A Landesgericht Steyr (Ausztria) által 2026. január 30-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – DIBO Diamantwerkzeuge GmbH kontra Volkswagen AG

(C-43/26. sz. ügy, Volkswagen)

(C/2026/2013)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Landesgericht Steyr

Az alapeljárás felei

Felperes: DIBO Diamantwerkzeuge GmbH

Alperes: Volkswagen AG

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni a 715/2007/EK rendelet (1) 5. cikkének (2) bekezdését e rendelet 3. cikkének 10. pontjával összefüggésben, valamint a 692/2008/EK végrehajtási rendelet (2) 3. cikkét, hogy a 715/2007/EK rendelet hatálya alá tartozó, kipufogógáz-visszavezető rendszerrel (EGR-rendszer) és kipufogógáz-utókezelő rendszerrel (SCR-rendszer) ellátott dízelmotorral felszerelt gépjármű esetében azt kell alapul venni a 715/2007/EK rendelet 3. cikkének 10. pontja értelmében vett hatástalanító berendezésnek minősítés szempontjából, hogy csökken-e a kibocsátást szabályozó rendszer mint (minden, az adott gépjárműben jelenlévő kipufogógáz-visszavezető és -utókezelő rendszert is magában foglaló) egész hatásfoka, vagy azt, hogy csökken-e az egyes tervezési elemek (például a hőmérsékleti tartományt ellenőrző szoftver [ún. „Thermofenster”], SCR-katalizátor) mint kibocsátást szabályozó különálló rendszerek hatásfoka?

Úgy kell-e értelmezni a 715/2007/EK rendelet 3. cikkének 10. pontját, valamint 5. cikkének (1) és (2) bekezdését, hogy a tiltott hatástalanító berendezésnek minősítés szempontjából kizárólag a kibocsátást szabályozó rendszer – akár egyetlen tervezési elem, akár a rendszer egésze (lásd az első kérdés a. pontját) – hatásfokának rendes vezetési körülmények közötti csökkenése a döntő, vagy a 715/2007/EK rendelet I. mellékletében felsorolt kibocsátási határértékek (legalább) egyikének túllépésére is szükség van?

Abban az esetben, ha a kibocsátást szabályozó rendszert mint egészet kell alapul venni:

Úgy kell-e értelmezni a 715/2007/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdését e rendelet 3. cikkének 10. pontjával összefüggésben a tényállítási kötelezettség tekintetében, hogy a dízelmeghajtású gépjármű vevője eleget tesz a tiltott hatástalanító berendezés jelenlétével kapcsolatos tényállítási kötelezettségének, ha előadja, hogy jelen van a kibocsátást szabályozó rendszer hatásfokát rendes vezetési körülmények között csökkentő tervezési elem (például „Thermofenster”), és ezt követően a gyártót terheli az azzal kapcsolatos tényállítási kötelezettség, hogy az összetett rendszer összességében nem vezet a kibocsátást szabályozó rendszer hatásfokának csökkenéséhez, vagy a vevőnek azt is elő kell adnia, hogy nincsenek jelen más olyan tervezési elemek, amelyek ellensúlyozzák a kedvezőtlen hatást?

Úgy kell-e értelmezni a 715/2007/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdését e rendelet 3. cikkének 10. pontjával összefüggésben a vevőnek az összetett rendszerrel kapcsolatos tényállítási kötelezettsége és az ebből a nemzeti jogban eredő bizonyítási teher esetében, hogy még az olyan nemzeti szabályozás sem felel meg az uniós jognak, különösen a tényleges érvényesülés elvének, amely a gyártót ebben az esetben a tényállás megállapításában való közreműködésre kötelezi, és így e tekintetben az uniós jog alapján a gyártónak kell viselnie a bizonyítási terhet?

Úgy kell-e értelmezni a 715/2007/EK rendelet 3. cikkének 10. pontját, 4. cikkének (2) bekezdését, valamint 5. cikkének (1) és (2) bekezdését a 692/2008/EK végrehajtási rendelet 3. cikkével összefüggésben, hogy a dízelmeghajtású gépjárműnek a kibocsátásokat valószínűsíthetően befolyásoló összetevői tervezésének, kialakításának és összeállításának lehetővé kell tennie, hogy a 715/2007/EK rendelet I. mellékletében felsorolt kibocsátási határértékek betartása ne csak a típusjóváhagyási eljárás keretében elvégzendő tesztek (a jelen esetben: „új európai menetciklus” teszt) során legyen biztosított, hanem a jármű rendes üzemeltetése mellett valós vezetési körülmények között (tényleges üzemben) is?

Úgy kell-e értelmezni a 2007/46/EK irányelv (3) rendelkezéseit – a könnyű személygépkocsik és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információkhoz való hozzáférésről szóló, 2007. június 20-i 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkének 10. pontjával és 5. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben –, hogy az EGR csökkentett mértéke az SCR üzemi hőmérsékletének elérésétől fogva tiltott hatástalanító berendezésnek minősül?

Úgy kell-e értelmezni a tényleges érvényesülés uniós jogi elvét (különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét), hogy azzal ellentétes egy olyan nemzeti költségszabályozás, illetve annak bírósági alkalmazása, amely szerint a 715/2007/EK rendelet 5. cikkének megsértése miatt kártérítési igényt érvényesítő felperes csak azért köteles a perköltségek jelentős részét viselni, mert a nemzeti bíróság a kártérítés összegét a nemzeti jogban elismert sávon belül (pl. a vételár 5–15%-a) a felperes által kértnél alacsonyabban állapítja meg, holott a kár pontos összege – a megadott sáv figyelembevétele ellenére –ex ante objektíven nem határozható meg, és annak megállapítása lényegében a bírói mérlegelésen múlik?

(1) A könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és karbantartási információk elérhetőségéről szóló 715/2007/EK európai parlamenti és tanács rendelet (HL 2007. L 171., 1. o.).

(2) A könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló 715/2007/EK európai parlamenti és tanács rendelet módosításáról és végrehajtásáról szóló, 2008. július 18-i 692/2008/EK bizottsági rendelet (HL 2008. L 199, 1. o.).

(3) A gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) (HL 2007. L 263., 1. o.).