A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Iránymutatás az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének a technológiaátadási megállapodásokra történő alkalmazásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

(C/2026/2323)

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS

ALAPELVEK

2.1.

A Szerződés 101. cikke és a szellemitulajdon-jogok

2.2.

A Szerződés 101. cikkének a technológiaátadási megállapodásokra történő alkalmazása szempontjából releváns fogalmak

2.2.1.

A vállalkozás fogalma

2.2.2.

A verseny korlátozása, valamint a cél általi korlátozás és a hatás általi korlátozás közötti különbségtétel

2.2.3.

A technológiaátadási megállapodások hatása

2.2.3.1.

Kedvező hatások

2.2.3.2.

Kedvezőtlen hatások

2.2.4.

A piac meghatározása

2.2.5.

A versenytársak és nem versenytársak közötti megkülönböztetés

2.3.

Megállapodások, amelyek általában nem tartoznak a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá

A TECHNOLÓGIAÁTADÁSI MEGÁLLAPODÁSOKRA VONATKOZÓ CSOPORTMENTESSÉGI RENDELET (TTBER) ALKALMAZÁSA

3.1.

A TTBER joghatásai

3.2.

A TTBER tárgyi és időbeli hatálya

3.2.1.

A technológiaátadási megállapodások fogalma

3.2.1.1.

A technológiaátadási megállapodásoknak a termékek beszerzésére és más típusú szellemitulajdon-jogok licenciába adására vonatkozó rendelkezései

3.2.1.2.

A szellemitulajdon-jogok hasznosításának a TTBER hatályán kívül eső engedélyezése

3.2.1.3.

Bizonyos adattípusok licenciába adása

3.2.2.

Az „átadás” fogalma

3.2.3.

Két fél közötti megállapodások

3.2.4.

Szerződés szerinti termékek előállítására vonatkozó megállapodások

3.2.5.

Időbeli hatály

3.2.6.

Kapcsolat más csoportmentességi rendeletekkel

3.2.6.1.

A szakosítási, valamint a K+F megállapodásokról szóló csoportmentességi rendelet

3.2.6.2.

A vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendelet

3.3.

A TTBER piac. részesedési küszöbértékei

3.3.1.

Piac. részesedési határértékek

3.3.2.

A technológiapiacokon fennálló piac. részesedések kiszámítása a TTBER alkalmazásában

3.4.

A TTBER szerinti különösen súlyos korlátozások

3.4.1.

Általános elvek

3.4.2.

Versenytársak közötti megállapodások

3.4.3.

Nem versenytársak közötti megállapodások

3.5.

Nem mentesülő korlátozások

3.6.

A csoportmentesség visszavonása és alkalmazásának mellőzése

3.6.1.

A csoportmentességi kedvezmény visszavonása

3.6.2.

A TTBER alkalmazásának mellőzése

A SZERZŐDÉS 101. CIKKE (1) ÉS (3) BEKEZDÉSÉNEK ALKALMAZÁSA A TTBER HATÁLYÁN KÍVÜL

4.1.

Az általános elemzési keret

4.1.1.

A Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése szerinti értékelés szempontjából releváns tényezők

4.1.2.

A Szerződés 101. cikkének (3) bekezdése szerinti értékelés szempontjából releváns tényezők

4.2.

A Szerződés 101. cikkének alkalmazása a licenckorlátozások különböző típusaira

4.2.1.

Jogdíjfizetési kötelezettségek

4.2.2.

Kizárólagos licenc és eladási korlátozások

4.2.2.1.

Kizárólagos és egyedüli licencek

4.2.2.2.

Értékesítési korlátozások

4.2.3.

Kibocsátási korlátozások

4.2.4.

Alkalmazási területre vonatkozó korlátozások

4.2.5.

Saját használatra történő korlátozások

4.2.6.

Árukapcsolás és csomagban történő eladás

4.2.7.

Versenytilalmi kötelezettségek

4.3.

Egyezségi megállapodások

4.4.

Technológiai egyesülések

4.4.1.

A technológiai egyesülések létrehozásának és működésének értékelése

4.4.2.

Az egyesülés és annak hasznosításba vevői közötti megállapodásokban szereplő korlátozások értékelése

4.5.

Hasznosítási szerződések tárgyalásával foglalkozó csoportok

4.5.1.

Bevezetés

4.5.2.

A Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése szerinti értékelés

4.5.3.

A Szerződés 101. cikkének (3) bekezdése szerinti értékelés

1. BEVEZETÉS

Ez az iránymutatás a technológiaátadási megállapodásoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) 101. cikke alapján történő értékelésének elveit határozza meg (1). A technológiaátadási megállapodások olyan megállapodások, amelyek révén a hasznosítást engedélyező (licenciaadó) engedélyezi, hogy a hasznosításba vevő (engedélyes, licenciavevő) a technológiai jogokat áruk vagy szolgáltatások előállítása céljából hasznosítsa, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének a technológiaátadási megállapodások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló (EU) 2026/877 bizottsági rendelet (a továbbiakban: TTBER) (2) 1. cikke (1) bekezdésének c. pontjában meghatározottak szerint.

Ezen iránymutatás célja, hogy útmutatást adjon a TTBER alkalmazásával és a 101. cikknek a TTBER hatálya alá nem tartozó technológiaátadási megállapodásokra történő alkalmazásával kapcsolatban. Ezen iránymutatás közzétételével a Bizottság célja, hogy segítse a vállalkozásokat technológiaátadási megállapodásaiknak az uniós versenyszabályok szerinti értékelésében, és ezáltal megkönnyítse az ilyen megállapodások alkalmazását. A technológiaátadási megállapodások lehetővé teszik a technológia terjedését, és ösztönzik a kezdeti kutatást és fejlesztést, ezáltal előmozdítva az innovációt (3). A technológia és az innováció terjesztése a versenyképes, reziliens és fenntartható uniós gazdaság fő mozgatórugója (4).

Az ezen iránymutatásban foglalt elveket az adott ügy egyedi tényállására figyelemmel kell alkalmazni. Ez kizárja a mechanikus alkalmazást. Az ebben az iránymutatásban szereplő példák csak illusztrációként szolgálnak, és nem kimerítőek.

Ez az iránymutatás nem érinti a Szerződés 101. cikkének és a TTBER-nek a Törvényszék és az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban együttesen: az Európai Unió Bírósága) általi értelmezését.

A TTBER és ez az iránymutatás nem érinti a Szerződés 102. cikkének a technológiaátadási megállapodásokra történő alkalmazását.

Az iránymutatás felépítése a következő:

A 2.1. szakasz felvázolja a Szerződés 101. cikkének a technológiaátadási megállapodásokra történő alkalmazását szabályozó általános elveket. A 2.2. szakasz az e megállapodások 101. cikk szerinti értékelése szempontjából releváns fogalmakat tárgyalja, beleértve a szellemi tulajdon hasznosítása engedélyezésének a versenyre gyakorolt kedvező és kedvezőtlen hatásait, az érintett piac meghatározását, valamint a versenytársak és a nem versenytársak közötti különbségtételt is; A 2.3. szakasz azokat a megállapodásokat tárgyalja, amelyek általában nem tartoznak a 101. cikk hatálya alá.

A 3. szakasz iránymutatást nyújt a TTBER hatályáról. Ismerteti a szerződés szerinti termékek előállítására vonatkozó technológiaátadási megállapodások fogalommeghatározását, a TTBER és más csoportmentességi rendeletek közötti kapcsolatot, a TTBER 3. cikkében meghatározott piac. részesedési küszöbértékeket, valamint a TTBER 4. és 5. cikkében foglalt különösen súlyos és nem mentesülő korlátozásokat.

A 4. szakasz kifejti, hogy miként értékeli a TTBER hatálya alá nem tartozó technológiaátadási megállapodásokat a Szerződés 101. cikkének (1) és (3) bekezdése alapján, valamint iránymutatást nyújt a technológiaátadási megállapodásokban általában előforduló korlátozások különböző típusairól és útmutatást ad a technológiai jogokkal kapcsolatos megállapodások egyéb típusairól.

2. ALAPELVEK

2.1. A Szerződés 101. cikke és a szellemitulajdon-jogok

A Szerződés 101. cikkének célja annak biztosítása, hogy a vállalkozások ne használjanak fel megállapodásokat, vállalkozások társulásai által hozott döntéseket és ne tanúsítsanak összehangolt magatartást (5) a piaci verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása céljából végső soron a fogyasztók kárára. A 101. cikk további célkitűzése az Unión belüli versenyt fokozó integrált belső piac megvalósítása.

A Szerződés 101. cikke a vállalkozások közötti olyan megállapodásokra vonatkozik, amelyek hatást gyakorolhatnak a tagállamok közötti kereskedelemre (6), és amelyek akadályozzák, korlátozzák vagy torzítják a versenyt (7). A 101. cikk keretet biztosít a versenyellenes és a versenyt támogató hatások értékeléséhez.

A megállapodásoknak a Szerződés 101. cikke szerinti értékelése két lépésből áll. Az első lépés a 101. cikk (1) bekezdése alapján annak értékelése, hogy a megállapodásnak van-e versenyellenes célja, illetve tényleges vagy potenciális korlátozó hatása. A második lépés, amely csak akkor válik szükségessé, ha a megállapodás a 101. cikk (1) bekezdése értelmében korlátozza a versenyt, annak értékelése, hogy a megállapodás olyan hatékonyságnövekedést eredményez-e, amely megfelel a 101. cikk (3) bekezdésében szabályozott kivétel négy feltételének. E feltételek között szerepel, hogy a megállapodásnak i. hozzá kell járulnia a termékek előállításának vagy forgalmazásának javításához, illetve a technikai vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, és egyúttal ii. lehetővé kell tennie a fogyasztók méltányo. részesedését az ezekből eredő előnyökből anélkül, hogy iii. olyan korlátozásokat írna elő, amelyek nem nélkülözhetetlenek az említett célok eléréséhez, és anélkül, hogy iv. lehetővé tenné a részt vevő vállalkozások számára a verseny megszüntetését az érintett termékek számottev. része tekintetében (8). Az 1/2003/EK rendelet 2. cikke értelmében annak bizonyítása, hogy egy megállapodás a 101. cikk (1) bekezdése értelmében korlátozza a versenyt, a 101. cikk megsértésére hivatkozó versenyhatóságot vagy érdekelt felet terheli, míg a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt kivétellel kapcsolatos négy feltétel teljesülésének bizonyítása a kivételből fakadó kedvezményt igénybe vevő vállalkozásokra hárul.

10.

A szellemi tulajdonra vonatkozó jogszabályok kizárólagos jogokat ruháznak a szabadalmak, szerzői jogok, formatervezésiminta-oltalmi jogok, védjegyek és jogi védelembe. részesülő más jogok jogosultjaira. A szellemi tulajdon jogosultja a szellemi tulajdonra vonatkozó jogszabályok alapján jogosult megakadályozni szellemi tulajdona engedély nélküli felhasználását és annak – például – harmadik fele. részére licenciába adás útján történő hasznosítását. Ha a szellemitulajdon-jogot magában foglaló terméket – az előadói jogok (9) kivételével – az Európai Gazdasági Térségen belül a jogosult, vagy az ő engedélyével más személy forgalomba hozta, a szellemitulajdon-jog kimerül abban az értelemben, hogy a jogosult azt többé nem használhatja fel a termék értékesítésének ellenőrzésére (uniós jogkimerülés elve) (10). A jogosult a szellemi tulajdonra vonatkozó jogszabályok alapján nem jogosult a hasznosításba vevőt vagy a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékek vásárlóit megakadályozni a termékek értékesítésében. Az uniós jogkimerülés elve összhangban áll a szellemitulajdon-jogok alapvető feladatával, ami az annak kizárására vonatkozó jog megadását jelenti a jogosult számára, hogy szellemi tulajdonát mások a jogosult engedélye nélkül hasznosítsák.

11.

Az, hogy a szellemi alkotások joga kizárólagos hasznosítási jogot biztosít, nem jelenti azt, hogy a szellemitulajdon-jogok mentesülnének a versenyjog alkalmazása alól. Így különösen a Szerződés 101. cikke alklamazandó azon megállapodásokra, amelyekben a jogosult más vállalkozásnak engedélyezi szellemitulajdon-jogainak hasznosítását (11). Nem jelenti azt sem, hogy összeütközés lenne a szellemitulajdon-jogok és az uniós versenyszabályok között. A szellemitulajdon-jogok elősegítik az innovációt azáltal, hogy a vállalkozásokat új vagy továbbfejlesztett termékek és folyamatok kutatásába és fejlesztésébe történő beruházásra ösztönzik. Ugyanezt teszi a verseny azáltal, hogy innovációs nyomást gyakorol a vállalkozásokra. Az innováció a versenyre épülő nyílt piacgazdaság alapvető jelentőségű, dinamikus eleme. Ezért a szellemitulajdon-jogok és a verseny is szükséges az innováció előmozdításához, valamint versenyképes kiaknázásának biztosításához.

12.

A technológiaátadási megállapodásoknak a Szerződés 101. cikke alapján történő értékelésekor szem előtt kell tartani azt, hogy a szellemitulajdon-jogok létesítése rendszerint jelentős beruházással jár, és ez gyakran kockázatos törekvés. A dinamikus verseny korlátozásának elkerülése és az innovációs ösztönzés fenntartása érdekében az innovátorokat nem szabad indokolatlanul korlátozni az értékesnek bizonyuló szellemi tulajdonjogok hasznosításában. Ezen okok miatt az innovátorok számára meg kell adni a szabadságot, hogy olyan megfelelő díjazást kérjenek a sikeres projektekért, amely elegendő a beruházási ösztönzőik fenntartásához, figyelembe véve a sikertelen projekteket is. A technológiák hasznosításának engedélyezése azt is igényelheti a hasznosításba vevőtől, hogy számottevő, meg nem térülő beruházást eszközöljön a licenc tárgyát képező technológiába és az annak hasznosításához szükséges termelőeszközökbe (vagyis az adott tevékenységi területről való kilépést követően a hasznosításba vevő nem használhatja fel más tevékenységekhez a beruházást, illetve nem értékesítheti azt, csak jelentős veszteséggel). A 101. cikk nem alkalmazható a felek által eszközölt ilyen előzetes beruházások és az azokhoz kapcsolódó kockázatok figyelembevétele nélkül. A felek által viselt kockázat és az általuk vállalandó, meg nem térülő beruházás így oda is vezethet, hogy a megállapodás a beruházás megtérüléséhez szükséges időre kikerül a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alól, vagy megfelel a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek.

13.

A Szerződés 101. cikke által biztosított jogi keret kellően rugalmas ahhoz, hogy figyelembe vegye a technológiahasznosítás engedélyezésének dinamikus szempontjait. Nem létezik olyan vélelem, amely szerint a szellemitulajdon-jogok és a hasznosítási megállapodások önmagukban versenyjogi aggodalmakat vetnének fel. A legtöbb technológiahasznosítási megállapodás nem korlátozza a versenyt. A technológia hasznosítás engedélyezése ugyanis általában támogatja a versenyt, mivel a technológia terjesztéséhez vezet, és előmozdítja a hasznosítást engedélyező és a hasznosításba vevők által folytatott innovációt. Ha a technológiahasznosítási megállapodások korlátozzák a versenyt, gyakran a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő, versenyt támogató hatékonyságnövekedést eredményeznek (12). A technológiahasznosítási megállapodások nagy többsége ezért összeegyeztethető a 101. cikkel.

2.2. A Szerződés 101. cikkének a technológiaátadási megállapodásokra történő alkalmazása szempontjából releváns fogalmak

2.2.1. A vállalkozás fogalma

14.

A Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése a vállalkozásokra és a vállalkozások társulásaira alkalmazandó. Vállalkozásnak minősül minden, személyi, materiális és immateriális elemekből álló, gazdasági tevékenységet végző jogalany, függetlenül e jogalany jogállásától és finanszírozásának módjától.

2.2.2. A verseny korlátozása, valamint a cél általi korlátozás és a hatás általi korlátozás közötti különbségtétel

15.

A Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése tiltja azokat a megállapodásokat, amelyek célja vagy hatása a verseny korlátozása. A 101. cikk (1) bekezdése alkalmazandó a megállapodás felei közötti verseny korlátozására, valamint a bármelyik fél és harmadik felek közötti verseny korlátozására is.

16.

Annak értékeléséhez, hogy egy technológiaátadási megállapodás korlátozza-e a versenyt, azt kell megvizsgálni, hogy a verseny miként alakulna a megállapodás és az abban foglalt korlátozások hiányában. Ezen értékelés elvégzéséhez számításba kell venni a megállapodás technológiák közötti (a versengő technológiákat használó vállalkozások közötti) és a technológián belüli (az azonos technológiát alkalmazó vállalkozások közötti) versenyre gyakorolt valószínű hatását (13). A Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése tiltja a technológiák közötti és a technológián belüli verseny korlátozását. Ezért szükséges annak értékelése, hogy a megállapodás ténylegesen vagy valószínűen milyen mértékben érinti a piaci verseny e két vonatkozását.

17.

A cél általi korlátozás fogalma a vállalkozások közötti egyeztetés bizonyos típusaira vonatkozik, amelyek a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutatnak ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy hatásuk vizsgálata nem szükséges (14).

18.

A hatás általi korlátozás fogalma olyan megállapodásokra utal, amelyeknek nincs versenyellenes célja, de amelyek esetében bizonyítást nyer, hogy ténylegesen vagy potenciálisan érzékelhető versenykorlátozó hatást gyakorolnak (15). A megállapodás akkor minősül versenykorlátozónak, ha ténylegesen vagy valószínűsíthetően érzékelhető hátrányos hatással van a piaci verseny legalább egy olyan paraméterére, mint az ár, a termelés, a termékminőség, a termékválaszték vagy az innováció. Annak megállapításához, hogy egy megállapodás hatás által korlátozza a versenyt, általában meg kell határozni az érintett piaco(ka)t és értékelni kell a megállapodás által a konkrét esetben a piac dinamikájára gyakorolt hatásokat. Például nagyobb valószínűséggel állnak elő érzékelhető versenyellenes hatások, ha a megállapodásba. részes felek legalább egyike bizonyos fokú piaci erővel rendelkezik vagy ilyet szerez (16).

19.

Ha a vállalkozások közötti együttműködésre – semlegességénél vagy a versenyre gyakorolt kedvező hatásánál fogva – nem terjed ki a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalom, ezen együttműködés egy vagy töb. résztvevője kereskedelmi önállóságának korlátozására sem terjed ki az említett tilalom akkor, ha az együttműködés megvalósításához objektíve szükséges, és annak célkitűzésével arányos („kiegészítő korlátozások”) (17). Annak meghatározásához, hogy a korlátozás járulékos jellegűnek minősül-e, meg kell vizsgálni, hogy az együttműködés a szóban forgó korlátozás hiányában lehetetlen lenne-e. Az, hogy az együttműködés a szóban forgó korlátozás hiányában nehezebben megvalósítható vagy kevésbé előnyös, nem elegendő ahhoz, hogy „objektíve szükségessé” és így járulékossá tegye e korlátozást (18).

20.

Amint azt ezen iránymutatás 9. pontja kifejti, a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében vett versenykorlátozó megállapodás akkor is összeegyeztethető lehet a 101. cikkel, ha a felek bizonyítani tudják, hogy a megállapodás megfelel a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt négy kumulatív feltételnek.

2.2.3. A technológiaátadási megállapodások hatása

21.

A technológiaátadási megállapodásoknak a Szerződés 101. cikke szerinti értékelése céljából figyelembe kell venni a verseny valamennyi lényeges paraméterét, például az árakat, a termékmennyiségben kifejezett kibocsátást, a termékminőséget és -választékot, valamint az innovációt. A következő szakaszok példákat mutatnak be a technológiaátadási megállapodások e paraméterekre gyakorolt lehetséges hatásaira, különbséget téve a kedvező és a kedvezőtlen hatások között.

2.2.3.1. Kedvező hatások

22.

A technológiaátadási megállapodások jelentős versenytámogató hatásokkal járhatnak. Valójában az ilyen megállapodások nagy többsége a versenyt szolgálja. A technológiaátadási megállapodások különösen azáltal mozdíthatják elő az innovációt, hogy lehetővé teszik az innovátorok számára, hogy megtérüljenek a kutatás-fejlesztésbe (a továbbiakban: K+F) történő beruházásaik.

23.

A technológiaátadási megállapodások a technológia elterjedését is elősegítik, ami azáltal teremthet értéket, hogy csökkennek a hasznosításba vevő termelési költségei, illetve a hasznosításba vevő képes lesz új vagy továbbfejlesztett termékeket előállítani. A hasznosításba vevő szintjén a hatékonyságnövekedés gyakran a hasznosítást engedélyező technológiájának a hasznosításba vevő eszközeivel és technológiáival történő párosításából származik. A licenciába adásra gyakran azért kerül sor, mert a hasznosítást engedélyező számára hatékonyabb a technológia licenciába adása, mint maga a hasznosítás, például azért, mert a hasznosításba vevő már rendelkezik a szükséges termelőeszközökkel. A megállapodás így hozzáférést biztosít a hasznosításba vevő számára az említett eszközökkel kombinálható technológiához. Például egy egyetem vagy kutatóintézet technológiai engedélyt adhat egy gyártó vállalatnak.

24.

A technológiák hasznosításának engedélyezése szinergiák formájában is növelheti a hatékonyságot azáltal, hogy lehetővé teszi a hasznosításba vevő számára technológiájának a hasznosítást engedélyező technológiájával való kombinálását. Így a hasznosításba vevő olyan költség/kibocsátás kombinációt érhet el, amely egyébként nem lenne lehetséges.

25.

A technológiahasznosítási megállapodásoknak köszönhetően a forgalmazási szakaszban is növekedhet a hatékonyság, ugyanúgy, mint az áruk és szolgáltatások forgalmazására irányuló vertikális megállapodások esetén. Az ilyen hatékonyságnövekedés öltheti költségmegtakarítás vagy a fogyasztók számára értékes szolgáltatások formáját. A vertikális megállapodások kedvező hatásait a vertikális korlátozásokról szóló bizottsági iránymutatás mutatja be (19) (vertikális iránymutatás).

26.

A technológiák hasznosításának engedélyezése szolgálhatja azt a versenytámogató célt is, hogy eltávolítsa a hasznosításba vevő saját technológiájának fejlesztését és hasznosítását gátló akadályokat. A főként a nagyszámú szabadalommal jellemzett ágazatokban az engedély megszerzése gyakran azért történik, hogy a hasznosítást engedélyező által benyújtott licencbitorlási keresetek kockázatának megszüntetésével megteremtse a tervezési szabadságot (20).

2.2.3.2. Kedvezőtlen hatások

27.

A technológiaátadási megállapodások általában támogatják a versenyt, jóllehet bizonyos esetekben a vállalkozások felhasználhatják azokat olyan versenyellenes célok elérésére, amelyek végső soron kárt okoznak a fogyasztóknak.

28.

A korlátozó technológiaátadási megállapodások kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak a piacra, beleértve a következőket:

a)	a technológiák közötti verseny csökkenése, beleértve a kifejezett és hallgatólagos összejátszás elősegítését is;

b)	a versenytársak kizárása költségeik emelése révén, az inputokhoz való hozzájutásuk korlátozásával, vagy a belépési akadályok egyéb módon történő emelésével, valamint

c)	a technológián belüli verseny csökkenése.

29.

Kölcsönös kötelezettségek előírása esetén nagyobb a technológiák közötti kisebb verseny kockázata (21). Ha például a versenytársak versengő technológiákat adnak át egymásnak és azt a kölcsönös kötelezettséget kötik ki, hogy át kell adniuk egymás számára technológiájuk jövőbeni fejlesztéseit, és amennyiben ez a megállapodás meggátolja bármelyik versenytársat abban, hogy a technológiák terén előnyhöz jusson a másikkal szemben, ezzel a felek közötti innovációs verseny korlátozása valósul meg (lásd még a 264. pontot).

30.

A versenytársak közötti technológiaátadási megállapodások az összejátszást is elősegíthetik. Az összejátszás veszélye fokozottan jelen van a koncentrált piacokon (22). A technológiaátadási megállapodások elősegíthetik az összejátszást a piaci átláthatóság növelésével, egyes magatartások ellenőrzésével és a piacra lépés akadályainak növelésével. Az összejátszást olyan megállapodások is megkönnyíthetik, amelyek a költségek (nevezetesen a felek által közösen viselt költsége. részének) közös viseléséhez vezetnek, mivel ez növelheti a felek képességét arra, hogy összejátszást eredményező magatartást alkalmazzanak az árak tekintetében (23).

31.

Az összejátszást megkönnyítheti a kereskedelmi szempontból érzékeny információknak a versenytársak közötti, a technológiaátadási megállapodás végrehajtása során történő cseréje is. Bizonyos üzleti szempontból érzékeny információk cseréje azonban objektíve szükséges lehet a megállapodás végrehajtásához (24). Ha a megállapodás önmagában nem tartozik a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá, mivel semleges vagy kedvező hatást gyakorol a versenyre, az e megállapodáshoz képest járulékos jellegű információcsere sem tartozik e tilalom hatálya alá. Ez a helyzet akkor, ha az információcsere objektíve szükséges a hasznosítási megállapodás végrehajtásához, és arányos annak célkitűzéseivel. Amennyiben az információcsere meghaladja a megállapodás végrehajtásához objektíve szükséges mértéket, vagy nem arányos a megállapodás célkitűzéseivel, azt a horizontális iránymutatás 6. fejezetében foglalt útmutató alapján kell értékelni. Ha az információcsere a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, az továbbra is megfelelhet a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek.

32.

A technológiaátadási megállapodások korlátozhatják a technológiák közötti versenyt azáltal is, hogy akadályozzák a versenytársak belépését vagy terjeszkedését. Technológiaszolgáltató harmadik felek kizárását eredményezheti például az, ha a piacon már jelen lévő hasznosítást engedélyezők olyan mértékű versenytilalmi kötelezettségeket rónak a hasznosításba vevőkre, hogy már nem áll rendelkezésre elegendő számú hasznosításba vevő, amelyekkel harmadik felek hasznosítási megállapodást köthetnének, vagy az, ha a hasznosításba vevők szintjén nehéz a belépés (25).

33.

A technológiaátadási megállapodások korlátozhatják a technológián belüli versenyt is. Ez például abból eredhet, hogy a hasznosításba vevők számára kikötik a viszonteladási árat, illetve területi vagy vevői értékesítési korlátozásokra kötelezik őket. A technológián belüli verseny korlátozása elősegítheti a hasznosításba vevők közötti összejátszást. Emellett megkönnyítheti a versengő technológiák tulajdonosai közötti összejátszást, vagy csökkentheti a technológiák közötti versenyt azáltal, hogy növeli a piacra lépés akadályait.

2.2.4. A piac meghatározása

34.

Az érintett piac meghatározására vonatkozó bizottsági megközelítést az uniós versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló közlemény (26) (a továbbiakban: a piac meghatározásáról szóló közlemény) tartalmazza. Ez az iránymutatás a piac meghatározásának csak a technológiák hasznosításának engedélyezése területén különös fontossággal bíró vonatkozásaival foglalkozik.

35.

A technológia egy olyan hozzájárulás, amely vagy a termékbe, vagy a gyártási folyamatba integrálódik. A technológiák hasznosításának engedélyezése ezért a beszerzési és az értékesítési piacokon is befolyásolhatja a versenyt. Például a két olyan vállalkozás közötti megállapodás, amelyek az értékesítési piacon versengő termékeket értékesítenek, a beszerzési piacon pedig keresztlicenciába adják az e termékek gyártásához kapcsolódó technológiai jogokat, korlátozhatja a versenyt az áruk vagy szolgáltatások releváns értékesítési piacán. A keresztlicenciába adás korlátozhatja a versenyt a technológia releváns beszerzési piacán és akár más beszerzési piacokon is. A technológiahasznosítási megállapodások versenyre gyakorolt hatásainak értékelése céljából ezért az érintett termékpiac(ok) meghatározása mellett szükséges lehet az érintett technológiapiac(ok) meghatározása (27).

36.

Az érintett termékpiac a szerződés szerinti (a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó) termékeket, valamint az olyan egyéb termékeket foglalja magában, amelyeket a vevők e termékek jellemzői, ára és rendeltetése alapján a szerződés szerinti termékekkel felcserélhetőnek vagy helyettesíthetőnek tekintenek, figyelembe véve a versenyfeltételeket, valamint a piaci kínálat és kereslet szerkezetét. A szerződés szerinti termékek végtermékek és/vagy köztes termékek piacán is jelen lehetnek.

37.

Az érintett technológiapiac a licenc tárgyát képező technológiai jogokat és azok helyettesítőit, vagyis az olyan egyéb technológiai jogokat foglal magában, amelyeket a hasznosításba vevők a technológiai jogok jellemzői, jogdíjai és rendeltetése alapján a licenc tárgyát képező technológiai jogokkal felcserélhetőnek vagy helyettesíthetőnek tekintenek, figyelembe véve a versenyfeltételeket és a piaci kínálat és kereslet szerkezetét. A hasznosítást engedélyező által forgalmazott technológiából kiindulva azonosítani kell azokat az egyéb technológiákat, amelyekre a hasznosításba vevők a hasznosítást engedélyező technológiájával kapcsolatos beszerzési feltételeinek más technológiákhoz képest bekövetkezett romlására reagálva átváltanának például a felszámított licencdíjak kismértékű, de tartós emelése esetén). Egy másik megközelítés a licenc tárgyát képező technológiá tartalmazó termékek piacának vizsgálatában áll (lásd a 40. pontot).

38.

A TTBER 3. cikkében használt és 1. cikke (1) bekezdésének m. pontjában meghatározott „érintett piac” kifejezés az érintett termékpiacra és az érintett technológiapiacra utal, a termékek és a földrajzi terület vonatkozásában egyaránt.

39.

A TTBER 1. cikke (1) bekezdésének l. pontjában szereplő meghatározás szerint az „érintett földrajzi piac” azt a területet foglalja magában, ahol az érintett vállalkozások termékeket értékesítenek és vásárolnak vagy technológiai jogok licenciába adásával foglalkoznak, ahol a versenyfeltételek elég homogének, és amely a szomszédos területektől megkülönböztethető, mert azokon a versenyfeltételek érzékelhetően eltérőek. Az érintett technológiapiac(ok) földrajzi dimenziója különbözhet az érintett termékpiac(ok) földrajzi dimenziójától.

40.

Ha az érintett piac meghatározása megtörtént, a piac. részesedések hozzárendelhetők a piaci verseny különböző forrásaihoz, és azokat fel lehet használni a piaci szereplők relatív erejének jelzéseként. A technológiapiacok esetében az egyik eljárási lehetőség az, ha a piac. részesedéseket az összes jogdíjbevételből az egyes technológiákra jut. rész alapján számítjuk ki; ez az arány a versengő technológiák licenciába adásának piacán jelzi a technológia piac. részesedését. Ez azonban a jogdíjbevételekre vonatkozóan rendelkezésre álló információk hiánya miatt gyakran nem gyakorlati eljárási lehetőség. A TTBER alkalmazásának céljából használt másik megközelítés szerint a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékek értékesítési termékpiacokon történő eladásai alapján kell kiszámítani a technológiapiacon fennálló piac. részesedést (tovább. részletekért lásd ezen iránymutatás 112–117. pontját). A technológiaátadási megállapodásoknak a TTBER által biztosított csoportmentesség hatályán kívüli egyedi értékelését illetően – amennyiben ez a gyakorlatban lehetséges – a hasznosítást engedélyező piaci pozíciójána. pontosabb értékelése céljából szükséges lehet mindkét bemutatott megközelítés alkalmazása, valamint olyan egyéb tényezők figyelembevétele, amelyek megfelelően jelzik a rendelkezésre álló technológiák relatív erejét (tovább. részletekért lásd ezen iránymutatás 187–196. pontját) (28).

41.

Némely technológiahasznosítási megállapodás érintheti az innováció terén folyó versenyt is (29). Az ilyen hatások elemzésekor azonban a Bizottság rendszerint a megállapodás által a létező termék- és technológiapiacokon zajló versenyre gyakorolt hatás vizsgálatára szorítkozik. Az ilyen piacokon fennálló versenyt befolyásolhatják azok a megállapodások, amelyek késleltetik azon továbbfejlesztett termékek vagy új termékek piaci bevezetését, amelyek idővel a létező termékek helyébe fognak lépni. Ilyen esetekben az innováció a potenciális verseny olyan forrása, amelyet figyelembe kell venni a megállapodás meglévő termék- és technológiapiacokra gyakorolt hatásának értékelésekor. Az esetek kis számában azonban hasznos és szükséges is lehet az innováció terén zajló versenyre gyakorolt hatások elkülönített elemzése. Ez különösen igaz azokra a rendkívül innovatív piacokra, amelyeket gyakori és jelentős K+F jellemez, és ahol a megállapodás érinti az új termékek vagy technológiák létrehozását célzó innovációt (30). Ilyen esetekben helyénvaló lehet annak értékelése, hogy a megállapodás megkötését követően elegendő számú versengő K+F projekt marad-e a hatékony innovációs verseny fenntartásának biztosításához (31).

2.2.5. A versenytársak és nem versenytársak közötti megkülönböztetés

42.

A versenytársak közötti megállapodások általában nagyobb kockázatot jelentenek a versenyre, mint a nem versenytársak közöttiek (32).

43.

A felek közötti versenykapcsolat meghatározása érdekében szükséges annak vizsgálata, hogy vajon a megállapodás felei a megállapodás hiányában tényleges vagy potenciális versenytársak lennének-e. Ha a megállapodás hiányában a felek a megállapodással érintett egyik piacon sem lennének tényleges vagy potenciális versenytársak, akkor úgy kell tekinteni, hogy nem versenytársak.

44.

A felek tényleges versenytársak a termékpiacon, ha már a megállapodás előtt mindketten ugyanazon érintett termékpiacon aktívak.

45.

Valamely fél akkor tekinthető a másik fél potenciális versenytársának a termékértékesítési piacon, ha a megállapodás hiányában az első félnek valós és konkrét lehetősége lett volna arra, hogy hozzáférjen az érintett piachoz és versenyezzen az e piacon már letelepedett másik féllel (33). A potenciális versenyhelyzet fennállását a piac szerkezetét, valamint a piac működését szabályozó gazdasági és jogi környezetet figyelembe vevő, egybehangzó ténybeli elemekkel kell alátámasztani. A belépés hipotetikus lehetősége vagy valamely fél belépésre irányuló egyszerű szándéka nem elegendő (34). Megfordítva ugyanakkor, nem szükséges annak egyértelmű bizonyítása, hogy a vállalkozás ténylegesen be fog lépni az érintett piacra és ezt követően ott tud majd maradni (35). A piacra történő belépésnek például nagyobb a valószínűsége akkor, ha a hasznosításba vevő a birtokában lévő eszközök segítségével könnyen, jelentős meg nem térülő költségek vállalása nélkül piacra léphet, vagy ha már terveket dolgozott ki vagy egyébiránt beruházást eszközölt a piacra lépés érdekében.

46.

A szellemitulajdon-jogok sajátos összefüggésében előfordulhat, hogy az egyik vagy mindkét fél olyan érvényes szellemitulajdon-jogokkal rendelkezik, amelyek megakadályozzák a másik felet abban, hogy az ilyen technológiai jogok megsértése nélkül az érintett piacon működjön vagy e piacra belépjen. Ezt „blokkoló helyzetnek” nevezik. A blokkoló helyzet versenyviszonyukra gyakorolt lehetséges hatásának értékelésekor a feleknek a következő tényezőket kell figyelembe venniük:

a)	Ha már mindkét fél működik az érintett piacon, meglehetősen valószínűtlen, hogy blokkoló helyzetben vannak, kivéve, ha jogerős bírósági ítélet megerősítette a szellemitulajdon-jog érvényességét és megsértését. Ilyen ítélet hiányában a felek általában tényleges versenytársaknak minősülnek.

Ha az egyik fél még nem működik a piacon, de már számottevő beruházásokat hajtott végre, vagy jelentős előkészítő lépéseket tett a piacra lépés érdekében, nagyon valószínű, hogy a felek legalább potenciális versenytársak (36). Ilyen beruházások és lépések hiányában annak vizsgálatakor, hogy a felek egymás potenciális versenytársai-e, figyelembe kell venni az adott időben rendelkezésre álló valamennyi bizonyítékot, ideértve a szellemitulajdon-jogok lehetséges megsértését, a szóban forgó jogok érvényességét, valamint azt, hogy van-e ténylegesen lehetőség a meglévő szellemitulajdon-jogok megkerülésére. A blokkoló helyzet fennállásának különösen meggyőző bizonyítéka szükséges azokban az esetekben, ha a feleknek – azért, hogy ne minősítsék őket versenytársaknak – közös érdekük fűződik ahhoz, hogy a blokkoló helyzet fennállására hivatkozzanak, például, ha az állítólagos blokkoló helyzet olyan technológiákra vonatkozik, amelyek más technológiákat helyettesítenek (lásd a 37. pontot), vagy ha valamelyik vagy mindkét fél jelentős ösztönzést nyújt a másik félnek (37).

47.

A felek tényleges versenytársak a technológiapiacon, ha már mindketten helyettesíthető technológiai jogokat adnak licenciába, vagy a hasznosításba vevő a technológiai jogait már licenciába adja, a hasznosítást engedélyező pedig úgy lép be a technológiapiacra, hogy versengő technológiai jogok vonatkozásában ad engedélyt a hasznosításba vevőnek.

48.

A felek potenciális versenytársak egy technológiapiacon, ha helyettesíthető technológiákkal rendelkeznek, és valószínűleg licenciába adnák azokat, ha az adott technológiapiacon romló tendenciát mutatnak a kínálati feltételek. A hasznosításba vevő például akkor minősül a hasznosítást engedélyező potenciális versenytársának, ha nem ad engedélyt saját technológiájára, de az érintett technológiapiacon a szállítási feltételek romlása esetén valószínűleg így járna el (38). A technológiapiacok esetében rendszerint nehezebben értékelhető, hogy a felek potenciális versenytársak-e. Ez az oka annak, hogy a TTBER alkalmazásában figyelmen kívül marad a technológiapiacon kialakuló potenciális verseny (lásd a 109. pontot), és a felek nem minősülnek versenytársaknak.

49.

Bizonyos esetekben olyan következtetés is levonható, hogy a hasznosítást engedélyező és a hasznosításba vevő az érintett termék- és technológiapiacon annak ellenére sem versenytársak, hogy versengő termékeket gyártanak, mert a licenc tárgyát képező technológia olyan jelentős újítást képvisel, amely a hasznosításba vevő technológiáját elavulttá vagy versenyképtelenné teszi. Ilyen esetekben a hasznosítást engedélyező technológiája vagy új piacot alkot, vagy pedig kiszorítja a hasznosításba vevő technológiáját a meglévő piacról. Gyakori azonban, hogy a megállapodás megkötésekor nem vonható le ilyen következtetés. A régebbi technológia elavultsága vagy versenyképtelensége rendszerint csak azután válik nyilvánvalóvá, ha a technológia vagy az azt magában foglaló termék a fogyasztók számára már egy ideje elérhető. Például a CD-technológia kifejlesztésekor és a CD-lemezek forgalomba hozatalakor még nem volt nyilvánvaló, hogy ez az új technológia fel fogja váltani a bakelitlemezeket. Ez csak néhány évvel később vált nyilvánvalóvá. A felek tehát akkor minősülnek versenytársaknak, ha a megállapodás megkötése idején nem nyilvánvaló, hogy a hasznosításba vevő technológiája elavult vagy versenyképtelen. Mivel azonban a Szerződés 101. cikkének (1) és (3) bekezdését egyaránt a megállapodás létrejöttének tényleges körülményeire figyelemmel kell alkalmazni, a tényállás lényeges változásai kihatnak az értékelésre. A felek közötti kapcsolatot ezért a nem versenytársi kapcsolat kategóriájába kell besorolni, ha egy későbbi időpontban a hasznosításba vevő technológiája elavulttá vagy versenyképtelenné válik a piacon.

50.

Bizonyos esetekben a felek a megállapodás megkötését követően is versenytársakká válhatnak, mivel a hasznosításba vevő kifejleszt vagy megszerez egy versengő technológiát, és annak hasznosításába kezd. Ilyen esetekben figyelembe kell venni, hogy a felek a megállapodás megkötésekor nem voltak versenytársak, és a megállapodást ilyen körülmények között kötötték meg. A Bizottság ezért főként a megállapodás által a hasznosításba vevő saját (versengő) technológiájának hasznosítására gyakorolt hatásra fog összpontosítani. Ennélfogva az ilyen megállapodásokra nem fog vonatkozni a versenytársak közötti megállapodásokra alkalmazandó, különösen súlyos korlátozások listája, kivéve, ha a megállapodás valamely lényeges vonatkozásban történő módosítására azt követően került sor, hogy a felek versenytársakká váltak (lásd a 123. pontot).

51.

A megállapodás részes felei a megállapodás megkötését követően abban az esetben is versenytársakká válhatnak, ha a hasznosításba vevő már a megállapodás megkötése előtt is aktív volt a szerződés szerinti termékek érintett értékesítési piacán, és a hasznosítást engedélyező – akár a licenc tárgyát képező technológiai jogok, akár egy másik technológia alapján – később maga is belép az érintett piacra. Az ilyen megállapodásokra továbbra is a nem versenytársak közötti megállapodásokra vonatkozó, különösen súlyos korlátozások listája lesz alkalmazandó, kivéve, ha a megállapodást később valamely lényeges vonatkozásban módosítják (lásd a 123. pontot).

2.3. Megállapodások, amelyek általában nem tartoznak a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá

52.

Nem tartoznak a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá azok a megállapodások, amelyek nem alkalmasak arra, hogy érzékelhető hatást gyakoroljanak a tagállamok közötti kereskedelemre (nincs hatás a kereskedelemre), illetve érzékelhető módon korlátozzák a versenyt (csekély jelentőségű megállapodások). A Bizottság az EK-Szerződés 81. és 82. cikkében foglalt, a kereskedelemre gyakorolt hatásra vonatkozó koncepcióról szóló bizottsági iránymutatásban (39) (a továbbiakban: a kereskedelemre gyakorolt hatásról szóló iránymutatás), valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (1) bekezdése szerint a versenyt érzékelhetően nem korlátozó, csekély jelentőségű (de minimis) megállapodásokról szóló bizottsági közleményben (40) (a továbbiakban: de minimis közlemény) iránymutatást adott a kereskedelemre gyakorolt hatás hiányáról. Mind a kereskedelemre gyakorolt hatásról szóló iránymutatás, mind a de minimis közlemény különösen fontos a kis- és középvállalkozások (kkv-k) közötti technológiaátadási megállapodások értékelése szempontjából (41).

3. A TECHNOLÓGIAÁTADÁSI MEGÁLLAPODÁSOKRA VONATKOZÓ CSOPORTMENTESSÉGI RENDELET (TTBER) ALKALMAZÁSA

3.1. A TTBER joghatásai

53.

