P10_TA(2025)0090

Az Unió megújított hosszú távú költségvetése a változó világban

Az Európai Parlament 2025. május 7-i állásfoglalása az Unió megújított hosszú távú költségvetéséről a változó világban (2024/2051(INI))

(C/2026/575)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 311., 312., 323. és 324. cikkére,

—

tekintettel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. december 17-i (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletre (1), valamint a Parlament, a Tanács és a Bizottság által ezzel összefüggésben elfogadott együttes nyilatkozatokra, továbbá a kapcsolódó egyoldalú nyilatkozatokra,

—	tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről és a 2014/335/EU, Euratom határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2020. december 14-i (EU, Euratom) 2020/2053 tanácsi határozatra (2),

—	tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló (EU, Euratom) 2020/2053 határozat módosításáról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2023. június 23-i módosított bizottsági javaslatra (COM(2023)0331),

—

tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére vonatkozó ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodásra (3) (a továbbiakban: az intézményközi megállapodás),

—	tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2024. szeptember 23-i (EU, Euratom) 2024/2509 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (átdolgozás) (4) (a költségvetési rendelet),

—	tekintettel az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5) (a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet),

—	tekintettel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló (EU, Euratom) 2020/2093 rendelet módosítására irányuló tanácsi rendelet tervezetéről szóló, 2024. február 27-i álláspontjára (6),

—	tekintettel a „Saját források: új kezdet az EU pénzügyei számára, új kezdet Európa számára” című, 2023. május 10-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel „A 2021–2027-re szóló többéves pénzügyi keret bővítéséről: az új kihívásoknak megfelelő, reziliens uniós költségvetés” című, 2022. december 15-i állásfoglalására (8),

—	tekintettel a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendelet tervezetéről szóló, 2020. december 16-i jogalkotási állásfoglalására (9),

—	tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. december 13-i intézményközi nyilatkozatra (10) és a szociális jogok európai pillérének megvalósítására vonatkozó, 2021. március 4-i bizottsági cselekvési tervre (COM(2021)0102),

—	tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek 2022. december 19-én Montrealban megrendezett 15. konferenciáján (COP 15) elfogadott megállapodásra (Kunming-Montreal globális biodiverzitási keret),

—	tekintettel az UNFCCC részes feleinek 21. konferenciáján (COP21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),

—	tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira,

—

tekintettel Sauli Niinistö „Safer together – strengthening Europe’s civilian and military preparedness and readiness” [Együtt biztonságosabb – Európa polgári és katonai felkészültségének és cselekvési készségének megerősítése] című, 2024. október 30-i jelentésére (a továbbiakban: Niinistö-jelentés),

—	tekintettel Mario Draghi „Az európai versenyképesség jövője” című, 2024. szeptember 9-i jelentésére (a továbbiakban: Draghi-jelentés),

—	tekintettel az uniós mezőgazdaság jövőjéről folytatott stratégiai párbeszéd „Közös kilátások a mezőgazdaság és az élelmiszerek számára Európában” című 2024. szeptember 4-i jelentésére,

—

tekintettel Enrico Letta „Much more than a market – Speed, Security, Solidarity – Empowering the Single Market to deliver a sustainable future and prosperity for all EU Citizens” [Jóval több mint piac – Sebesség, biztonság, szolidaritás: az egységes piac képessé tétele arra, hogy fenntartható jövőt és jólétet teremtsen valamennyi uniós polgár számára] című, 2024. április 17-i jelentésére ( a továbbiakban: Letta-jelentés),

—	tekintettel a kohéziós politika jövőjével foglalkozó magas szintű munkacsoport „Forging a sustainable future together – cohesion for a competitive and inclusive Europe” [Egy fenntartható jövő közös kialakítása – kohézió a versenyképes és befogadó Európáért] című, 2024. február 20-i jelentésére,

—	tekintettel az új európai versenyképességi megállapodásról szóló budapesti nyilatkozatra,

—	tekintettel „Az európai felkészültségi uniós stratégia” című, 2025. március 26-i közös közleményre, (JOIN(2025)0130),

—	tekintettel az „Európai védelmi készültség 2030” című, 2025. március 19-i közös fehér könyvre (JOIN(2025)0120),

—	tekintettel „A nők jogaira vonatkozó ütemterv” című, 2025. március 7-i bizottsági közleményre (COM(2025)0097),

—	tekintettel a „Tisztaipar-megállapodás: a versenyképességet és a dekarbonizációt szolgáló közös ütemterv” című, 2025. február 26-i bizottsági közleményre (COM(2025)0085),

—	tekintettel „A mezőgazdaság és az élelmiszerek jövőképe” című, 2025. február 19-i bizottsági közleményre (COM(2025)0075),

—	tekintettel „A következő többéves pénzügyi kerethez vezető út” című, 2025. február 11-i bizottsági közleményre (COM(2025)0046),

—	tekintettel a „Versenyképességi iránytű az EU számára” című, 2025. január 29-i bizottsági közleményre (COM(2025)0030),

—	tekintettel az „Emberközpontú gazdaság kiépítése: a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terv” című, 2021. december 9-i bizottsági közleményre (COM(2021)0778),

—	tekintettel az Európai Tanács 2025. március 20-i, 2025. március 6-i és 2024. december 19-i következtetéseire,

—	tekintettel a következő Európai Bizottság 2024–2029-es időszakra szóló, 2024. július 18-i politikai iránymutatásaira,

—	tekintettel a Régiók Bizottságának „Uniós költségvetés és helyi alapú politikák: javaslatok a 2027 utáni többéves pénzügyi keret új kialakítására és végrehajtási mechanizmusaira” című, 2024. november 20-i véleményére (11),

—	tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Éghajlat- és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire,

—	tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A10-0076/2025),

A.	mivel az EUMSZ. 311. cikke szerint az Unió köteles biztosítani a célkitűzései eléréséhez és politikái véghezviteléhez szükséges eszközöket;

mivel az uniós költségvetés elsősorban olyan beruházási eszköz, amely megvalósíthatja a tagállami szinten elérhetetlen méretgazdaságosságot, és támogathatja az európai közjavakat, különösen határokon átnyúló projektek révén; mivel az uniós költségvetésből történő valamennyi kiadásnak európai hozzáadott értékkel és érzékelhető nettó előnyökkel kell járnia a nemzeti vagy szubnacionális szintű kiadásokhoz képest, ami valódi és tartós eredményekhez vezet;

mivel az uniós költségvetésen keresztül történő kiadások – amennyiben hatékonyan célzottak, összhangban vannak az Unió politikai prioritásaival és és jobban egyeztetve vannak a nemzeti szintű kiadásokkal – segítenek elkerülni az egységes piac széttagoltságát, előmozdítani a felfele tartó konvergenciát, csökkenteni az egyenlőtlenségek kockázatát és fokozni a közberuházások általános hatását; mivel az állami beruházások alapvető fontosságúak a magánberuházások katalizátoraként azokban az ágazatokban, ahol a piac önmagában nem képes ösztönözni a szükséges beruházásokat;

mivel a Covid19-világjárvány nyomán létrehozott NextGenerationEU helyreállítási eszköz (NGEU) 2018-as árakon 750 milliárd EUR összegű jelentős további beruházási kapacitást tett lehetővé – az uniós költségvetésen túl, amely az EU-27 bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 1,1 %-át teszi ki –, ösztönözve a gyors helyreállítást és a növekedéshez való visszatérést, valamint támogatva a zöld és digitális átállást; mivel az NGEU 2027 után megszűnik;

E.	mivel 2022-ben a tagállamok átlagosan a bruttó hazai termék (GDP) 1,4 %-át fordították állami támogatásra, ami jelentősen meghaladja az uniós költségvetéshez való hozzájárulásukat, és az állami támogatás több mint fele nem kapcsolódik válságokhoz;

mivel az NGEU és a SURE-rendszeren keresztül nyújtott hitelek révén megerősített uniós költségvetés fontos szerepet játszott a Covid19-válság gazdasági és társadalmi hatásainak enyhítésében, valamint Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborújának hatásaira való reagálásban; mivel az uniós költségvetés méretét, szerkezetét és szabályait tekintve továbbra sem alkalmas arra, hogy teljes mértékben betöltse szerepét a változó kiadási igényekhez való alkalmazkodás, a sokkhatások kezelése és a válságokra való reagálás, a szolidaritás elvének gyakorlati érvényesítése, és arra sem, hogy lehetővé tegye az Unió számára a Szerződésekben meghatározott célkitűzéseinek megvalósítását;

G.	mivel az emberek jogosan várnak el többet az Uniótól és annak költségvetésétől, beleértve azt a képességet is, hogy gyorsan és hatékonyan reagáljanak a változó igényekre, és biztosítsák számukra a szükséges támogatást, különösen válság idején;

mivel a jelenlegi többéves pénzügyi keret elfogadása óta a politikai, gazdasági és társadalmi környezet a felismerhetetlenségig megváltozott, ami súlyosbította azokat a mögöttes strukturális kihívásokat, amelyekkel az Unió szembenéz, és a többéves pénzügyi keret 2024-es jelentős felülvizsgálatához vezetett;

mivel a Bizottság a 2027 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatai előkészítésének kontextusa meglehetősen nagy kihívást jelent, mivel a kialakult globális és geopolitikai rend gyorsan és radikálisan változik, az Unió közvetlen szomszédságában a nagyszabású hadviselés visszatérése, a rendkívül kihívásokkal teli gazdasági és társadalmi háttér, valamint a súlyosbodó éghajlati és biodiverzitási válság; mivel – amint azt a Bizottság egyértelművé tette – a status quo nem opció, és az uniós költségvetésnek ennek megfelelően meg kell változnia;

mivel az Egyesült Államok kormánya úgy határozott, hogy visszalép az ország háború utáni globális szerepéből, melyet a béke és a biztonság garantálása, a szabályokon alapuló, többoldalú nemzetközi rendben a globális kormányzásban való vezetés, valamint a világ leginkább rászorulóinak nyújtott alapvető fejlesztési és humanitárius segítségnyújtás terén játszott; mivel az Uniónak ezért fokoznia kell törekvését, hogy betöltse annak az űrnek egy részét, amelyet az Egyesült Államok fog a jelek szerint hagyni, ez pedig további igényeket ró a költségvetésre;

mivel az Unió elkötelezte magát amellett, hogy minden szükséges lépést megtesz a klímasemlegesség legkésőbb 2050-ig történő elérése, valamint a természet védelme és a biológiai sokféleség csökkenésének visszafordítása érdekében; mivel az e célkitűzés elérése érdekében bevezetett szakpolitikai keret megvalósításához jelentős beruházásokra lesz szükség; mivel az uniós költségvetésnek kulcsszerepet kell játszania e beruházások biztosításában és ösztönzésében;

mivel a költségvetés hiányosságainak ellensúlyozása érdekében számos olyan megkerülő megoldás született, amely a költségvetést átláthatatlanabbá teszi, sötétben hagyva a közvéleményt az uniós kiadások tényleges volumenéről, aláásva a költségvetés által biztosítani kívánt beruházások hosszú távú kiszámíthatóságát, és leértékelve nemcsak a költségvetés egységességének elvét, hanem a Parlament jogalkotóként, költségvetési és mentesítésért felelős hatóságként, valamint a végrehajtó hatalom elszámoltatásában betöltött szerepét is;

mivel az Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul, mivel az említett értékek megsértése aláássa a projekt kohézióját, csorbítja valamennyi uniós polgár jogait és gyengíti a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat;

kitart amellett, hogy egy gyorsan változó világban, ahol az emberek jogosan várnak többet az Uniótól és annak költségvetésétől, és ahol az Unió egyre több válsággal szembesül, a következő többéves pénzügyi keretet a 2021–2027-es időszakhoz képest több forrással kell ellátni, elmozdulva a történelmileg korlátozó, a GNI 1 %-ában meghatározott szinttől;

hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek a nemzeti kiadásokhoz képest érzékelhető hozzáadott értékkel rendelkező európai közjavak finanszírozására kell összpontosítania; hangsúlyozza, hogy fokozott szinergiákra és jobb koordinációra van szükség az uniós és a nemzeti kiadások között; hangsúlyozza, hogy a kiadásoknak olyan jelentős kihívásokat kell majd kezelniük, mint például a nagyszabású hadviselés visszatérése az Unió közvetlen szomszédságában, a nagy kihívást jelentő gazdasági és társadalmi háttér, a versenyképességi szakadék, valamint a súlyosbodó éghajlati és biodiverzitási válság;

