A Bizottság iránymutatása

a kétirányú különbözeti szerződések kialakításáról

(C/2025/6701)

Tartalomjegyzék

Bevezetés

II.

A különbözeti szerződések fogalma

Fogalommeghatározás és fő elvek

A különbözeti szerződések kategóriái

Határokon átnyúló kétirányú különbözeti szerződések

III.

Az intelligensebb különbözeti szerződések előnyei

A beruházási költségek csökkentése az árbiztonság növelése révén

A beruházások értékének maximalizálása a villamosenergia-rendszer hatékony működésének biztosításával

A megújuló villamos energiára vonatkozó korlátozások csökkentése megfelelő beruházási ösztönzőkkel

Az energiaköltségek csökkentése további, alacsony költségű tisztaenergia-termelés piacra vonzásával és a fosszilis tüzelőanyagokból történő magas költségű energiatermelés kiszorításával

IV.

Jogi keret

A kétirányú különbözeti szerződések intelligens kialakítása

VI.

A kialakítás egyedi elemei

Az ajánlattételi magatartás torzulásának megelőzése a másnapi, a napon belüli, a kiegyenlítő szabályozási és a kisegítő szolgáltatások piacán

A hatékony karbantartási döntések előmozdítása

A határidős villamosenergia-piacon való hatékony részvétel ösztönzése

A beruházások értékének maximalizálása a villamosenergia-rendszer és az uniós fogyasztók számára

VII.

Különbözeti szerződések kombinálása energiavásárlási megállapodásokkal

Mik azok az energiavásárlási megállapodások?

A kétirányú különbözeti szerződések és az energiavásárlási megállapodások kombinációja

VIII.

Következtetés

I. melléklet:

Összefoglaló a kialakítás egyedi elemeiről

II. melléklet:

Fogalommeghatározások

I. Bevezetés

Az európai villamosenergia-rendszerben gyors átmenet tapasztalható. A fosszilis tüzelőanyagokkal működő termelőeszközök aránya csökken, a tiszta termelőkapacitások kiépítése gyors ütemben zajlik annak érdekében, hogy a dekarbonizáció, a versenyképesség és a reziliencia tekintetében megvalósuljanak az európai energiaügyi és éghajlat-politikai célok. Ez az átállás egyre inkább a tiszta energiaforrásokba történő, piaci jelzések által vezérelt magánberuházásokon alapul, de jelentős mértékben támaszkodik az állami támogatásokra is. Bár fontos a piacvezérelt beruházások arányának növelése, az állami támogatásra továbbra is szükség lehet piaci hiányosságok esetén, valamint ha a szükséges beruházások állami támogatás hiányában nem valósulnának meg.

A villamosenergia-piac szerkezetének reformja (1) nyomán a villamosenergia-rendelet (2) kiegészült a 19d. cikkel. A rendelkezés előírja, hogy a megújuló energiaforrásokból villamos energiát előállító új létesítmények bizonyos típusaiba (3), valamint az új nukleáris villamosenergia-termelő létesítményekbe történő beruházások közvetlen ártámogatási rendszerei kétirányú különbözeti szerződések vagy azonos hatású, azokkal egyenértékű rendszerek formáját öltsék. A 19d. cikk értelmében a kétirányú különbözeti szerződéseket úgy kell kialakítani, hogy megakadályozzák a belső piacon a verseny és a kereskedelem indokolatlan torzulásait. A kötelező feltételek kiegészítik a megújulóenergia-irányelvben (RED III) (4) meghatározott meglévő keretet, valamint az olyan támogatási szabályokat, mint az éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (CEEAG) (5) és a tisztaipar-megállapodás állami támogatási kerete (CISAF).

A megfizethető energiára vonatkozó cselekvési terv (6) elismerte továbbá a hosszú távú szerződések, például a kétirányú különbözeti szerződések szerepét a villamosenergia-költségek csökkentésében és a villamosenergia-számláknak a fosszilis tüzelőanyagok árának volatilitásától való függetlenítésében, valamint az alacsony határköltségű termelési technológiákba történő további beruházások támogatásában.

Azáltal, hogy az állami költségvetésen keresztül előmozdítják a tisztaenergia-infrastruktúrába történő beruházásokat, a kétirányú különbözeti szerződések alacsonyabb nagykereskedelmi villamosenergia-árakat eredményezhetnek. Ez abból adódik, hogy a lehívási sorrendben a tisztább és olcsóbb energiatermelés felváltja a drágább, főként fosszilis tüzelőanyaggal működő erőműveket (7). Ennek eredményeként a piaci árat meghatározó egység határköltsége alacsonyabb lesz, ami csökkenti a nagykereskedelmi villamosenergia-árakat. Ezenkívül a termelőlétesítményeknek nyújtott támogatás révén a kétirányú különbözeti szerződések számos előnnyel járhatnak az energiafogyasztók számára, például a) további tiszta termelési kapacitást biztosíthatnak versenyképes költségek mellett, és b) csökkenthetik az áringadozást, egyúttal fedezik fogyasztókat az időszakosan magas villamosenergia-árakkal szemben. A kétirányú különbözeti szerződések ugyanis maximális díjazást határoznak meg kedvezményezettjeik számára, ezáltal lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy magas piaci árak idején helyreállítsák a bevételeiket. Így még ha az alacsony költségű termelés volumene nem is elegendő ahhoz, hogy a drágább termelést kiszorítsa a lehívási sorrendből, a kétirányú különbözeti szerződés fedezi a fogyasztókat. A maximális díjazást meghaladó bevételek újraoszthatók a fogyasztók között, ami hatékonyan védi őket a magas energiaárakkal szemben. Végezetül a kétirányú különbözeti szerződések nagy biztonságot nyújtanak a befektetők számára azáltal, hogy az új villamosenergia-termelési beruházásokból származó stabil bevételeket biztosít, amelyek kevésbé függenek a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló – a másnapi piaci árat általában meghatározó – energiatermelés ingadozó villamosenergia-áraitól. A kétirányú különbözeti szerződések ezért alacsonyabb finanszírozási költségek (pl. alacsonyabb hitelkamatlábak és kockázati prémium) mellett könnyítik meg a tőkéhez való hozzáférést kedvezményezettjeik számára, és ezáltal csökkentik a beruházások költségeit. Ez a kontrafaktuális forgatókönyvhöz képest alacsonyabb fogyasztói villamosenergia-számlát jelent. Összességében az eszközök olcsóbbá teszik a tiszta és bőséges energiával való ellátás kiépítését, miközben támogatják az energia hosszú távú kiszámíthatóságát és megfizethetőségét.

Tekintettel a kétirányú különbözeti szerződések keretében támogatott termelőeszközök növekvő arányára és az EU megfizethetőségi, dekarbonizációs és energiabiztonsági célkitűzéseinek eléréséhez szükséges beruházások nagyságrendjére (8), a kétirányú különbözeti szerződések intelligens kialakítása döntő fontosságú lesz. A kétirányú különbözeti szerződéseket intelligens módon kell kialakítani annak érdekében, hogy az európai villamosenergia-piac hatékonyan működjön, a támogatott termelőeszközök integrálódjanak a piacba, ugyanakkor a rendszerköltségek ellenőrzés alatt maradjanak, és érvényesülhessen a verseny.

Mivel a fent bemutatott előnyök kihasználása érdekében alapvető fontosságú, hogy ezeket a szerződéseket helyesen alakítsák ki, e dokumentum iránymutatás kíván nyújtani a tagállamoknak a kétirányú különbözeti szerződések hatékony beruházásokat támogató kialakításához. Ez az iránymutatás segíti a tagállamokat abban, hogy támogatási rendszereiket a meglévő szabályozási keretnek megfelelően alakítsák ki. Példákkal szolgál továbbá arra vonatkozóan, hogy a villamosenergia-rendeletben és a megújulóenergia-irányelvben a kétirányú különbözeti szerződések tekintetében meghatározott kialakítási kritériumok miként teljesíthetők. Nem célja kimerítő képet adni arról, hogy a kétirányú különbözeti szerződési rendszer valamennyi lehetséges kialakítási eleme megfelel-e az uniós jogszabályoknak (9).

Bár a Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy megfelelően vegyék figyelembe az ezen iránymutatásban meghatározott elveket, ez a dokumentum kizárólag iránymutatási célokat szolgál. Csak magának az uniós jogszabálynak a szövege bír joghatással. A jog bármilyen hiteles értelmezését a megújulóenergia-irányelv, a villamosenergia-rendelet és az egyéb releváns uniós jogszabályok szövegéből, valamint közvetlenül a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kell levezetni.

II. A különbözeti szerződések fogalma

a) Fogalommeghatározás és fő elvek

A villamosenergia-rendelet előírja, hogy a rendeletben felsorolt típusú, tiszta villamosenergiát előállító termelőlétesítmények közvetlen ártámogatását kétirányú különbözeti szerződések formájában kell nyújtani. Ezek a villamosenergia-termelő létesítmény üzemeltetője és egy partner – általában egy állami szerv – közötti szerződések, amelyek egyaránt biztosítják a minimális díjazás védelmét és a többletdíjazás korlátozását (10). A kétirányú különbözeti szerződések időbeli hatálya a technológiától, az amortizációs időszaktól és a piaci bevételi kockázatoktól függően 10 és 60 év között változhat (11). A kétirányú különbözeti szerződések keretében támogatott létesítmények által termelt villamos energiával általában a villamosenergia-piacokon kereskednek (12).

A fejlesztő és az állam közötti kétirányú különbözeti szerződések keretében a tisztaenergia-infrastruktúrában eszközölt beruházások bevételi biztonságot nyújtanak a fejlesztő számára. Ez közvetlen hatással van a befektető kockázatának csökkentésére, és ezáltal csökkenti a tőkeköltségeket. A további alacsony marginális költségű energiatermelő eszközök vonzásával a magasabb költségű energiatermelő egységek kiszorulhatnak a lehívási sorrendből, ami alacsonyabb nagykereskedelmi energiaárakat eredményezhet.

A villamosenergia-rendeletben szereplő fogalommeghatározás keretein belül számos kialakítás lehetséges, és az ilyen szerződések jelentős fejlődésen mentek keresztül (13). Várható, hogy a különböző kétirányú különbözeti szerződéses konstrukciók további kutatás és megvalósítás révén, valamint magának az európai villamosenergia-piac szerkezetének fejlődésével tovább fognak fejlődni. Ezért ez az iránymutatás nem értelmezhető úgy, hogy megakadályozza a tagállamokat abban, hogy más kialakításokat válasszanak, feltéve, hogy azok megfelelnek az uniós jogszabályoknak (beleértve az állami támogatási szabályokat is).

A gyakorlatban a kétirányú különbözeti szerződések pénzügyi forgalma függ a kötési ártól (14), amelyet általában versenyeztetéses ajánlattételi eljárásban (15) határoznak meg, továbbá a piaci referenciaártól és a referenciamennyiségtől. A versenyeztetéses ajánlattételi eljárás a leghatékonyabb árfeltárási mechanizmus, amely a beruházás költségeinek csökkenését eredményezi (16). A referenciaárat a piaci áraknak a kétirányú különbözeti szerződés választott konstrukciójától függően változó hosszúságú referencia-időszakokra vetített átlagaként számítják ki. A villamosenergia-termelési vagy referenciamennyiségeket azon mennyiségek meghatározása érdekében számítják ki, amelyek után a kétirányú különbözeti szerződés szerinti díjazás fizetendő. Ez a referenciamennyiség lehet a létesítmény által termelt tényleges mennyiség, a létesítmény által termelt tényleges mennyiségtől független mennyiség, vagy a kettő kombinációja (17).

A kétirányú különbözeti szerződések legtöbb konstrukciója esetében a kifizetést a kötési ár és a referenciaár közötti különbség, valamint a villamosenergia-termelés vagy referenciamennyiség határozza meg. Ha a referenciaár alacsonyabb, mint a kötési ár, a termelő piaci bevételeit a kétirányú különbözeti szerződéses partner kiegészíti a kötési ár szintjéig. Ha a referenciaár magasabb, mint a kötési ár, a termelőnek át kell adnia (18) bevételének a kötési ár feletti részét. Szemléltetésképpen lásd az alábbi 1. ábrát.

1. ábra: Pozitív és negatív kifizetések egy kétirányú különbözeti szerződés alapján

Forrás:

Fabra (2022).

b) A különbözeti szerződések kategóriái

Ebben a szakaszban a kétirányú különbözeti szerződések két fő kategóriája határozható meg: a termelésalapú kétirányú különbözeti szerződések és a termelésfüggetlen kétirányú különbözeti szerződések. Az első kategóriába tartozó szerződések a kedvezményezett által előállított mennyiség alapján határozzák meg a referenciamennyiséget és a szerződés szerinti kifizetéseket. A második kategória különválasztja a referenciamennyiséget, és ennélfogva a szerződés szerinti kifizetéseket a tényleges termeléstől, és ehelyett a létesítmény termelési kapacitásával vagy egy referenciaerőmű termelésével kapcsolatos mérőszámokat veszi figyelembe. A „tisztán” termelésalapú és termelésfüggetlen szerződések mellett „fúziós” kétirányú különbözeti szerződések is lehetségesek, amelyek a kétirányú különbözeti szerződések mindkét típusának elemeit ötvözik (19). Például a kétirányú különbözeti szerződés lehet termelésalapú azokban az időszakokban, amikor a rendszer várhatóan nem vezet torzulásokhoz (20), de termelésfüggetlen az idő fennmaradó részében (pl. amikor a villamosenergia-piaci árak várhatóan alacsonyabbak lesznek a támogatott létesítmény határköltségénél).

Az elmúlt évtizedben a tagállamok által végrehajtott kétirányú különbözeti szerződések közül a termelésalapúak képviselték leggyakoribb típust, és ez ma is így van. Legegyszerűbb kialakításukban ezek a rendszerek torzíthatják a kedvezményezettek ösztönzőit (21), mivel minden esetben ösztönzik a termelés maximalizálását, függetlenül e termelésnek a villamosenergia-rendszer számára jelentett, a piaci bevételekben tükröződő értékétől. A termelők például az ösztönzők hatására i. maximalizálhatják termelésüket az általános villamosenergia-túltermelés és annak ellenére, hogy a napon belüli vagy kiegyenlítő szabályozási piacokon érvényes piaci árak a létesítmény határköltsége alatt vannak, vagy ii. olyan beruházási döntéseket hozhatnak, amelyek maximalizálják a létesítmény által termelt mennyiséget, de nem maximalizálják a megtermelt villamos energia villamosenergia-rendszer számára jelentett értékét. Ha az intelligensebben kialakított kétirányú különbözeti szerződések nem kerülnek előtérbe, ezek a torzulások várhatóan fokozódni fognak. Az intelligensebb kialakításra példa annak figyelembevétele, hogy a rendszer ne ösztönözzön termelésre olyan időszakokban, amikor a megtermelt energia értéke negatív. Ezt általában úgy lehet kezelni, hogy a negatív áras órákban nem fizetnek díjazást a termelésért. A napon belüli piaci szegmens jelentősége várhatóan növekedni fog. Ezért alapvető fontosságú lesz annak biztosítása, hogy a kétirányú különbözeti szerződések díjazási kritériumainak meghatározásakor a negatív árjelzések is figyelmet kapjanak. Ezért a kétirányú különbözeti szerződések célszerűbb kialakítása szükséges ahhoz, hogy minimálisra lehessen csökkenteni az energetikai átállás azon általános költségét, amely a fogyasztók energiaszámláin megjelenik.

A termelésfüggetlen kétirányú különbözeti szerződések révén e problémák többsége megoldódik. Mivel a kedvezményezettnek történő kifizetés független a tényleges termeléstől, a rendszer arra ösztönzi a kedvezményezettet, hogy a piaci bevételeinek maximalizálása érdekében módosítsa termelési és piaci magatartását. Ez arra ösztönzi a kedvezményezetteket, hogy egy támogatásban nem részesülő üzemeltetőhöz hasonlóan üzemeltessék a létesítményt. A szakirodalomban a termelésfüggetlen kétirányú különbözeti szerződések különböző típusai ismertek. Ezek többnyire a referenciamennyiség meghatározásának módja szerint változnak, ami alapulhat például az eszköz azon képességén, hogy egy adott időpontban termeljen, vagy alapulhat egy (virtuális) referenciaerőmű termelésén. Az ilyen típusú kétirányú különbözeti szerződések fő kihívásai a referenciamennyiségek meghatározásához kapcsolódnak, amely összetettebb művelet lehet például a komplex modellezési képességek felvonultatásával, vagy az esetleges manipulációs kockázatok megelőzésével kapcsolatos igények miatt (22).

A kétirányú különbözeti szerződések által okozott piaci torzulások megszüntetése általában bizonyos kompromisszumokkal jár. Például a piaci jelzésekre való jobb reagálóképesség csökkenteni fogja az általános rendszerköltségeket, azaz összességében előnyös lesz a fogyasztók számára, de növelheti a kedvezményezettek egyéni bevételi kockázatait is.

c) Határokon átnyúló kétirányú különbözeti szerződések

A határokon átnyúló kétirányú különbözeti szerződések kialakításának – amelyeket eddig ritkán alkalmaztak, de várhatóan egyre gyakrabban fognak alkalmazni a határokon átnyúló cserékben való együttműködéshez – elvben hasonlónak kell lennie a többi kétirányú különbözeti szerződésekéhez, ennélfogva összhangban kell lennie az e dokumentumban ismertetett alkalmazandó jogi kerettel és kialakítási elvekkel. Az ebben az iránymutatásban kidolgozott kétirányú különbözeti szerződések tekintetében azonban az a különbség, hogy a határokon átnyúló kétirányú különbözeti szerződések kialakítása a fogadó tagállam és egy vagy több pénzügyi hozzájárulást nyújtó tagállam részvételével történik.

