(1)

A kriptoeszközök gyorsan növekvő pénzügyi szegmenst képviselnek, amely egyre inkább összekapcsolódik a hagyományos eszközökkel, és olyan átterjedési csatornát hoz létre, amelyet a pénzügyi stabilitás védelme érdekében figyelemmel kell kísérni. Ezt a szegmenst spekulatív magatartások, korlátozott átláthatóság és szélsőséges áringadozás, valamint a jogellenes gyakorlatok gyakori előfordulása jellemzi. A stabil kriptopénzek, amelyek olyan kriptoeszközök alcsoportját képviselik, amelyek úgy kerültek kialakításra, hogy meghatározott referenciaeszközökhöz vagy eszközkosárhoz képest állandó értéket tartsanak fenn, szintén bővültek, és azokat főként a kriptopiacokhoz való hozzáférésre és az onnan való kilépésre használják. A stabil kriptopénzeket jellemzően olyan tartalékok fedezik, mint a készpénz vagy a kibocsátó által tartott, magas likviditású pénzügyi eszközök, beleértve a hitelintézeteknél elhelyezett betéteket is, de az ilyen tartalékok összetétele és kockázatossága kibocsátónként és joghatóságonként eltérő. Ezek a tartalékok alapvető fontosságúak, mivel a kibocsátóknak gyorsan pénzzé kell tenniük azokat, amennyiben a tokenbirtokosok által benyújtott visszaváltási kérelmek teljesítése válik szükségessé. Ezért a tartalékok hozzájárulnak a stabil kriptopénz értékébe vetett bizalom fenntartásához. A stabil kriptopénzek magánkibocsátású jellege, valamint az azokat fedező tartalékok minőségével és átláthatóságával kapcsolatos aggályok azonban alapvető kérdéseket vetnek fel a pénzügyi rendszer szempontjából.

(2)

A stabil kriptopénzeket érintő sebezhetőségek, amelyek a potenciálisan elégtelen tartalékoktól a piaci bizalom elvesztéséig terjednek, alááshatják a stabil csereeszközként és értékőrző eszközként betöltött állítólagos szerepüket, és potenciálisan sokkokat továbbíthatnak a tágabb pénzügyi rendszerbe és felerősíthetik a rendszerszintű kockázatot. Ez a Silicon Valley Bank (SVB) 2023. március 11-i összeomlása során nyilvánvalóvá vált, amikor az USDC (a Circle által kibocsátott stabil kriptopénz) értékének a referenciától való, ezt követő jelentős eltérése rávilágított a pénzügyi intézmények közötti összekapcsolódásból eredő sebezhetőségekre. Ez hangsúlyozza, hogy megbízható szabályokra, szoros felügyeletre és megfelelő érvényesítésre van szükség.

(3)

Az Unión belül elfogadták az (EU) 2023/1114 rendeletet (a továbbiakban: MiCAR) annak érdekében, hogy az a kriptoeszközökre – köztük az eszközalapú tokenekre és az elektronikuspénz-tokenekre (e-pénz-tokenek) – vonatkozó nyilvános ajánlattételre és azok kereskedésbe történő bevezetésére vonatkozó egységes követelményeket megállapító keretként szolgáljon, a kriptoeszközök piacaira vonatkozó célzott és harmonizált uniós szintű keretet hozva létre. Egy ilyen uniós szintű keretet szükségesnek ítéltek ahhoz, hogy elősegítsék a kriptoeszközökkel kapcsolatos jogbiztonságot és előmozdítsák az innovációt, közben biztosítva a befektetővédelmet és a piacok integritását, előmozdítva a pénzügyi stabilitást és a fizetési rendszerek zavartalan működését, kezelve azon monetáris politikai kockázatokat, amelyek a kriptopiacokból eredhetnek, és Unió-szerte megőrizve a monetáris szuverenitást.

(4)

Az elmúlt években egyre gyakrabban alkalmaznak egy új típusú rendszert, amely magában foglal egy uniós székhelyű stabilkriptopénz-kibocsátót, amely egy Unión kívüli kibocsátóval működik együtt e-pénz-tokenek – a stabil kriptopénzek egy, a MiCAR-ban meghatározott típusa – közös kibocsátása érdekében. A két szervezet által kibocsátott e-pénz-tokenek ugyanazokkal a technikai jellemzőkkel rendelkeznek, és azokat a kibocsátók egymással felcserélhetőként mutatják be. Ebben a rendszerben (a továbbiakban: harmadik országbeli, több kibocsátót magában foglaló stabilkriptopénz-rendszer vagy rendszer) az egyes kibocsátók eltérő jogi keret alapján működnek, és az e-pénz-tokeneket fedező tartalékok különböző joghatóságok között oszlanak meg.