úgy véli, hogy a Bizottság által tervezett, „tagállamonként egy nemzeti terv” megközelítés – a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz mintául szolgáló modelljével együtt – nem képezheti a 2027 utáni megosztott irányítású kiadások alapját; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a megosztott irányítású kiadások kialakítása során teljes mértékben meg kell őrizni a Parlament jogalkotóként, valamint költségvetési és mentesítésért felelős hatóságként betöltött szerepét, és a többéves pénzügyi keretet a regionális és helyi hatóságokkal és valamennyi érdekelt féllel szoros együttműködésben kell megtervezni és végrehajtani;

kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keret továbbra is támogassa a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót az Unió összefogásának elősegítése, az egységes piac elmélyítése, a konvergencia előmozdítása, valamint az egyenlőtlenség, a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése érdekében;

úgy véli, hogy egy átfogó Versenyképességi Alap elképzelése, amely a Bizottság által tervezetteknek megfelelően egyesíti a meglévő programokat, nem felel meg a célnak; hangsúlyozza, hogy az alapnak ehelyett olyan új eszköznek kell lennie, amely kihasználja az InvestEU és az Innovációs Alap tanulságain alapuló finanszírozási eszköztárat, és kiegészíti a meglévő, rendkívül sikeres programokat;

hangsúlyozza, hogy különösen annak fényében, hogy az Egyesült Államok kivonult a béke és a biztonság globális őreként betöltött szerepéből, egyértelműen szükség van egy valódi védelmi unió felé történő előrelépésre, és arra, hogy a következő többéves pénzügyi keret a beruházások növelése révén támogasson egy átfogó biztonsági megközelítést; hangsúlyozza, hogy a védelmi kiadások nem mehetnek az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójába történő hosszú távú beruházások rovására, és nem vezethetnek azok csökkenéséhez;

valódi egyszerűsítésre szólít fel a végső kedvezményezettek érdekében az egymást átfedő célkitűzések, eltérő jogosultsági kritériumok és a horizontális rendelkezésekre vonatkozó különböző szabályok által jellemzett programok elkerülése révén; hangsúlyozza, hogy az egyszerűsítés nem jelenthet nagyobb mozgásteret a Bizottság számára a szükséges fékek és ellensúlyok nélkül, ezért azt a Szerződésekben előírt intézményi egyensúly teljes körű tiszteletben tartása mellett kell megvalósítani;

ragaszkodik ahhoz, hogy a következő többéves pénzügyi keretben megnövelt beépített válságreagálási képesség és minden fejezetben elegendő tartalékkeret álljon rendelkezésre; hangsúlyozza, hogy a beruházások számára biztosított előrejelezhetőség mellett a kiadási programoknak meg kell őrizniük egy jelentős beépített rugalmassági tartalékot, amelyet a költségvetési hatóság konkrét szakpolitikai célkitűzésekre határoz meg; hangsúlyozza, hogy a humanitárius segítségnyújtás rugalmasságát elkülönített összegekkel kell biztosítani; úgy véli, hogy a 2027 utáni többéves pénzügyi keretnek tartalmaznia kell két speciális eszközt – az egyiket természeti katasztrófák esetén a szolidaritás biztosítására, a másikat pedig az általános célú válságreagálásra;

hangsúlyozza, hogy az uniós értékek és az alapvető jogok tiszteletben tartása az uniós forrásokhoz való hozzáférés lényeges előfeltétele; kitart amellett, hogy az uniós költségvetést védeni kell a visszaélésekkel, a csalással és a jogállamiság elvének megsértésével szemben, és szorosabb kapcsolatot szorgalmaz a jogállamiság és a 2027 utáni uniós költségvetés között;

10.

hangsúlyozza, hogy az NGEU hitelfelvételi költségeinek visszafizetése nem veszélyeztetheti az uniós szakpolitikák és prioritások finanszírozását; hangsúlyozza ezért, hogy az uniós költségvetésből vagy a költségvetési mozgástérből támogatott, hitelfelvételhez kapcsolódó valamennyi költséget külön kell kezelni az uniós programok előirányzataitól a többéves pénzügyi keret jövőbeli struktúráján belül;

11.

kéri a Tanácsot, hogy az NGEU hitelfelvételi költségei fenntartható visszafizetésének lehetővé tétele érdekében sürgősen fogadjon el új saját forrásokat; hangsúlyozza, hogy az intézményközi megállapodáson túlmutató új, valódi saját források elengedhetetlenek az Unió magasabb kiadási szükségletei tekintetében; úgy véli, hogy minden eszközt meg kell vizsgálni annak érdekében, hogy biztosítsák az Unió számára a szükséges forrásokat, és e tekintetben úgy véli, hogy a közös hitelfelvétel megvalósítható lehetőséget kínál annak biztosítására, hogy az Unió elegendő forrással rendelkezzen az Unió egészére kiterjedő súlyos válságokra, például a biztonság és a védelem területén jelenleg tapasztalható válságra való reagáláshoz;

12.

készen áll arra, hogy konstruktívan együttműködjön a Tanáccsal és a Bizottsággal egy olyan hosszú távú költségvetés biztosítása érdekében, amely kielégíti az Unió szükségleteit; kiemeli, hogy a 2027 utáni többéves pénzügyi keretet messze nem a szokásos ügymenet szerint alakítják ki, és komolyan veszi a Szerződésekben rögzített intézményi szerepét; kitart amellett, hogy csak olyan hosszú távú költségvetést hagy jóvá, amely a változó világban megfelel az Unió céljának, és felszólít a többéves pénzügyi keret gyors elfogadására annak érdekében, hogy 2028. január 1-jétől lehetővé váljon a kiadási programok időben történő végrehajtása;

Megújítottan kiadásközpontú hosszú távú költségvetés

13.

úgy véli, hogy tekintettel az Unió előtt álló strukturális kihívásokra, a 2027 utáni többéves pénzügyi keretnek ki kell igazítania kiadási fókuszát annak biztosítása érdekében, hogy az Unió teljesíteni tudja az alábbiakban részletezett stratégiai politikai céljait;

Versenyképesség, stratégiai autonómia, társadalmi, gazdasági és területi kohézió és reziliencia

14.

meggyőződése, hogy a versenyképesség fokozása, a gazdaság dekarbonizációja és az Unió innovációs kapacitásának növelése a 2027 utáni többéves pénzügyi keret központi prioritásainak számítanak, és elengedhetetlenek a hosszú távú, fenntartható és inkluzív növekedés, valamint a reziliensebb gazdaság és társadalom biztosításához;

15.

úgy véli, hogy az Uniónak saját értékeivel és politikai céljaival összhangban versenyképességi keretet kell kialakítania, és a versenyképességnek nemcsak a gazdasági növekedést kell előmozdítania, hanem a társadalmi, gazdasági és területi kohéziót, valamint a környezeti fenntarthatóságot is, ahogy azt a Draghi- és Letta-jelentések is hangsúlyozzák;

16.

hangsúlyozza, hogy – amint azt a Letta- és Draghi-jelentések is kifejtik – az európai gazdasági és szociális modell intenzív nyomás alatt áll, mivel a termelékenység, a versenyképesség és a készséghiány dominóhatást gyakorol a munkahelyek minőségére és az európaiak életszínvonalára, akik már most is magas lakhatási, energia- és élelmiszerárakkal küzdenek; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a munkalehetőségek hiánya és a magas megélhetési költségek növelik az Európából való agyelszívás kockázatát;

17.

rámutat arra, hogy Mario Draghi 2025 és 2030 között évi 750–800 milliárd EUR-ra becsüli az éves beruházási hiányt az innováció és az infrastruktúra tekintetében; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek kulcsszerepet kell betöltenie, de önmagában nem tudja fedezni ezt a hiányt, és hogy az erőfeszítések nagy részének a magánszektorból kell származnia; rámutat, hogy ki kell aknázni a köz- és magánberuházások közötti szinergiákat, különösen az uniós beruházási struktúra észszerűsítése és harmonizálása révén;

18.

hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetést a kiegészítő jelleg biztosítása érdekében gondosan össze kell hangolni a nemzeti kiadásokkal, és úgy kell megtervezni, hogy hatékonyan csökkentse a kockázatot, mozgósítsa és ösztönözze a magánberuházásokat, lehetővé téve az induló vállalkozások és a kkv-k számára a forrásokhoz való könnyebb hozzáférést; kéri ezért, hogy a következő többéves pénzügyi keretben jelentősen erősítsék meg az olyan programokat, mint az InvestEU, amely biztosítja az addicionalitást és piaci alapú, keresletvezérelt megközelítést követ; úgy véli, hogy a pénzügyi eszközök és a költségvetési garanciák a források hatékony felhasználását jelentik a kritikus uniós szakpolitikai célok elérése szempontjából, és kéri további egyszerűsítésüket;

19.

kitart amellett, hogy többet kell tenni annak érdekében, hogy maximalizálják az Európai Beruházási Bank (EBB) Csoport és más nemzetközi és nemzeti pénzügyi intézmények szerepében rejlő lehetőségeket az olyan stratégiai szakpolitikai területeken történő hitelezés és kockázatcsökkentési szolgáltatások terén, mint az éghajlat-politika és mostanában a biztonsági és védelmi projektek; fokozott kockázatvállalási hajlandóságot és ambíciót kér az EBB csoporttól a beruházások erőteljes tőkepozíción alapuló bevonására, valamint megerősített beruházási partnerséget szorgalmaz annak biztosítása érdekében, hogy minden uniós szinten elköltött eurót a leghatékonyabb módon használjanak fel;

20.

hangsúlyozza, hogy jelentősen növelni kell a kutatás és az innováció, így az alapkutatás támogatása finanszírozását, annak az Unió stratégiai prioritásaira kell összpontosítania, és azt továbbra is a kiválóság elvének kell meghatároznia és az érdemeken kell alapulnia; úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keretben és nemzeti szinten elegendő forrásnak kell rendelkezésre állnia valamennyi magas színvonalú projekt finanszírozásához az innovációs ciklus során és azon cél eléréséhez, hogy 2030-ra az Unió GDP-jének 3 %-át kutatási és fejlesztési kiadásokra fordítsák;

21.

hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a jelenlegi Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre építve jelentősen növelni kell az energetika, a közlekedés és a digitális infrastruktúra számára nyújtott, közvetlenül kezelt finanszírozást, elsőbbséget biztosítva a határokon átnyúló összeköttetéseknek és az európai hozzáadott értékkel rendelkező nemzeti összeköttetéseknek; úgy véli, hogy ez az infrastruktúra elengedhetetlen előfeltétele az egységes piac sikeres elmélyítésének, valamint a változó geopolitikai rendben az Unió rezilienciája növelésének;

22.

rámutat, hogy egy biztonságos és szilárd űrágazat létfontosságú az Unió autonómiája és szuverenitása szempontjából, és ezért tartós beruházásokra van szüksége;

23.

hangsúlyozza, hogy a versenyképesebb, termelékenyebb és társadalmilag befogadóbb gazdaság hozzájárul a magas színvonalú, jól fizetett munkahelyek létrehozásához, ezáltal javítva az emberek életszínvonalát; hangsúlyozza, hogy az olyan programokon keresztül, mint az Európai Szociális Alap+ és az Erasmus+, az uniós költségvetés fontos szerepet játszhat az oktatási és képzési rendszerek támogatásában, a társadalmi befogadás erősítésében, a munkaerő alkalmazkodóképességének átképzés és továbbképzés révén történő növelésében, és ezáltal az emberek modern gazdaságban történő foglalkoztatásra való felkészítésében;

24.

kitart amellett, hogy az uniós költségvetésnek továbbra is támogatnia kell azokat a fontos gazdasági és munkahelyteremtő ágazatokat, amelyekben az Unió már most is világelső, például az idegenforgalmat, valamint a kulturális és kreatív ágazatokat; hangsúlyozza, hogy a 2027 utáni uniós költségvetésben célzott finanszírozásra van szükség a turizmus számára, beleértve a fenntartható turizmusra vonatkozó uniós stratégia végrehajtását is; rámutat a Kreatív Európa jelentőségére az Európa sokszínűségéhez és versenyképességéhez való hozzájárulásban, valamint a dinamikus társadalmak támogatásában;

25.

hangsúlyozza, hogy a többi jelentős globális szereplővel való verseny érdekében az európai gazdaságnak versenyképesebbé és reziliensebbé kell válnia a kínálati oldalon is azáltal, hogy a megerősített iparpolitika, valamint a stratégiai ágazatokra, az erőforrás-hatékonyságra és a kritikus technológiákra való összpontosítás révén növeli az Unió nyitott stratégiai autonómiájába való beruházásokat a harmadik országoktól való függőség csökkentése érdekében;

26.

