytársai egymásnak. Az álláspontot ezért a Bizottság elutasította.

(15)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy az intézkedések lejárta után a dömping újbóli megjelenésére valószínűleg sor kerülne-e. Ennek a vizsgálatnak az indiai exportőr termelők részéről megnyilvánuló együttműködési készség hiánya miatt a Bizottság számára más forrásból rendelkezésre álló információkon kellett alapulnia.

(16)

A lejárat felülvizsgálati kérelmében megnevezett négy indiai exportőr termelő közül a vizsgálat kezdetén egy úgy nyilatkozott, hogy nem exportált a Közösségbe vizsgált terméket a vizsgálati időszak során. A Bizottság azt javasolta a vállalkozásnak, hogy ennek ellenére adja meg a kérdőívben igényelt tájékoztatást, amit a vállalkozás megtagadott. Egy másik vállalkozás is úgy nyilatkozott, hogy nem exportált a Közösségbe a vizsgálati időszak során, de csak a kérdőív leadási határidejének a lejárta után. Egy harmadik vállalkozás is úgy nyilatkozott, hogy nem exportált a Közösségbe a vizsgálati időszak során, továbbá hogy beszüntette tevékenységét, ezért nem tud válaszolni a kérdőívre. Valamennyi kérdéses vállalkozást tájékoztatták, hogy az együttműködés hiányában a vizsgálat eredményei az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeken fognak alapulni.

(17)

Mivel egyik indiai exportőr termelő sem válaszolt a Bizottság kérdőívére, az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeket használták fel, ide értve a közösségi ágazat által a lejárat felülvizsgálatát kezdeményező kérelmükben foglaltakat.

(18)

A dömpingellenes vámok 1998-ban történt kivetését követően a vizsgált termék behozatala jelentéktelen szintre csökkent. A vizsgálati időszak alatt a behozatal kevesebb, mint 20 tonna volt évente, ami a közösségi fogyasztás kevesebb, mint 0,1 %-a.

(19)

A Közösség piacára történt jelentős kivitel hiányában azt vizsgálták, hogyan fejlődne az MSZK behozatala Indiából, ha hagynák az intézkedéseket hatályukat veszteni. A vizsgálat mind a kivitel nagyságára, mind az árakra kiterjedt.

(20)

Emlékeztetőül, az eredeti vizsgálatban az együttműködő vállalkozás számára megállapított dömpingkülönbözet 53 % volt, a többi exportőr termelő számára pedig 82 %. Az ilyen szintű dömping megszüntetése ezért az exportárak jelentős emelését vagy a rendes érték csökkentését igényelte volna az eredeti intézkedések bevezetése óta.

(21)

Az eredeti vizsgálat során a rendes érték legnagyobb részben az indiai piacnak az együttműködő vállalkozás által bejelentett belföldi árain alapult. A felülvizsgálati kérelemben megadott tájékoztatás szerint ezek az árak 10 % és 20 % közti mértékben csökkentek az eredeti vizsgálat óta eltelt öt év során. Ezért a Bizottság a vizsgált termék indiai exportőrei együttműködése hiányában arra a következtetésre jutott, hogy az eredeti vizsgálat óta eltelt öt év során a rendes érték is hasonló százalékban csökkent.

(22)

Az indiai kiviteli statisztikák szerint az indiai kivitel átlagos árai minden országba a két vizsgált termékcsoport, vagyis az 5607 49 és az 5607 50 KN-alkódok alá besorolhatók esetén 46 %-kal, illetve 51 %-kal csökkentek 1997–98 és 2002–2003 között. Egyenként vizsgálva őket hasonló árcsökkenés volt megfigyelhető ebben az időszakban az indiai kivitel fő piacain, úgy mint Norvégiában és az USA-ban. Ez a csökkenés nagyobb mérvű volt, mint a rendes érték a (21) preambulumbekezdésben említett csökkenése, ezért nem valószínű, hogy az eredeti vizsgálat idején tapasztalt dömping megszűnt volna. Továbbá a vizsgálati időszak alatt az indiai rendes érték a vizsgált termékek közül néhány esetében magasabb volt, mint az EU piacának árai ugyanabban az időszakban. Ezért valószínű, hogy ha az indiai exportőrök újra megkezdik a kivitelt az EU-ba, akkor ennek a kivitelnek az árai a rendes érték alatt lesznek, azaz dömpingárakat fognak alkalmazni, legalábbis a vizsgált termékek némelyikét illetően.