(5)

Bár a MiCAR szabályozza a felcserélhető kriptoeszközök Unión belüli, több kibocsátó általi kibocsátását, nem foglalkozik kifejezetten az egy uniós kibocsátót és egy (Unión kívüli) harmadik országbeli kibocsátót magukban foglaló rendszerek lehetőségével. Más szóval, nem teszi kifejezetten lehetővé a harmadik országbeli, több kibocsátót magukban foglaló stabilkriptopénz-rendszerek működését. Ez valószínűleg a jogalkotók azon szándékát tükrözi, hogy a több kibocsátót magukban foglaló stabilkriptopénz-rendszereket csak az uniós székhelyű kibocsátókra korlátozzák, bizonyos feltételek mellett. E tekintetben további jogi elemzést tartalmaz az EKB informális dokumentuma az uniós és a harmadik országbeli, több kibocsátóval rendelkező stabil kriptopénzekről (5). Az a tény, hogy a MiCAR nem tiltja kifejezetten ezeket a rendszereket, eltérő megközelítésekhez vezet: egyes illetékes nemzeti hatóságok úgy ítélik meg, hogy az ilyen harmadik országbeli, több kibocsátó általi kibocsátás a MiCAR értelmében megengedett, míg mások úgy vélik, hogy a MiCAR nem engedi meg azokat. Ez a megközelítésbeli eltérés ellentétes a MiCAR egységes követelmények előírására irányuló célkitűzésével. Ez a helyzet valójában magának az egységes piacnak a természetét kérdőjelezi meg, amely piacon az egy illetékes nemzeti hatóság általi engedélyezés passzportálás révén hozzáférést biztosít a kibocsátó számára a teljes uniós piachoz, ami azt jelenti, hogy az egyik tagállamban elutasított, potenciálisan kockázatos rendszerek egy másik tagállamban jóváhagyhatók, és a szolgáltatások szabad mozgásának elve miatt továbbra is működni fognak a többi tagállamban. Ezért a jelenlegi helyzetet nagyfokú jogbizonytalanság jellemzi, amely a jogi szöveg értelmezésére vonatkozó egyértelmű megoldás megadásával kiküszöbölhető.

(6)

A harmadik országbeli, több kibocsátót magukban foglaló stabilkriptopénz-rendszerek működése azon a feltételezésen alapul, hogy az érintett országok szabályozási keretei egyenértékűek. A MiCAR azonban nem tartalmaz az ilyen egyenértékűségi értékelés elvégzésére vonatkozó rendelkezéseket. Ehelyett a MiCAR 140. cikke (2) bekezdésének v) pontja előírja a Bizottság számára, hogy az Európai Bankhatósággal (EBH) és az Európai Értékpapírpiaci Hatósággal (ESMA) konzultálva 2027 júniusáig nyújtson be jelentést az uniós jogalkotóknak, amelyben értékeli, hogy szükség van-e egyenértékűségi rendszer létrehozására. A határidőre tekintettel egyre inkább célszerűtlennek tűnik megvárni ezt az értékelést azelőtt, hogy foglalkoznánk a kérdéssel.

(7)

Sajátos szerkezetük miatt, amely különböző joghatóságokban tartott tartalékokat és különböző jogi rendszerek alapján működő kibocsátókat foglal magában, a harmadik országbeli, több kibocsátót magukban foglaló stabilkriptopénz-rendszerek felerősítik a pénzügyi stabilitási kockázatokat és jelentős sebezhetőségeket jelentenek: az uniós hatóságok nem tudják megfelelően értékelni az Unión kívüli kibocsátók kockázatkezelését vagy tartalékainak megfelelőségét, és a határokon átnyúló tartalékátutalásra szolgáló kiegyensúlyozó mechanizmusok stresszidőszakokban különösen törékenyek, különösen akkor, ha a tartalékok nem likvidek, vagy a harmadik országbeli hatóságok korlátozzák azok átutalását. Az Unió és a harmadik országok közötti szabályozási összehangolás esetleges hiánya aláássa az olyan intézkedések végrehajtását, mint például a külföldi pénznemben denominált stabil kriptopénzek kibocsátására vonatkozó, MiCAR szerinti korlátok, amelyek befolyásolhatják a fizetési rendszerek zavartalan működését, és növelhetik a nem uniós pénznemektől való függést. Lehetőséget teremt továbbá a szabályozási arbitrázsra is, arra ösztönözve a token-birtokosokat, hogy az uniós kibocsátóktól váltsanak vissza, különösen akkor, ha a harmadik országbeli kibocsátók díjakat írnak elő vagy ott késedelemre kerül sor, vagy ha a stabil kriptopénz ára a névérték alá csökken. Ezenkívül a harmadik országbeli, több kibocsátót magukban foglaló stabilkriptopénz-rendszerek fokozódó uniós elterjedése növelte az ügyletek volumenét, felerősítve a továbbterjedési kockázatokat, miközben a nem letétkezelő tárcák széles körű használata és az adatokhoz való korlátozott hozzáférés akadályozza az e-pénz-tokenek nyomon követésére és a megfelelő tartalékok biztosítására irányuló erőfeszítéseket. A harmadik országbeli, több kibocsátót magukban foglaló stabilkriptopénz-rendszerek továbbá növelik a visszaváltási pánikok valószínűségét, mivel az uniós kibocsátók olyan kötelezettségekkel szembesülhetnek mind az uniós, mind a nem uniós tokenbirtokosok részéről, amelyeket az uniós felügyelet alatt álló tartalékok nem feltétlenül képesek kielégíteni.

