2025. december 9-én/-jé benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Spanyol Királyság

(C-802/25. sz. ügy)

(C/2026/939)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: G. Wils és E. Sanfrutos Cano, meghatalmazottak)

Alperes: Spanyol Királyság

Kereseti kérelmek

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság

—

állapítsa meg, hogy a Spanyol Királyság, mivel nem fogadta el a koncessziós szerződésekről szóló, 2014. február 26-i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) (a továbbiakban: 2014/23/EU irányelv), a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) (a továbbiakban: 2014/24/EU irányelv), valamint a a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) teljes és megfelelő átültetéséhez szükséges intézkedéseket, nem teljesítette az alábbiak értelmében rá háruló kötelezettségeket:

—	a 2014/23/EU irányelv 6. cikkének (1) és (4) bekezdése, 14. cikkének a) pontja, 38. cikkének (7) bekezdése, 43. cikke, 44. cikke és 51. cikkének (1) bekezdése;

—	a 2014/24/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 1), 4), 6) és 7) pontja, 5. cikkének (7) bekezdése, 29. cikkének (4) bekezdése, 36. cikke, 57. cikkének (4) bekezdése, 72. cikke, 73. cikke és 90. cikkének (1) bekezdése;

—	a 2014/25/EU irányelv 2. cikkének 2. és 3. pontja, 30. cikkének a) pontja, 44. cikke (4) bekezdésének a) pontja, 75. cikkének (5) bekezdése, 80. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése, 89. cikke, 90. cikke és 106. cikkének (1) bekezdése; illetve

—	az 89/665/EGK irányelv (4) 2d. cikkének (4) és (5) bekezdése, valamint a 92/13/EGK irányelv (5) 2d. cikkének (4) és (5) bekezdése, amelyeket a 2014/23/EU irányelv 46. cikk (5) bekezdésének b) és c) pontja, illetve 47. cikke (5) bekezdésének b) és c) pontja módosított.

—	A Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság fellebbezésében tizenkét kötelezettségszegési jogalapra hivatkozik, amelyek tárgyát a 2014/23/EU, a 2014/24/EU és a 2014/25/EU irányelveket átültető spanyol jogszabályok alkotják.

Az első kötelezettségszegési jogalap a 2014/23/EU irányelv 43., 44. cikkének és 51. cikke (1) bekezdésének, a 2014/24/EU irányelv 72., 73. cikkének és 90. cikke (1) bekezdésének, valamint a 2014/25/EU irányelv 89., 90. cikkének és 106. cikke (1) bekezdésének nem megfelelő helytelen átültetésén alapul, az említett rendelkezések időbeli hatályát illetően. A 2014/23/EU, a 2014/24/EU és a 2014/25/EU irányelvek előírják, hogy a szerződések módosítására és felmondására vonatkozó szabályokat azok hatálybalépésétől kezdve kell alkalmazni, a korábban odaítélt szerződéseket is beleértve. A Bizottság lényegében azzal érvel, hogy a spanyol jogszabályok alkalmazását a későbbi szerződésekre korlátozzák, ami nem megfelelő átültetést feltételez.

A második kötelezettségszegési jogalap a 2014/23/EU irányelv 38. cikke (7) bekezdésének, a 2014/24/EU irányelv 57. cikke (4) bekezdésének, valamint a 2014/25/EU irányelv 80. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének nem megfelelő átültetésén alapul, amelyek a fakultatív kizárási okokra vonatkoznak. A Bizottság lényegében azt állítja, hogy a 2014/23/EU, a 2014/24/EU és a 2014/25/EU irányelvek elismerik az ajánlatkérő szervek jogát a fakultatív kizárási okok alkalmazására, és a tagállamoknak azokat át kell ültetniük, és kötelezővé tehetik azokat, de nem korlátozhatják azok hatályát. A spanyol jogszabályok azonban ezeket az okokat szankcióval fenyegetett vagy jogerős közigazgatási határozattal rendelkező tényállásokra korlátozzák, megakadályozva az ajánlatkérő szerveket abban, hogy bármilyen megfelelő eszköz vagy kellően valószínűsíthető jelek alapján kizárják a gazdasági szereplőket, ami az irányelvek nem megfelelő átültetését feltételezi.

A harmadik kötelezettségszegési jogalap a 2014/23/EU irányelv 43. cikke (2) bekezdésének, a 2014/24/EU irányelv 72. cikke (2) bekezdésének és a 2014/25/EU irányelv 89. cikke (2) bekezdésének nem megfelelő átültetésén alapul, a szerződések módosítása és a kettős minimális értékhatár vonatkozásában. A Bizottság úgy véli, hogy a spanyol jogszabályok nem ültetik át megfelelően ezeket a rendelkezéseket, mivel lehetővé teszik a szerződés módosítását, ha a módosítás értéke egyenlő vagy alacsonyabb a határértéknél, míg az irányelvek előírják, hogy ez az érték alacsonyabb legyen.

A negyedik kötelezettségszegési jogalap a 2014/23/EU irányelv 6. cikke (1) és (4) bekezdésének, valamint a 2014/24/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 1. és 4. pontjának a „közjogi intézmény” fogalma meghatározásával kapcsolatos nem megfelelő átültetésén alapul. A Bizottság lényegében azt állítja, hogy a spanyol jogszabályok az ezen irányelvekben nem előírt kivételt vezetnek be azon politikai pártok, szakszervezetek és vállalkozói szervezetek tekintetében, amelyek közjogi intézmények lehetnek.