(23)

A közösségi ágazat által az USA-ba és Norvégiába irányuló indiai kivitelről szolgáltatott, vámtarifakódonként történő részletesebb számítások figyelembe veszik a különböző fajta műszálas kötél közötti ár- és rendesérték-különbségeket is. Ezek a számítások azt jelzik, hogy a harmadik országokba irányuló indiai kivitel még mindig dömpingelt, 53,4 % és 222,2 % közti dömpingkülönbözeten.

(24)

A vizsgált termékekre vonatkozó, az indiai exportőrök részéről megnyilvánuló kivitel és együttműködés hiányában a Bizottság nem határozta meg a vizsgálati időszak során érvényes dömpingszintet. Az egyéb harmadik országokba irányuló indiai kivitel árainak az eredeti vizsgálatot követő öt év során történt jelentős csökkenése és a belföldi árak ugyanazon időszak alatt megfigyelt kisebb mértékű csökkenése alapján azonban a Bizottság úgy számította, hogy a VI alatt a vizsgált termék dömpingszintje a Közösségben valószínűleg nagyobb mérvű lett volna, mint az eredeti vizsgálat során.

(25)

Összességében az eredeti vizsgálat óta eltelt öt évben a más országokba irányuló indiai kivitel bővült. Az indiai kiviteli statisztikák szerint a többségében a vizsgált termékhez tartozó 5607 49 és az 5607 50 KN-alkódok alá besorolható termékek kivitelének mennyisége 104 %-kal nőtt 1997–98 és 2002–2003 között.

(26)

Az Indiából harmadik országok exportpiacaira irányuló kivitel megfigyelt árai 17–61 %-kal alacsonyabbak, mint a közösségi ágazat árai. Ez arra utal, hogy az indiai exportőrök potenciálisan nagy mértékben lennének ösztönözve arra, hogy kivitelüket áthelyezzék a Közösség piacára, ha az intézkedéseket hagynák hatályukat veszíteni.

(27)

A termelési kapacitást illetően úgy tűnik, hogy az eredeti vizsgálat során egyetlen együttműködő exportőr termelő csak csekély mértékben növelte termelési kapacitását az elmúlt öt év során. Nyilvánosan hozzáférhető információ áll rendelkezésre ugyanakkor arról, hogy a több nagy indiai termelő jelentős mértékben növelte kapacitását vagy a közeli jövőben ezt szándékozik tenni. A lejárat felülvizsgálati kérelmében a közösségi ágazat úgy becsüli, hogy az indiai termelők összkapacitása évi 110 000 tonna fölött van, jóval a jelenlegi, 40 000 tonnás termelési szint fölött és a közösségi fogyasztás mintegy 275 %-át teszik ki. Az indiai exportőrök részéről megnyilvánuló együttműködés és megbízhatóbb információk hiányában ez azt jelenti, hogy nagy fölös kapacitás áll rendelkezésre, ami az intézkedések esetleges lejárta esetén a Közösségbe irányuló export újbóli valószínű megindulását jelzi.

(28)

A Bizottságnak nem állt rendelkezésére információ az indiai exportőrök a közelmúltban történt vagy tervezett, kapacitásnövelő beruházásairól.

