Bevezetés és jogalap

2025. július 15-én és 2025. szeptember 9-én az Európai Központi Bank (EKB) felkérést kapott az Európai Unió Tanácsától, illetve az Európai Parlamenttől arra, hogy alkosson véleményt a) az értékpapírosítás általános keretrendszerének meghatározásáról és az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás egyedi keretrendszerének létrehozásáról szóló (EU) 2017/2402 rendelet módosításáról szóló rendelet iránti javaslatról (1) (a továbbiakban: az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításai); és b) a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendelet értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó követelmények tekintetében történő módosításáról szóló rendelet iránti javaslatról (2) (a továbbiakban: a CRR javasolt módosításai). Emellett 2025. június 17-én a Bizottság az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendeletnek a hitelintézetek likviditási pufferében lévő értékpapírosításokra vonatkozó elismerési feltételek tekintetében történő módosításáról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet iránti javaslattervezetet (3) (a továbbiakban: a likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet javasolt módosításai; az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításaival és a CRR javasolt módosításaival együtt: javasolt rendeletek) tett közzé.

Az EKB véleményalkotásra szolgáló hatásköre az Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cikkének (4) bekezdésén és 282. cikkének (5) bekezdésén alapul, mivel a javasolt rendeletek olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek érintik: a) a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) a Szerződés 127. cikke (2) bekezdése szerinti, az Unió monetáris politikájának meghatározására és végrehajtására vonatkozó alapvető feladatát; b) a KBER-nek a Szerződés 127. cikkének (5) bekezdése szerinti, a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére és a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikáik zavartalan megvalósításában való támogatására vonatkozó feladatát; és c) a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatban a Szerződés 127. cikkének (6) bekezdése értelmében az EKB-ra ruházott feladatokat. Az Európai Központi Bank eljárási szabályzata 17.5. cikkének első mondatával összhangban a Kormányzótanács fogadta el ezt a véleményt.

Általános észrevételek

1.   A javasolt rendeletek célkitűzései és a pénzügyi stabilitással kapcsolatos megfontolások

1.1.

Az EKB üdvözli a javasolt rendeleteket, amelyek javítani fogják az uniós értékpapírosítási keretrendszer működését. A jól működő uniós értékpapírosítási piacot már 2015-ben a tőkepiaci unióra vonatkozó eredeti bizottsági cselekvési terv fontos pilléreként azonosították, és az a megtakarítási és beruházási unióval kapcsolatos menetrend fontos eleme. A javasolt rendeletek a helyes irányba tett lépést jelentenek ahhoz, hogy uniós szinten további előrelépés történjen a) az értékpapírosítási termékek fejlesztése terén a méretgazdaságosság elérése, b) a piac bővítésének megkönnyítése és c) az uniós piacok integrációjának támogatása érdekében, amelyek mindegyike lényegében támogatná a megtakarítási és beruházási uniót. A javasolt rendeletek annak biztosítását is elősegítenék, hogy az uniós értékpapírosítási piac érdemi szerepet játszhasson a kockázatok hitelintézetektől való eltávolításában, hogy azok jobb helyzetben legyenek ahhoz, hogy kielégítsék a reálgazdaság további hitelezési igényeit, miközben lehetőségeket teremtenek a pénzügyi piaci befektetők számára. Egy jól strukturált értékpapírosítási keretrendszer elvben támogathatja a gazdasági növekedést, ami végső soron pozitívan járulhat hozzá a pénzügyi stabilitáshoz. E tekintetben az EKB egyetért a Bizottsággal abban is, hogy a szabályozási reform önmagában nem elegendő az értékpapírosítási piac fejlődésének ösztönzéséhez.

1.2.

A globális pénzügyi válságra válaszul az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete és a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) elvégezte az értékpapírosítások szabályozásának felülvizsgálatát, levonva a válság tanulságait, ami kockázatmegtartási követelmények, jobb közzétételi standardok és magasabb banki tőkekövetelmények bevezetéséhez vezetett. 2014-ben módosították az értékpapírosításra vonatkozó bázeli standardokat annak érdekében, hogy az „egyszerű, átlátható és összehasonlítható értékpapírosítás” fogalma révén elismerjék, hogy a felelősségteljesen strukturált értékpapírosítások alacsonyabb kockázati profilt tükröző alacsonyabb tőkekövetelményeket indokolnak (4).

1.3.

Az értékpapírosítási piac fenntartható növekedéséhez egyszerű és egységesített értékpapírosításokra, valamint megbízható prudenciális követelményekre van szükség, amelyek megőrzik a megfelelő strukturálási ösztönzőket. A szabályozási keret bármely esetleges módosításait azon célkitűzésekre tekintettel kell értékelni, hogy a kockázatot átlátható módon áthárítsák az értékpapírosítást kezdeményezőkről, közben megőrizve az érdekeltségüket, bővítsék az értékpapírosítások befektetői bázisát, és támogassák a fenntartható és egészséges piacot. A prudenciális és szabályozási keretnek ösztönöznie kell az egyszerű és egységesített ügyletek létrehozását, és vissza kell szorítania az olyan összetett ügyletek létrehozását, amelyek korlátozott előnyökkel járnak a gazdaság finanszírozása szempontjából, és magasabb kockázatot jelentenek a befektetőként és értékpapírosítást kezdeményezőként eljáró hitelintézetek számára.

1.4.

Összességében az EKB egyetért az európai felügyeleti hatóságok értékpapírosításra vonatkozó 2022. évi közös szakvéleményében (5) foglalt következtetéssel, amely szerint a bankokra vonatkozó tőke-keretrendszer következetességének és kockázatérzékenységének javítása hasznos lehet, de az értékpapírosítási prudenciális keret újrakalibrálása nem lenne olyan megoldás, amely önmagában véve biztosítaná az értékpapírosítási piac újjáélesztését. Az európai és az egyesült államokbeli értékpapírosítási piacok mérete közötti különbséget például nem szabályozási tényezők, hanem inkább az európai és az egyesült államokbeli piacok közötti strukturális különbségek okozzák, mivel a kormány által támogatott vállalkozások kiemelkedő és döntő szerepet játszanak az egyesült államokbeli értékpapírosítási piac méretében.

1.5.

Figyelmet kell fordítani a szintetikus értékpapírosításra vonatkozó javasolt módosítások hatására, amely szegmens már most is ösztönzi a növekedést az uniós értékpapírosítási piacon. Ha az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézetek nem kezelik megfelelően, a nagy szintetikus értékpapírosítások prociklikusságot teremthetnek a megújulási kockázat miatt; ez kedvezőtlen hatással lehet a pénzügyi stabilitásra, ha az ilyen értékpapírosítások hitelintézetek általi alkalmazása jelentőssé válna. A szintetikus értékpapírosítások széles körű alkalmazása három fő sebezhetőséget teremthet: a) azok lehetővé teszik a bankok számára, hogy ugyanazon tőkeszint fenntartása mellett több hitelt nyújtsanak a gazdaságnak, vagy osztalékfizetést/részvény-visszavásárlást hajtsanak végre – mindkettő növeli a mérleg tőkeáttételét, bár a tőkeáttételi mutató korlátozza ezt a hatást; b) ezeket gyakrabban kell megújítani, mint a hagyományos értékpapírosításokat, hogy a fennmaradó portfólió kockázatátruházása a fedezet lejáratakor megmaradjon, amennyiben a kettő nem esik egybe; és c) ha a kockázatot átvevők nem képesek ellenállni a magas veszteségeknek visszaesés esetén, a tényleges kockázatátruházás veszélybe kerül, ha a hitelkockázati fedezethez nem kapcsolódik megfelelő biztosíték. Amennyiben a kibocsátás a jelenlegi tendenciákkal összhangban folytatódik vagy akár felgyorsul, nem zárható ki a pénzügyi stabilitási kockázatok felhalmozódásának és jelentőssé válásának lehetősége (6). Ezért a kockázatok folyamatos figyelemmel kísérésére van szükség.

1.6.

Az értékpapírosítás elsődleges célja az kell, hogy legyen, hogy az értékpapírosítást kezdeményező bankokról hatékonyan jelentős kockázatot helyezzen át a pénzügyi rendszer más részeire, amelyek megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy azt kockázatvállalási hajlandóságuknak és befektetési megbízatásuknak megfelelően vállalják, továbbá, hogy diverzifikálja a finanszírozási forrásokat, amelyek mindegyike új hitelezést tehet lehetővé a gazdaságban. A valódi átruházási struktúrákon alapuló hagyományos értékpapírosítások történetileg jól teljesítették ezeket a célkitűzéseket. Bár a szintetikus értékpapírosítások egyre inkább felváltják a valódi átruházási struktúrákat a kockázatátruházás céljára, nem rendelkeznek finanszírozási elemmel, így sokkal kevésbé járulnak hozzá az új hitelezéshez, és új pénzügyi stabilitási kockázatokat vezethetnek be. Ezért az EKB úgy véli, hogy a hagyományos értékpapírosítások jobban megvalósítják a javasolt rendeletek célkitűzéseit.

2.   A prudenciális felügyelettel kapcsolatos megfontolások

2.1.

Az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézetek általában arra használják az értékpapírosítást, hogy csökkentsék a szabályozási szempontból vagy finanszírozási célból fenntartandó tőke összegét. Ha az értékpapírosítást nem kezelik megfelelően, az súlyos kockázatot jelenthet mind az értékpapírosítást kezdeményező, mind a befektető hitelintézetekre vagy a bankszektor egészére nézve, amint az a globális pénzügyi válság során is látható volt. Ezért a piac hosszú távú fejlődése megköveteli, hogy a kockázatok jelentős többségét valóban a bankszektoron kívülre helyezzék át, egy diverzifikált befektetői bázisra, amely képes kezelni ezeket a kockázatokat. A felügyeleti hatóságoknak továbbá olyan hatáskörökkel kell rendelkezniük, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy korán azonosítsák mind az értékpapírosítást kezdeményező, mind a befektető hitelintézetek kockázatos magatartását és véget vessenek annak.

2.2.

A szabályozási követelmények csökkentésére irányuló célzott intézkedéseknek szigorúan a nagyon magas strukturális és hitelminőségű értékpapírosítási pozíciókra kell korlátozódniuk, és megfelelő biztosítékokat kell tartalmazniuk a stabil értékpapírosítási piacnak a teljes gazdasági ciklus során történő biztosítása érdekében. E tekintetben üdvözlendő, hogy a Bizottság célzott módon igyekszik támogatni a piacot azáltal, hogy létrehozza a „reziliens ügyletek” új fogalmát, amelyek – biztosítékok mellett – kedvezőbb elbánásban részesülnének. A meglévő követelmények javasolt újrakalibrálása azonban túlzottnak és összetettnek tűnik, így lehetséges, hogy nem éri el az értékpapírosítási piac fenntartható és egészséges növekedésének támogatására, valamint az Unión belüli háztartások és vállalkozások számára történő további hitelezésre vonatkozó, kinyilvánított célkitűzéseket.

2.3.

Az egyszerű értékpapírosítási termékek, például az egyszerű, átlátható és egységesített (STS) értékpapírosítások használata kedvező hatással lehetne az értékpapírosítási piacra. Az új ügyleteknek továbbá elég egyszerűnek kell maradniuk ahhoz, hogy a felügyeleti hatóságok továbbra is képesek legyenek ellátni feladataikat és lépést tartani a piac növekedésével anélkül, hogy aránytalan erőforrásokra lenne szükségük, amelyek negatívan terhelnék a felügyelt hitelintézeteket, vagy a hatóságok ne tudnák követni a piaci fejleményeket. Ezért az egyszerű és egységesített termékek használata szükséges lépés a piac fejlődésének elősegítéséhez, közben támogatva a pénzügyi stabilitást és új befektetőket vonzva. Ezzel szemben, bár az összetett értékpapírosítások és az átláthatatlan struktúrák maximalizálhatják az egyes ügyletek jövedelmezőségét, lekötik az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézetek, befektetők és felügyeleti hatóságok erőforrásait, és végső soron nem nyújtanak további előnyöket a pénzügyi ágazat vagy a tágabb gazdaság számára. Ezért az EKB ebben a véleményben az értékpapírosítás prudenciális keretének újrakalibrálásával kapcsolatos konkrét változtatásokat javasol.