Azon technológiaátadási megállapodások, amelyek megfelelnek a TTBER-ben meghatározott feltételeknek, mentességet élveznek a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdésében szereplő tilalom alól. A csoportmentességbe. részesülő megállapodások jogilag érvényesek és érvényesíthetők (42).

54.

A TTBER által biztosított csoportmentesség azon a vélelmen alapul, hogy – amennyiben a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak – a technológiaátadási megállapodások bizonyos kategóriái általában megfelelnek a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt négy feltételnek (43). A piac. részesedési küszöbértékek (a TTBER 3. cikke), a különösen súlyos korlátozások listája (a TTBER 4. cikke) és a nem mentesülő korlátozások (a TTBER 5. cikke) célja annak biztosítása, hogy csak azok a megállapodáso. részesüljenek csoportmentességben, amelyekről észszerűen vélelmezhető, hogy teljesítik a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeket.

55.

A csoportmentesség hatálya alá nem tartozó technológiaátadási megállapodásokra nem vonatkozik a jogellenesség vélelme. Az ilyen megállapodások egyedi értékelést igényelnek annak megállapítása érdekében, hogy a 101. cikk (1) bekezdése értelmében érzékelhetően korlátozzák-e a versenyt, és ha igen, megfelelnek-e a 101. cikk (3) bekezdésében előírt kivétel négy feltételének. Különösen csupán az a tény, hogy a felek piac. részesedése meghaladja a TTBER 3. cikkében meghatározott piac. részesedési küszöbértéket, nem elegendő annak megállapításához, hogy a megállapodás a 101. cikk (1) bekezdése értelmében korlátozza a versenyt. A csoportmentesség hatálya alá nem tartozó technológiaátadási megállapodások egyedi értékeléséhez lásd ezen iránymutatás 4. szakaszát.

56.

Amint az ezen iránymutatás 2. szakaszából kitűnik, sok technológiaátadási megállapodás nem tartozik a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, vagy azért, mert egyáltalán nem korlátozzák a versenyt, vagy pedig mert a verseny korlátozása nem érzékelhető (44). Mindenesetre, ha egy technológiaátadási megállapodás megfelel a TTBER feltételeinek, nem szükséges meghatározni, hogy az a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik-e (45).

3.2. A TTBER tárgyi és időbeli hatálya

3.2.1. A technológiaátadási megállapodások fogalma

57.

A TTBER és ez az iránymutatás a technológiaátadási megállapodásokra vonatkozik. A TTBER 1. cikke (1) bekezdésének b. pontja szerint a következők tartoznak a „technológiai jogok” fogalmának körébe: a know-how, valamint a szabadalmak, a használati minták, a formatervezési mintaoltalmi jogok, a mikroelektronikai félvezetők topográfiái, a gyógyszerek, illetve más olyan termékek kiegészítő oltalmi tanúsítványai, amelyekre ilyen tanúsítvány szerezhető, a növényfajta-oltalmak, valamint a szoftverekhez kapcsolódó szerzői jogok és e jogok kombinációja, valamint az e jogok létesítésére, illetve nyilvántartásba vételére irányuló kérelmek. A licenc tárgyát képező technológiai jogoknak lehetővé kell tenniük a hasznosításba vevő számára, hogy további inputokkal együtt vagy azok nélkül előállítsa a szerződés szerinti terméket. A TTBER csak azon tagállamokban alkalmazandó, ahol a hasznosítást engedélyező rendelkezik a vonatkozó technológiai jogokkal. Ellenkező esetben nincs a TTBER értelmében vett, átadandó technológiai jog.

58.

A TTBER 1. cikke (1) bekezdésének i. pontja a „know-how” fogalmát olyan, tapasztalatból és kísérletezésből származó gyakorlati ismeretekként határozza meg, amelyek titkosak, lényegesek és azonosítottak.

a)	A „titkos” azt jelenti, hogy a know-how nem közismert vagy könnyen hozzáférhető.

A „lényeges” azt jelenti, hogy a know-how olyan információkat tartalmaz, amelyek fontosak és hasznosak a hasznosítási megállapodás szerinti termékek előállításához, vagy a hasznosítási megállapodás hatálya alá tartozó eljárás alkalmazásához. Más szóval: az információknak jelentősen hozzá kell járulniuk a szerződés szerinti termékek előállításához, vagy azt jelentősen elő kell segíteniük. Azokban az esetekben, amelyekben a licenc tárgyát képező know-how nem eljáráshoz, hanem termékhez kapcsolódik, ez a feltétel magában foglalja azt, hogy a know-how hasznos a szerződés szerinti termék előállításához. Ez a feltétel nem teljesül, ha a szerződés szerinti termék szabadon hozzáférhető technológia alapján is előállítható. A feltétel azonban nem követeli meg, hogy a szerződés szerinti termék értéke magasabb legyen, mint a szabadon hozzáférhető technológiával előállított termékeké. Az eljárási technológiák esetében e feltétel magában foglalja, hogy a know-how hasznos legyen abban az értelemben, hogy a megállapodás megkötésének időpontjában észszerűen elvárható legyen, hogy a know-how jelentősen javítani tudja a hasznosításba vevő versenyhelyzetét, például termelési költségeinek csökkentésével.

Az „azonosított” azt jelenti, hogy megállapítható, hogy a licenc tárgyát képező know-how megfelel a titkosság és a lényegesség követelményének. Ez a feltétel teljesül, ha a licenc tárgyát képező know-how digitális vagy papírformátumban rögzített. Bizonyos esetekben azonban ez nem állapítható meg az észszerűség határain belül. A licenc tárgyát képező know-how állhat a hasznosítást engedélyező alkalmazottainak birtokában lévő gyakorlati ismeretekből. Például a hasznosítást engedélyező alkalmazottai egy meghatározott gyártási folyamatra vonatkozó olyan titkos és lényeges ismereteknek lehetnek birtokában, amelyeket a hasznosításba vevő alkalmazottainak képzése útján adnak át a hasznosításba vev. részére. Ilyen esetekben elegendő leírni a know-how általános jellegét, és felsorolni azon alkalmazottakat, akik a know-how hasznosításba vev. részére történő átadásában közreműködtek, vagy közre fognak működni.

3.2.1.1. A technológiaátadási megállapodásoknak a termékek beszerzésére és más típusú szellemitulajdon-jogok licenciába adására vonatkozó rendelkezései

59.

A TTBER 2. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a csoportmentesség kiterjed a technológiaátadási megállapodások azon rendelkezéseire is, amelyek termékek hasznosításba vevő általi megvásárlásához kapcsolódnak, ha és amennyiben ezek a rendelkezések közvetlenül kapcsolódnak a szerződés szerinti termékek előállításához vagy értékesítéséhez. A TTBER ezért nem vonatkozik azokra a rendelkezésekre, amelyek a szerződés szerinti termékek előállításától eltérő célokra használt inputokhoz vagy felszerelésekhez kapcsolódnak. Ha például a tej eladására a sajtgyártáshoz használt technológia licenciába adásával együtt kerül sor, csak a licenciába adott technológiával történő sajtgyártáshoz használt tej tartozik majd a TTBER hatálya alá.

60.

A 2. cikk (3) bekezdése azt is előírja, hogy a csoportmentesség kiterjed a technológiaátadási megállapodások azon rendelkezéseire, amelyek a szellemi tulajdon egyéb típusainak – például a védjegyeknek és a szoftverekhez kapcsolódó szerzői jogoktól eltérő szerzői jogoknak (46) – a licenciába adásához kapcsolódnak, ha és amennyiben ezek a rendelkezések közvetlenül kapcsolódnak a szerződés szerinti termékek előállításához vagy értékesítéséhez. Ez a feltétel biztosítja, hogy a szellemitulajdon-jogok más típusaira vonatkozó rendelkezések annyiba. részesüljenek csoportmentességben, amennyiben e más szellemitulajdon-jogok lehetővé teszik a hasznosításba vevő számára, hogy jobban hasznosíthassa a licenc tárgyát képező technológiai jogokat. Ha például a hasznosítást engedélyező engedélyezi a hasznosításba vevő számára, hogy az használja a védjegyét a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeken, akkor ez a védjegylicenc lehetővé teheti a hasznosításba vevőnek a licenc tárgyát képező technológia jobb hasznosítását azáltal, hogy a fogyasztók azonnal össze tudják kapcsolni a terméket a termék azon jellemzőivel, amelyek a licenc tárgyát képező technológiai jogoknak köszönhetők. A hasznosításba vevőnek a hasznosítást engedélyező védjegyének használatára vonatkozó kötelezettsége a technológia terjesztését is elősegítheti annak lehetővé tételével, hogy a hasznosítást engedélyező a mögöttes technológia forrásaként azonosítsa magát. Ebben a helyzetben a TTBER akkor is vonatkozik a technológiaátadási megállapodásokra, ha a felek érdeke elsősorban a védjegy, és nem a technológia hasznosítása (47).

3.2.1.2. A szellemitulajdon-jogok hasznosításának a TTBER hatályán kívül eső engedélyezése

61.

A Bizottság nem fogja kiterjeszteni a TTBER-ben és az ezen iránymutatásban meghatározott elveket a védjegyek licenciába adására (a 60. pontban megjelölt helyzet kivételével). A védjegyek licenciába adására gyakran áruk és szolgáltatások forgalmazásával és viszonteladásával összefüggésben kerül sor, és az inkább a forgalmazási megállapodásokkal rokon, mintsem a technológia licenciába adásával. Ha a védjegylicenc közvetlenül kapcsolódik az áruk és szolgáltatások használatához, eladásához vagy viszonteladásához, és nem képezi a megállapodás elsődleges tárgyát, a hasznosítási megállapodásra az (EU) 2022/720 bizottsági rendelet (48)(a vertikális megállapodásokról szóló csoportmentességi rendelet) vonatkozik.

62.

A TTBER nem vonatkozik a szoftverhez kapcsolódó szerzői jogokon kívüli egyéb szerzői jogok licenciába adására (as 60. pontban meghatározott helyzet kivételével). A Bizottság azonban főszabályként a TTBER-ben és az ezen iránymutatásban meghatározott elveket fogja alkalmazni, amikor a Szerződés 101. cikke alapján szerzői jogoknak szerződés szerinti termékek előállítása céljából történő licenciába adását értékeli (49). Ezzel szemben a Bizottság nem terjeszti ki a TTBER és ezen iránymutatás elveit a merchandising megállapodásokban foglalt szerzői jogi engedélyezésre. E megállapodások keretében a jogtulajdonos jellemzően valamely márkát, fiktív karaktert vagy közéleti személyiséget ad licenciába az e megjelöléssel vagy karakterrel ellátott termékek gyártása és értékesítése céljából. Az ilyen megállapodások gyakran jobban hasonlítanak a forgalmazási megállapodásokhoz, mint a technológiaátadási megállapodásokhoz (50).

3.2.1.3. Bizonyos adattípusok licenciába adása

A TTBER és az iránymutatás elveinek alkalmazása

63.

A TTBER nem terjed ki az adatok licenciába adására, kivéve, ha az engedély tárgyát képező adatok know-how-t képeznek a TTBER 1. cikke (1) bekezdésének i. pontjában foglalt fogalommeghatározása (lásd ezen iránymutatás 58. pontját) vagy a TTBER 1. cikke (1) bekezdésének b. pontjában felsorolt technológiai jogok valamelyikének értelmében, vagy ha az adatok licenciába adása technológiaátadási megállapodás keretében történik, és megfelel a TTBER 2. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételeknek (51).

64.

A Bizottság azonban általában a TTBER és ezen iránymutatás elveit fogja alkalmazni a szerződés szerinti termékek előállítása céljából két vállalkozás között létrejött adatengedélyezési megállapodásoknak a Szerződés 101. cikke szerinti értékelésekor, amennyiben a licenc tárgyát képező adatok szerzői jog vagy az adatbázisokról szóló irányelvben (52) meghatározott sui generis jog által védett adatbázisra vonatkoznak.

65.

Az ilyen adatbázisoknak az áruk vagy szolgáltatások előállítása céljából történő licenciába adására vonatkozó megállapodásoknak a Szerződés 101. cikke szerinti értékelése hasonló megfontolásokat vet fel, mint a TTBER hatálya alá tartozó technológiai jogok licenciába adása. Különösen a szerzői jog vagy az adatbázisokra vonatkozó sui generis jog által védett adatbázisok létrehozása vonhat maga után jelentős beruházásokat, és licenciába adásuk általában versenytámogató jellegű. Ez előmozdítja az innovációt azáltal, hogy lehetővé teszi az adatbázisok létrehozói számára, hogy megtérüljenek K+F költségeik. Az adatbázisok létrehozása a szellemitulajdon-jogok által védett adatok terjesztéséhez is hozzájárul, ami növelheti a downstream innovációt és értéket teremthet azáltal, hogy csökkenti a hasznosításba vevők termelési költségeit, vagy lehetővé teszi számukra új vagy továbbfejlesztett termékek előállítását (53).

66.

A technológiaátadási megállapodásokhoz hasonlóan azonban a szerzői vagy az adatbázisokra vonatkozó sui generis jogok által védett adatbázisokra vonatkozó hasznosítási megállapodásokban foglalt versenykorlátozások versenyellenes hatásokkal járhatnak a piacon (54), különösen azokban az esetekben, amikor az egyik fél piaci erővel rendelkezik. Az ilyen korlátozások értékelésekor a Bizottság általában a TTBER és ezen iránymutatás elveit fogja alkalmazni. Az adatok licenciába adásának gyakorlata azonban gyorsan változik, és nem zárható ki, hogy az ilyen hasznosítási engedélyekben szereplő bizonyos versenykorlátozások vagy nem tartoznak ezen iránymutatás hatálya alá, vagy az ezen iránymutatásban leírtaktól lényegesen eltérő hatást gyakorolnak a versenyre vagy a fogyasztókra. Ilyen esetekben a Bizottság a Szerződés 101. cikke szerinti korlátozásokat az általános elveknek (lásd ezen iránymutatás 2. szakaszát) az adott ügy tényállására való alkalmazásával fogja értékelni.

67.

Ha az adatengedélyezési megállapodások olyan adatokra vonatkoznak, amelyeket nem véd az adatbázisokra vonatkozó sui generis jog vagy szerzői jog, a Bizottság az egyes esetek körülményei alapján értékelni fogja, hogy helyénvaló-e alkalmazni a TTBER és ezen iránymutatás elveit. Az áruk előállítása vagy szolgáltatások nyújtása céljából kötött adatengedélyezési megállapodások különböző típusú adatokra vonatkozhatnak. Az adatok jellemzői, valamint az adatszerzésbe és -feldolgozásba eszközölt beruházások szintjei közötti különbségek miatt előfordulhat, hogy a TTBER-ben és az ezen iránymutatásban meghatározott elvek (beleértve az e szakasz következ. pontjaiban meghatározott elveket is) nem minden esetben alkalmasak az ilyen megállapodások értékelésére.

Az üzleti szempontból érzékeny információk cseréje

68.

Az üzleti szempontból érzékeny információk versenytársak közötti cseréje sértheti a Szerződés 101. cikkét, függetlenül attól, hogy az információcserére közvetlenül vagy közvetve, harmadik félen keresztül kerül-e sor (55).

69.

Az adatbázisokra vonatkozó sui generis jogok vagy szerzői jog által védett adatbázisok licenciába adásával összefüggésben az üzleti szempontból érzékeny információk cseréje történhet a következőképpen: i. ha maga az adatbázis üzleti szempontból érzékeny információkat tartalmaz, vagy ii. ha az adatengedélyezési megállapodás végrehajtása érdekében a felek olyan üzleti szempontból érzékeny információkat cserélnek, amelyek nem képezik az adatbázi. részét.

70.

Ha maga az adatbázis licenciába adása nem tartozik a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalom hatálya alá, mivel a hasznosítási megállapodás semleges vagy kedvező hatással van a versenyre, az e megállapodáshoz képest járulékos jellegű információcsere sem tartozik e tilalom hatálya alá. Ez az eset áll fenn, ha az üzleti szempontból érzékeny információk cseréje objektíve szükséges az adatengedélyezési megállapodás végrehajtásához, és arányos annak célkitűzéseivel.

71.

Ezzel szemben, ha az üzleti szempontból érzékeny információk cseréje objektíve nem szükséges az adatengedélyezési megállapodás végrehajtásához (vagy nem arányos annak célkitűzéseivel), illetve ha maga az üzleti szempontból érzékeny információk cseréje az adatengedélyezési megállapodás fő tárgya, a Bizottság a horizontális iránymutatás információcseréről szóló 6. fejezetében meghatározott elveket fogja alkalmazni annak értékelésére, hogy az információcsere korlátozza-e a versenyt (56). Az üzleti szempontból érzékeny információk cseréje különösen akkor minősül cél általi versenykorlátozásnak, ha alkalmas arra, hogy megszüntesse az érintett vállalkozások által a piaci magatartásukban elfogadandó módosítások időzítésével, mértékével és részleteivel kapcsolatos bizonytalanságot (57).

72.

Sok esetben azonban az üzleti szempontból érzékeny információknak az adatbázisok licenciába adásával összefüggésben történő cseréje nem képezi a verseny cél általi korlátozását, ezért ilyen esetben meg kell vizsgálni, hogy az információcsere korlátozó hatásokkal jár-e (58). Ahhoz, hogy az információcsere a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében versenykorlátozó eredményű legyen, valószínűnek kell lennie, hogy érzékelhető kedvezőtlen hatást gyakorol az érintett piac működésére azáltal, hogy az adott piacon a verseny egy (vagy több) paraméterét befolyásolja, ideértve például az árat, a kibocsátást, a termékminőséget, a termékválasztékot vagy az innovációt. E vizsgálat szempontjából a kicserélt információk jellege, az információcsere és a piac jellemzői, valamint a felek által a versenyjogi jogsértések kockázatának csökkentése érdekében végrehajtott intézkedések relevánsak (59).

Más uniós jogszabályok által előírt kötelezettségek

73.

Az ezen iránymutatásban foglalt iránymutatás nem érinti az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet) (60) és az adatcserére alkalmazandó egyéb uniós jogszabályok alkalmazását. Annyiban, amennyiben a vállalkozások szabad belátásuk szerint választják meg a vonatkozó jogszabályok végrehajtásának módját, a Szerződés 101. cikke továbbra is alkalmazandó.

74.

Ha az adatok licenciába adását az uniós jogszabályok által előírt adatmegosztási kötelezettség írja elő, a Bizottság figyelembe veszi majd ezt a kötelezettséget, amikor a TTBER és ezen iránymutatás elveit alkalmazza a hasznosítási megállapodásra.

75.

A Bizottság úgy véli, hogy az adatmegosztási jogszabály (61) II. fejezetében előírt adatmegosztási megállapodások általában nem tartoznak a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá, és/vagy megfelelnek a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek. Nem ez a helyzet azonban akkor, ha az ilyen megállapodásokat a felek olyan megállapodások leplezésére használják fel, amelyek célja a verseny korlátozása, mint például az árrögzítés, az ügyfelek elosztása vagy az üzleti szempontból érzékeny információk tiltott cseréje (62).

3.2.2. Az „átadás” fogalma

76.

Az „átadás” fogalma magában foglalja azt, hogy a technológiának az egyik vállalkozástól egy másikhoz kell átkerülnie. Az ilyen átadás rendszerint a hasznosítás engedélyezésének formáját ölti, amellyel a hasznosítást engedélyező feljogosítja a hasznosításba vevőt a technológiai jogainak jogdíjfizetés ellenében történő hasznosítására.

77.

Amint azt a TTBER 1. cikke (1) bekezdésének c. pontja kimondja, technológiaátadási megállapodásnak kell tekinteni azt az átruházást is, amely szerint a technológia hasznosításával összefüggő kockázat eg. része az átruházónál marad. Ez a helyzet áll fenn különösen akkor, ha az átruházás ellenszolgáltatásaként fizetendő összeg az engedményes által az átruházott technológia felhasználásával előállított termékek értékesítéséből származó forgalomtól, az ily módon előállított termékek mennyiségétől vagy a technológia alkalmazásával végrehajtott műveletek számától függ.

78.

Egy olyan megállapodás, amelyben a hasznosítást engedélyező vállalja, hogy technológiai jogait nem gyakorolja a hasznosításba vevővel szemben, szintén tekinthető a technológiai jogok átadásának. Valójában a tiszta szabadalomlicencia lényege a szabadalommal védett kizárólagos jogok hatókörén belüli működés joga. Ebből következik, hogy a TTBER hatálya alá tartoznak az úgynevezett megnemtámadási megállapodások is, amelyekkel a hasznosítást engedélyező engedélyezi a hasznosításba vevőnek a szabadalom hatókörén belüli gyártást (63).

3.2.3. Két fél közötti megállapodások

79.

A TTBER 1. cikke (1) bekezdésének c. pontja szerint a csoportmentesség csak a „két vállalkozás közötti” technológiaátadási megállapodásokra vonatkozik. A kettőnél több vállalkozás között létrejött technológiaátadási megállapodásokra nem terjed ki a csoportmentesség hatálya (64).

80.

A két vállalkozás között megkötött megállapodások akkor is a TTBER hatálya alá tartoznak, ha a megállapodás a kereskedelem több szintjére vonatkozóan tartalmaz előírásokat. Például a TTBER alkalmazandó a nemcsak a gyártási, hanem a forgalmazási szakaszra is vonatkozó azon technológiaátadási megállapodásokra, amelyek meghatározzák a licenc alapján gyártott termékek viszonteladóival szemben a hasznosításba vevő által előírandó vagy előírható kötelezettségeket (65).

81.

A technológiai egyesülések létrehozására, valamint a hasznosítás technológiai egyesülések általi engedélyezésére vonatkozó megállapodások általában többoldalú megállapodások, ezért nem terjed ki rájuk a TTBER hatálya (66). A technológiai egyesülés fogalma azokat a megállapodásokat takarja, amelyek révén két vagy több fél technológiáik egyesítésében és csomagként történő licenciába adásában állapodik meg. A technológiai egyesülés fogalma alá tartoznak azok a megállapodások is, amelyek révén két vagy több vállalkozás abban állapodik meg, hogy engedélyt adnak egy harmadik félnek, és felhatalmazzák őt arra, hogy a technológiacsomagot további licenciába adja.

82.

A kettőnél több vállalkozás között létrejött technológiaátadási megállapodások gyakran ugyanazokat a kérdéseket vetik fel, mint a két vállalkozás között létrejött, ugyanilyen jellegű megállapodások. A Bizottság analógia útján a TTBER-ben meghatározott elveket fogja alkalmazni a csoportmentesség hatálya alá tartozóval megegyező jellegű, de kettőnél több vállalkozás között létrejött technológiaátadási megállapodásoknak a Szerződés 101. cikke szerinti egyedi értékelésekor. A technológiai egyesülésekkel és a hasznosítás technológiai egyesülések általi engedélyezésével azonban külön foglalkozik ezen iránymutatás 4.4. szakasza.

3.2.4. Szerződés szerinti termékek előállítására vonatkozó megállapodások

83.

A TTBER 1. cikke (1) bekezdésének c. pontjából következően ahhoz, hogy érvényesüljön a csoportmentesség, technológiaátadási megállapodásokat kell kötni a „szerződés szerinti termékek”, nevezetesen a licenc tárgyát képező technológiai jogokon alapuló vagy azok alapján gyártott termékek előállítása céljából. A megállapodás alapján tehát meg kell engedni a hasznosításba vevő és/vagy alvállalkozója/alvállalkozói számára, hogy felhasználja a licenc tárgyát képező technológiát áruk vagy szolgáltatások előállításához (lásd még a TTBER (7) preambulumbekezdését).

84.

Ha a megállapodás célja nem szerződés szerinti termékek előállítása, hanem például pusztán egy versengő technológia fejlesztésének vagy kereskedelmi hasznosításának megakadályozása, a megállapodásra nem terjed ki a TTBER hatálya, és adott esetben ezen iránymutatás sem alkalmas a megállapodás értékelésére. Általánosabban fogalmazva: ha a felek tartózkodnak a licenc tárgyát képező technológiai jogok hasznosításától, és nem folytatnak hatékonyságnövelő tevékenységet, akkor nem állnak fenn a csoportmentesség lényegét indokoló körülmények.

85.

A licenc tárgyát képező technológiai jogok hasznosításának nem feltétlenül kell eszközintegrálás formáját öltenie. A hasznosítás akkor is megvalósul, ha az engedély tervezési szabadságot biztosít a hasznosításba vevőnek azzal, hogy lehetővé teszi számára saját technológiájának hasznosítását anélkül, hogy a hasznosítást engedélyező bitorlási kereseteitől kellene tartania. Versenytársak közötti licenciába adás esetében azonban az, hogy a felek nem hasznosítják a licenc tárgyát képező technológiát, arra utaló jel is lehet, hogy a megállapodás egy leplezett kartell. Ezen okokból a Bizottság nagyon tüzetesen fogja vizsgálni azokat az eseteket, amikor nem kerül sor hasznosításra.

86.

A TTBER a szerződés szerinti termékeknek a hasznosításba vevő és/vagy alvállalkozója/alvállalkozói általi előállítására irányuló technológiaátadási megállapodásokra vonatkozik. Ezért a TTBER nem vonatkozik azon technológiaátadási megállapodásokra (illetve az ilyen megállapodások azo. részeire), amelyek megengedik a licenciába adást. A Bizottság azonban analógia útján a TTBER-ben és az ezen iránymutatásban meghatározott elveket fogja alkalmazni a hasznosítást engedélyező és a hasznosításba vevő közötti „főlicencia”-megállapodásokra (ez az a megállapodás, amellyel a hasznosítást engedélyező engedélyezi a hasznosításba vevő számára a technológia allicenciába adását). A hasznosításba vevő és az allicencia-vevők közötti, a szerződés szerinti termékek előállítására vonatkozó megállapodások a TTBER hatálya alá tartoznak.

87.

A „szerződés szerinti termékek” fogalma magába foglalja a licenc tárgyát képező technológiai jogok alapján előállított árukat és szolgáltatásokat. Ez a helyzet akkor is, ha a licenc tárgyát képező technológiát a gyártási folyamatban használják, és akkor is, ha magába a termékbe építik be. Ebben az iránymutatásban a „licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékek” kifejezés mindkét helyzetet lefedi. A TTBER minden olyan esetre alkalmazandó, amikor a technológiai jogok licenciába adásának célja áruk és szolgáltatások előállítása. A TTBER és ezen iránymutatás elemzési kerete azon a feltevésen alapul, hogy közvetlen kapcsolat van a licenc tárgyát képező technológiai jogok és egy szerződés szerinti termék között. Olyan esetekben, amikor ilyen közvetlen kapcsolat nincs, vagyis amikor a megállapodás célja nem egy azonosított termék előállításának lehetővé tétele, előfordulhat, hogy a TTBER és ezen iránymutatás elemzési kerete nem megfelelő.

88.

A szoftverekhez kapcsolódó szerzői jogoknak a szoftver viszonteladása vagy más módon – fizikai vagy digitális csatornákon keresztül (67) – történő forgalmazása érdekében történő licenciába adása nem minősül a TTBER értelmében vett „előállításnak”, és így nem vonatkozik rá a TTBER vagy ez az iránymutatás. Az ilyen licenciába adásra ehelyett analógia útján a vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendelet (68) és a vertikális iránymutatás (69) irányadó. A TTBER és ezen iránymutatás például nem vonatkozik a szoftverhez kapcsolódó szerzői jogok licenciába adására, ha a hasznosításba vevő megkapja a szoftver digitális vagy fizikai másolatát, hogy azt végfelhasználók részére kínálja. Nem vonatkoznak továbbá arra az esetre, ha a szoftverhez kapcsolódó szerzői jogok licenciába adása és a szoftverek forgalmazása „clickwrap” licenc formájában történik, amikor is a végfelhasználónak a szoftver telepítése vagy online letöltése, illetve videoközvetítés során bemutatott feltételeket – mielőtt továbblépne – az „egyetértek” vagy azzal egyenértékű gombra kattintva el kell fogadnia.

89.

Ugyanakkor nem puszta viszonteladásnak, hanem előállításnak minősül, ha a hasznosításba vevő az engedélyezett szoftvert beépíti a szerződés szerinti termékbe. A TTBER és ezen iránymutatás például vonatkozik a szoftverhez kapcsolódó szerzői jogok licenciába adására, ha a hasznosításba vevő jogosult a szoftver használatára oly módon, hogy azt beépíti egy olyan készülékbe, amellyel a szoftver együttműködik. Hasonlóképpen, ha az engedélyezett szoftvert inputként használják a hasznosításba vevő ipari folyamataihoz, vagy ha a hasznosításba vevő módosítás vagy további fejlesztés révén jelentősen növeli a szoftver értékét, ez előállítás céljából történő licenciába adásnak minősül.

90.

A TTBER kiterjed az alvállalkozásra, amelynek keretében a hasznosítást engedélyező licencet ad a technológiai jogokra a hasznosításba vevőnek, aki vállalja, hogy ennek alapján meghatározott termékeket előállít, kizárólag a hasznosítást engedélyez. részére. Az alvállalkozás kiterjedhet a megállapodás hatálya alá tartozó áruk és szolgáltatások előállításához szükséges felszerelésnek a hasznosítást engedélyező általi szállítására is. Ahhoz, hogy az alvállalkozás ez utóbbi típusa – egy technológiaátadási megállapodás részeként – a TTBER hatálya alá tartozzon, a szállított felszerelésnek közvetlenül kapcsolódnia kell a szerződés szerinti termékek előállításához (70). Az alvállalkozásra vonatkozik az alvállalkozási megállapodásokról szóló bizottsági közlemény (71) is. Az említett közlemény szerint az olyan alvállalkozói megállapodások, amelyek révén az alvállalkozó meghatározott termékeknek kizárólag a fővállalkoz. részére történő gyártására vállal kötelezettséget, általában nem tartoznak a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá. Az olyan alvállalkozói megállapodások, amelyek esetében egy alvállalkozói értékláncban a fővállalkozó határozza meg a szerződés szerinti köztes termékek alvállalkozók közötti transzferárait, általában szintén nem tartoznak a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá, feltéve, hogy a szerződés szerinti termékeket kizárólag a fővállalkoz. részére gyártják. Az alvállalkozóra rótt olyan egyéb korlátozások azonban, mint a saját K+F-tevékenység végzésétől, vagy az abból fakadó eredmények hasznosításától való tartózkodás kötelezettsége, a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozhatnak (72).

91.

A TTBER azokra a megállapodásokra is alkalmazandó, amelyek értelmében a hasznosításba vevőnek K+F tevékenységet kell folytatnia, mielőtt hozzájutna a kereskedelmi hasznosításra kész termékhez vagy eljáráshoz, feltéve, hogy a megállapodás tárgya egy szerződés szerinti azonosított termék, azaz a licenc tárgyát képező technológiai jogok felhasználásával előállított termék gyártása. Amennyiben a hasznosítást engedélyező olyan tudományos testület, kutatóintézet vagy kkv, amely egyik esetben sem folytat gyártási tevékenységet, a technológiaátadási megállapodás általánosabban is meghatározhatja a terméket (például azon felhasználási terület vagy termékpiac meghatározásával, ahol a licenc tárgyát képező technológia alkalmazható).

92.

A TTBER és ezen iránymutatás nem vonatkozik azokra a megállapodásokra, amelyek esetében a technológiai jogok licenciába adása azzal a céllal történik, hogy lehetővé tegye a hasznosításba vevőnek a további K+F-tevékenység végzését, ideértve az ilyen K+F-tevékenységből származó termék továbbfejlesztését is. Az ilyen megállapodások az (EU) 2023/1066 bizottsági rendelet (73) (a továbbiakban: K+F csoportmentességi rendelet) hatálya alá tartoznak, feltéve, hogy az említett rendelet feltételeinek megfelelnek, és értékelésük a horizontális iránymutatás (74) 2. fejezetének keretében történik. A TTBER és ezen iránymutatás nem vonatkozik például az olyan K+F alvállalkozási megállapodásokra, amelyekben a hasznosításba vevő vállalja, hogy a licenc tárgyát képező technológia területén fizetett kutatást-fejlesztést végez, és a továbbfejlesztett technológiacsomagot visszaadja a hasznosítást engedélyezőnek (75). Emellett a Szerződés 101. cikke szerinti értékelés szempontjából egy technológiai kutatási eszköz további kutatási tevékenységhez való felhasználásának puszta licenciába adása jobban hasonlít a K+F-megállapodásokhoz. Az ilyen megállapodások értékelése során a Bizottság általános szabályként a K+F csoportmentességi rendeletben és a horizontális iránymutatás 2. fejezetében meghatározott elveket fogja alkalmazni.

3.2.5. Időbeli hatály

93.

A csoportmentesség mindaddig alkalmazandó, amíg a licenc tárgyát képező technológiai jog le nem járt, meg nem szűnt, vagy azt érvénytelennek nem nyilvánítják. A know-how esetében a csoportmentesség mindaddig fennáll, ameddig a licenc tárgyát képező know-how titkos, és már nem alkalmazandó, ha megszűnik a know-how titkossága, kivéve, ha a know-how a hasznosításba vevő cselekménye nyomán válik közismertté, mely esetben a mentesség a megállapodás időtartamára alkalmazandó (lásd a TTBER 2. cikkének (2) bekezdését).

94.

A csoportmentesség a megállapodás hatálya alá tartozó valamennyi, licenciába adott technológiai jogra vonatkozik, és alkalmazása a TTBER értelmében vett technológiai jogok közül az utolsó lejáratának, érvénytelenné nyilvánításának vagy közismertté válásának napján szűnik meg.

3.2.6. Kapcsolat más csoportmentességi rendeletekkel

95.

A TTBER a két vállalkozás közötti olyan megállapodásokra vonatkozik, amelyek tárgya technológiai jogok licenciába adása az áruk és szolgáltatások előállítása céljából. Ugyanakkor más típusú megállapodások is tartalmazhatnak a technológia licenciába adására vonatkozó rendelkezéseket. Ezenfelül a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket később értékesítik a piacon. Ennélfogva meg kell magyarázni a TTBER és az (EU) 2023/1067 bizottsági rendelet (76) (a továbbiakban: szakosítási csoportmentességi rendelet), a K+F csoportmentességi rendelet (77) és a vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendelet (78) közötti kapcsolatot.

3.2.6.1. A szakosítási, valamint a K+F megállapodásokról szóló csoportmentességi rendelet

96.

A TTBER 9. cikke értelmében a TTBER nem alkalmazandó a szakosítási csoportmentességi rendelet hatálya alá tartozó szakosítási megállapodások keretében történő technológiaátadásra, sem pedig a K+F csoportmentességi rendelet hatálya alá tartozó K+F megállapodások keretében történő technológiaátadásra. Más szóval, ha egy megállapodás e két csoportmentességi rendelet egyikének hatálya alá tartozik, az említett rendelet alkalmazandó, és nem a TTBER.

97.

A szakosítási csoportmentességi rendelet hatálya alá tartoznak a szakosítási megállapodások, amelyek alapján egy vagy több fél vállalja, hogy megszünteti egyes termékek előállítását, és az érintett termékeket egy másik féltől szerzi be, valamint a közös előállítási megállapodások, amelyek alapján két vagy több fél vállalja, hogy egyes termékeket közösen állít elő (79). A rendelet kiterjed a szellemitulajdon-jogok átruházására vagy felhasználására vonatkozó rendelkezésekre, feltéve, hogy e rendelkezések nem képezik a megállapodás elsődleges tárgyát, de a végrehajtásához közvetlenül kapcsolódnak és szükségesek.

98.

Amennyiben a vállalkozások előállítást végző közös vállalkozást hoznak létre, és a gyártás céljából engedélyezik a közös vállalkozás számára egy technológia hasznosítását, az ilyen licenciába adás a szakosítási csoportmentességi rendelet, nem pedig a TTBER hatálya alá tartozik. Ha azonban a közös vállalat a technológiát harmadik fele. részére licenciába adja, ez a tevékenység nem kapcsolódik a közös vállalat gyártási tevékenységéhez, és ezért nem tartozik a szakosítási csoportmentességi rendelet hatálya alá. A felek technológiáit esetlegesen egyesítő ilyen hasznosítási megállapodások technológiai egyesüléseket hoznak létre, amelyekkel ezen iránymutatás 4.4. szakasza foglalkozik.

99.

A K+F csoportmentességi rendelet a két vagy több vállalkozás közötti, közös vagy fizetett K+F-re és azok eredményeinek közös hasznosítására vonatkozó megállapodásokra terjed ki. Az említett rendelet 1. cikke (1) bekezdésének 10. pontja szerint a közös K+F, illetve az eredmények közös hasznosítása azt jelenti, hogy az adott tevékenységet közös munkacsoport, szervezet vagy vállalkozás végzi, a felek által közösen megbízott harmadik fél végzi, vagy azt a felek szakosítás révén egymás között megosztva végzik. A hasznosítás magában foglalja a gyártást és a forgalmazást, beleértve az engedélyezést is.

100.

Ebből következik, hogy a K+F csoportmentességi rendelet kiterjed a felek közötti licenciaadásra, illetve a felek által a K+F-megállapodás keretében egy közös jogalanynak adott licencre, és az ilyen licenciaadás nem tartozik a TTBER hatálya alá. Az ilyen megállapodásokkal összefüggésben a felek meghatározhatják azokat a feltételeket is, amelyek mellett a közös vagy fizetett kutatás-fejlesztés eredményeit harmadik fele. részére licenciába adják. Mivel azonban a harmadik fél hasznosításba vevők nem szerződő felei a K+F-megállapodásnak, a harmadik felekkel kötött egyes hasznosítási megállapodások nem tartoznak a K+F csoportmentességi rendelet hatálya alá. Az ilyen hasznosítási megállapodások a TTBER-ben foglalt feltételek teljesítése esetén a TTBER hatálya alá tartoznak.

3.2.6.2. A vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendelet

101.

A vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendelet (80) – a megállapodás alkalmazásában – a gyártási vagy forgalmazási lánc különböző szintjein tevékenykedő két vagy több vállalkozás között egyes áruk vagy szolgáltatások felek általi vétele, eladása vagy viszonteladása feltételeinek tekintetében kötött megállapodásokra vonatkozik. Így vonatkozik a szállítási és a forgalmazási szerződésekre is.

102.

A hasznosítást engedélyező és a hasznosításba vevő közötti technológiaátadási megállapodásra a TTBER vonatkozik, a hasznosításba vevő és a szerződés szerinti termékek vevői közötti megállapodásokra pedig a vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendelet.

103.

A TTBER azokra a technológiaátadási megállapodásokra is vonatkozik, amelyek kötelezettségeket rónak a hasznosításba vevőre azzal kapcsolatban, hogy milyen módon kell értékesítenie a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket. Közelebbről, a hasznosítást engedélyező előírhatja a hasznosításba vevő számára, hogy alakítson ki egy bizonyos típusú forgalmazási rendszert, például kizárólagos vagy szelektív forgalmazási rendszert. Az ilyen kötelezettségek végrehajtása céljából kötött forgalmazási megállapodások nem tartoznak a TTBER hatálya alá, d. részesülhetnek a vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendelet előnyeiből, feltéve, hogy megfelelnek az említett rendelet feltételeinek. Ha például a hasznosítást engedélyező arra kötelezi a hasznosításba vevőt, hogy a szerződés szerinti termékek értékesítése céljából kizárólagos forgalmazási rendszert hozzon létre, a hasznosításba vevő és forgalmazói közötti kizárólagos forgalmazási megállapodások nem tartoznak a TTBER hatálya alá, d. részesülhetnek a vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendelet előnyeiből, ha a hasznosításba vevő biztosítja, hogy forgalmazói továbbra is szabadon végezhessenek passzív értékesítéseket a hasznosításba vevő által kijelölt más kizárólagos forgalmazók számára kijelölt területekre (81).

104.

Ezenfelül a vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendelet alkalmazhatóságához a forgalmazóknak főszabály szerint jogosultnak kell lenniük a más szállítók – azaz a licenc tárgyát képező technológiai jogok alapján saját termékeiket gyártó más hasznosításba vevők – forgalmazási rendszerei által lefedett területekre irányuló aktív és passzív értékesítésre is. Ennek oka az, hogy a vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendelet alkalmazásában minden hasznosításba vevő önálló szállító. A szállító forgalmazási rendszerén belüli aktív értékesítés korlátozására vonatkozó, a rendelet szerinti csoportmentesség mögöttes indokai azonban fennállhatnak akkor is, ha a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket különböző hasznosításba vevők a hasznosítást engedélyező tulajdonában lévő közös márkanév alatt értékesítik. Abban az esetben a hasznosításba vevők forgalmazási rendszerei közötti, ugyanolyan típusú korlátozások alkalmazását alátámaszthatják az egyedi vertikális forgalmazási rendszerben meglévő hatékonysági indokokkal azonos indokok. Ilyen esetekben nem valószínű, hogy a Bizottság kifogásolja azokat a korlátozásokat, amelyek vonatkozásában analógia alapján teljesülnek a vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendelet feltételei. A közös márkaidentitás fennállásának megállapításához az szükséges, hogy a termékeket olyan közös márkajel alatt értékesítsék és forgalmazzák, amely képes a minőségre vonatkozó és egyéb lényeges információk fogyasztók felé való közvetítésére. Nem elegendő az, hogy a hasznosításba vevők márkajelei mellett a terméken feltüntetésre kerül a hasznosítást engedélyező márkajele, amely a licenc tárgyát képező technológia forrásaként azonosítja őt.

3.3. A TTBER piac. részesedési küszöbértékei

105.

A TTBER mentességi szabályára a piac. részesedésre vonatkozó küszöbértékek vonatkoznak, amelyek a csoportmentesség hatályát azokra a megállapodásokra korlátozzák, amelyekről általában vélelmezhető, hogy megfelelnek a Szerződés 101. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételeknek. Az alapján, hogy egy technológiaátadási megállapodás nem tartozik a mentességi szabály hatálya alá, mivel a felek piac. részesedése meghaladja a küszöbértékeket, nem vélelmezhető, hogy a megállapodás a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, vagy hogy nem felel meg a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek. Az ilyen megállapodások a 101. cikk szerinti egyedi értékelést igényelnek.

3.3.1. Piac. részesedési határértékek

106.

A TTBER a versenytársak és a nem versenytársak közötti megállapodásokra vonatkozóan külön piac. részesedési küszöbértékekről rendelkezik.

107.

A piac. részesedési küszöbértékek egyaránt vonatkoznak a licenc tárgyát képező technológiai jogok érintett piacára/piacaira és a szerződés szerinti termékek érintett piacára/piacaira. Ha az irányadó piac. részesedési küszöbértéket egy vagy több termék- vagy technológiapiacon túllépik, a megállapodás csoportmentessége e piac(ok)ra nem vonatkozik. Ha például a technológiaátadási megállapodás két külön termékpiacra vonatkozik, előfordulhat, hogy a csoportmentesség csak az egyik piacra alkalmazandó, a másikra nem.

108.