úgy véli, hogy a fentiek fényében egy átfogó Versenyképességi Alap elképzelése, amely a Bizottság által tervezetteknek megfelelően egyesíti a meglévő programokat, nem felel meg a célnak; hangsúlyozza, hogy az alapnak ehelyett olyan új eszköznek kell lennie, amely kihasználja az InvestEU és az Innovációs Alap tanulságain alapuló finanszírozási eszköztárat; emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 182. cikke értelmében az Uniónak kutatási keretprogramot kell elfogadnia;

27.

megjegyzi, hogy a versenyképességi iránytűről szóló bizottsági közleményben a Bizottság amellett érvel, hogy új versenyképességi koordinációs eszközt kell létrehozni az ipari és kutatási politikák, valamint a beruházások uniós és nemzeti szint közötti jobb összehangolása érdekében; megjegyzi, hogy a javasolt új eszközt egy „új, észszerű irányítási mechanizmus” részeként tervezik, amelynek célja „az átfogó szakpolitikai koordináció és az uniós költségvetés közötti kapcsolat megerősítése”; kitart amellett, hogy a Parlamentnek mindkét mechanizmus tekintetében teljes körű döntéshozatali szereppel kell rendelkeznie;

28.

hangsúlyozza, hogy az élelmezésbiztonság a stratégiai autonómia létfontosságú eleme, és hogy a következő többéves pénzügyi keretnek továbbra is támogatnia kell az Unió mezőgazdasági és halászati ágazatának versenyképességét és rugalmasságát, beleértve a kis és fiatal mezőgazdasági termelőket és halászokat, és segítenie kell az ágazatokat az éghajlat és a biológiai sokféleség, valamint a tengerek és az óceánok hatékonyabb védelmében; hangsúlyozza, hogy egy modern és egyszerűsített közös agrárpolitika kialakítása alapvető fontosságú a termelékenység technikai fejlődés révén történő növelése, a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalának biztosítása, az élelmezésbiztonság garantálása, az európaiak számára biztonságos, jó minőségű és megfizethető élelmiszerek előállítása, a generációs megújulás ösztönzése, valamint a vidéki területek életképességének biztosítása szempontjából;

29.

rámutat, hogy a mezőgazdasági ágazat különösen ki van téve az inflációs sokkoknak, amelyek befolyásolják a mezőgazdasági termelők vásárlóerejét; kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keretben biztosítsanak megnövelt és célzott költségvetést a KAP számára, megvédve azt az esetleges csökkentésektől annak érdekében, hogy megőrizzék integritását és közös jellegét, valamint az első és a második pillére közötti koherenciát és összekapcsolódást, ezért ellenzi azt az elképzelést, hogy a KAP-ot minden egyes tagállam számára egyetlen alapba integrálják; kéri, hogy adott esetben tárjanak fel további célzott finanszírozási forrásokat, többek között a KAP-on kívül is, annak érdekében, hogy megbirkózzanak a természeti katasztrófákkal, és ösztönözzék a mezőgazdasági termelőket és az erdészeket arra, hogy hozzájáruljanak az éghajlatváltozás mérsékléséhez, a biológiai sokféleség helyreállításához és a természet védelméhez anélkül, hogy az intézkedések az uniós mezőgazdasági termelés visszaesését okoznák;

30.

hangsúlyozza, hogy az uniós mezőgazdasági termelők előtt álló új globális kihívások – többek között a jelenlegi geopolitikai helyzet, az éghajlatváltozás és az emelkedő inputárak – a következő KAP-ban szilárd pénzügyi allokációt tesznek szükségessé; hangsúlyozza, hogy e kihívások kezelése érdekében – figyelembe véve a Covid19-válság tanulságait, és elkerülendő a mezőgazdasági termelők támogatásának csökkentését – a KAP-nak sürgősen megnövelt költségvetésre van szüksége a következő többéves pénzügyi keretben, amelyet éves újraértékelés révén indexálnak az inflációhoz; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a közvetlen kifizetések jelenlegi formájukban egyértelmű uniós hozzáadott értéket teremtenek, és azoknak továbbra is erősíteniük kell a jövedelembiztonságot, a termelést és az áringadozással szembeni védelmet, jobban megcélozva a mezőgazdasági termelésben és a közjavak biztosításában aktívan részt vevő személyeket, tiszteletben tartva ugyanakkor a reális és kiegyensúlyozott uniós környezetvédelmi és szociális normákat; felszólít a KAP-támogatások tagállamokon belüli és tagállamok közötti igazságos és hatékony elosztására; kéri az olyan intézkedések folytatását és megerősítését, amelyek fenntartják a termelést a veszélyeztetett területeken, és garantálják a vidéki közösségek életképességét és az állami infrastruktúra megfelelőségét, különös tekintettel a digitalizációra és különösen az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapon keresztül, valamint a helyi és regionális önkormányzatok újbóli bevonását az ilyen intézkedések irányításába; hangsúlyozza, hogy növelni kell és meg kell reformálni a mezőgazdasági tartalékot annak érdekében, hogy hatékonyan és gyorsan lehessen reagálni az európai mezőgazdasági ágazat által kezelendő jövőbeli válságokra, és új eszközöket kell létrehozni a természeti, piaci és egészségügyi kockázatok kezelésére, például egy uniós viszontbiztosítási rendszert a jövőbeli válságok hatásainak jobb enyhítése és a mezőgazdasági termelők nagyobb stabilitásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy konkrét megoldásokat kell találni azon kelet-európai mezőgazdasági termelők számára, akiket leginkább érintenek Oroszország Ukrajna elleni háborújának továbbgyűrűző hatásai, például a magas inputárak, az infláció és a piaci zavarok; sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa az élelmiszer-ellátási lánc szükséges pénzügyi és jogi keretének létrehozását a mezőgazdasági termelők helyzetének megerősítése és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni hatékonyabb küzdelem érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az uniós mezőgazdasági termelőket azáltal, hogy dinamikus és erősebb uniós promóciós politika révén népszerűsíti az agrár-élelmiszeripari termékeket az Unión belül és kívül; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret felülvizsgálata során csökkentették a mezőgazdasági termékek promóciójára irányuló program finanszírozását; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek külön forrásokat kell tartalmaznia az agroturizmusra, a női vállalkozókra, a szakképzésre és a mezőgazdasági technológiai innovációra;

31.

emlékeztet arra, hogy a társadalmi, gazdasági és területi kohézió az európai integráció sarokköve, és létfontosságú az Unió összefogásához és az egységes piac elmélyítéséhez; e tekintetben megerősíti a konvergenciafolyamat fontosságát; hangsúlyozza, hogy a korszerűsített kohéziós politikának decentralizált, helyi alapú, többszintű kormányzási megközelítést kell követnie, és a megosztott irányítás és a partnerség elve köré kell épülnie, teljes mértékben bevonva a helyi és regionális önkormányzatokat és az érintett érdekelt feleket, biztosítva, hogy a forrásokat oda irányítsák, ahol azokra a regionális egyenlőtlenségek csökkentéséhez a legnagyobb szükség van;

32.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika finanszírozásának kezelnie kell az Unió előtt álló fő kihívásokat, például a demográfiai változásokat és az elnéptelenedést, és a leginkább rászoruló régiókat és embereket kell megcéloznia; kéri továbbá a városok, régiók és városi önkormányzatok uniós finanszírozáshoz való hozzáférésének javítását; emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 349. cikke értelmében az Uniónak egyedi intézkedéseket kell bevezetnie a legkülső régiók számára, és ezért hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretben folyamatos, célzott támogatásra van szükség e régiók számára, többek között a kifejezetten a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő, megerősített támogatási program (POSEI) révén;

33.

emlékeztet az Európai Unió szociális dimenziója, valamint a szociális jogok európai pillére, annak cselekvési terve és kiemelt céljai végrehajtásának fontosságára; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek ezért kulcsszerepet kell játszania az egyenlőtlenség, a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentésében, többek között a gyermekek, a családok és a kiszolgáltatott csoportok támogatása révén; emlékeztet arra, hogy az Unióban mintegy 20 millió gyermeket fenyeget a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélye; hangsúlyozza, hogy a gyermekszegénység Unió-szerte történő kezeléséhez megfelelően finanszírozott, átfogó és integrált intézkedésekre, valamint az európai gyermekgarancia hatékony nemzeti szintű végrehajtására van szükség; hangsúlyozza, hogy a Parlament következetesen külön költségvetést kért az ESZA+-on belül a gyermekgarancia támogatására, amely az EU szegénység elleni stratégiájának központi pillére;

34.

e tekintetben kiemeli az egész EU-ra kiterjedő lakhatási válságot, amely családok és fiatalok millióit érinti; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésen, különösen a kohéziós politikán és más finanszírozási forrásokon, például az EBB csoporton és a nemzeti fejlesztési bankokon keresztül fokozott támogatásra van szükség a lakhatás számára; elismeri, hogy bár az uniós finanszírozás önmagában nem képes megoldani a lakhatási válságot, döntő szerepet játszhat a sürgős intézkedések finanszírozásában és a lakások megfizethetőségének javítására és a lakásállomány energiahatékonyságának növelésére irányuló szélesebb körű uniós és nemzeti erőfeszítések kiegészítésében;

35.

rámutat arra, hogy Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja jelentős gazdasági és társadalmi következményekkel járt, különösen az Oroszországgal és Belarusszal határos tagállamokban; ragaszkodik ahhoz, hogy a következő többéves pénzügyi keret támogassa ezeket a régiókat;

Zöld és digitális átállás

36.

kiemeli, hogy a zöld és digitális átállás elválaszthatatlanul kapcsolódik a versenyképességhez, a gazdaság korszerűsítéséhez és a társadalom rezilienciájához, és katalizátorként működik a jövőorientált és erőforrás-hatékony gazdaság számára; ezért kitart amellett, hogy a 2027 utáni többéves pénzügyi keretnek továbbra is támogatnia kell és tovább kell gyorsítania a kettős átállást;

37.

emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetés alapvetően hozzájárul a klímasemlegesség 2050-ig történő eléréséhez, többek között a 2030-ra és 2040-re vonatkozó célok támogatása révén; hangsúlyozza, hogy az átálláshoz a gazdaság dekarbonizációjára lesz szükség, különösen tiszta technológiák bevezetése, jobb energetikai és közlekedési infrastruktúra, valamint energiahatékonyabb lakhatás révén; megjegyzi, hogy a Bizottság becslése szerint a klímasemlegesség 2050-ig történő eléréséhez a 2011–2020 közötti évtizedhez képest további beruházásokra van szükség, amelyek az éves GDP 1,5 %-át teszik ki, és hogy az uniós költségvetésnek – bár önmagában nem képes fedezni ezt a hiányt – továbbra is létfontosságú hozzájárulást kell nyújtania; ezért kéri, hogy a jelenlegi LIFE programra építve növeljék a környezet és a biológiai sokféleség védelmének, valamint az éghajlat-politikai intézkedéseknek a közvetlenül irányított támogatását;

38.