(8)

A tartalékok tekintetében a határokon átnyúló kiegyensúlyozó mechanizmusokra való támaszkodás további sebezhetőségeket eredményez, különösen stresszhelyzeti körülmények között, amikor a harmadik országbeli hatóságok adott esetben előnyben részesítik a nemzeti érdekeket, korlátozva a pénzátutalást. Ezek a strukturális hiányosságok az Unió pénzügyi rendszerét a harmadik országokból eredő válságokból következő átterjedési kockázatnak teszik ki. Ezenkívül indokolatlan terhet róna az uniós felügyeleti hatóságokra, amelyek a hatáskörükön és ellenőrzésükön kívül keletkezett kötelezettségek teljesítésének biztosításáért lennének felelősek.

(9)

A harmadik országbeli, több kibocsátót magukban foglaló stabilkriptopénz-rendszerek sajátos kihívásokat jelentenek az uniós kriptoeszköz-szolgáltatók számára is, amelyek a standard szolgáltatási kínálatuk részeként nem uniós tokenbirtokosok visszaváltási kérelmeit közvetíthetik. Ennek során piaci stressz idején a visszaváltási pánikok átterjedési csatornáiként működhetnek. Ez felerősítheti a pánik kockázatát és likviditási kockázatokhoz vezethet a piacon.

(10)

A gyors piaci növekedés és a cégek arra irányuló erőfeszítései, hogy uniós engedélyeket szerezzenek a harmadik országbeli, több kibocsátót magukban foglaló stabilkriptopénz-rendszerek működtetésére, amit – a 2025. szeptemberi állapot szerint – két szervezet engedélyezése is tanúsít, szintén a pénzügyi intézményekkel való fokozott összekapcsoltságot eredményezne. A stabil kriptopénzhez kapcsolódó betéteket kis számú bankhoz irányítják, amelyek likviditási sokkokkal szembeni sebezhetősége – különösen a kisebb joghatóságokban – ennek megfelelően a kitettségeik koncentrációjának növekedésével párhuzamosan növekszik. Emellett, mivel a harmadik országbeli, több kibocsátót magukban foglaló stabilkriptopénz-rendszerek mérete növekszik, a kibocsátók és a bankok közötti összekapcsoltság potenciálisan fokozhatja a továbbterjedési kockázatokat. Ezen túlmenően a stabil kriptopénzekhez kapcsolódó tartalékokra – többek között azok összetételére – és a joghatóságok közötti eszközáramlásokra vonatkozó adatok elégtelensége akadályozza a felügyelet hatékonyságát, beleértve az olyan folyamatokat is, mint a kockázatértékelés és a tartalékok kalibrálása. Ezek a fejlemények rávilágítanak az Unió pénzügyi stabilitását érintő fenyegetések lényegességére, mivel végső soron ahhoz vezethetnek, hogy a külföldről származó negatív sokkok átterjednek az Unió pénzügyi rendszerére.

(11)

Ez a gyorsan változó helyzet szükségessé teszi a pénzügyi stabilitást érintő azonosított kockázatok késedelem nélküli kezelését azok kialakulásának megelőzése vagy lehetséges hatásuk mérséklése érdekében. A leírt stabil kriptopénzek forgalomban lévő növekvő mennyisége mutatja, hogy sürgősen foglalkozni kell ezzel a kérdéssel.

