Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A biokreditek rendszerének létrehozására vonatkozó ütemterv

(COM(2025) 374 – final)

(C/2026/2548)

Előadó:

Arnaud SCHWARTZ

Társelőadó:

Teppo SÄKKINEN

Tanácsadó:	Athénaïs GEORGES (az előadó felkérésére) Juha TURKKI (a társelőadó felkérésére)
Jogalkotási eljárás:	EU Law Tracker
Felkérés:	Európai Bizottság: 2025.8.29.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Európai bizottsági dokumentumok:	COM(2025) 374 – final A COM(2025) 374 final dokumentum összefoglalója
Vonatkozó fenntartható fejlődési célok:	1. cél – A szegénység felszámolása 2. cél – Az éhezés megszüntetése 8. cél – A tartós, inkluzív és fenntartható gazdasági növekedés, a teljes és termelékeny foglalkoztatás és a tisztességes munka elősegítése mindenki számára 10. cél – Az országokon belüli és országok közötti egyenlőtlenségek csökkentése 11. cél – Fenntartható városok és közösségek 12. cél – Fenntartható fogyasztási és termelési minták kialakítása 13. cél: Fellépés az éghajlatváltozás ellen 14. cél – Óceánok és tengerek védelme 15. cél – Szárazföldi ökoszisztémák védelme
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2026.1.28.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2026.2.19.
Plenáris ülésszak száma:	603.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	219/3/2

1. AJÁNLÁSOK

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) arra kéri az Európai Bizottságot, hogy:

1.1.

biztosítsa, hogy teljesüljenek azok a biológiai sokféleséggel kapcsolatos finanszírozási célok, amelyeket a biológiai sokféleségre vonatkozó kunming-montreali globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégiában határoztak meg. Ehhez elegendő, stabil és időben történő közfinanszírozásra van szükség, többek között az uniós költségvetésből, valamint fokozatosan meg kell szüntetni a környezeti szempontból káros támogatásokat, például a fosszilis tüzelőanyagok támogatását. A biokreditek eszközként szolgálhatnak a finanszírozási hiány megszüntetéséhez és a magánfinanszírozás mozgósításához, kiegészítve, de nem helyettesítve a közpénzeket;

1.2.

tartsa fenn a környezetvédelmi jogszabályokat és alapelveket, és szerezzen érvényt nekik, mivel ezek hatékony eszközök a természet védelméhez, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célok eléréséhez és a finanszírozási hiány megszüntetéséhez, valamint alapul szolgálnak a biokreditek megbízható keretéhez;

1.3.

szavatolja, hogy a biokreditek és a biokreditpiacok kerete szigorú elveken, valamint a mérséklési hierarchián és más környezetvédelmi, éghajlati és szociális biztosítékokon alapuljon, és szisztematikusan értékelje, hogy a projektek megfelelnek-e ezeknek. Az alkalmazott módszereknek holisztikusnak és tudományosnak kell lenniük, és ökológiailag integrált, eredményalapú megközelítésen kell alapulniuk;

1.4.

biztosítsa, hogy a biokreditek piacának irányítási kerete tudományosan megalapozott, inkluzív, átlátható és részvételen alapuló legyen, nagy hangsúlyt fektetve a mezőgazdasági termelők, az erdészek, a földtulajdonosok, a természetvédők, általában a munkavállalók és a természet helyreállítására, megőrzésére és javítására képes egyéb szereplők, valamint a kiszolgáltatott és marginalizált csoportok, például a fiatalok, a nők, a vidéki közösségek és az őslakos népek bevonására; A keretnek foglalkoznia kell az átlátható és tisztességes adatkezeléssel és az adat feletti rendelkezési joggal.