hangsúlyozza, hogy az ipar központi szerepet fog játszani a nulla nettó kibocsátásra való átállásban és az energiaunió létrehozásában, és hogy támogatásra lesz szükség egyes ipari ágazatok és munkavállalóik alkalmazkodásának elősegítéséhez; hangsúlyozza az igazságos átmenet fontosságát, amely senkit sem hagyhat hátra, és amely többek között beruházásokat igényel a fosszilis tüzelőanyagoktól erősen függő régiókban, valamint fokozott támogatást a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások számára, különösen az igazságos átmenet mechanizmuson és a Szociális Klímaalapon keresztül;

39.

rámutat a folyamatban lévő mélyreható technológiai változásra, amelynek során az olyan technológiák, mint a mesterséges intelligencia és a kvantumtechnológia lehetőségeket teremtenek az Unió gazdasági potenciálja, globális vezető szerepe és a polgárok életének javítása tekintetében, valamint megbízhatósági, etikai és szuverenitási kihívásokat támasztanak; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek támogatnia kell a digitális technológiák kutatását, fejlesztését és biztonságos alkalmazását, és segítenie kell az embereket az említett technológiákkal való együttműködéshez és azok használatához szükséges ismeretek és készségek tökéletesítésében;

Biztonság, védelem és felkészültség

40.

emlékeztet arra, hogy a béke és a biztonság az Unió jólétének, szociális modelljének és versenyképességének alapja, valamint az Unió geopolitikai helyzetének létfontosságú pillére; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek támogatnia kell az átfogó biztonsági megközelítést azáltal, hogy jelentősen többet fektet be az Unió számos fenyegetéssel szembeni védelmébe;

41.

hangsúlyozza, hogy – amint azt a Niinistö-jelentés egyértelművé teszi – számos fenyegetés együttesen fokozza az instabilitást és növeli az Unió sebezhetőségét, melyek közt a legfontosabbak a széttöredező globális rend, az Oroszország és Belarusz által jelentett biztonsági fenyegetés, a növekvő globális feszültségek, az ellenséges nemzetközi szereplők, a bűnözői hálózatok globalizációja, a hibrid hadjáratok – többek között kibertámadások, külföldi információmanipuláció, dezinformáció és beavatkozás, valamint a migráció eszközként való felhasználása –, az éghajlatváltozás következtében egyre gyakoribb és intenzívebb szélsőséges időjárási események, valamint az egészségügyi fenyegetések;

42.

rámutat arra, hogy az Unió létfontosságú szerepet játszott a tartós béke elérésében a területén, és ezt a továbbiakban is folytatnia kell azáltal, hogy alkalmazkodik a közvetlen közelében zajló háború valóságához, valamint ahhoz, hogy – többek között az uniós költségvetésen keresztül – jelentősen meg kell erősíteni a védelmi infrastruktúrát, képességeket és felkészültséget, messze meghaladva a többéves pénzügyi keret jelenlegi, kevesebb mint 2 %-os előirányzatát;

43.

megjegyzi, hogy az európai védelmi képességek évtizedek óta alulfinanszírozottak, és hogy a Bizottság szerint a védelmi kiadások hiánya jelenleg 500 milliárd EUR-t tesz ki a következő évtizedre; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés önmagában nem képes pótolni a hiányt, de fontos szerepet játszik a nemzeti költségvetésekkel együtt és az egyértelmű uniós hozzáadott értékre összpontosítva; úgy véli, hogy az uniós költségvetés és az EBB csoporton keresztül történő hitelezés segíthet a védelmi beruházások ösztönzésében; hangsúlyozza, hogy a védelmi kiadások nem mehetnek a szociális és környezetvédelmi kiadások rovására, és nem vezethetnek régóta fennálló, az idők során bevált uniós politikák finanszírozásának csökkenéséhez;

44.

hangsúlyozza a jelenlegi többéves pénzügyi keret során bevezetett védelmi programok és eszközök előnyeit, amelyek fokozták a közös kutatást, gyártást és beszerzést a védelem területén, értékes alapot szolgáltatva a további uniós politikák és beruházások kialakításához;

45.

hangsúlyozza, hogy a geopolitikai helyzetre tekintettel egyértelműen fel kell lépni és előrelépést kell elérni egy valódi védelmi unió felé, a NATO-val egyeztetve és az egyes tagállamok semlegességi kötelezettségvállalásaival teljes összhangban; e tekintetben egyetért a Bizottság elemzésével, amely szerint a következő többéves pénzügyi keretnek átfogó és szilárd keretet kell biztosítania az uniós védelem támogatásához;

46.

hangsúlyozza a versenyképes és reziliens európai védelmi technológiai és ipari bázis fontosságát; úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretben az egyértelmű és átlátható irányítási struktúrával támogatott fokozott közös uniós szintű védelmi beruházások segíthetnek elkerülni a párhuzamosságokat, méretgazdaságosságot és ezáltal jelentős megtakarításokat eredményezhetnek a tagállamok számára, csökkenthetik a széttagoltságot, és biztosíthatják a berendezések és rendszerek interoperabilitását; hangsúlyozza a technológia fontosságát a modern védelmi rendszerekben, és ezért a kutatásba, a kibervédelembe és a kiberbiztonságba, valamint a kettős felhasználású termékekbe való befektetés jelentőségét; rámutat arra, hogy a támogatást az Unión belül a védelmi ipar felé kell irányítani, ezáltal erősítve a stratégiai autonómiát, minőségi, magas képzettséget igénylő munkahelyeket teremtve, ösztönözve az innovációt és határokon átnyúló lehetőségeket teremtve az uniós vállalkozások, köztük a kkv-k számára;

47.

rámutat annak fontosságára, hogy a költségvetésben növeljék a katonai mobilitás támogatását, amely korszerűsíti a kettős felhasználású katonai és polgári célú infrastruktúrát, lehetővé téve a katonai felszerelések és személyzet rövid időn belüli, nagymértékű mozgását, és ezáltal hozzájárulva az Unió védelmi képességeihez és kollektív biztonságához; e tekintetben kiemeli a transzeurópai közlekedési hálózatok finanszírozásának fontosságát a kettős felhasználású termékekhez való alkalmazkodásuk lehetővé tétele érdekében;

48.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak minden területen növelnie kell a felkészültség finanszírozását; riasztónak tartja a természeti katasztrófák növekvő hatását, amelyek gyakran az éghajlatváltozás következményei, és ezért a jövőben valószínűleg nagyobb gyakorisággal és intenzitással fognak bekövetkezni; rámutat arra, hogy a 2024. évi európai éghajlat-politikai kockázatértékelési jelentés szerint a természeti katasztrófákból eredő halmozott gazdasági veszteségek elérhetik az uniós GDP mintegy 1,4 %-át;

49.

ezért hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás zöld átállás révén történő enyhítésére irányuló erőfeszítések mellett jelentős beruházásokra van szükség az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, különösen a természeti katasztrófák és a súlyos időjárási események megakadályozása és azok hatásainak csökkentése érdekében; úgy véli, hogy az e célból nyújtott támogatást – például a jelenlegi uniós polgári védelmi mechanizmus révén – jelentősen növelni kell a következő többéves pénzügyi keretben, és gyorsan elérhetővé kell tenni a helyi és regionális önkormányzatok számára, amelyek gyakran a frontvonalban vannak;

50.

hangsúlyozza, hogy a természeti katasztrófákat követő újjáépítési és helyreállítási intézkedéseknek az „építsük újra, de jobban” megközelítésen kell alapulniuk, és prioritásként kell kezelniük a természetalapú megoldásokat; hangsúlyozza a fenntartható vízgazdálkodás, a biztonság és a vízre vonatkozó reziliencia fontosságát az Unió átfogó felkészültségi stratégiájának részeként;

51.

emlékeztet arra, hogy a Covid19-világjárvány világszerte gazdasági és társadalmi pusztítást okozott, és hogy a tapasztalatok egyik legfontosabb tanulsága az, hogy prioritásként kell kezelni az egészségügyi veszélyek megelőzésére, az azokra való felkészültségre és reagálásra, az orvosi kutatásra és a betegségmegelőzésre, a kritikus gyógyszerekhez való hozzáférésre, az egészségügyi infrastruktúrára, a fizikai és mentális egészségre, valamint az uniós közegészségügyi rendszerek rezilienciájára és hozzáférhetőségére irányuló beruházásokat; emlékeztet arra, hogy az egészségügy stratégiai autonómiája kulcsfontosságú az Unió e területen való felkészültségének biztosításához;

52.

úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek a jelenlegi programozási időszakban végzett munkára kell épülnie annak biztosítása révén, hogy rendelkezésre álljanak a szükséges beruházások egy minden polgár javát szolgáló, valódi európai egészségügyi unió kiépítéséhez;

53.

hangsúlyozza, hogy a technológiai fejlesztésekkel a rosszindulatú és opportunista külföldi szereplők számára könnyebbé vált a dezinformáció terjesztése, az online gyűlöletbeszéd ösztönzése, a választásokba való beavatkozás és az Unió érdekeltségeivel szembeni kibertámadások indítása; kitart amellett, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek be kell ruháznia a fokozott kiberbiztonsági képességekbe, és fel kell vérteznie az Uniót a hibrid hadviselés különböző formáival szembeni fellépésre;

54.

hangsúlyozza, hogy a szabad, független és plurális média Európa rezilienciájának alapvető eleme, amely nemcsak az információ szabad áramlását őrzi meg, hanem a demokratikus gondolkodásmódot, a kritikus gondolkodást és a tájékozott döntéshozatalt is; rámutat a független és oknyomozó újságírásba, a tényellenőrzési kezdeményezésekbe, a digitális és médiaműveltségbe és a kritikus gondolkodásba való beruházás fontosságára a dezinformációval, a külföldi információmanipulációval és a választási beavatkozással szembeni védelem érdekében, az európai demokráciapajzs kezdeményezés részeként, és ezáltal a demokratikus reziliencia garantálása érdekében; hangsúlyozza, hogy az e területeken indított kezdeményezésekhez továbbra is uniós költségvetés-támogatásra van szükség;

55.

hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretben fontos folytatni a finanszírozást az EU külső határainak hatékony védelme érdekében; hangsúlyozza, hogy fel kell lépni a transznacionális bűnszövetkezetek ellen, és jobban kell védeni az embercsempész hálózatok áldozatait, valamint meg kell erősíteni a rezilienciát és a reagálási képességet, hogy kezelni lehessen a hibrid támadásokat és a migráció eszközként való felhasználását harmadik országok vagy ellenséges nem állami szereplők részéről; kiemeli különösen az uniós frontországok támogatásának szükségességét az EU külső határainak biztosítása érdekében;

56.

hangsúlyozza, hogy az EU rezilienciája és felkészültsége elválaszthatatlanul kapcsolódik regionális és globális partnereinek rezilienciájához és felkészültségéhez; hangsúlyozza, hogy a partnerek azon képességének megerősítése, hogy megelőzzék a szélsőséges időjárási eseményeket, az egészségügyi válságokat, a hibrid hadjáratokat, a kibertámadásokat vagy a fegyveres konfliktusokat, ellenálljanak azoknak és hatékonyan reagáljanak azokra, egyben csökkenti a továbbgyűrűző hatások kockázatát Európa számára;

Külső tevékenység és bővítés

57.

kitart amellett, hogy a fokozott globális instabilitás összefüggésében az Uniónak továbbra is konstruktívan együtt kell működnie a harmadik országokkal, és globális felelősségvállalási értékeivel és nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban világszerte támogatnia kell a békét és a konfliktusmegelőzést, a stabilitást, a jólétet, a biztonságot, az emberi jogokat, a jogállamiságot, az egyenlőséget, a demokráciát és a fenntartható fejlődést;

58.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keretben a külső tevékenység alulfinanszírozott, ami a speciális eszközökre való jelentős mértékű támaszkodást és a félidős felülvizsgálat jelentős megerősítését eredményezte; megjegyzi különösen, hogy a humanitárius segítségnyújtás finanszírozása messze elmaradt a szükséges mértéktől, ami a sürgősségisegély-tartalék rutinszerű felhasználását eredményezte;

59.

hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államoknak a béke, a biztonság és a demokrácia garantálásában, a szabályokon alapuló, többoldalú nemzetközi rendben a globális kormányzásban, valamint a világ leginkább rászorulóinak nyújtott alapvető fejlesztési és humanitárius segítségnyújtásban betöltött, a háború utáni globális szerepéből való kivonulása hatalmas űrt hagy maga után, és hogy az Uniónak felelőssége és elsődleges stratégiai érdeke, hogy segítse e hiány pótlását; felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb a 2027 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatában foglalkozzon az Egyesült Államok említett kivonulásának következményeivel;

60.

hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek továbbra is foglalkoznia kell a legsürgetőbb globális kihívásokkal, az éghajlatváltozás elleni küzdelemtől kezdve a természeti katasztrófák esetén nyújtott segítségig, az erőszakos konfliktusok megelőzéséig és kezeléséig, a globális biztonság garantálásáig, a globális élelmezésbiztonság biztosításáig, az egészségügyi és oktatási rendszerek javításáig, a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentéséig, a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság és a társadalmi igazságosság előmozdításáig, valamint a versenyképesség és a globális ellátási láncok biztonságának fokozásáig, teljes összhangban a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvével; hangsúlyozza, hogy az Unió déli és keleti szomszédságát különösen támogatni kell;

61.

hangsúlyozza, hogy – különösen az USAID költségvetésének drasztikus csökkentése fényében – az Unió globális kötelezettségeivel és kötelezettségvállalásaival összhangban a költségvetésnek fenn kell tartania az Unió vezető szerepét a fejlesztési segélyek és az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásában; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az Unió és tagállamai együttesen kötelezettséget vállaltak arra, hogy bruttó nemzeti jövedelmük 0,7 %-át hivatalos fejlesztési támogatásra fordítják, és hogy a szegénység enyhítését továbbra is elsődleges céljuknak tekintik; kitart amellett, hogy a költségvetésnek továbbra is támogatnia kell az Uniót a szabályokon alapuló nemzetközi rend, a demokrácia, a multilateralizmus, az emberi jogok és az alapvető értékek védelmére irányuló erőfeszítéseiben;

62.

kitart amellett, hogy tekintettel a humanitárius válságok példátlan mértékére, a növekvő globális kihívásokra és az Egyesült Államok által a jelenlegi igazgatás alatt nyújtott támogatás bizonytalanságára, jelentősen növelni kell a humanitárius segítségnyújtás finanszírozását, és hogy annak felhasználását továbbra is kizárólag a szükségletekre kell alapozni, tiszteletben tartva a semlegesség, a függetlenség és a pártatlanság elvét; hangsúlyozza, hogy mivel a humanitárius segítségnyújtás a szükségleteken alapul, ezért elkülönített finanszírozásra van szükség, amelyet a külső tevékenységek egyéb finanszírozásától elkülönülő, önálló kiadási programon keresztül kell nyújtani; hangsúlyozza továbbá, hogy a humanitárius segítségnyújtás hatékonysága a megfelelő éves alapszintű allokáció révén történő kiszámíthatóságtól függ;

63.

hangsúlyozza, hogy a humanitárius segítségnyújtás jellegénél fogva jelentős rugalmasságot és reagálási képességet igényel; ezért úgy véli, hogy a megfelelő kiindulási érték mellett a humanitárius segítségnyújtás kialakítása jelentős, elkülönített rugalmasságot igényel a növekvő válságokra való hatékony reagálás lehetővé tétele érdekében;

64.

hangsúlyozza, hogy egy olyan környezetben, amelyben a globális szereplők a kereskedelmi egymásrautaltságot egyre gyakrabban használják a gazdasági kényszerítés eszközeként, az Uniónak meg kell erősítenie azon képességét, hogy megvédje és előmozdítsa saját stratégiai érdekeit, szilárdabb eszközöket kell kidolgoznia a kényszerítés elleni küzdelem érdekében, és tényleges viszonosságot kell biztosítania partnerségeiben; hangsúlyozza, hogy ez a megközelítés megköveteli a külső finanszírozás stratégiai elosztását például az Unió értékeihez és stratégiai érdekeihez igazodó gazdasági, biztonsági és energetikai partnerségek támogatása érdekében;

65.

úgy véli, hogy a bővítés lehetőséget kínál az Unió mint geopolitikai hatalom megerősítésére, és hogy a következő többéves pénzügyi keret kulcsfontosságú az Unió bővítésre és a tagjelölt országok csatlakozására való felkészítése szempontjából; emlékeztet arra, hogy a tagjelölt országok stabilitása, biztonsága és demokratikus rezilienciája elválaszthatatlanul kapcsolódik az EU stabilitásához, biztonságához és demokratikus rezilienciájához, és tartós, reformokhoz kötött stratégiai beruházásokat igényel az uniós normákhoz való közelítésük támogatása érdekében; hangsúlyozza a polgárok és a civil társadalmi szervezetek fontos szerepét a bővítési folyamatban;

66.

rámutat arra, hogy stratégiailag célzott támogatásra van szükség az előcsatlakozás, valamint a növekedés és a beruházások számára; úgy véli, hogy a 2027 utáni előcsatlakozási támogatást vissza nem térítendő támogatások és hitelek formájában kell nyújtani; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a jövőbeli keretnek lehetővé kell tennie az innovatív finanszírozási mechanizmusokat, valamint a tagjelölt országoknak nyújtott, a költségvetési mozgástérből fedezett hitelezést (a saját források és a többéves pénzügyi keret felső határai közötti különbség);

67.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi támogatást az uniós vívmányokkal és szakpolitikákkal összehangolt reformok végrehajtásától és az uniós értékek tiszteletben tartásától kell függővé tenni; e tekintetben hangsúlyozza, hogy erős irányítási modellre van szükség, amely biztosítja a parlamenti elszámoltathatóságot, felügyeletet és ellenőrzést, valamint egy erős, hatékony csalás elleni architektúrát;

68.

megismétli, hogy teljes mértékben támogatja az ukránokat a szabadságért és a demokráciáért folytatott küzdelmükben, és sajnálatát fejezi ki az Oroszország provokáció nélkül indított és indokolatlan agressziós háborújából eredő szörnyű szenvedés és annak komoly hatása miatt; üdvözli az Ukrajna és a szomszédos Moldovai Köztársaság tagjelölt státuszának megadásáról szóló határozatot, és kitart amellett, hogy fel kell használni a csatlakozási folyamat támogatásához szükséges forrásokat;

69.

hangsúlyozza, hogy az Ukrajnának nyújtott előcsatlakozási támogatást el kell különíteni a makrogazdasági stabilitáshoz, az újjáépítéshez és a háború utáni helyreállításhoz nyújtott pénzügyi támogatástól és annak ki kell egészítenie ez utóbbi támogatást, ahol a szükségletek sokkal jelentősebbek, és összehangolt nemzetközi erőfeszítést igényelnek, amelynek fontos részét kell képeznie az uniós költségvetésen keresztül nyújtott támogatásnak;

70.

meggyőződése, hogy bővítés esetén a meglévő kötelező felülvizsgálati záradékot a következő keretben is fenn kell tartani, és hogy ez nem érintheti a nemzeti keretösszegeket; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek megfelelő átmeneti és fokozatos bevezető intézkedéseket kell foganatosítania az olyan kulcsfontosságú kiadási területeken, mint a kohézió és a mezőgazdaság, a különböző ágazatokra gyakorolt hatások gondos értékelése alapján;

Alapvető jogok, uniós értékek és jogállamiság

71.

hangsúlyozza az uniós költségvetés és az olyan programok fontosságát, mint az Erasmus+ és a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek a demokrácia és az uniós értékek előmozdításában és védelmében, az Unió közös kulturális örökségének és az európai integrációnak az előmozdításában, a polgári szerepvállalás, az állampolgári oktatás és a fiatalok részvételének fokozásában, valamint az Alapjogi Chartában foglalt alapvető jogok és a jogállamiság védelmében és előmozdításában; e tekintetben felszólít az Erasmus+ finanszírozásának növelésére a következő többéves pénzügyi keretben; rámutat az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségének, a nemzeti intézmények megfelelő működésének, az oligarchák felszámolásának, a civil társadalom erőteljes támogatásának és – az EUSZ 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban – az aktív párbeszédnek a fontosságára, ami elengedhetetlen az aktív civil társadalmi tér előmozdításához, az elszámoltathatóság és az átláthatóság biztosításához, valamint a politikai döntéshozóknak a helyi bevált gyakorlatokról való tájékoztatásához;

72.

ezzel összefüggésben kiemeli, hogy a költségvetési rendelet átdolgozása előírja a Bizottság és a tagállamok számára, hogy a költségvetés végrehajtása során biztosítsák az Alapjogi Charta betartását, és tartsák tiszteletben az Unió alapját képező, az EUSZ 2. cikkében rögzített értékeket; elvárja, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatok – beleértve a kiadási programokat is – összhangban legyenek az átdolgozott költségvetési rendelettel;

73.

hangsúlyozza, hogy a szomszédos régiókban és azokon túl tapasztalható instabilitás, a szegénység, a gazdasági fejlődés mögöttes tendenciái, a demográfiai változások és az éghajlatváltozás továbbra is migrációs áramlásokat generálnak az Unióba, jelentős nyomást gyakorolva a menekültügyi és migrációs rendszerekre; hangsúlyozza, hogy a 2027 utáni többéves pénzügyi keretnek támogatnia kell az Unió menekültügyi és migrációs paktumának teljes körű és gyors végrehajtását, valamint a hatékony visszatérési és visszafogadási politikákat, összhangban az alapvető jogokkal és az uniós értékekkel, beleértve a szolidaritás és a felelősség igazságos megosztásának elvét; hangsúlyozza továbbá, hogy a paktummal összhangban az EU-nak fokozott együttműködésre és kölcsönösen előnyös partnerségekre kell törekednie harmadik országokkal a migráció terén, megfelelő parlamenti ellenőrzés mellett, és hogy az ilyen együttműködésnek tiszteletben kell tartania az uniós és a nemzetközi jogot;

74.

hangsúlyozza, hogy az uniós értékek és az alapvető jogok tiszteletben tartása az uniós forrásokhoz való hozzáférés lényeges előfeltétele; kiemeli a jogállamiság tiszteletben tartása és a jelenlegi többéves pénzügyi keretben az uniós forrásokhoz való hozzáférés közötti szoros kapcsolatok fontosságát; úgy véli, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme a jogállamiság nemzeti szintű tiszteletben tartásától függ; különösen üdvözli a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet pozitív hatását az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére a jogállamiság rendszerszintű és tartós megsértése esetén; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy szigorúan, következetesen és szükség esetén indokolatlan késedelem nélkül alkalmazzák a rendeletet; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság megsértése miatti uniós finanszírozás felfüggesztésére vagy csökkentésére vonatkozó döntéseknek objektív kritériumokon kell alapulniuk, és nem alapulhatnak más megfontolásokon, valamint nem képezhetik tárgyalások eredményét;

75.

rámutat arra, hogy szorosabb kapcsolatra van szükség a jogállamiság és a 2027 utáni uniós költségvetés között, és üdvözli a Bizottság azon elkötelezettségét, hogy megerősíti az éves jogállamisági jelentésben szereplő ajánlások és a költségvetésből származó forrásokhoz való hozzáférés közötti kapcsolatokat; felhívja a Bizottságot, hogy 2025-től kezdődően az éves jogállamisági jelentésben vázolja fel, hogy a jogállamisági rendszerek azonosított hiányosságai milyen mértékben jelenthetnek kockázatot az uniós költségvetésre nézve; üdvözli továbbá az uniós értékek tiszteletben tartása és a költségvetés végrehajtása közötti kapcsolatot, és felhívja a Bizottságot, hogy aktívan és egységes módon kövesse nyomon, hogy a tagállamok betartják-e ezt az elvet, és az elveknek való meg nem felelés esetén haladéktalanul tegyen lépéseket;

76.

felszólít egy átfogó jogállamisági eszköztár megszilárdítására, amely a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz jelenlegi feltételességi rendelkezéseire, a közös rendelkezésekről szóló rendeletben foglalt horizontális feljogosító feltételekre, valamint a költségvetési rendelet vonatkozó rendelkezéseire épül, és kitart amellett, hogy az eszköztárnak a teljes uniós költségvetést le kell fednie; hangsúlyozza, hogy sokkal nagyobb átláthatóságra és következetességre van szükség a jogállamiság védelmét szolgáló eszközök alkalmazása tekintetében, és meg kell erősíteni a Parlament szerepét az ilyen intézkedések alkalmazásában és ellenőrzésében; kitart továbbá amellett, hogy a jogállamiság tagállamokban történő megsértésének értékelésekor szükség van az eszközök közötti összhangra;