3.   A monetáris politika végrehajtásával kapcsolatos megfontolások

3.1.

Az EKB megjegyzi, hogy a hagyományos értékpapírosítások előresorolt ügyletrészsorozatai az eurorendszer monetáris politikai műveletei céljaira fedezetként elfogadhatók (7), feltéve, hogy megfelelnek az eurorendszer fedezetként való elfogadhatóságra vonatkozó kritériumainak (8). Eszközfedezetű értékpapírokat vásároltak továbbá az EKB eszközvásárlási programja (9) és a pandémiás vészhelyzeti vásárlási program (10) keretében. E tekintetben az EKB üdvözli a javasolt rendeletek általános célját, mivel egy működő (kiváló minőségű) értékpapírosítási piac támogathatja a monetáris politika végrehajtását az euroövezetben azáltal, hogy további kiváló minőségű fedezeteket nyújt, amelyeket az eurorendszer ügyfelei felhasználhatnak az eurorendszer hitelműveleteiben való részvételhez.

3.2.

Az EKB figyelmeztet arra, hogy az elegendő információ rendelkezésre állása kiemelkedő fontosságú a kockázatkezeléssel kapcsolatos előzetes vizsgálati értékelések és a fedezetként elfogadott vagy monetáris politikai célokból vásárolt eszközfedezetű értékpapírok nyomon követése szempontjából.

4.   Az EKB-nak az STS kritériumoknak való megfelelés felügyeletére vonatkozó hatásköre

4.1.

Az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításai a prudenciális felügyeletért felelős illetékes hatóságokat – köztük az egységes felügyeleti mechanizmuson belül a jelentős intézmények esetében az EKB-t – bízzák meg azzal a feladattal, hogy felügyeljék az STS kritériumok értékpapírosítást kezdeményező és szponzor hitelintézetek általi alkalmazását az STS értékpapírosítások kezdeményezése vagy szponzorálása során.

4.2.

Bár az EKB hasznosnak tartja az uniós szintű felügyeletet az STS kritériumok vonatkozásában, emlékeztet azon korábban kifejezett álláspontjára, amely szerint az STS kritériumokat tartalmazó és az azoknak való megfelelés biztosítási folyamatát előíró rendelkezések az értékpapírosítási piacok felügyeletére vonatkoznak, így az STS kritériumoknak való megfelelés felügyeletének kívül kell esnie a hitelintézetek prudenciális felügyeletéhez kapcsolódó feladatok körén (11).

4.3.

Az EKB elismeri, hogy az STS kritériumoknak az értékpapírosítást kezdeményező és a szponzor hitelintézetek általi teljesítése hatással van az értékpapírosítást kezdeményező és a szponzor hitelintézetek által megtartott STS értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó tőkekövetelményekre, valamint a befektetőként eljáró uniós hitelintézetek tőkekövetelményeire is. Az EKB azonban fenntartja, hogy az értékpapírosítást kezdeményező és szponzor hitelintézetek STS kritériumoknak való megfelelésének felügyelete nem hagyományos prudenciális feladat. Az STS kritériumoknak való megfelelés felügyeletének prudenciális feladatként az EKB-ra ruházása ezért a Szerződés 127. cikke (6) bekezdésének és az 1024/2013/EU tanácsi rendelet (12) 4. cikkének kiterjesztő értelmezését tenné szükségessé.

4.4.

Mivel az STS kritériumoknak való megfelelés felügyelete nem hagyományos prudenciális feladat, annak a prudenciális felügyeleti hatóságokra való bízása azt jelentheti, hogy egyes prudenciális felügyeleti hatóságoknak – köztük az EKB-nak – további erőforrásokat kell kiépíteniük annak ellátása érdekében. Ezzel szemben az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításai egyes tagállamokban és az Unióban felügyeleti természetű eltérésekhez is vezethetnek a hitelintézeti és a hitelintézetnek nem minősülő értékpapírosítást kezdeményezők, valamint az ellenőrzést végző harmadik felek felügyelete tekintetében.

Különös észrevételek

I. rész: Az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításai

5.   A befektetők általi előzetes vizsgálat követelményeinek egyszerűsítése

5.1.

Az értékpapírosítások befektetőinek saját előzetes vizsgálatot kell végezniük annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben megértsék az adott értékpapírosítási pozíció kockázatait és jellemzőit. A túlzottan előíró jellegű előzetes vizsgálati követelmények azonban visszatarthatják az új befektetőket a piacra lépéstől, és korlátozhatják a másodlagos piaci tevékenységet.

5.2.

Az EKB ezért üdvözli azt a célkitűzést, hogy az előzetes vizsgálati követelményeket arányosabbá tegyék, és azok azon kockázati jellemzőkre és strukturális jellemzőkre összpontosuljanak, amelyek lényegesen befolyásolhatják az értékpapírosítás teljesítményét, de alapvető fontosságúnak tartja, hogy az értékpapírosítási rendelet egyértelműbb iránymutatást nyújtson arra vonatkozóan, hogy a gyakorlatban hogyan kell értelmezni és alkalmazni az arányosságot. Az EKB különösen üdvözli azt a javaslatot, amely szerint megszüntetik az intézményi befektetők azon kötelezettségét, hogy ellenőrizzék, hogy az Unióban letelepedett értékesítési oldali felek megfelelnek-e a kockázatmegtartási követelményeknek, az átláthatósági követelményeknek, valamint a nemteljesítő kitettségekre vonatkozó kiválasztási és árazási politikáknak. E kötelezettségek eltörlése várhatóan csökkenteni fogja az intézményi befektetők adminisztratív terheit, és mérsékli az Unión belüli megfelelési ellenőrzések megkettőzését.

5.3.

Az előzetes vizsgálati követelmények arányosabbá tételének indoka azonban azon a feltételezésen alapul, hogy az Unióban letelepedett értékesítési oldali felek teljesítik a kötelezettségeiket. Ezért előfordulhat, hogy a vegyes bizottság szakvéleményében kiemelt széttagolt felügyelet problémáját a javaslat a banknak nem minősülő pénzügyi intézmények által kezdeményezett értékpapírosítások szegmense tekintetében nem kezeli megfelelően. Tekintettel arra, hogy a nem banki szegmens a közeljövőben várhatóan jelentősen növekedni fog, az EKB hasznosnak tartja az értékpapírosítási rendeletnek való megfelelés (beleértve az STS kritériumoknak való megfelelést is) uniós szintű központosított vagy összehangoltabb felügyeletének megfontolását valamennyi szegmens tekintetében. Ezt kiegészíthetné az ellenőrzést végző harmadik felek uniós szintű központosított vagy összehangoltabb felügyelete a szinergiák összegyűjtése érdekében, mivel az ellenőrzést végző harmadik felek száma is növekedhet, ha a piac a várakozásoknak megfelelően fejlődik. E tekintetben úgy tűnik, hogy a piacfelügyeleti hatóságok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy felügyeljék az értékpapírosítást kezdeményezőkkel kapcsolatos kritériumoknak való megfelelést.

5.4.

Ezen túlmenően az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításainak preambulumbekezdései kifejtik az arra vonatkozó szándékot, hogy az előzetes vizsgálati követelményeket összességében arányosabb módon alkalmazzák, és az ismétlődő ügyletek esetében lehetővé tegyék az egyszerűsített előzetes vizsgálatot (13). Ez a szándék azonban nem tükröződik az értékpapírosítási rendelet vonatkozó rendelkezéseinek konkrét módosításaiban (14). Ehelyett a vonatkozó rendelkezések (15) csak elhagyják a befektetések előtt értékelendő jellemzők minimális listáját. Az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításai nem változtatják meg lényegesen az előzetes vizsgálati értékelés jelenlegi általános terjedelmét, amely kiterjed például „az értékpapírosítás mindazon strukturális jellemzői[re], amelyek jelentősen befolyásolhatják az értékpapírosítási pozíció teljesítményét”, vagy az előírt előzetes vizsgálati értékelés standardját és a szükséges dokumentációt, azaz „az értékpapírosítási pozíció kockázati profiljának […] megfelelő arányos írásbeli eljárást”. Az EKB ezért azt javasolja, hogy közvetlenül a vonatkozó rendelkezésekbe illesszenek be külön hivatkozást az arányosságra és az előzetes vizsgálat egyszerűsítésére (16), és tegyék egyértelműbbé az arányosság fogalmát az alacsonyabb kockázatú értékpapírosítások és az ismétlődő ügyletek esetében. Ennek konkrét jogalapot kell biztosítania az intézményi befektetők számára ahhoz, hogy kiigazítsák az értékpapírosítási rendelet szerinti előzetes vizsgálatra vonatkozó meglévő megközelítésüket. E pontosítás nélkül fennáll a különböző intézményi befektetők általi következetlen értelmezés és végrehajtás kockázata, és előfordulhat, hogy az előzetes vizsgálatra irányuló erőfeszítések és költségek tervezett csökkentése nem valósul meg.

5.5.

Emellett azon követelmény javasolt törlése, amely szerint a befektetőknek ellenőrizniük kell az STS értékpapírosítási követelményeknek való megfelelést (17), növeli az STS értesítésekre és ellenőrzésekre való támaszkodást. Az EKB ezért egyetért azzal, hogy az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításainak (18) elő kell írniuk azt, hogy az STS kritériumoknak való megfelelést ellenőrző harmadik felek ne csak engedéllyel rendelkezzenek, hanem megfelelő felügyelet is vonatkozzon rájuk. Fontos továbbá, hogy az érintett illetékes hatóságok továbbra is megfelelően felügyeljék az értékpapírosítást kezdeményezők, az eredeti hitelezők és a különleges célú gazdasági egységek STS kritériumoknak való megfelelését.

5.6.

A befektetők számára időt kell biztosítani a befektetést követően arra, hogy dokumentálják és igazolják az előzetes vizsgálat ellenőrzési követelményeinek való megfelelést. E tekintetben az EKB üdvözli annak tisztázását, hogy az intézményi befektetőknek 15 naptári nap áll rendelkezésükre, hogy másodlagos piaci befektetések esetében dokumentálják az előzetes vizsgálati kötelezettségeiket (19). Az EKB üdvözli továbbá, hogy az intézményi befektetők számára az előzetes vizsgálat dokumentálására biztosított határidő meghosszabbítása változatlanul hagyja azt a követelményt, hogy az intézményi befektetőknek befektetésük előtt és az értékpapírosítási rendelet 5. cikkében előírt teljes mértékben teljesíteniük kell előzetes vizsgálati kötelezettségeiket. Az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításai helyesen nem módosítják ezeket az anyagi jogi kötelezettségeket.

5.7.

Az EKB azonban szkeptikus az előzetes vizsgálat követelménye alóli felmentéssel kapcsolatban a multilaterális fejlesztési bankok által garantált értékpapírosítási pozíciók (20) esetében vagy az olyan értékpapírosítási pozíciók esetében, amelyeknél az értékpapírosított kitettségek névértékének legalább 15 %-át kitevő első veszteségviselő ügyletrészsorozatot az Unió vagy a nemzeti fejlesztési bankok vagy intézmények tartják vagy garantálják (21). Az EKB elismeri, hogy egy multilaterális fejlesztési bank által közvetlenül garantált értékpapírosítási pozíció kockázati profilja az állami garancia nélküli hasonló pozícióhoz képest eltérő előzetes vizsgálati követelményt tehet szükségessé. Az EKB azonban úgy véli, hogy ezt az értékpapírosítási rendelet vonatkozó rendelkezéseinek felülvizsgált szövege alapján arányos módon lehetne kezelni (22). A jelentős első veszteségviselő pozícióval rendelkező értékpapírosítások esetében nincs ok arra, hogy az ugyanazon ügyletekhez tartozó egyéb pozíciók esetében eltekintsenek az előzetes vizsgálati követelményeknek való megfeleléstől, mivel ezek a pozíciók nem részesülnek a garanciában.

