E közzétételt követően bármely tagállam vagy harmadik ország hatósága, vagy bármely olyan, harmadik országban lakóhellyel rendelkező, illetve letelepedett természetes vagy jogi személy, akinek, illetve amelynek ahhoz jogos érdeke fűződik, felszólalást nyújthat be a Bizottsághoz a közzététel időpontjától számított három hónapon belül az (EU) 2024/1143 európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 17. cikkével összhangban.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

„Miel des Landes”

EU-szám: PGI/FR/03002 – 2023.9.22.

OEM ( ) OFJ (X)

1.   Elnevezés(ek)

„Miel des Landes”

2.   Tagállam vagy harmadik ország

Franciaország

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1.   A termék típusa

1.4. osztály: Egyéb állati eredetű termékek (tojás, méz, különböző tejtermékek a vaj kivételével stb.)

Kombinált Nómenklatúra-kód

—	04 – TEJTERMÉKEK; MADÁRTOJÁS; TERMÉSZETES MÉZ; MÁSHOL NEM EMLÍTETT, ÉLELMEZÉSI CÉLRA ALKALMAS ÁLLATI EREDETŰ ÉLELMISZER 0409 – Természetes méz

3.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

„Miel des Landes”:

1.

Egyvirágos: — akác-/fehérakác-méz (Robinia pseudoacacia), — szamócafaméz (Arbustus unedo), — kutyabengeméz (Rhamnus frangula), — hamvashanga-méz (Erica cinerea), — csarabméz (Calluna vulgaris), — gesztenyeméz (Castanea sativa).

2.

Többvirágos, amely a földrajzi területre jellemző virágfajok széles köréből jön létre, és egyetlen virágfajta sem dominál benne. Mézharmatot tartalmazhat. A méz lehet folyékony, krémes vagy kristályos. A méz szerkezete homogén. A maximális hidroxi-metil-furfurol-tartalom (HMF) 12 mg/kg valamennyi méz esetében a termelés naptári évének végéig. Ezen felül a maximális tartalom valamennyi méz esetében 25 mg/kg, a hamvashangaméz esetében pedig 35 mg/kg. A maximális víztartalom: — 18,5 % valamennyi méz esetében, — 21 % a csarabméz esetében.

Érzékszervi jellemzők

Az egyvirágos mézek érzékszervi leírása:

Méz	Szín	Illat	Zamat
Akác	A színtelentől a nagyon halvány sárgáig	Édes, finom, könnyed és virágos	Finom és lágy, fehér virágokra emlékeztető jegyekkel
Szamócafa	Világos borostyánszínű, a bézstől a borostyánszínig	Fűszeres, friss, fenolos jegyekkel (kávéőrlemény, sötét kakaó)	Nagyon kesernyés íz, az aromához hasonló, de markánsabb
Kutyabenge	A világosbarnától a vörösesbarnáig	Érett gyümölcs, állati és balzsamos jegyek kifejező, kiegyensúlyozott keveréke	Intenzív, gazdag és összetett aroma, fűszeres, meleg karamelles jegyekkel
Hamvas hanga	A halvány borostyánsárgától a sötétbarnáig	Szárított virágok, bőr és édesgyökér	Összetett, fás és mandulára emlékeztető aroma, enyhe kesernyésséggel
Csarab	Barnásvörös, sötét, vöröses árnyalat	Nagyon intenzív és hosszan tartó, fás és állati jegyek	Intenzív és nagyon tartós aroma, meleg és fűszeres jegyek, enyhe kesernyésség
Gesztenye	A sötétbarnától a vörösesbarnáig	Erős és átható, fás keverék, karamellre és bőrre emlékeztető jegyek	Markáns keserűség, fokozott aroma, tanninos, fanyar, nagyon hosszan tartó

A többvirágos mézek érzékszervi leírása:

A többvirágos mézek eltérő és összetett érzékszervi jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek egyrészt a betakarítási időszaktól, másrészt azon virágok jellegétől függnek, amelyekből a méhek a pollent gyűjtötték.