A határokon átnyúló kétirányú különbözeti szerződésben részes tagállamok különböző szinteken folytathatnak mélységi együttműködést. Az együttműködés legalacsonyabb szintjén a fogadó tagállam egyoldalúan alakíthatja ki és hajthatja végre a rendszert, és pénzügyi hozzájárulást kaphat az együttműködő tagállam(ok)tól.

Az együttműködés középső szintjén a határokon átnyúló kétirányú különbözeti szerződést a hozzájáruló tagállammal vagy tagállamokkal közösen alakítják ki, a végrehajtás azonban a fogadó tagállam feladata. Ez a közös kialakítás lehet projektspecifikus, vagy projektklaszter keretkonstrukciója.

Végezetül a határokon átnyúló kétirányú különbözeti szerződést a fogadó országok és a hozzájáruló tagállam(ok) közösen is kialakíthatják és végrehajthatják. Az együttműködés ebben az esetben is lehet projektspecifikus vagy több projektre vonatkozó keretmegállapodás.

III. Az intelligensebb különbözeti szerződések előnyei

Az Európai Bizottság által 2040-ig teljesítendő éghajlat-politikai cél szerint az 1990-es szinthez képest nettó 90 %-kal kell csökkenteni az üvegházhatásúgáz-kibocsátást (23). Az energetikai átállás fő mozgatórugója a villamosítás, 2040-re teljes mértékben dekarbonizált villamosenergia-rendszerrel. A villamos energia végsőenergia-fogyasztáson belüli részaránya a 2030. évi mintegy 30 %-ról 2040-re várhatóan 45 % fölé emelkedik (24). E szintek eléréséhez az elkövetkező években jelentős beruházásokat kell végrehajtani új erőművekhez kapcsolódóan, amelyek a becslések szerint csak a következő évtizedben évente mintegy 140 milliárd EUR-t tesznek ki (25). Ahhoz, hogy az európai fogyasztók számára a villamosenergia-rendszer reziliensebbé tétele révén maximalizálni lehessen az új termelőlétesítményekbe történő beruházások értékét, ezeknek kellően diverzifikáltnak kell lenniük. Ezen túlmenően a létesítményeknek stabil villamosenergia-hálózathoz kell hozzáférniük, és azokat nem fosszilis alapú rugalmassági erőforrásokkal kell kiegészíteni. Emellett a területi jelzések továbbfejlesztése lehetővé teszi a rendszer hatékony működését is, valamint azt, hogy a tiszta termelőeszközök által termelt olcsó villamos energiát akkor és oda irányítsák, amikor és ahol arra a fogyasztóknak a legnagyobb szükségük van.

Ennek fényében az intelligensebb kialakítású különbözeti szerződések több módon is hozzájárulhatnak a villamosenergia-rendszer összköltségének csökkentéséhez a kontrafaktuális forgatókönyvhöz képest, amely szerint a szerződéseket nem intelligensen alakítják ki, vagy azokat nem kínálják fel.

a) A beruházási költségek csökkentése az árbiztonság növelése révén

A befektetői költségek rövid futamidejű villamosenergia-piaci termékekkel való kereskedés révén történő megtérülése kockázatokkal jár. Ez különösen igaz az időjárásfüggő megújuló energiaforrásokra, amelyek termelése az egyes technológiai csoportokon belül nagymértékben korrelálhat. A magánszervezetekkel kötött hosszú távú szerződések (pl. rögzített áras energiavásárlási megállapodások) vagy például az államilag támogatott kétirányú különbözeti szerződések ezáltal korlátozhatják a befektetők piaci kockázatait, miközben védik a villamosenergia-fogyasztókat a piaci áringadozás hatásaival szemben. A tőkeköltség az új energetikai beruházások egyik legnagyobb költségtétele, mivel az eszközöket magas tőkekiadások (CAPEX) és alacsony működési kiadások (OPEX) jellemzik. Az állami garanciával fedezett minimális szintű díjazási védelem biztosításával a kétirányú különbözeti szerződések megkönnyítik a kereskedői alapon eszközölt beruházásokhoz képest olcsóbb tőkéhez való hozzáférést, és ezáltal hatékonyan csökkentik a villamosenergia-termelés költségeit. Például a tengeri szélenergiára irányuló új beruházások kétirányú különbözeti szerződéseken keresztül történő támogatása 3,7–5 százalékponttal csökkentheti a tőkeköltségeket egy állami támogatás nélküli projekthez képest (26).

b) A beruházások értékének maximalizálása a villamosenergia-rendszer hatékony működésének biztosításával

Tekintettel a kétirányú különbözeti szerződések várhatóan nagyobb szerepére a beruházástámogatásában, e támogatási rendszerek megfelelő kialakítása kulcsfontosságú a villamosenergia-rendszer hatékony működésének biztosításához. A kétirányú különbözeti szerződések hatálya alá tartozó termelőlétesítmények piaci jelzésekre való reagálóképességének növelése a korábban jóváhagyott rendszerekhez képest i. jobban tükrözheti a termelési kapacitás előnyeit a rendszer összköltségéhez képest, ii. növelheti a rendszer hatékonyságát, és iii. végső soron csökkenheti az energiarendszer költségeit. Az elmúlt években például megugrott a negatív árak előfordulása (a holland másnapi piacon 2018 és 2024 között 0-ról 465 órára (27)), ami az áringadozás és a bizonytalanság fokozásával a termelőlétesítmények és a kiegyenlítést szolgáló mechanizmusok állami támogatása iránti megnövekedett igényhez vezetett. Ezért fontos, hogy a támogatási rendszerek megfelelő ösztönzőket nyújtsanak a termelési kibocsátás piaci árszintekhez történő igazításához, valamint hogy optimális helyválasztási és technológiai döntések révén az ilyen események elkerülése mellett maximalizálhatók legyenek a piaci bevételek (28). Tekintettel a napon belüli piacon folytatott kereskedelem megnövekedett volumenére (2023-hoz képest 2024-ben +53 %) (29) és a kiegyenlítő szabályozási költségek növekedésére (30), a rendszerhatékonyság biztosításához és a társadalmi költségek minimalizálásához kulcsfontosságú megfelelő ösztönzőket biztosítani a termelőlétesítmények számára a napon belüli és a kiegyenlítő szabályozási piacokra való reagáláshoz. Az elmúlt években jóváhagyott támogatási rendszerekben egyre inkább figyelembe vették a másnapi árjelzésekre való reagálóképességet. A napon belüli és a kiegyenlítő szabályozási piacok jelzéseire való reagálóképesség azonban nagyon alacsony volt, ami súlyos torzulásokhoz vezetett. Ennek egyik jele a napon belüli piacokon a negatív áras órák megnövekedett száma volt: 2024-ben Németországban a napon belüli piacokon az árak az órák 13 %-ában voltak negatívak, pozitív másnapi árak mellett (31).

c) A megújuló villamos energiára vonatkozó korlátozások csökkentése megfelelő beruházási ösztönzőkkel

A jól kialakított különbözeti szerződés további előnye, hogy csökkenti a hálózati korlátok miatti termeléskorlátozást. A jelenlegi rendszerben a rendszerüzemeltető korlátozhatja a termelőlétesítményt, és azt teher-újraelosztási mechanizmussal kompenzálja. Az ilyen korlátozás okai általában a hálózat szűk keresztmetszeteihez kapcsolódnak.

Ez a teher-újraelosztási rendszer nem ösztönzi az erőművi befektetőket arra, hogy a létesítményeket a villamosenergia-kereslethez közeli, szűk keresztmetszetekkel mérsékelten terhelt területeken helyezzék el, ahol a hálózat készen áll ezen új termelési kapacitások fogadására. Arra sem ösztönzi őket, hogy olyan technológiai döntéseket hozzanak, amelyek – például azáltal, hogy korlátozzák a kedvezményezettek hozzájárulását a szűk keresztmetszetekhez – biztosíthatják az új eszközök villamosenergia-rendszerbe való jobb integrálását. Ezért javítani kell az új beruházások helyszínfüggő ösztönzőit annak érdekében, hogy maximalizálni lehessen a megújuló energiaforrások előnyeit az energiarendszer számára. Ez hasonló helyszínfüggő ösztönzőket valósíthat meg a hálózati díjak terén.

A Bizottság Közös Kutatóközpontjának becslése szerint az uniós teher-újraelosztási költségek 2040-ig várhatóan akár évi 100 milliárd EUR-ra emelkednek (32). Ha a villamosenergia-rendszer nem válik rugalmasabbá, és a villamos energia iránti kereslet nem nő, több helyszínfüggő ösztönző és új hálózati eszközök kiépítése nélkül a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelését egyre inkább korlátozni fogják, ami tovább súlyosbítja a szűk keresztmetszetekkel kapcsolatos kihívásokat.

d) Az energiaköltségek csökkentése további, alacsony költségű tisztaenergia-termelés piacra vonzásával és a fosszilis tüzelőanyagokból történő magas költségű energiatermelés kiszorításával

A kétirányú különbözeti szerződések valószínűleg további beruházásokat vonzanak majd az alacsony működési kiadásokkal bíró tisztaenergia-termelő létesítményekbe. Ezek a további beruházások lehetővé teszik a nagykereskedelmi villamosenergia-árak csökkentését azáltal, hogy a drágább, főként fosszilis tüzelőanyaggal működő termelőeszközöket kiszorítják a lehívási sorrendből. Továbbá, még ha a villamos energia nagykereskedelmi árát magas költségű termelőlétesítmények határozzák is meg, a kétirányú különbözeti szerződés olyan eszköz, amellyel villamosenergia-számlák függetleníthetők a fosszilis tüzelőanyagok ingadozó költségeitől. A támogatott létesítmények esetében maximális díjazás meghatározásával a kétirányú különbözeti szerződések lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy magas piaci árak idején helyreállítsák a bevételeiket. A maximális díjazást meghaladó bevételek újraoszthatók a fogyasztók között, ami hatékonyan védi őket a magas energiaárakkal szemben.

Az e szakaszban ismertetett számadatok és elemek fényében kulcsfontosságúnak tűnik a jobb ösztönzők biztosítása annak érdekében, hogy a létesítmények olyan területeken helyezkedjenek el, ahol a szűk keresztmetszetek előfordulása mérsékelt, és ezáltal alacsony a korlátozás kockázata. Ez csökkenteni fogja a villamosenergia-rendszer általános költségeit, és előnyös lesz az uniós fogyasztók és termelők számára.

IV. Jogi keret

Az uniós energiaügyi vívmányok (33) értelmében a kétirányú különbözeti szerződések kialakításának konkrét kritériumokat kell követnie. E tekintetben a vonatkozó jogi keretet a megújulóenergia-irányelv ((EU) 2018/2001 irányelv – RED) (34) 4. cikke és a villamosenergia-rendelet ((EU) 2019/943 rendelet) (35) 19a. és 19d. cikke határozza meg.

A villamosenergia-rendelet 19d. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy 2027. július 17-től (a hibrid rendszerösszekötőkön keresztül csatlakozó tengeri megújulóenergia-létesítmények esetében 2029. július 17-től) a megújuló (36) vagy nukleáris energiaforrásokból történő villamosenergia-termelést szolgáló új villamosenergia-termelő létesítményekbe történő beruházásokra vonatkozó közvetlen ártámogatási rendszerek kétirányú különbözeti szerződések formájában valósuljanak meg. Előírja továbbá, hogy a piaci szereplők ilyen rendszerekben való részvételének önkéntesnek kell lennie.

A megújulóenergia-irányelv 4. cikke és a villamosenergia-rendelet 19d. cikke nem írja elő a kétirányú különbözeti szerződés valamely konkrét típusának használatát. Megkövetelik azonban az egyedi kialakítási elveknek való megfelelést.

A megújulóenergia-irányelv 4. cikke a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia céljára nyújtott támogatási rendszerek kialakítására vonatkozó elveket határoz meg. Előírja különösen, hogy az ilyen rendszereknek ösztönözniük kell a megújuló forrásokból előállított villamos energia villamosenergia-piaci integrációját, mégpedig piaci alapú és a piaci jelzésekre reagáló módon; alkalmazásuk során egyrészt gondoskodni kell arról, hogy ne vezessenek a villamosenergia-piacok szükségtelen torzulásához, másrészt figyelembe kell venni az esetleges rendszerintegrációs költségeket és a hálózati stabilitást. Emellett a megújulóenergia-irányelv 4. cikke előírja, hogy ezeket a támogatási rendszereket úgy kell kialakítani, hogy elősegítsék a megújuló forrásokból előállított villamos energia lehető legnagyobb mértékű villamosenergia-piaci integrációját, és biztosítsák, hogy az energiatermelők reagáljanak a piaci árjelzésekre és maximalizálják piaci bevételeiket. Ezt a támogatást nyílt, átlátható, versenyképes, megkülönböztetésmentes és költséghatékony módon kell nyújtani. A villamosenergia-rendelet 19d. cikke további részletekkel egészíti ki a kétirányú különbözeti szerződések kialakítási elemeit, és kiterjeszti ezt a keretet a nukleáris energiatermelésre. Ezen új rendelkezések célja, hogy általuk a kétirányú különbözeti szerződések formájában megvalósuló támogatási rendszerek jobban megőrizhessék a piaci jelzésekre való reagálóképességüket.

A villamosenergia-rendelet 19d. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja egyértelművé teszi, hogy a kétirányú különbözeti szerződéseknek biztosítaniuk kell, hogy a támogatott létesítmények a piaci jelzésekre reagálva működjenek, míg a villamosenergia-rendelet 19d. cikke (2) bekezdésének e) pontja és (5) bekezdése feltételeket állapít meg arra vonatkozóan, hogy az államnak hogyan kell felhasználnia a visszakövetelési mechanizmusból származó bevételeket. Ezenfelül a villamosenergia-rendelet 19a. cikkének (5) és (6) bekezdése tisztázza továbbá a kétirányú különbözeti szerződések és az energiavásárlási megállapodások közötti lehetséges kölcsönhatást. A villamosenergia-rendelet 19d. cikke a belső piaci verseny és kereskedelem indokolatlan torzulásának elkerülésére (a 19d. cikk (2) bekezdésének d) pontja), a díjazás védelmének szintjére (a 19d. cikk (2) bekezdésének c) pontja), a szerződés idő előtti megszüntetése esetén alkalmazandó kötbérkikötésekre (a 19d. cikk (2) bekezdésének f) pontja) és a tagállamok azon jogára vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz, hogy a kis méretű létesítményeket mentesítsék a villamosenergia-rendelet 19d. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alól (a 19d. cikk (6) bekezdése).

Az (EU) 2024/1735 rendelet 26. cikke (37) előírja, hogy bizonyos nem árjellegű szempontokat kell alkalmazni a tagállamonként évente aukcióra bocsátott megújulóenergia-mennyiség 30 %-ára (vagy tagállamonként legalább évi 6 GW energiamennyiségre) vonatkozóan. Ezek a nem árjellegű szempontok magukban foglalják i. a felelős üzleti magatartásra, a kiberbiztonságra és az adatbiztonságra, valamint a teljesítés képességére vonatkozó előminősítési kritériumokat, továbbá ii. az aukciók rezilienciájára és a fenntarthatósági hozzájárulásra vonatkozó előminősítési vagy odaítélési kritériumokat. Ezeket az (EU) 2025/1176 bizottsági végrehajtási rendelet (38) határozza meg pontosabban. Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy valamely kétirányú különbözeti szerződést figyelembe vesz a megújuló energiaforrásokra vonatkozó aukciók 30 %-os arányában, a fenti, nem árjellegű szempontokat érvényesíteni kell.

E rendszerek jóváhagyását az állami támogatási szabályokkal összhangban kell elvégezni. A megújuló energiaforrásokat hasznosító létesítményekkel többnyire az éghajlatvédelmi, a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás és a tisztaipar-megállapodás nemrégiben jóváhagyott állami támogatási kerete foglalkozik. Nukleáris létesítmények esetében az elemzés közvetlenül az EUMSZ 107. és 108. cikke alapján történik.

A gyakorlatban különösen a piaci jelzésekre való reagálóképességre vonatkozó követelmények végrehajtása, valamint a kétirányú különbözeti szerződések és az energiavásárlási megállapodások kombinációja vetett fel gyakorlati kérdéseket. Ennek megfelelően ez a dokumentum iránymutatást nyújt a követelményeket teljesítő kétirányú különbözeti szerződések kialakításához és energiavásárlási megállapodásokkal való lehetséges kombinálásához. Ez egyértelműbbé teszi azokat a követelményeket, amelyeket a kétirányú különbözeti szerződéseknek teljesíteniük kell ahhoz, hogy megfeleljenek az uniós jognak.

V. A kétirányú különbözeti szerződések intelligens kialakítása

Tekintettel a kétirányú különbözeti szerződések hosszú időtartamára, valamint a 2030-as, 2040-es és 2050-es éghajlat-politikai célok eléréséhez szükséges jelentős beruházások összefüggésében a kétirányú különbözeti szerződések kialakításának lehetővé kell tennie a szükséges beruházásokat, és garantálnia kell, hogy a nyújtott támogatás nem vezet a villamosenergia-piacok működésének torzulásához, ugyanakkor biztosítja a létesítmények hatékony integrációját a villamosenergia-rendszerbe.