77.

emlékeztet arra, hogy a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet előírja, hogy a végső kedvezményezetteket nem lehet megfosztani az uniós alapokból származó előnyöktől, ha a kormányukkal szemben szankciókat alkalmaznak; úgy véli, hogy ez a rendelkezés a mai napig nem hatékony, és hangsúlyozza az intelligens feltételességi megközelítés alkalmazásának fontosságát annak érdekében, hogy a kedvezményezetteket ne büntessék a kormány intézkedései miatt; felhívja a Bizottságot, hogy a politikai iránymutatásokban kinyilvánított szándékával összhangban javasoljon konkrét intézkedéseket annak biztosítására, hogy a helyi és regionális önkormányzatok, a civil társadalom és más kedvezményezettek továbbra is részesülhessenek uniós finanszírozásban a jogállamiság nemzeti kormányok általi megsértése esetén anélkül, hogy gyengítenék a rendelet alkalmazását és fenntartva a tagállamok uniós jog szerinti fizetési kötelezettségét;

Hosszú távú költségvetés, amely általánosan érvényesíti az Unió szakpolitikai célkitűzéseit

78.

hangsúlyozza, hogy az Unió stratégiai céljaihoz teljes mértékben igazodó hosszú távú költségvetés megköveteli, hogy a fő célkitűzéseket horizontális elvek révén érvényesítsék a költségvetés egészében, a jelenlegi többéves pénzügyi keret és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz tanulságaira építve;

79.

emlékeztet arra, hogy a horizontális elvek végrehajtása nem vezethet túlzott adminisztratív terhekhez a kedvezményezettek számára, és összhangban kell lennie az arányosság elvével; innovatív megoldásokra és automatizált jelentéstételi eszközök – többek között mesterséges intelligencia – használatára szólít fel a hatékonyabb adatgyűjtés elérése érdekében;

80.

hangsúlyozza ezért, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek biztosítania kell, hogy a kiadási programok általában éghajlat-politikai és biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzéseket kövessenek, előmozdítsák és védjék a mindenki számára biztosítandó jogokat és esélyegyenlőséget, beleértve a nemek közötti egyenlőséget is, támogassák a versenyképességet és erősítsék az Unió fenyegetésekkel szembeni felkészültségét;

81.

rámutat arra, hogy a hatékony érvényesítés leginkább egy intézkedési eszköztárral érhető el, elsősorban a szakpolitikák és a szabályozás kialakítása, a projekttervezés, az alapos hatásvizsgálatok, továbbá a kiadások és bizonyos esetekben a kiadási célok megbízható nyomon követése révén, releváns és elérhető adatokra építve; üdvözli a teljesítményjelentések terén a jelenlegi többéves pénzügyi keretben tapasztalt jelentős javulást, amely lehetővé teszi az uniós kiadások hatásának sokkal jobb ellenőrzését, és kéri, hogy ezt fejlesszék tovább a következő programozási időszakban;

82.

üdvözli a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő kiadások nyomon követésére szolgáló módszertan kidolgozását, és úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a módszertan javítása érdekében alkalmazni kell a levont tanulságokat – különösen a nemek szerint lebontott adatok gyűjtése, a végrehajtás, a hatás és az adminisztratív terhek nyomon követése tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretben vizsgálja meg a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés megvalósíthatóságát; hasonlóképpen hangsúlyozza, hogy a hatás mérése felé való elmozdulás érdekében jelentősen javítani kell éghajlatváltozással és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos általános érvényesítési célokra vonatkozó módszereket;

83.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem végzett szisztematikusan végrehajtott, alapos hatásvizsgálatokat, többek között nemi szempontú hatásvizsgálatokat minden olyan jogszabály esetében, amely a költségvetésen keresztül történő kiadásokat foglal magában, és ragaszkodik ahhoz, hogy ennek változnia kell;

84.

üdvözli, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keretben várhatóan túllépik az éghajlati szempontok érvényesítésére vonatkozó 30 %-os célt; sajnálja azonban, hogy az Unió nem halad jó úton a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadásokra vonatkozó 2026-os, 10 %-os cél elérése felé; kitart amellett, hogy az intézményközi megállapodásban foglalt célok mindazonáltal jelentős szerepet játszottak az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadások előmozdításában; felhívja a Bizottságot, hogy az Unió ezzel kapcsolatos szakpolitikai törekvéseivel összhangban igazítsa ki az éghajlatpolitikához és a biológiai sokféleséghez pozitívan hozzájáruló kiadási célokat, figyelembe véve az e szakpolitikai törekvésekhez kapcsolódó beruházási igényeket;

85.

hangsúlyozza továbbá, hogy az uniós költségvetést a költségvetési rendelet 33. cikkének (2) bekezdésével összhangban kell végrehajtani, tehát a meghatározott célkitűzések jelentős sérelme (12) nélkül, tiszteletben tartva az alkalmazandó munka- és foglalkoztatási feltételeket, és figyelembe véve a nemek közötti egyenlőség elvét;

86.

üdvözli a Bizottság elkötelezettségét amellett, hogy a következő többéves pénzügyi keretben fokozatosan megszüntessen minden, fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott támogatást és környezeti szempontból káros támogatást; elvárja, hogy a Bizottság a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatának részeként terjessze elő az erre vonatkozó tervezett ütemtervét;

Hosszú távú költségvetés, hatékony igazgatással az európaiak szolgálatában

87.

hangsúlyozza, hogy az uniós szakpolitikákat jól működő igazgatásnak kell alátámasztania; ragaszkodik ahhoz, hogy 2027 után már a kezdetektől elegendő pénzügyi és személyzeti erőforrást különítsenek el annak érdekében, hogy az uniós intézmények, szervek, decentralizált ügynökségek és az Európai Ügyészség biztosítani tudják a szakpolitikák hatékony és eredményes kialakítását, magas szintű végrehajtását és érvényesítését, hogy technikai segítségnyújtást tudjanak biztosítani, és továbbra is be tudják vonzani az összes tagállamból a legjobb embereket, biztosítva ezáltal a földrajzi egyensúlyt, valamint mozgástérrel rendelkezzenek a változó körülményekhez való alkalmazkodásra;

88.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Unió azon képességét, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi kereten belül hatékonyan végrehajtsa a szakpolitikát, és megvédhesse pénzügyi érdekeit, aláásták a szűkös adminisztratív erőforrások és a stabil személyzeti létszám elvének dogmatikus alkalmazása, a növekvő igények és felelősségek ellenére; rámutat például arra, hogy nem biztosítottak elegendő személyzetet a digitális szolgáltatásokról (13) és a digitális piacokról (14) szóló jogszabályok megfelelő végrehajtásához és érvényesítéséhez, ezáltal aláásva a jogszabályok hatékonyságát, valamint arra, hogy a személyzeti igények fedezése érdekében a programokból többször is átcsoportosítottak a decentralizált ügynökségekhez; ragaszkodik ahhoz, hogy a személyzet létszámát objektív igényfelméréssel határozzák meg, amikor jogszabályjavaslatot terjesztenek elő és fogadnak el véglegesen, és azt kezdettől fogva vegyék figyelembe az igazgatási kiadások tervezésekor;

89.

hangsúlyozza, hogy a Bizottság bizonyos mértékig igyekezett megkerülni saját stabil személyzeti politikáját azáltal, hogy növeli a programokhoz és létesítményekhez kapcsolódó személyzetet, és így nem tartozik az igazgatási kiadások felső határa alá; hangsúlyozza azonban, hogy ez a megközelítés csupán elfedi a problémát, és végső soron alááshatja a programok működési kapacitását; ezért kitart amellett, hogy a további felelősségi körök igazgatási kiadásokat igényelnek, és nem emészthetik fel a programok keretösszegeit;

90.

hangsúlyozza, hogy a biztonságos és interoperábilis informatikai infrastruktúrába és adatbányászati kapacitásokba történő előzetes beruházások hosszabb távú költségmegtakarítást is eredményezhetnek, valamint jelentősen javíthatják a szakpolitikák végrehajtását és a kiadások nyomon követését;

91.

elismeri, hogy mivel a jelenlegi többéves pénzügyi keretben nincs korrekciós mechanizmus, a magas infláció jelentősen megnövelte a jogszabályban előírt költségeket, és a hiány fedezésére speciális eszközök széles körű alkalmazását tette szükségessé; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács úgy döntött, hogy nem veszi figyelembe a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata során az igazgatási kiadások felső határának emelésére irányuló bizottsági javaslatot, ami tovább gyengíti a speciális eszközöket;

Egyszerűbb és átláthatóbb hosszú távú költségvetés

92.

hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretet úgy kell kialakítani, hogy az egyszerűsítse minden kedvezményezett életét, csökkentve a szükségtelen bürokráciát; hangsúlyozza, hogy az egyszerűsítéshez lehetőség szerint harmonizálni kell a szabályokat és a jelentéstételi követelményeket, beleértve adott esetben az európai, nemzeti és regionális szinten alkalmazandó szabályok közötti összhang biztosítását; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az uniós finanszírozáshoz valódi, felhasználóbarát egyablakos ügyintézési pontra és az érintett érdekelt felekkel konzultálva kialakított egyszerűsített pályázati eljárásra van szükség; rámutat továbbá arra, hogy a következő többéves pénzügyi keretet az emberekhez a lehető legközelebb kell végrehajtani;

93.

tényleges egyszerűsítésre szólít fel azokban az esetekben, amikor egymást átfedő célkitűzések, eltérő támogathatósági kritériumok és horizontális rendelkezésekre vonatkozó különböző szabályok vannak érvényben; úgy véli, hogy annak értékelését, hogy mely kiadási programot kell belefoglalni a következő többéves pénzügyi keretbe, a fenti szempontokra, a kiadások egyértelműen meghatározott, egyértelmű európai hozzáadott értékkel rendelkező szakpolitikai célkitűzésekre való összpontosításának szükségességére és az egyes programok szakpolitikai beavatkozási logikájára kell alapozni; hangsúlyozza, hogy a programok számának csökkentése önmagában nem cél;

94.

hangsúlyozza, hogy az egyszerűsítés nem jelenthet nagyobb mozgásteret a Bizottság számára a szükséges fékek és ellensúlyok nélkül, ezért azt a Szerződésekben előírt intézményi egyensúly teljes körű tiszteletben tartása mellett kell megvalósítani;

95.

kitart amellett, hogy az egyszerűsítés nem mehet a politikák és programok végrehajtása minőségének rovására, és hogy ezért az egyszerűbb költségvetésnek átláthatóbb költségvetésnek is kell lennie, lehetővé téve a jobb elszámoltathatóságot, felügyeletet, valamint a kiadások jobb ellenőrzését és csökkentve a kettős finanszírozás, a visszaélés és a csalás kockázatát; hangsúlyozza, hogy a programok bármilyen csökkentését a költségvetés költségvetési sorok szerinti sokkal részletesebb bontásával kell ellensúlyozni, szemben a jelenlegi többéves pénzügyi keretben szereplő egyes programok összevonásával, mint például a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz – Globális Európa (NDICI – Globális Európa), amely nem követendő példa; ezért kéri a költségvetési sorok szerinti, kellően részletes bontást annak érdekében, hogy a költségvetési hatóság megfelelő elszámoltathatóságot gyakorolhasson, és biztosíthassa az érdemi döntéshozatalt az éves költségvetési eljárás és a költségvetés végrehajtása során;

96.