Ha a technológiaátadási megállapodásba. részes vállalkozások versenytárs vállalkozások, a TTBER 3. Cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a csoportmentesség csak akkor alkalmazandó, ha az érintett piacon a felek együttes piac. részesedése nem haladja meg a 20 %-ot. A TTBER 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott piac. részesedési küszöbérték akkor alkalmazandó, ha a felek tényleges vagy potenciális versenytársak a termékpiac(ok)on, vagy tényleges versenytársak a technológiapiacon, vagy mindkettő. A versenytársak és a nem versenytársak megkülönböztetésével kapcsolatban lásd ezen iránymutatás 2.2.5. szakaszát.

109.

A Bizottság a potenciális technológiapiaci versenyt nem veszi figyelembe a versenytársak közötti megállapodásokkal kapcsolatos, a TTBER piac. részesedési küszöbértékeinek, illetve különösen súlyos, illetőleg nem mentesülő korlátozások alkalmazásakor. A csoportmentesség hatályán kívül eső megállapodások esetében azonban a Szerződés 101. cikke szerinti egyedi értékelés során figyelembe veszik a technológiapiacon fennálló potenciális versenyt.

110.

Ha a technológiaátadási megállapodásban félként szereplő vállalkozások nem versenytársak, akkor a TTBER 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott piac. részesedési küszöbérték alkalmazandó. Az említett bekezdés értelmében a csoportmentesség akkor alkalmazandó, ha az érintett technológia- és termékpiacokon egyik fél piac. részesedése sem haladja meg a 30 %-ot.

111.

Ha a felek később válnak a TTBER 3. cikke (1) bekezdésének értelmében vett versenytársakká (ha például a hasznosításba vevő már az engedély megszerzése előtt is jelen volt a szerződés szerinti termékek értékesítésének érintett piacán, a hasznosítást engedélyező pedig ugyanazon a piacon később tényleges vagy potenciális szállítóvá válik), a 20 %-os piac. részesedési küszöbérték attól az időponttól kezdve alkalmazandó, amikor versenytársakká váltak. Ebben az esetben azonban a megállapodás teljes időtartama alatt továbbra is a nem versenytársak közötti megállapodásokra vonatkozó, különösen súlyos korlátozások listája lesz alkalmazandó, kivéve, ha a megállapodást később valamely lényeges vonatkozásban módosítják (lásd a TTBER 4. cikkének (3) bekezdését és ezen iránymutatás 123. pontját).

3.3.2. A technológiapiacokon fennálló piac. részesedések kiszámítása a TTBER alkalmazásában

112.

A TTBER 8. cikkének d. pontja meghatározza azt a módszert, amelyet a TTBER alkalmazása céljából az érintett technológiapiacokon fennálló piac. részesedések kiszámításához alkalmazni kell. E módszer szerint az érintett technológiapiacon hasznosítást engedélyezőként tevékenykedő fél piac. részesedését az adott fél technológiai jogainak az érintett piac(ok)on, nevezetesen azon termékpiac(ok)on és földrajzi piac(ok)on) való jelenléte alapján kell kiszámítani, ahol a szerződés szerinti termékeket értékesítik. E célból figyelembe kell venni az e fél technológiai jogait magukban foglaló termékek együttes értékesítését, függetlenül attól, hogy azt maga az említett fél vagy annak hasznosításba vevői értékesítették-e, és azokat el kell osztani a releváns piacon versengő összes termék teljes értékesítésével, függetlenül attól, hogy ezeket a termékeket licenc tárgyát képező technológia felhasználásával állítják-e elő. Azokban az esetekben, amikor a hasznosításba vevő maga is hasznosítást engedélyezőként tevékenykedik az érintett technológiapiacon, ezt a módszert alkalmazzák a hasznosításba vevő piac. részesedésének kiszámítására.

113.

E megközelítésre (a felek érintett technológiapiac. részesedésének a technológiai „lábnyomuk” alapján történő kiszámítása) a technológiapiac. részesedés jogdíjbevételeken alapuló kiszámítása terén tapasztalt gyakorlati nehézségek miatt esett a választás (lásd a 40. pontot). Azon túl, hogy gyakorlati nehézségekbe ütközik a jogdíjbevételekre vonatkozó megbízható adatok beszerzése, a tényleges jogdíjbevétel alapján is alulbecsülhető egy technológia piaci helyzete, amennyiben a fizetendő jogdíjak összege keresztlicenciába adás vagy kapcsolt termékek szállítása miatt csökken. Ez a kockázat nem áll fenn, ha a technológiapiac. részesedéseket a releváns technológia felhasználásával előállított termékek alapján számítják ki. Egy ilyen technológiai lábnyom a termék szintjén általában jól tükrözi a technológia piaci helyzetét.

114.

A TTBER 3. cikkéből és 8. cikkének d. pontjából következik, hogy ha a használati engedély tárgyát képező technológia az előző naptári évben nem eredményezte szerződés szerinti termékek értékesítését, például azért, mert a technológia új, és a technológiát tartalmazó termékeket még nem forgalmazzák, a TTBER alkalmazása céljából a technológia piac. részesedése az adott naptári évben nulla. Ezt az elvet az alábbi 1. példa szemlélteti.

115.

Ideális esetben a lábnyom kiszámításakor ki kellene zárni a termékpiacról az olyan házon belüli technológiákkal előállított termékeket, amelyeket nem adtak licenciába, mivel ezek a házon belüli technológiák csupán közvetve gyakorolnak versenynyomást a licenc tárgyát képező technológiára. Mivel azonban a hasznosítást engedélyezők és a hasznosításba vevők a gyakorlatban nehezen szerezhetnének tudomást arról, hogy az adott termékpiacon a többi terméket licenciába vett technológiával vagy házon belüli technológiával állítják-e elő, a TTBER alkalmazásában a licenciába vett technológia piac. részesedésének kiszámítása a licenc tárgyát képező technológiával előállított termékek eladásán alapul, összevetve az említett termékpiacon megvalósult összes értékesítésben val. részesedéssel. E megközelítés a házon belüli technológiákkal előállított termékek figyelembevétele miatt várhatóan csökkenti majd a kiszámított piac. részesedést, ugyanakkor általában jól mutatja a licenc tárgyát képező technológia piaci helyzetét. Először is, megragadja a saját technológiájukkal gyártó olyan vállalkozások jelentette esetleges versenyt, amelyek valószínűleg megkezdik a licenciába adást abban az esetben, ha a hasznosítást engedélyező technológiai piacának szállítási feltételeiben romlás következik be (például a felszámított licencdíjak kismértékű, de tartós emelése esetén). Másodszor, még ha valószínűtlen is az, hogy más technológiatulajdonosok licenciába adásba kezdenének, a hasznosítást engedélyező nem feltétlenül rendelkezik piaci erővel a technológiapiacon, még akkor sem, ha a licencdíj-bevételekből jelentős a részesedése. Ha az értékesítési termékpiac versenypiac, az ott zajló verseny tényleges versenynyomás alá helyezheti a hasznosítást engedélyezőt. A beszerzési oldalon a jogdíjak növekedése hatással van a hasznosításba vevő költségeire, ami rontja a versenyképességét, és ezáltal értékesítéseinek csökkenését okozhatja. Egy technológia piac. részesedésének a termékpiaci lábnyoma alapján történő kiszámítása szintén figyelembe veszi ezt a korlátot.

116.

A TTBER alkalmazásában az érintett technológiapiac földrajzi dimenzióját szintén a termékpiacok határozzák meg. A csoportmentesség hatálya alá nem tartozó technológiaátadási megállapodások értékeléséhez azonban indokolt lehet figyelembe venni egy olyan, nagyobb kiterjedésű földrajzi területet is, ahol a versengő technológiák hasznosítást engedélyezői és hasznosításba vevői működnek, ahol a versenyfeltételek elég homogének, és amely a szomszédos területektől megkülönböztethető, mert azokon a versenyfeltételek érzékelhetően eltérőek.

117.

Ha a felek piac. részesedése később a vonatkozó 20 %-os vagy 30 %-os határérték fölé emelkedik a megállapodás időtartama alatt, a mentességi szabály továbbra is alkalmazandó a határérték átlépésének évét követő három egymás utáni naptári évben (lásd a TTBER 8. cikkének e. pontját).

A termékpiacokon fennálló piac. részesedések kiszámítása a TTBER alkalmazásában

118.

Ami a hasznosításba vevőnek a szerződés szerinti termékek érintett értékesítési piacán fennálló piac. részesedését illeti, annak kiszámítására a hasznosítást engedélyező technológiáját tartalmazó termékek és a versengő termékek hasznosításba vevő általi értékesítései – azaz a hasznosításba vevő szóban forgó termékpiaci összesített értékesítései – alapján kerül sor. Ha az érintett piacon a hasznosítást engedélyező egyben szállító is, úgy figyelembe kell venni a hasznosítást engedélyező szóban forgó termékpiaci értékesítéseit is. A más hasznosításba vevők által végzett értékesítéseket nem veszik figyelembe a hasznosításba vevő vagy a hasznosítást engedélyező érintett termékpiac(ok)on fennálló piac. részesedésének kiszámításakor.

A piac. részesedés kiszámításához használt adatok

119.

A piac. részesedéseket az előző naptári év eladási értékadatai alapján kell kiszámítani, amennyiben azok rendelkezésre állnak. Az eladási értékadatok rendszerin. pontosabban mutatják az adott technológia erejét, mint a mennyiségi adatok. Ha azonban nem állnak rendelkezésre értékalapú adatok, más megbízható piaci információkon alapuló becslések is felhasználhatók, ideértve az értékesítések mennyiségi adatait (82). A piac. részesedéseket általában az előző naptári évre vonatkozó értékesítési adatok felhasználásával kell kiszámítani. Azokban az esetekben azonban, amikor az előző naptári évre vonatkozó értékesítési adatok nem reprezentatívak a felek érintett piac(ok)on fennálló helyzetére nézve, a piac. részesedések kiszámítására a felek előző három naptári évre vonatkozó piac. részesedéseinek átlagaként kerül sor (lásd a TTBER 8. cikkének b. pontját) (83).

120.

Az ezen 3.3. szakaszban kifejtett elvek a következő példákkal szemléltethetők:

Példák a nem versenytársak közötti licenciába adásra

1. példa

Az „A” társaság biotechnológiai termékek és technikák fejlesztésére szakosodott, és kifejlesztett egy Xeran nevű új terméket. Nem tevékenykedik a Xeran gyártójaként, ezért nem rendelkezik sem a gyártáshoz, sem a forgalmazáshoz szükséges eszközökkel. A „B” társaság az ingyenesen elérhető, szabad felhasználású technológiákkal gyártott versengő termékek egyik gyártója. Az 1. évben „B” 25 millió EUR értékben adott el az ingyenesen elérhető technológiákkal előállított termékből. A 2. évben „A” licencet ad „B”-nek a Xeran előállítására. Ebben az évben „B” 15 millió EUR értékben ad el az ingyenesen elérhető technológiával gyártott termékből, és 15 millió EUR értékben a Xeranból. A 3. és a következő években „B” csak Xerant gyárt és ad el, évi 40 millió EUR értékben. A 2. évben ezenfelül „A” licencet ad „C”-nek is, aki azelőtt nem tevékenykedett ezen a termékpiacon. „C” csak Xerant állít elő és ad el, a 2. évben 10 millió EUR, a 3. évben és azt követően pedig 15 millió EUR értékben. A Xeran és helyettesítői – „B” és „C” részvételével működő – teljes piacának értéke évi 200 millió EUR.

A 2. évben, amikor a hasznosítási megállapodások megkötésére sor kerül, „A” technológiapiac. részesedése 0 %, mivel a piac. részesedését a TTBER alkalmazásában a Xeran előző évi összes eladása alapján számítják ki. A 3. évben „A” technológiapiac. részesedése 12,5 %, ami tükrözi a „B” és „C” által az előző, 2. évben gyártott Xeran értékét. A 4. és az azt követő években „A” technológiapiac. részesedése 27,5 %, ami tükrözi a „B” és „C” által az előző évben gyártott Xeran értékét.

A 2. évben „B” termékpiac. részesedése 12,5 %, ami tükrözi „B” 1. évi, 25 millió EUR értékű eladásait. A 3. évben „B” piac. részesedése 15 %, mert eladásai a 2. évben 30 millió EUR összegre emelkedtek. A 4. évben és ezt követően „B” piac. részesedése 20 %, mivel a 3. évben és ezután éves eladásainak összege 40 millió EUR. „C” termékpiac. részesedése az 1. és 2. évben 0 %, a 3. évben 5 %, ezt követően pedig 7,5 %.

Mivel az „A” és „B” közötti hasznosítási megállapodás, valamint az „A” és „C” közötti megállapodás nem versenytársak között jött létre, valamint „A”, „B” és „C” piac. részesedése minden évben 30 % alatti, mindegyik megállapodás a TTBER mentességi szabálya alá tartozik.

2. példa

A helyzet megegyezik az 1. példával, azonban „B” és „C” most különböző földrajzi piacokon tevékenykedik. Megállapításra kerül, hogy a Xeran és helyettesítői piacának összértéke az egyes földrajzi piacokon külön-külön évi 100 millió EUR.

Ebben az esetben „A”-nak az érintett technológiapiacokon fennáll. részesedését mindkét földrajzi termékpiac termékértékesítési adatai alapján külön-külön ki kell számítani.

Azon a piacon, ahol „B” tevékenykedik, „A” piac. részesedése „B” Xeran-eladásaitól függ. Mivel a piac teljes értéke 100 millió EUR-nak felel meg – azaz az 1. példában szereplő piac felének – felel meg, „A” piac. részesedése a 2. évben 0 %, a 3. évben 15 %, ezt követően pedig 40 %. „B” piac. részesedése a 2. évben 25 %, a 3. évben 30 %, ezt követően pedig 40 %. A 2. és 3. évben „A” és „B” egyedi piac. részesedése nem haladja meg a 30 %-os határértéket. A küszöbértéket azonban a 4. évtől kezdve túllépik. Ez azt jelenti, hogy a TTBER 8. cikkének e. pontja értelmében a 7. év után az „A” és „B” közötti hasznosítási megállapodás többé nem élvezhet automatikus csoportmentességet, hanem azt egyedileg kell értékelni.

Azon a piacon, ahol „C” tevékenykedik, „A” piac. részesedése „C” Xeran-eladásaitól függ. „A” technológiapiac. részesedése „C” előző évi eladásain alapul, ezért az a 2. évben 0 %, a 3. évben 10 %, ezt követően pedig 15 %. „C” termékpiac. részesedése ezzel megegyezik: a 2. évben 0 %, a 3. évben 10 %, ezt követően pedig 15 %. Az „A” és „C” közötti hasznosítási megállapodás ezért teljes időtartamára a mentességi szabály alá tartozik.

Példa a versenytársak közötti licenciába adásra

3. példa

„A” és „B” társaságok ugyanazon az érintett termék- és földrajzi piacon tevékenykednek, egy adott vegyi termék vonatkozásában. Emellett a termék előállításához használt különböző technológiákra vonatkozó egy-egy szabadalomnak is jogosultjai. Az 1. évben „A” és „B” aláír egy keresztlicencia-megállapodást, amellyel egymás technológiájának használatára vonatkozó licencet adnak egymásnak. Az 1. évben „A” és „B” csak saját technológiájával gyárt, és „A” 15 millió EUR, „B” pedig 20 millió EUR értékben ad el a termékből. A 2. évtől mindketten használják saját technológiájukat és a másikét is. Ettől az évtől kezdve „A” 10 millió EUR értékben ad el a saját technológiájával előállított termékből, és 10 millió EUR értékben a „B” technológiájával előállított termékből. A 2. évtől kezdve „B” 15 millió EUR értékben ad el a saját technológiájával előállított termékből, és 10 millió EUR értékben az „A” technológiájával előállított termékből. A termék és helyettesítői piacának összértéke évi 100 millió EUR.

A hasznosítási megállapodás TTBER alapján történő értékeléséhez ki kell számítani „A” és „B” technológia- és termékpiac. részesedését is.

„A” technológiapiac. részesedése az előző évben „A” és „B” által „A” technológiájával előállított termékek eladásából befolyt összegtől függ. A 2. évben „A” technológiapiac. részesedése ezért 15 %, ami tükrözi az 1. évbeli, 15 millió EUR összegű saját termelését és eladását. A 3. évtől „A” technológiapiac. részesedése 20 %, ami tükrözi az „A” technológiájával gyártott termékekből „A” és „B” által elért 20 millió EUR (mindegyikük esetében 10 millió EUR) összegű eladást. Ehhez hasonlóan „B” technológiapiac. részesedése a 2. évben 20 %, ezt követően pedig 25 %.

A termékpiacon „A” és „B” részesedése saját előző évi termékeladásuktól függ, a használt technológiától függetlenül. „A” termékpiac. részesedése a 2. évben 15 %, ezt követően pedig 20 %. „B” termékpiac. részesedése a 2. évben 20 %, ezt követően pedig 25 %.

Mivel a megállapodás versenytársak között jött létre, ahhoz, hogy a TTBER mentességi szabálya alá tartozzanak, együttes piac. részesedésüknek 20 % alatt kell lennie mind a technológia-, mind a termékpiacon. Egyértelmű, hogy itt nem ez a helyzet. A felek összesített piac. részesedése a technológia- és a termékpiacon a 2. évben 35 %, ezt követően pedig 45 %. Ezt a versenytársak közötti megállapodást ezért egyedi alapon kell értékelni.

3.4. A TTBER szerinti különösen súlyos korlátozások

3.4.1. Általános elvek

121.

A TTBER 4. cikke tartalmazza a különösen súlyos korlátozások listáját. Ezek olyan súlyos versenykorlátozások, amelyek ne. részesülnek csoportmentességben, mivel általában kárt okoznak a fogyasztóknak. Kivételes esetekben a különösen súlyos korlátozások nem tartoznak a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, ha objektíve szükségesek egy technológiaátadási megállapodás (84) megkötéséhez, vagy a szóban forgó termék veszélyes jellegével kapcsolatos biztonsági vagy egészségvédelmi okokból. A 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alóli ilyen kivételek csak a felektől független, külső objektív tényezők alapján tehetők – a felek szubjektív véleménye és jellemzői alapján nem. Nem az a kérdés, hogy a felek az adott helyzetben nem lettek volna-e hajlandóak egy kevésbe korlátozó megállapodás megkötésére, hanem az, hogy a megállapodás jellegére és a piac jellemzőire tekintettel a hasonló helyzetben levő vállalkozások nem kötöttek volna-e egy kevésbé korlátozó megállapodást.

122.

A TTBER 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből következik, hogy amennyiben a technológiaátadási megállapodás különösen súlyos korlátozást tartalmaz, úgy a megállapodás egésze kívül kerül a csoportmentesség hatályán. Ezen túlmenően a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az egyedi értékeléssel összefüggésben nem valószínű, hogy a különösen súlyos versenykorlátozások teljesítik a 101. cikk (3) bekezdésének négy feltételét.

123.

A TTBER 4. cikke a versenytársak és a nem versenytársak közötti megállapodásokra vonatkozó súlyos korlátozások listáját tartalmazza. Amennyiben a megállapodás felei a megállapodás megkötésének időpontjában nem versenytárs vállalkozások, hanem később válnak versenytárs vállalkozásokká, a nem versenytársak közötti megállapodásokra alkalmazandó súlyos korlátozások listája a megállapodás teljes időtartama alatt továbbra is alkalmazandó, kivéve, ha a megállapodást később bármely lényeges szempontból módosítják (lásd a TTBER 4. cikkének (3) bekezdését). Lényeges módosításnak minősül az is, ha a felek versengő technológiai jogokra vonatkozó új technológiaátadási megállapodást kötnek.

3.4.2. Versenytársak közötti megállapodások

124.

A TTBER 4. cikkének (1) bekezdése felsorolja a versenytársak közötti technológiaátadási megállapodások esetén különösen súlyosnak minősülő korlátozásokat. A 4. cikk (1) bekezdése szerint a csoportmentesség nem vonatkozik azokra a megállapodásokra, amelyek célja közvetve vagy közvetlenül, önmagukban vagy a felek ellenőrzése alá tartozó egyéb tényezőkkel együttesen a következők bármelyike:

a)	valamely fél azon képességének korlátozása, hogy termékek harmadik felek számára történő értékesítése során meghatározza saját árait;

b)	a kibocsátás korlátozása, kivéve a szerződés szerinti termék kibocsátására vonatkozó azon korlátozásokat, amelyeket nem kölcsönös megállapodás keretében írnak elő a hasznosításba vevő számára, vagy amelyeket kölcsönös megállapodás keretében csak a hasznosításba vevők egyike számára írnak elő;

a piacok vagy a vevők felosztása, kivéve az alábbi eseteket:

nem kölcsönös megállapodás keretében a hasznosítást engedélyező, illetve a hasznosításba vevő arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a licenc tárgyát képező technológiai jogok alapján ne állítson elő terméket a másik fél részére fenntartott kizárólagos területen, vagy hogy ne végezze a szerződés szerinti termékek aktív és/vagy passzív értékesítését a másik fél részére fenntartott kizárólagos területre vagy kizárólagos vevői csopor. részére;

ii.

nem kölcsönös megállapodásban előírt korlátozás, amelynek értelmében a hasznosításba vevő nem végezheti a szerződés szerinti termékek aktív értékesítését a hasznosítást engedélyező által valamely másik hasznosításba vevő számára kijelölt kizárólagos területre vagy kizárólagos vevői csopor. részére, feltéve, hogy ez a másik hasznosításba vevő a saját hasznosítási megállapodása (licenciaszerződése) megkötésének idején nem volt a hasznosítást engedélyező versenytárs vállalkozása;

iii.

a hasznosításba vevő arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a szerződés szerinti termékeket csak saját használatra állítsa elő, feltéve, hogy a hasznosításba vevő a szerződés szerinti termékeket beépíti saját termékeibe, nincs korlátozás a szerződés szerinti termékeknek saját termékei tartalék alkatrészeként való aktív és passzív értékesítése tekintetében;

iv.	nem kölcsönös megállapodás keretében a hasznosításba vevő arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a szerződés szerinti termékeket csak egy adott vevő számára állítsa elő, amennyiben a licenc megadása azzal a céllal történt, hogy alternatív beszerzési forrást biztosítson az adott vev. részére;

a hasznosításba vevő azon képességének korlátozása, hogy a saját technológiai jogait hasznosítsa, vagy a megállapodásba. részes bármely fél azon képességének korlátozása, hogy kutatást-fejlesztést végezzen, kivéve, ha ez utóbbi korlátozás a licenc tárgyát képező know-how harmadik felekkel való közlésének megakadályozása érdekében nélkülözhetetlen.

A versenytársak közötti kölcsönös és nem kölcsönös megállapodások közötti különbségtétel

125.

A TTBER bizonyos különösen súlyos korlátozások vonatkozásában különbséget tesz kölcsönös és nem kölcsönös megállapodások között. Versenytársak között a különösen súlyos korlátozások listája szigorúbb a kölcsönös megállapodások vonatkozásában, mint a versenytársak között a nem kölcsönös megállapodások esetében. A kölcsönös megállapodások olyan keresztlicencia-megállapodások, amelyekben a licenc tárgyát képező technológiák versengő technológiák, vagy versengő termékek előállítására használhatóak fel. A nem kölcsönös megállapodás olyan megállapodás, amelyben csak az egyik fél adja licenciába technológiai jogait a másik félnek, vagy keresztlicencia esetében a licenc tárgyát képező technológiai jogok nem versengő technológiákra vonatkoznak, és nem használhatók fel versengő termékek előállításához. A TTBER alkalmazásában egy megállapodás nem lesz kölcsönös pusztán amiatt, mert viszontlicencia-adási kötelezettséget tartalmaz, vagy mert a hasznosításba vevő viszontlicenciába adja a licenc tárgyát képező technológián végzett saját fejlesztéseit. Amennyiben egy nem kölcsönös megállapodás később az ugyanazon felek között létrejött második hasznosítási megállapodás megkötése miatt kölcsönössé válik, előfordulhat, hogy a feleknek felül kell vizsgálniuk az első hasznosítási megállapodást annak érdekében, hogy a megállapodás ne tartalmazzon különösen súlyos korlátozást. Az ilyen esetek értékelésekor a Bizottság figyelembe fogja venni az első és a második hasznosítási megállapodás megkötése között eltelt időt.

Versenytársak közötti árkorlátozások

126.

A TTBER 4. cikke (1) bekezdésének a. pontjában szereplő különösen súlyos korlátozás versenytársak közötti olyan megállapodásokra vonatkozik, amelyek célja a harmadik feleknek eladott termékek árának rögzítése, ideértve a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket is. A versenytársak közötti árrögzítés általában cél általi versenykorlátozást jelent. Az árrögzítés öltheti egy felszámítand. pontos árra, vagy bizonyos megengedett legnagyobb kedvezményeket tartalmazó árlistára vonatkozó megállapodás formáját. Nincs jelentősége annak, hogy a megállapodás rögzített, legalacsonyabb (ideértve a reklámokban szereplő minimális árakat is), legmagasabb vagy ajánlott árakra vonatkozik-e. Az árrögzítés végrehajtható közvetetten, a megállapodás szerinti ártól való eltéréstől visszatartó tényezők alkalmazásával is, például annak előírásával, hogy a jogdíjak emelkednek, ha a termék ára egy meghatározott szint alá csökken. Önmagában azonban nem árrögzítés az, hogy a hasznosításba vevő egy meghatározott legalacsonyabb összegű jogdíj megfizetésére köteles.

127.

Amennyiben a jogdíjakat az egyedi termékeladások alapján számítják ki, úgy a jogdíj összege közvetlen hatással jár a termék határköltségeire, és így közvetlen hatással van a termékárakra is (85). A versenytársak ezért a kölcsönös jogdíjfizetéssel járó keresztlicenciát felhasználhatják az árak értékesítési termékpiacokon történő összehangolására és/vagy növelésére (86). A Bizottság azonban csak olyan meghatározott körülmények között fogja a kölcsönös jogdíjfizetéssel járó keresztlicenciát árrögzítésként értékelni, amikor a megállapodás jogdíjfizetésről rendelkezik, függetlenül attól, hogy a technológiát ténylegesen használják-e, vagy ha a megállapodás mentes minden versenytámogató céltól, és ezért nem minősül jóhiszemű hasznosítási megállapodásnak.

Versenytársak közötti kibocsátási korlátozások

128.

A TTBER 4. cikke (1) bekezdésének b. pontjában meghatározott különösen súlyos korlátozás a versenytársak közötti megállapodásokban foglalt kibocsátási korlátozásokra vonatkozik. A kibocsátási korlátozás arra vonatkozik, hogy a fél milyen mennyiséget gyárthat és adhat el. A 4. cikk (1) bekezdésének b. pontja nem terjed ki a hasznosításba vevők (egyike) számára nem kölcsönös megállapodás keretében, vagy a hasznosításba vevők egyike számára kölcsönös megállapodás keretében előírt kibocsátási korlátozásokra, feltéve, hogy a kibocsátási korlátozás minden esetben csak a licenc tárgyát képező technológiával gyártott termékekre vonatkozik. A 4. cikk (1) bekezdésének b. pontja tehát különösen súlyos korlátozásként kategorizálja a kölcsönös kibocsátási korlátozásokat és a valamely félre – a hasznosítást engedélyezőre vagy a hasznosításba vevőre –, az adott fél saját technológiájának használata vonatkozásában előírt kibocsátási korlátozásokat (87). Ha a versenytársak kölcsönös kibocsátási korlátokról állapodnak meg, a megállapodás célja és valószínű hatása a piaci kibocsátás csökkentése. E különösen súlyos korlátozások vonatkoznak azokra a megállapodásokra, amelyek visszafogják a feleknek a kibocsátás növelésére irányuló hajlandóságát, például olyan kölcsönös, egységenként felszámított jogdíjak alkalmazásával, amelyek a kibocsátás növekedésével együtt növekednek, vagy amely megállapodásokban a felek fizetésre kötelezik egymást, amennyiben a kibocsátás túllép egy meghatározott szintet.

129.

A nem kölcsönös kibocsátási korlátozások kedvezőbb kezelését az indokolja, hogy az egyirányú korlátozás nem feltétlenül vezet alacsonyabb kibocsátáshoz a piacon. Annak kockázata, hogy a megállapodás nem jóhiszemű hasznosítási megállapodás, akkor is alacsonyabb, ha a korlátozás nem kölcsönös. Amennyiben a hasznosításba vevő hajlandó egyirányú korlátozás elfogadására, a megállapodás valószínűleg az egymást kiegészítő technológiák valódi integrációjához vezet, vagy pedig a hasznosítást engedélyező magasabb rendű technológiájának a hasznosításba vevő termelőeszközeivel történő, hatékonyságnövelő integrációjához. Hasonlóképpen: egy kölcsönös megállapodásban a csak az egyik hasznosításba vevőre rótt kibocsátási korlátozás valószínűleg a felek egyike által licenciába vett technológia magasabb értékét tükrözi, és szolgálhatja a versenytámogató licenciába adás előmozdítását.

A piacok és a vevők felosztása versenytársak között

130.

A TTBER 4. cikke (1) bekezdésének c. pontjában meghatározott különösen súlyos korlátozás a piacok és a vevők felosztását érinti. A piacokat vagy vevőket a versenytársak között felosztó megállapodások célja a verseny korlátozása. Különösen súlyos versenykorlátozásnak minősül az, ha egy kölcsönös megállapodásban a versenytársak megegyeznek abban, hogy bizonyos területeken nem termelnek, vagy a másik félnek fenntartott bizonyos területekre vagy vevők számára nem végeznek aktív, passzív vagy mindkét típusú értékesítést. Így például piacfelosztásnak minősül a versenytársak közötti, kizárólagos, kölcsönös licenciába adás.

131.

A TTBER 4. cikke (1) bekezdésének c. pontja attól függetlenül alkalmazandó, hogy a hasznosításba vevő továbbra is szabadon használhatja-e saját technológiai jogait. Miután a hasznosításba vevő eszközállománnyal is felkészült egy adott terméknek a hasznosítást engedélyező technológiájával történő gyártására, költséges lehet számára egy másik technológiát használó, külön gyártósor fenntartása a korlátozás hatálya alá nem tartozó vevők kiszolgálására. Ezen túlmenően a korlátozások versenykorlátozó potenciáljára tekintettel a hasznosításba vevő kevéssé lehet ösztönözve a saját technológiája alapján történő gyártásra. Ugyancsak nagyon valószínűtlen, hogy az ilyen korlátozások nélkülözhetetlenek lennének a versenytámogató licenciába adás létrejöttéhez.

132.

A TTBER 4. cikke (1) bekezdése c. pontjának i. alpontja értelmében nem minősül különösen súlyos versenykorlátozásnak, ha a hasznosítást engedélyező egy nem kölcsönös megállapodásban kizárólagos engedélyt ad a hasznosításba vevőnek arra, hogy egy adott területen a licenc tárgyát képező technológia alapján gyártást végezzen, és ezzel azt is vállalja, hogy saját maga sem gyártja a szerződés szerinti terméket az adott területen, vagy nem szállítja a szerződés szerinti terméket az adott területről. Az ilyen kizárólagos licencek csoportmentességbe. részesülnek, függetlenül a terület kiterjedésétől. Ha a licenc az egész világra szól, a kizárólagosság magában foglalja azt is, hogy a hasznosítást engedélyező nem fog belépni a piacra vagy nem marad a piacon. A csoportmentesség akkor is alkalmazandó, ha egy nem kölcsönös megállapodásban a hasznosításba vevőre olyan korlátozás vonatkozik, hogy nem gyárthat a hasznosítást engedélyező számára fenntartott kizárólagos területen. E megállapodások célja lehet az, hogy arra ösztönözzék a hasznosítást engedélyezőt, a hasznosításba vevőt vagy mindkettőt, hogy ruházzon be a licenc tárgyát képező technológiába, és fejlessze azt. A megállapodás célja ezért nem szükségszerűen a piac felosztása.

133.

A TTBER 4. cikke (1) bekezdése c. pontjának i. alpontja szerint nem különösen súlyos korlátozásnak minősül azokra a nem kölcsönös megállapodások feleire is vonatkozóan, amelyekben a felek abban egyeznek meg, hogy nem értékesítik a szerződés szerinti termékeket aktív vagy passzív módon a másik félnek fenntartott kizárólagos területre vagy kizárólagos vevőcsoportnak (88). Az „aktív” és a „passzív” értékesítést a TTBER 1. cikkének (1) bekezdésének s) és t. pontja határozza meg (89). A hasznosításba vevőre vagy a hasznosítást engedélyezőre rótt, a másik fél területére vagy vevőcsoportjának történő aktív, passzív vagy mindkét típusú értékesítésre vonatkozó korlátozások csak akko. részesülnek csoportmentességben, ha az adott területet vagy vevőcsoportot kizárólagosan fenntartották a másik fél számára. A nem kizárólagosan fenntartott területre vagy ügyfélcsoportra vonatkozó aktív és passzív értékesítési korlátozások ne. részesülnek csoportmentességben, de bizonyos körülmények között megfelelhetnek a Szerződés 101. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételeknek, a megállapodásnak a 101. cikk szerinti egyedi értékelése alapján. A felek például megállapodhatnak abban, hogy eseti alapon megosztják a kizárólagosságot, amennyiben ez annak a félnek a termelésében mutatkozó átmeneti hiány enyhítéséhez szükséges, amelynek a területet vagy az ügyfélcsoportot kiosztották.

134.

Következésképpen nem súlyos korlátozás az sem, ha a hasznosítást engedélyező kinevezi a hasznosításba vevőt egy adott területen egyedüli hasznosításba vevőjének, ami azzal jár, hogy a szóban forgó területen harmadik személyek nem kapnak licenciát a hasznosítást engedélyező technológiája alapján történő gyártásra. Az ilyen egyedüli licencek esetében a csoportmentesség attól függetlenül fennáll, hogy a megállapodás kölcsönös-e vagy sem, mivel a megállapodás nem érinti a felek arra vonatkozó képességét, hogy saját technológiai jogaikat az adott területeken hasznosítsák.

135.

A TTBER 4. cikke (1) bekezdése c. pontjának ii. alpontja kizárja a különösen súlyos korlátozások köréből a szerződés szerinti termékeknek a hasznosításba vevő által egy másik hasznosításba vevő számára a hasznosítást engedélyező által kijelölt területre vagy vevőcsoportnak történő aktív értékesítésére vonatkozó, nem kölcsönös megállapodásban szereplő korlátozásokat, feltéve, hogy a védett hasznosításba vevő hasznosítási megállapodásának megkötésekor nem volt a hasznosítást engedélyező versenytársa. Ebben a forgatókönyvben nem indokolt az ilyen aktív értékesítési korlátozásokat különösen súlyos korlátozásként kezelni. Mivel a hasznosítást engedélyezőnek megengedett, hogy a korábban az érintett piacon nem tevékenykedő hasznosításba vevőnek védelmet adjon azon hasznosításba vevők aktív értékesítéseivel szemben, akik a hasznosítást engedélyező versenytársai, és akik emiatt már szilárd pozícióban vannak jelen a piacon, az ilyen korlátozások valószínűleg arra sarkallják a hasznosításba vevőt, hogy a licenc tárgyát képező technológiát hatékonyabban hasznosítsa. Ha azonban a hasznosításba vevők megegyeznének egymás között abban, hogy nem végeznek aktív vagy passzív értékesítést egy adott területre vagy adott vevőcsoportoknak, a megállapodás a hasznosításba vevők közötti kartellnek minősülne. Mivel egy ilyen megállapodás nem jár együtt technológiaátadással, nem tartozna a TTBER hatálya alá sem.

136.

A TTBER 4. cikke (1) bekezdése c. pontjának iii. alpontja kizárja a különösen súlyos korlátozások listájából a saját használatra történő korlátozásokat, nevezetesen azon követelményeket, amelyek szerint a hasznosításba vevő a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket csak saját használatra állíthatja elő. Amennyiben a szerződés szerinti termék egy alkatrész, a hasznosításba vevő kötelezhető arra, hogy az alkatrészt csak saját termékeibe történő belefoglalására gyártsa, és az alkatrészeket ne adhassa el más gyártóknak. A hasznosításba vevőnek azonban képesnek kell lennie arra, hogy az alkatrészeket saját termékeihez tartalék alkatrészként értékesítse, így azokkal el kell tudnia látni azon harmadik feleket is, akik e termékek vonatkozásában az értékesítés utáni szolgáltatásokat nyújtják. A saját használatra történő korlátozás szükséges lehet a technológia – különösen versenytársak közötti – terjesztésének előmozdításához, és a csoportmentesség hatálya alá tartozik. Ezen iránymutatás 4.2.5. szakasza útmutatást nyújt a csoportmentesség hatályán kívül eső megállapodásokban foglalt, belső felhasználásra vonatkozó korlátozások értékeléséhez.

137.

Végül a TTBER 4. cikke (1) bekezdése c. pontjának iv. alpontja kizárja a különösen súlyos korlátozások listájáról azt a kötelezettséget, amely a hasznosításba vevő számára nem kölcsönös megállapodásban előírja, hogy a szerződés szerinti termékeket csak egy adott vevő számára állíthatja elő és a licenc átadására azért kerül sor, hogy alternatív beszerzési forrást biztosítson az adott vev. részére. Az engedélyt tehát egy adott ügyfél kiszolgálása céljából kell megadni. Ugyanazon vevő ellátására azonban egynél több vállalkozás is kaphat engedélyt. A 4. cikk (1) bekezdése c. pontjának iv. alpontja a licenc időbeli hatályától függetlenül alkalmazandó. E kivétel hatálya alá tartozik például az az egyszeri licenc, amelynek célja az egy konkrét vevő valamely projektjéhez kapcsolódó követelményeknek való megfelelés. Az ilyen megállapodások piacfelosztási potenciálja korlátozott amiatt, hogy a licencet kizárólag egy adott vevő ellátása céljából adják. Különösen nem lehet azt feltételezni, hogy ilyen megállapodások miatt a hasznosításba vevő fel fog hagyni saját technológiájának hasznosításával.

138.

Nem minősülnek különösen súlyos korlátozásnak az alkalmazási terület korlátozásai a versenytársak közötti olyan megállapodásokban, amelyek egy vagy több technikai alkalmazási területre, termékpiacra vagy ipari ágazatra korlátozzák a licencet (90). Az ilyen korlátozások a 20 %-os piac. részesedési küszöbértékig csoportmentességbe. részesülnek, tekintet nélkül arra, hogy a megállapodás kölcsönös-e vagy sem. Az ilyen korlátozások esetében nem feltételezhető, hogy céljuk a piac vagy a vevők felosztása. A csoportmentesség alkalmazásának azonban az a feltétele, hogy az alkalmazási terület korlátozásai ne menjenek túl a licenc tárgyát képező technológiák hatókörén. Ha például a hasznosításba vevők a tekintetben is korlátozottak, hogy mely alkalmazási területeken használhatják saját technológiai jogaikat, a megállapodás piacfelosztásnak minősül.

139.

A csoportmentesség attól függetlenül alkalmazandó, hogy az alkalmazási terület korlátozása szimmetrikus vagy aszimmetrikus. Egy kölcsönös hasznosítási megállapodásban kikötött, alkalmazási területre vonatkozó aszimmetrikus korlátozás azzal jár, hogy mindkét fél eltérő alkalmazási területen használhatja az általa licencbe vett technológiát. Ha a megállapodás nem korlátozza a feleket saját technológiájuk felhasználásában, nem vélelmezhető, hogy a megállapodás következtében a felek a másik félnek adott licenc által lefedett terület(ek)et elhagynák, vagy tartózkodnának az e terület(ek)re való belépéstől. Még ha a hasznosításba vevők be is szerzik a licenc tárgyát képező technológiának az engedélyezett alkalmazási területen történő alkalmazásához szükséges eszközöket, előfordulhat, hogy a licenc hatókörén kívüli gyártáshoz használt eszközöket nem éri hatás. E tekintetben fontos az, hogy a korlátozás külön termékpiacokhoz, iparágakhoz vagy technikai alkalmazási területhez, ne pedig területileg vagy csoportonként felosztott olyan ügyfelekhez kapcsolódjon, akik ilyen termékpiachoz, iparághoz vagy technikai alkalmazási területhez tartozó termékeket vásárolnak. A piacfelosztás kockázata lényegesen nagyobb ez utóbbi esetben (lásd a 130. pontot). Ezenfelül az alkalmazási terület korlátozásai szükségesek lehetnek a versenytámogató licenciába adás előmozdításához (lásd a 235. pontot).

A felek kutatási-fejlesztési képességének korlátozásai

140.

A TTBER 4. cikke (1) bekezdésének d. pontjában meghatározott különösen súlyos korlátozás bármelyik fél K+F-képességének korlátozásaira vonatkozik. Mindkét félnek jogosultnak kell lennie független K+F végzésére. Ez a szabály attól függetlenül alkalmazandó, hogy a korlátozás a licenc által lefedett területre vagy más területekre vonatkozik-e. Ugyanakkor pusztán az, hogy a felek megegyeznek abban, hogy átadják egymásnak technológiáik jövőbeli fejlesztéseit, nem jelenti a független K+F korlátozását. A 4. cikk (1) bekezdésének d. pontja nem vonatkozik a fél harmadik felekkel végzett K+F-tevékenységének korlátozásaira sem, amennyiben az ilyen korlátozás a licenc tárgyát képező know-how nyilvánosságra kerülése elleni védelemhez szükséges. Ahhoz, hogy a megállapított korlátozások a kivétel hatálya alá tartozzanak, e korlátozásoknak az ilyen védelem biztosításához szükségesnek és azzal arányosnak kell lenniük. Amennyiben például a megállapodás kijelöli a hasznosításba vevő azon konkrét alkalmazottait, akiket a licenc tárgyát képező know-how használatára ki kell képezni, illetve akiknek felelősségi körébe e know-how alkalmazásának tartoznia kell, elegendő lehet a hasznosításba vevőt arra kötelezni, hogy ne engedélyezze ezen alkalmazottak számára, hogy harmadik felekkel folytatott K+F tevékenységben vegyene. részt. Más biztosítékok is megfelelők lehetnek.

A hasznosításba vevő saját technológiájának használatára vonatkozó korlátozások

141.