Egyrészt a kétirányú különbözeti szerződések keretében támogatott villamosenergia-termelő létesítmények számára lehetővé kell tenni a villamosenergia-piacokon való hatékony működést és részvételt. A támogatott létesítmények piaci jelzésekre való reagálóképességét biztosító ösztönzők kulcsfontosságú elemnek bizonyultak a kétirányú különbözeti szerződések kialakításában. Ezért alapvető fontosságú, hogy a jogi kerettel összhangban a jövőbeli kétirányú különbözeti szerződéses rendszerek mindegyikénél ez a kialakítási elem központi szerepet kapjon.

Másrészt a következő évtizedben nemcsak a megújuló energiaforrások támogatási rendszerei, hanem az atomenergia-politika szempontjából is kulcsfontosságú szempont, hogy továbbra is elő kell mozdítani e rendszerek minél alacsonyabb társadalmi költségek melletti bevezetését. Ehhez korlátozni kell a bevételek kannibalizációjának lehetőségét (39), vagy csökkenteni kell az általános rendszerköltségeket (pl. a hálózati kiadásokat, rugalmassági költségeket, ellátásbiztonsági költségeket vagy teher-újraelosztási költségeket). Ez a létesítménytípusok előmozdításával érhető el, beleértve a több technológiát (pl. megújuló energiaforrásokat és tárolást) ötvöző, nagy rendszerértékű hibrid létesítményeket is, valamint elsődlegesen olyan helyszíneken történő fejlesztésükkel, amelyek maximalizálják a villamosenergia-rendszerhez való hozzájárulásukat.

Mindkét célkitűzés eléréséhez elengedhetetlen a kétirányú különbözeti szerződések olyan kialakítása, amely biztosítja a támogatott eszközök piaci jelzésekre való reagálóképességét. Ez azt jelenti, hogy a jogi keretnek való megfelelés mellett meg kell találni az egyensúlyt a kedvezményezett általános kockázatának fenntartható szintre csökkentése és a beruházási kockázatok egy részének az államra történő átruházása között. A kockázatok egy részét célszerűbb lehet a kétirányú különbözeti szerződés kedvezményezettjeinek kezelniük (pl. a létesítménykarbantartás elvégzésének ütemezésére vonatkozó döntések esetében). E célkitűzés elérése érdekében a legmegfelelőbb kialakítási elemek számos tényezőtől függhetnek, például i. a támogatott termelési technológiáktól, ii. az érintett nagykereskedelmi villamosenergia-piac likviditásától, iii. a tagállamok ajánlattételi övezetein belüli hálózati szűk keresztmetszetek szintjétől, valamint iv. az ajánlattételi övezetek termelési és fogyasztási mintáitól. A kedvezményezett bevételi kockázatának csökkentése érdekében a tagállamok úgy alakíthatják ki a kétirányú különbözeti szerződéseiket, hogy azok korlátozzák az árkockázatot (40) és/vagy a mennyiségi kockázatot (41). Az árkockázatok és a mennyiségi kockázatok korlátozása valóban elengedhetetlen a kedvezményezetteknél felmerülő finanszírozási költségek (és ezáltal a tőkeköltségek) korlátozásához. E kompromisszumok kiegyensúlyozott megközelítése ezért elengedhetetlen a kétirányú különbözeti szerződéshez kapcsolódó közvetlen és közvetett költségek korlátozásához annak érdekében, hogy mind a villamosenergia-fogyasztók, mind az adófizetők számára maximalizálhatók legyenek a szerződések előnyei.

A villamosenergia-rendelet 19d. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjával összhangban a kétirányú különbözeti szerződéseknek fenn kell tartaniuk a hasonló, nem támogatott termelők vagy adott esetben harmadik felek számára nyújtott ösztönzőket, hogy együttesen járuljanak hozzá az alább ismertetett célkitűzésekhez:

1. A rendszerigényeket kielégítő villamosenergia-termelés

Az árjelzésekre reagáló piaci alapú magatartás az erőforrások hatékony felhasználásához vezet, és tükrözi a rendszerigényeket. Például azokban a pillanatokban, amikor a rendelkezésre álló villamos energia bőséges – ezt nulla vagy negatív piaci árak jelzik – a további előállított mennyiségek többletnyomást gyakorolnak a rendszerre, ami a rendszerköltségek növekedéséhez vezet. E többletmennyiségek felvétele érdekében a villamosenergia-rendszert rugalmasabbá kell tenni, különösen a tárolás és a keresletoldali válasz fejlesztése révén, ami növelni fogja az árstabilitást. A piaci feltételek mellett működő létesítményekhez hasonlóan a kétirányú különbözeti szerződés keretében támogatott termelőeszközöknek ezért továbbra is ösztönözniük kell az árjelzésekre való reagálást, biztosítva, hogy a termelt villamos energia értéket képviseljen a villamosenergia-rendszer számára. Hasonlóképpen szűkös kínálat idején a kedvezményezetteket a termelésük maximalizálására kell ösztönözni annak biztosításával, hogy többletnyereséget termelhetnek.

2. Optimális beruházási döntések meghozatala a hatékony rendszerintegráció előmozdítása érdekében

A kétirányú különbözeti szerződések lehetséges kedvezményezettjeinek beruházási döntéseket kell hozniuk az új létesítmények létesítése érdekében. A döntések vonatkozhatnak például a létesítmény elhelyezkedésére, a létesítményben található eszközök számára vagy azok teljesítményére (pl. túltelepítési döntések révén), tájolására, kiegészítő jellegű rugalmassági beruházások esetleges elvégzésére és más technológiai döntésekre. Az ilyen döntések jelentős hatást gyakorolhatnak a villamosenergia-rendszerre, és – figyelembe véve a kétirányú különbözeti szerződések időtartamát, valamint a támogatott létesítmények várható élettartamát – hosszú távú hatásokkal járhatnak. A kétirányú különbözeti szerződések kedvezményezettjeit ezért arra kell ösztönözni, hogy a rendszerigényekre vonatkozó legjobb előrejelzéseknek megfelelően hozzanak döntéseket. A fotovoltaikus paneleket például úgy kell tájolni, hogy a rendszer szempontjából a lehető legnagyobb értéket képviseljék.

Ezzel párhuzamosan hatékony rugalmassági megoldásokat kell kidolgozni annak érdekében, hogy a villamosenergia-rendszer fel tudja venni a megtermelt villamos energiát. Hasonlóképpen a kedvezményezett arra is ösztönözhető, hogy többek között olyan berendezéseket tervezzen és létesítsen a beruházása keretében, amelyek gazdaságilag hatékony szintű rugalmasságot biztosítanak a villamosenergia-rendszer számára; biztosítható például, hogy az atomerőművek képesek legyenek teljesítményük modulálására (42). A kedvezményezettek az ösztönzők hatására túltelepítés mellett dönthetnek, a telepített kapacitás alatti villamosenergia-szintre szóló hálózati csatlakozási szerződéseket köthetnek, vagy a szélturbinákat a szélárnyék miatti kisebb hozam ellenére koncentrálhatják egy adott helyszínen.

3. Kisegítő és szűk keresztmetszetet kezelő szolgáltatások nyújtása (43)

A villamosenergia-rendelet előnyben részesíti a 3. cikkben meghatározott piaci alapú szolgáltatásnyújtást. Ennek megfelelően a kétirányú különbözeti szerződéseknek fenn kell tartaniuk a kedvezményezett arra irányuló pénzügyi ösztönzőit, hogy a létesítményt kisegítő és szűk keresztmetszetek kezelésére irányuló szolgáltatások nyújtására használja, a termelőlétesítmény műszaki képességeinek megfelelően.

4. A karbantartás megfelelő időpontokban, a villamosenergia-rendszer igényeire történő elvégzése

A karbantartást a rendszerigényekkel összhangban kell ütemezni. Ez többek között azt jelenti, hogy fenn kell tartani a kedvezményezett arra irányuló ösztönzőit, hogy karbantartását a karbantartási költségek és az elmaradt piaci bevételek alapján tervezze meg. Erre annak biztosítása érdekében van szükség, hogy az alacsony költségű energiatermelés akkor álljon rendelkezésre, amikor arra a nagykereskedelmi villamosenergia-árak csökkentéséhez a legnagyobb szükség van, például szűkösség idején.

5. A kibocsátás határköltségen, a műszaki korlátok figyelembevételével történő felkínálása

Mivel versenykörülmények között a kedvezményezettek a termelésüket várhatóan határköltségen kínálják, a kétirányú különbözeti szerződés nem ösztönözheti őket arra, hogy ezt a határköltségük alatt tegyék. A kedvezményezettek különösen nem részesülhetnek villamosenergia-termelési támogatásban olyan időszakokban, amikor e termelés piaci értéke negatív (44).

E dokumentum alkalmazásában a nap- és szélenergia-termelés feltételezett határköltsége nulla (45). Következésképpen alapvető fontosságú, hogy ezek a technológiák ne részesüljenek támogatásban, ha a termelt villamos energia piaci értéke negatív. Ezzel szemben bizonyos technológiáknak – például az atomerőműveknek – határköltségeik vannak. E termelőeszközök esetében a negatív piaci árak idején a villamosenergia-termelés támogatásának puszta visszatartása nem elegendő annak biztosításához, hogy termelésüket határköltségen kínálják. Ezért a felfelé és lefelé irányuló teherelosztási képességgel rendelkező ilyen termelőeszközök esetében nem nyújtható támogatás az olyan órákban történő termeléshez, amikor az előállított villamos energia piaci értéke nem éri el a határköltséget. Ez magában foglalja mind a közvetlen termelési költségeket, mind pedig az olyan technikai korlátok költségét, mint a működésfokozási és -csökkentési költségek vagy a más piaci szegmensekben vagy időszakokban való részvétel alternatív költsége.

6. Annak biztosítása, hogy a kedvezményezettek hatékonyan részt vegyenek a különböző villamosenergia-piaci szegmensekben, nyereségmaximalizálási stratégiát követve

A piaci szereplők célja, hogy maximalizálják nyereségüket a különböző piaci időkeretekben, például a másnapi, a napon belüli és a kiegyenlítő időkeretekben. Mivel a kétirányú különbözeti szerződések kialakítási elemei (például a referenciaár meghatározása) arra ösztönözhetik a piaci szereplőket, hogy csak bizonyos piaci szegmensekben kereskedjenek, a kétirányú különbözeti szerződéseket úgy kell kialakítani, hogy a villamosenergia-termelő létesítmények továbbra is megfelelő gazdasági ösztönzőket kapjanak a működéshez és a villamosenergia-piacok valamennyi időkeretében való hatékony részvételhez.

7. A határidős villamosenergia-piacok likviditására gyakorolt minimális hatás biztosítása (46)

Az érintett technológiától függően a határidős piacok fontos szerepet játszhatnak abban, hogy a piaci szereplők fedezzék magukat az áringadozással szemben. Mivel a kétirányú különbözeti szerződések fedezeti funkcióval is rendelkeznek, használatuk csökkentheti a likviditást a határidős piacokon. Ez a likviditás elengedhetetlen ahhoz, hogy a piaci szereplők fedezni tudják az árkockázatoknak való kitettségüket (47). Így adott esetben a kétirányú különbözeti szerződéseknek biztosítaniuk kell, hogy a támogatott létesítmények továbbra is ösztönözve legyenek a határidős villamosenergia-piacon való hatékony részvételre.

8. A kétirányú különbözeti szerződésből származó bevételek méltányos, torzító hatástól mentes elosztásának támogatása

A villamosenergia-rendelet 19d. cikkének (5) bekezdésével összhangban a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a visszakövetelt bevételeket – amennyiben a villamosenergia-árak meghaladják a kétirányú különbözeti szerződés kötési árat – felosszák a végső felhasználók között, az alábbi feltételekkel:

i.	„megakadályozzák a belső piacon a verseny és a kereskedelem olyan torzulásait, amelyek a bevételek vállalkozásoknak történő kiosztásából erednek”; továbbá

ii.

„[a] bevételeket úgy kell kiosztani a végfelhasználók részére, hogy megmaradjanak az arra irányuló ösztönzők, hogy azok csökkentsék vagy olyan időszakokra helyezzék át a fogyasztásukat, amikor a villamosenergia-árak alacsonyak, valamint, hogy az ne ássa alá a villamosenergia-ellátók közötti versenyt.”

Alternatívaként a kétirányú különbözeti szerződés bevételei közvetlen ártámogatási rendszerek költségeinek vagy a végfelhasználók villamosenergia-költségei csökkentésére irányuló beruházásnak, például a megújuló vagy a nem fosszilis energiaforrásokat támogató rendszerek finanszírozására is felhasználhatók.

Végezetül a kétirányú különbözeti szerződések nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes versenyeztetéses ajánlattételi eljárás keretében történő elosztása csökkenti a termelési kapacitás fejlesztési költségeit, és biztosítja, hogy a kétirányú különbözeti szerződések kötési árai tükrözzék a termelés villamosenergia-rendszer számára képviselt hosszú távú értékét. Az állami támogatási szabályok és az ágazati jogszabályok értelmében rendszerint kötelező a kétirányú különbözeti szerződések versenyeztetéses ajánlattételi eljárások keretében történő elosztása.

VI. A kialakítás egyedi elemei

A Bizottság elismeri, hogy számos kialakítási lehetőség kínálkozik. A tagállamok továbbra is szabadon alakíthatnak ki kétirányú különbözeti szerződéseket az alkalmazandó jogi kereten belül. Tekintettel azonban azokra a potenciális előnyökre, amelyeket a jól kialakított kétirányú különbözeti szerződések nyújthatnak (a III. szakaszban vázoltak szerint) és a kapcsolódó kihívásokra (a IV. szakaszban vázoltak szerint), a Bizottság fontosnak tartja, hogy iránymutatást nyújtson arra vonatkozóan, hogy miként azonosíthatók a kétirányú különbözeti szerződés uniós szabályoknak megfelelő kialakítási elemei. Bár a kétirányú különbözeti szerződések természetüknél fogva nagy fokú biztonságot nyújtanak a befektetők számára, és ezért a kereskedői alapon szervezett rendszerekhez képest alacsonyabb beruházási költségeket eredményeznek, a III. szakaszban kiemelt egyéb előnyök szükségessé teszik a kétirányú különbözeti szerződések intelligens kialakítását. Különösen az a)–c) alpontban meghatározott kialakítási elvek a hatékonyan működő villamosenergia-rendszer biztosításához lesznek kulcsfontosságúak, míg a d) alpontban meghatározott kialakítási elv a megújuló energiaforrásokra vonatkozó korlátozások csökkentését fogja segíteni. E kialakítási elvek helyes érvényesítése csökkenteni fogja a tiszta villamosenergia-rendszerre való átállás fogyasztókra háruló összköltségét. Az V. szakaszban leírt kihívások kezelése érdekében ez a szakasz négy fő kialakítási elemet dolgoz ki. A kétirányú különbözeti szerződések formájában megvalósuló támogatási rendszerek állami támogatást jóváhagyó folyamatának részeként a Bizottság a következő alszakaszokban kifejtett valamennyi megfontolást értékelni fogja. Ezért a kétirányú különbözeti szerződés oly módon történő kialakítása, amely az egyes alszakaszokban kidolgozott ajánlásokra épül, megkönnyíti és felgyorsítja e támogatási rendszerek értékelését.

a) Az ajánlattételi magatartás torzulásának megelőzése a másnapi, a napon belüli, a kiegyenlítő szabályozási és a kisegítő szolgáltatások piacán

A kétirányú különbözeti szerződéseket úgy kell kialakítani, hogy ne torzítsák a kedvezményezettek ajánlattételi magatartását. Ennek az az oka, hogy a villamosenergia-piaci árak fontos jelzéseket adnak a villamosenergia-rendszer állapotáról. Ezek helyinformációkat (általában ajánlattételi övezetenként) és időbeli elemet (piaci időegységenként, amely azonnali piacok esetében akár 15 perc, határidős termékek esetében pedig egy év is lehet) tartalmaznak. A negatív árak az adott ajánlattételi övezetben egy adott időpontban fennálló keresletre tekintettel túlzott termelést tükröznek. A negatív árak arra ösztönzik a termelőket, hogy csökkentsék vagy leállítsák termelésüket, ami az adott helyzetben támogatja a rendszert, mivel a negatív árak olyan többlettermelést jeleznek, amelyet a rendszer nem tud felvenni. Ezért döntő fontosságú, hogy a kétirányú különbözeti szerződések ne szüntessék meg ezeket az ösztönzőket azáltal, hogy megváltoztatják a kétirányú különbözeti szerződés kedvezményezettjeinek ajánlattételi magatartását, és ezáltal torzítják a villamosenergia-rendszer működését, növelve a fogyasztók által viselt költségeket.

A tagállamoknak egyrészt el kell kerülniük, hogy negatív árak esetén villamosenergia-termelésre ösztönözzék a kedvezményezetteket, másrészt viszont ösztönözniük kell őket, hogy a határköltségükön tegyenek ajánlatot (48). Ennek megfelelően azokban az időszakokban, amikor a piaci árak a határköltségnél alacsonyabbak vagy negatívak, a kétirányú különbözeti szerződés nem írhat elő díjazást a kedvezményezett villamosenergia-termelésére. A tényleges termeléstől független díjazás azonban továbbra is nyújtható, mivel azt arra tekintet nélkül nyújtják, hogy a kedvezményezett erőművei termeltek-e villamos energiát. Az ilyen díjazásnak biztosítania kell, hogy negatív árak esetén a piaci bevételeknek vagy költségeknek való kitettség továbbra is megfelelő ajánlattételi ösztönzőket nyújtson. Fontos, hogy az ajánlattételi torzulások elkerülése érdekében ez a díjazás ezért nem függhet a kedvezményezett azon döntésétől, hogy termel-e vagy sem. E díjazás fizethető a problémás (pl. negatív áras) konkrét piaci időegységek után, vagy kiigazítható a nem problémás piaci időegységekért kapott bevételek megnövelésével (pl. azoknál a pozitív áras egységeknél, amelyeknél az árak és meghaladják az érintett létesítmények határköltségét).