5.8.

Ami az előzetes vizsgálati követelmények megsértése esetén alkalmazandó szankciórendszer pontosítására irányuló szándékot illeti, az EKB egyetért azzal, hogy az intézményi befektetők jogbiztonsága kulcsfontosságú szempont az uniós értékpapírosítási piacokon való részvétel növelése szempontjából. Ugyanakkor a hatékony szankciórendszer maguknak az előzetes vizsgálati követelményeknek is alapvető eleme. Ha azonban az előzetes vizsgálati követelmények megsértése esetén javasolt szankciórendszer túl szigorú, az visszatarthatja az új befektetőket a részvételtől. Az EKB ezért úgy véli, hogy az értékesítési oldali követelményekre alkalmazandó szankciókhoz képest arányosabb szankciórendszer alkalmasabb lehet a javasolt rendeletek azon célkitűzéseinek elérésére, hogy bővítsék a befektetői bázist az értékpapírosítási piacokon. Aránytalannak tekinthető továbbá az értékpapírosítási rendelet szerinti közigazgatási szankciók kiszabása az intézményi befektetőkre amellett, hogy a meglévő ágazati szabályozási rendszerek keretében már rendelkezésre áll büntető prudenciális kezelés. Az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (23) (a továbbiakban: tőkekövetelmény-rendelet vagy CRR) már előírja (24), hogy az illetékes hatóságoknak arányos kiegészítő kockázati súlyt kell kiszabniuk, ha az intézmény nem felel meg az értékpapírosítási rendelet szerinti egyes követelményeknek (25).

5.9.

Az intézményi befektetők azon lehetősége, hogy az értékpapírosítási rendelettel összhangban egy másik intézményi befektetőre ruházzák át előzetes vizsgálati kötelezettségeik teljesítését (26), jelenleg azt jelenti, hogy a szankciók a felhatalmazott befektetőre szabhatók ki, nem pedig a felhatalmazó befektetőre. Az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításainak célja e megközelítés megváltoztatása annak érdekében, hogy a jogi felelősség és a kapcsolódó szankciók továbbra is a felhatalmazást adó befektetőt terheljék, ne pedig az előzetes vizsgálati követelmények teljesítését kezelő befektetőt. Míg a pénzügyi szabályozásban a kiszervezési megállapodásokra alkalmazott általános elv az, hogy a jogi felelősség és a megfelelési kötelezettség a felhatalmazást adó szervezetet terheli, nem pedig azt a szervezetet, amelyet felhatalmaznak, az EKB úgy véli, hogy az előzetes vizsgálatnak való megfelelés elsősorban az előzetes vizsgálatot ténylegesen végző szervezet felelőssége. Ezenkívül a javasolt módosítás visszatarthatja az új befektetőket az értékpapírosítási piacra való belépéstől, ami ellentétes lenne a javaslat célkitűzésével. Végezetül a jogi felelősség csak olyan más intézményi befektetőkre ruházható át, akik maguk is a vonatkozó követelmények hatálya alá tartoznak (27). Az EKB ezért azt javasolja, hogy az értékpapírosítási rendelet vonatkozó rendelkezéseit ne a Bizottság javaslatának megfelelően módosítsák (28), hanem csak tisztázzák úgy, hogy a felhatalmazást adó intézményi befektetőnek biztosítania kell azt, hogy az a befektető, amelyre a kötelezettség teljesítését átruházták, elegendő tapasztalattal rendelkezik. Ez nem érinti a CRR alapján a felhatalmazó intézményekre alkalmazandó arányos kiegészítő kockázati súlyokat (29).

6.   Egyes kockázatmegtartási követelmények enyhítése

6.1.

Az EKB tudomásul veszi a meghatározott szervezetek (30) –köztük az Unió – által tartott vagy garantált értékpapírosított kitettségek névértékének legalább 15 %-át kitevő első veszteségviselő ügyletrészsorozatokat tartalmazó értékpapírosítások kockázatmegtartási követelmények alóli javasolt mentességét. Az ilyen ügyletrészsorozat általában elegendő kockázati fedezetet biztosít, és tükrözi az értékpapírosítási rendelet (31) vonatkozó rendelkezéseinek célkitűzéseit, amelyek célja az állami vagy fejlesztési szervezetek által támogatott ügyletek előmozdítása.

6.2.

Az értékpapírosítási ügyletek bizonyos típusai – például a magas kockázatú kitettségeket vagy a nemteljesítő kitettségeket magukban foglaló ügyletek – azonban további biztosítékokat igényelnek a megfelelő kockázati fedezet biztosítása érdekében. Ezen esetek kezelése érdekében az első veszteségviselő ügyletrészsorozat mértékét például az értékpapírosított kitettségek névértékének 15 %-a és az adott ügylet értékpapírosított kitettségportfóliója várható veszteségértékének tényezője közül a nagyobbikon lehetne meghatározni, a pontosság fokozása érdekében bizonyítékokon alapuló kalibrálás lehetőségével. További biztosítékként, ahelyett, hogy ezeket az ügyleteket teljes mértékben mentesítenék a kockázatmegtartási követelmények alól, fontolóra lehetne venni annak előírását, hogy a fennmaradó, nem garantált ügyletrészsorozatok esetében legalább 5 %-os lényeges nettó gazdasági érdekeltséget követeljenek meg, amelyet függőleges szelettel vagy az értékpapírosítási rendelet 6. cikkének (3) bekezdése által engedélyezett más módszerrel érnek el. Ezek a kiigazítások megerősítenék a szabályozási keretet, nagyobb stabilitást biztosítanának, ugyanakkor összhangban maradnának a javasolt módosítás szándékával.

6.3.

A korábbi felügyeleti tapasztalatok alapján az EKB egy további kockázatmegtartási megfelelési lehetőség bevezetését javasolja az állami garanciarendszerekkel érintett NPE értékpapírosítások tekintetében. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy ezek az állami garanciarendszerek (32) hatékonyak a bankok mérlegében szereplő nemteljesítő hitelek szanálásában és csökkentésében. Közelebbről, az EKB azt javasolja, hogy a befektetőknek eladott vagy a befektetőkre átruházott minden egyes ügyletrészsorozat névértéke legalább 5 %-ának megtartása – amint azt az értékpapírosítási rendelet jelenleg lehetővé teszi – akkor (33) is a kockázatmegtartási követelményeknek megfelelőnek minősüljön, ha a jogosult szervezetek teljes mértékben garantálnak egy vagy több ügyletrészsorozatot (34), feltéve, hogy minden egyes nem garantált ügyletrészsorozat névértékének legalább 5 %-át megtartják (35). Ez a módosítás kiegészítené a meglévő garanciarendszerek keretében az NPE értékpapírosítások során jelenleg alkalmazott módszereket, például az első veszteségviselő ügyletrészsorozat megtartását azáltal, hogy alternatív megfelelési útvonalat vezet be anélkül, hogy megváltoztatná a rendszerek prudenciális integritását. Ez a további rugalmasság támogatná e rendszerek folyamatos alkalmazását, amelyek hatékonynak bizonyultak az NPE-k értékpapírosításának és szanálásának megkönnyítésében, és még inkább hozzájárulna az uniós bankrendszerben a régebbi nemteljesítő hitelek kezelésére irányuló tágabb szakpolitikai célkitűzéshez.

7.   A közzétételi követelmények egyszerűsítése

7.1.

Az EKB támogatja az értékpapírosítási rendelet szerinti közzétételi követelmények egyszerűsítésére irányuló célkitűzést. Üdvözlendő az adatszolgáltatási teher és a kapcsolódó költségek csökkentésére irányuló célzott megközelítés, amelynek középpontjában a jelenlegi vagy potenciális befektetők és az illetékes hatóságok számára nem alapvető fontosságú adatpontok megszüntetése áll. Ez az egyszerűsítés azonban nem veszélyeztetheti az adatminőséget, az összehasonlíthatóságot vagy a kockázatkezelés és a hatékony felügyelet szempontjából kritikus információk bevonását. Az adatszolgáltatási terhet nemcsak a kitöltendő adatmezők száma határozza meg, hanem a megfelelési követelmények összetettsége és gyakorlatiassága is. Erőfeszítéseket kell tenni annak biztosítására, hogy az adatszolgáltatási kötelezettségek arányosak maradjanak, megőrizve ugyanakkor az összes szükséges információhoz való hozzáférést, de az adatok hasznosságának és összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében javítva az adatminőséget is. Következésképpen a jelentéstételi követelmények 35 %-os csökkentésére irányuló mennyiségi célkitűzést rugalmasan kell alkalmazni annak biztosítása érdekében, hogy meg lehessen őrizni az alapvető információkat, beleértve a kockázatkezeléshez és az újonnan felmerülő szakpolitikai prioritásokhoz szükséges információkat is. Az EKB támogatja továbbá a kötelezően és az önkéntesen kitöltendő mezők megkülönböztetését a felülvizsgált közzétételi táblákban, mivel ez hozzájárulhat az arányosabb és rugalmasabb adatszolgáltatási kerethez. Mindazonáltal az EKB fontosnak tartja, hogy az értékpapírosítási pozíciók kockázatértékelése szempontjából releváns információk szolgáltatása kötelező legyen annak biztosítása érdekében, hogy az adatszolgáltatási követelmények egyszerűsítése továbbra is összhangban legyen az előzetes vizsgálatra irányuló arányos megközelítéssel.

7.2.

A közzétételi táblák egyszerűsítése nem zárhatja ki az éghajlattal kapcsolatos és környezeti kockázatok – többek között a fizikai és átállási kockázatok – nyomon követése szempontjából releváns adatpontok felvételét (36). Jelenleg kevés ilyen adat áll rendelkezésre, ami korlátozza a befektetők és a hatóságok képességét a kapcsolódó kockázatok értékelésére és kezelésére. Ha a közzétételi táblákba belefoglalnának korlátozott számú, az éghajlattal kapcsolatos olyan harmonizált mutatót, amelyek összhangban vannak az egyéb uniós jogi aktusokban használt mutatókkal, ez elősegítené az eszközosztályok közötti következetesebb kockázatértékelést (37), és hozzájárulna a szélesebb körű uniós éghajlat-politikai célkitűzésekhez.

7.3.

Az EKB támogatja azt a javaslatot, hogy a nagy számú alapul szolgáló kitettséggel fedezett értékpapírosításokat mentesítsék a kölcsönszintű adatszolgáltatási kötelezettség alól, miközben a halmazszintű közzétételek révén fenntartják az átláthatóságot. Továbbra is alapvető fontosságú azonban, hogy az összesített adatok kellően részletesek és időszerűek legyenek ahhoz, hogy a befektetők és a hatóságok a kockázatok tekintetében érdemben értékelhessék az ügyletet. Fontos biztosítani, hogy az ilyen mentességekre vonatkozó jogosultsági kritériumok egyértelműen és szűken legyenek meghatározva. Ez csökkentené az ügyleteknek a csökkentett adatszolgáltatási követelmények előnyeit kihasználni célzó következetlen alkalmazásának vagy stratégiai strukturálásának kockázatát, és segítene fenntartani az értékpapírosítási piac integritását és átláthatóságát.

7.4.

Az EKB üdvözli a magán-értékpapírosításokra vonatkozó célzott közzétételi tábla javasolt bevezetését, amely az EKB értékpapírosítási ügyletek bejelentéséről szóló útmutatója által létrehozott keretre épül (38). Ez a kezdeményezés várhatóan egyszerűsíti az adatszolgáltatási gyakorlatokat, és javítja a magán-értékpapírosításokra vonatkozó adatszolgáltatás következetességét és hatékonyságát.

7.5.

Az értékpapírosítási rendeletnek a magán-értékpapírosítások adatszolgáltatási keretével kapcsolatos javasolt módosítása azonban az illetékes nemzeti hatóságokra (39) vonatkozik. Az egyértelműség és az Unió felügyeleti keretével való összhang biztosítása érdekében az EKB a „nemzeti” kifejezés elhagyását javasolja. Ez a kiigazítás kifejezetten megerősítené, hogy a kifejezés magában foglalja az EKB-t is, tekintettel az 1024/2013/EU rendelet által ráruházott konkrét feladatokra.