A TTBER 4. cikke (1) bekezdésének d. pontja szerinti különösen súlyos korlátozás a hasznosításba vevő saját technológiai jogai használatára vonatkozó képességének korlátozására is alkalmazandó, feltéve, hogy ezzel nem a hasznosítást engedélyezőtől licenciába vett technológiai jogokat hasznosítja. Konkrétan, saját technológiai jogaival kapcsolatban a hasznosításba vevőre nem vonatkozhat korlátozás a gyártás vagy az eladás helyét, a technikai alkalmazási területeket, a gyártás vagy az eladás mennyiségét és az eladási árakat, valamint azon termékpiacokat illetően, amelyeken gyárt. Ugyancsak nem kötelezhető arra, hogy jogdíjat fizessen a saját technológiai jogai alapján előállított termékek után, mivel e kötelezettségek növelik az e jogok felhasználásából eredő költségeket (91). Ezenfelül a hasznosításba vevő nem korlátozható abban, hogy saját technológiai jogait harmadik feleknek licenciába adja. Amennyiben a hasznosításba vevőt korlátozzák saját technológiai jogainak felhasználásában vagy a K+F végzésében, ezzel csökken a hasznosításba vevő technológiájának versenyképessége. Ennek hatására csökken a verseny a meglévő termék- és technológiapiacokon, és a hasznosításba vevő kevésbé lesz arra ösztönözve, hogy saját technológiájának kialakításába és fejlesztésébe beruházzon. A TTBER 4. cikke (1) bekezdésének d. pontja nem vonatkozik azokra a korlátozásokra, amelyek tárgya harmadik felek olyan technológiájának a hasznosításba vevő általi felhasználása, amely a licenc tárgyát képező technológia versenytársa. Noha az ilyen versenytilalmi kötelezettségek kizáró hatást gyakorolhatnak harmadik felek technológiáira (lásd ezen iránymutatás 4.2.7. szakaszát), ezek következtében a hasznosításba vevők rendszerint nem lesznek kevésbé ösztönözve arra, hogy saját technológiáik kialakításába és fejlesztésébe beruházzanak.

3.4.3. Nem versenytársak közötti megállapodások

142.

A TTBER 4. cikkének (2) bekezdése felsorolja a nem versenytársak közötti licenciába adás esetén különösen súlyosnak minősülő korlátozásokat. A 4. cikk (2) bekezdése szerint a csoportmentesség nem vonatkozik azokra a megállapodásokra, amelyek célja közvetve vagy közvetlenül, önmagukban vagy a felek ellenőrzése alá tartozó egyéb tényezőkkel együttesen a következők bármelyike:

valamely fél azon képességének korlátozása, hogy termékek harmadik fél számára történő értékesítése során meghatározza saját árait; azon lehetőség sérelme nélkül, hogy legmagasabb eladási ár meghatározható, illetve ajánlott eladási árra is tehető javaslat, feltéve, hogy ezek az árak nem válnak – valamelyik fél nyomására vagy ösztönzésére – ténylegesen rögzített, illetve minimum eladási árrá;

azon terület korlátozása, amelyre, vagy azon vevők korlátozása, aki. részére a hasznosításba vevő passzívan értékesítheti a szerződés szerinti termékeket, kivéve az alábbiakat:

i.	valamely, a hasznosítást engedélyez. részére fenntartott kizárólagos területre vagy kizárólagos vevői csopor. részére történő passzív értékesítés korlátozása;

ii.	a szerződés szerinti termékek kizárólag saját használatra történő előállításának kötelezettsége, feltéve, hogy a hasznosításba vevő nincs korlátozva a szerződés szerinti termékeknek a saját termékei tartalék alkatrészeként való aktív és passzív értékesítése tekintetében;

iii.	a szerződés szerinti termékeknek csak egy meghatározott vev. részére történő előállítására vonatkozó kötelezettség, amennyiben a licenciaadás azzal a céllal történt, hogy alternatív beszerzési forrást biztosítsanak az adott vev. részére;

iv.	a nagykereskedelmi szinten működő hasznosításba vevő által a végfelhasználók részére történő értékesítés korlátozása;

v.	az olyan területen található, nem szerződéses forgalmazók részére történő értékesítés korlátozása, ahol a hasznosítást engedélyező szelektív forgalmazási rendszert működtet a szerződés szerinti termékek tekintetében;

az olyan hasznosításba vevő által a végfelhasználók számára történő aktív vagy passzív értékesítés korlátozása, aki szelektív forgalmazási rendszer tagja és kiskereskedelmi szinten működik, azon lehetőség sérelme nélkül, hogy megtiltható a rendszer valamely tagj. részére az, hogy nem szerződéses telephelyről végezze tevékenységét.

Árrögzítés

143.

A TTBER 4. cikke (2) bekezdésének a. pontjában meghatározott különösen súlyos versenykorlátozás tárgya a harmadik fele. részére történő termékeladás vonatkozásában történő árrögzítés. Ez a rendelkezés konkrétan azokra a korlátozásokra vonatkozik, amelyek közvetlen vagy közvetett célja azon rögzített vagy legalacsonyabb eladási ár, illetve rögzített vagy legalacsonyabb árszint kialakítása, amelyet a hasznosítást engedélyezőnek vagy a hasznosításba vevőnek be kell tartania a termékek harmadik feleknek történő eladásakor. Az árrögzítés történhet közvetlenül kifejezett megállapodással – például szerződéses kötelezettséggel – vagy közvetett eszközökkel. Ez utóbbinak a példái azok a megállapodások, amelyek az árrést vagy az engedmények legmagasabb mértékét rögzítik, az eladási árat a versenytársak áraihoz kapcsolják, meghatározzák a reklámokban szereplő minimális árakat, továbbá ide tartoznak a egy meghatározott árszint betartásával kapcsolatos fenyegetések, megfélemlítések, figyelmeztetések, szankciók és a szerződés felmondása is. Az árrögzítés elérésének közvetlen vagy közvetett eszközei hatékonyabbá tehetők, ha azokat az árcsökkentés azonosítására szolgáló intézkedésekkel – például árfigyelő rendszer (92) kialakításával vagy az ártól való eltérések bejelentésére vonatkozó kötelezettséggel – párosítják. Hatékonyabbá tehető továbbá a közvetlen vagy közvetett árrögzítés, ha azt olyan intézkedésekkel párosítják, amelyek kevésbé ösztönzik az eladót értékesítési árainak csökkentésére; ilyen például a legnagyobb kedvezményt élvező ügyfélre vonatkozó záradék alkalmazásának kötelezettsége, nevezetesen, hogy valamely vevőnek minden olyan kedvezőbb feltételt biztosítson, amelyet bármely más vevőnek megad. A nem versenytársak közötti megállapodásokban az ajánlott értékesítési árak alkalmazása vagy a maximális árak előírása önmagában nem tekinthető úgy, hogy az rögzített vagy minimális értékesítési árakhoz vezet. Ha azonban a ezeket az ajánlott árakat vagy maximális árakat olyan ösztönzőkkel ötvözik, amelyek egy bizonyos árszint alkalmazására irányulnak, vagy amelyek fékezik az értékesítési ár csökkentését, ez árrögzítésnek minősülhet.

A hasznosításba vevő azon képességének korlátozása, hogy passzív értékesítést folytasson

144.

A TTBER 4. cikke (2) bekezdésének b. pontjában meghatározott különösen súlyos korlátozás a hasznosításba vevő azon képességének korlátozására vonatkozik, hogy a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket (93) passzívan értékesítse (94).

145.

A passzív értékesítési korlátozások eredhetnek olyan kifejezett kötelezettségekből, mint például meghatározott ügyfeleknek vagy meghatározott területen lévő ügyfeleknek való eladás tilalma, vagy az ezen ügyfelektől érkező megrendelések más hasznosításba vevőkhöz történő továbbításának kötelezettsége. A passzív értékesítési korlátozások olyan közvetett intézkedésekből is eredhetnek, amelyek célja, hogy a hasznosításba vevőt az ilyen értékesítésektől való tartózkodásra ösztönözzék, mint például a pénzügyi ösztönzők (95).

146.

A mennyiségi korlátozások önmagukban nem minősülnek a TTBER 4. cikke (2) bekezdésének b. pontja értelmében vett passzív értékesítések különösen súlyos korlátozásának. Azonban a mennyiségi korlátozások is lehetnek a passzív értékesítések korlátozásának közvetett eszközei. A Bizottság úgy véli, hogy a 4. cikk (2) bekezdésének b. pontja akkor alkalmazandó, ha a mennyiségi korlátozásokat egy mögöttes piacfelosztó megállapodás végrehajtására használják fel. Az erre utaló jelek közé tartoznak a következők: a mennyiségek időbeli kiigazítása annak érdekében, hogy csak a helyi keresletet fedezzék; a mennyiségi korlátozások és a minimális mennyiségeknek az adott területen történő értékesítésére vonatkozó kötelezettség kombinációja; az adott területen történő értékesítéshez kapcsolódó minimális jogdíjkötelezettségek; differenciált jogdíjmértékek a termékek rendeltetési helyétől függően, valamint az egyes hasznosításba vevők által értékesített termékek rendeltetési helyének nyomon követése.

147.

A hasznosításba vevők passzív értékesítéseire vonatkozó különösen súlyos korlátozás általános szabálya alól számos kivétel van, amelyeket a lenti 148–153. pont ismertet. Az e kivételek hatálya alá tartozó korlátozások és kötelezettségek csoportmentességbe. részesülnek.

148.

1. kivétel: A TTBER 4. cikke (2) bekezdésének b. pontjában meghatározott különösen súlyos korlátozás nem terjed ki a hasznosítást engedélyezőre vonatkozó (aktív és passzív) értékesítési korlátozásokra. A hasznosítást engedélyezőre vonatkozó valamennyi eladási korlátozás csoportmentességbe. részesül a 30 %-os piac. részesedési küszöbértékig (96). Ugyanez vonatkozik a hasznosításba vevő általi aktív értékesítés korlátozására, kivéve a szelektív forgalmazási rendszerhez tartozó hasznosításba vevők által a végfelhasználók részére történő aktív értékesítés korlátozását (lásd ezen iránymutatás 153. pontját). Az aktív értékesítés korlátozásaira vonatkozó csoportmentesség alapja az a vélelem, hogy az ilyen korlátozások ösztönzik a beruházásokat, az árversenytől eltérő versenyt és a hasznosításba vevők által nyújtott szolgáltatások minőségének javítását, mivel kezelik a potyautas- és az akadályozási (hold-up) problémákat. A hasznosításba vevők területei vagy vevőcsoportjai közötti aktív értékesítés korlátozásai esetében nem szükséges, hogy a védett hasznosításba vevő kapjon egy kizárólagos területet vagy egy kizárólagos vevőcsoportot. A csoportmentesség vonatkozik az aktív értékesítés azon korlátozásaira is, amelyekkel egynél több hasznosításba vevőt jelölnek ki egy adott terület vagy egy adott vevőcsoport vonatkozásában. Valószínűleg a hatékonyságnövelő beruházásokat ösztönzi, ha a hasznosításba vevő biztos lehet abban, hogy az aktív értékesítések tekintetében az adott területen belül csak korlátozott számú hasznosításba vevő versenyével fog szembesülni, a területen kívüli hasznosításba vevők versenyével pedig nem.

149.

2. kivétel: Nem számítanak különösen súlyos versenykorlátozásnak – és ennélfogva csoportmentességbe. részesülnek – azok a korlátozások, amelyek a hasznosításba vevők valamely, a hasznosítást engedélyez. részére fenntartott kizárólagos területre vagy kizárólagos vevői csoportra irányuló aktív és passzív értékesítéseire vonatkoznak (lásd a TTBER 4. cikke (2) bekezdése b. pontjának i. alpontját) (97). Vélelmezett, hogy az ilyen korlátozások – noha versenykorlátozóak – a piac. részesedési küszöbértéken belül ösztönzik a technológia versenytámogató elterjedését és az ilyen technológiának a hasznosításba vevő termelőeszközeibe történő integrálását. Egy adott terület vagy vevőcsoport hasznosítást engedélyez. részére történő fenntartásához nem szükséges, hogy a hasznosítást engedélyező ténylegesen gyártson is a licenc tárgyát képező technológiával a szóban forgó területen vagy vevőcsopor. részére. A hasznosítást engedélyező későbbi hasznosítás céljából is fenntarthat magának valamely területet vagy vevőcsoportot.

150.

3. kivétel: A hasznosításba vevő azon kötelezettsége, hogy a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket csak saját (kötött) használatra gyártsa, nem minősül különösen súlyos korlátozásnak (lásd a TTBER 4. cikke (2) bekezdése b. pontjának ii. alpontját). Ha a szerződés szerinti termék alkatrész, akkor a hasznosításba vevő ezzel arra kötelezhető, hogy ezt a terméket csak saját termékeibe történő integrálásra gyártsa, és ne adja el a terméket más gyártóknak. A hasznosításba vevőnek azonban képesnek kell lennie arra, hogy a termékeket saját termékeihez tartalék alkatrészként aktívan és passzívan értékesítse, így azokkal el kell tudnia látni azon harmadik feleket is, akik e termékek vonatkozásában az értékesítés utáni szolgáltatásokat nyújtják. A saját használatra történő korlátozásokra vonatkozó további iránymutatás a 4.2.5. szakaszban található.

151.

4. kivétel: A hasznosításba vevő azon kötelezettsége, hogy a szerződés szerinti termékeket csak egy adott vevő számára gyártsa annak érdekében, hogy e vevő számára alternatív beszerzési forrást biztosítson, nem minősül különösen súlyos korlátozásnak (lásd a TTBER 4. cikke (2) bekezdése b. pontjának iii. alpontját). A nem versenytársak közötti megállapodások esetében valószínűtlen, hogy e korlátozások a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése alá tartoznának.

152.

5. kivétel: Amennyiben a hasznosításba vevő nagykereskedelmi szinten működik, a végfelhasználók részére történő értékesítési képességének korlátozása nem minősül különösen súlyos korlátozásnak (lásd a TTBER 4. cikke (2) bekezdése b. pontjának iv. alpontját). Egy ilyen típusó korlátozás lehetővé teszi, hogy a hasznosítást engedélyező a hasznosításba vevőt bízza meg a nagykereskedelmi forgalmazási feladatok ellátásával, és rendszerint nem tartozik a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá (98).

153.

6. kivétel: Amennyiben a hasznosításba vevő szelektív forgalmazási rendszer tagja, a nem szerződéses forgalmazók részére történő értékesítési képességének korlátozása nem minősül különösen súlyos korlátozásnak (lásd a TTBER 4. cikke (2) bekezdése b. pontjának v. alpontját). Ez a kivétel lehetővé teszi a hasznosítást engedélyező számára, hogy szelektív forgalmazási rendszert működtessen. Ebben az esetben azonban a TTBER 4. cikke (2) bekezdésének c. pontja szerint a kiskereskedelmi szinten működő hasznosításba vevők számára lehetővé kell tenni, hogy aktívan és passzívan is értékesítsenek a végfelhasználók részére, azon lehetőség sérelme nélkül, hogy megtiltsák számukra a nem engedélyezett telephelyről történő működést. Lásd még a hasznosításba vevő nagykereskedelmi funkcióra való korlátozásának lehetőségéről szóló 152. pontot, a TTBER 4. cikke (2) bekezdése b. pontjának iv. alpontjában előírtak szerint. Azon a területen belül, ahol a hasznosítást engedélyező szelektív forgalmazási rendszert működtet, a rendszer nem párosítható kizárólagos területekkel vagy kizárólagos vevőcsoportokkal, amennyiben ez a végfelhasználóknak történő aktív vagy passzív értékesítések korlátozásához vezetne; ez ugyanis a TTBER 4. cikke (2) bekezdésének c. pontja értelmében vett, különösen súlyos korlátozásnak minősülne.

154.

A TTBER 4. cikke (2) bekezdésének b. pontja értelmében különösen súlyos korlátozásoknak minősülnek a hasznosításba vevők által folytatott, egy másik hasznosításba vevőhöz rendelt kizárólagos területre vagy vevőcsoportra irányuló passzív értékesítésekre vonatkozó korlátozásai. Különleges körülmények között azonban az ilyen korlátozások korlátozott ideig kívül eshetnek a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdésén, ha objektíve szükségesek ahhoz, hogy a védett hasznosításba vevő bejusson egy új piacra (99). Ez vonatkozhat arra az esetre, amikor a hasznosításba vevőnek jelentős beruházásokat kell végrehajtania egy új piac létrehozása és fejlesztése érdekében, és a más hasznosításba vevők passzív értékesítésére vonatkozó korlátozások csupán a beruházások megtérüléséhez a hasznosításba vevő számára szükséges időszakra vonatkoznak. A legtöbb esetben ez az időszak nem haladja meg az attól a naptól számított két évet, amikor a szerződés szerinti termékeket a hasznosításba vevő először hozza forgalomba a kizárólagos területen, vagy először értékesíti a kizárólagos vevőcsoportja számára.

3.5. Nem mentesülő korlátozások

155.

A TTBER 5. cikke három olyan korlátozástípust sorol fel, amelyek az innovációs ösztönzők védelme érdekében nem tartoznak a csoportmentesség hatálya alá. E korlátozások egyedi értékelést igényelnek annak megállapítása érdekében, hogy a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében korlátozzák-e a versenyt, és ha igen, megfelelnek-e a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt négy feltételnek. E korlátozások csoportmentességből való kizárása erre a konkrét korlátozásra korlátozódik, feltéve, hogy az elválasztható a megállapodás több. részétől. Ebben az esetben a megállapodás fennmarad. része továbbra i. részesülhet csoportmentességben.

Kizárólagos viszontlicenciák

156.

A TTBER 5. cikke (1) bekezdésének a. pontja kizárja a csoportmentesség köréből az olyan kötelezettségeket, amelyek kizárólagos viszontlicenciákat írnak elő, azaz a hasznosítást engedélyező vagy a hasznosítást engedélyező által kijelölt harmadik fél kizárólagos visszaadását a licenc tárgyát képező technológia hasznosításba vevő általi fejlesztésére vagy az ilyen fejlesztésekhez fűződő jogoknak a hasznosítást engedélyezőre vagy a hasznosítást engedélyező által kijelölt harmadik félre történő átruházása céljából. A kizárólagos viszontlicencia olyan viszontlicencia, amely megakadályozza, hogy a hasznosításba vevő (aki jelen esetben a fejlesztő, valamint a fejlesztés vonatkozásában a hasznosítást engedélyező) hasznosítsa a fejlesztést (akár saját termelés, akár harmadik fele. részére történő licenciába adás céljából). A kizárólagos viszontlicencia-adási kötelezettségek valószínűleg csökkentik a hasznosításba vevő innovációs hajlandóságát, mivel korlátozzák annak képességét a fejlesztések hasznosítására. Ez a kizárás akkor is alkalmazandó, ha a fejlesztés a licenc tárgyát képező technológiával megegyező alkalmazásra vonatkozik, és akkor is, ha a hasznosításba vevő a licenc tárgyát képező technológia új alkalmazását fejleszti ki.

157.

A TTBER 5. cikke (1) bekezdése a. pontjának alkalmazása nem függ attól, hogy a hasznosítást engedélyező fizet-e ellenszolgáltatást a fejlesztés megszerzéséért vagy a kizárólagos licenc megszerzéséért. Az ilyen ellenszolgáltatás megléte és összege azonban – beleértve azt is, hogy azt a fejlesztés értéke alapján számítják-e ki – releváns tényező lehet a kizárólagos viszontlicencia-adási kötelezettségnek a Szerződés 101. cikke szerinti egyedi értékelése keretében a csoportmentesség hatályán kívül. Ha a viszontlicenciát ellenszolgáltatás fejében adják, kevésbé valószínű, hogy a kötelezettség fékezi a hasznosításba vevőt az innovációban. A csoportmentesség hatályán kívüli kizárólagos viszontlicencia egyedi értékelésekor fontos tényező a hasznosítást engedélyező technológiapiaci helyzete is. Minél erősebb a hasznosítást engedélyező helyzete, annál valószínűbb, hogy a kizárólagos viszontlicencia-adási kötelezettségnek korlátozó hatásai lesznek az innovációs versenyre. Minél erősebb a hasznosítást engedélyező technológiájának helyzete, annál fontosabb, hogy a hasznosításba vevő az innováció és a jövőbeli verseny alternatív forrásává válhasson. A kizárólagos viszontlicencia-adási kötelezettségek kedvezőtlen hatásai növekedhetnek az ilyen kötelezettséget tartalmazó technológiaátadási megállapodások párhuzamos hálózatai esetében is. Amikor a rendelkezésre álló technológiákat korlátozott számú hasznosítást engedélyező ellenőrzi, és ők kizárólagos viszontlicencia-adási kötelezettséget rónak a hasznosításba vevőkre, a versenyellenes hatások kockázata nagyobb, mint olyan helyzetekben, amikor több meglévő versengő technológia közül csak némelyiket adják licenciába kizárólagos viszontlicencia-adás kikötésével.

158.

A nem kizárólagos viszontlicencia-adási kötelezettségek a csoportmentesség hatálya alá tartoznak. Ez a helyzet még akkor is, ha e kötelezettség nem kölcsönös, azaz csak a hasznosításba vevőt terheli, és a hasznosítást engedélyező jogosult a fejlesztések más hasznosításba vevők részére történő továbbadására. A nem kölcsönös viszontlicencia-adási kötelezettség támogathatja az új technológia terjedését, mivel segítségével a hasznosítást engedélyező szabadon meghatározhatja azt, hogy átengedi-e a hasznosításba vevő által megvalósított fejlesztéseket a licenciaadó többi hasznosításba vevőjének, és ha igen, milyen mértékben. A továbbadási záradék is támogathatja a technológia terjedését, különösen ha a szerződéskötéskor minden hasznosításba vevő előtt ismert, hogy más hasznosításba vevőkkel azonos helyzetben lesz azon technológia fejlesztései szempontjából, amelynek alapján gyártást folytat.

159.

A mentességi szabályon kívül a nem kizárólagos viszontlicencia-adási kötelezettségek bizonyos körülmények között kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak a versenyre és az innovációra. E kötelezettségek például kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak az innovációra a versenytársak közötti keresztlicencia esetében, amennyiben a mindkét felet terhelő viszontlicencia-adási kötelezettség mindkét fél arra vonatkozó kötelezettségével párosul, hogy saját technológiájuk fejlesztéseit osszák meg a másik féllel. Ha a versenytársak minden fejlesztést megosztanak egymás között, ez megakadályozhatja, hogy bármelyik versenytárs versenyelőnyhöz jusson a másikkal szemben (lásd még a 264. pontot). Minél nagyobb a hasznosítást engedélyező piaci ereje és a viszontlicencia-záradékainak piaci lefedettsége, annál valószínűbb, hogy e záradékok befolyásolják a technológiák közötti versenyt és az innovációt.

Megnemtámadási és megtámadás esetén alkalmazandó felmondási záradékok

160.

A TTBER 5. cikke (1) bekezdésének b. pontja kizárja a csoportmentesség köréből a megnemtámadási záradékokat, azaz az egyik fél olyan közvetlen vagy közvetett kötelezettségét, amelynek értelmében nem vitathatja azon szellemitulajdon-jogok érvényességét, amelyekkel a másik fél rendelkezik az Unióban; azon lehetőség sérelme nélkül, hogy kizárólagos engedély esetében a hasznosítást engedélyező felmondja a technológiaátadási megállapodást, amennyiben a hasznosításba vevő megtámadja a licenc tárgyát képező bármely technológiai jog érvényességét.

161.

A megnemtámadási záradékok csoportmentességből való kizárásának az az oka, hogy általában a hasznosításba vevők képesek a leginkább megítélni, hogy egy szellemitulajdon-jog érvénytelen-e, és a torzulásmentes verseny érdekében az érvénytelen szellemitulajdon-jogokat meg kell szüntetni (100). Az érvénytelen szellemi tulajdon nem ösztönzi, hanem elfojtja az innovációt. A Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése valószínűleg vonatkozik azokra a megnemtámadási záradékokra, amelyek esetében a licenc tárgyát képező technológiára vonatkozó jog értékes, és ennélfogva versenyhátrányt teremt azon vállalkozásoknál, amelyek azt nem, vagy csak jogdíjfizetés ellenében használhatják. Ilyen esetekben valószínűtlen a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételek teljesülése. A megnemtámadási záradékok vitarendezési megállapodásokkal összefüggésben történő értékelését illetően lásd a 265–266. pontot.

162.

Az a záradék, amely szerint a hasznosításba vevő nem vitathatja a technológiai jogok tulajdonjogát, általában nem jelent a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében vett versenykorlátozást. Függetlenül attól, hogy a technológiai jogok jogosultja a hasznosítást engedélyező-e vagy sem, a technológiának a hasznosításba vevő és bármely más személy általi használatához mindenképpen licencet kell beszerezni, így ez a versenyre általában nincs hatással (101).

163.

A TTBER 5. cikke (1) bekezdésének b. pontja kizárja a csoportmentesség köréből a nem kizárólagos licenc keretében a hasznosítást engedélyező számára biztosított azon jogot is, hogy felmondja a megállapodást abban az esetben, ha a hasznosításba vevő vitatja a licenc tárgyát képező technológiai jogok bármelyikének érvényességét (a továbbiakban: megtámadás esetén alkalmazandó felmondási záradékok). Egy ilyen felmondási jog a megnemtámadási záradékkal azonos hatással járhat, különösen akkor, ha a hasznosítást engedélyező technológiájáról való áttérés jelentős veszteséget eredményezne a hasznosításba vevőnek (például ha a hasznosításba vevő már beruházott olyan gépekbe vagy eszközökbe, amelyeket nem lehet másik technológiával történő gyártásra használni), vagy ha a hasznosítást engedélyező technológiája a hasznosításba vevő termelésének szükséges feltétele. Ha például a licenc tárgyát képező technológia magában foglalja a szabvány szempontjából alapvető szabadalmat, a szabványnak megfelelő terméket gyártó hasznosításba vevőnek szükségképpen használnia kell a szabvány előírásainak teljesítéséhez szükséges néhány vagy összes szabadalmat (102). Ilyen esetben, ha a hasznosítást engedélyező felmondja a technológiaátadási megállapodást amiatt, hogy a hasznosításba vevő megtámadta az érintett szabadalmak érvényességét, a hasznosításba vevő jelentős veszteséget szenvedhet el. Akkor is jelentős lehet a megtámadástól visszatartó hatás, ha a hasznosítást engedélyező technológiája a szabvány szempontjából ugyan nem alapvető, de annak igen jelentős piac. részesedése miatt a hasznosításba vevő nehezen találhat más alkalmas, licenciába vehető technológiát. Azt a kérdést, hogy a hasznosításba vevő nyereségkiesése jelentős lenne-e és ezért jelentős lenne-e a megtámadástól visszatartó hatás, eseti alapon kell értékelni.

164.

Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy a 163. pontban felvázolt eseteken kívül a megtámadás esetén alkalmazandó felmondás gyakran nem bír jelentős visszatartó erővel a megtámadásra nézve, és ezért nem vált ki a megnemtámadási záradékkal azonos hatást.

165.

Ha a megtámadás esetén alkalmazandó felmondási záradékra vonatkozó rendelkezés nem tartozik a csoportmentesség hatálya alá, és megállapítást nyer, hogy a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében korlátozza a versenyt, meg kell vizsgálni, hogy a záradék megfelel-e a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek. E célból releváns lehet annak értékelése, hogy a záradék nélkülözhetetlen-e a hasznosítást engedélyező licenciaadásra való ösztönzéséhez (annak biztosítása révén, hogy ne kényszerüljön arra, hogy továbbra is kapcsolatban maradjon a hasznosítási megállapodás tárgyát vitató hasznosításba vevővel). Ezen értékelés egyik fontos szempontja lehet az is, hogy a megtámadás időpontjában a hasznosításba vevő teljesítette-e a megállapodásból eredő valamennyi kötelezettségét, különös tekintettel a megállapodott jogdíjak fizetésére.

166.

Általában kisebb a valószínűsége annak, hogy a megtámadás esetén alkalmazandó felmondási záradékok versenyellenes hatást gyakorolnak a kizárólagos licenciamegállapodásokban. A hasznosításba vevő a kizárólagos licenc megadását követően sajátos függőségi helyzetben találhatja magát, mivel a licenc tárgyát képező technológiai jogok tekintetében a hasznosításba vevő lesz az egyedüli bevételi forrása, amennyiben a jogdíjak mértéke a licenc tárgyát képező jogok alapján végzett gyártástól függ, ami nagyon gyakori helyzet. Ebben a helyzetben az innovációra és a licenciába adásra ösztönző tényezők ellen hathatna, ha például a hasznosítást engedélyezőt leköthetné egy olyan kizárólagos hasznosításba vevővel kötött megállapodás, aki már nem tesz jelentős erőfeszítéseket a licenc tárgyát képező technológiai jogok alapján gyártott (gyártandó) termék fejlesztésére, előállítására és forgalmazására (103). Ezért a TTBER csoportmentességbe. részesíti a kizárólagos hasznosítási megállapodások megtámadás esetén alkalmazandó felmondási záradékai alapján történő felmondást. A mentességi szabályon kívül eseti alapon kell az értékelést elvégezni.

167.

A kizárólag a know-how-ra vonatkozó megnemtámadási és a megtámadás esetén alkalmazandó felmondási záradékok nincsenek kizárva a csoportmentesség köréből. A Bizottság kedvezőbben ítéli meg ezeket a záradékokat, mivel a hasznosítást engedélyező számára valószínűleg nagyon nehéz vagy lehetetlen lesz a licenc tárgyát képező know-how hasznosítása annak nyilvánosságra hozatalát követően. Ilyen esetekben a hasznosításba vevőre rótt azon kötelezettség, hogy ne vitassa a licenc tárgyát képező know-how érvényességét, támogathatja a technológia terjedését, ha lehetővé teszi a hasznosítást engedélyező gyengébb felek számára, hogy anélkül adjanak licencet a hasznosításba vevő erősebb feleknek, hogy tartaniuk kellene az érvényesség vitatásától, miután a know-how-t a hasznosításba vevő átvette.

A hasznosításba vevő saját technológiájának használatára vagy fejlesztésére vonatkozó korlátozás (nem versenytársak közötti megállapodások)

168.

Nem versenytársak közötti megállapodásokban a TTBER 5. cikkének (2) bekezdése kizárja a csoportmentesség hatálya alól azokat a közvetlen vagy közvetett kötelezettségeket, amelyek korlátozzák a hasznosításba vevőt saját technológiai jogainak hasznosításában, vagy korlátozzák a megállapodásba. részes feleket K+F-tevékenységeik végzésében, kivéve, ha ez utóbbi korlátozás nélkülözhetetlen a licenc tárgyát képező know-how harmadik felek előtti felfedésének megakadályozásához. E kizárás tartalma megegyezik a versenytársak közötti megállapodásokra alkalmazandó különösen súlyos korlátozások listájának a TTBER 4. cikke (1) bekezdésének d. pontjában szereplő elemével, amellyel a fenti 140–141. pont foglalkozik. A lenti 169–170. pont iránymutatást nyújt a nem versenytársak közötti megállapodásokban szereplő ilyen típusú korlátozásoknak a Szerződés 101. cikke szerinti egyedi értékeléséhez.

169.

Nem versenytársak közötti megállapodásokban a hasznosításba vevő rendszerint nem tulajdonosa egy versengő technológiának. Lehetnek azonban olyan esetek, amikor a TTBER alkalmazásában a felek annak ellenére nem minősülnek versenytársnak, hogy a hasznosításba vevő valamely versengő technológia tulajdonosa. Ez a helyzet akkor, ha a hasznosításba vevő valamely technológia tulajdonosa, azonban azt nem adja licenciába, és a hasznosítást engedélyező a termékpiacon nem tényleges vagy potenciális szállító. A TTBER alkalmazásában a felek ilyen körülmények között nem versenytársak sem a technológiapiacon, sem a termékértékesítési (downstream) piacon (104). Ilyen esetekben fontos annak biztosítása, hogy a hasznosításba vevőt ne korlátozzák saját technológiájának hasznosításában és továbbfejlesztésében. Ez a technológia egy olyan versenykényszert jelent, amelyet meg kell őrizni. Ilyen helyzetben a hasznosításba vevő saját technológiai jogainak használatára vagy a K+F-re vonatkozó korlátozások a Szerződés 101. cikke (1) bekezdése értelmében valószínűleg korlátozzák a versenyt, és nem teljesítik a 101. cikk (3) bekezdésének feltételeit. Egy olyan kötelezettség például, amely alapján a hasznosításba vevő arra köteles, hogy ne csak a licenc tárgyát képező technológiával gyártott termékek értékesítése után fizessen jogdíjat, hanem a kizárólag a saját technológiájával gyártott termékek után is, rendszerint korlátozni fogja a hasznosításba vevőt saját technológiája hasznosításában.

170.

Ha a hasznosításba vevőnek nincs a tulajdonában versengő technológia, és nem is dolgozik ilyen technológia fejlesztésén, a felek önálló kutatási-fejlesztési képességének korlátozása versenykorlátozó lehet például akkor, ha csak kisszámú technológia érhető el, vagy a felek az innováció fontos (potenciális) forrásai a piacon. Ez különösen így van, ha a felek rendelkeznek a további K+F-tevékenységek végzéséhez szükséges eszközökkel és készségekkel. Ilyen helyzetben a felek K+F-képességének korlátozására vonatkozóan valószínűleg nem teljesülnek a Szerződés 101. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételek. Más esetekben azonban, ha számos technológia elérhető és a felek nem nincsenek a sajátos eszközök vagy készségek birtokában, a K+F-korlátozás valószínűleg vagy nem tartozik a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá az érzékelhető korlátozó hatás hiánya miatt, vagy pedig teljesíti a 101. cikk (3) bekezdésének feltételeit. A korlátozás elősegítheti az új technológia elterjedését például azáltal, hogy a hasznosításba vevőt arra készteti, hogy a licenc tárgyát képező technológia hasznosítására és fejlesztésére összpontosítson.

3.6. A csoportmentesség visszavonása és alkalmazásának mellőzése

3.6.1. A csoportmentességi kedvezmény visszavonása

171.

A TTBER 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Bizottság az 1/2003/EK rendelet 29. cikkének (1) bekezdése értelmében visszavonhatja a csoportmentességi kedvezményt, ha egy konkrét esetben megállapítja, hogy a csoportmentesség hatálya alá tartozó technológiaátadási megállapodás a Szerződés 101. cikkének (3) bekezdésével összeegyeztethetetlen hatást gyakorol. A TTBER 6. cikkének (2) bekezdése hasonlóképpen úgy rendelkezik, hogy amennyiben egy tagállam versenyhatósága megállapítja, hogy a csoportmentesség hatálya alá tartozó technológiaátadási megállapodásnak a 101. cikk (3) bekezdésével összeegyeztethetetlen hatásai vannak a tagállama területén vagy annak egy olya. részén, amely elkülönült földrajzi piac jellemzőivel rendelkezik, az 1/2003/EK rendelet 29. cikkének (2) bekezdése alapján e terület tekintetében visszavonhatja a csoportmentesség kedvezményét.

172.

A csoportmentességi kedvezmény visszavonását javasló versenyhatóságot terheli annak bizonyítása, hogy a megállapodás a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének értelmében korlátozza a versenyt, és nem felel meg a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt egy vagy több feltételnek (105). Mivel a visszavonás magában foglalja, hogy a szóban forgó megállapodás sérti a Szerződés 101. cikkét, a visszavonást szükségszerűen kíséri az 1/2003/EK rendelet 5., 7. vagy 9. cikke szerinti nemleges határozat. A csoportmentesség kedvezményének visszavonása csak ex nunc hatállyal jár, azaz nem érinti a megállapodás mentességét a visszavonás hatálybalépésének időpontját megelőző időszakban.

173.

A TTBER 6. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a visszavonás különösen a következő körülmények között indokolható:

a)	korlátozott a harmadik felek technológiáinak a piacra jutása, például az olyan hasonló korlátozó megállapodások párhuzamos hálózatainak halmozott hatása miatt, amelyek a hasznosításba vevők számára megtiltják harmadik felek technológiáinak használatát;

korlátozott a potenciális hasznosításba vevők piacra jutása, például az olyan hasonló korlátozó megállapodások párhuzamos hálózatainak halmozott hatása miatt, amelyek a hasznosítást engedélyezők számára megtiltják az egyéb hasznosításba vevők részére történő licencadást, vagy amiatt, hogy a vonatkozó technológiai jogokat licenciába adó egyetlen technológiatulajdonos olyan hasznosításba vevővel köt kizárólagos hasznosítási megállapodást, aki helyettesítő technológiai jogok alapján már aktív a termékpiacon.

174.

A TTBER 6. cikke (1) bekezdésének a. pontja utal a csoportmentesség kedvezményének visszavonási lehetőségére azokban az esetekben, amikor a harmadik fél a hasznosítást engedélyezőket, beleértve a potenciális hasznosítást engedélyezőket is, kizárják az érintett technológiapiacokról az olyan technológiaátadási megállapodások hálózatainak halmozott hatása miatt, amelyek megtiltják a hasznosításba vevők számára a versengő technológiák hasznosítását. Más hasznosítást engedélyező kizárása akkor valószínű, ha a korlátozó megállapodások következményeként a versengő licencek igénybevételére a piacon képes vállalkozások legtöbbje ebben akadályozott, illetve ha a potenciális hasznosításba vevők viszonylag magas belépési korlátokkal szembesülnek. A TTBER 6. cikke (1) bekezdésének b. pontja a visszavonás lehetőségére utal azokban az esetekben, amikor más hasznosításba vevők kizárásat olyan technológiaátadási megállapodások halmozott hatáséból ered, amelyek megtiltják a hasznosítást engedélyezőknek, hogy licenciát adjanak más hasznosításba vevőknek, és ezáltal megakadályozzák, hogy a potenciális hasznosításba vevők hozzáférjenek a szükséges technológiához. A kizárás kérdését részletesebben ezen iránymutatás 4.2.2. és a 4.2.7. szakasza vizsgálja.

175.

A csoportmentességi kedvezmény visszavonása akkor is indokolt lehet, ha:

a)	a hasznosítást engedélyezők közötti verseny korlátozott, mivel jelentős számú versengő hasznosítást engedélyező előírja a hasznosításba vevőivel szemben, hogy azok terjesszék ki az előbbiekre a más hasznosítást engedélyezőkkel kötött megállapodásaikban szereplő kedvezőbb feltételeket;

a vevőnek a szerződés szerinti termékekhez való hozzáférése indokolatlanul korlátozott a hasznosítást engedélyező vagy hasznosításba vevők azon képességének korlátozása miatt, hogy passzív értékesítést végezzenek a hasznosítást engedélyező vagy a hasznosításba vevő számára fenntartott kizárólagos területre vagy kizárólagos vevőcsoportnak;

c)	az érintett technológiapiacon a jogdíjakat a versenytárs vállalkozások közötti hasonló keresztlicencia-megállapodások halmozott hatásának eredményeként a versenyt meghaladó szinten állapítják meg.

3.6.2. A TTBER alkalmazásának mellőzése

176.

A TTBER 7. cikke előírja, hogy a Bizottság rendelet útján kizárhatja a TTBER hatálya alól a hasonló megállapodások párhuzamos hálózatait, ha a megállapodások egy érintett piac több mint 50 %-át lefedik. Egy ilyen intézkedés nem egyedi vállalkozásokra irányul, hanem minden olyan vállalkozást érint, amelyek megállapodásait a TTBER alkalmazásának mellőzését kimondó rendelet meghatározza.

177.

Míg a TTBER kedvezményének Bizottság általi, a 6. cikken alapuló visszavonása maga után vonja az 1/2003/EK rendelet 7. vagy 9. cikke szerinti határozat elfogadását, a TTBER 7. cikke szerint elfogadott, a TTBER alkalmazásának mellőzését kimondó bizottsági rendelet hatása az, hogy a rendeletben meghatározott korlátozások és piacok vonatkozásában megvonja a TTBER kedvezményét, és a szóban forgó korlátozásokat és piacokat illetően visszaállítja a Szerződés 101. cikke (1) és (3) bekezdésének teljes körű alkalmazását. Ennélfogva a TTBER 7. cikke szerint elfogadott rendelet elfogadását követően a vállalkozásoknak az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatát, a Bizottság határozatait, közleményeit és iránymutatásait kell szem előtt tartaniuk a 101. cikknek az érintett megállapodásokra történő alkalmazását illetően. A Bizottság egyedi esetben hozott esetleges határozata iránymutatásként szolgálhat az érintett piacon működő vállalkozások számára.

178.

Az 50 %-os piaci lefedettség kiszámításakor figyelembe kell venni a hasonló piaci hatásokat előidéző korlátozásokat – vagy korlátozások kombinációit – tartalmazó technológiaátadási megállapodások minden egyes hálózatát.

179.

A TTBER 7. cikke az 50 %-os piaci lefedettség túllépésekor nem ír elő eljárási kötelezettséget a Bizottság számára. Általában helyénvaló a 7. cikk szerinti rendelet elfogadása, ha valószínű, hogy az érintett piacra történő bejutás vagy az érintett piacon folyó verseny érzékelhetően korlátozott Annak értékelésekor, hogy szükség van-e a 7. cikk alkalmazására, a Bizottság megvizsgálja, hogy az egyedi visszavonás megfelelőbb korrekciós intézkedés lenne-e. Ez függhet különösen a piaci halmozott hatáshoz hozzájáruló versenytárs vállalkozások vagy az Unión belül érintett földrajzi piacok számától.

180.

A TTBER 7. cikke alapján elfogadott minden rendeletnek egyértelműen meg kell határoznia saját tárgyi hatályát. Ezért a Bizottságnak először meg kell határoznia az érintett termék- és földrajzi piaco(ka)t, másodszor pedig meg kell határoznia a korlátozások azon típusát, amelynek vonatkozásában a TTBER a továbbiakban nem lesz alkalmazandó. Ez utóbbi tekintetben a Bizottság árnyalhatja a rendelet tárgyi hatályát azon versenyaggálynak megfelelően, amelyet orvosolni kíván. Így például a Bizottság annak ellenére, hogy az 50 %-os piaci lefedettség alkalmazásában a versenytilalmi megállapodások valamennyi párhuzamos hálózatát figyelembe veszi, a meghatározott időtartamot meghaladó versenytilalmi kötelezettségekre korlátozhatja a rendelet hatályát. Adott esetben a Bizottság azzal is adhat iránymutatást, hogy meghatározza azt a piac. részesedési szintet, amely alatt – az adott piac összefüggésében – úgy lehet tekinteni, hogy egy egyedi vállalkozás nem tud jelentős mértékben hozzájárulni a halmozott hatáshoz. Általában ha egy meghatározott hasznosítást engedélyező által licenciába adott technológiát tartalmazó termékek piac. részesedése nem haladja meg az 5 %-ot, a megállapodás vagy az adott technológiát lefedő megállapodások hálózata nem tekinthető úgy, hogy az jelentősen hozzájárul a halmozott kizáró hatáshoz (106).

181.

A Bizottság által a TTBER 7. cikkének (2) bekezdése értelmében megállapítandó legalább hathónapos átmeneti időszaknak lehetővé kell tennie az érintett vállalkozások számára, hogy megállapodásaikat a TTBER alkalmazásának mellőzését kimondó rendelet figyelembevételével kiigazítsák.

182.

A TTBER alkalmazásának mellőzését kimondó rendelet nem érinti az érintett megállapodások csoportmentességét a rendelet hatálybalépését megelőző időszak tekintetében.

4. A SZERZŐDÉS 101. CIKKE (1) ÉS (3) BEKEZDÉSÉNEK ALKALMAZÁSA A TTBER HATÁLYÁN KÍVÜL

4.1. Az általános elemzési keret

183.