Olyan ösztönzőkre is szükség van, amelyek magas árak idején maximalizálják a termelést, különösen a teherelosztásra alkalmas termelőeszközök esetében (49), beleértve az atomerőműveket vagy a megújulóenergia-termelésre és -tárolásra szolgáló hibrid létesítményeket is. Ennek az az oka, hogy ezek az erőművek és hibrid létesítmények „igény szerint” termelhetnek, támogatva a rendszert szűkösség idején (ami a magas árakban tükröződik), vagy kiszorítva a kevésbé hatékony termelőeszközöket.

A termelésfüggetlen kétirányú különbözeti szerződések elméletileg optimális ösztönzőket biztosítanak a másnapi, napon belüli vagy kiegyenlítő szabályozási árakra való reagáláshoz. A tagállamoknak vagy a rendszert kialakító illetékes független hatóságoknak azonban biztosítaniuk kell, hogy az ilyen kétirányú különbözeti szerződések referenciamennyiségének kialakítása ne nyújtson helytelen ösztönzőket, illetve ne könnyítse meg manipulációt (50). A termelésalapú kétirányú különbözeti szerződések vagy fúziós kétirányú különbözeti szerződések esetében indexek használhatók mind a napon belüli árak (figyelembe véve a napon belüli aukciókat és a kapuzárási időpontig tartó folyamatos kereskedést), mind a kiegyenlítő szabályozási ár kiszámításához annak meghatározása érdekében, hogy az árak mikor csökkennek nulla vagy a határköltségek alá. Ezért a támogatást nem az előállított villamos energia alapján kell kifizetni.

1. szemléltető keretes írás

A fúziós kétirányú különbözeti szerződések esetében a legtöbb időszakban a kifizetések a létesítmény tényleges termelésén alapulnak. A kifizetések azonban nem korrelálnak a tényleges termeléssel, és bizonyos időszakokban – például a kedvezményezettek mennyiségi kockázatának csökkentése érdekében – függetlenek lehetnek a termeléstől.

Annak érdekében, hogy a kétirányú különbözeti szerződések keretében támogatott kedvezményezettek megfelelő ösztönzést kapjanak a kiegyenlítő szabályozási piacokon való részvételre és a napon belüli árjelzésekre való reagálásra, a következő kialakítási elemek biztosítják, hogy a fúziós kétirányú különbözeti szerződések megfelelő ösztönzőkkel korlátozzák a piaci torzulásokat.

Az ilyen kétirányú különbözeti szerződés a következő feltételek teljesülése esetén tekinthető termelésfüggetlennek:

—

A kedvezményezett létesítményének az átvitelirendszer-üzemeltető kérésére csökkentenie kell vagy le kell állítania a termelést. Ebben a helyzetben biztosítékként fontolóra vehető annak jogilag kötelezővé tétele a kedvezményezettek számára, hogy csökkentő kiegyenlítő szabályozási szolgáltatásokat kínáljanak (51). Ez a feltétel elkerülhetővé tenné, hogy a kedvezményezetteknek nyújtott támogatás torzítsa a kiegyenlítő szabályozási piacokat.

—

A kedvezményezett létesítményének az elosztórendszer-üzemeltető vagy az átvitelirendszer-üzemeltető kérésére szűk a keresztmetszetek kezelése céljából csökkentenie kell vagy le kell állítania a termelést (52). Ezzel elkerülhető, hogy a kedvezményezetteknek nyújtott támogatás torzítsa a rendszer működését.

—	A másnapi árak negatívak.

—

A napon belüli piaci árak negatívak (53). Tekintettel arra, hogy a napon belüli piac különböző szegmensekből (több napon belüli aukcióból és egy napon belüli folyamatos piacból) álló piac, egy adott piaci időegység napon belüli árának azonosításakor előfordul, hogy valamely árindexre kell támaszkodni. Annak biztosítása érdekében, hogy a napon belüli árindex reprezentatív legyen a piaci jelzésekre nézve, az ár meghatározható a napon belüli aukció(k) eredménye alapján, ha az aukció forgási tényezője kellően magas (azaz elegendő likviditást jelez) (54) ahhoz, hogy korlátozza a kedvezményezettek esetleges manipulációs kockázatát. Figyelembe kell venni továbbá azokat az órákat is, amikor a napon belüli folyamatos piacon az árak negatívak, feltéve, hogy ez a szegmens kellően likvid. Ehhez index számítható, amely a kereskedés utolsó óráinak súlyozott átlagárán alapul, ahol a kereskedett volumenek többsége koncentrálódik.

A villamosenergia-rendelet 5. cikkében foglaltaknak megfelelően a termelőnek minden esetben pénzügyileg felelősnek kell maradnia az általa okozott egyensúlyhiányokért. Ezért a kétirányú különbözeti szerződés szerinti kifizetés nem alapulhat kiegyenlítőenergia-egységárakon. Egyedi intézkedések határozhatók meg azonban annak biztosítása érdekében, hogy a kedvezményezettek a kétirányú különbözeti szerződésen keresztül díjazásban részesülhessenek, amikor kisegítő és szűk keresztmetszetek kezelésére irányuló szolgáltatásokat nyújtanak, feltéve, hogy az ilyen konstrukciók nem torzítják a kedvezményezettek által az e kisegítő szolgáltatásokra való ajánlattétel során alkalmazott stratégiát.

1. összefoglaló keretes írás

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a támogatott termelőlétesítmények megőrizzék a másnapi, a napon belüli, a kiegyenlítő szabályozási és a kisegítő szolgáltatások piacán való ajánlattételre irányuló valamennyi ösztönzőt. E tekintetben számos lehetőség kínálkozik, amelyek az optimális eredmények elérése érdekében egymással kombinálhatók. Minden alternatíva alapos megfontolást igényel egy olyan kialakítás kidolgozása érdekében, amely kiküszöböli az ajánlattételi torzulásokat (55) . Eddig a fő kialakítási lehetőségek a következők: i. termelésfüggetlen kétirányú különbözeti szerződések, különös figyelemmel a referenciamennyiség kialakításának módjára, ii. termelésfüggő rendszerek, amelyek konkrét mechanizmusokat tartalmaznak az ajánlattételi torzulások korrigálására, például azon időszakok meghatározása révén, amikor a villamosenergia-termelésért nem teljesíthető kifizetés, valamint iii. termelésfüggő kétirányú különbözeti szerződéseken alapuló fúziós rendszerek, amelyeknél a rendszer torzulásainak elkerülése érdekében a kifizetések időnként nem korrelálnak a tényleges termeléssel.

b) A hatékony karbantartási döntések előmozdítása

A termelőlétesítményeket rendszeresen karban kell tartani. Míg az ilyen karbantartás szükségességének gyakorisága a létesítmény típusától és egyéb tényezőktől függ, a karbantartást akkor kell elvégezni, amikor a rendszernek kevésbé van szüksége a létesítmény termelésére (pl. alacsony kereslet vagy túltermelés idején). Ellenkező esetben a kedvezményezettek a karbantartási munkákat rossza hatékonyság mellett hajtanák végre: magas rendszerigények idején állítanák le a termelési kapacitást, ami nemcsak az árakat, hanem az ellátásbiztonsági kockázatokat is növelheti. A hatékonyság érdekében a karbantartást a legkedvezőbb költség-haszon forgatókönyvnek megfelelően kell elvégezni, vagyis ha a karbantartás elvégzésének költségei (pl. mérnökök, szállítási módok stb.) a várhatóan megszerezhető – a termelt mennyiség és a piaci árak szorzataként kapott – bevételekhez képest a legalacsonyabbak.

A hatékony karbantartási döntések előmozdítása érdekében a tagállamok termelésfüggetlen kétirányú különbözeti szerződések mellett is dönthetnek. E szerződések optimális ösztönzést nyújthatnak, ha a szerződés szerinti kifizetések a karbantartási időszakokban is megtörténnek. A termelésalapú vagy fúziós kétirányú különbözeti szerződések választása esetén a hatékony karbantartást egy kellően hosszú időszakra megállapított referenciaár kiszámításával lehet ösztönözni. Ezen időszak hossza a technológiától és annak karbantartási ciklusaitól függ. A kedvezményezettet ösztönözni kell arra, hogy létesítményének karbantartását a költségeit minimalizáló időszakban végezze el. Az ilyen karbantartás költségei elsősorban magának a karbantartásnak a teljesítéséből erednek, és ezért nagymértékben függhetnek az időjárási viszonyoktól. Ezen túlmenően a kedvezményezettnek figyelembe kell vennie azokat az elmaradt piaci bevételeket is, amelyek a karbantartási időszak alatt halmozódhattak volna fel.

2. szemléltető keretes írás

A termelésfüggetlen kétirányú különbözeti szerződések és a fúziós kétirányú különbözeti szerződések esetében annak biztosítása, hogy a kifizetések a tervezett karbantartási időszakokban is alkalmazandók legyenek, megfelelő ösztönzőket biztosít a karbantartások hatékony elvégzéséhez. A hatékony karbantartást oly módon végzik, hogy minimalizálják a rendszer költségeit, például akkor végeznek karbantartást, amikor a rendszernek kevesebb szüksége van további villamosenergia-termelésre.

Ebben a példában a kedvezményezett úgy dönt, hogy karbantartását az „A” vagy a „B” időszakra tervezi. A kedvezményezetteknek ezen időszakokra kifizetett támogatás mindkét időszak esetében változatlan, függetlenül attól, hogy a kedvezményezett a karbantartását az „A” vagy a „B” időszakban tervezi-e elvégezni. A kedvezményezett ezért annak eldöntésekor, hogy mikorra ütemezze be a karbantartást, nem veszi figyelembe a támogatás kifizetését.

A két forgatókönyv (azaz az „A” vagy „B” időszak alatti karbantartás elvégzése) várható hasznainak (vagy veszteségeinek) összehasonlításakor a kedvezményezettek összehasonlítják i. az egyik időszakban várható piaci bevételek és ii. a másik időszakban várható karbantartási költségek közötti különbségeket. A fenti példában az üzemeltető kevesebb várható nyereségtől esik el (a várható nyereség a várható piaci bevételek és a várható támogatási bevételek összegéből a várható karbantartási költségek levonásával adódik) (56), ha a karbantartást a „B” időszakban végzi. Ez arra ösztönözné, hogy az „A” időszak alatt termeljen, mivel ha ebben az időszakban végzi a karbantartást, nagyobb várható nyereségtől esik el, mint a „B” időszak alatt. Az „A” időszak nagy valószínűséggel egybeesik egy olyan magas árú időszakkal, amikor a létesítmény által termelt többletmennyiség hozzájárul a nagykereskedelmi piaci árak csökkentéséhez. Az üzemeltető annak ellenére dönt így, hogy a „B” időszak alatt a karbantartási költségek várhatóan magasabbak lesznek.

Mindent egybevetve egy ilyen kialakítási elem arra ösztönzi a kedvezményezettet, hogy úgy maximalizálja az általa várható előnyöket, mintha nem kapna támogatást kétirányú különbözeti szerződés keretében, és csökkenti a nagykereskedelmi árakat azáltal, hogy akkor teszi elérhetővé a termelőeszközöket, amikor azokra a legnagyobb szükség van a villamosenergia-rendszerben (57).

A termelésalapú és a fúziós kétirányú különbözeti szerződések esetében a negyedéves vagy éves referencia-időszak alkalmazása – a termelési technológiától függően – elegendő ösztönzést nyújt a karbantartás költséghatékony módon történő elvégzéséhez. A rövidebb karbantartási időszakot igénylő technológiák esetében ez a referencia-időszak egy hónapra csökkenthető, feltéve, hogy a referencia-időszak jelentősen hosszabb marad, mint a karbantartási időszak. A referenciaár hosszabb időszakokra történő kiszámításával a kedvezményezettek hosszabb időszakra vetítve optimalizálhatják a magatartásukat, például a különböző piaci szegmensekből adódó arbitrázs vagy a karbantartás meghatározott időpontokra történő betervezése révén. Előfordulhat azonban – például dinamikus visszakövetelés esetén (58) –, hogy a hosszabb referencia-időszakok bevezetését az adott visszakövetelésnek megfelelően ki kell igazítani annak biztosítása érdekében, hogy a piaci jelzésekre való reagálóképességet elősegítő ösztönzők a referenciaár-számítás teljes időtartama alatt állandóak maradjanak.

2. összefoglaló keretes írás

A tagállamoknak továbbra is biztosítaniuk kell a hatékony karbantartás elvégzésére irányuló valamennyi ösztönzőt a támogatott termelőlétesítmények számára. Ez termelésfüggetlen kétirányú különbözeti szerződések kialakításával és a létesítmények karbantartási időszakok alatti díjazásával érhető el, vagy termelésalapú kétirányú különbözeti szerződések esetében a kétirányú különbözeti szerződés referenciaárának negyedéves vagy éves időszakokra történő kiszámításával. Dinamikus visszakövetelésekre lehet szükség annak biztosítása érdekében, hogy a piaci jelzésekre való reagálóképességet elősegítő ösztönzők a referenciaár-számítás teljes időtartama alatt állandóak maradjanak.

c) A határidős villamosenergia-piacon való hatékony részvétel ösztönzése

A határidős villamosenergia-piacok kulcsfontosságúak ahhoz, hogy a piaci szereplők fedezhessék magukat, és védekezhessenek az áringadozásokkal szemben. A piaci szereplők – akár termelők, akár fogyasztók – természetesen fedezik kockázataikat, hogy csökkentsék azokat. A kétirányú különbözeti szerződések a kötési ár hosszú távú rögzítésével hosszú távú fedezetet nyújtanak a kedvezményezettek számára. A kétirányú különbözeti szerződések sokkal hosszabb távú fedezetet nyújtanak a határidős piacokon leggyakrabban forgalmazott termékekhez képest, amelyek jelenleg egyéves, egyes piacokon legfeljebb hároméves futamidővel kínálnak likvid termékeket. A kétirányú különbözeti szerződések azonban nem teszik lehetővé a közvetlen fogyasztói fedezést, ami tőzsdén kereskedett eszközökön, például határidős piaci termékeken és tőzsdén kívüli eszközökön, például energiavásárlási megállapodásokon keresztül lehetséges (59). A kétirányú különbözeti szerződés ezzel szemben közvetett fedezetet nyújt azáltal, hogy a tagállam ezen eszköz révén jellemzően 15–20 évig vásárol villamos energiát egy adott áron.

A kétirányú különbözeti szerződések csökkenthetik a fedezeti ügyletek és ezáltal a határidős villamosenergia-piacon való részvétel ösztönzőit. Ez különösen igaz akkor, ha a kétirányú különbözeti szerződésben szereplő referenciaárat rövid időszakokra (pl. óránként) számítják ki. Fenntarthatják ugyanakkor a határidős piaci növekedés melletti kereskedés ösztönzőit, például hosszabb távú (pl. éves) átlagok referencia-időszakként történő használatával (60).

A határidős villamosenergia-piacok többsége számára probléma a szűkös likviditás, ami az EU-ban magasabb fedezeti költségekhez és egyenlőtlen piaci hozzáféréshez vezet (61) a villamosenergia-fogyasztók kárára, akik a villamosenergia-költségek tekintetében kiszámíthatóságra tartanak igényt. Ez közvetlen következményekkel jár a fogyasztókra nézve, akik esetleg túl magas árat fizetnek, vagy akár nem is férnek hozzá a rögzített villamosenergia-áras szerződésekhez. A támogatási rendszerek fedezéstől visszatartó hatásait az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) az uniós határidős piacok egyik fő problémájaként azonosította (62).

Tekintettel arra, hogy a határidős piaci termékeket jelenleg többnyire alapterhelési termékek formájában (egy teljes hónapra, negyedévre vagy évre szóló állandó profillal) bocsátják ki, a határidős piacokon való részvétel különösen fontos a viszonylag állandó termelési profillal rendelkező, például a nukleáris létesítmények esetében. Az egyes időszakos megújulóenergia-termelő létesítmények esetében ez kevésbé nyilvánvaló a meglévő piaci termékek esetében.

Az ilyen létesítmények esetében egyedi kialakítási elemeket kell bevezetni a támogatási rendszerekbe, például hosszabb referencia-időszakok alkalmazásával, illetve a referenciaár vagy a referencia-időszak olyan meghatározása révén, amely fenntartja a határidős piacokon való hatékony működésre és részvételre irányuló ösztönzőket. Nukleáris létesítmények esetében a kétirányú különbözeti szerződésben szereplő referenciaár úgy is meghatározható, hogy az több piaci szegmenst vegyen figyelembe (pl. a határidős és a másnapi piacot). A referenciaár meghatározása azonban nem egyértelmű. Ennek az az oka, hogy az egyes tagállamokban különböző határidős termékek állhatnak rendelkezésre, és hogy a kétirányú különbözeti szerződések referenciaárában a határidős piaci árak figyelembevételét egyensúlyba kell hozni a rövid távú árjelzésekre és a megfelelő befektetői kockázatokra való reagálásra irányuló megfelelő ösztönzők fenntartásának szükségességével. Az ilyen ösztönzők fenntartása érdekében a kétirányú különbözeti szerződés referenciaára utólag is kiszámítható a különböző piaci szegmensekben ténylegesen forgalmazott mennyiségek és e piacok egy adott időszak alatti átlagárai alapján.

