A Bíróság (Nagytanács) 2026. április 14-i ítélete (a Bundesgerichtshof [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – CG, YN kontra Pelham GmbH, SD, UP

(C-590/23. sz. ügy (1) , Pelham [Az „utánzat” fogalma])

(Előzetes döntéshozatal - Szerzői jog és szomszédos jogok - 2001/29/EK irányelv - Információs társadalom - A szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása - 2. cikk - Többszörözési jog - 5. cikk - Kivételek és korlátozások - Az 5. cikk (3) bekezdésének k) pontja - Az „utánzat” fogalma - Utánzat készítésének „céljára” történő felhasználás - Hangfelvétel részeinek többszörözése (sampling) - Alapvető jogok - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - 11. cikk - A véleménynyilvánítás szabadsága - 13. cikk - A művészet szabadsága - 17. cikk - A tulajdonhoz való jog)

(C/2026/3133)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesgerichtshof

Az alapeljárás felei

Felperesek: CG, YN, RL jogutódjaként eljárva,

Alperesek: Pelham GmbH, SD, UP

Rendelkező rész

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontját

a következőképpen kell értelmezni:

az e rendelkezés értelmében vett, „utánzatra” vonatkozó kivétel nem szubszidiárius szabály (Auffangtatbestand), hanem olyan alkotásokra vonatkozik, amelyek egy vagy több meglévő műre utalnak, ugyanakkor érzékelhető eltéréseket is mutatnak azokhoz képest, és amelyek – többek között „zenei részlet átvétele” (sampling) útján – felhasználják egyes szerzői jogi védelem alatt álló, jellemző elemeiket azzal a céllal, hogy e művekkel olyan művészi vagy kreatív párbeszédet folytassanak, amely ekként felismerhető, és amely különböző formákat ölthet, amely többek között lehet e művek stílusának utánzása, az azok előtt való tisztelgés vagy azok humoros vagy kritikus feldolgozása.

A 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének k) pontját

a következőképpen kell értelmezni:

ahhoz, hogy megállapítható legyen az e rendelkezés értelmében vett, utánzat „céljára” történő felhasználás, elegendő, ha az „utánzat” jelleg felismerhető azok számára, akik ismerik azon létező művet, amelyből az elemeket átvették.

(1) HL C, C/2023/1131.