7.6.

Az EKB üdvözli továbbá azt a rendelkezést, amely előírja, hogy a magán-értékpapírosítást jelenteni kell az értékpapírosítási adattáraknak. Ez az intézkedés fontos előrelépést jelent az átfogó és központosított információkhoz való felügyeleti célú hozzáférés megkönnyítése terén, amely felváltaná az illetékes hatóságoknak történő adatszolgáltatás meglévő ad hoc mechanizmusait, egyszerűsítve ezáltal az adat-visszakeresést és javítva a magán-értékpapírosítási ügyletek felvigyázását. Fontos lesz biztosítani, hogy az illetékes hatóságok zökkenőmentesen hozzáférhessenek ezekhez az adattárakhoz, ugyanakkor fenn kell tartani a magántranzakciók által megkövetelt bizalmassági szintet.

7.7.

A közzétételi táblák felülvizsgálatának folyamatát az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottságának értékpapírosítási albizottsága végzi az Európai Bankhatóság (EBH) vezetésével. Az EKB azt javasolja, hogy ez a munka foglalja magában az adatminőséggel kapcsolatos megfontolásokat, és foglaljon magában nyilvános konzultációt az ágazati gyakorlatokkal és elvárásokkal való összhang biztosítása érdekében.

7.8.

Az EKB támogatja azt a javaslatot, hogy rendszeres időközönként vizsgálják felül az adatszolgáltatási követelményeket végrehajtó technikai standardokat. Az ilyen időszakos felülvizsgálatok elengedhetetlenek annak biztosításához, hogy a standardok továbbra is megfeleljenek a kitűzött célnak, és továbbra is kiszolgálják a piaci szereplők és a felügyeleti hatóságok változó igényeit.

8.   Az STS kritériumok módosításai

8.1.

Az EKB-nak aggályai vannak azzal a javaslattal kapcsolatban, amely a kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k) nyújtott hitelekkel fedezett STS értékpapírosításokra vonatkozó homogenitási követelmény módosítására irányul azáltal, hogy elfogad legalább 70 % kkv-kitettséget, míg a halmaz fennmaradó része más típusú kitettségeket is magában foglalhat. Ez a javaslat ösztönzőket teremtene a kkv-k eszközfedezetű értékpapírokkal kapcsolatos, vegyes eszközhitel-portfólióval fedezett ügyleteinek létrehozására, ami az EKB véleménye szerint sértené az STS címkére való jogosultság egyszerűségre vonatkozó követelményét. Az egyszerűség követelménye homogén halmazokat kényszerít ki mind az eszköztípus, mind a cash flow-kkal kapcsolatos sajátos jellemzőik tekintetében, beleértve a szerződéses, hitelkockázati és előtörlesztési jellemzőket is. Ez a javaslat az eurorendszer monetáris politikájának végrehajtása szempontjából is problematikus lehet, mivel az eurorendszer nem fogadja el fedezetként a vegyes halmazokkal fedezett eszközfedezetű értékpapírokat. Mindazonáltal az EKB támogatja a kkv-k piaci alapú finanszírozáshoz való hozzáférését. Ebből a szempontból az EKB egyet tud érteni a javaslattal, amennyiben azt a halmaz fennmaradó kitettségére vonatkozó további korlátozások egészítik ki. Az EKB ezért azt javasolja, hogy a kitettségek fennmaradó 30 %-át a vállalkozásoknak vagy vállalatoknak nyújtott hitelekre korlátozzák annak érdekében, hogy igazodjanak az STS címkére jellemző egyszerű és homogén ügyletek elvéhez. Ez a megközelítés – jóllehet a Bizottság eredeti javaslatához képest korlátozottabban, de – még mindig rugalmasabb lenne a kkv-k homogenitására vonatkozó jelenlegi követelményekhez képest annak biztosítása révén, hogy megfelelő biztosítékok állnak rendelkezésre az alapul szolgáló portfólió eltérő 30 %-ában képviselt mögöttes kötelezettek típusára vonatkozóan. Ez a javaslat összhangban van az (EU) 2019/1851 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (40) is, amely már a vállalatokkal vagy magánszemélyekkel szembeni kitettségekre korlátozza a kkv-kitettségek vegyítésének lehetőségét, a jegyzési garanciavállalás és a kezelés hasonlóságától függően.

8.2.

Az EKB-t aggasztja az a javaslat is, hogy az STS keretrendszer hitelkockázati fedezeti megállapodásokra vonatkozó elfogadhatósági kritériumait terjesszék ki a (viszont)biztosítók által nyújtott, előre nem rendelkezésre bocsátott garanciákra is. Ez a javaslat azzal a kockázattal jár, hogy növeli mind a koncentrációs, mind a partnerkockázatot (41).

8.3.

A koncentrációs kockázat növekedne e javaslat értelmében, mivel versenyelőnyhöz juttatná a (viszont)biztosítókat más magánbefektetőkkel szemben az STS keretrendszeren belüli hitelkockázati fedezet nyújtása terén. Ez az előny azt eredményezheti, hogy az STS szintetikus értékpapírosítások esetében a (viszont)biztosítók Unió-szerte a hitelkockázati fedezet elsődleges nyújtóivá válnak. Ez az erőfölény aggályokat vet fel az esetleges prociklikus hatásokkal kapcsolatban, különösen a CRR azon rendelkezéseinek fényében, amelyek előírják, hogy az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújtó jogalanyoknak meg kell felelniük egy minimális hitelminősítési küszöbnek ahhoz, hogy hitelkockázati fedezetnyújtóként figyelembe vehetők legyenek (42). Ha a (viszont)biztosító hitelminősítése e küszöb alá csökkenne, a védelmükre támaszkodó szintetikus értékpapírosítások elveszítenék az STS keretrendszer és a jelentős kockázatátruházási keretrendszer szerinti elismerhetőségüket. Ez a kockázattal súlyozott kitettségértékek kapcsolódó csökkentésének visszavonásához vezetne. Ez a forgatókönyv különösen aggasztó súlyos gazdasági visszaesés idején, amikor a (viszont)biztosítók jobban ki vannak téve a hitelminősítők általi leminősítésnek. Az ilyen leminősítések magasabb tőkekövetelményeket rónának az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézetekre egy olyan időszakban, amikor pénzügyi ellenálló képességükre – és a reálgazdaságnak történő hitelnyújtási képességükre – már eleve jelentős nyomás nehezedne.

8.4.

Az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításai a partnerkockázatot is növelnék azáltal, hogy elmélyítenék a meglévő csatornákat, és új fertőzési útvonalakat hoznának létre a banki és a biztosítási ágazat között. Pénzügyi stresszidőszakokban az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézetek kettős veszéllyel szembesülhetnek: az értékpapírosított hitelportfólióhoz kapcsolódó hitelveszteséggel, valamint a hitelkockázati fedezetet biztosító (viszont)biztosítók esetleges nemteljesítésével. Ilyen forgatókönyvek esetén az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet kiemelkedő jelentőségű biztosítékot nyújt a partnerkockázattal szemben, mivel olyan fedezettel rendelkezik, amely biztosítja, hogy a védelem a (viszont)biztosító nemteljesítése esetén is hatékony marad. Ezzel szemben az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet, amely nem rendelkezik ilyen fedezettel, az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézeteket közvetlenül a (viszont)biztosítók hitelkockázatának tenné ki. Ez a kitettség növeli annak valószínűségét, hogy a védelem éppen akkor válik hatástalanná, amikor arra a legnagyobb szükség van – pénzügyi nehézségek idején.

8.5.

Bár az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításai tartalmaznak bizonyos biztosítékokat – például az előre nem rendelkezésre bocsátott garanciák nyújtásának a nagy és diverzifikált (viszont)biztosítókra való korlátozását –, ezek az intézkedések nem kezelik megfelelően az azonosított pénzügyi stabilitási kockázatokat. Emellett a javaslat új kockázatokat is teremthet. Például a (viszont)biztosítókra vonatkozó, 20 milliárd EUR-t meghaladó teljes eszközállományban meghatározott minimális méretküszöb a hitelminősítési küszöbökhöz hasonló kihívásokhoz vezethet, különösen akkor, ha a (viszont)biztosító teljes eszközállománya e küszöb alá csökken. Emellett a módosítás súlyosbíthatja az egy alanyú koncentrációs kockázatot, ha túl kevés (viszont)biztosító felel meg a javasolt támogathatósági kritériumoknak. Ezen aggályokra tekintettel az EKB alapvető fontosságúnak tartja az értékpapírosítási rendelet jelenlegi szövegének (43) fenntartását a pénzügyi stabilitás megőrzése és az olyan kockázatok megjelenésének elkerülése érdekében, amelyek veszélyeztethetik a pénzügyi rendszer rezilienciáját.

8.6.

A javasolt biztosítékok egyike megköveteli, hogy a (viszont)biztosító 3-as vagy annál jobb hitelminőségi besorolást kapjon (44). A CRR nagyjából hasonló elismerhetőségi követelményeket ír elő az értékpapírosítási pozíciók előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetének elismert nyújtóira (45). Úgy tűnik azonban, hogy az (EU) 2024/1623 európai parlamenti és tanácsi rendelet (46) által a CRR-hez fűzött módosításokat követően belső következetlenség áll fenn a CRR vonatkozó rendelkezései között (47). Az értékpapírosítási keretrendszer folyamatban lévő felülvizsgálata jó lehetőséget kínálhat e következetlenség kezelésére.

9.   A nyilvános értékpapírosítás fogalommeghatározásának módosításai

9.1.

A nyilvános értékpapírosításnak az értékpapírosítási rendeletben javasolt módosított fogalommeghatározása magában foglalja azokat az értékpapírosításokat is, amelyek nem rendelkeznek tájékoztatóval, de amelyeket a) bevezettek valamely kereskedési helyszínen való kereskedésre, vagy b) olyan feltételek mellett forgalmaznak a befektetők számára, amelyek a felek között nem képezhetik alku tárgyát. A fogalommeghatározás ezért magában foglalhatja azokat az ügyleteket is, amelyek jelenleg magán-értékpapírosításként vannak felépítve. A magán-értékpapírosítások – amelyek gyakran kétoldalú, egyedi ügyletek – nyilvánossá tétele nem kívánt következményekkel járhat, és alááshatja a piac jelenlegi működését ebben a szegmensben. Az EKB ezért azt ajánlja, hogy a nem kívánt következmények vagy a piac működésében bekövetkező zavarok elkerülése érdekében tartsák fenn a nyilvános értékpapírosítás jelenlegi fogalommeghatározását, amely a tájékoztató összeállításának szükségességén alapul. Alternatív megoldásként olyan más megközelítések is alkalmazhatók az értékpapírosítási rendelet átláthatóságról és piacfelügyeletről szóló javasolt módosításaiban foglalt célkitűzések elérésére, amelyek nem járnak akaratlan következményekkel vagy zavarokkal a piac működésében. Mindazonáltal az EKB megjegyzi, hogy ahhoz, hogy egy eszközfedezetű értékpapír az eurorendszer hitelműveletei céljára elfogadható fedezetnek minősüljön, meg kell felelnie az (EU) 2015/510 iránymutatással (EKB/2014/60) összhangban a kölcsönszintű adatszolgáltatási követelményeknek, függetlenül attól, hogy nyilvános vagy magán-értékpapírosításnak minősül-e.

II. RÉSZ: A CRR javasolt módosításai

10.   Az előresorolt értékpapírosítási pozíció fogalommeghatározásának módosítása

10.1.