A virágzási időszak kezdetén az akác és a szeder virágai édességet és gyümölcsös jegyeket kölcsönöznek a többvirágos mézeknek. Nyáron a gesztenyefákról származó virágportól meleg, fás zamat és enyhe kesernyésség jellemző a mézre, ami hangsúlyosabb ízt eredményez. Ugyanebben az időszakban a virágzó kutyabenge és hamvas hanga krémes állagot, valamint gyümölcsre, száraz virágra és karamellre emlékeztető jegyeket kölcsönöz a terméknek. Végezetül a mézharmat jelenléte következtében a méz illatában az aszalt gyümölcsök mellett hangsúlyosabb fás és fűszeres aromák is megjelennek.

Melisszopalinológiai jellemzők

A következő tíz pollen az OFJ földrajzi területének markerei: szamócafa, kutyabenge, hamvas hanga, csarab, gesztenye, seprűzanót, borostyán, fehér akác, szeder és fűzfa. A „Miel des Landes” méznek e pollenek közül legalább az egyiket domináns arányban vagy kísérő pollenként kell tartalmaznia.

Előfordulhat, hogy egyes akácmézek nem tartalmaznak domináns vagy kísérő polleneket. Ilyen esetekben a marker pollenek közül legalább az egyiknek izolált pollenként jelen kell lennie.

A szántóföldi nektártermő növények virágjából származó virágpor csak izolált pollen formájában megengedett (a virágporspektrum kevesebb mint 15 %-át teheti ki).

Az alábbi táblázat a „Miel des Landes” mézben leggyakrabban előforduló polleneket mutatja be. Ezek a pollenek különböző kombinációkban és arányban vannak jelen.

Méz	domináns pollenek (> 45 %)	kísérő pollenek (15–45 %)
Akác		Fehér akác, keresztesvirágú növények
Szamócafa	Szamócafa, seprűzanót	Szamócafa, borostyán, seprűzanóthoz hasonló növények
Kutyabenge	Kutyabenge, gesztenye, varjútövis	Kutyabenge, gesztenye, seprűzanóthoz hasonló növények
Hamvas hanga	Kutyabenge, hamvas hanga, gesztenye	Gesztenye, kutyabenge, hamvas hanga, keresztesvirágú növények, varjútövis, hajdina, fehér here
Csarab	Hamvas hanga, csarab, gesztenye, seprűzanóthoz hasonló növények	Hamvas hanga, csarab, gesztenye, borostyán, seprűzanóthoz hasonló növények
Gesztenye	Gesztenye

3.3.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében) és nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

–

3.4.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

A „Miel des Landes” kizárólag a meghatározott földrajzi területen található méhészetekből begyűjtött mézből készül. A pergetési, a tárolási és a csomagolási műveletszakasz a földrajzi területen kívül is elvégezhető.

3.5.   A bejegyzett elnevezést viselő termék szeletelésére, aprítására, csomagolására stb. vonatkozó egyedi szabályok

–

3.6.   A bejegyzett elnevezést viselő termék címkézésére vonatkozó egyedi szabályok

A címkén a következő adatokat kell feltüntetni: az ellenőrző szerv neve és címe, a „tanúsította:” szót követően.

Egy adott virágnévre akkor lehet hivatkozni, ha a méz túlnyomórészt a feltüntetett virágfajból származik, és rendelkezik a vonatkozó érzékszervi, fizikai-kémiai és virágpor-jellemzőkkel.

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása

A „Miel des Landes” OFJ földrajzi területe Landes megye teljes területének és a következő települések területének felel meg – a hivatalos földrajzi kódex (Code officiel géographique) alapján:

Gironde (33)