Nem vélelmezett azon megállapodások jogellenessége, amelyek például a TTBER piac. részesedési küszöbértékeinek túllépése miatt vagy azért nem tartoznak a csoportmentesség hatálya alá, mert a megállapodásban kettőnél több fél ves. részt. Az ilyen megállapodások a Szerződés 101. cikke szerinti egyedi értékelést igényelnek. Érvényesek és végrehajthatóak azok a megállapodások, amelyek vagy nem korlátozzák a versenyt a 101. cikk (1) bekezdése értelmében, vagy pedig teljesítik a 101. cikk (3) bekezdésének feltételeit.

Mentességi szabály a harmadik felek ellenőrzése alatt álló, kellő számú technológia megléte esetén

184.

A TTBER alkalmazási körén kívül eső helyzetek kiszámíthatóságának növelése és a részletes elemzés eszközének a valószínűleg tényleges versenyjogi aggályokat felvető esetekre való korlátozása érdekében a Bizottság úgy véli, hogy különösen súlyos versenykorlátozások hiányában valószínűtlen a Szerződés 101. cikkének megsértése, ha a licenc tárgyát képező technológián kívül létezik még legalább négy független, egymással versengő technológia. E célból a független versengő technológiának harmadik fél tulajdonában vagy ellenőrzése alatt kell állnia, és helyettesíthetőnek kell lennie a licenc tárgyát képező technológiával, figyelembe véve annak jellemzőit, az ezért fizetendő jogdíjakat, kereskedelmi erejét (beleértve például a technológiát tartalmazó termékek értékesítési volumenét) és tervezett felhasználását (107). A technológia által keltett versenykényszer korlátozott, ha nem jelent kereskedelmileg életképes alternatívát a licenc tárgyát képező technológiához képest. Ha például a piaci hálózati hatások következtében a fogyasztók fokozottan előnybe. részesítik a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket, akkor előfordulhat, hogy más technológiák nem jelentenek valódi alternatívát, és ezért csak korlátozottan ösztönzik a versenyt.

185.

Az, hogy egy megállapodás a 184. pontban leírt mentesítési szabály hatályán kívül esik, nem jelenti azt, hogy a megállapodás a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, vagy hogy nem teljesülnek a 101. cikk (3) bekezdésének feltételei. Az ilyen megállapodások az ezen iránymutatásban meghatározott elveken alapuló egyedi értékelést igényelnek.

4.1.1. A Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése szerinti értékelés szempontjából releváns tényezők

186.

Ha a megállapodás nem tartalmaz cél általi korlátozásokat, meg kell vizsgálni, hogy a megállapodás versenykorlátozó hatással jár-e (108). A lehetséges korlátozó hatásokra példák ezen iránymutatás 2.2.3. szakaszában találhatók.

187.

Annak értékelésekor, hogy egy megállapodás érzékelhető versenykorlátozást okoz-e, megfelelően figyelembe kell venni, hogy a szóban forgó piacon miképpen működik a verseny. E tekintetben a következő tényezők jelentősek:

a)	a megállapodás jellege;

b)	a felek piaci helyzete;

c)	a versenytársak piaci helyzete;

d)	a vevők piaci helyzete az érintett piacokon;

e)	belépési akadályok;

f)	a piac dinamikája.

188.

Az egyes tényezők fontossága esetenként változhat, és az összes többi tényezőtől függ. A magas piac. részesedés például rendszerint a piaci erőre utal, de alacsony belépési akadályok esetén lehetséges, hogy nem jelzi a piaci erőt. Ezért nem adhatók merev szabályok az egyes tényezők viszonylagos fontosságát illetően.

189.

A megállapodás jellegéhez hozzátartozik a felek közötti versenykapcsolat és a megállapodásban foglalt korlátozások. Az akadályok tekintetében nem elég a megállapodás kifejezett feltételeinek vizsgálata. Implicit korlátozások származhatnak például a megállapodás végrehajtásának módjából vagy az általa létrehozott ösztönzőkből.

190.

A felek piaci helyzete – ideértve a felek de facto vagy de jure irányítása alatt álló vállalkozásokat is – jelzi a hasznosítást engedélyező, a hasznosításba vevő vagy mindkettőjük esetleges piaci erejének meglétét és mértékét. Minél magasabb a piac. részesedésük, valószínűsíthetően annál nagyobb a piaci erejük. Ez különösen így van, ha a piac. részesedés a versenytársakkal szembeni költségelőnyöket vagy más versenyelőnyöket tükröz. E versenyelőnyök eredhetnek például az elsőként cselekvő lépéselőnyéből, vagy abból, hogy az adott szereplő szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen szabadalmakat birtokol vagy magasabb szintű technológiával rendelkezik. A piac. részesedés azonban csak egy tényező a piaci helyzet értékelésekor. A piac. részesedés például – a technológiapiacok esetében – nem feltétlenül jelzi mindig jól a szóban forgó technológia relatív erejét, és a piac. részesedési adatok között jelentős eltérések lehetnek a különböző lehetséges számítási módoktól függően.

191.

A piac. részesedést, valamint a lehetséges versenyelőnyöket és -hátrányokat ugyancsak használják a versenytársak piaci helyzetének értékelésére. Minél erősebbek a tényleges versenytársak és minél nagyobb a számuk, annál kisebb annak kockázata, hogy a felek képesek lesznek piaci erőt kifejteni. Ha azonban a versenytársak száma alacsony, piaci helyzetük (méretük, költségeik, K+F lehetőségeik stb.) pedig hasonló, a piac szerkezete növelheti az összejátszás kockázatát.

192.

A vevők piaci helyzete jelzéssel szolgál azt illetően, hogy egy vagy több vevő rendelkezik-e vevői erővel. A vevői erő első mutatója a vevő beszerzési piacon meglévő piac. részesedése. Ez a részesedés jelzi, hogy vásárlásai milyen jelentőséggel bírnak a lehetséges szállítók számára. Más mutatók a vevő forgalmazási területen elfoglalt helyére összpontosítanak, olyan jellemzőket ideértve, mint a földrajzilag kiterjedt üzlethálózat, valamint márkájának hírneve a végső fogyasztók körében. Bizonyos körülmények között a vevői erő meggátolhatja a hasznosítást engedélyezőt vagy a hasznosításba vevőt piaci erejének gyakorlásában, és ezzel feloldja azt a versenyproblémát, amely egyébként kialakult volna. Ez különösen így van, ha az erős vevőknek a képességük és az ösztönzésük is megvan arra, hogy a relatív árak kismértékű, de tartós növekedése esetében új ellátási forrásokat hozzanak be a piacra.

193.

A belépési akadályok értékelésekor azt vizsgálják, hogy a jelen lévő vállalkozások milyen mértékben emelhetik áraikat a versenyszint fölé anélkül, hogy új belépőt vonzanának a piacra. Belépési akadályok hiányában a könnyű és gyors piacra lépés miatt az áremelések nem lennének nyereségesek. A belépési korlátok általános szabályként alacsonynak tekinthetők, ha a tényleges piacra lépés – amely elegendő a piaci erő gyakorlásának megakadályozásához vagy gyengítéséhez – valószínűleg egy vagy két éven belül bekövetkezik.

194.

A belépési akadályok számos olyan tényezőből eredhetnek, mint a méret- és választékgazdaságosság (ideértve között a hálózati hatásokat), kormányzati szabályok (különösen, ha azok kizárólagos jogokat hoznak létre), az állami támogatás, a behozatali vámok, a szellemitulajdon-jogok, az erőforrások tulajdonjoga (ha az ellátás például természeti korlátok miatt korlátozott), a nélkülözhetetlen eszközök, az elsőként cselekvő lépéselőnye, vagy a hosszú időn át folytatott reklámmal a fogyasztókban kialakított márkahűség. A vállalkozások által kötött korlátozó megállapodások is működhetnek belépési korlátként, a bejutás megnehezítése és a (potenciális) versenytársak kizárása révén. A belépési korlátok jelen lehetnek a kutatási-fejlesztési, termelési és forgalmazási folyamat bármely szakaszában. Az, hogy e tényezők némelyikét belépési korlátként kell-e jellemezni, különösen attól függ, hogy járnak-e meg nem térülő költségekkel. A meg nem térülő költségek azok, amelyeket ki kell fizetni a piacra belépéshez vagy az ottani tevékenység végzéséhez, de amelyek a piacról történő kilépéskor elvesznek. Minél több a meg nem térülő költség, a potenciális belépőknek annál inkább mérlegelniük kell a piacra történő belépés kockázatait, és annál nagyobb annak a veszélye, hogy a piacon már jelenlévők állni fogják az új versenyt, mivel a meg nem térülő költségek költségessé teszik számukra a piac elhagyását. A belépés általánosságban meg nem térülő költségekkel jár, néha kisebb, néha nagyobb mértékben. Ezért a tényleges verseny általában kézzelfoghatóbb, és nagyobb súllyal esik latba az ügy értékelésekor, mint a potenciális verseny.

195.

Figyelembe kell venni az érintett piacok dinamikáját is. Előfordulhat, hogy egyes dinamikus piacokon bizonyos korlátozások lehetséges kedvezőtlen hatásai kevésbé problematikusak, mivel a dinamikus és innovatív versenytársak technológiái közötti verseny elegendő versenykényszert jelenthet. Más esetekben azonban a korlátozások tartós versenyelőnyt biztosíthatnak egy dinamikus piacon jelen lévő szereplő számára, és ezáltal érzékelhető korlátozó hatást gyakorolhatnak a versenyre. Ez lehet a helyzet akkor, ha a korlátozás megakadályozza a versenytársakat abban, hogy kihasználhassák a hálózati hatásokat, vagy ha a piac hajlamos az átbillenésre.

196.

Egy adott korlátozás értékelésekor adott esetben más tényezőket is figyelembe kell venni. E tényezők közé tartoznak a halmozott hatások, azaz a piac lefedettsége hasonló megállapodásokkal, a megállapodások időbeli hatálya, a szabályozási környezet, valamint azok a magatartások, amelyek összejátszásra utalhatnak vagy azt elősegíthetik, így például az árvezető szerep, az előre bejelentett áremelések, a megfelelő árról folytatott tárgyalások, a felesleges kapacitások miatti árrugalmatlanság, az árdiszkrimináció és a korábbi összejátszás.

4.1.2. A Szerződés 101. cikkének (3) bekezdése szerinti értékelés szempontjából releváns tényezők

197.

A versenyt korlátozó technológiaátadási megállapodások versenytámogató hatást is eredményezhetnek olyan hatékonyságnövekedés formájában, amely ellensúlyozza versenyellenes hatásukat. A versenytámogató hatások értékelése a Szerződés 101. cikke (3) bekezdésének keretében történik, amely rendelkezés kivételt tartalmaz a 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom alól. Ahhoz, hogy ez a kivétel alkalmazható legyen, a technológiaátadási megállapodásnak meg kell felelnie a 101. cikk (3) bekezdésében meghatározott négy feltételnek (lásd ezen iránymutatás 9. pontját). A 101. cikk (3) bekezdésére hivatkozó vállalkozásnak meggyőző érvekkel és bizonyítékokkal kell alátámasztania, hogy a négy feltétel teljesül (109).

198.

A korlátozó megállapodásoknak a Szerződés 101. cikke (3) bekezdése szerinti értékelésére a megállapodások létrejöttének tényleges összefüggésében (110), valamint a mindenkori tényállás alapján kerül sor. A tényállás lényeges változásai ezért kihatnak az értékelésre. A 101. cikk (3) bekezdése szerinti kivétel szabálya mindaddig alkalmazandó, amíg a négy feltétel teljesül; ha ez már nincs így, a rendelkezés nem alkalmazható (111). A 101. cikk (3) bekezdésének alkalmazásakor azonban figyelembe kell venni a felek bármelyike által eszközölt meg nem térülő induló beruházásokat, valamint a hatékonyságnövelő beruházás elvégzéséhez és megtérüléséhez szükséges időt és kötöttségeket. A 101. cikk nem alkalmazható az előzetes beruházások és az azokhoz kapcsolódó kockázatok figyelembevétele nélkül. A felekre nehezedő kockázat és a megállapodás teljesítéséhez szükséges meg nem térülő beruházás így oda is vezethet, hogy a megállapodás a beruházás megtérüléséhez szükséges időre az esettől függően nem tartozik a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá, vagy pedig teljesíti a 101. cikk (3) bekezdésének feltételeit.

199.

A Szerződés 101. cikke (3) bekezdésének első feltétele a megállapodásból eredő objektív előnyök értékelését igényli. Az ilyen hatékonyságnövekedésre példák ezen iránymutatás 2.2. szakaszában találhatók.

200.

A Szerződés 101. cikke (3) bekezdésének harmadik feltétele megköveteli, hogy a megállapodás ne írjon elő olyan korlátozásokat, amelyek nem nélkülözhetetlenek a megállapodás objektív előnyeinek eléréséhez. A nélkülözhetetlenségi feltétel teljesülésének értékelésekor a Bizottság különösen azt fogja vizsgálni, hogy az egyedi korlátozások folytán hatékonyabban végezhető-e a szóban forgó tevékenység, mint a szóban forgó korlátozás hiányában. Ezen értékelés során figyelembe kell venni a feleket érintő piaci feltételeket és realitásokat. A 101. cikk (3) bekezdésére hivatkozó vállalkozásoknak nem kell feltételezett vagy elméleti alternatívákat megfontolniuk. Ki kell azonban fejteniük és be kell bizonyítaniuk, hogy a reálisnak tűnő megoldások és a jóval kisebb mértékű korlátozást jelentő alternatívák miért eredményeznének ugyanazt a hatékonyságot. Nélkülözhetetlennek akkor minősül a szóban forgó korlátozás, ha a kereskedelmileg reálisnak és kevésbé korlátozó alternatívának tűnő feltételek alkalmazása jelentős hatékonyságvesztéshez vezetne. Bizonyos esetekben szükséges lehet annak vizsgálata is, hogy maga a megállapodás nélkülözhetetlen-e a hatékonyságnövekedés eléréséhez. Mindazonáltal a két fél közötti egyszerű licenciába adás esetében általában nem szükséges túlmenni az egyedi korlátozások nélkülözhetetlenségének vizsgálatán. Önmagában véve a hasznosítási megállapodásnak rendszerint nincs kevésbé korlátozó alternatívája.

201.

A Szerződés 101. cikke (3) bekezdésének második feltétele megköveteli, hogy a fogyasztók méltányos módo. részesüljenek az előnyökből. Ez magában foglalja, hogy a licenc alapján előállított termékek fogyasztóinak legalább a megállapodás kedvezőtlen hatásainak megfelelő mértékű kompenzációban kel. részesülniük (112). Ez azt jelenti, hogy a hatékonyságnövekedésnek teljesen ki kell egyenlítenie a megállapodás által az árakban, a kibocsátásban és más lényeges paraméterekben valószínűleg okozott kedvezőtlen hatást. Ez történhet az érintett vállalkozások költségszerkezetének az árak csökkenéséhez vezető változásával, vagy a fogyasztók új vagy továbbfejlesztett termékekhez való hozzáférésének biztosításával, ami ellentételezi az esetleges áremelkedést (113).

202.

A Szerződés 101. cikke (3) bekezdésének utolsó feltétele előírja, hogy a megállapodás az érintett termékek jelentős része tekintetében ne tegye lehetővé a felek számára a verseny megszüntetését. Ez feltételezi a piacon továbbra is fennálló versenynyomás és a megállapodás által a verseny ilyen forrásaira gyakorolt hatás elemzését. E feltétel alkalmazásakor figyelembe kell venni a Szerződés 101. cikkének (3) bekezdése és annak 102. cikke közötti kapcsolatot. Az állandó ítélkezési gyakorlattal összhangban a 101. cikk (3) bekezdésének alkalmazása nem sértheti a Szerződés 102. cikkének alkalmazását (114). Az, hogy a megállapodás lényegesen korlátozza a versenyt egy releváns paraméter tekintetében, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a verseny a 101. cikk (3) bekezdésének értelmében megszűnne. A technológiai egyesülés például iparági szabvány létrejöttét eredményezhet, ami olyan helyzethez vezet, ahol a technológiai formátumok között csekély a verseny. Amint a legfontosabb piaci szereplők elfogadnak egy meghatározott formátumot, az alternatív formátumok számára a hálózati hatások következtében nagyon nehézzé válhat a túlélés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a de facto ágazati szabvány létrehozása a 101. cikk (3) bekezdésének utolsó feltétele értelmében mindig megszünteti a versenyt, különösen akkor, ha a szállítók továbbra is szabadon versenyezhetnek az ár, a minőség, a választék, az innováció és a termékjellemzők terén.

4.2. A Szerződés 101. cikkének alkalmazása a licenckorlátozások különböző típusaira

203.

Ez a szakasz a technológiaátadási megállapodásokban általában szereplő korlátozások különböző típusaival foglalkozik. Az ezen iránymutatás más szakaszaiban, és főként a különösen súlyos korlátozásokról szóló 3.4. és a nem mentesülő korlátozásokról szóló 3.5. szakaszban már tárgyalt korlátozásokkal ez a szakasz csak röviden foglalkozik.

204.

Ez a szakasz a versenytársak közötti és a nem versenytársak közötti megállapodásokra vonatkozik. A versenytársak közötti megállapodások vonatkozásában adott esetben különbséget kell tenni a kölcsönös és a nem kölcsönös megállapodások között. A nem versenytársak közötti megállapodások esetében nincs szükség ilyen különbségtételre. Ha a vállalkozások sem ténylegesen, sem potenciálisan nem versenytársak az érintett technológiapiacon vagy a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékek piacán, a kölcsönös licenc gyakorlati szempontból semmiben sem különbözik két különálló licenctől. Eltérő a helyzet az olyan megállapodások esetében, amelyekkel a felek közösen technológiacsomagot állítanak össze, majd azt harmadik felek számára licenciába adják. Az ilyen megállapodásokkal ezen iránymutatás 4.4. szakasza foglalkozik.

205.

Ez a szakasz nem terjed ki a technológiaátadási megállapodásokban szereplő azon kötelezettségekre, amelyek általában nem korlátozzák a versenyt a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében. E kötelezettségek közé tartoznak például a következők:

a)	titoktartási kötelezettségek;

b)	a hasznosításba vevők számára az allicencia-adást tiltó kötelezettség;

c)	a licenc tárgyát képező technológiai jogok használatától való tartózkodás kötelezettsége a megállapodás lejártát követően, feltéve, hogy a licenc tárgyát képező technológiai jogok érvényesek és hatályosak maradnak;

d)	a hasznosítást engedélyezőnek történő segítségnyújtás kötelezettsége a licenciába adott szellemitulajdon-jogok érvényesítése terén;

e)	minimumjogdíjak fizetésére, továbbá a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékek minimummennyiségének előállítására irányuló kötelezettség;

f)	a hasznosítást engedélyező védjegyének használatára, vagy a hasznosítást engedélyező nevének a terméken való feltüntetésére vonatkozó kötelezettség.

4.2.1. Jogdíjfizetési kötelezettségek

206.

A technológiaátadási megállapodás szerződő felei rendszerint szabadon határozhatják meg a hasznosításba vevő által fizetendő jogdíjat és annak fizetési módját, anélkül, hogy ez a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozna. Ez az elv a versenytársak közötti és a nem versenytársak közötti megállapodásokra egyaránt alkalmazandó. A jogdíjfizetési kötelezettségek ölthetik egyösszegű átalányfizetés, az eladási ár eg. részének átengedése vagy a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó minden egyes termék után járó, rögzített összeg fizetésének formáját. Ha a licenc tárgyát képező technológia a végső termékbe foglalt inputot tartalmaz, általában nem versenykorlátozó az, ha a jogdíjakat a végtermék ára alapján számítják ki, feltéve, hogy a végtermék tartalmazza a licenc tárgyát képező technológiát (115). Szoftverlicenc esetében általában összeegyeztethető a 101. cikk (1) bekezdésével, ha a jogdíj a felhasználók számán alapul, vagy azt gépenkénti alapon számítják ki.

207.

A csoportmentességen kívül a versenytársak közötti technológiaátadási megállapodások jogdíjra vonatkozó rendelkezései korlátozhatják a versenyt a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha a versenytársak jogdíjfizetéssel járó keresztlicencia-szerződéseket kötnek, és a jogdíjak aránytalanok a licenc piaci értékéhez képest, valamint ha a felek hasonló költségszerkezettel rendelkeznek, vagy ha az ilyen jogdíjak jelentős hatást gyakorolnak a piaci árakra. Annak értékelésekor, hogy a jogdíjak aránytalanok-e, szükséges vizsgálni azokat a jogdíjakat, amelyeket a termékpiacon más hasznosításba vevők fizetnek ugyanazon vagy helyettesítő technológiákért. Ilyen esetekben nem valószínű, hogy teljesülnek a 101. cikk (3) bekezdésének feltételei.

208.

A csoportmentesség csak a technológiaátadási megállapodásokra vonatkozik, amennyiben a megállapodás alapján licenciába adott technológiai jogok érvényesek és hatályosak. Azok a megállapodások azonban, amelyek a licenc tárgyát képező technológiai jogok érvényességi idején túlnyúló jogdíjfizetési kötelezettségeket tartalmaznak, nem feltétlenül korlátozzák a versenyt a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében (116). Az ilyen kötelezettségek lehetővé tehetik a hasznosításba vevő számára, hogy a jogdíjak kifizetését hosszabb időszakra terítse szét. Ha a licenc tárgyát képező technológiai jogok lejárta után harmadik felek jogszerűen hasznosíthatják a technológiát és megfelelő versenynyomást gyakorolhatnak a piacon, a lejáratot követően fizetendő jogdíjak valószínűleg nem korlátozzák a versenyt a 101. cikk (1) bekezdése értelmében.

209.

A nem versenytársak közötti megállapodások esetén a csoportmentesség kiterjed azokra a megállapodásokra, amelyek esetében a jogdíjat a licenc tárgyát képező technológiával gyártott termékek és a harmadik felektől licenciába vett technológiával gyártott termékek együttes figyelembevételével számítják ki. Az ilyen megállapodások megkönnyíthetik a jogdíjak kiszámítását. Vezethetnek azonban kizáráshoz is azáltal, hogy növelik a harmadik felektől származó input felhasználásának költségeit, és így a versenytilalmi kötelezettséghez hasonló hatásúak lehetnek. Ha a jogdíjakat nemcsak a licenc tárgyát képező technológiával előállított termékek után kell fizetni, hanem a harmadik felek technológiájával előállított termékek után is, akkor a jogdíjak ez utóbbi termékek költségeit növelni, a harmadik felek technológiája iránti keresletet pedig csökkenteni fogják. A csoportmentességen kívül ezért meg kell vizsgálni, hogy a korlátozásnak vannak-e kizárási hatásai. E célból helyénvaló a versenytilalmi kötelezettségekhez használt elemzési keret alkalmazása (lásd ezen iránymutatás 4.2.7. szakaszát). Érzékelhető kizáró hatások esetében az ilyen megállapodások a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak, és valószínűsíthetően nem teljesítik a 101. cikk (3) bekezdésének feltételeit, kivéve, ha nincs más gyakorlati mód a jogdíjak kiszámítására és fizetésük nyomon követésére.

4.2.2. Kizárólagos licenc és eladási korlátozások

210.

Ezen iránymutatás alkalmazásában hasznos megkülönböztetni egymástól az adott területen belüli gyártásra vonatkozó korlátozásokat (kizárólagos vagy egyedüli licenc) és a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeknek egy adott területre és/vagy egy adott vevőcsoportnak történő eladására vonatkozó korlátozásokat (eladási korlátozások).

4.2.2.1. Kizárólagos és egyedüli licencek

211.

A „kizárólagos licenc” azt jelenti, hogy maga a hasznosítást engedélyező – általában, vagy meghatározott területen történő meghatározott használat vonatkozásában – nem jogosult a licenc tárgyát képező technológiai jogok alapján gyártani, és harmadik felek számára sem jogosult az említett jogokat licenciába adni. Ilyen esetekben a hasznosításba vevő az egyetlen olyan fél, amely jogosult arra, hogy a licenc tárgyát képező technológiai jogok alapján gyártási tevékenységet folytasson az adott felhasználásra vagy az érintett területen.

212.

Az egyedüli licenc azt jelenti, hogy a hasznosítást engedélyező vállalja, hogy nem ad engedélyt harmadik feleknek az adott területen belüli gyártásra, hanem fenntartja magának a jogot arra, hogy a licenc tárgyát képező technológia felhasználásával saját maga folytasson gyártási tevékenységet.

213.

Ha a hasznosítást engedélyező vállalja, hogy egy adott területen belül saját maga nem gyárt, és másoknak sem ad licencet a gyártásra, ez a terület az egész világ vagy annak bármel. része lehet.

214.

A kizárólagos és egyedüli licencet gyakran olyan értékesítési korlátozások kísérik, amelyek területileg korlátozzák, hogy a felek hol értékesíthetik a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket.

215.

A versenytársak közötti kölcsönös kizárólagos licenciaadás a TTBER 4. cikke (1) bekezdésének c. pontjában meghatározott piac- és ügyfélmegosztás, valamint a különösen súlyos korlátozás egyik formája. A versenytársak közötti kölcsönös egyedüli licenciaadás azonban csoportmentességbe. részesül a 20 %-os piac. részesedési küszöbértékig. Egy ilyen megállapodás értelmében a felek kölcsönösen kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem adják licenciába versengő technológiáikat harmadik feleknek, azzal, hogy e technológiákat továbbra is használhatják. Amennyiben a felek jelentős piaci erővel rendelkeznek, az ilyen megállapodások elősegíthetik az összejátszást annak biztosítása révén, hogy a piacon a felek a licenc tárgyát képező technológiákon alapuló kibocsátás egyedüli forrásai.

216.

A versenytársak közötti nem kölcsönös, kizárólagos licenciaadás csoportmentességbe. részesül a 20 %-os piac. részesedési küszöbértékig. A piac. részesedési küszöbérték felett a kizárólagos licenciaadás korlátozó hatásokkal járhat; minél nagyobb az egyik fél piaci ereje, annál nagyobb a korlátozó hatások valószínűsége. Amennyiben a kizárólagos licenc az egész világra szól, ez magában foglalja azt, hogy a hasznosítást engedélyező kilép a piacról. Ha a kizárólagosság egy konkrét területre – például valamely tagállamra – korlátozódik, a megállapodás azzal jár, hogy a hasznosítást engedélyező a szóban forgó területen belül tartózkodik a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó áruk és szolgáltatások előállításától. Az ilyen kizárólagos licencek értékeléséhez figyelembe kell venni a hasznosítást engedélyező és a hasznosításba vevő piaci erejét. Ha mindkét fél termékpiaci helyzete korlátozott, és a hasznosítást engedélyező nem képes hatékonyan hasznosítani a technológiát a hasznosításba vevő területén, nem valószínű, hogy a megállapodás a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik. Különleges eset áll fenn, amikor a hasznosítást engedélyező és a hasznosításba vevő csak a technológiapiacon versenyez. Ha a hasznosítást engedélyező például egy kutatóintézet vagy egy kutatással foglalkozó kisvállalkozás, például egy spin-off vállalkozás, amely csak a technológiapiacon versenyez a hasznosításba vevővel, előfordulhat, hogy nem rendelkezik a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékek hatékony forgalomba hozatalához szükséges termelési és forgalmazási képességekkel. Ilyen esetekben a hasznosítást engedélyező nem feltétlenül képes hatékonyan versenyezni a downstream termékpiacon. Következésképpen a kizárólagos licenc valószínűleg nem korlátozza a versenyt a 101. cikk (1) bekezdése értelmében, feltéve, hogy a hasznosításba vevő nem rendelkezik jelentős piaci erővel a termékpiacon.

217.

A nem versenytársak közötti kizárólagos licenciába adás – amennyiben a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése alá tartozik – valószínűleg teljesíti a 101. cikk (3) bekezdésének feltételeit. A kizárólagos licenc gyakran ahhoz szükséges, hogy ösztönözze a hasznosításba vevőt a licenc tárgyát képező technológiába történő beruházásra, és a termék mielőbbi forgalomba hozatalára. Ez a helyzet különösen akkor, ha a hasznosításba vevőnek jelentős beruházásokat kell eszközölnie a licenc tárgyát képező technológia továbbfejlesztésébe. Miután a hasznosításba vevő kereskedelmi sikert aratott a licenc tárgyát képező technológiával, a kizárólagosság elleni beavatkozás megfosztaná a hasznosításba vevőt a beruházásából származó pénzügyi megtérülésétől, ami hátrányos lenne a versenyre, a technológia terjedésére és az innovációra. A Bizottság ezért csak kivételesen fog fellépni a nem versenytársak közötti megállapodásokban szereplő kizárólagos licenciába adás ellen, függetlenül a licenc területi hatályától.

218.

Ha azonban a hasznosításba vevő már rendelkezik házon belüli gyártáshoz használt helyettesítő technológiával, előfordulhat, hogy a kizárólagos licenc nem szükséges a hasznosításba vevő arra való ösztönzéséhez, hogy forgalomba hozzon egy terméket. Ilyen esetekben azonban a kizárólagos licenc a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozhat, különösen, ha a hasznosításba vevő piaci erővel bír a termékpiacon. A 101. cikk (1) bekezdése alkalmazásának feltétele, hogy a technológiapiacra való belépés nehéz legyen, és a licenc tárgyát képező technológia a piaci verseny valódi forrását képezze. Ilyen körülmények között egy kizárólagos licenc kizárhatja a harmadik fél hasznosításba vevőket, növelheti a belépési korlátokat és lehetővé teheti a hasznosításba vevő számára piaci erejének megőrzését vagy fokozását. A korlátozó hatások különösen akkor valószínűek, ha a jelentős piaci erővel rendelkező hasznosításba vevő kizárólagos engedélyt szerez egy vagy több versengő technológiára. Ebben az esetben a kizárólagos engedély valószínűleg nem felel meg a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek.

219.

Azok a megállapodások, amelyek értelmében a felek keresztlicencet biztosítanak egymásnak, és vállalják, hogy harmadik feleknek nem adnak licencet, sajátos aggályokat vetnek fel, ha a létrejött technológiacsomag egy de facto iparági szabványt hoz létre, amelyhez harmadik feleknek is hozzá kell férniük a tényleges piaci versenyzés érdekében. Ilyen esetekben a megállapodás az abba. részt vevők számára fenntartott, zárt szabványt hoz létre. A Bizottság az ilyen megállapodásokat a technológiai egyesülésekre vonatkozó elveknek megfelelően fogja értékelni (lásd ezen iránymutatás 4.4. szakaszát). Az ilyen szabványt támogató technológiákat általában tisztességes, észszerű és megkülönböztetéstől mentes feltételek mellett kell licenciába adni harmadik feleknek (117). Ha a megállapodás felei valamely meglévő termékpiacon versenyeznek harmadik felekkel, és a megállapodás erre a termékpiacra vonatkozik, egy zárt szabvány valószínűleg lényeges kizáró hatásokkal rendelkezik. Ez a kedvezőtlen versenyhatás csak úgy kerülhető el, ha harmadik feleknek is adnak licencet.

4.2.2.2. Értékesítési korlátozások

220.

Az értékesítési korlátozások tekintetében is fontos különbséget tenni a versenytársak közötti és a nem versenytársak közötti megállapodások között.

221.

Versenytársak közötti kölcsönös megállapodásban az egyik vagy mindkét félre rótt, aktív vagy passzív értékesítési korlátozások a piac- és ügyfélmegosztás egyik formája, valamint a TTBER 4. cikke (1) bekezdésének c. pontja értelmében különösen súlyos korlátozásoknak minősülnek. Az ilyen értékesítési korlátozások a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése alá tartoznak, és valószínűleg nem teljesítik a 101. cikk (3) bekezdésének feltételeit. Ezeket a korlátozásokat rendszerint piacfelosztásnak tekintik, mivel megakadályozzák az érintett felet az azon területekre vagy vevőcsoporto. részére történő aktív és passzív értékesítésben, amelyet vagy akiket a megállapodás hiányában ténylegesen kiszolgált, vagy reálisan kiszolgálhatott volna.

222.

A versenytársak közötti nem kölcsönös megállapodások esetében a csoportmentesség vonatkozik a másik fél számára fenntartott kizárólagos területre vagy kizárólagos vevőcsoportnak történő, a hasznosításba vevő vagy a hasznosítást engedélyező általi aktív és/vagy passzív értékesítés korlátozására 20 %-os piac. részesedési küszöbértékig (lásd a TTBER 4. cikke (1) bekezdése c. pontjának i. alpontját) (118). A piac. részesedési küszöbérték felett az ilyen értékesítési korlátozások a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak, ha a felek egyike vagy mindkét fél jelentős piaci erővel rendelkezik. Előfordulhat azonban, hogy az ilyen korlátozások nélkülözhetetlenek az értékes technológiák terjedéséhez, és ezért eleget tehetnek a 101. cikk (3) bekezdésének feltételeinek. Ez az eset állhat fenn, ha a hasznosítást engedélyező piaci helyzete viszonylag gyenge azon a területen, ahol maga hasznosítja a technológiát. Ilyen esetekben a hasznosításba vevő aktív értékesítésének korlátozásai nélkülözhetetlenek lehetnek ahhoz, hogy a hasznosítást engedélyezőt licenciába adásra ösztönözzék. Ilyen korlátozások hiányában a hasznosítást engedélyező számára fennállna annak veszélye, hogy fő tevékenységi területén aktív versennyel kell szembenéznie. Hasonlóképpen nélkülözhetetlenek lehetnek a hasznosítást engedélyező általi aktív értékesítés vonatkozásában kikötött korlátozások, különösen akkor, ha a hasznosításba vevő piaci helyzete viszonylag gyenge a számára kijelölt területen, és jelentős beruházásokat kell eszközölnie a licenc tárgyát képező technológia tényleges hasznosítása érdekében.

223.

A versenytársak közötti nem kölcsönös megállapodásokban a csoportmentesség alkalmazandó az olyan más hasznosításba vevő számára kijelölt terület vagy vevőcsoportok vonatkozásában kikötött aktív értékesítési korlátozásokra is, aki nem volt a hasznosítást engedélyező versenytársa a hasznosításba vevő technológiaátadási megállapodásának megkötésekor (lásd a TTBER 4. cikke (1) bekezdése c. pontjának ii. alpontját). A piac. részesedési küszöbérték felett az ilyen aktív értékesítési korlátozások valószínűleg a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdésébe ütköznek, ha a felek jelentős piaci erővel rendelkeznek. A korlátozás mindazonáltal a 101. cikk (3) bekezdésének értelmében valószínűleg nélkülözhetetlen arra az időtartamra, amely ahhoz szükséges, hogy a védett hasznosításba vevő betörjön az új piacra és kiépítse piaci jelenlétét a kijelölt területen vagy a kijelölt vevőcsoport irányában. Konkrétan a korlátozás lehetővé teheti a hasznosításba vevő számára azon hátrány leküzdését, amivel amiatt szembesül, hogy bizonyos hasznosításba vevők a hasznosítást engedélyező versenytársai, és így már megszilárdult a piaci helyzetük. A TTBER 4. cikke (1) bekezdésének c. pontja értelmében különösen súlyos korlátozásnak minősülnek a kizárólag egy másik hasznosításba vevő számára kijelölt terület vagy vevőcsoportok vonatkozásában a hasznosításba vevőkre rótt passzív értékesítési korlátozások.

224.

A nem versenytársak közötti megállapodásokban a hasznosításba vevő azon képességének korlátozása, hogy aktív és passzív értékesítést végezzen a kizárólag a hasznosítást engedélyező számára fenntartott területre vagy vevőcsopor. részére, a 30 %-os piac. részesedési küszöbértékig csoportmentességbe. részesül (lásd a TTBER 4. cikke (2) bekezdése b. pontjának i. alpontját). E küszöbérték felett az ilyen korlátozások egyedi értékelést igényelnek. Bizonyos esetekben ezek kívül eshetnek a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatályán, vagy megfelelhetnek a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek, például ha értékes technológiák terjesztéséhez objektíve szükségesek. Ez az eset állhat fenn, ha a hasznosítást engedélyező piaci helyzete viszonylag gyenge azon a területen, ahol maga hasznosítja a technológiát. Ilyen esetekben a hasznosításba vevő aktív értékesítési képességének korlátozása elengedhetetlen lehet ahhoz, hogy a hasznosítást engedélyezőt a licenciába adásra ösztönözzék. Ilyen korlátozások hiányában a hasznosítást engedélyező számára fennállna annak veszélye, hogy fő tevékenységi területén aktív versennyel kell szembenéznie. Más esetekben előfordulhat, hogy a hasznosításba vevőre rótt eladási korlátozások a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak és nem teljesítik a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeket. Valószínűleg ez a helyzet akkor, ha a hasznosítást engedélyezőnek önmagában jelentős piaci ereje van, illetve ha az együttesen erős piaci helyzetben lévő hasznosítást engedélyezők által kötött több hasonló megállapodás halmozott hatással bír.

225.

A hasznosítást engedélyezőre rótt és a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó eladási korlátozások valószínűleg teljesítik a 101. cikk (3) bekezdésének feltételeit, kivéve, ha a hasznosítást engedélyező technológiájának nincsenek tényleges alternatívái a piacon, vagy az ilyen alternatívákat a hasznosításba vevő harmadik felektől veszi licenciába (119). Az ilyen korlátozások – és különösen az aktív értékesítési korlátozások – a 101. cikk (3) bekezdése értelmében valószínűleg nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a hasznosításba vevőt a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékek előállításába, forgalmazásába és eladásába történő beruházásra késztessék. Valószínű, hogy a hasznosításba vevő beruházásokra való ösztönzése csökkenne, ha közvetlen versennyel szembesülne a hasznosítást engedélyez. részéről, akinek termelési költségeit nem terheli a jogdíjfizetés.

226.

A nem versenytársak közötti megállapodások esetében a hasznosításba vevő azon képességének korlátozása, hogy aktív és passzív értékesítést végezzen bizonyos területekre vagy vevőcsoporto. részére, a 30 %-os piac. részesedési küszöbértékig csoportmentességbe. részesül (120). E határérték felett az ilyen korlátozások egyedi értékelést igényelnek. Ha a hasznosításba vevő jelentős piaci erővel rendelkezik, e korlátozások akadályozhatják a technológián belüli versenyt, és valószínűleg a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak. Az ilyen korlátozások azonban teljesíthetik a 101. cikk (3) bekezdésének feltételeit, ha szükségesek a potyautas-jelenség megakadályozásához és ahhoz, hogy a hasznosításba vevőt ösztönözzék a licenc tárgyát képező technológiának a területén belüli hatékony hasznosításához szükséges beruházásokra, és előmozdítsák a licenc tárgyát képező termék eladását. A passzív értékesítési korlátozásokat a TTBER 4. cikke (2) bekezdésének b. pontja különösen súlyos korlátozásnak minősíti (lásd a fenti 144–154. pontot). Az ilyen korlátozások általában valószínűleg nem felelnek meg a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek.

4.2.3. Kibocsátási korlátozások

227.

A versenytársak közötti technológiaátadási megállapodásokban a kölcsönös kibocsátási korlátozások a TTBER 4. cikke (1) bekezdésének b. pontja szerinti különösen súlyos korlátozások (lásd a 128. pontot). A 4. cikk (1) bekezdésének b. pontja azonban nem terjed ki a licenc tárgyát képező technológiára vonatkozó azon kibocsátási korlátozásokra, amelyeket a hasznosításba vevővel szemben nem kölcsönös megállapodásban, vagy a hasznosításba vevők csupán egyikével szemben kölcsönös megállapodásban kötöttek ki. Az ilyen korlátozások csoportmentességbe. részesülnek a 20 %-os piac. részesedési küszöbértékig. E küszöbérték felett a kibocsátási korlátozások egyedi értékelést igényelnek. Az ilyen korlátozások a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében korlátozhatják a versenyt, amennyiben a felek jelentős piaci erővel rendelkeznek. Valószínűleg azonban a 101. cikk (3) bekezdése érvényesül azokban az esetekben, amelyekben a hasznosítást engedélyező technológiája lényegesen jobb, mint a hasznosításba vevő technológiája, és a kibocsátási korlátozás lényegesen meghaladja a hasznosításba vevőnek a megállapodás megkötése előtti kibocsátását. Ebben az esetben a kibocsátási korlátozás hatása még a kereslet növekedését mutató piacokon is korlátozott. A Szerződés 101. cikke (3) bekezdésének alkalmazásakor figyelembe kell venni azt is, hogy az ilyen korlátozások szükségesek lehetnek ahhoz, hogy a hasznosítást engedélyezőt technológiájának a lehető legszélesebb körben történő terjesztésére ösztönözzék. Előfordulhat például, hogy a hasznosítást engedélyező vonakodik attól, hogy licencet adjon versenytársainak, ha nem korlátozhatja a licencet egy meghatározott kapacitással rendelkező konkrét gyártási helyszínre (helyi licenc). Ha a technológiaátadási megállapodás az egymást kiegészítő eszközök valódi integrációjához vezet, a hasznosításba vevőre rótt kibocsátási korlátozások teljesíthetik a 101. cikk (3) bekezdésének feltételeit. Valószínűleg azonban nem ez a helyzet, ha a felek jelentős piaci erővel rendelkeznek.

228.

A nem versenytársak közötti technológiaátadási megállapodásokban kikötött kibocsátási korlátozások csoportmentességbe. részesülnek a 30 %-os piac. részesedési küszöbértékig. E küszöbérték felett a hatások egyedi vizsgálatára van szükség. A nem versenytársak közötti megállapodásokban a kibocsátási korlátozások miatt kialakult legfontosabb versenykockázatot a hasznosításba vevők közötti, technológián belüli verseny csökkenése jelenti. Az ilyen versenyellenes hatások valószínűsége függ a hasznosítást engedélyező és a hasznosításba vevők piaci helyzetétől, valamint attól, hogy a kibocsátási korlátozás mennyiben akadályozza a hasznosításba vevőt a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékek iránti kereslet kielégítésében.

229.

Ha a kibocsátási korlátozások kizárólagos területekkel vagy kizárólagos vevőcsoportokkal párosulnak, a korlátozó hatások fokozódnak. A korlátozások két fajtájának együttes fennállása valószínűbbé teszi, hogy a megállapodás a piacok felosztását szolgálja.

230.

A nem versenytársak közötti megállapodásban a hasznosításba vevőre rótt kibocsátási korlátozásoknak lehetnek versenytámogató hatásai is azáltal, hogy támogatják a technológia terjedését. Egyes esetekben előfordulhat, hogy a hasznosítást engedélyező nem hajlandó technológiaátadási megállapodást kötni, kivéve, ha korlátozhatja hasznosításba vevőjének kibocsátását. Valószínűleg ez az eset áll fenn különösen akkor, ha a hasznosítást engedélyező maga is gyártó, mivel a hasznosításba vevő kibocsátása visszakerülhet a hasznosítást engedélyező fő működési területére, és így közvetlen hatást gyakorolhat e tevékenységre. Másrészről kevésbé valószínű, hogy a kibocsátási korlátozások szükségesek a hasznosítást engedélyező technológiájának elterjedéséhez, ha olyan eladási korlátozással párosulnak, amely akadályozza a hasznosításba vevőt a hasznosítást engedélyez. részére fenntartott területre vagy vevőcsoportnak történő eladásban.