1.5.

kezelje óvatosan azt, hogy valóban szükség van-e irányelvre vagy rendeletre, mivel a biokreditek és a biokreditpiacok létrehozásának továbbra is önkéntesnek kell maradnia, természetesen szigorú szabályok és kritériumok betartása mellett. A keretnek elsősorban a pozitív inputokra kellene összpontosítania, míg az ellentételezés alkalmazását a tagállamok döntésére kellene bízni, hogy ne ássanak alá nemzeti szinten már meglévő ambiciózus kezdeményezéseket;

1.6.

tegye egyértelművé, hogy a mezőgazdaság szempontjából miként kapcsolódnak a biokreditek és a biokreditpiacok más szakpolitikákhoz, például a KAP agrár-környezetvédelmi intézkedéseihez. Úgy kell kialakítani a biokrediteket és a biokreditpiacokat, hogy a biogazdaság, a körforgásos gazdaság, a fenntartható élelmiszer-termelés és az erdőgazdálkodás virágozni tudjon az EU-ban; A keretnek el kell kerülnie, hogy szükségtelen adminisztratív terheket rójon a gyakorló szakemberekre, különösen a kis helyen dolgozókra, ugyanakkor biztosítania kell a kreditek magas szintű integritását és tudományosan megalapozott megközelítését.

1.7.

garantálja, hogy a kreditek esetleges értékesíthetősége ne vezessen a természeti elemek áruba bocsátásához vagy financializációjához. Mindenképpen meg kell akadályozni a nagyarányú földszerzést és a spekulációt. Az Európai Bizottságnak fel kell mérnie, hogy világszerte milyen példák vannak, és tanulnia kell azokból. A biokreditek és a biokreditpiacok gazdasági kialakításakor mindig előnyben kellene részesíteni az integritást, valamint az előnyök méltányos elosztását a rövid távú jövedelmezőséggel szemben, és foglalkozni kell irányítási kérdésekkel és a piaci manipulációs mechanizmusokkal; E tekintetben a biológiai sokféleséggel kapcsolatos intézkedések finanszírozása mellett a biokreditpiacoknak kialakításuknál fogva hozzá kell járulniuk az egyenlőtlenségek csökkentéséhez és minőségi munkahelyek létrejöttéhez is azáltal, hogy további bevételi lehetőségeket biztosítanak.

1.8.

óvatosan működjön együtt EU-n kívüli projektekkel, szem előtt tartva, hogy az Európában kidolgozott módszertanok és irányítási keretek esetleg nem illeszkednek a külföldi társadalmi, kulturális, jogi, politikai és ökológiai kontextusokba, és közben nyújtson folyamatos iránymutatást az uniós gazdasági szereplőknek arra vonatkozóan, hogy miként használjanak fel magas integritású krediteket arra, hogy az EU-n kívüli értékláncaikban természeti szempontból pozitív hatásokat érjenek el.

2. MAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉSEK

Háttér

2.1.

A kunming-montreali globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégia célul tűzi ki, hogy 2030-ig visszafordítsák a biológiai sokféleség csökkenését. Ennek érdekében a keretstratégia évente legalább 200 milliárd USD-t szándékozik mozgósítani, többek között olyan innovatív rendszerek révén, mint a biodiverzitás-kompenzáció és a környezetvédelmi és szociális biztosítékokkal ellátott kreditek. Becslések szerint uniós szinten 2030-ig mintegy 200 milliárd EUR hiányzik ahhoz, hogy finanszírozni lehessen a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzések végrehajtását. Amint azt a befolyásos Dasgupta-felülvizsgálat (1) is kiemelte, a biológiai sokféleség fontosságát gazdasági szempontból is értékelni lehet annak érdekében, hogy megértsük annak alapvető fontosságát gazdaságaink számára, anélkül azonban, hogy ez csorbítaná a természet belső értékét.

2.2.

A Nemzetközi Biokredit Tanácsadó Testület (IAPB) 2024-ben, a COP16 konferencián elindított egy keretrendszert a magas integritású biokreditek piacaira vonatkozóan (2). Ez a keretrendszer a következőképpen határozza meg a biokreditet: „adatokon alapuló, mérhető tanúsítási egység, amely a biológiai sokféleség terén elért olyan tartós és pozitív eredményt jelöl, amely egyébként magától nem következett volna be”.