(12)

A fentiekre figyelemmel az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) ezennel ajánlásokat terjeszt elő, amelyek célja a harmadik országbeli, több kibocsátót magukban foglaló stabilkriptopénz-rendszerekben rejlő pénzügyi stabilitási kockázatok megszüntetése vagy mérséklése. Ezek az ajánlások az ERKT kriptoeszközökkel és decentralizált pénzügyekkel foglalkozó munkacsoportjának – 2025. évi jelentésében felvázolt – elemző munkáján alapulnak. Az e dokumentumban foglalt ajánlások összhangban állnak a technológiasemlegesség elvével, biztosítva, hogy ne akadályozzák a technológiai és pénzügyi innováció fejlődését az Unióban, hanem inkább az Unió pénzügyi stabilitása szempontjából jelentősnek ítélt kockázatok mérséklésére összpontosítanak.

(13)

Az A. ajánlás célja különösen annak biztosítása, hogy a harmadik országbeli, több kibocsátót magukban foglaló stabilkriptopénz-rendszerekkel kifejezetten foglalkozó jogi szabályozás hiányában a pénzügyi stabilitással kapcsolatos megfontolások elsőbbséget élvezzenek, és ennélfogva a Bizottság úgy értelmezze a MiCAR-t, hogy az nem engedi meg az ilyen rendszereket. Az ilyen rendszerek strukturális sebezhetőségei jelentősen gyengítik az Unió prudenciális keretrendszerét azáltal, hogy növelik a visszaváltási pánikok, a likviditási eltérések és a szabályozási arbitrázs valószínűségét. A harmadik országbeli kibocsátókra vonatkozó felvigyázás hiánya és a határokon átnyúló tartalékkiegyensúlyozó mechanizmusok törékenysége még inkább felerősíti ezeket a kockázatokat. A nem megengedettségre vonatkozó álláspont elfogadásával megszűnnének az ilyen rendszerekhez kapcsolódó rendszerszintű kockázatok.

(14)

Ha viszont a rendszerek továbbra is működnek, azokra a velük járó kockázatoknak megfelelő biztosítékokat nyújtó célzott keretnek kell vonatkoznia. A B. ajánlás célja annak biztosítása, hogy létrejöjjön egy keret annak értékelésére, hogy a harmadik országok stabil kriptopénzekre vonatkozó szabályozása egyenértékű-e a MiCAR követelményeivel. Az Unió és a harmadik országok közötti szabályozási összehangolás hiánya olyan végrehajtási hiányosságokat okoz, amelyek aláássák a pénzügyi stabilitásnak és a fizetési rendszerek zavartalan működésének biztosítékait. Egyenértékűség hiányában a harmadik országbeli kibocsátók alááshatják az uniós biztosítékokat, növelve az uniós pénzügyi rendszerre történő, destabilizáló átterjedések valószínűségét. Az egyenértékűség megállapítása ezért elengedhetetlen a tartalékkiegyensúlyozó mechanizmusok mind rendes, mind stresszhelyzeti körülmények közötti megerősítéséhez. Ez összhangban van a Bizottságnak a MiCAR 140. cikke (2) bekezdésének v) pontja szerinti megbízatásával.

(15)

A C. ajánlás célja a harmadik országokkal kötendő felügyeleti együttműködési megállapodások létrehozása a harmadik országbeli, több kibocsátót magukban foglaló stabilkriptopénz-rendszerek felvigyázására vonatkozóan. Az összehangolt felvigyázás előmozdítása révén ez az ajánlás az Unión belüli pénzügyi stabilitás védelmére és az uniós szabályozási keret integritásának fenntartására törekszik.

(16)

A D. ajánlás célja a tartalékok határokon átnyúló mobilitása előtt álló akadályok kezelése az Unión kívülről esetlegesen felmerülő pánikkal kapcsolatos kockázatok kezelése érdekében, különösen stressz, helyreállítás vagy szanálás idején. A múltbeli bizonyítékok azt mutatják, hogy az ilyen események során valószínűsíthető a tartalékáramlások korlátozása. A tartalékok mobilitása előtt álló technikai és jogi akadályok kezelése révén ez az ajánlás arra törekszik, hogy biztosítsa a visszaváltási kérelmek időben történő teljesítését az egyes joghatóságokban.