4.2.4. Alkalmazási területre vonatkozó korlátozások

231.

Az alkalmazási terület korlátozása esetén a licenc tárgyát képező technológia hasznosításba vevő általi használata egy vagy több műszaki alkalmazási területre, termékpiacra vagy ipari ágazatra korlátozódik. Ez azt jelenti, hogy a licenciavevő csak az említett konkrét területeken használhatja a licenc tárgyát képező technológiai jogokat. Például egy formázási technológia alkalmas lehet számos műanyag terméktípus előállítására, de a technológiaátadási megállapodás a technológia hasznosításba vevő általi használatát a műanyag palackok gyártására korlátozhatja.

232.

Az alkalmazási területre vonatkozó korlátozások a csoportmentesség hatálya alá tartoznak (121). Egyes vevőkorlátozások azonban a TTBER 4. cikke (1) bekezdésének c. pontja és 4. cikke (2) bekezdésének b. pontja értelmében különösen súlyos korlátozásoknak minősülnek, ezért az alkalmazási területre vonatkozó korlátozások nem használhatók a piacok vagy a vevők felosztására. A 139. pont iránymutatást nyújt arra vonatkozóan, hogy az alkalmazási területre vonatkozó korlátozások milyen körülmények között tekinthetők nagyobb valószínűséggel a piacfelosztás egy formájának. Ez az aggály kevésbé valószínű, hogy felmerül, ha az alkalmazási területet objektíve, a szerződés szerinti termék azonosított és jelentőséggel bíró technikai jellemzőire hivatkozással kell meghatározni.

233.

Jóllehet bizonyos kibocsátási korlátozások a TTBER 4. cikke (1) bekezdésének b. pontja értelmében különösen súlyos korlátozásnak minősülnek, az alkalmazási területre vonatkozó korlátozások nem minősülnek kibocsátási korlátozásnak, mert azok nem korlátozzák a hasznosításba vevő által a licenc tárgyát képező alkalmazási területen előállítható mennyiséget.

234.

Az alkalmazási területek – a földrajzi területekhez hasonlóan – kizárólagos vagy egyedüli licenc alapján is kijelölhetők a hasznosításba vevő számára. A kizárólagos és az egyedüli licenciába adás közötti különbségről – beleértve a hasznosítást engedélyező azon képességére gyakorolt hatást is, hogy az adott alkalmazási területen a licenc tárgyát képező technológiát hasznosítsa – lásd ezen iránymutatás 4.2.2.1. szakaszában foglalt magyarázatot. A versenytársak közötti megállapodásokban a felhasználási területek kölcsönös kizárólagos engedélyezése a piacfelosztás egyik formája és a TTBER 4. cikke (1) bekezdésének c. pontja szerinti különösen súlyos korlátozás.

235.

Az alkalmazási terület korlátozásai járhatnak versenytámogató hatással a hasznosítást engedélyező arra való ösztönzése révén, hogy technológiájára olyan alkalmazások vonatkozásában adjon licencet, amelyek kívül esnek fő tevékenységi területén. Ha a hasznosítást engedélyező nem tudná megakadályozni a hasznosításba vevőket abban, hogy olyan területeken folytassanak tevékenységet, ahol a licenciaadó saját maga hasznosítja a technológiát, vagy ahol a technológia értéke még nem szilárdult meg, ez a hasznosítást engedélyezőt eltántoríthatná a licenciába adástól, vagy magasabb jogdíjak felszámítására késztetné. Figyelembe kell venni azt is, hogy egyes ágazatokban a licenciába adásra gyakran a tervezési szabadság – bitorlási keresetek megelőzése révén történő – biztosítása érdekében kerül sor. A licenc hatókörén belül a hasznosításba vevő anélkül fejlesztheti saját technológiáját, hogy tartania kellene a hasznosítást engedélyező által indított bitorlási keresettől.

236.

A versenytársak közötti megállapodásokban a felhasználási területre vonatkozóan a hasznosításba vevőkre rótt korlátozások a 20 %-os piac. részesedési küszöbértékig csoportmentességbe. részesülnek. A piac. részesedési küszöbérték felett az ilyen korlátozásokat egyedileg kell értékelni. A fő versenyaggályt annak kockázata jelenti, hogy a hasznosításba vevő többé nem lesz versenytényező a licenc tárgyát képező alkalmazási területen kívül. Ez a kockázat nagyobb a versenytársak közötti keresztlicenc esetében, ha a megállapodás az alkalmazási területre vonatkozó aszimmetrikus korlátozásokat tartalmaz. Az alkalmazási terület korlátozása akkor aszimmetrikus, ha az egyik félnek megengedett a licenc tárgyát képező technológia használata egy adott ipari ágazatban, termékpiacon vagy alkalmazási területen, a másik fél számára pedig a másik licenc tárgyát képező technológia használata megengedett egy másik iparágban, termékpiacon vagy alkalmazási területen. Versenyjogi aggályok különösen akkor merülhetnek fel, ha a hasznosításba vevő a licenc tárgyát képező technológia használatához szükséges eszközökkel felszerelt termelőegységét egyúttal arra is használja, hogy a licenc tárgyát képező alkalmazási területen kívül, a saját technológiájának alkalmazásával állítson elő termékeket. Ha a megállapodás nyomán a hasznosításba vevő valószínűleg csökkenti a kibocsátást a licenc tárgyát képező alkalmazási területen kívül, a megállapodás valószínűleg a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik. Ezzel szemben nem valószínű, hogy a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartoznának az alkalmazási terület szimmetrikus korlátozásai, azaz az olyan megállapodások, amelyekkel a felek egymás technológiájának ugyanazon alkalmazási terület(ek)en történő hasznosítására kapnak licencet. Az ilyen megállapodások valószínűleg nem korlátozzák azt a versenyt, amely a megállapodás hiányában létezett. A 101. cikk (1) bekezdése valószínűleg olyan megállapodásokra sem alkalmazandó, amelyek pusztán képessé teszik a hasznosításba vevőt arra, hogy saját technológiáját anélkül fejlessze és hasznosítsa a licenc hatályán belül, hogy a hasznosítást engedélyező bitorlási kereseteitől kellene tartania. Ilyen esetekben az alkalmazási területre vonatkozó korlátozások önmagukban nem korlátozzák azt a versenyt, amely a megállapodás hiányában létezett. A megállapodás hiányában a hasznosításba vevő számára a licenc tárgyát képező alkalmazási területen kívül is fennállt a bitorlási keresetek kockázata. Ha azonban a hasznosításba vevő üzleti indok nélkül megszünteti vagy leépíti tevékenységét a licenc tárgyát képező alkalmazási területeken kívül, ez egy mögöttes piacfelosztó megállapodás jele lehet, amely a TTBER 4. cikke (1) bekezdése c. pontjának értelmében különösen súlyos korlátozásnak minősül.

237.

A nem versenytársak közötti megállapodásokban a felhasználási területre vonatkozóan a hasznosításba vevőkre rótt korlátozásokra csoportmentesség vonatkozik a 30 %-os piac. részesedési küszöbértékig. E piac. részesedési küszöbérték felett az ilyen korlátozások egyedi értékelést igényelnek. Általában véve vagy nem korlátozzák a versenyt a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében, vagy növelik a hatékonyságot, és ezért megfelelhetnek a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek. Elősegítik a technológiák terjedését, mivel arra ösztönzik a hasznosítást engedélyezőt, hogy azokon a területeken, ahol saját maga nem kívánja a technológiát hasznosítani, adjon licencet a hasznosításra. Ha a hasznosítást engedélyező nem tudná megakadályozni a hasznosításba vevőket abban, hogy olyan területeken tevékenykedjenek, ahol a hasznosítást engedélyező maga hasznosítja a technológiát, az visszatartaná a hasznosítást engedélyezőt a licenciába adástól.

238.

A nem versenytársak közötti megállapodásokban a hasznosítást engedélyezőnek lehetősége van arra is, hogy különböző hasznosításba vevőknek olyan kizárólagos vagy egyedüli licenciákat adjon, amelyek egy vagy több alkalmazási területre korlátozódnak. Az ilyen korlátozások ugyanúgy korlátozzák a hasznosításba vevők közötti, technológián belüli versenyt, mint a területi alapú kizárólagos licenciába adás, és elemzésük is ugyanazon a módon történik (lásd ezen iránymutatás 4.2.2.1. szakaszát).

4.2.5. Saját használatra történő korlátozások

239.

A saját használatra történő korlátozás a hasznosításba vevő arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termék előállítását a saját termékei előállításához, valamint azok karbantartásához és javításához szükséges mennyiségre korlátozza. Más szóval az ilyen típusú korlátozás a hasznosításba vevőt arra kötelezi, hogy a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket kizárólag inputként, a saját maga által előállított termékekbe történő beépítéshez használja fel. E korlátozás nem teszi lehetővé a hasznosításba vevő számára, hogy a licenc tárgyát képező technológiát tartalmazó termékeket más gyártók részére értékesítse.

240.

A saját használatra történő korlátozások csoportmentességbe. részesülnek a 20 %-os, illetve 30 %-os piac. részesedési küszöbértékig. E küszöbértékek felett az ilyen korlátozások egyedi értékelést igényelnek. E tekintetben különbséget kell tenni a versenytársak közötti megállapodások és a nem versenytársak közötti megállapodások között.

241.

A versenytársak közötti megállapodásokban foglalt azon követelmény, hogy a hasznosításba vevő a licenc tárgyát képező technológiát kizárólag a saját termékeibe beépítendő inputok előállítására használja, meggátolja a hasznosításba vevőt abban, hogy harmadik fél gyártók részére alkatrészeket szállítson. Ha a megállapodás megkötését megelőzően a hasznosításba vevő nem volt tényleges vagy potenciális beszállítója más gyártók alkatrészeinek, a saját használatra történő korlátozás nem korlátozza a versenyt a megállapodás megkötése előtti helyzethez képest. Ilyen esetekben a korlátozás értékelése ugyanolyan módon történik, mint a nem versenytársak közötti megállapodások esetében. Másrészt, ha a hasznosításba vevő tényleges vagy potenciális alkatrész-beszállító, a megállapodás megkötése előtt meg kell vizsgálni, hogy az milyen hatást gyakorol e tevékenységre. Ha a hasznosításba vevő a hasznosítást engedélyező technológiájának használatához szükséges eszközök beszerelése következtében önállóan felhagy saját technológiájának használatával, és ezzel megszűnik alkatrész-beszállítónak lenni, a megállapodás korlátozza azt a versenyt, amely a megállapodás megkötése előtt létezett. Ez súlyos versenyellenes piaci hatást eredményezhet, ha a hasznosítást engedélyező az alkatrészpiacon jelentős piaci erővel rendelkezik.

242.

A nem versenytársak közötti technológiaátadási megállapodások esetében a saját használatra történő korlátozások a versenyjogi aggályok következő két fő típusát vethetik fel: a technológián belüli verseny korlátozása az inputok beszerzési piacán; valamint a hasznosításba vevők közötti arbitrázs megelőzése, ami növelheti a hasznosítást engedélyező azon képességét, hogy diszkriminatív jogdíjakat szabjon ki a hasznosításba vevőkre.

243.

A saját használatra történő korlátozások azonban elősegíthetik a versenyt támogató licenciaadást is. Ha a hasznosítást engedélyező alkatrészszállító, a korlátozás szükséges lehet a technológia nem versenytársak közötti terjedéséhez. A korlátozás hiányában a hasznosítást engedélyező esetleg nem, vagy csak magasabb jogdíjak ellenében lenne hajlandó licencet adni, mivel egyébként saját magának teremtene közvetlen versenyt az alkatrészpiacon. Ilyen esetekben a saját használatra történő korlátozás vagy nem korlátozza a versenyt a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében, vagy megfelel a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek. A hasznosításba vevőt azonban nem lehet korlátozni a licenc tárgyát képező terméknek saját termékéhez tartalék alkatrészként történő eladásában. Saját termékei vonatkozásában a hasznosításba vevőnek képesnek kell lennie az értékesítés utáni piac kiszolgálására, ideértve az általa gyártott termékek szervizelését és javítását végző független szolgáltatók kiszolgálását is.

244.

Amennyiben a hasznosítást engedélyező nem alkatrészszállító az érintett termékpiacon, a saját használatra történő korlátozás kikötésének fenti indoka nem érvényesül. Ilyen esetekben a saját használatra történő korlátozás elvben támogathatja a technológia terjedését annak biztosítása révén, hogy a hasznosításba vevők ne folytassanak értékesítési tevékenységet olyan gyártók részére, akik a hasznosítást engedélyezővel más termékpiacokon versenyeznek. Rendszerint azonban kevésbé korlátozó alternatívát jelent a hasznosításba vevő képességére rótt azon korlátozás, mely szerint a hasznosítást engedélyező számára fenntartott egyes vevőcsoportoknak értékesíthet. Ebből következően ilyen esetekben a saját használatra történő korlátozás rendszerint nem szükséges a technológia terjesztéséhez.

4.2.6. Árukapcsolás és csomagban történő eladás

245.

Technológiák licenciába adásával összefüggésben akkor valósul meg árukapcsolás, ha a hasznosítást engedélyező az egyik technológia (a kapcsoló termék) vonatkozásában a licenc megadását attól teszi függővé, hogy a hasznosításba vevő a hasznosítást engedélyezőtől vagy az általa kijelölt személytől vegyen licenciába egy másik technológiát vagy vásároljon meg egy terméket (a kapcsolt termék). A csomagban történő eladás akkor valósul meg, ha két technológiát, vagy egy technológiát és egy terméket kizárólag együttesen, csomagként értékesítenek. Feltétel azonban mindkét esetben, hogy az érintett termékek és technológiák elkülönüljenek egymástól olyan értelemben, hogy a kapcsolt áruk vagy a csoma. részét alkotó minden egyes termék és technológia vonatkozásában elkülönült kereslet létezzen. A továbbiakban az „árukapcsolás” kifejezés az árukapcsolásra és a csomagban történő eladásra is utal.

246.

A TTBER 3. cikkében meghatározott piac. részesedési határértékek biztosítják, hogy az árukapcsolás és a csomagban történő eladás versenytársak közötti megállapodások esetében 20 %-os piac. részesedési határérték felett, nem versenytársak közötti megállapodás esetében pedig 30 %-os piac. részesedési határérték felett n. részesüljön csoportmentességben. A piac. részesedési küszöbértékek vonatkoznak a technológiaátadási megállapodás által érintett valamennyi technológia- vagy termékpiacra, beleértve a kapcsolt termék piacát is. E szakasz fennmarad. része iránymutatást nyújt az árukapcsolás értékelés éhez olyan esetekben, amelyekben a felek piac. részesedései meghaladják a piac. részesedési küszöbértékeket (122).

247.

Az árukapcsolás fő korlátozó hatása a kapcsolt termékkel versengő termékek szállítóinak kizárása. Az árukapcsolás azt is lehetővé teheti a hasznosítást engedélyező számára, hogy a piacra lépés akadályainak növelésével fenntartsa piaci erejét a kapcsoló termék piacán. Például arra kényszerítheti az új belépőket, hogy egyidejűleg több piacra is belépjenek. Ezen túlmenően az árukapcsolás lehetővé teheti a hasznosítást engedélyezőnek a jogdíjak emelését, például ha a kapcsoló termék és a kapcsolt termék részben helyettesíthető, és a két termék használatának aránya nem rögzített. Az árukapcsolás meggátolja a hasznosításba vevőt abban, hogy a kapcsoló termék megemelt jogdíjaira tekintettel helyettesítő inputokra álljon át. E versenyaggályok attól függetlenül felmerülhetnek, hogy a megállapodás felei versenytársak-e vagy sem. Ahhoz, hogy az árukapcsolás versenyellenes hatással járjon, a hasznosítást engedélyezőnek jelentős piaci erővel kell rendelkeznie a kapcsoló termék vonatkozásában. Ilyen piaci erő hiányában nem valószínű, hogy a hasznosítást engedélyező fel tudja használni technológiáját a kapcsolt termék szállítóinak kizárására. Továbbá ahhoz, hogy érzékelhető kizáró hatás jöjjön létre, az árukapcsolásnak – a versenytilalmi kötelezettségekhez hasonlóan – le kell fednie a kapcsolt termékek piacának elegendő hányadát. Azokban az esetekben, amikor a hasznosítást engedélyező nem a kapcsoló termék, hanem a kapcsolt termék piacán rendelkezik piaci erővel, a korlátozás elemzésére általában versenytilalmi záradékként vagy mennyiségi kényszerként kerül sor. Ez azt mutatja, hogy a versennyel kapcsolatos aggályok valószínűleg a kapcsolt termékek piacával hozhatók összefüggésbe, nem pedig a kapcsoló termékek piacával (123).

248.

Az árukapcsolás hatékonyságnövekedést is eredményezhet. Ez a helyzet állhat fenn például akkor, ha a kapcsolt termék szükséges a licenc tárgyát képező technológia műszakilag kielégítő hasznosításához, vagy annak biztosításához, hogy a licenc alapján történő gyártás megfeleljen a hasznosítást engedélyező és más hasznosításba vevők által tiszteletben tartott minőségi szabványoknak. Ilyen esetekben az árukapcsolás gyakran megfelel a Szerződés 101. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételeknek. Ha a hasznosításba vevők a hasznosítást engedélyező védjegyét vagy márkanevét használják, vagy egyébként nyilvánvaló a fogyasztók számára, hogy kapcsolat áll fenn a licenc tárgyát képző technológiát tartalmazó termék és a hasznosítást engedélyező között, a hasznosítást engedélyezőnek jogos érdeke fűződik annak biztosításához, hogy a termékek minősége ne rontsa technológiája értékét vagy kereskedelmi hírnevét. Ezen túlmenően, ha ismert a fogyasztók számára, hogy a hasznosítást engedélyező és a hasznosításba vevők ugyanazon technológia alapján gyártanak, a hasznosításba vevők valószínűleg csak akkor hajlandók a licenc megszerzésére, ha a technológiát valamennyi fél műszakilag kielégítő módon hasznosítja.

4.2.7. Versenytilalmi kötelezettségek

249.

A technológialicenciával összefüggésben a versenytilalmi kötelezettségek ölthetik a hasznosításba vevő arra vonatkozó kötelezettségének formáját, hogy ne használja harmadik feleknek a licenc tárgyát képező technológiával versengő technológiáját. Amennyiben a versenytilalmi kötelezettség tárgya a hasznosítást engedélyező által szállított termék vagy kiegészítő technológia, a kötelezettségre ezen iránymutatás árukapcsolással foglalkozó 4.2.6. szakasza vonatkozik.

250.

A TTBER a versenytársak közötti megállapodásokban 20 %-os, nem versenytársak közötti megállapodásokban pedig 30 %-os piac. részesedési küszöbértékig mentesíti a versenytilalmi kötelezettségeket. E szakasz fennmarad. része iránymutatást nyújt a versenytilalmi kötelezettségek egyedi értékeléséhez a piac. részesedési küszöbértékeket meghaladó esetekben.

251.

A versenytilalmi kötelezettségekkel összefüggő fő versenyjogi aggályt a harmadik felek technológiáinak kizárása jelenti. A versenytilalmi kötelezettségek emellett megkönnyíthetik a hasznosítást engedélyezők közötti összejátszást, ha e kötelezettségeket több hasznosítást engedélyező alkalmazza külön megállapodásokban (kumulatív felhasználás), vagy versenytársak közötti keresztlicenciák esetében, ahol mindkét fél megállapodik abban, hogy nem használja harmadik felek technológiáit. A versengő technológiák kizárása csökkenti a hasznosítást engedélyező által felszámított jogdíjakra gyakorolt versenynyomást, és csökkenti a versenyt a jelen lévő technológiák között, mivel korlátozza a hasznosításba vevők lehetőségeit a versengő technológiákra való átállás terén. Mivel a versennyel kapcsolatos fő aggály mindkét esetben a kizárás, általában ugyanaz az elemzés alkalmazható a versenytársak közötti megállapodásokra és a nem versenytársak közötti megállapodásokra.

252.

A kizárás felmerülhet akkor, ha a potenciális hasznosításba vevők számottev. része már hozzá van kötve egy – vagy halmozott hatások esetében több – technológiaforráshoz, és ez akadályozza őket a versengő technológiák hasznosításában. Kizáró hatások eredhetnek az egyetlen, jelentős piaci erővel rendelkező hasznosítást engedélyező által megkötött megállapodásokból, vagy a több hasznosítást engedélyező által megkötött megállapodások halmozott hatásából, még akkor is, ha valamennyi egyedi megállapodás vagy a megállapodás-hálózat a TTBER hatálya alá tartozik. Ez utóbbi esetben azonban mindaddig nem valószínű, hogy komoly halmozott hatás merülne fel, amíg a piac 50 %-ánál kiseb. része van lekötve. E határérték felett számottevő kizáró hatás valószínű, ha az új hasznosításba vevők belépési korlátai viszonylag magasak. A harmadik felek valódi belépési és terjeszkedési lehetőségeinek meghatározásához figyelembe kell venni azt is, hogy a versenytilalmi kötelezettségek milyen mértékben kötik a forgalmazókat a hasznosításba vevőkhöz. Harmadik felek technológiái csak akkor tudnak valóban belépni a piacra, ha hozzáférnek a szükséges termelő- és forgalmazási eszközökhöz. Más szóval a könnyű belépés nemcsak a hasznosításba vevők hozzáférhetőségétől függ, hanem attól is, hogy azok milyen mértékben férnek hozzá a forgalmazáshoz. A forgalmazás szintjén bekövetkező kizárási hatások értékelésekor a Bizottság a vertikális iránymutatás 8.2.1. szakaszában meghatározott elemzési keretet fogja alkalmazni (124).

253.

Ha a hasznosítást engedélyező számottevő piaci erővel rendelkezik, jelentős kizáró hatásokhoz vezethetnek a hasznosításba vevőkre rótt azon kötelezettségek, amelyek értelmében csak a hasznosítást engedélyezőtől szerezhetik be a technológiát. Minél erősebb a hasznosítást engedélyező piaci helyzete, annál nagyobb a versengő technológiák kizárásának kockázata. Az érzékelhető kizáró hatások felmerüléséhez a versenytilalmi kötelezettségnek nem feltétlenül kell a piac jelentős részét lefednie. Érzékelhető kizáró hatások felmerülhetnek akkor is, ha a versenytilalmi kötelezettség olyan vállalkozásokra irányul, amelyek a legnagyobb valószínűséggel adnak licenciába versengő technológiákat. A kizárás kockázata magasabb akkor, ha csak korlátozott számú potenciális hasznosításba vevő van.

254.

A versenytilalmi kötelezettségek versenytámogató hatásokkal is járhatnak. Először is, ezek a kötelezettségek támogathatják a technológia terjedését azáltal, hogy csökkentik különösen a licenc tárgyát képező know-how jogosulatlan megszerzésének és használatának kockázatát. Ha egy hasznosításba vevő jogosult arra, hogy harmadik felektől versengő technológiai jogokat vegyen licenciába, a licenciába vett know-how esetében fennáll annak kockázata, hogy azt a versengő technológiák hasznosítása során felhasználja, és ezzel a versenytársakat segíti. Ha a hasznosításba vevő versengő technológiákat is hasznosít, ez megnehezítheti a jogdíjfizetések nyomon követését. Ez visszatarthatja a hasznosítást engedélyezőket a hasznosítási megállapodások megkötésétől.

255.

Másodszor, a versenytilalmi kötelezettségek – adott esetben egy kizárólagos területtel párosulva – szükségesek lehetnek annak biztosításához, hogy a hasznosításba vevő ösztönözve legyen a licenc tárgyát képező technológiába való hatékony beruházásra és e technológia hasznosítására. Amennyiben a megállapodás érzékelhető kizáró hatás miatt a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, szükséges lehet, hogy a felek kevésbé korlátozó alternatívát alkalmazzanak a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételek teljesítése érdekében. Az ilyen alternatívák közé tartozhat a minimális kibocsátásra vagy jogdíjra vonatkozó kötelezettségek előírása, amelyek jellemzően kevésbé alkalmasak a versengő technológiák kizárására.

256.

Harmadszor, olyan esetekben, amikor a hasznosítást engedélyező jelentős ügyfélspecifikus beruházás elvégzését vállalja (például a hasznosításba vevő személyzetének képzése, vagy a licenc tárgyát képező technológiának a hasznosításba vevő szükségleteihez történő igazítása terén), a versenytilalmi kötelezettségek, vagy a minimumkibocsátási, illetve minimumjogdíj-fizetési kötelezettségek szükségesek lehetnek a hasznosítást engedélyezőnek a beruházás elvégzésére ösztönzéséhez, valamint az akadályozási (hold-up) problémák elkerüléséhez. A legtöbb esetben azonban a hasznosítást engedélyező az ilyen beruházások költségeit egyszeri átalányösszeg formájában nyerheti vissza. Ez feltételezi kevésbé korlátozó alternatívák meglétét.

4.3. Egyezségi megállapodások

257.

Az egyezségi megállapodások elvben jogszerű eszközök a technológiai jogokkal kapcsolatos jóhiszemű jogviták rendezésére. Másrészt a szellemitulajdon-jogok érvényességének és terjedelmének vitatása hozzátartozik a rendes versenyhez azokban az ágazatokban, amelyekben a technológiákat illetően kizárólagos jogok állnak fenn (125). Emellett közérdek fűződik az innováció és a gazdasági tevékenység méltánytalan korlátját jelentő, érvénytelen szellemitulajdon-jogok megszüntetéséhez (126).

258.

Az egyezségi megállapodásokban szereplő, a technológiai jogok licencbe adására vonatkozó előírások szolgálhatják a viták rendezését, vagy annak elkerülését, hogy az egyik fél annak érdekében gyakorolja szellemitulajdon-jogait, hogy a másik felet megakadályozza a saját szellemitulajdon-jogainak a hasznosításában.

259.

A licenciába adás – beleértve a keresztlicenciába adást is, amelyet sajátos tartalmára és gazdasági összefüggéseire tekintettel kell értékelni – a Szerződés 101. cikke értelmében jogszerűnek tekinthető az egyezségi megállapodásokkal összefüggésben, amennyiben a hasznosítási engedély hiányában a hasznosításba vevő kiszorulna a piacról (127).

260.

Az egyezségi megállapodások azonban szintén korlátozhatják a versenyt a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében a bennük szereplő feltételektől és a felek közötti egyéb megállapodások feltételeitől, valamint jogi és gazdasági összefüggéseiktől függően (128). Az egyezségi megállapodásoknak a Szerződés 101. cikke szerinti értékeléséhez meg kell határozni, hogy a felek tényleges vagy potenciális versenytársak-e.

Ellenérték fejében történő korlátozás egyezségi megállapodásokban

261.

Az „ellenérték fejében történő korlátozás” vagy „ellenérték fejében történő késedelem” típusú egyezségi megállapodások gyakran nem járnak együtt technológiai jogok átadásával, de alapjuk az, hogy az egyik fél valamilyen értéket ad át a másik félnek a piacra való belépés és/vagy az ottani terjeszkedés korlátozása ellenében. Az ilyen megállapodások a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozhatnak (129). A gyógyszeripari ágazatban például az egy vagy több szabadalommal rendelkező társaság (az originálisgyógyszer-gyártó) kifizetéseket teljesíthet egy potenciális versenytársnak (egy generikusgyógyszer-gyártónak) annak érdekében, hogy késleltesse e versenytárs piacra lépését.

262.

A tényleges vagy potenciális versenytársak közötti „ellenérték fejében történő korlátozásra” irányuló vagy a visszatartó fizetési vitarendezési megállapodások cél által korlátozzák a versenyt, ha a megállapodás vizsgálatából kitűnik, hogy az abban előírt értékátruházásokat kizárólag az a kereskedelmi érdek igazolja, amely a technológia tulajdonosa és a többi érintett fél részéről is azt szolgálja, hogy ne folytassanak érdemeken alapuló versenyt (130). Ez vonatkozik például arra az esetre, ha a technológiatulajdonos értékátruházást végez egy vagy több másik fél részére, és ez olyan nettó nyereséget eredményez az említett feleknél, amely kellően jelentős ahhoz, hogy visszatartsa őket attól, hogy önállóan belépjenek a piacra vagy ott terjeszkedjenek (131).

Keresztlicencia-adás egyezségi megállapodásokban

263.

A Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozhatnak azok az egyezségi megállapodások, amelyekkel a felek keresztlicencet adnak egymásnak és korlátozásokat kötnek ki technológiáik hasznosítására vonatkozóan, ideértve a harmadik feleknek történő licenciaadás korlátozását is. Az ilyen megállapodások valószínűleg nem vetnek fel versenyjogi aggályokat, ha a felek nem tényleges vagy potenciális versenytársak, és a keresztlicencia a valódi kétirányú blokkoló helyzet megoldásához szükséges mértékre korlátozódik (132). Ha azonban a felek versenytársak és olyan piacokon osztoznak vagy olyan kölcsönös jogdíjakat határoznak meg, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a piaci árakra, a megállapodás nagy valószínűséggel a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik.

264.

Amennyiben az egyezségi megállapodás értelmében a felek jogosultak egymás technológiájának felhasználására, és a megállapodás kiterjed a jövőbeli technológiai fejlesztésekre is, szükséges annak értékelése, hogy milyen hatást gyakorol a megállapodás a felek innovációs ösztönzésére. Azokban az esetekben, ahol a felek jelentős fokú piaci erővel rendelkeznek, a megállapodás valószínűleg a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik akkor, ha az megakadályozza a feleket abban, hogy egymással szemben versenyelőnyhöz jussanak. Csökkentik az innovációs ösztönzést, és ezáltal hátrányosan érintik a verseny egyik jelentős paraméterét azok a megállapodások, amelyek megszüntetik vagy lényegesen csökkentik az egyik fél azon lehetőségét, hogy a másikkal szemben versenyelőnyhöz jusson. Ugyancsak valószínűtlen, hogy az ilyen megállapodások teljesítenék a 101. cikk (3) bekezdésének feltételeit. Különösen valószínűtlen, hogy a korlátozás a 101. cikk (3) bekezdésének harmadik feltétele értelmében nélkülözhetetlen lenne. A megállapodás céljának elérése – nevezetesen az, hogy a felek anélkül folytathassák saját technológiájuk hasznosítását, hogy ezt a másik fél gátolná – nem követeli meg azt, hogy a felek megállapodjanak a jövőbeli újítások megosztásában. Ha azonban a megállapodás célja az, hogy lehetővé tegye a felek számára technológiáik fejlesztését, és a megállapodás nem készteti őket ugyanazon technológiai megoldások használatára, nem valószínű, hogy megakadályozza az egyik felet abban, hogy a másikkal szemben versenyvezető szerepre tegyen szert. Az ilyen megállapodások pusztán tervezési szabadságot teremtenek azzal, hogy kizárják a másik fél jövőbeli bitorlási kereseteinek lehetőségét.

Megnemtámadási záradékok egyezségi megállapodásokban

265.

Az egyezségi megállapodásokban szereplő megnemtámadási záradékok és a megtámadás esetén alkalmazandó felmondási záradékok rendszerint nem tartoznak a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá.

266.

Bizonyos körülmények között azonban az egyezségi megállapodásokban szereplő megnemtámadási záradékok a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében korlátozhatják a versenyt (133). Előfordulhat például, hogy a megnemtámadási kikötést egy olyan versenytárs kiiktatására használják, amely a kikötés hiányában valószínűleg versenyfenyegetést jelentett volna (134). A megnemtámadási kikötés ezenfelül sértheti a 101. cikk (1) bekezdését, ha az érintett szellemitulajdon-jogot téves vagy félrevezető információk alapján adták meg (135). Az ilyen záradékok vizsgálata akkor is szükséges lehet, ha a technológiai jogok a hasznosításba vevő termeléséhez szükséges inputnak minősülnek (lásd még a 163. pontot).

4.4. Technológiai egyesülések

267.

A technológiai egyesülés olyan megállapodás, amellyel két vagy több fél olyan technológiacsomagot állít össze, amelyre vonatkozóan a technológiacsomag létrehozóinak és harmadik feleknek is adnak licencet. Felépítését tekintve a technológiai egyesülés öltheti a korlátozott számú fél közötti egyszerű megállapodások, vagy akár olyan összetettebb megállapodások formáját is, amelyekkel a felek az egyesített technológiák licenciába adásának szervezését egy külön jogalanyra bízzák, ideértve például egy köztes platformot (136). A technológiai egyesülés mindkét esetben lehetővé teheti, hogy a hasznosításba vevők egyetlen licenc alapján férjenek hozzá az egyesülés hatálya alá tartozó technológiához.

268.

A technológiai egyesülések és a szabványok között nincs automatikus kapcsolat, de az egyesülések gyakran (teljesen vag. részben) egy de facto vagy de jure iparági szabványt támogatnak (137). A különböző technológiai egyesülések versengő szabványokat is támogathatnak (138). A technológiai egyesülések járhatnak versenytámogató hatásokkal, különösen azáltal, hogy csökkentik az ügyleti költségeket és – a kettős árrés-érvényesítés megelőzése érdekében – korlátot szabnak a halmozott jogdíjaknak. Lehetővé teszik az egyesülés hatálya alá tartozó technológiák egyszeri licenciába adását. Ez különösen értékes azokban az ágazatokban, amelyekben a szellemitulajdon-jogok gyakoriak, és a piacon való működéshez jelentős számú hasznosítást engedélyezőtől kell licencet szerezni. Azokban az esetekben, amikor a hasznosításba vevők folyamatos szolgáltatásokat vesznek igénybe a licenc tárgyát képező technológia alkalmazásával kapcsolatban, az egyesülésen keresztüli közös licenciába adás és szolgáltatásnyújtás további költségcsökkenéshez vezethet. A szabadalmi egyesülések szintén pozitív szerepet játszhatnak a versenytámogató szabványok végrehajtása terén.

269.

A technológiai egyesülések a versenyt is korlátozhatják. A technológiai egyesülés létrehozása szükségszerűen magában foglalja az egyesített technológiák közös értékesítését, ami kizárólag vagy elsősorban helyettesítő technológiák egyesítése esetén árrögzítő kartellt jelent. A technológiai egyesülések alternatív technológiákat is kizárhatnak, például ha az egyesülés egy de facto iparági szabványt hoz létre. A szabvány és az egyesülés együttes megléte megnehezítheti az új technológiák piacra jutását, vagy kizárhatja a piacon már jelen lévő versengő technológiákat.

270.

A technológiai egyesüléseket létrehozó és működésük szabályait meghatározó megállapodások nem tartoznak a TTBER hatálya alá, függetlenül az érintett felek számától. Ennek az az oka, hogy az egyesülés létrehozására vonatkozó megállapodás nem teszi lehetővé egy adott hasznosításba vevő számára a szerződés szerinti termékek előállítását (lásd ezen iránymutatás 3.2.4. szakaszát). Az ilyen megállapodásokat ezért a 4.4. szakaszban foglalt iránymutatás alapján kell értékelni.

271.

A technológiai egyesülések számos olyan kérdést vetnek fel, amelyek a technológiaengedélyezés más típusaival összefüggésben, különösen a bevont technológiák kiválasztása és az egyesülés működése tekintetében nem merülnek fel. Az egyesülés általi licenciaadás általában többszereplős megállapodásnak minősül, mivel az egyesülés létrehozói közösen határozzák meg a licenc feltételeit. Ezért az egyesülés általi licenciaadás szintén nem tartozik a TTBER hatálya alá. Ezzel külön foglalkozik ezen iránymutatás 286. pontja és 4.4.2. szakasza.

4.4.1. A technológiai egyesülések létrehozásának és működésének értékelése

272.

A technológiai egyesülés létrehozásának, megszervezésének és működtetésének módja csökkentheti a versenykorlátozó cél vagy hatás kockázatát, és hozzájárulhat annak biztosításához, hogy a megállapodás versenytámogató legyen. A lehetséges versenykockázatok és hatékonyságnövekedés értékelésekor a Bizottság egyéb tényezők mellett figyelembe fogja venni a technológiai egyesülés létrehozására irányuló folyamat átláthatóságát, az egyesített technológiák kiválasztását és jellegét (ideértve azt is, hogy milyen mértékben veszne. részt független szakértők a technológiai egyesülés létrehozásában és működtetésében), valamint azt, hogy a felek gondoskodtak-e a különleges adatok cseréje elleni biztosítékokról és független vitarendezési mechanizmusokról.

Nyitot. részvétel

273.

Ha az egyesülés létrehozásában és az egyesülés által támogatott bármely de facto vagy de jure szabványban val. részvétel valamennyi érdekelt fél számára nyitva áll, valószínűbb, hogy az egyesülésbe bevont technológiákat az árral és a minőséggel kapcsolatos megfontolások alapján fogják kiválasztani, szemben azzal az esettel, amikor az egyesülést a technológiatulajdonosok korlátozott csoportja hozza létre.

Az egyesített technológiák kiválasztása és jellege

274.

A technológiai egyesülésekkel kapcsolatos versenykockázat és az egyesülések hatékonyságnövelő képessége nagy mértékben függ az egyrészt az egyesített technológiák, másrészt a technológiai egyesülésen kívüli technológiák közötti kapcsolattól. Két alapvető különbségtételt kell bevezetni a következők szerint: a) a technológiai kiegészítők és helyettesítők között, valamint b) az alapvető és nem alapvető technológiák között.

275.

Két technológia akkor kiegészítője (és nem helyettesítője) egymásnak, ha mindkettőre szükség van azon termék gyártásához vagy azon eljárás elvégzéséhez, amelyhez a technológiák kapcsolódnak. Ezzel szemben két technológia akkor helyettesítője egymásnak, ha bármelyik technológia lehetővé teszi birtokosa számára azon termék gyártását vagy azon eljárás elvégzését, amelyhez a technológiák kapcsolódnak.

276.

Egy technológia két esetben lehet alapvető:

a)	egy olyan meghatározott termék előállítása vagy egy olyan meghatározott eljárás elvégzése szempontjából, amelyhez az egyesített technológiák kapcsolódnak;

b)	vagy abból a szempontból, hogy egy termék előállítása vagy egy eljárás elvégzése megfeleljen az egyesített technológiákat tartalmazó szabványnak.

277.

Az első esetben egy technológia akkor alapvető (a „nem alapvető” technológiákkal szemben), ha az adott technológiának sem a technológiai egyesülésen belül, sem azon kívül nincs (kereskedelmi és műszaki szempontból) életképes helyettesítője, és a technológia a technológiacsomag szüksége. részét képezi azon termék(ek) előállítása vagy azon eljárás(ok) elvégzése szempontjából, amely(ek)hez az egyesült technológiák kapcsolódnak. A második esetben egy technológia akkor alapvető, ha felhasználása szükséges (nincsenek életképes helyettesítői) a technológiai egyesülés által támogatott szabványnak való megfeleléshez (a szabványhoz nélkülözhetetlen technológiák) (139). Az alapvető technológiák természetüknél fogva egymás kiegészítői is. Önmagában az alapján, hogy egy technológiatulajdonos egy technológiát alapvetőnek minősít, nem állapítható meg, hogy az adott technológia az e pontban rögzített szempontok értelmében is alapvető.

278.

Ha az egyesülésbe. részt vevő technológiák helyettesítők, a jogdíjak az egyébként megszokottnál valószínűleg magasabbak lesznek, mivel az egyesülésben val. részvétel valószínűleg csökkenti vagy megszünteti a közöttük fennálló versengést, és megakadályozza a hasznosításba vevőket abban, hogy hasznot húzzanak az ilyen rivalizálásból. Ha az egyesített technológiák kiegészítik egymást, a technológiai egyesülés csökkenti a tranzakciós költségeket, és összességében alacsonyabb jogdíjakhoz vezethet. Ennek az az oka, hogy a felek helyzetének köszönhetően a csomagra vonatkozóan közös jogdíjat határozhatnak meg, ahelyett, hogy minden egyes hasznosítást engedélyező külön jogdíjat állapítana meg saját technológiájáért, anélkül, hogy figyelembe vennék, hogy az egyik technológia jogdíjának növelése általában csökkenti a kiegészítő technológiák iránti keresletet. Ha a kiegészítő technológiák jogdíjait egyénileg határozzák meg, e jogdíjak összege gyakran meghaladhatja azt az összeget, amelyet ugyanazon kiegészítő technológiák csomagjáért egy egyesülés közösen határozott volna meg.

279.

Az egymást kiegészítő és a helyettesítő technológiák közötti különbségtétel nem minden esetben egyértelmű, mivel a technológiák lehetne. részben helyettesítők és részben egymást kiegészítők is. Ha a hasznosításba vevők valószínűleg mindkét technológiát igénylik a két technológia integrálásából eredő hatékonyságnövekedés miatt, a technológiákat kiegészítőként kezelik, még akkor is, ha azo. részben helyettesíthetők. Ilyen esetekben valószínű, hogy a technológiai egyesülés hiányában a hasznosításba vevők mindkét technológiára licencet akarnának szerezni, azon további gazdasági előnyök miatt, amelyek – csak az egyik technológia alkalmazásával szemben – mindkét technológia együttes alkalmazásából erednek.

280.

A helyettesítő technológiáknak az egyesülésbe való bevonása általában valószínűleg korlátozza a technológiák közötti versenyt, mivel ez a versenytársak közötti árrögzítéssel jár. Főszabályként a Bizottság úgy tekinti, hogy jelentős helyettesítő technológiáknak a technológiai egyesülésbe történő bevonása valószínűleg korlátozza a versenyt a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében. A Bizottság megítélése szerint továbbá nem valószínű, hogy ebben az esetben a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnének. Mivel a szóban forgó technológiák alternatívák, az ügyleti költségek terén nem származik megtakarítás abból, ha mindkét technológia bekerül az egyesülésbe. Technológiaegyesítés hiányában a hasznosításba vevők nem igényelték volna mindkét technológiát. A versenyjogi aggályok enyhítéséhez nem elegendő az, hogy a felek továbbra is adhatnak licencet szabadon, egymástól függetlenül. Ennek oka az, hogy a felek valószínűleg kevéssé ösztönzöttek a független licenciába adásra – ugyanis nem akarnak az egyesülés licenciábaadási tevékenysége ellen hatni, ami a piaci erő közös gyakorlását teszi számukra lehetővé.

Független szakértők kiválasztása és funkciója, valamint a vitarendezés

281.

A független szakértők bevonása az állomány létrehozásába és működtetésébe segíthet csökkenteni a versenyjogi aggályok kockázatát. Annak értékelése például, hogy valamely technológia az egyesülés által támogatott szabvány szempontjából alapvető-e, gyakran sajátos szakértelmet igénylő, összetett kérdés. A független szakértők ilyen értékelésbe való bevonása segíthet annak biztosításában, hogy csak az alapvető technológiák kerüljenek be az egyesülésbe. Az egyesülésbe bevonandó technológiák kiválasztásához igénybe vett független szakértők szintén segíthetnek annak biztosításában, hogy a rendelkezésre álló technológiai megoldások közötti verseny ne torzuljon.