Az ötödik kötelezettségszegési jogalap a 2014/24/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 7. pontja és a 2014/25/EU irányelv 2. cikke (3) pontja nem megfelelő átültetésén alapul, amely rendelkezések az „építési beruházás” fogalmának meghatározására vonatkoznak. A Bizottság lényegében azt állítja, hogy a spanyol jogszabályok indokolatlanul terjesztik ki az „építési beruházás” fogalmát azáltal, hogy bizonyos, a 2014/24/EU és a 2014/25/EU irányelvek meghatározásába nem illeszkedő, a földterület vagy a természeti környezet megváltoztatására irányuló meghatározott munkákat is ide sorolnak. Ezeket a szolgáltatásnyújtásokat szolgáltatásoknak kellene minősíteni, amelyekre alacsonyabb határértékek vonatkoznak, és az irányelvek mellékleteiben nem szerepelnek építési beruházásként, kivéve a mezőgazdasági vagy erdészeti vízelvezetést.

A hatodik kötelezettségszegési jogalap a 2014/23/EU irányelv 14. cikke a) pontjának és a 2014/25/EU irányelv 30. cikke a) pontjának nem megfelelő átültetésén alapul, amely rendelkezések a közös vállalkozásnak vagy a közös vállalkozás részét képező ajánlatkérő szervnek odaítélt szerződésekre vonatkoznak. A Bizottság lényegében azt állítja, hogy a spanyol jogszabályok nem megfelelően ültetik át a közös vállalkozásokra vonatkozó kivételt, mivel az irányelvekben előírt feltételeket csak a közös vállalkozás számára odaítélt szerződésekre alkalmazzák, de nem az ez utóbbi által odaítélt szerződésekre.

A hetedik kötelezettségszegési jogalap a 2014/24/EU irányelv 5. cikkének (7) bekezdésében foglalt, a közbeszerzési szerződések becsült értékének kiszámítására vonatkozó rendelkezés nem megfelelő átültetésén alapul. A Bizottság lényegében azt állítja, hogy a spanyol jogszabályok helytelenül ültetik át ezt a rendelkezést, mivel a közbeszerzési szerződések becsült értékének kiszámításakor csak az árubeszerzéseket veszik figyelembe, a szolgáltatásokat pedig kizárják.

A nyolcadik kötelezettségszegési jogalap a 2014/24/EU irányelv 29. cikkének (4) bekezdésének nem megfelelő átültetésén alapul, amely rendelkezés a szerződésnek egy tárgyalásos versenyeljárás keretében történő odaítélésére vonatkozik. A Bizottság lényegében azt állítja, hogy a 2014/24/EU irányelv lehetővé teszi a szerződések tárgyalás nélküli odaítélését, ha az ajánlatkérő szervek a közbeszerzési hirdetményben vagy az érdeklődés megerősítésére irányuló felhívásban jelezték, hogy fenntartják ezt a lehetőséget. A spanyol jogszabályok azonban nem említik ezt az ajánlatkérő szervek számára fennálló lehetőséget.

A kilencedik kötelezettségszegési jogalap a 2014/24/EU irányelv 36. cikke (1) bekezdésének első albekezdése átültetésének elmulasztásán alapul, amely rendelkezés a kötelező elektronikus katalógusokra vonatkozik.

A tizedik kötelezettségszegési jogalap a 2014/25/EU irányelv 44. cikke (4) bekezdése a) pontja átültetésének elmulasztásán alapul, amely rendelkezés az időszakos tájékoztató hirdetménynek mint az ajánlattételi felhívás eszközére vonatkozik.

A tizenegyedik jogsértés a 2014/25/EU irányelv 75. cikke (5) bekezdésének nem megfelelő átültetésén alapul, amely rendelkezés a pályázóknak a minősítési rendszer keretében történő tájékoztatására vonatkozik. A Bizottság lényegében azt állítja, hogy bár ez a rendelkezés előírja, hogy az elutasított pályázókat a döntés meghozatalától számított legfeljebb 15 napon belül tájékoztatni kell az elutasítás okáról, a spanyol jogszabályok nem határoznak meg határidőt e döntés közlésére.

A tizenkettedik jogalap a 2014/23/EU irányelv 46. cikke (5) bekezdésének b) és c) pontja, valamint 47. cikke (5) bekezdésének b) és c) pontja nem megfelelő átültetésén alapul, amely rendelkezések azokra a helyzetekre vonatkoznak, amikor a szerződés érvénytelensége nem követelhető meg a 89/665/EGK irányelv 2d. cikke (5) bekezdésének a) és c) pontja, valamint a 92/13/EGK irányelv 2. cikkének (5) bekezdésének a) és c) pontjában szereplő helyzetekben.

(1) HL 2014. L 94., 1. o.

(2) HL 2014. L 94., 65. o.

(3) HL 2014. L 94., 243. o.

(4) Az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21-i 89/665/EGK tanácsi irányelv – HL 1989. L 395., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet 1. kötet 246. o.

(5) A vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásairól szóló közösségi szabályok alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1992. február 25-i 92/13/EGK tanácsi irányelv – HL 1992. L 76., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet 1. kötet 315. o.