3. szemléltető keretes írás

Az egyetlen piaci szegmensre (pl. a másnapi piacra) egyszerűen kiszámított referenciaár alkalmazása azt eredményezné, hogy az erőmű további kockázatot viselne azáltal, hogy a különbözeti kifizetések kiszámításának alapjául szolgáló piactól eltérő piacon értékesít. Ez különösen fontos a nukleáris termelőlétesítményekkel összefüggésben.

E probléma elkerülésére az egyik lehetséges megoldás az, ha egyrészt referenciaárat számítanak azon piacok (pl. határidős, másnapi, napon belüli piacok) egyes piaci árainak átlagaként, amelyeken a kedvezményezett értékesíteni fog, és azt súlyozzák a kedvezményezett által az egyes piacokon ténylegesen értékesített mennyiséggel, másrészt számítanak egy meghatározott piaci árat is (pl. a következő évi határidős piaci termékek átlagáraként), és azt súlyozzák a szabad kapacitással. A referenciaár képzésekor a realizált árakkal szemben a piaci árak használata arra ösztönzi a kedvezményezetteket, hogy „megverjék a piacot”. Megjegyzendő, hogy a tényleges értékesítéssel történő súlyozás azt jelenti, hogy a referenciaár összetételét nem külsőleg határozzák meg, ami mesterségesen torzíthatja a kedvezményezett kereskedelmi stratégiáját, hanem az belső eredetű: a kedvezményezett tényleges kereskedelmi stratégiáján alapul.

A szemléltetésben használt, súlyozott átlagként számított referenciaár lehetővé teszi, hogy az erőmű az aktivitásával érintett minden piacon (a határidős, a másnapi és a napon belüli piacon is) fedezve legyen, ennélfogva lehetővé teszi az erőmű számára, hogy e piacok mindegyikén aktívan értékesítsen. Az alacsony termelésű referencia-időszakokban a manipuláció jelentette kockázatok csökkentése érdekében piaci referenciaszegmenst határoznak meg a referenciaár kiszámításához (63).

A teherelosztásra vonatkozó hatékony döntések előmozdítása érdekében azonban az erőművet ösztönözni kell arra, hogy reagáljon a rövidebb távú árösztönzőkre, még akkor is, ha a villamos energiát fizikai, hosszabb távú piacon értékesítették. Ezt biztosító megoldás, ha az erőmű az értékesítési kötelezettségeit teljesítendő képes visszavásárolni a villamos energiát a piacon, miközben modulálja a termelését (64).

További lehetőségként az állam egy vagy több, a termelőlétesítmények üzemeltetőjétől független és versenyeztetéses eljárás útján kiválasztott piaci szereplőt bízhat meg az állam nevében határidős piaci fedezeti ügyletek végzésére. Ez a fedezeti ügylet a támogatott létesítmények csoportja által termelt mennyiségekre is elvégezhető. Ez segítene csökkenteni az egyébként hosszú távú fizetési kötelezettségeknek és az azonnali árak ingadozásának kitett állam kockázatát, támogatná a határidős piaci likviditást, és a támogatott villamosenergia-mennyiségeket elérhetővé tenné a fogyasztók számára. E megközelítés előnye, hogy az állam által megbízott piaci szereplő a piaci trendekhez igazíthatja kereskedési magatartását.

Hasonlóképpen ez az állam által megbízott piaci szereplő hosszabb távú fedezetet nyújtó energiavásárlási megállapodások formájában kínálhatja a beszerzett mennyiségek egy részét (65). Ez azt is lehetővé tenné az állam számára, hogy fedezze a kétirányú különbözeti szerződések aláírásából származó rövid távú áraknak való kitettségét. E megközelítés előnye, hogy szabványosítottabb energiavásárlási megállapodásokhoz kapcsolódó termékeket eredményez, amelyek a kiskereskedők és nagyobb számú fogyasztó, köztük más tagállamok fogyasztói számára is elérhetőek lesznek. Ha egy tagállam több kétirányú különbözeti szerződést kötött, akkor azokat összevonhatják az energiavásárlási megállapodásokban vagy a piacon kínált határidős piaci ajánlatokban. Ily módon a különböző időszakos termelőlétesítmények profiljait össze lehetne vonni egy egységesebb fedezeti profil kialakításához, amely jobban tükrözi a fogyasztók igényeit. Mindezen kereskedésnek piaci alapon kell történnie a torzulások megelőzése érdekében.

3. összefoglaló keretes írás

A tagállamoknak biztosítaniuk kell a támogatott termelőlétesítmények számára a nem támogatott termelőlétesítményekéhez hasonló ösztönzők fenntartását, hogy az előbbiek hatékonyan részt vegyenek a villamosenergia-piacokon, beleértve a határidős piacokat is. Annak biztosítása, hogy a kétirányú különbözeti szerződések ne tereljék el szisztematikusan a mennyiségeket a határidős piacokról, különösen fontos a nukleáris létesítmények és más, állandóbb termelési profilú termelési technológiák esetében.

d) A beruházások értékének maximalizálása a villamosenergia-rendszer és az uniós fogyasztók számára

Új termelőlétesítményekbe történő beruházás esetén a befektetőknek bizonyos számú beruházási döntést kell meghozniuk. Bár e döntések némelyikét általában meghatározzák a kétirányú különbözeti szerződésekhez kapcsolódó (pl. a termelőlétesítmény típusára vonatkozó) pályázati feltételek, számos döntés továbbra is a befektetőnél marad. Amikor a helyes döntés segíthet maximalizálni a beruházás jóléti hozzájárulását, a döntés érintheti például i. a létesítmény helyét (nap- vagy szárazföldi szélerőmű esetében), ii. a létesítmény tájolását (napenergia esetében), iii. a szélerőműparkok technológiaválasztását (66), iv. az atomerőművek olyan kialakítását, amely lehetővé teszi a rugalmasabb termelést, v. a telepített kapacitást a hálózatba történő maximális betáplálási kapacitáshoz képest, vi. a rugalmassági beruházások kiegészítő jellegű elvégzését (67), vagy vii. a termelőlétesítmény konkrét modelljét. Ezek a döntések jelentős és tartós hatást gyakorolhatnak a villamosenergia-rendszerre. Ezért a támogatási rendszer kialakításába be kell építeni az optimális beruházási döntések meghozatalára irányuló megfelelő ösztönzőket, amelyek maximalizálják a beruházás értékét a teljes villamosenergia-rendszer számára (68). Ezek az optimális beruházási döntések előnyösek a fogyasztók számára, mivel például arra ösztönzik őket, hogy a villamos energiát nagyobb kereslettel jellemzett órákban bocsássák rendelkezésre, ezáltal csökkentve mindenki számára a piaci árat.

A megfelelő beruházási döntések biztosítása érdekében alapvető fontosságú, hogy a kedvezményezettek továbbra is ki legyenek téve az ezen iránymutatásban leírt árjelzéseknek. Amennyiben a piaci árképzés teljes mértékben és megfelelően tükrözi a rendszer igényeit és a helyi sajátosságokat, a befektetők ezen áraknak való kitettsége segít irányítani a beruházásokkal kapcsolatos döntéseket azok elhelyezkedése, tájolása, rugalmassága és a termelőlétesítmény megválasztása tekintetében.

A termelésfüggetlen kétirányú különbözeti szerződések – megfelelő kialakítás esetén – elméletileg optimális beruházási ösztönzőket nyújthatnak. A tagállamoknak vagy a rendszert kialakító érintett független hatóságoknak különös figyelmet kell fordítaniuk az ilyen kétirányú különbözeti szerződések referenciamennyiségének kialakítására, mivel ez várhatóan jelentős hatással lesz a villamosenergia-rendszerbe történő beruházások értékének maximalizálására irányuló ösztönzők erejére.

Emellett a támogatást nyújtó hatóságnak jóval a versenyeztetéses ajánlattételi eljárás előtt tájékoztatnia kell a potenciális kedvezményezetteket a referenciaár és -mennyiség meghatározására szolgáló módszertanról. Ennek köszönhetően a potenciális kedvezményezettek azt ajánlatukban és beruházási döntéseik során a lehető legjobban figyelembe vehetik.

4. szemléltető keretes írás

A hibrid létesítmények (egy termelőeszköz és egy másik eszköz, például egy akkumulátor) fejlesztése gyors ütemben zajlik. Ezzel hatékonyan használhatók ki a szűkös hálózati kapcsolatok és gyorsabban fejleszthetők a projektek. A termelőeszközök rugalmassági megoldásokkal való kombinálásával a létesítmény teherelosztásra alkalmassá válik. Ezért az ezen eszközökre vonatkozó támogatási rendszer kialakítása megköveteli, hogy a létesítmény továbbra is ösztönözve legyen a piaci jelzések szerinti teherelosztásra.

A hibrid létesítmények fejlesztése szempontjából különösen fontos bevált gyakorlat, hogy lehetővé teszik a támogatott villamosenergia-termelő létesítmény kedvezményezettjei számára, hogy beruházzanak a fogyasztásmérő mögötti rugalmassági megoldásokba, például akkumulátorokba, ezáltal lehetővé téve a kedvezményezett számára, hogy megtakarítsa a fogyasztásmérő mögötti eszköz hálózati csatlakozási díjait, és potenciálisan hozzájáruljon a hálózati szűk keresztmetszet csökkentéséhez. Az ilyen beruházások a termelőlétesítménybe történő beruházásokkal együtt vagy azokat követően, a kétirányú különbözeti szerződés által támogatott termelőlétesítmény élettartama alatt hajthatók végre. Ilyen esetekben fontos, hogy a támogatást csak az eredetileg a támogatási rendszerbe tartozó termelőlétesítmény támogatására nyújtsák, például egy erre a célra létesített, tanúsított egyedi mérőponton keresztül.

Ezen túlmenően a tagállamok a villamosenergia-rendelet ezen iránymutatásban ismertetett szabályainak való megfelelés érdekében termelésfüggetlen kétirányú különbözeti szerződés bevezetését is tervbe vehetik. E tagállamok dönthetnek úgy, hogy kiigazítják a referenciamennyiséget, ami alapján a kedvezményezettet rendszerbarátabb magatartásra ösztönzik. A gyakorlatban ez azt eredményezheti, hogy a kedvezményezett kereskedői alapon, állami támogatás nélkül ruház be rugalmassági megoldásokba. A tagállamoknak azonban óvatosan kell eljárniuk a referenciamennyiség kiigazításakor, hogy a kedvezményezettek bevételi kockázatát olyan szintre korlátozzák, amely:

—	a kedvezményezettek finanszírozási költségeit a kitűzött célnak megfelelő szinten tartja; továbbá

—	megőrzi a versenyeztetéses ajánlattételi eljárás versenyjellegét.

Előfordulhat azonban, hogy a nagykereskedelmi árképzés nem mindig tükrözi teljes mértékben az esetleges hálózati szűk keresztmetszeteket és a helyi piac sajátosságait. Még ha a piaci árak a helyszíntől függően eltérőek is, előfordulhat, hogy ezek a különbségek nem elég jelentősek ahhoz, hogy a beruházásokat oda irányítsák, ahol azokra a legnagyobb szükség van. Ezért szükséges lehet, hogy a tagállamok a fent említett elemeken túlmenően egyedi korrekciós intézkedések bevezetésével biztosítsanak erősebb helyszínfüggő ösztönzőket. Ez segíthet csökkenteni a rendszer általános költségeit azáltal, hogy a beruházásokat szűk keresztmetszetekkel mérsékelten terhelt területekre irányítja, és minimálisra csökkenti a költséges korrekciós intézkedések iránti igényt. Ezek az intézkedések például a támogatási rendszer díjazásában alkalmazott korrekciós tényezők vagy az energiarendszerben az ajánlatok rangsorolásához használt, nem árjellegű szempontok formáját ölthetik, feltéve, hogy ezeket a szempontokat objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes módon határozzák meg. Ezek a kritériumok nem haladhatják meg az összes kiválasztási kritérium súlyozásának 30 %-át, emellett a tagállamnak meg kell indokolnia a javasolt megközelítést, és biztosítania kell, hogy az megfeleljen a kitűzött céloknak. Megjegyzendő, hogy további, nem árjellegű szempontok alkalmazása esetén a tagállamnak – az állami támogatási szabályok szerinti egyéb követelmények teljesítése mellett – bizonyítania kell, hogy ezek nem befolyásolják a kedvezményezettek kiválasztására irányuló aukciók versenyjellegét (69).

Ezzel párhuzamosan annak biztosítása érdekében, hogy a szerződések időtállók legyenek a villamosenergia-rendszer szempontjából előnyös piacszerkezeti változások tekintetében is, a kétirányú különbözeti szerződéseknek olyan rendelkezéseket kell tartalmazniuk, amelyek részletezik a kifizetések kiigazításának módját az esetleges változások – például az ajánlattételi övezetek átalakítása vagy a piaci időegység részletességének megváltoztatása – esetén.

Végezetül a beruházások lakossági előnyeinek maximalizálása érdekében minden olyan esetben, amikor a villamosenergia-árak magasak, a bevételeket vissza kell követelni, és azokat a villamosenergia-rendelet 19d. cikkének (5) bekezdésében meghatározott követelményekkel összhangban el kell osztani a végső felhasználók között. A visszakövetelt bevételek felhasználhatók magának a kétirányú különbözeti szerződésnek a finanszírozására is, vagy felhasználhatók a villamosenergia-rendelet 19d. cikkében említett közvetlen támogatási rendszerek, például a megújulóenergia-termelésbe történő beruházások előmozdítását célzó egyéb kétirányú különbözeti szerződések költségeinek finanszírozására. Ha a kétirányú különbözeti szerződés szerinti fennmaradó bevételeket szelektíven osztják el a vállalkozások között, a tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot, és szükség esetén az állami támogatási szabályok alapján be kell jelenteniük az ilyen intézkedést.

4. összefoglaló keretes írás

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a támogatott termelőlétesítmények továbbra is kellő mértékben ki legyenek téve a piaci áraknak az optimális beruházási döntések biztosítása érdekében. Ez elérhető egyrészt termelésfüggetlen kétirányú különbözeti szerződésekkel olyan referenciaprojekteknél, amelyek nem utánozzák a kedvezményezett létesítményének termelési kapacitását, másrészt hosszú referencia-időszakokkal rendelkező, termelésalapú vagy fúziós kétirányú különbözeti szerződésekkel. Szükség esetén azonban további egyedi elemeket, például helyszínfüggő ösztönzőket is be lehet vezetni a hálózati szűk keresztmetszetek kezelésére és a költséges korrekciós intézkedések iránti igény minimalizálására.

VII. Különbözeti szerződések kombinálása energiavásárlási megállapodásokkal

a) Mik azok az energiavásárlási megállapodások?

A villamosenergia-rendelet 2. cikkének 77. pontjában foglalt meghatározás szerint az energiavásárlási megállapodás „olyan szerződés, amelynek keretében egy természetes vagy jogi személy vállalja, hogy egy villamosenergia-termelőtől piaci alapon villamos energiát vásárol”. Ezeket a szerződéseket a jelenlegi gyakorlatban jellemzően 5–10 éves vagy hosszabb (legfeljebb 20 éves) időtartamra kötik. Rögzített vagy változó árra egyaránt köthetők. A rögzített áras energiavásárlási megállapodások célja többek között az árak kiszámíthatóságának biztosítása. A szerződés hosszú távú kiszámíthatósága támogatja a projektgazdákat az új projektek finanszírozásában, beleértve a megújuló vagy potenciális jövőbeli nukleárisenergia-projekteket is. Az átvevők számára eredetileg a tiszta villamos energiához való közvetlen hozzáférés eszközét jelentették. A 2021–2022-es energiaár-válság során tapasztalt áringadozás arra is rávilágított, hogy a fogyasztók hogyan használhatják fel az energiavásárlási megállapodásokat a tevékenységük jövőbeli áringadozásokkal szembeni védelmét célzó fedezeti stratégia részeként. A megállapodások emellett megkönnyíthetik a villamosítási projektek finanszírozását is.

A jelenlegi gyakorlatban különböző típusú energiavásárlási megállapodások léteznek, amelyek megosztják a különböző kockázatokat a szerződő felek között. Például az energiavásárlási megállapodások egyrészt követhetik a termelt mennyiség alapján történő fizetés modelljét, ahol az átvevő bizonyos létesítmények termelése alapján kap villamos energiát, másrészt alkalmazhatnak alapterhelési modellt, a termelőhöz telepítve villamosenergia-ellátásnak a fogyasztó alapterhelési profiljához való igazításának kockázatát (70). A szerződő felek olyan megállapodásokat is köthetnek, amelyek a termelés után fizetett díj és az alapterhelési modell között helyezkednek el. Az energiavásárlási megállapodások árát nem feltétlenül rögzítik a szerződés teljes időtartamára. Ez a szerződés kikötéseinek megfelelően a hónapok, évszakok vagy évek során változhat.

További különbséget lehet tenni a fizikai és a pénzügyi energiavásárlási megállapodások között. Egy fizikai energiavásárlási megállapodás esetében az átvevő valamely mérlegkörfelelős, a villamosenergia-termelő pedig anélkül adja át az előállított villamos energiát az átvevői portfóliónak, hogy a villamosenergia-piacokon kereskednie kellene, és ezt esetenként – de nem feltétlenül – közvetlen kapcsolaton keresztül teszi. Ez azt jelenti, hogy az adott hálózati csatlakozási pontokon mérést végeznek, és az átvevő közvetlenül fizet a termelőnek az átadott villamos energiáért. Pénzügyi energiavásárlási megállapodás esetében mind a termelő, mind az átvevő a villamosenergia-piacokra támaszkodik a fizikai teherelosztás során azáltal, hogy a villamos energiát a piac által meghatározott árakon értékesíti más piaci szereplőknek, illetve vásárolja meg más piaci szereplőktől. Ezt követően mindkét fél közvetlen pénzügyi elszámolást végez a villamos energia piaci ára és a szerződésben meghatározott ár közötti különbség alapján.

b) A kétirányú különbözeti szerződések és az energiavásárlási megállapodások kombinációja

A villamosenergia-rendelet 19a. cikke rögzíti azt az elvet, hogy a megújuló energiaforrásokat támogató rendszerek keretében „lehetővé kell tenni olyan projektek részvételét, amelyek a villamos energia egy részét megújulóenergia-vásárlási megállapodáson vagy más piaci alapú megállapodásokon keresztül történő értékesítés céljára tartják fenn” (71). Ezt nemzeti jogszabályok révén kell lehetővé tenni, vagy kifejezetten meg kell említeni a pályázati dokumentumokban, vagy mindkettőben.