(29)

A közösségi ágazat érvelése szerint ugyanabban az időben, amikor az 5607 KN-kód alá tartozó, az intézkedések hatálya alá vont termékek kivitele megszűnt „Zsineg, kötél és hajókötél”), az 5609 KN-kód alá tartozó termékek kivitele nagy mértékben megnőtt („Fonalból… készült áru, másutt nem említett zsineg, kötél, hajókötél és kötéláru”), 1997 és 2002 között 200 tonnáról 800 tonnára, miközben átlagos áruk 2,51 EUR-ról 1,58 EUR-ra csökkent tonnánként. Az 5609 KN-kód alatt exportált árucikkeket ugyanaz az iparág gyártja és oly mértékig nagyon hasonlóak lehetnek azokhoz a termékekhez, amelyekre az intézkedések vonatkoznak, hogy az már vámbesorolási és vizsgálati problémákat vet fel. Ezeket a kérdéseket az Európai Bizottságnál, Olaszország és az Egyesült Királyság nemzeti vámhatóságainál is felvetette a közösségi ágazat. Ennek eredményeképpen megerősítést nyert a néhány ízben történt helytelen besorolás ténye és az EU vámhatóságai lépéseket tettek annak érdekében, hogy elkerüljék a meglévő dömpingellenes intézkedések lehetséges megkerülését.

(30)

A feltételezett megkerüléstől függetlenül ezt a magatartást annak a jeleként lehet értékelni, hogy az indiai exportőr termelőknek komoly érdekében áll a bejutás a Közösség piacára.

(31)

Az indiai exportőr termelők részéről megnyilvánuló együttműködési készség hiányában a Bizottság rendelkezésére álló információk azt jelzik, hogy a harmadik országokba való kivitel még mindig dömpingárakon történik, az eredeti vizsgálat során felfedettnél nagyobb dömpingkülönbözettel. Az a tény, hogy az átlagos kiviteli árak gyorsabban csökkentek, mint a rendes érték, azt jelzi, hogy az indiai exportőrök dömpingelési gyakorlata nem szűnt meg 1997 óta, hanem ha változott, éppen hogy erősödött a harmadik országok piacain.

(32)

Azok a jelzések, amelyek szerint az európai piacon az indiai termelők stratégiai érdekeltséggel rendelkeznek és hatalmas tartalékkapacitásuk van, valószínűvé teszik, hogy jelentős mennyiségben folytatnák a kivitelt a Közösségbe, ha az intézkedések hatályukat vesztik. Az indiai exportőrök a harmadik országok piacain tanúsított árazási gyakorlatát, a rendes érték csökkenését és azt a tényt figyelembe véve, hogy a rendes érték a vizsgált termék bizonyos fajtáinál magasabb, mint az EU piaci árai, nagyon valószínű az export dömpingárakon történő folytatása. Ezért a Bizottság következtetése az, hogy az intézkedések hatályának a lejárta a dömpingelt kivitel valószínű megismétlődését eredményezné.

(33)

Azok közül, akik részéről az Eurocord a lejárat felülvizsgálati kérelmét beadta, tíz közösségi termelő működött együtt a vizsgálat során. A vizsgálat folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy az egyik közösségi termelő által szolgáltatott adatok megbízhatatlanok voltak, így azt a vállalkozást az alaprendelet 18. cikk (1) bekezdése alapján nem együttműködővé nyilvánították. Következésképpen ezt a közösségi termelőt kizárták a közösségi ágazat meghatározásából. A kilenc fennmaradó vállalkozás a Közösség MSZK-termelése 53 %-át adta a vizsgálati időszakban, és ezért az alaprendelet 4. cikk (1) bekezdése és 5. cikk (4) bekezdése értelmében közösségi ágazatnak minősül.

(34)

Tekintetbe véve a lejárat felülvizsgálati kérelmét támogató közösségi termelők nagy számát és összhangban az alaprendelet 17. cikkével, a Bizottság úgy döntött, hogy a vizsgálatot a közösségi termelők egy mintája alapján hajtja végre. A mintát a legnagyobb, a rendelkezésre álló idő alatt ésszerűen megvizsgálható reprezentatív termelési és értékesítési mennyiség alapján jelölték ki.