emlékeztet, hogy az átláthatóság elengedhetetlen a polgárok bizalmának megtartásához, és hogy a csalás és a pénzeszközökkel való visszaélés komolyan megingatják e bizalmat; hangsúlyozza ezért, hogy a Parlamentnek képesnek kell lennie a kiadások ellenőrzésére és annak értékelésére, hogy megadható-e a mentesítés; kitart amellett, hogy a megfelelő elszámoltathatósághoz valamennyi költségvetési kiadás esetében alapos ellenőrzésre van szükség, amely egységes ellenőrzési nyomvonal alkalmazásán alapul; felszólítja a Bizottságot, hogy a 2027 utáni többéves pénzügyi keret finanszírozási eszközeire vonatkozóan vezessen be harmonizált és hatékony csalás elleni mechanizmusokat, amelyek biztosítják az uniós költségvetés védelmét;

97.

megismétli régóta képviselt álláspontját, miszerint valamennyi uniós szintű kiadást a költségvetési hatóság hatáskörébe kell vonni, ezáltal biztosítva az átláthatóságot, a demokratikus ellenőrzést, valamint az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét; ezért felszólít a (részben) költségvetésen kívüli eszközök, például a Szociális Klímaalap, az Innovációs Alap és a Modernizációs Alap, illetve ezek utódjai költségvetésbe való teljes körű bevonására;

Rugalmasabb és a válságokra és sokkhatásokra jobban reagáló hosszú távú költségvetés

98.

rámutat arra, hogy a többéves pénzügyi keretet hagyományosan nem válságreagálási vagy rugalmassági logikával alakították ki, hanem elsősorban a beruházások középtávú kiszámíthatóságának biztosítására tervezték; hangsúlyozza, hogy a gyorsan változó politikai, biztonsági, gazdasági és társadalmi környezetben ez a megközelítés már nem tartható fenn; ragaszkodik ahhoz, hogy a következő többéves pénzügyi keretben elegendő beépített válságreagálási képesség álljon rendelkezésre;

99.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keretet a rugalmatlanság és a változó kiadási prioritásokhoz való alkalmazkodási képesség hiánya határozták meg; úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek jobb egyensúlyt kell teremtenie a beruházások kiszámíthatósága és rugalmassága között a kiadások fókuszának kiigazítása érdekében; kiemeli, hogy bizonyos területeken a kiadások nagyobb stabilitást igényelnek, mint más területeken, ahol a rugalmasság értékesebb; hangsúlyozza, hogy az ismétlődő átcsoportosítások nem jelentik az Unió prioritásai finanszírozásának életképes módját, mivel ezek ártanak a beruházásoknak és veszélyeztetik az elfogadott szakpolitikai célkitűzések megvalósítását;

100.

úgy véli, hogy miközben a finanszírozás jelentős részét előzetesen a célkitűzésekre fordítják, a kiadási programoknak meg kell őrizniük egy jelentős beépített rugalmassági tartalékot, amelyet a költségvetési hatóság konkrét szakpolitikai célkitűzésekre határoz meg; megjegyzi, hogy az NDICI – Globális Európa újonnan felmerülő kihívásaira és prioritásaira képzett tartalék modellként szolgál egy ilyen rugalmassági tartalékhoz, azonban az annak mozgósításához szükséges döntéshozatali folyamatot nem szabad megismételni a jövőbeli többéves pénzügyi keretben; rámutat arra, hogy a társjogalkotóknak erősebb és hatékonyabb ellenőrzési jogkörre van szükségük a szakpolitikai prioritások és célkitűzések meghatározása tekintetében, valamint hogy részletes költségvetési bontásra van szükség annak biztosításához, hogy a költségvetési hatóság megfelelő eszközökkel rendelkezzen érdemi és megalapozott döntések meghozatalához;

101.

hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretnek minden fejezeten belül elegendő tartalékkal kell rendelkeznie annak biztosítása érdekében, hogy a programozási időszak során elfogadott új eszközöket vagy kiadási célkitűzéseket úgy lehessen kezelni, hogy azok más szakpolitikai és hosszú távú stratégiai célkitűzések finanszírozását ne erodálják, vagy ne használják fel a válságreagálási kapacitás egy részét;

102.

hangsúlyozza, hogy a költségvetési rendelet szerinti költségvetési átcsoportosítások lehetősége már most is rugalmasságot biztosít ahhoz, hogy a költségvetés végrehajtása során alkalmazkodni lehessen a változó kiadási igényekhez; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi szabályok értelmében a Bizottság jelentős szabadsággal rendelkezik arra, hogy jelentős összegeket csoportosítson át a szakpolitikai területek között a költségvetési hatóság jóváhagyása nélkül, ami korlátozza a vizsgálatot és az ellenőrzést; ezért felszólít a szabályok oly módon történő megváltoztatására, hogy a jóváhagyás nélküli átcsoportosításokra a költségvetési soronkénti maximális százalékos arányon felül egy maximális összeget vezessenek be; úgy véli, hogy a Bizottságtól eltérő uniós intézményektől származó olyan átcsoportosítások esetében, amelyekre vonatkozóan a Parlament vagy a Tanács megfelelő indokolással ellátott kifogást emelhet, hasznos egyszerűsítési intézkedés lehet egy küszöbérték meghatározása, amely alatt mentesülnének ezen eljárás alól;

103.

emlékeztet arra, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret a magas infláció miatt további nyomás alá került olyan összefüggésben, hogy a 2018-as árakra évi 2 %-os deflátort alkalmaznak, csökkentve a költségvetés reálértékét, valamint csökkentve működési és igazgatási kapacitását; ezért úgy véli, hogy a jövőbeli költségvetésnek elegendő reagálási képességgel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a költségvetés alkalmazkodni tudjon az inflációs sokkhatásokhoz;

104.

felszólít a meglévő speciális eszközök gyökeres és átfogó reformjára a válságreagálási képesség megerősítése, valamint a gyorsabb mozgósítás révén történő hatékony és gyors reagálás biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi eszközök mérete nem megfelelő, valamint azokat korlátozza a túlzott merevség, mivel közülük több gyakorlatilag a válság típusa szerint van elkülönítve; rámutat arra, hogy a megerősített válságreagálási képesség biztosítani fogja, hogy a kohéziós politikai alapokat ne használják fel erre a célra, és ezért azok felhasználhatók legyenek tervezett beruházási célkitűzéseikre;

105.

úgy véli, hogy a 2027 utáni többéves pénzügyi keretnek csak két speciális eszközt kell tartalmaznia – az egyiket a természeti katasztrófák esetén a szolidaritás biztosítására (a meglévő európai szolidaritási tartalék utódja), a másikat pedig az általános célú válságreagálásra, valamint az előre nem látható szükségletekre és a felmerülő prioritásokra való reagálásra, beleértve azokat az eseteket is, amikor a természeti katasztrófákra vonatkozó speciális eszközben rendelkezésre álló összegek nem elegendőek (a Rugalmassági Eszköz utódja); kitart amellett, hogy mindkét speciális eszközt kezdettől fogva megfelelően kell finanszírozni, és lehetővé kell tenni a fel nem használt összegek határozatlan időre történő átvitelét a többéves pénzügyi keret időszaka alatt; úgy véli, hogy minden más speciális eszköz vagy felszámolható, vagy besorolható a két speciális eszközbe vagy a meglévő programokba;

106.

kéri, hogy a jövőbeli Rugalmassági Eszközt ütemezzék kifejezetten az időszak elejére, ezt követően pedig több további finanszírozási forráson – az előző évek felhasználatlan tartalékain (a jelenlegi egységes tartalékeszközhöz hasonlóan), az előző évi éves többleten, a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet meglévő 5. cikke szerinti, bírságokon alapuló mechanizmuson, a pénzügyi eszközökből befolyó bevételeken, valamint a visszavont előirányzatokon – keresztül finanszírozzák; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretet úgy kell kialakítani, hogy a jövőbeli speciális eszközökre ne legyen szükség az adósságtörlesztés fedezésére;

107.

hangsúlyozza, hogy a többlet, a pénzügyi eszközökből befolyó bevételek és a többlet feltöltése, valamint a visszavont kötelezettségvállalások újbóli felhasználása szükségessé tenné a költségvetési rendelet módosítását;

108.

rámutat arra, hogy elegendő előzetes forrással és a fel nem használt források újrafelhasználására vonatkozó hasonló intézkedésekkel a költségvetés sokkal nagyobb reagálási képességgel rendelkezne anélkül, hogy befolyásolná a GNI-alapú nemzeti hozzájárulások kiszámíthatóságát; kitart amellett, hogy egy nagyobb rugalmassággal és reagálási képességgel rendelkező többéves pénzügyi keret kisebb valószínűséggel igényel jelentős félidős felülvizsgálatot;

Eredményorientáltabb hosszú távú költségvetés

109.

hangsúlyozza, hogy a hatás maximalizálása érdekében a következő többéves pénzügyi keret kiadásait mindenképpen sokkal szigorúbban hozzá kell igazítani az Unió stratégiai szakpolitikai céljaihoz, és jobban össze kell hangolni azokat a nemzeti szintű kiadásokkal; hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi hatóságokkal folytatott konzultáció pedig létfontosságú a finanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítéséhez és annak biztosításához, hogy az uniós támogatás megfeleljen a végső kedvezményezettek valós igényeinek, és kézzelfogható előnyökkel járjon az emberek számára; hangsúlyozza a végrehajtó hatóságoknak nyújtott technikai segítségnyújtás fontosságát az időben történő végrehajtás, a beruházások addicionalitása és ezáltal a maximális hatás biztosítása érdekében;

110.

kiemeli, hogy az uniós és nemzeti kiadások hatékony összehangolásának támogatása érdekében a Bizottság egy „új, észszerű irányítási mechanizmust” irányoz elő, amelynek célja „az átfogó szakpolitikai koordináció és az uniós költségvetés közötti kapcsolat megerősítése”; kitart amellett, hogy a Parlament teljes körű döntéshozatali szerepet töltsön be bármilyen koordinációs vagy irányítási mechanizmusban;

111.

úgy véli, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, amely a teljesítményre, valamint a reformok és a beruházások és a költségvetési támogatás közötti kapcsolatokra összpontosít, hozzájárult olyan nemzeti beruházások és reformok ösztönzéséhez, amelyekre egyébként nem került volna sor;

112.

hangsúlyozza, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz információkat nyújthat a megosztott irányítás alá tartozó uniós kiadások teljesítéséhez; emlékeztet azonban arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről a Covid19-világjárvány nagyon sajátos kontextusában állapodtak meg, és ezért az a jövőbeli beruházási programok esetében nem alkalmazható változatlan formában;

113.

rámutat arra, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a megosztott irányítás alá tartozó kiadások tekintetében be kell vonni a regionális és helyi önkormányzatokat, valamint az összes érdekelt felet a tervezéstől a megvalósításig, helyi alapú és többszintű kormányzási megközelítés révén és a továbbfejlesztett partnerség elvével összhangban, biztosítani kell a beruházási projektek határokon átnyúló európai dimenzióját, továbbá az eredményekre és a hatásokra, nem pedig az outputokra kell összpontosítani mérhető teljesítménymutatók meghatározásával, amelyek biztosítják a releváns adatok rendelkezésre állását és információt szolgáltatnak a programok tervezéséhez és kiigazításához;

114.

hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a megosztott irányítású kiadások kialakítása során meg kell őrizni a Parlament jogalkotóként, költségvetési és mentesítésért felelős hatóságként és a végrehajtó hatalom elszámoltatásában betöltött szerepét, szigorú elszámoltathatósági mechanizmusokat kell bevezetni, és teljes átláthatóságot kell garantálni az uniós kiadási források végső címzettjei vagy azok csoportjai tekintetében egy interoperábilis rendszer révén, amely lehetővé teszi a pénzforgalom és a projekt előrehaladásának hatékony nyomon követését;

115.