(17)

Az E. ajánlás célja annak biztosítása, hogy a harmadik országbeli, több kibocsátót magukban foglaló stabilkriptopénz-rendszerek – arányossági értékelés mellett – uniós centralizált felügyelet hatálya alá tartozzanak. A tartalékok joghatóságok közötti megosztása, valamint a tokenbirtokosokra és a tartalékok megfelelőségére vonatkozó hiányos adatok növelik a visszaváltási pánik, a fizetésképtelenség és a bankokra való átterjedés valószínűségét. A válságok során jelentkező, csordaszellemhez kapcsolódó – az információáramlás által felerősített – hatások tovább destabilizálhatják a piacokat. Ennek kezelése érdekében a MiCAR javasolt módosításai az eszközalapú tokenek és az e-pénz-tokenek jelentőségének meghatározására szolgáló egyik kritériumként a harmadik országbeli, több kibocsátót magában foglaló stabilkriptopénz-rendszerben való részvételt is magukban foglalnák, amely így indokolttá tenné az EBH általi felügyeletet. Ez a megközelítés biztosítja a rendszerek nagyságrendjén és nemzetközi lábnyomán alapuló arányos felvigyázást.

(18)

Az EBH-nak a MiCAR meglévő, nem célzott rendelkezéseit kihasználva továbbra is elő kell mozdítania a harmadik országbeli, több kibocsátót magukban foglaló stabilkriptopénz-rendszerekre vonatkozóan az engedélyezési eljárás és a folyamatos felügyelet során Unió-szerte követett felügyeleti megközelítések konvergenciáját. Az F. ajánlás célja annak biztosítása, hogy az EBH iránymutatásai és más vonatkozó szabályozási standardok Unió-szerte tisztázzák a harmadik országbeli, több kibocsátót magukban foglaló stabilkriptopénz-rendszerek konkrét pénzügyi stabilitási kockázatainak kezelésére irányuló felügyeleti gyakorlatokat. A kockázatokkal arányos, alapos kockázatértékelésen alapuló prudenciális követelmények érvényesítésére összpontosít. Emellett arra ösztönzi a felügyeleti hatóságokat, hogy használják ki a meglévő keretet a kapcsolódó kockázatokkal arányos prudenciális követelmények érvényesítése érdekében.

(19)

A G. ajánlás célja annak kezelése, hogy az uniós kriptoeszköz-szolgáltatók hogyan járulhatnak hozzá a helyettesíthető stabil kriptopénzek határokon átnyúló visszaváltásának felerősítéséhez a harmadik országbeli, több kibocsátót magukban foglaló rendszerek kontextusában. Az ESMA-nak a felügyeleti konvergencia fokozására és a kockázatmérséklő intézkedések bevezetésére irányuló folyamatos erőfeszítéseire van szükség annak elkerülése érdekében, hogy a kriptoeszköz-szolgáltatók nemzeti szintű felügyelete és a „passzportálás” Unió-szerte egyenlőtlen gyakorlatokat eredményezzen.

(20)

A H. ajánlás célja a működési kockázatok kezelése azáltal, hogy előírja az uniós kibocsátók számára annak bizonyítását, hogy a harmadik országbeli kibocsátók működését támogató pénzügyi intézmények képesek eszközértékesítések végrehajtására, határokon átnyúló pénzátutalások feldolgozására és a nemzetközi fizetési rendszerekhez való hozzáférés fenntartására. A felügyeleti hatóságoknak ellenőrizniük kell ezeket a bizonyítékokat, és amennyiben jogilag megengedett, további információkat kell gyűjteniük a hatékony felvigyázás biztosítása és a harmadik országbeli, több kibocsátót magukban foglaló stabilkriptopénz-rendszerek stabilitásának megőrzése érdekében.

(21)

Az I. ajánlás úgy került kialakításra, hogy az illetékes hatóságok a meglévő jogi keret által megengedett mértékben hozzáférjenek a rendszerek felügyeletéhez szükséges megbízható adatokhoz. Jelentős adathiányok adódnak a nem uniós platformok és a nem letétkezelő tárcák használatából, míg a következetlen jelentéstételi gyakorlatok tovább akadályozzák a felvigyázást. A hatékony felvigyázás és kockázatkezelés szempontjából döntő fontosságú lesz a jelentéstételi kötelezettségek érvényesítésének megerősítése és a MiCAR szerinti jelentéstétel kiterjesztése.

(22)

A J. ajánlás célja az átláthatóság fokozása a harmadik országbeli, több kibocsátót magukban foglaló stabilkriptopénz-rendszerekben részes eszközalapú tokenekre és e-pénz-tokenekre vonatkozó, alapdokumentum keretében történő közzététel révén. A struktúrára, az irányításra és a harmadik országoktól való függőségekre vonatkozó átfogó információk javítani fogják a kockázatértékelést, megelőzik a MiCAR-rendeletnek való megfelelés megtévesztő bemutatását, és erősítik a piaci bizalmat. A fokozott átláthatóság elő fogja segíteni a megalapozott döntéshozatalt és a hatékony felvigyázást, és csökkenteni fogja a destabilizáló visszaváltási pánikok kockázatát,