(35)

Amint azt a (8) preambulumbekezdésben előzőleg említettük, a kezdeményezés benyújtása utáni termelési és értékesítési mennyiségük alapján először öt vállalkozást jelöltek ki a mintában való részvételre. A (33) preambulumbekezdésben említett okok miatt a közösségi ágazatban figyelembe nem vett egyetlen közösségi termelőt a mintából is ki kellett venni. A mintában bennmaradt négy vállalkozás a (33) preambulumbekezdésben jelzett, panasszal élő kilenc vállalkozásból álló közösségi ágazat termelésének 66 %-át, értékesítésének 62 %-át fedi le. A végleges minta a következő vállalkozásokból állt, melyek mindegyike Portugáliában működik:

(36)

Az előző vizsgálat során a szintén a termelt és értékesített mennyiség alapján meghatározott minta nyolc vállalkozásból állt. A Cerfil kivételével valamennyi fent említett vállalkozás a részét képezte az előző vizsgálatban használt mintának.

(37)

A becsült közösségi MSZK-fogyasztást a közösségi ágazat, a Közösség piacának többi termelője, plusz az Indiából és más harmadik országokból származó behozatal értékesített mennyiségére vonatkozó, az Eurostat által szolgáltatott adatok alapján határozták meg.

(38)

2000. és a vizsgálati időszak között a becsült közösségi fogyasztás 9,4 %-kal csökkent a 2000. évi 39 825 tonnáról 36 093 tonnára. A fogyasztás visszaesésének egyik fő oka a halászhálógyártás az MSZK iránti kereslete csökkenésében keresendő, amelynek oka a halászati kvóták csökkentése a Közösségben. A mérlegelési időszakban a halászati kvótákat a 2000-es mintegy 4,99 millió tonnáról 2003-ra fokozatosan 4,12 millió tonnára csökkentették, ami majdnem 17,4 %-ot jelent.

(39)

Az intézkedések 1998-ban történt bevezetése után az Indiából származó behozatal jelentős mértékben csökkent és a mérlegelési időszakban – kevesebb, mint 0,1 %-os piaci részesedéssel – végig elhanyagolható volt.

(40)

A mérlegelési időszak folyamán a harmadik országokból származó behozatal 44 %-kal nőtt (a 2000. évi 8 280 tonnáról a VI 11 893 tonnára). Ez a 2000. évi 20,8 %-os piaci részesedésből a vizsgálati időszak folyamán 33 %-ot képvisel. A vizsgálati időszakban a legfontosabb exportőrök a csatlakozó országok közül a Cseh Köztársaság, Lengyelország és Magyarország voltak, őket a Kínai Népköztársaság és Tunézia követte. Az említett országok átlagos árai a mérlegelési időszak során 3,3 EUR/kg-ról 2,8 EUR/kg-ra csökkentek.

(41)

Az eredeti vizsgálat óta több panaszos vállalkozás teljesen beszüntette tevékenységét és bezárt, pl. az Ostend Stores (Belgium), a Brindon Marine (Egyesült Királyság), az Irish Ropes (Írország), a Lima (Portugália) és a Carlmark (Svédország).

(42)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikk (5) bekezdésében felsorolt összes kármutatót megvizsgálta a mintába sorolt vállalkozások vonatkozásában. Ezek közül a kármutatók közül továbbá nem csak a mintába sorolt vállalkozásokat, hanem a közösségi ágazatot illetően is megvizsgáltak néhányat (termelés, értékesítés, piaci részesedés, foglalkoztatás és termelékenység).

(43)

A közösségi fogyasztás visszaesése mellett a mérlegelési időszakban a közösségi ágazat a Közösség piacán történt értékesített mennyisége is csökkent, bár nem ugyanabban a nagyságrendben. Míg a közösségi fogyasztás 9,4 %-kal csökkent, a közösségi ágazat értékesített mennyisége a 2000. évi 16 587 tonnáról a vizsgálati időszakban 6,8 %-kal 15 457 tonnára csökkent.

(44)

A közösségi ágazat által előállított hasonló termék termelése a mérlegelési időszakban 3,9 %-kal csökkent, a 2000-es 18 782 tonnáról a VI-ben 18 053 tonnára.

(45)

Mivel a fogyasztás visszaesése a Közösségben nagyobb volt, mint a közösségi ágazat értékesítéseinek a csökkenése 2000 és a VI között, a közösségi ágazat piaci részesedése kissé javult, a 2000. évi 41,6 %-ról a VI-ben 42,8 %-ra.