2.3.

Az Európai Bizottság által közzétett biokredit-ütemterv azonban „biokreditekről és biokreditpiacokról” beszél. A „biokreditek” egyértelmű meghatározásának kell a kiindulópontnak lennie, beleértve a természettel kapcsolatos konkrét területek, például a biológiai sokféleség és/vagy az ökoszisztéma-szolgáltatások azonosítását, amelyek megfelelnek a krediteken alapuló megközelítésnek, valamint az alkalmazandó konkrét feltételeket. A vízügyi rezilienciára vonatkozó uniós stratégia a vízügyi finanszírozás lehetséges eszközeként említi az ütemtervet. A víz nemcsak közjó, hanem minden élőlény számára létfontosságú; alapvető emberi jog, ökoszisztéma, kulturális örökségünk része, éghajlat-szabályozó és minden működő gazdaság alapja. A keretnek mindenképpen foglalkoznia kell az egyes bevonandó természeti elemek nagyon sajátos lényegével.

Előfeltételek

2.4.

A biokreditek eszközként szolgálhatnak kedvező természeti hatásokkal járó intézkedésekhez szükséges források mozgósításához. Nem helyettesíthetik azonban a biológiai sokféleség védelmének és finanszírozásának egyéb eszközeit. Az EU-nak prioritásként biztosítania kell, hogy az uniós költségvetésben stabil eszközök révén elegendő és megfelelően időzített közforrásokat különítsenek el a természet helyreállítására és védelmére; mielőbb kivezessék a környezeti szempontból káros támogatásokat, különösen a fosszilis tüzelőanyagok támogatását, amely évente 112 milliárd EUR-t tesz ki Európában (EEA, 2023), valamint hogy a természetvédelmi jogszabályokat a jogállamiság kellő tiszteletben tartása mellett hajtsák végre és érvényesítsék. A biokrediteknek kapcsolódniuk kell a különböző uniós környezetvédelmi politikákhoz, és segíteniük kell e politikák célkitűzéseinek elérését; hozzá kell járulniuk a fenntartható fejlődési keretek, például a fenntartható fejlődési célok eléréséhez is.

2.5.

Az EGSZB már hangsúlyozta, hogy magánberuházásokat is mozgósítani kell. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy szigorúan biztosítani kell a magánberuházásokat ösztönző pénzügyi eszközök integritását, és gondosan átgondolva kell javaslatokat tenni a „biológiai sokféleség piacaira” vonatkozóan (3). A biokreditekre vonatkozó ütemterv kiindulópontként szolgál az arról szóló vitához, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célok támogatása érdekében hogyan kellene magas integritású krediteket és piacokat kialakítani. Elegendő időt kell szánni a biokreditek és biokreditpiacok alapjainak gondos lefektetésére – az ütemtervben szereplő kétéves időszak nem elegendő erre.

2.6.

A piaci alapú megközelítések megoldásokat kínálhatnak a biológiai sokféleség finanszírozására, valamint a természet megőrzésére és helyreállítására. Megfelelően kialakítva a kreditek rávilágíthatnak a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások értékére, ösztönzőket teremthetnek a természet szempontjából kedvező intézkedésekhez és számszerűsíthetik a káros hatások költségeit. A piacok azonban önmagukban nem tudják megoldani a természeti finanszírozás terén fennálló hiányt, a laza piaci szabályok pedig olyan kockázatokhoz vezethetnek, mint a zöldrefestés vagy a spekuláció, és károsíthatják a helyi közösségeket. Bár a szén-dioxid-piacok tanulságokkal szolgálhatnak a biokreditek előnyeiről és hátrányairól, figyelembe kell venni a természeti elemek és kölcsönhatásaik helyspecifikusságát és összetettségét.