Az előresorolt értékpapírosítási pozíció CRR-hez (48) javasolt módosított fogalommeghatározása előírja, hogy az előresorolt értékpapírosítási pozíciót a KIRB vagy a KA felett kell rögzíteni (49), annak meghatározása nélkül, hogy a követelményt kezdetben vagy folyamatosan kell-e teljesíteni. Ez utóbbi ahhoz vezethet, hogy az előresorolt értékpapírosítási pozíció az értékpapírosítás élettartama alatt valamikor megszűnik előresorolt pozíciónak tekinteni, ha a portfólió a vártnál rosszabbul teljesít. A nem kívánt eredmény az, hogy a pozíció a nem előresorolt ügyletrészsorozatok szigorúbb kezelését alkalmazó tőkekövetelmények vagy a likviditás tekintetében hirtelen kilengésnek lenne kitéve, mivel akkor is megszűnne a likviditásfedezeti ráta elismerhetőségi kritériumainak való megfelelés, ha megtartaná a vonatkozó minősítést. Az EKB ezért azt ajánlja, hogy ne módosítsák a fogalommeghatározást.

11.   A reziliens pozíció fogalmának bevezetése

11.1.

Az EKB üdvözli azt a javaslatot, hogy az előresorolt értékpapírosítási pozíciók stressztűrő képessége szerint differenciálják a kedvezőbb szabályozói kezelés intenzitását, és a kockázati súly alsó határának csökkentését és a likviditásfedezeti ráta kedvező kezelését azokra a pozíciókra korlátozzák, amelyek elegendő biztosítékot nyújtanak (50), kihasználva különösen az európai felügyeleti hatóságok (EFH-k) (51) szakvéleményét.

11.2.

A reziliens értékpapírosítási pozíciók fogalmának bevezetése fokozza a prudenciális keret összetettségét. A CRR javasolt módosításaiban szereplő, az előresorolt, reziliens értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó új elismerési kritériumok (52) azonban nagyon szorosan igazodnak az STS kritériumokhoz – mindössze egy kivétel vonatkozik a reziliens értékpapírosítási pozíciók előresorolt ügyletrészsorozatára vonatkozó hitelminőség-javítás minimális szintjére. A gyakorlatban a jelentős kockázatátruházást megvalósító jelentős hitelintézetek által kezdeményezett meglévő ügyletek mintája alapján az EKB becslése szerint a meglévő ügyletekben az STS kritériumoknak megfelelő előresorolt ügyletrészsorozatok 60 %-a minősülne reziliens értékpapírosítási pozíciónak. Ez a szám a jogalkotási javaslat véglegesítését követően várhatóan tovább fog emelkedni. Emellett a reziliens értékpapírosítási pozíciók koncepciója a keret kockázatérzékenységét is javítja. Az előresorolt pozíciók hitelminőség-javításának minimális szintjére vonatkozó konkrét kritérium megfelelően igazolt a reziliens előresorolt ügyletrészsorozatokra alkalmazandó további kedvezményes kezelésre vonatkozó javaslat fényében, amely a kockázati súlyoknak a nem reziliens ügyletrészsorozatokhoz képest alacsonyabb szintjét alkalmazza. Mindezek alapján az EKB határozottan ajánlaná a reziliens értékpapírosítási pozíciók fogalmának megtartását, kizárólag az STS kritériumoknak megfelelő ügyletekre (a továbbiakban: STS ügyletek) korlátozva az elfogadható reziliens előresorolt értékpapírosítási pozíciók körét, és a megkülönböztetett kezelésből teljes mértékben kizárva a nem STS ügyletekben lévő előresorolt értékpapírosítási pozíciókat. Ez tovább csökkentené a CRR javasolt módosításainak összetettségét is.

11.3.

A CRR javasolt módosításai azt is előírják (53), hogy a reziliens értékpapírosításokra vonatkozó elismerhetőségi kritériumoknak a kezdetektől fogva és folyamatosan meg kell felelni. Bár ennek az az előnye, hogy biztosítja, hogy az ügylet annak teljes élettartama alatt megfeleljen a minimumkövetelményeknek, a követelmények a gyakorlatban növelhetik az értékpapírosítást kezdeményezőkre, a szponzorokra és a befektetőkre, valamint a prudenciális felügyeletekre vonatkozó szabályozási keret összetettségét, különösen az értékpapírosított portfólió idővel történő amortizációja miatt, amely rendszeres ellenőrzéseket tenne szükségessé. Ez olyan helyzetet is eredményezhet, amelyben egy ügylet már nem felelne meg a differenciált tőkekövetelmény-megállapításra való jogosultság kritériumainak, ami hirtelen kilengést okozna az ügylet prudenciális kezelésében, és alááshatná a piaci bizalmat. A javaslat átfogó célkitűzésének fényében el kell kerülni a bizalomvesztés kockázatát. Az EKB ezért azt javasolja, hogy a reziliens előresorolt értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó elfogadhatósági kritériumokat csak a kezdeményezéskor értékeljék. Az amortizáció hatásának figyelembevétele érdekében javasolt továbbá az érintett előresorolt értékpapírosítási pozíció alsó veszteségviselési határát meghatározó hitelminőség-javítás minimális szintjére vonatkozó kritérium kiigazítása úgy, hogy különbséget lehessen tenni a különböző értékpapírosítások amortizációs profiljai között. Ez biztosítaná, hogy az előresorolt ügyletrészsorozat az értékpapírosítás teljes időtartama alatt reziliens maradjon. Különösen az arányos törlesztésű ügyletek esetében a kezdeményezéskori hitelminőség-javítás minimális szintjét – még a teljesítménytől függő kiváltó események esetén is – meg kell emelni a tisztán a veszteségviselési rangsor szerinti törlesztésű ügyletek esetében szükséges hitelminőség-javítás minimális szintjéhez képest.

12.   A kockázati súlyok alsó határainak módosítása

12.1.

A tőkekövetelmények CRR szerinti kiszámítására szolgáló kockázatérzékeny módszerek védőhálójaként a kockázati súlyok alsó határai az értékpapírosítási pozíciók prudenciális kezelésének alapvető elemei, amelyek biztosítják az értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó minimális tőkekövetelményt. A globális pénzügyi válságot követően a CRR-nek az (EU) 2017/2401 európai parlamenti és tanácsi rendelet általi módosítása (54) 7 %-ról 15 %-ra emelte a kockázati súly alsó határát az STS értékpapírosításoktól eltérő értékpapírosítási pozíciók esetében, és 10 %-ra az STS értékpapírosítások előresorolt ügyletrészsorozataiból álló értékpapírosítási pozíciók esetében. Ez a növekedés a válság előtti szabályozás azon hiányosságainak feltárását követte, amelyek túlzottan alacsony kockázati súlyokat eredményeztek az előresorolt ügyletrészsorozatokra vonatkozóan, valamint az értékpapírosítási keretnek a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság általi felülvizsgálatát. Ez az oka annak, hogy a keretrendszer más elemeivel, például a belső minősítésen alapuló értékpapírosítási módszer (SEC-IRBA) p tényezőjével ellentétben a kockázati súlyok alsó határai kialakításuknál fogva nem kockázatérzékenyek. Emellett a kockázati súlyok alsó határa az egyik mozgatórugója a tőkéhez kapcsolódó többletkockázatoknak az értékpapírosítások prudenciális kezelése keretében.

12.2.

A kockázati súlyok alsó határainak célja az értékpapírosítási pozíciók indokolatlanul alacsony kockázati súlyainak elkerülése. Ezért, tekintettel arra, hogy figyelembe kell venni azokat a kockázatokat – különösen a modellkockázatot és az ügynöki kockázatot –, amelyeket az értékpapírosítási folyamat hozzáad az értékpapírosított kitettségekhez, az EKB szkeptikus a kockázati súlyok kockázatérzékeny alsó határainak fogalmával kapcsolatban. Az EKB úgy véli, hogy bizonyos értékpapírosítási pozíciók esetében e fogalom alkalmazása a gyakorlatban nagyon alacsony, jóval a globális pénzügyi válság előtt alkalmazandó 7 %-os alsó határ alatti kockázati súlyokhoz vezethet.

12.3.

Emellett a CRR javasolt módosításainak (55) célja az, hogy megszüntessék az alacsony kockázati súlyú portfóliók értékpapírosítását akadályozó fennálló tényezőket. Ez azt jelenti, hogy az alacsony kockázatú mögöttes portfóliókkal – például jelzáloghitelekkel – rendelkező értékpapírosítási pozíciókra alacsonyabb tőkekövetelmények vonatkoznak, ezért az ilyen portfóliók értékpapírosítása növekedhet. Míg az alacsony kockázatú portfóliók értékpapírosítása új és kockázatkerülőbb befektetőket vonzhat, gondosan mérlegelni kell, hogy az értékpapírosított kitettségek kockázati súlyainak szintje kellően tükrözi-e az ügynöki és modellkockázat összetettségét és szintjét, vagy szükség lehet az alsó határok bizonyos eszközosztályokra való korlátozására. E tekintetben érdemes megemlíteni, hogy az előresorolt ügyletrészsorozat kockázati súlyának az alapul szolgáló kitettségek átlagos –az alsó határt meghaladó– kockázati súlyán alapuló jelenlegi felső határa (56) ugyancsak lehetővé teszi az alacsony kockázati súlyú portfóliók értékpapírosítását.

12.4.

Mindezek alapján az EKB azt javasolja, hogy szorosabban kísérjék figyelemmel az EBH-knak a Joint Committee advice on the review of the securitisation prudential framework (banking) dokumentumban szereplő szakvéleményét, és a kockázati súlyra vonatkozó fix, 7 %-os alsó határt alkalmazzanak a reziliens ST-ügyletek esetében (57).

12.5.

Emellett az EKB úgy véli, hogy ezt az alacsonyabb alsó kockázatisúly-határt csak a reziliens ügyletekre kell alkalmazni (58), és csak az értékpapírosítási rendelet 2. cikke 3. pontjának a) alpontjában említett kezdeményező bankokra kell alkalmazni. A kockázati súly alacsonyabb alsó határának az értékpapírosítási rendeletben említett (59), az alapul szolgáló kitettségek értékpapírosítási kezdeményezésében részt vevő értékpapírosítást kezdeményezők által megtartott reziliens értékpapírosítási pozíciók tekintetében történő korlátozására azért van szükség, mert csak ezen értékpapírosítást kezdeményezők esetében áll fenn a befektetőkhöz képest alacsonyabb ügynöki és modellkockázat. A kedvezményes bánásmód azonban nem alkalmazandó más hitelintézeti befektetőkre vagy olyan értékpapírosítást kezdeményezőkre, amelyek az értékpapírosítási rendelet szerint „saját számlájukra vásárolják meg egy harmadik fél kitettségeit, majd értékpapírosítják azokat”, annak megakadályozása (60) érdekében, hogy a hitelintézetek pusztán az adott kitettségek értékpapírosítása céljából kiterjesszék tevékenységüket a fő üzleti tevékenységeiken túlra annak érdekében, hogy élvezhessék a csökkentett tőkekövetelmények előnyeit (61).

13.   A p tényező módosítása az értékpapírosítási pozíciók kockázati súlyának kiszámításakor

13.1.

A p tényező a prudenciális keret képleten alapuló módszerei (vagyis a SEC-IRBA és a SEC-SA megközelítések) által generált többletkockázat szintje meghatározásának egyik kulcsfontosságú paramétere, amelyet az értékpapírosítási pozíciók tőkekövetelményének számításához használnak. A többletkockázat az adott értékpapírosítás valamennyi ügyletrészsorozatának tartásához szükséges kiegészítő tőkekövetelménynek felel meg, szemben a bankoknál a megfelelő értékpapírosított kitettségek tekintetében meglévő tőkekövetelményekkel. Létezését az értékpapírosítással járó további kockázatok indokolják, amelyek közül a legrelevánsabb az ügynöki és modellkockázat, amelyet jogi kockázatok és a valós érték ingadozásai kísérnek a hagyományos értékpapírosítások kötvényei esetében.

13.2.

A CRR javasolt módosításai magukban foglalják a p tényező újrakalibrálását az értékpapírosítás valamennyi típusa esetében, bár oly módon, hogy az több szabályozási előnyt biztosítson az egységesebb és biztonságosabb ügyletek (azaz az STS és a reziliens ügyletek), valamint az értékpapírosítást kezdeményezők által az ügynöki és modellkockázatnak való alacsonyabb kitettségük miatt megtartott pozíciók számára (62). Bár ez a megközelítés csökkentheti az ügyletrészsorozatok tőkekövetelményeit, az EKB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a javaslat e része túlmutat az európai felügyeleti hatóságok által a „Joint Committee advice on the review of the securitisation prudential framework (banking)” dokumentumban szereplő szakvéleményen, amely szerint a p tényezőt nem szabad egyoldalúan módosítani, sokkal inkább nemzetközi szinten felül kell vizsgálni a teljes keretet.