(46)

A mérlegelési időszak során a közösségi ágazatban romlott a foglalkoztatási helyzet, mivel 2000-ben 1 076 főt foglalkoztattak, míg a vizsgálati időszakban 992-t. Ugyanakkor azonban az egy alkalmazott által évente előállított termék alapján mért termelékenység 17 454 kg-ról 18 194 kg-ra nőtt ugyanabban az időszakban.

(47)

Mivel a mérlegelési időszak során a termelési kapacitás stabil maradt, a mintába besorolt vállalkozások által termelt mennyiség 1,7 %-kal kissé csökkent a 2000. évi 12 136 tonnáról a VI-ben 11 928 tonnára, ami a kapacitás-kihasználás enyhe csökkenéséhez vezetett, a 2000-es 87 %-ról a VI-ben 85 %-ra.

(48)

A készleteket illetően az MSZK-termelők általában a termelt mennyiség 10 %-a alatti készleteket tartanak fenn, mert a termelés java a kereslet alapján történik. Mindezek ellenére a mérlegelési időszak során az átlagos készlet negatív tendenciát mutatott: a 2000. évi 853 tonnáról a VI-re 18 %-kal nőtt, elérve az 1 007 tonnát.

(49)

Az értékesített mennyiség a 2000. évi 10 484 tonnáról a VI-re 7,5 %-kal 9 699 tonnára nőtt. Azonban a közösségi ágazat egészéhez hasonlóan a mintába besorolt vállalkozások piaci részesedése is valamelyest emelkedett, 2000-es 26,3 %-ról a vizsgálati időszakban 26,9 %-ra.

(50)

A mérlegelési időszak során a Közösségben értékesített hasonló termékek átlagos ára változatlan maradt: 2,2 EUR/kg. A stabil árszint ellenére az adózás előtti nyereség jelentősen, a forgalom 9,8 %-áról (2000) a vizsgálati időszakban 0,7 %-ára csökkent, főként az átlagos költségek növekedése miatt.

(51)

A stagnáló árakat okozó fő tényező egyfelől a romló kereslet, másfelől az erős piaci verseny miatt az árak az 1998. évi, a káros indiai dömping előtti szintre való emelésének a lehetetlensége volt.

(52)

A fenti kármutatók kedvezőtlen fejleményei ellenére a beruházások nőttek, a 2000. évi 809 432 EUR-ról a VI-ben 1 768 029 EUR-ra, ami 118,4 %. A mintába besorolt vállalkozások nem számoltak be semmilyen nehézségről az új tőkéhez jutást illetően.

(53)

A negatív nyereségességi trenddel összhangban a beruházások megtérülési mutatója a 2000-es 12 %-ról a VI-ben 3 %-ra csökkent.

(54)

Ennek a gazdasági ágazatnak a jellemzője a tőkeintenzitás és az ebből eredő nagy amortizációs összegek, amelyek közvetlenül befolyásolják a pénzforgalmat. A mérlegelési időszak során a pénzforgalom pozitív maradt, jóllehet a 2000-es 4,66 millió EUR-ról a vizsgálati időszakban 2,23 millió EUR-ra csökkent.

(55)

Amint azt a közösségi ágazat egészének a vizsgálata mutatja, a foglalkoztatási helyzet is romlott a mintába besorolt négy vállalkozás esetében. A foglalkoztatás 7,1 %-kal csökkent, a 2000. évi 747 alkalmazottról 694-re a vizsgálati időszakban. A mérlegelési időszak során az egy alkalmazottra jutó termelékenység 5,8 %-kal nőtt. A mérlegelési időszakban a termelékenység növekedését a csúcstechnológiát képviselő kötélgyártó gépekbe a mérlegelési időszak során történt beruházások eredményének kell tekinteni.