2.7.

A biokreditekre vonatkozó ütemterv utal a szén-dioxid-eltávolításról és a karbongazdálkodásról szóló rendeletre (CRCF), amelynek keretében folyamatban van a szénmegkötés tanúsítására szolgáló módszerek kidolgozása. Ezek a módszerek, bár nem véglegesek, szemléltetik a kreditek integritásával kapcsolatos kihívásokat, például a kiindulási értékeket és az addicionalitást, az így kapott kreditekkel való esetleges visszaéléseket, valamint a környezeti integritást és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos előnyöket biztosító érdemi biztosítékok, mérőszámok és mutatók beépítésének elmulasztását. A biokreditek fejlesztésének vizsgálatakor figyelembe kell venni ezeket a buktatókat.

2.8.

Emellett alaposan és óvatosan át kell gondolni a biokreditek keretének jogi jellegét, hogy elkerülhető legyen az ambiciózus és hatékony nemzeti szintű természetvédelmi és -helyreállítási kezdeményezések aláásása. Bár a biokrediteknek szigorú szabályoknak és kritériumoknak kell megfelelniük, létrehozásuknak önkéntesnek kell maradnia. Ezért óvatosan kell kezelni, hogy valóban szükség van-e irányelvre vagy rendeletre.

Alapelvek

2.9.

A nemzeti jogszabályokra és az uniós szabályozási keretekre már most is nagyon erős és hatékony alapvető környezetvédelmi elvek vonatkoznak, annak minden előnyével. Ilyen például az „elővigyázatosság elve”, a „forrásnál történő elhárítás elve” és a „szennyező fizet” elve (4), valamint a jelentős károkozás elkerülését célzó elv. Ezen elvek tiszteletben tartásával kell garantálni a jogállamiságot. Ha nem hígítják fel őket, akkor a nemzeti és uniós környezetvédelmi jogszabályok segítik a potenciális biokreditek magas szintű integritását azáltal, hogy garantálják a természetvédelem és -helyreállítás állandóságát. Társadalmi szempontból a természeti piacoknak el kell kerülniük a negatív társadalmi hatások növelését, és minőségi és fenntartható munkahelyeket kell eredményezniük.

2.10.

Míg a kreditek többletfinanszírozási forrásokat biztosíthatnak, az adók, vámok és transzferek hármasa (az IMF korábbi igazgatója, Michel Camdessus által kidolgozott megközelítés) különböző stabil eszközöket kínál a „szennyező fizet” elv végrehajtásához, és egyúttal a biológiai sokféleség védelmének és helyreállításának finanszírozásához. Az olyan eszközök, mint az adók és a transzferek különösen fontosak az ökoszisztéma-szolgáltatások monetizálásával és keretbe foglalásával, valamint a környezeti károkkal kapcsolatos kihívások kezelésében.

2.11.

A mérséklési hierarchia – elkerülni, minimalizálni, kompenzálni – megfelelő rugalmasságot biztosít „elkerülhetetlen” környezeti károk esetén. Tudományos szempontból lehetetlen abszolút ökológiai egyenértékűséget elérni, ezért a kompenzációnak mindig végső eszköznek kell lennie. A kreditek nem használhatók fel olyan hatások ellensúlyozására, amelyeket el kellett volna kerülni vagy minimalizálni kellett volna, és nem tehetik lehetővé a kétszeres elszámolást.

2.12.