Andernos-les-Bains, Arbanats, Arcachon, Arcins, Arès, Arsac, Aubiac, Audenge, Auros, Avensan, Ayguemorte-les-Graves, Balizac, (Le)Barp, Barsac, Bazas, Beautiran, Bégadan, Belin-Béliet, Bernos-Beaulac, Berthez, Biganos, Birac, Blaignan, Blanquefort, Bommes, Bourideys, Brach, Brannens, (La)Brède, Brouqueyran, Bruges, Budos, Cabanac-et-Villagrains, Cadaujac, Canéjan, Cantenac, Captieux, Carcans, Castelnau-de-Médoc, Castres-Gironde, Cauvignac, Cazalis, Cazats, Cérons, Cestas, Cissac-Médoc, Civrac-en-Médoc, Coimères, Couquèques, Cours-les-Bains, Cudos, Cussac-Fort-Médoc, Escaudes, Eysines, Fargues, Gaillan-en-Médoc, Gajac, Gans, Giscos, Goualade, Gradignan, Grayan-et-l'Hôpital, Grignols, Guillos, Gujan-Mestras, (Le) Haillan, Hostens, Hourtin, Illats, Isle-Saint-Georges, Jau-Dignac-et-Loirac, Labarde, Labescau, Lacanau, Lados, Lamarque, Landiras, Langon, Lanton, Lartigue, Lavazan, Lège-Cap-Ferret, Léogeats, Léognan, Lerm-et-Musset, Lesparre-Médoc, Lignan-de-Bazas, Listrac-Médoc, Louchats, Lucmau, Ludon-Médoc, Lugos, Macau, Marcheprime, Margaux-Cantenac, Marimbault, Marions, Martignas-sur-Jalle, Martillac, Masseilles, Mazères, Mérignac, Mios, Moulis-en-Médoc, Naujac-sur-Mer, (Le) Nizan, Noaillan, Ordonnac, Origne, Parempuyre, Pauillac, Pessac, (Le) Pian-Médoc, Podensac, Pompéjac, (Le) Porge, Portets, Préchac, Preignac, Prignac-en-Médoc, Pujols-sur-Ciron, Queyrac, Roaillan, Saint-Aubin-de-Médoc, Saint-Christoly-Médoc, Saint-Côme, Saint-Estèphe, Saint-Germain-d'Esteuil, Sainte-Hélène, Saint-Jean-d'Illac, Saint-Julien-Beychevelle, Saint-Laurent-Médoc, Saint-Léger-de-Balson, Saint-Magne, Saint-Médard-d'Eyrans, Saint-Médard-en-Jalles, Saint-Michel-de-Castelnau, Saint-Michel-de-Rieufret, Saint-Morillon, Saint-Sauveur,Saint-Selve, Saint-Seurin-de-Cadourne, Saint-Symphorien, Saint-Vivien-de-Médoc, Saint-Yzans-de-Médoc, Salaunes, Salles, Saucats, Saumos, Sauternes, Sauviac, Sendets, Sigalens, Sillas, Soulac-sur-Mer, Soussans, (Le) Taillan-Médoc, Talais, Talence, (Le) Teich, (Le) Temple, (La) Teste-de-Buch, Toulenne, (Le) Tuzan, Uzeste, Valeyrac, Vendays-Montalivet, Vensac, (Le) Verdon-sur-Mer, Vertheuil, Villandraut, Villenave-d'Ornon és Virelade.

Lot-et-Garonne (47)

Allons, Ambrus, Antagnac, Anzex, Barbaste, Beauziac, Boussès, Casteljaloux, Caubeyres, Damazan, Durance, Fargues-sur-Ourbise, Houeillès, Labastide-Castel-Amouroux, Lavardac, Leyritz-Moncassin, Mézin, Mongaillard, Pindères, Pompiey, Pompogne, Poudenas, Poussignac, Réaup-Lisse, (La) Réunion, Saint-Léon, Saint-Martin-Curton, Saint-Pé-Saint-Simon, Saint-Pierre-de-Buzet, Sainte-Maure-de-Peyriac, Sauméjan, Sos, Villefranche-du-Queyran és Xaintrailles.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel

A „Miel des Landes” és földrajzi területe közötti kapcsolat a termék jellemzőin, a természeti és emberi tényezőkkel való kapcsolatán, valamint hírnevén alapul. Egyedi jellege abban rejlik, hogy széles körben állítanak elő sokféle mézet, ami a terület természetes virágforrásait maximálisan kihasználó, egymás utáni nektárgyűjtésnek köszönhető.