(56)

Míg a mintába besorolt vállalkozásokban az alkalmazottak létszáma csökkent 2000 és a vizsgálati időszak között, az összmunkaerő-költség az ellenkező irányba fejlődött, 4,49 millió EUR-ról 4,84 millió EUR-ra, azaz 7,8 %-kal nőtt.

(57)

Mivel a vizsgálati időszak alatt az Indiából származó vizsgált termék behozatala elhanyagolható volt, nem lehetett meghatározni a dömpingkülönbözetet.

(58)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a közösségi ágazat még mindig a korábbi dömping következményeit heveri-e ki. Arra a következtetésre jutottak, hogy a közösségi ágazat egészével és a mintába besorolt közösségi termelőkkel kapcsolatban megvizsgált különféle negatív gazdasági mutatókra való tekintettel valószínű, hogy bár a közösségi ágazat állapota részben javul, de még nem épült fel újra a korábbi dömping káros hatásai alól.

(59)

Annak ellenére, hogy az Indiából érkező behozatallal szemben hatékony dömpingellenes vámok vannak hatályban, a közösségi ágazat még mindig ingatag helyzetben van, jóllehet néhány mutató javulást jelez az eredeti végleges ténymegállapításhoz képest (nyereségesség) és néhány másik komoly kedvező fejlődést mutat (piaci részesedés, beruházások, termelékenység).

(60)

A piaci részesedés és a beruházások kivételével, amelyek nőttek, és a termelési kapacitást az átlagos árakat és a tőkebevonási képességet leszámítva, amelyek stabilak maradtak, valamennyi egyéb kármutató negatív irányt mutatott. Ezek a tényezők, amelyeket mind a közösségi ágazat egésze, mind a mintába besorolt vállalkozások esetében megvizsgáltak, hasonló trendet mutatnak.

(61)

Tekintettel a hatékony, hatályban lévő vámokra, az ágazat fent leírt negatív állapota nem tulajdonítható az Indiából származó behozatalnak. Ehelyett a közösségi ágazat ingatag pénzügyi helyzete i. az európai halászflotta és a halászati kvóták csökkentése miatti hanyatló keresletnek, ii. az Indián kívüli országokból (elsősorban a csatlakozó országokból) érkező behozatal és ezek piaci részesedése jelentős megnövekedésének és a közösségi ágazat ebből következő visszaesett értékesítési mennyiségeinek, iii. az áraknak, amelyek soha nem érték el újból a dömpinget megelőző szintet az Indián kívüli országokból érkező behozatal növekedése következtében a piacon meglévő erős verseny miatt, iv. végül a gazdaság egésze 2001-től megfigyelhető visszaesésének tulajdonítható.

(62)

Másrészt a Bizottság megállapította, hogy a közösségi ágazat nyereségessége kevésbé kedvező tendenciát követett az eredeti vizsgálat idején mérlegelt időszak (1993. januárjától 1997. májusáig), mint az ebben a vizsgálatban mérlegelt időszak során. Ez a közösségi ágazat helyzetének a viszonylagos javulását jelzi a vámok kivetését követően.

(63)

A közösségi ágazat életképességét általánosan illetően fontos elem a beruházások kérdése. A mérlegelt időszak során a beruházások több, mint megkétszereződtek, ami arra utal, hogy az ágazat még mindig életképesnek tekinti magát. A közösségi ágazat megnövekedett termelékenysége és piaci részesedése továbbá azt mutatja, hogy a kemény verseny ellenére a közösségi ágazat nem csak fenntartani, de kis mértékben erősíteni is képes volt a Közösség piacán elfoglalt pozícióját.

(64)

Tekintettel a hatályban levő intézkedések lejártának a közösségi ágazatra gyakorolt valószínű hatására, a (31) és (32) preambulumbekezdésben összefoglalt elemekkel összhangban a Bizottság számos tényezőt vett figyelembe.