282.

A Bizottság figyelembe fogja venni a szakértők kiválasztásának módját, és az általuk ellátandó feladatköröket. A szakértőknek függetlennek kell lenniük a technológiai egyesülést létrehozó vállalkozásoktól. Ha a szakértők kapcsolatban állnak a hasznosítást engedélyezőkkel vagy az egyesülés adminisztrátoraival, vagy más módon függenek tőlük, a szakértő bevonása kisebb súllyal esik latba. A szakértőknek rendelkezniük kell a rájuk bízott feladatkörök elvégzéséhez szükséges technikai szakértelemmel is. E feladatok közé tartozhat annak ellenőrzése, hogy a technológiai egyesülésbe történő felvételre javasolt technológiai jogok érvényesek és alapvetőek-e.

283.

Végezetül az egyesülést létrehozó aktusokban előirányzott valamennyi vitarendezési mechanizmusra figyelemmel kell lenni. Minél több vita rendezését bízzák az egyesüléstől és annak tagjaitól független testületekre vagy személyekre, annál valószínűbb, hogy a vitarendezés semlegesen fog működni.

Az üzleti szempontból érzékeny információk cseréje elleni biztosítékok

284.

Az üzleti szempontból érzékeny információk kezelésére vonatkozó szabályokat is figyelembe kell venni. A Bizottság különösen azt fogja figyelembe venni, hogy a felek milyen biztosítékokról gondoskodtak annak érdekében, hogy ne kerüljön sor közöttük az üzleti szempontból érzékeny információk cseréjére (140). Ha például a jogdíjak kiszámításához vagy ellenőrzéséhez kibocsátási vagy értékesítési adatokat használnak, független szakértőt, engedélyező szervet vagy a technológiai egyesülés adminisztrátorát lehet igénybe venni annak biztosítására, hogy ilyen adatokat ne cseréljenek ki az egyesülés azon tagjai között, amelyek az összefonódás által érintett piacokon versenyeznek.

285.

Biztosítékokat kell bevezetni annak garantálására is, hogy az üzleti szempontból érzékeny információkat ne cseréljék ki egymással versengő egyesülések között, különösen akkor, ha a technológia tulajdonosa. részt vesznek a konkurens egyesülésekben (vagy ezek létrehozásában).

Mentességi szabály

286.

Az egyesülés létrehozása és működtetése – ideértve az egyesülés általi licenciába adást is – általában a felek piaci helyzetétől függetlenül kívül esik a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatályán, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

a)	az egyesülés létrehozására irányuló folyamatban val. részvétel lehetősége valamennyi érdekelt technológiaijog-tulajdonos előtt nyitva áll;

b)	az egyesülésbe bevont technológiai jogokról eredményes az információközlés a potenciális és a meglévő hasznosításba vevőkkel (141);

c)	megfelelő biztosítékokat fogadnak el annak garantálására, hogy csak az alapvető technológiákat (amelyek tehát szükségszerűen kiegészítik egymást) egyesítsék, és a nélkülözhetetlenség ellenőrzésére használt módszertant hatékonyan közöljék a potenciális és a meglévő hasznosításba vevőkkel (142);

d)	elegendő biztosíték áll rendelkezésre annak garantálására, hogy az érzékeny információk (például árképzési és kibocsátási adatok) cseréje a technológiai egyesülés létesítéséhez és működtetéséhez szükséges mértékre korlátozott;

e)	az egyesített technológiák nem kizárólagos licenc alapján kerülnek be az egyesülésbe;

az egyesített technológiákat az egyesülés tisztességes, észszerű és megkülönböztetésmentes feltételek (FRAND) (143) mellett adja licenciába valamennyi potenciális hasznosításba vevőnek, beleértve azokat a rendelkezéseket is, amelyek biztosítják, hogy a hasznosításba vevőknek ugyanazon technológiai jogokért csak egyszer kelljen díjat fizetniük;

g)	az egyesüléshez technológiával hozzájáruló feleknek és a hasznosításba vevőknek lehetőségük van vitatni az egyesített technológiák érvényességét és alapvető jellegét;

h)	az egyesüléshez technológiával hozzájáruló feleknek és a hasznosításba vevőknek továbbra is lehetőségük van versengő termékek és technológia fejlesztésére.

A mentességi szabály hatályán kívüli esetek

287.

Ha olyan jelentős technológiákat vonnak be az egyesülésbe, amelyek egymásnak kiegészítői, de nem alapvetőek, fennáll a kockázata annak, hogy harmadik felek technológiáit kizárják a piacról. Különösen, ha egy technológia bekerült az egyesülésbe és azt egy csoma. részeként adják licenciába, a hasznosításba vevők valószínűleg kevéssé ösztönzöttek egy versengő technológia licenciába vételére, ha a csomagért fizetett jogdíj már lefed egy helyettesítő technológiát. Ezen túlmenően ha olyan technológiák kerülnek be az egyesülésbe, amelyek nem szükségesek azon termékek előállításához vagy azon eljárások elvégzéséhez, amelyekhez a technológiai egyesülés kapcsolódik, vagy nem szükségesek az egyesülésbe bevont technológiát tartalmazó szabványnak való megfeleléshez, ez arra is kényszeríti a hasznosításba vevőket, hogy olyan technológiáért fizessenek, amelyre adott esetben nincs is szükségük. Ha az egyesülés nem alapvető technológiákat tartalmaz, az intézkedés valószínűleg a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, amennyiben az egyesülés helyzete bármely érintett piacon jelentős.

288.

Mivel helyettesítő és egymást kiegészítő technológiák a technológiai egyesülés létrejötte után is fejleszthetők, az alapvető jelleg értékelésének szükségessége nem eredményezi a technológiai egyesülés létrehozását. Az egyesülésbe bevont technológia idővel elveszítheti alapvető jellegét például a szabvány fejlődése vagy a harmadik felek technológiáinak felbukkanása miatt. Ha az egyesülés tudomására jut, hogy ilyen alternatív technológiák állnak rendelkezésre és a hasznosításba vevők azokra igényt tartanak, a kizárással kapcsolatos aggodalmak eloszlathatók, ha az immár nem alapvető technológia nélkül – a jogdíjak megfelelő mértékű csökkentése mellett – kínálnak licencet az új és a meglévő hasznosításba vevők számára. Esetleg azonban más módon is biztosítani lehet, hogy harmadik felek technológiáit ne lehessen kizárni.

289.

A nem alapvető, de egymást kiegészítő technológiákból álló technológiai egyesülések értékelésekor legalább a következő tényezőket kell figyelembe venni:

a)	van-e valamilyen versenytámogató indok a nem alapvető technológiák egyesülésbe való felvételére;

az egyesülésbe. részt vevő hasznosítást engedélyezők továbbra is szabadon, függetlenül adhatják-e licenciába technológiájukat: ha a technológiai egyesülést korlátozott számú technológia alkotja és az egyesülésen kívül léteznek helyettesítő technológiák, előfordulhat, hogy a hasznosításba vevők részben az egyesülés részét képező technológiából. részben pedig harmadik felek tulajdonában álló technológiából kívánják összeállítani saját technológiai csomagjukat;

ha az egyesített technológiáknak különböző alkalmazásaik vannak, amelyek közül némelyek nem igénylik az összes egyesített technológia használatát, az egyesülés kizárólag egységes csomagként kínálja-e a technológiákat, vagy a különböző alkalmazásokra külön csomagokat kínál, amelyek mindegyike csak a szóban forgó alkalmazás szempontjából releváns technológiákat tartalmazza. Utóbbi esetben egy adott termék vagy eljárás szempontjából nem alapvető technológiákat nem kapcsolják össze alapvető technológiákkal;

az egyesített technológiák csak egységes csomagként érhetők-e el, vagy a hasznosításba vevőknek lehetőségük van arra, hogy a jogdíjak megfelelő csökkentése mellett a csomagnak csak eg. részét vegyék licenciába. A csomagnak csak eg. részére vonatkozó licenc megszerzésének lehetősége csökkentheti annak kockázatát, hogy harmadik feleknek az egyesülésen kívüli technológiáit kizárják a piacról, különösen, ha a hasznosításba vevő megfelelő jogdíjcsökkentést kap. Ehhez az szükséges, hogy az egyesülésbe bevont technológiák mindegyikéhez hozzárendeljék a teljes jogdíj eg. részét. Ha az egyesülés és az egyes hasznosításba vevők közötti hasznosítási megállapodások viszonylag hosszú időtartamra szólnak, és az egyesülésbe bevont technológia egy de facto iparági szabványt támogat, figyelembe kell venni azt is, hogy az egyesülés elzárhatja a piachoz való hozzáféréstől az új helyettesítő technológiákat. Ilyen esetekben a kizárás kockázatának értékelésekor fontos figyelembe venni azt, hogy a hasznosításba vevők jogosultak-e észszerű felmondási idő mellet. részlegesen felmondani a hasznosítási megállapodást, és megfelelő jogdíjcsökkentést elérni.

290.

Előfordulhat, hogy a versenyt a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében korlátozó technológiai egyesülések versenyt támogató hatékonyságnövekedést eredményeznek (lásd a 268. pontot), amelyet a 101. cikk (3) bekezdése szerint értékelni kell. Ha a technológiai egyesülés például nem alapvető technológiákat tartalmaz, de megfelel a mentességi szabály alkalmazására vonatkozó minden egyéb – a 286. pontban felsorolt – feltételnek, úgy valószínűleg teljesülnek a 101. cikk (3) bekezdésének feltételei, ha versenytámogató indokok alátámasztják a nem alapvető technológiák egyesülésbe történő bevonását (lásd a 289. pontot), és ha a hasznosításba vevőknek lehetőségük van arra, hogy a jogdíjak megfelelő csökkentése mellett a csomagnak csak eg. részét vegyék licenciába (lásd a 289. pontot).

4.4.2. Az egyesülés és annak hasznosításba vevői közötti megállapodásokban szereplő korlátozások értékelése

291.

Ha a technológiai egyesülés létrehozására irányuló megállapodás(ok) nem sérti(k) a Szerződés 101. cikkét, a következő lépés az egyesülés és annak hasznosításba vevői közötti hasznosítási megállapodások 101. cikk szerinti értékelése. E szakasz kitér néhány olyan korlátozásra, amelyek rendszerint előfordulnak a technológiai egyesülések által kötött hasznosítási megállapodásokban, és amelyeket az egyesülés általános összefüggéseire tekintettel kell értékelni. A TTBER nem vonatkozik az egyesülés és harmadik fél hasznosításba vevők közötti hasznosítási megállapodásokra (lásd a 271. pontot).

292.

A Bizottság a következő elveket fogja alkalmazni az egyesülés és annak hasznosításba vevői közötti technológiahasznosítási megállapodások értékelésekor:

a)	minél erősebb az egyesülés piaci helyzete, annál nagyobb a versenyellenes hatások kockázata;

b)	minél erősebb az egyesülés piaci helyzete, annál nagyobb valószínűséggel fogja sérteni a Szerződés 101. cikkét az a megállapodás, amely szerint nem kap licencet valamennyi potenciális hasznosításba vevő, vagy diszkriminatív feltételekkel történik a licenciába adás;

c)	az egyesülések indokolatlanul nem zárhatják ki harmadik felek technológiáit, és nem korlátozhatják alternatív egyesülések létrehozását;

d)	a megállapodások nem tartalmazhatnak a TTBER 4. cikkében felsorolt, különösen súlyos korlátozásokat (lásd ezen iránymutatás 3.4. szakaszát).

293.

A Szerződés 101. cikkével összeegyeztethető technológiai egyesüléseket létrehozó vállalkozások (azon meglévő kötelezettségvállalások figyelembevételével, amelyek alapján a licenciába adásnak tisztességes, észszerű és megkülönböztetésmentes (FRAND) feltételekkel kell történnie) rendszerint szabadon tárgyalhatják és határozhatják meg a technológiacsomagért járó jogdíjakat, és azokban az egyes technológiák részesedését, akár a szabvány létrehozása előtt, akár azt követően. Egy ilyen megállapodás együtt jár az egyesülés létrehozásával és önmagában nem korlátozza a versenyt. Meghatározott körülmények között hatékonyabb lehet, ha a technológiacsomagért járó jogdíjakat illetően még a szabvány kiválasztása előtt születik megállapodás; ily módon elkerülhető, hogy a szabványosítási folyamat a jogdíj emelkedését eredményezze azáltal, hogy piaci erőt juttat egy vagy több alapvető technológiának. A hasznosításba vevőknek azonban szabadnak kell maradniuk a licenc alapján gyártott termékek árának meghatározásában.

294.

Ha az egyesülés erőfölényben van a piacon, a jogdíjak és más licencfeltételek nem lehetnek túlzóak és nem valósíthatnak meg megkülönböztetést, a licencek pedig nem lehetnek kizárólagosak (144). Ezek a követelmények szükségesek annak biztosításához, hogy az egyesülés nyitott legyen, vagy ne járjon kizárással vagy más versenyellenes hatásokkal az értékesítési piacokon. E követelmények azonban nem zárják ki, hogy a különböző alkalmazásokért különböző jogdíjak járjanak. Általában véve a különböző termékpiacokra alkalmazott eltérő jogdíjmértékek önmagukban nem korlátozzák a versenyt, azonban a termékpiacokon belül nem szabad megkülönböztetést alkalmazni. Az egyesülés hasznosításba vevőivel szembeni elbánás különösen nem függhet attól, hogy egyúttal hasznosítást engedélyezők-e vagy sem. A Bizottság ezért figyelembe fogja venni, hogy ugyanazon jogdíjfizetési kötelezettségek vonatkoznak-e a hasznosítást engedélyezőkre és a hasznosításba vevőkre.

295.

A hasznosítást engedélyezőknek és hasznosításba vevőknek szabadnak kell lenniük versengő termékek és szabványok kifejlesztésében. Emellett szabadnak kell lenniük abban, hogy az egyesülésen kívül licencet adjanak és vegyenek. E követelmények ahhoz szükségesek, hogy korlátozzák harmadik felek technológiái kizárásának kockázatát, illetve biztosítsák, hogy az egyesülés ne korlátozza az innovációt és ne zárja ki a versengő technológiai megoldások létrehozását. Ha az egyesített technológiát bevonják egy de facto iparági szabványba, és a felekre versenytilalmi kötelezettségek vonatkoznak, fennáll annak a kockázata, hogy a technológiaegyesítés meg fogja akadályozni az új és továbbfejlesztett technológiák és szabványok kifejlesztését.

296.

A viszontlicencia-adási kötelezettségeknek nem kizárólagosnak kell lenniük, és azokra a fejlesztésekre kell korlátozódniuk, amelyek az egyesített technológia használata szempontjából alapvetőek vagy fontosak. Ez lehetővé teszi, hogy az egyesülés az egyesített technológia fejlesztéseire támaszkodjon, és részesüljön az azokból eredő előnyökben. Az egyesülés felei érthetően biztosítani kívánják, hogy az egyesített technológia hasznosítását ne hátráltathassák azok a hasznosításba vevők (ideértve a hasznosításba vevő licence alapján dolgozó alvállalkozókat), akik alapvető technológiákat birtokolnak vagy szereznek meg.

297.

Az egyik kockázat az, hogy a technológiai egyesülések az érvénytelen technológiai jogokat lepleznek. Az egyesülés visszatarthatja az egyesülésben foglalt jogokkal kapcsolatos kihívásokat, mivel amennyiben az egyesülés egészére jogdíjakat állapítanak meg, az egyesülésben foglalt egyéni jogok sikeres megtámadása kisebb valószínűséggel eredményezi az egyesülési engedélyért fizetendő jogdíjak csökkentését. Az érvénytelen szabadalmak egyesítés által történő leplezése magasabb jogdíjak fizetésére kötelezheti a hasznosításba vevőket, és akadályozhatja az innovációt az érvénytelen szabadalommal lefedett területen. E tekintetben az egyesülés és a hasznosításba vevők közötti technológiaátadási megállapodásokban szereplő megnemtámadási záradékok, ideértve a megtámadás esetén alkalmazandó felmondási záradékokat is (145), valószínűleg a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak.

4.5. Hasznosítási szerződések tárgyalásával foglalkozó csoportok

4.5.1. Bevezetés

298.

A hasznosítási szerződések tárgyalásával foglalkozó csoportok (Licensing Negotiation Groups [LNG], a továbbiakban: tárgyalócsoport) keretében a technológiaalkalmazók megállapodnak abban, hogy közösen tárgyalnak a technológiai engedélyek feltételeiről. Az e szakaszban foglalt iránymutatás a következőktől függetlenül alkalmazandó:

a)	a hasznosítási szerződések tárgyalásával foglalkozó csoportok jogi formája (például azt egyszerű megállapodás hozta-e létre vagy az önálló jogalany);

b)	a hasznosítási szerződések tárgyalásával foglalkozó csoportok tagjai a downstream piacokon versenytársak-e vagy sem;

c)	az a fél, amellyel a tárgyalócsoport tárgyalásokat folytat, egyedi technológiatulajdonos, technológiai egyesülés vagy közvetítő engedélyezési platform funkciót tölt-e be (146).

299.

Ha egy tárgyalócsoport és egy technológiatulajdonos közötti tárgyalások eredményeként megállapodás születik az engedélyezés feltételeiről, a jogtulajdonos és a tárgyalócsoport egyes tagjai között létrejött technológiaátadási megállapodásokat adott esetben a TTBER vagy ezen iránymutatás 4. fejezete alapján kell értékelni.

300.

A horizontális iránymutatás 4. fejezete (Közös beszerzés) nem alkalmazandó az ezen iránymutatás hatálya alá tartozó tárgyalócsoportok értékelésére. Ez az iránymutatás nem érinti a Szerződés 102. cikkének alkalmazását.

A tárgyalócsoportok lehetséges versenytámogató hatásai

301.

A tárgyalócsoportok a következők révén könnyíthetik meg a technológia licenciába adását:

a)	a technológiatulajdonosok és a technológia alkalmazói közötti egyedi tárgyalások számának csökkentése, ily módon csökkentve az engedélyezési tranzakciós költségeket (147), és

b)	a technológiát alkalmazók szakértelmének összevonása, például a technológiai jogok érvényessége és értéke tekintetében, ezáltal előmozdítva a megalapozottabb és kiegyensúlyozottabb engedélyezési tárgyalásokat;

A tárgyalócsoportok lehetséges versenyellenes hatásai

302.

A tárgyalócsoportok lehetséges versenyellenes hatásai a következők:

a tárgyalócsoportba. részt vevő technológiaalkalmazók túlzottan erős tárgyalási pozíciót szereznek, aminek révén arra kényszeríthetik a technológiatulajdonosokat, hogy a versenyszint alatti (a szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen szabadalmak esetében a FRAND alatti) engedélyezési feltételeket fogadjanak el, ami visszatarthatja a technológiatulajdonosok innovációjába eszközölt beruházásokat;

b)	a tárgyalócsoportba. részt vevő technológiaalkalmazók közötti koordináció az értékesítési piacokon (148), amely együttműködés az üzleti szempontból érzékeny információk cseréjéből vagy a költségek egyre nagyobb mértékű közös viseléséből ered (149);

c)	a versenytárs alkalmazók kizárása a downstream piacokról (150).

4.5.2. A Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése szerinti értékelés

A versennyel kapcsolatos főbb aggályok

303.

A tényleges vagy potenciális versenytársakat magában foglaló tárgyalócsoport a technológia engedélyezésének upstream piacain és/vagy a downstream piacokon a verseny korlátozásához vezethet, amiből következően visszaszorul az innováció, csökken a termékminőség, -választék vagy kibocsátás, emelkednek az árak, fokozódik a piac felosztása, illetve versenyellenes módon kizárhatnak más technológiaalkalmazókat.

Cél általi versenykorlátozás

304.

A technológiatulajdonosokkal szemben átláthatóan működő és a technológiai engedélyek feltételeinek közös tárgyalására korlátozott tárgyalócsoportok (151) általában nem valósítják meg a verseny cél általi korlátozását.

305.

A tárgyalócsoportok megkülönböztethetők a vevői kartellektől, nevezetesen a két vagy több vevő (152) közötti megállapodásoktól vagy összehangolt magatartásoktól, amelyek – a közös beszerzési megállapodások körén kívül, a tagjaik nevében kollektíven folytatnak egyeztetéseket a szállítókkal: i. koordinálják a vásárlók egyéni magatartását a beszerzési piacon (153); ii. befolyásolják a közöttük folyó verseny releváns paramétereit, vagy iii. magukban foglalják a vásárlók egyéni vásárlási szándékaira vagy szállítókkal folytatott tárgyalásaira vonatkozó, üzleti szempontból érzékeny információk vásárlók közötti cseréjét (154). A vevői kartellek a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében vett cél általi versenykorlátozásnak minősülnek, azaz jellegükből adódóan kellően károsítják a versenyt, így nem szükséges értékelni a piacra gyakorolt hatásukat (155).

306.

Ennek megfelelően egy olyan tárgyalócsoport hiányában, amely tagjai nevében közösen lép kapcsolatba egy technológiatulajdonossal, minden technológiaalkalmazónak önállóan kell meghatároznia engedélyezési stratégiáját, és megállapodások vagy összehangolt magatartás révén nem szüntetheti meg az alkalmazók közötti stratégiai bizonytalanságot a jövőbeli piaci magatartásukat illetően. Különösen ilyen kollektív interakció hiányában a technológia alkalmazói – mielőtt a technológiatulajdonossal egyénileg engedélyezési tárgyalásokat folytatnának – nem kísérelhetik meg, hogy egymás között rögzítsék az általuk megszerzendő engedélyek egy vagy több feltételét (például a technológiai engedély terjedelmét vagy alkalmazási területét, a licencdíjat, a hasznosítást engedélyező személyazonosságát vagy az engedély időtartamát).

307.

A következő tényezők csökkentik annak valószínűségét, hogy a tárgyalócsoport vevői kartellnek minősül:

a)	A tárgyalócsoport közzéteszi tagjainak személyazonosságát a technológiatulajdonosok számára és tájékoztatja őket arról, hogy tagjai nevében tárgyalásokat folytat annak érdekében, hogy technológiahasznosítási megállapodásokat kössön a közös tárgyalások során elfogadott feltételek szerint (156).

A tárgyalócsoport tagjai írásbeli megállapodásban határozták meg együttműködésük formáját, terjedelmét és működését annak érdekében, hogy utólag ellenőrizhető legyen működésük a Szerződés 101. cikkének való megfelelése, valamint ellenőrizhető legyen a tárgyalócsoport tényleges működése. Az írásbeli megállapodás azonban önmagában nem védheti meg a tárgyalócsoportot a versenyjog érvényesítésével szemben.

308.

A tárgyalócsoportok hozzájárulhatnak vagy eszközként szolgálhatnak az eladói kartellben val. részvételhez is, nevezetesen olyan vállalkozások közötti megállapodáshoz, amelyek az értékesítési árak rögzítése, a kibocsátás korlátozása vagy a piacok vagy vevők downstream piacokon történő felosztása érdekében versengenek. Ebben az esetben a tárgyalócsoport a downstream piacon fennálló kartellel együtt értékelhető. E probléma elkerülése érdekében a tárgyalócsoport tagjainak biztosítaniuk kell, hogy a tárgyalócsoport tevékenysége a tárgyalócsoport tagjai és a technológiatulajdonosok között megkötendő technológiahasznosítási megállapodások feltételeinek megtárgyalására korlátozódjon.

309.

Az olyan tárgyalócsoport, amelynek célja, hogy kizárja tagjainak tényleges vagy potenciális versenytársait a downstream piacokról, az cél általi versenykorlátozásnak minősül.

310.

A tárgyalócsoport magában foglalhatja az üzleti szempontból érzékeny információk versenytársak közötti cseréjét. Ha az ilyen információcsere objektíve nem szükséges a tárgyalócsoport megvalósításához, és nem arányos annak célkitűzéseivel (157), ás alkalmas arra, hogy megszüntesse az érintett vállalkozások által a piaci magatartásukban elfogadandó módosítások időzítésével, mértékével és részleteivel kapcsolatos bizonytalanságot, úgy az információcsere cél általi versenykorlátozásnak minősülhet (158).

Versenykorlátozó hatás

311.

A nem versenykorlátozó célú tárgyalócsoportokat jogi és gazdasági összefüggéseik alapján kell értékelni annak megállapítása érdekében, hogy tényleges vagy valószínű hatást gyakorolnak-e a versenyre. Az értékelésnek ki kellene terjednie az érintett technológiapiacokra – ahol a tárgyalócsoport egyeztetéseket folytat a technológiatulajdonosokkal – és az érintett downstream piacokra gyakorolt lehetséges korlátozó hatásokra, ahol a tárgyalócsoport tagjai szállítóként egymás versenytársai lehetnek. Ebben az értékelésben a Bizottság összehasonlítja a tárgyalócsoport e piacokra gyakorolt tényleges vagy valószínű hatását azzal a helyzettel, amely a tárgyalócsoport hiányában állna fenn.

312.

Általában véve a tárgyalócsoportok kisebb valószínűséggel vetnek fel versenyjogi aggályokat, ha a tagok nem rendelkeznek piaci erővel az érintett technológiaengedélyezési piacokon vagy az érintett downstream piacokon.

313.

Előfordulhat, hogy a tárgyalócsoport tagjai által elfogadott bizonyos korlátozások nem tartoznak a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, ha objektíve szükségesek a tárgyalócsoport megvalósításához, és arányosak annak célkitűzéseivel (159).

Az érintett piacok

314.

A tárgyalócsoport hatással lehet a versenyre az upstream technológiaengedélyezési piacokon, konkrétan azokon a piacokon, ahol a tárgyalócsoport tagjai közösen tárgyalnak a technológiatulajdonosokkal, valamint a downstream piacokon, ahol e tárgyalócsoport tagjai szállítóként tevékenykednek.

315.

Az érintett technológiapiacok meghatározása a piac meghatározásáról szóló közleményben foglalt elveket követi, és a versenykényszer azonosítása érdekében a helyettesíthetőség fogalmára támaszkodik. Mivel a technológiai engedélyeknek a technológia alkalmazói általi megtárgyalása a vásárlás egyik formáját jelenti, a helyettesíthetőség értékelése a technológia hasznosítást engedélyezői számára rendelkezésre álló alternatívákra összpontosít, nem pedig az alkalmazók rendelkezésére álló alternatívákra (160). Más szóval a technológiatulajdonosok rendelkezésére álló alternatívák meghatározóak a tárgyalócsoport tagjaira nehezedő versenykényszer azonosítása szempontjából. Ezeket az alternatívákat elemezni lehet például a technológiatulajdonosoknak a technológiáikért kínált ár kismértékű, de nem átmeneti csökkenésére adott valószínű reakciójának vizsgálatával. Az érintett technológiapiac meghatározását követően a tárgyalócsoport tagjainak piac. részesedése az érintett technológiaengedélyezési piac összes eladásain belül az említett tagok által az adott technológiára vonatkozóan megszerzett engedélyek értéke vagy volumene által képviselt aránya alapján számítható ki.

316.

Ha a tárgyalócsoport tagjai tényleges vagy potenciális versenytársak a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás downstream piacain, úgy értékelni kell a tárgyalócsoportnak az e piacokon fennálló versenyre gyakorolt hatásait is. Az érintett downstream piacok meghatározása a piac meghatározásáról szóló közleményben leírt módszertan alkalmazásával történik.

Piaci erő

317.

Nincs olyan abszolút határérték, amely felett feltételezhető, hogy a tárgyalócsoport tagjai olyan piaci erővel rendelkeznek, amely alapján a tárgyalócsoport megléte valószínűleg versenykorlátozó hatást gyakorol a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében. A legtöbb esetben azonban nem valószínű, hogy létezik piaci erő, ha az érintett technológiapiacokon a keresleti-kínálati oldalon a tagok együtte. részesedése nem haladja meg a 15 %-ot, és az érintett downstream piacok kínálatában való együtte. részesedésük nem haladja meg a 15 %-ot.

318.

Az e küszöbértékeket meghaladó együttes piac. részesedés önmagában nem utal arra, hogy a tárgyalócsoport valószínűleg versenykorlátozó hatást gyakorolna. Ilyen esetekbe. részletes hatásvizsgálatra van szükség, figyelembe véve olyan tényezőket, mint a tárgyalócsoport-tagok jellemzői és piaci helyzete valamennyi érintett piacon, a piaci koncentráció, a verseny szorossága, a tárgyalócsoport tagjai és az érintett technológiák más alkalmazói közötti szerződéses vagy egyéb kapcsolatok esetleges fennállása, az érintett technológiák jellege, a tárgyalócsoport statútuma és működésének szabályai (beleértve, hogy a tagjai továbbra is szabadon folytathatnak-e kétoldalú tárgyalásokat a technológiatulajdonosokkal a tárgyalócsoporton kívül), valamint a technológiatulajdonosok és a downstream ügyfelek esetleges azon erejét, hogy ellensúlyt képezzenek a piacon.

A technológiapiacokra gyakorolt hatások

319.

Ha a tárgyalócsoport tagjai az érintett technológiapiacokon magas összesített keresleti-kínálat. részesedéssel rendelkeznek, a tárgyalócsoportnak köszönhetően közösen gyakorolhatják vevői erejüket. Ez az együttes vevői erő gyakorlása korlátozhatja a versenyt az érintett technológiapiacokon, például azáltal, hogy csökkenti a technológiatulajdonosok arra irányuló ösztönzőit, hogy beruházzanak a kutatás-fejlesztésbe.

320.

Kevésbé valószínű, hogy a tárgyalócsoport-tagok képesek lesznek közös vevői erőt gyakorolni, ha kiegyenlítő alkupozícióval rendelkező technológiatulajdonosokkal szembesülnek. Ez lehet a helyzet például akkor, ha az érintett technológiapiacon kevés hasznosítást engedélyező van, vagy ha az érintett technológiák elengedhetetlenek egy olyan szabványhoz, amelynek nincs helyettesítője, vagy amelyet az érintett downstream piacokon széles körben alkalmaznak.

321.

A közös vásárlóerő gyakorlásával kapcsolatos aggályok kisebb valószínűséggel merülnek fel, ha a technológiatulajdonosok ténylegesen továbbra is szabadon dönthetnek arról, hogy tárgyalásokat kezdenek-e a tárgyalócsoporttal, és bármikor megszüntetik-e ezeket a tárgyalásokat. Valószínűleg nem ez a helyzet akkor, ha a tárgyalócsoport tagjai olyan összehangolt fellépésben veszne. részt, amelynek célja, hogy a technológiatulajdonost a tárgyalócsoporttal való tárgyalásra kényszerítse, vagy ha a tárgyalócsoport korlátozza tagjainak azon képességét, hogy kétoldalú tárgyalásokat kezdjenek a technológiatulajdonossal. Ez azonban nem érinti a tárgyalócsoport azon lehetőségét, hogy megállapodjon egy technológiatulajdonossal a következőkről: i. a technológiatulajdonos nem kezd kétoldalú tárgyalásokat a tárgyalócsoport egyes tagjaival olyan korlátozott ideig, amely nem haladja meg a tulajdonos és a tárgyalócsoport közötti közös tárgyalások várható időtartamát, és/vagy ii. a tárgyalócsoport tagjai kötelesek elfogadni a technológiatulajdonos és a tárgyalócsoport közötti megállapodás szerinti engedélyezési feltételeket.

322.

A tárgyalócsoport közös vásárlóerőt gyakorolhat azáltal, hogy összehangolt késedelmeket vállal a technológiatulajdonossal folytatott tárgyalások során (161). Amennyiben az ilyen késedelmek ideiglenes jellegűek, és objektíven kapcsolódnak a közös tárgyalások folytatásához, a Bizottság általában a tárgyalócsoport szerve. részeként értékeli azokat. Ennek megfelelően, ha a tárgyalócsoportot hatás általi korlátozásként értékelik, az összehangolt késedelmek hatását a tárgyalócsoport általános hatásainak fényében kell értékelni, figyelembe véve a késedelmekbe. részt vevő tárgyalócsoport-tagok piaci helyzetét. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a tárgyalócsoport azon tagjai, akik a tárgyalások során részt vesznek a késedelem létrejöttében, akadályoztatva lehetnek abban, hogy a Szerződés 102. cikkére hivatkozzanak a szabványmegfelelőségi szempontból elengedhetetlen technológia olyan jogosultja által benyújtott, abbahagyásra kötelezés iránti keresettel szembeni védekezésként, aki kötelezettséget vállalt arra, hogy FRAND-feltételek mellett ad engedélyeket (162).

323.

A tárgyalócsoportok kizárhatják a versenytárs technológiaalkalmazókat a technológiapiacokról, és ezáltal korlátozzák a versenyt a downstream piacokon. A tárgyalócsoport például korlátozhatja a technológiatulajdonosok azon képességét, hogy technológiaátadási megállapodásokat kössenek a technológiát alkalmazó olyan személyekkel, amelyek nem tagjai a tárgyalócsoportnak, vagy korlátozhatják az ilyen megállapodások feltételeit (163). Kevésbé valószínű, hogy versenyellenes kizárással kapcsolatos aggályok merülnek fel, ha i. a tárgyalócsoportban val. részvétel nyitva áll minden olyan technológiaalkalmazó előtt, amely objektív és megkülönböztetésmentes kritériumokat teljesít, ii. a tárgyalócsoport működésének szabályai nem tesznek különbséget a tárgyalócsoport tagjai között, és iii. a tárgyalócsoport és a technológiatulajdonosok közötti megegyezés tárgyát képező engedélyezési feltételek célja nem a technológiatulajdonosok azon képességének korlátozása, hogy technológiaátadási megállapodásokat kössenek a versenytárs alkalmazókkal, illetve hogy korlátozzák az ilyen megállapodások feltételeit.

A downstream piacokra gyakorolt hatások

324.

Ha a tárgyalócsoport tagjai nem tényleges vagy potenciális versenytársak a downstream piacokon, illetve nem rendelkeznek piaci erővel e piacokon (164), a tárgyalócsoport valószínűleg nem gyakorol versenykorlátozó hatást az ilyen downstream piacokon.

325.

Ha a tárgyalócsoport tagjai tényleges vagy potenciális versenytársak a downstream termékpiacokon, a csoport hozzájárulhat ahhoz, hogy tagjai összehangolják magatartásukat azokon a piacokon (165). Az ilyen összehangolás kockázata nagyobb, ha i. az érintett downstream piac jellemzői elősegítik az összehangolást (például a piac koncentrált és nagyfokú átláthatóságot mutat), vagy ii. a tárgyalócsoport tagjainak együttes piac. részesedése magas a downstream piacokon.

326.

A tárgyalócsoport különösen a tagjai közötti összehangolást is elősegítheti a downstream piacokon, ha a tárgyalócsoport megléte a költségek (különösen a változó költségek) tagok közötti nagyfokú közelítéséhez vezet, feltéve, hogy a tárgyalócsoport tagjai piaci erővel rendelkeznek az érintett downstream piacon, és a piac jellemzői elősegítik a koordinációt.

327.

A tárgyalócsoportok megkönnyíthetik a tagok közötti összehangolást azokon a downstream piacokon is, ahol a tárgyalócsoport megvalósítása magában foglalja az üzleti szempontból érzékeny információk tagok közötti cseréjét. Ha azonban a tárgyalócsoport nem korlátozza a versenyt a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében, mivel semleges vagy kedvező hatást gyakorol a versenyre, a tárgyalócsoport működéséhez objektíve szükséges és a csoport céljaival arányos információcsere szintén nem tartozik e tilalom hatálya alá (166). Objektíve szükséges és arányos lehet például, ha a tárgyalócsoport tagjai információt cserélnek azokról a feltételekről, amelyek mellett hajlandóak lennének technológiahasznosítási megállapodásokat kötni egy olyan technológiatulajdonossal, aki beleegyezett a tárgyalócsoporttal folytatandó egyeztetésekbe.

328.

Az üzleti szempontból érzékeny információk szükségtelen cseréje kockázatának minimalizálása érdekében a tárgyalócsoport független vezető, illetve harmadik fél, vagy szabályokat tiszteletben tartó személyzet alkalmazása (167), illetőleg egyéb biztosítékok révén kommunikálhat, például annak biztosítása érdekében, hogy az üzleti szempontból érzékeny információkat csak anonimizált és/vagy összesített formában osszák meg a tárgyalócsoport tagjai között. Biztosítékok alkalmazhatók annak garantálására is, hogy az üzleti szempontból érzékeny információkat ne osszák meg más engedélyezéssel foglalkozó tárgyalócsoportokkal, például olyan esetekben, amikor a tagok egynél több engedélyezéssel foglalkozó tárgyalócsoportban veszne. részt.

4.5.3. A Szerződés 101. cikkének (3) bekezdése szerinti értékelés

329.

Ha a tárgyalócsoport a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében korlátozza a versenyt, meg kell vizsgálni, hogy a tárgyalócsoport olyan hatékonyságnövekedést eredményez-e, amely megfelel a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek.

Hatékonyságnövekedés

330.

a tárgyalócsoport hatékonyságnövekedést eredményezhet. A csoport elsősorban csökkentheti mind a technológia alkalmazói, mind a technológiatulajdonosok engedélyezési tranzakciós költségeit azáltal, hogy megszünteti annak szükségességét, hogy a technológiatulajdonos kétoldalú engedélyezési tárgyalásokat folytasson a tárgyalócsoport valamennyi tagjával. A technológiát alkalmazók szakértelmének összevonása révén a tárgyalócsoport csökkentheti a technológia alkalmazói és tulajdonosai közötti információs aszimmetriát is, ami megalapozottabb és kiegyensúlyozottabb tárgyalásokat eredményez többek között arról, hogy a javasolt engedélyezési feltételek a FRAND alá tartoznak-e. E hatékonyságnövekedés több technológiai engedély kiadását és ezáltal a technológia szélesebb körű elterjesztését eredményezheti.

Nélkülözhetetlenség

331.

A tárgyalócsoportnak köszönhető hatékonyságnövekedés eléréséhez szükséges mértéket meghaladó korlátozások nem felelnek meg a Szerződés 101. cikke (3) bekezdésében foglalt feltételeknek. Az engedélyezési tranzakciós költségek csökkentése érdekében például általában nem feltétlenül nélkülözhetetlen, hogy a tárgyalócsoport előírja a technológiatulajdonos számára, hogy ne biztosítson kedvezőbb engedélyezési feltételeket a harmadik félnek számító hasznosításba vevőknek.

Haszon továbbadása a fogyasztóknak

332.

A nélkülözhetetlen korlátozásokkal elért hatékonyságnövekedést olyan mértékben kell a fogyasztókra hárítani, amely felülmúlja a tárgyalócsoport által okozott versenykorlátozó hatásokat. A technológiaengedélyezési költségek csökkenése például alacsonyabb értékesítési árak formájában áthárítható a downstream piacokon. A változó költségek (például a kibocsátási egységenként fizetendő licencdíjak) csökkenése általában nagyobb valószínűséggel kerül áthárításra, mint az állandó költségek csökkenése, mivel a változó költségek csökkentéséből eredő magasabb haszonkulcs arra ösztönöz, hogy árcsökkentések révén bővítsék a kibocsátást. A fogyasztókra való áthárítás nagyobb valószínűséggel valósul meg, ha a tárgyalócsoport tagjai nem rendelkeznek piaci erővel a downstream piacokon.

A verseny megszüntetésének tilalma

333.

A Szerződés 101. cikke (3) bekezdésének feltételei nem teljesülnek, ha a tárgyalócsoport az érintett technológiák vagy termékek jelentős része tekintetében lehetővé teszi a felek számára a verseny megszüntetését. Ez a feltétel az érintett technológiai és az érintett downstream piacokra egyaránt vonatkozik. A magas összesített piac. részesedés az egyik jele annak, hogy ez a feltétel esetleg nem teljesül.

(1) Ez az iránymutatás az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének a technológiaátadási megállapodásokra történő alkalmazásáról szóló bizottsági iránymutatás ( HL C 89., 2014.3.28., 3. o.) helyébe lép.

(2) (HL L 2026/877, 2026.4.21, ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2026/877/oj). A TTBER felváltja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének a technológiaátadási megállapodások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2014. március 21-i 316/2014/EU bizottsági rendeletet (HL L 93., 2014.3.28., 17. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2014/316/oj).

(3) Lásd: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Versenyképességi iránytű az EU számára, COM(2025) 30 final.

(4) A reziliencia magában foglalja a védelmi készültséget, valamint a védelmi ellátási láncok és a belső piac rezilienciáját.

(5) Ezen iránymutatásban – eltérő rendelkezés hiányában – a „megállapodás” kifejezés magában foglalja az összehangolt magatartásokat és a vállalkozások társulásai által hozott döntéseket.

(6) Lásd a Szerződés 81. és 82. cikkében foglalt, a kereskedelemre gyakorolt hatásra vonatkozó koncepcióról szóló bizottsági közleményt (HL C 101., 2004.4.27., 81. o.).

(7) Ezen iránymutatásban a „korlátozás” kifejezés magában foglalja a verseny megakadályozását és torzítását is.

(8) A Szerződés 101. cikke (3) bekezdésének feltételeit és alkalmazásuk módszertanát a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének alkalmazásáról szóló bizottsági iránymutatás (HL C 101., 2004.4.27., 97. o.) fejti k. részletesebben.

(9) Ez a kivétel a bérleti jogokra is vonatkozik. E tekintetben lásd a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 2006. december 12-i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 376., 2006.12.27., 28. o., ELI:http://data.europa.eu/eli/dir/2006/115/oj) 1. cikkének (2) bekezdését.

(10) Az uniós jogkimerülés ezen elve rögzítésre került például a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2015. december 16-i (EU) 2015/2436 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 336., 2015.12.23., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2015/2436/oj) 15. cikkének (1) bekezdésében, az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14-i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 154., 2017.6.16., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2017/1001/oj) 15. cikkének (1) bekezdésében, a formatervezési minták oltalmáról szóló, 1998. október 13-i 98/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 289., 1998.10.28., 28. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/1998/71/oj) 15. cikkében, az európai uniós formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12-i 6/2002/EK tanácsi rendelet 21. cikkében (HL L 3., 2002.1.5., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2002/6/oj), a (9) lábjegyzetben hivatkozott 2006/115/EK irányelv 9. cikkének (2) bekezdésében, az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 167., 2001.6.22., 10. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2001/29/oj) 4. cikkének (2) bekezdésében, a számítógépi programok jogi védelméről szóló, 2009. április 23-i 2009/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 111., 2009.5.5., 16. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2009/24/oj) 4. cikkének (2) bekezdésében, az adatbázisok jogi védelméről szóló, 1996. március 11-i 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 77., 1996.3.27., 20. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/1996/9/oj) 5. cikkének c. pontjában, a félvezető termékek topográfiájának oltalmáról szóló, 1986. december 16-i 87/54/EGK tanácsi irányelv (HL L 24., 1987.1.27., p. 36, ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/1987/54/oj) 5. cikkének (5) bekezdésében, a közösségi növényfajta-oltalmi jogokról szóló, 1994. július 27-i 2100/94/EK tanácsi rendelet (HL L 227., 1994.9.1., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/1994/2100/oj) 16. cikkében, az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló, 2012. december 17-i 1257/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 361., 2012.12.31., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2012/1257/oj) 6. cikkében. A szoftverek szerzői jogával kapcsolatban lásd például a C-128/11. sz., UsedSoft Gmbh kontra Oracle International Corp. ügyben 2012. július 3-án hozott ítéletet (ECLI:EU:C:2012:407) és a C-166/15. sz., Ranks és Vasiļevičs ügyben 2016. október 12-én hozott ítéletet (ECLI:EU:C:2016:762).