Egyedi érzékszervi jellemzőkkel rendelkezik, amelyek a hírnevét alátámasztó tartóssághoz és frissességhez kapcsolódnak. Ezek a jellemzők azt a területet testesítik meg, ahol a homokos talaj savasságához alkalmazkodott sajátos mézelő növényvilág gazdagsága összekapcsolódik a méhészek évek alatt megszerzett és továbbadott szakértelmével.

A földrajzi terület a Landes üledékes fennsíkon helyezkedik el, amelyet homoktalaj jellemez. Egy nagy háromszöget alkot az Atlanti-óceán partja mentén haladva Landes megye déli részétől a Gironde megyében található Pointe de Grave-ig, amelyet északon részben a Garonne folyó határol.

A mérsékelt óceáni éghajlat kellemes hőmérsékletet, csekély hőmérséklet-ingadozást, enyhe teleket és viszonylag bőséges, az év során egyenletesen eloszló csapadékot biztosít, habár nyáron kevésbé gyakoriak az esőzések.

Geológiai, talajtani és morfológiai szempontból az Adour folyótól északra a földrajzi terület igen sajátos jellemzőkkel bír, amelyeket elsősorban geológiai történelme határoz meg. A terület túlnyomórészt a negyedidőszakból származó, szél által lerakott homokos üledékeken helyezkedik el. Ezeket az egyedi tájakat főként homokos, rendkívül savas (4,5 és 5,5 közötti pH-értékű) talajok jellemzik. A sík vagy alacsonyan fekvő részek vizet át nem eresztő talajréteggel („alios”) rendelkeznek, ami akadályozza a vízelvezetést. Ezzel szemben a magasan fekvő és lejtős területeken a homok a porozitásának köszönhetően jó vízelvezetést tesz lehetővé. Az Adour folyótól délre a Landes megyei települések a Pireneusok eróziója következtében törmelékes eredetű, dombos vidéken fekszenek. A változatos talajok, tájak és az emberi általi művelés következtében sokféle élettér alakult ki.

A növényzet alkalmazkodott a terület éghajlati és talajjellemzőihez. Az Adour folyótól északra fekvő homokos területen ezek az eltérő jellemzők nagyon sajátos növényvilág kialakulásához vezettek, amely képes volt alkalmazkodni a változó vízellátási viszonyokhoz és a talaj savasságához. A talajok és a topoklímák sokszínű mintázatához hasonlóan a virágfajták is rendkívül változatosak, amelyek elsősorban egy fafajjal, a régió nagy részén megtalálható tengerparti fenyővel osztoznak a területen. A nagy mézelő potenciállal rendelkező növények, például a kutyabenge nedves cserjésekben, míg a hamvas hanga és a csarab a száraz talajokon találhatók meg. A növénytársulások sokfélesége lehetővé teszi a méhek számára, hogy a méhcsaládok fejlődéséhez szükséges virágporforrásokat is hasznosítsák. A terület nyugati határán a dűnékkel és sajátos éghajlattal rendelkező tengerparti régió elősegíti a méhek által kedvelt cserje, a szamócafa növekedését és a jellegzetes virágokkal tarkított terület kialakulását.

Az Adour folyótól délre, a törmelékes lejtők változatos környezete számos, méhészeti szempontból érdekes faj, főként a lombhullató fák (gesztenye, fehér akác, éger, fűzfa, tölgy) és az aljnövényzethez tartozó fajok, például a szeder fejlődésének kedvez.

A méhészek nagyon jól ismerik ezt a sajátos természeti környezetet. A kívánt méztípusoknak megfelelően választják ki a legjobb helyszíneket, akár helyhez kötött méhészetről, akár vándorméhészetről van szó. A virágzási időszak során és az időjárási viszonyoktól függően vagy más helyre telepítik át a méhcsaládokat, vagy olyan helyhez kötött helyszínt választanak, amely egymás után többféle nektár begyűjtését teszi lehetővé. Ennek az egyedi környezetnek az idők során megszerzett és továbbadott pontos ismeretének köszönhető, hogy Landes megye mézelő növényvilágának gazdagsága tükröződik a mézek széles választékában.