13.3.

A „Joint Committee advice on the review of the securitisation prudential framework (banking)” dokumentum azonban nem vette figyelembe a CRR-nek az (EU) 2024/1623 rendelet általi, a tőke-küszöbérték (63) és a SEC-SA p tényezőjét csökkentő kapcsolódó átmeneti rendelkezések bevezetése céljából történő módosításának hatását (64). A szabályozási keret egyszerűsítése érdekében az EKB a p tényező újrakalibrálását az értékpapírosítási rendelet vonatkozó rendelkezéseiben említett kitettségek értékpapírosítását kezdeményezők által tartott előresorolt pozíciók esetében javasolja (65), a kockázati súly alsó határára vonatkozóan fent ajánlott megközelítéssel összhangban. Ez az újrakalibrálás biztosítaná, hogy a tőkekövetelményeik kiszámításához a SEC-IRBA megközelítést használó értékpapírosítást kezdeményező hitelintézetek átmeneti rendelkezések nélkül ne korlátozzák indokolatlanul a tőke-küszöbérték miatt a kezdeményezéseket. Ennek megfelelően, ha a társjogalkotók elfogadják a p tényezők következő bekezdésben részletezett EKB szerinti újrakalibrálását, akkor a CRR vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott (66) átmeneti rendelkezések törölhetők.

13.4.

A fentiekkel összhangban az EKB javasolja az értékpapírosítási rendelet vonatkozó rendelkezéseiben említett (67) kitettségek értékpapírosítását kezdeményezőkre vonatkozó p tényezők újrakalibrálását olyan kiigazításokkal, amelyek kisebb tőkecsökkentéshez vezetnének, egyszerűsítenék a javaslatot, és mind a rendes, mind a stresszhelyzeti időszakokban kockázatérzékenyebbek lennének: — SEC-SA: a p tényezőt az előresorolt STS értékpapírosítási pozíciók esetében 0,5-ről 0,3-ra, az előresorolt nem STS értékpapírosítási pozíciók esetében pedig 1-ről 0,7-re kell csökkenteni, ami nagyban összecseng a CRR javasolt módosításaival. — SEC-IRBA: a szorzótényezőt az előresorolt STS értékpapírosítási pozíciók esetében 0,5-ről 0,4-re, az előresorolt nem STS értékpapírosítási pozíciók esetében pedig 1-ről 0,8-ra kell csökkenteni. Az előresorolt STS értékpapírosítási pozíciók esetében a p tényező alsó határát 0,3-ról 0,2-re kell csökkenteni. A SEC-IRBA megközelítésnél nem szabad felső határt megállapítani a p tényezőre. Az EKB a CRR javasolt módosításainak ilyen megváltoztatását javasolja annak érdekében, hogy egyszerűsítse a p tényező kiszámítását, és a felső határ megszüntetésével kockázatérzékenyebbé tegye azt, miközben prudensebb szorzótényezőt alkalmaz.

13.5.

A jelenlegi kalibrálásnak változatlannak kell maradnia a befektető hitelintézetek esetében, mivel a csökkentett ügynöki és modellkockázat indoklása rájuk nem vonatkozik. Ez biztosítani fogja, hogy a befektetői keret továbbra is összhangban legyen a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság keretével. Ez az összehangolás nagyon fontos, mivel a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság keretrendszerének kalibrálása és a módszerek új hierarchiája által kezelt egyik fő aggály az alacsony tőkekövetelmények és a befektető hitelintézetek által a globális pénzügyi válság során elszenvedett hirtelen kilengések voltak.

14.   Az értékpapírosítási pozíciók tőkekövetelmény-megállapításának javasolt módosításaival kapcsolatos általános megfontolások

A p tényező és a kockázati súly alsó határának az EKB által javasolt újrakalibrálása kezelné a tőke-küszöbérték által okozott problémát, és megkönnyítené az értékpapírosítás tőke-küszöbértékére vonatkozó átmeneti rendelkezés megszüntetését. Ez a javasolt újrakalibrálás összhangban van a CRR vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott módszerek hierarchiájával is (68).

15.   A jelentős kockázatátruházás kritériumainak módosításai

15.1.

A kockázattal súlyozott kitettségértékek csökkentése érdekében az értékpapírosításhoz a jelentős kockázatátruházásnak az illetékes hatóság általi pozitív értékelése van szükség, elismerve, hogy jelentős kockázatok kerültek átruházásra, és azokat az értékpapírosítást kezdeményezők az értékpapírosítás élettartama alatt nem fogják visszavenni.

15.2.

Az EKB üdvözli a jelentős kockázatátruházásra vonatkozó rendelkezések jelentős felülvizsgálatára és aktualizálására irányuló bizottsági javaslatot, amely az EBH ajánlásaira (69) és a prudenciális felügyeleti tapasztalatokra épít. Az EKB különösen üdvözli azt a javaslatot, hogy a CRR-ből töröljék a jelentős intézmények által (70) soha nem alkalmazott, a jelentős kockázatátruházással kapcsolatos engedélyen alapuló megközelítést. Törlése hasznos hozzájárulást jelentene a szabályozási keret egyszerűsítéséhez.

15.3.

Az EKB üdvözli továbbá azt a javaslatot, hogy a CRR-ben jelenleg meghatározott mechanikus teszteket (71) egy új, elveken alapuló teszttel váltsák fel, amely az ügyletrészsorozatok tényleges számától függetlenül valamennyi értékpapírosítási struktúrára alkalmazható. Az elveken alapuló teszt a korábbi mechanikus tesztek során feltárt hiányosságokkal is foglalkozik, különösen a védett ügyletrészsorozatok méretének elégségessége tekintetében.

15.4.

A korábbi felügyeleti tapasztalatok fényében az EKB úgy véli továbbá, hogy közvetlenül a CRR-ben kell tisztázni a jelentős kockázatátruházásra jogosult portfóliók körét annak érdekében, hogy kifejezetten ki lehessen zárni az összetett kitettségek bizonyos típusait, amelyek esetében a kitettségértékek és a hitelkockázati fedezet pontos fedezete nem modellezhető kellő bizonyossággal, vagy amelyek idővel túlzott volatilitást eredményeznek. Ez a helyzet például a származtatott kitettségek partner-hitelkockázata esetében, amelyek esetében az értékpapírosítandó kitettségek kitettségértékének piaci volatilitása miatt a hitelkockázat fedezete a kezdeményezéskor nehezen mérhető. Az EKB úgy véli, hogy bár az értékpapírosítási keretrendszer jól alkalmazható a hagyományos hitelkockázatra, nem veszi kellőképpen figyelembe a származtatott ügyletekhez kapcsolódó kitettségek eredendő összetettségét.

16.   A jelentős kockázatátruházáshoz kapcsolódó folyamat módosításai

16.1.

A jelentős kockázatátruházás értékelésének folyamata tekintetében az EKB rendszerint megkülönbözteti az a) egyszerű, egységesített, és ismétlődő ügyleteket, és b) az összetett és innovatív ügyleteket, amelyek esetében a felügyeletet gyakorlónak biztosítani kell a jelentős kockázatátruházás átfogó értékelésének elvégzését.

16.2.

Ennek megfelelően az EKB gyorsított eljárást dolgozott ki a jelentős kockázatátruházás felügyeleti értékelésére, amelynek célja, hogy jelentősen csökkentse az értékelési időt a bizonyos követelményeknek megfelelő, kellően egyszerű értékpapírosítások esetében, és kiaknázza a termékszabványosítás és a harmonizált táblák előnyeit is. Az illetékes hatóságoknak már most is lehetőségük van arra, hogy a CRR jelenleg hatályos változata szerint az arányosság elve alapján és a kockázatalapú felügyelet bevett gyakorlatával összhangban ilyen gyorsított eljárást alkalmazzanak. Nem világos továbbá, hogy milyen hozzáadott értéket képviselnének a gyorsított egyszerűsített értékelési eljárásra vonatkozó azon magas szintű elvek, amelyeket a CRR javasolt módosításai alapján kidolgozandó és elfogadandó szabályozástechnikai standardokban kellene meghatározni (72), és amelyek kiegészítenék a CRR-ben már meghatározott, a jelentős kockázatátruházás értékelésének gyorsított folyamatára vonatkozó általános elvet.

16.3.

Az összetett ügyletek esetében a bonyolult jellemzőkkel rendelkező értékpapírosítások mélyreható felügyeleti felülvizsgálatára van szükség a jelentős kockázatátruházás megbízhatóságának értékeléséhez, ami fokozná a felügyelt bankok pénzügyi rezilienciáját. Az EKB ezért üdvözli, hogy a javasolt változtatások megőrzik a felügyeleti rugalmasságot, valamint a felügyeleti hatóság azon hatáskörét, hogy átfogó felülvizsgálatot végezzen az összetett és innovatív ügyletek tekintetében.

16.4.

Különösen fontos, hogy a javasolt módosítások fenntartsák annak lehetőségét is, hogy az illetékes hatóság eseti alapon előírja az értékpapírosítást kezdeményező számára, hogy az elveken alapuló tesztben előírt 50 %-nál nagyobb mértékben ruházza át az alapul szolgáló kitettségek váratlan veszteségei súlyozott összegének egy részét, vagy kifogást emeljen a jelentős kockázatátruházás ellen, amennyiben az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy az átruházott hitelkockázat nem elegendő az értékpapírosítás bizonyos sajátos vagy összetett jellemzőinek kezeléséhez, vagy az a kockázattal súlyozott kitettségértékek aránytalan csökkentéséhez vezet. Annak értékelése érdekében, hogy egy adott jelentős kockázatátruházáshoz kapcsolt értékpapírosítás a kockázattal súlyozott kitettségértékek aránytalan csökkenéséhez vezet-e, az EKB az EKB választási lehetőségekről és mérlegelési jogkörökről szóló útmutatójában (73) meghatározott „arányossági tesztet” kívánja alkalmazni, amelyet az évek során következetesen alkalmaztak a jelentős intézmények által kezdeményezett értékpapírosítások jelentős kockázatátruházásának értékelésére. Az EKB ezért a CRR vonatkozó rendelkezéseinek pontosítását javasolja, hogy azok továbbra is az arányosságra hivatkozzanak.

16.5.

Az EKB üdvözli, hogy az EBH felhatalmazást kapott arra, hogy a CRR javasolt módosításai keretében szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozzon ki a hagyományos értékpapírosításokra vonatkozóan (74). Az EKB különösen úgy véli, hogy az ilyen szabályozástechnikai standardokban alapvető fontosságú meghatározni az alapul szolgáló kitettségek teljes élettartam alatti várható veszteségének kiszámítását és az értékpapírosítási ügyletrészsorozatokhoz való hozzárendelését, valamint az értékpapírosított kitettségek váratlan veszteségeinek az értékpapírosítási ügyletrészsorozatokhoz való hozzárendelését. Ezen túlmenően az EBH-nak adott azon megbízatás, hogy technikai standardokban határozza meg a jelentős kockázatátruházás felülvizsgálati és értékelési folyamatára vonatkozó magas szintű elveket, elő fogja segíteni az egyenlő versenyfeltételek valamennyi értékpapírosítást kezdeményező számára történő biztosítására irányuló célkitűzés – beleértve különösen azt az esetet, amikor ugyanazon bankcsoportok több, különböző tagállamokban letelepedett szervezete érintett – és az illetékes hatóságok számára a felügyeleti folyamataik kialakításához szükséges rugalmasság közötti megfelelő egyensúlyt. Másrészt az EKB a 16.2. ponttal összhangban azt javasolja, hogy a CRR javasolt módosításaiban foglalt megbízatásból töröljék a jelentős kockázatátruházás gyorsított értékelésre vonatkozó magas szintű elveket (75).