(11) Lásd például: 2023. szeptember 27-i Valve kontra Bizottság ítélet (T-172/21, ECLI:EU:T:2023:587, 191. pont).

(12) Lásd a (8) lábjegyzetben említett, a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének alkalmazásáról szóló bizottsági iránymutatást.

(13) A versengő technológiákat használó vállalkozások közötti verseny (technológiák közötti verseny) mellett fontos szerepet tölt be az ugyanazon technológiát használó vállalkozások közötti verseny (technológián belüli verseny) is. A technológiák közötti verseny például a szóban forgó technológiát tartalmazó termékek alacsonyabb árához vezethet, ami nemcsak közvetlen és azonnali előnyöket eredményez a termék fogyasztói számára, de tovább ösztönzi a versengő technológiákat használó vállalkozások közötti versenyt is. A hasznosítás engedélyezése kapcsán figyelembe kell venni azt is, hogy a hasznosításba vevők saját termékeiket értékesítik, és nem a más vállalkozás által szállított termék viszonteladói. Ezért nagyobb tere lehet a hasznosításba vevők közötti termékdifferenciálásnak és minőségen alapuló versenynek, mint a termékek viszonteladására vonatkozó vertikális megállapodások esetében.

(14) Lásd például a C-333/21. sz., European Superleague Company ügyben 2023. december 21-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2023:1011) 162. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

(15) A cél és hatás általi korlátozások fogalmával, az értékelésükhöz használt elemzési keretekkel és e korlátozások releváns példáival kapcsolatos további útmutatásért lásd például a C-333/21. sz., European Superleague Company ügyben 2023. december 21-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2023:1011) 161. és azt követ. pontjait, valamint a C-606/23. sz., Tallinna Kaubamaja Grupp és KIA Auto ügyben 2024. december 5-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2024:1004) 23. és azt követ. pontjait; lásd még az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének a horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazhatóságáról szóló bizottsági iránymutatás (a továbbiakban: horizontális megállapodásokról szóló iránymutatás) (HL C 259., 2023.7.21., 1. o.) 22. és azt követ. pontjait.

(16) A piaci erő az a képesség, hogy az árakat bizonyos időszakon keresztül nyereségesen a versenyképes szint felett tartsák, vagy a kibocsátást a termékmennyiség, -minőség, -választék és az innováció területén bizonyos időszakon keresztül a versenyképes szint alatt tartsák. Az olyan megállapodások esetében, amelyek hatás által korlátozzák a versenyt, a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése szerinti jogsértés megállapításához szokásosan szükséges piaci erő foka alacsonyabb, mint a 102. cikk szerinti erőfölény megállapításához szükséges piaci erő foka.

(17) A Bíróság 2023. október 26-i ítélete, EDP - Energias de Portugal és társai, C-331/21, EU:C:2023:812, 88. és azt követ. pontok; a Bíróság 2014. szeptember 11-i ítélete, MasterCard kontra Bizottság, C-382/12 P, ECLI:EU:C:2014:2201, 89. pont; a Bíróság 1985. július 11-i ítélete, Remia és társai kontra Bizottság, C-42/84, EU:C:1985:327, 19–20. pont; a Bíróság 1986. január 28-i ítélete, Pronuptia, C-161/84, ECLI:EU:C:1986:41, 15–17. pont; a Bíróság 1994. december 15-i ítélete, Gøttrup-Klim, C-250/92, ECLI:EU:C:1994:413, 35. pont és az 1995. december 12-i ítélet, Oude Luttikhuis és társai, C-399/93, ECLI:EU:C:1995:434) 12–15. pont.

(18) A C-331/21. sz., EDP – Energias de Portugal és társai ügyben 2023. október 26-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2023:812) 90. pontja, valamint a C-382/12. P. sz., MasterCard kontra Bizottság ügyben 2014. szeptember 11-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2014:2201) 91. pontja.

(19) HL C 248., 2022.6.30., 1. o., 12. és azt követ. pontok.

(20) Ha azonban az ilyen hasznosítási megállapodások következtében az egyik fél kilép a piacról, e szerződések a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozhatnak.

(21) Például ha két, különböző tagállamokban letelepedett vállalkozás egymással versengő technológiákat engedélyez kölcsönösen egymásnak, és megállapodik abban, hogy nem értékesítenek termékeket egymás hazai piacain. Az ilyen megállapodás korlátozza a közöttük fennálló potenciális versenyt.

(22) Az összejátszáshoz az kell, hogy az érintett vállalkozások hasonló állásponton legyenek arról, hogy mi áll közös érdekükben, és hogy miként működnek az összehangolási mechanizmusok. Az összejátszás működéséhez a vállalkozásoknak képesnek kell lenniük továbbá egymás piaci magatartásának figyelemmel kísérésére, és megfelelő elrettentő eszközöket kell biztosítaniuk, hogy ne térjenek el a bevett piaci gyakorlatoktól, ugyanakkor a belépési akadályoknak eléggé magasnak kell lenniük ahhoz, hogy korlátozzák a piacon kívüli szereplők belépését vagy terjeszkedését.

(23) Lásd például a horizontális iránymutatás (15) lábjegyzetben hivatkozott 241. és azt követ. pontjait.

(24) Lásd a horizontális iránymutatás 34. és 369. pontját. Amennyiben a megállapodásról folytatott tárgyalások érzékeny üzleti információk cseréjét teszik szükségessé, megfelelő biztosítékokat kell alkalmazni; lásd a horizontális iránymutatás 6.2.4.4. szakaszát.

(25) A helyettesíthető technológiák beszállítóinak kizárása akkor fordulhat elő, ha egy jelentős piaci erővel rendelkező engedélyező a technológia különböző összetevőit egyetlen engedélyezési csomagba foglalja, még akkor is, ha a csomagnak csak eg. része alapvető fontosságú az adott termék előállításához.

(26) HL C, C/2024/1645, 2024.2.22., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2024/1645/oj.

(27) Lásd például az M.5675 – SYNGENTA/MONSANTO’S SUNFLOWER SEED BUSINESS ügyben 2010. november 17-én hozott bizottsági határozatot, amelyben a Bizottság két vertikálisan integrált napraforgó-termesztő vállalkozás összefonódásának elemzésekor egyaránt vizsgálta i. a fajtákkal (szülői vonalakkal és hibridekkel) való kereskedés (konkrétan csere és licenciába adás) beszerzési piacát, valamint ii. a hibridek forgalmazásának értékesítési piacát. Az M.5406. sz., IPIC/MAN FERROSTAAL AG ügyben 2009. március 13-án hozott határozatában a Bizottság a minőségi melamin előállítási piaca mellett meghatározta a melamingyártási technológia beszerzési piacát is. Lásd még az M.269. sz., SHELL/MONTECATINI ügyben 1994. június 8-án hozott bizottsági határozatot és az M.10783. sz., EQT FUTURE/AM FRESH/SNFL/IFG ügyben 2023. június 2-án hozott bizottsági határozatot, amelyben a Bizottság a csemegeszőlő-ágazatban tevékenykedő vállalatok összefonódásának értékelésekor megvizsgálta a védett magnélküli csemegeszőlő-fajták nemesítésének és engedélyezésének upstream piacát, valamint a csemegeszőlő termesztésének és forgalmazásának beszerzési piacait.

(28) Lásd például az AT.39230 – Rio Tinto Alcan ügyben 2012. december 20-án hozott bizottsági határozat 38–41. pontját. Lásd még a (27) lábjegyzetben említett M.10783 – EQT FUTURE/AM FRESH/SNFL/IFG, M.5675 – SYNGENTA/MONSANTO’SUNFLOWER SEED BUSINESS és M.5406 – IPIC/MAN FERROSTAAL AG ügyekben hozott bizottsági határozatot, valamint az M.8084 – BAYER/MONSANTO ügyben 2018. március 21-én hozott bizottsági határozatot.

(29) A technológiahasznosítási megállapodások például befolyásolhatják olyan termékek vagy technológiák fejlesztését, amelyek i. javítani fogják a meglévő termékeket vagy technológiákat; ii. a meglévő termékek vagy technológiák helyébe fognak lépni, vagy iii. teljesen új keresletet teremtenek majd. A technológiahasznosítási megállapodások iv. a korai innovációs erőfeszítéseket is érinthetik, nevezetesen azokat a K+F tevékenységeket, amelyek nem kapcsolódnak szorosan egy adott termékhez vagy technológiához.

(30) Lásd például a piac meghatározásáról szóló közlemény 26. lábjegyzetben hivatkozott 90. és azt követ. pontjait. Ezeken a piacokon a K+F kiadások szintje vagy a szabadalmak vagy szabadalmakra való hivatkozások száma használható mérőszámként az érintett vállalkozások piaci helyzetének értékeléséhez; lásd a piac meghatározásáról szóló közlemény 10. pontját.

(31) E tekintetben ez az iránymutatás „puha” mentességi szabályt ír elő azon technológiaátadási megállapodásokra, amelyek a piac. részesedési küszöbértékek túllépése miatt kívül esnek a csoportmentességen: lásd a 184. pontot.

(32) Lásd például a 19. lábjegyzetben hivatkozott vertikális iránymutatás 10. pontjában foglalt megfontolásokat, amelyek értelemszerűen alkalmazandók a technológiaengedélyezésre.

(33) Lásd a C-331/21. sz., EDP – Energias de Portugal és társai ügyben 2023. október 26-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2023:812) 61. pontját. A TTBER alkalmazásában a piacra lépésnek valószínűleg olyan időkereten belül kell megtörténnie, amely kellően rövid ahhoz, hogy versenynyomást gyakoroljon az érintett piacon már működő vállalkozásokra. Rendszerint a legfeljebb három év közötti időtartam fogadható el ilyennek. Bizonyos esetekben azonban (például a gyógyszerpiacokon) a hosszabb időszakok megfelelőbbek lehetnek.

(34) Lásd például a C-331/21. sz., EDP – Energias de Portugal és társai ügyben 2023. október 26-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2023:812) 60–63. pontját, valamint a C-307/18. sz., Generics (UK) és társai ügyben 2020. január 30-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2020:52) 36–39. pontját.

(35) Lásd például a C--331/21. sz., EDP – Energias de Portugal és társai ügyben 2023. október 26-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2023:812) 62. pontját; a C--307/18. sz., Generics (UK) és társai ügyben 2020. január 30-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2020:52) 36–45. pontját; a C-591/16. sz., H. Lundbeck A/S kontra Lundbeck Ltd ügyben 2021. március 25-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2021:243) 54–57. pontját és a C-176/19 P. sz., Bizottság kontra Servier és társai ügyben 2024. június 27-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2024:549) 100–101. pontját.

(36) Például a felek valószínűleg potenciális versenytársaknak minősülnek a termékpiacon, ha a hasznosításba vevő az egyik földrajzi piacon saját technológiája alapján gyárt, egy másik földrajzi piacon pedig a licenc tárgyát képező versengő technológia alapján kezd gyártásba. Ilyen körülmények között valószínű, hogy a hasznosításba vevő saját technológiája alapján képes lett volna belépni a második földrajzi piacra, hacsak az ilyen belépést nem zárják ki objektív tényezők, mint például a blokkoló szellemitulajdon-jogok.

(37) Lásd ezzel kapcsolatban a C-307/18. sz., Generics (UK) és társai ügyben 2020. január 30-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2020:52) 54–56. pontját; a C-176/19 P. sz., Bizottság kontra Servier és társai ügyben 2024. június 27-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2024:549) 87–89., 103. és 131. pontját; a C--151/19 P. sz., Bizottság kontra Krka ügyben 2024. június 27-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2024:546) 411. pontját.

(38) Eljárási és gyakorlati szempontból ez az értékelés jellemzően az áremelkedésekre adott reakciókra összpontosít. Az egyik módszer például annak mérlegelésében áll, hogy a hasznosításba vevő valószínűsíthetően licenciába adná-e saját technológiáját a technológiaárak kismértékű, de tartós emelkedése esetén. Az értékelés azonban figyelembe veheti a verseny egyéb paramétereit – például a termékminőséget vagy az innováció szintjét – érintő változásokat is.

(39) HL C 101., 2004.4.27., 81. o.

(40) HL C 291., 2014.8.30., 1. o.

(41) A technológiaátadási megállapodásokkal összefüggésben az érintett piacok meghatározásával és a piac. részesedések kiszámításával kapcsolatos iránymutatásért lásd ezen iránymutatás 2.2.4. szakaszát.

(42) A csoportmentességbe. részesülő megállapodások csak azt követően tilthatók meg, hogy a Bizottság vagy a tagállamok versenyhatóságai visszavonták a csoportmentességet egy egyedi esetben – lásd ezen iránymutatásnak a csoportmentesség visszavonásáról szóló 3.6. szakaszát.

(43) Lásd a 9. pontot.

(44) Lásd például a 2.3. szakaszt.

(45) A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 2003.1.4., 1. o.) 3. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a nemzeti versenyjog alkalmazása nem tilthatja meg azokat a megállapodásokat, amelyek befolyásolhatják a tagállamok közötti kereskedelmet, de nem korlátozzák a versenyt a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében, vagy amelyek megfelelnek a Szerződés 101. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételeknek, illetve amelyek a 101. cikk (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó rendelet hatálya alá tartoznak.

(46) A szoftverekkel kapcsolatos szerzői jogokat illetően lásd az 57. és a 88–89. pontot.

(47) A TTBER például kiterjedhet az EGK-Szerződés 85. cikke szerinti eljárásról szóló, 1990. március 23-i 90/186/EGK bizottsági határozatban (IV/32.736 – Moosehead/Whitbread) értékelt technológiaátadási megállapodásra (HL L 100., 1990.4.20., 32. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/1990/186/oj). lásd különösen e határozat (16) preambulumbekezdését.

(48) A Bizottság (EU) 2022/720 rendelete (2022. május 10.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról (HL L 134., 2022.5.11., 4. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2022/720/oj).

(49) Annak értékelésekor, hogy alkalmazni kell-e a TTBER-ben és az ebben az iránymutatásban meghatározott elveket, a Bizottság figyelembe fogja venni a jogi és gazdasági környezet sajátosságait. A 101. cikknek a szerzői jogi engedélyezésre való alkalmazását illetően lásd például a C-403/08. és C-429/08. sz., Football Association Premier League és társai egyesített ügyekben (ECLI:EU:C:2011:631) 2011. október 4-én hozott ítélet 137–146. pontját, valamint a C-132/19. P. sz., Groupe Canal + kontra Bizottság ügyben (ECLI:EU:C:2020:1007) 2020. december 9-én hozott ítéletet.

(50) Lásd például az AT.40436 – Kiegészítő sportcikkek ügyben 2019. március 25-én; az AT.40432 – Játékfigurák ügyben 2019. július 9-én és az AT.40433 – Filmes ajándéktárgyak ügyben 2020. január 30-án hozott bizottsági határozatokat.

(51) Ez a helyzet akkor, ha az adatok licenciába adására technológiaátadási megállapodás keretében kerül sor; ez közvetlenül kapcsolódik a szerződés szerinti termékek előállításához vagy értékesítéséhez, és a szellemitulajdon-jogok vagy a know-how hasznosításba vevőre történő átruházásának vagy licenciába adásának minősül. A Bizottság úgy véli, hogy az utolsó követelmény akkor teljesül, ha a licenc tárgyát képező adatok szerzői jog vagy az adatbázisok jogi védelméről szóló, 1996. március 11-i 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (a továbbiakban: az adatbázisokról szóló irányelvben) (HL L 77., 1996.3.27., 20. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/1996/9/oj) meghatározott sui generis jog védelme alatt állnak..

(52) Hivatkozás az 51. lábjegyzetben.

(53) A hasznosításba vevő tevékenysége szerinti downstream piacra gyakorolt versenytámogató hatások az engedély céljához, azaz a szerződés szerinti termékek előállításához kapcsolódnak. A licenc tárgyát képező adatbázisokat azonban a hasznosításba vevők más célokra is felhasználhatják, többek között versenyellenes célból a fogyasztók kárára (például bizonyos fogyasztókra vagy fogyasztói csoportokra irányuló kizsákmányoló gyakorlatok céljára). Az e szakaszban nyújtott iránymutatás az áruk és szolgáltatások előállítására irányuló hasznosítási engedélyekre korlátozódik.

(54) Az érintett piacok meghatározására vonatkozó iránymutatás a 26. lábjegyzetben hivatkozott, a piac meghatározásáról szóló közleményben található.

(55) Lásd a 15. lábjegyzetben hivatkozott horizontális iránymutatás 6. fejezetét; lásd még a C-298/22. sz., Banco BPN kontra BIC Português és társai ügyben 2024. július 29-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2024:638) 51. és azt követ. pontjait.

(56) Ez azonban nem érinti a TTBER által előírt mentességi szabály alkalmazását a fenti 63. pontban foglalt helyzetekben, nevezetesen ha az engedély tárgyát képező adatok a know-how-t képeznek a TTBER 1. cikke (1) bekezdésének i. pontjában foglalt fogalommeghatározása vagy a TTBER 1. cikke (1) bekezdésének b. pontjában felsorolt technológiai jogok valamelyikének értelmében, vagy ha az adatok licenciába adása technológiaátadási megállapodás keretében történik, és megfelel a TTBER 2. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételeknek.

(57) Lásd például a C--883/19 P. sz., HSBC Holdings és társai kontra Bizottság ügyben 2023. január 12-én hozott ítélet (EU:C:2023:11) 115–116. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

(58) Lásd a 15. lábjegyzetben hivatkozott horizontális iránymutatás 6.2.7. szakaszát.

(59) Lásd a 15. lábjegyzetben hivatkozott horizontális iránymutatás 6.2.4.4. szakaszát.

(60) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2016/679/oj).

(61) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/2854 rendelete (2023. december 13.) a méltányos adathozzáférésre és -felhasználásra vonatkozó harmonizált szabályokról, valamint az (EU) 2017/2394 rendelet és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról (adatrendelet) (HL L, 2023/2854, 2023.12.22., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2023/2854/oj).

(62) Az adatrendelet (116) preambulumbekezdése kimondja, hogy az adatmegosztási jogszabály „nem érintheti a versenyjogi szabályoknak, különösen az EUMSZ 101. és 102. cikkének az alkalmazását”, és hogy „az e rendeletben előírt intézkedések nem alkalmazhatók a versenynek az EUMSZ-szel ellentétes korlátozására”.

(63) Az ezen iránymutatásban használt „licenciába adás” („hasznosítás engedélyezése”) és „licenc tárgyát képező” kifejezések magukban foglalják a megnemtámadási megállapodásokat is, feltéve, hogy azokban az e szakaszban leírtak szerint technológiai jogok átadására kerül sor.

(64) A Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1965. március 2-i 19/65/EGK tanácsi rendelet (HL 36., 1965.3.6., 533. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/1965/19/oj) 1. cikke (1) bekezdésének b. pontja értelmében a Bizottság kizárólag a két vállalkozás között létrejött technológiaátadási megállapodások számára biztosíthat csoportmentességet.

(65) Lásd a TTBER (6) preambulumbekezdését és ezen iránymutatás 3.2.6. szakaszát.

(66) Tovább. részletekért lásd a 270–27. pontot.

(67) Lásd például az AT.40413 – Focus Home – Video Games ügyben 2021. január 20-án hozott bizottsági határozatot.

(68) Hivatkozás a 48. lábjegyzetben.

(69) Hivatkozás a 19. lábjegyzetben.

(70) Lásd az 59. pontot.

(71) A Bizottság 1978. december 18-i közleménye az egyes alvállalkozási megállapodásoknak az EGK-Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése szerint történő értékeléséről (HL C 1., 1979.1.3., 2. o.).

(72) Lásd a 71. lábjegyzetben hivatkozott, az alvállalkozási megállapodásokról szóló bizottsági közlemény (3) bekezdését.

(73) A Bizottság (EU) 2023/1066 rendelete (2023. június 1.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének a kutatás-fejlesztési megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról (HL L 143., 2023.6.2., 9. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2023/1066/oj). Lásd még ezen iránymutatás 3.2.6.1. szakaszát.

(74) Hivatkozás a 15. lábjegyzetben. Lásd még ezen iránymutatás 3.2.6.1. szakaszát.

(75) Az utóbbi példára azonban a 73. lábjegyzetben hivatkozott, a K+F csoportmentességi rendelet irányadó;. Lásd még ezen iránymutatás 3.2.6.1. szakaszát.

(76) A Bizottság (EU) 2023/1067 rendelete (2023. június 1.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének a szakosítási megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról (HL L 143., 2023.6.2., 20. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2023/1067/oj).

(77) Hivatkozás a 73. lábjegyzetben.

(78) Hivatkozás a 48. lábjegyzetben.

(79) Lásd a szakosítási csoportmentességi rendelet 1. cikkének (1) bekezdését.

(80) Hivatkozás a 48. lábjegyzetben.

(81) Lásd a vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendelet 4. cikkének b), c) és d. pontját.

(82) Lásd például a 26. lábjegyzetben hivatkozott, a piac meghatározásáról szóló közlemény 108. és azt követ. pontjait.

(83) Lásd az általános iránymutatás 95. pontját is.

(84) Lásd a 8. lábjegyzetben hivatkozott, a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének alkalmazásáról szóló iránymutatás 18. pontját.

(85) Lásd e tekintetben a 8. lábjegyzetben hivatkozott, a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének alkalmazásáról szóló iránymutatás 98. pontját.

(86) Ez a helyzet akkor is, ha az egyik fél engedélyt ad a másiknak, és beleegyezik abba, hogy a hasznosításba vevőtől inputot szerez be. A vételár a jogdíjjal megegyező funkciót tölthet be.

(87) A 4. cikk (1) bekezdésének d. pontjában említett különösen súlyos korlátozások a felek saját technológiájának használatára vonatkozó kibocsátási korlátozásokra is kiterjednek; lásd a 141. pontot.

(88) Bizonyos körülmények között a hasznosítást engedélyező vagy a hasznosításba vevők által a végfelhasználók részére történő passzív értékesítésre vonatkozó korlátozások érvénytelenek lehetnek a belső piacon belül a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozással és a megkülönböztetés egyéb formáival szembeni fellépésről, valamint a 2006/2004/EK és az (EU) 2017/2394 rendelet, továbbá a 2009/22/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. február 28-i (EU) 2018/302 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 60.I, 2018.3.2., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2018/302/oj) (a továbbiakban: területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet) 6. cikkének (2) bekezdése értelmében.

(89) Az „aktív” és a „passzív” értékesítés fogalmára vonatkozó további útmutatásért lásd a 19. lábjegyzetben említett vertikális iránymutatás 211–215. pontját.

(90) Az alkalmazási területre vonatkozó korlátozásokkal kapcsolatos további információkért lásd ezen iránymutatás 4.2.4. szakaszát.

(91) Lásd a C-193/83. sz., Windsurfing International ügyben 1986. február 25-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:1986:75) 67. pontját. A csoportmentességen kívül a teljes termékértékesítés alapján számított jogdíjról rendelkező megállapodás azonban kivételesen teljesítheti a Szerződés 101. cikke (3) bekezdésének feltételeit olyan esetekben, amikor objektív tényezők alapján levonható az a következtetés, hogy a korlátozás nélkülözhetetlen a versenytámogató licenciába adás létrejöttéhez. Ez az eset állhat fenn, ha a korlátozás hiányában lehetetlen vagy indokolatlanul nehéz lenne a hasznosításba vevő által fizetendő jogdíj kiszámítása vagy ellenőrzése, például azért, mert a hasznosítást engedélyező technológiája nem hagy látható nyomot a végterméken, és a gyakorlatban nem állnak rendelkezésre alternatív ellenőrzési módszerek.

(92) Önmagában azonban az árfigyelés és az árbejelentés nem minősül árrögzítésnek.

(93) Ez a különösen súlyos korlátozás az Unión belüli kereskedelmet érintő technológiaátadási megállapodásokra vonatkozik. Az Unión kívülre irányuló exportot érintő technológiaátadási megállapodásokra vonatkozó iránymutatásért lásd a 39. lábjegyzetben hivatkozott, a kereskedelemre gyakorolt hatásról szóló iránymutatás 100. és azt követ. pontjait.

(94) Az „aktív” és a „passzív” értékesítést a TTBER 1. cikkének (1) bekezdésének s) és t. pontja határozza meg. Az „aktív” és a „passzív” értékesítés fogalmára vonatkozó további útmutatásért lásd a 19. lábjegyzetben említett vertikális iránymutatás 211–215. pontját.

(95) Azok a nyomonkövetési rendszerek, amelyek lehetővé teszik a hasznosítást engedélyező számára a szerződés szerinti termékek rendeltetési helyének ellenőrzését, önmagukban nem korlátozzák a passzív értékesítést. Úgy tekinthető azonban, hogy ezek a passzív értékesítések korlátozásána. részét képezik, ha más intézkedésekkel együtt alkalmazzák őket. Lásd analógia útján az AT.40433 – Filmes ajándéktárgyak ügyben 2020. január 30-án hozott bizottsági határozat 65. és 66. pontját.

(96) Lásd azonban a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeletnek a passzív értékesítési korlátozásokra való lehetséges alkalmazásáról szóló 88. lábjegyzetet.

(97) Lásd azonban a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeletnek a passzív értékesítési korlátozásokra való lehetséges alkalmazásáról szóló 88. lábjegyzetet.

(98) Lásd azonban a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeletnek a passzív értékesítési korlátozásokra való lehetséges alkalmazásáról szóló 88. lábjegyzetet.

(99) Lásd azonban a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeletnek a passzív értékesítési korlátozásokra való lehetséges alkalmazásáról szóló 88. lábjegyzetet.

(100) Lásd a C-193/83. sz., Windsurfing International ügyben 1986. február 25-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:1986:75) 92. pontját.

(101) Lásd analógia útján a IV/32.736. sz., Moosehead/Whitbread ügyben a 90/186/EGK bizottsági határozat 15. pontját (amely a védjegy tulajdonjogának megtámadását megakadályozó záradékokkal foglalkozik).

(102) Egyes esetekben előfordulhat, hogy a szabványnak megfelelő termékek csak egy szabvány eg. részét hajtják végre. Ebben az esetben a hasznosításba vevők engedélyt szerezhetnek a szabvány eze. részére.

(103) Egy olyan megállapodás vonatkozásában, amely nem szigorúan vett kizárólagos megállapodás, és amelynek esetében ezért a megtámadás esetén alkalmazandó felmondásra nem terjed ki a csoportmentesség, a hasznosítást engedélyező – adott esetben – hasonló függőségi helyzetben lehet a jelentős vevői erővel bíró hasznosításba vevő vonatkozásában. Az ilyen függőséget a Bizottság figyelembe veszi a megállapodásnak a Szerződés 101. cikke szerinti egyedi értékelése során.

(104) Lásd ezen iránymutatás 48. pontját.

(105) A Szerződés 101. cikkének (3) bekezdésében előírt kivétel csak akkor alkalmazandó, ha az említett cikkben foglalt mind a négy feltétel teljesül, ezért a csoportmentesség visszavonható, ha a megállapodás nem felel meg egy vagy több feltételnek.

(106) Lásd e tekintetben a 40. lábjegyzetben hivatkozott de minimis közlemény 10. pontját.

(107) A versengő technológiák közé tartozhatnak azok a technológiák, amelyek valószínűsíthetően piacra kerülnek, és észszerűen rövid időn belül hasonló kereskedelmi erőt érnek el.

(108) Lásd a 18. pontot.

(109) Lásd a C-198/19. P. sz., Teva UK és társai kontra Bizottság ügyben 2024. június 27-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2024:551) 135. pontját.

(110) Lásd a C-25/84. és C-26/84. sz., Ford kontra Bizottság egyesített ügyekben 1985. szeptember 17-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:1985:340) 25–26. pontját és a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének alkalmazásáról szóló iránymutatás (hivatkozás a 8. lábjegyzetben) 44. pontját.

(111) Lásd például az EK-Szerződés 85. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásról szóló, 1999. március 3-i 1999/242/EK bizottsági határozatot (IV/36.237 – TPS) (HL L 90., 1999.4.2., 6. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/1999/242/oj). Hasonlóképpen, a Szerződés 101. cikke (1) bekezdésében foglalt tilalom is csak addig alkalmazandó, ameddig a megállapodás korlátozó céllal vagy hatással rendelkezik.

(112) Lásd a 8. lábjegyzetben hivatkozott, a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének alkalmazásáról szóló iránymutatás 85. pontját.

(113) Uo., 98. és 102. pont.

(114) Lásd analógia útján a C-395/96. P. sz. és C-396/96. P. sz., Compagnie Maritime Belge kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. március 16-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2000:132) 130. pontját. Hasonlóképpen, a 101. cikk (3) bekezdésének alkalmazása nem zárja ki a Szerződés áruk, szolgáltatások, személyek és tőke szabad mozgására vonatkozó szabályainak az alkalmazását. E szabályok bizonyos körülmények között alkalmazandók a 101. cikk értelmében vett megállapodásokra, határozatokra és összehangolt magatartásokra. Lásd ebben az értelemben a C-309/99. sz., Wouters ügyben 2002. február 19-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2002:98) 120. pontját.

(115) Ez nem érinti a Szerződés 102. cikkének a jogdíjak megállapítására való esetleges alkalmazását; lásd a C-27/76. Sz., United Brands ügyben 1978. február 14-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:1978:22) 250. pontját és a C-385/07,P. sz., Der Grüne Punkt – Duales System Deutschland GmbH ügyben 2009. július 16-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2009:456) 142. pontját.

(116) Lásd a C-320/87. sz., Ottung ügyben 1989. május 12-én hozott ítélet (EU:C:1989:195) 11. pontját és a C-567/14. sz., Genentech ügyben 2016. július 7-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2016:526) 39. pontját.

(117) Lásd e tekintetben a Bizottság közleményét a Canon kontra Kodak ügyben (HL C 330., 1997.11.1., 10. o.) és a következő dokumentumban hivatkozott IGR Stereo Television ügyet: Európai Bizottság, Tizenegyedik jelentés a versenypolitikáról – Közzétéve az Európai Közösségek 1981. évi tevékenységeiről szóló tizenötödik általános jelentéssel összefüggésben, az Európai Unió Kiadóhivatala, 1982., 94. pont.

(118) Lásd azonban a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeletnek bizonyos passzív értékesítési korlátozásokra való esetleges alkalmazásáról szóló (88) lábjegyzetet.

(119) Lásd azonban a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeletnek bizonyos passzív értékesítési korlátozásokra való esetleges alkalmazásáról szóló (88) lábjegyzetet.

(120) Amennyiben a hasznosítást engedélyező szelektív forgalmazási rendszert működtet egy területen, úgy nem ötvözhető e rendszer a kizárólagos területi vagy vevőcsoport-kijelölésekkel,ha ez a végfelhasználók részére történő aktív vagy passzív értékesítések korlátozásához vezetne. A fentiekben leírtak ötvözése a TTBER 4. cikke (2) bekezdésének c. pontja értelmében különösen súlyos korlátozásnak minősül (lásd a fenti 153. pontot).

(121) Lásd azonban a versenytársak közötti megállapodásokban a felhasználási területek kölcsönös és kizárólagos engedélyezéséről szóló 234. pontot.

(122) Az elemzési keret gyakorlati alkalmazására vonatkozó példáért lásd az AT.39230 – Rio Tinto Alcan ügyben 2012. december 20-án hozott bizottsági határozat 96. és azt követ. pontjait.

(123) Lásd ezen iránymutatás versenytilalmi kötelezettségekről szóló 4.2.7. szakaszát, valamint a (19) lábjegyzetben hivatkozott vertikális iránymutatás 298. és azt követ. pontjait.

(124) Lásd a (19) lábjegyzetet.

(125) Lásd a C-307/18. sz., Generics (UK) és társai ügyben 2020. január 30-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2020:52) 81. pontját; a C-151/19 P. sz., Bizottság kontra Krka ügyben 2024. június 27-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2024:546) 72. pontját és a C-176/19 P. sz., Bizottság kontra Servier és társai ügyben 2024. június 27-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2024:549) 105. pontját.

(126) Lásd a C-193/83. sz., Windsurfing kontra Bizottság ügyben 1986. február 25-én hozott ítélet (ECLI:EU:T:1986:75) 92. pontját.

(127) Lásd például a C-151/19. P. sz., Bizottság kontra Krka ügyben 2024. június 27-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2024:546) 398. pontját, amely egyértelművé teszi, hogy ez nem alkalmazandó, ha a felek közötti megállapodások a hasznosításba vevő más piacokra való belépését is tiltják. A 259. pontban említett tényezők értékelése függvényében például nem valószínű, hogy a Szerződés 101. cikke szerinti aggályokat vetne fel az olyan vitarendezési megállapodás, amelynek keretében a feltételezett szabadalombitorló vállalja, hogy jogdíjat fizet a megsértett szabadalom hasznosítási engedélyéért, lehetővé téve ezáltal a szabadalombitorló számára a piacra lépést.

(128) Lásd e tekintetben a C-176/19. P. sz., Bizottság kontra Servier és társai ügyben 2024. június 27-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2024:549) 178. és 179. pontját.

(129) Lásd például a C-307/18. sz., Generics (UK) és társai ügyben 2020. január 30-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2020:52) 60. és azt követ. pontjait. Lásd még a C-176/19. P. sz., Bizottság kontra Servier és társai ügyben 2024. június 27-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2024:549) 104. pontját és a C-2/24 P. sz., Teva Pharmaceutical Industries and Cephalon kontra Bizottság ügyben 2025. október 23-án hozott ítélet (EU:C:2025:825) 63. pontját. Ezek az ítéletek egyértelművé teszik, hogy a gyógyszeripar sajátos összefüggésében, valamint az originálisgyógyszer-gyártó és a generikusgyógyszer-gyártó közötti szabadalmi egyezségek összefüggésében az értékátruházás akkor tekinthető jogszerűnek, ha azt teljes mértékben igazolja a jogvita rendezéséhez kapcsolódó költségek vagy kényelmetlenségek – például a generikusgyógyszer-gyártó tanácsadóinak költségei és munkadíja – ellentételezésének szükségessége, vagy a generikusgyógyszer-gyártó áruinak vagy szolgáltatásainak az originálisgyógyszer-gyárt. részére történő tényleges és bizonyított szállításáért, illetve nyújtásáért való fizetés szükségessége.

(130) Lásd például a C-591/16 P. sz., Lundbeck kontra Bizottság ügyben 2021. március 25-én hozott ítélet (ECLI:EU:T:2021:243) 114. pontját.

(131) Nem követelmény, hogy e nettó nyereség szükségszerűen meghaladja azt a nyereséget, amelyet a versenytárs akkor ért volna el, ha a szabadalmi eljárásban pert nyert volna. Lásd például a Bíróság C-307/18. sz., Generics (UK) és társai ügyben 2020. január 30-án hozott ítéletének (ECLI:EU:C:2020:52) 87–94. pontját.

(132) Kétirányú gátló helyzet akkor áll fenn, ha egyik technológiai jog sem hasznosítható a másik, érvényes technológiai jog megsértése nélkül, vagy ha egyik fél sem lehet kereskedelmileg életképes módon aktív az érintett piacon a másik fél érvényes technológiai jogának megsértése nélkül, és ily módon a feleknek egymástól kell licencet vagy mentesítést szerezniük.

(133) Lásd például a C-307/18. P. sz., Generics (UK) és társai ügyben 2020. január 30-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2020:52) 82. pontját.

(134) Lásd ezzel kapcsolatban a T-74/21.sz., Teva Pharmaceutical Industries és Cephalon kontra Bizottság ügyben 2023. október 18-án hozott ítélet (ECLI:EU:T:2023:651) 242. pontját, amelyet helybenhagyott a Bíróság C-2/24 P. sz., Teva Pharmaceutical Industries és Cephalon kontra Bizottság ügyben 2025. október 23-án hozott ítélete (ECLI:EU:C:2025:825).

(135) Lásd e tekintetben az AT.39686 – Cephalon ügyben 2020. november 26-án hozott bizottsági határozat 1208. pontját.

(136) Ha az egyesített technológiák hasznosításának engedélyezésével egy külön jogalanyt bíznak meg, ebben a szakaszban a technológiai egyesülésekre történő hivatkozások magukban foglalják ezt a külön jogalanyt is.

(137) Lásd a horizontális iránymutatás 7. fejezetében szereplő, a szabványosítási megállapodásokra vonatkozó iránymutatást. A technológiai egyesülések jellemzően konkrét ipari szabványok köré szerveződő licenciaprogramokat működtetnek.

(138) E tekintetben lásd a szabadalmak harmadik generációs (3G) mobiltelefon-szolgáltatók számára történő licenciába adásáról szóló IP/02/1651 bizottsági sajtóközleményt. Ez az ügy öt technológiai egyesülést érintett, amelyek öt különböző, 3G-s készülékek gyártására egyaránt felhasználható technológiát fejlesztettek ki.

(139) Egyes esetekben előfordulhat, hogy a szabványnak megfelelő termékek csak a szabvány eg. részét hajtják végre. Ebben az esetben a nélkülözhetetlenséget a szabvány vonatkoz. része alapján kell értékelni.

(140) Lásd a 15 lábjegyzetben hivatkozott, információcseréről szóló horizontális iránymutatás 6. fejezetét.

(141) A tényleges közzétételnek ki kell terjednie legalább a szabadalom számára vagy a szabadalmi bejelentés számára, amennyiben ez az információ nyilvánosan hozzáférhető, valamint a nyilvántartásba vétel szerinti országra. A közzétételeket kérésre észszerű időközönként frissíteni kell.

(142) A hatékony közzétételnek tartalmaznia kell legalább a nélkülözhetetlenségi ellenőrzések hatókörének (beleértve a mintavételi technikákat is), az ellenőrzések tartalmának (például az értékelés tárgyát képező elemeknek) és az értékelők kiválasztásához használt kritériumoknak (például a szakértelem és a függetlenség tekintetében) a magyarázatát. A közzétételeket kérésre észszerű időközönként frissíteni kell.

(143) A FRAND-dal kapcsolato. részletekért lásd a (15) lábjegyzetben hivatkozott horizontális iránymutatás 458. pontját.

(144) Ha azonban egy technológiai egyesülésnek nincs piaci ereje, az egyesülés általi licenciába adás rendszerint még akkor sem fogja korlátozni a versenyt a Szerződés 101. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha e feltételek nem teljesülnek.

(145) Lásd ezen iránymutatás 3.5. szakaszát.

(146) Eltérő rendelkezés hiányában e szakaszban a technológiatulajdonosokra való hivatkozások magukban foglalják az egyéni technológiatulajdonosokat, a technológiai egyesüléseket és a közvetítő engedélyezési platformokat is.

(147) Ha egy tárgyalócsoport az egyes technológiatulajdonosok helyett inkább egy egyesüléssel tárgyal, a tárgyalócsoport kevesebb egyedi tárgyalást szüntet meg, mint azt az egyesülés hiányában tenné.

(148) Lásd még a 308. pontot.

(149) A résztvevők közös költségeinek aránya.

(150) Lásd még a 309. és a 323. pontot.

(151) Lásd a 307. pontot.

(152) Lásd még a (15) lábjegyzetben hivatkozott horizontális megállapodásokról szóló iránymutatás 279–281. pontját. Az e pontnak a vevőkre történő hivatkozásai analógia útján magukban foglalják a technológia potenciális hasznosításba vevőit is.

(153) A technológiaengedélyezés kapcsán a vásárlói magatartás ilyen jellegű összehangolása különösen összehangolt visszatartás formájában valósulhat meg, nevezetesen a technológia alkalmazói által az engedély kiváltása során gyakorolt visszautasítás vagy indokolatlan késedelem formájában.

(154) Lásd a horizontális iránymutatás információcseréről szóló 6. fejezetét, és különösen a 6.2.6. szakaszt, amely az üzleti szempontból érzékeny információk vásárlók közötti cseréjére is vonatkozik.

(155) A Törvényszék T-240/17. sz., Campine ügyben 2019. november 7-én hozott ítéletének (ECLI:EU:T:2019:778) 297. pontja; lásd még a C-8/08. sz., T-Mobile Netherlands és társai ügyben 2009. június 4-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2009:343) 37. pontját, valamint a T-217/03. és T-245/03. sz., French Beef egyesített ügyekben 2006. december 13-án hozott ítélet (ECLI:EU:T:2006:391) 83. és azt követ. pontjait.

(156) Meg kell azonban jegyezni, hogy a titoktartás nem követelmény a vevői kartell fennállásának megállapításához. A Bizottság szankcionálta azokat a vevői kartelleket, amelyek legalábbis kezdetben viszonylag átlátható módon működtek. Lásd az EK-Szerződés 81. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásról szóló, 2003. április 2-i 2003/600/EK bizottsági határozatot (COMP/C.38.279/F3 – Francia marhahús ügy) (HL L 209., 2003.8.19., 12. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/2003/600/oj).

(157) Lásd e tekintetben a 327. pontot.

(158) Lásd a C-883/19. sz., HSBC Holdings és társai kontra Bizottság ügyben 2023. január 12-én hozott ítélet (EU:C:2023:11) 115–116. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

(159) Lásd a kiegészítő korlátozások fogalmáról szóló 19. pontot és a tárgyalócsoport megvalósításához objektíven szükséges információcseréről szóló 327. pontot.

(160) Lásd a (26) lábjegyzetben hivatkozott, a piac meghatározásáról szóló közlemény 7. pontját és (12) lábjegyzetét.

(161) Lásd a tényleges tárgyalócsoporton kívüli összehangolt kinnlevőségek értékeléséről szóló 305. pontot.

(162) Lásd a C-170/13. sz., Huawei Technologies kontra ZTE ügyben 2015. július 16-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2015:477) 65. és 66. pontját.

(163) Lásd még a 309. pontot.

(164) Lásd még a 317. pontot.

(165) Lásd még a tárgyalócsoportnak a downstream piacokon működő eladói kartellben val. részvétel eszközeként való használatának lehetőségéről szóló 308. pontot.

(166) A Bíróság 2014. szeptember 11-i ítélete, MasterCard kontra Bizottság, C-382/12 P, ECLI:EU:C:2014:2201, 89. pont. Lásd a horizontális iránymutatás 369. pontját is.

(167) Lásd a horizontális iránymutatás 6.2.4.4. szakaszát.