Az IAPB-keretrendszer szerint a kreditek felhasználása nagyjából a következőkre osztható: 1) tényeken alapuló hozzájárulás a biológiai sokféleséghez; 2) legalább azonos szintű károk ellentételezésére használt kompenzáció; 3) belső ellentételezés az értékláncon belül. Finnországban az ellentételezések alkalmazására a mérséklési hierarchia keretében és a „szennyező fizet” elv alkalmazásával kerül sor, komoly tudományos megalapozottsággal. Egyes tagállamokban (pl. Franciaországban) azonban visszaüthet az, hogy biokrediteket használnak természetkárosodás ellensúlyozására, mert ez lehetővé teszi a szennyezők számára, hogy kredit kibocsátásával profitáljanak a mérséklési hierarchia szerinti kötelező kompenzációból, ami további károkra ösztönözhet. Ezért minden uniós keretnek elsősorban arra kell összpontosítania, hogy csak pozitív hozzájárulásokra használjanak fel biokrediteket, ugyanakkor fontolóra lehetne venni olyan iránymutatás kidolgozását is, amely biztosítja a kompenzációs intézkedések magas szintű integritását, hogy megakadályozzák a laza alkalmazást.

2.13.

A biokrediteknek meg kell felelniük a magas szintű integritás bizonyos minimális elveinek. Ezek a következők: addicionalitás; a kétszeres elszámolás elkerülése; tartós helyreállítás; ok-okozati összefüggés a mérőszámok és a kívánt eredmények között; kibocsátásáthelyezés elkerülése; az eredmények független, harmadik fél általi és nyilvános ellenőrzése, amelynek költségeit a krediteket megszerezni kívánó magánszervezetek viselik; a szabályok be nem tartásának szisztematikus felderítése és szankcionálása; valamint teljes körű és megfelelően időzített átláthatóság és nyílt hozzáférés a módszertanokhoz, projektekhez, eredményekhez és a biokreditekhez kapcsolódó információkhoz. E fogalmak mindegyikét alaposan meg kell határozni, és módszereket kell kidolgozni annak értékelésére és nyomon követésére, hogy a projektek megfelelnek-e ezeknek.

2.14.

A magas integritással kapcsolatos elvek alkalmazása minden biokredit előfeltétele kell, hogy legyen. Ez további környezetvédelmi és szociális biztosítékokat is magában foglal, például a következőket:

—	környezetvédelmi biztosítékok a zöldrefestés, a genetikai manipuláció/biotechnológia, a vadon élő állatok és növények kereskedelme stb. ellen; valamint

—

irányítási és szociális biztosítékok a következőkkel szemben: nagyarányú földszerzés, spekuláció, túlzott föld- és ingatlanár-emelkedés (különösen a mezőgazdaságban), valamint természeti területek magánkézbe adása; az előnyök tisztességtelen elosztása annak megakadályozása érdekében, hogy nagy földtulajdonosok vagy befolyásos szervezetek aránytalan nyereségre tegyenek szert, kiszorítsák a mezőgazdasági termelőket a vállalkozásokból, vagy hogy kiszolgáltatott csoportok elszegényedjenek és kizsákmányolják őket; valamint annak biztosítása, hogy a projektek földrajzi hatálya az ökoszisztémák releváns területeire és joghatóságaira korlátozódjon, következetes irányítási és szabályozási folyamatok mellett, állandó jelleggel bevonva az érdekelt feleket, a tudósokat és a civil társadalom egészét.

Irányítás

2.15.

Ellátás nélkül nincs piac, és nincs ellátás olyan emberek nélkül, akik rendelkeznek a természet helyreállításához, megőrzéséhez és fejlesztéséhez szükséges eszközökkel – ilyenek például a mezőgazdasági termelők és az erdőtulajdonosok. A természeti érték piacának és a biokrediteknek a kidolgozásába szorosan be kell vonni a gyakorló szakembereket a folyamat valamennyi szakaszában, beleértve a kísérleti bevezetést és a tesztelést is. A mezőgazdaság már most is különböző fenntarthatósági koncepciókkal működik, beleértve a jelenlegi KAP második pillérébe tartozó ökológiai gazdálkodási és agrár-környezetvédelmi intézkedéseket. Fontos, hogy a biokreditek ne szorítsanak ki más meglévő kifizetéseket, például a KAP-kifizetéseket. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy egyértelművé kell tenni, hogy a kreditek hogyan illeszkednének ezekhez az egyéb szakpolitikai keretekhez. Úgy kell kialakítani a biokrediteket és a biokreditpiacokat, hogy a biogazdaság, a körforgásos gazdaság, az élelmiszer-termelés és az erdőgazdálkodás virágozni tudjon az EU-ban;

2.16.