16.6.

Végezetül az EKB úgy véli, hogy tekintettel a szabályozási keret egyszerűsítésére, valamint az értesítési és adatszolgáltatási követelmények egyszerűsítésére irányuló közelmúltbeli erőfeszítésekre, törölni kell az illetékes hatóságok azon kötelezettségét, hogy minden jelentős kockázatátruházáshoz kapcsolt értékpapírosítást évente rendszeresen bejelentsenek az EBH-nak. Ezeket az információkat az EBH lekérheti a felügyeleti adatszolgáltatási táblákból (nevezetesen a harmonizált adatszolgáltatási keret részét képező Corep C14.00 és C14.01 táblából), ezért ezt az értesítési kötelezettséget a párhuzamok és átfedések elkerülése érdekében meg kell szüntetni.

III. RÉSZ A likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet javasolt módosításai

17.   Az értékpapírosítási pozíciók likvid eszközként való kezelésére irányuló módosítások

17.1.

Az EKB üdvözli, hogy az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (76) (a továbbiakban: a likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet) javasolt módosításai továbbra is lehetővé teszik, hogy a hagyományos STS értékpapírosítások előresorolt ügyletrészsorozatai a likviditásfedezeti rátával összefüggésben 2B. szintű magas minőségű likvid eszközként (HQLA) elismerhetők legyenek a likviditási puffer tekintetében, tekintettel az értékpapírosítások által kockázatkezelési célból nyújtott szélesebb körű előnyökre és a diverzifikációra is.

17.2.

Az EKB támogatja azt a javaslatot, hogy töröljék el azt a követelményt, hogy a likviditási puffer tekintetében elismerhető értékpapírosítások hátralévő súlyozott átlagos élettartama öt év legyen (77). Az EKB úgy véli, hogy ez a követelmény indokolatlan korlát, amely a likviditásfedezeti rátára vonatkozó bázeli standardban sem tükröződik.

17.3.

Az EKB egyetért azzal a javaslattal is, hogy a likviditási pufferre jogosult hagyományos STS értékpapírosítások előresorolt ügyletrészsorozatainak mögöttes portfóliójára vonatkozó homogenitási és elfogadhatósági kritériumokat hangolják össze az értékpapírosítási rendeletben meghatározott (78) és az (EU) 2019/1851 felhatalmazáson alapuló rendeletben (79) részletesebben meghatározott követelményekkel. Az EKB megjegyzi, hogy ez a javaslat hozzá fog járulni ahhoz, hogy az értékpapírosítások likviditásfedezeti rátájának kezelését szélesebb körben összehangolják az értékpapírosításokra vonatkozó uniós prudenciális keret más területeivel. Emellett ez a javaslat egyszerűsíti a HQLA elfogadhatósági kritériumait, és lehetővé teszi a hitelintézetek számára, hogy a likviditásfedezeti ráta likviditási pufferébe más típusú, kellően magas likviditású és hitelminőségű értékpapírosítást is bevonjanak, amelyek szigorúan megfelelnek a likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet szerinti egyéb eszközspecifikus követelményeknek.

17.4.

A likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet javasolt módosításai értelmében a 2–7. hitelminőségi besorolású hagyományos STS értékpapírosítások előresorolt ügyletrészsorozatai elfogadhatóvá válnának a HQLA tekintetében (80). Az EKB egyrészt üdvözli a 2–4. hitelminőségi besorolású értékpapírosítások HQLA tekintetében való elfogadhatóságának javasolt visszaállítását (81). Másrészt az EKB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az 5–7. hitelminőségi besorolású értékpapírosításokat, amelyek egyenértékűek az A+ és A- közötti hitelminősítéssel, a likviditási pufferben való felhasználásra alkalmassá teszik. Ez utóbbi kiterjesztés további eltérést jelent a nemzetközi standardoktól, anélkül, hogy tényszerű bizonyíték állna rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az ilyen értékpapírosítási pozíciók bizonyítottan megbízható likviditási forrásként szolgálnak, különösen piaci stresszhelyzetben. Bár a javaslat szerint ezekre az eszközökre magasabb, 50 %-os haircutot kell alkalmazni az esetleges magasabb likviditási kockázatok figyelembevétele érdekében, még mindig nem világos i, hogy ezek az eszközök általában véve milyen mértékben jelentenek megbízható likviditási forrást stresszidőszakokban.

17.5.

Az EKB-nak fenntartásai vannak a következő javaslatokkal kapcsolatban: a) az STS reziliens hagyományos értékpapírosítások előresorolt ügyletrészsorozataira vonatkozó haircutok 25 %-ról 15 %-ra csökkentése, valamint b) a HQLA tekintetében elfogadható, kereskedelmi hitelekkel vagy fogyasztói hitelekkel fedezett értékpapírosítások haircutjának 35 %-ról 25 %-ra csökkentése (82). Általánosabban fogalmazva, az alacsonyabb haircutok bevezetése korai, mivel az értékpapírosításokat még mindig nem tesztelték megfelelően olyan tényleges stresszesemények során, amelyek teljes mértékben összhangban vannak a likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló rendeletben említett forgatókönyvekkel (83). A reziliens hagyományos értékpapírosítások előresorolt ügyletrészsorozataira vonatkozó 15 %-os haircut a bázeli standardban a 2B. szintű értékpapírosításokra előirányzott 25 %-os arány alatt lenne (84). Ezenkívül a 2A. szintű eszközökre alkalmazandóval azonos, 15 %-os haircut alkalmazása nem tűnik arányosnak a reziliens hagyományos értékpapírosítások előresorolt ügyletrészsorozatainak a 2A. szintű eszközökhöz képest várható alacsonyabb likviditási szintjével.

17.6.

Az EKB továbbá azon a véleményen van, hogy az értékpapírosítás likviditásfedezeti ráta tekintetében való kezelésének minden olyan tényleges korszerűsítésre, amely az 5–7. hitelminőségi besorolású, HQLA tekintetében elfogadható értékpapírosítások figyelembevételéből és alacsonyabb haircutok alkalmazásából eredne, az EBH által végzett előzetes hatásvizsgálatnak kell vonatkoznia, amely megerősíti, hogy az érintett értékpapírosítási pozíciók elegendő piaci likviditással rendelkeznek. E tekintetben, bár az EKB üdvözli az EBH javasolt kifejezett felhatalmazását arra, hogy rendszeresen nyomon kövesse az értékpapírosítások likviditását a jövőben (85), az EKB úgy véli, hogy az EBH előzetes hatásvizsgálata előfeltétele annak, hogy döntés szülessen az értékpapírosítások likviditásfedezeti rátájának hatékony korszerűsítéséről.

Ahol az EKB a javasolt rendeletek módosítását javasolja, a konkrét szövegezési javaslatokat külön technikai munkadokumentum tartalmazza, amelyet az azokhoz fűződő magyarázó szöveg egészít ki. A technikai munkadokumentum angol nyelven elérhető az EUR-Lex oldalon.

---

(1)  COM(2025) 826 final.

(2)  COM(2025) 825 final.

(3)  Ares(2025)4808223.

(4)  Lásd: a Nemzetközi Fizetések Bankjának Bázeli Bankfelügyeleti Bizottsága, Basel III: „Revisions to the securitisation framework, amended to include the alternative capital treatment for simple, transparent and comparable securitisations”, 2014. december 11. (felülvizsgálva: 2016. július). Ezt a standardot integrálták a konszolidált bázeli keretrendszerbe, amely elérhető a Nemzetközi Fizetések Bankjának honlapján: www.bis.org.

(5)   „Joint Committee advice on the review of the securitisation prudential framework (banking), Response to the Commission’s October 2021 call for advice to the JC of the ESAs (JC/2022/66)”, 2022. december 12.

(6)  Lásd: az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) jelentése, „Unveiling the impact of STS on-balance-sheet securitisation on EU financial stability”, 2025. május, elérhető az ERKT honlapján: www.esrb.europa.eu.

(7)  Az eurorendszer elfogadható forgalomképes eszközeinek és az eurorendszer mobilizált fedezeteinek összességén belül az eszközfedezetű értékpapírok arányára vonatkozó további információkért lásd: „Eurosystem Collateral Data”, elérhető az EKB honlapján: www.ecb.europa.eu.

(8)  Az Európai Központi Bank (EU) 2015/510 iránymutatása (2014. december 19.) az eurorendszer monetáris politikához kötődő keretének végrehajtásáról (Az általános dokumentációra vonatkozó iránymutatás) (EKB/2014/60) (HL L 91., 2015.4.2., 3. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/guideline/2015/510/oj) és az Európai Központi Bank iránymutatása (2014. július 9.) az eurorendszer refinanszírozási műveleteivel és a fedezetek elfogadhatóságával kapcsolatos további átmeneti intézkedésekről és az EKB/2007/9 iránymutatás módosításáról (EKB/2014/31) (HL L 240., 2014.8.13., 28. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/guideline/2014/528/oj).

(9)  Az Európai Központi Bank (EU) 2015/5 határozata (2014. november 19.) az eszközfedezetű értékpapír-vásárlási program végrehajtásáról (EKB/2014/45) (HL L 1., 2015.1.6., 4. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/2015/5/oj).

(10)  Az Európai Központi Bank (EU) 2020/440 határozata (2020. március 24.) az átmeneti pandémiás vészhelyzeti vásárlási programról (EKB/2020/17) (HL L 91., 2020.3.25., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/2020/440/oj).

(11)  Lásd a) az értékpapírosítás közös szabályainak meghatározásáról és az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás európai keretrendszerének létrehozásáról szóló rendelet iránti javaslatról, valamint b) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendelet módosításáról szóló rendelet iránti javaslatról szóló, 2016. március 11-i CON/2016/11 európai központi banki vélemény (HL C 219., 2016.6.17., 2. o.) 3.3. bekezdését. Az EKB valamennyi véleménye közzétételre kerül az EUR-Lexen.

(12)  A Tanács 1024/2013/EU rendelete (2013. október 15.) az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról (HL L 287., 2013.10.29., 63. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2013/1024/oj).

(13)  Lásd az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításainak (4) és (8) preambulumbekezdését.

(14)  Lásd az értékpapírosítási rendelet 5. cikkét.

(15)  Lásd az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításai 1. cikke (3) bekezdésének b) pontját és (3) bekezdése c) pontjának i. alpontját, amelyek módosítják vagy törlik az értékpapírosítási rendelet 5. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontját, valamint 5. cikke (4) bekezdése a) pontjának második albekezdését.

(16)  Lásd az értékpapírosítási rendelet 5. cikkét.

(17)  Lásd az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításai 1. cikke 3. pontja b) alpontjának ii. alpontját, amely törli az értékpapírosítási rendelet 5. cikke (3) bekezdésének c) pontját.

(18)  Lásd az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításai 1. cikkének 14. pontját, amely módosítja az értékpapírosítási rendelet 28. cikkének (1) bekezdését.

(19)  Lásd az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításai 1. cikke 3. pontja c) alpontjának ii. alpontját, amely az értékpapírosítási rendelethez adja az 5. cikk (4) bekezdés új g) pontját.

(20)  Lásd az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításai 1. cikke 3. pontjának d) alpontját, amely az értékpapírosítási rendelethez adja az 5. cikk új (4a) bekezdését.

(21)  Az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alapról szóló, 2015. június 25-i (EU) 2015/1017 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 169., 2015.7.1., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2015/1017/oj) 2. cikkének 3. pontja értelmében. Lásd az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításai 1. cikke 3. pontjának d) alpontját, amely az értékpapírosítási rendelethez adja az 5. cikk új (4b) bekezdését.

(22)  Lásd az értékpapírosítási rendeletnek az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításai1. cikkének 3. pontjával módosított 5. cikkét, beleértve az EKB által javasolt módosításokat is.

(23)  Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2013/575/oj).

(24)  Lásd a CRR 270a. cikkét.

(25)  Lásd az értékpapírosítási rendelet 2. fejezetét.