Ez a rendelkezés egyértelművé teszi, hogy egy adott megújulóenergia-termelő létesítmény esetében kétféle szerződés – a kétirányú különbözeti szerződés és az energiavásárlási megállapodás – alkalmazása kombinálható. E kombináció gyakorlati működtetésének különböző módjai vannak, de legalább két lehetőséget biztosítani kell a kétirányú különbözeti szerződések valamennyi rendszerében:

—

A kétirányú különbözeti szerződésre pályázók számára lehetővé kell tenni, hogy a kétirányú különbözeti szerződések pályázati eljárásában a telepített termelési kapacitásuknak csak egy részével vegyenek részt (72). A tagállamoknak átlátható számítási módszereket kell kidolgozniuk, és/vagy lehetővé kell tenniük az almérést ennek gyakorlati megvalósíthatósága érdekében, ugyanakkor ki kell küszöbölniük a versenyellenes magatartás kockázatát (pl. azt, hogy a fejlesztők idővel saját előnyükre befolyásolhassák, hogy a kétirányú különbözeti szerződés vagy az energiavásárlási megállapodás keretében mely kapacitást vagy termelési volument veszik figyelembe). Emellett azok a tagállamok, amelyek készek tovább ösztönözni az energiavásárlási megállapodások likvid piacainak fejlesztését, korlátozhatják a kétirányú különbözeti szerződés hatálya alá tartozó termelési kibocsátás maximális részarányát. Ez arra ösztönözheti a kedvezményezetteket, hogy piaci alapú energiavásárlási megállapodásokat kössenek annak érdekében, hogy kiszámítható bevételeket biztosítsanak a termelésük azon részére, amely nem tartozik kétirányú különbözeti szerződés hatálya alá.

—

A kétirányú különbözeti szerződések odaítélését nem szabad a villamos energia bizonyos piaci szegmensekben történő értékesítéséhez kötni. A kedvezményezettek számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy szabadon döntsenek a létesítményeik által termelt villamos energia értékesítésének módjáról (és minden esetben dönthessenek úgy, hogy energiavásárlási megállapodások keretében értékesítenek kétirányú különbözeti szerződés hatálya alá tartozó mennyiségeket, feltéve, hogy ez a részvétel nem befolyásolja hátrányosan a piaci versenyt).

A fejlesztő számára azonban lehetővé kell tenni, hogy teljesítse a különböző szerződések keretében vállalt kötelezettségeket.

i. Kockázatok és kockázatcsökkentő intézkedések

Az állami támogatás és a magánátvétel azonos projektben való kombinálásának három fő kockázata van:

—

Először is az állami támogatás átvevőre való kiterjesztésének kockázata (kereszttámogatás), amelyet az állami támogatási szabályok alapján megfelelően értékelni kell. Mivel az állami támogatás lehetővé teszi, hogy a projektet a fejlesztő finanszírozza és hajtsa végre, a magánátvevő kedvezőbb feltételekben részesülhet, mint amelyek e támogatás hiányában fennállnának. A kétirányú különbözeti szerződés referenciaárát ezért nem szabad úgy kiszámítani, hogy az arra ösztönözze a kedvezményezetteket, hogy a piaci árnál alacsonyabb árról írjanak alá energiavásárlási megállapodásokat.

—	Másodszor: a kétirányú különbözeti szerződések és az energiavásárlási megállapodások kombinációját követően a piaci alapon megkötött termékekhez képest azok feltételeinek és árának módosítása által az energiavásárlási megállapodások piacán okozott torzulások kockázata (73).

—

Végezetül a kétirányú különbözeti szerződés és a fizikai energiavásárlási megállapodások kombinációja, amely megszüntetheti a felek arra irányuló ösztönzőit, hogy a szervezett nagykereskedelmi villamosenergia-piacokon kereskedjenek, azzal a kockázattal jár, hogy más villamosenergia-piacokon csökken a likviditás.

Az állami támogatás magánátvevőre való kiterjesztésének kockázatát csökkentő intézkedés az lenne, ha a kedvezményezettet arra köteleznék, hogy nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes versenyeztetéses ajánlattételi eljárás keretében válassza ki az energiavásárlási megállapodás átvevőjét. Ez lehetővé tenné annak árfeltárás útján történő megállapítását, hogy a vállalkozások mennyit hajlandók fizetni az említett termeléshez való hozzáférésért. Annak biztosítása érdekében, hogy ezek az eredmények tükrözzék e szerződések belső értékét, az ilyen értékesítéseket úgy kell kialakítani, hogy azokban az érdekelt felek legnagyobb hányada részt vehessen. A bevált gyakorlatok közé tartoznak például a következők: i. a minimális vételezési mennyiség alacsony szinten (pl. 1 MW) történő meghatározása, ii. a szerződés időtartamának oly módon történő meghatározása, hogy az ne jelentsen hátrányos megkülönböztetést a kisfogyasztókkal szemben (pl. körülbelül öt év), iii. az ilyen aukciókon való részvétel lehetővé tétele minden villamosenergia-fogyasztó, köztük a kiskereskedelmi szolgáltatók számára, valamint iv. annak lehetővé tétele, hogy a határokon átnyúló érdekelt felek részt vehessenek ezeken az aukciókon. Ez nem befolyásolhatja kedvezőtlenül a piaci versenyt, különösen abban az esetben, ha az említett energiavásárlási megállapodásban részt vevő két fél ugyanazon szervezet ellenőrzése alatt áll. E lehetőség másik előnye, hogy maximalizálja a fejlesztők bevételeit, ezáltal minimálisra csökkentve a termelési kapacitás kiépítéséhez szükséges állami támogatást.

Az aukciófolyamat szükségszerű mellékhatása, hogy a legmagasabb ajánlatot tevők jutnának energiavásárlási megállapodásokhoz, ami kizárná az energiavásárlási megállapodások piacaihoz való hozzáférésből a belépési korlátokkal szembesülő potenciális ügyfeleket (74). Annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen típusú megállapodások ne vezessenek egyes átvevők piaci erejének növekedéséhez, a jelentős piaci erővel rendelkező átvevők – köztük leányvállalataik – által felvehető kapacitás mennyisége korlátozható, vagy különböző kosarak alakíthatók ki az árverésen az átvevők kiválasztására. Az energiavásárlási megállapodások szerinti átvevők kereszttámogatásával kapcsolatos kockázat csökkentésével az az igény is kezelhető, hogy az energiavásárlási megállapodások piaca a lehető legkisebb mértékben torzuljon. E tekintetben az energiavásárlási megállapodást piaci feltételek mellett kell meghatározni, amint azt a villamosenergia-rendelet is előírja. Míg az energiavásárlási megállapodásokat piaci feltételek mellett – például versenyeztetéses árverési eljárás keretében – kell meghatározni, a kétirányú különbözeti szerződés kedvezményezettjeinek továbbra is szabadon kell dönteniük arról, hogy villamos energiájukat energiavásárlási megállapodás keretében értékesítik-e. Ha az állam más szakpolitikai célkitűzéseket kíván megvalósítani – például bizonyos iparágak célzott támogatását –, más állami támogatási lehetőségek is léteznek (75). Az energiavásárlási megállapodások potenciális átvevői körének korlátozása szükségszerűen ilyen torzulásokat okozna a piacon jelenlévő más potenciális átvevők kárára, és potenciálisan ellentétes lenne az állami támogatási szabályokkal.

Az egyéb villamosenergia-piacokról történő likviditáskivonás kockázatának minimalizálása érdekében ajánlott az energiavásárlási megállapodások alkalmazását a pénzügyi energiavásárlási megállapodásokra korlátozni, amelyek továbbra is ösztönzik a szerződő feleket a szervezett villamosenergia-piacokon folytatott kereskedelemre.

ii. Lehetőségek a kétirányú különbözeti szerződések és az energiavásárlási megállapodások kombinálására

A villamosenergia-rendelet 19a. cikkében foglalt rendelkezés értelmében az állam csak azt köteles lehetővé tenni az ajánlattevők számára, hogy a termelés egy részét energiavásárlási megállapodásokra vagy más piaci alapú megállapodásokra tartsák fenn. Ez elvben nem igényel egyedi elemeket az aukció vagy a kétirányú különbözeti szerződés kialakításánál, de magában foglalhatja a fent említett kockázatcsökkentő intézkedéseket.

A fejlesztők az energiavásárlási megállapodásokkal való lehetséges kombinációról az állami támogatási ajánlatnak az energiavásárlási megállapodás aláírására vagy más piaci megállapodások alkalmazására vonatkozó külső lehetőséghez viszonyított vonzereje alapján döntenek.

A kétirányú különbözeti szerződések és az energiavásárlási megállapodások ilyen kombinációjának egyik módja a támogatási rendszer esetében az lehet, hogy a kétirányú különbözeti szerződés hatálya alá tartozó kapacitást vagy termelést a teljes kapacitás vagy termelés egy részére korlátozzák. Ilyen esetben a fejlesztőnek alternatív bevételi forrásokat kell találnia a fennmaradó nem támogatott kapacitásra vagy termelésre, beleértve adott esetben az energiavásárlási megállapodásokat is. Következésképpen ezekben az esetekben különösen fontos a kockázatcsökkentő intézkedések elfogadása annak biztosítása érdekében, hogy ezek a megállapodások ne eredményezzenek kereszttámogatást.

Ez a lehetőség különösen alkalmasnak tűnik a tengeri szélerőművek esetében, ahol a tengerfenéki területeket az állam adja bérbe fejlesztőknek. Az állam ekkor az állami támogatást olyan termelési mennyiségre korlátozhatja, amely nem felel meg az adott területen kiépíthető teljes becsült kapacitásnak, és lehetővé teheti a fejlesztők számára a rendszer által támogatott kapacitás feletti létesítést („túltelepítés”). A kedvezményezettek ezért kénytelenek más finanszírozási forrásokat találni a teljes kiépítés biztosítása és a méretgazdaságosság előnyeinek kihasználása érdekében (76).

Ezzel szemben a szárazföldi létesítmények esetében az állam jellemzően nem rendelkezik ismeretekkel a felhasználandó terület méretéről, így az alapján nem határozhatja meg a támogatandó termelés vagy kapacitás mennyiségét. Ilyen körülmények között az állam meghatározhatja a létesítmény termelésének azon maximális százalékos arányát, amely állami támogatásban részesülhet (77). Figyelmet érdemel, hogy mivel az állami támogatásban nem részesülő termelés százalékos aránya alacsony lehet, a kedvezményezettek a teljes kereskedői kitettséget is választhatják, mivel előfordulhat, hogy nincs szükségük kiegészítő hosszú távú szerződésre a létesítmény finanszírozásához. Minél alacsonyabb az állami támogatás által lefedett részesedés, annál nagyobb az ösztönzés egy másik hosszú távú szerződés energiavásárlási megállapodás formájában történő aláírására, mint más piaci megállapodásokra, például a szervezett piacokon való kereskedésre.

Az állam a kétirányú különbözeti szerződés szerződő feleként e villamos energia egy részét rövidebb távú energiavásárlási megállapodások formájában is értékesítheti (78). Ez fedezetet nyújtana mind a hosszabb távú beruházási kötelezettségvállalásokat igénylő fejlesztők, mind az olyan ügyfelek számára, akik esetleg nincsenek abban a helyzetben, hogy hosszú távú szerződéseket írjanak alá, és rövidebb időtartamú szerződéseket igényelnek. Ezeket az energiavásárlási megállapodásokat körülbelül ötéves futamidővel kell létrehozni, és versenyeztetéses ajánlattételi eljárás keretében kell odaítélni, amely akár határokon átnyúlóan is nyitott az energiaszolgáltatók és a fogyasztók számára. Mivel az állam közvetítőként jár el, figyelmet kell fordítani az állami garanciák meglétére. Amennyiben van államilag támogatott garancia, annak olyan rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek megakadályozzák a villamosenergia-piacok likviditásának csökkenését, például pénzügyi energiavásárlási megállapodások alkalmazásával; a garancia továbbá nem támogathatja a fosszilis tüzelőanyagokból történő energiatermelés vásárlását.

Végezetül a 19a. cikk a kétirányú különbözeti szerződések és az energiavásárlási megállapodások kombinációjának ösztönzése kapcsán is említi a nem árjellegű szempontok alkalmazását (akár előminősítési, akár odaítélési kritériumként), de csak annak érdekében, hogy „megkönnyítsék a piacralépési korlátokkal szembesülő felhasználóknak a villamosenergia-adásvételi megállapodások piacához való hozzáférését”. A rendelet nem határozza meg ezt a fogyasztói kategóriát, az e lehetőséget választó tagállamnak ugyanakkor megfelelően indokolnia kell, hogy a kiválasztott fogyasztói csoportok egyértelműen ebbe a kategóriába tartoznak: ennek jellemző példái a kkv-k vagy az energiaközösségek. Megjegyzendő, hogy további szempontok alkalmazása esetén a tagállamnak – az állami támogatási szabályok szerinti egyéb követelmények teljesítése mellett – bizonyítania kell, hogy ezek nem befolyásolják a kedvezményezettek kiválasztására irányuló aukció versenyjellegét, és nem juttatják indokolatlan állami támogatáshoz az energiavásárlási megállapodás szerinti átvevőket.

5. összefoglaló keretes írás

A kétirányú különbözeti szerződések és az energiavásárlási megállapodások aukción történő kombinálásának mérlegelésekor a tagállamoknak figyelembe kell venniük a kereszttámogatás kockázatát, az energiavásárlási megállapodások piacának torzulását és más villamosenergia-piaci szegmensek likviditásának csökkenését, és megfelelő kockázatcsökkentő intézkedéseket kell hozniuk.

VIII. Következtetés

A tiszta villamosenergia-rendszerre való átálláshoz a termelőlétesítményekben gyors ütemű beruházásokra van szükség. A beruházásokat a tagállamok kétirányú különbözeti szerződések formájában támogathatják a villamosenergia-piac szerkezetének közelmúltbeli reformja által előírt módon. A reform eredményeként a villamosenergia-rendelet 19a. és 19d. cikke olyan szabályokat állapít meg, amelyeket a tagállamoknak a szerződések előnyeinek kihasználása érdekében figyelembe kell venniük az érintett technológiákra vonatkozó kétirányú különbözeti szerződések kialakításakor.

Figyelembe véve az ilyen beruházások nagyságrendjét, valamint azt, hogy a támogatási rendszerek torzíthatják a piac működését és a rendszerintegrációt, döntő fontosságú a megfelelő kétirányú különbözeti szerződés konstrukciók kiválasztása. A támogatási rendszerek általában nagyon hosszú ideig támogatják a létesítményeket, és bármilyen torzulás jelentős és előre nem látható hatással lenne a piac jövőbeli működésére. Ezenkívül a kétirányú különbözeti szerződés fedezetet jelent mind a kedvezményezettek, mind az állam számára. Mindkét fél kínálhatja e fedezeti ügylet előnyeit a villamosenergia-fogyasztók számára, amennyiben az nem vezet torzulásokhoz.

A dekarbonizált villamosenergia-rendszerre való költséghatékony átállás támogatása, valamint az ellátásbiztonság és a fogyasztók számára való megfizethetőség egyidejű támogatása érdekében a kétirányú különbözeti szerződések kialakításakor az alábbi követelményeknek kell teljesülniük:

—

el kell kerülni a másnapi, napon belüli, kiegyenlítő szabályozási és kisegítő szolgáltatási piacokon történő ajánlattétel torzulásait azáltal, hogy a rendszer i. ösztönzi a termelést a villamosenergia-rendszer számára nagy értéket képviselő időszakokban, továbbá ii. biztosítja, hogy a villamosenergia-rendelet 5. cikkével összhangban a termelő pénzügyileg továbbra is felelős maradjon az általa okozott egyensúlyhiányokért,

—	meg kell őrizni a hatékony karbantartási döntésekre irányuló ösztönzőket annak biztosítása révén, hogy a díjazás ösztönözze az alacsonyabb termelési rendszerigények idején végzett karbantartást,

—	a nem támogatott létesítményekéhez hasonló ösztönzőket kell fenntartani a határidős villamosenergia-piacokon való hatékony működés és részvétel érdekében, valamint

—	fenn kell tartani az optimális beruházási döntések meghozatalára irányuló ösztönzőket annak biztosítása révén, hogy a támogatott termelőlétesítmények továbbra is kellő mértékben ki legyenek téve a piaci áraknak.

A kétirányú különbözeti szerződések és az energiavásárlási megállapodások kombinációjának kialakításakor az alábbi követelményeknek kell teljesülniük:

—	el kell kerülni ez energiavásárlási megállapodás átvevőjének nyújtott kereszttámogatás kockázatát,

—	el kell kerülni a torzulások előidézését az energiavásárlási megállapodások piacain, valamint

—	csökkenteni kell annak kockázatát, hogy más villamosenergia-piacok likviditása csökkenjen.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1747 rendelete (2024. június 13.) az (EU) 2019/942 és az (EU) 2019/943 rendeletnek az uniós villamosenergia-piac szerkezetének javítása tekintetében történő módosításáról (HL L, 2024/1747, 2024.6.26.).