(65)

Mint azt korábban jeleztük, a dömpingellenes intézkedések hatályának lejárta esetén a vizsgált termék Indiából származó dömpingelt behozatala folytatódna. Különösen a dömpingellenes intézkedések hatályának lejárta esetén világos jelei vannak annak, hogy a dömpingelt behozatal a Közösség területére jelentősen megnövekedne az indiai termelők által birtokolt tartalékkapacitásnak köszönhetően. Amint azt a (27) preambulumbekezdés bemutatta, az indiai exportőr termelők megközelítőleg 70 000 tonnányi tartalékkapacitással rendelkeznek, azaz kétszer akkorával, mint amekkora a Közösség piaca a vizsgálati időszakban (36 093 tonna).

(66)

Az indiai exportőrök által feltételezetten dömpingelt árakon harmadik országokba (USA, Norvégia) történő kivitel vizsgálata egyértelmű jeleit mutatja annak, hogy az indiai kivitel árai, ha újból megjelenik a Közösségben, alacsonyabbak lennének, mint a közösségi ágazat árai. Az USA és Norvégia hivatalos kereskedelmi statisztikái alapján a vizsgált termék súlyozott átlagú kiviteli ára 1,73 EUR/kg volt az USA-ba, 1,70 EUR/kg a Norvégiába történő kivitel esetén. Ezek az átlagos árak 21 %-kal, illetve 22 %-kal alacsonyabbak, mint a hasonló termék a közösségi ágazat átlagos árai.

(67)

A közösségi ágazat még mindig nehéz helyzetben van, különösen ami a nyereségességét illeti, amely a vizsgált intézkedések bevezetése után jelentősen javult, ám azután az (51) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt ismét romlott.

(68)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben az intézkedések hatálya lejár, a vizsgált termék Indiából származó újbóli behozatala következtében a kár valószínűleg megismétlődik.

(69)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a jelenlegi dömpingellenes intézkedések meghosszabbítása ellentétes volna-e a Közösség egészének érdekeivel. Ez az analízis valamennyi érintett érdek megvizsgálásán alapult, azaz a közösségi ágazatén, a többi közösségi termelőén, az importőrökén és kereskedőkén, valamint a felhasználókén és a vizsgált termék nyersanyag beszállítóién.

(70)

Emlékeztetni kell arra, hogy a korábbi vizsgálat során az intézkedések elfogadását nem tekintették ellentétesnek a Közösség egésze érdekeivel. A jelenlegi áttekintés ezért lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy az intézkedések bevezetését követően a Közösség érdekeit kedvezőtlenül befolyásolja-e ezeknek az intézkedéseknek a bevezetése.

(71)

Ennek alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping az intézkedések hatályának lejárta esetén bekövetkező valószínű megismétlődése ellenére létezik-e olyan kötelező indok, amely arra a következtetésre vezetne, hogy ebben az esetben nem áll a Közösség érdekében a hatályos intézkedések fenntartása.

(72)

A közösségi ágazat pénzügyi helyzetének a mérlegelési időszak során történt kedvezőtlen fejleményei ellenére az ágazat szerkezetileg életképes, mivel képes volt megőrizni jelentős piaci részesedését. Továbbá a közösségi ágazat is életképesnek tekinti magát, amint azt a mérlegelési időszak során végrehajtott komoly beruházás-növekedés megmutatta. Tekintettel a közösségi ágazat helyzetére vonatkozóan az (59)–(61) preambulumbekezdésben levont következtetésekre, különösen az ágazat hihetetlenül alacsony nyereségességi szintjére, és a G. szakaszban említett indokok következtében a Bizottság úgy véli, hogy az intézkedések hiányában a közösségi ágazat valószínűleg pénzügyi helyzetének romlását tapasztalná meg. Az intézkedések hatálya lejártának következtében a vizsgált termék Indiából származó behozatalának várható mennyisége és árai további veszélynek tennék ki a közösségi ágazatot, csökkentve piaci részesedését, lenyomva árait, és nyereségességét a korábbi vizsgálat mérlegelési időszaka során tapasztalthoz hasonló negatív módon befolyásolva. Ezért a Bizottság következtetése szerint a meglévő intézkedések fenntartása nem ellentétes a közösségi ágazat érdekével.

(73)

A Bizottság tájékoztatást kért 11, panaszbeadvánnyal nem élt közösségi termelőtől. A kérdőívre nem érkezett válasz.