úgy véli, hogy a Bizottság által tervezett, „tagállamonként egy nemzeti terv” megközelítés nincs összhangban a fent meghatározott elvekkel, és nem képezheti a 2027 utáni megosztott irányítású kiadások alapját; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 175. cikke értelmében az Uniónak a mezőgazdasági, regionális és szociális kiadásokra irányuló eszközökön keresztül kell támogatást nyújtania;

A kötelezettségeket fenntartható módon kezelő hosszú távú költségvetés

116.

emlékeztet arra, hogy a Parlament nagyon határozottan ellenzi, hogy az NGEU hitelfelvételi költségeinek visszafizetését a többéves pénzügyi keret egyik fejezetén belüli felső határhoz kössék, mivel ezek a költségek olyan piaci feltételektől függnek, amelyeket külső tényezők befolyásolnak, és így természetüknél fogva ingadozók, és hogy a hitelfelvételi költségek visszafizetése nem diszkrecionális jogi kötelezettség; hangsúlyozza, hogy új saját források bevezetésére is szükség van annak megakadályozása érdekében, hogy a jövő nemzedékei viseljék a múltbeli adósságok terhét;

117.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a meglévő struktúrában és a három intézmény által a 2020. évi, többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás részeként tett közös nyilatkozat ellenére – amely szerint az NGEU finanszírozási költségeit fedező kiadásoknak „nem szabad a programok és alapok forrásait csökkenteniük” – a kulcsfontosságú uniós programok és a speciális eszközök számára rendelkezésre álló források finanszírozása még a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatát követően is de facto versenyben állt az NGEU hitelfelvételi költségeinek visszafizetésével az infláció meredek növekedése és a kamatlábak emelkedése közepette; emlékeztet arra, hogy az NGEU hitelfelvételi költségei miatt a költségvetésre nehezedő nyomás nagyban közrejátszott a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata során a kiemelt programok forrásainak csökkentésében;

118.

hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésből eddig csak az NGEU-hoz kapcsolódó kamatokat kellett törleszteni, míg 2028-tól a tőkét is törleszteni kell abból; hangsúlyozza, hogy a Bizottság szerint az NGEU tőke- és kamattörlesztéseinek összköltsége az előrejelzések szerint 2028-tól évente mintegy 25–30 milliárd EUR lesz, ami a 2025. évi költségvetés kifizetési előirányzatainak 15-20 %-át teszi ki;

119.

elismeri, hogy bár az NGEU hitelfelvételi költségei stabilabbak lesznek a következő többéves pénzügyi keret időszakában, mivel a kötvények akkorra már kibocsátásra kerülnek, a pontos visszafizetési profil hatással lesz a kamat szintjére és ezáltal a volatilitás mértékére; ragaszkodik ezért ahhoz, hogy az uniós költségvetésből vagy a költségvetési mozgástérből támogatott, hitelfelvételhez kapcsolódó valamennyi költséget külön kell kezelni az uniós programok előirányzataitól a többéves pénzügyi keret struktúráján belül;

120.

e tekintetben rámutat arra az egyre növekvő igényre, hogy az uniós költségvetés a makroszintű pénzügyi támogatáson keresztül nyújtott létfontosságú uniós támogatás és az azzal járó kockázatok garanciájaként szolgáljon; hangsúlyozza, hogy nemteljesítés vagy a nemzeti garanciák visszavonása esetén az uniós költségvetés végső soron valamennyi makroszintű pénzügyi támogatási hitelre kötelezettséget vállal, és ezért jelentős és eredendően kiszámíthatatlan függő kötelezettségeket visel, különösen Ukrajnával kapcsolatban;

121.

felhívja ezért a Bizottságot, hogy alakítson ki szilárd és tartós struktúrát, amely lehetővé teszi az összes kötelező költség és kötelezettség fenntartható kezelését, teljes mértékben megőrizve az uniós programokat, valamint a költségvetés rugalmasságát és reagálási képességét;

Megfelelő forrásokkal ellátott és fenntartható módon finanszírozott hosszú távú költségvetés

122.

hangsúlyozza, hogy a fent leírtak szerint a 2027 utáni költségvetési igények jelentősen magasabbak lesznek a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerethez rendelt összegeknél, ráadásul a költségvetésnek a hitelfelvételi költségeket és az adósságtörlesztést is fedeznie kell; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a következő többéves pénzügyi keretet a 2021–2027-es időszakhoz képest jelentősen több forrással kell ellátni, elmozdulva a régóta alkalmazott önkorlátozó, a GNI 1 %-ában meghatározott szinttől, ami akadályozta az Uniót abban, hogy megvalósítsa törekvéseit, továbbá megfosztotta abbéli képességétől, hogy reagáljon a válságokra és alkalmazkodjon a felmerülő igényekhez;

123.

úgy véli, hogy minden eszközt meg kell vizsgálni annak érdekében, hogy az Unió – prioritásaival és azonosított szükségleteivel összhangban – rendelkezzen ezekkel a forrásokkal; e tekintetben úgy véli, hogy az uniós kötvények kibocsátása útján történő közös hitelfelvétel megvalósítható lehetőséget kínál annak biztosítására, hogy az Unió elegendő forrással rendelkezzen az Unió egészére kiterjedő akut válságokra, például a biztonság és a védelem területén jelenleg fennálló válságra való reagáláshoz;

124.

megismétli, hogy az uniós költségvetés számára fenntartható és reziliens bevételekre van szükség; felhívja a figyelmet az új saját források intézményközi megállapodásba történő bevezetésére irányuló, jogilag kötelező erejű ütemtervre, amelyben a Parlament, a Tanács és a Bizottság vállalta, hogy elegendő új saját forrást vezet be, amelyek legalább az NGEU adósságának visszafizetését fedezik; hangsúlyozza, hogy az új saját források kosarának összességében méltányosnak kell lennie, tágabb uniós szakpolitikai célokhoz kell kapcsolódnia, arról időben meg kell állapodni, továbbá elegendő volumenűnek kell lennie a megnövekedett költségvetési igények kielégítéséhez;

125.

emlékeztet arra, hogy támogatja a saját források rendszeréről szóló módosított bizottsági javaslatot; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Tanácson belül egyáltalán nem történt előrelépés a saját források rendszerével kapcsolatban; felhívja a Tanácsot, hogy sürgősen fogadja el ezt a javaslatot; továbbá sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden erőfeszítést az elfogadási folyamat támogatása érdekében;

126.

felhívja továbbá a Bizottságot, hogy folytassa az intézményközi megállapodásban meghatározottakon túl további innovatív és valódi, új saját források és más bevételforrások azonosítására irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy az új saját források nemcsak az NGEU-hitelek visszafizetéséhez elengedhetetlenek, hanem ahhoz is, hogy az Unió rendelkezzen a magasabb kiadási igények fedezéséhez szükséges eszközökkel;

127.

felhívja a Bizottságot, hogy olyan, megújított kiadási fókuszú, korszerűsített költségvetést dolgozzon ki, amelyet a méltányosság, a nagyobb mértékű egyszerűsítés, az adminisztratív terhek csökkentése és a nagyobb átláthatóság igénye vezérel, többek között a bevételi oldalon is; hangsúlyozza, hogy a meglévő visszatérítések és korrekciók automatikusan lejárnak a jelenlegi többéves pénzügyi keret végén;

128.

üdvözli a költségvetési rendelet átdolgozásában szereplő azon döntést, hogy negatív bevételként kezelik a Bíróság által törölt vagy csökkentett pénzbírságok, egyéb büntetések vagy szankciók összegéhez kapcsolódó, harmadik félnek járó kamatokat vagy egyéb terheket; emlékeztet arra, hogy ez a megoldás 2027. december 31-én véget ér; felkéri a Bizottságot, hogy javasoljon olyan végleges megoldást a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozóan, amely ugyanezt a célkitűzést éri el, azaz elkerüli a költségvetés kiadási oldalára gyakorolt hatást;

Szoros intézményközi együttműködésen alapuló hosszú távú költségvetés

129.

hangsúlyozza, hogy a Parlament jogalkotóként, költségvetési hatóságként és mentesítésért felelős hatóságként teljes mértékben gyakorolni kívánja a Szerződések szerinti előjogait;

130.

emlékeztet arra, hogy a Bizottság, a Tanács és a Parlament közötti szoros intézményközi együttműködés követelményét a korai tervezési szakasztól a többéves pénzügyi keret végleges elfogadásáig a Szerződések rögzítik, az intézményközi megállapodás pedig tovább részletezi azt;

131.

hangsúlyozza a Parlament amelletti elkötelezettségét, hogy a folyamat során teljes mértékben betöltse szerepét; úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret kialakításának alulról szerveződőnek kell lennie, és az érdekelt felek széles körű bevonásán kell alapulnia; hangsúlyozza továbbá, hogy a többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatok előkészítése során stratégiai párbeszédre van szükség a három intézmény között;

132.

felhívja a Bizottságot, hogy kezdettől fogva terjesszen elő gyakorlati intézkedéseket az együttműködésre és a tényleges tárgyalásokra vonatkozóan; rámutat különösen annak fontosságára, hogy az EUMSZ 324. cikkének megfelelően minden olyan esetben összehívják a három elnök ülését, amikor az segítheti az előrehaladást, valamint ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság tegyen megfelelő lépéseket, amikor a Parlament ilyen ülések összehívását kéri; emlékezteti a Bizottságot azon kötelezettségére, hogy a Parlamentet a Tanáccsal egyenrangú félként, azaz a költségvetési hatóság két ágának egyikeként és társjogalkotóként tájékoztassa a többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos alap-jogiaktusokról;

133.

emlékeztet arra, hogy az intézményközi megállapodás kifejezetten előírja, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság „törekednek a közöttük folytatott együttműködés és párbeszéd különös szabályainak meghatározására”; hangsúlyozza, hogy az intézményközi megállapodásban meghatározott együttműködési rendelkezések – többek között a Parlament és a Tanács közötti rendszeres találkozók – az abszolút minimumot jelentik, és ennél sokkal többre van szükség az EUMSZ 312. cikkének (5) bekezdésében foglalt azon elv érvényesítéséhez, miszerint „minden szükséges intézkedést meg kell tenni az új többéves pénzügyi keret elfogadásának megkönnyítése érdekében”; felhívja ezért a Tanács egymást követő elnökségeit, hogy a Szerződéseknek ne csak a betűjét, hanem a szellemét is tartsák tiszteletben;

134.

emlékeztet arra, hogy a 2014–2020, illetve a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló rendelet és a kapcsolódó jogszabályok késedelmes elfogadása jelentős késedelmekhez vezetett, ami akadályozta az uniós programok megfelelő végrehajtását; ezért kitart amellett, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó csomag időben történő elfogadásának biztosítása érdekében;

135.

elvárja, hogy a Bizottság a többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatcsomag részeként az új költségvetés realitásaival összhangban terjesszen elő új intézményközi megállapodást, többek között a függő kötelezettségek kezelése tekintetében; hangsúlyozza, hogy a költségvetési rendeletnek az új többéves pénzügyi kerettel való összehangoláshoz szükséges módosításai a többéves pénzügyi keretről szóló rendelettel egyidejűleg hatályba kell, hogy lépjenek;

° °

136.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 433. I, 2020.12.22., 11. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2020/2093/oj.

(2) HL L 424., 2020.12.15., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/2020/2053/oj.

(3) HL L 433. I, 2020.12.22., 28. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/agree_interinstit/2020/1222/oj.

(4) HL L, 2024/2509, 2024.9.26., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/2509/oj.

(5) HL L 433. I, 2020.12.22., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2020/2092/oj.

(6) HL C, C/2024/6751, 2024.11.26., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2024/6751/oj.

(7) HL C, C/2023/1067, 2023.12.15., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2023/1067/oj.

(8) HL C 177., 2023.5.17., 115. o.

(9) HL C 445., 2021.10.29., 240. o.

(10) HL C 428., 2017.12.13., 10. o.

(11) HL C, C/2025/279, 2025.1.24., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2025/279/oj.

(12) A fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról szóló (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2020. június 18.) 9. cikke (HL L 198., 2020.6.22., 13. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2020/852/oj).

(13) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2065 rendelete (2022. október 19.) a digitális szolgáltatások egységes piacáról és a 2000/31/EK irányelv módosításáról (digitális szolgáltatásokról szóló rendelet) (HL L 277., 2022.10.27., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2022/2065/oj).

(14) A digitális ágazat vonatkozásában a versengő és tisztességes piacokról, valamint az (EU) 2019/1937 és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról szóló, 2022. szeptember 14-i (EU) 2022/1925 európai parlamenti és tanácsi rendelet (digitális piacokról szóló jogszabály) HL L 265., 2022.10.12., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2022/1925/oj).