A lépcsőzetes virágzási időszak és a területre jellemző meteorológiai gradiensek különleges állománygazdálkodást tesznek szükségessé. Az Adour folyótól délre fekvő méhészetekben élő méhcsaládok a fűzfáknak, az akácnak és más lombhullató fáknak köszönhetően hamarabb kezdik a nektár begyűjtését. Ezzel szemben a száraz fenyéreken található méhészetek lehetőséget adnak a méhészeknek arra, hogy a virágzási időszak végén sokáig fenntartsák a termelő állományt. Az erdőterületeken az erdőgazdálkodási tevékenységek szintén alakítják a környezetet. A fák kivágása, az erdők irtása vagy ritkítása megváltoztatja az aljnövényzet összetételét. Az erdőparcellák tehát nem állandóak, így a méhészeknek rendszeresen változtatniuk kell a méhészetük helyét.

A méztermeléssel kapcsolatos szakértelem fontossága szintén kulcsszerepet játszik a mézzel való munkában. Ezt tökéletesen illusztrálja a hangaméz extrahálása, amelynek egyedi zselés állaga (tixotrópia) miatt az extrahálás csak speciális berendezéssel, azaz mézlazító eszközzel lehetséges. E méz magas nedvességtartalma szintén különleges körültekintést tesz szükségessé a tárolás és a csomagolás során.

A „Miel des Landes” mézet a terület vadon élő növényeiből begyűjtött nektárból és mézharmatból állítják elő a méhek. Egyedi jellege a fizikai-kémiai minőségi mutatókhoz, valamint figyelemre méltó melisszopalinológiai és érzékszervi jellemzőkhöz kapcsolódik:

—

alacsony hidroxi-metil-furfurol-tartalom (HMF), ami a frissesség, valamint a termék extrahálása és csomagolása során tanúsított gondosság jele. Valamennyi mézet legfeljebb 12 mg/kg HMF-tartalom jellemzi a termelés naptári évének végéig. A termelés naptári évének végét követően az engedélyezett HMF-tartalom 25 mg/kg valamennyi méz esetében, kivéve a hamvashanga-mézet, amely esetében az engedélyezett maximális tartalom 35 mg/kg,

—	alacsony nedvességtartalom, a tárolás és a forgalmazás során a megfelelő eltarthatóság elősegítése érdekében. Valamennyi méz nedvességtartalma legfeljebb 18,5 %, kivéve a csarabmézet, amelynek nedvességtartalma 21 % lehet,

—

tíz marker pollen a területre jellemző virágfajtákból, amelyek közül legalább az egyik domináns arányban vagy kísérő pollenként van jelen, ami megkülönbözteti a mézet a más földrajzi területeken termelt egyéb mézektől. Előfordulhat, hogy egyes akácmézek nem tartalmaznak pollenmarkereket ilyen arányban. Ilyen esetekben legalább az egyik markernek izolált pollen arányban kell jelen lennie,

—	a termesztett nektártermő fajok pollenei csak izolált pollenként engedélyezettek, mivel a „Miel des Landes” mézet a terület vadon élő növényvilágából állítják elő.

A nektár tavasztól tél elejéig tartó egymás utáni begyűjtése magyarázza az előállított méz gazdag ízvilágát. A termékválaszték sokféle intenzitású és aromakomplexitású mézet kínál. A tavaszi mézekben az édes, lágy, virágos és gyümölcsös aromák dominálnak, amelyek gyakran rövid ideig tartanak; ilyen például az akác- és a kutyabengeméz, valamint azok a többvirágos mézek, amelyekben hangsúlyosan van jelen a szeder vagy a mézharmat. A gesztenyeméz júniusi megjelenésével ez a dinamika utat nyit a határozottabb ízű mézek felé. A nyári és a virágzási időszak végi mézeket a fára, a szárított virágokra és az állatokra emlékeztető erőteljes aromák jellemzik; ilyen például a hamvashanga-méz és a csarabméz, de idetartozik az időszak végén megjelenő, különösen hosszan tartóan és markánsan kesernyés ízű eperfaméz is.