(2) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/943 rendelete (2019. június 5.) a villamos energia belső piacáról (átdolgozás) (HL L 158., 2019.6.14., 54. o.).

(3) A közvetlen ártámogatási rendszerek kétirányú különbözeti szerződések formájában történő létrehozására vonatkozó kötelezettség a következő megújulóenergia-termelési technológiákra vonatkozik: szél-, nap-, geotermikus és vízenergia (tározó nélkül).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1711 irányelve (2024. június 13.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról (HL L, 2024/1711, 2024.6.26.).

(5) C(2025) 3602.

(6) A megfizethető energiára vonatkozó cselekvési terv, COM(2025) 79 final.

(7) A nagykereskedelmi villamosenergia-piacok árképzése jelenleg a villamosenergia-kínálat, a villamosenergia-kereslet és a kereskedelmi célra rendelkezésre álló határkeresztező átviteli kapacitás optimalizálását foglalja magában. Az adott zónán belüli villamosenergia-árat a fogyasztási igények kielégítéséhez szükséges, rendelkezésre álló legolcsóbb villamosenergia-kínálati eszköz határköltsége határozza meg. A kereslet kielégítéséhez rendelkezésre álló legolcsóbb kínálati eszköz azonosítása céljából valamennyi rendelkezésre álló kínálati termelőeszköz a határköltségein alapuló ajánlati szintje szerint helyezkedik el az ún. lehívási sorrendben. A villamos energia nagykereskedelmi árát az határozza meg, hogy a legolcsóbb keresleti ajánlat és a legdrágább kínálati ajánlat mely árszinten találkozik. Az alacsony határköltségű termelőlétesítmények, például a villamos energiát megújuló energiaforrásokból előállító létesítmények felvételéből alacsonyabb határköltségű egységek adódhatnak a nagykereskedelmi árak rögzítésekor, mindez pedig alacsonyabb nagykereskedelmi piaci árat eredményezhet. Fontos azonban megjegyezni, hogy a nagykereskedelmi árképzést több tényező, többek között például a villamosenergia-rendszerben rendelkezésre álló rugalmasság mértéke is befolyásolja.

(8) Amint azt „A jövőnk biztosítása – Európa 2040-re kitűzött éghajlat-politikai célja” című közleményt kísérő hatásvizsgálatról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentum is jelzi.

(9) Ez az iránymutatás például nem tartalmaz ajánlásokat arra vonatkozóan, hogy a nem árjellegű szempontok miként kapjanak szerepet az aukciókban. Ezt i. a „nettó zéró” technológiák európai gyártási ökoszisztémájának megerősítését célzó intézkedési keret létrehozásáról szóló, 2024. június 13-i (EU) 2024/1735 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L, 2024/1735, 2024.6.28.) 26. cikke, ii. a megújuló energiaforrásokból előállított energia alkalmazására irányuló aukciókra vonatkozó előminősítési és odaítélési szempontok meghatározásáról szóló, 2025. május 23-i (EU) 2025/1176 rendelet, valamint iii. a megújuló energiára vonatkozó árverések kialakításáról szóló, 2024. május 13-i bizottsági ajánlás (HL L, 2025/1176) (a továbbiakban: a „nettó zéró” iparról szóló jogszabály 26. cikkének végrehajtásáról szóló jogi aktus) írja elő. Hasonlóképpen ez az iránymutatás nem ismerteti részletesebben azokat a feltételeket, amelyek mellett a pénzügyi jogszabályok a kétirányú különbözeti szerződésekre alkalmazandók.

(10) Az (EU) 2024/1747 rendelet által módosított (EU) 2019/943 rendelet 2. cikkének 76. pontja.

(11) A pontos időtartamot úgy kell meghatározni, hogy a szerződés időtartama arányos legyen a szükséges beruházás szintjével, és ne haladja meg a várható hasznos élettartamot.

(12) Ezeken a villamosenergia-piacokon kétoldalú szerződéseket, például energiavásárlási megállapodásokat alkalmaznak.

(13) Lásd például Kitzing et al (2024): Contracts-for-Difference to support renewable energy technologies: Considerations for design and implementation, kutatási jelentés, Robert Schuman Centre (RSC), Florence School of Regulation (FSR), Európai Doktori Intézet; Newbery, D. (2023a): Efficient Renewable Electricity Support: Designing an Incentive compatible Support Scheme, The Energy Journal, 44(3); Newbery, D. (2023b): Efficient Renewable Electricity Support: Designing an Incentive compatible Support Scheme, The Energy Journal, 44(3), 1–22. o.; Schlecht, I., Maurer, C., & Hirth, L. (2024): Financial contracts for differences: The problems with conventional CfDs in electricity markets and how forward contracts can help solve them, Energy Policy, 186, 113981; Fabra, N., (2023): „ Reforming European Electricity Markets: Lessons from the Energy Crisis”, Energy Economics, 126; Elia Group (2022): Sustainable 2-sided Contract for Difference design and models for combination with Power Purchasing Agreements – kétrészes magyarázó feljegyzés (kiadatlan); vagy Kröger, Neuhoff, Richstein (2022): Contracts for Difference Support the Expansion of Renewable Energy Sources while Reducing Electricity Price Risks, a DIW Berlin jelentése.

(14) A kétirányú különbözeti szerződések szakirodalomban tárgyalt két modelljének egyike alsó és felső kötési árral határolt árfolyosó használatát írja elő, amelyen belül a szereplő ki van téve a piaci áraknak.

(15) A villamosenergia-rendelet 19. cikke d) pontjának 2. alpontja előírja, hogy a kétirányú különbözeti szerződéshez kapcsolódó díjazást „ nyílt, egyértelmű, átlátható és megkülönböztetésmentes versenyeztetéses ajánlattételi eljárás ” keretében kell meghatározni. Elismeri ugyanakkor azt is, hogy „ amikor nem bonyolítható le versenyeztetéses ajánlattételi eljárás, úgy kell kialakítani a kétirányú különbözeti szerződéseket, vagy az azonos hatású, egyenértékű rendszereket – és az alkalmazandó kötési árakat –, hogy a bevételek vállalkozásoknak történő kiosztása ne vezessen a belső piacon a verseny és a kereskedelem indokolatlan torzulásaihoz ”.

(16) Lásd például: Európai Bizottság, Energiaügyi Főigazgatóság (2022), Chema Zabala, Alfa Diallo: „Study on the performance of support for electricity from renewable sources granted by means of tendering procedures in the Union 2022” (Tanulmány a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia számára az Unióban 2022-ben pályázati eljárások útján nyújtott támogatás teljesítményéről), valamint a Bizottság jelentése az Unióban lefolytatott versenyeztetési eljárások keretében odaítélt, a megújuló forrásokból származó villamosenergiára vonatkozó támogatások hatásfokáról, COM(2022) 638 final.

(17) Az ilyen termelésfüggetlen mennyiségekre példa lehet többek között az aukciót szervező hatóság által előzetesen meghatározott korlátozott mennyiség, vagy a termelésfüggetlen kétirányú különbözeti szerződések esetében a létesítmény termelési potenciálja, egy átlagos referenciaprojekt termelését tükröző referenciaprofil.

(18) A kétirányú különbözeti szerződésből eredő visszakövetelésen kívül az állami támogatásokról szóló iránymutatásban jelzett módon más típusú visszakövetelésekre is szükség lehet a túlkompenzáció elkerülése érdekében. A kétirányú különbözeti szerződésből eredő visszakövetelés a támogatott termelőeszköz hasznos élettartama alatt fenntartható.

(19) Lásd például az SA.115179 (2024/N) bizottsági határozatot – Olaszország FER X TCTF olasz átmeneti támogatás a piaci paritáshoz közeli megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművek villamosenergia-termeléséhez. A szakirodalom más kialakítási lehetőségeket is tárgyalt, amelyek a referenciaár, a referenciamennyiség vagy a kötési ár(ak) tekintetében különböznek. A lehetséges konstrukciók terjedelmes áttekintéséhez lásd például Kitzing et al. (2024). Más konstrukciók jutalmazhatják, illetve szankcionálhatják a rugalmasságot. Lásd például: Fabra (2023).

(20) Ezzel az iránymutatással összefüggésben a „torzulások” a kétirányú különbözeti szerződések olyan hatásaiként értendők, amelyek arra ösztönzik a kedvezményezettet, hogy a „nem támogatott” termelőtől eltérő magatartást tanúsítson. Például torzító hatása van a kétirányú különbözeti szerződésnek, ha olyan időszakokban ösztönzi termelésre a kedvezményezettet, amikor a piaci ár a határköltsége alatt van, vagy ha a kedvezményezett annak ellenére nem termel, hogy a piaci árak meghaladják a határköltségét. A fenti esetek csupán példák, a felsorolás nem teljes.

(21) Ez azt feltételezi, hogy a határköltség a kötési ár alatt van.

(22) Ennek esete lehet, ha a referenciamennyiséget egyes megújulóenergia-létesítmények termelési profilját utánozva számítják ki. Ebből adódóan hatékony meteorológiai érzékelőket és kifinomult villamosenergia-termelési modellezést alkalmazva kell biztosítani, hogy a referencia termelési görbe meghatározása, illetve a „referenciateljesítmény” és a támogatott projekt összekapcsolása oly módon történjen, hogy az megelőzze a manipulációs kockázatokat, egyúttal megvalósítási költségek és adminisztratív terhek se merüljenek fel.

(23) Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról szóló (EU) 2021/1119 rendelet módosításáról, COM(2025) 524 final.

(24) Európai Bizottság, 2040-re vonatkozó éghajlat-politikai célterv, SWD(2024) 63 final.

(25) Európai Bizottság, 2040-re vonatkozó éghajlat-politikai célterv, SWD(2024) 63 final.

(26) The Impact of Two-Sided Contracts for Difference on Debt Sizing for Offshore Wind Farms – Mak Đukan, Dogan Keles, Lena Kitzing, 2025.

(27) https://www.creg.be/sites/default/files/assets/Publications/Studies/F2590EN.pdf.

(28) https://www.creg.be/sites/default/files/assets/Publications/Studies/F2590EN.pdf.

(29) A kapacitásfelosztásról és a szűk keresztmetszetek kezeléséről szóló 2024. évi éves jelentés – https://www.nemo-committee.eu/assets/files/cacm-annual-report-2024.pdf.

(30) A rendelkezésre álló legjobb adatok alapján 2024-ben az uniós szintű teljes kiegyenlítő szabályozási költség legalább 2–3-szor magasabb, mint 2018-ban, azonban a Villamosenergia-piaci Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózatának 2020–2025. évi piaci és kiegyenlítő szabályozási jelentései szerint nincs olyan hivatalosan közzétett konszolidált adatsor, amellyel pontos százalékos érték alátámasztható lenne.

(31) Fontos azonban megjegyezni, hogy a másnapi és a napon belüli időtáv eltérő előjele a másnapi piac utáni termelési és fogyasztási előrejelzések változásainak, például az időjárásváltozásoknak tudható be.

(32)

(33) Ez az iránymutatás az uniós energiaügyi vívmányok alkalmazandó szabályaira összpontosít, és szándéka szerint nem terjed ki minden olyan szabályra – például az állami támogatási szabályokra vagy a pénzügyi jogszabályokra –, amely az uniós jog alapján esetlegesen alkalmazandó a kétirányú különbözeti szerződésekre.

(34) Lásd a megújulóenergia-irányelv 4. és 6. cikkét.

(35) Az energiajogon túl az állami támogatási szabályok is fontos szerepet játszanak az uniós követelményeknek megfelelő kétirányú különbözeti szerződések kialakításában. E tekintetben különösen az éghajlatvédelmi, a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatásra (2022/C 80/01) hivatkozunk.

(36) Ezen iránymutatás alkalmazásában a „megújuló energiaforrások” kifejezés a szélenergiából, napenergiából, geotermikus energiából, valamint víztározó nélkül vízenergiából villamos energiát előállító új termelőlétesítményekre vonatkozik.

(37) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1735 rendelete (2024. június 13.) a „nettó zéró” technológiák európai gyártási ökoszisztémájának megerősítését célzó intézkedési keret létrehozásáról és az (EU) 2018/1724 rendelet módosításáról (HL L, 2024/1735, 2024.6.28., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1735/oj).

(38) A Bizottság (EU) 2025/1176 végrehajtási rendelete (2025. május 23.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia alkalmazására irányuló aukciókra vonatkozó előminősítési és odaítélési szempontok meghatározásáról (HL L, 2025/1176, 2025.6.18., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg_impl/2025/1176/oj).

(39) Kannibalizációra akkor kerül sor, ha egy adott energiatechnológia bevétele és értéke az adott technológia fokozott elterjedése miatt csökken. A kannibalizáció tehát olyan paraméter, amely ha jelen van, hatással lehet mind a jövedelmezőségre, mind pedig – különösen a megújulóenergia-termelőeszközök esetében – a befektetők viselte kockázatra.

(40) Ez a helyzet például a termelésfüggetlen kétirányú különbözeti szerződések esetében, amelyek referencia-időszaka megfelel a piaci időegységnek. Az a termelő, aki olyan projektbe ruház be, amely a termelési referenciaprofillal azonos termelési minta szerint képes villamos energiát termelni, garantáltan az általa esetlegesen előállított minden egyes MWh után annak kötési árán részesül kifizetésben. Ez nem érinti a termelési referenciaprofil rendszerigények szempontjából előnyös kialakítását.

(41) Ez a helyzet például azon kétirányú különbözeti szerződések esetében, amelyeknél a tagállamok úgy döntenek, hogy olyan időszakokban is támogatják a termelőlétesítményt, amikor az nem termel, például a másnapi és a napon belüli piacon a negatív áras órák idején (ekkor termelésfüggetlen vagy fúziós kétirányú különbözeti szerződésről van szó). Így egyrészt a kedvezményezett teljes díjazása nem függ a negatív áras órák előfordulási gyakoriságától, másrészt a kedvezményezett jobban előre tudja jelezni a kétirányú különbözeti szerződés keretében támogatott termelési volument (MWh/év), például a múltbeli átlagos termelés alapján. Megjegyzendő, hogy ez csökkenti a kedvezményezettek kockázatait, és ezáltal csökkenti a versenyeztetéses ajánlattételből adódó kötési árat. Másrészt ez kockázatot hárít az államra, amelynek a megnövekedett számban előforduló negatív áras időszakokan kártalanítania kell a kedvezményezettet, ezért továbbra is alapvető fontosságú a kétirányú különbözeti szerződés olyan kialakítása, amely – például hosszabb referencia-időszakok beépítésével – biztosítja a piaci jelzésekre való megfelelő reagálóképességet.

(42) Az európai közüzemi követelmények jelenlegi változata előírja, hogy az atomerőműveknek bizonyos határokon belül képesnek kell lenniük a napi ciklikus terhelés melletti üzemelésre. További részletekért lásd: SWD(2025) 160 final, 2.2.2. szakasz.

(43) A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló, 2019. június 5-i (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 158., 2019.6.14., 125. o.) 2. cikkének 48. pontja szerint „kisegítő szolgáltatás” minden olyan szolgáltatás, amely egy átviteli vagy egy elosztórendszer üzemeltetéséhez szükséges, ideértve a kiegyenlítő szabályozást és a nem frekvenciavonatkozású kisegítő szolgáltatásokat is, a szűk keresztmetszet kezelését azonban nem.

(44) Lásd az éghajlatvédelmi, a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás 123. bekezdését. Figyelmet érdemel, hogy bizonyos körülmények között az egység üzemeltetési költségei magukban foglalják a működésfokozási és -csökkentési költségeket is, például a nukleáris létesítmények esetében.

(45) A nap- vagy szélenergia-termelő eszközök határköltsége (azaz egy további MWh előállítási költsége) nagyon alacsonynak, közel 0 EUR/MWh-nak tekinthető. Tekintettel arra, hogy e pontos költségekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre pontos számadat, ezen iránymutatás keretében annak feltételezett mértéke 0 EUR/MWh.

(46) E megjegyzés alkalmazásában a „határidős piacok” olyan termékekre vonatkoznak, amelyek szállítása a valós idejű villamosenergia-fogyasztást megelőző két napon belül történik, és kiterjednek a tőzsdén kereskedett termékekre, például a határidős ügyletekre.

(47) Ez különösen fontos azon szolgáltatók esetében, amelyeknek az (EU) 2019/944 irányelv 18a. cikke szerinti egyedi kockázatkezelési gyakorlatoknak kell megfelelniük.

(48) Az éghajlatvédelmi, a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló 2022. évi iránymutatás 123. bekezdésében foglaltak szerint.

(49) Az ilyen termelőeszközök jellemzően nem a maximális termelési kapacitásukon termelnek villamos energiát, hanem a legkisebb határköltséggel meghatározott ponton. A várhatóan magas árak esetében a termelőeszközök növelhetik termelésüket.

(50) A referenciamennyiség kialakítása például arra ösztönözheti a potenciális kedvezményezetteket, hogy maximalizálják létesítményük névleges termelési kapacitását, de a szükséges létesítményeket ne úgy építsék meg, hogy elérjék ezt a névleges kapacitást. A szélturbinák esetében például a turbinákat 10 MW körüli kapacitásra lehetne tervezni a 10 MW kapacitáshoz tartozó referenciaprofilhoz való hozzáférés céljából, ugyanakkor a lapátok tervezett mérete legfeljebb 6 MW termelést tenne lehetővé. Ez minimalizálná a beruházási költségeket, miközben magas bevételeket biztosítana, ha a kötési ár magasabb lenne a referenciaárnál.