Annak érdekében, hogy a biokreditek kézzelfogható előnyöket biztosítsanak a helyi közösségek, a mezőgazdasági termelők, a halászok, az erdészek, a földtulajdonosok és az őslakos népek számára – biztosítva az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség helyreállításához, védelméhez, javításához és megőrzéséhez szükséges kapacitást, valamint regeneratív gyakorlatokat ösztönözve –, szilárd, átlátható és részvételen alapuló irányítási kereteket kell létrehozni, méghozzá az érintett közösségek szisztematikus részvételével. Kiemelt figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott és marginalizált csoportokra, például a fiatalokra, a nőkre, a vidéki közösségekre és az őslakos népekre. Az őslakos népek számára nagyon fontos az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat, amely elismeri, hogy szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezés révén, illetve hagyományos ismeretek beépítésével joguk van az önrendelkezéshez. Célzott kapacitásépítési és részvételi szerveket kellene létrehozni ezen csoportok számára. A civil társadalomnak szisztematikusan részt kell vennie a globális tárgyalásokban.

2.17.

A piaci feltételek, a földtulajdoni struktúrák, a környezetvédelmi előírások, a mezőgazdasági és erdészeti gyakorlatok, valamint maga a természet is tagállamonként eltérőek. Ezért minden uniós szakpolitika előkészítése során figyelembe kell venni az egyes országok egyedi jellemzőit, tiszteletben kell tartani a már kialakított és a még kialakítás alatt álló, magas integritású biokrediteket és biokreditpiacokat és ezek folyamatos fejlődését, és biztosítani kell, hogy az integritással kapcsolatos elvek veszélyeztetése nélkül ki lehessen igazítani a biokreditek lehetséges közös kereteit a különböző tagállamokban.

2.18.

Az irányítási kereteknek tudományosan megalapozottnak, demokratikusnak, átláthatónak és inkluzívnak kell lenniük, és foglalkozniuk kell az átlátható és méltányos adatkezeléssel és az adat feletti rendelkezési joggal. A folyamatos nyilvános és érdemi ellenőrzés és részvétel elengedhetetlen. Az irányításnak általában véve állami hatóságok felelősségi körébe kell tartoznia, amelyeknek – megbízható harmadik felek támogatásával – be kell ruházniuk a kapacitásépítésbe és a munkahelyekbe (pl. egyetemeken stb.). Az információhoz való hozzáférés, az igazságszolgáltatáshoz való jog és a nyilvánosság részvétele le van fektetve az Aarhusi Egyezményben, amelynek az Európai Unió és tagállamai is részes felei.

2.19.

Amikor úgy hoznak létre biokreditpiacokat, hogy lehetővé teszik kreditek átruházását/kereskedelmét, akkor erős biztosítékokat kell nyújtani az olyan piaci manipulációkkal szemben, mint a spekuláció, a felhalmozás vagy a körbeáramoltatás, amelyek függetlenítik a pénzügyi ösztönzőket az ökológiai eredményektől, ami a természet financializációjához vezethet. Az olyan kezdeményezések, amelyek pénzügyi eszközökké alakítják a vizet (ilyenek például a vízpiacok és vízkreditek létrehozása Kaliforniában és Ausztráliában), sokféle hatással jártak, például nyereségessé tették a vízhiányt, és a spekuláció lehetővé tétele révén aláásták a fenntartható használatot, károsítva a mezőgazdasági kistermelőket és közösségeket. Az átláthatatlan árképzés, a gyenge felügyelet és a pénzügyi megtérülés társadalmi és ökológiai szükségletekkel szembeni előnyben részesítése még inkább aláásta az átláthatóságot, a méltányosságot és a vízgazdálkodást mint közjót.