(74)

Figyelembe véve az intézkedések hatályának lejárta következtében a vizsgált termék Indiából származó behozatalának várható mennyiségét és árait, a hasonló termék panaszbeadvánnyal nem élt termelői is piaci részesedésük csökkenését és gazdasági helyzetük romlását tapasztalnák.

(75)

Ezen körülmények között és az ezzel ellentétes utalások hiányában a Bizottság következtetése szerint az intézkedések fenntartása nem gyakorolna kedvezőtlen hatást a panaszbeadvánnyal nem élt termelőkre.

(76)

A Bizottság kérdőívet küldött 6, egymással kapcsolatban nem álló importőrnek és kereskedőnek, valamint 11 nyersanyag-beszállítónak.

(77)

A hat közül csak egy importőr és kereskedő, amelynek a vizsgálati időszak során a beszerzése a vizsgált termékből a közösségi fogyasztás 0,07 %-át képviselte, terjesztett be érveket a vámok fenntartása ellen. Ez a vállalkozás azonban semmilyen információt vagy bizonyítékot nem szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a hatályban lévő intézkedések milyen hatást gyakoroltak az üzletmenetére és nem is értékelte megfelelően, hogy a vámok fenntartása milyen mértékben sértené importőri helyzetét. A többi 5, egymással kapcsolatban nem álló importőr semmilyen megjegyzést vagy tájékoztatást nem adott.

(78)

Másrészről az egyik nyersanyagbeszállító kifejezetten helyeselte az intézkedések folytatását.

(79)

Ezen körülmények között a Bizottság következtetése szerint az intézkedések fenntartása nem gyakorolna kedvezőtlen hatást az egymással kapcsolatban nem álló importőrökre és kereskedőkre, valamint nyersanyagbeszállítókra.

(80)

A Bizottság kérdőívet küldött a vizsgált termék 23 felhasználójának, elsősorban a halászati és a hajózási ágazatban. Egyik felhasználó sem adott le teljesen kitöltött kérdőívet. Egy felhasználó ellenezte az intézkedések fenntartását, de nem fejtette ki bővebben álláspontját.

(81)

A felhasználók részéről tapasztalt együttműködés szinte teljes hiányában és amiatt, hogy a vámok hatása elhanyagolható a felhasználók ágazatában felmerülő fő költségtényezők mellett (a hajók amortizációja, üzemanyag, biztosítás, munkaerő, karbantartás) a Bizottság következtetése szerint az intézkedések fenntartása nem gyakorolna kedvezőtlen hatást a felhasználókra.

(82)

Az intézkedések fenntartásának a hatásai várhatóan segítik majd a közösségi ágazatot nyereségessége növelésében, és jótékony hatást gyakorolnak a Közösség piacának versenyfeltételeire, továbbá csökkenteni fogják a további üzembezárások és munkahelymegszüntetések veszélyét. A kedvező hatások várhatóan hozzájárulnak ahhoz, hogy a közösségi termelők teljes mértékben kihasználhassák az elmúlt években eszközölt beruházásaikat, hogy továbbra is új, magasabb technikai színvonalú termékeket fejleszthessenek ki új és speciális alkalmazásokra.

(83)

Az intézkedések fenntartásának a Közösség piacának különböző szereplőire gyakorolt hatására vonatkozóan tett következtetések alapján a Bizottság következtetése szerint az intézkedések fenntartása nem ellentétes a Közösség érdekével.

(84)

Valamennyi érintett fél tájékoztatást kapott a lényegi tényezőkről és megfontolásokról, amelyek alapján a Bizottság szándékában áll a meglévő intézkedések jelenlegi formában történő fenntartásának a javaslása. Időt is kaptak arra, hogy előadják a tájékoztatás alapján megtenni kívánt észrevételeiket, de egyik sem állt elő olyan észrevétellel, amely a fenti megállapítások megváltoztatását indokolta volna.

(85)

A fentiekből következik, hogy az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően az 1312/98/EK rendeletben kivetett dömpingellenes vámokat fenn kell tartani,