1)

Levezetheti-e a bíróság a 2013/32/EU irányelv (2) 46. cikkének adott esetben az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével, illetve az uniós jog valamely más rendelkezésével vagy valamely uniós jogi elvvel összefüggésben értelmezett (3) bekezdéséből azt a hatáskört, hogy maga is elvégezheti a menedékjog iránti kérelem indokolása hitelességének értékelését, amely felváltja a miniszter értékelését?

2)

Levezetheti-e a bíróság a fent említett rendelkezések valamelyikéből azt a hatáskört, hogy a menedékjog iránti kérelem indokolásának a miniszter által hitelesnek tekintett részei és – az első kérdésre adott igenlő válasz esetén – ezen indokolásnak a bíróság által hitelesnek tekintett további részei alapján érdemi és végleges határozatot hozhat a nemzetközi védelem iránti kérelem tárgyában? Ennek során lehetősége van-e a bíróságnak arra, hogy a miniszter értékelését az üldöztetéstől való félelem vagy a súlyos sérelem elszenvedése tényleges veszélyének hihetőségére vonatkozó saját értékelésével helyettesítse, különösen, ha a bíróság a rendelkezésre álló, nyilvánosan hozzáférhető országspecifikus információkra tekintettel kellően tájékozottnak tartja magát az ilyen értékelés elvégzéséhez?

3)

Korlátozhatja-e a nemzeti ítélkezési gyakorlat – például az eljárási autonómia alapján – az első és a második kérdés értelmében vett hatásköröket annak megállapítása révén, hogy e hatáskörök kizárólag a minisztert illetik meg?

4)

Azon kérdés értékelése során, hogy elegendő információval rendelkezik-e az érdemi határozat meghozatalához, figyelembe vehet-e a bíróság olyan információkat, amelyeket a peres eljárás keretében rendelkezésre bocsátottak, de a közigazgatási eljárásban még nem álltak rendelkezésre? Jelentőséggel bír-e e tekintetben, hogy a felek írásban vagy a tárgyaláson átfogó jelleggel észrevételeket tehettek-e a tényállással kapcsolatban?

5)

A 2011/95/EU irányelv (3) 2. cikkének d) pontja értelmében vett „megalapozott félelem” alatt azt a helyzetet kell-e érteni, amelyben annak megfelelő fokú valószínűsége áll fenn, hogy a menedékkérő visszatérése esetén üldöztetésnek lesz kitéve? A megfelelő valószínűség e fokát a „körültekintő és észszerűen gondolkodó ember” kritériuma alapján kell-e konkretizálni, amelynek esetében az a döntő, hogy egy, a menedékkérő helyzetében lévő, körültekintő és észszerűen gondolkodó ember szempontjából az összes ismert körülmény mérlegelését követően észszerűtlennek tűnik-e a származási országba való visszatérés? Amennyiben nem, úgy milyen kritériumot kell alkalmazni?