2.20.

A biokrediteknek helyi szinten kell maradniuk, meghatározott ökoszisztémákhoz és közösségekhez kell kapcsolódniuk, és nem szabad engedni, hogy nemzeti joghatóságok között kereskedjenek velük. Ez összhangban van az e területen alkalmazott tudományos módszerekkel.

2.21.

Az uniós intézményeknek különösen óvatosnak kell lenniük a világ más részein megvalósuló biokreditprojektekkel kapcsolatban, mivel a kulturális, jogi és ökológiai szempontok országonként jelentősen eltérnek, és mivel ez olyan irányítási problémák kialakulásának kockázatával jár, amelyek a neokolonializmus újabb példáját eredményezhetik, és társadalmi és környezetvédelmi szempontból egyaránt akadályozhatják ezeknek a krediteknek az alapvető célját, és így bizalomhiány révén a piac instabilitását is előidézhetik. Például a latin-amerikai, afrikai és ázsiai őslakos és vidéki közösségek földterületeinek jól dokumentált és visszatekintve illegális elvétele és kizsákmányolása oda vezetett, hogy ezek a földterületek jelenleg szinte kizárólag egyes befolyásos csoportok kezében vannak. Az EU nem vállalhatja annak kockázatát, hogy ellopott földekkel kapcsolatos projektek fejlesztését támogatja. Előfordulhat, hogy az EU-ban kidolgozott módszerek a világ más részein nem felelnek meg a célnak.

2.22.

A biokreditek eszközt jelenthetnek az olyan uniós gazdasági szereplők, különösen a vállalkozások számára, amelyek értékláncának egyes részei az EU-n kívül találhatók, és amelyek hajlandók csökkenteni hatásukat a helyszínen, de nem rendelkeznek célzott mechanizmusokkal. Ebből a szempontból még fontosabb az integritás magas szintű elveinek betartása, beleértve a helyi társadalmi-kulturális, jogi, politikai és gazdasági környezethez igazított, átlátható, inkluzív és részvételen alapuló kormányzási és döntéshozatali kereteket. Uniós szinten össze kell ezt egyeztetni a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelvvel (CSDDD) és a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelvvel (CSRD).

Tudományos módszerek

2.23.

Az ökoszisztéma-referenciák megbízható mutatókkal és kritériumokkal történő meghatározása, valamint az ökoszisztéma-szolgáltatások keretbe foglalása és monetizálása egyaránt komoly tudományos és ismeretelméleti kihívásokat jelent. A helyettesítő mérőszámokat óvatosan kell használni, és olyan változókat kell keresni, amelyek nagyobb ok-okozati viszonyt tükröznek. Minden megbízható módszertannak magában kell foglalnia az ökológiai összetettséget; az ökoszisztémák funkcióinak, felhasználásának és felhasználóinak többdimenziós jellegét és ez utóbbiak lehetséges határon átnyúló jellegét, valamint a társadalmi környezetet és bizonytalanságot, különösen az éghajlati kockázatokkal kapcsolatban. A módszertanok kidolgozása elsősorban tudományos szakemberek, köztük természettudósok és társadalomtudósok kezében van, és fontos, hogy ezek őszinte visszajelzést tudjanak adni arról, hogy ezek a módszerek megvalósíthatók-e. Mind a köz-, mind a magánszektor érdekelt felei aggodalmukat fejezték ki a megnövekedett bürokráciával kapcsolatban, ugyanakkor hangsúlyozták, hogy szigorú, magas színvonalú kritériumokra van szükség az integritás, a bizalom és a teljesítmény biztosítása érdekében. A helyettesítő mérőszámok nem elegendőek megbízható módszertanokhoz.

2.24.