(51) E konkrét szemponttal kapcsolatban lásd az SA.115179 (2024/N) számú állami támogatási ügy (55) preambulumbekezdésének b) pontját.

(52) E konkrét szemponttal kapcsolatban lásd az SA.115179 (2024/N) számú állami támogatási ügy (55) preambulumbekezdésének a) pontját.

(53) Ezzel kapcsolatban lásd az SA.115764 (2025/N) állami támogatási határozat (12) preambulumbekezdését, amely három franciaországi tengeri szélerőműpark esetében előírja, hogy a negatív árak azonosítása érdekében a napon belüli piaci árindexekre kell támaszkodni.

(54) A forgási tényező például a villamos energia aukción értékesített részének és a nemzeti szinten felhasznált teljes villamosenergia-mennyiségnek a hányadosaként mérhető.

(55) A szakirodalom és az ítélkezési gyakorlat eddig számos lehetséges torzulást azonosított. Nem zárható ki azonban annak lehetősége, hogy a további gyakorlatok és kutatások további torzulásokat azonosítanak, a kezelésükhöz szükséges kiigazításokkal együtt.

(56) A példában azt feltételezzük, hogy a várható karbantartási költségektől eltérő várható költség a teljes termelési időszak alatt állandó, vagy nulla. Ezeket azonban figyelembe kell venni a várható költségek és hasznok elemzése során.

(57) Megjegyzendő, hogy a karbantartási döntést a tényleges karbantartási időszak előtt hozzák meg a várható nyereség alapján. A karbantartási időszak megállapítását követően annak módosítása bizonyára körülményes. A tényleges költség és haszon eltérhet a várttól. Ugyanakkor minden piaci szereplő – függetlenül attól, hogy részesül-e állami támogatásban vagy sem – a várakozásainak megfelelően dönt.

(58) A hosszú referenciaár-számítási időszakkal rendelkező, termelésalapú kétirányú különbözeti szerződések esetében az egyes referencia-időszakokra vonatkozó prémiumkifizetés, illetve -visszakövetelés kevésbé függ attól, hogy a kedvezményezett egy adott időpontban termel-e, és a piaci alapú bevételek rövid távú változásait továbbhárítják a termelőre. Amikor az időszak végén a kedvezményezett olyan becslést képes adni, hogy – figyelembe véve az azon időszak fennmaradó részében várható azonnali árakat, amelyre vonatkozóan az átlagot kiszámítják – az átlagos referenciaár visszakövetelést fog eredményezni, a termelőt ez tévesen arra ösztönözheti, hogy csökkentse a termelést, még akkor is, ha az azonnali árak továbbra is pozitívak, és a termelés folytatása a rendszer érdekében állna. Ennek az az oka, hogy a kedvezményezettnek máskülönben az előállított többletmennyiség utáni visszatérítést anélkül kellene teljesítenie, hogy az adott mennyiségre vonatkozó azonnali piaci bevételt megkapta volna. Az efféle torzulással járó helyzetben a kétirányú különbözeti szerződés dinamikus visszakövetelést is magában foglalhat, ahol a visszakövetelést csak az alacsony azonnali árú órákban előállított mennyiségeknél csökkentik a referencia-időszak végével bezárólag, és csak olyan időpontokban, amikor a kedvezményezettek képesek megállapítani, hogy visszakövetelésre kerül sor; mindennek célja, hogy fennmaradjon a villamos energiát megújuló erőműben előállító termelők ösztönzése arra, hogy (alacsony) pozitív árak idején is betáplálják a villamos energiát. Az efféle torzulással járó helyzetben a rendszer kiigazíthatja a visszakövetelést úgy, hogy az megegyezzen az átlagos visszakövetelés minimumával vagy az azonnali árral. Azokban az esetekben, amikor a visszakövetelés meghaladja az azonnali árat, a fejlesztő elvileg a termelés leállításában lenne érdekelt. Ha azonban az adott pillanatra vonatkozó visszakövetelést úgy módosítják, hogy megegyezzen az azonnali árral, a fejlesztő közömbös maradna, és továbbra is termelne, ha az előnyös a rendszer számára. A dinamikus visszakövetelésekkel kapcsolatos további részletekért lásd Kitzing et al (2024).

(59) Az energiavásárlási megállapodásokat a VII. szakasz tárgyalja.

(60) Ez lehet a helyzet például akkor, ha a kétirányú különbözeti szerződés kedvezményezettjei megpróbálják „megverni a piacot” úgy, hogy nyereséges kereskedési döntések révén magasabb piaci bevételeket szereznek a határidős piacon, miközben korlátozzák a kockázatokat. Különösen akkor, ha a kétirányú különbözeti szerződésben szereplő referenciaár hosszú (pl. éves) időtartamra szól, a fejlesztő ösztönözve lehet arra, hogy kockázatainak fedezése céljából határidős kereskedést folytasson.

(61) A különböző határidős villamosenergia-piacok likviditása a legtöbb ajánlattételi övezetben nagyon alacsony, és csak kevés ajánlattételi övezet rendelkezik elegendő likviditással. További információkért lásd a 62. lábjegyzetben említett dokumentumot.

(62) ACER Policy Paper on the Further Development of the EU electricity forward market (Az ACER szakpolitikai dokumentuma az EU határidős villamosenergia-piacának további fejlesztéséről) https://www.acer.europa.eu/sites/default/files/documents/Position%20Papers/Electricity_Forward_Market_PolicyPaper.pdf.

(63) E mechanizmus nélkül az alacsony termelésű referencia-időszak esetében az erőmű jelentősen módosíthatja a referenciaárat (amely a teljes referenciamennyiségre vonatkozik) pusztán azáltal, hogy az értékesítést az egyik piacról a másikra helyezi át.

(64) Ha például az erőmű kötelezettséget vállalt arra, hogy a határidős piacon értékesít, és a másnapi vagy napon belüli ár az erőmű határköltségei alatt van, az erőmű számára lehetővé kell tenni, hogy termelési kibocsátásának modulálása céljából visszavásárolja a határidős piacokon már értékesített villamos energiát.

(65) Az állami támogatási szabályokkal való összeegyeztethetőségtől függően (lásd az alábbi VII. szakasz b) pontját).

(66) Például a lapát hossza és a turbina mérete közötti arány vagy a szélturbinák területi koncentrációja.

(67) A megújuló energiaforrások esetében a további rugalmassági beruházások vonatkozhatnak az akkumulátortároló rendszerek közös elhelyezésére. Az atomenergia esetében utalhat berendezések telepítésére vagy olyan kialakítási döntések meghozatalára, amelyek tovább javítják az erőmű terheléskövetési képességét.

(68) Az, hogy a beruházás elkerülje a verseny és a kereskedelem indokolatlan torzulását a belső piacon, és hozzájáruljon a rendszer értékéhez, részben a kétirányú különbözeti szerződés olyan kialakítási elemeivel biztosítható, amelyek ösztönzik a hatékony kivitelezést. Ezek a kialakítási elemek tükrözhetik bizonyos kivitelezési szakaszok ütemterv szerinti és a tervezett költségvetéssel összhangban történő teljesítését. Egyes tagállamok szankciókat vezettek be a projektek nem teljesítése vagy alulteljesítése esetére.

(69) Az ilyen típusú kritériumokkal a „nettó zéró” iparról szóló jogszabály 26. cikke foglalkozik, amelynek rendelkezéseit az említett cikk végrehajtásáról szóló jogi aktus pontosítja.

(70) Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fejlesztő köteles biztosítani a villamos energiát az átvevő számára, ha az a létesítmény, amelyhez a szerződés kapcsolódik, nem termel; ezt a különbséget gyakran nevezik „alakítási költségnek”. Az energiavásárlási megállapodásokban a kockázatmegosztás is változik az idő múlásával: a múltban gyakran az átvevő viselte a korlátozással vagy a negatív árakkal kapcsolatos kockázatok költségeit, miután azonban ezek az események egyre gyakoribbak, gyakran a fejlesztők kénytelenek fedezni e költségek egy részét vagy egészét.

(71) Az egyéb piaci megállapodások közé tartozik a villamos energia hosszú távú megállapodás nélkül, közvetlenül a szervezett villamosenergia-piacokon végzett értékesítése. Ez az iránymutatás nem tárgyalja ezt a lehetőséget.

(72) Például egy 50 MW-os szélerőműpark-projekt számára lehetővé kell tenni, hogy 30 MW kapacitású kétirányú különbözeti szerződésre pályázzon. A fennmaradó kapacitás például energiavásárlási megállapodás keretében értékesíthető.

(73) E tekintetben lásd a villamosenergia-vásárlási megállapodásnak villamosenergia-rendelet 2. cikkének 77. pontjában szereplő fogalommeghatározását, amely a villamos energia piaci alapon történő vásárlását említi.

(74) Alternatív megoldásként elméletileg hasonló eredmények érhetők el azáltal, hogy likvid piaci platformokon energiavásárlási megállapodásokat kínálnak. Az EU-ban azonban az energiavásárlási megállapodások platformjaival kapcsolatos tapasztalatok korlátozottak.

(75) Lásd például a tisztaipar-megállapodás állami támogatási keretének 4.5. szakaszában foglalt új eszközöket.

(76) Lásd az SA.114440. (2024/N.) számú – Észtország – TCTF ügyben hozott bizottsági határozatot: A tengeri szélenergiát támogató rendszer.

(77) SA.115179. (2024/N.) számú állami támogatás – Olaszország FER X TCTF olasz átmeneti támogatás a piaci paritáshoz közeli megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművek villamosenergia-termeléséhez.

(78) 1.c Lásd még a VI. szakasz c) pontját, amely a határidős kereskedés hasonló mechanizmusát tárgyalja. Az ilyen energiavásárlási megállapodások időtartamát annak biztosításával kell meghatározni, hogy a felkínált megállapodások ne befolyásolják a határidős piacok likviditását. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az ilyen energiavásárlási megállapodásokat a kellően likvid határidős piaci termékek futamidejénél hosszabb – például mintegy ötéves – időtartamra kell kötni.

Kialakítási elem	Példa bevált gyakorlatokra
Az ajánlattételi magatartás torzulásának megelőzése a másnapi, a napon belüli, a kiegyenlítő szabályozási és a kisegítő szolgáltatások piacán	Termelésfüggő kétirányú különbözeti szerződések esetében: A másnapi és a napon belüli piacokon nincs díjazás olyan piaci időegységek alatt, ahol a piaci ár alacsonyabb a határköltségeknél (pl. negatív szél- és napenergia-árak esetén) (1). Fúziós kétirányú különbözeti szerződések esetében: A támogatás kifizetésének a másnapi és a napon belüli piac esetében is függetlennek kell lennie a tényleges termeléstől akkor, ha a piaci időegységek alatt a piaci árak alacsonyabbak a költségeknél (pl. negatív szél- és napenergia-árak kialakulásakor), ugyanakkor fenn kell tartania a kisegítő szolgáltatásokban és a kiegyenlítő szabályozási piacokon való részvételre irányuló ösztönzőket. Termelésfüggetlen kétirányú különbözeti szerződések esetében: Feltéve, hogy a kifizetett támogatás független attól az operatív döntéstől, hogy az eszköz termeljen-e (vagy sem), feltételezhető, hogy a kedvezményezettet nincs ösztönözve arra, hogy olyan időszakban állítson elő villamos energiát, amikor annak ára mind a másnapi, mind a napon belüli piacon negatív. A teherelosztásra alkalmas erőművek, például az atomerőművek esetében csak a termelésfüggetlen kétirányú különbözeti szerződések tekinthetők bevált gyakorlatnak. A kétirányú különbözeti szerződések valamennyi típusa esetében: A kétirányú különbözeti szerződés szerinti kifizetés nem alapulhat kiegyenlítőenergia-egységárakon (a kiegyenlítő szabályozási piac tehát nem tekinthető releváns referenciapiacnak).
A hatékony karbantartási döntés előmozdítása	Termelésfüggő kétirányú különbözeti szerződések esetében: A három hónapos referencia-időszak (2) általában elegendő a szél- és napenergia-termelő létesítményekre vonatkozó hatékony karbantartási döntések meghozatalához. Fúziós kétirányú különbözeti szerződések esetében: Ha a karbantartás idejére a kétirányú különbözeti szerződés nem irányoz elő kifizetést, a három hónapos referencia-időszak elősegítené a szél- és napenergia-létesítmények termelése szempontjából hatékony karbantartási döntéseket. Ha a támogatást (különösen tervezett) karbantartási időszak során ugyanolyan feltételek mellett fizetik ki, mint amelyek a karbantartási időszakon kívüli támogatáskifizetések esetében alkalmazandók, akkor feltételezhető, hogy a karbantartási döntés a piaci jelzésekre reagál. Termelésfüggetlen kétirányú különbözeti szerződések esetében: Ha a támogatást (különösen tervezett) karbantartási időszak során ugyanolyan feltételek mellett fizetik ki, mint amelyek a karbantartási időszakon kívül alkalmazandók, feltételezhető, hogy a karbantartási döntés a piaci bevételeken alapul, és ezért azt hatékonyan hozták meg.
A határidős villamosenergia-piacon való hatékony részvétel ösztönzése	A kétirányú különbözeti szerződések valamennyi típusa esetében: A referencia-időszaknak kellően hosszúnak kell lennie annak biztosításához, hogy a kedvezményezettek ösztönözve legyenek a jövőbeli áringadozások hatékony fedezésére. A viszonylag állandó termelési profillal rendelkező létesítmények, például a nukleáris létesítmények esetében a referenciaár azon piacok (pl. határidős, másnapi, napon belüli piacok) egyes piaci árainak átlagaként határozható meg, amelyeken a kedvezményezett értékesíteni fog, és azt súlyozzák a kedvezményezett által az egyes piacokon ténylegesen értékesített mennyiséggel. A referenciaár képzésekor a realizált piaci árakkal szemben az átlagos piaci árak használata arra ösztönzi a kedvezményezetteket, hogy „megverjék a piacot”. Megjegyzendő, hogy a tényleges értékesítéssel történő súlyozás azt jelenti, hogy a referenciaár összetételét nem külsőleg határozzák meg, ami mesterségesen torzíthatja a kedvezményezett kereskedelmi stratégiáját, hanem az belsőleg meghatározott: a kedvezményezett tényleges kereskedelmi stratégiáján alapul. Egy másik bevált gyakorlat szerint az állam egy vagy több, a termelőlétesítmények üzemeltetőjétől független és versenyeztetéses eljárás útján kiválasztott piaci szereplőt bíz meg az állam nevében határidős piaci fedezeti ügyletek végzésére.
A beruházások értékének maximalizálása a villamosenergia-rendszer és az uniós fogyasztók számára	Termelésfüggő kétirányú különbözeti szerződések esetében: A referencia-időszaknak kellően hosszúnak (legalább három hónaposnak) kell lennie annak érdekében, hogy a kedvezményezettek ösztönözve legyenek a piaci értéket maximalizáló létesítménybe történő beruházásra. Fúziós kétirányú különbözeti szerződések esetében: Amikor a kétirányú különbözeti szerződés a termelésen alapul, a referencia-időszaknak kellően hosszúnak (például három hónaposnak) kell lennie annak érdekében, hogy a kedvezményezettek ösztönözve legyenek a piaci értéket maximalizáló létesítménybe történő beruházásra. Ez különösen fontos, mivel ha a kedvezményezettek nem termeléshez kötött támogatásban részesülnek azokban az időszakokban, amikor az árak negatívak vagy nem érik el az önköltségi árakat, akkor csökken azoknak az ösztönzőknek az ereje, amelyek a beruházás elhelyezkedése/optimalizálása révén a termelés ezen időszakokban való mellőzésére irányulnak. Termelésfüggetlen kétirányú különbözeti szerződések esetében: Különös figyelmet kell fordítani az ilyen kétirányú különbözeti szerződések referenciamennyiségének kialakítására, mivel ez várhatóan jelentős hatással lesz a villamosenergia-rendszerbe történő beruházások értékének maximalizálására irányuló ösztönzők erejére. Emellett a potenciális kedvezményezetteket jóval a versenyeztetéses ajánlattételi eljárás előtt tájékoztatni kell a referenciaár és -mennyiség meghatározására szolgáló módszertanról. Ennek köszönhetően a potenciális kedvezményezettek azt ajánlatukban és beruházási döntéseik során a lehető legjobban figyelembe vehetik. A kétirányú különbözeti szerződések valamennyi típusa esetében: Szükség esetén helyszínfüggő ösztönzőket lehetne bevezetni a hálózati szűk keresztmetszetekkel kapcsolatos problémák kezelése, a rendszer számára a beruházás értékének maximalizálása és a költséges korrekciós intézkedések igénybevételének minimalizálása érdekében. Ezek az ösztönzők a támogatási rendszer díjazásában alkalmazott korrekciós tényezőket is magukban foglalhatnak, vagy az energiarendszerben az ajánlatok rangsorolásához használt, nem árjellegű szempontok formáját ölthetik. Minden intézkedést az állami támogatási szabályokkal összhangban kell kialakítani, és kellően meg kell indokolni. Annak biztosítása érdekében, hogy a szerződések időtállók legyenek a piac szerkezetének változásaival szemben, a kétirányú különbözeti szerződéseknek olyan rendelkezéseket kell tartalmazniuk, amelyek részletezik, hogy a kifizetéseket hogyan igazítják ki az ilyen változásokra reagálva. Ilyen változás lehet például az ajánlattételi övezetek átalakítása vagy a piaci időegység részletességének megváltoztatása.