A „Miel des Landes” régóta tartó hírneve a mai napig fennmaradt, amit az is bizonyít, hogy ebben a régióban, ahol a gasztronómia fontos szerepet játszik, mind a hagyományos, mind a kortárs konyha maximálisan kihasználja a „Miel des Landes” mézet: La Nouvelle République, 2018 – „Recept: mézeskalács »Miel des Landes« mézzel”. A szakirodalomban is hivatkoznak erre a mézre: Le Miel pour les Nuls, első kiadás, 2024 – „a fogyasztó a Landes régióból származó csarabmézet előnyben részesíti a Franciaországból származó csarabmézzel szemben”. Gyakran említik a médiában, amely ismerteti jellemzőit és kiemeli tulajdonságait: Le miel et les abeilles, Sud-Ouest, 2020 – „A Landes régióból származó csarabméz extrahálása – a virágzási időszak utolsó jelentős nektárgyűjtése”; Institut du Goût de Nouvelle-Aquitaine, Sentinelle du goût, 2022 – „A Landes régióból származó, száraz fenyérekről begyűjtött, fás jegyekkel és mandulára emlékeztető ízzel rendelkező csarabméz”; France Bleu, 2025 – „A Landes régióból származó virágméz és csarabméz [a Landes régióból származó akácméz] a méhészek kivételes know-how-ját tükrözi”; Radio France, 2025 – „A Landes régióból származó mézeket elsősorban a növényvilág sokfélesége és egyedisége különbözteti meg a többi méztől. A régió sajátos jellemzői közé tartozik a szamócafa a markáns keserűségével, valamint a kávéra és az édesgyökérre emlékeztető jegyeivel, illetve a hamvas hanga a mandulára emlékeztető aromájával.” A területen működő termelőknek rendszeresen ítélik oda a Saveurs Nouvelle-Aquitaine verseny és más nemzeti szintű versenyek díjait; például 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban a párizsi Concours Général Agricole kiállításon bronz- és ezüstérmet, 2024-ben pedig a Concours des Miels de France kiállításon három aranyérmet nyertek el a Landes régióból származó akác-, virág- és csarabmézek.

Az olyan természeti tényezők, mint a jellegzetes talajprofil, az óceáni éghajlat és a sokszínű táj kedveznek a méhészeti szempontból fontos, sajátos vadon élő növényvilág kialakulásának. Elősegítik az egész éves, egymást követő virágzást, ami sorozatos, időben és térben eloszló nektárgyűjtést tesz lehetővé. Ennek köszönhetően lágyabb és markánsabb ízű mézek széles skálája állítható elő. A talaj- és éghajlati viszonyokhoz, valamint az erdőgazdálkodási tevékenységhez alkalmazkodott mézelő növényvilág teszi lehetővé a „Miel des Landes” előállítását, amelyet a földrajzi terület pollenmarkereinek jelenléte, illetve az jellemez, hogy a nektártermő növényekből származó virágpor nincs jelen domináns arányú vagy kísérő pollenként.

A termelők szakértelme tükröződik a terület sajátos jellemzőihez alkalmazkodott méhcsaládok kezelésében és a mézzel való munkavégzésben, valamint a víztartalom szabályozásában, hogy az óceáni éghajlattal összefüggő magas páratartalom ellenére biztosítsák annak megőrzését.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

https://extranet.inao.gouv.fr/fichier/CDC-IGP-Miel-des-Landes-260126.pdf

---

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1143 rendelete (2024. április 11.) a borokra, a szeszes italokra és a mezőgazdasági termékekre vonatkozó földrajzi árujelzőkről, valamint a hagyományos különleges termékekről és a mezőgazdasági termékek minőségére utaló választható kifejezésekről, az 1308/2013/EU, az (EU) 2019/787 és az (EU) 2019/1753 rendelet módosításáról, továbbá az 1151/2012/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L, 2024/1143, 2024.4.23., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1143/oj).