Továbbra is az olyan eredményalapú megközelítés a legmegbízhatóbb és legérvényesebb megközelítés, amely csak az igazolt ökológiai előnyökért, például fajok helyreállításáért, élőhelyek integritásáért vagy az ökoszisztéma működőképességéért ad krediteket. A krediteknek a tevékenységek széles körét kell elismerniük, beleértve a megőrzést, a helyreállítást, az aktív kezelést, például rétek megtisztítását és területek többcélú használatát. Az olyan projektek esetében, amelyeknél az eredmények csak hosszabb távon jelentkeznek, köztes célokat/mérföldköveket lehetne meghatározni – ilyen lehet például indikátorfajok visszatérése vagy ezek számának növekedése. Adott esetben rendszeresen jutalmazni lehetne azokat a mezőgazdasági termelőket, erdőtulajdonosokat vagy természetvédőket, akiknek a biológiai sokféleség javulásához való hozzájárulása folyamatos intézkedéseket tenne szükségessé, mivel nem várhatják meg, hogy teljes egészében lezáruljon egy teljes ökoszisztéma-helyreállítási projekt.

2.25.

A biokrediteknek – amennyiben kidolgozásra kerülnek – meg kell felelniük legalább az összes fent említett elvnek, és el kell kerülni az áruvá válást vagy a financializációt.

2.26.

Amennyiben nem szükséges a piac fejlődéséhez, minél inkább el kellene kerülni közvetítők alkalmazását, hogy egyrészt ne növekedjenek a természetvédelmi tanúsítványok és a kreditértéklánc működési és kezelési költségei, másrészt pedig hogy el lehessen kerülni az irányítással kapcsolatos problémákat.

Gazdasági szempontok

2.27.

A biokreditrendszer gazdasági kialakításakor a rövid távú jövedelmezőséggel szemben előnyben kell részesíteni az integritást és a hosszú távú fenntarthatóságot. A volatilitás a pénzügyi piacok velejárója, de a biológiai sokféleség védelméhez stabilitásra és kiszámíthatóságra van szükség. Az önkéntes piacok csak akkor tudják garantálni ez utóbbit, ha átlátható, megbízható és szigorú szabályokhoz és rendelkezésekhez vannak kötve.

2.28.

Másodlagos piac kiépítése esetén az Európai Bizottságnak különböző forgatókönyveket kell megvizsgálnia az előnyöknek a – többek között a gyakorló szakemberek, a helyi közösségek, a hatóságok és más helyreállítási projektek közötti – méltányos elosztására, és intézkedéseket kell kidolgoznia annak megelőzésére, hogy viszonteladók spekulálni és üzérkedni tudjanak a kreditek áraival kapcsolatban.

2.29.

A biológiai sokféleség és az ökoszisztémák helyreállítására irányuló erőfeszítések különböző időszakokra szólnak. Míg egyes esetekben egyes elemek helyreállítása nagyon gyors lehet (például folyók helyreállítása és vándorló halak gyors visszatérése esetében), a funkcionális ökoszisztémák átfogó helyreállítása évtizedeket ölel fel (ilyen például a folyó vízgyűjtő területe teljes összeköttetésének helyreállítása). A biokreditek kialakításakor figyelembe kell venni azt a tényt, hogy rövid távú beruházási ciklusokban valószínűleg nem jelentkeznek ökológiai eredmények.

Brüsszel, 2026. február 19.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Séamus BOLAND

(1) The Economics of Biodiversity: The Dasgupta Review, Partha Dasgupta, 2021.

(2) Framework for high integrity biodiversity credit markets [Magas integritású biokreditek piacaira vonatkozó keret] IAPB.

(3) Mnenje Evropskega ekonomsko-socialnega odbora – Celovita strategija za biotsko raznovrstnost na 16. konferenci pogodbenic: povezovanje vseh sektorjev za skupni cilj (mnenje na lastno pobudo) (HL C, C/2024/6880, 2024.11.28., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2024/6880/oj).

(4) Az EUMSZ 191. cikke.