(26)  Lásd az értékpapírosítási rendelet 5. cikkének (5) bekezdését.

(27)  Lásd az értékpapírosítási rendelet 5. cikkének (5) bekezdését.

(28)  Lásd az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításai 1. cikkének 3. pontjának e) alpontját, amely módosítja az értékpapírosítási rendelet 5. cikkének (5) bekezdését.

(29)  Lásd a CRR 270a. cikkét.

(30)  Az értékpapírosítási rendelet 6. cikkének (5) bekezdésében meghatározottak szerint.

(31)  Lásd az értékpapírosítási rendelet 6. cikkének (5) bekezdését.

(32)  Lásd például az olasz Garanzia sulla Cartolarizzazione delle Sofferenze-t (GACS) és a görög Hercules Asset Protection Scheme-t (HAPS).

(33)  Lásd az értékpapírosítási rendelet 6. cikke (3) bekezdésének a) pontját.

(34)  Az értékpapírosítási rendelet 6. cikkének (5) bekezdésével összhangban.

(35)  Az értékpapírosítási rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban.

(36)  Az EKB 2023 márciusában fokozott éghajlatváltozási adatközlést szorgalmazott az európai felügyeleti hatóságok és az EKB strukturált pénzügyi termékekről szóló, éghajlatváltozással kapcsolatos adatközlésről szóló, 2023. március 13-i közös nyilatkozatán keresztül, amely elérhető az EKB honlapján: www.ecb.europa.eu. Ezt 2024 októberében kiegészítette az EKB munkatársainak az értékpapírosítási rendelet 7. cikke szerinti értékpapírosítási közzétételi táblákról szóló ESMA-konzultációs dokumentumra adott válasza, amely szintén elérhető az EKB honlapján: www.ecb.europa.eu, és amelyben az EKB meghatározta azokat a mezőket, amelyeket hozzá lehet adni az értékpapírosított termékekre vonatkozó átláthatósági követelményekhez.

(37)  A fedezett kötvényekre vonatkozó éghajlatváltozási közzétételi követelményeket jelenleg vizsgálja az EBH „Az (EU) 2024/3172 bizottsági végrehajtási rendeletet az ESG-kockázatokra, a részvényjellegű kitettségekre és az árnyékbanki szervezetekkel szembeni összesített kitettségre vonatkozó közzétételek tekintetében módosító végrehajtás-technikai standardtervezetek” című, 2025. május 22-i EBA/CP/2025/07 konzultációs dokumentuma, amely elérhető az EBH honlapján: www.eba.europa.eu.

(38)  Elérhető az EKB honlapján: www.bankingsupervision.europa.eu.

(39)  Lásd az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításai 1. cikke 5. pontjának b) alpontját, amely módosítja az értékpapírosítási rendelet 7. cikkének (2) bekezdését.

(40)  A Bizottság (EU) 2019/1851 felhatalmazáson alapuló rendelete (2019. május 28.) az (EU) 2017/2402 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségek homogenitására vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 285., 2019.11.6., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg_del/2019/1851/oj), különösen annak 1. cikke.

(41)  Ezeket a kockázatokat az ERKT 2025. májusi, „Unveiling the impact of STS on-balance-sheet securitisation on EU financial stability” jelentése, valamint az ERKT 2025. július 25-i, az Európai Parlamentnek (ESRB/2025/0091) és a tanácsi munkacsoportnak (ESRB/2025/0092) címzett, „European Commission’s proposed amendments to the Securitisation Regulation” levelei hangsúlyozták, amelyek elérhetők az ERKT honlapján: www.esrb.europa.eu.

(42)  Lásd a CRD 249. cikkét.

(43)  Lásd az értékpapírosítási rendelet 26e. cikkének (8) bekezdését.

(44)  Lásd az értékpapírosítási rendelet javasolt módosításai 1. cikke 13. pontjának c) alpontját, amely módosítja az értékpapírosítási rendelet 26e. cikkének (8) bekezdését.

(45)  Lásd a CRR 249. cikkének (3) bekezdését.

(46)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1623 rendelete (2024. május 31.) az 575/2013/EU rendeletnek a hitelkockázatra, a hitelértékelési korrekciós kockázatra, a működési kockázatra, a piaci kockázatra és a tőke-küszöbértékre vonatkozó követelmények tekintetében történő módosításáról (HL L 2024/1623, 2024.6.19., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1623/oj).

(47)  Úgy tűnik különösen, hogy a CRR 249. cikkének (3) bekezdése már nincs összhangban a CRR módosított 201. cikkének (1) bekezdésével.

(48)  Lásd a CRR javasolt módosításai 1. cikke 2. pontjának a) alpontját, amely módosítja a CRR 242. cikkének (6) bekezdését.

(49)  A CRR javasolt módosításai 5. szakaszának 3. táblázatában található megjegyzés szerint a) a KIRB az értékpapírosításban szereplő alapul szolgáló kitettségek tőkekövetelménye az IRB (belső minősítésen alapuló) keretrendszer alkalmazásával és b) a KA az értékpapírosításban szereplő alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó, a kedvezőtlen teljesítmény figyelembevétele érdekében kiigazított, a sztenderd keret alkalmazásával kiszámított tőkekövetelmény. A KIRB és a KA részletes meghatározását lásd a CRR 255. cikkében és 261. cikkének (2) bekezdésében.

(50)  Lásd a CRR javasolt módosításai 1. cikkének 3. pontját, amely új 243. cikk (3) bekezdést illeszt a CRR-be.

(51)   „Joint Committee advice on the review of the securitisation prudential framework (banking), Response to the Commission’s October 2021 call for advice to the JC of the ESAs (JC/2022/66)”, 2022. december 12.

(52)  Lásd a CRR javasolt módosításai 1. cikkének 3. pontját, amely új 243. cikk (3) bekezdést illeszt a CRR-be.

(53)  Lásd a CRR javasolt módosításai 1. cikkének 3. pontját, amely új 243. cikk (3) bekezdést illeszt a CRR-be.

(54)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2401 rendelete (2017. december 12.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendelet módosításáról (HL L 347., 2017.12.28., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2017/2401/oj).

(55)  Lásd a CRR javasolt módosításai 1. cikkének 9., 10., 11., 12., 13. és 14. pontját, amelyek a CRR 259., 260., 261., 262. és 263. cikkét módosítják.

(56)  Lásd a CRR 267. cikkét.

(57)  Lásd: „Joint Committee advice on the review of the securitisation prudential framework (banking), Response to the Commission’s October 2021 call for advice to the Joint Committee of the ESAs (JC/2022/66)”, 2022. december 12.

(58)  Csak az STS ügyletekre korlátozódik, amint az a jelen vélemény 11.2pontjában szerepel.

(59)  Lásd az értékpapírosítási rendelet 2. cikke (3) bekezdésének a) pontját.

(60)  Lásd az értékpapírosítási rendelet 2. cikke (3) bekezdésének a) pontját.

(61)  Lásd még: „Joint Committee advice on the review of the securitisation prudential framework (banking)”, 68. o.

(62)  Lásd a CRR javasolt módosításai 1. cikkének 9., 10., 11., 12., 13. és 12. pontját, amelyek a CRR 259., 260., 261. és 262. cikkét módosítják.

(63)  Lásd a CRR 92. cikkének (5) és (6) bekezdését.

(64)  Lásd a CRR 465. cikkének (13) bekezdését.

(65)  Lásd az értékpapírosítási rendelet 2. cikke (3) bekezdésének a) pontját.

(66)  Lásd a CRR 465. cikkének (13) bekezdését.

(67)  Lásd az értékpapírosítási rendelet 2. cikke (3) bekezdésének a) pontját.

(68)  Lásd a CRR 254. cikkét.

(69)   „EBA Report on significant risk transfer in securitisation under Articles 244(6) and 245(6) of the Capital Requirements Regulation (EBA/Rep/2020/32)”, elérhető az EBH honlapján: www.eba.europa.eu.

(70)  Lásd a CRR 244. cikkének (3) bekezdését és 245. cikkének (3) bekezdését.

(71)  Lásd a CRR 244. cikkének (2) bekezdését és 245. cikkének (2) bekezdését.

(72)  Lásd a CRR javasolt módosításai 1. cikkének 4. pontját, amely új 244. cikk (7) bekezdés e) pontot illeszt a CRR-be.

(73)  Elérhető az EKB honlapján: www.bankingsupervision.europa.eu.

(74)  Lásd a CRR javasolt módosításai 1. cikkének 4. pontját, amely új 244. cikk (7) bekezdést illeszt a CRR-be.

(75)  Lásd a CRR javasolt módosításai 1. cikkének 4. pontját, amely új 244. cikk (7) bekezdés e) pontot illeszt a CRR-be.

(76)  A Bizottság (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. október 10.) az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a hitelintézetekre vonatkozó likviditásfedezeti követelmények tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 11., 2015.1.17., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg_del/2015/61/oj).

(77)  Lásd a likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet javasolt módosításai 1. cikke 1. pontjának c) alpontját, amely módosítja a likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet 13. cikkének (12) bekezdését.

(78)  Lásd az értékpapírosítási rendelet 20. cikkének (8) bekezdését és 24. cikkének (15) bekezdését.

(79)  Lásd a likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet javasolt módosításai 1. cikke 1. pontjának b) alpontját, amely módosítja a likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet 13. cikke (2) bekezdésének g) pontját.

(80)  Lásd a likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet javasolt módosításai 1. cikke 1. pontjának a) alpontját, amely felváltja a likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet 13. cikke (2) bekezdésének a) pontját.

(81)  A 2-4. hitelminőségi besorolású értékpapírosítási pozíciók tekintetében e módosítás úgy értendő, hogy az értékpapírosítások HQLA tekintetében való elfogadhatóságát összehangolja a hitelminőségi besorolások növekvő részletezettségével és az értékpapírosítási kitettségek hitelképességét a CRR-nek az (EU) 2017/2401 rendelettel való módosítása szerinti egységesített skála alapján való besorolásával, valamint az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően a külső hitelminősítő intézetek értékpapírosítási hitelminősítéseinek megfeleltetése tekintetében végrehajtás-technikai standardok megállapításáról szóló, 2016. október 11-i (EU) 2016/1801 bizottsági végrehajtási rendeletnek (HL L 275, 2016.10.12., 27. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg_impl/2016/1801/oj) azzal a kapcsolódó módosításával, amelyet az (EU) 2016/1801 végrehajtási rendeletben meghatározott végrehajtás-technikai standardoknak a külső hitelminősítő intézetek értékpapírosításra vonatkozó hitelminősítéseinek az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti megfeleltetésére vonatkozó táblázatok tekintetében történő módosításáról szóló, 2022. december 2-i (EU) 2022/2365 bizottsági végrehajtási rendelet (HL L 312, 2022.12.5., 101. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg_impl/2022/2365/oj) vezetett be.

(82)  Lásd a likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet javasolt módosításai 1. cikke 1. pontjának d) alpontját, amely felváltja a likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet 13. cikkének (14) bekezdését.

(83)  Lásd a likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikkét. Ez a pont tükröződik a „Joint Committee advice on the review of the securitisation prudential framework (banking)” dokumentumban is, amely szerint az elmúlt években – beleértve a Covid19-világjárványt is – nem figyeltek meg likviditásfedezeti rátával kapcsolatos stresszidőszakot a bankrendszerben.

(84)  Míg a kereskedelmi hitelekkel vagy fogyasztói hitelekkel fedezett értékpapírosítások esetében a 25 %-os haircut önmagában nem jelentene eltérést a likviditásfedezeti rátára vonatkozó bázeli standardtól, az utóbbi a 2B. szintű HQLA-kat a lakóingatlannal fedezett értékpapírokra korlátozza (azaz a likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet e tekintetben már eltér a likviditásfedezeti rátára vonatkozó bázeli standardtól).

(85)  Lásd a likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet javasolt módosításai 1. cikke 1. pontjának e) alpontját, amely új 13. cikk (15) bekezdést illeszt a likviditásfedezeti rátáról szóló felhatalmazáson alapuló rendeletbe.